DOMÁNOVSZKY-MÜNCNER-IZDINSKf-

H EÖESZTÉS J F E S Z Ü L T S É G É K
ÉS AL A KV Á L T O Z Á S OK
DOMANOVSZKY— M Ü N C N E R — I Z D I N S K Y — RIÍZA
j'
■■ l

HEGESZTÉSI
FESZÜLTSÉGEK ÉS
ALAKVÁLTOZÁSOK

MŰSZAKI KÖNYVKIADÓ, B U D A P E S T 1 9 6 9
Az eredeti mű címe: ;
i/
IN Z . LAD ISLA V M Ü N C N E R , C.SC., IN Z . OS KA I ü Z Dl NS
V V

IN Z . STANISLAV R U Z A ■ £
D E F O R M Á C IE A NAPÁTIA P R I Z V Á R ,M é
Vydal Y ^skum n^ ú stav zváraöskY ;
v Slovenskom v y d av atel’stvo teclm ickej literatfiry
v B ratislave

Fordí t ot t a: RÁTZ E L E M É R i

ShortDipole
oki. villam osm érnök t ** -
J mi
A fordítást és a 4. fejezetet szakmailag ellenőrizte,
az eredeti részt a magyar viszonyoknak megfelelően átdolgozta: ; 1^
B A R Á N S Z K Y - J ÓB I M R E mr0
oki. gépészmérnök

A 4. fejezettel kiegészítette:
DO MANOVS Z KY S Á N D O R Kfl
oki. mérnök, oki. hegesztő szakmérnök .

1 £

© Ladislav Müncner, Oshár Izdinsky, Stanislav Ruza, t96d

Oopr. a 4. fejezetre Domanovszky Sándor, 1969,

ETO: 621.791:624.042.6

Felelős kiadó: Solt Sándor igazgató

Felelős szerkesztő: Palágyi Géza oki. gépészmérnök
 Tartalomjegyzék j
!

lOIősző a magyar kiadáshoz........................................................................ 7

1. Az alakváltozások és a feszültségekjelentősége ..................................... 9
2. Alakváltozások ............................................................................................. 11
2.1. Az alakváltozások alapjelenségeiés felosztásuk............................... 11
2.2. Az alakváltozások Összefüggése a hegesztési feszültségekkel . . . 17
2.2.1. A fémek fizikai jellemzői és mechanikai tulajdonságai
h e v ítésü k k o r.............................................................................. 18
2.2.2. Az alakváltozások és a feszültségek keletkezése................. 21
2.3. Az alakváltozások meghatározása a hegesztett kötésekben ........ 30
2.3.1. Keresztirányú zsugorodás........................................................ 30
2.3.2. Szögzsugorodás (szögelfordulás)........................ 38
2.3.3. Hosszirányú zsugorodás ................................... 44
2.3.4. Teljes alakváltozás .................. 45
2.3.4.1. A hosszirányú hegesztések okozta maradó
alakváltozások meghatározása .............................. 45
2.3.4.2. A keresztirányú hegesztések okozta maradó
alakváltozások meghatározása ............................... 52
3. F eszültségek............................. ..................................................................... 55
3.1. Meghatározás és felosztás ............................................................... . 55
3.2. A technológiai tényezők befolyása a hegesztési
feszültségekre ............................................................ :,60
3.2.1. Példák az elsőfokú feszültségek folyamataira ................... 60
3.2.2. A szerkezeti feszültségek keletkezése .................................... 70
3.3. A hegesztési feszültségek hatása a kötések szilárdságára............ 72
3.3.1. A hegesztési feszültségek hatása a kötések
szilárdságára statikus igénybevételkor ............................ 74

5
 3.3.2. A hegesztési feszültségek hatása fárasztó
igénybevételkor .......................................... 82
3.3.3. A hegesztési feszültségek relatív jelentősége
a hegesztett szerkezetek teherbírására .............................. 87
8.4. A belső (hegesztési) feszültségek mérése . ...................................... 88
3.5. Módszerek a hegesztési feszültségek csökkentésére,
ül. m egszüntetésére.......................... 96
4. Hegesztési zsugorodások, feszültségek és alakváltozások keletkezése
és elhárítása az üzemi gyakorlatban .............. ........................................103
4.1. Hegesztési zsugorodások és az általuk keltett alakváltozások . . . 103
4.1.1. Hossz-zsugorodás.......... .............................................................105
4.1.2. Kereszt-zsugorodás ................................................................. 112
4.1.3. Szögzsugorodás...................................... 115
4.2. A hegesztési feszültségekkel kapcsolatos üzemi p ro b lé m á k ......... 119
4.2.1. Saját feszültségek ötvözetlen lágyacélok
hegesztésekor ............................................................................. 120
4.2.2. Saját feszültségek ötvözött, öntött acélok
és öntöttvasak hegesztésekor .............................................. 123
4.3. Módszerek a hegesztés okozta alakváltozások csökkentésére . . . . 125
4.3.1. Hegesztési sorrend ..................................................................... 126
4.3.2. Előfeszítés ............................................................. 136
4.3.3. Előhajlítás (Előtörés) ............................................... 140
4.3.4. K észülékezés........................ 142
4.3.5. Hegesztési eljárás ................. ..................................................153
4.4. Hegesztett szerkezetek egyengetése .............................................. 156
4.4.1. Hidegegyengetés ....................................................................... 157
4.4.2. M elegegyengetés......................................................................... 162
4.5. Hegesztett szerkezetek mérethelyességének biztosítása . . . . . . . . 167
4.6. Szerkezeti szempontok .................................................................... 169
Irodalom .......................... ........................... .................................................... 174

6
 Előszó a magyar kiadáshoz 1
i
i

A magyar szakirodalomban egyre több könyv jelenik meg a

korszerű hegesztésről. Az újabb könyvek a technológia, a ter­
vezés és a méretezés széles tárgykörét foglalják össze, kevés hely
jutott azonban eddig a hegesztés okozta feszültségek és alakvál­
tozások problémáira. A magyar és a csehszlovák műszaki iro­
dalom területén létrehozott kölcsönös együttműködés kereté­
ben a Szlovák Műszaki Könyvkiadó (SVTL) és a Pozsonyi He­
gesztési Kutatóintézet (VŰS) munkatársai ajánlották ezt a há­
rom szerző által összeállított könyvet magyar nyelvű kiadásra.
A szlovák könyv jegyzetszerűen tárgyalja a kérdéseket, és
egy szakmai továbbképző tanfolyami sorozat egyik tagja. A
szerzők nagyrészt a legutóbb megjelent ilyen tárgyú szakköny­
vek anyagát foglalták össze tömören, mintegy kivonatolva azo-’
kát. Tárgyalják a hegesztésből származó belső feszültségek el­
méleti megfontolásait, okait és megjelenési formáit, majd az
alakváltozásokkal foglalkoznak hasonló alapon.
Az irodalomban felsoroltuk ugyan az ezzel a témával is foglal­
kozó magyar könyveket, de inkább csak az ismeretek kiegé­
szítése végett. Magában a szövegben a magyar viszonyoknak
megfelelően változtattunk egyes meghatározásokat, kifejezé­
seket és jelöléseket. Hogy azonban a mű teljes legyen és hogy
a gyakorlati szempontokat jobban kidomborítsuk, egészen új
fejezettel bővítettük ki a könyvet. Ebben az üzemi gyakorlat­
ból szerzett tapasztalatai alapján összesűrítve adja át az olva­
sóknak e témakörről a legszükségesebb tudnivalókat. Kibőví­
tettük tehát az elméletet bőséges gyakorlati irányelvekkel és

f
példákkal. Ezáltal a mű az első részében a szlovák szerzők ki­
vonatoló és ismertető munkáját a második részben önálló, és
így új tartalommal megtöltött fejezettel tettük teljessé. Ez a
rész nemcsak az üzemben dolgozók, hanem a tervezők számára
is hasznos ismereteket ad az elméleti és gyakorlati megfonto­
lásokhoz.
A kiadó tervbe vette, hogy az e műben tárgyalt ismeretkört
további elméleti és gyakorlati, valamint hazai vizsgálati és kí­
sérleti eredmények és tapasztalatok alapján a magyar szerzők
tollából önálló magyar műként is az érdeklődő szakemberek szá­
mára összefoglalva ki fogja adni.
Budapest, 1968. december hó
Műszaki Könyvkiadó

8
 1. Az alakváltozások és a íesziiltségek jelentősége

A hegesztési alakváltozások és feszültségek a hegesztés során

fellépő hevítési és lehűlési, hőtágulási és összehúzódási, képlé­
keny és rugalmas alakváltozási, valamint a metallurgiai folya­
matok következményeiként jönnek létre.
Az alakváltozások a hegesztett szerkezetek gyártási és össze­
állítási munkáit nehezítik, a hegesztések kiegyengetése még
költségtöbblettel is jár. A maradó alakváltozások csökkenthetik
a s labilitást, a hegesztett kapcsolatokat túlterhelhetik vagy több - .
leiigénybe vételt okozhatnak. Az 1. ábrán egy megvetemedett

1. ábra. Megvetemedett rúd megnövekedett igénybevétele búzáskor [1]

(meggörbült) rudat láthatunk, amely pl. tiszta húzáskor járn­

ia
lékos hajlítással van terhelve, a számított a — — feszültség.pe-
A
dig ^1 + / —^ -szeresére növekszik. A képlékeny alakváltozások
részben kimerítik az anyag képlékeny alakváltozási tartalékát,
és csökken a hegesztett kötés szívóssága, esetleg benne repe­

9
dések jelennek meg. A maradó feszültségek befolyásolják a szer­
kezetek viselkedését fáradás szempontjából, háromtengelyű
feszültség! állapot esetén pedig korlátozzák a varrat alakváltozási
képességét. A maradó feszültségek befolyásolják a hegesztett
alkatrészek pontos megmunkálhatóságát és méretállandóságát,
továbbá vegyileg agresszív közegben csökkentik egyes anyagok
korrózióval szembeni ellenállását.
Már itt is hangsúlyoznunk kell, hogy hegesztéskor alakválto­
zások és feszültségek mindig keletkeznek, ezek elől a jelenségek
elől gyakorlatilag kitérni nem lehet. Megfelelő hegesztési tech­
nika alkalmazásával az alakváltozásokat csökkenteni és a
feszültségek keletkezését befolyásolni lehet. A következőkben
csak az általános irányelveket ismertetjük; pontosabb útm uta­
tások és behatóbb tanulmányok az ajánlott irodalomban talál­
hatók.

10
 3. Alakváltozások

2.1. Az alakváltozások alapjelenségei és felosztásuk

A hegesztési folyamat által okozott alakváltozások osztályo­

zása aránylag nehéz, mert keletkezésük és jellegük feltételei rend­
szerint különbözőek. Az egyszerűbb elemek hegesztésekor is
többirányú és többféle hatásból fellépő összetett alakváltozással
találkozunk [3].
Az alakváltozások két fő csoportját különböztethetjük meg
(2. ábra):
1, külsők, amelyek a hegesztett alkatrészek geometriai alak­
jának vagy méreteinek változásában nyilvánulnak meg;
2. belsők, amelyek egyes elemiszálakban vagy elemi részecskék
kerületén jönnek létre, fajlagos értékeiket viszonyszámokkal
fejezzük ki.
E kétféle alakváltozást egyszerű példán m utatjuk be. A 3a.
ábrán látható két szabad lemezsávot tom pavarrattal hegesztjük
össze {3b ábra). A varrat keresztirányú zsugorodásának hatására
a lemezsávok értékkel a közép felé tolódtak. Összhosz-
szuk a lehűlés után (3á ábra):
Lx = 2Z + á - z l á ,
ahol b a hegesztési hézag szélessége, a többi jelölés értelmét lásd
a 3. ábrán.
A hegesztés eredményeként Ab nagyságú külső alakváltozás
^keresztirányú zsugorodás) jö tt létre.

11
 H egesztési fo ly a m a t
o ko zta a la k v á lto z á s o k

r n
Külső a la k Belső alak
változások változások

Elemi (var­
ratokban)

Hosszirányú Keresztire-
v a rra to k a t nyú varratot
fa l okozott által okozofí

Hosszirá­ Keresztirá
nyú zsugo­ nyú zsugo­
2. ábra. A hegesztés okozta alak
rodás rodás változások fajtái

a)
3. ábra. Két lemezsáv kül­
ső és belső alakváltozása
tompavarratos hegesztés­
kor
b) a) hegesztés előtti álla­
pot; b) szabad lemezsávok;
c) mereven befogott lemez­
sávok [3]

c)

12
 Fajlagos belső hosszváltozás egyik lemez sávban sem kelét­
kezett, vagyis sx = = 0 (a lemezsáv szélességi és vastagsági
(100 i i
változását elhanyagoljuk), ahol di a sávok elemeinek belső el­
mozdulását jelenti'az x tengely irányában.
A 3c ábrán ugyanazt a két lemezsávot m utatjuk be a hegesztés
után, végeiket azonban a hegesztés előtt rögzítettük. Itt csak a
második típusú (belső) alakváltozás tud végbemenni. A belső
alakváltozás ex nagysága a befogás merevségétől, a lemezek ere­
deti hosszától, a hegesztési hézag kezdeti szélességétől és a var­
rat keresztirányú zsugorodásától függ:
di
€>x
dx
=1(1, h Ab).

A 3. ábra szerinti két lemezsáv tompahegesztése a hegesztés

legegyszerűbb változata. A tényleges hegesztések legtöbb eseté­
ben az alakváltozásokat nehéz a 2. ábra szerinti kétféle típusra
szétválasztani, minthogy az alakváltozások mindkét típusa lét­
rejön és együttes hatást fejt ki.
A külső alakváltozás lehet elemi, helyi és teljes.

13
 Az elemi vagy varratalakváliozásön a hegesztett kötés alakvál­
tozását értjük, amely lényegében mint maradó alakváltozás a
varrat mindhárom méretének (hosszúság, szélesség és vastag­
ság) a rövidülése. Az ilyen rövidülést varratzsugorodásnak ne­
vezzük. Megkülönböztetünk (4. ábra):
Zh hosszirányú zsugorodást;
Zk keresztirányú zsugorodást;
Zsz szögzsugorodást.
A hosszirányú zsugorodás a varrat rövidülése hossztengelyé­
nek irányában (a 4. ábrán az x tengely irányában).
A keresztirányú zsugorodás a kötésméret zsugorodása a varrat
hossztengelyére merőlegesen (az y, esetleg z tengely irányában).
Szögzsugorodást főleg a nemszimmetrikus (pl. V,- U,- sarok-)
varratok okoznak, ami az összehegesztett alkatrészeknek a
varrat hossztengelye körüli cp szögelfordulásában jelentkezik.
Helyi alakváltozásnak olyan alakváltozást nevezünk, amely
a keresztmetszet alakjának a változását csak az alkatrészek va­
lamelyik részében idézi elő, és a szerkezeti rész teljes alakválto­
zására rendszerint nincs befolyással. A helyi alakváltozást mind
a hosszirányú, mind a keresztirányú varrat is okozhatja. Az 5.
ábrán a hosszirányú varrat okozta helyi alakváltozásra m uta­
tunk be példát: az övlemez a merevítőbordák között meggörbült
(B metszet). A helyi alakváltozások lehetnek horpadások és hul-
lámosodások, ezek főleg a kis lemezvastagságú szerkezeti ré-
székén tapasztalhatók.

5. ábra.
Helyi alakváltozása B metszetben [1]

14
 A teljes alakváltozások, a helyiektől eltérően, olyan alakválto­
zások, amelyek az egész hegesztett szerkezeti rész alakjának
vagy méretének megváltozásával járnak, pl. tartó behajlása (pl-
görbülése), a hegesztett szelvény rövidülése stb. Itt általában
a hegesztés hosszában nincs változás.
A 6. ábrán a teljes, maradó alakváltozásra néhány egyszerű
példát szemléltetünk. Az a) ábrán az egyoldalon hegesztett le-

6. ábra. Példák a hegesztés okozta teljes alakváltozásokra

mez elgörbülését (f behajlás) és egyúttal a hosszirányú rövidülé­

sét ( Á l) figyelhetjük meg. A b ) ábrán a keresztirányú varratok,
a c) ábrán a hosszirányú sarokvarratok hatására keletkezett
behajlás és a rövidülés látható. A c) esetben az övlemez is el­
görbül ((p), ami a T-kötésszögzsugorodásának eredménye. A d )
ábrán összetett térbeli alakváltozást m utatunk be, amelyben
horpadásként helyi alakváltozás is jelentkezett.
A belső makroszkopikus alakváltozások első megközelítésben
az anyag makroszkopikus méreteiben a feszültség ébredésével
kapcsolatban a rugalmasságtan és képlékenységtan összefüggé­
seivel írhatók le. Ezek az alakváltozások ugyanis rugalmasak és
képlékenyek lehetnek. Hegesztéskor a feszültségek és a belső
alakváltozások összefüggései azonban nincsenek teljesen Össz­
hangban a rugalmasságtan és képlékenységtan föltevéseivel,
amelyek ideális szilárd testekre vonatkoznak.
A belső mikroszkopikus alakváltozásokat is a feszültségek kelet­
kezésével összefüggésben képzelhetjük el, amelyek mikroméretű
változások, vagyis ezek a fém egyik mikrokrokristályától a
másikig játszódnak le. Ilyen alakváltozás pl. a kristályok
csúszósíkjainak elhajlása.
Megkülönböztetünk ideiglenes alakváltozásokat, amelyek csak
az egyenetlen fölhevítés ideje alatt, vagyis a hegesztés közben
(7. ábra) állnak fenn, és maradókat vagy véglegeseket, amelyek a

7, ábra. A lemezsáv alakvál­

tozásának (elgörbül ésének)
lefolyása a varrathernyó
ráhegesztési idejének függvé­
nyében [3]

szerkezetekben a lehűlés után keletkeznek és tartósan megma­

radnak (4., 5., 6., ábrák). A maradó alakváltozásoknak mindig
ellenkező előjelük van, mint a megfelelő ideiglenes alakválto­
zásoknak, Megjegyezzük, hogy az alakváltozások felosztását a
műszaki kifejezések áttekinthetősége és pontosabbá tétele vé­
gett dolgoztuk ki, ez azonban nem indokolja az egyes alakválto­
zási típusok kifejlődésének és hatásának elszigetelt vizsgálatát.
A hegesztett szerkezetek gyártástechnológiájának kidolgo­
zásakor a legtöbb esetben biztosítani kell a tervezett méretektől
való legkisebb megengedett eltérést. A hegesztési alakváltozások
sok technológiai és szerkezeti tényezőtől függnek. Egy és ugyan­
azon szerkezetnél az elemek Összeszerelésének különféle sor-

16
 rendje, a variatok különböző típusai és rendszerei, különböző
hegesztési téchnológia és az elemek megfogásának különböző
módjai összetűzéskor és hegesztéskor különböző nagyságú alak­
változásokhoz vezetnek. Gyakran a szilárdsági számítással nem
is méretezett másodrendű segédelemek méretváltozásai is a m a­
radó alakváltozások lényeges különbözőségének lehetnek okai.
Az elmondottak indokolják, hogy olyan szerkezetet és eljárást
l.ervezzünk, amelynek eredményeképpen összeszereléskor és he­
gesztéskor az alakváltozások a lehető legkisebbek lesznek. A
hegesztés által okozott alakváltozások előzetes pontos megha­
tározása azonban igen nehéz. Nagyon sok a változó, nemlineáris
tényező: az idő, hőmérséklet, hővezetőképesség, az anyagok
mechanikai és fizikai tulajdonságainak változása a hőmérsék­
lettel, vegyi összetételük, hőkezelésük, hengerlési állapotuk stb.
(ízeket pontosan még a legegyszerűbb esetekben sem lehet tel­
jes mértékben figyelembe venni és az alakváltozások várható
nagyságát kiszámítani. Ezek m iatt a hegesztési alakváltozások
elméleti számításait a gyakorlatban rendszerint tapasztalati
adatokkal helyettesítjük. A különféle hegesztési folyamatok
alkalmazásakor keletkező alakváltozások számítására vannak
azonban olyan módszerek is, amelyek nemcsak tapasztalatokon
alaprJnak. A gyakorlati igényeket igen jól kielégítő és részletes
módszert dolgozott ki Okerblom [1],

2.2. Az alakváltozások összefüggése a hegesztési feszültségekkel

A hegesztéskor bekövetkező alakváltozások és ébredő

feszültségek között okozati összefüggés van; keletkezésük meg­
határozó szempontja a hőenergia bevitele a hegesztett részbe
és onnan való elvezetése. A közölt hő alakváltozásokat és nem­
lineárisán eloszló hőmérséklet esetén feszültségeket is okoz. A
folyamat meghatározott föltételek között játszódik le. A fémek­
nek pl. meghatározott hőtágulási tényezőjük van, tehát heví­
téskor megnyúlnak (ideiglenes alakváltozás). Ha ezeket az alak-
változásokat korlátozzuk, az anyagban,más alakváltozások és

2 Hegesztési feszültségek 17
ezenfelül ideiglenes feszültségek is ébrednek. Ha ezek a feszült­
ségek a folyáshatár értékét elérik, ill. túllépik, képlékeny helyi
alakváltozások következnek be, amelyek a hegesztett rész ki­
hűlési folyamata alatt új, ún. maradó alakváltozásokat és
feszültségeket hoznak létre.

2.2.1. A fémek fizika! jellemzői és mechanikai tulajdonságai

hevítésükkor

Hegesztéskor a közölt hő a munkadarabot egyenlőtlenül me­

legíti föl a fém olvadási hőmérsékletére a környezet hőmérsékle­
téről. E két hőmérsékleti határ között egyrészt a fém fizikai
jellemzői (hőtágulási tényező, hővezetési tényező, fajhő stb.),
másrészt az anyag mechanikai tulajdonságai (szilárdság, folyás-
határ, szakítószilárdság, ütőszilárdság stb.) jelentősen megvál­
toznak.
A közönséges szénacélok fizikai értékeinek változását a hő­
mérséklet függvényében a 8. ábrán szemléltetjük. Az A x, A 2l
A3 átalakulási pontoknak megfelelő hőmérsékleteken az a és a c
görbéje megtörik. Az 1. táblázatban megadjuk az a hőtágulási
tényező közepes értékeit 0-tól 500 °C-ig, a c fajhőt 0°-tól az olva­
dáspontig, a hővezetési tényezőt és az E rugalmassági modulust
20 °G-on különféle fémekre, mindenkor %-os változásokként.

30 Ai.
25
20 8. ábra. Kis széntartalmú acélok fizikai
jellemzői a hőmérséklet függvényében [5]
15 a (mm/mm°C) 10-6 hőtágulási tényező ;
c (cal/kg °C) 10~2 fajhő;
10 X (cal/cm s °C) 10~2 hővezetési tényező;
E (kp/cm2) 105 húzó rugalmassági
modulus
5

0 200 kOÖ 600 800 1000

Hőmérséklet, °C

18
 I. táblázat
N é h á n y f é m h ő tágulási tényezőjének, fajhőjének, hővezetés! tényezőiének j
i'N h ú z ó r u g a l m a s s á g i m o d u l W á n a k é r t é k e i \

A 0,2 % C-tartalm ú acél fizikai tulajdonságai %-ban

kifejezve ,
ér t
yf .. r Átlagos
‘/éj" Huzó
" Hőtágulási fajhő 0°C- Hő veze­ rugalm as­
Anyag tényező, « tól az tési sági modu­
.(0...500 °C-on) olvadási tényező
hőmér­ X(20 °C-on) E (20lus°C-on)
sékletig
1/°C cal /cm3oC cal/cm s°C kp /cm2

Acél, 0,2% C 1 4 .10~6 =100% 1,33 = 100% 0,12 =100% 2,15 *106 =100%
Színvas (Fe) (103) 102 133 (95)
Acél, 0,6%C 100 98 92 100
Szürkeöntvény 84 81

ÍD
28. . . 56

C
o
O
Acél, 12% Mn (179) (93) — (100)
Acél, 13% Cr 82 (93) 59 100
Acél, 18% Cr és 8% Ni 130 89 / 38 95
Alumínium (Al) 195 50 440 31
ICÖnnyűfémötvözetek 195 44 300 28. . . 33
Itéz (Cu) 128 72 785 54
lítonz (Cu—Sn) 130 66 110 —
Sárgaréz (Cu—Zn) 130 60 200 37

Megjegyzés: A zárójelekben levő értékek tájékoztató jellegűek vagy nem vonat­

koznak az itt m egadott hőmérsékletekre

A kis széntartalm ú acélokra vonatkozó számításokban, ame­

lyek jelen fejezetünk fő tárgyát képezik, az egyszerűség kedvé­
ért a következő állandókat használhatjuk:
a = 12-10_ 6 i/°C ; ^
E = 2,15.106 kp/cm 2; t S / .
c = 1,14 kal/cm3 °C; \ /
l = 0,09 . . . 0,11 kai/cm s°G;
a = — = 0,085... 0,096 cm2/s.
C
Az a és az E értékei a hőmérséklettől is függenek (8. ábra).
Az Ecc szorzatot 0-tól 600 °G hőmérsékleti tartom ányban meg­
közelítően állandónak választhatjuk (max. hiba 20%):
E x = 2 ,M 0 M 2 * 1 0 ~ 6^ 2 5 kp/cm 2 °C.

2* 19
 Vizsgáljuk meg továbbá az acél mechanikai tulajdonságait a
rugalmas és a képlékeny alakváltozások környezetében. A 9.
és 10. ábrán <5 fajlagos nyúlás, op folyáshatár, o*b szakítószilárd­
ság és fajlagos ütőmunka változását mu tatjuk be a 37 kp /mm2

50
é
/ *
%
hí)
HU —
*
*
%
\
A
\^ __
30 a
UU
..
%
: .

/ %
> 9. ábra. 37 kp/mm2 szakítószilárdságig
90 ~ f a X
ő\V ' % kis széntartalmú acél mechanikai tulaj-
CU — %
%
donságai a hőmérséklet függvényében
— — .......

10_ * __ ..
>< és ffF kp/mm2-ben, <5%-ban

0 100 200 300 m 500 600

Hőmérséklet} °C
szakítószilárdságú acélokra, valamint E 48*83 típusú (körül­
belüli magyar megfelelője EB 2) bázikus elektródák hegesztő­
fémére a hőmérséklet függvényében. A szokásos egyéb szerkezeti
acélokra e függvények jellege hasonló.
Mint látható, 200 és 400 °C között, az ún, kéktörési övezetben
az anyag képlékenysége csökken, szilárdsága növekszik. 600. . .
70Ö°C-on az acélok képlékeny alakváltozási képessége hirtelen
növekszik, a szakítószilárdság és a folyáshatár pedig a normális
70
60-
50-
k0 10. ábra. 48 kp/mm2 szakítószilárdságú
bázikus elektródafém mechanikai tulajdon­
30- ságai. a hőmérséklet függvényében [3]
20 crB és kp/mm2-ben, <5%-ban,
Ak rakp/cm2~ben
10 -

0 200 m 600
Hőmérséklet, °C

20
hőmérsékletnek megfelelő érték 15., .25% -ára csökken. A leg­
főbb gyengén ötvözött szerkezeti acél tehát rugalmasságig és
szilárdsági tulajdonságát 550 ...6 0 0 °G hőmérsékletig részben
megtartja, és erősebb hevítéskor lággyá, kis erővel képlékenyen
könnyen alakíthatóvá válik.
A hegesztéskor létrejövő alakváltozások és feszültségek ke­
letkezésének elemzésekor a folyáshatárnak van a legfontosabb

11. ábra. Kis széntartalmú, acélok folyáshatára

a hőmérséklet függvényében [3]
f leegyszerűsített folyamat Vologdin szerint;
ii leegyszerűsített folyamat Ofierblom szerint;
ff m ért folyamat

H ő m é rs é k le t, °C

szerepe; célszerű a folyáshatár-hőmérséklet függvényt egysze­

rűsíteni. Vologdin [3] a hőmérséklet tengelyét 600 °C-nál metsző
parabolával közelíti meg, Okerblom viszont [1] törtvonallal he­
lyettesíti a függvényt ( ll. ábra).

2.2.2. Az alakváltozások és a feszültségek keletkezése

A hőmérséklet eloszlása a varrat környezetében a fém hőfizi­

kai jellemzőin (a, A, c) kívül a hegesztési eljárástól és az anyag
vastagságától is függ. A 12. ábrán Rykalin szerint [7] a mozgó
hőforrással (villamosívvel, hegesztőlánggal) előidézett kvázi-
slacioner hőmérsékleti mező határállapota esetére az izotermák
befolyásának néhány példáját m utatjuk be. Olyan folyamatok­
ról van itt szó, amelyek kisebb vastagságokra (10 mm-ig) érvé­
nyesek, ha ún. lineáris hőforrásról beszélhetünk, vagyis ha a
hőmérsékletek az anyag vastagsága mentén megközelítően ál­
landóak jnaradnak. A vastagabb fémek hegesztésekor a hő kon-

21
 cm
szántam
600“
---- ^ ÜL f i

15000
mm \ mj \ „4
■18 -% -10 -6 -2 0 2 cm -16 -12 -8 -4 0 4 cm
o) b)

11 11 \I .
e)
12. ábra. 10 mm vastag lemezben keletkező hőmérsékleti mezők
különféle anyagok hegesztésekor [7]
a), b)> c) és d) ábra jellemzői;
q = 1000 cal/s; v = 0,2 cm/s,
az e) ábráé:
q ~ 1000 cal/s; u = 0,5-cin/s

22
centráltabban •— mintegy ponthegesztésként — hat, aminek
következtében a hőmérsékleti mező az anyag vastagsága m e l­
lén változik. !
A hőforrás q (cal js) hőáramlási tényezőjével kifejezette (cm/s)
hegesztési sebességgel mozgó hegesztési hőrendszer (lásd a 2.3.1.
iojezetet is) valamelyik izotermával határolt (pl. 600 °C, 12. ábra)
terület hosszát és szélességét is befolyásolja. Ha a fölmelegített
területből bizonyos részt kiveszünk, bizonyos közelítéssel állandó
hőmérsékletűnek ítélhetjük meg (a 12e ábra 400 °C vonalának
x —y szakasza). Az ilyen részt fölmelegített rúdnak képzelhet­
jük el. A rúd a feszültségi állapotban az eltérő hőmérsékletű
környező övezetek befolyása alatt áll, és reájuk erőhatást fejt ki.
Képzeljük el, hogy a fölhevített térből kivett rúd hossza á>?
alakja pedig hengeres, ami nyomóterhelés esetén hossztengelyé­
nek irányában az elgörbülést kizárja. Erősítsük be ezt a rudat
két teljesen mozdulatlan falba és egyenletesen hevítsük föl
ionról űn(°C) hőmérsékletre (13. ábra).
A hőmérséklet növelésekor a rúd megnyúlni igyekszik lo hossz­
ról lt hosszra, a következő Összefüggés szerint:
k — fo[l + a ( í m“ ío)] ~
ahol
a a fajlagos hőtágulási tényező;
h~
a fajlagos meghosszabbodás a í0 tm hőmérsék­
“1 T
letváltozás hatására és t = —
Az a = állandó esetén, \ értékeit a hőmérséklet függvényé­
ben a 0-—.2” egyenessel jellemezhetjük ki (13. ábra fent). Az ab­
szolút szilárd befogás következtében azonban a rúd ténylegesen
külsőleg nem nyúlik meg (A = 0). A rúdban rugalmas belső
alakváltozások st {m — n vonal, 13. ábra fent) jönnek létre és a
Hook-%örvény szerint at nyomó feszültség (m —n a 13. ábra a
diagramjában lent) ébred.
Minthogy A —At = eu A = 0-ra érvényes, hogy
c>x = E = —E á\ = —Ecd*

23

13. ábra. Alakváltozások és feszültsé­
gek diagramja mereven befogott ru­
dak fölhevítésekor [3]
24
Ha Ed = 25 kp/cm2 °G, a
at = Eat egyenlet a 0 —1 egye­
nest jelenti. A feszültségek
változásainak folyamata a 13.
ábrán (lent) látható. A rúdnak
hőmérsékletre való fölheví­
tésekor, a öt feszültség a t hő­
mérsékleten éri el a o*f folyás­
határnak a crp-t = f(t) görbén
található értékét (1 pont).
Könnyen bebizonyítható, hogy
az elemzett esetben, ha a rúd
anyaga öf = 2500 kp /cm2 fo­
lyáshatárú kis széntartalmú
acél, a feszültséget a változott
folyáshatáron 100 °C-ú felhe­
vítéskor éri el, minthogy
<rF _ 2500
100 °G.
Ed “ ~25~
A nagyobb hőmérsékletre
való tovább hevítéskor, pl. t2
hőmérsékletig, a rúdban kép­
lékeny alakváltozás követke­
zik be (zömülés), amelynek
nagysága az 1' —2" egyenes és
az E — görbe közötti ordiná­
tának felel meg, amikor is az
V ~-2/ görbe ordinátái az eF-t
fajlagos rugalmas alakválto­
zást különböző hőmérséklete­
ken jellemzik. A meleg rúd fe­
szültségeit a változott folyás -
határ nagyságában, amely a
hőmérséklet növekedésével
= /M görbe szerint csök­
ken, állapítjuk meg*
 Tehát tételezzük föl, hogy a t%hőmérséklet elérése után a ifúd
hevítését megszakítjuk, és hagyjuk kihűlni. A feszültség (nyomó)
a rúdban megközelítően ugyanazon függvény szerint csökken,
mint a rúd hevítésekor növekedett (2 —3 —4 egyenes) és á 3
pontban értéke nulla. Egyídőben a belső nyomó rugalmas alak-
változások 2' —3 (13. ábra fent) vonal szerint csökkennek és a
3 pontban ismét nullával kell egyenlőnek lenniök. A további
lehűléskor a rúd ugyanazon egyenlet szerint igyekszik rövidülni,
mint ahogyan hevítéskor megnyúlt (a 2f — 0” vonal szerint).
Minthogy ebben a merev befogás gátolja, a rúdban húzó feszült­
ségek ébrednek, amelyek ismét a crF„ t értéket érhetik el (4pont).
Ezek a feszültségek a további folyamatokban a (7p_t = f(t)
görbét követik, éspedig a felső felszálló ágban a 4 és 0/ pont
között a rúdnak egészen a környezet t0 kiindulási hőmérsékletre
való lehűléséig aF értéket éri el [0f pont), és mint az maradó
feszültség nyilvánul meg. A rúdban ezután sp belső rugalmas
és £k_z képlékeny alakváltozások maradnak vissza. A rúdnak a
befogásból való esetleges kivétele után rugalmas alakváltozá­
sok és maradó feszültségek szabadulnak fel, mindez mint külső
alakváltozás:
Öp
á l — Iq^f — h
~E
nagyságban jelentkezik. A képlékeny alakváltozás azonban
(amely kifele a rúd keresztmetszetének növekedésével jelenne
meg) feloldással nem tűnne el.
A leírt példából következik, hogy maradó alakváltozások és
feszültségek csak abban az esetben keletkeznek, ha a hevítés
alatt a rúdban a feszültség a crF értéket túlhaladja, vagyis ha
az anyag képlékenyen összetömörül (zömül).
Ha a kísérletet szabadon elhelyezett rúddal megismételjük,
akkor a 13. ábra diagramjának jelöléseivel kifejezhetjük, hogy
a rád a hevítés alatt a 2 hőmérsékletig arányosan At-vel a 0 —2"
vonal szerint lehűléskor zsugorodna is, amidőn semmiféle
feszültség sem ébredne.
A varratban azonban olyan föltételek, hogy a fémelem telje­

25
 sen szabadon helyez­
kedne el vagy abszolút
mereven volna befogva,
nincsenek, ezért a gya­
korlati helyzeteket ezen
határesetek között kép­
zeljük el. Az alakválto­
zások és feszültségek
kifejlődésének folyama­
tá t a 14. ábra diagram­
jai jellemzik. Ezt a pél­
dát szemléltetően a kö­
vetkező próbatesten mu­
tatjuk be: a középső Ai
keresztmetszetű rudat
fölhevítjük, a mellette
levő Axi keresztmetszetű
rudak pedig hidegek ma­
radnak. Mind a három
rudat együtt mereven
befogjuk (a próbatest
vonalkázott része). Ha
az A u keresztmetszetű
kötővasak a nyúlásnak,
kihajlásnak abszolút el­
lenállnak, akkor a föl­
hevített rúd ui feszült­
ségének belső erői egyen­
súlyban lesznek az A n
keresztmetszetekben ha­
tó un feszültségek hatá­
sával a
aiAj = an2An
14. ábra. Alakváltozások és feszültségek dia­
gramja rugalmasan elhelyezett rudak hevíté­
sekor egyenlet szerint,
 Ez az elv a hő által okozott (ideiglenes) at feszültségekre és a
oz maradó feszültségekre is érvényes. '
2An
Ha = A:, akkor pl. atl = katll
Ai
vagy
fTZj ”
A fölhevített rúdhan a feszültség azon lt hosszúságnak, ame­
lyet a rúd fölhevítéskor elérne, ha szabad volna, és azon l[ hosz-
szúságnak, amelyet a rendszer a valóságban elér, különbségé­
ből adódik, tehát:

Az lt és ötj = Ajötjj behelyettesítése után

“ '“ ( tett ) ’
/ 1 \
OTtjj = Eoct
k+ í y
Minthogy a próbatestben (három rúdból álló rendszerben) a
fölhevített rúd és a hideg rudak a bekötés következtében egy­
formán fognak megnyúlni, a fajlagos megnyúlásuk:
l't-lo ahi _ úti _ f i |
A
lo ~E~ " kE ~ a \ k + í ) '
A feszültségek és alakváltozások változásainak további folya­
m ata hasonlóan írható le, mint az előző esetben (lásd a 14. ábra
diagramjait). Összehasonlítva a 13. ábra diagramjaival, látható,
hogy a képlékeny maradó alakváltozás a fölhevített rúd kisebb
merevségű befogásának hatására a Az külső arányos rövidülés­
sel kisebb.

