A mű típusai a m ű terjedelmétől és megjelentetési módjától függően a következők:

A tulajdonképpeni könyv: az azonos téma kifejtésének a terjedelmessége és a téma

bizonyos mértékű befejezettsége - esetlegesen a szerző(k) azonosságával együtt - ha­
tározhatják meg az ide tartozó műveket. Három altípus ismeretes:
1. Önálló mű: egy vagy több szerzőnek viszonylag nem nagy terjedelmű (max.
1000 oldal), így egy kötetben megjelenő, a témát befejezetten tárgyaló műve (pl. Gu­
lyás P á l : Magyar írói álnév lexikon. Bp. 1956. 706 p.).
2. Többkötetes mű: azonos témáról szóló, így azonos című, általában azonos szer-
ző(k)től származó, a közlendők terjedelme miatt azonban a kezelhetőség (1000 oldal
felett) miatt több kötetben, az elkészülés időigénye miatt pedig gyakran nem egy­
azon időben megjelenő mű, amelynél az egyes kötetek konkrétabb tartalmát a főcí­
men kívül esetleg alcímben is közlik. (Pl. Gulyás P á l : A bibliográfia kézikönyve. 1-2.
k. Bp. - 1. k. A leíró és rendszerező bibliográfia. 1941. 584 p., 2. k. A legfontosabb
bibliográfiai segédkönyvek. 1942. 400 p.)
3. Sorozat: nagyobb témakörre vagy egy intézmény tématerületére vonatkozó,
t ö b b szerzőtől (szerkesztőtől) származó, t ö b b kötetben, különböző időben megjele­
nő kiadvány, amelyben a témakör egészét a sorozatcím jelzi, az egyes témarészeket
pedig sorozattag-jelölés (szám, betű) és a témarészt kifejező cím tagol önálló (esetleg
még t ö b b kötetes) műre. A sorozat alsorozat(ok)ra is bontható, ez esetben a bontást
az alsorozat jele és címe fejezi k i . (Pl. A Magyar Országos Levéltár kiadványai. I - I V .
Bp. - I . Levéltári leltárak. 1. Ember G y ő z ő : Az 1848/49-i minisztérium levéltára.
1950. stb. - I I . Forráskiadványok. 1. k. Zsigmond-kori oklevéltár. Szerk. Mályusz
Elemér. 1. k. (1387-1399). 1951. stb. Nem tekintendő sorozatnak a keretcímes kiad­
vány.; amelynél az egyes köteteken a cím ismétlésén kívül a kapcsolatot semmivel
sem jelölik.
Időszaki kiadvány, a periodika: szintén nagyobb témakörre vagy egy intézmény
tématerületére vonatkozó, több szerzőtől származó, de a sorozatnál rövidebb közlé­
seket tartalmazó, a szerkesztő(k) által egységesített, rendszeres időközökben (rész­
letben: füzetben) folyamatosan megjelenő kiadvány, amelynek egyes tagjait a közös
címen kívül az év vagy évfolyam jelölése kapcsolja össze. Altípusai:
1. Hírlap: rövid időközökben (nap, hét) megjelenő, általában eseményt, hírt közlő
kiadvány. (Pl. az országos vagy a helyi sajtó, de ide sorolhatók a hivatalos közlö­
nyök is.) .
2. Folyóirat: nagyobb időközökben (hó, negyedév, év) megjelenő, rövidebb szép­
irodalmi vagy szakanyagot közlő kiadvány. Jellemzi még az évi összevont tartalom­
m u t a t ó is. (Pl. Levéltári Közlemények. 1. stb. Bp. 1923. stb.)
3. Évkönyv: szabálytalanabb időközökben megjelenő, gyakorta egy intézmény
munkáját, tématerületét ismertető kiadvány, amelyet általában nem az évfolyam,
hanem csak az év jelölése kapcsol össze. Pl. Statisztikai Évkönyv. 1949. stb. Bp.
K S H . 1950. stb.)
Kisnyomtatvány: kis terjedelmű (egy laptól max. 1-2 ívig), így a n o r m á l könyv
mértékén aluli kiadvány. (Pl. röplap, különnyomat, szabvány, stb.)
 Egyéb: csupán a mikrofilmet (lapot, kártyát) érdemes említeni. Bármelyik előző
típusról (annak részletéről) készülhet hiánypótlás, mentés, férőhely-megtakarítás,
esetleg kölcsönzés céljából. Használatához technikai segédeszköz (leolvasó) szüksé­
ges. - Az újabb, nem hagyományos sokszorosító eljárást, a xerox-terméket nem ide,
hanem a megfelelő előző típusokhoz soroljuk.

2. A könyvtár
A könyvtár általában: elsősorban könyvgyűjtemény - tehát mesterségesen létesül - ,
másodsorban intézmény, a gyakorlatban a kettő együtt: a könyvek, azok kezelője
(könyvtáros) és használója (olvasó).

a) A könyvtár feladata

Feladata a könyvek használatának lehetővé tétele és elősegítése. A szükséges

könyveket be kell szerezni, tárolni, megőrizni, nyilvántartani, használatra bocsátani.
A konkrét feladatot általában a könyvtár működési szabályzata rögzíti ( L d . 3/b), a
levéltári könyvtárakét a L Ü S Z 175. §-ának (2) bekezdése határozza meg.
Gyűjtőkör: A könyvtár céljának elérése érdekében tudni kell, milyen témakörű
műveket akarnak használni, gyűjtőköre tehát minden könyvtárnak van. Konkrétan
ezt is a működési szabályzat határozza meg, a levéltáriakét a L Ü S Z 176. §-a. Megkü­
lönböztetünk fő- és mellékgyűjtőkört. Az előbbinél teljességre törekszik a gyűjtés, az
utóbbinál válogat: a feladatvégzéshez feltétlenül szükséges fontosabb műveket
gyűjti.

b) Könyvtárfajták

T ö b b szempont szerint különböztethetők meg a könyvtárak.

Tulajdonjog szerint van magán- és közkönyvtár.
Használhatóság szempontjából van nyilvános, vagyis bárki által használható (pl. a
megyei könyvtár), van zárt, amely csak szűkebb olvasókörnek áíl rendelkezésre (pl.
levéltári könyvtár), és van korlátozottan nyilvános (zárt), vagyis olyan, amely az
előbbinél nagyobb körben használható (pl. az Országos Levéltár Központi Könyv­
tára, röviden az O L K K ) .
A használat gyakorisága szerint van törzsállomány és kézikönyvtár. Az utóbbi az
előbbiből a gyakori (napi) használat miatt kiemelt és kéznél (pl. a kutatóteremben)
elhelyezett kiadványok gyűjteménye.
Gyűjtőkör szerint van általános könyvtár, mely a szép- és a szakirodalom egész té­
materületének kiadványait gyűjti, és van szakkönyvtár, melynek gyűjtőköre csak
egy-egy szak tématerületére terjed k i (pl. a levéltári könyvtár).
 Nagyságrend szerint ismerünk kis (1000 kötetig), közép (100000 kötetig) és nagy
(100000 köteten felül) könyvtárat.

c) A könyvtár elhelyezése

A könyvtár nagyságrendje szerint tárolhat önálló épületben, épületrészben, rak­

tárban, szobában vagy csak egy polcon. (A levéltári könyvtárak többségénél a
könyvtár raktára a levéltári raktárnak csak egy és sokszor külön el sem választott ré­
sze; belszolgálati helyisége, olvasója nincsen.)
A raktár elhelyezésénél a biztonságos tárolás (többek között a zárhatóság!) alap­
követelményén kívül fontos a kezelhetőség kívánalma és a fejlesztés lehetősége.
- Legfontosabb b e r e n d e z é s e : az állványzat. Lehet fa vagy fém. Az állványrend­
szer lehet szilárd és mozgatható (tömöríthető). Az állvány polcrendszere lehet rögzí­
tett és állítható. A maximális helykihasználás célját az állítható polcú tömöríthető
állványzat elégíti k i , de ez költséges. Ha anyagi okokból a legolcsóbb (fa, szilárd áll-
ványú, rögzített polcú) megoldást kell választani, a maximális helykihasználás köve­
telményét akkor elégíthetjük k i , ha. a polcok távolságát a könyvgerincmagasság gya­
korisága szerint tömörítve rögzíttetjük a két vállszélességű utcaközi állványzaton.
A kezelhetőség viszont azt kívánja, hogy a könyveket a polcon csak egy sorban he­
lyezzük el.
- R a k t á r i r e n d : a könyvtár felállítási rendje. Megszabja az állványozás, a rak­
tárijelzet és a leltározás módját. Kétféle lehet: 1. Szisztematikus (szak)rend: a mű­
vek tartalmuk szerinti rendben vannak csoportosítva, tekintet nélkül a könyv típusá­
ra vagy nagyságára. Rendkívül helyigényes, amellett nehézkes és nem egyértelmű.
A művek tárgya ugyanis általában egynél mindig több, a könyv fizikai helye pedig
csupán egy. Ezért csak kis nagyságrendnél (pl. kézi könyvtárnál) alkalmazható. 2.
Mechanikus rend: formai szempontok szerint csoportosítja a könyveket, mégpedig
vagy időrendben (a beérkezésnek megfelelő növekvő rendben) vagy formátum sze­
rinti rendben. Előbbinél a csoportosítás alapja tehát csak a beérkezési időrend, te­
kintet nélkül a könyvek tartalmára, nagyságára. Utóbbi a könyveket gerincmagas­
ság szerint csoportosítja és csak azon belül alkalmazza a növekvő rendet. Legcélsze­
r ű b b a gerincmagasság gyakoriságát követő hármas tagolás: nyolcadrét (25 cm-ig),
negyedrét (26-35. cm között) és kettedrét (36 cm-től).
- A raktári jelzet a raktári rend függvénye, mert a könyvek raktári helyét jelöli.
Mivel a raktározás és leltározás (ld. 4. e) elvi egysége mindig a mű (nem pedig annak
esetleges kötete vagy évfolyama, ezek csak raktári darabegységek), ez kapja a raktári
jelzetet. A jelzet elemei: (kis, nagy) betű, (római, arab) szám és ezek kombinációja.
Szisztematikus raktári rendnél a jelzet is az (pl. kombinált: Ac. 15. I V . 29., vagy tize­
des : 930. 25). A mechanikus rendek közül a növekvő rend ritkábban a betűt, inkább
csak a számot alkalmazza: a növekvő arabszámok rendjét (numerus currens), a for­
m á t u m szerinti pedig a rétet kifejező arabszámot töri a növekvő számrenddel (pl.
8/150). A célszerűség azt kívánja, hogy a raktári jelzet a legegyszerűbb legyen. A rak­
tári jelzetnek a jelzetkészlet minden soron következő tagját fel kell használnia, ezért
mindig tudni kell, hogy melyik az utolsó felhasznált, illetve következő raktári jelzet.
A szolgálati helyiségek léte a könyvtár nagyságrendjének függvénye. Nagy könyv­
tárak esetében a könyvtári munka (ld. 4.) szerint tagolódnak, kis könyvtárak egyet­
len helyiséget jelenthetnek. Közülük az olvasóhelyiséget szükséges említeni. A levél­
tári könyvtárak azonosak a kutatóteremmel, itt szükséges tehát elhelyezni egyrészt a
kézi könyvtárt, másrészt pedig a legfontosabb és nélkülözhetetlen szolgálati beren­
dezést: a katalógusszekrényt (dobozt).

