A-S

zín
Vo
E-m n
a
Ny al 2
om 00 Lap M
il c
ím d sz eg
int hplo ám m rend
Int ün ai m 0 Ny
k un om er ve e el
ern : in
Cím et f inf nete craft gren és:
kál da
c ím o @ o@ s o .hu de
:6 ato ipa
h l
ün k: ri K
Eg
79 plo
yü e-m hplo ldalo /azil ése a
k: h ft.
v
1S
tt a e n v um
vec
Co
zeg plo r il c cra ag
Fel
ed v a mű
de ver
elő Som ecr ft.
,B hu (th The ködő ímen ft.hu y az
s k og
Bo vian artw B .
en aft
iad yi . h
ce ttle ta ork eb la pa
I. é G c u
lac ck rt
ISS eu
k A n
ó é áb
P. L llane ”, „T rt.co : „Bri
vfo N2 s s or .1
lya 49 zer 2. Sh ove ou he m; de ae et erü
m, 8 Bo ade cra s W Sec H. P of C
the he nk
a
A M ne p - 4
kes
g r z
Pre ok” Boo ft: „U ritin ret C . Lov thul r.co r
g
8
i a h
ag ye ób
m)
68 tő:
Ag ss, n: ks, lys s. A ve ecr u”
a 2 Co 2 s r ”, a f b
yar dé asz
H. ves ám W i n 0 ll 0 e s k „ t: y
Inn agne st L 06; M ecte 01; ” in ham Nyar „Th naty
P. L kia
sm r: C ife. ich d E H. P : Th Ho lat e L ism
ove dv –2
ou ur Be el H ssa . Lo e A use hot ittl yh
01
cra ány 6 th vat lie ou ys ve nc P ep e er
Ma ur ver ell , V cra ien ub. ” in Gla o.
az
ft H a
ga e o B ebe ol. ft: t T , 1 : M ss
zin f t oo cq 5 „C ra 99 is
on
e 8 he ks, : Ag ., H om ck. 5; -
lap
, 2 W i 1 9 a i n i p p m o N ig H .
01 tc 99 st oc np ht
ilu
1 h H ; W th am lac
ou en e W pu e
se dy or s
. In N ld
: . ,
m
Cthulhu Tartalom
fhtagn! 3 Cthulhu fhtagn!
4 ARKHAM ATTRACTOR

„A
TRAKTÁTUM
bból a megfontolásból írok történeteket, hogy
világosabban, részletesebben és kézzelfoghatóbban
6 Takács Gábor: Cthulhu ébredése
magam elé képzeljem a csoda, szépség és kalandos – Lovecraft vallási öröksége
feszültség homályos, megfoghatatlan és töredékes benyomásait,
SCRIPTORIUM
melyeket a képzőművészetben vagy az irodalomban előfor-
duló bizonyos (festői, építészeti, hangulati stb.) képek, eszmék, 10 H. P. Lovecraft: A kis üvegpalack
események keltenek bennem. A rémtörténeteket azért kedvelem, (Molnár Balázs fordítása)
mert leginkább ez a műfajta felel meg a vérmérsékletemnek –
hiszen egyik legmeghatározóbb és legrégebbi vágyálmom, hogy EX LIBRIS
valamiképp, akárha időlegesen is, megkerüljem vagy, áthágjam 11 Michel Houellebecq: H. P. Lovecraft –
az idő, tér és természeti törvények bosszantó korlátait, melyek Against the World, Against Life
öröktől fogva béklyóba vernek minket, és meghiúsítják kíváncsi 1
2
David Haden: Walking with Cthulhu
kísérleteinket a szűkös látókörünk és tapasztalati mezőnk 1
2
H. P. Lovecraft legjobb művei
határain kívül eső végtelen kozmikus terek megismerésére. Ezen
történeteknek azért gyakori és hangsúlyos eleme a rémület, mert
1
3
Kátrány és toll – Codex Arcana különszám
a félelem a bennünk legmélyebben rejlő és legerősebb érzelem, 13
Montague Rhodes James: Szellemjárás Angliában
és eme érzés tűnik a legalkalmasabbnak a Természettel szembe-
szegülő illúziók megalkotására. A rémület és az ismeretlen vagy
TRAKTÁTUM
szokatlan öröktől fogva szorosan kapcsolódnak egymáshoz, épp 14 David Haden: Egy séta New Yorkban (részlet)
ezért nehéz úgy meggyőző képet alkotni a felrúgott természeti (Somogyi Gábor fordítása)
törvényekről, a kozmikus elidegenedésről vagy »kívülállóságról«,
hogy ne helyeznénk előtérbe a félelem érzetét.” – írja Howard SCRIPTORIUM
Phillips Lovecraft Jegyzetek a rémtörténetek írásáról című esszéjé- 18 H. P. Lovecraft: A rejtett barlang,
ben. Lovecraft maga a rémtörténetek írása mellett lelkes amatőr avagy John Lee kalandja (Somogyi Gábor fordítása)
újságíró, irodalmár, költő és szerkesztő volt. Számos lapot indított, 19 H. P. Lovecraft: The Poem of Ulysses, or The Odyssey
nem félt mások műveibe is belejavítani, hasznos tanácsot adni
szerzőtársainak és a kezdő zöldfülűeknek egyaránt. Munkássága LOBBI
immár visszavonhatatlanul az irodalmi kánon részévé vált, és az 20 „Nem szeretem a Cthulhu-mítoszt”
elmúlt néhány évtizedben kezdődött „reneszánsza” még napja- Interjú S. T. Joshival

L
inkban is töretlen.
ovecraft hazánkban is rendkívüli népszerűségnek örved LATERNA MAGICA
a műfaj rajongói körében. Noha szinte minden fantaszti-
22 A fekete szárnyak háza (House of Black Wings)
kus története hozzáférhető már magyar nyelven is, még
mindig nagyon szegényes anyag áll rendelkezésünkre magáról 23 The Banshee Chapter (The Banshee Chapter)

H
az íróról, az emberről.
SCRIPTORIUM
onlapunk, a Magyar H. P. Lovecraft Portál 2011 októ-
berében, megújult tartalommal és külsővel nyitotta 24 Wendy N. Wagner: A boszorkányház görbülete
meg virtuális kapuit. Az Olvasó pedig honlapunk (Somogyi Gábor fordítása)
egyik „vadhajtását”, az Azilum első számát tartja a kezében. 2
5 H. P. Lovecraft: Nyarlathotep
Feladatunk, hogy egy magazin keretei közt is folytassunk egy (Somogyi Gábor fordítása)
Lovecraft-diskurzust, amely célja az író életének és munkásságá- 2
6 Jegyzetek a „Nyarlathotep”-hez
nak megismertetése az olvasóközönséggel. Az Azilum hasábjain
2
7 H. P. Lovecraft: Közhelyek könyve
épp úgy találkozhat mindenki novellákkal és elméleti írásokkal,
(Somogyi Gábor fordítása)
mint film- és játékajánlókkal. A Cthulhu-mítosz a kultúra minden
szegmensére hatással volt és van: a nagy Mester fantasztikus TRAKTÁTUM
világa a filmvászonról, vagy akár egy bögre oldaláról is visszakö-
szönhet manapság. Magazinunkban e széles kulturális termékek
3
4 Michel Houellebecq: Előszó a Contre le monde,
garmadájából tallózunk. Remélhetőleg az Olvasó minél nagyobb contre le vie-hez
megelédegésére. 35 Molnár Balázs: A sötétség hona
SOMOGYI GÁBOR szerkesztő Robert E. Howard pesszimista világképéről
ADD A LELKED ÉS NYOMD A SZÖVEGED!
LÉPJ BE TE IS AZ ÍRÓINK SORÁBA!

LELKED ÉS TEHETSÉGED SZOLGÁLATBA ÁLLÍTÁSÁVAL

KÜLDD EL NEKÜNK ÍRÁSAIDAT!

POSTALÁDÁNK: INFO@HPLOVECRAFT.HU

FIZETSÉGED TISZTELETPÉLDÁNY.

ÉS LE NE KÉSD A HATÁRIDŐKET,
MERT MÁSKÜLÖNBEN ELJÖVÜNK ÉRTED!
 { }
Az amerikai irodalomban
Edgar Allan Poe
hagyománya nyomán a XIX–
XX. század fordulóján igen
népszerűekké váltak a borzongató,
misztikus történetek, melyek az
olvasók félelmeit célozták meg.
Rengeteg író, köztük igen sok
epigon próbálkozott ilyesfajta
írásokkal, ám csak kevés tudott
túllépni az egyszeri ijesztgetés
szintjén. Az egyedi hangú
szerzők közé tartozott Howard
Phillips Lovecraft
(1890–1937), aki talán
a legismertebb szerzője ennek az
irodalmi vonulatnak. Lovecraftet
nem csupán a horror, hanem a
fantasy és a sci-fi korai képviselői
között is számon tartják, bár
maga a szerző nem tekintette
magát egyik irányzat elkötelezett
hívének sem, lévén hogy
működésének idején még nem
voltak ennyire kiforrottak és
elkülönültek ezek az irányok.
J
elen cikk szempontjából érdekes
számunkra az, hogy Lovecraft néhány
művében felsejlik egy nagyjából azonos
háttér, egy kvázi-mitológia. Bár találunk
ellentmondásokat ennek a mitológiának bi-
zonyos jellemzőire vonatkozóan, illetve maga
a mitológia is igen homályos és töredezett,
mégis a szerzői fogásoknak köszönhetően
egy hatalmas egész látszatát keltik. Lovecraft
az olyan írásaiban, mint a Cthulhu hívása (The
Call of Cthulhu), az Árnyék Innsmouth fölött
(The Shadow Over Innsmouth), Az őrület he-
„TEDD AZT, AMIT AKARSZ, S EZ LESZ
A TÖRVÉNY TELJESSÉGE... NINCS MÁR
ISTEN, CSAK AZ EMBER.”
gyei (At the Mountains of Madness), az Árnyék
az időn túlról (The Shadow Out of Time) vagy
más kisebb-nagyobb műveiben lefektetett
kozmológia egyszerre épít a tudományos
fikció és a tiszta fantázia, valamint a középkori
és ókori legendákra, mítoszokra, mondákra.
Ami azonban fontosabb ennél a szintézisnél,
hogy ez a kvázi-mitológia – ill. ennek más
szerzők által tovább alakított formája, mely
folyamatra később kitérünk – a XX. század
folyamán több új vallási irányzat számára
szolgált hitbéli alapnak, útmutatónak, ill. a
mitológia bizonyos elemei beépültek csopor-
tok és egyének vallásos világképébe.
Ez a cikk arra vállalkozik, hogy nagy-
vonalakban és a teljesség igénye nélkül
bemutassa, melyek azok a főbb csoportok,
melyek felhasználják a mítoszt, megvizs-
gálja a mítosznak azon elemeit, melyek
önálló vallási entitássá váltak, valamint hogy
átfussa Lovecraft személyének megítélését.
Természetesen ehhez elengedhetetlen, hogy
magának a kvázi-mitológiának a jellemzőivel
is tisztában legyünk, így röviden bemuta-
tásra kerül az ún. Yog-Sothoth-mítosz és
annak különféle formái. Természetesen ez
az írás nem kíván tudományos elméleteket
előcitálni, és egyáltalán nem tekinthető a
témát teljesen átfogó tanulmánynak sem. Az
alábbiakban mindössze egy olyan ismeretter-
jesztőnek szánt szöveg olvasható, ami egy, az
angolszász tudományos életben már részben
feldolgozott és régóta kutatások terepének
számító jelenséggel kívánja megismertetni
az olvasót.
A cikkben az egyszerűség kedvéért
három terminust használok. Az első a Yog-
Sothoth-mítosz: ez a Lovecraft műveiben kifej-
tett kvázi-mitológia, maga Lovecraft használta
a kifejezést. A Cthulhu-mítosz az előbbi, ill. a
Lovecraft követői által (főleg August Derleth
által) kreált mitológia. A harmadik terminus,
a Lovecraft-mítosz magában foglalja az elő-
zőeket, valamint más, a lovecrafti életműhöz
tartozó legendákat (lásd a Necronomicon
utóélete) ill. magához Lovecrafthez köthető
elképzeléseket, legendákat és mítoszokat.
Lovecraftról ehelyütt csak a releváns
biográfiai adatokat sorolom fel: 1890-ben
született Providence-ben és egész életét
nagyjából itt élte le. Életéről most számunkra
elég annyit tudni, hogy már gyerekként írni
kezdett, emellett önmagát volt kénytelen
képezni, ugyanis állandó rossz egészségi
állapota miatt csak nagyon rövid ideig járt
iskolába. Több fanzinban és magazinban is
publikált, azonban nagyobb népszerűséget
csupán 1937-ben bekövetkezett halála után
- Aleister Crowley
kapott. A Weird Tales alapításától kezdve az
egyik legfontosabb szerzője volt a magazinnak.
Barátságot kötött olyan szerzőkkel, mint Clark
Ashton Smith, Frank Belknap Long és August Derleth.
Ugyan a szerző bevallottan sosem
törekedett egyetlen hatalmas történet-
folyam megírására, és regényeket sem
írt – leghosszabb művei, mint a Charles
Dexter Ward esete (The Case of Charles
Dexter Ward) sem tekinthetőek annak –,
mégis egyes műveiben vissza-visszatérnek
bizonyos nevek, helyszínek, motívumok. Ezek
lényegében arra alapoznak, hogy eónokkal
az emberiség megjelenése előtt az űrből
hatalmas idegenek érkeztek a Földre, és
uralták azt, míg egy nap kénytelenek voltak
itt hagyni bolygónkat. Azonban némely kép-
viselőjük itt maradt a Földön (mint például
Cthulhu, Dagon vagy Yog-Sothoth), esetleg
visszahúzódtak más dimenziókba, és a mai
napig arra várnak, hogy visszatérhessenek.
Az évezredek során fel-feltűntek különféle
kultuszok és titkos társaságok, amelyek
megőrizték a rájuk vonatkozó tudást. Ehhez
különféle, évszázadokon át többször betiltott
könyvek segédkeztek nekik, ilyen például a
híres-hírhedt Necronomicon, aminek segítsé-
gével akár meg is idézhetőek ezek a lények.
Lényegében itt már látszik, hogy a lovecrafti
mitológia magába olvasztja a tudományos
ötleteket és a varázslatot, a mágiát, ha úgy
tetszik. Lovecraft, mint már fentebb írtam,
nem egységesítette a mítoszt és nem is
kívánta rendszerbe foglalni. Azonban már
élete során több elemet átvettek tőle más
írótársai – ez egyébként egy kölcsönös
módszer volt –, és így a mitológia már ekkor
terebélyesedni kezdett. Ez a folyamat akkor
kapott nagy lendületet, amikor Lovecraft
meghalt. Jó barátja, August Derleth amellett,
hogy nagyon sokat tett a lovecrafti életmű
szélesebb körben való megismertetéséért,
valamiért úgy gondolta, képes, sőt, köteles-
sége továbbgondolni a lovecrafti mitológiát,
és másokat is erre bátorított. Ennek az lett
a következménye, hogy rengeteg olyan mű
született Lovecraft neve alatt, amihez semmi
köze sem volt, és maga a mítosz is átalakult.
Derleth többek között az Öreg Istenek
tagjait különféle elemekhez rendelte – így
lett Cthulhu víz elemű, Nyarlathotep pedig
levegő elemű –, és belevitt a mitológiába
egyfajta keresztény jó-rossz kettősséget (lé-
vén Derleth maga is keresztény volt, szemben
az ateista Lovecraft tal). Mindezek kihatottak
a lovecrafti életmű megítélésére, és cikkünk
szempontjából is fontos szerepet kapnak ezek
a változtatások, mert általában ezt a mítosz-
7

