Írta:

Amy Kathleen Ryan

A mű eredeti címe: Flame

Fordította: Marczali Ferenc

Szerkesztők: Luca Anna, Vajna Gyöngyi
Műszaki szerkesztő: Daróczi Edit

© Amy Kathleen Ryan

© Marczali Ferenc
© Maxim Könyvkiadó Kft.

A kiadvány 2012-ben készült a szerző engedélyével. A fordítás alapjául szolgáló

művet kiadta: St. Martins Press, New York, USA.
Borítóterv: Botos Tamás

A műben szereplő idézetek fordítói: N. Kiss Zsuzsa, Károli Gáspár

ISSN: 2064-2288
Bátyámnak, Michaelnak
 „A legerősebb közös kapocs köztünk az, hogy mindnyájan ezen a bolygón élünk.
Mindnyájan ugyanazt a levegőt lélegezzük be. Mindnyájunknak fontos a gyermekeink
jövője. És mindnyájan halandónk vagyunk.”
John F. Kennedy
 ELSŐ RÉSZ

VISSZA A
KEZDETEKHEZ
„Ha vitát szítunk a múlt és a jelen között, elveszítjük a jövőt.”
Winston Churchill
 ODAKINT

Amikor az EgyEmberes sisakja rácsukódott Seth fejére, a fiú füle pukkant egyet.
Érezte, ahogy az izzadság eláztatja a pólója hónalját, majd csorogni kezd lefelé, az
oldalán. Eddig csak néhányszor merészkedett ki a világűrbe ezekben a
szkafanderekben, és nem érezte úgy, hogy a legutóbbi űrsétája bármennyivel is
jobban sikerült volna, mint a legelső. Sőt, legutoljára például majdnem megölte
magát.
Nem fogok meghalni, ismételte el magában huszadszor, majd bekapcsolta a
fúvókákat, és ellenőrizte az üzemanyag- és a levegőszintet. A repülés előtti
előkészületek a szokásosnál kétszer tovább tartottak, mivel most mindent a bal
kezével kellett csinálnia. A jobb keze csúnyán összeroncsolódott, két ujja
természetellenesen kicsavarodva fityegett a kézfején. Hogy valamelyest enyhítse a
fájdalmát, megnövelte az oxigén arányát a légzőgázban.
– Ha az a Neander-völgyi meg tud csinálni egy űrsétát, akkor én is – sziszegte a
fogai között, miközben a két hiányzó EgyEmberes helyét bámulta a falon. Biztos,
hogy Jake Pauley és a felesége, az az aljas kis nő vitte el őket. Utóbbi okozta a
robbanást, amely tönkretette az Empyreant. Miután felrobbantotta a bombákat, a nő a
börtönszintre sietett, hogy kiszabadítsa a férjét. Onnan minden bizonnyal egyenesen
idejöttek, bebújtak az EgyEmberesekbe, és elmenekültek a haldokló hajóról. Jake
felesége habozás nélkül otthagyta Sethet a biztos halált jelentő cellában, és ha
Waverly nem szabadítja ki, már nem élne.
 Ő pedig hogyan hálálta ezt meg Waverlynek? Engedte, hogy a lány egyedül
induljon el az Új Látóhatárra. A másodperc törtrésze alatt határozta el, hogy nem
megy vele, és máris kezdte úgy érezni, hogy rossz döntést hozott. De mi mást
tehetett volna? Tartott volna velük, hogy aztán az Új Látóhatárra érve
megalázkodjon azok előtt, akik megölték az apját, és tönkretették az otthonát jelentő
űrhajót? Lobbanékony természete miatt rövid időn belül újra rácsok mögött találta
volna magát, márpedig tudta, hogy nem bírná még egy percig sem a börtönben,
bezárva, mint egy patkány. Ha sikerül eljutnia az Új Látóhatárra, és talál egy helyet,
ahol elrejtőzhet, segíthet Waverlynek, sőt, talán Anne Mathernek is megfizethet.
Bekapcsolta az űrruha hajtóművét, és a légzsilip fölé repült. Lassan belebegett a
zsilipbe, majd megfordult, hogy vessen egy utolsó pillantást az Empyreanre. A
siklódokk hatalmas, néma, elhagyatott barlangként nézett vissza rá. Máris olyan volt
az Empyrean, mint egy szellemhajó. Hány embert ölt ma meg Pauley és a felesége?
– A kicsiknek nem esett bántódásuk. Ők jól vannak – motyogta maga elé, majd
megrázta a fejét. Próbált nem pánikba esni, miközben megnyomta a gombot, amely
lezárta a légzsilipet az űrhajó belseje felé. A következő pillanatban szélesre tárult a
külső zsilipajtó, és Seth megpillantotta a végtelen világűrt, ezt a száguldó
csillagokkal telehintett fekete semmit.
Kilépett az EgyEmberessel a légzsilipből, majd újra bekapcsolta a ruha
hajóművét. A korábbi űrséták alapján tudta, hogy mire számíthat, így képes volt
lassan a hajótest fölé navigálni. Első pillantásra sértetlennek tűnt az Empyrean
burkolata, de ha felnézett, látta, hogy a hajótestből rengeteg helyen szökik a gáz. A
tat irányában egy hatalmas, vízből és levegőből álló fehér gázfelhőt pillantott meg,
amely a hajó farka mögött több ezer mérföldes gázcsíkká vékonyodva olvadt bele a
semmibe. Még hátrébb az a rózsaszínen ragyogó csillagköd látszott, amelyet néhány
hónapja hagytak maguk mögött. A nebula szélén fehéren villámlottak az elektromos
kisülések. Seth elfordította a fejét a fenyegetően szép ködről.
Az Új Látóhatár úgy emelkedett az Empyrean testén tátongó seb fölé, mint egy
torz hold. Törmelékdarabok tapadtak a sérült hajó testére, míg a nagyobb tárgyak –
leszakadt fémdarabok, bútorok, növények, sőt egy traktor – őrült sebességgel tűntek
el mögötte a semmibe. Hogy elébe kerüljön a roncsfelhőnek, Seth az Empyrean
orra irányába fordította az EgyEmberest, majd begyújtotta a hajtóművet.
Miközben megfordult, a távolban meglátott néhány tárgyat, melyek furcsamód
mozdulatlanul lebegtek az Empyrean fölött. Belenézett a sisakba épített távcsőbe, és
látta, hogy az Új Látóhatár négy siklója az. A legközelebbinek nyitva volt a rámpája,
és négy EgyEmberes úszott ki belőle.
 Mentőcsapatokat küldenek, gondolta Seth. Vagy az is lehet, hogy szükségük van
valamire az Empyrean rakteréből. Hogy észre ne vegyék, kikapcsolta az űrruha
külső világítását, majd addig állítgatta a rádiót, míg meg nem találta a megfelelő
frekvenciát.
– Úristen. Az a lyuk... – mondta egy férfihang. – Ki tette ezt? És miért?
Seth lelki szemei előtt megjelent Jake Pauley tébolyult ábrázata, a férfi kísérteties
vigyora, kiálló szemöldökcsontja és rossz fogai.
– Én is ezt mondom. Teljesen fölösleges az egész – mondta egy másik férfi. –
Nem tudom, miért küldött ki minket.
Hogy kifosszátok a hajót, hullarablók, fortyant fel Seth magában. Annyira dühös
lett, hogy szeretett volna nekik rontani, elvágni a légvezetéküket, és akkorát rúgni
beléjük, hogy pörögve vesszenek bele az űr sötétjébe.
– Szerintem kezd kicsúszni a kezéből az irányítás. Láttad, hogy néz rá dr. Carver
az istentiszteletek alatt?
– Ez egy titkosítatlan frekvencia, fiúk! – figyelmeztetett ekkor egy férfihang.
Néhány perc csend következett, majd egy női hang szólalt meg.
– Néhány gyerek még mindig hiányzik – mondta, és a hangszínéből érződött,
hogy nem kifejezetten kedveli a beszélgetőtársait. – Szeretném megkeresni őket.
– Egy ilyen robbanás után? Csoda, hogy nem halt meg mindegyik – mondta egy
harmadik férfi.
– Meg kell próbálnunk megkeresni őket – szólalt meg ismét az első hang. – Végül
is gyerekekről van szó.
– Igazán nemes gondolat – mondta a nő, mire a másik két férfi felnevetett.
Miután az EgyEmberesek eltűntek a szeme elől, Seth újra az Új Látóhatár felé
vette az irányt, de már nem sietett annyira. Ráért. Az űrhajó addig biztos nem fog
továbbindulni, amíg a kutatócsapatok az Empyreanen vannak.
Miközben az Új Látóhatár felé úszott, Seth egyetlen pillanatra sem vette le a
szemét az Empyreanről. Amíg közel volt hozzá, a hatalmas űrhajó sérülései nem
látszottak annyira, de ahogy távolodott tőle, és mögötte hirtelen kiszélesedett a
csillagokkal telehintett világűr, Seth felnyögött.
– Hallottátok ezt? – kérdezte a nő a rádióban.
Hülye! Hogy lehet ennyire hülye? Elfelejtette kikapcsolni a rádióját.
– Visszajelzés a másik csapattól – hallotta még, mielőtt megnyomta volna a
kapcsolót.
Kalapálni kezdett a szíve, és egész testében megremegett. Soha többé nem
követhet el ekkora hibát.
 Az egész a kimerültség miatt volt. Közvetlenül azelőtt, hogy beszállt volna az
EgyEmberesbe, és kirepült volna a siklódokkból, Seth keresztülcipelte Waverlyt a
haldokló Empyreanen. A jobb keze összezúzódott, az agya pedig még most is
sajgott az oxigénhiánytól, a gondolatai zavarosak voltak. Muszáj volt
összpontosítania.
Nagyobb fokozatra kapcsolta a hajtóműveket. Az Új Látóhatár mérföldekre volt,
és szeretett volna minél hamarabb odaérni.
Miközben közeledett a hajóhoz, Seth felidézte magában az Empyrean alaprajzát,
amit még kisfiúkorában tanult meg. Az egész hajó tele volt kis szervizzsilipekkel –
az egyik ilyen ölte meg Seth anyját és Waverly apját egy úgynevezett „balesetben”.
Az Új Látóhatár szinte pontos mása volt az Empyreannek, így nem lesz nehéz találni
egy olyan légzsilipet, ami a hajó kevésbé forgalmas részére nyílik.
Seth úgy döntött, megpróbálja megkeresni a hajó alján lévő raktárdokkokat. Ezek
messze voltak a lakószintektől, így valószínűleg senki sem fogja észrevenni, de ha
kell, könnyen el is rejtőzhet.
Hiába járatta teljes fokozaton az EgyEmberes rakétahajtóművét, majdnem egy
órába telt, mire elért a másik hajóig. Eközben csak a saját lélegzete tompa hangját
hallotta a sisakban, ám ha eléggé figyelt, a fülében áramló vér zubogását is ki tudta
venni. Seth valamiféle transzba esett: leválasztotta magát a kezében lüktető
fájdalomról, hogy az előtte álló feladatra összpontosíthasson.
Amint látótávolságba került a raktárdokk légzsilipje, az EgyEmberes
vezérlőrendszere figyelmeztette: túl gyorsan halad. Hogy lassítson, Seth
hátramenetbe kapcsolta a hajtóműveket. A testére ható tehetetlenségi erőtől
elfintorodott az arca, de néhány másodperc múlva így is keményen nekicsapódott a
hajótestnek.
Kétségbeesetten nyújtotta ki az EgyEmberesbe szerelt mágneses kart a fémtest
felé, hogy megkapaszkodjon, mielőtt a hajóról lepattanva messzire sodródna.
Zihálva markolta a botkormányt, és bár úgy érezte, megbénult, egész testében
remegett.
– Ez volt az utolsó űrsétám – ígérte meg magának.
Rápillantott a levegőszintjelzőre: már csak tíz percre elegendő oxigénje maradt.
Nem lett volna szabad az űrséta elején úgy feltekernie! Még egy ostoba hiba!
Körbepillantott, hogy megkeresse a hajótestre szerelt biztonsági kamerákat.
Talált is egyet, tőle tíz méterre, de az úgy állt, hogy valószínűleg kívül esett a
látómezején. Ennek ellenére előfordulhatott, hogy út közben észrevették, ezért tudta,
hogy sietnie kell.
 Megnyomta a megfelelő gombokat a légzsilip irányítópanelján, és az ajtó kitárult
előtte. Benavigált az űrruhával a nyíláson, és amint megtelt a zsilip levegővel,
levette a sisakját. Ezután a belső ajtó is kinyílt, Seth pedig belebegett a hajó
belsejébe, és az EgyEmberessel a raktárdokk padlóján landolt. Körös-körül
hatalmas tárolókonténerek magasodtak a plafonig – a végtelen hosszúságú
sorokban álló fémdobozok tele voltak az Új Föld gyarmatosításához szükséges
eszközökkel. A tervezett megérkezésig még évtizedek voltak hátra, és Seth nem
remélte, hogy megéri azt a napot.
Már majdnem az összes kapcsot kioldotta az űrruhán, amikor kiáltást hallott.
– Hé! – üvöltötte valaki, és Seth négy felfegyverzett férfit pillantott meg úgy
háromszáz méterre. A férfiak egyenesen feléje rohantak.
Seth megmarkolta az EgyEmberes utolsó rögzítőcsatját, és nem törődve a kezébe
nyilalló fájdalommal, megrántotta. A következő pillanatban kiugrott az űrruha alsó
részéből, és futni kezdett.
Szinte azonnal kifulladt, de a szoba nagyságú konténerek között lavírozva
sikerült leráznia az üldözőit, s az először oly közeli lépések zaja hamarosan
beleveszett a raktárdokk csendjébe. Bár alig maradt ereje, előnyére vált a fiatalsága
és a gyorsasága. Óvatosan kilépett a jobb oldali külső lépcsőházba vezető ajtón, és
addig futott felfelé, amíg el nem ért az esőerdőszintre. Ott szinte fejest ugrott a
bársonyosan párás levegőbe. Idebent meleg volt, a növények csodálatos illatot
árasztottak. Addig rohant az ösvényen, míg az egyik tikfa alatt talált néhány jól
megtermett páfrányt. Lerogyott a puha levelekre, kinyújtóztatta a végtagjait, és
miközben zihálva törölgette az izzadságot a homlokáról, hegyezni kezdte a fülét.
Nem jöttek utána. Egyelőre biztonságban van. De csak egyelőre.





Visszatérés




Waverly megpróbált a pilótaülés ismerős részleteire és a vigasztalóan a kezébe
simuló botkormányra összpontosítani. Tudta, hogy valószínűleg soha többé nem
fog űrsiklót vezetni. A tekintete néha elidőzött a műszerfal jelzőfényein, ilyenkor
néhány másodpercre képes volt elhitetni magával, hogy hamarosan visszatér az
otthonát jelentő hajóra. Ám amikor a hátsó kamera képét mutató monitorra
pillantott, és látta az Empyreanből kiömlő hosszú, sűrű gázcsíkot, elemi erővel
vágta fejbe a felismerés, hogy nincs visszaút. Soha. Vége van. Túl sok levegőt
veszített a hajó ahhoz, hogy túlélje a robbanást. Az otthona elpusztult.
Egyetlen hely maradt, ahova mehet: az ellensége irányítása alatt álló Új
Látóhatárra.
Elég volt egy pillantást vetnie a másodpilóta székében ülő Sarahra, s a lány üres
tekintetéből és halottfehér arcából tudta, hogy a barátnője kába, sokkos állapotban
van. Akárcsak én, gondolta Waverly. Az Empyrean elvesztése akkora tragédia volt,
hogy teljes egészében fel sem tudta fogni. Oda vannak a gyümölcsöskertek, a
magtárak, a nyüzsgő, megszokott folyosók. Oda az otthona.
Dühösen állapította meg, hogy az előttük várakozó Új Látóhatár szemlátomást
tökéletes állapotban van. A fényes, tükörsima fémtest belsejében ott várt rájuk Anne
Mather – és fanatikus követői. Meg fogok bolondulni, ha ott kell élnem, gondolta. Az
Új Látóhatár légzsilipjei egyelőre aprók és távoliak voltak, de megállíthatatlanul
közeledtek, majd hirtelen olyan nagyra nőttek, mint Waverly siklója. Az Új
Látóhatár személyzete ekkor kinyitotta a zsilip ajtaját.
– Túl gyorsan haladsz – mondta Sarah.
Waverly tényleg túl gyorsan ment. És ezt pontosan tudta.
 – Szerinted lassítsak? – kérdezte. Ha nekirepülnék, ki tudnám lyukasztani a
siklódokk falát, gondolta. Ahogy Ők kilyukasztották az Empyreant, amikor ez az
egész elkezdődött.
– Mit akarsz... csinálni ? – kérdezte Sarah, és fenyegetően megfeszült az állkapcsa,
ám a fenyegetés nem Waverlynek szólt.
Waverly nem válaszolt.
Ekkor megreccsent a pilótafülke rádiója.
– Empyrean sikló, lassítsatok! – mondta egy feszült női hang.
Waverly azonban nem lassított. Hány gyerek volt a siklón? Öt?
Tíz? Valószínűleg mindegyik szívesen lyukat ütött volna az Új Látóhatár
oldalába, még ha ez az életébe is kerül.
– A siklódokk tele van kisgyerekekkel! – figyelmeztetett a nő.
A botkormány várakozóan pihent Waverly két térde között. Ahhoz, hogy
lassítson, csupán maga felé kellett volna húznia. Ott várt, de a lány nem nyúlt érte.
– Waverly – mondta Sarah. Waverly a barátnőjére pillantott, és látta, hogy
könnyek csordulnak végig az arcán. – Tudod, ha csak mi lennénk, megtenném, de
így...
– Tudom – suttogta Waverly, és maga felé húzta a botkormányt. Mindketten
nekipréselődtek a biztonsági övnek, ahogy a sikló lefékezett a landoláshoz.
Miután a légzsilip belső ajtaja is kinyílt, Waverly óvatosan letette a siklót az Új
Látóhatár fedélzetére. A jármű talpa fémes csattanással rácsatlakozott a fémpadlóra.
Egyszer talán eljön a nap, amikor Waverly egy bolygón fog állni, és amikor
felemeli a fejét, a fémfalak és a mennyezet helyett, melyek nem engedik, hogy
megszökjön az ellenségei elől, csak az égboltot látja maga fölött. Még negyvenkét
év, mire odaérünk, gondolta. Addig nem fogom húzni. A sikló ablakán keresztül látta,
amint Anne Mather két sor fegyveressel a nyomában keresztülvág a hatalmas
dokkon. Mikor odaért a siklóhoz, a nő megállt, összefonta a karját, és rosszallóan
Waverlyre nézett. Arra várt, hogy kiszálljanak a siklóból.
– Nincsenek is itt a gyerekek – mondta Sarah színtelen, beletörődő hangon. –
Hazudtak.
– Képtelen vagyok rá – mondta Waverly. Borzasztóan kimerült volt, érezte, hogy
ragad az izzadságtól. Mielőtt beszállt volna a siklóba, két órán keresztül kóborolt
oxigénhiányos állapotban a haldokló Empyreanen, hogy megtalálja és kiszabadítsa
Sethet. Miután ez sikerült, elvesztette az eszméletét, úgyhogy Sethre hárult a feladat,
hogy a végtelennek tűnő lépcsőkön felcipelje a dokkba, és ezzel megmentse az
életét. És aztán ne szálljon be vele a siklóba! Seth magára hagyta, így egyedül kell
szembenéznie Anne Matherrel.
– Előbb-utóbb ki kell szállnunk – motyogta Sarah.
– Megint el fogják venni a petesejtjeinket? – suttogta Waverly.
– Nem – mondta Sarah, és összeszorította a száját.
A lányok összerezzentek a székükben, mikor a sikló rámpája nekiütődött az Új
Látóhatár padlójának. Waverly kinézett az oldalablakon, és látta, hogy az utasai
kitántorognak a siklóból, és bizonytalan léptekkel Mather és a testőrei felé
botorkálnak. Kábultak voltak a rengeteg megrázkódtatástól, amin keresztülmentek.
Ok voltak az utolsó gyerekek, akiket kimentettek az Empyreanről.
– Ne menjünk? – kérdezte Sarah Waverlytől. – Vagy várjuk meg, hogy ő jöjjön
értük?
– Valószínűleg igazad van – válaszolta erőtlenül Waverly. Kinézett az elülső
ablakon, és látta, hogy Mather őt figyeli. – Menj előre – mondta elkeseredetten,
miközben elfordította a tekintetét Matherről, és a saját hideg kezét kezdte bámulni.
Sarah felállt, és elszánt arccal kilépett a pilótafülkéből.
Waverly képtelen volt megmozdítani a lábát. Nézte, ahogy Sarah és a barátja,
Randy bátran kisétál a siklóból, és tarkóra tett kézzel keresztülvág a dokkon. Ketten
Mather testőrei közül megmotozták őket, majd miután nem találtak náluk fegyvert,
mindkettejüket kivezették a dokkból.
Waverly két kézzel megmarkolta a botkormányt, és elképzelte, milyen lenne
kimenekülni az űrbe, beállítani a siklót valamelyik irányba, teljes fokozatra
kapcsolni a hajtóműveket, és csak menni, bele a végtelenbe. Egyedül volna,
biztonságban, és senki sem tudna utána jönni. Eltartana egy ideig, mire meghal, de
ha nem bírja kivárni, akár ki is lőheti magát az egyik légzsilipen, és akkor vége
lenne mindennek.
Ha tényleg erre vágyna, hamarabb kellett volna gondolkodnia. De Waverly
igazából nem akart meghalni. Addig nem, amíg a leghalványabb esély is van rá,
hogy az anyukája életben van.
– Állj fel – mondta magának. – Szállj ki. Menj, keresd meg anyát.
De nem állt fel. Képtelen volt rá. Keserű, maró gyomorsav gyűlt fel a torkában,
de sikerült visszanyelnie. A nyálának rozsdaíze volt.
A szeme sarkából látta, hogy odakint mozgolódás támad. Mikor kinézett az
ablakon, látta, hogy Anne Mather otthagyja a testőreit, és a sikló felé lépked. Az
egyik testőr elindult utána, de a nő megállt, és a férfi arca elé emelte a tenyerét, mire
az visszaállt a sorba. Waverlynek ismerős volt a testőr abból az időből, amikor
először tartották fogva az Új Látóhatáron: mindig ott látta Anne Mather mögött
vagy mellett. A magas férfinak nagy, kampós orra, vékony szálú, ősz haja és széles,
durva állkapcsa volt. Mikor felnézett a siklóra, Waverly elfordította a fejét.
Lépteket hallott a háta mögött, de nem fordult hátra. Tudta, ki az.
– Senki sem fog bántani, Waverly.
Te jó ég, mennyire gyűlölte Waverly ezt a bársonyos hangot! Mather nem emberi
lény volt, hanem egy gép, amit abból a célból építettek, hogy manipulálja az
embereket. Waverly érezte a szagát, ezt az émelyítően édes kókuszillatot, amely,
mint a zsír a bőrön, mindenhová elkísérte a nőt. Waverly a gyomorszájára szorította
a kezét.
– Waverly, szeretném, ha mindent újrakezdenénk.
– Vigyen a börtönbe – mondta Waverly kimérten. – Az anyámmal akarok lenni.
– Jobb ötletem van – mondta Mather. Waverly hallotta a nő ruhájának suhogását,
ahogy odalépett a másodpilóta székéhez, leült, és rákönyökölt a szék támlájára. –
Természetesen nem engedhetem, hogy szabadon járkáljatok a hajón – folytatta
óvatosan. – Viszont neked és az édesanyádnak adhatnám az egyik üres lakásunkat.
Mit szólnál hozzá?
– Hova vitte Sarah-t és Randyt ?
– A barátaid biztonságban vannak. Gondoskodni fogunk róluk.
– Mit csinált Amandával? – kérdezte Waverly. Amanda, aki Waverly
„nevelőanyja” volt, mikor a lányt először tartották fogva az Új Látóhatáron,
fegyvert fogott Matherre és a testőreire, hogy Waverly megszökhessen a hajóról.
Waverly attól tartott, Mather bebörtönözte Amandát, vagy valami annál is rosszabb
dolgot tett vele. – Bosszút állt rajta?
– Miért tettem volna? – kérdezte Mather, és negédesen elmosolyodott. – Hiszen
túszul ejtetted. Nem volt más választása, mint hogy segítsen neked a szökésben.
Vagy nem így történt?
Waverly addig nézte Mather higgadt arcát, amíg rá nem jött, mi történt. Hogy
védje magát és a hasában növekvő kisbabát, Amanda kénytelen volt hazudni Anne
Mathernek, a nő pedig úgy döntött, elhiszi a barátnője hazugságát – vagy legalábbis
úgy tett, mintha elhinné. Waverly gyanította, hogy Mather képes megélni a barátság,
sőt a szeretet érzését, amiről csak még borzasztóbbnak tűnt az a sok szörnyűség,
amit eddig elkövetett.
– Waverly – mondta Mather, és volt bőr a képén odahajolni a lányhoz, és rátenni a
tenyerét Waverly térdére. Waverly lepillantott, majd önkéntelenül felhorkant, Mather
pedig, mielőtt a lány letépte volna az ujjait, gyorsan elvette a kezét. – Nem volt
helyes, amit veletek tettünk. Egyáltalán nem volt helyes. Ezt akkor is tudtam, most
pedig be is ismerem. Bárcsak el tudnám neked magyarázni, miért csináltuk. –
Mather megrázta a fejét, miközben próbálta összeszedni a gondolatait. – A hajónkon
az összes nő klimax-közeli korba került. Szükségünk volt a petesejtjeitekre, hogy
amilyen gyorsan csak lehet, teherbe ejthessük őket. Ha először megpróbáltalak
volna meggyőzni titeket...
– Ne szóljon hozzám! – üvöltötte torkaszakadtából Waverly. A következő
pillanatban hallotta, ahogy nehéz csizmák trappolnak fölfelé a sikló rámpáján, majd
berontanak a pilótafülkébe. Két férfi volt az, és miután keresztülpréselték magukat a
szűk ajtón, Waverlyre szegezték a pisztolyukat. – Minden úgy lett, ahogy akarta. Az
Empyrean elpusztult, mi pedig itt ragadtunk a hajóján.
Ahogy ezt kimondta, Waverly érezte, hogy nem bírja tovább. Egész testében rázni
kezdte a zokogás, és belerogyott a pilótaülésbe. Mather megpróbálta megfogni a
kezét, de Waverly elrántotta. Úgy érezte, megőrül, ha a nő még egyszer hozzáér.
– Waverly – kérlelte Mather -, tudom, hogy nehéz elhinni, de soha, senkit sem
utasítottam arra, hogy robbantsa fel az Empyreant. Soha nem sodortam volna ilyen
veszélybe a küldetést! Vagy a gyerekeket! Jacob és a felesége egyedül csinálták.
– Ne szóljon hozzám – ismételte meg Waverly. Most fogta fel teljesen, mi történt.
Az otthona elpusztult. Vajon hány gyerek halhatott meg? Hol lehet Serafina, a siket
kislány, akire vigyázni szokott ? Ő nem hallotta a robbanást. Lehet, hogy azt sem
vette észre, hogy baj van. – Hol vannak a gyerekek? Hányán... – először a torkán
akadtak a szavak, de aztán kényszerítette magát, hogy kimondja – Hányán haltak
meg?
– Nagyon kevesen – mondta Mather. – Majdnem mindenki a központi bunkerben
volt, és várták, hogy hírt kapjanak a szüléikről.
Waverly szinte látta maga előtt, amint összekuporodva ülnek a priccseken, és
várják, hogy Sarek értük jöjjön a Központi Irányítóból, és elmondja, hogy a
szüleiket megtalálták az Új Látóhatáron, és hamarosan újra együtt lehetnek. Mikor
tanuljuk már meg végre, hogy nem szabad reménykedni?
– Gyere – mondta Mather. – Nézzük meg, hol fogsz lakni.
Mather újra megpróbálta megfogni a kezét, de Waverly nem foglalkozott vele,
csak felállt a székből. A testőrök kihátráltak a sikló folyosójára, és a pisztolyukat
végig Waverlyn tartották, miközben a lány lesétált a raktérbe vezető csigalépcsőn,
majd a rámpán végigbotorkálva kilépett a siklódokkba, ahol a többi testőr
várakozott.
A csoport Matherrel és Waverlyvel az élén indult el az Új Látóhatár belseje felé, a
díszmenetet a felfegyverzett testőrcsapat zárta. A folyosók teljesen kihaltak voltak,
egyetlen lélekkel sem találkoztak. Waverly arra gondolt, bizonyára kiürítették a
hajónak ezt a részét, ha esetleg valami probléma támadna az Empyreanről érkező
menekültekkel. Miközben gyalogoltak, a nagydarab őr a puskája tusát masszírozta,
és úgy mozgatta az állkapcsát, mint aki valami dühítő dolgon rágódik. A többi őrtől
eltérően egyszerű tunikát viselt, a vállán egy galamb formájú aranyjelvénnyel.
Waverlynek fogalma sem volt, mit jelenthet a jelvény, de annyi látszott, hogy a férfi
a többiek fölött áll.
– Az lesz az – mutatott Mather a folyosó közepén lévő egyik lakásajtóra. – Őröket
fogunk az ajtó elé állítani.
– Tehát házi őrizetben leszek?
– Amíg ki nem találjuk, mit kezdjünk a helyzettel – bólintott Mather.
– Hol van az anyukám? – kérdezte Waverly.
– Odabent – mondta Mather, és odalépett a kezelőpanelhez, hogy kinyissa az ajtót.
Az ajtó kinyílt, és Regina Marshall ott állt a nappali közepén! Igaz, hogy csont és
bőr volt, igaz, hogy szürke volt az arca, de élt! Waverly felé nyújtotta a kezét, ő
pedig a karjaiba vetette magát.
– Anya! – zokogta Waverly, és ez volt minden, amit ki tudott préselni magából.
– Itt vagyok, édesem – mondta Regina Marshall, és beletúrt Waverly hajába. –
Hogy megnőtt a hajad!
Waverly megpróbált mosolyogni, de megállíthatatlanul potyogtak a könnyei.
– Jól van, kicsim, nincs semmi baj! – Waverly ráborult az édesanyjára, és hagyta,
hogy az magához szorítsa. Csodálatos volt újra gyereknek lenni, ismét átélni, ahogy
az édesanyja vigyáz rá. Mostanáig nem is fogta fel, mennyire hiányzott ez az érzés.
– Igazán gyönyörű látvány! – kiáltott fel Anne Mather Waverly háta mögül.
Waverly dühösen megfordult.
– Nagyon köszönöm, Pásztor – mondta Waverly édesanyja, és kedvesen
rámosolygott Anne Matherre. – Rendkívül hálásak vagyunk.
– Hálásak? – nyögte Waverly. – Anya!
– Nektek most biztos sok megbeszélnivalótok van – mosolyodon el Mather. –
Úgyhogy magatokra is hagylak. A hűtő tele van.
– Nagyszerű – mondta Regina. – Köszönjük.
Anne Mather áhítatosan lesütötte a szemét, és kihátrált a szobából.
Amikor végre becsukódott a bejárati ajtó, Waverly kérdően nézett az édesanyjára.
Regina kissé tétován viszonozta a pillantást, mint aki nagyon szeretne örömet
okozni a másiknak, de nem igazán tudja, hogyan csinálja.
– Anya, ugye, tudod, ki ez a nő?
 – Ő Pásztor Mather – mondta Regina furcsa büszkeséggel a hangjában. – Ki hitte
volna, hogy egy nő is képes lesz elirányítani egy olyan űrhajót, mint az Empyrean?
– Az Új Látóhatáron vagyunk, anya. Mather megtámadta az Empyreant – mondta
Waverly. Kezdett szédülni. Úgy érezte, mindjárt elájul.
– Az egy mentőakció volt – mondta Regina, és megrázta a fejét, mintha csak
valami apró tévedést tisztázott volna éppen.
– Nem, anya, megtámadott minket.
– Ő, Waverly – mondta Regina csitítóan.
– Az a nő megtámadta az Empyreant, és az összes lányt elrabolta! A legénység
nagy része meghalt a támadásban! – Regina Waverly szájára szegezte a tekintetét,
mint aki gépiesen próbálja memorizálni a hallottakat. – Hónapokon keresztül
bezárva tartott téged és a többi szülőt ezen a hajón... A túszai voltatok.
– Nagyon negatívan látod ezt az egészet, drágám – szakította félbe Regina
Waverlyt.
– Anya! – Waverly elképedve nézett az anyjára.
Regina ekkor elindult a konyha felé, és közben úgy mosolygott, mint aki
elábrándozott valamin.
– A Pásztor mindent elmagyarázott – mondta, miután felkapcsolta a konyhában a
villanyt. – Az egész egy nagy félreértés volt.
– Azt is elmondta a Pásztor, hogyan kábított el, és vette ki a petesejtjeimet, hogy a
legénységének lehessen gyereke ? És nemcsak velem, hanem az összes lánnyal ezt
tette! – Waverly a hasára szorította a kezét, és kitapintotta a kemény, drótszerű műtéti
hegeket. – Anya?
Úgy tűnt, mintha Regina nem hallaná.
A lakásnak ugyanolyan volt az elrendezése, mint amiben az Empyreanen laktak. A
konyha itt is kék volt és sárga, de a pultról hiányoztak a gyümölcsöskosarak, az
asztallapról pedig a karcolások, amiket Waverly még csecsemőkorában ejtett.
Hiányoztak a kézzel szőtt tányéralátétek és a papucs talpának nyomai a padlóról.
Regina kinyitotta a hűtőt, és belekukkantott.
– Ó! Van csirke! És friss fűszerek. Mit szólnál, ha csinálnék egy kis sült húst
ebédre ?
– Elpusztították az Empyreant, anya – mondta Waverly. – Az egész életünk
elfüstölt az űrben.
– Butaság – mondta Regina lesajnáló mosollyal, majd visszafordult a hűtőhöz, és
turkálni kezdett a fűszeres kosárban. – Azok csak tárgyak, Waverly.
Regina egy régi dalt kezdett el dúdolni, amire Waverly jól emlékezett kiskorából,
majd révedező tekintettel átvitte a hozzávalókat a pulthoz. A csirkét letette a pult
jobb oldalára, majd gondosan elrendezte körülötte a hagymát és a krumplit, mintha
csak csendéletet készítene. Egy pillanatra elbizonytalanodott, hogy mihez kezdjen a
kezében lévő petrezselyemköteggel, majd némi töprengés után a pult szélével
párhuzamosan azt is lefektette a zöldségek mellé. Oldalra biccentette a fejét, és ujjai
végével óvatosan megigazgatta a szabálytalanul álló zöld szárakat.
– Mit csináltak veled, anya? – suttogta Waverly. – Olyan... furcsán viselkedsz.
– Mit szeretnél, hogyan viselkedjek? – kérdezte értetlenül Regina. – Azt hiszem,
csinálok egy finom fűszeres pácot.
Anélkül, hogy egyetlen pillanatra is levette volna a tekintetét az anyja arcáról,
Waverly közelebb lépett hozzá, és alaposan megszemlélte. Lehet, hogy
bedrogozták?
– Nem akarsz kérdezni semmit, anya? – mondta Waverly.
– Hogy van Kieran? – kérdezte Regina, miközben egy mozsárban nekiállt
összetörni a fokhagymát, a zsályát és a rozmaringot. Az ismerős illatok
megtöltötték a konyhát az otthon emlékeivel. Waverly odatámolygott a falnál álló
asztalhoz, és leroskadt az egyik székbe.
– Nem tudom. Mather elfogta – mondta Waverly, és csak most döbbent rá,
mekkora veszélyben lehet Kieran. Arra gondolt, bárcsak üzenhetne neki.
– Kieran igazán nagyszerű fiú – mondta Regina. – Biztos vagyok benne, hogy jól
van.
– Igen – mondta Waverly elkeseredetten. – Minden a legnagyobb rendben van.





A SÉRÜLÉS




– Mit csinált a legénységemmel? – kérdezte Kieran, miután Anne Mather
visszatért az irodájába. Még mindig megkötözve ült a nő kanapéján, a fölötte álló
fegyveres őr pedig éberen leste minden mozdulatát. – Hol van Waverly ?
– Megmutatom – mondta Anne Mather, és a fiú felé fordította a monitorát. Kieran
az Új Látóhatár egyik ablakán keresztül nézte végig az Empyrean pusztulását okozó
vakító robbanásokat, és még mindig foltokat látott a szeme előtt, de annyit azért ki
tudott venni, hogy Waverly és az édesanyja vannak a képen. Regina a tűzhelynél állt,
és egy fazék ételt kevergetett, Waverly pedig magába roskadva ült az asztalnál. – Azt
akarom, hogy lásd, tartom a szavamat. Komolyan beszéltem, amikor azt mondtam,
nem fog bántódása esni.
– Szóval megengedi, hogy a gyerekek a szüleikkel lehessenek?
Anne Macher ekkor Kieran anyjához, Lénához fordult. A nő az íróasztal
túloldalán ült, és szelíden mosolygott.
– Ha olyan megbízható szülőkről van szó, mint Regina Marshall és a te édesanyád
– mondta.
– Hogy merészel bizalomról beszélni? – sziszegte Kieran.
– Kieran, nem én mondtam Jacob Pauley-nak és a feleségének, hogy telepítsenek
bombát az Empyreanre – mondta Mather, és gépiesen pislogott. – Én soha nem
tennék ilyet.
– Azelőtt is megpróbálta elpusztítani a hajót! – csattant fel Kieran. – Az első
támadásnál zónaolvadást idézett elő a reaktorban. Nem sok kellett hozzá, hogy
mindenkit megöljön!
– Kieran, kérlek! – mondta az anyja rosszallóan. – Mi itt vendégek vagyunk.
Kieran arra sem tudta rávenni magát, hogy ránézzen Lenára.
 – A reaktor meghibásodása baleset volt – mondta Mather.
– Hazudik – mondta fagyos hangon Kieran. Megmozgatta összekötözött kezeit,
hátha sikerül némi vért juttatnia az elgémberedett ujjakba.
– Úgy látom, kényelmetlenül érzed magad – mondta Mather, majd biccentett az
ajtóban álló őrnek. – Oldozd el!
– Megpróbált megfojtani – mondta az őr, de azért letérdelt, hogy eloldozza a
kötelet Kieran csuklóján.
– A lábamat is – mondta Kieran, miközben a kezét dörzsölgette. – Látni akarom az
Empyreant.
Mather biccentett az őrnek, aki a fiú bokájáról is leszedte a kötelet.
Kieran odabicegett az űrhajó ablakához, és kinézett. Nem akart hinni a szemének.
A hajótest nagyjából felén egy óriási repedés húzódott végig, amely a siklódokktól
indult, majd a lakószinteken, az iskolákon, a családi kerteken, a kukorica– és
búzaraktárakon és a halkeltetőtelepeken keresztül az alsó szinten lévő börtönig
tartott, ahol Sethet tartották fogva.
Vagyis Seth meghalt, döbbent rá Kieran, és maga is meglepődött, mennyire
fájdalmas volt a gondolat, hogy régi ellensége nincs többé. Ha úgy vesszük, együtt
nőttek fel.
– Tudják, hány túlélő van? – kérdezte, és közben nem ismert a saját hangjára.
– Ha látni szeretnéd, van egy listám az eltűnt személyekről – mondta Mather, és
odaadta Kierannak. – Figyelemre méltó, hogy nem haltak meg többen.
Kieran felemelte a papírt, és olvasni kezdte a neveket: Arthur Dietrich, Tobin
Ames, Sarek Hassan, Austen Hand, Philip Grieg... Az ő drága barátai.
– Lehet, hogy a roncsok közt rekedtek! – nyögte Kieran. – Meg kell találnia őket!
– Több mentőcsapat is van a hajón, Kieran. Ha mégis van ott valaki, meg fogjuk
találni. – Mather bátorítóan elmosolyodott, de Kieran bizonytalanságot hallott a
hangjában.
– Micsoda?
Mathernek elkomorult a tekintete.
– A mentőcsapat már minden olyan helyet átkutatott, ahol esetleg túlélhették a
robbanást, de nem találták őket.
– Ott kell lenniük. Sarek a Központi Irányítóban volt, Arthur pedig Waverlyvel
tartott Visszafelé a hajóra egy siklón. Még csak nem is volt az Empyreanen, amikor
a robbanás történt! Biztos vagyok benne, hogy azonnal a Központi Irányítóba sietett,
hogy segítsen Sareknek az evakuálásban. Tobin és Philip a kórházban voltak... Még
csak a közelében sem lehettek a robbanásoknak!
 – Legalábbis azoknak a robbanásoknak, amiket mi láttunk – javította ki Mather. –
A kórház nem sokkal a detonáció után leszakadt az elektromos hálózatról. Se a
kommunikációs rendszer, se a létfenntartó központok nem működnek. Az embereim
mindent megtesznek, de kétséges, hogy túlélték volna. Ami pedig a Központi
Irányítóban lévő két fiút illeti – Arthurnak és Sareknek hívják őket, ugye? Nem
lehet, hogy elhagyták a helyiséget, hogy segítsenek valakinek?
Esetleg megpróbáltak eljutni a kórházig, és útközben csapdába estek valamelyik
sérült szakaszon.
Kieran becsukta a száját. Ha valakiről el tudta képzelni, hogy hősies halált hal,
akkor az Arthur és Sarek volt. Tobin és Austen pedig, mivel nem tudtak segítséget
kérni, valószínűleg a betegekkel maradtak a kórházban. Alighanem túl sokáig
vártak, miközben próbálták az anyukájukat, a kicsi Philipet és a többieket életben
tartani.
Kieran visszafordult az ablakhoz, és újra a vérző Empyreanre pillantott. Én
tehetek mindenről, gondolta keserűen. Én voltam a megbízott kapitány. Meg kellett
volna védenem őket. De kudarcot vallott, és a barátai mind meghaltak, velük együtt
pedig az a világ is elpusztult, ahol egész eddigi életét leélte. Egyszerűen képtelen
volt felfogni a dolgot, annak ellenére, hogy az Empyrean ott haldoklóit, az orra
előtt.
– Azt hiszem, rád férne egy kis pihenés – mondta Anne Mather, és rendkívül
aggodalmas arcot vágott. – Találtam egy nagyon szép lakást a külső lakóövezetben
– fordult oda Kieran édesanyjához. – Ezekben a lakásokban általában a személyzet
magasabb rangú tagjai laknak...
– Hé! – vágott Kieran undorodva a nő szavába. – Látni akarom a legénységemet,
most!
– Késő van, Kieran – mondta Mather. – A kicsik már lefekvéshez készülődnek.
– Akkor holnap – mondta Kieran, miközben önkéntelenül is küzdőállásba
helyezkedett.
A fiú legnagyobb meglepetésére Mather bólintott.
– Beszélek a befogadó családokkal, és hamarosan találkozhatsz a gyerekekkel.
Most hadd mutassam meg, hol fogtok lakni – mondta, és az ajtó felé mutatott.
Kieran gyanakodva nézte Mathert. Akar tőlem valamit, jött rá. A nő kiterelte az
anyját a szobából, majd kedélyesen csevegve elindult vele a folyosón. Kierannak
nem volt más választása, így utánuk indult.




A LEGFONTOSABB DOLGOK



Az a legfontosabb, hogy ne kapjanak el, mondta magának Seth, miközben lefeküdt
az esőerdő fái alá. Eltorzult kezét a mellkasához szorította, fejét a földre hajtotta. Az
a mohától és a harmattól puha volt és nedves, és gyengéden támasztotta meg Seth
sajgó tagjait. A levegő párás volt és nehéz, akár egy nagy paplan. Seth lehunyta a
szemét, és amikor újra ki akarta nyitni, érezte, hogy a fáradtság nem engedi.
Pihenhetnék egy kicsit, gondolta. Itt valamennyire biztonságban vagyok.
Éppen kezdte elnyomni az álom, amikor a közelben felharsant egy sziréna. A
hangba beleremegtek a páfrányok, de szemben az Empyreanen használt szaggatott
vijjogással, itt csupán egyetlen éles visítás hallatszott, majd fémes hangon valaki
beszélni kezdett:
– Figyelem! Ha valaki egy kísérő nélkül közlekedő fiatalembert lát a hajón,
haladéktalanul jelentse azt a Központi Irányítónak!
Seth hallotta, hogy néhány méterre tőle valaki felszisszen.
– Szegénykém! – szólalt meg egy női hang. Seth óvatosan elfordította a fejét, és
kilesett a páfrányok közül. A nő arcát nem, csupán kicsi, barna kezét látta. Olyan öt
méterre lehetett, és egy kosarat tartott a karján, ami tele volt csillaggyümölccsel és
papájával. Egy férfival volt, akinek Seth szintén nem látta az arcát. – Úgy tesznek,
mintha valami közönséges bűnöző lenne.
– Lehet, hogy bűnöző, Maya – mondta a férfi. – Biztosan készül valamire,
különben átjött volna a többi túlélővel.
– Hiszen csak egy gyerek, Anthony!
– Tudom – mondta a férfi megenyhülve.
– Szegény fiú – mondta bánatosan a nő. – Biztosan nagyon fél.
Félek?, töprengett el Seth, és hirtelen észrevette, hogy a szíve hevesen kalapál, a
szája ki van száradva, keze-lába pedig idegesen rángatózik.
A beszélgetés a férfi és a nő között abbamaradt. Seth tudta, hogy a páfrányok
megfelelő fedezéket nyújtanak, a két idegen közelsége mégis szinte megbénította.
Aztán hallotta, hogy nyílik az esőerdőcsarnok ajtaja, és a következő pillanatban
nehéz csizmák léptének zaja törte meg a csendet. Négyen vagy öten lehettek, és
gyorsan közeledtek.
– Nem láttatok egy idegent ? – kérdezte az egyik bakancsos indulatosan.
– Nem – válaszolta az Anthony nevű férfi. – Senki sem járt itt.
– Tényleg? Mert az egyik biztonsági kamera felvételén az látszik, hogy bejön ide.
Seth legszívesebben bokán rúgta volna magát. Hát persze, hogy felvették a
kamerák, ahogy belépett a csarnokba! Hogy nem jutott az eszébe?
Úgy, hogy fáradt vagyok, gondolta elkeseredetten. Nem tudok gondolkodni.
– Hát, mi akkor sem láttuk, Thomas – mondta Maya.
– Biztos vagy benne ?
– Ezt meg hogy érted? – kérdezte a nő. Seth kilesett a levelek közül, és látta, hogy
Maya keresztbe fonja a karját.
– Hetek óta nem láttalak a vasárnapi szertartásokon – válaszolta a férfi. – Ez
alapján nem tudom, mennyire adhatok hitelt a szavadnak.
– Semmi értelme a szertartásoknak – mondta Maya. – Tekintve, hogy mekkora
képmutató a Pásztor.
– Maya! – kiáltotta Anthony.
– Mi az? – kérdezte a nő. – Szólásszabadság van, nem?
– Add meg a Pásztornak a neki járó tiszteletet – mondta a férfi, akit Thomasnak
szólítottak. Seth ekkor egy lépést hallott, és Thomas beállt közé és Maya közé. Most
látta, hogy fekete overallt visel, hozzá szerszámövet, a vállán pedig egy galamb
formájú jelvény virít. – Azt ajánlom, tartsd meg magadnak a véleményedet.
– Most fenyegetsz? – kérdezte Maya.
Thomas egy újabb lépést tett Maya felé, mire végre Anthony is megszólalt:
– Mindnyájan feszültek vagyunk. Végül is felrobbant az Empyrean. Thomas?
Egyszerűen csak feszültek vagyunk.
– Rövidebb pórázon kellene tartanod – sziszegte Thomas.
Maye erre felháborodottan felhorkant, de mielőtt bármit is
mondhatott volna, Anthony újra megszólalt:
– Szólni fogunk, ha látunk valamit, rendben?
– Észre fogom venni, ha titkolóztok – felelte Thomas.
– Nem fog sikerülni – dobbantott Maya. – Amit csináltok. Nem fog működni.
Megfélemlítéssel nem lehet irányítás alatt tartani az embereket.
– Látom, nem figyeltél rám eléggé – mondta Thomas.
 – Nincs most erre időnk, Tom – szólalt meg ekkor egy másik őr. Ő Thomasnál
jóval alacsonyabb és zömökebb volt.
Thomas egy pillanatra elgondolkodott, majd odafordult a társához.
– Zárjátok le az összes kijáratot, és hívjatok erősítést! – parancsolta.
Seth máris csapdába esett.
Kivéve, ha sikerül kijutnia, mielőtt lezárják az esőerdőcsarnok kijáratait.
A kézfeje lüktetett a fájdalomtól, de összeszorította a fogait. Hallgatta, ahogy a
férfiak szétszóródnak, és elindulnak a kijáratok felé. Megpróbálta felidézni az
Empyrean esőerdőcsarnokának alaprajzát. Ha a két hajónak ez a része sem
különbözik egymástól, akkor összesen hat kijáratnak kell lennie, vagyis nem jut őr
mindegyikhez. Ha most elindul, talán még kijuthat. Abban biztos volt, hogy Maya és
Anthony észre fogják venni, de inkább ez, mint hogy az őrök kapják el.
Rátámaszkodott a jó kezére, gyorsan felállt, és a maradék kevés erejét összeszedve
rohanni kezdett.
– Láttad ezt? – hallotta Maya hangját, miközben keresztülvágott a sűrű
aljnövényzeten, és a bal oldali lépcsőház felé vette az irányt. Átugrotta az egyik
indiai fügefa léggyökerét, de a következőt elvétette, és hatalmasat esett. Miután
földet ért, keresztülgurult a törött kezén, és felsikoltott.
Közeledő léptek zaját hallotta, majd egy kéz ért a hátához, és amikor felnézett,
látta, hogy az Anthony nevű férfi guggol fölötte.
– Te meg mit csinálsz itt ? – suttogta Anthony. – Téged keresnek.
Sethnek túl nagy fájdalmai voltak ahhoz, hogy meg tudjon szólalni. A férfi
rápillantott a kezére, majd közelebb hajolt hozzá.
– Kórházba kell menned.
– Ne! Kérem! – préselte ki magából Seth, miközben rázta a remegés.
Ekkor Maya is odaért a tisztásra, és hűvös kezét Seth homlokára tette. Csinos,
kreol bőrű nő volt, az afrikaiakra gyakran jellemző telt ajkakkal. Megrázkódott,
amikor meglátta Seth kezét. Seth csak ekkor vette észre, hogy a kisujján van egy
seb, amiből kitüremkedik az egyik csont. Minden egyes szívveréssel bíborvörös vér
lövellt a nyílt törésből. Nem sok kellett hozzá, hogy ott helyben elájuljon.
– Maya! – vakkantotta ekkor valaki. Bárki is volt, túl közel járt.
Maya gyorsan felállt, és futni kezdett a hang tulajdonosa felé.
– Igen?
– Mi volt ez a zaj ? – A Thomas nevű férfi volt az, Seth megismerte a
fölényeskedő hangszínéről.
– Anthony megbotlott és elesett.
 Anthony ekkor felemelte a tenyerét, hogy Seth maradjon ott, ahol van. Gyorsan
kikapta az egyik metszőollót a gyümölcsöskosárból, és a térdénél lyukat szakított
vele a nadrágjába. Mielőtt Seth bármit is tehetett volna, Anthony nekinyomta az olló
hegyét a térdének, és megvágta magát annyira, hogy kiserkenjen a vére. Gyorsan
belekente a vért a nadrágjába, majd összesarazta magát, és felállt. Bicegve elindult
Maya és Thomas felé.
– Ráestem a metszőollóra! – mondta fejcsóválva, és felemelte a kezét. – Nem
tudom, mi van velem.
– Tudjátok, milyen büntetés jár annak, aki hazudik a Békebírónak.
Seth mozdulatlanul feküt a két nagy gyökér között. Magában tartotta a fájdalmat,
ami összetört kézfejéből sugárzott szét az egész testébe, és próbálta olyan halkan
venni a levegőt, ahogy csak tudta.
– Természetesen – mondta Anthony döbbenten. – Ismersz engem, Thomas. Tudod,
hogy nem csinálnék ostobaságot.
Anthony szavait feszült csend követte, amit végül Maya tört meg.
– Istenem! Thomas! A gyanakvás fogja tönkretenni ezt a hajót! Anthony jó ember!
Nem ezt érdemli!
Thomas erre sem mondott semmit.
– Gyere, Anthony – mondta dühösen Maya. – Irány a kórház.
– Rendben – mondta remegve Anthony.
Seth hallotta, hogy a pár a bal oldali kijárat felé indul, miközben a nagydarab őr
nesztelenül áll a helyén. Hallgatózik, gondolta Seth, és megpróbálta a lélegzetét is
visszatartani.
Ekkor megreccsent Thomas rádiója.
– Thomas, találtunk néhány nyomot, amiket látnod kellene – mondta egy
férfihang.
– Rögtön ott vagyok – válaszolta Thomas, de nem mozdult.
Percek teltek el így. Seth hallotta, hogy valaki lassan elindul felé a bokrokon
keresztül, és már arra készült, hogy elkezd rohanni, amikor hirtelen két lövés
dördült a csarnok túlsó végénél.
– Mi történt ? – kiáltotta Thomas.
– Don látott valamit! – kiabált vissza egy harmadik őr. Thomas futni kezdett abba
az irányba, ahonnét a lövések hallatszottak, a megkönnyebbüléstől remegő Seth
pedig magára marad a két, kígyó módjára tekergő fügefagyökér között.
Nem tudta volna megmondani, mennyi ideig lapult ott mozdulatlanul, és próbálta
kitalálni, mitévő legyen. Az esélyt, hogy a kijáratok lezárása előtt kijusson az
esőerdőcsarnokból, nyilvánvalóan elszalasztottá, így előbb vagy utóbb biztosan
megtalálják. Máris cserbenhagyta Waverlyt. Mégis mit hitt, hogyan fog tudni neki
segíteni? Kiszabadítja a gonosz kastélyából, mint valami hős lovag? Hülye. Hülye.
Hülye.
Csak akkor hallotta meg a lépéseket, amikor a férfi már a feje fölött állt.
Felnézett, és egy fekete nadrágot, egy széles mellkast és két fehér kart látott:
utóbbiak egy nagy puskát szorítottak a fejéhez. Az őr leguggolt, miközben puskája
csövét végig a plafonnak szegezte. Az a tömzsi férfi volt, akit Seth már korábban is
látott a Thomas nevű mellett. Ötvenéves forma lehetett, a haja őszült, többnapos
borosta borította az állát, és világosbarna szeméből kedvesség sugárzott.
– Tudsz járni? – kérdezte.
Seth döbbenten bámult rá.
– Két percünk van, mielőtt a parancsnokom észreveszi, hogy elhagytam az
őrhelyemet. Tudsz járni ?
Seth bólintott.
– Kelj fel! Ne egyenesedj ki! És maradj csöndben!







AZ ORVOS



Még csak néhány napot töltött kettesben az anyjával, de Waverly úgy érezte, nem
bírja tovább. Legszívesebben világgá futott volna Regina ideges kézremegésétől,
ami akkor jött elő, mikor a nő a kis szövőszékén dolgozott, vagy attól a furcsa
rángástól a szája szélén, amit olyankor produkált, mikor összenéztek, és
rámosolygott Waverly re. Az első éjjel Waverly sokáig faggatta az anyját a
fogságban töltött hónapokról, de Regina csak félmondatokban válaszolt, és a
válaszaiból nem derült ki, mitől lett ennyire tompa és kába. Ma Waverly próbálta
elkerülni Reginát a kicsi lakásban. Az egész napot a szobájában, a paplan alá bújva
töltötte, és igyekezett nem gondolni Sethre – arra, hogy milyen szenvedélyesen,
milyen édesen csókolta meg, utána pedig hogyan hagyta magára. Vajon hol lehet
most ?
Hogy hagyhatta ott a siklódokkban, azok után, hogy az élete kockáztatásával
kimentette a börtönből ?
Hiába tűnt úgy, hogy többé-kevésbé biztonságban van a lakásban, Waverly
egyáltalán nem volt nyugodt. Valamit csináltak az anyjával – valami rettenetes
dolgot. Ebben egészen biztos volt.
Ekkor megszólalt a bejárati ajtó csengője, és Waverly kiugrott az ágyból. Maga
sem tudta, miben reménykedik – talán hogy Seth az? – de ahogy átfutott a nappaliba,
rájött, hogy elege van a bujkálásból. Valahogy segítenie kell az anyukájának.
– Megjött az ennivaló! – kiáltotta izgatottan az édesanyja. Egy tömzsi nő lépett be
a lakásba, aki egy kis kocsit tolt maga előtt, roskadásig pakolva csirkehússal,
frissen szedett karórépával, paszternákkal, répával, fodros kellel és fejes salátával.
Két frissen sült kenyér is lapult a csomagban.
– Hé! – mondta Waverly az alacsony nőnek. – Tudni akarom, mit csináltak az
anyámmal!
A bejárati ajtó előtt álló őr ekkor gúnyosan felhorkant. Waverly ránézett, mire a
férfi vigyorogva megrázta kopasz fejét. Waverly nem is törődött vele, több esze
volt annál, mint hogy nekiálljon könyörögni Mather embereinek.
– Kérem – fogta meg Waverly a nő pufók kezét. – Nem tudna szólni egy
orvosnak, hogy vizsgálja meg?
– Nem hiszem – rántotta el a kezét a nő.
– Waverly – gügyögte Regina. – Jól vagyok.
– Orvosra van szükséged – mondta Waverly, majd újra odafordult az alacsony,
mogorva nőhöz. – Nem tudna eljuttatni egy üzenetet a kórházba?
– Nincsen üzengetés – vetette hátra a nő a válla mögött, miközben átment a
konyhába. Előhúzott a kocsi közepén lévő tálcáról egy almás pitét, és a pultra tette. •
– Csodálatos! – kiáltott fel Regina, majd ő is kiment a konyhába, hogy segítsen
elpakolni az ételeket. Waverly végtelenül tehetetlennek és elveszettnek érezte magát,
ahogy a hűtő körül piszmogó két nőt figyelte.
– Waverly Marshall? – szólalt meg ekkor egy férfihang a háta mögül.
Waverly összerezzent, majd megfordult, és látta, hogy egy feltűnően jóképű férfi
támaszkodik az ajtóban. Kávébarna haja, olajbarna bőre és nagyon érdekes szeme
volt. A szivárványhártyája elsőre feketének tűnt, de ahogy Waverly mélyebben
belenézett, látta, hogy valójában sötétkék. A férfi elmosolyodott, amitől megvillant
ragyogó fogsora. Az egyik metszőfogából hiányzott egy kis darab, de ettől csak
még férfiasabban nézett ki. A szeme színéhez illő egyszerű, kék inget viselt, hozzá
szürke nadrágot és bőrcsizmát. Minden porcikája nyugalmat és megfontoltságot
sugárzott.
– Maga kicsoda? – kérdezte Waverly, és kissé kihúzta magát.
– Jared Carver. Lenne kedved sétálni egyet ? Valaki szeretne találkozni veled.
– Ki?
– Egy barát – mondta Jared.
– Valaki az Empyreanről? – kérdezte Waverly reménykedve.
– Nem, de róluk is szolgálhatok hírekkel, ha szeretnéd.
Waverly hátrapillantott az anyjára, akit még mindig teljesen lefoglalt, hogy a
helyére pakolja az ételeket.
– Az édesanyád biztonságban lesz itt – mondta Jared, és kedvesen elmosolyodott.
Waverly alaposan szemügyre vette a férfit. Volt benne valami, ami miatt se a
barátságos fellépése, se a megnyugtatónak szánt mosolya nem tűnt egészen
őszintének. Ha Mather meg akar ölni, bárhol és bármikor megteheti, gondolta
Waverly. Így legalább van esélyem rá, hogy kiderítsek valamit.
– Anya! Elmentem! – kiáltotta végül oda Reginának.
 – Rendben! – kiáltott vissza az édesanyja. A hangjában nyoma sem volt
aggodalomnak. A régi Regina Marshall egyetlen pillanatra sem hagyta volna
magára Waverlyt egy ilyen helyen.
Waverly elhaladt az őr mellett, aki most vigyázban állt, és húsos arcán nyoma
sem volt a korábbi gúnyos vigyornak. A jóképű férfi – mit is mondott, hogy hívják?
Jared Carver? – végigvezette Waverlyt az üres, néma folyosókon. Waverly nagyon
hegyezte a fülét, hátha elcsíp valami neszt vagy beszélgetésfoszlányt, de hiába. Az
Empyreanen az emberek folyton a zajra panaszkodtak. A szomszédaik, Moreausék
szinte egyfolytában klasszikus zenét hallgattak, és az egész folyosó Brahmstól és
Mahlertől zengett. A házaspárnak nem volt gyereke, és Waverly egyszerre
rádöbbent: alighanem úgy haltak meg, hogy nem maradt senki, aki gyászolja őket.
Nem tudott mit kezdeni a rátörő szomorúsággal – lehajtotta a fejét, de amikor
észrevette, hogy a férfi őt nézi, gyorsan kihúzta magát.
– Jól vagy? – kérdezte Jared kedvesen.
– Olyan nagy itt a csönd – mondta Waverly. – Mintha senki nem lakna itt.
– Pásztor Mather egyelőre a hajó többi utasától elkülönítve szállásolt el téged és
az édesanyádat – válaszolta a férfi. – A hajó lakatlan részein mozoghattok csak.
– Mit csinált azokkal, akik itt laktak?
– Ez a szárny mindig is üres volt. Mivel terméketlenek vagyunk, sokkal
kevesebben laknak a hajón, mint amennyivel a tervezők számoltak.
Waverly bólintott, majd lepillantott a cipőjére, és nézte, hogy milyen lassan,
nehézkesen mozognak. Hát persze. Még az Empyreanen is voltak üres lakások.
– Hol van a többi gyerek? – kérdezte.
– Biztonságos helyen, hidd el – mondta a férfi. Befordultak egy sarkon, és
elhaladtak egy karbantartófülke mellett, amelynek nyitva volt az ajtaja. Waverly
orrát ammóniaszag csapta meg. – A Pásztor egy szebb, békés jövőt szeretne.
Mindnyájunk számára – mondta Jared. – Most minden erejével azon van, hogy
begyógyítsa a sebeket. Legalábbis – tette hozzá, és halványan elmosolyodott – ezt
mondja.
– Mikor láthatom a barátaimat? – kérdezte Waverly, aki úgy döntött, nem vesz
tudomást a furcsa kiszólásról.
– Arra kicsit várni kell. Tekintve, hogy legutóbb mi történt, biztos vagyok benne,
hogy a Pásztor ezúttal óvatosabb lesz. Főleg, hogy szökevény van a hajón.
– Szökevény? – kérdezte Waverly, és majd’ kiugrott a szíve a helyéről. Seth! Hát
sikerült neki!
A férfi elbizonytalanodott.
 – Egy fiatalember lépett a fedélzetre egy EgyEmberesben. Van esetleg valami
elképzelésed, hogy ki lehet az?
– Nincsen – vonta meg a vállát Waverly.
A férfi odafordult Waverlyhez, de nem mondott semmit, csak megnyomta a lift
hívógombját.
Szó nélkül tették meg az utat az irányítószintig, és mikor kinyílt a lift ajtaja,
Waverly nyüzsgő embertömegbe csöppent. Körös-körül rengeteg férfi és nő
sürgölődött, akinek a munkájára mind szükség volt ahhoz, hogy az Új Látóhatár
működhessen. Az egyenruhájuk alapján voltak köztük fedélzeti tisztek, őrök,
mérnökök, kertészek. A legtöbben ügyet sem vetettek rájuk, néhányan azonban
láthatóan meglepődtek, amikor észrevették, az egyik nő alaposan meg is bámulta.
Jared elhaladt egy terem előtt, ami a Központi Tanács ülésterme lehetett. Nyitva volt
az ajtó, így Waverly látta, hogy itt is ugyanolyan üvegkupola magasodik a terem
fölé, mint az Empyreanen, itt is ovális asztal áll a helyiség közepén, és ugyanolyan
kárpitozott székek állnak az asztal körül. Néhány napja még ő is tagja volt az
Empyrean Központi Tanácsának, azok között, akik tudtukon kívül a pusztulás felé
irányították a hajót. Jared megállt az ülésterem után következő második ajtónál, és
bekopogott.
– Szabad – mondta egy érdes hang, mire Jared kinyitottaz ajtót, amely egy sötét,
hosszú, barlangszerű szobába nyílt. A szoba végében derengett némi fény, és
Waverly látta, hogy az ott álló díszes tölgyfaasztal mögött egy töpörödött, vénséges
vén alak ül. Waverly nem tudta eldönteni, hogy férfival vagy nővel áll szemben,
mivel a kor minden olyan vonást lemosott az arcáról, ami a nemere engedett volna
következtetni. A bőrszék támlája úgy magasodott a kis ember fölé, mint két sötét
szárny, és amikor a... férfi? nő?... elmosolyodott, az arcán átrendeződő ráncok közül
kibontakozott egy túlságosán széles száj, és egy természetellenesen fehér, szögletes
fogakból álló fogsor, amitől a Waverlyvel szemben ülő valaki már-már földöntúli
benyomást keltett.
– Dr. Wesley Carver – mondta Jared, és meghajolt. – Bemutatom Waverly
Marshallt.
Tehát férfi. Waverly rájött, mi olyan furcsa benne: sokkal, de sokkal öregebb
volt, mint bárki, akivel életében találkozott. Az Empyreanen Jones kapitány volt a
legöregebb, ő a támadás idején töltötte be a hatvanötödiket. Mikor a két hajó annak
idején elindult a Földről, huszonöt év volt a felső korhatár, ennél idősebbek nem
vehettek részt a küldetésben – legalábbis mindenki ezt mondta. A küldetés sikere
érdekében csak a legegészségesebb, legintelligensebb és legképzettebb
jelentkezőknek volt esélyük bekerülni a programba. Ez az ember viszont legalább
nyolcvanéves volt, de az is lehet, hogy száz. Viszonyítási alap nélkül Waverly még
csak megbecsülni sem tudta a korát.
Tétován lépett be a szobába. A falakon százával sorakoztak a bőrkötéses könyvek,
néhánynak elolvasta a címét: ott volt Machiavellitől A fejedelem, Szun-Cétől A
háború művészete, Hérodotosztól a Történelem és Nietzschétől az Im-ígyen szóla
Zarathustra.
– Szoktál olvasni ? – kérdezte a doktor mosolyogva.
Waverly óvatosan megállt az íróasztal előtt.
– Regényeket – mondta.
A férfi beletúrt ritkás, ősz hajába, majd a Waverly baljánál lévő bőrfotelre
mutatott.
– Ülj le.
Waverly úgy tett, majd hátrapillantott a válla fölött, arra számítva, hogy Jared
még ott lesz, de a férfi időközben kiment a szobából.
– Bele kellene kóstolnod a filozófiába – mondta az öregember. – Semmi sem
olyan izgalmas az elme számára, mint egy kis logika.
Waverly nem válaszolt. Úgy érezte magát, mint egy partra vetett hal. Tudta, hogy
a vénembernek nem lenne ereje ahhoz, hogy bántsa, mégis félelmet érzett.
– Úgy látom, nem vagy oda az üres fecsegésért – mondta az öregember, és
elismerően bólintott, majd megnyomott egy gombot az asztala szélén. – Nem innál
valamit ?
Waverly háta mögött kinyílt az ajtó, és Jared lépett a szobába egy ezüsttálcával a
kezében. A tálcán lévő teáscsészéket finom vonalú indák díszítették, a kancsó pedig
úgy nézett ki, mintha több ezer éves porcelánból készült volna. Egy antik kép volt
rajta, ami tóparton lustálkodó nimfákat és nyílvesszőt faragó kentaurokat ábrázolt.
– Azt hiszem, az 1800-as évek elejéről származik – mondta a doktor, miközben
Waverly t figyelte. – Meglehetősen ritka.
Az őr – már ha Jared az volt – teletöltötte a Waverly előtt álló csészét. Waverly
szó nélkül elvette a teát, majd nézte, ahogy a férfi belemárt egy kekszet az
öregember csészéjébe, odaadja neki, s utána egyetlen szó nélkül elhagyja a szobát.
– Édesanyád mesélte, hogy kedveled a régi Földdel kapcsolatos dolgokat –
mondta az öregember. – Szereted a történelmi regényeket, ugye ?
Waverly nem akarta, hogy ez az ember bármit is tudjon róla.
– Mondjuk.
– Ne mondd azt, hogy „mondjuk”. Úgy hangzik, mintha mellé akarnál beszélni.
Az „igen” vagy a „nem” sokkal jobb.
Waverly belekortyolt a teájába, majd letette a csészét és a csészealjat az asztalra.
– Azért hívattalak, Waverly, mert rendkívüli bátorságról és elszántságról tettél
tanúbizonyságot. Nagyra tartom azokat az embereket, akik képesek szenvedélyesen
kiállni valamiért. Annyira ritka az ilyen. A legtöbb ember egy nyafogó idegroncs –
mondta, és undorodva lebiggyesztette a száját. – Te okos lány vagy. Nem tudom,
fel– tűnt-e neked, hogy Anne Mather fénye egyre halványabban világít.
Erre már felkapta a fejét Waverly. A vénemberre nézett, furcsa vigyorára, nyáltól
csillogó ajkaira, majd bele, a szemébe, melyek közül az egyik nagyobb volt, mint a
másik. Megpróbált valamit kiolvasni belőlük, de hiába: a doktor arca
kifürkészhetetlen volt.
– Kevesen vannak, akik ösztönösen tudnak bánni a hatalommal – mondta, és
összeérintette az ujjai végét. – Anne-ban megláttam ezt a képességet, és be kell
vallanom, képes volt sokkal tovább megőrizni, mint azt vártam. Te viszont... –
könyökével rátámaszkodott a szék karfájára, amitől megemelkedtek csontos vállai.
– Te, Waverly, nagy reményekkel kecsegtetsz.
Waverly érezte, hogy kiszáradt a szája, ezért újra belekortyolt a teájába.
– Láttam, hogyan állítottad magad mellé az embereket az istentiszteleten, mielőtt
elmenekültél volna. Az a beszéd! Tudsz róla, hogy négy perc alatt sikerült Anne-t
sarokba szorítanod? – A doktor jóízűen felnevetett. – Azóta is magyarázkodnia kell.
Alaposan megnehezítetted a dolgokat, de mesteri húzás volt.
– Annyit tettem csak, hogy elmondtam a legénységnek, hogyan támadta meg
Mather az Empyreant, és hogy becsapta őket.
– Szeretnék kérni valamit, kisasszony.
– Mégis, mit tudnék én adni magának? – kérdezte Waverly, és összébb húzta
magán a kardigánt.
A doktor előrehajolt a székében, és mélyen belenézett Waverly szemébe.
– Azt akarom, amit mindenki: békét.
– Nekem úgy tűnik, hogy amit mindenki akar, az a hatalom – vágott vissza
Waverly.
A doktornak hátrabicsaklott a feje. Waverly először azt hitte fuldoklik, de a szeme
közben élénken csillogott, és pár másodperc múlva rájött, hogy a vénember
torkából felszakadó száraz, szaggatott zihálás valójában nevetés.
– Igazad van! Igazad van! – mondta tapsolva.
– Mit akar tőlem? – kérdezte Waverly, és közben próbálta nem elárulni, mennyire
fél.
 Az öreg szeme úgy ragyogott, mint valami repedezett agyagföldbe rejtett
gyöngyök. Lassan eltolta a székét az asztaltól, megfogott egy botot, és az asztalt
megkerülve elindult Waverly felé.
– Szent Anna elveszítette a hitelét – mondta a vénember, miközben Waverly
próbált elhúzódni tőle. – Bizonyára el tudod képzelni, milyen helyzetbe hozza ez őt,
nem beszélve a legénység többi tagjáról. És a gyülekezet véneiről.
– Milyen helyzetbe ?
– Sebezhetőek lettünk. Ki vagyunk téve a káosznak. A bizonytalanságnak.
– És?
– A civilizált viselkedés alapja a bizonyosság, az, hogy az emberek tudnak előre
tervezni. A bizonytalanság a fejlődés ellensége. Mint ahogy a termelékenységé és a
jómódé is.
Waverly nem tudta, mire akar kilyukadni az öregember, de volt valami a
személyiségében, ami furcsa módon lenyűgözte a lányt. Annyira illett hozzá ez a
sötét szoba, ezekkel a minden bizonnyal felbecsülhetetlen értékű könyvekkel. A háta
mögött egy tizenkilencedik századinak tűnő, hullámzó dombokat és felhős eget
ábrázoló, komor hangulatú tájkép függött a falon.
– Jó ideje keressük azt, aki segíthet... fenntarthatóbbá tenni a jövőt. Úgy
gondolom, hogy talán te lehetsz az – mondta dr. Carver.
– Keressük? Kit takar a többes szám?
– A gyülekezet véneit. Ez egy hasonló testület, mint a Központi Tanács volt az
Empyreanen.
– Maga is közéjük tartozik.
– Igen – bólintott szerényen.
– Mit akar tőlem?
– Nem fogalmaztam elég világosan? Azt akarom, hogy segíts nekünk eltakarítani
az útból Anne Mathert.
Hirtelen tökéletes csönd telepedett a szobára.
– Tessék? – suttogta Waverly.
Az öregember hangosan felnevetett, amikor meglátta a Waverly arcára kiült
döbbenetét.
– Egyike vagy annak a néhány lánynak, akiktől az első nemzedék újszülöttjeinek
génjei származnak: ez, és amit a szökésed napján csináltál, bizonyos erkölcsi
tekintéllyel ruház fel. Azt szeretném, hogy használd fel ezt a tekintélyt. Teret akarok
adni neked, hogy elmondhasd a történetedet. Hogy leleplezd Anne Mather
hazugságait.
 – Biztos, hogy megölne – bámult Waverly a doktorra.
– Lehet, hogy megpróbálná – ismerte be az öregember.
– Miért tenném kockára az életemet? – kérdezte Waverly.
– Mondd meg, mit kérsz cserébe – válaszolta a férfi rezzenéstelen arccal.
Waverly megdörzsölte a halántékát. Érezte, hogy jéghidegek az ujjai. Már a
puszta gondolat, hogy veszélybe sodorja magát, kimerítette. Szeretett volna
láthatatlanná válni, eltűnni szem elől, meghúzni magát, és segíteni az anyjának, hogy
jobban legyen...
– Jared azt mondta, hogy magát dr. Carvernek hívják. Milyen orvos ?
– Többek között neurológus.
– Meg tudja mondani, hogy mit tettek az anyámmal?
Az öregember kérdően oldalra billentette a fejét.
– Úgy viselkedik, mint aki be van drogozva, vagy agykárosodás érte, vagy valami
hasonló.
– A beszéde is sérült ?
– Nem.
– Szédül? Bizonytalanul jár? Van valami furcsa az arcán? Ernyedt vagy petyhüdt
az arcának valamelyik része?
– Nem.
– Akkor valószínűleg nem agyvérzés, bár alapos vizsgálat nélkül azt sem lehet
kizárni.
– El tudna jönni megvizsgálni ? – kérdezte reménykedve Waverly.
– Én már nem praktizálok – mondta dr. Carver. – Vidd el valamelyik
orvosunkhoz.
– Nem bízom bennük – mondta Waverly, és arra az orvosra gondolt, aki túszul
ejtette a szüleik kiszabadítására indított sikertelen akció után. Ugyanő volt az, aki az
összes lányt elkábította, és elrabolta a petesejtjüket. Waverly soha többé nem akarta
látni ezt az embert.
– Rendben – mondta az öregember, és mosolyfélére húzódott a szája. – Örömmel
megvizsgálom az édesanyádat.
Waverly felpattant a székből, mire dr. Carver kérdőn felvonta a szemöldökét.
– Most rögtön gondoltad?
– Kérem – mondta Waverly, és bár a tudatában volt annak, hogy éppen könyörög,
az sem érdekelte.
Az öregember megnyomott egy kis piros gombot az asztalán, mire hamarosan
kinyílt az ajtó, és Jared lépett be a szobába, kerekesszéket tolva maga előtt.
Gyakorlott mozdulatokkal átsegítette a doktort a székbe, majd egy horgolt
gyapjúkendőt terített a térdére.
– A táskám – mordult fel az öreg, és csontos mutatóujjával a szoba sötétbe
burkolózó sarka felé bökött.
Jared szó nélkül felvette a táskát a földről, és ráakasztotta a kerekesszékre.
– Te menj előre, Waverly – mondta Jared. Waverly kilépett az ajtón, a többiek
pedig követték.
Amikor beléptek Waverlyék magányos lakásába, Regina a kanapén kuporogva
üldögélt, és éppen egy csésze teát kortyolgatott.
– Waverly! – mondta. – Hoztál vendégeket?
– Üdv, Mrs. Marshall – mondta a doktor kedélyesen az ajtóból. Jared betolta a
székét a szobába, udvariasan odabiccentett Waverlynek, majd kiment a folyosóra, és
odaállt az őr mellé, aki szinte tudomást sem vett róla. – Orvos vagyok, és azért
jöttem, hogy megvizsgáljam.
Regina zavarodottan pillantott Waverlyre.
– De hát jól vagyok.
– Csupán rutinvizsgálatról van szó – mondta az orvos, és olyan közel gurult a
székével Reginához, hogy majdnem összeért a térdük. – Kövesse a tekintetével az
ujjamat, kedves.
Regina kötelességtudóan letette a teáját, hogy minden figyelmét az orvosnak
szentelhesse.
Dr. Carver utasította Reginát, hogy ismételje utána, amit mond, azután
megvizsgálta a reflexeit, és kérte, hogy jegyezzen meg egy hosszú listát, amelyen
különböző tárgyak szerepeltek. Feladott neki néhány egyszerű matematikai
feladatot, azután mindenféléket kérdezett tőle az életéről. Waverly a fotelban ült, és
onnan figyelte a vizsgálatot. Úgy tűnt, az anyja nagyszerűen megoldja az összes
feladatot, de ez csak még jobban elkeserítette. Hogyan is tudná meg– gyógyítani az
orvos, ha azt sem tudja kideríteni, mi baja van?
– Az érzelmeivel van valami baj – próbálta gyorsan elmagyarázni a helyzetet,
amikor a vizsgálat végeztével dr. Carver értetlenül odafordult felé. – Semmi sem
zaklatja fel.
– Hogyhogy? – kérdezte értetlenül az orvos.
Waverly tett egy lépést az anyja felé, és megfogta a kezét.
– Anya. Emlékszel, hogy mondtam, hogy az Empyrean megsemmisült?
– Ó – mondta Regina, és aggodalmas arcot vágott. – Ó, igen. Ez borzasztó.
– És nem borít ki a dolog? – kérdezte Waverly.
 – Dehogynem, drágám! – mondta Regina, annyi érzelemmel a hangjában, mintha
egy ruháról beszélgetnének, ami elszakadt. – Borzasztó, ami történt.
Waverly az orvosra pillantott, aki csodálkozva ráncolta a szemöldökét.
– Regina – ragadta magához a szót az öregember -, sajnálattal értesültem, hogy
sok barátja meghalt.
– Ó, tudok róla! – mondta Regina, majd megcsóválta a fejét, és felvette a
teásbögréjét az asztalról. – Nehéz ez az egész helyzet. – Ivott egy kortyot, majd
idegesen a lányára mosolygott, bízva benne, hogy Waverly elégedett lesz a
válasszal.
Az öregember ezután még vagy egy tucat kérdést feltett Reginának, hátha sikerül
kicsikarnia belőle valamilyen érzelmet. A kérdések egyre provokatívabbak lettek. A
végén dr. Carver már kiabált:
– Milyen anya maga? Magát nem is érdekli, hogy elpusztult a lánya otthona!
Biztos, hogy nem szereti a lányát! Az lenne a legjobb, ha elvennék magától
Waverlyt.
– Ó, ne – mondta Regina, aki végre úgy tűnt, mint aki őszintén kétségbeesik. –
Kérem, ne vegyék el tőlem újra Waverlyt! – Ekkor sírni kezdett, és a tenyerébe
temette az arcát. – Kérem. Engem érdekel! Tudom, hogy érdekel! Csak olyan
furcsán érzem magam!
Waverly leült az anyja mellé az ágyra, védelmezőén átkarolta a vállát, és az
orvosra nézett.
– Sajnálom – mondta dr. Carver. – De most már legalább tudjuk, hogy nem
veszítette el teljesen önmagát.
– Mi baja van? – kérdezte Waverly. – Mit tettek vele?
– Nem tudom – mondta elgondolkodva az öregember, miközben a botja fogóját
piszkálta. – Kérdezősködnöm kell egy kicsit.
– Megtenné? Elképzelhető, hogy meg tudja gyógyítani? Hogy rájön, mi a baja?
– Egész biztosan van valamilyen gyógymód – bólintott a doktor.
Waverly az anyja remegő vállára döntötte a fejét.
– Semmi baj, anya.
– Nem akartam feldühíteni – suttogta Regina.
– Nem dühítetted fel – mondta Waverly. – Senki sem dühös rád.
– Jared – mondta az orvos az ajtó irányába, anélkül, hogy felemelte volna a
hangját. A férfi azonnal megjelent, és elfoglalta a helyét a kerekesszék mögött.
Miközben tolták kifelé, az öregember felvonta az egyik szemöldökét.
– Ne feledd, amiről beszéltünk – mondta komolyan. – Számítok a segítségedre. –
Jared hátrafelé húzta ki a széket az ajtón, így a doktor bele tudott nézni Waverly
szemébe. – Ahogy te is számítasz az enyémre.
Waverly belepillantott az anyja zavarodott, riadt tekintetébe, és hirtelen
belenyilallt a felismerés, miféle üzletre is gondol az öregember.








