Professional Documents
Culture Documents
Mandy Konyhafal
Mandy Konyhafal
KONYHAFAL
középiskola, IV. osztály
Mándy Iván élete és pályája
▪ 1918 – 1995
▪ apjával élt – Budapest
▪ gimnázium – nem szerzett érettségit
▪ 1937-től publikált
▪ Újhold
▪ 1954-től szabadfoglalkozású író
▪ 1949-től 1955-ig szilencium
▪ a Népművészeti Intézet munkatársa
▪ sporttudósító
▪ dramaturg
▪ ifjúsági művek
Mándy Iván élete és pályája
Mándy Iván: Miért írok?
Értük.
A lerongyolódott házakért. A megvakult
ablakokért. Az udvarokért.
A gangokért.
A porolórúdért.
Az ecetfaért.
A sötét kapualjért, ahova az Isten
behúzódott.
vum/index.php?route=
product/product&prod
uct_id=4634
Konyhafal
A vízcsap ott maradt a falon. Mintha még mindig körülötte lenne a konyha edényekkel, kancsókkal és egy kéz,
ahogy feléje nyúl.
Udvar volt körülötte, sárgászöld fűvel, egyetlen csupasz. fallal. Aztán megint udvar. Holt udvar lépett holt udvarba
egy lépcső omladékán át. Kicsorbult szélű téglák futottak fölfelé, hogy végül is egy ajtó üres nyílásánál szakadjon meg a sor.
Gyerekek szaladtak be az udvarra. Ketten, kéz a kézben. Aztán elengedték egymást, mintha két oldalról akarnák
körülkeríteni a csapot. A piros mackós lány eltűnt egy gödörben, de csak azért, hogy a következő pillanatban megint fölbukkanjon.
A fiú – füles sapkában, buggyos nadrágban – ott állt a csap előtt, belebámult a megfeketedett kagylóba.
– Furcsa – szólt hátra a lánynak –, ez itt maradt.
A lány perdült egyet az udvar közepén, a fiúhoz táncolt. – Itt a konyha. – Kinyújtotta kezét a csap felé. Oly otthonosan, mint
aki mindig innen vesz vizet. Meg is kérdezte – Tegyek föl egy lábassal?
A fiú nevetett.
– Mit beszélsz? Még hogy egy lábassal!
A lány nem nevetett.
Konyhafal
1958, Vigília
- a főszereplők gyermekek ←
ruházatuk árulja el
- a történet ideje 1945 ← naptár,
romos épület
- lakók - tipikus figurák
- nemi sztereotípiák
- a csap összeköt képzeletet és
valóságot, amikor a lány megérinti
a csapot…
- a konyha a lakás központi része,
családi tűzhely…
miértek