AUGUST DERLETH
változatot veszik alapul a különféle vallásos
(okkult) csoportok.
Mivel a cikk témája Lovecraft élet-
művének a vallási továbbélése, elsőként
mindenképpen a Necronomicon történetéről
kell megemlékeznünk, ami a legszerteága-
zóbb utóélettel rendelkezik. A Necronomicon
(Kitab Al-azif, a Halott nevek könyve vagy a
Holtak könyve, esetleg A halál névadása, nincs
kanonizált fordítás) a lovecrafti művek szerint
egy VIII. században élt arab, Abdul Alhazred – a
név egyébként Lovecraft gyerekkorában kreált
saját arab neve – által lejegyzett munka,
melyben a régi korok isteneire való utalások
és az ő megidézésükhöz szükséges formulák
szerepelnek. A Necronomicon fiktív történeté-
ben a legkülönfélébb személyek, valós vagy
kitalált alkimisták és mágusok előkerültek,
valamiféle baljós légkör lengi körül a könyvet,
amelyekből az írásokban csak rövid részle-
teket olvashattunk. Lovecraft egy levelében
kifejti, hogy nem lenne képes megírni egy
teljes Necronomicon szöveget, mert nem
tartja magát ehhez elég tehetségesnek.
Pedig lett volna kereslet egy ilyen műre. Már
élete során több levelet kapott, melyben a
könyv holléte vagy szövege felől érdeklődtek.
A xix-xx. század fordulóján Európában és
Amerikában fellendültek a különféle okkult
csoportok, magukat mágusoknak nevező sze-
mélyek kezdtek működni, de egyszerűen csak
a nem konvencionális vallások iránt – értsd:
nem keresztény – is megnőtt az érdeklődés.
Maga a tudományos igényű valláskutatás is
ekkor indult virágzásnak, sorra jelentek meg
ezzel foglalkozó munkák. Lovecraft maga is
írja, hogy több ilyen művet tanulmányozott,
ugyanakkor kifejtette azt is, hogy korának
okkultistáival nem tartotta a kapcsolatot.
Ennek ellenére leírásai alapján sokan
úgy gondolták, Lovecraft valamilyen titkos
tudás birtokában van, melynek legékesebb
bizonyítéka a birtokában lévő Necronomicon.
Természetesen mivel az író csak azért sem
8
akarta eljuttatni senkinek sem a titkos tudást,
hamarosan szárba szökkentek különféle szó-
beszédek: Lovecraft gyáva és nem meri felfed-
ni a titkot; csupán pénzt akar csinálni abból,
hogy lebutítja a Necronomicont; valójában ő
maga is csak töredékeket birtokol. Halála után
a könyv utáni kereslet fennmaradt, sőt, csak
növekedett.
A legendákra hamarosan megérkezett
a válasz: egy szemfüles, mondhatnánk, jó
üzleti érzékkel megáldott illető a hetvenes
években összeállított egy szöveget, amelyet a
hiteles és igazi Necronomiconként adott ki. A
szerző kiléte, aki magát a Simon névvel jelöli,
máig ismeretlen. Természetesen nem ez volt
az első Necronomicon néven kiadott szöveg,
és nem is az utolsó, de ez a legismertebb,
magyarul is ez jelent meg. És hogy mi is van
ebben a könyvben? Ahogy az egyik ezzel fog-
lalkozó cikk megjegyzi: „negyede Lovecraft tól
lopott, negyede Crowley-tól, negyede sumér
mitológia, negyede pedig a Key of Solomon
(Salamon Kulcsa) és a Lesser Key of Solomon
című valós grimoire-okból való.” (Grimoire:
„varázskönyv”, szűk értelemben alkímiával
foglalkozó művek neve, szélesebb körben
azonban minden, mágiával és hasonló
dolgokkal foglalkozó szövegre használják. A
Key of Solomon és a Lesser Key of Solomon a
legismertebb középkori varázskönyvek közé
tartoznak, több XX. század eleji „mágus”
használta ezeket.) Hogy akkor mégis mire
használható a Simon-féle Necronomicon,
ha csupán összeollózott szöveghalmaz? Nos,
egyesek szerint ez a könyv ugyanolyan jól alkal-
mazható a különféle meditációs gyakorlatokhoz
és varázsláshoz, mint bármely más szöveg.
„Bár a könyv csupán kitaláció, a sátáni
mágiában az arra fogékonyak mégis hasznosít-
hatják az intellektuális felszabadító kamrában
inspirációként, hiszen ezen a helyen és szellemi
állapotban, amikor a mágus a szertartás idejére
tudatosan félreteszi a racionális értékrendjét,
gyakorlatilag minden és bármi fantáziaserkentő
erejű lehet, az egyéni érdeklődési körnek és az
elérni kívánt célnak megfelelően.” (http://
scythe.hu/necronomicon-es-tarsai)
Természetesen még erre a magyarázatra
sincs szüksége azoknak az embereknek, akik
hisznek a Necronomicon – a Simon-féle vagy
más, esetleg kiadatlan verzió – létezésé-
ben. A Lovecraft és a Necronomicon köré
szőtt legendák még ma is aktívan élnek az
emberek között. Aki a kiadott Necronomicon-
változatokról szeretne többet megtudni, az
itt kezdheti a kutakodást: http://tttweb.
hu/gyujtemenyek/cikkek/regi/Ezoterika/
Nekronomikon/Hamis%20Nekronomikonok.htm.
Lovecraft hatása azonban túlmutat a
Necronomiconon. A Cthulhu-mítosz írásaiból
a korábban említett okkultisták magukévá
tettek több elemet, és saját identitásuk
megalkotása miatt igyekeztek bebizonyítani
Lovecraft (és követőinek) kvázi-mitológiája
ill. a kor más nagy hatású okkult vezetőinek
munkássága közötti összefüggéseket. Így lett
a Lovecraft-mítosz szerves része Lovecraft
és Aleister Crowley (1875–1947) kapcsolata.
Crowley, akit csak a Nagy Fenevadként
ismernek, korának legnagyobb mágusa, a
legfontosabb okkult és mágikus rendek az ő
munkásságának köszönhetik létrejöttüket.
Aki tanulmányozni kezdi a crowleyánus szö-
vegeket, hamar arra a következtetésre juthat,
bizony a két alkotó munkája hasonlóságokat
mutat. Való igaz, előfordulnak azonos nevek
és kifejezések. Ennek azonban egyáltalán
nem bonyolult a magyarázata: mind Crowley,
mind Lovecraft azonos forrásból merítettek.
Mindketten a sumér-egyiptomi mitológi-
át (vagy az annak vélt mitológiát) vették
alapul, így nem csoda, ha hasonlóságokat
fedezünk fel a két életmű között. Crowley
egyébként, mondhatnánk, olyan volt, mintha
egy Lovecraft-novellából lépett volna elő.
Nem csoda, ha sokan úgy gondolták, a két
embernek köze van egymáshoz. A legvadabb
elképzelések szerint Lovecraft apja, aki az
egyik legenda szerint szabadkőműves volt,
egyiptomi útja során találkozott Crowley-
val. Természetesen ebből semmi nem igaz.
Megint mások azt mondják, mindkét férfi
birtokában volt a valódi Necronomiconnak.
Az is csupán a kitaláció terméke, hogy
Lovecraft volt felesége és Crowley leveleztek
egymással. De még egyszer ki kell jelente-
nünk: Lovecraft és Crowley között semmilyen
interakció nem történt, semmi közük nincsen
egymáshoz. Még akkor sem, ha a Simon-féle
Necronomicon is ezt próbálja erősíteni.
Viszont ha Crowley-nek, „minden mágu-
sok atyjának” nincs köze Lovecrafthez, akkor
kinek / kiknek van? Thomas Jude Barclay Morri-
son cikkében (http://lovecraftnewsnetwork.
ANTON SZANDOR LAVEY
blogspot.com/2010/10/debunking-
lovecraftian-occult.html) több lovecrafti
ihletettségű vallási csoportot felsorol:
Typhonian Rend, Order of the Trapezoid
ill. a First Church of Satan, a Bate Cabal, a
Lovecraftian Coven, a Starry Wisdom csoport,
a Miskatonic Alchemical Expedition, az
Esoteric Orders of Dagon, vagy a legfiatalabb,
a Cult of Cthulhu. Természetesen nem fogok
itt mindről szót ejteni, csupán a legfontosab-
bakat vizsgálom meg.
Az első jelentősebb személy, akit meg
kell említeni, Kenneth Grant (1924–2011). Grant
Crowley tanítványa, kvázi jobb keze volt, aki
mestere halála után létrehozta saját csoport-
ját, az Ordo Templi Orientis (OTO) Typhoniant.
Grant élénken érdeklődött a földön kívüli
élet iránt, állítása szerint maga Crowley is
kapcsolatba került idegenekkel 1917-ben.
Emellett a Typhonian Rend több mindent
beemelt a lovecrafti kvázi-mitológiából.
Grant többek között a The Magical Revival
című művében azt állítja, hogy Lovecraft
írásai mögött a káosz mágia jelei bújnak meg
a régi világra való utalások szintjén. Grant
szerint Lovecraft okkultista volt, még ha nem
is vallotta ezt be magának. Ő mágus volt, aki
tagadta saját státuszát, ezért nem esett át a
beavatás utolsó fázisán, így sose lett a teljes
tudás birtokosa. Tény, hogy az írót különféle
rémálmok gyötörték, ezeket fel is használta
műveiben: Grant szerint ezek az álmok
üzenetek voltak, amiket Lovecraft nem fogott
fel. Ezt a korábban említett Crowley–Lovecraft
párhuzamra alapozta, állítása szerint ugyanis
a két férfi ugyan azokat a látomásokat élte át.
De legalább azt elismeri, hogy nem olvasták
egymás műveit, és soha nem is találkoztak.
A következő illető a híres-hírhedt Anton
Szandor LaVey (1930–1997), a kaliforniai
First Church of Satan alapítója. LaVey egy
interjúban (http://www.churchofsatan.com/
Pages/MFInterview.html) így nyilatkozott
Lovecraftról: „műveiben olyan leírások szere-
pelnek, amelyek már eleve predesztinálják,
hogy helye legyen a sátánista kultuszban.”
Nem csoda hát, ha The Satanic Rituals című
írásában két olyan rítust is lejegyez, amelyek
Lovecraft munkáiból erednek: A kilenc angyal
ceremóniáját és a Cthulhu hívását. Lovecraft
rítusait lényegében LaVey továbbgondolta,
például baccháns jegyeket vélt felfedezni
bennük. A legfontosabb különbség a lavey-i
értelmezés és a lovecrafti életmű között
Lovecraft és a civilizáció viszonya. A sátánista
mágus szerint Lovecraft műveiben a civilizáció
rossz és megérett a pusztulásra, melyben sze-
rinte az író hitt is. Ezzel ellentétben azonban
ne feledjük: Lovecraftnél bár megtapasztaljuk
a pusztulás lehetőségét, maga a civilizáció
mindig megmenekül a sötét erőktől.
Az Esoteric Order of Dagon ismerős lehet
a Lovecraftet olvasóknak, hisz így hívták az
Árnyék Innsmouth fölött című írásban szereplő
kultuszt is. Az EOD a nyolcvanas években
alakult csoport, mely hitének gyökereit a
sumérokig vezeti vissza. Állításuk szerint
Lovecraft műveiben a kollektív tudattalant
tárta fel, közben viszont „nem ébredt rá, hogy
ő Ech-Pi-El High Priest, a Cthulhu Korszak haj-
nalának prófétája.” Azt állítják, hogy Lovecraft
egyik karaktere, Randolph Carter, aki például
a Zarándokút Kadathba (The Dream-Quest
of Unknown Kadath) főszereplője, valóban
élt személy, aki sokáig háttérbe húzódott,
ám 1981-ben visszatért Steven Greenwood
néven. Ekkor kiadta a Manifesto of the Aeon
of Cthulhu című munkáját és megszervezte a
Rendet. Maga az EOD több ezoterikus, okkult
és Lovecraft-hívő embert foglal magába, régi
és jelenlegi tagjai közt találjuk a fent említett
Kenneth Grant-et, több OTO tagot, Phil Hine-t
(aki az idehaza is kiadott Pseudonomicon – A
Cthulhu mítosz című könyv és más hasonló
vallási irat szerzője) ill. a Miskatonic Alchemical
Expedition vezetőjét is. Utóbbiról talán annyit
elég megjegyezni, hogy volt OTO-sok alapí-
tották, és a Miskatonic a lovecrafti művekben
szereplő egyik fiktív földrajzi név.
Végül elérkeztünk a legfiatalabb
lovecrafti vallási csoporthoz, a Cult of
Cthulhu-hoz. Ez a csoport akkor keltett nagy
feltűnést (http://lovecraftnewsnetwork.
blogspot.com/2010/02/cult-of-cthulhu-is-
now-501c-3-interview.html), amikor 2010 feb-
ruárjában az Egyesült Államokban megkapta
az egyházakra vonatkozó adóbesorolást. A
csoport vezetője magát csak Venger Satanisnak
nevezi, ami már pozícionálja is őt: Venger egy
Dungeons & Dragons karakter, a Satanis pedig
a korábban említett Church of Satanhoz
kapcsolja. Maga a kultusz is lényegében a
sátánizmus és a lovecrafti kvázi-mitológia
ötvözése. Satanis azt írja, hogy sok hasonlóság
van a két rendszer között, például hogy őrült
varázslók birtokolják az ősi tudást (itt érde-
mes megjegyezni, hogy Satanis kimondottan
elveti a Necronomicont), valamint szerinte
a mi világunk Sátánja azonos a lovecrafti
Nagy Öregekkel. „A sátánizmus – mondja
– legalább annyira őrültség, mint egy kultusz
ami a Cthulhu Mítoszon alapszik, vagy a hit
egy fickóban, aki az égben ül, megjutalmazza
a jókat és megbünteti a bűnösöket. [...] Én
a Sátán és Yog-Sothoth mögé akarok látni,
megnézni, miben hasonlítanak.” Maga Satanis,
kinézete ellenére, nagyon összeszedettnek
tűnik. Válaszaiból egy kiforrott nézetrendszer
tűnik ki, melynek alapja, hogy a lelki útja
megtalálásához, ahogy más a sátánizmust
vagy a kereszténységet, ő a Cthulhu-mítoszt
használja. A hitrendszer fontos részét képezi
az ember fejlesztése. Satanis állítása szerint az
ember a majom és a Nagy Öregek keveréke,
akinek feladata, hogy jobb legyen, mint
az Öregek. Mielőtt azonban bárki gonosz
szertartásokat vizionálna maga elé, Satanis
igyekszik hangsúlyozni, hogy ő és a kultusz
más tagjai egyébként semmivel sem különböz-
nek az átlagos emberektől, nem áldoznak fel
senkit vagy hasonló.
***
Természetesen jóval nagyobb és szer-
teágazóbb Lovecraft és életművének hatása
vallási téren, és az jól látszik, hogy Lovecraft
rendelkezett valami különleges képesség-
gel, aminek köszönhetően képes volt olyan
leírásokat és ötleteket kitalálni, melyek termé-
kenyítően hatottak az ilyesmi iránt fogékony
személyekre. Lovecraft hatása az új vallási
mozgalmak egy jelentős csoportjára egyálta-
lán nem elhanyagolható, és maga a jelenség,
hogy egy bevallottan fiktív irodalmi korpusz
valós vallási csoportoknak szolgált forrásként,
több kutatásnak szolgálhat alapanyagul.
HASZNOS INFORMÁCIÓK
»» A lovecrafti életművet idehaza
a Szukits Kiadó háromkötetes
gyűjteményében találhatják meg
legkönnyebben az érdeklődők.
»» Lovecraft életművének utóélete
hatalmas, rengeteg az ő világában
vagy az ő stílusában íródott mű
született halála óta, szerepjátékok,
filmek, zeneművek és egyéb alkotá-
sok veszik alapul írásait.
»» A legendák szerint a Necronomicon
birtokosa volt például Leonardo,
Cervantes, John Dee (I. Erzsé-
bet királynő legendás tudósa) és
Sztálin. A „hamis” kiadványok
létrehozásában segédkezett többek
között L. Sprague de Champ,
David Langford és Lin Carter
is. A titokzatos Simon alakja mögött
olyan személyeket vélnek sejteni
az egyes pletykák, mint Timothy
Leary vagy L. Ron Hubbard.
»» Necronomicon és Necronomicon II
címmel H. R. Giger is adott ki
albumot műveiből.
»» Nem csak a Necronomiconnak
forognak közkézen példányai,
de például az Unaussprechlichen
Kultennek (Névtelen Kultuszok) is
van papírkiadása.
»» Takács Gábor a GABO Kiadó
munkatársa, az ekultúra és a Próza
Nostra kritikusa. Az itt közölt írása
először az SFmag oldalán jelent
meg (http://sfmag.hu/2011/09/28/
lovecraft-vallasi-oroksege).
9
H. P. Lovecraft

A kis üvegpalack
M
egállni, valami a szélárnyék felé úszik – a hang egy próbát, nemde? – mondta Jones kapitány. – Ahogy mondja – vála-
köpcös férfié volt, akit William Jones-nak hívtak kis szolta Towers. – Kibérelünk egy szkúnert még a mai nap folyamán
egyárbócos vitorlás kapitánya volt amelyen legénységé- – mondta az izgatott kapitány. – Rendben – felelte Towers így hát
vel utazott történetünk elején. kölcsönöztek egy hajót és elindultak a pontozott vonal nyomán 4
– Igenis, uram – válaszolt John Towers, & a hajó megállt. Jones héten belül elérték a jelzett helyet, & a búvárok alámerültek, és egy
kapitány kinyújtotta kezét a tárgy felé, amelyről immár látta, hogy vas palackkal tértek vissza, amelyet lent találtak. A benne lévő el-
egy üvegpalack. – Semmiség, csak egy rumosüveg amit kidobtak egy barnult papírra a következő sorokat írták:
erre haladó hajóról – mondta de a kíváncsiságtól vezérelve mégis érte
nyúlt. egy rumosüveg volt, és amikor már elhajította volna, megpil- 1880. december 3.
lantott benne egy papírfecnit. Kihúzta belőle, és a következőt olvas-
ta rajta: Kedves Kincskereső, bocsássa meg az otromba tréfáért, amit űztem
önnel, de megérdemli, hogy ostoba tette sikertelen legyen…
1864. január 1.
– Hát az – mondta Jones kapitány – folytasd
John Jones vagyok, e levél írója a hajóm gyorsan süllyed egy
kinccsel a fedélzetén. A helyzetem jelölve van a mellékelt térképen Mindazonáltal ki fogom fizetni az útiköltségeit az üveg megtalá-
lásának pontjától azt hiszem, nagyjából 25 dollár lesz, ezt az ösz-
Jones kapitány megfordította a papírt & a másik oldalán egy szeget megtalálja majd egy vasládikában Tudom, hol talált rá az üveg-
térképet talált, melynek szélén az alábbi szavak álltak (a pontozott re, hiszen én helyeztem el ide, ahogy a vasládikát is, és találtam egy meg-
vonal a választott menetirányt jelzi) felelő helyet a második üvegnek annak reményében, hogy a mellékelt pénz
megtéríti majd a költségeit
– Névtelen

– Szívesen lerúgnám a fejét – mondta Jones kapitány. – Egy búvár

menjen, és szerezze meg a 25 dollárt! Egy percen belül visszatért
a búvár, kezében egy vasládikával. Benne 25 dollárt találtak. Ez
állta a költségeiket, de nem gondolom, hogy valaha is újra elmenné-
nek egy titokzatos helyre, ahová egy titokzatos üveg vezeti őket.
– Towers – szólt Jones kapitány izgatottan – Olvassa el ezt! –
Towers úgy tett, ahogy parancsolta neki. – Azt hiszem, megérne egy MOLNÁR BALÁZS FORDÍTÁSA

A The Little Glass Bottle egy rövid történetet Lovecrafttól, amelyet még
ifjúkorában, 1897-ben írt (mindössze hatévesen!), ám egészen 1959-ig
nem jelent meg. Az első könyv, amelyben publikálták, a The Shuttered
Room and Other Pieces címet viseli, August Derleth szerkesztésében
látott napvilágot az Arkham Kiadónál.
A történet egy hajó legénységéről szól, akik egy hánykolódó
üvegpalackot fedeznek fel az óceán felszínén, és úgy döntenek, kö-
vetik a benne olvasható utasításokat, amelyek egy eldugott kincshez
vezetnek. Az írás tisztán tanmese. Ez volt Lovecraft első fennmaradt
(az utókornak megmentett) műve (a többi a tűz martaléka lett). Már itt
megcsillan az író intellektuális humora, amelyet olvasmányos, nem túl
hosszú és nem mélázó stílusban örökít meg.
Egy nagyon érdekes kérdés köré épül a történet: ha az ember
10
egy idegen által hátrahagyott levelet talál, amelyben annak írója arra
kéri olvasóját, hogy tegyen meg bizonyos dolgokat, megtenné-e? És
vajon mennyire vonakodna az ember megtenni valamit, ha azt egy
ismerőse kéri? Modern közegbe átültetve a történetet az lesz a kérdés,
hogy elhiggye-e az ember azt, amelyet egy ismeretlentől olvas. Ám
mégis, ha visszagondolunk gyerekkorunkra, emlékezhetünk arra, hogy
mindig van valami kalandra hívó abban, ha megbízunk egy ismeretlen
forrásból táplálkozó leírásban.
A The Little Glass Bottleban nincs semmiféle szörnyeteg, nem
halnak meg emberek, nincsenek sem kultisták, sem áldozatok, sem
névtelen rettenetek. Noha a történet rövidsége miatt nincs lehetőség
sem összetett cselekménylánc kibontakozására, sem a rettenet hos�-
szadalmas és kimerítő leírására, mégis izgalmas marad.
 David Haden

Egy séta New

(részlet)

1922. április 6-án H. P.