VISZONTLÁTÁS



Kieran belépett a központi bunkerba. Két kezét beledugta a nadrágja zsebébe, így
próbált úrrá lenni az idegességén. Mather előző éjszaka hívatta, hogy közölje, négy
nap tétlen várakozás után végre összehívta egy közös reggelire az Empyreanről
élve kijutott gyerekeket. A virágcsokrok és a gyümölcsleves kancsók némi színt és
fényt kölcsönöztek a bunkernek. Kieran érkezésekor a gyerekek már ültek:
fémszékeik egy kis emelvény előtt sorakoztak. Az emelvényen egy mikrofon és egy
szószék állt. Mather arra számított, hogy beszédet fog mondani az Empyrean
gyerekeinek? Vagy a gyerekek számítottak rá? Miért tették volna azután, hogy ilyen
csúnyán cserbenhagyta őket?
– Kieran! – kiáltotta egy vékonyka hang. Néhány kislány rohant oda hozzá,
megragadták a kezét és a ruháját, és reménykedve néztek fel rá.
– Nincs itt az anyukám! – mondta sírva Harmony Goia, aki az ingujjába
kapaszkodott. – Hol van?
– Az enyém sincs – kiáltotta Stephanie Horan, miközben idegesen rángatta az
egyik vörös hajtincsét. – Nem engedik, hogy megkeressem.
Kieran tanácstalanul nézett végig a kis arcokon. Hetekkel korábban Anne Mather
átküldte neki az Új Látóhatáron fogva tartott szülők nevének teljes listáját, vagyis az
a szülő, aki nem szerepelt a listán, már biztosan nem élt. Kierannak mint megbízott
kapitánynak erről tájékoztatnia kellett volna a gyerekeket, de mihez kezdtek volna a
kicsik a gyászukkal? Most, hogy itt voltak, az Új Látóhatáron, végleg szertefoszlott
a reményük arra, hogy megtalálják a szüleiket. Kieran látta a folyamatos
aggodalom pusztító nyomait a kis testükön. Stephanie annyit húzogatta a haját, hogy
a fején lett egy kopasz folt, a kicsi Mónié Reese hüvelykujja pedig piros és gyulladt
volt a sok szopogatástól. Teresa Pratt véresre rágta a körömágyát. Mindnyájan
sápadtak, nyugtalanok és nagyon soványak voltak.
 Mit is mondhatna nekik?
– Én...
– Felicity! – kiáltotta ekkor Stephanie, és Kieranról megfeledkezve futni kezdett
az ajtó felé.
Kieran felnézett, és látta, hogy Felicity Wiggam közeledik feléjük, ragyogó
mosollyal az arcán. Megpróbálta kitalálni, mit mondhatna a lánynak, de Felicity már
le is térdelt, hogy megpuszilja a gyerekeket.
– Nagyon hiányoztatok! – mondta sorban mindegyiknek, mire a gyerekek egyből
kérdésekkel kezdték bombázni. – Egyszerre csak egy – emelte fel a kezét a lány
megadóan.
Miután valamennyire sikerült megnyugtatni a kislányokat, odalépett Kieranhoz,
megfogta a kezét, és arcon csókolta a fiút. Felicitynek olyan illata volt, mint a
vaníliás szappannak.
– Hogy vagy, Kieran? – kérdezte.
– Én... – Kieran érezte, hogy kiszárad a szája.
– Hallottam, mi történt az Empyreannel – mondta Felicity, és egy nagy
könnycsepp gördült ki a szeméből. – Nem tudom elhinni.
– Én sem – mondta halkan Kieran.
– Felicity – rángatta meg Stephanie a lány világoskék ruháját. – Láttad az
anyukámat ?
Felicity odafordult a kislányhoz, és arcáról eltűnt a mosoly.
– Sajnos nem láttam őt, édesem.
– Hol van? – kérdezte Stephanie, és tovább húzogatta a kezében lévő vörös
hajtincset.
– Egyetlen felnőttet sem látok – nézett körül Felicity a bunkerben. – Láttad a
szüleimet ? – fordult oda Kieranhoz.
Kieran kinyitotta a száját, de képtelen volt rávenni magát, hogy kimondja. Nem is
volt rá szükség. Felicity mindent ki tudott olvasni az arcára kiülő fájdalomból.
Mozdulatlanná merevedett, és minden szín kiszökött az arcából.
– Nagyon sajnálom – mondta végül Kieran.
– Tudtam – szólalt meg Felicity, és akkorát nyelt, mintha a hányást próbálná
visszatartani. Félrehúzta Kierant az egyre rémültebbnek tűnő kisgyerekek közeléből,
és odahajolt a füléhez. – Vannak, akik szerint majdnem az összes felnőtt meghalt –
suttogta.
– Kirepültek a világűrbe, amikor Mather először megtámadta az Empyreant –
súgta Kieran. Megkönnyebbülést érzett, hogy végre elmondhatta valakinek a dolgot.
– Több százan meghaltak, de hogy kik, azt csak akkor tudtuk meg, amikor Mather
elküldte a fogvatartottak listáját.
– De ők még nem tudják – mondta Felicity, és a gyümölcslével teli asztal és a
széksorok között fel-alá járkáló, zavarodott gyerekekre pillantott.
A következő néhány percben újabb gyerekek szivárogtak be a bunkerbe. Régi
barátok találtak egymásra könnyek között, a kislányok egymás kezét szorongatták, a
fiúk összeölelkeztek, a nagyobb gyerekek szeretetteljesen szorították magukhoz a
kisebbeket. Melissa Dickinsont általános üdvrivalgás fogadta, amikor belépett a
terembe, ő pedig alig győzte megölelni a kicsiket. Az Empyreanen Melissa
vigyázott a legkisebb gyerekekre, akik egytől egyig odavoltak érte. Sorban
mindenkit megpuszilt, majd a székekhez terelte őket. A kicsik még mindig féltek, de
Melissa lágy, kedves hangja valamelyest megnyugtatta őket.
Waverly érkezett utolsónak, a nyomában Kieran édesanyjával, aki Regina
Marshall kezét fogva lépett be a bunkerbe. A két nő jó viszonyban volt az
Empyreanen, de soha nem álltak igazán közel egymáshoz, most viszont úgy
sugdolóztak, mintha a legjobb barátnők lennének. Amikor sikerült kiszúrnia Kierant
a tömegben, Waverly odaintett a fiúnak, ő pedig keresztülvágott a kavargó
gyerekseregen.
– Waverly. – Kieran ellenállt a kísértésnek, hogy megölelje a lányt.
– Mindnyájan a szüléikről kérdezgetnek – mondta Waverly. Az arcán
kialvatlanság nyomai látszottak, a hangja rekedt volt és gyenge.
– Mit mondjunk nekik? – suttogta Kieran.
Waverly megrázta a fejét, amitől úgy nézett ki, mint egy elveszett kislány.
– Mondjátok el nekik az igazat – mondta valaki, és amikor Kieran megfordult,
látta, hogy Felicity áll mellette.
Waverly odaszaladt hozzá, és megölelte régi barátnőjét. A két lány sokáig állt így,
egymásba kapaszkodva, majd Waverly félresöpörte Felicity haját az arcából, és azt
kérdezte:
– Miért maradtál itt? Miért nem jöttél vissza velünk, amikor megszöktünk?
– Tudod, hogy miért. Nem akartam visszamenni – suttogta Felicity. Kieran
szerette volna tudni, miért nem, de nem ez volt a megfelelő pillanat, hogy
megkérdezze. – Ő, ott van Sarah!
Sarah Wheeler és Randy Ortega ekkor léptek be a bunkerba két fegyveres őr
kíséretében. Sarah észrevette Felicityt, keresztülvágott a tömegen, és megölelte a
lányt.
– Mindenkinek hiányoztál – mondta, de se az ölelés, sem ezek a szavak nem tűntek
őszintének.
– Kieran! – kiáltotta Jamie Peters, a szőke kisfiú, aki hősiesen gondját viselte a
kisöccsének. – Hol vannak a felnőttek? – Aggodalom tükröződött az arcán, és
idegesen beletúrt a hajába. – Hol az ANYUKÁM?
Az összes gyerek Kieran felé fordult. Borzasztóan szenvedtek. Nem halogathatta
tovább a dolgot. Ólmos léptekkel ment az emelvényhez. Az egész terem
elcsendesedett, ahogy fellépett a pódiumra, és bekapcsolta a mikrofont.
– Sziasztok.
– Hol van az anyukám? – kiáltotta egy kislány, akiről Kieran tudta, hogy már nem
élnek a szülei. Többen sírni kezdtek.
Kieran belenézett a reménykedő arcokba, és azt kívánta, bárcsak megadhatná
nekik, amit szeretnének.
– Az anyukád szeret téged – nyögte ki végül. – Ahogy az én apukám is szeret
engem.
– De hol van? – kérdezte sírva egy kisfiú, akinek az édesanyját Kieran apjával
együtt nyelte el a világűr.
– Ott, ahol az apukám – mondta elcsukló hangon Kieran. – Most is téged néz
odafentről.
A kisfiú reménykedve nézett fel a plafonra.
– Nem – kezdte Kieran, de nem tudta befejezni a mondatot. Beletemette az arcát a
kezébe. Elég erősnek kellene lennie ahhoz, hogy végig tudja csinálni, de képtelen
volt felemelni a fejét, és rájuk nézni. Ekkor valaki gyengéden megérintette a vállát,
majd lesegítette az emelvényről, és leültette az első sorba. Amikor felnézett, Kieran
látta, hogy Felicity az. A lány átölelte, és a fülébe súgta:
– Nézd.
– ANYA! – kiáltotta egy kisfiú.
Nagy kavarodás támadt, és a gyerekek sírva és kiabálva rohantak az ajtóhoz.
Nagyjából negyven felnőtt tódult be a bunkerbe, az Empyrean legénységének
életben maradt tagjai. A gyerekek rájuk vetették magukat, és visítva ölelték
magukhoz rég nem látott szüleiket. Voltak nők, akik felkapták a kislányukat, és
örömükben táncra perdültek, és voltak férfiak, akik letérdeltek, és egyszerre két-
három gyereket is magukhoz szorítottak. Mögöttük a testőrei gyűrűjében ott állt
Anne Mather. A nő szemében örömkönnyek csillogtak, és Kieran kénytelen volt
elfordítani a tekintetét. Nem akarta elhinni, hogy Mather képes valódi érzelmekre is.
Tudta, hogy össze kellene gyűjtenie azokat a gyerekeket, akinek nem voltak ott a
szülei a bunkerben, de ekkor történt valami. Regina Marshall, aki Jamie Peters előtt
térdelt, rátette a kezét a fiú karjára, és valamit súgott a fülébe. Jamie ekkor
belecsimpaszkodott Reginába, és vigasztalhatatlanul zokogni kezdett. A jelenet újra
meg újra megismétlődött, ahogy az árván maradt gyerekek egyenként megtudták a
felnőttektől, hogy a szüleik meghaltak.
Kieran Felicityre pillantott. A lány sírt, kék szeme teljesen kipirosodott, arca
vörösen lángolt. Kieran odalépett hozzá, és megölelte. A válla fölött látta, hogy
Waverly Serafina Mbewét tartja a karjában, és gömbölyű, barna arcát puszilgatja.
Serafina átkarolta Waverly derekát a lábával, és a háta mögött összeakasztotta a két
bokáját, mint aki soha többé nem akarja elengedni. Waverly felnézett, és elsápadt,
amikor meglátta, hogy Kieran átöleli Felicityt. Kieran zavarba jött, de annyira azért
nem, hogy elengedje a lányt.
– Gyilkosok – mormolta valaki. Kieran odanézett, és látta, hogy Sarah Wheeler
az. A lánynak haragosan megfeszült az állkapcsa. Neki és Randynek is meghaltak a
szülei. Randy meg sem próbálta elrejteni a zokogását, és Sarah olyan gyengéden
masszírozta a fiú széles vállait, amit Kieran soha nem nézett volna ki belőle. Mikor
azonban Mather egyik fegyveres őre melléjük ért, Sarah-nak összeszűkült a szeme,
és elkiáltotta magát: – Gyilkos!
Felicity kibontakozott Kieran öleléséből, hogy lássa, mi történik. Az őr, akinek
széles, előreugró állkapcsa volt, odafordult Sarah-hoz. Olyan fagyos pillantással
mérte végig a lányt, hogy többen is félrehúzódtak a közelükből, Sara azonban
leplezetlen gyűlölettel állta a tekintetét.
– Hány embert öltetek meg?
A férfinak ökölbe szorult a keze, és kihívóan nézett Sarah-ra.
– Hány gyerek lett árva miattatok? – kiáltotta Sarah. Egyre többen figyeltek fel a
jelenetre. Randy megfogta Sarah vállát, de a lány lerázta magáról a fiú kezét.
– Gyilkosok vagyok! – visította Sarah. Egész testében megremegett, és könnyek
csordultak végig az arcán. – Mindnyájatokat meg kellene ölnünk!
Randynek elkerekedett a szeme, de ott maradt Sarah mellett, és súgott valamit
fülébe. Sarah elhúzódott tőle.
– Nem érdekel, mit fog csinálni velem! Hadd öljön megirt, mindenki szeme
láttára! Hadd lássa mindenki, hogy egy gyilkos!
– Figyelmeztetlek – mondta az őr, és Sarah arca elé emelte a mutatóujját.
– Majd én elintézem, Tom – mondta egy alacsony, zömök őr, miközben
nagydarab társa és Sarah közé lépett, majd mielőtt a Tom nevű bármit is tehetett
volna, felkapta Sarah-t a derekánál fogva, és mint egy rongybabát, kicipelte a
teremből. Sarah rúgott és karmolt, de a férfi folyamatosan beszélt a fülébe, mintha
csak próbálná megnyugtatni. A nagyobb darab őrt szemmel láthatóan bosszantotta,
hogy a másik közbeavatkozott. Megmarkolta Randy vállát, és tolni kezdte kifelé az
ajtón.
– Ölj meg! Gyerünk, öljél meg! Nem érdekel! – sikította Sarah a folyosón. – Nem
tudok itt élni! Nem tudok! Nem tudok!
Kieran már nem látta a lányt, de hallotta, hogy a kiabálás átmegy zokogásba, és
végül már beszélni sem tud. Sosem kedvelte Sarah Wheelert, de most majd’
megszakadt érte a szíve.
– Kieran – mondta ekkor valaki a háta mögött, és amikor megfordult, Kieran
meglátta Harvard Stapletont. Harvard volt az, aki végigfutott vele az Empyreanen az
első támadás napján, amikor ez az egész elkezdődött. A bátor férfi mintha tíz évet
öregedett volna: a haja megőszült, bőre foltos volt, és a háta is meggörnyedt. –
Láttad Samanthát? – kérdezte remegő hangon. – Azt mondták, az összes gyerek itt
lesz, de... – mondta, és kétségbeesetten nézett körbe a teremben.
– Harvard... – mondta Kieran.
– Mr. Stapleton – fogta meg Felicity a férfi karját. – Ön mindig jó volt hozzám.
– Nem láttad Samanthát? – Harvard hangja olyan volt, mintha a férfi eltévedt
volna a ködben. – Nem találom sehol.
Kieran már nyitotta volna a száját, de Felicity megrázta a fejét.
– Mr. Stapleton, Samantha igazi hősként viselkedett. Nagyon büszke lett volna rá.
– Hol van? – kérlelte a férfi Felicityt.
– Az életét adta azért, hogy a kislányok megmenekülhessenek – mondta Felicity,
majd elhallgatott, kihúzta magát, és belenézett a férfi szemébe. – Az őrök elkaptak,
amikor megpróbáltunk megszökni, és az egyik lelőtte Samanthát.
– Ugye, nem? – kérdezte Harvard esdeklően.
– Borzasztóan sajnálom – suttogta Felicity.
– Nem halhatott meg! – üvöltötte a férfi, majd a szeméhez kapta a kezét, és a
padlóra rogyott. Kieran tanácstalanul nézte, ahogy Felicity letérdel Harvard mellé, a
vállára teszi a kezét, és azt suttogja a fülébe, hogy minden rendben lesz.
De nem lesz.
Kieran emlékezett még régi önmagára, a fiatalemberre, aki biztos volt benne,
hogy egy isteni küldetés résztvevője, hogy Isten mindent elrendezett és előre
meghatározott, hogy a Jó és az Igazság oldalán áll, és hogy biztosan nem fog
kudarcot vallani. Akkor úgy gondolta, nem lehet hiábavaló az a rengeteg veszteség,
de ma már tudta: tévedett. Hazudott a prédikációin, és hazudott saját magának is,
mert az elárvult gyerekek szüleit nem tudta feltámasztani. Nekik egyszer s
mindenkorra megváltozott az életük. Teljesen hiábavaló volt minden. Értelmetlen és
szükségtelen volt ez a rengeteg szenvedés.
Kieran úgy érezte, mintha valami hideg feketeség áradna szét benne. Nem kapott
levegőt. Megroggyant a lába, letérdelt a földre, és fél kézzel próbálta megtartani
magát. A kézfejét bámulta, a rajta lévő bütyköket, melyek a hideg fémpadlónak
nyomódva elfehéredtek. Hirtelen a testében érezte az elmúlt hónapok borzalmait.
Képtelen volt magában tartani.
Hazudott. Mindenkinek hazudott.
Összeszorult a torka, és miközben levegőért kapkodott, a gyomrához kapott a
kezével.
Egy meleg kéz megfogta a tarkóját.
Egy meleg kéz felemelte a földről.
Anya.







MAYA




Seth ágyban ébredt – nem a börtön valamelyik priccsén, nem is a nedves
páfrányok között, hanem igazi ágyban. Utoljára akkor aludt ilyen körülmények
között, amikor Kieran Alden elől bujkálva Waverly lakásában húzta meg magát.
Azért kellett bujkálnia, mert Kieran olyan bűncselekményekkel vádolta meg,
amelyeket nem követett el. Azon az éjszakán minden porcikája rettenetesen fájt.
Most a fájdalom nagyrészt összeroncsolódott kezében összpontosult, amely a
mellkasán hevert, vastag kötés alatt.
– Felébredtél? – kérdezte valaki Seth balján. A fiú odafordult, és egy alacsony nő
körvonalait látta kirajzolódni az ajtón beszűrődő fényben. – Felkapcsolhatom a
villanyt?
Világos lett a szobában, és ahogy Seth felült, tompa fájdalmat érzett a fejében,
ami korábban nem volt ott. Alig emlékezett rá, hogy került ide. Az őr, aki visszajött
érte az esőerdőcsarnokba, beszuszakolta egy zöldségeskocsiba, majd mangót és
dinnyéket pakolt rá. Sethnek úgy rémlett, sokáig tologatták a kocsiban, majd Maya
hangját hallotta.
– Hé, gyere ki – suttogta a nő.
Miközben próbált vigyázni a kezére, Seth előmászott a gyümölcsrakás alól. Maya
ezután ráhúzott egy kapucnis pulóvert, és bevezette ebbe a lakásba. Itt Seth egyből
lerogyott az ágyra – még az sem érdekelte, hogy kik ezek az emberek, és mit
fognak csinálni vele.
Hogy ne bántsa az éles fény, Seth eltakarta a szemét az ép kezével.
– Sokat aludtál. Biztosan éhes vagy.
Seth zavartan bólintott, mire a nő kisietett a szobából. Egymáshoz koccanó
tányérok hangja hallatszott, majd Seth megérezte a sülő tojás illatát, és megkordult a
gyomra.
 Körbepillantott az apró szobában. A sarokpolcok roskadásig voltak
verseskötetekkel és régi, megsárgult újságokkal. Biztos nagyon hiányzik nekik a
Föld, gondolta Seth. Az ágy lábánál egy méretes, házilag barkácsolt ruhásszekrény
állt, aminek a két oldalát kézzel festett szőlőfürtök és kis, fehér virágok díszítették.
A bútorok és az ágyon lévő kék csíkos, puha és meleg tollpaplan miatt a szobának
otthonos hangulata volt.
Maya egy tálcával a kezében jött vissza.
– Tessék – mondta, miközben némi csörömpölés kíséretében letette Seth ölébe a
tálcát, és leült az ágy mellett álló székre. – Tudom, hogy az Empyreanen nem voltak
tehenek, de remélem, azért ízleni fog ez a sajt. Majdnem olyan, mint a kecskesajt. És
hoztam pár fahéjas csigát Mrs. Engolstól. Ő nagyon finom fahéjas csigát tud sütni.
A tojásnak ínycsiklandozó illata volt, a hatalmas fahéjas csiga pedig szinte
lelógott a tányérról.
– Köszönöm – mondta Seth, és falni kezdte a szaftos és ízletes tojást, majd fenékig
ürítette a gyümölcsleves poharat, amiben alighanem narancs– és répalé volt. Tudta,
hogy úgy eszik, mint egy vadállat, de rettentő éhes volt. – Köszönöm – mondta
zavartan újra, amikor egy pillanatra abba tudta hagyni az evést.
Amikor Seth valamivel lassabb tempóra váltott, Maya leült az ágy mellett álló
székre, és maga alá húzta a lábát.
– Miért nem a többi gyerekkel jöttél át a hajóra?
Seth letette a poharát.
– Először én szeretnék kérdezni néhány dolgot. Ki maga?
– Maya Drapertonnak hívnak – mondta a nő türelmetlenül. – Örülök, hogy
találkoztunk. Téged hogy hívnak?
– Seth Ardvale – mondta Seth, és egyből rátért arra, amit igazából szeretett volna
tudni. – Tud valamit Waverly Marshallról? Jól van?
– Ismered őt ? – kérdezte Maya, és elhúzta a kezét a hasa fölött. – A barátod?
– Igen – vágta rá Seth.
– A fedélzeten van – mondta Maya. – Csak ennyit tudok. Sajnálom.
Legalább itt van, és él, gondolta Seth, ez azonban kevés volt ahhoz, hogy
megnyugodjon.
– Most én jövök – mondta Maya, és türelmetlenül mozgatni kezdte a lábát, amitől
megnyikordult a széke. – Sokan azt beszélik, hogy te robbantottad fel az Empyreant.
Seth éppen egy újabb falat tojást akar belapátolni a szájába, de megállt a villa a
kezében.
– Nem – mondta Seth.
 – Nem te robbantottad fel a bombákat ?
– Ki terjesztette el, hogy én voltam? Kieran Alden?
– Nem tudom, ki kezdte. Lehet, hogy Mrs. Engols volt, akitől a fahéjas csigát
vettem. Ő azt mondta, hogy a szökevény – Maya idézőjelet csinált az ujjaival – volt
az, aki felrobbantotta a bombákat.
Sethnek hirtelen elment az étvágya.
– Ez nem igaz – mondta, és nekidőlt az egyik párnának. – Azok, akik a robbanást
okozták, erről a hajóról jöttek. Jacob Pauley és a felesége csinálták.
A nevek hallatán Maya felsóhajtott, és megrázta a fejét.
– Ismeri őket? – kérdezte Seth.
– Egy ideig afféle hírességnek számítottak a hajón. De te honnan ismered őket?
– Együtt voltunk Jake-kel a börtönben, és úgy tettem, mintha a barátja lennék. Így
sikerült kiszednem belőle néhány dolgot.
– Miért voltál börtönben? – kérdezte idegesen Maya.
– Nem tetszett az, ahogy Kieran... a hajót irányítja.
– És ezért lecsukatott? – kérdezte Maya mérgesen, mint aki máris Seth pártját
fogja. Meglehetősen naivnak tűnt, de ez tetszett Sethnek. Nem tudott másra gondolni,
mint hogy Maya jóhiszeműsége a saját becsületességéből fakad, ezért úgy érezte, el
kell mondania neki az igazságot.
– Azért nem voltam teljesen ártatlan – ismerte be. – Zendülést szerveztem ellene.
Megvolt az oka, hogy lecsukasson.
– Csináltál bármi erőszakosat ? – kérdezte félve Maya.
– Igen – válaszolta Seth halkan, majd a nő felé nyújtotta a kezét, amitől
megcsörrentek a tányérok a tálcáján. – De higgye el, nem kell tőlem tartania.
Maya belenézett Seth szemébe.
– Rendben – mondta, de volt némi bizonytalanság a hangjában.
Ekkor valaki kopogott a szomszéd szoba ajtaján.
– Megjött Anthony – mondta Maya. – Szeretné alaposabban megnézni a kezedet.
Anthony belépett az ajtón, és bizalmatlanul pillantott végig Sethen. Kerek,
drótkeretes szemüveget viselt, és olyan alacsony volt, mint amire Seth emlékezett,
ugyanakkor jól tartotta magát, amitől – dacára a sűrű, fekete hajába vegyülő ősz
foltoknak – fiatalos benyomást keltett.
– Biztos, hogy megbízhatunk benne? – kérdezte Mayától, miközben továbbra is
Sethet méregette.
– Én is ugyanezt akartam kérdezni magukkal kapcsolatban – mondta neki Seth.
– Dr. Molinelli vagyok – mondta a férfi, majd fürge, határozott léptekkel odament
az ágyhoz, felemelte Seth kezét, és lassan lehámozta róla a kötést. Seth összerándult
a látványtól, amikor lepillantott a kezére. Az ujjai kékek voltak, ki voltak
csavarodva, és a felismerhetetlenségig feldagadtak. A kisujján lévő seb, ahol a csont
átszakította a bőrt, duzzadtan piroslott, a körülötte lévő bőr fehéres színű volt. Maya
leplezetlen rémülettel nézte a fiú kezét.
– Sajnálom, hogy nem tudtam hamarabb elszabadulni – csóválta meg a fejét az
orvos.
– Hol voltál? – kérdezte Maya aggodalmasan.
– Kikérdeztek.
– Megint? – Maya rémültnek tűnt.
– Azzal kapcsolatban, amikor túszul ejtettek. – Megfordította Seth kezét, és most a
tenyerét vizsgálgatta. Nagyon óvatosan sorban mindegyik ujja végét megérintette. –
Mindent tudni akartak a lányról.
– Waverlyről? – kérdezte Maya, és Sethre pillantott.
Seth mozdulatlanná merevedett, és az orvos arcát nézte.
– Szerintem Mather azt akarta kimondatni velem, hogy a lány egy agresszív
pszichopata – mondta Anthony.
– És mit mondtál? – kérdezte Maya.
– Azt mondtam, hogy semmiképp sem pszichopata, viszont... – Anthony zavartan
Sethre pillantott – labilis.
– Ezt a diagnózist orvosi minőségedben állítottad fel? – kérdezte Maya.
– Ezt a diagnózist abban a minőségemben állítottam fel, mint akit kis híján megölt
ez a lány – csattant fel Anthony.
Rövid, de annál kínosabb csend következett, amit végül Maya tört meg.
– Szegény lány csak az anyját akarta megtalálni. Kétségbe volt esve.
– Akkor sem kellett volna rám lőnie.
– Nem is lőtt rád. Te magad mondtad. Föléd célzott, a falra.
– Attól még összehugyoztam magam – mondta élesen Anthony, mire Maya
elhallgatott.
– Hol van Waverly ? – nyögött fel Seth. Elgyengítette a fájdalom, amit Anthony
mégoly óvatos érintése is okozott.
– Nem tudom, hol van most – válaszolta Anthony. – Barátok vagytok?
– Akkor is ugyanúgy megpróbálná meggyógyítani a kezemet, ha azok lennénk? –
kérdezett vissza Seth.
– Persze – mondta az orvos, de a tű, amit előhúzott a táskájából, indokolatlanul
hosszúnak tűnt. Beleszúrta a végét egy folyadékkal teli ampullába, és teleszívta
gyógyszerrel a hatalmas fecskendőt.
– Az mire jó? – kérdezte aggodalmasan Seth.
– Egy kis szúrást fogsz érezni – mondta Anthony, és beledöfte a tűt Seth
csuklójába, aki a meglepetéstől felkiáltott. – Jobb lenne, ha ezt a műtőben
csinálhatnánk.
– El fogom veszíteni az ujjaimat? – kérdezte Seth, miközben az orvos arcát
figyelte.
– Ha rajtam múlik, nem.
– Megnyugtató.
– Valószínűleg az alultápláltságtól és a kimerültségtől vagy így legyengülve –
mondta a férfi tárgyilagosan, miközben Seth csontos vállára tévedt a tekintete. Seth
nem vitatkozott. – Érzed ezt ? – kérdezte, majd megérintette Seth kezét.
A fiú megrázta a fejét.
– Én sajnos nem bírom nézni az ilyet – mondta ekkor Maya, majd egy
bocsánatkérő mosoly kíséretében kiment a szobából.
– Rendben. Most ki fogom egyenesíteni az ujjaidat – mondta Anthony, és mielőtt
Seth megszólalhatott volna, megfogta a kicsavarodott kisujját, és egy gyors
mozdulattal a helyére rántotta. Seth ösztönösen megpróbálta elrántani a kezét, de
Anthony erősen tartotta a csuklóját, és a következő pillanatban a gyűrűsujját is
kiegyenesítette. Bár a keze zsibbadt volt, Seth érezte, hogy furcsa fájdalom kúszik
fel a karján.
– Sajnálom – mondta Anthony, miközben valami narancssárga krémet kent a Seth
kisujján lévő lyukra. – Ha a műtőben lennénk, elaltattalak volna.
– Nem volt olyan borzasztó – mondta Seth erőtlenül.
– Elég kicsi ez a lyuk, viszont be van gyulladva. Nem fogok kockáztatni. Egyetlen
öltés elég lesz. – Anthony elővett a táskájából egy apró, görbe tűt és egy darab
fekete fonalat, majd néhány gyors mozdulattal összevarrta a sebet. Seth legnagyobb
meglepetésére egyáltalán nem fájt a dolog. Eztán Anthony sínbe tette Seth ujjait,
majd az egész kezét vastagon bepólyálta. – Ha feszülni kezd, szólj Mayának. Ő majd
megkeres.
– Rendben – mondta Seth.
Anthony elővett a táskájából egy fehér tablettákkal teli kis üveget, és odaadta
Sethnek.
– Ez antibiotikum. Mindennap vegyél be kettőt, amíg el nem fogy. Fontos, hogy az
összesét beszedd.
– Köszönöm.
 – Ez tényleg nagyon fontos – hunyorított rá az orvos a kerek szemüveglencséje
mögül. – Van egy betegség, itt, a hajón, ami ellenáll a gyógyszereknek. Jelenleg
nincs nagyon begyulladva a seb, de ha nem állítjuk meg a lobot, akár el is
veszítheted a kisujjadat. Ezek a tabletták rendbe fogják hozni.
– Végeztetek, fiúk? – lépett be a szobába Maya, és erőtlenül Sethre mosolygott.
– Sok jó ételre és néhány hét pihenésre lesz szüksége – mondta Anthony. – Hogy
hangzik?
– Jól – felelte hálásan Seth. Az egészsége igencsak megsínylette a börtönben
töltött hónapokat. Bizarr, hogy az ellenség hajójáig kellett elküzdenie magát, hogy
segítséget kapjon. – Köszönöm.
– Csak a munkámat végzem – mondta Anthony.
– Nem csak azt... – mondta Seth, és a férfi térdére mutatott, ahol Anthony az
esőerdőcsarnokban szándékosan megsebesítette magát. – Köszönöm.
– Ó. Hát... – felelte zavarta Anthony, és kissé lehajtotta a fejét. – Holnap újra
eljövök, és megnézem a kezedet.
– Szia – suttogta Maya a férfi fülébe. Bár Anthony nem volt magas, Mayának
lábujjhegyre kellett állnia, hogy meg tudja csókolni. Az orvos odabiccentett
Sethnek, majd elment.
– Rendes fickó – mondta Maya, és elmosolyodott. Kissé szabálytalan rendben
sorakoztak a fogai, de ettől csak még ellenállhatatlanabb volt a mosolya. Úgy tűnt,
mint aki elgondolkodik valamin, aztán elszántan felállt, és odalépett a nagy
ruhásszekrényhez. – Ezt a szekrényt a nagyanyámtól örököltem. A család régi,
massachusettsi házában állt, ami része volt a Földalatti Vasútnak. Hallottál a
Földalatti Vasútról?
– Igen, egy olyan szervezet volt, amelyik szökött rabszolgákat csempészett
Kanadába – mondta Seth.
– Ehhez trükkös bútorokra volt szükségük. Olyanokra, mint ez a szekrény. – Maya
kinyitotta a ruhásszekrény ajtaját, és megnyomta a hátsó falat, amitől az kinyílt, és
egy meglepően tágas fülke tárult fel mögötte. – Látod? Van itt egy titkos rekesz. Ha
úgy hallanád, hogy bárki bejött a lakásba, bújj el ide. Rendben?
– Miért segít nekem? – fürkészte Seth a nő arcát.
Maya leült az ágy mellett álló székre, és a térdére könyökölt.
– Azért, mert Anne Mather el akar kapni téged. És én nem szeretem Anne Mathert.
Mint ahogy Anthony sem szereti.
Seth bólintott, majd beleharapott a fahéjas csigába.
– Miért nem szeretik?
 – Főleg azért, amit veletek tett.
– Miért érdekli, hogy mit tett velünk? – fürkészte Seth Maya arcát. – Mi az Új
Látóhatár ellenségei vagyunk, nem?
– Én is így gondoltam, amíg Waverly és a többi lány a hajóra nem került. Amikor
viszont láttuk, mit csinál velük Anne Mather, kezdett megváltozni a véleményünk.
– Ó, valóban? – kérdezte Seth. Próbálta eldönteni, hogy Maya vajon csupán
megjátssza-e magát, de teljesen őszintének tűnt. – De annyira azért nem változott
meg, hogy ne rabolják el a petesejtjeiket.
– Tulajdonképpen ez volt, ami a leginkább hozzájárult ahhoz, hogy az emberek
másképp kezdjenek el gondolkodni – mondta Maya. – Waverly és a többi lány
nélkül soha nem lehetett volna gyerekünk. A mi gyerekeink az ő gyerekeik is.
– Vagyis... – mondta Seth lassan.
– Vagyis Waverly és a többi lány olyanok, mintha családtagok lennének. Ez azt
jelenti, hogy Anne Mather a saját rokonainkat támadta meg.
Volt valami Maya hangjában, amitől Sethnek el kellett gondolkodnia egy
pillanatra.
– A saját rokonaikat ?
Maya elbizonytalanodott egy kicsit, és csak azután válaszolt, hogy gondosan
elsimítgatta a ruhája anyagát a középső ujjával.
– Waverly magzatát hordom a méhemben.
Seth tálcáján megcsörrent a pohár, ahogy nekiütődött a tányérnak. A fiú remegett.
Tekintete lesiklott Maya ölébe, és látta, hogy a ruha alatt tényleg gyanúsan
gombolyodik a nő hasa. Kifutott a vér az arcából, és félrelökte az öléből a tálcát.
Maya előreugrott, és még időben elkapta.
– Kérem – mondta Seth. – Szeretnék egyedül lenni.
Maya megállt mellette, és szomorúan nézett le rá.
– Sajnálom – mondta halkan, majd kibotorkált a szobából a tálcával.
Seth a mellkasához szorította a kezét. Annyira szerette volna megölelni Waverlyt.
Semmi mást, csak megölelni.






PÁRBAJ



Waverly szinte semmit sem aludt az óta a borzasztó reggel óta, amikor újra
találkoztak egymással az Empyreanről kimenekített gyerekek. Éjszakánként az járt
az eszében, hogyan csimpaszkodott belé Serafina, hogyan szorította a kis lábaival a
derekát, és úgy érezte, megszakad a szíve. Cserbenhagytam, eszmélt rá. Én voltam a
bébiszittere. Vigyáznom kellett volna rá, de túlságosan lekötöttek a saját
problémáim. Nem sokkal a találkozó után megkérdezte az ajtaja előtt álló őrt, hogy
meglátogathatja-e a kislányt és a többi gyereket, de a férfi közölte, hogy szó sem
lehet róla. Waverly úgy érezte, végképp legyőzték, és csak annyi ereje maradt, hogy
az ágyáig elvonszolja magát.
De még ennél is jobban gyűlölte magát a miatt a szánalmas, nevetséges
féltékenység miatt, ami a találkozó óta gyötörte. Ahogy Kieran a karjában tartotta
Felicityt, ahogy a csípőjére tette a kezét, és belefúrta az arcát a dús, szőke hajába –
pontosan úgy ölelte a lányt, mint azelőtt őt. Megkereshette volna Waverlyt,
átölelhette és magához szoríthatta volna, de nem tette. Kieran Felicityt választotta, és
Waverly jól tudta, hogy többé nem lehetnek elvárásai a fiúval szemben, mégis fájt
neki a dolog. Attól, hogy látta, Kieran már tovább is lépett, bénító honvágy tört rá.
Nem az Empyrean után vágyakozott, bár minden porcikájának hiányzott a hajó. A
múltat szerette volna visszakapni, régi önmagát, a régi édesanyját, és azt a Kierant,
akit azelőtt ismert.
Az elmúlt napokban Waverly átadta magát a depressziónak, elbújt a szobájában, a
fejére húzta a paplant, és alig nyúlt az ételhez, amit az édesanyja hordott be neki.
Várt.
Tudta, hogy Mather el fog jönni érte. Tudta, hogy a nő képtelen lesz megállni,
hogy ne tolakodjon be a lakásba, és ne próbálja meg átvenni az irányítást.
Egyszerűen a génjeiben volt. Így aztán amikor kopogtattak a bejárati ajtón, Waverly
felült az ágyában, és úgy hallgatta, ahogy az édesanyja végtelen alázattal köszönti a
szentséges Pásztort. Felsóhajtott, majd benyúlt a szekrénybe, és kivett egy egyszerű,
fekete kardigánt, ami a többi egyszerű, komor ruha mellett lógott. Ezen a hajón
mindenki egyszerűen és komoran öltözködött. Felvette a kardigánt, majd belenézett
a szoba ajtaján lógó tükörbe. Egy zsákszerű ruhába bújt lány nézett vissza rá,
elhanyagolt hajjal és elgyötört, karikás szemekkel. Waverly nem ismerte ezt a lányt.
Túl sovány, sápadt és túl törékeny volt. Túlságosan gyenge.
– Waverly! – kiáltotta az anyja a nappaliból.
Waverly vett egy mély lélegzetet, végigsétált az előszobán, és belépett a
nappaliba. Anne Mather az ajtóban állt, a háta mögött két fegyveres őrrel, akik árgus
szemmel lesték minden mozdulatát.
– Üdv – mondta Mather. Furcsán gyorsan mozgatta a kezét, amiből Waverly arra
következtetett, hogy ideges. Még soha nem látta ilyennek.
Nem viszonozta a köszönést, csak állt a nappali közepén, és várt.
– Arra gondoltam, lenne-e kedved meginni velem egy csésze teát.
– Gondolom, nem igazán mondhatok nemet a meghívásra – mondta Waverly, és
az őrökre pillantott.
– Már hogyne mondhatnál nemet – felelte Mather. – Szeretnék mindent tiszta
lappal kezdeni. Vagyis szabad vagy.
– Igen, ezért is állított őrt az ajtóm elé – vágott vissza Waverly, és a sunyi képű
kopasz férfira pillantott, akit mostanra alaposan megutált.
Mather ettől kissé kizökkent.
– Muszáj szem előtt tartanom a legénységem biztonságát – mondta végül.
– És a sajátját.
– Igen. – Mather kihívóan felszegte az arcát. – Szóval? Jössz?
Mivel Waverly valahol kíváncsi volt rá, hogy mit akar mondani Mather,
megcsókolta az édesanyját, majd az ajtóban álló fegyveres őrök mellett elvonulva
kilépett a lakásból, és elindult a liftek felé.
Mather kissé zihálva érte utol, és erőlködnie kellett, hogy tartani tudja vele a
lépést. Elég alacsony, gondolta Waverly. Azelőtt soha nem gondolt rá, milyen magas
is Mather valójában, mert a nő valahogy fölötte állt a fizikai világnak, de most
kicsinek és gyengének tűnt. Lehet, hogy dr. Carvernek igaza volt, és kezdi
elveszíteni az irányítást.
Mather irodája is más volt, mint amikor Waverly utoljára itt járt. Most egy
háborús parancsnoki központra emlékeztetett, hatalmas volt a rendetlenség. Az
asztalon szanaszét papírok hevertek, amiket gyorsan felnyalábolt és letett a sarokban
álló pohárszékre. Egy nő teát, süteményt és lekvárt hozott, majd biccentett, mikor a
Pásztor megköszönte neki.
– Vegyél, amit szeretnél – mondta Mather, és töltött magának egy csésze teát.
Waverly észrevette, hogy a szokásos kamilla helyett most fekete tea van a
kancsóban. Ő visszautasította a kínálást, és leült az asztal előtt álló székre, szembe a
finom porceláncsészét szorongató nővel.
– Sarah Wheeler jól van? – kérdezte. Fogalma sem volt, mit csináltak Sarah-val
Mather verőlegényei, miután kirángatták a központi bunkerből. – És Randy Ortega?
– Sarah... ő az, aki jelenetet rendezett a találkozón?
– Ő az, aki összeomlott a találkozón.
Mather szomorúan bólintott.
– Szegény lány nagyon sok mindenen ment keresztül. Öt és a barátját is
depresszióval kezeljük.
– Gyógyszereket adnak nekik? – kérdezte Waverly. Lehet, hogy az édesanyjával is
ezt csinálták?
– Kíméletes gyógyszereket – válaszolta Mather. – Teljesen veszélytelenek.
– Hol vannak?
– Majd utánanézek – mondta Mather, de a megjátszott aggodalomból, ami kiült az
arcára, Waverly arra következtetett, hogy a nő pontosan tudja, hol van Sarah.
Nem akarja, hogy érintkezzünk egymással, gondolta dühösen.
– És hogy van az édesanyád?
– Nagyon... megváltozott – mondta Waverly, és érezte, ahogy a haragtól remegni
kezd a gyomra. – Tudom, hogy valahogy be– gyógyszerezte. Engem miért nem
gyógyszerezett be ?
– Nem gyógyszereztem be senkit – vonta fel a szemöldökét Mather. – Mielőtt
találkozott volna az Új Látóhatár az Empyreannel, a szüléitek heteken keresztül
éhségsztrájkoltak. Alighanem az édesanyád is attól gyengült le. Ha az ember
huzamos ideig nem jut elég kalóriához, az hatással lehet az agyműködésre.
A legsértőbb nem is az volt, hogy Mather megpróbálta beadni neki ezt a
nyilvánvaló hazugságot, hanem a magabiztosság, ahogy csinálta. Waverly olyan
haraggal bámult a nőre, hogy azon sem lepődött volna meg, ha a szemgolyóját
nedvesen tartó folyadék sisteregve elforr.
– Kopp, kopp – mondta ekkor valaki az ajtóból.
Waverly odafordult, és látta, hogy a vénséges vén dr. Carver az. Az öregember a
botjára támaszkodva állt, amit már-már természet– feletti erővel szorított.
– Üdv, doktor – mondta Mather. A hangja udvarias volt, de úgy tűnt, mint akit
zavarba ejt a látogatás.
 – A híres-neves Waverly Marshall, ha jól sejtem – mondta dr. Carver, és úgy
mérte végig Waverlyt, mintha most látná először.
– Még nem találkoztak? – kérdezte Mather, és oldalra billentette a fejét.
A doktor ekkor lassan bebotorkált a szobába. Minden lépésnél ránehézkedett a
gyönyörűen faragott botra, amelyen két kígyó – egy fekete és egy fehér –
kanyargóit egymásba fonódva. Csontos kezét odanyújtotta Waverlynek.
– Dr. Carver vagyok – mondta. – Örülök, hogy végre személyesen is
megismerhetem.
Waverlynek kellett néhány másodperc, hogy magához térjen a meglepetésből, de
utána megfogta az öregember kezét, és megrázta.
– Üdv – mondta.
– Hallottam erről a találkozóról, és képtelen voltam uralkodni a
kíváncsiságomon, úgyhogy gondoltam, beugróm – mondta dr. Carver, és intett
Waverlynek, hogy üljön át a mellette lévő székbe. Volt valami ellentmondást nem
tűrő az öregember viselkedésében, és Waverly azon kapta magát, hogy
engedelmesen odébb ül. Dr. Carver óvatosan leereszkedett Waverly helyére. – Olyan
sokat hallottam önről, Waverly, hogy meg akartam nézni magamnak. – Úgy
hunyorgott, mintha valami vicceset mondott volna, amit csak ő meg Waverly
érthetnek.
– Teát ? – kérdezte Mather erőltetett udvariassággal a hangjában.
A doktor megrázta a fejét.
– Köszönöm, nem. Mostanában csak a citromos vizet tűri meg a gyomrom.
– Éppen az éhségsztrájkról beszélgettünk.
– Ó, valóban? – nevetett fel kedvesen az öregember. – Tudom, hogy volt néhány
álmatlan éjszakája a sztrájk miatt, Pásztor.
– De végül megoldottuk a dolgot – mondta Mather vidáman. – Amikor megtudták,
hogy az Új Látóhatár találkozni fog az Empyreannel, megint elkezdtek enni. Hála az
égnek.
Waverlynek feltűnt, hogyan néz Mather a törékeny öregemberre. Fél tőle, döbbent
rá.
– Nos, Waverly – mondta dr. Carver, és vidáman dobolni kezdett ujjaival a bot
fogantyúján. – Hogy tetszik az új életed itt, az ellenség fészkében?
Waverly tanácstalanul bámult az öregre. Fogalma sem volt, mit válaszoljon.
– Ugyan már. Biztosan gondolsz valamit a helyzetről.
– Doktor – szólt közbe Mather, és alig hallgatóan ütögetni kezdte az asztalt a tolla
végével. – Nem gondolom, hogy a múltbeli sérelmek felemlegetése növelné
Waverly bizalmát bennünk.
– Sérelmek? – kérdezte az öregember, és tekintete a Mather háta mögött lógó
faliszőnyegre siklott. – Maga így nevezi, ami történt?
A Pásztor meghunyászkodva nézett a doktorra.
– Ön milyen kifejezést használna, Waverly? – kérdezte dr. Carver halkan. –
Háborús bűnök?
– Rémtettek. – Waverly csak suttogni tudott a torkát fojtogató haragtól. –
Tömeggyilkosság.
Mather remegő kézzel simított végig a ruháján.
– Rajta, Pásztor – mondta az öregember. – El kell tudnia fogadni a saját hibáit
ahhoz, hogy képes legyen megbékélni az ellenséggel.
– Rendben – mondta Mather halkan, és először az öregemberre, majd Waverlyre
pillantott. – Igazad van. Amit veled és az Empyreanen utazó családokkal tettem, az...
– Megbocsáthatatlan – mondta dr. Carver.
– Igen – válaszolta Mather, mielőtt Waverly bármit is mondhatott volna.
– És akkor most hogyan tovább ? – kérdezte az öregember Waverlytől.
Mather már nyitotta volna a száját, hogy közbeszóljon, de dr. Carver felemelte az
egyik kezét, hogy hallgasson. Waverly legnagyobb megdöbbenésére Mather
csendben maradt.
– Waverly? – nézett rá az öreg várakozóan. – Mire lenne szükségetek ahhoz, hogy
számodra és az Empyreanről érkezett többi menekült számára elviselhető legyen itt
az élet?
– Bíróság elé kell állnia – mondta Waverly nyugodtan, és közben arra gondolt,
vajon van-e a doktornak elég hatalma ehhez. Mikor annak idején fogságba esett a
hajón, az volt a benyomása, hogy Mather parancsol a gyülekezet véneinek; de mi
van, ha épp fordítva áll a dolog? – A Pásztort és az embereit meg kell büntetni azért,
amit tettek.
– Arra gondolsz, hogy börtönbe kell zárni őket ? – kérdezte az öreg. – Vagy
esetleg arra gondolsz, hogy a Pásztort... ki kéne végezni?
Waverly Matherre pillantott, és hosszú másodpercekig rezzenéstelen tekintettel
nézte az arcát.
– Figyeljenek ide – emelte fel Mather az egyik kezét.
– Látja, Pásztor? – kérdezte az öregember. – Lehet, hogy az elképzelése, miszerint
úgy fogunk majd élni ezen a hajón, mint egy nagy, boldog család... – körözni
kezdett az ujjával a levegőben, mintha a megfelelő kifejezést keresné – ...irreális ?
– Nem – mondta a Pásztor. Arcáról eltűnt a félelem, és elszántan nézett dr.
Carverre. – Nem gondolom, hogy így lenne. A békénél sosincs jobb megoldás.
– Furcsa ezt épp az Empyrean-mészárlás kitervelőjének a szájából hallani –
mondta dr. Carver.
– A maga ötlete volt, hogy találkozzunk az Empyreannel – vágott vissza Mather.
– Én csak egy találkozót akartam – legyintett erőtlenül a doktor.
– Maga javasolta, hogy a csillagködben várjuk meg őket. Hogy váratlanul
üthessünk rajtuk.
– Rengeteg fenntartásom volt a terveivel kapcsolatban. Biztosított minket, hogy
minimális lesz az áldozatok száma.
– A dolgok nem a várakozásoknak megfelelően alakultak.
– Ó, persze. A háború köde – nevetett fel az öreg. – Szinte minden háborús bűnös
erre hivatkozik.
Waverly nem akart hinni a fülének. Nézte az öregember arcélét, ahogy a székében
hátradőlve kíméletlen nyugalommal egyik ütést a másik után viszi be Mathernek.
– Most a jövő a legfontosabb – szólalt meg Mather.
– Waverlynek nem – mondta az öregember, majd odafordult a lányhoz, és
várakozóan felszegte a fejét.
– Felelnie kell azért, amit tett – mondta Waverly Mathernek.
– És mi van azzal, amit az Empyrean legénysége tett velünk? – szegte fel Mather
is az állát.
– Á! – A doktor úgy dülöngélt előre-hátra a székében, mintha valami izgalmas
meccsen lenne. – Folytassa!
– Jones kapitány és a... tudósaitok terméketlenné tettek minket – mondta Mather, és
úgy tűnt, mint aki visszanyerte az erejét.
– Az életükkel fizettek érte – felelte Waverly. – Mit akar még?
– Micsoda? – nézett a doktor Matherre. – Hát nem tudja?
Mather alig láthatóan megrázta a fejét, de az öregember rá sem hederített.
– A kapitányod életben van, Waverly.
Waverly úgy érezte, mintha minden levegő kiszökött volna a tüdejéből. Amikor
Matherre pillantott, látta, hogy a nő gyilkos tekintettel mered a doktorra. Dr. Carver
rezzenéstelen arccal nézett rá vissza, a félelem leghalványabb nyoma nélkül.
Aztán lassan kezdett eljutni Waverly tudatáig, amit az öregember mondott, dr.
Carver meg akarja fosztani a hatalmától Anne Mathert. A Mather felső ajkán
megjelenő fényes izzadtságcseppek, és az, ahogy a férfit bámulta, arról árulkodott,
hogy a dolog már el is kezdődött.
Waverly a mellette lévő széken ülő doktorra pillantott. Dr. Carver gyilkos
tekintettel meredt Matherre, ujjai acélkarmokként markolták a szék karfáját. Bár
fogalma sem volt, ki ez a vénember valójában, Waverly tudta, hogy a sorsuk
ezennel végérvényesen összefonódott.
– Waverly – mondta dr. Carver, és megpróbált feltápászkodni a székből. –
Megengedi, hogy a kezébe kapaszkodjak?
Waverly felállt, és bár feszélyezte, hogy Anne Mather árgus szemekkel lesi
minden mozdulatát, megfogta az öregember könyökét. Dr. Carver karja a zakó
durva anyaga alatt meglepően erősnek tűnt.
– Viszlát, Anne – pillantott le a doktor győzedelmesen Matherre, miközben
kihúzta magát.
– Viszlát, Wesley – dünnyögte Mather. A félelem mintha elszállt volna belőle, és
most olyan gyűlölettel nézett a doktorra, ami szemlátomást hosszú évek
tapasztalatából táplálkozott.
Waverly kikísérte a szobából az öreget, és közben majdnem felszisszent a
könyökébe mélyedő megvastagodott és elszíneződött körmöktől. A folyosóra érve
dr. Carver a liftek felé kezdte terelgetni, majd amikor látta, hogy a fegyveres őrök
utánuk indulnának, felemelte az egyik mutatóujját. Waverly meglepetésére a férfiak
megálltak, és visszamentek Mather irodájának ajtaja elé.
Az öregember hallgatott, láthatóan arra várt, hogy Waverly beszéljen.
– Sikerült kiderítenie, mi baja lehet az anyukámnak? – kérdezte végül Waverly.
– Igen – mondta Carver, és véreres szemeit Waverlyre függesztette. – Úgy tűnik,
az Empyrean legénységének nagy részén gyógyszeres lobotómiát hajtottak végre.
Waverly a szabad kezével megmarkolta a pulóverét, és szorosabbra húzta maga
körül.
– Az pontosan micsoda?
– A lobotómia során leválasztják a homloklebenyt az agy többi részéről.
– Micsoda? – sikította Waverly, éppen amikor elhaladtak egy nyitva álló irodaajtó
előtt. Az odabent dolgozó vörös hajú férfi haragosan nézett fel a nála lévő
hordozható számítógépről.
– Mint mondtam, gyógyszeres lobotómiáról van szó. – Carver felemelte az egyik
ujját, és megnyomta a lift hívógombját. – Gyógyszeresről.
– Szóval vissza lehet csinálni ?
– Lehetséges, hogy ha meglenne a megfelelő ösztönzés, elő tudnám állítani az
ellenszert.
Waverly nagyon szerette volna kirántani a karját az öreg szorításából.
– Rajtam miért nem csinálta meg a beavatkozást?
 Carver szájának az egyik sarka mosolyra húzódott, amitől Waverly olyan torznak
és felemásnak látta az arcát, mintha kavargó örvényen keresztül nézte volna.
– Még megcsinálhatja. Hacsak nem állítod meg valahogy.
Waverly a gyomrához kapott.
– Hánynom kell.
– Nem hibáztatlak – mondta az öregember tettetett együttérzéssel. Valójában
nagyon is vidámnak tűnt. – Hát nem érted, miért akarom, hogy véget vess ennek az
ámokfutásnak? Nem érted, mennyire szükségünk van rád?
Megszólalt a lift érkezését jelző csengő, és kinyílt az ajtó. A liftből három
kertészruhás terhes nő szállt ki nevetgélve.
– Azt mondta, hogy elő tudná állítani az ellenszert? Az anyukámnak és a
többieknek?
– Az attól függ – vonta fel a szemöldökét a doktor.
– Mitől?
– Tőled, Waverly. Ha hatalmon marad, Anne Mather nem fogja hagyni, hogy újra
életet leheljek a szelíd birkanyájába. Ha viszont hajlandó vagy tanúvallomást tenni...
– Rendben – mondta végül Waverly. – Jól van, megteszem.
– Jó. – Carver elengedte a könyökét, és ahogy belépett a liftbe, Waverly érezte,
hogy újra rendesen folyik a vér a karjában.
Carver a botja végével megakadályozta, hogy becsukódjon a lift ajtaja, és
magához intette Mather őreit. Azok futva engedelmeskedtek, és beléptek Waverly
mellé a fülkébe. A doktor még azelőtt hátat fordított a lánynak, hogy a lift ajtaja
becsukódott volna.


AZ ÖRDÖG, AKIT ISMERSZ

Kieran éppen befejezte a borotválkozást, amely szertartást fájó hiábavalósága
ellenére is nap mint nap végigcsinált. Még mindig kísértették a bunkerbeli találkozó
emlékei, gyűlölte magát, és képtelen volt aludni a tudattól, hogy nem tudott segíteni
az árváknak. Végleg elbukott mint vezető. Leöblítette a borotvát, majd elzárta a
csapot. A hirtelen támadt csöndben hallotta, hogy valaki felnevet a nappaliban.
Kinyitotta a fürdőszoba ajtaját, és látta, hogy az anyja és Felicity a nagy,
narancssárga kanapén ülnek, süteményt esznek, és hozzá gyümölcslevet
kortyolgatnak. Felicitynek sikerült megnevettetnie az anyját, márpedig Kieran
hónapok óta nem hallotta az asszony könnyű, lágy kacaját. A lány közben úgy
mosolygott, hogy az egész arca ragyogott tőle. Amikor észrevette, hogy Kieran az
ajtóban ácsorog, felállt a kanapéról.
– Kieran! – mondta.
– Helló, Felicity – válaszolta Kieran, és miközben kilépett a fürdőből, megbotlott
a saját lábában. Szerette volna megkérdezni, mit csinál Felicity a lakásukban, de
fogalma sem volt, hogyan tehetné fel a kérdést anélkül, hogy udvariatlannak tűnne.
– Emlékszel, amikor kiskorunkban együtt táncoltunk azon az előadáson? –
kérdezte Felicity. – Nem lehettünk többek... – A lány Kieran édesanyjára pillantott.
– Legfeljebb hétévesek lehettetek – mondta az asszony.
– Emlékszel? Négyest táncoltunk, és amikor a dos-a-dos-nál háttal kellett
elmennünk egymás mellett, véletlenül lefejeltél.
– Borzasztóan éreztem magam tőle – mondta Kieran, és még most is összerándult
a gyomra, ahogy felidézte a jelenetet.
– Felsegítettél a földről – mondta Felicity, és élénk tekintete végigsiklott Kieran
arcán. – Mindig is úriember voltál. Már ott, a tánctéren is.
– Kieran jó fiú – mosolygott Léna a fiára. Kieran látta, hogy a múltidézés jót tett
az anyjának. Borostyánszínű szeme úgy ragyogott, ahogy az első támadás óta
egyszer sem, és szemlátomást el tudta engedni magát Felicity társaságában. –
Magatokra hagylak titeket – mondta, és felállt. – Ülj le, Kieran.
Kieran még soha életébe nem érezte ennyire zavarban magát, mint most, ahogy
Felicity tekintetének kereszttüzében a kanapé felé botladozott. Miközben leült a
mellette lévő székre, észrevette, hogy Felicitynek szőke a szemöldöke. Ez addig
soha nem tűnt fel neki. A szemöldöke pedig egy árnyalattal sötétebb volt, mint a
világosszőke haja. Elvörösödött, amikor rájött, hogy a lányt bámulja, és gyorsan
elfordult, hogy töltsön magának egy pohár gyümölcslevet. Ivott néhány kortyot,
hogy lenyugodjon, de alig érezte az ízét.
Mather egy igazán pazar lakásban szállásolta el őt és az édesanyját, és Kierant
rendkívüli módon feszélyezte, hogy Felicity látja, milyen körülmények között
laknak. A kanapé mögötti nagy, ovális hajóablakon keresztül pompás kilátás nyílt a
környező galaxisokra, a tágas nappalit pedig körös-körül festmények és műtárgyak
díszítették. Vastag, perzsamintás szőnyeg hevert keresztben a padlón, a világos
konyha és étkező felé irányítva a tekintetet. Az ő szobája még ennél is rosszabb volt:
az ágyát szaténtakarók borították, a párnája tollal volt töltve, a falon pedig egy
eredeti Kandinszkij függött. Amikor először meglátta a lakást, tudta, hogy Mather
ezzel akar bevágódni nála, és úgy érezte, bemocskolódik attól, hogy itt lakik. Most,
hogy Felicity szemével látta a szobát, még rosszabbul érezte magát.
– A Pásztor megkért, hogy találkozzam az összes túlélővel – olvasta ki Felicity a
kérdést Kieran tekintetéből. – Azt hiszem, afféle nagykövetként tekint rám.
– Ó– mondta Kieran. – Merthogy olyan régóta vagy itt.
– „Sikeresen beilleszkedtem”, ahogy ő fogalmazott – mondta Felicity, és némi
gúny érződött a hangjából. Őszinte aggodalommal mérte végig Kierant. – Hogy
vagy?
– Semmi gond. Jól vagyok.
– Tényleg? – vonta fel a lány a szemöldökét, miközben tekintete átsiklott a fiú
idegesen babráló kezéről a csíkká préselődött szájára.
– Na, mi ez a hitetlenkedő tekintet ? – nevetett fel Kieran.
– Nem fogok így nézni, ha elmondod az igazat.
A fiú hátradőlt a kanapén, és érezte, hogy a vágy, hogy őszintén beszélhessen
valakivel, kicsavarja kezéből a színlelés pajzsát, és az elmúlt hét minden rettenete
egyszerre sújt le rá. Nem vagyok jól. Hogyan lehetnék jól azok után, ami történt?
Nem akart sírni a lány előtt, és mivel anélkül nem tudott volna megszólalni, inkább
nem mondott semmit.
 – Sajnálom – suttogta Felicity. – Mindent nagyon sajnálok.
– Te is mindent elveszítettél – préselte ki magából Kieran.
– Nekem több időm volt, hogy feldolgozzam a veszteségeimet – mosolyodott el
szomorúan a lány. – Már akkor tudtam, hogy valószínűleg soha nem fogom
viszontlátni a szüleimet, amikor annak idején kiszálltam Waverly siklójából.
Kieran szemügyre vette a lány arcát. Felicity lehajtotta a fejét, így aranyszínű haja
elrejtette az arcélét, de abból, ahogy megrogyott a válla, Kieran tudta, hogy őt is
megviselte az otthonuk pusztulása.
– Miért nem jöttél akkor vissza Waverlyvel?
Felicity felsóhajtott. Hosszú, nehéz sóhaj volt.
– Nem mindig könnyű... – elhallgatott, majd zavartan felnevetett.
– Mi az ?
– Lehet, hogy furcsán fog hangzani... – csóválta meg a fejét.
– Mondd már – nógatta Kieran.
– Nem mindig könnyű... – Felicity beletúrt a hajába – ...úgy kinézni, mint én.
Kitűnök a többiek közül. Mindig is kitűntem. A hajam, a szemem. Az emberek
megjegyzéseket tesznek. És ha valaki olyan, mint én... ha valaki nem szereti, ha
észreveszik...
Kieran emlékezett, hogy amikor Felicity kezdett nővé érni, Jones kapitány
egyszer bejött fizikaórára, hogy váltson néhány szót a tanárral, és közben úgy
bámulta a lányt, amit Kieran akkor nem tudott hova tenni. Felicity próbált
láthatatlanná válni: az arca elé fésülte a haját, és összegörnyedt a székben, hátha a
kapitány abbahagyja a bámulást. Igazából most is ugyanígy ült a kanapén.
– Az Empyreanen – mondta, és kezére pillantott – nem mindig tudtam
elmenekülni a tekintetek vagy... – nyelt egy nagyot, mint akinek hányingere van –
...vagy a kezek elől.
Kieran szerette volna megölelni, vagy legalább vigasztalón a vállára tenni a
kezét, de tudta, hogy e pillanatban ez volna a legrosszabb.
– Az emberek itt is bámulnak – mondta, és kihúzta magát, mintha csak sikerült
volna megszabadulnia az emlékektől -, és megjegyzéseket is tesznek. Mégsem
érzem úgy... – Vett egy nagy levegőt, és végre belenézett Kieran szemébe. A fiú látta,
hogy nedves a szempillája. – Hogy vadásznának rám.
– Felicity...
– Sosem tudtam rájönni, miért engem néztek ki maguknak, és nem Waverlyt.
– Nem szabad így gondolkodni – mondta Kieran, és ezúttal egy pillanatra
megfogta Felicity vállát. – Nem te tehetsz róla, ha valaki gusztustalan módon
viselkedik.
– Igazad van – mosolyodott el Felicity. – Tudom.
Kieran nézte a lányt, és arra gondolt, bárcsak tudná, mi történt pontosan, bárcsak
tudná, mit kellett kiállnia. De Felicity elmondta, amit el akart mondani, és nem lett
volna tisztességes, ha tovább faggatja. Így aztán csak ült mellette a kanapén, fogta a
gyümölcslevét, és nézte a csillagokat a hajóablakon át.
– Egy meghívást is át kell adnom – mondta Felicity. – A Pásztor szeretné, ha még
ma délelőtt meglátogatnád. Ha van hozzá kedved.
– Meglátogatnám – nevetett fel dühösen Kieran.
– Nekem azt mondta, szabadon dönthetsz – mondta a lány. – Azt is mondta, hogy
az őreid elkísérnek az irodájába.
– Most?
– Azt hiszem, igen – válaszolta Felicity. Szemlátomást ugyanúgy nem tudta mire
vélni a meghívást, mint Kieran.
– Elmenjek?
– Hogy is van a mondás ? – Felicity letette a poharát, és felállt. Már indul is ? –
Ismerd meg az ellenséget.
Kieran zavartan bólintott, majd ő is felállt.
– Jobb, ha indulok – mondta a lány. – Még sok emberrel kell beszélnem.
– Oké – felelte Kieran, bár szerette volna, ha Felicity még marad. – Máskor is
benézel?
Felicity elmosolyodott, és biccentett.
– Persze.
Kieran az ajtóhoz kísérte a lányt, és amikor kinyitotta neki, megérezte a hajából
áradó rózsaillatot. Nem tudta megállni, hogy mélyen be ne szívja, miközben Felicity
elhaladt előtte, és kilépett a lakásból.
– Mehetünk? – kérdezte az ajtó előtt álló őr, és a lift felé bökött a fejével.
Kieran dühösen elindult a férfi után a lift felé, s közben egy pillanatra sem vette le
a tekintetét az őr feje búbján éktelenkedő kopasz foltról. Most már mindig
fegyveresek fogják kísérni mindenhová?
– Köszönöm, hogy az idő rövidsége ellenére is eljöttél – állt fel Mather az asztal
mögül, miután Kieran megjelent a nyitott irodaajtónál.
A fiú a válla fölött hátrapillantott az őrre, aki idehozta, majd belépett az irodába,
és leült a felkínált székre. Az őr kint maradt a folyosón, kezét egy pillanatra sem
véve le a pisztolya markolatáról. Mather végigsimított a ruháján, de a keze olyan
idegesen mozgott, mintha csak egy nyugodt helyet keresne, ahol végre
megpihenhet. Úgy néz ki, mint egy gyámoltalan nagymama, gondolta Kieran. Pedig
nem az.
– Teát ? – Mielőtt Kieran válaszolhatott volna, Mather már a kezébe is nyomott
egy gőzölgő csészét. – Jó érzés lehet újra az édesanyáddal lenni.
– Nem az – mondta Kieran, és dühösen felemelte az egyik kezét.
– Anya úgy viselkedik, mintha nem lenne normális. Tudni akarom, mi baja van.
– Én is aggódtam miatta – mondta gondterhelt arccal Mather.
– Volt egy túl gyors dekompressziója, ami agyi vérzést okozott a homloklebeny
környékén. Az orvosok figyelmeztettek, hogy akár maradandó károsodással is
járhat a dolog, de mivel idővel úgy tűnt, tökéletesen funkcionál, azt gondoltuk,
sértetlenül megúszta.
Kieran megpróbált kiolvasni valamit a nő arcából, megpróbálta megtalálni
Mather páncélján a repedést, de amikor belenézett a szemébe, őszinte együttérzést
látott. Ám ez még kevés lett volna ahhoz, hogy elhiggye a történetet az
agysérülésről. Csakhogy Kieran a saját szemével látta a dolgot, még az első
támadás napján. Ő és az édesanyja is az Empyrean siklódokkjában voltak, amikor
Mather emberei kívülről kinyitották a hatalmas légzsilipeket, amitől az egész sikló–
dokkból kiszökött a levegő. Kieran élete egy hajszálon múlt, és végig kellett néznie,
ahogy a gyilkos vákuum elől menekülve az édesanyja bemászik az egyik siklóba.
– És akkor örökre megmarad a károsodás ? – kérdezte, és próbálta visszatartani a
könnyeit.
– Küldök hozzá egy orvost, hogy nézze meg, rendben? – kérdezte kedvesen
Mather.
Mivel semmiképp sem akart hálásnak tűnni, Kieran elkerülte Mather tekintetét, és
inkább kinézett a hajóablakon. Még látszott ez Empyrean, de Mather bizonyára
elfordította az Új Látóhatárt, mert a másik hajó most távolibbnak tűnt. A hatalmas
sebből már nem dőlt a gáz– és vízfelhő, ami azt jelentette, hogy vége: az
Empyreannak már nincs légköre. Azok a szegény kecskék, birkák és halak...
Szegény csirkék... Szegény Arthur. Szegény Sarek...
– Nem kellett volna átküldenie azt az elmebeteget – sziszegte Kieran. Tisztán
emlékezett a férfira, aki elpusztította az otthonát – emlékezett irdatlan termetére, a
kérges kezére, az apró, disznószerű szemében pislákoló tompa fényre.
– Nem én küldtem. Túl nagy volt a fejetlenség, amikor Waverly megszökött,
esélyem sem volt, hogy bármilyen tervvel előálljak.
– Akkor miért lépett kapcsolatba magával?
Mather felvett egy tollat az asztalról, és játszani kezdett a kupakjával: lecsavarta,
aztán vissza, azután megint le.
– Azt hiszem, dicsekedni akart.
– Miért higgyem el egyetlen szavát is azok után, ahogy megtámadott minket ?
– Amikor én lettem ennek a hajónak a kapitánya, a gyülekezet vénei elmondták,
hogy a csillagköd az egyetlen olyan hely, ahol esélyünk van az Empyrean közelébe
kerülnünk. Nem volt választásunk, Kieran. A kihalás veszélye fenyegetett! Te mit
tettél volna a helyemben?
Kieran nem akart belemenni ebbe a játékba.
– Szeretném, ha végiggondolnál valamit – mondta a nő, miközben körmével a
széke párnázott karfáját piszkálta. – Néhány rövid hónapig te voltál az Empyrean
vezetője, ugye ?
– Igen – sóhajtott fel Kieran. Mikor fog már felébredni ebből a rémálomból?
– Te soha nem tettél megkérdőjelezhető dolgokat?
– Arra gondol, hogy megöltem-e valakit? – kérdezte Kieran mérgesen.
– Nem hazudtál? Nem árultad el a saját elveidet? Azért, hogy kiutat találj egy
nehéz helyzetből?
Kieran megpróbálta nem meghallani Mather szavait, de egyből arra gondolt,
amikor azt hazudta a legénységnek, hogy Seth Ardvale elárulta őket, és
együttműködik a terrorista Jacob Pauley-val. Ezek után milyen jogon kéri számon
Anne Mathert?
Én soha nem öltem meg senkit, emlékeztette magát. De ha ezen múlna, hogy egy
darabban visszakapjam anyát, és hogy meggyógyuljon az agya! Megtenném. Puszta
kézzel ölném meg ezt a hazug rohadékot.
– Mit akar? – csattant föl. Úgy érezte, csapdába került, de nem látta a falakat, és
nem érezte a láncokat. Olyan volt, mintha Mather valahogy rávette volna, hogy saját
magát zárja be.
– Hogy érted? – tűnt el a mosoly a nő arcáról.
– Nem azért próbál barátkozni velem, mert magányos. Nyilván okkal nyalizik itt
nekem.
Mather piszkálni kezdte a mutatóujja végét, úgy nézte a fiút.
– Rendben, Kieran. A helyzet az, hogy a legénység már nem bízik bennem úgy,
mint korábban. Megkaptak mindent, amit akartak, mégis: már nem olyan lelkesek,
hogy én vagyok a kapitány.
– Valószínűleg rájöttek, mennyire képmutató – mondta ingerülten Kieran.
– Rendben, lehet, hogy képmutató vagyok. Most örülsz ? – csattant fel Mather. –
Hónapok óta próbálok rájönni, hogyan egyesíthetném a két hajó legénységét. Te is
kritikus időszakban voltál kapitány. Pontosan tudod, milyen fontos, hogy legyen egy
közös cél. – Mather oldalra döntötte a fejét, és próbálta szuggerálni Kierannak,
hogy értsen vele egyet. – Hiszek benne, hogy te és én közösen el tudnánk érni, hogy
béke legyen. Mindkettőnknek kötelessége gondoskodni róla, hogy a két hajó
legénysége biztonságban élhessen együtt. Egyetértesz ezzel ?
Kieran nem akart együtt dolgozni ezzel a gyűlöletes nőszeméllyel. De hogyan
máshogy védhetné meg az Empyrean legénységét ?
– Elméletben egyetértek – préselte ki magából.
– Azt akarom, hogy segíts nekem békét teremteni. – Úgy tűnt, mintha Mather
halálosan komolyan beszélne.
Olyan csend volt a szobában, hogy miközben a nő arcát tanulmányozta, Kieran
hallotta, amint a levegő ki-be jár az orrlyukán.
– Hatalmat kínál? Ezen a hajón? Miért gondolja, hogy hiszek magának?
– Nem rögtön – mondta Mather, és felemelte az egyik kezét, hogy nyugalomra
intse a fiút. – Kezdetnek befolyást kínálok.
– Ezt meg hogy érti?
– Szeretném, ha eljönnél vasárnap az istentiszteletre, hogy bemutathassalak a
gyülekezetemnek. Lehetnél afféle helyettes lelkipásztor. És amikor engem
megfosztanak a hatalmamtól, vagy... – Komoran legyintett egyet. – Te készen állsz
majd, hogy átvedd a lelkipásztori feladatokat, és remélhetőleg a hajó irányítását.
Kieran hosszú percekig nem tudott megszólalni, csak bámulta némán Mathert.
– Ez valami vicc ? – kérdezte végül.
– Biztosíthatlak róla, hogy komolyan beszélek – mondta a nő, és engedékenyen
elmosolyodott.
– Nem értem, miért akarná, hogy én legyek az.
– Tényleg nem érted? Azok után, amit Jacob Pauley és a felesége csinált a
hajótokkal? Az egyetlen módja, hogy a legénységedet egyesítsük az enyémmel, ha
az Empyrean valamelyik képviselője vezető pozícióba kerül ezen a hajón.
Kieran csóválni kezdte a fejét. Ez valami trükk. Nem lehet más.
– Kieran – mondta Mather, és tenyérrel felfelé az asztalra tette a kezét. –
Gondolkodj el rajta. Az én nemzedékemnek már nem sok van hátra. A szüleid
nemzedéke átélt egy háborút, amely mindkét oldalon rengeteg gyásszal és
veszteséggel járt. A te nemzedéked viszont – mutatott Kieranra – tiszta lappal
kezdhetne újra mindent. És ha nem vetted volna észre, nem sokan vannak olyanok,
mint te.
Azok után, hogy olyan kiválóan helytálltál az Empyreanen, logikus, hogy te
legyél, aki továbbviszi ezt a hajót, miután az én időm lejárt.
Kieran Mather asztalát nézte, a széktől karnyújtásnyira lévő kommunikációs
konzolt, a nő háta mögött függő díszes faliszőnyeget. Még soha nem képzelte el
magát az Új Látóhatár kapitányi székében. Lehet, hogy kezdettől fogva az volt a
terv, hogy a vezetése alatt egyesüljön a két hajó legénysége ? Elhessegette magától a
gondolatot. Korábban is épp az ilyen tévképzetek sodorták bajba.
– Nyílt lapokkal kell játszanunk – mondta a nő. – A gyülekezet vénei már nem
gondolják, hogy egy vallásos vezetés képes lenne békében elkormányozni az
egyesített legénységet. Jelenleg is azon dolgoznak, hogy minimálisra csökkentsék a
mindenkori lelkipásztor befolyását a hajón. – Összeérintette az ujjai végét, és a keze
fölött Kierant kezdte bámulni. – Meggyőződésem, hogy rá akarják erőltetni az
emberekre az ateizmust. Nem hagyhatjuk, hogy elpusztítsák a hitünket.
– Amivel együtt maga is elpusztulna – mutatott rá Kieran.
Mather bólintott, és még csak meg sem próbálta elrejteni, hogy fél.
– Azt, ami a hatalmamból megmaradt, az előre vezető út kiépítésére akarom
használni. A hibáim ellenére úgy gondolom, hogy erre egyedül én vagyok képes. –
Mather felvonta a szemöldökét. – Csatlakozol hozzám?
– Mi van, ha nemet mondok?
– Akkor te és a legénységed kisebbségbe kerültök a hajón.
– Nincs választásom, nem igaz?
– Jobb, ha hozzászoksz. Minél régebb óta van valaki hatalmon, annál kevesebb
választása van. Hogy döntesz? Képesek lennénk együttműködni ?
Kieran vett egy nagy levegőt az orrán keresztül. Úgy érezte magát, mint aki épp
egy szikláról készül a mélybe ugrani.
– Rendben – mondta halkan, és közben gyűlölte magát. – Együtt fogok működni
magával.
– Köszönöm – válaszolta megkönnyebbülten Mather. Ekkor megcsippant az
asztali kommunikációs konzol, ő pedig elolvasta a beérkezett üzenetet. – Az őr
visszakísér majd – mondta ezután, és intett Kierannak, hogy induljon.
– Egyedül is hazatalálok – válaszolta Kieran próbaképpen.
– Akkor majd később beszélünk – mondta Mather egy erőltetett mosoly
kíséretében.
– Rendben. – Kieran kiment az ajtón, elhaladt Mather őrei mellett, és elindult a
folyosón. Ahogy elhaladt a Központi Irányító előtt, egy pillanatra kinyílt az ajtó, és
Kieran épp rálátott az üres kapitányi székre.


KÉMEK




Arthur Dietrich összehúzta magát az Empyrean szellőzőjáratában, és nézte, ahogy
az Új Látóhatár mentőcsapatának parancsnoka dolgozik. Mivel borzasztóan izzadt, a
szemüvege folyton lecsúszott az orráról. Az öklével tolta vissza a helyére, mert
attól félt, az ingujja susogása is elég lenne, hogy észrevegyék. Már majdnem egy
napja gubbasztott itt, és csak a szellőző kimeneti nyílását lezáró vékony, lyukacsos
lemez választotta el az odalent üldögélő férfitól. Szomjas volt és éhes, és rettentően
fájt a háta, de mivel fogalma sem volt, mit csinálnának vele, ha elkapnák, inkább
nyugton maradt.
Reggel sokáig nagy volt a nyüzsgés a Központi Irányítóban, de mostanra az Új
Látóhatárról érkezett emberek szétszéledtek a szerszámaikkal a hajó különböző
részeibe, és csupán a csapat vezetője, egy Chris nevű férfi maradt a teremben. Ő
most Arthur régi helyén ült, a parancsnoki szék mellett, és Arthur régi
kommunikációs konzolját használta.
– A tűlevelűek csarnokában még mindig csökken a nyomás – mondta Chris a fején
lévő mikrofonba. A férfin minden szögletes volt: a válla, a feje, a hajvonala, az álla,
de még a nagy, húsos kezei is. – Kell lennie legalább még egy lyuknak a
rekeszfalon.
– A szenzoraim nem jelzik, merre lehet – mondta egy nő a hangszóróból. Tompán
szólt a hangja, mintha egy EgyEmberesből beszélne.
– Értem, Marcy. Arra kérlek, hogy menj ki, és keresd meg arról az oldalról.
– Itt nincsen légzsilip. Körbe kell mennem, keresztül a gyümölcsöskerten, fel,
egészen a keltetőházig.
– Tudom – mondta Chris. – Azok a fák a fajtájuk utolsó példányai. Az egész
világegyetemben.
– Kösz a bűntudatkeltést.
– Igazán nincs mit – válaszolta Chris, majd hátradőlt a székében, és tenyerével
dörzsölni kezdte a térdét.
Szomjas vagy, szuggerálta Arthur. Vécére kell menned! Ki kell menned az
Irányítóból! Gyerünk!
Chris azonban a helyén maradt, és a kamerákat kapcsolgatta a konzolján, majd a
szájához húzta a fejhallgató mikrofonját.
– Helló, Greg. Bent vagy már ?
A vonal túloldaláról mintha gyereknyöszörgés hallatszott volna. Arthur kis híján
hangosan felhorkant. Azt hitte, ő és Sarek az összes gyereket kimenekítették az
Empyreanről.
– Igen, bent vagyunk.
– Hogy néznek ki ?
– Soványak. Sok elpusztult, de a legtöbb egészségesnek tűnik.
Arthur ráharapott az öklére, hogy fel ne kiáltson.
– Ki tudod vezetni őket a csűrökhöz ? Ott tudnának legelni.
Arthur elnyomott egy megkönnyebbült sóhajt. Amit hallott, mégsem gyerek-,
hanem kecske– és birkabőgés volt! Nem gondolta volna, hogy akár egyetlen állat is
túlélte a robbanásokat.
– Már dolgozunk rajta. Csak előtte be kell foltoznunk egy öklömnyi lyukat a
rekeszfalon, hogy újra nyomás alá helyezhessük a folyosót. Nagyjából egy-két óra,
míg végzünk.
– A hangjuk alapján nem tűnnek túl boldognak azok az állatok. A
vízvezetékrendszer működik?
– Csöpörög, Chris. És valaki itt hagyott egy egész halom szénát. Szerintem ezért
vannak még életben.
– Rendben. Akkor munkára!
– Igenis, főnök – válaszolta a másik férfi, majd némi elektromos sistergés után
megszakadt a vonal.
Chris egy darabig csendben nyomogatta a billentyűzetet, majd újra nekiállt
végigpörgetni a biztonsági kamerák képeit. Az egyiknél megállt, és közelebb hajolt
a monitorhoz. Arthur csak a képernyő felét látta a férfi válla fölött, de az alapján
úgy tűnt, hogy a kamera a kórház előtti folyosót mutatja. Semmi fény nem szűrődött
ki a kórházból. Chris átváltott egy másik képernyőre, amely a szenzorok adatait
mutatta.
– Hé, Greg – szólt bele a fejhallgatójába. – Hol vagy?
– Éppen térdig állok a csirkeszarban, Chris.
– Ugye, csak néhány szinttel vagy a kórház alatt ?
– Igen.
– Érzékeltél nyomásveszteséget a hajónak azon a részén? Lyukakat a rekeszfalon?
 – Nem – felelte Greg. – Úgy tűnik, hogy arrafelé nem sérültek a rekeszek. De a
létfenntartó rendszerek valamiért mégsem működnek, ugye ?
– Így van – mondta Chris elgondolkodva, és közelebb hajolt a monitorhoz.
Arthurnak hevesen zakatolt az agya. Sarek kiürítette a kórházat ? Ki kellett, hogy
ürítse!
– Szeretnéd, hogy az egész trágyadombot áttúrjam, Chris ? Mert amikor azt
mondtam, hogy térdig állok...
– Nem – válaszolta Chris, és váltogatni kezdett a képernyők között, amelyek
egytől egyig a kórházszintre vonatkozó mérési értékeket mutatták. – Az alacsony
prioritást kap. Vegyük fel a tennivalók listájára, rendben?
– Oké. Tegyük a lista aljára.
Chris felsóhajtott, megvakarta a tarkóját, majd Arthur legnagyobb örömére
felállt a székéből. A fiú meglepetten állapította meg, hogy amilyen izmos Chris,
annyira alacsony is.
– Megnézem, mi folyik ott – mormolta maga elé, majd megütögette a hasát, és a
sok üléstől merev léptekkel kibotorkált az irányítóból.
Arthur várt még egy percet, de túl szomjas volt ahhoz, hogy tovább bírja.
Kiszedte a helyéről a szellőző zárólemezét, és leküzdötte magát a Központi Irányító
padlójára.
Borzalmas volt a szűkös lyukban rejtőzködni, de szerencséje volt, hogy
egyáltalán sikerült bemásznia, amikor Chris és a segítői aznap reggel a
megszokottnál korábban megérkeztek az Irányítóba. Még éppen volt ideje helyére
húzni a zárólemezt, majd egész nap ott üldögélt, a csőben.
Most kinyújtóztatta elgyötört, sajgó hátát. Annyira el voltak gémberedve a
végtagjai, hogy alig tudott megállni a lábán. Eszébe jutott az édesapja, az, hogy
Hans Dietrich mindig kissé görnyedten tartotta magát, miután hajnalig dolgozott a
különböző projektjein. Ettől aztán gyomron vágta a bűntudat. Apa valószínűleg azt
hiszi, hogy meghaltam. Anya... Nem engedte magának, hogy befejezze a gondolatot.
Az édesanyja neve nem szerepelt az Új Látóhatáron fogva tartott túlélők listáján, és
videoüzenetet sem küldött, mint a többi fogoly. Valószínűleg nem élt már, de Arthur
nem engedte, hogy ez a gondolat eljusson a tudatáig.
Borzasztóan hiányoztak neki a szülei. Volt idő, amikor úgy érezte, túlságosan
rátelepedik az édesanyja, de most bármit megadott volna, csak hogy újra érezze azt
a fojtogató szeretetet. Édesapjával felhőtlenebb volt a viszonya, ő mindig
megengedte Arthurnak, hogy sokáig fennmaradjon, és kedvére olvasgassa a
kedvenc íróit: Proustot, Hawkingot és Goethét. Órákon át beszélgettek az
egzisztencializmusról, a kvantummechanikáról vagy épp a régi görögökről. Amit
Arthur az iskolában tanult, eltörpült amellett, amit az apjával folytatott beszélgetések
során szívott magába. Nem volt senki, akivel Arthur annyira szeretett volna
beszélgetni, mint az édesapjával. Vissza kellett szereznie. És talán arra is van esély,
hogy az édesanyja még életben van az Új Látóhatáron...
Csábító volt a lehetőség, hogy belépjen a kommunikációs rendszerbe, és kicsit
körülnézzen, de nem merte megkockáztatni, hogy Chris itt találja. Reggel azért jött
be az Irányítóba, hogy végrehajtson egy egyszerű feladatot, azután eltűnjön,
úgyhogy épp ideje, hogy hozzálásson. Előhúzott a zsebéből egy CB-rádiót, és
letérdelt a kommunikációs konzol elé, ahol az imént még Chris ült. Gyerekjáték volt
rácsatlakoztatni a rádiót az elektromos hálózatra, majd ráállítani a vevőegységet a
számítógép hangszóróira. Ha ezt sikerül beüzemelni, Sarek és Arthur minden olyan
beszélgetést hallani fog, ami a Központi Irányítón keresztül zajlik. Éppen az utolsó
drótokat szigszalagozta össze, amikor meghallotta Chris hangját a folyosón.
– Tudom, George – mondta Chris -, de a Pásztor azt akarja, hogy először a
felszerelést biztosítsuk.
Arthur felállt, és a folyosón lévő kamera képére pillantott. Chris egy
élelmiszeradagokkal telepakolt kis tálcát tartott a kezében, és pontosan az Irányító
ajtajának a túloldalán állt.
Arthurt kiverte a jeges veríték, és mozdulatlanná dermedt a félelemtől.
Eltelt egy másodperc, aztán még egy, és Chris még mindig nem nyitotta ki az
ajtót. Úgy tűnt, hogy leköti a beszélgetés.
Arthur visszatántorgott a régi konzoljához, és rácsapott a billentyűzetre. Most mit
csináljon? Gyorsan megnyitotta a riasztórendszert irányító programot, és
bekapcsolta a központi bunkerben lévő szirénát. A monitoron látta, hogy Chris
meglepődik, majd elindul a bunker irányába.
Arthur gyorsan visszaváltott arra a képernyőre, amit Chris nézett, mielőtt kiment
volna az Irányítóból, majd kiviharzott a folyosóra, és ahogy csak tudott, rohanni
kezdett a bal oldali lépcsőház felé. Lerohant a lakószintre, és amint bevágódott a bal
kézre eső első lakásba, egyből le is döntötte a talpáról Sareket. Mindketten a földre
zuhantak.
– Hé! – kiáltotta Sarek, aki alig kapott levegőt a rajta fekvő Arthurtól. – Hol
voltál?
– Csapdába estem – mondta Arthur, majd feltápászkodott a földről, és
megigazította a szemüvegét. – A Központi Irányítóban.
– Észrevették?
 – Nem – mondta Arthur zihálva.
– Mi történt? – kérdezte Sarek, és nagy nehezen ő is felállt, majd elindult Arthur
után a konyhába. Arthur megnyitotta a csapot, aláhajolt, és csak ivott és ivott.
– Arthur! – dobbantott Sarek. – Mondd már el!
– Ne aggódj – mondta Arthur, miután sikerült abbahagynia az ivást. – Minden
rendben van.
– Ott hagytad a rádiót ?
– Igen. A kecskék és a birkák is életben vannak! – mondta Arthur. – Szerintem
mégsem volt végzetes a robbanás.
Hosszú idő óta először mosoly futott át Sarek arcán.
Arthur leült a konyhaasztal mellé, Sarek pedig odament a hűtőhöz, és kivett egy
tálcát, amin néhány pita, humusz, olajbogyó, szárított füge és datolya volt. Arthur
belemártotta a pitát a humuszba, és beleharapott egy nagyot. Isteni finom volt.
Hónapok óta dolgozott Sarekkel a Központi Irányítóban, de egész mostanáig
fogalma sem volt róla, hogy ilyen jól főz.
– Van valami hír a szüléinkről? – kérdezte Sarek.
– Nem volt időm megnézni – válaszolta Arthur szórakozottan. – Evakuáltad a
kórházat?
– Igen – nézett rá Sarek értetlenül. – Mármint szóltam nekik, hogy menjenek ki
onnan.
– És válaszoltak?
– Igen – mondta Sarek, és halvány rémület ült ki az arcára. – Tobin azt mondta,
hogy ne szórakozzak.
– Mire te...
– Mire én azt mondtam, hogy mindenkit ki kell vinnie.
– És megcsinálta?
Sarek értetlen arcot vágott.
– Mert a szenzorok szerint a kórházszinten nem működnek a létfenntartó funkciók
– mondta Arthur.
– De hát az az egész oldal nyomás alatt van. Működnie kéne mindennek –
csodálkozott Sarek.
– Tudom. – A két fiú elgondolkodva nézett egymásra.
– Most hol vannak a szerelők? – kérdezte Arthur.
Sarek a felvette a fejhallgatóját, és megkereste azt a frekvenciát, amire Arthur a
CB-t állította. Perceken át hallgatta a vonalban zajló beszélgetést, mire végre
megszólalt:
 – A legtöbben az állatoknál vannak. Néhányan a tűlevelűek csarnokában...
– Szóval senki nincs a kórház közelében...
Sarek fölállt.
– Nézzük meg – mondta.
A két fiú kilesett a folyosóra, és amikor látták, hogy tiszta a levegő, a központi
lépcsőházhoz rohantak, majd elindultak föl, a kórházszint felé. Azért ezt a lakást
választották búvóhelyül, mert közel volt a lépcsőházhoz, és mivel egyetlen
biztonsági kamera sem nézett az ajtajára, észrevétlenül tudtak ki-be járni. A kihalt
űrhajó hatalmasnak és félelmetesnek tűnt. Az üres folyosók csendjét csak a szerelők
gépeinek távolból hallatszó zúgása törte meg.
Arthur ötlete volt, hogy maradjanak a hajón. Mikor az evakuálást végző utolsó
siklók is indulásra készen álltak, bement a Központi Irányítóba Sarekért. Sareket a
székében ülve találta, a fiú értetlenül bámulta a monitorját. A képernyőn az látszott,
hogy négy sikló tart az Új Látóhatárról az Empyrean felé.
– Mit akarhatnak? – kérdezte akkor Arthur. – Kapcsolatba lépjünk velük?
Sarek nem válaszolt, de nem is nyúlt a rádióért. A két fiú csak állt, és tehetetlenül
nézte, ahogy nem egészen harminc perccel azután, hogy az utolsó gyerek is
elhagyta az Empyreant, az Új Látóhatár űrsiklói bedokkolnak a hajójukra.
– Menjünk, mielőtt elkapnak – mondta Sarek. – Nem akarok beszélni velük.
– Tudni akarom, mit csinálnak – tiltakozott Arthur. A fiúk egy ideig a belső
kamerahálózaton keresztül figyelték, hogyan mozognak az újonnan érkezett
betolakodók, majd amikor azok elindultak a Központi Irányító felé, visszavonultak
a szóban forgó lakásba. Minden nap szóba került, hogy elindulnak az Új
Látóhatárra, de aztán mindig történt valami, ami itt tartotta őket: úgy figyelték a
mentőcsapat munkáját, mint a régi családi otthont védelmező szellemek.
Ezalatt egyiküknek sem jutott az eszébe, hogy más túlélők is lehetnek a hajón –
márpedig ha valahol, akkor a kórházban körül kellett volna nézniük.
Arthur éppen némán ostorozta magát az ostobaságukért, mikor elértek a kórház
előtti folyosóra. Egyetlen biztonsági kamera volt a környéken, ami nem őket,
hanem a kórház ajtaját figyelte.
– Mit csinálunk azzal a kamerával? – kérdezte Sarek.
– Emelj föl – felelte Arthur.
Sarek bakot tartott Arthurnak, aki a barátja tenyerébe lépve felnyúlt a kamerához,
és kirántotta a hátuljából a kábeleket. Remélte, hogy senkinek nem fog feltűnni a
dolog, vagy ha mégis, azt gondolják majd, hogy ugyanazért kapcsolt ki a kamera,
amiért az egész kórház sötétségbe borult. Most már anélkül közelíthették meg a
kórház bejáratát, hogy bárki észrevette volna őket. Az ajtó üveglapjai mögött teljes
sötétség honolt, úgy tűnt, az egész kórházban elment az áram. Ám ahogy közelebb
lépett, Arthur úgy látta, mintha kissé szemcsés lenne az ajtó mögötti feketeség.
– Függönyök – ámult el Sarek. – Valaki függönnyel sötétítette el a kórházat.
– Hogy a biztonsági kamera ne lássa, hogy ég bent a villany – mondta Arthur.
Felismerte az anyagot: – Ez az a függöny, amit az ágyak köré szoktak húzni, hogy a
betegeket ne zavarja a fény, és nyugodtan tudjanak aludni.
– Mit csináljunk? – kérdezte tanácstalanul Sarek.
Arthur megvonta a vállát, és bekopogott az ajtón.
Nem kellett sokáig várniuk a válaszra: Tobin Ames, a felnőttek elrablása óta a
kórházat irányító tizennégy éves fiú szinte azonnal kinyitotta az ajtót.
– Ti meg mi az istent csináltok itt ?