27
r

Figyeljük meg meg a tökéletes mereven befogott rúd alak-

változása és feszültsége kifejlődésének érdekes példáját, amely­
nek hevítés előtt + a 0 előfeszültsége van (15. ábra). Hevítéskor
ez a húzófeszültség csökken (0 —1 szakasz), a a = Eoct össze­
függést követve. A feszültség a nulla értéken való áthaladás
után értelmét megváltoztatja és a nyomó folyáshatáron túl
(2 pont) a hozzátartozó hőmérsékletnek megfelelően kezd emel-

I
i

15. ábra. Alakváltozások és fe­

szültségek diagramja előfeszítéssel
mereven befogott rúd hevítésekor
[3]

28

t
kedni. A folyamat a továbbiakban úgy játszódik le, mint á
13. ábrán. A lehűlés után a rúdban op-fel egyenlő nagyságú
búzófeszültségek maradnak, de a képlékeny alakváltozás a föl-
hevítés alatt kisebb lesz, minthogy az csak a t2 és tz hőmérsék­
letek között ment végbe.
Ha azután a kihűlt rudat a befogásból kivesszük, rövidülése
(külső alakváltozása) kisebb lesz, mint az előfeszítés nélküli
megfogásban, továbbá ugyanakkor a maradó feszültségrész fel­
szabadul. Ezzel szemben nyomó előfeszítéskor a viszonyok meg­
fordulnak, vagyis a kihűlés után a rúd jobban megrövidül és a
maradó alakváltozás nem lesz kisebb, mint eF.
Végkövetkeztetések, A különböző feltételekkel befogott rudak
egyenletes fölmelegítésének és kihűlésének tárgyalt példáiból
fontos következtetéseket vonhatunk le a hőmérséklet okozta
feszültségek, valamint a maradó alakváltozások és feszültségek
keletkezésének viszonyairól is.
1. A maradó alakváltozások és feszültségek létrejöttének
szempontjából fontos, hogy a fölmelegítés ideje alatt a kereszt-
metszetben ébredő feszültség a nyomó folyáshatárt lépje át.
Másképpen kifejezve, maradó jelenségek (alakváltozások és
feszültségek) csak akkor jelentkeznek, ha fölmelegítéskor az
elemiszálak a hőtágulásnak oly mértékig állnak ellen, hogy ben­
nük nyomó képlékeny alakváltozások következnek be.
2. Ha az anyag, amely képlékeny alakváltozást szenvedett,
kihűléskor is befogva marad, benne maradó húzófeszültségek
maradnak vissza. A feszültségek nagysága a fölhevítés hőmérsék­
letétől és a befogás merevségétől függ. A húzott (kielégítően
képlékeny) anyagban a maradó feszültségek a folyáshatár érté­
két ne haladják meg, ez azonban helyenkint a feszültséggra­
diens hatására növekedhet, pl. ha a feszültségi állapot több­
tengelyű.
3. A rugalmas előfeszítéssel, ill. külső megfogással előidézett
húzó alakváltozás a rúd melegítésekor fellépő képlékeny nyomó
alakváltozást kisebbítheti, ill. megfelelően csökkentheti a
maradó jelenségeket.

29
 2.3. Az alakváltozások m eghatározása a hegesztett kötésekben
2.3.1. Keresztirányú zsugorodás
Még mielőtt a keresztirányú zsugorodással konkrétan foglal­
koznánk, a tompavarratok lerakásában meg kell különböztet­
nünk, hogy szabadon álló vagy pedig befogott, ill. összefűzött
munkadarabok hegesztéséről van-e szó. A szabadon álló lemez-
sávok alakváltozása a hegesztés közben ugyanis a 16. ábra [2]
szerint fejlődik ki, úgyhogy a hosszabb varratok esetében ilyen­
kor zsugorodásról mint állandó értékről egyáltalán nem beszél­
hetünk. Magától értetődik, hogy az összefűzött munkadarabok
hegesztésekor is a keresztirányú zsugorodásra az egész, ill, a
hosszirányú átmeneti alakváltozás hat, de a jelentkező hatás
attól a korlátozástól függ, amelyet az adott összefűzés vagy az

b)
16. ábra. Az alakváltozások: kifejlődésének vázlata
lemezsávok tompahegesztésekor [2]
a) a hegesztés előtt; b) a hegesztés közben; c) a
hegesztés után; d) a kihűlés után; e) az alakválto­
zásra való törekvés a hosszirányú zsugorodás ha-
alkalmazott befogás megenged. A 2. táblázatban meghatáro­
zott módon befogott vagy összefűzött munkadarabok keres'zt-
irányú zsugorodásainak a kezdeten, a középen és a végen mért
értékeit közöljük adott esetre. :

2, táblázat
Példa a keresztírányú zsugorodás változására

Keresztirányú zsugorodás, mm
Varrat
kezdet közép vég
felső réteg fedettívű hegesztéssel 1,8 2,8 1,7
A gyök hegesztése bevont elekt­
ródával 1,4 2,0 1,0

B — 0,6 0,0 -4,5*

* Méretnövekedés

Az A esetben 20 mm vastag acélszalag tompavarratos hegesz­

téssel készített kötéséről van szó, amelyet 500 mm hosszban
automatikus fedettívű hegesztéssel két rétegben készítettek.
Először a gyököt bevont elektródával hegesztették, és ezenkí­
vül a lemezeket még három helyen összefűzték [6], A B esetben
két 1000*4000*8 mm lemez hosszirányú, tompavarratos fedett­
ívű hegesztéssel készített kötéséről van szó. Ezek „befogását”
úgy végezték, hogy minden oldalon 800 kp súllyal terhelték [2].
Amint látható, a varrat hosszában a keresztirányú zsugorodás
nagyon egyenetlen volt, sőt a B esetben a végén még negatív
zsugorodási érték is mutatkozott, vagyis méretnövekedés. Ezek a
mérések a 16. ábra szerinti külső alakváltozások jellegét igazolják.
Tehát a tényleges keresztirányú zsugorodás az ideiglenes
külső alakváltozás (a munkadarab elgörbülése és „elfordulása”
a hőciklus ideje alatt) és a hosszirányú, valamint a kereszt-
irányú varratrövidülés kölcsönös hatásának is a következménye.
Em iatt, ha a szorosan befogott vagy jól Összefűzött tom pavar­
ratokkal készült kötések esetében is keresztirányú zsugorodás­

31
ról beszélünk, ez átlagos és csak megközelítő érték lehet.
Levezetéseinkben a keresztirányú zsugorodáson két hegesz­
te tt munkadarab távolságának (a varrat hosszirányú tenge­
lyére merőlegesen mért) azt a különbségét értjük, amely a var­
rat lehűlése után a hegesztés előtti állapottal szemben követke­
zik be, éspedig normális műhelyi összetűzést véve figyelembe.
A gyakorlatból tudjuk, hogy tompavarratok keresztirányú
zsugorodása, a hegesztési módszer, a varrat szélessége és vas­
tagsága, ill. az élkiképzés alakja szerint kb. 0,6 és 3,3 mm között
szokott lenni.
A 17. ábrán az anyagvastagság függvényében néhány tipikus
kötés keresztirányú zsugorodását adtuk meg [3]. Azonban ezek

17. ábra. Tompa-, X- és T-varratok keresztirányú

zsugorodásának középértékei különböző anyagvastag­
ságokra [3]

az értékek csak tájékoztató jellegűek, mert a hegesztés techno­

lógiáját, az alkalmazott hegesztési rendszert és az élkiképzés
geometriáj ának változását az anyagvastagság függvényéb en
nem vették figyelembe.
Pontosabb, a hegesztés módját bizonyos mértékig figyelembe
vevő adatokat nyerhetünk a 18. ábrából, az acélok hegesztésé­
nek néhány konkrét esetére [6],
A vörösréz és a sárgaréz hegesztett kötéseinek keresztirányú
zsugorodására néhány kísérleti értéket a 3. táblázatban tünte­
tünk fel [6].

32
 M I■
tí
3 í
vxi
cá ■[i
t/2 i

o
f-t
o
2M
NI

■í>
Ö
ö»
*eö
Ph
NI
Ü3
CD
Pn
CD
M
Mo
,Q
oá
X
ctí)
fl
íí
a
H-»
NI
í!á
«M
CD
N
C
CO
/J
:©
©

*0
f i

r— í
CD

+J
3NI
középértékei tompavarrattal liegesztve [6]
K0D
3
ritJ

-o
rQ

0
rW

'©
1 -1

o
|
3
j j
p-i
oá
fl
'CD
ts
U2J
CG
'I—I

M
oá
fH
,Q
'c á

otio
3 Hegesztési feszültségek 33
 Mtó
fi
’tCó/2
'tó
fi
op
o
fcJO
fi
W5
tS
J
'3!>»
fi
'tó
’+t-iNj
m
CD
p
<u

o
fi
tó
ptó
fi
tó
M
fi
fi
a
-p
*N
;tó
ei—l
CD
N
in
Xfl
O
a;
op
CD

•P
:fi
esi

középértékei sarokvarrattal hegesztve [6]

ifi
'CD

-o
fi
MO
'C
ÖD
tó

a
tó
p
tó
P
fi
fi
S!
C0
03

;i
tó
p
fi!
'tó
►O
GO

;
34
*!l. táblázat
Néhány tájékoztató érték vörösréz és sárgaréz hegesztett kötéseinek
Iteresztirányú zsugorodására [ö]

Vas­ Keresztirányú
Anyag ■ Kötés tag­ A hegesztés zsugorodás
ság módja mm
mm

Vörösréz V-varrat, Lánghegesztés 4 kalapálás

hosszirányú 7 ' függőlegesen, nélkül,
hegesztés mindkét olda­ 2,5 hidegen
lon egyszerre kalapálva
Vörösréz V-varrat, Lánghegesztés 2,9 kalapálás
kerületi 7 ' függőlegesen, nélkül
(kör-) he­ egy oldalon 1,8 hidegen kala­
gesztés pálva
Sárgaréz I-varrat 5 ívhegesztéssel, 1,5
nemfogyó elek­
tródával,
mindkét olda­
lon, egymás
után
A keresztirányú zsugorodások és az egyéb alakváltozások
meghatározásának is legpontosabb módja az, amely a hegesztési
technológiához, ill. a hegesztési rendszerhez igazodik. Ezért
tömören összefoglaljuk a hegesztési paraméterek (jellemzők)
összefüggését, amelynek alapján Okerblom [1] az alakváltozások
meghatározásának számítási módszerét kidolgozta.
A hegesztőív effektív hőmennyiségét a
& = ife 0,24 (1)
egyenlet fejezi ki, ahol rj&az anyag felhevítésének effektív hatás­
foka, amely az ív fajtájától (nyitott, fedettívű hegesztés stb.),
a hegesztési feszültségtől stb. függően változik. Az alakváltozá­
sok számításaiban a villamosív hegesztésre a
Q - f] 0,24 E l (2)
egyszerűsített képletet alkalmazzuk,
ahol 7} a villamosív hőhatásfoka az alakváltozás kifejlődése
szempontjából ; értéke a ráhegesztett I-varratokra 0,55, sarok-
és ferde varratokra 0,7;

3* 35
 É (V) a víllamosiv feszültsége;
I (A) a hozzátartozó hegesztőáram erőssége.
A hőforrás hőáramlása q (cal/s), a másodpercenkénti hőszük­
séglet Q' (cal/s) és a hegesztési sebesség v (cm/s) hányadosa:
QL = r , 0 , 2 i E l = (0.13.-.0,17 )E1
V V V

A hőforrásnak a hosszegységre eső hőleadását fajlagos energiá­

nak nevezzük.
Hosszú varratok és aránylag széles (vagyis merev) lemezsávok
esetében az egyrétegű keresztirányú zsugorodást Okerblom [1]
szerint a
Zk = 3,5.10-6 (cm)
$
egyenletből számíthatjuk ki, ahol s (cm) a hegesztett lemez vas­
tagsága. Ha kedvezőek a föltételek, a keresztirányú zsugorodás
kifejlődésére (gyenge fűzővarratok, a befogás utólagos felenge­
dése) akkor ez a zsugorodás elérheti a
Zk = 1 3 -1 0 -6 ^ (4)

értéket is.
A több réteggel vagy nagyobb számú egyenkénti varrather­
nyóval kialakított varrat ismételten fölmelegszik, a kötés min­
den réteg után bizonyos értékkel fokozatosan zsugorodik, és a
teljes zsugorodás megnő. A több rétegű varrat zsugorodásának
számításakor úgy járunk el, hogy a q helyett az n réteghez, ill.
varrathernyóhoz tartozó „gáti” értéket helyettesítjük be, és a
zsugorodást megközelítően a

Zk = (4a)
s
egyenletből állapítjuk meg,
ahol k tompavarratokra (15.. .20)10~6, ill. sarokvarratokra (le­
kötésekre) (3,5. . . 5)10~6 és n a rétegek száma.

36
 A (4a) egyenletből következik, hogy adott hegesztési rendszer
és anyagvastagság esetén a keresztirányú zsugorodás mértéke a
rétegek számával, vagyis a varratkeresztmetszet növekedésével
növekszik. :
1. példa. Számítsuk ki a 12 mm vastagságú lemez átlagos keresztirányú
zsugorodását 60°-os Y -varratra. -
A hegesztési param éterek:
a) I. réteg: 0 3,15 mm; 165 A; 26 Y; 0,42 cra/s;
" I I . réteg: 0 4 mm; 210 A; 28 Y ; 0,36 cm /s;
III. és IY. réteg: 0 5 mm; 230 A; 30 V; 0,26 cm/s.
Az egyes rétegek fajlagos energiája a (3) képlet szerint:
0,17EI 0,17.26*165
ffi = — 1740 cal/cm;
v 0^42
hasonlóan:
qu = 2780; qin — 4510; qIV = 4410 cal/cm;
íáti ~~~ (ffj-f-(fjj~hq7tt+ q_rv) *4 13 540.4 ;z::: 3385 cal/cm.
A keresztirányú zsugorodás:
3385
(15 . . . 20)10” 6 --------- 40’9 =
1y2
= (15 . . . 20)1(T6. 2820-3,48 = 0,147 . ... 0,196 cm = 1,5 . ,; 2 mm.
b) A varratot félautomatikusan, C02 védőgáz alatt, három rétegben a kö­
vetkező hegesztési param éterekkel készítjük:
I. réteg: 0 1,2 mm; 200 A; 23 Y; 0,35 cm /s;
II. réteg: 0 1,2 mm; 2Ö0 A;- 23 Y; 0,28 cm /s;
III. réteg: 0 1,2 mm; 200 A; 23 V; 0,20 cm/s.
Az egyes rétegek fajlagos energiája:
, ql = 2230; qn = 2790; qn = 3910;
8930
?áti. = — 3— = 2977 cal/cm.

A keresztirányú zsugorodás átlagos értéke

2977
Zk = (15 . . . 20)10~6 „ _ . 3o>9 =

= (15 .. . 20).10-6-2480.2,68 =
= 0,0995 . . , 0,133 cm = 1 . . . 1,3 mm.

37
 2.3.2. SzÖgzsugorodás (szögelfordulás)

A hegesztett kötés szögzsugorodása az okot tekintve a kereszt-

irányú zsugorodás bizonyos faja. Ez az anyagvastagság mentén
a fölmelegítés közbeni egyenlőtlen hőmérséklet-eloszlást kísérő
helyi képlékeny alakváltozásoknak és az ebből származó, a felü­
lettől különböző távolságban levő fémrétegek különféle kereszt-
irányú zsugorodásainak a következménye. Az eredmény kifelé
a hegeszteti alkatrészeknek a varrat hossztengelye körüli szög­
elfordulásában mutatkozik (lásd a Zsz-t a 4. ábrán).
Hegesztéskor a szögzsugorodás nagyon kellemetlen jelenség.
A keresztirányú zsugorodástól eltérően, amely főleg a hegesztett
szerkezet méretét befolyásolja, a szögzsugorodás mindenekelőtt
a munkadarab alakjának változását okozza.
A szögelfordulások bekövetkezését gyakorlatilag csak tompa-
hegesztéskor tudjuk megakadályozni, és ezt is csak szórványos
esetekben, ph merőlegesen összehegesztett felületek kötéseinél
(I-varratok), egymenetben hegesztett vagy mindkét oldalon
egyidőben hegesztett szimmetrikus élképzésű kötéseknél (X-
varratok). A szögzsugorodás kialakulását csökkenthetjük vagy
megakadályozhatjuk bizonyos mértékig, pl. az élek közötti
hézag megfelelő kitöltésével (19. ábra) vagy a hegesztési mód­
szer alkalmas megválasztásával.
A szögelfordulás általában olyan mértékben csökken, amilyen
mértékben melegszik a már elkészült varratrész a további ré-

19. ábra. A rétegek

felrakás! módjának
befolyása az X-varra­
tos kötések szögelfor­
dulásának kialakulá­
sára

38
 Tompavarrafok zsugorodásából származó
szögelfordulás

20. a) ábra. Kis széntartalmú acélokból készült, nem befogott szerkezeti elemek szögelfordulásának középértékei
tompavarrattal

39
 ,r

40
T -k ö té s e k s a r o k v a r r a tá n a k s z ö g e lfo rd u lá s a i

20 b ábra. Kis széntartalmú acélokból készült, nem befogott szerkezeti elemek szögelfordulásainak középértékei
sarokvarrattal [6]
tegek felrakásakor. Ezért — különben ugyanolyan föltételekkel
■
— a szögzsugorodás csökken, ha a fedőréteget nagyobb áraijn-
egységgel hegesztjük (nagyobb fajlagos energiával). 'Ugyan­
olyan, de lengő mozgatással („pendlizéssel” ) hegesztett réteg
kisebb szögelfordulást okoz, mint a nagyobb számú gyönge var­
rathernyóval hegesztett varrat. Különféle tompa- és sarokvar­
ratok mért szögzsugorodásának értékeire néhány példát a 20.
ábrán [6] közlünk.
A vastagabb anyagú szerkezetek kapcsolatainál, ahol az anya­
got a további varratrétegekkel mélyebben már nehéz fölmele­
gíteni, az áramerősség hatása fordított. Kisebb szögzsugorodást

21. ábra. A T-kÖtések sarok­

varratai által okozott szögel­
fordulások [8]

s (mm)

ebben az esetben kisebb áramerősséggel érünk el. Megállapít­

hatjuk tehát, hogy meghatározott vastagságú hegesztendő anyag­
hoz meghatározott hegesztési módszerek tartoznak, amelyek
maximális vagy minimális szögelfordulást okoznak. Ez a hatás
a 2Í. ábrán látható, ahol a szögelfordulást különböző sarokvar-
ratméretekre, az anyagvastagság függvényében tüntettük fel[8].
A 22. ábra [1] diagramjának használatával az egyrétegű rá-
hegesztések és tompahegesztések szögelfordulásait az alapanyag
megömlesztéséhez szükséges fajlagos energia kiszámításával
határozhatjuk meg. A ráhegesztés, ill. a varrat alakja a követ­
kező összefüggésekkel adott:
 22. ábra. A szögelfordulás a q<s fajlagos inegörnlesztési energia és
az s anyagvastagság függvényében [1]

Az alapanyag megömlesztéséhez szükséges % a meghatáro­

zott hegesztési módszer fajlagos hőenergiája a q fajlagos ener­
giának része:
qö - 0,43q - 0 , 4 3 . (5)
v
Meg kell továbbá említeni, hogy a Z sz szögelfordulás a varrat
hosszúságával nő. A 22. ábrából meghatározott (pQszög, arány­
lag rövid X (cm) hosszúságú varratokra vonatkozik. A varrat­
hossz növekedésével a szögelfordulás (megközelítően parabola
szerint) nő, amíg a 9X — l^it hosszúságnál
9únax =
értékre áll be [1], amikor is:

zkrit = 9X = 26-10—6f— 2 (cm).

A több rétegű hegesztésekre, ahol minden további réteg (var­

rathernyó) részt vesz a szögzsugorodás (szögelfordulás) foko-

42
zatos növelésében, a végeredményt minden réteg ZSZjX.rész-zs‘
gorodásának összeadásával kell megállapítanunk. Ennek me
felelően:

ahol n a rétegek száma és K az egyes rétegek hatásának kölcsö-

nős párhuzamosító hatását magában foglaló tényező. A K té­
nyező értéke nagymértékben függ a hegesztési technológiától,
és emiatt konkrét esetekre kísérleti úton kell megállapítani. Az
első megközelítésben K — 0,2. . .0,4-re választható.
Szükségszerűvé válhat a hegesztett T1-, vagy /-szelvények
övlemezeire a szögelfordulás előre való meghatározása. A 21.
ábrán ennek megállapítására már közöltünk diagramot, de a
hegesztési módszer figyelembevétele nélkül. A két sarokvarrat-
tál hegesztett T-kÖtésre a szögelfordulást pontosabb eljárással
a következőképpen [1] számítjuk k,i.
A szögelfordulást itt a szög tangensével fejezzük ki:
tg (p — 2 tg (pmax (0,024 tg (pmax)
ahol
(pmax = 3qp0-át a 21. ábra diagramjából állapítjuk meg vagy kö­
zelítően a
tg <Pmax = 31,5-10 A
raax
S
egyenletből számíthatjuk ki;
a B paraméter pedig a
b t
és = | — = — (lásd a 22. és 23. ábrát)
viszonytól függ.
A q5fajlagos energia, amely az övlemez szögelfordulását okozza
az adott esetben #ö-nek a teljes fajlagos Ömlesztési energiának
esak része, minthogy a közölt hőt az Övlemez és gerinclemez
elvezeti, éspedig a következő arányban:

43
ahol Söv az övlemez vastagsága;
sg a gerinclemez vastagsága (23. ábra);
qö a (3) és az (5) egyenletekből

megközelítően egyenlő ^ -vei.

23. ábra. A B paraméter értékei a

T-kötés méreteinek függvényében [1]

2.3,3. Hosszirányú zsugorodás

Hegesztéskor a nem egyenletes fölhevítés képlékeny (plasz­
tikus) nyomó alakváltozást okoz, és ebből eredően a zsugorodás
nemcsak keresztirányú (a varrat hossztengelyére merőlegesen),
hanem, értelemszerűen hosszirányú is. Amíg a fölhevített anyag­
helyi összenyomódásának a mértékét (zömítését) keresztirány­
ban főleg a hegesztett munkadarabok összetűzése vagy befogása
és szögelfordulásában főleg az anyag vastagsága befolyásolta,
addig hosszirányban a képlékeny alakváltozás nagyságát min­
denekelőtt a hegesztett elem belső feszültsége determinálja. E
képlékeny alakváltozások a legnagyobb mérvű fölhevítés pilla­
natától a helyi, 100. . .200 QG, hőmérsékletig folyamatosan kö­
vetkeznek be, (pl. az / / . , / / / . , stb. időbeli pillanatokban is,
lásd 12e ábrát), és eredő (zoimtő) hatásának, a hegesztett szer­

44
kezet lehűlése után. a legegyszerűbb alakban, mint a varrát
hosszirányú zsugorodása Z ^ (lásd a 4. ábrát) jelenik meg. Ez fi
zsugorodás a hegesztés módszerétől, az élek közötti hézag ki­
töltési módjától és a hegesztett alkatrész anyagának szilárdsá­
gától függ. Tájékoztatás céljából megemlítjük, hogy olyan he­
gesztett munkadarabok, amelyek keresztmetszete nagyobb,
mint a varratkeresztmetszet 150-szörÖse, varrat-folyóméteren­
ként kb. 0,1 mm hosszirányú zsugorodás keletkezik. A 80-szoros
arányra 0,3 mm/m és az 50-szörösre csaknem 1 mm/m hossz­
irányú zsugorodást mértek [6], Viszonylag nagy áramerősséggel
hegesztett rövid kötések esetén és kis szilárdságú alkatrészeken
(nagy g), a varrat zsugorodása helyett megnyúlása is bekövet­
kezhet. Ez azonban a kötés környékének a hegesztés alatti sza­
bad dilatációs lehetőségétől függ, és csak ritkán fordul elő.
A hosszirányú zsugorodásnak az eddig elmondottak szerint
a gyakorlatban nincs nagyobb jelentősége, mivel a varrat meg­
rövidülése az említett viszonylagos értékek esetén rendszerint
a hegesztett szerkezetek mérettűréseinek határai között van.
Ezzel ellentétben a hosszirányú varrat hatása fontos a hegesz­
tett szerkezetekre legveszélyesebb hosszirányú hegesztési fe­
szültségek keletkezése és teljes külső alakváltozásának kifejlő­
dése szempontjából.
Az elsőhöz megjegyezzük, hogy a hosszirányú maradó feszült­
ségek annál nagyobbak, minél inkább korlátozza a hegesztett
szerkezet merevsége a hosszirányú zsugorodás létrejöttét. A
hosszirányú varratnak a hegesztett szerkezet teljes alakválto­
zására gyakorolt hatását, gazdasági és műszaki szempontból
való fontosságát a következő fejezetekben tárgyaljuk.

2.3.4, Teljes alakváltozás

2.3.4.1 A hosszirányú hegesztések okozta maradó
alakváltozások meghatározása
Lényegében a hegesztett szerkezet teljes Al rövidüléséről,
esetleg olyan hegesztett szerkezet / behajlásáról van itt szó,
amelyen a lemezsáv élére raktak le varratokat (a kereszt-.

45
metszet semleges szálára merőleges irányban, lásd á 6a és
c ábrát).
Malisias [6] ezen alakváltozások kiszámításakor az űn. hossz­
irányú fajlagos alakváltozási egységnyi F erőből indult ki, amelyet
bevontelektródás kézi hegesztésre a varrat fajtájának és A ke-

Fajlagos egységnyi alakváltozási erő1plkpfmm2)

24. ábra. A fajlagos alakváltozási egységnyi erő, p a varra­
tok keresztmetszetének és alakjának függvényében [6]

resztmetszetének függvényében kísérleti alapon állapított meg.

Nagyságrendileg a 24. ábrán láthatók az összefüggések. A he­
gesztett szerkezet hosszirányú rövidülését a:
FI
Al = (cm);
EA
behajlását pedig az:
Fb P
(cm)
8E l
összefüggések írják le, amelyekben F = p Av; A v a varrat ke­
resztmetszete; b az F erő karja az 1 másodrendű nyomatékú
hegesztett lemezsáv semleges tengelyére.

46
 2. példa. Az l — 4 ffi hosszúságú szekrényes tartó t a 25. ábra szerint liét
sajtolt darabból hegesztjük, éspedig m indkét varraton váltakozó, m eghatáro­
zott lépésben, hogy nagy alakváltozás ne következzék be. A 24. ábráról leol­
vasva p — 650 kp/m m 2; ;
F = p ,2 A v = 650-2*24 — 31 200 kp, !
FI 31 200*400
Al - — 0,29 cm 3 mm.
FA 2 150 000*4*0,5*10
A teljes alakváltozások pontosabb számítási módszerét Oker-
blom [1] dolgozta ki, aki meghatározásukhoz a varratkörnyezet
Un
/ f = = * = ; =3 i

25. ábra. Szekrényes tartó keresztmetszete; a varrat-

keresztmetszet felülete Av = 24 mm2 $2

" m...- — }
100
-------------

nyomás okozta maradó képlékeny alakváltozásainak összegéből

indult ki. Ezen alakváltozásokat a legtöbb esetben a q = — faj­
lagos energiából kiindulva fejezzük ki, vagyis a konkrét hegesz­
tési rendszer függvényében, ami a számítást nagyon leegyszerű­
síti.
A hegesztett munkadarab keresztmetszetének súlypontjában
egy hosszirányú varrattal okozott fajlagos rövidülés
/jT ~ —3,53*10“ 6 9
A ’
a valóságos rövidülés pedig a:
Al = A^l egyenlettel adott.
1
A semleges tengely maradó görbeségét, a C — — (lásd a 7.
Q
ábrát) értékét a:
C = A t A 11 = -3 ,5 2 .1 0 -V - 1t (°m_1) .
I

47
egyenletből határozzuk meg. Ahol 25 a varratsúlypónt távolsága
a hegesztett keresztmetszet semleges tengelyétől. A megadott

összefüggések 1 150 értékig lineárisak. Efölött az alakvál­

A
tozások megállapítására a 26. ábrán megrajzolt diagramot hasz­
náljuk.

A behajlást az:
P
/ = <?
8
egyenletből számítjuk ki.
A jelöléseket, a tényleges számszerűségeket a következő pél­
dával világítjuk meg.
3. példa. Állapítsuk meg az l = 4 m hosszúságú és a 27. ábra szerinti ke­
resztmetszetű hegesztett T-szelvény teljes maradó alakváltozását (Al rövidü­
lését és f behajlását). Tételezzük fel, hogy az alkatrészek hegesztését mindig
összefűzött állapotban végezzük; a teljes keresztmetszet felülete A — 24 cm2
és a keresztmetszet másodrendű nyomatóka / = 398 cm34.

48
 10

27. ábra. T-szelvény keresztmetszete; a

varral; felülete Av = 18 mm2

Kézi hegesztést és erősen bevont elektródát választunk:

I = 280 A; E ^ 27 V; ü = 0,5 cm/s.
Ezekkel a (3) képlet szerint:
0,7-0,24.280.27
9 = 2540 cal/cm.
0,5
Az adott esetben:
q _ 2540
100 < 150,
~A 24
tehát a
2540
ZlT — -3,53.10"° 1 3,53*10"°.—^ - -373.10"°
A 24

képlettel számolhatunk, a teljes rövidülés (mint a 6c ábrában)

á l = —373*10"°*400 — —0,149 cm ^ — 1,5 mm.
Végül a behajlás:

1,24 cm = —12,4 mm.

4 Hegesztési feszültségek 49
 Az előjel nem adja mag az alakváltozás tényleges értelmét, hanem csak azt
fejezi ki, hogy a hegesztett tárgy a varrat súlypontjában rövidül és ehhez a
rövidüléshez tartozó behajlás jö tt létre.
Mátisius szerint (a 24. ábra diagramja alapján):
F = 620-18 =* 11150 kp
és
11150.2/75.4002
0,72 cm 7,2 mm
~8d2,15.í06'398

Természetesen a behajlás ugyanolyan értelmű, mint a 12,4 ram-es értékhez

tartozóé.

Több hosszirányú varrat alakváltozásának, a meghatározása

már bonyolultabb, mivel a kisebb szilárdságú hegesztett szer­
kezetek teljes alakváltozását az egyes kapcsolatok hegesztésére
alkalmazott eljárás határozza meg. Továbbá az egymáshoz közel
elhelyezett varratok m iatt képlékeny alakváltozások átfedik egy­
mást, úgyhogy egyenkinti hatásuk teljes mértékben nem érvé­
nyesül. Az itt leírtak tanulmányozására és gyakorlati felhasz­
nálására lásd az [1] irodalomban foglaltakat.
Természetesen nem készítünk mindig csak egyrétegű varra­
tokat. A többrétegű hosszirányú varratok által okozott alak-
változások kiszámítására meg kell ismernünk az ún. összesített
(számított) Eqx fajlagos energiát, amely az első réteg qx fajlagos
energiának a szorzata, vagyis:

r EAS
= mqx =
si
ahol
E A S a kötés környezetének egész területe, amelyben a maradó
feszültség egyenlő a o-p folyáshatárral (a 28. ábra vonalkázott te ­
rülete) ;
A$i ugyanaz, de a qx fajlagos hőenergiával hegesztett első ré­
teg által létrehozott területtel egyenlő.

50
28. ábra. Belső rugalmas alakváltozások Öve­
zetei a többrétegű varratos {hegesztésekben
az fip-nek megfelelően (2MS felületek) [1]

A UAS meghatározásához ismernünk keli az r sugár nagysá­

gát, ezt az

egyenletből számíthatjuk ki, ahol qn helyébe valamelyik rétegre

alkalmazott legnagyobb fajlagos hőenergiát helyettesítjük be
(rendszerint az utolsót, a fedőt). A többi jel értelme ugyanaz,
mint a 3. példában.
A szakaszos varratokra megközelítésként elfogadhatjuk, hogy
a teljes maradó alakváltozás (ez leginkább aránylag merev szer-
l
kezetekre érvényes), az —viszonynakmegfelelően (varrathosszú-
&
ság/térköz) a folyamatos varrathegesztéshez viszonyítva kisebb.

4* 51
 2.8.4.2. A keresztirányú hegesztések okozta maradó
alakváltozások meghatározása
A D hosszúságú, keresztirányú varrattal az A keresztmetszet­
ben okozott Al rövidülést hasonlóan (lásd a 29a ábrát.) számítjuk

x o) W
29. ábra. A keresztirányú hegesztések hatása az alkatrész elgörbülésére [1]

ki, mint a hosszirányú varrat által okozottat (azzal a különb­

séggel, hogy csak az elhatárolt D hossz varrat hatását vizsgál­
juk):
Al = 3,53-10-6 l o .
A
A rúd a-val jellemzett görbülését (2% ábra) következő egyen­
letből határozzuk meg:
tg a = 3 ,5 3 .1 0 - 6^ i) .

Az n számú keresztirányú varratnak az elem hosszában — kö­

zépsíkjához szimmetrikus elhelyezést föltételezve — maximális
/max behajlását (középen) elég pontosan a hegesztett elem egyik
felében fekvő varratok okozta alakváltozások összegeként szá­
m íthatjuk ki (30a ábra), vagyis:
/max —%tg a-f a2tg a -f a3tg a + . . .antg a = tg a Ea\.

52
 I
ó metszel |

30. ábra. A tartó fm&x behajlása a merevítések varratainak hatására [1]

4. példa. Határozzuk meg a 30. ábra szerinti T-tartó behajlását, amelyet az

50 cm-kint elhelyezett 7 db merevítés ráhegesztése okoz. A sarokvarrat befogó­
jának mérete t = 4 mm; a keresztmetszet másodrendű nyom atéka itt is:
I = 398 cm4.
A hegesztési param éterek: I — 180 A; E — 26 Y; u ~ 0,6 cm/s, ezekkel a
fajlagos energia:
0,7*0,24.180*26
1300 cal/cm.
46
Minthogy ennek az energiának egy része a merevítések fölmelegítésében
vesz részt, tehát a tartó behajlására nincs hatása, csak a q’ aktív részt vesszük
tekintetbe:
2 1,0
*

q’ = 1300 930 cal/cm.