d) Védelem

A könyvtári állomány védelmét a megfelelő elhelyezésen (raktározáson) kívül ál­

talában két módszer szolgálja. Az egyik a használati szabályzat [ld. 4. h)], a másik a
köttetés [ld. 4. d)]. A kötés a rongálódáson kívül a füzetekben megjelenő folyóirato­
kat az elkallódástól is védi, ezért törekedni kell rá, hogy a folyóirat teljessé vált évfo­
lyamait azonnal beköttessük.

3. A könyvtárügy
Általában: a könyvtárra vonatkozó elméleti és gyakorlati ismeret és működés ösz-
szessége, így két nagy területe van: a könyvtártudomány és a könyvtári szervezet.

a) A könyvtártudomány

Általában a könyv-, könyvtártörténet, a könyvtárelmélet és a gyakorlati könyv­

tártan összessége.
Köny tárosképzés: A felsőfokú ismereteket az Eötvös Loránd Tudományegyetem
könyvtártudományi tanszékén, illetve három tanárképző főiskola könyvtáros sza­
kán oktatják. A középfokú ismereteket a közelmúltban az Országos Széchényi
Könyvtár (OSZK) által rendezett könyvtárosképző szaktanfolyamokon sajátíthatta
el az érdeklődő, a jövőre nézve pedig néhány gimnázimban megkezdték a közgyűjte­
ményi (múzeumi, könyvtári, levéltári) kezelők képzését.
Szaksajtó: A könyvtártudomány tématerületéről időszaki kiadványok tájékoztat­
ják rendszeresen a könyvtárosokat. Említendők: a Magyar Könyvszemle elsősorban
történeti kérdéseket tárgyal; a Könyvtári Figyelő módszertani folyóirat; a Könyvtá­
ros pedig főleg közművelődési kérdésekkel foglalkozik. Mindegyik rendszeresen is­
merteti a hazai és a külföldi szakirodalmat is.
 b) Szervezet

A hazai jelenlegi szervezetet az új könyvtári törvény (1976. évi 15. sz. tvr. és a
17/1976. M T sz. rend.) állapította meg. Megkülönböztet fenntartót és ágazati (szak­
mai) felügyeletet. Ez utóbbit a kulturális miniszter látja el a minisztérium Könyvtári
Osztályán át, (illetve a fenntartó útján).
A tvr. a könyvtárakat funkció szerint csoportosítja. Vannak nemzeti, közművelő­
dési, szak-, felsőoktatási és iskolai könyvtárak. Nemzeti könyvtár az OSZK és a
Kossuth Lajos Tudományegyetem központi Könyvtára. A közművelődési könyvtá­
rak részint lakóhely szerintiek és fenntartójuk a tanács, részint munkahelyiek, ame­
lyeknek fenntartója általában a szakszervezet. A szakkönyvtárak helyi, területi (pl.
levéltári könyvtár), vagy országos feladatkörű (pl. az O L K K ) intézmények, fenntar­
tójuk különböző szerv. A felsőoktatási és az iskolai könyvtárak fenntartója a vonat­
kozó oktatási intézmény. v

A hálózat az ágazati (szakmai) felügyelet gyakorlati szervezete. Általában azonos '

feladatkör szerint szerveződnek. Az egyazon hálózathoz tartozó könyvtárak egyen­
jogúak. Tevékenységük összehangolása és szakmai segítése a hálózati központ fel­
adata. E feladatot a levéltári könyvtári hálózatba 1956 óta az Országos Levéltár
Központi Könyvtára ( O L K K ) látja el. (Hálózatin kívüli önkéntes együttműködés
kialakítása feltétlenül hasznos, a tanácsi levéltárak esetében például a levéltár m ű k ö ­
dési területén lévő megyei és múzeumi könyvtárakkal.)
Szervezeti-működési szabályzat: A könyvtár konkrét szervezetét, valamint felada­
tát, gyűjtőkörét, működését, használatának módját, munka- és ügyrendjét minden
könyvtárnak szervezeti - működési szabályzatban kell rögzíteni, amelyet a fenntartó
és az ágazati felügyelet hagy jóvá.

4. A könyvtári munka

A könyvtári m u n k á n a k majdnem egész területe és felhasznált eszközeinek a több­

sége szabványosítva van. Vagyis: az azonos munkát minden könyvtárban azonos
előírás szerint és azonos eszközökkel végzik. A könyvtári munka a vezetésen kívül
általában négy főmunkaterületre oszlik: az állománygyarapításra, leltározásra, ka­
talogizálásra és olvasószolgálatra. A konkrétan végzendő m u n k á t éves terv alapján
végzik, amely az ötéves, illetve a távlati tervnek a része. Ezeket az ágazati felügyelet,
illetve a fenntartó hagyja jóvá. Számukra a végzett munkáról a könyvtár tervek sze­
rinti jelentéseket készít. A levéltári könyvtárnak a hálózati központ jóváhagyásával
készült terve csak része a levéltár munkatervének. Az elvégzett könyvtári munkáról
a levéltár beszámolójához összevont jelentést, a hálózati központ ( O L K K ) számára
viszont a rendszeresített űrlapon részletes jelentést készít (LÜSZ 181. §). A működés­
hez szükséges anyagi kereteket a könyvtár költségvetésben jelöli meg. Nagy könyv­
táraknak önálló költségvetésük van. A közepesek általában javadalmas intézmé-
nyek: más intézmény költségvetésében, a számukra biztosított hitelekkel gazdálkod­
nak. A kis könyvtárak csupán dologi ellátásban részesülnek. A levéltári könyvtárak­
nak is csak könyv- és folyóiratbeszerzési (esetleg köttetési) keretük van a levéltár
költségvetésén belül.

' a) A könyvtáros

A könyvtáros a könyvtári tevékenység egyes részfeladatait végző, általában szak­

képzett dolgozó. Nagy könyvtárakban minden egyes munkafajtát egy vagy t ö b b
könyvtáros végez. Közepes könyvtárakban gyakori, hogy egy könyvtáros több mun­
kakört is betölt. Kis könyvtárakban általában egy dolgozó végez minden m u n k á t
(egyszemélyes könyvtár) így a levéltári könyvtárakban is. A feladatokat az igazgató
megbízása alapján más munkája mellett valamelyik kinevezett levéltári dolgozó
részidőben látja el.

b) Vezetés

A könyvtár élén a működésért felelős könyvtárvezető áll. Nagy könyvtárakban

osztály- és csoportvezetők, közepesekben, csoport- vagy részlegvezetők segítségével
végzi az irányítást, kisebb könyvtárakban a néhány munkatárs irányítása mellett
maga is könyvtári részfeladatot végez. A levéltári könyvtárakban az elvi, illetve a
problematikus kérdésekben a levéltárigazgató, illetve az O L K K , mint hálózati köz­
pont dönt.