MÁSODIK RÉSZ
TERVEK


„A politika átkozottul jó üzlet volna, csak azok az istenverte emberek ne lennének”
Richard Nixon





A VÉNEK



Waverly mindent elkövetett, hogy lekösse magát, hátha úgy gyorsabban telik az
idő: próbált olvasni, szőni, sütni... Minden nap órákon át beszélgetett az
édesanyjával, igyekezett megértetni vele, milyen nagy a baj, amire az asszony
általában csak annyit tudott mondani, hogy „mindenki nagyon rendesnek tűnik...”,
meg „biztos vagyok benne, hogy nem olyan rossz a helyzet”. Végül Waverly
belefáradt a dologba, és már nem próbálta kirángatni az asszonyt a maga tompa,
biztonságos világából. Ettől valamivel nyugodtabban teltek a napok, viszont
Waverly még magányosabbnak érezte magát, és még inkább aggódott, hogy talán
soha nem fogja visszakapni a régi édesanyját. Mi van, ha a doktor nem tudja
meggyógyítani? Akkor mihez kezd majd?
És hol van Seth? Ha igazán törődne vele, nem hagyná így magára. Amikor
megjártak, Kieran mindig mellette volt a veszélyes helyzetekben. Ő viszont egy
életre elvágta magától a fiút: attól a perctől kezdve, hogy visszatért az Új
Látóhatárról, bizalmatlan és gyanakvó volt vele, gyakorlatilag az összes döntését
kétségbe vonta. Barátból ellenség lett. És miért ? Azért, mert Kieran a vallás
segítségével próbált vigaszt nyújtani az árván maradt gyerekeknek? Ez akkora
szörnyűség lenne? Kieran jó ember volt, az egyik legjobb, akit Waverly valaha
ismert. Ő mégis szemét módon bánt vele, és most teljesen egyedül maradt.
Még álmodni sem bírt a múltról vagy Sethről. Ahelyett, hogy megnyugvást hozott
volna az alvás, véres, bosszúszomjas rémálmok gyötörték. Almaiban szörnyűbbnél
szörnyűbb módokon ölte meg Anne Mathert, és mikor felriadt az éjszaka közepén, a
rémület mellett nyugtalanító örömöt is érzett, amitől kezdte úgy gondolni, hogy
lassan elveszíti a józan eszét.
Egyre több időt töltött a szobájában, álom és ébrenlét között lebegve a paplan
alatt. Akkor is némán és mozdulatlanul feküdt az ágyában, amikor kopogtattak a
bejárati ajtón. Kiment a nappaliba, és azt látta, hogy dr. Carver jóképű asszisztense
az édesanyjával cseveg.
 – Emlékszel rám?
– Üdv, Jared – mondta Waverly, és arra gondolt, vajon mitől érzi magát ennyire
zavarban a férfi társaságában.
– Van kedved sétálni egyet? – kérdezte Jared, és az ajtó felé mutatott.
A férfi mosolyogva nézte, ahogy Waverly egyetlen szó nélkül belebújik az ajtó
mellett lógó fekete kardigánba. Az állandóan kint strázsáló sunyi képű őr idegesen
bámulta Jaredet, de meg sem próbálta megakadályozni, hogy a férfi elvigye
Waverlyt.
– Hogyhogy hagyja, hogy elmenjek? – kérdezte Waverly, miután hallótávolságon
kívülre értek.
– Nem szólhat bele a gyülekezet véneinek a dolgaiba – mondta Jared.
– Hová megyünk?
– A doktor elkezdte előkészíteni a dolgokat. Most azt akarja, hogy találkozz a
munkatársaival. – Kinyílt a lift ajtaja, Waverly pedig belépett, de közben gondosan
ügyelt rá, hogy elegendő távolság legyen kettejük között. Jared férfias, primitív
illatot árasztott magából, a zsálya és a föld szagának keverékét.
– Tud valamit a barátaimról? Azokról, akiket elhurcoltak a bunkerből, a
találkozóról? Jól vannak?
– Megpróbálok valamit kideríteni, rendben? – mondta cinkosan a férfi.
– Köszönöm – válaszolta Waverly.
A lift ajtaja a hajó vezérlőszintjén nyílt ki, és Jared végigvezette Waverlyt a
Központi Tanács terméig. A terem ugyanúgy nézett ki, mint az Empyrean
tanácsterme, azzal a különbséggel, hogy ez tele volt vallásos képekkel. A képek
nagy része a kereszténységhez kötődött, de Waverly észrevett egy muszlim félholdat
az egyik falon, egy nevető Buddha-szobrot a kupolaablak párkányán, és egy Siva-
szobrot a bejárati ajtó melletti kis asztalon. Siva törökülésben ült, és rengeteg keze
volt, amelyek legyezőszerűen terültek szét a háta mögött.
– Waverly! – kiáltotta dr. Carver, és integetni kezdett. A doktor az asztal főhelyén
foglalt helyet, körülötte öt, majdnem ugyanolyan öreg tanácstag ült. Waverly
bólintott. Feszélyezve érezte magát, hogy hirtelen ennyien bámulják. – Arra kérek
mindenkit, hogy mutatkozzon be.
Egy apró, ráncos nő nyitotta a sort:
– Miranda Koch – mondta, miközben fölényesen felszegte az állát, majd
végigsimított a nyakában lógó fehér gyöngysoron.
Mellette egy nagyobb termetű, pufók arcú, kövérkés nő ült. Arcát vastagon
borította a pirosító, és amikor üdvözlésképp felemelte a kezét, tucatnyi arany
karkötő csörrent meg a csuklóján.
– Selma Walton vagyok – mondta, és Waverlyre mosolygott. – Üdvözöllek.
Az asztal túloldalán két férfi ült, akiknek ugyanolyan természet– ellenesen barna
hajuk, görbe orruk és széles, csontos válluk volt.
Ikrek, döbbent rá Waverly. Hallott már róla, hogy léteznek ilyen emberek, de még
sohasem találkozott velük. A két férfi egyenesen a szemébe nézett, ő pedig
elvörösödött. Rájött, hogy rajtakapták, amint bámulta őket.
– Wilbur Murdoch – mondta az egyik, és ráérősen felemelte a mutatóujját.
– Raymond – motyogta a testvére.
Waverly felismerte Deacon Maddoxot, a görnyedt hátú öregembert, aki az
istentiszteletek alatt mindig Anne Mather mellett trónolt a színpadon. Most
mozdulatlanul, lehunyt szemmel ült a székében. Mivel semmilyen kísérletet nem tett
rá, hogy bemutatkozzon, Waverly arra a következtetésre jutott, hogy bizonyára
alszik.
– Az Empyreanen hét tagja van a tanácsnak – motyogta Waverly.
– Én vagyok a hetedik – mondta Jared, és vidáman elmosolyodott. – Vagy nem
látszom elég méltóságteljesnek?
Waverly visszamosolygott rá, és hirtelen nem érezte magát olyan egyedül.
– Hölgyeim és uraim! – mondta dr. Carver ünnepélyesen. – Hadd mutassam be azt
az embert, aki segíteni fog nekünk megdönteni Anne Mather uralmát. Utána azt
ültetünk a kapitányi székbe, akit szeretnénk. Például Jaredet.
Jared szerényen lehajtotta a fejét.
– Nem demokratikus úton választják a kapitányt? – kérdezte halkan Waverly.
– Úgy fogják – mondta a doktor, és körbepillantott a teremben. – Az emberek
olyan vezetőt akarnak, aki mellett biztonságban lehetnek, akinek van jövőképe, és
aki segít abban, hogy büszkék lehessenek magukra. Ahogy Anne-nak is
megtanítottam, úgy Jarednek is meg tudom tanítani, hogyan legyen ilyen vezető. A
legénység szeretni fogja, és mivel szeretik, meg fogják választani. így működik a
demokrácia.
– Ez nem igazi demokrácia – mondta Waverly. Tudatában volt annak, hogy éppen
ellentmond a doktornak, és kicsit félt, hogy mit fog az öregember csinálni. – Ez egy
előre megrendezett színjáték.
– Egy kis színészkedés sosem árt – vágott vissza dr. Carver. – Az embereknek
szükségük van vezetőkre.
– Lehet, hogy a vezetőknek van szükségük követőkre – mondta Waverly.
A doktor felkacagott, de Waverly nem érezte őszintének a nevetését. A többi
tanácstag némán figyelt, és nem úgy tűntek, mint akiknek nevetni van kedvük.
– A vezetőknek és a követőknek szükségük van egymásra – mondta végül dr.
Carver, és megtörölte a szeme sarkát az ingujjával. – De kezdjük az elején.
Szükségünk van a tanúvallomásodra.
Waverly vett egy mély lélegzetet. Már maga a szó elég volt ahhoz, hogy kalapálni
kezdjen a szíve. Remegni kezdtek az ujjai, ahogy a két tenyerét egymáshoz
szorította az asztal alatt.
A doktor elgondolkodva nézte az arcát.
– Ugye, nem azt akarod mondani, hogy megingott az elhatározásod?
– Teljesen érthető, ha bizonytalan – mondta Selma, mire a doktor elfordította a
tekintetét Waverlyről. – Arra akarod használni ezt a lányt, hogy megsemmisítő
csapást mérj Anne-re.
– Ő az egyetlen, aki képes rá. Senkinek sincs meg az az erkölcsi fölénye, mint
neki.
– Megteszem – mondta halkan Waverly. – Ha tudnám, a saját kezemmel ölném
meg Mathert.
Hét szempár fordult egyszerre Waverly felé.
Dr. Carver elgondolkodva simított végig a felső ajkán.
– Ha Anne Mather gaztetteiről azt mondjuk, hogy emberiesség elleni
bűncselekmények, akkor vádat emelhetünk ellene.
Az asztal körül mindenki elhallgatott. A tanács szemlátomást fontolóra vette az
ötletet.
– Az mit jelent ? – kérdezte Waverly.
– Azt jelenti, hogy a gyülekezet vénei ítélkeznek felette – mondta halkan Selma. A
doktorra pillantott, de annak az arcáról semmit sem lehetett leolvasni. – Az egész
folyamatból kihagyhatjuk a Békebírót.
Dr. Carver felvonta a szemöldökét, és körbejáratta tekintetét a véneken.
– Wesley – mondta az alacsony Miranda, miközben a gyöngysorával babrált. –
Azt akarod mondani, hogy bundázzuk meg a tárgyalást ?
– Hogy bundázzuk meg? – kérdezte a doktor, és nagyot koppantott a botjával a
padlón. – Tudjuk, hogy bűnös!
– Vannak bizonyos enyhítő körülmények... – szólalt meg Deacon Maddox, és
ráérősen kinyitotta a szemét. – Te is tudod, Wesley.
– Anne mindent elrontott, Maddox! – kiáltotta a doktor olyan hangosan, hogy
beleremegett az üvegkupola. – Ne ámítsuk tovább magunkat. Az a nő egy
szörnyeteg, és meg kell tőle szabadulnunk!
 Olyan csend lett a teremben, hogy Waverly hallotta, amint a lélegzetvételekkor az
ikrek fel-felhördülnek.
– Ez az egész meglehetősen veszélyes – mondta Selma, és Waverlynek leesett,
hogy a testes nő hozzá beszél. – Ugye, tisztában vagy vele ?
– Láttátok, hogyan fordította Anne ellen a gyülekezetét a menekülés napján –
kötötte dr. Carver az ebet a karóhoz. – Ez a lány nagy dolgokra képes.
– Készen állsz erre, kislány? – Deacon Maddox most először
tűnt úgy, mint aki teljesen ébren van. – Készen állsz arra, hogy megmérkőzz Anne
Matherrel? ,
Waverly úgy meredt az öregemberre, hogy az látta, Waverly minden, csak nem
kislány. Maddox elfordította a tekintetét, felhúzta a szemöldökét, és egyik eres kezét
rátette a másikra.
– Anne Mather halála lenne az egyetlen dolog, ami valamennyire elviselhetővé
tenné számomra az életet ezen a hajón – állt fel Waverly.
– Hú. – Ezt a hangot Selma adta ki, és valahol félúton volt a zavart nevetés és a
meglepett felkiáltás között.
– Köszönöm, kedvesem – mondta dr. Carver, és megveregette Waverly csuklóját.
Waverly egy darabig csak bámult az öregemberre, aztán rájött, hogy ezzel számára
véget ért a megbeszélés. Jared is állt már – tiszteletteljesen felé biccentett, majd
odanyújtotta a kezét, és kikísérte a teremből.
Miután becsukódott mögöttük a tanácsterem ajtaja, a férfi mosolyogva
Waverlyhez fordult.
– Lenne kedved sétálni egyet ? – kérdezte.
– Nem kell itt maradnia?
– Dr. Carver majd helyettesít. Különben is, azt szeretné, hogy mozogj egy kicsit. –
Felemelte az egyik ujját, és kissé előrehajolt. – „Testmozgásra van szüksége, és
arra, hogy minél kevésbé érezze bezárva magát” – utánozta az öregembert.
Bármennyire is nem akart, Waverly hangosan nevetni kezdett.
Jared rápillantott azokkal a nyugtalanító, sötétkék szemeivel, majd megfogta a
könyökét, és gyengéden vezetni kezdte. Waverly elhúzódott. Valahányszor Jared
hozzáért, vagy akár csak ránézett, vágyódni kezdett Seth után, és még a szokásosnál
is jobban hiányzott neki a fiú. Hol lehet Seth ?
El kellene felejtenem. Ő is nyilván elfelejtett engem. Mint ahogy Kieran is.
– Hová szeretnél menni ? – kérdezte Jared.
– Teljesen mindegy – mondta őszintén Waverly, mire Jared a folyosó egyik vége
felé mutatott, Waverly pedig elindult. Lassan lépkedett, és nem volt biztos benne,
hogy ő igazítja a tempóját Jaredéhoz, vagy Jared az övét hozzá. Nem nézett a
férfira, de nagyon is érezte a jelenlétét és az illatát. Föld, zsálya és még valami –
talán kardamom és fokhagyma.
Beléptek a lépcsőházba, és elindultak lefelé. Némán rótták az emeleteket, és
amikor Jared kinyitotta Waverly előtt a folyosóra vezető ajtót, a lány látta, hogy a
családi kertek szintjén vannak. A csodálatosan buja, egyholdnyi terület gyönyörűen
rendben volt. Hatalmas káposzták és túlméretezett tökök között sétáltak el, amelyek
akkorák voltak, hogy akár rájuk is lehetett volna ülni. A paradicsombokrok csak
úgy roskadoztak az érett, piros gyümölcsök súlyától. Jared balra fordult, elhaladt
néhány szabályos kukoricasor mellett, majd megállt egy nagy, boltíves farács előtt,
amit teljesen beborított a rajta felfutó lila iszalag és rózsaszín lonc. A farácstól kis
ösvény vezetett egy apró kőpadhoz. Jared leült rá, majd megütöget– te maga mellett
a követ, mire Waverly is helyet foglalt. Kissé el kellett húzódnia, mert a Jared
testéből áradó forróságtól kellemetlenül érezte magát.
– Tetszik? – kérdezte Jared, és a körülöttük zöldellő fűszernövényekre és
színpompás virágokra mutatott. A színek tökéletes harmóniában voltak egymással:
az illatos levendula mellett halvány zsálya nőtt, az aranyszínű sáfrányt fehér
kamillák szegélyezték.
– Ez a maga kertje ? – kérdezte Waverly.
– Egész életemben ezen dolgoztam.
– Hát... – Waverly kereste azt a szót, amivel kellőképpen visszafogottan tudja
megdicsérni a kertet. – Jól néz ki.
– Jól néz ki? – kérdezte a férfi tettetett felháborodással. – Egy élet munkájáról van
szó, te pedig azt mondod, hogy jól néz ki?
– Mit szeretne, mit mondjak?
– Ez egy műalkotás – mondta a férfi, és színpadiasán felemelte a kezét. – Hát vak
vagy?
– Rendben – felelte Waverly beletörődőén. – Ez a kert egy műalkotás.
– Na, ez már sokkal jobb – mondta a másik, és hunyorított a szemével, mintha
mérges lenne. Waverlynek be kellett ismernie, hogy Jarednek van humorérzéke.
– Jó sok fűszere van. Elviszi őket a feldolgozóüzembe?
– Ó, dehogy. Ezek az enyémek. Otthon megszárítom őket. Nem adok belőlük
senkinek.
– Soha? Még egy kis köményt sem?
– Nem szeretek másokkal keménykedni.
Waverly a méretes fűszernövénybokrokra pillantott.
 – Gondolom, jó sok levest eszik.
– Az biztos. Rengeteg levest eszem – mondta Jared, és megjátszott gyanakvással
méregette Waverlyt. – Na, nem mintha ez rád tartozna.
Waverly megint felnevetett. Hogy csinálta? Csapdába esett, rettentően érezte
magát, mindent és mindenkit elveszített, ennek a vadidegennek mégis sikerült
felvidítania. Utálta magát, amiért egy pillanatra megfeledkezett a sok bajról, de
képtelen volt ellenállni a csábításnak. Bele fogok pusztulni, ha a nap huszonnégy
órájában borzalmasan érzem magam.
Lehet, hogy ezt ö is tudja, gondolta. Lopva Jaredre pillantott. Keskeny és egyenes
orra volt – a végén kicsit megvastagodott, de összességében kellemes, igazán
barátságos orr. Ahhoz képest, hogy a negyvenes éviben járhatott, a bőre nagyon
sima volt. Waverly meg akarta kérdezni, hány éves, de inkább nem tette. A haja még
dús volt, bár itt-ott őszes foltok tarkították. A férfi odafordult hozzá, mire Waverly
gyorsan elkapta róla a tekintetét.
– Biztosan van néhány kérdésed – mondta Jared. – A doktorról.
– Miért dolgozik neki ?
– Ha úgy vesszük, ő az apám – válaszolta Jared, és lóbálni kezdte a lábát. Waverly
most a nyomát sem látta benne annak a szigorú fegyelemnek, amit dr. Carver
közelében produkált. – Még kisfiú voltam, amikor magához vett. Az anyukám... nem
tudott megbirkózni a körülményekkel. Rosszul viselte, hogy elveszítettük a
kapcsolatot a Földdel, hogy soha többé nem mehetünk vissza. Ettől aztán... –
Körözni kezdett a mutatóujjával a halántéka előtt. – Nem ő volt az egyetlen, akit
eleinte megviselt a dolog. A legtöbben aztán jobban lettek. Mások, mint például az
anyukám, nem. – Egy percre elhallgatott, mint aki a múlt emlékei között keresgél. –
Dr. Carver azt mondta, tetszik neki, ahogy a gyerekekkel játszom. Azt hiszem, volt
bennem valami, amiből azt gondolta, hogy okos vagyok. Vagy önálló. Mindenesetre
magához vett.
– Ő nevelte föl? – kérdezte Waverly. Nem tudta elképzelni, hogy a ravasz
öregember képes lenne bárkit szeretni – akár egy gyereket is.
– Nem a hagyományos módon. Nála laktam. Gondoskodott az oktatásomról.
Nőket fogadott, hogy vigyázzanak rám. Ha úgy vesszük, egy rakás ember nevelt föl.
– Ez elég... nehéz lehetett – mondta Waverly, és a saját édesanyjára gondolt, arra,
hogy Regina minden pillanatban ott volt mellette, és feltétel nélkül szerette. El sem
tudta képzelni, mi lett volna vele, ha e nélkül a szeretet nélkül kell felnőnie.
Jarek azonban megrázta a fejét.
– Sok figyelmet kaptam, mindenféle emberektől.
 – Dr. Carver miatt ?
– Igen. És ezért örökre hálás leszek neki.
Waverly belesüppesztette a sarkát a puha talajba, és mélyen beszívta a nedves föld
illatát.
– Emlékszik a Földre ? – kérdezte, és azt remélte, hogy a válaszból ki tudja
következtetni a férfi korát.
– Nem. Az édesanyám terhes volt velem, mikor az Új Látóhatár elindult. A
küldetés kezdete után néhány hónappal születtem. Szóval nem vagyok annyira öreg.
Úgyhogy akár tegezhetsz is – válaszolta egy sokatmondó mosoly kíséretében.
– Hát... – vigyorodott el Waverly, miközben magában számolt. – Több mint
kétszer olyan idős vagy, mint én.
– Köszönöm, hogy emlékeztetsz rá – nevetett Jared.
– Nagyon szívesen – mondta Waverly, majd hirtelen saját magát is emlékeztette
néhány dologra, például hogy miközben ezzel a jóképű férfival beszélget, és nevet a
viccein, fogalma sincs, él-e Seth, és ha igen, hol van.
De miért kellene bűntudatának lennie? Miért kéne, hogy érdekelje a fiú sorsa, ha
egyszer Seth így magára hagyta? Mégis: bármennyire is szerette volna elfelejteni
Sethet, képtelen volt rá. Valahol a szíve mélyén tudta: a fiú azért nem jelentkezik,
hogy amikor szükség lesz a segítségére, közbe tudjon avatkozni. Ha neki is minden
lépését figyelné Anne Mather vagy dr. Carver, ő is éppolyan tehetetlen lenne, mint
Waverly. És Seth igenis törődött vele. Ezt Waverly tudta. Tudta abból a sóvárgásból,
amivel a fiú megcsókolta. Sethnek szüksége volt rá, és ezt meg sem próbálta
titkolni. Kizárt, hogy Waverly félreértette volna. Még Kieran sem csókolta meg így
soha.
Csakhogy ezeket a gondolatokat mélyen lent tartotta a tudattalanjában, mert tudta:
ha újra elhitetné magával, hogy tényleg fontos Sethnek, azonnal hiányozni kezdene
neki a fiú.
És akkor aggódnia kellene miatta. Márpedig valószínűleg halálra aggódná magát.
A hasára tette az egyik kezét, és nyelt egy nagyot. Enyhe émelygés fogta el. Add,
hogy ne legyen semmi baja.
Ha mégis...
– Az édesanyád már biztosan aggódik, hogy hol vagy – szólalt meg végül Jared,
majd felállt, és odanyújtotta a kezét Waverlynek.
Miközben keresztülvágtak a bazsalikom– és zsályaágyások között, Waverly azon
törte a fejét, miről is beszélgethetne Jareddel. Éppen egy dohánycserje mellett
haladtak el, és a levelek kábító illata eszébe juttatta Jones kapitány kukoricaszár-
pipáját, ami mindig ott lógott a szájában.
– Dr. Carver azt mondta, hogy Jones kapitány életben van.
– Ne aggódj, jó sora van – mondta Jared, majd zavartan a homlokához kapott. –
Ó, sajnálom. Elfelejtettem, hogy valószínűleg nem vagy oda a kapitányért. –
Színpadiasán kinyitotta Waverly előtt a lépcsőházba vezető ajtót. — Gondolom, nem
akarsz beszélni ezekről a dolgokról.
– Milyen dolgokról? – kérdezte Waverly, és megtorpant a lépcsőfordulón.
– Hát arról a dologról édesapáddal kapcsolatban... – mondta Jared, és alig
érezhetően megérintette Waverly vállát. – Hogy hogyan halt meg.
– Honnan tudsz az apámról? – kérdezte Waverly élesen.
Jared megállt a lépcsőn, és meglepődve nézett Waverlyre.
– Tegnap említette a doktor.
– Mit mondott? – Waverly hangját visszaverte a végtelenbe nyúló fémlépcső. –
Pontosan tudni akarom. Szóról szóra.
– Elmondta, hogy az édesapádat kivégezték...
– Micsoda? – kérdezte Waverly, és megragadta Jared csuklóját.
A férfi meglepetten pislogott. A lépcsőház félhomályában feketének tűnt a szeme.
Olyan volt, mintha két arca lenne: egy kék szemű barátságos, és egy fekete szemű
rejtélyes.
– Nem tudtad? – kérdezte.
– Ki végezte ki? – kiáltotta Waverly. – És miért?
– Jones kapitány – mondta Jared, és nyugtatólag felemelte a kezét. – Tényleg nem
tudtad?
– Azt mondták, baleset volt – felelte Waverly.
Jared megrázta a fejét, és leengedte a két kezét.
– Nem – mondta. – Nem baleset volt.
– Vagyis az apámat meggyilkolták – szorult ökölbe Waverly keze.
– Kivégezték – helyesbített Jared, aki szemlátomást össze volt zavarodva. – Azért,
amit csinált.
Waverly érezte, ahogy lüktet a vér a fülében.
– Mit csinált ? – suttogta.
Jared hosszú másodpercekig csak bámult Waverlyre, majd halkan megszólalt:
– Az édesapád volt az, aki a hamis képletet küldte az Új Látóhatár orvosainak. Ő,
és még két másik orvos.
Waverly érezte, hogy a lába nem bírja tovább, és lassan leült az egyik
lépcsőfokra.
 – Gálén Marshall tervelte ki az egészet – mondta Jared szelíden, és megfogta
Waverly vállát. – Ő alkotta meg a mérget, ami terméketlenné tette a nőket az Új
Látóhatáron.
Minden elhomályosodott Waverly körül. A térde közé hajtotta a fejét, és zihálni
kezdett. Érezte, hogy két erős kéz nehezedik a vállára, és érezte Jared meleg
lélegzetét, amint a férfi mélységes megbánással azt súgta a fülébe:
– Annyira sajnálom. Azt hittem, tudod.




A GYÜLEKEZET





Kieran és az édesanyja Mather kérésének megfelelően korábban érkezett az
istentiszteletre. A fiú csodálkozva látta, hogy az emberek hosszú sorban állnak az
eseménynek helyt adó nagy csűr előtt. Csak akkor értette meg, miért tart olyan
sokáig a bejutás, mikor a sor elejére ért. Ott ugyanis tetőtől talpig megmotozta két
fegyveres őr, majd alaposan végigpásztázták a testét egy fémkereső detektorral.
Csak azután léphetett be a hombárba, hogy megbizonyosodtak róla: nincs nála
fegyver.
A csűr hatalmas volt, ez volt a hajó egyik legnagyobb csarnoka. Kierantól balra
puha fenyőforgács borította a padlót, melyen több száz szék sorakozott rendezett
sorokban. A székek egy jókora színpad felé néztek, a színpad mögött az aratóünnep
különböző jeleneteivel díszített óriási drapériák függtek. Kierannak el kellett
ismernie, hogy pompásan néz ki az egész. Volt valami tekintélyt parancsoló a
hatalmas térben és a magas mennyezetben. Azokra a régi templomokra emlékeztette
Kierant, amiket a történelemkönyvben látott. Jobbra, az utolsó széksor mögött már
kezdődött is a kukoricaföld. A kukoricaszárak csinos rendben törtek a fény felé, a
szabályos barázdák a színpadtól egészen a látóhatár pereméig húzódtak. A
gyönyörű, tágas csarnokban lehetetlen volt nem gondolni az örökkévalóságra. Az
alacsony belmagasságú, szürke falú előadóterem, ahol annak idején Kieran tartotta
az istentiszteleteket, elbújhatott Mather temploma mellett.
Kierant és az édesanyját az őrök az első sorba vezették. Miután leültek, Kieran
lopva Lanára pillantott, hogy lássa, jól van-e. Mather állta a szavát, és valóban
küldött hozzájuk egy orvost. A negyvenéves, őszes hajú doktornő, akit dr. Jansennek
hívtak, elvégzett Lénán egy sor neurológiai tesztet, amikkel az égvilágon semmit
sem tudott kideríteni.
– Nem látom jeleit az eredeti traumának, de a nyomásvesztés hatásai gyakran
teljesen kiszámíthatatlanok – mondta, és szomorúan Kieranra mosolygott. –
Sajnálom, hogy nem tudok segíteni.
Bármi is történt, élvezi az életet, emlékeztette magát Kieran, és újra Lenára
pillantott, aki elvarázsolva szívta magába Anne Mather templomának látványát.
Ezért is hálát kellene adnom az égnek.
Ekkor megjelent maga Anne Mather, és ragyogó, fehér színű miseruhájában
felkapaszkodott a színpadra vezető lépcsőn. A ruha fölött, a vállára terítve
színpompás, hímzett stólát viselt, amely minden mozdulatnál szikrázva csillant meg.
A rászegeződő lámpa földöntúli ragyogást adott az arcának, amitől Mather
egyszerre tűnt szépnek és rettenetesnek. A fények, a ruha, de még Mather mozdulatai
is tökéletes összhangban voltak egymással, és együtt megteremtették azt a teátrális
hangulatot, amit Kieran hiába próbált elérni a saját istentiszteletei alatt.
Mather szeretettel nézett végig a gyülekezeten, mire lassan alábbhagyott az
általános morajlás, és a kórus belekezdett egy élénk himnuszba. Az éneklést
könnyed gitárzene kísérte. A színpad fölött elsötétültek a fények, egyetlen reflektor
világított csupán, az, amelyik Matherre szegeződött. A nő felemelte mindkét kezét,
és úgy tett, mintha meg akarná ölelni a tömeget.
– Béke legyen veletek! – kiáltotta zengő hangon.
– Béke legyen veletek! – ismételte meg a tömeg, majd fokozatosan elhallgatott a
zene.
– Köszöntök mindenkit az Új Föld küldetés kétezer-háromszáz – harmincegyedik
vasárnapján. Ma több új tagot is üdvözölhetünk a gyülekezetben. Aidán Johnson
szerdán született, négy kilogrammal és húsz dekával! Gyönyörű, egészséges kisfiú!
Kieran nem akart hinni a fülének. Elegendő idő telt el ahhoz, hogy
megszülethessenek az Empyreanről elrabolt lányok petesejtjeiből származó
csecsemők? Utánaszámolt, és rá kellett döbbennie, hogy az első támadás több mint
tíz hónapja történt. Kieran látta, hogy a gyülekezet közepén egy férfi és egy nő
büszkén szorongat egy ficánkoló csomagot. A tömeg tapsolni kezdett, és a pár
boldogan elmosolyodott.
– Szintén körünkben üdvözölhetjük azokat a fiatalokat, akik az Empyreanről
érkeztek. Veszélyes utat tettek meg, hogy csatlakozhassanak az Új Látóhatár
legénységéhez. Kérlek titeket, gyerekek, hogy álljatok fel, mikor a neveteket
halljátok. – Anne Mather sorra szólította azokat a kisgyerekeket, akik túlélték az
Empyreanen történt robbanásokat. A gyerekek felálltak, és bizonytalanul
körbenéztek a csűrben. Kieran szerette volna maga köré gyűjteni és valahogy
megvédeni őket.
– ...és Kieran Alden! – kiáltotta Mather, mindkét kezét az égbe emelve. Kieran
felállt, és leszegett fejjel hallgatta, ahogy a nő magasztalni kezdi. – Ez a rendkívüli
fiatalember egy gyerekekből álló legénység élén eligazgatta és pályán tartotta az
Empyreant, és közben még a fedélzeten lévő növényekről és állatokról is
gondoskodott. Hihetetlen teljesítményről van szó. Kieran, engedd meg, hogy tiszta
szívből üdvözöljünk az Új Látóhatáron!
Bár gyűlölte magát azért, amit tesz, Kieran hátrafordult, és odaintegetett a
gyülekezetnek. Mindenki azonnal felpattant a székéből, a közelben állók a vállát
veregették, és olyanokat mondtak, hogy „szép munka!... csodálatos!”, meg „üdv a
fedélzeten!” Kieran, jobb ötlete nem lévén, bólogatva fogadta az üdvözléseket, majd
meglátta az ismerős empyreani arcokat a forgatagban, amitől, ha lehet, még
kínosabban érezte magát. A gyerekek egy része tapsolt, mások értetlenül bámultak
rá.
– Gyere fel a színpadra, Kieran! Az emberek látni szeretnének – mondta Mather,
és intett a fiúnak, hogy induljon fel a lépcsőn. Amikor odaért Marther mellé, Kieran
megpillantotta a színpad szélén azt a nagydarab őrt, aki őt is megmotozta. A férfi
puskát szorongatott a kezében, és komor tekintettel meredt a kukoricaföld széle felé.
Vajon mitől fél?
– Kieran, köszöntenéd a gyülekezetét? – kérdezte Mather, és odanyújtotta
Kierannak a mikrofont. Kieran először intett, hogy nem, de a tömeg elcsendesedett,
és szemlátomást azt várta, hogy megszólaljon.
– Köszönöm – szólt bele Kieran a mikrofonba. Mather felvonta a szemöldökét, és
biccentett. Nyilván látta a gyülekezet lelkesedését, és azt akarta, hogy Kieran ragadja
meg a lehetőséget.
– Ó... – Kieran az empyreani gyerekekre nézett, akik feszülten figyelték.
Valószínűleg abban reménykedtek, hogy valami biztatót fog mondani. – Úgy tűnik,
hogy a legénységem és én is biztonságban vagyunk. – Remegett a hangja, de ezt
talán senki sem vette észre. Az első sorból többen rámosolyogtak. – Mindenünket
elveszítettük – folytatta. Észrevette a tömegben a szőke Peters fivéreket, akik egy
barátságtalannak tűnő házaspár mellett ültek. A gyerekek úgy néztek rá, mintha
titkos üzenetet várnának. Kieran érezte, hogy Mather kínosan fészkelődni kezd
mögötte. Ez már több volt, mint egyszerű köszöntés, de tisztában volt vele, hogy
Mather nem fogja elhallgattatni, hiszen azzal szertefoszlatná a két hajó legénysége
közti barátság illúzióját. – Szeretnék szívből köszönetét mondani azoknak a
családoknak, amelyek befogadták az Empyrean árván maradt gyermekeit. Arra
kérem önöket, hogy legyenek velünk együtt érzők. Elveszítettük a szüleinket. –
Megbicsaklott a hangja. – Ha azt látják, hogy kezelhetetlenek vagy dühösek
vagyunk, kérem, bánjanak velünk szeretettel és türelemmel. – A Petersék mellett ülő
barátságtalan párra pillantott. A nő rideg arccal nézett maga elé, de a férfi
szemlátomást figyelt arra, amit mondott, így Kieran most egyenesen hozzá intézte a
szavait. – Legyenek hozzánk kedvesek, még akkor is, ha akadnak köztünk olyanok,
akikkel nehezen tudnak majd szót érteni. Ez az egyetlen esélyünk rá, hogy a két hajó
legénysége közösen folytassa a küldetést.
A férfi bólintott, és Kieran látta, hogy mások is egyetértőén bólogatnak. Az
Empyreanről kimenekített gyerekek egy pillanatra sem vették le róla a szemüket,
még mindig a csak nekik szóló titkos üzenetet várták. Mather ekkor odanyúlt a
mikrofonért, de Kieran elfordult tőle.
És ekkor eszébe jutott, mit kellene mondania.
– Nektek pedig, gyerekek – kezdett bele, nem törődve a következményekkel – az a
jó hírem van, hogy hamarosan találkozhattok a barátaitokkal, és újra együtt
játszhattok. Nemsokára sokkal többet lehettek együtt. Mit szóltok hozzá?
Nagy üdvrivalgás fogadta a bejelentést, tucatnyi apró kéz lendült lelkesen a
magasba. Amikor odafordult Matherhez, látta, hogy a nő erőltetetten mosolyog.
– Ezt talán megbeszélhettük volna – súgta.
– Azt mondta, befolyással lehetek a dolgokra – felelte Kieran, és átnyújtotta neki a
mikrofont.
Kieran arra számított, hogy Mather tajtékzani fog, de a nő végigpillantott a
gyülekezeten, és látta, milyen boldogok a gyerekek.
– Igazad van – mondta végül. – Szükségük van erre. Majd kitaláljuk, hogy legyen.
A meglepett Kieran visszaült a helyére.
– Csodálatos voltál, édesem – mondta az édesanyja, és úgy simogatta meg a hátát,
mintha Kieran épp most énekelte volna el a gimnáziumi musical címadó dalát.
Miután gratulált a fiának, gyorsan visszafordult a színpad felé, így nem maradt le
arról, hogy Anne Mather kiállt a pódium szélére, és lemosolygott a gyülekezetre.
– Szeresd az ellenséged – mondta Mather a mikrofonba, és hagyott egy kis időt az
embereknek, hogy elgondolkodjanak az ismerős szavakon. – Ez talán az egész
keresztény szentírás legnehezebb tanítása. – Kieran megborzongott, és hirtelen
eszébe jutott, kik is ezek az emberek, és mit tettek a családjával. Mather miért épp
most jön elő ezzel a témával? A nő rendületlenül mosolygott, miközben folytatta: –
Hogyan is várhatja el Jézus, hogy szeressük azokat, akik ártottak nekünk?
Halálos csönd ült a teremre.
– Az a helyzet – billentette oldalra a fejét Mather -, hogy az isteni szeretet
hirdetése csak egy volt Jézus tanításai közül. – Egyik lábáról áthelyezte a súlyát a
másikra, majd gondosan megkoreografált mozdulatokkal a szószékre fektette a két
tenyerét, és végigpillantott a népén. Mert a csűrben tényleg az ő népe gyűlt össze. A
tekintetükben tükröződő várakozásból és mohóságból ítélve, amellyel Mather
útmutatását, soron következő gondolatát várták, testben és lélekben is az övé volt itt
mindenki. – Gondoljatok bele! Csodálatos lenne a világ, ha mindnyájan szeretnénk
az ellenségeinket, nem igaz?
Várt egy kicsit, hogy szavai, mint a lassan hulló hópelyhek, betemessék az
emberek lelkét.
– De mindnyájan jól tudjuk – folytatta, és figyelmezetően megemelte a hangját -,
hogy még ha mi békét is szeretnénk, bármikor megtámadhatnak minket. És a helyzet
az, hogy a jövőért folytatott háború már el is kezdődött. – Eddig is csend volt a
teremben, de Kieran most úgy érezte, az emberek visszatartják a lélegzetüket. – Itt
vannak a hajónkon azok, akik gyűlölik mindazt, ami a számunkra fontos.
Elpusztították az Empyreant, és most minket is el akarnak pusztítani.
Mather felemelte az állát, és kántálni kezdett:
– Áldott az Úr, az én kőváram, aki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én
ujjaimat.’ Isten választott népei közül többnek is meg kellett védenie a hitét, és lehet,
hogy ránk is ez a sors vár. A farkasok
1
Károli Gáspár fordítása.
már itt ólálkodnak, barátaim, és úgy nevezik magukat, hogy a gyülekezet vénei.
Nézzetek körül! Látjátok bármelyikőjüket?
Nőni kezdett a feszültség a teremben, és Kieran hallotta, ahogy az emberek
pusmogva tekergetik a nyakukat.
– Jönnek. Jönnek, hogy elűzzenek engem, hogy leszaggassák a csarnok díszeit,
hogy felszántsák a templomunk helyét! Azt kérdem tőletek, fivéreim és nővéreim,
mellém álltok, ha megtámadnak minket?
Kieran hallotta, ahogy megnyikordulnak háta mögött a székek, és amikor
megfordult, azt látta, hogy sokan már fel is álltak, és elszántan néztek Matherre.
– Leteszitek az ásót, és megmarkoljátok a kardot, ha a sötétség erői
megpróbálnak elpusztítani minket?
Még többen álltak fel. Kierannak összeszorult a gyomra, és érezte, hogy kalapálni
kezd a szíve. Mi történik?
– Nem hallgattathatnak el minket! – Szinte izzott a levegő Mather hangjától. A
legénység égnek emelte az öklét. – Megvédjük a hitünket, és győzedelmeskedni
fogunk, mert velünk van az ÚR! És az utánunk következő nemzedékek úgy fognak
emlékezni ránk, mint a bátrak nemzedékére, akik megalapították új otthonukat az Új
Földön. Most és mindörökké!
– Ámen! – felelte a tömeg, majd dobolni kezdett a lábával, amit fülsiketítő
éljenzéssel és tapssal kísért. Kierannak minden erejére szüksége volt ahhoz, hogy ne
temesse a tenyerébe az arcát. A legtöbben Mathert bámulták, de tőle jobbra állt egy
nő, aki hunyorogva figyelte Kierant.
Mather egy pillanatra sem engedte le a kezét a feje fölül, így fürdőzött a hívei
rajongásában. Kieran ismerte a fényt, amely a szemében csillogott. Ismerem ezt a
diadalmámort, gondolta émelyegve. Ugyanígy éreztem magam, amikor jól sikerült
egy istentisztelet. Akár egy isten.
Soha többé nem akarta ezt érezni.
Miután véget ért a szertartás, Kieran csak állt az anyja mellett, bámulta a padlót,
és gondolatban sorra vette azokat az elképesztő ellentmondásokat Mather
beszédében, amelyek szemlátomást senkinek sem szúrtak szemet. Összerándult,
amikor valaki megfogta a vállát. Felnézett, és látta, hogy Felicity Wiggam
mosolyog rá. A lány sötét kendővel takarta be aranysárga haját, így fordulhatott elő,
hogy Kieran nem vette észre a tömegben. Hamvas volt a bőre, az orcája pirosán
ragyogott, ami kiemelte világos szemét.
– Hogy vagy? – kérdezte Felicity.
– Minden rendben, azt hiszem – bólintott Kieran. – És te ?
– Jól vagyok – mondta, és lopva körbepillantott. – Mit gondolsz az
istentiszteletről?
– Tehetséges szónok – mondta Kieran őszintén.
– Igen – válaszolta óvatosan Felicity, majd közelebb hajolt Kieranhoz. – De
nekem elegem van a háborúból – suttogta.
– Nekem is – mondta Kieran. A beismeréstől valamiért elfogta az álmosság. Azt
kívánta, bárcsak bebújhatna a meleg ágyba, és a fejére húzhatná a paplant. – Még
mindig azt próbálom megérteni, hogy lehet az, hogy az egyik percben arról beszélt,
hogy szeresd az ellenségedet, a következőben pedig már harcra tüzelte az
embereket.
Felicity nem mondott semmit, csak nézett rá, Kieran pedig látta a szemében, hogy
fél. Hirtelen ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy megismerje a lányt, hogy
mindent megtudjon a múltjáról és a reményeiről, hogy úgy lássa a világot, ahogyan
ő látja. Felicity hosszú, kecses ujjaira siklott tekintete, és látta, hogy a bal kezén
megcsillan egy gyűrű.
– Te...? – nyögte döbbenten.
– Nem vagyok házas – nevetett Felicity, és felemelte a kezét, hogy Kieran
megnézhesse a gyűrűt. A karikán lévő kék kő felragyogott a lámpák fényében. –
Eljegyeztek.
– Kicsoda? – kérdezte Kieran, és próbálta nem kimutatni, mennyire megdöbbenti
a dolog.
Felicity megfordult, és egy csoport nevetgélő férfira mutatott. Egy jóképű, nem
túl magas fickó odaintegetett nekik, mire Felicity elmosolyodott.
– Averynek hívják – mondta, és a füle mögé tűrt egy elszabadult hajtincset. – Pár
napja kérte meg a kezem. Most körbejár, és mindenkinek elmondja.
– De hát ő nagyon... – rázta meg Kieran a fejét.
– Öreg? – vonta meg a vállát Felicity. – Szeretnék saját családot. És különben is,
egyetlen szabad korombeli fiú sincs a hajón.
– És én? – csúszott ki Kieran száján, mielőtt végiggondolhatta, hogyan is fog ez
hangzani.
Felicity idegesen felnevetett, majd megrázta a fejét, mintha Kieran egy illetlen
viccet sütött volna el.
– Te Waverlyvel jársz.
Kierannak a szája is nyitva maradt, úgy bámult a lányra. Fogalma sem volt, mit
mondjon.
– Vagy szakítottatok?
Kieran alig láthatóan bólintott.
– Édesem! – Az Avery nevű férfi ekkor odaintegetetett Felicitynek. Felicity
bizonytalanul Kieranra nézett, és nyilvánvalóan mindent ki tudott olvasni a fiú
sóvárgó tekintetéből. Látta a zavarát, de úgy tett, mintha nem venné észre. Végül
elfordult, otthagyta Kierant, és odament a jövendőbelijéhez. A férfi átkarolta a
derekát, és belefúrta az orrát a szőke hajzuhatagba. Felicity a válla mögül nézte
Kierant, majd felemelte a kezét, hogy búcsút intsen.
Kieran bólintott.
Elfordították egymásról a tekintetüket, és ezzel véget ért a furcsa jelenet.







EZUTÁN



Seth az Anthonytól kölcsönkapott rövid fekete nadrágban és bő ingben ült az ágy
szélén. A lábán kecskebőrből szőtt spárgatalpú cipő volt, amely hangosat
nyikordult, valahányszor megmozdította benne a lábujjait. Ma este eldől a sorsa.
Maya két hete rejtegeti és ápolja, és mostanra megerősödött annyira, hogy
továbbállhasson. Számítson rá, mondta reggel Maya, hogy este össze fog ülni a
„családi kupaktanács”, hogy megbeszéljék, hova menjen tovább. Kavarogni kezdett
a gyomra, és kényszerítette magát, hogy lassan vegye a levegőt, amitől kissé
alábbhagyott az őrült kalapálás a mellkasában. Mayában megbízott, de tudta, hogy
Anthony bármit megtenne azért, hogy megvédje a nőt – beleértve az ő feláldozását
is.
Maya hamarosan megjelent a szoba ajtajában.
– Készen állsz ? – kérdezte.
Seth felállt, és reszkető léptekkel átment a nappaliba. Meglepődve látta, hogy egy
csomó idegen ül a színes afrikai mintás lepedőkkel letakart, puhának tűnő székeken.
– Ő Seth – mondta Maya az egybegyűlteknek, és megveregette a fiú vállát.
Anthony felállt a rozoga kék székről, amin ült, és nekiállt letekerni a kötést Seth
kezéről.
– Csak gyorsan rápillantok – mondta. – Hogy van?
– Érzékeny – mondta Seth, és bizonytalanul pillantott körbe a szobában. Nem örült
neki, hogy Anthony vadidegenek előtt vizsgálja meg, de látta, hogy a többiek
elmélyülten beszélgetnek egymással, és még csak oda se néznek.
– A csontok valószínűleg rendben összeforrtak – mondta Anthony, majd
megfordította Seth kezét. – Viszont a seb piros. – Óvatosan hozzáért a fiú ujjaihoz. –
Megpróbálkozunk egy erősebb antibiotikummal.
– Nagy a baj ?
– Dehogy. Csak hoznom kell egy erősebb gyógyszert – mondta a doktor, majd
újrakötözte Seth kezét. A friss pólya jólesően összeszorította a sajgó ujjakat.
Seth leült egy kemény, fából készült székre, és körbejártatta a tekintetét Maya
„családján”. Beletelt némi időbe, mire felismerte a hordómellű őrt, aki kiszöktette
az esőerdőcsarnokból. Olyan nagy volt, hogy alig látszott alatta a szék. A férfi
Sethre szegezte világos– barna szemét, és üdvözlésül felemelte a kezét.
– Don vagyok.
– Köszönöm, hogy...
– Ugyan már – legyintett Don.
– Ő itt Selma Walton – mondta Maya, és egy idős, telt nőre mutatott. Seth még
soha senkit sem látott, aki ennyire öreg lett volna. A nő nyakán meg volt ereszkedve
a bőr, vastag alkarját pedig szinte teljesen beborították a csillogó arany karkötők.
– Seth – mosolyodott el Selma. – Üdvözöllek.
– Ö pedig Amanda – mutatott Maya a sarokban ülő nagyon magas nőre. Színes
kendőbe tekerte magát, és kedvesen mosolygott.
– Maya azt mondta, ismered Waverlyt – mondta Amanda. – Én és egy másik
asszony, Jessica Eaton segítettünk neki, amikor megszökött a hajóról.
– Jessica még mindig...? – kezdte Maya, és Donra pillantott.
– Még mindig börtönben van – mondta Don halkan.
Seth először azt hitte, az emberek csalódottak lesznek a választól, de amikor látta,
hogy mindenki megkönnyebbül, rájött, hogy attól féltek, Jessica Eaton már nem él.
Most értette csak meg igazán, mekkora veszélybe sodorták magukat ezek az
emberek azzal, hogy segítenek neki.
– Van valami hír Chrisről? – kérdezte Anthony Dontól.
– Még nincs – válaszolta Don, és odébb csúszott a széken.
– Ki az a Chris? – kérdezte Seth.
– Don testvére – felelte a magas nő. – Két hete nem látta senki.
– Van egy ötletem, hogy hol lehet – mondta Don. Mindenki ránézett, de ekkor úgy
tűnt, nem akarja elmondani, mi az.
Maya felemelte az asztalról az egyik teáskannát.
– Dardzsilinget valaki ? – kérdezte, majd a választ meg sem várva teletöltötte az
apró, tojás alakú csészéket, és mindenkinek a kezébe nyomott egyet. Amanda
szórakozottan kortyolgatni kezdte a sajátját, míg Selma mélyen beszívta a meleg
csészéből áradó illatos párát.
– Elkényeztetsz minket, Maya.
– Mayának mindig mindenből a legjobb jut – mondta Don Sethnek, bosszankodást
mímelve.
 – Leveszi a lábáról az embereket, azok meg bármit odaadnak neki – mondta
Anthony, és szeretetteljesen oldalba bökte Mayát.
– Egyszerűen ellenállhatatlan vagyok – mondta Maya, majd miután Sethnek is
odaadta a csészéjét, morgolódva lehuppant egy babzsákfotelra.
– Csak óvatosan – mondta Anthony. – Nehogy kirázd magadból azt a babát.
– Anthony! – figyelmeztette Maya.
– Szeretnék kérdezni valamit – mondta Seth.
A szobában lévő vendégek egy emberként fordultak Seth felé, amiből a fiú arra
következtetett, nem számítottak rá, hogy egyáltalán meg fog szólalni.
– Már hónapok teltek el azóta, hogy Waverly elmenekült a hajóról, de a maga
babája nem lehet olyan idős.
Maya a hasára tette a kezét.
– Ez a csöppség egy fagyasztott embrióból van.
– De akkor... – kezdte Seth, majd összeszedte magát. – Akkor hány csecsemő
származik Waverly tői?
– A fiatal embriók egy részét sikerült osztódásra bírnunk – nézett rá nyugodtan
Anthony. – Azt hiszen, összesen harminckét magzatunk van tőle. Az összes lánytól
együttvéve körülbelül száznyolcvan magzatot kaptunk, plusz még vannak azok a
petesejtek, amiket Felicity Wiggam nagylelkű felajánlott. Bízunk benne, hogy
sikeres lesz a megtermékenyítés.
Seth elképedt a számok hallatán.
– Volt maguk között bárki is, aki megkérdezte Waverlyt, mit szól hozzá, hogy
elveszik a petesejtjeit?
Amanda bűnbánóan Mayára nézett, de nem mondott semmit.
– Anne Mather azt mondta nekem, hogy Waverly és a többi lány is beleegyezett a
beavatkozásba – mondta Anthony, és belebokszolt a levegőbe. – Hidd el,
borzasztóan bánom, hogy nem beszéltem velük a műtét előtt. Azóta is álmatlan
éjszakáim vannak emiatt.
Seth elgondolkodva nézte Anthonyt, aki éppen feltolta a kis, kerek szemüvegét az
orra tetejére. Úgy nézett ki, mint aki igazat mond, Seth mégsem tudta megbocsátani
neki, amit Waverlyvel tett.
– Ha ennyire bántja a dolog, miért használják még mindig a magzatokat?
– Hagynunk kellene őket meghalni ? – kérdezte Maya, a szokásosnál sokkal
félénkebb és bizonytalanabb hangon, ami arról árulkodott, hogy össze van
zavarodva. – És mi van azokkal a férfiakkal, aki a spermájukat adták a
megtermékenyítéshez? Ok nem akarnák, hogy elpusztítsuk az embriókat, amikből
egy nap kifejlődhetnének a gyermekeik.
– Hol van Waverly? – kérdezte Seth. – Tudja bárki?
– Én láttam – válaszolta Selma, de nem tudom, hol tartják fogva. Az biztos, hogy
nagyon élénk volt, és úgy tűnt, mint aki egészséges.
– Hogyhogy látta? – kérdezte Seth. – El tud vinni hozzá?
– Lehetetlen. Valószínű, hogy a gyülekezet vénei fel fogják venni a
tanúvallomását. Amíg ez nem történik meg, Waverly nem érintkezhet senkivel.
Sethnek ez egyáltalán nem tetszett.
– És egy üzenetet át tudna neki adni ?
– Azt sem tudom, hol lakik – mondta Selma. – Don, megpróbálod kideríteni ?
Don tiszteletteljesen bólintott. Selmát az a fajta tekintély lengte körül, amit csak az
erős személyiségű emberek közelében lehet tapasztalni.
Seth körbepillantott az elcsigázott arcokon, és arra jutott, hogy kedveli ezeket az
embereket. Ösztönösen megbízott bennük. Ha segíteni akar Waverlynek és a
gyerekeknek, szüksége lesz a segítségükre.
– Nézzék – mondta, és felállt, hogy mindenki rá figyeljen. – Maya semmit nem
mondott nekem, de én tudom, hogy maguk kicsodák. Maguk egy titkos ellenállás
tagjai, és én is be akarok kerülni.
Amanda felfújta az arcát, majd hangosan kiengedte a levegőt.
– Ellenállás. Ez azért erős – mondta, mire a többiek nevetgélni kezdtek.
– Ez nem vicc – szólalt meg újra Seth, és a szoba elcsendesedett. – Maguk az
ellenállás. Akkor is, ha eddig nem csináltak semmit. – Maya szeretettel nézett rá. –
Anne Mather és a barátai megölték a legénységünket, tönkretették a hajónkat,
elrabolták a lányokat, és rettenetes dolgokat műveltek velük. Hogy lehet támogatni
egy ilyen vezetőt?
– Szerintem a szobában mindenki egyetért veled, Seth – mondta Amanda, és letette
a teáscsészéjét az asztalra. – De mit javasolsz, mit csináljunk? Anne-nak még mindig
nagyon sok követője van.
– És ők tudják, miket tett ez a nő? – kérdezte Seth.
– Ugyanazt tudják, amit mi – mondta Anthony, és megigazította a szemüvegét -, de
úgy tűnik, csak minket zavar az, ami a hajón folyik.
– Nem igaz – mondta Seth, és maga is meglepődött azon, mennyire biztos a
dolgában. – Biztos, hogy másokat is zavar. A lelkűk mélyén nem hagyja őket
nyugodni. Csak kellene valaki, aki ráébreszti őket, hogy baj van.
– Hogyan? – kérdezte mosolyogva Selma.
– Úgy, hogy szavakba öntjük és kimondjuk az igazságot – mondta Seth. Már a
lábadozás két hetében is sokat gondolkodott ezen. Anne Mathert egyedül egy lázadás
tudná megfosztani a hatalmától, márpedig a világtörténelem összes lázadása néhány
jól megválogatott jelmondattal kezdődött. – Kell egy jelmondat. Egy szlogen, ami
feltüzeli az embereket.
– Ki kell mondanunk helyettük – bólintott Maya, és maga alá húzta egy egyik
lábát, majd a térdére terített egy sárga takarót. – Meg kell értetnünk velük, mi folyik
itt.
– Pontosan – mondta Seth. – Meg kell győznünk őket.
A felnőttek gondterhelten néztek egymásra.
Seth visszaült a székére, felvette a bögréjét, és elgondolkodva meredt a fekete tea
felszínén tükröződő képmására.
– Az Empyreanen a gyerekek összefirkálták a falakat, amikor elégedetlenek
voltak Kieran Aldennel.
– Rajzokat készítettek? – kérdezte Amanda. Mindnyájuk közül ő tűnt a
leglelkesebbnek.
– Persze – mondta Seth. – Szlogeneket, rajzokat, ilyesmiket.
– És hogy tudjuk elkerülni, hogy elkapjanak? – kérdezte Anthony, akinek
szemlátomást nem tetszett az ötlet.
– A gyerekek mindig kapucnis pulcsiban csinálták, így nem lehetett felismerni
őket a kamerák felvételein – mondta Seth.
Hirtelen hangos kopogás szakította félbe Seth mondandóját. A fiú összerándult,
amitől szúró fájdalom nyilallt a kezébe.
– Maya? – kiáltotta egy érdes hang. – Nyisd ki az ajtót!
– Thomas az! – suttogta Maya.
– Elbújni! – suttogta Selma, miközben kitessékelte Sethet a szobából. – Don!
Gyere velem.
Selma és Don belopóztak a szobába, ahol Seth lakott. Selma intett, hogy menjen ő
is, de a fiú tudta, hogy hárman biztosan nem férnének el a ruhásszekrényben, így
inkább gyorsan beugrott Maya szobájába, néhány másodperccel azelőtt, hogy
felfeszítették volna a lakás ajtaját, és a nappalit megtöltötte volna a nehéz bakancsok
dübörgése. Seth bebújt a beépített ruhásszekrénybe, és becsukta maga mögött az
ajtót.
– Mi ez, valami gyűlés ? – mennydörögte egy férfihang.
– Barátok együtt teáznak, Thomas – válaszolta Maya bátran. – Talán nem szabad?
– Hat teáscsésze van az asztalon – mondta rövid hallgatás után Thomas.
– Páran már elmentek – felelte gyorsan Maya.
 – Kutassátok át a lakást! – utasított valakit Thomas.
Seth az ép kezével félrehúzta a ruhásszekrény hátlapját, majd a nyíláson keresztül
átpréselte magát a fal mögött húzódó keskeny folyosóra. Abban a pillanatban, hogy
visszatolta a helyére a lemezt, már nyílt is a szekrény ajtaja. Seth hallotta, ahogy
egymásnak ütődnek a rúdon lógó fogasok.
– Nincs itt senki! – kiáltotta az őr, miután alaposan áttúrta a ruhákat.
Ugyanezt kiáltotta egy másik őr a másik szobából, ahol Selma és Don rejtőzött.
Seth nekidőlt a falban futó csöveknek, és lassan kifújta a levegőt. Attól tartott, hogy
el fog ájulni a félelemtől.
– Itt bújtatod a szökevényt, Maya? – kérdezte Thomas a nappaliban.
Beletelt néhány másodpercbe, mire Maya összeszedte magát annyira, hogy
válaszolni tudjon.
– Nem! – kiáltotta.
– Az utóbbi időben a szokásosnál sokkal több élelmiszert vételezel a raktárakból.
– Terhes vagyok – mondta Maya. – Kettő helyett eszem.
– Állj fel! – mondta Thomas.
– Mit csinálsz? – kiáltotta Maya.
– Anthony most velünk jön.
– Miért? Semmit sem csinált!
– Maya! – mondta figyelmeztetően Anthony.
– Mióta van ez így? – kiáltotta Maya. – Mikor lett ilyen ez a társadalom, hogy
fegyveres őrök rontanak be az otthonainkba, és elviszik, akit csak akarnak?
Dulakodás hangjai, majd Anthony kiáltása hallatszott:
– Mit csinálsz?
– Maya is velünk jön.
– De hát nem csinált semmit! – mondta Anthony.
– Akkor nincs miért aggódnia.
– TThomas... – dadogta Amanda. – Maya t-terhes. Nem teheted...
– Egyszer az életben fogd már be a szádat, Amanda! – mondta Thomas, és Seth
hallotta, ahogy a nehéz csizmák kidübörögnek a lakásból.
Seth minden porcikájával tudni akarta, mi történt a szobában, de tudta, hogy ha
visszamegy, az Mayáék életébe is kerülhet. Így aztán, amilyen halkan csak tudott,
araszolni kezdett a lakások mögött kígyózó keskeny alagútban. A torkában érezte a
szívét, miközben keresztülpréselte magát a kábelkötegek és csővezetékek között, és
botladozva átlépte a földön lévő elektromos szekrényeket. Fogalma sem volt, hová
menjen.









A MEGHALLGATÁS









Anya – mondta Waverly, majd bekopogott az édesanyja szobájának ajtaján.
Amikor bedugta a fejét, látta, hogy Regina az ágyon fekszik, borogatással a szemén.
– Megint fáj a fejed?
– Most nem olyan rossz – válaszolta Regina, és intett Waverlynek, hogy jöjjön be.
Olyan jó sötét volt a szobában, és olyan jó volt érezni az édesanyja ismerős
illatát, hogy Waverly nem tudta megállni, hogy ne feküdjön mellé az ágyra, és ne
hajtsa a fejét a vállára. Reginát világéletében migrén gyötörte, és az ismerős jelenet
az otthonukat juttatta Waverly eszébe. Ahogy az elveszített hajóra és az elveszített
édesanyjára gondolt, a lány szemét elfutották a könnyek.

Mióta Jared elmondta, állítólag miféle szerepet játszott az apja az Új Látóhatár
legénységének sterilizálásában, Waverly még távolabbinak érezte a régi életét –
még úgy is, hogy nem hitt a férfinak. Nem tudta elhinni, hogy az ember, akinek a
szívverése annak idején annyiszor álomba ringatta őt, képes lenne ilyesmire.
– Nagyon hallgatsz – mondta Regina, és még szorosabban átölelte Waverly vállát.
– Minden rendben?
– Hallottam valamit apáról – válaszolta Waverly. Nem készült rá, hogy szóba
hozza a dolgot, egyszerűen kicsúszott a száján. – Hogy csinált valamit a phyto-
luteinnel.
Érezte, ahogy Regina válla megfeszül.
– Az apád fejlesztette ki a phyto-lutein képletét. Hős volt. Megmentette a küldetést.
– Valaki azt mondta, hogy apa volt az, aki megmérgezte a nőket az Új
Látóhatáron. – Waverly csak suttogni tudott. – Hogy miatta lettek terméketlenek.
– Bármit is állít most Jones kapitány, azért mondja, hogy mentse a saját bőrét –
csattant fel Waverly anyja. Az elmúlt hetek tompa, zárkózott Regináját egyszerre
mintha kicserélték volna – tapintani lehetett a haragját.
Valódi érzései vannak!, döbbent rá Waverly. Lehet, hogy sikerül felébresztenem?
Megpróbálta megfogni a kezét, de Regina elhúzódott.
– Azt mondod, hogy a kapitány rákente apára az egészet, azután megölte, hogy ne
mondhassa el az igazat?
– Ezért kellett Seth édesanyjának és dr. McAvoynak is meghalnia. Érted? Meg
kellett szabadulnia a tanúktól, hogy apádat tehesse felelőssé mindenért.
– De aztán az egész terméketlenség-dolgot eltitkolta – mondta Waverly. Úgy
érezte, hogy valami nem stimmel a történettel. – Az Empyreanen senki sem tudta,
hogy az Új Látóhatár legénysége terméketlen lett. Mi értelme volt így apára kenni ?
És téged hogyan tudott rávenni, hogy hallgass ?
Valamiért az utolsó kérdés volt az, ami a legjobban megrémítette Reginát. Felkelt
az ágyról, félrelökte Waverlyt, és elkezdett föl s alá járkálni a szobában.
– Anya? – kérdezte döbbenten Waverly.
– Mi volt ez? Valaki kopogott? – Regina kirohant a szobából, és kinyitotta a
bejárati ajtót. – Ó, Waverly! – kiáltotta. – Nézd csak, ki jött látogatóba!
Waverly felnyögött. Bárki is az, nyilván azért jött, hogy újabb kéréseket adjon
elő, és még erősebb nyomást gyakoroljon rá. Bedugta a fejét az anyja párnája alá,
de aztán egy ismerős hang ütötte meg a fülét.
– Jól van?
 Felicity Wiggam ? Megengedték, hogy eljöjjön ? Waverly kikászálódott az
ágyból, és hunyorogva átment a nappaliba.
– Hogy vagy? – kérdezte Felicity, miután megölelte.
– Rendszeresen jár hozzá egy jóképű férfi – csipkelődött Regina, de amikor
meglátta, milyen arcot vág Waverly, a sajátjáról is lefagyott a mosoly. – De biztos
vagyok benne, hogy Kieran is eljön majd, ha...
– Anya – szakította félbe Waverly, aki úgy érezte, nincs ereje végighallgatni az
anyja újabb képzelgéseit. – Bemegyünk a szobámba, jó?
– Persze – válaszolta Regina, de látszott rajta, hogy megbántódott. – Biztosan sok
megbeszélnivalótok van.
Waverly leült régi barátnője mellé az ágyra. Egy ideig mindketten hallgattak, és
végül Felicity volt az, aki vette a bátorságot, és megtörte a csendet.
– Pár napja láttam Kierant – mondta.
– Jól van? – kérdezte azonnal Waverly.
– Testileg igen – mondta lassan Felicity. – Érzelmileg viszont pont úgy, ahogy
várnád. De legalább biztonságban van.
– Legalábbis egyelőre – mondta Waverly, és arra gondolt, vajon Felicity azt hiszi-
e, hogy még együtt vannak Kierannal. Nem volt biztos benne, hogy el akarja
mondani az igazságot.
– Biztos vagyok benne, hogy aggódik miattad – mondta Felicity, és mosolyt
erőltetett az arcára.
Biztos vagyok benne... Tehát Kieran még véletlenül sem mondta, hogy aggódna
érte. Waverly nem akart beszélni a dologról.
– Úgy látom, te jól érzed magad itt.
– Van valakim – válaszolta Felicity, és szemérmesen betűrte az egyik hajtincsét a
füle mögé. Waverly észrevette a gyűrűt az ujján. – Egy kicsit idős, de nagyon
aranyos.
Waverly néhány másodpercig elgondolkodva nézte a barátnőjét.
– Örülök neki – mondta végül.
– Én is – válaszolta Felicity, de a tekintete inkább arról árulkodott, hogy össze van
zavarodva. – Miután elmentetek, sokáig nagyon magányos voltam. Szükségem volt
az érzésre, hogy tartozom valakihez. Avery hajlandó volt lassan, lépésről lépésre
haladni.
– Biztosan rendes. – Waverly úgy döntött, nem vesz tudomást a Felicityt gyötrő
nyilvánvaló kétségekről.
– Segített beilleszkedni. Ezért is mondtam meg a Pásztornak, hogy neked és
Kierannak szükségetek van egymásra...
– Hogy megmondtad neki? – Waverly elgondolkodva nézte Felicityt. A
barátnőjének befolyása van Matherre ?
– Ne nézz ilyen gyanakvóan – mosolyodott el Felicity. – Csak azért áll szóba
velem, mert azt akarja, hogy beszéljek az összes túlélővel, simítsam el a dolgokat,
és vegyelek rá az együttműködésre.
– Találkoztál a többiekkel? Mi van Sarah-val?
– Őt nem láttam – mondta Felicity, és kék szemében aggodalom tükröződött. –
Rajtad és Kieranon kívül egyetlen idősebb gyerekkel sem tudtam beszélni.
– És tudnál?
– Meg fogom próbálni, de szerintem a Pásztor semmivel sem bízik bennem
jobban, mint bármelyikőtökben – mondta, majd amikor látta, hogy Waverly kérdően
néz rá, hozzátette: – Szerintem tudja, hogy nem tartozom a legodaadóbb támogatói
közé.
Waverly a szája elé emelte az ujját, és a levegőbe mutatott, hogy jelezze, könnyen
lehet, hogy lehallgatják őket. Felicity azonban csak legyintett:
– Nem vagyok lázadó – mondta, és zavartan elmosolyodott. – Ismersz. Nem
vagyok elég bátor hozzá. – Mindketten arra a napra gondoltak, amikor Felicity nem
volt hajlandó segíteni megszökni Waverlynek az Új Látóhatárról. Felicity
körbejártatta tekintetét a szobán, de képtelen volt belenézni Waverly szemébe. Végül
ő volt az, aki megtörte a zavart csendet. – Részben azért maradtam itt, mert nem
hittem benne, hogy eljuttok az Empyreanre. Úgy gondoltam, hogy ez egy öngyilkos
küldetés.
– Majdnem az is volt.
– Sok mindent megbántam. – Egyszerre mintha lehullott volna Felicityről egy
álarc, és olyan őszintén nézett Waverlyre, ahogy kislánykoruk óta egyszer sem.
Waverly rájött, hogy a barátnője megváltozott. – Sajnálom, hogy nem segítettem.
Nem voltam jó barátnő – mondta a lány, és éppen nyúlt volna, hogy megfogja
Waverly kezét, amikor kopogtak az ajtón.
– Csináltam egy kis kakaót – lépett be Regina a szobába, majd letette a tálcát az
asztalra. – Arra gondoltam, hogy talán...
– Szívesen maradnék még – állt fel Felicity -, de ma még nagyon sok gyerekkel
kell beszélnem. – Magához húzta Reginát, megölelte, és megcsókolta az arcán. – Jó
volt találkozni.
– Az édesanyád nagyon büszke lenne, ha látná, milyen erős nagylány lett belőled –
mondta Regina, és ő is megölelte Felicityt.
 – Éppen azt meséltem Waverlynek, hogy néha mennyire gyengének érzem magam
– mondta Felicity. Waverly ránézett, és magában az édesanyjának adott igazat.
Felicity összeszedettebbnek, érettebbnek tűnt. Avery minden bizonnyal jó hatással
volt rá.
Vagy az is lehet, hogy csak időre volt szüksége a gyógyuláshoz, gondolta Waverly,
miközben nézte, ahogy a barátnője kibontakozik az anyja karjaiból, és kimegy a
szobából.
Waverly belepillantott az öltözőasztal felett függő tükörbe. Elgyötörtnek,
sápadtnak és űzöttnek látta magát. „Sok mindent megbántam”, suttogta, és néhány
percig csak bámulta azt a szánalmas, legyőzött valakit, akivé vált. Hagyta magának,
hogy gyűlölje ezt a lányt.
Ekkor ismét kopogtak a bejárati ajtón. Biztos Felicity felejtett el valamit, gondolta
Waverly, és átment a nappaliba, hogy beengedje a lányt. Amikor azonban kinyitotta
az ajtót, egy kéz nyúlt be a lakásba, és kirántotta őt a folyosóra.
– Hé! – sikította Waverly, és a következő pillanatban egy sötétkék szempárral
találta szemben magát. Jared volt az.
– Történt valami – mondta. – Most azonnal fel kell vennünk a vallomásodat.
Waverly valami puhát érzett a lába alatt, és amikor lenézett, látta, hogy az őr az.
Eszméletlenül feküdt a padlón, és horkolva vette a levegőt a véres orrán keresztül.
Jared belenyúlt az övébe, és előhúzott egy apró, fekete tárgyat.
– Mi az? – kérdezte Waverly.
– Egy pisztoly – válaszolta Jared. – Antik. A doktor imádja a régi dolgokat. –
Ezután a másik kezével előhúzott a kabátja zsebéből egy jókora kést. Jared
mozdulatai azokat a Régi Földről készült videókat juttatták Waverly eszébe, amiken
a hatalmas, rég kihalt macskák járták a bolygó dzsungeljeit.
Jared Waverly felé mutatott a késével.
– Maradj szorosan mögöttem – mondta, és futni kezdett a lépcsőházajtó fejé.
Beletelt néhány másodperbe, mire Waverly kapcsolt, de aztán ő is megiramodott, és
utolérte a férfit. Maradj mögöttem, mozgatta Jared némán a száját, és szemrehányó
pillantást lövellt Waverly felé. Óvatosan kinyitotta a lépcsőházajtót. Waverly olyan
szorosan követte, hogy az arcán érezte a férfi pólójának nedvességét.
– Gyerünk! – mondta Jared, és megpróbálta behúzni Waverlyt a lépcsőházba, de a
lány elrántotta a kezét.
– Várj! Mi lesz anyával? – kérdezte.
– Ő semmit nem tud. Nagyobb biztonságban van, ha itt marad – mondta a férfi, és
tolni kezdte Waverlyt. – Fölfelé!
 Waverly egy pillanatra elbizonytalanodott, de az ijedség, amivel Jared körbe-
körbe járatta a tekintetét, meggyőzte róla, hogy nincs választása. Elkezdte kettesével
szedni a lépcsőfokokat. – Mi történt ? – kérdezte Jaredtől, aki szorosan mögötte
futott.
– Macher valahogy megneszelte, hogy a doktor bíróság elé akarja állítani, és
most tanúkat gyűjt.
– Tanúkat ? – nyögte Waverly, aki máris kifulladt.
– Embereket, akik ellened vallanak. – Jared ekkor megmarkolta Waverly karját, és
megállította a lányt. Egy, a fejük fölött lévő pontra szegezte a tekintetét, mint aki
veszélyt szimatol. Waverly a férfi arcát nézte, és próbálta minél halkabban venni a
levegőt.
A lépcsőforduló kihaltnak tűnt, mégis volt valami fenyegető a köréjük telepedő
csendben. Waverly megfeszült, és ebben a pillanatban egy sötét alak vetette rá magát
Jaredre a fölöttük lévő fordulóból. Hatalmas csattanás visszhangzott végig a
lépcsőházban, és Waverly hirtelen a sarokban találta magát. Megpróbálta a két
kezével védeni a fejét, de a következő pillanatban rázuhant Jared, amitől
fájdalmasan nekivágódott a válla a falnak. Egy másodpercre minden elsötétült, csak
annyit hallott, hogy Jared felnyög, majd a férfi már le is ugrott róla.
Amikor körülnézett, először egy ősz hajú férfit pillantott meg, aki a lépcsőn ült,
és a saját vérző alkarját szorította. Olyan sok volt a vér, hogy Waverly hosszú
másodpercekig le sem tudta venni a szemét róla.
– Waverly! – kiáltotta Jared, aki egy másik férfival birkózott. Ez meg honnan
került elő? Jared megpróbálta kicsavarni a pisztolyt a kezéből, amit a férfi minden
erejét megfeszítve próbált megakadályozni. Nyögött, vörös volt a feje, és hatalmas
cseppekben folyt az izzadság az álláról. Lövés dördült, Waverly pedig behúzta a
nyakát. Jarednek sikerült felfelé löknie a pisztolyt, így a második golyó anélkül
pattant le a fémlépcsőről, hogy bárkit eltalált volna. Jared ezután lefejelte a férfit,
akinek ömleni kezdett a vér az orrából.
– Mögötted! – préselte még ki magából, miközben a padlóra vitte a támadót.
Waverly megfordult, és látta, hogy egy harmadik férfi érkezik föntről, és
egyenesen rászegezi a pisztolyát. Ekkor eldördült a harmadik lövés is, és a férfi
összeesett a fordulóban, majd néhány másodperc múlva gurulni kezdett lefelé a
lépcsőn.
Waverly lassan, mintha álmodna, végigtapogatta magát, hogy megnézze,
eltalálták-e.
– Nem volt ideje lőni – mondta Jared, és visszacsúsztatta a pisztolyát az övébe. A
férfi, akivel birkózott, most eszméletlenül feküdt a lábánál. Jared belelépett az
arcába, úgy csavarta ki a kezéből a puskát. – Mindjárt ideérnek a többiek – mondta
levegőért kapkodva, és elkezdte felfelé tolni Waverlyt. – Siessünk.
Waverlynek fogalma sem volt, hány emeletet mentek még fölfelé. Szinte
önkívületi állapotban rótta a lépcsőket, a füle csengett a lövésektől, a sokktól pedig
gyengének érezte magát.
Jared izzadt hátát nézte, miközben a férfi megállíthatatlanul húzta maga után.
Fogalma sem volt, ki ez az ember, és mire képes, de most már értette, miért
viselkedett úgy az ajtaja előtt strázsáló őr, mintha félne tőle.
Amikor végre eljutottak arra az emeletre, ahová Jared tartott, a férfi résnyire
kinyitotta a lépcsőházajtót, kilesett rajta, majd keresztülvonszolta Waverlyt a
folyosón, és belökte az egyik ajtón. Waverly egyszerre a gyülekezet vénei előtt
találta magát, akik egy összecsukható asztal körül ültek, egy teljesen jellegtelen
irodában.
Selma felállt, és döbbenten nézett végig Waverlyn.
– Mi történt ezzel a lánnyal?
Waverly lepillantott, és látta, hogy a karját és a mellkasát is vérfoltok borítják.
– Úristen – mondta, és dörzsölni kezdte a kezét, amivel csak még jobban szétkente
a piros, olajos folyadékot.
– Jared? – Dr. Carver az asztalra támaszkodott az öklével, és megpróbált felállni,
de a lábai cserbenhagyták.
– Nem úgy sikerült a dolog, ahogy szerettem volna – mondta Jared, mielőtt
beleroskadt volna az ajtó mellett álló székbe. – Le kellett lőnöm egy őrt.
– Elfogadhatatlan! – Az öregember nagyot koppantott a botja végével a padlón.
– Jared megmentette az életemet – mondta Waverly.
A doktor ettől szemlátomást lecsillapodott, de továbbra is rosszalló arcot vágott.
– Itt biztonságban vagyunk? – kérdezte Waverly, aki nem tudott mit kezdeni a
lépcsőházban tapasztalt erőszak és a szoba nyugalma közti kontraszttal.
– Ne aggódj – válaszolta a doktor. – A kamerák nem látták, hogy idejöttetek.
Gondosan megterveztünk mindent.
– Tudod, miért vagy itt ? – kérdezte Miranda, miközben az elegáns selyemblúza
gyűrődéseiben megbújó hosszú gyöngysort babrálta.
– Azért, hogy vallomást tegyek – felelte Waverly, majd leült az egyik
összecsukható székre, két kezét rászorította a halántékára, és próbálta visszanyerni
az önuralmát. – De Mather emberei éppen most próbáltak...
– Elfogni, hogy ne beszélhess – mondta a doktor. – Amint felvettük a
vallomásodat, biztonságban leszel.
– Mather még dühösebb lesz. Bosszút fog állni rajtam. – Waverly érezte, ahogy
kezd rajta eluralkodni a pánik. – Vagy az anyukámon.
– Nem – mondta a doktor, és felemelte az egyik csontos kezét. – Bármit is tenne
veled, miután tanúskodtál, azzal beismerné, hogy bűnös. A gyülekezet véneinek
védelme alatt állsz majd mint koronatanú. Bárki próbálna is bántani, azzal a
nyomozást hátráltatná, amiért börtön jár. Akkor is, ha az illető történetesen Anne
Mather. Ha viszont nem tanúskodsz – tette hozzá, és tenyérrel felfelé fordította a
kezét -, nem tudlak megvédeni tőle.
Nem tud, gondolta Waverly, vagy nem akart Nem bízott a doktorban és a
többiekben. Abban sem volt biztos, hogy egyáltalán Jaredben megbízhat-e. Így
viszont milyen lehetőségei vannak? Ha nem működik együtt ezekkel az emberekkel,
senki sem lesz a hajón, aki megvédené őt vagy az anyukáját.
– Rendben – suttogta.
– Kezdjük a felvételt – mondta dr. Carver, és felemelte az egyik ujját a botja
markolatáról. Jared odabicegett a sarokban lévő kommunikációs konzolhoz,
Waverly pedig látta, hogy a feje fölött villogni kezd egy lámpa.
– Waverly – mondta Selma, és halkan megcsörrentek az arany karkötői, ahogy
rákönyökölt az asztalra. – Mondj el nekünk mindent, amire az Empyrean elleni első
támadásból emlékszel.
Waverly bólintott, majd belekezdett.
Először nehezére esett a dolog – borzasztó volt felidézni a jelenetet, amikor a
szeme láttára lőtték le a barátai szüleit, rettenetes volt visszagondolni arra, mikor őt
és a többi lányt erőszakkal áthurcolták ide, az Új Látóhatárra, és összeszorult a
gyomra, mikor azokról a hazugságokról beszélt, amikkel Anne Mather próbálta
meg elhitetni velük, hogy nem elrabolták, hanem kimenekítették őket a sérült
hajóról. Aztán, ahogy beszélt, egyre dühösebb lett. A vének rengeteg kérdést tettek
fel, olyan részletekre voltak kíváncsiak, hogy kik húzták meg a ravaszt, ki lőtt le kit,
vagy hogy Waverly látta-e, hogy Mather bárkit is arra utasít, hogy tüzeljen.
Ez utóbbi témát nagyon alaposan körüljárták.
– Biztos vagy benne, hogy Anne Mathert csak a siklódokkban történt lövöldözés
után láttad? – kérdezte Selma. – Nem lehetséges, hogy hallottad, amint parancsot ad
az embereknek arra, hogy lőjenek?
– Akkor láttam először, amikor már elhagytuk az Empyreant.
Csalódott csend telepedett a szobára, a vének gondterhelten néztek össze.
– Gondolkodj, Waverly – mondta dr. Carver, és felvonta a szemöldökét. – Ne
feledd: most bebizonyíthatnád, hogy Mather háborús bűnös.
Azt akarja, hogy hazudjon?
– Én... – Waverly elhallgatott. Ha hazudna, Mather esetleg börtönbe csukathatná
hamis tanúzásért. Jobb, ha nem hagy magán támadási felületet. – Nem láttam őt a
harc alatt.
A doktor ingerülten nézett Waverlyre.
– Ez elég nagy baj – mondta lassan.
– Annyi mindent csinált még – felelte Waverly. – A beleegyezésünk nélkül elvette
a petesejtjeinket.
– Térjünk át erre – mondta a doktor, és türelmetlenül körözni kezdett a
mutatóujjával a levegőben. – Hogy tudtad meg, hogy elvette a petesejtjeidet?
– Azután tudtam meg, hogy meglőttek.
– Meglőttek? – visszhangozta Deacon Maddox, és még a szemét is kinyitotta. –
Mikor?
– Amikor megpróbáltam találkozni az anyukámmal a raktárszinten.
– Kihallgattam az őrt – szólt közbe Jared. – Azt állítja, szökött rabnak nézte
Waverlyt. Azt mondja, nem vette észre, hogy egyike az Empyreanről elrabolt
lányoknak.
– Elképzelhető – mondta Selma elgondolkodva.
– Amúgy sem tudnánk összefüggésbe hozni a Pásztorral, mivel ő ott sem volt –
mondta unottan az alacsony nő. – Térjünk rá a petesejtek kivételére. Arra biztosan ő
adta a parancsot.
Waverly elmondta, hogyan tudta meg, hogy elrabolták a petesejtjeit, miután
magához tért a lövés után. Az egész tanács, de különösen a nők őszinte
együttérzéssel hallgatták, ám amikor a végére ért a történetnek, a doktor
nekiütögette a botját az asztal szélének, és bosszúsan nézett Waverlyre.
– Waverly. Szemtanúja voltál valaha is annak, hogy Mather utasítást ad a petesejtek
eltávolítására?
Waverly megrázta a fejét.
– Valószínűleg azalatt történt, amíg eszméletlen voltam.
– Gondolkodj! – makacskodott a doktor.
Waverly minden erejét megfeszítve törte a fejét, de semmi olyan nem jutott az
eszébe, ami egyértelműen bizonyította volna, hogy a petesejtek kiemelésére
vonatkozó parancs Mathertől származott volna.
– De utólag megpróbálta igazolni a dolgot. Elmondta, mennyire szerencsés
vagyok, hogy segíthettem a küldetést a petesejtjeim átadásával.
 – Azt fogja mondani, hogy nem tudta, hogy Waverly nem egyezett bele a műtétbe
— motyogta a Miranda nevű alacsony nő.
– Az orvosokat fogja hibáztatni.
– Tehát nincs bizonyíték rá, hogy az orvosok az ő utasítására operálták meg a
lányokat ? – kérdezte csalódottan Selma. – Egyetlen bizonyíték sincsen?
Waverly lesütötte a szemét, és észrevette, hogy mindkét tenyerét teljes erőből
nekiszorítja a hideg műanyag asztallapnak. Amikor felemelte a kezét, látta, hogy
nedves foltok maradtak az izzadt ujjhegyei után, amelyek aztán lassan
elhalványulnak.
– Nem tudják megkérdezni az orvosokat?
– Hát nem tudja? – pillantott Selma dr. Carverre.
– Mather előzetes letartóztatásba helyezte dr. Molinellit, az orvost, aki téged
operált – mondta dr. Carver. – Tegnap este tartóztatták le, Anne Mather több más
ellenlábasával együtt. Jelenleg börtönben vannak, és egyelőre nem sikerült
kapcsolatba lépnünk velük.
– Hogy teheti meg ezt büntetlenül? – csapott Waverly az asztalra.
– Nagy hatalma van – mondta dr. Carver. – Ezt próbáltam elmondani neked. A
helyzet percről percre romlik.
– Látod már, kedvesem? – kérdezte Miranda, és megvakarta a nyakában lógó
aranyláncokat. – Attól tartok, hogy ha semmi olyat nem tudsz nekünk mondani, ami
azt bizonyítja, hogy Anne Mather háborús bűnös, akkor nem fogunk tudni
megvédeni téged. Vagy bárkit ezen a hajón.
El akarták kapni Anne Mathert. Mindnyájan. Nagyon el akarták kapni.
– Én viszem vásárra a bőrömet – mondta lassan Waverly.
– Kedvesem, ha szeretnéd, eljátszhatod a mártírt – mondta az apró öregasszony
egy gúnyos vigyor kíséretében. – Nekünk csak a vallomásod kell.
Mit képzelnek magukról ezek az emberek? Miért gondolják, hogy ilyen
gátlástalanul kihasználhatják? Waverly körbejártatta a tekintetét a véneken – egytől
egyig szenvtelen, érzéketlen arccal bámulták, úgy tűntek, mint akiket tökéletesen
hidegen hagy a sorsa. Selma volt az egyetlen kivétel: ő aggodalmasan rágcsálta az
alsó ajkát a megsárgult fogaival, miközben együtt érzőn pislogott Waverlyre.
Legalább egyikük emberből van, gondolta Waverly szomorúan.
– Nos ? – sürgette dr. Carver.
– Nem leszek mártír – mondta hunyorogva Waverly. Eldöntötte, hogy nem adja
magát ingyen. – Kérek valamit cserébe.
– Már megállapodtunk – mondta fenyegetően dr. Carver.
 – Tehát megtalálta az ellenszert ?
– Minek az ellenszerét ? – lepődött meg Selma.
– Selma – mondta ingerülten a doktor. – Bízd ezt rám.
Az öregasszony dühös pillantást lövellt a doktor felé, de nem mondott semmit.
– Dolgozom rajta, Waverly – mondta dr. Carver. – Időre van még szükségem.
– Ez esetben szeretném kiegészíteni a megállapodásunkat. Tudni akarom, mi
történt Sarah Wheelerrel és Randy Ortegával. Beszélni akarok velük.
– Ez megoldható– szólalt meg dr. Carver, de Waverly félbeszakította.
– És Jones kapitánnyal is beszélni akarok. Négyszemközt.
A vének értetlenül pislogtak egymásra véreres szemeikkel.
– Miért? – kérdezte végül a doktor.
– Megvan rá az okom.
– Nem biztos, hogy megoldható – mondta Deacon Maddox.
– De nem is lehetetlen – állt fel Jared, mire a főnöke...? apja...? haragos pillantást
lövellt felé. A férfi mérgesen, de meghunyászkodva ült vissza a helyére.
– Jones kapitány megváltozott – figyelmeztette Miranda. – Nem lesz a
segítségedre, bármit is akarsz tőle.
– Egyetlen dolgot akarok: bíróság elé állítani Mathert – mondta Waverly.
– Ha megígérjük, hogy találkozhatsz vele – kezdte dr. Carver, és Waverly felé
bökött az állkapcsával megkapjuk, amire szükségünk van?
– Azt fogom mondani, amit hallani akarnak – mondta Waverly halkan. Anne
Mather nyakig sáros volt. Ezt Waverly minden porcikájával érezte, és már az sem
érdekelte, mit kell tennie ahhoz, hogy a legénység többi tagját is meggyőzze róla.
Ha arra van szükség, kész elferdíteni a valóságot. Be kell érnem ezzel, ha mára
puszta kezemmel nem fojthatom meg, gondolta keserűen.
– El tudod intézni? – nézett a doktor Jaredre.
Jared bólintott.
– Találkozni fogsz a kapitánnyal – mondta az öregember. – És a kis barátaiddal.
– Rendben – mosolyodott el keserűen Waverly. – Megkapják, amit akarnak.
Dr. Carver is elmosolyodott.
– Jared, töröld ki, amit eddig felvettünk, és kezdjük újra az egészet – mondta.
Jared felsóhajtott, majd odabotorkált a kommunikációs konzolhoz, és megtette,
amire az öreg utasította.





