WILLIAM KING

SZUKITS KÖNYVKIADÓ
ALAPÍTVA 1929

Felix és Gotrek regények

II. kötet

Tartalom

Térképek
 A fordítás az alábbi kiadvány alapján készült:
William King: Skavenslayer
A Black Library Publication, 1999 Copyright © Games Workshop Ltd, 1999
This translation copyright © Games Workshop Ltd 2006
All Rights Reserved.
Games Workshop, the Games Workshop logo, Warhammer, Black Library, the Black Library logo, 5 BL Publishing logo,
Warhammer 40.000 Device, 40K and all associated marks, names, characters, illustrations and images from the Warhammer and
Warhammer 40.000 universes are either ®, TM© Games Workshop Ltd 2000-2006, variably registered in the UK and other countries
around the world. Used under license to Dcom. All rights reserved.
ISBN: 963 497 101 6
Barna Ildikó
Tördelőszerkesztés: Karaktertax Bt., Szvoboda Gabriella
Színre bontás: A-SzínVonal 2000 Kft.
Felelős kiadó: Szukits László és Szukits Gábor
Debreceni Kinizsi Nyomda Kft.
Felelős vezető: Bördős János

PRC
Tördelés, korrektúra, konvertálás:

Ms. Bambi
V.L.
 Skavenkarom

Szeretném elfelejteni azt a hosszú, megerőltető utat, amelyet az Ulric gyermekeivel való találkozást
követően tettünk meg. A mai napig fájdalmat okoz, ha a büntetésre gondolok, amit kimértünk arra a
leányra, Magdalenára, de a társam, mint mindig, ezúttal is kérlelhetetlen volt. A gonosz lényeket, amelyekkel
találkoztunk, lehetőség szerint sosem kíméltük meg. Ezt ebben az esetben sem lehetett elkerülni.
Nehéz szívvel léptünk be az erdőbe, és ismét északi irányba indultunk.
Nagy sokára végül a királyi városban, Nulnban találtuk magunkat, a finomság, az elegancia, a fejlődés,
a gazdagság és a tudás fellegvárában – abban a városban, amelyben a családom oly régóta folytatott üzleti
tevékenységet. Akkoriban Emmanuelle grófnő ereje, szépsége és hatalma teljében volt, városa úgy vonzotta
a módos, úri származású, híres embereket, akár éjnek idején a lámpás fénye a bogarakat.
Nuln valóban a Birodalom legszebb városai közé tartozott.
Természetesen, ha a társasági életet tekintjük, a mi érkezésünk semmiféle feltűnést vagy izgalmat nem
keltett. Sőt! Mivel fogytán volt a pénzünk, bár éhesek és fáradtak voltunk a hosszú út után, haladéktalanul
munkát kellett vállalnunk. S ez a munka, mint kiderült, a legrosszabb volt azok közül, amelyeket hosszú
vándorlásunk során végeztünk. Ekkoriban történt, hogy összetalálkoztunk egy démonnal, aki az
elkövetkezendő évekre megátkozta utunkat.

Részlet az Utazásaim Gotrekkel című krónika 3. kötetéből, írta Herr Felix Jaeg er (Altdorfi
Nyomda, 2505)

– Lerag adtunk eg y átkozott csatornában, és g oblinokra vadászunk! Micsoda élet! –

mormolta Felix Jaeg er dühösen, majd szép sorban elátkozta valamennyi istent, amelyiknek
eszébe jutott a neve. Időnként úg y tekintett mag ára, mint a kellemetlen helyek szakértőjére,
ám be kellett vallania, hog y ez a környezet minden korábbin túltett. Húsz lábbal a feje fölött a
szokásos, törvényes mederben folyt Nuln városának élete, de ő még is itt volt, olyan szűk, föld
alatti járatokban kúszott és mászott, amelyekben eg y rossz lépés is elég volt ahhoz, hog y
nyakig elmerüljön a bűzlő mocsokban. Ráadásul, mintha ez nem lenne éppen elég , a háta is
sajg ott az órákon át tartó g örnyedéstől. Ha őszinte akart lenni mag ához, be kellett vallania,
hog y amióta ismerte a trollvadászt, Gotrek Gurnissont, még sosem süllyedt ilyen undorító
mélység be.
– Hag yd már abba a nyafog ást, emberifjonc! Ez is munka, nem ig az? – kérdezte Gotrek
vidáman. Eg yetlen apró jelét sem adta, hog y zavarja a rossz szag vag y a járatok mérete, vag y a
közelben lévő, bug yborog va erjedő trág yateng er, amelyet a csatornapucolók eg yszerűen csak
„főzetnek” neveztek.
A vadász otthon érezte mag át a vég telennek tetsző, tég lafalú útvesztőben. Zömök, izmos
teste miatt sokkal inkább alkalmas volt az efféle munkára, mint a mag as, vékony Felix. Olyan
üg yesen és mag abiztosan ment vég ig a keskeny párkányokon, akár eg y macska. A két hét
során, amióta beálltak a csatornaőrök közé, Gotrek eg yre üg yesebben vég ezte a munkát; eg y
ideje már a tíz éve szolg álatot teljesítő veteránokat is lefőzte. Persze, ebben nem volt semmi
rendkívüli, hiszen törpének született, vag yis ahhoz a néphez tartozott, amely már rég az
Óvilág alatti sötét helyeken, a barlang okban és járatokban, a föld mélyén élt.
Felix úg y vélte, a törpének nag y hasznára lehet az is, hog y jól lát a sötétben, és nem kellett a
lámpás g yeng e fényére hag yatkoznia, mint a többi őrnek. Arra viszont, hog y társa miért bírja
ilyen jól a bűzt, a fiatalember eg yetlen mag yarázatot sem talált, hiszen még eg y törpevacoknak
sem lehetett olyan szag a, mint ezeknek a csatornáknak. A bőz elképesztő volt: Felix a szó
leg szorosabb értelmében szédült az áporodott leveg őben kavarg ó g ázoktól.
A trollvadász furcsán festett meg szokott feg yvere nélkül. Felixnek korábban sokszor
meg fordult a fejében, hog y a hatalmas harci bárd már hozzánőtt a törpe kezéhez. Most a hátára
szíjazva vitte csillag fémből kovácsolt feg yverét; a csatornában nem volt elég hely ahhoz, hog y
használja, szokásához híven, széles ívben leng esse.
Felix meg próbálta rávenni Gotreket, hog y hag yja a bárdot az őrség feg yvertárában – ő mag a
is ott tette le mág ikus kardját – , de hiába volt minden szó. A törpét még az a lehetőség sem
rettentette vissza, hog y ha esetleg elesik és a vízbe zuhan, a nehéz tárg y lehúzza őt a mélybe;
nem akart meg válni imádott és tisztelt örökség étől. Mivel a nag y bárdot nem használhatta, a
jobb kezében eg y kisebb hajítófejszét tartott, a balban pedig eg y nag yobb mérető csatacsákányt.
Felix hátán vég ig futott a hideg amikor elképzelte, milyen sebeket lehet ejteni a csákánnyal.
Ismerte a törpe roppant erejét, és pillanatig sem volt kétség e afelől, hog y a feg yver könnyedén
hatolna keresztül bármilyen testen, hog y izmokat szag g asson, csontokat zúzzon.
Felix meg markolta rövid peng éjű kardja markolatát, és azt kívánta, bárcsak nála lenne
Aldred, a hajdani templomos sárkányt formázó markolattal ellátott varázspeng éje. Tisztában
volt azzal, hog y a sötét járatokban g oblinokkal találkozhatnak; meg nyug tatta volna, ha
meg szokott feg yverét tartja a kezében. Talán még is Gotreknek volt ig aza, amikor nem vált
meg a bárdjától.
A lámpás g yeng e fényében társaik, a csatornaőrök, sötét árnyaknak látszottak csupán. Nem
viseltek eg yenruhát, de fejükre mindannyian sálakat és kendőket tekertek, amelyek úg y néztek
ki, mintha arábiai turbánok lennének; szájuk elé mindannyian valamilyen vásznat erősítettek.
Az elmúlt két hétben Felix éppen elég jól meg ismerte az őröket ahhoz, hog y az árnyaik, a
körvonalaik alapján is azonosítani tudja őket.
Ott volt például a mag as, vékony Gant, a rag yásképű, akinek az arcán, de még a nyakán is
undorító pattanások duzzadoztak. Jó példája volt annak, hog y mivé válhat az ember, ha húsz
teljes évet tölt a csatornákban. A mosolya fog atlan volt, a lehelete bűzös, és időnként olyan
vicceket sütött el, amiktől Felixnek felfordult a g yomra. Ezt persze eg yszer sem közölte
Ganttal, az őrmester ug yanis többször utalt arra, hog y ilyesmiért már ölt embert.
Ott volt az alacsony, zömök, majomszerű Rudi is, a hordómellű, akinek majdnem akkora
volt a keze, mint Gotreké. Gyakran előfordult, hog y munka után a tavernában karbirkózást
rendezett a törpével. Ilyenkor minden erejét összeszedte, szakadt róla a veríték, kövér
izzadság cseppek csorog tak tar fején, de hiába erőlködött, eg yszer sem sikerült leg yőznie
Gotreket. Azért nem kellett szég yenkeznie, rajta kívül Felix még senkivel sem találkozott, aki
ilyen közel állt a g yőzelemhez, a törpével folytatott erőpróbák során.
Hef és Pók is a csapathoz tartoztak, őket Gant új fiúknak nevezte, mert még csupán hét
esztendeje léptek be a csatornaőrök közé. Ikrek voltak, külsőre eg yformák. Közös asszonyuk
volt, és ha beszéltek, rendszerint befejezték eg ymás helyett a mondatokat.
Hosszúkás arcuk, csapott álluk és dülledt halszemük láttán Felix arra következtetett, hog y
családjukban szokás volt a rokonok közötti házasság , vag y esetleg valamelyik felmenőjükön
kiütköztek az elfajzás jelei. Közelharcban félelmetes ellenfélnek bizonyultak, de eg ymással és
közös asszonyukkal, Gildával, hihetetlenül kedvesek voltak. Felix tanúja volt, milyen iszonyú
dolg okra képesek hosszú, horog ként hajlított peng éjű tőrükkel; eg y este például szabályosan
kizsig ereltek eg y stricit, aki vette a bátorság ot, és meg sértette Gildát.
Felixen és az izmos, félszemű törpén kívül ezek az emberek tartoztak a csapathoz.
Felix még sosem találkozott ilyen mindenre elszánt fickókkal. A csatornaőrség tag jai olyan
veszedelmesek, olyan ing erlékenyek voltak, hog y másutt nem találtak munkát mag uknak. Itt a
város alatt azonban vég re elemükben lehettek; itt senki sem utasítg atta őket, senki sem tett fel
nekik felesleg es kérdéseket – itt azok lehettek, akik valójában voltak.
Előfordult, hog y Felix időnként úg y érezte, még is összeszedi mag át, elmeg y az apja
cég ének irodájába, pénzt kér, és örökre mag a mög ött hag yja ezt a helyet. Tudta, csak kérnie
kellene, és meg kapná a szükség es összeg et, elvég re Gustav Jaeg ernek, a Birodalom eg yik
leg tehetősebb kereskedőjének fia volt. Ám azzal is tisztában volt, hog y a családja hamar hírét
venné a dolog nak, márpedig ő nem akart hason csúszva visszamenni az apjához, nem akarta
beismerni, hog y kudarcot vallott az életben. Ha pénzt kér, azzal elismeri, hog y az apjának volt
ig aza, és azt is, hog y óriási tévedést követett el akkor, amikor csapot-papot mag a mög ött
hag yva, elviharzott otthonról. Azt a döntést könnyen hozta meg , hiszen fog alma sem volt
arról, milyen pénz nélkül élni; addig semmiben sem kellett hiányt szenvednie. Az sem
érdekelte, hog y az apja meg fenyeg ette: kitag adja, ha elmeg y. Akkor még ennek jelentőség ét
sem fog ta fel ig azán. Gazdag ság ban nőtt fel, a szeg ényeket mindig eg y másik fajhoz tartozó
élőlényeknek tekintette. Szomorú, szánalmas, beteg es és undorító állatoknak, akik nem
átallnak adományt kunyerálni a tehetősektől. Azóta már sok mindent meg tanult.
Azóta olyan meg próbáltatásokon esett át, amilyeneket korábban elképzelni sem tudott
volna.
Szorult helyzetbe került, és belekapaszkodott az utolsó szalmaszálba: elszeg ődött
csatornaőrnek. Nulnban ezt a munkát tartották a leg alantasabbnak, ám neki nem volt más
választása. Mivel a felszínen hiába próbált meg bízót találni – senkinek sem volt szükség e eg y
olyan párosra, amilyet ő és a törpe alkotott – , levonult hát a föld alá.
Amikor időnként vég ig nézett mag án, elszomorodott. 0, aki mindig is rajong ott a szép
ruhákért, most mocskos rong yokban volt kénytelen járni.
Pénzre volt szükség ük. Hosszú utat tettek meg a Határherceg ség ektől, és menet közben
eg yetlen g arast sem kerestek. Karak Nyolcbércnél meg találták az elveszett kincseket, de ott
hag yták, hajdani tulajdonosaik szellemeinek. Ezt követően három lehetőség ük volt: munka,
lopás, éhezés. A trollvadász túlság osan büszke volt ahhoz, hog y lopjon vag y kolduljon, éhezni
meg nem akartak. Íg y aztán levonultak a Birodalom második leg nag yobb városának
csatornarendszerébe, hog y az ország leg híresebb szépség ének, Emmanuelle g rófnőnek
káprázatos otthona alatt húzódó nyálkás, bűzös, mocskos járatokat őrizzék.
Munka közben Felix g yakran eltűnődött, vajon miféle rossz csillag zat alatt született, hog y
ilyesmiből kell meg élnie. Azzal vig asztalta mag át, hog y idelent leg alább csend és nyug alom
van. Mocskos munka volt, de nem bizonyult túlság osan veszélyesnek.
– Nyomok! – kiáltott fel hirtelen Gant. – Ha! Ha! Találtunk pár kis rohadékot. Készüljetek,
fiúk!
– Jól van – mormolta Gotrek.
– A fenébe! – hördült fel Felix. Tapasztalatlan zöldfülűnek számított a csatornában, de ezeket
a nyomokat még ő is észrevette.
 – Skavenek! – Gotrek krákog ott, majd köpött eg y nag yot. – Patkányemberek, a káosz fattyai!
Felix káromkodott eg yet. Még csak két hete léptek be az őrség hez, de máris találkoznia kell
a csatornák leg félelmetesebb lakóival. Korábban, amikor Gant meséit hallg atta a skavenekről,
abban reménykedett, hog y ezek a lények csak az őrmester képzeletében léteznek, ám most
rádöbbent a valóság ra.
Gant sokszor beszélt arról, hog y a csatornarendszer valójában eg y torz, ocsmány föld alatti
birodalom, ahol számkivetett elfajzottak csoportjai teng etik életüket. Azok, akik a meleg ,
nyirkos sötétség ben érzik jól mag ukat; azok, akik éjjelente felosonnak a felszínre, hog y
raboljanak, áldozatokat szedjenek. Felix nem ig azán hitte el az őrmester szavait. Valahog y
képtelenség nek tartotta, hog y idelent még mindig működnek a felszínen rég betiltott szekták,
amelyek embereket áldoznak a Förtelem Erőinek. Azt sem hitte el, hog y vannak olyan hatalmas
patkányok, amelyek teste az emberére emlékeztet, ám most, ahog y meg vizsg álta a nyomokat,
eg yszeriben minden nag yon valóság osnak tűnt számára.
Döbbenten állt. Eszébe jutottak a Ganttól hallott, a skavenekről szóló történetek, és valahog y
nem volt kedve továbbmenni.
– Gyerünk, kapjuk el őket! – kiáltott fel az őrmester. – Nem érünk rá eg ész nap!

***

– Itt még sosem jártam – suttog ta Hef. Szavai visszhang ra találtak a hosszú folyosón.
– Soha többé nem akarok idejönni – tette hozzá Pók, és ideg esen meg dörzsölte az arcára
tetovált kék pókot. Felix eg yetértett velük. Ez a folyosó még a nulni csatornarendszer többi
részéhez képest is undorító volt. A falak rohadtak, a boltíves átjárók szélére farag ott
szörnypofák vonásait simára mosta az idő és a szenny. A csatornában bug yborog va hullámzott
a lábszárközépig érő szennylé; a forró leveg őt sűrűvé tette a bűz. Az eg ész valahog y fenyeg ető
volt, sokkal nyomasztóbb, mint a többi járat. Felix hátán vég ig futott a hideg – pontosan azt
érezte, amit már oly sokszor, amikor g onosz varázslatok közelébe került.
– Nem látszik biztonság osnak – állapította meg Rudi, és kétkedve vég ig mérte a falakat.
Gotrek arca úg y rándult meg , mintha személyes sértést vág tak volna a fejéhez.
– Ostobaság ! – mondta. – Ezeket a járatokat törpék építették, már vag y ezer éve. Ez khazalid
munka. Az örökkévalóság vég éig állni fog ! – Hog y bebizonyítsa ig azát, öklével a falba csapott.
Sajnos, az eg yik farag ott szörnypofa éppen ezt a pillanatot választotta ki arra, hog y leug orjon a
falról. A trollvadász oldalra ug rott, hog y elkerülje a feléje zuhanó súlyos kődarabot. – Persze –
folytatta – , emberek is részt vettek a munkában. Bizonyos részeket ők építettek. Például ezt a
szörnypofát is ők csinálták. Ig en, nem lehet másként; ez hanyag emberkezek munkája!
Senki sem nevetett, Felix is csak eg y halvány mosolyt eng edélyezett mag ának.
Gant felnézett a mennyezetre. A lába előtt világ ító lámpás fénye kísértetiessé, már-már
démonivá változtatta az ábrázatát.
– Az óváros alatt lehetünk – szólt réveteg en, furcsa arckifejezéssel, mintha g ondolatban
összehasonlítaná a saját életét a felszínen lakókéval, akiknek sok olyasmiben lehet részük nap
mint nap, amit ő sosem kaphat meg . Felix eg y-két pillanatig mélység esen eg yütt érzett az
őrmesterrel.
– Eg ész vag yon lehet odafönt – mondta Gant. – Bárcsak felmehetnék és meg szerezhetném!
De mindeg y, ne veszteg essük az időnket! Vég ezzük el a munkát!
 – Mi volt ez? – kérdezte Gotrek hirtelen. A többiek meg lepetten néztek körül.
– Mármint micsoda? – kérdezte Hef.
– Mármint hol micsoda? – kérdezte Pók.
– Hallottam valamit. Abból az irányból – mutatta a törpe. A csatornaőrök a jelzett irányba
néztek.
– Képzelődsz – állapította meg Rudi.
– A törpék sosem képzelődnek!
– Őrmester, muszáj a vég ére járnunk a dolog nak? – kérdezte Rudi. – Haza akarok jutni.
Gant meg dörzsölte a szemét. Feszülten fülelt. Felix látta rajta, hog y bizonytalankodik. Gant
éppúg y szeretett volna visszatérni a tavernába, mint a többiek, de volt annyi kötelesség tudata,
hog y ne fordítsa vissza azonnal a csapatot. Meg aztán félt is; ha van valami ezekben a
csatornákban, és odafent esetleg kiderül, hog y ők semmit sem tettek ellene, a csapat vezetőjét,
jelen esetben őt, azonnal a hóhér kezére adják.
– Jobb, ha szétnézünk – jelentette ki. A csatornaőrök tiltakozva hördültek fel. – Nem tart
sokáig . Én különben is azt mondom, hog y semmi sincs ott!
Felix nem mert volna fog adni erre.

***

Víz csöpög ött a mennyezetről. Gant annyira összezárta a lámpása oldalán lévő lemezeket,
hog y a fény dereng ő sug árrá változott. Valahonnan elölről hang ok érkeztek; már Felix is
hallotta a zajokat.
Az eg yik hang emberé volt, az illető az előkelőeket jellemző kiejtéssel beszélt. A másik nem
lehetett emberé, ahhoz túlság osan mag as és kísérteties volt – ha eg y patkány emberi hang okat
akarna kiadni mag ából, hasonló hang ok törnének elő a torkából.
Gant meg állt, és visszafordulva az embereire nézett. Az arca sápadt és ag g odalmas volt. A
jelek szerint esze ág ában sem volt továbbmenni. Felix, ahog y vég ig pillantott társain, látta
rajtuk, hog y ug yanezt érzik. Közeledett a nap vég e, már fáradtak voltak, féltek, és előttük
valami olyasmi volt, amivel nem ig azán akartak találkozni. Ám csatornaőrök voltak, eg yetlen
erényük a bátorság uk volt, meg persze a hajlandóság , hog y elvállaltak olyan feladatokat,
amiket mások nem, hog y elmentek olyan helyekre, ahová rajtuk kívül senki sem.
Mindeg yikükbe szorult némi büszkeség .
Gotrek a leveg őbe hajította a fejszét. A feg yver forog va emelkedett fel, a peng éje
meg csillant a fényben. A trollvadász erőlködés nélkül elkapta a lezuhanó fejsze nyelét.
Pók előhúzta hosszú tőrét, és meg vonta a vállát. Hef arcán vadállatias vig yor jelent meg .
Rudi a kardjára pillantott, és bólintott. Gant elvig yorodott. A trollvadász elég edettnek látszott:
őrültek társaság ában volt, olyanokéban, akiket meg értett.
Gant intett, mire a csapat elindult. A csatornaőrök. óvatosan lépkedtek a nyálkás, mocskos
párkányon. Ahog y befordultak a kanyarulatnál, Gant szétnyitotta a lámpás lemezeit, hog y
rávilág ítson prédájukra.
– A fizetség etek. Elismerésem jelképe. Valami, amit használni tudtok – hallatszott az
arisztokratikus hang . A két alak olyan mozdulatlanul állt, mint a tündérmese trolljai; mintha
meg bénította volna őket a hirtelen támadt, éles fény. Eg yikük eg y mag as férfi volt, aki hosszú,
fekete köpenyt terített mag ára. Az arca nemes volt, finom vonású, rideg . Fekete haja erősen
ritkult. Eg yik kezével eg y kísértetiesen világ ító tárg yat nyújtott a másik alak felé.
Felix felismerte a tárg yat, már látott hasonlót, még hozzá Karak Nyolcbérc törpék által
épített erődjében. Eg y g ömb alakú torzkő volt.
A köpenyes férfi előtt eg y alacsony, nem emberi lény állt. Testét szürke prém borította, apró
szeme vörösen villog ott, hosszú, szőrtelen farka láttán Felixnek eg y hatalmas g iliszta jutott az
eszébe. A lény hunyorog va fordult a fény felé. Csapott eg yet a farkával, majd benyúlt hosszú,
foltokból összevarrt köpenye alá, és karmos kezével meg markolt valamit. Az övén eg y hüvely
nélküli, rozsdás, főrészes élő kard lóg ott.
– Skaven! – kiáltott fel Gotrek. – Készülj a halálra!
– Bolond, bolond! Azt mondtad, nem követtek! – mondta a skaven, az előtte álló embernek. –
Azt mondtad, senki sem tud arról, hog y idejössz.
– Ne mozduljatok! – kiáltott Gant. – Bárki is lég y, őrizetbe veszlek boszorkányság , árulás és
állatokkal folytatott természetellenes praktikák űzése miatt!
Az őrmester azonnal visszanyerte az önbizalmát, amikor látta, hog y a beszélg etők csupán
ketten vannak. Már az sem zavarta különösebben, hog y a kettő közül az eg yik eg y szörnyeteg .
– Hef, Pók, kötözzétek meg őket!
A patkánylény elhajította a köpenye alól kirántott g ömböt.
– Dög ölj meg , dög ölj meg , ostoba emberifjonc!
– Ne veg yetek leveg őt! – kiáltott fel Gotrek, és elhajította a fejszéjét.
A skaven g ömbje széttört a kövön, belsejéből undorító, zöldesen g omolyg ó füst tört elő.
Gotrek visszatolta Felixet a folyosón, közben elkapta Rudit, és mag a után húzta. A felemelkedő
g ázfelhőből g urg ulázás és köhög és hallatszott. Felix szemét elöntötte a könny.
A lámpa kialudt, minden elsötétedett. Felix úg y érezte, mintha eg y rémálom közepébe
csöppent volna. Semmit sem látott, nem mert leveg őt venni. A szűk, föld alatti folyosón állt, és
tudta, hog y a közelben eg y szörny van – eg y szörny, amely halálos, ismeretlen feg yverekkel
rendelkezik.
Felix a tenyere alatt érezte a köveket borító rag acsos nyálkát. Meg botlott; a keze
eltávolodott a kőfaltól. Moccanni sem mert, attól félt, hog y belezuhan a csatornában
csordog áló szennylébe. Lehunyta a szemét, erőt vett mag án, és lépett eg yet. A szíve hevesen
kalapált. Úg y érezte, szétpattan a tüdeje. A hátán, a két lapockája között, mintha mászott volna
valami.
Arra számított, hog y a skavennél látott főrészes peng éjű kard, a háta közepébe mélyed.
Hallotta, hog y valaki felsikolt. Eg y test zuhant a kőre. A közelből g urg ulázás és zihálás
hallatszott; mintha néhány embernek folyadék került volna a tüdejébe.
A g áz volt az oka mindennek, erre Felix azonnal rájött. Gotrek korábban mesélt neki arról,
hog y a skavenek milyen feg yvereket használnak, és arról is, hog y ezek a torz lények a káosz
alkímiájával előállított anyag okat is bevetik, ellenfeleikkel szemben. Tudta, elég lenne eg yszer
beszívni azt az undorító g ázt, és már semmi sem seg íthetne rajta, de azzal is tisztában volt,
hog y a vég telenség ig nem bírja visszafojtani a léleg zetét.
Gondolkozz! – adta ki mag ának a parancsot. Találni kellett eg y helyet, ahol tiszta a leveg ő.
Tovább kellett mennie. Távol kellett kerülnie a g yilkos felhőtől. Ne ess pánikba! Ne gondolj arra,
hogy az a patkánylény a hátad mögé oson, és felemeli a kardját! Amíg megőrzöd a nyugalmad, biztonságban
vagy. Lassan haladt előre. A tüdeje majd szétpattant. Leveg őt akart venni, de nem tette.
Folytatta a lassú előrehaladást.
Valami rázuhant. Ezüstszínű csillag ok jelentek meg a szeme előtt, a tüdejéből kipréselődött
a leveg ő. Ösztönösen leveg őt vett. A kövön feküdt, és leveg ő után kapkodott. Lassan felfog ta,
hog y nem halt meg . Nem fulladt meg . Nem fúródott peng e a hátába. Erőt vett mag án,
mozdulni próbált. Nem bírt. Mintha eg y nehéz test hevert volna rajta. Rémület cikázott át az
elméjén. Lehet, hog y eltört a g erince? Lehet, hog y meg nyomorodott?
– Te vag y az, Felix? – hallotta Rudi suttog ását.
Felix kis híján felnevetett a meg könnyebbüléstől. Meg értette, Rudi fekszik rajta.
– Ig en… Hol vannak a többiek?
– Jól vag yok – mondta Hef.
– Én is, testvér – szólalt meg Pók.
– Gotrek! Hol vag y?
Semmi válasz. Lehet, hog y Gotrek a g áz áldozatává vált? Nem, ez elképzelhetetlen!
A trollvadász nem halhatott meg . Nem létezik, hog y éppen eg y ilyen g ázfelhő vég ezzen
vele!
– Hol van az őrmester?
– Gyújtsatok már fényt!
Szikra pattant. Meg g yulladt eg y lámpa. Felix látta, hog y a sötét árnyékok közül eg y alak
tart feléjük. Ösztönösen a kardja után kapott. Nem találta a feg yvert; akkor ejthette el, amikor
elterült. A többiek készenlétbe helyezkedve vártak.
– Én vag yok – mondta a trollvadász. – Az az átkozott ember meg lóg ott. Hosszú a lába…
– Hol van Gant? – kérdezte Felix.
– Nézd meg mag ad, emberifjonc!
Felix eng edelmeskedett. Visszament a folyosón. A g ázfelhő már szétfoszlott. Gant őrmester
nem úszta meg a kalandot; eg y hatalmas vértócsa közepén feküdt. A szeme kig uvadt, az
orrából és a szájából vér csorg ott.
Felix meg vizsg álta a testet. Már kezdett kihűlni. A tetemen eg yetlen seb sem látszott.
– Hog yan halt meg , Gotrek? – Felix tudott eg yet-mást a mág iáról, de eg yszerűen
képtelenség nek tartotta, hog y eg y embert íg y, sérülések okozása nélkül is meg lehet ölni.
– Meg fulladt, emberifjonc. Belefulladt a saját vérébe. – A trollvadász hang ja rideg volt és
dühös.
Lehet, hogy azért dühöng, mert így győzi le a félelmét? – tűnődött Felix. – A félelmet változtatja
dühvé…
A törpe oldalra lépett, és belerúg ott valamibe. Felix csak ekkor fedezte fel a dög lött skavent.
A patkánylény koponyáját, fejszével hasították szét.

***

Felix fáradtan feküdt a szalmazsákon, és a repedezett mennyezetet bámulta. Ahhoz is túl

kimerült volt, hog y aludjon. Valahonnan lentről kiáltozás hallatszott; Lisabette vitatkozott
valamelyik kuncsaftjával. Felix a leg szívesebben dörömbölni kezdett volna a padlón; a
leg szívesebben rájuk üvöltött volna, hog y hag yják már abba a kiabálást, de tudta, ezzel több
problémát okozna, mint amennyit meg oldana. Mint eddig minden eg yes éjszakán, most is
elhatározta, másnap másik szállás után néz, de tudta, hog y másnap este is túl fáradt lesz ahhoz,
hog y ilyesmivel fog lalkozzon.
Az ag yában, veszett patkányokként kerg ették eg ymást a g ondolatok. Már annyira fáradt
volt, hog y furcsábbnál furcsább dolg ok kavarog tak a fejében. Különös képek jelentek meg
előtte, vég telennek tőnő, sehová sem vezető, semmit meg nem oldó g ondolatfoszlányok. Ahhoz
sem volt ereje, hog y dühöng jön Gant őrmester halála miatt. Gant kötelesség teljesítés közben
vesztette életét, ennek ellenére csak eg y olyan g ödröt kap majd Morr kertjében, amilyenekbe a
névtelen koldusokat szokták belehajítani. Nem volt családja, a többi csatornaőrön kívül, nem
voltak barátai. Hiába halt meg : a csatornaőrök kapitánya túlság osan fásult volt ahhoz, hog y
izg assa mag át, az odalent felbukkant szörnyek miatt.
Gant meg halt. És ez velem is könnyen megtörténhetett volna – g ondolta Felix.
Tudta, már ő se élne, ha rossz helyen tartózkodik a g ömb széttörésének pillanatában, ha
Gotrek nem fig yelmezteti, hog y tartsa vissza a leveg őt, ha a trollvadász nem tolja el a g ázfelhő
közeléből. Ha. Ha. Ha… Túl sok a „ha”!
Eg yáltalán, mit csinál? Most már ezzel fog ja tölteni élete hátralévő napjait?
Szörnyeket üldöz a sötétben? Az életének már nem volt semmilyen célja. Eg ymás után
történtek a rettenetes, borzasztó események – ez volt minden.
Meg próbálta átg ondolni, mi lenne akkor, ha nem kerül ide. Vajon hol lenne akkor, ha abban
a bizonyos párbajban nem öli meg Wolfg ang Krassnert, ha nem rúg ják ki az eg yetemről, ha
nem tag adja ki az apja? Vajon akkor ug yanolyan élete lenne, mint a fivéreinek? Házasság ,
munka a családi vállalkozásban, biztonság , nyug alom? Vag y lehet, hog y még sem? Ki tudná ezt
meg mondani?
Eg y kis fekete patkány szaladt vég ig a helyiség mennyezeti g erendáin. Felix, amikor először
meg látta a szobát, aminek csupán eg yetlen apró ablaka volt, abban reménykedett, hog y itt nem
élnek patkányok, amelyek az Újneg yed valamennyi épületébe beköltöztek. Azzal ámította
mag át, hog y a rág csálók szívrohamot kapnának, ha meg kellene mászniuk ezt a reng eteg
lépcsőt. Tévedett. Az Újneg yed patkányai bátrak, sőt, merészek voltak, és sokkal jobb volt az
erőnlétük, mint az alultáplált emberek többség ének. Olyan is előfordult, hog y néhány nag yobb
patkány, üldözőbe vett eg y-eg y macskát.
Felix meg remeg ett. Már bánta, hog y eszébe jutottak a patkányok, mert a rág csálók
felidézték benne a csatornában látott két alakot, a nemesembert, meg a skavent. Vajon miért
találkoztak? Mi haszna lehet eg y embernek abból, hog y ilyen elfajzott bestiákkal szövetkezik?
Hog yan lehetség es az, hog y Nuln polg árainak nincs tudomásuk arról a tényről, hog y g onosz
lények laknak az utcák, a házak alatt? Vag y talán tudják, de nem akarnak tudomást venni róla?
Talán ig azuk van azoknak a filozófusoknak, akik azt állítják, hog y közeledik a világ vég e, és az
ember akkor cselekszik a leg bölcsebben, ha a pusztulás órájáig meg próbálja kiélvezni az
életet…
Lépések közeledtek a lépcsőn. Felix hallotta, hog y az ócska, korhadt deszkák,
meg nyikordulnak a súly alatt. Már számtalanszor szóvá tette Frau Zorinnak, hog y elég lenne
eg yetlen szikra, eg yetlen apró láng ocska ahhoz, hog y a roskatag falépcső, és vele eg yütt az
eg ész ház a tűz martalékává váljon. Ám a házinéni túl szeg ény és túlság osan fásult volt ahhoz,
hog y ilyesmivel fog lalkozzon.
A lépések nem álltak meg , eg yre közeledtek. Felix benyúlt a párnája alá, kihúzta a kését.
Elképzelni sem tudta, ki látog athat el hozzá éjnek évadján. Óvatosnak kellett lennie; Frau Zorin
háza az Újneg yed leg veszélyesebb részén állt.
Nesztelenül felkelt, és mezítláb az ajtóhoz osont. Felszisszent, de csak mag ában
káromkodott, amikor szálka fúródott a talpába.
Kopog tattak.
 – Ki az? – kérdezte Felix, bár már sejtette a választ. Felismerte az ajtó túlsó oldaláról
hallatszó zihálást.
– Én – mondta Frau Zorin. – Látog atói vannak, Herr Jaeg er! Felix óvatosan kinyitotta az
ajtót. Az öreg asszony mög ött két termetes férfi állt. A kezükben husáng ot tartottak, és lerítt
róluk, hog y nag yon értenek a forg atásához. A két furkós mög ött eg y harmadik fickó állt, aki
eg y aranyat csúsztatott Frau Zorin markába. Az öreg asszony vig yorog va tette el a pénzt. A férfi
az ajtó felé fordult; Felix azonnal felismerte. A bátyja volt az, Otto.
– Gyere be – hívta Felix.
Otto nem mozdult, csak bámult rá, mintha nem ismerné fel a saját öccsét. Vég ül aztán
még is belépett a szobába.
– Franz, Karl, kint maradtok – mondta Otto halkan. Felix rég nem hallott ilyen parancsoló
hang ot; Otto hang hordozása az apjukat juttatta eszébe.
Felix hirtelen rádöbbent, milyen szeg énység veszi körül. A padlón nem volt szőnyeg , az
ág yon eg yszerű szalmazsák hevert, a falakat nem díszítették képek, a tetőn jókora lyuk
tátong ott. Meg próbálta a bátyja szemével nézni a szobát, és meg állapította, ha Otto helyében
lenne, nem tetszene neki a látvány.
– Mit akarsz, Otto? – kérdezte.
– Ami a szállásokat illeti, nem sokat változott az ízlésed – jeg yezte meg Otto.
– Gondolom, nem azért jöttél idáig Altdorfból, hog y a szállásomról cseveg jünk. Mit akarsz?
– Muszáj készenlétben tartanod azt a kést? Nem rabollak ki, ne félj. Ha ártani akarnék neked,
behívnám Karlt és Franzot.
Felix eltette a kését. – Talán meg lepetést okoznék nekik… Otto oldalra billentette a fejét, és
hosszasan vizsg álg atta Felix arcát.
– Elképzelhető – mondta. – Meg változtál, öcsém!
– Te is. – Ez valóban íg y volt. Otto ug yanolyan mag as volt, mint Felix, de sokkal testesebb
nála. Jócskán meg hízott. A mellkasa domborúbb, a dereka szélesebb lett.
Jókora hasán majd szétpattant a széles bőröv, sűrű szőke szakálla alig -alig rejtette el több
réteg ű tokáját. Az arca kövérkés volt, és puhának tűnt. A haja meg ritkult, a szeme táskás volt. A
fejét erőszakosan előretolta, és ettől valahog y öreg nek látszott. – Most még inkább hasonlítasz
apánkra.
Otto szárazon elmosolyodott.
– Szomorú, de ig az. Azt hiszem, túl jól élek. Gondolom, ez neked sem ártana.
Lefog ytál.
– Hog y találtál rám?
– Ejnye Felix! Mit g ondolsz, hog yan? Vannak üg ynökeink, és meg akartunk találni tég ed.
Szerinted hány mag as, szőke férfi jár-kel a Birodalomban eg y törpe trollvadász társaság ában?
Amikor eljutott a hír az irodámba, hog y felbukkant két olyan vándor, akikre illik a
személyleírás, úg y g ondoltam, a vég ére járok a dolog nak.
– Az irodádba?
– Most én vezetem az üzletet Nulnban.
– Mi történt Schafferrel?
– Eltűnt.
– Pénzzel?
– A jelek szerint nem. Szerintünk nemkívánatossá vált. Politikailag . A g rófnő
titkosrendőrség e nag yon hatékonyan működik. Mostanában történnek bizonyos dolg ok
Nulnban.
– Schaffer és a politika? A Birodalomnak sosem volt nála hőség esebb alattvalója.
Komolyan hitt abban, hog y a nap a császári trónus alól rag yog ja be a világ ot.
– Nuln csupán eg y része a Birodalomnak, öcsém. Ott Emmanuelle g rófnő uralkodik.
– Azt beszélik róla, hog y ő a leg szeszélyesebb nő, az eg ész Birodalomban.
– Von Halstadt, a főmag isztere, nag yon üg yes ember. Valójában ő irányítja Nulnt.
Gyűlöli az elfajzottakat. A pletykák szerint Schafferen meg mutatkoztak a torzulás bizonyos
jelei.
– Soha!
– Én is ezt mondtam. De hidd el, öcsém, Nulnban már az is elég , ha az emberre rávetődik a
g yanú árnyéka. Gyakran meg esik, hog y eltűnnek páran.
– De hiszen ez a Birodalom leg liberálisabb városa!
– Már nem az. – Otto félve körbepillantott, és látszott rajta, attól tart, hog y máris többet
mondott a kelleténél.
Felix értetlenül csóválta a fejét.
– Ne ag g ódj, bátyám, itt nincsenek kémek.
– Ebben ne leg yél ennyire biztos, Felix – szólt Otto csendesen. – Manapság ebben a városban
még a falnak is füle van. – Kis szünetet tartott, majd fennhang on, erőltetett vidámság g al
folytatta. – Eg yébiránt azért jöttem, hog y meg kérdezzelek, van-e kedved holnap eg yütt
vacsorázni velem. Bárhová elmehetünk, ha akarod.
Felix szerette volna visszautasítani a meg hívást, ug yanakkor szeretett volna beszélg etni a
testvérével. Biztos volt abban, hog y sok minden történt a családjukban; híreket akart hallani, és
szerette volna kideríteni, hog y esetleg visszatérhetne-e az otthonába.
– Ig en, ez nag yon jó lenne…
– Jól van. Ideküldöm érted a kocsimat.
– Miután vég eztem a munkámmal.
– Jól van, Felix. – Otto lassan meg rázta a fejét. – Jól van…
Elköszöntek eg ymástól. Felix csak jóval Otto távozása után kezdett g ondolkodni azon, vajon
mi rémiszthet meg ennyire eg y akkora hatalommal bíró embert, amilyen a bátyja. Mi lehet az
oka annak, hog y Otto még eg y olyan helyen is retteg a kémektől, amilyen Frau Zorin háza?

***

Fritz von Halstadt, a nulni titkosrendőrség vezetője, az aktái között üldög élve
g ondolkodott. Az az átkozott törpe kis híján elkapta, azzal a mocskos kezével.
Márpedig ha ez sikerül neki, akkor minden eddig i ténykedése hiába volt. Most elég lenne
eg yetlen jól irányzott ütés ahhoz, hog y összedőljön az, amit eddig építg etett; most eg y ilyen
ütés azt eredményezhetné, hog y ráborul a káosz sötétség e Halstadtra, a városra, aminek
védelmére von Halstadt felesküdött.
Von Halstadt kinyújtotta a kezét, és felemelte az üveg kancsót. A víz még jó meleg volt; a
szolg ák a parancsnak meg felelően, pontosan tizeneg y percig forralták. Halstadt töltött az
eg yik pohárba, majd vizsg álg atni kezdte a vizet. A fény felé tartotta a poharat, és alaposan
szemüg yre vette a folyadékot, nem lebeg -e benne valami. Tiszta volt, mentes minden
szennyeződéstől.
 A káosz könnyen rátörhetett a városokra, hiszen g yakorlatilag mindenütt jelen volt.
A bölcsek tudták ezt, és a saját hasznukra fordították a tényt. A káosznak számtalan
meg jelenési formája lehetett, az eg yik förtelmesebb, mint a másik. Voltak olyan káoszlények is,
amelyek külseje viszonylag elfog adható volt (a skavenek ezek közé tartoztak), és léteztek
iszonyatosan elfajzottak is.
Von Halstadt tudta, hog y a patkányemberek nem kívánnak mást, csupán annyit, hog y
hag yják békén őket, hog y nyug odtan élhessenek föld alatti birodalmukban, és fenntarthassák
sajátos civilizációjukat. Intellig ensek voltak, fejlettek, lehetett velük alkudozni. Ha valaki
rendelkezett azzal, amit meg kívántak, hajlottak az üzletek meg kötésére, és általában állták a
szavukat. Természetesen nekik is meg voltak a saját, szövevényes terveik, de éppen ezért voltak
kiszámíthatóak. Különböztek a mutánsoktól, a mindenütt ott lappang ó, rettenetes lényektől,
akik titokban, meg bújva manipulálták a világ ot.
Könnyen bábbá változhatunk – g ondolta von Halstadt – , bábbá, amelyet valamelyik elfajzott
mozgat kénye-kedve szerint. Éppen ez az oka annak, hogy meg kell őriznünk éberségünket. Az ellenség
mindenütt jelen van, és folyamatosan szaporodik. A mutánsok rendszerint a hétköznapi emberek
között, a nyájban, a semmire sem jó fattyak között jöttek világ ra. Eg yre többen voltak, és eg yre
nag yobb volt náluk az erkölcstelenség , az elszántság és az elfajzás mértéke. Ez a g ondolat
félelemmel töltötte el von Halstadtot. Tisztában volt azzal, hog y a mutánsok kihasználták a
hétköznapi emberek ostobaság át. Okosak voltak. Kedvük szerint irányítg atták a tanulatlan,
lusta balfácánokat, vad ideákkal tömték tele a fejüket, lázadásra uszították, fosztog atásra és
pusztításra bujtog atták őket. Feltámasztották bennük az irig ység et és a dühöt, minden
indulatok leg veszélyesebbikét, a balg ák aztán cselekedtek. Von Halstadt apjával is ők vég eztek,
a családi kastélyt is ezek rombolták le, ezek fosztották ki, az eg yik barbár lázong ás során. Pedig
von Halstadt apja volt a leg kedvesebb, leg szelídebb ember, akit valaha hátán hordott a föld.
Nos, Fritz von Halstadt nem fog ja elkövetni ezt a hibát. Ő túl okos és túl erős. Ő tudja,
hog yan kell kezelni a lázong ó tömeg et. Ő majd őrt fog állni, és meg védelmezi az emberi fajt a
veszélytől, amit az elfajzottak jelentenek rá. Harcolni fog ellenük, még hozzá a saját
eszközeikkel: a félelemmel, ravaszság g al, a könyörtelen erőszakkal.
Ezért őrizg ette a feljeg yzéseit, annak ellenére, hog y imádott uralkodója, Emmanuelle
kinevette, bolondnak nevezte emiatt, a nyilvántartást pedig „pornog ráfiának” tartotta. Ezek a
részletes, mindenre kiterjedő feljeg yzések, eg yfajta hatalmat adtak neki. Az információ valóban
hatalom volt. Pontosan tudta, kik a potenciális forradalmárok. Kémhálózata, üg ynökei
folyamatosan tájékoztatták a történésekről. Tudta, melyik nemes tag ja titokban valamelyik
sötét kultusznak, és fig yeltette őket. Voltak olyan meg bízottjai, akik bárhová, bármilyen titkos
találkozóra be tudtak szivárog ni anélkül, hog y feltűnést keltettek volna.
Ez is része volt a skavennel kötött meg állapodásnak. A skavenek sokat tudtak, és még több
volt az, amit képesek voltak kideríteni. Kémjeik mindenütt jelen voltak, és sehol sem keltettek
g yanút. Von Halstadt a skavenek sötét bölcsesség ét is felhasználta: szövetség et kötött a két
g onosz közül azzal, amelyik kevésbé volt veszélyes, mert úg y vélte, csakis íg y szállhat szembe
a nag yobb veszedelemmel.
Felemelte Emmanuelle portréját, amit a g rófnőtől kapott. Meg nyalta keskeny ajkát.
Eszébe jutott, hog y a g rófnő milyen szót használt, amikor a feljeg yzéseiről beszélt.
Pornog ráfia… Von Halstadtot meg döbbentette a tény, hog y Emmanuelle kiejt a száján eg y
ilyen szót; nem is sejtette, hog y a nő eg yáltalán ismeri ezt a kifejezést, tudja, mit jelent.
Valószínűleg erről is a bátyja tehet. Leos rossz hatást g yakorolt Emmanuelle-re, aki tiszta volt,
jóság os, aki nem is ismerhetett volna ilyen szavakat. Talán nem ártana őt is fig yeltetni a
kémekkel, mert esetleg szükség lehet arra, hog y…
Nem, ez képtelenség ! Emmanuelle az uralkodója. Mindent, amit tesz, érte teszi. Bár a g rófnő
eg yelőre még nem látta ezeknek a cselekedeteknek az értelmét, eg y nap rá fog jönni, hog y
ig enis szükség volt rájuk. Őt azonban nem lehet, nem szabad fig yeltetni. Von Halstadt ezt már
rég en elhatározta. Részben azért, mert tisztelte Emmanuelle-t, részben pedig azért, mert nem
akarta, hog y esetleg ig azolást nyerjenek a nővel kapcsolatos pletykák. Ha a híreszteléseknek a
leg csekélyebb valóság tartalmuk lenne, iszonyú fájdalmat kellene kiállnia.
Visszatette a képet az íróasztalra, és ismét a leg fontosabb problémára koncentrált.
Az a törpe a csatornában… A csatornaőrök közé tartozott. A csatornaőrök! Lehet, hog y valaki
felismerte őt? És ha ig en, vajon mit tesz az illető? A csatornaőrök eg yszerű emberek, akik csak
vég zik a munkájukat. A mag uk eszközeivel ők is arra törekszenek, hog y meg fékezzék a káosz
erőit. Vajon meg értenék, hog y arra is szükség van, amit ő csinál? Ha nem, akkor nincs más
meg oldás: el kell hallg attatni őket.
Örökre.

***

A csatornaőrök leereszkedtek a mélybe. Eg ymás után másztak le a létrán. Ezúttal Rudi volt
az őrmester, ő g yújtotta meg a lámpást, ő világ ította meg a járatot.
Felix óvatosan lépett le a létráról, de a bőz íg y is orrba vág ta. Ez volt a művelet
leg veszélyesebb része; ha a létra utolsó fokáról nem tudott volna átlépni a keskeny párkányra,
nyakig merülhetett volna a sűrű mocsokba.
– Teg nap este hiányoltunk, ifjú Felix – jeg yezte meg Hef.
– Elbúcsúztattuk az őrmestert – tette hozzá Pók.
– Gotrek hét korsó sört g urított le, de meg se látszott rajta. Eg y eg ész heti bérünket elittuk.
– Jó nektek – mormolta Felix. Nem lepte meg , hog y Gotrek bírja az italt, már számtalanszor
vég ig nézte a törpe vedelését. A csapat többi tag ja közül eg yedül ő látszott józannak, a
csatornaőrök mind másnaposan szédeleg tek, és sápadtan, fáradtan vánszorog tak.
– Ah! Nincs semmi a világ on, aminek olyan szag a lenne, mint a csatornának, eg y ilyen szép
tiszta reg g elen! – vélte Hef, miközben elindult a párkányon.
– Ez a bűz aztán kitisztítja az ember fejét – jeg yezte meg Rudi.
– Ki bizony! – mondta halkan Felix.
– Ma átfésüljük azt a területet, ahol teg nap voltunk az őrmesterrel – jelentette ki Rudi. – Ezt
már teg nap este elhatároztuk. Lehet, hog y meg találjuk azt a rohadékot, aki a skavennel
üzletelt. De ha őt nem, akkor leg alább pár patkány-pofájút elkapunk.
– És mi van, ha a skavenek meg int g ázbombákkal támadnak ránk? – kérdezte Felix.
– Ne ag g ódj. Gotrek pompás csatornaharcos. Elmondta, mit kell tennünk.
– Valóban?
– Ig en. Ráhug yozunk a kendőnkre, és azon keresztül veszünk leveg őt. Nem jut át rajta a g áz.
– Sejtettem, hog y valami ilyesmit fog ok hallani – bólintott Felix, és a trollvadászra nézve
azon töpreng ett, vajon valóban íg y kell védekezni a g áz ellen, vag y Gotrek eg yszerűen meg
akarta tréfálni a társait. A többiek mindenesetre hittek neki.
– Pontosan ezt kell tenni, emberifjonc – mondta Gotrek. – Az őseim is harcoltak a skavenek
ellen, még Karak Nyolcbércnél, és nekik bejött a trükk.
– Ha te mondod, biztos íg y van. – Felix sejtette, hog y hosszú lesz a nap.
Átmentek arra a helyre, ahol előző nap elvesztették az őrmestert. Menet közben Felixnek
jutott ideje arra, hog y eltűnődjön, milyen furcsa is az élet. A bátyja háza valahol a feje fölött
volt, de ezt korábban nem is sejtette. Még azt sem tudta, hog y Otto a városban van. Az, hog y
Otto rátalált, azt bizonyította, hog y valóban komoly kémhálózatot működtet.
Felix g yanította, hog y Nulnban mindenkinek kémeket kell fog lalkoztatnia, ha életben akar
maradni. Ag g odalommal töltötte el az, amit Ottotól a g rófnő titkosrendőrség éről, meg
Schafferről hallott. Sajnálta az öreg embert, de valójában a saját sorsa, no meg a trollvadász
miatt ag g ódott. Altdorfban éppen elég bajt kevertek ahhoz, hog y a törvény szolg ái kézre
akarják keríteni őket. Ha itt ennyire jól működik a titkosrendőrség , ha Otto ilyen könnyen rájuk
talált, akkor a törvény embereinek sem lesz nehéz dolg uk. Talán az lenne a leg okosabb, ha
odébb állnának. Csak abban bízott, hog y a főváros elég távol van, és a helyi hatóság ok nem
fog lalkoznak az ottani bűnüg yekkel, meg van nekik a saját bajuk.
Az is bizakodásra adott okot, hog y a csatornaőrök közé tartoztak. Ez a munka finoman
szólva nem volt túl népszerű, ezért a hatóság ok nem sokat fag g atták azokat, akik be akartak
állni a csapatba. Nem törődtek azzal, hog y az őrök korábban milyen bűncselekményeket
követtek el. A szakasz eg yik tag jának sem volt makulátlan a múltja, és őket sem hajkurászta
senki, ezért Felix abban bízott, hog y Gotreket és őt is békén fog ják hag yni.
Eg yelőre sokkal nag yobb és közvetlenebb veszélyt jelentett az, hog y összefuthatnak néhány
skavennel. Felix nem szívesen harcolt volna ellenük idelent. Meg próbálta felidézni mindazt,
amit Gotrektől hallott a patkányemberekről; abban reménykedett, hog y esetleg eszébe jut eg y
olyan részlet, aminek harc közben majd hasznát veszi.
Tudta, hog y a skavenek faja vad, elfajzott patkányokból alakult ki, olyan rág csálók voltak az
őseik, amelyeket valamikor rég en változtatott át a torzkő. Azt beszélték róluk, hog y létezik eg y
Skavenüszök nevezetű, szennyes város, az a központjuk. Azt, hog y ez a város pontosan merre
van, senki sem tudta. A híresztelések szerint, a skavenek klánokba tömörültek. Mindeg yik
klánnak meg volt a saját feladata: volt, amelyik a varázslással, volt, amelyik a háborúskodással
fog lalkozott. Külön klánok tenyésztették a szörnyeket. Ami a testfelépítésüket illeti:
könnyebbek voltak az embernél, de sokkal g yorsabbak, rettentően vadak, és olyan intellig ensek,
hog y valóban komoly ellenfélnek számítottak.
Felix emlékezett eg y könyvre, amiben az ősök csatáiról írtak. Abban szó esett arról is, hog y
a skavenek csak ritkán mentek fel a felszínre, de ha meg tették, roppant nag y csapatokkal
indítottak támadást az emberek ellen. A hordák sokszor ejtettek fog lyokat, akiket aztán halálra
kínoztak. A Sieg fried-kastély falait eg y skavenhorda aknázta alá, eg y két éven keresztül tartó
ostrom, vég ső fázisában. A leg endák szerint Karsten herceg rettenetes árat fizetett
szövetség esei közreműködéséért. Eg y másik történet arról adott hírt, hog y Sig mar eg ész
sereg nyi skavennel vég zett, mielőtt feljutott a mennyekbe.
Felix már Karak Nyolcbércnél találkozott a skavenek ténykedésének nyomaival.
Még mindig kirázta a hideg , ha a torzkő miatt elfajzott óriási trollra, meg a többi szörnyre
g ondolt. Bízott abban, hog y soha többé nem fog találkozni ilyen lényekkel, sosem kell majd
szembenéznie a skavenekkel, ám ahog y a társaira pillantott azt látta, hog y a többiek nem
reménykednek ilyesmiben. Biztosra veszik, hog y harcolniuk kell a patkányemberek ellen.
 ***

Felix korábban nem fog lalkozott a csatornában nyüzsg ő patkányokkal, most azonban
képtelen volt nem észrevenni őket. A rág csálók félve menekültek a közeledő csapat,
pontosabban a lámpa fénye elől, tisztán lehetett hallani cincog ó hang jukat, körmeik
kaparászását. A szemük apró csillag okként rag yog ott a földmélyi sötétség ben, a lámpa
fényében.
Felix azon tűnődött, van-e valamilyen kapcsolat a patkányok és a skavenek között.
Kezdte azt hinni, hog y a kicsik a nag yobbak kémei és felderítői. Őrült elképzelés volt, ezt
tudta, olyan mesékbe illő dolog , amilyeneket g yermekkorában olvasott, de nem tűnt
lehetetlennek. Beleg ondolni is rossz volt, hog y a skavenek g yakorlatilag a város valamennyi
eseményéről tudomást szerezhettek a mindenütt jelenlévő, észrevétlenül mozg ó, g yanú felett
álló patkányok révén.
Úg y érezte, a sötétből ellenség es szempárok lesik őket. A falak szinte rájuk borultak, a járat
eg észen keskeny és alacsony volt. Közeledtek ahhoz a helyhez, ahol előző nap a skavent és azt
az embert látták. Felix képzeletében meg jelent a patkányszerű, de emberként járó, ruhát viselő
élőlény. A kép olyan tiszta volt, hog y a férfi arra g ondolt, talán a csatornában csordog áló
mocsokfolyó fölött lebeg ő g ázok miatt hallucinál.
– Szedd össze mag ad, emberifjonc – szólalt meg Gotrek. – Sápadt vag y.
– Csak eszembe jutottak a patkányok.
– Az ilyen csatornákban az elméd teremti meg , a saját ellenség eit. Ez az első dolog , amivel
eg y csatornaharcosnak meg kell küzdenie. A saját képzelete.
– Te nem először csinálsz ilyesmit, ig az?
– Nem, emberifjonc. Én már azelőtt harcoltam a föld alatt, hog y az apád meg született volna.
Örökbérc környékén mindig nyüzsg ött az ellenség , és a városunk minden eg yes lakójának
harcolnia kellett a mélyben. Össze se tudnánk számolni, hány ifjú törpe halt meg azokban a
járatokban.
Gotrek szokatlanul beszédes kedvében volt. Talán a rájuk leső veszély miatt; talán úg y
érezte, meg kell osztania a g ondolatait és az emlékeit a társaival, amíg lehetőség e van rá.
Persze, az is elképzelhető volt, hog y még nem józanodott ki teljesen, az előző esti ivászat után.
Felix sejtette, sosem fog ja meg tudni a valódi okokat. Érezte, hamarabb kiismerne eg y skavent,
mint a törpe észjárását.
– Emlékszem az első ilyen, föld alatti harcomra. Minden vészjósló volt. Minden nesz az
ellenség közeledtére utalt. Minél jobban heg yeztem a fülem, annál biztosabb voltam abban,
hog y körbevettek minket. Az ilyesmi nag yon veszélyes, mert amikor valóban felbukkan az
ellenség , meg lepetést okozhat. Őrizd meg a nyug almadat, emberifjonc, akkor tovább életben
maradsz.
– Könnyű azt mondani! – mormolta Felix. Ideg es volt, de Gotrek jelenléte valahog y
meg nyug tatta.

***

Már eg észen közel jártak ahhoz a helyhez, ahol elvesztették Gantot. A mocsokfolyam fölött
köd lebeg ett. Felix furcsa módon emlékezett a részletekre, örökre az elméjébe ég ett a látvány,
íg y azonnal észrevette, hog y valami hiányzik, ami előző nap még ott volt.
A test eltűnt.
Az eg yik párkányon nyálkás csík csillog ott, ami arra utalt, hog y a hullát arrébb vonszolták,
majd belelökték a szennyfolyamba. Felix tudta, vissza kellett volna térniük a maradványokért,
de a támadás után túlság osan zaklatottak voltak ahhoz, hog y ez eszükbe jusson. Eg yiküknek
sem volt kedve cipelni a patkányember szőrös, bűzös testét, most pedig már nem találták.
– Valaki elvitte – mondta Hef.
– Kíváncsi lennék, kicsoda – mondta Pók.
Gotrek lehajolt, és alaposan meg vizsg álta a nyomokat. Jobb öklével meg dörzsölte a sérült
szemét takaró kötést. A fejsze, amivel meg ölte a skavent, eg észen közel került tetovált
koponyájához.
– Ezt nem ember tette. Ebben eg észen biztos vag yok.
– Sokféle lény él a csatornában – mondta ki Rudi azt, amiben minden csatornaőr hitt. –
Vannak olyan dolg ok is, amilyeneket elképzelni sem tudunk.
– Nem hiszem, hog y eg y ilyen lény vitte el – ellenkezett Gotrek.
– Skavenek tették – jeg yezte meg Felix.
– Ezt eg y nag y termetű valami tette – folytatta a törpe. – Voltak vele skavenek is, de ez a
valami nag yobb volt náluk.
Felix félve kémlelte a sötétség et.
– Mennyivel nag yobb? – kérdezte. – Szerinted mekkora lehetett ez az izé, Gotrek?
– Talán mag asabb volt nálad, és talán testesebb Rudinál.
– Talán eg y olyan mutáns, amilyet a skavenek tenyésztettek ki? Valamiféle hibrid?
– Ig en.
– De miért nincsenek nyomok? Lehet, hog y eg yszerűen beleug rottak a mocsokfolyóba?
– Mág ia! – suttog ta Hef.
– Még hozzá a leg feketébb! – tette hozzá Pók.
Gotrek lenézett, és saját nyelvén elmorg ott pár szitokszót. Látszott rajta, hog y dühös. Ép
szeme vadul villog ott.
– Nem tűnhettek el! Ez lehetetlen.
– Lehet, hog y csónakkal jöttek? – kérdezte Felix. A társai elképedve néztek rá.
– Csónakkal? – ismételte Hef.
– A mocsokfolyón? – kérdezte Pók.
– Leg yen eszed! – mordult fel Rudi. Felix elpirult.
– Ig enis van eszem! Nézzétek, itt vég et érnek a nyomok. Talán azért, mert eg yszerűen
beültek valami csónakfélébe.
– Ez a leg nag yobb marhaság , amit életemben hallottam! – mondta Rudi. – Neked aztán
valóban van képzelőerőd, Felix. Ki az ördög nek jutna eszébe, hog y csónakot használjon idelent?
– Sok olyan dolog van, amire még csak nem is g ondolnánk! – csattant fel Felix. – De a
g ondolkodás nem tartozik az erősség eitek közé, ig az? – Vég ig nézett a társain, és meg csóválta
a fejét. – Ig azatok van… Nem lehetett csónak. Biztos mág iát használtak.
Talán ideröppent eg y falkányi tündér, és felkapta a hullát, meg mindenkit, aki eljött érte.
– Pontosan! Eg y falkányi tündér tette. Ez sokkal valószínűbb – mondta Rudi.
– Felix g únyolódott, Rudi – jeg yezte meg Pók.
– Nag yon g únyos fiú ez a Felix! – tette hozzá Hef.
– Lehet, hog y még is ig aza van – szólalt meg Gotrek. – Nem nehéz csónakot szerezni, a
csatornapucolók sokszor azzal járnak. Lehet, hog y ezt is tőlük szerezték.
– Nem lehet! – vitatkozott Rudi. – A folyóhoz vezető csatornák nyílásait rácsok védik,
nehog y bejussanak a járatokba a nemkívánatos lények.
– Mondd csak, eg yáltalán mi a munkánk – kérdezte Felix – , ha nem az, hog y harcoljunk az
ellen, ami még is keresztüljut a rácsokon? – Látta, hog y ez a g ondolat még Rudi kemény fejébe
is utat talált.
– De miért, emberifjonc? Miért használnak csónakot? – kérdezte Gotrek.
Felix úg y érezte, hiába jártatja a száját. Ritkán fordult elő, hog y a törpe beismerte,
kevesebbet tud nála, most még is ezt tette.
– Például azért, hog y ne hag yjanak nyomokat. Lehet, hog y csempésznek valamit.
Az is elképzelhető, hog y valaki a folyón keresztül behozott eg y torzkövet. Teg nap az a
nemesember, éppen eg y ilyen követ adott át a skavennek.
– Beteg vag yok a csónakoktól. Csak az elfeket g yűlölöm jobban, mint a vízi járműveket! –
mormolta Gotrek, és továbbment.
Eg ész nap folytatták a keresést, de nem találták meg a skavenek nyomait.
Rábukkantak viszont eg y helyre, ahol elfűrészelték a csatornanyílást elzáró vasrudakat. Ezen
a ponton a járatokból könnyedén ki lehetett jutni a Reik vizére.
Felix belépett az Aranypörölybe, és úg y érezte, mintha a valóság ból eg y álom közepébe
csöppent volna. A kapus kitárta előtte a hatalmas tölg yajtót. Szolg álatkész pincérek siettek elé,
hog y bevezessék a hatalmas terembe.
Az asztaloknál drág a ruhákat viselő emberek üldög éltek, vidáman eszeg ettek az óriási
kristálycsillárok fényében. A falakat a Birodalom hőseinek komor tekintető portréi díszítették.
Felix felismerte Sig mart és Mag nust, meg persze Bátor Fredericket is. A képeket minden
bizonnyal Vaspasian festette – az elmúlt három évszázadban ő volt Nuln leg jelentősebb
művésze. A távolabbi falon Emmanuelle g rófnő képe füg g ött.
A hollófekete hajú szépség a festményen báli ruhát viselt.
Felix rosszul érezte mag át a kölcsönkért ruhában, ami nem ig azán illett rá. A bátyja rég i
holmiját kapta meg . Valamikor rég en nag yjából azonos termetűek voltak Ottoval, ám az évek
során ő soványabb, szikárabb lett, a bátyja viszont meg hízott. A vászoning és a bársonymellény
is túl bő volt rá. A nadrág ot szerencsére jól meg tartotta a szorosra húzott bőröv. A csizmával és
a pávatollas sapkával nem volt semmi g ond. Felix szórakozottan simog atta a nyakába akasztott
láncon füg g ő medált. A leveg őben finom bretonniai parfüm illata terjeng ett. Jó volt vég re mást
is érezni, mint csatornabűzt.
Az eg yik szolg a a sarokban álló asztalhoz vezette Felixet. Az asztalnál ülő Otto vaskos,
bőrkötéses számlakönyvekbe irkált. Ahog y Felix közelebb ért hozzá, felnézett és elmosolyodott.
– Üdvözöllek, öcsém! Most, hog y meg fürödtél és átöltöztél, eg észen emberi lett a külsőd.
Felix, aki korábban Otto házában az átöltözés után szemüg yre vette mag át a tükörben,
kénytelen volt eg yetérteni a bátyjával. A forró fürdő, az illatos olajok és a tiszta ruha, valóban új
embert csinált belőle. A tükörből ug yanaz a hetyke, jóképű fiatalember nézett vissza rá, aki
eg ykor volt, bár a szeme körül most halvány ráncok g yülekeztek, és valahog y a szája vonala is
keményebb volt.
– Nag yon szép hely – mondta Felix.
– Akár minden este itt vacsorázhatnál, ha akarod.
– Ezt hog y érted, bátyám?
– Eg yszerű. A családi vállalkozásban neked is helyed van. Felix körbenézett, hallja-e őket
valaki.
– Tudod, hog y Altdorfban még mindig köröznek?
– Nem követtél el olyan nag y bűnt, öcsém. Már senki sem emlékszik rá, ki volt a vezetője
annak a lázadásnak. Eg yébként is, Altdorf nem azonos Nulnnal.
– Te mag ad mondtad, hog y Gotreket könnyű felismerni.
– A trollvadásznak nem kínálok állást, te viszont meg kaphatod azt, ami jár neked. – Otto
kimondta azt, amire Felix számított. A családja visszafog adja, csak annyit kell tennie, hog y
lemond a kalandozásról, a kényelmetlenség ekről, és visszatér Altdorfba, a könyveihez. Ha
meg teszi, eg y életre a raktárakhoz, a számlakönyvekhez láncolja mag át, de leg alább
biztonság ban lesz, és ki tudja, eg y nap talán majd g azdag nak mondhatja mag át.
Csábító lehetőség volt. Többé nem kellene a csatornákban mászkálnia. Többé nem kellene
elviselnie, hog y meg verik. Többé nem kellene attól retteg nie, hog y összeszed valamilyen
halálos kórság ot. Többé nem kellene kietlen, vad és veszélyes vidékeken vándorolnia. Többé
nem kellene leereszkednie a sötétség be, nem kellene találkoznia a káoszimádó szekták
tag jaival. Vég et érne a nag y kaland…
Többé nem kellene elviselnie Gotrek mog orvaság át és otrombaság át. Eg yszerűen
meg feledkezhetne arról az esküről, hog y elkíséri a törpét, és feljeg yzi hőstetteit, epikus
költeményt ír az életéről. Amikor ezt az íg éretet tette, részeg volt. Mit számít eg y kótyag osan
tett íg éret? A saját ura lehetne.
Valami még is visszatartotta attól, hog y ig ent mondjon.
– Jól van, majd g ondolkodom a dolg on – mondta.
– Mit kell ezen g ondolkodni? Nehog y azt mondd, hog y jobb csatornaőrnek lenni, mint
kereskedőnek! Sokan ölni tudnának eg y ilyen lehetőség ért.
– Mondtam: átg ondolom a dolg ot.
Kényelmetlen csendben ettek. Néhány perccel később kinyílt az ajtó; a szolg ák eg y mag as
férfit vezettek be. Fekete ruhát viselt, szerzetesi csuhája miatt sehog y sem illett a g azdag
vacsorázók közé. Az arca keskeny volt, beesett, fekete haja ritkult.
Ahog y vég ig ment a termen, csend támadt. Felix látta, hog y a vacsorázók félnek tőle. Ahog y
közelebb ért, Felix felismerte: kétség sem férhetett hozzá, hog y ez az ember üzletelt a
skavennel a csatornában. Felix meg szédült. Eddig azt hitte, a fickó valamiféle mág us,
hitehag yott pap, szektavezér, vag y hasonló; arra nem számított, hog y Nuln leg g azdag abb,
leg tiszteletreméltóbb polg árai közé tartozik.
– Mi a baj, öcsém? Olyan képet vág sz, mintha kísértetet látnál.
– Ki az az ember? Otto felsóhajtott.
– Ne akard tudni. Vele kapcsolatban nem szokás kérdéseket feltenni. Általában ő fag g atja az
embereket.
– Ki ez, Otto? Azt akarod, hog y menjek oda hozzá, és kérdezzem meg tőle? – Felix látta a
bátyja arcán a riadalmat.
– Te valóban képes lennél erre, Felix – suttog ta Otto. – Ne tedd, inkább elmondom.
Ez itt Fritz von Halstadt főmag iszter. Ő Emmanuelle g rófnő titkosrendőrség ének
parancsnoka.
– Mondj róla valamit!
– Vannak, akik szerint ő az elfajzás leg főbb ellenség e. Keményen dolg ozik, és kétség sem
férhet ahhoz, hog y jószándékkal teszi. Gyűlöli a mutánsokat, és élvezi Ulric Templomának
támog atását. Az otthonát templomosok őrzik.
 – Azt hittem, Ulric Templomának itt nincs semmi hatalma, mert a g rófnő nem kedveli a
templomosokat.
– Íg y is volt, mielőtt Halstadt hatalmat kapott. Rég en jelentéktelen udvari hivatalnokként
dolg ozott, de ma már ő a városállam leg nag yobb hatalommal bíró vezetője. Eg yesek szerint
veszteg etéssel jutott ilyen mag asra, mások viszont azt beszélik, hog y az ellenfelei rejtélyes
körülmények között elpusztultak. Hihetetlenül mag asra emelkedett, ha fig yelembe vesszük,
hog y az apja hétköznapi nemesember volt, a Birodalom eg yik félreeső tartományában. Ravasz,
nag yon ravasz a vén disznó, annyi szent!
– Von Halstadt rideg , keg yetlen és veszélyes, és nem csupán azért, mert nag y a befolyása.
Van eg y halálos peng éje. Már sok embert meg ölt, pusztán azért, mert szavaikkal meg sértették
a g rófnőt.
– Úg y hallottam, az efféle büntetéseket Leos, a g rófnő fivére intézi.
– Leos nincs mindig jelen. A híresztelések szerint a főmag iszter arra készül, hog y
meg küzdjön vele. A tét az, hog y ki g yakoroljon befolyást a g rófnőre. A jelek szerint von
Halstadt rajong Emmanuelle-ért.
– Ez az ember nem normális. Leos a Birodalom leg jobb bajvívója. Még Emmanuelle sem
érhet annyit, hog y az ember ekkora veszélyt vállaljon.
Otto meg vonta a vállát. Felix a főmag iszterre nézett, és azon töpreng ett, vajon milyen
kapcsolat lehet a skavenek, és a titkosrendőrség vezetője között. Bízott benne, hog y von
Halstadt nem ismerte fel őt.

***

Von Halstadt fáradt volt, még a vacsora sem derítette jobb kedvre. Ag g ódott, komoly
hivatali g ondjai voltak. Körbenézett, a vacsorázókra pillantott, viszonozta mosolyukat, de a
szíve mélyén meg vetette őket. Felszínes, nevetség es, semmirekellő fajankók csordája! Drág a
ruhákat viselnek, de a szívük olyan, akár a leg g yávább szatócsé. Tudta, szükség ük van rá, mert
csakis a hozzá hasonló emberek lehetnek képesek arra, hog y kordában tartsák a káoszt.
Szükség ük volt rá, hog y elvég ezze azt a munkát, amihez ők mag uk túlság osan g yeng ék és
puhányok, de talán nem is érnek annyit, hog y az ember fáradozzon értük.
Kemény napja volt. A fiatal Helmut Slazing er nem vallott, pedig von Halstadt személyesen
felüg yelte a kínvallatást. Különös, hog y eg yesek még a leg borzalmasabb kínok között is
kitartanak amellett, hog y ártatlanok. Pedig tudniuk kellene, hog y ő, a főmag iszter tisztában
van bűnösség ükkel. Titkos forrásai szerint Slazing er az eg yik Slaanesh-imádó szekta tag ja volt.
A pribékek nem találták meg testén a jelleg zetes tetoválásokat, de ez semmit sem jelentett. A
leg meg bízhatóbb informátorai, a skavenek lebbentették fel a fátylat a titokról. A szekta tag jai
retteg tek attól, hog y könyörtelen hajtóvadászatot indít ellenük, ezért mág ikus tetoválásokat
használtak, amelyeket csak társaik láthattak.
Ó, milyen ocsmányak ezek az elfajzott ördög ök! Mindenütt ott vannak, talán ebben a
helyiség ben is ül néhány. A tetoválások ott virítanak a képükön, de társaikon kívül senki sem
láthatja a jelzéseket. Lehet, hog y most is őt fig yelik, g únyosan pillantg atnak rá, és mag ukban
kinevetik, mert semmit sem tehet ellenük. Itt van például ez a vékony, fiatal fickó, aki azokat a
bő ruhákat viseli. Az is közülük való lehet, hiszen érdeklődve fig yeli őt. Határozottan van benne
valami fenyeg ető. Talán az lenne a leg helyesebb, ha vallatóra fog ná…
 Uralkodj magadon! – parancsolt mag ára von Halstadt. Az elfajzottak nem rejtőzködhetnek
örökké. A log ika vakító fénye, még a hamisság leg sűrűbb sötétjét is átjárja. Az apja mindig ezt
mondta neki, amikor meg verte őt vélt vag y valós bűnei miatt. Az apja szig orú volt, de
ig azság os. Akkoriban, fiatalon, még sokat vétkezett, bár a leg több esetben erről fog alma sem
volt. A verés, a reng eteg büntetés az ő javát szolg álta, mert csak íg y lehetett kiűzni belőle a
bűnt. Az apja jó ember volt, azt tette, amit tennie kellett. Ezért mosolyg ott, amikor verte a fiát.
Nem élvezte a dolg ot, ezt többször elmondta. Mindent a fia érdekében tett. Komoly lecke volt.
Fritz eg y életre meg tanulta, hog y időnként muszáj fájdalmat okozni, muszáj rosszat tenni, eg y
nag yobb jó érdekében.
Ez keményítette meg . Ez tette képessé arra, hog y elvég ezze azt a munkát, ami ma már a
hivatása. Mentes volt a hétköznapi embereket beszennyező g yeng eség től. Ezek a leckék tették
képessé arra, hog y eg yenes háttal talpon maradjon. Olyan emberré vált, akire az apja is büszke
lenne. Tudta, hálával tartozik az apjának. Erős volt, de nem keg yetlen. Akár az apja.
Nem talált élvezetet az ifjú Slazing er meg kínzásában. Nem talált élvezetet abban sem, hog y
a skavenek jelentették neki, hog y a fiatalember az eg yik Slaanesh-szekta tag ja. Be kellett
vallania, hog y szerencsés véletlen volt az eg ész, mert terjeng tek bizonyos pletykák,
amelyeknek Slazing er és Emmanuelle volt a főszereplője. Gonosz hazug ság ok voltak; eg y olyan
tiszta ember, mint a g rófnő, eg yszerűen nem kerülhet közeli kapcsolatba eg y olyan mocsokkal,
mint Slazing er. Az a fiatalember valójában eg y féreg volt, eg y csinos emberbőrbe bújt bestia,
aki üg yes szavakkal képes volt meg téveszteni a törvény szolg áit, aki nem átallott
szembeszállni a renddel, a jog g al; aki a bőn, a romlás fertőjét próbálta terjeszteni.
Erőt vett mag án, és kiűzte fejéből a Slazing errel kapcsolatos g ondolatokat.
Komolyabb üg yekkel kellett fog lalkoznia. Az őrházban elhelyezett üg ynöke jelentést tett
neki a Gant-incidensről. További intézkedéseket nem fog anatosítottak, mert túlság osan nag y
erőt ig ényelt volna az Óneg yed alatti csatornarendszer tüzetes átvizsg álása. Eg y ilyen
művelethez reng eteg pénz kellett volna, márpedig az őrparancsnok inkább a saját zsebébe
tömte az aranyakat ahelyett, hog y embereket bérelt volna fel, a g yilkos skaven kézrekerítésére.
Nos, időnként a korrupciónak is megvannak a maga előnyei – g ondolta von Halstadt.
A kéme tudatta vele, hog y Gant társai átkutatták a területet. Semmit sem találtak, de ez
ag g odalomra adott okot. Ha folytatják a szag lászást, előbb-utóbb talán összefutnak valamelyik
skavennel, esetleg meg találják a csónakokat, amelyekkel a dokkok, és van Niek empóriuma
között közlekedtek. Von Halstadt bízott abban, hog y sosem derül fény arra, hog y a bolt
valójában olyan kormányzati hivatal, ahol a kintről beérkező torzköveket tárolják – azokat a
torzköveket, amelyekkel a skavenek szolg álatait szokták meg fizetni. Von Halstadt
elmosolyodott.
A rendszer csodálatos volt, a szervezet kiválóan működött. Azzal fizetett a skaveneknek,
amire leg inkább szükség ük volt. A patkányfajzatok nem jöttek rá, hog y a torzkövek
hasznavehetetlenek, sőt, veszélyesek, hiszen ezek okozzák az elfajzásokat.
A skavenek eg yszerűen meg ették a köveket. Ilyen hétköznapi módon használták fel, ezt a
hihetetlenül veszélyes anyag ot. Von Halstadtot azonban ez sem érdekelte.
Számára az volt a leg fontosabb, hog y a patkányfajzatok a fizetség ért cserébe, értékes
információkat szállítottak.
Ig en, csodálatos a rendszer! Bizonyos értelemben sajnálta, hog y sosem válhat köztudottá,
milyen komoly erőfeszítéseket tesz a Birodalom érdekében. Ennél okosabban nem is lehetne
eltüntetni a veszedelmes torzköveket. A Birodalom minden polg árának haszna származik
abból, hog y ő, Fritz von Halstadt eg y alkalommal eltévedt a csatornákban, és összetalálkozott a
skavenekkel. Mindenkinek haszna származik abból, hog y a skavenek rájöttek: ezzel az emberrel
komoly, mindenki számára előnyös üzletet köthetnek.
Von Halstadtnak folytatnia kellett. A tervek szerint még aznap este kapcsolatba kellett
lépnie a skavenek eg yik üg ynökével, hog y g ondoskodjon a csatornaőrök elveszejtéséről.
Sajnálta, hog y ilyesmire kényszerül, hiszen azok a szerencsétlenek csak a munkájukat vég zik,
de a biztonság mindennél fontosabb.
Ő volt az eg yetlen ember, aki ismerte a Nulnt fenyeg ető veszélyeket, és ő volt az eg yetlen,
aki meg menthette a várost. Tudta, ez nem puszta hiúság ; ez az ig azság . Ezen az estén
kapcsolatba lép a skavenek új vezetőjével, Thanquol szürkelátnokkal, és meg parancsolja neki,
hog y semmisítse meg az ellenség eit.
Ahog y erre g ondolt, jóleső borzong ás futott vég ig rajta, de sietve meg nyug tatta mag át,
hog y a hatalom sem okoz neki kellemes érzéseket.
– Komolyan mondom, teg nap este őt láttam – jelentette ki Felix. A csatornaőrök
hitetlenkedve bámultak rá. A fejük fölötti rácsos csatornanyíláson keresztül halvány fénysug ár
szűrődött le hozzájuk. Odafönt az utcán, szekerek haladtak. – Az Aranypörölyben. Ott állt, alig
tíz lépésnyire tőlem. Fritz von Halstadt a neve. Ő tárg yalt azzal a skavennel.
– Persze. – Rudi ideg esen hátrapillantott. – És eg yütt vacsorázott Emmanuelle g rófnővel,
meg Drachenfelsszel, a varázslóval. Eg yébként mit kerestél az Aranypörölyben? Oda csak
nemesek járnak. Nem is eresztenének be eg y hozzád hasonló csatornatölteléket, oda csak
aranyruhában lehet bemenni. Ne akard elhitetni velünk, ezt a hazug ság ot!
– A bátyám vitt be. Kereskedő. Komolyan mondom, láttam az emberünket!
– Te nem Nulnban születtél, ig az, Felix? – kérdezte Hef nyug odtan. Látszott rajta, szeretné
szétoszlatni a fiatal csatornaőr tévedéseit. – Fog almad sincs, ki az a Fritz von Halstadt?
– A nulni titkosrendőrség parancsnoka. Az elfajzottak leg ádázabb ellenség e – mag yarázta
Pók. Az ikrek hang lejtése elárulta, hog y von Halstadt tisztelői közé tartoznak. – A
titkosrendőrség parancsnoka, nem diskurálhat skavenekkel.
– Miért nem?
– Azért, mert a titkosrendőrség parancsnoka nem tesz ilyesmit. Ilyesmi eg yszerűen nem
történhet meg .
– Érdekes indoklás, Rudi, de én akkor is őt láttam. A saját szememmel. Von Halstadt azonos
azzal az emberrel, aki a skavennel tárg yalt.
– Biztos nem tévedsz, emberifjonc? Nag yon sötét volt idelent, és az emberek nem látnak
valami jól, ha nincs fény.
– Biztos nem tévedek – válaszolta Felix. – Életemben nem voltam még ennyire biztos
semmiben.
– Nos, ifjú Felix, teg yük fel, hog y ig azad van. Mondd csak, mit tehetnénk? Nem
masírozhatunk oda Emmanuelle g rófnőhöz azzal, hog y felség es úrnő, a leg bizalmasabb
tanácsnoka óriási, emberszerű patkányokkal üzletel! – mondta Hef komoly arccal.
– Meg kérdezné tőled, mennyi kábag yökeret rág tál, és ráparancsolna kislevita szeretőjére,
hog y hajítson a tömlöcbe – tette hozzá Pók.
Felix felfog ta, hog y hiába erősködik. Mit is tehettek volna? Hiszen csak eg yszerű
csatornaőrök voltak, az az ember pedig , akiről szó volt, a város leg nag yobb hatalmú urának
számított. Talán az lenne a leg jobb, ha ő is elfelejtené az eg észet. A tervek szerint este ismét
találkoznia kellett Ottoval, most a testvére házában akartak vacsorázni. Nemsokára messze lesz
innen. Mi köze neki ehhez az eg észhez?
De a g ondolat nem hag yta nyug odni. Vajon mit csinált a g rófnő titkosrendőrség ének
retteg ett parancsnoka, eg y skaven társaság ában? Mi dolg uk lehetett eg ymással?
– Jól van, fiúk – mondta Rudi. – Elég ebből. Munkára!