2*1 ,04-0,8
Figyelmen kívül hagyva, hogy varratok a gerinclemez mindkét oldalán
vannak, úgy számolunk, mintha csak egyoldalú varratról lenne szó, mert a
gerinclemez aránylag kis vastagsága m iatt mindkét varrat képlékeny alak-
változási övezete egymást átfedi, és hatásuk ugyanolyan, mint egy varraté.
A függőleges varratok súlypontjának távolsága a keresztmetszet súlypontjá­
tól (305 ábra) %' — 4 3,0 cm a Dv = 8,5 cm hosszú varrat esetében. A vízszin­
tes varratok távolsága z \ — —2,75 cm, ha a varrat hossza Dh = 2*3,5= 7 cm.
A függőleges varratpárok elgörbülésére:
tgoy = 3,53.10-* -8,5-930 ±J==+0,00021;
oyo
a vízszintes v arratp áro k ra:
— 9 75
tg a h - - 3 ,5 3 4 0 - 6 .7 ,0 .9 3 0 ^ ^ 7 = -0,000159.
398
Az eredő görbülés a vízszintes és a függőleges varratok hatá­
sára :
tg a - 0,00021-0,000159 = +0,000051.
Az összes, 7 db merevítés ráhegesztése után a behajlás a tartó
közepén:
2Q0\ _
/max = 0,000051 50 + 100 + 150 +
2/
= 0,000051-400 = 0,024 cm.
Összehasonlítva a 3. példával, látható, hogy a keresztirányú
varratok hatása a tartó behajlására (elgörbülésére) ebben és a
hozzá hasonló esetekben a hosszirányú varratok által okozott
alakváltozásokhoz képest jelentéktelen.

54
 3. Feszültségek

3.1. Meghatározás és felosztás

A hegesztési folyamat által okozott feszültségek — általáno­

sabban a hegesztési feszültségek — vizsgálata lehetővé teszi a
hegesztett szerkezetek teherbíró képességére, a különféle fajtájú
és rendszerű igénybevételek folyamán a feszültségek és az alak-
változások alakulására gyakorolt hatásuk megismerését, to­
vábbá befolyásolásukra módszerek kidolgozását. A hegesztési
feszültségek szabályozása, esetleg megelőzése vagy megszünte­
tése lehetővé teszi méretállandóságuk biztosítását, továbbá a
hegesztett kapcsolatokban keletkező repedések megakadályo­
zását.
A hegesztési feszültségek a belső (saját) feszültségek csoport­
jába tartoznak, vagyis olyan feszültségek, amelyek a szerkezet­
ben akkor is megvannak, ha rájuk külső terhelés (mechanikai
erő, hőigénybevétel stb.) nem hat. A belső feszültség egyen­
súlyi állapotot jelent, mert a belső statikus erők és nyomatékaik
bármely keresztmetszetben egyensúlyban vannak.
A belső feszültségek gyakorlatilag a fémszerkezetek gyártásá­
nak legtöbb technológiai folyamata során, pl. öntéskor, ková­
csoláskor, sajtoláskor, edzéskor, szögecseléskor stb. és főkép­
pen hegesztés közben ébrednek.
A területek mérete szerint, amelyekben a belső feszültségek
gyakorlatilag egyensúlyi rendszert alkotnak, megkülönböztet­
hetők:
a) az elsőfokú, feszültségek, amelyeknek — tekintettel a munka­
darab geometriai alakjára — meghatározott irányuk van és
amelyek a test szélein a külső terhelés okozta feszültségekhez
hasonlóan kiegyenlítődnek (makroszkopikus méretekben);
b) a másodfokú feszültségek, mikroszkopikus méretekben (a
fémszemcsék határain) egyenlítődnek ki; ezek a munkadarab
méretétől és alakjától függetlenek, és ezért nincs meghatáro­
zott, uralkodó irányuk; szerkezeti feszültségeknek is nevezzük;
c) a harmadfokú feszültségek ultramikroszkopikus méretekben
(kristályrácsok határain) egyenlítődnek ki; ezeknek a feszült­
ségeknek nincs a test mértani tengelyeihez képest meghatáro­
zott irányuk.
Eddig legkevésbé a harmadfokú feszültségeket vizsgálták
meg, de nem is tulajdonítanak nekik döntő jelentőséget, mert
befolyásuk repedések képződésére kisebbnek látszik, mint az
első- és a másodfokú feszültségeké [9], Összefüggésüket a külső
alakváltozásokkal elhanyagolhatjuk.
Az elsőfokú belső feszültségeket általában hő vagy mecha­
nikai hatással lehet felidézni. A hőhatás akkor okoz belső fe­
szültséget, ha a testben nem lineáris hőmérsékleti mező alakul
ki (pl. hegesztéskor, lásd a 12. és 31, ábrát); mechanikai hatás
esetén az anyag folyáshatárát egyes helyeken túl kell lépni
(pl. kalapálással).
Ha a feszültség hőhatásokra a crp értéket sehol nem lépi túl
(a keresztmetszet megengedett helyi tömörítése), a feszültség
csak a hőmérsékleti mező fennállása alatt, mint ideiglenes fe­
szültség ébred. Ha a keletkezett ideiglenes feszültség valahol a
folyáshatárt túllépi, a keresztmetszetben a hőmérséklet ki­
egyenlítődése, ill. a test kihűlése után, úm maradó feszültség
marad vissza (lásd a 3.2.1. bekezdést).
A keresztmetszetmenti hőmérséklet-eloszlás befolyását a belső
feszültségek keletkezésére a 31. ábra szemlélteti [10]. Bizonyos
szerkezet anyagát és szilárdságát, egyszerűen l*h*s méretű
lemezzel helyettesítsük. A lemezt különféle módon hevítsük föl K
és a h szélességi és az s vastagsági méretek változását hanya­
goljuk el.
Ha az egész lemezsávot minden részében t0 hőmérsékletről h
hőmérsékletre melegítjük föl (31a ábra), az egyes elemiszálak
 [

31. ábra. A hőmérséklet-eloszlás befolyása a fölmelegített lemez belső

feszültségeinek kifejlődésére [10]

ugyanakkora Al = Za^ —to) értékkel nyúlnak meg, és a lemez­

nek csak a hosszúsági mérete nő. A fölmelegítés és a kihűlés után
sem hőfeszültségek, sem pedig maradó feszültségek nem kelet­
keznek.
A lemez melegítése közben a 3 élen állandó hőközlést, az 1
élről pedig állandó hőelvezetést tételezve föl, a hő lineáris elosz­
lása a 31b ábra szerinti. Az egyes elemiszálak ennek a hőesésnek
megfelelően arányosan az egyes szálakban uralkodó hőmérséklet
szerint nyúlnak meg. Ez akadály nélkül végbemehet, minthogy
a lemez az alakját szabadon változtathatja, vagyis körgyűrű-
cikk alaknak megfelelően meggörbülhet, miközben semmiféle
feszültség nem ébred. A hőközlés megszüntetése és a hőmérsék­
let kiegyenlítődése (kihűlés) után az alakváltozás is megszűnik.
Ha viszont a lemezsávot a 3 élén erős hőforrással hevítjük (pl.
 egyengetéskor lánghegesztéssel vagy varrathernyónak az élre
villamos-ívhegesztéssel való felrakásával) és nem lehet a hőt
egyenletesen elvezetni az 1 él mentén, akkora 3 élen hőmérsék-
letcsúcs keletkezik (31c ábra). Az i, 2 és 3- elemiszál megnyúlása
a hőmérséklet egyenlőtlen, a t görbének megfelelő eloszlása kö­
vetkeztében nem követi egyszerűen a körgyűrűcikk alakját.
Az ilyen teljes alakváltozás azonban elkerülhetetlenül bekövet­
kezik, és az Í, 2, 3 elemiszálak nem úgy nyúlnak meg, mint a fe
egyenesnek megfelelő lineáris hőmérséklet-eloszláskor. A tény­
leges hőmérséklet a 3 felső szálban és az 1 alsó szálban nagyobb,
a 2 középső szálban pedig kisebb mint a íe szerinti „átlagos” hő­
mérséklet. A felső és alsó elemiszálak jobban nyúlnak meg, a kö­
zépső szál ellenben kevésbé, mint az az egyszerűen bekövetkező
alakváltozásnak megfelelne. Tehát a középső elemiszálak a
szélső elemiszálakban nyomást okoznak, a szélső szálak az akció-
reakció törvény szerint a középső szálakat viszont húzásra
veszik igénybe. A keresztmetszeten eloszlott ideiglenes feszült­
ségeket a 31c ábrán jobboldalt szemléltetjük. A feszültségből
eredő belső erők egyensúlyban vannak, minthogy a lemezre sem
külső erők, sem nyomatékok nem hatnak.
A maradó feszültségek keletkezése döntő, hogy az ideiglenes
feszültségek nagysága eléri-e a af folyáshatárt, ill. azt átlépi-e
valahol vagy sem. Az első esetben ■ —■hegesztéskor ez a szo­
kásos — a keresztmetszet legmelegebb részein következnek be
képlékeny alakváltozások (ahol <tf a hőmérséklettel csökken),
vagyis a 3 elemiszálban, amely összehasonlítva a kiindulási
helyzettel, a nyomás következtében rövidül. Tehát a 3 elemiszál
lehűléskor igyekszik jobban rövidülni, mint a keresztmetszet
szomszédos részei. Fordított folyamat játszódik le, mint föl­
melegítéskor: a megrövidült elemiszálak, amelyek nagyon fel
voltak hevítve és részben összetömörítve, a lemez másik oldalán
okoznak alakváltozást és a feszültségek ellenkező előjelet kapnak
m int a fölmelegítés alatt (31J ábra). Az ilyen alakváltozások és
feszültségek a hőmérséklet if0~ra való kiegyenlítődése (kihűlés)
után sem tűnnek el. Ezeket visszamaradó teljes alakváltozásoknak
és visszamaradó feszültségeknek nevezzük.

58
 Bár az idézett példa a hegesztési hőmérséklet befolyását ja
feszültségek és alakváltozások keletkezésére csak egyszerű l'e-
mezsávon mutatja, de általában tetszés szerinti hegesztett szer­
kezetre is tanulságos. Ugyanis a hegesztett szerkezet monolitikus
egész, tehát a varratok a szerkezet bármelyik részére kihatnak
ezeket minőségileg az említett példával lehet összehasonlítani.
A Mennyiségi tényezők a hegesztési paraméterek, a hegesztett
szerkezet alakja, ill. szilárdsága (lásd a 3.2.1.-t is).
Az ideiglenes és a maradó hegesztési feszültséget azon időtar­
tam szerint osztjuk fel, mialatt fennállnak. A működési irányuk
szerint megkülönböztetünk o\ hosszirányú feszültségeket, ame­
lyek a varrat hosssztengelyével párhuzamosak, és keresztirányú-

32. ábra. Hegesztési feszültségek

hatásuk iránya szerint:
01 hosszirányú; keresztirányú; <rk
a varrat síkjára merőleges

akat, amelyek a varrat hossztengelyére merőlegesek, éspedig

(Th a varrat síkjában, ok a varrat síkjára merőlegesen (32. ábra).
A feszültségek hatásjellege szerint megkülönböztetünk aktív
és reaktív feszültségeket. Aktív feszültségek azok a feszültségek,
amelyek eltávolítása a munkadarabok teljes feszültségmentesí­
tését eredményezi, míg a reaktív feszültségeket az aktív feszült­
ségek okozzák. Ha pl. a fölhegesztett varrathernyót és a hatá­
ros alapanyagrésznek azt a sávját, amelyben aktív feszültségek
működtek, legyaluljuk (3 elemiszállal jelölt terület a 31c és d
ábrán), a sávban a feszültségek megszűnnek. A reaktív feszült­
ségek kategóriája főleg a munkadarab befogásával készült
varratok esetén jelentős, pl. a 30. ábra szerintinél, ahol nagy-
sá§uk: o* = E £ x á ( T F.

59
 !.•$£’SfT*****rT'

A hegesztési feszültség által okozott feszültségi állapot jellege

szerint megkülönböztetünk:
egytengelyű (vagy lineáris) feszültségi állapotot, amikor a test­
ben csak egyirányú feszültségek vannak jelen;
kéttengelyű (vagy egysíkú) feszültségi állapotot, amikor a
testben a feszültségek különböző irányban, de egy síkban h a t­
nak;
háromtengelyű (vagy térbeli) feszültségi állapotot, amikor a
testben a tér különböző irányaiban ébrednek feszültségek.

3.2. A technológiai tényezők befolyása a hegesztési

feszültségekre

A hegesztési feszültségek nagyságára, jellegére és eloszlására

főleg a következők hatnak: a hegesztési paraméterek; a szerke­
zet geometriai alakja és merevsége; az alapanyag fajtája, a
hegesztési eljárás és a hőközlés módja a hegesztés alatt, ill. a
lehűlés a hegesztés után. Adott anyagból készült hegesztett
szerkezetre mindenekelőtt tehát a technológiai tényezőknek van
döntő befolyásuk. A következő fejezetben néhány általános
példát tárgyalunk meg. Ezek a visszamaradó feszültségek szem­
pontjából fontos összefüggéseket világítják meg.

3.2,1. Példák az elsőfokú feszültségek folyamataira

Jellemző és általános következtetések szempontjából tanul­

ságos a 7. ábra szerint a lemezsáv szélére felhegesztett varrat­
hernyó. Kövessük a maradó feszültségek kifejlődését a lemezsáv
elgörbült élén (1 elemiszál a 31 d ábrán, a reaktív feszültség
területe) és a varrathernyó alatt (3 elemiszál a 31 d ábrán, az
aktív feszültség területe) a hegesztési paraméterek függvényé­
ben.
■ A 33. ábrából kiolvasható [2], hogy a lemezsáv elgörbült élén,
állandó hegesztési sebesség esetén, a maradó feszültségek a he­
gesztőáram erősségének növelésével egy bizonyos maximumig

60
 I, , . i
először nőnek, ami az áramerősség bizonyos kritikus nagyságái­
nak felel meg, Ettől a ponttól az áramerősség további növelésép
vei a feszültségek ismét csökkennek. A maximális feszültségek

33. ábra. Feszültségek a

lemezsáv külső elemiszálában
a hegesztőáram erősségének
függvényében különböző
hegesztési sebességekkel [2]

és a kritikus hegesztési áramerősség értékei a különböző hegesz­

tési sebességekkel változnak. A max. feszültség, valamint a kri­
tikus áramerősség értékei is kis hegesztési sebességek esetén ki­
sebbek, mint nagy sebességek esetén, A feszültségek a lemezsáv
szilárdságától, ill. méreteitől (főleg a h magasságtól) függően
szintén változnak (lásd a 35. ábrát is).
A 34. ábrán ismét a varrathernyó alatti hosszirányú maradó
feszültségek és a hegesztési áramerősség (ívteljesítmény) össze­
függését szemléltetjük. A lemezsáv magassága ugyanaz, mint a
33. ábrához tartozóé, h = 100 mm. Továbbá a belső képlékeny

34. ábra. A varrathernyó alatti

feszültség a hegesztőáram erős­
ségének függvényében különböző
hegesztési sebességekkel [2]

61
alakváltozásokat .is berajzoltuk (a feszültségek léptékében ki­
fejezve). Ha a belső alakváltozások (rugalmas és képlékeny)
feszültségeit összegszerűen állapítjuk meg, a feszültségek össze­
függését a hegesztőáramerősségével v — 0,12 cm/s hegesztési
sebességre a 0 — A —B —C ^ D görbével jellemezhetjük. Valóban
csak azok a feszültségek állnak fenn, amelyek a öf értékét nem
lépik át, míg ezen érték fölött a varrathernyók környezetében
ébredő feszültségek okozta képlékeny alakváltozási övezetet a
hegesztőáram erősségének függvényében a 0 —1 —2 —3 —B —3
— 4 —D vonal írja le, A kb. 150 A áramerősségig húzófeszült­
ségek, 150 A fölött nyomófeszültségek ébrednek. Az említett
hegesztési sebességekkel a hegesztési hernyó környezetében
100 A-ig húzásból származó képlékeny alakváltozások jönnek
létre, míg 200. . .300 A erősségű hegesztőáram nyomásból szár­
mazó képlékeny alakváltozásokat okozhat.
A lemezsáv legnagyobb behajlása olyan hegesztési jellemzők

35, ábra. Az egy oldalon

hegesztett lemezsáv
feszültsége és alakváltozá­
sa a fölhevítés mértékének
és a lemezsáv szélességének
függvényében [2]

62
esetén következik be, amelyek a húzófeszültségnek a nyomó
feszültségbe való átmenete helyén vannak (B pont a 34. ábrán).
A lemezsáv behajlását a C = — görbülettel kifejezve —
e
zös diagramban a varrathernyó alatti feszültséggel együtt — a
fölhevítés mértékének függvényében a 35. ábrán látjuk. A 35a
ábrán ezt az összefüggést keskeny lemezsávra rajzoltuk meg.
Ebben az esetben az ívhegesztéssel bevitt hő a hx szélességnek
több, mint 25%-át hevíti föl 600 °C-ra. A 35b ábra széles lemez­
sávra m utatja az összefüggéseket. Ekkor b 600oC < 0,25 h2
(vö. a C görbület összefüggését a -5~val a 26, ábrán).
A lánghegesztés és a kézi ívhegesztés befolyásának összehason­
lításakor tekintettel kell lennünk arra, hogy lánghegesztéskor a
fölhevített Övezet szélesebb, mint ívhegesztéskor. A hőmérséklet
eloszlása lánghegesztéskor egyenletesebb. Bizonyos korlátozás­
sal el lehet fogadni, hogy lánghegesztéskor a hőesés az ívhegesz­
tési hőeséssel egyenértékű, ha a villamosív-hegesztés teljesít­
ménye a szokásos érték fölé emelkedik. A normális hegesztési
paraméterekkel végzett ívhegesztés övezete tehát az 1—2 pon­
tok közötti területen, míg a lánghegesztés övezete a 2— 3 pontok
közötti területen fekszik.
Ha megfigyeljük a keskeny lemezsávhoz tartozó görbéket
(35a ábra), látjuk, hogy lánghegesztéskor kisebb teljes alakvál­
tozás (lehajlás) jön létre és a feszültség eloszlása is kedvezőbb
(a hernyó alatt nyomás), míg ívhegesztéskor, •— jelentős alak-
változások mellett -— a feszültség eléri a húzófolyáshatárt.
A széles lemezsávokban az azonos hegesztési paraméterek
ellenére eltérő hatások jelentkeznek (35b ábra). A feszültségek a
lemezsáv hegesztett oldalán, mind a két hegesztési módszerrel
egyformák, azaz op nagyságú húzófeszültségek. A teljes alak-
változás lánghegesztéskor nagyobb, mint ívhegesztéskor.
Tehát a feszültségek eloszlása (értelemszerűen esetleg nagysága
a keresztmetszet meghatározott helyén) és az alakváltozások
nagysága (külső és belső) függ a hegesztési eljárástól (villamosív-,

63
láng-, kézi, automatikus hegesztés), A fölhevítés mértékét a
szerkezet merevségével együtt kell figyelembe venni. A gyakor­
latban a 356 ábrán látható eset fordul elő többször, ugyanis a
szokásos hegesztési jellemzők a kritikus alatt vannak, vagyis a
hegesztőáram erősségének növelésével a teljes alakváltozások és
a reaktív feszültségek nőnek. A maradó (hosszirányú, aktív)
feszültségek a varrat tájékán közel vannak a of szintjéhez,
tehát rendszerint húzófeszültségek, és gyakorlatilag alig be­
folyásolhatók. A hegesztési eljárással főleg a belső képlékeny
alakváltozások nagyságát befolyásolhatjuk (mint az a 34. ábrá­
ból következik, lásd az 1—A —2 vonalat). Ilyenkor a q kis faj­
lagos energiájú folyamatot kis hŐbevitelií hegesztési rendszernek
(munkarendnek) nevezzük, ami relatív nagy hegesztési sebesség­
gel és relatív kis hőkapacitású hőforrással végzett hegesztés.

3 6. ábra. A hosszirányú
feszüli,ségek alakulása
1em ezek tomp a.varr at ai-
han

Ezzel szemben a kis hegesztési sebességgel és relatív nagy hő­

kapacitású hőforrással végzett hegesztést nagy hőbevitelű hegesz­
tési rendszernek (munkarendnek) nevezzük (lásd a 2,3.1.-et is).
Vizsgáljuk meg most a tom pavarrattal hegesztett lemezek
maradó feszültségeinek alakulását. A. lemez felületén kialakuló
hosszirányú feszültségek eloszlását vázlatosan a 36. ábrán raj­
zoltuk meg, ahol egyidejűleg a kapcsolat tengelyében, a varrat
hosszában á feszültségek nagyságának változását is feltüntet-

64
tűk (a feszültségek iránya a függőleges síkban 9ö°-kal el vap
forgatva). Az anyagvastagság mentén hosszirányban is altod­
nak a feszültségek, a maximumot rendszerint mind a két hegesz­
tési élfelületen elérik, míg a varratközepén kisebbek. Aliűzíj)-
feszültség pl. a varrat tengelyében nullára csökkenhet, vagy
nyomó feszültségbe mehet át.
A hosszirányú feszültségek lefolyásának mennyiségi jelleg­
zetessége — azonos hegesztési paraméterekkel •— szintén a lemez
szélességétől, anyagától és szilárdságától függ (37. ábra). Amint
látható, a feszültségek a of folyáshatárt a kötés környezetében

37. ábra. A lem ezszél esség hatása

a cfj hosszirányú feszültség alaku­
lására azonos hegesztési rendszerek

minden esetben elérik. A belső képlékeny alakváltozások azon­

ban a legkeskenyebb lemezben a legkisebbek, és a legszélesebb
lemezben a legnagyobbak. Ezzel szemben a legszélesebb leme­
zek kötéseiben a np nagyságú feszültség a legkeskenyebb sza­
kaszon, a legkeskenyebb lemezek esetében viszont a legszélesebb

5 Hegesztési feszültségek 65
szakaszon hat. Ez egyidejűleg megmutatja, hogy adott esetben
a legnagyobb teljes alakváltozások a legkeskenyebb lemezen, a
legkisebbek pedig a legszélesebb lemezen következnek be [2].
Egyenlő szilárdságú lemezekkel (hx = h2 = &3), de különböző
hegesztési rendszerekkel hegesztett tom pavarratok hosszirányú
feszültségeinek lefolyása hasonló, éspedig olyan, hogy a 37a
ábra szerinti a legnagyobb hőbevitelű hegesztési rendszernek, a
37c ábra szerinti pedig a legkisebb hőbevitelű hegesztési rend­
szernek felel meg.
Az elmondottakból következik, hogy a hegesztési param éte­
rek a varratkörnyezet feszültségének nagyságát érzékenyen
nem befolyásolják, hanem főleg csak az övezet, szélességét,
amelyben ébrednek, valamint a belső képlékeny alakváltozások
nagyságát. A befogott munkadarabokban reaktív feszültségek
keletkeznek, amelyek a lehetséges külső alakváltozások ki­
egyenlít Őjek ént jönnek létre (lásd a 3.1.-et). A nagyobb hőbe­
vitelű hegesztési rendszer nagyobb reaktív feszültségeket éb­
reszt és fordítva.

38. ábra. A keresztirányú feszültségek eloszlása tom pavarrattal

hegesztett-lemezben

66
 A keresztirányú feszültségeknek a varrat hosszmenti eloszlása
nemcsak a hegesztési rendszer jellegétől és a lemez szilárdságá­
tól, hanem jelentős mértékben az egyes rétegek (varrathernyók)
felrakásának végrehajtási módjától is függ. A keresztirányú
feszültségek leggyakoribb eloszlási formáját egyrétegű varratra
a 38a ábrán szemléltetjük. A lemez síkjában fekvő görbe a lemez
felületén és a varrat tengelyének irányában ébredő Oh kereszt-
irányú feszültségek vázlatos eloszlását írja le. A függőleges sík­
ban berajzolt (vagyis a Oh-tól 90°-k.al elforgatott) görbe a lemez
széle felé irányuló keresztirányú feszültségek változását jellemzi.
A 38. ábrán berajzolt ah feszültségeloszlás akkor alakul ki, ha
a lemeznek olyan alakváltozási törekvése érvényesül, mint a
fölhegesztett varrathernyójú lemezsávokon. Ilyen eset követ­
kezik be az aránylag keskeny lemezeken, ha viszonylag nagy
hőbevitelű hegesztési rendszert alkalmazunk, ill. ha a lemezek
szabadon vetemedhetnek (vö. a Í6e és a 31 d ábrát).
A kevésbé vetemedő széles lemezekben, pl. viszonylag kis
hőbevitelű hegesztési rendszer vagy merev befogás esetén, amikor
a varrat egész hosszában a keresztirányií zsugorodás megköze­
lítően állandó, a keresztirányú feszültségek alakulását a 38á ábra
diagramja közelíti meg [2]. A 38a és b ábra keresztirányú
feszültségei között még az a különbség, hogy az első esetben
a hegesztés kezdetekor és a végén nyomó feszültség ( —), míg a
második esetben húzó feszültség ( + ) ébred.
A varrathernyók felrakásának különféle módszereitől függően
a keresztirányú feszültségek alakulásainak példáit az egyes szer­
zők szerint [2], [3], [4] a 39. ábrán mutatjuk be. Amint látható,
a keresztirányú feszültség a maximumot váltakozó lépésű sza­
kaszos hegesztéskor (a ábra) gyakrabban éri el, mint folyamatos
hegesztéskor. A varratkitöltés különféle módjainak (pl. válta­
kozó lépés, fordított (rák-) lépés, szakaszos hegesztés stb.) tehát
a feszültség csökkentésében nincs nagy jelentősége, hanem in­
kább csak a teljes alakváltozás csökkentésében, minthogy a
varratnak kisebb szakaszokra való oszlása a valóságban a he­
gesztési rendszer hőbevitelének bizonyos csökkenését ered­
ményezi. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy mindig hideg anya-

5* 67
 39. ábra. A keresztirányú
feszültségek eloszlása a
különféle hegesztési eljá­
rásoktól függően

ViHamosiv-hegesz-
téssel készült varrat
----- Lánghegesztéssel
készült varral

40. ábra. Keresztirányú feszültségek eloszlása tom pavarratban

az anyag vastagsága mentén

68
r-

gon kezdődő folyamat a hőterjedés szempontjából nem válik

azonnal kvázistancionérré. !
A keresztirányú feszültség a varratvastagság mentén a följ-
melegítés egyenletességi foka szerint változik. A 40. ábrán vonal­
kázással szemléltetett folyamat annak az eljárásnak felel meg,
amely a vastagságot aránylag egyenletesen hevíti fel (kisszámú
réteg, nagy hőbevitelű hegesztési rendszer). A teljes vonallal
rajzolt folyamat, a keresztmetszet mentén egyenlőtlen pillanat­
nyi hőesésű állapotot szemléltet (nagy számú réteg, kis hőbevi­
telű hegesztési rendszer) [2].
Az a szemlélet terjedt el, hogy a hegesztési feszültséget a meg-
ömlesztett elektróda mechanikai és hőtágulási tulajdonságai be­
folyásolják. A ferrites és austenites elektródákkal végzett kí­
sérletek azonban azt igazolták [2], hogy a kialakuló feszültségek
közötti különbség nagyon kicsi, tehát a feszültségi állapot jelle­
gét nem a hegesztőfém minősége határozza meg, hanem az alap­
anyag tulajdonsága, éspedig mindaddig a határig, amíg a további
fölhegesztett rétegek hőhatása még befolyásolja az alapanyagot.
A feszültségek^ nagyságának további különbségét a felhasznált
elektródák eltérő hőhatásában és a különféle hegesztési para­
méterekben kell keresni, amelyeket pl. a ferrites és austenites
elektródák megkövetelnek.
A T-kötések hosszirányú feszültségeinek alakulására példákat
a 41. ábrán [2] mutatunk be. A 41a ábrán vékony övlemezzel,
a 41 b ábrán pedig vastag övlemezzel készült T-kötés látható.
A varratban és közvetlen környezetében mind a két esetben
húzófeszültségek, a gerinclemez külső élén az a) ábrán húzó-

4U ábra. T-kötésekben keletkező hosszirányú feszültségek diagramja [íij

feszültségek, a b) ábrán nyomófeszültségek vannak. Eszerint
és a varratnak a keresztmetszet semleges tengelyéhez képest
elfoglalt helyzetével összefüggésben, a keskeny szelvényű öv­
lemez konvex, a vastag szelvényű övlemez pedig felülnézetben
konkáv görbének megfelelően változtatja alakját.

42. ábra. A keresztirányú feszültségek eloszlása

a T-köt és öviem ez ében sarok varrat okozta
alakváltozás közben [2]

A 42. ábrán a keresztirányú feszültségek eloszlását rajzoltuk

meg az övlemez külső felületén. Legnagyobb értéke aránylag
kis ráhegesztéssel készült sarokvarratokra megközelítően a kö­
vetkező képletből számítható ki [2]:

<7h = 5030— 0 + £g) (kp/cm2).

sov
A jelölések értelmezését lásd az ábrán.

8.2.2. A szerkezeti feszültségek keletkezése

A beedződésre hajlamos (nagyobb széntartalmú vagy ötvö­

zött) acélok hegesztésekor az elsőfokú feszültségek mellett m á­
sodfokú, ún. szerkezeti feszültségek is ébrednek. Amint azt az el­
nevezés is sejteti, a szerkezeti változások által okozott feszült­
ségekről van itt szó, amelyek az alapanyagnak abban a részé­
ben játszódnak le, ahol a kritikus edzési hőmérséklet fölé me­
legedtek föl (a y fázisterületébe, de legalábbis az A cí pont fölé).
Az y átalakulás összefügg az acél fajlagos térfogatának vál­
tozásával és feszültségek keletkezésével, mivel a hőhatásnak ki­
te tt Övezeti rész helyi változásairól van szó. A kis széntartalmú

70
 [

acélok ot-+y fázis átalakulása 600 °C-nál magasabb hőmérséklet

ten megy végbe, tehát az anyag képlékeny állapotában, ezért
feszültségek nem ébrednek (1-görbe a 43. ábrán). A térfogat-
változások a hőmérséklet növekedésével arányosan következ-

43. ábra. A ferrit-perlites acélok térfogat-

változása a hőmérséklet függvényében

nek be, de az a és y területen, e fázisok különböző hőtágulási

tényezője miatt, eltérően.
A lehűléskor, vagyis á y ^ a átalakulás közben az austenit
szétesése a 2-görbe szerint az 1 görbe közelében megy végbe,
éspedig a kis széntartalmú acélokban mindig; a beedződésre
hajlamos acélokban viszont csak lassú lehűléskor. A nagy szén­
tartalm ú és ötvözött acélok gyors lehűlésekor az austenit szét­
esése alacsonyabb hőmérsékleteken kezdődik, ami martensit ke­
letkezésével és a fajlagos térfogat jelentős növekedésével jár
(3 görbe a 43. ábrán). Minthogy ez esetben a térfogatváltozás
olyan alacsonyabb hőmérsékleten következik be, amelyen a fém
már rugalmas állapotban van, ezt a szerkezeti változást szer­
kezeti feszültség keletkezése kíséri.
A szerkezeti változások során ébredő feszültségek befolyása
igen káros. A martensites területek kiterjedése a szomszédos
elemiszálakban húzó feszültséget ébreszt, amely a varrather­
nyókban vagy közvetlen környezetükben repedést okoz. A szer­
kezeti változások hatása az elsőfokú feszültségek hatásával ösz-
sze is adódhat. így pl. az említett mellékesen kialakult húzófe­
szültségek az elsőfokú húzófeszültségek növekedését vagy a
belső képlékeny, húzásból származó alakváltozások fokozódását

71
okozzák. A nem eléggé szívós acélokon ez a kötés alakváltozási
képességének csökkenéséhez és a kevésbé alakítható acélokon
repedések keletkezéséhez vezet. A beedződésre hajlamos acélok­
ban tehát a hegesztési feszültségek sokkal veszedelmesebbek
-— éppen az em lített szerkezeti feszültségek következtében.
E m iatt keletkezésüket a lehető legerélyesebben meg kell akadá­
lyozni, vagyis a m artensit képződését korlátozni kell. Ezt a he­
gesztési m unkák során a leghatásosabban az alapanyag előmele­
gítésével, lassú lehűtésével, esetleg a hegesztés utáni hőkezelés­
sel (izzítással) érhetjük el.

3.3. A hegesztési feszültségek hatása a kötések szilárdságára

Még mielőtt a hegesztési feszültségeknek a különféle terhe­

lések során a hegesztetett kötések szilárdságára való hatásával
foglalkoznánk, vizsgáljuk meg a feszültségek és a fémek me­
chanikai tulajdonságainak néhány jellemző összefüggését.
Az előző fejezetekben láttuk, hogy a hegesztési feszültségek
helyenkint igen nagy értéket érhetnek el. Főképpen a v arrat­
hoz közeli övezetben a hosszirányú maradó feszültség rendsze-

44. ábra. A feszültség és a nyúlás összefüggése különféle, fölhevített állapot­

ban levő acélok szakítóvizsgálata során:
1 görbe: 0,1% C, crp —23 kp/inm 123, o-jj = 37 kp/inm 2;
2 gör be: 0,2 4 % C, cri? ~ 34 k p /nini2, = 5 2 kp /mi n 2;
3 görbe: 0,89 % C, crjo ~ 53 kp/m m 2, , írp = 90 kp/nurp
rínt eléri a + of folyáshatár értékét és a szerkezet merevsége:
szerint ezt a feszültséget kisebb vagy nagyobb belső képlékeny;1
húzó alakváltozások kísérik.
Ha a rugalmas és belső képlékeny alakváltozások összege pl.
e ^ 0 ,7 % lenne (ami az abszolút merev lemezen 500 °C hőmér­
sékletre való felhevítéshez tartozó állandó folyáshatárú Övezet
zsugorodásának felelne meg), egytengelyű feszültségi állapot ese­
tén ez az átváltozás az anyag képlékenységi tartalékának kime­
rülését jelentené (lásd a 44. ábra vonalkázott területét).
Továbbá, ha figyelembe vesszük, hogy a trp folyáshatár az
anyag fajtáján kívül a fém pillanatnyi szemcseszerkezetétől is
függ, pl. a beedződésre hajlamos acélok izzított, megeresztett
vagy edzett állapotban vannak-e (45. ábra), és hogy a fém faj­
lagos nyúlása szilárdságának növelésével csökken (44. és 45.
ábra), akkor világos, hogy a maradó feszültségek az edzett acé­
lokban olyan határértékekeket érhetnek el, amelyek az anyag
folyáshatára közelében vannak, a belső alakváltozások pedig a
fém teljes képlékenységi tartalékának lényeges részét fölemész­
tik. Mindezek alapján az egyes igénybevételi módoknak megfe­
lelően a hegesztési feszültségeknek a külső terhelések által oko­
zott feszültségekkel való együttműködésének vizsgálata igen
időszerű.

45. ábra. 52 lep/mm2 szalotoszilárdságú acél feszültség—nyúlás

diagramja
1 görbe izzított állapotban; 2 görbe megeresztett állapotban;
3 görbe edzett állapotban

73
 3.3.1. A hegesztési feszültségek hatása a kötések szilárdságára
statikus igénybevételkor

A feszültségek halmozódását (koncentrációját) a hosszirányú

varrattal hegesztett lemez példáján a 46. ábra alapján magya­
rázzuk meg.
A lemez vastagsága egy egységnyi; a szélessége B \ a varrat
által befolyásolt sáv A. Tételezzük még föl, hogy a lemez anyaga
eléggé képlékeny, a belső feszültségek eloszlása a lemez kereszt-

1f. ír,
w

1^ 46. ábra. Hosszirányú feszültségek körülbe­

1f lüli eloszlása a hegesztett lemez kereszt-
El — - 1E íttt- ■' "*■ metszetében
/
l

\ 7

metszetében a 46. ábra szerinti [3]. Ha a húzófeszültségek a v ar­

rat által befolyásolt sávban egyenlőek az alapanyag folyáshatá­
rával, vagyis (Ta0 = öf, akkor a belső erők egyensúlyi egyenle­
téből:
öao ^ ~ “ Ob0( ^ —H-).

