Bestiárium

Az erény szeretete
Azt mondják, a pacsirta olyan madár, hogy ha súlyos beteg elé viszik, akkor,
ha a betegnek meg kell halnia, a pacsirta elfordítja a fejét és rá sem néz többet, de
ha meg fog gyógyulni, akkor le sem veszi róla a tekintetét, sőt, minden betegségből
fel tudja gyógyítani.
Hasonlóképpen az erény szeretete sosem törődik hitvány, komisz dolgokkal,
hanem csak a becsületes és erényes dolgokban lakozik, s a nemes szívekbe mindig
visszatér, ahogyan a madarak is visszatérnek a zöld erdőben virágzó ágakra. A
balsorsban pedig sokkal jobban megmutatkozik, mint szerencse idején, miként a
fény, amely annál ragyogóbb, minél sötétebb helyen található.
 
Irigység
A kányáról azt olvasni, hogy ha a fiókáit túl kövérnek látja a fészekben,
irigységből a bordáikat csipkedi, és nem eteti őket tovább.
 
Vidámság
A vidámságot a kakasnak tulajdonítják, aki minden apróságtól jókedvre derül,
és mindenféle mókás mozdulatot téve kukorékol.
 
Szomorúság
A szomorúság a hollóhoz hasonlatos, aki, mikor látja, hogy újszülött
gyermekei fehérek, nagy fájdalommal megválik tőlük, szomorú kiáltással elhagyja
őket, és egészen addig nem táplálja őket, míg meg nem jelennek rajtuk az első
fekete tollak.
 
Béke
A hódról azt olvasni, hogy ha gyógyhatásúnak tartott heréiért üldözik, és már
nem menekülhet, megáll, és a vadászokkal való béke érdekében metszőfogaival
kitépi heréit, és ott hagyja őket ellenségeinek.
 
Harag
A medvéről azt mondják, amikor a méhkashoz megy, hogy kivegye belőle a
mézet, és a méhek elkezdik csípni, otthagyja a mézet, és bosszúért liheg. Mivel
mindegyiken bosszút akar állni, egyiken sem tud. Haragja dühvé fokozódik, a
földre veti magát, kezével és lábával hadonászik, de hiába, nem tudja megvédeni
magát a méhektől.
 
Könyörületesség, avagy hála
Azt mondják, a háládatosság erénye leginkább a búbos bankában van meg. Ez
a madár tudja, mennyi jót tett vele apja és anyja, akiktől az életet kapta, és akik
táplálták, ezért, amikor látja rajtuk az öregség jeleit, fészket rak nekik, ápolja és
eteti őket, csőrével kitépdesi öreg és csúnya tollaikat, bizonyos füvekkel pedig még
a látásukat is visszaadja, úgy, hogy újra megelégedésben élhetnek.
 
Fösvénység
A varangy földet eszik, mégis mindig sovány marad, mert sosem lakik jól.
Annyira fél ugyanis, hogy egyszer még ez a föld is elfogyhat.
 
Hálátlanság
A galambok a hálátlanokhoz hasonlóan cselekednek, amikor ugyanis abba a
korba érnek, hogy nincs többé szükségük az etetésre, harcolni kezdenek apjuk
ellen, s addig nem ér véget a viszálykodás, míg el nem űzik őt a fészekből, sőt még
feleségét is elveszik tőle.
 
Kegyetlenség
A baziliszkusz oly kegyetlen, hogy amikor az állatokat nem sikerül megölnie
mérgező pillantásával, akkor tekintetét a füvekre és fákra szegezi és kiszárítja őket.
 
Bőkezűség
A sasról azt mondják, bármekkora éhség gyötri is, mindig hagy zsákmányából
a körülötte repkedő madaraknak, amelyek nem tudnak maguknak élelmet szerezni,
ezért kénytelenek a sast kísérni, mert általa jutnak táplálékhoz.
 
Büntetés
Amikor a farkas valamely baromistálló körül settenkedik, és véletlenül egyik
lába csapdába esik, zajt kelt maga körül, majd jól a lábába harap, hogy így büntesse
meg magát, az elkövetett hibáért.
 
Hízelgés, avagy csábítás
 A szirén oly édesen dalol, hogy elalszanak a tengerészek, ő pedig a hajóra
lopakodik, és megöli az alvókat.
 
Okosság
A hangya veleszületett okossága révén már nyáron előre gondol a télre, és
kioltja az összegyűjtött magvak életét, nehogy azok újjászülessenek és a kellő
időben elfogyaszthassa őket.
 
Őrültség
A vad bika gyűlöli a vörös színt, ezért a vadászok vörös vásznat tekernek
valamely termetes fa törzsére, a bika nekiront, és dühében beledöfi szarvait, a
vadászok pedig megölik.
 
Igazságosság
Az igazságosság a méhek királyához hasonlítható, amely minden dolgot
ésszerűen rendez el. Néhány méhet a virágokhoz küld, másokat dolgozni, ismét
másokat a darazsak elleni harcra rendel, másokat a szemét eltakarítására, néhányat
pedig saját maga mellé vesz kíséret és udvartartás végett. S amikor már öreg, és
szárnyai sincsenek többé, ezek hordozzák őt. És ha valaki nem tesz eleget
kötelességének, irgalom nélkül megbüntetik.
 
Igazság
Habár a foglyok ellopják egymás tojásait, a gyermekek, amelyek a tojásokból
kelnek ki, mindig visszatérnek igazi anyjukhoz.
 
Hűség, avagy odaadás
A darvak oly hűségesek és odaadóak királyukkal szemben, hogy éjszaka,
amikor alszik a réten, egyesek távolról, mások közelebbről őrzik őt, és
mindegyikük egy követ tart a lábával, hogy ha elaludna, a leeső kő zajára majd
felébredjen. A többiek pedig a király körül alszanak. Így tesznek minden éjjel, és
váltogatják egymást, nehogy a királyukat valami baj érje.

Allegóriák

A hírnevet madár képében kell megjeleníteni, amelyet tollak helyett nyelvek

borítanak.
I.B.3.
  
A Mór szemüvegben, az irigység a rágalommal karöltve, az igazságosság
pedig feketén a Mór miatt.
I.H.88.
 
A fáradozás szőlővesszővel kezében.
 
Galeazzo a szép idő és a vihar között.
 
A Mór a jószerencse képében, hajjal, ruhákkal és kezekkel maga előtt, és
Messer Gualtieri, aki éppen most érkezik, és hódolatteljes mozdulatokkal igazgatja
ruhái szegélyét.
A szegénység pedig ijesztő alakban üldöz egy fiatalembert. A Mór azonban
ruhája szélével eltakarja őt, és arany pálcájával megfenyegeti a szörnyeteget.
I.I.138.
 
Öröm.
Ikrek, hiszen egyik a másik nélkül nem létezhet, mintha csak össze lennének
ragasztva. A hátukat fordítják egymásnak, hiszen ellentétesek.
Az öröm és a bánat allegóriája: kétfejű, négykarú alak, az egyik fej fiatal, a
másik öreg.
 
Arany. Sár.
Ha megragadod az örömöt, tudnod kell, hogy mögötte olyasvalami rejtőzik,
ami gyötrelmet és bánatot okoz majd neked.
Ez az öröm és a bánat együtt, amelyeket kétfejűként kell ábrázolni, mivel
egyik sosem választható el a másiktól. Háttal vannak egymásnak, hiszen egyik a
másik ellentéte. Egy testből ágaznak ketté, mivel azonos alapon nyugszanak: az
öröm alapja a bánattal való vesződség, a bánat alapját pedig a hiú, érzéki vágyak
képezik. Jobb kezében egy nádszálat tart, amely haszontalan és gyümölcstelen,
szúrása pedig mérgező. Toszkánában ebből készítik az ágyak alját, így jelzik, hogy
itt mihaszna álmokat szövögetnek, és életük nagy részét elfecsérelik. A leginkább
hasznosítható időt pocsékolják, vagyis a reggeli órákat, amikor az elme még tiszta
és kipihent, a test pedig újabb fáradozásokra kész. Ez az a hely, ahol hitvány
gyönyöröket kergetnek, és lehetetlen dolgokat vesznek fejükbe, testüket állítják a
gyönyörök szolgálatába, amelyekért gyakorta elhibázott életükkel fizetnek. Ezért
tesznek nádat az ágy aljába.
  
A halálon lovagló irigység allegóriája.
Az irigység fügét mutat az ég felé, mert, ha csak lehet, Isten ellen használja
erejét. Arcán kegyes ábrázatot mutató maszkot visel. Tekintetét pálma és oliva ágak
bántják, szemét babér és mirtusz sebzi, ez jelzi, hogy a győzelem és az igazság
sértik őt. Seregnyi villám csap elő belőle, amelyek a rágalmakat jelképezik. Sovány
és aszott, hisz folytonosan epekedik. Szívét sziszegő kígyó mardossa. Hátán tegez,
nyelve helyén nyilak, mert gyakran ezekkel sebez. Testét leopárdbőr fedi, mert a
leopárd irigységből tőrbe csalta és megölte az oroszlánt.
Kezében virágokkal teli vázát tart, ám a virágok között skorpiók, varangyok
és más mérges rovarok bújnak meg. Meglovagolja a halált, hiszen az irigység
halhatatlan, és mindig kész az uralkodásra. A gyeplőn különböző fegyverek lógnak,
a halál megannyi eszköze.
Mihelyt az erény világra jön, rögtön megszüli az irigységet is magával
szemben. Előbb tűnik el az árnyék a test nyomából, mint az irigység az erényéből.
Oxford/Rajzok. 29.
 
Két alak, az egyik maszk szemben a nappal; a másik lángokban áll.
Igazság: a nap. Hazugság: álarc. Ártatlanság, rosszindulat.
A tűz elpusztítja a hazugságot, azaz a szofizmust, és eloszlatja a homályt az
igazság körül.
A tűz arra való, hogy felemésszen minden szofizmust, felfedje és megmutassa
az igazságot, mert ő a fény, amely elűzi a sötétséget, amely minden lényegeset
elfed.
Igazság. A tűz elpusztít minden szofizmust, azaz a hazugságot, és nem hagyja
meg, csak az igazságot, vagyis az aranyat.
Az igazság végül felfedi magát, sohasem színlel, ilyen bíró előtt a színlelés
megsemmisül.
A hazugság álarcot visel.
Semmi sem marad rejtve a nap alatt. A tűz az igazságot szolgálja, mert
elpusztít minden szofizmust és hazugságot, az álarc pedig az álnokságot és a
hazugságot, amely elfedi az igazságot.
W. 12700.
 
A pók azt hitte, menedékre lel a kulcslyukban, ám ott a halál leselkedett rá.
C.299.
 
 Ledöntött fa, amely újra kihajt.
Még reménykedem.
F.III.63.
 
Borostyánnal díszített ruhák vázlatai. A borostyán hosszú életű.
 
A rossz, amely nem árt nekem, olyan, mint a jó, amely nincs hasznomra.
Káka, amely megtartja a szalmaszálakat, hogy aztán megfojtsa őket.
Láng a lámpásban, amelyet két oldalról fújtatnak.
I.M.4.
 
A gondolatok a remény felé fordulnak.
Madarak kalitkában.
 
A hálátlanságot kézbe kell adni. A tűz felemészti az őt tápláló fahasábot.
Fahasáb a lángok között.
 
A hálátlanságra.
Amikor feljön a nap, amely mindenhonnan elűzi a homályt, kioltod a fényt,
amely addig a te hasznodra és kényelmedre űzte el azt egyes helyekről.
Napsugarak, arc, amely éppen elfújja a gyertyát.
P.2038.
 
Orsó. Addig forgok, amíg a szövet el nem fogy.
Szorgalom.
 
Próba során ismerszik meg a színarany.
Fújtatókemence.

Zene

A zenének két baja van: az egyik ezek közül múlékony, a másik krónikus. A
múlékony mindig a keletkezését követő pillanathoz kötődik, a krónikus pedig
kellemetlenné és egyhangúvá teszi az ismétlésben.
 C.382.
 
Íme, így működik a viola organista
Ha a henger rovátkáit két ütemre készíted, úgy, hogy az egyik sor fogai
kisebbek, mint a másikéi, és nem egyeznek egymással, […] akkor az ívnek
egyenletes mozgása lesz. Ha nem, akkor ide-oda fog döcögni. Készítsd tehát az
elmondott módon, akkor az orsó mindig egyenletesen fog járni.
 
Itt egy sípokkal ellátott kerék készül, hasonló egy zenei kör lüktetéséhez, az
úgynevezett kánonhoz, amit négy hangon énekelnek, és mindegyik hang az egész
kerékkel énekel. Ezért készítek itt egy kereket négy foggal, úgy, hogy mindegyik
fog egy hangnak feleljen meg.
I.B.50.
 
Dob rovátkákkal, amelyekhez egy tollakkal ellátott kerék dörzsölődik
Négyszögletű dob, amelynek a hártyája emelő segítségével kifeszíthető vagy
leengedhető.
 
Ahogyan egy és ugyanaz a dob magasabb vagy mélyebb hangot ad ki,
aszerint, hogy a hártya erősebben vagy gyengébben van kifeszítve, ugyanúgy ezek
az azonos dobtestre különböző mértékben kifeszített hártyák különböző hangokat
adnak.
I.B.175.
 
Több húrom van, amelyek oktávonként vannak egymásra hangolva, és el
szeretném érni, hogy mindegyik egy ujjnyival jobban ki legyen feszítve, mint a
másik. Azt kérdezem, hogy milyen súly feszíti ki őket annyira, ha ők ugyanolyan
vagy kétszer olyan vastagok, és milyen hang fog keletkezni.

Fény és árnyék

A fény a sötétség elűzése. Az árnyék a fény megvonása.

Eredeti fény az, amelyik a sötét test megvilágításának okozója.
Származtatott fény borítja azon testek részeit, amelyeket az eredeti fény
világít meg.
Eredeti árnyék található a test azon részén, amelyet a fény nem tud
megvilágítani.
 A származtatott árnyék csupán az árnyéksugarak ütközése.
Minden test, amely sugárkévét hoz létre, számtalan képpel tölti meg maga
körül a levegőt.
Az árnyék- vagy fénykéve azon sugarak tömege, amelyek a beárnyékolt vagy
a megvilágított testből kiindulnak, és visszaverődés nélkül hatolnak át a levegőn.
Árnyék- vagy fénytörő az, ami az árnyék-, illetve fénysugarak pályáját
elvágja és megtöri.
C.116.
 
Minden dolgot más dolgok vesznek körül, és azokon keresztül észleljük őket.
Minél távolabb helyezkedik el a második dolog az elsőtől, annál jobban eltakarja
azt az első a szem elől.
C.125.
Árnyékosabb az a hely, amelyet az árnyéksugarak nagyobb mennyiségben
érnek.
Az a hely, ahová az árnyéksugarak nagyobb szögben esnek, sötétebb.
 
Világosabb az a hely, ahonnan nagyobb mennyiségű fénysugár verődik
vissza.
C.31.
 
Az egyformán sötét dolgok közül, amelyek egyformán nagy távolságra
fekszenek, az tűnik sötétebbnek, amelyik magasabban van a föld felett.
Annál élesebb az árnyék körvonala, minél közelebb megy végbe az ütközése
az eredeti árnyéknál.
Az a beárnyékolt test, amelyik sötétebb háttérrel határos, kisebbnek tűnik.
Az a megvilágított test, amelyik világosabb háttérrel határos, nagyobbnak
tűnik.
Ez éjszaka látszik jól az épületek tetején, amikor mögöttük felvillan valami.
Mert amikor valami felvillan, akkor úgy tűnik, hogy az épület megnő. Ebből
következik, hogy ez az épület ködben vagy éjszaka, amikor a levegő tiszta és
derült, nagyobbnak tűnnek.
C.126.
 
A nap képe a kisebb hullámokban ragyogóbbnak tűnik, mint a nagyobbakban.
Ez azért van így, mert a visszatükröződések, vagyis a nap képei a kisebb
hullámokban nagyobb számban vannak jelen, mint a nagyobbakban, és mert a több
ragyogó részecske nagyobb fényt ad, mint a kevesebb.
 
A hosszúkás és vékony alakú világítótest elmosódottabb körvonalú
árnyékokat hoz létre, mint a gömb alakú fény, ez pedig a következő tételre
vezethető vissza:
„Annak az árnyéknak, amelyik az eredeti árnyékhoz, pontosabban az
árnyéktesthez közelebb van, élesebbek a körvonalai.
De ennek az oka éppen a hosszúkás alakú világítótest.

A festészet szabályai

Egy csata ábrázolásának mikéntje

Először a tüzérség füstjét kell megfestened, amely a levegőben
összekeveredik a lovak és a harcosok mozgásától felkavart porral, ezt a keveréket
pedig így ábrázold: bár a por könnyűsége miatt könnyen felszáll és elkeveredik a
levegővel, mégis mivel földi dolog és por alakú, éppoly szívesen le is ereszkedik,
legmagasabbra pedig a legkönnyebb részei emelkednek. Ott tehát csak alig látszik,
és színe szinte olyan, mint a levegőé. A füst, amely a porral teli levegővel
összekeveredik, minél inkább meghalad bizonyos magasságot, annál inkább sötét
felhőnek tűnik, magasan fönt pedig már jobban kivehető a füst, mint a por. A füst
színe kékbe hajlik, míg a por megőrzi saját színét. Azon a részen, ahonnan a fény
jön, a levegő, a füst és a por keveréke sokkal fényesebb, mint a szemben lévő
részen. A harcolók annál kevésbé látszódnak, minél jobban belekeveredtek a
porfelhőbe, és annál kevésbé lehet rajtuk elkülöníteni a fényeket és az árnyékokat.
Fesd vörösre az arcokat, az alakokat, a levegőt és a lövészeket a közelükben
lévőkkel együtt. Ez a vörösség annál fakóbb legyen, minél távolabb van az
eredetétől. Azok az alakok, amelyek közted és a fény között helyezkednek el, mivel
messze vannak, világos mezőben sötétnek fognak tűnni. Lábuk pedig, minél
közelebb van a földhöz, annál kevésbé látszik, hiszen ott a por vastagabb és sűrűbb.
Ha pedig lovakat ábrázolsz, amelyek a tömegből kiválva futnak, a kis porfelhőket
olyan távolságra helyezd el egymástól, amekkora a ló ugrásai közötti távolság. Az a
felhő, amelyik távolabb van a lótól, kevésbé látszik, sőt, magasan van, kiterjedt és
ritka. A közelebb lévő viszont jobban kivehető, kisebb és sűrűbb. A levegőt
különböző irányból jövő nyilak szelik át: van, amelyik emelkedik, van, amelyik
esik, némelyik épp egyenesen repül. A kilőtt golyókat pályájukon füst kíséri. Az
elöl lévő alakok legyenek porosak, por lepi a hajukat, a szemöldöküket és más
helyeket, ahol a por meg tud tapadni. A győztesek haja más könnyű dolgokkal
együtt lobog a szélben, leszegett homlokkal törnek előre, mindig ellentétes tagjaikat
lendítve, vagyis ha a jobb lábukkal lépnek, akkor a bal karjuk lendül előre. Ha
elesettet ábrázolsz, jelezd a csúszás helyén, ahogy sárrá elegyedik a vér és a por,
körülötte pedig a felázott földre fesd oda az ott elhaladt lovak és emberek
lábnyomát. Fess lovakat, amint halott gazdájukat vonszolják, s mögéjük a porba és
sárba a vonszolt test nyomát. Fesd le a győzteseket és a veszteseket, sápadtan,
felhúzott és összevont szemöldökkel, homlokukat fájdalmas ráncok barázdálják. Az
orrcimpák árkából jó néhány ránc indul ki, és húzódik egészen a szem kezdetéig. A
feszülő orrlukak okozzák ezeket a ráncokat. Az ívelt ajkak eltakarják a felső
fogakat, a száj jajkiáltásra nyílik. Az egyik kéz ellenség felé fordított tenyérrel
eltakarja a félelemmel teli szemeket, a másik a földre támaszkodik, hogy a felemelt
törzset megtartsa. Másokat mutass menekülés közben, tágra nyílt szájjal kiabálva.
A harcosok lába köré fess sok fegyvert, amilyenek a törött pajzsok, lándzsák, törött
kardok és más hasonlók. Fess halottakat, akiket félig vagy egészen belepett a por,
amely a kiömlő vérrel összekeveredve vörös sárrá válik. Látni, ahogyan a
holttestből jövő vér kanyarogva folyik a porban. Mutass haldoklókat, akiknek
szeme kifordul, fogukat összepréselik, öklüket törzsükhöz szorítják, lábukat
meggörbítik. Látni olyanokat, akiket az ellenség lefegyverzett és legyőzött, ám ők
harapásokkal és karmolásokkal akarnak bosszút állni. Látni könnyedén futó
lovakat, sörényük lobog a szélben, patáikkal sok kárt tesznek az ellenség sorai
között. Látni földre sújtott sebesülteket, akik pajzsuk mögé rejtőznek, az ellenség
pedig lehajol hozzájuk, hogy erővel a halálba küldje őket. Egy ló tetemére egész
csoportnyi ember zuhant. Néhány győztes odahagyja a harcot, és a sokaságból
kilépve törölgeti portól könnyező szemeit és sáros arcát. Látni segédcsapatokat,
amint reménnyel telve, mégis izgatottan várnak, szemüket kezükkel árnyékolják, és
figyelik a felszálló párába burkolózott tömeget, hogy készen álljanak kapitányuk
parancsaira. A kapitány pedig felemelt pálcával rohan feléjük, és mutatja, hol van
szükség segítségre. Néhány ló a folyóba gázol, felkavarja a hullámzó, habos vizet,
amely a lovak teste és lábai között a levegőbe fröccsen. És ne legyen egyetlen sík
felület sem, hacsak nem a lábnyomokba gyűlt vér felszíne. *
P.2038./ 31.
 
Ha a természet egyetlen szabályt állított volna fel a részek milyenségét
illetően, az emberi arcok annyira hasonlítanának egymásra, hogy egyiket a másiktól
nem lehetne megkülönböztetni; de ő oly változatossá tette az arc részeit, hogy
jóllehet szinte egyetemes szabályt állított fel nagyságukat illetően, a milyenségükre
nem alkalmazta ezt, s ekképpen egyik a másiktól világosan megkülönböztethető.
C.119.
 
Hogyan hanyatlik és satnyul a festészet korszakról korszakra, amikor a festők
csupán más festők műveit veszik mintául!
Kevésbé kiváló lesz a festő műve, ha mintául mások képeit veszi.
Gyümölcsözőbb, ha a természetet tanulmányozza. Látható ez a rómaiak után jövő
festőkön, akik mindig egymást másolták, így művészetükben korról kora
mélyebbre süllyedtek. Ezek után jött a firenzei Giotto, aki a magányos hegyekben
született, ahol csupán kecskék és más hasonló állatok laknak, és aki nem elégedett
meg mesterének, Cimabue festményeinek utánzásával. Elkezdte hát a sziklákon
ugráló kecskéket rajzolni, amelyeket látott, azután pedig a többi állatot, amelyek
azon a vidéken éltek, méghozzá úgy, hogy a sok tanulmány után messze felülmúlta
nemcsak korának mestereit, hanem az elmúlt évszázadokéit is. Őt követően a
művészet újra visszaesett, mert mindenki a kész festményeket utánozta, és
évszázadról évszázadra hanyatlott, míg a firenzei Tommaso, akinek Massaccio a
családi neve, be nem bizonyította tökéletes művével, hogy mindazok, akik mást, és
nem a természetet, a mesterek mesterét veszik mintául, hiába fáradoznak. Ugyanezt
mondom én a matematikáról is, hogy azok, akik csupán a szerzők műveit
tanulmányozzák, a természet műveit nem, azok művészetükben csupán unokái,
nem gyermekei a természetnek, a jó szerzők mesterének. Milyen balgák, akik
szidják azokat, akik a természettől tanulnak, és elhanyagolják a szerzőket, akik
csupán követői a természetnek.
C.141.
 
Akik elméleti tudás nélkül szeretnek bele a gyakorlatba, olyanok, mint a
hajós, aki kormány és iránytű nélkül megy a hajóra, így sosem tudhatja biztosan,
merre tart.
I.K.110.
 
Az emberek és a szavak adottak. És te, festő, ha nem tudsz az alakokkal
dolgozni, olyan vagy, mint a szónok, aki nem tud bánni a szavakkal.
I. K. 110.
 
Ahhoz, hogy a festő minden testtartásban és helyzetben ábrázolni tudja a
tagokat, szükséges, hogy jól ismerje az idegek, csontok, izmok és inak felépítését,
és tudja, hogy a sokféle mozgás és erőkifejtés során melyik izom okozza a mozgást.
És csak ezeket kell kiemelnie és megerősítenie, nem pedig mindegyiket, ahogy
olyanok teszik, akik ügyes rajzolónak akarnak látszani. Ezeknek a meztelen figurái
nehézkesek és minden báj nélkül valók. Inkább tűnnek dióval teli zsáknak, mint
emberi alaknak, inkább egy köteg reteknek, mint izmos, meztelen testnek.

Találmányok

Ehhez kell még egy óra, amelyik mutatja az órát, a percet és a másodpercet,
hogy meg lehessen mérni, milyen messzire jut el az ember egy óra alatt a
széláramlattal.
C.249.
 
 Ezek az ollók azonnal kinyílnak és bezárulnak, amikor a kéz húzza vagy
nyomja őket.
Ollók, amelyekkel a kalapkészítők szabnak. Gyorsan nyílnak, és úgy
zárulnak, akár a többi.
C.397.
 
Ez egy óramű azok részére, akik takarékoskodnak az idővel, és a
következőképpen működik:
Amikor a tölcsér már olyan sok vizet töltött a tartályba, mint amennyi a
szemközti mérlegserpenyőben van, akkor a nevezett serpenyő emelkedés közben az
első tartályba tölti a vizét. Mivel ez így kétszer annyi súlyra tesz szert, kíméletlenül
felemeli az alvó lábait, mire az felébred, és a kötelességei után lát.
I.B.20.
 
Ha egy gerendát szeretnénk átfúrni, akkor függőlegesen kell tartanunk, és
alulról kell átfúrnunk, hogy a lyuk magától kiürüljön. Sátortetőt kell készíteni, hogy
a forgács ne hulljon annak a fejére, aki a csavart forgatja, és arra is ügyelni kell,
hogy az esztergályosok a csavarral együtt emelkedjenek. A lukat először kisebb
fúróval kell kifúrni, és csak azután nagyobbal.
I.B.47.
 
Szánkó iszapra
Az a rész, amelyik felfekszik a talajra, legyen összefüggő, hogy ne ragadjon
bele a sárba.
 
Szánkó hegyes és köves vidékre
Az a rész, amelyik a talajjal érintkezik, ne legyen összefüggő, hogy kevésbé
nehéz legyen húzni; ugyanis minél kevésbé fekszik fel a súly, annál könnyebben
mozog.
I.B.76.
 
Deszkákból összeácsolt, fedett csónak
De szereld fel egy nagy, belül elrejtett kormánykerékkel, és készíts egy
csatornát az egyik végétől a másikig, ahogyan az a-ban látható, hogy a kerék
érintkezni tudjon a vízzel.
I.B.79.
  
Ez a fújtató olyan, mint egy cukorsüveg, és van benne egy választófal,
amelyik hosszában két részre osztja. Az egyik, mégpedig a felső, vízzel van
megtöltve, a másik levegővel. A víz egy nyíláson keresztül, amely a kifolyónyílás
mellett helyezkedik el, a légtérbe zuhog, és felgyűlve a fújtató nyílásán keresztül
kiszorítja a levegőt. A felső rész, abban a mértékben, ahogyan fogy belőle a víz,
egy csapóajtón keresztül levegővel telik meg, miként a másik is, és ez a
legcélszerűbb fújtató, amit csak használhat az ember.
I.B.81.
 
Kell, hogy legyen az embernek egy bőrruhája, amelyen a mellrésznél kettős,
ujjnyi széles karima található, aminek ugyanígy a derékszíjtól a térdig is kettősnek
kell lennie. Ha a tengerbe kell ugranod, a mellnél lévő karimán keresztül fújd fel az
öltözéked, ugorj a tengerbe, és ha nem látsz partot a közelben, vagy nem ismered a
tengert, hagyd, hogy a hullámok sodorjanak. A légzőcsövet, ami az öltözékig
nyúlik, mindig tartsd a szádban, és ha olykor a szokásos levegőre van szükséged, de
a hab megfoszt tőle, akkor vegyél a légzőcső torkolatán keresztül az öltözékből.
 
Hártyákkal ellátott kesztyű a tengerben való úszáshoz.
I.B.81.
 

 
A gömb átmérője 1 vagy 1/3 könyök legyen. Tiszta üvegből készüljön, és
tiszta vízzel legyen megtöltve, a közepében pedig legyen egy lámpás, amelyiknek a
fénye a golyó középpontja körül van. Ha egy szoba közepén felfüggeszted, erős
fényt fog kibocsátani.
I.F.23.
 
Ezen a kristály nagyítóüvegen nem lehetnek foltok, és egészen tisztának kell
lennie. A pereménél 1/12 hüvelyk vastagnak kell lennie, vagyis 1/144 könyöknek,
középen pedig, használójának látóképessége, vagyis a neki megfelelő szemlencsék
viselkedése szerint vékonynak kell lennie. Olyan öntőformával is kell készíteni,
mint amilyenek a szemlencséké.
Ennek a lemeznek a szélessége 1/6 könyök, a hosszúsága pedig 1/4 könyök
legyen, vagyis 3 hüvelyk hosszú és 2 hüvelyk széles legyen, vagyis 1” a négyzeten.
Ezt a nagyítóüveget a szemtől 1/3 könyöknyire kell tartani, és ugyanilyen messze
kell lennie a betűtől, amelyet olvasol. Ha távolabb van, a betű nagyobbnak fog
látszani; a szokásos nyomtatott betű olyan nagynak fog látszani, mint a
gyógyszerszekrényen lévő betű.
A dolgozószobában könnyen megtartható ez a nagyítóüveg, de ha a
szabadban akarod használni, akkor 1/8 könyök hosszúra és 1/12 könyök szélesre
csináld.
 

 
Lámpás, amelyben annál magasabbra emelkedik a kanóc, minél mélyebbre
süllyed az olaj.
Ez amiatt van, hogy a kerék, amely a kanócot emeli, az olajon úszik. Amilyen
mértékben fogy az olaj, olyan mértékben süllyed a kerék, süllyedés közben pedig
forog maga körül a fonál miatt, amely általában a kerékagyra van tekerve, a kerék
fogai pedig meghajtják a fogazott csövet, amelyben a kanóc található.
I.G.41.
 
Elődeink különböző berendezéseket használtak arra, hogy megnézzék,
mekkora utat tesz meg egy hajó óránként. Egyet ezek közül Vitruvius is megemlít
az építőművészetről írott könyvében, de az az eljárás ugyanúgy hibás, mint a
többi.* Ez abban áll, hogy egy malomkerék, amelyik a pereménél a tengerrel
érintkezik, teljes fordulataival egyenes vonalat ír le, amit a kerék kerületi vonalának
kiegyenesítése ad meg. Ez a találmány azonban csak a tavak sima és mozdulatlan
felületén használható. Ha azonban a víz a hajóval azonos mozgást végez, akkor ez a
kerék nem fog a hajóval együtt mozogni, így az ilyen találmánynak nem sok
értelme van.
Van még egy másik eljárás is, amit két sziget közötti, ismert szakaszon
próbáltak ki, mégpedig egy könnyű deszkával, amit állandóan ér a szél, a deszka
pedig az őt érő szél gyorsasága vagy lassúsága szerint többé vagy kevésbé ferdén
helyezkedik el. Ez pedig Battista Albertinél található.
Battista Alberti eljárása az egyik szigettől a másikig tartó, ismert szakasz
hosszának megmérésén alapul. Ez az eljárás azonban csak ugyanolyan hajón
használható, mint amilyenen a kísérletet végezték, mégpedig ugyanolyan
terheléssel, ugyanolyan vitorlákkal és ugyanolyan vitorlaállással, és ugyanakkora
méretű hullámoknál. Az én eljárásom viszont minden hajón használható, akár
evezős, akár vitorlás, mindig alkalmazható, legyen az a hajó kicsi vagy nagy,
keskeny vagy hosszú, magas vagy alacsony.
I.G.54.
 
 A hercegnő fürdőkályhájának felmelegítéséhez háromrésznyi meleg vizet kell
adnod négyrésznyi hideg vízhez.
I.I.34.
 
Morzsolj szét egy gubacsot finom lisztté, és hagyd nyolc napon át
fehérborban ázni. Továbbá lúgozz vitriolt ugyanolyan hosszú ideig vízben, hagyd a
vizet és a bort külön-külön jól leülepedni és kitisztulni, majd gondosan szűrd le
őket. Ha azután a fehérbort felengeded ezzel a vízzel, sötétpirosra változik.
 
(Vázlat: kerék, tengelyéhez rögzített súllyal.) Ha valamely súlyt akasztunk
erre a kerékre, mégpedig olyat, amely meg is mozgatja a kereket, ennek a súlynak a
középpontja mindig a forgástengely alá fog kerülni.
És nincs olyan, forgó tengelyt tartalmazó berendezés – ha emberi lelemény
hozta létre –, ami ezt a hatást ki tudná védeni.
Ó, ti, akik a folyamatos mozgás fölött spekuláltok, mennyi hiábavaló vázlatot
készítettetek egyazon kutatás közepette! Álljatok csak be az aranycsinálókhoz! *
F.II.

Mozgás és súly

Mi az erő?
Erőnek mondok egyfajta szellemi erényt, egyfajta láthatatlan hatalmat, amely
járulékos külső erő révén a mozgásból következik, a testekbe vegyül és helyeztetik,
amelyeket természetes szokásuktól*eltérít, ekképpen csodálatos képességeket és
aktív életet ad nekik.
I.A.28.
 
Minden súly a legrövidebb úton kíván a középpontba esni.
I.C.28.
 
A lendület a mozgó testre a mozgató által átvitt mozgás hatása. *
Minden hatás tartósságot igényel, vagy tartósságra törekszik.
Hogy minden hatás tartósságra törekszik, kipróbálhatod azon a hatáson, amit
a nap tesz a napba néző szemére, vagy azon a hangon, amit egy kongó harang
nyelve hoz létre.
Minden hatás tartósságra törekszik, ahogyan azt a mozgásnak a mozgóra
vetülő árnyképe mutatja.
 I.G.73.
 
Az erőt a hiány vagy a bőség * hozza létre. Az erő az anyagi mozgás gyermeke
és a szellemi mozgás unokája, valamint minden súlynak anyja és eredete. Ez a súly
véges a víz és a föld elemében, az erő azonban végtelen, mert általa végtelen számú
világ mozoghatna, ha olyan eszközöket lehetne készíteni, amelyek erőt hoznának
létre.
Az erő az anyagi mozgással, valamint a súly a lökéssel alkotják a négy
járulékos képességet, amelyek révén a halandók minden műve létrejön és elpusztul.
Az erő a szellemi mozgásból ered, amely végigfutva az érzékekkel
rendelkező lények tagjain megduzzasztja azok izmait, s ebből következően ezek a
megduzzadt izmok megrövidülnek, és hátrafelé húzzák az idegeket is, amelyekkel
össze vannak kötve; ebből keletkezik az emberi tagok ereje. *
Egy ember erejének milyensége és minősége újabb erőt hozhat létre, amely
arányosan annyival nagyobb lesz, amennyivel az egyik mozgás hosszabb a
másiknál.
B.151.
 
Beszélj először a mozgásról, azután a súlyról, mert az a mozgásból adódik,
azt követően az erőről, ami a súlyból és a mozgásból ered, és végül a taszításról,
ami a súlyból, a mozgásból és gyakran az erőből is ered.
C.155.
 
Én úgy találom, hogy az erő határtalan, miként az idő, a súly pedig határos,
ahogyan az egész földgolyó súlya is behatárolt.
C.117.
 
A nehézség és a könnyűség járulékos erők, amelyek akkor keletkeznek,
amikor az egyik elem egy másikba kerül.
Egyetlen elem sem könnyű vagy nehéz a maga saját közegében. *
B.174.
 
Ha az evező vagy a szárny mozgása gyorsabb, mint a vízé vagy a levegőé,
amelyeken át hajtják őket, akkor a vízben vagy a levegőben megmaradó mozgás
mennyiségét az evező vagy a szárny ellentétes mozgásban emészti fel. *
 Ha azonban a víz vagy a levegő mozgása önmagában gyorsabb, mint az
evezőé vagy a szárnyé, akkor az evező, illetve a szárny nem a vízzel vagy a
levegővel ellentétesen fog mozogni.
Ha pedig a víz vagy a levegő mozgásának sebessége önmagában ugyanolyan,
mint az evezőé vagy a szárnyé, amelyek bennük mozognak, akkor az evező, illetve
a szárny a víz és a levegő mozgását fogja követni.
B.267.
 
Ha egy adott erő egy adott testet maghatározott időben és meghatározott
távolságon mozgat, abból nem következik feltétlenül, hogy fele akkora erő
ugyanannyi idő alatt az egész testet fele akkora vagy kétszer annyi idő alatt
ugyanakkora távolságon mozgatná.
 
A testekben erőt, a mozgással együtt, csak erő vagy súly hozhat létre.
Erőt szükségszerű mozgás okozhat, akár súly, akár egy másik erő révén.
Ha egy dolgot, amelyik a mozgás állandóságának következtében mozog, egy
erősebb mozgás újabb lendülettel lát el, akkor a mozgó dolog megkétszerezi
mozgásának sebességét.
Példa: Valamely forgó korong, mondjuk egy fazékfedő, amelyik pörög.
Ehhez jön még a láb mozgása, ettől a korong felgyorsul. A labda is, amelyik egy
bizonyos irányba mozog, felgyorsul, ha a játékos a mozgásnak megfelelő vonalban
belerúg.
 
Abban az esetben, ha természetes helyétől nem tartják távol, minden nehéz
test megpróbál inkább egyenes vonalban, mint ívben zuhanni. Ez egészen világos;
mert ha bármilyen tetszés szerinti testet távol tartanak természetes helyétől,
amelyik támasztékot nyújt neki, akkor az megpróbálja a lehető legrövidebb idő alatt
visszanyerni eredeti tökéletességét. És mivel a körív húrjai rövidebb idő alatt
leírhatóak, mint maga a körív, ebből következik, hogy minden természetes helyétől
távoltartott test sokkal inkább a húr vonalában próbál zuhanni, mint köríven.
Ebből három dolog adódik:
1. A mérleg esetében a súly általi mozgás nem tisztán természetes. Ez abból
adódik, hogy a mérleg karjai, miközben leereszkednek, íveket, vagyis görbe
vonalakat írnak le.
2. A mérleg süllyedő karjában a súly által keletkező mozgás nem tisztán
kényszerített, mivel süllyedés közben természetes mozgásra is szert tesz.
3. A mérleg esetében a súly által keltett mozgás részben természetes, részben
kényszerített. Ez világos, hiszen minden természetes mozgás bizonyos fokig
kényszerített is, vagyis, helyesebben mondva, természetellenes.
  