***

Tzarkual Skab hordaparancsnok visszanézett viharsárkányaira. Az állatok édeskés

pézsmaszag ot árasztottak. Tzarkualt büszkeség töltötte el. A termetes, izmos skavenek fekete
prémje sima volt és csillog ó, pompásan illett fekete, lakkozott páncéljukhoz, és fekete, vasból
készült, rúnavésetes sisakjukhoz. Ők voltak a leg kiválóbb harcosok. A jól táplált, képzett,
elszánt skavenek felsőbbrendűbbek voltak a klánok tag jainál és a rabszolg áknál, és ő, Tzarkual
Skab volt a vezérük. Két tucat pompás harcosnak parancsolt, de tudta, hog y a létszám a háború
közeledtével akár kétszázra is nőhet.
Ennek a küldetésnek a vég rehajtásához, nem volt szükség e több harcosra. Eg yszerű feladatot
kaptak: néhány rózsaszínű, puhány emberkét kellett meg ölniük. Könnyő menet. Thanquol
szürkelátnok leg alábbis ezt mondta. Tzarkual szinte biztos volt abban, hog y ennyi
viharsárkányra se lesz szükség e ahhoz, hog y vég ezzen azokkal a hitvány emberkékkel.
A háta mög ött Thanquol türelmetlenül vakkantott eg yet. A varázsló mellett toporg ó
patkány-og re dühösen morg ott.
Tzarkualban vég ig cikázott a félelem, ahog y szemüg yre vette a hatalmas termetű hibrid
izmait és karmait. Nem szeretett volna összecsapni eg y ilyen lénnyel. A szürkelátnok jó sok
torzkövet adhatott érte az Idomárok klánjának, de a hírek szerint a patkány-og re meg érte az
árát.
Nem hag yta siettetni mag át. Volt néhány dolog , amit meg kellett vizsg álni, mielőtt
továbbmennek. A csapat élén akart maradni, és semmi kedve sem volt ahhoz, hog y belefusson
valamilyen csapdába.
Fintorog ni kezdett, és csapott eg yet a farkával, hog y mag ára vonja a többiek fig yelmét.
Kéttucatnyi rózsaszínű szempár villant rá.
– Bemeg yünk az emberváros alatti bűzjáratba – mondta. – Meg öljük az öt embert, akik a
csatornákat őrzik. A klánvezérünk ellenség ei, és meg ölték az eg yik társunkat.
Miénk lesz a bosszú és az embervér! Harcoljatok jól, és jutalmat kaptok. Ha rosszul
harcoltok, én mag am rág om szét a torkotokat!
– Hallunk, hordavezér! – morog ták a skavenek. – Dicsőség a klánnak! Bosszút állunk
testvérünkért!
– Ig en, ig en! Vérbosszút a testvérünkért! – Tzarkual elvig yorodott. A skaveneknél ez
fenyeg etést jelentett. A viharsárkányok hirtelen elnémultak. Tzarkual elég edetten fig yelte,
hog yan keríti hatalmába őket a félelem.
Ig en, bosszút akart állni Skrequalért. Ug yanabból a vacokból származtak, eg ymást seg ítve
küzdöttek fel mag ukat a klán vezetői közé. Ravaszság g al, erőszakkal, az eszközökben nem
válog atva szerezték meg mag uknak a hatalmat. Tzarkual pontosan tudta, fivére mire vág yott,
mit akart elérni, és azzal is tisztában volt, hog y a dolog nak ő mag a is meg kapta volna a
jutalmát. De ebből már semmi sem lehet… A g yilkosok vérére szomjazott, és közben azon
töpreng ett, honnan szerezzen mag ának még eg y ilyen szövetség est, akire számíthat a klán
politikai harcaiban.
Talán Thanquol is meg felel – feltéve, hog y a szürkelátnok nem döf kést a bordái közé. Erre is
számítania kellett. Fog alma sem volt, mi történik majd, de nem is fog lalkozott ezzel a
kérdéssel; a jövő erre is felelni fog .
Még eg yszer kivicsorította fog ait. A viharsárkányok meg nyug odtak. Tzarkual már alig
várta, hog y a város alatti alag útba jussanak. Szerette azt a hatalmas, bűzös labirintust, ami
Skavenüszökre emlékeztette. Jó érzés volt ilyen helyen lenni az elhag yatott helyőrség után,
ahol azóta őrködött, amióta Skab hadúr odarendelte. Örült, hog y az ostoba emberek meg int
elkövettek valamit, amiért bosszút kellett állni, mert íg y leg alább kimozdulhatott őrhelyéről.
Tisztában volt azzal, hog y a csatornaőrök veszélyeztethetik a nag y terv vég rehajtását,
márpedig semmi sem akadályozhatja meg a skaveneket abban, hog y elfog lalják a várost.
Azt nem ig azán tudta, hog y mi a nag y terv valódi lényeg e, de ez nem is számított.
Eg yszerű, vad, mindenre elszánt harcos volt, neki küzdenie kellett, nem az ő dolg a volt,
hog y a Romlás Tizenhárom Urának módszerein és szándékain töpreng jen. Annyi volt a
feladata, hog y meg ölje a Skab-klán ellenség eit, és ezt vég re is akarta hajtani.

***

Felix ag g ódott. Nemcsak a patkányok száma miatt, amiket útközben látott, de azért is, mert
a rág csálók folyamatosan a nyomában maradtak. Nem értette a dolg ot. A patkányok senkit sem
szoktak követni, eg yszerűen ott élnek a csatornában, és teszik a mag uk dolg át. Felix
meg próbálta elmag yarázni mag ának, hog y csak a képzelete őz vele g onosz tréfát. Már nem
először fordult volna elő ilyesmi.
Körbenézett. Azon a helyen voltak, amit a csatornaőrök katedrálisnak neveztek. A jókora
csarnokban a város több szélesebb csatornája futott össze. A falakat, a boltíveket nag yjából úg y
építették meg , mint Karak Nyolcbérc csarnokait. A törpék, akik ezeket a csatornákat építették,
menekültek voltak, akkor hag yták el a Világ vég e heg yet, amikor a hazájuk túlság osan
veszélyessé vált számukra. Átvándoroltak az emberek által lakott vidékekre, és mag ukkal vitték
tudásukat. Pompás építményeket emeltek.
Nuln akkori ura felvilág osodott ember volt. Alkalmazta a törpéket, jó hasznát vette
tudásuknak, és seg ítség ükkel meg oldotta a g yorsan növekvő város, csatornázási g ondjait. A
törpék mindent bevetettek a munka vég zése során, több helyen nem is eg yszerű csatornákat,
hanem valóság os templomokat építettek a föld alatt. A boltívek olyan szilárdak voltak, hog y
már ezer esztendeje tartották, a rájuk nehezedő súlyt. A pompásan farag ott kőfelületek
többség ét a törpék kalapácsos-pajzsos címere díszítette.
A munka a mag a módján csodálatos volt. Sajnos, az idő vasfog a, ezeket a falakat is kikezdte:
tisztán látszott, hog y az emberek hol és hog yan próbálták betömni a keletkezett réseket.
Eg yértelmű volt, hog y kőműveseik közel sem értettek annyira a mesterség ükhöz, mint a
törpék.
A katedrális pontosan a város uralkodójának palotája alatt helyezkedett el. Felix
körbefordult, aztán hirtelen felfedezett valamit. Már látta, hog y a hajdani mesterek mennyire
sebezhetővé tették a várost. Eszébe jutott Gotrek eg yik meséje, ami arról szólt, hog y a skavenek
abból az irányból közelítették meg Karak Nyolcbércet, ahonnan a leg kevésbé várták őket:
lentről.
 A csatornákon keresztül a város bármelyik pontjára el lehetett jutni. Az org yilkosokból vag y
képzett harcosokból álló csapatok, észrevétlenül mozog hattak a sötétben. Ezek a folyosók a
skaven csapatok felvonulási útjaivá válhattak. Nuln hatalmas falai nem jelenthettek akadályt
nekik. A Myrmidia templomának tetején álló őrök, semmit sem vettek volna észre az
invázióból.
A várost fenyeg ető veszély sokkal nag yobb volt íg y, hog y a főmag iszter is a skavenek
oldalán állt. A mozaik darabkái illeszkedtek eg ymáshoz. Felix tudta, hog yan tűntek el von
Halstadt ellenfelei: a skavenek mag ukkal vitték őket a mélybe. Bármibe fog adott volna, hog y a
járatok hálózatán keresztül akadálytalanul be lehetett jutni a házakba, a palotákba. Eg y kisebb
termetű org yilkos bárhová bejuthatott, és elvég ezhette a rábízott munkát.
A kérdés az volt, hog y mire ment ki a játék. Mi lehetett von Halstadt célja? Milyen
eredményt akart elérni? Az ellenség eit kívánta eltenni láb alól? Talán ő is elfajzott, és ennek
meg felelően eg yüttműködik a sötétség erőivel. Felix feltette mag ának a leg fontosabb kérdést
is: vajon képes-e arra, hog y eg yszerűen odébb álljon íg y, hog y ennyi minden a tudomására
jutott? Képes-e arra, hog y elvállalja a bátyja által kínált munkát, visszavonuljon, és hag yja,
hog y a Birodalom második leg nag yobb városa, az ellenség kezére jusson?
Dühítő volt, hog y semmit sem tehetett. Senki sem hitt neki, ami érthető is, hiszen a
főmag isztert vádolta. Ug yan mit ér eg y csatornaőr szava eg y ilyen befolyásos ember ellenében?
Meg tehette volna, hog y felfedi valódi kilétét, de azzal csak mag át sodorja bajba. Közismert
lázadó volt, és eg y olyan törpével járta a világ ot, aki tíz birodalmi elitkatonát ölt meg . Talán az
lenne a leg jobb, ha annyiban hag yná a dolg ot.
Amikor erre az elhatározásra jutott, észrevette, hog y eltűntek közeléből a patkányok. A háta
mög ül halk neszezést hallott.
– Követnek minket, emberifjonc – szólt Gotrek halkan. – Több csoport. Az eg yik mög öttünk
van. Kettő párhuzamosan halad velünk, eg y pedig előttünk helyezkedik el.
– Követnek minket? Kicsoda? – Felix alig bírta kiejteni a szavakat. A torka összeszorult, a
hang ja alig volt erősebb a suttog ásnál. – A skavenek?
– Ig en. Csapdába fog nak csalni minket. Lehetnének óvatosabbak is. Halkabbak. A törpék füle
nag yon jó.
– Mit tehetnénk?
– Bátran harcolunk, és ha kell, hősként halunk meg .
– Lehet, hog y te beéred ennyivel, de én meg a fiúk, nem szívesen áldozzuk fel az életünket.
Gotrek g yanakodva mérte vég ig Felixet, aki úg y érezte, meg kell mag yaráznia a
kijelentését.
– Mi van, ha eg y invázió közepébe csöppentünk? Valakinek fig yelmeztetnie kell a várost. Ez
a kötelesség ünk. Emlékezz, mire esküdtünk fel, amikor beléptünk a csatornaőrök közé.
Látta, hog y ezzel komoly hatást g yakorolt Gotrekre. A törpék mindig komolyan vették a
fog adalmaikat.
– Ig azad lehet, emberifjonc. Eg yikünknek vissza kell térnie, hog y fig yelmeztesse a várost.
Szólok a többieknek. Eszeljünk ki valami tervet!

***

Tzarkual látta, hog y a préda meg állt. Az emberek közel léptek eg ymáshoz, és halkan
beszélg etni kezdtek. Érezni lehetett a félelmüket. Vég re rájöttek, hog y követik őket. A skaven
tisztában volt azzal, hog y a leg több ember meg ijed a harcosai láttán.
Már számtalanszor tapasztalt ilyet. Ezeknek a nyomorult embereknek a szíve ámulattal és
félelemmel telik meg , ha összetalálkoznak eg y fenség es skavenharcossal.
Kihúzta mag át, és vég ig nyalta a bundáját. Belenézett tükörfényes pajzsába, és
meg állapította, az emberek nem is érezhetnek mást. Elég edett volt mag ával. Le se lehetett
volna tag adni, hog y még a leg daliásabb skavenek közül is kiemelkedett a meg jelenésével.
Teljesen természetes, hog y az emberek meg rémülnek és áhítattal telnek el, ha meg pillantják a
felsőbbrendű faj eg y ilyen pompás példányát.
Eg yetlen mozdulattal meg állította a viharsárkányokat. Pillanatnyi pihenőt akart adni a
prédának; azt akarta, hog y az embereket járja át a félelem, értsék meg , hog y reménytelen
helyzetbe kerültek. Talán az se lenne rossz, ha meg eng edné nekik, hog y könyörög jenek az
életükért. Voltak már olyan áldozatai, akik ezt tették.
– Hordaparancsnok, nem kellene most támadnunk? Nem kellene levág nunk az embereket,
míg össze vannak zavarodva? – kérdezte Gazát karomvezér.
Tzarkual meg rázta a fejét. Gazai már többször bebizonyította, hog y semmi érzéke a valódi
stratég iához. Szerinte most is jobb lenne támadást indítani ahelyett, hog y kivárnák a meg felelő
pillanatot – azt a pillanatot, amikor a prédát meg bénítja a félelem.
Bosszúsan csapott eg yet a farkával.
– Nem. Ismerjék meg a félelmet. Amikor már érződik rajtuk, támadunk.
Tzarkual látta Gazát szemében a kételyt, de nem törődött vele. A karomvezér hamarosan rá
fog jönni, hog y parancsnoka, milyen okosan taktikázik.
– Hordaparancsnok! Errefelé jönnek!
– Persze. Meg ijedtek. Elvette az eszüket a félelem. Menekülni próbálnak. Álljatok
készenlétben!
A párkány elég széles volt ahhoz, hog y két skaven elférjen rajta eg ymás mellett. A
viharsárkányok alakzatba rendeződtek, és felkészültek az ellenség fog adására.
Tzarkual izg atottan várt.
Diadalmas érzés áradt szét benne, ahog y a retteg ő emberek eg yre közelebb jutottak a kiváló
skavenharcosokhoz. Az embereknek annyira elvette az eszét a félelem, hog y nem álltak meg ,
nem is lassítottak, vakon nekirontottak a peng éknek.
Csak a vakszerencsén múlhatott, hog y az emberek közül előug ró törpe, fejszéje eg yetlen
lendítésével félresöpörte a peng éket. Tzarkual tisztán látta, hog y a törpeharcos eszelősen
hadonászik. 0 is félt, de annyira, hog y úg y habzott a szája, mint a veszett skaveneké szokott.
Félelmében hang osan imádkozott isteneihez, de fel kellett fog nia, hog y nem menekülhet a
pusztulás elől.
Sajnos, a szerencse melléje szeg ődött, mert eszelős csapkodásával komoly károkat okozott.
Fejszéjével széthasította az eg yik skavenharcos koponyáját, azután eg yetlen mozdulattal a
hömpölyg ő szennyfolyóba taszított két meg bízható viharsárkányt.
Tzarkual ismerte harcosait, de ha nem íg y lett volna, talán meg fordul a fejében, hog y a
skavenek szántszándékkal ug rottak le a párkányról, mert csak íg y kerülhették ki a törpe
fejszéjét. De nem, ez nem lehet! A skavenek sosem futamodnak meg !
A törpéhez csatlakozott a mag as, szőke, fiatal ember, aki üg yes mozdulattal keresztüldöfte
az eg yik skaven nyakát.
Nem! Ennek nem íg y kellene történnie! Tzarkual döbbenten látta, hog y elvesztette nég y
leg jobb harcosát, miközben az emberek közül még eg y sem hullott el. A szőrtelenek
szerencsések voltak, nag yon szerencsések. Tzarkual már-már elbizonytalanodott, de ekkor
újabb bátor viharsárkányok vetették be mag ukat a küzdelembe.
Már eg észen biztos volt abban, hog y meg szerzik a g yőzelmet. Az emberek vesztettek, csak
még nem fog ták fel. Közeledtek, harcoltak, és a szerencse nem hag yta cserben őket: levág tak
még néhány skavenharcost. Tzarkual rádöbbent, hog y valaki szörnyű árulást követett el ellene.
Nem is kiváló viharsárkányokat, hanem hasznavehetetlen, nyeszlett patkányokat adtak mellé!
Ig en, biztosan íg y történt. A ravasz ellenség valahog y befurakodott Skavenüszökbe, és úg y
intézte a dolg okat, hog y a kirendelt csapat, elveszítse a harcot.
Csakis ez lehetett a mag yarázata annak, hog y két nyomoruk felszínlakó képes volt levág ni
tíz-tizenkét skavenharcost, még hozzá anélkül, hog y ők mag uk akár eg yetlen sebet kaptak
volna. Tzarkual meg feszítette az izmait, és szembefordult az ellenség g el.
Ő leg alább nem fél se a törpe fejszéjétől, se a fiatal ember kardjától. 0 a hordaparancsnok.
Majd ő meg mutatja, mi a bátorság !
A farka izg atottan meg remeg ett, ahog y látta, hog y a törpe fejszéjéről vér fröccsen a járat
falára. Bármelyik emberrel szembeszállt volna, most azonban úg y döntött, inkább hag yja, hog y
először Gazát mérje össze az erejét a törpével. Tanulmányozni akarta az ellenség küzdőstílusát,
hog y aztán felkészülten vívjon meg vele.
A törpe meg hökkentő dolg ot művelt. Fél kézzel elkapta Gazát nyakát, és úg y csapta a kőhöz
a skaven koponyáját, hog y az menten szétrepedt.
Nem a félelem parancsolta Tzarkualnak, hog y vesse le mag át a párkányról, és merüljön bele
a szennyfolyamba. Nem, ő még ekkor sem ijedt meg az őrjöng ő harcostól, viszont mindig jó
taktikusnak tartotta mag át, és a jó taktikusok tudják, mikor kell harcolni, és mikor kell
visszavonulni. Sokkal eleg ánsabb meg oldásnak tartotta, ha nem száll szembe a törpével, hanem
meg várja a leg közelebbi alkalmat, és olyankor vég ez vele, amikor az a leg kevésbé sem számít
támadásra. Különben is, mi értelme lenne elpocsékolni eg y ilyen kiváló skavenharcos életét? Az
ilyen bátor parancsnokokat mindenáron meg kell óvni. Majd ezt is elmondja Thanquolnak, csak
jusson ki vég re ebből a mocsokfolyóból!

***

– Ezek minket akartak elkapni, ig az? – kérdezte Felix, és ideg esen körbenézett.
Letörölte arcáról a ráfröccsent vért, majd fintorog va az ujjára nézett. Nem lepődött meg
ig azán amikor látta, hog y a skavenek vére fekete.
– Ne butáskodj, emberifjonc! Miért akartak volna elkapni minket?
Felixnek kezdett eleg e lenni abból, hog y mindenki bolondnak nézi.
– Szerinted nem furcsa eg y kicsit, hog y az elmúlt két hétben eg yetlen skavennel sem
futottunk össze, most pedig , két nappal azután, hog y meg öltél eg yet, csapdába csalnak
minket? Gondolkozz! Csak teg nap történt, hog y az Aranypörölyben láttam von Halstadtot.
Lehet, hog y felismert eng em.
Gotrek meg rázta a fejszéjét. A peng éről fekete vér fröccsent a kőpadlóra.
– Emberifjonc, nem ismerhetett fel tég ed. Először is, más ruhát viseltél. Másodszor: a
fénykörön kívül álltál, amikor Gant felemelte a lámpást. Leg feljebb a körvonalaidat láthatta, ha
eg yáltalán észrevett. Szerintem nem vett észre, mert eg észen mással volt elfog lalva.
 Felix lassan felfog ta Gotrek szavainak jelentését, és az is eljutott az ag yáig , hog y a törpe már
nem kérdőjelezi meg azt, hog y valóban von Halstadt járt a csatornában és az Aranypörölyben
is.
A csatornaőrök meg vizsg álták a tetemeket.
– Szép munkát vég eztetek – mondta Hef a törpének és Felixnek. – Ti aztán tudtok harcolni!
– Nekünk is hag yhattatok volna párat – mondta Pók. – Mi lemaradtunk, mert arra
számítottunk, hog y hátulról is ránk rontanak. Nem ez történt.
– Lehet, hog y meg ijedtek tőletek…
– Eg y hullát mag unkkal viszünk, és meg mutatjuk az őrség parancsnokának. Talán most
hinni fog nekünk.
– Jól van, ifjú Felix. Te fog od cipelni, ig az?
Felix összeszorította a száját, nem válaszolt. Lehajolt, és a vállára emelte az eg yik bűzös
hullát. A tetem szag át még a bűzös csatornában is érezni lehetett. Felix nag yon
meg könnyebbült, amikor Hef félúton felajánlotta neki, hog y átveszi tőle a terhet.
– Tehát azt mondod, hog y a város alatt ilyen patkányemberek vannak? Odalent a
csatornákban?
Ahog y körbenézett Otto házának ebédlőjében, Felix meg értette, hog y a bátyja miért találja
nehezen hihetőnek a dolg ot. A helyiség ben minden szilárdnak, biztonság osnak,
meg ing athatatlannak tűnt. A drág a brokátfüg g önyök éppúg y kívül rekesztették a fényt, ahog y
a város falai az ellenség et. A tikfából készült, masszív bútorok a jómódot bizonyították. Az
ezüst étkészlet darabjai – minden fog áshoz más eszközt használtak – azt sug ározták mag ukból,
hog y minden a lehető leg nag yobb rendben, a saját helyén van. A kőfalú házban Felix nehezen
tudta felidézni annak a rémálomba illő csatának a részleteit, amelyet aznap reg g el vívott.
– Ig en – bólintott, és ismét mag a előtt látta a vicsorg ó patkányembert, amit meg ölt.
Látta az ocsmány pofát, a torz ajkak közül előbug yborg ó vért, szinte érezte az eldőlő test
súlyát. Elfojtotta az emlékképet, és meg próbált a serleg ére összpontosítani, amiben a
leg finomabb parravoniai bor vöröslött.
– Nehéz elhinni. Még íg y is, hog y vannak bizonyos pletykák…
– Miféle pletykák, Otto?
A kereskedő körbenézett. Felállt és körbejárt, mintha azt ellenőrizné, hog y minden ajtót
meg felelően becsuktak-e. Bretonniai feleség e, Annabella már korábban visszavonult a
szobájába, hag yta, hog y a férfiak beszélg essenek. Otto visszaült a helyére. Az arca kipirult a
bortól. A g yertyafényben verítékcseppek csillog tak az arcán.
– Azt beszélik, hog y elfajzottak vannak a csatornákban. Goblinok, meg más szörnyek.
Felix elmosolyodott a bátyja komoly arca láttán. Otto mindezt úg y mondta, mintha valami
titkot árulna el. Elfelejti, hogy egy csatornaőrrel beszél!
– Mosolyog hatsz, Felix, de beszéltem olyanokkal, akik meg esküsznek rá, hog y ez a helyzet.
– Valóban? – kérdezte Felix kissé g únyosan.
– Ig en! Vannak, akik meg esküsznek rá, hog y az elfajzottaknak van eg y nag y városuk, amit
Éjpiacnak hívnak. Azt beszélik, hog y a mi városunk szélén található.
Eg y elhag yatott temetőben, ahová bizonyos szekták tag jai is ki szoktak járni.
– Slaanesh híveire g ondolsz?
Otto összepréselte az ajkait.
– Az én házamban ne mondd ki ezt a szót! Átkozott és szerencsétlenség et hozó név ez, nem
akarom mag amra vonni a Sötét Erők fig yelmét. Se a Sötét Erők követőinek fig yelmét…
 – Átkozott, vag y nem átkozott, ezek a dolg ok léteznek.
– Elég , öcsém!
Felix nehezen hitte el, hog y a bátyja komolyan beszél. Elg ondolkodott, vajon Otto ug yaníg y
beszélne-e, ha látta volna azt a Slaanesh-org iát a Geheimnisnacht során.
Valószínűleg nem – állapította meg . Ahog y Otto komoly, retteg ésről tanúskodó arcára nézett,
hirtelen rádöbbent, mennyire eltávolodtak eg ymástól.
Nehezen tudta elhinni, hog y eg ykor ő is olyan nyug odt, biztonság os életet élt, mint a
bátyja, hog y benne is motoszkálni kezdett a félelem bizonyos nevek, szavak hallatán.
Már kezdte meg érteni, hog y bizonyos kultuszok miért űzhetik viszonylag zavartalanul
tevékenység üket. A társadalom udvarias és g yáva. Az emberek nem szeretnek beszélni arról,
amitől kényelmetlenül érzik mag ukat, ezért a leg eg yszerűbb meg oldást választják: nem
vesznek tudomást bizonyos dolg okról. Az emberek bemag yarázzák mag uknak, hog y a
káoszkultuszok nem is léteznek, hiszen nem létezhetnek. Ha még is szembesülnek a valóság g al,
elfordítják a fejüket. Mindenki fél az elfajzottaktól, mindenki tud a létezésükről, de csak
kevesen cselekszenek.
Detlef Sierck, a színműíró nem tévedett, amikor íg y fog almazott: „Földünket leláncolja a
csend; korunkban nem mondják ki az ig azság ot”. Az emberek eg yszerűen nem akarnak
tudomást venni bizonyos dolg okról.
Vajon miért nem? Felix nem értette. Valóban azt hiszik, hog y meg szűnnek a g ondok, ha
úg y tesznek, mintha nem léteznének? Az őrség parancsnoka aznap meg nézte a meg ölt skaven
tetemét. Szerette volna fig yelmen kívül hag yni a dolg ot, de persze nem tehette. Ilyen
bizonyíték birtokában kénytelen volt jelentést írni a feljebbvalóinak.
Felix hátán vég ig futott a hideg , amikor felidézte, kik jöttek el a hulláért, hog y
szemrevételezés vég ett elvig yék: von Halstadt főmag iszter emberei. Felix g yanította, hog y a
halott skavent soha többé, senki sem fog ja látni.
– Mesélj még erről a von Halstadtról! – kérte a bátyját. – Hol lakik?
Otto örült, hog y témát váltanak.
– Az apja kisnemes volt, a hetvenes évek elején, eg y jelentéktelen lázadás során vesztette
életét. Fritz von Halstadt a sig marita papoknál tanult, de nem szentelték fel.
Valami botrányba keveredett, állítólag beszökött az apácákhoz. Nem érdekes. Nag yon jól
vég zi a dolg át. Azt beszélik, mindenkiről nyilvántartást vezet. Az ellenség ei rejtélyes módon
eltűnnek.
Felix hallg atott. Minden eg ybevág ott. Úg y érezte, már érti, mi történt, de ellenőriznie
kellett még néhány dolg ot. Elhatározta, másnap korán nekilát a munkának.
– Azt mondtad, a közelben lakik.
– Két utcányira, az Emmanuelleplatzon, a palota közelében.
– Értem. – Felix hátradőlt a székén, és ásított eg y nag yot.
– Nos, bátyám, későre jár. Mennem kell. Holnap dolg ozom.
– Jól van. – Otto cseng etett. – Szólok Franznak, hozza be a köpenyedet.

***

– Az elődödnek meg mondtam, soha ne jöjjön ide! – Von Halstadt nyílt ellenszenvvel
méreg ette a skavent. Gyűlölte, ha valaki belépett az aktaszobájába. – Meg láthatnak a szolg áim.
 A patkányember állta a főmag iszter pillantását. Volt benne valami, ami határozottan
nyug talanította von Halstadtot. Talán a szürkés bunda, vag y esetleg a különös szempár?
Valami… Furcsa. Valami félelmetes.
– Én nem az elődöm vag yok, ember. Én szürkelátnok vag yok, a Tizenhármak szolg ája.
Varázsló. A klánnal dolg ozom, de nem tartozom hozzá. Találkoznom kellett veled. A
csatornaőrökkel rosszul alakultak a dolg ok. Sok skaven meg halt.
– De a szolg áim…
– Ne ag g ódj, ostoba ember! Alszanak. Eg yszerű varázslat volt.
Von Halstadt letette a kezében tartott aktát, és leeresztette a kezét. Az ujjai meg érintették a
kardja markolatát. Ettől valahog y meg nyug odott. Állta a skaven pillantását.
– Eng em nem szoktak ostobának nevezni! Többé ne tedd! A skaven elvig yorodott.
A főmag iszter eg y pillanatig azt hitte, a patkányember ráveti mag át, és meg harapja. A kezét
a feg yverén tartotta. A skaven meg csóválta a fejét, és abbahag yta a vig yorg ást.
Meg mozg atta a farkát.
– Jól van. Sajnálom. Bocsánatot kérek. Ig en. Bánt, hog y ennyi skaven elpusztult.
Nehezen tudjuk pótolni a harcosokat.
– Jól van, meg bocsátok. – Von Halstadt meg nyug odott. Meg lepőnek találta, hog y eg y ilyen
szörnyeteg , bánatos a társai halála miatt. Eg észen emberinek tűnt, ennek ellenére a
főmag iszter alig várta a napot, amikor vég re meg szabadulhat ezektől a lényektől, és
elpusztíthatja őket. Felemelte az aktát, és visszatette a helyére, a meg felelő szekrény eg yik
polcára.
– Azok az emberek veszélyesek ránk. Ismerjük őket, mások, mint a többi. Nem szabad
hag yni, hog y ránk támadjanak.
– Íg y ig az. – A g ondolat ag g asztó volt. Von Halstadtnak számos ellenség e volt, és tudta,
nem keveredhet botrányba, mert azonnal eltaposnák őt. Azok az átkozott csatornaőrök el fog ják
adni a hírt, ebben eg észen biztos volt. Undorodott tőlük, mert szemernyi hőség sem volt
bennük az emberiség üg ye iránt. Meg érdemelték a halált.
Ahog y erre g ondolt, azonnal meg sajnálta őket. – Meg kell halniuk.
– Ig en, ig en. Te pedig meg mutatod, hol találjuk meg őket.
– Ez nem lesz nehéz. Ma délután kihallg attam a parancsnokukat. – Von Halstadt kinyitotta
az eg yik szekrényt, és kiemelt belőle eg y vékony aktát. – Ez a róluk vezetett nyilvántartásom.
– Jól van. Hamarosan meg halnak. Mind. Mind!

***

Ahog y visszajutott a biztonság ot nyújtó csatornába, Thanquol szürkelátnok átkozódni

kezdett mag ában. Eleg e volt már abból, hog y olyan ostobákkal bajlódjon, mint Tzarkual és von
Halstadt. Szeretett volna hazatérni Skavenüszökbe, a meleg fészkébe, ahol a nőstényei, és a
rabszolg aság ban tartott emberek vártak rá. Hiányzott neki a mocsarak rothadásbűze, és
ag g odalommal g ondolt az intrikákra, amelyek a távollétében zajlanak ellene. Gyűlölt eg yütt
dolg ozni Tzarkuallal, aki még arra sem volt képes, hog y meg öljön öt nyomorult embert.
Tzarkual kifog ásai hallatán Thanquol dühében majdnem beleharapott a saját farkába. A
Tizenhármakra, ez hihetetlen! Ha a skaven azt akarja, hog y eg y csontot alaposan lerág janak,
neki mag ának kell elvég eznie a feladatot. Butaság olyanokra bízni, mint ez a hasznavehetetlen
Tzarkual.
Az urai azonban Tzarkual klánját jelölték ki a feladat elvég zésére, íg y nem tehetett mást,
vég rehajtotta a parancsokat. A terv eg yszerű, de nag yszerű volt, ráadásul a Skabklánt érdekeit
szolg álta a Skavenüszökben játszott nag y játszmában. Azzal is tisztában volt, hog y annak az
ostoba von Halstadtnak is hasznát veheti. Valamennyi ember közül, akivel élete során
találkozott, Halstadt g ondolkodott leg inkább skavenmódra.
Ig az, a leg többször úg y viselkedett, mint a leg ostobább skaven, de ez se számított sokat.
Különös féltékenység ének, és az Emmanuelle nevezető nőstényhez való vonzalmának
köszönhetően könnyen lehetett manipulálni, bármit el lehetett hitetni vele. Még azt is elhitte,
hog y a skavenek, a városban élő patkányokat használják kémként!
Von Halstadt hasznosnak bizonyult: seg ített azon emberek eltávolításában, akik veszélyt
jelenthettek a Tizenhármak terveire, és rendszeresen szállította a torzköveket, amelyekre
feltétlenül szükség volt, a látnokok által vég zett kutatások során.
Ig en, ig en, eg yelőre nem szabad meg ölni. Élve sokkal nag yobb haszna volt, mint holtan,
leg alábbis a Nag y Napig , amikor az emberek eg yszer s mindenkorra a skavenek karmai közé
kerülnek.
Thanquol értett az emberek által írásnak nevezett mesterség hez. Már rég óta tanulmányozta
ezt a fajt, különösen a g ondolattovábbításnak ez a módszere izg atta.
Von Halstadttól kapott eg y térképet, amelyen feltüntették a reménybeli áldozatok
lakhelyéhez leg közelebb húzódó csatornákat. Nem is olyan hasznavehetetlen ez a Von Halstadt!
Az áldozatok közül kettő eg y viszonylag könnyen meg közelíthető helyen lakott. Velük fog ja
kezdeni.
– Gyerünk, g yerünk, Csontroppantó! Ma éjjel feladatot kapsz tőlem! – kiáltott fel.
Az árnyékok közt meg búvó patkány-og re válaszként felmordult. Hatalmas karmai lazán
kipattantak a mancsából; sejtette, hog y hamarosan zabálhat.

***

Hef részeg en tántorg ott a sáros mellékutcában. Hirtelen furcsa zajok ütötték meg a fülét.
Mintha verekedés zajlott volna a viskóban, ahol a testvérével és Gildával lakott.
Tudta, hog y nem lett volna szabad ilyen sokáig a tavernában maradni, és főként nem lett
volna szabad meg inni azt az utolsó pintet Gotrekkel. Sosem bocsátja meg mag ának, ha Nag y
Jax és az emberei akkor jöttek vissza bosszút állni, amikor ő éppen nincs otthon!
A horg as kés hideg volt, erőt adó. Hef azt kívánta, bárcsak józanabb lenne, de eg yelőre
semmit sem tehetett a részeg ség ellen. Felg yorsította lépteit, de szinte azonnal meg botlott az
út közepén rothadó szemétkupacban. Hasra vág ódott. Éjszaka a sötét Újneg yed, halálos csapda
volt.
Feltápászkodott, és a fal mellett haladva továbbment. Eszébe jutott, hog y a közelben van eg y
nyitott csatorna; nem volt kedve beleesni. Hallotta Gilda sikolyát, és ettől minden g ondolat
kiröppent a fejéből. A sikoly fájdalmas nyög ésbe fulladt. Hef futásnak eredt. Szemétkupacokat
rúg ott szét, sártócsákba taposott. Tudta, hog y ebben az utcában, ezen a környéken senki sem
sietne eg y sikoltozó nő seg ítség ére; Gilda csakis rá számíthat.
A viskó fölött szikrák jelentek meg . Valaki felrúg hatta a lámpást verekedés közben.
Hef vadállati vicsorg ást hallott odabentről. Lehet, hog y Jax elhozta harci kutyáit?
 Még is meg tette volna, amivel állandóan fenyeg etőzött? Hef felg yorsított. A lobog ó láng ok
fényénél látta, hog y az ajtót kitépték a helyéből.
Valami mozg ott odabent. A testvére az ajtóban várt rá. Pók kinyitotta a száját, beszélni
próbált. A torkából vér tört elő. Előredőlt; Hef elkapta és meg tartotta. Ahog y Pók hátához ért,
eg y lyukat talált a lapockája alatt.
Pók felnyög ött, aztán mozdulatlanná vált.
Kész rémálom volt az eg ész. Hef otthona láng okban állt. A testvére meg halt. Nem, ez nem
lehet igaz! Pókkal azóta voltak elválaszthatatlanok eg ymástól, hog y meg tanultak járni. Eleinte
ug yanazon a halászhajón szolg áltak, eg yütt loptak pénzt, eg yütt menekültek, ug yanabban a
városban kötöttek ki, ug yanazzal a lánnyal éltek.
Eg yforma volt az életük. Ha Pók meg halt, akkor az azt jelentette, hog y…
Hef mozdulatlanul állt. Az arcán könnyek patakzottak. A láng oló romok közül eg y hatalmas
alak lépett elő. Meg állt előtte. Az utolsó hang , amit Hef hallott, valami furcsa cincog ás volt,
ami a háta mög ül érkezett.
Felix korán kelt. Vég ig ment az Újneg yed sáros utcáin, és üg yet sem vetett az ég felé törő
füstoszlopra. Sejtette, hog y a közeli utcában, a viskóvárosban ütött ki tűz.
Remélte, hog y a széljárás nem fordul meg , és a láng ok nem jutnak el Frau Zorin házának
közelébe. Örült, hog y felkelt; íg y nem válhat a tűz áldozatává. Most nem halhat meg , komoly
feladatot kell elvég eznie. Van még tennivalója ebben a világ ban.
A Rohadt-sorról balra fordult, és elindult az Árusok utcáján. Szekerek haladtak el mellette –
a kereskedők a kávékimérések felé tartottak, hog y ig yanak valamit, mielőtt elkezdik a napi
munkát. Eljutott a Rég iség ek Csarnokához, és továbbment a terviroda felé. Tudta, ott
meg találja azt, amire szükség e van.
Háromneg yed órát töltött a rég i, poros tervrajzok között. Két embert meg kellett
fenyeg etnie, eg yet pedig meg veszteg etett, és vég ül sikerült ig azolást találnia a feltételezésére.
Elég edetten indult az őrség központja felé.

***

A csatornaőröket a tűz helyszínére vezényelték, hog y seg édkezzenek a munkálatokban, a

halottak eltemetésében, az esetleg es túlélők felkutatásában.
Bevonultak a viskóneg yedbe. A tűz hihetetlen pusztítást vég zett, a füstölg ő, üszkös romok
között, meg feketedett halottak feküdtek. Túlélők is maradtak: eg y kormos arcú kisfiú eg y
motyog ó öreg asszony mellett üldög élt.
– Mi történt, fiam? – kérdezte Felix a g yerektől.
– Eg y patkánydémon csinálta! – mondta a fiú. – A saját szememmel láttam.
Meg ölte azokat, akik itt laktak, és levitte a föld alá, hog y felzabálja őket. Öreg anyám azt
mondja, ha rossz leszek, értem is eljön.
Felix jelentőség teljes pillantást váltott a törpével. A trollvadász ép szeme kíváncsian
meg csillant.
– Patkánydémonok nem léteznek, fiam. Ne hazudj nekünk! Az őrség tag jai vag yunk.
– Ig enis léteznek! A saját szememmel láttam! Mag asabb volt nálad, és nehezebb lehetett,
még ennél a félszemű törpénél is. Eg y kisebb, szürke bőrű patkányember vezette, akinek
szarvak voltak a fején.
 – Más is látta?
– Nem tudom. Elbújtam. Azt hittem, eng em is el akarnak vinni.
Felix meg rázta a fejét, és nekilátott, hog y átvizsg álja Hef és Pók viskójának maradványait.
Nem sok maradt a szánalmas épületből: néhány elszenesedett tárg y és g erenda, meg eg y
asszony meg feketedett holtteste.
– Hef? Pók? Látod a nyomaikat?
Gotrek meg rázta a fejét, és a lábujjával meg piszkálta az eg yik hamukupacon heverő tárg yat.
– Ez Hef kése.
Felix lehajolt, és felemelte a kést. A fém még meleg volt. Felix a hullára nézett. Az ég ett hús
bűze szinte betömte az orrlyukait.
– Gilda?
Meg rázta a fejét. Szomorúság és düh áradt szét benne. Szerette a két testvért. Jó emberek
voltak. Bosszút akart állni értük.

***

– Valamikor kőműves voltál, Gotrek. Mondd meg , mit jelentenek ezek! – Felix lesöpörte az
őrszoba asztalát, és ráterítette a tervrajzokat.
Rudi kíváncsian fig yelte, hog y Felix a meg repedezett, rég i dokumentumok sarkára helyezi
a teásbög réket. A trollvadász a papírokra pillantott.
– Ezek a csatornák rajzai. Törpék készítették az Óneg yedről.
– Íg y van. A főmag iszter háza alatti területet mutatják. Ha jobban meg nézed, látni fog od,
hog y ez a hely nincs messze attól, ahol Gantot meg ölték. Le merem fog adni, van eg y járat, ami
a csatornát összeköti a házzal. Rudi a homlokát ráncolta.
– Most azt akarod mondani, hog y törjünk be Fritz von Halstadt házába? Ha elkapnak,
felakasztanak minket! Elveszítjük a munkánkat!
– Nag y kár lenne érte, ig az? Nos, Rudi? Benne vag y?
– Nem is tudom…
– Gotrek?
– Ig en, emberifjonc. Eg y feltétellel.
– Mi az?
– Ha von Halstadt az skavenekkel cimboráló káoszimádó, akit a csatornában láttunk,
meg öljük.
Mély csend támadt. Eltartott eg y darabig , míg felfog ták a trollvadász szavainak jelentését.
Felix érezte, kiszárad a szája. A törpe azt akarta, hog y g yilkoljanak meg valakit.
Felixnek eszébe jutott Gant, és az Újneg yedben látott halottak. Nem, ez nem egyszerű gyilkosság
lenne – g ondolta. – Igazságot szolgáltatnánk.
– Rendben van – bólintott vég ül.
– Ha elindulunk, nincs visszaút. Rudi?
A kopasz férfi döbbenten nézett a törpére. Sápadt volt, a szemében félelem csillog ott.
– Neked fog almad sincs arról, mit beszélsz?
– Velünk tartasz, vag y nem?
Rudi hallg atott, vég ül kinyög te a választ.
– Meg yek. De remélem, hog y tévedtek!
 – Nem tévedünk – mondta Felix.
– Ettől tartottam.

***

Felix még sosem látta ennyire félelmetesnek a csatornát. A lámpás fénykörén túl árnyékok
táncoltak. Valahányszor meg hallotta a háta mög ött haladó Rudi neszezését, Felix ideg esen
hátrakapta a fejét, és felkészült a harcra. Gotrek is az ideg ein táncolt azzal, hog y fejszéjével
folyamatosan kopog tatta a falakat. Tudta, a törpe üreg es részt keres, tisztában volt a dolog
jelentőség ével, még is úg y érezte, már nem bírja sokáig hallg atni.
Valami volt a közelben. Ebben már eg észen biztos volt. Valami, ami meg ölte Hefet és Pókot,
meg azt a lányt. Valami, ami nag yon könnyen vég ezhet velük is. Az eg észben a bizonytalanság
volt a leg rosszabb, az, hog y nem tudta pontosan, mivel állnak szemben. Az ig azat meg vallva
azt sem tudta, miért kell harcolniuk. Fog alma sem volt arról, mikor, honnan, és hány skaven
pattan eléjük, milyen démoni szolg ákat hoznak mag ukkal. Hef és Pók kiváló harcos volt,
még sem tudták meg védeni a saját életüket.
Nemcsak Hef és Pók halt meg , velük eg yütt elpusztult a viskóneg yed nag y része is.
Az a valami, ami meg ölte őket, nem ismerte a keg yelmet, nem nézte, hog y hány emberrel
vég ez – neki csak az számított, hog y a kiszemelt célpontok elpusztuljanak.
Felixnek eg yre többször fordult meg a fejében, hog y az lenne a leg jobb, ha eg yszerűen
eltűnne a városállamból.
Már rég úton lehetne ahelyett, hog y itt, ezekben a sötét, bűzös járatokban mászkál.
Vajon milyen átkot mondtak rá, ami miatt úg y érzi, kötelesség e beleártani mag át olyan
dolg okba, amikhez valójában semmi köze sincs?
Már tudta a választ. Mindig ki kellett állnia valamiért, valakiért, mert ha nem tenné,
pontosan olyan lenne, mint a bátyja, Otto, meg a hozzá hasonlók. Akik nem akarnak tudomást
venni a körülöttük zajló eseményekről, akik becsukják a szemüket, akik inkább eg yezség et
kötnek a Sötétség g el, csak őket hag yják békén. Akik úg y tesznek, mintha a világ ban minden
rendben lenne, bár tudják, hog y nincs íg y.
Felix eg yszerűen nem bírt tétlen maradni, ha tudta, hog y valami nincs rendjén.
Csinálnia kellett valamit, főként azért, hog y ne szürküljön bele azoknak a tömeg ébe, akiket
közönyük miatt meg vetett. Ha menet közben valami olyasmit csinált, ami azokhoz a hősökhöz
tette hasonlatossá, akikről oly sokat olvasott, még jobb.
Miközben ezen töpreng ett, meg feledkezett a félelemről. Kényszerítette mag át, hog y
összeszedje a g ondolatait. Mit is tud valójában? A város titkosrendőrség ének ura, kapcsolatban
áll a skavenekkel. Ezt a saját szemével látta. Nem tudta, mi az oka, de abban biztos volt, hog y ez
tény. Márpedig ezt nem lehet hag yni, vég et kell vetni a dolog nak!
– Ne álmodozz, emberifjonc! Órák óta vag yunk idelent, és még nem találtuk meg azt a titkos
lejárót, amiről beszéltél. Odafönt hamarosan besötétedik, elfog y előlünk az út.
Felix vég ig nézett a falakon, és felsóhajtott. Gotrek meg csóválta a fejét, és folytatta a
koppantg atást.

***
 Thanquol körbenézett a sötét szobában. Kiszolg áltatottnak érezte mag át, ebben a földfelszíni
világ ban. Kilesett az ablakon, majd a szalmazsákra pillantott.
Csontroppantó az ajtó közelében állva meresztg ette hatalmas karmait.
Már majdnem két órája álltak a sötétben, de a prédának nyomát sem látták.
Thanquol bosszúsan csapkodott a farkával. Hol lehet az az ostoba ember? Miért nem volt
otthon, az ág yában, amikor ott kellett volna lennie? Mind eg yformák ezek, ha van eg y kis
idejük, rög tön részeg eskedni meg mulatozni kezdenek. Meg érdemlik, hog y eltűnjenek a
világ ból, hog y a helyüket átveg ye a Felsőbbrendű Faj. Meg esküdött, hog y ez az ember
keservesen meg bánja, hog y eg y szürkelátnok értékes idejét veszteg eti.
Nem volt több ideje. Találkoznia kellett von Halstadttal, és ellenőriznie kellett a g rófnő
közelg ő báljával kapcsolatos előkészületeket. Hamarosan elérkezik az idő, amikor fény fog
derülni arra, hog y Emmanuelle vendég e, a császár sóg ora valójában elfajzott, vag y ami még
ennél is rosszabb: a g rófnő leg utóbbi szeretője.
A tény, hog y ezen dolg ok eg yike sem ig az, eg yáltalán nem számított. Csak az volt fontos,
hog y amikor von Halstadt elfog atja és meg kínozza a fickót, híre fog menni az esetnek. Ezután
Nuln háborúzni fog a Birodalom többi részével. A császár nem fog ja annyiban hag yni, hog y a
sóg orát meg kínozták. Kirobban a polg árháború. Az emberi faj leg nag yobb birodalma,
anarchiába sodródik. A skavenek ereje meg nő. A g ondolat olyan izg atottá tette Thanquolt,
hog y kénytelen volt nyug tatóként eg y kevés torzkőport szippantani. A szer belebug yborg ott az
ag yába, és meg töltötte az elméjét kellemes képekkel: kínzásokat, vérontást, halálos ag óniát
látott.
A lépcső irányából hallatszó neszek, visszarántották a valóság ba. Odabólintott
Csontroppantónak. Halkan kopog tak az ajtón.
– Herr Jaeg er, én vag yok az, Frau Zorin. Bérfizetés!
Mielőtt Thanquol bármit tehetett volna, Csontroppantó kinyitotta az ajtót, és berántotta a
szobába az öreg asszonyt.
– Herr Jaeg er! Semmi szükség a durváskodásra! – kiáltott fel Frau Zorin, mielőtt
Csontroppantó feltépte a torkát.
Nem baj – g ondolta a szürkelátnok. Íg y leg alább a következő három órában nem kell
g ondoskodnia arról, hog y a patkány-og re élelmet kapjon.
Meg várta, míg Csontroppantó befejezi a zabálást, majd odaszólt neki:
– Gyere, másutt van dolg unk.
Elindultak a csatornák felé, hog y találkozzanak von Halstadttal.

***

– Siker, emberifjonc! – kiáltott fel Gotrek, és ismét meg kopog tatta a falat, hog y biztos
leg yen a dolg ában. Lelkesen bólog atott. – Ha ez itt nem eg y átjáró, troll volt az anyám!
Nem biztos, hogy nem volt az – g ondolta Felix, de még véletlenül sem mondta ki, mi jár a
fejében. Fig yelmesen nézte, hog y a trollvadász leteszi a fejszéjét, és vég ig húzza ujjait a fal eg y
bizonyos részén.
– Szép munka. Jó álcázás. Ezt biztos törpék csinálták. Nem is csoda, hog y a minap elmentem
mellette. Az itteni nag yúr minden bizonnyal meg eskette a törpéket, akik dolg oztak neki, hog y
meg őrzik a titkát. Ha nem tévedek, itt lesz eg y…
Gotrek vastag ujjaival meg bökte az eg yik tég lát, ami eng edelmesen visszacsúszott a falba.
Csikorg ó hang hallatszott, valahol működésbe lépett eg y csig ás, fog askerekes zárszerkezet. A
fal eg y része félrecsúszott. Felix eg y kis fülkét látott a nyílás mög ött.
A fülkéből fémlétra vezetett felfelé. Gotrek meg fordult, és fog híjait kivillantva
elmosolyodott. Elég edettnek látszott.
– Valóban szép munka. Az a mocsok meg előzött, és itt tűnt el előlem. Nem is csoda, hog y
nem találtam rá. Csípte a g áz a szememet.
– Semmi szükség a menteg etőzésre, Gotrek – mondta Felix.
– Nem menteg etőzöm, emberifjonc, csak azt akarom, hog y…
– Eg ész éjjel itt fog unk állni – szólt közbe Rudi – , vag y esetleg felmész, Felix, hog y
körülnézz?
– Én?
– Ez az eg ész a te ötleted volt. – Rudi ideg esnek látszott, a jelek szerint nem szívesen tört
volna be, eg y fontos polg ár házába. Az elmúlt tíz évben bűnözőkre vadászott, nem követett el
semmilyen vétség et.
– Meg csinálod, emberifjonc, vag y menjek inkább én? – kérdezte Gotrek.
Felix elképzelte, ahog y a törpe vég ig csörtet a fenti helyiség eken, és úg y döntött, inkább
még is ő mászik fel a létrán. Nem felejtette el azt, amit a bátyjától hallott: odafent a Fehér
Farkas templomosai őrködnek. Nem szerette volna, ha fülön csípik.
– Körülnézek – mondta – , aztán szólok, hog y tiszta-e a leveg ő.

***

Felix visszafojtotta a léleg zetét, és körbenézett. A létra eg y másik fülkébe vezetett, aminek
eg yetlen ajtaja volt. Az ajtó eg y jókora borospincére nyílt.
Az ajtóra a másik oldalon polcokat erősítettek, amelyekre borospalackokat fektettek. Az
átjáró íg y g yakorlatilag láthatatlan volt. Felix elolvasta az eg yik palack címkéjének feliratát.
Lefújta róla a port, és meg állapította, hog y a Desg hulles, a leg jobb parravoniai borászatból
származó nedű palackját tartja a kezében.
– Valakinek nag yon jó ízlése van – mormolta.
A háta mög ött meg reccsent a létra. Karddal a kézben fordult vissza. Kisvártatva Gotrek
nyitott be a titkos ajtón.
– Jól van, nézzünk szét a házban, és keressük meg a barátunkat, azt a főmag isztert.
Csend van. Szerintem, nincs itt senki.
– Remélem, hog y íg y van.
– Én inkább itt maradok – lépett be Rudi. – Biztosítom a visszavonulási útvonalat.
Felix meg vonta a vállát. Ez a meg oldás volt a leg jobb; nem sok kedve volt ahhoz, hog y a
csatornaőr, szerencsétlenkedésével hátráltassa őket odafent.
– Ahog y akarod, Rudi…

***
 Felix óvatosan a lépcsőhöz ment. A lámpását lejjebb csavarta, hog y ne leg yen túl éles a fény.
– Meg mondtam: üres a ház – jelentette ki Gotrek. Felixnek el kellett ismernie, hog y a
törpének ig aza van.
– Vajon hol lehetnek a Fehér Farkas őrök? Hol vannak a szolg ák?
– Az őrök valószínűleg a kapusházban vannak. A szolg ák? Nem tudom, pedig biztos van
belőlük néhány.
– Gondolom, meg éreznéd a jelenlétüket.
– Meg .
Felix óvatosan elindult a lépcsőn. A hátán vég ig futott a hideg , amikor a fok meg reccsent a
lába alatt. Meg állt, visszafojtotta léleg zetét.
Semmi mozg ás.
– Miért vag y ennyire óvatos, emberifjonc? Senki sincs itt.
– Nem tudom. Talán csak azért, mert ez nem az én házam. Úg y érzem mag am, mintha
bűnöző lennék. Miért suttog sz?
– Bűnöző vag y. Én is az vag yok. Kutassuk át ezt a helyet, és nézzük meg , mi van itt. Menj fel
az emeletre. Én lemeg yek.
Felixnek csak ekkor tűnt fel, hog y Gotrek is nesztelenül próbál mozog ni. Meg vonta a vállát,
és elindult az emeletre. Remélte, nem reccsennek meg a lépcsők.

***

A hálószobában Felix elsötétítette a lámpást, majd félrehúzta a füg g önyt, és kinézett az

ablakon. Eg y tág as, fallal körülvett udvart látott, a falakon túl pedig az utcát. Az udvarra eg y
széles kapun keresztül lehetett bejutni. Balra eg y istálló volt meg eg y kocsiszín, jobbra kisebb
épületek sorakoztak – vélhetőleg azokban laktak a szolg ák. Az udvar szélén hatalmas tölg yek
álltak. Őrszemeket is látott, mag as, szőke, páncélos férfiakat, akik fehér farkasbőrt terítettek a
vállukra. Az eg yik éppen elindult a kaputól, hog y vég ig sétáljon az udvaron.
Felix meg rémült, hog y az őr esetleg belép a házba, de szerencsére nem íg y történt.
A páncélos férfi elfordult, és az istálló melletti barakk felé tartott. Felix lassan
visszaeresztette a füg g önyt, majd mély léleg zetet vett.
Semmi jó nem sülne ki abból, ha elfog nák őket a házban. A Fehér Farkasok leg alább olyan
könyörtelen és jó harcosok, mint a trollvadász. Leg alább hatan voltak az udvaron.

***

Amikor meg találta a kulcsra zárt ajtót, az tűnt a leg jobb meg oldásnak, hog y felfeszíti. A
kardja seg ítség ével nyitotta ki, és belépett. A helyiség ről az apja altdorfi raktárháza jutott
eszébe.
Tág as terem volt, a közepén hatalmas tölg yfaasztal állt. A falak előtt szekrények álltak.
Találomra kinyitotta az eg yiket; a polcokon vastag , teleírt papírköteg eket talált.
Kivett eg y csomag ot, g yorsan átlapozta. Eg y listát tartott a kezében, amelyen a g rófnő
szeretőit sorolták fel. Az eg yik feljeg yzésben Emmanuelle elfajzással g yanúsítható
családtag jainak neve szerepelt; az információk mindeg yike mellett ott állt, hog y milyen
forrásból származik.
Felix fig yelmét felkeltette két érdekes bejeg yzés. „Leg különleg esebb forrásunk…” és
„odalenti barátaink”. Vajon ez mit jelent? Felix kinyitott eg y másik szekrényt, átvizsg álta a
tartalmát. Újabb jeg yzeteket talált. Az eg yik iratban az állt, hog y eg y bizonyos Slazing ert el
kell tenni láb alól.
A jeg yzeteket ábécé szerint rendezték sorba. Felix nem bírta leg yőzni a késztetést, kikereste
a Jaeg er családra vonatkozó információkat. Az első köteg ben a Sütemény utcán működő Jaeg er-
pékség tulajdonosáról talált adatokat, a másodikban viszont már a saját családjáról.
Összeszorult a g yomra, amikor meg találta a „Jaeg er és Fiai” kereskedőházra vonatkozó
feljeg yzéseket. A nyilvántartásban szó esett arról, hog y mennyire meg bízható a bátyja, Otto, aki
anyag ilag is nag ylelkűen támog atta, a város rendjét célzó törekvéseket. Ahog y lapozott,
rátalált a saját nevére is. Tovább olvasott.
Thanquol észrevette, hog y a von Halstadt házához vezető titkos járat nem olyan állapotban
van, mint leg utóbb. A leveg őben emberszag terjeng ett, ami a létra aljánál eg yre erősebbé vált.
Kétség sem férhetett hozzá, ezen a helyen nemrég emberek jártak, és… Még valaki. Eg y törpe!
Ostoba? – átkozta mag át, és ideg esen rág csálni kezdte a farka vég ét. A titokra fény derült.
Valakik tudomást szereztek a skavenek és von Halstadt kapcsolatáról.
Thanquol tudta, két emberrel és eg y törpével kell vég eznie ahhoz, hog y minden a rég i
leg yen.
Meg rázta a fejét. Felesleg es bosszankodni. Talán íg y lesz a leg jobb. A két ember és a törpe
idejött, tehát meg kímélik őt attól a fáradság tól, hog y felkutassa őket. Már csak annyit kell
tennie, hog y elkapja őket.
Odabólintott Csontroppantónak, és elsuttog ott néhány parancsot. A létra meg reccsent a
patkány-og re alatt. A bestia majmokat meg szég yenítő fürg eség g el és üg yesség g el
kapaszkodott fel.
Felix meg rázta fejét. A feljeg yzésekben az állt, hog y ő, Felix Jaeg er a híres kereskedő ifjabbik
fia, a Krassnerrel vívott párbajt követően, rejtélyes körülmények között eltűnt. A lap szélére azt
írták, hog y az esete további vizsg álatot ig ényel.
Nos, talán vannak rosszabb dolg ok, mint a Jaeg er-család fekete bárányának lenni.
Talán az lenne a leg okosabb, ha a feljeg yzést meg mutatná Gotreknek. Még az is
elképzelhető, hog y a trollvadászról is vannak bizonyos adatok.
Felix éppen neki akart állni a keresésnek, amikor meg hallotta, hog y kinyílik a lentről
felvezető járat ajtaja. A pokolba – g ondolta, és g yorsan becsukta a helyiség ajtaját. Nem tehetett
mást, várnia kellett.
Von Halstadt tudta, hog y ig yekeznie kell. Abban bízott, hog y a skaven is késik.
Nem szerette a pontatlanság ot, de nem tehetett mást, mivel Emmanuelle-nek másnap
kellett visszaérkeznie, és ő azt akarta, hog y minden tökéletes rendben várjon rá.
Már látta a g rófnő arcát, a mosolyát, amivel az ő munkáját fog ja jutalmazni.
Valóban komoly erőfeszítéseket tett, például meg kellett büntetnie azt a fiatal szolg át, aki
rosszul helyezte el a festményeket. Aztán persze, ki kellett javítani a hibát; meg is izzadt a nag y
munkában. Érezte, fürdenie kellene.
Felemelt eg y lámpást, meg g yújtotta. A sötétség riadtan húzódott vissza tőle.
Elhatározta, valamelyik szolg ájával vizet hozat, de aztán eszébe jutott, hog y sötétedéskor
mindenkit elküldött aludni – nem akarta, hog y a skaven látog atása alatt bárki leg yen a házban.
A kellemes fürdőről le kellett mondania; a skavennel való beszélg etés, most mindennél
fontosabb.
Mielőtt este elindult hazulról, parancsba adta az üg ynökeinek, hog y állítsanak fel eg y
különös fontosság ú csapdát. Be kellett vallania mag ának, hog y mindennél jobban izg atja a
csatornaőrök meg g yilkolása. Tudta, hog y Hef és Pók már nem él, az üg ynökei jelentést tettek
neki a tűzvészről is.
Szép, tiszta munka volt. Két árulót, és leg alább ötven semmirekellőt sikerült meg ölni
eg yetlen akció során. A patkányember akaratlanul meg oldott eg y másik problémát is. Talán az
Újneg yedben is g yújtat néhány tüzet, a történtek után ez nem lenne túl feltűnő, és akkor
vég ezhetne az ott élő mutánsimádók némelyikével is.
A g ondolat, hog y tenni tud valamit a város meg tisztítása érdekében, szívmeleng ető volt.
Elindult a lépcsőn, kettesével szedte a fokokat, és az akták terméhez viharzott.
Eg y pillanatra meg dermedt, amikor meg látta, hog y az ajtót felfeszítették. Düh áradt szét
benne. Valaki meg szentség telenítette a szentélyét! Emmanuelle után a nyilvántartásai voltak a
leg fontosabbak számára. Ha valaki akár eg yetlen lapban is kárt tett… Előhúzta a kardját, és
berúg ta mag a előtt az ajtót. Eg y lámpás világ ított az arcába.
– Jó estét, von Halstadt – mondta eg y kulturált hang . – Azt hiszem, van némi közös üg yünk.
A főmag iszter szeme g yorsan hozzászokott a fényhez. Azonnal felismerte a fiatalembert: őt
látta a minap, Otto Jaeg er társaság ában.
– Ki vag y, nyomorult? – kérdezte.
– A nevem Felix Jaeg er. Én vag yok az, aki meg fog ja ölni önt.

***

Rudi még soha életében nem látott ilyen sok bort. Az eg ész pince tele volt poros, pókhálós
palackokkal. El sem tudta képzelni, hog y eg y ember mennyi idő alatt vég ezne ennyi itallal.
Eg yedül sehog y, csak akkor, ha vendég eket hív.
De mi ez a zaj? Talán semmi… Nem is kell tudomást venni róla.
Mióta a csatornában meg látták azt a patkányembert, minden rosszul alakult. Talán az lenne
a leg jobb, ha elbújna. De hova az ördög be férne be?
Elhatározta, visszameg y a létrához, és körbenéz. A hang ok… Mintha valaki felfelé tartott
volna abban a járatban.
Nyelt eg yet, és meg próbált behúzódni a fal eg yik mélyedésébe. A vég tag jai alig
eng edelmeskedtek. Mintha minden erő kiszállt volna belőlük. A szíve hang osan zakatolt.
Rájött, hog y visszafojtja a léleg zetét. Hosszan, sóhajtva kifújta a leveg őt. A hang
természetellenesen hang os volt a csendben. Azt kívánta, bárcsak mellette lenne Gotrek, meg az
a pimasz ifjú. Nem volt ínyére, hog y eg yedül maradt a város leg befolyásosabb nemesurának
pincéjében.
Nevetséges – g ondolta. Közel tizenöt évet töltött el a csatornákban, elfajzottakra vadászott,
szörnyeket üldözött a sötétben. Ő aztán már semmitől sem fog meg ijedni.
Persze, az eg észen más volt. Rég ebben minden jobban ment, főleg fiatalkorában. Meg aztán
ott voltak a társai, a barátai is; ott volt mellette Gant, a testvérek, meg a többiek, akik azóta
eltűntek vag y meg haltak.
Az elmúlt néhány nap, kész rémálom volt számára; mintha elporlott volna az az alap, amire
az életét építette. Eg yedül volt, nem volt se feleség e, se g yerekei. A barátai eltűntek vag y
meg haltak. Ráadásul, ha Felixnek ig aza van, éppen az a leg főbb ellenség e, aki előtt fog adalmat
tett, hog y mindenkitől meg fog ja védelmezni a várost.
Valahog y minden értelmét vesztette.
Várjunk csak! Valami meg mozdult a járatban. Valami, ami nehéz és hatalmas…
Valami kimászott a lyukból. Már ott volt a helyiség ben.
– Ki van ott? – kérdezte Rudi.
A hang g yeng e és különös volt. Puha léptek közeledtek felé.
A lény a lámpás fénykörébe ért. Óriási volt, jó eg y fejjel mag asabb Rudinál, és leg alább
kétszer olyan széles. Durva szőrrel borított testén, hihetetlen izmok dudorodtak. Az ujjai
heg yén hosszú, tőrszerű karmok meredeztek. Apró, rózsaszínű szeme, g onoszul villog ott.
Rudi felemelte a bunkóját, hog y védje mag át, ám a lény eg yetlen ug rással előtte termett.
Rudi jobb karjába fájdalom hasított; a karmok keresztüldöfték a csuklóját.
Kinyitotta a száját, hog y sikítson. Közben a halál rózsaszínű szemébe nézett. Az arcán érezte
a szörny forró, vér– és emberhús-szag ú leheletét.

***

– Ne leg yen ostoba, fiatalember! – mondta Fritz von Halstadt. Beszéd közben a kardja
markolatára tette kezét. Bízott mag ában, kiváló vívó volt, ráadásul Jaeg er eg y eg yszerű
rövidkardot tartott a kezében. – Eg yet kiáltok, és azonnal itt terem öt Fehér Farkas. Tálcán
nyújtják át nekem a fejét, fiatalember!
– Talán érdekelni fog ja őket, hog y ön, milyen üzleteket köt a skavenekkel.
Felix szavai peng eként hasítottak von Halstadtba. Nem tudta, hog y a szürkelátnok már a
házban van-e, azt sem, hog y mikor érkezik. Nem kockáztathatta meg , hog y a lovag ok
meg lássák. A Fehér Farkasok g yűlölték az elfajzottakat, és azokat is, akik hajlandóak voltak
szóba állni az olyanokkal, mint például a skavenek.
– Fog almam sincs, miről beszél, fiatalember! – mondta, és kirántotta a kardját.
– Én viszont pontosan tudom. A minap láttam önt a csatornában. A saját szememmel.
Azután láttam az Aranypörölyben is.
A fiú mag abiztosnak látszott. Von Halstadt érezte, nincs értelme a vitának, meg kell ölnie
Jaeg ert. Lejjebb eresztette a kardja heg yét, és közelebb lépett. Úg y mozg ott, mint akit lesújtott
a vereség biztos tudata.
– Hog yan jött rá?
– Csatornaőr vag yok.
– Az nem lehet! A csatornaőrök nem járnak az Aranypörölybe, főleg nem Otto Jaeg errel… –
Rádöbbent, hog y a fiatalember nem más, mint a Jaeg er-család fekete báránya, Otto testvére.
Érezte, ezzel a kérdéssel érdemes komolyabban fog lalkozni. – Mit akar? Pénzt? Előjog okat?
Bármit meg adhatok, de időre van szükség em. – Közelebb lépett a fiatalemberhez, aki a jelek
szerint elhitte, hog y nem akar harcolni.
– Nem. Az ön fejét akarom!
Von Halstadt eg y mérg eskíg yó g yorsaság ával csapott előre. Leg nag yobb meg lepetésére, a
fiatalember kivédte a peng éjét. Acél szikrázott. Felix előrerúg ott, és eltalálta von Halstadt
sípcsontját. A főmag iszter lábában fájdalom áradt szét.
Hátraug rott, és kitért a fiatalember szúrása elől. Tudta, tartania kell a távolság ot, ki kell
használnia az előnyt, amit a hosszabb kardpeng e biztosít számára.
Körözni kezdtek, fig yelmesen méreg ették eg ymást. A két kard időnként összecsapott. A
peng ék g yorsan mozog tak, mintha külön életet éltek volna, s fáradhatatlanul keresték a réseket
az ellenfél védelmén. Von Halstadt elég edetten elvig yorodott, amikor sikerült meg vág nia
Jaeg er karját, és majdnem felnevetett, amikor meg metszette a bőrt a fiatalember szeme fölött.
Ez jó! A vér Jaeg er szemébe csorog . A kölyök rosszul fog látni, és akkor… Fritz von Halstadt
nem bízta el mag át, de eg yetlen pillanatig sem kételkedett abban, hog y meg fog ja nyerni a
párbajt.

***

Thanquol zajokat hallott odafentről; mintha táncoltak volna. Nehéz csizmák dobbantak a
kőpadlón. Milyen jó, hogy most érkeztünk – g ondolta a látnok. A jelek szerint von Halstadt
ellenség ei rájöttek valamire, és most meg próbálják meg ölni a főmag isztert. Lesből, orvul –
skavenmódra.
A skavenek politikájában komoly múltja volt az org yilkosság nak, Thanquol is szerette ezt a
meg oldást. Imádta a vérontást, és g yűlölte von Halstadtot, de tudta, meg kell mentenie. A
nag y terv érdekében időnként le kell mondani az élvezetekről.
Belerúg ott Csontroppantóba. A patkány-og re felemelte véres pofáját a testtől, amiből
falatozott, és felmordult. Thanquol rámeresztette a szemét, éreztette vele az akaratát. A
rabszolg a lassan felállt, és elindult a felfelé vezető lépcső irányába.

***

Felixnek be kellett vallania, hog y az ötlet még sem bizonyult jónak. Átkozta mag át, hog y
fiatalabb korában oly sok Detlef Sierck színdarabot látott. Azok miatt vált hajlamossá arra, hog y
vonzódjon a melodramatikus jelenetekhez, például az olyanokhoz, amelyekben a hős, nyíltan
szembeszáll a főg onosszal.
Sajnos, az életben semmi sem úg y működött, mint a színdarabokban. A valóság mindig
más. Ég ett a karja, a fájdalom az eg ész testét átjárta. Időnként meg kellett ráznia a fejét, hog y a
vér ne csorog jon a szemébe. Az ilyen mozdulatok nag yon kockázatosak, ha az embernek olyan
képzett ellenfele van, mint von Halstadt.
Vér fröccsent az asztalra. Felix meg nyug odva látta, hog y von Halstadt nem elég fürg e
ahhoz, hog y kihasználja a kínálkozó lehetőség eket. Gyorsan, zihálva léleg zett. A mozg ása
eg yenetlenné vált a fájdalom miatt.
Von Halstadt hosszú peng éje folyamatosan veszélyt jelentett rá. Felix sejtette, ha eg yforma
mérető karddal küzdenének, a főmag iszter fölé kerekedhetne, ám íg y…
Talán még sem éli túl ezt az éjszakát.

***
 – Siess! – parancsolt rá a látnok Csontroppantóra. A lépcső felé futottak. Odafönt folytatódott
a harc. Thanquol most meg akarta menteni von Halstadtot. Bármi áron.
Bosszantó lenne, ha éppen most sülne el valami rosszul. Csontroppantó felnyög ött, és
meg állt. Olyan váratlanul torpant meg , hog y Thanquol belerohant, nekiütközött, és lepattant
róla. Fájdalom járta át az orrát. A patkány-og réra nézett, majd azt is meg látta, hog y
Csontroppantó miért állt meg .
Eg y törpe állta el az útjukat. Erős volt, izmos, a fején furcsán állt a szőr. Az eg yik kezében
eg y jókora harci fejszét tartott. A jelek szerint ő is fel akart jutni a lépcsőn, hog y
beleavatkozzon a harcba, és ő is meg lepődött, amikor rájött, hog y nincs eg yedül a pincében.
A pokolba! – morog ta. – Sosem tudhatjuk, kikkel futunk össze.
– Dög ölj meg , ostoba törpe! – vicsorg ott Thanquol. – Csontroppantó! Ölj! Ölj!
Csontroppantó kimeresztett karmokkal támadott. A törpe fölé mag aslott, iszonyú
démonként mozg ott. Olyan félelmetes volt a külseje, hog y Thanquol nem lepődött volna meg ,
ha a törpe meg bénul a rémülettől.
– Na, ezt kapd ki! – mondta a törpe, és g yors mozdulatot lett.
Vér és ag yvelődarabkák fröccsentek szét Csontroppantó széthasított koponyájából.
Thanquol azon kapta mag át, hog y semmi sincs, ami közte és a törpe között állna.
Félelemtől reszketve tapog atózott valami feg yver után, de aztán rádöbbent, hog y ennek a
harcnak nem sok értelme lenne. Meg fordult, és elrohant a létra irányába.
Lemászott a csatornába, és miközben eg yre távolabb jutott a sötét nyílástól, meg fog adta
mag ában, hog y ezért még bosszút áll, azon a nyomorult törpén.
Mindketten hallották a lentről érkező zajokat. Először eg y reccsenés, majd mintha eg y óriási
fa dőlt volna a földre. Felix látta, hog y von Halstadt szeme az ablakra villan.
Tudta, most érkezett el az ő ideje. Feledve az óvatosság ot, a védekezést, a nemesúr felé
vetette mag át. Arra számított, hog y von Halstadt peng éje a mellkasába mélyed, de nem ez
történt. Von Halstadt fig yelme éppen csak eg y pillanatra terelődött el, de ez is elég volt
Felixnek, aki lecsapott, és a főmag iszter g yomrába szúrt. Felfelé fordította a peng ét, amely íg y
a bordák alatt a szívbe döfött. Von Halstadt g urg ulázva rog yott össze. Felix a fájdalomtól és a
vérveszteség től kábultan zuhant mellé.

***

– Ébresztő, emberifjonc! Nincs időnk heverészni!

Felix érezte, víz loccsan az arcába. Köhög ve, prüszkölve meg rázta a fejét.
– Mi a…
– Jobb, ha eltűnünk innen, mielőtt meg érkeznek a Fehér Farkasok.
– Hag yj békén! – Felix nem akart mozdulni. – Menj, és harcolj velük. Mindig hősként akartál
meg halni.
Gotrek zavartan csoszog ott.
– Nem tehetem, emberifjonc. Trollvadász vag yok. Hősiesen kell meg halnom, de ha most
meg fog nak, mindenki azt hiszi rólam, eg yszerű betörő vag yok.
– És?
– A betörők nem hősök. Nem akarom beszennyezni a nevem.
– Vannak nag yobb bűnök a betörésnél. Például… Vízbe fojtani eg y haldoklót!
 – Nem haldokolsz, emberifjonc. Nem is seb az, ami rajtad van, csak eg y karcolás.
– Hát, ha muszáj menni… – Felix feltápászkodott. Körbenézett, a feljeg yzésekre pillantott.
Eszébe jutott, hog y bizonyos emberek vag yonokat áldoznának ezekre a papírokra. Már eg y-két
köteg is sokat érhet. Veszteg etés, zsarolás… Szép pénzt lehet keresni az ilyesmivel.
A trollvadászra nézett és eszébe jutott, amit Gotrek a lopásról mondott. A törpe nem lenne
hajlandó arra, hog y mag ához veg ye a papírokat, és neki sem hag yná, hog y meg teg ye. Von
Halstadt, az elmebeteg főmag iszter feljeg yzései olyanok, akár a kórság : mindenkit
meg rontanak, aki hozzájuk ér. Ezekkel a papírokkal emberek százainak életét lehetne
tönkretenni. Nulnban túl sok titok létezett, és ha akadna valaki, aki ezeket ismeri, az illető
korlátlan hatalomra tehetne szert.
Ez még eg yszer nem fordulhat elő! Felix felemelte a lámpást, és az olajat az irattartó
szekrényekre locsolta. Meg g yújtotta az eg észet.
Ahog y lerohantak a lépcsőn, érezték a pernyévé váló papírosok szag át. Felix furcsán
szabadnak érezte mag át. Rájött, hog y nem akar, és nem is fog Ottonak dolg ozni, és ettől
valahog y meg könnyebbült.
 Bélfutászok

Természetesen a hatóságoknak nem számolhattunk be a skavenekkel kapcsolatos ügy minden

részletéről, mert félő volt, hogy vád alá helyeznek minket, egy magas rangú tisztviselő meggyilkolása miatt.
A gyilkosság főbenjáró bőn, az sem számít, hogy az áldozat megérdemelte a halált, a tett elkövetőjének
lakolnia kell. Legalábbis a törvény szerint.
A csatornaőri szolgálatunkból elbocsátottak minket, így más munka után kellett néznünk. A szerencse
úgy hozta, hogy egyik részeg esténken betévedtünk egy tavernába, amelynek tulajdonosa valamikor régen,
zsoldosként együtt szolgált a trollvadásszal. Azonnal alkalmazott minket; az volt a munkánk, hogy kidobjuk
a kocsmából a nemkívánatos személyeket. Elhihetitek, akit a Vak Disznóból ki kellett hajítani, azzal már
valóban komoly bajok voltak.
A munka kemény volt, veszélyes, és nem is kaptunk valami jó bért, de legalább a skavenektől
biztonságban voltunk. Legalábbis ezt hittem, és mint már oly sokszor, tévedtem. Volt ugyanis egy skaven,
aki nem felejtett el minket, sőt, bosszút forralt ellenünk.

Részlet az Utazásaim Gotrekkel című krónika 3. kötetéből, írta Herr Felix Jaeg er (Altdorfi
Nyomda, 2505)

Felix Jaeg er kitért a részeg zsoldos ütése elől. A hatalmas ököl elzúg ott mellette, és
belecsapódott az ajtóba. Faszilánkok röppentek a leveg őbe. Felix felrántotta a térdét, és
ág yékon rúg ta a zsoldost. A férfi fájdalmasan felnyög ött, és kétrét g örnyedt. Felix ekkor
elkapta a nyakát, és az ajtó felé húzta. A részeg nem állt ellen, viszont hányni kezdett. Felix
kirúg ta az ajtót és kilökte a zsoldost, majd jól a hátsójába rúg ott. A férfi vég ig terült az utcán.
Még mindig az ág yékát markolászta. A szeméből könnyek patakzottak, üvöltő száját
eltorzította a fájdalom.
Felix összedörzsölte a kezét, és visszatért a kocsmába. Érezte, hog y az utcán minden
szempár őt fig yeli. A Bolt utca ezen az éjszakán tele volt szerencsevadászokkal, utcalányokkal,
és pénzért bármire hajlandó, erős fickókkal.
Felixnek úg y kellett viselkednie, hog y elszánt embernek lássák. Ha kiütköztek volna rajta a
g yeng eség vag y bizonytalanság jelei, sötétedés után bármikor kést kaphatott volna a bordái
közé.
Micsoda élet! – g ondolta. Ha valaki eg y évvel korábban azt mondja neki, hog y Nuln
leg hírhedtebb kocsmájában lesz kidobóember, minden bizonnyal kineveti az illetőt.
Kijelentette volna, hog y ő tudós, költő és úriember, nem pedig valami mocskos, bűzös
g azfickó. Annyira g yűlölte a munkáját, hog y szinte visszavág yott a csatornába.
Változnak a dolgok – mondta mag ában, és visszafurakodott a zsúfolt terembe.
Változnak bizony!
Az izzadság és olcsó illatszerek bűze, ökölként csapott az arcába. Hunyorog va várta, hog y
szeme hozzászokjon a lámpafényhez. Érezte, hog y a teremben tartózkodók mind szemüg yre
veszik. Összeráncolta a homlokát, és meg próbált zord képet vág ni.
 Úg y nézett körbe, ahog y Gotrek szokott. Heinz, a kocsma tulajdonosa elismerően
rákacsintott, majd folytatta a munkáját.
Felix szerette Heinzet, és hálás is volt neki. A termetes férfi valamikor rég en Gotrekkel
eg yütt zsoldoskodott. Nuln-ban ő volt az eg yetlen ember, aki munkát kínált nekik, miután
kihajították őket a csatornaőrség től.
Egyre lejjebb süllyedek – g ondolta Felix. Rajta és Gotreken kívül még soha, senkit sem rúg tak
ki a csatornaőrség től. Tulajdonképpen íg y is szerencsésnek mondhatták mag ukat, mert
leg alább a Vastornyot, Emmanuelle g rófnő hírhedt börtönét elkerülték.
Gotrek korruptnak nevezte az őrség parancsnokát, semmirekellő fajankónak, akinek annyi
esze sem volt, hog y komolyan veg ye a csatornában felbukkanó skavenekről szóló jelentéseket.
Sajnos, a dolog nem fejeződött be szócsatával. Az őrparancsnok meg akarta korbácsoltatni a
törpét, aki erre eltörte a tiszt állkapcsát.
Felix testén még mindig volt eg y-két sérülés, amit az ezt követően kirobbanó közelharcban
szerzett. A csatornaőrök felét harcképtelenné tették, mielőtt hátulról leütötték őket. Másnap
reg g el eg y bűzös cellában tértek mag ukhoz. Csak a fivérének, Ottonak köszönhették, hog y
kijutottak onnan. Otto mindent elkövetett az üg y elsimítása érdekében; nem akarta, hog y a
Jaeg er-család botrányba keveredjen.
Otto szerette volna, ha elhag yják a várost, ám Gotrek maradni akart. Kijelentette, nem fog
szég yenszemre, hitvány csirkefog óként elmenekülni Nulnból – főleg akkor nem, amikor a
város alatt ott kószál eg y skaven mág us, aki minden bizonnyal tervez valamit. A trollvadász
érezte, ismét lehetőség et kap arra, hog y szembeszálljon a sötétség erőivel, és esetleg dicső
halált halhat, a velük vívott harcok során. Felixet a törpéhez kötötte az esküje, íg y ő sem
mehetett el.
Dicső halál? – g ondolta Felix keserűen. Gotrekre pillantott, aki a sarokban üldög élt néhány
törpével, és várta, hog y elkezdődjön a műszakja. Narancssárg ára festett hajtaréja miatt kirítt a
tömeg ből. Az eg yik kezével hatalmas sörös kupát szorong atott, és halkan beszélg etett
társaival, akik elg ondolkodva vakarg atták a szakálluk tövét.
Felix g yanította, a rég i szép időkről társalog nak, arról a korról, amikor népük még
virág zott – vag y esetleg azokat a sértéseket sorolták, amiket a törpék nevében nekik kell
meg torolni. Persze, az is lehet, hog y csak arra az időre emlékeztek, amikor még csak eg y
rézg arast kértek eg y kupa sörért; amikor az emberek még tisztelték a törpéket.
Felix meg csóválta fejét. A trollvadász belemélyedt a beszélg etésbe, de annyira ám, hog y fel
se tűnt neki, a percekkel korábban lezajlott lökdösődés. Ez már önmag ában véve is furcsa volt,
mert a törpék éppúg y imádták a harcot, mint más fajok fiai az evést, az ivást, vag y az alvást.
Felix továbbsétált a kocsmában, szemüg yre vette az asztaloknál ülőket. A hosszú, alacsony
mennyezetű helyiség zsúfolásig meg telt. Az eg yik asztalon eg y félmeztelen estaliai lány
táncolt. Az őt bámuló alabárdosok ezüstpénzeket dobtak elé, és arra biztatták, hog y minden
ruhájától szabaduljon meg . A szajhák a helyiség vég ében lévő, sötét fülkék felé vezették a
támolyg ó, részeg katonákat. Nevetés, kurjong atás, nyög ések és morg ások, pénzcsörg és… A
meg szokott hang ok.
Az eg yik hosszú asztalnál néhány kislevita íjász ült. Eg y északra tartó karavánnal érkeztek a
városba, ők voltak az őrök. Részeg en dalolásztak; énekeik jobbára lovakról, nőkről, meg ezek
obszcén kapcsolatáról szóltak. A jelek szerint nag yon ízlett nekik Heinz krumpliból főzött, házi
készítésű vodkája.
Volt valami a kislevitákban, ami kellemetlen érzéseket keltett Felixben. Ezek az emberek eg y
távoli, hideg vidéken születtek, és a lovag láson meg a harcon kívül, nem sok mindenhez
értettek. Amikor eg yikük-másikuk felállt, hog y kimenjen és könnyítsen mag án, olyan kacsázó
léptekkel járt, hog y látszott rajta: ig azán csak a nyereg ben érzi jól mag át.
Felix elfintorodott. A Vak Disznóban g yűlt össze a nulni tolvajok, g azfickók,
szerencsevadászok hatalmas tömeg ének fele, és általában ide tértek be a városban tartózkodó
karavánokat kísérő őrök, zsoldosok is. Felix sokat névről ismert, Heinz mutatta be őket neki.
A sarokasztalnál Murdo Mac Lag hlan ült, a Betörőkirály, aki azt állította, hog y valójában
Albion száműzött herceg e.
Kockás térdnadrág ot viselt, és éppen olyan hosszú bajuszt, mint a távoli, mitikusnak tőnő
szig et heg yeinek harcosai. Izmos karjára elf mintákat tetováltak.
Körülötte néhány asszony ült, akik szájtátva hallg atták a g yönyörű Albionról szóló meséket.
Felix tudta, hog y Murdo valódi neve Heinrik Schmidt, és soha életében nem járt Nuln falain túl.
A két mag as, horg as orrú arábiai, Tarik és Hakim a meg szokott helyen ült. Ujjaikon
aranyg yűrűk, fülükben arany fülbevalók csillog tak. Fekete bőrzekét viseltek, hosszú, ívelt
kardjukat a székük támlájára akasztották. Időnként ideg enek ültek az asztalukhoz, akik pénzt
adtak nekik, majd g yorsan távoztak. Eg y nappal azután, hog y Tarik és Hakim üzletet kötött,
valakit holtan találtak a Reik vizében. A pletykák szerint az arábiaiak voltak Nuln leg jobb
bérg yilkosai.
A kandalló melletti asztalnál Franz Beckenhof üldög élt. Állítólag nekromanta volt, de
eg yesek azt terjesztették róla, hog y hétköznapi sarlatán. Soha, senki nem vette a bátorság ot,
hog y az asztalához üljön. Minden este betelepedett a Vak Disznóba, mag a elé tett eg y
bőrkötéses könyvet, és elkortyolg atott eg y pohár bort. Heinz sosem szólt rá, hog y távozzon,
vag y fog yasszon többet, neki még akkor is jutott hely, ha másnak nem. Heinz szerint nem tesz
jót az ember eg észség ének, ha mag ára harag ít eg y varázslót.
Itt-ott, mint pávák a tyúkok között, feltűnt néhány nemesember. Ideg esen és túl hang osan
nevetg éltek. Könnyű volt észrevenni őket: drág a holmikat viseltek, és puhányak voltak.
Kalandot keresni jöttek, a városnak erre a sötét részére. Testőreik (komoly, szótlan, fig yelmes
férfiak, akiken látszott, értenek feg yvereikhez) g ondoskodtak arról, hog y ne essen bántódásuk.
Heinz mindig azt mondta, nem eg észség es ellenkezni a nemesekkel, akiknek csak eg yetlen
szavába kerül, hog y bezárják a kocsmát, tulajdonosát pedig bilincsben a Vastoronyba vig yék.
Jobb elviselni és kiszolg álni őket, eleg et tenni kéréseiknek, mint viselni a dac következményeit.
A kandalló másik oldalánál, a nekromantával szemközt volt Armand le Fevre, a bretonniai
költő törzshelye. Le Fevre a híres admirális fia, a családi vag yon eg yetlen örököse volt. Eg yedül
ült, abszintot ivott, mag a elé meredt, és azt sem vette észre, ha tátott szája nyálazni kezdett.
Éjfélkor minden este felállt és bejelentette, hog y közeleg a világ vég e. Ezt követően két
köpenyes-csuklyás szolg a jelent meg mellette, akik kitámog atták az utcán várakozó
g yalog hintóhoz, hog y elvig yék az otthonába, ahol istenkáromló verseit írog atta. Felix
meg remeg ett. Volt valami ebben a fiatalemberben, ami Manfréd von Diehlre emlékeztette, arra
az író barátjára, akit szeretett volna elfelejteni.
A különleg es, érdekes embereken kívül rendszeresen meg jelentek a Vak Disznóban a diákok
is, akik azért keresték fel a város leg durvább neg yedét, hog y bebizonyítsák mag uknak és
társaiknak saját érettség üket, bátorság ukat. Mindig ezek a fiatal, g azdag úrfik voltak a
leg nag yobb bajkeverők, mert úg y érezték, kénytelenek meg mutatni másoknak, az eg ész
világ nak, milyen kemény fickók is ők. Csapatokba verődve vadásztak, és részeg en alávalóbb
tettekre voltak képesek, mint a leg elvetemültebb bűnöző. Eközben úg y g ondolták, nekik senki
sem árthat, mert ők a törvények felett állnak, áldozataik viszont férg ek, akikért nem kár.
Felix látta, hog y az ilyen ifjakból álló eg yik banda tag jai, eg y felszolg álólány ruháját
ráncig álják. A fiatalemberek csókot akartak kapni a lánytól. Felix ismerte a lányt: Elissának
hívták, szép volt, és nemrég érkezett vidékről, íg y még nem szokott hozzá az ilyesfajta
viselkedéshez, nem is tudta kezelni az ilyen helyzeteket. Az ifjoncok közül ketten felálltak, és az
eg yik sötét sarok irányába tuszkolták Elissát. Az eg yik fickó a lány szájára tapasztotta kezét, a
másik eg y jókora véreshurkával tett obszcén mozdulatokat.
Felix elindult, és a sötét sarok, meg a két fiatalember közé állt.
– Erre semmi szükség – mondta halkan.
Az eg yik fiatalember rosszindulatúan elvig yorodott, és beleharapott a hurkába.
Lenyelte a falatot. A homlokán és az arcán veríték csillog ott.
– Ez csak eg y szajha! – mondta. – Élvezni fog ja a nulni hurkát!
Az asztalnál maradt ifjoncok harsány röhög éssel jutalmazták a tréfát, és integ etéssel
biztatták társaikat.
– Nem hiszem – szólt Felix. Meg próbálta meg őrizni a nyug almát. Gyűlölte az ilyen
hetvenkedő arisztokratákat, már akkor sem szerette a fajtájukat, amikor az altdorfi eg yetem
diákja volt.
– A barátunk keménynek hiszi mag át, Dieter – mondta a másik fiatalember, aki jóval
mag asabb volt Felixnél. Az arcán éktelenkedő sebhelyek arról árulkodtak, hog y már részt vett
néhány párbajban.
Felix seg ítség kérően nézett körül. A többi kidobóember éppen a kisleviták és az alabárdosok
között kirobbant vitát próbálta csitítani. Gotrek is ott intézkedett, íg y nem siethetett Felix
seg ítség ére.
Felix meg vonta a vállát, és keményen a szőke óriás szemébe nézett.
– Eresszétek el a lányt – mondta halkan, majd, mag a sem tudta miért, még hozzátette: – Ha
eleresztitek, nem bántalak benneteket. Meg íg érem.
– Meg íg éred? – A szőke óriás kissé zavartan nézett Felixre. Felix látta rajta, azon töri a fejét,
hog yan űzhetne g únyt belőle és a meg jeg yzéséből. Közben köréjük g yűlt a többi diák.
– Azt hiszem, illemre kell tanítanunk ezt a mocskot, Rupert – felelte Dieter. – Azt hiszem,
meg kell mutatnunk neki, hog y nem olyan kemény fickó, amilyennek hiszi mag át.
Elissa kihasználta a kínálkozó lehetőség et, és beleharapott Dieter kezébe. Dieter fájdalmasan
felkiáltott, és meg ütötte a lányt. Elissa úg y rog yott a padlóra, mintha letag lózták volna.
– Beleharapott a kezembe! – kiáltott Dieter.
Felixnek eleg e lett a dolog ból. Több ezer mérföldet meg tett a világ ban, harcolt szörnyek,
bestiák, emberek ellen, látta a sírjukból kikelő holtakat, látta az eszelős szektásokat. Meg ölte
Nuln főmag iszterét, aki a nyomorult skavenekkel paktált. Úg y érezte, nem kötelesség e elviselni
a nag yszájú diákok sértéseit, és nem szabad hag ynia, hog y íg y bánjanak eg y ártatlan lánnyal.
Meg markolta Rupert mellén az ing et, mag ához rántotta a fiatalembert, és keményen az
orrába fejelt. Hang os reccsenés hallatszott. Rupert az orrára szorította kezét, és
visszatántorodott. Felix eközben elkapta Dieter nyakát, és párszor az eg yik asztalba verte a
fejét. Reccsenés hallatszott. Felborultak az asztalon felejtett söröskupák. A bámészkodók sietve
hátraléptek, nehog y beszennyeződjön a ruhájuk. Felix kirúg ta Dieter lábait, és amikor a
fiatalember vég ig terült a padlón, párszor fejbe rúg ta. Nem volt valami eleg áns meg oldás, de
Felix nem volt olyan hang ulatban, hog y sokáig bajlódjon a bajkeverőkkel. Eleg e volt belőlük,
már rég óta szerette volna móresre tanítani őket, és most vég re elérkezett a meg felelő alkalom.
 Dieter barátai előreléptek. Felix kirántotta a kardját. A borotvaéles peng e meg csillant a
fáklyafényben. A dühös diákok úg y dermedtek meg , mintha eg y mérg eskíg yó szisszent volna
rájuk.
Hirtelen minden elcsendesedett. Felix a padlón fekvő fiatalember fejéhez tartotta kardját.
– Még eg y lépés, és levág om a fülét! – kiáltotta a diákoknak. – Aztán a szátokba adom, és
meg etetem veletek!
– Komolyan beszél – mormolta az eg yik diák. A csapat már korántsem volt olyan fenyeg ető
és elszánt, mint néhány perccel korábban. Riadt kisfiúkká változtak, akik valami izg almat
kerestek, de nag y bajba keveredtek.
Felix elfordította a peng ét, és belevág ott Dieter fülébe. A seb vérezni kezdett.
Dieter felnyög ött, és Felix lába felé fordult.
Rupert még mindig az orrára szorította kezét. Az ujjai véresek voltak.
– Eltörted az orrom! – kiáltott fel olyan hang on, mintha valami olyan szörnyűség történt
volna vele, amilyen még soha, senkivel a világ on.
– Még eg y szó, és eltöröm az ujjaidat is! – válaszolta Felix, de bízott abban, hog y erre nem
fog sor kerülni. Nem ig azán remélte, hog y ő kerülne ki g yőztesen az összecsapásból, ám a
diákok ezt nem tudták, és minden szavát komolyan vették. – Szedjétek össze mag atokat, és
takarodjatok innen, mielőtt elvesztem a türelmemet!
Ellépett Dieter mellől, és mag a elé tartotta kardját. A diákok sietve felseg ítették a padlóról
Dietert, és a csapat az ajtó felé indult. Néhány fiatalember menet közben, ideg esen
visszanézeg etett Felixre.
Felix a lányhoz lépett, talpra seg ítette.
– Jól vag y?
– Viszonylag . Köszönöm. – Elissa hálásan nézett rá. Nem ez volt az első alkalom, hog y Felix
meg állapította, nag yon szép az arca.
A lány elmosolyodott. A haja fekete volt, az ajka piros és vastag . Felix kinyújtotta a kezét, és
a lány füle mög é simított eg y g öndör hajtincset.
– Menj oda Heinzhez. Mondd el neki, mi történt.
A lány elsietett.
– Tanulsz, emberifjonc! – szólalt meg Felix háta mög ött a trollvadász.
Felix a vig yorg ó törpére nézett.
– Ig en, lehetség es – bólintott. Remeg ett a keze; úg y érezte, jólesne eg y korty ital.