A varraton kívül, a B —A keresztmetszetben ható nyomó fe­

szültségek:

74
 t
A A i
B ^A ;
i
A
legyen = a. akkor:
B
a
C^Bo “ O'f 1 —a

A 47. ábra 5 diagramján (feszültség--nyúlás) e feszültségek­

nek megfelelően van az A q és i?o pont bejelölve. Ha a lemezt a
varrattengely irányában F külső húzó erőkkel terheljük, akkor

47. ábra. A belső feszültségek feszültség—

nyálas diagramja külső statikus terheléskor
és tehermentesítés után

a lemez megvetemedik. Ez esetben a megfelelő feszültségeket

csak a B — A keresztmetszet viszi át, mivel az A keresztmetszet­
ben a belső feszültségek értéke a folyásbatárt elérte:
_ F
Okülső

ahol 1.

75
 A külső terhelés okozta feszültség a B — A terü leten :
B O'külsö
O'külsŐ crF
B -A 1 —a l- j8 ‘
A keresztmetszet egyes részein a feszültségek teljes értékét,
valam int az alakváltozásokat a 48. ábra diagramjában tü n ­
tettü k fel. Az A területen:
f7Ai — crAo ~ <?F]
a B ~ A területen:
, O'külső a 8
ÖBl = &&Q — g f ~*------ Hof
1 —a 1 —a 1 —fi v r \ í ~~oc/
A külső erőkből származó feszültségnek megfelelő alakválto­
zást a fajlagos nyúlás egyenlete írja le:
^külső ^ O'p/?
E 1 -a (1 ~<z)E'
Gp
lía bevezetjük a — = eF jelölést, akkor
tL
P
«i = i ■a
A keresztmetszet mindkét területén egyenlő a nyúlás, amikor
(47. ábra) az A területen az A0-pontból az átm enet az A-pbe
képlékeny, a B — A területen a Í?0-pontból az átm enet a i^-be
rugalmas alakváltozásnak felel meg.
Ha a külső húzó terhelést megszüntetjük, a lemez egész ke­
resztmetszetében egyenletesen visszarövidül, amikor is a rövi­
dülés a rugalmas alakváltozások területén megy végbe, úgy­
hogy az A 1 és B x pontok az A 2 és 7?2-pontok helyére kerülnek
(lásd a 47. ábrát).
A rövidülés mértéke a külső terhelésnek megfelelően a fajlagos
nyúlás egyenletéből:
o'külső
£o — -- '< Sí .
2 E E 1

76
48. ábra. Hegesztési feszültségek és alakváltozások vázlatos képe
különféle külső terhelések esetére

77
A tehermentesítés után a lemezben bizonyos m értékű nyúlás
marad, amikor is:

e ___ a\ _ a 0 _°z
^m a ra d ó - «l «2 “ £ ^ _ a Pj ~ E ’

Ennek megfelelően a maradó feszültségek az A 2 és a B 2 p ont­

ban :
ö *A2 ‘ 0\A^ Okülső (?f (1- /^) j

r(3—as a
°‘B2 Ö'Bl““ Ö'külső = &F fiaF — —<Jp~.-----(1—0 —
\ \ —acJ 1 —a

tehát kisebbek, mint a külső terhelés előtt voltak. Ha ismétlődő

külső terhelés hatására a a külső feszültség eredeti nagyságái nem
lépi túl, akkor a nyúlás, ill. a rövidülés már csak a rugalmas alak-
változások területén jelentkezik, és a külső terhelés megszün­
tetése után nem következik be semmiféle változás a maradó
feszültségek és alakváltozások állapotában.
Terheljük meg a lemezt külső erővel úgy, hogy a teljes
keresztmetszeten a feszültségek a folyáshatárral legyenek egyen­
lők, vagyis
= f *

Ekkor olyan alakváltozás jön létre, amely m ellett a B -- A

területen a <j£0 nyomó feszültség megszűnik és gbb húzó feszültég
ébred. Az átlagos nyúlás
> ffF / « .\ = J 7f í

3 E \ 1 - a + ) E 1 - a

értékét bizonyos mértékig túl szabad lépni, azonban a feszült­

ség, a up, a folyáshatárt nem haladhatja túl. A külső terhelés
megszüntetése után a lemez ed = —==- értékkel rövidül, és a fe-
° ‘ E
szültségek a lemezben teljesen megszűnnek, vagyis &j4 = cíb4 = 0 .

78
A lemez eredeti állapotával szemben bizonyos tartós nyúlást
szenved, amelynek nagysága: |
(Tp oc
e3m aradó “ — ~ a ■ |

Az említett terhelési módok elemzéséből következik, hogy

egytengelyű statikus külső terheléskor a belső feszültségek a
szerkezet szilárdságát nem csökkentik, mivel a folyáshatáron a
feszültségek kiegyenlítése azzal az előfeltétellel következik be,
hogy az anyag feszültség—nyúlás diagramjában elég kifejezően
mutatkozzék a kiegyenlítő folyási szakasz (1 és 2 görbe a 44.
ábrán). A külső terhelések megszüntetésekor a belső feszültségek
részben vagy teljesen felszabadulnak, az anyag pedig tartós
alakváltozást szenved. A kis széntartalmú acélok tartós alak-
változásának maximális értéke megközelítően 0,10...0,15% ,
mert pl. uF = 23 kp/mm‘2-re a megfelelő nyúlás:
23-100
o,io% .
2 ,2 * 106
Ha megfontoljuk, hogy a kis széntartalmú acélok kiegyen­
lítő folyási szakaszának nagysága 2 ,. .3%, akkor a belső fe­
szültségek leépülése után sem változik, meg lényegesen képlé­
keny átalakulási képességük.
A nagyszilárdságú acélok feszültség—nyúlás diagramjában
gyakorlatilag semmiféle folyási szakasz nem mutatkozik, mivel
folyáshatáruk csak keveset vagy egyáltalán nem különbözik a
szakítószilárdságuktól (a 3 görbe a 44. és 45. ábrán), emiatt a
belső feszültségek hatása veszélyes lehet. Az ilyen acélokban
terhelés közben a folyáshatáron az egyes keresztmetszetekben
a belső és a külső feszültségek kiegyenlítődése gyakorlatilag
nem következik be, úgyhogy hatásuk ugyanolyan, mintha a
rugalmassági tartományban lépnének föl. Ennek következtében
a belső és külső feszültségek halmozódásakor az anyag alakvál­
toztatási képességének helyi kimerülése, tehát repedése is be­
következhet, főképpen akkor, ha a beedződött sávok kialakulása
nem korlátozott (szerkezeti feszültség).

79
 Az itt ieírt elemzés csak az egytengelyű feszültségi állapotra
vonatkozik, amely a kisebb falvastagságú munkadarabok he­
gesztésekor és alakjukat egyenletesen változtató kötések esetén
következik be, ahol pl. bemetszési hatások következtében fe­
szültséghalmozódás nem jött-létre.
Síkbeli és térbeli feszültségi állapotban az anyag képlékeny-
sége fölemésztődik. A hegesztési feszültségek térbeli állapota
általában a nagy keresztmetszetek (pl. megközelítően 300 mm2
fölött) hegesztési kötéseiben vagy a kis hőbevitelű hegesztési
rendszerrel vastag falú anyagokra (pl. gyönge egyrétegű sarok­
varratok vagy gyökvarrathernyók) hegesztett kisebb kereszt­
metszetű kötésekben is bekövetkezik. Az első esetben a térbeli
feszültségi állapotnál a oy függőleges feszültség a o*i és a Oh fe­
szültségekhez képest lényegesen nagyobb (lásd a 32, ábrát). A
második esetben a húzó-csúcsfeszültségű keresztmetszet elemi­
szála térbeli feszültség alatt áll, m ert az anyag szilárd környe­
zetének közelében helyezkedik el, továbbá a keresztirányú össze­
húzódása és a folyáshatáron való megfolyása korlátozott.
Az anyagok eltérő viselkedését egytengelyű és térbeli feszült­
ségi állapotukban legegyszerűbben a bemetszés nélküli és a be­
m etszett rudak szakítóvizsgálatával szemléltethetjük (49. ábra).
A szakítógép egytengelyű húzása a bemetszett keresztm etszet­
ben több tengelyű feszültségi állapotot létesít; az anyag a k riti­
kus, élesen bem etszett keresztmetszetben nem változtatja alak­
já t képlékenyen (folyás nélkül) és jóval nagyobb szilárdság mel­
lett, mint az a sima (bemetszés nélküli) rudakénak megfelelne,
ridegtöréssel szakad el (/ görbe a 49. ábrán). Hegesztett kötésben
ez az övezet a háromtengelyű hegesztési feszültség csúcsában
van, és vagy szerkezeti, vagy technológiai bemetszéshez hason­
lóan viselkedik. Ilyenkor a sima rudak vizsgálatával megálla­
píto tt feszültségek kiegyenlítődésére a op folyáshatáron számí­
tani nem lehet, legföljebb az anyag kohéziós értékére („törési
szilárdság” )- A valóságban a hegesztési (maradó) feszültségek
a vizsgált esetekben lényegesen nagyobbak, az anyag képlékeny
alakváltozási tartalékai pedig jóval kisebbek. A hegesztési fe­
szültségek tehát a keresztmetszetek növekedésével nőnek. Leg­

80
 49. ábra. Bemetszés nélküli és különbözőképpen bemetszett rudakkal
végzett szakítóvizsgálatokkal felvett feszültség—nyúlás diagramok [6]

nagyobb értéküket a kb. 70 mm vastag acélokban érik el [11], e

méret fölött azután nagyjából állandó értéken maradnak.
Mindezek ellenére, mégha egészen kedvezőtlenek is a mutatók,
rendszerint statikus igénybevételkor és a hegesztési feszültségek
térbeli eloszlása esetén sem következik be a hegesztett kapcso­
latoknak vagy a hegesztett szerkezetnek mint egésznek a szilárd­
ságcsökkenése, mert a megengedett igénybevétellel okozott
alakváltozások csak oly mértékűek, hogy az anyaguk teljes alak­
változtatási képessége még magában foglalja azokat. Ez olyan
föltételekkel érvényes, hogy az adott anyagban a hegesztés tech­
nológiája a befolyásolt területen ridegtörésű Övezetek keletke­
zését nem okozza, tehát ha a kötésekben szerkezeti bemetszések
vagy hasonló jellegű technológiai hibák (hidegkötések, buboré­
kok, salakzárványok, át nem hegesztett gyök stb.) nincsenek, és
ha előre nem látott vagy véletlen terhelések nem fordulnak elő
(pl. a külső hőmérséklet hirtelen süllyedése stb. miatt) [19],
Ha ezek az előfeltételek nem teljesülnek, akkor a veszélyez-

6 Hegesztési feszültségek 81
te te tt területen a kötés vagy a szerkezet lényegében kétféle tö ­
rést szenvedhet:
a törés helyi jellegű marad (a repedések terjedése korláto­
zott), ha az anyagnak elég tartalék-képlékenysége van (pl. nagy
az ütőszilárdsága);
az egész keresztmetszet alakváltozás nélkül törik, ha az anyag
ridegtörésre-hajlamos.
Statikus igénybevételkor a maradó feszültségek a hegesztett
szerkezet szilárdságát és az anyag alakváltoztatási képességének
kimerítésével üzembiztonságát csökkentik.

8.8.2. A hegesztési feszültségek hatása fárasztó igénybevételkor

Tételezzük föl, hogy a hegesztési feszültségek a hegesztett le­
mezben a 46. ábra szerint oszlanak el, és a lemezt az 50. ábra
szerint lüktető igénybevétel terheli.
Ha a aa 0 belső feszültség az A területen és az ismétlődő ter-

50, ábra. A feszültségek időbeli elosz­

lása váltakozó igénybevételkor

heléssel okozott feszültség (50. ábra) egy értelemben hatnak és

kisebbek, mint az alapanyag folyáshatára (51. ábra), tehát
oA0+ óv,
akkor a belső feszültségek a lüktető terhelés am közepes feszült­
ségét:
= OU0+(Tm
nagyságúra növelik, amivel az anyag Gf fáradási h atárát az 52.
ábra szerint összhangban a SmitkAéle diagrammal Of-re csök-

82
 E

6* 83
kentik. Ha pl. B — A területen a gBofeszültség ellentétes értelmi!,
m int a külső lüktető terhelés, a am közepes feszültség, akkor
közepes feszültség:
aBm =
és az egyes összetevők nagysága szerint feszültséghalmozódás­
kor a nyomó feszültség területéről a húzó feszültségébe tolód­
h at el.
Ha a ga0 belső feszültségek és a lüktető terhelés felső feszült­
ségei nagyobbak, mint az alapanyag folyáshatára:
^Aq~b <7 ö"f ,
akkor a külső lüktető terheléskor a belső feszültségek részleges
vagy teljes leépülése következik be. Erre az esetre a feszültség-

53. ábra. Belső feszültségek <r— s diagramja ismétlődő igénybevételkor, ha

*TAO ~t tTmax

84
nyúlás diagramban a lemez feszültségi állapota A0 és pontok­
kal jellemezve az 53. ábrán van berajzolva. A lemez megterhe­
lésekor h aso n ló an m in t statikus igénybevételkor, a lüktejtő
igénybevétel felső feszültségeit, a B —A terület viszi át, amely­
ben a felső feszültség:
B
max —ÖBq+ O
B ^A
mivel az A 0 és B q pont az A x és B x pont helyére kerül. A külső
terhelések értelmének megváltozásakor, ha a ± n váltakozó
összetevő csökken, a lemez keresztmetszetében a feszültség az
A 2 és B 2 pontra süllyed. A terhelésváltozás ismétlődésekor a
lemezben a feszültségi viszonyok gyakorlatilag már nem vál­
toznak. Az A területen az ismétlődő terhelés közepes eredő fe­
szültsége :
a*m =
B — A területen:
°Bl GA 5 &Am ^ ^ni)
ill.

A felírt egyenletekből következik, hogy váltakozó terhelés

közben a lemez hegesztett kötéséből'a belső feszültségek egy
része felszabadult, mert a lemez egyes területeinek feszültség-
különbsége terhelés előtt (A0 és B 0 pont) és a terhelésváltakozás
befejeztével (Á%és B% időtartama) kisebb. A feloldódás erőssége
annyival nagyobb, amennyivel nagyobb a +cra váltakozó fe­
szültség. Ha ± cra váltakozó tényező olyan nagy, hogy 2aa =. np,
akkor a váltakozó feszültség csökkenésekor a lemez hegesztett
kötéséből az összes belső feszültségek leépülnek. A további ter­
helési ismétlődésekkel a lemezt, oÁin = o*f —<ra közepes feszültség
esetén, csak a d'A váltakozó tényező terheli. A belső feszültségek
leépülésének következtében az 52. ábrán a Smith-féle diagram
a4 fáradási határ értéke felel meg.

85
 Ha a kiegyenlítődési szakasz a folyáshatáron elegendően nagy,
akkor a nagyobb szilárdságú anyagokban ugyanolyan feloldó­
dási folyamat játszódik le. A nagyobb folyáshatár következté­
ben (A q és A'x pont), ugyanolyan na föltételezésével, a belső
feszültségek részleges feloldódása után, nagyobb g 'Á mellett (53.
ábra) a ciklus úgy megy végbe, m int a kisebb szilárdságú anya­
gokban [16].
A nagy szilárdságú, ill. a ridegtörésű anyagokban, amelyeknél
a folyáshatáron nincs folyási szakasz, gyakorlatilag semmilyen
belső feszültség nem oldódik fel. E m iatt az ilyen anyagok belső ;
feszültségei a lüktető igénybevételek közepes feszültségeit nö­
velik, hasonlóan a rugalmas alakváltozások területén ható
igénybevételhez.
Ha a belső feszültségek hatásának értelme ellenkező, mint a
külső erőktől származó feszültségek értelme (pl. a lemez B ~ A
területén a váltakozó terhelés ellen ható nyomó feszültség),
akkor a külső és belső feszültségek halmozódása következtében
a lemez igénybevételekor a B — A területen kedvezőbb feszült­
ség! viszonyok létesülnek. Az átlagos feszültségek eredője
< a m kisebb, ahogyan kísérletekkel ezeken a helyeken nagyobb
fáradási határértéket nyertek. A belső és külső erőkből származó
feszültségek ellentétes irányának kedvező hatása, főleg a be­
m etszett keresztmetszetekben m utatkozik meg; ezért bennük
célszerű ellenkező értelmű belső feszültséget felidézni, pl. felület­
szilárdítás golyózással [20], görgőzéssel, kikalapálással [21], ill.
felületi edzéssel vagy helyi fölhevítéssel [14], [15], esetleg helyi
mechanikai szilárdítással [22], [23].
Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a maradó hegesztési
feszültségek gyakorlatilag nem befolyásolják vagy csak igen
kevéssé a váltakozó terhelésnek k itett alkatrészek fáradási szi­
lárdságát akkor, ha az anyag szívós, pl. kis széntartalm ú ötvö­
zetlen acélokban. Ezzel ellentétben a hegesztési húzóíeszültsé-
gek a ridegtörésű anyagokban (nagy szilárdságú acélokban és
amelyekben az anyag folyáshatárán nincs folyási szakasz) és
bemetszések hatásával felhalmozódott feszültségeknek k itett
szerkezetekben a fáradási h atárt jellegzetesebben csökkentik,

86
A hegesztési feszültségek hatását a Smith-féle diagramon a <rjí
előfeszítés befolyásaként világítjuk meg, amely a a j0 hegesztési
feszültség és az eredeti cr^ középfeszültség halmozódása követ­
keztében jön létre (51. ábra); ezzel az ismétlődő igénybevétel
váltakozó külső ereje és a kötés fáradási határa is hatása alá
kerül. Ha a hegesztés okozta feszültségek a legjobban igénybe
vett szerkezetek keresztmetszeteiben fordulnak elő és csak mint
húzók vagy nyomók (ami pl. akkor fordulhat elő, ha befogott
alkatrészeket hegesztőnk, ahol reaktív feszültségek ébrednek),
az alkatrészek szilárdságát vagy növelik vagy csökkentik, és­
pedig aszerint, hogy a külső terheléssel okozott feszültségek
ugyanolyan vagy ellenkező értelműek-e, mint a hegesztési fe­
szültségek. A hegesztett szerkezetek fáradási szilárdságát elő­
nyösen lokalizált belső feszültségek felidézésére alkalmas külön­
böző technológiai eljárásokkal (fölhevítés, golyózás stb.) növel­
hetjük.

3.3.3. A hegesztési feszültségek relatív jelentősége a hegesztett

szerkezetek teherbírására
Ha különféle igénybevételek terhelik a szerkezetet, a hegesz­
tési feszültségek befolyásának vizsgálatakor a teherbírására
(teherbíráson a szavatolt szilárdságot és a megengedett alak-
változások viselkedését értjük üzemszerű igénybevételekre), a
belső feszültségek hatását a hegesztési folyamat által okozott
egyéb tényezőkkel összefüggésben kell figyelembe venni. E té ­
nyezők lényegesen nagyobb mértékben befolyásolják a hegesz­
te tt kapcsolatok mechanikai tulajdonságait, mint a belső maradó
feszültségek.
A szerkezetek hegesztéséhez csak megbízható, minőségi hozag-
anyagokat használunk fel, tehát a hegesztett kötések mecha­
nikai tulajdonságai, elsősorban az alapanyag hőhatásövezetének
szemcseszerkezeti minőségétől függenek. Míg a kis széntartalmú
ötvözetlen acélok és az allotropikus modifikáció nélküli fémek
szívósságát mindenekelőtt a szemcse nagysága határozza meg,
addig a többi anyagok szívóssága a szövetszerkezettől (ferrit,
austenit, perlit, m artensit, bainit, a, fi fázis, eutektoidák stb.)
függ.
A vegyi összetétel, főleg a szennyezőtartalom (P, S), gázok
( 0 2, N2j Ha) és más elemek nyomokban (Nb, Cu, Su) — még a
külső terhelés működése előtt — meleg vagy hideg állapotban a
varrat hajlamosságát a repedésekre, ill. alakváltoztatási képes­
ségét kedvezőtlenül befolyásolja.
Statikus igénybevételkor az alakváltozási képességet a kötés­
nek a szerkezeten való elhelyezése is befolyásolja. így pl. az
igénybevétel irányában hosszirányú varratok kisebb nyúlást m u­
tatnak, m int keresztirányban, m ert az előbbi esetben a képlékeny
tulajdonságok kimerülése a belső feszültség következtében fo­
kozottabb.
Tehát fáradási igénybevételkor alacsony hőmérsékletek vagy
lökések előfordulásakor és általában fontos szerkezeteken folya­
matos erővonaláramlású kötéseket kell tervezni. A feszültségek
halmozódását, vagyis a bemetszés minden m ódját, következe­
tesen ki kell kerülni, A bemetszés a szerkezet térbeli feszültség!
állapotát okozza vagy olyan szerkezeti részen lép fel, amelyben
nincs a feszültségi csúcsok csökkentéséhez szükséges képlékeny
alakváltozási képesség. Maradó hegesztési feszültséggel kombi­
nált bemetszések a szerkezetet dinamikus igénybevételre gya­
korlatilag használhatatlanná tehetik, és statikus igénybevétel­
kor, főleg alacsony hőmérsékleteken a ridegtörés elleni bizton­
ság nullára csökkenhet. Fáradási igénybevételre szánt szerkeze­
tekben a varratfelületek megmunkálása fontos, ami elvileg a
bemetszési hatások utólagos eltávolítási módja.

3.4. A belső (hegesztési) feszültségek mérése

Fizikai módszerekkel vagy különleges mechanikai készülé­

kekkel, az ún. tenzométerrel mérünk. A fizikai módszerek közül
leginkább a mikroröntgen módszert használjuk. Ezzel a mód­
szerrel nemcsak az elsőfokú, hanem a másodfokú feszültségeket
is m egállapíthatjuk 3 .. .4 kp/m m 2 pontossággal. A mérések ke-

88
zelései és módjai hosszadalmasak, többé-kevésbé csak labora­
tóriumi célokra alkalmasak, nem lehet pl. a szerkezeteken köz­
vetlen mérésekre használni. E módszerek előnye, hogy a feszült­
séget pontról-pontra tudjuk az anyagban meghatározni (pl. a
bemetszésekben), azonban csak a megfigyelt minta felületének
a másik oldalán [12],
A mechanikai módszer a hosszúságok változásának pontos
mérésén alapszik. Megfelelő mérőkészülékekkel a hegesztett
lemezen az előre (pl. pontokkal vagy furatokkal) kijelölt sza-

54. ábra. Készülék a hegesztés

okozta zsugorodások és
feszültségek mérésére [13 j

89
kasz hosszát mérjük le. A lemezt keskeny sávokra szétvágjuk, és
a megjelölt szakaszokat ismét lemérjük. A hosszanti szélvágás
előtti és utáni méretkülönbségből határozzuk meg a nyúlást,
ill. a rövidülést, amiből a megfelelő feszültséget kiszámítjuk.
Ha a lemezsávok szétvágás után hosszabbak lettek, nyomó­
feszültség vált szabaddá, ha rövidebbek, húzófeszültség szabadult
fel. Erre a mérésre használt készülékek rátűzhető hosszúság­
mérővel fölszerelt típusok, amelyek közül az egyik egyszerű ki­
vitelűt az 54. ábrán m utatjuk be [13].
Hasonló módon — a felületi rétegek fokozatos eltávolításá­
val -— lehet, pl. hengereken, a feszültségek nagyságát és befo­
lyását kim utatni (55. ábra). A henger felületén tengely menti

a) b) c)
*3,
i
T
I
1
1
r
1
1
1
!
1
(
1
1

55. ábra. a ) belső feszültségek eloszlása a henger keresztmetszetében;

b) a henger a A A i felületi réteg eltávolítása után;
c) a henger a A A x és ú A 2 felületi réteg eltávolítása után

belső nyomó és a henger tengelyében húzófeszültség hat. A hen­

gerkeresztmetszet felülete A és hosszúsága l (55a ábra).
A belső feszültségek meghatározásakor úgy járunk, el, hogy a
henger felületéről vékony réteget leesztergálunk, amelynek ke­

90
resztmetszete A A X (55b ábra). A keresztmetszet megmaradó
A 1 ~ A —A A X részében a axA A x erő szabadul fel, amely a hen­
ger megnyúlását okozta. A belső erők egyensúlyából követke­
zik, hogy
öi A A x+ üxA x —
ahol ax a A A X felületen ható feszültség;
ax a feszültségnövekedés a A A X felület eltávolítása után m a­
radó A x hengerkeresztmetszetben.
A axA A x erők felszabadulásakor a henger megrövidül. E rö­
vidülés a rugalm.as alakváltozások tartom ányában megy végbe,
úgyhogy a A A X felületréteg eltávolítása előtt és után mért hosz-
szúságokból ax feszültség nagyságát a:

al - — b
egyenletből határozzuk meg, ahol
Alx & rugalmas alakváltozás nagysága a A A X felületréteg eltá­
volítása u tá n ;
E húzási rugalmassági modulus.
o^-t a belső erők egyensúlyi egyenletébe helyettesítjük be,
amelyből:
Alx E A X
Ú1 “ V ~ A A ^'
Hasonlóképpen járunk el a másik, A A 2 felületréteg eltávolí-
tásakor is (55c ábra). A A A 2a2 erő a megmaradó A 2 = A X—A A 2
keresztmetszet részében ismét rövidülést okoz. A A A X és A A 2
felületrétegek eltávolítás előtti és utáni hosszúságok különb­
ségéből:
Ah
CTq -- E.
l
ahol
Al2 a rugalmas alakváltozás nagysága a A A X és A A 2 felület­
rétegek eltávolítása u tá n ;

91
 56. ábra. Mechanikai tenzométer 20 mm mérő'
távolsággal

92
 a% feszültségnövekedés a A Á X és A A 2 rétegek eltávolítása
után megmaradó A 2 keresztmetszetben. j
Az egyensúly egyenletéből: |
o2A A2-\- g2A 2 = 0

a (r2 feszültséget számítjuk ki, amely a A A 2 felületre hatott.

Ezt az eljárást mindaddig ismételjük, amíg a hengerkereszt­
metszet megmaradó részében az erőfelszabadulás megszűnik.
A lemért értékekből megszerkesztjük a diagramot, amely a belső
feszültségek nagyságát és alakulását szemlélteti.
A belső feszültségek itt leírt meghatározási módja eléggé kö­
rülményes. De bonyolult alakú keresztmetszetek fesz ült ségi
állapotának meghatározására is felhasználhatjuk. Az alapelvből
kitűnik, hogy csak laboratóriumi célokra használható, amikor
követelmény az alakváltozás mérésében a 0,001 mm-es pontosság.
A tenzométerrel való mérésekkor ugyanúgy járunk el, mint a
külső statikai igénybevételek feszültségeinek mérésekor. Ten-
zométerekkel a terhelési, ill. a hegesztési ciklus alatt felvesszük
az alakváltozásokat, amelyekből azután a feszültségeket kiszá­
mítjuk.
A hegesztés okozta belső feszültségeket az aktív feszültségek
helyén közvetlen vagy közvetve azokon a pontokon mérhetjük,
ahol a reaktív feszültségek ébrednek. A közvetlen mérési mód
igényesebb, mivel különleges mérőkészülékeket igényel (lásd az
56. ábrát), amelyekkel olyan területeken is lehet mérni, ahol
nagy hőmérséklet fordul elő. Ilyen esetben a mért AL teljes alak-
változás :
a Air hőokozta alakváltozásból, vagyis az anyag fölhevíté­
séből származó megnyúlásból,
és a Al alakváltozásból (amelyet a hegesztési feszültségek éb­
redése kísér)
tevődik össze.
Ha a hegesztési folyamat ideje alatt is meg kell állapítani az
ideiglenes belső feszültségek befolyását, akkor úgy járunk el,

93
hogy kiszámítjuk vagy dilat ómét erre! megállapítjuk az ismert
hőmérsékleten (a hőmérsékletet termoelemekkel mérjük) a hő­
okozta Alj alakváltozást. A teljes és a hőokozta alakváltozás
különbségéből kiszámítjuk a:
Al - A L - A lr
alakváltozást, amelyből a megfelelő feszültség:
Al _

ahol l a tenzométerrel m ért hosszúság.

E zt azzal a föltételezéssel tehetjük meg, hogy g < g j . Ha
akkor az összefüggés nem. érvényes, mert a Al alakváltozás egy
része m ár képlékeny átalakulás. Ilyen esetben a a feszültséget
állandónak és a op értékével egyenlőnek tekintjük (lásd a 3.3.1.-
et).
A gyakorlatban bennünket többnyire csak a visszamaradó
feszültségek végső nagysága érdekel, és ezért az alakváltozást
csak a varrat tökéletes kihűlése után mérjük le. Ily módon a hő­
okozta alakváltozás befolyását kizárjuk, és a m ért értekekből a
maradó feszültségek megfelelő értékeit közvetlenül határozzuk
meg. Ugyanakkor itt is érvényes, hogy a mérési helyen nem sza­
bad a feszültségeknek (még átmenetileg sem) a op értékét á t­
lépni. Ha ez az utóbbi előfeltétel előre nem teljesíthető, csak a
hegesztett tárgyból kim etszett elemeken szabad mérni.
Az 56. ábrán mechanikai tenzom étert láthatunk, amely a szo­
kásos típusoktól a nagyobb magasságú, kicserélhető és vízzel
h ű tö tt csúcsokban tér el. A készülék alsó része megfelelően hű­
tö tt és a hegesztett tárgy felületétől kellő távolságra van. A ké­
szülék mérőhossza 20 mm. A készüléknek álló és mozgó csúcsa
van, amelyekről az alakváltozást meghatározott állandó áttétel­
lel a skálára kar viszi át. Az alakváltozás kiértékelésekor a ké­
szülék áttételi állandóját mindig számításba kell venni.
K özvetett mérések végzésekor a rendszerint alkalmazott me­
chanikai, esetleg ellenállásos tenzométereket is igénybe vehetjük,
minthogy több esetben olyan helyeken mérünk, ahol a hőmér-

94
sékiet befolyását elhanyagolhatjuk, vagy csak ismét a vísszá-
maradó feszültségekre állunk be, vagyis a lehűlt darabokra.
Ezt a módszert olyan esetben tudjuk alkalmazni (pl. az 57!.
ábra szerint), ahol a gerinclemezek hegesztésekor az övlemezek
alakváltozásait tudjuk mérni, és belőlük a gerinclemezben a

I
57. ábra. A tenzométe-
rck elhelyezése I-szel­
vény övlémezein a re­
aktív feszültségek mé­
résére a gerinclemez
hegesztésekor

feszültségeket meghatározni. Ha az alsó övlemez felülete A öv

ugyanaz mint a felső övlemezé és a gerinclemez felülete A s pl.
4
A öv, akkor az egyensúlyi egyenletből:

2 A QyOqy-f ctgA g — 0,
(az előjelet a mért alakváltozások értelme határozza meg) ki-
3
számítjuk a ag = — <7öv

értékét, ahol
(Töv az övlemezek alakváltozásaiból számított átlagos feszült­
ség (az alakváltozást mindkét Övlemezen legalább három helyen
vesszük fel);
Ug közepes keresztirányú feszültség a tartó gerinclemezében.
Az olyan eset, amikor a belső feszültségek nagyságát közvetve
lehet meghatározni, általában nagyon kevés és ezért gyakorlati­
lag többnyire csak a közvetlen mérési módszert alkalmazzuk.

95
 3.5. Módszerek a hegesztési feszültségek csők elitesére ill.
megszüntetésére

A hegesztési feszültségek csökkentésének módszerein a hegesz-

tés folyamata előtt, ill. alatt te tt beavatkozásokat, míg a fe­
szültségek megszüntetési módjain a hegesztés befejezése, vagyis
már a visszamaradó feszültségek létrejötte után te tt beavat­
kozásokat értjük.
A feszültségek csökkentésére, ill. korlátozására aránylag kevés
általános eszköz áll rendelkezésre. A hegesztési feszültségek
keletkezését teljesen meggátolni nem lehet, ami a hegesztési
feszültségek kifejlődésének már ismert lényegéből következik.
Gyakorlatilag a következő óvintézkedések jöhetnek szóba:
1. a szabad (vagyis nem befogott) munkadarabok hegesztése
főleg keresztirányban csökkenti a hegesztés okozta feszültséget,
a reaktív feszültségeket pedig kiküszöböli;
2. hegesztés viszonylag nagy hőbevitelű rendszerekkel (nagy
q fajlagos energiával, amivel kisebb hőesés érhető el) főleg a
hosszirányú feszültségcsúcsokat csökkenti, de növeli a kereszt-
irányú feszültséget;
3. a hegesztéskor keletkező alakváltozással ellenkező értelmű
rugalmas előhajlítás csökkenti a feszültségeket és a végleges
alakváltozásokat is (58. ábra);
4. rugalmas kötések alkalmazása csökkenti a keresztirányú
aktív és reaktív feszültséget (59. ábra);
5. a helyi előfeszítés vagy helyi felhevítés csökkenti a kereszt-
irányú aktív és reaktív feszültséget (60. ábra);
6. a teljes előmelegítés csökkenti az elsőfokú összes feszültsé­
geket (főleg azonban hosszirányban és merőlegesen) és a teljes
maradó alakváltozást, továbbá csökkenti, esetleg teljesen meg­
gátolja a szerkezeti feszültségek keletkezését.
Az em lített óvintézkedésekhez kiegészítésként megjegyezzük:
a) az 1. és 2. pont szerinti beavatkozások nagyobb teljes alak-
változásokkal kapcsolatosak;

96
 B metszet

m A metszet
yzzzzzzzzzzzz

58. ábra. Rugalmas elő feszítés szekrényes szelvény (A metszet) és

bordásszerkezet (B metszet) hegesztése előtt

0)
59. ábra. Példák a rugalmas kötésre

Főimelegítés

60. ábra. Sérült alkatrészek előkészítése hegesztéses javításhoz

a) helyi íölhcvítes törött lendkerék-küllő hegesztése előtt; b) helyi
előfeszítés a lemezen levő repedések hegesztése előtt

7 Hegesztési feszültségek 97
 b) a helyi fölhevítés (5. pont), ha nem megfelelően irányítjuk
(helyileg is nagy hőmérséklettel), általában több kárt okozhat,
mint hasznot;
c) a teljes előmelegítést (6. pont) fontosabb esetekben elvileg
előnyben kell részesíteni, elsősorban a nagy keresztmetszetek
és a beedződésre hajlamos acélok hegesztésekor. A beedződésre
hajlamos acélok kényes hőmérséklete legtöbbnyire 200.. ,400 °G
(IRA diagramja szerint, lásd pl. a [18]-ban), acél szerszámok,
speciális Öntvények kemény ráhegesztései esetén kevéssel
600 °G-fölé is mehetünk, a többi nem edzhető vastagfalú anya­
goknál 80. . .300 °G-ig. A nagyméretű munkadarabok hegesz­
tésekor a teljes előmelegítésnek nem kell szószerint az egész
darabra kiterjednie, hanem az előmelegítést lineáris hőeséssel
kell irányítani, éspedig úgy, hogy ne okozzon ideiglenes reaktív
feszültségeket (természetesen maradókat sem).
A feszültségeket mechanikai vagy hőalapelven lehet megszün­
tetni. A feszültségek mechanikai eltávolítása a szerkezetnek
20 ...5 0 % -k al a hasznos terheléssel okozott feszültség fölötti
igénybevételével végezhető. Az alapelvet a 3.3.1.-ben, a 48.
ábrán világítottuk meg. A hosszirányú maradó feszültségek
csökkentését, különböző nagyságú tengelyirányú külső húzó
terhelés hatásával a 61. ábrán m utatjuk be. A hegesztett kap­
csolatokban ilyen jellegű jelenségek hidak, hajótestek daruk stb.
terhelési próbái közben jönnek létre. A feszültség céltudatos el-

■t

61. ábra. A lemezben tompavar­

ratos hegesztésből származó o*z
visszamaradó hosszirányú feszült­
ség és az F erő irányában jelent-
feszültségek különböző nagy-
(1500—2000 .kp)

98
távolítására ezt á módszert azonban a gyakorlatban nem alkal­
mazzuk, mivel a belső képlékeny alakváltozások rovására megyj,
és emiatt belőle semmiféle nagyobb előny nem származik. !
A feszültségek mechanikai megszüntetésének módjai közé
tartozik a varrat kalapálása is. A kalapálást kézzel vagy pneu­
matikusan, hideg és meleg állapotban is végezhetjük (vagyis
rövidebb szakasz föihegesztése után azonnal). Az egyes rétegek
(varrathernyók) átkalapálásával csökken a hegesztett fémben
az aktív maradó húzó feszültség, a külső alakváltozások és eset­
leg a reaktív feszültségek értéke is kisebb lesz. Jó eredmény elé­
réséhez azonban nagy tapasztalat szükséges a kalapálás inten­
zitását, helyét és idejét illetően, mivel másként ellenkező és nem
kívánatos következménye lehet a kalapálásnak (kékizzás alatti
repedés, az anyag mértékfölötti megszilárdulása hidegen és
rideggé válása stb.).
Tekintettel arra, hogy ez a művelet igen munkaigényes és
eredménye a belső képlékeny alakváltozási képesség terhére
megy, a hidegkalapálást a feszültségek eltávolítására csak kivé­
telesen alkalmazzuk. A hegesztett fémekben az ideiglenes feszült­
ségek és repedések keletkezési veszélyének, az ún. „melegrepe­
dések” kialakulási hajlamának csökkentésére inkább meleg­
kalapálást végezzünk (pl, 12%-os Mn-acélok fölhegesztésekor).
A jelenlegi gyártástechnológiákban megbízható módszer a
hegesztett szerkezetek maradó feszültségeinek megszüntetésére
az izzítás. Ez a hőkezelés, az egész gyártmány izzítása, részben
a visszamaradó alakváltozások mértékét is csökkenti. A mód­
szer alapelve, hogy a hegesztett szerkezetekben arra a hőmér­
sékletre fölhevítve, amelyen <rF alacsony értékű az anyag még-
folyósodásával a feszültségek leépülnek.
A folyamatot a következő megfontolásokkal világítjuk meg.
Képzeljük el, hogy a munkadarabban a 14. ábra szerint az A x
keresztmetszetben <rzl, 'ipA42 keresztmetszetben a hozzátartozó
0*22 maradó feszültség uralkodik. Ha az egész munkadarabot
egyenletes tx hőmérsékletre fölhevítjük azl a tx hőmérsékleten
eléri a crpt nyúláshatárt, és további hevítéssel úgy csökken,
mint ahogy azt a 62. ábrán láthatjuk. Ezzel egyidejűleg a az2

7* 99
az Á 2 keresztmetszetben is csökken. Há az izzítást á i2 hőmér­
sékleten megszakítjuk és a m unkadarabot hagyjuk egyenletesen
kihűlni, akkor az A ± keresztmetszetben o'zl< ítz1 és az A2
keresztmetszetben o\ 2< gz2 feszültség marad csak.