Az erőnek nincs súlya, még ha gyakorta súlyként gyakorol is hatást. *
Az erő mindig egyenlő az őt létrehozó súllyal.
 
Egyetlen elemnek sincs súlya a saját közegében, amennyiben egynemű. Tehát
a levegő részecskéi nem nehezednek az alattuk lévő részecskékre.
 
Vajon a víz alatt lévő levegő természetéből adódóan távozik onnan, vagy
azért, mert a víz elűzi és kiszorítja magából?
 

 
Erre a válasz: Mivel a könnyebb test a nehezebbet nem tudja megtartani, ezért
az lesüllyed, és keres valamit, ami elbírja; mivel minden természetes tevékenység a
nyugalom elérésére irányul. Ebből következően a víz, amely a levegőt felülről,
oldalról és alulról körülveszi, teljes egészében az általa közrezárt levegőre
támaszkodik, és a d e n m víz egésze, ami a levegő fölött található, lefelé nyomja
azt. Maga alatt is tartaná, ha az oldalsó a b e f és a b c d víztömegnek, amely a
levegőt körülveszi, és az oldalán nyugszik, nem lenne nagyobb a súlya, mint annak,
amelyik fölötte helyezkedik el. Ezért a levegő az egyik vagy a másik oldalon az n
m zugokba kerül, és fölfelé gomolyog.
F.37.
 
A levegő sosem éri el azt a sebességet, amit a mozgatója. Ezt a por mozgásán
figyelhetjük meg, ami, ahogyan már mondtuk, a lovak futását követi, de egy
nagyon rövid szakaszon való mozgás után örvényleni kezd és visszafordul, ennek
során pedig minden lendületét felhasználja.
 
Öt különböző helyi mozgás létezik: Az első felfelé irányul, a második lefelé,
a harmadik vízszintesen, a negyedik ferdén felfelé, az ötödik pedig ferdén lefelé.
 
A tojássárgája a fehérje közepén található, s nem mozdul el egyik irányba
sem; vagy könnyebb nála, vagy nehezebb, vagy ugyanolyan; ha könnyebb volna, a
fehérje tetején kellene lennie közvetlenül a tojás héjánál; ha nehezebb volna, le
kellene süllyednie, ha pedig ugyanolyan nehéz, akkor lehet fent is, lent is, de
középen is.
 
 A nehézség, az erő, valamint a járulékos mozgás a taszítással együtt alkotják
azt a négy járulékos hatóerőt, amelyek révén a halandók minden kézzelfogható
műve létrejön és elpusztul.

Utószó

Bevezető a jegyzetekhez

Az idős Leonardo 1517-ben I. Ferenc francia király meghívására elhagyta

Rómát. Magával vitte három nagy festményét – a Mona Lisát, a Szent Annát és a
Keresztelő Szent Jánost –, valamint kéziratait. I. Ferenc az Amboise melletti cloux-
i kastélyt bocsátotta rendelkezésére, ahol gyakran meglátogatta. Leonardo jobb
karja hamarosan megbénult, rajzait és rejtjeles (tükörírásos) naplóit bal kézzel
készítette. Egyetlen munkatárs és tanítvány kísérte, az előkelő milánói családból
való Francesco Melzi. Leonardo végrendeletében őrá hagyta kéziratait és rajzait.
Halála után ezeket Melzi Milánóba vitte. A lapok utólagos (át)rendezése Pompeo
Leoni szobrász elképzelését követte (1630). Ő kapcsolta össze a Codex Atlanticus
néven ismert lapokat is. A kéziratok szétszóródása 1796-ban kezdődött meg,
amikor Napoleon elfoglalta Milánót, s elrendelte a Leonardo-hagyaték Párizsba
szállítását. Egy részük máig is ott van, más gyűjtemények visszakerültek Itáliába,
ismét mások Windsorban és Madridban találhatók, illetve magánkézbe kerültek. A
teljes – közel 7000 oldalas – anyag facsimile kiadásokon hozzáférhető,
földolgozása ma is tart.
Magyarul két kiadás jelent meg a szövegből, Kardos Tibor fordításában. Az
első (1953-as) gyűjteményt inkább filozófiai, a másodikat főleg művészeti írásaiból
válogatta. Jelen gyűjtemény arra törekszik, hogy új fordításban arányos, teljes képet
adjon Leonardo szerteágazó munkásságáról. Az idézeteket tematikusan rendeztük.
A mai olvasónak a legnagyobb nehézséget Leonardo természettudományos
tárgyú töredékeinek értelmezése okozza. Ennek oka az, hogy a
természettudományok ma használt nyelve, eszköztára – a matematikai formába
öntött összefüggések, a koordinátarendszer, a differenciálegyenletek használata,
általában az eltérő minőségek mennyiséggé való átválthatóságának gondolata –
jóval Leonardo halála után alakult ki. Maga a Mester – kortársaihoz hasonlóan – az
arisztotelészi fizikát, pontosabban annak a késő középkor szellemében átformált
változatát követte és értelmezte, akkor is, amikor éppen támadta.
Jegyzeteinkben arra törekedtünk, hogy – amennyire ez lehetséges – megadjuk
Leonardo szavainak mai értelmezését, ugyanakkor jelezzük a különbségeket is, ami
a két kor gondolkodásmódja között fennáll.
 
 Próféciák

Az oroszlánok faja karmokban végződő mancsával felnyitja a földet, üregeket

ás, és a neki alávetett többi állattal együtt beléjük temetkezik.
 
A sötétség leplébe burkolózva állatok jönnek majd fel a föld alól, hihetetlen
ugrásokkal vetik magukat az emberi fajra, vérét ontva szétmarcangolják és
felfalják.
 
A levegőből pedig ocsmány, szárnyas lények csapnak le, rávetik magukat az
emberekre és az állatokra, és vérfagyasztó üvöltéssel felfalják őket. Gyomrukat
vörös vérrel töltik meg.
 
Látni majd a széttépett húsból szivárgó vért, amint barázdákat szánt az
emberek külsején.
 
Oly kegyetlen betegség támadja meg az emberiséget, hogy tulajdon
körmeikkel szaggatják le húsukat.
Vagyis a rüh.
 
Látni majd, amint a fák levelei lehullanak, és a vizek folyása megreked.
 
A tenger vize a magas hegycsúcsok fölé, az égbe száll majd, s onnan zúdul rá
az emberi hajlékokra.
Vagyis a felhőkből.
 
Látni majd, amint a leghatalmasabb fákat a dühödt szél keletről nyugatra
fújja.
Vagyis a tenger felett.
 
Az emberek elhajítják maguktól saját élelmüket.
Vagyis elvetik.
 
Az emberi nem odáig jut, hogy egyik a másik beszédét nem érti többé.
Vagyis egy német egy törököt.
  
Látni majd, hogy az apák mások kényére-kedvére áruba bocsátják saját
leányaikat, sőt meg is jutalmazzák őket, s felhagynak minden korábbi óvatossággal.
Amikor a leányka férjhez megy.
 
Az emberek madárrá változva jönnek elő a sírokból, rávetik magukat a többi
emberre, és táplálékukat tulajdon kezükből vagy a terített asztalról veszik el.
A legyek.
 
Sokan vannak, akik megnyúzzák anyjukat, és bőrét kifordítva húzzák rá
újból.
A földművesek.
 
Boldogok, akiknek füle meghallja a holtak beszédét.
Jó műveket olvasni, és az olvasottakat megfontolni.
 
Az embereket, csakúgy, mint a madarakat, az égbe repítik a tollak.
Vagyis a tollakkal írott betűk.
 
Az ember halálát saját művei okozzák.
A kardok és a lándzsák.
 
Az emberek éppen azt kergetik, amitől a leginkább tartanak.
Vagyis nyomorultak lesznek, hogy ne jussanak nyomorúságba.
 
A szétválasztott dolgok újra egyesülni fognak, és olyan erőre tesznek szert,
amellyel vissza tudják majd adni az emberek elveszett emlékezetét.
Vagyis a papirusztekercsek, amelyek különálló rostokból készültek, és
megőrzik az emberek dolgait és cselekedeteit.
 
Látni majd, amint a halottak csontja gyors mozgásával szerencsét hoz
mozgatójának.
A kocka.
 
 Az ökrök szarvukkal óvják a tüzet saját halálától.
A lámpás.
 
Az erdők gyermekeket hoznak a világra, amelyek azután halálukat okozzák.
A fejsze nyele.
 
Az emberek durván megverik azt, aki életet adott nekik.
Gabonát csépelnek.
 
Az állatok bőre kimozdítja az embereket a csöndből, hangos kiáltozásra és
káromkodásra késztetve őket.
Labda, amellyel játszanak.
 
Az állatok bőréből kijövő széltől az emberek ugrálni kezdenek.
Dudaszó, amelyre táncolnak.
 
A levert dióról.
Akik jót tesznek, nagyobb verést kapnak, gyermekeiket elveszik és
megnyúzzák vagy lemeztelenítik, csontjaikat pedig eltörik és összezúzzák.
 
A szobrokról.
Ó, kit látok? A Megváltót, újra megfeszítve.
 
Az ember szájáról, amely sírként tátong.
Éktelen zaj szűrődik ki azoknak a sírjából, akik csúnya, erőszakos halállal
értek véget.
 
Az állatok bőréről, amely mindennek megőrzi az értelmét, amit csak ráírtak.
Minél többet beszélget valaki a bőrrel, az értelem burkával, annál nagyobb
bölcsességre tesz szert.
 
Akik füvet esznek, nappallá változtatják az éjszakát.
Faggyú.
 Elbeszélések

 
Az óriás
Kedves Benedetto Dei, elmesélem neked, mi újság Levantéban. Tudd meg,
hogy június havában egy óriás tűnt fel itt, amely Líbia sivatagából érkezett! Ez az
óriás az Atlasz hegységben született, fekete volt, és együtt harcolt Artaxerxész ellen
az egyiptomiakkal, arabokkal, médekkel és perzsákkal. A tengerből vette
táplálékát, bálnákat, ámbrásceteket és narválokat fogyaszt.
Amikor e rettenetes óriás egyszer a véres és sáros földön megcsúszva elesett,
mintha csak hegyomlás vagy földindulás lenne, az egész vidék belerengett. Még
Plútó is megrettent odalent a pokolban. Mars pedig, hogy mentse az irháját, Jupiter
ágya alá bújt. Az óriás a hatalmas ütés következtében ájultan terült el a földön. A
nép azt hitte, villám sújtotta halálra, és mihelyt elcsendesült a zűrzavar, azonnal
megrohanta, mint amikor dühös hangyák lepik el a kidőlt tölgyet, és széles
végtagjain futkosva mély sebeket ejtettek rajta. Ettől az óriás magához tért, s mivel
a sokaság szinte ellepte, és a sok szurkálástól égett a bőre, elkiáltotta magát.
Üvöltése félelmetes mennydörgésként hangzott. Kezével a földre támaszkodott,
ijesztő arcát felemelte, és amikor egyik kezével a fejéhez nyúlt, érezte, hogy az
telis-tele van a hajába kapaszkodó emberekkel, mintha azok az apró állatok
lennének, amelyek ott szoktak tanyázni. A hajszálaiba kapaszkodó, köztük
elrejtőzni próbáló emberek olyanok voltak, mint a tengerészek, akik a viharban a
kötelekre felmászva próbálják leengedni a vitorlát, hogy ne kapjon bele a szél. Ám
amikor jól megrázta a fejét, úgy hullottak alá, mint a jégeső, ha dühödt széllel
érkezik. Sok ember lelte halálát azok miatt, akik a többiekre zuhantak. Ezután az
óriás fölegyenesedett, és széttaposta, aki a lába alá került.
Fekete arca első látásra rettenetes, ijesztő ránézni, leginkább mélyen ülő, izzó
szemei miatt. Szemöldöke rémisztő, s olyan sötét, hogy tőle elborul az ég, és
remegni kezd a föld. Hidd el nekem, nincs oly bátor ember, aki nem növesztene
szívesen szárnyakat a meneküléshez, ha ezek az égő szemek rátekintenek, mivel
ehhez az ábrázathoz képest a pokolbéli Lucifer angyali szépségnek tűnne. Orrát
megvetően felhúzta, tág orrlikaiból sörték meredtek. Ez alatt húzódott görbe szája a
széles ajkakkal, amelyek szélén a macskákéhoz hasonló szőr volt, és mindehhez
még sárga fogak. Egy lovon ülő ember éppen csak a lábfeje tetejéig ért.
Bosszantotta a sok hajladozás és a nagy tolongás, haragja dühbe csapott át,
hatalmas lábainak dühétől hajtva a tömegbe gázolt, és az embereket óriási
rúgásaival küldte a levegőbe. Úgy potyogtak le onnan, egyik a másik után, mintha
sűrű jégeső verné a földet. Sokan haláluk pillanatában maguk is halált osztottak. Ez
a kegyetlenség mindaddig tartott, amíg a rúgásoktól felvert por visszahúzódásra
nem kényszerítette e pokoli fenevadat. Mi pedig tovább menekültünk.
Ó, hányszor ostromolták hiába ezt az ördögi lényt, amelyen semmilyen bántás
nem fog! Ó, nyomorult nép, benneteket nem védhetnek meg sem bevehetetlen
erődök, sem magas városfalak, az sem, ha egy helyre gyűltök, és az sem, ha
házaitokba, palotáitokba zárkóztok! Nem marad nektek más, mint a föld alatti kis
lukak és üregek, ott találtok oltalmat és menedéket, mint a rákok, tücskök és más
hasonló állatok! Ó, mennyi boldogtalan anya és apa fosztatott meg gyermekétől! Ó,
hány szerencsétlen nő vesztette el védelmezőjét! Bizony, bizony, kedves Benedetto,
nem hiszem, hogy a világ, teremtésétől fogva, ilyen félelmet, ennyi panaszt és
sirámot megért volna!
Bizony ebben az esetben az emberi faj méltán irigyelheti bármely állatfajtát.
Hiszen, habár a sas a leghatalmasabb minden madár között, legalább a repülés
gyorsaságában nem győzi le a többit. Így gyorsaságuk révén a fecskék
megmenekülnek a sólyom támadása elől. De még a delfinek is el tudnak menekülni
a bálnák és ámbrás cetek elől. Csak nekünk, nyomorultaknak nem válik hasznunkra
a futás, hiszen ő még lassú lépteivel is messze megelőzi a leggyorsabb
versenylovat. Nem tudom, mit mondjak, mit tegyek. Látom magamat átbukni a
hatalmas torkon lehajtott fejjel, látom magam éve eltemetve az óriási gyomorban,
zavaros halálra ítélve.
C.311.
 
Mivel egy kézműves gyakorta felkeresett egy előkelő urat, anélkül, hogy vele
bármi dolga lett volna, az uraság megkérdezte, miért jár hozzá egyáltalán. A
kézműves azt felelte, azért jár hozzá, hogy olyan örömben legyen része,
amilyenben az uraságnak sosem lehet. Hiszen, a köznép szokása szerint, ő is
szívesen nézi a magánál nagyobb urakat, az uraság viszont csak kevésbé előkelőket
láthat magánál. Ezért az urak nem hódolhatnak ennek a kedvtelésnek.
F.III.
 
Egy ember nem érintkezett többé egyik barátjával, mivel az gyakran mondott
neki rosszat barátairól. Egy napon, hosszú kesergés után, az elhagyott barát
panaszosan arra kérte a másikat, mondja meg, mi okból fordított hátat az ő nagy
barátságuknak. Amire a másik így felelt: „Nem akarok többé veled barátkozni, mert
jót akarok neked, és nem akarom, hogy azokra, akiknek szokásod szerint rosszat
mondasz rólam, a te barátodról, ugyanolyan rossz benyomást tegyél, mint rám. Így
aztán, ha nem barátkozunk többé, úgy tűnik majd, hogy ellenségek vagyunk, és
nem kárhoztatnak majd téged annyira, amikor szokásod szerint rosszat mondasz
rólam, mint ha barátok lennénk”
 
Történt egyszer, hogy egy idős ember nyilvánosság előtt becsmérelt egy
fiatalt, azt állítva nagy büszkén, hogy nem fél tőle. Amire is a fiatal azt felelte,
hogy idős kora erősebb pajzsként védi őt, mint akár a nyelve, akár az ereje.
 
 Egy ember óriási kardot látott kötve a másik oldalára, s így szólt hozzá: „Ó, te
szegény! Már jó ideje látlak ehhez a fegyverhez kötözve. Szabadok a kezeid, miért
nem oldod hát le, és élsz szabadon?” Amire a másik így felelt: „Nem tartozik rád!
Ez egy régi történet.” Amaz megbántva érezte magát, és így vágott vissza: „Úgy
ismerlek, hogy kevés dolog van ezen a világon, amiről te tudsz, ezért azt hittem,
neked minden régi dolog új.”
C.13.
 
Egy ember így szólt ismerőséhez: „Olyan különös színűre változtak a
szemeid!” A másik azt felelte, hogy ez gyakorta megesik vele. „De hát te nem is
törődsz vele? És mikor szokott beállni ez a változás?” Felelt a másik: „Minden
egyes alkalommal, amikor szemeim a te furcsa ábrázatodra tekintenek, rögtön
elsápadnak a nagy megrázkódtatástól, és ilyen különös színűvé válnak.”
 
Egy férfi azzal dicsekedett, hogy az ő hazájában keletkeznek a legkülönösebb
dolgok az egész világon. Amire egy másik így felelt: „Te, aki ott születtél, magad
bizonyítod, hogy igazat szóltál, méghozzá különösen ocsmány külsőddel.”
C.76.
 
Történt egyszer, hogy egy nőnek mosás közben a nagy hidegtől egészen
kivörösödtek a lábai. Egy barát, aki éppen arra járt, nagyon elcsodálkozott ezen, és
megkérdezte a nőtől, mi okozza ezt a nagy vörösséget, mire az rögtön azt felelte,
hogy a tűz az oka, amely ereiben lobog. Akkor a pap megfogta azt a bizonyos
testrészét, amely miatt barátnak állt, nem pedig apácának, közelebb húzódott a
nőhöz, és halk, alázatos hangon azt a szívességet kérte tőle, hogy hadd gyújtsa meg
a tűznél gyertyáját.
 
Amikor nagyszombat lévén a pap a parókiára menet szokás szerint
szenteltvízzel hintette meg a házakat, egy festő műtermébe is betért, és a
festményekre is szórt néhány csepp vizet. Erre a festő mérgesen megfordult, és
megkérdezte a paptól, miért fröcskölte le a festményeit. A pap azt felelte, hogy
azért, mert így szokás, és kötelessége így cselekedni, és hogy ő jót cselekedett, és
jótett helyébe jót, sőt, még jobbat várhatunk, és az Úr azt ígérte, hogy minden
jócselekedetünk, amelyet itt a földön viszünk végbe, odafönt százszorosan térül
majd meg. Erre a festő megvárta, amíg a pap kimegy, felment az ablakhoz, és egy
jó nagy vödör vizet öntött rá, ezt kiabálva: „Íme, itt a százszoros jutalom, amelyet
odaföntről vársz jótettedért cserébe, hogy a szenteltvízzel félig tönkretetted
képeimet!”
C.119.
 
 Szokás a ferencesek kolostoraiban, hogy nagyböjt idején nem esznek húst,
azonban ha úton vannak, mivel alamizsnából tartják fenn magukat, megengedett
számukra, hogy elfogyasszák azt, amit elébük adnak. Történt egyszer, hogy két
szerzetes utazása során egyazon fogadóba tért be egy kereskedővel, ahol azonban a
szegénység miatt csupán egy fiatal kakast tudtak eléjük tálalni. Látta a kereskedő,
hogy ez kevés lesz hármuknak, ezért így szólt: „Ha jól emlékszem, ezeken a
napokon a kolostoraitokban semmiféleképpen sem ehettek húst.” E szavakra a
szerzetesek rendjük szabályai szerint kénytelenek voltak minden mellébeszélés
nélkül bevallani, hogy ez igaz. Így a kereskedő vágya teljesült, és egyedül ehette
meg az egész kakast, a két barát pedig úgy segített magán, ahogy tudott. Ebéd után
az asztaltársaság együtt indult útnak. Némi vándorlás után egy meglehetősen széles
és mély folyóhoz értek, és mivel mindhárman gyalog voltak, a szerzetesek
szegénységük miatt, a kereskedő pedig fösvénységből; a rend szokása szerint az
egyik barátnak cipőjét levéve a vállán kellett átvinnie a kereskedőt. Így hát
átnyújtotta neki lábbelijét, és a nyakába vette. Ekkor történt, hogy amikor a folyó
közepére értek, a barátnak ismét eszébe jutott a regula, Szent Krisztofórusz módjára
lecövekelt, és fejét a nyakában ülő teher felé fordítva így szólt: „Mondd csak, van
nálad pénz?” „Tudod jól” – válaszolta amaz. „Gondoljátok, hogy magamfajta
kereskedő útra kel pénz nélkül?” „Vagy úgy!” – kiáltott fel a barát. „Csakhogy a mi
rendünk előírja, hogy semmiféle módon sem hordhatunk magunknál pénzt.” És
rögtön a vízbe dobta a kereskedőt, aki rájött, hogy a barát így bosszulta meg az
általa elkövetett igazságtalanságot, jó képet vágott a dologhoz, és a szégyentől
elvörösödve, békésen viselte el a bosszút.
C.150.
 
Egy beteg ember már halálán volt, amikor kopogást hallott az ajtaján.
Megkérdezte egyik szolgáját, ki veri a kijáratot, a szolga pedig azt felelte, hogy egy
nő, akinek a neve „Jóságos Hölgy”. Erre a beteg az égre emelte kezeit, fennhangon
hálát adott Istennek, majd utasította a szolgákat, hogy gyorsan engedjék be a
jövevényt, hadd lásson még halála előtt egy nőt, aki jóságos, hiszen életében
egyetlen egyet sem láthatott.
 
Egy ember, akit azzal költöttek föl, hogy hasára süt a nap, így válaszolt: „Ha
oly hosszú utazás és oly sok tennivaló várna rám, mint rá, már rég felkeltem volna,
de mivel előttem csak egy egészen rövid út áll, még nem akarok felkelni.”
 
Egy ember Pitagoraszra hivatkozva akarta bizonyítani, hogy ő már többször is
volt a világon, a másik azonban nem hagyta, hogy érveit kifejtse. Ekkor az előbbi
így szólt: „Most megmutatom neked, hogy én már többször is voltam itt. Arra is
emlékszem, hogy te molnár voltál.” A másik sértőnek érezte e szavakat, de
megerősítette igaz voltukat, sőt azzal is bizonyította, hogy emlékezett rá, a másik
szamár volt, aki a lisztet hordta.
  
Megkérdezték egyszer egy festőtől, miért van az, hogy a halott alakok,
amelyeket fest, oly szépek, saját gyermekei pedig rútak. A festő azt válaszolta,
azért, mert a festményeket nappal, a gyerekeket pedig éjszaka készíti.

Perspektíva

A perspektíva minden esete megérthető a matematika öt alapfogalma, vagyis

a pont, a vonal, a szög, a felület és a test alapján.
Méghozzá a pont egyedüli a maga nemében, mert nincs sem magassága, sem
szélessége, sem hosszúsága, sem mélysége, amiből arra következtethetünk, hogy
oszthatatlan, és nem foglal magába teret.
A vonal háromféle lehet, mégpedig egyenes, görbe és ívelt, nincs sem
szélessége, sem magassága, sem mélysége, csak hosszúságát tekintve osztható. A
két végén két pont van.
A szög két vonal vége egyetlen pontban, és háromféle szög lehetséges,
mégpedig derékszög, hegyesszög és tompaszög.
Felületnek azt nevezzük, ami a testet határolja, nincs mélysége, így a
mélységét tekintve nem osztható, ahogyan a pont és a vonal sem, hanem csak a
hosszúsága vagy szélessége tekintetében osztható. Éppen olyan sok különböző
felület van, mint ahány test, amelyet ők alkotnak.
A test az, aminek van magassága, szélessége, hosszúsága és mélysége, és
minden tekintetben osztható. Az ilyen testeknek végtelenül sokféle alakjuk van. A
látható testeknek csak két fajtájuk van. Az első fajtába azok tartoznak, amelyeknek
nincs semmiféle alakjuk vagy bármilyen éles vagy meghatározott körvonaluk, vagy
ha van, akkor nem észlelhető, úgyhogy az ember csak alig tudja a színüket
megkülönböztetni. A második fajtába azok a látható testek tartoznak, amelyeket
felület határol, és meghatározott alakjuk van.
Az első fajtába tartozó, vagyis a felület nélküli testek sajátja, hogy vékonyak,
vagyis helyesebben mondva, folyékonyak, és könnyen feloldódnak vagy
elkeverednek más vékony testekben, ahogyan az iszap a vízben, a köd vagy a füst a
levegőben, vagy a levegő eleme a tűzével, és más hasonló anyagok, amelyeknek a
külső részeik a közelükben lévő testekkel keverednek. E miatt a keveredés miatt
elmosódottak és érzékelhetetlenek a határvonalaik, annyira, hogy felület nélkülinek
tapasztaljuk őket, mivel állandóan egymásba folynak.
A második fajtát két továbbira lehet osztani, mégpedig az átlátszókra és az
átlátszatlanokra. Átlátszó az, amelyik minden oldalon a maga egészét mutatja, és
semmit sem rejt maga mögé, mint az üveg, a kristály, a víz és effélék. A testek
másik alfaját, amelyeknek a felülete és az alakja meghatározott, átlátszatlanoknak
nevezzük. Ezeket részletesen kell tárgyalni, mert végtelenül sokféle fajtájuk van.
 C.132.
 
A szemtől azonos távolságra elhelyezkedő, azonos nagyságú testek közül az,
amelyiknek fehérebb a színe, nagyobbnak fog tűnni.
A szem az azonos nagyságú, tőle azonos távolságra elhelyezkedő tárgyakat
azonos nagyságúként észleli.
Ha az azonos nagyságú tárgyak a szemtől különböző távolságra helyezkednek
el, akkor különböző nagyságúnak fognak tűnni.
A különböző nagyságú tárgyak néha, a szemtől való különböző távolságuk
miatt azonos nagyságúnak látszanak.
I.F.60.
 
A színe miatt sok nagyméretű tárgy, nagy távolságon, elveszíti éles
körvonalait, és ugyancsak a színe miatt sok kisméretű tárgy megőrzi azt nagy
távolságon is.
Az a tárgy, amelynek a színe a levegőével azonos, közepes távolságon
megőrzi a körvonalai élességét, az a tárgy, amelyik a levegőnél világosabb,
nagyobb távolságon is megőrzi őket, az viszont, amelyik a levegőnél sötétebb, már
kisebb távolságon is elmosódottá válik.
Azonban e közül a három különféle tárgy közül az, amelyiknek elütő színű
háttere van, távolabbi helyen is élesen látható.
A perspektivikusan ábrázolt tárgy természethűnek látszik, ha szemlélője arra
a helyre áll, ahonnan a kép nézetét vették.
Ha egy közelben álló tárgyat úgy akarsz ábrázolni, hogy éppen úgy hasson,
akár a természetes tárgy, nem kizárt, hogy a te perspektívád mindenféle hibás
megjelenési formákkal és aránytalanságokkal – amilyeneket az ember rossz
alkotáson tud elképzelni – hibásnak fog tűnni, amennyiben ennek a perspektívának
a szemlélője szemeivel nem ugyanabban a magasságban és irányban helyezkedik
el, mint amilyenben ennek a perspektívának a rajzolása közben a te szemed, illetve
nézőpontod volt. Kellene tehát készítened egy akkora ablakot, amekkora az arcod,
vagy sokkal inkább egy lukat, amelyen keresztül az említett tárgyat szemlélni
tudod, és ha így teszel, műved, abban az esetben, ha árnyékkal és fénnyel
megfelelően van ellátva, kétségtelenül ugyanúgy fog hatni, mint a természet.
Bizony, utána alig tudod majd meggyőzni magad arról, hogy ezek a tárgyak festve
vannak. Egyébként először egyáltalán ne foglalkozz azzal, kivéve, ha nézetedet
akkora távolságból veszed, amelyik legalább hússzor akkora, mint annak a tárgynak
a szélessége vagy hosszúsága, amelyiket éppen ábrázolod. Az ilyen minden
szemlélőt ki tud elégíteni, akárhol is áll szemben az említett művel.
 Színek

A fehér nem szín, de képes minden színt magába fogadni. Ha a szabadban

van, akkor minden árnyéka kék, ez pedig a negyedik [tételből] következik, amelyik
azt mondja: minden átlátszatlan test a vele szemközti tárgy színét veszi fel. Ha tehát
ezt a fehéret megfosztjuk a napfénytől azáltal, hogy egy tárgyat közé és a nap közé
helyezünk, akkor az egész fehér, amely a napot és a levegőt látja, megtartja
magában a nap és a levegő színét, de az a rész, amelyik nem látja a napot, az
árnyékban csak a levegő színét őrzi meg.
És ha ez a fehér nem látná a vidék zöldjét egészen a horizontig, akkor
kétségtelenül abban az egyszerű színben jelenne meg, amelyik a levegőt is
láthatóvá teszi.
 
Azok közül a színek közül, amelyek nem kékek, nagy távolságon azok
közelítenek leginkább a kékhez, amelyek a legközelebb állnak a feketéhez, és
fordítva, azok, amelyek a legkevésbé hasonlítanak a feketéhez, nagy távolságban is
a saját színükben tűnnek fel.
A vidék zöldje tehát sokkal inkább kékbe fog átmenni, mint sárgába vagy
fehérbe, és fordítva, a sárga és a fehér kevésbé fog átváltozni, mint a zöld vagy a
piros.
 
Az egyforma fehérségű színek közül azok fognak fényesebben csillogni,
amelyeknek sötétebb a hátterük. A fekete komorabbnak tűnik, ha fehérebb háttérből
ugrik elő. A piros akkor tűnik a legsötétebbnek, ha sárga alapon van, és így van ez
minden más színnel is, amelyiket a vele éppen ellentétes szín vesz körül.
C.184.
 
Ami fehérebb, az jobban felveszi a megvilágított vagy világító testek színét.
 
Miért nem tűnik a fehérrel határos fekete sötétebbnek, mint az, amelyik
feketével határos, sem pedig a feketével határos fehér világosabbnak annál, mint
amelyik fehérrel határos, mint azok a képek, amelyek hasadékon keresztül esnek
be, vagy valamely sötét háttér szélén haladnak el?
 
Ez abból következik, hogy a képek azt a helyet, ahol elvágják őket, saját
színükkel vonják be, és ha különböző színű képek ugyanazon a helyen találkoznak,
akkor elegyítik a színeiket, és olyan keveréket hoznak létre, amelyben egyik
színből több vagy kevesebb van, mint a másikból, aszerint hogy az egyik szín
nagyobb mennyiségben van jelen, mint a másik.
 A széleken viszont erősebbek és élesebben kidomborodnak a színek, mint
más helyeken.
C.195.
 
A testek különböző színei nagy távolságnál csak azokon a részeken
rajzolódnak ki, amelyekre odasüt a nap.
Az árnyékos részeken nagy távolságban nem vehető észre a testek színének
különbözősége.
I.C.12.
 
Egy sötét tárgy kékebbnek fog tűnni, ha közte és a szem között nagyobb
mennyiségű ragyogó levegő található, ahogyan azt az ember az ég színén is látja.
I.C.13.
 
Az árnyékban lévő színek annál többet vagy kevesebbet fednek fel
természetes szépségükből, minél kisebb vagy nagyobb sötétség veszi őket körül. Ha
azonban a színek világos térben vannak, akkor annál szebben fognak tündökölni,
minél erősebb a fényforrás ragyogása.
Ellenvetés: éppen olyan sok különböző szín van az árnyékban, mint amennyi
különböző szín a beárnyékolt tárgyon található.
Válasz: Az árnyékban lévő színek annál csekélyebb eltérést mutatnak
egymáshoz képest, minél sötétebb a rájuk vetülő árnyék, és ezt megerősítik
mindazok, akik a szabad térből a kapun keresztül az árnyékos templomba
pillantanak, ahol a különböző színekbe öltöztetett festmények mind sötétségbe
burkolóznak.
Tehát nagyobb távolság esetén a különböző színek árnyéka egyformán sötét.
Azokon a testeken, amelyeket egyszerre éri az árnyék és a fény, a
megvilágított részek mutatják meg valódi színüket.
I.E.18.
 
Sem a fehér, sem a fekete nem átlátszó.
I.F.23.
 
A megvilágított tárgy színében van valami a fényforrás színéből is.
 Minden test felületének a színében van valami annak a színéből, ami őt
megvilágítja, továbbá valami a levegő színéből, ami a szem és a tárgy közé lép,
vagyis a szem és a tárgy közötti átlátszó közvetítő színéből is.
 
A tükör által visszaadott képben mindig van valami az adott tükör színéből.
B.211.
 
A füstfelhő a horizont alatt fehér, a horizont felett pedig sötét, és bár a füstnek
önmagában véve mindenhol ugyanolyan színe van, ez az egyöntetűség mégis
különfélének mutatja magát, mégpedig az őt körülvevő tér különbözősége miatt.
W./Quaderni IV.10.
 
Mialatt a láng szétterjed, a felső része először sárga lesz, azután sáfrányszínű,
majd füstként ér véget.
 
A világ különböző tájain sok olyan madár van, amelyeknek a tollazatán
különféle mozgásaik közben nagyon szép színek keletkeznek, mint például nálunk
a pávatollakon, vagy a kacsák és a galambok nyakán.
Azoknak a régi üvegeknek a felületén is látni ezt, amelyeket a föld alatt talál
az ember, vagy a répák gyökerén, amelyek hosszú időn át a kút vagy egyéb állóvíz
mélyén feküdtek. Ugyanis minden ilyen gyökeret ilyen, a szivárványhoz hasonlatos
színskála vesz körül. A vízen szétterülő olajrétegen is megfigyelhető mindez,
valamint a gyémántok vagy berillek felületéről visszaverődő napsugarakon. […] És
ugyanígy még sok más esetben, amelyeket itt elhagyok, mert az itt felvázoltak
elegendőek jelen értekezéshez.
W.19150.
 
Vedd fontolóra, hogy a borszesz minden színt és illatot felvesz, és ha kéket
akarsz előállítani, tegyél bele búzavirágot, ha pedig pirosat, akkor pipacsot.

Hadviselés

Ha két barhent darab közé vaspikkelyeket helyezel, és ebből készítesz ujjast,

biztos lehetsz afelől, hogy azon semmiféle nyíl nem hatol át.
C.358.
 
 Ha egy kőre, amelyik már éppen szétesőben van, egy nyilat fektetsz és
kiegyensúlyozod, akkor meg fogod látni, hogy amikor a nyíltól 10 mérföldnyire
elsütnek egy nehézágyút, a talaj rázkódása miatt vagy a nyíl esik le, vagy a kő esik
szét, amelyiken a nyíl egyensúlyban nyugszik.
 
Egyébként, ha egy kisebb ágyút egy fallal körülvett udvarban elsütsz, akkor
azon a helyen minden edény, illetve minden fedett ablak azonnal be fog törni. Sőt,
a tetők is felemelkednek kissé az alapzatukról, a falak és a padló megremegnek és
megrázkódnak, mint nagy földrengés idején, a pókhálók leesnek, az apróbb
élőlények elpusztulnak, és minden a közelben lévő test, amelyik levegőt tartalmaz,
meglehetősen nagy károkat szenved.
C.363.
 
Ha a láb és a cipő talpa közé gyapjúból font, egy ujjnyi vastag anyagbetétet
helyezel, akkor védve leszel a gyaloghorgoktól, mivel azok nem tudnak a lábadba
fúródni.
C.370.
 
Ha az ágyú lövedéke kőből van, akkor annak olyan laposnak kell lennie, mint
egy sajtnak, és ha az ágyú üregének hasonló formája van, és a középpontja, azaz a
farokrész középpontja nem esik egybe a kő középpontjával úgy, hogy az repülés
közben forogjon a levegőben, akkor a lövedék kétségtelenül sokkal gyorsabb lesz.
Ugyanis, ha veszel egy 6 uncia súlyú golyót és egy azonos súlyú kereket,
amelyiknek a karimáján nincsenek szegletek, meg fogod látni, hogy a golyó
messzebbre eltávolodik attól, aki elgurítja, mint a kerék, mégpedig azért, mert
részben az is forog, amin keresztülsiet. Ez tehát a helyzet, mert az azonos súlyú
lövedék, ha kerek, több levegővel ütközik, és nagyobb ellenállással találja szemben
magát, míg ha lapított, az élével hasítja a levegőt, és ennek következtében
gyorsabban száll és halad át rajta.
 
A sok azonos porral és azonos lövedékkel működő ágyú közül az hajítja
gyorsabban és messzebbre a lövedékét, amelyikben ugyanabban az időben nagyobb
tüzet gyújtanak.
Az azonos súlyú lövedékek közül az bizonyul súlyosabbnak, és az üt
nagyobbat, amelyik gyorsabb.
Ügyelj arra, hogy a farokrészben lévő üreg ugyanolyan magas legyen, mint
amilyen hosszú, és hogy elsütéskor az összes por felhasználódjon.
I.B.110.
 
 Leggyakrabban az az ágyú rombolja le a bástyát, amelyik a legtávolabbra
hajítja a lövedékét.
Állíts fel egy szabályt arra nézve, hogy a por mennyiségét növelni kell-e vagy
csökkenteni a különböző lövedékek esetében, legyenek azok vasból, ólomból vagy
kőből.
 
A természet legfőbb ajándéka, a szabadság megőrzése céljából találok én ki
támadó- és védekező eszközöket, arra az esetre, ha nagyravágyó zsarnokok
gyötörnének minket. Először a falakról fogok beszélni, azután arról, hogyan
őrizhetik meg a lakosok jóságos és igazságos uralkodójukat.
P.
 