AZ AGITÁTOR





Seth leguggolt a búvóhelyéül szolgáló zsúfolt takarítófülkében. Pluszkockázatot
vállalt azzal, hogy idejött, de a lakások mögött húzódó karbantartó alagútban ahhoz
sem volt elég hely, hogy elfordítsa a fejét, nem hogy nekiálljon stencilt készítni.
Kivágott még egy betűt abból a kartonlapból, amit a fülkében lévő egyik
tisztítószeres dobozból tépett le. Fél kézzel elég nehezen boldogult, ráadásul
egyetlen szerszáma az a tompa konyhakés volt, amit előző éjjel sikerült elemelnie
az egyik lakásból, de így is megérte: ha elkészül a stencil, sokkal gyorsabban fel
tudja majd festeni a graffitikét.
Mióta Thomas betört Maya lakásába, Seth a szűk alagútban bujkált, és csak
néhány percre lopózott be az útjába kerülő lakásokba, hogy amikor senki nincs
otthon, ruhát és ennivalót lopjon. Naponta egyszer kimerészkedett a folyosóra,
gyorsan felfestett néhány graffitit a falra, majd visszabújt a takarítófülkébe. Készen
állt arra, hogy ha kell, bármikor eltűnjön a fülke mögötti alagútban. Hasonlóan az
Empyreanhez, a takarítófülke ajtaját itt sem mutatták a biztonsági kamerák, viszont a
folyosóra lépve bármikor észrevehették. Gyorsan festette fel a graffitikét, és
nagyjából fél perc elteltével már rohant is vissza a fülkébe. Tudta, hogy ha csak
néhány másodperccel tovább maradna, valaki észrevenné a térfigyelő monitorokon,
de így is csak idő kérdése volt, hogy mikor kapják el. Már így is túl sokszor kihívta
maga ellen a sorsot.
Azt sem tudta, mióta bujkál az alagútban: nem volt órája, és mivel a folyosón
mindig ugyanúgy égtek a lámpák, nemigen tudta megkülönbözetni a napszakokat. A
teste jelzései alapján viszont úgy saccolta, legalább egy hét telhetett el azóta, hogy
rájuk rontottak Maya lakásában. A háta rettentően fájt attól, hogy a csövek között
kellett nyomorognia, de mindez semmi sem volt ahhoz a fájdalomhoz képest, amit a
kezében érzett. A kötése szinte fekete volt a kosztól, és állandó kísértést érzett, hogy
a levegye, és megnézze, rosszabbodott-e a seb az ujján, de nem volt hozzá
bátorsága. Szeretett volna valahogyan kapcsolatba lépni Anthonyval, hogy
megkapja a szükséges antibiotikumokat, de tudta, hogy ezzel nemcsak magát, de
mindenki mást is veszélybe sodorna. Bár nagyon szerette volna tudni, hogy Maya
jól van-e, tisztában volt vele, hogy sem vele, sem a barátaival nem léphet
kapcsolatba soha többé.
Felemelte a stencilt, és alaposan szemügyre vette az ajtó sarkainál beszűrődő
fényben. Akkor jutott az eszébe, hogy így is felfesthetné a graffitiket, amikor
bemászott egy modellkészítő lakásába. A lakás tele volt vonat-, repülő-, korvett– és
csatahajómakettekkel, ráadásul a fickónak, aki ott lakott, egy csomó festéke is volt.
Sethnek végül egy nagy doboz fekete festékre esett a választása, remélte, hogy az
talán nem fog hiányozni senkinek. A festék mellé lopott egy széles ecsetet is,
valamint egy vekni kenyeret és egy kapucnis pulóvert. Mindezt kevesebb, mint öt
perc alatt sikerült véghezvinnie, de tudta,
hogy minden egyes másodperccel, amit valakinek a lakásában tölt, az életét
kockáztatja.
Felállított néhány szabályt, hogy megóvja magát a hirtelen és felelőtlen
döntésektől. Mielőtt behatolt egy lakásba, sokáig és alaposan hegyezte a fülét a
beépített szekrény mögött. Az emberek előbb-utóbb akkor is csaptak valami zajt, ha
egyedül voltak otthon. A legtöbben magukban beszéltek, vagy énekeltek vagy
fütyörésztek. Amikor aztán talált egy csendes lakást, és nagy sokára sem hallott
semmilyen gyanús zajt, lassan félrehúzta a ruhásszekrény hátuljánál lévő panelt, és
belopózott a szekrénybe. Ott leguggolt, kilesett az ajtónál lévő résen, és
megbizonyosodott róla, hogy senki sincs otthon.
Meg vannak számlálva a napjaim, ha nem hagyom ezt abba, mondta magának. És
igaza volt. Előbb vagy utóbb bele fog botlani valakibe. Vagy Mather emberei
egyszerűen rájönnek, hogy hol bujkál.
Ezért kellett minél több helyre felfestenie az üzenetet.
Már majdnem teljesen elkészült a stencil. Ha meglesz, csak rá kell szorítania a
falra, gyorsan átkennie az ecsettel, és máris ott lesz a falon a szlogen, amit Seth
kitalált: A MI NEVÜNKBEN GYILKOLTAK. Arra gondolt, ez talán bűntudatot
ébreszt majd az Új Látóhatár lakóiban, és elgondolkodnak azon, hogy a saját
családjukat más családok elpusztítása árán alapították.
Megkordult a gyomra. Eszébe jutott a sültcsirkeillat, amit előző este érzett a
folyosó túlsó végén. Sós, fokhagymás, zsíros illat volt. Összefutott a nyál a
szájában. Egy kis fehérje – pont erre volt szüksége. Emlékezett, hogy mindössze két
ember hangját hallotta abban a lakásban: egy férfi és egy nő beszélgetett, miközben
a csirkét ették. Ketten biztosan nem tudták egy este megenni az egész állatot.
Érdemes lenne megnézni, maradt-e belőle.
A hajó a napnak ebben a szakában különösen nyugodt volt, így Seth
összehajtogatta a stenciljét, és elkezdett a szóban forgó lakás felé araszolni. A
legszűkebb részeknél folyton begörcsölt a lapockája, és mivel állandóan emelgetnie
kellett a lábát a vécékhez és mosdókhoz becsatlakozó vezetékeknél, a csípője is fájt.
Kétszer is belerúgott véletlenül a falba, ilyenkor mozdulatlanná merevedve hegyezte
a fülét, de valószínűleg senki sem hallotta meg.
Végre elért a lakáshoz. Még mindig ott érezte a levegőben a fokhagymás csirke
illatát. Egy ideig hallgatózott, majd amikor már nem bírt tovább állni, és zajt sem
hallott, a jó kezével megfogta a beépített szekrény hátulján lévő panelt, és óvatosan
félrehúzta. Belesett a szekrénybe, és várt. A fogasokon takaros rendben komor színű
ruhák sorakoztak. Egyetlen pisszenés sem hallatszott.
Gyorsan kimászott a szekrényből a lakásba. Csirke, fokhagyma és citromhéj
illatát érezte, és mellé valami vegyszerét, amiről nem tudta eldönteni, mi lehet.
Kirohant a konyhába, és kinyitotta a hűtőt. A csirke a középső polcon hevert, és még
olyan sok hús volt a tányéron, hogy Seth felnyögött örömében. Tudta, hogy csak
annyit vihetne el, ami nem fog feltűnni, de képtelen volt uralkodni magán.
Felmarkolta az egész csirkét, majd felkapott még egy üveget, amiben valószínűleg
narancslé volt, meg egy vekni kenyeret, és az egészet betekerte egy konyharuhába.
Éppen fordult vissza a nappali felé, amikor hirtelen szembetalálta magát egy
ismerős szempárral, amely a kanapé mögül bámult rá. Annyira valószínűtlen volt az
egész, hogy Sethnek a lélegzete is elakadt.
Waverly. Ugyanaz a ragyogó, barna szempár, azok az erős ujjak, az a hosszú,
kecses nyak. A lány egy festményről nézett le Sethre.
– Ez meg hogy? – csúszott ki Seth száján.
– Te meg mi az istent csinálsz itt ? – kiáltotta valaki.
Seth megpördült a tengelye körül. Vékony testalkatú férfi állt vele szemben, és
egy gitárt tartott maga elé. A hangszer nem volt rendesen felhúrozva, a vékony
fémzsinórok szanaszét állva rugóztak a levegőben.
– Hogy kerültél ide? – kérdezte a férfi, és a zárt bejárati ajtóra pillantott.
– Sajnálom – hebegte Seth. A férfi kisebb volt nála, de a gitár elég nehéznek tűnt
ahhoz, hogy komoly sérülést lehessen vele okozni. Ráadásul a keze is
használhatatlan volt... – Honnan van ez a festmény Waverlyről ?
A férfi oldalra billentette a fejét.
 – Ismered Waverlyt ? – kérdezte, és kissé megrázta a gitárt, mintha csak azt
próbálgatná, mekkorát lehet ütni vele.
– Igen, ő meg én... – kezdte Seth, de nem tudta, hogyan fejezze be a mondatot.
– Jól van? – kérdezte a férfi. Úgy tűnt, mint aki valamennyire kezd megnyugodni.
– Én is ugyanezt akartam kérdezni.
– Ülj le. És úgy tartsd a kezedet, hogy lássam.
Borzasztóan kínos volt, hogy lopáson kapják, de Seth megmutatta a csirkét a
férfinak, hogy az lássa, nincs nála fegyver. Lassan odament a kanapéhoz, és két
kezét az ölében tartva leült.
Seth és a férfi sokáig csak nézték egymást mozdulatlanul.
– Te vagy a szökevény – szólalt meg végül a férfi.
– Igen – válaszolta Seth.
– Fel kéne, hogy adjalak.
– Miért nem teszi?
– Azt kellene tennem – mondta újra a férfi.
Ekkor hirtelen kinyílt a bejárati ajtó, és egy magas, középkorú nő lépett be a
lakásba. A nő egy bepólyált csecsemőt tartott a kezében, és ahogy benézett a
szobába, földbe gyökerezett a lába.
– Seth! – mondta.
– Amanda! – kiáltotta Seth. Maya barátnője állt az ajtóban, az az asszony, aki
segített Waverlynek megszökni. Hirtelen összeállt a kép, és Seth megkönnyebbülten
sóhajtott fel.
– Hol voltál ? – sziszegte a nő, miközben becsukta maga mögött az ajtót.
– Bujkáltam.
Seth megfordult, és látta, hogy a férfi újra úgy tartja a gitárt, mint valami
baseballütőt.
– Honnan ismered a srácot? – kérdezte a feleségét, miközben egyetlen pillanatra
sem vette le a szemét Sethről.
– Mayánál húzta meg magát – mondta Amanda, és ekkor észrevette a Seth ölében
heverő csirkét. – Biztos éhes vagy.
Seth odébb csúsztatta az ölében a csirkét, és nagyot nyelt.
– Sajnálom.
– Ne sajnáld – mondta Amanda. – Tedd azt le, Josiah, minden rendben van.
Vonakodva ugyan, de a férje letette a gitárt.
– Maya jól van? – kérdezte Seth.
Amanda és a férje egymásra pillantottak.
 – Semmit nem tudok róla – mondta végül a nő.
– Magát miért nem tartóztatták le ?
– Kislánykoromban Anne viselte gondomat. Nagyon szeret engem – felelte
Amanda. – Úgyhogy elviseli, ha rosszul viselkedem.
– Egy darabig – dörmögte Josiah.
A pár néhány másodpercig fürkészve nézte Sethet, majd egymásra pillantottak.
Szavak nélkül, a puszta tekintetükkel beszéltek.
Végül Josiah volt az, aki megszólalt.
– Nem tudunk segíteni neked.
Amanda úgy nézett ki, mint aki kevéssé biztos ebben, de nem mondott semmit,
csak magához szorította a kisbabáját. Seth hallotta, ahogy a csecsemő szopogatni
kezdi az apró öklöcskéjét.
– Csak azt szeretném kérni, hogy tegyenek úgy, mintha sosem jártam volna itt –
mondta Seth.
– Hogy jutottál be? – kérdezte Josiah újra.
Seth egy pillanatra elgondolkodott, majd a férfi szemébe nézett, és azt mondta:
– Azt tényleg nem mondhatom meg.
– Nem a bejárati ajtón – mondta a férfi lassan.
Seth csak nézett rá rezzenéstelen arccal.
– Hallottam valamit a hálószobában – folytatta Josiah. – Azt hittem, Amanda jött
haza.
– A hátsó kábelalagút? – kérdezte Amanda.
– Az nem lehet – felelte Josiah. – Túl kicsi a hely.
– Tényleg szűk – bólintott Seth. – Én viszont sovány vagyok.
Josiah erre berobogott a hálószobába. Seth hallotta, ahogy a férfi félrehúzza a
ruhákat a gardróbszekrényben, majd leszereli a hátsó panelt. Hamarosan
fejcsóválva jött vissza a nappaliba.
– Igazatok van. Egy vékonyabb ember éppen be tudja préselni magát. Nem
hiszem, hogy bárkinek is eszébe jutna ott keresni, de előbb vagy utóbb rá fognak
jönni, hogy hol bujkálsz.
– Tudom – mondta Seth, és összeszorult a gyomra. Nem lett volna szabad
idejönnie. – Próbálom elkerülni a börtönt, ameddig tudom.
– Van egy üres lakás – szaladt ki Amanda száján, és jobbra mutatott. – Hárommal
odébb, arra.
– Amanda – suttogta Josiah.
– Rendben – mondta Seth.
 – Többé ne gyere ide – figyelmeztette Josiah. Dühösnek tűnt, a szája haragosan
megfeszült.
– Nem fogok. – Seth újra a hóna alá vette a csirkét, és felállt, hogy induljon.
Amanda is felállt.
– Hagyok neked ennivalót a ruhásszekrényben – mondta. – Minden nap.
– Túl veszélyes – szólt közbe Josiah.
– De hát még növésben van! – mondta Amanda.
– Elég magas már – mondta bosszúsan Josiah. Seth végigpillantott az alacsony
férfin, és majdnem elnevette magát. – Már van egy gyerekünk, akiről
gondoskodnunk kell – tette hozzá Josiah, és némiképp meglágyult a hangja.
Seth figyelte, ahogy Amanda és a férje hosszú másodpercekig csak nézik
egymást. A nő minden gesztusából látszott, hogy melegszívű és jóindulatú ember. A
körmeit kék és zöld festékfoltok pettyezték, amiből Seth arra következtetett, hogy ő
festette Waverly portréját, s hogy az ő festékének volt az a furcsa vegyszerszaga.
Esdeklően nézett a férjére, amiért Seth nagyon hálás volt. A karján lévő kisbaba
halkan felgügyögött, aztán a szájába vette a pufók kis kezét, és a kövérkés ujjak
eltűntek az apró, rubintvörös ajkak között.
Seth egyszerre felismerte az arc formáját, a szemeket, a szájat, az ujjhegyeket.
– Ő...? – mutatott a gyerekre, majd újra Waverly arcképére pillantott.
Amanda Sethre meredt, és megfeszültek az arcvonásai. Aztán néhány másodperc
múlva megnyugodott, és azt mondta:
– A lányunk Waverlytől származik. Ezért akarok neked segíteni.
Seth a csecsemőre pillantott, a puha, apró ujjaira és a finom vonalú kis szájára.
– Már így is eleget segítettek – mondta, és a hóna alatt tartott csirkére mutatott.
– Segítségre van szükséged – makacskodott Amanda.
– Maguknak pedig arra, hogy biztonságban legyenek – bökött Seth a baba felé.
Waverly babája felé.
Amanda a kisbabára nézett, és olyan elmélyülten kezdte fürkészni a kis arcát,
hogy Sethnek hiányozni kezdett a saját anyukája, akire pedig alig emlékezett.
– Jól van, nincs semmi baj – súgta Amanda a csecsemő fülébe, és a gyűrűsujjával
kisimított egy barna tincset a homlokából. Aztán Seth kezére tévedt a tekintete, amit
alaposan megfogott a makettfesték. – Szóval te vagy a graffitiművész. Gondoltam.
Seth nem mondott semmit.
– Az a helyzet, hogy nagyon könnyen le lehet mosni a festéket. Elég alaposan
megdörzsölni a falat egy szivaccsal. Egyik alkotásod sem maradt fent tovább egy
éjszakánál.
 – De azért látják az emberek, nem?
– Fémfestéket kéne használnod – mondta Amanda, és cinkosan elmosolyodott.
– Amanda – mondta szemrehányóan a férje.
– Nekem van is valamennyi. Volt egy korszakom, amikor fémszobrokat
készítettem. A fémfesték oxidálná a folyosó falát, azt pedig lehetetlen lemosni –
mondta a nő, és a babával a vállán izgatottan át is szaladt a hátsó hálószobába.
Josiah eközben dühösen bámulta a padlót, és szorította a gitár nyakát. Amanda
gyorsan visszaért, és
egy kis dobozt nyomott Seth kezébe. – Ha takarékosan használod, sokáig elég
lesz. Nem kell vastagon bekenni.
– Köszönöm! – mondta Seth, és elvette a dobozt.
– Mi van, ha elkapják? – kérdezte Josiah bosszankodva.
– Majd azt mondom, hogy úgy loptam. – Seth ismét felállt, hogy végre elinduljon,
de aztán visszafordult Amandához. – Sikerült kiderítenie, hol van Waverly ?
– Ó, igen! – mosolyodott el az asszony. – Az édesanyjával van, hála istennek. Egy
szinttel fölöttünk tartják őket, abban a szárnyban, ahol az üres lakások vannak.
Seth bólintott. Hálás volt, hogy végre kapott valami nyomot, amin elindulhat.
– Többé ne kerülj a szemem elé – mondta Josiah. A férfinak ökölbe szorult a
szabad keze, és remegett a dühtől.
– Nem fogok – nyugtatta meg Seth, és belenézett a szemébe, hogy a férfi lássa,
komolyan beszél.
– Most pedig indulj – mondta Josiah. – Menj arra, ahonnét jöttél.
Seth felállt, és visszament a beépített szekrénybe.
Miközben araszolni kezdett az üres lakás felé, amiről Amanda beszélt, még
hallotta, ahogy a házaspár halkan veszekedni kezd.
Kinyitotta az üres ruhásszekrény hátulját, és belépett a hálószobába, ahol csupán
egy ágy és egy fésülködőasztal volt. Lekuporodott a fölre, és szó szerint szőröstül-
bőröstül felfalta a csirkét, hozzá elpusztította az egész vekni kenyeret, és utolsó
kortyig kiitta a narancsleves üveget. Most, hogy teletömte a hasát, egyszerre rátört a
kimerültség. Felmászott a csupasz ágyra, és kinyújtózkodott. Érezte, ahogy a
testében lévő összes ízület ellazul. A tisztítószeres fülke padlója után a matrac maga
volt a mennyország.
Csak alszom egy keveset, mondta magában. Aztán amikor felébredtem,
megkeresem Waverlyt.



A KAPITÁNY






Waverly igazából nem remélte, hogy a doktor tényleg elintézi, hogy találkozzon
a kapitánnyal, most mégis itt állt, a liftben, és egyik oldalán Jareddel, a másikon
Mather egyik őrével a börtön felé tartott. Tulajdonképpen már azt sem értette, a
lépcsőházi vérontás után hogyan engedhetik, hogy Jared és ő szabadon járkáljanak a
hajón.
A vallomása szaftosabb részleteit már néhány perccel a felvétel befejezése után
nyilvánossá tették, a doktor pedig felhívta Anne Mathert, és közölte vele, hogy
Waverly mostantól a gyülekezet véneinek védett tanúja. A hírre Mather vérfagyasztó
nyugalommal csupán annyit mondott:
– Legyen.
Jared ezután visszakísérte a lányt a lakásába, amelynek ajtaja előtt most egy
soványabb, fegyelmezettebb őr strázsált, és Waverly élete úgy folytatódott, mintha a
támadás a lépcsőházban meg sem történt volna. A szokásos egyhangúságban
váltották egymást a napok, míg végre ma reggel megjelent Jared az ajtóban, hogy
elvigye Jones kapitányhoz. Mather őre egyetlen szót sem szólt, amikor Waverly
kilépett a lakásból. A folyosón voltak néhányan, akik gyűlölködve méregették, de a
legtöbben egyszerűen levegőnek nézték. Ahogy visszagondolt a tanúvallomás
napjára, egyre inkább úgy érezte, mintha csak álmodta volna az egészet: olyan volt,
mintha Jared soha nem verte volna össze azokat az embereket, ő pedig soha nem tett
volna vallomást. Mindössze az éjszakánként rátörő borzasztó lázálmok őrizték
annak a napnak az emlékét, de ezek szertefoszlottak, mihelyst kinyitotta a szemét.
Még tovább fokozta a helyzet abszurditását, hogy Waverly éppen beszélni készült
azzal az emberrel, aki megölte az apját, és aki azokat a döntéseket hozta, amelyek
következtében minden és mindenki elpusztult, ami és aki valaha fontos volt a
számára. Kinyílt a lift ajtaja, ő pedig Jareddel az oldalán kilépett a fülkéből. Lassan
végigmentek a börtön bejáratához vezető hosszú folyosón. Most, hogy csupán
másodpercek választották el attól, hogy találkozzon Jones kapitánnyal, Waverly
rájött, hogy fogalma sincs, mit mondjon neki.
Jareddel megálltak a börtön bejáratánál lévő asztalnál. Az asztal mögött ülő
tohonya őr úgy nézett rájuk, mintha már várta volna őket. Erőtlenül intett nekik,
hogy menjenek be.
– Húsz perc – szólt utánuk a válla fölött.
– Működnek a kamerák? – kérdezte Jared.
– Rakás szar mindegyik – mondta az őr vigyorogva. – Hónapok ezelőtt
tönkrementek.
– Köszönöm – mondta Jared.
A börtönben étel és veríték állott, dohos szaga terjengett. Jared a bal oldali első
cellába vezette Waverlyt. Waverly körbenézett, és a lélegzete is elállt.
A sarokban egy csontsovány, hajlott hátú, vénséges vén öregember állt bilincsbe
verve. Ez az ember biztos, hogy nem Jones kapitány!
És mégis ő volt az.
A kapitány világéletében terebélyes, nagydarab férfi volt, a fogolynak viszont
szinte behorpadt a hasa, a csuklója pedig vékonynak és gyengének tűnt, mint a
csirke nyaka. A szakálla teljesen ősz volt, a haja a vállánál is lejjebb ért. A keze
megállás nélkül remegett, a szájával pedig úgy tátogott, mintha rettentő szomjas
lenne. A szeme úgy cikázott ide-oda a cellában, mintha attól félne, hogy mindjárt
ráveti magát valami vadállat, de aztán észrevehette Waverlyt, mert megállapodott
rajta a tekintete, és pislogott egy nagyot, mint aki most ébredt fel.
– Kapitány? – mondta óvatosan Waverly. Érezte, hogy nem volna szabad a
hivatalos titulusát használnia. Sokkal helyénvalóbb lenne, ha hazugnak vagy
gyilkosnak szólítaná. Csakhogy az öregember annyira szánalmas volt, hogy
Waverly nem tudta rávenni magát.
– Waverly Marshall – mondta a kapitány. Még a hangja is elveszítette régi súlyát,
tompán és üresen csengett. – Istenem, de örülök, hogy látlak. – A bokájára erősített
bilincsek és láncok megcsörrentek, ahogy lassan elindult felé, és leült a priccs
végére. – Nem árulták cl, miért bilincseltek meg – mondta, és idegesen felnevetett. –
Azt hittem, ütött az órám. Álmomban sem gondoltam volna, hogy látogatót kapok!
Hogy vagy? – kérdezte kíváncsian. – És hogy van a többi gyerek?
 – Jól vannak – felelte Waverly bizonytalanul.
– Annyira aggódtunk értük – mondta a kapitány, és úgy tűnt, mint aki a könnyeivel
küszködik.
– Aggódtunk? – suttogta Waverly.
A kapitány összeszedte magát annyira, hogy rá tudjon nézni Jaredre, aki tett
néhány lépést hátrafelé, hogy ne hallja őket.
– Gunther Dietrich és Kahlil Hassan – suttogta a kapitány. – Biztos vagyok benne,
hogy még ők is itt vannak. Ok sem mentek bele az alkuba.
– Alkuba? Milyen alkuba? – rázta meg a fejét Waverly.
– Ok sem voltak hajlandóak bevenni a tablettákat. – A kapitány lopva körbenézett,
majd közel hajolt Waverlyhez. Szinte elviselhetetlen volt a lehelete. – Az édesanyád
bevette őket, hogy veled lehessen. Majdnem az összes szülő belement az alkuba.
– Elmondták, hogy a tabletták maradandó károsodást okoznak?
– kérdezte Waverly, és megpróbálta visszatartani a könnyeit. – Vagy hogy
egyáltalán mi van bennük?
– Nem tudom, mi volt bennünk – mondta a kapitány. – Csak azt tudom, hogy
valami rossz dolog. Rossz dolog. Nagyon nehéz itt, a börtönben. Soha, senkivel nem
találkozom, és fogalmam sincs, mi történik odakint.
– Én – kezdte Waverly, de a kapitány félbeszakította.
– És a szüleid? – kérdezte, és megragadta Waverly kezét. Waverly elhúzódott, és
kiült a priccs szélére. – Ok hogy vannak?
– A szüleim? – Waverly megrázta a fejét, és végre újra megérezte magában a
haragot. – Az apámra kíváncsi ? Az apámra, akit tizenkét évvel ezelőtt megölt?
Döbbenet ült ki a kapitány arcára.
– Gálén... – Úgy mondta, mintha csak most tudta volna meg, hogy meghalt a
barátja. Lehet, hogy szenilis volt ? – Ó, Gálén.
– Maga lőtte ki az űrbe Seth édesanyjával és dr. McAvoyjal együtt!
– mondta Waverly, és felemelte a mutatóujját. A kapitány eltakarta a szemét. –
Azért gyilkolta meg őket, hogy ne derüljön ki, mit csinált!
A kapitány bámulni kezdte a tenyerét behálózó ráncokat, mintha így akarná az
emlékezetébe idézni, miről is beszél Waverly.
– Sajnálom – motyogta végül. – Mondd meg az édesanyádnak, hogy sajnálom.
– Sajnálja? – kérdezte Waverly. – Mondjam meg, hogy sajnálja, hogy megölte a
férjét?
– Nem hagyhattam, hogy megússza – mondta elgyötörtén a kapitány. – Lehetetlen
lett volna, azok után, amit csinált.
 – Azért ölte meg, hogy mentse a saját bőrét! – kiáltotta Waverly, és már talpon is
volt. A kapitány felé kapott a kezével, mintha meg akarná karmolni az arcát, de
végül meggondolta magát, és addig hátrált, amíg a cella hideg rácsai neki nem
nyomódtak a csípőjének. – Árulja el, hogy miért... – A saját hangjában bujkáló
kétségbeesés megrémítette Waverlyt: máris sírt. – Árulja el, miért pont az én
apukámnak kellett meghalnia?
– Nem választhatjuk meg a szüleinket – mondta a kapitány, és megpróbálta
megfogni Waverly kezét, azonban a csuklóján lévő lánc nem engedte. – Neked úgy
kell megőrizned az emlékeidben, mint az apukádat, aki szeretett téged. Próbáld
elfelejteni, amit tett.
– Elfelejteni? Ő fedezte fel a phyto-luteint!
A kapitány néhány másodpercig csak nézte Waverly arcát, mintha megpróbálná
kiolvasni belőle, mire gondolhat, végül együttérzően bólintott.
– Ez igaz. Egy hős volt. Ez igaz.
– És maga megölte őt.
– Igen – bólintott a kapitány. – Igen.
Waverly zavartan rázta meg a fejét. Arra számított, hogy a kapitány védekezni fog
vagy magyarázkodni, esetleg újabb hazugságokkal próbálja menteni magát. Ennek
így... nem volt értelme.
– Mi az, amit nem mond el nekem? – kérdezte lassan a kapitánytól.
– Kérdezd meg az édesanyádat – intett remegő kézzel a kapitány. – Nem az én
tisztem, hogy elmondjam.
– Mondja el, mi történt! – mondta Waverly, és neki is ugrott volna a kapitánynak,
ha ekkor egy erős kéz nem ragadja meg a csuklóját. Jared valószínűleg egész végig
a rácson kívül hallgatózott, és most úgy érezte, ideje közbelépnie. Csak akkor
engedte el Waverlyt, mikor lány megnyugodott, és már szemmel láthatóan nem
akarta megütni Jonest. – Tudni akarom az igazat!
A roskatag öregember szánakozva nézett Waverlyre.
– Sajnálom, gyermekem. Soha nem lett volna szabad megtudnod.
– Ezt meg hogy érti ? – suttogta Waverly.
– Az édesanyád és én csak azért hazudtunk, mert meg akartunk védeni.
– Miről beszél?
Jones kapitány néhány másodpercig csak nézte Waverlyt a bozontos, ősz
szemöldöke alól, majd megfogta a lány vállát.
– Lehet, hogy így kellett történnie... talán a sors akarta, hogy megtudd az
igazságot – mondta szomorúan. – Mi mindenesetre megpróbáltuk.
 – Kérem – suttogta Waverly. Már a beszédhez sem volt ereje. – Mondja el.
A kapitány visszacsoszogott a sarokba, ahol idegesen toporogni kezdett, mintha
valami furcsa táncot járna.
– Kérdezd meg az édesanyádat, Waverly. Kérdezd meg őt.
– Lejárt az időnk – súgta ekkora Jared a fülébe, és Waverlyben ekkor tudatosult,
hogy a férfi már megint a karját fogja. – Mennünk kell, különben Mather rá fog
jönni, hogy itt jártunk.
Waverly mélyen belenézett Jones kapitány zavaros tekintetébe, de hagyta, hogy
Jared kivezesse a cellából.
A férfi a lifthez terelte, és megnyomott egy gombot. Waverlyt a legkevésbé sem
érdekelte, hova mennek. Hogy hihette, hogy a bánaton kívül bármi mást is tartogat
számára ez a találkozás ? A támadás óta mikor alakult úgy bármi, ahogy szerette
volna?
Csalódottságtól és szomorúságtól kábán követte Jaredet, ki, a liftből, majd végig
a hajó közepénél lévő egyik folyosón. Jared alighanem látta, hogy nem szeretne
beszélgetni, és nem is erőltette a dolgot. Némán lépkedtek Waverly lakása felé.
Waverly a földre szegezte a tekintetét, és figyelte, ahogy mozdul a bal, majd a jobb
lába, aztán megint a bal, és így tovább, amíg el nem értek a bejárati ajtóhoz.
– Ez meg micsoda? – hallotta Jared ingerült hangját.
Felnézett, és látta, hogy a kísérője a lakásuk előtt álló őrhöz intézi szavait. Ismét a
tömzsi férfi állt az ajtó előtt, aki a homlokán lévő zúzódást leszámítva szemlátomást
felépült a Jareddel folytatott küzdelemből. A fickónak a háta mögött volt a két keze,
önelégülten kidüllesztette a mellkasát, és pökhendien vigyorgott. Tőle jobbra, pont a
válla fölött egy rajz volt a falon, ami Waverlyt ábrázolta. A fekete-fehér, vastag
vonalakkal és sötét árnyékokkal megrajzolt kép alatt egyetlen szó állt öles, fekete
betűkkel: HAZUG.
Waverlynek összeszorult a gyomra a félelemtől. Megrázta a kezét, és
összeszorította az ujjait, hogy abbahagyják a remegést.
– Ez mi ?
– Ezt nem kellett volna meglátnod – rázta meg a fejét Jared, majd letépte a rajzot a
falról. Dühös pillantást lövellt az őr felé, aki úgy tűnt, mintha nem értené a helyzetet.
Jared éppen ketté akarta tépni a papírt, de Waverly kikapta a kezéből, és alaposabban
megnézte. Nem is rajz volt, hanem egy fénymásolat.
– Hány ilyen van még?
– Ó... – kezdte Jared, majd elhallgatott.
– Jared!
 A férfi sajnálkozva felsóhajtott.
– Tele van velük ragasztva a hajó. Nagyon sajnálom.
– Mather csinálja?
– Gondolom. A Pásztor utasítást adott az eltávolításukra, de újra meg újra
megjelennek. Szerintem azt a látszatot akarja kelteni, mintha az egész legénység
ellened fordult volna.
– Mindenki utál téged – vigyorodott el az őr.
– Te csak fogd be a szád! – bökött Jared a férfi szeme felé az ujjával, mire az őr
rémült arcot vágott, és a szemközti falat kezdte bámulni.
Jared betolta Waverlyt a lakásba, majd behúzta maga után a hálószobába, és
becsukta az ajtót. Waverly érezte, hogy a lábai már nem tudják megtartani, úgyhogy
leült az ágyára.
– Azért vannak, akik hisznek nekem. Ugye? – Vékony és erőtlen volt a hangja.
– Igen – bólintott Jared. – De... Mather azzal vádol téged, engem, a doktort és a
többi tanácstagot, hogy zendülést próbáltunk szítani.
– Zendülés – suttogta Waverly. Tudta, hogy azért halálbüntetés jár. – És mi van a
tárgyalással?
– Lesz egy meghallgatás – mondta Jared egy bocsánatkérő mosoly kíséretében az
egész legénység előtt.
– Vallomást kell tennem?
– Reméljük, hogy elég lesz a felvétel, mert... – mondta Jared, majd elhallgatott.
– Mert ? – kérdezte Waverly.
– Mather kopójának elég nagy gyakorlata van abban, hogy darabokra szedje a
tanúkat.
Waverly tisztán emlékezett a nagydarab férfira, akinek az a galamb formájú
jelvény volt a vállán. A gondolattól, hogy ez az ember kérdezze ki, megfagyott a vér
az ereiben.
– Légy résen – mondta Jared, miközben kinyitotta a hálószoba ajtaját. – Ne beszélj
senkivel. Senkivel. Ez a doktor közvetlen utasítása. – Lehajtotta a fejét, hogy
belenézhessen az ágyon ülő Waverly szemébe. – A vének élete a te kezedben van.
Ugye, megértetted?
Waverly bólintott, de túl hamar fordította el a tekintetét. Tudta, hogy így úgy
tűnhet, mintha meggyengült volna az elhatározása, mégsem bírt tovább Jared
szemébe nézni. Már nem vagyok erős, döbbent rá, miután a férfi becsukta maga után
az ajtót. Kezdek semmi sem lenni.







VITA




Kieran bosszúsan figyelte, ahogy Mather felvesz egy bögrét a tálcáról, amit az
anyja készített oda, és mint aki tökéletesen otthon érzi magát, tölt magának egy teát.
Lénával éppen a vacsorához használt tányérokat pakolták el, amikor beállított, és
még arra sem vette a fáradságot, hogy elnézést kérjen a késői zavarásért. Most két
kézbe vette a forró csészét, beledugta az orrát a forró gőzbe, és mélyen beszívta.
– Valami történt – szólalt meg végül. – A gyülekezet vénei – folytatta, majd
gúnyosan felnevetett. – Milyen nevetséges így hívni őket azok után, amit tettek!
– Mit tettek?
– Felhasználják ellenünk Waverlyt.
Ellenünk. Kierannak összeszorult a gyomra a szótól, de mivel fontos volt, hogy
Mather mindent elmondjon, érdeklődve felvonta a szemöldökét.
– Terjeszteni kezdtek egy videofelvételt, amin Waverly beszél, és ami meglehetős
felbolydulást okozott a legénység körében. – Mather Kieran felé fordította a
kommunikációs konzol képernyőjét, majd megnyomott egy gombot. A monitoron
megjelent Waverly arca. Ki volt pirosodva, a haja kócos volt, és kimerültnek tűnt.
Szemlátomást össze volt zavarodva.
– Tehát hallottad, ahogy Anne Mather utasítást ad arra, hogy nyissanak tüzet az
Empyrean legénységének tagjaira, akik éppen a lányokat próbálták megmenteni ? –
kérdezte valaki, aki nem látszott a felvételen. Az öreges remegés ellenére
erőteljesen és dühösen csengtek a szavai.
Waverly bólintott.
– Ott volt a siklóban, a legénység mögött, és azt kiáltotta: „Lőjétek le őket!” –
Kieran úgy érezte, van valami furcsán gépies abban, ahogy Waverly beszél.
– Láttad, ahogy parancsot adott rá, hogy embereket öljenek meg? – kérdezte a
hang.
 – Igen – válaszolta határozottan Waverly.
Mather dühösen kikapcsolta a felvételt. Az arca lángolt, zihálva vette a levegőt.
– Hazudik, Kieran. Az egészből egy szó sem igaz. Megvan a rádióbeszélgetés
hanganyaga, amit a tűzpárbaj alatt folytattam az embereimmel. – Mather
megnyomott néhány gombot a konzolon, mire megszólalt a hangja a hangszóróból:
„Mindenki jöjjön vissza a fedélzetre! Fejezzétek be a tüzelést, és gyertek vissza a
fedélzetre!”
A háttérben fegyverropogás és fájdalmas kiáltások hallatszottak. Kieran ekkora
meghallotta a saját, kétségbeesett hangját: „Waverly! Waverly!”
Mindenre emlékezett – az összes lövésre, az összes sikolyra, a saját kiáltásaira,
arra, ahogy könyörög Waverlynek, hogy ne menjen fel az ellenség űrsiklójára.
Olyan valóságos volt az egész, hogy beleremegett.
– Kieran – mondta Mather, és megvárta, amíg bele tud nézni a fiú arcába. – Ezt
meg fogom mutatni az embereknek, és segíteni is fog a helyzeten, de talán el tudod
képzelni, milyen végzetes következményekkel járhat rám nézve Waverly vallomása.
– És én hogy jövök a képbe ?
– Felismertem a hangodat a felvételen. Te segíthetnél bebizonyítani, hogy a
felvétel valódi.
– Nem... – dadogta Kieran -, nem emlékszem arra a napra.
Mather hosszú másodperceken keresztül csak bámulta Kieran
arcát, és a kínos csend világossá tette a fiú számára, hogy a Pásztor átlát a
hazugságán.
– Akkor legalább beszélnél Waverlyvel? – szólalt meg végül. – Rávennéd, hogy
visszavonja a hamis vallomást? Tudom, hogy már nem vagytok együtt...
– Honnan tudja? – kérdezte gyanakodva Kieran.
– Nyilvánvaló. Bocsáss meg, hogy ezt mondom, de egyikőtök sem kérte, hogy
találkozhasson a másikkal. Nyilvánvaló, hogy szakítottatok, de... – Mather közel
hajolt Kieranhoz, és a fiú látta, hogy mélységes aggodalom ül a szemében. – De
régen nagyon közel álltatok egymáshoz. Talán még most is hatni tudnál rá.
Kieran ökölbe szorította izzadt tenyerét, és érezte, ahogy élesre rágott körmei
belevágnak a húsába.
– Gondolj a jövőre, Kieran. Csak egy hajónk van. – Mather felemelte a
mutatóujját. – Egyetlen esélyünk van, hogy eljussunk az Új Fölre. Ha a legénység
háborúzni kezd egymással, senki sem fogja túlélni az utat.
Kieran gyűlölte Mathert, mert tudta, hogy igaza van. A béke volt a túlélés kulcsa –
mindenki számára. Waverly hazugságaiból nem származhat más, csak még több
erőszak.
– Kísérj ki – mondta Mather, és felállt a konzoltól. – Nos?
Kieran elképedve nevetett fel, hogy a nőnek egyáltalán eszébe
jut ilyesmi, de aztán azon kapta magát, hogy követi Mathert a bejárati ajtóhoz.
Nem volt könnyű sutba dobni az udvariasság szabályait, főleg nem egy ilyen
nagymamaszerű, gondterhelt arcú idős asszony közelében.
– Nézd, Kieran, látom, hogy elbizonytalanít mindaz, amit Waverly iránt érzel.
Tökéletesen megértelek. Csakhogy Waverly saját magát sodorja bajba. Ha
bebizonyosodik, hogy hazudott, zendülés előkészítésével fogják vádolni.
Kieran döbbenten nézett Matherre. Azt akarja mondani, hogy Waverlyt akár ki is
végezhetik.
– De ennek nem kell így lennie – mondta Mather lassan. – Ha megmondod
Waverlynek, hogy le akarod leplezni a hazugságait, még azelőtt vissza fogja vonni
a tanúvallomását, hogy meg kellene tennem az elkerülhetetlen jogi lépéseket.
Odaértek az ajtóhoz. Mather megfordult, és várta, hogy Kieran válaszoljon.
Soha nem lennék képes erre, gondolta Kieran. Egész életemben gyűlölném
magam miatta.
Mather látta az arcán a tétovázást.
– Máshogy is meggyőzheted Waverlyt, hogy vonja vissza a vallomását. Ha
sikerül, nem idézlek meg a tanúk padjára.
Kieran most már látta, hogyan akarja csapdába csalni Mather: ha úgy dönt, hogy
hazudik, és ezzel megvédi Waverlyt, őt is megvádolhatják zendülés előkészítésével.
– Vagy az is lehet, hogy egyszerűen lemond – mondta Kieran halkan. Abban
bízott, hogy talán még maradt a nőben némi tisztesség. – Visszavonulna, és ezzel
mindenkit megmentene.
– Szerinted ez ilyen egyszerű? Van egy erős és hűséges bázisom a hajón. – Mather
összeszorította az állkapcsát, úgy bámulta Kierant. – Sokan közülük az életüket is
feláldoznák értem.
– Polgárháborúba vezetné őket? Kockáztatná a küldetést, hogy mentse magát?
Mathert egy pillanatra elragadta az indulat, és haragosan Kieran felé bökött az
állával, de amikor megszólalt, újra nyugodt volt a hangja.
– Választanom kellett: vagy együtt élek a fájdalommal, amit a nehezen meghozott
döntéseim miatt érzek, vagy hagyom, hadd szenvedjen a nyájam a tudattól, hogy
saját boldogságának mások pusztulása volt az ára. Talán nem látszik, de mindent,
amit tettem, önfeláldozásból csináltam.
– Ó, szóval maga egy mártír.
 – Így van – mondta Mather, és fenyegetően megvillant a szeme. – És egy élő
szentnél csak egyvalami veszélyesebb: a halott szent.
Kierannak eszébe jutott, hogy lázba jött a gyülekezet a csűrben, hogy felhergelték
magukat a puszta gondolattól, hogy valaki el akarja pusztítani a vallásukat.
Megborzongott.
Senki sem állíthatja meg őket, ha meghal a prófétájuk.
– Beszélsz vele, Kieran? Megpróbálod meggyőzni? – nógatta Mather. – Különben
félek, hogy vérontás lesz a vége.
– Igen – suttogta végül a fiú. – Beszélek vele.
Mather rámosolygott, majd kinyitotta az ajtót, és amikor félreállt, Kieran látta,
hogy Waverly ott áll a folyosón. Kábának tűnt, sovány volt és sápadt, és amikor
meglátta Mathert, bizalmatlanul tett egy lépést hátrafelé. A jobb és a bal oldalán is
egy-egy fegyveres őr állt, és a nagyobbik, amelyik egy galamb alakú kitűzőt viselt a
vállán, egyetlen pillanatra sem engedte el a könyökét. Amikor Waverly egyik
lábáról a másikra helyezte a testsúlyát, a férfi fenyegető pillantást vetett rá, és
Kieran néhány rettenetes másodpercig biztosra vette, hogy el fogja törni a karját.
Képes lenne rá, gondolta. Egyetlen mozdulattal el tudná roppantam a csontjait.
– Gyere Waverly – mondta Mather. – Itt barátok között lehetsz.
A férfi elengedte Waverly kezét, aki belépett a lakásba, és lopva
körülnézett.
– Thomas, megtennéd, hogy odakint várod meg Waverlyt, a folyosón? – kérdezte
Mather az óriástól. Az biccentett, majd elhelyezkedett a bejárati ajtó mellett, és
nekivetette a hátát a falnak. Mather is kilépett a lakásból, és becsukta maga mögött az
ajtót. Még a tekintetét is kerülte Kierannak, nehogy Waverly megsejtse a találkozó
valódi célját.
Kieran alávalónak és gerinctelennek érezte magát.
Amikor megfordult, látta, hogy az anyja éppen megöleli Waverlyt. Annak idején
Waverly és Léna közel álltak egymáshoz, még közös olvasókörbe is jártak. Együtt
nevettek a szellemes regényeken, kuncogva olvasták újra a kedvenc részeiket,
csillogó szemmel képzelték el az iparosodás előtti Anglia zöld legelőit.
– Kértek sütit? – kérdezte Léna Kierantól.
– Igen – mondta Kieran, nem törődve azzal, hogy Waverly tiltakozóan megrázta a
fejét. – Gyömbéreset. Köszönöm, anya.
– Rögtön hozom – mondta Lana, azzal kikocogott a konyhába.
Waverly Kieranra nézett, és megvárta, amíg a fiú intett, hogy
menjenek be a szobájába, majd becsukta maguk mögött az ajtót.
 – Miért csináltad ezt? – kérdezte alig leplezett pánikkal a hangjában. Borzasztóan
megrémült, amikor két fegyveres őr kísértében Mather megjelent a lakásuknál.
– Mather ötlete volt, ő csinálta – válaszolta Kieran.
Waverly ezen szemlátomást meglepődött, és lassan leült az ágyra. Végigsimított a
selyem díszpárnákon és a szaténlepedőn, és Kierant újra elfogta a szégyenkezés,
amiért ilyen fényűző lakás jutott neki és az édesanyjának. Ő az ágy végébe ült,
tisztes távolságra a lánytól. Néhány másodpercig csak nézték egymást, és várták,
hogy a másik megszólaljon.
Végül Waverly volt az, aki beszélni kezdett, és szinte a saját szavába vágva
mondta el Kierannak, amit a gyülekezet véneiről tudott: azt, hogy egy öreg orvos
vezeti a tanácsot, és hogy őt használják fel az Anne Mather ellen folytatott hatalmi
játszmájukban. Mesélt egy fiatalabb férfiról, aki szintén tagja a tanácsnak, de aki
barátságosabbnak tűnik a többieknél, ennek ellenére nem tudja, hogy megbízhat-e
benne. Aztán egy pillanatra elhallgatott, majd a nappali ajtaja felé pillantott, és
közelebb hajolt Kieranhoz.
– Úgy látom, anyukád nincs jól – suttogta.
– Dekompresszió-szindrómája van – válaszolta Kieran.
– Ez hazugság – rázta meg a fejét Waverly. – Mather az összes szülőt bedrogozta,
hogy engedelmesek legyenek.
Kieran úgy érezte, mintha valaki teljes erővel mellkason vágta volna. Néhány
másodpercig nem kapott levegőt, és majdnem egy percbe telt, mire meg tudott
szólalni.
– Ezt meg honnan tudod?
– Dr. Carver mondta. Egy gyógymódon dolgozik... – Waverly hirtelen
elhallgatott, és körbejáratta a tekintetét a szobában. Poloskát keres, gondolta Kieran,
majd elővett egy hordozható tabletet az íróasztalból, és elkezdett gépelni: Ha nem
csatlakozunk a hálózatra, ezt elvileg nem tudják lehallgatni.
Waverly kivette a kezéből a készüléket. Dr. Carver neurológus. Azt mondta, lehet,
hogy meg tudja gyógyítani a szüleinket, írta.
Kierannak majd’ kiesett a szíve a helyéről. Akkor is segítene, ha nem vállánál
Mather ellen ?
Nem hiszem, írta Waverly.
Tehát ezért tanúskodott hamisan, gondolta Kieran. Ha ez kellene ahhoz, hogy
visszakapja a saját édesanyját, ő is megtette volna. Szerette volna azt gondolni, hogy
létezik gyógymód, de voltak kétségei, és látta, hogy Waverlynek is. Csak egy
alávaló gazember képes hamis tanúvallomásra kényszeríteni egy kamaszlányt,
ahelyett, hogy meggyógyítaná az agykárosodáson átesett édesanyját. Ha a doktor
képes volt így megzsarolni Waverlyt, miért ne lenne képes hazudni a gyógymóddal
kapcsolatban?
De Kieran gyanította, hogy mindezzel Waverly is tisztában van. Hajlandó volt
kockáztatni az életét, pusztán mert volt egy halvány esély arra, hogy egy utálatos
öregember talán segíteni fog az édesanyján. Kieran most úgy érezte, ismét
szerelmes Waverlybe.
Waverly eldőlt az ágyon. Kieran nézte, ahogy a dús, barna haja körbeöleli az
arcát, és eszébe jutott, milyen volt, amikor annak idején végigsimított ezeken a
tincseken, és megcsókolta Waverlyt.
– Annyira fáradt vagyok – nyögte Waverly. – Kifáraszt ez a hely.
– Engem is – motyogta Kieran. Arra gondolt, elmondja-e Waverlynek, hogy
Mather arról beszélt, őt akarja megtenni kapitánynak, de aztán elbizonytalanodott:
mi van, ha a lány félreérti a dolgot?
– Találkoztál valakivel? – kérdezte Waverly. – Felicityvel?
– Férjhez megy – mondta Kieran, és bármennyire is próbálta, nem sikerült
palástolnia a sóvárgását. Abból, ahogy Waverly az arcát fürkészte, látta, hogy ő is
észrevette. – Te tudtad?
– Azt hiszem, említette. – Waverlynek megremegett a hangja. – Neked tetszik
Felicity?
– Dehogyis – rázta meg a fejét Kieran. Waverly azonban látta. Tudta. Amióta csak
ismerték egymást, elég volt ránéznie Kieranra, és kiolvasta a fiú titkait a szeméből.
Waverly szomorúan elmosolyodott, és Kieran úgy látta, mintha némi vágyakozás
is vegyült volna ebbe a mosolyba. Lehet, hogy dacára a történteknek, Waverly
visszajönne hozzá? Eddig azt hitte, ez a hajó már végleg elment. A feszült csendben
az énje egyik része szerette volna megérinteni és magához húzni a lányt, de valami
visszatartotta.
– Tudod... – Waverly a hátára fordult, és ábrándosán nézte a plafont. – Emlékszel,
amikor átjöttél erre a hajóra, hogy tárgyalj Matherrel? És nem tudtam, hogy látlak-e
még valaha... Sajnálom – mondta. Halkan beszélt, és mintha az egész lénye összébb
ment volna. – Nagyon sok mindenben nem volt igazam az Empyreanen. Azt hiszem,
elfelejtettem, ki is vagy valójában.
– Hogy ki vagyok? – rázta meg a fejét Kieran. – Ezen a hajón már én sem tudom.
Waverly úgy nézett rá, mintha várná, hogy még mondani fog valamit, de Kieran
képtelen volt megszólalni. Mégis mit mondhatna neki, ha egyszer azt nem tudja
elmondani, milyen tervei vannak vele Mathernek? Végül Waverly csalódottan
elfordította a tekintetét.
Mather valószínűleg hallgatózik, gondolta Kieran. Nem kellene megpróbálnia
rábeszélnie Waverlyt arra, amit mondott? Történjék bármi, úgy kell tennie, mintha
Matherrel lenne, legalábbis amíg Waverly meg nem kapja az ellenszert a doktortól
– már ha egyáltalán létezik ilyen.
– Waverly – mondta, és letérdelt az ágy elé, a padlóra. – Beszélnem kell veled
valamiről.
– Miről? – Waverly félig elfordult, amitől árnyékba burkolózott az arca.
Kieran felvette a tabletet, és írni kezdett. Lehet, hogy Mather hallgatózik. Amit
most mondani fogok, nem gondolom komolyan. Ez egy színjáték, rendben ?
Waverly egész testében megfeszült, mintha így akarná felkészíteni magát arra,
ami következni fog.
– Mather azt mondta, hogy hazudtál, amikor vallomást tettél a gyülekezet vénei
előtt – mondta Kieran, majd vett egy mély lélegzetet, és megfogta Waverly kezét. Az
érintéssel a barátságáról akarta biztosítani a lányt. – Tényleg hazudtál ?
Waverly arcára olyan hirtelenséggel ült ki a harag, hogy Kieran ösztönösen
elhúzódott.
– Szóval ezt találtátok ki Matherrel? Megpróbálsz rábeszélni, hogy vonjam vissza
a vallomásomat ? – Waverly úgy pillantott körbe a szobában, mintha az máris a
börtöne lenne.
Kieran lassan bólintott, majd hangtalanul mozgatni kezdte a száját: Gyerünk,
csináljuk végig.
– Attól félek, hogy a saját vesztedbe tartasz – mondta hangosan. – Mert ha
hazudsz, azzal alapot adsz Mathernek ahhoz, hogy elkapjon.
– Nem hazudok – mondta határozottan, majd kivette Kieran kezéből a tabletet.
Mathernek meggyengült a hatalma. Ez az egyetlen esélyünk, hogy elintézzük.
Kieran beleharapott a szájába, és visszavette a tabletet. Erősebb, mint gondolod. A
követői fanatikusak.
– Csak azt akarom, hogy légy óvatosabb.
– Nem értem, hogy bízhattam meg benned! – csattant fel Waverly, és felpattant az
ágyról.
Kieran nem tudta eldönteni, hogy a lány csak eljátssza, vagy tényleg
megbántódott. Waverly kimasírozott a szobából, de ahelyett, hogy a lakásból is
kiment volna, bedugta a fejét a konyhába,
ahol Léna még mindig a gyömbéres sütemény hozzávalóit méregette. Kieran
látta, hogy rengeteg liszt van a keverőedényben – annyi, amennyi egy tucatnyi
adaghoz is elég lenne.
Waverly szomorúan nézett hátra Kieranra. A fiú tett felé egy fél lépést, de
Waverly ekkor már a bejárati ajtó felé tartott. Anélkül csukta be maga mögött, hogy
hátrapillantott volna.
Kieran visszament a szobájába, lefeküdt az ágyára, és ekkor esett le neki.
Én is követtem el hibákat az Empyreanen. Waverly arra számított, hogy Kieran ezt
mondja a bocsánatkérése után. Én is hibáztam. Sajnálom.
Ezt kellett volna mondania. De nem ezt mondta.








KÉTSÉG





Ahogy lassan kezdett kimenni az álom a szeméből, Seth kinyújtóztatta tagjait a
csupasz ágyon, majd hirtelen összerezzent, és a következő pillanatban már teljesen
éber volt. Csak néhány órát akart szundítani, mielőtt elindul megkeresni Waverlyt,
de biztos volt benne, hogy ennél jóval tovább aludt.
Belebújt a kapucnis pulóverébe, hóna alá vette a vadonatúj fémfestéket, és
bemászott a lakás mögött futó alagútba, majd az elektromos és csővezetékek között
átverekedve magát visszaaraszolt a karbantartófülkébe. Sokáig hallgatózott, mielőtt
résnyire ki merte nyitni az ajtót. Miután látta, hogy üres a folyosó, elrohant a
központi lépcsőházig, ott felszaladt egy szintet, és bebújt az első útjába eső
karbantartófülkébe.
A hajó felépítése megegyezett az Empyreanével, így elvileg egyetlen kamera sem
keresztezte az útját. Ha egy kis szerencséje lesz, senki sem tudja meg, hogy itt van.
Lassan elindult az alagútban. Méterenként megállt, míg végül halk énekszó ütötte
meg a fülét. Nem Waverly énekelt, de elképzelhető volt, hogy az édesanyja az. Már
majdnem belépett a lakásba, amikor észrevette, hogy a konyha fala mögül a
biztonsági kamerák jellegzetes piros-sárga-fehér kábele csatlakozik be a lakás
kommunikációs egységébe. Tehát megfigyelés alatt tartják Waverlyt. Dühösen
kirántotta a kábeleket a foglalatukból, majd bemászott a hálószoba beépített
szekrényébe. Megvárta, amíg az éneklő valaki kimegy a konyhába, majd kilopózott
az előszobába, onnan pedig a kisebb hálóba. Becsukta maga mögött az ajtót, és
körülnézett.
Egyetlen pillantás elég volt ahhoz, hogy tudja: Waverly szobájában van.
Történelmi regények sorakoztak az éjjeliszekrényen, a szék támláján hagyott
pulóvernek Waverly-illata volt. Még egy képet is talált róla az asztalon: rossz
minőségű fotó volt, ami alá vastag, fekete betűkkel azt írták: HAZUG. Seth felvonta
a szemöldökét. Mindenképpen meg kell kérdeznie Waverlyt, hogy ez micsoda.
Most nem volt más dolga, mint hogy lefeküdjön az ágyra, és megvárja, míg a
lány megérkezik.
Egy óra sem telt el, amikor Seth hallotta, hogy Waverly belép a lakásba. Kedves,
szeretetteljes hangon mondott valamit az anyukájának, majd elindult az előszobában
a szobája felé. Seth hallotta, ahogy megáll az ajtó előtt, majd kinyílt az ajtó, s
Waverly ott állt, a küszöbön, és döbbenten bámult rá. Szemlátomást nagyon
meglepte, hogy a szobájában találja Sethet. Seth is meglepődött, ám ő Waverly
szépségén. Olyan gyönyörű volt a lány, hogy egy pillanatra a lélegzete is elállt.
– Te meg mit csinálsz itt? – sziszegte Waverly, amikor végre meg tudott szólalni.
Az, hogy újra láthatta az arcát, minden bujkálást, csúszás-mászást, fájdalmat megért.
– Meglepődtél ? – suttogta Seth. Waverly becsukta maga mögött az ajtót, de nem
úgy tűnt, mint aki örül a találkozásnak. Nekidőlt a falnak, és fejcsóválva nézte
Sethet. Sovány volt, túl sovány, űzött, átható tekintetéből pedig Seth arra
következtetett, hogy éjszakánként nem mer aludni.
– Miután megtudtam, hol talállak, már nem volt olyan nehéz – mondta, de azonnal
meg is bánta. Olyan volt, mintha dicsekedni akart volna. – Szerettelek volna látni.
– Hol a francban voltál eddig? – csattant föl Waverly.
A lány haragja teljesen váratlanul érte Sethet.
– Bujkáltam – válaszolta, és gyűlölte magát, amiért annyira erőtlen volt a hangja.
Kiskorában beszélt így, az apjával, amikor az nekiállt kivallatni. Seth olyankor ezen
az erőtlen hangon próbálta kimagyarázni magát, de pontosan tudta, hogy ezek a
beszélgetések az apjával csak egyféleképpen végződhetek: durva sértésekkel,
veréssel, majd a beépített szerkényben töltött hosszú órákkal. Bár az apjának ez volt
a szándéka, az ökölcsapások és az elzárás nem ijesztették meg, csupán feldühítették
Sethet. Most viszont, ahogy elnézte Waverlyt, a lány vörösen fénylő ajkait és véreres
szemét... rájött, hogy fogalma sincs, hogy fog végződni ez a beszélgetés. És ez volt
az, ami megijesztette. – Próbáltalak megtalálni.
– Minek? – Waverly keresztbe fonta a kaját, és olyan erősen dobbantott a sarkával,
hogy az egész teste megremegett. – Hogy kiszabadíts? Innen nincsen hová menni.
Ekkor kopogás hallatszott az ajtón.
– Waverly? – kiáltotta az anyja. – Minden rendben?
– Igen, csak egy filmet nézek – mondta Waverly a csukott ajtón keresztül,
miközben egyetlen pillanatra sem vette le a tekintetét Sethről.
 – Rendben – válaszolta Regina. Bár kétkedés hallatszott a hangján, végül
visszacsoszogott a nappaliba.
Seth kezdett rájönni, hogy idetalálni még a könnyebb része volt a történetnek.
Elérni, hogy Waverly megbocsásson neki – na, az lesz a nehéz.
– Mit akarsz? – suttogta Waverly, és izzott a szeme.
– Én csak... – Seth semmi kézzelfoghatóra nem vágyott, csupán látni szerette volna
a lányt, hallani a hangját, a közelében lenni. Egész végig ő járt a fejében, nagyon
hiányzott neki, vágyott a társaságára. Komoly kockázatot vállalt azzal, hogy idejött.
Hirtelen elfogta a harag. – Próbáltam segíteni. Rájönni dolgokra. Hálásnak kellene
lenned.
– Hálásnak? Veszélybe sodorsz azzal, hogy itt vagy – sziszegte Waverly. – Be van
kamerázva a lakás. Lehet, hogy most néz valaki.
– Kihúztam az összes videokábelt, mielőtt bejöttem volna. Egyetlen képkocka sem
kerülhet ki ebből a lakásból. Nagyon szívesen.
– Akkor meg ide fognak jönni, hogy megjavítsák – mondta Waverly, és idegesen
körbenézett a szobában. Úgy tűnt, mint aki mindjárt pánikba esik. – Mindig annyival
okosabbnak képzelted magad Kierannál! Ő sosem csinált volna ekkora ostobaságot.
Seth úgy érezte, mintha gyomorszájon rúgták volna.
– Waverly hercegnő nem akarja, hogy itt legyek – mondta, és felállt. Gyűlölte
magát, amiért így beszél, de a megbántottság teljesen elhomályosította az
ítélőképességét. – El is megyek.
– Többet ne nevezz így – mondta Waverly hunyorogva, és tett egy fél lépést az
ajtó felé, amivel elzárta a szobából kivezető utat. Remegett a szája, olyan mérges
volt. – Meg kell tanulnod, hogyan harcolj anélkül, hogy felégetnéd a hidakat.
– Mert különben? – kérdezte Seth, és elborzadva döbbent rá, hogy éppen
csúfondárosan vigyorog Waverlyre. Tökéletesen a tudatában volt annak, mekkora
hibát követ el, de képtelen volt uralkodni a haragján és a megbántottságán.
– Mert különben örökre egyedül leszel – mennydörögte Waverly.
A szoba elég kicsi volt ahhoz, hogy Seth lássa, mennyivel magasabb Waverlynél.
Lenézett a lányra, és számolni kezdte a szívveréseit. Egy dobbanás, kettő, három...
A régi taktikák, a hatalmi játékok, a gúnyolódás, a szidalmazás, az a sok trükk,
amit az apjától tanult – ezek közül egy sem működne
Waverlyvel. A kérdés az volt: szeretne az az érzelmi nyomorék maradni, amivé az
apja tenne, vagy inkább Waverlyvel lenne?
Egyszerre elmúlt a régi harag.
Igazad van. Tudta, hogy ezt kellene mondania, meg is próbálta, ki is nyitotta a
száját, ökölbe szorította a kezét, de...
Már vagy egy perce álltak így, egymással szemben, és ez az idő elég volt arra,
hogy Seth rájöjjön, mekkora hibát követett el, amikor magára hagyta Waverlyt, és
engedte, hogy egyedül nézzen szembe ezekkel az emberekkel. És ezek után képes
volt azt mondani, hogy Waverlynek hálásnak kellene lennie? Tényleg nem maradt
más választása, mint hogy tovább bujkáljon, és kerülje a lányt. Talán örökre.
Waverly a homlokához emelte a kezét, és Seth, látta, hogy remegnek az ujjai. Félt.
Nemcsak fél, jött rá Seth, hanem retteg.
– Mit csináltak veled? – kérdezte, és rájött, hogy ez az az kérdés, amit legelőször
fel kellett volna tennie. Elővette a képet, amit az éjjeliszekrényen talált, és
megmutatta Waverlynek. – Ez micsoda?
– Semmi – felelte Waverly, és kikapta Seth kezéből a képet, majd azzal a
lendülettel össze is gyűrte, és kihajította a szemetesbe. Seth úgy látta, mintha könny
csillant volna a szemében, de amikor újra ránézett, fagyos volt a tekintete. –
Kivívtad magad ellen a sorsot, amikor úgy döntöttél, nem jössz velünk a siklóval.
Most bujkálnod kell, én pedig...
– Waverly – suttogta Seth. Akkora gombóc volt a torkában, hogy alig tudott
megszólalni. Öleld át, mondta magában. Mondd, hogy sajnálod.
Tett egy fél lépést Waverly felé, mire a lány ugyanannyit hátrált. Seth nem tudta
rávenni magát, hogy kinyissa a száját, és bocsánatot kérjen, azt tette, amire egyedül
képesnek érezte magát: magához húzta Waverlyt, és szorosan megölelte. A
mellkasára fektette a lány fejét, és így, előre-hátra hintázva álltak hosszú
másodpercekig. Érezte, hogy a feszültség fokozatosan eltűnik Waverly tagjaiból,
ellazulnak az izmai, és a lány lassan átadja magát az ölelésnek. Aztán zihálva kezdte
venni a levegőt, és Seth érezte, hogy a könnyei átáztatják az ingét.
– Waverly – suttogta.
Ekkor hallották, hogy valaki kopog a bejárati ajtón. Egy pillanatig döbbenten
meredtek egymásra, majd Waverly kirántotta magát Seth öleléséből. A fiú még soha
nem látta ennyire ijedtnek.
– Üdv! – mondta Waverly anyja valakinek. Egy bársonyos hangú férfi válaszolt,
de Seth nem értette, mint mondott.
– El kell menned! Most! – mondta Waverly, azzal elindult kifelé a szobából, de
még megállt az ajtóban, és az anyja hálószobája felé mutatott. Seth még gyorsan
felkapta a rajzot, amit Waverly galacsinná gyűrt, és zsebre vágta. Ezután átosont a
másik hálóba, bebújt a ruhásszekrénybe, és a nyíláson keresztülpréselve magát
kimászott az alagútba.
 Sethnek nagyon nem tetszett az, ahogy Waverly megrémült a kopogástól. Tudni
akarta, ki az, akitől ennyire fél. Az sem érdekelte, mekkora zajt csap, kapkodva
vágott keresztül a vezetékek és csövek dzsungelén, míg végre sikerült
visszaverekednie magát a karbantartófülkébe. Ott felrúgott egy sárga folyadékkal
teli edényt, aminek erős ammóniaszaga volt, de ezt is alig fogta fel.
– Persze, vigyázok magamra – hallotta Waverly anyjának a hangját a folyosóról.
– Ti pedig érezzétek jól magatok.
Hogy érezze jól magát ?
– Rendben – válaszolta Waverly. Seth felkapta a fülke polcáról a zsákot, amiben a
holmijai voltak, és gyorsan a vállára dobta. Még nem merte kinyitni az ajtót, így
csupán nekinyomta a fülét a hideg fémnek, úgy hallgatózott.
– Miről van szó ? – kérdezte Waverly a férfitől, aki érte jött.
– Történt valami – válaszolta a férfi türelmetlenül. – A doktor azonnal beszélni
akar veled.
Sethnek kalapálni kezdett a szíve, és bár tudta, hogy nem volna szabad kijönnie a
fülkéből, képtelen volt megállj parancsolni magának. Kinyitotta az ajtót, és kilépett a
folyosóra. A fülke egy beugró sarokban volt, és ha az ajtajához lapulva kilesett a
sarkon, épp rálátott Waverlyék ajtajára.
Az ajtó előtt egy őr állt, de olyan feszes vigyázzállásban, hogy a képével
illusztrálni lehetett volna a „katonai fegyelem” szócikket egy lexikonban. Waverly
egy vékony, negyvenes évei elején járó férfival lépett ki a lakásból, majd elindultak
a lift felé. Miközben a férfi megnyomta a hívógombot, Waverly idegesen piszkálta a
pulóvere szegélyét, mintha lyukat akarna fúrni a kötött anyagba. Úgy állt, hogy Seth
oldalról látta az arcát, és most megdörzsölte a szemét a kézfejével. Feszültnek és
aggasztóan kimerültnek tűnt. Seth semmi másra nem vágyott, csak hogy
elmondhassa neki: vissza fog jönni hozzá, és nem hagyta magára.
A férfi ekkor felemelte az egyik kezét, átkarolta Waverly vállát, és gyengéden
megrázta a lányt. Súgott valamit a fülébe, amitől Waverly elmosolyodott, bólintott,
majd babrálni kezdett az egyik hajtincsével. Seth arcát elöntötte a forróság, ökölbe
szorított kezét teljes erővel nekinyomta a combjának. A férfi csak akkor vette le a
kezét Waverly válláról, amikor megszólalt a lift csengője, kinyílt az ajtó, és
mindketten beléptek.
Seth csak állt, és bámulta Waverly hűlt helyét. Egy világ dőlt össze benne. A fickó
jóképű volt, Waverly vállára tette a kezét, ő pedig engedte neki. Sőt, úgy tűnt, mint
aki a legkevésbé sem bánja a dolgot.
Nem szeret téged, suttogta egy belső hang.
 – Hé! – A szó visszarántotta Sethet a valóságba. Megfordult, és nem akart hinni a
szemének.
A folyosó túlsó vége felől négy őr futott felé.
– Ne mozdulj! – kiáltotta az egyik, majd pisztolyt rántott.
Seth keresztülrohant a folyosón, feltépte a lépcsőház ajtaját, és
vágtatni kezdett lefelé. Néhány másodperc telt csak el, és hallotta, hogy az őrök is
berontanak a lépcsőházba.
– A bioszféraszintek felé tart! – kiáltotta az egyik.
Sethnek legfeljebb hat lépcsőfordulónyi előnye volt. Futás helyett ráült a korlátra,
és csúszni kezdett. Nagy csattanással ért földet a következő fordulóban, és ahogy
felnézett, észrevett valamit, aminek nem kellett volna ott lennie: egy biztonsági
kamerát. Tehát már a lépcsőházakat is bekamerázták! Hosszú kábel vezetett a
kamera hátuljából egy lyukba, amit nemrég fúrhattak a falba. A lyuk mögött
valószínűleg a kommunikációs rendszer csatlakozója lapult.
Tehát mégiscsak láthatták, ahogy feljött Waverlyék emeletére! A lány teljes
joggal nevezte ostobának, tényleg veszélybe sodorta őt.
Ugrott egy nagyot, elkapta a kábelt, és miközben a táskája a lendülettől
fájdalmasan nekicsapódott a csípőjének, kitépte a zsinórt a falból. A kamera
leszakadt, és legurult mögötte a lépcsőn. Seth hallotta, hogy már csak két
lépcsőforduló választja el az őröktől. Hirtelen ötlettől vezérelve fogta a kamera után
marad háromméteres kábelt, és a két végét rákötözte a lépcső két oldalán húzódó
korlátra, így a zsinór keresztezte az őrök útját.
Könyörgöm, ne vegyék észre, motyogta, majd futni kezdett. Néhány másodperc
múlva hatalmas robaj és kiabálás töltötte meg a lépcsőházat, ahogy a súlyos
férfitestek egymásra zuhantak.
Seth befordult a követező lépcsőfordulón, s közben hallgatózni próbált. Abból,
hogy mennyi időbe telt feltápászkodniuk, és mennyivel lassabban mozogtak, arra
következtetett, hogy megsérülhettek. Nyert magának nagyjából nyolc
lépcsőfordulónyi egérutat, de hogyan használhatná fel?
Minden második fordulónál talált egy frissen felszerelt kamerát, amikből rendre
kitépte a kábelt. Persze, az egésznek semmi haszna nem volt: egy tönkretett kamera
ugyanúgy elárulja, hogy ott járt, mint egy olyan, amelyik fel is tudja venni. Hacsak
nem...
Még nyolc fordulót rohant lefelé, sorra kiszakítva az útjába kerülő kamerák
vezetékeit és az üldözői mozgását fülelve. Olyan tizenkét emelettel lehettek fölötte,
de mostanra biztosan hívtak erősítést.
 Miután kihúzta a kábelt abból a kamerából, amelyik nyolc szinttel volt lejjebb az
elsőként kiiktatott készüléknél, Seth megfordult, és visszafelé kezdett rohanni. Két
lépcsőfordulót szaladt felfelé, majd a lépcsőházajtón keresztül óvatosan kilépett a
folyosóra. Így nyolc szintet kell átkutatniuk, ha meg akarják találni.
Belépett az útjába kerülő legelső ajtón, de a következő pillanatban földbe
gyökerezett a lába. Valamiféle laborban volt, nem olyanban, mint amik az
irányítószinten voltak, hanem egy sokkal kisebben. Egy fehér köpenyes férfi állt
neki háttal, és éppen elmélyülten dolgozott valamin.
– Ideadnád azokat a vérképlemezeket, Em? – kérdezte, anélkül, hogy felnézett
volna.
Seth gyorsan lebukott a szoba közepén egymás mellett sorakozó laboratóriumi
asztalok mögé. Talált egy kis rést két fémszekrény között, amin ki tudott lesni.
– Emily? – mondta a férfi, majd megfordult, és körbenézett a szobában. Miután
nem látott senkit, bekapcsolt egy centrifugát. A szerkezet halkan és lassan kezdett
forogni, de aztán egyre jobban felgyorsult, és végül már a polcokon sorakozó
kémcsövek és csőröspoharak is beleremegtek a vibrációba.
Seth kúszni kezdett az asztalok mögött. Remélte, hogy a férfi nem fogja
meghallani a centrifuga zajától. Amikor elérte az asztalsor végét, észrevette, hogy
van egy zuhanyfülke a szoba hátuljában. Óvatosan odakúszott, bemászott, és elbújt a
zuhanyfüggöny mögött. A nadrágja szára pillanatok alatt csuromvíz lett. Leguggolt,
és nekiszorította a homlokát a térdének. Úgy vert a szíve, mint egy csapdába esett
madárnak. A centrifuga lassulni kezdett, majd teljesen megállt. Olyan csend lett a
szobában, hogy hallani lehetett, ahogy a tudós magában számol.
Ki volt az a fickó?, töprengett Seth, most, hogy volt egy perce gondolkodni.
Waverly miért mosolyodon el, amikor hozzáért?
Eszébe jutott a kép, amit Waverly összegyűrt, és amilyen halkan csak tudta,
előhúzta a zsebéből. Waverly arcát vastag, határozott vonalakkal rajzolták meg,
profilból, nyitott szájjal, mintha épp megszólalni készülne. És azok a vastag betűk:
HAZUG.
Valami történt Waverlyvel. Valami komoly dolog, ami rettentően megrémítette.
Lehet, hogy a fickó is benne van. Viszont látszott, hogy Waverly nem fél tőle.
Bármennyire is fájdalmas volt erre gondolni, Sethnek be kellett ismernie: Waverly
úgy viselkedett, mint aki kedveli a fickót.
Ekkor megnyikordult egy ajtó. Seth mozdulatlanná merevedett.
– Helló! – mondta a tudós valakinek, és rémültnek tűnt a hangja.
– Keresünk valakit – mondta egy mély férfihang, amely nagyon is ismerős volt
Seth-nek. Thomas volt az, a nagydarab őr, aki letartóztatta Mayát és Anthonyt. Seth
megpróbálta minél apróbbra összehúzni magát. Kevés embertől félt, de ez a férfi
azok közé tartozott. – Láttál bárkit bejönni?
Ennyi, gondolta Seth. Neki annyi. Megpróbálta lassan, nyugodtan venni a levegőt.
Letette a táskáját a földre, hogy szabad legyen a keze, ha harcolnia kell.
– Nem – válaszolta a tudós. – Senki nincs itt rajtam kívül.
– Nem bánod, ha körülnézünk?
Seth hallotta, hogy valaki elindul a zuhanyfülke felé. Ökölbe szorult a keze,
amikor látta, hogy megmozdítják, majd félrehúzzák a függönyt. Éppen emelte a
kezét, hogy megüsse az őrt, amikor rájött, hogy Don az, Maya barátja.
Megkönnyebbülten hunyta le a szemét.
Don pislogott egyet, majd még egyet, végül egy harmadikat.
– Itt nincs senki, Thomas – mondta, miután sikerült összeszednie magát.
– Köszönjük, hogy ránk szántad az időt – mondta Thomas.
– Igazán nincs mit – válaszolta a tudós, aki hallhatóan még mindig meg volt
rémülve.
Kinyílt, majd becsukódott a labor bejárata a két őr után. Don talán visszajön majd,
miután a tudós hazament.
Seth nekidöntötte a fejét a nyirkos falnak, és megpróbálta nyugodtan venni a
levegőt. Annyira szomjas volt, hogy gondolkodni is alig tudott, de a zuhanyt nem
nyithatta meg. Meg kell várnia, míg a tudós elmegy. Megpróbálta kizárni a tudatából
a szomjúságot, és felidézni azt a pillanatot, amikor ő és Waverly a hálószobában
álltak, ő magához szorította a lányt, és Waverly egy pillanatra megnyugodott...
Annyiszor játszotta el gondolatban a jelenetet, míg végül sikerült elhitetnie
magával, hogy mielőtt kiment volna a szobából, Waverly halványan elmosolyodott,
mintha megbocsátott volna neki... mintha azt se bánta volna, ha Seth újra
megcsókolja...
Órákkal később remegve ébredt fel a sötétben. A zuhanyrózsából csöpögő víz
teljesen átáztatta a ruháját. A laborban néma csend honolt. Felállt, megnyitotta a
zuhanyt, és inni kezdett. A víz végigfolyt az arcán, és még jobban eláztatta az ingét,
de olyan szomjas volt, hogy egyáltalán nem érdekelte.
Miután teleitta magát, kilopakodott a zuhanyfülkéből, és óvatosan átkutatta a
labort. Talált néhány tiszta köpenyt a szoba végében lévő szekrényekben, és belebújt
az egyikbe. Bár kellemetlen, viszketős anyagból készült, a nedves pulóvernél
mindenképp jobb volt. Ezután megpróbált ennivalót keríteni: a hűtőben talált egy fél
adag levest, és mivel a szaga alapján nem volt romlott, megette hidegen. Egy alma
is volt az asztalon, beleharapott, és miközben az ujján végigcsorgó gyümölcslevet
nyalogatta, sorra áttúrta a fiókokat, hátha akad valami, amit felhasználhat a
következő graffiti-projektjéhez.
Talált egy ollót a középső fiókban, és a sarokban álló kémcsöves dobozok
egyikének letépte az egyik oldalát, hogy legyen miből új stencilt csinálnia. Ezután
visszament a zuhanyfülkébe, újra lekuporodott a földre, és várta, hogy Don
visszajöjjön.
Amíg várakozott, elkezdte kivágni az új stencilt.
Waverly okos, nyugtatgatta magát. Nem hagyná, hogy az a fickó bármit is
csináljon vele. Nem tudta megállni, hogy ne tegye hozzá: már ha ő nem akarja.