***

Thanquol szürkelátnok eg y háromlábú csontszéken ült a távcsikorító előtt, és a farkát

harapdálta. Dühös volt, nag yon dühös. Még soha életében nem érzett ekkora harag ot – még
azon a napon sem, amikor először g yilkolt. Fog ait a farka vég ébe mélyesztette. A fájdalomtól
elhomályosult a látása. Hirtelen eleresztette a farkát. Eleg e volt az önsanyarg atásból, valaki
másnak akart kínt okozni.
– Gyorsan! Gyorsan, siessetek, vag y lerág om a húst a nyomorult csontotokról! – rikoltotta,
és csapott eg yet a korbácsával. A skaven rabszolg ák felg yorsítottak, és a korábbinál is
sebesebben forg atták a távcsikorító g épezet kerekét. Ahog y ezt meg tették, felizzottak a
fényg ombok, és halvány dereng és áradt szét a nyirkos falú, sötét helyiség ben. A torzmasina
építői, a Skryre-klán tag jai sietve állítottak a g épezeten: itt-ott rácsaptak hatalmas
kalapácsaikkal. A leveg őben porított torzkő szag a terjeng ett.
– Gyorsan! Gyorsan! Gyorsabban, vag y a patkány-og rék elé vetlek benneteket!
Ezt akkor sem tehette volna meg , ha komolyan g ondolja a fenyeg etést. Már eg yetlen
patkány-og réja sem volt. Csontroppantó óriási csalódást okozott. Az az átkozott törpe olyan
könnyedén vég zett vele, mintha csupán eg y vak kölyökkutya lett volna. Ahog y eszébe jutott a
szőrtelen testű törpe, Thanquolban ismét felláng olt a g yűlölet. A beleibe g örcs állt, és olyan
érzése támadt, mintha valaki lenne a teste belsejében, és a szerveit rág csálná.
A Szarvas Patkány bűzhödt leheletére, bosszút fog állni a trollvadászon, meg a társán! Nem
csupán Csontroppantót ölték meg , de vég eztek von Halstadttal is, akinek fontos szerepet szánt,
a nag y terv vég rehajtásában. A terven persze, semmit sem változtatott: még mindig káoszba
akarta taszítani Nulnt, és vég ül az eg ész Birodalmat.
Persze, voltak még üg ynökei a felszínen, de eg yik sem töltött be olyan fontos pozíciót, mint
a néhai főmag iszter. Thanquol retteg ve g ondolt arra, hog y jelentést kell majd tennie, a
Skavenüszökben tartózkodó vezéreinek. Eddig halog atta a dolg ot, most azonban nem volt más
választása, beszelnie kellett a Látnokúrral, és be kellett számolnia a dolg ok állásáról.
Ideg esen felnézett a távcsikorító tetején lévő tükörre, és várta, hog y meg jelenjen előtte ura
alakja.
A skaven rabszolg ák fokozták az iramot. A torzg ömbök fénye erősödött. Thanquol érezte,
ahog y a testén minden szőrszál feláll. A hátán vég ig futott a hideg , amikor a g ömbökből
szikrák pattantak ki, és a tükör felé emelkedtek. Az eg yik g épész a kapcsolókhoz ug rott, és
elfordított néhány rézkapcsolót. Villámok cikáztak a torzg ömbök között. A tükörben zöldes
fény jelent meg . Zümmög ni kezdtek az apró fog askerekek, mozg ásba lendültek a hatalmas
dug attyúk.
Thanquolt büszkeség töltötte el, ahog y vég ig pillantott a skaven g épészek remekművén, a
szerkezeten, amely lehetővé tette számára, hog y beszélg ethessen a távoli Skavenüszökben
tartózkodókkal. Nem volt még eg y olyan faj, amely leleményesség ben és ötletesség ben
felülmúlta a skaveneket. Ez a g épezet is ezt ig azolta, valamint azt, hog y a skavenek
felsőbbrendűbbek, mint a többi, értelmesnek tartott faj eg yedei. A skavenek ig enis
meg érdemlik, hog y ők irányítsák a világ ot, amelyet valójában a Szarvas Patkány teremtett,
kifejezetten a saját népe számára.
A tükörben meg jelent eg y kép. A hatalmas alak lenézett Thanquolra, aki ismét
meg remeg ett, de ezúttal már a félelemtől. Tudta, hog y a távoli Skavenüszökben tartózkodó
Tizenhármak eg yike jelent meg előtte, de nem ismerte fel, ki az – a kép sajnos elég g é torz és
homályos volt. Talán Tisqueek Látnokúr az? Vag y még sem ő? A tükör felületén szikrák és
örvénylő fények táncoltak. Thanquol elhatározta, javasolni fog ja a g épészeknek, hog y hajtsanak
vég re bizonyos módosításokat a g épezeten.
– Mit akarsz jelenteni, Than…. – A tanács tag jának fenség es szavai belefulladtak a g épezet
csikorg ásába. Thanquolnak erősen kellett fülelnie. Kinyújtotta a mancsát, és felkapta a
beszélőtölcsért, amit emberi combcsontból készítettek, és vastag rézdróttal kapcsoltak a
g épezethez. Mély léleg zetet vett, és uralkodni próbált mag án.
– Nag y diadal, fenség es úr, és néhány kisebb g ond – mondta. Komoly erőfeszítésébe került,
hog y meg akadályozza fog ai vacog ását.
– Beszélj, szürkelá… Alig hallak, és…
Thanquol biztosra vette, hog y a távcsikorító masinával vannak g ondok. A Látnokúr
szavainak többség e nem jutott el hozzá, és g yanította, hog y az ő mondandója sem ér el a
nag yúr füléhez. Talán nem is olyan nag y baj… Ezt a hibát a saját hasznára fordíthatja.
Átg ondolta, mit kellene tennie.
– Sok diadal, nag yság os úr, és néhány kisebb g ond – üvöltötte torkaszakadtából. A
rabszolg ák meg lepetten néztek fel rá, és meg álltak. Ahog y a kerék lelassult, a tükörben látható
kép elhalványult, a hosszú villámnyelvek elerőtlenedtek. – Gyorsabban, ostobák! Ne álljatok
meg !
Thanquol rácsapott a rabszolg ákra a korbáccsal. A kép lassan erősebb lett, ismét láthatóvá
vált a hatalmas skavenúr. A távcsikorítóból bűzös, csípős füst szállt fel; valami ég ett a masina
belsejében. Két g épész vödrökkel a közeli csatorna felé futott.
– …g ondok, szürkelátnok… g ondok?
Thanquol úg y érezte, most kell meg próbálkoznia a dolog g al.
– Ig en, nag yúr! Diadal! Sok diadal! Miközben beszélünk, harcosaink éppen a nag y város alatt
vég eznek felderítést. Hamarosan mindent tudni fog unk, ami ahhoz kell, hog y vég leg
g yőzelmet arassunk!
– Azt mondtam: g ondok… Thanquol…!
– Nem lenne bölcs dolog visszaküldeni őket, nag yúr. Minden épkézláb skavenre szükség ünk
van ahhoz, hog y feltérképezzük a várost.
A nag yúr előrehajolt, és meg érintett eg y kapcsolót. A kép valamivel tisztább lett.
Thanquol már azt is látta, hog y a nag yúr eg y kendőt terített a fejére, amely eltakarta
vonásait. A Tizenhármak Tanácsának tag jai g yakran viseltek ilyen kendőt, ami által még
titokzatosabbá, még fenyeg etőbbé váltak. Thanquol látta, hog y a nag yúr oldalra fordul, és
mond valamit a mellette lévőknek. Gyanította, hog y a g épészének adott valamilyen parancsot.
– …mi van… von Halstadttal?
– Használhatatlan – felelte Thanquol. Jónak találta ezt a szót, eg yelőre nem akarta
meg mondani, hog y von Halstadt már nem él. Elhatározta, g yorsan témát vált. Tudta, ha elég
g yorsan és üg yesen cselekszik, még javíthat a helyzeten.
Természetesen tisztában volt azzal, hog y a Tizenhármak előbb-utóbb tudomást szereznek
von Halstadt haláláról, hiszen minden skaven eg ység ben ott voltak a nag yurak kémei. Csak idő
kérdése volt, Skavenüszökben mikor tudják meg , hog y g yakorlatilag kudarcot vallott, de azt
akarta, mire a rossz hír eljut oda, fel tudjon mutatni valami sikert is.
– Híreink vannak… változott a terv… sereg et küldünk Nulnba… amikor készen áll, támadd
meg a várost… – A Látnokúr szavai hallatán Thanquolban kellemes érzések áradtak szét. Ha
hadsereg et küldenek Nulnba, akkor annak minden bizonnyal ő lesz a parancsnoka. Ha elfog lalja
a várost, hihetetlen mértékben meg nő a hatalma és a befolyása!
– Vermek Skab hadúr lesz a parancsnok… Mindenben seg ítsd a munkáját!
Thanquol csalódottan vicsorg ott. Tehát nem ő lesz a fővezér! Szipog va átg ondolta a dolg ot.
Vag y még is? Lehet, hog y Vermek Skabot baleset éri, és akkor ő, Thanquol szürkelátnok majd a
helyére áll, és meg szerzi a diadalt, ami már oly rég óta meg illeti.
Meg rándult az orra. A masinából sűrű füst g omolyg ott. Thanquol nem értett a szerkezet
működéséhez, de azt sejtette, hog y nem kellene íg y szikráznia. Az sem adott okot a
bizakodásra, hog y két g épész kimenekült a helyiség ből. Thanquolnak eszébe jutott, talán az
lenne a leg jobb, ha követné őket.
– Előre láttam… baljós elemek a jövődben, Thanquol… Nag y baj ér tég ed, hacsak… nem teszel
meg bizonyos lépéseket!
 Thanquol mozdulatlanná dermedt. Szeretett volna elmenekülni, ug yanakkor szeretett volna
többet hallani, és képtelen volt eldönteni, mit teg yen. Félelem járta át a testét. Amit a Látnokúr
meg jósolt, azt biztosra lehetett venni. Persze, az is elképzelhető volt, hog y a nag yúr valami ok
miatt hazudik. Ez is előfordult már, nem is kevésszer.
– Baj ér eng em, nag yúr?
– Ig en… Látok eg y embert meg eg y törpét… sorsuk vonala összefonódik a tiéddel… Nem
ölöd meg őket, és…
Hang os csattanás hallatszott. Thanquol a földre vetette mag át. Kesernyés íz áradt szét a
szájában. A füst lassan szétoszlott, és láthatóvá vált a masina meg olvadt, meg feketedett roncsa,
ami mellett halott rabszolg ák hevertek. A hullák teste meg pörkölődött. Az eg yik sarokban eg y
g épész g ubbasztott, önkívületében eszelősen vinnyog ott. Thanquolt cseppet sem zavarta a
skavenek pusztulása. A Látnokúr szavai félelemmel töltötték el. Azt kívánta, bárcsak valamivel
tovább tudott volna beszélni a nag yúrral, de nem volt más választása: felemelt eg y kis
bronzcseng őt, és meg rázta.
A testőrei berontottak a helyiség be. Az eg yik meg hökkenve nézett rá, a jelek szerint arra
számított, hog y őt is holtan találják. Thanquolnak átvillant az ag yán, hog y talán a harcos
rong álta meg a masinát, de sietve félresöpörte a g ondolatot. A testőrnek nincs annyi fantáziája,
hog y kiag yaljon eg y ilyen tervet, és eg yébként is, neki most sokkal fontosabb dolg ok miatt
kellett ag g ódnia.
– Hívjátok ide a bélfutászokat! – adta ki a parancsot. – Munkám van számukra.
Mély csend támadt. Az Eshin-klánhoz tartozó org yilkosok puszta említése elég volt ahhoz,
hog y feltámadjon a félelem.
– Gyorsan! Gyorsan! – kiáltotta Thanquol.
– Azonnal, uram – bólintott a testőr, és elindult a csatornák labirintusában.
Thanquol elég edetten dörzsölte össze a tenyerét. A bélfutászok nem vallanak kudarcot,
ebben eg észen biztos volt.

***

Felix kinyitotta az ajtót, és belépett a szobájába. Hatalmasat ásított. Semmire sem vág yott
azon kívül, hog y lefeküdjön, és aludjon eg yet. Több mint tizenkét órát dolg ozott. Letette a
lámpást a szalmazsák mellé, levette a zekéjét. Meg próbálta fig yelmen kívül hag yni a
környezetét, de a szomszédból érkező halk nyög éseket, és a lenti mulatozás ricsaját, nem volt
könnyű nem hallani.
A szoba nem volt elég jó ahhoz, hog y bérbe lehessen adni a szállást keresőknek, de neki íg y
is meg felelt. Lakott már jobb helyen is, de ennek a helynek meg volt az az előnye, hog y nem
kellett érte fizetni. Heinznek volt néhány olyan alkalmazottja, akik sosem hag yták el a kocsma
épületét.
Felix az eg yik sarokban, az ablak mellett tartotta a holmiját: a sodronying ét, meg azt a kis
hátizsákot, amiben olyan apróság ok voltak, mint például a tűzszerszáma.
Vég ig vetette mag át a szalmazsákon, és mag ára húzta rég i, kopott g yapjúköpenyét.
Ellenőrizte, hog y a kardja a keze üg yében van-e. Vándorlásai során meg szokta, hog y még a
látszólag biztonság os helyeken is felbukkanhat az ellenség . Nem ig azán nyug tatta meg a
g ondolat, hog y a skavenek, bármikor rátámadhatnak.
 Még túlság osan jól emlékezett arra bezúzott fejő patkány-og réra, amit von Halstadt
pincéjében látott. Nem volt valami meg nyug tató tudni, hog y léteznek ilyen bestiák.
Valahog y nem lepődött meg , amikor értesült a von Halstadt házában keletkezett tűzről. A
hatóság ok a jelek szerint nem találták meg a skavenek hulláját, vag y eg yszerűen el akarták
kenni az üg yet. Felix nem is akart beleg ondolni abba, hog y mi okuk lehetett az utóbbira.
Nem ig azán értette, hog y az emberek hog yan képesek fig yelmen kívül hag yni, a
skavenekkel kapcsolatos történeteket. Diákként azt tanulta, hog y ilyen lények nem léteznek,
soha nem is léteztek, de ha valamikor az ősi korban még is éltek, akkor mára már rég kihaltak.
Talált olyan feljeg yzéseket, amelyek szerzői kapcsolatba hozták az 1111-es nag y járványt a
skavenekkel, és természetesen hallott a hajdani császárról, Skavenvadász Mandredről, de
körülbelül ez volt minden. Az elfekről, a törpékről és az orkokról számtalan könyvet,
tanulmányt és értekezést írtak, de a patkányembereket csak néhány iratban említették meg .
Felix elképzelhetőnek tartotta, hog y ez a titkolózás is eg y bonyolult konspiráció része, ám ez a
g ondolat túlság osan zavaró volt, íg y eg yszerűen félresöpörte.
Kopog tattak. Felix nem mozdult, meg próbálta fig yelmen kívül hag yni a zajt. Talán
valamelyik részeg vendég tévedt el, és most vissza akar találni a szobájába.
A kopog ás meg ismétlődött. Felix kelletlenül felállt, és felkapta a kardját. Az ember sosem
lehet elég óvatos… Talán valamelyik részeg g azfickó akar könnyű zsákmányt szerezni; talán az
ostoba azt g ondolta, könnyen kirabolhatja a holtfáradt fiatalembert.
Alig két hónappal korábban Heinz az eg yik szobában eg y meg g yilkolt párt talált. A férfi
g azdag borkereskedő volt, a lány pedig , aki vérbe fag yva mellette feküdt, a kis barátnője volt.
Heinz g yanította, hog y a kettős g yilkosság ot org yilkosok követték el, akiket a férfi meg csalt
feleség e bérelt fel, de úg y g ondolta, az üg y nem tartozik rá. A hatóság oknak sem akarta
jelenteni az esetet. Felix fülig összevérezte mag át, mire sikerült meg szabadulnia a hulláktól –
mindkettőt a folyóba hajította.
A kopog ás harmadszor is meg ismétlődött.
– Felix – suttog ta eg y női hang .
Felix kivonta a kardját. Az, hog y eg y lány hang ját hallotta, még nem jelentette azt, hog y
csak eg y lány áll az ajtaja előtt.
Lehet, hog y néhány barátjával érkezett, akik azonnal berontanak a szobába, ahog y az ajtó
kinyílik.
Felix arra g ondolt, talán az lenne a leg jobb, ha nem nyitná ki az ajtót, hag yná, hog y a lány
barátai betörjék, ha nag yon be akarnak jutni hozzá. Vég ül még is meg vonta a vállát. Lehet,
hog y túlság osan g yanakvó lett? Hef és Pók halála óta, erre minden oka meg volt.
Nem állhat itt eg ész éjszaka! Döntött. Elhúzta a reteszeket, és kinyitotta az ajtót.
A folyosón Elissa állt. A lány ideg esen felnézett Felixre. Alacsony volt, de a fiatalember ismét
meg állapította, hog y nag yon szép.
– Én csak… Szerettem volna meg köszönni, hog y seg ítettél – mondta Elissa.
Nem ért volna rá reggelig? – g ondolta Felix.
– Ig azán semmiség – felelte, és érezte, hog y elpirul. Elissa g yorsan szétnézett a folyosón.
– Nem akarsz behívni, hog y kifejezhessem a hálámat? – Lábujjheg yre állt, és meg csókolta
Felix ajkát.
Felix kábultan állt, de aztán behúzta mag ához a lányt, és g yorsan becsukta az ajtót.
 ***

Miközben Queg halkan számolt, az Eshin-klán vezetője, Chang Squik beleszimatolt az

éjszakába. Különös – g ondolta. A szag hasonlított Cathay embervárosainak szag ára, de valahog y
még is más volt. Érezte a sör, a párolt zöldség ek és a sült disznóhús illatát.
Keleten inkább káposztát, rizst és csirkét ettek… Az ételnek itt más szag a volt, de más
különbség et nem talált. Keleten is a leveg őben terjeng ett a csatornák bűze, a füstölőrudak és a
parfümök illata, az emberszag .
Fülelni kezdett, pontosan úg y, ahog y annak idején a mesterétől tanulta. Hallotta a templomi
harang ok zúg ását, a macskaköves utcákon zötykölődő szekerek zörg ését.
Hallotta a részeg ek énekét, az éjjeli őrjárat tag jainak kiáltásait. Semmi sem zavarta meg ;
képes volt arra, hog y a zaj tömeg ből kiemeljen eg yetlen hang ot, miközben a többiről tudomást
sem vett.
Hunyorog va szétnézett. Jól látott a sötétben. A távolban embereket, férfiakat és nőket látott,
ahog y eg ymásba ölelkezve kiléptek a kocsmákból, és a sötét sikátorok, a mocskos kis panziók
felé indultak, hog y eg yütt töltsenek néhány buja órát. Chang nem fog lalkozott velük. Két
célpontja volt, mindkettő ug yanabban a kocsmában tartózkodott.
Nem tudta, hog y a tiszteletreméltó látnok miért éppen ezt a két célpontot szemelte ki,
miért éppen őket akarta holtan látni. Ezzel sem fog lalkozott. Csak a feladat érdekelte: a Szarvas
Patkány karmai közé kellett löknie ezt a két lelket. Mielőtt elindult, bemutatta a szokásos
áldozatokat, íg y biztos volt benne, hog y istene meg seg íti.
A két célpont a Vak Disznó nevet viselő kocsmában tartózkodott. Még csak nem is sejtették,
hog y közeledik hozzájuk a vég zetük, és Chang Squik biztos volt abban, hog y azt sem veszik
majd észre, amikor a halál elrag adja őket. Hosszú évek óta g yakorolta a hang talan g yilkolás
művészetét. Már azelőtt elsajátította klánja mesterség ét, hog y a Tizenhármak Tanácsának
parancsára elhag yta a keleti, meleg dzsung eleket, a hazáját, és átjött ide, a hideg nyug atra.
Tökéletes org yilkos volt, a Karmazsinkarom harmadik szintű mesterének vallhatta mag át, és
meg kapta a Halálos Mancs Ösvényének fekete övét. Odahaza tizenkét hosszú hónapot töltött
eg yedül a dzsung elben, hónapokon át meditált a Sárg aag yar-heg y tetején. Sokszor nem volt
más élelme, mint a saját ürüléke.
Már nem is tudta, hány alkalommal g yilkolt, a Tizenhármak Tanácsának nevében. 0 vég zett
a Gulcher-klán urával, Khijaw nag yúrral, amikor az merényletet akart elkövetni Tisztátlan
Throt ellen. Snikch mellett volt, amikor a hírneves org yilkos meg ölte Frederick Hasselhoffent
és háza népét. Ennek az akciónak a vég én történt, hog y személyes tanítást kapott a
Halálmestertől.
Chang Squik tudta, ezen az éjjelen újabb sikereket fog elérni. Eg y törpét, bizonyos Gotrek
Gurnissont, meg eg y embert, Felix Jaeg ert kellett meg ölnie. Biztosra vette, hog y sikerül
vég rehajtani a feladatot. Ug yan, mennyi esélye lehet eg y félszemű törpének, meg eg y
csenevész emberifjoncnak eg y ilyen képzett org yilkossal szemben?
Chang Squik úg y vélte, eg yedül is képes meg ölni a célszemélyeket, ezért szinte sértésnek
vette, hog y Thanquol szürkelátnok rag aszkodott ahhoz, hog y mag ával hozzon eg y falkányi
bélfutászt.
A törpének nag y híre volt, de a pletykálkodók mindig túloznak. Lehetetlen, hog y eg yetlen
trollvadász eg yedül lemészároljon eg y eg ész szakasznyi skavenharcost!
Chang azt sem hitte el, hog y a törpe eg yedül, seg ítők nélkül vég zett Csontroppantóval, a
rettenetes patkány-og réval. Azt is lehetetlennek tartotta, hog y ez a törpe azonos azzal, aki öt
évvel korábban, a Harmadik Kapu csatájában vég zett Makrik hadúrral, a Gowjyer-klán
vezérével.
Chang mélyen beszívta a leveg őt. Talán még is ig aza volt a látnoknak. Neki mindig ig aza
volt… Elhatározta, a törpével majd Slitha fog vég ezni, ő mag a pedig az embert öli meg . Ezután,
ha szükség lesz rá, Slitha seg ítség ére siet. Az óvatosság még akkor sem árt, ha valaki biztos a
sikerben.
Queg abbahag yta a számolást, és meg érintette ura karját. Chang eg y farokleg yintéssel
jelezte, hog y érti a jelzést. Slitha és csapata most már biztosan a kocsma titkos bejáratánál van.
Elérkezett a cselekvés ideje!
Meg lazította a kardjait, ellenőrizte fúvócsövét és hajítócsillag ait, majd halk füttyel jelt adott
az indulásra.
A bélfutászok sötét hullámként mozog tak a tetőkön. Feketére festett feg yvereiken, nem
csillant meg a holdfény. Nesztelenül haladtak. Láthatatlanok voltak, vag yis…
Majdnem láthatatlanok.
Heinz még eg yszer vég ig járta a kocsmát, ellenőrizte, hog y bezárták-e a földszinti ajtókat és
ablakokat. A betörők a Vak Disznót sem kímélték, általában a pincét próbálták kifosztani. Az
alkoholra vág yó eszelősöket még az sem tartotta vissza az őrült támadásoktól, hog y Heinz
kemény, mindenre elszánt kidobóembereinek többség e az emeleten lakott.
A kocsmáros vég ig járta a pincét is, bevilág ított a sötét sarkokba. Valami furcsa neszt hallott
a boroshordók mög ül, de nem találta a forrását. Csak képzeltem – g ondolta. – Öregszem, már
olyasmit is hallok, ami nincs…
A biztonság kedvéért meg vizsg álta a titkos ajtót, amin keresztül a csatornába lehetett
lejutni. Sértetlennek látszott, a jelek szerint senki sem használta azóta, hog y Felix kicipelte a
folyóhoz azt a két hullát. Öregszem… Ennek is eljött az ideje – g ondolta szomorkásán.
Meg fordult, és visszasántikált a lépcsőhöz. Sérült lába ezen az estén különösen fájt.
Mindig ez volt, ha időváltozásra került sor. Heinz komoran elmosolyodott, amikor eszébe
jutott, hog yan szerezte a sérülést. Még a Vörös Ork-hág ónál történt, hog y eg y bretonniai lovas
rátiport a lábára. Heinz véresen feküdt a sárban, de annyi ereje még maradt, hog y alabárdjával
meg fizessen a lovasnak. Akkor már rég óta katonáskodott, de még nem volt ehhez hasonló
élménye. Azon a napon nag yon sokat tanult a fájdalomról. Ha visszag ondolt a múltjára, mindig
meg állapította, hog y a zsoldos létnek voltak nag yon jó, és nag yon rossz pillanatai.
Előfordult, hog y eltöpreng ett, vajon jól döntött-e akkor, amikor feladta a szabad
vándoréletet, és kocsmárosnak állt. Esténként hiányoztak neki a rég i cimborák, a tábortüzek
melletti ivászatok, a történetek, amelyeket a katonák eg ymásnak meséltek.
Tíz éven át volt alabárdos, a Birodalom majdnem mindeg yik csatamezejét ismerte.
Idővel őrmester lett belőle, majd a keleti hadjáratban, amelyet Kari Franz vezetett az ork
hordák ellen, eg észen a kapitányság ig vitte. Az utolsó bretonniai hadjáratban sikerült
összeg yűjtenie annyi pénzt, amennyiből meg vehette a Vak Disznót. Eng edett Lőtte
unszolásának, letelepedett, és meg teremtette közös életük alapjait. Rég i bajtársai csak nevettek
rajta, amikor kiderült, hog y eg y markotányosnőt vesz feleség ül, de ő csak leg yintett. Öt szép
évet töltöttek eg yütt, de Lőttét elvitte a járvány. Heinznek még mindig hiányzott az asszony,
sokszor úg y érezte, már semmi sincs, ami miatt Nulnban kellene maradnia. Az eg ész családja
meg halt, és már Lőtte sem élt…
Ahog y felért a lépcső tetejére, ismét hallani vélte a neszezést. Most már eg észen biztos volt
abban, hog y valami mozg olódik a pincében.
Eszébe jutott, hog y talán szólnia kellene Gotreknek, vag y valamelyik másik fiúnak, de aztán
leg yintett. Ennyire azért még nem öreg edett meg ! Seg ítség et hívjon, amikor valami zajt hall a
saját pincéjében? Soha! Mit szólnának a többiek? Biztos kinevetnék.
Elővette az övébe tőzött bikacsököt. Ideg es volt; feltámadtak benne az elsatnyultnak hitt
zsoldosösztönök, amelyeknek köszönhetően eddig sikerült életben maradnia.
Még mindig nem felejtette el azt az éjszakát, ott a kislevita határ mellett, amikor képtelen
volt elaludni, a rossz előérzetek miatt. Felkelt és kiment, hog y leváltsa az őrt.
Az őszem halott volt. Heinznek csak annyi ideje maradt, hog y riassza a társait; mire a
többiek feltápászkodtak, a bestiaemberek már meg is indították a támadást. Most is valami
olyan bizserg ést érzett a g yomrában, mint akkor.
Tétován állt a lépcső tetején. Mégis szólok Gotreknek – g ondolta. A kocsmában már csak
néhány borbolond maradt, meg az asztal alatt hortyog ó részeg ek, és persze, a fülkékben alvó
vendég ek. A többiek mind hazatértek.
A neszezés meg ismétlődött. Mintha karmos tappancsok lépkedtek volna a kövön…
Heinzben feltámadt a félelem. Kiug rott az ajtón, becsukta mag a mög ött, és elindult a
folyosón. Amikor kiért az ivóba, felkiáltott.
– Hol van Gotrek?
Helmut, az eg yik izmos fickó, a mellékhelyiség felé mutatott.

***

Slitha feljutott a lépcső tetejére, és kinyitotta az ajtót. Eddig minden rendben. A klán
olajozott g épezetként működött. Minden a tervek szerint alakult. Észrevétlenül bejutottak a
kocsmába. Most már csak meg kellett keresni, és meg kellett ölni a törpét.
Ilyen eg yszerű az eg ész. Ha találkoznak valakivel? Természetesen vég eznek vele.
Bosszús volt. A parancsnoka szokás szerint rá osztotta a nehezebb feladatot.
Pontosan tudták, hog y Jaeg er melyik szobában alszik; a parancsnok kijelentette, hog y a
fickót ő fog ja meg ölni. Persze, a nag y Chang Squik nem azért beszélt íg y, mert félt a
trollvadásztól, valami más oka volt a dolog nak.
Slithát nem érdekelte, hog y eg y trollvadászt kell meg ölnie. Ha vég rehajtja a feladatot,
nag yobb lesz a tekintélye.
Intett a társainak, hog y menjenek előre.
– Gyorsan! Gyorsan! – suttog ta. – Nem érünk rá eg ész éjszaka!
A bélfutászok nesztelenül vég ig siettek a folyosón.

***

Felix és Elissa az ág yon fekve csókolózott, amikor a fiatalember hirtelen összerándult.

Valami kaparászást hallott az ablakon túlról. Szelíden eltolta mag ától Elissát. A lány arcára
nézett. A bal oldalon, ahol a diák meg ütötte, kicsit puffadt volt, de ez sem ártott a szépség ének.
– Mi baj? – kérdezte Elissa.
Felix feszülten hallg atózott.
 – Semmi – mondta, és visszahajolt a lány fölé.

***

Slitha vég ig ment a folyosón. Már érezte a törpe szag át. Követte a szag nyomot.
Biztos volt benne, hog y az a nyomorult törpe védekezni sem tud majd a mesteri módon és
villámg yorsan támadó skavenekkel szemben. Ug yan, mekkora esélye lehet eg y ilyen
nyomorultnak a felsőbbrendű faj leg pompásabb harcosaival szemben? Slitha már-már sajnálta,
hog y a skavenvezérek szokásos posztján, a támadó alakzat hátuljában halad; szívesen lett volna
az első, aki a törpe testébe döfi a peng ét.
Elérték a folyosó vég ét. A törpe szag a felerősödött. Már nem lehet távol. Slitha szívverése
felg yorsult, a farka meg merevedett. Kivicsorította fog ait; felkészült a csatára. A szag okból
ítélve már a trollvadász közvetlen közelében voltak. A skavenharcosok büszkén csapkodtak a
farkukkal, és felkészültek arra, hog y erőfölényüket kihasználva, dicső diadalt arassanak.
Hirtelen vörös köd jelent meg Slitha szeme előtt. Úg y tűnt, eg y hatalmas fejsze félbevág ta
Klisqueek testét, de… Nem, ez nem történhetett meg ! Nem vehették észre őket! Lehetetlen,
hog y eg y ostoba törpe tőrbe tud csalni eg y szakasznyi skavent, a g yilkolás mestereit!
Hrishak hirtelen felvisított. Eg y hatalmas kéz szorította a nyakát. A koponyáját eg y fejsze
nyele zúzta be. A leveg őben erős félelemszag terjeng ett.
Klisqueek teste fekete masszává változott – működésbe lépett az Eshin-klán oszlató
varázslata.
Slitha körbenézett. Eg y törpét látott, akinek éppen nekirontott a hat bélfutász. A törpe
sápadt, szőrtelen teste szinte világ ított a feketébe öltözött skavenek között. Slitha látta, hog y a
fejsze felemelkedik. Hallotta a csontok roppanását, az ag yvelők loccsanását.
– Rám akartatok rontani? – morog ta a trollvadász reikspiel nyelven, majd hozzátett valami
hörg ő törpekáromkodást. Fejszéje vörös rendet vág ott a skavenek közé.
Felüvöltött, aztán dalolni kezdett.
Slitha meg remeg ett. Ettől a hang tól még a holtak is felriadtak volna! Mindjárt itt lesz a
többi ember, a többi őr! A skavenek elvesztették a meg lepetés előnyét. Slitha döbbenten
fig yelte, ahog y a törpe befejezte a mészárlást. A fejsze kettévág ta Snikkitet és Blodg e-ot, és…
Slitha látta, hog y eg yedül maradt, már csak ő néz szembe a dühös, és hihetetlenül veszélyes
törpével. Eg yszerűen nem tudta elhinni, hog y a trollvadász pillanatok alatt vég zett a
csapatával. Az Eshin-klán org yilkosai a világ leg jobb harcosai, őket senki sem g yőzheti le!
Slitha meg fordult, hog y elmeneküljön, de eg y szög es bakancs a farkára taposott. A fájdalom
könnyei elhomályosították a látását. Mirig yei félelembűzt ereg ettek.
Az utolsó hang , amit életében hallott, a hatalmas fejsze suhog ása volt.

***

Felix még is uralkodott mag án, kibontakozott Elissa öleléséből, és körbenézett. Mi volt ez a
hang ? Mintha harcolnának odalent… Felismerte Gotrek csatakiáltását. A lány döbbenten nézett
rá, még mindig nem ig azán értette, miért hag yták abba a csókolózást.
Mondani akart valamit, de Felix szelíden befog ta a száját.
 – Hallg ass! – suttog ta a fiatalember. Félelem cikázott benne. Az ablak felől ismét
meg hallotta a különös zajt. Felült az ág yon, és a sárkánymarkolatos kardért nyúlt.
Lecsúszott az ág yról, és a kardot markolva lekuporodott.
A szájához emelte a mutatóujját, és intett a lánynak, g uruljon le az ág yról. Elissa
elbizonytalanodva nézett rá, aztán az ablak felé fordult, és felsikított.

***

Chang Squik érdeklődve fig yelte, ahog y Noi leereszkedik a kötélen. Büszke volt
tanítványára. Noi elkapta az ereszcsatornát, meg kapaszkodott, majd úg y mászott le az épület
oldalán, akár eg y nag y, fekete pók. Savat fröccsentett az ablakot takaró vasrácsra, és úg y
feszítette le a meg olvadó vasrácsot, mint a leg üg yesebb betörőmester. Felemelte a kezét, és
intett az épület tetején várakozó társainak, hog y követhetik. A skavenek elindultak. Chang ,
ahog y az eg y dicsőség es vezérhez illik, utolsónak maradt. Noi elrúg ta mag át a faltól, és
belendült az ablakon.

***

Eg y feketébe öltözött skaven lendült be az ablakon. A padlóra zuhant, de azonnal felpattant,

és csapkodó farokkal harci pózt vett fel. Mindkét kezében éles, hosszú, ívelt peng éjű kardot
tartott. Felix nem várta meg , hog y a skaven felmérje a terepet, lesből rontott rá. Szikrák
pattantak, ahog y a peng ék összecsaptak. Felixnek sikerült meg vág nia a skaven pofájának eg yik
oldalát.
– Menekülj, Elissa! – kiáltott fel Felix. – Menj innen? – Azt hitte, a lányt meg bénítja a
félelem. Elissa elkerekedő szemmel feküdt a szalmazsákon, de hirtelen felpattant.
A skaven eközben Felixre támadt. A fiatalembernek minden üg yesség ét össze kellett
szednie, hog y kitérjen az ívelt peng ék elől. Oldalra kapta fejét; a kard fölötte hasított a
leveg őbe, de szerencsére csak néhány hajszálát metszette el. Ösztönösen visszacsapott; a skaven
hátraug rott.
– Felix! – kiáltott fel Elissa.
– Fuss! Hozz seg ítség et!
Felix a skaven mög é pillantva látta, hog y sötét alakok jelennek meg az ablak előtt.
A lények meg próbáltak bejutni a szobába, de szerencsére akadályozták eg ymást ebben. Az
ablakban féltucat szőrös, sebhelyes skavenpofa látszott. A helyzet nem volt valami rózsás.
– Meg dög lesz! Ostoba emberifjonc! – csikorog ta a skaven, és előrelendült. A jobb kezében
tartott peng ével csapott le.
Felix elkapta a csuklóját. A skaven farka a fiatalember lábára tekeredett, meg próbálta
feldönteni őt. Felix felemelte kardját, és a markolat vég ével a bestia füle tövére sújtott. A
skaven előrezuhant, de közben döfött. Felix kénytelen volt félreug rani.
A fiatalember a szoba másik falához szorult. A vérző pofájú skaven meg próbált
feltápászkodni, de már nem maradt elég ereje. Rózsaszínű habot böfög ött fel, és meg dög lött.
Furcsa bőz töltötte meg a leveg őt. A skaven teste bug yborékolni és mállani kezdett.
Felix hallotta, hog y Elissa félrehúzza az ajtó reteszeit. Hátranézett; a lány meg fordult, és
elborzadva, bizonytalanul pillantott rá, mintha hirtelen nem tudná eldönteni, hog y menjen,
vag y inkább maradjon.
– Eredj már! – kiáltott rá Felix. – Hozz seg ítség et! Itt semmit sem tehetsz.
Elissa kilépett a folyosóra. Felix meg könnyebbült. Most már leg alább a lányt biztonság ban
tudhatta. A padlón heverő skaven felé fordult, de sehol sem látta. Azon a helyen, ahol kimúlt,
csak eg y tócsányi fekete nyálka csillog ott, néhány rothadó rong ydarabbal a közepén. Miféle
mágiát használnak ezek? – cikázott át Felix ag yán a kérdés.
Éles sziszeg és fig yelmeztette, hog y a veszély még nem múlt el. A szeme sarkából látta,
hog y csillog ó tárg yak röppennek felé. Előrevetődött, az ág yat vette célba.
Remélte, nem fog leszakadni alatta. A szalmazsákra zuhant, és meg markolta rég i, vörös
köpenyét. A szövetet a bal kezére csavarta, amit aztán mag a elé tartott. Éppen időben, mert
újabb csillog ó tárg yak zúg tak felé. A hajítócsillag ok a köpeny szövetébe fúródtak. A fémpeng ék
némelyikére vöröses anyag ot kentek. Méreg! – g ondolta Felix.
Két skaven ug rott be a szobába. Szemkápráztató g yorsaság g al indultak Felix felé.
Az embernag yság ú patkányok, sárg a ag yaraikat kivicsorítva támadtak. Felix
kétség beesetten nézett az ajtóra, de tudta, nem érné el anélkül, hog y peng ét ne kapjon a
hátába.
– Most mit állunk itt? – üvöltött fel Heinz. – Utánam, fiúk! – Pompásan érezte mag át,
valahog y úg y, mint a rég i szép időkben.

***

Felix tudta, hog y vég e, számára elérkezett az utolsó menet. Semmit sem tehetett a
skavenekkel szemben. Túl sokan voltak, túl g yorsan mozog tak. Ha rajta van a láncing e, talán
esélye lehetett volna arra, hog y túlélje a döféseket, de íg y? Vég e volt.
Ellenfelei a g yőzelem biztos tudatában közeledtek felé. Felix a villog ó peng ék előtt táncolt,
meg próbálta kikerülni a szúrásokat. Valahog y sikerült életben maradnia, csupán néhány kisebb
sérülést szerzett. Eg yszer csak azon kapta mag át, hog y az ág ya mellett áll. Hirtelen támadt eg y
ötlete. Felrúg ta a lámpást. Az olaj ráömlött a szalmazsákra, a láng meg g yújtotta. A következő
pillanatban tűzfal emelkedett Felix és a patkányemberek között. A fiatalember előrenyújt,
elkapta a leg közelebbi skavent, berántotta a tűzbe. Amikor a teste meg g yulladt, a skaven
visítani kezdett. A padlóhoz vág ta mag át, verg ődött. Társai hátraug rottak, hog y távolabb
kerüljenek a tűztől.
Felix tudta, csupán néhány pillanatnyi időt sikerült nyernie. Már csak eg yetlen dolg ot
tehetett, azt, amire a skavenek a leg kevésbé számítottak. Belevetette mag át a tűzbe, átug rott a
láng okon. A teste, a haja meg pörkölődött, de vetődés közben felfedezte a skavenek által
alkotott élő falon tátong ó rést. Abba az irányba fordult, és kiug rott a folyosóra. Kis híján
belecsapódott a szemközti falba. Zakatoló szívvel, liheg ve, vérző sebeire üg yet sem vetve
rohant a lépcső felé. Úg y futott, mintha a káosz vérebei csaholnának a sarkában.
Az eg yik szoba ajtaján kinézett valaki. Felix felismerte a kopasz, hosszú bajszú férfit: Josef
Mann báró volt az, a Vak Disznó eg yik törzsvendég e.
– Mi az ördög történt? – kérdezte a nemesúr bosszúsan. – Mintha valaki természetellenes
dolg okat művelne, eg y csapat állattal!
– Pontosan erről van szó – rohant el mellette Felix.
 A báró meg látta a fiatalembert követő lényeket. Elkerekedett a szeme, a mellkasához kapott,
és összerog yott.

***

Chang Squik kinézett a folyosóra, és bosszúsan csapott eg yet a farkával. Minden balul sült
el. Már abban a pillanatban félrecsúszott az akció, hog y az az ostoba Noi belendült az ablakon. A
csapat többi lelkes, vérszomjas tag ja követte a balg át; mindenki részt akart mag ának a
diadalból. A nag y sietség ben összeg abalyodtak a köteleik; ennek pedig az lett a vég e, hog y
néhányan lezuhantak a mélybe, az életben maradók pedig nem tervszerűen hatoltak be a
szobába.
Ez a nagy skaven vezérek sorsa – g ondolta keserűen. – Ostobákkal vagyunk körülvéve… Még a
leg tökéletesebb tervvel sem lehet elérni a célt, ha ilyen marhákkal kell eg yütt dolg ozni. A jelek
szerint eg yetlen épeszű skaven sem volt a szakaszában.
Nem is csoda, hog y képtelenek voltak vég ezni, azzal a hitvány emberrel!
Természetesen az is meg fordult a fejében, hog y valamelyik riválisa intézte úg y, hog y ilyen
kezdőket kapjon erre az akcióra. Ig en, eg észen biztos, hog y árulást követtek el ellene! Ez volt a
leg kézenfekvőbb mag yarázat.
Eszébe jutott, hog y talán kézbe kellene vennie az irányítást, de aztán letett erről.
Eg y ilyen kiváló hadvezér, mint ő, az adott helyzetben akkor jár el a leg okosabban, ha
áttekinti a helyzetet. Azóta már felriadhattak a kocsmában lakók, a balg a skavenek a biztos
halálba rohannak. Csak teg yék! Meg érdemlik, amit kapnak!
Chang visszasurrant a szobába, a tűzre hajította az ember ruháit, majd kiug rott az ablakon.
Elkapta az eg yik kötelet, és átmászott az épület másik oldalára. Biztonság ban volt. Leült
meg pihenni, és elg ondolkodott, hog yan teg yen jelentést a kudarcról Thanquol
szürkelátnoknak.

***

Heinz felnyög ött, amikor valami a testének csapódott. Kis híján hanyatt esett.
– Elnézést – mondta eg y udvarias hang , amit Heinz nyomban felismert. – Eg y kis
problémám támadt – tette hozzá Felix Jaeg er.
Hajítócsillag ok zúg tak el Heinz füle mellett. Csípős füst csapott az orrába. A folyosón
közeledő patkányemberekre nézett, és az ag yát elárasztotta a düh. Ezek az átkozott skavenek,
felg yújtották a Vak Disznót! El akarják venni tőle a kocsmát, a meg élhetést! Ezt nem eng edheti
meg ! Előrelendült, de Gotrek meg előzte.
A törpe félretolta Heinzet, és nekirontott a skaveneknek. A kidobóemberek óvatosan
követték a trollvadászt. A folyosó túlsó vég én meg jelentek a külön szobákban a hölg yekkel
éjszakázó nemesurak, előkerültek a testőreik is. A skaveneket két oldalról érte támadás – az
összecsapás nem tartott sokáig .
 ***

Felix a tűz mellett, pokrócba bug yolálva ült, és eg ész testében reszketett. Elissára nézett. A
lány rámosolyg ott. A kidobóemberek és testőrök csatárláncot alkotva vizesvödröket adog attak
eg ymásnak; meg akarták akadályozni, hog y a tűz továbbterjedjen Felix szobájából.
– Nag yon bátor voltál – mondta Elissa őszintén. – Olyan, mint Detlef Sierck színdarabjaiban a
hősök.
Felix meg vonta a vállát. Több tucat sérülést szerzett, és most már eg észen biztos volt abban,
hog y a skavenek kifejezetten őt akarták meg ölni. Nem érezte hősnek mag át, de rosszabbul is
alakulhattak volna a dolg ok. Kinyújtotta a kezét, meg érintette Elissa vállát, mag ához húzta a
lányt. Elissa közelebb csúszott hozzá.
– Köszönöm – válaszolta Felix, és úg y érezte, a lány mosolya sok mindenért kárpótolja.
 Éjszakai rajtaütés

Félelmetes, ha az emberre ismeretlen, láthatatlan, felkutathatatlan ellenség vadászik, ha olyan lények

akarnak végezni vele, akik nem ismerik se a könyörületet, se a félelmet. Legalábbis akkor így gondoltam. A
társamnak talán ugyanez járt a fejében, de nem adta jelét. Sőt, mintha kifejezetten élvezte volna a
helyzetet. Úgy vélem, ez teljesen természetes, hiszen az volt az életcélja, hogy erőszakos halállal pusztuljon
el.
Én viszont féltem. A kocsma elleni támadás után mindig csak az járt a fejemben, hogy az ellenség a
közelemben ólálkodik, és támadni fog. Sehogy se bírtam lecsillapodni.
Szerencsére találtunk néhány szövetségest, akik a maguk sajátságos okai miatt úgy döntöttek, a
segítségünkre lesznek.

Részlet az Utazásaim Gotrekkel című krónika 3. kötetéből, írta Herr Felix Jaeg er (Altdorfi
Nyomda, 2505)

– Mit csinálsz itt, Felix? – Eg y árnyék vetődött Felix Jaeg erre. Meg lepetten kapott a kardja
után. Az öléből kicsúszott a könyv, majdnem a tűzbe esett, amikor a férfi meg próbált felállni a
bőrborítású karosszékből. Felnézett és meg nyug odott; csak a jó öreg Heinz, a Vak Disznó
tulajdonosa állt előtte.
Heinz eg y korsót törölg etett. Felix felsóhajtott, és eg yszeriben érezni kezdte, milyen óriási
feszültség tombol benne. Visszaült, és eleresztette a feg yvere markolatát.
– Eg y kicsit mintha ideg es lennél ma este – mondta Heinz.
– Eg y kicsit – bólintott Felix. Gyorsan körbenézett és látta, az öreg zsoldos nem azért állt
elé, hog y munkára biztassa. A kocsmában eg yelőre nem volt szükség a kidobóemberre. Kora
este volt, az asztalok mellett csupán néhányan ültek. A tömeg általában csak sötétedés után
csődült be a helyiség be.
A Vak Disznó valahog y nyug odtabb volt a szokásosnál. Az előző heti skaventámadás óta, az
emberek még inkább féltek belépni az ajtaján.
Felix felemelte a könyvet. Detlef Sierck melodramatikus színdarabjait olvasg atta,
tulajdonképpen csak azért, hog y elterelje a g ondolatait arról a tényről, hog y a patkányemberek
a vérét akarják ontani.
– Csendes esténk lesz – jeg yezte meg Heinz.
– Gondolod?
– Tudom. – Heinz felemelte az üveg korsót, a fény felé tartotta, és letörölte róla az utolsó
porszemeket is. Visszaállította a kandalló fölötti polcra. Felix észrevette, milyen furcsán csillog
az öreg zsoldos tar koponyája. Felsóhajtott, letette a könyvet. Tudta, mi következik; Heinz
szeretett társalog ni. Arra g ondolt, talán Heinz éppen olyan feszült, mint ő. Minden oka
meg volt rá, hiszen azok a káoszimádó patkánybestiák kis híján felg yújtották a kocsmát.
Napokba tellett, mire helyrehozták a károkat.
– Rosszul meg y az üzlet, mióta itt jártak a skavenek – kezdte Felix.
 – Majd lesz jobb is. Ug yanez történt, amikor pár hónapja meg öltek nálam valakit. A nemesek
eg y ideig távol maradnak, de aztán visszatérnek. Imádják a szeszt és imádják a veszélyt,
márpedig itt mindkettőben részük lehet. Ezért járnak ide. Ma este viszont eg yetlen vendég ünk
sem lesz.
– Miért nem?
– Ma van Verena ünnepe. Ez különleg es alkalom Nulnban. Az emberek többség e otthon
marad, imádkozik és böjtöl. Verena a város, meg a hozzád hasonló könyvmolyok védőistene, ez
a mai pedig az ő éjszakája.
– Biztos jön valaki, aki inni akar.
– Ma este leg feljebb a g épészek céhének tag jai, meg a seg édeik akarnak mulatozni.
Verena nekik is védőszentjük. A g rófnő nag y ünnepség et rendez számukra a palotájában.
Mindent meg ad nekik.
– Mi oka van a g rófnőnek arra, hog y meg vendég elje az alattvalóit? – kérdezte Felix.
Emmanuelle g rófnő nem a bőkezűség éről volt híres. – Azt hittem, nem kedvel minket.
Heinz felnevetett.
– Ezek különleg es alattvalók! Ők működtetik a g rófnő Gépészeti Eg yetemét, ahol
g őztankokat és új feg yvereket g yártanak, Emmanuelle katonái számára. Olyan ez, mint a
császár által pártfog olt Birodalmi Eg yetem, csak kicsiben. Emmanuelle ig azán meg teheti, hog y
évente eg yszer vendég ül látja, ezeket a nag y tudású polg árokat.
– Telik rá neki, az biztos.
– Gondoltam, örülnél eg y szabadnapnak, vag yis éjszakának, amit Elissával tölthetsz. Ma ő
sem dolg ozik. Úg y láttam, közel kerültetek eg ymáshoz.
Felix felkapta a fejét.
– Nem tetszik?
– Semmi rossz nincs abban, ha eg y férfi és eg y nő meg kedveli eg ymást. Csak észrevettem,
ennyi az eg ész.
– Elissa hazament a falujába. Az eg yik rokona meg beteg edett. Csak holnap jön vissza.
– Sajnálom. Manapság sok a beteg . Vannak, akik már járványról beszélnek. Nos, akkor csak
folytasd az olvasást!
Felix kinyitotta a könyvet, de nem lapozott. Meg lepte, hog y Heinz ilyen nyug odt, a
múltkori támadást követően. 0 mag a minden árnyékban ellenség et látott, a vén zsoldos viszont
úg y törölg ette a korsóit, mintha semmi sem történt volna. Talán a harctéren töltött évek során
acélozódtak meg az ideg ei. Felix irig yelte ezért. A mag a részéről minden pillanatban arra
számított, hog y a skavenek ismét felbukkannak.

***

Thanquol szürkelátnok a Sikoltó Harang nak támaszkodott, és vég ig nézett a hatalmas

csarnokba összeg yűlt skavenek tömeg én. Érezte a harcosokból áradó erőt és elszántság ot.
Valamennyien a Skab-klánhoz tartoztak, amelyről köztudott, hog y jobb katonákat nevel, mint
bármelyik másik skavencsalád. Jó érzéssel töltötte el, hog y távol került vég re a csatornáktól, és
ismét az Alantúton, az Alsó Birodalom részeit összekötő járatokban lehet. Jó érzés volt, de most
még sem élvezte a helyzetet, ahhoz túlság osan dühös volt.
Leküzdötte az érzést, és arra g ondolt, hog y valahol fent, a felszínen, az emberek meg szokott
tevékenység eiket vég zik: szántanak, üzletelnek, fát vág nak. Gyanútlanok, nem is sejtik, hog y
közel már a nap, amikor vég et ér fajtájuk uralma, amikor elvesztik a városukat, a Birodalmukat,
s a nyakukra rákerül a páratlan, felsőbbrendű skavenek rabig ája.
Hiába, még ezek a g ondolatok sem vidították fel, a dicső jövő képei sem oszlatták szét
dühét. Vég ig húzta karmát a harang oldalán, kicsalt belőle eg y halk hang ot. A szekér, amelyen
a harang állt, meg remeg ett. A csodálatos fémkupolából áradó mág ikus erő kissé lecsillapította
Thanquolt, aki arra g ondolt, hog y hamarosan ráuszítja roppant sereg ét az ellenség re. Erre már
valóban nem kell sokat várni!
Hirtelen annyi indulat g yűlt össze benne, amennyit már képtelen volt mag ában tartani.
Találnia kellett valakit, akin kitöltheti a harag ját.
Chang Squik előtte térdelt, arra várva, hog y döntsön a sorsáról. Thanquolnak majdnem eg y
teljes hetébe tellett, hog y meg találja a mag át org yilkosnak nevező hitványt. Chang meg se
moccant, a farka se rezdült, de még mindig azokat a szánalmas kifog ásokat ismételg ette,
amelyekkel azt szerette volna meg mag yarázni, miért vallottak kudarcot a bélfutászok. Hog yan
maradhattak életben a célszemélyek, az az ember és az a törpe miféle g onosz varázzsal
pusztította el, a leg jobb skaven org yilkosokat. Chang mellett ott álltak Thanquol hadnag yai,
akik az org yilkos szavai hallatán alig bírták visszafojtani nevetésüket.
Sokezer arc fordult Thanquol felé, mindenki kíváncsian várta döntését. Nem sűrűn fordult
elő, hog y a közönség es harcosok vég ig nézhettek eg y ilyen ítélkezést. Thanquol vég ig pillantott
a vezérein, akiknek hirtelen elmúlt a jókedvük. Eg yikük sem akart a látnok dühének
célpontjává válni, de mind tudták, hog y van köztük eg y, akinek éppen ez a sorsa.
A szürkelátnok az Idomár-klán, az Eshin-klán, a Skryre-klán és a Kórság -klán képviselőire
pillantott. Valamennyien eng edelmesség g el tartoztak neki, leg alábbis addig , amíg meg érkezik
Vermek Skab hadúr. Márpedig erre nem fog sor kerülni; Vermek Skab sosem jut el élve erre a
helyre… A g ondolattól olyan izg alom áradt szét a látnokban, hog y meg merevedett a farka.
Ilyen iszonyatos hatalommal rendelkezik, még sem tud meg öletni eg y nyomorult törpét!
A düh ismét a g yomrába mélyesztette láthatatlan fog ait. Gotrek Gurnisson és az a szánalmas
ember, a társa, még mindig élt. Hog yan lehetség es ez?
Úg y érezte, elátkozták. Már a puszta g ondolattól meg remeg ett. Nem, a Szarvas Patkány
nem vonná meg keg yeit a kiválasztottaktól! Nem, nem ez az oka, hog y a törpe még él.
Az ok nem más, mint az, hog y tehetetlen, ostoba skavenekkel van körülvéve!
Thanquol kivicsorította a fog ait. Azok az átkozott bélfutászok cserbenhag yták, szég yent
hoztak rá. A törpe és az ember az ő ostobaság uk miatt él. Talán az lenne a leg jobb, ha a farkánál
fog va felköttetné Chang ot, és elevenen meg nyúzatná… Ettől csupán az tartotta vissza, hog y
tudta, ha kiadná a parancsot, az Eshin-klán azonnal ellene fordulna.
A pletykák szerint Squik a híres halálmester, Snikch kedvenc tanítványa volt, márpedig
emiatt nem lehetett nyilvánosan meg szég yeníteni, és nyíltan meg büntetni.
Ám eg y patkányt nemcsak eg y módon lehet meg nyúzni. Chang Squik eg y nap még fizetni
fog ezért a kudarcért.
Eg yelőre eg y sokkal fontosabb problémát kellett meg oldania: találnia kellett valakit, akin
kitöltheti a dühét anélkül, hog y bármelyik klánt, bármelyik nag yobb hatalommal bíró
hadvezért mag ára harag ítaná. Dühösen csapkodott a farkával, majd Izak Grottléra villantotta
szemét. A hihetetlenül kövér skaven a hordszékén heverészett, amelyet két patkány-og re
tartott a vállán. Az Idomár-klán kapitánya aznap reg g el érkezett, ő is részesülni akart a
diadalból, amit a nag y támadás fog hozni.
 Kíséretével eg yütt az Alantúton jött, a Szürke-heg yekben lévő Éjhasadékból.
Grottle meg próbálta állni Thanquol láng oló pillantását, de képtelen volt rá.
Elfordította a fejét, és meg simog atta leg nag yobb termetű testőrét, eg y patkány-og rét,
amely olyan hatalmas volt, hog y még a néhai Csontroppantó is eltörpült volna mellette. A lény
élvezettel felüvöltött, amikor Grottle eg y kis finomság ot, néhány emberi ujjat dobott a szájába.
Thanquol úg y döntött, meg kíméli Grottle életét. Biztos volt abban, hog y vég ezni tudna a
dag adttal, abban azonban már nem, hog y ki tudná védeni a patkány-og re testőrök támadását.
Eg yébként sem hibáztathatta Grottlét a történtek miatt, hiszen ő csak most érkezett.
Tekintetét Szennylaki Hitványra, a Kórság -klán eg yik alacsonyabb rang ú szerzetesére
fordította, aki eg yedül, a többi skaventől távolabb állt. A szerzetes g ennyes zöld szemmel
nézett vissza rá. Thanquol azonnal elvetette az ötletet, hog y ezen a fertőzött skavenen tölti ki a
mérg ét. Tisztában volt azzal, hog y a Kórság szerzetesei őrültek, velük nem volt érdemes ujjat
húzni.
Thanquol oldalra fordította fejét. A Kórság szerzetese diadalmasan belefújta orrát a csuhája
ujjába. A sorban a következő Félszemű Heskit volt, a Skryre-klán torzkőmestere.
Félszemű alacsonynak számított a skavenek között, szinte eltűnt páncélos testőrei között.
Thanquol még mindig harag udott rá a csatornában elszenvedett vereség miatt. Gyanította,
hog y az üg y hátterében valamilyen összeesküvés lappang .
Az biztos volt, hog y nem a Skryre-klán szervezkedett, nekik nem volt szokásuk feláldozni, a
jó skavenharcosok életét. Thanquol úg y döntött, a Félszeműt is meg kíméli, de nem azért, mert
a testőrei a flintáikkal ilyen távolság ból akár eg y leg yet is telibe találnának. Nem, ennek semmi
köze sem volt a döntéséhez.
Tudta, hog y ezeket nem büntetheti meg . Túl nag y volt a hatalmuk. A klánjuk túl befolyásos,
és különben is, szükség e volt rájuk, az emberek elleni háborúban. Viszont meg kellett ölnie
valakit, hog y meg szilárdítsa tekintélyét, és kitöltse dühét. Nem hag yhatja ennyiben a dolg ot. A
skaveneknél ez nem jó meg oldás. Példát kell statuálnia!
Sorban vég ig nézett a Skab-klán vezérein. Valamennyien jelen voltak, kivéve Vermek Skabot.
Mind vörös-fekete ruhát viseltek, és mindeg yikük fején ott virított a klánjuk jele, a pofájuk bal
felén vég ig húzódó sebhely. Büszke skavenek voltak, elszánt harcosokat vezettek, de amikor a
látnok rájuk pillantott, sietve félrefordították a fejüket. Tudták, mi következik. Még Tzarkual, a
viharsárkányok hatalmas termetű vezére sem állta a tekintetét, még ő is lehajtotta a fejét, és
úg y állt, mint valami kölyökskaven a tanítói előtt.
Helyes – g ondolta Thanquol. Beszippantott eg y csipetnyi torzkő-port, és ismét vég ig nézett a
vezéreken. Az ag yában véres képek jelentek meg . Mag abiztos lett, abban a pillanatban úg y
érezte, még a Tizenhármak Tanácsának tag jaival is képes lenne szembeszállni. Mint mindig , a
por által g erjesztett önbizalom pillanatok alatt elpárolg ott, de a káosz által meg teremtett erő,
továbbra is az ereiben áramlott. Mielőtt az érzés elillant volna, g yorsan kiválasztotta áldozatát.
Rámutatott Vág ottnyelvűre, a leg g yeng ébb vezérre. Nem azért választotta ki őt, mert tudta
róla, hog y Skavenüszökben neki van a leg kevesebb pártfog ója – nem, ennek semmi köze sem
volt a döntéséhez.
– Mulatság osnak találsz valamit, Vág ottnyelvű? – kérdezte. – Jól szórakozol?
Vág ottnyelvű ideg esen meg nyalta az orrát. Lehajtotta a fejét, és felemelte a kezét.
– Nem! Nem, felség es úr.
– Ne hazudj! Ha tudsz arról, hog y valaki g únyt űz a bélfutászokból a kudarc miatt, csak
mondd el! Talán érdekes dolg okat hallunk tőled. Beszélj! Rajta! Beszélj már!
 A Vág ottnyelvű mellett álló skavenek g yorsan félrehúzódtak; meg próbáltak a lehető
leg távolabb kerülni halálra szánt társuktól. Vág ottnyelvű hirtelen arra eszmélt, hog y húsz
lépésnyi körzetben senki sincs mellette. Hátranézett, a menekülés módját kutatta, és seg ítség et
keresett, de még a testőrei is elosontak mellőle. Meg vonta a vállát, csapott eg yet a farkával, és
kardjára tette a kezét. A jelek szerint arra készült, hog y kivonja a peng ét.
– Ha a bélfutászok kudarcot vallottak, az azért történt, mert túl ravaszak voltak! – jelentette
ki. – Nyíltan kellett volna támadniuk. Meg kellett volna rohamozniuk az ellenség et. Ez a
skavenek módszere! Mi íg y csináljuk a Skab-klánban!
Chang Squik a harcosra nézett. Ha szemmel ölni lehetne, Vág ottnyelvű menten összeesik.
Thanquol érdeklődését felkeltette a helyzet. Most elkaphatja az org yilkos farkát, még hozzá
anélkül, hog y veszélybe sodorná mag át. Úg y döntött, pár percre még életben hag yja
Vág ottnyelvűt.
– Azt mondod, hog y te jobban el tudtad volna vég ezni a feladatot, mint az Eshinklánhoz
tartozó testvéreink? Azt mondod, neked sikerült volna az, amit az Eshin-klán képzett
bélfutászai nem tudtak meg csinálni?
Vág ottnyelvű összecsattintotta fog ait. Mozdulatlanul állt, elg ondolkodott a leg utolsó
kijelentésén. Erezte, hog y a látnok, csapdát állít számára. Ha most nyíltan kritizálja Squi-ket, a
leg nag yobb bélfutász az ellenség évé válik. Ez pedig eg yet jelent azzal, hog y kést talál a
hasában, amikor leg közelebb felkel. Másrészt viszont tenni kellett valamit, hiszen mag ára
vonta a látnok fig yelmét, és ezzel eg yütt a harag ját is.
Tudta, választania kell: vag y most, rög tön meg hal, vag y majd csak eg y kicsit később.
Valódi skavenharcosként próbálta meg oldani a dolg ot.
– Talán – mondta.
Thanquol felnevetett. Szédült a portól, de a hang ulata eg észen jó lett. A skavenek ideg esen
eg yütt nevettek vele.
– Mi lenne, ha te is átmennél az emberek városába, mondjuk eg y csapattal, és
bebizonyítanád?
– Meg teszem, nag yuram – bólintott a vezér meg könnyebbülten. Még is kapott eg y kis esélyt
arra, hog y életben maradjon. – Az ellenség eid máris halottak!
Thanquol nem hitt neki, de hallg atott. Átkozni kezdte mag át ostobaság a miatt.
Hag yta, hog y Vág ottnyelvű kibeszélje mag át a bajból; ezek után már nem tépheti cafatokra.
Váratlanul futár érkezett. Leborult a látnok előtt, és átnyújtotta neki az emberi combcsontot,
amiben az üzenet lapult. Thanquol vidáman nézett rá. A skavenek körében nag y hag yománya
volt a hírhozók meg g yilkolásának; minden hős ezt tette, ha rossz híreket kapott. Eg yelőre
azonban nem lehetett tudni, hog y a hírek valóban rosszak-e.
Thanquol kihúzta a levelet a csontból. A pecsétet már feltörték. Nem lepte meg a dolog ;
Skavenüszöktől idáig minden kém és őrparancsnok meg veszteg ette a futárt, és mindeg yik
elolvasta a levelet. Ez is jó rég i skavenszokás volt. Thanquolt nem érdekelte a dolog , hiszen
ravaszul titkosította a leveleit, hog y illetéktelenek ne olvashassák el azokat.
Vég ig nézett az erős skavenkézzel írott rúnákon. Az üzenet eg yszerű volt: „A csomag célba
ért.” Thanquol úg y meg örült, hog y feledte korábbi harag ját, de uralkodott mag án, és nem
árulta el érzéseit. Vég ig nézett a futáron, elvicsorodott. Meg kellett őriznie a látszatot, példát
kellett statuálnia.
– Ezt a levelet felbontották. Áruló! – szólt, és felemelte a kezét. Zöldes fényg ömb pattant ki a
tenyeréből. A futár felüvöltött és keg yelemért könyörg ött, de elkésett. A fényg ömbből mág ikus
fekete csápok nyúltak ki, s mint meg annyi inda, körbefonták a futár testét. A csápok heg yes
vég e felemelkedett, és belefúródott a szerencsétlen skavenbe.
A nyúlványok újra és újra döftek, szúrtak és hasítottak, lemetszették a csontokról a húst, a
bőrt. A futár ag onizálva visított. A leveg őben a félelem bűze összekeveredett a vér illatával.
Eg y perccel később eg y hústól, zsig erektől, bőrtől meg szabadított csontváz állt Thanquol
előtt. A csápok visszahúzódtak; a csontváz összeomlott, darabjai a padlóra zuhantak. A
skavenek meg könnyebbülten felsóhajtottak; a látnok a jelek szerint kitöltötte mérg ét.
Thanquol felemelte mancsát, és csendet parancsolt. A skavenek elhallg attak.
– Baj van, skavenek! Trag ikus híreket kaptunk! – mondta a látnok. – A nag y hatalmú Vermek
Skab hadúr halott. Eg y rettenetes balesetben vesztette életét, amiben komoly szerep jutott eg y
felajzott számszeríjnak, meg eg y meg vadult öszvérnek. A hag yomány szerint tíz
szívdobbanásnyi ideig tartó néma állással emlékezzünk rá, s kérjük, hog y lelke térjen vissza a
Szarvas Patkányhoz!
A skavenek azonnal beszélg etni kezdtek a mellettük állókkal. Csak akkor támadt ismét
csend, amikor Thanquol felemelt kezének ujjai között, felvillant valami különös fény. Senki sem
akart áldozattá válni, íg y mindenki elnémult.
– Most pedig felkészülünk a leg fontosabb terv következő fázisának vég rehajtására.
Skab hadúr hiányában, nekem kell irányítanom a hódító hadsereg et!
– Nag y tisztelettel, Thanquol szürkelátnok, de nem íg y van. Rang idős tisztként nekem kell
átvennem a parancsnokság ot – szólalt meg Izak Grottle. – Az Idomár-klán komoly összeg ekkel
támog atta, ennek az expedíciónak az elindítását. Majd én g ondoskodom arról, hog y ez a sok
kincs ne vesszen kárba.
– Ez meg miféle őrültség ? – kérdezte Szennylaki Hitvány.
– Ha valaki parancsol ezen a helyen, akkor én vag yok az! A Kórság -klán tag jai
meg tiszteltetésnek tekintik, ha elfog lalhatják az emberek városát. Pompás terveink vannak!
Hatalmas terveink! A mi titkos feg yverünkkel meg lehet semmisíteni az embervárost!
– Nem! Nem! Nem értek eg yet! – szólalt meg a Félszemű.
– Csak a Skryre-klán hadig épeivel lehet g yőzni, ezért a Skryre-klánnak kell vezetnie a
sereg et. Mivel itt és most én képviselem a Skryre-klánt, én mag am leszek a vezér.
– Ez az Idomár-klán jog ainak meg sértése! – üvöltött fel Izak Grottle. A patkányog rék, ahog y
meg hallották uruk dühös hang ját, bömbölni kezdtek. – Az ilyen lázadást nem tűrhetjük el!
Soha! Fig yelmeztetlek benneteket, még eg y ilyen szó, és a harcosaim azonnal kivég eznek
mindenkit!
A Heskit körül álló flintások, azonnal célba vették Grottlét.
– A harcosaid? A harcosaid? Íg y beszél eg y őrült skaven? – kiáltott Heskit. – Milyen jog on
merészeled a sajátodnak mondani az én harcosaimat?
– Ne teg yétek próbára a türelmemet – bug yborékolta Szennylaki. – Nem hag yom, hog y két
lakájom vitája, elveg ye a sereg em harci kedvét! Fejezzétek be ezt a vitát, mert meg bánjátok! –
Fenyeg etően felemelte kezét; markában eg y kupac mocsok jelent meg . A jelenlévők nem
tudták, mi az, de érezték, hog y veszélyes dolog . A Kórság klán tag jai, halálos beteg ség eket
terjesztettek.
Thanquol szürkelátnok kárörvendően fig yelte a vitatkozókat. Szívesen vég ig nézte volna,
hog y eg ymásnak esnek, és lemészárolják eg ymást, de az adott körülmények között ezt nem
eng edhette meg . Mindeg yikükre szükség e volt, az emberváros elfog lalásához. Elérkezett az
ideje, hog y közbelépjen.
 – Skaven testvéreim! – szólt nyug odt hang on. – Gondolkodjatok! Vermek Skab
meg érkeztéig a Tizenhármak Tanácsa rám bízta a sereg vezetését. Mivel Vermek Skab
sajnálatos módon sosem fog meg érkezni, továbbra is én vag yok a fővezér. Ha van köztetek
olyan, aki meg kérdőjelezi a tanács döntését, az most szóljon!
Csend támadt. Thanquol pontosan erre számított. Épeszű skaven nem szállhatott szembe a
tanács akaratával. A faj retteg ett uralkodóinak keze messzire elért. Ők sosem haboztak, ha
büntetni kellett. Thanquol tudta, azzal, hog y felemleg ette a tanácsot, biztosította, hog y a
többiek eng edelmeskedjenek neki, leg alábbis addig , amíg a klánok otthon maradt vezetői nem
eg yeztetik a dolg ot a Tizenhármakkal. A látnok abban bízott, hog y mire ez meg történik, már
térdre kényszerítik az emberek városát.
– Természetesen ig azad van, Thanquol szürkelátnok – mondta Heskit. – Csupán arról van
szó, hog y mint az alvezéred, kötelesség emnek éreztem rendre utasítani a többieket.
– Nem tudom, Heskit miért nevezi mag át az alvezérednek, szürkelátnok, amikor mindenki
tudja, hog y az irántad érzett tiszteletem vég telen, és mindenben a rendelkezésedre állok –
mondta Izak Grottle.
Szennylaki Hitvány titokzatosan köhintett eg yet.
– Fáj, hog y azt látom, ezek a semmirekellők az alvezéreid akarnak lenni, látnok. A klánok
ereje és a személyes képesség eim ismeretében kijelenthetem, hog y itt csakis én lehetek alvezér!
– Még nem döntöttem el, ki lesz az alvezérem. Most visszavonulok, mert el kell
g ondolkodnom a stratég ián. – Thanquol ezzel lemászott a harang szekérről, és elindult.
A skavenek teng ere némán szétnyílt előtte. Abban a pillanatban érezte csak ig azán, mit is
jelent vezérnek lenni.
A vezér én vagyok – g ondolta – , a többiek meg csak marakodjanak a koncon. A dicsőség
mindenképpen az enyém lesz!

***

Vág ottnyelvű lekuporodott kedvenc rejtekhelyén, a fő Alantúttól távol eső keskeny csarnok
fölötti barlang ban. Ideg es volt; tudta, néhány napon belül be kell bizonyítania, hog y képes
meg ölni a törpét, és azt a bizonyos embert. Ha nem teszi, olyan sors vár rá, mint a
Skavenüszökből érkezett futárra.
Meg remeg ett, amikor eszébe jutott, hog y a szürkelátnok mit művelt azzal a
szerencsétlennel. A látnok hihetetlen erővel rendelkezett, ami nem is csoda, hiszen a torzkő
adta neki a hatalmat. Vág ottnyelvű tisztában volt azzal, hog y nem rejtőzhet el, mert a látnok
bárhol meg találja, de az ösztöneinek képtelen volt parancsolni. Amikor valami balul sült el,
volt valami, ami azt súg ta neki, hog y bújjon el, menjen eg y eldug ott helyre és húzza meg
mag át. Maradjon nyug ton és esetleg kémkedjen, vag y eszelje ki, hog yan álljon bosszút, hog yan
támadjon.
Valahol az elméje mélyén g yűlölet tombolt. Tudta, hog y Thanquol kiválasztotta őt, és ezért
a leg szívesebben bosszút állt volna a látnokon, a nyakába mélyesztette volna a fog ait. Az a tény,
hog y pontosan tudta, Thanquol miért őt szemelte ki áldozatául, nem seg ített a dolog
elfog adásában. Skaven-ösztönei meg súg ták neki, hog y a látnok miért éppen őt választotta ki. A
patkányemberek már eg észen kicsi korukban meg tanulják, kivel nem tanácsos ujjat húzni,
hog yan kell felmérni, hog y ki az, akivel szemben semmiféle küzdelemből nem kerülhetnek ki
g yőztesen. Azok, akiknek ezt nem sikerült meg tanulniuk, szörnyű halált haltak, és általában a
társaik bendőjében vég ezték.
Bizonyos szinten meg értette Thanquolt, felfog ta, mit kívánnak a látnok politikai érdekei. 0
volt a leg fiatalabb skavenvezér, és neki volt a leg kevésbé szilárd a pozíciója.
Úg y került erre a posztra, hog y Vermek Skab kedvence volt, és mindig időben értesítette
távoli kuzinját, az ellene készülő merényletekről. Nag yon üg yesen tudott információkat
g yűjteni. Eg y olyan társadalomban, ahol mindent átitatott az intrika, ez a képesség kifejezetten
hasznosnak bizonyult. Most azonban Vermek Skab sem élt már, és Vág ottnyelvű g yanította,
hog y klántársai nem állnának ki mellette, a látnokkal szemben. Tudta, hog y ezt ebben az
esetben még Vermek sem tenné meg , még ő is veszni hag yná.
Íg éretesnek tőnő pályafutása a vég éhez közeledett. Tudta, vag y az az eszelős törpe fog
vég ezni vele, akitől a hírek szerint még Thanquol is félt, vag y mag a a látnok öli meg ,
valamiféle mocskos varázslattal. Eg yik lehetőség sem tűnt túlság osan vonzónak, de eg yelőre
semmit sem tehetett.
Közeledő hang okat hallott. Mozdulatlanná dermedt, mert tudta, hog y mások is ismerhetik
az eldug ott helyet. Csendben kellett maradnia, hiszen számtalanszor előfordult már, hog y eg y-
eg y skavenfalka tag jai eg yszerűen meg ölték és felfalták az eg yedül kószálókat. Feszülten fülelt,
és bízott benne, hog y meg hallja, ha a többi skaven vészesen közel kerül hozzá.
– Leg yen átkozott Thanquol szürkelátnok! – hallott eg y kiáltást. Felismerte a hang ot; Heskit
kiáltott, a Felszemű. – Nem hag yta, hog y elfog laljam az eng em meg illető helyet, nem hag yta,
hog y én leg yek a vezér! De hiába, mert a diadal íg y is az enyém, és a Skryre-kláné lesz!
Vág ottnyelvűnek meg remeg ett a bajsza. Tudta, Thanquol örülne, ha a tudomására jutna,
miket mond róla Heskit a háta mög ött. Fig yelmesen hallg atózott, és arra g ondolt, talán még is
sikerül majd visszaférkőznie a látnok keg yeibe.
– Ig en, ig en, nag yurak! Thanquol bolond! Talán a Vermek Skabot ért balesethez is van
valamilyen köze.
Vág ottnyelvű ezt a hang ot is felismerte: Heskit csatlósa, Squiksquik mondta el a
véleményét.
– Halkabban! Ne mondj ilyen szavakat. Már sokan próbálkoztak, de a balesetek mindig
mással történnek, nem Thanquollal. Talán ig az, amit mondasz, de az is lehet, hog y eg yszerűen
élvezi a Szarvas Patkány keg yeit!
Tehát még a nag y hatalmú Heskit is félt a szürkelátnoktól. Vág ottnyelvűt ez nem vidította
fel; még g yeng ébbnek érezte mag át, mint korábban. Az lenne a leg jobb, ha sikerülne elérnie,
hog y a látnok leg yen a pártfog ója. De mivel veg ye rá erre?
Ezután valami olyasmit hallott, amitől felborzolódott a szőre.
– A távcsikorító felrobbant, de ennek a Thanquolnak démoni szerencséje van. Ő a
leg szerencsésebb cselszövő!
– Soha, soha többé ne beszélj erről! A távcsikorító rossz volt, ennyi az eg ész. Ha kiderülne,
hog y másról van szó, akkor annak nag yon-nag yon komoly következményei lennének. A másik
tervvel mi a helyzet?
– Ó, torzg épészek leg nag yobbika! Találtunk eg y rejtett járatot, amin keresztül be lehet jutni
az emberek közé. Harcosaink készen állnak, hog y meg szerezzék az eszközöket, csak a
parancsodra várnak. A mai este éppen meg felelne. Az embereket összecsődítették, mind ott
vannak az uralkodó nőstényük házában.
Vág ottnyelvűnek bizsereg ni kezdett a talpa. Vég re volt valami, amit jelenthetett
Thanquolnak! A Skryre-klán titokban az emberek kincseinek meg szerzésére törekedett. A
látnok minden bizonnyal meg jutalmazza majd azt, aki meg viszi neki ezt a hírt. Vág ottnyelvű
előrehajolt, hog y lássa is, mi történik odalent. Ahog y meg mozdult, kilazított néhány kavicsot.
A neszre a Skryre-skavenek felkapták a fejüket, és g ondolkodás nélkül előrántották
feg yvereiket.
– Mi volt ez? – kérdezte Heskit.
– Nem tudom, leg bátrabb vezérem! – mondta Squiksquik. – Gyorsan! Menjünk!
Derítsük ki!
– A vezér helye hátul van. Eredj!
Vág ottnyelvű a balszerencséjét átkozta. Most már nem tudhatja meg , pontosan mire
készülnek a Skryre-skavenek.
– Talán semmi sincs odafönt, ó, bölcs hadvezér. Talán semmi… Rég iek ezek a járatok.
Mozdulatlanul álltak, feszülten fig yeltek. Vág ottnyelvű remélte, hog y nem néznek fel.
Moccanni sem mert, nehog y mag ára vonja a másik kettő fig yelmét. Attól tartott, Heskiték
meg hallják a szívverését.
A Skryre-klán két tag ja lassanként meg nyug odott. Vártak eg y keveset, majd folytatták a
tervezg etést.
– Mik a parancsaid, leg ravaszabb vezérem?
– Meg támadjuk az emberek g őzmasina műhelyét. Ma este, miután elsötétült a hold.
Meg szerezzük a feg yvermasináikat, és mindeg yiket átalakítjuk. Feljavítjuk a g őzszekereiket,
tízezerszer jobbat csinálunk belőlük.
– Leg yen úg y, ahog y kívánod, leg bölcsebb tudós!
– Leg yen! – vakkantott Heskit. Hátat fordított a társának, és elindult.
Vág ottnyelvű látta, hog y amint Heskit meg fordul, Squiksquik meg nyalja kiálló szemfog ait.
A skaveneknél ez a tiszteletlenség jele volt.
Heskit visszanézett. Squiksquik g yorsan visszahúzta nyelvét, és alázatosan pillantott
vezérére.
– Ne ácsorog j itt eg ész nap! Gyerünk! Gyerünk! Gyorsan! Sok dolg unk van!
Vág ottnyelvű elmosolyodott. Nag yon sok fontos dolg ot sikerült meg tudnia.

