Pünkösdi Teológiai Főiskola

Peter Stuhlmacher: Az Újszövetség Bibliai Teológiája

Alapvetés című fejezetének tárgyalása

Hallgató neve: Herce László

Képzés/szak: MA levelező,

Keresztény szemléletű coaching, 1. félév

Kurzus: Újszövetségi Bibliai Teológia

Leadási dátum: 2021.01.16.

Bevezetés és általános véleménynyilvánítás

Meglátásom szerint ahhoz, hogy Stuhlmacher teológiájának alapvetéseivel behatóan

foglalkozzak és releváns véleményt tudjak megfogalmazni, szükséges visszalépnem bibliai
teológia diszciplínájának elhelyezéséhez. A kérdés egyszerűnek tűnik, mégis nagyon
összetett. Talán a legegyszerűbb, ha összehasonlítjuk két másik tudományággal: az egyik az
exegézis, a másik a dogmatika. Az exegézis magával a bibliai szöveggel és a szöveg
kontextusának megértésével foglalkozik. A dogmatika pedig szisztematizál, de ezt úgy teszi,
hogy a textus megértéséből és a központi mondanivalójának, témájának egyvelegéből épít
rendszert. Valahol a kettő között található a bibliai teológia, mely a megértésen túllépve
tematizál, több irat közös mondanivalójára épít, azt keresi. Az imént említett tudományágak
jellegéből adódóan, e három között vannak átfedések, mondhatni együtt működnek.1

Miután megállapítottam - Herczeg Pál gondolatainak segítségével - a bibliai teológia helyét,

érdemes szemügyre vennünk azt a tényt, hogy a biblikus teológiának, s azon belül az
Újszövetség teológiájának megítélése korántsem egységes. A vita abban áll, hogy a
rendszerezés és tematizálás milyen elvek és keretek szerint történjék. Braaten szerint az teszi
a Bibliát egyedivé és tekintéllyé, hogy Krisztus a központja. Más teológiai iskolák képviselői
is Jézus Krisztusban látják a Szentírás alapját. Példának okáért Cullmann, Barth, Tillich,
Bultmann, Pannenberg is egyetértenek abban, hogy Jézus nem megkerülhető, ugyanakkor
különbözik a véleményük, hogy miképpen közelítsék meg az Újszövetségben leírtak
teológiáját.2 Ezek alapján látható, hogy a biblikus teológiai történeti kérdezés már az
alapoknál véleménykülönbségeket vet fel. Ki volt Jézus? Mit mond róla a Szentírás? Mely
könyvek jöhetnek szóba egyáltalán az elemzésnél és melyek nem? Az apokrif és egyéb más
iratokat is figyelembe kell venni a történeti kérdezésnél vagy egyedül a 27 könyvből álló
egyházi kánonra kell fókuszálni?3 Ezen kérdések megválaszolása nem a jelenlegi dolgozatom
témájához tartozik, de ahhoz, hogy Peter Stuhlmacher könyvének 1. fejezetét bemutathassam,
jó kiindulási alapot szolgáltathatnak számomra.

Az ominózus fejezet véleményezése

Stuhlmacher saját megközelítésében négy alapvető tételt fogalmaz meg.