62. ábra. A fölhevítés (izzítás) befolyása

a visszamaradó feszültségekre különböző
izzítási hőm érsekieden

Állandó izzítási hőmérsékleten, meghatározott idő után, érvé­

nyesül a fém amorf-folyása, és beáll a feszültség további rugal­
mas utóhatása (relaxációja), ami által a maradó feszültségek
alacsonyabb értékre süllyednek, mint amilyen az adott hőmér­
sékleten (Tp-nek megfelelne, és rövid időre a folyáshatárhoz köze­
ledik. Az izzítás idejét, amelynek befolyását a 63. ábrán tü n te t­
tük fel, a gyakorlatban a hegesztett szerkezetek legnagyobb fal­

c a . ábra. Az izzítás idejének befolyása a visszamaradó

feszültségekre különböző izzítási hőmérsékleteken

100
vastagságához igazodva választjuk meg, éspedig 3. . .4 min/mpi
vagy 1 ... 2 h /25 mm értékűre. i
Az izzítás hőmérséklete a feszültségek leépüléséhez az anyag
fajtájától függ. A kizárólag széntartalmú (ötvözetlen) acélokát
A x-nél alacsonyabb hőmérsékleten, rendszerint 600... 650 °G
között (ezt ne lépjük át), az austenites Cr/Ni acélokat 300.. .
400 °G (ekkor már beáll a feszültségek részleges feloldódása)
vagy 900. .. 1050 °G között izzítjuk.
Hogy a feszültségek eltávolítása izzítással hatásos legyen,
fontos az egyenletes fölmelegítés és különösképpen az egyenle­
tes lassú lehűlés; legjobb, ha a kemencével együtt hagyjuk
lehűlni a munkadarabot. Ennek érdekében a nagyméretű, vas­
tagfalú és erősen tagolt hegesztett szerkezetekhez relatív kis,
kb. 150 °C/h fölhevítési és kb, 35 °G/h lehűlési sebességet válasz-
szunk. A 8 0 ...1 0 0 °C hőmérséklet elérése után a hegesztett
szerkezet huzatnélküli levegőn hűlhet tovább.
Meg kell még említenünk, hogy magasabb hőmérsékletű izzí­
tással, pl. szénacélok normalizálásákor, a hegesztési feszültsé­
gek szintén leépülnek, de a gyors lehűtés, amit ez a hőkezelés
megkövetel, az anyagszerkezetben új belső feszültségeket
ébreszt. E feszültségek bár kisebbek, mint a hegesztési feszült­
ségek, még sem kívánatosak. Kifejlődésüket meg tudjuk akadá­
lyozni, ha 600. . .650 °G hőmérsékletről az anyagot lassan h ű t­
jük.
A hegesztett szerkezetek izzítását a feszültségek eltávolítására
főleg a következő esetekben ajánljuk:
a) ha a hegesztett szerkezetekben a térbeli feszültségi álla­
potot kell megszüntetni;
b) ha a feszültség hatására korrózióra hajlamos az acél;
c) a megmunkált hegesztett szerkezetek méretállandóságá­
nak biztosítása végett, ha a nagy pontosság követelmény (meg­
munkálógépek stb.);
d) ha ridegtörésre hajlamos övezeteket kell eltávolítani, ill.
keménységüket csökkenteni; (a ridegtörésű övezetek kialaku­
lását azonban célszerűbb megelőzni, ph megfelelő előmelegítés­

101
sel, m ert az esetleges mikrorepedéseket utólagos izzítással már
nem lehet eltávolítani);
ej ha helyre kell állítani az anyag maximális képlékenységi
tulajdonságát, amely a különféle mechanikai hidegmegmunká­
lások (pl. hajlítás, sajtolás, kovácsolás stb.), valamint a hegesz­
téskor nem kívánatos metallurgiai jelenségek (metastabil egyen­
súlyi állapot keletkezése N2, 0 2 telített oldatai stb.) következ­
tében csökkent.
A kész, igen nagyméretű hegesztett szerkezetek feszültségei­
nek megszüntetése kemencében való izzítással költséges és sok­
szor egyáltalán nem is valósítható meg, ezért olykor helyi izzí­
tással helyettesítjük. Ekkor is be kell tartanunk azt a szabályt,
hogy izzításkor fokozatos legyen a fölmelegítés, biztosítsuk a
lineáris hőesést, a fölhevített hely szabad terjeszkedési lehető­
ségét, vagyis az esetleges reaktív feszültségek keletkezését aka­
dályozzuk meg. A helyi izzítás hatása, főleg az anyag tulajdon­
ságaira még így is megmarad, ugyanakkor a feszültségek leépü­
lése még mindig kérdéses, mivel az em lített irányelveket a gya­
korlatban rendszerint nem lehet pontosan követni.
A feszültségek megszüntetésére irányúló azon kísérletek, hogy
a nagy hőmérsékletű izzítást kombinált kis hőmérsékletű folya­
m attal lehessen helyettesíteni, pl. az ún. termoplasztikus mód­
szerrel (a varratok környékének fölmelegítése 250 °C-ra és ezt
követően vízpermettel való lehűtése) a gyakorlatban nem te r­
jedt el. De nem is ajánlhatjuk ezt a módszert annak ellenére,
hogy a varratban a maradó feszültségeket részlegesen csökkenti,
ugyanakkor azonban hatásuk területét kiterjeszti és a varrattal
szomszédos területeken a feszültségeket növeli, és hozzá mind­
ezt a kötés anyagának belső képlékeny alakváltozási képességé­
nek rovására,

102
 4. H egesztési zsugorodások, feszültségek és alakváltozá­
sok keletkezése és elhárítása az üzem i gyakorlatiban f

Szerző: Domanovszky Sándor

Az előző fejezetekben a külföldi szerzők elméleti síkon tá r­

gyalták a hegesztéskor keletkező alakváltozásokat és feszült­
ségeket. Ismertették e jelenségeket, magyarázatot adtak rájuk
és számítási eljárásokat javasoltak mértékük nagyságának meg­
állapítására. E fejezetben mindezt a gyakorlat oldaláról igyek­
szünk megvilágítani és az acélszerkezetek gyártásában közre­
működő technológus, művezető, szakmunkás szemszögéből
vizsgáljuk a problémát.
A teljesség kedvéért — noha ez az előző részekhez képest bizo­
nyos mértékű ismétlést is jelent ■— először a hegesztéskor kelet­
kező alakváltozási jelenségeket soroljuk fel. Ezután rátérünk a
feszültségek gyakorlati problémáira, módszereket ismertetünk
az alakváltozások megelőzésére és az egyengetés végrehajtására.
Végül a hegesztett szerkezetek mérethelyességénck biztosításá­
val és konstrukciós problémákkal foglalkozunk*

4.1. Hegesztési zsugorodások és az általuk keltett alak-

változások
A 2. fejezetben részletesen ismertettük a hegesztéskor kelet­
kező alakváltozásokat. A zsugorodások ott „elemi” , a varratok­
ban lejátszódó alakváltozásokként jelentkeztek. Ebben a feje­
zetben ■— bár az előző megfogalmazás is helyes — a jelenségek
világosabb magyarázatának érdekében, a gyakorlatban haszná­
latos terminológiát használjuk. E szerint zsugorodáson a varrat­
nak ég a közvetlen környezetében levő alapanyagnak méret­

103
csökkenését értjük. Alakváltozásnak (deformációnak) pedig a
zsugorodások következtében az összehegesztett lemezek, tartók,
szerkezetek alakjában létrejövő változásokat: hullámosodáso-
kat, horpadásokat, vetemedéseket, görbültségeket, szögelfordu­
lásokat, csavarodásokat nevezzük.
Azért is célszerű e két fogalmat különválasztani, mert az
üzemi technológusnak alapvetően fontos tudnia, hogy a zsugo­
rodások minden esetben lejátszódnak, azt elkerülni nem lehet,
nem is szabad (mert ez repedéshez, túlzott mértékű belső
feszültségekhez vezet); az alakváltozások viszont csökkenthe­
tők, némely esetben elkerülhetők. Ezért az a helyes hegesztés­
technológia, amely a szerkezeti elemek között bizonyos, a zsu­
gorodások szabad lejátszódását elősegítő mozgásokat lehetővé
tesz; ugyanakkor meggátolja az alakváltozások létrejöttét.
A hegesztéskor keletkező zsugorodások két részből tevődnek
össze. A kisebb mértékű rész a hegfürdő hűlésekor bekövetkező
térfogat-csökkenésből adódik. A jelentősen nagyobb méretű
rész a felhevítéskor — a környező hideg anyag m iatti „befogás”
következtében ■ — tágulni nem tudó, ezért zömítődött varrat­
menti alapanyag zsugorodásából jön létre. Ez a rész annál
nagyobb, minél szélesebb a hegesztéskor áthevített övezet.
Innen adódik, hogy az egyes hegesztési eljárások — függően a
bevitt hőmennyiségtől a hőforrás koncentráltságától, a heg­
fürdő méreteitől és a hegesztési sebességtől — igen jelentéke­
nyen különböző zsugorodásokat (és ezen keresztül alakváltozá­
sokat) okoznak. Például a vékony lemezek tompahegesztésekor
a lánghegesztés többszörösen nagyobb zsugorodással jár, mint
a kézi ívhegesztés, ez nagyobbal, mint a C02 védőgázas hegesz­
tés vagy a fólia ellenálláshegesztés.
Az autogénlánggal végzett egyengetéskor létrejövő zsugoro­
dások csak a tágulni nem tudó, zömítődött alapanyag zsugoro­
dásából adódnak.
Az alakváltozásokat a zsugorodások okozzák, ha a tartó ke­
resztmetszetéhez képest aszimmetrikusan jönnek létre (pl. a
T-szelvényeken keletkező ívesség), vagy ha a merevítetlen nagy

104
felületek csak helyi hőhatást kapnak (pl. a magas, bordázott
I-szelvények gerinceiben keletkező horpadás).
A gyakorlati szakember számára igen fontos kérdés a zsugoro­
dások és alakváltozások mértéke. Az ezeket létrehozó tényezők
nagy száma miatt (pl. a szerkezet kialakítása, a varrat és az
alapanyag keresztmetszetének viszonyszáma, a hegesztési eljá­
rás, a hegesztési paraméterek, a hegesztési sorrend, a külső
hőmérséklet stb.) azonban egyiket sem lehetséges előre ponto­
san meghatározni. Vannak ugyan az irodalomban, pl. az [1]-
ben erre számítási eljárások, de egyrészt bonyolultságuk, más­
részt éppen a felsorolt okok miatti bizonytalanságuk következ­
tében a gyakorlatban meghonosodni nem tudtak. Egyébként
teljesen azonos szerkezetek azonos módon végzett hegesztése
ellenére is a zsugorodások és az alakváltozások mértéke igen
különböző lehet, néha 50. . .80%-os eltérés is adódhat. Legtöbb­
ször nincs tehát értelme a gondos és pontos számításnak, mert
egyengetés csaknem minden hegesztett szerkezeten szükséges.
Helyes szerkezeti kialakítással és hegesztéstechnológiával kell
az egyengetés mértékét a minimumra csökkenteni.
Az üzemi szakemberek azonban — bizonyos gyakorlat után —
az egyszerűbb szerkezetek zsugorodásait és alakváltozásait
kellő pontossággal előre meg tudják becsülni, a bonyolultabb
szerkezetekét pedig több lépésben kísérletezéssel — a harmadik,
negyedik munkadarabon eredményre jutva —■állapítják meg.
A következőkben röviden ismertetjük a — 2. fejezetben már
tárgyalt — háromféle zsugorodási jelenséget és az általuk oko­
zott alakváltozásokat.

4.1.1. Hossz-zsugorodás

Hossz-zsugorodáson a varrat tengelyében, hosszirányban

létrejövő méretcsökkenést értjük. Mértéke — az előzőekben fel­
sorolt tényezőktől függően — 0,2. . . 2,0 mm/m, leggyakrabban
0 ,5 ... 1,0 mm /m.
A hossz-zsugorodások — a tompa- és a sarokvarratok eseté­
ben közel azonos módon —- kétféle alakváltozást hoznak létre:

105
 a nagyobb lemezfelületeken hullámosodást, ill. horpadást
okoznak;
a kisebb szélességű lemezeken görbültséget („kardosodást” ),
ill. vetemedést hoznak létre.

65. ábra. Hullámosodás a sarokvarrat hossz-zsugoro­

dásának hatására

66. ábra. Horpadás a tompavarratok hossz-zsugorodásának hatására

106
 Hullámosodik a lemez, ha a varratok mind egyirányban fut­
nak, pl. ha két szélesebb lemezt tompán összehegesztünk (04.
ábra). Ez azonban csak akkor válik egyengetésre szoruló mér­
tékűre, ha a varrat hosszú (0,5...2,0 m varrathossz fölött)
és a lemezvastagság 20. . .30 mm alatt van.
Hasonlóan hullámosodást okozhatnak a sarokvarratok is a
kellően ki nem merevített széles lemezfelületen (pl. a 65. ábra
esetében).
A hullámosodás mértékének megállapítására általánosan al­
kalmazható szabályok nincsenek. A hullámosodás néhány mm-
től több dm-ig terjedő ívmagasságú lehet a lemez- és a varrat­
méretektől, valamint a hegesztési eljárástól függően. Az így oko­
zott egyengetési munka csak akkor kerülhető el, ha a lemezeket
kétirányú bordázással megfelelő sűrűségben merevítjük.
A horpadás a lemez kétirányú hegesztésekor kialakuló hossz-
zsugorodások következménye, tompavarratokkal pl. a 66. áb­
rán, sarokvarratokkal pl. a 67, ábrán látható módon. Ha a bor-
dázás megfelelő sűrűségű és a varratméretek sem túlzottak (a
bordákat lehetőleg szakaszos varrattal kössük a lemezhez!) a
horpadás mértéke nem szokta meghaladni az általában elfoga-

67. ábra. Horpadás a sarokvarra­

tok hossz-zsugorodásának
hatására

107
dott 3%o-et (1 m hosszú vonalzó alatt max. 3 mm hézag lehet).
Ellenkező esetben az igen hosszadalmas és költséges autogénes
pontmelegítés segít.
Görbültség keletkezik a hossz-zsugorodás hatásaként, ha a
varrat és a szelvény elrendezése nem kéttengelyre szimmetrikus

68. ábra. Kardosodás a

hossz-zsugorodás m iatt
(csak a függőleges síkban)

GÜ. ábra. Kardosodás a hossz-

zsugorodás m iatt (a függőle­
ges és a vízszintes síkban)

Tirnni m m inumnuii immun un immun n i h o ' mmi unnia un

--------------- q semleges tengely

70. ábra. A kardosodás iránya a varrat és a semleges tengely kölcsönös
helyzetétől függ

108
 ver

a) 1
e in^ .............. unniiimjuiiumummijii.ii mi,. ..It

~áb- TT'.V'.'i'i' ‘TI!‘1>**»'■*i............. ................ 111“V.1.1"■.7

"iÍm'l'i'úV,11i‘i ;1v;‘i1; ■;;)i; j/h\\\\111',1mu■'11'í■1>1" 1
b)
ik
tő
LAllMi||“iiiin........ Hm....... mii......... niin■11111h111h<11'm^1*^

TT^ ..... ^imiii^ iiiLiii^ ituni^'iiiini^jiHiiu ^

C) “ő
■ik-.

—TT— n i i n 111111111111 m in T'irm u m n i'n m 111 n n mriTiTn ......... .. im m

d) M N- m m i i i i i j l j .i m - i l.h ím i r 11 i i i n i r i í 111 l i . i n j u i i m i L i j 111 j m i n 11 1 1 11 n n i i li .,u u

• í TM i f 1 11 i 'u ' i r i m i u n u n n i i u m i i u i p n h i n i m i <11 r p ' w m m v i m i U I H I I I H

.— —, D i n i m i m i ................. m i u n n i n i i n .................. i n m i n i n ■ ■. m 1 11 m n i i , u . m 111 H i U t t

wwj> mi r m u ra<ynTi|i n i gn i i i i i w y n ii n i^ rui Mii n j'p ii'im iir ii n m i^ p iiiu n i

e)
UŰ . in n i u tü . Lm in n i Lm in n i . i i i i i m i . jll UHU L , MlU.lUi . UJJUULIIi. tl,ÜJLLÍIW.fcU

fnt ^ Wi.i’inyr" ........... iiPiiiiinwpiiniiiwwiiiiiTi'^fNrmr

7-• ■i
f) }
“í ír ugS)i..-..^1M,,,.jf....11j^ [i)[ii^ .... m n iii:

r m n ii iM w n n i u m * i m m Tpin iiwpiiinnip iiiinipiuiniipTTnir^p

9) ::
JJL íjtiiiiinjh.... iüCiimili IuiuilAlUiitiiiJkimni.. L iim tiii U llllllJC

71. ábra. Görbültség keletkezése a különféle szelvényeken

109
 (pl. a hegesztett I- és szekrényes szelvényeken), vagy ha a ta rtó ­
nak. a szükséges irányban nem elegendően nagy az inerciája (pl.
a T-szelvényeké kb. 1 m gerincmagasság fölött).
Ha a szelvény csak egy tengelyre szimmetrikus (pl. az ala­
csonygerincű T-tartók), akkor egy irányban (68. ábra), ha egy
szimmetriatengelye sincs (pl. az L szelvény), akkor két irányban
görbül (69. ábra).
A görbültség mindig úgy keletkezik, hogy a varrat felől a
semleges tengely felé nézve lesz homorú a tartó. Ha több elem
kerül összehegesztésre, akkor a közös semleges tengely helyzete
a mérvadó. Ha pl. egy övlemezre két varrathernyót húzunk,
ellenkező irányban görbül, mint amikor a varrathernyókkal a
nagyobb inceriájú gerincet kötjük be (70. ábra).
A görbültség annál nagyobb, minél távolabb van a varrat a
semleges tengelytől; ha tehát olyan I-szelvényt hegesztünk,
amelynek egyik övlemeze jelentékenyen erősebb a másiknál, a
nyakvarratok kardosodást okoznak (71a ábra). Hasonló a hely­
zet, ha merevítőbordákat hegesztünk föl az egyik oldalra; a
vízszintes, ill. a függőleges bordák csak az elhúzódás mértékében
adnak különbséget, a varratmennyiségtől függően (lib és c
ábra). Ha a varratok a semleges tengelyhez szimmetrikusan he­
lyezkednek el, a szelvény nem görbül el (lld és e ábra). Szim­
metrikus szelvényen az aszimmetrikus varratelrendezés te r­
mészetesen szintén kardosodást okoz (71/ ábra). Hasonlóan
meggörbül a tartó (és a borda is), ha csak az egyik oldalon bor­
dázott (71g ábra).

72. ábra. Rugalmas előfeszftés a kardosodás megelőzésére

no
 A kardosodás megelőzésére jól bevált gyakorlati módszer ja
rugalmas előfeszítés (pl. T-szelvényen a 72. ábra szerint). j
A vetemedés szintén a hossz-zsugorodás következményekérit
létrejövő alakváltozás. Hasonló a hullámosodás jelenségéhez: a
hőhatást nem kapott, tehát nem rövidült lemezéleknek hosszabb
utat kell elfoglalniok, mint a varrat mentén zsugorítottaknak.
Példaként bemutatunk egy gyakran előforduló esetet a bordák­
kal merevített ún. diafragmát (73. ábra). Egyengetését a'lemez-

73. ábra. Vetemedés a hossz-zsugorodás hatására

74. ábra. A részleteiben is szimmetrikus varratelrendezés

nem okoz vetemedést

in
szélek autogénmelegítésével (tehát a varrattal ellentétes oldal
zsugorításával) végezzük. A vetemedés mértékét csökkenthet­
jük, ha a hegesztés alatt a lemezt merev szerkezethez lefogjuk.
Nem keletkezik ilyen vetemedés, ha a lemezek külső szélein is
készítünk varratokat, azaz az egyes lemezsávokon is szimmet­
rikusan zsugorítunk (74. ábra).
Itt említjük meg a csavarodást, amely akkor fordul elő — kü­
lönféle zsugorodások összegeződésének következtében —■ha a
tartó hossza mentén váltakozó a varratok elrendezése. A gya­
korlatban ez ritkán fordul elő; a csavarodás általában már a
fűzés előtti (!!) összeállításból kerül a szerkezetbe. Főleg a zárt
szelvények összeállításakor kell gondosan ügyelni a csavarodás
elkerülésére, mert utólag nem lehet kiegyengetni.

4.1.2. Kereszt-zsugorodás

Kereszt-zsugorodáson a varrat tengelyére merőleges elmozdu­

lásokat értjük, amelyek következtében az összehegesztendő
elemek közelebb kerülnek egymáshoz. Mértéke ■ — több ténye­
zőtől ■ — de elsősorban az elemek közötti hézagtól függően
0,1. . .5,0 mm lehet, általában 1 .. .2 mm.
Ha tompavarratokkal akár azonos síkú lemezeket, akár egy­
másra merőleges lemezeket kötünk Össze (75. ábra), fokozottan
érvényesül az a korábban te tt megállapítás, hogy a zsugorodás
jelentősebb részét a lemezélek mozgása teszi ki. A hegesztési hő
hatására ezek ugyanis tágulnak, és ezáltal közelebb kerülnek
egymáshoz. A hegfürdőnek tehát kisebb vályút kell kitölteni,
lehűléskor a csökkenő térfogatú —• a lemezszélekkel kohéziós
kapcsolatot terem tett — fürdő még jobban igyekszik össze­
húzni a hő hatására amúgyis közelebb került lemezéleket.

75. ábra. Tompavarratok azonos és merőleges síkú lemezek között

119
Kézenfekvő, hogy a lemezeknek ez a mozgása annál nagyobb
mértékű, minél nagyobb az élek közötti hézag.'Alátétlemeze^
10 mm hézaggal készített varratok esetén a keresztirányú zsu­
gorodás az 5 mm-t is eléri! Ha a lemezek között hézag nincs,
főleg amikor az összeérő élek vastagsága, az ún, ,,orrmagasság”
olyan, hogy az a hegesztés során nem hévül át teljes vastagsá­
gában, keresztirányú zsugorodás nem tud létrejönni. Mindebből
az is következik, hogy a keresztirányú zsugorodás az alapsorok
hegesztése közben megy végbe, a fedősorok és a gyökoldali
varrat szerepe e téren már jelentéktelen. További következtetés,
hogy a lemezek vastagsága sem igen befolyásolja a keresztirányú
zsugorodás mértékét. PL azonos illesztési hézaggal és ólkialakí­
tással hegesztett 30 mm vastag lemezen ez alig nagyobb, mint
egy 10 mm vastagon. Hasonlóképpen a hegesztési eljárás, ill. a
varratsorok száma sem mértékadó ebből a szempontból (a kü­
lönféle tompavarratok keresztirányú zsugorodási értékeit lásd a
18a ábrán).
Sarokvarratok hegesztésekor e jelenség hasonló módon játszó­
dik le. Ha az összekapcsolásra kerülő elemek között illesztési
hézag van (76. ábra), akkor általában azzal azonos mértékű ke-

76. ábra.
Hézaggal illesztett elemek keresztirányú zsugo­
rodása a sarokvarratok; hatására

resztirányú zsugorodás keletkezik, ha hézag nincs —■és az ösz-

szekapcsolandó elemek olyan vastagok, hogy a varrat a teljes
keresztmetszetet áthevíteni nem tudja ( 3 ...6 mm fölött) —■
akkor keresztirányú zsugorodás sem jön létre. Sarokvarratok
készítésekor, többek között emiatt is, föltétlenül a hézagmentes
illesztésre kell törekedni. Ha az elemek között hézag van, lehe­
tővé kell tenni szabad mozgásukat, ellenkező esetben a varrat
megrepedhet.
Azon túlmenően, hogy a sarok varrat ok az általuk összekötött
elemeket egymáshoz közelebb húzzák, az alaplemezen is kifej-

8 Hegesztési feszültségek 113

 ■■1

tenek zsugorító hatást, ha áz alapleniéz kellően átmelegszík a

hegesztés hatására (kb. 12 mm vastagságig). Idevonatkozó gya­
korlati számadatokat a 18b ábrán láthatunk. Gyakorlati jelen­
tősége ennek akkor van, ha sok ilyen varrat követi egymást egy
elemen (pl. hosszú I-tartó sűrű függőleges bordázással), mert a
zsugorodások összegeződéséből jelentékeny hosszrövidülés adó­
dik.
A kereszt-zsugorodások — a szerkezet bizonyos mértékű rö­
vidülésén kívül •— alakváltozásokat nem okoznak, ha az össze-

_____. _ — — ■H]
M í I O t i j ií i n i 11 m m m j
f
77. ábra. Az egyoldali övlemez-
i'üesztés hatására keletkező
j görbül tség
_ ______ -í [ i
pÜ ÍU nnim il-H -lH + J U t h m m

hegesztendő elemek szabadon mozoghatnak, és ez a mozgás nem

hoz létre a szerkezet egyes részeiben kihajlásokat. Az ellenkező
esetre két egyszerű, de a gyakorlatban sűrűn előforduló példát
említünk.
Hegesztett I-szelvény felső övlemezét hegesztéssel illesztjük.
Az itt létrejövő keresztirányú zsugorodás a tartó t meggörbíti
(77. ábra).
I-szelvény teljes keresztmetszetű tompaillesztésekor először
az Övlemezeket hegesztjük össze, mivel vastagabbak. Az itt ké­
szített varratok kereszt-zsugorodása következtében a gerincek

78. ábra. Az övlemezek

zsugorodása m iatt a gerin­
cek kihallanak, ha kicsi
közöttük a hézag

114
kipúposodnak, ha közöttük nem volt elegendő (legalább
2 .. .5 mm) a hézag (78. ábra). j
Ezen alakváltozások mértékére — az esetek különbözősége
m iatt — még tájékoztató értékeket sem lehet adni. Helyes hé-
gesztéstechnológiával (pl. a 77. ábra szerinti esetben az övleme­
zeket előre összehegesztve szereljük fel a gerincre, a 78. ábra
szerinti esetben pedig a gerincek között hézagot hagyunk) több­
nyire elkerülhetjük az ilyen alakváltozásokat.

4.1.3. Szögzsugorodás

Szögzsugorodáson a varrat egyenlőtlen keresztirányú zsugo­

rodása m iatt bekövetkező, az összehegesztett elemek közötti
vagy az egyik elem síkján belüli szögelfordulást értjük. Mértéke
— főként a varrat élkialakításától és méretétől, az alapanyag
vastagságától függően — 0. .. 10° között lehet, általában 1.. .3°-
kal számolunk.
Tompavarratok lerakásakor a szögzsugorodás és a vele együtt
létrejövő alakváltozás az összehegesztendő elemek síkjának el­
fordulásában jelentkezik (79. ábra). Mértéke elsősorban a lemez

79. ábra. Tompa- és sarokvarratok okozta szögzsugorodás

leélezésétől, ill. a varrat keresztmetszetétől függ. Minél nagyobb

a leélezés szöge és minél vastagabb a lemez, annál nagyobb a
szögzsugorodás.
Magyarázata kézenfekvő: a változó keresztmetszetű varrat­
ban a keresztirányú zsugorodás a varratszélesség növekedésével
együtt nő. Tehát, ha pl. egy V-varrat gyökének szélessége
3 .. .4 mm, akkor a keresztzsugorodás itt jóval kisebb lesz, mint
a 10. . .20 mm széles felső sorban, ez maga után vonja az össze­
hegesztésre került lemezsíkok elfordulását.

8* 115

- í- r. rAil'*? .
 Á 20a ábra tartalm az néhány adatot a tompávarratok okozta
szögzsugorodások számszerű értékeire.
A tompavarratok hegesztésekor előforduló szögzsugorodás
kiküszöbölésére többféle módszert is alkalmazhatunk.
A legegyszerűbb, hogy ha a varrat keresztmetszetét szimmet­
rikusan alakítjuk ki, tehát V-varrat helyett I- vagy X-varratot,
esetleg torz X -varratot választunk. (Ilyenkor ugyanis a gyök­
oldal kifaragása után ezen az oldalon is a felső oldalival azonos
mennyiségű heganyag kerül a keresztmetszetbe.)
Célravezető, de ez főképpen a nagyobb munkadarabok he­
gesztésekor költséges megoldás, ha a lemezt az egyes sorok el-

80. ábra.
A lemezek szög alatti illesztése a hegesztés
utáni azonos síkok biztosítására

ET 9 i

készítése után megfordítjuk, amikor is a következő sorok az

előzőek által okozott szögelfordulást kiegyenlítik (lásd a!9.
ábrát).
Igen egyszerű, a gyakorlatban több azonos alkatrész gyártá­
sában jól bevált módszer, amikor a lemezeket bizonyos, az el­
húzódással ellentétes értelmű és azonos nagyságú szögben állít­

sd. ábra. A szögelfordulás

meggátlása az elemek le­
fogásával vagy leterhelé­
sével
juk össze. Mire a varrat elkészül, az összehegesztett elemek azjd-
nos síkba kerülnek (80, ábra). j
Költségesebb megoldás a lemezeknek merev asztalhoz való
lefogása, esetleg leterhelése a szögzsugorodások okozta alakvál­
tozás csökkentésére (81. ábra).

f c r - ... , ,

82. ábra. Szögclfordulás a sarokvarrat zsugoro­

dásának hatására

Sarokvarratok hegesztésekor a szögzsugorodás alakváltozásként

az átmenő alaplemez megtörését, a sarok varrat mentén síkjából
való eltérítését okozza (82. ábra). Egy irányban bordázott leme­
zen ezek a hatások összegeződnek és az alaplemez íves alakot

c)
A JL JL JL JL
V U t i 11 U
83. ábra, Alakváltozás a sarokvarratok szögzsngorodásából
vesz fel (83a ábra); de ha keresztirányú. merevítések ezt meg­
gátolják, akkor közöttük jön létre az alakváltozás (836 ábra).
A gyakorlatban e területen legtöbbször előforduló jelenség az
I-, ilk a T-szelvények övlemezének nyakvarrat okozta betörése.
Közelítő értékét a 84. ábra jelöléseivel egyszerű gyakorlati kép­
letből számíthatjuk ki:

h = eb — (mm).
s
A c értéke gépi hegesztésre 0,11; kézi hegesztésre 0,13. Néhány
számszerű adatot a 206 ábráról is leolvashatunk.
Ez a szögzsugorodás egyszerűbb esetekben (pl. épületoszlo­
pokon) nem okoz gondot. Ha előírás, hogy az övlemez sík m á­

s t ábra. Övlemez betörése

radjon, az utólagos egyengetést elkerülhetjük, ha az övlemezt

-— az előző képletből számított mértékben — előtörjük vagy
mereven megfogjuk, esetleg két tartó t összeforgatva az övieme-
zeket Összefogjuk.
Hasonlóan gyakran előfordul a bordázott síklemezeknek a
szögzsugorodás okozta alakváltozása. Mivel itt — a lemezfoly­
tonosság következtében az előbbi példától eltérően — gátolt
mozgásról van szó, a képlettel kiszámított értékeknél kisebbek
lesznek a szögelfordulások, de gyakorlatilag nem küszöb ölhe­
tek ki. Egyedül az segít, ha — erre lehetőség van — kétoldali
bordázást alkalmazunk. Ilyenkor a varratok egymás hatását
kiegyenlítik, és szögelfordulás nem következik be (83c ábra).
E m iatt is helytelen az a régebben használatos megoldás, amely

118
szerint a merevítőbordákat egymáshoz képest eltolták, hogy! a
sarok varratoknál esetleg előforduló kétoldali szegélybeégések
ne összegeződjenek. Ez esetben ugyanis a kétoldali bordázás
ellenére is létrejön alakváltozás (85. ábra).
Egyoldali bordázott síklemezeken a szögzsugorodások hatása
összegeződik a hossz-zsugorodások hatásával. E kettő követ-

85. ábra. Ha a merevítő bordák nem állnak-; szem­

ben, a sarokvarratok alakváltozást okoznak

kezményeként a két irányban^bordázott lemezek paplanszerű

alakváltozást szenvednek. Kényes esetekben ezt autogénes
pontmelegítéssel kell kiegyengetni.

4.2. A hegesztési feszültségekkel kapcsolatos üzemi problémák

Az előzőekből már tudjuk, hogy a hegesztés során lejátszódó

gátolt zsugorodási folyamatok következtében a szerkezetben
mindig maradnak vissza belső, ún, saját feszültségek. Számításo­
kat ismertünk meg nagyságuk meghatározására, foglalkoztunk
hatásukkal a különféle igénybevételekkel kapcsolatban, végül
felsorolásra kerültek a feszültségek csökkentésének és megszün­
tetésének ismeretes módozatai. Itt e kérdést csak a kivitelező
üzem szempontjait figyelembe véve világítjuk meg.
A belső feszültségeket alapulvéve a hegesztéstechnológia ki­
alakításának szempontjából, az acélokat két csoportba sorol­
hatjuk:
edződésre nem hajlamos ötvözetlen lágyacélok;
edződésre hajlamos ötvözött, öntött acélok és Öntöttvasak.