***

– Mit akarsz? – kérdezte a látnok. – Azt hittem, felmentél a felszínre, hog y meg öld azt a
törpét!
– Nem mentem, leg bölcsebb látnok! – mag yarázta Vág ottnyelvű alázatosan. – Elindultam,
de útközben eg észen véletlenül tudomásomra jutott eg y összeesküvés, és úg y g ondoltam, ezt
az üg yet csakis a nag y Thanquol, a bölcsek bölcse tudja meg nyug tatóan elintézni.
– Összeesküvés? Beszélj!
Vág ottnyelvű nem tért ki a részletekre, de beszámolt arról, amit kihallg atott.
Thanquol oldalra biccentette a fejét, és dühösen vicsorg ott. Csapkodni kezdett a farkával –
ez azt jelentette, hog y erős indulatok munkálkodnak benne. Amikor Vág ottnyelvű befejezte, a
látnok olyan sokáig bámult rá, hog y a fiatalabb skaven már azt hitte, ott helyben utoléri a halál.
A látnok azonban semmit sem tett azon kívül, hog y meg nyalta a száját, és meg érintette szarvas
fejét.
 – Üg yes voltál, Vág ottnyelvű. Elg ondolkodom azon, amit mondtál. Készülj fel, hog y azonnal
vég rehajtsd a parancsaimat!
– Értettem, leg tökéletesebb parancsnok!
– És Vág ottnyelvű…
– Ig en, méltóság os látnok?
– Erről senkinek se beszélj, mert ha meg teszed, a lehető leg fájdalmasabb módon ér vég et az
életed!
– Ig en! Ig en! Íg y lesz, könyörületes nag yuram!

***

Thanquol elnyújtózott a trónuson, amit az ideig lenes parancsnoki barlang ban állíttatott fel
mag ának. Meg vakarta hátát, azután a kezére hajtotta szarvas fejét. Az az átkozott Vág ottnyelvű
mondott valamit, amin érdemes volt elg ondolkodni. Tehát, ahog y g yanította, a távcsikorító
nem véletlenül robbant fel. Amikor arra g ondolt, milyen közel volt hozzá a halál azon a napon,
düh és félelem támadt fel benne. Ha Heskit ott áll előtte, ezer cafatra robbantja.
Heskit árulásának hírére, g örcsbe rándultak a belei. Meg próbált uralkodni mag án, mert
tudta, most tiszta fejjel kell g ondolkodnia. Félre kellett tennie a dühöt és a bosszúvág yat. Még
nem került elég mag asra a skavenek között ahhoz, hog y bármit meg tehessen. Eg yelőre
ravaszkodnia kellett. Még nem tudta hog yan, de biztosra vette, hog y meg fizet Heskitnek és a
híveinek.
Az ig azat meg vallva számított arra, hog y a Skryre-klán tag jai elárulják. Ezek a skavenek
bolondjai voltak az új g épeknek, és ha a saját érdekeik úg y kívánták, g ondolkodás nélkül
elárulták társaikat, becsapták vezetőiket.
De várjunk csak! Vajon lehetség es az, hog y Vág ottnyelvű pusztán azért mondta el neki
mindezt, hog y elnyerje a keg yeit? Vag y esetleg az ő jelentése is csak valamilyen összeesküvés
része? Thanquol szinte azonnal elvetette ezt a lehetőség et. Vág ottnyelvű ostoba volt, nem
tudott volna kitalálni eg y ilyen bonyolult mesét. Ráadásul a saját kémei is azt jelentették, hog y
a Skryre-klán készül valamire, mert Heskit titokban készenlétbe helyezte harcosait.
Thanquol sorra vette a lehetség es vég kifejleteket. A Skryre-klán azt tervezi, hog y
meg támadja a helyet, ahol az emberek a masináikat tartják. Meg akarják szerezni a g őztankokat
és a többi feg yvert. Mag uknak! Heskit nag yon jól tudná használni ezeket az eszközöket, sőt, a
klán mesterei tovább is tudnák fejleszteni azokat. Sajnos, a skavenek között éppen a Skryre-klán
tag jai voltak a leg kiválóbb g épészek.
Az új feg yverek birtokában a klán meg erősödne, talán még a Tizenhármakra is komoly
befolyást g yakorolna. A puszta tény, hog y Heskit meg szerezte az emberek feg yvereit, nag yban
emelné a Skryre-skavenek presztízsét. Még az is meg történhet, hog y őt, a látnokot
visszarendelik Skavenüszökbe, és Heskitet ültetik a fővezér trónusára. Erre nem kerülhet sor!
Eg y ilyen bolond, mint Heskit, pusztulásba vezetné a hadakat. Eg y ilyen háború irányításához
eg y g éniuszra van szükség – eg y valóban bölcs skavenre. Thanquol a népe érdekében
kötelesség ének érezte, hog y a helyén maradjon.
De vajon mit tehetne? Heskit túl erős és túl hasznos ahhoz, hog y eg yszerűen vég ezzen vele.
Nem vonhatja felelősség re az árulás miatt sem, hiszen mindent tag adna, és csakis
Vág ottnyelvű szava állna, az övével szemben. Ha lelepleződne, új tervet eszelne ki a g őzg épek
meg szerzésére, és akkor indítaná el saját hadjáratát, amikor ő, a fővezér, más dolg okkal
fog lalkozik.
Thanquol elátkozta Heskitet, és az eg ész áruló klánt. Miért éppen most történik ez?
Most nem pazarolhatja ilyen üg yek meg oldására a bölcsesség ét, most sokkal komolyabb
dolg okkal kell fog lalkoznia: azt kell kitervelnie, hog yan fog lalják el az emberek városát, és
hog yan öljék meg Gotrek Gurnissont és Felix Jaeg ert.
Várjunk csak! Talán ez a meg oldás. Talán a Szarvas Patkánynak köszönhetően, két leg yet
üthet eg y csapásra. Pompás ötlet körvonalazódott a fejében. Mi lenne, ha két ellenség ét
feg yverként használná Heskit ellen? Mi lenne, ha eg yszerűen a tudomásukra hozná, hog y a
Skryre-klán hol és mikor készül lecsapni? Akkor aztán a törpére és a társára bízhatná, hog y
meg ölje Heskitet.
Ig en! Ig en! A trollvadász dicsőség re vág yik, és nem léphet kapcsolatba az emberek
hatóság aival, hiszen mag a is törvényen kívülinek számít. Eg yedül lesz, vag yis a társával, de
ketten is meg tudják majd fékezni Heskitet. Még arra sem fog nak rájönni, hog y valójában
bábok, eg y látnok játszmájában.
Az ő keze akkor is tiszta marad, ha valami balul sül el. Soha, senki nem jön majd rá, hog y ő
súg ott a trollvadásznak. Minden oldalról lefedezi mag át; őt nem érheti baj.
Akkor sem lesz g ond, ha a törpe és a társa g yőz, de akkor sem, ha mindketten elpusztulnak.
Ha g yőznek, meg állítják Heskitet, ha veszítenek, két komoly ellenség től sikerül
meg szabadulni.
Thanquol felszippantott eg y csipetnyi torzkő-port, és elég edetten elvig yorodott. Ez aztán a
tökéletes terv! Ravasz.
Üg yes. Valódi skavenmunka! Ismét sikerült bebizonyítania, hog y méltán nevezik zseninek.
Már csak azt kellett kitalálnia, hog yan hozza a törpe tudomására Heskit tervét. Ezt sem lehet
olyan eg yszerűen meg csinálni: az a két ostoba nem tudhatja, hog y éppen leg g yűlöltebb
ellenség ük seg ít nekik.

***

– Üzenet, uram – mondta a maszatos arcú kisfiú. Eg yik kezében eg y levelet tartott, a
másikat pénzért nyújtotta.
Felix lenézett rá és eltűnődött, vajon miféle csapdába akarják beleráng atni. A nulni koldusok
pénzért bármire képesek voltak, és ezer trükköt alkalmaztak, eg y kis kereset reményében.
Esteledett, már felg yújtották a lámpákat, de a jelek arra vallottak, hog y a Vak Disznó ezen az
estén, valóban nem fog meg telni.
– Mi ez? Nem úg y nézel ki, mint a futárok.
– Nem tudom, uram. Eg y furcsa külsejű úr adta ide ezt a papírt. Adott eg y rézg arast is, és
azt mondta, hog y még eg yet kapok, ha átadom a levelet annak a mag as, szőke szőrű embernek,
aki kidobóként dolg ozik a Vak Disznóban.
– Szőke szőrű?
– Elég furcsán beszélt, uram. És furcsának is látszott. A szag a is különös volt.
– Ezt hog y érted?
– A hang ja mag as volt. Szerzetesi csuhát viselt, a csuklyája eltakarta az arcát.
Rég en lehetett, amikor azt a csuhát kimosták… Olyan szag a volt, mintha kutyák, vag y
valamilyen prémes állatok vackáról lopta volna. Tudom, mert nekem is van eg y kutyám, Uffie-
nak hívják, és…
– Most talán hag yjuk a kutyádat. Mit vettél még észre?
– Az az ember elég furcsán járt. Görnyedten.
– Mint eg y vénember?
– Nem, uram, nem lehetett vén, mert g yorsan mozg ott. Inkább olyan volt, mint a nyomorék
koldusok, bár nyomorék se lehetett, mert g yors volt… Nem is tudom. De van még valami.
– Micsoda?
– Hát, ahog y elment, amikor hátat fordított nekem, mintha eg y kíg yót láttam volna a
csuhája alatt. Ott tekerg ett a lábai között, a földön.
– Nem lehet, hog y az eg y farok volt? Nem hasonlított eg y patkány farkára?
– De ig en, uram. Talán. Lehet, hog y eg y elfajzottal beszéltem, uram? – kérdezte a kisfiú
elborzadva.
– Lehetség es. Hol találkoztál ezzel a koldussal?
– A Vak-sikátorban. Alig öt perce. Azonnal ideszaladtam, mert meg akarom kapni azt a
rézg arast, amit adsz.
Felix odadobott a fiúnak eg y rézg arast, és kivette kezéből a levelet. A helyiség túlsó felében
szunyókáló törpére nézett. Gotrek felpillantott rá.
– Mi az, emberifjonc?
– Elmondom, de most induljunk!

***

– Nincs itt semmi, emberifjonc – mondta Gotrek, ahog y vég ig nézett a sikátoron.
Meg rázta fejét, és vég ig húzta kezét a hajtaréján. – Szag ot se érzek.
Felixnek fog alma sem volt arról, hog yan akar a törpe bármiféle különleg es szag ot érezni a
bűzös sikátorban, de nem kételkedett abban, hog y Gotrek erre is képes. A trollvadász már
számtalanszor bebizonyította, hog y érzékszervei élesebbek, mint bármelyik emberé. Felix a
kardja markolatán tartotta a kezét. Amióta átvette a g yerektől a levelet, csapdát szimatolt, de
eddig eg yetlen árulkodó jelet sem talált. A skaven, ha eg yáltalán skaven volt, kiválóan
időzített, és volt ideje arra, hog y eltűnjön.
Felix még eg yszer vég ig nézett a sikátoron. Nem sok látnivaló akadt: repedezett, eső– és
szélmarta falak, szemétkupacok.
– Ez a sikátor a Labirintusba vezet – állapította meg Gotrek. – Ott leg alább húsz helyen le
lehet jutni a csatornákba. A barátunk már messze jár.
Felix fontolóra vette, hog y nekivág a szűk sikátorokból álló Labirintusnak, de g yorsan letett
a dolog ról. Oda még nappal se szívesen ment volna be, nemhog y íg y, sötétedés után, amikor
g yanítani lehetett, hog y skavenek ólálkodnak a közelben.
Meg vonta a vállát. Hiábavaló próbálkozás lenne; Gotreknek minden bizonnyal ig aza van, a
skaven azóta már a csatornákban jár.
Visszament a kivilág ított utcára, és meg állt az éjjel-nappal nyitva tartó zálog ház előtt. A
lámpás alatt szétnyitotta, és ismét elolvasta a furcsa kézírással íródott levelet.
A betűk első ránézésre jobban hasonlítottak a törpék rúnáira, mint a birodalmi ábécére; a
szöveg et reikspiel nyelven írták, de tele volt helyesírási hibákkal.
 Barátajim. Vigyázzatok! Gonosz patkányemberek, a skavenek Skryre-klánjának taglyai – a himlő verje
ki őket, főlleg azt az átok-falyzat fél szemő heskitet, ezek aszt tervezik, hogy megtámadják a hejet, ahol az
emberek a gőzmasináikat tartyák, este, amikor már nem lesz hold. El akarják lopni a titkaitokat, mert a
saját céljaikat akarják elérni. Csakis! Állítsátok meg őket, mert különben egy lépései közelebb lyútnak
ahhoz, hogy meghodiccsák a ti felszínen lévő világotokat.
Egy barát.

Felix a törpe kezébe nyomta a levelet. Gotrek is elolvasta a szöveg et, majd összeg yűrte a
lapot.
– Ez csapda! – horkantott fel.
– Lehet. De ha az, akkor miért nem támadnak ránk?
– Ki tudja, mi jár a patkányok fejében?
– Talán nem mindeg yik skaven ellenség . Lehet, hog y vannak köztük olyanok, akik seg íteni
akarnak nekünk.
– Az is lehet, hog y a nag yanyám elf volt.
– Jól van. Talán az eg yik csoportjuk a másik ellen fordult, és az eg yik banda velünk akarja
kinyíratni a másikat.
– Miért nem intézik el ők mag uk a saját üg yeiket?
– Nem tudom. Csak hang osan g ondolkodtam. Ma este Verena ünnepe van. A Gépészeti
Eg yetemen alig lesznek, mindenki részt akar venni a lakomán, amit Emmanuelle rendez a
mesterek tiszteletére. Talán fig yelmeztetnünk kellene az őrség et.
– És mit mondanánk a katonáknak, emberifjonc? Azt, hog y a skavenek levelet küldtek
nekünk, fig yelmeztettek minket, hog y eg y másik skavenbanda be akar törni a g rófnő
különleg es feg yvertárába? Talán elfelejtetted, mi történt a múltkor, amikor fig yelmeztetni
akartuk az embereket a skavenek jelenlétére?
– Vag yis azt mondod, hog y semmit se teg yünk?
– Dehog y mondok ilyet! Én azt mondom, próbáljuk meg eg yedül elintézni az üg yet, és ne
számítsunk külső seg ítség re.
– És ha csapdába csalnak minket?
– Ha csapda, akkor csapda. Sok skaven meg dög lik ma éjjel.
– És talán mi is odaveszünk…
– Hősi halált halunk.
– Jobb lenne, ha előtte még visszamennénk a Vak Disznóba. Heinz hiányolni fog minket.

***

– Átadtad a levelet? – kérdezte Thanquol szürkelátnok.

– Ig en. Ig en, leg bölcsebb vezér! – mondta Vág ottnyelvű.
– Helyes. Most elmehetsz. Állj készenlétben, várd a parancsaimat. Ha bárki meg kérdi, mit
csináltál a felszínen, mondd azt, hog y a törpe után kémkedtél, mert meg akarod ölni.
Eg yébként ez az ig azság , nem?
 – De ig en, leg ag yafúrtabb bölcs!
Thanquol elég edetten dörzsölte össze a kezét. Eg y percig sem kételkedett abban, hog y az
ostoba törpe és a szőrtelen majom, belesétál a ravaszul felállított csapdába.
Azt a tökéletesen meg szerkesztett üzenetet, senki sem találná g yanúsnak. Most már csak
várnia kell. Heskit terve kudarcba fog fulladni, ez már eg észen biztos.

***

Heskit büszkén tekintett vég ig katonáin. A torztűz-vetők ellenőrizték jókora, veszélyes

feg yverüket; pontosan azt tették, amit a kiválóan képzett, üg yes skavenharcosoktól el lehetett
várni. A kisebbik meg nézte, hog y a cső töltve van-e, míg a másik, a baleset elkerülése
érdekében, a mennyezet felé fordította a löveg et.
Az izzadó rabszolg ák meg pihentek. Leveg ő után kapkodtak, a nyelvük lóg ott a nehéz
munkától. Keményen dolg oztak, hog y előkészítsék az éjszakai akciót. Sok-sok órát töltöttek
azzal, hog y elcsalják erről a helyről a csatornák őreit, és meg építsék a szerkezeteket. A rámpák
a helyükre kerültek, minden és mindenki készen állt arra, hog y átfúrják a falakat, és a járaton
keresztül bejussanak az emberek házába.
Heskit szakértő szemmel vizsg álg atta a munkájukat. Kadétság a idején a pompás skaven
csatahajók építésére felüg yelt, pontosabban az állványzatok építését ellenőrizte. Azok az
állványok ritkán dőltek össze. Heskit mindig büszke volt erre, és tudta, az éjszakai akciót
követően, még nag yobb elismeréssel fog ják emleg etni a nevét. Ezzel a találmánnyal Mekriten,
a távcsikorító feltalálóján is túltesz majd; ez a találmány fontosabbnak fog bizonyulni, mint Ők
hordozható kínzómasinája. Ezt az éjszakát követően birtokába kerülnek az emberek
leg féltettebb titkai. Mindent át fog tanulmányozni, és addig fejlesztg eti a g épeket, míg
tökéletessé nem teszi valamennyit.
Tudta, jól időzített. Ezen a napon odafent Verenát ünneplik. Az emberek csökkentik az őreik
számát, és a szolg álatban lévők is részeg ek lesznek. Nem lesz nehéz dolg a az Eshin-klán
org yilkosainak, akik majd felmennek, és vég eznek velük. Ha ez meg történik, bele lehet kezdeni
a nag y terv vég rehajtásába.
Eg y méreg szél-fúvó harcos viharzott el mellette, az arcát fémes g ázmaszk takarta.
A maszk lencséin keresztül látni lehetett, milyen elszántan villog a szeme. A mérg esg ázt
tartalmazó tartályt a melléhez szorította, úg y védelmezte a saját testével, mint anyamadár a
fiókáit.
Heskit időmérője tizenháromszor pittyeg ett. Meg fog ta a láncot, és előhúzta zsebéből a
díszes rézszelencét. A füléhez emelte, és elég edetten hallg atta a ketyeg ést.
Felnyitotta a tetejét, a lapjára pillantott, amelyen eg y parányi skaven szaladg ált. A kicsi
g éplény lábai szívverésenként mozdultak eg yet, hosszú farka és a kezében tartott kard,
tizenhárom órát mutatott.
Heskit meg fordult, és jelt adott a művelet meg kezdésére.

***

Felix vég ig nézett az Eg yetem épületén, amely inkább erődre, mint tanintézményre
hasonlított. A sarkain mag as, széles tornyok álltak, a földszinti ablakokat rács fedte.
Eg yetlen bejárata volt, a boltíves kapu, amelyen eg y lovasszekér is könnyedén beg urulhatott
volna.
Halk puffanást hallott, amiből arra következtetett, hog y Gotrek meg érkezett, és hasra esett
valamelyik virág ág yásban. A törpe elfojtott hang on káromkodott.
– Hallg ass már el! – pisszeg ett rá Felix. – Nem lenne szabad itt lennünk.
Íg y is volt. Ebbe az épületbe kizárólag a g épészek és mérnökök céhének tag jai, a seg édjeik,
valamint a birodalmi hadsereg tisztjei léphettek be. Az illetéktelen behatolók Emmanuelle
hírhedt börtönébe kerültek.
– Az őrök részeg ek, már semmit sem vesznek észre, emberifjonc. Szég yen, de mit várnánk
tőlük? Hiszen csak emberek!
Felix felemelte kezét, és lerántotta köpenyét a falról. A szövetre széles lyukakat hasítottak a
fal tetején elhelyezett üveg darabok és szeg ek. A köpeny új volt, de Felix inkább ezt áldozta fel,
mint hog y szétvág assa a kezét. A vaskapu melletti őrbódékra nézett, és meg állapította, hog y
Gotreknek ig aza van.
Az eg yik őr úg y berúg ott, hog y eszméletlenül feküdt a bódéja mellett. Felixnek feltűnt,
milyen furcsa pózban hever. Odalépett hozzá, és meg pillantotta a többi őrt.
Vajon mennyi az esélye annak, hog y mindannyian eszméletlenre itták mag ukat? Felix még
közelebb lépett, és az, amit látott, arra ösztönözte, hog y kivonja a kardját.
Az őrök nem részeg ek voltak, hanem halottak. Mindeg yik eg y-eg y vértócsa közepén feküdt.
Eg yikük hátából eg y kés nyele állt ki. Felix lehajolt, meg vizsg álta a feg yvert, és meg állapította,
hog y azoknál a skaveneknél látott hasonló szerszámot, akik rátámadtak a Vak Disznóban.
– Úg y látom, a barátunk ig azat mondott – súg ta oda Gotreknek.
– Akkor ideje, hog y odabent is szétnézzünk.
– Ettől féltem!

***

Heskit a testőrei között lépdelve vég ig sietett az Eg yetem folyosóján. A hely érdekes volt.
Ismerős tárg yakat látott: olvasztókemencéket, szerszámokat, csupa olyan holmit, amilyet a
világ valamennyi g épésze ismer és használ. A leveg őben ég ő faszén és olvadt fém szag a
terjeng ett. A skavenek meg szállták a folyosót, menet közben minden mozdítható tárg yat
mag ukhoz vettek. Heskit remélte, hog y a seg édje, Squiksquik bejutott a központi feg yvertárba,
abba a helyiség be ahol az emberek, a leg értékesebb holmikat tartották.
Jobbra eg y hosszú állványon új típusú muskétákat látott. Odafutott, leemelte az eg yiket. A
feg yveren látszott, hog y teljesen új, még nem is készült el eg észen. A cső vég ére rézdrótot
tekertek, a tetejére eg y apró teleszkópot erősítettek. Heskit meg állapította, hog y a
szerkezetben nincs semmi ig azán különös, a testőrei sokkal jobb feg yverekkel rendelkeznek. Az
emberek a torzkő-por ereje nélkül sosem lesznek képesek olyan távolra hordó, olyan nag y erejű
muskétákat készíteni, mint a skavenek.
Bízott benne, hog y a többi feg yver érdekesebb lesz, és talál majd valami olyasmit, ami miatt
érdemes volt vég rehajtani az akciót.
– Leg drág ább uram, erre g yere! – mondta Squiksquik. Heskit vég ig sietett a hosszú folyosón,
és belépett az eg yik műhelybe. Az org onaszerű feg yver, amit ott látott, már sokkal inkább
tetszett neki. Ezért meg érte eljönni idáig . Vég ig húzta kezét a hideg fémcsöveken. Ig en, ezt
érdemes elvinni!
Szemüg yre vette a csöveket forg ató elsütő szerkezetet. Nag yon okos! Kíváncsi volt, hog y
ezek a fémcsövek kibírják-e a torzkő-por erejét. Valószínűleg nem, de ha esetleg torzkő-por és
ólom ötvözetéből készült csöveket használnak, minden rendben lesz.
Szerette a kísérletezést, általában sikerrel járt. A veszélyeket is vállalta; már nag yon hosszú
ideje nem történt baleset, azóta, hog y az eg yik g épesített ág yúja felrobbant, és meg ölte tíz
harcosát.
– Gyorsan! Gyorsan! Vig yétek! – parancsolt rá Squiksquik-re. A rabszolg ák előrerohantak, és
elg urították a feg yvert. Heskit elég edett volt.
Továbbment a folyosón és kíváncsian várta, milyen érdekesség eket fog még találni.

***

Felix lenyomta a kilincset. Abban reménykedett, hog y az ajtó zárva lesz. Tévedett.
Belépett. Az orrát ismerős szag csapta meg . A bűz a nedves állatszőr és a csatorna szag ának
keverékére emlékeztetett. Semmi kétség , a skavenek már meg érkeztek.
– Talán még is szólnunk kellene az őrség nek – súg ta oda Gotreknek.
– És mit mondanánk? Talán azt, hog y véletlenül betörtünk a feg yvertárba, és skaveneket
láttunk? Nem, bocsánat, mi semmit sem akartunk ellopni, csak éppen bekukkantottunk. Dicső
módon szeretnék meg halni, nem akarom bitón vég ezni.
Márpedig a tolvajok oda jutnak.
– Akkor talán nem kellene itt lennünk – mormolta Felix. Már bánta, hog y beleeg yezett az
eszelős akció vég rehajtásába. A levél elolvasása után még lelkes volt, le akart csapni a
skavenekre, de most már őrültség nek tartotta az eg észet. Semmi keresnivalójuk nem volt ezen
a helyen, ráadásul pillanatokon belül vad skavenharcosokkal találkozhattak. Seg ítség et senkitől
sem várhattak, és ha esetleg valami csoda folytán életben maradnak, még mindig fennállt az a
veszély, hog y felkötik őket, ahog y a tolvajokat és a kémeket szokás.
– Eg ész éjjel ott akarsz állni, vag y elindulunk vég re? Felix lassan elindult. Minden
pillanatban arra számított, hog y peng e döfődik a bordái közé.
A folyosó hosszú volt és sötét. Felix bánta, hog y nem hoztak mag ukkal lámpást, de aztán
arra g ondolt, hog y a fény csak elárulná őket, odacsalog atná hozzájuk a skaveneket.
Gotrek előrefurakodott, és fejszéjét felemelve, határozottan lépkedett. Felix nem tehetett
mást, követte a törpét. Valahog y nem volt kedve eg yedül maradni a sötétben.

***

– Van eg y kis g ondunk, leg bölcsebb vezérem – mondta Squiksquik halkan.

Heskit meg fordult, és a szárnyseg édjére nézett.
– Gond? Milyen g ondunk lehet, Squiksquik? Beszélj!
– Quee felüg yelő úg y g ondolja, hog y most, miután látta a g őztankot, lesznek bizonyos
g ondjaink. Azt mondja, az állványzat nem elég erős, nem bírja el ezt a súlyt. Talán nem lenne
bölcs dolog levinni a tankot a csatornába.
 – Mondd meg Quee felüg yelőnek, oldja meg a problémát, különben eg y nála rátermettebb
skavent állítok a helyére! Meg kell szereznünk a g őztankot!
Tanulmányoznunk kell a belsejét. Meg kell tudnunk, hog yan működik. A Skryreklánnak
szükség e van erre a feg yverre!
Heskit felmászott a tankra. A skavenek zöldesen világ ító torzkő-lámpásokat helyeztek el a
falakon, hog y jobban lássák, mit csinálnak. Ahog y feljutott a g épezet tetejére, Heskit farka
meg merevedett. Csípőre tette a kezét, kihúzta mag át, és vég ig tekintett a csarnokon.
A terem, ahol a g őztankokat építették, eg yszerűen lenyűg öző volt. A munkapadokon g ondos
kézi munkával elkészített alkatrészek hevertek, a falakra tervrajzokat tőztek. A mennyezet alatt
csőrlöket és csig ákat látott, kábeleket és köteleket, amelyek seg ítség ével a helyükre lehetett
juttatni az eg yes alkatrészeket.
Minden olyan bonyolult és kusza volt, hog y a látvány boldog ság ot g erjesztett a skaven
szívében.
A közelben eg y részben összeszerelt g őztank állt, amely úg y nézett ki, mintha eg y leviatán
félig felfalt teteme lenne. Fölötte körfolyosók simultak a falakhoz, ahonnan a mesterek
fig yelemmel kísérhették és irányíthatták a munkásokat. Heskit meg állapította, hog y van
eg ynéhány dolog , pár ötlet, amit a skavenek is hasznosíthatnak.
Meg fordult, és vizsg álg atni kezdte a hatalmas g épszörnyet. A g őztank csodálatos volt.
Heskit vég ig húzta kezét a fémlemezeken. Felg yorsult a szívverése az izg alomtól.
Már látta mag át, ahog y eg y ilyen masina belsejében ül. Persze, az övé nag yobb és jobb lesz
ennél, torzkő-porral működik majd, és torztűz-vetőkkel fog rendelkezni, nem eg yszerű
ág yúval. Minden lepattan majd a burkolatáról. A nyílvesszők széttörnek rajta, a muskétag olyók
meg se karcolják. Az ellenség ei véres masszává válnak előtte.
Lesz eg y periszkópja, amin keresztül nyug odtan fig yelheti az ellenség et. Az orrát se kell
majd kidug nia, úg y haladhat a csatatéren. Ezeket az ostoba kerekeket lecseréli lánctalpra, és
íg y bármilyen terepen elboldog ul majd.
Néhány ilyen masinával a skavenek az eg ész világ ot meg hódíthatják. Ha ez sikerül, akkor
azt eg yetlen skavennek, neki, Heskitnek köszönhetik majd!

***

Felix eg y tág as udvart látott, amelynek a közepén eg y jókora g ödör tátong ott. A g ödörből
ismerős csatornabűz áradt. Az udvart kísértetiesen remeg ő, zöldes fények világ ították meg . A
fénykörökben patkányemberek sürg ölődtek, fáradhatatlanul járkáltak a g ödör, és az eg yik
épület között. Ládákat, masinák alkatrészeit cipelték a vállukon. A jelek szerint éppen
kifosztották az épületet. Felixnek fog alma sem volt, mit tehetne; harcra nem is g ondolhatott, a
skavenek túl sokan voltak.

***

Heskit bemászott a g őztankba, és vég ig pillantott az irányítókarokon. Az ülést ember

számára tervezték. A fülke nag y részét a hatalmas ág yú, meg eg y tartályszerűség fog lalta el.
Semmi kétség , ez a tartály szolg áltatja az energ iát, ebből jön a g őz. A vezérlőkarok nag yon
eg yszerűek voltak, Heskit hamar meg értette, melyik mire való. Ezzel lehet előremenni, ezzel
hátra. A felesleg es g őzt ki lehet ereszteni; a fütty minden bizonnyal meg rémíti majd az
ellenség et. Ezzel a kis kerékkel lehet kormányozni a tankot, ezzel a másikkal meg azt lehet
beállítani, merre mutasson az ág yú csöve… Eg yszerű volt, nag yon eg yszerű.
Hirtelen pontosan tudta, mit akar csinálni. Senki sem állíthatta meg . Elviszi ezt a tankot,
tesz vele eg y próbakört, csak a biztonság kedvéért, hog y lássa, valóban működik. Íg y leg alább
nem kell odavontatni a g ödörhöz, saját kerekein fog leg urulni a rámpán, eg észen a csatornák
mélyére.
Parancsokat vakkantott, mag ához rendelt két rabszolg át, és utasította őket, hog y hordjanak
fát a forralótartály alá. Néhány perccel később, a tartályban eleg endő g őz g yűlt össze. Heskit
meg húzta a kart. A g őztank elindult.
Felix furcsa hang ot hallott a távolból – mintha eg y sárkány köszörülte volna a torkát.
– Olyan, mint valami szörny – súg ta oda Gotreknek.
– Inkább olyan, mint eg y g őzg ép. Nézzük meg !
Felsiettek a lépcsőn, és kijutottak az udvar fölötti körfolyosóra. Találtak néhány őrt, skaven
peng ék vég eztek velük. Felix készenlétben tartotta a kardját. Tudta, bármelyik pillanatban
összefuthatnak a skavenekkel, olyan g yilkosokkal, amilyenek rátörtek a szobájában, amikor
Elissával csókolózott.
Mámorító volt a sebesség ; Heskit még soha életében nem érzett hasonlót.
Bármilyen akadályon képes lett volna keresztültörni. Ezzel a tankkal bármilyen ellenség et le
tud majd g yőzni! Hatalmas sereg ek jelentek meg lelki szemei előtt, skavenharcosok tömeg ei,
akik előtt lánctalpas, torzkővel működtetett tankok g urultak.
Ilyen eszközökkel, és persze a vad skavenharcosok seg ítség ével, a Skryre-klán meg fog ja
hódítani a világ ot. Akkor pedig ő, Heskit, meg kapja a jutalmat, ami kijár neki.
Már alig várta, hog y erre sor kerüljön.
Felnézett, hog y lássa, merre tart. Ug yan mit keres az az ostoba méreg szél-fúvó harcos a
tankja előtt? És miért vág ilyen kétség beesett képet?
Felix kilépett a nag y csarnok fölötti körfolyosóra. Odalent skavenek nyüzsög tek. A csarnok
közepén eg y csillog ó, új g őztank állt. A kéményeiből füst tört felfelé. A jármű elindult,
felg yorsult, és elg ázolta az útjában álló skavent. A patkányember elejtett valamit: eg y
üveg g ömb g urult ki a kezéből.
A g ömb széttört, a belsejéből zöldes g áz g omolyg ott. A felhő elért néhány skavent, akik
azonnal a torkukhoz kaptak, és vért köhög ve elterültek a földön. Ráng atóztak, eg ész testük
meg feszült, a jelek szerint fuldokoltak.
Felixnek eszébe jutott az, amit Gotrek mondott a skavenek g ázfeg yvereiről, és még jól
emlékezett arra az esetre, amikor ellenük vetettek be ilyen eszközt a csatornában.
Azt sem felejtette el, mit tanácsolt a trollvadász. Ilyenkor rá kell vizelni eg y kendőre, és azt
kell a szánk, az orrunk elé tartani… Felixnek valahog y nem volt kedve kipróbálni a trükköt.
Szerencsére a g áz nehezebb volt a leveg őnél, íg y nem emelkedett fel túlság osan. A felhő lassan
szétfoszlott.

***

Heskit nem tudta eldönteni, hog y haldoklik-e. Talán sikerült időben visszafojtania a
léleg zetét. Nem tudta. Szeme könnyezett a g áztól. A két rabszolg a g urg ulázva verg ődött
mellette. Lassanként meg nyug odott, nem érzett fájdalmat. Ezek szerint még időben észrevette
a veszélyt, visszafojtotta a léleg zetét. Még jó, hog y nem kiáltott rá a rabszolg ákra, nem
fig yelmeztette őket – akkor ki kellett volna fújnia a drág a leveg őt.
Skavenmódra g ondolkodott, csak mag ával törődött, ezért menekült meg .
Könnyező szemmel nézett ki a zöldes felhőbe, és meg próbálta oldalra kormányozni a tankot.
Valami a kerekek alá került; mintha éles, fájdalmas kiáltást hallott volna.
Nem fog lalkozott a dolog g al, csak az érdekelte, hog y életben maradjon. Ez volt a
leg fontosabb.
Úg y érezte, szétreped a tüdeje. A szíve háromszor g yorsabban vert a szokásosnál.
Már csak az számított, hog y a lehető leg hamarabb tiszta leveg őhöz jusson, és meg ússza az
átkozott méreg szél-vető, alattomos támadását.
Riadt hang okat hallott, a skavenek parancsokat kiáltoztak, felemelték feg yvereiket.
– Meg támadtak minket! – hallatszott Squiksquik hang ja.
A következő pillanatban lövedékek koppantak a tank oldalán. Heskit meg értette, a többiek őt
nézik ellenség nek.

***

Felix értetlenül fig yelte a mészárlást. A g áz több tucat skavennel vég zett, az életben maradt
patkányemberek, támadást indítottak a tank ellen. Voltak olyan skavenek, akik hosszú csövű
muskétákat használtak, két furcsa öltözetű patkány pedig eg y különös feg yvert fordított a tank
irányába.
Lehetség es volna, hog y maradt odalent néhány ember? Ők indították be a tankot?
Talán csak eg y mag ányos hősről van szó, aki most az életéért küzd… Felix meg fordult, hog y
kikérje a trollvadász véleményét, ám Gotrek már nem volt mellette.
Felix sejtette, hová ment.
A két skaven beállította a különös feg yver csövét. Az, amelyik eg y hordót cipelt a hátán,
lekuporodott, a másik pedig oldalra fordította a hordóhoz rög zített csövet.
Hirtelen zöldes láng nyelv tört elő a feg yverből. A tűz vég ig nyalta a tank oldalát, rátapadt a
fémlemezekre, és olyan éles fénnyel világ ított, hog y Felix g yorsan visszahúzódott a
füg g őfolyosóról. Elkésett – néhány skaven észrevette, és feléje mutog atott.
Szörnyű érzés áradt szét benne. Sejtette, mi következik ezután.
Heskit becsukta a szemét és remélte, hog y amikor ismét kinyitja, már látni is fog valamit. A
forróság eg yre erősödött, a tűzvető torzkő-láng ja be-becsapott a tank kémlelőnyílásán. Heskit
felsikoltott, és félelmében mag a alá eresztett.
– Abbahag yni! Bolondok! – üvöltötte. – Én vag yok az, Heskit, a vezéretek!
Vag y nem hallották a hang ját, vag y nem törődtek vele. Elszabadult a pokol. Heskit
elképzelhetőnek tartotta, hog y harcosai a nag y felfordulásban embernek nézték, ezért támadtak
rá, de az is lehetség es volt, hog y valamelyik nag yra törő alvezére akarja kihasználni az
alkalmat arra, hog y meg ölje őt, és a helyére lépjen.
Heskit a második mag yarázatot tartotta valószínűbbnek. Azok a tűzvetők például nem
hag yták abba a támadást, pedig rájuk parancsolt. Nem ig az, hog y nem hallották a hang ját!
Ig en, összeesküdtek ellene! Az sem lepte volna meg , ha kiderül, hog y szürkelátnok szervezte
meg a dolg ot.
Dühödten vicsorg ott, és a tűzvetők felé fordította a tankot. A két nyomorult menekülni
próbált, de nem jutottak messzire. Heskit elég edetten hallg atta, hog yan ropog a csontjuk a
kerekek alatt. Aztán eg y hang os roppanás hallatszott, és a következő pillanatban felrobbant a
zöldes veg yszerrel meg töltött hordó.

***

Felix csapdába esett. Skavenek áramlottak ki a füg g őfolyosóra, több tucatnyi patkányember;
ennyivel nem küzdhetett meg . Néhányat levág hatott volna, de harc közben hátulról is
ráronthattak, hog y a bordái közé döfjék peng éjüket. Átkozott Gotrek! Hol a pokolban lehet?
Mintha a kérdésére válaszolna, valahol lent felüvöltött a törpe. Felix oldalra fordult és látta,
hog y Gotrek behatolt a nag y csarnokba, és halott vag y haldokló skaveneket hag yva mag a után,
előretör. Az arca előtt nedves rong ydarab lebeg ett – a jelek szerint nem akarta meg kockáztatni
a g ázmérg ezés veszélyét.
Közben a g őztank tovább robog ott. A kerekeit és az alsó részét zöldes láng ok emésztették
fel. Nekiütközött az eg yik munkapadnak, felborította. Mindent és mindenkit széttiport, ami
eléje került. Hirtelen oldalra fordult, és lelassított.
Szembekerült a trollvadásszal. Gotrek is meg állt, úg y nézett a masinára, ahog y az estaliai
matadorok a bikákra. Körülötte rémült skavenek próbáltak fedezéket találni.
Felix nem nézelődhetett tovább, a skavenek már eg észen közel értek hozzá. Tudta, ha ott
marad, elpusztul. Mivel nem talált más meg oldást, felug rott a korlátra, előrevetődött, és
belekapaszkodott a mennyezeten kifeszített vezetékek eg yikébe.
Csimpaszkodva mászni kezdett, és kijutott az udvar fölé. Pihenőt tartott, meg próbált
léleg zethez jutni.
Hirtelen érezte, hog y a vezeték lejjebb ereszkedik. Hátrapillantott. Eg y g onoszul vig yorg ó
skaven a vezeték vég ét nyiszálta késével.
Jaj, ne! – g ondolta Felix, amikor a vezeték elpattant.

***

A vezeték elszakadt, Felix zuhanni kezdett. Látta, hog y Gotrek pontosan alatta van.
A g őztank már eg észen közel jutott a trollvadászhoz. Eg yértelmű volt: a törpe, ha nem
ug rik félre, a kerekek alatt leli halálát. Erre nem került sor. Gotrek az utolsó előtti pillanatban
félrelépett, és fejszéjével lesújtott a g őztank oldalára.
Felix felkészült a halálra. Hirtelen meg látta, hog y zuhanása íve keresztezi a tank útját.
Nag yon úg y festett, hog y nem a földön, hanem a kerekek alatt leli majd halálát.
Heskit feje fájt a g áztól, és a rettenetes csattanástól. Vajon mi ütközött neki a masinának?
Már bánta, hog y hag yta mag át rábeszélni erre az akcióra. Csapdába csalták! Ha élve meg ússza,
fejek fog nak hullani! Sok, nag yon sok fej.
Meg rántotta a fékezőkart. A rúd a kezében maradt. Előtte az épület fala sötétlett.
Hihetetlen sebesség g el robog ott felé.
 ***

Felix tüdejéből az utolsó csepp leveg ő is kipréselődött, amikor a g őztank oldalának

csapódott. Lefelé csúszott, csizmája talpán érezte a láng ok forróság át. Kinyújtotta a kezét, és
meg kapaszkodott valamiben. Az ujjai meg találták a nyitott csapóajtó peremét. Felhúzta mag át,
és felkuporodott a robog ó tank tetejére. Meg látta a közeledő falat. Meg próbált leug rani, de
elkésett.
Az ütközés pillanatában átzuhant a csapóajtón, a láng oló g őztank belsejében kötött ki.

***

A g őztank iszonyú robajjal keresztültört a falon. A masina meg rázkódott, az ég ésszag

felerősödött. Hirtelen eg y nehéz test zuhant Heskitre. Eg y emberkéz markolt a bundájába.

***

Felix visszahőkölt, amikor a heg yes skavenfog ak feléje csattantak. Kész rémálom – g ondolta.
Csapdába esett, fejjel lefelé lóg ott eg y teljes sebesség g el szág uldó masina belsejében, ahol eg y
undorító mutáns éppen arra készült, hog y szétharapja a torkát.
Félrekapta a fejét, és előrecsapott az öklével. Eltalálta a skaven orrát.
Hirtelen g őz tört elő a tartályból, szikrák pattantak.
A skaven visszaütött. Borotvaéles karmaival vég ig szántotta Felix arcát. A fiatalember örült,
hog y helyszűke miatt a patkány, nem használhatja a feg yvereit.
Leeresztette mag át a fülkébe, és rávetődött ellenfelére. Birkózni kezdtek, időnként
nekiütköztek az irányítókaroknak és a kormánynak. A tank jobbra-balra fordult. Felix kilesett a
kémlelőnyíláson és látta, hog y a skavenek kétség beesetten menekülnek a g őzmasina elől. A g ép
eg yre furcsább hang okat hallatott. A fülkében fokozódott a forróság .
A küzdelem vad és elszánt volt. Felix nag yobb és erősebb volt, a skaven viszont fürg ébben
mozg ott, és üg yesen használta a fog ait. Beleharapott Felix vállába. A fiatalember testében
rettenetes fájdalom áradt szét, de ez tovább fokozta dühét.
– Jól van, elég ebből! – hördült fel, és elkapta a skaven nyakát. Szorong atni kezdte a torkát,
és közben a g őztank fülkéjének falához csapdosta a fejét.

***

Nem jó ez az éjszaka – g ondolta Heskit, amikor az ember már harmadszor csapta fejét a
vasfalhoz. Érezte, fog ytán az ereje. Nem kapott leveg őt, az ember könyörtelenül szorította a
nyakát. Fuldoklott, de eg yre csak az járt a fejében, hog y ha nyomorult alvezérei nem árulják el,
sosem kerül ilyen helyzetbe.
Az ember válla fölött kinézett a nyíláson, és meg látta a g ödröt, amin keresztül le lehetett
jutni a csatornákba. Skavenek tucatjai tűntek el benne.
A g őztank is a g ödör felé tartott.

***

A tank meg lódult, és dőlni kezdett. Nekimentünk valaminek – g ondolta Felix. – Vagy
belezuhantunk valamibe? Hanyatt vág ódott és arra g ondolt, most fog vég et érni az élete.
Hang os csobbanás hallatszott. A tank hirtelen meg állt. A csatorna ismerős bűze töltötte meg
Felix orrát.
Eleresztette a skaven nyakát; a patkány kihasználta az alkalmat, és kiug rott a tank tetején
lévő nyíláson. Ahog y meg látta a g őztartályból kicsapó láng okat, Felix is úg y g ondolta, jobb
lesz, ha elhag yja a masinát. Kimászott a csapóajtón, felállt a tank tetejére és a skavenre nézett,
amivel eg y perccel korábban még birkózott.
Jól g ondolta. A tank belezuhant a g ödörbe, amit a skavenek ástak az udvaron. A fülkéből
füst g omolyg ott elő, láng ok lobog tak. A masina meg remeg ett. Felix körbepillantott; vörös
szemek villog tak körülötte a sötétben. Skavenek közé került…
Ezt nem úszom megélve – g ondolta.

***

Honnan jöttek ezek a harcosok? – töpreng ett Heskit kábultan. Odafent kellene lenniük, hog y
meg küzdjenek a törpével, nem pedig idelent! Persze, már ez sem számított ig azán.
Ahog y a tankra nézett, meg állapította, hog y a masina pillanatokon belül felrobban.
A félelem erőt adott neki. A skavenek közé rohant, felug rott a szorosan eg ymás mellett álló
harcosok vállára és fejére, és üg yes szökdécseléssel menekülni kezdett.
Tudta, nem juthat messzire, ezért rászánta mag át a csobbanásra. Befog ta az orrát, és
belevetette mag át a csatornába.

***

Ahog y a rémült skaven után nézett, Felix meg értette, hog y valami szörnyűség fog történni.
Cselekednie kellett. Felug rott, elkapta a g ödör peremét, és felhúzta mag át. A skavenharcosok
eközben a tank köré sereg lettek, néhányan felkapaszkodtak a tetejére.
Felix lábába éles karmok mélyedtek. Kétség beesetten rug dalózni kezdett; érezte, ahog y
kirúg néhány fog at. Felnézett és az udvaron meg látta, a feléje tartó trollvadászt.
Összeszedte az erejét, kimászott a g ödörből, és futni kezdett.
– Hasra! Fel fog rob…
Mintha villám csapott volna le a háta mög ött. A g ödörből hatalmas, bűzös füstfelhő
emelkedett ki. Felixet földre kényszerítette a lökéshullám. Még látta, hog y csonka skaventestek
zuhannak a földre. Feje a földhöz csapódott – elvesztette az eszméletét.
 ***

Amikor Felix feltápászkodott, Gotrek már a g ödör szélén állt, és lefelé nézeg etett.
Körülöttük skavenhullák hevertek – Felix hirtelen nem tudta meg állapítani, hog y a
robbanás, vag y a trollvadász vég zett a patkányokkal. Persze, ennek nem volt ig azán
jelentőség e, csak az eredmény számított.
Hang os reccsenés hallatszott a háta mög ül. Meg fordult és látta, hog y az épület falának eg y
része lassan ledől. A romok fölött zöldes láng ok lobog tak. Felix sejtette, eg ész Nulnban nincs
annyi tűzoltó, amennyi képes lenne eloltani a tüzet.
Meg fordult és a trollvadászra, a törpe hatalmas, véres fejszéjére nézett. Gotrek
elvig yorodott.
– Sokat elkaptam – mondta. – De sok elmenekült – tette hozzá fintorog va. – Miután
vég eztem az első ötvennel, a többi meg ijedt tőlem.
– Győztél, de milyen áron? Leég az Eg yetem! Elvész ez a reng eteg tudás!
– Az eg yetemeket újra fel lehet építeni. – A trollvadász meg kopog tatta a homlokát.
– A tudás pedig itt van. A tanárok és a diákok életben maradtak. Az élet meg y tovább.
– Jobb, ha eltűnünk innen. Mindjárt meg érkeznek az őrök.
Fáradtan elindultak. Valahol a távolban, meg szólaltak a harang ok.

***

Heskit kidug ta fejét a barna, sűrű folyamból, és kiköpte a szájába jutott bűzös vizet.
Hát, ez kemény menet volt – g ondolta. Tudta, csak a sűrű, kocsonyás mocsokréteg nek
köszönheti, hog y életben maradt. A jelek szerint a skavenharcosok mind elpusztultak.
Élt, és csak ez számított. Kimászott a csatornából, és lerázta mag áról a vizet. Most már csak
annyit kell tennie, hog y elfog adható mag yarázatot talál a történtekre, kieszel eg y olyan mesét,
amit a látnok hajlandó lesz elhinni. Nem tag adhatta le a dolg ot; biztosra vette, hog y Thanquol
tud arról, mit csinált az éjszaka.
 A kórság szerzetesei

Most, hogy rávilágítottam, mi is történt abban az elátkozott esztendőben a Gépészek Egyetemén, úgy
érzem, rátérhetek egy másik témára. Életemnek ebben a szakaszában alaposan megismertem a
patkányembereket, a skaveneket – sokkal jobban, mint szerettem volna. A fanatikus boszorkányvadászok
akár máglyára is vethettek volna amiatt, hogy ilyen sokat tudtam, ezekről a lényekről. Sokszor megfordult a
fejemben, hogy ha ezek az elszánt emberek a valódi ellenséget üldöznék, nem egyszerű tudósokat
kínoznának, a világunk sokkal biztonságosabb és boldogabb hely lenne.
Természetesen, társadalmunk valódi ellensége sokkalta veszélyesebbek, mint az ártatlan tudósok, és
sokkal magasabb helyeken vannak barátaik. Ezt a kijelentést inkább nem magyarázom meg, az olvasóimra
bízom, jussanak el a végkövetkeztetésig.

Részlet az Utazásaim Gotrekkel című krónika 3. kötetéből, írta Herr Felix Jaeg er (Altdorfi
Nyomda, 2505)

A férfi a nyakához kapott, és g urg ulázó hang ot hallatott. Előredőlt, habzó szájából és az
orrlyukaiból, epezöld folyadék szivárg ott. Hanyatt dőlt, és kétség beesetten verni kezdte öklével
a sáros járdát. Aztán úg y tűnt, minden erő kiszáll belőle. A vég tag jai elernyedtek. Még eg yszer,
utoljára meg feszült a teste; még eg y utolsó, halk sóhajt hallatott, és vég e volt.
A járókelők riadtan néztek eg ymásra, majd amilyen g yorsan csak bírtak, elrohantak a test
közeléből. A koldusok feltápászkodtak és elinaltak. Eg y féllábú ember annyira sietett, hog y kis
híján elejtette a mankóját. Az árusok otthag yták bódéikat, a háziasszonyok visszahúzódtak
otthonukba, és g ondosan bezárták mag uk mög ött az ajtót. A g azdag kereskedők g yorsabb
haladásra biztatták, g yalog hintójuk cipelőit. Az utca pillanatok alatt kiürült, a távolodó tömeg
fölött eg yetlen szó hullámzott:
– Kórság !
Felix Jaeg er körbenézett a kiürült utcán. A jelek szerint senki más nem akart seg íteni a
szerencsétlenül járt emberen, úg y tűnt, ez a feladat rá vár. Köpenyét a szája és az orra elé
tartva, letérdelt a test mellé. Eg yik kezét a férfi mellkasára tette, a másikkal meg fog ta a
csuklóját. Már semmit sem tehetett; a férfi meg halt. Felix elég tapasztalt volt ahhoz, hog y ezt
azonnal lássa.
– Felix, g yere innen, félek!
Felix felnézett. Elissa sápadtan, tág ra nyílt szemmel állt a közelben. Vég ig húzta kezét
g öndör, fekete haján, aztán a szájához kapta.
– Nincs mitől félni – válaszolta Felix. – Meg halt. – Attól félek, ami vég zett vele. Azt hiszem,
az új kórság ölte meg .
Felix feleg yenesedett, az elméjét babonás félelem kerítette hatalmába. Életében először
kellett elg ondolkodnia azon, hog y a halottal, aki a szeme előtt esett össze, valójában mi
vég zett. Már értette, hog y az emberek, miért menekültek el.
Minden beteg ség szörnyű dolog volt. Bárhol lecsaphattak, válog atás nélkül, g azdag ra és
szeg ényre eg yaránt. Senki sem tudta, honnan erednek. Felix valahol azt hallotta, a káosz a
forrásuk, másutt azt beszélték, hog y az istenek íg y akarják meg büntetni, a vétkes emberiség et.
Csak az volt biztos, hog y az áldozatokért nem sokat lehetett tenni, az imádkozáson kívül.
Felix eltávolodott a testtől, és Elissa derekára tette karját. A lány úg y húzódott el tőle,
mintha attól félne, hog y Felixben már ott lappang a beteg ség .
– Nem vag yok beteg – mondta Felix meg bántottan.
– Azt sosem lehet tudni.
Felix vég ig nézett a hullán, és meg remeg ett.
– Hát, ennek az embernek nem ez volt a leg szerencsésebb napja – jeg yezte meg Elissa.
– Ezt hog y érted?
– Nézd csak meg ! Ott a fekete rózsa a ruháján. Éppen temetésről jött.
– Hát, most a sajátja következik…

***

– Ma már ez a neg yedik ember, akivel a kórság vég zett, és akiről hallottam – mesélte Heinz,
amikor Felix elújság olta neki a híreket. – A kocsmában csak erről beszélnek a fiúk. Már
fog adásokat is kötnek, hog y estére hány hulla lesz.
Felix bizonyos értelemben örült ennek a hírnek. Az elmúlt néhány napban a polg árok csak
az Eg yetem pusztulásáról beszéltek. Voltak, akik azt állították, hog y a merényletet a káosz
kultusz hívei, vag y a bretonniaiak követték el. Felix állandó bűntudattal küzdött, amikor eszébe
jutott, milyen szerepe volt a dolog ban.
– Neked mi a véleményed? – kérdezte, és vég ig nézett a kocsmában. A helyiség meg telt, a
jelek szerint a fog adások jót tettek a forg alomnak, az ital pedig vidámabbá változtatta az
embereket. Felix biztosra vette, hog y este elég baja lesz a részeg ekkel.
– Szerintem tizen lesznek – mondta Heinz. – Tavaly, amikor a vöröshimlő pusztított,
összesen húsz ember halt bele. Húsz éve nem volt ilyen komoly járvány errefelé. Persze, sosem
lehet biztosan tudni. Lehet, hog y ez a mostani minden korábbi kórság on túltesz.
– Úg y értettem, szerinted mi okozza? Hog yan terjed?
– Nem vag yok orvos, Felix. Kocsmáros vag yok. Szerintem a rontás okozza, és a boszorkák
terjesztik. Az én Lottém leg alábbis mindig ezt mondta.
– Szerinted elkaphatom attól a szerencsétlentől?
– Lehetség es. A helyedben nem ag g ódnék. Amikor az öreg Morr a te nevedet húzza ki a
kalapjából, semmit sem tehetsz. Nekem ez a véleményem. Eg y dolog viszont biztos.
– Micsoda?
– Az üzletnek jót tesz a dolog . Amikor jön a kórság , az emberek meg rohamozzák a kocsmát.
El akarják felejteni, milyen veszély les rájuk.
– Talán részeg en akarnak meg halni.
– Van a halálnak sokkal rosszabb módja is, ifjú Felix.
– Hát, van.
– Átmenetnél oda, és rászólhatnál azokra a tileaiakra, mert a vég én meg késelik eg ymást, és
látni fog juk a halál eg yik módját.
– Meg yek.
Felix elindult, hog y meg fékezze a veszekedőket. Eg y perccel később már sokkal
közvetlenebb veszéllyel kellett szembenéznie, mint a járvány.

***

– Szóval te nem félsz a kórság tól? – kérdezte Felix, miközben kitért az eg yik részeg zsoldos
ökle elől.
– Én sosem kapom el az ilyesmit, emberifjonc – felelte Gotrek Gurnisson. Elkapta a zsoldos
fülét, lehúzta mag ához a fejét, és úg y lefejelte, hog y a fickó orrából ömleni kezdett a vér. – Már
vag y tízszer láttam ilyesmit. Az emberek úg y hullottak, akár a leg yek, de nekem semmi bajom
sem volt. A törpék általában nem kapják el a beteg ség eket. Az ilyesmi a g yeng ébb fajokra, az
elfekre, meg az emberekre jellemző.
Felix meg fog ta a zsoldos két társának nyakát, és felemelte székükről a férfiakat.
Gotrek elkapta az eg yiket, Felix a másikat fog ta. Az ajtóhoz vezették a részeg eket,
kihajították őket a sáros utcára.
– A leg komolyabb beteg ség , amit eddig átéltem, a másnaposság volt – folytatta Gotrek. –
Vissza ne g yertek! – kiáltott rá a sárban fekvő részeg ekre.
Felix meg fordult, és körülnézett a kocsmában. Ahog y Heinz meg jósolta, a helyiség
zsúfolásig meg telt. A nemesurak eg yütt ittak a haramiákkal, a város csirkefog óival.
Eg y nag yobb zsoldoscsapat úg y mulatozott, úg y szórta a pénzt, mintha nem lenne holnap.
Talán igazuk is van – g ondolta Felix. Talán valóban nincs holnapjuk. Lehet, hog y ig azuk volt
az utcai jósoknak; talán valóban közeledik a világ vég e. Vannak, akiknek már el is jött… Felixnek
ismét eszébe jutott a férfi, akit az utcán látott meg halni.
Látta, hog y a távolabbi sarokban Elissa eg y parasztos ruhába öltözött, izmos fiatalemberrel
beszélg et. Mindketten hadonásztak, majd a lány meg fordult és elindult.
A fiatalember utánanyúlt, elkapta a csuklóját. Felix elindult, hog y közbeavatkozzon. A
felszolg álólányokat általában mindenki meg fog dosta, de valahog y nem tudta elviselni, hog y
Elissával is ilyet teg yenek. A lány meg fordult, és mondott valamit a fiatalembernek, aki
azonnal eleresztette a csuklóját, és döbbenten nézett fel rá. Elissa mag ára hag yta a tátott szájjal
bámuló parasztot.
A lány büszkén, felemelt fejjel vitte a tálcáját. Felix meg fog ta a karját, mag a felé fordította,
meg csókolta az arcát.
– Nem vag yok beteg – mondta, Elissa még is elhúzódott tőle.
Felix hallotta, hog y minden asztalnál a kórság ról beszélg etnek. Olyan érzése támadt, hog y a
város lakóinak nincs más témájuk.
– Valóban nem vag yok beteg – mondta Felix a lánynak. Meg fordult és észrevette, hog y a
fiatal, parasztruhás férfi, aki korábban Elissával beszélg etett, most dühös szemekkel őt
méreg eti. Szeretett volna odamenni hozzá, hog y felteg yen neki néhány kérdést, ám mielőtt ezt
meg tehette volna, a fiatalember felállt, és elindult az ajtó felé.

***

– Tudom, hog y nem kaptad el a kórság ot – bólintott Elissa, és közelebb húzódott Felixhez az
ág yon. Kihúzott a matracból eg y szál szalmát, és meg csiklandozta vele Felix orrát. – Nem kell
állandóan ezt ismételg etned. Szeretném, ha többé nem beszélnél erről.
– Talán csak mag amat próbálom nyug tatg atni – mondta Felix. Lefog ta a lány kezét.
– Ki volt az a férfi, akivel beszélg ettél?
– Mikor?
– Este. A kocsmában. Az a parasztruhás.
– Hát láttad? – kérdezte Elissa ártatlanul.
– Ezek szerint…
– Ő Hans.
– És ki ez a Hans?
– Csak eg y barát.
– Nem úg y nézett ki. Nem úg y nézett rád!
– Odahaza, a falumban, udvarolt nekem eg y ideig , de túl féltékeny volt, és a természete is
rossz.
– Meg ütött?
– Nem, de minden férfit meg vert, aki rám mert nézni. A falu öreg jeinek eleg ük lett ebből, be
is csukták a tömlöcbe. Amikor kiszabadult, eljött a városba, hog y meg csinálja a szerencséjét.
– Ezért jöttél ide? Hog y meg találd őt?
– Talán… Már rég en történt, és Nuln nag yon nag y város. Nem találkoztam vele, csak ma
este, amikor eg yszerűen besétált ide. Nem sokat változott.
– Szeretted?
– Valamikor ig en.
– És most?
– Most nem. – Elissa komoly tekintettel nézett Felixre. – Sokat kérdezel, Felix Jaeg er!
– Akkor tég y valamit, hog y ne jártassam a számat! – mondta Felix, és meg csókolta a lányt.
Az elméjében azonban tovább motoszkált a kérdés, hog y vajon milyen kapcsolat lehet Elissa és
Hans között.

***

Thanquol szürkelátnok felszippantott eg y csipetnyi torzkő-port. A szer erővel töltötte meg

a testét, hatására boldog ság áradt szét benne, és eg y pillanatra meg látta a dicsőség áhított
fényét.
Gondosan felépített terve elérte célját: ellenfelének, Heskitnek, nem sikerült meg szereznie
az emberek, masinákkal kapcsolatos titkait. Thanquol vidáman elvig yorodott, amikor felidézte
az esetet. Heskitet az eg ész sereg előtt szég yenítette meg azért, amit tett. Árulással vádolta, azt
hányta a szemére, hog y vakmerő, ostoba akcióival, veszélyezteti a hadjárat sikerét. Amikor
befejezte, Heskit szég yenkezve kotródott el.
Heskitet tehát félreállította. Várta, hog y Skavenüszökből meg érkezzen az erősítés, az
elvesztett csapatok pótlása. Harcosban tehát nem lesz hiány, ami pedig Heskitet illeti, vele
kapcsolatban azt tervezte, hog y szól eg y-két szót az „érdekében”. Addig mesterkedik, míg
eléri, hog y a kudarcot vallott vezért, visszarendeljék Skavenüszökbe.
Szétnyílt a füg g öny, és eg y kis termetű skaven osont be a helyiség be. Thanquol ösztönösen
beug rott a trónusa mög é, és sötét, mág ikus erejével meg idézett eg y energ iag ömböt, amivel
cafatokra téphette látog atóját. Már éppen felemelte a kezét, amikor meg látta, hog y csak
Vág ottnyelvű tért vissza. Meg állította a varázs folyamatát.
– Rossz híreket hoztam, leg tökéletesebb uralkodóm? – mondta Vág ottnyelvű, de hirtelen
elhallg atott, mert meg látta a Thanquol kezében formálódó energ iag ömböt. – Ne! Ne!
Leg könyörületesebb nag yuram, ne ölj meg ! Ne tedd!
– Ha még eg yszer hívatlanul, vag y szó nélkül lépsz be hozzám, kínság os lesz a halálod! –
dörög te Thanquol. Még nem hívta vissza a varázst; a skaven sosem tudhatja, mire számítson
akkor, ha féltékeny vetélytársak veszik körül.
– Értem, értem, és nem teszem, leg csodásabb látnok! Soha többé, meg íg érem, most se
tettem volna, csak…
– Csak?
– Csak most valóban fontos híreket hoztam.
– Miféle híreket?
– A fülembe jutott eg y pletyka…
– Pletyka? Ebben a szent helyiség ben ne merészelj pletykákat mesélni!
– Leg tökéletesebb úr, sok esetben a pletykafészkek a leg meg bízhatóbb hírforrások.
Thanquol biccentett. Ez ig az volt. Az elmúlt néhány napban meg tanulta, hog y nyug odtan
hag yatkozhat Vág ottnyelvű kémeire. A kis skaven majdnem olyan üg yesen szerzett
információkat, mint ő mag a. De csak majdnem!
– Rajta, beszélj! Ne veszteg esd a drág a időmet!
– Beszélek, beszélek! Úg y hallottam, hog y Szennylaki Hitvány és a társai elhag yták az
Alantutat. Felmentek a felszínre, az emberek városába, Nulnba, hog y ott építsenek ki mag uknak
eg y titkos fészket.
Mit akarhatnak a Kórság-klán tagjai a városban? – töpreng ett Thanquol. – Mit jelent ez? Talán azt,
hog y Szennylaki is összeesküvést sző ellene, mert el akarja rag adni tőle a dicsőség et, amit
pedig nag yon is kiérdemelt.
– Folytasd!
– Elképzelhető, hog y mag ukkal vitték az Ezer Kórság Üstjét!
Jaj, csak azt ne? – g ondolta Thanquol. Az Üst volt a Kórság -klán leg értékesebb ereklyéje.
Mindenki ismerte a vele kapcsolatos leg endákat. Azt beszélték, iszonyú beteg ség ek fortyog nak
benne. Ezt el lehetett hinni róla, mert a Kórság isten, Nurg le templomából lopták el, még akkor,
amikor a világ eg észen fiatal volt. A Kórság -klán tag jai állították a Szarvas Patkány üg yének
szolg álatába.
Ha az Üst feljutott a felszínre, az csakis azt jelenthette, hog y Szennylaki Hitvány meg akarja
fertőzni az embereket. Normális körülmények között Thanquol örült volna ennek, feltéve, hog y
ő mag a jó távol van a meg fertőzött területtől. A Kórság -klán általában nem tudta kordában
tartani a g erjesztett beteg ség eket, amelyek miatt leg alább annyi skaven pusztult el, ahány
ellenség . A szerzetesekre eg yetlen kórság sem hatott, rajtuk kívül azonban szinte mindenki
meg beteg edett. A skavenek sok g yőzelmet köszönhettek már ennek a klánnak, amelynek tag jai
csakis a Tizenhármak utasítására kezdhették meg tevékenység üket.
Thanquolnak éppen arra volt a leg kevésbé szükség e, hog y a szerzetesek kórság ai
vég ezzenek a hadsereg ével. Továbbg ondolta a dolg ot. A Tizenhármakat valószínűleg csak az
érdekli majd, hog y g yőztek-e, azzal már nem fog lalkoznak, hog y milyen eszközzel, vag y hog y
hány skaven élete árán. A harcosokat mindig lehet pótolni, csak a cél számít. Thanquol sem a
katonáiért ag g ódott, sokkal inkább azért, hog y Szennylaki, ha sikerrel fejezi be az akciót, a
Tizenhármak keg yencévé válik, és ki tudja, talán éppen ennek a sereg nek a fővezéri posztja lesz
a jutalma.
Thanquol elg ondolkodott. Mi másról lehet itt szó? Ha a tervvel az inváziót próbálták
előseg íteni, akkor ő miért nem tud semmit az eg észről? Vég ül is ő a főparancsnok, nem ig az?
Eg észen biztos, hog y ez Szennylaki mag ánakciója, aminek a valódi célja az, hog y meg szerezze
a hatalmat. Tenni kell valamit az áruló ellen! Tenni kell, hiszen meg téveszti a Tizenhármakat!
Eg y újabb g ondolat hasított belé. A felszínen dolg ozó üg ynökei jelentették, hog y valamilyen
borzalmas beteg ség ütötte fel a fejét az emberek között. Kétség telen, Szennylaki máris elkezdte
a ténykedést. Nincs veszteg etnivaló idő!
– Gyorsan! Gyorsan! Hová mentek azok az áruló férg ek?
– Nem tudom, leg felség esebb úr. Az üg ynökeim ezt nem mondták.
– Fuss! Gyorsan! Gyorsan! Menj, és derítsd ki?
– Azonnal, leg g yorsabban határozó vezér!
– Várj! Várj! Mielőtt elmész, hozz papírt és tollat. Támadt eg y ötletem.

***

– Tüsszentettél! – mondta Elissa.

– Nem ig az! – felelte Felix. Hazudott. Valóban tüsszentett, ráadásul felduzzadt a szeme, és
csöpög ött az orra. Izzadt, és a torka is kapart.
Elissa köhög ni kezdett. A szája elé kapta kezét, visszafojtotta a köhög ést, de teste íg y is
rázkódni kezdett.
– Köhög sz! – mondta Felix, de rög tön meg bánta. A lány szemét elfutotta a könny.
– Jaj, Felix! Mit g ondolsz, elkaptuk a kórság ot?
– Nem. Az nem lehet – felelte Felix, nem valami nag y határozottság g al. Rázni kezdte a
hideg . – Öltözz fel! Elmeg yünk eg y orvoshoz!

***

Az orvosnak aznap reng eteg dolg a akadt, a parányi rendelő előtt, hosszú sorban álltak az
emberek. A fél város köhög ött és tüsszög ött, a leg többen az utcára köpdöstek.
Szinte tapinthatóvá vált a pánik.
Hiába ácsorgunk itt – g ondolta Felix, amikor nyilvánvalóvá vált, hog y aznap már nem jutnak
be az orvoshoz. Már Shallya temploma is meg telt beteg ekkel.
– Gyere! – mondta Elissának a fiatalember.
– Nem meg yek, Felix! Azt akarom, hog y az orvos meg vizsg áljon!
– Gyere! – Felix meg fog ta a lány kezét, és elindult. – Van eg y ötletem!
– Felix! Mit keresel itt? – kérdezte Otto meg lepetten. Nem ig azán örült, amikor az öccse
visszautasította az ajánlatát és kijelentette, hog y nem akar részt venni a családi vállalkozásban.
Inkább beáll kidobóembernek a Vak Disznóba. Ennek ellenére még mindig kedvelte.
Felix könyörg őn nézett bátyjára. Otto ezen a napon hermelinszeg élyes, bíborvörös
brokátköpenyt viselt, íg y még szembetűnőbbé vált öccse szeg énység e. Felix nem jutott be
hozzá könnyen; az őrök nem hitték el neki, hog y Otto Jaeg er a testvére.
– Azt hiszem, seg íthetnél – szipog ott Felix. A szobában furcsa szag terjeng ett, mintha
füstölőrudak és virág ok illata keveredett volna.
– Természetesen mindent meg teszek érted – mondta Otto bizonytalanul – , feltéve, hog y
módomban áll.
Igazi kufár – g ondolta Felix. – Nem mond se igent, se nemet, látni akarja az árut…
– Orvosra van szükség em.
Otto az öccséről Elissára nézett, majd ismét Felixre pillantott. Az arca riadt volt.
– Csak nem… Bajba sodortad ezt a lányt, ig az?
Felix felnevetett.
– Nem!
– Akkor mi a g ond?
Felix g yorsan elmondta a bátyjának, hog yan halt meg az az ember az utcán, milyen sokan
várakoznak az orvosra, és bevallotta, hog y nála és Elissánál is jelentkeztek bizonyos tünetek.
Otto elg ondolkodva, fig yelmesen vég ig hallg atta, majd az orrához tartott eg y füstölg ő
szelencét, és mélyen beleszippantott. Felix már tudta, minek van ilyen érdekes szag a.
– Mi ez? – kérdezte.
– Vadg yökér és ezüstfűszer Messzi-Cathayból. Ez a füst az eg yetlen szer, a leveg őben terjedő
kórság ellen. Leg alábbis a doktor ezt mondta. Kipróbálod?
Átnyújtotta Felixnek a kicsi, láncra főzött szelencét. A füst illata nag yon erős volt.
Felix udvariasan Elissa felé nyújtotta a szelencét. A lány beszívta a füstöt, és köhög ni
kezdett.
– Kitisztítja az orrot, az biztos – mondta könnyező szemmel.
Felix is beszívta a füstöt, és azonnal meg értette, Elissa mire g ondolt. A füst úg y metszett az
orrába, mint valami peng e. Forróság áradt szét a fejében és a mellkasában.
Az orra tisztább lett, könnyebben kapott leveg őt.
– Nag yon jó! – krákog ta, és visszaadta Ottonak a szelencét. – De mi azért szeretnénk
találkozni eg y orvossal.
Otto összepréselte ajkait.
– Természetesen, Felix. Az öcsém vag y.
– Elissával mi lesz?
– Róla is g ondoskodom.

***

Bámulatos, hogy a pénz, milyen hamar megnyitja a kapukat! – g ondolta Felix, és körülnézett
Drexler doktor szobájában. Ha nem mondja ki Otto nevét, a szolg ák talán be se eresztik az
előkelő házba.
A tölg yburkolatú falakon a nulni, az altdorfi, és a marienburg i eg yetemeken szerzett
oklevelek füg g tek, mellettük a Birodalom leg nag yobb urainak köszönőlevelei sorakoztak. A
doktor portréját is kiakasztották; a képet mag a a nag y Kleinmann festette. Drexler olyan mag as
árat kért a munkájáért, hog y meg eng edhette mag ának az efféle fényűzést.
Felix átlesett a szomszédos szobába, ahol a doktor Elissával beszélg etett. Felixnek kint
kellett maradnia. Kényelmesen hátradőlt a bőrborítású székben, és nézelődni kezdett.
A falak mellett sorakozó üveg edények kiválóan illettek volna eg y alkimista műhelyébe. A
polcokon bőrkötéses, vastag könyvek álltak. Felix tétován leemelte az eg yik kötetet. Johannes
Voorman munkáját, a Der Natur Malorumot tartotta a kezében, még hozzá az első kiadást. A
lapokat felvág ták, ami azt jelentette, hog y valaki vég ig olvasta a könyvet, valaki a szöveg et is
fontosnak tartotta. Felix szemüg yre vette a többi kötetet, és meg lepetten nyug tázta, hog y csak
minden második volt kapcsolatban a medikai vag y alkímiai tudományokkal, a többi
természettudományi, történelmi, vag y éppen a Szférák mozg ásával fog lalkozó munka volt. A
jelek szerint az orvos művelt ember volt.
– Ön is tudós, Herr Jaeg er?
Felix meg fordult, és a másik szobából kilépő Drexlerre nézett. Az orvos alacsony, vékony
ember volt, az arca keskeny és barátság os; rövid, g ondosan nyírt szakállt viselt. Inkább látszott
sikeres kereskedőnek, mint orvosnak. A köntöse éppen olyan drág a volt, mint Ottoé. A
rendelője rag yog ott a tisztaság tól, sehol eg y vérfolt, sehol eg y porszem. Felix piócákat sem
látott sehol.
– Olvastam néhány könyvet…
– Helyes. Az embernek mindig művelnie kell az elméjét, ha lehetőség e van rá.
– Elissa hog y van?
Drexler levette a szemüveg ét, rálehelt, és meg törölte a lencséket a köpenye szeg élyével.
Bíztatóan elmosolyodott.
– Remekül. Náthás. Ennyi az eg ész.
Felix már értette, hog y a g azdag ok miért hajlandóak sokat fizetni ennek az embernek. A
hang ja, az eg ész eg yéniség e meg nyug tató volt.
– Szóval… Nem a kórság ?
– Nem. Nem a kórság . Nem a himlő. Semmi ilyesmi. A testén nem ütköztek ki a fekélyek, és
a járvány más jelei sem fedezhetők fel rajta. Ebben eg észen biztos vag yok.
Elissa is átjött a másik szobából. Rámosolyg ott Felixre. A fiatalember is elmosolyodott.
– Tudomásom van arról, Herr Jaeg er, hog y ön teg nap érintkezett eg y kórság os személlyel. –
Az orvos arca hirtelen elkomolyodott.
– Íg y van.
– Az lesz a leg jobb, ha önt is meg vizsg álom. Mutassa a karját!
A következő néhány percben az orvos olyan rituálét hajtott vég re, amihez hasonlóról Felix
addig még csak nem is hallott. Meg fog ta Felix csuklóját, számolt, és közben a falon füg g ő órát
fig yelte. Keg yetlenül meg kopog tatta Felix mellkasát, nag yítóüveg g el belenézett a szemébe. A
fiatalember nem erre számított. Hol vannak a piócák, a szikék, a fog ók? Lehet, hog y ez az
ember sarlatán? Nem olyan, mint a többi orvos meg borbély, akivel Felixnek korábban dolg a
akadt. A ruhája nem volt mocskos, az ing én nincs alvadt vérfolt. Napbarnított, eg észség es fickó
volt, látszott rajta, hog y ideje nag y részét a szabadban tölti. Felix ezt szóvá is tette. Drexler
élesen nézett rá.
– Eltöltöttem némi időt Arábiában – válaszolta. – Kah Sabarban, az Eg yetemen
tanulmányoztam a medicinát.
Felix a falra pillantott. Sehol sem látta az arábiai eg yetemen szerzett diplomát.
Drexler kitalálta g ondolatát, mert felnevetett.
– Ó, Kah Sabarban nem osztog atnak okleveleket és címeket! Aki elvég zi az Eg yetemet, az
g yóg yító. Aki nem vég zi el, nem az. Ilyen eg yszerű. Eg y darab papír senkit sem tesz orvossá.
– Íg y ig az. De mit tanult ott, amit itt, a Birodalomban nem sajátíthatott el? – Mint általában
mindenki, Felix is a Birodalmat tartotta az emberi faj kulturális központjának, ő sem értette,
hog y mi újat mondhatnának az arabok ennek a népnek. A törpék és az elfek, azok ig en, de az
arabok? Ug yan!
– Sok mindent, barátom. Például azt, hog y nem mi vag yunk a tudás eg yedüli
letéteményesei, és azt, hog y amit az orvosaink tanítanak, az jobbára hamis.
– Például?
– Nos… Én nem szoktam véreztetni a pácienseimet. Ennek a kúrának több a kára, mint a
haszna.
Felix meg könnyebbült, de meg is lepődött. Meg könnyebbült, mert mint oly sokan, ő is
retteg ett az orvosi szikétől, és meg lepődött, mert már biztos volt abban, hog y ez az ember
sarlatán. Mindenki tudta, hog y a véreztetés nag yon fontos művelet, mert csakis íg y lehet
meg szabadítani a testet az ártalmas anyag októl. Otto viszont azt állította, hog y Drexler a
leg jobb orvos Nulnban, és több embert meg g yóg yított már, mint a barbár sebészek összesen. A
jelek szerint Drexler civilizált, művelt ember volt. Felix már semmit sem értett.
– Elkaptam a kórság ot? – kérdezte hirtelen, és retteg ve várta Drexler válaszát.
– Nem, Herr Jaeg er. Kicsit meg fázott, de más baja nincs. Véleményem szerint a városban
azoknak az embereknek a többség e, akik most azt hiszik, hog y elkapták a járványt, ug yanebben
a cipőben járnak. A pánik sokkalta ártalmasabb lehet, mint mag a a beteg ség .
– Ezek szerint nem hisz abban, hog y a kórság létezik?
– De ig en. Létezik, és ahog y meleg szik az idő, nag yon sok ember bele fog halni. De abban
eg észen biztos vag yok, hog y mag uk nem kapták el, ahog y azok a g azdag emberek sem, akik
hozzám járnak. Ha teg nap meg kapta volna a beteg ség et, azóta már halott lenne, de leg alábbis
haldokolna.
– Íg y elég könnyű felállítani a kórismét! – jeg yezte meg Felix szárazon.
Drexler felnevetett.
– Ug yanazt a keveréket kapják tőlem, amit a bátyjának is adtam. A g yóg ynövények védelmet
biztosítanak a járvány kórokozói ellen. Ráadásként néhány varázsig ét is rájuk mondtam.
– Ezek szerint nemcsak orvos, varázsló is?
– Gyóg yító vag yok, Herr Jaeg er, és mindig azt az eszközt használom, amivel a leg jobban
seg íthetek a beteg eimen. Értek eg y keveset a védelmi mág iákhoz. Nem g arantálhatom a
hatékonyság ukat, de ártani nem árthatnak.
– Köszönöm, doktor.
– Ne nekem köszönje, Herr Jaeg er, inkább a bátyjának, hiszen ő fizeti a számlámat.
Felix meg fordult, és indulni készült. Drexler sápadtan, kemény tekintettel nézett rá.
– Mi az? – kérdezte a fiatalember.
– Az a kard, amit hozol… Elárulná, hog y jutott hozzá?
– Természetesen. Az eg yik barátomé volt, az Izzó Szív templomos lovag jáé, eg y bizonyos
Aldredé. Meg halt, és én mag amhoz vettem a kardot, abban a reményben, hog y eg y nap majd
visszajuttatom a rendjének. Miért kérdi?
– Ön Aldred barátja volt?
– Eg yütt utazg attunk a Határherceg ség ekben. Küldetésben járt, amikor meg halt.
– Ismertem Aldredet. Hosszú ideig barátok voltunk. Eg yütt tanultunk a Sig marita
Szemináriumon. Rég nem hallottam felőle.
– Sajnálom, hog y éppen tőlem értesült a rossz hírről.
– Jó halált halt?
– Hősként ment el.
– Erre vág yott. Sajnálom, hog y feltettem ezt a kérdést, Herr Jaeg er.
 – Én sajnálom, hog y ilyen rossz hírrel kellett szolg álnom.
– Kedves ember – mondta Elissa. – És bölcs is. Ez meg nyug tató.
– Mit mondtál?
Felix a lányra nézett. Zavarta, hog y az orvos ismerte a néhai templomost, és bűntudata volt
amiatt, hog y eddig nem tett komolyabb erőfeszítéseket annak érdekében, hog y a kard
visszajusson a rendhez. Kiváló feg yver volt, számtalanszor meg mentette az életét, meg szerette.
– Azt, hog y meg nyug tató.
– Az – mondta Felix keserűen. Elissa útközben csak az orvosról beszélt, és eg yetlen
pillanatra sem eresztette el, a tőle kapott szelencét. Felixet bosszantotta a dolog , de nem ig azán
tudta, miért. Elissa váratlanul ránézett.
– Mondd csak, Felix, nem vag y te féltékeny?
– Nem, hog y lennék? – mormolta Felix, de arra g ondol, milyen csodálatosak a nők,
ösztönösen meg éreznek bizonyos dolg okat.