1
Herczeg,1997,3
2
Braaten,2020,62
3
Braaten,2020,60-61
Első alapelvében arra mutat rá, hogy az újszövetségi teológia tárgyát és bemutatási módját
magából, az Újszövetségből kell nyernünk. Ehhez az elfogadott egyházi kánont részesíti
előnyben, pontosítva azt a 27 könyvet, mely számára egy különleges igényeknek megfelelő
antológiaként jelenik meg.4 Teszi ezt annak ellenére, hogy a biblikus szakemberek egy része
úgy vélekedik, hogy az egyes iratok témái oly szerteágazóak, s a bennük levő teológiai
szemlélet oly különböző, hogy nem lehetséges közös nevezőre hozni őket. E szerint a felfogás
szerint, nem beszélhetünk egységes újszövetségi teológiáról, legfeljebb újszövetségi
teológiákról.5 Peter Stuhlmacher nem osztja ezt a véleményt. Sőt, első alaptételével egy igen
komoly eltérést mutat az eddigi teológiák zömétől, melyek vagy a filozófia hatása alatt (Baur
teológiája), vagy filozófiák által javasolt meghatározások alapján keletkeztek (Bultmann
megközelítése).6 Ugyanakkor, bár ő is tudatában van annak, hogy az egyes iratokban eltérő
megközelítések és eltérő hangsúlyok figyelhetők meg, mégsem mond le arról, hogy az
Újszövetség egészére érvényes egységesítő és központi elemeket keressen. Az a tény, hogy a
kánon mellett dönt, elvezeti a következő két alaptételéhez, mely egyfajta szembesítés az
újszövetségi teológia két alapvető problémájával. Nevezetesen, hogy miképpen felelhet meg a
kánonnak és hogyan viszonyul Izrael Szent irataihoz, melyeket Jézus, az apostolok és az 1.
századi zsidók és keresztények is úgy olvasták, mint Istennek a Szentlélektől ihletett és élő
igéjét.7 Ebből következik, hogy második alapelve azt szorgalmazza, hogy az újszövetség
teológiájának meg kell felelnie az újszövetségi kánon kijelentése történeti igényeinek. (Ez a
tétel számomra abból a szempontból kérdéses, hogy amikor az egyházi kánonra gondol a
szerző, figyelmen kívül hagyja, hogy a kánonba bekerült textusok elsősorban
gyülekezeteknek íródott és nem az egyháznak, mint közösségnek. A történeti kérdezés
követelményei megkívánnák ennek a ténynek a megvizsgálását is.) A harmadik pedig az
előző két alaptétel következetes alkalmazásából fejlődik ki, minthogy az Újszövetség
teológiájának az Újszövetségből kell táplálkoznia és az újszövetség kánonja szorosan
kapcsolódik az ószövetségi revelációkhoz, ezért adott, hogy az újszövetségi teológiának
tiszteletben és a figyelem központjában kell tartania az újtestamentumban megszólaló
hitüzenet ószövetségi gyökereit. Stuhlmacher eme vezérfonalat követve jut el saját
kutatásának főtételéhez, melyet így fogalmaz meg művében: „Az Újszövetség teológiáját az
Újszövetség Ószövetségre nyitott bibliai teológiájaként kell felépíteni, és egy Ó – és

4
Stuhlmacher,2017,16
5
Morris,2001,19
6
Balla,2008,297
7
Stuhlmacher,2017,17
Újszövetséget együtt végiggondoló bibliai teológia részdiszciplínájaként kell értelmezni.”8 Ez
a főtétel egyben arra is rávilágít, hogy Stuhlmacher értelmezésében az újszövetségi
teológiának, mint önálló diszciplínának nincs helye, hanem a bibliai teológia tudományágának
keretein belül van létjogosultsága. Saját véleményem szerint, ezzel a meghatározással, az
Újszövetség elvesztheti saját önálló hangját, mellyel beláthatatlan károkat szenved a kérügma
üzenetének szabadító valósága. Stuhlmacher az eddig feltárt alapfeltevéseit teszi teljessé
negyedik tételével, melyben a bibliai tanúságtétel eredeti formájára és kontextusára, „Sitz im
Leben”-jének fontosságára mutat rá. A német teológus ezalatt azt érti, hogy az Újszövetség
üzenetét történetileg elsődlegesen a Kr.u. 1-2. század görög-római világának szóló
tanúságtételként kell megértenünk és értelmeznünk, de mindezt úgy, hogy közben az Ó- és
Újszövetség összetartozása ne sérüljön.9

Alaptételei leírása után rátér arra a kérdésre, hogy miképpen lehet ezeknek a tételeknek
tudományosan és teológiailag eleget tenni. Ennek szükségességét felmérve négy módszertani
követelményt állít fel: „1. Feleljen meg történelmileg az Újszövetségnek, 2. legyen nyitott az
evangélium kinyilatkoztatás-igénye iránt, 3. vonatkozzon az egyházi hit- és élettapasztalatra,
és 4. legyen racionálisan átlátható és ellenőrizhető.”10 Módszertanának olvasása alapján
elmondható, hogy a szerző egy folyamatban látja tárgyának taglalását. Stuhlmacher nem
követi sem a tematikus, sem a dogmatikus felosztást, hanem egy olyan történeti, az
Ószövetségre nyitott allukációt ajánl, amely dogmatikai állásfoglalásokkal és a Biblia
centrumának értékelésével fejeződik be.11