CSILLAGKÖD





Amikor Jared megnyomta a lift hívógombját, Waverlynek úgy sistergett a vér az
ereiben, mint a kukta biztonsági szelepén kispriccelő gőzfelhő. Aztán süllyedni
kezdtek, ő pedig úgy érezte, a gyomra felcsúszott egészen a torkába. Nem tudott
másra gondolni, csak a beszélgetésre Sethtel. Újra meg újra lejátszotta magában a
párbeszédet, és próbált valami fogódzót találni, amiből rájöhet, vajon mi lesz Seth
következő lépése, hová akar menni, mit akar csinálni, és eljön-e újra. De hiába, még
csak ötlete sem volt, mire készülhet a fiú.
– Hova megyünk? – kérdezte végül Jaredtől.
– Először a doktorhoz. Utána pedig... – mondta, és játékosan meghúzta Waverly
pulóverének ujját – van egy meglepetésem!
A lift az irányítószinten állt meg. Jared odavezette Waverlyt az irodához, ahol
először találkozott a doktorral, majd kinyitotta a sötét helyiségbe vezető ajtót.
Ahogy annak idején, az öregember most is a hatalmas íróasztal mögött ült
félhomályba burkolózva, a Földről származó, felbecsülhetetlen értékű könyvek
között. Amikor Jared becsukta mögötte az ajtót, Waverly hirtelen úgy érezte, mintha
egy kriptában lenne. Leült az íróasztal előtt álló székre, és várt.
– Örömmel tájékoztatlak, hogy kitűztük az első tárgyalás időpontját – mondta a
doktor, és megpróbált elmosolyodni, de ettől csak még ijesztőbbnek látszott. – Jövő
hétfőn, a gabonacsarnokban, a teljes legénység előtt megkezdődik Anne Mather
pere.
Waverly megkönnyebbülten felsóhajtott.
– És mi van azzal, hogy Mather zendüléssel vádol minket ?
Dr. Carver komoran elvigyorodott.
 – Mi hamarabb emeltünk vádat. A per így egyszerre két kérdést fog eldönteni:
Mather háborús bűnös, vagy mi vagyunk zendülők? Egyetlen dolgon áll vagy bukik
majd minden.
– Min? – préselte ki magából a kérdést Waverly.
– Rajtad – mondta a doktor mosolyogva. – Pontosabban azon, hogy hajlandó
vagy-e alaposan felkészülni a kihallgatásra és a keresztkérdésekre.
Waverly hirtelen úgy érezte, mintha kicsúszna alóla a szék.
– Azt hittem, úgy csinálják majd, hogy ne kelljen megjelennem a tárgyaláson.
– Nagyjából egy órája találkoztál Kieran Aldennel – mondta a doktor egy gonosz
vigyor kíséretében, és Waverly felé fordította a kommunikációs konzolja monitorát.
Waverlynek leesett az álla a döbbenettől. A képernyőn Kieran Alden hálószobájának
kimerevített képe látszott. Kieran és ő a fiú ágyának a végében ültek. A doktoron
látszott, hogy majd’ szétveti a harag, de uralkodott magán. Megnyomott egy
gombot, és Kieran hangja megtöltötte a szobát. „Mert ha hazudsz, azzal alapot adsz
Mathernek ahhoz, hogy elkapjon.” „Nem hazudok.”
Ezután a képen látható Waverly kivette a tabletet Kieran kezéből, és írni kezdett.
Ebben a pillanatban megállt a felvétel, és Waverly legnagyobb döbbenetére a doktor
ráközelített a tablet kijelzőjére. Ez állt rajta: Mathernek meggyengült a hatalma. Ez
az egyetlen esélyünk, hogy elintézzük.
Waverly az ujjhegyeiben érezte a saját szívverését.
– Jared nem mondta, hogy azt üzenem, hogy ne beszélj senkivel ?
– kérdezte a doktor, miután kikapcsolta a videót.
– De – suttogta Waverly, de képtelen volt ránézni a doktorra.
– Gyakorlatilag beismerő vallomást tettél! – üvöltötte hirtelen a vénember.
Waverly megrázkódott a székében, csengeni kezdett a füle. A doktornak
rángatózott az állkapcsa a haragtól. Egyenesen belesétálsz egy csapdába...,
visszhangoztak a fülében Kieran szavai.
– Ez nem beismerő vallomás – mondta Waverly alig hallhatóan.
– Nem ismertem be, hogy hazudtam.
– Majd akkor is ezt fogod mondani, amikor hamis tanúzásért és zendülésért állsz
a bíróság előtt?
– Zendülés – suttogta Waverly. Tudta, hogy zendülésért halálra is ítélhetik. Mi lesz
az anyukájával, ha őt kivégzik? Úgy érezte, mintha egy ketrecben lenne, aminek
most zsugorodni kezdtek a falai. Ha segíteni akar az anyukájának és a többieknek,
azt most kell csinálnia. – Együttműködtem magával, hogy cserébe meggyógyítsa az
anyukámat...
 – Nem ígértem semmit – fröcsögte a doktor.
– És mire jutott eddig? – kérdezte Waverly, amire az öregember semmit nem
felelt. – Megtalálta a barátaimat? Megpróbálta egyáltalán megkeresni őket ?
– Ezek bonyolult dolgok. Nem lehet őket sürgetni vagy erőltetni.
– Mint ahogy engem se.
– Miről beszélsz ? – kérdezte elképedve dr. Carver.
– Látni akarom a barátaimat, gondoskodni akarok a biztonságukról, és azt
akarom, hogy az anyukámat és az Empyrean összes túlélőjét kigyógyítsák az
agysérülésből, különben visszavonom a vallomásomat. – Megismerkedésük óta
Waverly most először látta idegesnek a vénembert, és ez felbátorította. – Ha nem ez
lesz, el fogom mondani Anne Mathernek, hogy zsarolással kényszerítette ki a
vallomásomat.
– Semmi ilyet nem tettem.
– De igen. Azt mondta, hogy csak akkor segít az anyukámnak, ha megteszem, amit
akar.
– Bizonyítsd be.
– Bizonyítsa be, hogy nem így volt – vágta rá Waverly, majd hosszú
másodpercekig farkasszemet nézett dr. Carverrel. A szíve a torkában dobogott:
tudta, hogy egy gyilkossal áll szemben, és hogy veszélyes játékot játszik. Neked is
gyilkossá kell válnod, mondta magának.
– Ez ultimátum? – kérdezte végül halkan a doktor.
– Igen – válaszolta Waverly, s bár egész testét rázta a remegés, nem hagyta, hogy
a félelem legapróbb jele is hallatsszon a hangján.
A doktor összekulcsolta a két tenyerét, és az ökle fölött Waverlyre pillantott.
– Rendben, Waverly.
– Megteszi ? – képedt el Waverly.
Az öreg valamit beírt a kommunikációs konzoljába, és bár Waverly nem látta a
gombokat, sejtette, hogy üzenetet küld valakinek. Ezek után meg sem lepődött,
amikor hallotta, ahogy az iroda ajtaja halk szisszenéssel kinyílik, és odalép mellé
Jared. A férfi kérdően nézett a doktorra, aki undorodva intett, hogy tűnjenek el.
Waverly kiment a szobából, és amikor becsukódott mögötte az ajtó, még hallotta,
ahogy az öregember azt mondja:
– Ég veled, Waverly.
Még akkor is alig kapott levegőt, amikor lassan elindultak a folyosón Jareddel.
Mit tett ?
– Hűha, valaki nagyon felkapta a vizet – mondta Jared, és tréfásan összeráncolta a
homlokát.
Waverly megpróbált nevetni, de mivel még mindig levegőért kapkodott, ez nem
sikerült.
Beléptek a liftbe, és Waverly észrevette, hogy Jared egy kosarat tart a kezében.
– Mi van benne ?
– Mindenféle – ugratta a férfi. – Éhes vagy?
Waverly nem tudott válaszolni.
Jared dúdolni kezdett egy régi földi dalt, amit Waverly még egy aratási bálon
hallott, az Empyreanen. Tisztán emlékezett rá, hogy rohantak fel a felnőttek a
tánctérre, amikor elkezdődött a dal, és hogy milyen szép látvány volt, amikor
Kieran felállt, megfogta az édesanyja a kezét, és forogni kezdett vele a lámpák
fényében. Emlékezett arra is, hogy Seth őt nézte a terem túlsó végéből. A fiú nem
vett részt az ünneplésben, és amikor Waverly a szemébe nézett, gyorsan elkapta a
tekintetét. Ekkor jött rá, hogy tetszik neki. Olyan volt az egész, mintha egy előző
életben történt volna, Waverly mégis olyan tisztán látta maga előtt a jelentet, hogy
úgy érezte, ha kinyújtaná a kezét, kitapinthatná a finom hártyát, amely elválasztja
egymástól a jelent és a múltat, és át tudna lépni abba a másik valóságba.
Kinyitotta a szemét, és meglepődve látta, hogy a lift már a bioszféraszint alatt jár.
Hová viszi Jared?
Kinyílt a lift ajtaja, és feltárult a hatalmas raktárszint. Itt lőtték meg, amikor
először próbálta kiszabadítani a szüleit. Az Empyreanről elrabolt felnőtteket állatok
szállítására való konténerekben tartották fogva, és Waverly mindössze néhány szót
beszélhetett az édesanyjával, mielőtt az őrök meglátták, üldözőbe vették, és lábon
lőtték volna. Kalapálni kezdett a szíve, ahogy felidézte azt a napot. Jared ekkor
mosolyogva megfogta a könyökét, ő pedig bizonytalan léptekkel elindult utána.
– Jól vagy? – kérdezte a férfi, és értetlenül nézett Waverlyre.
Waverly alig láthatóan biccentett, és közben vadul zakatolt az agya. Az ösztönei
azt súgták, hogy kezd kifutni az időből.
– Szerinted Anne Mather tényleg börtönbe fog kerülni ? – kérdezte, és megfogta
Jared karját.
– Erre tettünk fel mindent.
– El tudod intézni, hogy találkozhassak vele ? Ahogy a kapitány– nyál is
elintézted? – kérdezte Waverly. Jared hallotta, mennyire nehezére esett ezt
kimondania Waverlynek, és fürkészve nézte a lány arcát. – Kettesben akarok lenni
vele.
– Miért? – kérdezte.
 – Beszélni akarok vele – mondta Waverly, és igyekezett minél ártalmatlanabbnak
tűnni.
Jared észrevehetett valamit a tekintetében, és tett egy lépést hátrafelé.
– Meg akarod ölni – mondta.
– Dehogyis – válaszolta Waverly, és lesütötte a szemét. Különben is, mi értelme
lenne? Élete végéig börtönben ülhetne, és akkor ki vigyázna az anyukájára?
Egy darabig szótlanul lépdeltek egymás mellett. Waverly azt hitte, sikerült
kiakasztania Jaredet az ötletével, de mikor a férfi lopva rápillantott, játékos
félmosoly bujkált a szája sarkában.
– Igazi kistigris vagy, tudsz róla? – kérdezte.
Waverly túlságosan zavarba jött ahhoz, hogy válaszoljon. Idegesítette, hogy Jared
ennyire könnyen átlát rajta, az pedig, hogy ilyen közömbösen reagált a tervére,
összezavarta.
Jared ekkor elindult a terem végében lévő hatalmas légzsilip felé. Waverlynek a
földbe gyökerezett a lába, amikor rájött, hová tartanak.
– Mit csinálsz ? – kérdezte, miközben a zsilipet bámulta. Anne Mather így ölte
meg az Empyrean legénységének a tagjait. Kiröpítette őket a légzsilipen. És az
apukája – őt is így ölte meg Jones kapitány.
Jared gondolkodás nélkül odament a légzsiliphez, és megnyomta a nyitógombot.
Waverly összerezzent, mivel fülsiketítő nyomáscsökkenésre számított, de az ajtó
túloldalán egy űrsikló raktártere várta őket.
– Bocsánat, szólhattam volna – mondta nevetve Jared, és megnyugtatásképp
megfogta Waverly karját. – Ez a sikló azóta itt áll, hogy elhagytuk a csillagködöt.
– Miért ? Hova megyünk? – Waverly vett egy nagy levegőt, hátha attól sikerül
megnyugodnia.
– Nem bízol bennem? – Jared végigmérte a lányt, aki láthatóan majd’ felrobbant
az idegességtől. – Csak mutatni akarok valamit. Nem megyünk sehová. A sikló
végig itt marad, megígérem.
Waverly csak nézte a férfit. Nem mozdult, és nem is mondott semmit.
– Nyitva hagyom a légzsilip ajtaját. Becsszóra.
– Akkor miért megyünk be ?
– Meglátod, amint beléptünk a pilótafülkébe – válaszolta Jared, és kinyújtotta az
egyik kezét.
Waverly összefonta maga előtt a karját, majd felvonszolta magát a siklóra, és
átvágott az üres, makulátlanul tiszta raktéren. Követte Jaredet az utasszintre vezető
csigalépcsőn, majd végig a székek között, a pilótafülkébe vezető folyosón.
 Ahogy belépett a helyiségbe, tátva maradt a szája.
Ott volt a nebula, amit hónapokkal azelőtt maguk mögött hagytak: rózsaszín és
borostyánsárga spiráljaival teljesen kitöltötte az eget, és szinte másodpercenként
felvillant rajta valahol egy villám. Kicsit olyan volt a formája, mint azoknak a
tintahalaknak és polipoknak, amik a Föld óceánjaiban éltek. A csápjaival mintha a
hajó felé próbált volna nyúlni.
– Hát nem gyönyörű? – kérdezte Jared. A férfi mögötte állt, elég közel ahhoz,
hogy Waverly a haján érezze a leheletét. Most azonban a zavarba ejtő bizsergés
helyett megfeszültek a nyakán az izmok. – Azt gondoltam, tetszeni fog.
Waverlynek egyáltalán nem tetszett. Élete végéig úgy fog emlékezni erre a
csillagködre, mint a temetőre, ahol az Empyrean legénységének egy része nyugszik.
Olyan emberek, akiket egész életében ismert. Én is itt haltam meg, gondoltam. Az
ártatlan Waverly Marshall itt van eltemetve.
Jared gyengéden a másodpilóta széke felé tolta a lányt, majd ő maga leült a
pilótaülésbe, és elkezdte előcsomagolni a nála lévő ennivalót. Folyamatosan beszélt,
miközben elővette a felszeletelt gyümölcsöt, a krémsajtot, a füstölt lazacot, a friss
kenyeret és az üveget, amiben az illata alapján érett vörösbor volt.
– Dr. Carver ötlete volt, hogy állítsuk be ide ezt a siklót, orrával a hajó fara felé,
hogy látni lehessen belőle a nebulát. Az emberek lefoglalhatják, ha randevúzni
akarnak, vagy... – Itt egy pillanatra megbicsaklott a nyelve, majd lopva Waverlyre
pillantott. – Vagy akármi
folytatta, miközben szétkente a krémsajtot a kenyéren. – Érted, én voltam az, aki
leparkolt vele. Ez volt az első alkalom, hogy valaki leszállt egy űrsiklóval
valamelyik légzsilipben. Nekem jutott a megtiszteltetés, hogy megcsinálhattam.
– Ez... ügyes – mondta Waverly.
– Nagyon izgatott voltam – mondta Jared, majd vékony almaszeleteket pakolt a
sajtra, és odaadta a szendvicset Waverlynek. – A doktor asszisztenseként nem igazán
jut ki a hajón a dicsőségből.
Asszisztens. Gondoskodik egy idős emberről, és fűszernövényeket termeszt a
kertjében – azok alapján, amiket elmondott magáról, bárki hihette volna ezt
Jaredről. Csakhogy a valóságban tagja volt a vének tanácsának, a doktor pedig a
fiának szólította. És ahogy elintézte az őröket: egyetlen perc leforgása alatt
egyszerre hármójukat tette harcképtelenné. Ki ez az ember valójában? Jared bort
töltött egy elegáns kristálypohárba, és átnyújtotta neki. Waverly gépiesen elvette, és
belekortyolt. Gyümölcsös volt és édes, de hagyott némi keserű utóízt a szájában.
– ízlik? – kérdezte Jared.
 – Igen – suttogta Waverly, de nem kortyolt bele újra a pohárba.
– Mi a baj, Waverly? – kérdezte Jared, aki mintha végre észrevette volna, hogy
Waverly közel sem annyira lelkes, mint gondolta. – Nekem elmondhatod. A barátod
vagyok.
– A foglyod vagyok – motyogta Waverly, miközben a hatalmas, rózsaszín felhőt
nézte.
A meglepetéstől Jared néhány pillanatig meg sem tudott szólalni.
– Ez nem igaz – mondta végül.
– Mather őrei engedik, hogy elvigyél, ahová akarsz.
– És ettől már az börtönőröd vagyok? – kérdezte a férfi mérgesen.
Waverly olyan erősen markolta meg a kenyerét, hogy egy darab letört belőle, és
leesett a pilótafülke padlójára.
– Waverly, gyűlölöm, hogy így bánnak veled. Ha tehetnék bármit, amivel
változtatni tudnék a dolgokon...
Waverly figyelte, ahogy Jared beszélt: apró jelek után kutatott, amelyek elárulták
volna, hogy a férfi mást mond, mint amit valójában érez, ám nem talált ilyet. Vajon
ez azt jelenti, hogy Jared nem hazudik, vagy csak azt, hogy túl jól csinálja? Most
közelebb hajolt hozzá, és sötétkék szemét egyenesen Waverlyre szegezte.
– Miért töltesz velem ilyen sok időt ? – kérdezte Waverly.
– Nem nyilvánvaló ?
Waverly megrázta a fejét.
– Kedvellek.
– De a doktor azt mondta, hogy tartsd rajtam a szemed, nem?
– Ja, persze – nyögött fel Jared. – De attól még nem kellene ennyi időt veled
töltenem. És nem kellene élveznem.
Csak hogy csináljon valamit, Waverly beleharapott a széttrancsírozott kenyérbe.
– Waverly. Nézz rám. – Jared közelebb csúszott hozzá az ülésen. Csak néhány
centiméterről volt szó, de Waverly érezte, ahogy a férfi testének melege
keresztülsugárzik a hideg levegőn, és megtalálja őt. – Nincsen sok korombeli
egyedülálló nő a hajón, és egyikük sem különösebben... vonzó. Ezt talán észrevetted.
Waverly lepillantott a saját kezére. Az ujjai hófehérek voltak, és remegtek.
– Te viszont – mondta Jared, és lemondóan legyintett. – Te a korodhoz képest
nagyon érett vagy. És gyönyörű.
Waverly belenézett a szemébe, azokba a szép, rejtélyes szemekbe, és azon kapta
magát, hogy egyáltalán nem akarja elfordítani a tekintetét. Most erőteljesen érezte
Jared illatát, amiben friss férfiizzadság keveredett a szokásos pézsmaillatú
parfümmel.
– Jobb, ha megyek – suttogta.
– Miért nem engedsz közel magadhoz? – kérdezte esdeklően Jared.
– Mehetünk? – kérdezte Waverly, majd felállt, és várt.
Jared is felállt; ekkor Waverly elindult a pilótafülke ajtaja felé, de a férfi
megfogta az egyik karját, és megállította. Waverly tudta, hogy ha akár csak egyetlen
millimétert is mozdulna, Jared azonnal elengedné, mégis hezitált.
Aztán, mielőtt felfogta volna, mi történik, Jared magához húzta, ujjaival beletúrt a
hajába, majd erős karjával átölelte. Ajkát rátapasztotta az ajkára, és a nyelve
belecsúszott Waverly szájába.
Jared értett hozzá, hogyan kerekedjen felül az ellenállásán, és Waverly először
hagyta is. Meg akart feledkezni a veszekedésről Sethtel, el akarta felejteni Kierant és
azt a sok gyerekes dolgot, ami még mindig a múlthoz láncolta. Egy kicsit ellágyult
Jared szorításában.
A férfi erős volt.
Erősebb, mint én, gondolta.
Waverlynek tetszett a dolog. Tetszett neki, hogy Jared úgy tartja őt a kezében,
mint egy értékes, törékeny tárgyat.
De.
De...
Ez nem helyes. Ezt egy halk hang mondta a fejében, miközben a férfi lehúzta a
padlóra. A kezét már be is csúsztatta a ruhája alá, ujjaival a hátát simogatta.
Seth csókja egyáltalán nem ilyen volt. Az puhatolódzó volt, őszinte, bizonytalan,
annyira... tapasztalatlan és gyönyörű. Őszinte, színtiszta sóvárgásról és
szenvedélyről árulkodott. Nyoma sem volt benne ennek a... szakértelemnek.
Ennek a manipulációnak.
– Jared – suttogta Waverly. Csak ne dühítsd fel. – Kérlek. Még nem állok készen.
Megpróbált felállni, de a férfi visszahúzta a földre.
– Tényleg nem megy – mondta, és eltolta magától Jaredet. – Össze vagyok
zavarodva.
A férfi a ruhájánál fogva visszahúzta magához Waverlyt, és végighúzta a nyelvét
a száján. Waverly ismét eltolta magától, majd még egyszer, végül harmadszorra
minden erejét összeszedve olyan erővel lökte el a férfit, ahogy csak tudta. Jared
elveszítette az egyensúlyát, és hátratántorodott.
– El kell mennem – mondta. Találd meg Sethet. Keresd meg. Hozd helyre a
dolgokat. Felállt, remegő kézzel kisöpörte a haját az arcából, és lehúzogatta magán
az inget. Jared ujjai elindultak felfelé a vádliján, de Waverly lerúgta magáról a férfi
kezét. – Egyedül akarok lenni – sziszegte a fogai között. – Ne gyere utánam.
Jared elfordította a fejét, nem nézett a szemébe.
Waverly lerohant a csigalépcsőn a raktérbe, és a raktárcsarnokon keresztülvágva
kifutott a bal oldali lépcsőházba. Egyetlen gondolat zakatolt a fejében, miközben
megiramodott fölfelé – megtalálni Sethet! -, ám a következő pillanatban azt érezte,
hogy valaki iszonyatos erővel hátba vágja, majd elkapja a vállát.
Felnézett, és Jacob Pauley eltorzult arcával találta szemben magát. Sikoly tört fel
a torkából, de a férfi húsos keze már be is tapasztotta a száját és az orrát, így a
sikoly bent ragadt a fejében, belehasított az agyába, és csengeni kezdett tőle a füle.
Megpróbálta lerázni magától a férfit, de az vasmarokkal szorította. Aztán a másik
kezével megmarkolta a tarkóját, és így, két oldalról fogta a fejét, miközben Waverly
kétségbeesetten rángatózott. Nem kapok levegőt, nem kapok levegőt, nem kapok
levegőt!!! Ezek voltak az utolsó szavak, amelyek felvillantak Waverly tudatában,
mielőtt elvesztette volna az eszméletét.






TÚLÉLÉS




Arthur Dietrich végigosont az Empyrean folyosóján, miközben szemét végig a
kórház ajtaján tartotta, amely mögött Tobin, Austen és a betegeik várakoztak. Ha
minden igaz, Sarek most a főhadiszállásként használt lakás kommunikációs
konzolján lesi minden mozdulatát. Amikor elért a kórház ajtajához, Arthur a
megbeszélt módon bekopogott: két rövid kopogás után három hosszú következett,
és az ajtó szinte azonnal kinyílt.
– Hát itt vagy – üdvözölte Tobin, és megveregette a vállát.
– Hogy vannak? – kérdezte Arthur.
– Stabil az állapotuk – felelte Tobin. – Legalábbis remélem – tette hozzá, és
idegesen piszkálni kezdte a szája belső oldalát a nyelvével.
Arthur és Sarek sokáig elszántan győzködték Tobint, hogy adja fel magát, és
szállíttassa át a betegeket az Új Látóhatárra, de aztán Arthur kihallgatta a
mentőcsapat vezetőjének, Chrisnek és az egyik emberének a beszélgetését.
– Szerintem a kórházban mégis működnek a létfenntartó funkciók – mondta egy
nő. – Lehet, hogy csak a szenzorokkal van baj.
– Amint végeztünk a rekeszzárókkal, a kórház következik – válaszolta Chris. –
Kipakoljuk, és átvisszük a felszerelést és a gyógyszereket az Új Látóhatárra.
– Mi van, ha rejtőzik ott valaki ? Hallottam olyan pletykákat, hogy voltak kómás
betegek a hajón – kérdezte a nő. Arthur kedvelte őt; ő volt az, aki a fedélzeten lévő
állatokra is vigyázott. – Nem lenne szükségünk egy tartalékos orvosi csapatra?
– A Pásztor azt mondta, hogy egyetlen orvos sem léphet a fedélzetre – mondta
Chris, és úgy tűnt, mint akit dühít a dolog. – Azt mondta, hogy amúgy is kevés az
orvos, és mivel valószínűleg nincs itt senki, aki segítségre szorulna, nem fogja
feleslegesen veszélybe sodorni őket. Ha találunk valakit, csak reménykedhetünk,
hogy túléli az utat az Új Látóhatárig orvosi segítség nélkül.
 Mindezek fényében Arthur és a többiek arra az elhatározásra jutottak, hogy
ameddig tudják, meghúzzák magukat az Emypreanen, hátha felébrednek a kómás
betegek – köztük Tobin édesanyja -, mielőtt rájuk találnak. Ez azt is jelentette, hogy
mindenkit ki kellett költöztetni a kórházból, s erre a mai napot jelölték ki.
– Készen álltok? – kérdezte Arthur Tobint. Rengeteg munka állt előttük.
Tobin szórakozottan bólintott, miközben mindenféle zsákokat gyömöszölt az
édesanyja lába és a hordágy oldalsó rácsai közé. Tobin anyukája hónapok óta
kómában volt, súlyos dekompressziós traumán esett át, és erős sugárfertőzést is
kapott. A két kézfeje természetellenes helyzetben pihent az oldala mellett, a lába be
volt hajlítva, a gerince kicsavarodva. Tobin ragaszkodott hozzá, hogy tartsák
lélegeztetőgépen, amíg meg nem vizsgálja egy igazi orvos, és Arthur tudta, hogy ő
is ugyanígy tenne, ha a saját anyukájáról lenne szó. De
az új fejlemények tükrében egyáltalán nem volt biztos, hogy valaha is látni fogja
őket orvos.
Ekkor Austen lépett be a szobába, egy lepedőkkel teletömött zsákkal a vállán.
– Helló – mondta Arthur, miután a fiú a földre dobta a zsákot.
– Helló – motyogta Austen idegesen, miközben belehajigálta a lepedőket egy
másik zsákba, amit aztán fellógatott az egyik hordágy végébe.
Az összes beteg ágya roskadásig volt gyógyszerekkel teletömött zsákokkal, de
Tobin és Austen az összes kerekesszéket és hordágyat is megpakolta orvosi
eszközökkel és kellékekkel. Órákon keresztül készítették össze az elszállítandó
dolgokat.
– Először a betegeket – mondta Tobin, és megragadta az édesanyja hordágyának
rácsát. – Austen, te ebben a körben itt maradsz. Arthur, te hozd Philipet.
Arthur odalépett a kisfiú ágyának végéhez. Philip Grieg lehunyt szemel, sápadtan
feküdt a takaró alatt, szemlátomást semmit sem érzékelt a körülötte zajló
felfordulásból. Az elmúlt hetekben elhalványultak a szeme körüli zúzódások, és úgy
tűnt, mint aki békésen alszik, egyedül a bal keze rángása árulkodott arról, hogy
rémálmai lehetnek.
– Hogy van? – kérdezte Arthur halkan.
– Ugyanúgy – válaszolta szomorúan Tobin. – Legalábbis amennyire meg tudom
ítélni.
– Vannak más bolygók is – motyogta ekkor Philip, majd elfordította a fejét a
párnán, és újra elhallgatott.
– Azt mondtad, nem tud beszélni! – kiáltotta Arthur.
– Amikor ébren van, nem is tud – válaszolta Tobin, miközben megdörzsölte a
tarkóját. Fáradtnak és elgyötörtnek tűnt. – Almában viszont mindenféléket mond.
– De ez jó jel, nem? – kérdezte Arthur.
– Lehet – válaszolta bizonytalanul Tobin. – Victoria nem tudja, mit jelenthet.
Arthur ekkor Victoria Handre, a hajó orvosi csapatának egyetlen túlélőjére
pillantott. A nő éppen aludt, és agyér, ősz haját leszámítva majdnem úgy festett, mint
a támadás előtt. Azelőtt sűrű, barna tincsek keretezték az arcát, ám a sugárfertőzés
miatt ezek hónapokkal ezelőtt kihullottak.
– Csináljuk! – mondta Arthur. Sarek biztos nem érti, mi tart ennyi ideig.
Tobin és Arthur tolni kezdték az ágyakat a sötét folyosón. Arthur remélte, hogy
Sareknek sikerült láthatatlanná tennie őket azzal, hogy az útjukat keresztező
kamerák képeit előre felvett videókra cserélte, és azt küldte a Központi Irányítóba.
Nem volt meggyőződve róla, hogy annak, aki a monitorokat figyeli, nem tűnik fel
az eredetinél sokkal rosszabb minőségű kép, de már azt is lenyűgözőnek találta,
hogy Sarek egyáltalán rájött, hogyan tudja becsapni a rendszert.
Amikor elértek a lakáshoz, ami ezentúl kórházként is fog szolgálni, Sarek
mosolyogva nyitott nekik ajtót.
– Működött – mondta. Sarek életében most került a legközelebb ahhoz, amit
dicsekvésnek lehet nevezni.
– Szép munka – veregette meg Arthur a vállát.
Tobin gyorsan áram alá helyezte a betegek műszereit, majd lerogyott a fal mellé
tolt kanapéra.
– Nem hiszem el, hogy ezt még egy tucatszor meg kell csinálnunk – mondta.
– Jobb is, ha sietünk – mondta Arthur, azzal a két fiú újra elindult a kórház felé.
A nap végére sikerült az összes beteget és felszerelést átvinni a lakásba, ahol
szinte mozdulni sem lehetett a falak mellé állított hordágyaktól, az orvosi gépektől,
és a gyógyszerekkel, fecskendőkkel, gézzel, alkoholos fertőtlenítőkendőkkel és
gumikesztyűkkel teli zsákoktól. Néhány gépet és hordágyat mutatóba ott hagytak a
kórházban, és remélték, hogy az Új Látóhatár legénységének nem fog feltűnni, hogy
szinte teljesen kipakolták a helyet.
Miután vett egy hosszú, forró zuhanyt, ami valamennyire enyhítette a sajgó
fájdalmat az izmaiban, Arthur belebújt a frottírköpenybe, amit a ruhásszekrényben
talált, majd lefeküdt az ágyára.
– Fenn vagy? – kopogott be Sarek a szobája ajtaján.
– Aha – felelte Arthur, és közben nem vette le a szemét a könyvről, amit olvasott.
– Mi az ?
– Szerinted meg fognak találni ? – kérdezte Sarek.
 – Végül igen – bólintott Arthur, és lapozott. Egészen kis kora óta képes volt arra,
hogy egyszerre olvasson és beszélgessen, amivel mindig sikerült felbosszantania az
édesanyját. – Eddig csakis azért nem találtak meg, mert nem kerestek.
– Eszembe jutott valami – vakarta meg az állát Sarek. – Ezek nem csak a
felszerelést és a növényeket meg az állatokat mentik meg...
– Próbálják megmenti a hajót – bólintott Arthur.
– Ami azt jelenti, hogy működőképes.
– Legalábbis egyelőre.
Sarek szeme feketének tűnt az Arthur ágya melletti lámpa halvány fényénél.
– Ami azt jelened, hogy visszaszerezhetnénk tőlük.
Arthur becsukta a könyvét, és most már csak Sarekre figyelt.
– Egyelőre nincsenek sokan – mondta Sarek. – Ha úgy döntünk, hogy
visszavesszük a hajót, azelőtt kell lépnünk, hogy még többen átjönnének.
– De mi lesz a szüléinkkel és a többi gyerekkel? Ott hagyjuk őket az Új
Látóhatáron?
– Dehogyis. – Sarek a halántékára szorította a tenyere élét. – Ez az, amire még
nem sikerült rájönnöm. Hogy hogyan hozzuk át őket.
– Bárcsak beszélhetnénk Kierannal – mondta Arthur. Sarek és Arthur jó párost
alkottak, de a dolgok akkor mentek igazán jól, amikor Kieran is velük volt. Arthur
műveltsége, Sarek technikai érzéke és Kieran kreativitása tökéletes elegyet alkotott.
Sarek csalódottan megrázta a fejét.
– Az összes, Matherrel kapcsolatos tervünk...
– ...használhatatlan volt ? – fejezte be a mondatot Arthur, és szomorúan
felnevetetett.
– Mégis milyen alapon tárgyalna velünk? Nincsen semmink.
– Van egy hajónk – emelte fel Arthur a kezét. – Ennyi.
A két fiú hosszú másodpercekig csak némán nézte egymást, és amikor Arthur
látta, hogy Sareknek elkerekedik a szeme, biztos volt benne, hogy tudja, mi jutott a
fiú eszébe.
– Az kizárt – mondta. – Nem vagyunk elég jó pilóták.
– Arthur – mondta Sarek türelmesen, majd megfordult, hogy kimenjen a
szobából. A fiú imádta a hatásos zárszókat, ezt Arthur már régen megfigyelte. –
Gondolkodj rajta. Mi vesztenivalónk van?
Bármennyire is fáradt volt, azon az éjszakán Arthur ébren feküdt az ágyában, és
gondolatban sorra vette az Empyreant ért veszteségeket. A halkeltető. Az a sok
lazac, pisztráng, rák és puhatestű mind odaveszett, bár a petéik talán megvannak
lefagyasztva. Néhány fajt esetleg vissza tudnak hozni. A gabonaszinteken egész
szektorok pusztultak el, bár a hajó középvonalán végighúzódó nyomászáró
biztonsági falak és ajtók jól bírták a robbanást, és az Empyrean bal oldalán lévő
mezők nagy része érintetlen volt. Az óvodában és az iskolában teljesen elszökött a
nyomás, és a jobb oldalon lévő szállások is lakhatatlanná váltak. Arthurék lakása is
ott volt, így valószínűleg sosem láthatja viszont a naplóit, fényképeit, számítógépét
és imádott könyveit. Sarek lakása is elpusztult, de Arthurnak fogalma sem volt, mi
lehet az, ami barátjának a legjobban hiányzik a régi életéből, Sarek ugyanis ritkán
adott hangot a bánatának.
Arthur oldalra fordult az ismeretlen ágyon. Biztosan van valami megoldás,
amivel rendbe hozhatják a dolgokat. Kell, hogy legyen.
Hatalmas térkép függött a szoba falán, amely a galaxis egyik részletét ábrázolta.
Halványan derengett a sötétben, és Arthur felkapcsolta az éjjeli lámpát, hogy jobban
szemügyre vehesse. A térképen valaki rajzszegekkel jelölte be az Empyrean útját.
Az útvonal a fél falat betöltő térképen mindössze négy-öt centiméter hosszú lehetett.
Arthur megcsóválta a fejét. Negyven éve száguldanak elképzelhetetlen sebességgel,
és öt centit tettek meg.
Közelebb hajolt, és látta, hogy a hajó egy különösen sűrű csillag– halmaz felé
tart. Szabad szemmel még nem lehetett látni, de a térkép alapján úgy tűnt, az
Empyrean nagyjából tíz év múlva eléri a több száz csillagból álló rendszert.
Arra gondolt, vajon a küldetés tervezői feltérképeztek-e akár egyet is ezek közül
a naprendszerek közül.
Átment a nappaliba. Ott bekapcsolta a kommunikációs konzolt, majd leült az
asztalra, és belépett a navigációs rendszerbe. Tudta, hogy kockázatos, amit tesz, de
gyanította, hogy a mentőcsapatnak nincs ideje megfigyelés alatt tartani a hajó
kommunikációs rendszerét. Arra is alig volt idejük, hogy számon tartsák, ki hol van
éppen.
A navigációs rendszerben ráközelített a közeledő csillaghalmazra, és elkezdett
egyenként végigmenni a naprendszereken, hátha kideríthet valamit. Meglepetésére a
legtöbb csillagrendszerről azt írta a program: „Nem áll rendelkezésre elegendő
adat”. Arthur ezután olvasni kezdte a megjegyzésekhez fűzött magyarázatokat, és
kiderült, hogy a nebula, amin néhány hónapja haladtak keresztül, eltorzította a
csillaghalmaz felől érkező rádióhullámokat, ezért nem sikerült megbízható
adatokhoz jutni.
Most viszont, hogy maguk mögött hagyták a csillagködöt, semmi sem
akadályozhatta meg Arthurt abban, hogy saját kezűleg térképezze fel ezeket a
naprendszereket.









HARMADIK RÉSZ
SZÖRNYETEGEK

„A hatalmat csak a mesékben és a politikai folyóiratok lapjain használják fel
bölcsen és jól arra, hogy elpusztítsák vele a gonoszt. A való élet egészen mást tanít a
hatalomról, és nagyon mélyen a homokba kell dugnunk a fejünket ahhoz, hogy ne
halljuk meg ezt a tanítást!”

Noam Chomsky: A világ szeptember 11. után (2001)






KELEPCE




Kieran magára húzott két-három szaténtakarót, és esze ágában nem volt kimászni
alóluk. Miután előző nap Waverly elment, bemászott az ágyába, és azóta csak pisilni
kelt fel, meg hogy az ágyon ülve megigya a teákat, amiket az édesanyja időnként
aggódva behozott neki. Enni egyáltalán nem tudott a torkában lévő gombóctól. A
lámpát is le kellett kapcsolni a szobában, annyira bántotta a szemét a fény. Csak
aludni akart és megfeledkezni Anne Matherről, Waverlyről és az őrjítő kérdésről,
amely egy pillanatra sem hagyta nyugodni: elárulta a lányt, vagy segíteni próbált
neki? Az idő nagy részét félálomban hánykolódva töltötte, csak ritkán sikerült
elaludnia, és legalább rövid időre megszabadulnia az önutálattól.
– Kieran. – Egy lágy hang törte meg a szoba csendjét. A fiú úgy érezte,
megváltozott a levegő összetétele. – Waverly eltűnt.
Beletelt néhány hosszú másodpercbe, mire Kieran felfogta, hogy nem álmodik.
Kilesett a párnája alól, és látta, hogy Felicity áll az ágya mellett. A haja laza copfban
lógott a tarkójánál, és mint a lágy selyem, úgy terült szét a vállán.
– Hogy érted? – Kieran felült, és közben arra gondolt, bárcsak ne lenne ilyen
áporodott szag a szobában. Megdörzsölte a szemét, hátha úgy sikerül magához
térnie. – Hogyhogy eltűnt?
– Most jövök tőlük. Az anyukája azt mondja, tegnap este nem ment haza. Nem járt
nálad ?
– Tegnap délután óta nem – rázta meg a fejét Kieran. Alig telt el néhány óra, hogy
látta a lányt – hogy tűnhetett el azóta? Kieran ledobta magáról a takarókat. –
Gyerünk, beszéljünk Matherrel!
 Egy pillanatra megállt a tükör előtt, tessék-lássék beletúrt a kócos hajába, majd
kisietett a szobából. Mire a nappaliba ért, Felicity már a folyosón járt, így futnia
kellett, hogy utolérje.
Beszálltak a liftbe, és megnyomták az irányítószint gombját. Kieran nagyon
szűkösnek érezte most a fülkét. Felicity olyan közel állt hozzá, hogy érezte a
samponja virágillatát, amiről viszont eszébe jutott, hogy ő milyen szagokat
áraszthat.
– Tetszett, amit az istentiszteleten mondtál arról, hogy engedni kell a
gyerekeknek, hogy találkozzanak egymással – mondta Felicity. – Tudtad, hogy a
Pásztor megszervezte, hogy a kicsik minden nap iskolába járjanak?
– Ez is valami. – Most, hogy Waverly eltűnt, minden más jelentéktelennek tűnt. –
Mathernél van a hatalom. Én csak kérhetek tőle dolgokat.
– Ez több volt, mint egyszerű kérés – mondta Felicity. – Az egész gyülekezet előtt
mondtad. Mathernek muszáj volt csinálnia valamit, különben nagyon furcsán vette
volna ki magát a dolog.
Kieran a rájuk szegeződő biztonsági kamerára pillantott.
– Nem kellene jobban vigyáznod, hogy miket mondasz ?
– Semmi rosszat nem mondtam – vonta meg a vállát Felicity.
Kieran elgondolkodva a lány szemébe nézett, mire Felicity rámosolygott. A
mosolytól egy elbűvölő kis ránc jelent meg az orrnyergén.
A lift ajtaja kinyílt, és Kieran kilépett a zsúfolt folyosóra. Felicity szorosan
mögötte követte, és néhány másodperc múlva már Mather irodájának ajtaja előtt
álltak. Két őr állt az ajtó két oldalán. A nagyobb darab, akinek a galambos jelvény
volt a vállán, gyanakodva mérte végig Kierant.
– A Pásztor nem ér rá.
– Csak egy percre zavarnánk – mondta Kieran. Bár a legkevésbé sem érezte magát
biztonságban az őr közelében, nyugodt és határozott volt a hangja.
– Kérem – szólalt meg halkan Felicity, mire a férfi olyan gyűlölettel nézett rá,
hogy Kieran úgy érezte, közéjük kell állnia.
– Fontos ügyben keressük – mondta Kieran, és próbált minél
megingathatatlanabbnak tűnni.
– Te vagy az, Kieran? – szólt ki Mather az irodából. Az ajtó kinyílt, és Mather
rájuk mosolygott. – És te is itt vagy, Felicity! Gyertek be!
– Waverly eltűnt – mondta egyből Felicity. Nem érdekelte a szék, amit Mather
felkínált neki, helyette odaállt a nő asztala elé, és idegesen dülöngélt jobbra-balra.
Kieran ellenállt a kísértésnek, hogy nyugtatóan rátegye a kezét a vállára.
 – Igen, tudunk róla – mondta Mather, és leült a székébe. – Waverly tegnap délután
kijátszotta az őrt, akit a felügyeletére rendeltünk, és elszökött.
– Jacob Pauley még mindig szabadlábon van ? – kérdezte Kieran.
– Igen – bólintott Mather.
– Tudja, hogy Pauley egyszer már megpróbálta megölni Waverly t?
Mather rákönyökölt az asztalára, és összekulcsolta a két kezét.
– Nem.
– Megtámadta az Empyreanen. Ez vezetett az elfogásához.
– Megértem, hogy aggódsz, Kieran – mondta hűvösen Mather. – De szerintem
csak arról van szó, hogy Waverly bujkál.
– Kizárt, hogy magára hagyta volna az édesanyját – mondta Felicity halk, de
erőteljes hangon. – Sosem tenne ilyet.
– Fogalmunk sincs, mit tenne Waverly, és mit nem – csattant fel Mather.
– Waverly nem szökött meg – mondta Felicity, és tett egy lépést az asztal felé. –
Az anyukája nélkül biztosan nem.
Kieran nézte Felicity arcélét, azt, ahogy a lány Matherre bámult, és hallani vélte a
szapora, rémült légzését. Waverly mindig gerinctelennek tartotta Felicityt,
gondolta,pedig igenis bátornak kell lenni ahhoz, hogy valaki így ellentmondjon
Mathernek.
– Mi ketten nagyon másként látjuk Waverlyt – mondta Mather, és nyájasan
elmosolyodott.
– Kérem, Pásztor, higgyen nekem – mondta Kieran. – Jacob Pauley bántani fogja
Waverlyt, ha hamarabb talál rá, mint maga.
Mather pislogott egyet, majd még egyet, és Kieran egyszerre megértette.
Pont ebben reménykedik. Esze ágában sincsen megkeresni Waverlyt. Azt akarja,
hogy Pauley ölje meg.
– Be tudom jelenteni, hogy Waverly megszökött – mondta lassan, mint egy tanár,
aki csitítani próbálja a gyerekeket. – Attól jobban éreznéd magad, Kieran?
Kieran egész testében megborzongott.
– Egy ilyen bejelentés csak arra lenne jó, hogy Pauley megtudja, hogy Waverly
egyedül van – mondta.
– Akkor mit szeretnél, mit csináljak? – kérdezte Mather, és ingerülten megvillant
a szeme.
– Keresse meg – válaszolta Kieran. – Utasítsa az őreit, hogy fésüljék át a hajót!
Nem hagyhatja, hogy az az őrült megtalálja!
– Tehát azt szeretnéd, hogy az igazság és a törvény nevében keressem meg
Waverlyt – mondta Mather, és résnyire összehúzta a szemét.– De közben nem vagy
hajlandó tanúskodni a tárgyalásomon, és elmondani az igazat ?
Kieran érezte, hogy kiszárad a torka. A szeme sarkából látta, hogy Felicitynek
elkerekedik a szeme a döbbenettől, és rémülten néz rá.
Előre kitervelte az egészet. Végig arra várt, hogy Waverly belesétáljon a
kelepcébe, ő pedig megszerezze tőle, amit akar
Csend telepedett a szobára. Mather a gyűrűsujja végével sorra megigazgatta az
asztalán sorakozó ceruzákat és papírokat, majd amikor mind párhuzamos rendben
sorakozott, Kieranra emelte a tekintetét, és várt.
– Tanúskodom a tárgyalásán – szólalt meg végül suttogva Kieran. – Elmondom az
igazat, ha megtalálja Waverlyt.
– Köszönöm, hogy benéztetek – mondta Mather, majd felállt, és az ajtóra mutatott.
A nő elküldte őket az irodájából.
Ahogy elhaladtak Mather őrei mellett a folyosón, Felicity lopva Kieranra
pillantott, de egyikük sem szólalt meg. A lány a központi lépcsőház felé bökött a
fejével, és elindultak lefelé a hideg fémlépcsőkön.
– A kisujját sem fogja mozdítani, hogy megkeresse Waverlyt – szólalt meg végül
Felicity. A hangja remegett a haragtól.
– Tudom – mondta keserűen Kieran. – Elmegyek dr. Carverhez.
– Ő az, aki benne van a vének tanácsában?
– Ő az, aki megpróbálja felhasználni Waverlyt Mather ellen – suttogta Kieran. –
Lehet, hogy hajlandó segíteni. Csak nem tudom, hogyan lépjek kapcsolatba vele.
– Megkérem Averyt, hogy küldjön egy üzenetet a tanácsterembe. Neki van
hozzáférése a rendszerhez. – Felicity elérte a következő lépcsőfordulót, és kinyitotta
Kierannak az ajtót. A fiú furcsán érezte magát, ahogy áthaladt az ajtón Felicity előtt.
– Itt lakom – mondta Felicity, és a jobbra lévő ajtóra mutatott. A folyosón, ahol
Kieran lakott, mindig halálos csend honolt, itt viszont hallatni lehetett, hogy igazi
emberek élnek az ajtók mögött: egy férfi és egy nő felnevetett, megcsörrent az
evőeszköz a tányérokon, valaki gitározott. Olyan is volt, mint egy igazi otthon, meg
nem is.
– Együtt laksz... – kezdte Kieran, de aztán el is hallgatott, mert érezte, hogy
nagyon rosszul venné ki magát, ha megkérdezné.
– Averyvel? Még nem – mosolyodott el Felicity, és ráharapott a nyelve végére.
Olyankor csinálta ezt, amikor ideges volt, és szinte kibírhatatlanul bájosan nézett ki
tőle. – Itt igazából csak a házaspároknak engedik, hogy együtt lakjanak.
– Ó – mondta Kieran, és zavartan bólintott.
 – Waverly okos – mondta Felicity, és gyengéden megpaskolta Kieran csuklóját. –
Született túlélő.
– Igen – felelte Kieran, de a gyomra összeszorult. Add, hogy az esőerdőben
rejtőzködjön. Vagy a gyümölcsöskertekben. Engedd, hogy épségben hazajusson.
Kieran remegni kezdett, mikor arra gondolt, hogy az az ember esetleg megtalálja
Waverlyt. Már nem akart együtt lenni vele, de szerette, és bármit megtett volna,
hogy segítsen neki.




ÉJSZAKA




Miután felébredt, Seth sokáig nem fogta föl, hogy még mindig a labor végében
lévő zuhanytálcában fekszik. Valami hangos zaj riasztotta fel, amit először nem
tudott azonosítani, de aztán rájött, hogy a falon lévő hangszóróból jön. Egy
pillanatra megfeledkezett a sérüléséről, és mindkét kezével megdörzsölte a szemét.
A bénító fájdalomtól, amit ezután érzett, magzatpózba kuporodott. Olyan volt,
mintha hosszú tűket szúrtak volna az ujjhegyeibe, amik aztán felcsúsztak egészen az
alkarjáig. Sokat, nagyon sokat romlott a keze állapota.
A következő dolog, amire Seth figyelmes lett, a gerincén és a sajgó végtagjain
végigkúszó jeges borzongás volt. Nem hasonlított egyszerű megfázásra. Olyan volt
inkább, mint a láz.
Tehát megtörtént. Elfertőződött a seb.
Kilesett a zuhanyfüggöny mellett lévő résen, és látta, hogy a laborban sötét van. A
tudós bizonyára elment már. Fogta a graffittiszsákját, és az új stencillel együtt
kihajította a fülkéből, majd megnyitotta a vizet, és ivott belőle.
Arrogáns. Waverly így nevezte. Arrogáns. Ha Waverlyvel együtt ő is felszállt
volna arra a siklóra, az Új Látóhatár orvosai ellátták volna a kezét, és mostanra
talán már kutya baja sem lenne. Ám ő ehelyett heteken keresztül bujkált, amivel
egyetlen dolgot sikerült elérni: úgy leromlott az állapota, hogy rövidesen kénytelen
lesz feladni magát. Mert Seth belátta, hogy nincs más megoldás. Ha nem akarja
elveszíteni az ujjait, vagy akár az egész kezét, fel kell adnia magát.
Minden, amit Waverly azon a rettenetes estén mondott neki, minden gonoszság,
amit a fejéhez vágott – igaz volt. Csakhogy a teljes igazsághoz hozzátartozott még
valami, amit Waverly nem tudott: nemes cél lebegett a szeme előtt, amikor
belevágott ebben a nevetséges hősködésbe. Szeretett volna méltóvá válni a lányhoz,
még akkor is, ha Waverly soha nem lehet az övé.
– Nos, Ardvale – motyogta maga elé -, mit fogsz csinálni az utolsó éjszakán, amit
szabadlábon töltesz?
Felvette a földről a zsákját, amiben mindössze néhány tubus festék, egy széles
ecset és az Amandától kapott fémfesték volt. Szemügyre vette az új stencilt. Nem
volt tökéletes: az orra ívét kicsit elrontotta, és a bal szeme sem sikerült túl jól, ennek
ellenére könnyedén fel lehetett ismerni, hogy Waverly van a képen.
– Mindent jóváteszek – suttogta.
Odabicegett a labor ajtajához, és kilesett a folyosóra. Egyetlen lelket sem látott.
Az asztalon lévő óra egy óra hét percet mutatott. Valószínűleg nem sokan járkálnak
most a folyosókon, de a Központi Irányítóban ott az éjszakai csapat, és valaki a
biztonsági kamerák képeit is szemmel tartja.
Gyorsan kell csinálnia.
Talált egy laboratóriumi köpenyt a szoba végében, és egy fehér sapkát, olyat,
amit a sebészek szoktak viselni. Arra szolgálhatott, hogy a tudósok ne szennyezzék
be a mintákat a belehulló hajszálakkal. Egy-két perc biztosan kell majd ahhoz, hogy
a monitorokon felismerjék ebben a ruhában, márpedig ennél több időre nincs is
szüksége.
Kiment a laborból, és elindult fölfelé a lépcsőházban. Kettesével szedte a
lépcsőket, nem törődve azzal, hogy újra és újra éles fájdalom nyilall a kezébe.
Amikor elért a lakószintre, kiugrott a folyosóra, alkarjával rászorította a stencilt a
falra, majd miközben ügyelt, hogy semmihez se érjen hozzá a szilánkosra tört
ujjaival, ép kezével belemártotta az ecsetet a fémfestékbe, és néhányszor átment vele
a stencilen. Az egész nem tartott tovább két másodpercnél. Seth a szagból tudta,
hogy a szürke festék azonnal marni kezdte a fémfalat. Néhány másodperc múlva
már meg is változott a fal színe, és kirajzolódtak Waverly arcvonásai, pontosabban
annak a plakátnak a másolata, amellyel tele volt ragasztgatva a hajó.
A különbség csak az volt, hogy a Seth-féle változatnál egy másik szó állt Waverly
arcképe alatt: IGAZSÁG.
Ahogy haladt a szinten, sorra tépkedte le a rettenetes plakátokat. Egyik
oldalfolyosón sem időzött egy vagy két percnél többet, és öt perc alatt az egész
emelettel végzett anélkül, hogy bárkivel találkozott volna. Visszarohant a
lépcsőházba, és lement a következő szintre. Itt a harmadik oldalfolyosó után
elfogyott a fémfesték, így kénytelen volt kékre váltani. A harmadik lakószintre érve
aztán már csak piros festék maradt. Ezek a képek sikerültek a leghatásosabbra: a
vérvörös Waverly úgy nézett ki, mint egy próféta, mint az igazság védelmezője.
 Mire elfogyott a festék, mind a három lakószinttel végzett. Remélte, hogy a
legénység úgy gondolja majd, hogy közülük csinálta valaki, és így azok, aki nem
értenek egyet Anne Mather módszereivel, elő mernek bújni. Tudta, hogy nagy
jelentősége nem lesz a dolognak, de ennél többet nem tehetett.
Odalépett az egyik szemétledobó nyíláshoz, és lehajította az üres
festékesdobozokat és a stencilt a hulladékégetőbe, majd visszarohant a lépcsőházba.
Úgy saccolta, hogy az egész hadművelet kevesebb mint harminc percig tartott,
ennek ellenére biztos volt benne, hogy az őrök már elindultak érte. Futni kezdett,
amilyen gyorsan csak tudott. Úgy érezte, mintha ötvenkilós súlyokat kötöztek volna
a lábára. Összevissza vert a szíve. Nem kapott levegőt. Az egész arca lüktetett. Össze
fogok esni.
Egyetlen dolgot szeretett volna: eljutni az esőerdőszintre. Újra érezi akarta a friss
föld illatát, mélyen beszívni a friss oxigént, bele akarta fúrni az arcát a páfrányok
hús levelébe, még egyszer, utoljára, mielőtt elfogják.
A következő lépcsőfordulón vártak rá: öt őr, pisztollyal és sokkolóval
felfegyverkezve. Seth megállt, és feltette a kezét.
– Nincs nálam fegyver.
Egy emberként vetették rá magukat. Az egyik teljes erőből bordán vágta Sethet,
aki összecsuklott. Kezek tépték a ruháját, a haját, a bőrét.
– Megadom magam! Megadom magam! – kiáltotta, miközben az ép kezével a
törött ujjait próbálta védeni.
De az őrök nem hagyták abba. Erezte, hogy lábon rúgják, hogy durván rángatják
a ruháját, hogy valaki olyan erősen megszorítja a tarkóját, hogy a fájdalomtól
néhány másodpercig mozdulni sem tud.
– Megadom magam! – kiáltotta újra. Pont olyan volt a hangja, mint amikor annak
idején az apjától próbálta megvédeni magát. Mint amikor azt ismételgette, hogy
igazat mond, pedig valójában hazudott. – Nem kell ezt csinálniuk! – mondta, mikor
a tarkójára fonódó erős ujjak térdre kényszerítették.
– Ha szórakozol, itt helyben kinyírunk – sziszegte az egyik őr a fülébe. Seth az
arcán érezte a férfi nedves, hányingerkeltő leheletét.
– Nem szórakozom! – mondta Seth. Magasba emelte a kezét, és felsikoltott,
amikor valamelyik hátulról megragadta a kicsavarodott ujjait. – El van törve! El van
törve! – kiáltotta.
– Ajjaj! – csúfolódott a háta mögött álló férfi, de elengedte a kezét, és felrántották
a földről. Ezután hátracsavarták és megkötözték a csuklóját. Seth most szemtől
szemben állt a nagydarab, gonosz fickóval. Egy gumibot volt nála, amit meglóbált
Seth arca előtt. – Most próbálj megszökni.
– Mondd, hogy légy szíves – préselte ki magából Seth, mielőtt taszigálni kezdték
fölfelé a lépcsőn. Ketten mentek előtte, ketten közrefogták két oldalról, hátul pedig a
gonosz fickó zárta a sort. Mindegyik legalább kétszer olyan erős volt, mint ő. Egyik
sem szólt egy szót sem. Egyik sem Don volt.
– Orvosra van szükségem – mondta Seth a tőle balra lévő férfinek. – Fáj a kezem.
Azt hiszem, elfertőződött.
A mögötte haladó fickó erre bordán vágta a gumibottal.
– Hova megyünk? – kérdezte Seth.
– Pofa be – mondta a hátsó fickó, és még nagyobbat ütött a gerincére. Seth
elhallgatott.
Ahogy kiléptek a lépcsőházból, Seth látta, hogy a Központi Irányító folyosóján
vannak. Szokatlan volt így, nyíltan járnia a hajó zsúfolt folyosóin. Zuhany alól
nemrég kikászálódott emberek jelentkeztek szolgálatra, miközben a társaik, akik
éjszaka voltak ügyeletben, álmosan búcsúzkodtak egymástól, és hazafelé indultak.
Egy alacsony, gömbölyded asszony tágra nyílt szemmel meredt Sethre, ahogy
elhaladtak egymással szemben. Seth szeretett volna segítségért kiáltani, mert a nő
kedvesnek tűnt, olyannak, aki biztosan adna neki egy kis meleg levest.
Ebben a pillanatban hiányozni kezdett neki az anyukája. Annyira hiányzott, hogy
úgy érezte, hatalmas jégtömb feszíti belülről a mellkasát, amit soha senki és semmi
nem tud felolvasztani – még Waverly Marshall sem. Miközben betuszkolták a
kapitány irodájába, Seth végre megértette, miről szólt az eddigi élete: arról, hogy
bosszút álljon az édesanyjáért. Hogy hős legyen. Hogy megmentse őt. Hogy
valahogy visszacsinálja az egészet, és visszahozza őt az életbe.
Megvilágosodás volt ez vajon, vagy lázas képzelgés? A fertőzés már a
gondolatait is megtámadta. Mikor fordult ilyen rosszra az állapota?
– Nem csoda, hogy ennyire elcseszett vagyok – mormolta maga elé, miközben
megpördült a magas kapitányi szék, és szemből szembe találta magát egy kövérkés
öregasszonnyal, aki nem lehetett más, mint Anne Mather.
– Alaposan megizzasztottál minket az elmúlt hetekben – mondta a nő.
– Remélem, maguk is olyan jól szórakoztak, mint én – válaszolta zihálva Seth.
Most érezte csak, mennyire fáj a torka. Az őr odatolta egy székhez, majd lenyomta
rá.
– Nem vagy jól – mondta a nő, miután alaposan végigmérte Sethet.
– De legalább nem vagyok öreg.
– Mire készültél, fiatalember? – kérdezte Mather, és a tekintete megállapodott Seth
hajvonalánál.
– Semmi komoly. El akartam lopni pár pitét az ablakpárkányról, ilyesmi. Tudja,
ilyen Huckleberry Finn-es csínytevések.
– Szereted Twaint ?
– Soha nem találkoztam vele.
– Nem vagy túl beszédes – mondta a Mather halálosan komolyan.
– Ja, szeretem őt – mondta Seth. Azok közül a könyvek közül, amiket
irodalomórára kellett elolvasni, a Huckleberry Finn volt szinte az egyetlen, amit
nem érzett időpocsékolásnak. Hucknak is egy vadállat volt az apja. Miután a végére
ért, Twain összes többi regényét is elolvasta. – Valószínűleg a legjobb amerikai író.
– Hozzám inkább Hemingway állt közelebb.
– Sosem hallottam róla.
– Pedig tetszene neked. Ő nagyon – Mather szeme összeszűkült, ahogy kiejtette a
szót – férfiasán ír.
– Mit akar csinálni velem?
– Kivel dolgozol?
– Senkivel.
– Jacob Pauley-val?
– Azzal az eszelőssel ?
– Találkoztál vele ?
– Azóta nem, hogy ott hagyott megdögleni az Empyreanen.
– És mi a helyzet Waverly Marshall-lal?
– Azóta nem láttam, hogy megmentette az életemet.
– Te Mason Ardvale fia vagy – vonta fel a szemöldökét Mather.
– És?
– Az apád egy erőszakos bántalmazó volt.
Mather kijelentése valami rejtélyes okból feldühítette Sethet. Maga sem értette,
hogy miért, hiszen ő is ugyanezt gondolta az apjáról. Mégis, olyan dühös lett, hogy
válasz helyett csak nézte Mather homlokát, és azt kívánta, bárcsak kettéhasadna a nő
feje.
Végül Mather volt az, aki megtörte a csöndet.
– Masonnal együtt vettünk részt a kiképzésen, mielőtt elindult volna a küldetés –
mondta, és elmosolyodott. – Nagy tiszteletnek örvendett az űrállomáson tartózkodó
nők körében.
Seth próbált kitalálni valami szellemeset, amivel visszavághatna, amivel
elhitethetné Matherrel, hogy nem sikerült megtalálni a legérzékenyebb pontját, de
túl fáradt volt hozzá. Ehelyett az asztalán heverő jegyzettömböt nézte, valamint a
hófehér, vadonatújnak tűnő tömb és a Mather jobbján lévő konzol között tökéletes
rendben sorakozó ceruzákat.
– Hűha – jegyezte meg szórakozottan. – Maga igazi anális személyiség.
– Parancsolsz?
– Nem tud elengedni dolgokat – mondta Seth. – Freudot is szoktam olvasni.
– Fiatalember, képes felmérni a helyzetét?
Seth felsóhajtott. Egyvalamit szeretett volna: aludni. Kimerülnek és öregnek
érezte magát.
– Hős akartam lenni, de kudarcot vallottam. Beszélhetnék egy orvossal?
– Még nem végeztünk. Miért bujkáltál?
– Azt gondoltam, tudok segíteni Waverlynek.
– Miben akartál segíteni neki?
– Semmiben – felelte Seth, és kinézett a hajóablakon. Nagyon rég nem látta a
csillagokat. – Csak segíteni akartam neki.
– Milyen viszony fűz Waverly Marshallhoz?
– Nem tudom pontosan. Miért nem kérdezi meg tőle? – Seth megdörzsölte a
szemét a mutató– és a hüvelykujjával. Kezdett egyre homályosabban látni, mintha
szürkés penészréteg rakódott volna a szemére.
– Mert nem tudom, hol van – válaszolta Mather.
– Elszökött? – pislogott Seth.
Mather elgondolkodva nézte Sethet. A fiú állta a nő tekintetét, és meg sem
próbálta leplezni a meglepettségét és az örömét. Waverly megszökött. Ismét
bebizonyította, hogy nincsen szüksége Seth Ardvale-re. Sőt, senki másra.
– Nyilván úgy teszel, mintha nem találkoztál volna vele – szólalt meg végül
Mather.
– Nézze – mondta Seth, és megvárta, amíg a nő a szemébe néz. – Ha tudtam volna,
hogy Waverly megszökött, nem adtam volna fel magam. Helyette megpróbáltam
volna megkeresni, és – vigyorodott el – valószínűleg segítettem volna neki megölni
magát. De nem tudom, hol van. És orvosra van szükségem. Ezért hagytam, hogy
elfogjanak.
– Akkor mégiscsak lehetséges, hogy Jacob Pauley kapta el – mondta Mather, és
elgondolkodva megütögette az állát.
– Micsoda? – kérdezte rémülten Seth. – Nem engedheti, hogy Jake megtalálja. Az
az ember meg akarja ölni Waverlyt.
– Igen, tudom – vigyorodott el Mather.
 – Kérem – kezdte Seth, de azonnal rá is jött, hogy fogalma sincs, mit szeretne
kérni tőle. – Nem hagyhatja, hogy Jake bántsa Waverlyt.
– Azt mondtad, hogy Waverly meg akar ölni ? – vonta fel a szemöldökét Mather.
Seth mozdulatlanná merevedett.
– Jacob pedig meg akarja ölni Waverlyt.
Seth kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit Waverly védelmében, hogy
megpróbálja meggyőzni Mathert, hogy mégis segítsen, de fogalma sem volt, mit
mondhatna.
– Miért mozdítnám akár a kisujjamat is ? – csattant fel Mather.
– Hogy bebizonyítsa: nem szörnyeteg – mondta ki Seth az egyetlen dolgot, ami
eszébe jutott.
Mather odabiccentett az ajtó felé, mire fegyverrel a kezében bejött a szobába a
nagydarab, gonosz őr. Volt valami furcsa az arcában, az álla természetellenesen
előreállt, mintha egyszer úgy megütötték volna, hogy azóta sem ugrott vissza a
helyére. Valószínűleg ennek a fickónak is gonosz volt az apukája, tűnődött Seth.
– Hogy bebizonyítsam, hogy nem vagyok szörnyeteg – mondta Mather kenetteljes
hangon -, személyesen fogom celebrálni a tiszteletére tartott megemlékezést, miután
megtaláltuk a holttestét. Lesznek virágok, kórus, és a hatodik főbűnről, a haragról
fogok prédikálni. – Intett az őrnek, aki a hónaljánál fogva felhúzta Sethet a székről.
– Vigyétek a börtönbe.
– Nem hagyhatja – mondta Seth erőtlen hangon. – Nem engedheti, hogy bántsa
Waverlyt...
Mather azonban ekkor már az asztalán lévő konzolnak szentelte minden
figyelmét, és elgondolkodva ütögette az állát a mutatóujjával, miközben a
nagydarab férfi kirángatta Sethet az ajtón.









SÖTÉTSÉG






Rettentő fájdalom nyilallt Waverly tarkójába, amikor felébredt. Sötét volt, olyan
sötét, hogy először abban sem volt biztos, nyitva van-e a szeme, de aztán érezte,
ahogy a szemhéja fel-le mozog a szemgolyóján. A szája keserű volt és száraz.
Nagyon melege volt, érezte, ahogy egy izzadtságcsepp végiggördül az orrán.
Megpróbálta letörölni, és ekkor jött rá, hogy nem tud mozogni: a két kezét
hátracsavarták, a lábát hátrafeszítették, majd a csuklóját összekötözték a bokájával.
Meg se tudott moccanni. Borzasztóan fájt a válla. És a nyaka, a háta... megpróbált a
hasára fordulni, de nem tudott elég lendületet venni, és néhány próbálkozás után
feladta.
Ekkor egy horkantást hallott, ami elég közelről jött ahhoz, hogy a halántékán
érezze az illető lélegzetét. Mozdulatlanná merevedett, megpróbálta lassabban venni
a levegőt, és fülelt. Egy másik test is megmozdult a sötétben. Az illető – egy férfi –
szippantott egyet. Úgy tűnt, mint aki nagyon közel van.
Waverly megpróbálta felidézni, mi történtetett, de zavarosak voltak az emlékei.
Arra még emlékezett, hogy fut. Jaredtől menekült el, a lépcsőházba. Sethet akarta
megkeresni. Aztán valaki elkapta, rászorította a kövér kezét a szájára és az orrára,
és addig fojtogatta, amíg el nem veszítette az eszméletét.
Jacob Pauley.
Bénító rémület áradt szét a tagjaiban, és hangosan felnyögött.
– Pofa be – mondta ekkor valaki, majd a következő pillanatban egy kéz tapadt
Waverly szájára. – Tovább élsz, ha nem nehezíted meg a dolgokat – súgta egy női
hang Waverly fülébe.
 Waverly felnyögött, a nő pedig nekinyomta a tarkóját a hideg fémpadlónak.
– Ő rögtön meg akart ölni.
Waverly hallotta, hogy valaki horkol a sötétben. A nő elvette a kezét Waverly
szájáról.
– Maga a felesége ? – suttogta Waverly.
– Azt mondtam, pofa be – felelte a nő.
Ekkor fény gyűlt, és Waverly fele fölött megjelent Jacob Pauley hatalmas, bamba
arca. A szája széle lefelé görbült, orrlyuka idegesen rángatózott, zsíros bőrén
tátongtak a tágra nyílt pórusok. Véreres szemét egyenesen Waverlyre szegezte.
– Jakey – mondta nő figyelmeztetően. – Gyújtsd meg a Bunsen– égőt.
Pauley egy pillanatra elfordította a tekintetét Waverlyről.
– Több hasznát vesszük, amíg életben van – makacskodott a nő. Alacsony,
jellegtelen asszony volt, de a mozdulatai dühösek és hirtelenek voltak. Sárgásbarna
arcát zsíros, kócos haj keretezte, és a helyiségben uralkodó fullasztó hőség ellenére
vastag gyapjúkabátot viselt. Waverly körbenézett, és látta, hogy hárman szinte
teljesen megtöltik a parányi helyet, ahova bezsúfolódtak. Jobbra tőle egy kerekes
járművet látott, amit felismert az oktatóvideókról – egy terepjáró
volt, amivel elvileg majd az Új Földön fognak közlekedni. A másik oldalon
élelmiszercsomagok és több üveg víz sorakozott. A lábánál egy világoskékre festett
rozsdás fémfal volt. Valószínűleg egy teherkonténerben vannak a raktárszinten,
mérföldekre mindenkitől.
Waverlynek hevesen lüktetni kezdett a nyaki ütőere, a torkában érezte a
szívverését. Itt fog meghalni. Fájdalmas halála lesz.
Jacob egy kartondoboz előtt térdelt, és addig csavargatta a szelepet egy kis
gázpalackon, míg az sziszegni nem kezdett. Fellobbant egy kék láng. A férfi
beleszórt egy marék zabnak látszó dolgot egy lábasba, vizet öntött rá, az így
keletkezett trutymót megkeverte az ujjával, majd rátette a lábast a tűzre.
– Folyton emlékeztetnem kell rá, hogy nagy terveink vannak. – A nő szánakozva
mérte végig a férje széles hátát, majd újra Waverly felé fordult. – Azt akarják, hogy
tanúskodjál, ugye? Mather tárgyalásán.
Beletelt néhány másodpercbe, mire Waverly felfogta a kérdést.
– Igen – mondta. Lehet, hogy mégis elengedik? – Mit szeretne, mit csináljak?
Bármit megteszek.
– A sérelmeink listája nagyon hosszú – nevetett fel gúnyosan a nő. – Te állsz a
lista végén, Anne Mather pedig a legelején.
– Én is gyűlölöm őt – suttogta Waverly, mire a nő leköpte.
 Waverly érezte, ahogy a nyál lecsorog a fülén, majd végig, a nyaka
oldalán.
– Azt mondtam, pofa be – sziszegte a nő. – Téged is szívesen kinyírnálak, és nem
kell hozzá sok, hogy meg is tegyem.
Waverly nem tudta visszatartani a sírást. A szemhéja alól kicsorduló könnyek úgy
marták az arcát, mint a sósav. Beleharapott a szájába, és próbált csöndben maradni.
Borzasztó érzés volt sírni előttük. Borzasztó volt, ahogy a szemük sarkából
önelégülten bámultak rá.
Ez volt a legrosszabb, ami történhetett, ráadásul Waverly még csak nem is
számolt ezzel a forgatókönyvvel. Hogy lehettem ilyen ostoba, gondolta. Hogy
hihettem, hogy sikerül megdöntenem Mather hatalmát, miközben ennyire óvatlan
vagyok?
Ekkor valaki megkopogtatta a konténer oldalát, amitől Jacob és a felesége is
szemlátomást majdnem infarktust kaptak. Waverly visszatartotta a lélegzetét.
Add, hogy Jared legyen az. Kérlek, kérlek!
– Jake ? Ginny ? – kérdezte egy goromba férfihang. – Tom vagyok.
A nő, akit ezek szerint Ginnynek hívtak, elővett egy nagy, fűrészfogas pengéjű
kést, Waverlynek szegezte, majd a szája elé emelte a mutatóujját.
– Jézus, a frászt hoztad ránk – mondta Jacob, majd a kerekes járművön átmászva
odament a konténer tolóajtajáig, és résnyire kinyitotta. – Mit keresel itt?
– Hoztam vizet. Meg egy kis gyümölcsöt.
Waverly lopva kilesett a jármű mögül, és nem akart hinni a szemének. Mather
békebírója állt a konténer előtt, a széles állkapcsú, galambjelvényes fickó.
Körbejáratta a tekintetét a konténerben, de mielőtt észrevehette volna Waverlyt,
Jacob beállt kettejük közé.
– Rejtegettek valamit? – kérdezte Tom.
Jacob halkan felnevetett.
– Vannak néhányan, akik nagyon szeretnék tudni, nem futottatok-e össze valakivel.
– Nem futottunk – mondta Jacob.
Rövid csönd következett. Waverly tekintete átcsúszott az ajtóról Ginnyre, majd a
nő kezében lévő késre. Ginny lassan és jelentőség– teljesen megcsóválta a fejét.
– Waverly Marshall eltűnt – mondta Tom. – Gondoltam, szólok, hátha érdekel.
– Tényleg? – kérdezte Jacob, enyhe érdeklődést mímelve. – Mikor?
– Tizenkét órája.
– Nem láttam. Bárcsak láttam volna. Szívesen megszorongatnám.
– Aha – mondta elnyújtva Tom.
 Miközben a két férfi beszélgetett, Waverlynek hevesen zakatolt az agya. Ha
kinyitja a száját, Ginny azonnal leszúrja. Ha csöndben marad, akkor valamivel
tovább életben marad, viszont...
– Segítség! – kiáltotta, szinte még mielőtt eldöntötte volna, mit csináljon.
Ginny villámgyorsan rávetette magát, ráült a mellkasára, és nekiszorította a
pengét a torkának. Waverly majdnem elájult a félelemtől. A konténer először
narancsszínűre, majd szürkére változott.
– Szóval itt van – mondta a férfi. – Tudtam.
Waverly hallotta, ahogy félrecsúszik a tolóajtó, majd némi csoszogást követően
egyszer csak ott tornyosult fölötte Mather hatalmas termetű őre. A férfi lenézett rá,
és közben úgy zihált, mint egy vadállat. Kérlek.
– Mit csináltok vele? – kérdezte Thomas. Az a teljes részvétlenség, amivel
Waverlyre nézett, tovább fokozta a lány rettegését. Ugyanolyan rossz, mint ok.
– Semmi közöd hozzá, Tom – fröcsögte Ginny. – Ő a miénk, erről nem nyitok
vitát.
– Engem aztán nem érdekel – mondta Tom, és felemelte a kezét. – Csak szólok: ha
túsznak akarjátok, Anne semmit sem fog adni érte. A Pásztor ugyanúgy gyűlöli,
mint ti. Úgyhogy akár... – Nem fejezte be a mondatot, csak elhúzta a hüvelykujját a
torka előtt.
– Nem túsznak kell – szólalt meg Ginny. – Nem azért kaptuk el.
– Akkor meg miért ? – vigyorodott el zavartan Thomas.
Ginny felállt, és az őr mellkasa felé bökött az ujjával. Szinte komikus volt, ahogy
az apró nő megpróbálja megfenyegetni a hatalmas termetű férfit, mégis, Thomas
valamiért félhetett tőle, mert tett egy fél lépést hátrafelé.
– Semmi közöd hozzá, Tom – mondta Ginny.
– Mindegy is. Egy darabig biztonságban vagytok itt – mondta Thomas. – De
könnyebben meg tudnálak védeni titeket, ha tudnám, mire készültök.
– Semmi különösre – vetette oda Ginny. – Csak próbálunk segíteni a Pásztornak.
Próbálunk visszakerülni a kegyeibe. Megmutatni, hogy a hasznunkat veszi. Mármint
a küldetés szempontjából.
Waverly ezt egyáltalán nem értette, hiszen Ginny néhány perec ismerte be, hogy
gyűlöli Mathert, de nem mert vitatkozni.
Thomas bólintott.
– Ha bármire szükségetek van...
– Csak ennivaló kell – mondta Ginny türelmetlenül.
– Van valami hír? – szólalt meg ekkor Jacob.
 Thomas megdörzsölte az állát, mint aki nagyon töri a fejét.
– Á, igen! – mondta végül. – Megtaláltuk azt a kölyköt.
– Sethet? – kérdezte Jake mohón.
Waverly halálra dermedt a rémülettől.
Thomas bólintott, mire Jake nevetve belebokszolt a levegőbe.
– Mondtam én, hogy valahogy kiszabadult a börtönből, Ginny!
– Ja – válaszolta Ginny, a szemét forgatva.
Waverly úgy érezte, mintha elhagyta volna az élet. Mather elkapta Sethet. Kieran
behódolt neki. Győzött az a szörnyeteg. Semmi értelme nincs, hogy tovább
harcoljon. De van, gondolta Waverly, és újra könnyek futották el a szemét. Anya. Mi
lesz így anyával?
– Megsérült – mondta Thomas, miközben Jacob arcát figyelte. – Üzensz neki
valamit?
– Hogyan sérült meg? – kérdezte puhatolózva Jacob.
– A kezén. Csúnyán elfertőződött.
Waverlynek eszébe jutott a koszos kötés Seth kezén. Még csak meg sem kérdezte
tőle, mi történt.
– Nem tudsz segíteni neki ? – kérdezte Jacob. – Megmutathatnád egy orvosnak.
– A Pásztor nem adott ilyen utasítást. – Thomas előhúzott egy ügyetlenül
megcsavart cigarettát a mellényzsebéből, nekiütögette a kézfejének, majd felvette a
Bunsen-égőt, hogy rágyújtson.
– Mondta, hogy ne hívj hozzá orvost? – kérdezte Jake. – Kifejezetten megtiltotta?
Waverly Jacobra pillantott. A férfinak őszinte aggodalom tükröződött az arcán,
amitől kisfiúsak és furcsán kedvesek lettek a vonásai. Ezután Ginnyre nézett, aki
gyűlölettel bámult vissza rá, így Waverly inkább a konténerben parkoló jármű
kerekét kezdte el bámulni, és megpróbált gondolatban visszavonulni egy belső,
biztonságos helyre.
– Na. – Thomas visszatette a Bunsen-égőt a zabkása alá, mélyen beleszívott a
cigarettájába, és ráérősen ide-oda járatta a tekintetét Ginny és Jacob között. – Én
megyek.
– Mikor jössz vissza? – kérdezte mogorván Ginny.
– Nem tudom. Pár napig elég lesz ez a kaja.
– Ja – mondta Jacob.
– Majd visszanézek – mondta Thomas, és kimászott a konténerből.
A pár némán bámulta egymást, amíg Thomas léptei el nem haltak, majd Jacob
leült a dobozára.
 – Nem szeretek hazudni neki.
– Jake, néha annyira hülye vagy, hogy el se hiszem.
– Megbízhatunk Tómban. Játszótársak voltunk általános iskolában.
– Veled ellentétben ő már nem gyerek. Ő hűséges Matherhez. Megpróbálná
megakadályozni a dolgot.
– Lehet, hogy nem – vetette fel Jake. – Például ha megígérném neki, hogy lehet a
jobb kezem, amikor majd én leszek a kapitány.
Ginny csúfondárosan elvigyorodott.
– Tom csak rajtunk tartja a szemét. Azt hiszi, hogy hülyék vagyunk, és hogy nem
tudjuk, hogy Mathernek dolgozik. És meg is fogjuk hagyni ebben a tudatban, amíg
el nem jön a mi időnk.
– Rosszul ismered – mondta Jacob, és belebámult a Bunsen-égő lángjába. – Majd
meglátod.
– Jó – felelte komoran Ginny, majd dühösen Waverlyre pillantott, és minden
előzetes figyelmeztetés nélkül belerúgott a lábába.
– Amikor azt mondom, hogy maradj csöndben, akkor befogod a szádat –
sziszegte. – Megértetted?
– Igen – suttogta Waverly.
– Megértetted? – Ginny belemarkolt a hajába, és hátrafeszítette a fejét. Arcát
megcsapta a nő savanyú lehelete. – Mert nem valami gyors a felfogásod.
– Megértettem – mondta esdeklően Waverly. – Megértettem.





SZÖVETSÉGESEK




Köszönöm, hogy fogadott – mondta Kieran a hatalmas tölgyfa asztal mögött ülő
vénséges vén öregembernek. Dr. Carver komótosan rágcsált egy szilvát, és közben
majd’ keresztülfúrta Kierant a tekintetével. Csontos kezét eddig a finoman faragott
bot markolatán pihentette, de most felvette az asztalán lévő tálat, a szája elé emelte,
ügyetlenül beleköpte a magot, majd hátradőlt a székében. Tehát ő a gonosz doktor.
Úgy nézett ki, mint aki fél lábbal a sírban van.
– Kíváncsi voltam rád – mondta az öreg, és felemelte a fejét. – Mather kis
barátjára.
Kieran fészkelődni kezdett a székén, mire az zavarba ejtően meg– nyikordult.
Hallotta, hogy valaki mögé lép, és amikor hátrapillantott, látta, hogy a doktor
asszisztense áll mögötte, és karba font kézzel méregeti.
– Ha jól értettem az üzenetedet, aggódsz Waverly Marshall miatt – mondta a
doktor.
– Attól félek, hogy Jacob Pauley elrabolta – mondta Kieran.
– Mi is ettől tartunk – mondta elgondolkodva az öregember, majd az
asszisztensére pillantott. – Ezért is fordítjuk minden erőforrásunkat a felkutatására.
De meg kell mondjam, fiatalember, sajnos nem fűzünk nagy reményeket a
dologhoz.
Kierannak összeszorult a szíve. Úgy tűnt, mintha ezt az embert a legkevésbé sem
érdekelné Waverly sorsa.
– Merre keresték?
– Az egész hajót átkutattuk.
– A raktárszinten látták utoljára – mondta lassan Kieran. – Ha Jacob Pauley ott
kapta el, simán bezárhatta valamelyik konténerbe.
– Tehát csak annyi a dolgunk, hogy átkutassuk az összes konténert – nevetett fel a
doktor. – Mennyi is van belőlük? Úgy tíz-tizenötezer? Év végére meg is találjuk.
 Kieran érezte, hogy elönti a harag.
– És mi van a kamerákkal? Biztos, hogy kijárnak enni– és innivalóért.
– Mather nem enged minket a biztonsági kamerák közelébe.
– Akkor felállíthatnánk saját kamerákat. – Kieran hátrafordult az asszisztenshez,
aki figyelmesen nézte. – Rákötnénk őket egy külön hálózatra, Mather észre sem
venné.
Az öregember megdörzsölte az orra végét, majd az asszisztensére pillantott.
– Rendben. Jared, gondoskodnál a kamerákról?
– Természetesen – válaszolta az asszisztens halkan. A vénember ezután
visszafordult a monitorához, és intett Kierannak, hogy távozzon.
– Lenne még valami – mondta gyorsan Kieran. – Waverly azt mondta, hogy maga
neurológus. Hogy lehet, hogy meg tudná gyógyítani a szüleinket.
Az öregember szemlátomást zavarba jött egy pillanatra, de aztán gyorsan
összeszedte magát, és sajnálkozó mosolyt erőltetett az arcára.
– Nem ígértem semmit.
– Tud segíteni ? – kérdezte Kieran, és érezte, hogy alig tud uralkodni magán. – Az
édesanyám nagyon... súlyosan megsérült.
– Sajnálom – mondta a doktor, és együttérzést mímelve lesütötte a szemét. –
Nem... nem jártam sikerrel.
– Mi az, amit megpróbált ? – kötötte az ebet a karóhoz Kieran. – Milyen anyag
okozta a károsodást?
– Ez nagyon bonyolult – legyintett az öregember. – Nem tudom elmagyarázni.
– Nagyon okos vagyok – mondta lassan Kieran. – Miért nem próbálja meg?
– Van még néhány dolog, amit nem próbáltam ki – válaszolta a doktor. –
Hamarosan többet fogok tudni.
Kieran figyelte, ahogy kétszer megrándul a vénember orra. Hazudik, döbbent rá
hirtelen. Esze ágában sincs segíteni a szüléinknek. Esze ágában sincs megtalálni
Waverlyt. Egész végig hazudott.
– Megértem, hogy felkeltetted a Pásztor érdeklődését – mondta a doktor,
miközben az ajtó felé bökött a fejével. – Intelligens, szenvedélyes fiatalember vagy.
Kieran felállt, és leplezetlen gyűlölettel méregette a doktort, ám a következő
pillanatban odalépett mellé az asszisztens. Jared valamivel magasabb volt nála:
vékony, de szemlátomást erős, szívós férfi, így különösen zavarba ejtőnek tűnt az
alázatossága, amivel az öregember iránt viseltetett. Jared az ajtó felé intett, Kieran
pedig engedelmeskedett. Kiléptek az irodából, és elindultak a folyosón. A férfi
pontosan Kieran tempójában haladt, és amikor elértek a folyosó végére, kinyitotta
neki az ajtót, s fejével a lépcsők felé bökött.
Már túl voltak az első lépcsőfordulón, amikor Jared megszólalt.
– Ha segíteni akarunk Waverlynek – mondta halkan, miközben elfordította a fejét
a kamerától -, akkor nekünk magunknak kell lépnünk.
Kieran megállt, de Jared a fejük fölött lévő kamerára pillantott, és maga után
húzta a fiút az alattuk lévő szintre. Kieran nem látta a kamerára szerelt mikrofont, de
gyanította, hogy Jared azért hozta őt ide, hogy nyugodtan beszélhessenek.
– A doktor nem akarja megtalálni Waverlyt? – kérdezte.
– Szerintem nem – válaszolta Jared a fáradtságtól rekedt hangon. Megdörzsölte a
szemét a hüvelyk– és a mutatóujjával. – Legalábbis nem különösebben töri magát.
– Szóval csak kihasználta Waverlyt.
– Ahogy Mather is kihasznál téged – vetette oda Jared a szája sarkából.
Kieran némán tette meg a lépcsőket a következő szintig. Amikor aztán elértek az
emeletre, ahol lakott, odafordult Jaredhez, és belenézett a szemébe.
– Miért mondja el nekem ezeket?
– Vissza akarom kapni Waverlyt – válaszolta a férfi.
– És mit akar ezért tenni ? – kérdezte kihívóan Kieran, aki bármennyire is
furcsának találta Jared megfogalmazását, úgy döntött, elengedi a füle mellett.
– Ma este ki tudsz szökni a lakásból? – kérdezte Jared, és megkeményedett az
arca.
– Valószínűleg igen. Nem állok őrizet alatt.
– Várj az üzenetemre. – Jared kinyitotta Kierannak az ajtót. – Ma este
megkeressük.
– Hogyan? – kérdezte a fiú.
– Úgy, ahogy mondtad – válaszolta meglepődve Jared. – Jó terv. Felszerelem a
kamerákat. Állj készen.
Kieran belépett a lakásba, és közben úgy érezte, mintha pillangók röpködnének a
hasában. A lakást megtöltötte a frissen sült bagett illata, de amikor Kieran
beleharapott az egyikbe, úgy érezte, mintha fél kiló só lenne benne. Azonnal
kiköpte, majd döbbenten nézte, ahogy az édesanyja mohón befalja a sajátját.
– Anya – suttogta.
Az asszony meglepődve nézett fel, miközben a szája sarkából az asztalra
potyogtak a morzsák.
Kieran nem tudta, mit mondjon, így aztán átölelte Lénát, és magához szorította.
Az asszony először felnevetett, és megpróbált elhúzódni, de végül megadta magát,
és ő is átölelte Kierant.
 Akkor is az anyukám, ha sosem fog meggyógyulni, gondolta Kieran.
Később együtt olvastak, miközben Bach zongoradarabjai szóltak a
kommunikációs rendszerből. Kieran kinézett a hajóablakon, és éppen látott
elsuhanni egy hullócsillagot. A hullócsillagok valójában nem csillagok voltak, csak
a felnőttek nevezték így az űrben száguldó kődarabokat, amelyek a súrlódástól
felizzottak, majd elégtek. Nagyon ritka jelenségről volt szó, ezért ha valaki
meglátott egy hullócsillagot, felkiáltott: „Kívánjatok valamit!”
– Azt kívánom, hogy találjuk meg élve – suttogta Kieran.
– Mit mondtál, édesem?
– Semmit. – Mi értelme lenne elmondani neki? Hogy Anne Mather őt is
kihallgassa később ?
Léna szórakozottan elmosolyodott, majd folytatta az olvasást.
Amikor elérkezett a lefekvés ideje, Kieran bement a szobájába, és várt. Valami
hír?, jelent meg a monitorán Felicity üzenete.
Nem, írta Kieran, miután úgy döntött, Felicity érdekében inkább nem árulja el,
mire készülnek Jareddel. Hogy vagy?
Aggódom, válaszolta Felicity szinte azonnal. Félek.
Én is, írta Kieran. Ne csinálj semmi veszélyeset, rendben?
Te se, felelte Felicity, és ezzel vége is volt a beszélgetésnek.
Amikor kezdett éjszakába fordulni az este, Kieran hanyatt feküdt az ágyon, karját
a szeme elé tette, és várta, hogy Jared üzenjen. Félálmából riasztotta fel a bejövő
üzenetet jelző csipogás. Felpattant az ágyról, és odaszaladt a monitorhoz.
Raktárszint, közfonti lépcsőház, most – mindössze ennyi állt az üzenetben.
Kieran beleugrott a cipőjébe, és kirohant a lakásból. Megkönnyebbült, amikor
látta, hogy Mather még mindig nem állított őrt az ajtaja elé. A lépcsőházba érve
felpattant a korlátra, és így, csúszva tette meg az egyes lépcsőfordulók közti
távolságot. Még csak néhány szinttel járt lejjebb, de máris hevesen kalapált a szíve,
és meg kellett állnia, nehogy elájuljon.
Mivel a futástól még jobban kifulladt volna, folytatta a csúszkálást, és próbált
nem törődni fájdalmasan zakatoló szívével és zsibbadó ujjaival.
– Hála istennek! – kiáltotta, amikor látta, hogy már nincs messze a raktárszint.
Éppen az utolsó fordulón lendült át, mikor egy sötét árnyék ugrott elé.
– Halkan! – sziszegte Jared. – Meghallhatnak.
Kieran meg akarta kérdezni, hogy megtalálta-e Waverlyt, de nem bírt
megszólalni. Helyette leroskadta a lépcsőre, és két térde közé szorította a fejét.
Émelyegni kezdett, majd elhányta magát: sűrű, habos nyálka tört fel a torkából, amit
a lábai között a padlóra köpött. Mi baja lehet?
– Jól vagy? – kérdezte suttogva Jared.
– Nem igazán – mondta zihálva Kieran. – Lehet, hogy gyenge a szívem.
– Szólnod kellett volna – mondta Jared, és megfogta Kieran vállát.
A fiúnak csupán annyi ereje volt, hogy bólintson.
Jared letérdelt, és odahajolt Kieran füléhez.
– Engem ismernek, ismerik a hangomat – súgta. – Nekem nem fognak válaszolni.
Ezért van szükségem rád. Azt akarom, hogy kopogj be az ajtón, tégy úgy, mintha
egyedül lennél. Vedd rá őket, hogy nyissák ki az ajtót. A többit majd megoldom.
– Mi van, ha nekem se válaszolnak?
– Kelts olyan benyomást, mintha gyenge lennél, és nem volna veled senki. Ki
fogják nyitni, ha azt hiszik, hogy el tudnak hallgattatni.
– Oké – felelte Kieran bizonytalanul.
– Gyerünk – mondta Jared, és megragadta a fiú ingét.
Kieran feltápászkodott, majd miután visszanyerte az egyensúlyát, elindult Jared
után. Lopakodva haladtak el az egyik konténersor mellett, megbújva az árnyékban,
ott, ahova a lámpák nem világítottak be. Látszott, hogy Jared magában számol, majd
hirtelen leguggolt, és nekidőlt az egyik fémkonténer oldalának. Kieran mindenben
követte. A férfi ekkor bekopogott, majd miután nem jött válasz, várakozóan
Kieranra nézett.
– Őőő. Halló! – kiáltotta Kieran. – Jacob Pauley? Tudom, hogy ott van. Én vagyok
az, Kieran Alden.
Semmi válasz.
– Egyedül vagyok. Csak beszélni akarok Waverlyvel. Tudnom kell, hogy jól van.
Csend. Jared komoran Kieranra emelte a tekintetét. Az állkapcsa megfeszült,
mindkét kezét felemelte, és odaállt az ajtó elé. Úgy nézett ki, mint aki mindjárt
bedörömböl.
– Jacob – folytatta Kieran, miközben vadul zakatolt az agya. – Mondom, most
egyedül vagyok. De ha nem nyitja ki az ajtót, felhívom a Központi Irányítót, és
elmondom, hogy itt bujkál.
Kieran mintha nyöszörgést, majd halk sugdolózást hallott volna odabentről.
Aztán elfordult a csappantyú az ajtón, és a nehéz fémlemez néhány centivel odébb
csúszott.
– Egyedül vagy? – mordult fel odabent Jacob Pauley.
– Igen – válaszolta Kieran.
Olyan sötét volt a konténerben, hogy Kieran csupán Jacob körvonalait látta – az
orrát, és néhány hajszálat, melyeket pont megvilágított a beszűrődő fény.
– Mert ha nem vagy egyedül... – mondta Jacob.
– Mit gondol, olyan sok barátom van ezen a hajón? – kérdezte Kieran.
Izgatott suttogás hallatszott, majd néhány pillanat múlva kinyílt az ajtó, és Jacob
kidugta rajta a fejét.
Jared ekkor villámgyorsan ott termett a konténer bejáratánál, és átkulcsolta Jacob
nyakát a karjával. Olyan erővel csapta neki a nagydarab férfi torkát az ajtó szélének,
hogy Kieran önkéntelenül is eltakarta az arcát. Jacob kapálózva, köpködve rogyott a
földre. Jared ezután megmarkolta a haját, és nekivágta a fejét a konténer oldalának.
Jacob fulladozva próbált négykézlábra állni.
– Ginny! – bődült el Jared olyan megvetéssel a hangjában, hogy Kieran tett
hátrafelé egy lépést. – Majdnem teljesen összetörtem a férjed légcsövét, drágám. Ha
még egyet ütök a torkára, meghal. Megértetted ?
– Engedd el, te gyilkos! – sikította egy nő a benti sötétből.
– Hogy mit csinálok, azon múlik, hogy Waverly életben van-e még.
Rövid csönd következett, majd mozgás zaja hallatszott, végül pedig megszólalt
egy vékony, rémült hang.
– Itt vagyok.
Waverly. Kieran lehunyta a szemét, és egész testét átjárta a megkönnyebbülés.
– Lehet, hogy akkor életben hagyom a férjedet, Ginny.
– Megölöm a lányt, ha még egy ujjal hozzáérsz.
– Úgy tűnik, mindkettőnknél van valami, ami kell a másiknak.
Jacob megpróbált felállni, de Jared nekinyomta a fejét a konténernek, amitől a
férfi újra mozdulatlanná merevedett.
– Hogy találtál meg? – sziszegte Ginny.
– Elárulok neked egy titkot, te kis hülye – mondta Jared. – Egész végig tudtuk, hol
vagytok.
Igaz ez ? Kieran Jaredre pillantott, és megpróbálta leolvasni az arcáról az
igazságot, de túlságosan sötét volt.
– Ez... – kezdte Ginny.
– Az igazság, Virginia. Mindenki arra várt, hogy kiderüljön, mire készültök.
Mather. A doktor. A ti Thomas barátotok. Csak a megfelelő pillanatra készültek,
hogy eltapossanak titeket, mint a csótányokat.
A nő erre nem tudott mit mondani. A sötétség ellenére Kieran szinte látta, ahogy
jár az agya.
– Thomas és Jakey barátok – szólalt meg végül.
 – Thomasnak nincsenek barátai, Ginny.
Waverly fájdalmasan felkiáltott, mire Kieran mozdulatlanná merevedett.
– Hazudsz! – üvöltötte a nő, Waverly pedig felsikoltott. – Miért gondolta volna
meg magát a doktor?
Furcsa, kellemetlen gyanakvás kezdte hatalmába keríteni Kierant.
– A doktornak semmi köze ehhez a beszélgetéshez – mondta Jared. – Ha túl
akarod élni ezt az éjszakát, jobb, ha idefigyelsz.
– Miért álljak szóba veled, ha igazat mondasz, és tényleg mindennek vége ?
Egyszerűen megölöm ezt a kis kurvát, és annyi.
– Nem azért jöttem, hogy végezzek veletek.
Újabb csönd.
– Miről beszélsz? – A Ginny nevű nő próbált erősnek tűnni, de Kieran hallotta,
hogy a könnyeivel küszködik.
– Nem vagy abban a helyzetben, hogy alkudozz, Ginny. Mather azt akarja, hogy
megöld a lányt. Esze ágában sem volt megakadályozni.
– Azt hiszed, túsznak kell?
Jacob ekkorra abbahagyta a köhögést, de még mindig sípolva vette a levegőt.
– Bármilyen tervetek is volt vele, elfelejthetitek – folytatta Jared. – Viszont tudom,
hogy nem lesz könnyű élve kihoznom onnan.
– Ezt jól gondolod – sikította a nő.
– Ezért hoztam cserébe két dolgot.
Kieran összerándult.
Jared elővett egy apró, mobiltelefonra emlékezető szerkezetet. Kieran hallott már
ezekről az eszközökről, de most látott ilyet először a saját szemével. A szerkezet
földöntúli kék fénnyel világított.
– Ezt meg honnan szerezted? – kérdezte döbbenten Jacob.
Jared újra megmarkolta az óriás haját, és ismét nekicsapta a fejét
a konténer oldalának. Jacob majdnem eldőlt, de végül sikerült négykézláb
maradnia.
– Figyelsz rám, Ginny? – kérdezte Jared.
– Figyelek – válaszolta a nő.
– Miután elengedted Waverlyt, megajándékozlak titeket egy kis sötétséggel.
– Mi?
– Lekapcsolom a lámpát. Ez az eszköz a hajón található összes fényforrást
kiiktatja harminc percre. Hacsak nem mentek a légzsilipeknél lévő infravörös
kamerák közelébe, láthatatlanok lesztek.
 Rövid hallgatás következett, majd újra megszólalt a nő:
– Érdekes. De két dologról beszéltél.
– Elhoztam nektek Kieran Aldent.
Mielőtt felfogta volna, mi történik, Kieran érezte, hogy ráugranak a hátára.
Arccal a földre zuhant, és hiába rugdosott és próbálta kiszabadítani a kezét, Jared
szorosan összekötözte a bokáját, majd a zsinórt a nyakán átvetve a csuklójára
tekerte. Ha megpróbálta volna kiszabadítani a kezét vagy a lábát, a zsinór még
jobban rászorul a torkára. Néhány másodperc leforgása alatt teljesen megbénították
Kierant.
Ez a néhány másodperc elég volt ahhoz, hogy Jacob Pauley fel– álljon, és
megtapogassa a fejét, ám Jared előhúzott egy kis pisztolyt a derekán lévő
pisztolytáskából, és Jacob szívének szegezte. Jacob magasba emelte a kezét, de
közben majd’ szétvetette a düh.
– És mégis, mi szükségem van Kieran Aldenre? – kérdezte Ginny.
Kieran mozdulatlanul feküdt a földön, és abban reménykedett, hogy Jared csak
blöfföl. De ha ez csak blöff, engem miért nem avatott be?
– Anne Mathernek van rá szüksége – mondta Jared olyan hangon, amiből kiderült,
hogy reménytelenül ostobának tartja Ginnyt. – Méghozzá élve. Ha nálatok van
Kieran Alden, tárgyalhattok Matherrel.
Ginny néhány másodpercig gondolkodott, majd újra megszólalt:
– Tanúskodni fog Mather tárgyalásán?
– Rajta van a neve a Mather által beidézett tanúk listáján – mondta Jared
bizonytalanul, mintha nem teljesen értené a kérdést.
– Hol van az áramszünet?
– Először kérem Waverlyt.
– Rendben – mondta a nő ingerülten.
– Ginny! Ne! – hörögte csalódottan Jacob.
– Majd később elkapjuk – mondta Ginny.
– Waverly? – kiáltotta Jared.
Bizonytalan léptek hallatszottak a konténer belsejéből, majd kilépett Waverly, és
zokogva térdre rogyott Kieran mellett. Kapkodva próbálta kitapogatni a zsinórokat,
majd miután megtalálta a csuklóján a csomót, kétségbeesetten próbálta eloldozni. A
haja koronaként ragyogott a feje körül a félhomályban.
– Minden rendben – próbálta nyugtatni Kieran.
– Nem. Nem. Nem – rázta a fejét a lány, miközben a csomókkal küzdött.
Kieran ekkor látott valamit a szeme sarkából, és ahogy odanézett, Jared éppen
felemelte a kis távirányítót, és megnyomott valamit a képernyőjén. Hangos morajlás
hallatszott, majd a raktárszint összes lámpája kialudt. Kieran kapálózni kezdett, mire
a kötél megfeszült a nyakán, és úgy érezte, mindjárt felrobban a feje a bent rekedt
vértől. Szédülni kezdett, és tudta, hogy ha nem marad nyugton, el fog ájulni.
– Te rohadék – sziszegte Jarednek.
A távirányító fénye elég volt ahhoz, hogy Kieran lássa, amint Jared elrángatja
Waverlyt a konténertől.
– Ne! – kiáltotta Waverly. – Nem hagyhatod itt! – Kétségbeesetten rugdalt és
kapálózott, de a férfi egyszerűen felemelte a derekánál fogva, és eltűnt vele az egyik
konténer mögött. A kiáltozás és a küzdelem zaja csak akkor szűnt meg, amikor
becsukódott mögöttük egy – a hangjából ítélve nehéz és vastag – ajtó.
– Gyerünk – mordult fel a nő. – Tudsz járni?
– Igen – mondta Jacob, bár a hangja még rekedt volt.
– Hozd őt is – mondta a nő.
– Megfulladok – nyögte Kieran.
– Vágd el a kötelet – csattant fel ingerülten Ginny.
Kieran érezte, hogy egy pillanatra jobban feszít a zsinór, majd hallotta, ahogy
egy penge átvágja a bokáját a nyakával összekötő kötelet. Újra kapott levegőt, bár a
keze és a lába továbbra is össze volt kötözve.
Ezután Jacob felemelte a földről, és a vállára kapta. Kieran megpróbálta
megjegyezni, hogy a felesége mögött a sötétben botorkáló Jacob hányat lép, és
hányszor fordul be. Úgy sejtette, a hajó jobb oldala felé tartanak, és felemelte a
fejét, hátha észrevesz valamit, amiből rájöhet, merre járnak, ám ekkor minden
előzetes figyelmeztetés nélkül valami óriási erővel a fejének csapódott, és
elveszítette az eszméletét.