A buffonico a lándzsa hegyére szerelt eszköz. 2 könyök hosszú és 1/8 könyök
vastag, abroncsokból áll össze, és a külső végén egy vékony, háromszögletes
csövecske van, amiből a tűz előtör.
Először töltsd meg a hüvelyt porral. Miután a port a torkolaton keresztül
betöltötted, jól összetömörítetted, és addig ütögetted, míg egészen kemény nem lett,
fúrj bele egy kicsi, 1/8 könyök hosszúságú lyukat, majd helyezd fel a fedőt a
csövecskével. A por finom szemcsékből álljon, és keverd össze ólomforgáccsal,
amit ráspollyal lehet előállítani. Azután gyújtsd meg, és ez majd alaposan
megrémíti a lovakat, az ellenségnek pedig sok kárt okoz.
 
Tegyél a közepébe száraz szivacsot taplónak.
Ezeket a robbanó gyutaccsal töltött golyókat az ellenség bástyáira kell
hajítani.
A stocladle körülbelül egy láb magas, kenderből és halenyvből összegyúrt,
robbanó gyutacsokkal töltött részecskékkel ellátott golyó. Az említett
részecskéknek legfeljebb egy ujjnyi hosszúságúnak kell lenniük, és mindegyik
vékony, inakkal vagy enyvezett papírral bevont rézből van, és mindegyik részecske
kétszer át van fúrva, és egy rézgolyón helyezkedik el, ami különféle,
labirintusszerű, puskaporral töltött járatokkal van tele. Az említett járatok oldala
azonban tele van lyukakkal, amelyek fedik egymást a robbanó gyutacsokon lévő
lyukakkal, és egy gyújtócső segítségével lehet őket meggyújtani, amelyik nyolc
nyíláson át ontja a tüzet, hogy senki se tudja elnyomni vagy eloltani. Amikor a tűz
a közepéig hatol, a robbanó gyutacsok félelmetes robajjal elkezdik egymás után
kilövellni halálos golyóikat.
 
Ha ezeket gályára akarod alkalmazni, akkor a robbanó gyutacsokat kemény
papírból készítsd, és a köztes tereket kénporral kevert szurokkal töltsd meg. Akkor
három szolgálatot is tesz neked: Először is károkat okoz a robbanó gyutacsok által,
másodszor elolthatatlan tüzet gyújt, amely mindent feléget, ami fából van, és az
iszonyatos bűz miatt senki sem tud majd a közelébe menni.
I.B.80.
 
Ha egy földterületet el akarsz árasztani, vagy egy falat ágyúk bevetése nélkül
akarsz lerombolni, és rendelkezésedre áll egy folyó, akkor úgy járj el, ahogyan
bemutatjuk. Vagyis: állíts le cölöpöket, amelyek éppen olyan szélesek, mint a folyó
töltése, állítsd őket 1 könyök távolságra, vagy még többre, ha szélesebb deszkáid
vannak. Aztán erősítsd fel a deszkákat minden két cölöp közé, és hagyd feltöltődni
[a duzzasztómedencét]. Ha megtelt, emeld fel az M összekötő-gerendát, akkor a, a
deszka felső része előre fog jönni, mialatt b, a deszka alsó része hátra megy.
Ekképpen a már említett deszkák keresztbe állnak, és a víz akadálytalanul
lefolyhat. Azonban ügyelj arra, hogy a gátakat egyszerre, egy puskalövésre vagy
egyéb jelre nyissák meg, hogy ugyanabban az időben legyenek nyitva, és így a víz
nagyobb nyomással és több dühvel ütközzön az akadályba.
Ha a víz nagyon meredeken folyik, állíts fel 1/2 mérföld távolságra egy ilyen
gátat, és egy kötél segítségével minden zsilipjét egyszerre nyisd ki, így jobban
kifejti a hatását, és minden veszélyen kívül kerül az, aki kinyitja.

Matematika

A Mechanika a matematikai tudományok édenkertje, mert általa hoz

gyümölcsöt a matematika.
I.E.8.
 
Az arányt nemcsak a számokban és a mértékben kell felismerni, hanem a
hangokban, súlyban, időben és elhelyezkedésben is, illetve bármely hatóerőben.
I.K.49.
 
Ó, tanulók, tanulmányozzátok a matematikát, s nem építkeztek alap nélkül.
 
A pont olyan valami, aminek nincsen közepe, és a semmi határolja. A vonal
hosszúság, ami, ahogyan a szellem megmutatkozik, a pontok mozgása révén
keletkezik, és két pont határolja. A felület olyan valami, ami a vonal átlós mozgása
révén keletkezik, és vonalak határolják.
A test olyan valami, amit felületek határolnak. A felület nem a test egyik
része, de nem is a testet körülvevő levegőé vagy vízé, hanem közös határ, ahol a
levegővel érintkező test végződik.
 C.91.
 
Mi az, ami sosem fogy el, és ha elfogyna, megszűnne létezni.
A végtelen, ami ha el tudna fogyni, akkor határos és véges volna; mivel
annak, ami el tud fogyni, van határa, ami a végeinél körülveszi, ami pedig nem tud
elfogyni, annak nincsenek határai.
C.131.
 
Az eszközök, vagyis a mechanika tudománya igen nemes és rendkívül
hasznos, mert minden mozgással rendelkező eleven test az ő révén fejti ki
tevékenységét.
V.3.
 
Archimedes megadta egy sok oldalú alak négyszögesítésének módját, de a
körét nem. Archimedes tehát soha sem négyszögesített görbe oldalakkal rendelkező
alakot, én pedig a kört négyszögesítem, mégpedig a legkisebb rész levonásával,
amit csak az értelem el tud képzelni, vagyis a látható pont levonásával. *
W.12280.
 
A szög által közrezárt terület ponttá zsugorodik össze ott, ahol a szög véget
ér, ha pedig a szög oldalait egyenes irányban folytatólagosan meghosszabbítjuk,
akkor a szög mögött újabb közrezárt terület keletkezik, amelyik kisebb,
ugyanakkora vagy nagyobb az elsőnél.
 
A vonalnak önmagában nincs sem anyaga, sem szubsztanciája, inkább
nevezhető valami szelleminek, mint valami anyaginak. És ha ezt ilyeténképpen
kikötjük, akkor el lehet képzelni, hogy végtelenül sok vonal egyetlen pontban tudja
metszeni egymást, amelynek nincs közepe, vastagságát tekintve pedig (amennyiben
egyáltalán vastagságról beszélni lehet) egyetlen vonal vastagságával egyezik meg.
 

 
Ha egy folyó szélességét pontosan meg akarod állapítani, akkor a
következőképpen járj el: Verj le egy cölöpöt a folyó partjára, amely éppen veled
szemben van, és ügyelj arra, hogy épp olyan magasan álljon ki a földből, mint
amilyen magasan van a szemed a föld fölött. Azután egy karhosszúságnyival lépj
tőle hátrább, és tekintetedet szögezd a másik partra, miközben a cölöp hegyétől a
szemedig egy zsinórt vezetsz, vagy ha akarod, egy vesszőt tartasz, és megfigyeled,
hogy a szemközti partra irányított tekinteted vonala hol metszi a cölöpöt.
Ahányszor ab ráfér bw-re, annyiszor fér rá af cd-re, ezek egészen pontosan
megegyeznek.
I.B.56.
 
Ami mozog, ugyanannyi teret nyer, mint amennyit elveszít.
 
Ha két egyforma egészből egyforma részeket veszünk el, akkor rész e részhez
ugyanúgy fog viszonyulni, mint egész az egészhez.
Ebből következik: Ha két kör közül az egyik kétszer akkora, mint a másik,
akkor a nagyobbik negyed része kétszer akkora, mint a kisebbik negyed része.
És a megmaradt rész a megmaradt részhez ugyanúgy fog aránylani, mint az
egész az egészhez, és az elvett rész az elvett részhez ugyanúgy, mint a megmaradt
rész a megmaradt részhez.
Ha két kör egy és ugyanazon négyszöget négy helyen érinti, akkor az egyik
kétszer olyan nagy, mint a másik.
És ha két négyszög egy és ugyanazon kört négy helyen érintik akkor az egyik
szintén kétszer olyan nagy, mint a másik.
 
Az a kör, amelyik az egyenlő oldalú háromszög három csúcsát érinti,
háromszor nagyobb annál a háromszögnél, amelyik ugyanennek a háromszögnek a
három oldalát érinti.
A háromszögbe rajzolható legnagyobb kör átmérője pedig éppen a háromszög
tengelyének kétharmada.
 
Minden testet külső felületek vesznek körül.
Minden felület megszámlálhatatlan ponttal van tele.
Minden sugár megszámlálhatatlan egymástól távolodó vonalból áll.
 
A pont az, aminek nincsen közepe.
A vonal hosszúság, ami egyetlen pont mozgása révén keletkezik, és pontok
határolják.
A felület kiterjedés, ami egyetlen vonal átlós mozgása révén jön létre, és
vonalak határolják.
 A test mennyiség, ami felületek elülső oldalának mozgása révén jön létre, és
felületek határolják.
A pont az, aminek nincsen közepe, és ebből következően nincs sem
szélessége, sem hosszúsága, sem mélysége.
A vonal egyetlen pont mozgása révén kialakult hosszúság, ezért nincs sem
szélessége, sem mélysége.
A test maga hosszúság, szélessége és mélysége egyaránt van, és felületek
szélességének mozgása révén jön létre.
 
A pontnak nincsenek részei. A vonal egyetlen pont haladása. A pontok
alkotják a vonal határait.
A pillanat idő nélküli. Az idő a pillanatok mozgása révén jön létre, pillanatok
alkotják az idő határait.
A szög két, nem azonos irányban elhelyezkedő vonal érintkezése.

Geológia és fizikai földrajz

 
A hamis természetmagyarázók azt állítják, hogy a higany minden fémben
megtalálható alapanyag. Csakhogy azt elfelejtik, hogy a természet a dolgok
különbözősége szerint, amelyeket létre akar hozni, az alapanyagokat is
különbözőképpen választja meg.*
C.76.
 
A vízfolyások különböző nehézségű anyagokat hordanak el. Ezek annál
messzebbre kerülnek a helyüktől, minél könnyebbek, és annál közelebb maradnak a
meder aljához, minél nehezebbek, legmesszebb pedig az az anyag kerül, amelyiket
a víz a legnagyobb erővel sodorja.
De ha ez az erő annyira elfogy, hogy nem tudja többé legyőzni a kavics
ellenállását, akkor a kavics fekve marad, és megtöri a víz egyenes mozgását, ami őt
arra a helyre sodorta. A víz, ami az így felhalmozott kavicsba beleütközik, oldalra
szökken, és egy másik, eddig érintetlenbe ütközik, és újabb földdarabot sodor
magával a medréből. Azok a helyek, amely fölött korábban az említett folyó folyt,
elhagyatnak, és lassacskán feltöltik őket az új földdarabok azokból a zavaros
vizekből, amelyek az idők folyamán ezeken a helyeken megrekedtek.
C.77.
 
 A magasan fekvő, nagy völgyek kijáratait azoknak a hegyeknek a beomlása
torlaszolta el, amelyek alapjaiknál roskadtak össze, mert azt a lábuknál tovasiető
folyók szakadatlan, sebes folyása tönkretette.
Ez az oka, hogy a víztükör egész tavak kialakulásáig emelkedik, és hogy
magasan fekvő helyeken új források és folyók törnek fel. *
C.84.
 
A tenger apálya és dagálya a földet minden elemével együtt folyamatosan
elhúzza az elemek középpontjától. Ezt bizonyítja ennek [a könyvnek] az első
[tétele], amelyik kimondja, hogy a világ középpontja arra irányul, ami nála
magasabban fekszik, mivel egyetlen mélyedés sincs nála mélyebben. A világ
középpontja önmagában mozdulatlan, de a hely, ahol található, állandó mozgásban
van, igaz ugyan, hogy különböző irányokba mozog. A világ középpontja tehát
állandóan változtatja a helyét, de ezek közül a változások közül az egyik lassabban
megy végbe, mint a másik, mert az egyik minden hatodik órában bekövetkezik, a
másik pár ezer évente.*
Ez a hatóránkénti változás a tenger apályából és dagályából ered, a másik
viszont a hegyek elhordásából, amit a vizek mozgása okoz, akár az esőzés, akár a
folyók szakadatlan folyása révén. A hely változik a világ középpontjára
vonatkozóan, és nem a középpont a helyre vonatkozóan, mivel ez a középpont
mozdulatlan, a hely pedig mindig egyenes vonalú mozgást végez, sohasem lehet ez
a mozgás görbe vonalú.
C.102.
 
Az esőzések jobban megrongálják a hegyek alapjait, mint a csúcsokat,
mégpedig két okból:
Az első, hogy az eső abban az esetben, ha azonos magasságból esik, nagyobb
erővel csapódik be a hegy lábánál, mint a csúcsán, mégpedig ennek [a könyvnek] a
hetedik [tétele] alapján, amelyik kimondja, hogy: „A nehéz test annál gyorsabb
lesz, minél tovább zuhan a levegőben, és minél gyorsabb, annál nehezebb
lesz.”* Mivel a hegy lába és a felhő közötti távolság nagyobb, mint a felhő és a
hegy csúcsa közötti, az eső a hegy lábánál, ahogy elhangzott, nehezebb és erősebb,
mint a hegy csúcsán, és fokról fokra annál kevésbé romboló hatású, minél
kevesebbet zuhan.
A második ok, hogy a hegy közepéről a hegy lábához lezúduló víz
mennyisége kisebb, mint a hegy csúcsáról a hegy említett közepére lezúduló vízé,
és ezzel a tételünket bizonyítottuk.
A völgyek az idő előrehaladtával egyre szélesebbek, de egyre kevésbé mélyek
lesznek, mert az eső épp olyan sok földet sodor magával, mint amennyit a folyó
elhord, igaz ugyan, hogy egyik helyen többet, másutt kevesebbet.
 C.160.
 
A kőzetet a vízfolyások hozzák létre.
A kőzet rétegesen vagy, helyesebben mondva, fokozatosan képződik, a
vízfolyásokban előforduló üledék lerakódása szerint.
Kőzet csak ott található, ahol korábban tenger vagy tó volt.
A vízfolyások elsodorják a kavicszátonyokat, és végül felaprózzák őket.
A kavics annál finomabb, minél közelebb ér az őt létrehozó folyó a tengerbe.
A kőzet annál keményebb, minél távolabb került az alapjától.
A kőzet erei a repedések, amelyek akkor keletkeznek, amikor a rétegek
kiszáradnak és elveszítik nedvességüket, mire ezeket a repedéseket betöltené
valamely finom anyag.
Azok a vizek, amelyeknek a hordaléka finom, kevésbé észrevehető, azon az
oldalon hoznak létre kőzetet, amelyiken lassabb a folyásuk.
Hatalmas folyamok hömpölyögnek a föld alatt.
Ott, ahol a lakosok közel vannak, több üledéket tesznek le a folyók, mint ott,
ahol teremtett lélek sincs, mivel azokon a vidékeken megművelik a hegyeket és a
dombokat, és az esőzések könnyebben elhordják a felázott földet, mint a kemény,
gyomoktól átszőtt talajt
A folyók vize nem a tengerből jön, hanem a felhőkből.
A kövek kölcsönös súrlódása a folyók által kiásott mederben lecsiszolja a kő
sarkait.
Minden beltengert, és a tengeri öblöket is, a tengerbe ömlő folyók hozzák
létre.
A hegyeket a vízfolyások hozzák létre.
A hegyeket az esőzések és a folyók hordják el.
A hegyek csúcsai maradandóbbak és tartósabbak, mert ezeket egész télen hó
borítja.
A hegyek alapja mindig egyre keskenyebb.
A hegyek mindig egyre meredekebbek.
A folyók mindig egyre jobban elmélyítik medrüket, kivéve ott, ahol
eltorlaszolják őket, mert ott éppen az ellenkezőjét teszik.
A tavak a hegyekben keletkeznek a hegyomlások következtében, amelyek
elzárják a völgyeket.
A tavak vagy a vízfolyások miatt pusztulnak le, amelyek elhordják a
partjaikat, vagy a hegyek miatt, amelyek létrehozták őket.
 A beltengerek egyre kisebbek lesznek.
A beltengerek kialakulása a hegyek beomlásának köszönhető, amelyeket a
vízfolyások aláásnak.
A völgyek mind szélességüket, mind hosszúságukat tekintve szakadatlanul
nőnek.
C.160.
 
Ugyanolyan mennyiségű víz és kőzet súlya között szinte végtelen a
súlykülönbség, vagyis ugyanolyan sok köztük a különbség a súlyuk tekintetében,
mint a sűrűségük tekintetében. Ezért lehet az, hogy ha az ember a tiszta vízbe
egészen kis mennyiségű földet kever, majd ezt lassanként tovább növeli, mígnem
iszap keletkezik, ez az iszap egyre szilárdabbá válik, míg végül kemény föld lesz
belőle, ez pedig azután kemény kőzetté szilárdul, sőt, elmehet egészen a fémig. *
C.367.
 
Azt mondom, hogy az özönvíz nem hordhatta a tengerben született dolgokat a
hegyekre, mert még a háborgó tenger hullámai sem érhettek el az említett helyekre;
ily mértékű hullámzás nem jöhet létre, mert akkor vákuum keletkezne.
Ha erre azt mondanád: – a levegő kitöltené – mi már bizonyítottuk, hogy a
nehezebb nem marad meg a könnyebb tetején, amiből szükségszerűen következik,
hogy az özönvizet az esővíz okozta; ha pedig így van, akkor minden víz a tengerbe,
nem pedig a tengerből a hegyek felé futna; és ha a tenger felé futnak, akkor a
kagyló- és csigahéjakat a partról a tengerbe sodornák, nem pedig kifelé.
Ha erre azt mondanád: – az esővíztől felduzzadt tenger hordta ezeket a
kagylókat és csigákat oly magasra – már mondtuk, hogy a víznél nehezebb dolgok
nem úsznak a víz felszínén, hanem a mélyén találhatók, ahonnan nem is mozdulnak
el, hacsak nem a hullámok lökésére.
S ha azt mondod, a hullámok vitték őket a magas helyekre, már bizonyítottuk,
hogy nagy mélységben a hullámok a fenti mozgással ellentétes irányba tartanak,
ami jól látható, amikor a parthoz közeli talaj felkavarodik a tengerben.
A víznél könnyebb dolog együtt mozog a hullámmal, s a legfelső hullám a
part legmagasabb részén teszi le. A víznél nehezebb dolgot a hullám a mélybe löki,
ezért az a tenger fenekén mozog. Ebből a két következtetésből, amelyeket a maguk
helyén teljes mértékben bizonyítani fogunk, azt vonjuk le, hogy a felszíni
hullámzás nem hordhat kagylókat és csigákat, mert azok nehezebbek a víznél.
Amikor az özönvíz három-, négyszáz mérföldnyi távolságra vitte a kagylókat,
akkor egyéb dolgokkal együtt kellett volna vinnie őket, össze-vissza kupacokban:
mi pedig osztrigákat látunk olyan távolságban, tintahalakat és különböző
kagylóféléket külön-külön csoportokban, s mind együtt haltak meg; a magányos
kagylók pedig olyan távolságra találhatók egymástól, ahogyan azt a tengerparton
nap mint nap látni!
S ha hatalmas osztrigákat találunk együtt, köztük olyanokat is, amelyeknek
köpenye még nem nyílt szét, az azt jelenti, hogy még életükben hagyta itt őket a
tenger, amikor a Gibraltári-szoros megnyílt. *
L.9.
 
A hullám a tenger bőre alatt szétoszlik, az előtte képződő habot pedig teljes
egészében maga mögött hagyja.
A part felé igyekvő hullámok közötti vízfelület felszíne fényes és sima,
amiatt, hogy a nagyobb hullámok gyorsabbak a kisebbeknél, amelyekből a tenger
együttes felülete áll. Miközben ezek a nagyobb hullámok a tenger felszínét maguk
után húzzák, a hullámról leválik az első hab, és ott esik le, ahová a másik éppen
siet.
A hullám mögött visszamaradó hab alakja mindig háromszögletű, szögét
pedig az az első hab alkotja, amelyik éppen a hullám futása előtt hullik alá.
C.63.
 
Megállapítom, hogy a szárazföldi síkságokat egykor teljes egészükben sós víz
töltötte meg, illetve borította, és hogy a hegységek, a föld csontjai, széles
alapjaikból emelkedtek ki magasan a levegőbe, és mindenütt vastag földtömeg
borította őket. Később a gyakori esőzések, amelyek megárasztották a folyókat,
részben a felszínre mosták a hegységek magas csúcsait. Ezért veszi most levegő
körül a kőzetet, a talaj pedig ezektől a helyektől felpuhul. Nos, a földtömegek a
hegyek magas csúcsairól már régen lecsúsztak az alapokhoz, emiatt emelkedett
egyre az alapokat körülvevő tengerek feneke, és emiatt emelkedtek ki a síkságok,
és szorították vissza messze néhány helyen a tengert.
A víz elhordja a hegyeket és feltölti a völgyeket, és ha elegendő ereje lenne, a
föld egészéből tökéletes gömböt formálna. *
C.126.
 
A terméketlen föld járataiban folyó vizek mozgása is éltetően hat a földre.
Ahogyan a szőlőtőkében elosztott nedvek is fölfelé áramlanak, és a
megmetszett helyeken kicsordulnak, ugyanúgy emelkedik fel a víz is, és csordul ki
a hegyek legmagasabb csúcsainak hasadékaiból.
Ahogyan a megmetszett szőlőtőkéből a nedv a föld középpontja felé törekszik
és oda csurog, ugyanúgy a víz, amelyik a hegyek csúcsából tör elő, magától e felé a
középpont felé folyik.*
 És ahogyan a megmetszett szőlőtőkéből kifolyó víz ugyanennek a tőkének a
gyökereire csöpög, felszívódik, újra felemelkedik, és visszatér ugyanahhoz a
vágáshoz, úgy tér vissza a magasba a hegycsúcsokból kifolyó és a föld járataiba
beszivárgó víz is.
C.309.
 
A víz, ami a legmagasabb hegységekben található, nem a nap meleg révén
került oda, hiszen ez a meleg nem hatol le a mélybe, ahogy az a Vernia-sziklán
látszik. Ott a nap még a legnagyobb nyári hőségben sem tudja megolvasztani a
jeget, ellenkezőleg, a szikla üregeiben a télről ottmaradt jég ugyanúgy megmarad.
És az Alpok északi oldalán, ahová a nap nem ér el, soha nem olvad el a jég, mert a
nap melege még a hegyek csekélyke vastagságán sem tud áthatolni. Tehát azon a
hatalmas űrön, ami a magas hegycsúcsok és a víz szférájának mélye között van,
még kevésbé tud a nap melege áthatolni, hiszen ahhoz a hegy alatt még egy
ugyanolyan hegyen kellene áthatolnia.
Ha azt mondanád, hogy a föld úgy viselkedik, mint egy félig vízbe mártott
szivacs, ami felszívja a vizet, és hogy a víz a szivacs legmagasabb pontjáig
emelkedik, arra az lenne a válasz: Igaz, hogy a víz magától emelkedik a szivacs
legmagasabb pontjáig, onnan azonban nem folyik ki, hacsak valami ki nem préseli.
A hegyek legmagasabb pontján viszont éppen az ellenkezőjét látja az ember, mivel
ott mindig magától folyik a víz, anélkül, hogy valami kipréselné.
Ahogyan a hópelyhek különböző domborulatokra hullanak, és azokat
lejtésüktől függően különböző vastagságban fedik be, ugyanúgy süllyednek le és
fedik be a megáradt folyók által elsodort földdarabkák is, a vizek lecsendesedése
után, a meder különböző domborulatait, ahogy azt a fent említett hasonlat
szemlélteti.
C.383.
 
A hegycsúcsok az idők folyamán egyre magasabbak lesznek.
A hegyek szemben lévő oldalai egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
A víz szférája fölött lévő völgyek mélye az idők folyamán egyre közelebb
kerül a világ középpontjához.
Miközben a völgyek süllyednek, a hegyek emelkednek.
A hegyek alapja egyre keskenyebb lesz.
Minél mélyebbre süllyednek a völgyek, annál jobban és annál rövidebb idő
alatt hordja el a víz az oldalaikat.
I.L.76.
 
 Néhányan azt állítják, hogy a szárazföld, amit a víz szabadon hagyott, sokkal
kevesebb, mint az, amit víz borít. De azt az óriási méretű, 7000 mérföldes átmérőt
tekintetbe véve, ami a Földnek van, az ember kikövetkeztetheti, hogy a vizet,
amelynek mélysége szinte mindenhol igen csekély, súlyban nem lehet a földdel
összehasonlítani.
Erre azt lehet válaszolni, hogy ha a levegőben eloszló víz a levegő hideg
tartományaiba emelkedik és ott összesűrűsödik, akkor igen nagy lesz a súlya, és
hatalmas áradatként zúdul alá. Továbbá honnan tudjuk mi azt, hogy vajon
nincsenek-e a Földnek óriási üregei és víztárolói, és hogy a számtalan ér nem
tartalmaz-e épp olyan sok vizet, mint amennyit a folyók kialakulásánál leadni
látunk?
L.35.
 
Itt találkozik össze a b vonalban a két vízáramlat, és az összeütközés
következtében mindketten teljes fordulatot tesznek, hiszen a felszíntől a meder alja
felé lökik egymást.
Kialakulása után ezt az örvényt az utána tóduló víztömeg eltávolítja
keletkezési helyétől. Helyváltoztatás közben ez az örvény kétféle mozgást vesz fel,
mégpedig a középpontja körüli természetes mozgását, és azt, amelyiket egy adott
hely és egy másik között végez. Ez tehát egy egyenes vonalú- és egy körmozgás,
amelyek, ha vízben vagy levegőben mennek végbe, horzsolásokat és nagy üregeket
hoznak létre.
Ha az áramlatok ugyanolyan erősek, akkor a víztömegek találkozásakor
egyenes vonalú örvény alakul ki. De ha az áramlatok nem egyformán erősek, akkor
az ütközés a vízörvényt a kevésbé erős áramlat széle felé nyomja. Mivel az örvény
ezzel a kétféle mozgással, vagyis az egyenes vonalúval és a körmozgással, lefelé
tart, és kivájja a parti töltés alsóbb rétegeit, az eddig rajtuk támaszkodó felsőbb
rétegeket, amelyek a beomlás miatt elvesztik alapjukat, szintén tönkreteszi.
Ha az áramlatok nem egyformán erősek, a találkozásuknál örvények
keletkeznek, és a kevésbé erős áramlat mélyebben kialakuló örvényének karjai
hatolnak majd a magasabban lévő, vagyis az erősebb áramlat által létrehozott
örvény karjai alá.
Ha a nagyobb erejű áramlat csekélyebb erejűvel találkozik, akkor az örvény
tengelye elhajlik, és domború ívével a csekélyebb erejű víztömegbe hatol.
Abban az esetben, ha az örvény tengelyének domború íve behatol a kisebb
erejű áramlatba, akkor ez a gyengébb áramlat mozgás nélkül ezen a határon marad,
megduzzad, felemelkedik, és ezáltal súlyra tesz szert. Ezért, vagyis a megszerzett
súly miatt, megnő az ereje, és az áramlat felé nyomul, amelyik az előbb még őt
szorította ki a helyéről, annyira, hogy az örvény tengelye az ellenkező oldal felé
hajlik. Ahol korábban domború volt, ott most homorú lesz, így szorítja ki a helyéről
először az erősebb áramlat a gyengébbet, majd a gyengébb az erősebbet, a
gyengébb pedig annál inkább eltolódik, minél kisebb erővel rendelkezik.
I.B.3.

Aforizmák

A legnagyobb boldogság boldogtalanságot okoz, a tudás tökéletessége pedig

balgasághoz vezet.
C.38.
 
Míg a vakmerőség veszélyezteti az életet, addig a félelem megóvja.
C.76.
 
A fenyegetőzés csak azoknak a fegyvere, akik fenyegetve érzik magukat.
C.76.
 
Aki helyesen jár, ritkán esik el.
C.76.
 
Rosszul teszed, ha dicsérsz olyan dolgot, amit nem értesz igazán, de még
rosszabbul azt, hogyha szidod.
C.76.
 
A parancsolás az urak dolga, a megvalósítás a szolgáké.
C.108.
 
Aki többet birtokol, annak jobban kell félnie a veszteségtől.
C.108.
 
Fiatalon tegyél szert olyasmire, ami kárpótol majd öregségedért. S ha úgy
gondolod, hogy az öregség bölcsességgel táplálkozik, akkor már fiatal korodban
munkálkodj azon, hogy öregségedben ne legyél híján e tápláléknak.
C.112.
 
 A szeretet mindent legyőz.
C.344.
 
A tapasztalat igazolja, hogy aki nem bízik semmiben, az nem csalatik meg
soha.
C.344.
 
Miként egy jól töltött nap után boldog álom következik, úgy a jól eltöltött élet
után boldog halál vár.
T.28.
 
A butaság megóv a szégyentől, csakúgy, mint az arcátlanság a szegénységtől.
T.52.
 
A jól eltöltött élet mindig hosszú.
T.63.
 
A jócselekedetek emlékezete gyönge a hálátlansággal szemben.
I.H.16.
 
Szemrehányást csak titokban tegyél a barátodnak, dicsérni viszont
nyilvánosan dicsérd.
I.H.16.
 
A veszélyek sosem érik utol azt, aki tart tőlük.
I.H.16.
 
A múlttal kapcsolatban ne hazudj.
I.H.16.
 
Az üresség akkor születik, amikor a remény meghal.
I.H.48.
 
 Arra fog a fal rádőlni, aki aláássa.
I.H.118.
 
A fa bosszúból arra fog zuhanni, aki kivágja.
I.H.118.
 
Attól kérj tanácsot, aki a maga ügyeiben is helyesen jár el.
I.H.118.
 
Aki a rosszaságot nem bünteti, az rosszaságra buzdít.
I.H.118.
 
Aki a farkánál fogja meg a kígyót, azt meg fogja marni.
I.H.118.
 
Arra fog ráomlani a gödör, aki kiássa.
I.H.118.
 
Aki nem szab gátat az élvezeteknek, az állatokhoz válik hasonlatossá.
I.H.119.
 
Ki keveset gondolkodik, sokat téved.
I.H.119.
 
Könnyebb ellenállni valaminek az elején, mint a végén.
I.H.119.
 
Egyetlen tanács sem helyénvalóbb, mint az, amelyiket egy veszélyben lévő
hajón adnak ki.
I.H.119.
 
Aki fiataltól kér tanácsot, az készüljön fel a veszteségekre.
I.H.119.
  
Minden élet forrása a mozgás.
I.H.141.
 
A természet telve van olyan igazságokkal, amelyek még sohasem jelentek
meg tapasztalatható formában.
I.I.56.
 
A félelem minden más dolognál hamarabb születik.
I.L.90.
 
A természet minden természetes folyamatot a lehetséges legrövidebb módon
és idő alatt hoz létre.
B.85.
 
Jót mondani valami rosszról ugyanolyan, mint rosszat mondani valamiről,
ami jó.
F.II./41.
 
A tudás a tapasztalat gyermeke.
F.III/14.
 
Szánalmas az a tanítvány, aki nem múlja felül mesterét.
F III/66.
 
Aki egy nap alatt akar meggazdagodni, azt egy éven belül felakasztják.
W.351.
 
A legnagyobb és a legkisebb uralom, amire ember szert tehet, az önmaga
feletti uralkodás.
I.H.119.
 
Szerencsés az a birtok, amelyik a gazdája szeme előtt van.
 C.945.
 
A jó emberek természetszerűen vágynak a tudásra.
C.119.
 
A tudomány a hadvezér, a gyakorlat pedig a hadsereg.
I.I.130.
 
A hermelin inkább meghal, mint hogy bepiszkolódjon.
I.H.48.
 
Aki az életet nem becsüli, az nem is érdemli meg.
I.I.15.
 
Aki olyasmit vár el a tapasztalattól, ami nem attól függ, az eltávolodik az
adott tapasztalatot kiváltó októl.
C.820.

Levelek

A milánói dóm építésével megbízott urakhoz (1487–1490)

Uraim! Egyházatyák! Megbízottak! Miként az orvosnak, a betegek
gondviselőjének és ápolójának ismernie kell, hogy mi is az ember, mi az élet, mi az
egészség, miként őrizhető az meg a különböző elemek közötti egyensúly és
összhang fenntartásával, illetve, hogy az összhang megbomlása miként borítja föl
és teszi tönkre, és mindezek ismeretében hatékonyabban tudja meggyógyítani
azokat, akiknek egészsége megbomlott…
Tudjátok, hogy az orvosságok, amennyiben helyesen alkalmazzák őket,
helyreállítják a betegek egészségét. Ezeket akkor tudja az orvos helyesen
alkalmazni, ha az orvos megismeri, hogy mi is az ember, mi az élet, milyenek a
különböző alkatok, kitapasztalja ezek természetét és ugyanígy az egészségét is. Ha
ezeket jól megismeri, könnyen felismeri majd az ellentétüket is. És ha így történik,
könnyen tudja őket orvosolni.
Tudjátok, hogy az orvosságok, amennyiben helyesen alkalmazzák őket,
helyreállítják a betegek egészségét, és aki jól ismeri, az helyesen is alkalmazza
őket, ha azt is tudja, mi az ember, mi az élet és a különféle alkatok, és mi az
egészség. Ismerve ezeket, ismerni fogja ellentéteiket is, ha pedig így van, közelebb
jut majd a megoldáshoz, mint bárki más. Ugyanerre van szüksége a beteg dómnak
is. Vagyis egy gyógyító építőmesterre, aki jól tudja, milyen is egy épület, milyen
szabályokon alapul a helyes építkezés, hogy ezek a szabályok honnan származnak,
és hány részre oszlanak, hogy melyek azok az okok, amelyek az épületet egyben
tartják, és maradandóvá teszik. Aki ismeri a súly természetét és az erő törekvéseit,
tudja, mi módon kellene őket összekötni és egyesíteni, és hogy együttesen milyen
hatást hoznak létre. Aki a fent említett dolgoknak valóban tudatában van, eszével és
munkájával megelégedésetekre szolgál majd.
Ezért anélkül, hogy bárkit becsmérelnék vagy megrágalmaznék,
szándékomban áll részben érveimmel, részben pedig munkáimmal
megelégedésetekre szolgálni. Néhány alkalommal felfedem majd előttetek a
jelenségek okait, máskor tapasztalati úton támasztom alá az észérveket. Mindezeket
megerősítem még néhány régi építész tekintélyével, akiknek épületei kiállták a
próbát, és megmutatom, mi okból dőlnek össze vagy maradnak fenn hosszú ideig
stb.
Azt is megvilágítom majd általuk, hogy az első a terhelés, hogy milyen és
mennyi oka vannak annak, ha egy épület romba dől, illetve mi módon tehető
biztossá és maradandóvá.
De hogy ne untassam Kegyelmeteket, mindenek előtt ecsetelem és világosan
elétek tárom, mi volt a dóm első építőjének szándéka, s ezt a már megkezdett
épülettel támasztom alá. És ha ezt megértettétek, világosan látjátok majd, hogy az
én modellem ugyanazt a szimmetriát, ugyanazt az összhangot, ugyanazt a formát
tükrözi, amely a már megkezdett épület sajátja.
Mi is tulajdonképpen az épület, honnan származnak a helyes építkezés
szabályai, hány és milyen részre oszthatók ezek?
Válasszatok akár engem, akár mást, aki mindezeket érthetőbben elétek tárja,
de tegyetek félre minden indulatot.
C.270.
 
Ludovico Sforzához (1482)
Nagyrabecsült Uram! Miután most már kielégítően szemügyre vettem és
megvizsgáltam mindazok terveit, akik magukat folyton folyvást hadi eszközök
készítőinek és mestereinek mondják, látom, hogy találmányaik és azok alkalmazása
semmiben sem különbözik az általában használtaktól. Ezért akarom én, anélkül,
hogy bárki mást lebecsülnék, Méltóságod előtt feltárni titkaimat, és rendelkezésére
bocsátani mind az alább röviden felsoroltakat, hogy a kellő időben haszonnal
alkalmazhassa őket.
1. Terveztem könnyű és erős hidakat, amelyek nagyon könnyen szállíthatók,
és amelyekkel az ellenséget üldözőbe lehet venni, de esetenként menekülni is lehet,
valamint olyanokat, amelyeknek sem a tűz, sem a csata nem árthat, ám könnyen és
kényelmesen felállíthatók és elbonthatók. És vannak terveim az ellenség hídjainak
felgyújtására és elpusztítására.
2. Ostrom esetén el tudom vezetni a vizet az árokból, számtalan hidat, faltörő
kost, létrát és egyéb, az említett vállalkozáshoz szükséges eszközt tudok készíteni.
3. Továbbá, hacsak nem sziklára épültek, tervem van olyan fellegvárak vagy
más erődítmények elpusztítására, amelyek ostrománál akár a töltés magassága, akár
a hely vagy a fekvés szilárdsága miatt az ágyúk nem alkalmazhatóak.
4. Terveztem olyan ágyúkat, amelyek nagyon kényelmesen és könnyen
szállíthatók, és szinte fergeteg módjára ontják az apró köveket, a belőlük felszálló
füst halálra rémíti az ellenséget, soraiban pedig tetemes károkat és zűrzavart okoz
stb.
5. Továbbá terveztem aknákat és titkos, kanyargós átjárókat, amelyeken
keresztül minden zaj nélkül meghatározott helyekre lehet eljutni, még ha valamely
árkon vagy folyón kell is átkelni.
6. Továbbá olyan fedett, biztos és sérthetetlen szekereket, amelyek, ha
ágyúikkal az ellenség soraiba hatolnak, nincs akkora fegyveres haderő, amelyet ne
vernének szét. Ezek mögött pedig a gyalogság sértetlenül és akadálytalanul
haladhat előre.
7. Továbbá, szükség esetén, készítek ágyúkat, mozsárágyúkat, valamint
tetszetős és a célnak megfelelő formájú kőhajítógépeket, amelyek különböznek az
általában használtaktól.
8. Ahol az ágyúk nem elég hatékonyak, ott különböző kőhajítógépeket és
egyéb, nem szokványos, ám hihetetlenül hatékony eszközöket alkalmazok,
egyszóval a különböző helyzeteknek megfelelően számtalan, változatos védekező
és támadó eszközt találok ki.
9. Ha tengeri csatára kerül sor, terveztem jó néhány olyan eszközt, amelyek
támadásra és védekezésre rendkívül alkalmasak, valamint hajókat, amelyek
ellenállnak a legnagyobb ágyúzásnak, pornak és füstnek is.
10. Béke idején pedig méltán összemérhetem magam bárkivel építészetben,
köz- és magánépületek emelésében és a víz elvezetésében egyik helyről a másikra,
ami védekezésre és támadásra egyaránt alkalmas.
Továbbá értek a márvány, a bronz és az agyag megmunkálásához, a
festészethez nemkülönben, úgyhogy az összehasonlítást bárkivel kiállom.
Emellett egy bronz lovas szobrot is lehet készíteni, amely Uraságod
megboldogult atyjának és a jeles Sforza családnak halhatatlan dicsőséget és örök
megbecsülést kölcsönözne.
És ha valakinek a fent elsoroltak közül bármi lehetetlennek vagy
megvalósíthatatlannak tűnne, készen állok a bizonyításra, akár az ön parkjában,
akár más helyen, ahol Méltóságod kívánja. A legmélységesebb alázattal ajánlom
magamat stb.
 C.391.
 