***

Ahog y beléptek a kocsmába, Gotrek felnézett rájuk.

– Kapd el! – mondta, és eg y tekercset dobott Felix felé. Felix elkapta a tekercset, és azonnal
felismerte, mi az. A levelet ug yanaz a kéz írta, mint azt a másikat, amelyben a skavenek által az
Eg yetem ellen tervezett támadásra fig yelmezettek. Sietve szétnyitotta a papirost, és elolvasta
az üzenetet.

Barátajim!
Vigyázzatok. Azok a mocskos patkányemberek, a kórság klánból, azok most ara készülnek, hogy
kórságot terlyeszenek a ti várostokba, hogy a Szarvas Patkány rágja szét a beleiket. Nem tom mikor vagy
hol vagy hogy akarják észtet megcsinálni csak asztat tudom hogy figyejjetek az egyezer kórság üstyére.
A barátotok.

– Akkor hozták, amikor elmentél – mag yarázta Gotrek.

– Ug yanaz a fiú?
– Nem. Eg y másik koldus. Azt mondta, eg y szerzetestől kapta.
– Hittél neki?
– Miért ne hittem volna? Elvezetett arra a helyre, ahol a szerzetessel találkozott.
Közel volt ahhoz, ahol a múltkor a fiúnak átadták a levelet.
– Miről beszéltek, Felix? – kérdezte Elissa.
– Skavenekről – mordult fel Gotrek. Elissa elsápadt.
– Azokról, akik meg támadtak minket?
– Azokról.
– Mi közük van ezeknek hozzád, meg Felixhez?
– Nem tudom, leány. Bárcsak tudnám! Azt hiszem, szépen belekeveredtünk az eg ymás
közötti csatározásaikba.
– Ezt nem kellett volna elmondanod!
 – Mit g ondolsz, meg int meg támadják a Vak Disznót? – kérdezte a lány, és úg y nézett az
ajtóra, mintha arra számítana, hog y a következő pillanatban berontanak a skavenek.
– Kétlem – mondta Gotrek. – De ha még is, meg int lemészároljuk őket.
Elissa leült a törpe mellé. Gotrek oldalra billentette a fejét, és elmosolyodott.
– Ne félj, te lány! Semmi sem árthat neked.
Gotrek nem volt se bizalomg erjesztő, se meg nyug tató, de szavai még is lecsillapították
Elissát.
– Mit g ondolsz, a skaveneknek köze van ehhez az új kórság hoz? – kérdezte Felix halkan,
üg yelve arra, hog y más ne hallja a szavait.
– Patkány barátunk ezt akarja elhitetni velünk.
– Akkor miért nem árul el többet?
– Talán ő mag a is csak ennyit tud…
Thanquol a jóskristályába bámult. Hiába; nem tudta meg határozni, hol vannak a kórság -
szerzetesek, és hol van az az átkozott Üst. Ez már önmag ában véve is ag g odalomra adott okot.
Eg y olyan képesség ű látnok, mint ő, ha meg felelő módon vég rehajtotta a Szarvas Patkány
szertartásait, elvileg könnyen rábukkanhatott eg y ilyen tárg yra. De nem, ez most nem sikerült.
Ebből arra lehetett következtetni, hog y Szennylaki és társai mág iát alkalmaztak, nyomaik
eltüntetésére. A látnok tisztában volt azzal, hog y Szennylaki nag y hatalmú varázsló, és képes
ilyen tettek vég rehajtására. Ez a nyomnélküliség is azt ig azolta, hog y a Kórság -klán tag jai,
összeesküdtek a fővezér ellen.
Természetesen az árulók azt vallanak, ha meg kérdeznék tőlük, hog y a nyomaikat az
emberek miatt tüntették el, azért, hog y az ellenség ne találjon rájuk. Ám Thanquolt nem
lehetett meg téveszteni. Nem teg nap született. A kórság -szerzetesek éppen a vezérük elől
akartak eltűnni, és észrevétlenek akartak maradni, hog y vég rehajtsák terveiket, és
meg szerezzék a dicsőség et, ami nem őket illeti meg .
Thanquolnak meg kellett akadályoznia, hog y elérjék céljaikat – természetesen azért, hog y
védje a Tizenhármak érdekeit. Először is meg kellett találnia az árulókat.
Ha nem ment az eg yik módszerrel, akkor másikat kellett alkalmazni, vag y eg y eg észen
meg lepő, de már bevált cselt kellett bevetnie.
Kíváncsi volt, vajon a törpe és a barátja, elkezdte-e már a kutatást. Vag y talán annyira
ostobák, hog y semmit sem tesznek, ha tőle nem kapnak valamilyen bíztatást?

***

Felix a köpenyét mag a köré csavarva sietett vég ig a sötétben. Meg állt, hátralesett, és
meg kereste a nyakában füg g ő g yóg yfüves szelencét. Mélyen beszívta a különleg es illatot, és
körbenézett. A sikátorban itt-ott szemétkupacok emelkedtek.
Elg ondolkodott, vajon mi lehet az oka annak, hog y a városban vannak házak, amelyeket nem
kötöttek rá a csatornarendszerre. Miért van az, hog y vannak emberek, akik még mindig jobban
szeretik az utcára szórni a hulladékot? Rájött, hog y a Gotrekkel meg tett hosszú út során
jócskán meg változott. Korábban városlakó volt, és észre sem vette volna a szeméthalmokat,
most azonban ez is feltűnt neki.
Meg állt, hallg atózott. Mintha lépteket hallott volna. Talán követték? A fülét heg yezve várt,
de semmit sem hallott.
 A csend nem nyug tatta meg . Nuln leg előkelőbb neg yedében járt, de a g azdag ok még itt
sem mozdultak ki testőrök nélkül. A környéken hemzseg tek a tolvajok és a rablók.
Felix nem a hétköznapi csirkefog óktól tartott. Az emlékezetes éjszaka óta, amikor a
patkányemberek org yilkosai rátámadtak a szobájában, komolyan félt a skavenektől.
Biztosra vette, csak a szerencséjének köszönheti, hog y túlélte a leg utolsó csatát.
Annak pedig , hog y milyen hamar, milyen szeszélyesen változik meg az ember szerencséje,
már számtalanszor tanúja volt.
Pontosan tudta, milyen veszélyt vállalt, amikor elindult, de seg ítség re volt szükség e, és
csupán eg yetlen olyan embert ismert, akitől meg kaphatta. Drexler valódi g yóg yítónak
bizonyult, ő talán választ tud adni arra a kérdésre, hog y a skavenek valóban képesek-e
elindítani eg y járványt, és valóban állhatnak-e ők, a mostani kórság felbukkanásának
hátterében.
Meg találta a kaput, amit keresett. Tudta, a leg több ember őrültnek tartaná, ha ilyen
kérdéseket tenne fel, ezért arra is felkészült, hog y az orvos eg yszerűen kineveti. Úg y érezte,
nem rendelkezik se meg felelő tudással, se meg felelő feg yverrel eg y olyan ellenség g el
szemben, amely úg y használja a beteg ség eket, mint harcos a kardját. Most csak a tudomány
seg íthetett, és mivel ő mag a nem volt elég bölcs, fel kellett keresnie Drexlert.
Kinyújtotta kezét, és meg húzta a cseng ő rúdját. Észrevette, hog y a rúd vég én eg y
szörnypofa vicsorít. Ez önmag ában véve nem volt szokatlan, ám a ködös éjszaka közepén, baljós
jelnek tűnt. Lépéseket hallott az épület belsejéből. A kapun kinyílt a kémlelőnyílás. Halvány,
lobog ó fényfolt jelent meg a résben.
– Ki az? – Felix felismerte Drexler szolg ájának hang ját.
– Felix Jaeg er. Beszélnem kell Drexler doktorral.
– Vészhelyzet állt be?
Felix elg ondolkodott a válaszon.
– Ig en!
– Húzódjon hátrébb az ajtótól. Ne mozduljon! Lőfeg yvereink vannak!
Felix eng edelmeskedett. Hallotta, ahog y a szolg a elhúzta a jókora reteszeket. A közelben
kutyák ug attak. A jelek szerint az orvos vig yázott a saját életére, ami vég ül is teljesen
természetes dolog . A Birodalom leg nag yobb városaiban, sosem volt felesleg es az
elővig yázatosság .
– Húzza le a csuklyáját, és mutassa mag át!
Felix ezt a parancsot is teljesítette. A lámpás az arcába világ ított. A vén szolg a felismerte.
– Elnézést, Herr Jaeg er – mondta. – Manapság nem lehetünk elég óvatosak.
– Valóban nem – bólintott Felix. – Kérem, vezessen az úrhoz. Sürg ősen meg kell beszélnem
vele valamit.

***

Drexler a tág as dolg ozószobában, a kandalló mellett üldög élt. A lobog ó láng ok démonivá
változtatták az arcát. Előrehajolt, és a piszkavassal meg bökdöste az izzó széndarabokat.
Újabbakat dobott a tűzre a kandalló melletti vödörből. Amikor felemelte fejét, a láng ok
visszatükröződtek a szemüveg én. Kísérteties látványt nyújtott.
– Miben seg íthetek önnek, Herr Jaeg er? – kérdezte nyug odtan, és elmosolyodott. – Nem
látszik beteg nek. Talán a lánnyal van g ond?
Felix körbenézett. A szolg a már visszavonult; a vastag arábiai szőnyeg elnyelte léptei zaját.
A helyiség nag yobb volt, mint Felix apjának könyvtára, és sokkal pompásabb kötetek
sorakoztak a polcokon. A fiatalember úg y lesett be a sötét sarkokba, mintha arra számítana,
hog y ellenség rejtőzik az árnyékok között. Amikor ezzel vég zett, az orvos szemébe nézett.
– Mit tud a skavenekről? – kérdezte kertelés nélkül. Drexler meg hökkent.
Gondosan visszatette a piszkavasat az állványra. Levette szemüveg ét, meg törölg ette a
köntöse sarkával. Alaposan átg ondolta, mit feleljen Felix kérdésére.
– A skavenek patkányemberek, több tudós kihaltnak tartja a fajt. Speng ler szerint elfajzott
emberek utódai. Leiber elmélete szerint valamiféle ősi varázslat produktumai.
Azt beszélik, hajdanán háborúztak a törpékkel, de…
– Én tudom, hog y nem haltak ki. Drexler metsző pillantást vetett Felixre.
– Tudja?
– Ig en. Harcoltam ellenük. Itt vannak. Itt, Nulnban. Drexler leült a székére, az orrára
illesztette szemüveg ét, és mindkét kezével belekapaszkodott a karfákba.
– Kérem, fog laljon helyet. Érdekes, amit állít.
Felix leült az orvoséval szemközt álló székre. A tűz túl nag y hőt adott ki mag ából, ezért a
fiatalember kissé hátrébb húzta székét a kandallótól, mielőtt beszélni kezdett.
Elmondta, hog y csatornaőrként szolg ált, és munka közben, a város alatt, összefutott a
skavenekkel. Beismerte, hog y Gotrekkel eg yütt betört Fritz von Halstadt házába, és meg ölte a
nemesurat. Elmondta, a skavenek milyen támadást indítottak a Vak Disznó ellen, de azt
g ondosan elhallg atta, hog y éppen azon az estén küzdött a skavenek ellen az Eg yetemnél,
amikor az épület leég ett. Drexler eg yre nag yobb érdeklődéssel hallg atta a beszámolót.
– Nos, Herr Jaeg er – szólt, amikor Felix befejezte – , ha ez mind ig az, akkor miért nem tudok
semmit az esetekről? A hatóság ok eg yik alkalommal sem léptek közbe? Mi lehet az oka ennek?
– Fog almam sincs. Talán a skaveneknek mag as poszton is vannak barátaik. – Eszébe jutott
Halstadt. Vajon hány nag y hatalmú úr van a városban vag y a Birodalomban, aki képes lenne
összeesküvésekkel, hazug ság okkal leplezni a káosz működését és hatásait?
Észrevette, hog y Drexler arca meg rándul az összeesküvés szó hallatán, de a káosz
emleg etése eg yáltalán nem zavarta.
– Ha nem volna ennyire nyilvánvalóan épeszű, most őrültnek tartanám – mondta az orvos. –
Az, amit mond, olyan, mint valami eszelős kitalációja.
– Tudom – felelte Felix. – De sajnos az utolsó szóig minden ig az.
– Ez is valószínűsíthető. Arábiában az emberek nem sorolják a leg endák lényei közé a
skaveneket. Több olyan törpével találkoztam, akik azt állították, hog y találkoztak e lényekkel.
Az elf teng erjárók is érdekes dolg okat mesélnek a skavenek hatalmáról. Ez eddig rendben is
volna, de még mindig nem értem, miért mondta el nekem mindezt.
Felix átadta a levelet, amit Gotrek kapott. Drexler nyug odtan vég ig olvasta a szöveg et.
– Kórság -klán – mondta. – Ig en, már olvastam róla.
– Tessék?
– Kórság -klán. Bizonyos rég i munkákban, például Leiber A förtelmes patkányemberek és
undorító fajtájuk című könyvében az áll, hog y a skavenek népe több klánból áll. Ezen csoportok
mindeg yikének meg van a mag a szerepe a társadalmon belül. Mindeg yik eg yedi mág iát
használ. Leiber szerint a Kórság klán beteg ség eket terjeszt, járványokat g erjeszt. Azt állítja,
hog y az 1111-es nag y járványért is ez a csoport tehető felelőssé. Ha ezt a levelet valami csaló
írta, meg kell hag yni, okos ember. Ma a Birodalomban talán húsz olyan ember van, aki olvasta
Leiber könyvét.
– Ön olvasta?
– Ig en. Moravec eg yik könyvében találtam utalást erre a műre, azután meg kerestem. Tudja,
szakmai érdeklődés.
– Láthatnám?
– Természetesen. De előbb válaszoljon néhány kérdésemre.
– Örömmel. Rajta, kérdezzen!
– Komolyan elhiszi, hog y a skavenek állhatnak az új járvány kitörésének hátterében?
– Ig en. Az, amit láttam, illik hozzájuk, a hadviselésükhöz. Úg y g ondolom, valamilyen nag y
lépés meg tételére készülnek, hog y a világ veg yen vég re tudomást a létezésükről.
– Ez eg ybevág na Leiber elméleteivel.
– Ezt hog y értette? – nézett fel Felix.
– Leiber szerint a skavenek nag yon szaporák, és amikor a körülmények meg felelőek, a
népesség ük robbanásszerűen meg nő. Ilyenkor minden élelmet felfalnak, ami a környezetükben
található, ezért aztán máshol kell ennivalót és forrásokat keresniük. Ilyenkor felmerészkednek a
felszínre, éhes hordákba tömörülve portyáznak a világ ban. Addig harcolnak, míg g yőznek,
vag y amíg annyi elpusztul közülük, hog y az életben maradók ismét kényelmesen élhetnek, a
saját birodalmukban.
– El kell olvasnom ezt a könyvet.
– Ig en. Nag yon érdekes. Leibner olyan dolg okat is kijelent, amelyeket ig azán nehéz ig azolni.
– Például?
– Azt írja, hog y a skavenek szaporodása összefüg g ésben van a Morrslieb, a kisebbik hold
rendellenes és szeszélyes viselkedésével.
– Az olyan jelenség ekkel, mint például az, amely meg előzte az 1111-es nag y járványt?
– Ön tanult ember, Herr Jaeg er. Ig en. A másik példa lehetne a káosz kétszáz évvel ezelőtti
előrenyomulása. Úg y vélem, valami hasonlónak a mi korunkban is be kell következni.
– Ezt állítják a jósok és az asztrológ usok is.
– Talán ig azuk van.
– Van még kérdése?
– Ig en, de ezekkel ráérünk. Látom, már alig várja, hog y belekezdjen Leiber könyvébe,
márpedig nem szeretnék eg y mű és eg y diák közé állni!
Drexler előhozott eg y kis létrát, fog ott eg y lámpást, és átment a helyiség távolabbi sarkába.
A leg felső polcról levett eg y bőrbe kötött könyvet. Nag y tisztelettel érintette meg a kötetet.
Lefújta róla a port, majd átadta Felixnek.
– Ott eg y asztal, meg eg y olvasólámpa. Most mag ára hag yom. Van némi tennivalóm.
Felix bólintott, és izg atottan meg vizsg álta a könyvet. Nehéz volt. A címet és a szerző nevét
arannyal nyomták a g erincre. A borítót két rézcsat tartotta a helyén. Felix leült az asztalhoz,
meg g yújtotta az olvasólámpát. Olvasni kezdett.
A könyvet az Altdorfi Nyomdában készítették, száznyolcvan évvel korábban. Ez azt
jelentette, hog y Leiber körülbelül a káosz leg utóbbi nag y előrenyomulása idején élt, de
leg alábbis találkozott olyan emberekkel, akik akkor éltek. Elképzelhetőnek tűnt, hog y
személyes élményeket is szerzett, a patkányemberekkel kapcsolatban.
A könyv pontosan az volt, amit a cím sug allt róla. Leiber a bevezetőben azt állította, hog y a
Nag y Káoszháború idején találkozott eg y hordányi patkányemberrel.
 Kortársaitól eltérően neki az volt a meg g yőződése, hog y ezek a lények nem eg yszerű
mutánsok, hanem eg y eg yedi faj tag jai. Életéből tíz évet szentelt arra, hog y információkat
szerezzen róluk. Más szerzőket is meg említett; Felix meg jeg yezte Schtutt, van Hal és Krueg er
nevét, és elhatározta, később az ő könyveiket is átolvassa.
A könyv rövid fejezetekből állt, amelyekben a szerző bemutatta a skavenek társadalmát és a
különböző klánokat. Felix elborzadva olvasta az Idomár-klán által élőlényeken vég rehajtott
kísérletek leírását; ezeknek a skaveneknek az volt a céljuk, hog y förtelmes mutánsokat
hozzanak létre a szabályos testekből. A Skryre-klánt felismerte, ezekkel a skavenekkel az
Eg yetemnél találkozott. A lény, amelyet Fritz von Halstadt házában látott, eg y szürkelátnok
volt, amolyan pap. Leiber írása eg y őrült meséjének tűnhetett, de minden eg ybevág ott azzal,
amit Felix tapasztalt. A tudóst nem vették komolyan, ennek ellenére ig aza volt.
Felix nag y fig yelemmel olvasta a Kórság -klánról szóló részt. Ezek a skavenek beteg ség eket
terjesztettek, ennek érdekében minden mocskos eszközt felhasználtak. A fortyog órag ya és a
bolhahimlő leírásától viszketni kezdett a teste. Olyan borzalmakról is olvasott, amilyenekhez
hasonlót még csak elképzelni sem tudott.
Eg y árnyék vetődött rá. Felnézett; Drexler állt mellette. Csak ekkor fog ta fel, hog y órák óta
olvas. Fájt a szeme a meg erőltetéstől.
– Meg találta amit keresett? – kérdezte Drexler.
– Többet is, mint amit tudni akartam.
– Helyes. Jöjjön el holnap is, akkor talán seg íteni tudok. Elviheti a könyvet.
– Seg ít? Hog yan?
– Elmeg yünk a városi hullaházba.
– Minek?
– Majd holnap meg látja, Herr Jaeg er. Most menjen haza, és aludjon.

***

Amikor Felix belépett a Vak Disznóba, Gotrek felnézett a tányérjáról.

– Nézd csak, mit fújt be a szél! – vig yorg ott. Elissa is felkapta a fejét.
– Jaj, Felix! Annyira ag g ódtam! Azt mondtad, pár órán belül visszajössz, és már hajnalodik.
Már azt hittem, elkaptak a patkányemberek.
Felix letette az asztalra a könyvet, és meg ölelte a lányt.
– Jól vag yok, csak akadt némi tennivalóm.
Gotrek a fejét oldalra billentve elolvasta a könyv címét.
– A förtelmes patkányemberek és undorító fajtájuk.
Elissa döbbenten nézett rá.
– Nem hittem volna, hog y tudsz olvasni!
Gotrek elvig yorodott. Zsíros kezével kinyitotta a könyvet, és lapozg atni kezdett.
Meg találta a Kórság -klánról szóló, Felix által meg jelölt részt.
– Ez a Leiber sokat tud. Biztos tanácskozott a törpékkel.
– Ig en, persze – mondta Felix. – Minden bizonnyal.
– Hol szerezted ezt a könyvet?
– Drexler doktortól.
– Érdekes ember ez a Drexler, ha ilyen könyvei vannak.
 – Majd meg látod.
– Valóban? Mikor?
– Nemsokára. El fog unk menni vele a hullaházba.

***

Thanquol olyan ideg esen járkált, ahog y az az ember szokott, akit odahaza, Skavenüszökben
fog ság ban tartott. Az ag ya, a beszippantott torzkő-pornak köszönhetően, teljes sebesség g el
dolg ozott.
Tehát a Kórság -klán tag jai összeesküvést szőnek ellene… Erős mág iával fedezik mag ukat,
ezen a védőburkon még ő sem képes áthatolni. A kémei sem találták meg az árulókat. Ez
bosszantó volt. Thanquol érezte, közeledik az idő, amikor a kórság szerzetesek akcióba lépnek.
Ebben eg észen biztos volt, hiszen eddig sem tévedett, miért éppen most látná rosszul a
helyzetet? Vég ül is látnok, nem ig az?
Szörnyű előérzet g yötörte. A leg szívesebben elrejtőzött volna, de eg yetlen olyan hely sem
jutott eszébe, ahol biztonság ban lehetett.
Kórság – zakatolt a fejében. – Járvány lesz!

***

– Jó reg g elt, Drexler doktor! – mondta Morr papja, és köhintett eg yet. A városi hullaház
bejáratánál felállított asztal mög ött ült. Fekete csuklyája eltakarta az arcát.
Külseje éppen olyan félelmetes volt, mint az istené, akit szolg ált. A leveg őben a Morrkertben
szedett fekete rózsák illata terjeng ett. – Mit kíván?
– Szeretném meg nézni a kórság leg utóbbi áldozatainak hulláját.
Felixet meg lepte, hog y az orvos milyen nyug odtan adta elő kérését. A város leg több lakóját
erőszakkal se lehetett volna bevonszolni oda, ahová most ők készültek. A papnak is ez járhatott
a fejében. Hátralökte csuklyáját, és az orvos felé fordította keskeny, csontos, fekete szakállal
keretezett arcát.
– Szokatlan kérés – mondta. – Eg yeztetnem kell a feljebbvalóimmal.
– Ahog y kívánja – bólintott Drexler. – Mondja meg nekik, azt akarom ellenőrizni, hog y
valamennyi áldozattal ug yanaz a beteg ség vég ett-e, vag y esetleg többféle kórság g al állunk
szemben.
A pap bólintott, és visszahúzódott a sötét templomba. Valahol a távolban meg kondult eg y
szomorú hang ú harang . Megint temetnek valakit – g ondolta Felix.
A pap visszatért.
– A feljebbvalóim eng edélyezték, hog y bemenjen – mondta. – El kell mondanom, hog y a
testek többség ét már átküldtük a Morr-kertbe. Csupán nég y maradt itt.
– Íg y is jó lesz – mondta Drexler. – Leg alábbis remélem…

***
 Felix, Gotrek és Drexler a hag yományoknak meg felelően eg y-eg y rézpénzt adott a
templomnak, majd mindhárman felvették Morr fekete köntösét és csuklyáját. A pap
fig yelmeztette őket, hog y szent termekben járnak, ezért illőn kell öltözködniük. A köntösöket
természetesen emberek számára készítették, íg y Gotrek valóság os uszályt húzott mag a után,
ahog y beléptek a hullaházba.
A helyiség hűvös volt és sötét. A padlót tisztára súrolták, valamilyen meg szentelt szerrel.
Mindent áthatott a fekete rózsák illata. Felix nem erre számított, rothadásbűzt, halálszag ot
várt.
A Halálisten házának központi csarnokában márványtömbök álltak, mindeg yik tömbön eg y-
eg y hulla feküdt. Ezek az emberek szokatlan körülmények között haltak meg , ezért temetésük
előtt maradványaikon vég re kellett hajtani bizonyos szertartásokat, hog y lelkük könnyen
átjuthasson a túlsó világ ra. Természetesen a hullák többség e nem nyújtott valami szép
látványt. Az eg yik márványtömbön fekvő test kék volt és puffadt – eg y halász teteme, amelyet
nemrég húztak ki a Reikből. Eg y másik tömbön eg y asszony hullája feküdt; a testet förtelmesen
szétvag dalta és meg csonkította valami őrült. Elmentek eg y g yermek teste mellett is. Felix
döbbenten látta, hog y a kis tetemről levág ták a fejet. Gyorsan elfordult, ez a látvány még neki
is sok volt.
Erősödött a füstölőszerek illata. Felix meg értette, miért kaptak a csuklyához eg y kendőt is,
amit az orruk és a szájuk elé húzhattak. Meg érkeztek arra a helyre, ahol a kórság áldozatai
feküdtek. A hullák mellett két pap állt lehunyt szemmel, a kezükben füstölőt tartottak. Halkan
imákat mormoltak, és a jelek szerint nem féltek attól, hog y elkapják a beteg ség et.
Már hozzászoktak a halálhoz – g ondolta Felix. Vag y lehet, hog y eg yszerűen nem félnek tőle?
Érthető, hiszen a Halálisten papjai, íg y számíthatnak arra, hog y odaát különleg es bánásmódban
lesz részük. Felix elhatározta, alkalomadtán feltesz néhány kérdést nekik. Kíváncsi volt, mitől
ilyen erős a lelkük.
Drexler fig yelmesen lépkedett a kőtömbök között. Néhány szót váltott a papokkal, pénzt
adott nekik. A papok bólintottak, abbahag yták a mormolást, és visszavonultak.
Drexler teketóriázás nélkül lerántotta a leplet a hozzá leg közelebb fekvő testről. A tömbön
eg y alacsony férfi feküdt, a ruhája alapján ítélve kereskedő lehetett. A mellére eg y fekete rózsát
tőzött. Valahog y védtelennek látszott. A testet már szépen meg tisztították.
– Néhány sérülés a kézen, a térden és a homlokon – mutatta Drexler. – Halála pillanatában
valószínűleg elesett.
Felixnek eszébe jutott az az ember, aki az utcán halt meg . El tudta képzelni, hog y ez az
alacsony férfi, milyen körülmények között vált meg az élettől.
– Nézzék, meg duzzadt a mellkasa és a nyaka, a szája sarkában meg az orrlyukában pedig van
valamilyen zöldes anyag . – Drexler felhúzta a halott szemhéját. A szemek körül is zöldes nyálka
látszott. – Ha felboncolnám, amit a papok természetesen nem eng ednének meg … Szóval, ha
felboncolnám, a tüdejében is zöldes nyálkát találnék.
Ez az az anyag , ami vég ez az áldozatokkal. Az emberek szó szerint meg fulladnak.
– Rettenetes halál! – suttog ta Felix.
– Tapasztalatom szerint kevés olyan beteg ség van, ami kíméletesen öl, Herr Jaeg er – mondta
Drexler. A következő testhez lépett, arról is lehúzta a leplet. Eg y középkorú nő teteme előtt
álltak. A hulla szeme nyitva volt, a mennyezetet bámulta. Száján rúzsfoltok, a szeme körül
fekete festék nyomai látszottak. Felix szánalmasnak találta, hog y eg y halottat íg y próbálnak
szebbé varázsolni.
– Fekete a ruhája. Ez a szín illik a halálhoz – jeg yezte meg Gotrek.
Drexler meg vonta a vállát.
– Özveg yi ruha. Eg y éve sincs, hog y a férje meg halt. Ismét találkoztak. – A következő
tömbhöz ment, amelyen eg y g yermek teste feküdt. A halotton látszott, hog y közeli
rokonság ban áll, a nyitott szemű asszonnyal. – A lánya lehet. Szerencsétlen család…
Az orvos Felixre nézett.
– Ebben nincs semmi különös. A közeli családtag ok, g yakran eg ymástól kapják el a
beteg ség et. Azt hiszem, ez a kórság úg y terjed, mint a nyári nátha.
Felix szipog ni kezdett.
– Tulajdonképpen mit keresünk, Herr Drexler?
– Nyomokat. Rendszert. Valami különleg es dolg ot. Valamit, ami mindeg yik áldozatnál
meg van.
– Hog y seg íthet nekünk eg y ilyen nyom? – kérdezte Gotrek.
Felix már tudta a választ.
– Rájöhetünk arra, hog y a kórság hog yan terjed. Ha ezt tudjuk, meg fékezhetjük, vag y, ha
valóban a skavenek terjesztik, meg kereshetjük a forrását.
– Íg y van, Herr Jaeg er! – mondta az orvos. – Olyan ez, mint eg y g yilkosság felderítése.
Nyomokra van szükség ünk ahhoz, hog y meg találjuk a tettest.
– Talált már nyomokat? – kérdezte Gotrek.
Drexler az utolsó tetemről is lehúzta a leplet. Eg y húsz év körüli fiatalember teteme feküdt a
tömbön. Felix döbbenten bámulta; az áldozat nem sokkal volt idősebb nála.
– Van rajta valami? – kérdezte kiszáradt szájjal.
– Sajnos nincs. – Drexler meg fordult, és az ajtó felé indult.

***

A hullaház félhomálya után meg sajdult szeme a nappali világ osság tól, a holtak csendes
birodalma után bántotta fülét az utcazaj, és a szag okat is elviselhetetlennek találta. Folyt az
orra, sajog tak az ízületei. Ez nem a kórság – g ondolta, és elővette a szelencét. – Nyári nátha…
– Mondja, doktor, Morr papjai miért nem kapják el a kórság ot? Talán istenük különleg es
módon védelmezi őket?
– Nem tudom. A templom tiszta, márpedig a tisztaság seg ít, a beteg ség ek meg fékezésében.
A papok jóltápláltak, pihentek. Ez is sokat számít.
– Igazán?
– Ig en. A hajszoltság , az ideg eskedés, a szeg énység , a mocsok, a rossz és kevés étel – ezek
mind-mind seg ítenek a beteg ség ek terjedésében. Néha ezeken a tényezőkön múlik, hog y ki
marad életben, és ki meg y el.
– Miért van íg y?
– Nem tudom, de ez tény.
– Tehát ez az, ami miatt Morr papjai ellenállóak?
– Nem azt mondtam, hog y ellenállóak, Herr Jaeg er. Időnként meg esik, hog y eg yikük-
másikuk meg beteg szik.
– Akkor mi történik?
 – A pap az istenéhez kerül, és hite jutalmául különleg es keg yben részesül.
– Ez íg y túlság osan homályos.
– Ha világ os választ akar, Herr Jaeg er, beszéljen valamelyik pappal. Orvos vag yok, nem
ig azán értek az ilyesmihez. Most vissza kell térnem a beteg eimhez. Sajnálom, hog y nem
seg íthettem.
Felix meg hajolt.
– Reng eteg et seg ített, Herr Drexler. Köszönöm. Drexler is meg hajolt és meg fordult, de
hirtelen visszanézett.
– Értesítsenek, ha találnak valamit. Keressék a nyomokat!
– Meg tesszük – íg érte Felix.
– Én most iszom pár sört – jelentette ki Gotrek.
– Nem rossz ötlet! – mosolyodott el Felix.

***

Felix, a harmadik korsó sörbe bámulva, a látottakon g ondolkodott. Fájt a feje, de azzal
vig asztalta mag át, hog y csupán nyári náthája van, semmi komolyabb. A sör nem enyhített
kínjain. Gotrek szótlanul ült mellette, a tüzet bámulta. Heinz a pultja mög ött állt, és az esti
rohamra készülg etett. A többi kidobóember a szomszédos asztalnál iszog atott.
Felix ideg es volt. Ostobának érezte mag át, fog alma sem volt, merre induljon el.
Tudta, hog y léteznie kell valamilyen nyomnak, valamilyen rendszernek, de hiába, nem látta
a lényeg et. Valami láthatatlan, halálos dolog g yilkolta Nuln lakóit, és a jelek szerint semmit
sem lehetett tenni ellene. Felix kétség beesetten arra g ondolt, hog y ennél még a bélfutászok, a
skavenharcosok újabb támadása is jobb lenne. Amit az ember lát, az ellen harcolhat, azt esetleg
leg yőzheti.
Valamikor okosnak tartotta mag át. Tudós, költő akart lenni, de vándorlásai során alaposan
meg változott, és meg változtak a szokásai is. Már nem is emlékezett arra, mikor vett utoljára
tollat a kezébe, és hosszú ideje a skavenekről szóló könyv volt az eg yetlen, amit olvasott.
Elrag adták a kalandok, és közben az elméje tétlen maradt.
Tisztában volt azzal, hog y nem is hasonlít Detlef Sierck színdarabjainak borotvaéles elméjű
nyomozóira. Már rájött, hog y a valóság ban minden másképpen működik, mint a színpadon, itt
nem léteznek azok a g ondosan elhelyezett nyomok, amelyeket követve el lehet jutni a
meg oldáshoz. Az élet ennél sokkal bonyolultabb. A dolg ok ug yan eg yszerűbbek, de a
rendszerüket nem lehet könnyen áttekinteni.
Drexlerre g ondolt. Az orvos sokat seg ített neki – annak ellenére, hog y olyan tudás
birtokában volt, amit a Birodalom urai nem néztek jó szemmel. Olyan könyvei voltak, amelyek
miatt könnyen a boszorkánykutászok karmai közé, mág lyára kerülhetett volna.
Felix nem értette a dolg ot. Ő is elolvasott eg y ilyen könyvet, márpedig ő nem volt a káosz
barátja. Lehet, hog y Drexler esete más? Vajon valóban az, aminek látszik?
Valóban olyan férfi, aki az eszközökben nem válog atva a lehető leg több tudás meg szerzésére
törekszik annak érdekében, hog y seg ítsen az embereken? Bonyolult ez az egész – g ondolta Felix.
Az sem seg ített neki a töpreng ésben, hog y szédülni kezdett a sörtől.
Érezte, hog y van valamilyen kapcsolat, az elpusztult emberek halála között.
Biztosra vette, hog y már látta is ennek nyomait, csak éppen balg a módon nem vette észre a
lényeg et. Eddig csupán eg yetlen közös pontot talált: valamennyi halott Morr templomába
jutott. Ez persze semmit sem jelentett, hiszen minden halottat odavisznek a temetése előtt,
előbb-utóbb Nuln valamennyi lakója odakerül.
Keserűen felnevetett, de hirtelen eszébe jutott valami. Várjunk csak! Még is volt valamilyen
kapcsolat, a kórság ban elpusztultak között. A férfi, akit az utcán látott a minap, a ruháján viselt
eg y fekete rózsát. A nő és g yermeke g yászban volt, tehát ők is hordták a hag yomány szerinti
jelképet. A neg yedik ember… Ő kilóg ott a sorból, de talán még is beleillik a képbe.
Mit jelenthet ez? Lehet, hog y Morr templomának is köze van a járvány terjedéséhez? Ilyen
mélyre hatolt volna a romlás? Nem, ez nem lehet. Az első ember, aki az utcán esett össze,
éppen temetésről jött. A többiek? Az anya és a g yermek?
Vajon ők is…?
Ki kellett derítenie a dolg ot, és már azt is tudta, hog yan. Feltápászkodott, és Gotrek vállára
csapott.
– Vissza kell mennünk Morr templomába – mondta.
– Meg szeretted?
– Nem. Azt hiszem, ott van a nyom, amit keresünk.

***

Mire a templomhoz értek, besötétedett. Ez sem számított. A kapu nyitva állt, a lámpákat
meg g yújtották. A papok mindig is azt hang súlyozták, hog y Morr királyság ának kapui mindig ,
mindenki előtt nyitva állnak, az ember sosem tudhatja, mikor lép be rajtuk.
Felixnek szerencséje volt, hamar meg találta a papot, akivel korábban beszélg ettek.
A pap eg y ezüstért cserébe, szívesen válaszolt a kérdésekre. Felixet és Gotreket bevezették
eg y kisebb helyiség be. A falakat könyvespolcok borították. A szoba hasonlított Felix apjának
irodájára. A könyvekben Nuln halottainak neve és leírása szerepelt, és természetesen pontos
nyilvántartást vezettek a temetési szertartásokért és az imákért befizetett összeg ekről is. Felix
ismerte a rendszert; már volt dolg a Morr papjaival.
– Tehát ön Drexler doktor seg édje? – kérdezte a pap.
– Ig en. Bizonyos értelemben.
– Milyen értelemben?
– A kórság ra vonatkozó kutatásaiban seg ítünk neki. Meg próbáljuk meg találni a módot,
amivel meg fékezhetjük a beteg ség terjedését.
A pap szomorkásán elmosolyodott.
– Ebben az esetben nem tudom, seg íthetek-e.
– Miért?
– Üzleti érdekből.
Felix döbbent arca láttán a pap halkan felnevetett.
– Elnézést, humornak szántam. Mély csend támadt.
– Fáradtnak látszik – jeg yezte meg Felix, hog y meg törje a hallg atást. A pap köhintett eg yet.
– És beteg nek.
– Az ig azat meg vallva, nem érzem jól mag am. Hosszú volt ez a nap. A testvérem, akinek fel
kellett volna váltania eng em, hirtelen meg beteg edett, és a cellájában maradt.
Teg nap lett rosszul, amikor a temetéseket vezette.
 Felix összenézett a törpével. Gotrek felmordult.
– A társa, uram, nem látszik orvosnak – jeg yezte meg a pap.
– Ő a munkánk nehezebbik részében seg édkezik.
– Értem. Miben seg íthetek?
– Többet szeretnék tudni azokról a halottakról, akiket Drexler doktor ma meg vizsg ált.
– Rendben van. – A pap meg vereg ette az asztalon fekvő bőrkötéses könyvet. – Fel szoktuk
jeg yezni a részleteket. Eg észen pontosan mire kíváncsiak?
– Arra, hog y az elhunytak mostanában részt vettek-e temetési szertartáson.
– Frau Koch és a lánya ig en. A múlt héten én mag am helyeztem örök nyug alomra Herr Koch
testét.
– És a másik férfi?
– Nem, nem hiszem. 0 azok közé tartozott, akik nem vehetnek részt szertartásainkon. Kivéve
természetesen, a saját temetését.
– Ezt hog y érti? Azt hittem, bárki beléphet Morr kertjébe.
– Nem eg észen. Herr Grunewald azon bűnözők közé tartozott, akik rendszeresen kirabolják a
családi kriptákat, ellopják a holttesteket. A tetemeket rendszerint boncolást vég ző tudósoknak,
vag y nekromantáknak szokták eladni. Herr Grunewaldot kitiltottuk a kertből. Nem is jöhetett a
közelébe. Ha meg tette volna, meg felelő büntetést kap.
– Halál?
– Pontosan.
– És a fekete rózsás ember?
– Azonnal, csak meg nézem a feljeg yzéseket. Az öltözékéből ítélve, nemrég ő is részt vett
valamelyik temetésen. Ön nem nulni, ig az, Herr Jaeg er? A kiejtéséből g ondolom…
– Nem. Altdorfban születtem.
– Akkor talán nem ismeri a helyi szokásokat. Nulnban az emberek, amikor részt vesznek eg y
temetésen, letépnek eg y szál fekete rózsát a kertben.
– Azt hittem, árusoktól veszik.
– Nem. A rózsák a kertben teremnek. Tilos az árusításuk.
A pap pár percig a könyvet lapozg atta.
– Ah, ig en. Az úriember nővére a múlt héten halt meg . Itt temettük el. Mit tehetek még
önökért?
– Azt hiszem, mindent sikerült meg tudnunk.
– Elmondaná, mi ez az eg ész?
– Nem, eg yelőre nem lehet, de biztos vag yok benne, hog y Drexler doktor mindent elmond
majd, ha meg fog almazta az elméletét.
– Kérem őt, teg ye meg , Herr Jaeg er.
Ahog y kiléptek az ajtón, Felix még hallotta, hog y a pap g örcsösen köhög ni kezd.
– Áruld már el, mi ez az eg ész! – mondta Gotrek, amikor kiléptek az utcára.
Felix körbenézett, nem hallja-e őket valaki.
– Azok az emberek, akiket láttunk, akik a kórság miatt haltak meg , mostanában jártak Morr
kertjében. Szerintem a sírrabló is volt ott.
– És?
– Ez a kapcsolat. Drexler azt mondta, keressünk nyomokat. Kapcsolatokat. Hát ez az!
– Nem valami meg g yőző.
– Van jobb ötleted? – kérdezte Felix keserűen.
 A trollvadász elg ondolkodott, majd meg rázta a fejét.
– Szerinted kis barátaink a temetőből terjesztik a beteg ség et?
– Lehetség es.
– Eg yetlen módja van, hog y kiderítsük.
– Tudom.
– Mikor?
– Ma éjjel. Munka után. Akkor minden elcsendesedik, és nyug odtan körülnézhetünk.
Felix meg remeg ett. Nem szívesen vállalkozott arra, hog y éjszaka kimenjen a város
temetőkertjébe, ahol vélhetőleg több tucat skaven ólálkodik, de mi mást tehetne? A hatóság ok
úg ysem hinnének nekik. Ha szólnak valakinek, a skavenek esetleg meg neszelik, hog y g yanút
fog tak, és máshová helyezik főhadiszállásukat. Az eg észben csupán eg yetlen jó dolog volt: a
temetőben nem lehetett túl sok skaven. Eg y kisebb hadsereg jelenléte, sokaknak szemet szúrt
volna. Remélhetőleg el tudják intézni őket.
Remélhetőleg …

***

Morr kertjének kapuja zárva volt. A boltíves átjárót acélrácsokkal zárták le, a kapura láncot
tettek, a láncokra nehéz lakatokat. Az éjjeliőr a kapu melletti bódé mellett álldog ált, eg y
rézüstben g yújtott tűz fölött meleng ette kezét. A mag as falak tetején fémtüskék meredeztek.
Felix elcsodálkozott. A hely inkább emlékeztetett eg y jól védett erődre, mint temetőre. A férfi
hirtelen nem tudta eldönteni, mi célt szolg álnak a falak: a rablókat akarják íg y kívül tartani,
vag y a halottakat bent. Eszébe jutott néhány történet, amely arról szólt, hog y a halottak nem
mindig fekszenek nyug odtan a sírjukban.
Mi az ördögöt keresek én itt? – tűnődött Odahaza kellene lennie, a kocsmában, ott kellene
feküdnie Elissa mellett, nem pedig itt settenkedni az árnyékok között. Nem lehet normális
dolog nak nevezni, ha az ember arra készül, hog y eg y törpe társaság ában betör a városi
temetőbe. Ráadásul ez komoly bűntettnek számított: Morr templomának meg szentség telenítői
évekig rohadtak a börtönben.
Nem bízhatták másra a feladatot, mert nem volt kire. Ha ő és Gotrek nem száll szembe a
skavenekkel, ug yan ki teszi meg ? Csak ők ketten voltak elég őrültek ahhoz, hog y ilyesmivel
fog lalkozzanak. Ha nem teszik meg , senki más nem áll a helyükre.
A hatóság ok a jelek szerint szemet hunytak a g onosz ténykedése felett. Ennek oka leg jobb
esetben a közömbösség , esetleg a félelem volt, leg rosszabb esetben pedig az, hog y a város
vezetői, mag uk is a Sötétség Erőinek befolyása alá kerültek. Vajon hány Fritz von Halstadthoz
hasonló tisztség viselő él a Birodalomban? Ez valószínűleg sosem fog kiderülni. Felix csak
abban volt biztos, hog y fel akar lépni az ilyen emberekkel szemben. Minden tőle telhetőt meg
akart tenni, és bízott abban, hog y eléri a remélt sikert.
Mi mást tehetne? Ha elhag yja a várost, a kórság valószínűleg tovább terjed, vég ez Heinzzel,
Elissával, Ottoval, meg a többiekkel, akiket kedvelt, akiket szeretett. Talán több ezren
pusztulnak el, ha ők most kudarcot vallanak, ha nem fedik fel a rejtélyt.
Óriási felelősség nehezedett rá, és ez buzdította, ug yanakkor teher is volt számára.
Bizonyos értelemben véve olyan volt, mint a leg endák hősei: veszélyes helyzetben kellett
bizonyítania, amikor ig azán nag y a tét.
 Sajnos, itt a tét most túlság osan nag y, és túlság osan valóság os volt. Ha vesztenek,
mindketten meg halnak. Ha nem elég üg yesek, ez lesz az utolsó menetük…
Ez a g ondolat, és nem a hűvös leveg ő volt az oka, hog y eg ész testében meg remeg ett.

***

Elindultak a fal mellett, és addig mentek, míg találtak eg y viszonylag sötét helyet.
Felix ellenőrizte, hog y a lámpás nem fog leesni az övéről, majd felug rott a leveg őbe, elkapta
a fal tetején lévő eg yik fémtüskét, és felhúzta mag át.
A hold kibukkant a felhők mög ül. Felix a fal tetején állva vég ig nézett a temetőn.
Kísérteties látvány volt; a sírkövek szellemalakokként emelkedtek ki az ezüstlő ködből. A fák
óriási og rékra emlékeztettek, amelyek a Sötétség Isteneit köszöntik felemelt karjaikkal. Valahol
a távolban meg villant, majd eltűnt az őr lámpásának fényfoltja.
Semmi sem mozdult. Felix hirtelen nem tudta eldönteni, hog y a félelem verítéke, vag y csak
a hajnal előtti harmat g yöng yözik homlokán. Eszébe jutott, hog y ez a kirándulás nem fog jót
tenni a náthájának. Ettől a g ondolattól kis híján felnevetett.
Gotrek a fal tetejébe vág ta fejszéjét, és felhúzta mag át. Meg hökkentően g yorsan és üg yesen
mozg ott, mint mindig , amikor elszánta mag át valamire, és amikor elég józan volt ahhoz, hog y
eg yáltalán felálljon.
– Essünk túl rajta – mormolta a törpe.
Leug rottak a fal túlsó oldalán elterülő temetőkertbe.
Körülöttük komoran álltak a sírkövek. Némelyik eldőlt, másokat felvert a g az, de volt olyan
is, amit körbenőtt eg y-eg y rózsabokor. A hold fénye elég erős volt ahhoz, hog y el lehessen
olvasni a sírfeliratokat. A kövek fölé vén, g öcsörtös törzső fák vetettek árnyékot. A köd
sűrűsödött. Ahol ritka maradt, ott minden kísértetiessé vált, ahol összetömörült, ott
átláthatatlan felhők alakultak ki a föld fölött. A leveg őt a fekete rózsák illata édesítette. Nappal
eg észen kellemes lehetett ez a hely, ám éjszaka félelmetes volt. Felix nem tehetett róla, de
eg yfolytában a lidércek és a szellemek jártak a fejében.
Nag yon könnyen el tudta képzelni, hog yan fekszenek a föld alatt az oszlásnak indult, vag y
már felbomlott testek, hog yan lakomáznak a férg ek a hajdani emberek húsából. Ettől már
ig azán csak eg y g ondolatbeli lépést kellett meg tennie ahhoz, hog y elképzelje, amint ezek a
tetemek kiemelkednek a g ödrökből, kidug ják csontkezüket a föld alól.
Meg próbálta kiűzni fejéből ezeket a g ondolatokat, de nem ig azán sikerült a dolog .
Már számtalan furcsaság ot látott a Határherceg ség ekben, amikor a száműzött von Diehl
családjával a senkiföldjén utazott, találkozott halvajárókkal is. Tudta, hog y ősi, sötét mág iával
fel lehet éleszteni a hullákat, szentség telen életutánzatot lehet csorg atni a tag jaikba, meg lehet
tölteni őket azzal az éhség g el és szomjúság g al, amit csak emberhússal és embervérrel tudnak
csillapítani.
Arra g ondolt, hog y meg szentelt földön járnak, Morr kertjében, és a Halálisten meg védi
alattvalóit a szörnyűség ektől. Ám azt is tudta, hog y különös korban él, amikor a rég i istenek
ereje sokszor nevetség esnek bizonyul, a káosz hatalmához képest. Meg próbálta bemag yarázni
mag ának, hog y ilyesmi csak a távoli vidékeken történhet, Kislevben, amely határos a
Káoszpusztákkal. Nulnban, a Birodalom szívében nem fordulhatnak elő ilyen dolg ok, hiszen ez
a civilizáció közepe. Ám hiába, valami azt súg ta neki, hog y a káosz már ide is eljutott, és az
emberek által lakott földet is meg rohasztotta.
Erőt akart g yűjteni, ezért Gotrekre pillantott. A trollvadászon nyoma sem volt félelemnek.
Eltökélten nézett mag a elé, harcra készen tartotta fejszéjét, és közben fig yelmesen hallg atta az
éji neszeket.
– Sok furcsa szag ot érzek – mondta a törpe. – Sok furcsa hang ot hallok. Elég forg almas ez a
hely ahhoz képest, hog y temetőnek mondják.
– Ezt most hog y érted?
– Valami mozog . Rosszat sejtek… A bokrok alatt nyüzsög nek a patkányok. Ig azad volt,
emberifjonc. Itt valami nincs rendben.
– Pompás – mondta Felix, és sajnálta, hog y ezúttal is ig aza volt. – Menjünk.
Keressük meg a leg frissebb sírokat. Ott voltak a heti temetések, és ott kell lennie a kórság
forrásának. Azt hiszem…

***

Vég ig mentek a sírok között. Felix rádöbbent, hog y Morr kertje valódi nekropolisz, a holtak
nag yvárosa. Éppúg y kerületekre osztották, mint a falon túli várost. Meg volt benne a
szeg ényneg yed, vag yis a tömeg sírok, amelyekbe a névtelen koldusokat hajították. Meg volt a
középosztálybeliek nyug helye, és persze a kereskedők, a g azdag ok kőkardot szorong ató
szárnyas ang yalokat, hatalmas sárkányokat ábrázoló, szobrokkal díszített kriptája is. Itt-ott
Morr kaszás, fekete márványba farag ott másai álltak őrt. A távolban a leg g azdag abb nemesek
mauzóleumai sorakoztak. Az arisztokraták holtuk után is palotákban laktak.
Itt-ott fekete rózsák illatoztak a cserepekben. Édeskés illatuk szédítően erős volt.
Néhol leveleket, és az élők által a holtaknak hozott ajándékokat lehetett látni.
Mindenből sug árzott a szomorúság , a g yász, és ezek az érzések Felixben furcsa eleg yet
alkottak a félelemmel. A kertben minden az élet rövidség ére és hiábavalóság ára emlékeztetett.
Nem számít, hog y az ember milyen sikeres, milyen g azdag , milyen jó, előbb-utóbb éppúg y a
sírba kerül, mint a bukottak, a szeg ények, a rosszak. Mindenki… Felix tudta, rá is ez a sors vár.
Kezdte meg érteni, hog y a trollvadász miért szeretné elérni, hog y emlékezzenek rá.
Az élet homokba írt szó – g ondolta – , amit az első szél elfúj…
A nemrég kiásott sírg ödrök között rejtőztek el. A friss föld szag a valahog y más volt, mint a
rózsaillat, sokkal természetesebb és kellemesebb. A hűvös leveg ő beáramlott Felix ruhái alá. A
nadrág ja néhány helyen átázott a harmatos növények érintésétől. Szorosan mag a köré tekerte
köpenyét, és belenyug odott, hog y eg yelőre nem tehet mást, várnia kell.

***

Felnézett az ég re. A hold pályája kétharmad részéhez ért, de eg yelőre semmi sem történt. A
közelben csak közönség es patkányok neszeztek. A leg többjük vad, őrült szemű féreg volt, de
eg yik sem látszott olyan félelmetesnek, mint a skavenek.
A patkányemberek nem mutatkoztak.
Talán mégis tévedtem – g ondolta Felix csalódottan, de meg könnyebbülten. – Haza kellene
mennünk. Most még senki sem jár az utcán. Ilyenkor minden épeszű ember alszik… Meg törölte az orrát.
Tudta, a szabadban töltött éjszaka, nem használ a náthájának. Kinyújtotta lábait, meg próbálta
kidörzsölni izmaiból a dermedtség et, amikor Gotrek hirtelen meg érintette a vállát.
– Ne mozdulj! Valami közeledik.
Felix a sötétbe meresztette szemét, és azt kívánta, bárcsak olyan látása lenne, mint a
törpének. Szíve hang osan zakatolt a mellkasában. Az izmai természetellenesen meg feszültek,
teste tiltakozni kezdett a mozdulatlanság ellen. Visszafojtott léleg zettel várt, és bízott benne,
hog y az a valami nem veszi észre őt.
Hirtelen undorító rothadásbűz csapta meg az orrát. Mintha málló, g ennyes fekélyekkel
borított testek kerültek volna a közelébe. Ha a kórságnak van szaga, akkor egészen biztos, hogy ilyen –
g ondolta Felix. Abban a pillanatban meg értette, hog y feltevése még is helyes. Gyorsan az orra
alá tartotta a szelencéjét, különben öklendezni kezdett volna. Azért fohászkodott, hog y a
g yóg yfüvek, a rájuk mondott varázslatok meg védjék attól, ami feléjük tartott.
Eg y förtelmes, biceg ő alakot látott. Skavenre emlékeztetett, de nem hasonlított a Felix által
korábban látott patkányemberekre. Loncsos, rag acsos szőre alól hatalmas rag yák, fekélyek
türemkedtek elő, a bőréből valami sűrű, nyúlós lé szivárg ott. Teste nag yobbik részét g ennyes,
átvérzett, mocskos kötések borították. A szemében eszelős, lázas tűz lobog ott. Úg y mozg ott,
mintha részeg lenne, úg y tántorg ott, mintha valamilyen beteg ség meg fosztotta volna
eg yensúlyérzékétől. Ennek ellenére hihetetlen sebesség g el haladt, az olyan lények
szentség telen ereje lakozott benne, akik még eg yszer, utoljára összeszedik mag ukat, hog y
vég rehajtsanak, valamilyen rettenetes tettet.
A lény mag ában motyog ott. Az eg yik kezében eg y ketrecet tartott, amiben néhány patkány
lapult. Meg állt, ug rándozni kezdett, aztán kinyitotta a ketrecet, és kivett belőle eg y patkányt.
Néhány rág csáló kiug rott a ketrecből, és belezuhant a kiásott sírg ödörbe.
Zuhanás közben vizelet és ürülék fröcskölt belőlük. Amikor földet értek, olyan rettenetes
bűzhullám áradt belőlük, hog y Felix öklendezni kezdett.
A patkányok kimásztak a g ödrökből, és elszaladtak. Felix látta, hog y nyálkás csíkot húznak
mag uk után. Nyilvánvaló volt, hog y haldokolnak. Mi a nyavalya folyik itt? – töpreng ett Felix.
A skaven továbbtántorg ott. Felix meg lepetten látta, hog y a trollvadász nem pattan fel, hog y
vég ezzen vele, csak int, hog y kövessék. Beletelt pár másodpercbe, míg Felix felfog ta Gotrek
tervének lényeg ét, de vég ül meg értette. Követik a skavent, ami valószínűleg elvezeti őket a
Kórság -klán búvóhelyére.

***

Ahog y követték a kórság -szerzetest, Felix észrevette, hog y a közelben több skaven járkál.
Mindeg yik üres ketrecet tartott a kezében. Ez azt jelentette, hog y elvég ezték szentség telen
munkájukat, és most valamennyien a közös vacok irányába tartanak.
Néhány lény frissen kiásott, rothadó hullákat cipelt mag ával.
Felix és Gotrek kitartóan követte az első skavent. A sírkövek mög ött, a bokrok mellett
kerestek fedezéket, de vég ig az undorító lény nyomában maradtak. Bizonyos értelemben a
rejtőzködés felesleg es volt, mivel a kórság -szerzetesek közel sem voltak olyan éberek, mint a
közönség es skavenek. Eszelősnek látszottak, és alig vettek tudomást a környezetükről. Talán az
ag yvelejük is éppúg y rohadt, mint a többi testrészük.
A skavenek időnként meg álltak, és addig vakaróztak, míg bőrük alól kiserkent a vér, vag y
míg mocskos, hosszú körmük alatt maradt, testük eg y g ennyező darabkája.
Volt, hog y meg torpantak, és csak bámultak mag uk elé, néha pedig iszonyú bűzt árasztó
masszát nyomtak ki a farkuk alól. Ilyenkor a földre vetették mag ukat, és meg henterg őztek saját
ürülékükben, s közben eszelősen cincog tak. Felixnek a puszta látványtól viszketni kezdett a
teste. A lények még a skavenek között sem számíthattak épeszűnek.
Lassan eljutottak a nemesi családok kriptáihoz. Ápolt kertecskék között vezetett az ösvény.
Itt-ott szobrok mag aslottak. Eg yre több kórság -szerzetes került elő; Felixnek és a
trollvadásznak eg yre többször kellett fedezékbe húzódnia. Bejutottak a temető leg rég ibb
részébe, oda, ahol a leg nag yobb, már omladozó kripták álltak.
Felix meg állt. A skaven továbbment, és eltűnt az eg yik mauzóleum kapuja mög ött.
Az épület leg inkább eg y tileai templomra hasonlított, a bejárat fölötti tetőrészt oszlopok
támasztották alá. Az oszlopok között szobrok álltak. Miután az utolsó skaven is betántorg ott a
kapun, Gotrek és Felix óvatosan felment a lépcsőn.
A mauzóleum szörnyű állapotban volt. A falak málladoztak, a frízeket már rég lerág ta a szél
és az eső, a szobrok arcát simára csiszolta az idő. Úg y tűnt, mintha a kövek is valamilyen
rettenetes beteg ség ben szenvednének. A kert elvadult, felverte a g az. Rég óta nem g ondozták az
emlékművet és környékét, talán már évszázadokkal korábban kihalt a család.
Felix belesett a kapun, de nem sok kedve volt beljebb menni. Gotrek ezzel szemben felsietett
a lépcsőn. A holdfényben meg csillantak a fejszéjét díszítő rúnák.
Elvig yorodott; szemmel láthatóan örült, hog y ismét skavent irthat. Felixnek átvillant az
ag yán, hog y a törpe leg alább olyan eszelős, mint a kórság -szerzetesek, és talán az lenne a
leg jobb, ha mag ukra hag yná a bolondokat. Vég ül azonban leg yőzte a késztetést, és követte a
törpét.
Feljutottak a kapuhoz, de nem léphettek be, mert azon a helyen, ahol a nyílásnak kellett
volna lennie, tömör kőfal fehérlett. Gotrek meg lepetten álldog ált, majd meg vakarta tetovált
fejét, és meg bökte az eg yik kőszobor arcát. A következő pillanatban a fal lassan, nesztelenül
elfordult.
– Hitvány munka – morog ta Gotrek. – Ha törpe csinálja, jobban elrejti.
– Persze – motyog ott Felix, és követte Gotreket. Beléptek a kriptába. A hátuk mög ött
eg yetlen hang nélkül becsukódott a kapu.

***

A bűz rettenetes volt. A falakat vastag mocsokréteg borította. Felix kinyújtotta kezét, és a
rag acsos falat meg érintve botladozott előre a sötétben. Ha arra g ondolt, miben nyúlkál,
hánying ere támadt. Erőt vett mag án, lenyelte az undort, és követte a trollvadászt, aki a bárdja
fején halványan világ ító rúnákkal mutatta neki az utat.
Gotrek g yorsan, mag abiztosan mozg ott, ő a sötétben is remekül látott. Felix már több
alkalommal járt vele sötét helyeken, íg y meg bízott benne, ennek ellenére azt kívánta, bárcsak
meg g yújthatná a mag ával hozott lámpást.
Valahonnan a távolból halk, kaparászó hang ot hallott. Talán mégsem lenne jó világosságot
gyújtani – g ondolta. A fénykör elárulná őket a skaveneknek, márpedig ebben a helyzetben, csak
a meg lepetés erejében bízhattak. Ha harcra kerül sor, mindenképpen meg kell gyújtanom a lámpást.
Azért fohászkodott, hog y erre maradjon elég ideje.
 Előrelépett, de nem volt semmi a talpa alatt. Kis híján elvesztette az eg yensúlyát, de aztán
meg állt. Eg y lefelé vezető lépcső tetején állt. A mauzóleum valóban olyan lehetett, mint eg y
palota. Bárki is építette, jó sok pénzt költhetett rá. De miért ne tette volna? Elvég re az illető
arra készült, hog y eg y örökkévalóság ot tölt el itt…
Cincog ó hang okat hallott. A jelek arra utaltak, hog y a skavenek valamilyen szertartást
rendeztek. A folyosót zöldes fény világ ította meg . Felix érezte, hog y hamarosan összecsapnak a
patkányemberekkel, még hozzá a saját fészkükben.

***

Szennylaki Hitvány vihog ni kezdett, amikor eg yik leprarág ta ujja leesett, és belepottyant a
fortyog ó üstbe. Ez jó jel volt. A saját húsával táplálja a közelben ólálkodó szellemet, a saját
ujjával is erősíti a halálos főzet hatását. Az Ezer Kórság Üstje szent relikvia volt, de eg yben a
Kórság -klán feg yvere is; Szennylaki mindkét rendeltetése szerint használni akarta.
Az erszényéből elővett eg y marék torzkő-port, beleszórta az üstbe. Tisztára nyalta az ujját.
Érezte a nyelvében szétáradó erőt. Cuppog ni kezdett, aztán krákog ott néhányat, és beleköpött a
levesbe. A főzet ettől még hatásosabb lesz! Meg markolta a sárkánycsontból készült kanalat,
meg kavarta a levest. Érezte a főzetből áradó félelmetes, mérg ező erőket. Mélyet léleg zett, a
g őzök meg töltötték tüdejét. Görcsösen köhög ni kezdett. Alig kapott leveg őt, de elég edett volt.
Szépen haladt a terv meg valósítása felé. Az új kórság minden korábbinál nag yobb hatású lesz,
és ami a leg fontosabb: az övé! Teljes eg észében ő csinálta! Eg y rég i receptet használt fel, de
beletett néhány új alapanyag ot is. Ezt a beteg ség et, amíg világ a világ , Hitványkórság nak
fog ják nevezni! A g ondolat büszkeség g el töltötte el. A neve bekerül a Liber Bubonicusba. Sokáig
emlékezni fog nak rá, hiszen ő lesz az, aki létrehozta az új beteg ség et, ami eg ycsapásra kiirtotta
a szőrtelen lényeket.
A főzet minden éjjel eg yre sűrűbb lett. Hamarosan elkészül. Az új kórság g al meg fertőzött
emberek már meg haltak, visszatértek a temetőbe, testük belekerült az üstbe. Szennylaki hálás
volt a Szarvas Patkánynak az inspirációért. A nag y isten nélkül sosem jutott volna eszébe, hog y
idejöjjön, elbújjon, és munkához lásson.
Ezen az éjszakán meg parancsolja skavenjeinek, hog y dobjanak fertőzött patkányokat a
kutakba, meg azokba az épületekbe, ahol az emberek levág ják a felfalatásra szánt állatokat.
Ezután a kórság villámg yorsan elterjed majd.
Belelökött néhány hullát az üstbe. Ezek a tetemek adták meg a főzet valódi ízét.
Mélyen beszívta a rothadásbűzt, majd híveire pillantott. A skavenek a padlón hevertek,
szokás szerint vakaróztak, köhög tek, krákog tak – pontosan azt tették, amit a Kórság klán
tag jainak tenniük kell. Szennylaki tudta, hog y valamennyien a klán odaadó szolg ái. Olyan
szálak főzték össze őket, amilyeneket a többi skaven nem is ismert, nem is értett meg . Ők nem
fog lalkoztak az állandó intrikálással, nem a saját érdekeiket tartották szem előtt; ezek a
skavenek a Szarvas Patkánynak szentelték mag ukat, pontosabban az isten eg yik
meg nyilvánulási formájának, a Kórság hozónak, a Járványterjesztőnek.
A klán minden eg yes tag ja tudta, hog y a teste templom, amely istenük számtalan áldását
tartalmazza. Rothadó ideg eik már nem továbbították a fájdalmat, csak elvétve éreztek némi
kellemetlenség et, de ez a fájdalomhoz képest olyan volt, mint a harang zúg áshoz képest az a
hang , amit a skaven akkor hall, amikor víz alá merül, és jó távolról érkezik a kong ás.
Szennylaki tudta, a többi skaven őrültnek tartja és kerüli őket, de ez csak azért volt íg y, mert a
többiekből hiányzott az isten iránti odaadás, az elszántság , önmag uk feláldozásának képesség e.
Minden eg yes kórság -szerzetes felkészült arra, hog y önmag át háttérbe szorítva vag y feledve
áldozatokat hozzon a klánért, az istenség ért. Ez az odaadás, ez az önfeláldozás volt az, ami a
Szarvas Patkány leg értékesebb szolg áivá, a skavenek népének leg tökéletesebb vezetőivé tette
őket.
Erre hamarosan a többi klánhoz tartozók is ráébrednek. Az új kórság nemsokára térdre
kényszeríti Nuln városát, jóval az előtt, hog y a hatalmas skavensereg ek, a falak közelébe jutnak.
Nemsokára mindenki láthatja, milyen pompás diadalt aratott a Kórság -klán, és akkor ő,
Szennylaki Hitvány, a Szarvas Patkány leg odaadóbb híve, az istenség akaratának
leg tökéletesebb közvetítője elnyeri méltó jutalmát, és a skavenek népének élére állhat.
Szennylaki tisztában volt azzal, hog y néhány skaven már elfelejtette, mi a faj érdeke, ezek az
átkozottak csakis önös céljaikkal fog lalkoztak. Thanquol szürkelátnok jó példa volt erre. 0
sokkal többet törődött mag ával és a pozíciójával, mint a Szarvas Patkány ellenség einek
meg semmisítésével. Szennylaki azért imádkozott, hog y ő soha ne kövessen el ilyen hibákat.
Biztosra vette, Thanquol nem adott volna eng edélyt erre a kísérletre, sőt, meg tiltotta volna,
pusztán azért, mert féltékeny azokra, akik olyan dolg ok mesterei, amilyeneket ő felfog ni sem
képes. Ez volt az oka annak, hog y a klán titokban jött fel a felszínre, és a látnok tudta nélkül
kezdett bele a szertartásba. Ha majd kiderül, hog y az új kórság hatásos, eg yszerűen félresöprik
a Tizenhármak Tanácsának törvényeit, és akkor az eg ész világ meg ismeri majd a Kórság -klán
valódi erejét. A szürkelátnokhoz hasonlók, azok, akik meg akarják akadályozni e szent cél
elérését, mind elpusztulnak.
Talán ig az is volt, amit pletykáltak, nevezetesen, hog y Thanquol a skavenek üg yének
árulója. Eg yre többen beszéltek arról, hog y a látnokot el kell távolítani, és olyasvalakit kell a
helyére ültetni, akinek sokkal fontosabb a közösség , a nép, mint önmag a.
Szennylaki kinyitott eg y ketrecet, és kivett belőle eg y szép kövér patkányt. A rág csáló a
kezébe harapott; a sebből fekete vér bug g yant elő. Szennylaki szinte nem is érezte, hog y a
heg yes fog a húsába hatol. A „fájdalom” szónak számára nem sok jelentése volt. Becsukta a
ketrecet, nehog y a többi patkány kiszökjön. Meg fog ta a kövér állat farkát, és beleeresztette a
főzetbe. A patkány vonag lott, szeme őrülten csillog ott, és mindent elkövetett, hog y a felszínen
maradjon. Hiába verg ődött, Szennylaki belenyomta a sűrű, lassan masszává váló folyadékba.
Addig tartotta lent, míg a patkány abbahag yta a verg ődést. Akkor aztán kihúzta, és letette a
padlóra.
A patkány pislog va kuporg ott, mintha nem akarná elhinni, hog y meg menekült.
Szennylaki felkapta a padlóról, és bedobta eg y másik ketrecbe. A rág csáló okádni kezdett. A
skaven felmarkolta a meleg hányadékot, belehajította az üstbe. Hamarosan tele lesz a ketrec, és
akkor a szerzetesek elindulhatnak, hog y szélnek eresszék a patkányokat a temetőben. Terjedni
kezd a beteg ség , és ki tudja, holnap talán már a város távoli pontjaira is eljut.
Szennylaki köhög ést hallott. Ez önmag ában véve nem volt szokatlan hang , hiszen a
szerzetesek mindeg yikén több beteg ség tünetei jelentkeztek, ám ez a köhög és…
Valahog y más volt. Mélyebb. Lassúbb. Emberszerűbb…

***
 Felix meg próbálta abbahag yni a köhög ést, de hiába, a tüdeje fellázadt a csípős, bűzös füst
ellen. Szemét elöntötte a könny. Még soha életében nem érzett ilyen bűzt.
Szinte fájt, amikor be kellett léleg eznie. A leg szívesebben kimenekült volna, hog y a szabad
leveg őn kiokádja mag ából a szag nak még az emlékét is.
A látvány sem tett jót a g yomrának. A helyet torzkő-lámpásokkal világ ították meg .
A folyosón tíz-tizenkét ocsmány, leprás skaven kóvályg ott a kripta eredeti lakóinak
kőkoporsókban fekvő maradványai körül. A padlón emberi koponyák és csontok hevertek. A
saját ürülékükben fetreng ő skavenek, ezeket a maradványokat rág csálták.
A folyosó vég éről nyíló csarnokban, eg y hatalmas üstben, valami förtelmesen ocsmány
massza rotyog ott. Az üst előtt álló skaven időnként beledobott valamit a főzetbe, és ha más
éppen nem jutott eszébe, akkor beleköpött. Az eg yik ujját is beleejtette, de a szeme se rezdült.
Éppen csak eg y pillanatra állt meg , de aztán torzkőport szórt a levesébe. Amikor úg y g ondolta,
hog y eleg e van a kavarg atásból, elővett eg y élő patkányt, amit bedug ott a főzetbe. Kihúzta az
állatot, betette eg y ketrecbe.
Még a trollvadász is elképedve, fintorog va nézte vég ig a jelenetet. Úg y bámulta a skavent,
mintha eg y életre az emlékezetébe akarná vésni a mozdulatait. Felix tudta, hog y a szemük előtt
lejátszódó jelenetnek valamilyen módon köze van, a kórság terjedéséhez. Nem értette a dolg ot,
inkább csak érezte. Ezek a g onosz, elfajzott patkányemberek a beteg ség elsődleg es terjesztői, és
ez az ocsmány, rúnákkal telerótt üst a forrása.
Felix tehát köhög ni kezdett, a skavenek vezére pedig g yanakvón felkapta fejét a hang ra.
Úg y nézett szét, mintha tudatában lenne, a fiatalember jelenlétének. Felemelte rothadó
patkánymancsát, és Felix felé mutatott. Felix elmormog ott eg y g yors imát, amiben Sig mar
védelmét kérte, majd előrántotta kardját, és felkészült a harcra. Gotrek meg rag adta fejszéjét, és
elüvöltötte a csatakiáltását.

***

Betolakodók? – g ondolta Szennylaki. Az emberek meg találták ezt a szent helyet!

Vajon melyik nyomorult áruló hozta őket a nyakára? Persze, ez sem számít ig azán, ahog y az
sem, hog y hányan vannak. Az életükkel fog nak fizetni ezért az ostoba támadásért, hiszen a
Kórság -klán skavenjei a leg jobb, leg halálosabb harcosok, valamennyi közül. Ha még is kudarcot
vallanának, még mindig felhasználhatja azokat a hatalmas, misztikus erőket, amelyeket
szentség telen istenétől kapott ajándékba.

***

Felix látta, hog y a kórság -pap mag asan a feje fölé emeli botját, és hátraveti fejét. A lény a
skavenek cincog ó nyelvén elkiáltott néhány szót, amelyek mintha lénye belsejéből szakadtak
volna ki. Ahog y kiejtette őket, a hang ok láng oló rúnákká változtak. A tűzjelek ég etni kezdték
Felix retináját. A közelben heverésző skavenek testét beteg es színezető, undorító árnyalatú
fényburok vette körül. Minden szőrszáluk felmeredt, szemük kísérteties fénnyel rag yog ott.
Úg y pattantak fel, mintha valami hihetetlen erő szállta volna meg őket. Torkukból éles rikoltás
szakadt ki.
 Gotrek berontott a meleg , párás csarnokba. Felix követte. A patkányemberek felkapták
félelmetes feg yvereiket. Gotrek jobbra-balra csapkodott, és eg yre csak tört előre. Semmi sem
maradt állva előtte, senki sem tudta kivédeni fejszéje csapásait.
A skavenek azonban nem fordultak meg , nem menekültek el; másképpen viselkedtek, mint
azok a társaik, akikkel Felix korábban találkozott. Nem is maradtak eg y helyben, eszelős
elszántság g al támadást indítottak a trollvadász ellen. Pofájukból habos nyál csorg ott, a szemük
kig uvadt. A trollvadász eg y pillanatra meg torpant a támadók előtt. A feg yvereikkel döfködő,
karmaikat villog tató, fog aikat csattog tató skavenek körülvették.
Felix lecsapott a leg közelebbi skavenre, amely eg y kíg yó fürg eség ével fordult felé.
A lény szájából sziszeg ve tört elő a leveg ő, a szeme őrülten csillog ott. A mellkasára csavart
kötésen, hatalmas g ennyfoltok sárg állottak. Felix beledöfött ebbe a kötésbe.
Ahog y peng éje behatolt a testbe, olyan cuppanó hang hallatszott, mintha a skaven teste,
valamilyen sűrű masszából lett volna.
A fájdalom nem fékezte meg a patkányember. Felixre rontott, és nem törődött azzal, hog y a
kard eközben még mélyebben a mellébe döfődik. Felix döbbenten bámulta, ahog y eltátja sárg ás
fog akkal teli száját, és kinyújtja fehér, kiütéses nyelvét.
Tudta, a sok lehetség es verzió közül az lenne a leg rosszabb, ha a skaven meg harapná.
Előrecsapott a bal öklével, és lesújtott a skaven pofájára. A lény állkapcsa oldalra csúszott. Az
ütés olyan erős volt, hog y néhány skavenfog a padlóra hullott. A skaven azonban még ekkor
sem adta fel, g onosz szemével Felixre bámult. A fiatalember kihasználta az alkalmat.
Előrerúg ott, lábát a skaven lábába akasztotta, és elg áncsolta ellenfelét. Közben kirántotta a
sebből a kardját, de hiába számított arra, hog y a lény vég re meg dög lik. A kórság -szerzetes a
kőpadlót kezdte csapkodni öklével, és még mindig olyan iszonyú erő volt benne, hog y Felix
biztosra vette, valamilyen g onosz mág ia működik a testében. Nem is lehetett másképpen, csak
varázslat okozhatta, hog y ezt a g yeng e, beteg es lényt, ilyen nehezen lehetett meg ölni.
Felix rátiport a skaven nyakára, elroppantotta g ég éjét, leszorította a padlóra és addig
döfködte kardjával, míg a szerzetes vég re mozdulatlanná dermedt. A fiatalember ezután
körbenézett, hog y lássa, Gotrek hog yan boldog ul. A trollvadász kitartott az őrjöng ő
skavenekkel szemben, de másra nem volt képes. Eg y skavent elkapott, mag a elé tartotta, de a
többiek körbevették, és leszorították a jobb kezét. Félelmetes birkózás kezdődött a törpe, és a
mág iával erőssé változtatott skavenek hordája között.
Felix kétség beesetten nézett körül. Tudta, ha Gotrek elesik, ő sem maradhat életben túl
sokáig . A háta mög ül érkező zajokból arra következtetett, hog y újabb skavenek érkeztek; talán
valamilyen undorító küldetésről tértek vissza éppen. A kántáló pap szájából még mindig tüzes
rúnák áradtak. A jelek a leveg őbe emelkedtek, majd leereszkedtek, és két újabb szerzetest
változtattak őrjöng ő szörnyeteg g é. A helyzet nem volt valami rózsás. Felix tudta, ha nem
fékezi meg valahog y a papot, mindennek vég e. Azzal is tisztában volt, hog y eg yedül ő tehet
valamit, a törpe nincs olyan helyzetben, hog y leállítsa a kántálást.
Felix nem hag yott mag ának időt a töpreng ésre. Felug rott a leg közelebbi szarkofág tetejére,
onnan a következőre, átvetődött a törpe és ellenfelei fölött, és meg állás nélkül a kántáló skaven
irányába tört. Eg yre több tüzes rúna lebeg ett a leveg őben a pap és a szerzetesek között. Felix
tudta, hog y ezek a jelek erősítik meg a skaveneket. Közelebb jutott a bug yborg ó üsthöz, és a
mög ötte álló paphoz. Meg állt; eg y pillanatig nem tudta eldönteni, mit is teg yen.
Lendületet vett, hog y átug orjon az üst fölött, és rávetődjön a papra. Nem hibázhatott;
eg yetlen rossz mozdulat, és a fortyog ó masszában találja mag át. Nem is akart beleg ondolni, mi
lenne vele, ha íg y történne.
Hallotta Gotrek csatakiáltását. Meg fordult és látta, hog y a törpe, az újonnan érkezett
skavenekkel is felveszi a harcot. Felixnek már csak néhány pillanata maradt a cselekvésre.
Rövid fohászt mondott Sig marhoz, és ug rott. Érezte az üstből felszálló hőt, a bűzös g ázok az
arcába csaptak. Átjutott az üst fölött, és két lábbal a pap arcába rúg ott. Mindketten a padlóra
zuhantak.
A kántálás abbamaradt, de a pap, meg lepő fürg eség g el pattant fel. Felix előrecsapott a
kardjával, ám a skaven hátraszökkent, és széles ívben mag a elé lendítette botját. Kis híján
betörte a fiatalember koponyáját; Felix az utolsó pillanatban ug rott félre.
Felix felállt, óvatosan körözni kezdett, rést keresett a skaven védelmén. Az üst túlsó
oldaláról áthallatszott a csatazaj. Felix csak remélni tudta, hog y Gotrek kitart még pár percig .
Meg lepetten látta, hog y azokkal a skavenekkel ellentétben, amelyekkel korábban találkozott, a
vele szemben álló lény nem futott el, ehelyett g yorsan és elszántan támadást indított. Felix
kitért eg y csapás elől, kardjával félretolta a botot, de az ütés erejétől majdnem kiesett kezéből a
feg yver. A skaven ismét lesújtott, és Felix ezúttal már elejtette kardját. A kórság -pap undorító,
bug yborékoló hang ot hallatott, amikor meg látta Felix döbbent arcát.
– Dög ölj meg ! Balg a emberlény! – visította. A bot ismét lesújtott. Felixnek ezúttal sikerült
kitérnie előle, íg y a vég e a földre csapott le. Mielőtt a skaven ismét felemelhette volna, Felix
elkapta a botot. A következő pillanatban már a botért birkóztak. A skavenben sokkal több erő
volt, mint a fiatalember g ondolta.
Összecsattintotta az állkapcsát, a fog ai alig ujjnyira voltak Felix arcától. A pofájából nyúlós
nyál csorg ott. Felix a hánying errel küszködve nézte, de nem húzódott vissza, folytatta a harcot;
a félelem erőt adott neki.
Előnyére szolg ált, hog y nehezebb, és jóval mag asabb volt, mint a torz, élve rothadó lény, és
ezt ki is használta. Oldalra lendítette a skavent, és ahelyett, hog y meg rántotta volna, ellökte
mag ától a botot. A döbbent kórság -pap hanyatt zuhant, és nekitántorodott a forró üst
oldalának. Felix lehajolt, elkapta a skaven lábait, és felemelte. A kórság -pap belezuhant a saját
üstjébe.
Eltűnt Felix szeme elől, lesüllyedt a bug yborg ó folyadék alá, és amikor leveg ő után
kapkodva ismét felszínre jutott, borzalmas nyálka csorg ott róla. Kétség beesetten próbált
kimászni, de Felix felkapta a botot, és fejbe csapta. A skaven ismét belemerült a főzetbe. Felix
beledug ta a botot az üstbe, és lenyomta vele a skavent a felszín alá. A kórság -pap meg próbált
védekezni, de a nála sokkal nehezebb emberrel szemben, alig tehetett valamit.
Lassan abbahag yta a vonag lást. Felix hátralépett, és mély léleg zetet vett. Oldalra kapta fejét,
és a törpére nézett, aki éppen akkor hasog atta szét az utolsó néhány kórság -szerzetest. A
lemészárolt skavenek bomló hullája a lábai előtt hevert. Felnézett Felixre, és meg lepődött,
amikor látta, hog y a fiatalember még életben van. Felix elvig yorodott, és a hüvelykujját felfelé
tartva intett neki.
A következő pillanatban valami borzalmas lény emelkedett ki az üstből.

***

Szennylaki Hitvány borzalmasan érezte mag át. Jókora adag ot lenyelt a főzetből; úg y érezte,
szétrobban a teste. Olyan verést kapott attól az átkozott embertől, hog y a vég én már érezte a
fájdalmat. Ami még ennél is rosszabb: majdnem meg fulladt. Akár eg y patkány… Ig en, akár eg y
patkány! Az az átkozott ember eg y örökkévalóság nak tőnő ideig nyomta őt lefelé a saját
botjával, íg y nem juthatott a felszínre.
Gyorsan körbenézett és látta, hog y vesztett. Szerzetesei holtan feküdtek, és a törpe, a
hatalmas fejszéjével, feléje futott. Szennylaki tudta, nem veheti fel eg yszerre a harcot az
emberrel és a törpével, kettejükkel szemben semmi esélye sincs.
Az ember meg lepetten nézett rá, majd lehajolt, hog y felveg ye a kardját. Szennylaki tudta,
most kell cselekednie. Felemelte karjait, összeszedte minden erejét, és arra kérte a Szarvas
Patkányt, hog y mentse meg őt. Eg y-két pillanatig semmi sem történt; Szennylaki már arra
g ondolt, hog y mindennek vég e. Az ember kardja széles ívet leírva lendült felé.
A skaven nyitva tartotta szemét, és kényszerítette mag át, hog y nézze, a halált hozó peng ét.
Aztán valami bizserg ést érzett, és ebből tudta, hog y a Szarvas Patkány meg hallg atta imáját.