119
 4.2.1. Saját feszültségek ötvozetlen lágyacélok hegesztésekor

A hegesztés bevezetésének és elterjedésének időszakában

még nem voltak tisztában az eljárás során ébredő saját feszült­
ségek kérdéseivel, és ezekkel kapcsolódóan az alap- és a hegesztő-
anyaggal szemben támasztandó követelményekkel. Em iatt kez­
detben a lágyacélok hegesztésekor is gyakran előfordultak repe­
dések, törések.
Ma már tudjuk, hogy a dermedő heganyag és a kihűlő alap­
anyag zsugorodásakor ébredő feszültségek és főleg a feszültség­
csúcsok, ha az alap- és a heganyag megfelelően képlékeny, a
helyi megfolyások útján leépülnek, tehát a folyáshatárt nem
lépik túl, sőt később a külső terhelések, elsősorban a váltakozó
igénybevételek hatására teljesen megszűnnek. Ezért a lágy­
acélok hegesztésekor, ha megfelelő minőségű alap- és heganya­
got, továbbá szakszerű hegesztéstechnológiát alkalmazunk,, a
szakszerűen kialakított szerkezeteken nem okoznak gondot a
saját feszültségek.
Megfelelő alapanyagon a kis széntartalmú (Gmax = 0,22%),
kellően csillapított (Mn = 0,40. . .0,70%; Si = 0,15. . .0,35%),
esetleg különlegesen csillapított (0,02.. .0,08% A1 is), finom­
szemcsés acélt értünk, amelyben a szennyezők csak kis százalék­
ban (Pmax = 0,05% és Smax = 0,05%) van jelen. Ilyen minősé­
get hazánkban az MSZ 6280 szerinti acélok választéka biztosít.
Egyszerű, igénytelen esetekben az MSZ 500 szerinti acélok is
alkalmazhatók.
Az alapanyagok kiválasztásának helyes módját — a szerke­
zeti kialakítás, az alkatrész szerepe, az üzemi hőmérséklet, a
hegesztendő elem vastagsága és az esetleges előzetes hidegalakí­
tás függvényében — az MSZ 6441 T írja elő.
Megfelelő hegesztőanyagon az olyan anyagokat értjük, ame­
lyek a kifogástalan kötéskialakítás mellett, biztosítják a he-
gesztőív és a hegfürdő, valamint a dermedő varrat levegővel
szembeni védelmét, a kedvező vegyi összetételt és a szövetszer­
kezetet, Ilyen a kézi ívhegesztéshez a vastagon bevont (főleg a
bázikus) elektróda; a C03-védőgázos hegesztéshez a megkívánt

120
összetételű huzal és a kellő tisztaságú védőgáz; a fedettíkű
hegesztéshez a hegesztőhuzal és a fedőpor helyes kombinációja.
Szakszerű hegesztéstechnológián — az itt tárgyalt szempont­
ból — azt a munkamódszert értjük, amelynek alkalmazásával
a megfelelő hegesztési sorrendet betartva, elkerüljük a túl nagy
feszültségek és a nyomukban fellépő repedések létrejöttét. Jelen
esetben gyakorlatilag ez főként abból áll, hogy tomp avar rátok,
és hézaggal illesztett elemek közötti sarokvarratok keresztirányú
zsugorodását lehetővé tesszük. Tehát először ezeket a varrato­
kat kell elkészíteni, és csak azután a hosszirányúakat (86. ábra).

86. ábra. Hegesztési sorrend

tompa- és sarokvarratok
lerakásakor

Ha a gyárban készülő tompavarratról van szó, célszerű azt az

összekapcsolandó elemek között előre elkészíteni, és az így il­
lesztett elemeket csak ezután összeépíteni, majd kapcsoló sarok­
varratokkal meghegeszteni. PL I-tartók esetében az Övlemez és
a gerincdarabok előre összehegesztendők; csak ezután építendő
össze a teljes szelvény és készítendők el a nyakvarratok. Ameny-
nyiben ez — a darabok mérete vagy a szerelési illesztések
m iatt ■
— nem megoldható, a keresztirányú mozgást gátló varra­
tokat az illesztéstől jobbra-balra 2 0 0 ... 300 mm-re el kell hagyni,
és csak a kritikus varrat elkészítése után meghegeszteni (lásd
a 86. ábrát).
Ritkán fordul elő, de a saját feszültségek szempontjából ta ­
lán a legkényesebb kérdés a folthegesztés, főleg, ha viszonylag kis­
méretű a betoldandó anyag. Itt gondosan ügyelni keli a folt

121
hézagmentes beszabására; ha lehetséges, célszerű azt megdom­
borítani, hogy a zsugorodások ki tudjanak fejlődni (87. ábra).
A hegesztést ráklépésben, körkörösen szimmetrikusan végez­
zük, ami által mindenütt körülbelül azonos módon lehetővé tesz-

87. ábra. Hegesztési sorremi

folthegesztéskor

A metszel

szűk a zsugorodások létrejöttét, tehát a feszültségek is nagyjá­

ból azonosak lesznek, repedést okozó feszültségcsúcsok nem ala­
kulnak ki.
Szakszerűen kialakított szerkezeten — az itt tárgyalt szempont­
ból — olyan szerkezetet értünk, amelyen a varratok és a velük
összekapcsolt elemek elrendezése, mérete (a szükséges minimális
elem- és varratvastagság!) olyan, hogy — helyes hegesztéstech­
nológia alkalmazásával ■ — benne a varratok hegesztése közben
nem ébrednek káros belső feszültségek.
Itt említjük meg a varratkereszteződések kérdését. Kétség­
telen tény, hogy a varratok találkozásának helyén térbeli feszült-
ségi állapot alakul ki, és ez az anyag képlékeny tulajdonságait
erősen lerontja. Képlékeny alap- és heganyag használatával
azonban mégsem keletkezik repedés az ilyen helyeken. Ezért
valószínűnek látszik, hogy a fáradásra igénybevett szerkezete­
ken — ahol leépülnek a saját feszültségek— kisebb bajt okoz-

122
a varrattalálkozás, mint az ennek elkerülésére szokásos ■
—bemet­
szésnek számító — kivágás a varratcsomópontok helyén. Sta­
tikus igénybevételhez ennek alkalmazása viszont célszerű (öjö.
ábra).
Ezen acélok hegesztés előtti előmelegítésére csak akkor van
szükség, ha az üzemi hőmérséklet 0 °C alá süllyed, vagy ha 20

Tinta pf-nnirmimuTin rmi (ii r/ TvmiHirTrmin

tszrx~ 7

mifl frnnymmm mumnu} 2

88. ábra. Csomóponti kialakítások

mm-nél vastagabb az anyag és 4-5 °G alá süllyed. A vékony

lemezek (2,5 mimig) —5 °G-ig hegeszthetők beedződési veszély
nélkül.
Ha az előzőekben ismertetett föltételeket kielégítettük (en­
nek minden esetben meg kell történnie!) és a varratok minősége
is megfelelő, akkor a belső feszültségek további gondot nem okoz­
nak, repedésektől, ridegtöréstől tartanunk nem kell. A saját
feszültségek okozta lassú alakváltozás is kismértékű, legtöbbször
elhanyagolható. Ezért feszültségcsökkentő hőkezelésre csak
olyankor van szükség, ha a szerkezet mérettartásával szemben
igen szigorúak a követelmények, pl. hegesztett motorházak, haj­
tóműházak gyártásakor.

4*2.2. Saját feszültségek ötvözött, öntött acélok, öntöttvasak

hegesztésekor

Lényegesen nagyobb gondot okoznak a gyártó üzem számára

a saját feszültségek az edződésre hajlamos acélok hegesztésekor.
Edződésre hajlamosnak az olyan acélokat minősítjük, amelye­
ken a varratmenti hőhatás övezetben—• szokványos hőbevitel,
azaz hegesztéstechnológia használatakor ■ —■a megengedettnél

123
(300. . .350 HY) nagyobb keménység keletkezik. Ez a kemény­
ség ugyanis olyan elridegedést jelez, amelynél az anyagnak nincs
meg a szükséges képlékenysége ahhoz, hogy a zsugorodások so­
rán ébredő feszültségcsúcsokat helyi megfolyással leépítse.
Em iatt ahol azok meghaladják a törőszilárdságot, repedések ke­
letkeznek.
Edződés szempontjából legnagyobb szerepe a szénnek van,
ezért szokás a „föltétlenül” , vagyis az előmelegítés és utókezelés
nélküli hegeszthetoség határát 0,22% C-tartalomban korlátozni.
A C inellett azonban jelentős szerepük van még ebből a szem­
pontból a különféle ötvözőknek (Mn, Gr, Ni, Mo, Cu, V stb.)
és a hegesztendő alapanyag s vastagságának is. Az ún. szén-
egyenérték képletével ezeket a tényezőket is figyelembe vesszük:
Mn Gr Ni j------
----- Mo Gu
C0 = C + t - + 0,024s.
6 5 15 ^ 4 13~
Ha az így kiszámított Ce nagyobb, mint 0,45, az anyagot he­
gesztés előtt elő kell melegíteni, ellenkező esetben káros beedzŐ-
dés és ennek következtében repedések keletkezhetnek.
A szénegyenérték képletének azoknál az acéloknál van gya­
korlati jelentősége, amelyek az edződés szempontjából a hatá­
ron vannak. Ilyenek az 50 kp/m m 2 körüli szakítószilárdságú
acélok. Kedvező vegyi összetétel és nem túlzott vastagság (25.. .
30 mm alatt) esetén ugyanis ezek még előmelegítés nélkül hegeszt­
hetők, ellenkező esetben viszont már előmelegítést igényelnek
(ilyenek pl. az MSZ 6280 szerinti 52-es acélok).
A szükséges előmelegítés mértéke a C-tartalomtól, ill. a szén­
egyenérték nagyságától függően 100, . .600 °G között válto­
zik. A gyengén ötvözött és az öntött acélokat bizonyos esetek­
ben, az ötvözött acélokat és az öntöttvasakat többnyire elő kell
melegíteni a hegesztéshez (és természetesen a fűzéshez is!).
Kényesebb esetekben (nagyobb C-tartalom, bonyolult, vastag
szerkezet) lassú,* fokozatos előmelegítés és hűtés szükséges.
Átmeneti esetekben — az előmelegítés igényének határán —
ügyelni kell a bevitt hőmennyiségre. Szakszerűen kell tehát meg­
választani a hegesztési eljárást, ezen. belül az elektródaátmérőt,
az alkalmazandó áramerősség minimumát a hegesztendő le­
mez vastagságának függvényében. Kézi ívhegesztéssel a vasta­
gabb lemezek (20 mm fölött), még a lágyacélok is, csak 0 4 mm-
es esetleg 0 5mm-es elektródával fűzhetők, ill. hegeszthetők!
A lágyacélokhoz viszonyítva itt fokozott jelentősége van a
környezeti hőmérsékletnek. Igen nagy különbség adódik a lehű­
lés sebességében is, pl. +20 °C és + 5 °G levegőhőmérséklet kö­
zött, emiatt + 5 °G alatti hegesztéshez az anyagot elő kell mele­
gíteni.
Az edződésre hajlamos acélokat tehát az elmondottak szerint
elő kell melegíteni, hogy a hegesztés során keletkező repedéseket
elkerüljük. Ezen kívül általában utólagos feszültségcsökkentő
vagy ■ — bizonyos esetekben -— szövetszerkezeti átalakulást is
biztosító, normalizáló hőkezelést is célszerű alkalmazni. A he­
gesztési saját feszültségekből származó problémákat itt csak
ezen az úton lehet megoldani.

4.3. Módszerek a hegesztés okozta alakváltozások

csökkentésére

A hegesztés elkerülhetetlen velejárója a zsugorodás, amely pe­

dig kisebb-nagyobb alakváltozásokat hoz létre. A hegesztett
szerkezetek gyártásában ezek az alakváltozások okozzák a leg­
több gondot. Mértékük az elhanyagolhatóan kicsinytől egészen a
szerkezet felhasználhatatlanságát okozóig terjedhet. A tervező
után a hegesztőtechnológusnak van a legnagyobb szerepe abban,
hogy az alakváltozásokat és ezen keresztül a gyártási költsége­
ket az elkerülhetetlen minimumra csökkentse.
A hegesztéstechnológiai előírások a szerkezet teljes gyártási
utasításának csak egy részét képezik. Azonban ez a rész a döntő,
ennek függvényében kell kialakítani csaknem az összes többi
műveletet. Már előrajzoláskor figyelembe kell venni a zsugoro­
dási ráhagyásokat. Gyakran előfordul, hogy az előrajzolást több
lépcsőben kell végezni, mert a szerkezet kialakítása, a hegesztés
közben bekövetkező alakváltozások szükségessé teszik, hogy

125
egyes alkatrészeket összehegesztés és kiegyengetés után újra elo-
rajzoljanak, és ezt követően méretre munkáljanak* Az illesztések
élkialakítását, sőt sokszor az élkialakításhoz alkalmazandó el­
járást (autogénvágás, gyalulás, marás, vésés, köszörülés) is a
hegesztés igényei szerint kell megválasztani. Az elemek össze­
állításának sorrendjét, a szükséges állító, forgató- és előfeszítő­
berendezéseket; az utóm unkálatokat (egyengetés, hőkezelés)
szintén az alkalmazásra kerülő hegesztési eljárás (vagy eljárá­
sok) és a varratok készítésének sorrendje szabja meg. Mindezek
megtervezésekor két követelményt kell kielégíteni:
a varratok a legjobb minőségben és leggazdaságosabban le­
gyenek hegeszthetők;
az alakváltozás, ill. az egyengetési munka a lehető legkisebb
legyen.
Az elmondottakból világosan látható, hogy a szakszerű hegesz­
téstechnológiai utasítás készítése igen bonyolult, az Összetett
feladatok megoldásának egész sorát követeli meg, és bizonyos
esetekben csak több szakember együttes munkájával oldható
meg.

4*3.1. Hegesztési sorrend

A varratok készítésének ■ —■és ettől függően gyakran a szer­

kezet Összeállításának — sorrendjével a legtöbb esetben a leg­
egyszerűbb és legolcsóbb módon, jelentősen befolyásolni tudjuk
a szerkezet alakváltozását. Ezért a technológusnak elsősorban
erre a lehetőségre kell támaszkodnia.
Már többször utaltunk ■ —■és még fogunk utalni — a hegesztési
sorrend fontosságára. Gyakorlati példákon m utatjuk be a helyes
és a helytelen hegesztési sorrend következményeit. Itt most fel­
soroljuk azokat a szempontokat, amelyek a hegesztési sorrend­
terv készítésére mérvadók.
a) A készítendő varratok jól hozzáférhetőek legyenek. Csak
így lehet a hegesztőtől kifogástalan minőséget és a varrattól elő­
írás szerinti teherbírást követelni.
Ezt az irányelvet úgy tarthatjuk be a legjobban, hogyha a
 I

Szerkezet egyes részeit külön-külön állítjuk össze és hegesztjük

meg, majd — egyengetés után — folytatjuk az összeépítést.
A gyakorlatban azonban nem mindig célszerű, de nem is
mindig lehet megvalósítani ezt az elvet; nem célszerű követni
pl. a szekrényes tartók diafragmájának a felső övhöz való he­
gesztésekor (89. ábra). E szerint kézenfekvőnek kínálkozik az a

89. ábra.
Szekrényes tartó hegesztési sorrendje

megoldás, hogy a felső övlemezre először csak a diafragmákat

szereljük fel. Az 1 varratokat így kényelmesen készíthetjük.
Mégsem alkalmazzuk ezt a módszert, mert akkor e varratok szög­
zsugorodása megtöri a merevítetlen övlemezt (lásd a 83a ábrát),
és emiatt jelentős egyengetési munkát kell végezni. Megtakarít­
ható azonban az egyengetés, ha az övlemezre a diafragmákkal
együtt a két gerincet is felfűzzük, és a diafragma varratát csak
ezután hegesztjük, kétségtelen azonban, hogy így nem jó a hozzá­
férhetőség.
Nem lehet követni az a) alatti irányelvet ugyanazon a tartón
a 2 varratok készítésekor. A bordának az egyik gerinccel való
kapcsolatát kényelmesen lehetne meghegeszteni, ha a másik ge­
rincet csak utólag szerelnénk fel. Ennek azonban nincs értelme,
mert egyrészt a borda—gerincvarratnak a gerincen létrehozott
keresztirányú zsugorodása az egész L-szelvény kardosságát
okozná, másrészt, mert a másik gerinchez kapcsolódó 3 varratot
mindenképpen rossz hozzáférhetőséggel kell elkészíteni.
Ritkábban előforduló, de a kérdést még jobban megvilágítja
az a példa, amikor a magasgerincű szekrényes tartókon (pl.
daruhidakon) a gerinc nyomott övét végigfutó L-acéllal mere­

127
vítjük (90. ábra). Ekkor a varratok jó hozzáférhetőségének ér^
(tekében a felső övlemezre a diafragmát és a gerincekre az L-
acélokat előre fel kell hegeszteni. Ez azonban két ok m iatt nem
járható út: egyrészt igen kedvezőtlen alakváltozások követ­
keznének. be (a gerinclemez betörik és behullámosodik); más-

90. ábra.
Daruhíd tartójának hegesztési sorrendje

részt az így előre legyártott elemek a gyártási pontatlanságok

m iatt nem építhetők össze (a diaf ragmák nem csúszka Ihatok a
bordák közé).
A felsorolt okok m iatt a gyakorlatban legjobban bevált mód­
szer erre: összefűzzük az egyik gerincet a diafragmákkal és a
köztük levő L-acélokkal; ezt ráépítjük a másik gerincre és be­
szereljük, majd fűzzük az ide kerülő L-acélokat; végül fölsze­
reljük a felső övlemezt. Csak ezután hegesztőnk a számozás sze­
rinti sorrendben. E megoldással az A jelű varratok egyáltalán
nem (de elegendő ott az előre elkészített fűzővarrat is), az 1 és
2 varratok nagyon rossz, a 3 és 4 varratok kevéssé jó hozzáfér­
hetőséggel készíthetők el. Az alsó Övlemez fölszerelése és a szek­
rényes tartó nyakvarratainak meghegesztése csak ezután követ­
kezik.

128
 E példák azt is bemutatták, hogy a varratok jó hozzáférhető­
ségét -— részint a szerkezei, jellegénél fogva, részint az alakvál­
tozások korlátozása érdekében - nem mindig sikerül biztosi-
tani.
b) A varratokat a legkedvezőbb, lehetőleg vályú-, vagy víz­
szintes helyzetben lehessen elkészíteni. Ugyanis sorrendben: a
függőleges, a haránt- és a fej fölötti hegesztés egyre drágább és
rosszabb minőségű kötést ad,
A technológusnak tehát törekedni kell a vályúhelyzet bizto­
sítására. Ennek figyelembevételével kell megválasztania az ösz-
szeállítás sorrendjét, beiktatni a forgatásokat, megtervezni ezek
eszközeit, esetleg berendezéseit. Bizonyos, pl. a nagyobb egysé­
geket összeillesztő vagy a szerelési helyen készítendő varratok
kényszerhelyzetű hegesztése azonban mégsem kerülhető el.
Ilyenkor megfelelő minőségű elektródák és kiváló képességű he­
gesztők biztosítanak jó minőségű varratokat.
c) A hosszú egyenes varratokat lehetőleg automatikus eljá­
rással (fedettívű, C02-védőgázas hegesztéssel) kell készíteni, mi­
vel ezek gazdaságosabbak, jobb minőséget biztosítanak és kisebb
alakváltozásokat okoznak, mint a kézi ívhegesztés.
Az összeállítási és hegesztési sorrendet ennek az elvnek az
alapján kell megszabni. Pl. I-tartókon először a nyakvarratok
készítendők el, és csak ezután szabad a bordákat beépíteni.
Van azonban olyan eset is, amikor az automatikus hegesztést
éppen az alakváltozások elkerülése érdekében kell elvetni. Példa
erre egy építőszekrény-rendszerű épület elemeként tervezett
(91. ábra) 5 m hosszú tartón adódott. Ha itt az a és b diafragmá-
kat, valamint a c hevedereket csak utólag szereljük föl, akkor
mind a hat végigmenő sarokvarrat automatikus hegesztéssel
készíthető. Az így keletkező szögelfordulások azonban utólag
nem távolíthatók el és az ívesedés is nagyobb. Em iatt a teljes
összeépítés a célravezető megoldás, amikor is csak az 1 és 2
varratok hegeszthetők automatikus (fedettívű vagy C02-védő-
gázas) eljárással, a többi pedig C02-védőgázas félautomatikus,
esetleg kézi eljárással a feltüntetett sorrendben. E módszer al­
kalmazásával ■ —■bár szimmetriatengely nélküli, kedvezőtlen

9 Hegesztési feszültségek 129

Szelvényről volt szó ■
—■csak vízszintes síkú ívesedés keletkezett,
amelyet viszonylag egyszerűen (főként a felső övlemeznek a he­
veder menti szélén alkalmazott autogénes melegítéssel) lehetett
kiegyengetni.
d) Az összeállítási és hegesztési sorrend olyan legyen, hogy a
lehető legkisebb saját feszültségek ébredjenek. Ezt általában
akkor tudjuk elérni, ha a szerkezet egyes darabjait külön-külön
hegesztjük össze és egyengetjük meg, majd újra hegesztőnk és
egyengetünk. Az ilyen eljárás azonban igen hosszadalmas és

01, ábra. Épületelem hegeszt/ssi sorrend,jo

az egyengetési költségek megsokszorozódnak. Em iatt a gya­

korlatban ezt a föltételt csak oly mértékig szokás betartani,
hogy az azonos elemeket (pl. övlemezek, gerinclemezek stb.)
összekötő tom pavarratokat előre elkészítjük, ezután (többnyire
hengeren) egyengetünk, és így folytatjuk a szerkezet összeállítá­
sát, majd utólag meghegesztjük a varratokat.
A 4.2. fejezetben már részletesen reám utattunk, hogy kellően
képlékeny acélokban — szakszerű szerkezeti kialakítás és he­
gesztési sorrend esetén — a hegesztési feszültségek nem okoznak
bajt, a ridegebb anyagokból készült szerkezetek pedig feszült-
ségmentesíthetők.

130
 ej Az összeállítás és hegesztés sorrendje biztosítsa az elemek},
ill. a kész szerkezet egyengethetőségét és egyben a legkisebb
egyengetési költséget. Ez általában a következő módszerekkel!
valósítható meg:
A szerkezetet olyan egységekre kell bontani, amelyek két, de
legalább egy tengelyre szimmetrikusak a varratelrendezés szem­
pontjából. Ezek meghegesztve nem deformálódnak vagy csak
egysíkú alakváltozás következik be, amelyet többnyire könnyű
kiegyengetni. Ilyen egységekből kell azután a teljes szerkezetet
összeépíteni, ügyelve azonban arra, hogy az utólag készített
4 metszet
2

rrp / v n :yrr
Felülnézet
j Bmetszet

B
92. ábra. Darumacska acélváza

9* 131
varratok ne vagy legföljebb csak egyengethető alakváltozásokat
okozzanak. Példaként erre leírjuk a 92. ábrán vázlatosan felraj­
zolt darufutómacska acélvázának gyártását. Itt akkor lesz a
legkevesebb az egyengetési munka, ha előre összeállítjuk, meg­
hegesztjük és kiegyengetjük az 1 kerékszekrény-gerinceket öv-
lemezeikkel, merevítőbordáikkal, valamint a hossz- és a kereszt­
tartókat a 2 övlemezeikkel. Az így elkészített részeket azután
felszereljük és füzzük a fordított helyzetbe fektetett és előrajzolt
3 borítólemezre. A bekötő sarokvarratokat gondosan kidolgo­
zott sorrendben (lásd a következőkben részletezett irányelveket),
kevés hőbevitellel kell meghegeszteni. Ellenkező esetben (ha a
szerkezetet előre teljesen összeállítjuk és csak azután hegeszt-
jük), az alsó övlemezek varrataiban keletkező hossz-zsugoro­
dások a felső lemezsíkot domborúvá teszik. Ennek egyengetése
(a felső lemez és a közelében levő gerincek zsugorítása) csak
igen nehezen oldható meg.
Bizonyos esetekben a szerkezet bonyolult, de mégsem bont­
ható fel kedvezően gyártható egységekre. Ilyenkor egyetlen jár­
ható út a teljes összeállítás utáni megfelelő sorrendben, kevés
hőbevitellel végzett hegesztés. Itt a következő alapszabályokat
kell betartani, hogy az alakváltozások a legkisebbek legyenek:
a hegesztést a szerkezet közepén (elemközépen, varratközé­
pen) kezdjük és szimmetrikusan, jobbra-balra a szélek (végek)
felé haladunk; a varratok elkészítésének sorrendjében arra
ügyeljünk, hogy először azokat a varratokat hegesszük meg,
amelyek az eredő alakváltozás ellen dolgoznak; továbbá,
hogyha egy varratot elkészítettünk, az utánakövetkező az
legyen, amelyik ugyanolyan irányú, de ellentétes értelmű
alakváltozást okoz (tükörképe az előzőnek);
az eredő alakváltozás ellen ható varratokat folyamatosan, az
alakváltozást elősegít őket szakaszosan, ún. hideghegesztéssel
készítsük: egy elektróda leolvasztása után a hegesztést odébb,
kézmelegre kihűlt helyen folytassuk (nem követhető ez a
módszer beedződésre hajlamos anyagokon vagy alacsony kör­
nyezeti hőmérsékleten!);
szükség esetén a szimmetrikus hőbevitel érdekében egyszerre

132
 több hegesztő dolgozzon, de ügyeljünk arra, hogy ők egymástól
távol legyenek a hőtorlódás elkerülése érdekében (mert lez
többletalakváltozást okoz);
ha az összehegesztésre kerülő elemek egymáshoz viszonyított
fix helyzete nincs kellően biztosítva (pl. lemezek tompavarra­
tánál), akkor a varratközéptől kiindulva ráklépéses módszer­
rel hegesszünk;
automatikus hegesztési módszer esetén a varratokat a leírt
sorrendben, de mindig a varratvégen (kifutólemezen) kezdve,
megszakítás nélkül készítsük;
szükség esetén alkalmazzunk előfeszítést, merev asztalhoz
való lefogást, két darab összeforgatásával biztosítható szim­
metriát és előfeszítést.
Az elmondottakra példaként ismertetjük az ún. félszekrényes
futódaruhidak hossztartójához (93. ábra) kikísérletezett leg­
kedvezőbb hegesztési sorrendet.
Az övlemezeken, gerinceken levő esetleges tompaillesztéseket
előre elkészítve, egyengetés után a teljes tartót összeállítjuk és

Uíí. ábra. Félszekrényes futó-

daruhíd hossztartójának
hegesztési sorrendje
fűzzük. Mielőtt az ezt követő hegesztési munkát ismertetnénk,
röviden elemezzük az alakváltozási problémákat.
A 93. ábra szerinti keresztmetszetet vizsgálva láthatjuk,
hogy ■ — sajnos ■ — ennek a konstrukciónak egyetlen szimmetria-
síkja sincs. A függőleges síkot nézve, a melléktartóoldalon a
rácsozást bekötő varratok a főtartóoldalhoz képest többletet
jelentenek. Emellett a nyakvarratok zsugorító hatása jelentő­
sebb a keskeny melléktartón, mint a magasgerincű főtartón.
A vízszintes sík szintén nem szimmetriasík, mivel a diafragmák
csak a felső övlemezhez vannak hegesztve, a húzott alsóhoz
azonban nincsenek. Ez azért hátrányos, mert a felső övlemez ki
nem egyenlített zsugorodása a kívánatos túlemeléssel ellentétes
értelmű behajlást okoz a tartón.
Mindezekből önként adódik, hogy olyan hegesztési techno­
lógiát kell választanunk, amelynek révén — ha teljesen elkerülni
nem is tudjuk ■ —, de legalább csökkentjük az aszimmetriából
adódó alakváltozásokat. E módszer lényege a következő (lásd a
93. áb rát): lehetőség szerint folyamatosan, minél több hőt víve
a szerkezetbe, először meghegesztjük azokat a varratokat, ame­
lyek az eredő alakváltozás ellen dolgoznak (főtartóoldal, alsó
öv); utána szakaszos, hideghegesztéssel elkészítjük az eredő alak-
változást elősegítő varratokat (melléktartóoldal, felső öv).
Ezek előrebocsátása után reátérhetünk a hegesztési sorrend
ismertetésére:
1. Először a négy külső nyakvarratot hegesztj ük meg folya­
matosan, automatikus C02 eljárással, vályúhelyzetben. A
hosszú egyenes varratok kézenfekvővé teszik az automatikus
hegesztés alkalmazását. A kis perem, a vékony elemek (főleg
a sín alatt leélezett gerincnél) a fedettívű eljárás ellen szólnak,
ezért inkább az automatikus C02-védŐgázas hegesztési eljá­
rást választjuk, amely végig azonos keresztmetszetű (a fűző-
varratok belül vannak!), mély beolvadású, kifogástalan var­
rat készítését biztosítja. (Ha mégis kézi hegesztést alkalmaz­
nánk, akkor a munkát hasonló sorrendben, de a tartó köze­
pétől kiindulva, a végek felé haladva, folyamatosan végez­
zük.)

134
A többi varrat csak kézi, esetleg félautomatikus C02-eljár|is-
sal hegeszthető. j
2. Az egységet a főtartó gerincére fektetve — középtől a szé­
lek felé haladva *— folyamatos hegesztéssel készítjük el előbb
az alsó, majd a felső övlemez menti nyakvarrat belső oldalát.
Ezután a diafragmát a gerinccel összekötő sarokvarratokat
hegesztjük meg, a középső diafragmánál kezdve a munkát.
A hátralevő -— melléktartóoldali, ill. a felső öv menti —■var­
ratokat már (szintén középtől kiindulva, és a végek felé halad­
va) szakaszokban készítjük el, egy helyen egyszerre csak egy
elektródát olvasztunk le, hogy minél kisebb hőtorlódást okoz­
va, csökkentsük a melléktartó zsugorodását, és ezzel az egész
tartó deformációját.
Ugyanebben a helyzetben (a hideghegesztés elveinek figye­
lembe vételével) hegesztjük meg előbb a melléktartó rács-
rúdjainak és oszlopainak az alsó és felső öv menti bekötő­
varratait, majd a melléktartó oszlopait a diafragmákhoz
rögzítő élsarokvarratokat.
3. A tartót a felső övlemezre fektetve hegesztjük meg a dia-
fragma felső övének varratait, előbb mindenütt az egyik,
majd a másik oldalon.
4. Legvégső helyzetként a tartót a melléktartóoldalra fektet­
jük. Ekkor hegeszthetők meg a melléktartó belső nyakvarra­
tai (ha ilyenek vannak) és a rácsok belső bekötővarratai.
Az elmondottak szerint meghegesztett tartón létrejövő alak-
változások (egy 10 m hosszú tartón az a vízszintes irányban

94. ábra. Daruhídtartó hegesztésekor keletkező

alakváltozások

135
20 mm, a b függőleges irányban 10 mm) csak kb. negyedakkorák,
mint a szakszerűtlenül hegesztett tartón, ahol az a irányban
(94. ábra) 80 mm, a b irányban 20 mm húrmagasságú görbültség
is bekövetkezhet.

4.3.2. Előfeszítés

A rugalmas előfeszítés igen gyakran alkalmazott eljárás a

hegesztés során keletkező alakváltozások csökkentésére. Első­
sorban az egytengelyre szimmetrikus, nem túl nagy keresztmet­
szetű — tehát egyszerű eszközökkel meghajlítható — szerkeze­
tek hegesztésére előnyös ez a módszer.
Az előfeszítés lényege, hogy az összeállított és fűzött tartót a
várható (vagy esetleg kikísérletezett) behajlással ellentétes
irányban, megfelelően elhelyezett bélések és leszorító-hevederek
segítségével, merev szerkezethez rögzítjük, amely lehet bordá­
zott asztal, kellő inereiájú rúd stb. Előnyös, ha a segédberende­
zések forgathatók is, annak biztosítására, hogy a varratokat a
legkedvezőbb helyzetben készíthessük.
Az előfeszítés mértéke függ a hegesztendő szerkezet merev­
ségétől. „P uha55, rugalmas szelvényeken az előfeszítés nélkül
létrejövő alakváltozás kétszeresét, míg merev szerkezeten vele
azonos mértékű előfeszítést kell alkalmazni. Az Erzsébet-híd
4 m széles ortotróp pályalemezegységére hegesztett 11 db hossz­
borda 22 db, a — 4 mm-es sarokvarratának hatására a 12 mm
lemezvastagságúnak 140 mm, a 24 mm lemezvastagságúnak
kb. 70 mm volt a belső sík zsugorodása következtében létre­
jött behajlási húrmagassága. Az ellenkező irányú előfeszítést
(95. ábra) ennek kétszeresére kellett választani, hogy a lemez
— keresztirányban ■ — sík maradjon. Ugyanezen varratok hatá-

95. ábra. Az Erzsébet-híd

orto Iróp pályaele mének
keresztiránya clőleszílése

f “l
sára a szóbanforgó lemezek (itt már a 200-9CM2 mm szelvényű
L-acél hosszbordák zsugorodásának következtében) hosszirány­
ban, 10 m hosszon hasonló mértékű — tehát kb. 70, ill. 35 mm-ejs
húrmagasságú behajlást szenvedtek. Ezt a hosszbordák víz­
szintes szárán végrehajtott autogénes melegítésekkel aránylag
könnyen lehetett egyengetni. (Ezért volt célszerű keresztirányú
előfeszítést választani, amely egyúttal kisebb leszorító erőt is
igényelt.)
A Szolnoki-híd szintén ortotróp pályaelemére a kereszttartók
a hosszbordákkal együtt kerültek fölszerelésre, ezért a — 650 mm
magas kereszttartók kellő merevségének köszönhetően ■ — a he­
gesztés a keresztirányban elhúzódást nem okozott. A 200 mm
magas 7 db hosszborda kétoldali nyakvarrata (a = 4 mm) a
6,4 m-es hosszon kb. 20 mm húrmagasságú behajlást hozott
létre; 30 mm-es betétekkel — a 96. ábrán látható módon végre-

96. ábra. A Szolnoki-híd ortotróp pályaelemének hosszirányú

előfeszítése

hajtott — előfeszítéssel ezt 5 mm-re csökkentettük. Ennél na­

gyobb mérvű előfeszítést azért nem lett volna célszerű alkal­
mazni, mert akkor a szerkezet az ellenkező irányban görbülhet.
Ilyenkor viszont az egyengetés (amely egy-egy keresztmetszet­
ben a teljes lemezszélesség és a 7 db hosszborda lemezhez csatla­
kozó részének egyidejű felhevítését követelné meg) gyakorlati­
lag nem oldható meg. Ezzel szemben a másik irányban a hossz­
bordák külső szélein egyenkint végrehajtott melegítéssel a pá­
lyaelem igen egyszerűen síkra egyengethető.

Í37
 Merev szerkezetek előfeszítésére példaként vastag elemekből
összeállított zömök szekrényes tartót mutatunk be, amelynél a
felső övlemezmenti varratok hosszabbak az alsó övlemezmenti-
eknél, továbbá a felső övlemez a két végen vékonyabb (97. ábra).
A hosszabb varrat főleg a vékonyabb övlemez mentén, nagyobb
zsugorodást okoz, ennek elkerülésére a tartót merev szerkezet­
hez előfeszítjük. Ennek mértéke itt azonosra választandó az elő-
feszítés nélkül bekövetkező alakváltozás mértékével (a szóban

97. ábra. Merev szekrényes tartó előfeszítése forgató készülékben

forgó esetben a 6 m hosszú tartón 5 mm). A — szintén szekré­

nyes ■— tartó, amelyhez előfeszítjük, úgy van kialakítva, hogy
egyrészt géppel forgatható, és ezáltal a (fedettívű) hegesztéshez
mindig a legkedvezőbb vályúhelyzet biztosítható, másrészt
oldalirányú ütközőkkel is el van látva, amelyek az övlemezt
megtámasztják és az oldalirányú elhajlást meggátolják.
Az előfeszítésnek igen célszerű lehetősége kínálkozik az egy­
tengelyű szimmetrikus keresztmetszetű tartók hegesztéséhez,
mert itt két azonos tartó t összefogva szimmetrikus szelvényt
nyerünk. Ha közéjük megfelelő méretű betéteket helyezünk,
előfeszítést is biztosíthatunk, és ezáltal az alakváltozásokat a
minimálisra csökkenthetjük.
Az egymáshoz való előfeszítés legegyszerűbb esete a T-szelvé-
nyek hegesztésekor (lásd a 72. ábrát) adódik. Ha ezeken a ta r­
tókon a hosszirányú előfeszítéssel egyidejűleg az övlemezeket
keresztirányban is sűrűn összefogjuk és előfeszítjük (98. ábra),
 -

p — pi --------- ^ :| = = t f f = T i i = = í l í = — , t = i ii— i f
j = 4 E = 4 = =f = 3 M U : L
*r — —
U f r r zL

98. ábra. T-szelvények összeforgatása és két irányban való előkészítése

hegesztéshez

akkor nemcsak a kardosságot, hanem egyidejűleg a nyakvarra­

tok szögzsugorodásának hatását is kiküszöbölhetjük, és vég­
eredményben egyenes, sík övlemezű tartót kapunk az aszim­
metrikus keresztmetszet ellenére is.
Bonyolultabb a helyzet a 99. ábra szerinti esetben. Ez egy­
ben példa arra is, hogy az egyébként ilyen célra gyártott hide­
gen hengerelt szelvényekből is készül igen kedvezőtlen kialakí­
tású keresztmetszet (tetőszerkezeti alkatrész). A kilenc (!) végig-

A metszet

99. ábra. Hidegen hengereli; szelvényekből tervezett épületelemek összefor­

gatott előfeszítése és’ a forgató berendezésben alkalmazandó hegesztési sorrend
futó varrat tervezője nem vette figyelembe azt az alapelvet
(lásd a 4.6. pontot is), hogy kevés elemből, kevés varrattal he­
lyesebb létrehozni a hegesztett szerkezetet. Az ábrán bem uta­
to tt összeforgatással és előfeszítéssel az egyébként szinte ki nem
egyengethető alakváltozásokat jelentősen csökkenthetjük. A he­
gesztést azonban ebben az esetben is célszerű megfelelő sorrend­
ben (lásd az ábra számozását) lehetőleg félautomatikus C02 el­
járással szakaszokban (hideghegesztéssel) végrehajtani.