Lovecraft a new
yorki Pennsylvania Vasút-
állomás peronjára lépett.
Poggyászát maga mellett
hurcolva végigsétált
a platform mentén.
A kószálgatás volt az,
amelyet életének ebben
a periódusában a
leginkább imádott –
a városi séták és
a barangolások
okozták számára
a legnagyobb
élvezetet és
derűt.
Yorkban
H. P. Lovecraft
A rejtett barlang,
avagy John Lee kalandja
V
iseljétek magatokat jól – mondta Mrs. Lee –, amíg el-
vagyok, & ne kerüljetek semmi zűrbe. – Mr. & Mrs. Lee
elmentek arra a napra & egyedül hagyták két gyerme-
küket a 10 éves Johnt és a 2 éves Alicet. – Igen – vála-
szolt John.
Amint a Lee-szülők elmentek a fiatal Lee-k a pincébe men-
tek le & és a kacatok között kezdtek el turkálni, a kicsi alice
a falnak dőlve nézte Johnt. John hajót készített hordólécekből
a kislány metszően felsikoltott ahogy a téglák mögötte szétmál-
lottak. Odarohant hozzá & kimentette a hangosan síró lányt és
ahogy elcsöndesült a kislány azt mondta ”elment a fal” John fel-
ment & látott egy járatot azt mondta a kislánynak, – gyerünk &
nézzük meg, mi az – Jó – mondta a lány és bementek a helyiség-
be ahol azt látták a folyosó hosszabb mint amit be tudnak látni
belőle John felment vissza & odament a konyhakredenchez & ki-
vett 2 gyertyát & néhány gyufaszálat & utána visszamentek a pin-
cefolyosóra. Még egyszer bementek és vakolat volt a falon a
mennyezeten & a padlón semmi sem látszott csak egy láda ami
ülés volt mindazonáltal megvizsgálták & üres volt a láda tovább-
mentek és hamarosan a vakolat eltűnt & egy barlangban találták
magukat a kicsi alice ijedt volt először de védelmező bátyja mel-
lett egy ”minden rendben”-nel eloszlatta félelmeit. hamarosan egy
apró dobozra leltek amelyet John felkapott & vinni kezdett és
nemsokára egy csónakba szálltak amelyben volt két evező a fiú
nehezen megragadta a kettőt és magával vitte és a folyosón hir-
A The Secret Cave-et Lovecraft 1898-ban írta, anyja szerencsére ezt
is megmentette a lángoktól, először a The Shuttered Room and Other
Pieces című antológiában jelent meg. Egy tízéves kisfiú házuk pincé-
jében egy eldugott alagutat fedez fel, és kalandra kel kétéves húgával
együtt, hogy felkutassa, rejt-e kincseket a titkos folyosó. A felfedezőtú-
ra azonban tragédiába torkollik: a kishúg megfullad a vízben.
Lovecraft már hétévesen egy gyermek haláláról ír. A legkevésbé
sem öncélúan: a barlangban tényleg egy kincsesláda rejtőzik, amely-
ben egy 10 ezer dollár értékű aranyrög bújik meg. Azonban, vonja le a
tanulságot a szerző, még ez a pénz sem éri meg egy ember halálát.
18
telen akadályba ütköztek de a fiú arrébb húzta és legnagyobb döb-
benetére víz kezdett ömleni a folyosóra John gyakorlott úszó volt
& nagy levegőt vett és fel próbált emelkedni de a dobozzal & hú-
gával ez lehetetlen volt de aztán megpillantotta az emelkedő hajót
és megragadta. . .
A következő amit felfogott hogy a felszínen kapaszkodik szo-
rosan a húga testébe & a titokzatos ládába el nem tudta képzelni
hogy került ide víz de az új veszélyre, amely a plafonig emelke-
dő vizet jelentette, hirtelen eszébe jutott egy gondolat. el tudná
zárni a vizet gyorsan meg is tette & felhúzta a csónakra húga
élettelen testét, amire az előbb felugrott & lehajózott a folyosón
ami hajmeresztő és hátborzongatóan koromsötét volt a gyertyákat
kioltotta a víz & egy holttest feküdt mellette amit nem nézett
meg hanem evezett az életéért amikor felnézett látta hogy a saját
pincéjükben hánykolódik gyorsan felsietett a lépcsőn a testtel és
észrevette, hogy a szülei hazaértek elmondta nekik a történteket
* * * * * *
Alice temetése sok időt elvett és John gyorsan el is feledkezett
a ládáról de amikor végül felnyitották egy 10,000 $ értékű tömör
aranyrögre találtak amellyel bármit meg lehetett venni kivéve halott
húga életét.
Vége
A történet ugyan nem tartalmaz rettegést és félelemkeltő moz-
zanatokat, leginkább a Tom Sawyer-féle ifjúsági irodalomhoz hasonlít.
Ám a happy end és az a történetszövés, amely által a kidolgozott
cselekmények végén a főhős megmenekül és diadalt arat a rossz felett,
itt nincs meg.
Ugyanezen időszakból származik a The Mystery of the Graveyard
(A Dead Man’s Revenge) is, amely egy detektívtörténet: Joseph Burns
halála után szokatlan, furcsa dolgok történnek. Noha Lovecrafttól
elvárt, hogy természetfeletti elemek jelenjenek meg a sztoriban, itt
nincs erről szó. A temetőkert rejtélye szimpla detektívtörténet.
„Nem szeretem a Cthulhu-mítoszt”
INTERJÚ S. T. JOSHIVAL
S. T. Joshi H. P. Lovecraft
és más fantasy írók elismert
kutatója. Számos könyve
jelent már meg, köztük a
díjnyertes H. P. Lovecraft:
A Life vagy az I Am
Providence monográfia és a
terjedelmes H. P. Lovecraft
Encyclopedia.
– Úgy tűnik, hogy Ön nem szereti
túlzottan ezt a kifejezést: „Cthulhu-
mítosz”. Sokan elutasítják, arra hivat-
kozva, hogy Lovecraft sosem élt e
terminussal, ám mégis széles körű
népszerűségnek örvend. Ön mit gon-
dol, mennyire helytálló ez a kifejezés?
– Az igazat megvallva, kicsit bizonyta-
lan vagyok. Valószínűtlennek tűnik, hogy a
„Cthulhu-mítoszt” felváltaná egy másik. Azt
hiszem, minden kísérlet a helyettesítésére
(például a „lovecrafti mítosz”, amelyről úgy
gondolom, kicsit pontosabb), kudarcra van
ítélve. Az egyik ellenérv a kifejezés haszná-
latára, hogy Cthulhu csupán csak egy a sok
istenségek közt. Viszont az is helytálló, amit
August Derleth állít: ő hozta be a köztudatba a
„Cthulhu-mítoszt”, hiszen amikor olvasta a Call
of Cthulhu című novellát, azt láthatta, hogy
abban testesül meg először következetesen
20
valamiféle mítosz. Dirk W. Mosig kifejezése, a
Yog-Sothoth mondaköre annyira groteszkül
suta volt, hogy végül el sem terjedt. A Lovecraft
által használt Arkham-mondakör már nem is
olyan rossz. Ám sajnos vagy nem sajnos, attól
tartok, marad a Cthulhu-mítosz.
– Azt mondják, hogy Lovecraft
mindig is arra törekedett, hogy ismert
tényeket használjon fel írásaiban, és
ne olyanokat, amelyek ellentmondás-
ban állnak a tudomány pillanatnyi
paradigmáival. Ön mit gondol, el-
mondható ez az író teljes munkássá-
gára nézve, vagy csak a földrajzi és
tudományos témájú írásaira igaz?
– Azt hiszem, hogy Lovecraft, amennyire
csak lehetséges, igyekezett írásait az aktuá-
lis tudományos felfogáshoz igazítani, még ha
nem is jelenik meg egyértelműen ez a szándék.
Vannak persze kínos baklövések, mint ami-
kor a Piltdowni emberből idéz a Dagon és a
Patkányok a falban című írásaiban; nem volt
róla tudomása, hogy az idézett mű pusztán
paródia. Úgy vélem, Az elhagyott ház mérföld-
kőnek számít törekvésében – a vámpír-mítosz
újraértelmezése, amely azt a kvantumelmélet
kontextusába helyezi. Azt elismeri, hogy nincs
részletes magyarázata arra, hogyan is lehetsé-
ges ez, de azt hiszem, a gesztus a fontos. Azt
mondják, hogy azok a történetei a leggyen-
gébbek, amelyekben Lovecraft a konvencio-
nális természetfeletti elemeket használja fel
(például A Hold-láp).
– Állítja, hogy Lovecraft követke-
zetes volt abban, amit létrehozott?
Végigtanulmányozva írásait és leve-
leit, mit gondol, van egyfajta folyto-
nosság a munkáiban? Vagy túl sok a
következetlenség bennük, hogy ezt
kijelenthessük?
– Nem hinném, hogy Lovecraft valaha
is gondolt volna arra, hogy jön majd valaki,
aki átmustrálja a történeteit ebből a szem-
pontból. Lovecraft bizonyára nem törekedett
pontos következetességre. Akadályozta
volna őt képzelete kibontakoztatásában.
Nyarlathotep figurái például egymástól elté-
rőek az egyes történetekben: utazó tanító
a Nyarlathotepben, egy egyiptomi fáraó a
Zarándokút Kadathba-n, egy yuggoth-i gom-
ba stb. Vagy: Az őrület hegyeiben felvázolt
az őskori kronológia legalább egy kritikus
ellentmondást tartalmaz Az árnyék az időn
túlrólban olvashatóhoz képest. Ahogy Robert
M. Price megjegyezte, még a Necronomicon
könyve is nagyon eltérő változatokban jelenik
meg az egyes történetekben.
– A munkáit olvasva az a benyo-
másom, mintha néhány kortárs írót
nem tartana érdemesnek az elis-
mertségre. És ellenkezőleg: Ön szerint
van olyan mai szerző, aki kevés figye-
lemben részesül?
– Rendkívül meglepett, hogy Ramsey
Campbell ennyire kevésbé ismert író. Alig bí-
rom elhinni, hogy néhány hónapig egy angliai
könyvesboltban kellett dolgoznia, hogy meg
tudjon élni valahogy. Még egy írását sem fil-
mesítették meg, ha jól tudom. Kétlem, hogy a
jövő generációi őt tekintenék a mi nemzedé-
künk fő horrorírójának. Egy másik író, Thomas
Ligotti tudatosan kis kiadóknál publikál. T. E.
D. Klein kevésbé bőséges termése is arra
hivatott, hogy túlélje nemzedékét. Nem igazán
kísérem nagy figyelemmel a kortárs horror-
irodalmat, de nagyon tetszik David J. Schow,
Norman Patridge és Kathe Koja néhány mun-
kája. Az utókor elég kíméletlenül ki fogja hají-
tani a népszerű, de talmi műveket a valóban
értékesek közül, és biztos vagyok benne, hogy
az olyan írok, mint Stephen King, Anne Rice és
Clive Barker, ki fognak hullani ezen a rostán.
– Már-már idegesítő az a diskur-
zus, amelynek témája, hogy valóban
létezik-e a Necronomicon. Úgy gon-
dolja, hogy ez elsősorban a téves infor-
mációk miatt van így (amelyek legfőbb
táptalaja az internet), vagy a könyv
reális létezése iránti vágynak tudha-
tó be? Tapasztalt efféle intenzív hitet
más irodalmi művek esetében?
– Igen. Szerintem ez annak az esete, ami-
kor az ember annyira szeretné, hogy valami va-
lóra váljon, hogy a végén meg van győződve
arról, hogy valóra is vált. Emlékszem, sok évvel
ezelőtt találkoztam egy sráccal a Brown Egye-
tem John Hay Könyvtárában, aki épp a George
Hay-féle Necronomicont tanulmányozta (be
kell vallani, nagyon remek kreálmány), és teljesen
meg volt győződve a könyv eredetiségéről. Ez
a fajta önámítás az élet sok más területén meg-
figyelhető, különösen a vallásoknál. Nem hin-
ném, hogy bármelyik másik kitalált könyv en�-
nyire megragadta volna az emberek képzelet,
mint a Necronomicon, de természetesen van
még néhány más, fiktív mű, amely Lovecraft
és mások hatása miatt előtérbe került.
– Olvasott már modern mítoszte-
remtő műveket? Megőrizhetnek a mai
történetek valamennyit Lovecraft és
társai szellemiségéből, vagy inkább
meg kell maradni a gyökereknél?
– Az a baj számos modern mítoszkövető
írókkal, hogy csak újraírják Lovecraft történeteit,
és nem fejlesztik azokat új ötletekkel. Tisztel-
gés gyanánt számos történet megkapó, de
végül csupán elcsépelt lovecrafti közhelyek
sülnek ki belőlük, mert csak kevés író képes
visszaadni azt a dinamizmust és tehetséget,
amellyel Lovecraft élt. Mindig megvan a veszé-
lye annak, hogy egy kritikus (mint Edmund Wil-
son vagy Damon Knight) összekeveri a lovecrafti
stílust a gyenge utánzataival és az epigonok szint-
jére szállítja le művészetét. Vannak természetesen
nagyszerű extrapolációk lovecrafti ötletekből
(példának okáért Ramsey Campbelltől a Cold
Print és a The Franklyn Paragraphs, vagy Fred
Chappelltől a Dagon és Karl Edward Wagnertől
a Sticks). A titok nyitja az, hogy a lovecrafti vízi-
ókat az írók egyfajta ugródeszkaként használ-
ják fel saját világuk megteremtéséhez, és ne
csupán ugyanannak az újramesélésére. Senki
nem akar elolvasni egy felhígított, lapos vál-
tozatot az Árnyék Innsmouth felettből.
– Arról is folyik a vita, hogy mely
írások tartozhatnak a Mítosz történe-
tei közé. Némelyek szerint ez már egy
önálló műfaj. Ön szerint meghatároz-
hatóak kulcsfontosságú elemek a be-
soroláshoz? Vagy Ön inkább csupán a
személyes véleményére támaszkodik?
– Vannak lovecrafti történetek, és van-
nak történetek, amelyeket a Mítosz inspirált
– e két csoport nem ugyanaz. Az ebben a
szubzsánerben alkotó emberek általában szűklá-
tókörűen tekintenek erre a problémára. Lovecraftnak
legalább egy tucat története a Mítoszhoz kap-
csolódik és számos más írásában is nagyszerű
ötletek rejlenek. Attól még lényegében nem
válik a Mítosz részévé egy írás, ha egynéhány
véletlen nevet, mint Azathoth vagy Dunwich,
úgy írunk bele a történetbe, hogy azok nélkü-
löznek bármilyen megfontolt lovecraftiánus
tartalmat. Igazából cseppet sem érdekelnek az
efféle szőrszálhasogató felosztások.
– Tudvalevő Lovecraft ellenszenve
a mozi iránt, valamint hogy mennyi-
re elszörnyedt volna, ha a munkáit
feldolgozó filmeket láthatta volna.
Eltekintve azon adaptációktól, ame-
lyeket már látott, van olyan történet,
amellyel Ön szívesen találkozna a mo-
ziban?
– Mivel a kedvenc történetem Az őrület
hegyei, leginkább ennek a filmváltozatára lennék
kíváncsi. Tudtommal Guillermo del Toro épp
ennek a kisregénynek a feldolgozásán dolgo-
zik. Ám a nehézségek eléggé egyértelműek:
hogyan mutassa be azokat a flashback-eket,
amelyek színhelyéül a Nagy Ősök városa szol-
gál? Nevetséges lenne például azt bemutatni,
ahogy ezek az Öregek éppen építik a város-
ukat. Nagyon meg kell fontolni, mi jelenjen
meg a vásznon. Úgy gondolom, hogy sikeres
film készülhetne A dolog a küszöbönből is,
amely elsősorban az emberek közti interakciók-
ra fókuszálhatna, ugyanis ezt a film, mint mé-
dium, sokkal jobban be tudja mutatni, mint
azt a „kozmikus horrort”, amelyről Lovecraft
ismert. Kaptam egy példányt a K. L. Young által
rendezett A dolog a küszöbön forgatókönyvé-
ből. Már számos lovecrafti film munkálataiban
közreműködött. Sőt, láttam egy ígéretesnek
tűnő film, a Cthulhu hívása előzetesét is, amely
tulajdonképp egy némafilm. Szóval van remény
arra, hogy igényes Lovecraft-filmet láthassunk.
– Van olyan jövőbeli terve, amely
megvalósulását különösen várja?
– Nos, miután Lovecraft majd’ minden
fikciós prózáját publikáltam a Penguinnél (jegy-
zetapparátussal ellátva), és épp a közeljövő-
ben fog megjelenni Lovecraft jegyzetekkel
ellátott esszékötete a Hippocampus Pressnél,
úgy tűnik, hogy nem sok tennivalóm maradt.
Persze, a legvégső állomás Lovecraft összes
fellelhető leveleinek a publikálása; David E.
Schultz kollégám és én már belekezdtünk
a levelek feldolgozásába, és habár még évek
munkája áll előttünk, de kisebb tételekben
most is megjelentetünk belőlük a Night Shade
Pressnél és a Hippocampus Pressnél. Szeret-
ném közzétenni Lovecraft és Clark Ashton Smith
levelezését, valamint a Lovecraft és Robert E.
Howard közti levelezést (noha mindkét féltől
megvannak a levelek, de egyes szerzői jogi
problémákat még nem sikerült megolda-
nunk). A könyveimben nagyjából mindent
elmondtam, amit Lovecraftról mint emberről
és mint íróról el akartam mondani, főleg a biográ-
fiámban és a The Decline of the West címűben.
Talán még készülni fog egy könyv Lovecraft
idejének politikai, szociális és kulturális életé-
re vonatkozó gondolatairól. Ezeket csupán
érintőlegesen vizsgáltam a biográfiámban,
nem volt mód a bővebb, kimerítőbb vizsgálatra.
Mit gondolt Lovecraft Woodrow Wilsonról,
Calvin Coolidgeről, Billy Sundayről, Ernest He-
mingwayről? Ezek a kérdések részletes választ
igényelnek.
– Mindig is szerettem volna tud-
ni, hogy az Ön számára mi az a leg-
fontosabb dolog, amelyet Lovecraft-
kutatásai során megtanult. Mi volt a
legfontosabb tény, amelyet a tanul-
mányai során feltárt?
– Meglepően nehéz e kérdést megvála-
szolnom. Azt hiszem, a legizgalmasabb dolog
az volt, amikor – noha nem én találtam rá, de
– én vizsgálhattam meg legelőször az Árnyék
az időn túlról eredeti kéziratát 1994-ben. Évek
óta nem hagyott nyugodni ez a történet; ami-
óta felismertem, hogy az Astounding Storiesban
publikált szöveg pontatlan (részben a be-
kezdésekre osztás tekintetében), és hogy az
eredeti szöveg visszaállítása nem lehetséges a
kézirat tartalmának tudomása nélkül. Még egy
„saccolt” helyreállítással is megpróbálkoztam, és
megmutattam a kollégáimnak. De a kézirat
felfedezésével végre elénk tárult ez a nagy-
szerű történet a maga autentikus teljességé-
ben. Meg kell említenem, hogy a The Haunter
of the Dark kézirata, amely eredetileg Donald
A. Wollheim tulajdonában volt, még nem került
elő, de kétlem, hogy a jelenleg ismert textustól
radikálisan eltérő változat szerepelne benne.
A jelenleg ismert tények fényében azt kell
mondanom, hogy Lovecraft nagyon is figye-
lemmel követte kora politikai eseményeit, így
már nem tekinthetünk Lovecraftra mint egy
különc, a világtól elvonult remetére, aki teljes
elszigeteltségben élt az 1920-as és 30-as évek
Amerikájában. Felismerve ezt a tényt, vilá-
gossá válik számunkra, hogy történetei nem
csupán hátborzongató írások, hanem egy olyan
ember törekvései is, aki – még ha indirekt
módon is – a képzelőerő segítségével keres
választ kora égető kérdéseire. Ma már nem
tapasztalható oly mértékű tudományos érdeklő-