c) A llománygyarapítás

A gyűjtőkörnek megfelelő új vagy régi, bel- és külföldi könyvek, időszaki kiadvá­

nyok beszerzése természetesen függ a rendelkezésre álló költségvetési (beszerzési) ke­
rettől is. A tájékozódás eszközei: könyvkereskedői és kiadói jegyzékek, bibliográfi­
ák, folyóirat-ismertetések, más könyvtárak katalógusai, könyvesbolti megtekintés,
olvasói kívánság. A levéltári könyvtárak kezelői sem nélkülözhetik a hazai könyvke­
reskedői forgalomba kerülő könyveket felsoroló, havonta megjelenő Könyvvilágot,
valamint a valamennyi megjelent hazai kiadványokat tartalmazó, félhavonta megje­
lenő Magyar Nemzeti Bibliográfiai és melléklapjait. Segítséget adnak még az állami
antikváriumok esetleges jegyzékei is. A hazai levéltári kiadványokról tájékoztat
A magyar levéltári kiadványok bibliográfiája c. kiadvány. A legfontosabb külföldi le­
véltári irodalomról az Archivmitteilungen (az N D K - b a n megjelenő szakfolyóirat)
ismertető rovata tájékoztat.
Az állománygyarapításnak h á r o m fajtája van: a vétel, a csere és az ajándék. A vétel
általában közülettől, kivételesen magánszemélytől csekk (átutalás) vagy készpénz
útján, számla ellenében történt vásárlás vagy előfizetés. A (kiadvány- vagy fölös­
példány-) csere a nagyobb könyvtárak szerzeményezési módja. Az jándék ellenszol­
gáltatás nélküli gyarapítás. Jöhet közülettől vagy magánszemélytől. Az utóbbitól
származók egyik típusa a letét, amelynél a tulajdonos megszabott feltételek mellett
átadja a könyvtárát megőrzésre, használatra a könyvtárnak. Az ajándéknak közületi
intézményesített módja a fölös példány szétosztása (ld. 4. g). Az ajándék esetében
is vigyázni kell a gyűjtőkör szigorú betartására.
Az állománygyarapításnak a fajtának megfelelően h á r o m módja van:
1. V é t e l : A hazai kiadványokat általában az Állami illetve a Művelt N é p
Könyvterjesztő Vállalat könyvesboltjai (antikváriumai) és a Könyvértékesítő Válla­
lat Könyvtárellátó Osztálya szolgáltatják, egyes kiadók közvetlenül is. A Könyvtár­
ellátó szerződés alapján tájékoztat, bemutat, szállít, esetleg köttet és még nyomtatott
katalóguscédulát is mellékel a rendelt kiadványhoz. Időszaki kiadványainkat (az
Akadémiai és a Statisztikai Kiadó részleges kivételével) a Posta Központi Hírlap
Iroda terjeszti, a helyi lapok egy részét azonban az illető szerkesztőség. A könyveket
vagy azonnali vétellel vagy rendeléssel, a folyóiratokat mindig évenkénti előfizetéssel
szerzeményezzük. A Posta Központi Hírlap Iroda ehhez formanyomtatványt hasz­
nál. Esetenként a kiadók is nyomtatott rendelőt alkalmaznak kiadványaikhoz.
Egyébként levélben (másolattal) rendelünk, úgy sorolva a művek adatait (példány­
számot is), hogy ne lehessen félreértés. Magánszemélyektől bizonyos esetekben (ál­
talában 500 Ft fölött) csak az antikváriumok közvetítésével vásárolhatunk.
A külföldi kiadványok közül a könyvek beszerzését a Könyvértékesítő Vállalat
Import Csoportja, illetve a Könyvtárellátó idegen nyelvű könyvesboltja intézi, a
Kultúra K ö n y v e s Hírlap Külkereskedelmi Vállalat útján, az időszaki kiadványokat
(folyóiratokat) pedig a Posta Központi Hírlap Iroda külföldi hírlapcsoportja ugyan­
csak a Kultúra útján, mindkét esetben formanyomtatványon.
2. A csere lebonyolításának módja a k á r esetleges, akár rendszeres, de minden­
képpen írott megállapodás alapján történik. A könyvtár hazai intézményekkel köz­
vetlenül köthet megállapodást, a külföldi cserének m á r feltételei vannak. (Ezt a le­
véltári könyvtárak számára a L Ü S Z 171. §-a szabályozza.) Amennyiben a cserében
kapott kiadványnak forgalmi értékét nem ismerjük, azt becsléssel kell megállapíta­
nunk (ld. alább).
3. A z a j á n d é k lehet passzív, amikor intézmény vagy magánszemély a d o m á n y o z
és a könyvtár vagy elfogadja vagy nem. Aktív viszont a fölöspéldány szétosztási ak­
ció, amelyet az OSZK és a hálózati k ö z p o n t o k bonyolítanak le (ld. 4. g.) A levéltári
könyvtárak ajándékként gyarapodhatnak a levéltári anyaggal együtt begyűjtött,
többnyire hivatalos kiadványokkal is. - Az ajándékként kapott kiadvány értékét a
könyvtárosnak kell felbecsülnie. A becsérték mindenkor a konkrét kiadványtól
függ. A kurrens árakon kívül segítséget adhatnak az állami antikváriumok időszaki
jegyzékei is.

Selejtezés: a szerzeményezés ellentéte. (Részletesen szabályozza a 3/1975.

306
K M - P M rend. 14-16. §-a.) Az elavult irodalom és a felesleges (nem a gyűjtőkörhöz
tartozó, több példányú, rongált) művek eltávolítása a könyvtári állományból. A k ­
kor kerülhet rá sor, amikor a raktárban m á r nincs hely a gyarapodásra, de az előírt
állományellenőrzés során rendszeresen is.

d) Megóvás

A megóvás védekezés részint az eltulajdonítás, részint a tárolás és a használat

okozta rongálódás ellen. (
Lebélyegzés: A könyv vagyontárgy, a tulajdonbélyegző bizonyítja a jogos birtok­
lást, így részben véd az elidegenítéstől. Két típusa közül az egyik csak a k ö n y v t á r
n e v é t tartalmazza, a másik ezenkívül helyet ad a 1 e 11ár i számnak és a b e s z e r z é s
évének (leltárbélyegző). A tulajdonbélyegzőt hatálytalanítja az (annak közelébe
nyomott) átengedési bélyegző. Ezen a könyvtár nevén kívül „Átengedett példány"
(Duplum venditum) szöveg olvasható. Ezt az állományból kikerülő valamennyi m ű ­
re rá kell nyomni. (Részletekre ld. MSZ 3449.)
A raktározásnak olyannak kell lennie, hogy az állomány maximális élettartamát
biztosítsa. Nemcsak a tűz, de m á s (fizikai, biológiai) károsodás ellen is védeni kell az
állományt. A raktár létesítése előtt ezeknek megfelelő viszonyokat kell kialakítani,
meglétüket rendszeresen ellenőrizni kell, és a károsodás okát szakember bevonásá­
val meg kell szüntetni.
Köttetés. Részint az állomány felmérése, részint a rendszeres ellenőrzés és a hasz­
nálat alapján köttetési tervet kell készíteni, amely érték, használat és rongáltság sze­
rint rangsorol. Feltétlenül be kell köttetni a füzetes folyóiratoknak teljessé vált évfo­
lyamait. Á teljességet ellenőrizni, az esetleges hiányokat pótolni kell (film- vagy xe­
roxmásolattal is lehet), mert a nem teljes évfolyamokat nem szabad beköttetni.
A nagy könyvtáraknak saját kötészetük van, a kisebb könyvtárak külső könyvkö­
tőkkel dolgoztatnak, így a levéltári könyvtárak is. A kötésre kerülő könyveket kí­
sérőjegyzékkel kell átadni. Ez két példányban készül (átütéssel), s a műveket tétele­
sen sorolja fel: a raktári számot, a kötésre aranyozandó címet (kötetet, évfolyamot
is), a kötési darabszámot és a kötés színét. A könyvkötő a jegyzék egyik példányán
igazolja az átvételt, és ennek segítségével ellenőrzi a könyvtáros a bekötött anyagot.
Restaurálás. A kisebb sérülések javítását a könyvtáros házilag is elvégezheti.
A komolyabb sérülést, biológiai károsodást csak szakember javíthatja, természete­
sen a megfelelő berendezések, eszközök, anyagok segítségével. A levéltári könyvtá­
rak részére az Országos Levéltár restauráló műhelye adhat ilyen segítséget.
 e) Leltározás