4.8.8. Elííhajlítás (Előtörés)

Némelykor az előhajlít ás célravezetőbb, mint az előfeszítés

vagy az utólagos egyengetés. Előhajlításon olyan műveletet
értünk, amellyel az alkatrészbe — a készítendő varrat által léte­
sítendővel ellenkező értelmű, azonos nagyságú — maradó alak-
változást viszünk, tehát a folyáshatáron túl vesszük igénybe az
anyagot, ellentétben az előfeszítéssel, ami csak rugalmas hajlí-
tást jelent. Az előhajlít ás éppen ezért általában költségesebb
az előíeszítésnél.
Előhajlítást többféle módon, leggyakrabban sajtolással, hen­
gerléssel, kalapálással, autogénes melegítéssel valósíthatunk
meg.
Sajtoláskor többnyire készülékezéssel, általában hidegen egy
vagy több lépcsőben, a kisebb keresztmetszetűeket nyomógépre,
a nagyobb erőt igénylőket hidraulikus sajtológépbe fogva visz-
szük az elembe a megkívánt előhajlítást (előtörést).
Bizonyos szerkezeteknél (pl. I-vagy T-szelvények övlemeze) a
leggazdaságosabb előtörési módszer a hengerlés. E művelethez
készüléket alkalmazunk, pl. a 100. ábrán látható övlemez-elő-
hajlító készüléket. Lényege egy vályú alakúra gyalult lemez
(amelynek nem kell nagyobb inerciájúnak lennie, mint a hajlí­
tandó övlemeznek), erre ütközőket hegesztünk a munkadarab
és a föléje kerülő (kb. 50*50 mm keresztmetszetű) négyzetacél
helyzetének biztosítására. A négyzetacélra ütközőket célszerű
hegeszteni, hogy hengerlés közben benne oldalirányú alakvál­
tozások ne keletkezzenek. A teljes berendezést, vagyis az alsó

140
 I
lemezt az övlemezzel, rajta a négyzetacéllal egyengetőhengeren
kell átengedni. Ez a négyzetacélon keresztül az övlemezbe bele;
hengerli a készülék felületén kialakított törést. Az előhajlítá^f
(előtörés) szükséges mértékét a 4.1.3. pontban megadott kép-
lettel övlemezekre vagy hasonló elemekre könnyen kiszámít­
hatjuk.

Felülnézet
A metszet

Kalapálással keskenyebb elemeknek (pl. T-tartók gerince)

— általában a hossz-zsugorodások okozta kardosodások megelő­
zésére alkalmas — ívesítését szokás végrehajtani. Gyakorlatilag
a laposacélt — még az övlemezzel való összeállítás előtt — a ké­
szítendő varrat közelében végigkalapáljuk. Ezáltal megnyújt­
juk ott és olyan mértékben, ahol és amennyire a varrat zsugo-

A kalapácsul ésetyheípe
—c r v c r '\ j " u T T 'U U V L7
0)

b)
/\ a_A fi— A---A A.
QutoQénes melepitések
helye
101. ábra. A gerinc előretörése
a) kalapálással; b) autogénes melegítéssel

141
rítani fogja (101a ábra). A kardossá nyújtott gerincre szereljük
fel az övlemezt. Hegesztés után —- ha az előtörés mértéke he­
lyes volt -— a tartó egyenes lesz.
Autogénlánggal az előhajlítást nagyobb szelvényekhez (pl.
magasabb gerincek) alkalmazzuk. Itt ■ — a kalapálással ellen­
tétben ■ — a lemeznek vagy szerkezetnek a varrattal szemben
fekvő élén végzünk zsugorítást (lOlá ábra). Az így létrehozott
kardosságot a hegesztés okozta zsugorodás megszünteti. Az auto-
génes melegítéssel kialakított — meglehetősen költséges -— elő-
hajlításnak akkor van értelme, ha az egyszerűbb műveletet
biztosít, m int az összehegesztett — már merevebb — szerkezet
(szintén csak autogénlánggal végezhető) egyengetése. Ha az utó­
lagos egyengetés más módszerekkel, pl. kalapálással vagy nyomó­
gépen elvégezhető, autogénlánggal előhajlítani vagy előtörni
általában nem célszerű.

4 .3 .4 . Ktiszülékozés
Ha valamilyen hegesztett szerkezetet vagy alkatrészt nagyobb
darabszámban kell gyártani, többnyire, a sorozatgyártásban
pedig mindig, gazdaságos a hegesztési munkákat megfelelő ké­
szülékben végezni. A hegesztőkészülék lényege, hogy — bizo­
nyos segédberendezések útján kellően merev tárgyhoz —■lefog­
juk a hegesztendő szerkezetet, és a varratokat így készítjük el.
Ha a m unkadarabot lehűlt állapotban vesszük ki a készülékből,
az alakváltozások minimálisak lesznek. A merev szerkezeteket
ehhez elég csak lefogni, a rugalmasakat általában elő is kell
feszíteni.
Az egyszerűbb munkadarabokhoz tervezett hegesztőkészüló-
ket esetleg az összeállításhoz is alkalmas módon lehet kialakí­
tani, Az állítókészülék feladata, hogy — megfelelő ütközők és
rögzítők segítségével ■
— az elemek pontos helyzetét minden kü­
lön előrajzolás és bemérés nélkül biztosítsa.
Ha a hegesztést is benne végezzük, nincs szükség a fűzésre
sem. A. bonyolultabb szerkezetekhez azonban többnyire nem
valósítható meg kombinált állító- és hegesztőkészülék, mert a

142
beállításra és a rögzítésre egyaránt alkalmas berendezés a var­
ratok hozzáférhetőségét korlátozza. Ilyenkor az állítókészülék­
ben csak Összefűzzük a szerkezeteket, a hegesztést pedig egy
másik, csak a merev lefogásra, esetleg az előfeszítésre és a ked­
vező hegesztési helyzet biztosítására alkalmas ún. hegesztő- vagy
forgatókészülékbe helyezzük.
A hegesztőkészülékekkel —• a ritka kivételektől eltekintve —
biztosíthatjuk a munkadarab forgathatóságát legalább egy ten­
gely körül. Ekkor a varratok részben vályú-, részben vízszintes
helyzetben készíthetők. Célszerűbb a készülék, ha két egymásra
merőleges tengely körül forgatható, mert akkor minden varratot
(a legelőnyösebb) vályúhelyzetben lehet meghegeszteni.
A készülékek lehetnek csak egy alkatrész hegesztéséhez ki­
alakított, speciális berendezések, de előfordulhat, hogy egy ké­
szülékben több, különféle szerkezet kellő befogása és kedvező
hegesztési helyzetbe forgatása is megoldható,
A hegesztőkészülékek a feladat természetétől és a benne elké­
szítendő munkadarabok számától függően a legkülönbözőbb ki­
vitelűek lehétnek. Forgatásuk megoldható kézi erővel, daruval,
emberi erővel működtetett hajtóművel, villamos, esetleg hid­
raulikus berendezéssel.
A hegesztőkészülékeknek önálló irodalma van, ezért itt csak
a leggyakrabban alkalmazottak, rövid ismertetésére szorítko­
zunk.
A legegyszerűbb készülékek csak a — többnyire egytengelyre
szimmetrikus — munkadarabok megfogására és forgatásuk biz­
tosítására alkalmasak. A 102. ábrán olyan hegesztő-forgató­
készüléket mutatunk be, amelyben — az előre, szintén készü­
lékben összeállított és fűzött —• két alkatrész összefogása, elő-
íeszítése és kedvező hegesztési helyzete biztosítható. A forgatást
kézi erővel végezzük (a tengely súlyvonalba esik), a rögzítést
pedig a jobb oldalon levő forgó és fix tárcsába fúrt lyukakba
helyezett csappal.
Az acélszerkezetek gyártásában szintén igen gyakran alkal­
mazott, olcsó készülékek sorába tartozik az I vagy U-gerendák-
ból, esetleg hasonló hegesztett szelvényekből kialakított asztal,

143
 4

amelyhez a munkadarab lefogható és vele együtt forgatható

(általában csak egy tengely körül).
A nagy munkadarabok forgatását esetleg csak bedöntéssé
egyszerűsítjük. így végeztük pl. a Szentendrei-úti felüljáró
18 • 3,5 m-es ortotróp pályatábláinak hegesztését az I 400-as
acélokból álló rácson. Ehhez a pályatáblát előfeszítettük és a
nyakvarratokat vályúhelyzetben hegesztettük, amihez daruval
a hosszéi mentén megemeltük és két lábbal megtámasztottuk
(103. ábra).

144
103. ábra. Készülék nagy munkadarabok előfeszítésére és bedén lésére

Más esetben az asztalnak a munkadarabbal együttes 180°-os

forgatása válhat szükségessé. Ilyenkor az asztalt — a reászerelt
munkadarabbal együtt számított súlyvonalban elhelyezett —■
csapokkal látjuk el, ezeket azután bakokkal támasztjuk alá.
A forgatás itt csigakerekes, kézi hajtású mechanizmussal vagy
daruval végezhető.
Igényesebb, univerzális hegesztő-forgatóberendezések az ún.
manipulátorok. Merev, hornyokkal ellátott, kör vagy négyzet
alakú asztalból és az asztalt két tengely körül forgató —■kézi
vagy gépi működtetésű — mechanizmusból állnak (KM. ábra).

104. ábra. Manipulátor

Az asztalon a hornyokba helyezett csavarokkal a legkülönfélébb

szerkezetek lefoghatok, szükség esetén előfeszíthet ők. A. varra­
tok mindig vályúhelyzetben hegeszthetők.

10 Hegesztési feszültségek 145

 Főképpen a nagyobb munkadarabok forgatásához jól bevált
-— aránylag olcsó — berendezések a gyűrűs forgatók. Ezekbe a
legkülönfélébb szerkezetek-(pl. vasúti járművek alvázai, Mű­
részek, nagyméretű tartók stb.) befoghatok és a hegesztéshez
kedvező helyzetbe forgathatók. A forgatás egyszerű esetekben
csak a pályán való gurítással (105a ábra), igényesebb esetekben
görgőpárokon (105á ábra) végezhető, ez utóbbi esetleg villamos
hajtással.
A bonyolultabb, sok alkatrészből álló munkadarabok (pl.
mozdonyforgóvázak) hegesztéséhez a szerkezetnek megfelelően

105. ábra. Gyűrűs forgató

a) gördítéssel; b) görgőkön forgatva

kialakított, sok helyen és sok irányban megtámasztó, rögzítő-,

esetleg előfeszítő- és forgatókészülékek szükségesek. Ezek a cél-
berendezések általában csak egyféle szerkezethez használhatók,
és •— bár az alakváltozásokat csaknem teljesen kiküszöbölik —
csak nagyobb sorozatok gyártásában gazdaságosak.
Külön területet alkotnak a lemezek tompavarratainak hegesz­
tésére alkalmas berendezések. Közülük azok a legjobbak, ame-

146
lyek az illesztendő lemezeket a hegesztés időtartamára elektro­
mágneses irton rögzítik. Ilyen a vékonylemezek (max. 2,5 mm)
tompavarratainak villamosellenállás-hegesztését a legtökélete­
sebben végző, ún. Peco fóliahegesztő berendezés. A vastagabb
lemezek közötti tompavarratnak kézi ív-, C02-védőgázas és
főleg fedettívű hegesztése legtökéletesebben szintén mágnes-
asztalon végezhető el. Ekkor a fűzés elmaradhat és az alakvál­
tozások is mérséklődnek. Az ilyen mágnesasztalokat célszerű
réz sin- vagy porpárnaalát éttel (106. ábra) is ellátni. A véko-

Flektromágnesek
A tomp a varrat heIge
A hepesztendo lemez

1 H Ő SI
i n \ \ í
Vászon Fedópor
Nehezék Surítetilevegős tömlő
100. ábra. Porpárnús mágnesasztal

nyabb lemezek (8 mm-ig) tompavarratai így egy sorral, egy ol­

dalról készíthetők, de a vastagabb lemezek kétoldali hegesztésé­
hez is igen előnyös.
Igen célszerű berendezés az ún. Magnetor, amely általában .
1, . .3 Mp erő kifejtésére alkalmas, kézzel hordozható elektro­
mágnes. Lemezeknek — főként fűző varr átok készítéséhez —
összefogására, egysíkúságának biztosítására alkalmas (107a
ábra). Több Magnetor felhasználásával házilag is készíthetünk
mágnesasztalt (ÍOlb ábra).
Tartálypalástok körvarratainak (általában fedettívű) hegesz­
tésére olyan készülékek alkalmasak, amelyek, görgőkkel forgat­
ják a hengert, míg a hegesztőautomaták egy helyben állva alul
(belül) és felül (kívül) készítik a két gyűrűt illesztő varratot
(108. ábra).

10* 147
 Sorban elhelyezett és bi­ Porpárna
lincsekkel rögzített
Magnetorok

Elektromágnes

107. ábra. a) Magáékor; b) magnó korok fel h asznál ás áva.I házilag összeállít'
i) aló |)or|)árnás mágnes asztal

A kisebb átm érőjű csövek hosszvarratait csak kívülről be-

gesztjük. A varratgyök megfelelő kialakítását hidraulikusan
m ozgatott karra épített porpárnán végezzük (109. ábra).
A hegesztőkészülékekben a munkadarabok rögzítése sokféle­
képpen oldható meg. Itt csak a legfontosabb módszereket
soroljuk fel, egy-egy példával illusztrálva.

108. ábra. Tartálypalást kereszt-

varratának hegesztése forgató
b ezrende zés ben 1cé I; autóm a. t á val

148
 Az elemeket legegyszerűbben, leggyorsabban és legolcsóbban |
acél ékekkel rögzíthetjük. így célszerű biztosítani pl. az ortotróp 1
hídpályaelem laposacél hosszbordáinak a kereszttartókhoz való'
szorítását (110. ábra).
Hegesztőkészülékekben a leggyakrabban alkalmazott szorító-
ill. rögzítőelem a csavar. Igénytelen esetekben nagyon olcsó

Hegesztőfej Hegesztő-
/l heqesztenőö Illesztő-
varrót
Porpár­
na

LHidraulikusan feíszoritoti porpárna

109. ábra. Cső bosszvarratáuak egyoldali automatikus hegesztése porpárnán

megoldás szorítóként a közönséges nyers csavar. A készülékbe

lyukat fúrunk, eléje fölhegesztjük az anyát, a belehajtott csa­
vart kulccsal vagy a fejére hegesztett koracéllal húzzuk meg
(lásd a 102. ábrán).
A csavaros rögzítési módszerek közé sorolhatók a kengyeles
szorítok, amelyek egyaránt alkalmasak kisebb és nagyobb mun­
kadarabok hegesztés közbeni megfogására, előfeszítésére. Lénye­
gük egy, az alkatrészen keresztben elhelyezett (megfelelően
méretezett) tartó és az azt kétoldalt a merev forgatókészülék­
hez, a hegesztőasztalhoz vagy esetleg a másik munkadarabhoz
rögzítő csavar. Olcsó kivitelre törekedve ez utóbbi — amennyi-

A metszet
A

149
Len nagyobb távolságokat kell átfognia — lehet egy szögacél-
darab is, amelynek két végére levágott fejű nyers csavart Ré­
gésztünk. A 111. ábrán a nyakvarratok hegesztéséhez célszerűen

A metszet

11 l.á b r a . Kalapszol vények összcforgalása óh clőícszítúse

kengyellel

összeforgatott, előfeszített és középen kengyellel összefogott k a ­

lapszelvényeket m utatunk be. E szerkezetben a középütt elhe­
lyezett kengyel alatt a varratkészítést meg kell szakítani, ami
autom atikus hegesztéskor h átrán y t jelent, ilyenkor helyesebb a
112, ábrán látható elrendezést választani, amelyen a karos, csa­
varral működő szorítokat a végekhez kell szerelni. Ha ezekre
egy-egy csapot hegesztünk és az egészet állványra helyezzük, a
forgatást is megkönnyíti ük. Nagy m unkadarab asztalhoz való
lefogását lásd pl. a 96, ábrán.
Könnyen kivitelezhető, és a kisebb elemeknek a hegesztéshez
való rögzítésére igen alkalmas az excenteres szorító. Lényege a
8 metszet

112. ábra. Kalapszelvények össze lógása és előfeszi lése csavaros

szolotokkal forgató J)eremH;zésL>ou

150
forgatókarral ellátott olyankor alakú tárcsa, amelynek a forgási
középpontja nem. esik egybe a kör középpontjával. Előnye az
igen gyors kezelhetőség, hátránya viszont, hogy csak kis erők (
átadására alkalmas. Példaként a 113. ábrán olyan excenterrel

„A* részlet

működő hegesztőkészüléket mutatunk be, amelynek használa­

tával I-gerenda talplemezéhez a kívánt helyekre alátétlemezek
szoríthatók és fűzés nélkül hegeszthetők. A tartónak a hegesztés
utáni behajlását megelőzhetjük, ha azt egyik végén ■ —■a ki-,
ill. behelyezéskor eltávolítandó ■
— kerettel, a másik végén csava­
ros szorítóval a készülékhez előfeszítjük.
Kisebb elemeknek gyors összefogására és főleg a fűzéshez való
rögzítésére széleskörűen alkalmazzuk a szárítókat. A 114. ábrán

114. ábra. ll-aoélok összefogása szorítóval

151
szembe forgatott U-acélokból készítendő zárt szelvénynek szo­
rító val végzett összefogását m utatjuk be.
Az emeltyűs szorítok (115. ábra) m ár ritkábban alkalm azott,
bonyolultabb szerkezetű segédeszközök. A 116. ábrán olyan ke­

l i 5. ábra. Em eltyűs szorító

szüléket m utatunk be, amely a könnyű, hegesztett rácsos tartók

(pi- távvezeték oszlopok) oldalfalsíkjainak összeállításához és
hegesztéséhez kiválóan alkalmas. Az alaplemezbe helyezett csa­
pos ütközők az övék és a rácsok gyors beállítására, az em eltyűs
szorítok pedig rögzítésükre valók. A rövid varratok belső
oldala így fűzés nélkül azonnal készíthető, míg a külső oldalakat
a készülékből kivéve hegesztjük meg. A gyártás második sza­
kaszában a — szintén a csapokkal beállított és emeltyűs szőri-
tokkal rögzített -— harm adik oldalsíkot az előre összehegesztett
két függőleges oldalhoz; m ajd a harm adik szakaszban a negye­
dik oldalsíkot a háromoldalú szerkezeihez ugyanebben a készü­
lékben szereljük és hegesztjük.
A pneumatikus és hidraulikus szorítok m ár lényegesen költ­
ségesebbek, ezért csak a nagysorozatú gyártás hegesztőkészü­
lékeihez (esetleg többcélú készülékekként) alkalmazva gazdasá­
gosak, Nagy előnyük, hogy a szorítás és lazítás művelete —tö b b ­
nyire központilag — igen rövid idő alatt, kényelmesen, — eset­
leg autom atikus vezérléssel ■
— h ajth ató végre. Többek között a

152
 110. ábra. Készülék távvezeték oszlopok összeállításához és hegesztéséhez

járműiparban alkalmazzák, ahol egy-egy munkadarab, pl. sze­

mélygépkocsi ajtajának sok elemét egyidejűleg több tucat hid­
raulikus szorítóval rögzítve, sokszáz helyen liegesztik össze.

4.3.5' Hegesztési eljárás

A hegesztés következményeként létrejövő alakváltozások
nagysága alapvetően függ az alkalmazott hegesztési eljárástól.
Ugyanis minél koncentráltabb a hőbevitel és minél gyorsabb a
varratképzés, annál kisebb az átmelegedett alapanyagövezet,
következésképpen annál nagyobb a heganyag zsugorodásának
ellenálló övezet és annál kisebb a zsugorodás és vele együtt az
alakváltozás. Ebből az is föltételezhető, hogy ilyenkor fokozot­
tan gátolt a zsugorodás, és emiatt nagyobbak a visszamaradó
feszültségek. Megfelelően képlékeny heganyag esetén azonban
’— a gyakorlati tapasztalatok szerint ■
— e feszültségek nem lépik

153
túl a folyáshatárt, te h át a v arratb an repedés nem keletkezik.
Az egyes hegesztési eljárások egymástól ■ — több.é-kevésbé ■ —
még a varratm éretekben is különböznek. Természetes, hogy ha
minél kisebb varratkeresztm etszettel tudjuk kialakítani a h e­
gesztett kötést, annál kisebbek lesznek a zsugorodások és az
általuk okozott alakváltozások is.
Az elm ondottakból következik, hogy az acélszerkezetek he­
gesztésére alkalm azott eljárások: a lánghegesztés, a kézi ívhe­
gesztés, a C 02-védőgázas hegesztés, a fedettívű hegesztés, a vil-
lamosellenállás-hegesztés a felírt sorrendben egyre kisebb alak-
változásokat hoznak létre.
Ebből a szempontból legkedvezőtlenebb a lánghegesztés. A ke­
vésbé koncentrált hőforrás és viszonylag alacsony hőmérséklete
igen széles hőhatásövezetet képez, amihez még a nagyon kis he­
gesztési sebesség is járul. Mindezek következtében a legnagyobb
alakváltozások ezen eljárás közben adódnak. Alkalmazási
területe em iatt igen erősen korlátozott és ma m ár alig lépi túl a
kisipar kereteit.
A kézi ívhegesztés magasabb hőmérsékletet és koncentráltabb
hőforrást biztosító hegesztőíve— am ellett, hogy term elékenyebb
is — lényegesen kedvezőbb az alakváltozások tekintetében is,
m int a lánghegesztés. Egy sorban hegesztett, kism éretű v arra­
tok (pl. a = 4 mm-es sarokvarrat) készítésekor létrejövő alak-
változások alig haladják meg az autom atikus hegesztés közben
keletkezőket. Élesen m egm utatkozik ez, amikor szakaszos, ún.
hideghegesztést végzünk (egy elektróda leolvasztása u tán a v a r­
ratképzést 0,5. . .1 m-rel odébb, hideg helyen folytatjuk), vagy
ha a hegesztést a ta rtó közepén kezdjük stb., te h át elkerüljük a
hőtorlódások keletkezését, és ezáltal csökkentjük a hőhatásöve­
zet nagyságát, továbbá helyes hegesztési sorrenddel korlátoz­
zuk az alakváltozásokat.
Automatikus hegesztéskor a varratképzést a m unkadárab vé­
gén kezdjük, és megszakítás nélkül a másik végén fejezzük be,
te h át az em lített alakváltozás-csökkentő lehetőségek nem ak ­
názhatók ki. Romlik a helyzet a kézi hegesztés terhére a v a rra t­
m éretek növekedésekor, m ert amíg a fedett-ívű eljárással egy 20

154
mm vastag lemez tompavarrata két sorral elkészíthető, addig
kézi hegesztéssel ugyanez — lényegesen lassúbb hegesztési se­
bességgel •— csak kb. 15 sorral oldható meg. Ez utóbbi esetben
a gyökfaragás jelentősen növeli a hozaganyaggal kitöltendő var-
ratkeresztmetszetet, fedettívű hegesztéskor erre nincs szükség.
Igaz ugyan, hogy a kézi hegesztés 200. . . 250 A-os áramerőssé­
gével szemben a fedettívű eljárás 600. . .900 A-t igényel az itt
leírt feladathoz, ez azonban csak elenyésző többletet jelent a
kézi hegesztés sokszori és lassú hőbeviteléhez képest.
A C02 védőgázas hegesztés elvileg kedvezőbb a fedettívű
hegesztésnél is, mert az alkalmazható áramsűrűség és ezzel a
fajlagos leolvasztási teljesítmény itt a legnagyobb. Ehhez járul
még, hogy elmarad a fedettívű eljárás vastag salak- és fedőpor­
takarójának a varrat lehűlését erősen, gátló, tehát a hőhatás
övezetet növelő befolyása. Mindebből következik, hogy a kis
keresztmetszetű varratok, elsősorban a vékony lemez hegesz­
tésre, a C02 védőgázas eljárás kedvezőbb, mint a fedettívű.
A. nagy keresztmetszetű varratok és a vastag lemezek hegesz­
tésekor azonban megváltozik a helyzet, mert amíg a CÜ2 eljá­
rásban az elektróda mérete általában nem lépi túl az 0 1,6 mm
huzalvastagságot (max. 0 2,4 riitn-t), addig fedettívű hegesz­
téskor az 0 5 mm-es huzal mindennapos, de egyes helyeken
még 0 1 0 mm-es huzalt is alkalmaznak. Természetes, hogy ezek
miatt az abszolút leolvasztási teljesítmény és ennek eredménye­
képpen a hegesztési sebesség fedettívű hegesztéskor sokkal
nagyobb, tehát nagy keresztmetszetű varratokban kisebb alak-
változásokat okoz.
A fedettívű hegesztés igen kedvező az alakváltozások szempont­
jából, Bár a fajlagos leolvasztási teljesítmény és az alkalmaz­
ható áramsűrűség kisebb, mint ami a (X)2-elj órásban szokásos,
mégis nagyobb varratkeresztmetszetek hegesztésekor előtérbe
kerülő nagyobb abszolút leolvasztási teljesítménnyel járó na­
gyobb hegesztési sebesség kedvező. Az utóbbi időben kikísér­
letezett nagysebességű eljárás (1.00 m/h körüli hegesztési sebes­
ség, szemben a szokásos 3 0 ...5 0 m/li-val.) a vékony lemezek
hegesztésére is alkalmassá teszi a fedettívű eljárást.

155
 A mllamoseUenállás-hegesztés a legkedvezőbb az alakváltozá­
sok szempontjából. A hegesztési sebesség szinte korlátlan (meg-
selelő készülékkel másodpercek a la tt egyidejűleg egy egész szer­
kezet sokszáz ponttal készre hegeszthető), em ellett a megöm-
lott keresztm etszet ( a hegpont) viszonylag kicsi. Mindezek azt
eredményezik, hogy viliamospont-, vonal-, dudorhegesztés köz­
ben alakváltozások gyakorlatilag nem lépnek fel.
Külön kell megemlíteni a közelm últban kifejlesztett fólia-
hegesztési eljárást, amellyel vékony lemezek átlapolósnélküli
folyamatos tom pávárratos kapcsolata készíthető, anélkül, hogy
alakjuk változna.
Mindezek ellenére ■ — egyrészt technológiai követelmények,
másrészt a szükséges berendezések drágasága — h a tá rt szabnak
az ellenálláshegesztés alkalm azhatóságának, és az főleg a vékony
lemezek hegesztésére, és a nagy sorozatokban készülő gyártm á­
nyok területére korlátozódik.

4.4. Hegesztett szerkezetek egyenget és e

Az előzőekben m ár többször lerögzítettük, hogy a hegesztés­

kor keletkező zsugorodások csaknem minden esetben alakvál­
tozásokat okoznak. K éttengelyre szimmetrikus elrendezésű
vagy igen merev szerkezeteken, továbbá megfelelő készüléke-
zéssel, helyes hegesztéstechnológia alkalmazásával az. alakvál­
tozások sokszor oly m értékben csökkenthetők, hogy az egyen-
getés szükségtelenné válik. A hegesztett szerkezetek zömét azon­
ban. egyengetni kell, és ez a művelet — még szakszerű gyártás
esetén is —■a költségek jelentős részét teszi ki. Az üzemi szak­
emberek, elsősorban a hegesztő technológusok feladata, hogy
ezeket a költségeket a lehető legkisebbre szorítsák le, és — a
m ár ism ertetett megelőző eljáráson kívül — kiválasszák a leg­
gazdaságosabb és legcélszerűbb egyengetési módszert.
Az egyengetést m ár a hegesztés, ill. a szerkezet Összeállítása
előtt meg kell kezdeni, igen fontos, hogy csak kellően kiegyen­
getett elemek kerüljenek beépítésre, ez alól természetesen kivé-

156
tel a későbbi alakváltozást csökkentő előhajlítás. Az anyagnak
ebben az állapotában olcsóbb és egyszerűbb az egyengetése, és
kivétel nélkül megoldható; a szakszerűtlenül tervezett vagy
rosszul összeállított és hegesztett szerkezet alakhelyessége azon­
ban — szélsőséges esetekben — már egyáltalában nem bizto­
sítható.
Az alapelemek és a kész hegesztett szerkezet egyengetése
végezhető hidegen és melegen.

4.4.1. Hidegegyengetés
A hidegegyengetés általában gyorsabb és olcsóbb, mint a
melegítéssel végzett egyengetés. Ezért, ha a íel adat tűd egegyen-
getéssel is megoldható, azt kell választani.
A leggyakoribb ilyen eljárások a kalapálás, a hengerlés, a nyo­
mógépen és a mechanikai erővel való egyengetés.
A kalapálás a legtöbbször alkalmazott és gyakran egyedül
célravezető módszer. Segéde szüzei a 0,f)—1.5 kp súlyú kalapács
és a kellő merevségű asztal, az úri. platni.
A kalapálással való sikeres egyengetés legfontosabb föltétele,
hogy az ütés helyének megfelelő „húzása” Jegyen, azaz az anyag
ne tudjon a kalapácsütés hatására rugalmasan kihajolni, hanem
képlékeny alakváltozásra kényszerüljön. Ez csak akkor követ­
kezik he, ha a kalapács súlyánál sokszorosan nagyobb tömeg­
gel támasztjuk alá az elem vagy a szerkezet egyengetésre kerülő
helyét. Legalkalmasabb erre egy 200. . .300 mm vastagságú,
nagy terjedelmű (néhány m2) acéllap. fia a szerkezet egyenge­
tendő pontjai ilyen lappal nem támaszthatók, alá, akkor — az
ütésre használt kalapácsnál jóval súlyosabb ..- ellen tartókala­
pácsot kell igénybe venni. Természetesen ilyenkor az egyenge­
tés már kevésbé hatásos.
Kalapálással igen kiválóan egyengethetek állítás előtt a
kisebb méretű és vastagságú lemezek, továbbá a szalag- és az
idomacélok. Ez utóbbi kettőn a kardosság a rövidebbik
(a homorú) szél nyújtásával, azaz végigkalapáiásávai szüntet­
hető meg.

157
 I I

117. ábra. Öviemeznk egyen gníÓKe

kalapálással

A vékony lemezek egyengetése — bár léteznek erre a célra

különleges kisátm érőjű egyengető hengersorok — tökéletesen
csuk a megfelelően kialakított, csaknem teljesen sík ütőfelületű
kalapáccsal oldható meg. Az u n .,,spannolás” művelete — amely
igen nagy gyakorlatot igényel — azt jelenti, hogy a lemezt a
szükséges helyeken nyújtjuk, teh át nem a papokat ütjük, hanem
ellenkezőleg, a hullámvölgyeket 1 Hasonló módon végezhető a
lemezek tom pahegesztés utáni egyengetése is, ilyenkor a v a rra ­
tot és környezetét kell végigkalapálni, nyújtani. Természetesen
ez csak a síklemezekre vonatkozik, m ert ha reájuk m ár külön­
féle alkatrészeket fölhegesztettünk, csak a kidom borodott
helyek zsugorításával lehet azokat egyengetni — a melegegyen-
getésnél ism ertetendő módon.
A vastagabb (6 mm fölötti) lemezek egyengetése kalapálás­
sal m ár igen nehézkes, és csak akkor folyamodunk ehhez a meg­
oldáshoz, ha más módszer nem áll rendelkezésre, pl. ha olyan
nagym éretű lemezeket kell egyengetni, amelyek nem férnek az
egyengetőhengerek alá. (H azánkban jelenleg max. 3 m széles­
ségű egyengetőhengerek vannak.) ilyenkor megfelelő egyenge-
getőasztalon — esetleg alátétkalapácson — kell végigkalapálni
a varratot. Ezáltal teljes m értékben m egszüntethető a szögzsu­
gorodás és egyidejűleg részben a hosszzsugorodás hatása is.
Az összehegesztett térbeli szerkezetek egyengetése kalapá­
lással m ár jóval ritkábban valósítható meg, részben a szerkezeti
kialakítás, részben a hozzáférhetőség, részben pedig az ellen-
ta rtás m egoldhatatlansága m iatt. Az egyszerűbb, kisebb tartó-

158
nak azonban gyakran mégis ez a legcélravezetőbb egyengetésí
módja. Pl. az I- és T-tartók' övlemezeinek a nyakvarratok okozta
szögzsugorodását kalapálással egyszerűen kiegyengethetjük
(117. ábra).
A hengerléssel az elemeknek, elsősorban a lapos- és a széles-
acéloknak, valamint a lemezeknek az összeállítást megelőző
egyengetését végezhetjük a leggazdaságosabb módon.
A. lapos- és a szélesacélokon hengerléssel a kardosságot is
megszüntethetjük, ha a rövid (a homorú) szél menti oldalra
keskeny szalagacélt helyezünk és a két anyagot együtt engedve
át a hengeren, csak ezen az oldalon nyújtjuk.
A vékonylemezek egyengetése — bizonyos mértékig — hen­
gerléssel úgy oldható meg, hogy a nyújtásra szoruló helyekre
megfelelő méretű vékony lemezdarabokat helyezünk. A. nyúj­
tást ilyen módon ott létrehozva, a lemezt síkra egyengethetjük.
Ez a módszer azonban gondos és szakszerű munkát igényel, és
— noha meglehetősen hosszadalmas — mégis gyorsabb, mint a
kézzel végzett kifeszítés („spannolás” ).
A tompavarrattal összehegesztett lemezek egyengetésének
legcélravezetőbb módszere szintén a hengerlés, még akkor is,
ha ennek érdekében a varratdudort mindenüU síkra kell mun­
kálni (gyakran ez amúgy!s előírás). A különböző vastagságú,
tompavarrattal összehegesztett lemezek egyengetése már csak
igen nehezen, vastagságkiegyenlítő betétlemezek alkalmazásá­
val oldható meg.