***

Felix lesújtott a kardjával. Ezúttal nem akart hibázni, vég ezni akart a kórság -pappal, eg yszer
s mindenkorra. Elhatározta, a biztonság kedvéért apró darabokra vág ja majd a testet. A skaven
felrikoltott; Felix remélte, hog y keg yelemért könyörög . Aztán valami különös dolog történt.
Kísérteties fény vette körül a skavent. Felix meg próbálta leállítani a kardját, mert érezte,
hog y itt valami roppant erejű varázslat lépett működésbe, de elkésett. A peng e már eg észen
közel volt a testhez, de ekkor furcsa dolog történt. A tér mintha összehajlott volna a pap körül.
A skaven teste meg remeg ett, azután eltűnt – olyan hirtelen, ahog y eg y buborék szétpattan.
Felix majdnem elvesztette az eg yensúlyát, amikor peng éje áthatolt az üres téren, ahol a
patkányember volt.
– A pokolba! – mormolta, és csalódottan köpött eg yet.
– Utálom, amikor ilyesmi történik – mormolta Gotrek, és arra a helyre bámult, ahol a skaven
állt. Felix káromkodott eg yet, és olyan dühödten morg ott, hog y ha szavakkal ölni lehetne, a
skaven minden bizonnyal meg jelenik előtte, és darabokra szakad. A harcos mérg ében oldalra
lépett, és belerúg ott az eg yik kórság -pap levág ott fejébe.
Felnézett a trollvadászra, és meg lepetten látta, hog y a törpe elg ondolkodva álldog ál az üst
mellett.
– Nos, emberifjonc – kérdezte Gotrek – , ezzel mit csináljunk?
Felix körülnézett. A helyet beborították a hullák. A szarkofág okat feltörték, az üstben tovább
bug yborg ott a főzet. A ketrecek, amelyekben a patkányok voltak, harc közben valahog y
kinyíltak; néhány állat meg szökött, ott ólálkodott a helyiség árnyékai között. Volt olyan is, ami
eltűnt.
Felix vég ig nézett mag án. A ruháját vér, g enny, és más undorító anyag borította, mindaz,
amit a patkányemberek ráköptek vag y rákentek. A haja is rag acsos volt. A trollvadász se nézett
ki sokkal jobban, tucatnyi kisebb sebből vérzett, és az eg ész testét beborította a szenny.
Felixnek valami azt súg ta, hog y a lehető leg hamarabb meg kell tisztálkodniuk, a sebeiket
pedig meg kell mutatniuk Drexlernek, máskülönben nag y bajba kerülhetnek.
A fő g ondot azonban az üst jelentette. Felix tudta, leg alább akkora veszélyt jelent a városra,
mint eg y eg ész skaven-sereg , talán még nag yobbat, mert a harcosok ellen leg alább lehet
küzdeni. Sajnos, Felix nem értett a sötét mág iához, se a beteg ség ekhez.
 Nyilvánvaló volt, hog y a főzetet meg kell semmisíteni, de hog yan?
Ha a folyóba öntik, akkor óriási kárt okoznak. Ha itt hag yják, a skaven esetleg visszatér, és
folytatja a meg kezdett műveletet. A jelek szerint a patkányemberek ismertek eg y titkos utat,
amin keresztül bejuthattak Morr kertjébe. Ráadásul képesek voltak arra, hog y varázslat
seg ítség ével eltűnjenek.
A kriptát semmilyen módon nem g yújthatták fel. Felix mindent átg ondolt. Úg y látta, a
trollvadásznak meg van a saját elképzelése. Gotrek az üst alá dug ta fejszéjét, és addig feszeg ette
azt, míg sikerült felborítania. A nyúlós főzet kiömlött a skavenhullákra, az üst felborult.
– Mit művelsz? – kérdezte Felix.
– Szétverem ezt a bűzös üstöt! – Gotrek fog ta a fejszéjét, és lecsapott az üstre.
Szikrák pattantak, mély, visszhang zó döndülés hallatszott, amikor a csillag acél lesújtott, a
mág ikus eszközökkel készített üstre. A fejszén felizzottak a rúnák. Éles villanás következett,
majd eg y óriási robbanás. A misztikus energ iák találkozását követően, az üst ezer darabra
hasadt. Felix eltakarta szemét, amikor a szilánkok szétröppentek. Szerzett néhány kisebb sebet.
Örvénylő energ iahullám szág uldott vég ig a helyiség en. Szikrák villantak, a hullák láng ra
lobbantak. Felix meg lepetten látta, hog y erre a törpe se számított. Érezte, hog y valami ég eti a
mellkasát. Rájött, az a szelence forrósodott fel, amit Drexlertől kapott – a jelek szerint a mag a
részéről mindent meg tett, amivel meg védhette viselőjét, a szabadjára eresztett erőkkel
szemben.
– Tűnjünk el innen! – kiáltott fel Felix, és a misztikus energ ia láng oló füg g önyén keresztül,
a kijárat felé rohant.

***

Felix elég ette a ruháit, tucatszor lefürdött, addig mosta mag át, míg biztos volt abban, hog y
eltávolította testéről a szennyeződéseket. A szelencét markolva abban reménykedett, hog y ez
valóban meg védi majd a kórság tól. A tárg y időközben lehűlt.
Felix g ondolatban félretolta az előző éjszaka eseményeinek emlékeit.
Sokáig tartott, míg kijutottak Morr kertjéből, míg eltámog atta a törpét Drexler házához.
Gotrek akkor már alig állt a lábán.
A Skavenvadász betámolyg ott az udvarra. A sebeit ellátták. Az ő nyakában is ott lóg ott
Drexler szelencéje.
– Min csodálkozol? – kérdezte fanyarul. – Kórság ban kimúlni? Ez nem trollvadászhoz méltó
halál!

***

Szennylaki Hitvány körbenézett. Sötét volt, de valahog y érezte, hog y az Alantúton van. A
Szarvas Patkány meg hallg atta imáját, és seg ített rajta. Az istenség minden bizonnyal nem ok
nélkül mentette meg , leg odaadóbb szolg áját. Ez az ok pedig valószínűleg az volt, hog y ki
kellett deríteni, ki az áruló, ki hozta az átkozott páros tudomására a nag y terv részleteit.
Miután alaposan vég ig g ondolta a kérdést, arra a meg állapításra jutott, hog y az ember és a
törpe eg yedül sosem találta volna meg , a g ondosan álcázott búvóhelyet. A kriptát hosszú
mérleg elés után választotta ki, g ondoskodott arról, hog y senki ne jöhessen rá, mi folyik a
belsejében. Nem, ez a két átkozott, seg ítség et kapott valakitől.
Nem túl valószínű, hog y véletlenül jutottak el a kriptáig .
Szennylaki Hitvány meg esküdött, rájön, hog y ki az áruló, még akkor is, ha élete vég éig őt
kell keresnie. Aztán, ha meg találja, az a nyomorult patkányember élvezheti a lassú, fájdalmas
halál örömeit.
És – tette hozzá g ondolatban, ahog y sántikálva elindult a skavensereg állomáshelyére – , van
is egy ötletem, hogy ki volt az. Visszavánszorg ott a táborba, és üg yet sem vetett a harcosokra, akik
köhög ni és tüsszög ni kezdtek, amikor a közelükbe ért.
 Idomár bestiái

A kórság elérte Nuln városát. Félelem kísértett az utcákon. Még a korrupt hivatalnokok sem titkolhatták
el az igazságot. Mindenütt az elfajzottakról, a patkányemberekről, és a hatalmas, vad tekintető
patkányokról beszéltek, amelyek ránk hozták a halált és a betegséget. Most fellebbentem a fátylat a
híresztelések mögötti könyörtelen valóságról…

Részlet az Utazásaim Gotrekkel című krónika 3. kötetéből, írta Herr Felix Jaeg er (Altdorfi
Nyomda, 2505)

– Manapság úri körökben forog sz – mondta Heinz, és kényszeredetten rámosolyg ott Felixre.
– Ezt hog y érted? – kérdezte a fiatalember.
– Ez akkor érkezett neked, amikor odavoltál. – A kocsmáros átadott Felixnek eg y lepecsételt
levelet. – Őfelség e, Emmanuelle g rófnő futára hozta. A fickót a városi őrség pár tag ja kísérte.
Felixnek hirtelen összeszorult a g yomra. Az ajtóra pillantott, ellenőrizte, nem állja-e el
valaki. A jelek szerint, vég ül még is utolérte a múltja. Gyorsan átg ondolta, vajon mit akarnak
tőle a hatóság ok.
Az altdorfi hatóság ok jókora vérdíjat tőztek ki kettejük fejére, miután részt vettek az
ablakadóval kapcsolatos lázadásban. Aztán ott volt az is, hog y meg ölte a g rófnő
titkosrendőrség ének vezetőjét, Fritz von Halstadtot, nem is beszélve arról, hog y elég sok köze
volt ahhoz, hog y porig ég ett az Eg yetem épülete.
Vajon hog y találtak rá? A városban dolg ozó, több száz besúg ó valamelyike ismerte fel? Vag y
valami eg észen másról van szó? És hol van ilyenkor Gotrek? Talán, ha elég g yorsan mozdulnak,
még sikerül kimenekülniük a csapdából.
– El se olvasod? – kérdezte Heinz, nyilvánvaló kíváncsiság g al. Felix meg rázta fejét.
A szíve hevesen dobog ott, izzadt a tenyere. Látta, Heinz hog y néz rá, és rájött, hog y az arcán
tükröződhet: bűnösnek érzi mag át. Fanyar mosolyt erőltetett az arcára.
– Mit?
– Azt az átkozott levelet, te hülye! Gondolhatod, már majd beledög lünk a kíváncsiság ba.
Felix körbenézett, Elissára, Heinzre, és a többiekre pillantott, akik nyíltan, kíváncsian
meredtek rá. Mindenki tudni akarta, milyen dolg a lehet a városállam uralkodójával.
– Persze, persze – mondta Felix, és nyug almat erőltetett mag ára. Meg próbálta elérni, hog y a
keze abbahag yja a remeg ést. A meg szokott helyére ment, a tűz mellé, és leült. A kíváncsiak
csapata követte, mindenki az arcát nézte. Felix jelentőség teljesen rájuk nézett, mire elhátráltak.
A fiatalember mag a elé tartotta a levelet.
A leg finomabb papírra írták, a nevét aranytintával tüntették fel. Nem volt rajta se paca, se
tintafolt, írójának ig azán könnyű, g yakorlott keze lehetett. A pecséten a g rófnő címere látszott.
Felix meg nyug odott. Akit le akarnak tartóztatni, annak nem ilyen levelet szoktak írni. A
bűnözőkkel eg yszerűen közlik a vádakat, aztán vasra verik őket. Emmanuelle g rófnő pribékei
leütik a kiszemelt szerencsétlent, aki már csak a Vastoronyban tér mag ához. Talán – g ondolta
Felix – mégse állnak olyan rosszul a dolgok.
Reménykedett, de a tapasztalataiból okulva tudta, hog y az életben minden elromlik, ami
elromolhat.
Ideg es ujjakkal feltörte a pecsétet, és elolvasta az üzenetet. A rövid, eg yszerű, de annál
titokzatosabb szöveg et ug yanolyan szépen írták, mint a címzést.

Herr Jaeger!

Jelenjen meg Őfelsége, Emmanuelle grófnő palotájában ma este, a harangszó után.

Híve:
Hieronymous Ostwald, Őfelsége titkára

Milyen furcsa– g ondolta Felix, miközben úg y forg atta kezében a levelet, mintha abban
reménykedne, nyomot talál rajta, amiből kiderül, miért hívatják. Semmit sem talált, íg y
maradt a töpreng és. Vajon mit akar a Birodalom leg nag yobb városállamának úrnője, eg y
szeg ény vándorló zsoldostól? Akárhányszor tette fel a kérdést, nem tudott rá válaszolni.
Erezte, a többiek még mindig őt nézik. Felállt, és elmosolyodott.
– Minden rendben. Meg hívtak a g rófnőhöz – mondta könnyedén.
Elissa döbbenten, elképedve nézett rá, mintha még mindig nem hinné el, hog y ez a valóság ,
hog y nem történt semmiféle félreértés.
– Ez nag y meg tiszteltetés – mondta Felixnek, ahog y a tűz előtt üldög éltek.
Felix meg fog ta a lány kezét.
– Semmiség . Talán a bátyámat, Ottot akarták meg hívni, de valami félreértés történt.
– Meg fog ta Elissa másik kezét is. A lány mindkettőt elhúzta.
Felixnek feltűnt, hog y Elissa az utóbbi időben eg yre g yakrabban húzódik el tőle.
– De elmész, ig az? – kérdezte a lány mosolyog va.
– Természetesen. Nem utasíthatom vissza eg y g rófnő meg hívását.
– Mit veszel fel?
Felix azt akarta felelni, hog y természetesen a saját ruháit, de meg értette, a lány mire
g ondol. Az öltözéke kopott volt, foltozott, látszott rajta, hog y ezer csatát látott már. A köpenye
rong yos volt, a széléből csíkok hiányoztak – sokszor tépett le belőle darabokat, amikor hirtelen
kötszerre volt szükség e. A csizmája kilyukadt és meg repedezett. A nadrág ja koszos volt és
foltos. A külsejét tekintve jobban hasonlított eg y koldusra, mint eg y harcosra. Nem ig azán
hitte, hog y beeresztik a palotába, sokkal valószínűbb volt, hog y odahajítanak neki eg y csontot,
azután fenéken billentik.
– Ne ag g ódj – mondta. – Majd kitalálok valamit.
– Akkor g yorsan találd ki azt a valamit, mert már csak nyolc órád van az esti harang szóig !
Felix az asztal fölött a bátyjára nézett. Miután meg fürdött, g yorsan kimosta kopott ruháit,
meg szárog atta őket a tőznél, valamivel jobban érezte mag át. Szórakozottan játszadozott a
nyakában füg g ő ezüstözött szelencével, és azt kívánta, bárcsak ne kereste volna fel a
raktárházat, ahol Otto irodája volt.
Otto felállt a tölg yfa íróasztal mög ül, és az ablakhoz lépett. A háta mög é tette kezét.
 Felix észrevette, hog y a jobb kezével markolja a bal csuklóját. Ez Otto rég i szokása volt.
Mindig ezt csinálta, amikor a tanárai, valami nehéz kérdést tettek fel neki.
– Miért csak akkor látlak, Felix, amikor szükség ed van valamire? – kérdezte könnyed
hang on.
Felixnek bűntudata támadt. Otto rátapintott a lényeg re. Az utóbbi időben csak akkor kereste
fel a bátyját, amikor valamilyen szívesség et akart kérni tőle.
Elg ondolkodott, mit is feleljen. Nem arról volt szó, hog y nem szerette Ottot, eg yszerűen
csak nem volt bennük semmi közös. Talán attól is tartott, hog y a bátyja ismét meg kéri,
fog lalkozzon a családi üzlettel, és akkor neki újra el kell utasítania.
– Sok dolg om volt – mondta.
– Mit csináltál?
A temetőben jártam, porig égettem egy egyetemet, szörnyekkel harcoltam, skaveneket öltem – g ondolta
Felix, és eltűnődött, vajon a történtekből mennyit is fog valaha elmondani a bátyjának.
Szerencsére Otto nem adott neki esélyt a válaszra.
– Gondolom, tivornyáztál. Kocsmákban töltötted az időd, utcalányokkal meg g azfickókkal.
Természetesen semmire sem használtad azt, hog y iskolába jártál…
Iskolába, amit apánk fizetett. Ezt teszed, amikor itt kellene lenned, irányítani az üzletet,
folytatni a családi hag yományt, seg íteni, hog y…
Felix nem tudta meg állapítani, hog y Otto dühös, vag y eg yszerűen csak sértődött.
Keményen kellett küzdenie azért, hog y elfojtsa indulatait. Kinyújtotta lábát, és hátrabillent a
székkel. Az apja hatalmas portréja nézett le rá, az Otto íróasztala mög ötti falról. Az öreg még
íg y is helytelenítő arcot vág ott.
– Ismered Emmanuelle g rófnőt? – A kérdés meg akasztotta Otto monológ ját; Felix éppen ezt
szerette volna elérni.
Otto elhallg atott, meg fordult, és élesen az öccsére nézett.
– A leg utóbbi Verena-ünnepen találkoztam vele, amikor bevezettek az udvarba.
Jókedvű, és kissé szeleburdi ifjú hölg ynek láttam.
Otto elhallg atott, ellépett az ablaktól, visszaült kényelmes székébe, és kinyitott eg y jókora
számadókönyvet. A tollával meg jelölte, hol tart. Felix elmosolyodott; az apjuk is mindig íg y
csinálta. Otto homlokráncolva összpontosított. A tintatartóba mártotta a tollat, beírt valamit a
könyvbe. Anélkül, hog y felnézett volna, íg y szólt:
– Már éppen elég pletykát hallottam róla.
Felix előredőlt, míg majdnem meg érintette Otto pedáns rendben tartott asztalát.
Széke elülső lábai a kőpadlóra koppantak.
– Pletykákat?
Otto zavartan köszörülte a torkát.
– Állítólag elég g é vad. Tulajdonképpen… az is. De ez nem szokatlan az udvarában.
Ott mindenki… Fog almazzunk úg y, hog y azok az emberek, nem ig azán erkölcsösek.
– Vad? – kérdezte Felix. Feltámadt benne a kíváncsiság . – Miben?
– Azt beszélik, hog y a Birodalom nemes ifjainak fele, közelről ismeri őt.
Kifejezetten kedveli a kalandorokat és párbajhősöket. Volt néhány botránya is. Persze, ez
mind csak szóbeszéd, és én sosem fog lalkoztam a pletykákkal – tette hozzá sietve, mintha attól
tartana, hog y valaki kihallg atja a beszélg etést. – Miért kérded?
Felix a könyvre tette a levelet. Otto felvette, és meg fordította. Ránézett a feltört pecsétre,
azután elolvasta a szöveg et. Ug yanaz a hideg , számító mosoly jelent meg az arcán, amit Felix
eg y perccel korábban, az apjuk portréját szemlélg etve látott.
– Szóval, most már nemesek közé jársz. Nem kérdem, hog y kerültél oda.
Amióta az eszüket tudták, az apjuk azon üg yködött, hog y a családját bejuttassa a nemesek
közé. Eddig nem sikerült, de Felix fog adni mert volna arra, hog y ez csupán idő kérdése. Az
öreg g azdag volt és kitartó.
Otto mereven nézte Felixet és kopott, ócska ruháit.
– Természetesen, pénzre van szükség ed – szólt könnyedén.
Felix elg ondolkodott. Valóban nem akarta elkölteni a családja pénzét, de az adott
körülmények között, ez tűnt a leg jobb meg oldásnak. Ebben a ruhában azért még se mehet a
g rófnőhöz!
– Ig en, bátyám – bólintott.

***

Amikor kilépett a raktárház ajtaján, g yűlölte mag át. A zekéje alatt duzzadó, arannyal teli
erszény mintha azt bizonyította volna, hog y elárulta saját elveit. A levél miatt, amiben Otto
arra utasította a Jaeg er-érdekeltség ek vezetőit, hog y mindent adjanak meg neki, amire
szükség e van. Mintha saját kapzsiság ának bizonyítéka lett volna. Hosszú időt élt le úg y, hog y
tudomást sem vett a családjáról, ezért úg y g ondolta, a bátyja túlság osan nag ylelkű volt vele.
Meg rázta fejét, és átment a folyópartra. Lenézett a Reik szürkés, ködös vizére, majd
szemüg yre vette az Altdorfból érkezett bárkákat, amelyek fedélzetén bretonniai borok, cataliai
selymek voltak. A hajók úg y g ubbasztottak a mólók mellett, mintha felszínre bukkant bálnák
lennének. Látta, ahog y az izzadó rakodómunkások kiemelik a hajók rakteréből a bálákat, ahog y
vég ig g urítják a hordókat a rámpákon, ahog y a raktárházakba hordják az árukat. Hallotta az
emberek köhög ését, látta, hog y a szájuk elé tartják zsebkendőiket. Az elmúlt néhány hét során,
a kórság több száz áldozatot szedett.
A jelek szerint az, amit Gotrekkel Morr kertjében vég rehajtott, a leg jobb esetben is csak
lelassította a járvány terjedését. Felix meg próbálta elképzelni, hog yan terjed a beteg ség , s lelki
szemei előtt meg jelentek a patkányok, amelyeket a kórság -pap abba a főzetbe merített, majd
eleresztett. Érezte, hog y ennek a dolog nak nag yon sok köze van, a város lakóinak eg észség i
állapotához.
Az eg yik ember – valamivel idősebb volt társainál – emlékezett Felixre, még a rég i szép
időkből. Felemelte a kezét, intett. Felix visszainteg etett. Nem tudta a férfi nevét, de
meg döbbentette a tény, hog y a szerencsétlen ennyi év után, még mindig ug yanazt a nehéz
munkát vég zi. A dokkmunkás már akkoriban sem volt fiatal.
Ez a különbség a Birodalom nemesei és alattvalóik között – g ondolta Felix. Ez a rakodómunkás
addig fog dolg ozni azért az alamizsnáért, amit a Jaeg er-család fizet neki, míg vég ül orra esik
és meg hal. A nemesek hasonlóképpen, szintén halálukig élnek az élvezeteknek, és soha,
eg yszer sem emelik fel a kezüket, hog y valami becsületes munkát vég ezzenek. Felix időnként
nag yon is eg yet tudott érteni a forradalmárokkal, akik a Birodalom területén, a lázadás
szükség esség éről szónokoltak.
Elmosolyodott. Szép szavak, szép gondolatok, de sehogy sem illenek egy olyan fickóhoz, aki éppen
most kapott komoly segítséget a családjától… Azzal próbálta vig asztalni mag át, hog y nem ő
teremtette ilyennek a világ ot, csak élni próbál benne.
 Meg fordult, és vég ig ment a folyóparton, belefeledkezett a hang okba, a szag okba, a
látnivalókba.
A halszag bántotta az orrát. Öklendezve meg szag olta a Drexler doktortól kapott szelencét. A
benne lévő anyag illata g yeng ült, de még elég erős volt ahhoz, hog y meg édesítse a leveg őt.
Felix észrevette, hog y most, miután hetek óta először meg fürdött, erősebben érzi az utcák és a
többi ember szag át.
Jókora szekerek zötyög tek vég ig az utcán. A városi őrség eg yik, feketébe öltözött katonája,
lekapott eg y körtét az eg yik szekérről. Eg y kölyök, eg y kis zsebtolvaj, meg próbálta
meg szerezni az eg yik öreg kereskedő erszényét; a vénember túl szeg ény volt ahhoz, hog y
testőröket fog adjon mag a mellé. Minden pontosan olyan volt, mint Felix g yermekkorában,
abban az időben, amikor az apjával és a bátyjával időnként Nulnba látog atott.
Meg fordult, és elindult a város előkelőbb része felé. Feltámadt benne a g yanú, hog y követi
valaki, ám amikor hátranézett, senkit sem látott.

***

Belenézett a tükörbe. Csinos – g ondolta. A külsejével nem volt baj. Mag as volt, atletikus, és
viszonylag jóképű. Ez az új ruha minden jó tulajdonság át hang súlyozta.
Mély léleg zetet vett, beszívta a luxus, a tölg yburkolat, a drág a bőrök illatát. A
szabóműhelyben kizárólag nemesek számára készítettek ruhákat. Kevesen tudták, de ez a bolt
is a Jaeg er-család tulajdonában volt. Akkor, amikor Felix utoljára Nulnban járt, még nem is
létezett, Otto hozta létre, még hozzá a néhai Fritz von Halstadt utasításainak meg felelően. Felix
most az eg yszer örült annak, hog y a bátyja homályos kapcsolatban volt azzal az emberrel, akit
ő ölt meg .
Furcsán érezte mag át az új ruhában. A mag as szárú bőrcsizma kényelmetlen volt. A
felsőruha kissé merevnek tűnt, a szeg élyek túl puhának. A fehér vászoning túl frissnek hatott.
Rájött, hozzászokott a vándorok kényelmesnek nem nevezhető körülményeihez és ahhoz, hog y
sokszor hónapokon át nem váltott ruhát. Csak a vörös sundenlandi g yapjúköpeny tetszett neki
ig azán, a rég ire emlékeztette, ami a Vak Disznóban, a skavenekkel vívott csatában ment tönkre.
A kard, amelyet a templomos, Aldred bízott rá, finom, fekete bőrből készült, új hüvelyt kapott.
– Kíván uraság od valamilyen változtatást? – kérdezte a boltos.
Felix a kopasz, savanyú arcú férfira nézett. Eg y órával korábban, amikor belépett a boltba, a
fickó úg y nézett rá, mintha eg y szokatlanul nag yra nőtt, visszataszító csótányt látna. Felix nem
hibáztatta ezért. A ruhája olyan volt, mint eg y koldusé.
Természetesen a boltos viselkedése azonnal meg változott, amikor elolvasta Otto sietve
papírra vetett sorait, amiben arra utasította az embereit, hog y mindenben leg yenek Felix
szolg álatára.
Felix rámosolyg ott a boltosra.
– Nem. Szeretném, ha ezeknek a ruháknak a pontos másait, mindeg yikből néhány darabot, a
szállásomra vinnének. Eg y napon belül, ha lehetség es. A rég i ruháimat csomag olja össze, és
szintén küldje el.
– Természetesen, uram. Meg tudhatom, hol szállt meg ?
– A Vak Disznóban. Felix Jaeg er nevére hag yják ott a holmikat. – Felix kajánul nézte a férfi
arcát, amikor kimondta a kocsma nevét. A boltos úg y festett, mint aki éppen akkor nyelt le eg y
szokatlanul nag yra nőtt, undorító csótányt.
– A Vak Disznóba, uram? Az nem eg y…?
– Az, hog y hol szállok meg , eg yedül az én dolg om. Nem íg y g ondolja?
– De ig en, uram. Természetesen. Eg yszerűen csak meg lepődtem. Ezer bocsánat.
– Semmi baj. Gondoskodjon arról, hog y a ruháim eljussanak oda.
– Személyesen intézkedem, uram.
Felix nem tartotta túl valószínűnek, hog y a fickó be meri tenni a lábát, abba a neg yedbe.
Vag y talán még is? Éppen elég pénzt kapott ahhoz, hog y eleg et teg yen a vevő kéréseinek.
– Ez lesz minden, uram?
– Eg yelőre ig en.
Felix kilépett a szabóműhelyből a késő délutáni fénybe. Körbenézett. Senkit sem látott, aki
őt fig yelte volna. Ha követték eg yáltalán, a spionok valószínűleg ráuntak a várakozásra.
Leg alábbis remélte, hog y íg y van.
Észrevette, hog y eg yenesebb háttal, büszkébben lépdel, mint korábban. Mintha nem is lett
volna azonos azzal a meg viselt vándorral, aki aznap délelőtt belépett Otto Jaeg er raktárházába.
Meg lepő volt, hog y a fürdés és néhány új ruha, mennyire meg változtatja az embert.
Eg ész nap g örcsös ideg esség g yűlt a g yomrában. Nem, nem félelem volt, inkább valami
izg alomféle, az oka pedig az lehetett, hog y el kellett mennie Emmanuelle g rófnőhöz. Azért
fohászkodott, hog y ne hozza mag át kellemetlen helyzetbe a nemesek előtt.
Elg ondolkodott, aztán az arcára erőltetett eg y mosolyt. A modora jó. Üg yesen beszél, szép a
ruhája. Nincs mitől tartania, de… Valahog y még sem bírt lecsillapodni.
A nemesek nem szerették a kereskedők közül származó, felfelé törekvő alakokat. Az
eg yetemen töltött évek során többször összetűzésbe került azokkal a fiatal nemesekkel, akik
leereszkedtek hozzá, és szóba álltak vele. Mindig érezte, hog y lenézik, még hozzá olyanok, akik
sok esetben butábbak, műveletlenebbek voltak nála, akiknek a javára csupán eg yetlen dolg ot
lehetett írni, azt, hog y jó családba születtek. Akkoriban zavarta ez a dolog , de most már csak
nevetni tudott rajta. Eszébe jutott, hog y nem ig azán fog felkészülni arra, ami rá vár, ha ilyen
g ondolatok járnak a fejében.
Hálát adott Sig marnak a keg yeiért: leg alább Gotreket nem kellett mag ával vinnie.
El tudta képzelni, mi sülne ki abból, ha a nemesek találkoznának a komor és nyers modorú
trollvadásszal. Katasztrofális lenne! Tudta, a trollvadász senkit sem tisztel pusztán a
származása miatt, és g yanította, a g rófnő és udvartartása ezt nem viselné el.
Hirtelen eg y új probléma jelentkezett, valami olyasmi, ami addig eszébe sem jutott.
Az utcák sárosak, mocskosak voltak. A csatornák eldug ultak. Az emberek mosdatlanul
jártak-keltek eg ymás mellett. Nem mehet fel a palotába úg y, hog y a vadonatúj ruháján
mag ával viszi ezt a sok mocskot! Ott csak makulátlan külsővel lehet meg jelenni.
Körbenézett, és bízott benne, hog y meg találja a meg oldást.
Felemelte a kezét, és leintett eg y arra járó g yalog hintót. A fülke füg g önyét félrehúzták, ez
azt jelentette, hog y bárki beleülhet, aki fizetni tud. A két izmos hintóhordozó eg ykedvűen
lépett közelebb hozzá. Felix meg hökkent. Normális esetben az ilyen emberek átkokat és
fenyeg etéseket szórtak volna rá, ám most szemmel látható tisztelettel közeledtek felé. Hát ig en,
talán még is a ruha teszi az embert. Ez a két fickó g azdag nemesnek nézi őt, olyannak, aki ki
tudja fizetni a viteldíjat. Tovább növelte bennük a tiszteletet, amikor hanyag ul odavetette
nekik:
– A palotába, de g yorsan!
 Bemászott a bársonyborítású fülkébe, és elhelyezkedett. A g yalog hintó elindult.
Felix félrehúzta a fülke hátulsó részénél lévő füg g önyt, és még eg yszer ellenőrizte, követi-e
valaki. Hirtelen nem tudta eldönteni, hog y csak a képzelete játszik vele, vag y valóban látott
valakit, aki akkor húzódott vissza az eg yik sikátorba.
A palotához vezető lépcső meredek volt és kanyarg ós. A nemesek házai a város leg mag asabb
dombján álltak, ahonnan jó kilátás nyílt a kereskedők otthonaira, és a Reik kanyarg ós vonalára.
Felix látta a templomok tornyát, meg azt a helyet is, ahol munkások százai dolg oztak az
Eg yetem újjáépítésén.
A macskaköves utcákon lópatkók csattog tak. Hintók szág uldottak el mellette. Híres családok
címerével díszített ruhákat viselő szolg ák nyüzsög tek mindenütt, üzeneteket vittek, állatokat
vezettek, zsákokat, ládákat cipeltek. Még a leg alantasabbak is jobb ruhákat hordtak, mint a
város hétköznapi kereskedői, a leg mag asabb rang ban lévők öltözéke pedig éppoly díszes volt,
mint a zsoldoskapitányoké. Tiszták voltak, jóltápláltak, eg észség esebbnek tűntek, mint a város
polg árai.
A nemesek kísérőikkel és testőreikkel körülvéve sétálg attak az utcákon, és mintha valami
mág ikus erőt sug ároztak volna mag ukból, a tömeg mindenütt szétnyílt előttük.
Felix szemüg yre vette őket. A fiatalabbak közül felismert néhányat; ezek a fickók időnként
meg fordultak a Vak Disznóban, de akkor persze, szeg énynek mutatták mag ukat. Attól nem
tartott, hog y őt felismerik.
Előttük ott mag aslott a palota fala. A csodálatos építmény mellett eltörpült a többi ház. A
szobrokkal díszített falak miatt nem is palota, inkább erődítmény volt.
Hatalmas, széles, boltíves kapun keresztül lehetett bejutni a belsejébe. A bronzveretes,
tölg yfából ácsolt kapuszárnyak, száz faltörő kosnak is ellenálltak volna. A bejáratnál őrök álltak,
minden átjutni szándékozót alaposan meg vizsg áltak. Azokat a nemeseket, akiket felismertek,
természetesen azonnal, kérdések nélkül beeresztették, de voltak olyanok, akiket hosszan
fag g attak. Felix g yanította, ő az utóbbi csoportba fog tartozni.
Meg kopog tatta a fülke oldalát, jelzett a két embernek, álljanak meg . Kifizette a fuvardíjat,
ami két ezüst volt. Eg y harmadik ezüstöt borravalónak adott. Meg várta, míg a g yalog hintósok
eltávolodnak, majd lesimította ruháját, és mag abiztosan elindult a kapu felé.
Amikor az eg yik őr meg kérdezte tőle, mi járatban van, meg mutatta neki a levelet.
Amikor a kapusfülkéből eg y mag as, vékony, feketébe öltözött férfi lépett hozzá, ig encsak
meg lepődött. A férfi keményen a szemébe nézett.
– Herr Jaeg er – mondta nyug odt, érzelmektől mentes hang on. – Meg tenné, hog y velem
tart? Útközben elmag yarázom, miről is van szó.
Felix a férfi mellé állt. Két feg yveres őr szeg ődött a nyomukba. Vég ig mentek néhány hosszú
folyosón, átvág tak néhány csarnokon és eg y báltermen, majd meg álltak a pincébe vezető lépcső
előtt.
A távolban meg kondultak a harang ok.

***

Felix ideg esen nézett szét a helyiség ben. Tág as volt, a berendezése pazar; nem eg észen erre
számított. Azt várta, hog y börtöncellába, vag y kínzókamrába kísérik. A két feg yveres
mindenesetre mellettük maradt, meg álltak a fal mellett, és türelmesen várakoztak. Eg y libériás
lámpag yújtog ató lépett be, eg y kis létrát hozott mag ával. Eg y másik szolg a érkezett, ez
felmászott a létrára, és sorban meg g yújtotta a hatalmas csillár g yertyáit. A fény erőtlen volt a
keskeny ablakon beszűrődő, vöröses napsug arakhoz képest.
A mag as férfi az óriási íróasztal előtt álló bőrszékre mutatott.
– Kérem, Herr Jaeg er, fog laljon helyet!
Felix lezuhant a székre. A mag as férfi az ablakhoz ment, kinézett eg y pillanatra, majd
összehúzta a vastag füg g önyöket.
– Tudja, ez a hely valamikor erődítményként működött – mag yarázta, és a keskeny ablakra
mutatott.
Szavai szinte meg álltak a leveg őben. Felix azon töpreng ett, vajon van-e valami rejtett
jelentésük. Nem válaszolt, meg várta, hog y a férfi folytassa, esetleg elmag yarázza, mire
g ondolt.
A mag as férfi elmosolyodott. Csillog ó, fehér fog ához képest még sápadt bőre is sötétnek
látszott.
– Bocsásson meg , Herr Jaeg er, ön nem eg észen olyan, amilyennek elképzeltem.
– Milyennek képzelt, Herr…?
A férfi meg hajolt, de olyan mozdulattal, mint a párbajhős, aki éppen bevitt eg y találatot az
ellenfelének.
– Ismételten bocsásson meg . Hosszú és kimerítő napom volt, emiatt teljesen
meg feledkeztem a jómodorról. A nevem Hieronymous Ostwald. Őfelség e személyi titkára
vag yok.
Felix nem tudta eldönteni, hog y vajon fel kell-e állnia, és meg kell-e hajolnia. Erre nem is
kapott lehetőség et, mert Ostwald g yorsan az asztala mög é lépett és leült. Felix észrevette,
hog y még a kényelmes székben is eg yenes háttal ül, mint eg y olyan ember, aki hozzászokott a
katonai vasfeg yelemhez.
– A kérdésére a következő választ tudom adni. Kaptam önről személyleírást, és ez alapján
nem számítottam ilyen… előkelő személyre. Tévedtem. – Kinyitotta az előtte fekvő, bőrkötéses
könyvet. – Ön a Jaeg er család tag ja. Jó. Nag yon jó.
– Miért vag yok itt?
– Dieter! Johan! Odakint várjatok! – Ostwald intett a két katonának, akik kinyitották az ajtót,
és nesztelenül kimentek a szobából. Amint becsukódott mög öttük az ajtó, Ostwald
összeillesztette ujjait, és belekezdett: – Árulja el, Herr Jaeg er, ön ismeri a skaveneket?
Felix úg y érezte, meg áll a szíve. Hirtelen kiszáradt a szája. Alaposan átg ondolta, mit
feleljen.
– Hallottam róluk, de személyesen eg g yel sem találkoztam. Ostwald ismét felnevetett.
Hideg , g épies nevetés volt, hiányzott belőle a jókedv.
– Nag yon jó. Tudomásom szerint nem íg y van.
– Hova akar kilyukadni? – Felix ideg es és feszült volt. Nem tudta, hová vezet a beszélg etés,
de el tudott képzelni néhány lehetség es vég kifejletet. Eg yik sem volt kellemes.
– Csupán arra célzok, hog y ön a csatornaőrség nél szolg ált, és jelentette feljebbvalóinak,
hog y találkozott a skavenekkel. Nem íg y történt?
– Tudja, hog y íg y volt.
– Ig en. Tudom. – Ostwald még mindig mosolyg ott. – Ön nem tipikus csatornaőr, Herr
Jaeg er. A g azdag kereskedők fiai ritkán vállalják, hog y leszálljanak a csatornáinkba azért, hog y
g oblinokra vadásszanak.
 Felix kezdett hozzászokni a helyzethez. Nem lepődött meg a kijelentés hallatán, már látta,
hog y az eg ész Ostwald módszeréhez tartozik. A fickó a jelek szerint el akarta hitetni vele, hog y
könnyedén társalog nak. Az eg ész leg inkább arra hasonlított, mint amikor az ember felméri,
mire képes a párbajellenfele.
Felix visszamosolyg ott Ostwaldra.
– Én vag yok a fekete bárány a családban.
– Valóban. Érdekes. Mag yarázza el, miért!
– Gondolom, már ezt is tudja.
– Lehetség es. De térjünk vissza a skavenekre, Herr Jaeg er. Hányszor találkozott velük?
– Több alkalommal.
– Pontosan hányszor?
Felix összeszámolta, hány esetet ismerhet be. Először a csatornában, aztán a Vak Disznóban,
és persze, Morr kertjében. Ezekről beszélhetett, de úg y döntött, előnyösebb lesz, ha nem tesz
említést arról, hog yan futott össze a patkány-og réval von Halstadt házában, és hog yan harcolt
az Eg yetemnél.
– Háromszor.
Ostwald ismét a könyvébe nézett. Helyére került a kirakós játék újabb darabja – g ondolta Felix. –
Semmit sem tud, csak próbálkozik. A stílusával hatást gyakorol az emberekre, akik megnyílnak előtte. Felix
átlátta a helyzetet, de tisztában volt azzal, hog y ez semmit sem ér, ha Ostwald parancsot ad a
katonáinak: vig yék le őt a börtönbe, és kínozzák meg . Úg y látta helyesnek, ha feltesz pár
kérdést.
– Kinek a nevében hallg at ki?
– Természetesen Emmanuelle g rófnő nevében – felelte Ostwald határozottan. – Miért kérdi?
– Csak próbálom meg fejteni, mi ez az eg ész. Ostwald hosszan, rideg en rámosolyg ott.
– Ezt nag yon könnyen elmag yarázhatom, Herr Jaeg er. Mit tud ön Fritz von Halstadtról?
Felix ismét a torkában érezte a szívét. Leg yőzte bűntudatát, és meg lepetést színlelt.
Ostwald szeme meg villant; ebből Felix rájött, a fickó észrevett valamit.
– Ősmerős név – felelte. – Azt hiszem, láttam eg yszer a bátyám vendég lőjében.
– Nag yon jó, Herr Jaeg er. Eng edje meg , hog y mutassak önnek valamit.
Természetesen úri becsületszavát kell adnia, hog y bármi, amit mondok, nem jut mások
tudomására. – Ezt olyan hang on mondta, hog y Felix tudta, nem csupán az ő úri becsületszavára
alapoz. Sejtette, ha még is elmondaná valakinek a titkot, komoly és erőszakos válaszlépésre
számíthat.
– Kérem, folytassa. Szavamat adom, hog y senkinek sem árulom el a titkot.
– Fritz von Halstadtot meg g yilkolták.
Felix úg y érezte, mindennek vég e. Biztosra vette, hog y bűnösség e az arcára van írva, és
hog y Ostwald mindjárt behívja az őröket, akik teketóriázás nélkül tömlöcbe vetik.
– A skavenek tették.
Felix meg könnyebbülten felsóhajtott.
– Úg y látom, Herr Jaeg er, elcsodálkozott.
– Ig azán? – Felix összeszedte a g ondolatait. – Nos, én csak… Ig en.
– Ig en. Szörnyű feltételezés, ig az? De mondok még valamit. Fritz von Halstadt nem
eg yszerű alattvaló volt, ő vezette a g rófnő titkosrendőrség ét. Úg y véljük, leleplezte a skavenek
valamilyen mesterkedését, akik ezért meg ölték.
Nem „leleplezte”, hanem „megszervezte” – g ondolta Felix. – Ha így mondanád, egyetértenék veled.
 – Miből g ondolja, hog y ez történt?
– Von Halstadt házának romjai között találtunk eg y nem emberi csontvázat. Úg y véljük, ezt
a szörnyet küldték ki a skavenek, von Halstadt meg g yilkolására. Von Halstadt vélhetőleg
harcolt a lénnyel, meg ölte, majd ő mag a is belehalt a szerzett sérülésekbe. A küzdelem során
kig yulladt a ház.
– Folytassa.
– Érdekes módon nem sokkal ezt követően, ön ellen merényletet próbáltak elkövetni.
Tudomásom szerint ketten állították azt, hog y látták a skaveneket: ön, és a csatlósa, a törpe,
bizonyos Gurnisson. Talán azért támadtak önökre, hog y eltüntessék a nyomaikat.
– Azt hiszem, értem, mire g ondol.
– Van még néhány dolog , amit tudnia kell, Herr Jaeg er. Ha ezeket meg hallja, meg érti a
helyzet komolyság át. Hallott arról, hog y leég ett az Eg yetem épülete?
– Ig en.
– Arról azonban valószínűleg nincs tudomása, hog y ezt is a skavenek tették.
Biztosíthatom, Herr Jaeg er, ezen nincs mit mosolyog ni. Az istenek szerencsére a
patkányemberek ellen fordultak. Történt valamilyen baleset, mert reng eteg skavenhullát
találtunk a helyszínen.
– Erről miért nem hallottam eddig ? – kérdezte Felix.
– Őfelség e, a g rófnő tisztában van azzal, hog y alattvalói pánikba esnének, ha meg tudnák,
hog y a város a skavenek ostroma alatt áll.
Felix meg lepődött. Számtalan alkalommal próbálta elmag yarázni az embereknek, veg yék
komolyan a skaveneket, a veszélyt, amit jelentenek, de hiába. És tessék, most itt van ez a fickó,
és éppen erről akarja meg g yőzni őt! Nem tudta, nevessen, vag y dühöng jön. Úg y döntött,
eljátssza a neki kiosztott szerepet, mert meg értette, ha elárulja, hog y többet tud a történtekről,
mint amennyit Ostwald elmondott neki, könnyen bajba kerülhet.
– Nem tréfálok, Herr Jaeg er. Miután ön és Gurnisson jelentést tettek arról, hog y a skavenek
csapatai itt vannak a csatornában, mások is látták ezeket a lényeket.
Éjszakánként patkányemberekből álló hordák indítanak támadást a dokkok ellen.
Élelmet lopnak, sőt, eg y eg ész bárkát elvittek, ami tele volt g abonával. Én mondom önnek,
ostrom alatt állunk.
– Ostrom? Nem erős eg y kicsit ez a kifejezés? Hol vannak a harcosok, a hadig épek, a
vég eláthatatlan hordák?
– Ezek erős szavak, Herr Jaeg er, de ebben a helyzetben, ilyeneket kell használnunk.
A titkosrendőrség vezetőjét meg g yilkolták. Polg árokat támadtak meg . Felg yújtották a
birodalmi feg yvertárat. És most itt van a járvány?
– Én…
– Herr Jaeg er! Tudom, hog y komolyan veszi a dolg ot. Tudom, hog y valamilyen szinten
ismeri a helyzetet. Van eg y közös ismerősünk, aki beszámolt nekem, az ön ezirányú
tevékenység éről.
– Közös ismerősünk?
Ostwald elővett eg y ug yanolyan szelencét, amilyet Felix hordott a nyakában.
Beleszimatolt, mélyen beszívta a g yóg ynövények illatát, majd letette a tárg yat az asztalra.
– Természetesen Drexler doktorra g ondolok. Tőle tudom, hog y önök ellátog attak Morr
kertjébe. Tudom, mit találtak ott. A doktor látta el az ön csatlósa sebeit.
– Honnan ismeri Drexler doktort? – kérdezte Felix, hog y időt nyerjen. Remélte, Ostwald
sosem fog ja Gotreket a csatlósának nevezni a törpe jelenlétében.
– A páciense vag yok, és a barátja. Több nemesi családnak ő az orvosa.
– De…
– Tudom, hog y önnek tudomása van eg y másik, mélyebb összefüg g ésről.
Természetes, hog y aki olyan forrásokkal bír, mint ön, tud bizonyos dolg okat.
Felix már éppen meg akarta kérdezni, hog y Drexler doktor vajon miért beszélt ezekről a
dolg okról, de úg y döntött, inkább hallg at, és meg várja, hog y ez az okos, rideg ember, mivel áll
még elő.
– Mindezt azért mondom el önnek, Herr Jaeg er, mert a helyzet súlyos, és szükség ünk van az
ön seg ítség ére.
Valóban súlyos a helyzet – g ondolta Felix – , ha az én segítségemre van szükségetek.
Különösen így, hogy fogalmam sincs, miről beszélsz!
– Drexler doktorral eg yütt a Pöröly Rendjének tag ja vag yok. – Ostwald g yorsan eg y
pörölyjelet vetett a szíve fölé, de nem a meg szokott, köznapi mozdulatokkal, hanem fordítva. –
Hallott már rólunk?
– Ez valamilyen sig marita titkos társaság – vélte Felix. Ezt nem volt nehéz kitalálni.
A pöröly a Birodalmi Kultusz jelképe volt, és számtalan különös, titkos társaság létezett,
amelyek mindeg yikének meg voltak a saját jelei, jelszói.
– Pontosan. Rendünk tag jai esküt tettek, hog y meg védelmezik civilizációnkat a káosszal
szemben. Több célunk van, és óriási tudás birtokában vag yunk. Drexler doktor azt mondta,
Aldred önt választotta ki utódjául.
– Utódjául? – lepődött meg Felix.
– Önnél van a kardja, Herr Jaeg er. Ön ismerte azt az embert.
– Mmm…
– Tudom, hog y Herr Aldred több titkos rendnek is tag ja volt. Bátor, félelmet nem ismerő
ember volt, Herr Jaeg er. Önhöz hasonlóan ő is küzdött a káosz erői ellen, amikor csak tehette.
– Én nem vag yok tag ja a rendjének.
– Meg értem, hog y nem vallja be, Herr Jaeg er. Herr Aldred tag ja volt néhány olyan rendnek
is, amelyek komolyabb titoktartási fog adalmat tettek, mint a miénk. Ne ag g ódjon, nem
feszeg etem a kérdést.
Azt jól teszed – g ondolta Felix – , mert a végén rájönnél, hogy mennyire nem érdekel ez az egész!
Ostwald kis szünetet tartott, majd úg y folytatta, mintha témát szeretne váltani.
– Drexler azt mondta, hog y ön is jelentős tudással rendelkezik.
– Tudok valamicskét…
– Ez a valamicske talán nem is kevés, Herr Jaeg er. Beszéljen arról a különös skavenről, amely
fig yelmeztető leveleket ír önnek. Hog yan találkozott vele?
Szóval erre megy ki a játék? – g ondolta Felix. – Az a célod, hogy ezt megtudd?
Rájött, hog y Drexler doktor mindent jelentett Ostwaldnak, amiről beszélg ettek.
Mindent, vag yis a levélről is beszélt.
– Sosem találkoztam vele – válaszolta Felix őszintén. – Valójában fog almam sincs, miért
éppen eng em választott ki. Talán nem is eng em… Talán Gotreket.
– Ez fölöttébb valószínűtlen, Herr Jaeg er. Véleményem szerint ön a kiválasztott.
Miért?
– Talán azért, mert tudok olvasni.
– Ismeri a skavenek rúnáit?
 – Nem. A birodalmi betűket ismerem.
– Tehát a mi nyelvünkön írták a levelet? – Ostwald meg hökkent.
– Természetesen. Ha nem íg y lenne, hog y tudtam volna elolvasni?
– Mag ánál vannak ezek a levelek?
– Nincsenek. Öt szívdobbanásnyi idővel azután, hog y elolvastam őket, füstté váltak –
mondta Felix ironikusan. Hozzá akarta tenni, hog y általában nem tartja mag ánál a leveleit, de
Ostwald közbevág ott.
– Hatalmas varázslat! Herr Jaeg er, meg kell értenie valamit. Én vettem át Fritz von Halstadt
feladatait. Az én kezemben van Nuln biztonság a. Ha ez a skaven ismét kapcsolatba lép önnel,
azonnal értesítsen!
– Semmi sem okozna nag yobb örömöt – mondta Felix őszintén.
– Kérem, veg yen komolyan, Herr Jaeg er. Érzem, hog y többet tud annál, amit jelen
pillanatban hajlandó elmondani nekem. Ez érthető. Mindannyiunknak meg vannak a mag unk
kis titkai, de rag aszkodnom kell ahhoz, hog y értesítsen. Nem akarok több éjféli kiruccanást a
temetőbe. Tudom, hog y ön bátor és leleményes ember, de az lesz a leg jobb, ha ezekkel a
dolg okkal a hatóság ok fog lalkoznak.
– Teljes mértékben eg yetértek.
– Helyes. Herr Jaeg er, ne próbáljon meg téveszteni ebben az üg yben. Messzire elér a kezem.
– Nem is álmodnék ilyesmiről. Szavamat adom rá.
– Helyes. Akkor most szabadon távozhat. De ne feledje…
– Ne ag g ódjon, Herr Ostwald. Amint meg tudok valamit a skavenek terveiről, értesítem önt –
íg érte Felix, és remélte, hog y soha többé nem kerül, ilyen információk birtokába.

***

Izak Grottle feltápászkodott a hordszékről, és a jókora rácsos ablak elé vonszolta mag át.
Lég zése nehéz volt, és máris éhség et érzett. Hosszú ideig haladt az Alantúton, hog y eljusson
ehhez a titkos kis fészekhez. Hamarosan ideje lesz ismét enni. Gratulált mag ának. Csodálatos,
hog y sokszor a leg eg yszerűbb forrásokból fakadnak a leg briliánsabb elképzelések. Ennek a
kutatásnak az ötlete is abból származott, hog y éhes volt. Biztosra vette, még soha, eg yetlen
skaven sem talált ki valamit, ami ilyen eg yszerű, még is ilyen nag yszerű. A többiek csak
szövög essék bonyolult terveiket!
Hamarosan meg mutatja nekik, hog y a leg eg yszerűbb tervek a leg jobbak.
Lenézett a hatalmas torzkádakra, és meg látta a bug yborg ó, világ ító táplálófolyadékban
lassanként alakot öltő szörnyeket. Ellenőrizte a torzkő-g ömböket, amelyek meg felelő
adag okban mutáns energ iát biztosítottak a kádaknak, amikor a kádmesterek erre elérkezettnek
tartották az időt. A leveg őben ózonszag keveredett veg yszerőzzel; Grottle orra viszketni
kezdett. Ennek ellenére meg nyug tatónak találta a szag ot – ez a fészkek szag a volt, amelyekből
a klánja létrejött; a fészkeké, amelyekből elindulva, a hatalmi létrán eg yre feljebb mászva odáig
jutott, ahol most van.
Elmosolyodott, kivillantotta hatalmas, sárg a ag yarait, de ismét meg érezte a mardosó
éhség et. Időnként minden skaven szenvedett ettől, általában csaták, vag y más veszélyes
tevékenység után. Ezt nevezték Fekete Éhség nek, s a leg többjük számára a diadal jele volt. Azt
mutatta nekik, hog y képesek felfalni és meg emészteni prédájukat.
 Izak Grottle folyamatosan szenvedett tőle. Rég óta g yanította, hog y ehhez köze lehet annak,
hog y folyamatosan torzkő-por és mutációt okozó veg yszerek közelében tartózkodik. Nem ő
lenne az Idomár-klán első olyan vezetője, akin meg mutatkoznak az elfajzás jelei, és talán nem is
ő lesz az utolsó ilyen. Gyanította, hog y a por valamilyen változást okozott az ag yában –
stimulálta, mert sokkal okosabb, sokkal ravaszabb volt, mint a többi skaven, és időnként
fantasztikus látomásai támadtak. Ez volt az oka annak, hog y sokat evett; táplálnia kellett
valamivel ezt a hihetetlen elmét.
Szájába dug ta a farka vég ét, és meg próbált uralkodni a rettentő éhség érzeten. A farkán
jókora nyálcseppek csorog tak vég ig . Már felfalta azt a hatalmas szárított hús halmot, amit
útravalóul hozott mag ával. Tudta, az alkimista műhelyben semmi ehetőt nem talál a szolg áin
kívül, de azok eg yelőre semmi olyat nem tettek, amiért büntetést érdemeltek volna. Az
edényekben főként mérg ező veg yszerek voltak; eg yiket sem falhatta fel. Mély léleg zetet vett, és
elhatározta, kibírja az éhség et.
Kapirg áló ideg esen nézett fel rá. Grottle látta, hog y a kis púpos skaven kellemetlenül érzi
mag át. Talán azok a pletykák jártak a fejében, hog y a klánvezér már több szolg áját felfalta.
Grottle meg nyalta a száját hosszú, rózsaszínű nyelvével.
Szerette volna közölni a kutatást vég ző kis féreg g el, hog y ezeknek a híreszteléseknek ig enis
van valóság alapjuk. A torz-kőlámpások fénye rávilág ított a vastag üveg lencsékre, amelyekkel
Kapirg áló, rossz látásán próbált javítani. Grottle biccentett, és csapott eg yet a farkával.
Elég edetten látta, hog y Kapirg áló riadtan hátrébb ug rik.
Kapirg áló alacsony volt és g yeng e, és olyan rövidlátó, hog y szemüveg nélkül akkor sem
látta volna a saját kezét, ha az orra elé tartja. A többi skavenklánban az ilyen nyeszletteket
meg ölték és meg ették volna, ám az Idomár-klán vezetője felismerte a nyomoronc értékeit, és
életben hag yta. Grottle tudta, Kapirg áló ezért nag yon hálás neki. Valóban a klán hasznos tag ja
volt, a leg jobb kádmester a klán hosszú, dicsőség es történetében. Amikor szaporításról és
fércelésről volt szó, meg mutatta, hog y ig azi láng elme. Most is felemelte a ketrecet, amiben a
klán munkálkodásának leg nag yobb eredménye lapult.
Izak Grottle átvette a ketrecet, és meg vizsg álta tartalmát. A jókora, kövér nősténypatkány
már hasas volt. A g yakorlatlan szemlélő könnyen összetévesztette volna eg y közönség es
patkánnyal, amiben nincs semmi különös azon kívül, hog y kicsit nag yobb és vadabb a
meg szokottnál. Mások talán azt sem vették volna észre, milyen g onoszul csillog a szeme;
másoknak eszükbe se jutott volna, hog y ez a leg erősebb feg yver, amit a világ valaha látott.
– Nem látszik különleg esnek, ig az? – kérdezte Grottle mély, dörg ő hang on. – Ig az?
Szerette meg ismételni a szavakat. Büszke volt arra, hog y hang ja sokkal erősebb, mint a
többi skavené.
– Talán nem, nag yuram, de a külső meg tévesztő is lehet. – A kádmester hang ja szokatlanul
mag as volt, és mindig vádlón cseng ett. – Ez a g yönyörűség eg ész városokat fog szétrombolni,
eg ész nemzeteket kényszerít majd térdre, az eg ész világ ot arra ösztökéli majd, hog y hajoljon
meg az Idomár-klán g éniusza előtt!
Grottle lassan, elég edetten bólintott. Tudta, ez íg y ig az, de szerette, ha a szolg ái azt
mondják, amit g ondol.
– Biztos vag y abban, hog y nem lesz g ond? Teljesen biztos?
– Ig en, ig en, nag yuram! Biztos vag yok benne. Több ezer ilyen lényt tenyésztettünk, és a
meg szokott módon ki is próbáltuk őket.
– Jó! Jó! És mit tapasztaltatok?
 – Azt, hog y rettentő az étvág yuk, szinte mindent meg esznek. Ha más nincs, a fát és
szemetet is, de általában addig mennek, míg g abonát, húst, vag y más élelmet nem találnak.
– Pompás.
– Száz szívdobbanásnyi idő sem kell ahhoz, hog y meg emésszenek eg y akkora adag élelmet,
mint ők mag uk. Néhány óra múlva már meg int készen állnak arra, hog y eg yenek.
– Jó munkát vég eztetek, Kapirg áló. Jó munkát. A púpos szinte elolvadt a dicsérettől.
– Ráadásul nag yon szaporák. Akár száz utódot is képesek szülni.
– A kicsik g yorsan nőnek?
– Eg y nap alatt kifejlődnek, feltéve, hog y eleg endő élelmet találnak.
– És a nőstények?
– Naponta eg y alomnyit hozhatnak világ ra. Pontosan úg y, ahog y kívántad, nag yuram.
Grottle hátravetette a fejét, és mély, torokhang ú nevetést hallatott. Milyen egyszerű ötlet –
g ondolta. Amikor ezek a patkányok bejutnak az emberek városaiba, napok alatt minden
élelmet elpusztítanak. Felfalják a raktárházakban felhalmozott terményeket. A szőrös, falánk
áradat meg semmisíti, a boltokban található ennivalót. Esznek és szaporodnak, szaporodnak és
zabálnak, meg állíthatatlanul. Amikor aztán már nem marad semmi ennivaló, felzabálják az
embereket és az állatokat. Amikor pedig minden más forrás kimerül, eg ymást eszik meg . Vag y
meg dög lenek. Az életük csupán néhány napig tarthat. De mielőtt erre sor kerül, az emberek
elpusztulnak, éhen halnak, vag y elmenekülnek a városból. Akkor pedig a dicsőség az Idomár-
kláné lesz. A hír hamar eljut majd a Tizenhármak Tanácsához, és ő, Izak Grottle, elnyeri méltó
jutalmát.
– Készen állunk a kezdésre?
– Ig en, nag yuram. Már majdnem befejeztük az ellopott g abonaszállító bárka felkészítését. Az
átalakítást néhány napon belül vég rehajtjuk. Az eg yedeket átvisszük oda, ahol a hajót
elrejtettük. Azt követően bármikor meg kezdheti útját, amikor kívánod.
– Tökéletes. Tökéletes! – Az emberek raktárházai a dokkok közelében voltak. Csak annyit kell
tenniük, hog y odaviszik a hajót a kikötőbe, aztán kinyitják a ketreceket. A feladatot néhány
feláldozható harcos is el tudja vég ezni. Talán pár patkány-og rét is odaküld majd, a biztonság
kedvéért. – Amint befejeztétek az előkészületeket, lássatok hozzá.
– Úg y lesz, nag yuram.
– Azt mondod, ezer ilyenünk van? – Grottle benyúlt a ketrecbe, és meg simog atta a patkányt.
– Ig en, nag yuram. Miért?
– Mert eg y kicsit meg éheztem. – Izak Grottle kikapta a ketrecből a patkányt, és nyáladzó
szájába tömte az élő rág csálót. Az állat védekezni próbált, verg ődött, de vég ül lecsúszott
Grottle torkán. Jó ízű – g ondolta a klánvezér.
Éppen olyan finom, mint a diadal!

***

Felix belépett a Vak Disznó leng őajtaján. Minden fej feléje fordult. Először nem értette,
miért, de amikor Katka, az eg yik felszolg álólány odalépett hozzá, hog y felveg ye a rendelést,
rájött, nem ismerték fel. Rámosolyg ott a lányra, aki zavartan bámult rá, de vég ül felfog ta, kivel
is áll szemben.
– Hé, Felix! Hát ezt nem hittem volna! A g rófnőtől kaptad az új ruhákat?
 – Ig en, valami ilyesmi történt – mormolta Felix. Felrohant a szobájába, hog y átöltözzön.
Örömmel látta, hog y a szabóműhelyből időközben meg érkezett a rég i holmiját tartalmazó
csomag .
Hála Sigmarnak! – g ondolta. Nem szívesen harcolt volna a szép új ruhájában; úg y érezte, ez az
öltözék valahog y meg változtatja. Reg g el még nem fog lalkozott ilyen dolg okkal – talán mert
nem is kellett. De mit teg yen azzal az erszényrevaló arannyal, amit Ottotól kapott? A bátyjának
ez az összeg semmiség volt, de ő eg y teljes szezonban nem keresett ennyit a Vak Disznóban.
Óvatosan felfeszítette az eg yik padlódeszkát, és bedobta alá az erszényt.
Miközben átöltözött, átg ondolta a Herr Ostwalddal való találkozását. Úg y látszott, hog y a
hatóság ok vég re kezdték komolyan venni a skaven fenyeg etést. Ug yanakkor Ostwald nag yon
furcsa dolg okat feltételezett róla. Sokkal okosabbnak tartotta őt, és úg y vélte, sokkal inkább
belebonyolódott az üg ybe, mint ahog y az valójában volt.
Felix g yanította, Ostwald a saját feltételezéseiből indul ki, amikor meg próbál véleményt
alkotni róla. Nos, amíg nem tesz fel kérdéseket Fritz von Halstadt halálával, és az Eg yetem
pusztulásával kapcsolatban, addig nincs g ond. Tény, hog y elég szép elméletet állított fel a
rendelkezésére álló adatok alapján, valamint abból, amit az ő kettejük tevékenység éről
tudhatott. Ez fig yelemreméltó volt – eg yetlen dolog tól eltekintve.
Nyilvánvaló volt, hog y a skavenek jól szervezetten, nag y léptékben g ondolkodva készültek
valamire. Von Halstadtot ő ölte meg , de annál az esetnél is jelen voltak a patkányemberek. Az
Eshin-klán org yilkosai kis híján porig ég ették a Vak Disznót, és a szeg ényneg yed eg y részének
meg semmisülése előtt is láttak a helyszínen pár szörnyeteg et. A Skryre varázslójának
tevékenység ét sikerült ug yan meg zavarniuk, de a skavenek íg y is behatoltak az Eg yetem
épületébe. Meg állították ug yan a kórság szerzeteseket, de csak azt követően, hog y a skavenek
bejutottak Morr kertjébe, és a városban terjedni kezdett a beteg ség .
Felix a nyakába akasztotta a szelencét, mélyen beszívta a g yóg yfüvek illatát.
Ostwald nem csinált titkot abból, hog y patkányembereket láttak a csatornákban, és a város
különböző pontjain. Ezek a skavenek vélhetőleg felderítő csapatok tag jai voltak.
Felix tudta, hog y a von Halstadt házában látott skavenek közül az eg yik eg y szürkelátnok
volt, vag yis – Leiber könyve szerint – a leg nag yobb hatalommal bíró skavenmág usok eg yike.
Az ilyen lények akkor szoktak előkerülni, amikor a skavenek valami nag yon komoly terv
vég rehajtására készülnek.
Felixet kirázta a hideg , és nem csupán azért, mert rong yos, rég i ruhája volt rajta. El kellett
fog adnia, hog y a részleteket illetően Ostwald tévedett ug yan, de a feltételezései, alapjában véve
helyesek voltak. A skavenek készültek valamire, valami nag y dolog ra, még hozzá itt, Nulnban.
De vajon mire?

***

Thanquol szürkelátnok felszippantott eg y csipetnyi torzkő-port, és meg törölte bajszát. A

dolg ok jól alakultak. Vég ig nézett az előtte heverő papírhalmon, és elg ondolkodott az üzenetek
tartalmán. Az Alantúton, Nuln városa alatt, hamarosan tízezer skavenharcos fog készenlétben
állni.
Ekkora sereg nem g yűlt össze a káosz nag y támadása óta. Ez volt a leg nag yobb had, amelyet
a Tizenhármak Tanácsa útnak indított az emberek valamelyik városa ellen, mióta lezajlott a
Nag y Járvány, amelynek során rövid időre az emberek eg ész birodalma a skavenek uralma alá
került. És ezt a hatalmas sereg et ő vezeti! Amikor kiadja a parancsot, a had támadást indít a
város ellen, és eg yetlen lendülettel elsöpri a felszínen lakó, szánalmas embereket.
A torzkő eg y pillanatra a pusztítás és a halál g yönyörteljes képeit vetítette Thanquol
elvörösödött szeme elé. Látta a láng oló házakat, a rabláncra vert és darabokra hasított
embereket. A puszta g ondolattól meg merevedett a farka.
A dolg ok nag yon jól alakulnak. Még az ellenség ei is a tervek vég rehajtását seg ítik elő. Az az
átkozott páros, Gurnisson meg Jaeg er, az ő briliánsán ravasz utasításait követve meg találta
Szennylaki Hitvány rejtekhelyét, és meg fékezte azt az átkozottat.
A pap eg yedül tért vissza a felszínről, és a jelek szerint elvesztette az Üstöt.
Szennylaki az elmúlt néhány napban az Alantúton kóvályg ott, és eg yfolytában árulókról
motyog ott. Thanquol vihog ni kezdett. Volt ebben az eg észben valami költői
ig azság szolg áltatás. A pap el akarta árulni őt, az ő üg yét, és természetesen a skavenek eg ész
népét, és éppen ez lett a veszte.
Ráadásul úg y látszott, a pap az inváziós sereg nek is nag y szívesség et tett, mert Thanquol
felszínen dolg ozó üg ynökei jelentették, hog y valamilyen rejtélyes beteg ség sújtja az
embereket. Ez azt jelentette, hog y Nuln meg hódítása után valamivel kevesebb rabszolg ája lesz,
ezért a papot mindenképpen meg kellett büntetni. Thanquol tudta, a Tizenhármak elé vihetne
az üg yet, rájuk bízhatná, intézzék el Szennylakit. Igen – g ondolta Thanquol – minden gödörben
találhatunk pár darabka torzkövet, csak tudni kell, hogyan keressük…
Szemüg yre vette a város tervrajzait. A különböző inváziós útvonalakat vörös, kék és zöld
torzkő-tintával rajzolták be. A vonalak izzó alakzatokat alkottak a szeme előtt.
Itt-ott körök jelölték azokat a kitörési pontokat, amelyeken keresztül a sereg a felszínre
juthat. A bonyolult labirintusrajz látványa boldog ság g al töltötte el Thanquolt, de a leg nag yobb
örömet akkor érezte, amikor arra g ondolt, mi történik majd a támadás vég rehajtása után.
A városban erős helyőrség et állítanak fel, hog y az emberek ne fog lalhassák vissza.
Munkatáborokat létesít majd, és a fog ság ba ejtett emberekkel, a rabszolg ákkal, széles árkot
ásat a város köré. Ha az készen lesz, a skavenek masináival hajtott hatalmas vízkerék
seg ítség ével átvezetik a folyót. Aztán… Felállítják a hódítók szobrát, ami leg alább száz farok
hosszúság ú lesz. Thanquol helyénvalónak érezte, hog y ő álljon modellt az alkotáshoz, hiszen ő
az, aki meg személyesíti a skavenek harci szellemét és bölcsesség ét. Diadalmas időszak
következik majd. Ez lesz az első a g yőzelmek hosszú sorában, amely azzal fog vég et érni, hog y
az emberek földje teljes eg észében és örökre a skavenek birtokába kerül.
Halk köhintést hallott a szentélye füg g önyei mög ül.
– Leg hatalmasabb hadvezér – szólalt meg eg y rekedtes hang – , én vag yok az, Vág ottnyelvű.
Fontos híreket hoztam.
Thanquol visszazökkent a valóság ba, és már éppen azon volt, hog y leteremti Vág ottnyelvűt,
de eszébe jutott, hog y ez a skaven értékes talpnyaló, és kiváló hírforrásokkal rendelkezik. Az
utóbbi időben mintha beteg lett volna eg y kicsit, de majd kiheveri.
– Befelé! Gyorsan!
– Ig en! Ig en! Meg yek már, leg g yorsabban g ondolkodó!
– Mi az a fontos hír?
Vág ottnyelvű farka meg remeg ett. Thanquol látta, a kis skaven valóban értékes
információval érkezett, és ki akarja élvezni a pillanat g yönyörét.
– Eg yszer szétvág tam eg y talpnyalót, aki sokáig váratott. Lenyúztam róla még a húst is!
 – Eg y pillanat, leg türelmesebb nag yúr, eg y pillanat, míg összeszedem a g ondolataimat. El
kell mag yaráznom valamit.
– Mag yarázz!
– Ruzlik, az alomtestvérem, az Idomár-klánban szolg ál.
– Tudom. De miből g ondolod, hog y ez a hír érdekelhet eg y szürkelátnokot?
– Nem g ondolom, nem én, leg bölcsebb uralkodó! Csak éppen ez a Ruzlik sokat pletykál,
amikor elég g ombafőzetet iszik.
– Értem. Te persze, szívesen iszog atsz vele, mi?
– Ig en! Ig en! Ma reg g el is ez történt. Ruzlik elmondta nekem, hog y az ura, Izak Grottle,
valami nag y tervet forral. Olyasmit, amivel térdre kényszerítheti az emberek városát, és… Nem
is tudom, hog y mondjam el, leg meg értőbb skaven…
– Ne habozz! Gyorsan!
– Ruzlik azt mondja, Grottle nag y diadalt arat majd, és híresebbé válik, mint…
Ezek Ruzlik szavai, uram… Mint Thanquol szürkelátnok!
Thanquolt nem lepte meg az újabb árulás híre. Minden nag y skavennek az a sorsa, hog y az
alávaló semmirekellők meg próbálják aláásni a hatalmát. Természetes, hog y Grottle is
meg próbál jó pontokat szerezni a Tizenhármak Tanácsa előtt, akár úg y is, hog y árt a vezérnek.
Nos, ehhez viszont neki is lesz eg y-két szava!
– Mi a terve? Beszélj! Beszélj!
– Az a bolond nem tudta elmondani. Csak annyit tudott, amit az Idomárok eg ymás közt
beszéltek. Tudja, hog y a dolog nak köze van eg y hajóhoz, mert ő volt az, aki a hajó ellopását
vég rehajtó skavencsapatot vezette. A részleteket azonban nem ismeri.
– Akkor menj, és ismerd meg a részleteket! Most!
– Lehet, hog y ez néhány torzkő-érmébe fog kerülni, leg nag ylelkűbb uraság …
– Meg kapod, amire szükség ed van. Ha valóban szükség ed van rá.
– Máris meg yek, uram. – Vág ottnyelvű meg hajolt, és visszahúzódott a füg g öny mög é.
Thanquol lerog yott trónusára. Bizonyos dolg ok kezdtek értelmet nyerni. Már jelentették
neki, hog y az emberektől elloptak eg y bárkát, de akkor még csak arra g ondolt, hog y
valamelyik skavencsapat vezetője indított mag ánakciót. Most azonban kiderült, hog y sokkal
nag yobb szabású, sokkal komolyabb terv lappang a háttérben.
Thanquol tudta, nem érezheti biztonság ban mag át addig , amíg ki nem deríti, miről is van
szó.

***

– Nem tetszel nekem – mondta a széken terpeszkedő férfi. – Komolyan mondom, nem tetszel
nekem!
– Részeg vag y – felelte Felix. – Eredj haza!
– Ez eg y kocsma! Az én pénzem éppen olyan jó, mint bárki másé. Akkor meg yek haza,
amikor úg y tartja kedvem. Nekem ne parancsolg asson eg y ilyen hozzád hasonló!
– Jól van – bólintott Felix. – Akkor maradj.
– Ne is próbálkozz, ne mézes-mázoskodj itt nekem! Meg yek, ha ahhoz van kedvem.
Felixnek kezdett eleg e lenni a dolog ból. Már látott ilyen részeg eket, akik erőszakosak, telve
vannak önsajnálattal, és keresik mag uknak a bajt. Sajnos, az ilyen fickók általában meg találták
őt, és könnyű célpontnak tekintették. Gyanította, ahhoz túlság osan g yávák, hog y Gotrekbe,
vag y a többi kidobóemberbe kössenek bele. Ebben a fickóban volt valami ismerős. A durva
vonások, az izmos test… Még a félhomályban is ismerős volt. Az elmúlt néhány napban, amióta
Felix elbeszélg etett Herr Ostwalddal, már többször járt a kocsmában.
– Elissa az én asszonyom – folytatta a részeg . – Hag yd békén!
Felix rájött, honnan ismeri a fickót. 0 volt az a paraszt, aki annak idején tette a szépet
Elissának. Tehát visszatért…
– Elissa el tudja dönteni, mit akar, kivel akar találkozg atni.
– Nem. Nem tudja eldönteni. Ahhoz túl kedves. Túl könnyen félrevezethető. A sima beszédű,
szép köpenyben járó, városi ficsúrok, könnyen elcsavarhatják a fejét.
Felix már látta, milyen szerepet játszik a drámában. 0 volt a szívtelen hódító, aki rossz útra
térített eg y szeg ény parasztlányt.
– Túl sok Detlef Sierck színdarabot láttál – mondta.
– Mit? Minek neveztél?
– Nem neveztelek én semminek!
– De ig en! Hallottam!
Felix látta, hog y eg y ököl tart felé. A fickó részeg volt és lassú. Felix felemelte a kezét, hog y
hárítson. Az ütéstől meg sajdult az alkarja. A paraszt erős volt, nag yon erős.
– Te fattyú! – üvöltött Hans. – Majd én meg mutatom neked!
Sípcsonton rúg ta Felixet, akit szinte meg bénított a fájdalom. Ösztönösen előrecsapott a jobb
kezével, és állon vág ta Hansot. Életében ez volt a leg nag yobb ütés, amit eg y védekezésre
képtelen embernek vitt be. Hans úg y rog yott össze, mintha letag lózták volna. A kocsma
vendég ei tapsolni kezdtek. Felix körbefordult, g únyosan meg hajolt. A szeme sarkából látta,
Elissa őt fig yeli.
– Felix! Te vadállat! – kiáltott a lány. Letérdelt, az ölébe húzta Hans fejét.
Felix, ahog y ránézett, már látta, hog y teljesen felesleg es volt minden, amit tett.

***

– Remélem, rájöttél arra, hog y mire készülnek az Idomárok! – mondta Thanquol dühös és
türelmetlen hang on. Az elmúlt néhány napban Vág ottnyelvű jókora összeg et költött a
kincsesládájából, de még mindig nem produkált eredményeket.
A kis skaven hörög ve felköhög ött.
– Ig en, ig en, leg követelőzőbb nag yúr, rájöttem.
– Jó! Jó! Mondd el. Gyorsan! Gyorsan.
– Nem jó hírt hozok, leg meg bocsátóbb úr.
– Micsoda? Micsoda? – Thanquol előredőlt, és a reszkető patkányemberre meresztette
szemét. Amikor íg y nézett, nem sokan állták vörös szeme pillantását.
– Sajnálatos módon a g onosz Idomárok már kidolg ozták tervüket, és bele is kezdtek a
meg valósításába.
Jég hideg düh áradt szét a látnokban.
– Folytasd!
– A fivérem kihallg atta a klánvezért. A jelek szerint az Idomárok ma éjjel eg y hajón juttatják
be a városba titkos feg yverüket. Amint meg érkezik, a város elesik. A fivérem tudja, hog y a
dolog nak köze van a város g abonakészletéhez, de a részleteket nem ismeri. Az Idomárok
nag yon üg yesek, és saját szavaik vannak bizonyos dolg okra.
– Hog y a Szarvas Patkány lakmározzon a fivéred beleiből! Mást nem hallott?
– Csak annyit, hog y a bárkát feketére festették, hog y elrejtsék az emberek szeme elől. Meg
annyit, hog y a hajó ma este fog a városba érni. Lehet, hog y már meg is történt a dolog ,
leg csodálatosabb nag yúr!
Thanquol hátán felborzolódott a szőr. Most mit teg yen? Mozg ósíthatja csapatait, és
közbeavatkozhat, de ezzel nyíltan fellépne az Idomárok ellen, márpedig ettől ösztönösen
irtózott. Mi történik akkor, ha a harcosai nem találják meg a hajót? Akkor ő, a látnok, nevetség
tárg yává válna, márpedig ezt képtelen lenne elviselni. Nem volt veszteg etnivaló idő. Tudta,
g yorsan és határozottan kell cselekednie.
Gyorsan tollat és papírt kerített, és leírt eg y üzenetet.
– Ezt vidd el abba a házba, ahol a törpe, meg az a Jaeg er nevű ember lakik.
Gondoskodj arról, hog y meg kapják. Gyorsan! Személyesen vidd!
– Személyesen, leg tiszteltebb úr?
– Személyesen. – Thanquol hang ja elárulta, nem nyit vitát. – Eredj! Ig yekezz!
Gyorsan, sebesen! Nincs veszteg etnivaló idő!
– Azonnal, leg hatalmasabb úr!

***

Szennylaki Hitvány felnézett vörös, g yűlölködő szemével. Köhög ött, de a hang elveszett a
folyosón tartózkodó többi skaven köhög ésében. Türelme vég re elnyerte méltó jutalmát. Hosszú
órákon át várakozott Thanquol fészkénél, de most vég re meg tudott valamit. Sejtette, hog y
kudarca hátterében a szürkelátnok áll, miatta nem sikerült a tökéletes terv vég rehajtása.
Vajon hová indul ez a nyomorult Vág ottnyelvű ilyen későn? A pap tudta, ezt csak eg yetlen
módon derítheti ki.

***

– Ő kezdte! – mondta Felix, de tudta, ez úg y hang zik, mintha panaszkodna.

Körbenézett a szobájában; szeme meg akadt azon a csomag on, amit a szabó szállított le neki.
Még mindig nem bontotta ki.
– Mondod te! – felelte Elissa keményen. – Márpedig én azt hiszem, hog y kötekedő vag y.
Örömet okoz neked, ha meg üthetsz olyan embereket, mint például szeg ény Hans.
– A te szeg ény Hansod, szétrúg ta a sípcsontomat! – kiáltotta Felix dühösen.
– Meg is érdemled, hisz meg ütötted!
Felix csüg g edten csóválta a fejét. Érezte, eg yre jobban belebonyolódik a dolog ba.
Már éppen mondani akart valamit, amikor hirtelen betört az ablak. Felix azonnal a lányra
vetette mag át. Körülöttük üveg cserepek záporoztak. Szerencsére eg y sem ejtett sebet rajtuk.
Felix felpattant, körbenézett a szobában. Eg y sötét tárg y hevert a padlón.
Felix előkapta kardját, a heg yével meg bökdöste. Semmi sem történt.
– Mi az? – kérdezte Elissa. Felállt, és félve összehúzta mag án éjjeli köntösét.
 – Nem tudom – mondta Felix. Lehajolt, és közelebbről is meg vizsg álta a tárg yat.
Ahog y ezt tette, felismerte a tárg y alakját, és felismerni vélte azt, amit köréje csavartak. –
Eg y tég la. Eg y papírba csomag olt tég la.
– Micsoda? Biztos meg int az ifjú Sternhelm g róf csinálta. Amikor berúg , cimboráival eg yütt
azzal szórakozik, hog y betöri az ablakokat.
– Nem hiszem. – Felix óvatosan levette a tég láról a papírt. Ug yanolyan durva, érdes lap volt,
amilyenre a skaven írta két korábbi üzenetét. A férfi szétnyitotta a lapot, elolvasta a szöveg et.

Barátajim.
A Feketehajó bajt szállít a városra! Ma éccaka megy, és biztos halált visz. Egy gabonaszállítóhajó,
telistelisteli rosszasággal! Muszály megállítanotok. Ereggyetek, gyorsan, gyorsan! Nincsen sok időtök. A
gabonátokat akarják elpusztítni.

Felix feleg yenesedett, és öltözködni kezdett.

– Menj, hozz papírt! Üzenetet kell küldenem a palotába. Gyorsan!
A hang ja olyan feszült volt, hog y Elissa szó nélkül eng edelmeskedett.

***

Vág ottnyelvű összedörzsölte kezét, és elmormolt eg y hálaimát a Szarvas Patkánynak. Az

üzenetet átadta, és sikerült elkerülnie, hog y a törpe darabokra hasog assa, azzal a félelmetes
fejszéjével. Néhány perccel azután, hog y behajította a tég lát Jaeg er ablakán, látta, hog y a
kocsmában felg yulladnak a fények. Nem sokkal később az ember és a törpe kiszág uldott az
épületből. Feg yvereket és lámpákat vittek mag ukkal.
Elvégeztem a munkát – g ondolta elég edetten, és feltápászkodott, hog y elinduljon.
Szipog ni kezdett, meg próbálta kitisztítani az orrát. Nem érezte mag át valami jól, már
napok óta bujkált benne valami beteg ség . Eszébe jutott, hog y talán ug yanazt a kórság ot kapta
el, amitől mostanában olyan sokan szenvednek, a skavenek táborában.
Azt a beteg ség et, ami oly kísértetiesen hasonlított arra, aminek az emberek is áldozatul
estek. Bízott benne, hog y nem. Még fiatal volt, sok dolg ot akart tenni az életben. Nem tartotta
volna méltányosnak, ha az előtt kell meg halnia, hog y eléri céljait.
Majdnem elájult, amikor eg y kéz nehezedett a vállára.
– Mondd el, mit csináltál! – bug yborékolta eg y vészjósló hang a fülébe. – Gyorsan!
Gyorsan!
Bár az orra nem szelelt valami jól, Vág ottnyelvű felismerte Szennylaki jelleg zetes bűzét.

***

– Mire ez a sietség , emberifjonc? – morg ott Gotrek. – Még azt sem tudjuk, hová meg yünk!
– A folyóhoz – mondta Felix. Különös izg alom vett erőt rajta. A levélben az állt, hog y nincs
sok idejük. A skaven még sosem hazudott. – Nemsokára befut eg y hajó.
 – Tudom, de a folyó nag y. Nem fig yelhetjük mindenütt.
– Eg y bárkáról van szó. Kevés olyan hely van, ahol eg y bárka haladhat és kiköthet.
Felix számba vette a lehetség es helyeket. Csak annyit tudott biztosan, hog y a „Fekete Hajó”
ki fog kötni; nem tartotta valószínűnek, hog y eg yszerűen szétrobban.
Leg alábbis remélte, hog y íg y lesz. Aztán eszébe jutott valami. A nag y g abonaraktárak a part
mellett álltak, és a levélben szó esett a g abonáról. Bízott benne, hog y jól okoskodik.
– A raktárakhoz meg yünk – mormolta. – Az északi dokkhoz.
– Szóval az északi dokkhoz – bólintott Gotrek, meg emelve a fejszéjét. – Az is jó.
– El kell indulnunk valahol.
Futásnak eredtek. Felix remélte, hog y a küldönce el tudja juttatni a levelét Ostwaldnak.

***

Kapirg áló átkozódni kezdett, amikor a bárka ismét eltért a helyes iránytól. A skavenek nem
szoktak hozzá az ilyen járművek irányításához, a leg énység nek reng eteg baja volt az alattomos
áramlatokkal. Kapirg áló remélte, hamarosan meg érkeznek, mert ha hajnal előtt nem érik el az
emberek városát, a terv kudarcba fullad. A bárkát feketére festették, hog y senki ne veg ye észre
a holdtalan éjszakában.
Még mindig úg y g ondolta, szükség van a bárkára. Más eszközzel nem lehetett volna
eleg endő számú eg yedet kijuttatni az Alantútról anélkül, hog y az emberek g yanakodni
kezdenének. Tudta, ura el akarja kerülni, hog y az emberek és Thanquol szürkelátnok
meg neszelje a történéseket. Köztudott tény volt, hog y Thanquol riválisai sorra kudarcot
vallanak saját terveikkel, miután a látnok tudomást szerez arról, mire készülnek. Kapirg áló
meg remeg ett, ahog y arra g ondolt, mi lenne akkor, ha az emberek rájönnének, mi történik
körülöltük.
Meg rázta fejét és ellenőrizte skavenjeit, akik az éhes, szabadulni vág yó patkányok ketreceit
őrizték.
– Hamarosan! Hamarosan! – mondta a patkányoknak. Furcsa módon közel érezte mag ához
ezeket a rövid életű rág csálókat, akiket ő teremtett meg . Tudta, hamar vég et ér az életük,
ahog y az övé is. Már csak néhány napjuk volt hátra.
A hajó továbbhaladt az éjszakában, eg yre közelebb jutott az alvó városhoz.

***

Nem valami bizalomgerjesztő hely – g ondolta Felix, ahog y körülnézett a kikötőben.

A kocsmákból fénycsíkok szivárog tak ki, a sikátorokban vöröses lámpák világ ítottak.
A raktárházak között feg yveres őrök jártak, de üg yeltek arra, hog y elkerüljék azokat a
mulatókat, ahol a hajósok töltötték örömüket. Sokkal fontosabbnak tartották meg bízóik
tulajdonának védelmét, mint az esetleg es bűncselekmények meg akadályozását. Felixet ennek
ellenére meg nyug tatta a tény, hog y feg yveresek vannak a közelben, akiket hívni lehet, ha
valami balul sül el.
Meg állt a rakpart szélén, és kinézett a folyóra. A Reik ezen a helyen leg alább eg y mérföld
széles volt, ezen a szakaszán teng erjáró hajók is járhattak. Persze, közülük nem sok fordult meg
errefelé, mert a kereskedők többség e úg y döntött, Marienburg ban folyami bárkákra rakatja át
az áruját.
Felix látta a folyón mozg ó, az embereket az eg yik partról a másikra szállító csónakok és
kompok orrában elhelyezett lámpások fényét. Gyanította, hog y több vízi jármű van odakint,
mint ahány lámpást lát; nem minden átkelő akarta, hog y mások is tudomást szerezzenek arról,
merre tart. Felix úg y vélte, a Fekete Hajó sincs kivilág ítva. Ez nem csempészárut, hanem a
skavenek rettenetes feg yverét szállítja.
Felix meg remeg ett a g ondolattól. 0 már a Skryre-klán feg yverét és az Ezer Kórság Üstjét is
éppen elég félelmetesnek találta.
Hideg szél fújt. Felix összehúzta mag án rég i, kopott köpenyét. Mit keresek én itt? – g ondolta.
– Otthon kellene lennem, a Disznóban, és azon kellene ügyködnöm, hogy helyrehozzam a kapcsolatomat
Elissával. Vag y még sem? Talán éppen ezért jött ki ide: távol akart kerülni Elissától.
Elg ondolkodott, vajon hová fog fejlődni a lánnyal való kapcsolata. Elképzelése sem volt róla.
Belesodródott a dolog ba, sosem g ondolta úg y, hog y lesz jövője. Tudta, nem szereti úg y Elissát,
ahog y Kirstent szerette. Az utóbb időben nem is voltak ig azán jóban. Valószínűleg a lány is
valami ilyesmit érzett, az ő számára is csak futó kaland volt az eg ész, ami csak úg y meg történt.
Talán a parasztfiú mellett boldog abb lesz.
Felix meg vonta vállát, és tovább fürkészte a sötétség et, hallg atta, ahog y a hullámok halkan
a móló cölöpéit csapkodják.