A leltározás a könyvnek mint vagyontárgynak a nyilvántartása. A társadalmi tu­

lajdonban levő könyvtárak leltározási előírásait a MSZ 3448 szabvány rögzíti, a le­
véltári könyvtárak leltározását a L Ü S Z 179. §-a szabályozza (de ld. még a 3/1975.
K M - P M rendelet egyes paragrafusait is.)
A leltárra és vezetésére vonatkozó fontosabb tudnivalók a következők: 1. a zárt
helyen tartandó, hitelesített lapszámú k ö t ö t t és folyamatos sorszámmal (leltári
számmal) vezetendő leltárkönyvbe tintával, olvashatóan kell az egyes tételeket beve­
zetni; 2. a leltári számot a leltározott m ű minden darabegységébe (kötetbe) a tulaj­
donbélyegzőhöz be kell írni (vételnél a számlára rá kell vezetni); 3. az esetlegesen el­
hibázott tételt csak szabályosan szabad javítani: tintával áthúzva, de a rossz adatot
olvashatóan hagyva, a j ó t fölé írni, d á t u m m a l , aláírással (bélyegzővel) igazolva a ja­
vítást; 4. az állomány egészét érintő változásokat (pl. törlés) iktatott jegyzőkönyv
engedélyezett jegyzéke alapján, erre hivatkozva lehet átvezetni; 5. minden pénzügyi
év végén hitelesítve le kell zárni feltüntetve a művek, kötetek és értékük összesített
adatait; 6. a záróállomány adatait érintő változásokat csak ekkor lehet javítani (az
előző pont alapján).
A leltárkönyvnek két főtípusa van: a címleltár és a csoportleltár. A kis, így a levél­
tári könyvtárak címleltárkönyvet vezetnek, formanyomtatványon. Fontosabb rova­
tai: leltári szám, raktári szám, bibliográfiai adatok (ha van, kötet, évfolyam jelölése
is), a beszerzés módja, a mű értéke, a tényleges raktári egység (a bekötött vagy be­
kötendő kötet darabszáma), jegyzet. - A raktári rend (ld. 2. c.) szabja meg a vezeten­
dő leltárkönyvek számát.
A kiegészítések kezelése: Kiegészítések azok a többkötetes művek, sorozatok,
időszaki kiadványok, amelyeknek a könyvtár állományában m á r van előzményük,
tehát a m ű b e n nem, csak kötetben és értékben növelik azt.
A kiegészítéseknek a raktárban természetesen az előzményhez kell kerülniök, te­
hát az újabb kötetek raktári száma azonos lesz a régiekével. A leltári szám azonban
már nem. A leltárkönyv alapszámához ugyanis nem lehet bevezetni, mert a leltárté­
teleket egyrészt nem szabad megváltoztatni, másrészt a záróállomány kötet- és ér­
tékadatait módosítani. Ezért a kiegészítéseket évenként egyszer, az évi zárlat előtt
kell leltározni, úgy, hogy a tárgyév új szerzeményei után a soron következő leltári
számokra, de a régi raktári számokkal jegyezzük be a tárgyévi gyarapodás vonatko­
zó adatait az évközi nyilvántartókról. Két típusuk van. (ld. a 86 401-14-3/1956. L O K
sz., a 46/1957. és 5753/1958. sz. O L K K utas.)
1. Sorozatnyilvántartó: a több kötetes és sorozat-művek évközi nyilvántartója,
egyúttal állományi összesítő lapja. A leltárkönyv valamennyi rovatát tartalmazó
nyomtatott karton. A raktári számok rendjében tárol. Minden nem teljes, tehát k i ­
egészülhető műről beérkezésekor kell kiállítani. A következő évközi gyarapodás té­
teleit aztán erre vezetjük rá, és csak év végén, a zárlat előtt vezetjük át róla a leltár­
könyvbe a m ű teljes évi gyarapodásának megfelelő adatokat. Az akkor kapott leltári
számot ráírjuk a nyilvántartóra, beírjuk a vonatkozó kötetbe, és a leltárkönyv vo­
natkozó raktári (alap)számánál a jegyzetbe. (Leltárkapcsolat: itt megtalálható a mű
valamennyi kiegészítésének a leltári száma.) Az évközi gyarapodás nyilvántartólap­
jait évenként újra kezdődő sorszámú összesítő karton fűzi össze: részint növedéki
napló, részint ellenőrző eszköz, részint pedig az évi sorozati gyarapodás statisztikai
alapja.
2. Kardex a neve az időszaki kiadványok (periodikák) évközi nyilvántartójának.
Nyomtatott karton ez is, de m á r nem tartalmazza a leltárkönyv összes rovatait. Úgy
szerkesztették meg, hogy részletezni lehessen rajta a periodika évfolyamait, illetve az
azon belüli megjelenési egységeket: napi, heti, havi stb. füzetszámot. Elsődleges cél­
ja ugyanis éppen ezek beérkezésének, illetve elmaradásának (hiányának) a nyilván­
tartása a reklamáció érdekében. A kardexet az új periodika beszerzésekor kell kiállí­
tani, a későbbiekben pedig az évközi gyarapodás évfolyamait rávezetni. A sorozat­
nyilvántartótól eltérően azonban nem folyamatosan, hanem foghíjasán: az esetlege­
sen hiányzó évfolyamok, füzetek számára megfelelő helyet hagyunk, hogy amikor
pótolni tudjuk ezeket, ide beírhassuk. A kardexet a továbbiakban úgy kezeljük, mint
a sorozatnyilvántartót. Az évi gyarapodás kardexeit szintén nyomtatott összesítő
karton fűzi össze, amelyen m á r a leltárkönyv valamennyi rovata szerepel, így a szük­
séges adatokat itt rögzíthetjük. A kardexeket nem a raktári számok rendjében, ha­
nem a periodika-címek betűrendjében tároljuk (esetleg elválasztva a kurrens anya­
got a régitől), ezért a kardex egyúttal periodika-katalógus is. Az évi kiegészítések
kardexeit ezért az év végi zárlat előtt a raktári számok rendjében soroljuk a leltáro­
záshoz: beírván róluk az évi gyarapodást, ekkor írjuk rá az évfolyam(ok) vonatkozó
leltári számát és a raktári darabegység (kötet) számát, aztán visszasoroljuk a betű­
rendbe. A füzetes évfolyamoknál vigyázni kell arra, hogy a leltárba és a kardexre is
azt a darabszámot írjuk, amibe az évfolyamot majd beköttetjük (általában egy évfo­
lyam = egy kötet), mert a leltáron nem javíthatunk.
Allományellenőrzés a vagyontárgy számbavétele, konkrétan: a leltárkönyv tételes
összevetése az állománnyal az esetleges hiány (többlet) megállapítása érdekében. Le­
het időszaki vagy folyamatos, illetve teljes k ö r ű vagy részleges, - a könyvtár típusá­
tól és nagyságrendjétől függően. (Részletesen szabályozza a 3/1975. sz. K M - P M ren­
delet.) A levéltári könyvtárakat 2 vagy 3 évenként kell ellenőrizni, mivel pedig több­
nyire egyszemélyes könyvtárak, ezért kezelőváltozás esetében mindig. Az ellenőrzés
során megállapított változásokról tételes jegyzéket kell készíteni, külön a hiány és
külön az esetleges többlet tételeiről, és amennyiben egyidejűleg selejteznek (ld. 4. c)
is, eredményéről szintén jegyzék készítendő. A jegyzékek egyes tételeinél a vonatko­
zó mű leltári, raktári száma, rövid bibliográfiai adata (kötet, évfolyam jelölése is), a
raktári darabegység (kötet) és az érték adata szerepel, a végén pedig a mű, kötet, és
érték adataival kell összesíteni. Amennyiben t ö b b jegyzék készül, végeredményüket
külön jegyzékbe kell gyűjteni, és ez tartalmazza a végleges változás összes mű, kötet,
érték adatait. Az összesítéseknél vigyázni kell arra, hogy a többkötetes műveknek,
sorozatoknak, periodikáknak kötet- ill. évfolyambeli hiányai nem műben, csak k ö -
tétben és értékben változtatják meg az állományt. E jegyzékek az ellenőrzésről ké­
szült, iktatott jegyzőkönyv mellékletei, és ezeknek két példányát a fenntartó (pl. a ta­
nács illetékes osztálya) megküldi a hálózati központnak (a levéltári könyvtárak ese­
tében az O L K K - n a k ) , és véleményezése alapján engedélyezi a törlést. Az ellenőrzés
hasznos segédeszköze a sorozatnyilvántartó és a kardex, mert segítségükkel szükség­
telen a kiegészítések egyes tételeit állandóan a leltárkönyvben keresgélni.
Törlés. A selejtezett és hiányzó műveket, utóbbiakat engedélyezés után a leltári
nyilvántartásokból törölni kell. Nagy könyvtárak külön törlési könyvet vezetnek,
kis könyvtárak, mint a levéltáriak is, egyszerűbben végzik ezt. Az engedélyezési jegy­
zék, illetve jegyzőkönyv iktatószámát és azt a szót, hogy „törölve" a leltárkönyv vo­
natkozó tételének jegyzetrovatába kell beírni. Egész mű törlése esetén a tételt tintá­
val át kell húzni, kötet vagy évfolyam törlése esetén azonban csak az érintett tétele­
ket kell áthúzni, vagy a jegyzetrovatba beírni a törölt kötet-, vagy évfolyamszámot,
de mindenképpen úgy, hogy a megmaradt állomány egyértelműen megállapítható le­
gyen. Nem szabad a törölt tételek helyére új művet beírni, illetve ezeknek leltári, rak­
tári számát újból felhasználni. A törlést a sorozatnyilvántartóra és a kardexre is, ha­
sonlóan, rá kell vezetni. Természetesen a katalógusnál (ld. 4. f) is: az egész mű törlé­
se esetén a kartonjait k i kell szedni, kötet és évfolyam törlésénél e tényt kell a kataló­
gusra ráírni. A törlés eredményének a mű, kötet, érték adatait tartalmazó összesítő­
jegyzék alapján az év végi zárlatkor a záróállomány adatait ennek megfelelően, az
iktatószámra hivatkozva, módosítani kell. A következő év nyitótétele már a tényle­
ges állomány szerinti legyen.