dés Lovecraft iránt, mint egy vagy két évtizede.
A Lovecraftnak szentelt ösztöndíjas kutatások
1975 és 1990 között élték virágkorukat. Azóta
kevés jelentős mű született. Talán ennek így
kell lennie: a munka oroszlánrésze már elvé-
geztetett. Az én munkásságom is új irányt
vett: már nem Lovecraft, hanem más írók,
Ambrose Bierce, Clark Ashton Smith és George
Sterling állnak a középpontban, nem beszélve
azon tevékenységeimről, amelyek kívül esnek
a fantasztikus irodalom határán (H. L. Mencken,
politika stb.). Már nem lehetek a lovecrafti
mozgalom élén úgy, mint az 1990-es években
voltam. A fiatal kutatók egyelőre még nem
álltak rá arra, hogy valamiképp továbbvigyék a
hagyományt, de talán ez idővel változni fog.
Lovecraft mára már bekerült az amerikai és
a világirodalmi kánonba, és nem valószínű,
hogy hírneve elhalványulna a későbbiekben.
Lovecraft egyedülálló módon váltja ki egy-
szerre az akadémikusok és a tömeg érdeklő-
dését – és ez az, amely átmenti őt jelenünkből
az utókor számára.
(Az interjú eredeti változata az alábbi ol-
dalon olvasható: http://www.templeofdagon.
com/interviews/s-t-joshi/).
* * *
[A Cthulhu hívása (The Call of Cthulhu)
2005-ben jelent meg Andrew Leman rende-
zésében. Guillermo del Toro terve egyelőre
nem valósult meg, Az őrület hegyei lefor-
gatása nem kapott zöld utat a Universal
Picturestől. A K. L. Young nevével fémjelzett
A dolog a küszöbön (Strange Aeons: The
Thing on the Doorstep) 2005-ben jelent
meg – a szerk.]
21
Wendy N. Wagner
A boszorkányház görbülete
A
varjak! A károgás egész nap késő éjszakáig. Mintha tud-
nák, hogy ezzel hátráltatják a munkám. Tetves ördögök,
csattogtatják a csőrüket mindahányszor csak kimegyek,
hogy elűzzem őket. Lábukon három körmükkel totyognak.
A három számos többszöröse megtalálható ezen a helyen. Há-
rom minden egyes háromszögben. Három szög, egy alakzat. Min-
den az egy többszöröse. Próbálj csak osztani nullával, ha igazán
bele akarsz látni a szörnyeteg szívébe. Hatalmas. Szent. A leg-
közönségesebb senkiházi madarak csicsergik az Úr himnuszát. Vagy
a Szörnyetegét. Vagy ez csak a tenger. Már nem tudom megmondani.
Befogom a fülem, kettészelek egy kört és leteszem a vonalzóm
a vérző széléhez. Megkeresem a középpontot és ismét belevágok.
Bumm! A sugár! A mágikus hossz és barátok barátja, Pi. Vajon ki
képes tényleg a ”barátjának” nevezni azt? Ki lenne képes leszorítani,
ki lenne képes ismétlésre bírni? Nem, nem a Pi. Semmi nem
elég jó a Pi számára. Újabb gonosz, veregeti a szárnyait. Uralkodik
a körön.
Képtelen vagyok rá, hogy folyton ezeken a mániákus démono-
kon és konstansokon törjem a fejem. Talán vannak szellemi lények.
Talán Kár, akit ”Istennek” neveznek, tényleg valóságos. Talán
én meg bediliztem. Az őrület ugyancsak egy állandó a világ
peremén. Az őrület – elme, amely nullával osztott.
Kár Kár Kár – sipákolnak a varjak az ablakon kívül. Vonal-
zómat keresztbehelyezem a papíron, hogy felidézzem az íveket és
a szögeket, amelyeket álmaimban látok. A Szörnyeteg mögöttük
ólálkodik. Nedves. Abban a világban minden nedves. Sosem csilla-
podik szomjam, amíg ki nem nyitom e szörnyű geometriába rejtett
ajtót.
A szög befelé fordul az agyamban. Régen egy boszorkány gondos-
kodott róla. Egy magányos boszorkány ebben az elhagyatott házban.
Hiányzik a férjem. Ő elkergetné a madarakat és elfeledtetné velem
Istent.
Vajon félek Tőle? Rettegek az ördögi csoszogásától? Nem, nincs
bennem félelem az emberszörny-Teremtő iránt, habár lehetne azért;
már nem tudom az okát, azt sem, melyik része volt előbb. Terem-
tő. Szörny. Ember-tenyésztő. Teremtő. Szörny. Matematikus.
”Az őrült Mrs. Matek” – így neveztek a tanulók a hátam mö-
gött. Egyszer azon kaptak, hogy csak rajzolok és rajzolok. Köröket
vágok ki és az igazság határán túlra hajítom őket. Ő azt mondja,
vannak ívek, amelyek ajtókat nyitnak ki. A boszorkány mondja. Bezár-
ták őt, de megszökött. A körben rejtett ajtókon át.
Körfalatkák. Időfalatkák. Szinte látom, ahogy felsorakoztak
ezen a helyen, ebben a városban. Van valami a levegőben. Az elmét
megnyitó szag. Vannak itt orvosok, akik megtanulták a halál tit-
24
kait, tanulók, akik elsajátították a geometria rejtélyeit. Az egyetem
is kiváló, a professzorok bátrabbak és merészebbek, mint bárki más.
Ott kezdem meg hamarosan a doktori képzésem – ősszel, amikor
is a férjem csatlakozik hozzám, a mi vagonra való közös holminkkal
együtt. Ő mondta, hogy szenteljem ezt a hetet az elvonulásra. Azt
mondta, töltsem a hetet egyedül, hogy ki tudjam bontakoztatni minden
kreativitásom. Azt mondta, szánjak magamra egy kis időt. Azt mond-
ta, táplálkozzak egészségesen. Azt mondta, matekozzak.
És mondta, és mondta, és mondta.
De a varjak csak hívnak és hívnak és kifacsarják az agyam
az érvényesség határán, és a számok szétszóródnak, a vonalzó ar-
rább csúszik, a körök darabkái a földre esnek, és semminek sem
marad semmi értelme. Már nagyon közel vagyok ahhoz, hogy lás-
sam, túl közel, hogy átrepesszem a dimenzió és az értelem burkait,
ahol azok egy rejtett szögben érintik egymást. Érintés, szög, nyugalmi
helyzet, megnyílás.
Pofa be, istenverte varjak, fogjátok már be!
A kezeim reszketnek. Tollak vannak mindenütt, tollak szállnak
a lapra. Az ecsettel lesöpröm őket róla, miközben festéket hagyok
rajta. Tiszta vörös a papír. Az isten verje meg ezeket az átkozott,
vérző, hülye varjakat. Az isten verje meg őket. Elborítják a geo-
metriámat.
De még most is. Alakok bújnak meg a vörösben. Ezeket még
nem vettem észre az előbb. Mintha egy körív bújna meg a Pi mögött.
Hát így talált rá ő is. A boszorkányok ismerik a vért, ismerik, mint
bármely Jézusra éhező katolikus. Ez az én testem és az én vérem.
Ez a károgás vére, a Szörnyeteg vére. Víz ömlik a papírra a vörös
körív mögül.
Valamit érzek a ház levegőjében, nem csak a megfojtott és meg-
csonkított varjakét, hanem az óceán szagát: a sós vizét és a nyál-
kás halakét. Fájdalmat érzek a számban; kiszáradt. Remeg a kezem.
Túl kevés vér van ebben a varjúban, hogy megidézze a körívet.
Ennek a varjúnak nincs elég vére.
Addig szorítom az ecsetet, ameddig csak bírom, és reménykedem
benne, hogy dobogjon még a szívem és be tudjam fejezni a felírást.
Isten itt van velem, de csak akkor látom meg, ha kinyitom
az ajtót
kitárom a szívem
ahogy a világ elsötétül körülöttem, látom egy másik világ fényeit,
ezernyi varjú hangját hallom a tenger partján, és látom a Szörnye-
teget, és látom Istent, és ők mind részei a fénylő csápoknak, és a
csápok körém fonódnak, és egyetlen, szürke pillanatig én vagyok
kár-kár.
SOMOGYI GÁBOR FORDÍTÁSA
H. P. Lovecraft
Nyarlathotep1
N
yarlathotep2... a kúszó káosz... én maradtam az utolsó...
elmondom hát3 a hallgatózó4 ürességnek...
Nem emlékszem már pontosan, mikor kezdődött, ta-
lán hónapokkal ezelőtt. Egyszerűen borzasztó volt a fe-
szültség, amelyet világszerte lehetett tapasztalni. A politikai és társa-
dalmi felfordulás5 mellé a fizikai fenyegetettség különös, nyomasztó
félelme társult; egy veszélyé6, amely mindent átitatott egy olyasfajta
balsejtelemmel, amely csak a legiszonyatosabb álmainkban fordul
elő. Emlékszem arra, hogy körülöttem az emberek sápatag és aggo-
dalommal teli arckifeje-zéssel járkáltak, és olyan figyelmezteté-
sekről és jövendölésekről suttogtak, amelyeket senki nem mert tuda-
tosan továbbmondani vagy önmagának beismerni, hogy hallott ró-
luk. A bűntudat7 áthatotta az egész vidéket, és a csillagok közti
űrből jövő fagyos áramlatok söpörtek végig a világon, amelyek elől
elbujdokolva az emberek sötét és elhagyatott helyeken reszkettek.
A változás, amely az évszakok sorában végbement, démoni volt – az
őszi hőség félelmetesen sokáig elhúzódott8, és mindenki érezte, hogy
a világ és talán az univerzum egészének irányítását ismeretlen istenek
és erők kaparintották meg az ismert istenek és erők kezei közül.
És ekkor jött el hozzánk Egyiptomból Nyarlathotep. Hogy ki-
csoda ő, senki nem tudta megmondani, de ősi, bennszülött vér folyt
az ereiben, és úgy nézett ki, mint egy fáraó. A fellahinok9 térdre
borultak előtte, amikor meglátták, de maguk sem tudták, miért. Ő azt
állította, huszonhét évszázad homályából jött elő, és olyan üzeneteket
hallott meg10, amelyek nem erről a bolygóról származnak.
Civilizált helyekre látogatott el a napbarnított, karcsú testű és
sötét lelkű Nyarlathotep, aki mindig furcsa üveg- és fémeszközöket
vásárolt, hogy azokat még talányosabb berendezésekké állítson
össze11. Sokat beszélt a villamosság és a lélektan tudományáról12, és
oly szuggesztív bemutatókkal kápráztatta el a hallgatóságát, hogy
azok mindig szótlanul távoztak13; ezzel szerzett magának rettentő
nagy hírnevet. Az emberek reszketegen ajánlgatták egymásnak, hogy
tekintsék meg ők is Nyarlathotepet. És ahová Nyarlathotep csak
elment, megtört a nyugalom, mert a hajnali órák levegőjét rémálmok
sikolyai töltötték meg. Soha ezelőtt nem jelentettek az embereknek
ekkora problémát a rémálmok kiváltotta sikolyok – most viszont
a bölcsebbek már szinte azt kívánták, bár meg tudnák tiltani a pihenést
a hajnali órákban, mert akkor a városiak hátborzongató üvöltése ke-
vésbé háborgatná a halovány, szánakozó Holdat, amint a hidak alatt
tovasikló zöld vizeken14 és a fakó égbe15 törő roskatag templomtor-
nyokon16 épp megcsillan a fénye.
Emlékszem arra, amikor Nyarlathotep eljött a városomba – a
megszámlálhatatlan sok bűntény grandiózus, ősi és szörnyűséges met-
ropoliszába. Egy felebarátom mesélt róla és nagy hatású, varázslatos
látomásairól, én pedig rettentően égtem a vágytól, hogy felfedezzem
az ő legrejtettebb titkait is. Barátom azt suttogta, hogy e titkok borzal-
ma és hatása még az én lázas képzeletemet is felülmúlja, és amelyek
megjelennek egy elsötétített szobában a képernyőn, olyan jövendölések,
amelyeket csak Nyarlathotep merészelt kinyilatkoztatni, és a szikrák
sercegésében olyan dolgoktól fosztották meg az embereket, amelyeket
eleddig még senkitől nem vettek el, és amely meglátható az egyesek
szemében. És hallottam, amelyet távoli földön suttogtak, hogy aki
ismerte Nyarlathotepet, olyan dolgokat láthatott meg, amelyeket más
nem.
Egy forró, őszi estén történt; a nyugtalan tömeggel nekivágtam
az éjszakának, hogy felkeresük Nyarlathotepet. A fullasztó éjszakán
keresztülvágva és egy végeláthatatlan lépcsősoron felhágva érkeztünk
el a fojtogató terembe. A képernyőn csuklyás alakok árnyait láttam
düledező romok között, ahogy feltűntek sárga, gonosz arcaik17, ahogy
kibámulnak az elontott falak mögül. És láttam, ahogyan a világ a sötét-
ség ellen küzd; a végtelen űrből érkező pusztító hullámok ellen, ame-
lyek kavarogtak, tajtékoztak, viaskodtak a sötétedő, kihűlő Nap18
körül. Ezután szikrák bámulatos játéka vette kezdetét a bámészkodók
feje fölött, és felállt a szőr a hátamon, amint a leírhatatlanul groteszk
árnyak előtűntek és rátelepedtek a tömegre. És amikor én, aki mindig
is oly roppant hidegvérrel és tudományos rációval vérteztem fel ma-
gam, remegő hangon tiltakoztam e ”szemfényvesztés” és ”statikus
elektromosság” ellen, Nyarlathotep levezetett bennünket a szédítő
lépcsőkön, ki a nyirkos, forró, elhagyatott éjféli utcára. Hangosan
azt kiabáltam, hogy nem félek, hogy engem sosem lehet megfélem-
líteni, és a többiek is velem együtt megnyugvásért ordítoztak19. Es-
küdöztünk egymásnak, hogy a város pontosan ugyanaz, mint régen
volt, hogy még mindig élő; és amikor az elektromos fények sorra
kezdtek kialudni, csak átkoztuk a vállalatot, és nevettünk egymás torz
pofáin, amelyeket vágtunk.
Azt hiszem, éreztük, hogy valami leereszkedik közénk a zöldes
Holdból, hisz ekkorra már csak a holdfény segítségére számíthattunk,
és kíváncsi, önkéntelenül menetelő alakzatokba rendeződtünk20, mi-
közben szemlátomást tudatában voltunk azzal, noha rágondolni nem
mertünk, mi az úti célunk. Egyszer, amikor lenéztünk a járdára, lát-
tuk, hogy a kövek eltűntek és fű nőtt a helyükön, és csak egy alig
kivehető rozsdás fémsín jelezte, hol futott a villamos21 pályája. És
láttunk egy elhagyott, ablaknélküli, lerobbant villamoskocsit, amely
majdnem az oldalára dőlt. Amikor a horizontra emeltük tekinte-
tünket, nem találtuk a harmadik folyóparti tornyot, és észrevettük,
hogy a második torony sziluettjének a teteje csonkán rajzolódik ki.
25
Ezután keskeny, más-más irányba tartó oszlopokba fejlődtünk fel.
Az egyik bal felől eltűnt egy szűk sikátorban, és csak rémült nyöször-
gések visszhangja maradt utána. Egy másikat egy gizgazos
földalatti bejáratnál22 vesztettünk szem elől, és már csak őrült üvölté-
süket és kacagásukat hallottuk. Az én oszlopomat bekebelezte a nyílt
táj – ekkor a forró őszi időhöz nem illő, jeges fuvallatot éreztem –;
amikor meg egy sötét pusztaságban találtuk magunkat, körülöttünk
mindenütt a pokoli Hold fénylett a gonosz havon23. Nyomtalanul
elsuhanó, leírhatatlan hóvihar süvített keresztül rajtunk abba az
irányba, ahol egy szakadék feküdt, ragyogóan koromfekete falak-
kal. Az oszlop egyre jobban szétesett, az emberek elvarázsoltan
haladtak a szakadék felé. Én magam hátul maradtam, mert félel-
metesnek tűnt számomra a fekete hasadék a zöld fényű hóban, és
mintha nyugtalanító jajveszékelést véltem volna hallani a társaimtól,
akik eközben eltűntek mellőlem; ám alig volt már erőm ahhoz, hogy
hátul maradjak. Mintha engem hívtak volna eltűnt társaim, rettegve
és vacogva tántorogtam a titáni hófúvásoktól és az elképzelhetetlenség
láthatatlan örvénye felé.
1
E látomásszerű prózakölteményt Lovecraft 1920. decemberében
írhatta, és legelőször az általa szerkesztett The United Amateurben
jelent meg 1921 elején. Egyik levelében megemlíti, hogy az első, rövid
bekezdést követő sorokat félálomban írta. Színhelye egy egyiptomi
metropolisz, ahol egy mágus vagy jós előadásai keltenek hatalmas
feltűnést. Követőivel együtt kivándorol a forró sivatagi éjszakába,
végül ez az iszonyatos zarándoklat magában a rettentő ürességben
ér kegyetlen véget, valamint láthatólag maga az univerzum is a meg-
semmisülés határáig sodródik. A rövid mű egyfajta apokaliptikus vízió
is, amely során az elidegenedett, pusztuló városok lakói szembeta-
lálják magukat az enyészet átható megnyilvánulásaival. Nyarlathotep
alakja Lovecraft későbbi írásaiban jelentős változáson megy keresztül: a
legfőbb istenek egyikévé válik. Megjelenítése a különböző történetek-
ben sem koherens, hiszen mindig más-más alakot ölt. Erre magyarázatul
szolgálhat, hogy maga Nyarlathotep egy alakváltó, illetve nem rendelke-
zik állandó fizikai formával, ám Lovecraft erről sehol sem tesz említést.
2
Ismeretes, hogy Lovecraft már nagyon fiatalon érdeklődött az ősi
és ókori kultúrák, így az óegyiptomi civilizáció iránt is. Ezt látszik igazol-
ni a történetben bemutatott mágus nevének megválasztása: A „Hotep”
gyakran szerepel az egyiptomi fáraók utóneveként, és valami olyasmit
jelent, hogy „ki egyesült az istenekkel”. A „nyar” héber kifejezés, és
levelet jelent; Lovecraft ezzel utalhat arra, hogy Nyarlathotep egyfajta
hírnök, aki egy magasabb erő üzenetét hordozza. A „lath” szintén egy
héber, ősi kifejezés, amely bizalmat jelent. „Nyar-lath-hotep” tehát egy
eléggé beszédes név, jelentése: hírhozó, aki az istenek bizalmát élvezi.
3
S. T. Joshi kutatásai azt a felvetést látszanak igazolni, hogy a mű
Lovecraft egyik álmából eredeztethető, amely során üzenetet kapott
Samuel Lovemantől, hogy vegyen részt Nyarlathotep előadásán. „Ne-
hogy lemaradj Nyarlathotepről – írja –, ha megérkezett Providencebe.
Elszörnyed tőle az ember – mindennél elborzasztóbb –, de emellett
elképesztő is. Még órákkal később is ő jár az ember fejében. Még
mindig borzongok attól, amit mutatott.”
4
Az angol eredetiben „audient”, amely figyelmes hallgatást jelent.
5
Itt a szerző az I. Világháborúra gondolhatott.
6
A köztudatba mélyen beleégette magát az 1919-es világméretű
influenzajárvány, amelyben összesen 25 millió ember halt meg.
Lovecraft talán erre utalt itt.
7
Ismét csak egy utalás a világháborúra, illetve arra, hogy akiket
nem soroztak be, gyakran bűntudatot éreztek a háború befejez-
tével. Ugyanez vonatkozott a túlélő veteránokra. Lovecraft ugyan
jelentkezett katonákat és át is ment az alkalmassági vizsgálatokon, de a
családja közbenjárására végül nem sorozták be.
8
Ahogyan 1919 nyara is.
26
Hogy szerfelett értelmes, őrülten eszelős volt-e, csak a kor istenei
tudnák megmondani. Egy émelyítő, érző árny volt olyan kezekkel,
amelyek nem is kezek voltak, és vakon forgott a rothadó teremtés