SETH




A börtönben elviselhetetlen volt a bűz. Általában minden szagot meg lehet szokni,
de ezt képtelenség volt. A cellák üresen tátongtak, kivéve talán néhányat hátul, és
látszólag tiszta is volt a hely. Mégis majd’ meg lehetett fulladni a levegőt átitató
penetráns bűztől.
És a keze... olyan erős volt a fájdalom, hogy semmi másra nem tudott figyelni.
Csak a fájdalomra, és arra, hogy levegőt vegyen, aztán pedig kifújja. Maradj
életben, és lélegezz, mondta magának. Ne gondolj a kezedre.
A seb elkezdett üszkösödni. Ezt abból tudta, hogy a vére égette az erei belsejét.
Zsongott a feje, alig érezte a mellkasát, a szíve összevissza vert. Tudta, hogy magas
láza van, mégsem forróságot érzett, hanem egyre erősebben rázta a hideg.
– Hagyják, hogy meghaljak – mondta magának. A nyelvét lassan mozgatta a
szájában, ahogy újra meg újra kimondta a szót. Meghalok. Meghalok. Meghalok.
Próbálta hozzászoktatni magát a dologhoz.
Mindig is úgy képzelte, hogy sovány öregemberként végzi majd, mint az apja,
bár magának azért jobb életet szeretett volna. Még az is megfordult a fejében, hogy
egy nap talán szeretne gyerekeket, akiket olyan szeretettel nevelne, amiből neki soha
nem jutott. Elvégre vannak olyan bántalmazott gyerekek, akikből aztán jó szülő lesz,
nem igaz ? De a család csak egy volt azok közül a dolgok közül, amikre vágyott.
Seth első osztályú fedélzeti tiszt akart lenni. A legjobb. Olyan jó akart lenni, hogy
még a Jones kapitány iránti utálata se akadályozhassa meg abban, hogy egy nap ő
vezesse a hajót. Olyan ember akart lenni, akire büszkék lehetnek a gyermekei.
Seth ilyen jövőt képzelt el magának, mielőtt ez az egész elkezdődött volna.
A támadás után aztán Kieran átvette az uralmat az Empyreanen, és hamarosan a
teljes legénységet veszélybe sodorta. Seth egy idő után nem bírta tovább nézni,
ahogy a fiú hibát hibára halmoz, és előjött belőle a vadállat. Borzalmasabban
viselkedett, mint annak idején az apja. Ekkor látta meg, milyen irreálisak voltak a
saját családról dédelgetett álmai. Túl hirtelen haragú volt ahhoz, hogy jó apa, vagy
akár csak jó fedélzeti tiszt legyen. Soha sem fog tudni megszabadulni a lelkében
honoló sötétségtől, élete végéig rossz ember marad, akit senki sem szeret.
Mindez oda vezetett, hogy Seth az Empyrean börtönének egyik cellájában kötött
ki. Az ott eltöltött hónapok alatt végleg lemondott az álmairól, és elfogadta, hogy
jóval szerényebb jövő vár rá, valamelyik laborban, vagy kint, a földeken. Egyetlen
épelméjű nő sem akar majd családot alapítani vele, gondolta. Annak is örülni fog,
ha egyszer kiengedik a börtönből, még ha az egész életét egyedül is kell leélnie.
Tisztességgel elvégzi a feladatait, és szerény, magányos életet él majd. Úgy érezte,
ennél többre nem hivatott.
Aztán Waverly visszatért az Empyreanre. És beszélgettek. Seth pedig újra
reménykedni kezdett. Talán mégis valóra válthatja az álmait...
Bármelyik forgatókönyvet is képzelte el, akármilyen kompromisszumokat kötött
gondolatban, az soha fel sem merült benne, hogy egyáltalán ne legyen jövője.
Lépések.
Lépések közeledtek a folyosón, könnyű léptek a kemény fémpadlón. Egy
alacsony, sovány nő lesett ki a sarok mögül.
– Úristen – suttogta. A nővérek szürke és zöld öltözékét viselte, hosszú, barna haja
copfban lógott le a tarkóján.
– S-s-segítség – hörögte Seth.
– Azonnal be kell jutnom ebbe a cellába! – kiáltotta a nő valakinek a folyosó
végén.
– Nem kell ordibálni – kiáltotta vissza egy ingerült férfihang.
– Hogy hagyhatjátok, hogy így szenvedjen? – sziszegte a nő valakinek, aki döngő
léptekkel közeledett a cellák közötti folyosón. – Bárki ránéz, láthatja, hogy milyen
rosszul van!
– Más dolgom volt, Nan – felelte a férfi, de amikor Sethre pillantott, leesett az
álla. – Te jó ég!
– Pontosan – csattant fel a nő. – Nyisd ki az ajtót!
Az őr ügyetlenül kotorászni kezdett a kulcsai között, miközben a nő dühösen
csóválta a fejét. Amikor aztán végre kinyílt az ajtó, odaszaladt Sethhez.
– Nővér vagyok. Nannek hívnak – mondta, miközben
 kitapintotta Seth pulzusát a csuklóján. – Tudsz beszélni?
Seth bólintott, és megpróbálta azt mondani: „igen”, de csak ennyit sikerült
kinyögnie:
– Iee... iee... iee... – A láz okozta remegés aztán teljesen elnémította.
– Itt nem tudok segíteni rajta – mondta Nan az őrnek. – Át kell vinni a kórházba.
– A Pásztor szigorúan kikötötte, hogy magánzárkában kell maradnia – rázta meg
a fejét az őr.
– Nem tudja, mennyire beteg! – kiáltotta a nő. – Hívd föl! Mondd meg neki, hogy
itt vagyok! Mondd meg neki, hogy vészhelyzet van!
Az őr ismét megrázta a fejét, de azért elővette a CB-rádióját a méretes hasa alatt
feszülő övből.
– Központi Irányító – szólt bele, majd várt.
– Hallgatlak, börtön – válaszolt egy női hang.
– Nan McGovern szeretne beszélni a Pásztorral. Azt mondja, vészhelyzet van.
– Várj – felelte a hang.
A nővér közben elővett egy hosszú fecskendőt és egy átlátszó folyadékkal teli
fiolát a táskájából.
– Nagyon fáj ? – kérdezte Sethtől.
Seth majdnem elsírta magát az egyszerű, részvétteli kérdés hallatán. Végül
bólintott.
– Ez lejjebb viszi a lázadat – mondta a nő, és egy alkoholos vattával megtörölte
Seth könyökhajlatát. Az alkohol szaga élesen belemart a fiú orrába. – Most ne
mozogj. – A nővér megvárta, amíg egy pillanatra abbamarad a hidegrázás, és két
görcsroham között beleszúrta a fecskendőt Seth karjába. Miután bejuttatta a
gyógyszert a véráramba, levette Seth kezéről a kötést, majd közömbös és komoly
arcot vágva maga felé fordította a beteg testrészt. Seth egy pillanatra úgy látta,
mintha a nő elvörösödött volna, de aztán pislogott egyet, és újra normálisnak tűnt. A
vöröses fény most mintha az őr felől, a nagy hasa irányából sugárzott volna. Seth
addig bámulta a ragyogást, amíg el nem halványult.
– Nan – szólalt meg ekkor Anne Mather a rádióban. Olyan lágy, olyan kedves,
olyan megértő volt a hangja.
– Igen, Pásztor – mondta Nan. Mélységes tisztelettel ejtette ki Mather titulusát,
mintha világéletében arról álmodozott volna, hogy egyszer négyszemközt beszélhet
a hősével. – Van itt egy fiatal rab, akinek azonnal orvosi segítségre van szüksége.
– Ki engedett oda hozzá? – trillázta a Pásztor.
– Jared Carver kísért le a börtönbe. Ö most kint várakozik.
 Hosszú csönd következett, mielőtt Mather újra megszólalt volna.
– Nan, az a fiú veszélyes. Úgy gondoltuk, az a legjobb, ha elzárjuk.
– Pásztor, őszintén mondom, ez a fiú senkire sem veszélyes. Fél lábbal a sírban
van.
Újabb csönd.
– Ezt csak azért mondom – folytatta gyorsan Nan mert tudom, hogy nem akarnád,
hogy ilyen fiatalon meghaljon valaki, akkor se, ha elkövetett bizonyos hibákat.
Mindenkinek jár egy második esély, nem igaz ? Nem ezt szoktad mondani az
istentiszteleteken?
Nan a szája szélébe harapott, és Seth őszinte sajnálatot érzett iránta. Látszott, hogy
hinni akar Anne Matherben. Szüksége volt rá, hogy higgyen benne.
– Rendben – mondta végül a Pásztor. – Teljesen igazad van, Nan. Ha úgy látod,
hogy veszélyben az élete, kötelesek vagyunk segíteni rajta. Nem igaz?
– De, szerintem is – válaszolta Nan. – Felhívjam a kórházat?
– Majd én felhívom – mondta Mather. Megnyugtató és gyengéd volt a hangja, és
Nan megkönnyebbülten felsóhajtott. Szemlátomást hatalmas kő esett le a szívéről,
amiért nem kell azt hinnie, hogy a jó rossz, és a fehér fekete. – Maradj vele, Nan.
Segíts neki, amiben tudsz.
Nan kivett egy csomag gézt a táskájából, és a csap alá tartotta. Miután megszívta
magát vízzel, Seth homlokára szorította a nedves borogatást, mire a fiú elsírta
magát.
– Sssshh – suttogta Nan. Kisöpörte Seth haját a homlokából, a vizes gézzel
megtörölte a szemöldökét, majd rászorította az arcára és a nyakára.
Hamarosan megjelent két, fehér ruhába öltözött férfi egy hord– ággyal, amire
Nan segített ráfektetni Sethet. Ahogy tolni kezdték a folyosón, Sethre olyan
rettenetes szédülés tört rá, hogy be kellett csuknia a szemét, mert úgy érezte,
különben leesik az ágyról.
A következő gondolata az volt, hogy túlságosan világos van a börtönben. Valaki
megrángatta a csuklóját, egy középkorú nő pedig zseblámpával a szemébe
világított. A nőnek fokhagymaszagú volt a lehelete, és egy kis paradicsomszósz volt
a szája sarkában.
– Tudsz beszélni? – kérdezte. Lassan és megfontoltan mozgott, mintha
genetikailag képtelen lenne rá, hogy pánikba essen.
– Igen – préselte mi magából Seth.
– Mikor sérült meg a kezed? – kérdezte a doktornő.
Seth képtelen volt bármilyen választ kinyögni.
 – Nem számít – bólintott a nő. – Jól látom, hogy el vannak törve az ujjaid?
Seth bólintott.
– Értem, barátom – mondta a doktornő, és leült az ágy fejénél álló székre. Seth
úgy érezte, tökéletesen megbízik az orvosban, de azt már nem tudta eldönteni, hogy
azért, mert tényleg megbízható, vagy csak mert szüksége van valakire, akiben
bízhat. – Elmondom, hogy áll a dolog. Választanod kell a kezed és az életed között.
Mind a kettőt nem tudjuk megmenteni.
Néhány könnycsepp csordult ki Seth szemhéja alól, és a fiú beleharapott a
szájába.
– Bátor srác vagy? – A nő végig Seth szemébe nézett. Állhatatos zöld szemei
voltak.
Seth képtelen volt levenni róla a tekintetét.
– Megengeded, hogy segítsek? Beleegyezel abba, hogy elvégezzem a szükséges
beavatkozásokat ?
Seth lenézett a kezére. Az a szag a börtönből idáig követte.
Hát persze. Nem a börtön volt az, ami bűzlött.
Seth bólintott, a doktornő pedig megveregette a vállát.
– Jó fiú. Jó döntés. – Odabiccentett valakinek, aki Seth fejénél állt, és az illető egy
maszkot illesztett a fiú szájára és orrára. – Lélegezz mélyeket, rendben?
– Rendben – mondta Seth a maszk alatt. Olyan volt a hangja, mintha egy
bádogdoboz mélyéről szólt volna, egy barátságos, kényelmes, apró kis bádogdoboz
mélyéről. Egy nap visszajövök majd ebbe a bádogdobozba, gondolta Seth.
Magammal hozom Waverlyt is, és megmutatom neki... már ha nem azzal a görénnyel
lesz. Waverly és én, együtt, ebben a bádogdobozban.
Megrázta a fejét, hátha kitisztulnak a gondolatai, de a kéz szorosan tartotta a
maszkot.
Ez őrület, gondolta, majd elveszítette az eszméletét.
Egy sötét szobában tért magához, és rettentően megkönnyebbült, amikor érezte,
hogy a jobb keze majd’ felrobban a fájdalomtól. Tehát mégsem amputálták!
Felemelte a kezét, hogy szemügyre vegye, de az láthatatlan volt. Erezte, hogy ott
van, és látnia is kellett volna, de... Hirtelen szédülni kezdett, és olyan erős fájdalom
nyilallt a felkarjába, hogy kis híján elhányta magát.
Vett néhány mély lélegzetet, mozdulatlanná merevedett, és megvárta, amíg a
hányinger lassan alábbhagy.
Aztán az ép kezével végigtapogatta a teste jobb oldalát, és közben úgy érezte,
egyre mélyebbre zuhan egy feneketlen kútban.
 Nem volt többé kézfeje.
Nem volt könyöke.
Nem volt karja.
Válla még volt.
– Felébredt – mondta egy halk női hang az sötétből. Sethet újra elfogta a szédülés,
majd pislogott egyet. Az ágy, amelyen feküdt, fényárban úszott, de a szoba többi
része sötétségbe burkolózott. Volt valami furcsa a lámpafényben, mintha ritkás
füstpamacsok lebegtek volna a levegőben, de Seth nem érzett füstszagot. Ebből arra
következtetett, hogy valószínűleg a látása homályosuk el. Szólnia kellene erről az
orvosoknak. Kinyitotta a száját, de úgy érezte, alig kap levegőt.
– Ne – mondta valaki. Seth orrát virágillat csapta meg, és ahogy elfordította a
fejét, egy csokor orgonát pillantott meg az ágya melletti kisasztalon. – Ne mozogj.
– Nem kapok... – nyögte.
– Még mindig magas lázad van – mondta a lágy hang a sötétből. Seth hunyorogva
nézte, ahogy egy keskeny, ovális arc rajzolódik ki az árnyékból. Hirtelen minden
kevésbé fájt egy kicsit.
– Waverly – suttogta. A féltékenység és a kételyek, melyek mostanáig gyötörték,
elszálltak.
Waverly megcsókolta az arcát, a homlokát, a száját. A nyakához dörgölte az
orrát. Seth megpróbálta átölelni a lányt, és majdnem úgy érezte, hogy képes rá.
Tudta, hogy elveszítette a jobb kezét, mégis olyan érzés volt, mintha ott lenne, a
helyén.
– Ne mozogj. Még nagyon gyenge vagy – mondta Waverly, majd sírni kezdett, és
ráborult Sethre, s az egész testével ránehezedett a megmaradt karjára. – Csak pihenj.
– Annyira sajnálom.
– Pssszt. – Waverly rászorította hűvös ujjait Seth szájára, majd újra megcsókolta,
lágyan és forrón. Ó, hogy Seth mennyire szerette ezt a lányt! Waverly a mellkasára
hajtotta a fejét, és sokáig csak feküdt ott, halkan sírdogálva. A könnyei átáztatták
Seth ágyneműjét és a vékony kórházi pizsamát. Seth újra meg újra megcsókolta a
haját.
Miután kisírta magát, Waverly felemelte a fejét, és rámosolygott a fiúra; nem
boldog, hanem bátor mosollyal. Nyelt egy nagyot, mint aki arra készül, hogy rossz
hírt közöljön a másikkal.
– Tudom, hogy a karom... – szólalt meg Seth, de azonnal kifulladt.
– Várj – mondta Waverly, és rátette a kezét a fiú szájára. Ez nagyon jó érzés volt,
Seth megcsókolta az ujjait. – Seth, a fertőzésed... elég súlyos.
 Seth bólintott. Tudta, érezte. Olyan volt, mintha apró bogarak mászkálnának a
testében, mintha az erek felől az izmokon át a bőr irányába furakodnának.
Seth nem látta Waverly arcát, mert elrejtették a lány sűrű, hullámos, sötétbarna
tincsei.
– Azt mondták, hogy eltűntél – suttogta Seth. – Hol voltál?
– Téged kerestelek – válaszolta Waverly, és egy pillanatra elkomorult az arca.
– Hogy találtál meg?
– Segített valaki – mondta Waverly, és lopva az ajtó felé pillantott. Seth követte a
tekintetét, és egy sötét férfialakot pillantott meg, aki a kórház bejárata előtt, a
folyosón állt. – Amint tudtam, elmentem hozzád, a börtönbe. Amíg operáltak,
elmentem anyához, hogy minden rendben van-e, aztán egyből visszajöttem.
– Ki az a fickó? – kérdezte Seth, de már nem érzett féltékenységet. Ő az enyém,
gondolta. Mi összetartozunk.
– Azt hittem, hogy a barátom, de... – Beleharapott a szájába, miközben újra a
férfira pillantott. – Láttam az arcképemet a folyosón. Az van aláírva, hogy igazság.
Te csináltad?
Seth erőtlenül elmosolyodott.
– Köszönöm.
Seth végiggondolta, amit Waverly az imént a fertőzéséről mondott, és minden
bátorságát összeszedve megkérdezte:
– Haldoklóm?
– Ne mondj ilyeneket – villant meg a lány szeme.
– Waverly.
– Mindent beléd nyomnak, amijük csak van.
– Mondd el az igazat.
– Nem tudom – sikoltott fel Waverly, de olyan erővel, hogy belerázkódott a
sötétbe burkolódzó szoba.
Seth hallotta, hogy áttolnak egy széket a helyiségen, majd valaki felkel, azután
halk léptek következtek, végül a nővér, aki megmentette az életét, megjelent az ágy
körüli fénykörben.
– Csendben kell maradnotok. Mások is vannak itt – mondta szigorúan
Waverlynek.
– Sajnálom – felelte Waverly sírva. Ekkor már egész testében remegett, nem sok
kellett, hogy eluralkodjon rajta a pánik. – Kérem, ne küldjön el!
Waverly úgy omlott össze Seth szeme láttára, mint egy homokvár földrengés
idején. Belemarkolt a saját hajába, és két kézzel tépni kezdte. Valami nem stimmelt
vele. Valami nagyon nem stimmelt.
A nővér arca egy kicsit meglágyult, de a hangja kemény maradt.
– Most már tudod, milyen érzés túsznak lenni.
– Felismerem magát – mondta Waverly a könnyeivel küszködve. – Benne volt
abban az orvosi csapatban, amit túszul ejtettünk.
Tudom, hogy megijesztettem. Csak vissza akartam kapni az anyukámat.
– Majdnem megölted Anthonyt.
– Nem akartam bántani. – Waverly úgy kapaszkodott a nő ingébe, mint egy
esdeklő kislány. – Kérem. Engedje meg, hogy maradjak.
– Megengedem, ha adhatok neked egy enyhe nyugtatót. Hisztérikusan viselkedsz,
amivel zavarod a többi beteget.
– Tudom – bólintott Waverly, és a tekintete ide-oda cikázott a padlón, mintha
próbálna felidézni, vagy éppen elfelejteni valamit.
– Wavey – suttogta Seth. „Waverlyt” akart mondani, de a nyelve ismét
cserbenhagyta. – Hogy értette azt, hogy... túsznak lenni ?
Waverly hirtelen mintha megnyugodott volna.
– Hogy jutott eszedbe, hogy így hívjál?
Seth értetlenül nézett a lányra, és közben zihálva, kapkodva vette a levegőt.
Izzadságban úszott az egész teste, a lepedője teljesen átázott, és hirtelen úgy érezte,
mintha zuhanna, mintha az ágyát el akarná nyelni az űrhajó belseje.
– Az apukám hívott így – mondta Waverly, és halványan elmosolyodott. – Már el
is felejtettem.
– Mi történt veled? – préselte ki magából Seth ugyanabban a pillanatban, hogy az
ágya újra zuhanni kezdett.
– Egyszer majd elmesélem – mondta gondterhelten Waverly. – Most viszont azt
szeretném, hogy ne beszéljünk a meghalásról, jó?
– Jó – suttogta Seth, és intett Waverlynek, hogy jöjjön oda, pontosabban csak intett
volna, ha még meglett volna a keze. Mégis úgy érezte, mintha mozogna, és odahívta
volna a lányt. A mozdulattól rettenetes fájdalom hasított a vállába. Istenem, állítsd
meg a kezem, állítsd meg, mondta magában, de hiába, a szellemkéz tovább integetett
Waverlynek.
Waverly, mintha csak meglátta volna a láthatatlan mozdulatot, felmászott Seth
ágyára, és odabújt mellé. Meg se rezzent, mikor a nővér beleszúrt egy fecskendőt a
vállába.
Seth mindkét karjával – az igazival és a hiányzóval is – átkarolta Waverlyt, és
addig szorította, ameddig csak tudta. Ez nem tartott sokáig, de most ennyi is elég
volt.
Sokáig aludtak így.









A GONOSZ





Waverly felriadt, és az órájára pillantott. Már órák óta itt feküdt. Azonnal mennie
kell!
Seth még aludt, bár a teste minden lélegzetvételnél megremegett, és veríték
csillogott a hajában. Waverly leszállt az ágyról, gondosan betakarta a fiút, azután a
homlokára tette a tenyerét. Tűzforró volt. Annyira betegnek tűnt, hogy félt egyedül
hagyni, de már így is túl régóta volt itt. Kieran azoknál az eszelősöknél van –
muszáj tennie valamit.
Épp kilépett volna a szobából, amikor észrevett valamit: az üvegcse, amiből a
nővér a nyugtatót a fecskendőbe szívta, ott hevert Seth ágya mellett, a pulton, és még
majdnem teljesen tele volt. A nővér azt mondta, enyhe nyugtató, de biztos, hogy
hazudott. Erős volt, és nagyon gyorsan hatott.
Waverly körülnézett. A nővér az asztalánál ült, a kórterem előtt, és épp egy
irattartóban keresett valamit. Jared még mindig a folyosón volt, a székében ülve
elnyomta az álom. Óvatosan, hogy ne csapjon zajt, Waverly kinyitotta a Seth ágya
melletti szekrény legfelső polcát, és belelesett. Semmi. A következő fiókban
megtalálta, amit keresett. Kiválasztotta a legnagyobb fecskendőt, beleszúrta a
nyugtatós fiola tetejébe, és teleszívta. Miután ezzel megvolt, visszarakta a fiolát a
pultra, rátett egy kupakot a tű végére, majd óvatosan a zsebébe csúsztatta. Vetett még
egy utolsó pillantást Sethre, azután elindult a kórház bejárata felé.
Kifelé menet megállt a nővér asztalánál, és megvárta, amíg a nő ránéz.
– Megmondaná, kérem, Sethnek, hogy amint tudok, visszajövök?
– Miért nem maradsz, ha annyira aggódsz érte? – kérdezte a nő gúnyosan.
 – Segítenem kell egy barátomnak.
– Istenem, de fontos valaki!
Waverly erre semmit sem szólt, hanem sarkon fordult, és kiment a kórházból. A
folyosóra érve lassítás nélkül haladt el Jared mellett. A férfi felriadt, és futva érte
utol.
– Hányszor mondjam még, hogy sajnálom? – kérdezte foghegyről. –
Választanom kellett Kieran élete és a tiéd között.
– Láttam, hogyan verekszel – szorult ökölbe Waverly keze. – Semmi szükség sem
volt rá, hogy feláldozd Kierant. Azért hagytad ott azoknak az őrülteknek, mert a
doktor tönkre akarja tenni Mathert, engem viszont meg akart menteni!
– Ugyan már – nevetett fel Jared.
Waverly rápillantott a férfira, mire az zavartan elkapta a tekintetét. Mintha
Waverly az akaratán kívül rátapintott volna valamire.
– Mit titkolsz előlem?
– Semmit – mondta Jared, és megpróbált megint nevetni. – Sok mindenen mentél
keresztül...
– Ne – szakította félbe Waverly, és felemelte a kezét. Nem akarta, hogy Jared
szóba hozza azt az időt, amit a Pauley házaspár fogságában töltött. Elgondolkodva
nézte a férfit, és próbált rájönni, miért vág olyan... bűnbánó arcot? Nem. Inkább
zavarban volt, mintha Waverly valami hazugságon kapta volna. Vadul keresgélt az
emlékei között, és egyszer csak beugrott valami, amit Pauley felesége mondott: –
Ginny megkérdezte tőled, hogy a doktor meggondolta-e magát valamivel
kapcsolatban. Miről beszélt?
– Nem kell ezt túlgondolni – felelte Jared, azzal elővette a hordozható masináját,
és a hüvelykujjával gyorsan begépelt egy jelszót az apró billentyűzeten. Waverly a
szeme sarkából figyelte: mynxlOl, mynxl901, vagy valami nagyon hasonló volt a
jelszó. Ezután gyorsan belenézett Jared szemébe: csak remélte, hogy a férfi nem
vette észre, hogy leskelődött. – Emlékszel a zsinórra, amivel megkötöztem Kierant?
Van benne egy apró nyomkövető. Akkora, mint egy ceruzahegy. – Jared Waverly elé
ugrott, és most szemtől szemben álltak egymással. A lány érezte, ahogy a lélegzete
végigsimít az arcán. – Segíthetek megkeresni, de te még azt sem köszönted meg,
hogy megmentettelek.
– Igazad van – mondta Waverly, és tett egy lépést hátrafelé. A régi, kedves Jaredet
mintha egy érzéketlen, keményszívű gazemberre cserélte volna valaki. Ebből az új
Jaredből Waverly már könnyedén kinézte azokat az erőszakos dolgokat, amiken
eddig őszintén megdöbbent. – Hálás is vagyok. Tényleg. Csak... csak segítenem kell
Kierannak. Tudsz ebben támogatni ?
– Az a baj – mondta Jared, és furcsán rezzenéstelen arccal nézte Waverlyt -, hogy
szeretlek. Téged viszont csak ezek a kisfiúk érdekelnek.
Waverly néhány másodpercig nem is tudott megszólalni a döbbenettől.
– Te meg miről beszélsz?
Jared hirtelen elfordult, és elindult tovább, a folyosón.
– De akkor működik a nyomkövető? – kérdezte Waverly, miközben utána eredt.
Minden igyekezetével azon volt, hogy kíváncsian és barátságosan csengjen a
hangja. – Tudod, hogy hol van most Kieran?
– Igen – felelte Jared ingerülten, és megnyomta a lift hívógombját. Waverly látta,
hogy idegesen topog a lábával. – Neked nem számít, hogy szeretlek?
Waverly nem tudta, mit válaszoljon, fogalma sem volt, hogyan vegyen részt
ebben az egyre furcsábbá váló beszélgetésben.
– Neked nem számít, hogy megmentettem az életedet?
– Azért hálás vagyok – mondta Waverly tökéletesen érzelemmentes hangon.
Jared kifejezéstelen arccal bámult rá, amíg meg nem érkezett a lift, aztán belépett
a fülkébe. Waverly látta, hogy majd’ felrobban az idegességtől. Mások is voltak a
liftben, és az egyik utas szó nélkül odalépett a kezelőpanelhez, és megnyomta a
következő emelet gombját. Mindenki behúzódott a sarokba, és az emeletet jelező
képernyőt bámulta, aztán amikor megállt a lift, sorra kiszálltak. Az egyik nő
azonban, miközben kilépett az ajtón, még rájuk pillantott a válla fölött, és Waverly
félelmet látott a szemében.
Becsukódott a lift ajtaja, és ismét kettesben maradtak.
– Miért félnek tőled az emberek? – kérdezte Waverly.
– Az emberek nem félnek tőlem – mondta Jared halkan.
Waverly nem mondott semmit.
– Miből gondolod, hogy félnek? – kérdezte halkan a férfi.
– Abból, ahogy rád néznek – felelte Waverly. – Főleg a nők.
– Úgy gondolod, van bármi okod arra, hogy ne bízz bennem? – kérdezte Jared, és
kifröccsent egy kis nyál a szájából. – Azt hittem, barátok vagyunk.
A lift enyhén megrázkódott, és Waverly rádöbbent, hogy fogalma sincs, hova
viszi Jared.
– A doktor mindig mondta, hogy vigyázzak a csinos lányokkal – nevetett fel a
férfi, és behajlította a mutatóujját, ahogy az öregember szokta tartani. – „Ha túl
csinosak, elvárják, hogy folyton a kívánságukat lesse az ember.”
Ezúttal is hibátlanul parodizálta a doktort, Waverlynek mégsem volt kedve
nevetni.
– Semmit sem várok el tőled – mondta halkan. Valamelyik szállásszintre viszi
vajon? Waverly nézte a liftajtó feletti számlálót, és próbálta kitalálni, merre
járhatnak. Túlmentek az emeleten, ahol az anyukájával lakott, és tovább süllyedtek a
hajó gyomrába.
– Annak idején népszerű voltam a nők körében – mondta Jared, miközben
áthaladtak a gabonaszinten. Az erdőszintek következtek. – De most mind azon
rinyálnak, hogy „jaj, mit akar ez a Jared Waverlytől?”
– Talán valaki korodbelivel kellene próbálkoznod – mondta óvatosan Waverly.
– Nem elég, hogy megmentettem az életedet ? – kérdezte Jared, és ököllel
rávágott a lift falára. – Mégis, mit akarsz még?
– Miért segítettél megtalálni Sethet ? – kérdezte halkan Waverly, és próbált
behúzódni az egyik sarokba.
Jared elővette a kis masináját, és megnyomott rajta egy gombot. A következő
pillanatban megszólalt Waverly hangja: „Seth, a fertőzésed... elég súlyos.."
– Te felvetted, amit beszéltünk? – kérdezte döbbenten Waverly.
– A doktor szereti tudni, ki kivel van – vigyorodott el Jared.
– Különben hagytad volna meghalni ?
Jared megvonta a vállát.
– Seth túl beteg ahhoz, hogy bármit is csináljon – mondta Waverly, és rettegett
attól, hogy a doktornak vajon milyen tervei vannak a fiúval. – Kérlek, ne bántsd őt.
– Kérlek, ne bántsd őt! – visszhangozta Jared nyafogós hangon.
– Szegény kis Waverly aggódik a fiúja miatt!
Ez meg mi volt? Waverly próbálta felfogni, mi történik, de túl sok volt az
ismeretlen az egyenletben, ő pedig túlságosan meg volt rémülve ahhoz, hogy tisztán
gondolkodjon.
– Azt gondolod, hogy ez az Ardvale kölyök jobb nálam, Waverly? – kérdezte
Jared, és olyan megvetéssel ejtette ki Waverly nevét, hogy a lány még jobban
behátrált a sarokba. Eszébe jutott a zsebében lapuló fecskendő, de tisztában volt vele,
hogy nem tudná észrevétlenül elővenni. – Azt gondolod, hogy bárki jobb nálam
ezen az istenverte hajón?
Waverly összeszorította a fogát, mert érezte, hogy bármit is mondana, azzal csak
még jobban feldühítené a férfit.
– Drágám, ez a hajó tele volt, és tele van gyilkosokkal. Világos? A te szüleid. Az
én szüleim. Az ő szülei. Mind gyilkosok. – Jared önelégülten bólintott. – Úgy tettek,
mintha ez egy demokratikus küldetés lenne, hogy a mérnökök meg a kétkezi
munkások meg a tudósok hajlandóak legyenek együttműködni velük. A Föld
legnagyobb elméi, több ezer zseni pedálozott azért, hogy esélyük legyen egy olyan
sorsoláson, amit soha nem tartottak meg!
Waverly óvatosan megrázta a fejét.
– Az apám botanikus volt.
– Még azt sem tudod, te ki vagy! Az apád milliárdos vagyont örökölt! A tiétek volt
a Brit Columbia-i Marshall Olajfinomító Vállalat.
– Ő fedezte fel a phyto-luteint – mondta halkan Waverly. – Ő mentette meg a
küldetést.
– És mindössze huszonhat évre volt szüksége hozzá! – nevetett fel Jared. –
Kérdezd meg, hány Nobel-díjas botanikust ölt meg, hogy feljuthasson az
Empyreanre!
Waverlynek fogalma sem volt, mit mondjon erre. Jared köpködve beszélt, és
egész testében remegett a dühtől.
– Szegény apuci, ugye ? A te drágalátos papád semmivel sem volt jobb, mint én,
édesem. Semmivel!
– Igazad van – kezdte Waverly, de Jared megint beleboxolt a falba.
– Tudod, mi a legjobb az egészben? Az, hogy az apád meg a milliárdos haverjai
tették tönkre a Régi Földet! Megmenthették volna a bolygót! Megtehették volna,
hogy megtisztítják. A pénzük és a hatalmuk is meglett volna hozzá! Tudod, miért
nem tették?
Waverly képtelen volt megszólalni, csak nézett maga elé, mint egy élettelen
rongybaba.
– Azért, mert ez olcsóbb volt – mondta megvetően Jared.
Waverly úgy érezte, fel van dagadva a torka. Jaredre pillantott, a tökéletes vonalú
orrára, szabályos arccsontjára, a markáns, szögletes állára. Úgy tűnt, mint aki kezd
lenyugodni, de volt ebben a nyugalomban valami rémisztő.
– Hova megyünk? – kérdezte végül, majd a következő percben kinyílt a liftajtó, és
feltárult egy üres folyosó. A hajó gyomrában voltak. Jared megmarkolta Waverly
könyökét. – Ez fáj – mondta Waverly, mire a férfi még erősebben szorította.
– Amikor a doktor akar valamit, megcsinálom. Nem kérdezősködöm. Nem
aggodalmaskodom. Megvannak a feladataim ebben az életben, én pedig végrehajtom
őket.
Maga elé rántotta Waverlyt, majd tolni kezdte maga előtt a folyosón. Waverly
megbotlott, de az utolsó pillanatban sikerült visszanyernie az egyensúlyát, és
elkezdett rohanni.
 Ekkor értette meg, mi ez az egész.
Késő, sziszegte egy kárörvendő hang a fejében.
– Nos, Waverly – mondta Jared, azzal elkapta a csuklóját, és olyan erősen
megcsavarta, hogy Waverly térdre rogyott. – Mihez is kezdjek veled?
– Mi ? – Waverly csak suttogni volt képes, ahogy felnézett a fölébe tornyosuló
férfira. Jared fekete szeme feneketlen kútként sötétlett a folyosó fényében. Zihálva,
hörögve vette a levegőt, és ahogy elmosolyodott, sárgának és cserepesnek tűnt a
szája.
– A doktor... ideges lett... amikor megtudta, hogy megmentettelek.
Hosszú másodpercek teltek el, mire Waverly felfogta, miről beszél Jared.
Döbbenettel vegyes rettegéssel nézte a férfi eltorzult arcát.
– „Vidd el a siklóba” – idézte Jared a doktort. – „Csinálj vele, amit akarsz. Vedd
fel, ahogy beismeri, hogy hazudott. Aztán hagyd, hogy elfusson...”
Waverlyre rászakadt a felismerés.
– Direkt intézted úgy, hogy Pauley-ék megtaláljanak?
Jared nem mondott semmit, csak bámult Waverlyre.
– De akkor miért mentettél meg?
– Elfutottál, mielőtt megszerezhettem volna, amit a doktor akart!
– De hát mit akar? – suttogta Waverly. Úgy össze volt tapadva belül a szája, hogy
alig bírt beszélni. – Megteszem.
– Azt akarja, hogy beismerd, hogy hazudtál a tanúvallomásodban – mondta Jared.
– De hát ő akarta, hogy hazudjak! – mondta esdeklően Waverly. A karját még
mindig vasmarokkal szorította Jared. – Te is azt akartad, hogy hazudjak.
– Csak ennyit kell mondanod, Waverly. – Jared előhúzta a távirányítót a zsebéből,
megnyomott rajta egy gombot, és Waverlyre szegezte a készüléket. – Mondd, hogy
„hazudtam”.
– Miért? A doktor alkut kötött Matherrel?
– Mather marad a Pásztor, mi pedig megkapjuk a kapitányi széket – mondta
hencegve Jared, miután megállította a felvételt.
– Úgy érted, hogy te megkapod a kapitányi széket.
– Amennyiben teljesítem a jó doktor utolsó megbízását. – Újra elindította a
felvételt, és Waverly arcába tolta a készüléket. Vajon a képet is rögzíti ? – Most
pedig ismerd be, hogy hazudtál.
Waverly elképedve nézte Jaredet, és egyszerre megértette.
– Úgy csinálnak majd, mintha én tehetnék arról, hogy megvádolták Mathert.
Mindenki megtartja a hatalmát. Minden megy tovább a régiben.
 – Azért, mert minden, amit mondtál, hazugság volt – mondta Jared, majd lehajolt.
– Ismerd be! – üvöltötte közvetlen közelről Waverly arcába.
– El akarnak takarítani az útból.
– Mondd ki.
– De miért csinálta? – nyögte Waverly. – Egyáltalán miért akart bíróság elé
állítani ?
– Matherben motoszkálni kezdett a lelkiismeret, és nem volt hajlandó
együttműködni. „Nem, nem fogom megölni az Empyrean túlélőit” – nyöszörgött
gúnyosan Jared. – „Nem akarom, hogy úgy emlékezzenek rám, mint egy gyilkosra!”
– Ezért inkább lobotómiát végzett rajtuk – suttogta döbbenten Waverly. – Vagy a
doktor volt...?
– Te kis hülye – mondta Jared, és fejbe vágta Waverlyt. – Tényleg kinézed
Matherből, hogy képes kifejleszteni egy ilyen gyógyszert? Vagy azt is elhitted, hogy
ételmérgezés végzett Takermara kapitánnyal és a szövetségeseivel? Nem. A doktor
kis koktéljának első változata volt. Azóta persze finomított a képleten, így valamivel
jobban csúszik.
Ez már túl sok volt. Waverly lehajtotta a fejét, és kitört belőle a zokogás.
– Kérlek, ne bántsd az anyukámat!
Jared elengedte Waverly kezét, majd előhúzta a pisztolyt az övéből, és Waverly
arcának szegezte.
– Tedd, amit mondtam – sziszegte, és kibiztosította a fegyvert. – És akkor nem
ölöm meg az anyukádat.
– Hazudtam – mondta Waverly könnyek között.
– Jó kislány. Most mondd ezt: „Hazudtam a tanúvallomásomban”. – Meglóbálta a
fegyver csövét, és némán tátogva elismételte, mit akar hallani.
– Hazudtam a tanúvallomásomban – mondta utána Waverly.
– Most mondd ezt: „Hazudtam a tanúvallomásomban, amikor Anne Mather ellen
vallottam”. Mondd ezt, édesem, és nem fogom bántani anyucit.
– Hazudtam a tanúvallomásomban, amikor Anne Mather ellen vallottam – suttogta
Waverly.
Jared úgy tett, mintha a fülét hegyezné.
– Nem hallak, angyalom. Mondd újra, de hangosabban.
– Hazudtam a tanúvallomásomban, amikor Anne Mather ellen vallottam – kiáltotta
Waverly.
– Jó kislány! – Jared megnyomott egy gombot a készüléken, majd becsúsztatta a
mellényzsebébe, aztán a szabad kezével újra megragadta Waverly csuklóját. A
másikkal továbbra is a lány fejének szegezte a pisztoly csövét. – Ezzel meg is
lennénk. Mit gondolsz, mit mondott a doktor, mihez kezdjek veled?
Waverly annyira félt, hogy erőlködnie kellett, hogy össze ne essen.
– Nem tudom.
– Ó, dehogynem tudod, Waverly. Szerintem ezért vagy úgy megrémülve.
Waverly döbbenten bámulta a férfit.
– Nos, ideje, hogy annak rendje és módja szerint teljesítsem a parancsot – mondta
Jared tettetett kötelességtudattal a hangjában.
– Ne csináld – mondta gyorsan Waverly. Megpróbált felállni, de Jared megint
csavart egyet a csuklóján, és visszarogyott a földre.
– Miért ne? – kérdezte. – Már megmondtad, hogy nem leszel az enyém.
– Azért, mert... – Waverlynek vadul zakatolt az agya. – Nélküled... Ha te nem
lennél, hogy rettegésben tartsd az embereket, dr. Carver csak egy dühös, gyenge
vénember volna.
– Ne becsüld alá! – figyelmeztette Jared.
– Az emberek tőled félnek. Mihez kezdene nélküled? – Waverly rájött, hogy a
hosszú hajától Jared nem látja a jobb kezét. Kicsit megrázta a fejét, amitől a haja
még jobban ráomlott a karjára. Óvatosan belenyúlt a zsebébe, miközben
farkasszemet nézett Jareddel. – Nincsen szükséged rá.
– Tartozom neki. Ő nevelt fel.
– Kihasznált téged. – Ujjait fokozatosan keresztülfúrta a gyűrődéseken és
ráncokon, melyekkel a zsebe ráfeszült a testére. Eljutott a fecskendő kupakjáig, meg
is fogta, de amikor húzni kezdte kifelé, az lecsúszott, így a tű ott maradt, beszorulva
a zsebe mélyére. – Szerinted szeret téged ?
– Te manipulativ kis... – Jared csavart még egy kicsit Waverly csuklóján.
– Neked nem kell gyilkossá válnod – suttogta, miközben kiszabadította a zsebéből
a tűt.
– Te meg mit csinálsz? – kérdezte Jared, és elkerekedett a szeme.
Waverly belevágta a tűt a férfi vádlijába, és ugyanazzal a lendülettel tövig
benyomta a fecskendőt.
– Aáá! – sikított fel Jared. Waverly látta, hogy a meglepetéstől lazul a szorítása a
pisztoly markolatán, ezért megpróbálta kirúgni a kezéből a fegyvert. Sikerült.
Amikor Jared meglátta a lábából kiálló fecskendőt, elengedte a lány csuklóját, és tett
egy lépést hátrafelé. – Mit csináltál?
Waverly megpróbált talpra állni, de Jared rávetette magát, és leteperte a padlóra.
Miközben Waverly levegőért kapkodott, Jared ráült a hátára, és a két térdével
szorítani kezdte a derekát. Waverly érezte, ahogy a férfi a hajába mélyeszti az ujjait.
Megpróbált elhúzódni, de hiába: Jared megmarkolta, és hátracsavarta a fejét.
– Te kis kurva! Megmentettelek! – mondta, és meglóbálta a bal öklét Waverly arca
előtt, de ekkor Waverly érezte, hogy a haja kiszabadul az ujjai közül, és Jared
lecsúszik róla a földre. Valamivel odébb gurult, majd feltápászkodott. Odabotorkált
Jaredhez, és nézte, ahogy a férfi egyre jobban elveszíti az öntudatát.
– Mitattál be nekem? – motyogta akadozó nyelvvel. – Miezz?
Waverly megvárta, amíg lecsukódik a szeme, azután belenyúlt
a zsebébe, kivette belőle a nyomkövető készüléket, felkapta a földről a pisztolyt,
majd rohanni kezdett a központi lift felé. Útközben egyszer még hátrapillantott a
sarokban lévő biztonsági kamerára, ami valószínűleg végig mindent látott.








A TERV





Amikor kinyitotta a szemét, az első, amit Kieran megpillantott, Jacob felesége
volt – Ginny, ahogy az a szemétláda hívta. A nőnek gonosz kis arca volt, és olyan
képet vágott, mint egy sértődött kisgyerek. Most mintha kézimunkázott volna:
kesztyű volt rajta, és görnyedten, nagy odafigyeléssel babrált valamivel. Ahogy
alaposabban megnézte, Kieran látta, hogy fekete borsnak tűnő anyagot töltöget
kanállal egy kis léggömbbe, majd miután végzett, a fogával csomót köt a lufi
szájára.
– Hol vagyunk? – hörögte Kieran. Megpróbált felülni, de még mindig a csuklóján
és a bokáján volt a kötél. Megpróbálta a nyelvével benedvesíteni az ajkát, de teljesen
száraz volt a szája.
– Nem mindegy? – nevetett fel a nő, de úgy, mintha még életében nem hallott
volna ennyire ostoba, nevetséges kérdést.
Kieran körülnézett, és megpróbálta felmérni a helyzetét. Egy apró, jellegtelen
szobába hozták, melyet egyetlen zúgó fénycső világított meg. Bútorok nem voltak, a
falak mentén jelöletlen kartondobozok sorakoztak. Gyanította, hogy egy
raktárhelyiségben vannak, és a hajtóművek zajának távolsága alapján úgy tippelte,
nagyjából a hajó közepénél lehetnek.
Újra szemügyre vette, min dolgozik a nő. Ginny éppen óvatosan rátette az ujjperc
méretű léggömböt egy ugyanilyen léggömbökből álló kis halom tetejére. Nagyjából
tíz lufi lehetett a földön.
– Készül valamire? – kérdezte Kieran ingerülten.
– Ma lesz Anne Mather tárgyalása – válaszolta a nő, és felnevetett. – Ez lesz a mi
kis ajándékunk.
 Ma? Annyira aggódott Waverly miatt, hogy el is felejtette, hogy ma kellene
tanúskodnia. Jared Carver ezért találta ki az egész fogolycserét ? Hogy ne tudjon
tanúvallomást tenni ?
Csoszogás hallatszott a szoba végéből, majd a kartondobozok mögül előbukkant
Jacob. Ingerültnek és fáradtnak tűnt, és egy huszonöt kilós liszteszsáknak kinéző
valamit cipelt a vállán. Egy nagy puffanással a padlóra dobta a zsákot, majd
Kieranra pillantott.
– Mióta van ébren?
– Csak pár perce – mondta Ginny.
Jacob átvágott az apró szobán, felvett a földről egy CB-rádiót, majd
végigpróbálta a csatornákat. A fülét rászorította a kis hangszóróra, és elvigyorodott
attól, amit hallott. Kieran nem értette, miről van szó, de abban biztos volt, hogy
többen beszélnek, férfiak és nők vegyesen.
– Téged keresnek – mondta Jacob, majd feltette a rádiót az egyik doboz tetejére. –
Amikor a kis kurva tűnt el, nem törték annyira magukat.
– Anne Mather biztos nagyon szeret téged – mondta Ginny, és bizalmatlanul
végigmérte Kierant.
– Ja, biztos – felelte a fiú.
– Az a nő egy kígyó – mondta Ginny.
– Egy kígyó az édenkertben – kántálta Jacob.
– A lábadra tekeredik, és a végén mozdulni sem bírsz tőle.
– És a füledbe suttog, hogy összezavarjon – bólogatott Jacob.
– Úgyhogy nem szabad hallgatni rá – mondta Ginny. – Csak azért próbál közel
férkőzni az emberhez, hogy könnyebben hátba tudja szúrni.
– Anne Mather nem a barátom – mondta Kieran. – Megölte az apámat.
– És ? – kapta fel a fejét Ginny. – Az én apámat akkor lőtték hasba, amikor a
kilövésre tartottunk. Ömlött a vér a hasából, amikor a dzsipjével megérkezett az
indítóálláshoz. Még sikerült felszállnunk a hajóra, de a kilövést már nem élte túl.
– Ki lőtte le? – kérdezte Kieran. Arra gondolt, hogy ha sikerül összebarátkoznia
velük, talán meggondolják magukat – bármire is készülnek.
– Valaki, aki szeretett volna feljutni helyette a hajóra – mondta Ginny. –
Rengetegen haltak így meg.
Jacob egyetértőén felhorkantott.
Ginny végzett a léggömbtöltögetéssel, az utolsónak is elkötötte a száját. Jacob
odalépett a kis golyókhoz, felvette az egyiket, és forgatni kezdte a hüvelyk– és a
mutatóujja között.
 – Kizárt, hogy le tudja nyelni. Túl nagyok.
– Mi ? – kérdezte Kieran, de rá se hederítettek.
– Dehogyis – mondta Ginny, és Kieran felé bökött a fejével. – Szépen lenyeli
majd. Nagyfiú.
Jacob megmutatta Kierannak az egyik feszesre töltött léggömböt.
– Le tudod ezt nyelni ?
– Nem nyelek le semmit – mondta Kieran, és próbált nem pánikba esni. Kezdte
sejteni, mik lehetnek azok a kis golyócskák.
– Te szereted azokat a kisgyerekeket, ugye ? – mordult fel Ginny. – Azokat, akik
az Empyreanről jöttek.
Kieran ereiben megfagyott a vér.
– Talán már rájöttél, hogy mi nem vagyunk azok a nagyon kedves emberek –
mondta a nő, és utálatosan elvigyorodott. A férjére nézett, majd a nagy zsák felé
bökött a fejével, ami még mindig az ajtó előtt hevert. – Jake.
Jacob engedelmesen keresztülcipelte a zsákot a szobán, és letette Kieran elé.
– Mutasd meg neki, mit hoztál, Jakey – mondta az apró nő.
Jacob eloldozta a zsák száját, mire valami kiborult a padlóra.
Ne. Könyörgöm, ne... Kieran lehunyta a szemét. Nem akarta látni, mi az.
Serafina Mbewe feküdt a padlón, arccal lefelé. Kieran azonnal felismerte a lányt a
kócos kis copfjáról, kávészínű bőréről és soványka karjáról. Serafina felnyögött, és
nagy nehezen felült. A szeme ide– oda járt, próbálta felfogni, hol van. Öt is
megkötözték, a két keze a háta mögé volt csavarva, a száját vastag kórházi seb
tapasszal ragasztották le. A félelemtől tágra nyílt szemmel nézett Kieranra.
– Ha baja esett... – sziszegte Kieran, és megrángatta a kötelet a csuklóján. Szerette
volna megölni őket.
Ginny Serafina arcához nyomta a kést, néhány centivel a szeme alá, és
elvigyorodott. Serafina görcsösen rángatózni kezdett a félelemtől, és nedves folt
kezdett szétterjedni a nadrágján.
Kieran gyűlölte ezeket az embereket. Még soha senkit nem gyűlölt ennyire.
– Te döntesz – mondta Ginny, és megszúrta Serafina arcát a kés hegyével. A
kislány nyöszörögve felzokogott, ahogy lassan végigcsordult egy vércsepp a
pengén.
– Megcsinálom! – üvöltötte Kieran.
Miközben Ginny Serafina torkához szorította a kést, Jacob Kieran szájába tette az
egyik gömböt, majd öntött utána egy kis vizet. Kieran megpróbálta lenyelni, de
fuldokolni kezdett tőle, így Jacob hozott egy bögre vajat, és egyenként bekente a
golyókat, mielőtt megetette volna őket Kierannal. Így valamivel könnyebb volt
lenyelni őket, de a gyomrában így is egyetlen, fájdalmas kősziklává álltak össze.
Ezután Ginny elővett egy szerkezetet. Kieran még soha nem látott ilyet, de a rajta
lévő antennából és a villogó piros fényből arra következtetett, hogy valamiféle
jeladó lehet. A nő felemelte a műszert, és a kis rágcsálószemével ráhunyorgott
Kieranra.
– Ez ad és vesz. Mit gondolsz, mi az, amit vesz, és aztán elküld nekem?
– A helyzetemet?
– És azt, amit mondasz – vigyorodott el Ginny. – Minden egyes szavadat. És
azokét is, akik hozzád beszélnek. Mindent hallani fogok. Megértetted?
Kieran bólintott, majd Serafinára pillantott, aki reszketve, üveges szemmel ült a
földön.
– És, ahogy mondtam, ez egy jeladó is – mondta Ginny.
– Hallani fogom, amit mond? – kérdezte levegőért kapkodva Kieran.
– Te nem. De a kis csomag igen – felelte Ginny, és Kieran feldagadt hasára
mutatott.
– Egy élő bomba vagyok? Lenyelettek velem egy bombát? – kiáltott fel Kieran.
Ginny ekkor minden előzetes figyelmeztetés nélkül kitépett egy marék hajat
Serafina fejbőréből. A kislány felzokogott, Ginny pedig meglóbálta Kieran orra
előtt a göndör, fekete hajcsomót. Te jó ég, hogy mennyire gyűlölte Kieran ezt a nőt!
– Nyeld le, különben nem marad haja.
Jacob kivette a jeladót Ginny kezéből, és beletette Kieran szájába. A szerkezet
túlságosan nagy és szögletes volt, de Ginny már feltekert a mutatóujjára egy újabb
hajtincset. Kieran öklendezni kezdett, majd nem törődve azzal, hogy a jeladó
felsebezi a torkát, megpróbálta leerőlteti a dobozt. Minden akaraterejét összeszedve
vadul nyelni kezdett, és a néhány korty vízzel, amit Jacobtól kapott, végül sikerült
letuszkolnia a nyelőcsövén a szerkezetet. Borzasztóan fájt.
– Remek, akkor meg is vagyunk – mondta Ginny. – Állj fel.
– Mit fognak csinálni vele ? – kérdezte Kieran, és Serafinára nézett, aki rettegve
bámulta. Szerette volna megölelni és magához szorítani a kislányt, de még mindig
meg volt kötözve a keze. Ki foglak szabadítani, formálta némán a szavakat, és
remélte, hogy a reszkető Serafina le tudja olvasni a szájáról.
– Maradj itt, amíg el nem jön az idő – figyelmeztette a férjét Ginny, mintha meg
sem hallotta volna Kieran kérdését.
– Miért? Mitől félsz, mit fog csinálni? – kérdezte Jacob, és a kislányra nézett. –
Nem tud járni, nem tud mozogni, nem tud beszélni, még csak nem is hall.
 – Nem azt akarom, hogy a kölyköt pesztráld – mondta Ginny, és olyan sötét
pillantást lövellt a férje felé, hogy Kieran megborzongott. – Nézd meg a folyosót.
Jacob résnyire kinyitotta az ajtót, és kilesett.
– Tiszta a levegő – mondta, azután felvett a földről egy fekete dzsekit, és odadobta
Ginnynek. Ginny fél kézzel elkapta a kabátot, majd odaadta a kést Jacobnak, és
belebújt. Amíg a fejére húzta a kapucnit, a férje Kieranra és Serafinára szegezte a
kést. Ezután felvett egy párnát a hálózsákja mellől, és a pólója alá gyűrte, mintha
terhes lenne. A biztonsági kamerák képein úgy fog kinézni, mint minden második
nő a hajón.
– Mathernek te vagy a legfontosabb tanúja, ugye? – kérdezte Kierantól, miközben
intett a késsel, hogy álljon föl.
Kieran nem tudott mit mondani, csak állt döbbenten.
– Mert akkor ideje indulnunk – mondta Ginny, és babrálni kezdett a csuklóján
lévő kötéllel. Kieran legnagyobb meglepetésére engedett a kötés, és egyszer csak
kiszabadult a keze. – Gyerünk.
– Először engedjék el Serafinát – mondta Kieran, miközben a csuklóját
dörzsölgette, amin mély barázdákat hagyott a kötél.
– Vicces fiú vagy – nevetett fel Ginny.
– Komolyan beszélek. Addig nem megyek sehova, amíg el nem engedik.
– Indulj – mondta Ginny, és nekinyomta a kése hegyét Kieran bordáinak. – Indulj,
különben a szemed láttára ölöm meg.
Kieran látta, hogy esélye sincsen. Elindult, de az ajtóból még visszanézett
Serafinára. A kislány a nyakát tekergetve bámult utána, és Kieran látta a szemében a
néma esdeklést.
– Állj meg – mondta ekkor Ginny, mintha eszébe jutott volna valami. Visszament
a férjéhez, és ingerült suttogásba kezdtek a kislány feje fölött. Kieran nem hallotta,
mit beszélnek, csak azt látta, hogy Serafina a félelemről reszketve nézi a fölé hajoló
két felnőttet. Ginny kiadta az utolsó parancsot Jacobnak, majd a kezébe nyomott
valamit. Jacob ezután leült egy dobozra, majd – hogy elférjen a lába – a bakancsával
odébb tolta Serafinát, mint egy szemeteszsákot.
Ginny nekinyomta a kést Kieran hátának, és kilökdöste a fiút az ajtón. Kieran
lassan elindult a folyosón, és nem tudott másra gondolni, csak a sarkában lépkedő
nőre és a késére. Gyűlölte magát, amiért otthagyta Serafinát. Gyereknevetés és játék
teljesen valószínűtlen hangjai hallatszottak abból az irányból, amerre tartottak.
– Kérem – mondta, ahogy egy ajtó közelébe értek. Az ajtó félig nyitva volt, és egy
osztályterembe nyílt. Kieran egy nőt látott, aki egy zsámolyon ült a terem végében,
és a Szent Biblia képes kiadását tartotta a magasba. A nő éppen Noé és az özönvíz
történetét mesélte a körülötte ülő két tucat empyreani kisgyereknek. Gyerekként ez
volt Kieran kedvenc története, mégpedig azért, mert az Empyreant olyannak
képzelte, mint Noé bárkáját. A gyerekek csüngtek a tanárnő szavain, elragadtatva
hallgatták a mesét. Kieran szeretettel pillantott végig a kerek, dundi arcocskákon.
– Látod azt a kosarat ? – kérdezte Ginny, és szorosan odalépett Kieran mögé. A fiú
érezte, ahogy az oldalának feszülnek a nő kemény kis mellei, és végigfutott a hátán
a hideg. A tanári asztalon egy gyümölcsökkel teli kosár hevert. – Tele van
robbanószerrel.
– Ne! – tört ki Kieranból, de Ginny belemélyesztette a kés hegyét a bordái közé, és
a fiú egyből elhallgatott.
– A kis barátaid akkor fogják túlélni ezt a napot, ha bemész a tárgyalóterembe,
odamész Anne Matherhez, és megmondod neki, hogy senki sem rabolt el.
Szükséged volt egy kis magányra, hogy gondolkodj a tanúvallomásodon, ezért
elmentél valamelyik erdőbe.
Fogalmad sem volt róla, hogy mindenki téged keres. Ha kiállsz a tanúk padjára, a
kölyköknek nem esik bajuk.
– Azt hiszi, hogy ha megöleti velem Anne Mathert, megkapja, amit akar? – Kieran
érezte, hogy elgyengülnek a lábai, és kis híján összeesett. Tényleg ez történik? Még
ma meg fog halni ?
– Egy dolgot akarok – mondta a nő. – Anne Mathert, holtan.
– El is futhatnék.
– Felrobbantanálak, mielőtt két lépést tennél. Mindenki meghalna körülötted, meg
persze ezek a gyerekek is.
Kieran belenézett Ginny szemébe, és olyan érzése volt, mintha egy fekete lyukba
bámulna bele. Nyoma sem volt benne emberi érzésnek, könyörületnek vagy annak,
hogy bármennyire is érdekelné a jövő. Kieran tudta, hogy észérvekkel semmire sem
megy nála.
– A tárgyalás a kukoricacsűrben van. Gyerünk – fröcsögte Ginny, majd
megiramodott a folyosón.
Kieran hosszú másodpercekig csak állt az osztályterem ajtaja előtt, a folyosón, és
hallgatta a gyerekek édes csacsogását. Mindegyiket születésétől kezdve ismerte, és
tudta, hogy sosem bocsátaná meg magának, ha történne velük valamit. Nem volt
más választása, mint engedelmeskedni ennek a gyűlöletes nőnek.
Szinte nem is érezte a lába alatt a padlót, ahogy elindult a folyosón. Minden sarok
után egyre közelebbről hallotta a tömeg morajlását, míg végül elért a csűr
bejáratához, ahol sorban álltak az emberek, hogy megmotozzák őket, és
bemehessenek a tárgyalóterembe. Ő is beállt a sorba, és remélte, hogy a rettegés
nem ült ki az arcára.
Az egyik őr azonnal kiszúrta.
– Te meg mit csinálsz itt? – lépett oda Kieranhoz.
– Tanúskodni jöttem – nyögte Kieran. Három méterre tőle két nő beszélgetett és
nevetgélt. Az egyiknek hatalmas volt a hasa, a másik egy csecsemőt tartott a
karjában. Ha Ginny most felrobbantaná, ők mind meghalnának. Ez egy rémálom.
Egy rémálomban vagyok.
– Kieran Alden itt van, a bejáratnál – szólt bele az őr a rádiójába.
– Azonnal ott vagyok – hallatszott egy mély férfihang a hangszóróból.
Az őr intett Kierannak, hogy álljon félre, és ott várjon. Kieran nekidőlt a falnak,
és próbált a hátának nyomódó hideg fémre összpontosítani a körülötte ácsorgó
terhes nők, idősek és kisbabák helyett. Mindenki a tárgyalásról suttogott, vagy a
gyerekeikről beszélgettek, mások a szüléssel vagy a terhességgel kapcsolatos
élményeiket osztották meg egymással. A férfiak a feleségük hátát masszírozták, a
nők belekaroltak a férjükbe. Álmukban sem gondolták volna, hogy egy bomba
közvetlen közelében állnak.
És ekkor Kieran meglátta Felicityt.
A lány a vőlegényével kézen fogva tartott feléje. Éppen észrevette Kierant,
amikor megjelent Mather nagydarab őre, az, akinek a galamb formájú jelvény volt
a vállán, és odalépett a fiú elé.
– Hogy kerülsz ide ? – kérdezte az őr, és gyanakodva mérte végig Kierant.
– Az erdőben voltam – mondta Kieran. Olyan volt a hangja – ő legalábbis úgy
hallotta -, mintha egy előre betanult szöveget mondana fel. – Szükségem volt egy
kis egyedüllétre, hogy fel tudjak készülni a vallomástételre.
– Mindenki téged keresett – mondta mérgesen a férfi. – Azt hittük, elraboltak!
– Sajnálom – motyogta Kieran, de valójában azt akarta mondani: egy bomba van a
hasamban, kényszerítettek, hogy nyeljek le egy bombát.
Az őr elhúzta a fémdetektort Kieran előtt, majd kézzel is megmotozta a fiút.
Miután ezzel is megvolt, a szájához emelte a rádióját.
– Pásztor. Tiszta.
– Hozd ide hozzám – mondta Mather.
– Gyerünk – mondta az őr, és a könyökénél fogva megragadta Kierant.
Keresztülvezette a fiút a bejáraton, majd a széksorok között végighaladva
elvonszolta a színpadig. Már szólt a zene, és Kierannak rengeteg ember között
kellett átverekednie magát. Amikor elhaladt egy csoport empyreani gyerek mellett,
az egyikük odakiáltott neki: „Kieran! Intézd el Mathert!” Csak annyi telt tőle, hogy
odaintsen
a gyerekeknek, és menjen tovább, pedig szeretett volna felüvölteni, hogy
mindenki meneküljön. Ahogy az őr felhúzta a színpadra vezető lépcsőn, Kieran úgy
érezte, a gyomra tájékán kettéhasad a személyisége. Odavezették Matherhez, aki egy
széken ült. Mögötte, egy pódiumon hat öregember trónolt, akikről Kieran
gyanította, hogy a Központi Tanács tagjai. Ott volt a doktor is: csontos kezét az
ölében pihentette, s a szeme sarkából figyelte Kierant.
– Kieran – mondta Mather komolyan. – Hol voltál?
– Sajnálom – válaszolta Kieran, és a hátralesett a válla fölött. Az emberek kezdték
elfoglalni a helyüket. Az első sorban rengeteg csecsemő volt, két sorral hátrébb
pedig Kieran megpillantotta a Peters fiúkat és szigorúnak tűnő nevelőszüleiket. Az
egyik fiú felemelte a kezét, és odaintett neki. Fussatok!, akarta kiáltani Kieran.
Kérlek, kérlek, kérlek!
A kisfiú elmosolyodott.
– Emlékeztetlek, hogy Waverly még mindig nem került elő, és csak akkor tudok
segíteni a felkutatásában, ha nem kerülök börtönbe – mondta Mather.
Kieran bólintott, és megpróbálta leplezni a zavarodottságát. Jared kiszabadította
Waverlyt – hogy lehet, hogy még sincs meg?
– Vidd a tanúk padjára – mordult rá Mather az őrre. – Ő az első.
Egy izzadságcsepp gördült végig Kieran homlokán, miközben az
őr a színpad szélén álló emelvényhez vezette. Leült a fényes, fekete pódium
mögött álló egyik magas támlájú székre, és várta a halált.









FUTÁS



Waverly eszét vesztve rohant fölfelé a lépcsőházban. A huszadik emelet
környékén járhatott, amikor egyszerűen nem bírta tovább a lába, és kénytelen volt
lerogyni a lépcsőre. Még mindig kétségbeesetten markolta Jared felvevőjét, attól
félt ugyanis, hogy futás közben elejti, és a szerkezet a mélybe zuhanva apró
darabokra törik. Ahogy levegőért kapkodva körülnézett, valamit észrevett a szeme
sarkából.
Egy kamera. Már a lépcsőházban is voltak kamerák. Hogy is felejthette el?
Végighúzta remegő ujját a készülék képernyőjén, mire az életre kelt .Jelszó
megadása – ez a két szó világított az apró képernyőn.
Mynx... meg valami számok. Ez volt a jelszó, amit Jared begépelt. Akkor már
valószínűleg eldöntötte, hogy meg fogja ölni, különben
ügyelt volna rá, hogy ne lássa a jelszót. Emlékezett, hogy Jared hüvelykujja szinte
alig mozgott, mikor a számokat ütötte be, és abban is biztos volt, hogy az első és a
harmadik szám az 1 volt. Megborzongott, és beírta, hogy mynxlll. Semmi.
Megpróbálta a mynxl-1-tt is, mire elsötétült a képernyő, és a következő szöveg
jelent meg rajta: Utolsó próbálkozás.
Ekkor kivágódott a fölötte lévő emelet ajtaja.
– Waverly! – kiáltotta egy férfi. Waverly felnézett, és egy pár koszos cipőtalpat
pillantott meg a lépcső fémrácsán keresztül, majd egy második párat, és végül még
kettőt. Négyen voltak. – Gyere velünk! Mi meg tudunk védeni!
Waverly elindult lefelé, ám ekkor az alatta lévő ajtón is kilépett két férfi. Balkézre
is nyílt egy ajtó, ami a rajta lévő felirat szerint a 36. szintre vezetett. Waverly
túlságosan meg volt rémülve ahhoz, hogy fel tudja idézni, mi lehet a 36. emeleten.
A kezében lévő irányítóra pillantott. Még volt egy próbálkozása.
 Miközben a férfiak elkezdték bekeríteni, begépelte, hogy mynxlll.
Waverly megkönnyebbülten sikoltott fel, ahogy a képernyő egy villanással életre
kelt. Egyetlen gomb látszott a jobb első sarokban: Elsötétítés. Waverly megnyomta,
mire egy durranás hallatszott, és a lépcsőházban kialudtak a lámpák. Sűrű,
áthatolhatatlan sötétség vette körül minden oldalról.
– Mi az isten – mondta az egyik őr föntről. Waverly hallotta, hogy vagy fél tucat
férfi iramodik meg feléje. Kétségbeesetten tépte fel a 36, emeletre nyíló ajtót, majd
rohanni kezdett a folyosón. A távirányító fénye pont elég volt ahhoz, hogy ne
menjen neki semminek. A padló felé irányította a képernyőt, és remélte, hogy a
biztonsági kamerákon nem látszik majd a halvány derengés. Befordult az első
sarkon, és gondolkodás nélkül rohant tovább.
El kell tűnnöm erről a szintről, döbbent rá. Ha ott marad, be fogják keríteni, és
esélye sem lesz lerázni őket. Befordult a következő sarkon is, és elindult a központi
lépcsőház felé, remélve, hogy azt még nem árasztották el az őrök.
Ekkor aggodalmas pusmogás hallatszott abból az irányból, amerre futott. A
sarkon túl volt a központi lift, valószínűleg arra vártak az emberek. Waverly zsebre
vágta a távirányítót, amitől áthatolhatatlan sötétség borult a folyosóra.
– Még egy áramszünet – mondta egy nő, majd felsírt egy kisgyerek. – Pssz,
édesem, nincs semmi baj.
– Remélem, rájönnek, mi megy folyton tönkre – szólalt meg egy másik,
idősebbnek tűnő nő.
– Több mint negyvenéves a hajó – mondta egy férfihang. – Ilyenkor óhatatlanul
elromlik ez-az.
Waverly lelassított. Olyan sötét van, hogy nem kell elbújnom, jött rá. Csak
csendben kell maradnom. Visszafojtotta a lélegzetét, és óvatosan befordult a sarkon.
Most már nagyon közelről hallotta őket.
– Azt hallottam, hogy a potyautas csinálja az áramszüneteket – mondta a fiatalabb
nő.
– Öt elkapták – mondta a férfi. – Viszont Pauley-ék még szabadlábon vannak.
– A. Pauley-nak nincs ennyi esze – felelte az idősebb nő. – Biztos, hogy nem ők
azok.
– Ginny nem hülye – mondta a fiatalabb. – Őrült, de nem hülye.
Waverly néhány araszra tőlük lopakodott el. Lassan, óvatosan lélegzett, és bár
hamar szédülni kezdett, nem merte jobban beszívni a levegőt. Úgy saccolta, hogy
már át kellett érnie a folyosó másik oldalára. Előrenyújtotta a kezét, hogy
kitapogassa a falat, de nem volt ott semmi.
 Rézsűt haladok, gondolta. Egy kicsit jobbra fordult, és az ujjai végre beleütköztek
a falba. Megkereste az ajtó peremét, és addig mozgatta a kezét a hepehupás
fémlemezen, amíg meg nem találta a kilincset. Lassan kinyitotta az ajtót.
Visszafojtott lélegzettel rimánkodott, hogy ne nyikorduljon meg a zsanér. Kilépett a
lépcsőházba, megmarkolta a külső korlátot, és lassan csoszogva araszolni kezdett
lefelé a lépcsőkön. Körös-körül néma csönd és sötétség honolt. Szabad volt.
Addig ment lefelé, amíg meg nem érezte a trópusi szint nedves földillatát.
Kilépett a folyosóra, ahol szerencsére még mindig nem égtek a lámpák. Néhány
másodperc múlva már az esőerdőcsarnok ajtajánál állt. Belépett, majd megállt és
fülelt. Semmi. Senki sem volt a csarnokban! Megmenekült!
Bemászott egy halom pálmalevél közé – legalábbis az illatuk alapján úgy tippelte,
hogy azok lehetnek -, és elővette a távirányítót. Mivel biztosra vette, hogy senki sem
látja, újra beütötte a jelszót, amitől a készülék ismét életre kelt.
Nézzük, mit tud még ez. Beleharapott a szájába, és munkához látott.











NEGYEDIK RÉSZ
BÚCSÚZÁSOK



„Az erkölcs rendkívül fontos – de nekünk, és nem Istennek.”
Albert Einstein







PAJTÁS






Amikor Seth felébredt, egyedül feküdt az ágyon. Elfordította a fejét, és látta, hogy
még ott van Waverly feje nyoma a párnáján, így legalább biztos lehetett benne, hogy
nem csak álmodta az egészet. Pislogott egyet. A szeme és a szája is össze volt
ragadva, és ki volt száradva.
– Hahó? – krákogta, és felemelte a mutatóujját. Látta, hogy egy nővér formájú
árnyék feláll a székből, és elindul felé.
– Waverly? – kérdezte.
– Vissza fog jönni – mondta kedvesen a nő. – Hogy érzed magad?
– Szomjasan – préselte ki magából Seth.
A nő felvett egy műanyag poharat az ágy melletti asztalról, és a tarkója alá nyúlva
gyengéden megemelte Seth fejét. A hideg víz azonnali enyhülést hozott, és Seth az
egész poharat kiitta.
– Van még? – suttogta.
A nővér még kétszer töltött neki, ő pedig minden korty után jobban érezte magát.
Mikor aztán a nő visszaengedte a fejét a párnára, még ahhoz is volt ereje, hogy
körülnézzen. Látta, hogy a könyökéből egy cső lóg ki, ami az ágya fölött lógó
infúziós tartályhoz csatlakozik. Éppen meg akarta nézni, hogy a másik karjába is
bekötötték-e, amikor eszébe jutott, hogy nincsen másik karja.
– Nagyon magas a lázad – mondta a nővér, majd felnyögött, és előrebukott a feje.
Seth értetlenül nézte, várta, hogy újra felemelje a fejét, de a nő nem mozdult.
– Helló! – kiáltotta ekkor valaki, és Seth látta, hogy egy magas férfi áll a nővér
mögött. Ne, gondolta, és pislogott egyet. Ez nem lehet igaz: Jake Pauley volt az, és
fülig ért a szája.
 A nővér ekkor kizuhant a székéből, és arccal lefelé elterült a padlón. Seth látta,
hogy egy kés áll ki a hátából, a köpenyén pedig rémisztő gyorsasággal terjed egy
vörös vérfolt.
– Mit tettél? – visította Seth.
– Nem volt a barátunk – vonta meg a vállát Jake, és elindult Seth ágya felé. –
Tudtam, hogy Thomas elintézi, hogy ide kerülj!
Seth körbenézett, kitől kaphatna segítséget, de kettőjükön kívül egyetlen ember
volt csupán a kórteremben, egy csontsovány férfi, aki a hátán feküdt, és abból
lehetett tudni csak, hogy él, hogy alig észrevehetően fel-le mozgott a mellkasa. Seth
megpróbált felülni, de úgy érezte, hogy eldől oldalra.
Jake az ágya fölé hajolt, és szemügyre vette az arcát.
– Elég szarul nézel ki.
– Te meg mit keresel itt? – nyögte ki végül Seth. Megpróbált elhúzódni Jake-től,
de a csonka válla fájdalmasan nekinyomódott az ágy szélének.
Jake elmosolyodott, és Seth látta, hogy valami agyagszínű ételmaradék ragadt a
metszőfogaira.
– Kiszabadítalak innen.
– Nem! – mondta dühösen Seth. – Nem tudok járni! Nem megyek veled sehova!
– Ó! – Jake leült a nővér megüresedett székébe, a lábát pedig feltette Seth ágyára,
hogy ne kelljen hozzáérnie a holttesthez. – Csak azért haragszol rám, mert
otthagytalak a börtönben. Pedig az nem rólad szólt, hidd el.
Seth elképedve nézte a férfit. Azt mindig is tudta, hogy Jacob Pauley őrült, de
hogy ilyen jó kedve van, miközben éppen most sebesített vagy ölt meg valakit...
Pauley nem egyszerűen őrült volt, hanem valami sokkal rosszabb.
– Tűnjünk el innen – mondta Jake. Körülnézett a kórteremben, és egyből
észrevette a másik beteg ágya mellett álló kerekesszéket. – Szedjük ki ezt a csövet a
karodból – mondta, miközben odatolta a széket Seth ágyához, majd minden előzetes
figyelmeztetés nélkül kirántotta a tűt a fiú könyökhajlatából. – Kapaszkodj a
nyakamba.
– Miért ölted meg? – kérdezte Seth, és hirtelen rátört a zokogás. Az a nővér
nagyon rendes volt vele. Megmentette az életét.
Jake nyögve kiemelte Sethet az ágyból, és beültette a székbe. Seth a hányás
határán volt, olyan erősen szédült. Megmaradt kezével belekapaszkodott a szék
karfájába, és próbálta egyenesen tartani magát, mégis, majdnem kiesett a bal
oldalon.
– Szükségem van arra az infúzióra – nyögte.
 – Hamarosan szerzünk neked valami gyógyszert. Először azt akarom, hogy lásd
ezt.
– Micsodát?
– Meglepetés! – mondta Jake, és kitolta Sethet az ajtót.
Bár a folyosón nem volt senki, Seth nem értette, hogy mer Jake ilyen nyíltan
mutatkozni. Aztán látta, hogy a férfi elővesz egy tollra emlékezető dolgot, és sorra
ráirányítja az útjukba kerülő biztonsági kamerákra.
– Lézer – mondta. – Elvakítja a kamerákat. Ginny ötlete volt.
Seth túl rosszul volt ahhoz, hogy egyenesen tudjon ülni. Hirtelen úgy érezte,
mintha a karja – az, amelyik már nem volt meg – akkorára dagadt volna, mint egy
elefánt lába. Megpróbálta megmozdítani, de elviselhetetlen fájdalom nyilallt a
csonkba.
Jake habozás nélkül megnyomta a lift hívógombját, majd amikor kinyílt az ajtó,
fütyörészve betolta Sethet.
– Rosszul éreztem magam amiatt, hogy otthagytalak az Empyreanen. Tényleg –
mondta Jake, de teljesen érzelemmentes volt a hangja. Úgy beszélt, mint aki tudja,
hogy lelkifurdalást kellene éreznie, ezért megpróbálja. – De most itt vagyok, pajtás.
Pajtás. Seth annyira reménytelennek érezte az egészet, hogy hagyta, hadd
beszéljen Jake, amit akar, és vigye, ahová akarja. Abban sem volt teljesen biztos,
hogy mindez valóban megtörténik. Talán csak álmodom. Lehet, hogy a láztól van,
mondta magában. Ébredj fel!
Megszólalt a lift csengője, kinyílt az ajtó, Jake pedig tolni kezdte a folyosón egy
zárt kétszárnyú ajtó felé. Seth kukoricaillatot érzett a levegőben. Valamelyik csűrnél
lehetünk, gondolta közönyösen. Egy férfi feküdt arccal lefelé a padlón, a hátából
egy kés állt ki. Seth majdnem elhányta magát.
– Esélye sincsen – mosolyodott el Jacob.
– Kinek? – kérdezte Seth.
– Készen állsz?
– Mire?
Jacob betolta Sethet a kétszárnyú ajtón. Seth tanácstalanul nézett körbe, nem
értette, hol van. Közvetlenül előtte hosszú sorokban kukoriaágyások húzódtak, balra
viszont egy „A BÍRÓSÁG ÜLÉSEZIK” feliratú transzparens függött a plafonról,
közvetlenül az egyik méretes hajóablak alatt. A hajóablakon keresztül látni lehetett
az éjszakai égbolt szikrázó csillagait. Lámpák is lógtak a plafonról, és ahogy Jake
elindult vele a transzparens irányába, a magasra nőtt kukoricaszárak között kilesve
Seth látta, hogy a reflektorok egy színpadra szegeződnek.
 – Mit az isten ez ? – nyögte. Fojtott suttogást hallott, de mintha több százan
beszélnének egyszerre. Borzasztó szürreális volt az egész. – Hol vagyunk?
– Emlékszel a srácra, aki börtönbe zárt? – kérdezte Jacob kedvesnek szánt
hangon. – Emlékszel rá?
– Igen, emlékszem, persze – felelte ingerülten Seth. – Kierannak hívják.
– Nos, hamarosan bosszút állhatsz rajta.
– Ezt meg hogy érted? – Seth megpróbált hátrafordulni a székben, hogy lássa
Jacob arcát, de a mozdulattól elviselhetetlen fájdalom nyilallt a vállába és a nyakába.
– Bántani fogod Kierant ?
Jacob válasz helyett jókedvűen felnevetett.
– Tudsz egy kicsit gyalogolni? Nincsen messze.
Seth belenézett a férfi zavaros, ostoba szemébe, és bólintott. Fogalma sem volt,
hogy tud-e gyalogolni, de abban biztos volt, hogy csak úgy állíthatja meg ezt az
eszelőst, ha vele marad. Így aztán összeszedte minden erejét, felállt, kényszerítette
magát, hogy hozzáérjen ehhez a visszataszító emberi lényhez, majd miután Jacobba
kapaszkodva úgy-ahogy sikerült megállnia a lábán, botorkálva elindult a gyilkos
oldalán a kukoricaföld vége felé. Minden erejére szüksége volt, hogy el ne veszítse
az eszméletét.
Ha meg tudom menteni Kierant, mondta magában, miközben nézte, ahogy egyik
lábát lassan a másik után rakja -, ha meg tudom menteni, azzal teszek valami jót. És
akkor talán rájönnek majd, hogy nem voltam rossz ember
A szíve nagyot dobbant a mellkasában, ahogy minden akaraterejét összeszedve
elhatározta: addig nem hal meg, amíg meg nem menti Kierant.
A következő pillanatban aztán minden előzetes figyelmezetés nélkül kialudtak a
csarnok lámpái.