f) Katalogizálás I

A katalogizálás a könyvtárhasználat nélkülözhetetlen eszközének, a katalógusnak

az elkészítése a könyvtár állományáról. A leltár ugyanis alkalmatlan a tájékoztatás­
hoz. Ehhez m á s alakú és más adatokat tartalmazó nyilvántartás kell.
A forma régen a kötet vagy az ív volt, ma m á r csak cédulakatalógust készítenek,
azt is nemzetközileg szabványos nagyságú (75 x 125 mm) kartonra (MSZ 3406), osz­
tólapokat ( M S Z 3407) használnak hozzá, s a katalógusszekrény megfelelő nagyságú
fiókjaiban (MSZ 3403) tárolják. A szöveget régen kézzel, ma írógéppel vagy valami­
lyen sokszorosító (stencil, adréma, fotó stb.) eljárással rögzítik, esetenként nyom­
tatják is.
A címleírás a katalógus megszövegezése. Használhatósága érdekében egységesen
megfelelő adatúnak és alak szempontjából elrendezettnek kell lennie. Az előbbi nél­
külözhetetlen, épp ezért a legfontosabb könyvtári szabvány a címleírási szabályzat:
MSZ 3424. Az elrendezést a címleírás adatcsoportjai és a célszerűség szabják meg.
A címleírás legfontosabb munkája a r e n d s z ó n a k a megállapítása, mert a kataló­
guscédulákat általában ennek alapján rendezzük. Fontosabb problémái: a szerzői,
szerkesztői vagy címrendszó, illetve a testületi szerző megállapítása, a nevek írása, az
idegen írásmód latin betűs átírása (cirill MSZ 3498). A szabvány szerint címleírt ka­
talógus az ún. főlap, amelyről a szabvány szabta esetekben melléklapokat és utaló­
kat kell készíteni. A nem teljes több kötetes, sorozat - műveknél, a periodikáknál a
változó adatokat célszerű külön-külön leírni: a/ I . lapra kerülnek - rendszóval az
élen - az utolsó adatok, a I I . lapra a cím-, szerkesztő-, nyomdaváltozások, a I I I . lap­
ra pedig a könyvtár állományában meglevő köteteket, évfolyamokat írjuk úgy, hogy
a köztes hiányoknak annyi helyet hagyjunk, hogy pótlások alkalmával beírhassuk
oda. Amennyiben a rendszó megváltozik, ezt az I . lapra utalónak ráírjuk, a változás­
nak megfelelő új I . lapot írunk és hozzákapcsoljuk a I I . és I I I . lapokat.
Az osztályozás könyvtári területen a művek tartalmi csoportosítása. Általában k i ­
egészítő művelete a katalogizálásának, illetve a bibliografizálásának, de alkalmaz­
hatják a raktári rendnél és nem könyvtári területen is. Lényegében a fogalmaknak,
tárgyaknak (a művek tartalmának) csoportosítása a köztük fennálló hasonlóság i l ­
letve különbség alapján. Alapja valamilyen szakrendszer. A szakrendszeralkotás
alapműveletei: az összetartozó egységekből homogén csoportok (osztályok) alkotá­
sa, ezek elrendezése (szakrend-létesítés) és megkülönböztető jelekkel való ellátása
(szakjelzetelés). Az osztályozásnak két alapvető eljárása van: a mellé- és az alárende­
lő. A mellérendelésnél az osztályok között nincs rangkülönbség, sorrendjük mecha­
nikus (pl. betűrend). Az alárendelésnél az osztályokat is osztályozzuk, így keletkez­
nek főosztályok, osztályok, afosztályok, stb. E művelet logikai követelménye: k ö ­
vetkezetesség, pontos elhatárolás, fokozatosság. A szakjelzet az osztályoknak stb.
olyan szimbóluma, amely a sorrendjüket is rögzíti. A jelzet elemei: (kis, nagy) betű,
(arab, római) szám, írásjelek és ezek kombinációja. Alapkövetelmény, hogy a jelzet
legyen rövid, könnyen megjegyezhető, kiejthető és rendszerezhető. Mellérendelésnél
sokszor elég az osztályok számára a betűjelzet. Alárendelésnél ez kevés, a számjelzet
sem elég, i n k á b b a kettő kombinációja, de nem mindig. A jelzetnek ugyanis tükröz­
nie kell a logikai összefüggést, a rend tagolódási fokozatait: az első jel a főosztályt, a
második az osztályt, a harmadik az alosztályt, stb. fejezze k i (pl. B. I V . 5.). K ö n n y e n
belátható, hogy ez a követelmény, megtetézve az alapkövetelménnyel, csak nagyon
korlátozott területen elégíthető k i , nem pedig az emberi tudás egész területére alkal­
mazva. Ez csupán a tizedes rendszerrel közelíthető meg. Az osztályozás nélkülözhe­
tetlen segédeszköze az osztályozási táblázat, amely a rendszer minden csoportját, jel­
zetével együtt, szakrendbe sorolva feltünteti. Sok ezres fogalomnál természetesen be­
tűrendes m u t a t ó kell hozzá.
- T i z e d e s o s z t á l y o z á s (TO): M . Dewey amerikai könyvtáros alkotta meg
1876-ban. Az ismereteket (tárgyakat, fogalmakat) tízes csoportokra bontva rendsze­
rezi, így 10 főosztály, mindegyiken belül 10 osztály, ezeken belül 10 alosztály, stb. le­
hetséges csupán, ugyanis jelzetül a 0-tól 9-ig terjedő számokat választja, sorrendjé­
ben tehát a tizedes törtek rendjét követi. Ha pl. a főosztály jele 3, akkor az osztályáé
33, .ennek alosztályáé 333 stb. Tökéletesen megfelel az osztályozás összes követel­
ményének. A rendszer a tizedes számokon kívül írásjeleket is alkalmaz.
E rendszernek általánosan elterjedt változata az egyetemes tizedes osztályozás
(ETO), amelyet a Nemzetközi Dokumentációs Szövetség gondoz, országonként léte­
sített nemzeti bizottságok segítségével. N y o m t a t á s b a n megjelent teljes kiadásai né­
met, angol, francia nyelvűek, magyarul csak rövidítve jelent meg, de ajánlott szab­
vány értékű (MSZ 4000). A rendszer három főrészből áll: a főtáblázatokból, a segéd­
táblázatokból és a betűrendes mutatóból. A főtáblázat tartalmazza a részletesen k i ­
dolgozott osztályokat stb., a következő főosztályokon belül: 0 általános művek, 1
bölcselet, 2 vallás, 3 társadalomtudományok, 4 nyelvészet volt (megszüntették, még
nincs betöltve), 5 természettudományok, 6 alkalmazott tudományok, 7 művészet,
sport, 8 nyelv, irodalom, 9 földrajz, történelem. A főtáblázat számait egyes írásjelek­
kel összekapcsolhatjuk. A segédtáblázat az ú n . közös alosztásokat tartalmazza: a
főtáblázat számaihoz kapcsolt írásjelekkel létesített, további megkülönböztetéseket
kifejező alosztásokat. A betűrendes mutató a főtáblázatnak valamennyi, a segédtáb­
lázatnak (közös alosztásoknak) fontosabb tárgyszavait tartalmazza, mechanikus be­
tűrendben utalva a jelzetre.
A tizedes rendszer szabad és önkényes formáját napjainkban a szakirodalom is al­
kalmazza, így rendszerezve és jelzetelve a m ű vagy tanulmány tematikáját.
Katalógusfajták. Nagy könyvtárakban külön szolgálati és külön olvasói katalógus
van, mint ahogy típusonként is külön könyv, periodika stb., katalógus. Kis könyvtá­
raknál, mint a levéltáriaknál is, mindez csak egy katalógus. A katalógus a besorolás
rendje szerint lehet: betűrendes, szak, tárgyszó, szótár, földrajzi, helyrendi, időrendi,
külön és t ö b b dimenziós.
A betűrendes vagy az ún. szerzői" katalógus az alapkatalógus, ezt egyetlen könyv­
tár sem nélkülözheti. Ebben a címleírás szabályai szerinti rendszerek (szerző, cím,
stb.) betűrendjében, a betűrendbe sorolás szabálya (MSZ 3401) szerint sorolódnak
be az egyes művek katalóguskartonjai: a főlapok az esetleges melléklapokkal, uta­
lókkal és a tagolást segítő osztólapokkal. E katalógusnak a könyvtár teljes állomá­
nyát napra készen kell tartalmaznia.
A szakkatalógus a választott osztályozási rendszer szerint csoportosítja a könyv­
tár állományában meglevő művek katalógusait. Szükséges hozzá a szakcsoportok
betűrendes mutatója. I n k á b b csak nagy k ö n y v t á r a k b a n található, mint ahogy a k ö ­
vetkező fajták is.
A tárgyszókatalógus a m ű tárgyát kifejező, önkényesen választott fogalmi megne­
vezések betűrendjébe sorolja az állomány katalóguslapjait. Hasonlít a lexikonra.
Egyik formája a címszókatalógus, amely a tárgyszó helyett a cím egyes vonatkozó
szavait vetíti k i .
- A szótárkatalógus a. betűrendes és a tárgyszókatalógus egyesítése.
- A földrajzi katalógus a művek földrajzi vonatkozásairól tájékoztat a földrajzi
nevek betűrendjében.
- A helyrajzi katalógus a művek megjelenési helye, az időrendi pedig a megjelené­
si évük szerint szolgáltat adatokat.
- Az eddig felsorolt fajták mindegyike külön-külön készült, s a fajták szerint kü­
lön tárolt ún. egy dimenziós katalógus: a katalóguslap egymás után következik, tehát
mindig csak egy szempont szerint kutatható. A több dimenziós katalógus viszont egy­
azon karton alapján egyidejűleg t ö b b szempont szerint (szerző, cím, tartalom és en­
nek részletei stb.) tájékoztat. Közkeletű eszköze a lyukkártya. Egyik típusa a pe­
remlyukkártya, a másik a középlyukas (pl. Hollerith) de alkalmaznak fénylyukkár­
tyát, sőt filmet is e célra. Mindegyike saját jelrendszert (kódot) alkalmaz a fogalmak
kifejezésére. Használatukhoz berendezés, gép szükséges.
E katalógusok mindegyike csak a saját állományról ad tájékoztatást, így helyben
használható. A gyors áttekintő tájékozódás igénye hozta létre a t ö b b könyvtár anya­
gát tartalmazó ún. központi címjegyzéket (KC), amely betűrendes katalógus. Lehet
országos és területi. Az előbbit az OSZK tartja fenn a könyvtárakra kötelező beje­
lentések alapján, külön kezelve a könyvek és külön a periodikák központi címjegy­
zékét. A területi KC-t a hálózati központok gondozzák. A levéltári könyvtárak
KC-je az O L K K - b a n van, fejlesztését a L Ü S Z 181. §-ának (5) bekezdése szabá­
lyozza.
A katalógus kezelése: A katalógus elkészítésének teljes munkamenete (a nagy
könyvtárak végzik, külön részlegekkel; a kis - így a levéltári - könyvtárak csak
egyes részét) a következő: címelírás, osztályozás vagy tárgyszó (címszó) megállapítá­
sa, ellenőrzés, útmutatás a sokszorosításra (példány), átmásolás a sokszorosításhoz
(stencil, adréma stb.), ennek korrektúrája, sokszorosítás, cédulairányítás (aláhúzás,
fejelés a katalógusfajták szerint), előrendezés (rendszavak kijelölése), beosztás (a
kartonok betűrendezése és besorolása a többi közé).
A katalógus használata. Fajtája adja a keresés módját, ez általában betű- vagy
szakrend. Kezelőjének tehát a betűrendbe sorolást és az alkalmazott szakrendet ala­
posan ismernie kell, hogy megadhassa az olvasó számára a szükséges felvilágosítást.
Fontos azabály, hogy keresésnél az olvasónak tilos a kartont a többi közül kiemelni.