kísérteties éjszakái és halott világok tetemeinek mellett, amelyek part-
jain egykoron városok álltak, ahol kripták bűzös szelei fújtak, ame-
lyek úgy ellobbantották a sápatag csillagokat, hogy már csak pislá-
kolnak. A világokon túl – szörnyű dolgok halovány árnyképei,
szentségtelen templomok kivehetetlen oszlopai, amelyek névtelen kő-
sziklákon nyugszanak az űrben, és a fény és sötétség szféráin túli szédí-
tő ürességbe érnek fel. És az univerzumnak ezt az undorító temetőjét
valamiféle dobok tompa, őrjítő, elképzelhetetlen, sötét és az Időn kívül
álló kamrákból jövő dörrenései és istenkáromló fuvolák halvány és mo-
noton nyögései hatják át; a gyűlöletes dübörgésre és sípolásra táncol-
nak lassan, esetlenül és összefüggéstelenül a hatalmas, sötét, minden-
ható istenek – a világtalan, néma, tudatnélküli vízköpők, akiknek a
lelke Nyarlathotep.
SOMOGYI GÁBOR FORDÍTÁSA
9
Földművesek.
10
Utalás talán a szférák zenéjére. Püthagorasz preszókratikus filozófus
állítása szerint misztikus kapcsolat fedezhető fel a matematika, a zene és
a bolygók mozgása között. Világának közepén a gömb alakú Föld lebeg,
körülötte keringenek egy-egy kerékre, azaz szférára erősítve a bolygók,
a Nap és a Hold. A szférák forgása suhogó neszt, egyfajta zenei hangzást
kelt, ez a szférák harmóniája (vagy a szférák zenéje). Ezt Püthagorasz
állítólag hallotta, már csak azért is, mert önmagát félistennek tartotta.
11
Utalás az alkimisták hagyományára, amely szerint kémiai anyagok
keverésével és misztikus transzmutációkkal létrehozható a Prima Materia.
12
Összefüggésben az előző lábjegyzettel. Lovecraft bizonyára ironi-
kusan tünteti fel tudományként az elektromosságot és a pszichológiát,
tekintettel arra, hogy abban a korban az elektromosságot félig-med-
dig veszélyes ördöngösségnek, a lélektant, e fiatal tudományt pedig
sarlatánságnak és szemfényvesztésnek tartották igen sok körben.
13
Mintha csak valami bűvészelőadáson vettek volna részt. Önkén-
telenül is felidézhetjük itt Nikola Tesla elektromos berendezéseivel
végzett látványos, show-szerű elemekkel tarkított előadásait, amelyek
a nézőkben általános félelmet váltottak ki. Will Murray egyik tanulmá-
nyában azt bizonygatja, hogy Nyarlathotep karakterét Lovecraft Nikola
Tesláról formázta meg.
14
Az asztrológiában zöld színnel párosítják a Holdat.
15
Újabb utalás a metropolisz méreteire: a por- és fényszennyezés
hatására a tiszta, csillagos ég többé nem látható a városiak számára.
16
Az enyészet az intézményeket is elérte, átvitt értelemben tehát a
vallás is megrogyott.
17
Az 1900-as évektől kezdődő illegális bevándorlási hullám élénk
felháborodást keltett az amerikai közéletben. Lovecraftot különösen az
ázsiai „sárgák” bevándorlása foglalkoztatta – a szerző rasszista attitűdjeit
ismerve nem kérdéses, hogy milyen érzelmeket táplálhatott irántuk.
18
Az asztrofizikusok abban az időben még úgy gondolták, hogy a
Nap fokozatos kihűlőfélben van.
19
Vagyis tömeges pánik tört ki.
20
Ismét egy háborús utalás, talán az I. Világháborúra, vagy esetleg
arra hogy a körülmények hatására „holdkórosokká” váltak.
21
Itt természetesen a tömegközlekedési eszköz egy korai formájára
kell gondolni, amely akkoriban ló- vagy gőzerővel működött.
22
Lovecraft többször megemlíti, hogy mindig elfogta a félelem, ha
földalatti lejáratot látott. Ez már csak azért is jelenthetett borzongást szá-
mára, mert már magának a lépcsősornak a látványától is elfogta a pánik:
attól tartott, hogy hirtelen elájul lépcsőzés közben és a nyakát szegi.
23
Lovecraft irtózott a hidegtől és fagytól, ezért alacsony hőmérsék-
leten gyakran ájulás kerülgette.
H. P. Lovecraft
Közhelyek könyve1
E
z a füzet hamarjában lejegyzett ötleteket, képeket és idéze-
teket tartalmaz rémtörténetekben való későbbi, esetleges
felhasználás céljából. Valójában nagyon kevés közöttük a
kidolgozott cselekményleírás, a legtöbb esetben ezek csak
javaslatok vagy véletlenszerű benyomások, amelyek azt a célt szolgál-
ják, hogy beindítsák az emlékezetet vagy a képzelőerőt. Forrásaik
különbözőek: álmok, olvasott dolgok, véletlen események, tétova kon-
cepciók és így tovább. (H. P. Lovecraft)
R. H. Barlownak bemutatva 1934. május 7-én, cserébe a gondos
kezeivel gépelt, bámulatosan takaros másolatért.
1 Demophon2 megborzongott, amikor rásütött a nap. (Sötétség sze-
relmese = tudatlanság.)
2 Zinge bennszülöttei, akik fölé minden este a Canopus csillaga
emelkedik, mindig vidámak és nem szomorkodnak. [x]
3 Attika partjai dalt énekelnek az Égei hullámjainak. [x]
4 Rémtörténet
Férfi álmában lezuhan, és a padlón találják meg szétroncsoló-
dott testét, mintha nagyon magasról esett volna le. [x]
5 Narrátor ismeretlen országúton sétál, és a valótlanság dermesz-
tő birodalmába érkezik.
6 Lord Dunsany
”Idle Days on the Yann” művében
3
Az ősi Astahan lakói a Yannon egész életüket az ősi hagyomá-
nyoknak vetik alá. Semmi új dolog nem fordul elő.
”Itt ni, láncunk és bilincsünk az Időn, ki másképpen leszámol-
na az istenekkel.” [x]
7 Rémtörténet
A faragott illetve mesterséges kéz, amely megfojtja az alkotó-
ját. [x]
8 Rémtört.
Férfi találkozóra hívja régi ellenségét. Meghal, teste betartja
a megállapodást.
9 A Dr. Eben Spencer-sztori4. [x]
10 Álom a város felett repülésről. [Celephaïs]
11 Szokatlan éjszakai szertartás. Szörnyetegek táncolnak és vonul-
nak zenére. [x]
12 Történések az óraütés és az azt megelőző hang közötti idő-
ben – befejezés –
”az óra hangja volt, amely elütötte a hármat”. [x]
13 Ház és kert – öreg – asszociációk. Helyszín furcsa aspek-
tusból.
14 Borzasztó hang a sötétben.
15 Híd és nyálkás fekete vizek. [Fungi – A csatorna]
16 A sétáló halott – látszólag él, de –. [x]
17 Ajtók titokzatosan kinyílnak és becsukódnak stb. – rettegés kel-
tése.
18 Calamander-fa – egy nagyon értékes bútorfa Ceylonból és Dél-
Indiából, hasonlít a rózsafára.
19 1907-es történet felelevenítése5 – a totális borzadály festménye.
20 Férfi a múltba vagy egy képzeletbeli világba utazik porhüvelyét
maga mögött hagyva.
21 Egy nagyon ősi szoborkolosszus egy nagyon ősi sivatagban.
Arca eltűnt – senki nem látta.
22 Hableány-legenda – Encyc. Britt. XVI-40.
23 A férfi, aki nem alszik, nem mer aludni, drogozik, hogy ébren
tartsa magát. Végül elalszik, és valami történik. Mottó Baude-
lairetől p. 214.6 [Hypnos]
24 Dunsany – Go-By Street 7
Főhős egy álomvilágra bukkan – visszatér a földre – vissza akar
menni – sikerrel jár, de csak egy ősi, több ezer éve letűnt világot
talál.
1919
25 Férfi ókori tárgyak múzeumát látogatja meg – megkérdezi,
hogy elfogadnak-e egy általa épp mostanában készített dombor-
művet – az öreg és művelt kurátor nevet, és azt mondja, hogy
ilyen modern dologgal nem foglalkozik. A férfi azt mondja,
hogy
”az álmok idősebbek, mint a komor Egyiptom vagy a szem-
lélődő szfinx vagy a kertek övezte Babilónia”,
és hogy ő álmaiban formázta meg a szobrot. Kurátor eléri, hogy
a férfi megmutassa az alkotást, és ekkor a kurátoron rémület
lesz úrrá. Megkérdezi a férfitől, kicsoda ő. Elmondja a jelen-
legi nevét. ”Ne, a régebbit”, mondja a kurátor. Az ember nem
emlékszik rá, kivéve az álmaiban. Ezután a kurátor jó pénzt
ajánl, de a férfi attól fél, hogy amaz el akarja pusztítani a szob-
rot. Hatalmas árat kér – a kurátornak meg kell konzultálnia
az igazgatókkal.
Kell egy jó kidolgozás és a faragvány természetének leírása.
[Cthulhu]
26 Álom ősi kastélylépcsőkről – alvó őrök – keskeny ablak – csata
a lapályon angol férfiak és sárga színű mellényt piros sárkányok-
kal viselő férfiak között. Az angolok vezére kihívja az ellen-
ség vezérét. Harcolnak. Az ellenfél páncélja lehullik, és nincs
27
 alatta meg a feje; serege a ködbe vész, és az elbeszélő lóháton
találja magát és rájön, hogy ő az az angol lovag. Tekintetét
a várra szegezi, amely fölött földöntúli felhők fura gomolygá-
sát pillantja meg.
27 Élet és halál8
Halál – annak pusztítása és borzalma – sivár terek – tenger-
fenék – halott városok. De az Élet – a még nagyobb rettenet! 48
Óriási, soha nem látott hüllők és leviatánok – rejtélyes vadálla- 49
tok őskori dzsungelben – burjánzó nyálkás növényzet – az ős- 50
emberek gonosz ösztönei – az Élet a halálnál is szörnyűbb. 51
28 Ulthar macskái
A macska az antik Ægyptus lelke és az elfeledett meroë-i és 52
ophirt-i városok történeteinek hordozója. Rokona a dzsungel urai-
nak, és örököse az ősrégi és baljós Afrika titkainak. A szfinx 53
az unokatestvére, akinek beszéli a nyelvét; de ő ősibb, mint 54
a szfinx, és emlékszik arra, amelyet a szfinx már elfelejtett. 55
29 Álom Seekonkról9 – levonuló dagály – villámcsapás az égből – ki- 56
vonulás Providenceből – a gyülekezeti kupola lehullása.
30 Furcsa látogatás egy helyen éjszaka – holdfény – kastély nagy
pompával stb. Napvilágnál elhagyatott vagy felismerhetetlen 57
romok – talán mérhetetlenül öreg.
31 Ősembert konzerválja a szibériai fagy. (Lásd Winchell – Walks 58
and Talks in the Geological field – p. 156. és köv.)
32 Ahogy a dinoszauruszokat egykor meghaladták az emlősök,
így lesz az ember-emlős is meghaladta a rovarok vagy madarak 59
által – az ember bukása az új faj előtt. [x]
33 Determinizmus és prófécia. [x] 60
34 Eltávolodni a Földtől a fénynél gyorsabban – múlt fokozatosan 61
kibontakozott – borzalmas reveláció.
35 Speciális lények speciális érzékekkel távoli univerzumokból. 62
Várakozás a külső univerzum megpillantására.
36 Minden anyag szétesése elektronokra és végül semmi nem marad, 63
amint végbemegy az energia lebomlása sugárzó hővé. Gyorsulás 64
kérdése – az ember eltávozik az űrbe.
37 Sajátságos szagot árasztó gyermekkori könyv gyermekkori 65
csodák megismétlődését idézi elő.
38 Fulladás érzése – tenger alatt – városok – hajók – halottak lelkei. 66
Szörnyű dolog megfulladni. 67
39 Hangok – esetleg zenei – éjszaka hallatszanak át más világok-
ból vagy a létezés másfajta birodalmaiból.
40 Figyelmeztetés arra, hogy bizonyos helységek szentek vagy meg- 68
átkozottak; hogy ház vagy város nem épülhet rá – ha már fel-
épült, vagy el kell hagyni vagy megsemmisíteni, katasztrofális
büntetés terhe mellett. 69
41 Az olaszok a Félelmet úgy hívják, La figlia della Morte – a Halál
leánya. [x] 70
42 Félelem a tükröktől – egy álom emléke, amelyben a helyszín meg-
változik és csúcspontja a szörnyű meglepődés, amelyet a tükör- 71
kép megpillantása okoz a vízben vagy egy tükörben. (Azonos-
ság?) [Kívülálló?]
43 Szörny megszületik – föld alá mászik és sokasodik, soha nem 72
ismert démonok faját hozza létre.
44 Vár a medencénél vagy folyónál – változatlan tükörkép évszá- 73
zadokon keresztül – várat lerombolják, a tükörkép azonban to-
vább él, hogy szörnyű bosszút álljon a rombolókon. 74
45 Halhatatlan fáraók faja bújik meg a piramisok alatti hatalmas
csarnokokban, ahová fekete lépcsősor vezet le. 75
46 Hawthorne – megíratlan történet.10 76
Látogató a sírból – az idegent követik éjfélkor a temetőbe, ahol
a föld alá távozik. 77
47. Encyc. Britan., II–255 Arábiáról
Ad őskori, mesés törzsei a félsziget déli, Thamoodéi az északi, 78
Tasméi és Jadiséi a középső részein. ”Nagyon gyönyörűek Irem-
nek, a Pillérek Városának leírásai (ahogy a Korán lefesti), ame-
28
lyet állítólag Shedad emelt, aki Ad utolsó uralkodója volt,
Hadramaut régióiban, és amely lakóinak elpusztítása után
mégis egyben maradt, ezért az arabok úgy mesélik, láthatat-
lan a hétköznapi szem számára, de néha és ritka időközönként
feltárul néhány égiek által pártfogolt utazó előtt.” // A sziklák
feltárása É-Ny Hejazban a thamoodi törzsnek tulajdonítható.
Természetfeletti harag által kiirtott városok.
AZATHOTH – borzadályos név. [x]
Phleg’-e-thon11 – lángfolyó a Hádészban. [x]
Elvarázsolt kert, ahol a hold vet árnyékot a tárgyakra vagy
a szellemekre, amelyek láthatatlanok az emberi szem számára.
A halott látogatása – zaj vagy ismerős hang a szomszédos szobá-
ban.
A halott ember keze ír.
Önazonosság átültetése.
Főhőst láthatatlan dolog követi.
Könyv vagy üzenet, amely túl irtózatos az elolvasáshoz – intés
arra, hogy ne olvassák el – valaki elolvassa és holtan találják.
A haverhilli eset.
Hajózás vagy evezés a tavon holdfényben – behajózás a láthatat-
lanságba.
Egy furcsa falu – egy völgyben, amelyhez egy hosszú út vezet,
és látható annak a hegynek a gerincéről, ahonnan az út vezet le
– vagy egy sűrű és ősi erdőhöz közel.
Férfi egy furcsa földalatti kamrában – egy bronz ajtónak akar
feszülni – elárasztja a bezúduló víz.
Halász bedobja hálóját holdfénynél a tengerbe – amit talál.
Egy szörnyű zarándoklat, amely a messzi démon-szultán Azathoth
éjsötét trónját keresi.
Élő ember beépítve egy híd falazatába babonaságból – vagy egy
fekete macska.
Vészjósló nevek – Nasht – Kaman-Thah.12
Személyazonosság – személyiség rekonstrukciója – főhős megdup-
lázza önmagát. [x]
Riley félelme a temetkezési vállalkozóktól – a halál beállta után
belülről bezárt ajtó.
Katakombákat fedeznek fel egy város alatt (Amerikában?).
Egy benyomás – város veszélyben – halott város – lovas szobor
– férfiak zárt szobában – paták dübörgésének zajai kintről
– feltárult varázslat – kétségbeejtő vég.
Felfedezett gyilkosság – testet megtalálja egy látnok nyomozó,
aki úgy tesz, mintha átlátna a szoba falain. A gyilkostól való
félelmén alapszik.
Ember természetellenes arccal – furcsa beszéd – kiderül, hogy
egy maszk – leleplezés.
Extrém fantázia hangulata
Ember szigetté vagy heggyé alakul át. [x]
Főhős eladta a lelkét az ördögnek – visszatér a családjához egy
kirándulásról – az utáni élet – félelem – betetőződő borzalom
– regény hosszúságú.
Mindenszentekkori incidens – tükör a pincében – benne látott arc
– halál (karmolás jele?)
Patkányok megszaporodnak és kiirtanak először egy teljes várost,
majd az egész emberiséget. Megnövekedett méret és intelligencia.
Olasz bosszú – öngyilkosság egy cellában az ellenségével össze-
zárva – egy vár alatt. [FBL, Jr. által felhasznált]13
Fekete Tömeg egy ősi templom alatt.
Ősi székesegyház – ocsmány vízköpők – férfi el akarja lopni –
holtan találják – vízköpő álla véres.
Vízköpőknek elmondhatatlan tánca – reggel több vízköpőt más
helyen találnak a régi székesegyházban.
Barangolás a nyomornegyed szűk utcáinak labirintusában – tá-
voli fény – kirajzó koldusok ismeretlen rítusai – mint a Csodák
Udvara a párizsi Notre Dameban.
79 Borzalmas titok egy ős kastély kriptájában – kastély lakója fel-
fedezi.
80 Alaktalan élőlény alkotja alapját egy régi épületnek.
81 Márványfej – álom – temetődomb – est – valószerűtlenség. [x]
[A Fesztivál?]
82 Varázsló befolyásolni tudja mások álmait.
1920
83 Idézet
”... egy elhaló rémálom, amelyet gonoszsága pusztított el, és
hagyta ott élettelen testét a meggyötört mellkasán, hogy rög-
vest megszabadulhasson tőle, amint tud.”15 (Hawthorne)
84 Förtelmesen disszonáns, szaggatott basszusai egy (lerombolt) or-
gonának egy elhagyatott apátságban vagy katedrálisban. [Red
Hook]
85 ”Talán nem a Természet részei e groteszk dolgok – a repede-
zett szikla, az est megtört fényei magányos utakon, a lep-
lezetlen emberszerkezet az embrióban vagy a csontvázban?”
[Walter] Pater16 – reneszánsz (da Vinci).
86 Találni valami borzalmas dolgot egy (talán ismerős) könyvben,
amelyet nem lehet újra megtalálni.
87 Borellus kijelenti, ”lehetséges az állatok Fő Sóit oly módon pre-
parálni és megőrizni, hogy egy ügyes ember a műhelyében
összegyűjtse akár az egész Noé bárkáját, és kedve szerint fel-
elevenítheti hamvaikból egy-egy állat hű alakját; és hasonló mó-
don az emberi pornak Fő Sóiból egy bölcs bűnös halottgyalá-
zás nélkül bármely régen halott ősét életre keltheti halott porai-
ból, amellyé annak testét elégették”17. [Charles Dexter Ward]
88 Magányos tudós szereti a macskákat. Hipnotizál egyet ismételt
beszédével és folyamatos szemébe nézésével. Halála után a macs-
ka annak jeleit mutatja, hogy megszállta őt a bölcs személyi-
sége. Nota bene, trenírozta a macskát, és egy barátjára hagyta
azzal az utasítással, hogy az illesszen egy tollat az állat jobb
elülső mancsához. Az állat később az elhunyt kézírásával ír.
89 Elhagyatott lagúnák és mocsarak Louisianaban – haláldémon –
régi ház és kert – mohával benőtt fák – spanyol moha fürtjei.
1922?
90 Agyilag sérült vagy agyatlan szörnyeteg, aki életben marad, és
óriási méretűre nő.
91 Elvesztett téli nap – átaludt – 20 évvel később. Egy székben töl-
tött alvás egy nyári estén – hamis hajnal – régi táj és érzések –
hideg – idős személy, már halott – rémület – megfagyott?
92 Férfi teste meghal – a hulla életre kel. Lopakodik – megpróbál-