Bátyjához, Domenicóhoz
Szeretett bátyám, csak értesíteni akarlak, hogy a napokban megkaptam egyik
leveled, amelyből megtudtam, hogy örökséget kaptál, amelynek, úgy tudom, igen
örvendtél. Nos, idáig okosnak tartottalak, ám most már világosan látom, hogy én
épp olyan messze jártam a helyes ítélettől, mint te az okosságtól. Hiszen te azon
örvendezel, hogy szereztél magadnak egy buzgó ellenséget, aki minden erejével
szabadságra törekszik, amelyet csak halálod révén érhet el.

Mesék

A víznek – a büszke tengerben, saját elemében találván magát – kedve

szottyant a levegő fölé emelkedni, s a tűz elemétől bátorítva a levegőhöz hasonlóan
vékony gőzként emelkedett fel, ám amikor a még vékonyabb és hidegebb levegő
magasságába ért, a tűz magára hagyta. S az apró részecskék összeszorulván újra
egyesültek és súlyossá váltak, büszkeségük menekülésbe fordult, s lezuhantak az
égből; odalent beitta őket a kiszáradt föld, s hosszú időre mélyének börtönébe zárta
őket, ahol vezekelhettek bűnükért.
 
A fehér papír megveti a tintát feketesége miatt, amelytől beszennyeződik.
Amikor a papír látja, mennyi sötét foltot ejtett rajta a fekete tinta, bizony
kesereg; pedig a tinta megmutatja neki, hogy csupán az általa ráírt szavak miatt
őrzik meg őt.
 
A tűz perlekedik a fazékban lévő vízzel, mondván, a víz nem méltó arra, hogy
a tűz fölé, az elemek királya fölé kerülhessen, ezért forralással akarja kiűzni a vizet
a fazékból; így aztán a víz, hogy lerója tiszteletét és engedelmességét, lecsorog, és
eloltja a tüzet.
F.III.
 
A növény panaszkodik a száraz, öreg karóra, amelyet mellé állítottak, és a
száraz, tövises bokrokra, amelyek körülveszik: az egyik egyenesen tartja őt, a
másik megvédi a nemkívánatos társaságtól.
 
A hangya egy szem kölest talált. Amikor a mag érezte, hogy megragadja őt a
hangya, kiabálni kezdett: „Ha szíves leszel hozzám, és hagyod, hogy vágyam
szerint megszülethessek, száz hozzám hasonlóval hálálom meg.” És úgy is lett.
  
Talált a pók egy szőlőfürtöt, amely körül édességénél fogva hemzsegtek a
méhek és a mindenféle legyek, ezért úgy gondolta, nagyon kényelmes helyet talált
cselvetései számára. Leereszkedett hát vékony fonalán és belépett új lakhelyére, s a
szőlőszemek rései közül támadta meg napról napra orvul a nyomorult állatokat,
amelyek nem is számítottak rá. Néhány nap elteltével azonban a szüretelő leszedte,
és a többivel együtt kipréselte a szőlőfürtöt. Így lett a szőlő csapdája és kelepcéje az
álnok póknak és a becsapott legyeknek.
 
Egy mély tó jegén aludt el a szamár, melege felolvasztotta a jeget, s a szamár,
vesztére, a víz alatt ébredt fel, s rögtön megfulladt.
 
Egy nagy hegy legmagasabb csúcsán volt egy kő, s rajta egy kevéske hó. A
hó elgondolkozva helyzetén mérlegelni kezdett, és így szólt magában: „Vajon nem
tartanak-e engem, maréknyi havat, gőgösnek és büszkének, amiért ily magas helyre
kerültem, s eltűröm, hogy annyi rengeteg hó, amennyit itt látok, nálam
alacsonyabban legyen? Bizonyos, hogy kis mennyiségem nem érdemli meg ezt a
magasságot, hiszen jól tudom, kicsinységem tanúsítja, mit tett tegnap társaimmal a
nap, amely néhány óra alatt felolvasztott őket; ez pedig azért történt, mert
magasabbra helyeztettek, mint érdemelték volna. Én el szeretnék futni a nap
haragja elől, leereszkedni, és csekélységemnek megfelelő helyet találni.” A mélybe
vetette magát, s kezdett a magasabb ormokról lefelé gördülni a többi havon, és
minél alacsonyabb helyre ért, mennyisége annál nagyobb lett, míg végül egy
dombon megállapodva, már nem sokkal volt kisebb magánál a dombnál: és azon a
nyáron ő olvadt el utoljára a napon. Mondva azoknak, kik megalázkodnak s
felemeltetnek.
 
Mivel a sólyom nem tudta türelemmel viselni, hogy a réce előle menekülve a
víz alá bukik, követni akarta őt a víz alá, azonban megfürdetve tollait, nem tudott
felszállni a vízből, a réce pedig a levegőbe emelkedve kigúnyolta a sólymot, aki
megfulladt.
C.67.
 
Szegény fűzfa nem tudta vágya szerint növeszteni és az ég felé nyújtani
gyenge ágait (a szőlő és más közeli növények miatt, amelyek eltorzították,
letördelték és tönkretették ágait), ezért összegyűjtötte minden szellemi erejét,
kinyitotta és feltárta képzelete kapuit; s folyvást töprengett, kutatva a növények
világát, melyikkel szövetkezhetne, amelyiknek nincs szüksége az ő ágainak
segítségére; és elmerülve egy ideig ebben a tápláló képzelődésben, hirtelen eszébe
jutott a tök. Nagy örömmel rázta meg ágait, mert úgy tűnt neki, megtalálta a
megfelelő társat vágyott célja eléréséhez, mivel a tök inkább maga kötöz meg
másokat, mint hogy őt megkötözzék, ezért szabadon nyújtja ágait az ég felé.
Elkezdte hát várni valamelyik barátságos madarat, aki közvetítő lehetne vágya
elérésében. A madarak közül a szarkát látta a közelben, így szólt hát hozzá: „Ó,
kedves madár, arra a segítségre kérlek, amelyet a napokban egyik reggel én és
ágaim nyújtottunk neked, amikor a kegyetlen, éhes, ragadozó sólyom meg akart
enni, és arra, hogy gyakorta megpihensz rajtam, ha szárnyaid pihenőt kérnek tőled,
és azokra a gyönyörökre, amelyeknek pároddal az ágaim közt szerelmesen
tréfálkozva örvendhetsz, hogy keresd fel a tököt, és könyörögj ki tőle néhány
magot, azoknak pedig mondd meg, hogy kikelésük után úgy fogok róluk
gondoskodni, mintha csak az én testemből születtek volna. És hozzám hasonlóan
rábeszélő szavakkal szólj hozzájuk, noha téged, az ékesszólás mesterét nem kell
tanítanom. Ha ezt megteszed, boldogan tartom majd fészkedet és családodat ágaim
csúcsán, minden fizetség nélkül.” Akkor a szarka, miután még néhány új feltételben
megállapodott a fűzfával, legfőképpen hogy kígyókat és nyesteket nem enged
magára, felemelte a farkát, lehajtotta a fejét, és elrugaszkodott az ágról, súlyát a
szárnyaira helyezte, és az áramló levegő felett csapkodni kezdett. Farkával
kormányozva magát, hol itt, hol ott repdesett nyughatatlanul, mígnem egy tökhöz
ért. Ékes üdvözlettel és néhány jó szóval elkérte tőle a megbeszélt magokat.
Elvezette őket a fűzfához, aki boldog arccal fogadta őt. Néhány magot elkapart
lábaival a fűzfához közeli földben, másokat a csőrével ültetett el körülötte. A
magok rövid időn belül felnőve elkezdték saját növekvő és kihajtott ágaikkal a
fűzfa ágait elfoglalni, és nagy leveleikkel eltakarták előle a szépséges napot és eget.
S nem volt elég ennyi baj, később a tökök aránytalan terhük miatt elkezdték a
gyenge ágak csúcsait a föld felé húzni, mire azok megcsavarodtak, és kényelmetlen
helyzetbe kerültek. A fűzfa hiába rázkódott és remegett, hogy lerázza magáról a
tököket, hiába áltatta magát még néhány napig, mert a jó és erős kötelékek
meghiúsították gondolatait. Meglátta, hogy a szél éppen arra jár, így hát tőle kért
segítséget, a szél pedig elkezdett erősen fújni. Kétfelé nyitotta a fűzfa öreg, üres
törzsét egészen a gyökerekig. A fűzfa pedig kétfelé hasadva hiába kesergett sorsa
felett. Megtudta, így jár az, aki örök elégedetlennek született.
 
A lángok már egy hónapja lobogtak az üvegégető kemencében, amikor
közeledni láttak egy szép, fényes gyertyatartón álló gyertyát, és heves vággyal
próbáltak közelébe jutni. Egy közülük elhagyta szokott helyét, besurrant egy odvas
fahasábba, átrágta magát rajta, és a másik oldalon jött ki egy kis résen át, rávetette
magát a közelben álló gyertyára, és a legnagyobb torkossággal és falánksággal
szinte teljes egészében felfalta. Mikor azonban helyre akarta állítani életének
hosszát, hiába igyekezett visszajutni a kemencébe, ahonnan elindult, mert a
gyertyával együtt el kellett fogynia és meg kellett halnia. Így végül sírva és
bánkódva undok füstté változott, s nővéreire hagyta a ragyogó, hosszú életet és a
szépséget.
 
 Amikor a bor, a szőlő isteni nedve egy értékes arany csészében találta magát
Mohamed asztalán, dicsőségtől és tisztelettől övezve, rögtön az ellenkező
gondolatok rohanták meg: „Mit csinálok én itt? Minek örvendezek? Talán nem
látom közeledni halálomat, s hogy hamarosan elhagyom a csésze aranyos hajlékát
és belépek az emberi test gusztustalan, büdös üregeibe, ahol illatos, édes nedűből
gusztustalan és silány vizeletté változom? S nem elég ennyi baj, azután még sokáig
ugyanabban a gusztustalan tartályban kell feküdnöm a többi büdös és rothadó
anyaggal, ami az ember beleiből jön ki.” Bosszúért könyörgött az éghez, s hogy
vessen végre véget a gyalázatnak, hiszen ezen a vidéken terem a világon a legszebb
és legjobb szőlő. Már a náluk silányabból sem készítenek bort. Mármost a bor a
gyomorba kerülve elkezd forrni és bugyogni, a lelke kezdi elhagyni a testet, az ég
felé fordul, megtalálja az agyat, amely a testtől való elválását okozza, elkezdi
megrontani, és őrült viselkedésre bírni, s helyrehozhatatlan hibákat vét, megölve
barátait. Akkor Jupiter úgy rendezte, hogy a bor, amit Mohamed megivott,
felemelje a lelkét egészen az agyig, és azt egészen az őrületig megfertőzze, és annyi
vétket kövessen el, hogy magához térve rögtön törvénybe iktassa, hogy egyetlen
ázsiai sem ihat bort. Ettől fogva a szőlőtőkék gyümölcsükkel együtt békén élhettek.
C.67.
 
Báránybőrön aludt a kutya, s egyik bolhája megérezve a mocskos gyapjú
szagát úgy ítélte, sokkal jobb, a kutya fogaitól és körmeitől biztos legelőre talált.
Tovább nem is gondolkozott, hanem belevetette magát a sűrű gyapjúba, és óriási
erőfeszítéssel próbált a szőrszálak gyökeréig nyomakodni. A vállalkozás azonban
annyi izzadság után is hiábavalónak bizonyult, hiszen a szőrszálak olyan sűrűn
álltak egymás mellett, hogy szinte érintették egymást, és nem volt olyan hely, ahol
a bolha megkóstolhatta volna a bőrt. Ezért oly sok gyötrelem és fáradozás után
vissza akart térni a kutyához, csakhogy az időközben odébbállt, így a bolhának
hosszú bűnhődés és keserves sírás után éhen kellett halnia.
C.119.
 
Egy nap kijött a borotva a markolatból, amely egyben a tokja is volt,
elterpeszkedett a napon, s ekkor meglátta a testén visszatükröződő fényt. Ettől
rögtön nagyon dicsőnek érezte magát, elgondolkodott a dolgon, és így szólt: „Most
térjek vissza abba lyukba, ahonnan csak az imént jöttem ki? Ugyan! Nem tetszene
az isteneknek, ha ily tündöklő szépség hitvány lélekkel egyesülne! Micsoda
őrültség lenne visszatérni a napszámos munkához, és a falusi parasztok
szappanhabos szakállát borotválni! Hát ilyen feladatokra való ez a test? Biztos,
hogy nem. Inkább elrejtőzöm valami titkos helyen, s ott nyugodt pihenéssel töltöm
napjaimat.” Néhány rejtekhelyen töltött hónap után a borotva újra kijött a levegőre,
előbújt tokjából, és látta, hogy rozsdás fűrészhez hasonló, és felszíne nem tükrözi
többé vissza a tündöklő napot. Most már hiába bánkódot, hiába sírt a
helyrehozhatatlan káron. Így szólt magában: „Mennyivel jobb lett volna a
borbéllyal edzeni vékony pengémet, amely nincs többé. Hol van már az a csillogó
felület? Bizony, az undok, csúf rozsda tönkretette.”
Így járnak azok az elmék is, akik a gyakorlást tunyaságra cserélik, és az
említett borotvához hasonlóan a tudatlanság rozsdája csorbítja ki vékony
pengéjüket.
C.175.
 
Amikor az osztriga más halakkal együtt a halász kunyhójában hevert, közel a
tengerhez, megkérte a patkányt, hogy vigye őt vissza a vízhez. A patkány, aki
magában azt tervezte, hogy megeszi őt, szétnyitotta, csakhogy amikor bele akart
harapni, az osztriga összecsukódott, és fogságba ejtette a patkányt. Aztán arra jött a
macska, és megölte.
I.H.51.
 
A barackfa megirigyelte a közelében álló diót, amiért az olyan sok
gyümölcsöt terem. Elhatározta, hogy utánozni fogja, és annyi gyümölccsel terhelte
meg magát, hogy végül megtört súlyuk alatt, és kifordult gyökerekkel zuhant a
sima földre.
C.76.

Építészet

Azok a termek, amelyekben táncolni fognak, vagy amelyekben bizonyos

ugrásokat vagy különböző mozgásokat fog végezni egy bizonyos mennyiségű
ember, a földszinten legyenek; mert én már láttam ilyeneket beomlani, és sok
embert meghalni ekképpen. Mindenekelőtt arra ügyelj, hogy minden falnak, még
ha vékony is, az alapja a talajon vagy jól megalapozott boltozaton legyen.
A lakások félemeletét vékony téglafalakkal kell leválasztani, gerendák nélkül,
tekintettel a tűzveszélyességre.
C.76.
 
Ha a családodat a magad házában tartod, akkor a szállásukat úgy alakítsd ki,
hogy éjszaka sem ők, sem az idegenek, akiket elszállásolsz, ne uralkodjanak a ház
kijárata felett. Hogy ne jöhessenek abba a lakrészbe, ahol te magad tartózkodsz
vagy alszol, a kijáratot be kell zárnod, és akkor az egész házat bezártad.
 
Az ilyen négyszögletű bástyáknál csak két tornyot húznak fel, hogy az egyik
a másikat ne zavarja, és mindegyikre kell egy-egy, az elősáncra vezető hidat építeni
[…]. A négyszögletű bástya átmérője 100 könyök legyen, a tornyok átmérője pedig
30 könyök.
I.B.12.
 
Malom segítségével bármikor elő tudok idézni szelet. Nyáron jó hűvös vizet
fröcskölnék a magasba, úgy, hogy két szétválasztott asztal között középen folyjon
el, amelyek ebben a formában vannak felállítva. A csatorna 1 könyök széles legyen,
külön korsókkal, amelyekben a bor mindig hűvös marad, a másik víz pedig a kerten
keresztül fog folyni, és igény szerint a narancs- és citromfákat fogja öntözni. Ezek a
citromfák évelők lesznek, mert olyan helyük lesz, ahol könnyen meg lehet őket
óvni, a télen folyamatosan feltörő meleg pedig jobban fog esni nekik, mint a tűz
melege, mégpedig két okból: először is, mert a források melege természetes, vagyis
ugyanolyan, mint az a meleg, amelyik a növények gyökereit melegíti, másodszor
pedig, mert a tűz mesterséges meleget jelent az olyan növényeknek, amelyek
nedvesség nélkül nem is arányosak, és nem is tartósak. Mert a kezdeténél
melegebb, mint a végénél, és gyakran elfelejtkeznek róla a felügyelő hanyagsága
miatt.
A források környékén gyakran kell a füvet vágni, hogy a víz a kavicsokkal az
alján tisztán látható legyen, és csak olyan növényeket kell meghagyni, amelyek a
halaknak táplálékul szolgálnak, amilyen a zsázsa és más hasonló növények.

Tájképfestészet

A fáknak az a része, amelyik az árnyékból kiemelkedik, egészen egyszínű, és

ahol a fák vagy az ágak vastagabbak, ott sötétebb, mert a levegő ott kevésbé
érvényesül. De ahol az ágak kiemelkednek a többi ág közül, ott a fényes részek
világosabbnak, a levelek pedig ragyogóbbnak tűnnek, mert a nap megvilágítja őket.
 
A felhők idomai csak azokon a részeken látszódnak, ahol nap éri őket, a többi
idomaik nem észlelhetőek, mert árnyékban vannak.
Ha a nap keleten áll, a felhők pedig nyugaton, akkor a nap és a felhők között
elhelyezkedő szem az idomok körvonalait, amelyekből ez a felhő áll, sötétnek látja.
De azok a részek, amelyeket ez a sötét rész körülvesz, világosak lesznek. Ez amiatt
van, hogy az ilyen felhők idomainak körvonalai az eget felülről és oldalról látják,
úgy, hogy az bennük tükröződik.
A felhő és a fa árnyékos részein nem láthatóak az idomok.
 
A nap a folyó vagy hullámzó vízben nagyobbnak tűnik, mint az álló vízben.
 
 Ha a felhők belépnek a nap és a szemed közé, akkor idomaik pereme világos
lesz, a közepük tája pedig sötét. Ez azért van így, mert a felső peremeik tájékán a
nap felülről, te pedig alulról látod őket. Ugyanez vonatkozik a fák ágaira is, és a
felhők bizonyos részeiken ugyanolyan világosak, mint a fák, mert valamennyire
áttetszők, a peremüknél pedig vékonyabbnak bizonyulnak.
Ha azonban a szemed a felhő és a nap között helyezkedik el, akkor mindez a
felhőkkel éppen fordítva lesz; mert most az idomaik széle a sötét, és a közepe tája
világos. Ez azért van, mert azt a részt, amit a nap lát, felülről látod, és mert e szélek
bizonyos mértékben áttetszők, és látni engedik azokat a részeket, amelyek
mögöttük rejtőznek. Mivel ezeket a részeket nem úgy éri a nap, mint azokat,
amelyek feléje fordulnak, ezeknek valamivel sötétebbnek kell lenniük. Az is
előfordulhat, hogy az alsó rész idomainak részleteit is látod, és mivel nem olyan a
fekvésük, hogy a nap fényét vissza kellene verniük, mint az előbb, ezért ezek
sötétebbek.
A fekete felhőkre, amelyek gyakran a világos, a nap által megvilágított felhők
felett láthatók, más felhők árnyéka vetül, amelyek közöttük és a nap között
helyezkednek el.
Azoknak a felhőknek az idomai is sötét körvonalakat mutatnak fel, amelyek a
napot felülről kapják, mivel világos háttérből emelkednek ki. Ha meg akarsz erről
győződni, nézd meg egy felhő felső szélét, amelyik egészen világos, mert az ég
kékjéből emelkedik ki, ami pedig sötétebb a felhőnél.
C.97.
 
Egy adott táj fái a zöld különböző árnyalatait mutatják; mert némelyek
feketébe játszanak át, mint a lucfenyők, az erdei fenyők, a ciprusok, a babérfák és a
buxusok és más hasonlóak, némelyek sárgásak, mint a dió- és a körtefák, a
szőlőtőkék, valamint a fiatal lomb, némelyek sötét sárgába fordulnak, mint a
gesztenye, a tölgy és effélék, némelyek ősszel megpirosodnak, mint a berkenye, a
gránátalmafa, a szőlőtőkék és a cseresznyefák, némelyek pedig fehéren csillognak,
mint a fűzek, az olajfák, a nád és effélék.
 
Ha a napot felhők takarják, a tárgyak alakja kevésbé élesen rajzolódik ki, mert
a fák és az épületek világos és árnyékos része között csekélyebb különbség
tapasztalható. Mivel ezeket a levegő világossága világítja meg, amely oly módon
veszi körül a tárgyakat, hogy azoknak csak halvány árnyéka van, a halvány
árnyékok pedig olyan gyorsan elenyésznek, hogy elmosódnak a határaik.
 
Ha a fák a nap és a szem között állnak, akkor az ember az árnyékok mögött,
amelyek a közepüktől indulnak ki, a levelek zöldjét átlátszónak fogja látni. Ezt az
áttetszőséget azonban sok helyütt megtörik az árnyékos levelek és ágak, amelyek
közted és közöttük helyezkednek el, vagy pedig a felső részek levelein sok kis
ragyogó fény kíséri.
 
A nap első óráiban a levegő dél felé, a horizont közelében félhomályos a
vöröses felhőzettől. Nyugat felé egészen sötét, kelet felé azonban a horizont nedves
párája világosabb, mint a levegő horizontja. Keleten az épületek fehérsége alig
megkülönböztethető, délen viszont annál inkább sötét pirosba játszik, minél
távolabb helyezkednek el, és csak nyugaton rendes.
C.176.
 
Amikor a nap alacsonyabban áll, akkor a szivárványnak nagyobb íve van, ha
viszont magasabban áll, akkor éppen fordítva.
Ha a nap keleten egy kicsi, vastag felhő mögé rejtőzik, akkor ezt a felhőt
vöröses ragyogás veszi körül.
C.97.
 
Téli táj ábrázolásánál a hegyek nem lehetnek olyan kékek, mint amilyennek
nyáron látszanak. Ezt bizonyítja ennek [a könyvnek] a negyedik [tétele], amely így
szól: „A távolban látszó hegyek közül kékebbnek tűnik az, amelyik önmagában
sötétebb.” Amikor tehát a fák csupaszak, akkor hamuszürke színben tűnnek fel.
Amikor azonban még megvannak a leveleik, akkor zöldebb a színük, és minél
sötétebb a zöld a hamuszürkéhez képest, annál kékebbnek fog tűnni a zöld a
hamuszürkéhez képest. Továbbá ennek [a könyvnek] a második [tétele] szerint a
lombos fák árnyéka a csupasz fák árnyékához képest annyival sötétebb, minél
vastagabb a lombos fa a csupaszhoz képest. Így bizonyítottuk is tételünket.
A levegő kék színének meghatározásából kiderül, miért kékebb a táj nyáron,
mint télen.
C.184.
 
Egy és ugyanazon távolságra lévő tárgy többé vagy kevésbé élesen rajzolódik
ki, aszerint, hogy a szem és a tárgy közötti levegő vékonyabb vagy vastagabb.
Mivel tudod, hogy a kisebb vagy nagyobb mennyiségű levegő, ami a szem és
a tárgy között helyezkedik el, a test határait a szemnek többé vagy kevésbé
elmosódottan adja vissza, a testek élességének elmosódását mindig az őket
szemlélő szemének távolsága szerint kell megjelenítened.
I.E.79.
 
 A tájat úgy kell lerajzolni, hogy a fák félig fényben, félig pedig árnyékban
legyenek; de jobb ezt akkor csinálni, amikor a napot felhők takarják, mert akkor a
fákat az ég általános fénye és a föld általános árnyéka éri, és azok a részeik lesznek
sötétebbek, amelyek a fa közepéhez, illetve a földhöz közelebb vannak.
 
Amikor a nap keleten áll, akkor a rét füveinek és a többi kis növénynek a
zöldje nagyon szép, mert a nap beragyogja őket. Ez azonban nem történik meg a
nyugati fekvésű réteken, és a déli vagy északi fekvésű rétek zöldje is csak fele
olyan szép.
 
A hegyek árnyékának sötét színei nagy távolság esetén szebb és tisztább
kékbe hajlanak, mint a megvilágított részeik, ez pedig abból következik, hogy, ha a
hegy földje vöröses, akkor azok a részei, amelyekre a fény esik, barnák. És minél
erősebb fény esik rájuk, annál inkább megmutatja a saját színét.

Tengeri csata

Ne mutasd meg senkinek, és te egymagad fogsz kitűnni.

Egyszerű segédet vegyél magadhoz, és a házban varrasd meg az öltözéket.
A hajóparancsnok gályáit kösd ki, a többit azután süllyeszd el, és ágyúkkal
lődd az égő bástyákat.
 
Amikor az őrök befejezték az őrjáratot, egy kisebb csónakkal evezz a hajó
fara alá, és egyszerre gyújtsd fel az egészet.
 
Páncélöltözék modellje, amelyet sisakkal, felsőrésszel, nadrággal, és a
vízben való tartózkodáshoz egy kis tömlővel kell felszerelned. Vagyis egy
páncélzat, és hozzá a nagy tömlő, amely a légzéshez szükséges levegőt tartalmazza,
és amelyet egy fél vasabroncs tart el a mellkastól.
Amennyiben van egy egész, golyósszeleppel ellátott tömlőd, akkor, ha a
levegőt kiereszted belőle, lesüllyedsz a meder aljára, a homokzsákoktól lefelé. Ha
pedig azután felfújod, újra feljutsz a víz felszínére.
Maszk, előreugró üvegszemekkel, de a súlya akkora legyen, hogy úszás
közben magasra emelve tudd tartani.
Vigyél magaddal egy olyan kést, amelyik jól vág, hogy semmilyen háló ne
tudjon fogva tartani. Vigyél magaddal kettő vagy három üres tömlőt is, hogy
szükség esetén, mint a labdákat, fel tudd fújni őket.
 Saját belátásod szerint vidd magaddal a katonák vezetőjét is, és tömérdek
bilinccsel ellátva titokban helyezd el a parton. Előtte azonban készíts részletes
szerződést, amely szerint a váltságdíj fele minden ellenvetés nélkül téged illet. A
foglyok kiadatásának Manettinél kell megtörténnie, és a nyugtát, mármint a
váltságdíjakét, Manetti kezébe kell átnyújtani.
Vigyél magaddal kürtöt is, amellyel jelezni tudod, hogy sikerült-e a
vállalkozás, vagy sem.
A Santa Liberata műhelyében lévő három vas hajócsavar egyikéről
lenyomatot kell készíteni: gipszformát és viasznyomatot.
 
Elpusztítom a kikötőt.
Ha nem adják meg magukat négy órán belül, elpusztulnak.
 
A már említett, szájra helyezhető tömlőt csak akkor készítsd elő, amikor már
a tengeren vagy, hogy titkod ne tudódjon ki.
Először próbáld ki négy órán keresztül.
Zsineg.
Bronzdarabka, amelyet bezsírozott csavarral, mégpedig öntött csavarral
rögzítünk.
C.333.
 
Fonal a közép megtalálásához.
Arra az esetre, ha tengerre kell szállnod, készíts magadnak rézből egy
szerkezetet, amelynek a lemezei úgy vannak egymásra fektetve, hogy semmilyen
horog sem tud beléjük akadni.
Először mérd meg a mélységet, és ha úgy látod, hogy a megfúrás önmagában,
a hajó elsüllyesztése nélkül is elegendő, próbáld meg úgy. Ellenkező esetben a már
megadott módon járj el.
Evező. Emelő, 12 könyök hosszúságú. A külső forgatáshoz szükséged van
egy ív alakú emelőre. A csavar forgatásához húzz sarokkal ellátott facipőt, ami
biztos támasztékot nyújt a lábnak.
A következő eszközök tartoznak hozzá: úgy készítsd azonban elő, hogy a
tömlő, ami majd csónakként szolgál, csakúgy, mint a benne lévő szerszámok és az
ember, a víz felszíne és a meder alja között középen helyezkedjenek el, a tömlőre
pedig szerelj fel egy szelepet, hogy, ha a levegőt kiereszted, a tömlő, tetszésed
szerint, a fenékre süllyedjen. Evezőként pedig a kezek szolgálnak.
Egyéb próbálkozások szárnyakkal.
  
Mily sokan maradnának bizonyos eszköz révén a víz színe alatt? Nem írom
le, hogyan és miként tudok a víz alatt maradni, mennyi időt tudok eltölteni étel
nélkül; nem teszem közzé és nem híresztelem el, mégpedig azon emberek rossz
természete miatt, akik a tenger fenekén gyilkolásra használnák, betörve a hajók
fenekét és elsüllyesztve őket a bennük lévő emberekkel együtt, s habár másokat
megtanítok rá, azok veszélytelenek, mert kilátszik a vízből a tömlőre vagy parafára
erősített cső szája, amelyen át lélegeznek.
Leic. 22/b.
 
A már említett ópiumfüst: beléndek, bogáncsok, sisakvirág magvai és
gyökerei. Mindezt szárítsd ki, majd ezt a port elegyítsd kámforral, és kész is van.
Ellenszerként végy magadhoz vadócmagvakat és […] borszeszt gyapotban.
Halálos füst: Vegyél arzént, és keverd össze kénnel vagy kénes arzénnel.
Ellenszer: rózsavíz.
Varangy, mégpedig közönséges varangy főzete; veszett kutya nyála, valamint
som főzete; tarantella Tarantóból.
Rézrozsdapor, avagy mérgező mész: rá lehet zúdítani a hajóra.
 
Vegyél fűzfaszenet, salétromot, borszeszt, ként és szurkot, továbbá dohányt
és etiópiai gyapjút, és mindezt főzd egybe.
Ez a tűz olyan könnyen gyullad majd meg, hogy még a víz alatt lévő fán is
végigszalad, ha ehhez a keverékhez hozzáadsz még folyékony firniszt, petróleumot,
terpentint és jó erős ecetet. Mindezt keverd össze, és a napon vagy rögtön a kenyér
kivétele után a sütőkemencében szárítsd ki. Azután kenderrel vagy más kóccal
gyúrd össze, formáld őket korong alakúra, és mindkét oldalán szúrj bele egy-egy
hegyes tűt.
T.43.
 
A circumfulgore vízi harci eszköz. Majorka lakosai találták ki. Az ember
körbe állít tetszés szerinti számú mozsárágyút, feltéve, hogy azok nem
különbözőek; mert ahhoz, hogy a lövés hatékony legyen, és hogy a kocsi ne
ugorjon vissza, az egyik mozsárágyút a másik támasztéka és ütközőjeként kell
használni. És hogy ezt elérjük, két egymással szemben elhelyezkedő mozsárágyút
kell elsütni egyszerre, hogy ha az egyik el akar szaladni az egyik irányba, a másik
megakadályozza.
I.B.82.
 
 Ha egy hadiflottát akarsz elintézni, a hajók elsüllyesztéséhez ilyen eszközöket
használj.
Vagyis, építs járműveket, amelyek 100 láb hosszúak és 8 láb szélesek; de
ügyelj arra, hogy az evezős bal oldali evezői a jármű jobb oldalán, a jobb oldaliak
pedig a bal oldalán legyenek […] hogy az evezők nyele hosszabb legyen. Az
említett jármű 1 és 1 láb vastag legyen, vagyis gerendákból készüljön, amelyeket
belülről és kívülről keresztbe futó palánkok kötnek össze, tovább erre a hajóra egy
víz alatti lábat kell felerősíteni, egy üllővel megegyező súlyú és formájú vas
ösztökét.
 
Először össze kell őket kapcsolni, vagyis oly módon összekötni őket, hogy te
tetszésed szerint bármikor kiszabadíthasd magadat, és süllyedés közben a hajó a
tiédet ne húzza magával.
 
Ez olyan jármű, amelyik védett a mozsárágyúkkal szemben, ugyanakkor
mozsárágyúkkal támad más járművekre. A tűz ellen vaslemezekkel van borítva,
ezenkívül teli van hegyes szegekkel, hogy az ellenség ne tudjon gond nélkül
felugrani rá.

A víz természete

Nekem úgy tűnik, a földi csapások hatalmas előidézői közül heves

hullámzásuk miatt a folyóké az elsőbbség; és nem a tűzé, ahogyan némelyek vélték,
mivel a tűz táplálék híján véget vet a fékevesztett pusztításnak; a víz mozgása,
amelyet a völgyek hullámzása tart fenn, a völgy legalacsonyabb pontjánál hal el;
tehát a tüzet a táplálék okozza, a víz mozgását pedig a lejtés. A tűz tápláléka nem
összefüggő massza, s így az okozott kár is elkülönül a környezettől, a tűz pedig
elhal, ha nem kap több táplálékot. A völgyek hullámzása összefüggő, s így
folyamatos lesz a folyó sebes futása által okozott kár is, amíg völgyeivel együtt a
tengerbe nem ér, amely egyetemesen a legalacsonyabb pont, és a folyók vándorló
vizeinek egyetlen nyughelye.
 
Kezdődik a vizekről szóló értekezés.
A régiek szerint az ember a világ kicsiben, s bizony találó ez a
megfogalmazás, hiszen, ahogyan az ember földből, vízből, levegőből és tűzből áll,
hasonlóképpen a föld teste is. Az embernek ott vannak a csontjai, amelyek húsa
alapját és vázát képezik, a világnak pedig a kövek, amelyek a földet megtartják. Az
embernek ott van a vér tava, ahol a tüdő légzés közben emelkedik és süllyed, a föld
testében pedig ott van az óceán, amely a világ légzése miatt hatóránként emelkedik
és süllyed. A vérnek már említett tavából vénák indulnak ki, amelyek aztán
behálózzák az emberi testet, hasonlóképpen az óceán is számtalan vízérrel táplálja a
föld testét. Hiányoznak azonban a föld testéből az idegek, amelyeket nem találni,
mivel azok a mozgást szolgálják. Mivel azonban a világ változatlan nyugalomban
van, soha sincs mozgásban, és mivel soha sincs mozgásban, nincs szüksége
idegekre sem. De minden egyéb dologban nagyon hasonlóak.
 
Mi a víz?
A víz a négy elem közül a második legnehezebb és a második
legváltozékonyabb. Mindaddig nem nyugszik, amíg nem egyesül saját elemével a
tengerben, ahol a széltől nem háborgatván megállapodik, és felszíne, amely a világ
középpontjától mindenhol egyenlő távolságra van, meg nem pihen. Ez minden élő
test nedve, és ez teszi lehetővé növekedésüket. Egyetlen dolog sem tartaná meg
nélküle eredeti alakját. Ő köti össze és nagyobbítja meg a testeket növekedés
közben. Egyetlen nála könnyebb dolog sem tud rajta erőszak nélkül áthatolni.
Meleg hatására szívesen száll föl ritka gőzként a levegőbe. A hideg megfagyasztja,
a mozdulatlanság tönkreteszi, vagyis a meleg mozgatja, a hideg megfagyasztja, a
nyugalom tönkreteszi. Minden szagot, színt és ízt magába fogad, de magától nem
rendelkezik semmivel. Behatol minden lyukacsos testbe. Dühétől semmilyen ember
alkotta menedék sem véd meg, s ha meg is véd, nem sokáig. Sebes áradata nála
jóval nehezebb testeket is elragad. Mozgás vagy szökkenés révén képes a magasba
emelkedni, amikor támad. Száguldás közben elsüllyeszti a nála könnyebb dolgokat.
Áramlása hol a felszínen, hol középen, hol pedig a mélyben a legerősebb. Egyik
áramlás átcsap a vele keresztbe futón. Ha ez nem így volna, a folyóvizek felszíne
teljesen sima volna. Minden kis akadály, akár a parton, akár a mélyben, zavart okoz
a szemben lévő parton és a meder alján. Ha a víz alacsonyan fut a mederben,
jobban rongálja azt, mint amikor kitölti. Részei nem nehezednek rá a mélyebben
lévő részekre. Egyetlen folyó sem marad meg a gátjai között. Magasabban fekvő
részei nem nehezednek súlyukkal az alsóbb fekvésű részekre. *
I.C.26.
 
A víz, eme földi gépezet éltető nedve saját természetes hevétől mozog.
I.H.95.
 
A víz a természet fuvarosa.
I.K.2.
 
Éppenséggel a víz az, ami arra rendeltetett, hogy eme kiszáradt földet éltető
nedvességgel ellássa. S ugyanaz az ok mozgatja őt a szerteágazó ereken keresztül
éppen a súllyal rendelkező dolgok természetes mozgásával ellentétesen, mint
amelyik az élőlények minden fajtájának testében is mozgatja a nedveket. Az,
amelyik szemlélői mélységes ámulatára a tenger legmélyéről a hegyek
legmagasabb csúcsaira emelkedik, majd a hasadozott vénákon keresztül visszatér
az alacsonyan fekvő tengerbe, ahonnan gyorsan újra felkapaszkodik és újra
leereszkedik. Így köröz a belső és a külső helyek, a mélység és a magasság között,
hol járulékos mozgása révén emelkedve, hol természetes futásával zúdulva lefelé.
Így kering az egymással összekötött földi járatokon keresztül, állandó körforgást
végezve.
B.210.
 
A tenger apályát és dagályát a folyók folyása okozza, amelyek lassabb
mozgással adják le vizüket a tengernek, mint amilyennel valójában mozognak,
ezért a víznek szükségszerűen meg kell emelkednie.
A folyót folyása teljes hosszában sebes hullámzás fedi be, amely a folyó
áramlásával szemben verődött vissza.
A folyó hullámzása akkor ellentétes az áramlás irányával, amikor a tengeren
apály van. A hullám, miután visszatért a parthoz, a folyó áramlásán keresztül újabb
erőt nyer.
Az apályt és a dagályt tehát nem a Hold okozza, de nem is a Nap, hanem a
legnagyobb előresiető, majd visszatérő hullámzás. * A visszatérő azonban gyengébb
az előresietőnél, mert nem erősíti fel semmi, ezért ez az ingadozó mozgás végül
elcsendesedne, ha a folyók segítségükkel nem erősítenék fel.
 