g) Fölös példány

Fölös példány általában a selejtezett művekből, ritkábban kiadványcseréből kelet­

kezik. Felhasználásának két módja van. Az egyik a fölös példány-csere, csak a nagy
könyvtárak alkalmazzák. A másik az ajándékozás: a fölös példány szétosztása,
amely lehet országos vagy területi. Az előbbit az OSZK, az utóbbit a hálózati köz­
pont (a levéltári könyvtáraknál az O L K K ) bonyolítja le. A vonatkozó könyvtárak
által a fölös példányukról rövidített címleírással, sokszorosítva készített jegyzéket el­
küldi a gyűjtőkörnek megfelelő illetékes könyvtáraknak. A visszaküldött igénylése­
ket összesíti, egyezteti, majd ennek alapján szétosztja és megküld(et)i a műveket.
Egyik könyvtár által sem igényelt anyagot az illetékes könyvtár jegyzéken tartozik
vételre felajánlania az Állami Könyvterjesztő Vállalatnak, és ha ez sem igényli, el­
adható magánszemélyeknek. Csak az ezután visszamaradt anyag adható át ipari
használatra ( M É H ) , (ld. 3/1975. K M - P M sz. rend. 17. §).
 h) Olvasószolgálat

Két területe van: a tájékoztatás és a m ű használatba adása (kölcsönzés).

A tájékoztatás módjai: felvilágosítás, irodalomkutatás, figyelőszolgálat, bibliográ­
fia szerkesztése.

1. F e l v i l á g o s í t á s : A könyvtár rövid kutatás után válaszolhat az élőszóban, te­

lefonon vagy írásban feltett olvasói kérdésre. Ez minden könyvtárnak, így a levéltá­
rinak is a feladata.
2. I r o d a l o m k u t a t á s : A z olvasó kérésére egy-egy téma irodalmának összeállí­
tása, meghatározott feltételek mellett.
3. F i g y e l ő s z o l g á l a t : A könyvtár kezdeményezi. Az olvasó(k) feltételezett igé­
nye alapján értesít az állományba került, vagy az újonnan megjelent művekről (gya­
rapodási jegyzék, referálólap).
4. B i b l i o g r á f i a s z e r k e s z t é s e : A bibliográfia a címében meghatározott téma­
területre vonatkozó irodalomnak a címleírás szabályai szerint készült, betűrende­
zett, vagy szakosított általános jegyzéke. Nincs tekintettel a lelőhelyre. Ebben külön­
bözik a katalógustól. Lehet általános vagy nemzeti, szak- és ajánló bibliográfia.
Az elsőt az OSZK szerkeszti. Ez a Magyar Nemzeti Bibliográfia. Egyik része a
Könyvek Bibliográfiája, amely a megjelent könyveket (1946-tól) évenként félhavonta
megjelenő füzeteiben az ETO szakrendjében közli. Másik része, az Időszaki Kiadvá­
nyok Repertóriuma, a periodikák cikkeit tartalmazza (1946-tól) az előbbihez hason­
lóan. További részek a szintén ETO szerint soroló, negyedévenként megjelenő mel­
léklapok : Hungarica Külföldi Folyóirat Szemle (1971-től) a magyar vonatkozású cik­
kekről, a Külföldi Magyar Nyelvű Folyóiratok Repertóriuma (1973-tól) és a Magyar
Zeneművek Bibliográfiája (1970-től). Ugyancsak az OSZK által szerkesztett fontos
általános bibliográfiák a lelőhelyjegyzékek (egyúttal gyarapodási jegyzékek). Az
egyik a Külföldi Könyvek Országos Gyarapodási Jegyzéke, nagyobb szakterületi
csoportokra tagolva, ezen belül ETO szerint sorolva havi füzetekben közölte a vo­
natkozó műveket és lelőhelyeiket. 1975-től m á r csak ötévenkénti gyűjtéssel tájékoz­
tat a fontosabb irodalomról. Közülük a Külföldi Társadalomtudományi Kézikönyvek
című érdekel elsősorban minket. A másik, a Kurrens Külföldi Folyóiratok a Magyar
Könyvtárakban c. lelőhelyjegyzék, amely 2-3 évenként megjelenve betűrendbe sorol­
ja a vonatkozó folyóiratokat lelőhelyek megjelölésével.
A szakbibliográfia vonatkozhat az egész szakterületre vagy csak egy részére. Lehet
teljes vagy válogatott, visszatekintő vagy kurrens. A minket érdeklők általában az
M T A Történettudományi Intézetének gondozásában jelentek meg. Többnyire szak-
rendűek. Közülük az alábbiak említendők: Bevezetés a magyar történelem forrásaiba
és irodalmába. 1-3. k. Szerk. Kosáry Domokos. (Bp. 1955-58.), és újabb kiadása:
Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. 1. k. (Bp. 1970.) az
1825-ig terjedő időszaknak nemcsak irodalmát, hanem fontosabb levéltári forrásait
is közli. A következő periódusra vonatkozik a Magyar történeti bibliográfia
1825-1867. 1-4. k. Szerk. I . Tóth Zoltán stb. (Bp. 1950-59.), a jelzett korszaknak
már csak irodalmát közli. A harmadik a művek megjelenési ideje szerint összefog­
laló A magyar történettudomány válogatott bibliográfiája 1945-1968. (Bp. 1971.) cí­
mű mű. '
A levéltári terület bibliográfiáit az O L K K készíti. Ezek a következők: A levéltári
irodalom bibliográfiájának kezdettől 1954-ig megjelent kül- és belföldi könyveket,
cikkeket tartalmazó, szerzői, szak- és földrajzi rendben levő cédulakézirata az
O L K K - b a n . Hasonló formában: a külföldi levéltári folyóiratok cikkbibliográfiája
az 1955-től megjelent anyagról kurrensen készítve és szakrendbe sorolva. Továbbá
A magyar levéltári irodalom bibliográfiája, 1955-től kurrensen szerkesztve, szakrend­
be sorolva a vonatkozó könyveket, cikkeket. Cédulakézirata az O L K K - b a n ,
1960-tól kezdve azonban évenként folyamatosan megjelenik a Levéltári Közlemé­
nyek egy évvel későbbi évfolyamában. Említendő még A magyar levéltári kiadványok
bibliográfiája 1945-1974. (Bp. 1974.) c. betűrendben, illetve levéltáranként soro­
ló mű.
A helyismereti bibliográfia a címében jelölt földrajzi területre és évkörre vonatko­
zó irodalomról (könyv, cikk, sajtóhír) ad tájékoztatást. Két típusa van: országos és
helyi (megyei, városi stb.). Rendszerük általában vagy a (földrajzi hely betűrendjén
belül a címleírás szerinti rendszónak a betűrendje, vagy aíz utóbbi, de földrajzi név­
mutatóval. Közülük fontosabbak:
Bodor A n t a l : Magyarország helyismereti könyvészete 1527-1940. (Bp. 1944.), Bu­
dapest történetének bibliográfiája 1-7. k. (Bp. 1967-1974.), Csomor Tibor: Magyar­
ország helyismereti bibliográfiája. 1. k. (Bp. 1972.), Havas Rezső: Magyar földrajzi
könyvtár (Bp. 1893.) Említendők még a megyei (pl. Hajdú, K o m á r o m , Veszprém)
helyismereti bibliográfiák.

- A s e g é d k ö n y v e k e n alapul a tájékoztatás első három módja. Egyik fajtájuk az