ja elrejteni a bomlása szagát – elfogják valahol – borzalmas csúcs-
pont. [Hideg levegő]
93 Egy hely, ahol már járt – egy falu vagy farmokkal teli völgy
gyönyörű látványa a naplementében – amelyre nem tud még egy-
szer rátalálni vagy feleleveníteni.
94 A Nap megváltozik – a tárgyakat furcsa formában világítja meg,
talán a múlt jelenik meg.
95 Borzalmas gyarmati tanya és terebélyes kert egy hegyoldali
városban – benövi a burjánzás. A ”The House” című vers alap-
ja. [A ház, amelyet mindenki elkerül]18
96 Éjszakai ismeretlen tüzek látványa a dombokon át.
97 Vak félelem egy bizonyos erdei völgytől, ahol patakok kanyarog-
nak tekervényes gyökerek között, és ahol egy eltemetett oltáron
szörnyű áldozatokat mutattak be egykor – Halott fák foszforesz-
kálása. A föld bugyborékolása.
98 Ocsmány régi ház a meredek hegyoldali városban – Bowen St.
– integetések az éjszakában – fekete ablakok – megnevezhe-
tetlen rettenet – hideg érintés és a hang – a halál köszöntése.
1923
99 Salemi történet – egy idős boszorkány kunyhója – ahol a halála
után néhány borzalmas dolgokat találnak.
100 Földalatti régió egy csendes New England-i falu alatt, amelyet
történelem előtti idők (élő vagy kihalt) bizarr lényei laknak.
101 Förtelmes titkos társaság – terjeszkedik – borzalmas rítusok
hétköznapi helyek alatti barlangokban – főhős szomszédja is
odatartozik. [x]
102 Holttest a szobában csinál valamit – a jelenlétében folyó vitat-
kozás miatt. Szétszakítja vagy elrejti a végrendeletet stb.
103 Zárt szoba – vagy legalábbis megtiltották, hogy lámpa legyen
bent. Árnyék a falon. [x]
104 Régi tengeri kocsma, amely most bent a szárazföldön van. Fur-
csa események – csobogó vízhullámok hangja.
105 Férfit egy vámpír látogat meg az ősei otthonában – saját apja.
106 Valami, amely az alvó mellkasára ül. Reggelre eltűnik, de va-
lami hátramarad utána.
107 Bizarr mintájú repedések a tapétán – férfi meghal félelmében.
[Patkányok a falban]
108 Művelt mulatt elhatározza, hogy kiszorítja egy fehér személyi-
ségét, és megszállja a testét.
109 Ősi néger vudu varázsló egy mocsári kunyhóban – megszáll egy
fehér embert.
110 Özönvíz előtt – küklopszi romok egy magányos csendes-óceáni
szigeten. Világméretű földalatti boszorkánykultusz központja.
111 Ősi romok egy alabamai mocsárban – vudu.
112 Temető mellett élő férfi – hogyan maradt életben? Ételt nem
eszik.
113 Más világoknak és univerzumoknak biológiailag öröklött emlé-
kei. Butler – God Known and Unk. p. 59.19 [Belknap]
114 A halál fényeinek tánca egy sós mocsár felett.
115 Ősi kastély furcsa vízesés hangjaival – rejtelmes körülmények
hatására a hang elhal egy időre.
116 Éjszakai ólálkodás egy idegenszerű tájon álló kivilágítatlan vár
körül.
117 Egy élőlényt bújtatnak és etetnek egy öreg házban.
1924
118 Meglátnak valamit egy ősi uradalmi kastély tiltott szobájának
erkélyablakában.
119 Művészeti feljegyzés – Salvator Rosa20 vagy Fuseli21 fantasz-
tikus démonjai (törzs-ormány).
120 Hosszú élet beszélő madra – sokkal később titkot árul el.
121 Photius22 mesél egy (elveszett) íróról, akinek neve Damascius23,
és aki a
Hihetetlen történetek”
”
”Démoni mesék”
”A halálból való megjelenések csodálatos történetei” írója.
122 Szörnyű dolgokról suttognak Gauthier de Metz24 (13. sz.)
”Image du Monde” sorai.
123 Kiszáradt ember kataleptikus állapotban él egy ősi sírban.
124 Szörnyűséges titkos gyülekezet éjjel egy ódon sikátorban – titok-
ban egyenként szétszóródnak – valaki meglátja, hogy valamelyi-
kük eldobott valamit – egy emberi kezet.
125 Főhőst magára hagyja egy hajó – úszik a tengerben – órákkal
később felveszik, és furcsa történetet mesél egy tengeralatti hely-
ről, amelyet meglátogatott – őrült?
126 Hajótöröttek egy szigeten ismeretlen növényzeten élnek és külö-
nös átalakuláson mennek keresztül.
127 Ősi és ismeretlen romok – furcsa és halhatatlan madár, amely
szörnyű nyelven beszél, és fellebbenti a fátylat valamiről a fel-
fedezők számára.
29
128 Az egyén, valami furcsa folyamat hatására, újrajárja az evolú-
ciót és kétéltűvé válik.
Dr. azt állítja, hogy az a kétéltű, amelytől az ember leszár-
mazott, egy ismert fajra sem hasonlít. Hogy bebizonyítsa, alá-
veti magát egy furcsa kísérletnek.
1925
129 Marble Faun p. 346 – furcsa és történelemelőtti olasz kő-
város.25
130 Északkeleti régió, neve ”Boszorkányok völgye” – egy folyó
mentén. Pletykák boszorkányszombatokról és indián varázsló-
orgiákról egy széles dombon, amely sötét ligetet vagy démoni
templomot formáló néhány ősöreg cserfa és bükk fölött maga-
sodik. Megmagyarázhatatlan legendák. Holmes – Guardian
Angel.26
131 Korhadó fa foszforeszkálása – New Englandben ”róka-tűz-
nek” nevezik.
132 Őrült művész régi titokzatos házban dolgokat fest. Mik voltak
a modelljei? Pillantás. [Pickman modellje]
133 Főhős apró sziámi ikerrel – kiállítják a cirkuszban – ikret sebé-
szileg leválasztják – eltűnik – a függetlenné vált gonosz lény
förtelmes dolgokat művel. [HSW – Cassius]27
134 ”Boszorkányok völgye” regény? Egy magániskola új tanárt vesz
fel, és a férfi letér az útról séta közben – sötét völgybe érkezik,
ahol természetellenesen széles fák és egy kis kunyhó áll (fény
az ablakban?). Visszatér az iskolába, és meghallja, hogy a fiúk-
nak tilos meglátogatniuk a völgyet. Az egyik fiú furcsa –
tanár meglátja, hogy a völgybe szökik – különös cselekmé-
nyek – titokzatos eltűnés vagy förtelmes végzet.
135 Rettentő világ helyeződik a látható mellé – kapu odaátra –
egy erő ősi és tiltott könyvhöz vezeti a narrátort, amely utasí-
tásokat tartalmaz az átkeléshez.
136 Egy titkos nyelv, amelyet nagyon kevés idős férfi beszél egy
elvadult vidéken, máig fennmaradó rejtett csodákhoz és terror-
hoz vezet.
137 Meglátnak egy furcsa embert egy elhagyatott hegyi tisztáson,
aki egy hatalmas szárnyas dologhoz beszél, amely rögtön elszáll,
amint többiek megérkeznek.
138 Valaki vagy valami ijedtében elordítja magát a növekvő hold lát-
tán, mintha az valami kísérteties dolog lenne. [x]
139 DELRIO28 felteszi a kérdést: ”An sint unquam daemones incubi
et succubae, et an ex tali congressu proles nasci queat?29” [Red
Hook]
140 Felfedezők idegen országba érkeznek, ahol néhány atmoszféri-
kus jellegzetesség miatt koromfeketébe borul az ég – csodák.
1926
141 Lábjegyzet Haggard vagy Lang ”A világ vágya” munká-
jában30
”Talán a titokzatos és megfejthetetlen ősi könyvek, amelyeket
a régi Egyiptomban időnként feltártak, még ősibb és mára el-
feledett holt nyelven íródhattak. Ilyen volt a Coptosnál, egy
ősi szentélyében az Istennő egy papja által felfedezett könyv
is. ’Az egész környék sötétbe borult, de a hold mindent meg-
világított a köny közelében.’ Egy írástudó a Ramszeszek idejé-
ből megemlít egy másikat, amely megfejthetetlen ősi írást tar-
talmaz. ’Te mondád nekem te nem értesz egy szót sem belőle,
se jót, se rosszat. Van, hogy úgy mondjam, egy fal, amely körül-
zárja, és senki megmászni nem tudja. Utasítást kaptál, de tudat-
lan vagy még; ez félelemmel tölt el engem.’
Birch Zeitschrift 1871 pp 61-64 Papyrus Anastasi I pl. X,
l.8, pl. X l.4. Maspero, Hist. ANC. pp 66-67.”
30
142 Boszorkányszekta tagjait arccal lefelé temették el. Férfi őseit
kutatja a családi sírban, és nyugtalanító állapotokat fedez fel.
143 Különös kút Arkham vidékén – víz kiapadt (vagy soha nem
is volt benne – a kút nyílását szorosan lezárták egy kőlappal,
amióta csak kiásták) – feneketlen – messziről került és rettegett
– hogy mi feküdt alatta (vagy szentségtelen templom, vagy
más, nagyon régi dolog, vagy nagy barlangi világ). [Fungi –
The Well]
144 Ocsmány könyvet pillant meg valaki egy régi boltban – ame-
lyet soha többet nem látnak.
145 Borzalmas panzió – soha ki nem nyitott, bereteszelt ajtó.
146 Ősi lámpást találnak egy sírban – amikor megtöltik és használni
kezdik, fénye mellett furcsa világ tárul fel. [Fungi]
147 Bármilyen nagyon régi, ismeretlen vagy őskori tárgy – szuggesztív
hatalma – tiltott emlékek.
148 Vámpírkutya.
149 Gonosz sikátor vagy zárt udvar egy ősi városban – Union vagy
Milligan St. [Fungi]
150 Valaki meglátogatása egy vad és távoli házban – vágta az állo-
máson keresztül az éjszakában – kísértetjárta hegyek irányába
– erdei vagy vízi ház – szörnyűséges lények lakják.
151 Férfi arra kényszerül, hogy egy ismeretlen házban keressen
menedéket. A vendéglátónak vastag szakálla van és sötét szem-
üveget hord. Nyugodni tér. Éjszaka a vendég felkel és meg-
látja a fogadója ruháit – és az arcát, amely szintén csak egy
maszk volt valamin. Repülés.31
152 A vegetatív idegrendszer és a tudatalatti nem a fejben foglal helyet.
Egy őrült orvos lefejez egy embert, és életben tartja, tudatalattiját
ellenőrizve. Elkerülni W. C. Morrow történetének másolását. 32
1928
153 Fekete macska a dombon egy ódon fogadó udvari kútja szélén.
Rekedt nyávogása egy művészt sötét rejtélybe kever bele. Végül
nagyon öregen hal meg. A művészt álmaiban kísérti – ráveszi,
hogy kövesse – furcsa következmény (soha nem ébred fel? Vagy
egy korábbi, téridőn kívül létező világot fedez fel?) [Dwyer
által felhasznált]33
154 Trophonius34 – barlang, Vide Class. Dict. and Atlantic cikk.
155 Tornyos város látványa messziről naplementében – nem világít
éjszaka. Vitorlást látnak kifutni a tengerre. [Fungi]
156 Egy testetlen szellem kalandjai – keresztül a homályos, félig-
meddig ismerős városokon és furcsa lápokon – keresztül a teren
és időn – végül más bolygókon és univerzumokban.
157 Homályos fények, mértani alakzatok stb. látványa a retinán,
ha szem be van csukva. Más dimenziókból érkező sugarak okoz-
zák a látóideg befolyásolásával? Vagy más bolygókról? Van-e
az élethez vagy a létezés egy fokához köze, ahol egy adott
személy élni tudna, ha el tudna oda jutni? Főhős fél behunyni
a szemét – valahol egy szörnyű zarándoklaton vesz részt, és
ez a rémséges képessége megmarad.
158 Főhősnek van egy szörnyű varázsló barátja, aki befolyásolni
tudja őt. Megöli amazt saját lelke védelmében – a testet befalaz-
za egy ősi pincében – DE – a halott varázsló (aki fura dol-
gokat mond a léleknek a testben való elidőzéséről) testet cserél
vele… férfi tudata testével együtt a pincefalban reked. [A dolog
a küszöbön]
159 Egyfajta mély tónusú impozáns zene az 1870-es vagy 1880-as
évek stílusában felidéz bizonyos látomásokat abból az időszakból
– a halál gázlámpás szalonjai, holdfény a régi padlón, lepusztult
üzleti utcák gázlámpákkal stb. – szörnyű körülmények között.
160 A könyv, amelytől elalszik olvasója – nem lehet elolvasni – elszánt
ember mégis elolvassa – megőrül – egy idős beavatott lépéseket
tesz – varázsige védése (mind a szerzőt és a fordítót).
161 Idő és tér – múltbéli esemény – 150 évvel ezelőtt – nem tisztá-
zott. Jelenkor – személy intenzív honvágya a múlt iránt olyan
cselekedetekre ragadtatja, amely a lelkét visszajuttatja az időben,
és tulajdonképpen ez okozza a múltbeli eseményt.
162 A totális borzalom – nagyapa visszatér egy furcsa útról – rejtély
a házban – szél és sötétség – nagyapát és -anyát elnyeli – tiltott
kérdések – aluszékonyság – vizsgálat – kataklizma – sikolyok
hallatszanak –.
163 Férfi gyanús körülmények között szerzett pénzét elveszíti. El-
mondja a családjának, hogy ismét el kell mennie arra a HELY-
RE (szörnyű és baljós és multidimenzionális), ahol aranyat
szerzett. Utalások arra, hogy bizonyára üldözik – vagy hogy
bizonyosan nem fog visszatérni. Elmegy – feljegyzés arról,
hogy mi történik vele – vagy mi történik az otthonában, amikor
visszatér. Lehetséges kapcsolódási pont az előző témával. Hozzá-
adni fantasztikus, kvázi-dunsaniánus kibontást.
164 Meglátnak egy embert olyan tulajdonságokkal (vagy gyűrűvel,
vagy ékszerrel), amelyek azonosíthatók egy régen (esetleg ember-
öltőkkel ezelőtt) eltemetett személlyel.
165 Szörnyű kirándulás egy ősi és elfeledett sírboltba.
166 Borzalmas család bujkál egy erdő széli ősi várban, fekete szik-
lák és hatalmas vízesés közelében.
167 Fiú nyomasztó légkörben nevelkedik. Úgy hiszi, hogy apja meg-
halt. Egyszer csak megtudja, hogy az apja hamarosan visszatér.
Különös előkészületek – következmények.
168 Elhagyatott, sivár szigetek az északkeleti partoknál. A borza-
dály érkezése – kozmikus erők előőrse.
169 Mi kel ki egy ősi tojásból.
170 Furcsa ember egy ősi város sötét negyedében valami időtlen
archaikus rémséggel a tulajdonában.
171 Iszonyatos, ősi könyvet fedeznek fel – sokkoló megidézés útmuta-
tójával.
1930
172 Emberelőtti korból származó bálványt találnak a sivatagban.
173 Múzeumi bálvány valahogyan elmozdul.
174 Lemmingek vándorlása – Atlantisz.
175 Kis zöld kelta figurákat tárnak fel egy ősi ír mocsárban.
176 Főhőst bekötött szemmel egy bezárt konflissal vagy autóval né-
hány nagyon ősi és titkos helyre visznek el.
177 Egy ember álmai ténylegesen létrehoznak egy kvázi-anyagi ter-
mészetű furcsa, félőrült világot egy másik dimenzióban. Egy má-
sik, szintén álmodó, belebotlik ebbe a világba az egyik álmá-
ban. Amit talál. A lakók intelligenciája. Az első álmodótól való
függésük. Mi történik, amikor meghal.
178 Egy nagyon ősi sír az erdő mélyén, egy egykori 17. századi
virginiai udvarházhoz közel. A fennmaradt, felpuffadt valami,
amelyet benne találtak.
179 Egy ősi isten megjelenése egy magányos és ősi helyen – talán
templom romjai. Inkább a szépség légköre, mintsem a retteneté.
Finom kezelés – jelenlét feltárulkozik halk hang vagy árnyék
formájában. Tájkép megváltozása? Gyerek látja? Lehetetlen újra
elérni vagy lokalizálni a helyet?
180 A rettegés háza – névtelen bűntett – hangok – később bérlők
(Flammarion35) (regény hosszúságú?)
181 Egy másik világ lakója – maszk takarja arcát, talán emberi bőr
vagy sebészileg átoperált emberalak, de a test idegen a köntös
alatt. Miután elérte a földet, megpróbálja keresztezni magát
az emberekkel. Borzalmas reveláció. [C(lark) A(shton) S(mith)
javaslata]
182 Egy őskori eltemetett városban főhős talál egy foszladozó, ősi
dokumentumot, amely angol nyelven íródott a saját kézírásával,
és amely egy hihetetlen történetet mesél el. Lehetséges uta-
zás a jelenből a múltba. Lehetséges aktualizálása.
183 Utalás egy egyiptomi papiruszban Ka-Nefer36 főpap sírja alatt
lévő titokra vagy titkokra. A sírt végül megtalálják és azo-
nosítják – csapóajtó a kőpadlóban – lépcsőzet és a határtalan
fekete mélység. [x]
184 Eltűnt expedíció Antarktiszon vagy más hátborzongató helyen.
A csontvázakat megtalálják évekkel később. Fényképezőgépben
előhívatlan film – rettenetes dolgokat találnak rajta, miután elő-
hívják.
185 Városi horror színhelye – Sous Le Cap vagy Champlain Sts. –
Québec – masszív sziklaarc – moha, penész, nyirkosság – félig
sziklába ásott házak.
186 Dolog a tengerből – főhős sötét házban valaminek az érinté-
sétől nedves kilicset vesz észre. Hajóskapitány volt, és egyszer
talált egy furcsa templomot egy vulkanizmus megemelte szigeten.
1931
187 Álom egy ébredésről egy furcsa architektúrájú, hatalmas csar-
nokban, lepel borította formákkal kőtáblákon – ugyanolyan
pozíciókban mint ő. Utalás a lepel alatti ijesztően nem emberi
alakok körvonalaira. Az egyik megmozdul, lehull a lepel –
földönkívüli lény alatta. Annak sugalmazása, hogy ő maga
is egy ilyen lény – elméje egy másik bolygón öltött testet.
188 Kősivatag – sziklában őskori ajtó, egy völgyben, ahol mai
és őskori állatok csontjainak megszámlálhatatlan milliárdjai
hevernek körös-körül – némelyik rejtélyes módon megrágott.
189 Ősi nekropolisz – bronz ajtó a hegyoldalban, amely megnyílik,
ha holdfény éri – fényt ókori lencsék fókuszálják a szemben lévő
oszlopon?
1932
190 Ősi múmia a múzeumban felébred, és helyet cserél a látoga-
tóval.
191 Furcsa seb jelenik meg hirtelen egy férfi kezén látszólag minden
ok nélkül. Szétterjed. Következmények.
1933
192 Tibeti ROLANG37 – Mágus (vagy NGAGSPA38) életre kelt
egy holttestet, sötét szobában tartja – ráfekszik és egy mági-
kus formulát ismétel minden mást kizárva a tudatából. Halott
lassan életre kel és felül. Próbál menekülni – ugrani és küz-
deni – de a varázsló nem ereszti. Folytatja a mágikus formu-
lát. Holttest kilógó nyelvét a mágus leharapja. Holttest ekkor
összeroskad. Nyelve értékes mágikus talizmánná válik. Ha a holt-
test elmenekülne – förtelmes következmény és halál várna a
varázslóra.39
193 Iszonyatos könyvet fedeznek fel egy ősi könyvtárban. A kéz-
irat rettenetes horderejű bekezdésekkel teli. Később nem találják
meg, hogy ellenőrizzék a szöveget. Talán testet vagy képet vagy
amulettet találnak a padló alatt, egy titkos szekrényben vagy