Minden áramlásnak három középvonala van, amelyek legnagyobb
hatóerejének közepén húzódnak. Az első ezek közül a víz és a vizet tartalmazó
meder aljának találkozásánál húzódik, a második mélységének és szélességének
közepén található, a harmadik pedig a felszínen jön létre. Azonban a középső a
legfontosabb, mert az határozza meg az egész folyást, minden
reflexmozgást* megoszt, és a kellő irányba tereli őket. A víz áramlásának felső
középvonala az esésnek a legmagasabb, az örvénylő reflexmozgásnak pedig a
legalacsonyabb vonala; vagyis itt megfordul, és a behatoló vízre esik, amelytől az
ugrását nyerte. Mi azonban ennek a definíciónak a tekintetében a körforgással és
annak változásaival nem foglalkozunk, hanem a középvonal tekintetében csak a
felszínen maradó víz mozgásáról akarunk beszélni. Mindig az áramlás felszínén
húzódó középvonal a legmagasabb része a víznek, amelyik egy benne található
tárgyat körülvesz, és a sima felületű tárggyal való ütközés után egyedül esik vissza
önmagára. Miután a középvonal beleütközött a sima felületű tárgyba, nagy ívet
megtéve a világ középpontja felé fordul, eközben pedig felszántja a meder alját, és
egy vájatot hoz létre, amelyik az ő szükségszerű forgását fel tudja fogni. Ellenben
minden más oldalsó vonal ferdén szántja fel a meder alját.
 
A víz felhúzza a vele érintkező vizet. Ez akkor mutatkozik meg, amikor
vékony cső és szappan segítségével buborékot fújnak. Mert a luk, amelyen
keresztül a levegő a testbe jut, és azt megnöveli, rögtön bezárul, amint a buborék
elválasztódik a csőtől. [A víz] szélének egyik oldala ugyanis a másik oldal felé
törekszik, azzal egyesül és kapcsolódik össze. *
L.25.
 
Amikor egy vízcsepp beleesik a nyugodt tengerbe, akkor a tenger egész
felületének észrevétlenül meg kell emelkednie, mivel a víz nem hagyja magát
összepréselni úgy, mint a levegő.
C.20.
 
Az örvények közül némelyiknek levegővel, némelyiknek pedig vízzel van tele
a közepe. Nem tudom, hogy ez a tűz felületén keletkező örvényekre is igaz-e. A
felszínen keletkező örvények mind levegővel vannak tele; azok viszont, amelyek a
vízben jönnek létre, vízzel vannak tele, és tartósabbak is, mivel a víznek a vízben
nincs súlya, nem úgy, mint a levegő fölötti víznek. A levegő körül keletkezett
vízörvényeknek tehát van súlyuk, és hamar eloszlanak.

Topográfia

A Como-tó felett, Németországgal szemben fekszik a Chiavenna-völgy,

amelyen keresztül a Mera folyó ebbe a tóba folyik. Itt kopár, nagyon magas
hegyeket találni, óriási szakadékokkal. Ezekben a hegyekben a vízimadarakat
„búvárnak” nevezik, fenyő, vörösfenyő és erdei fenyő nő errefelé, de élnek itt
dámvadak, kőszáli kecskék, zergék és félelmetes medvék is. Itt csak négykézláb
lehet közlekedni. Hóesés idején a parasztok furfangosan érik el, hogy a medvék
lezuhanjanak a meredek sziklákon. A folyót közre veszik a szorosan egymáshoz
préselt hegyek, amelyek jobbra és balra, 20 mérföldre terjednek ki, mind a már
említett úton és módon. Mérföldről mérföldre találni kellemes vendégfogadókat.
Följebb pedig, az említett folyón 400 rőfnyi vízeséseket is találni, amelyek
szépséges látványt nyújtanak. Már 4 szoldóért jót lehet enni és inni. Ezen a folyón
nagyon sok fát szállítanak a völgybe.
 
Bellagio várával szemben található a Lacci nevezetű folyó, amelyik a
forrásból, ahonnan ered, elképzelhetetlenül hangos zúgással és dübörgéssel zuhan
100 rőfnyi magasságból függőlegesen a tóba. Ez a folyó csak augusztusban és
szeptemberben folyik.
 
Ha az ember Lecco felé veszi az útját, akkor a Sasina völgyében, Vimognio
és Introbbio között a jobb oldalon a Trosa folyóhoz ér, ami egy nagyon magas
sziklából zúdul alá, a zuhanás következtében pedig eltűnik a talajban, vagyis a
folyó ott megszűnik. Három mérfölddel feljebb, egy bizonyos Prato San Pietro
nevű hely közelében ott találja az ember a réz- és ezüstbányák épületeit, sőt
ércereket és mindféle különleges képződményeket is. A legmagasabb hegy,
amelyik ezen a környéken található, a Grignia, ez pedig teljesen kopár.
C.214.
 
A Földközi-tengert, mintha egy Ázsia, Afrika és Európa közötti óriási folyam
volna, hozzávetőlegesen háromszáz hatalmas folyó gyarapítja, és ezen kívül még az
esővíz, ami 3000 mérföldnyi területen hullik belé. Saját vizét csakúgy, ahogyan
azokat, amelyeket felvesz, a nagy óceánnak adja le, ez pedig kétségtelenül
kevesebbet ad le a Földközi-tengernek, mint amennyit felvesz, * mert belőle sok
földalatti vízér indul ki, amelyek a föld mélyén át folynak, és éltetik ezt a földön
zajló nyüzsgést. Igen, ennek így kell lennie, mert a Földközi-tenger felszíne
távolabb van a világ középpontjától, mint az óceán felszíne, ahogyan ezt az én
második [tételem] bizonyítja. Ezenkívül a nap melege folyamatosan nagyon sokat
elpárologtat a Földközi-tenger vizéből, ezért a már említett esőzések révén ez a
tenger csak kevésbé tud gyarapodni a fent nevezett vizeknek az óceánba történő
leadásával, és a nap melege vagy a száraz széláramlatok által okozott párolgással
pedig csak keveset tud leadni.
C.273.
 
A víz szférája tökéletes gömb alakra törekszik, és az a rész, amelyik a közös
vízfelszínből kiemelkedik, nem tud ott megmaradni, hanem rövid időn belül
kisimul. És ha azt szeretnéd elérni, hogy a víz az egyik oldalra húzódjon, hogy
helyet engedjen a szárazföldnek és szabaddá tegye, ez lehetetlen lenne, mert a víz
abban az esetben is meg akarná tartani gömb alakját. A víz ugyanis, ami Szíriából
jön, mélyen helyezkedne el, Aritellánál pedig, egy szigetnél, amelyik a Gibraltári-
szorostól négyszáz mérföldre található, a szíriai partoktól 3400 mérföldnyire lévő
tenger magas lenne. Egyébként a víz ennél a szigetnél nagyon sekély, és még
mögötte is csak igen csekély mélységről tesz tanúbizonyságot.
C.246.
 
Amboise-nak van egy királyi forrása, víz azonban nincs benne.
C.269.
 
Chiaravallei toronyóra, amely mutatja a holdat, a napot, az órákat és a
perceket.
C.399.
 
 Csak azokban a tengerekben uralkodik áramlás, amelyek a világtengerrel
összeköttetésben állnak. A Kaszpi-tengerben és a mocsarakban nincs áramlás; az
Indiai-óceán viszont kelet felé áramlik, a nyugaton fekvő Földközi-tenger pedig
nyugat felé.*
 
Romagnában, amely minden elképzelhető bolondság székhelye, négykerekű
talicskát használnak. Ezeknek elöl két alacsonyabb, hátul pedig két magasabb
kereke van, ami a mozgásnak nagy kárára van, mivel az elülső kerekekre nagyobb
súly kerül, mint a hátsókra, ahogyan ezt én az alapfogalmak ötödik [könyvének]
első [szakaszában] bebizonyítottam.
Ezek az első kerekek nehezebben mozognak, mint a nagyobbak, mert a
terhelés elöl nagyobb lévén, a mozgás erejét csökkenteni kell, a nehézséget pedig
ez által meg kell kétszerezni.
I.L.72.
 
Ha két folyó metszi egymást, akkor az, amelyik lassabban áramlik,
csekélyebb mélységet ér el.
Ahol a Rifredi a lassabb Arnóval találkozik, ott az Arno medre magasabb
lesz, a Rifredi pedig elhordja azt, és meredekebben fog mélyülni.
 
Ők nem tudják, hogy miért nem marad az Arno soha a medrében! Mert a
folyók, amelyek belé ömlenek, a torkolatuknál földet rakodnak le, és mert ezek az
ellenkező oldalon elmossák a földet, a folyót pedig eltérítik.
 
Castel San Pietro Imolától nyugat és északnyugat között látszik, mintegy 7
mérföld távolságra.
B.271.

Orvostudomány

Tudjátok, hogy az orvosságok, amennyiben helyesen alkalmazzák őket,

visszaadják a beteg egészségét. Helyesen pedig akkor alkalmazzák őket, ha az
orvos ezek természete mellett azt is kitanulja, mi is az ember, mi is az élet, mi az
alkat és az egészség. Ha mindezt jól ismeri, akkor ezek ellentétét is fel fogja
ismerni, és ebben az esetben megfelelő segítséget is fog tudni nyújtani.
C.270.
 
 Végy mogyoróhajat, datolyamagot, kőrontófüvet és csalánmagot egyenlő
mennyiségben, készíts belőlük finom port, és ezt keverd az ételbe, mintha fűszer
volna. Vagy ha akarod, vedd be reggel szirupként, vagyis forró fehérborban.
Továbbá: spárga, vagy fagyal, vagy piros borsó főzete.
C.270.
 
Az Orvoslás az elemek felborult arányának helyreállítása; a Betegség az
összekeveredett elemek zavara az élő testben.
T.6.
 
Aki a tengeren való utazásnál émelyeg, az az üröm levét igya.
I.F.96.
 
Minden ember azon fáradozik, hogy tőkére tegyen szert, amit aztán később az
orvosoknak, az élet tönkretevőinek adományoz.
Az orvosoknak tehát gazdagnak kell lenniük.
I.F.96.
 
Olyan embereket választanak orvosnak, akiknek halvány gőzük sincs a
betegségekről.
B.147.
 
Azon fáradozz, hogy megőrizd egészségedet, és ez annál jobban fog sikerülni,
minél inkább tartózkodsz az orvosoktól.
Mert az ő kotyvalékaik az alkímia egyik ágát képezik, amelyről nem
kevesebb könyv íródott már, mint az orvoslásról.

Anatómia

Te pedig, aki az ember alakját és tagjait minden megjelenési formájukban

szavakkal akarod leírni, hagyj fel e szándékkal, mert minél aprólékosabban írod le
őket, az olvasó elméjét annál jobban összezavarod, és megnehezíted számára a
leírtak megértését. Tehát nem leírni, hanem lerajzolni kell őket.
W./a 19013.
 
A könyv rendeltetése
 Művem úgy fogja számodra megjeleníteni az emberi testet, mintha csak
magad előtt látnád a hús-vér embert. Mégpedig a következő okból kifolyólag: ha
alaposan meg akarod ismerni a darabjaira szedett emberi test részeit, akkor vagy őt
kell forgatnod, vagy a szemeidet, hogy forgatva minden nézőpontból, alulról,
felülről és oldalról is megszemléld, és megkeresd minden egyes tag eredetét.
Tudásvágyadat csakis így elégítheti ki a természetes boncolás. Azonban meg kell
értened, hogy még az ilyen tudás sem elégít majd ki teljesen, mégpedig az igen
nagy zűrzavar miatt, amit a vénákkal, artériákkal, idegekkel, inakkal, izmokkal,
csontokkal átszőtt szövetek keveredése okoz, valamint a vér, amely mindent azonos
színűre fest. Az ereket pedig, amelyeket a vér már elhagyott, nem lehet felismerni
az összehúzódásukról. Az ép szövetek, miközben a bennük összekapcsolódó
részeket vizsgálod, megrongálódnak, a vér befesti őket, s nem tudod megvizsgálni
az általuk borított tagokat, mivel színük nagyon hasonlatos a véres szövetekéhez.
Nem tudod megvizsgálni az egyiket anélkül, hogy ne kuszálnád össze és rongálnád
meg a másikat. Tehát több metszetet kell készíteni, amelyek közül három szükséges
a vénák és artériák teljes tanulmányozásához, miközben minden mást gondosan
tönkreteszel. További három kell a szövetek tanulmányozásához; szintén három az
inak, izmok és szalagok számára; és három a csontoknak és porcoknak; és három a
csontok anatómiájának, amelyeket szét kell fűrészelni, hogy megmutathassuk,
melyik üreges és melyik nem az, melyik velős, melyik szivacsos, melyik vastag
kívülről befelé, és melyik vékony. Némely csont pedig egyes részein igen vékony,
máshol pedig vastag, egyes részein üreges, másutt pedig tömör, velős vagy
szivacsos. Van olyan csont is, amelyen mindezeket a dolgokat fellelheted, de van
néhány, amelyiken egyiket sem. És kell készítened hármat a nőről, akiben a méh és
a magzat mélységes titka lakozik.
Tehát az én rajzom megismertet veled minden részletet és minden egészt,
mivel minden egyes részletet három különböző szemszögből ábrázol. Amikor
szemből megnéztél egy testrészt, amelynek idegei, inai és vénái a szemben lévő
részből erednek, azután ugyanazt a részt megnézheted oldalról vagy hátulról,
mintha csak a kezedben tartanád, és forgatva töviről hegyire addig vizsgálgatnád,
míg minden ismeretet meg nem szereznél róla, amire csak vágytál. Hasonlóképpen
minden testrészről három vagy négy ábrát találnál különböző nézőpontokból, így
igaz és teljes ismereteket szerezhetnél mindarról, amit az emberi alakról tudni
szeretnél.
Itt tehát tizenöt teljes képben bemutatnám neked a mikrokozmoszt,
ugyanabban a rendben, ahogyan előttem Ptolemaiosz is tette kozmográfiájában. A
testrészeket úgy osztom majd fel, ahogyan ő osztotta tartományokra az egészet, és a
részek feladataival is minden tekintetben meg foglak ismertetni. * Szemeid elé
fogom tárni az ember teljes alakjának ismeretét, valamint képességét, amennyiben
tagjai révén helyzeti mozgást tud végezni. És adja a Teremtőnk, hogy be tudjam
mutatni az ember természetét és szokásait alakjának leírása közben.
Vésd azonban eszedbe, hogy ha a testeket folyó vízben vagy meszes vízben
boncolod, az idegek boncolása nem mutatja meg az idegek elágazási helyét, sem
azt, hogy melyik izomban ágaznak el. Mert, még ha a kiindulási helyük víz nélkül
is ugyanott van, mint vízben, a külön futó idegek a víz folyása miatt egy kötegbe
összetapadnak, ahogyan a fonáshoz gerebenezett len vagy kender. Olyannyira,
hogy végül lehetetlen megállapítani, az idegek mely izmokban fonódnak össze,
hogy melyik és hány idegszál fonódik egybe az imént említett izmokban.
W./C 19061.
 
Ó, író, milyen szavakkal írhatnád le oly tökéletesen a teljes alakot, ahogyan
azt ez a rajz teszi? Tudás híján csak zavaros leírást adhatsz, és a dolgok valódi
alakjáról csak kevés ismeretet nyújtasz. Áltatod magad, elhiteted magaddal, hogy
tökéletesen ki tudod elégíteni hallgatódat, ha bármilyen, felületek által határolt test
ábrázolásáról beszélsz. De én figyelmeztetlek, hogy ne törd magad a szavakkal,
hacsak nem vakokhoz szólsz, avagy nem az emberek fülének – nem pedig
szemüknek – akarsz bemutatni valamit. Beszélj lényeges és természetes dolgokról,
de ne fáradozz azon, hogy a szem előtt megjelenő dolgokat a fülön keresztül
közvetítsd, mert a festő műve jócskán fölül fog múlni.
Milyen szavakkal írhatnád le ezt a szívet, hogy ne töltsön meg egy könyvet?
Minél hosszadalmasabban fogalmaznál, annál jobban összezavarnád hallgatód
elméjét, s minduntalan magyarázatokra lenne szükséged, vagy a tapasztalatra való
utalásokra. Ezt azonban rövidre kellene szabnod, és csak kevés ismeretet
közvetítene a tárgy egészéhez képest, amelyről teljes egészében be szeretnél
számolni.
W./C.19071.
 
Az egyszerű testrészek száma tizenegy, azaz porcok, csontok, idegek, vénák,
artériák, szövetek, szalagok és inak, bőr, hús és zsír. *
F.III/27.
 
A fej edénye tíz részre osztható: mégpedig öt tartalmazó részre és öt
tartalmazottra. A tartalmazó részek: haj, bőr, izomhús, zsírszövet és a koponya. A
tartalmazottak pedig ezek: kemény agyburok, lágy agyburok, agy, ami alatt újra a
lágy, majd a kemény agyburok következik, amelyek tartalmazzák az agyat, a rete
mirabile [csodálatos háló], azután a csont, amely az agy alapja, és ahonnan az
idegek is kiindulnak.*
F III/27.
 
A nyelvet mozgató izmokról
Egyetlen testrésznek sincs szüksége annyi izomra, mint a nyelvnek; ezekből
24 ismeretes, és én még továbbiakat is találtam. Ez a mozgások számát illetően
mindazon testrészeket felülmúlja, amelyek akaratlagosan mozognak. És ha azt
akarnád mondani, hogy a szem feladata az, hogy befogadja az elé helyezett tárgyak
számtalan alakjának és színének minden fajtáját, a szaglásé, hogy befogadja az
illatok végtelen keverékét, a fülé, hogy befogadja a hangokét, mi azt mondjuk
majd, hogy a nyelv szintén az egyszerű és összetett ízek végtelenjét érzékeli. De ez
nem szándékunk, mivel mi csak az egyes testrészek helyi mozgását tárgyaljuk.
Gondold csak el, hogyan ismerjük meg a nyelv mozgása révén, az ajkak és a
fogak segítségével az összes dolog nevének hangzását, és hogyan jutnak el
fülünkhöz ennek az eszköznek révén egy adott nyelv egyszerű és összetett hangjai.
Amelyek száma, ha minden természeti folyamatnak lenne neve, a végtelen felé
tartana, azzal a végtelen sok dologgal együtt, amelyek már megvalósultak, és
azokkal, amelyeknek lehetősége adott a természet számára. Ezek pedig nem csupán
egyetlen nyelvben fejeződnének ki, hanem rengetegben, amelyek száma szintén a
végtelen felé tart, hiszen évszázadról évszázadra, országról országra folytonosan
változnak az emberek keveredése révén, akik a háborúk és más körülmények miatt
folytonosan keverednek. És ugyanezek a nyelvek alá vannak vetve a
mulandóságnak, és halandóak, mint minden más teremtett dolog. És ha
feltételezzük, hogy világunk örökkévaló, akkor azt is fel kell tételeznünk, hogy
ezek a nyelvek végtelen változatosságban léteztek és léteznek a századok végtelen
folyamán, amely a végtelen időben zajlik stb.
Ez egyetlen más érzékre sem igaz, mert azok csak az olyan dolgokat ragadják
meg, amelyeket a természet hoz létre folyamatosan; a természet viszont nem
váltogatja úgy az általa teremtett dolgok szokásos jellegét, ahogyan az ember által
létrehozott dolgok változnak időről időre, mivel a természet csak egyszerű dolgok
létrehozására törekszik. Az ember azonban ezekből az egyszerű dolgokból
számtalan összetettet alkot, de nem áll hatalmában semmilyen egyszerűnek a
létrehozása, hacsak nem saját magából hoz létre egy másikat, vagyis a gyermekét.
Ebben igazolnak engem a régi alkimisták, akiknek sem véletlenül, sem tudatos
kísérletezés folytán nem sikerült soha létrehozniuk még a legapróbb dolgot sem,
amelyet a természet alkotott. Ez a nemzettség véget nem érő dicséretet érdemel a
dolgok hasznossága miatt, amelyeket az ember használatára feltalált, de még ennél
is többet érdemelne, ha nem talált volna fel ártó dolgokat, amilyenek a mérgek és
más hasonló, az életet és az elmét elpusztító anyagok, amelyektől nem voltak
mentesek. Ám ők sok megfigyelés és gyakorlatozás közepette nem a természet
kevésbé nemes alkotását akarták létre hozni, hanem éppen a legkiválóbbat, vagyis
az aranyat, a nap tulajdon gyermekét, amely jobban hasonlít hozzá, mint bármely
más teremtményhez, s egyetlen teremtett dolog sem örökkévalóbb nála. Rajta nem
fog a tűz rontása, amely minden más teremtett dolgot lealacsonyít, hamuvá, üveggé
vagy füstté változtat. És ha az oktalan fösvénység mégis ily balgaságra csábít, miért
nem mész le a bányába, ahol a természet hozza létre az aranyat? Ott majd
követőjévé tesz téged, és állhatatosan kigyógyít balgaságodból, megmutatva, hogy
azon anyagok közül, amelyekkel te a tűzben dolgozol, egyetlen egy sem olyan,
amit a természet felhasznál az arany létrehozásához. Itt nincs higany, itt nincs
semmilyenfajta kén, nincs tűz, sem más hő, amellyel a természet világunkat élteti.
Meg fogja neked mutatni az arany szerteágazó vékony erecskéit a lazúrkőben, vagy
az ultramarinban, amelynek kékjén még a tűz hatalma sem fog. Figyeld meg jól az
arany erezetét, és meg fogod látni, hogy az erek széle lassan mozogva folyamatosan
nő, s amihez hozzáér, azt arannyá változtatja. És lásd be, hogy itt olyan vegetatív
lélek tevékenykedik, amilyet létrehozni nem áll hatalmadban. *
W./B.19045.
 
Rajzold le ide a medve, a majom és egyéb állatok lábát, figyelembe véve,
mennyiben különböznek az emberi lábtól, és rajzold hozzájuk még egy madár lábát
is.
W./A.
 
Ami az emberi test felépítését illeti, a többi állat testfelépítésével
összehasonlítva úgy találtam, hogy érzékszervei tompábbak és nehézkesebbek.
Vagyis egy kevésbé mesteri szerkezetből áll, részekből, amelyek az érzéki
benyomásokra kevésbé érzékenyek. Ezzel szemben az oroszlánfajtáknál
megfigyeltem, hogy a szaglóérzék, ami az agy központi részéhez tartozik, egy
méretes kamrában áll a szag útjába, miközben az számos porcszöveten halad át,
vagyis több csatornán, amelyek a már említett agyhoz vezetnek.
Az oroszlánfajták esetében a szemekhez tartozó kamra is jelentős részét
foglalja el a koponyának, oly módon, hogy a látóidegek közvetlen összeköttetésben
állnak az aggyal. Az ember esetében azonban ennek épp az ellenkezőjével
találkozunk, mivel a szemüregek a koponyának csak kis részét foglalják el, a
látóidegek pedig vékonyak, hosszúak és gyengék. Így érthető, hogy szolgálatukat
napközben silányul, éjszaka pedig még rosszabbul látják el, míg az említett állatok
éjjel jobban látnak, mint nappal. Ez abban is megmutatkozik, hogy zsákmányukat
éjszaka ejtik el, nappal pedig alszanak, miként az éjszakai madarak.
Az emberi szem látónyílása, vagyis a pupilla, amikor kitágul vagy
összehúzódik, saját nagyságának legfeljebb a felével nőhet vagy csökkenhet, ezzel
szemben az éjszakai állatoké legalább a százszorosával. Jól megfigyelhető ez egy
éjszakai madárnak, a bagolynak a szemén, ha lobogó fáklyát tartunk elé, vagy még
jobban, ha elérjük, hogy a napba nézzen. Látni fogod, hogy a pupilla, amely az
előbb még az egész szemet kitöltötte, olyan kicsi lesz, mint egy szem köles, és az
összehúzódás következtében az emberi szem pupillájához lesz hasonlatos, és a
világos, fénylő tárgyakat ugyanolyan színben látja tündökölni, mint az ember,
holott ezeknek az élőlényeknek az agya kisebb, mint az emberi agy. Abból is ez
derül ki, hogy a pupilla éjszaka, mivel százszor nagyobb lesz, mint az emberé,
százszor annyi fényt is lát, mint az emberé, ezért a látóképesség még az éjszakai
sötétség ellenére sem csökken. Viszont az ember pupillája, amelyik csak
megkétszerezni tudja a saját nagyságát, csupán halvány derengést lát, majdnem
úgy, mint a denevér, ami a legnagyobb sötétség idején nem repül.
 W/B. 13.
 
Ha egy hagymát középen kettészelsz, minden burkolatot vagy héjat pontosan
láthatsz és megszámolhatsz, amik a hagyma közepét körülveszik.
Hasonlóképpen, amikor egy emberi fejet kettéhasítasz, először a haját vágod
át, azután a bőrt és az izmokat, majd a koponyaburkot (pericranium), a
koponyát (cranium) és abban a dura matert és a pia matert, és az agyat, azután újra
a pia és a dura matert, majd a rete mirabilét és a csontot, amely alapul szolgál. *
W./ Quaderni V./6.
 
Az embert lábujjhegyen állva ábrázold, hogy jobban össze tudd hasonlítani
más élőlényekkel.
Az ember térdét ugyanúgy hajlítva rajzold meg, mint a lovakét.
Ahhoz, hogy a ló csontozatát össze tudd hasonlítani az emberével, az embert
lábujjhegyen állva kell ábrázolnod.
 
Az állatok csontozatának és izomzatának felépítése közötti
hasonlóságokról
Írd le, elhízás esetén mely izmok tűnnek el, és fogyásnál mely izmok tűnnek
elő.
Figyeld meg, hogy a zsírréteggel borított helyek, amelyek legtöbbször
domborúak, ütköznek ki leginkább a fogyásnál.
Ahol az izmok elválnak egymástól, ott a megfelelő körvonalakat meg kell
rajzolnod, hasonlóképpen ott is, ahol összekapcsolódnak. És mindezt csak tollal
szabad rajzolnod.
Ennek az összehasonlításnak az érdekében békák lábát is ábrázolnod kell,
mert azok nagyon hasonlítanak az ember lábához, mind a csontok, mind az izmok
tekintetében. Továbbá a nyulak hátulsó lábait is le kell rajzolnod, mert azok nagyon
izmosak, az izmok pedig jól kivehetőek, mert sehol sem fedi el őket a zsír.
W./Quaderni V./22.
 
Ha az éjszakai sötétség száz fokkal sötétebb a szürkületnél, és ha az emberi
szem a sötétben kétszeresére növeli a pupilláját, * akkor a szem számára a sötétség
már csak feleakkora lesz, mivel megkétszerezte látóképességét. Tehát a sötétség
már csak ötven fokos lesz. És ha a bagoly szeme a már említett sötétségben a
pupilláját százszorosára növeli, akkor látóképessége is százszor erősebbé válik,
annyira, hogy száz fokos látóképességet nyer. Mivel az azonos dolgok egymást
nem haladják meg, a madár ugyanolyan jól lát éjszaka a százszorosan megnövelt
pupillájával, mint nappal a kilencvenkilenc századnyira csökkentett pupillájával.
És ha azt állítod, hogy ez a madár a nappali fényt nem látja, ezért marad a
fészkében, erre az a válasz, hogy a madár napközben csak azért marad a fészkében,
hogy elkerülje a madarak seregét, amely egyébként állandóan nagy lármával,
csapatostul venné körül. És gyakran elpusztulna, ha nem rejtőzne el barlangokban
és üregekben.
Az éjszakai állatok közül csak az oroszlán változtatja meg a pupilla formáját
is, amikor kitágítja vagy összehúzza; mert amikor ez a legkisebbre össze van húzva,
akkor hosszúkás alakja van, amikor eléri a fele nagyságát, akkor ovális, amikor
pedig a legnagyobbra kitágul, kerek formája van.
C.262.
 
Az öreg embereknél a halál láz nélkül jön elő az erekből, amelyek a lépből a
máj kapuja felé tartanak. Mert olyan vastag hártya keletkezik bennük, hogy
elzáródnak, és a vért, ami táplálja őket, nem tudják továbbengedni.
A szüntelen áramlás, amelyet a vér végez az erekben, azt okozza, hogy az
erek fala annyira megvastagszik és megkeményedik, hogy végül az erek
összeszűkülnek és megakadályozzák a vér áramlását.
Az élőlények ereiben lévő terek vagy üregek és a nedvek hosszú vezetékei,
amelyek táplálják őket, mindig egyre keményebbé válnak, és végül egészen
összeszűkülnek. A föld erezetének üregei viszont a víz hosszú és szüntelen folyása
révén egyre tágulnak.
I.G.26.
 
A fülek közötti távolság [ló esetében] ugyanakkora, mint maga a fül.
A fülek hossza akkora, amekkora az arc negyed része.
I.A.62
 
Amikor a madár szeme mindkét hártyájával becsukódik, akkor először
a secondina* csukódik be. Ez a könnycsatornától a szemzugig záródik, az elsővel
[hártyával] ellentétben alulról fölfelé. Ez a két egymást keresztező mozgás először
is a könnycsatornától fedi el a szemet, mivel már megnézték [a madarak], hogy
elölről és hátulról nem fenyegeti őket veszély. A felső részt azonban szabadon
hagyják a ragadozó madarak veszélye miatt, amelyek fölülről vagy hátulról
csapnak le, a bőrt pedig először a szemzug irányába húzzák vissza; ha ugyanis az
ellenség hátulról jön, még megvan a madárnak a lehetősége előrefelé elrepülni. A
madár szemén lévő bőr, amit secondinának hívnak, átlátszó hártya, mivel ha ez a
védelem nem volna, a heves szél miatt, ami gyors repüléskor hevesen bántaná a
szemét, nem tudná azt nyitva tartani. A pupillája pedig kitágul vagy összeszűkül,
aszerint, hogy gyengébb vagy erősebb, azaz ragyogó fénybe néz-e.

Hidraulika, csatornaépítés

Ezen a szivattyún két szelep van: az egyik azon a csövön, amelyik a vizet
felszívja, a másik azon, amelyik kibocsátja.
 
Ha minden szintező berendezés alkalmazása nélkül meg akarod tudni, milyen
esése van egy folyónak mérföldenként, akkor a következő eljárást kell követned:
Nagy körültekintéssel válassz ki egy folyószakaszt, amelyik az általános
folyásiránynak – aminek az esését meg szeretnéd tudni – leginkább megfelel, majd
a parton mérj le 100 könyöknyi távolságot. A kezdetét és a végét jelöld meg,
ahogyan az fönt ab-ben látható, a kezdetéhez helyezz egy tömlőt, egy makkot vagy
egy darabka parafát, és figyeld meg, hogy az említett tárgy, amely a lefelé siető
hullámokkal együtt halad, mennyi zenei időegység alatt ér el a 100 könyök
hosszúságú szakasz végéhez. Azután mérj meg sok más, akár lassabb, akár
gyorsabb áramlást is, és mérd meg rajtuk a 100 könyök távolságra jutó esést még
szintező berendezéssel is. Ennek alapján, különböző vízszakaszok lemérése után,
tudod csak megadni a 100 lépésnyi partszakaszra jutó esést. Abban az esetben, ha
megfigyeled, hogy az úszó tárgy mennyi időegység alatt teszi meg azt az utat, meg
tudod majd mondani, mekkora a mérföldenkénti esés.
T.56.
 

 
Ha a vizet fel akarod juttatni egy mérföldnyire, úgy, hogy fent is maradjon a
hegyen, akkor akképpen járj el, ahogyan az alábbiakban leírva találod.
Ha a víz olyan széles, mint a lábszárad, akkor az elvezető csatorna olyan
széles legyen, mint a combod. Ha pedig egy mérföldet kell emelkednie, akkor
hagyd két mérföldet esni, mert akkor a b és c között található víz rohanó ereje
olyan nagy lesz, hogy a d és e között található vizet felrántja, és ezáltal forgatni
kezdi a szivattyú kerekét. És tudd meg, hogy a szivattyún keresztül nem tud levegő
áramlani a kamrába, mert minden egyes alkalommal, amikor a szivattyú dugattyúja
megfordul, a padlón lévő csapóajtó bezárul. Ha nem zárulna be ilyen jól, akkor sem
tudna levegőt beengedni, mivel két könyökkel a víz alatt található, így levegőt csak
akkor tud beereszteni, ha már a kétkönyöknyi vizet beeresztette. Ha kezdetben a
vezetéket akarod feltölteni, akkor eső idején gyűjts össze egy kis tavat, a hegy
lábánál pedig torlaszold el a csatornákat földdel, vagyis e-t és c-t. Azután hagyd,
hogy a tó vize a csatornákba folyjon. Amikor a kerék félkönyöknyire a víz alatt
van, akkor zárd be jó alaposan a bódét, és egyidejűleg nyisd meg a hegy lábánál
lévő csatornákat c-ben és e-ben. A kerék négy könyök nagyságú legyen.
I.B.26.
 
Úgy véljük, hogy ha egy malomkő 12 uncia víz hatására egy óra alatt 30000
fordulatot tesz meg, akkor ugyanazt a malomkövet 24 uncia víz, ha az esése
ugyanaz, egy óra alatt 60000-szer fordítja meg, és kétszer annyit fog megőrölni,
mint előtte.
I.H.90.
 
Építsenek olyan nagy gátat Arezzónál, hogy a csatorna akkor se száradjon ki,
amikor nyáron az Arno vize elapad. A csatorna mélye 20 könyök, a felszíne 30
könyök széles legyen, és mindig maradjon 2–4 könyöknyi [mozgástér], mert
kétkönyöknyi kell a malmoknak és a legelőknek. Ez termékennyé teszi majd a
vidéket, Prato, Pistoia és Pisa csakúgy, mint Firenze évente kétszázezer dukátot vág
majd zsebre, ezért nekik, ahogyan Luccának is, kell a munkaerőt biztosítaniuk és a
költségeket is nekik kell fedezniük. Mivel a sestói tó hajózható, a csatornát Prato és
Pistoia fölött kell elvezetni, Serravallénál kell átvágni, és hagyni, hogy a tóba
ömöljön; mert akkor nem lesz szükség zsilipre vagy duzzasztóra, amelyek nem
örökkévalóak, hanem folyamatosan kezelni és karbantartani kell őket.
 
Ügyelj arra, hogy ott, ahol a part kavicsos, a kavicsok közé bezárt víz ne
érintkezzen a parttal; mert az áradások, amelyek közéjük hajtják, gyakran kikezdik
a kavicsot a parttal összekötő homokot vagy a talajt. Felkavarják és elsodorják,
ezért a partot képező kavics könnyen leomlik, és betemeti a csatornát. Ezért a part
és a víz között négy könyök széles sávot kell hagynod, a legmagasabb egy
könyöknek a víz felett kell elhelyezkednie. Ezenkívül a sáncot a cölöpök és a
kavics között deszkákkal kell felszerelned, ez az eljárás tökéletes.
 
A csatorna alapvonalainak, MA-nak és NO-nak, NO-ban nagyon mélyen kell
indulniuk, és MO-ban lehetőség szerint magasan, szinte az átlagos talajszint fölött
kell végződniük, hogy a híd ívei lehetőség szerint magasan épülhessenek, mégpedig
a híd alatt áthaladó folyó megáradásának veszélye miatt.
És tudd meg, hogy ezt a csatornát könyökönként nem több, mint négy dínárért
ki lehet ásatni, ha az ember minden munkásnak naponta öt szoldót fizet. A
csatornának egyébként március közepe és június közepe között kell épülnie, mert
olyankor a parasztok szabadok az egyéb elfoglaltságaiktól, ezért kevesebb pénzért
is felfogadhatók, a napok hosszabbak, és a hőség sem gyötri az embereket.
 
 Veszélyes a hajókat a zsilipben vagy a zsilipen kívül kikötni, ezért, mihelyt a
zsilipkapuk kinyílnak, a hajókat jó messze hátul ki kell kötözni, hogy ne legyen
alkalmuk a mélyebb helyekre sodródni, ahol a víz kizúdul a zsilipkapuból; mert ha
oda sodródnának, akkor a víz, amely a kapuból a többi vízre rázúdul, betörne a
hajóba, hamar megtöltené, és elsüllyesztené.
C.46.
 
Az alábbi berendezés egy duzzasztógát, amely az árral szemben haladó,
megrakott hajóknak szolgál nagy előnyére; ugyanis, ha a hajó beleütközik S-be,
akkor az lesüllyed, K pedig felemelkedik és elrekeszti az S mögött található vizet.
Ez a víz tehát gyorsan felduzzad és megemelkedik, a hajó pedig könnyedén siet át a
víz nyitott torkolatán.
 
Az emelő elve alapján az összes nagy folyót fel lehet vezetni még a nagyon
magas hegyek fölé is.
 
Ha cdb folyó az egyik nagy ágát az a pontba irányítja, majd pedig az
újra b pontba esik vissza, akkor az ab vonal súlya jóval nagyobb lesz, mint
az ac vonalé, annyira, hogy elegendő vizet tud maga után húzni ahhoz, hogy nagy
hajókat átvigyen a hegyeken.
C.108.
 
Ha egy csatorna egy másik folyó alatt haladva kanyarodik, akkor erős
nyomást fejt ki, mivel meg akarja emelni a saját mennyezetét. Most felteszem a
kérdést: mennyi súly szükségeltetik ahhoz, hogy a fönt tornyosuló víz súlyának
ellen tudjon állni?
C.199.
 
Minden olyan folyóra, amelynek a töltések között kell maradnia, ki kell
nevezni egy biztost, aki a folyó lakosai fölött parancsoló hatalommal rendelkezik,
és aki javításokat rendelhet el ott, ahol valami mindig beszakad.
C.297.
 
Az a folyó, amelynek folyása egyenes, jobban megmarad a töltések között.
 
Milánó hajózható csatornái hozzávetőlegesen egy könyöknyit esnek
mérföldenként. És úgy vélik, hogy a víz felszíni mozgásának elegendő
mérföldenként egy hüvelyk.
  
A hajózható csatornát a posztókészítők céhének kell építenie, és a belőle
származó bevétellel is neki kell rendelkeznie. Ennek a csatornának Pratón, Pistoián
és Serravallén át kell vezetnie, és a tóba kell ömlenie; mert akkor nem lesz rajta
zsilip, tehát tartósabb lesz, és többet fog hozni azoknak a helységeknek, amelyeket
érint.
 
