Patrícius: Az ókori Róma nemesi uralkodók tagjai.

Plebejus: (köznép) Az ókori Rómában az állami tisztségek viseléséből kirekesztett szabadok

(kézművesek és földművesek) rendjének tagja, ellentéte a patrícius.

Kliens: A patrícius családjához tartozott, aki patrónusa (védője), a hatóság előtti képviselője
és vagyonának védője volt.

Szenátus: (öregek tanácsa)  Az ősi nemzetségek idősebb tagjainak gyülekezetéből kialakult
legfőbb kormányzati testület az ókori Rómában.  Ellenőrizte a magistratusokat, irányította a
külügy- és pénzügyeket, minden kérdésben javaslattevő joggal rendelkezett.

Magistratus: Az állami hivatal és a vele járó hatalommal rendelkező személy az ókori

Rómában.

Consul: (tanácsadó) A két legfőbb állami tisztviselő címe a köztársaság kori Rómában. A
népgyűlés választotta őket.

Diktatúra: Olyan kormányzási forma, ahol az állami főhatalom forrása nem a népakarat.

Néptribunus: A köznép érdekeinek védelmére a plebejusok által választott tisztségviselő az

ókori Rómában.

Vétójog: Valamely rendelet, törvény, jogszabály hatályba lépését megakadályozó

ellenvetés, tiltakozás.

Nemesség:  Az uralkodó osztály a feudalizmus korában.

Provincia:  Egy hódító nagyhatalom által, általában katonai erővel elfoglalt terület, amely
szolgai szinten áll a hódító országgal.

Ager Publikus: Közföldek, amelyeket a patríciusok közösen birtokolnak az ókori Rómában.

Latifundium: Nagy kiterjedésű földbirtok a Római Birodalomban.

Optimaták: A szenátorok és a lovagok érdekeit képviselő politikai csoportosulás a római

köztársaság utolsó korszakában.

Triumvirátus: 3 személyből álló testület. Két politikai szövetség az ókori Rómában.

Principátus: A köztársasági intézményeket megtartó, de lényegében monarchikus

államforma a Római Birodalomban.

PAX Romana: Róma békéje. Augustus jelszava volt, mely szerint a birodalomban a római
békét hozta el kormányzásával.

Romanizáció:  A Római Birodalom meghódított területein a leigázott népek átvették a

rómaiak kultúráját.

Limes: A Római Birodalom védelmét szolgáló, a császárkorban létesített szárazföldi

határvonal.

Colonus: Személyileg szabad, de a földbirtokosnak különféle szolgáltatásokkal tartozó

földbérlő.
Dominatus: A principatussal szemben a római császárok önkényuralmi rendszere
Diocletianus császár uralkodásától (284–305) kezdődően.

Arisztokratikus Köztársaság: Olyan államforma, amelyben az állam vezetése, a politikai

jogok szinte kizárólag az arisztokrácia kezében vannak.

Antik Proletariátus: A tönkrement parasztok zöme Rómába ment munkát keresni, ahol egy
új réteg jött létre belőlük: a plebs.

Lovagrend: A lovagi életforma szerint élő nemesi fegyveresek előkelő szervezetei a

középkorban.

Szenátori rend: A Római Birodalom legtekintélyesebb és leggazdagabb rendje, amelyik

a szenátus tagjaiból és idővel azok családjából állt.

Polgári jog: Jellemzően mellérendeltségi viszonyban álló, egyenjogú személyek közti

árujellegű vagyoni viszonyait továbbá az egyes személyhez fűződő jogait szabályozza.

Veterán: Kiszolgált katona az ókori római hadseregben, aki leszerelése után földet, pénzt
kapott.

Pontifex Maximus:  Az ókori Rómában a legfelsőbb papi testület tagja.

Messiás: Megváltó; a keresztény vallás szerint Jézus Krisztus.

Páli fordulat: A kereszténység egy szektából világvallás lesz.

Hierarchia: Egy olyan fölé- és alárendeltségének rendszere, amiben az emberek vagy

dolgok valamilyen szempont (pl fontosság, képesség, pozíció) alapján vannak elrendezve,
kategorizálva.

Zsinat: Egyházi tanácskozó és törvényhozó ünnepélyes gyűlés, amely főpapok

részvételével zajlott.

Presbiter: Az ókeresztény egyházak elöljáróinak neve volt.

Fiscus: Császári kincstár.