***

– Nyomorult kis barátaink meg felelő estét választottak – mormolta Gotrek, és jót húzott a
mag ával hozott snapszos-flaskából.
Felix az ég re nézett. A trollvadásznak ig aza volt. Az ég felhős volt, a nag yobbik holdból
csupán keskeny karéj látszott, a kisebb holdból semmi.
– Csempészek – mondta.
– Mi van?
– Az apám az ilyen éjszakákat „csempészek éjének” nevezte. Most már értem, miért. Sötét
van. A fináncok ilyenkor semmit sem látnak.
– A folyóparti őrök sem – bólintott Gotrek. – Persze, az emberek látása éjszaka,
taknyoncfing ot se ér.
– Lehetség es – mondta Felix. Szeretett volna vitába szállni a törpével, de tudta, Gotreknek
most ig aza van.
– Na, emberifjonc, örülj, hog y van itt eg y törpe. Még akkor is, ha csak félszemű.
– Miért?
– Mert ott a Fekete Hajód. Nézd!
Felix a törpe által mutatott irányba nézett, de semmit sem látott.
– Túl sok snapszot ittál – mondta.
– Ti emberek még sosem főztetek olyan italt, amitől eg y törpe ig azán berúg na!
– Csak olyat, amitől eg y törpe se bír lábra állni…
– De én leg alább nem vag yok vak.
– Csak vakrészeg .
– Én mondom, az ott eg y hajó!
 Felix a szemét erőltetve bámulta a sötétség et, és kezdte elhinni, hog y a törpének ig aza van.
Volt odakint valami, valami nag y, valami árnyszerű, ami kiszámíthatatlanul mozg ott a mély
vízen.
– Elhiszem – mondta Felix. – Bocsánatot kérek. Őszintén.
– Ne fáraszd mag ad – leg yintett a trollvadász. – Most ölnünk kell.
– Gyorsabban! – kiáltotta Felix a tutaj orrában állva, az előtte sötétlő árnyékra meresztve
szemét.
– Ennél g yorsabban nem meg y, uram – ellenkezett a révész, aki erejét meg feszítve mozg atta
az átkelőtutaj rúdját. Izmos, de lassú mozg ású, mereng ésre hajlamos férfi volt, s lerítt róla,
hog y az ízületeit kikezdte a kemény munka.
– Eg y félkarú is g yorsabban tudná hajtani azt a rudat? – morg ott Gotrek. – Lefog adom, ha
lecsapom az eg yik karod, te is fürg ébb leszel!
A révész ennek hallatán hirtelen új erőforrásra lelt. A tutaj felg yorsult. Felix nem tudta,
örüljön-e ennek, vag y ne. Nem töltötte el jó érzéssel, hog y eg y ilyen kis lélekvesztőn
közelednek a skavenek hajójához. Szerette volna meg várni az erősítést, de a törpén erőt vett a
harci láz, és kijelentette, nincs veszteg etnivaló idejük. Gotrek meg g yőzte Felixet, hog y a
csatazajra úg yis a hajóhoz mennek a folyami őrök. Felix ebben nem is kételkedett.
Ahog y közelebb jutottak, már azt is látta, hog y a hajó feketére festett g abonaszállító bárka,
amely g yorsan halad a vízen. Elg ondolkodott, vajon a skavenek miért éppen íg y csinálják.
Éjszaka természetesen kevésbé észrevehető eg y fekete hajó, de nappal eg y ilyen bárka éppen
olyan feltűnő, mint koporsó a nászmenetben. Talán lehozták a folyón, és csak most,
sötétedéskor festették át. Vag y az is lehet, hog y a bázisukon rejteg ették, ami ezek szerint nincs
túl messze, hisz a távolság ot eg y este meg lehetett tenni hajóval.
Felix meg állapította, hog y az efféle spekulációknak nincs sok értelmük. Tudta, csak azért
játszott el a g ondolattal, hog y valami munkát adjon az elméjének, és ne fog lalkozzon a
félelemmel, amit a közelg ő összecsapás váltott ki benne.
Mit fogunk csinálni, ha feljutottunk a bárkára? – töpreng ett. A skaveneknél rosszabb hajóst még
nem látott. A bárka széles félkört leírva lebeg ett a vízen. Felix meg hallotta a halk, tompa
dobszót, az evezők reccsenéseit és csobbanásait. A jelek szerint a skavenek nem ig azán
boldog ultak a kormányzással.
– Ezek ők, semmi kétség – mondta Gotrek. – A skavenek a leg rosszabb hajósok, akikről
hallottam!
Felix már a skavenek elfojtott kiáltásait is meg hallotta. A trollvadásznak ig aza volt.
Sajnos, a révészük nem volt süket.
– Azt mondtad, hog y „skaven”? – kérdezte, és babonás félelem jelent meg izzadó arcán.
– Nem – mondta Felix.
– Ig en – mondta Gotrek.
– Nem meg yek a bárka közelébe, ha azok a káoszimádó szörnyek vannak a fedélzetén! –
jelentette ki a révész.
– A barátom csak tréfált – mondta Felix.
– Nem tréfáltam – mondta Gotrek. A révész meg állt. Gotrek ránézett.
– Éppúg y g yűlölöm a hajókat, mint az erdőket – jelentette ki. – Az erdőket pedig éppúg y
g yűlölöm, akár az elfeket. De különösképpen azokat az embereket g yűlölöm, akik miatt a
kelleténél tovább kell eg y tutajon üldög élnem akkor, amikor előttem van eg y rakás,
leg yilkolandó szörny!
 A révész elsápadt. Felix hallotta, vacog a fog a a félelemtől. Gotrek folytatta:
– Addig viszed előre ezt a tutajt, amíg elérjük a patkányemberek bárkáját. Ha nem teszed
meg , letépem a lábad, és halálra verlek vele! Világ os?
Felix meg állapította, hog y a törpe hang ja valóban fenyeg etően cseng ett. A révésznek is ez
volt a véleménye.
– Mint a nap! – mondta, és meg kettőzött erővel folytatta a munkát.
Ahog y közeledtek a fekete bárkához, Felix új problémát fedezett fel. A tutajuk alacsony volt,
a bárka oldala viszont mag as. Szárazföldön könnyen felmászhattak volna rá, ám íg y, a vízen, ez
nehéz feladatnak íg érkezett. Meg is említette a dolg ot Gotreknek.
– Ne ag g ódj – mondta a trollvadász. – Van eg y tervem.
– Nem ag g ódom – mormolta Felix.
– Mi van, emberifjonc? – A törpén látszott, hamarosan dühöng eni kezd.
– Semmi…
– Fog d azt a lámpást, és mozdulj, ha szólok!

***

A tutaj a bárka közelébe sodródott. Ahog y ez meg történt, Gotrek a bárka oldalába vág ta
fejszéjét. A peng e mélyen behatolt a fába. A trollvadász felhúzta mag át rajta, és addig
nyújtózkodott, míg elérte az eg yik hajóablak peremét.
– Valóban nag yon óvatos vag y – jeg yezte meg Felix keserűen. – Ennyi erővel akár oda is
kiálthatnál nekik, hog y meg érkeztél!
Gotrek kirántotta fejszéjét a hajó oldalából, ismét meg lendítette, majd valamivel feljebb a
fába vág ta. Felhúzta mag át, íg y már elérte a hajó peremét. Felug rott, visszafordult,
kiszabadította a fejszét, majd lenyújtotta Felixnek.
– Kapaszkodj bele!
Felix felug rott a tutajon, és rácsimpaszkodott a fejszére. Gotrek fél kézzel, erőlködés nélkül
húzta fel őt a fedélzetre. A fiatalember álmélkodva nézett a törpére, aki fantasztikus
erőmutatványt hajtott vég re.
– Úg y látom, vártak minket – mondta, és a fedélzetre kiözönlő skavenek felé biccentett.
– Remek! – örvendezett Gotrek. – Már úg yis szükség em volt eg y kis testmozg ásra.

***

Hát ez meg mi volt? – tűnődött Kapirg áló. Hatalmas csattanást hallott, utána meg valami
reccsenést. Lehet, hog y ezek a féleszűek már meg int a partnak kormányozták a hajót? Ha ig en,
most nem ússzák meg büntetés nélkül! Tapasztalt hajósnak vallották mag ukat és kijelentették,
g ond nélkül elkormányozzák az emberek által készített bárkát. Eddig nem erről tettek
bizonyság ot.
Ha miattuk kudarcba fullad a küldetés, Izak Grottle darabokra tépi, és felfalja őket!
És az első én leszek – g ondolta Kapirg áló.
Amikor meg hallotta a riadójelzést, Kapirg áló tudta, hog y valami olyasmi történt, ami még
az ütközésnél is rosszabb. Átkozta a balszerencsét, amely miatt az emberek felfedezték
jelenlétüket. Ennek ig azán nem volt nag y az esélye, még is meg történt.
Most azt kívánta, bárcsak hozott volna mag ával néhány patkány-og rét. Azért nem tette
meg , mert félt, hog y üvöltözésükkel és morg ásukkal elárulnák a hajó helyzetét. Most viszont
már ez sem számított.
Szeretett volna elbújni, elrejtőzni, de tudta, hog y el kell látnia a feladatát: az ő felelősség e a
harc irányítása. Kirohant a kabinjából. Körülötte hatalmas patkányok verg ődtek ketreceikben;
mindeg yik ki akart szabadulni, mindeg yik zabálni akart.
Ahog y meg látta a szemükben lobog ó éhség et, Kapirg áló örült, hog y alaposan bekente
mag át mocsáribéka-olajjal. Ez volt az eg yetlen olyan anyag , amitől a patkányok irtóztak.
Hallva a fedélzetről érkező csatazajt, Kapirg áló g yorsan kinyitotta a ketrecek ajtaját. A
patkányok éhesen özönlöttek fel a fedélzetre, eg yre közelebb jutva élő, léleg ző táplálékukhoz.

***

Felix előrecsapott a lámpással. A láng fellobbant, ahog y vég ig zúg ott a leveg őben.
A fiatalember előtt álló riadt, elvakított skaven hátraug rott. Felix kihasználta az alkalmat, és
kardját a patkányember torkába döfte.
A fedélzet deszkái csúszóssá váltak a kiontott vértől és zsig erektől. A trollvadász valóság os
ösvényt vág ott mag ának a skavenek között, hullák jelezték, merre mozog . A patkányemberek
menekülni próbáltak előle, inkább vízbe ug rottak, mint hog y a fejszéje elé kerüljenek. Felix a
törpe mög ött haladt, és meg ölte azokat, akik hátulról próbálták meg támadni Gotreket, s
meg szabadította szenvedéseiktől a sebesülteket.
A szíve vadul dobog ott. A kardja markolata csúszott az izzadság tól, de érdekes módon most
nem félt úg y, mint a hasonló halálos küzdelmekben szokott. A korábban meg vívott harcokhoz
képest ez viszonylag könnyűnek bizonyult. Gyanakodva nézelődött, vajon mi lehet az a
félelmetes feg yver, amit a skavenek a hajón szállítanak.
Persze, így sincs könnyű dolgunk – g ondolta, miközben félreütötte a kést, amit az eg yik skaven
hajós hajított felé, majd szíven szúrt eg y másik patkányembert. Eg y szerencsétlen vág ás, eg y
pillanatnyi fig yelmetlenség , és neki éppúg y vég e, mintha eg y patkány-og re tépte volna
cafatokra.
Összpontosíts – parancsolt mag ára, majd hirtelen meg állt, és a raktérből feláramló
borzalomra meredt.

***

Kapirg áló felóvakodott a lépcsőn, és kilesett a csatatérré változtatott fedélzetre. Eg y

hihetetlenül erős törpét látott, aki fejszéjével már a leg énység felét lemészárolta, és a jelek
szerint arra törekedett, hog y a másik felét is meg semmisítse. Seg ítője eg y mag as, szőke szőrű
ember volt, aki eg yik kezében eg y lámpást, a másikban pedig eg y rettenetes, hosszú kardot
tartott. Körülöttük a g yilkos patkányok nekiestek a meg ölt és haldokló skavenek testének,
falták a húsukat.
Kapirg áló mozdulatlanná dermedt, teste a félelem szag át árasztotta. Az utolsó ketrecbe
kapaszkodott, amelyben a patkányok eszelős ig yekezettel próbáltak menekülni, olajjal bekent
keze közeléből. Kapirg áló felismerte a hajót meg támadó párost; ezek ketten már sötét leg endák
hőseivé váltak, a Nuln városát ostromló skavenek között. Ők voltak azok, akiket még a
bélfutászoknak sem sikerült meg ölniük, akik túljártak a Skryre varázslóinak eszén, akikkel
állítólag még Thanquol szürkelátnok sem találkozott volna újra szívesen. Skaveng yilkosok
voltak, és eljöttek, itt voltak a hajón!
Kapirg áló nem volt harcos, és tudta, nem lehet a fedélzeten harcolók seg ítség ére.
Elképzelhető, hog y még a g yilkos patkányok sem lesznek képesek meg ölni a leg yőzhetetlen
párost, íg y nem maradt más kötelesség , mint a menekülés. Ig en, el kell menekülnie, és
mag ával kell vinnie az életben maradt néhány patkányt. Meg kell őriznie őket a jövő számára,
mert eg yszer talán még is eljön az idő, amikor hasznukat lehet venni.
Döntött, és a ketrecet a feje fölé emelve, belevetette mag át az éjsötét vízbe.

***

Felix látta, ahog y eg yre több hatalmas patkány ront elő a raktérből. A szemük éhesen,
eszelősen csillog ott. Ezek lennének a skavenek titkos fegyverei? – g ondolta Felix riadtan. Az eg yik
vad patkány rávetette mag át. Felix a lábán érezte a karmait.
Előrecsapott, majd rátaposott a fedélzetre zuhanó állatra. Érezte, ahog y a rág csáló g erince
elroppant a csizmája alatt.
Körbenézett, Gotrekre pillantott. A trollvadász éppen akkor fejezett le eg y skavent.
A hullából sűrű, fekete vér fröcskölt. Mielőtt a deszkákra zuhant, patkányok ug rottak rá.
Valami Felixre esett. Érezte, hog y apró lábak kapaszkodnak a hajába. Éles, heg yes fog ak
haraptak a fülébe. Förtelmes bőz töltötte meg az orrát. Elejtette a lámpást, felnyúlt, és letépte
mag áról az izmos kis testet. Fog ak mélyedtek az ujjába; a folyóba dobta a patkányt.
Eg yre több és több patkány jelent meg a fedélzeten. Felix úg y érezte, mintha eg y eleven
szőrörvény közepébe került volna. Gotrek taposott és csapkodott, rúg ott és ütött, de
ug yanolyan helyzetben volt, mint a társa. A patkányok túl sokan voltak, túl vadak voltak ahhoz,
hog y le lehessen g yőzni őket. Felix látta, ha nem történik valami, iszonyú halált halnak:
elevenen falják fel őket.
– Ez nem hősnek való halál, Gotrek! – kiáltott fel Felix.
– Perzseljük fel ezt a patkányfészket!
– Mi van?
– Gyújtsuk fel az eg észet, és tűnjünk el innen!
Felix körbenézett, és meg látta a lámpást. Felkapta, és teljes erőből a fedélzethez vág ta. Az
ég ő olaj szétfröccsent. Felix g yakran hallotta az apjától, hog y a hajókon milyen nag y g ondot
okozhat a tőz. A bárkák fából épültek, és a deszkák közé g yúlékony g yantát vag y kátrányt
öntöttek. Felix sosem g ondolta volna, hog y valaha hálás lesz ezért a tényért, most még is íg y
érzett. A láng ok fellobbantak, és táncolni kezdtek körülötte.
Orrát meg töltötte az ég ő szőr és hús bűze. A visító patkányok menekülni próbáltak.
Füstölt a hátuk, meg g yulladt a testük, ahog y ki akartak térni a láng ok elől. Néhány átug rott
a korlát fölött, és eleven meteorként csapódott a vízbe. Mások kettőzött elszántság g al folytatták
a támadást, mintha az lenne a szándékuk, hog y valamit vag y valakit mag ukkal rag adjanak a
biztos halálba.
Felix úg y látta, elérkezett a távozás pillanata.
 – Ideje mennünk! – kiáltotta. Hatalmas láng nyelv csapott felé, meg perzselve haját és a
szemöldökét.
– Ig az, emberifjonc! Ig azad van!
Felix hüvelyébe dug ta kardját, meg fordult, és átlendült a korlát fölött. Valóság os
patkányeső zuhog ott körülötte, ahog y a vízbe zuhant. A láng oló hajó forróság a után enyhülést
jelentett a feje fölött összecsapó, sötét hullámok hűvöse. Rug dalózni kezdett, és feje a fejszínre
bukkant.
Látta, hog y körülöttük csónakok lebeg nek; az emberek vízre szálltak meg nézni, mi ég , mi
okozta a tüzet. Felix a kardjával bajlódva a leg közelebbi csónak felé úszott.

***

Felix vizesen, komoran üldög élt a rakparton, és a vizet fürkészte. A trollvadász még nem
került elő. Azóta nem látta Gotreket, hog y vízbe ug rott. Eszébe jutott, hog y a törpe esetleg nem
tud úszni. Vag y az is lehet, hog y tud úszni, de elsüllyedt, mert nem akart meg válni nag y
becsben tartott fejszéjétől, és a feg yver lehúzta a mélybe. Talán már nem él… Nem valószínű,
hog y ilyen vég et képzelt el mag ának.
Felix vizes ruhában, vacog ó fog g al ült, és azt kívánta, bárcsak ihatna pár korty snapszot
Gotrek flaskájából. Azon g ondolkodott, a skavenek vajon milyen feg yvert hoztak mag ukkal a
Fekete Hajón. Sejtette, hog y erre a kérdésre már sosem kap választ.
A bárka kiég ett roncsként feküdt a meder alján. A hajósok, akik felszedték őt, vég ig a vízen
maradtak, míg az óriási fáklya láng olt, majd néhány ezüst fejében, a partra vitték a
fiatalembert.
A közelből csobbanó, cuppog ó hang ok hallatszottak. Felix oldalra kapta fejét. Az eg yik óriási
patkánynak sikerült kijutnia a partra. Felmászott a rakpartra, kirázta bundájából a vizet, és
elindult. Felix elg ondolkodva nézett utána.
Eszébe jutott, hog y odahívja a csónakosokat, és kiviteti mag át a vízre, hog y meg keressék a
trollvadászt. Tudta, meddő próbálkozás lenne. A Reik túl széles, az áramlatok túl erősek. Ha
Gotrek meg fulladt, előbb-utóbb úg yis partra sodródik a teste.
A vízi hullákat az Ó-hídnál szokták kifektetni, hátha akad valaki, aki felismeri a
szerencsétlenül jártat. Felix elhatározta, reg g el elmeg y a hídhoz.
Fáradtan felállt, és elindult a kocsma felé. Ahog y meg fordult, eg y ismerős alakot fedezett fel
eg y ismerős tutajon, amely a part felé tartott. Integ etni kezdett.
– Elsodort a víz! – kiáltott fel Gotrek, és felmászott a rakpartra. – Aztán összetalálkoztam a
barátunkkal. Jó sokáig eltartott, míg visszajutottunk.
– Árral szemben haladtunk – mag yarázta a tutajos. Fáradt volt, és még mindig nem tűntek
el róla a félelem jelei. Felix nag yon is el tudta képzelni, a törpe mivel fenyeg ette meg , ha nem
hozza őt vissza.
– Nos – mondta – , menjünk vissza a Disznóba, és ig yunk sört! Azt hiszem, meg érdemeljük.
– Bocsássatok meg , hog y nem csatlakozom hozzátok – hebeg ett a tutajos. – És… és… Itt lenne
még a viteldíj üg ye is…
Kapirg áló ázottan vonszolta mag át az Alantúton. Iszonyú éjszakája volt. Az utolsó ketreccel
a kezében próbált úszni, és vég ül sikerült kijutnia a partra. Akkor aztán addig vánszorg ott, míg
talált eg y csatornanyílást. Eg ész éjjel a járatokban kóborolt, mire meg érezte az ismerős
skavenszag ot. A csatornaőröket kerülg etve, vég ül eljutott az Alantútra.
Büszke volt mag ára. Hosszú, nehéz utat hag yott mag a mög ött. Elvesztette a szemüveg ét,
alig látott valamit, de meg csinálta, meg mentette a patkányokkal teli ketrecet. Ami még szebb:
a ketrecben néhány hasas nőstény is volt. Ez azt jelentette, hog y nem lesz nehéz újra kezdeni a
munkát. A patkányok eg észség esek voltak, sőt, eg yre élénkebben viselkedtek. Kapirg áló tudta,
azért, mert élelemszag ot éreznek. Már eg észen közel járt a raktárbarlang okhoz, amelyekben a
sereg készleteit tartották.
Most már csak valamilyen jó történetet kellett kitalálni, amivel meg mag yarázhatja a
raktárbarlang ok őreinek, mit keres itt. Ez nem is volt nehéz; majd azt mondja nekik, hog y Izak
Grottlénak kell ennivalót vinnie. Aki ismeri a klánvezért, el fog ja hinni.
A g ondolattól vacog ni kezdett a fog a. Hirtelen meg botlott, és elterült a mocsokban.
Kezéből kicsúszott a ketrec. A ketrec ajtaja kinyílt; kiözönlöttek a g yilkos patkányok, és
elindultak a raktárak felé.
Kapirg áló felnyög ött. Tudta, mi fog történni. Hamarosan nem Izak Grottle lesz az eg yetlen
skaven, akit éhség mardos.
 A nulni csata

A napok egyre szürkültek. Félelem és éhség – állandó társainkká váltak. A skavenek nagy terve
közeledett a végkifejlethez és ágy tűnt, nekünk is komoly szerep jut a színjátékban. Ám a borzalmak, az
iszony ellenére nem tűnt el teljesen a remény és a hősiesség, s még a becsület is létezett. Elérkezett a
legrettenetesebb vész órája, és büszkén kijelenthetem: társammal együtt bátran szembenéztünk a sorssal…

Részlet az Utazásaim Gotrekkel című krónika 3. kötetéből, írta Herr Felix Jaeg er (Altdorfi
Nyomda, 2505)

Thanquol elg ondolkodva ült a trónján, amely eg y pentag ramma közepén állt. A csillag ot
kettős kör övezte – ezek voltak a leg nag yobb védelmet biztosító szimbólumok. Komoly
varázsokat idézett meg azzal a céllal, hog y meg védje mag át az életére törő erőkkel szemben. A
teremben felfestette az átkok, a kórság ok, a balszerencse, és a halálhozó ig ék ellen védő
rúnákat, minden olyan jelet elhelyezett, amit a Sötét Titkok fürkészésével töltött évek során
meg ismert. A helyzet olyan rossz volt, hog y elkerülhetetlenné vált, hog y latba vesse misztikus
erejét.
Thanquol a tenyerébe hajtotta szarvas fejét, és karmaival ütög etni kezdte a halántékán lévő
tetoválást. Ag g ódott. A dolg ok nem a terv szerint alakultak. Az események kezdtek kicsúszni az
irányítása alól, ezt világ osan érzékelte. Látnoki képesség eivel meg érezte azokat az erőket,
amelyek rossz útra terelték a történéseket.
Ilyen erőkkel szemben még eg y okos, előrelátó skaven sem tehet semmit.
Nem ig azán tudta meg mondani, hol csúszott félre a dolog . Eleinte minden olyan jól alakult.
Az üg ynökei jelentették a Fekete Hajó meg semmisülését, és ő ebből azonnal tudta, hog y bábjai,
Gurnisson meg Jaeg er, ismét elvég ezték helyette a munka nag yját.
Néhány nappal később a Tizenhármak Tanácsa eng edélyt adott az inváziós sereg
meg növelésére. Úg y tűnt, az emberek a markában vannak, de azután…
De azután terjedni kezdett a harcosai között az az átkozott kórság . Az Alantút meg telt beteg ,
haldokló skavenekkel. Amint a tetemeket elég ették, minden halott helyett tucatnyi másik lett.
Még a hullaég ető kemencéket működtető skavenrabszolg ák is meg beteg edtek. A tünetek –
fuldokló köhög és, váladék a tüdőben, halálos g örcs – nag yon hasonlítottak azokra, amelyek a
felszínen élő embereket irtó beteg ség esetében jelentkeztek. Talán ug yanaz a kórság pusztított
ott is. Nem ez lett volna az első alkalom, hog y a járvány átterjedt eg yik fajról a másikra.
És mintha a járvány nem lett volna elég , eg y másik veszéllyel is szembe kellett nézniük. A
járatok meg teltek vad, hatalmas, éhes patkányokkal. Mindenütt jelen voltak, felzabálták a
hullákat, az élelmiszer-készleteket, a cafatok fölött verekedtek, mindenhol otthag yták
ürüléküket, és ezzel előseg ítették a beteg ség terjedését. A hadsereg eközben éhezett. A
szürkelátnok érezte, a saját hadvezéri kamrájának sarkában is ott lapulnak a g onosz fenevadak.
A pentag rammát természetesen elkerülték, de a bútorait már szétrág ták. Hallotta, hog y néhány
a trónja alatt mocorog .
 Valószínűleg éppen ott voltak, amikor vég rehajtotta a varázslatot, és most a mág iaburok
csapdájába estek.
Nem is lett volna olyan kétség beejtő a dolog , ha a támadó lények nem éppen patkányok, íg y
viszont akár jelnek is lehetett tekinteni a felbukkanásukat. Lehet, hog y a Szarvas Patkány
elfordította fejét az inváziós sereg ről, és levette áldását a harcosokról? A babonásabb
skavenharcosok már erről beszéltek eg ymás közt, és ő, a látnok, hiába próbálta lecsillapítani a
g yávákat, hiába tartott nekik beszédeket, prédikációkat, nem sikerült meg nyug tatni őket.
Az sem javított a helyzeten, hog y az emberek is leg alább ennyit szenvedtek, ha nem többet.
Az ő raktáraik is kiürültek, az ő készleteiket is felfalták a patkányok. A skavenharcosok
eg yszerűen már nem hittek a látnoknak. Ig az, ők nem tudtak arról, hog y a felszínen ténykedő
kémek, milyen jelentéseket küldenek, ők csak mag ukat látták, a társaikat, akik éheztek,
meg haltak. Mindeg yikük retteg ett, hog y ő lesz a járvány következő áldozata. A morál
szétfoszlott; Thanquolnál senki sem tudta jobban, hog y eg y skavensereg nél éppen ez lenne a
leg fontosabb.
Levadászta az árulókat, akik meg jeg yzéseikkel tovább rontották a közhang ulatot.
Kijelölt eg y viharsárkányokból álló elit eg ység et, ők vég ezték ki a bűnösöket. Ő mag a is
több árulót meg semmisített, látványosan szétrobbantotta a testüket valamelyik varázslatával,
de… Hiába. A rothadás folyamata elkezdődött. A sereg lassan darabokra hullott, és a vezér
semmit sem tehetett.
Thanquol belerúg ott eg y patkányba, ami a lába előtt rág csálta annak a hírnöknek a
csontjait, aki utoljára rossz hírt hozott. A bestia a leveg őbe emelkedett, és nekicsapódott a
pentag rammára ráboruló mág iafalnak. Szikrák pattantak, füst g omolyodott; a patkány fülsértő
visítást hallatott, majd meg dög lött. A leveg ő meg telt az ég ett szőr és hús bűzével. A többi
patkány azonnal ráug rott a prédára. Thanquol elég edetten nézett a zabáló dög ökre, majd
folytatta a tűnődést.
Amióta a sereg kudarcainak híre eljutott Skavenüszökbe, nem kapott több erősítést.
Nem kapta meg az újabb hadakat, de még annyi katonát sem, amennyivel vég re tudta volna
hajtani saját, ravasz terveit. Pedig valamit tennie kellett, még hozzá g yorsan – addig , amíg
eg yáltalán volt olyan harcosa, aki képes feg yvert fog ni és küzdeni.
Szerencsére a rendelkezésére álló skavenekkel még mindig el tudta fog lalni az emberek
városát, de csak akkor, ha a támadást g yorsan, elszántan, a meg lepetés erejét kihasználva
hajtják vég re. Ha ezután semmivé válik a sereg , nem érdekes, hiszen ő eléri a céljait.
Meg hódítja Nuln városát, és jelentést tehet a sikerről a Tizenhármaknak.
Azután már rajtuk múlik, mikor és hány katonát küldenek a városba, hog y meg szervezzék a
helyőrség et. Ha azok a csapatok sem érnek ide időben, az már nem az ő hibája lesz.
Minél tovább g ondolkodott, annál jobban tetszett neki a terv. Még mindig vég rehajthatja a
küldetést, amivel meg bízták. Még mindig meg szerezheti a dicsőség ből neki járó részt. Ami
azután történik, azért már nem ő lesz felelős, a korábbi hibákért pedig nyug odtan felelősség re
vonhatja tehetetlen alattvalóit. A szolg ákat, az árulókat, akik a diadal órája előtt fordultak el a
skavenek fajának közös, nag y üg yétől.
Áttekintette, milyen csapatok állnak rendelkezésére. Közel ötezer eg észség es, vag y
majdnem eg észség es skaven várta a parancsait; ezek a harcosok főként a Skab-klánhoz
tartoztak.
Még mindig volt néhány bélfutász-eg ység e, org yilkosa is. A Skryre-klánból és a Kórság -
klánból, a klánvezérek ostobaság ának köszönhetően alig maradt néhány harcos, de Izak Grottle
és a patkány-og réik még mindig komoly erőt képviseltek.
Thanquol tudta, az adott körülmények között nem az eg yszerű, frontális támadás a leg jobb
meg oldás. Most eg y olyan lépést kellett tennie, amivel elnyeri a g yőzelmet.
Úg y g ondolta, tudja, mi ez a lépés.
Kémei jelentették neki, hog y a g rófnő, az emberek uralkodója, hamarosan maszkabált
rendez annak reményében, hog y ezzel eltereli alattvalói fig yelmét a g ondokról. Ha sikerül
elfog lalni a palotát akkor, amikor ott tartózkodnak a nemesek, akkor a nulni hadsereg vezetők
nélkül marad, íg y a skaven-harcosok könnyű prédájává válik. Ha a támadást úg y időzítik, hog y
eg yszerre történik meg a palota elfog lalása, és a nulni sereg meg semmisítése, még jobb a
helyzet. A skavenek eg yetlen éjszaka leforg ása alatt elfog lalják a palotát, és a város belefúl a
saját vérébe. Ha fog ság ba ejtik a g rófnőt, az esetleg es ellenállók is feladják a harcot.
Ezt kell tenni, csak íg y lehet sikert elérni. Ez az eg yetlen meg oldás, de nem baj, mert
leg alább van mód arra, hog y meg meneküljön a kudarc csattog ó állkapcsai elől.
Mielőtt azonban erre sor kerülne, meg kell oldania eg y aprócska problémát. Sajnos, meg
kell szüntetnie a mág iaburkot, hog y kiadhasson néhány parancsot.
Thanquol szürkelátnok sóhajtva meg kezdte a mág iaoszlató varázslatot, és felkészült arra,
hog y kilépjen a pentag rammájából.

***

Felix Jaeg er belerúg ott eg y nag y, kövér patkányba. Az állat a leveg őbe emelkedett, a földre
zuhant, de szinte azonnal felpattant, és zabálni kezdte a közelében lévő hulladékhalmot. Felix
undorodva, kétség beesetten fig yelte.
A patkányok mindenütt jelen voltak, minden ehetőt, és sok nem ehető dolg ot felfaltak. Több
ezer, talán több millió volt belőlük. Az utcákon időnként nem is lehetett mást látni, csak szőrös
testeket, teng ernyi rág csálót. Heinz, a kocsma tulajdonosa hallott néhány rémtörténetet arról,
hog y a patkányok hog yan rag adtak el, bölcsőben fekvő g yermekeket. A bestiák hatalmas
csordákban rohang áltak a városban.
A macskák és kutyák túlság osan féltek tőlük, nem mertek szembeszállni velük.
Az eg yetlen jó dolog az volt, hog y a patkányok meg hökkentően rövid ideig éltek. A jelek
szerint néhány nap alatt, hónapokat öreg edtek. Amikor meg dög löttek, ocsmány, lapos
rong ycsomókként hevertek a kövön. Ez valahog y nem volt természetes. Felix g yanította, a
skavenek sötét varázslatai lappang anak az üg y hátterében, csak azt nem tudta eldönteni, hog y
a patkányemberek szándékosan szabadították-e rá a városra a rág csálóhadat.
Mintha elátkozták volna Nuln városát. A leveg őben a beteg ség , a rothadás szag a terjeng ett.
Morr temploma mellett óriási mág lyákon ég tek a halottak. Voltak házak, amelyeknek minden
lakója meg halt. A kapukat befalazták; az épületek kriptákká változtak. Felix meg remeg ett,
amikor a falak között oszladozó tetemekre g ondolt. Ami még ennél is rosszabb: időnként
eszébe jutott, hog y odabent esetleg maradtak túlélők, a járvány olyan áldozatai, akiken senki
sem akart seg íteni. Voltak olyan emberek is, akik valamilyen csoda folytán felg yóg yultak a
beteg ség ből, de utána nem sokkal éhen haltak. Pletykák terjedtek emberevő emberekről,
hullazabáló éhezőkről, olyanokról, akik kínjukban felfalták rokonaikat, szomszédaikat. Iszonyú
volt már a puszta g ondolat is. Felix sokszor úg y érezte, Sig mar és Ulric elfordította tekintetét a
városról.
 Kerekek csattog tak, harang kong ott. Felix félrehúzódott, és utat eng edett a halottszállító
szekérnek. A kocsis fekete ruhát viselt, az arcát koponyamaszk takarta, a süveg e csúcsos volt. A
szekér vég ében Morr eg yik papja ült, füstölőt lóbált – abban reménykedett, hog y a füst
meg védi őt a kórság tól. Felixnek olyan érzése támadt, mintha mag át a Halált látná, ahog y
keresztülhajt a pusztulásra ítélt városon. Ránézett a szekéren felhalmozott, oszladozó hullákra.
Mindeg yik meztelen volt, családtag jaik és a tolvajok már minden értéküktől meg fosztották
őket. A tetemek között, zabáló patkányok vinnyog tak. Az eg yik bestia éppen kitépett a helyéről
eg y szemg olyót, amit aztán eg észben nyelt le.
A hullag yűjtő szekerek folyamatosan járták a várost. A papok meg kong atták harang jukat,
jelezve a még eg észség es polg ároknak: hordják ki a halottakat. Vég re meg szabadulhatnak
tőlük. Ám még ezek a borzalmas szekerek sem voltak biztonság ban: valahányszor meg álltak,
patkányok támadták meg a rakományukat.
Felixnek meg kordult a g yomra. Szorosabbra húzta az övét. Remélte, a többiek nag yobb
szerencsével járnak, találnak valami ennivalót. 0 a piacon csak olyan ennivalót látott, ami tele
volt patkányürülékkel, és ezért a szemétért is a szokásos ár tízszeresét kérték. Voltak olyan
polg árok, akik busás hasznot húztak a nag yváros pusztulásából. Mindig vannak ilyenek –
g ondolta Felix – , olyanok, akik még a legborzalmasabb helyzetet is képesek kihasználni.
Szerette volna, ha Gotrek nem rag aszkodik olyan elszántan ahhoz, hog y a városban
maradjanak. Már azt is fontolóra vette, hog y eg yedül hag yja el Nulnt, csatlakozik azokhoz a
szeg ényekhez és szerencsétlenekhez, akik cókmókjukat összeszedve útnak indultak. Több oka
volt annak, hog y ezt még sem tette meg . Az első és leg fontosabb: nem akarta sorsukra hag yni
barátait. A második: szerette volna látni, mi lesz a vég e a csapássorozatnak. Gyanította, hog y az
események csúcspontja még nem következett be, és kíváncsi volt, mi jöhet még .
Az utolsó ok nag yon prózai volt: az elöljárók állítólag lezárták a várost, az íjászok mindenkit
lelőttek, aki az ország utakon próbált elmenni. Azok, akik hajókon akartak elmenekülni,
visszatértek és jelentették, hog y a folyón birodalmi naszádok cirkálnak, és minden olyan vízi
járművet elsüllyesztenek, amely meg próbál átjutni közöttük.
Eg y kisebb csapat az éj leple alatt talán át tudott volna jutni, de Felix semmiképpen nem
akart útnak indulni Gotrek nélkül. A város környéke még veszedelmesebb volt, mint korábban,
hiszen nemcsak haramiák, útonállók ólálkodtak a közelben, de ott voltak a katonák, és a
polg árokból szerveződött őrség tag jai is. Ők bármi áron fenn akarták tartani a karantént.
A város falain belül meg szűnt a rend és a törvény. Éjszakánként rablóbandák g arázdálkodtak
az utcákon, élelmet kerestek és mindent elvittek, amit nem őriztek feg yveresek. Két nappal
korábban a csőcselék betört a városi fő raktárba. A tömeg leg yűrte a több száz őrt, bezúzta a
kapukat, de hiába, mert az épület üres volt. Az emberek csak azoknak a patkányoknak a
csontvázát találták meg odabent, amelyek felzabálták a készleteket, majd kimúltak.
Éhes kölykök eg y csapata bámulta Felixet, vadállati szemekkel. Az eg yik g yerek nyársra
húzott patkányt tartott a tűz fölött. Felix pár nappal korábban még pénz dobott volna a kis
szerencsétleneknek, de amióta az eg yik g yerekbanda meg támadta, tartózkodott az ilyen
cselekedetektől. A támadó kölykök csak akkor húzódtak vissza, amikor előrántotta kardját, és
párszor fenyeg etően a leveg őbe csapott.
Eszébe jutott, amit Ostwaldtól hallott. A város valóban ostrom alatt állt.
Valamennyi ostrom közül ez volt a leg borzalmasabb. Itt nem voltak csatatornyok, nem
voltak feg yverek, nem volt ellenség sem. Itt csak a beteg ség és az éhség létezett, itt a
kétség beesés volt a leg erősebb ellenfél, ez ellen pedig nem lehet karddal küzdeni.
 Meg látta a Vak Disznót. Az épület előtt néhány zsoldos őg yelg ett, akik azért maradtak a
kocsmában, mert ismerték a tulajdonosát, és úg y g ondolták, ha eg yütt vannak, jobban
meg védhetik mag ukat. Felix mindeg yikőjüket ismerte, még is óvatosan közelítette meg őket.
Kemény emberek voltak, akik elhatározták: ha már nem tudnak elmenekülni, a lehető
leg elviselhetőbbé teszik mag uknak a körülményeket, és meg várják a vihar elvonultat. A g rófnő
kétszeres fizetség et ajánlott mindenkinek, aki seg ít a békefenntartásban, seg ít a saját
katonáinak, és vállalja az őrszolg álatot. Ezek az emberek is ezt a nag yobb összeg et kapták
szolg álataikért.
– Van valami? – kérdezte Nag y Borisz, a kislevita óriás.
– Ennivaló? – kérdezte az Éhes Stephan nevű, savanyú arcú bretonniai.
Felix meg rázta fejét, és belépett a kocsmába. Heinz a tűz mellett üldög élve meleng ette
kezét. Gotrek mellette terpeszkedett, eg y söröskorsót simog atva.
– Azt hiszem, meg int patkányt eszünk vacsorára – mondta Heinz. Felix nem tudta eldönteni,
hog y tréfál, vag y komolyan beszél. – Az ifjú Felix üres kézzel tért vissza.
– Leg alább söröd van – felelte Felix.
– Ha törpesör lenne, nem is kéne ennünk, ezzel is kibírnánk – mag yarázta Gotrek. – Sok
olyan hadjáratot vég ig csináltam már, amikor nem volt mit ennünk, de velünk volt eg y hordó
törpesör!
– Hát, ez nem törpesör – mondta Felix szárazon. Amióta éheztek, Gotrek eg yre többször
beszélt arról, hog y milyen tápláló és laktató, milyen pompás ital a törpék által főzött sör.
– Meg int skaveneket láttak – mesélte Heinz. – Elmúlt éjjel a Middenplatzon összecsapott
velük a városi őrség eg yik szakasza. Az őrök szerint a rohadékok is élelmet kerestek.
– Biztosak akarnak lenni abban, hog y éhezünk – vélte Felix.
– Nem tudom, mi lesz, de hamarosan bekövetkezik – állította Gotrek. – Van valami a
leveg őben. Érzem.
– A sört érzed – mondta Felix.
– Úg y hallottam, Emmanuelle g rófnő bált rendez. Maszkabált – vig yorodott el Heinz. –
Talán meg hív tég ed.
– Kétlem. – Felix utoljára két héttel korábban hallott a palotáról, akkor, amikor Ostwald
mag ához rendelte. Kérte, hog y Felix mag yarázza el neki, a Fekete Hajó esetét. Azóta a dombon
álló házak mindeg yike valóság os erődítménnyé változott; a nemesek, a g azdag ok elszig etelték
mag ukat, nehog y hozzájuk is betörjön a járvány.
Azt beszélték, ha eg y közember jelent meg azokon az utcákon, nem juthatott messzire, mert
lenyilazták.
– Jellemző az átkozott nemeseitekre! – morg ott Gotrek, és böffentett eg yet. – A város kutyák
koncává válik, és ezek mit tesznek? Maszkabált rendeznek!
– Talán nekünk is ezt kellene tennünk – mondta Heinz. – Ronthatunk valamit a helyzeten?
– Látta valaki Elissát? – kérdezte Felix, hog y elterelje a szót a maszkabálról.
– Nemrég ment el. Sétálni. Azzal a parasztleg énnyel… Hans-nak hívják, ig az?
Felix azt kívánta, bárcsak fel se tette volna a kérdést.

***

Vág ottnyelvű körbenézett a félhomályos helyiség ben. Óriási erőfeszítésébe került, hog y ne
eresszen mag ából félelemszag ot; még soha életében nem szorította sarokba, három ilyen
félelmetes skaven. Elfojtott eg y tüsszentést, aztán lenyelte a köhög ést, nehog y mag ára terelje a
fig yelmet, de hiába. Azok hárman úg y bámulták, mintha vasból lenne a szemük, az ő teste meg
mág nesből. Szennylaki Hitvány, Félszemű Heskit, és Izak Grottle úg y méreg ette őt, mintha
valami ízletes falat lenne. Ez különösen Izak Grottléra volt ig az.
Vág ottnyelvű szerette volna, ha nem fáj a teste, ha nem izzad a tenyere, ha a fejét hasog ató
sajg ás meg szűnik. Tudta, hiába reménykedik. Tisztában volt azzal, hog y elkapta a kórság ot, és
azzal is, hog y meg fog halni, ha Szennylaki nem teszi meg azt, amit meg íg ért, és még sem jár
közben az érdekében a Szarvas Patkánynál.
Tudta, csapdába került, és csak akkor menekülhet meg , ha azt teszi, amit a rettenetes
kórság -szerzetesek vezére mondott. Sajnos, Szennylaki arra akarta rávenni, hog y árulja el urát,
Thanquol szürkelátnokot. Vág ottnyelvű meg remeg ett, amikor arra g ondolt, milyen
következményei lehetnek a dolog nak, ha a mág us tudomást szerez róla. Thanquol harag ja
olyasvalami volt, amit épeszű skaven nem akart mag ára vonni.
A három klánvezér suttog va tanácskozott. Vág ottnyelvű bármit meg adott volna, ha hallja a
szavaikat. Biztosra vette, hog y most döntenek a sorsáról. Átkozta saját g yeng eség ét és
ostobaság át. Már akkor tudta, hog y bajban van, amikor meg látta, ki vár rá abban a helyiség ben,
ahová Szennylaki vezette. Nag yon is jól tudta, hog y az elmúlt hetekben milyen tárg yalások
folytak. Tisztában volt azzal is, hog y a skavenek két leg nag yobb klánja, szövetség re lépett a
kórság -szerzetesekkel.
A titkos kamrában, amelyet Szennylaki varázslattal védett a kémektől, Félszemű és Izak
Grottle várakozott. Amint meg látta őket, Vág ottnyelvű azonnal meg értette, hog y a játék vég et
ért. Szennylaki biztatására mindent elmondott. Elmag yarázta, Thanquol valahog yan tudomást
szerzett a terveikről (természetesen arról nem beszélt, hog y ebben neki milyen szerep jutott);
mesélt a levelekről, amelyeket a Látnok küldött az ellenség nek, Jaeg ernek meg annak a
törpének, Gurnissonnak. Nem lepődött meg , amikor ezek után a három klánvezér dühöng eni
kezdett, és alávaló árulónak nevezte Thanquolt.
Vág ottnyelvű érezte a klánvezérek g yilkos dühét, és mindent meg tett annak érdekében,
hog y ne ő kerüljön ennek a harag áradatnak a középpontjába. Már hallott a Skryre-klán kibelező
masináiról, és arról is, hog y Grottle milyen módon zabálja fel ellenség ei belső szerveit – azok
szeme láttára.
Annak érdekében, hog y ne jusson ilyen sorsra, minden részletet előbányászott az elméjéből,
és mindent elmondott, csak hog y bebizonyítsa, eg yütt akar működni velük.
Az azonnali, fájdalmas halál fenyeg etése olyan erős volt, hog y könnyedén meg feledkezett
arról, amit szürkelátnok a jövőben esetleg tehet vele. Aprócska, ravasz elméjében még az a
g ondolat is meg fog almazódott, hog y ezek hárman esetleg bosszút állnak a látnokon, aki azt
követően már nem lesz olyan helyzetben, hog y bárkit meg büntessen.
Biztosra vette, hog y sikerült elérnie azt, amit akart. Félszemű a saját farkát rág ta dühében,
amikor Vág ottnyelvű elmag yarázta, a látnok hog yan értesítette az ellenség et a Skryre-klán
által az Eg yetem ellen indított támadásról. Néhány sebtiben kitalált részlettel még színesebbé
tette a mesét. Elmondta például, hog yan nevetett, hog yan örvendezett a látnok, amikor arra
g ondolt, hog y ostoba ellenség ei besétálnak a csapdájába.
Amikor arra terelődött a szó, hog y Thanquol közölte Vág ottnyelvűvel: a „dag adt idióta”
sosem fog rájönni arra, ki hiúsította meg tervét, nevezetesen azt, hog y titkos feg yvert
csempész a városba, Izak Grottle olyan dühös lett, hog y kiköpte az éppen a szájában lévő ételt.
 Szennylaki Hitvány a Szarvas Patkány átkát kérte riválisára, amikor Vág ottnyelvű elmondta:
a papra féltékeny látnok hog yan akarta eltávolíttatni a temetőből a Kórság klánt, hog yan
uszította rá búvóhelyükre Gurnissont és Jaeg ert.
– Biztos vag y abban, hog y a látnok szövetség ben áll ezzel a kettővel? – kérdezte Grottle. –
Teljesen, tökéletesen biztos?
– Természetesen, leg nag yobb Idomár! Kényszerített eng em, a leg fájdalmasabb halállal
fenyeg etett, hog y továbbítsam az utasításait. Az a kettő pedig minden alkalommal azt tette,
amit a látnok kért tőlük. Talán nem íg y van? Mindebből csak arra tudok következtetni, hog y
Jaeg er és Gurnisson a látnok zsoldosa, vag y pedig …
– Vag y pedig ? – bug yborékolta Szennylaki.
– Nem. Még a g ondolat is rettenetes. Eg yetlen skaven sem mondana ilyesmit…
– Milyesmit? Mit?
– Vag y pedig … Az a kettő lefizette a látnokot! – mondta Vág ottnyelvű.
Meg lepődött, milyen ag yafúrt választ adott. Ezzel a kijelentésével ismét felszította a másik
három dühét.
– Nem! Nem! Lehetetlen! – kiabált Félszemű. – Thanquol látnok, szürkelátnok!
Sosem fog adna el parancsot mástól, csakis eg y másik skaventől. Nevetség es feltételezés!
– És még is… – mondta Szennylaki.
– És még is? És még is? – kérdezte Izak Grottle.
– És még is, vitathatatlan, hog y Thanquol kapcsolatban állt azzal a két felszínlakóval,
elárulta nekik a terveinket! – mondta Szennylaki. – Hog yan szerezhettek volna tudomást arról,
hog y mire készülünk, ha nem tőle? Hog yan fulladhattak volna kudarcba ezek a mesterien
ravasz elképzelések?
– Azt akarod mondani, hog y Thanquol, a látnok, a skavenek üg yének árulója?
Komolyan ezt mondod? – kérdezte Izak Grottle, és kivicsorította félelmetes ag yarait.
– Lehetség es – szólalt meg Vág ottnyelvű.
– Attól tartok, több mint lehetség es – bólintott Félszemű. – Ez az eg yetlen mag yarázat arra,
hog y a látnok miért akadályozta meg terveink vég rehajtását. Hiszen mindannyian a skavenek
üg yének előmozdítása érdekében ténykedtünk!
– De neki is ellenség e az az ember, meg az a törpe. Majdnem meg ölték, amikor annak az
embernek, annak a von Halstadtnak a házában találkozott velük.
– Aztán rájuk küldte a bélfutászokat – tette hozzá Szennylaki. – Chang Squik még mindig
dühöng , amikor erre a kudarcra g ondol.
– Mi van akkor, ha Thanquol szürkelátnok elég ravasz ahhoz, hog y ellenünk fordítsa
ellenség eit? – kérdezte Félszemű Heskit izg atottan. – Ránk küldi őket. Nem veszíthet! Vag y az
ellenség eitől szabadul meg , vag y a vetélytársaitól.
Mély csend támadt a helyiség ben. Vág ottnyelvű tudta, a három klánvezér g yűlöli ug yan a
látnokot, még is csodálják ag yafúrtság a miatt. Az ig azat meg vallva, ezzel ő is íg y volt.
Bármit is tett, a szürkelátnok rendelkezett a valóban nag y skavenek valamennyi
tulajdonság ával. Ez vitathatatlan.
– Jól van, teg yük fel, hog y Thanquol szürkelátnok ördög ien ravasz. De akkor is elárult
minket az ellenség nek! Ez is tény. Felfedte titkos terveinket és klánjaink titkos terveit, mindent
elmondott az ellenség nek – folytatta Izak Grottle. – Thanquol szürkelátnok áruló, valamennyi
skaven ellenség e!
– Eg yetértek – helyeselt Heskit. – Áruló, az már biztos. És több annál. A személyes
ellenség ünk. Ellenünk tett, és majdnem meg ölt minket. Talán leg közelebb sikerülni fog neki a
dolog .
Mindhárman meg remeg tek, amikor arra g ondoltak, hog y ez a démonian ravasz skaven,
ismét ellenük fordul. Vág ottnyelvű látta az arcukra íródó félelmet, bajszuk ideg es ráng ását.
– A mag am részéről azt mondom – szólt Szennylaki – , hog y a Szarvas Patkánynak tetsző
dolg ot művelnénk, ha Thanquol szürkelátnokot eltávolítanánk a sereg éléről, és
visszaküldenénk a Tizenhármak Tanácsa elé, hadd mag yarázkodjon ott!
– Eg yetértek! Eg yet! – mondta Izak Grottle. – De hog yan csináljuk? Az áruló még mindig
ötezer harcosnak, a Skab-klán ötezer skavenjének parancsol, míg a mi csapataink csupán
árnyékai eg ykori önmag uknak.
– Ahog y az áruló akarta – jeg yezte meg Heskit.
– Kétség telen – mondta a másik kettő eg yszerre.
– Az org yilkosság mindig jó meg oldás – javasolta Heskit.
– Talán! Talán! – g ondolkodott Grottle. – De ki vállalná a kockázatot? Az Eshinklán tag jai
talán jelentenék a kérésünket az árulónak. Akkor mi lesz?
– Mi mag unk is vég rehajthatjuk a dolg ot – vélte Szennylaki.
– Thanquol szürkelátnok, annak ellenére, hog y áruló, nag y hatalmú varázsló – felelte Heskit.
– Elbukhatunk. Meg halhatunk!
Mindhárman meg remeg tek és mindhárman Vág ottnyelvűre néztek, aki eg ész testében
reszketett, mert tudta, mi jár a vezérek fejében.
– Nem! Nem! – tiltakozott.
– Nem? – Heskit fenyeg etően a pisztolyáért nyúlt.
– Nem? – morg ott Izak Grottle éhesen, és meg nyalta a száját.
– Nem? – Szennylaki krákog ott eg yet, és Vág ottnyelvű mellé köpött. A nyála sistereg ni
kezdett a kőpadlón.
– Nem! Nem! Leg könyörületesebb urak, én csupán eg y hitvány skaven vag yok.
Nem rendelkezem olyan ésszel, se olyan erővel, mint ti. Bármelyikőtök leg yőzné a látnokot,
akár csatában, akár ravaszság g al, de én nem!
– Akkor már csak azt mondd meg , miért hag yjunk életben? – kérdezte Izak Grottle.
– Miért? Beszélj! Gyorsan! Gyorsan! Éhes vag yok.
– Azért… mert… – Vág ottnyelvű kétség beesetten nézett körül, meg próbált kiutat találni a
labirintusból, amibe belekeveredett. Átkozta a napot, amikor találkozott Thanquol
szürkelátnokkal, amikor vállalta, hog y elviszi üzeneteit a törpének és annak az embernek. De
várjunk csak! Ez lehet a meg oldás. Talán a látnok példáját követve lehet kiutat találni! – Azért,
mert van jobb meg oldás.
– Van?
– Ig en. Ig en. Olyan meg oldás, ami nem ennyire kockázatos. Ami biztosabb.
– Érdekes vag y, Vág ottnyelvű – mondta Izak Grottle. – Mit látsz, amit mi nem látunk?
– Ig en! Ig en! Beszélj! Mag yarázz! – bug yborékolta Szennylaki.
– A saját módszereivel harcolhattok a látnok ellen.
– Micsoda?
– Ő Jaeg ert és Gurnissont használta ellenetek. Miért ne tennétek ti is ezt?
Csend támadt; a három klánvezér összenézett.
– Azok ketten üg yesek – mag yarázta Szennylaki. – Ahhoz képest, hog y nem skavenek.
– Talán! Talán meg tudják csinálni! – csikorg ott Heskit.
 – Gondolod? Nem skavenek, Thanquol pedig látnok. Szürkelátnok! – mondta Izak Grottle, és
hog y nag yobb hang súlyt adjon szavainak, öklével az asztalra csapott.
– Alázatosan meg jeg yzem – szólt Szennylaki – , te nem találkoztál velük, Heskit és én
viszont ig en. Náluk g onoszabb és veszélyesebb ellenfelet, elképzelni sem lehet.
Minden mág ikus erőmet latba vetettem, de íg y is alig sikerült meg szöknöm előlük.
– A csapatom felét lemészárolták! – mondta Heskit, de nem tett említést arról, hog y ebben a
mészárlásban neki milyen szerepe volt.
– Elhiszem, miért ne hinném? – válaszolta Grottle. – De a kérdés továbbra is az, hog yan
küldjük rá őket a látnokra?
– Levéllel! – kiáltotta Vág ottnyelvű diadalmasan.
– Ig en! Ig en! Levél! – bólintott Szennylaki.
– Jó meg oldás, ha azzal az eszközzel ártunk a látnoknak, amivel ő akart ártani nekünk.
– De a két org yilkosunk hol és hog yan fog ja meg támadni a látnokot? Mikor lesz erre
lehetőség ük?
– Meg kell várnunk a meg felelő alkalmat – mondta Szennylaki.
– És hog yan írjuk meg a levelet? – kérdezte Grottle. – Ami eng em illet, én nem ismerem az
emberek kezdetleg es rúnáit.
– Én ismerem valamelyest az írásukat – szólt Heskit szinte bocsánatkérően. – Szükség em van
rá, hog y elolvassam a rajzaikat.
– Azt a tollat és olyan papírt kell használnunk, amilyet a látnok használt – mondta Grottle.
– Kis barátunk, Vág ottnyelvű, meg szerezheti ezeket – mondta Szennylaki, s mosolyával
kivillantotta rothadó fog ait.
– És el is viheti a levelet. A szokásos módon – tette hozzá Heskit.
– Azt hiszem, ma még sem eszlek meg , Vág ottnyelvű – mondta Izak Grottle. – Élve van
szükség ünk rád. Persze, ha meg próbálsz elárulni minket…
– Akkor minden meg változik – fejezte be Heskit. Vág ottnyelvű nem tudta, hog y örüljön,
vag y sajnálkozzon.
Meg menekült, de milyen áron? Lehet, hog y mag ára vonja Thanquol szürkelátnok harag ját!
Jaj, hog y is keveredhetett ilyen helyzetbe?

***

– Elhag yjuk a várost – mondta Elissa. Úg y nézett fel Felixre, mintha azt várná, hog y a
fiatalember tartóztatni fog ja. – Hansszal meg yek. Már döntöttünk.
– Meg értelek – bólintott Felix. – Rossz ez a hely, és még rosszabb lesz.
– Csak ennyit mondasz?
Felix körbenézett közös szobájukban. Kicsi volt, üres, és hamarosan még üresebbnek fog
tűnni, ha Elissa valóban elmeg y. Ug yan, mi mást mondhatna? Valóban meg értette a lányt, és ő
sem látta kapcsolatuk jövőjét. De ha íg y van, miért fáj még is a búcsúzás? Miért érzi úg y,
mintha kiürült volna a mellkasa? Miért érzi úg y, hog y vissza kell tartania Elissát?
– Hansszal mész? – kérdezte, csak hog y mondjon valamit. A lány hűvösen nézett rá, és
védekezőn összefőzte karjait mag a előtt.
– Ig en – mondta. – Ug ye nem akarsz meg állítani minket? Úgy néz rám, mintha azt várná, hogy
igent mondjak – g ondolta Felix.
 – Mostanában nem biztonság os a városon kívül…
– Visszameg yünk a falunkba. Eg ynapi járás, nem több.
– Befog adnak majd titeket? Úg y hallottam, lelövik, meg kövezik a városból érkezőket, ha a
falvak, a tanyák közelébe merészkednek. Ne felejtsd el, járvány dúl.
– Minden rendben lesz – mondta Elissa nem túl mag abiztosan. – Eg yébként nem lehet
rosszabb, mint itt. Kórság , bandák, patkányok… Odahaza leg alább ismernek minket.
– Hansot biztosan. Azt hittem, nem kedvelik az öreg ek.
– Ezt most hag yjuk. Visszafog adnak minket. Meg mondom nekik, hog y összeházasodunk.
Meg fog ják érteni.
– Valóban? Valóban összeházasodtok?
– Lehetség es.
– Nem vag y túl lelkes.
– Ó, Felix, mi mást tehetnék? Az eg ész életemet kocsmákban töltsem, hog y ideg enek
fog dossanak? Zsoldosokkal flang áljak? Nem, ezt nem akarom. Haza akarok menni.
– Szükség ed van pénzre?
A lány furcsa tekintettel nézett rá.
– Nincs. Most meg yek. Hans vár.
– Vig yázz mag adra – óvta Felix. – Nem biztonság os a város.
– Te már csak tudod! – Elissa hirtelen előrehajolt, és szenvedélyesen szájon csókolta Felixet.
A fiatalember át akarta ölelni, de a lány az ajtóhoz sietett. – Te is vig yázz mag adra? – kérte.
Felix úg y látta, könny csillog a szemében.
Elissa elment.
Nem sokkal később Felix ki akarta venni a padlódeszka alól az erszényt, amit Ottotól kapott.
Az erszény nem volt a helyén. Felix hanyatt vág ta mag át az ág yon, és hirtelen nem tudta
eldönteni, sírjon, vag y inkább nevessen. Hát – g ondolta – , legyen övé az a pénz. A jelek szerint
nekem úgyse lesz alkalmam rá, hogy elköltsem…

***

Thanquol szürkelátnok körbenézett a helyiség ben összeg yűlt skaven kapitányokon.

Láng oló pillantása beléjük fojtotta a szót. A kapitányok meg se mukkantak.
Vág ottnyelvű meg számolta a parancsnokokat. A Skab-klán vezetői, Izak Grottle, Szennylaki
Hitvány, Heskit… Ghang Squik, az Eshin-klán org yilkosa az eg yik sarokban üldög élt, és
időnként g yűlölködő pillantást vetett Vág ottnyelvűre. Még nem felejtette el, mit mondott róla
a kis skaven, amikor azon a bizonyos napon a látnok, mindenki előtt meg szég yenítette őt.
A látnok széttárta karjait. A kezét láng csóvák vették körül, ahog y összeg yűjtötte mág ikus
erejét. Minden szempár rátapadt, mintha a skavenek attól retteg nének, hog y ha nem fig yelik,
akkor eg yetlen kézmozdulattal elpusztítja őket. Talán képes is erre – g ondolta Vág ottnyelvű. Ha
jól értelmezte a jeleket, a látnok reng eteg torzkő-port szippantott.
Vág ottnyelvű meg remeg ett, és tovább rág csálta azt a bűzös növényt, amit Szennylakitól
kapott, hog y elkerülje a beteg ség et. A leg szívesebben a ruhája alá nyúlt volna, hog y
ellenőrizze, még mindig nála van az a papiros, meg az a toll, amit Thanquol szobájából lopott
el. Azt se szerette volna, ha valamelyik tárg y kicsúszik; ezen a helyen semmi mással nem vonta
volna mag ára hamarabb a többiek fig yelmét.
 Meg nyug odott, minden a helyén volt. A toll szára a hónalja alatti részt szúrta.
– Ma van az az éjszaka, amire olyan rég óta várunk! – kezdte Thanquol. – Ma éjjel vég re
eg yszer s mindenkorra elsöpörjük az embereket. Ma éjjel meg támadjuk a várost, meg szálljuk,
és rabszolg aláncra verjük minden lakóját. Ma éjjel olyan csapást mérünk az ellenség re, amelyre
a Föld Alatti Birodalom minden lakója, a skavenek eg ész nemzete, sokáig fog emlékezni!
Thanquol rövid hatásszünetet tartott, még eg yszer körbenézett, mintha arra számítana,
hog y valaki közbeszól. Senki sem mert meg szólalni, de Vág ottnyelvű látta, hog y Szennylaki,
Félszemű és Grottle jelentőség teljes pillantásokat vált, majd mindhárman ránéznek. Remélte,
hog y a látnok ebből semmit sem vett észre. Ideg esen Thanquolra pillantott, de a látnokot
szerencsére elrag adta saját eszelős lendülete.
– Skavensereg ünk vasmancsa szétroppantja, felőrli az embereket! Mind a rabszolg áink
lesznek. Minden javukat meg szerezzük. Elfog laljuk a városukat.
Lelküket felajánljuk a Szarvas Patkánynak!
Thanquol ismét elhallg atott. Izak Grottle összeszedte a bátorság át, és feltette azt a kérdést,
ami mindenkiben meg fog almazódott.
– És hog yan fog juk elérni mindezt, nag y vezér?
– Hog yan? Valóban, hog yan? Úg y, hog y vég rehajtunk eg y eg yszerű, még is ravasz tervet.
Olyan erővel és olyan varázslással, amire még sokáig fog nak emlékezni.
Vadság g al és elszántság g al, és a skaven mesterek masináival! A…
– Eg észen pontosan mire g ondolsz, Thanquol szürkelátnok? – szólt közbe Szennylaki.
– Alázatosan meg jeg yzem, mi is pontosan ismerjük a támadás általános módszereit.
Vág ottnyelvű eg y pillanatig azt hitte, Thanquol alkotóelemeire robbantja a kórság pap
testét. Nem ez történt. A látnok folytatta beszédét.
– Éppen erre akartam rátérni, és már el is mondtam volna, ha nem szólsz közbe. A
csatornákon keresztül fog unk támadni. Valamennyi vezér a térképen meg jelölt helyre vezeti
csapatát. – A háta mög ött füg g ő, bonyolult jelekkel telerótt rajzra mutatott. A vezérek közül
néhányan előrébb hajoltak, hog y lássák, hová kell menniük.
– A te rúnádat nem látom a térképen – mondta Heskit. – Te mit fog sz csinálni, látnok?
Thanquol vörösen izzó szemmel nézett rá.
– Én ott leszek, ahol a vezérnek lennie kell, hog y elvég ezze a leg nehezebb, a leg veszélyesebb
feladatokat!
Csend támadt, a vezérek hallg attak. Nem eg észen ezt várták a vezérüktől, inkább azt, hog y a
csapatok utolsó sorából irányítsa a műveleteket. A torzkő-por a jelek szerint beszédessé tette
Thanquolt. Folytatta a szónoklatot.
– Én vezetem a támadást. A viharsárkányok élén behatolok Emmanuelle g rófnő palotájába,
és fog ság ba ejtem a város urait. Ma este bált rendeznek. Meg lepem őket, és mindet láncra
verem. Vezető nélkül az emberek, harcosaink áldozatává válnak.
A vezérek halkan mormolni kezdtek. A terv jó és bátor volt. Vág ottnyelvű eltűnődött, vajon
a többiek osztják-e ezt a véleményét. A látnok g ondosan választotta meg a támadás helyszínét.
Ezzel a merész húzással, az emberek vezetőinek elfog ásával biztosítja, hog y övé leg yen a diadal
oroszlánrésze. Ráadásul minden bizonnyal kevesebb veszéllyel jár meg támadni a g rófnőt és
vendég eit, mint a várost védő katonákat.
– Eg y ilyen feladat túlság osan veszélyes eg y ilyen ravasz vezér számára! – jelentette ki
Heskit. – Trag édia lenne, ha Thanquolt, a g éniuszt elvesztené, a skavenek nemzetség e.
Szeretném elkerülni ezt a trag édiát, ezért vállalom, hog y én mag am vezetem a támadást.
Vállalom a rettenetes kockázatot!
Vág ottnyelvű eltakarta száját, nehog y valaki lássa, hog y vihog . A jelek szerint rajta kívül
leg alább eg y olyan skaven volt, aki felfog ta a lényeg et.
– Nem! Nem! – ellenkezett Izak Grottle. – Én, és a patkány-og réim! Mi vag yunk a
leg meg felelőbbek erre a feladatra! Lerohanjuk a…
Grottle szavait elnyomta a többiek, az önként jelentkezők hang ja. Thanquol hag yta, hog y
pár percig üvöltözzenek, aztán eg yetlen mozdulattal elhallg attatta őket.
– Sajnos, az én varázslataimra van szükség ahhoz, hog y bejussunk a palotába, ezért jelen kell
lennem.
– Ebben az esetben szívesen feláldozom az életem, hog y védelmezzelek – mondta Izak
Grottle, aki a jelek szerint nem akart lemondani a valódi dicsőség ről.
– Én is! – mondta Heskit.
– És én is! – kiáltották a többiek eg yszerre. Mindenki vállalkozott a feladatra, kivéve
Vág ottnyelvűt.
– Nem, nem! Nag yra értékelem az ag g odalmatokat, skaven testvéreim, de rátok a csatamező
kevésbé veszélyes részén lesz szükség .
Nyilvánvaló volt, hog y Thanquol senkivel sem akarta meg osztani a diadalt. Az összeg yűlt
vezérek csalódottan suttog tak.
– Itt a térkép, ezen mindent bejelöltem. Itt vannak a pontos utasítások is.
Mindenkinek adtam feladatot, kivéve Vág ottnyelvűt. Vele majd nég yszemközt váltok pár
szót.
Vág ottnyelvű szíve hevesen dobog ott. Lehet, hog y a látnok rájött, mit tervez ellene a három
klánvezérrel? Talán most akar szörnyű bosszút állni rajta? Ebből a csapdából hog yan lehet
meg szökni?
A három klánvezérre nézett, akik ádáz pillantásokat vetettek rá. Ha szemmel ölni lehetne,
Vág ottnyelvű ott nyomban összeesett volna. A vezérek attól féltek, hog y elárulja őket, csak
hog y mentse a saját irháját. Feltételezték róla, hog y képes lenne ilyesmire. Milyen ig azuk volt!
A vezérek eg yenként előreléptek, hog y meg kapják a látnoktól az utasításokat és az áldást.
Vág ottnyelvű eközben a Szarvas Patkányhoz fohászkodott, arra kérte őt, kímélje meg az életét.

***

Felix addig -addig kószált, míg vég ül eljutott a bátyja házához. Nem lepődött meg , amikor
zárva, őrökkel körülvéve találta, azon azonban ig en, hog y Otto és a feleség e nem menekült el a
városból. Azon is meg hökkent, hog y az őrök felismerték, és beeresztették.
Otto a dolg ozószobájában fog adta. Még mindig dolg ozott. A könyvekbe irkált, üzeneteket és
utasításokat firkantott különböző papírokra, leveleket írt a Jaeg ervállalkozás máshol működő
eg ység einek. Abban a pillanatban Felix különös módon büszke volt a bátyjára: nag y bátorság ra
vallott, hog y ilyen körülmények között is folytatta a munkát.
– Mit tehetek érted, Felix? – kérdezte Otto anélkül, hog y felnézett volna.
– Semmit. Csak erre jártam, és g ondoltam, meg nézem, hog y vag y.
– Pompásan! – Otto fáradtan elmosolyodott. – Virág zik az üzlet.
– Valóban?
– Természetesen nem. A patkányok felfalták a készletünket. A munkások mindent ellopnak,
ami nincs leszeg ezve. A vevők meg beteg edtek és haldokolnak.
– Miért nem hag ytad el a várost?
– Valakinek itt kell maradnia, hog y utánanézzen a dolg ainknak. Ez is elmúlik eg yszer.
Minden rossznak vég e szakad, aztán újra kell építeni az üzletet. Az embereknek g yapjúra, fára,
építőanyag okra lesz szükség ük. Mindenféle árukra, hog y pótolják a javakat, amiket elraboltak
tőlük. Hitelre lesz szükség ük, hog y mindezt meg veg yék. Amikor pedig erre sor kerül majd, a
Jaeg erek még mindig itt lesznek, és a rendelkezésükre állnak.
– Az biztos, hog y te itt leszel!
– És te? – kérdezte Otto, és vég re felnézett.
– Én már csak a vég ét várom. Azt várom, hog y vég re felbukkanjanak a skavenek.
– Gondolod, hog y felbukkannak?
– Biztos vag yok benne. Valahog y abban is biztos vag yok, hog y mindez az ő művük.
– Honnan veszed? Felix a bátyjára nézett.
– Tudsz titkot tartani?
– Tudod, hog y tudok.
Felix úg y látta, a bátyja nem hazudik. Otto mindig is híres volt a diszkréciójáról.
– Amit most elmondok, azért eng em felköthetnek, vag y mág lyára vethetnek!
– Azért is, amit a törpével csináltatok Altdorfban. Messze a főváros, Felix, és én nem fog lak
feladni.
Felix bólintott. Úg y érezte, valakinek el kell mondania, hog y pontosan mi is történt.
Részletesen beszámolt Ottonak arról, hog yan találkozott a skavenekkel. A csatornában
lezajlott esettől kezdve eg észen a bárka meg támadásáig , mindent elmondott. Semmit sem
hallg atott el, még a von Halstadttal vívott párbajt sem. Otto hol hitetlenkedve, hol döbbenten
bámult rá.
– Ez ug ye, nemcsak kitaláció?
– Nem.
– Mindig is komolyan vetted a hősi leg endákat, öcsém. Felix elmosolyodott; Otto
visszamosolyg ott rá.
– Valóban?
– Milyen érzés eg y ilyen leg endában élni?
– Másra számítottam. Nem erre. – Felix úg y érezte, ideje elmondani azt is, amiért idejött. –
Otto… Azt hiszem, el kellene hag ynotok a várost. A feleség eddel eg yütt. A skavenek hamarosan
támadnak. Nem lesz kellemes dolog .
Otto felnevetett.
– Vannak feg yveres szolg áink, és ez a ház valóság os erőd, Felix. Itt sokkal nag yobb
biztonság ban vag yunk, mint a városon kívül.
Felix elég jól ismerte a bátyját ahhoz, hog y tudja, nincs értelme g yőzködni.
– Te tudod, mit akarsz. Otto bólintott.
– Gyere, eg yünk valamit! Ide hallom, hog y korog a g yomrod!

***

– Mi az, leg nag yobb mág us? Mit kívánsz?

Vág ottnyelvű földig hajolt a látnok előtt, és azon töpreng ett, vajon mit kellene mondania
ahhoz, hog y mentse mag át. Biztosra vette, hog y a természetfeletti erővel rendelkező látnok
átlát rajta, és meg bünteti azért, amit ellene tett. Thanquol szeméből még mindig nem tűnt el a
torzkő-por által g erjesztett, természetfeletti izzás, szinte sug árzott belőle az iszonyú, sötét erő.
– Szennylaki Hitványról van szó – kezdte szürkelátnok g onosz mosollyal.
Vág ottnyelvű g yomra összeszorult. Szólni próbált, de meg bénult a nyelve, mintha a
szájpadlásához rag adt volna. Csak annyi tellett tőle, hog y bűnbánóan lehajtotta a fejét.
– Meg Félszemű Heskitről – folytatta Thanquol még szélesebb, még g onoszabb vig yorral.
Vág ottnyelvű keg yelemért akart könyörög ni, de képtelen volt kinyög ni a meg felelő
szavakat.
– Meg Izak Grottléról – tette hozzá Thanquol. Láng oló tekintetével szinte odaszeg ezte
Vág ottnyelvűt. A kis skaven rájött, mit érezhet a madár, ha a kíg yó szemébe néz. Ismét
bólintott, és még mélyebbre hajolt.
– Állj fel! Állj fel! – mondta Thanquol. – Nem olyan félelmetesek ezek! Nem!
Eg yáltalán nem azok. Ideje meg szabadulni tőlük, eg yszer s mindenkorra. Seg íteni fog sz
ebben!
– Meg szabadulni tőlük, leg hatalmasabb hatalmasság ?
– Ig en! Láttad, hog y ellenkeztek velem, amikor kiosztottam a parancsokat? Láttad, hog y
meg próbálták elrabolni tőlem a dicsőség et? Döntöttem. Többé nem viselem el őket. Ma éjjel
meg halnak.
– Hog yan? Hog yan, látnokok ura? Szétrobbantod őket a mág iáddal?
– Nem! Nem! Bolond! Tiszta marad a kezem, mert tisztának kell maradnia. Nem…
Eg y másik jól kipróbált módszert alkalmazunk. Tudatom a bábjaimmal, hol lesz ez a három.
Ma este, amikor elkezdődik a csata, ők hárman meg ismerkednek a törpe fejszéjével. Azután a
skavenjeik remélhetőleg vég eznek vég re azzal a kettővel.
– De hog yan viszed vég hez a dolg ot, leg bölcsebb összeesküvő?
– Mind a hármat ug yanabba a csapatba osztottam be. Ez a csapat eg y veszélyes helyen,
Jaeg er és Gurnisson, meg a zsoldosok lakhelyéhez közel fog támadni. Te is ezzel a csapattal
mész. Te indulsz el elsőként, azt mondod, hog y felderíted a környéket. Fig yelmezteted a
rettenetes párost, mi fog történni!
– Ig en! Ig en! Vedd úg y, hog y már el is intéztem, leg nag yobb cselszövő!
– Fog d ezt a levelet, és add át nekik. Azután g yere vissza hozzám, majd meg látom, milyen…
jutalmat érdemelsz hőség edért.
Vág ottnyelvűnek nem ig azán tetszett a hang súly, amellyel a látnok az utolsó néhány szót
kiejtette, de fog ta a levelet, és meg hajolva kihátrált Thanquol kamrájából.

***

Amikor becseng etett Drexlerhez, Felix nem is remélte, hog y az orvost odahaza találja.
Kellemes meg lepetés érte, amikor a kapun félrehúzódott a kémlelőnyílás ajtaja, és eg y szolg a
nézett ki rá.
– Ó, mag a az, Herr Jaeg er? Eg yedül van?
– Ig en, és a doktorral szeretnék beszélni.
– Jöjjön be.
Felix hallotta, hog y a szolg a félrehúzza a reteszeket. A kapu kinyílt. Felix hátranézett,
meg g yőződött arról, hog y a közelben nem állnak készenlétben banditák, akik ki akarják
használni az alkalmat. Belépett a kapun, amit a szolg a azonnal becsapott a háta mög ött.
Felix vég ig ment az orvos házának folyosóin. Úg y érezte, mintha évek teltek volna el azóta,
hog y Elissával eg yütt először itt járt, pedig csupán hetekkel korábban történt.
Hogy változhattak meg ilyen gyorsan a dolgok? – tette fel mag ában a kérdést, miközben elnyomta
azt a villanásnyi fájdalmat és szomorúság ot, amit az okozott, hog y eszébe jutott: a lány elment.
Felix meg rázta fejét, szomorkásán elmosolyodott. Éppen Elissa távozása volt az eg yik oka
annak, hog y felkereste a doktort. Azért járt-kelt a városban, hog y csináljon valamit a
töpreng és, a tépelődés helyett.
A szolg a bevezette Drexler dolg ozószobájába. Az orvos a kandalló mellett ült.
Fáradtnak, meg viseltnek látszott. Heteken át ápolta a járvány áldozatait, és ez a jelek szerint
sokat kivett belőle. Az arcán új ráncok jelentek meg , napbarnított bőre kissé sárg ássá változott.
– Herr Jaeg er! Mit tehetek önért?
– Visszahoztam a könyvét – köszönt Felix, és elővette a Leiber kötetet. – Hamarabb szerettem
volna visszahozni, de kissé elfog lalt voltam.
A doktor fáradtan elmosolyodott.
– Herr Ostwaldnak még is ig aza volt. A jelek szerint Aldred, méltó örököst talált a kardjára.
– Én efelől nem vag yok meg g yőződve – ellenkezett Felix, és bizonytalanul a város irányába
mutatott. – Hiába volt minden, hiába tettünk erőfeszítéseket Gotrekkel, semmit sem értünk el.
– Ebben ne leg yen ennyire biztos, Herr Jaeg er. Ug yan, mit tud az ember saját tettei
következményeiről? Elképzelhető, hog y az önök beavatkozása nélkül sokkal, de sokkal rosszabb
lenne a helyzet.
– Szeretném ezt hinni, de sehog y sem meg y.
– Csakis Sig mar ítélheti meg az emberek tetteit, Herr Jaeg er, és hiszem, hog y ő
rámosolyg ott önre és a barátjára. Még mindig itt vannak, ig az? Vajon hányan mondhatnák el
mag ukról ug yanezt, ha átélik az önök kalandjait? Nekem például nem sikerült volna életben
maradnom.
Felix a doktorra nézett és rádöbbent, van némi ig azság abban, amit mond.
– Ön ig azán kiváló orvos, Herr Drexler. Már attól jobban érzem mag am, hog y váltottunk
néhány szót.
– Más lesz a véleménye, ha meg kapja a számlámat – mondta Drexler, de a mosolya elárulta,
tréfál. – Meg találta a könyvben azt, amit keresett?
Felix letette a könyvet az asztalra.
– Többet is. Nem is tudom, seg ít-e valamiben, ha tudjuk, milyen g onoszak és elfajzottak a
patkányemberek.
– Herr Jaeg er, meg int csak azt tudom mondani: ki tudhatja, mi bizonyulhat hasznosnak?
Eg yen valamit. Sikerült meg mentenem néhány dolg ot, a városunkat ért romlástól.
Felix bűntudatosan g ondolt az ételre, amit Ottonál fog yasztott el. Tele volt a g yomra,
másrészt viszont fog alma sem volt, mikor ehet leg közelebb. Ha ig aznak bizonyul az elmélet,
amit Gotrek állított fel a skavenek inváziójával kapcsolatban, hamarosan minden erejére
szükség lesz.
– Köszönöm, elfog adom – mondta. – Talán ez lesz az utolsó étkezésem.
– Miért mondja ezt? – kérdezte Drexler. Felix úg y látta, ideje fig yelmeztetni az orvost.
– Azért, mert véleményem szerint, a skavenek hamarosan meg támadják a várost.
Szerintem el kellene mennie innen, doktor. Ezt barátként mondom.
 – Köszönöm a fig yelmeztetést, Herr Jaeg er, de ma semmiképpen sem mehetek el.
Tudja, este részt veszek a g rófnő bálján, a palotában. Mag a a g rófnő is jelen lesz.
A hallottaktól, mag a sem tudta miért, Felix hátán vég ig futott a hideg .

***

Vág ottnyelvű abban a pillanatban tudta, hog y valami rossz következik, amikor Izak Grottle
eg yik katonájának keze a vállára nehezedett. A harcos minden teketória nélkül bependerítette a
klánvezér hordszékébe, és a következő pillanatban már azon kapta mag át, hog y alulról látja az
Idomárok g ig antikus vezérének tokáját. Grottle nag y hasa a hordszék falához préselte.
– Hová indultál? – kérdezte Izak Grottle. – Hová? Hová?
Vág ottnyelvű meg próbálta átlátni a helyzetet. Nem ig azán tetszett neki, a klánvezér
szemének éhes csillog ása. Eszébe jutott a látnok levele, ami nála volt; eszébe jutott, hog y a
kórság ott van a testében, és meg is ölné, ha a pap nem könyörög folyamatosan az életéért a
Szarvas Patkánynak.
– Éppen hozzád készültem, leg felség esebb Idomár!
– Akkor szerencséd, hog y rád találtam. Mondd csak, mi van nálad?
Vág ottnyelvű mindent elmondott. Arra számított, hog y Izak Grottle előrenyúl húsos
kezével, és eltöri a nyakát, ám a klánvezér ehelyett csak nevetett.
– Azt hiszem, a látnoknak is meg van a mag ához való esze. Át fog sz adni eg y levelet, de azt,
amelyiket én diktálok le, és Heskit ír!
– Ahog y kívánod, leg hatalmasabb klánvezér!

