Óravázlat 2021-05-16 Igehely: ApCsel 15:1-35

Apostoli gyűlés Jeruzsálemben

Kezdjük imádsággal:
“Úr Jézus, fordulj hozzánk, Szent Lelkedet áraszd reánk! Hogy hitünkben erősítsen, az igaz útra
segítsen! Ámen!”

Ráhangolódás - Beszélgessünk:
Mik azok a törvények, ismeritek ezt a szót?
Szabályok (törvények), amiknek meg kell feleljünk. Mondjunk példákat, ami szerintünk csak ránk
vonatkozik. Ami másokra is vonatkozik. Fontos, hogy mások is betartsák? (Cipőt levesszük a
lakásban. Iskolai szabályok. Szabályok a könyvtárban….stb)
A zsidó népnek rengeteg szabályt kellett betartania. Ennek gyűjteménye a tóra. A 10 parancsolat
Isten ránk is érvényes.
Van van elég gyermek, játszunk szerepjátékot!. Ha kevesen vannak, beszélgessünk többet!
Szerepjáték: tartsunk egy “gyűlést”. Beszéljük meg egy közösen választott szabályt. Érveljünk,
hogy az a többiekre is érvényes-e.
Bevezetés a történethez: A most következő bibliai részben Pál apostol és Barnabás nagyon hosszú
utat tesz meg Antiókhiából Jeruzsálembe (és vissza), hogy egy vitás kérdést tisztázzanak. A
jeruzsálemben lévő apostolokkal és vénekkel találkoznak, tartanak egy nagy “gyűlést”, zsinatot.

Történet:
Pál és Barnabás már jó ideje az antiókhiai gyülekezetben szolgált ismét, mikor Júdeából néhány
zsidó keresztyén érkezett hozzájuk. Ők így tanították az antiókhiai testvéreket: „Ha nem
metélkedtek körül a mózesi szokás szerint, nem üdvözülhettek.” Azt követelték, hogy a
pogányokból lett hívők is tartsák meg Mózes törvényét.
Pál és Barnabás egyáltalán nem értett egyet a júdai testvérekkel. Heves vitába elegyedtek. A
gyülekezet pedig úgy határozott, hogy Pálék néhány más testvérrel együtt menjenek el
Jeruzsálembe az apostolokhoz és vénekhez, hogy a vitatott kérdést megbeszéljék velük.
Fönícián és Samárián keresztül utaztak. Meglátogatták az útba eső gyülekezeteket, s beszéltek
missziói útjukról, a pogányok megtéréséről. Nagy örömet szereztek ezzel minden testvérnek.
Jeruzsálemben fogadta őket a gyülekezet, az apostolok és presbiterek. Elmondták nekik, milyen
nagy dolgokat vitt rajtuk keresztül végbe az Úr. S elmondták azt is, milyen követeléssel álltak elő a
farizeusok pártjából megtért keresztyének.
Az apostolok és a presbiterek gyűlést tartottak a kérdésről. Nagy vita támadt, nem tudtak
megegyezni. Akkor fölállt Péter, s emlékeztette a testvéreket, hogy Isten őt már jó ideje
kiválasztotta arra, hogy pogányoknak hirdesse az evangéliumot. „A szíveket ismerő Isten pedig
bizonyságot tett mellettük, amikor éppen úgy megadta nekik is a Szentlelket, mint ahogyan
nekünk”, hangsúlyozta Péter. Kétségtelenül Kornéliusz római százados megtérésére gondolt, s az ő
családjára, ami vagy tíz évvel korábban történhetett (vö. ApCsel 10; 330. lecke). Ha ezek a
pogányok nem hittek volna, nem nyerték volna el a Szentlelket, jelezte Péter. Az Úr ezzel
megmutatta, hogy Ő a pogányok megtérését akarja!
Péter még tovább ment. Isten „nem tett semmi különbséget közöttünk és közöttük, mert hit által
megtisztította szívüket”. Ennyi elég. „Abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által
üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők (a pogányok).”
A gyűlés akkor elcsöndesedett, s újra meghallgatták Pál és Barnabás beszámolóját, milyen sok jelet
és csodát tett általuk Isten a pogányok között.
Majd Jakab, az Úr testvére, aki a jeruzsálemi gyülekezet egyik „oszlopa” volt, döntő fontosságú
beszédet mondott. Megismételte a Péter által mondottakat, s a próféták szavaiból igazolta, hogy
Isten akarata a pogányok Istenhez térése. Jakab ezért úgy gondolta, hogy a megtért pogányokat
Mózes törvényének a betartásával békén kell hagyni. Annyit azonban helyénvalónak talált, hogy
tartózkodniuk kell bizonyos dolgoktól (mindenekelőtt ételektől), amiket a bálványáldozat
beszennyezett. (A piacon árult húst a görög kultúrában előbb mindig pogány bálványoknak
ajánlották.) Tartózkodniuk kell továbbá a hűtlenségtől, ami szintén gyakori volt abban az időben.
Jakab azt is jobbnak találta, hogyha a pogányok közül lett hívők nem fogadják el a megfulladt állat
húsát. Jobban teszik, ha nem élnek vele, nehogy a zsidók megbotránkozzanak.
Jakab tehát tekintettel volta zsidókra, akik minden városban ott voltak, s minden szombaton
olvasták a zsinagógákban a törvényt.
Az apostolok, presbiterek és az egész gyülekezet jónak találta Jakab elképzelését. Elhatározták,
hogy választanak néhány testvért, akik Pállal és Barnabással Antiókhiába utaznak. Júdás volt az
egyik, más néven Barsabbás, Szilász a másik, a gyülekezet két elöljárója.
Levelet küldtek velük a pogányokból lett keresztyéneknek Antiókhiába, Szíriába és Ciliciába (ahol
Tarzusz is feküdt). A levél tisztázza, hogy akik összezavarták az antiókhiai testvérek hitét, azok nem
a jeruzsálemi gyülekezet megbízásából cselekedtek. Elküldik hát Pállal és Barnabással Júdást és
Szilászt, hogy szóban is megerősítsék az üzenetet:
A Szentlélek vezetésével úgy látják jónak, hogy a pogányból lett keresztyénekre nem raknak
nagyobb terhet, mint tartózkodni „a bálványáldozati hústól, a megfulladt állattól, és a
hűtlenségtől (paráznaság)”. Ha erre vigyáznak, jól teszik. „Legyetek egészségben.”
Átadták a testvéreknek a levelet Antiókhiában, akik megörültek a bátorításnak. Júdás és Szilász,
akik maguk is próféták voltak, saját szavaikkal is buzdították és erősítették a gyülekezetet. S miután
ott időztek még egy darabig, a testvérek békével elbocsátották őket. Szilász azonban jobbnak látta,
hogy ott maradjon.
A történet összefoglalása, az üzenet kiemelése: Próbáljuk meg közösen összefoglalni!
Kérdésekkel segítve a gyerekeket! A zsidókra érvényes szabályokat nem kell mind betartaniuk a
pogányoknak, csak néhányat közülük. A hit üdvözít, Jézus megváltása tesz minket méltóvá az Isten
megbocsátására, és az örök életre (üdvösség). Nem a cselekedeteink, nem külsőségek által válunk
erre méltóvá!!
Aranymondás:
Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a
szeretet által munkálkodó hit. (Gal 5,6)

Ének: Jertek, énekeljünk: Akik Istent szeretik (141)