118. ábra. Ugyengel;és nyomógéppel

159
 A nyomógépek az összehegesztett szerkezetek igen hasznos
egyengető berendezései (118. ábra), szükség esetén az előhajlítás
is elvégezhető rajtuk.
Nyomógépen az egyengetés általában gyors és olcsó, ezért
ezt a módszert kell választani, ha a szerkezet kialakítása olyan,
hogy a nyomógép alkalmas erre. A bonyolultabb, nagyobb
m éretű térbeli szerkezetek vagy a vékonyfalú kellően nem mere­
vített lemezek — ha a nyomás alatt levő le mez részek behorpa-
dásával kell számolni — egyengetése nyomógéppel általában
nem oldható meg.
A mechanikai erőhatással való egyengetés a gyakorlatban
sűrűn előfordul, különféle módszerek lehetségesek itt.
Az amerikáner olyan kis menetemelkedésű, orsóban mozgó
csavar, amely jelentős nyomó erők kifejtésére alkalmas. Viszony­
lag kis méreteinek révén a legkülönfélébb szerkezetek görbült,
horpadt részei közé helyezhető, és a mozgó részének kiesavará-
sá va I azok szél, fesz íthe tők, i 1 egyengethetek. A Hí), ábrán

t
110. ií.bra. Tügyonííoí/is a m m kánm 'n l

í-tartó nyakvarratai által okozott övlemezbetörés am erikán er­

re! való egyengetése látható. Iá műveletet egyidejűleg egyszerre
két oldalon kell végezni, m ert ellenkező esetben az övlemez a
nyakvarrat körül elfordul.
A vónócsavar ellenmenetes keretbe fogott végein csavarbehe­
lyezésre alkalmas gyűrűvel ellátott jobb- és balmenetű csavar­
ból áll (120. ábra). Végeihez láncot, vonárudat vagy más egyéb
eszközt lehet csavarozni. Ezeket az összehúzandó szerkezeti
egységhez (azt átkötve vagy reá ideiglenesen csavart hegesztve)

160
kapcsoljuk, majd a vonócsavar kengyelének csavarásával jelen­
tős összehúzó erőt kifejtve, egyengetjük a szerkezetet.
A láncos feszítő (vagy „kötélnyelő” ) lényege egy olyan kere­
pes („racsnis” ) szerkezet, amelyet ha kézi mozgatású karral
működtetünk, vele láncot vagy drótkötelet továbbíthatunk

Jobbmenet Balmenet
r
J.

120. ábra. Vonócsavar

fokozatosan. A készülék egyik végét fix lánccal az összehú­

zandó szerkezethez rögzítjük, a másik végébe betápláljuk a
mozgóláncot, amelyet a szerkezet ellenpontjához rögzítünk.
A ráesni működtetésével ez a láncszakasz egyre rövidül, a szer­
kezet két megkötött pontja tehát közeledik egymáshoz (121.
ábra).

Bizonyos esetekben a mii hely teheremelő berendezéseit, pl.

daruját is fel lehet használni, az egyengetésre. Gyorsan végez­
hető el ilymódon pl. a sarok varratok által betört lemezszélek
egyengetése. Ha a szerkezet önsúlya elegendő, akkor minden
további nélkül, ha nem, akkor lehorgonyozzuk és megfelelően
kimunkált villa alakú kar segítségével a deformálódott részt
felhajlíthatjuk (122. ábra).

11 Hegesztési feszültségek 161

 A d a ru
h o rg á h o z

.122. altra. .Kgyeugetés daruval

Olykor legcélszerűbben hidraulikus sajtolóhengerekkel old­

ható meg az egyengetés. A viszonylag könnyen elhelyezhető,
kisméretű sajtolóhengerek útján többszáz megapond nyomást
is közölhetünk a szerkezeitek A 123. ábrán olyan nagyméretű

H id r a u lik u s
S Q ito íW e n Q e r

SSL
w ~m L
I 2.'i. ; i l U '; i . K g y t ' n g r t r s
hidraulikus;
rekk el
s;ij I oíi'dii'iigr-

X
\ A z e c H je n g e te n d o
lem ez

lemezeknek a tom pavarratok okozta alakváltozását egyenget-

jük saj tolóhengerek, és egyszerű keretszerkezet segítségévek
a m el y e k szélessé gi m éré tü k ni iád h enge rti n, va s tag sá g 11k m lat t
pedig kalapálással nem egyengethetnie.

4.4.2. Melegegyengetés

A meiegegyengeéésnek kétféle módja. van. Az egyik azon alap­

szik, hogy az acél folyáshatára kb. 550 °C iiőmérsékleten 0-ra
csökken, igen képlékennyé és könnyen alakíthatóvá válik. Ezt
kihasználva az egyengetendő szerkezetet vagy szerkezeti részt
teljes keresztmetszetében kb. 600 °(kra föl!non tjük, és azután
 valamilyen külső erőhatással (kalapálással, nyomógéppel stb.)
a kívánt alakra hozzuk, ill. az alakváltozást megszüntetjük.
Ha a szerkezetet 900 °G körüli hőmérsékletre hevítjük, annyira
kilágyul, hogy már csupán a saját súlyának hatására is meg­
változtatja alakját. Ez a jelenség bizonyos esetekben, pl. a vas­
tag lemezek tompavarrata által okozott szögzsugorodás meg­
szüntetésére, jól kihasználható. Ügyelni kell azonban arra, hogy
ugyanakkor más szerkezeti részek ne deformálódjanak, pl. a
függőleges gerincek kihorpadhatnak.
A másik egyengeLesi módszer a hőtágulást, használja ki és azon
alapszik, hogy a szerkezetnek, ill, a keresztmetszetnek csak egy
bizonyos részét melegítjük föl, szintén kb. 600 °G-ra. A íölme­
legít élt rész a hő hatására tágulni igyekszik, erre azonban nincs
lehetősége, mert a környező hidegen maradt anyag ezt meg­
gátolja, emiatt zömítődik. A lehűlés folyamán a zömítődött
szakasz az eredetinél rövidebbre, ill. kisebb terjedelműre zsugo­
rodik, és közben meghúzza a környezetében levő hidegen ma­
radt szakaszt. EgyengeLés közben kellő helyen alkalmazva a
hőimvdeli és a vele járó zsugorodást, kiküszöbölhető a hegesz­
tés okozta alakváltozás.
Ezen cgyengeLési módszer alkalmazására irányadók a követ­
kezők :
a) Külső erőhatás nélkül, pusztán hővel egyengetni úgy lehet,
hogy a szerkezeinek esak egy részét melegítjük föl; maradó
alakváltozások esak így jönnek létre. Ha ugyanis a teljes
keresztmetszetei, melegítjük föl, az kitágul, majd lehűlés után.
eredet,] alakját veszi föl.
h) A hőbevitel gyors és koncentrált legyen, ellenkező esetben
széles sáv melegszik föl, az ellenállás és következésképpen, a föl-
bevitelt' szakasz zömítődése, tollát végeredményben a zsugoro­
dás és ezzel az egyengető hatás csökken.
c) Mimiig az anyagvastagságnak; megfelelő méretű szakaszt
szabad csak föl melegítő ni, mert ha túl nagy sávot hevítünk,
zömítődés helyett az kihorpad, és lehűléskor csak ennek a hor­
padásnak a hullámossága csökken, de az egész szerkezetre kiható
alakváltozás nem következik he.

1í 163
■j
 d) Alapvető szabály, hogy hevítéskor a hőmérsékletet nem
szabad 600. . .650 °G fölé (sötétvörös állapot) növelni. Ellenkező
esetben kedvezőtlen szövetszerkezeti változások következnek
be, amelyek — főleg a nagyobb széntartalm ú, ill. szénegyen­
értékű acélokon — beedzodést, sőt repedést okozhatnak.
Gyakorlati szabályként fogadható el, hogy a „föltétlenül”
(tehát előmelegítés nélkül) hegeszthető acélokat minden további
nélkül szabad ilymódon egyengetni, m ert a melegítést követő
lehűlés kevésbé gyors, tehát a beedződés veszélye kisebb, mint
hegesztéskor. A hegesztéshez előmelegítést igénylő acélokat
lehetőleg nem vagy csak igen elővigyázatosan, többnyire csak
utóhőkezeléssel egybekapcsolva szabad ily módon egyengetni.
Egyengetés közben a zsugorodás fokozására — főként a lágy­ í!
acélokat — vízzel is hűthetjük. Ilyenkor mindig a fölhevített ií
rész környezetét kell hűteni.
e) Az egyengetéshez hőforrásként leggyakrabban az autogén-
hegesztő-pisztoly lángját használjuk fel. Ilyenkor tanácsos az
oxigén mellé — acetiléngázt alkalmazni, mert az ilyen keverék
lángjának hőmérséklete kb. 50%-kal magasabb, mint az egyéb
gázféleségeké. A fölhevítés kellő gyorsaságát a megfelelő égő­
fejméret kiválasztásával kell biztosítani, pl. 8 mm lemezvastag­
ság fölött már 8-as égőfej szükséges. Vastagabb, nagyobb méretű
anyagok fölhevítéséhez egyszerre több pisztoly szükséges.
Ellenkező esetben egyáltalán nem vagy csak igen lassan lehet
elérni a kívánt sötétvörös állapotot, és em iatt az egyengetés
nem vezet eredményre.
f) Az egyengető hatást fokozhatjuk, hogyha a fölhevített
anyagot — kellő ellen tartással — megkalapáljuk. Ekkor a zömí-
íődés és ezzel a későbbi zsugorodás még erőteljesebb lesz, ebben
az esetben célszerű a szokásosnál szélesebb övezetet fölhevíteni.
g) A. hőt mindig olyan helyen kell bevinnünk, ahol anyag-
feleslegünk van (tehát a domború él mentén, lemezeken a hul­
lámhegyeknél stb.), gyakorlatilag többnyire a hegvarrattal ellen­
tétes oldalon. Ez kézenfekvő is, m ert — mint tudjuk — a szim­
m etrikus keresztmetszeteken a varratok egymás zsugorító h a­
tá sá t kiegyenlítik, tehát alakváltozást nem okoznak. így egyen-

164
getni főként csak az asszimmetrikus keresztmetszetű elemeket
kell, ahol a nem létező varratok helyett a zsugorítás szimmetri­
áját az egyengetéshez alkalmazott hőbevitellel kell megterem­
teni.
A melegegyengetés módszerei a következők:
A lemezeket pontmelegítéssel egyengetjük. A pontok vörösme­
leg részének átmérője 10. . .30, szélső esetekben 50 mm legyen,
a lemez vastagságától függően. A pontok egymástól való távol­
ságát az alakváltozás mértéke szabja meg, de ne legyen kisebb
a pontátmérő négyszeresénél. A pontok hevítését célszerű a szé­
len kezdeni. Ügyelnünk kell arra, hogy a melegítést csak a már
teljesen lehűlt helyen folytassuk, tehát a pontokat ne egymás­
után képezzük. Az egyengető hatás fokozására célszerű a pon­
tokat — ellentartással — vörösmeleg állapotban kalapálással
zömíteni. A 124. ábrán bordázott I-tartó gerincének pontmele-

rA rB A metszet B metszet

124. ábra. Egyengetés pon (melegítéssel

gítéssel végzett egyengetését láthatjuk. A sarok varratok a

lemezmezők széleit zsugorítják, a közepe ezért kidomborodik.
Az itt kialakuló anyagfölösleget kell a ponthő okozta zsugorí­
tással megszüntetni.
A lapos- és a szélesacélok kardosságát V-hővel egyengethetjük
ki. A hevített övezet szélessége — a lemez vastagságától és szé­
lességétől függően — 10. . .70 mm, mélysége 20. . .150 mm kö-

165
zött legyen. A melegítések sűrűsége az alakváltozás métákétól
függ, de ne legyen kisebb a szélességi méret kétszeresénél.
Az egyengetést középen kezdjük. A 125a ábrán a nyakvarrat
hatására kardossá vált T-szelvénynek V-melegítéss.el végzett
egyengetését m utatjuk be.
A 125 b ábrán az egyenget és másik módszerét, a sávos mele­
gítést szemléltetjük. Ez a megoldás elvileg helyesebb volna,

T «

12 r>. útira, E g yt' ng o t é s

a) V- (V b) folyamatos (sávos) melegítéssel

m ert — pontos ellentétje lévén a nyakvarratnak — tökéletes

egyenességet biztosít, míg a V-hővel tulajdonképpen csak töré­
seket viszünk az íves szakaszok közé. A gyakorlatban azonban
mégis ritkán alkalmazzuk, m ert a fölhevített övezet szélességé­
nek helyes megválasztása igen nehéz. Ha keskenyebb a kelleté­
nél, kezdhetjük az egyengetést élőiről, ha szélesebb, túlegyen­
gettük a ta rtó t. Ezzel szemben a V-melegítéses eljárással, am i­
kor a tartó már közel egyenes, minden egyes melegítés után
ellenőrizzük alakját és csak szükség esetén folytatjuk a m unkát.
A 126. ábrán olyan I-szelvény egyengetését láthatjuk, ame­
lyen a kapcsolatot a felső övhöz K -varrat, az alsóhoz kétoldali
sarokvarrat biztosítja. Ez a kedvezőtlen, de mégis többször elő­
forduló megoldás (pl. darupályákon) — a K -varrat nagyobb zsu­
gorodása m iatt — a tartó kardosságát okozza. A célravezető
egyengetési módszer ebben az esetben a V- és a sávos melegítés
együttes alkalmazása. Ilyenkor teljes szélességben átmelegítjük
az alsó övlemezt, és egyidejűleg ugyanott (!!) V-melegítést

166
a d u n k a g e r i n c b e . U g y a n i s , .h a c s a k a g e r i n c e t m e l e g í t e n é n k , a
h id e g e n m a r a d t ö v le m e z e lle n á lln a a g e rin c z s u g o r o d á s á n a k , ed
m e g f o l y n a é s a l a k v á l t o z á s n e m j ö n n e l é t r e . D e f o r d í t v a is i g a z ,
h a c s a k az ö v le m e z t h e v íte n é n k , a g e rin c e lle n á llá s a h iú s íta n á
m e g a z su g o ro d á st.
H a m agas és v é k o n y g e r in c ű I-ta rtó kardosságát k e ll m eg­
s z ü n te tn i, a k k o r a z e lő b b i ú t n e m já rh a tó , m e r t a V -h ő fö lö tti

12(3. álrra. X-szelvéuy egyengoLése autogén lánggal

— nem z su g o ríto tt — s z a k a s z k ih o r p a d . I ly e n k o r a g e rin c alsó

szakaszának p o n fm e le g íté se s z s u g o r ítá s a v e z e t c é lh o z ,
A b o n y o lu lta b b s z e rk e z e te k e g y e n g e té s e ig e n n a g y s z a k é r te l­
m e t k ív á n ó , k é n y e s m u n k a . E lv ile g az e lő z ő e k b e n ré s z le te z e tt
m ódszerek — a p o n t- , a Y - és a s á v o s m e le g íté s — m e g fe le lő
h e ly e k e n v a ló e g y e n k é n ti vagy e g y ü tte s a lk a lm a z á sá v a l o ld ­
h a tó m eg . E n n e k le h e tő sé g é t a z o n b a n m á r a sz e rk e z e t k ia la k í­
t á s a és a te c h n o ló g ia i u ta s ítá s e lk é sz íté se s o rá n k e ll b iz to s íta n i.

4.5. Hegesztett szerkezetek mérethelyességének biztosítása

H e g e sz té sk o r és az azt k ö v e tő eg y e n g e té sk o r b e k ö v e tk e z ő
z su g o ro d áso k , a la k v á lto z á so k k ö v e tk e z té b e n a h e g e sz te tt szer­
k e z e te k á lta lá b a n — e lle n té tb e n a s z e g e c se ite k k e l, ill- csava­
r o z ó 'tta k k a l — n e m k é s z ít h e tő k el m m - e s p o n t o s s á g g a l . A h o s s z ­
as a k e re sz tm é re te k b e n , to v á b b á az egyes e le m e k sík ja ib a n a
te r v tő l v a ló k ise b b -n a g y o b b e lté ré se k a le g g o n d o sa b b m unka

167
ellenére is még sorozatgyártás és készülékezés esetén is adódnak.
Ezzel részint a tervezőnek, részint a technológusnak föltétlenül szá­
molnia kell!
Tervezéskor a hegesztés közben adódó pontatlanságokat oly
módon kell figyelembe venni, hogy — ha erre szükség van —
előírjuk a szerkezet helyesbítésének lehetőségét. Pl. egy gépalap­
ként készülő keret megfelelő helyeire alátétlemezeket hegesz-
tünk, amelyeket utólag gépi megmunkálással síkra hozhatunk.
Vagy ha szükséges, hogy az egész felület pontosan sík legyen,
akkor a lefedőlemezt (Övlemezeket) vastagabbra tervezzük,
hogy az legyen lemunkálható. Más esetben, pl. ha a szerkezet
különféle helyeire pontos helyzetigényű csapok kapcsolódnak,
akkor ezek perselyeit utólag helyezzük el, és a rögzítésükre szol­
gáló felületeket nagyobbra tervezzük, hogy a perselyek azon az
előírt helyre beállíthatók legyenek.
A technológiai utasítás kidolgozásának egyik alapvető szem­
pontja a mérethelyesség biztosítása legyen. Ha a terv ezt külön
nem írja elő, a technológus állapítja meg, hogy a szóban forgó
szerkezet egyes m éreteit milyen pontossággal kell betartani.
Részben ettől, részben pedig attól függően, hogy milyen pon­
tossággal képes megbecsülni a várható zsugorodásokat és az
egyéb gyártási pontatlanságokat, kell eldöntenie a munka me­
netét.
Ha a szerkezettel szemben nincs szükség különösebb m éret­
hely ességi igényre, akkor általában elegendő, ha a keresztm et­
szeti és varratm éretektől függően megbecsüljük a hossz- és a
keresztzsugorodások m értékét, és az elemeket ennek megfelelő
ráhagyásokkal daraboljuk.
Pl. épületszerkezetek egyszerű, nem nagyon hosszú, hegesz­
te tt I-tartói (oszlopai, födémgerendái stb.), amelyek csavaro­
zott illesztésekkel kapcsolódnak, legyárthatok oly módon, hogy
az öv- és a gerinclemezeket a nyakvarrat okozta zsugorodásnak
(kb, 0,5 mm/m) megfelelően hosszabbra szabjuk és végeikbe az
illesztési furatokat 4 . . . 6 mm-es utándörzsölési lehetőség biz­
tosításával előfurjuk. A szelvényt így állítjuk össze, meghe­
gesztjük és kiegyengetjük. Az illesztési furatokat a csatlakozó

168
részek (esetleg helyszíni) összeállítása és a hevederlemezek föl­
szerelése után dörzsöljük végleges átmérőjűre. Abból — a jelen
esetben — nem származik semmi baj, ha az így legyártott szer­
kezeti részek néhány mm-rel eltérnek a tervszerinti mérettől.
Ha az előbbi megoldással biztosítható pontosság nem kielé­
gítő, a szerkezetet a várt zsugorodásnál nagyobb ráhagyásokkal,
kell elkészíteni és utólagosan méretre munkálni. Pl. két féldarab­
ból összecsavarozott, hegesztett hajtóműházba az illesztés he­
lyére a terv szerintinél vastagabb csatlakozóelemeket építünk
be, de azokat csak a hegesztés és az egyengetés után marjuk
méretre. Úgyszintén ekkor fúrjuk, ill. esztergáljuk a különféle-
csavarok, csapok, tengelyek, csapágyak furatait, ill. munkáljuk
meg az egyéb, nagyobb pontosságot igénylő felületeket.

4.6. Szerkezeti szempontok

Amint azt a bevezetésben említettük, itt a gyártó üzem he­

gesztési zsugorodásokkal és alakváltozásokkal kapcsolatos
problémáit tárgyaljuk. E jelenségek azonban elsősorban a szer­
kezet kialakításától függenek, ezért néhány alapvetően fontos
szerkezeti szempontra is reámutatunk.
Nem lehet — főleg a hazai viszonylatban — eleget hangsú­
lyozni, hogy a hegesztési eljárásból eredő sajátosságok egész
sorából következőleg a hegesztett szerkezetek alapvetően más
kialakítást igényelnek, mint amilyent a szögecselt, csavarozott,
vagy öntött szerkezeteknél megszoktunk. A hegesztett szerke­
zettervezőjének a funkcionális és a szilárdsági problémák megol­
dásán túlmenően, az alapanyag, a hegesztőanyag, a hegesztés­
technológia, a gyártó üzem sajátos adottságainak területén is
alapos ismeretekkel kell rendelkeznie. Feladatát ezért maradék­
talanul csak a hegesztő technológussal való szoros együttmű­
ködése révén tudja megoldani. A szerkezeti részleteket, a gyár­
tási, szerelési egységek méreteit, az illesztések kialakításait, a
gyártó üzem felkészültségének, hegesztő-, teheremelő-, forgató-
stb. berendezéseinek figyelembevételével kell megterveznie.

169
 Az elmondottakon kívül igen fontos — a statikai számítási
eljárások lényeges eltérésén túlmenően — különbséget tenni a
szerkezet kialakításában a statikus és a fárasztó igénybevéte­
leknek k itett szerkezetek között. Amíg a statikusan igénybe vett
szerkezeteken az élessarkos, sarokvarratos bekötések, lemun-
kálatlan varratok is megfelelőek, addig a fáradásnak k itett szer­
kezeteken bemetszés nélküli, az erővonalfolyamban minél kisebb
irány törést szenvedő, íves csatlakozású, legömbölyített sarkú,
tom pavarratos bekötések, lem unkált varratok szükségesek.
A felsorolt általános irányelvek mellett kifejezetten az alak-
változások szempontjából még a következők mérvadók.
A szerkezetet a lehető legkevesebb varrattal tervezzük.
Ez azt jelenti, hogy egyrészt a varratok (keresztmetszeti és
hossz-) mérete ne haladja meg a szükséges minimumot, m ás­
részt a varratok, azaz az összekapcsolásra kerülő elemek száma
ne legyen n a g y . A különféle, hidegen hajlított és hengerelt
vékonyfalú szelvények igen célszerűek ebből a szempontból is.
A szelvények keresztmetszeti kialakítása — az alapanyag és
a hegvarrat tekintetében egyaránt — lehetőleg kéttengelyre
szimmetrikus legyen. Ebben az esetben az egyik varrat a másik
zsugorító hatását ellensúlyozza, ami által végeredményben az
alakváltozás és természetesen az egyenget és is elkerülhető.
Ilyen szempontból a legkedvezőbbek a szekrényes és az I-szel-
vények, amelyek éppen ezért, a leggyakrabban kerülnek alkal­
mazásra.
Ha a kéttengelyű szimmetria nem valósítható meg, legalább
az egytengelyűre kell törekedni. Ez esetben ugyanis— többnyire
előfeszítéssel — elkerülhető vagy legalább is csökkenthető az
alakváltozás mértéke, de az egyenget és mindenképpen elvégez­
hető. A leghasználatosabb ilyen szelvények a hegesztett T-, El­
ás kalapszelvények.
Az elmondottakból következik, hogy lehetőség szerint kerülni
kell az olyan keresztmetszeti kialakításokat, amelyeknek nincs
szimmetriatengelyük. Ha azonban ez nem megoldható, akkor
legalább arra kell ügyelni, hogy a szelvény olyan Önállóan elké­
szíthető és egyengethető részekből tevődjék össze, hogy az eze-

170
két kapcsoló, utoljára készülő varrat okozta elhúzódás egyen­
gethető legyen. '
Ügyelni kell a hengerelt szögacélok, az L-, I- és U-szelvények
alkalmazására, mert ezek inkább a szögecselt szerkezetek elemei.
Bár inerciájuk nem túl kedvező, egyszerűbb esetekben, önálló
elemként (pl, tetőszerkezetek) való felhasználásuk általában
gazdaságos. Helytelen azonban több ilyen szelvény összehe-

o) b) c)
127. ábra. Süllycsztotl in a eskapál ya rögzín'si1
a) helytelen); t>) eltagadható és c) helyes

gesztésével tartókeresztmetszetet kialakítani, ez alól kivétel

talán csak a két U-szeivény össze forgatásával és hegesztésével
nyert rúd. A szakszerűen tervezett hegesztett szerkezetek
lemezből, széles- ás laposacélokból, hidegen hengerelt és hajlí­
tott szelvényekből állnak.
A szekrényes daruhidakhoz szokásos konzolos, süllyesztett
macskapályát alkalmazni. Ha ez úgy van kialakítva, mint ahogy
a 127a ábrán látható, akkor a konzolos részt csak utólag lehet
a kész szekrényes tartóhoz hegeszteni. Mivel pedig mindkét ten­
gelyre aszimmetrikus, kátirányban úgy elhúzza a tartót, hogy
az — főleg ha nagyobb keresztmetszetű — gyakorlatilag nem
egyengethető ki. Ha azonban a keresztmetszeti elrendezés a
127& ábra szerinti, akkor a macskapálya tartóit előre felbe-
geszthetjük a szekrénytartó gerincéhez. Az így keletkező gör-
bültségeket még ki lehet egyengetni. Ha a konzollal előre ellá­
to tt és kiegyengetett gerincet csak ezt követően építjük be, a

171
tartó megközelíti az egyszerű szekrényes tartó t, amelyen a
nyakyarratok hegesztéséhez kéttengelyű szimmetriát megkö­
zelítő állapotot hoztunk létre, ezáltal az alakváltozásokat a
minimum ra csökkentettük. A konzolos gerinc merevebb, de az
ebből adódó kis elhúzódáskülönbség az egész tartó rugalmas
előfeszítésével kiküszöbölhető. Ennél is jobb megoldást kapunk,
ha a m acskapályát olyan független tartóként alakítjuk ki,
amely a szekrényes tartóhoz csak konzolokkal kapcsolódik
(127c ábra). A konzolokat bekötő néhány helyi varrat zsugo­
rító hatása elenyésző az a) és b) ábra szerinti gerincen folyama­
tosan végigfutó varratokéhoz képest.

128. ábra. Épületszelvény kialakítása

a ) szakszerűtlen és b) elfogadható

E lrettentő példaként a 128a ábrán egy olyan (kivitelezett)

keresztm etszetet m utatunk be, amely iskolapéldája a szaksze­
rűtlenül kialakított szelvényeknek. A számtalan varrat elkészí­
tése igen költséges, az általuk okozott deformációk kiegyenge-
tése gyakorlatilag lehetetlen. Az élhajlítással létrehozható a
helyes megoldású szelvény (128á ábra). A 129a ábrán látható
keresztm etszettel tervezték egy acélszerkezetű csarnok oszlopát
(kivitelre nem került), amely hasonló módon példa a helytele­
nül kialakított hegesztett szerkezetre. Bár a szelvény két ten-

172
 129. ábra. Épülelüs/áop-szelvények
a) szakszerűtlen és b) helyes kialakítással

gelyre szimmetrikus, tehát hegesztés közben nem görbül el, a

24 db (11) végigrnenő varrat fölöslegesen nagy saját feszültsége­
ket okoz és igen költséges megoldás, azonkívül az I-szelvények
ilyen formában való alkalmazása szintén helytelen.
A bonyolult és drága szelvény helyett az egyszerű szekrényes
tartó (1296 ábra) is megfelel.

"C

173
 Irodalom

A szlovák szerzők állal felhasznált irodalom

[II <ikerbiom. A’. ().: Razcot deformaeh nietalokoasLfukcii pri. svarke, .Ytoskva-
hemngrad,! 955,
12 J Okér biom, iV. ().: 8váróén fje naprazenija v metalokonsUaékeijaeh, Aloskva-
Leningrad. .1950.
[MI Belcuk, G. A.-—Mackmnc, B. U.; Szvarku v szudoszfrojenii (Hegesztés a
hajóépítészetben) HeuingTaü, Szudpromgiz, :i 9 55.
|4| Baltvs, F. és kollektívája: Svaim vám, diel ti (Hegesztési kézikönyv ti.)
Praha, 1955.
1.5) KlöppeA, K. ■Stiider, C. : Schweisstechnik in Stahiban, Berlin, 1939
10 1 Malisius, li.: Sohnirupíungen, Spanmmgen und R.isse beim Sohweissem
1) (isseid oi't, 196(1.
17 1 / li) ka,lin, N . A Razéety teployeh p r o(;esso v pri sv arke, iVlos k va., I 95 í .
í Si Neumann, A.: Sehweissteebnjsebes Handbuch fúr Ivonstnikteure, Berlin,
1961.
191 /Vi ho la. jev Z}rohoroo: N‘a pr a.zen ij a v j.>r oee sse svai' k i, Aí os k v a. ■—Re ni n gr a d,
1948.
[ I 0| Jesnüzer, F . F.: \Ver ks l o IT und Seh weiss u iig, Berlin, I 95 1.
i I 11 Klöppel, K.; Z u r We i t ei an t wie lel un g cl <;r Kige ns pa iti i u ií gs Cors e 11111)g --
Xewzeitliebe Sehweissteehuik, Düsseldorf, ;1960.
[1.2] h'ocliü.noská, A.: Zkouáeni jemné slruktury matériáin röntgenovymi papr-
s k y (/Vz anyag fi no ní szer keze léi í e k vizsgálat a r Ö111ge ns uga r a k ka. 1.) P r a I(a.
1940.
[R)| Bolti, //.; Min einfaclics (ferát zűr Messung von Sehrumpímigon uud Spamt-
ungen bei. Seíiweissarbeiten. Schweisstechnik 5/1954.
j 1VI Buekner, ().: Sohwellfestigkeit geschweisster Knotenhleeh-A nschiüsse und
ihre Mrhöhung dureh őrUiche Glühung, Schweissteclmi.lv 6. .lg., 4.
[15] Buekner, O —(irefjor. V .: Mez ún av y pásű a nosnik ü s priv aren ymi s iy -
níkovymi plechy, inzeuyrske stavby roé. (6.), é. 6. (Csatlakozó hevederek­
kel összehegesztelt óvómnezek és tartók kiíara.dási határa. ÍVÍélyépítkezé-
sek 6. évi. 6. sz.)
[ 16] íztlitisky, O.; Vplyv vJ.asl.nyeh napáit ma medzu únavy konstrukenyeb
mal.eriálov, Zvárauie Vi tt. é. íí/1959. (A. belső (saját) tesziiUségek .hatása
a. s zerk eze ti a. 11v;ig ok k iiá rád á sí ha.!.á r fir a.) Hegesztés VI It. 1959/11. s z.
[I7| M i l n c n e r , Prispevok k vy poéta eelkového sk. rá te;ni a zváranych í-pro-
ITlov, Zvárauie. (A. hegesztett í-szel vények teljes rövialillésének s z á m í(ási
j á r 11!v ka.) 11egesztés XI., 7/19 62. s z .
| 161 Müur.mr, .L.— ühriniar, A.: Zbierka diagramov izoterniátneho rozpadu
a.ustenitii. (Az austen.it izotermikus szél bomlásának (lia.grani.-gynjleuiéiivi'.)
SVTM 1962.
i I. 91 b'allus, k\: lvonsl.ru ktfa a s va r i t el nőst m a. t e ri ál 11 (A. s zerk es zt ő és az a ri y ag
!i(‘gesz(.betősége.) Hegesztési folyóirat IV. í. sz.
j 2n | Bkon, ./.: Z v ysimi m <ze únavy k;uIiék;t> van ím. Pruinyslové v y d a v aíeIsI,v<
>
(A. kifáradási ha t á r no védésé go 1yós t örnőr ít és se1). Ipari K ia dó>I:)r ah a. 19 5.;.
|2.1| l\ttdrjare<\ /. r . ...Gavuitm. V. AB: Povysniiejt; ustalostnooj proéosli
 svamyeh sojedinenij povercíiostnym naklepom. Atitogennoje (lelő 22, 4. sz„
19 5 1 .
[22] T. R .: InCluence of .Residuai 8 tresses on Fatigue Strcngtli of Platós
G u ru e y ,
with Fillet Welded AU achc ments. .British Welding Journal 7, 1960.
[23] Izdinsky, ().: Mechanické vradovanie Llakovych napáli a ich yplyv na
medzu Yvarovanyeh l-nosníkov a prerusenymi zvárni (A. szakaszos he-
geszi.őssel hegesztett. I-tartólcra a nyomó feszültségek és hatásuk besoro­
lása.)

E tárgykörbe- rúgó m a g y a r n y e lv ű iro d a lo m

B a r á n s z k y -J ó b i m r e : Vi 11a m o s !u ;g e s z í , ő . Ü u d a p ó s t , M ű . s z a k i K. ö n y v ki a (1 ó 1 0 0 7 .
F a b e r ( i u szid ü szerit..: I I ( ( g e s z t o t t s z e r k <1z e t e k . B ú d a p e s t , M ű s z a. k i IC ö n v v k i a d ó
1964.
F a rk a s Jó zse f: H egesztés okozta, te sz ül is é g e k és alakváltozások. M iskolc.
N M 14 1 9 6 4 . '
G i.lle m o l L á s z ló d r .: S z e r k e z e t i a n y a g o k t e c h n o l ó g i á j a Í J . H e g e s z t é s ( 3 . k i a d á s )
B udapest, T a n k ö n y v k i a d ó I 9 6 5. ,
R d u ty ik V ilm o s : 11 ( ' g e s z t e t t k a p c s o l a t o k m é r e t e z é s e . B u d a p e s t , M ű s z a k i K ö n y v ­
k i a d ó 1963.
T a u b e r , B . . A, ; l l e g p s z t ő k é s z í t l é k e k é s - g é p e k . B u d a . p e s t , N e h é z i p a . r i K ö n y v -
és F o l y ó t r a ! kia.dó Va M akit 1 9 5 4 .

A beijesztés Iá rg y k ö ré b ő l meg j e lr ő l egyél) -m agyar n y e lv ű iro d a lo m

B ech é rt ■— ;Yenm an 11: A In g ’e s z t é s a l a p i s m e r e f e i . 11 e g t 1s z léis i e !j á. t*áso k . B u d a p e s t ,

M ű s z a k i K ő i i y v k i a. d ó 1 9 6 7 .
B e c k e r l— F e m n a n n . : A h e g e s z t é s a l a p i s m e r e t é i . M é r e t e z é s , B u d a p e s t , M ű s z a k i
K ö n y v k i a d ó 1963.
R r ld ik — iJ.rabover.-~- K am ara. ..... B k o k na.- V r á n a : A h e g e s z t ő 1. B u d a . p e s t , M fi­
sz a k i K ö n y v k ia d ó I 9 63.
R r l d ik — lira h o e tn :- - K a m a ra --Bkokn.a- — V r á n a : A h e g e s z t ő ("ló B u d a . p e . s f ; , M ű ­
szaki K ö n y v k i a d ó l 965.
lértd re Á r p á d : S z e r e l ő i p a . r i t e c h n o l ó g i a . I I . r é s z . B u d a p e s t , T a n k ö n y v k i a . d ó 1 9 6 7 ,
E n d re Á rp á id : I A n g i ) e g e s z t ő . . B u d a p e s t , M ű s z a k i K ö n y v k i a d ó 1 9 6 3 .
K r i s 16j ( ?y fij -gg: ( 5 á z l u r g < 1s z l , é s 4. k i a d á s . B u d a p e s t , M f i s z a . k i K ö n y v k i a d ó 1 9 6 4
K u ro v s z k y Is tvá n .: i’ v h e g e s z t é s I . - 2. B o d a p e s t , M ű s z a k i K ö n y v k i a t h ) ! 9 6 0.
L ip a ., M .: 1A le n á. 1í á.s 11e g e s z l , és. B 11d a p e s I . , M ű s z a k i ICö11y v k i a d ó 1 9 6 8 .
M a k o vie d u p V7.: G é p i p a r i h e g e s z t e t t a e é l s z e r k e z e t e k . B u d a p e s t , M ű s z a k i K ö n y v ­
k i a d ó 1969.
F o v o tn y — M a ta je e — H o ld s a k : A z a l u m í n i u m h e g e s z t é s e é s v á g á . s a . B u d a p e s t ,
M fi s z a k i K. ö 11 y v k i a .<1ó I 9 (i 9.
B ú z a . VG: T i t á n t a r t a l m ú hőnek hegesztésű argon v é d ö g á . z b n n. Ü udapesl,
M fi s za. k i K ő n . y v k í a d ó 1 9 6 9 .
R hba.koü— D m i t r i j r e : A c é l s z e r k e z e t e k h e g e s z t é s e , B u d a p e s l , M ű s z a k i i C ö n y v -
k i a d ó 1.968.
D r. Z o rh o e ztj B é la : H e g e s z t é s i a n y a g i s m e r e t . Ü u d a p e s l , F e l s ö o k í . .1 e g v z e l k i a . d ó
1962.
D r. Zorkóe.zy Rét a : I l e g e s z t é s l e e h n o l ó g i a 1 . ü u d a p e s l . T e n k ö n y v k i a d ó Ifi 6 5 .
Műszaki vezető: Tamás László — Műszaki szerkesztő: Kaszala József
A könyv formátuma: B6 — Xvtcrjedelem: 7,7 (A5)
Ábrák száma: 129 — Példányszám: 1200
Papír minősége: 70 g delta — Betűcsalád és méret: francia, bg/gm
Azonossági szám : 41 191 — MÜ:1304—Í— 6971
Készült az MSZ 5601— 59 és 5602— 55 szerint
69/901. Franklin Nyomda, Budapest. Felelős: Vértes Ferenc igazgató.