***

Felix visszasétált a Vak Disznóhoz. Olyan sokat evett, hog y alig bírt mozog ni. Az elmúlt
néhány hétben a g yomra összezsug orodott, íg y az az ételmennyiség , amit aznap elfog yasztott,
most túlság osan soknak tűnt számára. Kétszer is evett, olyan érzése támadt, hog y szétpukkad.
A nyakában viselte a g yóg yfüves szelencét, amit az orvostól kapott, és volt nála eg y másik
is, Gotrek számára. Ez kissé meg nyug tatta. Eg yelőre nem beteg edett meg , de ez persze semmit
sem jelentett. Az ismerősei közül senki sem vált a járvány áldozatává.
Talán a puszta véletlen műve volt ez, de az is lehet, hog y azért menekültek meg , mert Heinz
a kocsma körül minden patkányt meg öletett. Felix nem tudta eldönteni a kérdést,
mindenesetre hálás volt Drexlernek az ajándékért.
Ahog y körülnézett az alkonyatban, meg remeg ett. A város csupán árnyéka volt eg ykori
önmag ának. Annak a nyüzsg ő, élettel teli helynek, amilyen akkor volt, amikor Felix és Gotrek
belépett a kapuján. Az épületek közül sok porig ég ett, nag yon sok pedig üresen állt. Az ablakok
mög ött nem világ ítottak fények. Az utcák kiürültek, félelem leng ett be mindent. A sűrűsödő
sötétség ben rag adozók álltak lesben.
Felix furcsa bizserg ést érzett a hátán. Arra g ondolt, valaki fig yeli őt. Meg fordult, benézett a
közeli sikátorba. A suhog ó hang hallatán tudta, elkésett. Valami a fejéhez koppant. Meg rázta
fejét; várta a fájdalmat. Nem érzett semmit. Felemelte kezét, meg érintette a homlokát. Nem
vérzett. Lenézett a földre, hog y lássa, mi találta el. Eg y papírtekercset fedezett fel, ami
hasonlított a skavenektől korábban kapott levelekre.
Lehajolt, felvette, és közben körbenézett. A közeli sikátorból valami neszt hallott; az
mozog hatott a sötétben, aki hozzávág ta a tekercset.
Gondolkodás nélkül felkapta a papírt, és futásnak eredt. Vég ig rohant a sikátoron.
Eg y csuhás alak mozg ott előtte. Úg y látta, a csuha alól hosszú patkányfarok lóg ki.
A csuhás elérte a sikátor vég ét, g yorsan befordult eg y másikba, és elindult a keskeny utcák
labirintusában. Felix elfutott a nyitott kapuk, a döbbent arcú koldusok előtt, rátaposott az
útjába kerülő patkányokra. A szíve hevesen dobog ott, szakadt róla a veríték. Hánying ere
támadt, és már bánta, hog y olyan sokat evett az orvosnál, miután teletömte mag át a bátyjánál.
Eg yik kezében a tekercset tartotta, másikkal a kardját fog ta.
– Állj meg , skaven! – kiáltotta. Hiába, a menekülő patkányember nem lassított. A koldusok
beug ráltak előle a kapualjakba. Felix nem állt meg .
Ez most mire jó? – tette fel mag ának a kérdést. Az előtte menekülő skaven eddig nem ártott
neki, csak szívesség eket tett azzal, hog y elárulta társai terveit. Minek hát üldözni? Felixben
lassan meg fog almazódott a válasz. Ug yan ki tudná meg mondani, hog y a patkányemberek
miért teszik azt, amit tesznek? Ki érthetné meg ezeknek a nem emberi lényeknek a
g ondolkodását?
Felix látta, hog y a patkányember meg botlik és elesik. Talán még is sikerül utolérni!
Szerette volna nyakon csípni a skavent, a szemébe akart nézni, hog y kifag g assa. Arról
fog alma sem volt, ezt hog yan fog ja meg csinálni. Leiber szerint a patkányemberek nem
ismerték az emberek nyelvét, meg volt a sajátjuk, sőt, a különböző klánok, eltérő nyelvjárásokat
beszéltek. Viszont az üzeneteket reikspiel nyelven írták, ez pedig azt jelentette, hog y a csuhást
ig enis vallatóra lehet fog ni.
Felix felg yorsított és abban reménykedett, hog y nemsokára talán sikerül választ kapnia, a
skavenekkel kapcsolatos kérdéseire.

***

Vág ottnyelvű hátranézett, és elsuttog ott eg y átkot. Hiába. Az az ostoba ember még mindig
követte! Miért? Mit akar elérni azzal, hog y ilyen elszántan üldözi őt? Miért nem hag yja békén?
Inkább olvassa el az üzenetet, amit Heskit írt! Ha meg tenné, rájönne, hog y sokkal fontosabb
dolg a is akad ezen az estén, mint hog y őt üldözze.
Például el kellene mennie a palotába, hog y meg fékezze Thanquol szürkelátnokot.
Az élet igazságtalan – g ondolta Vág ottnyelvű szomorúan. Itt van ő, szeg ény, beteg ,
ag yonnyúzott skaven, akit a fajtája leg nag yobb hatalmú klánvezérei arra kényszerítenek, hog y
kövessen el árulást a leg erősebb skaven mág us ellen. Miért éppen ő? Miért neki kell ezt
meg tennie? Meg fájdult a feje. A szeme ég ett a láztól. Úg y érezte, a szíve kiug rik a mellkasából;
sok volt neki ez a hajsza. A tüdejében mintha tüzet raktak volna…
Eg yáltalán: hol jár? Nem Skavenüszök kényelmes, biztonság os, sötét utcáin sétálg at, hanem
itt, a felszínen, az emberek világ ában rohan! Rohan, menekül, mert eg y rettenetes harcos
üldözi. Mintha eg y rémálom közepébe csöppent volna.
Ig azság talannak érezte a dolg ot. Mit tett, hog y ezt a sorsot érdemelte?
Ismét hátralesett és látta, hog y üldözője eg yre közelebb jut hozzá. Azért fohászkodott, hog y
vég re ereszkedjen le a sötétség , vag y támadjon köd. Biztosra vette, sötétben vag y ködben,
könnyedén meg szabadulna üldözőjétől. De leg alább eljutna a csatorna valamelyik titkos
lejáratához, azon keresztül pedig azokra a folyosókra, amelyeken az inváziós sereg harcosai
várakoznak! Akkor aztán biztonság ban lenne, és…
Káromkodni kezdett, amikor érezte, hog y a lába kiszalad alóla. Jaj, miért is nem nézett az
orra elé?

***

Felix közelebb ért a feltápászkodó skavenhez. Eszébe jutott, meg kellene állnia, hog y
előrántsa a kardját. Letett erről. Ha most meg állna, a skavennek lenne ideje meg szökni.
Ráadásul a jelek szerint nincs nála feg yver. Ha szükség es, még mindig kivonhatja a kardot.
Meg is teszi, ha sarokba szorította a patkányembert! Liheg ve továbbfutott.

***

Legyen áldott a Szarvas Patkány! – g ondolta Vág ottnyelvű. Meg látta az eg yik csatornanyílást és
tudta, ha eléri, már csak ug rania kell eg yet, hog y biztonság ban leg yen. Odalent Szennylaki
Hitvány, Izak Grottle és Félszemű Heskit várakozik a harcosokkal.
Ahog y azonban mag a alá húzta a lábait, hog y ug orjon, eg y erős kéz nehezedett a vállára.

***

Felix érezte, a skaven meg merevedik, amikor elkapja. Rántott rajta eg yet, meg fordította és
kis híján eleresztette, amikor a g onosz külsejű lény, g yűlölködő szemmel felnézett rá. A
patkányemberek közül, akikkel addig találkozott, ez volt a leg véznább, leg ravaszabb kinézető.
Alacsonyabb és soványabb volt a többinél, még is olyan erős, hog y a férfi csak nehezen bírta
meg tartani.
– Beszélj! – liheg te Felix. – Beszélj, mit csinálsz itt! Hirtelen fájdalom hasított a bal
csukójába. A patkányember meg harapta. Ijedtében eleresztette fog lyát.

***

Vág ottnyelvű kiszabadult, és bevetődött a csatornanyílásba. Lezuhant a mocsokfolyamba, és

amikor vég re felszínre bukkant, körülnézett. Meg látta az összeg yűlt skavenharcosokat. A
patkányemberek ug rásra készen várakoztak.
Vág ottnyelvű körbenézett és felfedezte, hog y a csapat mög ött, a vezérek helyén Izak Grottle,
és a többiek várnak. A viharsárkányok eg yik kapitánya lenézett rá, amikor kimászott a
mocsokfolyóból és meg rázta mag át.
– Mi van? – kérdezte a kapitány.
– Üldöznek… – zihálta Vág ottnyelvű g ondolkodás nélkül. Mielőtt többet mondhatott volna,
a diadalra éhes kapitány, kiadta harcosainak a parancsot:
– Fel! Gyorsan, g yorsan! Támadás!

***

Felix meg vizsg álta csuklóját. A seb nem volt mély, nem látszott komolynak.
Felkapta fejét, és elborzadva meredt a csatornanyílásból kiözönlő patkányemberekre.
Eg y pillanattal korábban még az járt a fejében, hog y követi a menekülő, nyeszlett skavent,
utánameg y a csatornába, most azonban már látta, ez felérne eg y öng yilkosság g al. Testes,
izmos, fekete páncélt viselő, csattog ó fog ú patkányemberek ug ráltak ki az utcára. Felix nem
veszteg ette az időt. Belerúg ott a hozzá leg közelebbi skavenbe, majd meg fordult, és futásnak
eredt.
Eg y perccel később eg ész csapatnyi dühös skavenharcos állt a csatornanyílás előtt.
Nuln ostroma a tervezettnél valamivel korábban kezdődött meg .

***

– Ne! Ne! – kiáltozott Vág ottnyelvű, ahog y a harcosok elrohantak mellette. Az izmos testek
áradata oldalra taszította, visszazuhant a mocsokfolyamba. Pár pillanatig azt hitte, belefullad,
de aztán ismét felszínre jutott – éppen akkor, amikor az utolsó viharsárkányok is kimásztak a
sikátorba. Vág ottnyelvű felnézett. Szennylaki állt előtte.
– Átadtad az üzenetet? – bug yborékolta a kórság -szerzetes.
– Ig en! Ig en! – liheg te Vág ottnyelvű, és közben arra g ondolt, nem ez a leg meg felelőbb idő
arra, hog y elmondja Szennylakinak: a viharsárkányok éppen arra készülnek, hog y meg öljék azt
az embert, akinek átadta a levelet.

***

Felix hallotta ocsmány üldözői kiáltozását, hallotta a skavenek útjába kerülő, szerencsétlen
emberek sikolyait. Hátranézett. A patkányemberek minden emberrel vég eztek, akivel
találkoztak. Felix rosszul lett a látványtól, ug yanakkor örült is. A skavenek minden kitérője,
minden meg torpanása lehetővé tette számára, hog y távolabb kerüljön tőlük.
A csuklóján lüktetett a seb. Észrevette, még mindig a kezében tartja az összeg yűrt
papírtekercset. Eszébe jutott, hog y esetleg elhajítja, ám vég ül a ruhája alá dug ta, és
továbbfutott. Örült, hog y nem nehezíti a mozg ását olyan páncélzat, mint a nyomában liheg ő
skaveneké.
Átvillant az ag yán eg y g ondolat. Lehet, hog y máris meg kezdődött a skavenek inváziója? A
város utcáin g yilkoló, állig felfeg yverzett patkányemberek jelenléte arra utalt, hog y a sereg
készen állt, és eg yetlen harcos sem félt Nuln védőitől.
Felix g yanította, mag abiztosság uk nem alaptalan. Eg yetlen katonát, eg yetlen városőrt sem
látott. A leg nag yobb csapatok természetesen a nemesi neg yedben, a palota közelében
állomásoztak, hog y biztosítsák a bálra érkezők nyug almát.
Felix falnak ütközött. Irányt váltott, és befordult az eg yik sikátorba. A városnak ezen a
részén, a szűk utcák valóság os labirintust alkottak. Felixnek fog alma sem volt, jó irányba
halad-e. Rohant, ahog y a lába bírta, hallg atta üldözői kiáltozását, és bízott abban, hog y az út,
amelyen halad, nem olyan helyre vezet vissza, amit a skavenek már meg hódítottak.
Meg próbált kieszelni valami tervet, de csak annyit sikerült kiag yalnia, hog y az lesz a
leg jobb, ha a lehető leg hamarabb visszatér a Vak Disznóba, és fig yelmezteti Gotreket meg a
többieket. Ott leg alább van néhány zsoldos, aki rövid időre feltartóztathatja a támadókat.
Csupán annyit kell tennie, hog y meg találja a labirintusból kivezető utat, és eljut a
kocsmához. Zakatoló szívvel futott tovább.

***

Vág ottnyelvű meg próbált a harcosok csapatának közepén maradni. Úg y g ondolta, erre az
estére már éppen elég izg alomban volt része, nincs szükség e többre. Fig yelmét Izak Grottléra
összpontosította és úg y helyezkedett, hog y az Idomárok klánvezérének testőrei, a hatalmas
patkány-og rék, soha ne leg yenek túl távol tőle. Biztosra vette, hog y ezeket a lényeket senki
sem meri meg támadni.
A támadás eddig sikeres volt. A skavenek az érintett körzetben alig találkoztak ellenállással.
A leveg őben a torztűz-vetők jelleg zetes olaj-nafta szag a terjeng ett. A déli irányban látszó
dereng ésből arra lehetett következtetni, hog y a Skryre-klán az épületeket vette célba,
rettenetes feg yvereivel. Erre utalt az is, hog y időnként jókora tűzoszlopok villantak fel a
sűrűsödő sötétben. Kövek roppantak, falak repedtek – a skavenfeg yverek által g erjesztett
hőnek, semmi sem bírt ellenállni.
Vág ottnyelvű nem volt biztos abban, hog y az ötlet jó. Nem volt biztos abban, hog y
Thanquol szürkelátnok helyeselné, hog y ilyen komoly károkat teg yenek, majdani tulajdonában.
Persze, ha az üzenet célba jutott, akkor a látnok nem lesz olyan helyzetben, hog y hang ot adjon
nemtetszésének. Halott lesz.
Vág ottnyelvű azon tűnődött, vajon annak az embernek, annak a Jaeg ernek, sikerülte
elmenekülnie. Énje eg yik fele abban reménykedett, hog y nem. Még emlékezett arra, hog y a
nyomorult emberfajzat keze hog yan rag adta meg a vállát, a vasujjak milyen fájdalmat okoztak
neki. A fog lyok és hullák között nem látta Jaeg ert, de ez persze semmit sem jelentett. Nem
lehetett tudni, hog y a skavenek által meg szállt, kanyarg ós sikátorok melyikében csípték el – ha
elcsípték eg yáltalán. A támadó csapat alakzata szétnyílt. A harcosok, mivel alig találkoztak
ellenállással, fosztog atni és zabálni kezdtek.
Vág ottnyelvű ezt sem tartotta jó ötletnek. Ilyen könnyű nem lehet a dolog ! Az nem létezik,
hog y nem találkoznak ennél komolyabb ellenállással! Hol vannak azok az átkozott
emberkatonák? Kérdéseire nem kapott választ. Körülötte láng oltak az épületek.

***

Chang Squik felkapaszkodott az emberek uralkodójának palotájához vezető, meredek

sziklafalon. A vállszíjához erősített erős kötél meg feszült, de kitartott. A hátizsákjában ott
lapult az a látókő, amit Thanquol szürkelátnok bízott rá. Chang Squik meg feszítette izmait, és
lába karmait belemélyesztette a kőbe. A dolg ok jól alakultak.
Néhány percen belül elhelyezi a követ a palota meg felelő termében, és íg y a látnok
vég rehajthatja azt, amit tervezett. Chang biztosra vette, hog y ezen a napon komoly szerepe lesz
a skavenek diadalában, és ezáltal kiköszörüli a csorbát, ami akkor esett tekintélyén, amikor nem
sikerült meg ölnie azt a törpét, meg a csatlósát, azt az embert.
A fájdalmas emlék remélhetőleg meg fakul, és neki is sikerül túllépni a dolg on.
Alatta, valahonnan a távolból halk, de éles csatakiáltást hallott, amire emberi sikolyok
válaszoltak. Chang oldalra lendült a kötélen, és lenézett. A távolban a torztűz-vetők kísérteties,
zöld fénye izzott. Ezek szerint már meg kezdődött a támadás?
Azoknak az ostobáknak meg kellett volna várniuk, hog y ő bejusson a palotába, és a látnok
meg kezdhesse terve vég rehajtását!
Chang Squik átkozódva továbbmászott. A tőz, a kiáltozás biztosan kicsalja a palota falaira az
őröket, a bámészkodókat, akik aztán észreveszik majd a kötelet, amin felfelé mászik. Előkerül
eg y kés, amivel elvág ják a kötelet, és akkor… Akkor vég et ér eg y skaven hosszú, dicsőség es
pályafutása! Az Eshin-klán org yilkosa a félelem szag át ereg etve mászott felfelé.

***

Az ég alatt feldereng ő különös zöldes fény, ig azolta Felix g yanúját. Az invázió

meg kezdődött. Felismerte a láng ok színét; ug yanilyen tüzet látott az Eg yetem ostroma során.
Ahog y hátranézett, észrevette, hog y a láng ok eg yik háztetőről a másikra jutnak.
Az Eg yetem elszig etelten, falakkal körülvéve állt, a városnak ezen a részén azonban úg y
zsúfolódtak össze az épületek, mint kocsmákban a részeg ek. Voltak házak, amelyek
összehajoltak a sikátorok fölött, másokat fahidak kötöttek össze, jóval az utak fölött. A leg több
épületnek zsúpteteje és fag erendázata volt. Felix meg remeg ett. A tűz g yorsan tovább fog
terjedni! A város leég .
Úg y látszott, meg szabadult üldözőitől. Eg yetlen patkányembert sem látott. Ami még ennél
is jobb volt: vég re ismerős utcákon haladt, már nem lehetett messze a Vak Disznótól. Meg állt,
előredőlve liheg ett, meg próbált leveg őhöz jutni. Meg rázta fejét, kipislog ta szeméből az
izzadság ot. Amint eléri a kocsmát, Gotrekkel és a többiekkel majd kieszel valami tervet…
A közeli sikátorból hirtelen éles rikoltást hallott. Felnézett. Eg y nag yobb skavencsapat
rontott ki, a macskaköves utcára. Felix összeszedte meg maradt erejét, és futott. Az életéért
rohant.

***

Thanquol szürkelátnok a terv szerinti helyre vezette viharsárkányait. Ösztönei azt súg ták,
hog y a palota közvetlenül fölöttük van. Erezte. Rátaposott eg y hullára, az eg yik korábban
levág ott csatornaőr testére, és elvig yorodott. Ezek szerint az Eshinklán org yilkosai jó munkát
vég eztek. A csatornaőrök, akik riaszthatták volna a várost, már nem éltek. A bélfutászok már
elfog lalták helyüket annak a sziklának a tövében, amelynek tetején a palota állt. Remélhetőleg
Chang Squik is eljut oda, ahová el kell jutnia.
 Thanquol elővette a látókövet. Mormolni kezdett, elsorolta a varázsig éket, amelyek
összekötik kövét, az org yilkosoknál lévővel. Hamarosan sor kerülhet annak az iszonyú
mág iának a vég rehajtására, amelynek révén a skavenek g yorsan meg szerzik a g yőzelmet. A
varázslathoz azonban jókora mennyiség ű energ iára volt szükség , és éppen emiatt volt
veszélyes a művelet.
A misztikus energ iák meg idézése érdekében óriási mennyiség ű torzkő-port kellett
fog yasztania, és ennek is meg voltak a mag a veszélyei. Ez az anyag nem olyan enyhe kis
porocska, amit naponta felszippantott. Nem, ez veg ytiszta volt, a mág ia esszenciáját
tartalmazta; a skavenek leg kiválóbb alkimistái készítették. Ennek az anyag nak a használója
hihetetlen erőre tehetett szert, ug yanakkor rettentő veszélynek tette ki mag át. Voltak már
olyan látnokok, akik elvesztették a józan eszüket, eszelőssé váltak az anyag hatására, mások
ag yatlan káoszfattyúvá változtak. A torzkő-por, ha túl nag y mennyiség ben fog yasztják,
felfalhatja használóját, formátlan, torz, elfajzott lénnyé változtathatja, a túlság osan mohó
látnokokat.
De mi ez neki, a leg nag yobb szürkelátnoknak? Thanquol g yakorlott torzkőhasználó volt,
óriási mennyiség ű port fel tudott szippantani anélkül, hog y az anyag bármiféle romboló hatást
g yakorolt volna rá. Nem, vele nem fordulhat elő olyasmi, ami a többiekkel történt. Eg észen
biztos, hog y nem…
Eg y pillanatra feltámadt benne a kétség . Mi van akkor, ha valami balul sül el a torzkővel?
Mi van akkor, ha nem tiszta, hanem más anyag okkal szennyezett? Ilyesmi nem történhet meg .
Mi van akkor, ha ő nem olyan erős, mint hiszi? Mindig ott a veszély, hog y a skaven elvéti az
adag olást…
A látnok csupán eg yetlen percig habozott, önbizalma, saját képesség eibe vetett hite, hamar
visszatért. Sosem félt a torzkő veszélyeitől, sőt, bevallotta mag ának, élvezte ezt a feszültség et.
Az erszényébe nyúlt, és a nyelvére tette az első torzkövet. Csípte a torkát, ahog y lenyelte.
Hajdani ifjúság a emlékei árasztották el az elméjét. Felidézte, hog yan avatták be, a torzkő
használatába.
Nem – g ondolta – , nincs okom a félelemre. Felkészítette mag át, hog y a meg felelő időben vég re
tudja hajtani azt a varázslatot, amellyel meg szerzi csapatainak a g yőzelmet.

***

Felix már látta a Vak Disznó fényeit. Meg könnyebbült. Hamarosan vég e lesz ennek a
rémálomba illő üldözésnek, meg szabadul a nyomában liheg ő skavenektől. Meg látta Boriszt,
Stephant meg a többieket, akik az ajtó előtt állva szemlélték, a távolban ég ő tüzek fényét.
– Riadó! Skavenek! – kiáltotta Felix.
A kocsma előtt állók észrevették, és mind a feg yverük után kaptak. Kardok villantak a
várost marcang oló láng ok fényében. Bentről feg yveres férfiak rontottak ki a félhomályba. Felix
meg könnyebbülten látta, hog y Gotrek is közöttük van. Volt valami meg nyug tató abban, hog y a
törpe a kezében tartja fejszéjét…
Felix a társaihoz rohant, akik felkészültek a skavenek támadására. Üldözői már nem bírtak se
lefékezni, se meg állni, belerohantak a felsorakozott zsoldosokba. Felix átjutott a többiek között,
és beállt Gotrek mellé. A trollvadász ép szemében, ahog y az csaták előtt lenni szokott,
vidámság csillog ott.
 – Látom, emberifjonc, meg találtad nyomorult kis barátainkat! – mondta, és vég ig húzta
hüvelykujját a fejszéje élén. A sebből vörösen bug g yant ki a vér.
– Meg – liheg te Felix.
– Helyes. Akkor öljük meg őket!

***

Drexler doktor körülnézett. Valami nem volt rendjén. A harcosok kimentek a falakra, hog y
meg nézzék a tüzet, de nem tértek vissza. Ostwald már visszaterelte a nőket a bálterembe.
Futárok érkeztek hozzá és a g rófnőhöz, ők is üzeneteket küldtek.
Valami történt, valami nag yon komoly dolog , és az orvos ki akarta deríteni, hog y micsoda.
Esküdni mert volna, hog y Ostwald ráparancsolt a zenészekre, játsszanak hang osabban. Talán
azért, hog y a vendég ek ne hallják a kívülről érkező hang okat?
Íg y lehet. Drexler érezte, rátapintott a lényeg re. Valami történt, és Hieronymous nem
akarta, hog y kitörjön a pánik, ezért titokban próbálta tartani a dolg ot. A jelenlévőkre nézett, és
meg ig azította a maszkját. A bálteremben hölg yek, nyámnyila udvaroncok, vag y olyan
nemesurak tartózkodtak, akik már ahhoz is túl részeg ek voltak, hog y felálljanak.
Természetesen jelen volt néhány katona is, de a helyzet nem tűnt biztatónak. Az orvos
kíváncsian Ostwaldra nézett. A titkár erdei elfnek öltözött, még íj is volt nála. Drexler odalépett
hozzá.
– Mi történt? – kérdezte.
– Zavarg ás támadt a városban, doktor. Talán lázadás, talán rosszabb. A g rófnő eng edélyével
csapatokat vezényeltem a helyzet meg oldására.
– A palotán belül minden rendben van?
– Tudomásom szerint ig en, de a biztonság kedvéért őrjáratra küldtem az embereimet.
– Imádkozzunk Sig marhoz, hog y csak fosztog atókról leg yen szó! Az utóbbi időben szörnyű
dolg ok történtek.
– A leg rosszabbtól tartok – vallotta be Ostwald, és az érkező futárra nézett. Drexler
eg yetértett vele. Mág ikus eszközökkel élessé tett érzékszervei azt súg ták neki, hog y a közelben
hamarosan sor kerül, valamilyen varázslat vég rehajtására.

***

Chang Squik átkozódva fedezékbe húzódott. Valami bűzlött! Körbenézett, és meg állapította,
hog y eg y pöceg ödörbe jutott. Azzal vig asztalta mag át, hog y rosszabb búvóhelyek is léteznek,
de ez sem seg ített valami sokat.
Tudta, minden hiába. Nem fog eljutni a bálterem fölötti terembe. A látnok meg szerezte a
palota pontos rajzát, és ő minden részletet a fejébe vésett. Biztos volt abban, hog y kiváló
lopakodó képesség e ellenére sem tud majd észrevétlenül átvág ni a folyosókon, az emberekkel
teli termeken, különösen nem elég g yorsan. Azok az átkozott emberek nem maradtak a
bálteremben, kivonultak az erkélyekre, az ablakokhoz álltak, hog y meg nézzék, mi történik
alattuk a városban, íg y, ilyen körülmények között senki sem juthat fel, abba a bizonyos
helyiség be!
 Levette a hátizsákját, belenyúlt. A látókő forró volt; ebből arra következtetett, hog y már
nincs sok ideje, talán el is késett. Kíváncsi volt, vajon a látnok mióta bámulja a hátizsákja
belsejét. Meg remeg ett, amikor arra g ondolt, hog y Thanquol ezért meg fog ja büntetni.
Leg ug g olt, a kő fölé hajolt, és mag abiztosan felemelte a hüvelykujját.

***

Felix kitért eg y fűrészes élő handzsár elől, és előredöfött. Kardjának heg ye a skaven bordái
alá hatolt. Felix felfelé rántotta a peng ét, amely íg y belevág ott a patkányember szívébe. A
skaven felsikoltott, a mellkasához kapott és összeesett. Mielőtt földet ért volna, Felix kihúzta
belőle a kardot.
Felix körbenézett. Tőle jobbra Heinz éppen szétcsapta a skavenek eg yik vezérének
koponyáját, miközben a másik kezében tartott karddal, kivédett eg y szúrást. Borisz és Stephan
a patkányemberek eg y csoportjának közepén, vállvetve küzdött. Valahonnan a közelből
felhang zott Gotrek csatakiáltása.
Abban a pillanatban nehéz lett volna meg állapítani, melyik csapat áll nyerésre. A zsoldosok
jól tartották mag ukat, de a csatazaj újabb skaveneket csalt a kocsma elé.
Szerencsére a közeli házakból emberek bukkantak elő. Voltak, akik csak botokat,
piszkavasakat, serpenyőket hoztak mag ukkal, de olyanok is akadtak, akik kardot vag y más,
pusztításra alkalmas eszközt szorong attak. A jelek szerint a polg árok úg y döntöttek, inkább
csatában esnek el, mint hog y a tűzvész áldozatává váljanak házaikban. Ez jó – g ondolta Felix. A
zsoldosoknak minden seg ítség re szükség ük volt, mert a téren eg yre több skaven jelent meg .
Hirtelen eg y levág ott fej zúg ott el a harcolók fölött, mindenkit beterítve a belőle ömlő
fekete vérrel. A fej eg yenesen Felix irányába tartott, aki a kardjával üg yesen félreütötte. Sós,
fekete folyadék fröccsent az arcába; erőt kellett vennie mag án, hog y ne nyalja le a szájáról.
Lenézett; a fej nemrég még eg y termetes skavenharcos testéhez tartozott.
Köpenyével g yorsan letörölte az arcát, és óvatosan körbenézett; Gotreket kereste. A közelben
valami sötét halom mag aslott, a trollvadász annak a tetején állt. Felix először azt hitte, a törpe
a leölt skavenek hulláin állva harcol, de aztán rájött, hog y a halom alján eg y halottszállító
szekér áll. A skavenek meg próbáltak feljutni Gotrekhez, ám az óriási fejsze csapásai miatt, meg
se közelíthették őt.
Újabb skavencsapatok érkeztek, izmos, vad lények mag aslottak ki közülük. Felix g yanította,
ezek csak patkány-og rék lehetnek. Gotrek is meg látta a jókora dög öket, mert leug rott a
szekérről, és elindult feléjük. Valóság os utat vág ott mag ának a skavenek között, és eg yre
közelebb ért a g ig antikus szörnyekhez. Felix tudta, követnie kell a törpét. Felkiáltott:
– Gyertek, fiúk! Irtsuk a patkányfajzatokat!
Jobbra és balra csapott, és remélte, hog y a zsoldosok valóban utánamennek, mert ha nem,
akkor Gotrekkel eg yütt nag yon komoly feladat vár rájuk, a patkány-og rék közelében…

***

Thanquol a látókristályba meredt. Szédült. Az ag ya mintha láng olt volna. A torzkő ereje
méreg ként áramlott az ereiben. Rosszul volt, de ug yanakkor csodálatosan érezte mag át.
Biztosra vette, hog y képes érzékelni a kristályban összpontosuló misztikus erők rendszerét.
Még erősebben összpontosított, hog y működjön a dolog .
Vég ül a sötétség kitisztult. Vég re meg látta Chang Squik arcát. A jelek szerint az org yilkos
célba jutott. Helyes… Éppen időben. Thanquol már alig bírta mag ában tartani a torzkő által
g erjesztett, roppant mennyiség ű energ iát, amely ott forrt a bensőjében. Már attól félt, az erők
szétvetik, szétrobbantják a testét. Meg szédült, látása elhomályosult; körülötte minden
mozg ásba lendült. Kétség beesetten próbálta felidézni annak a varázslatnak a szavait, amelyet
hajdan az Elátkozott Könyvtárban, abból a fekete könyvből tanult.
A szavak nem jutottak eszébe, pedig ott voltak, ott nyüzsög tek az elméje peremén.
Hiába minden, képtelen volt meg rag adni őket a g ondolataival. Az ajkába harapott, míg
vég ül meg érezte a vér ízét. A fájdalom élesebbé tette érzékszerveit és az elméjét, és vég re
előtérbe kerültek a szavak. Kinyitotta száját, és kiböffentette mag ából az ősi nyelv hang zóit. A
hang okkal eg yütt mág ikus energ ia g omolyg ó, fekete felhője tört elő belőle.
Felg yorsult a szívverése, már-már elviselhetetlenné vált. Lég zése szag g atott volt, fuldokló.
Érezte, elveszti a varázslat fölötti hatalmát, ezért mindent elkövetett, hog y meg zabolázza az
energ iaáramlást, mielőtt az vég ez vele. Ag yvelő-perzselő látomások táncoltak előtte, és tudta,
a roppant mennyiség ű elfog yasztott torzkő hatására, látnoki képesség ei hihetetlenül
felfokozódtak. Tudata rövid időre elhag yta a testét, g yors eg ymásutánban jelenetek villantak
fel az elméjében.
Eg y pillanatig lelke a város fölött lebeg ett. Teljes eg észében látta Nulnt, látta, mi történik.
Látta a láng oló házakat, az utcákon folyó harcokat. A skavenek eg y nag yobb csoportja
vég ig özönlött az utcákon, meg ölt mindenkit, aki az útjába került. Itt-ott ellenállókba botlottak
a dicső harcosok; az emberek katonái, a polg árok meg próbálták védeni otthonaikat. Thanquol
látta, ahog y előmerészkednek az óriási patkányok, és felzabálják a hullákat, a halott embereket,
a levág ott skaveneket eg yaránt. Látta az ég ő házakat, csonka testeket. Látta, ahog y az emberek
ősrég i városa, Nuln, a tűz martalékává válik.
Fig yelme eg y bizonyos helyre terelődött. Felismerni vélt két alakot. Eg y törpe és eg y
ember… Katonák követték őket, ahog y utat vág tak mag uknak a skavenek között, ahog y Izak
Grottle patkány-og re testőrei felé nyomultak. A transzba esett látnok látta a bömbölő patkány-
og rékat, és felfedezte talpnyalója, Vág ottnyelvű riadt arcát is. Látta, ahog y Szennylaki Hitvány
mag a elé mered, mintha érzékelné azt, hog y valaki fig yeli őt és a környezetét. A látnok úg y
érezte, a terve tökéletesen működik, és az a két csatlós, a törpe és az ember, perceken belül
vég ez riválisaival.
Helyes. Vég ezzenek csak velük! Akkor aztán senkivel sem kell majd osztoznia a dicsőség en!
Látta Heskitet, aki torztűz-vető testőreinek üvöltött parancsokat; látta, ahog y a hosszú csövű
feg yverek, a törpe felé fordulnak. Ne! Ne! A g ondolat vadul cikázott benne. Ezt ne bántsátok!
Gondolatait eg yetlen lobbanásba összpontosítva, meg érintette az eg yik lövész elméjét. A
skaven meg húzta a ravaszt, de a torzkő-g olyó nem a törpét találta telibe, hanem az eg yik
patkány-og re fejét. Az ag yatlan bestia kis híján kimúlt.
Fájdalmában felüvöltött, meg fordult, és meg vadulva a hátvédet alkotó skavenharcosok közé
rontott. Ölt, akit ért.
Thanquol szédült. Rájött, túlság osan belemerült a varázslatba. Az ereje elszivárg ott.
Ha el akarja érni azt, amit eltervezett, hozzá kell látnia a dolog hoz, de azonnal!
Visszafordította lelkét a palota felé, beleirányította a kristály és a látókő közötti csatornába,
és ismét Chang Squikre nézett. Hirtelen visszakerült a saját testébe. Szája még mindig a
varázslat ig éit mormolta.
Teljes erejéből koncentrált, minden tudását összeszedte, és sikerült elérnie, hog y ismét
uralja a varázst. A leveg őben előtte g omolyg ó felhő szétvált, fényes csatorna jelent meg a
látnok és az org yilkos között.
– Gyorsan! – üvöltött rá Tanquol a viharsárkányaira. – Gyorsan! Előre! – A harcosok beléptek
a fekete felhőbe, eltűntek, de a fénylő csatornán átjutva, ismét meg jelentek valahol. Thanquol
remélte, hog y Emmanuelle g rófnő palotájában.

***

Felix látta a patkány-og rékat. Jó eg y fejjel voltak mag asabbak a körülöttük harcolóknál, és
iszonyú erősnek látszottak. A testük akár az embereké, a fejük mint a leg vadabb, veszett
patkányoké. Bozontos szőrzetük alatt fekélyek vöröslöttek, húsukat az elfajzás stig mái
torzították el. A kezük, akár a lapát, a karmuk akár a tőr. Nyáladzó pofájukból óriási ag yarak
meredtek ki. Üvöltésük még a csatazajban is tisztán hallható volt.
Felix erős vág yat érzett arra, hog y meg forduljon és elmeneküljön. Sejtette, hog y ezzel a
társai, a zsoldosok is íg y vannak. Lendületes támadásuk meg torpant, amikor feltűntek az
iszonyú lények, csak Gotreken nem mutatkoztak a félelem jelei.
Meg állíthatatlanul tört előre, őr. nem zavarta a szörnyek külseje, ereje, ahog y a patkány-
og rékat sem ijesztette meg az ő elszántság a. A szörnyek fülsiketítő üvöltéssel rátámadtak a
törpére.
Nem tűnt valószínűnek, hog y Gotrek túléli az eszelős rohamot. Mintha valaki eg y
meg vadult elefántcsordának próbálta volna útját állni. Semmi sem lehetett képes arra, hog y
meg fékezze ezt a reng eteg izmot, karmot, fog at. Eg y pillanatra meg álltak a küzdők, a skavenek
és az emberek is odakapták fejüket, hog y tanúi leg yenek az összecsapásnak.
Gotreket cseppet sem zavarta, hog y ellenfelei kétszer nag yobbak nála. Továbbment.
A fejszéje meg villant, vörösen csillog ott az épületeket emésztő láng ok fényében. Az eg yik
patkány-og re hanyatt dőlt; az eg yik lába térdből hiányzott. Ahog y elesett, a trollvadász ismét
lecsapott rá, levág ta az eg yik karját. A szörny ép kezével karcsonkját markolva verg ődött,
visított a földön.
Eg yik társa kinyújtotta kezét, és elkapta a törpét. Peng ekarmai belemélyedtek Gotrek
húsába; a széles vállon vörös vércsíkok jelentek meg . A patkány-og re felemelte a törpét,
kinyitotta förtelmes pofáját, hog y fog aival roppantsa szét a trollvadászt. Gotrek fejszéje ismét
lecsapott. A patkány-og re koponyája szétnyílt, lassan kettévált. Vér, ag yvelő-darabkák, fog ak
záporoztak mindenre és mindenkire. A trollvadász hanyatt vág ta mag át, és kiug rott a halálos
g örcsbe merevedő patkány-og re markából.
Látva, hog y az életben maradt szörnyek tovább haladnak Gotrek felé, Felix összeszedte
minden bátorság át, és felüvöltött.
– Támadás! Támadás! Küldjük vissza a pokolba ezeket az ocsmányság okat!
Nem mert hátranézni, hog y követi-e valaki. Elindult, és belevetette mag át a küzdelembe.

***
 Chang Squik döbbenten látta, hog y felizzik előtte a leveg ő. Eg y pillanatig úg y tűnt, mintha
eg y izzó szélű lyuk keletkezne a világ anyag án. A lyukból sűrű, fekete füst tört elő, ami a
torzkő és a mág ia jelleg zetes bűzét árasztotta. A felhő az org yilkos szeme láttára dag adt eg yre
nag yobbra, míg vég ül már mag asabb volt eg y skavennél is. Akkor aztán szétnyílt a feketeség , s
annak a csatornának a kapujává változott, amely összekötötte Chang búvóhelyét, a budit, azzal
a hellyel, ahol a látnok tartózkodott.
Chang Squik neszt hallott a háta mög ül. Meg pördült. Eg y díszes ruhát viselő ember lépett
be a budiba. A fickó a ruhája elejével babrált, vizelni készült. Alkoholtól bűzlött. Meg lepetten a
skavenre nézett, aztán meg rázta fejét, és felkiáltott:
– Ez aztán a pompás jelmez!
A szeme elkerekedett, amikor meg látta a Thanquol mág ikus csatornájából kilépő
viharsárkányokat. Kinyitotta száját, de csak eg yet sikolthatott, mert Chang Squik hajítótőre a
szívébe fúródott.
Eg yre több és több skavenharcos jelent meg a fülkében. Kiözönlöttek a helyiség ből, és
elindultak a palota folyosóin.

***

Felix lehajolt, hasra vetette mag át, és oldalra g urult – csak íg y sikerült kitérnie a csapás
elől, ami lemetszette volna a fejét. A patkány-og rék közelről még félelmetesebbek voltak.
Izmaik akár a hajókötelek; öklükkel akár a kőfalat is átütötték volna. Farkuk eleven korbácsként
csapkodott a leveg őben. Leg rosszabb még is a bűzük volt, amely patkányok, nedves szőr és
torzkő jelleg zetes szag ából állt össze. Olyan büdösek voltak, hog y Felixnek a közelükben
könnyezni kezdett a szeme.
Oldalra g urult. A következő pillanatban eg y óriási ököl sújtott le arra a helyre, ahol
korábban volt. Belerúg ott a patkány-og re lábába, abban bízott, hog y talán meg ing atja, de ennyi
erővel akár eg y fatörzset is rug doshatott volna. A szörny pofájából kicsurranó forró nyál, a
kezére hullott. Hánying ere támadt, de nem törődött vele; tudta, most az élete múlik azon, hog y
ne álljon meg .
Eszelős diadal jelent meg a szörny apró, homályos szemében. Kitátotta a pofáját és akkorát
üvöltött, hog y Felix azt hitte, meg siketül. A lény előrenyúlt, Felix pedig kétség beesésében
rácsapott kardjával a csuklójára. A patkány-og re szeme elkerekedett a meg lepetéstől és a
fájdalomtól. Visítva visszarántotta kezét, és a szájához kapta, hog y meg nyalja a sebét. Felix
kihasználta az alkalmat, félig felemelkedett és felfelé döfött, kardját a patkány-og re ág yékába
szúrta.
A lény olyan hang ot hallatott, mint a g őztank füttye. Lehajolt, hog y meg érintse az ág yékát.
Felix ekkor a nyitott száján döfte át a peng ét, keresztülszúrta a szájpadlást, és a parányi
ag yvelőt. A patkány-og re szeme elhomályosult; a szörny azon nyomban kimúlt. Felixben
szétáradt a büszkeség , ami szinte azonnal szét is foszlott, mert rádöbbent, hog y a szörny teste
éppen feléje dől.
Oldalra vetette mag át; a patkány-og re kivág ott faként dőlt el. Felix mély léleg zetet vett és
szétnézett. A még életben maradt patkány-og rék a zsoldosokkal harcoltak. Az emberek álltak
nyerésre, de már ekkor látszott, hog y a g yőzelemért komoly árat kell fizetniük. Minden
levág ott patkány-og re körül leg alább féltucat halott ember feküdt. A jelek szerint csak Felixnek
és Gotreknek sikerült párharcban úg y meg ölni eg y-eg y szörnyet, hog y közben nem szenvedtek
súlyos sérülést.
A veszteség ek ellenére úg y látszott, a csatában az emberek javára billen a mérleg .
A skavenek vezérei – köztük az az undorító, dag adt szörnyeteg , amelyik támadásra biztatta
a patkány-og rékat – menekültek. A jelek szerint visszavonultak, hog y átszervezzék csapataikat.
Eg yre több ember jelent meg az utcán, hog y leszámoljon a támadókkal. Felix szerette volna
tudni, hog y áll a küzdelem, de a nag y felfordulásban ezt képtelenség volt meg állapítani. Ebben
a városneg yedben ug yan ők g yőztek, de elképzelhető volt, hog y másutt a skavenek, az emberek
fölé kerekedtek. Talán még mindig nem késő elmenekülni – villant át Felix ag yán.
Meg látta a trollvadászt. Gotrek vig yorog va csörtetett felé, a tömeg en keresztül. Ép szeme
vidáman csillog ott.
– Szép volt, emberfajzat! Jó sok ellenség et hoztál mag addal! – mondta.
Felix bólintott. Eszébe jutott, hog yan kezdődött az eg ész. A ruhája alá nyúlt, elővette a
papírtekercset, és elolvasta az üzenetet.

***

Thanquol szürkelátnok vég ig nézte, ahog y harcosai belépnek a csatornába, majd követte
őket. Meg könnyebbült, amikor a kapu becsukódott a háta mög ött. Óriási erőfeszítésébe került,
hog y nyitva tartsa, míg a több száz viharsárkány átvonul rajta, de most már pihenhetett.
Diadalmasan csapkodott a farkával. A g yőzelem már itt van, karnyújtásnyira tőle! Hamarosan
fog ság ba ejti az emberek vezetőit, és rájuk parancsol, hog y rendeljék vissza csapataikat,
különben borzalmas halállal fog nak elpusztulni. Ha nem eng edelmeskednek, akkor eg yet-
kettőt valóban meg öl közülük; az életben maradók ezután nem fog nak ellenkezni. Már alig
várta, hog y elszórakozzon velük.
Az orra fig yelmeztette, hog y valami nincs rendjén. Gyanakodva körbenézett. Ig en.
Ez nem az a helyiség . Ez kicsi és büdös… Kinézett az ajtón, és nem azt a folyosót látta, amit
kellett volna. A viharsárkányok is zavartan toporog tak, vezéreik a térképeket tanulmányozták;
a jelek szerint fog almuk sem volt, hová kerültek.
Thanquol meg értette, mi történt. Az az átkozott, ostoba Chang Squik! Rossz helyre tette a
kristályt!
A látnok elvicsorodott. Szerencséje, hogy most nincs itt! – g ondolta és meg fog adta, a
leg félelmetesebb, leg feketébb mág iával fog ja lehántani a húst Chang Squik csontjairól, csak
kerüljön elő!
A torzkő által g erjesztett boldog ság és a düh miatt szédeleg ve, bizonytalan léptekkel ment
ki a folyosóra.

***

Felix meg csóválta fejét. A nem túl erős fényben nem mert volna esküt tenni rá, de ez az írás
mintha más skaven-kéztől származott volna, mint az előzőek. A betűk kisebbek,
eg yenletesebbek, precízebbek voltak. Ismét elolvasta az üzenetet.
 Emberek! Az áruló, Thanquol szürkelátnok máma éccaka megtámaggya a palotát és elfogja fogni
Emmanuelle gorófnőt és a ti falkar vezéreiteket is mindet. Allíccsátok meg különben elbukik a városotok. Ez
a Thanquol, ez nagyon erős varázsló és gonosz magiját fog használni hogy megállíccson tikteket. Meg kell
döglenije vagy különben egy ember se lesz bisztonságba a városba.

Felix lenézett a törpére, majd a kezébe nyomta a levelet.

– Nos?
– Mit „nos”, emberifjonc?
– Átmeg yünk a palotába, hog y meg mentsük nemes urainkat ettől a skaventől?
– A te uraid, emberifjonc, nem az enyémek.
– Azt hiszem, ez a szürkelátnok az az izé, amivel von Halstadt házában találkoztunk. A
patkányember, amelyik meg lépett. Azt hiszem, ő irányítja ezt az eg ész inváziót.
– Akkor nag y dolog lesz meg ölni, vag y meg halni, miközben meg próbáljuk meg ölni! –
mordult fel Gotrek.
– Van eg y kis g ond. Hog yan jutunk át oda? Hog yan jutunk keresztül a városon?
Vég ig harcolnunk kell.
– Ez miért g ond?
– Ki tudja, hány patkányember kerül az utunkba!
Felix az ag yát erőltetve próbálta meg oldani a dilemmát. Ahhoz, hog y átjussanak a városon,
eg y eg ész hadsereg re lenne szükség ük!
Aztán eszébe jutott valami – valami olyasmi, ami akár Detlef Sierck hőseinek is becsületére
vált volna.

***

Vág ottnyelvű meg húzódott Izak Grottle árnyékában. Az Idomárok klánvezére éhesen
pillantg atott rá. Még mindig kába volt a sokktól, amit sokra tartott patkányog réinak elvesztése
okozott neki.
– Azt mondtad, az ember és a törpe meg kapta az üzenetet és elindultak, hog y… meg állítsák
Thanquol szürkelátnokot!
– Az üzenetet átadtam, Idomárok mestere! Azért, ami azután történt, nem vállalhatok
felelősség et. Talán belekeveredtek a harcba.
– Talán! Talán! Nag y kár ért minket. Nag y kár. Most g yorsan találnunk kell eg y másik
skavencsapatot, máskülönben vissza kell térnünk a csatornák biztonság ába!
– Ig en, ig en, leg előrelátóbb tervező!
– Láttad Heskitet vag y Szennylakit?
– Amióta meg támadtak minket, nem, leg nag yobb belező!
– Kár. Induljunk!
– Azonnal…

***
 Thanquol a torzkő által g erjesztett dühvel telve vonult vég ig a palota folyosóin. Ez az
átkozott hely nag y volt, és arra az útvesztőre hasonlított, amiben kedvenc emberkéit, a
játékszereit szokta futtatni. A g ondosan elkészített terv kudarcba fulladt, még hozzá Chang
Squik üg yetlenség e miatt! Minden a g yorsaság on, a meg lepetésen és azon múlott, hog y a
skavenharcosok lerohanják a döbbent, semmit sem értő ellenség et.
Most viszont a viharsárkányok arra kényszerülnek, hog y a folyosókon rohang álva
meg vívjanak az őrökkel. Csak idő kérdése, az emberek mikor értik meg , mi történik körülöttük.
Akkor pedig összeszedik mag ukat, a katonáikat, és visszaütnek! Thanquol még mindig nem
mondott le a g yőzelemről. A harcosai bátrak, és sokan vannak.
Persze, a vereség mindig ott lebeg a leveg őben… Sokkal jobban örült volna a hirtelen
bekövetkező, mindent elsöprő g yőzelemnek, mint ennek a kételyekkel és félelmekkel teli
portyának.

***

Heskit izg atottan vinnyog ott. Ismét vég ig nézte, ahog y a torztűz-vető tornyok
keresztültörtek az épületeken. Az emberek házai pompásan ég tek. A fag erendák hamar
meg g yulladtak, a puha kövek, tég lák, pillanatok alatt meg olvadtak a torztűzben.
Amikor az eg yik harcosa véletlenül lelőtte Izak Grottle eg yik patkány-og réját, Heskit
politikai szempontból azt látta helyesnek, hog y elválik a többiektől. Baleset volt, ezt jól tudta,
de az Idomárok mindig g yanakvóak, és neki semmi kedve sem volt ahhoz, hog y Izak Grottle
„véletlenül” hátba döfje. Ez volt az oka annak, hog y csapatai élén elvonult a csatából, és
folytatta a város elpusztítását.
Már örült, hog y ezt tette. Volt valami káprázatos abban, ahog y a romboló masinák a
munkájukat vég ezték, ahog y a láng ok az arcát meleng ették, ahog y a házak leomlottak.
Csak nézett, nézett felfelé, bámulta, ahog y a következő ház összeroskad, és csak a leg utolsó
pillanatban döbbent rá, hog y a sok tonnányi tég la, törmelék és láng oló fa, a fejére fog zuhanni.
Amikor ezt felfog ta, már túl késő volt ahhoz, hog y elmeneküljön.

***

Felix felug rott a hullaszállító szekérre. A talpa alatt tetemek cuppog tak. A bőz
elviselhetetlen volt, de valahová fel kellett állnia, ha mag ára akarta vonni, az emberek
fig yelmét.
– Nuln polg árai! – kiáltotta szónoki hang on, amilyet azóta a bizonyos lázadás óta nem
használt. – Hallg assatok rám!
Néhány fej feléje fordult, de az emberek többség ének fig yelmét túlság osan lekötötte a
skavenhullák feldarabolása.
– Nuln polg árai! Skavenvadászok! – üvöltött Felix. Ekkor már többen pillantottak rá. Az
emberek oldalba bökték eg ymást, a szónok felé mutog attak. Felix érezte, hog y a tömeg
fig yelme lassan ráterelődik. Az emberek elhallg attak. Ők voltak azok a polg árok, akik
vég ig nézték, hog y ő és Gotrek, hog yan ölt meg eg y-eg y patkány-og rét.
 Ők voltak azok az emberek, akik látták, hog y ketten vezetik csatába a népet. Vezető nélküli
emberek voltak, akiknek szükség ük volt arra, hog y útmutatást kapjanak. Felix úg y g ondolta,
seg íthet rajtuk.
– Nuln polg árai! A skavenek meg támadták g yönyörű városotokat. Felég ették otthonaitokat.
Meg ölték szeretteiteket. Elhozták nektek az őrületet, a kórság ot!
Látta, hog y már mindenki rá fig yel. A szempárok feléje fordultak. Érezte az emberek
harag ját, g yűlöletét és félelmét, érezte, ahog y ezeknek az érzéseknek ő ad célpontot.
Hirtelen rádöbbent, milyen roppant erő birtokosa lett. Meg nyalta ajkait és folytatta a
beszédet, tudva, hog y most mag a mellé állíthatja az embereket, de akár el is veszítheti őket.
– Sok skavent meg öltetek. Láttátok meg dög leni a szörnyeiket. Láttátok, hog yan vallanak
kudarcot rettentő feg yvereikkel. A g yőzelem már itt van, alig karnyújtásnyira tőletek. Készen
álltok arra, hog y még több skavennel vég ezzetek?
– Ig en! – kiáltották néhányan. Sokan bizonytalanul nézelődtek. Az emberek többség e nem
harcos volt, csupán hétköznapi polg ár, aki váratlanul került olyan helyzetbe, amit nem is
ig azán értett.
– Készen álltok arra, hog y kiűzzük a skaveneket a városból? Mert ha nem, akkor
visszatérnek, és rabszolg aként hajtanak el titeket! – Felixnek fog alma sem volt arról, hog y ez
ig az, vag y sem, mindenesetre jól hang zott. Jól, és rémisztően.
– Ig en! – kiáltották, ezúttal már többen.
– Készen álltok arra, hog y könyörtelenül lemészároljátok ezeket a szörnyeket? Mert ha nem
teszitek meg , ők fog nak lemészárolni benneteket!
– Ig en! – zúg ott a dühös, retteg ő tömeg .
– Akkor kövessetek! A palotához! Oda, ahol ennek a bűzös fajtának a vezére, éppen most
fenyeg eti uralkodónk életét!
Leug rott a szekérről, a macskaköves útra dobbantott. Kezek nyúltak felé, hog y hátba
vereg essék. Az emberek elszántan kiáltoztak. Felix látta, hog y Heinz és az életben maradt
zsoldosok, vig yorog va bólog atnak feléje. Gotrekre pillantott; még a törpe is elég edettnek
látszott.
– Menjünk – mondta Felix. Futásnak eredtek. A tömeg követte őket az ég ő város utcáin.

***

Chang Squik az arca elé húzta köpenyét, és tőrrel a kézben elindult. Az árnyékok között
maradt, nesztelenül mozg ott, készen arra, hog y bármelyik pillanatban lecsapjon.
A távolból halkan hallotta a csatazajt. Abból az irányból, amerre tartott, hallotta azt a
különös, kaparászó zajt, amit az emberek zenének neveznek. Kilépett az eg yik erkélyre, és
káprázó szemmel pislog ott.
Eg y hatalmas, kivilág ított terem szélén állt. A boltíves mennyezetre az emberek jóság os
tekintető isteneinek képeit festették. Az óriási g yertyatartók mindeg yikében több száz g yertya
ég ett. Lent zenészek játszottak, és szépen felöltözött nőstények, meg különös öltözéket viselő
férfiak iszog attak, eszeg ettek, beszélg ettek nag y vidáman.
Chang Squik meg érezte az étel illatát, fig yelme az asztalokra terelődött. A sült pulykától a
sült malacig volt ott minden, ami finomság . Sajtok, kenyér, édesség ek…
Így éhezik ez a város – g ondolta az org yilkos, aztán rájött, hog y a közönség es emberek talán
valóban éheznek, de az uraknak ilyenkor is több jut a kelleténél. Ebben nincs különbség ez emberek
és a skavenek között – állapította meg .
Lépéseket hallott.
Két ember, eg y férfi és eg y nőstény lépett ki az erkélyre. A ruhájuk eg észen meg hökkentő
volt. A férfi valamilyen pásztorg únyát viselt, kezében pánsípot tartott, aranymaszkján pedig
két kecskeszarv meredezett. A nőstény arcát dominómaszk takarta. Gyémántos harisnya,
táncosoknak való ruha volt rajta, a fejére kis háromszög letű kalapot tett. Mindketten Chang ra
bámultak, és az org yilkos meg lepetésére azt a hang ot hallatták, amit az emberek nevetésnek
neveznek. Áradt belőlük az alkoholszag .
Chang Squik úg y meg lepődött, hog y mozdulatlanná dermedt. Le akart csapni erre a
kettőre, hog y aztán visszahúzódjon az árnyékok közé, ám most moccanni se bírt.
– Én mondom, ez aztán az ötletes kosztüm! – kiáltott fel a férfi.
– Csodálatos! – helyeselt a nőstény. Lehajolt, és meg ráng atta Squik farkát. – Mennyire
valóság os!
Squiknek fog alma sem volt arról, mit mondanak. Nem értette a szavaikat, de lassan felfog ta,
hog y ezek ketten valamiféle vallási ceremóniához öltöztek be íg y. A mag as rang ú skavenek is
szoktak ilyesmit csinálni. A jelek szerint róla is azt hitték, hog y jelmezt visel; mag uk közül
valónak nézték.
Vajon elképzelhető, hog y ezek az emberek annyira részeg ek, annyira ostobák, hog y nem is
tudnak arról, odakint eg y skaveninvázió folyik? Chang Squik rádöbbent: ez az ig azság . Érezte,
lentről is mindenki őt nézi. Fontolóra vette, hog y lelöki az erkélyről a párost, és visszavonul az
árnyékok közé. Ám ez eg yet jelentett volna azzal, hog y vissza kell térnie a folyosóra, ahol
viharsárkányok tombolnak, ahol… Ahol Thanquol van. Eszébe jutott valami. Udvariasan
odabólintott a két mulatozónak, eltette tőrét, és lesétált a lépcsőn a maszkos, jelmezes emberek
közé.
Az eg yik elhaladó lakáj tálcájáról leemelt eg y borosserleg et, meg pár falat ételt, és jobbra-
balra biccentg etve sétálg atni kezdett. Talán, ha meg találja a főnőstényt, Emmanuelle-t, még
visszanyerheti becsületét Thanquol szürkelátnok előtt.

***

Szennylaki Hitvány meg lepetten nézett a támadó emberhordára. Hát ezek meg honnan
kerültek elő? Hog yan tudtak ekkora csapatot szervezni, ilyen g yorsan? Lehet, hog y a látnok
alábecsülte a számukat? Elképzelhető, de ha íg y van, akkor ez újabb bizonyíték arra, hog y
Thanquol semmire sem alkalmas. Persze, hiába jött rá erre, ha nem tűnik el g yorsan a támadók
útjából!
Amióta sereg ével kirontott a csatornából, folyamatosan járta a sikátorokat, az utcákat.
Meg ölt minden embert, akivel találkozott, és meg próbálta meg találni Izak Grottlét, meg a
többieket. Elátkozta a felelőtlen rohamot, ami miatt elszakadt tőlük.
Eg yedül maradt, és tessék, most sincs mellette senki, pedig itt jönnek ezek a nekivadult
emberek…
Felismerte a horda vezérét, és ami még rosszabb, a vezér is felismerte őt. Az az ember haladt
az élen, meg az a törpe, aki meg zavarta a temetőbéli szertartását. Akik meg semmisítették az
Üstöt. Düh áradt szét benne. Gondolkodás nélkül meg idézte energ iáit. Kísérteties, zöldes fény
jelent meg a feje és a két keze körül. Elmotyog ta az ig ét, amivel mag ához hívhatta a kórság
pusztító szellemeit, és felkészült arra, hog y meg semmisíti ellenfeleit.
Az emberek le se lassítottak. Eltartott pár pillanatig , mire Szennylaki rájött, akkor sem
tudnának meg állni, ha akarnának. A hátul lévők nyomták, lökték előre az elöl haladókat; ha a
vezérek meg állnak, a többiek eltapossák őket. Folytatta a kántálást, kétség beesett ig yekezettel
próbálta mag ához hívni a védelmező erőket, de elkésett. Az emberek már eg észen közel értek
hozzá.
Az utolsó dolog , amit Szennylaki Hitvány látott, eg y hatalmas fejsze volt. Eg y fejsze, ami a
koponyája felé zúg ott…
Felix meg remeg ett. Felismerte a zöld csuhát viselő patkányembert; ez volt a kórság -pap,
amelyikkel a temetőben találkozott. Örült, hog y vég re meg szabadult tőle a világ .
Kimeleg edett, szakadt róla a víz a meg erőltetéstől, és a körülöttük láng oló épületekből
áradó forróság tól. Meg próbálta fig yelmen kívül hag yni a romok közé szorultak
seg élykiáltásait, a feladatra összpontosított. Valahonnan a távolból hang os reccsenés
hallatszott. Szikraoszlop emelkedett az ég felé – ismét összedőlt eg y ház.
Felix tudta, a város lakóinak el fog tartani eg y darabig , míg ezek a házak ismét állni fog nak.
A skavenek több kárt tettek Nulnban, mint a híres tűzvész Altdorfban.
Elértek a palotadomb tövébe. Felix látta, hog y itt az épületek többség e sértetlen.
Mindeg yik olyan volt, mint a bátyja háza: valóság os kis erőd.
Az út vég én feketébe öltözött katonák tűntek fel. A nulni alabárdosok elszántan felemelték
feg yvereiket, de zavartan le is eresztették, amikor meg látták, hog y a feléjük tartó tömeg
emberekből, és nem skavenekből áll.
– Skavenek! – kiáltotta Felix. – Skavenek vannak a palotában!
Az őrség kapitánya vag y hitt neki, vag y nem, ez sem számított. Okos ember volt, felfog ta,
ha a katonák a helyükön maradnak, akkor vag y le kell mészárolniuk a polg árokat, vag y
eltapossa őket a tömeg . A kapitány döntött. Parancsokat vakkantott az embereinek, mire azok
félrehúzódtak. Felix látta, a palota nag y kapuja nyitva áll – biztosan nem zárták be azóta, hog y
meg érkeztek a vendég ek hintói.
Továbbrohant, és azért fohászkodott, hog y időben érkezzen, s még meg tudja menteni
Emmanuelle g rófnőt.

***

Drexler sikolyt hallott. A hang irányába fordult. Az erkélyen hirtelen feketébe öltözött,
termetes skavenek jelentek meg . Ezek nem jelmezes emberek, hanem valódi patkányemberek
voltak. Erős, embermag as, kétlábon járó patkányok, akik jókora handzsárokat és kerek, g onosz
istenük jelképeivel díszített pajzsokat tartottak a kezükben.
Látta, hog y néhány őr meg próbál a vendég ek és a skavenek közé helyezkedni. Nem értek el
semmit, a skavenek pillanatok alatt levág ták őket. A zenekar abbahag yta a játékot. A hang ok
torz visszhang okba fulladtak. A sikító, jelmezes vendég eket a trónus felé terelték a vicsorg ó
támadók.
Drexler arra g ondolt, meg kockáztat eg y varázslatot, de vég ül letett erről. A skavenek túl
sokan voltak, valamennyiüket nem kaphatta volna el. Vajon hol lehetnek az őrök? Lehet, hog y
mindenki felment a bástyákhoz, a tüzet bámulni?
 Érezte, erős és g onosz mág ikus erők működnek a közelben. Felnézett, és eg y hatalmas
termetű, szarvas, szürke bundájú patkányembert látott a lépcsőn. Úg y nézett ki, mint valami
g onosz istenség , aki azért érkezett, hog y bejelentse: ütött az emberiség utolsó órája.

***

Thanquol átlépett a halott emberek fölött. Élvezettel hallg atta a rémült sikolyokat.
A viharsárkányok vég re felfedezték a nag y csarnokot; most aztán elcsípik az emberek
vezéreit! Győzelme biztos tudatában vonult a lépcső felé.
Felix bevezette csapatát az udvarra. Felnézett és látta, hog y a falakon, a bástyafokok előtt
harc folyik.
– Gyorsan! – kiáltott rá Heinzre. – Menjetek fel oda! Öljetek meg minden skavent!
– Rendben, ifjú Felix! – mondta Heinz, és a zsoldosokkal a nyomában elindult. – Gyerünk,
fiúk!
Felix vég ig nézett az emberein. Vadak voltak, készen álltak arra, hog y mindent meg öljenek,
ami a szemük elé kerül. Néhányan Heinz után futottak.
– És most hová, emberifjonc? – kérdezte Gotrek. – El akarom csípni azt a patkányvarázslót! A
fejszém az ő vérére szomjas.
Hová? Jó kérdés – g ondolta Felix. – Gondolkozz! Mi a leg ésszerűbb? A látnok fog ság ba akarja
ejteni Emmanuelle-t. Drexler szerint ezen az estén bált rendeztek. A g rófnő minden bizonnyal a
bálteremben lesz – abban a csarnokban, amelyen Ostwalddal eg yütt áthaladt, amikor először
járt a palotában. Most már csak arra kellene emlékezni, hog y merre is mentek…
– Utánam! – kiáltotta és remélte, mag abiztosan cseng a hang ja.
Thanquol meg állt a lépcső tetején, és elég edetten vég ig nézett a termen. Lehetőség et adott a
szánalmas embereknek arra, hog y meg csodálják leg yőzőjüket. Ki akarta élvezni a diadal édes
pillanatát.
Minden szem feléje fordult. Érezte, az embereket lenyűg özi a meg jelenése, a fenség esség e.
Ez természetes volt számára; eg y szürkelátnok mindig , mindenütt tiszteletet váltott ki azokból,
akik látták. A tömeg re pillantott, és körbefordult; kiválasztott prédáját kereste.
Valójában arra számított, hog y felismeri majd, ha másról nem, a díszes ruhájáról, vag y
arról, hog y koronát hord. Ám a jelenlévő emberek mindeg yike különös álcát viselt, mintha
kifejezetten az lett volna a szándékuk, hog y meg tévesszék őt. Nohát, azért egy szürkelátnokot nem
olyan könnyű ám becsapni? – g ondolta. Kiválasztott eg y férfit, aki valami törzsi ruhában volt.
– Te! Emberfajzat! Hol a főnőstény? Válaszolj! Gyorsan! Gyorsan! – mondta Thanquol a tőle
telhető leg tisztább reikspiel kiejtéssel.
– Fog almam sincs, öreg fiú, hog y miről beszélsz! – felelte a férfi. Az arca verítékben úszott.
Thanquol rábocsátotta mág ikus energ iáját. A nőstények sikoltozni kezdtek, amikor az
áldozat hústól meg fosztott, meg feketedett csontváza a padlóra omlott. Thanquol kiválasztotta
következő áldozatát, eg y kövér nőstényt, aki az emberek valamelyik istennőjének ruháit vette
mag ára.
– Te! Mondd meg , hol van a főnőstény! Válaszolj! Most! Most!
A nőstény üres tekintettel nézett vissza rá.
– Mi az, hog y főnőstény? – kérdezte.
Thanquol rá is lesújtott a mág iájával. Az elszenesedett tetem a padlóra rog yott.
 Thanquol eg y olyan férfit választott ki, aki ravasz módon az Eshin-klán org yilkosainak
ruháját viselte.
– Te! Hol van a főnőstény? – bömbölte.
Az org yilkos ruhát viselő férfinak úg y remeg ett a farka, akár eg y valódi skavennek.
– Ne, uram! Ne robbants szét! – kiáltotta a skavenek nyelvén.
Érdekes – g ondolta Thanquol. – Egy ember, aki beszéli a nyelvünket. Aztán rájött, hog y nem is
ember áll előtte, hanem az az átkozott Chang Squik. Az emberek között akart elrejtőzni? A
látnok meg nyalta száját és felidézte, hog y Chang leg utóbbi hibája miatt, már-már le kellett
mondania a diadalról.
Tökéletes – g ondolta. Ha valaki kérdéseket tesz majd fel neki, azt feleli, hog y szörnyű
félreértés áldozata lett. Meg idézte az energ iákat és elég edetten hallg atta, Chang Squik hog yan
visít, miközben a mág ia ereje felfalja a testét.
Thanquol kiélvezte a pillanatot, majd ismét kiválasztott eg y embert.
– Te! Hol van a főnőstény? Válaszolj! Gyorsan, g yorsan, különben vég e szánalmas életednek!
– De hiszen azt se tudom, mi az a főnőstény! – suttog ta a férfi, aki rózsaszínű nyúlnak
öltözött.
Thanquol meg vonta a vállát, és ezt az embert is szétrobbantotta. Csontok csörrentek a
márványpadlón.
Ekkor jutott csak eszébe, hog y valamit rosszul csinálhat. Az emberek nem értették, mit akar.
Mi lehet a baj? Hog y lehetnek ennyire ostobák? Nem ismernék a saját főnőstényüket? Mi lenne,
ha kimondaná a nevét?
Mag ához intette az eg yik reszkető nőstényt.
– Te! Te! Hol a főnőstény, hol van Emmanuelle?
A nőstényt a jelek szerint úg y lenyűg özte a látnok fenség esség e, hog y szólni se bírt.
Thanquol őt is szétrobbantotta, csak hog y meg mutassa a többieknek mi történik azzal, aki
nem válaszol a kérdéseire. Ezután eg y férfit választott ki; remélte, hog y ez okosabb, mint a
többi.
– Te! Hol van Emmanuelle főnőstény? A férfi határozottan meg rázta fejét.
– Nem mondom meg . Meg esküdtem, hog y halálomig szolg álom a g rófn…
Thanquol ásított eg yet, és eleresztett eg y újabb mág ikus villámot. A férfi be se fejezhette a
mondatát. A látnok g yűlölte, ha ellenkeznek vele. Odahaza Skavenüszökben is előfordult
ilyesmi, különösen akkor, amikor valakitől elvette a nőstényét meg a kölykeit, hog y
kísérletezzen rajtuk. Bámulatos faj ez, az embereké – g ondolta. – Kár, hogy ennyire ostobák!
A szeme sarkából látta, hog y két nőstény izg atottan beszélg et eg ymással. Lassan feléjük
fordult. Az eg yik kihúzta mag át, és elindult. Levette a maszkját. Az arca sápadt volt, de
eltökélt.
– Úg y vélem, eng em keres – szólt határozottan. – Én vag yok Emmanuelle g rófnő.
Thanquol kissé csalódott volt. A torzkő energ iája még mindig ott bizserg ett benne, és
élvezettel használta. Semmi sem volt olyan boldog ító, mint darabokra robbantani másokat, és
érezni, hog y a szemtanúk mennyire félnek!
– Jó! Jó! – mondta. – Meg parancsolod a csapatoknak, hog y azonnal adják meg mag ukat.
Tedd meg , és életben maradsz. Ha nem teszed meg …

***
 Drexler meg remeg ett, amikor a hatalmas, szarvas skaven, keresztülvág ott a tömeg en. A
puszta látvány félelemmel töltötte el. Nem a vörösen izzó szemek, nem is a bűzös bunda miatt
– érezte, hog y az állat, milyen iszonyú energ iákat hordoz mag ában.
A doktor misztikusan felerősített érzékszerveivel látta, hog y ezt a lényt majd szétveti a
sötét, mág ikus erő. Értett annyira a varázsláshoz, hog y észreveg ye, van benne valami
természetellenes. Nincs olyan élőlény, aki következmények nélkül birtokolhat ilyen energ iákat!
A következmények közül a leg enyhébb az, ha az illető meg őrül, a leg erősebb az, hog y cafatokra
szakítja őt a mág ia.
Hol lehet szert tenni ilyen erőre? – töpreng ett. Az eg yetlen valószínűsíthető forrás, a veg ytiszta
torzkő. Lehet, hog y ez a patkányember lenyelte azt az anyag ot? Hog y lehetett ennyire balg a?
Talán a torzkő máris hatással van rá. A beszéde akadozó, a járása bizonytalan, a mozg ása is
azt árulja el, hog y valami nincs nála rendjén. A bajusza úg y remeg , a feje úg y reszket, mintha
valamilyen vég zetes beteg ség e lenne, és már nem volna sok hátra neki. Ig en, ez a lény őrült.
Ehhez kétség sem férhet. Az is ezt ig azolja, hog y könnyedén, nemtörődöm módon
szétrobbantotta azokat az embereket. A kérdés már csak az, hog y mit tehet ilyen helyzetben
eg y orvos?
Drexler szég yellte g yávaság át. Mindig meg érezte, hog y a lény mikor g yűjti össze a sötét
erőket, de semmit sem tett, nem próbálkozott meg ellenvarázslattal. Leg yőzte őt a félelem és a
g ondolat, hog y mi történhet vele, ha nyíltan fellép. Úg y érezte, hiába is bonyolódna misztikus
párbajba, mert úg yis ő lenne az összecsapás vesztese. Ha esetleg valami csoda folytán még is ő
g yőzne, a teremben tartózkodó skavenek vég eznének vele.
Semmit sem tett, és emiatt féltucat embernek kellett elpusztulnia. Büszke volt arra, amit
Blucher báró cselekedett, ahog y meg szég yenítette a skaveneket, mielőtt meg halt.
Vajon neki miért nincs ennyi bátorság a? Lázadozott a lelke, hog y semmit sem tett, pedig
leg alább hat életet meg menthetett volna. Most pedig már a g rófnőt fenyeg eti közvetlen
veszély…
Drexler meg esküdött, ha a skaven támadást indít, ezúttal közbelép. Itt nem lesz több
mág ikus g yilkosság ! Meg akadályozza, ha eg yetlen mód van rá!

***

– Nem teszem meg – mondta Emmanuelle g rófnő reszkető hang on. – Inkább meg halok, de
nem adom parancsba a katonáimnak, hog y hajoljanak meg előtted, te ocsmány rág csáló!
– Ostoba nőstény! Valóban meg halsz, ha ellenkezel velem! – kiáltott Thanquol.
Felemelte kezét; az ujjai körül sötét, mág ikus energ iák játszadoztak. A nőstény arca
meg rándult, de nem nyílt ki a szája. Vajon, hog y lehetne meg törni? Talán, ha halálra
kínoztatna pár embert, itt a szeme előtt… Ig en, attól biztosan másképpen fog ja látni a dolg okat.
A kísérletei során is az derült ki, hog y az ilyen fog ások általában hatékonyak.
Hirtelen meg érezte, hog y a teremben valahol, valaki, mág ikus energ iákat g yűjt össze
mag ában. Ez nem skavenvarázslat… Valami más. Lépések közeledtek felé.
Oldalra kapta a fejét.
– Ejnye, ejnye, mi van itt? – szólalt meg eg y érdes hang . Mintha két kavicsot dörzsöltek
volna eg ymáshoz. Thanquol úg y érezte, mintha kést vág tak volna a hátába.
 – Azt hiszem, éppen időben jöttünk ahhoz, hog y meg öljünk pár patkányt!
Thanquol felismerte a hang ot. Oldalra kapta fejét, és látta, bekövetkezett az, amitől
leg jobban tartott. A helyiség bejáratában a törpe Gurnisson és a társa, Jaeg er állt. A hátuk
mög ött feldühödött katonák toporog tak.
Thanquol felüvöltött. Mélyen lenyúlt saját romlott lelkébe, és minden mág ikus energ iát
kilövellt mag ából – eg yetlen támadással akarta elpusztítani ellenség eit.

***

Amikor látta, hog y eg y éjfekete villám keletkezik a látnok körül, Felix felkészült arra, hog y
oldalra vetődik. A patkányember feje fölött sötétlő g onosz g lória úg y izzott, hog y ránézni sem
lehetett.
Gotrek meg se moccant, arcizma sem rándult; a jelek szerint nem izg atta, hog y pusztító,
mindent meg semmisítő villámot készülnek ráereszteni.
Iszonyú dörrenés rázta meg a termet. A leveg őt az ég ő fémekre jellemző szag töltötte meg .
Felix látta, hog y két energ iavillám hag yja el a látnok kezeit. Az eg yik őt vette célba, a másik
Gotreket. Lehunyta a szemét; biztos volt benne, hog y eddig tartott az élete.
Ám iszonyú fájdalom helyett, csak valami enyhe csiklandást érzett. Minden hajszála ég nek
meredt. Kinyitotta a szemét és látta, hog y őt is és a trollvadászt is aranyszínű fényburok veszi
körül. Az aurát aranyló energ iaszálak kötötték hozzá Drexler doktor kezéhez. Felix látta, ahog y
az orvos arca eltorzul az erőlködéstől. Hálás volt neki, hog y meg mentette őket, de tudta,
Drexler már nem tart ki sokáig a burkon kívül örvénylő, mág ikus erővel szemben.
– Ez minden, amire képes vag y? – bömbölte Gotrek. – Patkányember, neked vég ed!
Gotrek kitört az aranyburokból. Felix követte.

***

Nem! Nem! Thanquol szürkelátnok döbbenten fig yelte, ahog y két ellenség e elindul felé. Nem,
ez nem igaz! Hog y lehet ez? Hog yan lehetség es, hog y ez a két förtelem elrag adja tőle a diadalt?
Milyen g onosz istenség védelmezi ezeket, mi tartja életben őket, mi teszi lehetővé számukra,
hog y újra és újra kudarcba fullasszák a terveit?
Kivicsorította fog át, és folytatta a mág ikus villámok idézését. A pusztító energ iák azonban
nem jutottak át az aranyszínű pajzson, ami rejtélyes módon meg jelent a törpe és csatlósa körül.
Thanquol érezte, ahog y a pajzs elvékonyodik, a villámok csapásai alatt.
Sajnos, a folyamat nem volt elég g yors. Az ember és a törpe még mindig feléje rohant, és
Thanquol érezte, elérik, mielőtt a villámai átütnék az aranypajzsot, és lerobbantanák testükről a
húst. Elvicsorított eg y átkot és folytatta a varázslást, de már tudta, itt nemcsak mág iára,
valami másra is szükség lesz.
– Gyorsan! Gyorsan! – kiáltott rá a viharsárkányokra. – Öljétek meg őket! Most!
Most!
A skavenek kelletlenül indították meg a támadást. Már ők is hallottak erről a párosról.
Rémtörténetek kering tek róluk, mindenki leg yőzhetetlennek tartotta őket. A puszta
felbukkanásuk elvette a harctól a viharsárkányok kedvét. Ez a törpe olyan könnyedén fejezett le
eg y tapasztalt skavenkapitányt, mintha vak kiskutya lenne.
Ráadásul nem is ketten jöttek, feldühödött emberek követték őket!
Thanquol érezte, nem sokon múlik, hog y a skavenjei meg forduljanak és elmeneküljenek.
Gyorsan mérleg elte a helyzetet és meg értette, a diadal lehetőség ét vég képp elvesztette. Itt már
nem arról volt szó, ki arat g yőzelmet, hanem arról, hog y ki marad életben. Ha most elmeg y,
amíg a skavenjei feltartóztatják a támadókat, talán eljut addig a helyiség ig , ahol bejutottak a
palotába. Ha ott lesz, akkor újra meg nyitja a mág ikus csatornát, és visszavonul a föld alá. Most,
hog y ennyire leg yeng ült, nem bírná nyitva tartani a kaput annyi ideig , amíg a harcosai is
átjutnak. Az is elég lesz, ha csak eg yetlen skaven menekül ki a palotából…
Thanquolt, a zsenit meg kell óvni, meg kell menteni! Eg y nap még visszatér, és mindenért
bosszút áll!
– Előre, bátor viharsárkányok, előre a g yőzelembe! – kiáltotta, mielőtt sarkon fordult, és
teljes erejéből futni kezdett. Még látnoki képesség eire sem volt szükség e ahhoz, hog y
meg állapítsa: a háta mög ött zajló mészárlás eg yoldalú és keg yetlen lesz.
 Epilógus

Így történt, hogy a skaveneket kiűztük a városból. Nuln szörnyű árat fizetett, de győzött. A történtek
után pihenésre és nyugalomra vágytam, de ebben nem lehetett részem. A sors kinyújtotta kezét társam felé,
és így elkezdődött egy utazás, amelynek a világ legtávolabbi, legelhagyatottabb zugában lett vége…

Részlet az Utazásaim Gotrekkel című krónika 3. kötetéből, írta Herr Felix Jaeg er (Altdorfi
Nyomda, 2505)

Felix a kedvenc székében ült a Vak Disznóban, és a naplóját írta. Úg y tervezte, a könyvet
Ottora bízza, őrizze meg neki, amíg visszajön érte. Tudta, ha eg yszer sikerül befejeznie a
trollvadász történetét, a kézirat felbecsülhetetlen értékűvé válik.
Kintről behallatszott a kalapácsok kopog ása. Az építők már hetek óta serényen dolg oztak,
meg próbálták visszaállítani a háborúban meg sérült város szépség ét. Felix tudta, jó néhány
évnek el kell telnie, hog y Nuln úg y pompázzon, mint rég en, de nem ag g ódott. A dolg ok vég ül
is rendeződtek, és minden jól vég ződött.
A g rófnő hálás volt, de anélkül, hog y nyíltan szembeszeg ülne a császárral. Nem
jutalmazhatott meg két olyan bűnözőt, akiket köröztek az altdorfi hatóság ok. Jó néhányszor
elmondta, milyen hálás, édesen mosolyg ott, kedves szavakat mondott, de semmi több. Felixet
ez sem érdekelte. Örült, hog y nem vetik tömlöcbe, és hog y életben maradt.
Amikor eszébe jutott a rettenetes csata, amelyet a város utcáin az emberek vívtak a
skavenekkel szemben, vég ig futott hátán a hideg . Eg y éjszakába és eg y teljes napba tellett, hog y
meg tisztítsák a várost. Az emberek még ezt követően sem merték elhinni, hog y biztonság ban
vannak. A következő napokban kisebb-nag yobb csapatok járták az utcákat, és felkutatták a sötét
zug okban meg búvó skaveneket. A felszínen eg yetlen patkányember sem maradt, de Felix
sejtette, hog y a csatornákban még mindig rejtőzik néhány.
A kórság ot meg fékezték. Talán a tűz tisztította meg a várost, vag y eg yszerűen erejét
vesztette a járvány. Drexler szerint ilyenkor általában ez történik. Nem érkezett jelentés újabb
halálesetekről, az emberek nem beteg edtek meg .
A patkányinváziónak is vég e lett. Néhány napig még fel-felbukkantak a rág csálók, de ezek
már g yeng ék voltak, torz testűek – mintha történt volna velük valami, világ rajöttük előtt. A
későbbi nemzedékek holtan születtek. Úg y tűnt, a skavenek azt tervezték, hog y a patkányok
ellepik a várost, meg tisztítják az emberektől, majd kihalnak, hog y a patkányemberek
átvehessék a hatalmat. Az elképzelés annyira g onosz volt, hog y Felixnek felfordult a g yomra,
valahányszor eszébe jutott. Vajon a patkányemberek valóban képesek voltak ilyesmire? Vag y
lehet, hog y minden a véletlen műve volt?
Valahol a távolban meg kondultak a templom harang jai. A papok természetesen azt
állították, hog y isteneik mentették meg a várost. Ebben nem volt semmi különös; mindig ezt
tették. Felix nem sok jelét látta, hog y a halhatatlanok bármit tettek volna Nulnért, de miért
hazudtolta volna meg a papokat? Talán ig azuk volt; talán az istenek valóban láthatatlan
pajzsokkal védelmezték az embereket, ahog y Drexler állította.
Felix a mag a részéről úg y g ondolta, hog y őt és Gotreket vag y az istenek pártolták, vag y
eg yszerűen a szerencse.
Az istenek másokat is meg kíméltek. Otto és feleség e biztonság ban volt. Ahog y Otto
meg jósolta, az altdorfi Jaeg erek komoly rendeléseket kaptak, és óriási vag yonra tehettek szert
az újjáépítésből.
Drexler majdnem teljesen felépült a szürkelátnokkal vívott varázspárbaj után. Felix többször
találkozott vele a vég zetes éjszaka óta, és éppen olyan vidám és nyug odt volt, mint annak
előtte. Eg y alkalommal Ostwalddal is találkozott az orvos házában. A mesterkém hősnek kijáró
tisztelettel beszélt vele; Felix ettől zavarba jött.
Heinz és a zsoldosok többség e is jól volt. A vén kocsmáros kapott eg yet a fejére, a kötésektől
úg y nézett ki, mint eg y turbános arábiai, de szilárdan állt a söntéspult mög ött, és eltökélten
mérte az italt.
Felixnek fog alma sem volt arról, Elissa hol lehet. A csata előtti napon látta őt és Hansot, de
hiába kérdezősködött, senki sem tudott a lányról. Felix őszintén remélte, hog y jól van, és
visszajutott a falujába. Még mindig hiányzott neki.
A skaven szürkelátnokot nem találták meg , pedig pincétől padlásig átkutatták a palotát. Az
udvari mág usok a mellékhelyiség ben bukkantak rá valamiféle furcsa, mág ikus nyomra, és
ebből arra következtettek, hog y Thanquol varázslat seg ítség ével szökött meg .
A polg árok többség e boldog volt. Életben maradtak, nekiláttak az újjáépítésnek. Az élet
lassanként visszatért a rendes kerékvág ásba.
Felix hosszú pihenőre vág yott. Gotreknek ezúttal sem sikerült hősi halált halnia, emiatt a
harcokat követő napokban, hordószámra vedelte a sört. A Vak Disznó eg yik sarkában ült, és
csak akkor szólalt meg , ha kiürült a korsója.
Hirtelen kivág ódott az ivó ajtaja, és eg y másik törpe lépett be a helyiség be.
Alacsonyabb volt Gotreknél, és valamivel vékonyabb. A fején vörös pántot viselt, szakállát
rövidre vág ta. Szemkápráztatóan élénk, vörös-sárg a nég yszög ekkel díszített ruhát viselt.
Körbenézett és elkerekedett a szeme, amikor felfedezte Gotreket.
Odament a trollvadász elé. Felix felkapta fejét, letette tollát, és érdeklődve várta a
fejleményeket.
– Te Gotrek vag y, Gurni fia, a trollvadász? – kérdezte az alacsony törpe, reikspiel nyelven.
– És ha ig en? – nézett fel Gotrek. – Mit akarsz tőlem?
– Nor Norrison vag yok, a klánok hírvivője. Fontos üzenetet hoztam neked. Ezer mérföldet
tettem meg , hog y átadhassam.
– Akkor add át! Nem érek rá eg ész nap! – mordult fel Gotrek türelmetlenül.
– Nem szóban kell átadnom. Írásos üzenet. Tudsz olvasni?
– Leg alább olyan jól, amilyen jól ki tudom verni az ostoba hírnökök fog át!
A futár letett Gotrek elé eg y jókora borítékot. Gotrek feltépte. Ahog y olvasni kezdte a levelet
elsápadt, a szeme elkerekedett, a szakálla remeg ni kezdett.
– Mi az? – kérdezte Felix.
– Nag y baj van, emberifjonc! Nag yon nag y baj! – Gotrek felállt, és a fejszéje után nyúlt. –
Szedd össze a holmidat! Indulunk!
 Tartalom

Skavenkarom
Bélfutászok
Éjszakai rajtaütés
A kórság szerzetesei
Idomár bestiái
A nulni csata
Epilóg us
Tartalom