KUTATÁS





Waverly előbújt a rejtekhelyéről, és a sötétben tapogatózva elindult Kieran
jeladójának irányába. Szerencsére hamar megtalálta a nyomkövető programot Jared
kis számítógépén. Az egész szerkezet elképesztően egyszerűen működött. Waverly
belépett a jobb oldali külső lépcsőházba, és hallgatózni kezdett. A távolból hallotta
Mather őreinek a hangját, de elég messze voltak ahhoz, hogy még a
zseblámpájukkal se vegyék észre. Mikor elért arra a szintre, ahonnan a jel érkezett,
kinyitotta a lépcsőházajtót, és kilépett az elhagyatott folyosóra. A gabonaszinten járt.
Az egész hajó kihaltnak tűnt, egészen eddig senkivel sem találkozott, ezért úgy
döntött, nem lehet baj belőle, ha lámpának használja a kis számítógépet.
Alig tett meg néhány métert, amikor észrevette, hogy Kieran jeladója már a háta
mögül jelez. Megfordult, és megállt egy ajtó előtt, ami ránézésre egy
raktárhelyiségbe vezetett. És most mi legyen?
Az legyen, hogy nem öleted meg magad, mondta magában. Őszintén remélte, hogy
a lámpák nem a legrosszabbkor kapcsolnak vissza. Tudta, hogy az elsötétítés
meghatározott ideig tart, de azt nem, hogy mennyi van még hátra belőle.
Előhúzta Jared kisméretű pisztolyát a derékszíjából, és a hordozható számítógép
halvány fényénél megnézte. Azokon a puskákon, amiket korábban használt,
egyértelműen lehetett látni, hogy mikor vannak kibiztosítva, Jared pisztolyán
azonban nem volt semmilyen jelzés vagy felirat. Végül arra gondolt, hogy Jared
talán még nem biztosította ki, ezért átbillentette rajta a kapcsolót. Ezután
megpróbálta kinyitni az ajtót, ám az zárva volt. Waverly a szájába vette Jared
számítógépét, a fényénél lefeszegette az ajtó elektromos zárjának burkolatát, és
óvatosan, anélkül, hogy fémhez ért volna, addig babrált a drótokkal, amíg kinyílt a
zár. Nem lépett be azonnal, hanem megállt az ajtóban, és hallgatózott. Semmi.
– Kieran? – mondta, és szinte beleveszett a hangja a sötétségbe. Várt, fülelt,
hallgatta a sűrű csendet, majd amikor már nem bírta tovább, a távirányítóval
bevilágított a helyiségbe. Első pillantásra úgy tűnt, mintha senki sem lenne odabent.
Lehet, hogy Kieran kiszabadította magát, és itt hagyta a kötelet? Waverly belépett a
szobába.
Ekkor nyöszörgést hallott a földről, és lefelé irányította a fényt.
– Serafina! – kiáltotta.
Ebben a pillanatban újra felgyulladtak a lámpák. Waverly rémülten nézett körben,
majd megkönnyebbülve konstatálta, hogy rajta és a kislányon kívül senki sincs a
szobában. De akkor hol van Kieran?
A hirtelen támadt világosságtól káprázó szemmel rohant oda a földön vonagló,
síró kislányhoz.
– Édesem! – kiáltotta Waverly, és nekiállt elüldözni a Serafina csuklóján és
bokáján lévő köteleket.
Amint kiszabadult a keze, a kislány Waverly nyakába ugrott, és halálra váltan
magához szorította a megmentőjét. Waverly szorosan átölelte Serafinát, és lassan
ringatni kezdte.
– Drágám. – Waverly letérdelt, és megvárta, amíg Serafina letörli a könnyeit.
Mivel a kislány siket volt, látnia kellett Waverly száját ahhoz, hogy értse, mit mond.
– Mit tettek veled?
Válasz helyett Serafina megfogta Waverly kezét, és maga után húzta a folyosóra,
ahol aztán futni kezdett.
– Várj! – mondta Waverly, és megállt. Megfogta a kislány vállát, maga felé
fordította, és megvárta, amíg Serafina fekete szeme megállapodik a száján. – Hol
van Kieran?
Serafina elkeseredetten felnyögött, és húzni kezdte Waverlyt tovább a folyosón.
– Őhozzá viszel? – kérdezte Waverly, miközben nagyon ostobának érezte magát.
Serafina ekkor a torkára mutatott, majd megütögette a kis hasát, hirtelen széttárta
a karját, azután levetette magát a padlóra, és úgy tett, mintha meghalt volna.
Waverly teljesen tanácstalanul nézte, mit csinál.
– Kieran megevett valamit, amit nem kellett volna? – kérdezte végül.
Serafina vadul bólogatni kezdett, majd újra elmutogatta az egészet.
– Mérget? – kérdezte lassan Waverly.
 Serafina megrázta a fejét, a hasához tette a két kezét, majd úgy csinált, mintha...
– Fel fogják robbantani Kierant ? – suttogta rémülten Waverly.
Serafina bólintott, majd sírni kezdett.
– Hol van most?
Ekkor megreccsent a folyosón lévő hangszóró, és dr. Carver hangja harsant fel.
– Pásztor Mather bírósági tárgyalása öt perc múlva kezdődik. Aki részt kíván
venni az eseményen, az haladéktalanul jöjjön a csűrbe.
– Úristen – nyögte Waverly. Teljesen megfeledkezett Mather tárgyalásáról. Mire
összeszedte magát, Serafina már a csűr felé tartott.
– Ne! – kiáltotta, és megiramodott a kislány után, de mire utolérte, Serafina már
elhaladt egy földön fekvő férfi mellett. Ahogy közelebb ért, Waverly látta, hogy egy
kés áll ki a férfi hátából. Összeszorította a fogát, elfordította a tekintetét a férfi
üveges szeméről, és követte Serafinát az ajtón túlra.
Odabent hatalmas morajlás fogadta őket. Egy kukoricaföld közepén álltak, tíz
méterre az utolsó széksortól. A magas szárak elrejtették őket a tömeg elől. Volt
valami furcsa az egészben, de aztán Waverly rájött, hogy amikor először járt itt,
még búza termett a földeken. Azóta a vetésforgó miatt a búzát kukoricára cserélték,
és most magas, zöld kukoricaszárak nyújtózkodtak a csarnok mennyezetén lévő
lámpák felé. A rajtuk lévő címerek apró, csontos ujjakként ágaskodtak. A csarnok
eszébe juttatta Waverlynek, milyen volt, amikor először járt az Új Látóhatáron,
amikor túszként tartották fogva, és kényszerítették, hogy eljöjjön ide meghallgatni
Anne Mather prédikációit. A templomot most tárgyalóteremmé alakították, a
színpompás textileket, faliszőnyegeket s a hatásvadász világítást mind leszerelték.
Most csak egy csupasz, dísztelen színpad állt a terem végében, egyik oldalán a
fekete köpenybe öltözött vénekkel, középen pedig a vádemelésre várakozó Anne
Matherrel. A színpad jobb oldalán, a vádlottak padján Waverly megpillantotta
Kierant. Hála istennek, nem késett el!
Serafina bevetette magát két kukoricasor közé, Waverly pedig utána. Végül a
kukoricás mélyén érte utol a kislányt, magához szorította, és miután meggyőződött
róla, hogy látja a száját, azt mondta: Fuss! Serafina édesanyjára gondolt, aki már
régóta nem élt, és arra, ahogy az asszony a halála előtt arra kérte Waverlyt,
vigyázzon a kislányára. Megcsókolta Serafina homlokát, majd mélyen belenézett a
szemébe, és némán azt mondta: Nem hagyhatom, hogy bajod essen!
Serafina a kezébe fogta Waverly arcát, és addig tartotta így, amíg Waverly meg
nem nyugodott. Serafinának nagy, bölcs, sötétbarna szeme volt, apró, aranyszínű
foltokkal. A kislány még mondani akar valamit. Mi az? – formálta hangtalanul a
szavakat Waverly, miután vett egy mély lélegzetet.
Serafina messzebb állt, ökölbe szorította, majd csípőre tette a kezét, kidüllesztette
a mellkasát, és ráncolni kezdte a homlokát. Ez csakis Jacob Pauley lehet. Waverly
bólintott. A nagydarab fickó, tátogta. A gonosz fickó.
Serafina biccentett, majd úgy tett, mintha elővenne valamit a zsebéből, és
megnyomna rajta egy gombot.
– A nagydarab fickónál van a detonátor? Ő tudja bekapcsolni a bombát?
Serafina ismét bólintott, azután közel tartotta egymáshoz a két mutatóujját, majd
ismét úgy tett, mintha megnyomná a gombot, végül újra az a széles mozdulat
következett, amiről Waverly már korábban kitalálta, hogy a robbanást jelenti.
Waverly értetlenül rázta meg a fejét.
Serafina ekkor újra összeérintette a két mutatóujját, majd szélesre tárta a két
karját, amitől a két ujj messze került egymástól. Ezután újra megnyomta a
képzeletbeli gombot, ám ezúttal nem történt semmi. Nem volt robbanás.
Waverly elgondolkodva nézte a kislányt.
– Jacobnak Kieran közelében kell lennie ? Csak akkor működik a detonátor ?
Serafina bólintott, majd megkönnyebbülten megroggyant a kis háta.
– Annyira okos vagy – mondta Waverly, és megcsókolta. – Most fuss olyan
messzire, amilyen messze csak tudsz.
Serafinának nem kellett kétszer mondani. Odarohant a mező végénél lévő
ajtóhoz, átugrotta a földön fekvő őr holttestét, és eltűnt a következő sarkon.
Waverly kilesett a kukoricacsövek között. Kieran a tanúk padján ült, és egy
hivatalos külsejű férfit hallgatott, aki épp az Anne Mather ellen felhozott vádakat
olvasta fel. A fiú egészen aprónak tűnt innen, de Waverly tisztán látta, hogy zihálva
veszi a levegőt, és idegesen törölgeti a homlokát.
Mit csináljak? Érezte, hogy kezd pánikba esni, de nem hagyta magát.
Nekiállhatnék kiabálni, de akkor Jacob valószínűleg felrobbantaná Kierant. Biztosan
meg akarja várni, hogy Kieran vallomást tegyen.
Waverly ekkor elnézett jobbra, és úgy látta, mintha nagyjából harminc méterre
tőle megmozdultak volna a kukoricaszálak. Lassan, nagyon lassan elindult abba az
irányba. Óvatosan, oldalazva haladt, ügyelve rá, hogy lehetőleg ne érjen hozzá a
növényekhez. Tudta, hogy félnie kellene, amit érzett, az mégsem félelem volt. A
mézédes kukoricacsövek illatát érezte, a karján végigsimító levelek érintését érezte,
érzett minden egyes hajszálat a fején, az idegrendszere összes apró rezdülését.
Kristálytisztán kihallott minden árnyalatot és manírt a vádiratot felolvasó bíró
hangjából:
 – A vád szerint emberiességellenes bűntetteket hajtott végre az Empyrean elleni
első támadás során...
De mindez most nem érdekelte Waverlyt. Nyugodt volt – nyugodtnak kellett
lennie, de pontosan tudta, mi az igazság: Ha Jacob észrevesz, mindnyájan
meghalunk.









FÉNY




A fények újra kigyulladtak, és Seth a kukoricacsövek között kilesve a színpadra
pillantott. Bár nem mondott semmit, Jacobot láthatóan nyugtalanította, hogy elment
a világítás. A sötét azonban nem akadályozta meg abban, hogy kíméletlenül magával
ráncigálja Sethet a kukoricás mélyére. Hallgatta, ahogy a több száz ember
aggodalmasan találgatja az áramszünet okát, majd amikor úgy ítélte, hogy elég
közel vannak a színpadhoz, leguggolt, és várt. Mikor újra bekapcsoltak a lámpák,
egy pillanatra kidugta a fejét, hogy megnézze, hol vannak.
– Tökéletes – mormolta maga elé.
Seth egész testében remegett, és mivel érezte, hogy a lábából kezd kimenni
minden maradék erő, zihálva leült a földre, és két térdére
hajtotta a fejét. A szervezetének máris nagyon hiányzott az infúzió: kétszer
annyira fájt a karja, gyengének és borzasztóan betegnek érezte magát. Itt helyben
megtudnék halni, gondolta. Könnycseppek gördültek végig az arcán, ahogy eszébe
jutott Waverly, és az, ahogy a lány a vállára borulva sírt a kórházban. Egyszerre volt
vigasztaló és gyötrelmes arra gondolnia, hogy Waverly szomorú lesz, ha megtudja,
hogy meghalt.
A tömeg morajlása halkulni kezdett, és Seth hallotta, hogy egy öregember
szigorú hangon beszélni kezd; azt már nem értette, hogy mit mond.
Felemelte a fejét, hogy megnézze, mit csinál Jacob, és látta, hogy a férfi egy
lépéssel előrébb guggol, és kisfiús mosollyal az arcán figyel. Nagyon régóta várja
ezt a napot, döbbent rá Seth. Arra számít, ez lesz a szánalmas élete legnagyszerűbb
pillanata. Bár kavargóit a gyomra a látványtól, Seth nem vette le a szemét Jacobról,
hanem figyelte, ahogy a férfi a fehér nyelvével megnyalja a húsos száját. Most
mindkét keze üres volt.
Seth hirtelen öklendezni kezdett, és felköhögött valami zöld, ízetlen váladékot,
amit a két térde között a földre köpött. Amikor megtörölte a száját a kézfejével,
érezte, hogy az arca zsibbadt és érzéketlen.
Ne. Istenem, ne. Az amputált kezével próbálta megtörölni a száját. Most a
meglévő kezét emelte fel, és azzal is megtörölte a száját, ami most egyáltalán nem
volt zsibbadt. A mozdulattól azonban elveszítette az egyensúlyát, és beesett a háta
mögött lévő kukoricaszárak közé. Ahogy fektében felnézett, látta, hogy Jacob
bosszúsan bámul rá.
A férfi elhúzta a tenyerét a nyaka előtt, amivel alighanem csendre akarta inteni
Sethet, majd visszafordult a színpad felé. Seth ekkor vette észre, hogy a tömeg
elcsendesedett. Az öregember lassú, ritmikus kántálással elkezdte felolvasni a
vádiratot:
– Anne Mather, önt emberiség elleni bűncselekményekkel vádoljuk...
Seth felnézett a mennyezetről lógó lámpákra. Sárgásfehér fényt árasztottak, és
nem esett nehezére elképzelnie, ahogy a lelke össze-
olvad ezzel a fénnyel, és feloldódik a sokmilliárd protonban. Nem is lesz olyan
rossz, gondolta. Ha meghalok, és a lelkem egy része tovább él, mindenhová követni
tudom majd Waverlyt, belebújhatok a hajába, és belesuttoghatok a fülébe.
Sethet a bírói kalapács éles koppanása riasztotta fel az ábrándozásból. Hirtelen
némaság borult a teremre. Seth úgy érezte, a csend párnaként tapad az arcára, nem
kap levegőt, és mindjárt megfullad. De nem. Nem a csend fojtogatta. A tüdeje
elkezdett megtelni valamivel, amit Seth folyadéknak érzett, és amit nem volt ereje
felköhögni. Nyelni kezdte a levegőt, de az a tüdeje helyett a gyomrába jutott. A nem
létező kezével odakapott a torkához. Nem erre számított. Valamiért azt hitte,
egyszerűen csak megáll majd a szíve. Nem gondolta, hogy meghalni ilyen
borzalmas.
Nem az lesz borzalmas, ha meghalsz, mondta magának, hanem ha nem tudod
megakadályozni, hogy Jacob megölje Kierant. Elkezdett aprókat lélegezni, szaporán
beszívni és kifújni a levegőt. A tekintete visszakúszott Jacob kezére. Nem látott nála
fegyvert, tehát még volt valamennyi ideje. Seth innentől kezdve minden figyelmével
a légzésére összpontosított, kényszerítette magát, hogy a fájdalom ellenére
teleszívja a tüdejét, tartsa bent a levegőt, majd lassan fújja ki. Ezt néhányszor
megismételte, háta sikerül kiszorítania a folyadékot.
Hirtelen egy öregember hangja töltötte meg a termet.
– Kieran, kérlek, mondd el a saját szavaiddal, mi történt az Empyrean elleni első
támadás napján.
– Én... – kezdte Kieran. Seth hallotta, hogy remeg a hangja. – Én a siklódokkban
voltam. Láttam az egészet.
Hosszú csönd következett, olyan hosszú, hogy Seth hallotta, amint a közönség
sorai között érteden sugdolózás kezdődik.
Seth azt is látta, hogy Jake elővesz valamit a zsebéből. Egy szigetelőszalaggal
körültekert doboz volt, amiből drótok lógtak ki: látszott, hogy házilag barkácsolták,
mégis, volt benne valami, amitől olyan érzése lett az embernek, hogy a készítője
nagy műgonddal rakta össze. Egy apró antenna lógott ki belőle, s a tetején volt egy
kicsi, piros gomb.
Tehát nem pisztollyal akar gyilkolni, hanem bombával.
Jacob rátette az ujját a gombra, és várta, hogy Kieran folytassa a tanúvallomását.
Egy hatásos pillanatra vár, borzongott bele a gondolatba Seth.
A készülék felé nyújtotta a megmaradt kezét, de Jacob túl messze volt, ő pedig a
hátán feküdt, a sáros földön. Kieran ekkor újra beszélni kezdett, de Seth képtelen
volt odafigyelni rá. Egyetlen dologra tudott gondolni: hogy miként tudná elvenni
Jake-től a detonátort.
Tudta, hogy nem rúghatja ki a kezéből, mert azzal akár fel is robbanhatja a
bombát. Megpróbált felülni, de semmi erő nem volt a hasizmában, és az
erőlködéstől még jobban szédülni kezdett. A teste fellázadt, és nem volt hajlandó
megmozdulni.
– Kieran. Fuss – suttogta Seth, Kieran azonban csak beszélt tovább. Még Jacob
sem hallotta, mit mond. Megpróbált kiáltani, de az erőlködéstől zihálni kezdett, és
újra felköhögte azt a zöld váladékot.
Furcsa volt átélni, hogy ennyire kicsúszik a kezéből az irányítás. Néhány
másodpercig csak annyi telt tőle, hogy elbambulva nézte az arcától pár centire lógó
megbámult kukoricaleveleket. A tudata először kiürült, majd minden figyelme a
fuldokló tüdejére összpontosult. Érezte, ahogy a hiányzó karja felemelkedik,
nyújtózkodni kezd a plafon felé, egyre feljebb és feljebb ér, egy méterre, öt méterre,
tíz méterre, és végül eléri a plafonról lelógó lámpákat. A forró villanykörte
érintésétől elkezdtek meggyógyulni a nem létező ujjai, a tenyerébe fogta az izzót, és
érezte, ahogy a fotonok apró esőcseppekként záporoznak a bőrére. Hallotta, ahogy
egyszerre több százan zendítenek rá az ősi misedalra. Dona nobis pacem.
Seth hallucinált.
Abból is tudta, hogy képzelődik, hogy fölébe hajló zöld levek között megjelent
Waverly Marshall elmondhatatlanul bájos arca.
 Egy méterre tőle guggolhatott, és a kukoricaszárak közül nézte őt. A szárak úgy
keretezték az arcát, mint egy erdei tündér koronája. Waverly szemlátomást
ugyanúgy meglepődött attól, hogy ott találja Sethet a kukoricaföldön, mint a fiú
attól, hogy Waverly így előbukkant a semmiből. Waverly sötét rózsaszín ajka elé
emelte a mutatóujját – maradj csöndben, formálta a szájával a szavakat. Lehet, hogy
mégsem képzelődik?
Seth már nyitotta a száját, hogy megmondja Waverlynek: meneküljön, fusson el,
de a lány már Jacobot nézte. Olyan gyűlölet sugárzott a szeméből, amivel ölni
lehetett volna.
Seth úgy érezte, halálosan szereti ezt a lányt.
Waverly ekkor előhúzott egy pisztolyt, megnyomott egy gombot a cső oldalán,
majd célba vette Jacob hátát. Seth látta, ahogy a lány felhúzza a kakast.
Az ütőszeg éles, fémes kattanása úgy hasított a levegőbe, mint egy korbácsütés.
Jacob Pauley meglepetten fordult hátra.
– Te kis kurva – mondta, abban a pillanatban, hogy Waverly meghúzta a ravaszt.
Eldördült a lövés, és az éneklő angyalok egyből elhallgattak. Seth sikoltozást
hallott, de túl messziről jött a hang ahhoz, hogy segíthessen.
Jacob térdre rogyott, mindössze centiméterekre Seth fejétől. Kiejtette a kezéből a
detonátort, ami ráesett Seth hasára. A fiú magatehetetlenül nézte, ahogy a vérző
Jacob kiüti a pisztolyt Waverly kezéből. Hallotta, amint a fegyver valahol
Waverlytől balra ér földet – túl messze ahhoz, hogy a lány elérje.
– Megöllek – hörögte Jacob bugyborékoló hangon.
Fuss, mondta Seth. Vagy csak gondolta, hogy mondta? Waverly mindenesetre
nem figyelt rá, ő a hasán heverő távirányítót nézte. Lehajolt, hogy fölvegye, de
Jacob ököllel halántékon vágta. Az ütés gyenge volt, de ahhoz elég erős, hogy
Waverly négykézlábra essen. Jacob ekkor újra megkaparintotta a detonátort, de
csúsztak az ujjai a vértől, így hiába próbálta megnyomni a készülék oldalán lévő
apró, piros gombot.
Seth az ép kezével elkapta Jacob hüvelykujját és hátracsavarta. A detonátor újra
kicsúszott a férfi kezéből. Seth megmarkolta a készüléket, és minden maradék erejét
összeszedve olyan messzire hajította, amennyire csak tudta.
Waverly már magához tért annyira, hogy lássa, amint Seth a színpad irányába
dobja a detonátort, ezért villámgyorsan lábra állt, előbújt a kukoricásból, és
elüvöltötte magát:
– Kieran! Fuss! Kerülj kívül a hatótávolságon!
Seth egy puffanást hallott, és ahogy odafordult, látta, hogy Jacob megragadja
Waverly vállát, és a földre löki a lányt. Waverly kábán zuhant a kukoricacsövek
közé, az arca centiméterekre ért földet Seth arcától. Jacob az egyik kezét rászorította
a hasára, és mászni kezdette arra, ahol a készüléket sejtette.
Seth mondani akart valamit Waverlynek, de a lány odébb hemperedett a földön, és
mindkét kezével vadul turkálni kezdett a zsebeiben. Végül megtalálta, amit keresett:
egy apró, négyszögletes tárgyat húzott elő. Ez micsoda?, akarta kérdezni Seth, de
fuldokolni kezdett a torkában felgyűlt váladéktól. Oldalra fordította a fejét, hogy
kiköpje, és közben nézte, ahogy Waverly Jacobot keresve eltűnik a kukoricásban.
Seth szeretett volna segíteni neki, megvédeni, vagy bármit csinálni.
A teste ekkor újra átvette az irányítást az elméje felett, és érezte, ahogy a
gondolatai felszívódnak a fájdalmasan bizsergő ujjai hegyében, remegő lábában,
zsibbadó arcában. Csak még egy kis időt kérek! Újra kinyújtotta a kezét a plafonról
lógó lámpák felé. Valamiért azt gondolta, ha meg tudja fogni szellemkezével az
égőt, nyer annyi időt, hogy elbúcsúzhasson Waverlytől.
Már éppen kezdte érezni az izzó melegét, mikor az váratlanul kialudt.









FUTÁS



– Én... – mondta Kieran a mikrofonba, amely hidegen és keményen feszült neki a
szájának. Dr. Carver néhány másodperce konferálta fel mint első tanút. Valahogy
sikerült felállnia a pádról és kipréselnie magából az első szót. – Én a siklódokkban
voltam. Láttam az egészet.
És ekkor lehunyta a szemét. Ginny most fogja megölni.
Várt, és közben nekinyomta a hasát a pódiumnak, hátha a gyenge fatákolmány
megvédi valamennyire a hallgatóságot a robbanástól. A testében lévő összes izom
megfeszült, úgy várta a hirtelen, erőszakos halált... de semmi sem történt.
– Ő... – Kieran megpróbálta megkeresni Felicityt a tömegben, és ki is szúrta a
szőke haját középen. A többi nővel ellentétben nem hordott kalapot vagy kendőt,
hanem hagyta, hogy a haja teljes szépségében pompázzon. Kieran csendben hálát
adott az égnek, amiért Felicity elég messze volt ahhoz, hogy a robbanás jó eséllyel
ne tegyen kárt benne. A vőlegénye úgy fogta a kezét, mint aki teljesen ki akarja
sajátítani, s közben rosszindulatúan meredt Kieranra.
Arra vártak, hogy beszéljen. Mindenki arra várt.
Ezek az utolsó szavaim, döbbent rá.
– Sokáig nem tudtam, mit fogok ma mondani – szólalt meg végül Kieran, és
Felicityre szegezte a tekintetét. Azt akarta, hogy az ő kedves, bájos arca legyen az,
amit a halála előtt utoljára lát. – Egészen mostanáig úgy gondoltam az Új Látóhatár
legénységére, mint az ellenségeimre. Pedig szerintem ez nem így van.
Ekkor felsírt egy csecsemő. Egy asszony a hallgatóság közepén a vállára vette, és
addig simogatta a hátát, amíg meg nem nyugodott.
– Azért támadták meg az Empyreant, mert úgy gondolták, hogy ártottunk
önöknek, és néhányan közülünk tényleg ártottak is. Rettenetes dolgok történtek azon
a napon – mondta, és maga előtt látta azt a több száz ismerősét, akik egyszerűen
kirepültek a világűrbe. Vajon Mather szándékosan ölette meg őket? És van-e bármi
jelentősége annak, ha direkt csinálta? – Azon a napon az én apám is meghalt –
folytatta, és úgy érezte, mintha hosszú felejtés után most először emlékezne vissza
újra a dologra. – Végignéztem az egészet.
A közönség visszafojtott lélegzete hallgatta. Felicity arcáról eltűnt a mosoly, és
fürkészve nézte az arcát. Mindenki feszült figyelemmel nézte, és ekkor eszébe jutott
valami, amit az apja mondott egyszer: Az igazságnak hatalmas ereje van. Az emberek
általában meghallják az igazságot.
– Szerettem az apukámat – mondta Kieran, és elszorult a torka. – Nagyon
hiányzik. Mindennap. Miután elveszítettem, meg akartam bosszulni a halálát. De
ahogy végignézek önökön, csupa átlagos, normális embert látok. Családokat. Önök
szeretik a kisbabáikat. Önök kinyitották a szívüket és az otthonaikat az árváink előtt.
Önök nem rossz emberek. Nem hibáztatom önöket azért, ami történt.
Kieran megfordult, és az emelvényen ülő vénekre pillantott, azokra a férfiakra és
nőkre, akinek elvileg gondoskodniuk kellene ezekről az emberekről. És Matherre.
Mather ölbe tett kézzel ült, és gyanakodva méregette Kierant.
Kieran belenézett a nő hideg, szürke szemébe, és azt mondta:
– Az önök vezetőit hibáztatom azért, ami azon a napon történt. A gyülekezet
véneit hibáztatom. Anne Mathert hibáztatom, és önöknek is őket kellene
hibáztatniuk...
Az utolsó szavakat nehezére esett kimondani, ám ezután valami csodálatos dolog
történt.
Felicity felállt. A vőlegénye megpróbálta visszahúzni, de ő kirántotta a könyökét
a kezéből, előhúzott valamit a köpenye alól, és feltartotta a magasba. Egy
transzparens volt, amire a lány vastag, fekete betűkkel ezt írta: ANNE MATHERNEK
LE KELL MONDANIA.
Ne, akarta mondani Kieran, de a döbbenettől nem jutott szóhoz. Mit művel ez a
lány?
De ő csak az első volt a sorban. Mások is felálltak, először csak néhányan, majd
egyre többen, és plakátokat, táblákat és transzparenseket tartottak a fejük fölé. Volt,
amelyiken Waverly arcképe látszott, alatta vastag, fekete betűkel: IGAZSÁG. Voltak
olyan táblák, amelyeken azt állt: MATHER = GYILKOS. Megint mások azt
követelték: LE MATHERREL!, vagy LE A VÉNEKKEL!
Az öreg doktornak kinyílt a szája a csodálkozástól, ahogy hitetlenkedve
végigjártatta a tekintetét a tömegen, Mathernek pedig elszürkült az arca, és ide-oda
billegett a feje.
Felicity Kieranra mosolygott, majd teljesen egyedül elkezdett énekelni. Vékony
szoprán hangja volt, amely őszintén és keresetlenül csengett, és a kezdeti
bizonytalan remegésből néhány másodperc alatt kibontakozott egy gyönyörű, ősi
dallam. Hamarosan mások is csatlakoztak hozzá, és a hangjuk megtöltötte a
hatalmas termet.
Dona nobis pacem, énekelték, újra meg újra. Kieran tudta, mit jelent ez az
egyszerű latin mondat: Adj, Uram, békét.
Kieran körbepillantott a színpadon. Anne Mather tökéletesen mozdulatlanul ült, és
úgy bámulta a tömeget, mint aki nem hisz a szemének. A háta mögött álló fegyveres
örök elképedve nézték, mi történik. Az egyikük, egy zömök, kedves arcú fickó
letette a fegyverét. Úgy tűnt, mint aki már nagyon régóta szerette volna megtenni.
– Köszönöm – suttogta Kieran a mikrofonba, majd a feje fölé emelte a kezét. –
Köszönöm! – kiáltotta az égieknek, azután lelépett a pódiumról, és hátrálni kezdett
Mather meg a vének felé. Legyenek ők azok, akik meghalnak.
Hirtelen hangos dörrenés hasított bele az énekbe. A hátul állók közül többen
rémülten kiáltottak fel. Beletelt néhány másodpercbe, mire Kieran felfogta, hogy
amit hallott, az egy pisztolylövés volt. A dal elhallgatott, férfiak hajoltak
védelmezőn a feleségük fölé, asszonyok szorították magukhoz a csecsemőjüket.
Mindenki elcsendesedett, remegve várt, és figyelt, aztán...
– Kieran! – hasította bele a csendbe egy kétségbeesett kiáltás. Kieran döbbenten
nézett fel. – Kieran! Fuss! – kiáltotta valaki. Kieran tekintete jobbra-balra cikázott.
Az emberek félig felállva forgatták a fejüket. Aztán hátul, messze az utolsó
széksorok mögött észrevette, ahogy Waverly barna hajkoronája előbukkan a
kukoricaszárak között. – Kerülj kívül a hatótávolságon! – kiáltotta a lány, majd újra
alábukott.
Kieran döbbenten bámulta azt a pontot, ahol az imént még Waverly állt. Egy
szívdobbanás... kettő... és ekkor Kieran sarkon fordult, és odarohant a legközelebbi
ajtóhoz. A következő pillanatban már kint volt a folyosón, és rohant, ahogy csak a
lába bírta. Még arra sem volt ideje, hogy felfogja, merre fut, amikor hallotta, hogy
valaki a nyomában van.
– Állj, vagy lövök! – kiáltotta egy férfi.
Kieran felismerte a mennydörgő hangot. A nagydarab őr volt az, a
galambjelvényes, és Kieran hallotta, hogy egyre közelebb ér hozzá.
Tudta, hogy gyorsabbnak kellene lennie egy ennyivel idősebb embernél, de a
szíve már most is veszettül kalapált, és alig bírta szusz-
 szál. Próbált nagy, mély levegőket venni, de ez sem volt elég. Mindkét lába
fájdalmasan égett, a két karja erőtlenül lógott az oldalán. Az őr súlyos léptei
közvetlen közelről hallatszottak. Aztán Kierannak mégis sikerült egy kicsit
felgyorsítania, és minden erejét összeszedve a központi lépcsőház felé vette az
irányt.
Ekkor hirtelen kialudtak a fények, és a folyosó teljes sötétségbe borult.
Kieran hallotta, hogy a mögötte loholó férfi felkiált, majd hangos puffanással
elesik. A fiú hozzáérintette az ujja hegyét a falhoz, és úgy futott tovább. Számolta az
ajtókat, amelyek mellett elhaladt... egy ajtó, két ajtó, három ajtó... Amikor az ujjai
alól elfogyott a fal, Kieran tudta, hogy elérte a folyosó sarkát. Befordult, és nem
törődve a szúró fájdalommal a tüdejében, tovább futott.
Annyira erőlködött, hogy kivegye a körvonalakat az áthatolhatatlan sötétségben,
hogy belesajdult a szeme. Újabb hangokat hallott a háta mögött, így valamelyest
gyorsított, de félt, hogy elesik, és nem mert teljes sebességgel futni. Inkább fülelt,
hallgatta a csendet, és próbálta elképzelni, hol lehet.
Amikor megérezte a lépcsőház ajtajának göröngyös felületét az ujjai alatt,
feltépte a kilincset, és nesztelenül osonni kezdett felfelé. Miután elérte a
siklódokkszintet, kivágódott a folyosóra, és amilyen gyorsan csak mert, futni
kezdett.
Valamivel később lelassított, maga elé tartotta a két kezét, és így vágott keresztül
a sötéten, míg végül hozzá nem ért az ujja a siklódokk hideg üvegajtajának. A
hidraulikus ajtó hangos szisszenéssel kinyílt, Kieran pedig belépett a hatalmas
dokkba. Erezte a teret, a levegőt, és amennyire csak tudott, próbált egyenes vonalban
haladni. Most, hogy nem volt fal, amibe kapaszkodhatna, el-elbizonytalanodtak a
léptei, és önkéntelenül is hunyorogni kezdett. A távoli fémfalak visszaverték a
lépései hangját. A terem tényleg nagynak tűnt.
Megállt, és dobbantott egyet a lábával. A bal oldali visszhang hallhatóan
messziről verődött vissza, jobbról viszont valami elnyelte a dobbantást. Az egyetlen
lehetséges magyarázat az volt, hogy egy sikló mellett áll.
A feje elé emelte a kezét, és addig lépdelt jobbra, amíg az ujjai nem súrolták a
sikló hasát. Az orrát megcsapta a hidraulikus folyadék jellegzetes, kellemetlen
szaga. Pont a raktér ajtaja alatt vagyok.
Ujjait végighúzta az ajtó pereme mentén, és addig keresgélt, amíg a hüvelykujja
bele nem akadt az ajtónyitó gomb dobozába. Félrehúzta a biztonsági burkolatot, és
megnyomta a gombot, amitől a rámpa leereszkedett a padlóra. Gyorsan felszaladt
rajta, és benyomta a zárógombot.
 Ha Ginny most aktiválná a detonátort, a sikló felfogná a robbanást, és legalább
mások nem halnának meg.
A raktér halovány, kék fényben úszott. Kieran pislogott néhányat, majd felszaladt
a pilótafülkébe vezető csigalépcsőn, és bekapcsolta az irányítópanelt.
– B-11 sikló, azonosítsd magad – mondta azonnal egy női hang.
Kieran felvette a fejhallgatót, és beült a pilótaülésbe.
– Kieran Alden vagyok. Ki kell üríteni az óvodát. Pauley-ék bombát helyeztek el a
szobában.
– Micsoda?
– Vigyék ki a gyerekeket az óvodából, mielőtt Pauley-ék felrobbantják őket! –
üvöltötte Kieran.
– Várj – mondta a nő, aki a hangja alapján úgy tűnt, nem hisz Kierannak.
Hosszú csönd következett. Kieran begyújtotta a rakétákat, és kieresztette a
mágneseket, amelyek a padlóhoz rögzítették a siklót. A szék, amelyben ült,
megemelkedett. Mi tart ilyen sokáig ?
– Kieran? – Ez már Anne Mather hangja volt. Valószínűleg a csűrből kapcsolták
vonalba, mert Kieran hallotta a közönség morajlását a háttérben. – Mi történt ?
– Bomba van az óvodába. Azonnal ki kell menekítenie a gyerekeket!
– Maradj vonalban, Kieran – mondta Mather, és Kieran hallotta a háttérben, ahogy
a nő parancsot ad az óvoda azonnali evakuálásra. – Honnan tudod? – kérdezte
néhány másodperc elteltével.
Kieran megpróbálta nagyon gyorsan elmagyarázni, mi történt, de így is többször
el kellett mondania ugyanazt, mire Mather végre hitt neki.
– Engedélyeznie kell, hogy felszálljak a siklóval, és a detonátor hatósugarán kívül
kerülhessek! – kiáltotta végül.
– Kieran, nem engedhetem, hogy csak úgy elvidd az egyik siklónkat.
– Rendben, akkor nekem annyi – mondta Kieran, és hisztérikusan felnevetett.
Erezte, ahogy a kemény, robbanószeres labdák feszítik a gyomrát. Olyan érzése
volt, mintha a bőr a lábán és a karján próbálna minél messzebb kerülni a hasától.
Hosszú hallgatás következett, végül Mather újra megszólalt.
– Rendben – mondta olyan hangon, mint akit legyőztek. – Engedjétek ki.
– Micsoda? – kérdezte egy férfihang. – És ha nekirepül a hajónak?
– Nem fog nekünk repülni – mormolta Mather. – Ugye, nem fogsz, Kieran?
– Nem!
– Engedjétek ki!
Kieran berepült a siklóval a légzsilipbe, és visszafojtott lélegzettel nézte, ahogy a
hatalmas ajtót becsukódnak mögötte. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire kinyíltak
előtte a külső ajtók. Előretolta a botkormányt, és a sikló kilebegett az Új
Látóhatárból. Amikor biztonságos távolságba ért a légzsiliptől, felgyorsította a
siklót, és nézte a monitoron, ahogy az Új Látóhatár egyre kisebb és kisebb lesz.
Vett egy nagy levegőt... még egyet... és hirtelen rátört a zokogás. Hisztérikusan
kapkodta a levegőt, az egész teste remegett. A hihetetlen megkönnyebbüléstől, amit
érzett, mintha elektromos áram járta volna át a lábát, a karját és az ujjait.
– Kieran? – hívta újra Mather. – Beszéltem az orvosainkkal. Meg tudsz...
szabadulni a robbanóanyagtól?
– Megpróbálom – bólintott Kieran.
Bekapcsolta az automatikus navigációt, beszíjazta magát az ülésbe, a szája elé tett
egy egészségügyi zacskót, és ledugta az ujját a torkán. Addig erőlködött, amíg
először feljött a reggelije, aztán némi folyadék, végül pedig sorban, egyesével
elkezdte kihányni a léggömböket. Nem törődött az egyre erősebb fájdalommal a
gyomrában, sem az elviselhetetlen, égő érzéssel a torkában, míg mind a tizenkét kis
bombát fel nem öklendezte.
A detonátor viszont még mindig lent volt, érezte, ahogy nyomja, feszíti a hasát. A
készülék túlságosan szögletes és nagy volt ahhoz, hogy át tudja préselni a
nyelőcsövén. Amikor teljesen kimerült a próbálkozásban, újra felvette a
fejhallgatót, és hívta az Új Látóhatárt.
– Halló!
– Figyelek, Kieran – válaszolta Mather.
– Kihánytam az összes robbanószert, de a detonátort nem tudtam – mondta
Kieran, miközben összevissza kalapált a szíve, és szédült az erőlködéstől. – Túl
nagy.
– Ez is valami, Kieran.
– Visszamenjek?
– Addig ne, amíg meg nem találjuk Pauley-ékat. Most már nem tudnak
felrobbantani, de ha aktiválják, a detonátor így is kárt tehet a belső szerveidben. Itt
van velem a hajó egyik orvosa, és azt mondja, igyál sok vizet. Az segíthet, hogy a
detonátor távozzon a szervezetedből.
– Értem – mondta Kieran, és nagyon halknak és erőtlennek hallotta a saját hangját.
– Megtaláljuk őket, Kieran – mondta Mather, majd bontotta a vonalat.
– Menj a pokolba – mondta Kieran, miután kikapcsolta a fejhallgatóját.
Ekkor a szeme sarkából észrevette, hogy a másodpilóta képernyőjén villogni
kezdett egy piros felirat: Bejövő hívás.
 Kieran lekérte a rendszerből a hívás részleteit, és nem akart hinni a szemének.
Valaki az Empyreanről hívta egy titkos csatornán. Átmászott a másodpilóta székébe,
és fogadta a hívást.
– Igen? – mondta.
– Kieran?
Kieran ismerte ezt a hangot.
– Arthur? – suttogta. A vezérlőpult fényei hirtelen olyan túlviláginak tűntek, és
Kieran a kezébe temette az arcát. – Azt hittem, hogy...
– El tudsz jönni az Empyreanre ?
– Az Empyrean elpusztult – mondta értetlenül Kieran.
– Sarek és én is a fedélzetén vagyunk, Kieran. Az Empyrean nem pusztult el.
Kieran se megszólalni, se megmozdulni nem tudott. Mindketten életben vannak?
A legjobb, leghűségesebb barátai élnek!
– Halló? Kieran? Ide tudsz jönni?
Kieran megrázta a fejét, hogy kitisztuljanak a gondolatai, majd bekapcsolta a
nagy hatótávolságú szenzorokat. Néhány másodperc múlva már meg is találta a
radaron az Új Látóhatárral megegyező pályán mozgó Empyreant.
– Azt hiszem, igen.
– Gyere a bal oldali siklódokkhoz. Bontom a hívást, hogy ne halljanak meg
minket.
– Rendben – mondta Kieran elképedve.
A fiú kiegyenesedett a másodpilóta székében, és hitetlenkedve bámulta az
irányítópulton világító piros és kék fényeket. Nem egészen fél órája még biztosra
vette, hogy meg vannak számlálva a percei, most mégis itt ül egy űrsiklón, és éppen
arra készül, hogy hazamenjen, és találkozzon a legjobb barátaival.
Arthur és Sarek életben van!
Kieran kikapcsolta a kommunikációs rendszert, hogy Anne Mather ne zavarhassa,
majd megmarkolta a botkormányt, és az otthona felé fordította a sikló orrát.








A VÉG






– Seth! – sziszegte Waverly bele a sötétbe. Néhány perce kapcsolta ki a világítást
Jared távirányítójával. Hallotta, ahogy a közelben Jacob káromkodva keresi a
detonátort a földön.
– Seth? – kérdezte újra, ezúttal már hangosan. A keze ekkor beleakadt egy lábba,
és addig tapogatózott, amíg meg nem találta a fiú száját.
Várt... várt... a lélegzetét is visszatartotta... kérlek, kérlek, kérlek...
Gyenge, meleg légáram simított végig az ujjain.
– Te kis kurva! – hallotta a háta mögül. Jacob még mindig arrafelé keresgélhetett,
ahová Seth a detonátort hajította. Waverly megmarkolta a fiú karját, és megpróbálta
felültetni, de túlságosan nehéz volt.
– Elkaplak – hörögte Jacob. Waverly hallotta, ahogy a férfi zihálva és nyögve
botorkál a kukoricaszárak között. Mielőtt kialudt volna a világítás, Waverly látta,
hogy Jacob hasából ömlik a vér. Arra számított, hogy azonnal összeesik, de nem
így történt, és most Waverlynek fogalma sem volt, hol lehet a pisztoly.
– Fuss! – suttogta a fiú a földről.
– Seth!
– Azt hiszi, hogy a barátja vagyok – suttogta Seth. Waverly megcsókolta az arcát,
a szemét, a haját. – Engem nem fog bántani.
– Nem hagylak itt!
– Nem fog bántani! – makacskodott Seth. – Menj!
– Nem!
– Hozz segítséget! – nyögte zihálva a fiú.
 Waverly ekkor érezte, hogy Jacob keze hozzáér a bokájához.
– Megöllek – mondta a férfi.
Waverly belerúgott a kezébe, majd felállt, és elkezdett visszafelé futni a
kukoricáson keresztül. Semmit se látott, fogalma se volt, merre tart, és arról se,
hogy mit kellene csinálnia.
Mentsd meg Sethet! Segíts Seth-nek!
Valami csoda folytán még mindig ott szorongatta a kezében Jared távirányítóját,
és úgy döntött, kockáztat, és újra zseblámpának használja a kijelzőjét. A gyenge
derengés arra volt csak elég, hogy közvetlenül előtte megvilágítsa a talajt, és így ne
essen el. A földre irányította hát a képernyőt, és elindult az egyik sor kukorica
mentén.
Néhány hosszú, félelmetes perc után eljutott a csarnok faláig, ahol balra fordult,
és addig ment, amíg meg nem találta az ajtót, ahol Serafinával beléptek a
kukoricaföldre. Majdnem átesett a halott őr testén. Lehajolt, és kivette a férfi övéből
a rádiót.
– Halló? – szólt bele a készülékbe. – Van ott valaki?
– Ki beszél? – kérdezte egy durva hang.
– Waverly Marshall vagyok. Segítségre van szükségem. Seth... beteg, és
megsérült, és Jacob Pauley elrabolta. Kérem.
Olyan volt a hangja, mint egy kislánynak, és hosszú idő után először így is érezte
magát: mint akinek egy felnőtt segítségére van szüksége.
– Hol vagy?
– A gabonacsarnok bal oldali bejáratánál. Az őr meghalt. Azt hiszem, Jacob ölte
meg. Kérem. Sethnek segítség kell.
– Úton vagy egy biztonsági csapat – mondta a hang.
– Jó. – Waverly a tenyerébe temette az arcát.
Úgy érezte, képtelen ezt tovább csinálni. Már nem akart konspirálni, se bosszút
állni. Csak biztonságban akart élni. Egyszer már megadatott neki, de akkor fel sem
fogta, milyen szerencsés helyzetben volt. Ez nem igaz, vitatkozott saját magával.
Csak azt hittem, hogy biztonságban vagyok. Valójában Anne Mather és a doktor már
akkor is a terveiket szövögették, és várták, hogy belesétáljunk a csapdájukba.
Fénnyalábok hasítottak bele a sötétbe, és Waverly hallotta, hogy nehéz csizmás
férfiak rohannak feléje. Felemelte a kezét, hogy lássák, nincs nála fegyver.
– Kérem! Sethnek segítségre van szüksége.
– Hol van? – kérdezte az egyik férfi, és közelebb lépett. Waverly nem látta az
arcát, de volt valami kedvesség a hangjában, így ő is tett egy lépést a férfi felé.
 – Jacob Pauley-val, a kukoricaföldön. – Egy másik férfi durván megmarkolta a
könyökét.
– El tudsz minket vezetni hozzájuk?
– Azt hiszem – felelte Waverly.
Az egyik őr kivette Jared távirányítóját Waverly kezéből, és gyanakodva
szemügyre vette.
– Ez micsoda? – kérdezte.
– Valami számítógép. Jared Carveré.
A férfi tekintete ekkor a földön fekvő halott őrre siklott.
– Ki ölte meg Róbertét ? – kiáltotta.
– Azt hiszem, Jacob volt – mondta Waverly hunyorogva. Mostanra már legalább
öt őr állta körül Waverlyt, a zseblámpáik teljesen elvakították. – Kérem, segítsenek,
Seth nagyon beteg!
– Vigyél oda minket! – mondta a kedves hangú zömök fickó, majd gyengéden, de
határozottan megfogta Waverly karját, és elindult az ajtó felé. Volt benne valami,
amitől jobb benyomást tett Waverlyre, mint a többiek, ezért a lány most az ő
segítségében bízott.
– A kukoricaföldön vannak – suttogta. – A jobb oldalon.
– Mondtam a Pásztornak, hogy számoljuk fel azt a földet – hallotta Waverly az
egyik férfit a háta mögül. – De ő azt akarta, hogy ne változtassunk a dolgokon.
– Az összes lőfegyvert leltárba vettük – mondta egy másik férfi. – Ki gondolta
volna, hogy baj lesz ?
– Nem lőfegyvert akarnak használni – sziszegte türelmetlenül Waverly. –
Kényszerítették Kierant, hogy nyeljen le valami bombát.
– Honnan tudod? – kérdezte ijedten az egyik.
– Majd később elmondom. Jacob most a detonátort keresi a kukoricásban, és
megkell állítanunk, mielőtt megtalálja!
Erre az őrök szedni kezdték a lábukat. Az egyik elindult a színpad felé, hogy
evakuálja a közönséget, a másik pedig Waverly előtt ment. Ok kétméterenként
megálltak, ilyenkor a lány mutatta, hogy merre menjenek tovább. A meghajolt
kukoricaszárakat kellett követni, amelyeket Waverly néhány perce taposott le,
amikor elmenekült Jacob elől. Közben hallotta, amint az emberek sugdolózva
várják, hogy visszakapcsoljon a világítás.
– Jobb lenne, ha leoltanák a lámpákat – suttogta Waverly, amikor közelebb értek.
Leguggolt, és a négy férfi is így tett. – Lehet, hogy van nála egy pisztoly.
Most már óvatosan mozogtak, de így is túl nagy zajt csaptak. Waverly abban
bízott, hogy a csűrből kivezényelt tömeg hangja talán elnyomja a talpuk alatt
megreccsenő kukoricaszárak zaját.
Ha Jacob megtalálta azt a pisztoly...
– Itt van valaki! – kiáltotta a tőle balra lévő férfi.
– Hol? – kérdezte az őr, aki a karját fogta.
– Véletlenül ráléptem – mondta az első, majd bekapcsolta a zseblámpáját, és
levilágított vele a fölre, ám Waverly nem látott el odáig – Halott.
– Ne! – rogyott térdre Waverly.
– Itt vagyok – suttogta ekkor valaki fél méterre a jobb térdétől. Waverly
tapogatózni kezdett a hang irányába, és néhány másodperc múlva hozzáért a keze
Seth nyirkos homlokához. Már hallotta a fiú ziháló lélegzését, ráhajtotta a homlokát
a fiúéra, és kitört belőle a zokogás.
– Jacob Pauley – mondta az egyik őr, és belerúgott a férfi karjába. Jacob üvegesen
meredő szemei megmozdultak, ahogy a feje oldalra bicsaklott a földön. Waverly
megborzongott. Jacob egy vadállat volt, ostoba volt és kegyetlen, örült neki, hogy
meghalt, mégis... rettenetes volt így látni.
– Központi Irányító... kérünk egy orvoscsapatot a bal oldali gabonacsarnokba,
vétel – szólt bele az egyik férfi a rádiójába, majd letérdelt Seth mellé, és megfogta a
fiú homlokát. – Nagyon magas a lázad – csóválta meg a fejét.
– Don – suttogta Seth.
A többiek mozdulatlanná merevedtek, és mindenki a köpcös férfit nézte.
– Honnan tudja a neved? – kérdezte élesen az egyik.
– Néhányszor én vittem neki enni a börtönbe. – Hazudott. Waverly ezt a szeméből
látta, abból, ahogy megrezzent a szemhéja, miközben belenézett a másik őr arcába.
– Megtaláltuk Kieran Aldent – hallotta Waverly a CB-rádióból. – Egy siklóban
van.
– Vettem – válaszolta az egyik őr.
Waverly örült, hogy Kieran biztonságban van, de borzasztó volt nézni, ahogy
Seth kétségbeesetten küzd a levegőért. Az arca fájdalmas grimaszba torzult, és
Waverly hallotta a torkában felgyűlt folyadékot. Megfogta és megszorította a kezét,
és megkönnyebbült, amikor érezte, hogy Sethnek van még annyi ereje, hogy ha
gyengén is, de viszonozza a szorítást. A fiú megsimogatta Waverly kezét a
mutatóujjával.
Waverly ráhajtotta a homlokát Seth homlokára, és a fülébe súgta:
– Szeretlek.
– Én akartam mondani először – suttogta a fiú.
 Waverly elmosolyodott. Dacára mindannak, ami történt, Seth képes volt mosolyt
csalni az arcára.
Hamarosan két férfi érkezett futva egy hordággyal. Waverly nézte, ahogy Seth alá
csúsztatják az ágyat, majd beleszíjazzák a fiút. Már éppen indult volna utánuk,
amikor érezte, hogy egy kéz kulcsolódik a karjára. Megfordult, és Donnal találta
szemben magát.
– Fel kell tennünk néhány kérdést – mondta, és bocsánatkérően pislogott.
Ebben a pillanatban visszakapcsolódtak a lámpák. Waverly hunyorogva nézett
körül. Alig látott ki a kukorica fölött. Mather a színpadon állt, mellette őrök, akiket
szemlátomást szintén elvakítottak a hirtelen felgyulladó fények. Az utolsó nézők épp
most hagyták el a csarnokot.
Waverlynek elakadt a lélegzete. Egy sötét árnyék jelent meg a színpadon,
közvetlenül Mather mögött. Olyan volt, mint egy kígyó, a belőle kinyúló kéz pedig
akár egy méregfog.
– Vigyázzanak! – sikoltotta Waverly.
Ginny Pauley tüzet nyitott, mielőtt bárki bármi tehetett volna. Hátba lőtte Anne
Mathert egyszer, kétszer, háromszor.
Mather leült a színpadra, mintha csak elfáradt volna.
Don és a társai a fegyverük után kaptak, és rohanni kezdtek a színpad felé. Ginny
ekkor a Mather körül álló őrökre szegezte a pisztolyát, és sorban egymás után
lelőtte őket.
Waverly megiramodott az őrök után, de a látása minden egyes lépésnél egyre
jobban elhomályosult. Nem gondolkodott, nem érzett semmit, azt sem tudta
pontosan, miért követi őket. Egyszer csak kiértek a kukoricaföldről, és immár
semmi sem választotta el őket az őrült, gyilkos, háborodott nőtől.
Ginny fél térdre ereszkedett, és célba vette Waverlyt. Waverly érezte, hogy valaki
megragadja a derekánál fogva, és lerántja a földre. Egy súlyos test nehezedett rá, és
hallotta, ahogy egy mély hang azt súgja a fülébe:
– Maradj a földön.
Waverly bólintott, és a férfi kúszni kezdett a színpad felé. A lány a székek közül
figyelte, ahogy a négy férfi tüzet nyit Ginnyre, aki térdre zuhant, sovány, vékony
karját védekezőn a feje elé emelte, majd a teste bizarr módon rángatózni kezdett.
Éktelen golyózápor hangja töltötte meg a csarnokot, Waverly már számolni sem
tudta a lövéseket.
Aztán...
...minden elhallgatott.
 A színpadra telepedő csendben Waverly hallotta, hogy valaki gyötrelmesen
nyögdécsel. Négyen álltak Ginny körül, miközben az ötödik megmotozta, és elvette
a nála lévő fegyvereket: késeket, egy machetét, egy gumibotot és egy pisztolyt.
Jared pisztolya volt a nőnél, az, amit Waverly hozott a csarnokba.
Don visszament Waverlyhez. A homloka és az orra is gyöngyözött az
izzadtságtól.
– Jól vagy? – kérdezte, majd megtörölte magát a kézfejével.
Waverly bólintott.
– Mi van Matherrel? – kérdezte.
– Semmi jó – válaszolta Don, majd a karjánál fogva felsegítette Waverlyt a
földről. Waverly bizonytalan, gépies léptekkel követte őt a színpad felé.
Valahányszor nyelt egyet, úgy érezte, mintha a szája tele lenne földdel.
A nyögdécselés felerősödött – Waverly már tudta, hogy nem Ginny az -, és
amikor felnézett a színpadra, két, a fájdalomtól rángatózó lábfejet pillantott meg.
Lelassított, de az őr tovább húzta maga után.
– Nem akarom látni – suttogta Waverly.
– Beszélni akar veled.
– Ne – mondta a lány halkan, de hagyta, hogy a férfi tovább terelje a színpad felé.
Annyiszor elképzelte, milyen lenne megölni Anne Mathert. Éjszakánként álmában
újra és újra megtette, és amikor felébredt ezekből a vérszomjas látomásokból,
egyszerre érzett zavart és elégedettséget, rémületet és sóvárgást.
De most valóban végignézte az egészet: azt, ahogy lelőnek egy fegyvertelen nőt.
Nem számított, hogy Anne Mather volt az áldozat, az az ember, aki Waverly minden
szenvedésének és veszteségének okozója volt, aki elrabolta az ártatlanságát és
megmérgezte a lelkét. Mather lelövése volt a legalávalóbb dolog, amit Waverly
életében látott, és boldog volt, hogy nem ő húzta meg a ravaszt.
– Tom – nyögte Mather.
– Thomas – szólt bele az egyik őr a rádiójába. – Gyere ide. Siess!
Már közel jártak a színpadhoz, elég közel ahhoz, hogy Waverly lássa a hátán
fekvő Mather alatt terjedő vértócsát. A nő a lámpákat nézte hideg, szürke szemével,
és apró kortyokban nyelte a szájában összegyűlt vért.
– Wave... – suttogta, majd felnyögött, és becsukta a szemét.
– Psszt – mondta Waverly. Letérdelt, és megfogta Anne Mather kezét.
– Azt akartam... – mondta Mather halkan. Szemlátomást nem tudta irányítani a
saját légzését, és csak akkor tudott beszélni, amikor éppen kifújta a levegőt. –
Mondani... Sajnálom.
 Waverly lepillantott a két kezére, amellyel Mather jéghideg kezét szorította. Az
esküdt ellensége volt, tönkre akarta tenni a hazugságaival, Waverly mindennél
jobban kívánta a halálát – akkor most miért fogja mégis a kezét?
– Annyi mindent... – Mather zihálva, fájdalomtól eltorzult arccal vette a levegőt a
szavak között – ...tettem. – Hirtelen beszívta a levegőt, majd erősen köhögni kezdett,
amitől felspriccelt a habos vér a mellkasán lévő lyukból.
– Magamnak – suttogta – köszönhetem... ezt.
Waverly csak nézte Mathert. Fogalma sem volt, mit mondhatna.
Ekkor kinyíltak a háta mögött lévő nehéz fémajtók, és megjelent a küszöbön a
Thomas nevű őr. Először lemerevedett a döbbenettől, majd betámolygott a
színpadra, térdre rogyott Waverly mellett, és Mather fölé hajolt.
– Ne – suttogta, miközben kifésülte Mather haját a homlokából. – Annié –
nyöszörögte könnyek között. – Itt kellett volna maradnom! Tudhattam volna!
– Dehogyis, édesem – mosolygott rá Mather. – Nem tudhattad.
A hatalmas termetű, ijesztő férfi lehajolt, és gyengéden megcsókolta Mathert,
először a homlokán, aztán a szemöldökén, majd a véres szája sarkában.
– Maradj – nyögte esdeklően.
A Pásztor kinyitott a száját, hogy mondjon valamit, de újra köhögni, majd
hirtelen fuldokolni kezdett. Éppen kétrét görnyedt a fájdalomtól, amikor a
megérkező orvosok félrelökték az útból Waverlyt, Mather fölé hajoltak,
oxigénmaszkot tettek a szájára, és gézlapokkal elszorították a sebeit. Thomas nem
volt hajlandó elengedni a kezét, és feszült figyelemmel nézte az arcát, miközben az
orvosok érthetetlen nyelven arról beszéltek, hogy mi történik Anne Mather testével.
Waverlynek nem volt szüksége orvosi szótárhoz ahhoz, hogy tudja: Mather épp a
lehető legrettenetesebb módon leheli ki a lelkét.
Az arcából kiszökött minden szín, ajka elkékült, a szemei fennakadtak. Waverly
lesütötte a tekintetét, amikor Thomas, a Pásztor leggonoszabb, legkegyetlenebb
védelmezője zokogva borult rá a nőre, kétségbeesetten csókolgatta a homlokát,
masszírozta a kezét, és közben előre-hátra dülöngélt a térdén.
Waverly elfordult, és a többiek is így tettek, hogy Thomas kettesben tölthesse az
utolsó néhány percet Matherrel.






AZ AJÁNDÉK



A kórházban az orvosok rátettek egy maszkot Seth arcára, és a fiú elkezdett tiszta
oxigént lélegezni. Hamarosan kitisztult a feje, és a mellkasát szorító pánik is
alábbhagyott. Nan, a nővér, aki megmentette az életét, a szomszéd ágyban feküdt.
Seth el sem tudta képzelni, hogyan, de túlélte a támadást.
– Hogy vagy? – formálta némán a szavakat Nan, miután odafordult Seth felé.
Almosnak tűnt, sápadt volt, a szája kicserepesedve, az orrából átlátszó csövek
kígyóztak.
Seth nem tudott beszélni az arcán lévő maszktól, úgyhogy csak a szemét
mozgatta. Nan megértőén bólintott, amitől a fiú egy kicsit kevésbé érezte magát
magányosnak. Valaki más is szenvedett, valaki, akinek fontos volt, mi történik vele.
Seth intett az orvosnak, aki egy idősebb, ősz hajú nő volt.
– Hogy van? – suttogta.
Az orvos odafordult a nővérhez, és megkérdezte:
– Elmondhatom neki, hogy vagy?
Nan biccentett.
– A kés a lapockája és a gerince között hatolt be. Kilyukasztotta a tüdőt, de főleg
ortopédiai jellegű károsodás történt. – Az orvos kedvesen lepillantott Sethre, ő
pedig visszanézett a nőre. Kiugró arccsontja és értelmes vonásai voltak, fiatalon
valószínűleg nagyon szép lehetett. – Azt nem akarod tudni, hogy te hogy vagy?
– Haldoklóm – nyögte rekedten Seth.
– Remélem, hogy nem – felelte az orvos halálosan komolyan. – Mindenesetre
nem sokon múlt. De az oxigén segít stabilizálni a szervezetedet. Újrakezdtük a
gyógyszeres kezelésedet, és folyamatos megfigyelés alatt tartunk.
– Waverly?
A doktor megrázta a fejét. – Megpróbáljuk megtalálni, jó?
Seth bólintott, majd azonnal elaludt.
 Amikor kinyitotta a szemét, a lámpák újra égtek. Nan nagyon fáradtnak tűnt,
vastag gézkötés borította a mellkasát, de amikor odafordult Sethhez, felderült az
arca.
– Jobban nézel ki – mondta halkan.
A fiú elmosolyodott.
Egy magas, sovány férfi ekkor gyümölcsöket és egy tányér levest hozott egy
tálcán. Sethnek egy szívószállal sikerült meginnia a levest, amitől kellemes
melegség áradt szét a gyomrában. A gyümölcs rózsaszín volt, puha és édes. A
fajtáját nem sikerült beazonosítania, de élvezettel melegített meg minden egyes
darabot a nyelvén, mielőtt óvatosan lenyelte volna. Teljesen kimerült, mire végzett
az evéssel.
– Waverly? – kérdezte a sovány férfit.
– Hadd telefonáljak egyet. – A férfi otthagyta Sethet, de a fiú tisztán hallotta, mit
mond: – Van itt egy nagyon beteg fiatalember, aki Waverly Marshall-lal szeretne
beszélni... Egy tizenhat éves lányról beszélünk, miféle veszélyt jelentene... Jót tesz a
betegeknek, ha mellettük van a családjuk... Ő áll hozzá a legközelebb...
Seth lehunyta a szemét, és amikor újra kinyitotta, Waverlyt látta maga előtt.
Bársonyos arcán könnyek gördültek lefelé, a szája óvatos mosolyra húzódott. Seth
egyből jobban érezte magát.
– Szia – suttogta Waverly, és Seth érezte, ahogy beletúr a hajába, megfésülgeti,
félresöpri a homlokából a belelógó tincseket. Az érintésétől olyan izmok lazultak el
a testében, amelyekről nem is tudta, hogy feszültek. Ereiben gyorsabban kezdett
folyni a vér, testében gyengültek a fájdalomérzékelő és vészjelző idegi impulzusok.
– Meg fogsz gyógyulni – suttogta Waverly.
Seth tudta, hogy Waverly hazudik, hogy már elmondták neki az igazságot. A lány
szemében megvillanó rettegésből tudta, amit megpróbált elleplezni a mosolyával.
Seth csodálta Waverlyt... főleg a bátorságáért, és azért, ahogy próbált neki segíteni
bátornak lenni.
– Hol voltál? – kérdezte.
– Egy csomót faggatóztak – tért ki Waverly a kérdés elől.
– Bajban vagy?
– Nem tehettem mást, elmondtam nekik az igazat – mondta Waverly. – Egyelőre
nem találtak semmi gyanúsat a történetemben.
Seth ekkor érezte, hogy valaki áll az ágy másik oldalán. Odafordult, és látta, hogy
Don az.
– Vissza akartam menni érted a laborba. Láttam, hogy rosszul vagy – mondta
Don, és hatalmas kezével megdörzsölte az arcát. Úgy nézett ki, mint aki napok óta
nem aludt, és sokkal régebb óta nem borotválkozott. – De nem mertem kockáztatni,
féltem, hogy a nyomodra vezetem őket.
– Semmi baj – felelte Seth. Már ennyi beszéd is kimerítette, de volt még valami,
amit el akart mondani Waverlynek, mielőtt újra elnyomja az álom, mivel attól félt,
hogy többé talán nem ébred föl. Nagyon szerette volna megérinteni az arcát,
megsimogatni a haját, de nem volt ereje felemelni a kezét.
– Figyelj – suttogta neki.
Don felállt, hogy magukra hagyja őket, amiért Seth nagyon hálás volt.
– Nem akarom, hogy egyedül legyél – mondta Seth.
– Te ott leszel nekem – felelte Waverly.
– Nem biztos – nyögte ki Seth, mielőtt elfogyott volna a levegője. Waverly
képtelen volt tovább magára erőltetni a mosolyt. Egyre gyorsabban és
kétségbeesettebben simogatta Seth haját. Egy perc is eltelt, mire a fiú újra meg tudott
szólalni. – Azt akarom, hogy legyen családod.
Waverly megrázta a fejét, és elfordította a tekintetét Sethről.
– A gyerekek, akiket belőled csináltak... – kezdte Seth, és bár Waverly nem nézett
rá, a fiú tudta, hogy figyel. – Láttam az egyiket. Annyira... annyira aranyos volt.
Waverly most már ránézett. Seth látta azt a keménységet az arcán, ami
valószínűleg már soha nem fog teljesen eltűnni, de a lány vele volt, figyelt rá.
– Kieran rendes fiú – mondta Seth. – Szeret téged.
Waverly nagy, barna szeme fürkészően siklott végig Seth arcán, mintha a fiú
szándékait próbálná kideríteni.
– Kieran már mással akar lenni – mondta végül.
– Ő meg fog téged védeni.
– Seth...
– Veszélyes itt. – Waverly megpróbálta Seth szája elé tenni az ujját, de a fiú tovább
beszélt. – Ha megházasodsz, és teherbe esel... – A fiú elhallgatott, hogy levegőhöz
jusson, majd minden erejét összeszedve kinyögte: – Életben hagynak majd. A
gyerek miatt.
– Nélküled? – mondta sírva Waverly. – Nem tudok... – Lehajtotta a fejét az ágyra,
de közben nem engedte el Seth kezét, hanem tovább simogatta, masszírozta,
csókolgatta.
Néhány perc múlva Sethnek sikerült annyi erőt gyűjtenie, hogy meg tudja
szorítani Waverly kezét.
– Tudnom kell, hogy minden rendben lesz veled.
Waverlynek megkeményedtek a vonásai.
– Akkor ne halj meg – mondta.








VISZONTLÁTÁS






Kieran siklója leszállt az Empyrean egyik sötét, üres siklódokkjában. Arra
számított, hogy Arthur ott fogja várni, de senkit sem látott. Zavarodottan lépett le a
rámpáról a dokkba, miközben két kezét a hasára szorította. Arra számított, hogy
jobban lesz, miután kihányta a robbanószert, de a beszorult detonátor úgy vágta a
gyomrát, mint egy marék üvegszilánk.
Megpróbálta kizárni a tudatából a fájdalmat, és körülnézett. A siklódokkban szinte
teljes sötétség honolt, egyedül a légzsilip közelében lógó EgyEmberes lámpái
világítottak.
– Kieran. – Ez Arthur hangja volt, és az EgyEmberes felől jött. Kieran kétrét
görnyedve, a hasára szorított kézzel indult meg a szkafander irányába. – Ott vagy?
Kieran kinyitotta az EgyEmberest, beledugta a fejét a sisakba, és bekapcsolta a
mikrofont.
– Itt vagyok.
– Menj a bal oldali lépcsőházba, és indulj el lefelé.
– Oké. – Kieran elindult a rendezett sorokban álló siklók között, és
keresztülbicegett a hatalmas csarnokon. Miután elérte a lépcsőházat,
belekapaszkodott a korlátba, és botorkálni kezdett lefelé a hideg vaslépcsőn.
Nemcsak a lépcső volt hideg, hanem az egész hajó, viszont tiszta és friss volt a
levegő. Rettentően megkönnyebbült, amikor lejjebb érve megérezte az
esőerdőszintről áradó virágillatot. Ez azt jelentette, hogy a hajó tüdeje sértetlen
maradt.
Kieran lépteket hallott lentről, majd egy növekvő árnyék kúszott fel a lépcsőház
falán. Az egyik forduló mögül egyszer csak előlépett Arthur. Széles mosoly terült
szét az arcán, és a hátralévő lépcsőfokokat már futva tette meg. Amikor odaért
Kieranhoz, szorosan megölelte a fiút, mire az halkan felnyögött.
– Jól vagy? – engedte el gyorsan Arthur a barátját.
– Nem is tudom, mi lenne erre a jó válasz – mondta Kieran.
– Hallottam, amikor azt mondtad, hogy Jacob Pauley robbanószert nyeletett le
veled.
– Hogyan hallgattad le azt a beszélgetést ?
– Folyamatosan hallgatózunk – vigyorodott el Arthur.
– Kihánytam a bombákat. Már csak a detonátor van a hasamban.
– Akkor biztonságban vagy?
– Hát, felrobbanni már nem fogok.
A két fiú még három szintet ment lefelé, ami arra volt elég, hogy nagy
vonalakban elmondják egymásnak, mi történt a másik hajón.
– Van egy meglehetősen érdekes hírem – mosolyodott el Arthur, miközben
kinyitotta a lakószintre vezető ajtót, majd elhallgatott, és szinte félve folytatta: – De
először szeretném tudni... láttad az apukámat ?
– Láttam a börtönben, amikor először odavittek – felelte Kieran, és megfogta a
barátja vállát.
Arthur lehunyta a szemét, és elmosolyodott.
Ekkor görcsölni kezdett Kieran gyomra, és a fiú újra kétrét görnyedt.
Arthur elkapta a karját, hogy megtartsa.
– Azt mondtad, az összes robbanószert kihánytad.
– De a detonátor még bent van – nyögte Kieran.
– Talán ki tudjuk szedni valahogy. Majd megkérdezzük Tobint.
Kieran nekidőlt a folyosó falának.
– Tobin életben van?
– Igen – mondta Arthur, és oldalra billentette a fejét. – Azt hiszik, hogy
meghaltunk?
– Nekem azt mondták, hogy meghaltatok.
– Ettől féltem.
Kierannak újra összerándult az arca a fájdalomtól, és belekapaszkodott Arthur
karjába.
– Gyere – mondta Arthur. – Keressük meg Tobint.
Kieran követte a barátját a hideg folyosóra. Időnként meg-megtántorodott,
olyankor nekitámaszkodott a falnak. Arthur bekopogott az egyik lakásba, majd a
választ meg sem várva benyitott. Kieran követte őt a nappaliba, amit a fiúk
szemlátomást kórházzá alakítottak. Négy ágy volt a szobában, mindegyik a fal
mellett, és mindegyikben egy beteg felnőtt feküdt. Közülük egyedül Victoria Hand
volt öntudatánál, ő rámosolygott Kieranra, és üdvözlésül felemelte az egyik kezét.
– Tobin! – kiáltotta Arthur, és elindult a hálószobák felé.
– Halkan! – mondta idegesen Tobin. Az egyik ágy szélén ült, és nagyon
kimerültnek tűnt, de amikor meglátta Kierant, egyből felpattant. – Kieran!
Kieran odarohant régi barátjához, és megölelte.
– Azt hittem, hogy mind meghaltatok.
Az ágyban, aminek a szélén Tobin ült, Philip Grieg feküdt, a hős kisfiú, aki
megmentette Waverlyt és Sethet Jacob Pauley-tól. Amikor Kieran legutóbb látta,
borzasztó zúzódások borították az arcát, és rettentően fel volt dagadva az egész feje.
Mostanra leapadtak a duzzanatok, és még némi egészséges pír is látszott az
arccsontjánál.
– Hogy van? – kérdezte Kieran, és leült a kisfiú ágyának szélére.
Philip kinyitotta a szemét, és halványan elmosolyodott.
– Helló – mondta.
– Hát jól van? – nevetett fel boldogan Kieran.
– Már három szót tud – mondta büszkén Tobin. – „Helló”, „szia” és „ukk”. Ez
utóbbit akkor szokta mondani, amikor enni kap.
– Ez azt jelenti, hogy kezd jobban lenni?
– Néhány napja szólalt meg először – bólintott Tobin elgondolkodva. – Azt
hiszem, az egyik szemére megvakult, és nem tudja mozgatni a bal kezét, de a
másikkal meg tudja fogni a vizespoharat, és már majdnem fel is ült. Victoria szerint
egy nap talán újra járni fog, de az nem mostanában lesz.
Kieran a kisfiú fölé hajolt, és megcsókolta az arcát. Philip elmosolyodott.
– Helló – mondta újra.
– Te vagy az, Kieran? – kérdezte ekkor valaki a hátuk mögül, és amikor Kieran
megfordult, Austen Handet pillantotta meg, amint egy halom üres élelmiszeradagos
dobozzal állt az ajtóban. A fiú a földre dobta a dobozokat, odarohant Kieranhoz, és
teljes erőből magához szorította. – Nem akartam hinni a fülemnek, mikor
meghallottam a hangodat.
– Igen, én vagyok – mondta Kieran, és Austen ölelésétől megrándult az arca.
– Mi a baj ? – kérdezte Tobin.
– Egy detonátor van a gyomrában – válaszolta Arthur.
– Micsoda? – kiáltotta egyszerre Tobin és Austen.
 Mire részletesen elmagyarázták, miről van szó, Kieran már Philip ágya mellett
feküdt, a padlón, Tobin fájdalomcsillapítójával és három zacskó vízzel a
gyomrában.
– Azt mondták, hogy erőszakkal itasd magad, nem? Akkor rajta.
– Nem tudok többet inni – mondta Kieran a harmadik zacskó felénél.
– Dehogyisnem – erősködött Tobin, és belepréselte a maradék vizet Kieran
szájába.
Kierannak sikerül lenyelnie az utolsó kortyot is, és meglepődve állapította meg,
hogy a víz tényleg csillapította a szúró, éles fájdalmat.
– A víz elvileg kitágítja a beleidet, és segít megszabadulni ettől a valamitől.
– Nem tudod megoperálni ? – kérdezte Arthur.
– Megkérdezem Victoriát – válaszolta Tobin, és kiment a szobából.
– Hol van Sarek? – kérdezte Kieran Arthurtól.
– A szemközti lakásban. A helyreállító csapatot figyeli.
– Helyreállító csapatot? – kérdezte meglepődve Kieran.
– Az Új Látóhatárról. Megmentik a hajót – mondta Arthur csillogó szemmel. – A
központi rekeszfalak mind érintetlenek maradtak, de a jobb oldali kamrák közül is
sikerült megmenteniük néhányat. Most azon vannak, hogy mindent, amit lehet,
nyomás alá helyezzenek. Már majdnem elkészültek.
– Azt akarod mondani, hogy a hajó működőképes? – kérdezte döbbenten Kieran.
– Pauley-ék egy jó nagy lyukat robbantottak a hajótestbe, de a gerendák és a
hajószerkezet még mindig tartanak – mondta Arthur.
– De hogy tudunk egy ekkora lyukkal repülni ?
– Egy űrhajónál nem számít az aerodinamika – vonta meg a vállát Arthur. – Érted,
az űrben vákuum van. Amíg a rekeszfalak tartanak, a hajó működik.
Kieran elképedve csóválta meg a fejét.
– Nem minden büszkeség nélkül emlékeztetnélek, hogy apám tagja volt az eredeti
tervezőcsapatnak – düllesztette ki Arthur a mellkasát, majd széles vigyorral
hozzátette: – Német mérnöki precizitás.
Tobin bocsánatkérő mosollyal az arcán jött vissza a szobába.
– Victoria azt mondta, hogy a gyomor felnyitása nagyon veszélyes – közölte.
– De mi van, ha a detonátor átszakít valamit a gyomromban? – kérdezte Kieran, és
nem volt biztos benne, hogy ez már nem következett be.
– Akkor van baj, ha perforálódik a vakbeled. Szólj, ha hányingered van, vagy
émelyegsz, és akkor megoperálunk. – Tobin aggódva figyelte Kierant, miközben
áttúrta a kis sarokasztalon lévő gyógyszerkupacot. – Fájdalomcsillapító – nyomott
végül Kieran kezébe egy tablettákkal teli üveget. – Négyóránként vegyél be kettőt.
És pihenj.
– Nem – mondta Kieran, és felállt. – Találkozni akarok Sarekkel.
– Itt van a szomszédban – mondta Arthur, Kieran pedig követte a fiút a folyosóra,
majd a lépcsőház mellett lévő egyik lakásba. A nappaliban szanaszét hevertek a
különböző papírok és élelmiszerfejadagokat tartalmazó dobozok, Kierannak hosszú
másodpercekbe telt, mire észrevette az ebédlőasztalnál ülő Sareket. Amikor Sarek is
meglátta Kierant, egy félmosollyal az arcán felállt a hordozható konzoljától, és
odanyújtotta a kezét a fiúnak, ám az nem érte be egy kézfogással, hanem magához
húzta és megölelte a barátját. Sarek zavartan hátba veregette Kierant.
– Örülök, hogy újra itt vagy – mondta kurtán, majd visszaült az ebédlőasztalhoz.
A halomban álló élelmiszeresdobozokból és kávéspoharakból ítélve minden idejét
itt, a rögtönzött irodában töltötte. – Arthur elmondta?
– Mit? – kérdezte Kieran, és leült az asztal mellett álló kopott kanapéra.
Arthur olyan arcot vágott, mint aki arra készül, hogy átnyújtsa Kierannak élete
legcsodálatosabb ajándékát.
– Találtam egy bolygót, ami teljesíti az Aranyfürtöcske-feltételt.
– A micsodát ?
– Olvasd el – mondta Arthur, és Kieran kezébe nyomott egy lapot, amit a küldetés
kézikönyvéből másolt ki.

Az Aranyfürtöcske-vészterv

A küldetés tervezői a felszínén uralkodó mérsékelt hőmérsékleti viszonyok,
légkörének összetétele, Földhöz hasonló mérete, valamint a nappalok és évek
hasonló hossza miatt választották a küldetés célpontjául az Új Földet. A fény,
amelyet az Új Föld napja, a Centauri 8 kibocsát, hasonló hullámhosszú, mint a mi
Napunké. Az általunk megvizsgált több ezer bolygó közül messze az Új Föld tűnik a
legmegfelelőbbnek a földi életformák számára.
A tervezők mindazonáltal tisztában vannak azzal, hogy az Új Földhöz közeledve a
küldetés tudomására juthatnak olyan adatok, amelyekből arra lehet következeim,
hogy a célpontul választott bolygó nem egészen olyan, mint reméltük. Az is
előfordulhat, hogy felfedeznek egy másik bolygórendszert, amely az Új Földnél is
alkalmasabbnak tűnik a földi élet fogadására. A küldetés tervezői készítettek egy
vésztervet arra az esetre, ha a legénység úgy dönt, hogy megváltoztatja a küldetés
célpontját. A vészterv tartalmazza a célbolygó feltérképezésének módját, a
pályamódosítással kapcsolatos tudnivalókat, az űrhajó lelassításának mikéntjét, a
legmegfelelőbb keringési pálya kiválasztásának szempontjait stb...
Ennek ellenére azt javasoljuk, hogy a legénység kizárólag abban az esetben
módosítsa az űrhajó pályáját, ha az Új Föld valamilyen okból alkalmatlannak
bizonyul mint végső célpont. A pályamódosítás ugyanis a tervezők számára előre
nem látható kockázatokat rejthet magában, és olyan jellegű kihívásokat támaszthat a
felszereléssel és a személyzettel szemben, melyekre azokat nem készítették fel.
– Azt akarod mondani...? – kezdte Kieran, miközben fürkészve nézte Arthur arcát.
– Találtam egy bolygót, amelyik alkalmas lehet a földi életformák számára –
mondta Arthur büszkén, majd hozzátette: – Legalábbis nagy valószínűséggel.
Kieran Sarekre pillantott, majd Arthurra, és ismét Sarekre. Mindketten úgy néztek
ki, mint akik tökéletesen komolyan gondolják a dolgot.
– De az Új Föld a küldetés célpontja...
– Ez a bolygó közelebb van – mondta Sarek. – Kilenc év alatt odaérnénk.
– Nem lenne elég időnk, hogy lelassítsuk az Empyreant...
– Hosszú, elliptikus pályára állítanánk a hajót, és siklókkal szállnánk le – mondta
Arthur. – Meg lehet csinálni. Kiszámoltuk és modelleztük a pályamódosítást.
Kieran immár képtelen volt türtőztetni magát. Két kézzel megragadta Arthur fejét,
és homlokon csókolta a fiút. Arthur finnyáskodva eltolta magától a barátját, és
Sarek kuncogása közepette letörölte a nyálat a fejéről.
A három barát éjszakába nyúlóan beszélgetett. Sarek és Arthur babos-spenótos
tésztát vacsorázott, de Kieran csak némi levest tudott leerőltetni a torkán. Erezte,
hogy a detonátor lassan elindult a beleiben, de az új bolygóról szóló hírek annyira
felvillanyozták, hogy nem is törődött a fájdalommal. Megnézte a csillagtérképeket,
átnézte Arthur számításait, és minél jobban belemélyedt a dologba, annál biztosabb
volt benne, hogy az a megoldás.
– Ez csodálatos – mondta végül. – De a többiek nélkül nem indulhatunk el.
– Ez az, amit egyelőre nem sikerült – kezdte Arthur, de ebben a pillanatban
hangos dörömbölés hallatszott az ajtó felől.
– Nyissátok ki! – mondta egy rekedtes férfihang.
A három fiú mozdulatlanná dermedt az ijedtségtől.
– Negyven perce hallgatom, mit beszéltek, srácok. Tudom, hogy ott vagytok.
Nyissátok ki.
– Chris az, a csapat vezetője – suttogta Arthur Sareknek.
– Beszélni akarok veletek – mondta a férfi.
 Arthur elkezdett körbe-körbe járkálni a szobában, miközben Sarek idegesen
tekergette a kezét. Kierantól csak annyi futotta, hogy némán bámulja az asztalra
kiterített térképeket. Ennyi. Mindennek vége.
– Srácok – mondta Chris behízelgő hangon. – Egész végig tudtam, hogy a hajón
vagytok.
– Nem bízunk magában! Meg akarták tagadni az orvosi segítséget a betegeinktől –
mondta Arthur az ajtón keresztül.
– Azt csak figyelmeztetésül mondtam. Láttam, hogy lehallgattok minket, de nem
szóltam róla az embereimnek.
Sarek és Arthur tanácstalanul néztek Kieranra.
– Van nálatok fegyver? – kérdezte suttogva Kieran.
A másik két fiú megrázta a fejét.
– Fegyvertelen vagyok, és egyedül jöttem, srácok – mondta a férfi. – Csak
beszélni akarok.
– Már jó ideje lehallgatjuk – suttogta Arthur, miután a három fiú összedugta a
fejét. – Annak alapján rendes fickónak tűnik.
– De lehet, hogy csak megjátszotta magát. Hogy becsapjon minket – nézett Sarek
Kieranra.
– Tudja, hogy itt vagyunk – mondta Kieran. – Már úgyis annyi az egésznek. Akár
beszélhetünk is vele.
Arthur odament az ajtóhoz, és bár nem volt nála fegyver, úgy tartotta a kezét,
mintha készen állna rá, hogy bármelyik pillanatban előkapjon egy pisztolyt.
Kinyitotta az ajtót, és egy világosbarna szemű férfi jelent meg a küszöbön, akinek
sűrű, göndör haja és szögletes állkapcsa volt. A férfi bocsánatkérően elmosolyodott,
és a megadás jeleként felemelte a kezét.
– Nem azért jöttem, hogy harcoljak – mondta, és lassan belépett a lakásba, majd
egyenként végigmérte a fiúkat. Óvatosság és elővigyázatosság tükröződött a
tekintetében.
Egyik fiú sem mozdult vagy szólalt meg. Kierannak fájdalmasan kalapált a szíve,
a gyomra pedig újra görcsölni kezdett.
– Szabad? – kérdezte Chris, és a Sarek mellett álló székre mutatott.
Kierannak fogalma sem volt, mit mondjon, miközben a férfi keresztülsétált a
szobán, megfordított egy széket, lovaglóülésben lehuppant rá, majd rákönyökölt a
támlájára. Közvetlenül az ebédlőasztal mellett ült, ahol közszemlére téve hevert az
összes tervük.
– Van néhány érdekes hírem – mondta, és rágcsálni kezdett egy fogpiszkálót. – De
először meséljetek nekem arról a bolygóról, amiről beszéltetek. Lassan mondjátok,
mert én nem vagyok olyan okos, mint ti.
Kieran elgondolkodott, hogyan tudná megölni a fickót, és ezzel megakadályozni,
hogy szabotálja a tervüket, ám Chris túl erősnek tűnt, azonkívül volt benne valami,
amitől megbízhatónak, sőt barátságosnak tűnt. Arthur és Sarek összenéztek, majd
Sarek megvonta a vállát.
– Már amúgy is tudja – mondta.
Arthur beletörődve felsóhajtott, majd újra elmondta, miről van szó. Mikor a
végére ért, Chris leharapta a fogpiszkálója végét, és kiköpte a padlóra.
– Ez tényleg nagyszerű, de amit én mondok, az még ennél is jobb lesz. – Hogy
fokozza a hatást, sorban belenézett mind a három fiú szemébe, majd közölte: – Anne
Mather meghalt.
Legalább egy perc eltelhetett, mire valaki meg tudott szólalni.
– Hogyan? – kérdezte Kieran.
– Ginny Pauley szerzett valahonnan egy pisztolyt. Ezért döntöttem úgy, hogy
beszélek veletek.
– Jacob felesége... – mondta Arthur tűnődve.
Chris újra belenézett a fiúk szemébe, és széttárta a kezét.
– Ennél jobb pillanatot nemigen találhatnátok rá, hogy visszaszerezzétek ezt a
hajót – mondta.
– Micsoda? – kérdezte élesen Kieran.
– Segíteni akarok nektek visszaszerezni ezt a hajót – mondta Chris higgadtan. –
Szerintetek miért kopogtam be?
– Miért bíznánk meg magában? – kérdezte Arthur.
A férfi elvigyorodott, és Sarek monitorára mutatott.
– Kapcsolj át a bal oldali siklódokkban lévő kamerákra – mondta.
Sarek vonakodva, de megtette, amire a férfi kérte. Az egyik kamera a légzsilipet
mutatta: nyolc ember állt odabent, és kétségbeesetten dörömbölt az ajtaján.
– Chris! Chris! – kiabálta torkaszakadtából az egyik férfi. – Nyisd ki! Hé!
– Nem hall téged – mondta neki egy nő.– Különben már kinyitotta volna.
– Mi ez az egész? – méregette Kieran gyanakodva Christ.
– Csak egy blöff – mondta Chris, és elővett egy újabb fogpiszkálót. – Hamarosan
elkülditek majd ezt a videót az Új Látóhatár parancsnokságára, azzal az üzenettel,
hogy kirepítetik ezeket az emberek az űrbe, ha nem engedik szabadon az Empyrean
legénységét.
– Miért segítene nekünk visszaszerezni ezt a hajót? – kérdezte Kieran.
 – Azért, mert vannak jó páran az Új Látóhatáron, akiket szeretnék áthozni.
– Úgy érti, hogy át akarnak jönni a hajónkra... – kezdte Sarek. – De hát ez a mi
otthonunk.
– Tudom – mondta Chris, és feszengve mocorogni kezdett a széken. – Ezért
akartam beszélni veletek, srácok.
– Hogy a beleegyezésünket kérje ?
– Hogy tájékoztassalak titeket. – Chris szavait csend követte, amit ő maga tört
meg: – Van egy emberem az Új Látóhatáron, aki, nos... menekülteket toboroz. Olyan
embereket, akik képtelenek tovább az Új Látóhatáron élni.
– De Anne Mather meghalt – tiltakozott Arthur.
– És azok, akik valójában mozgatták a szálakat? Ok élnek és virulnak.
– A doktor – mondta Kieran.
Chris Kieranra pillantott, majd bólintott.
– Van néhány barátom, akinek ez a hajó jelenti az egyetlen esélyt.
– De ugye igazából nem akarja kilőni azokat az embereket a légzsilipből...? –
szólalt meg Arthur, aki még mindig Sarek monitorát nézte, rajta a rémült, csapdába
esett emberekkel.
– Úristen, dehogyis. Mondtam, hogy ez csak blöff. Ok azok a tagjai a
csapatomnak, akikről tudom, hogy nem működnének együtt velünk. Amint itt
lesznek a mi embereink, elengedjük őket.
– Néhány túsz nem lesz elég ahhoz, hogy szabadon engedjék a szüleinket –
mondta Sarek, és a férfira emelte rezzenéstelen fekete szemeit.
– Van valami más ötleted? – kérdezte Chris.
Válasz helyett Sarek csak elvigyorodott.