említett bibliográfiák. Kiegészítésül kell említeni a korábbi irodalomról szóló tájé­
koztatókat :
Szabó Károly: Régi magyar könyvtár 1531-1711. 1-4. k. (Bp. 1879-98.), újabb k i ­
adása az OSZK szerkesztésében: Régi magyarországi nyomtatványok 1473-1600.
(Bp. 1971.), Petrik G é z a : Magyarország bibliográfiája 1712-1850. 1-6. k. (Bp.
1888-92.), Petrik Géza stb.: Magyar könyvészet 1860-1875., 1876-1885.,
1886-1900., 1901-1910. k. (Bp. 1885-1927.), Kozocsa Sándor stb.: Magyar könyvé­
szet 1911-1920., 1921-1923. k. (Bp. 1926-30.), az OSZK szerk.: Magyar könyvészet
1936-1941., évenkénti kötetek (Bp. 1939-44.).
A bibliográfiákon kívül lexikonok, szótárak, jogszabályok, adattárak, cím- és
névtárak alkotják, a segédkönyveket. A levéltári könyvtárak anyagából feltétlenül
nélkülözhetetlenek a következők:
Pallas nagy lexikona. 1-18. k. (Bp. 1893-1900.), Révainagy lexikona 1-21. k. (Bp.
1911-1935.), Új magyar lexikon 1-7. k. (Bp. 1959-72.), Márkus Dezső: Magyar jogi
lexikon 1-6. k. (Bp. 1898-1907.), Államigazgatási kézikönyv (Bp. i960.), Allamigaz-
gatás A-tól Z-ig (Bp. 1973.), Halász S á n d o r - M a n d e l l o Gyula: Közgazdasági lexikon
1-3. k. (Bp. 1898-1901.), Révai kereskedelmi, pénzügyi és ipari lexikona (Schack Bé­
la) 1-4. k. (Bp. 1929-31.), Vállalatgazdasági lexikon 1-2. k. (Bp. 1966.), Közgazdasá­
gi kislexikon (Bp. 1912.), Közgazdasági ABC (Bp. 1973.), Munkásmozgalom-történeti
lexikon (Bp. 1976.), Szinnyei József: Magyar írók életrajza és munkái 1-14. k. (Bp.
1891-1914.), Magyar irodalmi lexikon 1-3. k. (Bp. 1963-65.), Magyar életrajzi lexi­
kon 1-2. k. (Bp. 1967-69.), Czuczor Gergely-Fogarasi J á n o s : A magyar nyelv szótá­
ra 1-6. k. (Bp. 1862-74.), Szinnyei József: Magyar tájszótár 1-2. k. (Bp. 1893-1901.),
Szamota István-Zolnai Gyula: Magyar oklevélszótár (Bp. 1902-06.), Bárczi G é z a :
Magyar szófejtő szótár (Bp. 1941.), A magyar nyelv értelmező szótára 1-7. k. (Bp.
1959-62.), A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1-3. k. (Bp. 1967-76.), Páriz
Pápai, Franciscus-Bod, Petrus: Dictionarium latino-hungaricum (Cibinium, 1767.),
Márton, Josephus: Lexicon trilingve latino-hungarico-germanicum 1-2. k. (Vienna,
1818.), Finály Henrik: A latin nyelv szótára (Bp. 1884.), Bartal Antonius: Glossarium
mediae et infimae latinitatis regni Hungáriáé. (Bp. 1901.), Györkösy Alajos: Latin­
magyar szótár (Bp. 1970.), Ballagi M ó r : Új teljes német és magyar szótár 1-2. k. (Bp.
1881.), Halász Előd: Német-magyar szótár 1-2. k. (Bp. 1970.), Magyar törvénytár
(Corpus juris hungarici) M i l l . emlékkiad. 1000-1947. (Bp. 1905^18.), Törvények és
rendeletek hivatalos gyűjteménye 1949-1975. (és köv.) (Bp. 1950-76.), Hatályos jog­
szabályokgyűjteménye 1945-1972. 1-4. k. (Bp. 1973-74., ill. újabb kiad.), A munka
törvénykönyve (Bp. 1975., ill. ut. kiad.), (Magyar) Statisztikai Évkönyv 1872-1974.
(és köv.) (Bp. 1873-1975.), Vályi A n d r á s : Magyar országnak leírása 1-3. k. (Buda,
1796-99.), Lipszky, Joannes: Repertórium . . . mappae . . . Hungáriáé etc. (Buda,
1808.), Nagy, Ludovicus: Notitiae politico-geographico-statisticae partium regni
Hungáriáé etc. 1-2. k. (Buda, 1828.), Fényes Elek: Magyarország geopgraphiai szótá­
ra 1-4. k. (Pest, 1851.), Magyarország helységnévtára 1863-1973. (és köv.) (Bp.
1877-1974.), Könyvtári Minerva 1-2. k. (Bp. 1965.), Vállalati címtár (Bp. 1957.), Ma­
gyarország címtára (Bp. 1968.), Adattár. A vállalatok és szövetkezetek . . . adatainak
gyűjteménye (Bp. 1971.). |

A könyvtár használata attól függ, hogy milyen a típusa: nyilvános, korlátozottan

nyilvános, vagy zárt-e. A levéltári könyvtár zártforgalmú kézikönyvtár [LÜSZ 182.
§ (1) bek.]: csak a levéltár dolgozói és kutatói használhatják.
- A használat módját, feltételeit s z a b á l y z a t rögzíti, amely a könyvtár szerveze­
ti-működési szabályzatának része. A levéltári könyvtár használatának általános fel­
tételeit a L Ü S Z 182. §-a írja elő, a konkrét feltételeket minden tagkönyvtárnak el kell
készítenie. A szabályzat fontos pontja a belépési nyilatkozat, amelyben az olvasó kö­
telezi magát, hogy megtartja a használat előírásait, betartja a használati határidőt és
anyagi felelősséget vállal a használt könyvért. (Pontosan meg kell szabni rongálás
vagy elveszítés esetére a kártalanítás módozatait.)
A beiratkozás alapján kapott olvasójegy birtokában a használat két általános tí­
pusa lehetséges: a helyben olvasás és a kölcsönzés.
 1. H e l y b e n o l v a s á s esetén a könyvet nem lehet a könyvtárból elvinni, csak az e
célra berendezett olvasóhelyiségben lehet használni. Az olvasó által - a katalógus
alapján - írt kérőlapon szereplő műveket a felügyelő kihozatja (kihozza) a raktárból,
átadja az olvasónak, aki meghatározott időtartamig, a nyitvatartás ideje alatt ott ol­
vashatja. A levéltári könyvtárat csak így használhatja a k u t a t ó a levéltár kutatóter­
mében.

2. K ö l c s ö n z é s esetén az olvasó elviheti a könyvtárból a megszabott könyv­

mennyiséget ja használati szabályzatban előírt feltételek mellett, meghatározott idő­
re. A levéltári könyvtárakból a levéltár dolgozói csak munkaszobájukba kölcsönöz­
hetnek, és csupán kivételesen vihetik haza a művet.
- A kölcsönzésnek két fajtája van: a személyi és a könyvtárközi. Az előbbinél az
olvasó esetenként mindig csak egy könyvtár anyagát használhatja. A könyvtárközi
kölcsönzés elnevezésből is kitűnik, hogy a könyvtárak az olvasók kívánságára köl­
c s ö n a d n a k egymásnak állományukból hiányzó műveket. Az olvasó tehát egyidejűleg
több könyvtár állományát közvetve is használhatja. A lebonyolítás meggyorsítása
érdekében a könyvtárak először egymás között, illetve a hálózaton belül a központ
Útján kölcsönöznek. Az OSZK-hoz akkor fordulnak, ha nem ismerik a m ű lelőhe­
lyét. Az OSZK ugyanis a KC-ből megállapítja a lelőhelyet, és a kérést az illetékes
könyvtárnak továbbítja. A kölcsönző levéltár az OSZK, illetve a hálózati központ
egyidejű értesítése mellett közvetlenül a kérő könyvtárnak küldi meg a művet, az pe­
dig, a használat után szintén közvetlenül küldi vissza. Ha a keresett mű nem találha­
tó meg az országban, az OSZK külföldi könyvtárakból is kölcsönözhet, mint ahogy
a külföldi kérést is teljesíti. A könyvtárközi kölcsönzés tehát nemzetközi. Kéziköny­
veket és periodikákat könyvtárközileg általában nem kölcsönöznek. A megkapott
művet az olvasó csak helyi olvasás formájában használhatja a kérő könyvtárban, ál­
talában egy hónapig. A kérés, illetve teljesítés egyik módja az is lehet, amikor az ere­
deti művet nem kölcsönzik, hanem mikrofilmet vagy xeroxmásolatot kérnek, ill. kül­
denek róla.
Használati nyilvántartásként általában nyomtatványok szolgálnak, egy részüket
az MSZ 3396 szabvány egységesíti. Az alábbiak a fontosabbak: a beiratkozási nap­
ló, az olvasójegy (olvasói karton) - a levéltári könyvtáraknál mindkettőt a kutatói
nyilvántartás szolgálja - , a kérőlap (a helybenolvasás nyilvántartása) és a kölcsönző­
lap. Ez utóbbi legalább a következő adatokat tartalmazza: a mű raktári száma, bib­
liográfiai adata (esetleges kötet-, évfolyamjelöléssel), raktári egység darabszáma (kö­
tet), a kölcsönzés kelte, határideje és a kölcsönző aláírása. Ez a nyilvántartás lehet
naplószerű vagy kartoték (cédula). Az utóbbi a jobb, mivel a kölcsönzésnél tudni
kell, hogy egy olvasónál milyen művek vannak, egy bizonyos művet kinek kölcsö­
nöztek k i és mikor j á r le a kölcsönzési határidő. Ezt pedig célszerűen 3 példányban
átütéssel kitöltött nyomtatott cédulával lehet megoldani. A levéltári könyvtárakban
elegendő az első két szempont szerinti nyilvántartás. Nélkülözhetetlen még a forgal-
mi napló, legalább a következő rovatokkal: olvasólétszám (eset), a használt művek
száma és azok darab- (kötet-) száma. - A nyilvántartásokat általában minden
könyvtár maga készíti el. A könyvtárközi kölcsönzéshez a Könyvtárellátó által for­
galmazott űrlapot használjuk, a levéltári hálózaton belüli kölcsönzésnél az O L K K
formanyomtatványát. - A levéltári könyvtárak használatát, nyilvántartásait a
92999/1959. L O K sz. utasítás szabályozza.