Miután Stuhlmacher saját munkamódszerét feltárta, kitekintést nyújt a kortárs újszövetségi

teológiákra és tanulmányokra. Megállapítja, hogy az újszövetségi könyvekben rejlő teológiai
koncepciók bemutatására több út lehetséges. Az egyik abban áll, hogy az egyház tanításának
fő témáiból indulunk ki, s azok újszövetségi alapjaira kérdezünk rá. Ez a szemlélet a biblikus
teológiát valamiképp alárendeli a dogmatikának. Ezért a biblikusok többsége — Stuhlmachert
is beleértve — manapság nem ezt az utat választja, hanem arra törekszik, hogy az
újszövetségi tanúságtételekkel időrendi sorrendben, külön-külön foglalkozzék. Mindenesetre
vitatott, mit tekintsünk kiindulópontnak és egyfajta vezérelvnek. Vannak, akik kizárólag csak
a rendelkezésünkre álló újszövetségi iratokat tekintik, s így Jézus teológiájával külön nem
foglalkoznak, sőt egyesek (főképp Bultmann) úgy vélik, a biblikus teológia keretében nem is

8
Stuhlmacher,2017,19
9
Stuhlmacher,2017,23
10
Stuhlmacher,2017,25
11
Balla,2008,299
érdemes Jézus igehirdetésével foglalkozni, mert az nem része, csupán előfeltétele az
Újszövetség teológiájának.12 Stuhlmacher határozottan szembeszáll az ilyesfajta felfogással.
Bultmann művével kapcsolatban egyetért Leonhard Goppelttel, aki szerint Bultmann
koncepciója a kutatásban elveszítette történeti és teológiai relevanciáját. 13 Szerinte az
evangéliumi hagyomány történeti alapját sokkal komolyabban kellene venni annál, mint
ahogyan azt a formatörténeti iskola képviselői tették. „Az evangéliumi hagyomány magját az
a már Jézus húsvét előtti tanítványi körében kialakított és összegyűjtött élő tan- és elbeszélés-
hagyomány alkotja, amelyet húsvét után Jézus tanítványai adtak tovább a gyülekezetnek, s
amiért ott azután személyesen is kezeskedtek”.14 Éppen ezért az Újszövetség teológiájának
megírásakor nem lehet eltekinteni Jézus igehirdetésétől és annak hagyományozásától. „Jézus
igehirdetése nem puszta előfeltétele, hanem történeti alapja az Újszövetség teológiájának.”15
Ez voltaképp azt is jelenti, hogy a későbbi teológiák (az ősegyház, Pál, szinoptikusok és János
teológiája) erre a történeti alapra épülnek. A német szerző azt a folytonosságot kívánja
bemutatni teológiai okfejtésében, amely Jézus tanítása és a későbbi teológiai koncepciók
között fennáll. Üdvözölendőnek tartom ezt a fajta látásmódot, mert számomra a „sokféleség
az egységben” képét erősíti és azt a gondolatot, hogy a sokféleség egy alapon áll.

Összegzés

A német teológus alapvetéseit, tételeit és módszertanát illetően kimondható, hogy nagyon

alapos és körültekintő fundamentumokon állnak. Tetszik az újító szándékhoz való bátor
hozzáállása. És kifejezett egyetértésemre talált az a mód, ahogy az Ó- és Újszövetség közötti
kapcsolat fontosságát kiemeli. Ugyanakkor személyes észrevételem az, hogy talán túlzottan
érezhető az erős egyházi kötődés, mely az Írások sajátosságaiba is ezt az irányt akarja bele
látni, kisebbítve ezzel azt, hogy az Újszövetségi könyvek keletkezésekor még inkább
gyülekezetekről, mint egységes egyházról beszélhetünk.

12
Morris,2001,9
13
Goppelt,1992,29
14
Stuhlmacher,2017,55
15
Stuhlmacher,2017,31
Felhasznált irodalom:

Balla, Péter, 2008, Az újszövetségi teológiát ért kihívások, Budapest, Keresztyén

Ismeretterjesztő Alapítvány

Braaten, Carl, E., 2020, Vitatott Jézus - Kicsoda Ő?, Budapest, Hermeneutikai Kutatóközpont

Goppelt, Leonhard, 1992, Az Újszövetség theológiája, I. rész, Budapest, Református Zsinati

Iroda Tanulmányi Osztály

Herczeg, Pál, 1997, Az Újszövetség teológiájának vázlata, Budapest, Károli Gáspár

Református Egyetem Hittudományi Kar

Morris, Leon, 2001, Az Újszövetség teológiája, Budapest, Keresztyén Ismeretterjesztő

Alapítvány

Stuhlmacher, Peter, 2017, Az Újszövetség Bibliai Teológiája I. – Alapvetés, Jézustól Pálig,

Budapest, Kálvin Kiadó