máshol. Ötlet: a könyv csupán hipnotikus illúzió volt, amelyet
halott agy vagy ősi mágia váltott ki.
194 Főhős benyit (valószínűleg) saját háza ajtaján a koromsötétben.
Elindul a szobába és becsukja maga mögött az ajtót. Rettene-
tes szörnyűségek – vagy felkapcsolja a villanyt és ismeretlen helyen
találja magát, vagy ismeretlen jelenlétét fedezi fel. Vagy talál
a megőrződő múlttal vagy a jövő felsejlésével találkozik.
195 Jellegzetes külsejű üvegtábla egy romos kolostorból, amely elhíre-
sült arról, hogy otthont adott egy ördögimádó szektának egy
vad-vidéki modern házban. A táj elmosódottnak és elhelyezhetet-
lennek látszik azon keresztül. Valami ismeretlen időzavart okozó
31
 tulajdonsággal bír, amely egy ősi, elveszett civilizációból ered.
Végül ocsmány másvilági dolgokat lehet megpillantani rajta ke-
resztül.
196 Démonok, ha emberi alakra van szükségük gonosz célokra,
felakasztott ember testébe költöznek.
197 Emlékezetvesztés és belépés egy zavarodott világba sokk, bal-
eset, furcsa könyv olvasása, különös szertartáson való részvétel,
furcsa főzet kortyolása stb. után. A látott dolgok homályosak
és nyugtalanítóan ismerősek. Emelkedés. Képtelenség újból meg-
találni az irányt.
1934
198 Távoli toronyra néző domboldali ablak. Körülötte denevérek
sűrű raja éjjelente. Megfigyelőt lenyűgözi. Egy éjszaka egy isme-
retlen kör alakú lépcsősoron ébred fel. A toronyban? Rettene-
tes cél.
199 Fekete szárnyas valami repül be valaki házába éjszaka. Nem
sikerült megtalálni vagy azonosítani – de később kisebb vál-
tozások.
200 Láthatatlan Dolog megérzése – vagy látványa, hogy lenyomatot
hagy – hegy tetején vagy más magas, megközelíthetetlen helyen.
201 Bolygók láthatatlan anyagból.
202 Hatalmas lélekvesztő, amelyre rábukkan és felszáll hajótörés
túlélője.
203 Visszatérés egy helyre álomszerű, borzalmas és nehezen fel-
fogható módon. A halál és a pusztulás uralkodik – város nem
világít éjszaka – Reveláció.
204 Nyugtalanító meggyőződés afelől, hogy az egész élet merő meg-
tévesztő álom néhány tragikus vagy sötét rettenettel, amely amö-
gött rejtőzik.
205 Személy kibámul az ablakon, és a kinti várost és a világot sö-
téten, elpusztulva (vagy furcsán megváltozva) találja.
206 Egy távoli, az ablakból homályosan látszódó helyet próbálnak
megtalálni és felkeresni – bizarr következmények.
207 Valami elrohan a főhős mellett a sötétben – egy magányos, ősi
és általában elkerült helyen.
208 Néhány jármű (álma) – vonat, busz stb. – kábulatban vagy lázban,
amelyek a múlt töredékei vagy egy multidimenziós világé – ki-
utazás a valóságból – homályos, korosodott régiókba vagy hihe-
tetlen, örvénylő fantáziavilágba.
1935
209 Különleges levél a NY Timesban – 1935. március 3.
”Halifax, N. S. – Egy sziget mélyen barázdált arculata, amely
lent Nova Scotia déli partján, 20 mérföldre Halifaxtól emel-
32
I
kedik ki az Atlanti-óceán hullámaiból, produkálja a legfurcsább
földtani jelenséget, amellyel Kanada csak büszkélkedhet. A viha-
rok, a tenger és a fagy is belevésett a kemény sziklába, amely
Virgin Islandként vált ismertté, mert szinte tökéletes körvonalát
rajzolja ki a Madonnának és a gyermek Jézusnak, akit a karján
tart.
A sziget, amelynek meredek és hullám-mardosta oldalai vannak
(melyek veszélyt jelentenek a hajók számára), teljesen lakat-
lan. Amennyire ismeretes, egyetlen emberi lény sem ért ott soha partot.”
210 Egy ősi ház megfeketedett képekkel a falain – túl maszatosak
ahhoz, hogy a rajtuk szereplő tárgyakat ki lehessen venni. Meg-
törölgetik – felfedezés. Vö. Hawthorne – Edw. Rand. Port.40
211 A történet a narrátor jelenlétével kezdődjön – megmagyaráz-
hatatlan önmaga számára – teljesen idegen és félelmetes jelenetek
(álom?)
212 Furcsa emberi lény (vagy lények) ősi házban vagy düledékeken,
messze a népesebb területektől (vagy régi északkeleten, vagy
távoli egzotikus földön). Gyanú (alakon és szokásokon alapulva),
hogy nem teljesen emberi(ek).
213 Ősi erdő télen – moha – nagy fatörzs – csavart ágak – sötét –
bordázott gyökerek – állandó csöpögés.
214 Afrikai beszélő kövek – felidézhetetlenül ősi orákulum elhagya-
tott maradványainál a dzsungelben, aki eónokon túli hangokon
beszél.
215 Férfi elvesztett memóriával egy furcsa, kevésbé felfogható kör-
nyezetben. Félelme attól, hogy visszatérnek az emlékei – egy
pillanat…
216 Főhős furcsa képet alkot – egy erő arra készteti őt, hogy még
földöntúlibbá tegye, mint amit értelme képes befogadni. Un-
dorodva eldobja – de valami már ólálkodik az éjszakában.
217 Ősi (római? őskori?) kőhidat elmossa a (hirtelen és fura?) vihar.
Valami kiszabadul onnan, ahová évvel ezelőtt befalazták. Dol-
gok történnek.
218 Káprázat az időben – egy régóta eltűnt emberelőtti város képe.
219 Füst vagy köd – alakot ölt varázsigék hatása alatt.
220 Néhány régi templom vagy kastély harangját ismeretlen kéz
kongatja meg – egy dolog… vagy láthatatlan Jelenlét.
221 Rovarok vagy egyéb élőlények támadnak a világűrből és beha-
tolnak az ember fejébe, hogy ők idegen és egzotikus dolgokra
kezdjenek emlékezni – személyiség esetleges áttétele.
222 John Buchan mottóul szolgáló idézete41
”Az éjszaka, az áramló víz, a városi fények, a napkelte, a ha-
jók, a nyílt óceán hatása ismeretlen vágyak és gyönyörök hadát
eleveníti fel az elmében. Valaminek, úgy érezzük, meg kell tör-
ténnie. Nem tudjuk, hogy minek, de mégis a nyomában vagyunk.”
(R. L. Stevenson)
SOMOGYI GÁBOR FORDÍTÁSA
 1
A jegyzetfüzet számos olyan ötletet tartalmaz, amelyet Lovecraft 20
Salvator Rosa: barokk festő és költő.
azért jegyzett le, hogy felhasználhassa később a műveiben. Habár a 21
Henry Fuseli: 18. századi festőművész, leghíresebb műve az 1781-
füzet első bejegyzései 1919-re datálódnak, sokkal valószínűbb, hogy es Rémálom, amelyen egy alvó nő törzsén egy szőrős rémalak ücsörög.
Lovecraft csak 1920 elején kezdi írni, ugyanis jegyzetfüzetéről először 22
Photius: skolasztikus gondolkodó a 9. században.
egy Rheinhart Kleinernek írt, 1920. január 23-ára datált levelében 23
Damascius: újplatonista filozófus az 5. században. A neki tulajdo-
ejt megjegyzést. Az elkövetkezendő években a bejegyzések száma nított művek a valóságban nem léteznek, csupán – mint fiktív apokrif
folyamatosan csökken. Ezek az ötletek és képek aztán nem csupán iratok – Lovecraft A névtelen város című novellájában.
novelláiban, hanem verseiben is megjelennek, főleg a Yuggoth-i gom- 24
Francia lelkipásztor, Imagu du Monde című enciklopédikus jellegű
ba-ciklusban. Lovecraft az [x]-szel jelölt bejegyzéseket mind áthúzta, műve, amelyben keveredik valóság és képzelet, a világ teremtését
miután felhasználta valahol. A fordítás olvasása során figyelembe kell mutatja be.
azt venni, hogy sok esetben Lovecraft annyira röviden és tömören írta 25
Lovecraft itt Hawthorne Marble Faun című könyvére utal.
le gondolatait, hogy ki kellett azokat – akár szabadosan – kerekíteni. 26
Oliver Wendell Holmes: The Guardian Angel (1867).
2
Demophon: athéni király, aki részt vett a trójai háborúban. 27
Lovecraft itt Henry S. Whitehead Cassius című novellájára utal.
3
Lord Dunsany 1910-ben publikált története, a Beyond the Fields We 28
Del Rio egy 16. században élt jezsuita pap, aki a démonológia
Know-széria első tagja. szakértője is volt.
4
Lovecraft itt Spencer azon álmának cselekményeire utal, amelyet 29
„Léteznek-e inkubuszok és szukkubuszok, és vajon származhat-
egyszer ő maga is megálmodott az 1920-as évek elején. nak-e tőlük utódok?”
5
Lovecraft ezt a történetet, amelynek A kép címet adta, egy 1933. 30
Rider Haggard és Andrew Lang 1890-ben napvilágot látott
június 1-jén Robert Blochnak írt levelében vázolta fel. fantasy regénye, amely Odüsszeusz harmadik utazását meséli el.
6
T. R. Smith szerk. (1919): Baudelaire: His Prose and Poetry. 31
Ez a kép A suttogás a sötétben című írásában is visszaköszön.
Boni&Liveright / Modern Library, New York. 32
Lovecraft itt W. C. Morror The Monster Maker című írására utal.
7
Az A Shop in Go-By Street Lord Dunsany 1912-ben publikált törté- 33
A feket macskát Lovecraft egy providencei macskáról mintázta,
nete, a Beyond the Fields We Know-széria második tagja. amit Öreg Embernek nevezett el. A megjegyzést abban a hitben írta,
8
Bizonyosan egy elveszett novella címe. George T. Wetzel hogy Bernard Austin Dwyer használja majd fel a novellájához, ám ez
megemlíti, hogy egyszer olvasta egy közzétett változatát egy amatőr nem történt meg, ezért Lovecraft áthúzta.
folyóiratban, de aztán elfelejtette, hogy hol is találta pontosan. Ennek 34
Trophonius: isten a görög mitológiában. A hagyomány alapján,
ellenére nem túlságosan valószínű, hogy Lovecraft valaha is megírta akin hatalmas félelem lesz úrrá, arra mondják azt, hogy alászállt
volna a történetet, a Jegyzetkönyvében sem tesz utalást arra, hogy Trophonius barlangjába.
felhasználta vagy elvetette volna, és a bejegyzés tartalma halványan 35
Camille Flammarion: Haunted Houses (1924).
emlékeztet az Ex Oblivione című írására. 36
A név a The Tree under the Hill című novellában is megjelenik.
9
Rhode Island-i folyó. 37
Tibeti rítus a halott feltámasztására.
10
A történet megtalálhato Hawthorne The American Notebooks 38
Fekete mágiát is űző varázsló.
című könyvében. 39
E halottidéző rítus leírása Alexandra David Neel Magic and Mystery
11
Phlegethon egyike az öt földalatti pokolvilág folyóinak a görög in Tibet című könyvében található meg.
mitológiában. 40
Hawthorne: Edward Randolph’s Portrait (1838).
12
E nevek Lovecraft Zarándokút Kadathba című kisregényében 41
A szöveget John Buchan The Runagates Club című művében
köszönnek vissza. (1928) idézi.
13
Lovecraft úgy tudta, hogy ezt
az ötletet Frank Belknap Long már JOHN HENRY FUSELI: THE NIGHTMARE (1781)
felhasználta a The Black Druid című
írásában, de mivel nagyon kicsi volt
a hasonlóság köztük, később áthúzta
a megjegyzést.
14
Utalás Victor Hugo regényére.
15
Idézet Nathaniel Hawthorne: A
hétormú ház című románcából.
16
Idézet a 19. századi angol
esszéista, író 1873-as A Reneszánsz
című művéből.
17
Idézet H. P. Lovecraft: Charles
Dexter Ward esete című kisregényé-
ből, Bihari György fordítása alapján.
Lovecraft Borellus kijelentését
Cotton Mather Magnalia Christi
Americana című munkájából
parafrazálta.
18
Lovecraft arra utal, hogy a The
House című versét és részben A
ház, amelyet mindenki elkerül című
novelláját egy providence-i ház
inspirálta, amely a Benefit Street 135.
alatt található.
19
Samuel Butler: God the Known
and God the Unknown (1917).
33
Előszó a Contre le monde, contre le vie-hez
A
mikor nagyjából 1988 vége felé belefogtam e tanulmány
írásába, hasonló helyzetben voltam, mint a több ezernyi
másik olvasó. Amint tizenhat évesen felfedeztem magamnak
Lovecraft történeteit, elmerültem az összes francia nyelven
fellelhető műveiben1. Később, amikor már alábbhagyott az érdeklő-
désem, felfedeztem azokat a műveket is, amelyek a Cthulhu-mítoszt
részei voltak, illetve azokat a szerzőket, akik közel álltak Lovecrafthoz
(Dunsany, Robert E. Howard, Clark Ashton Smith). Időről időre, egyre
gyakrabban, visszatértem Lovecraft fő műveihez, hogy még nagyobb
hatást gyakoroljanak rám, ellentmondva ezzel irodalmi ízlésemnek,
noha életéről nem tudtam az égvilágon semmit.
Visszatekintve úgy tűnik számomra, hogy ezt a könyvet egyfajta
első regényként írtam. Egy olyan regényként, amelynek egyetlen
szereplője H. P. Lovecraft maga; olyan regényként, amelyben azzal a
megszorítással élek, hogy minden egyes ténynek és idézett szövegnek
pontosnak kell lennie, noha ettől azért mégiscsak egy regény marad. A
legelső dolog, amely meglepő volt Lovecraft felfedezése során, az az ő
abszolút materializmusa; ellentétben tisztelőivel és kommentátoraival,
ő sosem tekintette mitológiáját, eredetmítoszát vagy az Ősi Fajt más-
nak, mint pusztán képzeletbeli kreálmányoknak. A másik meglepő do-
log Lovecraft megszállott rasszizmusa; soha nem feltételeztem volna,
hogy azokról a rémálmokba illő teremtményekről szóló leírásoknak,
amelyekről olvastam, akár létező emberi lények szolgálnának alapul.
Az elmúlt ötven évben az irodalomban megjelenő rasszizmus tanul-
mányozása Céline-re fókuszált, de Lovecraft esete sokkal érdekesebb
és általánosítható. Műveiben a szellemi konstrukciók és a dekadencia
analízise csak másodlagos szerepet játszik. Fantasztikus rémtörténet-
íróként (egyikeként a legjobbaknak) a rasszizmus brutális módon he-
lyeződik vissza annak legmélyebb és legelemibb forrásába: a félelembe.
Saját élete szolgál erre ékes példaként. Egy vidéki úriember, aki meg
volt győződve angolszász származásának felsőbbrendűségéről, nem
tekintett más emberi fajra máshogy, mint távolságtartó megvetéssel.
New York elhanyagolt, szegények lakta kerületében töltött ideje
során azonban mindez megváltozott. Ezek az idegen teremtmények
riválisokká, ellenségekké váltak számára, akik hirtelen a szomszédban
termettek, és akiknek a nyers ereje messze meghaladta az övét. Így
végül a mazochizmus és a terror fokozódó delíriumában ért meg az a
gondolat, hogy legjobb lenne őket mind lemészárolni.
Mindezeket figyelembe véve, teljes az átváltozás. Kevés szerző,
köztük még a fantasy irodalom legnagyobbjai sem tettek ilyen kevés
engedményt a valóságból. Ami engem illet, nyilván nem fogok
osztozni Lovecrafttal a realizmus bármiféle formájával szembeni
gyűlöletében és szívből jövő elutasításában mindennek, aminek a
pénzhez vagy a szexhez köze van; de az utóbbi években lehetsé-
ges, hogy hasznomra válhattak azok a bizonyos sorok, amelyekben
a „hagyományos narratíva struktúrájának a szétbomlasztójaként”
dicsértem őt a tudományos fogalmak és elméletek szisztematikus
felhasználásáért. Eredetisége jobban szembeötlőbb számomra, mint
34
valaha. Azokban az időkben történetesen azt írtam, hogy van valami
„nem igazán irodalmi” Lovecraft műveiben. Ez azóta bizarr igazolást
nyert. Dedikálásokon időről időre elém lépnek fiatalok azzal a kéréssel,
hogy írjak alá nekik egy könyvet. Ők Lovecraftot szerepjátékokon vagy
CD–ROM-okon keresztül ismerték meg. Nem olvastak tőle semmit, és
nem is áll szándékukban. Ugyanakkor furcsa, hogy szeretnének többet
tudni – leszámítva a szövegeket – erről a személyről, illetve arról,
hogyan alkotta meg a saját világát.
Ez a rendkívüli univerzumteremtő képesség, ez a látnoki erő
minden bizonnyal túl nagy hatással volt rám akkoriban, hogy
megakadályozzon abban – legnagyobb sajnálatomra –, hogy kellő
hódolattal forduljak Lovecraft stílusához. Írásai ugyan nem gyökerez-
nek a hipertrófiában és az önkívületi állapotban, de mégis szolgálnak
egyfajta csemegével, mégpedig egy olyan ragyogó mélységgel,
amely rendkívül ritka. Ez különösen igaz A suttogás a sötétben című
történetére, amelyet kihagytam ebből az esszéből, és amelyben az
alábbihoz hasonló bekezdések olvashatók:
„Különben volt valami furamód megnyugtató, kozmikus
szépség ebben a hipnotikus erejű tájban, amelyben fantasz-
tikus, ringatózó mozgással haladtunk. Az idő ott maradt
a magunk mögött hagyott labirintusokban, s a csodálatos
tündérvarázs virágzó hullámai letűnt évszázadok újjáéledt
csáberejét idézték körülöttünk. A zord fenségű ligetek, a
fénylő őszi virágoktól tarkálló, makulátlan gyep, az egymás-
tól távol eső, kicsi, barna tanyaházak, melyek óriási fák kö-
zött lapultak s talajhoz, dús fűvel és illatozó csipkebokrokkal
benőtt hegyoldalakban… Még a napfény is földöntúli glóriát
öltött magára, mintha valami különös sugárzás ragyogná be
az egész vidéket. Még sohasem láttam ilyesmit: legfeljebb
néha-néha kora itáliai mesterek képeinek a hátterében. Szo-
doma és Leonardo agyában születtek effajta messzi, tágas
vidékek, de ők sem mutatták, csak a távolból, reneszánsz
árkádok boltívei mögött. Mi ezzel szemben testi valónkban
benne voltunk a képben, s igéző varázsában felfedezni
véltem valami olyasmit, amit születésem óta ösztönösen
ismerek, s ami után mindig hiába vágyakoztam.”2
Itt vagyunk abban a pillanatban, amikor a különösen felerősödött érzék-
szervi percepció nagyon közel kerül ahhoz, hogy a világ filozófiai észlelésé-
be csapjon át; más szavakkal, most érkeztünk a költészet birodalmába.
MICHEL HOUELLEBECQ (1998)
SOMOGYI GÁBOR FORDÍTÁSA
1
Ez abban az időben eléggé körülményes volt. A helyzet azóta teljesen
megváltozott, köszönhetően a Bouquins-kollekció három Lovecraft-
kötetének, amely Francis Lacassin gondozásában jelent meg.
2
Kornya Zsolt fordítása
A sötétség hona
Robert E. Howard
pesszimista világképéről