* * *

A levéltári könyvtár kezelőjének munkájához kötelezően szükséges jogszabályok:

A L Ü S Z 175-183. § és az ott idézett L O K - és ULKK-utasítások. A 3/1975. K M - P M
sz. együttes rendelet a könyvtári állomány ellenőrzéséről és állományból törlésről
(Pénzügyi Közlöny 26. sz.). Az 1976. évi 15. sz. tvr. a könyvtárakról és a 17/1976.
M T sz. rendelet annak végrehajtásáról (Tanácsok Közlönye 24. sz.)
 Tartalomjegyzék

ELŐSZÓ 3

ELSŐ R É S Z

/. A levéltárak 5
1. Az írásbeliség kialakulása 5
2. A középkori királyi levéltár 7
3. Az irattárak 8
4. Európai levéltárak 8
a) A Vatikáni Levéltár 9
b) A németországi levéltárak 9
c) Az osztrák levéltárak 10
d) A francia levéltárak 11
e) Az angol levéltárak 12
f) Az oroszországi levéltárak / 12
g) A Szovjetunió levéltárai 13
5. A magyar levéltárak újabb kori története 14
a) Az ország levéltára 14
b) Az Országos Levéltár 15
c) A Múzeumi Levéltár 17
d) A levéltárügy a Tanácsköztársaság korában 17
e) A magyar levéltárügy a két világháború között 18
f) A megyei és városi levéltárak 18
g) A z egyházi levéltárak 20
h) A családi levéltárak 20
i) Levéltáraink a második világháborúban 21
6. Feudalizmus, kapitalizmus, szocializmus kori levéltár 21
7. A szocialista levéltári rendszer kialakulása 22
8. Az irattár és a levéltár fogalma 26
9. A levéltárak, könyvtárak és múzeumok. Nemzetközi együttműködés 27
10. A Levéltárak Nemzetközi Tanácsa 28
11. Levéltártudomány 29
MÁSODIK RÉSZ

//. A feudális magyar államszervezet 31

A ) 1526 előtt 31
1. A középkori államfogalom 31
2. A korai feudális magyar államszervezet 32
3. A késő középkori magyar állam központi szervei 34
4. A nemesi vármegye kialakulása 36
5. A középkori törvénykezési szervezet ' 37
6. A középkori Erdély 39
B) 1526-1848 40
1. A magyar királyság államszervezete 40
2. A Habsburg-birodalom központi kormányszervei 45
3. A megyei szervezet 47
4. Erdély kormányszervei 49
5. A török megszállta területek igazgatása 50
6. A törvénykezési szervezet 50
///. A kapitalista kori magyar államszervezet 51
1. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc állam berendezése 51
2. Az abszolutizmus k o r á n a k államberendezése 55
3. A dualizmus korának államberendezése 57
4. A polgári demokratikus államberendezés 64
5. A Tanácsköztársaság államszervezete 67
6. Az ellenforradalmi (Horthy-) korszak államberendezése 70
IV. A magyar államszervezet története a felszabadulás után 73
1. Az államszervezet a felszabadulást követő években az 1949. évi
alkotmányig 73
2. Az államszervezet az 1949. évi alkotmány törvénytől napjainkig 80
a) A legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti testület 80
b) Az államigazgatás felsőbb szervei 82
c) A bírói szervezet átalakulása 88
d) Az ügyészségek 90
e) A tanácsok 91
3. Az államigazgatás területi beosztásának fejlődése 98
V. A tőkés gazdasági élet szervei 100
1. A kapitalista termelés kialakulása Magyarországon 100
2. A tőkés vállalatok korai szervezeti formái 103
3. A klasszikus kapitalizmusból a monopolkapitalizmusba vezető út 106
4. A gazdasági élet az első világháborútól kezdve 111
5. Átmenet a szocialista gazdasági rendszerbe 115
VI. Gazdaságirányítás és gazdasági szervek 1945 után ... . : 117
1. Az állami gazdaságirányítás központi funkcionális szervei 117
 2. Az ipari szakigazgatás és szervei 123
3. Az ipari vállalatok 126
4. A mezőgazdasági és élelmezési szakigazgatás és szervei 129
a) 1945-1949 129
b) 1949 után 135
5. A kereskedelmi szakigazgatás és szervei 138
6. Kereskedelmi vállalatok 139
7. A szövetkezetek 142

H A R M A D I K RÉSZ

VII. Irat tani fogalmak 147

1. írás és irat , 147
2. Irattan 149
a) Szisztematikus irattan 151
b) Analitikus irattan 153
c) Genetikus irattan 155
3. Gépi adatfeldolgozás 157
VIII. Iratkezelési és irattári rendszerek 158
1. A hazai irattári rendszerek fejlődése a X V I I I . század közepéig 158
2. A „nova manipulatio" 161
3. Hatósági iratkezelés a polgári korban 165
4. Kapitalista vállalatok irattári rendszerei 168
5. Iratkezelési reformok a szocialista korszak kezdetén 169
IX. Az 1969. évi jogszabályokon alapuló iratkezelés 172
1. Az iratkezelési szabályzat 173
2. Az irattári terv 174
3. Az iratkezelés szervezete 177
4. Az irat útja az ügyvitelben 178
5. Az irattári munka 182

N E G Y E D I K RÉSZ

X. Az iratvédelem hatályos jogszabályai .. ~ . 187

1. A levéltári törvényerejű rendelet és a végrehajtását szabályozó
kormányrendelet 187
2. A levéltári anyag bejelentéséről, a védett levéltári anyagról szóló
miniszteri rendelet 189
3. A tudományos intézményekben őrzött levéltári anyag őrzésének, keze­
lésének és további gyarapításának módjáról szóló miniszteri utasítás . . 191
XI. A levéltárak és az iratképző szervek kapcsolata 192
1. Az iratok történeti értékét meghatározó tényezők 193
 2. A levéltári értékhatár megállapítása 196
3. A levéltárak illetékességi és gyűjtőköre 198
4. Az egyes levéltárak illetékességi és gyűjtőkörének elhatárolása 200
5. A levéltárak részvétele az iratkezelési szabályzatok véleményezésében
és az iratkezelők továbbképzésében 204
6. Az iratkezelés levéltári ellenőrzése 206
7. Az iratképző szervek s azok történeti értékű iratainak levéltári
nyilvántartása , 208
8. Az irattári selejtezés 210
a) Az irattári selejtezés mai gyakorlatának kialakulása 210
b) A selejtezés végrehajtása a 45/1958. ( V I I . 30.) K o r m . sz.
rendelet alapján ..' 213
c) A selejtezés végrehajtása az iratkezelési szabályzatok előírásai
alapján 216
d) A selejtezési jegyzőkönyvek levéltári felülvizsgálata 217
XII. Levéltári rendszerek 219
1. A pertinencia elve 220
2. A proveniencia elve 223
XIII. A levéltári anyag rendszerezése, a rendezés 226
1. A fondok rendszerezése (a levéltári anyag tektonikája) . . . . '. 226
2. A fondok belső rendjének kialakítása (a levéltári anyag struktúrája) 233
3. A raktári egységek kialakítása (a levéltári anyag raktári rendje) 237
XIV. A levéltári iratok selejtezése 238
1. Az iratok értékelése 239
2. A selejtezés szintje 240
3. A levéltári selejtezés lebonyolítása 242
XV. A levéltári segédletek 243
1. A segédletek fogalma, fajtái 243
2. Általános segédletek 245
3. Speciális (tematikai) segédletek 259
XVI. Anyaggyarapítás, anyagvédelem 260
1. Anyaggyarapítás 260
2. Anyagmegóvás 263
3. Konzerválás, restaurálás 265
4. Reprográfia 266
XVII. A levéltár anyagának használata 269
1. Adatszolgáltatás 269
t 2. Kutatószolgálat 271
3. Kölcsönzés ,272
XVIII. A levéltárak közművelődési munkája 273
1. Helytörténetírás 274
2. Helytörténeti kutatást megkönnyítő levéltári segédletek készítése 275
 3. A helytörténeti vonatkozású levéltári forrásanyag gyarapítása 276
4. Helytörténeti konferenciák rendezése 276
5. Kiállítások rendezése < 276
a) Önálló levéltári kiállítások 276
b) Más intézményekkel közösen rendezett kiállítások 277
c) A kiállítások rendezésének szabályai 277
6. Reprodukció-gyűjtemények készítése 278
7. Levéltár-látogatások szervezése 278
8. Ismeretterjesztő előadások tartása 279
9. Levéltári iratok közművelődési felhasználása tömegkommunikációs
eszközök útján 279
10. A munkásművelődés támogatása 279
11. Az iskolai oktató-nevelő munka segítése 280
12. A honismereti mozgalom segítése 280
XIX. Levéltári kiadványok 281
1. A levéltári irodalom feladatai 281
2. Kiadványkészítés 284
3. Kiadványok közzététele 285
XX. Az anyakönyvezés és az anyakönyvi másodpéldányok levéltári kezelése 285
1. Az egyházi anyakönyvek és azok másodpéldányainak levéltári
gondozása 286
2. Az állami anyakönyvek és másodpéldányai 288
a) Az anyakönyvek vezetése 289
b) A levéltárak feladatai 292
XXI. A levéltárak belső igazgatása 295
1. A levéltár irányítása . 295
2. A levéltári ügyvitel 297
3. A levéltár gazdálkodása 297
4. Munkavédelem, tűzrendészet 298
XXII. A szakkönyvtár és anyagának használata 299
1. A könyv 299
2. A könyvtár . .• 301
a) A könyvtár feladata 301
b) Könyvtárfajták 301
c) A könyvtár elhelyezése 302
d) Védelem 303
3. A könyvtárügy 303
- a) A könyvtártudomány 303
b) Szervezet 304
4. A könyvtári munka 304
a) A könyvtáros 305
b) Vezetés 305
 c) Állománygyarapítás 305
d) Megóvás " 307
e) Leltározás 308
f) Katalogizálás 310
g) Fölös példány 313
h) Olvasószolgálat 314

T a n k ö n y v k i a d ó Vállalat. A kiadásért felelős: Petró A n d r á s igazgató. 79-1566 - Dabasi Nyomda,

Budapest-Dabas. Felelős vezető: Bálint Csaba igazgató. Szedte a Nyomdaipari Fényszedő Üzem
(799048/80). Raktári s z á m : 5585; TA-3081-D/24-8000. Felelős szerkesztő: Örvös Lajos. Műszaki vezető:
Lojd Lajos. Grafikai szerkesztő: Szabó Zsuzsa. Műszaki szerkesztő: Ihász Viktória. A kézirat n y o m d á b a
érkezett: 1979. július. Megjelent: 1980. május. P é l d á n y s z á m : 1300. Terjedelem: 25,50 (A/5) ív. Készült
fényszedéssel, íves ofszetnyomással, az M S Z 5601-59 és az M S Z 5602-55 szabvány szerint.