A fűzfák gyökerei nem hagyják, hogy a csatornák töltései tönkremenjenek, a
fűzfák ágai pedig, amelyeket keresztirányban, vagyis a töltés szélességében nőni
hagynak, majd később alul levágnak, évről évre vastagodnak […], így egy tömbből
álló, élő töltést kapsz.
I.F.13.
 
Építs gátat a tengerből jövő vékony csatornára, hogy vihar vagy dagály esetén
lezárhasd, apálykor pedig megnyithasd.
I.F.16.
 
Van egy házam egy folyó partján, és a víz elhordja alóla a földet, annyira,
hogy a beomlás fenyegeti. Ezért most úgy akarom elrendezni, hogy a folyó a már
kivájt üreget újra feltöltse, az említett házat pedig újra megszilárdítsa.
Ilyen esetben a második [könyv] negyedik [tételéhez] igazodjunk, amelyik
bizonyítja, hogy minden mozgó test lendülete azon a vonalon halad tovább,
amelyiken keletkezett. Ezen az alapon nm ferde irányban gátat fogunk emelni; de
talán még jobb lenne följebb, oq-t választani, hogy az egész tömeg a dűnén innen, a
házadnál lévő üregben rakódjon majd le. És ugyanez történne a k dűne tömegével
is, ami még ezen a télen célra vezetne.
De ha a folyó nagy és széles lenne, akkor az említett gátat három vagy négy
megszakítással kellene elkészíteni. Az elsőnek, amelyik a víz folyásirányában
helyezkedik el, a parttól a folyó szélességének negyedéig kell kiugrania. Azután ez
alatt kell építeni egy másikat, olyan messzire, amekkora az első gátról lezúduló víz
ugrásának legmagasabb pontja; mert ebben a tetőpontban hagyja hátra a víz a
kavicsdomb csúcsát, amit az első gátról a mélybe zúduló víz az első ütközése
alkalmával kiásott. Ennek a második gátnak pedig a folyó szélességének feléig kell
kinyúlnia. A harmadiknak, amelyik ugyanarról a partról indul ki, ez alatt kell
következnie, mégpedig a második által feltételezett távolságban, vagyis amilyen
messze a második van az elsőtől, és a folyó szélességének háromnegyedéig kell
érnie. Ugyanígy kell eljárnod a negyedik gátnál, amelyik teljes szélességében
elrekeszti a folyót. Ebből a négy gátból, vagyis, helyesebben mondva, e négy
töltésből sokkal nagyobb erő származik, mint ha az egész anyagból egyetlen töltés
épült volna, amelyik egyenletes vastagságban, teljes szélességében elzárta volna a
folyót. Ez a második [könyv] ötödik [tételének] esete, amelyben bizonyítva van,
hogy egyetlen gerenda tömege, ha négyszer olyan hosszú is, nem a negyed részét
bírja el annak, amit korábban elbírt, hanem sokkal kevesebbet. *
L.32.
 
Egyetlen zsilipkapu sem lehet keskenyebb, mint általában a csatorna, mert
akkor örvény keletkezik a vízben, és tönkreteszi a töltést.
I.H.76.
 
A csatornákat mindig zsilipekkel kell ellátni, hogy az áradás ne tudja a töltést
sem megrongálni, sem tönkretenni, valamint hogy a víz mennyisége mindig
ugyanannyi legyen.
C.297.
 
Mivel minden folyónak a szélessége közepén gyorsabb a folyása, mint a
széleken, és mivel egyenletes folyás esetén a felszínén nagyobb a sodrása, mint a
mélyben, a mozgatható, csónakokra felszerelt hidak önmagukban véve gyengébbek
a hosszuk közepén, mint a végeiknél. Ebből arra következtetek, hogy – mivel a
hidak annál gyengébbek lesznek, minél erősebben ütközik beléjük a víz – ezek a
hidak középen fognak eltörni.
Gondold meg, hogy a hidak készítésénél a csónakok mindig az áramlás
vonalának megfelelő hosszirányban helyezkednek el, mivel annál könnyebb
lefektetni a hidat, minél kevésbé érik a csónakot a hullámok.

Atmoszféra

Amikor nyáron visszatér a nap Afrika tájaira, a nedvesség, ami a tél folyamán
ott felhalmozódott, kezd felszállni és tovább gyarapodni, és sietve olyan helyeket
keres, amelyek képesek felvenni ezt a növekvő mennyiséget. Ez pedig a déli szél
lesz, amelyik ősszel maga előtt kergeti a Földközi-tenger páráját, és a mi vidékünk
fölött sűríti össze, ahol is az lehullik, mert a szél nem tudja tovább magában tartani.
C.169.
 
Forgók és örvények akkor keletkeznek a szelekben, amikor azok a hegyek
vagy néhány épület ölelésében szétnyílnak, majd amikor újra egyesülnek, hevesen
összeütköznek. Az ütközés révén kialakult mozgásaik pedig nem egyenes
vonalúak, mert a szélnek a saját szférájában útját állja egy hozzá hasonlatos anyag,
amelyik elég erővel rendelkezik ahhoz, hogy az egyenes mozgást megakadályozza
és elhajlítsa, amiből az következik, hogy a szél, mivel nem tud kiterjeszkedni,
lendülete felhasználása végett felemelkedik. Három okból is erre kényszerül: az
első, hogy nem tud rögtön visszatérni az eredeti ereszkedési vonalába, a második,
hogy nem derékszögben, hanem hegyes szögben ütköznek össze, és nem tudnak
visszaugrani az ereszkedési vonalukkal megegyező vonalba.
C.180.
 
Nyáron a déli szelek erősebbek az északi vidékeken, mint télen, a déli
vidékeken. Ez azért van, mert a nap feloldja mindazt a nedvességet, amelyet a
Földközi-tengerből elvon, a téli hidegben azonban ezt nem tudja megtenni,
úgyhogy csak kevés párát vesz fel, és az a kevés is vízzé alakul. Amikor azonban a
nap átlépi a napéjegyenlőség körét, akkor itt tél van, ott pedig nyár, a nap felold
minden felszálló gőzt, ez pedig a levegő hullámai révén eljut egészen Európa
partjaiig, ahol is a hideg miatt ősszel esővé, télen pedig hóvá tömörül, és hó
formájában hullik le. Így foszlanak szét lassanként a fent említett szelek.
C.246.
 
Ahol a láng elalszik, ott lélegző lények sem élhetnek meg.
 
A túlságosan erős huzat kioltja a lángot, a mérsékelt táplálja.
C.270.
 
A láng legalsó része a láng tulajdonképpeni eredete, amelyen keresztül az
összes zsíros tápláléka eljut hozzá. Ez a láng többi részéhez képest annál kisebb
hővel rendelkezik, minél kisebb a fénye. Ennek a színe kék, és ez az a rész,
amelyben a táplálék megtisztul és előkészül.
Amannak nagyobb a fénye, viszont ez az a rész, amelyik először jön létre a
láng keletkezésekor. Először gömb alakú, majd némi élettartam után létrehoz maga
fölött egy apró, ragyogó, szív alakú lángocskát, amelyiknek a hegye az ég felé
fordul, és ez növekszik azután a végtelenségig a tápanyag elfogyasztása révén.
Windsor 19045/a
 
Annak a szélnek lesz rövidebb a mozgása, amelyik kezdetben hevesebb. Ezt
mutatja a tűz is, amelyik az ágyú torkából tör elő, és a füst révén, ami egy rövid és
zilált lökéssel a vele szemközt lévő levegőbe hatol, megmutatja nekünk a mozgás
alakját és gyorsaságát. Csakhogy a szél nem folyamatosan hatol előre, miként azt
az általa felvert por különböző kiterjedése és kavargása mutatja. Az Alpok hágóin
ugyancsak megfigyelhető, ahogyan ezek a szelek különböző lendülettel ütköznek
össze, a hajók zászlainak változatos lobogásán úgyszintén. Hasonlóképpen a
tengeren, ahol a víz bizonyos részét felkorbácsolják a szelek, a másikat viszont
nem, valamint a vásártereken és a folyók gátjain, ahol egyik helyt hevesen
felkavarják a port, másutt viszont nem. És mivel mindezek a tapasztalatok felfedik
előttünk kiváltó okuk természetét, bizton állíthatjuk, hogy a szél, amelyik kiindulási
pontjában nagyobb lendülettel bír, rövidebb ideig fog mozogni, mégpedig annak a
tapasztalatnak az alapján, hogy az ágyú torkolatából kijövő füst, ahogyan az imént
mondtuk, csak rövid mozgást végez. Ezt az az ellenállás okozza, amit a füst
kilökődése által összesűrített levegő tanúsít, a füst pedig még világosabban
megmutatja nekünk a légellenállás következtében történő saját összesűrűsödését.
Ha azonban a szél mozgása lassú, akkor hosszú és egyenes kiterjedésű lesz, hiszen
az általa áthatott levegő nem sűrűsödik össze vele szemben, és nem gátolja meg a
mozgását, sőt, könnyű szerrel kiterjed, és hosszú teret enged neki az áthatoláshoz.
 
Amikor a szelet hegyek vagy egyéb épületek kettéosztják, amennyiben ezt
követően derékszög alatt megy végbe az újraegyesülés, akkor az egyesülést követő
mozgás örvénylő légoszlopot hoz majd létre. Ha az egyesülő szelek egyformák,
akkor az oszlop nem változtatja majd a helyét, ellenben ha a szelek nem
egyformák, akkor az oszlop a gyengébbik szél irányába mozdul majd el.
C.270.
 
Vajon a levegőben keletkezik-e a szél, és vajon csak akkor képes-e mozgásra,
ha hozzátámaszkodhat valamihez, ami a mozgás ellentétes oldalán ellenállást fejt
ki? A tűzből kitörő sugarakon is ez látszik, amelyek a tűz és a levegő összeütközése
miatt, ami velük szemben bizonyos ellenállást fejt ki, lassabban illannak el, mint
maga a tűz. Ha ez nem így volna, a sugarak mozdulatlanok volnának.
Állítjuk továbbá: a szél egyenes vonalú mozgást végez, nem pedig
körmozgást, ahogyan Arisztotelész gondolta. * Ez mutatkozik meg számunkra a
tengeren dúló vihar mozgásában, amikor szélcsend van; ez tehát annak bizonysága,
hogy a szél egyenes mozgást végez, és maga alatt hagyja a tenger görbületét.
C.279.
 
Az északi szél hideg és száraz. Hideg, mert hideg helyeken keletkezik, és
száraz, mert a hideg összetömöríti és örökös jégbe zárja a vizeket, amiből a szél
nem tudja kivonni az elrekesztett nedves gőzöket.
 
Minden mozgó dolog a legrövidebb úton végzi mozgását, az akadályokat
pedig elkerüli, vagy elkanyarodik miattuk. Ekképpen a szél is, amikor sűrűbb
levegőbe hatol, elkanyarodik, és fölfelé, a ritkább levegő felé törekszik.
I.K.113.
 
 A levegő a fölötte található sötétség miatt kék, mert a fekete és a fehér együtt
kéket adnak ki.*
 
A felhőnek azon része, amelyik közelebb van a szemhez, gyorsabbnak tűnik,
mint az, amelyik magasabban van; ezért tűnik úgy, hogy a kettő egymással
ellentétes irányba mozog.
I.H.89.
 
A levegő akkor lendül mozgásba, ha valamely vákuum kitöltése vonzza
magához, vagy ha a felhőkből elpárolgó nedvesség hajtja. *
L.4.
 
A szivárvány közepén összekeverednek a színek.
A szivárvány nem is az esőben és nem is az őt látó szemben található, hanem
az eső, a nap és a szem együtt hozzák létre. *
A szem, amelyik az eső és a Nap teste között helyezkedik el, mindig látja a
szivárványt. Tehát, ha a Nap keleten áll, az eső pedig nyugaton esik, akkor a
szivárvány ebben a nyugati esőben alakul ki.
I.E.I.
 
Éppen így van tele a levegő is körökkel, amelyeknek a levegőben keletkező
hangok és zajok alkotják a középpontját.

Optika

Az alakok, a színek, a világegyetem részeinek minden fajtája egyetlen pontba

van sűrítve, s milyen csodálatos az a pont! *
Ó csodálatos és ámulatba ejtő szükségszerűség, minden okozatot te
kényszerítesz arra, hogy a legrövidebb úton részesüljön okából!
Ezek a csodák!
Írd meg az anatómiádban, hogyan tud olyan kicsi helyen újjászületni és újra
összeállni a kép a maga kiterjedésében.
C.345.
 
A szem pupillája annyiféle méretet vehet föl, ahányféle az előtte megjelenő
tárgyak világossága és sötétsége.
 Ebben az esetben a természet gondoskodott arról, hogy a látóképesség,
amikor túl nagy fény éri, összehúzza a szem pupilláját, amikor pedig a sötétség
különböző fokozatai hátráltatják, olyankor kitágítsa ezt a látónyílást, mintha csak
egy erszény szája volna. Itt a természet hasonlóképpen cselekszik, mint az, akinek a
házában túl sok a fény, ezért félig, vagy még jobban, vagy kevésbé, becsukja az
ablakot, amikor pedig eljön az este, teljes egészében kitárja, hogy jobban lásson
bent a házban. A természet itt, a pupilla állandó mérsékelése és kiegyenlítése,
nagyítása és kicsinyítése révén folytonos kiegyenlítést végez a pupilla előtt
állandóan megjelenő tárgyak világosságának és sötétségének arányában.
Ezt tapasztalod majd az éjszakai állatoknál is, amilyenek a macskák, a
keselyűk, a baglyok és hasonlók, amelyeknek a pupillája délben egészen kicsi,
éjszaka viszont hatalmas, és ugyanígy van ez minden földön, vízben és levegőben
élő állat esetében is, de az éjszakai állatokkal össze sem lehet hasonlítani őket. Ha
pedig az embernél akarod ezt megtapasztalni, akkor nézd figyelmesen a szem
pupilláját, miközben egy égő gyertyát közelítesz felé fokozatosan, és meg fogod
látni, hogy minél közelebb van hozzá a fény, a pupilla annál inkább összeszűkül.
I.D.5.
 
Én a tapasztalat alapján azt állítom, hogy a fekete vagy majdnem fekete,
fodros vagy cikcakkos perem, ami a pupilla körül látható, csupán a pupilla
összeszűkítésére, illetve kitágítására szolgál – kitágítására, ha a szem valamely
sötét helyre pillant, és összeszűkítésére, amikor fénybe vagy egy fénylő tárgyra
pillant.*
Minden látható dolog nagyobbnak tűnik éjfélkor, mint reggel, és reggel
nagyobbnak, mint délben.
Ez azért van, mert a szem pupillája délben sokkal kisebb, mint bármelyik
másik időpontban.
Amennyivel nagyobb a szeme, illetve a látónyílása a bagolynak,
összehasonlítva az emberével, annál több fényt lát éjszaka, mint az ember. Ezért
nem lát semmit délben, ha a látónyílását nem húzza össze, és ugyanúgy
nagyobbnak látja éjszaka a dolgokat, mint nappal.
I.H.86.
 
Az a szem, amelyiknek nagyobb a pupillája, nagyobb alakúnak látja a
testeket.
Ez akkor is megmutatkozik, ha fénylő testeket vizsgálunk, de kiváltképpen az
égitestek esetében. Ha ugyanis a szem a sötétből jön, és hirtelen meglát egy ilyen
testet, akkor az először nagyobbnak fog tűnni, és csak azután megy össze
fokozatosan. Ám ha ezeket a testeket egy kis lyukon keresztül nézed, akkor
kisebbnek fogod látni őket, mivel a pupillának egy kis része ezzel a folyamattal
együttműködik.
Ha a sötétből előjövő szem hirtelen egy fénylő testet pillant meg, akkor első
pillantásra sokkal nagyobbnak fogja azt látni, mint hosszabb szemlélődés esetében.
A fénylő test mindkét szemmel nézve nagyobbnak és világosabbnak tűnik,
mintha csak egy szemmel nézzük.
Ez a fénylő test kisebb kiterjedésűnek látszik, ha a szem egy apró lyukon át
szemléli.
A hosszúkás alakú fénylő test kerekebbnek tűnik, ha a szemtől távol
helyezkedik el.
Ha a szem éjszaka a fény és a macska szeme között helyezkedik el, akkor azt
fogja látni, hogy a macska szemei izzanak.
Ugyanaz a szem a tárgyakat hol kisebbnek, hol nagyobbnak látja.
I.H.88.
 
Mivel a szem a lélek ablaka, a lélek mindig attól fél, hogy elveszíti őt.
Annyira, hogy amikor valami olyasmi mozog előtte, amitől az ember megijed,
akkor az kezével nem a szívéhez, az élet forrásához kap, nem is a fejét, az érzékek
felettesének helyét védi, nem a halló-, a szagló- vagy az ízlelő érzéket, hanem
rögtön a megrémített érzéket oltalmazza. Nem elég neki, hogy a szemeket lezárja,
és a szemhéjakat a lehető legerősebben összeszorítja, amitől a szemek rögtön az
ellenkező oldalra fordulnak, hanem nem tudván őket biztonságban, még egyik
kezet is eléjük helyezi, a másikat pedig kinyújtja, hogy megvédje őt félelme
tárgyától.
Továbbá a természet elrendelte, hogy az emberi szem szemhéjakkal
csukódjon le, azért, hogy amikor az ember alszik, és nem tud rá vigyázni, nehogy
megsértse valami.
C.119.
 
A természet a látóképességet nem egyenlő erősségűnek alkotta, hanem úgy,
hogy annál nagyobb erőt kölcsönöz neki, minél közelebb van a középpontjához, ezt
pedig azért tette, hogy a többi erőre vonatkozó törvényt ne szegje meg; mert ezek
annál erősebben hatnak, minél közelebb vannak a középponthoz.
Ugyanez figyelhető meg a különböző testek taszítóerején és a mérleg karjain,
amelyeket a súly annál lejjebb húz, minél közelebb van a tengelyhez. De ugyanez
látható az oszlopokon, falakon és pilléreken, továbbá a meleg és minden más
természeti erő esetében.
I.D.1.
  
A szükségszerűség azt bizonyítja, hogy a testek minden képe, amely a
szemmel szemben található, két helyen metszi egymást. Az egyik metszéspont a
pupillában található, a másik a kristálygömbben [a szem üvegtestében], ha pedig ez
nem így volna, akkor a szem nem lenne képes olyan sok dolgot meglátni, mint
amennyit valójában képes. Ez magától értetődik: mivel minden, egymást metsző
vonal egyetlen pontban találkozik, hiszen a testeknek csupán a felülete látható,
mivel ezeknek a körvonalait (a felület fordított definíciójának alapján) vonalak
alkotják, és mivel a vonalnak minden legkisebb része egy ponttal egyenlő.
Legkisebbnek azt nevezzük, ami olyan kicsi, hogy semmi más nem lehet kisebb
nála, és ez a meghatározás illik a pontra. Lehetséges tehát, hogy egy kör egész
kerülete a képét a metszéspontba vetíti, ezt bizonyítja ebből [a könyvből] a
negyedik [tétel] is, amelyik azt mondja, hogy: „A képek összes legkisebb része
áthatol egymáson, anélkül, hogy egymásban feloldódnának.” Ez a levezetés a
szemre is igaz. Még a legkisebb test képe sem hatol be a szembe anélkül, hogy a
visszájára fordulna, mialatt pedig áthalad a kristálygömbön, még egyszer a
visszájára fordul; ezért jelenhet meg a kép a szemben a valódi helyzetének
megfelelően, ahogyan az adott tárgy a szemen kívül is elhelyezkedik. *
W.19 150.
 
Az idős emberek jobban látnak távolra, mint közelre, mert ugyanaz a tárgy,
ha távolabb van, kisebb képet közvetít a szemhez, mint ha közel van. *

Fiziológia

Ugyanaz az ok mozgatja a vizet a föld szerteágazó erein keresztül éppen a

súllyal rendelkező dolgok természetes mozgásával ellentétesen, mint amelyik az
élőlények minden fajtájának testében is mozgatja a nedveket.
C.396.
 
Négy képesség van: az emlékezőképesség és a felfogóképesség, valamint az
elutasító és a vágyakozó képesség. Az első kettő értelmi, a másik kettő érzéki.
Az öt érzék közül a látás, a hallás és a szaglás csak kevésbé, a tapintás és az
ízlelés egyáltalán nem korlátozható.
A kutyák és más falánk állatok esetében a szaglás és az ízlelés együtt jár.
T.12.
 
A halott dolgokban érzékek nélküli élet marad, amely az élők gyomrába
kerülve újból magához veszi az érzékelést és az értelmet.
 I.H.89.
 
Minden test olyan részekből és nedvekből áll, amelyek a fenntartásához
szükségesek. Ezeket a szükségleteket a lélek, amely ezt a testformát egy időre
lakhelyéül választotta, jól felismeri és kielégíti. Nézd csak a halat, amelyben a
lélek, a természet leánya, az állandó súrlódás miatt, ami a vízben szükségszerűen
éri, arról gondoskodik, hogy a pikkelyek rései közt található likacsokból tapadós
váladék szivárogjon, ami a halról csak nehezen pereg le, és ugyanazt a célt
szolgálja, amit a szurok a hajóknál.*
F.III/38.
 
Az ember járásáról. Az ember járása olyan, mint a négylábú állatoké
általában, hiszen amiként azok az ügető ló módjára keresztezve mozgatják a
lábukat, ugyanúgy az ember is keresztezve mozgatja a négy végtagját, vagyis
amikor a járáshoz a jobb lábát lendíti előre, akkor azzal együtt a bal karját mozdítja,
és így tovább.
C.297.
 
A béka még egy óra hosszáig képes életben maradni azután, hogy
eltávolították a fejét, a szívét és minden belső szervét. Azonban ha a gerincvelejét
szúrod át, hirtelen összerándul és elpusztul.
Innen ered az élőlények minden idegszála. Ha ezt [a gerincvelőt] átszúrják,
rögtön meghal az ember.*
W./Quaderni V/21.
 
A béka elpusztul, amint átszúrják gerincvelejét. Azelőtt viszont életben marad
fej, szív, bármely belső szerv, bél és bőr nélkül. Úgy látszik tehát, mintha itt lenne a
mozgás és az élet forrása.
W./Quaderni V/21.
 
Ahol élet van, ott melegség is van. Ahol az élet melege megvan, ott a nedvek
mozgásba lendülnek.
C.80.
 
A sensus communis az, amely a többi érzék által közvetített dolgokat
megítéli.*
 A sensus communist a dolgok hozzák mozgásba, amelyeket az öt érzékszerv
juttat el hozzá.
A dolgok mindenhonnan az érzékszervek felé sugározzák képüket, ezeket az
érzékszervek közvetítik az érzékelőszervnek, az érzékelőszerv pedig közvetíti
őket a sensus communishoz, ez pedig bevési őket az emlékezetbe, és ott többé vagy
kevésbé megőrződnek a közvetített dolog jelentősége szerint.
Az öt érzék a következő: látás, hallás, tapintás, ízlelés, szaglás.
A régi tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy az ítélőképességet, ami
az embernek megadatott, egy eszköz hozza létre, amellyel a többi öt érzék egy
bizonyos érzékelőszerv (imprensiva) révén áll kapcsolatban. És ezt az eszközt
ők sensus communisnak nevezték el, és azt állították, hogy ez az érzék pontosan a
fej közepén található. Egyébként csak azért használták a sensus
communis elnevezést, mert ez a többi öt érzék közös elbírálója, vagyis a látó-,
halló-, tapintó-, ízlelő- és szaglóérzéké. A sensus communist az
érzékelőszerv (imprensiva) hozza mozgásba, ami közte és az öt érzék (cinque
sensi) között helyezkedik el. Az érzékelőszervet pedig a dolgok képe hozza
mozgásba, amelyet a felszínen elhelyezkedő eszközök juttatnak el hozzá, vagyis az
érzékszervek, amelyek a külső dolgok és az érzékelőszerv között találhatók, az
érzékszerveket viszont a tárgyak hozzák mozgásba.
Az az érzékszerv (sensus) teljesíti leggyorsabban feladatát, amelyik az
érzékelőszervhez a legközelebb van. Ez a látóérzék, amely a többi vezére és
parancsnoka. Itt csak ezt akarjuk tárgyalni, a többit hagyjuk, hogy értekezésünk ne
nyúljon túlságosan hosszúra.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a látóérzék a dolgoknak tíz különböző
tulajdonságát érzékeli, nevezetesen a fényt és az árnyékot, amelyek közül az egyik
feltárja a többi nyolcat, a másik pedig elrejti őket; továbbá a színeket és a
minőséget, az alakot és a helyzetet, a távolságot és a közelséget, a mozgást és a
nyugalmat.
C.90.
 
Az ember három év alatt éri el teljes magasságának a felét.
Egy nő, aki ugyanakkora, mint egy férfi, súlyra kevesebbet nyom.
C.270.
 
Ez a mi értelmünk, vagy sensus communisunk, amelynek székhelye, ahogyan
a filozófusok gondolják, éppen a fej közepében van, láthatatlan csápjait messzire
kinyújtva tartja, miként ez a látósugarak *esetében világosan megmutatkozik, hiszen
amikor azok beleütköznek egy tárgyba, rögtön közvetítik kiindulási helyük
számára, hogy milyen alakzatban törtek meg.
 És a tapintóérzéken, amelyik a sensus communisból jön, talán nem lehet
észrevenni, hogy hatóképessége egészen az ujjak hegyéig elér? Amikor ezek az
ujjak megérintenek egy tárgyat, a sensus rögtön érzékeli, hogy az hideg vagy
meleg, kemény vagy puha, érdes vagy sima.
C.270.
 
A forró országokban született emberek éjszaka élnek, mert az hűvösséggel
ajándékozza meg őket, és gyűlölik a fényt, mert az forrósággal árasztja el őket, és
emiatt ők olyan színűek, mint az éjszaka, vagyis feketék. A hideg országokban
pedig mindez fordítva van.
C.393.
 
Az izületek behajlításáról, és arról, hogy a hús a behajlításnál és a
kinyújtásnál hogyan gyarapodik rajtuk
A négylábú élőlények mozgásának leírásánál, amelyek közé az ember is
tartozik, hiszen kora gyermekségében ő is négy lábon jár, különösképpen vedd
tekintetbe ezt a rendkívül fontos tanulmányt.
I.E.16.
 
Járás közben az ember feje előrébb jár, mint a lábai.
Ha az embernek egy tökéletesen sík felületen kell átkelnie, először görbén
megy, majd egészen felegyenesedik.
I.F.83.
 
Az ember nem tud egyidejűleg az orrán és a száján át lélegezni. Ez akkor is
megmutatkozik, amikor valaki nyitott szájon át lélegzik, vagyis a levegőt a száján
keresztül szívja be, és az orrán át engedi ki; mert olyankor hallani a nyelvcsap
melletti ajtócskában a neszt, ahogyan nyitódik és csukódik.
I.G.96.
 
A férfi hullák a hátukra fordulva lebegnek a vízen, a nőiek a hasukon.
I.H.31.
 
Amikor fölmászol egy lépcsőn, és közben a kezeiddel a térdedre
támaszkodsz, olyankor az egész fáradtságot, amit a karok átvesznek, a térd alatti
inak adják le.
 Repülés
Az embernek a repülő szerkezetben odafönt ki kell oldoznia magát, hogy, miként egy
csónakban, egyensúlyozni tudjon, avégből, hogy a saját és a szerkezet súlypontját szükség
szerint egyensúlyban tudja tartani, illetve meg tudja változtatni, az ellenállás középpontjának
változása szerint.
 
A madár* mozgásának mindig a felhők fölött kell végbemennie, azért, hogy a szárny ne
legyen nedves, de azért is, hogy az ember több vidéket fedezhessen fel, és hogy elkerülje
annak a hirtelen fordulatok veszélyét, amit a szél jelenthet a hegyszorosokban, amelyek
mindig tele vannak szélörvényekkel és -csoportokkal.
 
Az imént említett madárnak a szél segítségével jó magasra fel kell szállnia, mert ott van
biztonságban. Ugyanis, még ha a már említett fordulatok be is következnek, van ideje
visszatérni az egyensúlyi helyzetbe, feltéve, hogy tagjai megfelelő ellenállással rendelkeznek
ahhoz, hogy a fent említett óvintézkedésekkel ellent tudjon állni a vihar dühének és
lendületének. Illesztései erős bőrből készüljenek, kötélzete pedig rendkívül erős nyers
selyemből. Senki se hagyatkozzon a vasalatokra, mert azok a hajlások során hamar
tönkremennek vagy elhasználódnak, ezért nem szabad rájuk hagyatkozni.
 
Mindazok a szárnytollak, amelyek az adott szárny utolsó előtti tollai alatt nőnek, a
madár repülése közben hajlíthatóak, méghozzá leginkább azok, amelyek nem fedik egymást,
vagyis azok, amelyek repülés közben átfúródnak.
 
Amikor a madár kiterjesztett szárnyakkal körmozgást végezve a szél segítségével akar
felemelkedni, akkor az egyik szárnyát és farktollainak egy részét leereszti, mégpedig
körpályája középpontjának irányába.
 
Amikor a madár körmozgással emelkedik fölfelé, szárnycsapások nélkül, akkor
körpályája negyedrészén a szelet az egyik szárnya alá kapja, így a szél éket alkot, és felemeli
őt.
 
Repülés
Minden súllyal rendelkező, szabadon eső dolog mozgását a legnehezebb része vezeti.
 
Az ölyv és a többi olyan madár, amelyik keveset ver a szárnyaival, a szél pályáját
keresi, és amikor a szél odafönt uralkodik, akkor nagy magasságban láthatók, amikor pedig
odalent, akkor ők is alacsonyan vannak.
Szélcsend idején az ölyv repülés közben többször ver a szárnyával, oly módon, hogy a
magasba emelkedik, és lendületre tesz szert. Azután pedig leereszkedés közben nagy
távolságokat tesz meg szárnycsapások nélkül. Amikor leereszkedett, újra hasonlóképpen tesz,
és így tovább sorjában. És ez a szárnycsapások nélküli leereszkedés alkalmat ad neki arra,
hogy kipihenje a már említett fárasztó szárnycsapásokat.
 
A madár ugyanazt teszi a levegőben a szárnyával és a farkával, amit az úszó a vízben a
karjaival és a lábával.
Ha az ember mindkét karjával azonos erőfeszítéssel úszik kelet felé, és a teste pontosan
kelet felé mutat, akkor az illető úszó kelet felé halad. Ha azonban az északi karja nagyobb ívet
ír le, mint a déli, akkor a mozgása északkeleti hosszirányba tér el. Ha pedig a jobb karja
nagyobb ívet ír le, mint a bal, akkor a mozgása délkelet felé irányul.
 
Ha a madárnak nagy a szárnytávolsága és rövid a farka, és fel akar emelkedni, akkor
erőteljesen felemeli a szárnyait, és csapkodva velük a szelet a szárnyai alá tereli. Ez a szél,
amit maga körül keltett, nagyon gyors lökést ad neki […]
 
Az ilyen szerkezet kétféle módon zuhanhat le: az egyik, hogy összetörik, a másik, ha az
élére vagy majdnem az élére fordul. Mert ennek mindig lejtőn és szinte vízszintes vonalban
kell leereszkednie.
Ami a széttörés megakadályozását illeti, az úgy érhető el, hogy az ember lehetőség
szerint jól megerősíti, mégpedig minden olyan vonalon, ahol felbillenhet, azaz vagy az élével,
mivel a fejével vagy a farkával előrefelé esik, vagy a jobb vagy a bal szárny csúcsával, vagy
az említett vonalak felező-, illetve negyedelő vonalában […]
Ami a tengelyre bármilyen irányban történő felbillenést illeti, azt alapvetően úgy lehet
elkerülni, hogy az ember úgy építi meg az eszközt, hogy amelyik irányba le akar szállni,
mindig az azzal ellenkező eszközt tartsa készenlétben. Ez úgy érhető el, hogy az ember saját
súlyának középpontját az általa viselt nehéz test középpontja fölé helyezi, mindig
merőlegesen, úgy, hogy az egyik súlypont a másiktól meglehetős távolságra helyezkedjen el.
Vagyis: 30 könyök széles eszköz esetében a súlypontoknak 4 könyök távolságra kell
elhelyezkedniük egymástól, és az egyiknek, ahogy mondtuk, a másik alatt kell lennie, és a
nehezebb rész legyen alul, mert a mozgás irányítója mindig a nehezebb rész.
Egyébként, ha a madár fejjel lefelé akar zuhanni, mégpedig olyan dőlésszöggel, amely
már átforduláshoz vezethetne, az nem következhet be, mert a könnyebb rész a nehezebb alatt
helyezkedne el, és a könnyebb a nehezebb előtt zuhanna, ami hosszú zuhanásnál, ahogyan azt
a Mechanika alapfogalmainak negyedik szakaszában bizonyítottuk, lehetetlen.
 
Ha a madár széllel szemben repül, akkor szükségképpen a föld felé ereszkedő vonalban
kell előrehaladnia, mégpedig a szél alatt. De mivel az ő súlya hatékonyabb az őt különböző
szögben érő szél tömegénél, az erősen a föld felé nyomná őt, ha a mozgása vonalában előtte
lévő levegő mennyiségileg nem lenne kevesebb, mint az, amelyik alatta van és érintkezik
vele. Ez a mozgás csak azt a levegőt győzi le, amelyiknek kisebb az ellenállása, és annak lesz
kisebb az ellenállása, amelyik mennyiségileg kevesebb.
A mondottak alapján tehát meggyőződtünk arról, hogy a madár a felé a levegő felé
mozog, amelyiknek kisebb az ellenállása, és szárnyainak a felszínével érintkezik, nem pedig a
felé, amelyik szárnyai alsó felületét éri.
 
 Sok olyan madár van, amelyik csak csigavonalban, vagyis körmozgás révén tud
felemelkedni, kivéve a pacsirtát, amelyiknek felszálláskor úgy vannak áttörve a szárnyai,
hogy nem keltenek ellenállást, kiváltképp, hogy egész idő alatt áttörve is maradnak.
Ha a madár le akar ereszkedni, szárnyait hátra veti, úgy, hogy súlyának középpontja
kimozdul a szárnyak ellenállásának közepéből, és így zuhan előrefelé.
 
Amikor a madár szárnycsapásokkal repül, nem nyújtja ki teljesen a szárnyait, mert
akkor a szárnyak csúcsa az emelőtől és az inaktól, amelyek mozgatják, túlságosan távol lenne.
Ha a madár zuhanás közben a szárnyaival hátrafelé verdes, felgyorsítja a mozgását, ez
pedig amiatt van, hogy a szárnyak a levegőben csapkodnak, ami folyamatosan a madár mögé
áramlik, hogy kitöltse a vákuumot, amit az maga mögött hagy.
Sul Volo

Repü lő szerkezetek

 
A madár matematikai törvények alapján működő eszköz, amely saját
mozgásait átruházza az emberre, de nem teljes mértékben. Csupán az egyensúly
megtartására teszi képessé. Tehát azt mondhatnánk, hogy az ember által készített
eszközből nem hiányzik semmi, hacsak nem a madár lelke, amelyet az ember
lelkének utánoznia kell. A madár tagjaiban lakozó lélek kétségtelenül jobban
engedelmeskedik a madár, mint a tőle elválasztott emberi lélek szükségleteinek,
legfőképpen pedig a szinte észrevehetetlen himbálózó mozgásnak. De mivel látjuk,
hogy a madár milyen sok érzékelhető, változatos mozgásról is gondoskodik, ebből
a tapasztalatból megítélhetjük, hogy az erősen érzékelhetőket az ember is képes
felismerni, és bőven meg tudja akadályozni a szerkezet lezuhanását, amelynek lelke
és vezetője lett.
 
Egy tárgy éppen akkora nyomást gyakorol a levegőre, amekkorát a levegő a
tárgyra.
Nézd, hogyan tartják meg a levegőbe ütköző szárnyak a nehéz sast a
legvékonyabb légben, közel a tűz eleméhez. Nézd csak, hogyan hajtja előre a
dagadó vitorlákba ütközve a tenger felett szálló levegő a megrakott, nehéz hajót. Az
itt felsorolt, bizonyító erejű példák alapján beláthatod, hogy az ember a maga által
szerkesztett, hatalmas szárnyakkal nyomást gyakorolhat az ellenálló levegőre,
legyőzheti, leigázhatja és fölé emelkedhet.
C.161.
 
 Ha az embernek van egy sátor alakú ernyője kiképzett vászonból, amelyik 12
könyök és széles és 12 könyök magas, akkor bármilyen magasságból levetheti
magát anélkül, hogy bármi baja történne.
C.381.
 
Ha valóban próbára akarod tenni a szárnyakat, akkor hálóval merevített
papírból készítsd őket. A váz nádból készüljön, a hossza és a szélessége mindegyik
szárnynak 20 kar legyen, és egy 200 font súlyú gerendára erősítsd föl őket. Majd,
ahogyan fönt előadatott, gyakorolj rá hirtelen nyomást. Ha a 200 font súlyú gerenda
előbb emelkedik föl, mint ahogy a szárnyak leereszkednek, akkor a próba sikerült.
Azonban ügyelj arra, hogy a nyomás hirtelen érje, és ha nem éred el a fent említett
hatást, akkor ne is vesztegess rá több időt.
 
Ha ennek a szárnynak természeténél fogva 4 időegység alatt kellene leesnie,
és te kieszközlöd, hogy 2 alatt essen le, akkor a 200 font súlyú gerendának fel kell
emelkednie.
 
Tudod, hogy ha mély víz fenekén állva széttárod a karjaidat, majd hagyod,
hogy saját természetes esésükkel lesüllyedjenek, akkor a karok a törzs mellé
ereszkednek, és az ember korábbi helyén marad.
Ha azonban a karjaidat, amelyek 4 időegység alatt ereszkednének le, te 2
egység alatt engeded le, tudod, hogy akkor az ember elmozdul a helyéről, fölfelé
lendül, és a víz felszínén foglalja el második helyét.
 
Azt is tudd meg, hogy ha a fent említett gerenda 200 fontot nyom, abból 100
jut az emberre, aki az emelőt a kezében tartja, és 100 nehezedik a szárnyak
közvetítésével a levegőre.
I.B.88.
 

 
Ez legyen az n fej, a kormányrúd mozgatója. Vagyis amikor n b felé tart, a
kormány kiszélesedik, amikor viszont n az ellenkező irányba mozdul el, a farokrész
elkeskenyedik. Hasonlóképpen, amikor flejjebb ereszkedik, akkor a farokrész is
lejjebb ereszkedik azon az oldalon, amikor pedig az ellenkező oldalon ereszkedik
lejjebb, hasonló hatást ér el.
L.59.
  
Én azt állítom, hogy célszerűbb egyenesen állni, mint hason feküdni, ugyanis
akkor a szerkezet semmi esetre sem tud felborulni, másrészt pedig ezt követeli meg
a hosszú használat során kialakult megszokás is.
Az emelkedő és az ereszkedő mozgás a két láb leengedéséből és
felemeléséből adódik, ennek nagy ereje van, és közben a kezek szabadon
maradnak. Ha azonban az ember a hasán feküdne, akkor a lábaknak, kiváltképp a
comb illeszkedésénél, komoly erőfeszítéseket kellene tenniük, hogy megtartsák
magukat.
Ereszkedésnél a lábak érnek földet először, felszállásnál viszont az r, s,
t lábak érintik a talajt. Ők hordozzák a szerkezetet, miután az ember felhúzta a saját
lábait, és ezek emelik fel a felfelé és lefelé irányuló mozgásuk révén a talajról
azokat a lábakat.
Q a szíjakhoz van erősítve, a lábak a K és h kengyelben állnak, m és n a karok
alatt egészen a vállakig nyúlik, o a fej helye. A szárnyaknak emelkedniük és
ereszkedniük kell, és hozzá még forogniuk és hajolniuk is.
 
Ha meg akarod állapítani, mekkora súly tartaná meg ezt a szárnyat, állj bele
egy mérlegnek az egyik serpenyőjébe, a másikba pedig helyezz annyi súlyt, hogy a
két serpenyő azonos magasságban álljon a levegőben. Azután rá kell akaszkodni a
szárny fogantyújára és átvágni a kötelet, ami a magasban tartja, és rögtön látni,
amint ereszkedik lefelé. És ha magától 2 időegység alatt ereszkedett le, akkor 1
alatt kell leengedni, miközben az ember kezeivel a fogantyúba kapaszkodik. Most
helyezz a másik serpenyőbe még több súlyt, hogy az erők kiegyenlítődjenek.
Repülés közben is annyi súly tartja majd meg a szárnyat, amennyi a másik
serpenyőben van, főképp, hogy közben erős nyomást gyakorol a levegőre.
C.381.
 
Eszköz, ami arra szolgál, hogy emelés közben a szárny egészen lyukacsos,
ereszkedés közben pedig egészen tömör legyen
A háló szemei 1/8 szélesek legyenek.
A legyen egy könnyű és szálkás, zöld lucfenyődeszka.
B legyen egy barhent darab, amire a tollakat jó erősen fel lehet ragasztani,
hogy a levegő ne szűrődjön át olyan könnyen.
C legyen egy megerősített szövetdarab, a próbához pedig vegyél egy vékony
papírlemezt.
I.B.73.
 
 Ezt a szerkezetet egy tó fölött próbáld ki, öv gyanánt pedig viselj egy hosszú
csövet, hogy ha lezuhansz, nehogy megfulladj.
Szükséges továbbá, hogy a szárnyak leengedése mindkét lábbal egyidejűleg
történő nyomás által menjen végbe, hogy lelassítsd [a mozgást], és hogy magadat
egyensúlyban tudd tartani, ugyanis azalatt, szükség szerint, az egyik szárnyat
gyorsabban nyomod lefelé, mint a másikat, ahogy az ölyvnél vagy más madaraknál
láthatod. A páros lábbal történő leeresztés kétszer olyan erős nyomást is
eredményez, mint az egy lábbal történő; mindazonáltal a mozgás kétszer olyan
lassú.
 
Tegyük fel, hogy egy test olyan madár módjára lebeg a levegőben, amelyik a
farkát különböző mértékben hajlítja be. Ebből általános szabályt vonhatsz le a
madarak mozgásának különböző görbületeire vonatkozóan, amit a farkuk
hajlítgatásával érnek el.
Minden lehetséges mozgás esetében a mozgó test legnehezebb része
kormányozza a mozgást.
 
Ha a repülő test mozgatója olyan erővel rendelkezik, amelyik az ő négy
engedelmes végtagja révén szétbontható négy [erőre], akkor az egyesével, de együtt
is, akár egyenlő, akár nem egyenlő mértékben alkalmazható, a repülő test különféle
mozgásainak követelményei szerint.
Ha mindegyiket egyenlő mértékben mozgatjuk, a repülő test mozgása
szabályos lesz.
Ha azonban különböző mértékben használjuk őket, ahogyan például tartós
viszony esetén, akkor a repülő test körmozgást fog végezni.

Akusztika

A visszhang lehet folyamatos vagy szakadozott, egyszeres vagy többszörös,

rövid vagy hosszú időtartamú, véges vagy végtelen hanghoz tartozó, közeli vagy
távoli.
Folyamatos akkor, ha a bolthajtás, ahol a visszhang keletkezik, egyöntetűen
homorú. Szakadozott a visszhang akkor, ha a hely, amely visszaveri, egyenetlen és
darabos. Egyszeres, ha egyetlen helyről verődik vissza. Többszörös, ha több helyről
verődik vissza. Hosszú, ha egy olyan harangban keletkezik, amelyet csak egy ütés
ért, vagy ha egy kútban, vagy más üregben bolyong, vagy akár a felhők között, ahol
a hang rendszeres távolságokra, vagyis rendszeres időközökre oszolva terjed
tovább, és egyre gyengébbé válik, ha a közeg egyöntetű, és ahol ugyanúgy
viselkedik, mint a körkörösen terjedő hullám a tóban.
 Gyakorta a hang álhangként viselkedik, és nem onnan hallatszódik, mint ahol
valójában keletkezett. Ez történt egyszer Ghiera d'Addában, ahol is az elharapódzó
tűz a levegőben, tizenkét felhőben tizenkét ilyen álhangot hozott létre, anélkül,
hogy az ember az okát észrevette volna.
C.77.
 
A kongás, amelyik bent marad a harangban, vagy legalábbis ott maradni
látszik az ütközés után is, nem magában a harangban van, hanem a hallgató
fülében. Ez a fül ugyanúgy megtartja magában és csak lassacskán veszíti el a hallott
harangkondulás lenyomatát, ahogyan a szemből is csak fokozatosan tűnik el az a
benyomás, amit a nap gyakorol rá, még azután is, amikor az ember már elfordította
tekintetét a napról.
Ha a fenti állítás igaz volna, akkor nem tudnád a harangkongást rögtön
megszüntetni azáltal, hogy a tenyereddel megérinted a harangot, különösen nem a
hatás kezdetén; ha mégiscsak a fül őrizné meg a hangot, akkor teljesen hiábavaló
volna a harangot megérinteni az ütés után. Mi azonban azt vesszük észre, hogy a
kongás azonnal abbamarad, ha az ember ráfekteti a kezét arra, ami az ütést
elszenvedte.
C.332.
 
Azt kérdezem, hogy egy gyengébb zaj, ami közelről hangzik fel, ugyanolyan
hangos lehet-e, mint egy erősebb, ami viszont távolról hallatszik.
T.12.
 
Az én állításom szerint az üllő nem adhat ki hangot, mivel nincs
felfüggesztve. A kalapács ellenben akkor ad hangot, amikor az ütközés után
visszapattan. Ha a hangot az üllő bocsátaná ki, és ha minden kis kalapács alatt
megszólalna, ahogyan a harang, amelyik mindig ugyanolyan mélységű hangot
bocsát ki, még ha a legkülönbözőbb tárgyakkal ütközik is, ugyanúgy az üllőnek is a
legkülönbözőbb kalapácsok ütése alatt is mindig ugyanazt a hangot kellene adnia.
De mivel a különböző méretű kalapácsok esetében különböző hangokat hallasz, a
hangnak a kalapácsban kell lennie és nem az üllőben.
T.64.
 
A bomba és a nyíl esetében a mozgó levegő erősebb hangot bocsát ki, mint a
vele szemben álló levegő.
T.64.
 
 Az ember, mivel a villámot előbb látja, a visszhang egyenletességéből meg
tudja ítélni egy mennydörgés távolságát.
A hang egész marad akkor is, ha az egész fal veri vissza, de akkor is, ha a
falnak csak egy része. Az a rész pedig, amelyik olyan formájú, hogy vissza tudja
verni a hangot, annyi részletben adja vissza a hangot, ahány különböző helyen a
hallgatók vannak.
A fül a hangok benyomását egyenes, görbe és megtört vonalakban kapja meg,
és a megérkezésüket semmilyen kanyar sem tudja megakadályozni.
A harangra mért ütés rögtön otthagyja a lenyomatát, ahogyan a nap is a
szemben vagy az illat a levegőben. Azt azonban meg kell vizsgálni, hogy az ütés
lenyomata a harangban marad-e meg vagy a levegőben. Ezt pedig onnan tudhatod
meg, hogy ha a füledet az ütés után a harang felszínére helyezed.
A harangra mért ütés egy másik hasonló harangot is megrezegtet, és halk
hangot csal ki belőle, valamint egy lant megpengetett húrja is megrezegteti és
megpendíti egy másik lant azonos hangfekvésű húrját. Meg fogod látni, hogyha a
megpengetett húrnak megfelelő másik húrra egy szalmaszálat fektetsz.
I.A.19.
 
Ha megállítod a hajódat, és egy hosszú fúvócső hegyét a vízbe meríted, a
másik végét pedig a füledhez tartod, meg fogod hallani még a tőled nagyon távoli
hajó zaját is.
Ugyanezt úgy is meg kellene próbálnod, hogy a fúvócső hegyét a földre
helyezed, és akkor meg fogod hallani még azt is, aki csak távolról halad el
melletted.
I.B.6.
 
A visszhang, úgy vélem, ugyanúgy jut vissza a fülbe a visszaverődés után,
ahogyan a tükörben való visszaverődés után a szembe jut vissza egy tárgy képe. És
ahogyan a tárgyaknak ez a képe a tükörre vetül, és onnan hasonló szögben verődik
vissza a szemhez, ugyanúgy ütközik bele a hang az üregbe, és az első visszaverődés
után hasonló szögben jut vissza a fülbe.
I.C.16.
 
Miért van az, hogy a sebes szél, amelyik a nádasban süvít, magas hangot ad
ki?
A szél, amelyik a nádasban süvít, annál mélyebb, illetve annál magasabb
hangot bocsát ki, minél lassabb, illetve gyorsabb. Ezt észre lehet venni a trombiták
vagy a kürtök hangjának változásain is, amelyeken nincsenek lukak, de az ajtók és
ablakok repedésein átfújó szél hangján is. Ennek az oka a levegőben van, amelyben
a hangszerből kijövő hang lesüllyed, és többé vagy kevésbé szétterül, attól függően,
hogy kisebb vagy nagyobb erő hajtja ezt a levegőt.
I.E.4.
 
Vajon több gyenge hang együtt ugyanakkora zajt kelt-e, mint egyetlen erős?
I.A.23.
 
Ha az ember egy harangot, amelynek a hangja két mérföldre is elhallatszik,
beolvasztana, és sok kicsi haranggá alakítana át, akkor ezeknek a hangja, még ha
mind egyszerre szólnának is, nem jutna el olyan messzire, mint amikor még
egyetlen harangot alkottak.
F.II.32.
 
Ha két egyforma alakú harangot öntesz, amelyek közül az egyik kétszer olyan
nagy, de ugyanolyan nehéz, mint a másik, akkor a nagyobbiknak kétszer olyan
mély hangja lesz.
F.III.5.
 
Ha egy ember lábujjhegyen ugrál, akkor a súlya nem kelt zajt.
T.5.
 
Megvizsgálhatod, hogy a hang, amit a legyek keltenek, a szárnyuktól
származik, ha egy kicsit megnyesed őket, vagy még jobb, ha egy kis mézzel
bekened, annyira, hogy ne akadályozd meg őket teljesen a repülésben. Meg fogod
látni, hogy a szárnyuk mozgása által létrehozott hang rekedtebbé válik, és ez a hang
annál mélyebbé válik, minél nehezebben tudják használni szárnyaikat.
W.A.15.
 
Egy a szél vagy egy ütés által keltett hang annál gyengébb, minél inkább
eltávolodik az okától időben vagy térben.
A harangzúgás annál gyengébb lesz, minél több idő telik el, és ugyanezt a
hatást váltja ki a kisebb vagy nagyobb távolság is.

Természetrajz
 Fogyó holdnál a rákok és a rövidfarkú rákok ki vannak éhezve, mert kevés
fényt kapnak a táplálkozáshoz, és ha egyikőjük valamely fény felé tart, a többiek is
afelé tülekednek.
Ám teliholdnál jól látják táplálékukat, és bőségesen belaknak.
C.165.
 
Miért gyorsabb a hal a vízben, mint a madár a levegőben, amikor ennek
fordítva kellene lennie, hiszen a víz nehezebb és sűrűbb, mint a levegő, a halnak
pedig nagyobb súlya és kisebb szárnyai vannak, mint a madárnak?
Ennek az az oka, ami miatt a halat a vizek gyors áramlása sem tudja
kimozdítani a helyéről, mint a levegőben a madarat a szél ereje; ezenkívül az is
megfigyelhető, hogy a hal a maga jóval gyorsabb mozgásával a zuhogó vízeséseken
is átfúrja magát, miként a villám a sűrű felhőkön. Ez csodálatos! És ez ezeknek a
mozgó testeknek a hihetetlen sebességéből következik, amely a víz mozgását olyan
sokkal haladja meg, hogy a halak mozgásával összehasonlítva úgy tűnik, mintha
egy helyben állna. A fent nevezett mozgások aránya 1 a 10-hez. A víz mozgásának
sebessége 1 egység, a halé 10, a 10 pedig kilenccel több, mint az 1. Tehát a halnak,
amelynek az ereje 10, 9 egységnyi ereje marad, mert amikor 10 egységnyi erejével
szembeúszik a vízeséssel, akkor a víz 1 egységnyit elvesz tőle, így 9 marad neki.
Ez az eset áll fönn, mert a víz önmagában sűrűbb, és ebből adódóan
nehezebb, mint a levegő, ekképpen az űrt, amit a hal azon a helyen hagy maga után,
ahonnan tovairamodik, gyorsabban kitölti. És a víz, amelyet az maga előtt tol, nem
sűrűsödik össze, mint a levegő a madár előtt, hanem hullámot alkot, amely
mozgása révén a hal mozgását megkönnyíti és felerősíti, annyira, hogy a hal
gyorsabb lesz a madárnál, amely előtt a levegő összesűrűsödik.
C.168.
 
Hogy a magas, vékony fák leveleit, amilyen például a fiatal nyárfa és effélék,
le tudják legelni, az ökrök általában felegyenesednek, mellső lábaikkal a fa alsó
részére támaszkodnak, és addig nyomják, míg a fa, amelyik ezt a szokatlan súlyt
nem tudja megtartani, végül engedni és a csúcsát lehajtani kénytelen.
C.297.
 
A pannicola [szitakötő] négy szárnnyal repül, s amikor az elülsők
felemelkednek, akkor a hátsók leereszkednek.
De minden párnak önmagában is elegendőnek kell lennie az egész súly
hordozásához is.
Az egyik felemelkedik, a másik leereszkedik.
 Menj ki a vizesárkokhoz megfigyelni a négy szárnnyal való repülést, ott
ugyanis fogsz látni fekete pannicolákat.
C.377.
 
Ó hatalmas és immár eleven eszköze a mesteri természetnek, mivel számodra
roppant erőd nem értékes, inkább elhagyod a nyugodt utat, és engedelmeskedsz a
törvénynek, amelyet az Isten és az Idő adott a nemző természetnek.
Ó, hányszor látni rémült delfinek és tonhalak seregét, amint könyörtelen
haragod elől menekülnek; te pedig szárnyaid gyors verdesésével és villás farkaddal
villámokat szórva hirtelen vihart keltesz a tengeren, lesújtasz, és bárkákat
süllyesztesz el, nagy hullámokat keltesz, s a fedetlen partokat megrettent, rémült
halakkal borítod, amelyek előled menekülve a tenger visszahúzódása után a
szárazon maradnak, s így bőséges és könnyű prédájává válnak a közelben
lakóknak!
Ó idő, teremtett dolgok gyors prédálója, hány uralkodót, mennyi népet
emésztettél már fel, hány állam és egyéb dolog változott már meg, mióta ennek a
halnak csodálatos alakja elpusztult az üreges és csavarodott belsőségek miatt. Most,
felemésztve az időtől, nyugodtan fekszik eme zárt helyen; a csupasz és üres
csontokból készítettél vázat és alapot a fölé helyezett hegy számára!

Filozófia

Minden rész hajlik az egészhez való kapcsolódásra, hogy megmeneküljön

tökéletlenségétől: a lélek a testtel kíván lenni, mert a test szervi eszközei nélkül
nem képes sem cselekedni, sem érezni.
C.59.
 
A természetben egyetlen működés sem ok nélkül való; értsd meg az okot, és
nem lesz szükséged a tapasztalatra.
C.147.
 
Először is tapasztalatra teszek szert, még mielőtt azon kívül járnék el, mert az
én szándékom először a tapasztalatot felhozni, és csak azután megmutatni az okot,
amely miatt az adott tapasztalatnak éppen az adott módon kell végbemennie. Ez az
igazi szabálya annak, ahogyan a természeti jelenségek kutatóinak el kell járniuk;
jóllehet a természet az okon kezdi és a tapasztalaton végzi, nekünk mégis éppen
fordítva kell eljárnunk, azaz ahogyan fent említettem, a tapasztalattal kezdeni és
annak révén kifürkészni az okot.
 A tapasztalat nem, csak a mi ítéleteink lehetnek tévesek, mivel olyasmit
várunk el tőle, ami nincs hatalmában.
Az emberek igazságtalanul panaszkodnak a tapasztalatra, amelyet legfőbb
szemrehányásként csalfasággal vádolnak. Hagyjátok csak békén a tapasztalatot, és
inkább saját tudatlanságotokat illessétek panasszal, ami hiábavaló és ostoba
vágyaitokkal együtt arra ragadtat benneteket, hogy olyan dolgokat reméljetek a
tapasztalattól, amelyek nem is állnak hatalmában; s eközben őt mondjátok
csalfának.
Az emberek igazságtalanul panaszkodnak az ártatlan tapasztalatra,
csalfasággal és hazug megnyilvánulásokkal vádolva őt.
C.140.
 
A szerelmes úgy mozdul a szeretett dolog felé, ahogyan az érzék az
érzékelhető felé: egyesül és azonossá válik vele.
Az első dolog, amely az egyesülésből születik, a mű. Ha a szeretett dolog
hitvány, szerelmese is hitvánnyá válik. Ha az egyesülés hasznára van az
egyesítőnek, gyönyörűség, öröm és megelégedettség követi.
Amikor a szerelmes eléri szerelme tárgyát, megpihen. Amikor a súlyt
leteszik, megpihen. Ez ismert dolog értelmünk számára.
T.9.
 
Gyakran ugyanazt a dolgot két erő is mozgatja: a szükség és a képesség. A
víz lehullik, a föld pedig beissza, mivel szüksége van nedvességre; a nap pedig nem
szükségből szárítja fel, hanem mert képes rá. *
T.70.
 
Mi az erő?
Erőnek nevezek egyfajta test nélküli, láthatatlan szellemi hatalmat, amely
[…] azokban a testekben keletkezik, amelyek valamely járulékos erő révén,
természetes állapotukon és nyugalmukon kívül kerültek. *
I.B.63.
 
A hegyekből előtörő víz a vér, amely a hegységet életben tartja, s ha széltében
vagy hosszában belefúrunk, a teremtményeit mindig megsegítő természet,
megnővén benne a kiömlött nedvesség pótlására irányuló akarat, ez esetben
különös segítséggel áll elő: hasonlóval, mint az embernél, aki megütötte magát.
Gyógyuláskor a sérült helyen a bőr alatt megsokszorozódik a vér, hogy ellássa a
zúzódott területet, s duzzanat keletkezik. Hasonlóképp a szőlőtő esetében,
amelynek a tetejét levágták; ilyenkor a természet a legalsó gyökerekből a tő
legtetejére irányítja a nedvességet, az pedig kifolyva nem hagyja a szőlőtőt éltető
nedvesség nélkül, hanem táplálja élete végéig.
I.H.66.
 
Bármely táplálkozó dolog teste folyamatosan meghal és folyamatosan
újjászületik, mert táplálék nem kerülhet máshová, hacsak nem azokra a helyekre,
ahol a korábbi táplálék már elpusztult; ha egyszer elpusztult, nincs benne többé
életerő; ha nem tartasz egyensúlyt a szervezet által már elpusztított és az új táplálék
között, életerőd megfogyatkozik; ha pedig megvonod magadtól a táplálékot,
életerőd teljes egészében elfogy.
De ha annyit veszel magadhoz, amennyi egy nap alatt el is pusztul, akkor
éppen annyi életerő születik újjá, mint amennyi felhasználódott, hasonlóan a
gyertyafényhez, amelyet a gyertya nedve táplál: amennyit odafönt fogyaszt belőle
miközben elpusztul, annyit ez a fény folyamatosan és nagyon gyorsan vissza is
juttat az aljára; s a ragyogó fény, miközben elpusztul, sötét füstté változik, s
minthogy a füst folyamatos, folyamatos a pusztulás is; a füst folyamatossága pedig
megegyezik a folyamatos táplálék mennyiségével. A táplálék mozgása révén a
teljes fény egyazon pillanatban elpusztul és újjászületik.
W.19045.
 
A természet a fájdalmat a mozgás képességével rendelkező vegetatív lelkekbe
helyezte, hogy megőrizze azon részeiket, amelyek a mozgás következtében
csökkenhetnének vagy megsérülhetnének. A mozgás képességével nem rendelkező
vegetatív lelkek nem ütközhetnek útjukban álló tárgyakba, ezért a növényeknek
nincs szükségük a fájdalomra. Így aztán, ha leszakítjuk őket, nem éreznek
fájdalmat, mint az állatok.
I.H.60.
 
Megadván az okot, a természet minden eredményt a legegyszerűbb módon
hoz létre, amelyen csak létre lehet hozni. *
B.174.
 
Az eszme avagy a képzelet az érzékek kormányosa és kantárja, mert az
elképzelt dolog mozgatja az értelmet.
I.2.
 
 (Anaxagorasz) Minden mindenből ered, és minden mindenné válik, minden
mindenbe visszatér, mert ami az elemekben van, az az elemekből keletkezett.
C.385.
 
Az ember és az állat csupán vezeték, amelyen az élelem áthalad, élőlények
sírboltja, halottak vendégfogadója, a romlás hüvelye, mivel életét mások
pusztulásából nyeri.
C.76.
 
Ó, matematikusok, derítsetek fényt erre a tévedésre!
A szellemnek nincs hangja, mivel ahol hang van, ott test is van, és ahol test
van, ott az kitölti a teret és megakadályozza, hogy a szem meglássa a mögé
helyezett dolgokat: tehát ez a test saját magával tölti be a körülötte lévő levegőt,
vagyis saját képével.
C.190.
 
A lélekben sosem tesz kárt a test romlása, hanem úgy működik a testben,
miként a szél, amelytől az orgona a hangját kapja; mert amikor egy orgonasíp
meghibásodik, a szél sem hozza létre a megfelelő hatást.
T.71.
 
Miért látunk a szemünkkel sokkal világosabban valamit álmunkban, mint
amikor ébren képzeljük el?
B.278.
 
A művek lerövidítői jogtalanságot követnek el a megismeréssel és a
szeretettel szemben, hiszen bármely dolog iránti szeretet a dolog megismerésének
gyermeke, s a szeretet annál forróbb, minél biztosabb a megismerés; ennek
biztossága mindazon részek teljes megismeréséből fakad, amelyek egyesítve
egymással a szeretni való dolgok egészéhez tartoznak.
W.14.
 
Semmi sem születik olyan helyen, ahol nincs érzékelő, vegetatív és
gondolkodó élet: a tollak a madarakon nőnek, és minden évben kicserélődnek; a
szőrszálak az állatokon nőnek, és minden évben kicserélődnek, kivéve bizonyos
helyeken, amilyen az oroszlánnak, a macskának és hasonlóknak a bajusza; a
fűszálak a mezőn, a levelek a fákon nőnek, és nagy részük minden évben megújul;
tehát azt mondhatjuk, hogy a föld rendelkezik vegetatív lélekkel, és hogy a föld a
húsa, a hegyvonulatokat alkotó kövek sora a csontjai, porcogója a tufa, vérét a
vízerek alkotják, a szív körüli vértócsa az óceán, légzése, a vér lüktetése a
csuklónál pedig a tenger apálya és dagálya, a világ lelkének melege, a vegetatív
lélek tartózkodási helye a földbe rejtett tűz, amely a Föld különböző pontjain
felmelegíti a vizeket, előtör a kénbányákban és a vulkánokban, a szicíliai Mon
Gibellón [Etna] és más helyeken.*
L.34.
 
Az emberi értekezések közül legbalgábbnak azt kell tartanunk, amelyik kitart
a varázslatokba vetett hit mellett. A varázslat ugyan az alkímiának, az egyszerű és
természetes dolgok szülőanyjának nővére, mégis több szemrehányást érdemel nála,
mert olyasmit nem tud létrehozni, ami nem hasonlatos hozzá, vagyis csak
hazugságokat szül. Az alkímia esetében ez nem így történik, mivel az csak a
természet egyszerű eredményeinek terjesztője, amely feladatot maga a természet
nem tudná ellátni, mivel nincsenek meg hozzá a szervi eszközei. Csak ezek révén
tudná azt létrehozni, amit az ember feldolgoz a kezeivel, amelyek e tevékenysége
során létrehozták már az üveget és sok egyéb dolgot. A varázslat azonban az a
lobogó, avagy szélben táncoló zászló, amely a balga sokaságot vezeti, és
csaholásával folytonosan egy ilyesfajta mesterség számtalan eredménye mellett
tanúskodik. Könyvek vannak tele ilyesmivel, amelyek azt állítják, hogy varázslatok
és szellemek tevékenykednek, és nyelv nélkül tudnak beszélni, szervi eszközök
nélkül, amelyek pedig a beszédhez elengedhetetlenek. Beszélnek, és hatalmas
súlyokat hordanak, vihart és esőt okoznak, az embereket pedig macskává, farkassá
és más állatokká változtatják, habár elsőként azok változnak állattá, akik ilyen
dolgokat állítanak.
És bizony, ha létezne ilyenfajta varázslat, ahogyan az együgyűek hiszik, nem
lenne semmi a földön, ami jobban az ember hasznára vagy kárára lehetne. Hiszen
ha valóban hatalmában állna annak a mesterségnek felkavarni a levegő nyugodt
derűjét, és sötétséggé változtatni, zivatart és vihart támasztani félelmetes
mennydörgéssel és a sötétben cikázó villámokkal, heves szelekkel romba dönteni
magas épületeket, gyökerestül kitépni erdőket, és azokkal egész hadseregeket
agyonütni, felmorzsolni és leverni, és ezen kívül a pusztító viharok megfosztanák a
földműveseket munkájuk gyümölcsétől, akkor ugyan melyik lenne az a harcmodor,
amelyik az ellenségnek ennél több kárt tudna okozni, és hatalmában állna
terméseitől megfosztani azt? Melyik tengeri ütközet lehetne hasonlatos ahhoz,
amelyik a szeleknek parancsol, és bármelyik hajóhadat elsüllyeszti pusztító vihart
küldve rá? Bizonyos, hogy a népek ura az lenne, aki ilyen szilaj hatalmaknak
parancsol, hiszen semmilyen emberi találmány sem tudna szembeszállni ártó
erőivel. Az elrejtett kincsek és a föld testében nyugvó drágakövek mind láthatóak
lennének számára. Semmilyen zár, avagy bevehetetlen erőd sem tudna megvédeni
senkit annak a varázslónak az akaratától. Ez a levegőben közlekedhetne keletről
nyugatra, és keresztül-kasul a világmindenségben. De miért is térek én ki erre ilyen
részletesen? Mi is az, amit ez a varázsló nem tehetne meg? Szinte semmi, kivéve a
halálból való feltámadást.
Részben tehát kimutattuk, milyen kára és haszna lenne az ilyen mesterségnek,
ha valóban létezne. És ha létezik, akkor miért nem maradt meg az embereknél, akik
annyira vágynak rá, hogy minden istenség fölébe helyezik? Sokan vannak, akik
elpusztítanák Istent és a világmindenséget, csak hogy egyetlen óhaját kielégítsék.
És ha nem maradt meg az emberek között, akiknek oly nagy szükségük van rá,
akkor soha nem is létezett, nem is létezhet soha, hiszen a szellemnek az a
meghatározása, hogy láthatatlan és test nélküli, az elemek között pedig nincsenek
test nélküli dolgok, mivel ahol nincs test, ott vákuum van, vákuum pedig nem lehet
az elemek között, mert azok rögtön kitöltenék.
I.B.31.
 
Nem hiányoznak sem útjai, sem módjai annak, hogy egységekre osszuk és
megmérjük nyomorúságos napjainkat; és örömünket kellene lelnünk abban, hogy
nem tékozoljuk el napjainkat, nem töltjük őket dicstelenül, anélkül, hogy a
halandók emlékezetében bármiféle nyomot hagynánk. Avégből, hogy
nyomorúságos pályafutásunk ne legyen hiábavaló.
C.12.
 
A különböző időpontokban megtörtént dolgok kellő és helyes távolságát nem
tudja a mi értelmünk megítélni, mivel sok olyan dolog, ami már több évvel
korábban történt, nem réginek, hanem a jelenhez közelinek tűnik, sok közeli dolog
pedig, a fiatalságunkkal együtt, távolinak. Ugyanígy tesz a szemünk az előtte álló
dolgokkal, amelyek, ha megvilágítja őket a nap, a szemhez közelinek tűnnek, míg
sok közel lévő dolog távolinak látszik.
C.29.
 
Az idő titokban repül el és mindenkit becsap. Semmi sem múlik gyorsabban,
mint az évek, ám aki erényt vet, az hírnevet arat.
Az emberek igazságtalanul panaszkodnak az idő múlására: túlságos
gyorsasággal vádolják, és nem veszik észre, hogy éppen elég; jó emlékezetünknek
köszönhetően, amellyel minket a természet felruházott, minden régmúlt dolog
jelenként tűnik fel előttünk.
C.71.
 
Aki tekintélyre hivatkozva vitatkozik, az nem az eszét, inkább az emlékezetét
használja.
C.76.
  
Ó, alvó ember, mi az álom? Az álom hasonló a halálhoz. Ó, miért nem hozol
létre inkább olyan művet, amelynek révén halálod után is teljes életet élhetsz,
ahelyett, hogy az álom révén már életedben a szánandó holtakhoz hasonlítasz?

A művészetek összehasonlítása

Hogyan múlja fölül a festészet az összes többi emberi alkotást sajátos

észrevételei révén.
A szem, amelyet a lélek tükrének mondanak, az elsődleges út, amelyen
keresztül az értelem a természet számtalan alkotását a legsokrétűbb és a
legnagyszerűbb módon szemlélni tudja. A második a fül, amely azoknak az
elmesélt dolgoknak a révén tünteti ki magát, amelyeket a szem látott. Ha ti,
történetírók, avagy költők, avagy matematikusok szemetekkel nem láttátok volna a
dolgokat, aligha tudnátok beszámolni róluk írásaitokon keresztül, amelyek a
festészetből erednek. Ha pedig te, költő, tolladat használva festenél le egy
történetet, azt a festő ecsetjével sokkal tetszetősebben és kevésbé unalmasan tenné
érthetővé. Ha a festészetről azt mondod, néma költészet, akkor a festő méltán
nevezheti a költészetet vak festészetnek. Töprengj el rajta, melyik súlyosabb
hiányosság! A vakság vagy a némaság? Habár a költő képzelete, csakúgy, mint a
festőé, szabad az alkotásban, az ő történetei nem tetszenek majd annyira az
embereknek, mint a festőéi. Ugyanis, míg a költő szavakkal akar alakokat,
cselekedeteket és helyszíneket ábrázolni, addig a festő azon fáradozik, hogy
hasonlóságra törekedve lemásolja az adott formákat. Gondold meg, melyik áll
közelebb az emberhez! Az elnevezése vagy a hozzá hasonló alak? Elnevezése
országonként különböző, ám alakja nem változik, hacsak a halál által nem.
Míg a költő a fül közvetítésével szolgálja az értelmet, addig a festő nemesebb
érzéken, a szemen keresztül. Mindazonáltal nem szeretnék ezekből mást, mint hogy
egy jó festő ábrázolja egy csata dühét, egy költő pedig írja meg azt, s azután együtt
álljanak a közönség elé. Meglátod, a nézők hol időznek, hol szemlélődnek tovább,
melyiket illetik több dicsérettel, és melyik tetszik nekik jobban. Bizonyosan a
sokkalta hasznosabb és szebb festmény arat majd nagyobb tetszést. Írd le valahová
Isten nevét, majd összevetésképpen állítsd mellé a képét: meglátod, melyiket
tisztelik majd jobban. Míg a festészet magában foglalja a természet összes formáját,
addig ti csak neveket birtokoltok, amelyek a formákkal ellentétben nem
egyetemesek. Míg ti a megjelenítés hatásának vagytok birtokában, addig mi a hatás
megjelenítésének. Vegyünk egy költőt, aki leírja egy hölgy szépségeit
szerelmesének, és vegyünk egy festőt, aki lefesti: meglátod, melyikhez vonzza
majd a természet jobban a szerelmes bírát. Bizonyos, hogy a dolgok vizsgálatát a
tapasztalat ítéletére kellene hagyni. Ti a festészetet a mechanikus művészetek közé
soroljátok. Az biztos, hogy ha a festők képesek lennének hozzátok hasonlóan
írásban dicsérni műveiket, kétlem, hogy ily hitvány besorolást kapna. Ha azért
nevezitek mechanikusnak, mert kézzel végzett tevékenység – hiszen a kezek
ábrázolják mindazt, amit a fantáziában találnak –, akkor bizony ti is, ti írók, a tollat
a kezetekkel húzva rajzoljátok le azt, ami elmétekben található. Ha pedig azért
mondjátok rá, hogy mechanikus, mert ára van, ki az, aki még nálatok is gyakrabban
esik ebbe a hibába, ha ez egyáltalán hibának nevezhető. Amikor tanítás céljából
olvastok fel, vajon nem ahhoz mentek-e, aki többet fizet? Alkottok-e bármit is
fizetség nélkül? Igaz, ezt nem azért mondom, hogy az effajta hozzáállást
kárhoztassam, hiszen minden fáradság fizetséget vár el. Egy költő azt mondhatja
majd: „Olyan történetet fogok írni, amely nagy jelentőséggel bír.” Ám a festő is
ugyanezt teszi, ahogyan Apelles is készítette Rágalom című művét. Ha azt
mondanátok, hogy a költészet maradandóbb, azt válaszolnám, hogy egy üstfoltozó
művei sokkal maradandóbbak, jóval tovább megőrzi őket az idő, mint akár a ti,
akár a mi alkotásainkat, holott kevesebb fantáziát igényelnek. Mindazonáltal a
festészet, ha üvegfestékkel fest rézre, sokkal maradandóbbá teheti magát.
Művészetünk miatt Isten unokájának nevezhetnek minket. Ha a költészet
morálfilozófiával foglalkozik, akkor a festészet természetfilozófiával. Ha amaz az
elme tevékenységét írja le, akkor ez azt figyeli meg, hogyan jelenik meg az elme
hatása a mozgásban. Amaz a pokolról szőtt elképzeléseivel ijesztgeti a népet, és a
festészet is ugyanezt teszi. Ha a költő felteszi magában, hogy versenyre kel a
festővel valamely szépség, vadság, vagy valamely gyalázatos, csúnya, iszonyatos
dolog ábrázolásában, és a maga módján, ahogy csak akarja, átalakítja a formákat,
akkor a festő talán már nem is arathat tetszést? Talán nem hasonlít néha a festmény
annyira az élő dologhoz, hogy embereket és állatokat egyaránt félrevezet?
P.2038.
 
Miként van az, hogy aki lenézi a festészetet, az nem szereti sem a filozófiát,
sem a természetet?
Ha lebecsülöd a festészetet, amely a természet minden látható művének
egyedüli megjelenítője, bizonyára azt a finom találmányt is lebecsülöd majd, amely
filozofikus és érzékeny megfigyeléssel szemléli a formák minden tulajdonságát,
tengereket és országokat, fákat, állatokat, füveket és virágokat, amelyeket fény és
árnyék övez. S ez a tudomány valóban, jog szerint a természet gyermeke, mivel a
festészet a természettől származik. Még pontosabban a természet unokájának
mondják, hiszen minden látható dolgot a természet hozott létre, s ezektől a
dolgoktól ered a festészet. Ezért hát joggal nevezik a természet unokájának és Isten
rokonának.
P.2038.
 
Miként van az, hogy a szobrászat kevésbé ihletett a festészetnél, és hiányzik
belőle a természetesség?
 Mivel nem kevesebbet dolgoztam szobrászként, mint festőként, és mindkettőt
azonos fokon művelem, úgy találom, nem igen illethet engem szemrehányás, ha
megítélem, a kettő közül melyik ihletettebb, nehezebb és teljesebb. Először is, a
szobrászat alá van vetve bizonyos fényeknek, míg a festészet önmagában hordozza
a fényt és az árnyékot. Fény és árnyék tehát a szobrászat számára bír fontossággal.
A szobrásznak ebben az esetben a dombormű siet segítségére, amely természetéből
adódóan maga hozza létre őket. A festő pedig művészetével helyezi oda őket,
ahová azokat a természet következetesen helyezné. A szobrász nem tudja
elkülöníteni a dolgok sokféle természetű színét, a festészet viszont nem
szűkölködik bennük. A szobrászok perspektívái nem tűnnek valódinak, a festőkéi
ellenben sok száz mérföldnyi távolság érzetét keltik. A levegőperspektíva távol áll
a szobrászok műveitől. Nem tudnak átlátszó testeket ábrázolni, sem fényeseket,
amilyenek a tükrök és más csillogó dolgok, sem ködös, sem borús időt, és még
számtalan dolgot, amelyeket unalmas lenne itt felsorolni. Ami a szobrászat sajátja,
hogy jobban ellenáll az időnek, habár a festészet is képes hasonló ellenállásra, ha a
képet fehér zománccal bevont vastag rézlemezre viszik fel zománcfestékkel, majd
ezután tűzbe teszik, és hagyják ott forrni. Ez bizony a maradandóságot illetően
felülmúlja a szobrászatot. Azt mondhatják, hogy az elkövetett hibát nem könnyű
kijavítani, ám ez gyenge érv, ha azt akarják bizonyítani, hogy a helyrehozhatatlan
feledékenység előkelőbbé teszi a művet. Én azt mondom, hogy az ilyesféle hibákat
elkövető mester képességeit nehezebb kijavítani, mint a miattuk elrontott művet.
Jól tudjuk, hogy aki ügyes és jó, nem követ el ilyen hibákat, hanem helyes
szabályokat követve egyszerre mindig csak olyan keveset vesz el, amennyi műve
javát szolgálja. Ezenkívül a szobrász, ha agyaggal vagy viasszal dolgozik, elvehet
vagy hozzátehet, s amikor elkészült, könnyedén bronzba öntheti. Ez az utolsó
művelet, és a legtartósabb, amit csak a szobrászat létre tud hozni, mivel az, ami
márványból van, ki van téve a pusztulásnak, de nem úgy a bronz. Egyébként, ahogy
azt a festészetről mondottam, a rézlemezre festett kép esetében is lehet elvenni és
hozzátenni, ugyanúgy, ahogy a bronzhoz, amikor az először agyagból készülő
munkából vesz el vagy tesz hozzá az ember. Ha a bronzból készült szobor
maradandó, akkor a rézzel és zománccal dolgozó festészet örök. Míg a bronz fekete
és csúnya, addig amaz változatos, finom színekben bővelkedik, és határtalan
sokféleséggel bír, ahogyan azt már fentebb említettük. Ám ha te csupán a
táblaképekről akarsz beszélni, akkor is kész vagyok az ítéletre, s azt mondom: a
festészet szebb, több képzelőerővel bír és változatosabb, a szobrászat maradandóbb,
ám semmi egyebet nem tud felmutatni. A szobrászat kevés fáradsággal is
megmutatja azt, ami. A festészet olyan csodálatos dolognak tűnik, amely a
megfoghatatlant megfoghatóvá teszti, a lapost domborúnak, a közel lévőt távolinak
mutatja. Bizony a festészetet számtalan megfigyelés ékesíti, amelyeket a szobrászat
nem alkalmaz.

Kísérletek
 A Nap természete szerint melegnek bizonyul, nem pedig hidegnek, ahogy azt
már fent mondtuk.
Amikor a hideg homorú tükör összegyűjti a tűz sugarait, magánál a tűznél is
melegebben veri vissza őket.
A hideg vízzel teli üveggömb is a tűznél melegebben veri vissza az
összegyűjtött sugarakat.
Ebből a két említett tapasztalatból következik, hogy a tükör vagy a hideg
vízzel teli gömb által visszavert sugarak saját képességükből adódóan melegek,
nem pedig azért, mert a tükör vagy a gömb meleg; s hasonlóképpen igaz a
napsugarakra is, amelyek ezeken a testeken áthatolnak, hogy képességük révén
melegek. – Ugyancsak a fent említett tapasztalatok alapján bizonyul a Nap
forrónak, vagyis a tükörrel és a gömbbel végzett kísérlet alapján, amelyek, habár
hidegek, összegyűjtve a tűz melegének sugarait, meleggé teszik őket, mivel az első
ok is meleg: hasonló történik a Nappal is, amely meleg lévén, áthatolva a hideg
tükrökön nagy hőt sugároz.*
I.F.85.
 
Ha a hüvelykujjtól számított második ujjadat a harmadik hegye alá viszed,
úgy, hogy az egész köröm kilátszik a másik oldalon, akkor azt a tárgyat, amelyet
mindkettővel megérintesz, kettőnek fogod érzékelni, feltéve, hogy a tárgy kerek. *
C.204.
 
Van egy borral teli edényem, abból a felét leeresztem, és vizet töltök utána,
úgy, hogy az edény félig borral, félig vízzel lesz tele. Aztán újra leeresztem a felét,
és újra vizet töltök utána úgy, hogy…
Mivel minden folytonos mennyiség a végtelenségig osztható, a következőt
tapasztaljuk: Ha egy adott mennyiségű bort egy olyan edénybe öntünk, amelyen
folyamatosan víz folyik keresztül, akkor az edényben található víz sohasem lesz
tökéletesen mentes a bortól.
C.218.
 
Ha meg akarod találni a mágnesnek azt a részét, amelyik északnak fordul,
akkor végy egy nagyméretű edényt, és töltsd meg vízzel. Tegyél a vízre egy fából
készült tálkát, és helyezd bele a mágnest további víz hozzáadása nélkül. Akkor
ugyanis hajó módjára a vízen fog úszni, és vonzóerejének következtében rögtön az
északi sarkcsillag felé fog haladni. Arrafelé fog haladni, mihelyt a tálkával a csillag
felé fordult, azután átszeli a vizet, az edény pereménél pedig a fent említett északi
oldalával áll meg.*
I.E.2.
  
A harmatcseppekkel, amelyek tökéletesen gömbölyűek, sok különböző esetet
meg lehet vizsgálni a víz szférájának tartományában: hogyan tartalmazza a föld
testét anélkül, hogy felszínének gömbölyűségét elveszítené stb.
Először is vegyünk egy kölesmag nagyságú ólomkockát, és egy nagyon
vékony, ráerősített fonal segítségével merítsük bele ebbe a cseppbe. Meglátod
majd, hogy a csepp nem veszíti el eredeti kerekdedségét, habár annyival nagyobb
lesz, mint amennyit az ebbe a cseppbe bezárt kocka kitesz.
I.F.62.
 
Arról, hogy egy erősebb, de kevesebb meleggel rendelkező fény verődik-e
vissza a homorú tükörből nagyobb hővel rendelkező sugarakkal, vagy egy több
hővel, de kevesebb fénnyel rendelkező test:
Ehhez a kísérlethez fel kell hevíteni egy darabka rezet, és egy kerek lukon át
kell irányítani, úgy, hogy a nagysága és a tükörtől való távolsága ugyanakkora
legyen [mint egy gyertyaláng nagysága és távolsága]. Itt van tehát két test,
amelyeknek a távolsága megegyezik, hő és ragyogás tekintetében azonban
különbözőek, és azt fogod tapasztalni, hogy a nagyobb hő nagyobb hővel
rendelkező sugarakban verődik vissza a tükörből, mint a már említett láng. Ennél
fogva azt szeretnénk kijelenteni, hogy nem a Nap fénye, hanem természetes
melegsége melegít.*
I.F.85.
 
Megismered majd a vizek különböző mértékű könnyűségét, ha egy lenvászon
szalag két végét azonos mélységig hagyod beléjük lógni. Ennek tisztának kell
lennie, és mind a két oldalon a két edény aljáig kell érnie, amelyekben a kétfajta
megvizsgálandó víz van. Majd a vizek elkezdenek a vásznon felemelkedni és
lassanként megszáradni, amennyi pedig a felemelkedett vízből megszárad, annyi
újra felemelkedik a másikból, míg az edény teljesen száraz nem lesz. Majd töltsd
föl újra az edényt, és a víz lassan és észrevétlenül felemelkedik a szövetdarabkán
keresztül, ami azután, ahogy már mondtuk, lassanként megszárad. Ezen a módon
végül a szövetdarabkában ott marad az elpárologtatott víz üledéke, amiből, a
kinyert súly révén, megtudhatod, melyik vízben volt több föld. *
I.G.37.
 

 
 Minél több apad le az edényben lévő vízből, annál alacsonyabbra süllyed a
felszíne, és minél inkább lesüllyed a felszíne, annál lassabban folyik ki a lopón
keresztül. Ha azonban a lopó az őt tartó víz felszínével együtt süllyed, akkor a
lopón átfolyó víz mozgása kétségtelenül mindig ugyanolyan marad.
Hogy ezt az állandóságot elérjük, az n edényt az m higanyfürdőre helyezve
hagyjuk. Ez az n edény olyan, mint egy csónak, amelyik a lopót hordozza, a
fenekével pedig a levegőből a higanyba nyomja. A higany az nst lopón keresztül
az f edénybe folyik, és minél alacsonyabb lesz a higany felszíne, annál mélyebbre
süllyed a rajta nyugvó csónak a lopóval együtt. Ez egészen vékony, aranyozott
rézlemezből van, és egy edénybe ereszkedik bele, amelyik, ha a megfelelő súlyt
eléri, leesik, és az ütközés révén tüzet hoz létre.
I.G.48.
 
Ki kell próbálni, hogy a nem kenhető firnisz, ha hevítés révén folyékonnyá
tesszük, mozgásba jön-e a ferde felületen, amennyiben nem túl vastagon vittük rá
fel. Ezt a firniszt, miután folyékonnyá vált, ecsettel folyamatosan el kell simítani.
I.G.73.
 
Ha egy hordóban a bor 4 könyök magasan áll, és a hordó a bort 4 könyök
távolságra fecskendezi ki, akkor vajon, ha a bor 2 könyöknyire süllyed a hordóban,
ugyanazon a csapon keresztül 2 könyök távolságra spriccel-e, vagyis az esés és a
csapból előtörő sugár lendülete azonos mértékben csökkennek-e, vagy sem.
És ha a teli hordó a csapon keresztül 2 pintet tölt meg egy óra alatt, akkor
vajon a félig teli hordónak ezen az alapon ugyanazon a folyó csapon keresztül csak
egy pintet kell-e megtöltenie?
 
Ha valakit próbára akarsz tenni, és meg akarod nézni, hogy a súly természetét
illetően helyes véleményen van-e, kérdezd meg tőle, hogy egy mérleg két egyforma
karja közül az egyiket hol kell elvágni ahhoz, hogy a levágott darab, amennyiben a
megmaradt rész végére akasztjuk, a másik kart pontosan kiegyensúlyozza. Ez
lehetetlen, és ha az illető megmutatja neked azt a helyet, akkor rossz matematikus.
I.M.68.
 
Ha olyan tüzet akarsz létrehozni, amelyik károkozás nélkül lángba borít egy
termet, akkor a következőképpen járj el: Füstöld tele a termet először sűrű
tömjénnel vagy egy másik illatanyaggal; azután zúzz porrá, helyesebben mondva
párologtass el 10 font borszeszt, mialatt forrásig hevíted.
De ügyelj arra, hogy a terem egészen le legyen zárva, majd pedig hints
firniszport ebbe a füstbe, mert ezt a port az ilyen füst különösen jól bírja. Azután
hirtelen lépj be egy égő fáklyával az említett terembe, és az rögtön fényes lángokba
borul.
F.I.43.

Asztronómia

Ha a csillagokat sugarak nélkül * nézed majd meg (például egy vékony tű

hegyével fúrt apró lyukon keresztül, s ezt egészen a szemedhez közel helyezed),
olyan kicsinek fogod látni ezeket a csillagokat, hogy semmi sem tűnik majd
kisebbnek náluk: valójában a nagy távolság okozza kicsinységüket; jóllehet sokan
vannak, mégis sokkalta nagyobbak, mint ez a csillag, vagyis a Föld a vizekkel
együtt.
Most gondold el, milyennek tűnne a mi csillagunk oly nagy távolságból, és
ítéld meg, mennyi csillag helyezkedhetne el széltében és hosszában eme két csillag
között, amelyeket e sötét űrben elhintettek.
Nem tehetem, hogy ne feddjek meg sokakat a régiek közül, köztük Epikuroszt
is, aki azt mondta, a Nap nagysága nem különbözik attól, mint amilyennek látszik;
azt hiszem, erre a véleményre egy olyan fényforrás elképzelése révén jutott, amely
a mi levegőnkben a középponttól mindig ugyanolyan távolságra van: aki látja,
semmilyen távolságból sem látja kevésbé nagynak.
I.F.4–5.
 
Epikurosz talán úgy látta, hogy az oszlopok falra vetülő árnyékának átmérője
ugyanakkora, mint a fal előtt álló oszlopoké, amelyektől az árnyék ered; mivel az
árnyék vonala kiindulási helyétől a végéig paralelogrammát alkot, úgy tűnt neki,
hogy a Nap is ezzel a paralelogrammával szemben áll, ezért nem lehet vastagabb az
oszlopnál, és nem vette észre, hogy a Nap nagy távolsága miatt az árnyék
zsugorodása nem érzékelhető.
Ha a Nap kisebb volna a Földnél, a mi féltekénk csillagainak nagy része fény
nélkül maradna. (Epikurosz ellen, aki azt mondta, a Nap éppolyan nagy, mint
amilyennek látszik.)
I.F.6.
 
Epikurosz azt mondja, a Nap éppen olyan, mint amilyennek látszik:
körülbelül egy lábnyinak látszik, tehát annyinak is kell tartanunk. Az következne
ebből, hogy amikor a Hold beárnyékolja a Napot, a Nap nem haladná meg az ő
nagyságát, holott valójában meghaladja; vagyis, mivel a Hold kisebb, mint a Nap, a
Hold kevesebb, mint egy láb, következésképp, amikor a mi világunk beárnyékolja a
Holdat, kisebb lenne még egy lábujjnál is. Ebből kifolyólag, ha a Nap egy lábnyi, a
mi Földünk pedig gúla lakú árnyékot vet a Holdra, akkor szükségszerű, hogy a
fényforrás, ami a gúla alakú árnyékot okozza, nagyobb legyen, mint az átlátszatlan
test, amely az árnyékot veti.
I.F.8.
 
Mérd meg, hányszor jelenne meg a Nap a maga huszonnégy órás pályáján!…
Ebből kitűnik majd, amit Epikurosz mondott, hogy a Nap akkora, amekkorának
látszik, hogy – mivel a Nap átmérője egy lábnyinak tűnik, és huszonnégy órás
pályáján ezerszer férne el – ezer lábnyi utat tenne meg, azaz ötszáz karnyit, ami egy
hatod mérföld.
Így a nappal és az éjszaka között a Nap egy hatod mérföldet tenne meg, s a
Nap eme tiszteletreméltó csigája egy óra alatt huszonöt karnyi utat tenne meg!
I.F.10.
 
Először határozd meg, mi a szem.
Azután mutasd meg, hogy minden csillag rezgése a szemből ered; valamint
miért erősebb egyik csillag rezgése a másikénál; és hogyan erednek a csillagok
sugarai a szemből. Én azt mondom, hogy ha a rezgés a csillagokban menne végbe,
mint ahogy látszik, akkor a rezgésnek akkora kiterjedése lenne, amekkora a csillag
teste; tehát ha nagyobb a Földnél, akkor az egy pillanat alatt végzett mozgásnak
gyorsan a kétszeresére kellene növelnie a csillag nagyságát; azután bizonyítsd,
hogy a tűz széleivel határos levegőn keresztül, illetve a tűz saját határain keresztül
hatoló napsugarak hordozzák az égitestekhez való hasonlatosságot, amelyek
felkelésük és lenyugvásuk idején nagynak, ám az ég közepén haladva kicsinek
tűnnek.
I.F.25.
 
A Napról
Azt mondják, hogy a Nap nem meleg, mert színe nem a tűzéhez hasonlatos,
hanem sokkal fehérebb és világosabb annál. Ezeknek pedig azt lehet válaszolni,
hogy minél melegebb a folyékony bronz, színe annál inkább hasonlít a Napéhoz, s
minél kevésbé meleg, annál inkább a tűzéhez.
I.F.34.
 
A Föld nincs ugyanis a Nap körének középpontjában, sem a világ
középpontjában, középpontjában áll azonban saját elemeinek, hozzákötött
társainak; s ha valaki a Holdban lenne, amely a Nappal együtt fölöttünk * található,
ez a mi Földünk a víz elemével éppen olyannak tűnne számára, mint a Hold a mi
számunkra.
 F.41.
 
Minden hangot a tömör testbe ütköző levegő okoz, ha pedig két súlyos test
között jön létre, akkor az őket körülvevő levegő a közvetítő, s az effajta súrlódás
elkoptatja a súrlódó testeket: ebből következik, hogy a szférák súrlódáskor, mivel
nincs közöttük levegő, nem képeznek hangot. * De ha az effajta súrlódás igaz is
volna, annyi évszázad alatt, ahányszor a szférák körülfordultak, már elkoptak volna
a mérhetetlen gyors mozgásban, amelyet minden nap végeznek; és ha képeznének
is hangot, az nem tudna továbbterjedni, mert a víz alatti ütés által keltett hang csak
egész kicsit hallatszik, tömör testben pedig csak alig vagy egyáltalán nem
hallatszódna.
I.F.56.
 
[Maguktól fényesek-e a planéták, vagy a Naptól?]
Azt mondják, saját maguktól, s hozzáfűzik, hogy ha a Vénusznak és a
Merkúrnak nem lenne saját fénye, akkor, ha a szemünk és a Nap közé kerülnek,
éppen annyit fednének el a Napból, amennyit eltakarnának a szemünkből. – Ez
azonban téves, hiszen kipróbált dolog, hogy ha egy sötét tárgyat egy fényes elé
teszünk, akkor a fényes tárgy kilátszó oldalsó sugarai teljes egészében körbeveszik
és átragyogják úgy, hogy láthatatlan marad. Bizonyítja ezt az is, amikor a Napot
nagy távolságból egy növény levél nélküli ágain keresztül szemléljük, s az ágak
semennyit sem takarnak el a Napból szemünk elől.
Hasonló történik az előbb említett planéták esetében is, amelyek habár saját
maguktól fény nélkül valók, semmit sem takarnak el, ahogy mondva van, szemünk
elől a Napból.
Második bizonyíték. Azt mondják, az éjszakai csillagok annál fényesebbek,
minél magasabban vannak; s ha fényük nem saját maguktól eredne, akkor az
árnyék, amelyet a köztük és a Nap között lévő Föld vet rájuk, elsötétítené őket, és
sem ők nem látnák a Napot, sem a naptest őket. – Ezek azonban nem veszik
figyelembe, hogy a Föld gúla alakú árnyéka sok csillaghoz nem ér el, amelyekhez
pedig eljut, ott a háromszög már oly mértékben kisebbedett, hogy a csillag testéből
csak keveset takar el, a többi részt pedig megvilágítja a Nap. *
I.F.57.
 
Semmilyen tömör anyag sem könnyebb a levegőnél.
Bizonyítottuk, hogy a Hold ragyogó része víz, amely visszatükrözi a Nap
testét, vagyis visszaveri a tőle kapott sugarakat, s ha ennek a víznek nem volnának
hullámai, akkor egészen kicsinek tűnne, ám ragyogásban szinte a Naphoz lenne
hasonlatos. Most azt kell bizonyítani, hogy a Hold súlyos-e vagy könnyű; mert ha
súlyos volna – elismerve, hogy a Földtől felfelé minél magasabban van valami,
annál könnyebbnek is kell lennie; ezáltal lehet, hogy a víz könnyebb a földnél, a
levegő a víznél, a tűz a levegőnél és így tovább sorjában – továbbá ha tömörnek
tűnne, mint a Föld, s ebből adódóan súlya is volna , akkor az űr, amelyben
található, nem tudná megtartani, s következésképpen a világegyetem középpontja
felé esne és egyesülne a Földdel. De ha ő nem is, legalább a rajta található víz
lezuhanna, s a középpont felé esve csupaszon és ragyogás nélkül hagyná a Holdat.
Az, hogy mindez nem következik be, habár a józan ész kilátásba helyezi, azt
bizonyítja, hogy a Holdat saját elemei veszik körül, vagyis a víz, a levegő és a tűz, s
általuk saját maga tartja fenn magát az űrben, ahogyan azt a mi Földünk is teszi
saját elemeivel ebben a másik űrben, s a súllyal rendelkező testek az ő elemeiben
ugyanúgy viselkednek, ahogyan más súllyal rendelkező testek a mi elemeinkben. *

Emberi arányok

A távolság az álltól a haj kezdővonaláig az egész alak egy tizede.

A távolság a tenyér kezdetétől [csukló] a középső ujj hegyéig szintén egy
tizednyire rúg.
Az álltól a fejtetőig egy nyolcad.
A gyomorgödörtől a mellkas felső széléig pedig egy hatodnyira rúg.
A mell alsó részétől a fejtetőig pedig egy negyed.
A távolság az álltól az orrlyukakig az arc egy harmada.
És ugyanannyi az orrlyukaktól a szemöldökig, csakúgy, mint a szemöldöktől
a haj kezdővonaláig.
Továbbá a láb egy hatodra rúg, az alsó kar pedig a könyékig egy negyedre. A
vállszélesség szintén egy negyed.
C.354.
 
Az egyik fül kezdetétől a másikig számított távolság éppen annyi, mint a
szemöldök és az áll közötti távolság.
Egy szabályos arc esetében az ajkak olyan szélesek, mint az ajkak közötti rés
és az áll alsó széle közötti távolság.
I.A.62.
 
A bevágás, vagyis az alsó ajak fölötti rés középen húzódik az orr alsó része és
az áll alsó szegélye között.
Az arc négyszöget alkot, amely széltében az egyik szem külső zugától a
másikig húzódik, hosszában pedig az orr felső végpontjától az alsó ajak alsó
szegélyéig; ami pedig ezen a négyszögön kívül marad, az egy ugyanekkora
négyszög magasságát alkotja.
A fül ugyanolyan hosszú, mint az orr.
Az ajkak közötti rés profilból egy vonalban húzódik az állcsont és az alsó
ajak közötti kis zuggal.
A fülek hosszának meg kell egyeznie az orr alsó végpontja és a szemhéj felső
szegélye közötti távolsággal.
A szemek közötti távolság ugyanakkora, mint egy szem hossza.
Profilban a fül a nyak közepe fölött helyezkedik el.
I.A.63.
 
A láb a lábujjak hegyétől a sarokig kétszer fér rá a saroktól a térdig, vagyis
addig a helyig, ahol a lábcsont a combcsonttal találkozik, mért távolságra.
A kéz, addig a helyig, ahol az alkar csontjával összeér, négyszer fér rá a
leghosszabb ujj hegyétől a vállizületig számított távolságra.
I.B.3.
 
A láb a combbal való összekapcsolódás helyéig az ember teljes súlyának
negyedét teszi ki.
Az ember több súlyt helyez alulra, mint felülre, először, mert több súlyt
helyez a középvonalán kívülre, tovább, mert járás közben az egész lábát a
középvonalán kívülre helyezi, és harmadszor, mert nem a lábán csúszik.
I.L.28.
 
Az ajkak közötti rés és az orr kezdete közötti távolság, a b, az arc hetedrésze.
A száj és az áll alsó része közötti távolság (c d) ugyanakkora, mint az arc
negyedrésze és a száj szélessége.
Az áll és az orr alsó végpontja közötti távolság (e f) akkora, mint az arc
harmadrésze, valamint az orr és a homlok hossza.
Az orr közepe és az áll alsó vonala közötti távolság (g h) az arc fele.
A távolság az orr felső pontjától, avagy attól a helytől, ahol a szemöldökök
kezdődnek, az áll alsó vonaláig (i k) az arc kétharmadát teszi ki.
A távolság az ajkak közötti réstől az áll felső vonaláig, vagyis addig a helyig,
ahol az áll és az alsó ajak találkozik (l m) az ajkak közötti rés és az áll alsó széle
közötti távolság egyharmadát, és az egész arc tizenketted részét teszi ki. Az áll
felső és alsó széle közötti távolság (m n) az arc hatod részét, az egész embernek
pedig ötvennegyed részét teszi ki.
A távolság az áll legszélső kiszögellésétől a gégéig (o p) akkora, mint a száj
és az áll alsó széle közötti távolság, és az arc negyedrésze.
A torok felső és alsó pontja közötti távolság (q r) az arc fele, és az egész
ember tizennyolcad része.
Az áll és a nyak hátsó része közötti távolság (s t) ugyanakkora, mint a száj és
a haj kezdővonala közötti távolság, vagyis a fej háromnegyede.
Az áll és az állkapocs közötti távolság (v x) ugyanakkora, mint a nyak
szélessége profilból.
W./Quaderni VI/4.
 
A haj kezdővonala és a mellkas felső része közötti távolság (a b) az ember
magasságának hatodrésze. És ez a mérték sohasem változik.
Az egyik váll külső szélétől a másikig akkora a távolság, mint a mellkas felső
szélétől a köldökig, és a talptól az orr alsó részéig húzódó távolságra négyszer fér
rá.
W./Quaderni VI/6.
 
Ha valaki letérdel, magasságának egy negyed részét veszíti el.
Ha az ember négykézlábra áll, akkor a köldöke a fele magasságában
helyezkedik el, és a könyökének csúcsa hasonlóképpen.
W./Quaderni VI/8.
 
Az erős meztelen testek izmosak és vaskosak.
Azok, amelyek kevésbé erősek, petyhüdtek és vékonyak.
W./Quaderni VI/14.
 
Az ember karjai alatti része ugyanolyan széles, mint a csípeje.
Az ember szélessége a csípejénél ugyanakkora, mint a csípő felső széle és a
fenék alsó vonala közötti távolság, amennyiben mindkét lábára ugyanakkora
testsúlyt helyez, valamint ugyanakkora a csípő felső széle és a vállizület közötti
távolság. A derék, avagy a csípő felső széle középen helyezkedik el a vállizület és a
fenék alsó vonala között.
W./Quaderni VI/11.
 
 Az a távolság, amennyivel a lábfej hosszabb a kézfejnél, pont akkora, mint a
kar szélessége a csuklónál, vagyis azon a helyen, ahol a kar szemből nézve a
legvékonyabb.
Azt is észre fogod venni, hogy az a távolság, amennyivel a lábfej hosszabb a
kézfejnél, pont akkora, mint a kislábujj belső széle és a nagylábujj legszélső pontja
közötti távolság.
A kézfej az ujjak nélkül számítva kétszer fér rá a lábfejre, ha a lábujjakat nem
számítjuk.
Ha a kezedet úgy tartod, hogy az ujjaidat kinyújtod és szorosan összezárod,
meglátod, hogy ugyanolyan széles, mint a lábfej legszélesebb pontja, vagyis
ahonnan a lábujjak kiindulnak.
Ha leméred, mekkora a távolság a boka belső kiszögellésétől a nagylábujj
hegyéig, észre fogod venni, hogy ugyanakkora, mint a teljes kézfej.
A kéz legkisebb szélessége ugyanakkora, mint a lábfejé a lábhoz való
csatlakozási pontja és a lábujjak kiindulási pontja közötti részen.
W./Quaderni VI/9.
 
A vállszélesség – az egész egy negyede. A vállizület és a kéz közötti távolság
– egy harmad. Az ajkak közötti réstől a lapockáig terjedő távolság – egy lábfej.
A fejtető és az áll alsó szegélye közötti távolság – egy nyolcad. A haj
kezdővonalától az állig terjedő szakasz – az álltól a földig terjedő szakasz
kilencede. Az arc legszélesebb része ugyanakkora, mint a száj és a haj kezdővonala
közötti távolság, és a teljes nagyság tizenketted részét teszi ki. A fülek felső
szélétől a fejtetőig terjedő szakasz ugyanakkora, mint az áll alsó szegélye és a
szemek könnycsatornái közötti távolság. És ugyanakkora, mint az állcsúcs és az
állkapocs felső része közötti távolság, az egésznek pedig egytizenhatod részét teszi
ki.

Önmagáról

A feltalálókat, a természet és az emberek közötti közvetítőket,

összehasonlítva mások műveinek szajkózóival és kikiáltóival, úgy kell megítélnünk
és megbecsülnünk, ahogyan egy tükör előtt álló tárgyat összehasonlítva ennek a
tárgynak tükörben megjelenő képével. Mert az egyik önmagában valami, a másik
pedig semmi. Ember, aki a természetnek keveset köszönhet, mivel külsejét csak
véletlenül kapta, s anélkül az állatok csordájába lenne sorolható.
C.117.
 
 Mivel belátom, hogy nagyon hasznos vagy kellemes anyagot már nem
választhatok, mivel az előttem született emberek már minden hasznos és szükséges
témát feldolgoztak, ezért úgy teszek, ahogyan az, aki szegénysége miatt utolsóként
megy az éves vásárra, és ott, kiváltképp mivel másképp nem tud magáról
gondoskodni, csupa olyan dolgot vásárol, amiket mások már megnéztek, de nem
vettek meg, hanem csekély értékük miatt visszaraktak. Én ezekkel a megvetett és
visszarakott holmikkal, oly sok kereskedő hagyatékával fogom megrakni szerény
tarisznyámat. És nem a nagyvárosokba, hanem nyomorúságos falvakba megyek, ott
osztom szét őket. S az általam kínált holmikért értéküknek megfelelő árat fogok
szedni.
C.119.
 
Jól tudom, hogy némely öntelt ficsúr azt hiszi majd, hogy mivel én latinul
nem tudok, jogosan vádolhat engem azzal, hogy műveletlen ember vagyok. Balga
emberek, nem tudják, hogy én pontosan ugyanúgy válaszolhatnék nekik, ahogyan
Marius a római patríciusoknak, a következő szavakkal: „Azok, akik mások
eredményeivel cicomázzák fel magukat, nem akarják, hogy én a sajátjaimmal
tegyem ugyanezt.” Azt fogják állítani, hogy én műveltség hiányában nem tudom
helyesen elmondani azt, amit tárgyalni akarok. Nos, nem tudják, hogy én tanaimat
nem annyira mások szavaiból, mint a tapasztalatból vezettem le, mindazok
tanítómesterétől, akik jól írtak. Őt fogadom én tanítómul, és minden esetben őrá
hivatkozom.
C.119.
 
Sokan azt fogják hinni, jogosan tehetnek nekem szemrehányást, amiért
bizonyításaim ellentmondanak egyes szaktekintélyeknek, akiket nagyra becsülnek
olyan véleményeikért, melyeket a tapasztalat nem támaszt alá; ám ők nem veszik
figyelembe, hogy az én tanításaim az igazi tanítómestertől, az egyszerű, tiszta
tapasztalattól származnak.
C.119.
 
Ezek a szabályok képessé tesznek téged arra, hogy az igazat a hamistól
megkülönböztesd, ami ahhoz vezet, hogy az emberek több szerénységgel csupán a
lehetséges dolgokban reménykednek, és hogy nem burkolózol tudatlanságba,
amely, mivel eredménytelen, kétségbeesésbe és szomorúságba taszítana.
C.119.
 
A jó emberekben természetes módon megvan a tudás utáni vágyakozás.
Tudom, sokan fogják mondani, hogy ez a mű haszontalan; de ezek azok
lesznek, akikről Demetrius azt mondta, hogy éppolyan keveset törődik azzal a
széllel, ami beszédkor keletkezik a szájukban, mint azzal, amelyik a hátsó felükön
jön ki. Vagyis: emberek, akik csak anyagi javakra vágynak, és nincs bennük semmi
vágyakozás a bölcsesség, vagyis a lélek tápláléka és valóban maradandó
gazdagsága iránt. Mert ahogyan a lélek értékesebb a testnél, úgy a lélek kincsei
értékesebbek a test kincseinél. És ha azt látom, hogy közülük valaki kezébe veszi
művemet, gyakran azt kérdezem magamtól: vajon nem úgy tesz-e, mint a majom,
amelyik csak az orra elé tartja, vagy nem fogja-e megkérdezni, miféle ennivaló ez.
C.119.

Botanika

Ha a fa valamely részén a kéreg megsérül, akkor a természet, amely a fáról

gondoskodik, a sérült helyre jóval több tápláló nedvet irányít, mint más részekre.
Olyannyira, hogy a korábban kéreg nélküli helyen jóval vastagabb kéreg
keletkezik, mint bárhol másutt. Az éltető nedv ugyanis annyira mozgékony, hogy a
segítségre szoruló helyre érve egy része feltör, ahogyan a felpattanó labda, hevesen
bugyog és kicsordul, miként a forrásban lévő víz.
C.76.
 
A természet számos növénynél úgy rendezte el az utolsó ágak leveleit, hogy
mindig a hatodik kerüljön éppen az első fölé, és így tovább, ha semmi sem
akadályozza meg a szabályt érvényesülését.
Ezt pedig a növény kettős hasznára rendezte így: az egyik, hogy amikor a
következő évben a rügyből, vagy a szemből kinő az új ág vagy gyümölcs, amelyik
a levél nyele fölött helyezkedik el, a víz, amely az ágat füröszti, le tudjon csorogni,
hogy a rügyet táplálja, és a vízcseppek össze tudjanak gyűlni abban a mélyedésben,
amelyikből a levél kinő.
A második haszna pedig az, hogy a következő évben kinövő ágak nem
takarják el az előzőt, mert az öt ág ötféle irányban nő.
I.G.16.
 
A levél mindig a színét fordítja az ég felé, hogy teljes felületével minél
jobban be tudja fogadni a harmatot, amely lassan ereszkedik alá a levegőből. És
ezek a levelek azért, hogy az egyik minél kevésbé takarja a másikat, úgy
helyezkednek el a növényen, hogy csak minden harmadik levél kerül egymás fölé,
ahogyan azt a borostyánnál is látni, ami beborítja a falakat. Ez a hármas
elhelyezkedés két dologra szolgál, az egyik, hogy a levegő és a nap behatolhasson a
meghagyott hézagokba, a másik ok pedig az, hogy a legfelső levélről lehulló
vízcsepp rá tudjon esni a negyedikre vagy más növények esetében a hatodikra.
I.G.27.
  
A levelek színe az ég felé fordul, hogy az este leszálló harmatból fel tudják
venni a tápanyagokat.
A nap életet és erőt ad a növényeknek, a föld pedig nedvességével táplálja
őket. Ennek az esetnek a kapcsán kipróbáltam egyszer, hogy egy töknek csak egy
egészen kicsike gyökerét hagytam meg, és azután csak vízzel tápláltam. Ez a tök
pedig minden gyümölcsét, amit csak hozni tudott, megérlelte, vagyis ötven tököt,
méghozzá hosszúkásakat. Gondosan megvizsgáltam ezt a folyamatot, és rájöttem,
hogy az éji harmat volt az, ami a nagy levelek tövén keresztül nedvességével
bőségesen táplálta a növényt és gyermekeit, vagyis a magokat, amelyekből később
a sarjak kifejlődtek.*
I.G.32.
 
Minden ág és minden szár a levelek tövénél bújik ki, amelyek anyaként
gondoskodnak róluk. Elvezetik hozzájuk az esővizet és a harmat nedvességét, ami
éjszaka ereszkedik le, és gyakran megóvják őket a nap égető sugaraitól.
I.G.33.
 
Ha az ember úgy veti el a puszpángmagokat, hogy azok érintkeznek
egymással, majd egy lukakkal teli deszkával letakarja, és hagyja kicsírázni őket,
akkor ezek a csírázó magvak összenőnek, és szép kis köteget alkotnak majd. Ha
pedig a különböző magokat összekevered, úgy fog kinézni ez a köteg, mint egy
jáspis.
C.76.
 
A kiterebélyesedő növényeken a törzs és az ágak által bezárt szög annál
tompább, minél mélyebben van az ágak töve, vagyis minél közelebb van a fa
vastagabb és öregebb részéhez. Ennek megfelelően a fa fiatalabb részén az ágak
által bezárt szög hegyesebb.
A fák alsó ágai, amelyeken nagy levelek és nehéz gyümölcsök vannak, mint a
diófa, a fügefa és hasonlók esetében, mindig a föld felé hajlanak.
Az új ágak mindig a levelek felett sarjadnak ki.
I.E.6.
 
A szilfának ezen az ágán a legnagyobb vessző elöl van, a legkisebb pedig az
első és az utolsó, abban az esetben, ha a főág egyenes.
 A távolság az egyik levél nyelétől a következőig körülbelül a fele a levél
leghosszabb részének, csak valamivel kevesebb, mivel a levelek hézagot alkotnak,
ami körülbelül a levél szélességének harmadrészét teszi ki.
A szilfa ágainak végén több levél van, mint az elején, ezeknek a szélessége
pedig, egy és ugyanazon oldalról nézve, alig különbözik.
I.G.27.
 
Figyeld meg a bodzafa alsó ágán, amelyen a levelek kettesével egymással
szemben nőnek, hogy az új hajtás egyenesen az ég felé mered. Ez a szabály mindig
érvényesül, és a nagyobb levelek a hajtás vastagabb részén, a kisebbek pedig a
vékonyabbikon helyezkednek el, vagyis a csúccsal szemben.
I.G.29.
 
Minden magnak van köldöke, ami kifakad, ha a mag megérett. Ugyanúgy van
méhük és méhlepényük, ahogy azt a fűfélék és minden hüvelyben növekedő mag
mutatja. De azoknak, amelyeknek héjuk van, mint a mogyorónak, a pisztáciának és
hasonlóknak, hosszú a köldökük, és zsenge korukban látható.
W./Quaderni III/9.
 
Minden gally, ami a törzs közepén nő, kiszárad a túl nagy árnyék miatt és
lehullik. Az ágszerkezetnek csak az a része él tovább, amelyik a fa tetején található.
B.180.
 
Ágszerkezet tekintetében a cseresznyefának ugyanolyan a természete, mint a
fenyőnek, vagyis az ágak fokozatosan nőnek a törzs körül, négyen, öten, vagy hatan
egymással szemben, az ágak összessége pedig a fa közepétől fölfelé egy egyenlő
oldalú háromszöget alkot. A dió és a tölgy ágai viszont egy félgömböt formáznak a
fa középétől fölfelé.
I.G.51.
 
Minden virág, amelyik a napot látja, megérleli a magjait, a többi viszont,
vagyis azok, amelyek a nap fényének csak a visszatükröződését látják, nem.
I.G.37.
 
Általában a fáknak szinte minden egyenes része úgy fordul, hogy a kifelé
domborodó oldaluk dél felé nézzen, és a déli oldalon található ágak hosszabbak,
vastagabbak és sűrűbben állnak, mint az északiak. Ez amiatt van, hogy a nap a
nedveket a fának ahhoz a felszínéhez vonzza, amelyik hozzá közelebb van. Ez
azoknál a fáknál figyelhető meg, amelyeket gyakran megnyesnek, mert azok
minden harmadik évben újra kihajtanak. Valamint akkor vehető észre, ha más fák
nem fogják el előlük a napot.
I.G.36.
 
A szil egy adott évben az utolsó ágat mindig hosszabbra növeszti, mint azt,
amelyik alatta van. Azért rendelte ezt így a természet, mert a felső ágak azok,
amelyek a fa kerületét megnövelik, az alsóbb ágaknak pedig el kell száradniuk,
mert árnyékban vannak, és mert a növekedésük megakadályozza a napsugarak és a
levegő bejutását.
Az alacsonyabban lévő fő ágak mindig jobban lefelé fordulnak, mint a
magasabban lévők, azért, mert ők ferdébbek a fentieknél, de azért is, mert
nagyobbak és öregebbek, valamint azért, hogy levegőhöz jussanak, és kikerüljenek
az árnyékból.
I.G.36.
 
A fiatalabb fák levelei áttetszőbbek, kérgük pedig simább, mint az
öregebbeké.
I.G.8.
C.76.
B.156.
I.H.75.
P.2037.
I.G.19.
F.II.