Írta: Molnár Balázs

 Bevezetés1
B
ár ha egy pillantást vetünk a számokra, nyilvánvalóan nem
rendelkezik akkora nagy rajongótáborral, mint J. R. R. Tolkien, az
amerikai Robert E. Howardot, H. P. Lovecraft kortársát és barátját
A gyűrűk ura szerzője mellett a modern fantasy irodalom másik
nagyatyjaként tartja számon mind az irodalomkritikusok, mind a műfaj
kedvelői körében. Ugyan egyéb zsánerekben is alkotott, mégis fantasy
írásai hozták meg számára a népszerűséget. Legismertebb műveit
olyan hősei köré csoportosította, mint az atlantiszi származású Kull
király, a pikt Bran Mak Morn, vagy a puritán Solomon Kane; azonban
a legtöbbeknek valószínűleg mindezek előtt a kimmériai barbár,
Conan neve jut eszébe Howard neve hallatán – noha megeshet,
hogy a szerző neve helyett elsősorban sokan a mozis feldolgozásokra
asszociálnak.
Conan ugyanis emblemetaikus alakja lett a populáris kultúrának
a különböző adaptációk, különösen az 1982-es Arnold Schwarzenegger
főszereplésével bemutatott Conan, a barbár című film által. A Conan
név hallatán automatikusan megjelenik előttünk az osztrák származá-
sú színész tagbaszakadt, hiányos öltözetű alakja morcos tekintetével és
kétkezes kardjával, és talán e mentális kép által el is mosolyodunk egy
kicsit, különösen azok, akik Robert E. Howard nevével még csak nem is
találkoztak. A film alapján, nem beszélve kifejezetten rossz folytatásá-
ról, a Howard világához vajmi kevésbé kötődő tévésorozatról és a 2011-
es rebootról, okkal gondolhatjuk, hogy itt valami komolytalan lektűrről
van szó. Természetesen nem kívánok minden lehetséges eszközzel
amellett érvelni, hogy az író eredeti novellái valamiféle magasabb
szellemiséget képviselnek: ha el is fogadjuk, hogy a ponyvákon belül is
különböző színvonalat képviselhetnek egyes művek, Robert E. Howard
mégiscsak a ponyvairodalom királya marad, de ezt semmiképp nem
kell derogáló jelzőként értelmezni – a Conan saga darabjai izgalmas,
kalandos történetek mellesleg nem túlbonyolított, de mesteri figuratív
nyelvezettel. Sokkal inkább arról van itt szó, hogy nem érdemes a
feldolgozások alapján messzemenő következtetéseket levonni Howard
történeteiről, ugyanis, valljuk be, a különböző filmeknek, sorozatoknak
és videojátékoknak szinte semmit nem sikerült elkapniuk Howard
novelláinak hangulatából, az általa lefestett világból és egyszerű, de
határozottan jelenlévő eszmeiségéből. Így hát, amikor Howardról
és Conanról beszélünk, félre kell tenni az említett médiumok által
kialakult előítéleteinket.
Conan történetei 1932-től 1936-ig, Howard tragikus haláláig
jelentek meg az író munkájának fő színtere, a Weird Tales magazin
lapjain. Legnagyobb hősének sagáját Howard egy áltörténelmi korba,
a hybóriai korba helyezi, mikor Atlantisz és Lemúria mitikus földjeit
már elnyelte az óceán. Egy meglehetősen kaotikus, sötét világról van
szó, amelynek történelmét a hitek és népek végeláthatatlan, kegyetlen
küzdelme mozgat, ahol a mágia legtöbbször gonosz és kiszámítha-
tatlan, amelyet a stabil értékrendszerek teljes hiánya jellemez és ahol
semmi nyoma a heroikus idealizmusnak vagy vallásos reménynek.
Ebben a korban születik az északi barbárok, a kimmériaiak népébe
tartozó Conan, akinek minden novella egy-egy kalandját beszéli el.
Az egyszerűség filozófiája
és a howardi kozmológia
A Fekete Tengerpart királynője című történetben kalózkirálynő
Belittel való társalgásakor egyértelműen kifejti életfilozófiáját:
„Sok istent ismertem meg. Aki tagadja a létezésüket, az
éppoly botor, mint aki mindenben rájuk hagyatkozik. Nem
akarok a halálon túlra tekinteni. Talán nincs utána semmi,
csak sötétség, ahogy a nemédiai szkeptikusok állítják,
36
vagy Crom jeges felhő- és ködbirodalma, de az is lehet,
hogy a nordheimiek Valhallájának széles csarnokai. Nem
tudom, és nem is érdekel. Nagy kortyokban szeretném
élvezni az életet, amíg megadatik nekem. Fűszeres húst
és erős borokat akarok, puha, fehér karokat magam körül,
és dühöngeni akarok a harcban, mikor a pengék vörösre
színeződnek. Igen, ha ez mind megvan, elégedett vagyok.
Törjék csak a bölcsek, a papok meg a filozófusok a fejüket
a valóság és illúzió viszonyán. Én csak annyit tudok, hogy
ha ez az élet káprázat, én úgyszintén az vagyok, tehát a
káprázat számomra valóság. Élek, s az élet forrón lángol
bennem; asszonyt ölelek, verekszem, elégedett vagyok.”2
Conan életfilozófiája maga az egyszerűség filozófiája. Látható-
an nem kívánja az intellektuális javak köré szervezni az életét – ezt
meghagyja a tudósoknak –, az élvezetek köré annál inkább. A teljesség
eléréséhez semmi másra nincs szüksége, mint alapvető, ösztönszerű
testi igényeinek folyamatos kielégítése. Lényegében az antik epiku-
roszi hedonizmus megtestesítőjét láthatjuk benne. A vallás is vajmi
kevés szerepet játszik az életében. Bár hisz népe harcos istenében,
Cromban, a legtöbb történetben csupán rövid megnyilatkozásokban,
szitkozódások helyettesítéseként emlegeti őt, illetve ugyanebből a no-
vellából megtanuljuk, hogy egy hegy tetején élő mogorva, kegyelmet
nem ismerő istenség, akinek nem számít az emberi sors, ugyanakkor
felruházza az embert a harchoz szükséges erővel.3 Ez egy nyilvánva-
lóan végletekig lecsupaszított, kidolgozatlan, elemi, vallási rendszer-
nek aligha nevezhető hit, azonban pont ez Conan életfelfogásának
igazolója, támogatója: minden, amit tesz, sötét istene által ráruházott
jogánál fogva teszi.
A hit kérdése egyébként meglehetősen homályos marad
Howardnál az összes Conan sztori elolvasása után is: elképzelhető,
hogy a szerző csupán nem gondolt a vallási rendszerek kidolgozásá-
ra, ugyanakkor egyfajta szándékosság is fellelhető mögötte. Conan
történeteiben viszonylag sokféle istenség kerül megemlítésre, és ezek
általában a hybóriai kor legkülönbözőbb kultúráihoz köthetőek, és
híveik gyakran ellentétben állnak. A már idézett beszélgetésben a ka-
lózkirálynő Belit nem győzi bizonygatni a barbár előtt a túlvilág és saját
istenei létezését, amelyekről a nyilván teljesen más kulturális háttérből
származó Conan mit sem tud.
Emellett meg kell jegyezni, hogy a hybóriai kor isteneit nem
igen látjuk közvetlenül megnyilatkozni: a legtöbbjük „létezésére” nem
találunk bizonyítékot Howard műveiben. Találunk mágiát, varázslókat,
démonokat, istenszerű attribútumokkal felruházott szörnyetegeket,
de Cromra vagy akár a Belit által emlegetett istenek konkrét jelenlétére
nem látunk utalást. Ez ellentétben áll a későbbi populáris fantasy
franchise-ok gyakorlatával, ugyanakkor annál realistább megközelítés:
a hybóriai kor világát sejtelmes, megfoghatatlan, egymás mellett
élő és ugyanakkor egymásnak feszülő hatalmak uralják, olyan erők,
amelyeket népei talán csak szeretnének nevükön nevezni.
Conan, a hódító
– barbarizmus és civilizáció
L. Sprague de Camp három fő forrást jelöl meg, amelyek hatottak
Howard munkásságára: a romantikus primitivizmus, a kelta történelem
és folklór – én magam ezt még kiegészíteném a germán hitvilággal és
emberképpel –, valamint korának faji-etnikai diskurzusai.4 Ezek közül
a legfontosabb számunkra a legelső, hiszen erősen kötődik a Conan
sztorik egyik fő kérdésköréhez, a barbarizmus a civilizáció viszonyához.
A romantikus primitivizmus terminusát Rousseau-hoz, egész pontosan
Értekezés az emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól
című 1755-ös művéhez köthetjük.5 Központi tézise, hogy az ember
természeténél fogva jó; a társadalom és a civilizáció teszi rosszá. Ez a
romantikus eszme, az utópikus Aranykor gondolata olyan szerzőket
inspirált, mint Rudyard Kipling, Jack London, vagy Edgar Rice Burroughs:
mind olyan szerzők, akik magára Howardra is hatottak.6
„A barbarizmus az emberiség természetes állapota.
A civilizáció természetellenes. Nem egyéb, mint a
körülmények hóbortja. De végül is mindig a barbarizmus
győzedelmeskedik.” 7
Az erdőjáró mintha az író szócsöveként jelenne meg a Conan
sagának ebben a viszonylag kései darabjában. Howard ugyanis maga
is tett keserű megjegyzéseket az emberi civilizáció természetére,
sőt, meglehetősen lázas ostorozója volt. Leginkább barátjával, H.P.
Lovecrafttal folytatott hosszas, hat évig tartó levelezésében látunk
erre példákat. A hosszan tartó vita filozófiai, szociológiai és politikai
aspektusokat ölel fel az antik történelemtől kezdve egészen az írók sa-
ját koráig, a 30-as évek Amerikájáig. Csak hogy a vita magját ragadjuk
meg: Howard erőteljes negatív kritikát fogalmaz meg a civilizációval
kapcsolatban, míg Lovecraft sokkal inkább a védelmére kell annak.
Kiemelendő, hogy Howard előnyben részesíti a testi értékeket a szelle-
mi teljesítménnyel szemben: bevallása szerint, ha választania lehetne,
sokkal szívesebben lenne sikeres sportoló, mint egyetemi professzor.
A fizikális a mentális fölött: életfilozófiája ebben tökéletesen egybevág
a kimmériai barbár szemléletével. A kortársak vitája sokkal inkább
retorikai szempontból érdekes, minthogy világmegváltó felfedezése-
ket tegyünk benne: Howard és Lovecraft mindketten világossá teszik,
hogy személyes preferenciájukról van szó. Howard tagadja, hogy
magasabb rendűnek tartaná a barbarizmus állapotát a civilizációhoz
képest – noha korábban tesz könnyen ilyen módon értelmezhető
megjegyzéseket –, és hogy a fizikális és a mentális szembenállására
visszatérjünk, az atlétát az egyetemi professzorral szemben, de ha
választania kell, az előbbi előtt tenné le voksát.8
A levelezésből kitűnik, hogy mindkét szerző meglehetősen tágan
értelmezi a civilizáció fogalmát: amit mindenképp levonhatunk, hogy
mindkettejük esetében egy fejlődéstörténeti irányról van szó, kvázi
progresszióról, amely Howard esetében negatív, Lovecraft esetében
sokkal inkább pozitív konnotációkkal rendelkezik. Olybá tűnik, amit
Howard a civilizáció fejlődésével a legnagyobb veszteségnek tart, az
az ősibb, „természetesebb” állapotnak az individuum által felkínált
lehetőségei: a cselekvés szabadsága, amely nem egyeztethető a 20.
századi politikai diskurzusok szabadság-értelmezésével.
A civilizáció korrupt, önpusztító természete több Conan történet-
ben is problematizálva van valamilyen módon, a Vörös Szögek azonban
különösen jó példa erre. A Túl a Fekete-folyón végén olvashatóhoz
hasonló explicit megjegyzések helyett itt a civilizáció-kritika magába a
narratívába van ágyazva. Conan és társa, kalóznő Valeria egy dzsungel-
város romjait fedezik fel, és belecsöppennek a helyi lakosok, a város
korábbi hódítóinak helyi háborújába. Xuchotl városát a kapzsiság,
összeesküvés, a hódítók egymással való acsarkodása sodorja a végzet
felé. Conan társával a hosszú és elkeseredett harcot követően egy
teljesen kipusztult várost hagy a háta mögött.9 Charles Hoffman egy
hasonló, a Vörös Szögek prototípusának tekinthető történetet, a Xuthal
of the Duskot elemezve mutat rá arra, hogy a bűnös város mikrokoz-
moszának motívuma az egész emberi civilizáció hanyatlását jeleníti
meg.10
A civilizációhoz való viszonya ellenére Conan mégis a hybóriai
kor egyik legvirágzóbb birodalmának, Aquilóniának királya lesz. Ez
már csak azért is különös, mert ez a státusz, akárhogyan is nézzük,
bizonyos mértékű megalkuvást követel. Ez bizonyos mértékben meg is
történik: Conan kiválóan alkalmazkodik az új körülményekhez, felelős-
ségteljes vezető válik belőle: azonban hová tűnik ezzel a civilizáció és
a barbarizmus szembenállásának diskurzusa, illetve mennyiben alakul
át? Erre már kevéssé kapunk választ magukból a művekből, ám van
néhány intő jel, amire érdemes egy pillantást vetni.
A Vörös Citadella című műben Conan csapdába esik két ellene
szövetkezett szomszédos király által. Fogságában ellenségei elé
hurcolják és egy érdekes beszélgetést olvashatunk az uralkodáshoz és
a terjeszkedéshez való jogról. Amalrus király szerint Conan nem több,
mint egy közönséges vándorló barbár aki saját kénye szerint koro-
náztatta királlyá magát. Megfelelő végkielégítést ígér a kimmériainak
abban a hitben, hogy ezzel letesz a korona iránti igényéről.11 Conan
azonban visszautasítja a kárpótlást, és kikéri magának, hogy csak azért,
mert barbár, ilyen könnyen meg lehetne vesztegetni. Emellett felhívja
rá a figyelmüket, hogy amit ők megörököltek anélkül, hogy a kisujjukat
kellett volna mozdítani, azért ő megküzdött. Idézve: „Én a meztelen
barbarizmus szakadékából kapaszkodtam fel a trónig.”12 Megtudjuk
tőle, hogy amikor átlépte a királyság kapuit, az ország a pusztulás
szélén állt: belső háborúk sújtották, a nép az elnyomás és a magas
adók miatt szenvedett, azonban Conan uralkodásának kezdetével ez
megváltozott, a rend és az igazság korszaka jött el.
Akarva-akaratlanul észrevesszük Conan szavaiban a populista
politika szólamait, amelyeket az egyik Howard-kutató, Rusty Burke
szintén kiemel.13 Burke a populizmust a progresszívizmus ellentétpár-
jaként szerepel: az első a nép, illetve tipikusan az alsóbb társadalmi
osztályok érdekeit védi és próbálja érvényesíteni az elittel szemben,
míg a progresszivizmus lényegében elsősorban a jómódúakat segíti
a még nagyobb gazdagság elérésében. Burke felhozza azt az érdekes
elméletet, miszerint párhuzam vonható Franklin Delano Roosevelt
New Deal programja és Conan uralkodása alatt folytatott politikája
között.14 Conan nemcsak hogy a társadalmi és gazdasági talpraállást és
emelkedést szorgalmazza, hanem mindezek mellett háttérbe szorítja
az imperializmus túlnyomórészt progresszivista eszméit, prioritásait, a
területi terjeszkedést az új nyersanyagok kizsákmányolása érdekében.
Nézzük csak meg, hogyan is fogalmaz Roosevelt 1932-es választási
beszédében:
37

„A mi feladatunk jelenleg nem új erőforrások feltárása
és felhasználása vagy több áru termelése. Hétköznapi,
egyáltalán nem drámai munkára van szükség: a meglevő
erőforrások és vállalatok felhasználásának biztosításáról,
felesleges termékeink külső piacainak visszaszerzéséről, a
nem kielégítő fogyasztás problémájának megoldásáról, a
termelés és a fogyasztás összhangjának megvalósításá-
ról, a javak és áruk igazságosabb elosztásáról, a meglevő
gazdasági szervezetnek a nép szükségleteihez való
idomításáról.” (F. D. Roosevelt, 1932)
Most nézzük meg, hogy mit mond Howard hőse a Conan, a
bosszúálló című kisregényben:
„Hagyjunk másokat birodalmakról álmodozni. Én csak azt
akarom megtartani, ami az enyém. Nem akarok tűzzel és
vérrel összetapasztott birodalmat kormányozni.” 15
Vagy korábban, a már említett Túl a Fekete-folyón címűben, ahol
rámutat arra, hogy a gyarmatosítás politikája ad táptalajt későbbi
királysága népe és a harcias piktek között:
„Ez a gyarmatosítás mindenképp őrültség. Akad bőven
jó föld a bossóniai határtól keletre. Ha az aquoilónok fel-
darabolnák a bárók hatalmas birtokait és búzát vetnének
oda, ahol most csak őzre vadásznak, nem kellene átlépni-
ük a határt, és elvenniük a piktek földjét.” 16
A párhuzam elsőre nyilván okkal tűnik meredeknek; meglehető-
sen kockázatos próbálkozás az író politikai hovatartozását az írásaiból
lekövetkeztetni, még ha a cél nem is ez, hanem a lehetséges kortárs
politikai eszmék megjelenése a művekben. Mindazonáltal felhozott
38
példák alapján Burke elképzelése nem alaptalan. A felhozott példák
kifejezetten hasznosak számunkra Howard írásainak további értelme-
zésében, rávilágítanak ugyanis arra, hogy mi Conan, illetve Howard
(egyik) legnagyobb problémája a civilizációval, és ugyanakkor a többi
novella negatív kicsengéséhez képest annak pozitív lehetőségeit
illetve jó irányba terelésének lehetőségét is számba veszi. Noha nem
tudjuk, Conan birodalma milyen irányba halad – népe szereti, az ellene
való összeesküvések mégis rámutatnak gyengepontjaira –, Howard
már-már egy utópikus államot próbál felvázolni a kimmériai vezette
Aquiolónia képében.
Bár egyöntetűen nem mondja ki, Burke is ital rá, hogy Conan egy
személyben az amerikai álom megtestesítője, azé az eszméé, mely
szerint az egyén saját erejéből, kemény munkával képes a saját életét
jobbá tenni, boldogságát biztosítani. Conan egy kovács fiaként látja
meg a napvilágot a távoli Kimméria ködbevesző földjén, majd bejárja
majd’ az egész világot keresztül-kasul: hol zsoldosként, tolvajként,
vagy kalózként próbál boldogulni, majd megpróbáltatások hosszú so-
rát követően a saját erejéből lesz király. Maga az amerikai álom ugyan
sokkal inkább a középosztályba való tartozásról, semmint arisztokrata
pozíciók eléréséről szól, ugyanakkor maga az elképzelés az individuális
erények és tehetség általi boldogulásról megállja a helyét. Conan élete
tulajdonképpen egy sikertörténet, amely által Howard újjáéleszti a re-
ményt a Weird Tales lapjait bújó olvasók számára egy olyan eszmében,
amely a nagy gazdasági világválság által végleg elveszni látszott.
A Conan saga utóélete
Robert E. Howard műveinek köszönhetjük a modern fantasy
irodalom ún. sword&sorcery – kard és varázslat – elnevezésű ágának
alapjait. A Conanéhoz hasonló történetekben általában magányos
harcosok hányattatásait kísérhetjük nyomon, küzdelmeik általában
személyesek, mintsem világmegváltó indíttatásúak. Howard történetei
lassacskán lemossák magukról a lektűr bélyegét. Noha akadémiai
megítélése még mindig hagy kívánnivalót maga után – ahogy a fan-
tasztikum bármely műfaja úgy általában –, a helyzet lényegesen javult
az elmúlt néhány évtizedben.
A folyamat a 60-as években kezdődött el, amikor L. Sprague de
Camp közbenjárásával a ponyvamagazinok lapjait túllépve először
megjelent a Conan saga papírkötéses kiadásban. Ezzel elindult az a
hullám, amelyet a kritikusok a mai napig „Howard Boomként” emle-
getnek.17 Az első kiadás olyan népszerűséget eredményezett, hogy
ezután tulajdonképpen mindent kiadtak Howardtól, amit valaha is írt,
aminek azonban volt egy nem meglepő következménye: a kritikusok a
legkevésbé színvonalas munkáiért kezdték el szidni Howard munkáit,
bár a rajongók lázas tömegeit ez nem tántorította el. A hulláma 80-as
évek elejére nagyjából elcsendesedett, és ekkor az irodalomkritikusok
elmerültek a Howard művek alapos vizsgálatában.18 Ekkor pedig már
többen is arra a következtetésre jutottak, hogy Howard személyét és
munkásságát megéri komolyabban venni.19
Ma már nemcsak hogy a papírkötéses köteteket igényes illusztrált
kiadások váltották fel, de kritikai kiadványokat – folyóiratokat, tanul-
mányköteteket – is találunk: még mindig mérsékelt számban ugyan,
de a változás vitathatatlan. A Conan-adaptációk mellett Howard
életéről is bemutattak filmet 1996-ban The Whole Wide World (Egy
zseni árnyékában) címmel, amely Howard egykori szerelme, Novalyne
Prince-Ellis önéletrajzi regénye alapján készült (One Who Walked Alone).
Az író alakjára az őrült pasas helyett sokkal inkább meg nem értett
művészként gondolnak. Conan történetei rengeteg írót megihlettek,
saját írásaikkal kiegészítve a howari kánont. Ezek jelentős részének
minősége ugyan vitatható, maga a tendencia mégis jelzésértékű
Howard hatására vonatkozóan, amely alapján méltóan kerül a fantasy
másik nagyatyja, a brit J. R. R. Tolkien mellé.