A SZAKADÉK
SZÉLÉN





Waverly Seth ágya mellett állt, mindkét kezével az ágy rácsát markolta. A fiú
életfunkciói már stabilizálódtak, és kipihentebbnek is tűnt. Waverly megérintette a
homlokát, és bár az ágya felett lévő monitor szerint még mindig magas volt a láza,
a feje mintha kevésbé tűnt volna forrónak. A halántékához érintette a száját, és
megcsókolta, újra meg újra.
Hirtelen bántó szirénaszó törte meg a kórterem csendjét. Waverly felnézett, és
látta, hogy az orvos a telefonhoz rohan, ami szintén csörögni kezdett.
Seth olyan mélyen aludt, hogy meg se rezzent.
– Mindenki menjen a körletébe! – szólalt meg egy hisztérikus női hang a
hangszóróban. – A gyülekezet véneit haladéktalanul várják a Központi Irányítóban!
Az orvosok és az ápolók hosszú másodpercekig csak álltak, és értetlenül nézték
egymást, végül Seth orvosa felemelte a kezét, és azt mondta:
– Mindenki ide, körém!
A nővérek a személyzet többi tagjával odagyűltek az orvos köré, majd némi
izgatott sugdolózás után a legtöbben kiszaladtak a kórteremből, és a lépcsőház felé
vették az irányt. Waverly döbbenten nézte, ahogy ezek a felnőtt emberek kiabálva
rohannak ki a folyosóra, és kétségbeesetten futnak a liftek felé. Amikor lepillantott a
kezére, látta, hogy Seth lepedőjét markolássza.
– Mi történik? – kérdezte az orvostól, aki odajött az ágyhoz, hogy megnézze Seth
kórlapját.
 – Valami vészhelyzet – válaszolta a nő, de úgy tűnt, mint aki titkol valamit.
Újra megreccsent a kórterem hangszórója, majd megszólalt az előbbi nő:
– Waverly Marshall azonnal menjen a Központi Irányítóba!
– Jobb, ha mész – nézett az orvos Waverlyre.
– Nem hagyom itt Sethet – rázta meg a fejét Waverly. Még mindig nem tudta, hol
van Jared Carver, vagy hogy egyáltalán magához tért-e már. Gondolni se akart arra,
mit csinálna vele a férfi, ha négy– szemközt találkoznának. Don megígérte, hogy
meg fogják védeni, de Waverly nem volt meggyőződve arról, hogy bárki képes
lenne megállítani Jaredet.
Ebben a pillanatban két felfegyverzett őr jelent meg a kórház ajtajában.
– Gyerünk – mondta az idősebb, sovány férfi, majd zömökebb társa megragadta
Waverly könyökét.
– Szükség van rád a Központi Irányítóban – mondta.
Waverly tudta, hogy nincs más választása, velük kell mennie. Miközben a liftet
várták, még utoljára hátrapillantott a válla fölött. Az orvos Seth infúzióin állított
valamit, majd mindkét oldalon betűrte a takarót a fiú lába alá. Olyan volt, mintha
előkészítené Sethet valamire.
Némán tették meg az utat a Központi Irányítóhoz, de abból, ahogy a két őr
végigtuszkolta a folyosókon, Waverly tisztán érezte a feléje áradó ellenszenvet. Két
kezét az oldala mellett tartva hagyta, hogy a soványabbik kinyissa neki az Irányító
ajtaját, majd a kövérebb betolja a terembe.
A Központi Irányítóban teljes volt a fejetlenség. Egy szemlátomást halálra rémült,
rövid, vörös hajú nő remegő kézzel odaintette magához, közben dr. Carver és a
többi vén az ablakok előtt sorakozó székeken ültek, és a monitorjukat bámulták.
Gyilkosok, gondolta Waverly, mikor meglátta őket. Selma, a kék szemű, nagydarab
nő üdvözlésképp odabiccentett neki, de a többiek kerülték a tekintetét.
– Mi történik? – kezdte Waverly, ám ekkor Kieran hangja félbeszakította.
– Ha nem beszélhetek azonnal Waverly Marshall-lal, növelni fogjuk a
sebességünket – mondta a fiú a rádióban.
– Ha nem módosítja a pályáját, az Empyrean bele fog csapódni az Új Látóhatárba
– mondta dr. Carver Waverlynek. – Mindenáron veled akar beszélni.
A vörös hajú nő Waverly kezébe nyomott egy fejhallgatót. A fejetlenség, ami még
néhány perce uralkodott a szobában, alábbhagyott, és mindenki feszülten figyelte
Waverlyt.
– Kieran? – kérdezte kissé tanácstalanul Waverly, majd leült az egyik monitor elé,
és alaposan szemügyre vette a fiút a másik hajóról sugárzott videón. Az arca beesett
volt, a haja kócos, és mereven bámult Waverlyre. – Mi ez az egész?
– Nekimegyek az Új Látóhatárnak, ha nem engedik el a túszokat.
– Próbáld észhez téríteni – mondta a doktor, de Waverly hátat fordított neki.
– Kieran – mondta, majd tovább nézte a fiú arcát, és próbálta kitalálni, miben
mesterkedik a barátja. – Ezt nem gondolod komolyan.
– Nincs időnk most rá, hogy ezt megbeszéljük, Waverly – mondta Kieran egy
furcsa mosoly kíséretében. – Mindenkit megölök, ha nem teljesítik a követeléseimet.
– Mi...
– Ha az Empyrean összes túlélője nem lesz egy űrsiklóban harminc percen belül,
készen arra, hogy átszállton az Empyreanre, nektek fogunk repülni.
– De az Empyrean tönkrement – mondta Waverly lassan.
– Ezért nincsen vesztenivalónk – felelte Kieran.
Waverly tudta, hogy Kieran senkit sem lenne képes bántani. Ez azt jelentette, hogy
a fiú blöfföl. Biztosan kitalált valamit. Most rezzenéstelen arccal bámulta Waverlyt,
mintha azt akarná szuggerálni, hogy a lány bízzon benne. Bízom benne, ébredt rá
Waverly. Ki fog vinni minket innen.
– Kieran, kérlek! – Próbált kétségbeesettnek és rémültnek tűnni, és ez egyáltalán
nem volt nehéz. Tényleg kétségbe volt esve. Tényleg félt, mert rájött, mi történhetett:
Kieran átment az Empyreanra, és látta, hogy a hajó mégsem pusztult el. Hogy ez is
csak egy volt Mather hazugságai közül. És alighanem ez az utolsó esélye, hogy
hazajusson. Ha nem sikerül... Waverly erre gondolni se bírt. Mindent meg kell
tennie, hogy sikerüljön. – Nők és gyerekek vannak a fedélzeten! Csecsemők!
– Haldoklóm – horkant fel Kieran. Olyan volt a hangja, mintha megháborodott
volna. – Pauley-ek megöltek, amikor lenyelették velem azokat a bombákat. A
detonátoruk most fúrja át a beleimet. Nincs vesztenivalóm.
– Hol vannak az embereink? – vágott közbe a vörös hajú tiszt.
Kieran ekkor gonosz mosollyal az arcán megnyomott egy gombot, és az arca
helyén egy csomó ijedt férfi és nő képe jelent meg, akik a siklódokk hatalmas
légzsilipjének egyik sarkában gubbasztottak.
– Úristen! – A vörös hajú nő megérintette ujjúval a monitort, de az ekkor már újra
Kierant mutatta.
– Kilőjük őket, ha nem működnek együtt – mondta Kieran.
– Kieran... – szólalt meg Waverly.
– Siklóra ültetjük ezeket a túszokat, amint azt látjuk, hogy az Empyrean összes
túlélője úton van felénk. Beleértve azokat is, akik most börtönben vannak. Ha
megérkezett a sikló, irányt változtatunk, és senkinek nem kell meghalnia.
 Kieran alig észrevehetően biccentett, mintha újra azt akarná mondani: Bízz
bennem.
– Nem – mondta dr. Carver. – Nem egyezkedünk ezzel... a...
– Úgy tűnik, komolyan beszél, Wesley – mondta Selma lassan. – Ez a fiú
veszélyes.
– Wesley-nek igaza van. Nem egyezkedhetünk egy őrülttel – mondta az apró
Miranda, majd kihívóan felszegte az állát, amitől díszes kalapján megrezzentek a
tollak.
– Nem tudunk egyszerűen csak kitérni az útjukból? – kérdezte az egyik iker, és a
pilótaszékben ülő szakállas férfira nézett.
– Tökéletesen választotta meg a becsapódási pálya ívét – mondta a pilóta
hamuszürke arccal. – Nincsen időnk rá, hogy félrekormányozzam a hajót.
– Kieran komolyan beszél – mondta Waverly, aki most az egész teremhez intézte a
szavait. – Az első támadás óta egyre kiszámíthatatlanabbul viselkedik. Szerintem
kezd megőrülni.
– Nekem nem tűnt labilisnak – mondta a doktor, miközben elgondolkodva
simogatta az állát a hüvelyk– és a mutatóujjával. Gyilkos fény lobogott a szemében,
és Waverly alig tudta megállni, hogy ne vágjon keresztül a szobán, és verje bele a
fejét a hajóablakba. – Honnan tudjuk, hogy nem játszol össze vele ?
– Egyetlenegyszer engedték, hogy beszéljünk, és maga azt a beszélgetést is
lehallgatta – csattant fel Waverly. – Ugyanúgy nem értem ezt az egészet, mint
maguk.
– Növeli a sebességet! – kiáltotta a pilóta.
A doktor két marokra fogta a botját, és úgy nézett ki, mint aki mindjárt felrobban.
Az apró Miranda idegesen piszkálta a nyakláncát. Az ikrek kényelmetlenül
fészkelődtek a székükben, Deacon Maddox pedig saját összekulcsolt kezeit bámulta.
Selma elgondolkodva járatta végig a tekintetét a többi tanácstag arcán, majd
megköszörülte a torkát.
– Azt mondom, adjuk át neki az empyreanieket – mondta.
A többiek egy ideig csak hallgattak, végül Miranda volt az, aki megtörte az
egyetértő csendet:
– És mi van, ha ezzel a biztos halálba küldjük őket ?
– De megmentjük a saját legénységünket – mutatott rá az egyik iker.
– Az Empyrean tovább növelte a sebességét – mondta remegő hangon a pilóta.
– Tíz percük van – jelentette be ekkor Kieran. A hangján érződött, hogy a
gyorsulás megviseli a szervezetét. Mereven bámult a kamerába, állkapcsa
megfeszült, a száját összeszorította. Aztán hirtelen összecsuklott, mintha egy
láthatatlan ököl gyomron vágta volna, de sikerült annyira kiegyenesednie, hogy
még ki tudja nyögni: – Döntsék el, élni akarnak-e.
És ezzel elsötétült a képernyő.
Ezt nem csak megjátszotta, gondolta Waverly. Kieran rosszul van.
– Tíz perc még arra se elég, hogy mindenki leérjen a siklódokkba – mondta
Selma.
A doktor bólintott, mintha eszébe jutott volna valami, majd kihúzta magát, és a
botjával megütögette a padlót.
– Küldjétek le őket – mondta.
A legénység tagjai úgy néztek a doktorra, mint akik nem biztosak benne, hogy jól
hallották, amit mondott.
Az öregember gőgösen és magabiztosan ült a hajóablakok előtt.
– Mire vártok?
Az Irányítóban hatalmas felfordulás támadt: az emberek az asztalaikhoz rohantak,
és parancsokat kezdtek kiabálni a rádiójukba. Közben mindenki olyan arcot vágott,
mintha ő maga se akarná elhinni, amit éppen mond.
– Nem fogok lemondani az Empyreanen lévő felszerelésről – mondta a doktor a
többi vénnek, majd odafordult a pilótához, és ráförmedt: – Kanyarodj el, hogy időt
nyerjünk!
– Mit gondol, mit csinálok? – kiáltotta a pilóta.
Dr. Carver kényelmetlenül fészkelődni kezdett a székében, miután rájött, hogy
éppen most csinált hülyét magából.
Kieran nem is időzíthette volna jobban a dolgot, gondolta Waverly. Mather tudná,
mit csináljon, de ezeknek fogalmuk sincsen.
– Elmegyek a túszokért – mondta Selma, és bátran felszegte az állát. – Tárgyalok
a szabadon engedésükről.
– Miért te? – döntötte oldalra a fejét dr. Carver.
– Ki más menne, Wesley? – csattant fel ingerülten Selma. – Talán tel
Dr. Carver tűnődve fordította félre a tekintetét.
Selma felhorkantott, és hátat fordított a többi tanácstagnak.
– Te velem jössz – mondta, azzal megragadta Waverly karját, és kivonszolta
maga után a folyosóra.
– El kell mennem az anyukámért – mondta Waverly, miközben egy hisztérikusan
viselkedő férfi majdnem nekirohant. A folyosón egymás sarkát taposták a
kétségbeesett emberek, mindenki futott, és nem nézett a másikra.
 – Ő már a siklódokkban vár minket. – Selma megnyomta a lift hívógombját. Az
események szemlátomást kifullasztották, a homlokán gyöngyözött a veríték, amit
most letörölt a kézfejével.
– Akkor viszont a kórházba kell mennem.
– Seth miatt se aggódj – veregette meg Selma a lány karját. – Miriam lehozza.
– Miriam?
– Dr. Jansen – mondta Selma, és belépett a liftbe. – Nem fog nélküle eljönni.
– Nélküle eljönni? Ezt meg hogy érti ?
– Majd meglátod – mondta Selma mosolyogva.
Amikor beléptek a dokkba, látták, hogy a gyerekek és az életben maradt szülők
egy része már ott áll két sikló mellett, és várják, hogy lenyíljanak a rámpák, a
többiek pedig folyamatosan érkeznek. Waverly körbejáratta a tekintetét a tömegen,
próbálta megtalálni Sethet. A gyerekek közül többen is izgatottan integetni kezdtek
neki, ő pedig visszaintegetett, de amikor megpillantotta dr. Jansent, amint egy
kórházi ágy fölé hajol, nem törődve a gyerekek izgatott kérdéseivel futni kezdett
felé.
– Meg kell értened, hogy nem tudom megjósolni... – mondta a nő Seth füléhez
hajolva, de Waverly nem hallotta a mondat végét a tömeg morajlásától.
Seth türelmetlenül bólogatott, majd amikor meglátta Waverlyt, intett a nőnek,
hogy álljon félre.
– Hát ébren vagy! – kiáltotta Waverly, és megcsókolta a fiút.
– Teletömtek az útra szteroidokkal – mondta Seth, és halványan elmosolyodott. –
Egész jól vagyok.
– Biztos vagy benne, hogy ki fogod bírni ? – kérdezte Waverly.
– Van más választásom?
– Nem lesz baja? – fordult oda Waverly dr. Jensenhez.
– Ott leszek mellette – mondta a nő, majd egy pillanatra lenézett Sethre, aki alig
észrevehetően bólintott. – Az utazás nem oszt, nem szoroz.
Waverlynek az az érzése támadt, mintha az orvos és Seth titkolnának előle
valamit, de nem volt ideje ezen gondolkodni, mert valaki kiabálni kezdett:
– Figyelem! Mindenki figyeljen rám!
Selma volt az: az egyik sikló rámpáján állt, és mindkét kezét a feje fölé emelte,
úgy intézte szavait a tömeghez.
– Mindenki szálljon be valamelyik siklóba! Jelenleg nincs időnk rá, hogy
elmagyarázzuk, miről van szó, de mindenkit biztosítok arról, hogy az életünk múlik
ezen! Amint felszálltunk, elmondom, amit tudok!
 Több tucat kérdés zúdult egyszerre Selmára, de ő eltűnt a sikló gyomrában, így a
többiek kénytelenek voltak utána indulni.
– Waverly! – kiáltotta valaki, és amikor a lány megfordult, látta, hogy Sarah
Wheeler rohan felé. Sarah sápadt volt és koszos, mégis boldognak tűnt. Teljes
erőből magához szorította Waverlyt.
– Hol voltál? – kérdezte Waverly sírva.
– A börtönben – mondta megvetően a lány. – Hol máshol?
– Hol van Randy?
Sarah megmutatta Waverlynek, hol áll a barátja, Randy Ortega, aki rájuk
mosolygott, és odaintegetett. Izgatottnak tűnt, ahogy az összes többi gyerek is.
– Mindent elmondok, ha megérkeztünk.
Még egyszer megölelték egymást, majd Sarah eltűnt a tömegben.
– Nem láttad az anyukámat ? – kérdezte Waverly Sethtől. A fiú megrázta a fejét,
mire Waverly kétségbeesetten kezdte tekergetni a nyakát. Végül olyan tíz méterre
tőle észrevette az édesanyja fényes fekete haját. – Anya! – kiáltotta boldogan.
– Waverly! Hol voltál? – rohant oda hozzá az anyukája, majd olyan erősen
magához szorította, hogy Waverly néhány másodpercig nem kapott levegőt. –
Nagyon aggódtam! – mondta, miután elengedte a lányt.
– Sajnálom – mondta Waverly, és tudta, hogy most nincs idő rá, hogy mindent
elmagyarázzon.
– Többé ne csinálj ilyet – kérte Regina, és átkarolta a lánya vállát.
Waverly erre elmosolyodott, és ráhajtotta a fejét az édesanyja vállára. Seth
mosolyogva nézte őket.
Waverly érezte, hogy egy apró kéz csúszik a tenyerébe: Serafina Mbewe rátalált a
tömegben. Lenézett a kislányra, aki kérdően felvonta fekete szemöldökét. Waverly
tudta, hogy arra kíváncsi, végül minden rendben lett-e. Mindnyájunkat
megmentettél', formálta a szájával. Ő maga is csak akkor fogta fel ennek a két
szónak a valódi jelentését, amikor Serafina gyerekes elégedettséggel elmosolyodott.
Fogalma sincs, mit köszönhetünk neki, döbbent rá Waverly. De egy nap majd
megérti, arról gondoskodom.
Egyik kezével Serafina, a másikkal az édesanyja kezét fogva Waverly felszállt a
siklóra. Őket dr. Jansen és Seth követték, az orvos fürgén tolta fel a fiú ágyát a
rámpán. Már a fedélzeten voltak, amikor Waverly érezte, hogy valaki megfogja a
vállát.
– Amanda! – kiáltotta, miután megfordult. – Te meg mit csinálsz itt?
– Veletek megyünk – mondta Amanda, és Waverly legnagyobb meglepetésére
rákacsintott Sethre. – Helló, Seth.
– Helló – mondta Seth, és büszkén Waverlyre mosolygott, mint aki élvezi a lány
zavarát.
– Hadd mutassam be neked Mistyt – mondta Amanda, és egy mocorgó kis
csomagot tartott Waverly orra elé. A takarók közül egy ragyogó szempár meredt
Waverlyre. A baba a szájába gyömöszölte apró kezecskéjét, és elégedetten szopni
kezdte az ujjait. Földöntúli béke sugárzott róla.
– Nagyon szép.
Waverlynek csak azután esett le, hogy ő a gyerek biológiai anyja, hogy ezt
kimondta. De ahogy Amanda a karjait védelmezőn az apró lábak köré vonta, ahogy
Misty odabújt a nő tejtől duzzadó melleihez... Nem, döntötte el Waverly. Amanda az
anyukája.
Waverly ekkor egy csoport ismeretlen felnőttet pillantott meg Amanda mögött, a
sikló rakterének egyik sarkában. Figyelmesen hallgatták Dont, aki halkan beszélt
hozzájuk.
– Ez meg mi ? – kérdezte Waverly Amandát. – Kik ezek az emberek?
– Don és Chris szervezték meg a dolgot – mondta Amand. — Mi mindnyájan... –
Elhallgatott, próbálta megtalálni a megfelelő szót. – Tulajdonképpen menekültek
vagyunk.
Waverly újra a Don körül álló férfiakra és nőkre pillantott. Tucatnyian lehettek,
és mindnyájan bizonytalannak és ijedtnek tűntek.
– Féltem, hogy bántottak, amiért segítettél megszökni – mondta Waverly
Amandának.
– Anne megvédett – válaszolta Amanda, és szomorúan elmosolyodott. – Bár soha
többé nem bízott meg bennem.
Waverly tudta, hogy Amanda valaha nagyon szerette Anne Mathert.
– Sajnálom.
– Josiah vár rám. Majd beszélünk – mondta a nő, és bizakodva biccentett.
Wavely is bólintott, és ahogy Amanda elment, egyetlen pillanatra sem vette le a
szemét a csecsemőről. Nagyon remélte, hogy Kieran tudja, mit csinál.






ÚJ KÜLDETÉS



Seth az egész utat végigaludta. A szteroidok elnyomták a tüneteit annyira, hogy
képes legyen elindulni, ám a kimerültségén azok sem segítettek. Az utolsó dolog,
amire emlékezett, az volt, hogy kikötik az ágyát a raktér falához, majd Waverly
megfogja a kezét. Ezután álomba zuhant, és mikor felébredt, és kinyitotta a szemét,
az Empyrean siklódokkjának mennyezetét látta maga előtt. Otthon. Elfordította a
fejét, és látta, hogy Waverly még mindig ott áll mellette. Mondani akart valamit, de a
lány a szájára tette az ujját.
– Hallgasd – suttogta.
Seth követte Waverly tekintetét, és látta, hogy egy férfi áll a terem végében, aki
pont úgy néz ki, mint Don, azzal a különbséggel, hogy ő nem kopaszodott, és erős,
széles állkapcsa volt. Bizonyára elképesztő dolgokat mondhatott, mivel a dokkban
mindenki visszafojtott lélegzettel hallgatta.
– Ha bárki közületek szeretne visszamenni az Új Látóhatárra, nyugodtan
megteheti – mondta a férfi. – Senki sem fog hibáztatni titeket. Ha ezen a hajón
maradtok, búcsút kell vennetek a barátaitoktól, minden tulajdonotoktól és rengeteg
emléketektől. Az egészben ráadásul az a legrosszabb, hogy nagyon gyorsan kell
meghoznotok a döntést. Hatalmasat kellett blöffölnünk, hogy áthozhassunk titeket
ide, és nagyon sok múlik azon, hogy dr. Carver hogyan reagál. De most térjünk át a
bolygóra.
Izgatott morajlás futott végig a tömegen.
– Milyen bolygóról beszél? – súgta Seth Waverlynek.
– Mindjárt megtudod – veregette meg Waverly a fiú vállát.
– A bolygót körülbelül kilenc év alatt érnénk el. – Izgatott kiáltások hallatszottak,
mindenki egyszerre kezdett beszélni. A férfi felemelte a kezét, hogy csöndre intse a
tömeget. – Kérlek, figyeljetek! Nagyon kevés időnk van. A bolygót az a fiatalember
fogja bemutatni nektek, aki felfedezte. Arthur, kérlek!
 Arthur neve hallatán Waverly boldogan kiáltott fel. Sethnek sikerült annyi időre
felemelnie a fejét a párnájáról, hogy lássa, amint Arthur Dietrich átveszi a
mikrofont a férfitól.
– Khm – szólt bele Arthur bizonytalanul a mikrofonba, majd némi kínos hallgatás
következett. – A küldetés tervezői nem térképezték fel ezt a bolygót – kezdett végre
beszélni a rá jellemző logikus, monoton hangon.
– Miért nem? – kiáltotta valaki hátul, de a többiek azonnal lepisszegték.
– A nebula, amin keresztülhaladtuk, leárnyékolta a szóban forgó csillagrendszert
a földi távcsövek elől. Az alapján a kevés információ alapján viszont, amit össze
tudtak gyűjteni róla, ígéretesnek tűnt. Ezért döntöttem úgy, hogy alaposabban
megvizsgálom. – Papírzörgés hallatszott, ahogy Arthur elővette a jegyzeteit. Seth
Waverlyre pillantott. Hónapok óta nem látta azt a ragyogást a szemében, amit most.
Olyan optimizmus és lelkesedés áradt a mosolyából, hogy Seth szerette volna
megállítani az időt és kimerevíteni a pillanatot.
– A bolygó – folytatta Arthur – körülbelül tizenöt százalékkal kisebb a Földnél, a
forgásideje 22,64 óra. A légkör összetétele hasonló a Földéhez, bár a széndioxid-
tartalom valamivel magasabb. Ez azonban a növények betelepítésével és az
ökoszisztémák felállításával minden bizonnyal csökkenni fog.
Arthur újra megköszörülte a torkát. Annyira idegesnek tűnt, hogy Seth nem bírta
megállni mosolygás nélkül. Mindig is utált nyilvánosan beszélni, amit Seth
tökéletesen megértett. Ő úgy volt vele, hogy a nyilvános beszédnél csak egy
félelmetesebb dolog van a világon: az űrséta. Most újra felemelte a fejét egy
pillanatra, és látta, hogy Arthur apukája, Gunther Dietrich büszkén mosolyogva áll a
fiú mögött.
– A bolygónak három holdja van – folytatta Arthur – , és a felszínének körülbelül
hatvan százalékát borítja víz. A sarkokon vannak jégsapkák, de ezek kicsik, és
elképzelhető, hogy az évszakok váltakozásával elolvadnak.
– Van édesvíz a bolygón? – kérdezte egy nő az első sorból.
Arthur egy pillanatra zavartan elhallgatott, majd azt mondta:
– Azt tudjuk, hogy a bolygón vannak esőzések. Lehetséges, hogy az óceánok vize
sós és ásványi anyagokban gazdag, de további vizsgálatokra van szükség, hogy
biztosat mondhassunk.
– Van élet a bolygón? – kérdezte most egy idősebb nő.
Újabb szünet.
– Növényi élet biztosan van, mivel a légkör tartalmaz oxigént. Komolyabb fauna
nyomait nem találtuk.
 – Mi a helyzet az ózonréteggel? – kiáltotta hátulról egy férfi.
– Még várjuk az erre vonatkozó adatokat.
– Milyen az időjárás?
– Időjárás? – kérdezte Arthur, akinek fogalma sem volt, mit jelent ez a szó.
Valamiért az összes felnőtt nevetni kezdett, beleértve a férfit is, aki a kérdést feltette.
– Vannak erősebb viharok? – pontosított a férfi. – Szél? Hideg van?
– Értem. Még csak néhány hete figyelem a bolygót – mondta Arthur. – Az eddig
mért átlaghőmérséklet hatvanöt Fahrenheit fok volt, ami tizennyolc Celsius foknak
felel meg, ha valaki a metrikus mértékegységeket szereti. Gyakran alakulnak ki
spirál alakú légköri áramlások az óceánok felett. A legnagyobb, amit láttam... –
rövid papírzörgés hallatszott – a legnagyobb vihar kiterjedése a bolygó felszínének
nagyjából öt százaléka volt. Amikor elérte a szárazföldet, csökkent az ereje és a
mérete.
– Mi a helyzet a kontinensekkel? – kiáltotta egy nő.
– Nehéz megmondani – válaszolta Arthur. – Öt nagy kiterjedésű, különálló
szárazföldi területet találtam, de ezek partjait számos nagyméretű sziget szegélyezi,
így nehéz megmondani, hol kezdődnek és végződnek az egyes földrészek.
– Stabil a keringési pályája?
– A stabil keringési pálya egyike az Aranyfürtöcske-feltételeknek – mondta
Arthur. – Nem vesztegettem volna az időt a bolygó tanulmányozására, ha nem lenne
stabil a pályája.
– Elnevezted már a bolygót? – kérdezte egy vékonyka kislányhang.
Ezen mindenki nevetni kezdett, de Arthur nem akarta megbántani a kislányt azzal,
hogy nem veszi komolyan a kérdését.
– A bolygó nevéről demokratikus módon kell majd döntenünk.
Ekkor Waverly emelte fel a kezét, hogy kérdezzen.
– Mi van, ha pályát változtatunk, és egy év múlva rájövünk, hogy a bolygó
mégsem alkalmas a földi életre ?
Waverly szavait döbbent csend fogadta. Seth felemelte a fejét, és látta, hogy
Arthur odaadja a mikrofont Kieran Aldennek. Kieran meglehetősen rossz bőrben
volt. Összegörnyedve állt, szemlátomást komoly fájdalmai voltak, sápadt volt, és
kiverte a víz. Seth Waverlyre pillantott, aki aggodalmasan hunyorogva nézte a fiút.
– Ez a legfontosabb kérdés – mondta Kieran. Seth biztos volt benne, hogy
mindenki visszafojtott lélegzettel hallgatja a fiút. – A hajó jelenleg stabil, viszont
komoly sérüléseket szenvedett. Chris és a csapata úgy saccolják, hogy körülbelül
tizenkét évet bír még ki...
 – Az emberek izgatott sugdolózásba kezdtek. – De csak ha folyamatosan
karbantartjuk, és vigyázunk rá – emelte fel a hangját Kieran, ami szemlátomást
nehezére esett. – Más szóval – itt elhallgatott, és megvárta, amíg mindenki
elcsendesedik – más szóval lehet, hogy végzetes küldetésre vállalkozunk.
– Vagyis lehet, hogy meghalunk, ha veletek megyünk – mondta egy nő.
– Semmit sem ígérhetünk – vette vissza Chris a mikrofont Kierantól, aki
kimerültén ült vissza a székére. – Elképzelhető, hogy a robbanáskor keletkezett hő
károsította a gerendákban lévő fém molekuláris szerkezetét. Az egészen biztos,
hogy az Új Földig nem jutnánk el vele.
Az emberek néma aggodalommal vették tudomásul a hírt.
– Ezért akartuk megadni nektek a választás lehetőségét – folytatta Chris. –
Mindnyájatok számára nehéz az élet az Új Látóhatáron. Anne Mather meghalt
ugyan, de senki sem tudja, milyen lesz az új parancsnoki struktúra. Itt van Selma
Walton, aki elmondja, milyen megbeszéléseket folytattak a gyülekezet vénei a
Pásztor halála óta.
Seth örült, hogy újra láthatja Selmát. Még ilyen messziről is hallotta a csuklóján
megcsörrenő karkötők hangját.
– Köszönöm – mondta a nő. – A dolgok jelenlegi állása szerint dr. Carver a
fogadott fiát, Jared Carvert szeretné a kapitányi székbe ültetni.
– Azt a vadállatot? – kiáltotta egy nő dühösen.
– Én sohasem rejtettem véka alá a véleményemet Jared Carverről, de azt a helyzet,
hogy a vének többsége támogatja a doktort
– mondta Selma. – Senki sem tudhatja, hogyan alakulnak majd a dolgok, de ha
Anne Mather módszereit erőszakosnak találtátok... el tudjátok képzelni, milyen lesz
Jared Carver parancsnoksága alatt élni.
– Csak rosszul dönthetünk – dünnyögte maga elé egy férfi.
– A helyzet az – mondta Selma, majd megvárta, amíg alábbhagy a morajlás a
helyzet az, hogy mindössze egy órátok van, hogy meghozzátok a döntést. Dr.
Carvernek esze ágában sincs lemondani erről a hajóról. Úgy kerülhetjük el a
vérontást, ha még azelőtt elmenekülünk, hogy összeszednék magukat.
Seth a körülötte álló férfiakra és nőkre pillantott. Selma szavai láthatóan
megrémítették őket, ugyanakkor az is látszott, hogy elszántak és bátrak./o emberek,
gondolta Seth. Sikerülni fog nekik.
Selma Chris vállára tette a kezét, és elmosolyodott. Sethnek tetszett a férfi
szemében megvillanó huncut fény.
– Ha valaki szeretné, Chris nagyon gyorsan körbevezeti a hajón, és megmutatja a
javításokat, illetve a megmaradt bioszféracsarnokokat. És természetesen Arthur
Dietrich, Kieran Alden és én is itt leszünk, hogy válaszoljunk a felmerülő
kérdésekre.
A tömeg valamivel előrébb ment, így Seth és Waverly körül támadt némi hely.
Seth hallotta, ahogy Kieran a tömeget túlharsogva válaszolni próbál a kérdésekre,
de ahhoz túlságosan fáradt volt, hogy oda is figyeljen. Mindegy is volt azonban,
hogy mit mond Kieran.
– Mi elmegyünk erre a bolygóra, ugye? – kérdezte, és a hüvelykujjával
megsimogatta Waverly kezét.
– Hát hogy a francba’ ne ? – mondta Waverly.
Egymásra mosolyogtak, és Waverly visszaváltozott azzá az életvidám, gyönyörű
lánnyá, aki néhány hónapja volt, és akit Seth akkor még csak a távolból figyelt.
Akkor még mást ajándékozott meg a ragyogó mosolyával, most azonban neki jutott
ez az ajándék.
Visszadőlt az ágyra, és engedte, hogy a siklódokkot betöltő morajlás félálomba
ringassa. Nyugalom és béke érzése töltötte el. Ha ez lenne a vég, boldogan halnék
meg, gondolta.
– Jóságos ég – szólalt meg valaki mellette. Seth azonnal felismerte a hangot.
– Maya! – kiáltotta, és megpróbált felülni, de úgy érezte, mintha kőszikla nyomná
a mellkasát. Máris kezdett elmúlni a szteroidok hatása. Maya boldogan
rámosolygott. – Mi történt?
– Börtönbe zártak – válaszolta a nő mérgesen. – Így próbálták meg manipulálni
Anthonyt. – Odanyújtotta a kezét Waverlynek. – Maya Draperton vagyok.
– Honnan ismeri Sethet...? – kérdezte Waverly elképedve, és Seth ekkor jött rá,
hogy a lány szinte semmit sem tud arról, mi történt vele az elmúlt hetekben.
– Maya volt az, aki befogadott, miután megérkeztem az Új Látóhatárra –
magyarázta.
– A karod! – kiáltott fel Maya, amikor észrevette a takaró alól kikandikáló
csonkot. – Úristen! Mi történt a karoddal?
Sethnek nem maradt már ereje beszélni, így csak megrázta a fejét.
– Vérmérgezést kapott – segítette ki gyorsan Waverly.
– De rendbe jössz, ugye ? – kérdezte a nő, és a tekintete ide-oda járt Waverly és
Seth között.
– Igen – mondta Waverly határozottan. – Maga ezen a hajón marad?
– Ó, igen. És ti?
– Mindenképpen. – Waverly Maya gömbölyödő hasára pillantott, de nem mondott
semmit.
– Még találkozunk – mondta Maya, és megsimogatta Seth ép vállát. –
Meglátogatlak a kórházban.
Miután Maya elment, Waverly gondterhelten nézett körül.
– Nem láttad Felicityt? – kérdezte.
Sethnek csak annyi ereje volt, hogy megrázza a fejét.
Hirtelen hangos koppanás hallatszott a hangszórókban, mintha valaki leejtette
volna a mikrofont.
– Anthony! – kiáltotta Selma elcsukló hangon. – Gyere ide gyorsan!
Seth látta, hogy Anthony, az orvos, aki az Új Látóhatáron kezelte, kirohan a terem
elejére, és egy széken ülő alak fölé hajol. Egy darabig még tekergette a nyakát, de
aztán elfogyott az ereje, így nem látta, mit csinál.
– Mi történik? – kérdezte Waverlytől.
– Kierannal van valami – mondta Waverly rémülten.
– Azonnal el kell vinnem a kórházba! – kiáltotta Anthony.
A tömeg szétnyílt, ahogy az orvos és még három másik ember vinni kezdte
Kierant az ajtó felé, de aztán Arthur odaszaladt Anthonyhoz, és valamit belesúgott a
fülébe.
– Micsoda? – kérdezte Anthony felháborodva.
Bármennyire is szerette volna, Seth nem hallotta, mit mond
Arthur.
– Menj! – mondta Waverlynek, és eltolta a lány kezét. – Derítsd ki, mi történik!
Waverly keresztülverekedte magát a tömegen, és megráncigálta Arthur ingét, de a
fiú tudomást se vett róla, csak idegesen markolászta a haját. Aztán Anthony hirtelen
megfordult, és Seth irányába indult el.
– Szükségem van erre a siklóra! – kiáltotta – Mindenki álljon félre az útból!
Waverly halálra vált arccal ment vissza Sethhez.
– Nincsen kórház a hajón – mondta elképedve. – Arthur és Sarek széthordták.
– Miért?
– Nem tudom!
– De akkor... – rázta meg értetlenül a fejét Seth.
– Vissza kell vinniük Kierant az Új Látóhatárra, hogy megoperálhassák.
– De... – Anthony és két másik férfi épp most vitte el mellette Kierant, így Seth egy
másodpercre megpillantotta a fiú arcát. A bőre zöld volt, szeme üvegesen meredt a
semmibe. Vele volt az édesanyja is, és sápadtan, gyermeki rettegéssel az arcán
meredt a fiára.
 – Anthony! – Seth látta, hogy Maya odafut a férjéhez, és megragadja a karját. –
Nem mehetsz el!
– Meg fog halni, Maya! – mondta Anthony, miközben Kierant a könyökénél tartva
elindult felfelé a sikló rámpáján. – Szükségem van egy műtőre.
– Akkor sem! – dobbantott Maya a lábával.
– Nem hagyhatom, hogy – kezdte Anthony, de dr. Jensen közbevágott.
– Én megyek – mondta. – Te itt maradsz, Anthony.
Maya és Anthony döbbenten meredtek a nőre.
– Miriam, nem kérhetünk tőled ilyet...
– Nem is kértetek – felelte, majd felfutott a rámpán, félrelökte az útból Anthonyt,
és megfogta Kieran könyökét.
– Miriam! – rohant oda Selma a doktornőhöz. – Mit csinálsz?
– Kell mellé egy orvos, különben nem éli túl az utat – mondta Miriam, de rettentő
szomorúnak tűnt.
– De a közös terveink! – mondta Selma, felemelte az egyik kezét.
A két nő hosszú másodpercekig csak állt, és nézte egymást, majd Selma a
kézfejével gyengéden végigsimított dr. Jansen arcán.
– Kérem – mondta Kieran anyja halkan.
Dr. Jansen elfordította a tekintetét Selma arcáról, és vonszolni kezdte felfelé
Kierant a rámpán.
– Kötözzétek hozzá ahhoz a székhez! – kiáltotta a két férfinak, aki segített neki.
Anthony letérdelt, hogy beszíjazza Kierant, és közben mindenféle orvosi
kifejezéseket mondott dr. Jansennek. Sethnek olyan volt az egész, mintha idegen
nyelven beszélnének.
Szerencsére sikerült gyorsan találni egy pilótát, aki vissza akart menni az Új
Látóhatárra. Voltak még néhányan, akik a visszatérés mellett döntöttek, ők szintén
felszálltak a siklóra.
– Várjatok! – kiáltotta Selma az utolsó pillanatban, és felrohant a csukódó
rámpára. Seth még látta az egyre szűkülő nyíláson keresztül, ahogy az asszony
magához szorítja, és megcsókolja a Kieran mellett álló doktornőt. Miután
becsukódott a rámpa, Seth érezte, hogy messzebb tolják a siklótól. A következő
pillanatban aztán begyulladtak a hajtóművek, és a sikló a padlóról felemelkedve
belebegett a hatalmas légzsilipbe.
Aztán bezárult mögöttük a zsilip ajtaja.
És ennyi volt. Kieran Alden elment.
A következő pillanatban Seth úgy érezte, mintha zuhanni kezdene, és mikor
levegőt akart venni, rádöbbent, hogy a tüdeje újra megtelt folyadékkal. A szteroidok
hatása elmúlt, és dr. Jansen megmondta, hogy egy második adag túl kockázatos
lenne.
– Nem engedem, hogy itt hagyjuk Kierant – motyogta maga elé Waverly, majd
Seth ágyát otthagyva rohanni kezdett kifelé a siklódokkból.
Várj, szerette volna utána kiáltani Seth, de nem volt hozzá ereje.
Ekkor Anthony lépett oda az ágyához, és hűvös tenyerét a homlokára szorította.
– Miriam elmondta, mi a helyzet.
– Wave... nyögte Seth, és megpróbált felülni. Kezdett pánikba esni. Nem tudok
nélküle meghalni. Ezt nem tudom egyedül végigcsinálni. – Kérem...
– Még nem tartasz ott, haver – mondta Anthony, miközben kitapintotta Seth
pulzusát. – Még van egy kis időd. Visszahozzuk, mielőtt... – Elhallgatott, mert tudta,
hogy Seth így is pontosan érti, mire gondol. Egyszerre egy lélegzet, gondolta Seth,
és visszahajtotta a fejét a párnájára. Egy lélegzet, aztán még egy, aztán még egy...









BÚCSÚZÁSOK





Nem hagyhatjuk itt! – sikította Waverly, ahogy belépett a Központi Irányítóba.
Csak Sarek Hassan és az édesapja volt a helyiségben, mindketten aggódva bámulták
az egyik monitort.
– Két sikló – mondta Sarek.
– Valószínűleg egy csomó ember – mormolta az apja, és a fia vállára tette a kezét.
– Jönnek – mondta Sarek Waverlynek.
– Kik? – lépett közelebb hozzájuk Waverly.
– Te vagy az, Waverly Marshall ? – töltötte meg a szobát egy gyűlöletes hang, és
Waverly odarohant Sarek mellé. Dr. Carver nézett vele farkasszemet a képernyőről.
– Azt hitted, hagyjuk, hogy csak úgy elmenjetek? – sziszegte.
– Mit csinálnak? – kérdezte Waverly. Remegett a hangja, de erőnek erejével vett
egy mély lélegzetet. Nem hagyom, hogy elérje, hogy gyengének érezzem magam.
– Támadunk, kedvesem. Mégis mit gondoltál, mit fogunk csinálni ?
Waverly a környezetből látta, hogy a vénember a Központi Irányítóból beszél.
Bár ez a videón nem látszott, biztos volt benne, hogy mások is vannak a teremben,
akik hallják a beszélgetést. Eszébe jutott, amit dr. Carver mondott arról a rövid
beszédről, amit hónapokkal ezelőtt tartott az Új Látóhatáron, és amivel szerinte
pillanatok alatt Anne Mather ellen fordította a közvéleményt. Belenézett az öreg
doktor ráncos, hideg szemébe, és azt mondta:
– Maga egy gyilkos.
Dr. Carver megrázta a fejét, és lesajnálóan elmosolyodott, mintha egy szemtelen
kisgyerekkel beszélne.
 – Minden hiteledet elveszítetted Waverly, miután akkorát hazudtál a
tanúvallomásodban. Anne Mather jámbor, istenfélő asszony volt, és te megpróbáltad
tönkretenni.
– Maga akarta, hogy hazudjak – mondta Waverly. – Sikerült félreállítania az
útból, így semmi sem akadályozhatja meg, hogy kapitányt csináljon a fiából. Hiszen
kezdetektől fogva ez volt a terve, nem igaz ?
– Jared – mondta dr. Carver, és alig észrevehetően intett a kezével. A következő
pillanatban megjelent a monitoron Jared Carver. A férfi a vénember széke mögött
állt, onnan hajolt be a képbe. A feje fel volt püffedve, és úgy nézett ki, mint aki még
mindig a nyugtató hatása alatt áll, ennek ellenére olyan gyűlölettel nézett Waverlyre,
hogy a lány megborzongott.
– A saját ötleted volt, hogy hazudni fogsz, Waverly, és azt is te találtad ki, hogy
mit. Be is ismerted nekem. – Elővette a zsebéből az apró számítógépet, amit ezek
szerint visszaszolgáltattak neki az őrök, és megnyomott rajta egy gombot. Waverly
hallotta, ahogy megszólal a saját hangja. Miközben lejátszotta a felvételt, Jared
végig csúfondárosan vigyorgott. Waverly higgadtan nézte a férfi rosszindulatú,
gonosz arcát, és arra gondolt, hogy is találhatta jóképűnek ezt az embert.
Ugyanakkor tényleg az ő hangja szólt a kis szerkezetből.
– Hazudtam a tanúvallomásomban – mondta a felvételen. Jared gonosz vigyorral
kapcsolta ki a felvevőt.
– Kényszerítettél, hogy ezt mondjam – felelte Waverly. – Meg akartál ölni.
– Te vagy a gyilkos – sziszegte Jared. – Majdnem túladagoltad az altatót.
– Csak próbáltam megvédeni magam – mondta Waverly.
– Mögém lopakodtál, és amikor nem figyeltem, belém vágtad – monda Jared.
Waverly kezdett kétségbeesni, és bár próbálta leplezni, látta, hogy Jared
elégedetten mosolyog. Azt hitte, most megfogta őt. Ám ekkor Waverlynek támadt
egy ötlete.
– Azt állítod, hogy nem erőszakkal kényszerítetted ki a vallomásomat? Bizonyítsd
be! Játszd le az egész felvételt, most!
Jared elhallgatott, és zavartan nézett maga elé.
– Nincsen...
– Nyilván meg kell lennie az egésznek. Az egész videónak. Nem hiszem, hogy lett
volna időd kivágni ezt a részt. Játszd le az egész felvételt most, a Központi
Irányítóban, úgy, hogy mindenki lássa. Bizonyítsd be, hogy nem kényszerítettél!
Jared körbepillantott az Irányítóban. Waverly azt kívánta, bárcsak láthatná a
körülötte lévő emberek arcát, de abból, ahogy Jared szeme egyre tágabbra nyílt a
rémülettől, tudta, hogy sikerült sarokba szorítania a férfit.
Ekkor újra a doktor haragtól eltorzult feje jelent meg a monitoron.
– Meg fogunk ölni – mondta, majd elsötétült a kép.
– El kell kanyarodnunk a hajóval – mondta Kahlil Hassan halkan a fiának.
Kinyílt a Központi Irányító ajtaja, és a Chris nevű férfi lépett be rajta.
– Siklókat küldenek?
Sarek és az apja bólintott.
– Nem hagyhatjuk magára Kierant! – mondta Waverly. Odafordult Chrishez, és
bár azelőtt soha nem találkoztak, két tenyerébe fogta a férfi kezét, és addig
szorította, amíg az rá nem nézett. – Kieran... ő túlságosan fontos. Nem hagyhatjuk
magára.
– EgyEmberesek indulnak a siklókból – kiáltotta Sarek, és a monitorra mutatott. A
képernyőn látszott, ahogy EgyEmberesek – legalább egy tucat – lebegnek ki a két
siklóból, majd indulnak el a hajó különböző pontjain lévő légzsilipek felé.
– Hol vannak a fegyverek? – kérdezte Chris.
– Azt csak Kieran tudja – mondta Sarek, és a tenyerébe temette az arcát.
Beletelt néhány másodpercbe, mire mindenki felfogta, ez mit jelent. Döbbent
rémület ült ki az arcokra.
– Elég, ha csak ketten vagy hárman feljutnak a fedélzetre... – mondta Chris.
– Nem tudjuk megállítani őket – fejezte be helyette Kahlil a mondatot. – El kell
menekülnünk.
– Ne! – mondta Sarek. – Ezt nem tehetjük meg Kierannal!
– Fiam – mondta Kahlil, és megfogta Sarek mindkét vállát. – Túl sokan halnának
meg. Nincs más választásunk.
Waverly az Irányító közepén állt, két keze ernyedten lógott, a szája nyitva volt, de
nem jött ki rajta hang. Nem tudott mit mondani. Tudta, hogy Kahlilnak igaza van.
Menekülniük kell.
Kahlil gyengéden elhúzta Sareket az irányítópulttól. A fiú odament a falhoz,
lerogyott az egyik székre, és a tenyerébe temette az arcát. Chris ezalatt leült a
pilótaülésbe, és bekapcsolta a belső tájékoztató rendszer mikrofonját.
– Figyelem! Az Új Látóhatárról érkező fegyveresek már majdnem elérték a hajót.
Mindjárt nagy fokozatra kapcsoljuk a hajtóműveket, úgyhogy készüljetek fel a
várható rendkívüli nehézkedésre. Kérek mindenkit, hogy feküdjön le a padlóra. –
Folyamatos ismétlésre állította a rendszert, és feltekerte a hangerőt. – Nagyjából
egy percünk van, mielőtt ideérnek.
– Seth – mondta halkan Waverly. Vajon mit fog tenni vele a hirtelen gyorsulás?
Kiszaladt az Irányítóból, és futni kezdett a siklódokk felé. Nem várta meg a liftet,
rohant le a lépcsőkön. Chris hangja visszhangzott a fülében, miközben kettesével
szedte a fokokat.
– Húsz másodperc... – mondta Chris, amikor Waverly elérte az első
lépcsőfordulót. Még két emelettel lejjebb járt, amikor megkezdődött a
visszaszámlálást. – Tíz... kilenc...
Elérte a siklódokk szintjét, és rohanni kezdett a folyosón.
– hat... öt...
Waverly nekirohant a zárt ajtónak, majd odaugrott a kezelőpanelhez, és
megnyomta a nyitógombot.
Kinyílt az ajtó, és Waverly belépett. Odabent mindenki a padlón feküdt oldalra
nyújtott kézzel, és a plafont nézte. Több tucat férfi, nő és gyerek hevert a földön
ebben a szürreális pózban. De vajon hol lehet Seth?
– három... kettő...
Waverly kétségbeesetten forgatta a fejét, míg végül megpillantotta Sethet. Az
orvos éppen hozzászíjazta az ágyát a dokk falához.
Waverly futni kezdett, ám ugyanebben a pillanatban bekapcsoltak a hajtóművek.
Még fel sem fogta, hogy összecsuklott a térde, amikor már a padlón volt. Vett egy
nagy levegőt, és megpróbált négykézlábra állni, hogy úgy kússzon oda Sethhez, de
a karja mintha ólomból lett volna, a hátizmai pedig felmondták a szolgálatot.
Kénytelen volt lefeküdni a padlóra. A testére ható erő olyan hatalmas volt, hogy
lélegezni és gondolkodni is alig tudott tőle. Vajon mit csinálhat ugyanez az erő Seth
szervezetével?
Waverly nekinyomta az arcát a padlónak. A hideg, kemény fém fájdalmasan
feszült neki az arccsontjának, és ez végre kiszakította a bénult zsibbadtságból.
Felkiáltott. Kieran Aident magára hagyták, és most egyedül kell szembenéznie
azokkal az aljas emberekkel. Waverly minden lehetőséget végigvett magában,
próbált találni valami megoldást, amivel a hajót és Kierant is meg tudnák menteni,
de hiába. Nem volt ilyen megoldás. Kieran különben se akarta volna, hogy még több
életet tegyenek kockára. Azt akarta volna, hogy elmeneküljenek, ebben Waverly
teljesen biztos volt.
Amikor megszűnt a gyorsulás, ismét Chris hangja harsant fel a hangszórókból:
– Valamennyire eltávolodtunk tőlük, emberek. Még nem késő siklóra ülni, és
visszafordulni, de ha valaki vissza akar menni, az most induljon el.
Waverly nagy nehezen felállt. A bal térde nagyon fájt, de azért megtartotta a
súlyát, így oda tudott botorkálni Seth ágyához. A fiú falfehér volt, úszott az
izzadságban, és hörögve vette a levegőt. Waverly megcsókolta a száját, azután
megfogta a kezét...
Seth kinyitotta a szemét, és a lányra mosolygott.
– Ne engedj el – suttogta.








KEZDETEK



Kieran szédülve és émelyegve tért magához a félhomályos helyiségben. Először
balra fordította a fejét, és látta, hogy az édesanyja bóbiskol egy székben, aztán a
másik irányba, mert érezte, hogy valaki fogja a jobb kezét. Felicity Wiggam volt az.
A lány gyengéden rámosolygott.
– Helló – próbálta mondani Kieran, de erőtlen köhögésbe fulladt a dolog.
– Tessék – suttogta a lány, és a szájához tartott egy szívószálat. Kieran
belekortyolt a hideg vízbe, amitől enyhült a feszültség a szájában és a torkában.
– Hol... – nyögte Kieran.
– Az Új Látóhatáron vagy – suttogta Felicity. – Visszahoztak, hogy
megoperálhassanak.
Az utolsó dolog, amire Kieran emlékezett, az volt, hogy ült az Empyrean
siklódokkjában, és épp az új küldetés részleteit beszélték meg, amikor rettentő
fájdalmat érzett a hasában.
– Megállt a szíved, mikor a vékonybeledet operálták. – Kieran most vette észre,
hogy Felicitynek könnyes a szeme. – Újra kellett építeniük az egyik szívbillentyűt.
Ez így egyszerre túl sok volt Kierannak, ezért megpróbált valami könnyebben
emészthető dologra gondolni.
– Te miért nem voltál az Empyreanen?
Felicitynek haragosan megvillant a szeme.
– Avery csak akkor szólt az evakuálásról, amikor már késő volt.
Kieran a lány kezére pillantott, és látta, hogy az ujjáról hiányzik
a gyűrű.
– Kieran, három napig aludtál – mondta lassan.
– Három napig...
– Elmentek. Az Empyreannek el kellett mennie. Annyira sajnálom.
 Felicity hagyott időt a fiúnak, hogy felfogja, ez mit jelent. Elment az Empyrean.
Elmentek a barátai. Elment az otthona. Soha többé nem látja őket.
– Ezt Waverly küldte – mondta Felicity, és odaadott egy papírlapot Kierannak,
amin egy nyomtatott üzenet volt. Kieran túl gyenge volt ahhoz, hogy felemelje a
papírt, ezért Felicity megkérdezte: – Szeretnéd, hogy felolvassam?
Kieran bólintott.
Felicity megköszörülte a torkát, és olvasni kezdett.
„Kedves Kieran. Az Új Látóhatár fegyvereseket küldött, hogy visszaszerezzék az
Empyreant. Nekünk nem voltak fegyvereink, ezért nem tudtuk volna megvédeni
magunkat. Nagyon sajnálom, de el kellett menekülnünk. Tudom, te soha nem hagytad
volna, hogy magunkat és a fedélzeten lévő kisgyerekeket veszélybe sodorjuk miattad.
Legalábbis most ezt hajtogatom magamnak. Remélem, hogy egyszer majd meg tudsz
nekünk bocsátani. Nem ezt akartam. Abban reménykedtem, hogy a következő tíz
évben te meg én újra tudjuk építeni a barátságunkat. Azt hiszem, hogy minket mindig
is jó barátoknak szánt az ég. Remélem, hogy ezt te is így érzed”.
Felicity elhallgatott egy pillanatra, elvörösödött, és titokban Kieranra pillantott,
mielőtt folytatta volna az olvasást.
„Lehet, hogy nem is baj, hogy visszamentéi az Új Látóhatárra. Ott van Felicity, és
szerintem le kéne őt csapnod a vőlegénye kezéről. Tudom, hogy veled boldogabb
lenne, és szerintem te is boldogabb lennél vele, mint ahogy velem lehettél volna.”
Felicity zavartan felnevetett, Kieran pedig elmosolyodott.
,Most, hogy Anne Mather meghalt, te lehetsz az igazság hangja az Új Látóhatáron.
Légy nagyon óvatos, mert dr. Carver és a fia, Jared, nem akar majd osztozni veled a
hatalmon. Tartsd magad távol tőlük.”
Felicity belenézett Kieran szemébe, de nem hagyta abba az olvasást.
„Szeretlek, Kieran. Mindig is szeretni foglak, és soha nem fogom elfelejteni, ki
voltál: egy végtelenül jóravaló, nagyszerű ember, aki hozzám hasonlóan néha nagyon
makacs tudott lenni. Legyen boldog, hosszú életed.
Őrizz megszeretettél az emlékezetedben,
Felicity csak akkor vette észre, hogy Kieran sír, amikor felpillantott a lapról. A
könnyei ráfolytak a párnájára, és eláztatták a fülét és a nyakát. Zavartan megpróbálta
letörölni őket, de vagy a gyengeségtől, vagy a gyógyszerektől képtelen volt
rendesen mozgatni a kezét.
Felicity elvett egy zsebkendőt az ágy mellett álló asztalról, és óvatosan felitatta
fele a Kieran szeme sarkában felgyűlt könnycseppeket. Azután elmosolyodott,
ragyogó kék szemével belenézett a fiúéba, fölé hajolt, és gyengéden szájon
csókolta.








ÖTÖDIK RÉSZ
GAIA


„Múlt éjjel az Öröklét tűnt elém,
Óriás gyűrű, végtelen, tiszta fény,
békesség-tünemény,
Lejjebb az Idő, óra-, nap-, év-fokok:
A szféráktól sodort Óriás árny ingott, s ebbe vettetett
A világi sereg.”

Henry Vaughan: A világ









BÚCSÚZTATÓ





Waverly Marshall lelépett az űrsikló rámpájáról a sziklás talajra, és körbejártatta
tekintetét a hajnali fényben fürdő tájon. Légzáró szkafander volt rajta, amihez
súlyos bakancs és egy fojtogató üvegsisak tartozott. Elindult lefelé a fekete
vulkanikus kőből álló lankás domboldalon, majd megállt a hatalmas óceánöböl
kavicsos partján. A hang, amellyel a hullámok megtörtek a parton, megtöltötte a
fülét, megdobogtatta a szívét, és ott visszhangzott minden porcikájában. Az égbolt
széle halvány rózsaszínen derengett, és ahogy Waverly feljebb emelte a tekintetét,
fokozatosan átment sötétkékbe. A látóhatáron felbukkanó narancssárga nap csillogó
fényhidat festett a vízre. Ez volt Waverly életének első napfelkeltéje, és hihetetlenül
gyönyörű volt. Ahogy a nap egyre jobban megvilágította az eget,
Waverly észrevette az óceán fölött úszó felhőket, amelyekből hosszú, szürke
vonalak indultak a víz felé. Eső, gondolta Waverly.
Azt kívánta, bárcsak Seth is láthatná mindezt.
Még csak huszonöt éves volt, de a halántékánál már őszült a haja. Ez olyan apai
örökség volt, amiről szívesen lemondott volna. Elindult az ideiglenes karám felé,
amit éjszaka állítottak fel. A bent lévő három kecske boldogan rágcsálta a szénát,
amit Waverly ott hagyott nekik. Mindnyájan elégedettnek és egészségesnek tűntek.
Waverly a szájához emelte a rádióját, és hívta az Empyreant.
– Hallotok?
– Mindenki rád figyel – válaszolta Arthur Dietrich fáradtan. – Hogy aludtál?
– Nem aludtam. – Waverly az egész éjszakát a sikló pilótaülésében töltötte, és
képtelen volt levenni a szemét az eget megvilágító meteorhullásról. A bolygó egy
üstökös csóváján haladt keresztül, és lélegzetelállító volt a látvány, Waverly
egyáltalán nem bánta meg, hogy ébren maradt. Különben is: az, amire reggel
készült, amúgy sem hagyta volna aludni.
– A kecskék jól vannak – mondta Arthurnak, és átküldött egy videofelvételt az
állatokról. Három kecske, amelyeket tökéletesen hidegen hagy a történelmi pillanat,
aminek részeseivé váltak. – Leveszem a sisakomat – mondta Waverly, miután vett
egy nagy levegőt.
– Elindítom az órát – válaszolta Arthur. Valamikori gyerekhangja mostanra lágy,
érzékeny tenorrá mélyült, ami jól illett a személyiségéhez. Igencsak megnőtt, de
közben kisfiúsán jóképű maradt, és ő lett Waverly egyik legjobb barátja.
Waverly kikapcsolta a csatokat, és leemelte a sisakot a fejéről. Félt ? Izgatott volt
? Annyi érzés kavargóit benne, hogy meg sem próbált nevet adni nekik.
Rövid cuppanás hallatszott, ahogy engedett a sisak rögzítése, aztán...
A levegő gyengéden végigsimított az arcán, kifújta a haját a homlokából, hűvösen
cirógatta a bőrét. Waverly először az orrán, aztán a száján keresztül is belélegezte.
Az illata alapján a bolygó légköre tiszta, friss és biztonságos volt.
A sisak fejhallgatójából hallatszott, ahogy a Központi Irányítóban tapsolnak és
éljeneznek az emberek. Waverly mélységesen megtisztelve érezte magát, amiért ő
lehet az első ember, aki belélegzi az új otthonuk levegőjét, és tudta, hogy a kép
évszázadokig fennmarad majd, és nemzedékek sora fogja látni. Mit is kell ilyenkor
mondani? Kis Lépés egy embernek...
– Waverly ?— szólalt meg Arthur hangja a fejhallgatóból. – Megegyeztünk,
legfeljebb harminc másodperc.
– Az algától még senki sem halt meg, Arthur – mondta Waverly, a bolygó
óceánjaiban élő hatalmas algatelepekre célozva. Szárazföldi létformáknak egyelőre
nem találták nyomát, ezért valószínű volt, hogy a földi életet lehetővé tevő összes
oxigént az algák bocsátották ki. – A vizsgálatok szerint semmi veszélyes nincs a
levegőben.
– Megegyeztünk – csattant fel Arthur. – Vedd vissza a sisakot.
Waverly bosszúsan felnyögött, de tudta, hogy igaza van a barátjának. Visszavette
a sisakot, és hallgatta, ahogy a légszűrő felpörög, és nekiáll eltávolítani az idegen
részecskéket. A bolygó légköréhez képest a szkafanderben gusztustalanul állott volt
a levegő.
– Hogy néz ki a hely? – kérdezte Arthur, és Waverly mintha némi irigységet
hallott volna ki a hangjából. A bolygó felfedezőjeként Arthur lett volna az, aki
elsőként leszállhat az új otthonuk felszínére, csakhogy a felesége, Melissa
Dickinson – aki elviselhetővé tette az életet az árván maradt gyerekek számára –
terhes lett, és túl közel volt már a szülés időpontja ahhoz, hogy Arthur magára
hagyja.
– Hát... – Waverly nem találta a megfelelő szavakat, miközben a szeme mohón itta
a látványt, a sziklák árnyékait, a talpa alatt elterülő vulkanikus kőzetben megcsillanó
kvarc– és csillámkőszemcsék ragyogását. A szél halkan, lágyan fújt a sisak üvegén
túl, és Waverly legszívesebben levette volna az egyik kesztyűjét, hogy az ujjai közt
érezze. Nemsokára. – Csodálatos. Nagyon szép. Nagy! Fel tudjuk építeni ide a telepet
?
– Épp egy közeli helyet vizsgálunk. Egy nagy folyó fölé emelkedő lankás dombot.
Olyan hely kell, ami megvéd az áradásoktól, de alkalmas a növénytermesztésre.
– Waverly – vágott közbe Sarek. – Két óra múlva el kell indulnod vissza.
– Rendben – mondta Waverly. – Elkészülök.
Kinyitotta a rögtönzött karám ajtaját, és felterelte a kecskéket a sikló rámpájára.
Eleinte ellenkeztek – bizonyára emlékeztek a leszálláskor átélt félelmetes
turbulenciára -, de aztán némi huzavona után Waverlynek sikerült odakötöznie őket
a raktér falához.
Miután ezzel megvolt, Waverly felsóhajtott, és a rámpa mellett hagyott
ezüstedényre pillantott. Énjének egy része rettegett attól, ami most következik,
ugyanakkor tudta, hogy ideje elengednie a múltat. Lecsavarta az edény tetejét, és egy
percig csak állt mozdulatlanul, a mellkasához szorította a dobozt, és emlékezett.
Aztán a feje fölé emelte az edényt, és hagyta, hogy a szél elfújja a hamut.
– Ég veled – suttogta.
– Megcsináltad? – kérdezte Arthur, miután Waverly visszakapcsolta a mikrofonját.
– Igen – válaszolta a lány, és nézte, ahogy a finom por egyre messzebb száll.
– Ő az első, aki otthonra talált a Gaián – mondta halkan Arthur. – Szerintem
örülne, ha látná.
Waverly ekkor egy távoli kattanást hallott, majd sistergés töltötte meg az étert.
– Kieran? Te vagy az? – kérdezte.
– Én vagyok – válaszolta néhány másodperc múlva Kieran. Az Új Látóhatár már
nagyon messze volt, és a két hajó közti kapcsolat– tartást egyre jobban
megnehezítették a kozmikus zajok és az időbeli csúszás. Szerencséjük volt, hogy
egyáltalán sikerült kapcsolatba lépniük egymással. Kierannak mélyebb és érdesebb
volt a hangja, és ezzel együtt nyugodtabb és határozottabb is. – Felicity is itt van
velem.
– Szia, Felicity – mondta Waverly. – Örülök, hogy be tudtatok jelentkezni.
 – Semmiképpen sem hagytuk volna ki – mondta Felicity. Waverlynek eszébe
jutott, hogy annak idején, amikor Kierannal jártak, folyton azon aggódott, hogy a
fiú egyszer majd észreveszi, hogy Felicity a legszebb lány a hajón. Elmosolyodott.
A szíve mélyén valószínűleg már akkor is tudta, hogy ők ketten összetartoznak.
– Szeretnél mondani valamit, Kieran? – kérdezte Waverly, és remélte, hogy a
barátja él a lehetőséggel, neki ugyanis még nehezére esett megszólalni. Nézte,
ahogy a hamufelhő lassan alászáll a habokba, és elmerül a vízben. Az utolsó
kívánsága az volt, hogy a hamvait az új bolygójukon szórják szét.
– Edmond Jones kapitány nagyszerű, bátor ember volt – mondta Kieran, és úgy
tűnt, tényleg így gondolja. – Küzdött azért, amiben hitt, elfogadta a saját hibáit, és
megpróbálta a jó tulajdonságaival ellensúlyozni őket. Az Empyrean-kolónia örökre
érezni fogja az űrt, amit a halálával maga után hagyott. Az ő szelleme vezérelje
útjukon az új otthonra lelő telepeseket!
– Ámen – mondta Waverly, miközben tekintete a végtelen látóhatárt fürkészte.
– Ámen – visszhangozta Sarek és Arthur és az Empyrean többi tisztje.
Az elektrosztatikus zaj mögött, a háttérben Waverly csecsemősírást hallott.
– Nektek már megint született egy gyereketek? – kérdezte tettetett hitetlenkedéssel,
ám Kieran és Felicity már bontották a kapcsolatot. Majd később üzenetben gratulál
nekik, gondolta.
Kikapcsolta a rádióját, majd megfordult, és felsétált a záródó siklórámpán, aztán
fel, a pilótafülkébe vezető csigalépcsőn. Beleült a székbe, beindította a
hajtóműveket, és a sikló felemelkedett a földről. A következő hónapok azzal telnek
majd, hogy a legénység az Empyrean raktárcsarnokából átszállítja a hatalmas
konténereket a bolygóra, felállítják az ideiglenes telepeket, és elkezdik
kikísérletezni, melyik növény marad életben ebben az új környezetben. Waverly
tudta, hogy a bolygó terraformálása, vagyis földiesítése sokkal tovább fog tartani,
mint hogy ő megérje a végét, de már alig várta, hogy elkezdjék.
Az út vissza az Empyreanre több óráig tartott, de ezt Waverly egyáltalán nem
bánta, mert gyönyörű volt a kilátás a pilótafülkéből. A sikló bal oldalát fordította a
bolygó felé, hogy lássa a hegyeket, a girbegurba tengerpartokat, a sarkokon fehérlő
jégsapkákat és a kontinenseket borító fekete, vulkanikus kőzetréteget. Úgy érezte,
soha nem tudná megunni a látványt.
Hamarosan feltűnt előtte a gyorsan mozgó Empyrean. A hajó a Gaia és az egyik
nagyobb holdja között állt pályára, és a két égitest ellentétes gravitációs mezőjében
fog lelassulni az Arthur Dietrich és édesapja által koreografált tánc során. Néhány
év alatt a hatalmas űrhajó lelassul majd annyira, hogy geostacionárius pályára
állhasson a kolónia fölött. Ha ez sikerül, akkor az Empyreanről figyelhetik a
bolygó időjárását, a naprendszerben elhaladó meteorokat, és vészhelyzet esetén
vissza lehet rá menekülni. Waverly valamiért úgy gondolta, fölösleges aggódniuk.
Jól választottak otthont maguknak. Hitt benne, hogy minden rendben lesz.
Belebegett a siklóval a légzsilipbe, megvárta, amíg Sarek újra nyomás alá
helyezi, majd leszállt a siklódokk padlójára, és az ablakon keresztül integetett az
üdvözlésére összegyűlt tömegnek. Ok hamarosan visszamentek a dolgukra, Waverly
pedig felkészült a hosszas karanténra.
A következő hét azzal telt, hogy egy védőruhába öltözött orvosi csapat egymás
után végezte el rajta a különböző vizsgálatokat, nem hurcolt-e be semmilyen idegen
betegséget az Empyreanre. Mások a levegő– és talajmintákban próbáltak
mikroszkopikus élet nyomára bukkanni, de az eredmények azt erősítették meg, amit
már amúgy is gyanítottak: a bolygón elhanyagolható a fertőzésveszély. Bár a Gaián
minden adott volt az élet kialakulásához, az oxigéntermelő algáktól eltekintve nem
találták nyomát életnek.
Amikor végre véget ért a karantén, Waverly látta, hogy újra kisebb tömeg gyűlt
össze a siklója körül. Miközben lesétált a rámpán, odaintegetett Sarah Wheelernek,
aki felemelte a kislánya, Samantha apró kis kezét, és azzal integetett vissza. Randy
karjában Samantha ikertestvére ült, akit a fiú halott apja után Jósénak neveztek el.
Waverly a saját családját kezdte keresni a tömegben, és meg is pillantotta az
édesanyját, Reginát, aki a kicsi Calebbel a karján állt az egyik szélen. A gyerek
ugrálni kezdett, amikor meglátta Waverlyt, és össze-összeütötte pufók kis kezeit.
Waverly dobott neki egy puszit. A kisfia olyan izgatott volt, hogy alig bírt magával.
Waverly óvatosan lejött a rámpán, hogy aztán a kicsi Josiah teljes erőből
nekirohanjon, és belefúrja a fejét a gyomrába. Mint legkisebb gyerek, mindig ő volt
az első, akit felvettek, megetettek vagy megöleltek. Waverly imádta a kicsit, de néha
aggódott amiatt, hogy Caleb esetleg nem kap elég figyelmet.
– Elhoztad a kövemet? – kérdezte a kicsi Josiah, és nagyokat pislogott hatalmas
égszínkék szemeivel.
– Igen – suttogta Waverly, és a fiúcska kezébe nyomott egy apró kavicsot, amit
igazából a tűlevelű fák csarnokában talált. Még nem végeztek a bolygón begyűjtött
kőzetminták toxikológiai elemzésével, így nem adhatott neki egy igazi gaiai követ –
de próbálja meg az ember elmagyarázni ezt egy háromévesnek. Rövid
szemrevételezés után Josiah betette a követ a szájába, és elgondolkodva szopogatni
kezdte.
– ízlik? – kérdezte nevetve Waverly.
 A kisfiú csak annyi időre vette ki a kavicsot, hogy válaszolhasson.
– Nem rossz.
– Hiába, az én fiam – szólalt meg ekkor Seth Waverly mögül. A lány
villámgyorsan hátrafordult, Seth pedig rámosolygott azzal a jellegzetes, huncut
félmosolyával. – Most már biztos, hogy geológus lesz belőle.
Caleb megráncigálta a nadrágja szárát, mire Seth előhúzott a háta mögül egy
virágcsokrot, odaadta az ötéves kisfiának, aztán a megmaradt kezével felemelte a
gyereket. Caleb büszkén nyújtotta át a csokrot Waverlynek.
Kilenc év telt el azóta, de Waverly még mindig alig akarta elhinni, hogy Seth
túlélte a betegséget. A menekülést követő hetekben dr. Anthony újra meg újra
elmondta Waverlynek, hogy készüljön fel a legrosszabbra, mert Sethnek már nem
sok van hátra. Ő azonban újra meg újra visszaküzdötte magát az életbe.
Waverly átkarolta Seth csonka vállát. Szerette ott megérinteni a férjét, mert ő volt
az egyetlen, akinek ezt Seth megengedte. Elindultak a siklódokk kijárata felé.
– Szép beszédet mondott a mi Szépreményű Ifjúnk? – kérdezte Seth mosolyogva.
– Nem hallgattad?
– Pár szót elcsíptem – vonta meg a vállát Seth.
– Tudom, hogy szerinted a Kapitány nem érdemelte meg, hogy ő legyen az első,
akit itt eltemetünk.
– A Kapitány egy szörnyeteg volt – mondta Seth halkan.
Ez régi vita volt kettejük között. A Kapitány élete végig fenntartotta, hogy
ártatlan, és hogy Waverly édesapja, Seth édesanyja és a munkatársuk, dr. McAvoy a
tudta nélkül döntött az Új Látóhatáron utazó nők sterilizálásáról. Amikor Jones
kapitány megtudta, mit tettek a tudósai, riasztotta Takermarát, az Új Látóhatár
kapitányát, aki ultimátum elé állította a kollégáját: vagy kivégzik Waverly apját és
két társát a küldetés veszélyeztetéséért, vagy az Új Látóhatár megtámadja az
Empyreant. Mivel Jones kapitány nem akarta kitenni a legénységét a nyilvános
tárgyalással járó traumának, úgy döntött, balesetnek álcázza a kivégzést. De aztán
Anne Mather lett az Új Látóhatár kapitánya, aki – hiába teljesítette Jones kapitány
Takermara követelését – megtámadta az Empyreant. A nebulába érve elrejtőztek az
Empyrean radarjai elől, majd lesből rárontottak a másik hajóra. A Kapitány kilenc
éven keresztül mindig pontosan ugyanúgy mesélte el a történetet, Seth mégsem hitte
el egyetlen szavát sem.
Waverly már nem volt ilyen biztos az apja ártatlanságában. Valahányszor felhozta
a témát az édesanyjának, Regina dühös lett, vagy egyszerűen csak nem volt hajlandó
beszélni róla, így Waverly hajlott rá, hogy Jones kapitány története esetleg igaz
lehet. Az mindenesetre nyilvánvaló volt, hogy az apja részt vett egy szörnyű
bűncselekményben, ami rengeteg ártatlan ember halálához vezetett. Waverly az
elmúlt évek során lassan beletörődött, hogy sosem fog kiderülni, Jones kapitány
benne volt-e az összeesküvésben. Egy idő után már nem is volt fontos a dolog.
Tudta, hogy Seth a végsőkig kitart amellett, hogy az édesanyjából ártatlanul
csináltak bűnbakot, ezért tudatosan próbálta kerülni a témát. Hagyta, hadd gondolja
Seth, hogy legalább az anyukája rendes ember volt. Hagyta, hadd gondolja Regina,
hogy sikerült megvédenie a halott férje emlékét. Mindketten eleget szenvedtek
enélkül is.
Így aztán ahelyett, hogy bármit is válaszolt volna, megfogta Seth kezét, a
szájához emelte, és megcsókolta. Seth elmosolyodott, átkarolta Waverly derekát, és
elindultak a lakásuk felé.
Az otthonukban tökéletes rend és tisztaság uralkodott, ami főleg Regina Marshall
érdeme volt. Waverly édesanyja azóta sem nyerte vissza a régi életkedvét, de a köd,
ami egy időben teljesen rátelepedett a tudatára, mostanra szertefoszlott. Az asszony
tevékeny életet élt, és nagyon sok mindenben segített Waverlyéknek.
Waverly épp a haját szárította a hosszú, forró fürdő után, amikor Seth bekopogott
a fürdőszoba ajtaján.
– Videohívásod van az Új Látóhatárról.
Waverly átment a hálószobába, belebújt egy puha, fehér köntösbe, és fogadta a
hívást.
– Itt Waverly.
– Gratulálok – szólalt meg Kieran rövid szünet után. Szemcsés volt a kép, de
Waverly látta, hogy a barátja mosolyog.
– Én is nektek. Hallottam, hogy felsírt a háttérben egy kisbaba. Ő az ötödik?
– Waverlynek hívják – mondta Kieran, és mosolyogva nézte, ahogy a lány
hasztalan próbálja visszatartani a könnyeit.
Beletelt néhány másodpercbe, mire Waverly újra meg tudott szólalni.
– Köszönöm, Kieran. Örülök, hogy olyan boldogok vagytok Felicityvel.
– Az isteni gondviselés akarta így – mondta Kieran békés bizonyossággal a
hangjában.
– Jaj, Kieran – nevetett fel Waverly, és megrázta a fejét. – Ebben már sosem
fogunk egyetérteni.
– Tudom, de én akkor is így gondolom – felelte Kieran, és szórakozottan dobolni
kezdett az asztalán. – Ha nem nyeltem volna le azokat a robbanószereket, és ha nem
operálták volna ki belőlem a detonátort, nem derült volna ki, hogy rossz az egyik
szívbillentyűm. Még harmincéves korom előtt meghaltam volna infarktusban. Ne
mondd, hogy szerinted nem Isten keze van a dologban.
– Csupán arról van szó, hogy én nem látom azokat az összefüggéseket, amiket te
– rázta meg a fejét Waverly.
– Azért, mert nem vagy hajlandó meglátni őket – ugratta Kieran.
– Te meg azért látod őket, mert látni akarod.
– Talán igazad van – nevetett fel Waverly legnagyobb meglepetésére Kieran.
– Micsoda? Csak nem elbizonytalanodtál?
– Kell némi egészséges kétkedés ahhoz, hogy hinni tudjon az ember. Már ha nem
akar vallási fanatikus lenni.
Egymásra mosolyogtak, és beletelt néhány hosszú másodpercbe, mire Waverly
újra megszólalt.
– Mondok én valamit, Kieran.
– Na, mondjad.
– Szerintem te nagyszerű lelkipásztor vagy.
– Be kell érnem ezzel, ha már kapitány sosem leszek – mondta Kieran. És
valóban, miután a doktor és Jared Carver minden hitelüket elvesztették a legénység
előtt, Selma Walton vette át a hajó irányítását, aki mindenki számára világossá tette,
hogy Kieran ártatlan a Pauley-ék által kieszelt bombamerényletben. Kieran ezután
csatlakozott ahhoz a politikai csoportosuláshoz, amelyik törvénybe akart foglalni,
hogy a kapitányi és a lelkipásztori tisztséget nem töltheti be ugyanaz a személy. Seth
ezen őszintén meglepődött, és Waverly tudta, hogy döntésével Kieran visszanyerte a
becsületét a fiú szemében. Biztos volt benne, hogy Seth és Kieran soha nem lesznek
barátok, de úgy érezte, legalább megbocsátottak egymásnak.
– Amúgy is, egy kapitánynak túl sokszor kell engednie az erkölcsi
meggyőződéséből. Ezt meghagyom nektek, pogányoknak – mosolygott rá Kieran
Waverlyre.
– Annyira hálásak vagyunk.
– Mennem kell – mondta Kieran.
– Majd hívjuk egymást – mondta Waverly, és miután Kieran biccentett,
megszakadt a kapcsolat. Mindketten tudták, hogy már nem sokáig fognak tudni így
beszélgetni. Az pedig, hogy a két kolónia állandó kapcsolatba tud-e majd lépni
egymással, csak harminc év múlva derül ki. Waverly őszintén remélte, hogy igen.
Miután békésen elfogyasztották sült zöldségekből és kecskesajtos omlettből álló
vacsorájukat, és elmondta az esti mesét két virgonc kisfiának, Waverly bebújt a férje
mellé az ágyba. Seth átkarolta, ő pedig a fiú vállára hajtotta a fejét. Szinte azonnal
elaludt, ám néhány perc múlva felriadt Seth hangjára.
– Kilenc év óta most először voltunk külön egymástól – mondta Seth.
– Nem tudtam aludni éjszaka – mondta Waverly, és belefúrta az orrát a férje
nyakába.
– Én sem. – Waverly azt hitte, Seth most már hagyja aludni, de mielőtt újra
elnyomta volna az álom, a fiú megkérdezte: – Szép volt ?
Waverly elmosolyodott a sötétben, és felidézte a tarka hullámokon tükröződő
napfelkeltét, a bőrét cirógató szelet, a kék ég végtelen kupoláját a feje fölött.
– Annyira szép, hogy nem fogsz hinni a szemednek.
– Meséld el – mondta Seth, és gyengéden megrázta a lányt, hogy el ne aludjon.
A régóta együtt lévő párok meghitt suttogásával Waverly részletesen leírta
Sethnek a vizet, a levegőt, az eget és a felhőket. Ellenálltak az álom csábításának,
hajnalig beszélgettek, és örültek, hogy együtt vannak. Boldogok voltak, hogy végre
hazamehetnek.



KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS







Ismét szeretnék köszönetét mondani a St. Martin’s egész csapatának, különösen
Jennifer Weisnek, Mollie Travernek és Matthew Shearnek, akik a kezdetektől fogva
hősiesen harcoltak a Sky Chaser könyvekért. Köszönettel tartozom ügynökömnek és
jó barátomnak, Kathleen Andersonnak, amiért továbbra is mellettem állt, és
fáradhatatlanul támogatott mindenben. Szeretnék még köszönetét mondani
barátomnak, Victoria Hanley-nek a kézirattal kapcsolatos értékes ötleteiért, és
bátyámnak, Michael Ryannek a bölcs tanácsokért és az oxigéntermelő algákkal
kapcsolatos zseniális ötletéért. nem tudok otthon dolgozni. Az alkotáshoz teljesen
más helyre van szükségem. így különböző kávézókba szoktam beülni, ahol emberek
és a beszélgetés finom zaja vesz körül. Valahogyan a körülöttem lévő káosz segít
koncentrálni, és rövid idő alatt is gyorsan tudok haladni."
Jelenleg az USA-beli Coloradóban él családjával.
Tudj meg többet a sorozatról:
www.amykathleenryan.com

 Table of Contents
Title page
VISSZA A KEZDETEKHEZ
ODAKINT
Visszatérés
A SÉRÜLÉS
A LEGFONTOSABB DOLGOK
AZ ORVOS
VISZONTLÁTÁS
MAYA
PÁRBAJ
AZ ÖRDÖG, AKIT ISMERSZ
KÉMEK
MÁSODIK RÉSZ
TERVEK
A VÉNEK
A GYÜLEKEZET
EZUTÁN
A MEGHALLGATÁS
AZ AGITÁTOR
A KAPITÁNY
VITA
KÉTSÉG
CSILLAGKÖD
TÚLÉLÉS
HARMADIK RÉSZ
SZÖRNYETEGEK
KELEPCE
ÉJSZAKA
SÖTÉTSÉG
SZÖVETSÉGESEK
SETH
A GONOSZ
A TERV
FUTÁS
NEGYEDIK RÉSZ
BÚCSÚZÁSOK
PAJTÁS
KUTATÁS
FÉNY
FUTÁS
A VÉG
AZ AJÁNDÉK
VISZONTLÁTÁS
A SZAKADÉK SZÉLÉN
ÚJ KÜLDETÉS
BÚCSÚZÁSOK
KEZDETEK
ÖTÖDIK RÉSZ
GAIA
BÚCSÚZTATÓ
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS