20.

KÁDÁR

Kádár-rendszer általános jellemzői

A magyar történelemben a Rákosi-rendszert 1956-ban a Kádár-korszak követte (1956–88). Kádár János

vezetése alatt változatlan marad az egypártrendszer, a tervgazdálkodás és a szovjet típusú diktatúra
követése, ugyanakkor a személyi kultusz és terror kis idő után teljesen

Megváltozott a rendszer jelszava is, a korábban ,,Aki nincs velünk, az ellenünk van’’-t felváltotta az ,,Aki
nincs ellenünk, az velünk van’’. Ebből adódóan nem várták el a rendszer iránti rajongást, elfogadták a
politikai semlegességet. 1956-os forradalom tabutémává vált az új rendszerben, egy társadalmi
közmegegyezés alakult ki, ez alapján a hatalom engedélyezte az emberek boldogulását, cserébe ők nem
beszéltek az 1956-os eseményekről.

Kötelezővé tették a TSZ-be való belépést, de a tagok 1 hold földet kaptak saját használatra, ezzel
érdekeltté váltak, ennek köszönhetően nőtt a termelés, ezzel együtt az életszínvonal is. A fejlődő
élelmiszertermelés következtében színesebbé váltak a piacok.

A nyugat is elfogadta a Kádár-rendszert, ennek egyik jele, hogy 1963-ban helyreállították az ország ENSZ-
tagságát. A nyugat Magyarországot a szocialista láger legvidámabb barakkjának nevezte, és gyakran
használták a gulyáskommunizmus jelzőt az országra.

A ’60-as évek közepétől gazdasági válság alakult ki, mert a gazdaság nem termelt annyit, amennyivel az
egész ország eltartható lett volna. A 60-as évek közepéig a Szovjetunió és a szocialista országok pénzügyi
segítségével tudtuk fenntartani az országot. Ezután 3 lehetőség maradt:

az életszínvonal csökkentése

hitelek felvétele

gazdasági reformok bevezetése

Ezek következménye lett az új gazdasági mechanizmus 1968-ban, mely kidolgozója Liska Tibor volt. A
hatalom csak két feltételt szabott:

a reformok csak gazdaságiak lehetnek

a reformok nem eredményezhetnek vagyoni különbségeket

A reformok eredményeket hoztak, csökkentek a tervszámok, és túltermelés esetén a terven felüli
mennyiséggel a vállalat szabadon rendelkezhetett. Azonban 1971-ben leállítják az új gazdasági
mechanizmust a magántulajdon megjelenése miatt. A helyzetet nehezítette, hogy a prágai tavasz
következtében a Szovjetunió visszaállította a diktatúrát, mely nagyban befolyásolta az ország
működését. Kiújult a válság, melyet súlyosbított az 1973-as olajárrobbanás, így Magyarország részére
romlottak a cserearányok. Az országba behozott termékek ára jobban növekedett a kivitt termékek
áránál.

Ekkor a vezetés a hitelek felvétele mellett döntött. Ám ezeket rosszul használták fel, és az életszínvonal
javítására költötték el. A ’80-as évektől azonban a gazdasági helyzet miatt a hatalom kénytelen
csökkenteni az életszínvonalat, mely politikai válsághoz, majd rendszerváltáshoz vezet.

Életmód és mindennapok

A gazdaságpolitika eredményeként csökkent a mezőgazdasági, és növekedett az iparban dolgozók

aránya, ebből adódóan a városlakók száma is (urbanizáció). Az állam a ’60-as években lakásépítési
programba kezdett, megindult a lakótelepek építése, ahol összkomfortos, de kicsi lakásokat hoztak létre.

Az 1960-as évek végétől a lakosság nyaralókhoz juthatott, és megkezdődött a Balaton felparcellázása.

Növekedett a tartós fogyasztási cikkek száma is az országban (TV, rádió, Trabant). A hatalom
engedélyezte a nyugati termékek megjelenését (farmer, sportruházat, kvarcóra), de új, magyar
termékek is jelentek meg a piacon (Tisza cipő, Trapper farmer, rágógumi).

Az 1970-es évekre teljessé vált az állami szociálpolitika:

kiépült a nyugdíj, a családtámogatás és a segélyek rendszere (az 1960-as költségvetés 2,5%-át költötték
nyugdíjra, 1990-ben pedig 10%-át)

1967-ben bevezetik a GYES-t, mellyel a gyermekvállalást ösztönözték

Az 1980-as évektől a gazdasági válság miatt az állam kénytelen csökkenteni az életszínvonalat, cserébe
engedi, hogy az emberek kiegészítsék jövedelmüket. Ekkor válik elterjedtté a másodállás vállalása, ami
azonban megterhelő az emberek számára. A túlhajszolt élet számos következménnyel járt:

növekszik a válások száma

elhanyagolják a gyermeknevelést

megjelennek a kulcsos gyerekek

nő az alkoholisták száma

növekszik az öngyilkosok száma

romlik a társadalom egészségügyi állapota

csökken a gyermekvállalási kedv

1981-től csökken az ország népessége

A helyzet egyre tarthatatlanabb, idővel nyilvánvalóvá válnak a rendszer hibái. A ’80-as évek végére
egyetlen megoldás marad: a rendszerváltás.

19 RÁKOSI

Az egypárti uralom kiépülése

1947. őszétől a kommunista párt, Sztálin új irányvonalának megfelelően, felgyorsította az egypárti

uralom kiépítését. A névleg még koalíciós, de már kommunisták irányította kormány 1947. őszén
államosította a nagybankokat és a hozzájuk tartozó ipari és kereskedelmi vállalatokat, majd 1948.
márciusában minden, 100 főnél több munkást foglalkoztató ipari üzemet. Bezárt a Tőzsde, s egyidejűleg
mindenhatóvá vált az Országos Tervhivatal. A lakosság megismerkedett az állami kereskedelmi
vállalatokkal: a Közérttel, a Röltexszel, Patyolattal. 1948. nyarán 6500 egyházi iskola került állami
tulajdonba; létrejött az egységes állami közoktatás. 1948. szeptemberében megalakult az ÁVH.

1947-48. fordulójára az ellenzéki pártok kénytelenek voltak beszüntetni működésüket. A koalíciós

pártokból (FKGP, SZDP, NPP) kiszorították a kommunistákkal szemben álló politikusokat. Sokan
emigráltak. 1948. decemberében Mindszenty prímásérseket koholt perben életfogytiglani börtönre
ítélték. Utoljára maradt a két munkáspárt egyesítése, 1948. júniusában létrejött a Magyar Dolgozók
Pártja (MDP). Valójában a szociáldemokrata párt beolvasztásáról beszélhetünk: az új párt programja
kommunista program volt, a vezetők többsége az MKP-ból került ki. Az MDP főtitkára Rákosi Mátyás lett.

1949-ben megalakult a Népfront, melynek pártjai közös listán indultak a májusi választásokon. A
Népfront elnöke Rákosi, főtitkára Gerő Ernő volt. Az 1949. augusztus 20-án elfogadott “sztálini
alkotmány” rögzítette: “munkásosztály marxista-leninista pártja a társadalom vezető ereje”. Az
államforma a népköztársaság lett. Az állam élén az Elnöki Tanács állott, és annak elnöke törvényerejű
rendeleteivel még a látszatparlamentet is kiiktatta.

A diktatúra évei
Rákosi Mátyást (1892-1971) “Sztálin legjobb magyar tanítványának” tartották. Rövid uralma alatt
Sztálinéhoz hasonló személyi kultuszt épített ki. Tudta, hogy hatalma Moszkva akaratától függ, ezért
teljesítette, sőt túlteljesítette a szovjet elvárásokat. Mögötte a második ember, Gerő Ernő a gazdasági
területet irányította, Farkas Mihály a hadsereget és a rendőrséget, Révai József az ideológiát és a
kultúrát.

1949. szeptemberében Rajk Lászlót és társait halálra ítélték, kémkedés és más “népellenes” bűntettek
vádjával. 1950-ben összevonással 19 megyét szerveztek. Kiépült a tanácsrendszer, hihetetlenül
felduzzadt a hivatalnoki és alkalmazotti létszám. A tanácsok nem önkormányzati, hanem a központi
akaratot végrehajtó szervek voltak. Megkezdődtek a kitelepítések, létrejöttek az internálótáborok. 1950.
januárjában megindult az első ötéves terv, melynek irreális tervmutatói (“a határ a csillagos ég”) igen
megnehezítették a munkásság életkörülményeit. Súlyos aránytalanság mutatkozott az ipar
szerkezetében a nehézipar és a hadiipar javára. A fogyasztási cikkek, a könnyűipari termékek
mennyisége, minősége elmaradt a lakossági igényektől. A kisipar és a kereskedelem gyakorlatilag
elsorvadt.hidegháborús helyzet a mezőgazdaság fejlődését is meghatározta: megkezdődött a szovjet
mintájú átszervezés. Az első ötéves terv először csak részleges társadalmasítást írt elő, végül a
termőterület 80%-át kívánták 1954-re szocializálni. Ennek az átalakításnak sem személy-tudati, sem
tárgyi feltételei nem voltak meg, maradt a terror. A harc első lépése a kulákok ellen irányult. Általában a
földterület nagysága, a gépesítés foka, bérmunka igénybevétele stb. döntött. Adózással, zaklatással,
perekkel felszámolták az árutermelő középparasztságot. Hadikommunizmusra emlékeztető módszereik
következtében a kisparasztság is a megsemmisülés szélére jutott.

Az iskolák államosításával a marxizmus-leninizmus szellemében történt a tanítás.

A mozik, színházak is az állam kezébe kerültek, a népnevelés eszközei lettek. Az irodalomban, a

művészetekben a szocialista realizmus uralkodott el.

Nagy Imre fellépése

1953. márciusában meghalt Sztálin, júniusban Moszkvába hívták Rákosit és több más vezetőt, ahol
keményen megbírálták addigi politikájukat. Rákosi megtarthatta pártfőtitkári tisztségét, de a
miniszterelnöki posztot át kellett engednie Nagy Imrének, aki reformokat akart.

Az új kormányfő júliusban az Országgyűlésnek terjesztette be programját:

amnesztia a kevésbé súlyosan elítélteknek

a kitelepítések, internálások megszüntetése, az internálótáborok feloszlatása

a paraszti termelés és tulajdon biztonságának megteremtése, a magánvállalkozások engedélyezése

a kulákok zaklatásának, a kuláklistáknak s az erőszakos tsz-szervezésnek a megszüntetése; a

termelőszövetkezetekből ki lehetett lépni
a nehézipar erőltetett ütemű fejlesztésének visszafogása, az életszínvonal emelése

Rövidesen kiderült, hogy Rákosi és a pártapparátus minden áron akadályozza a reformok végrehajtását.
A főtitkárnak sikerült a szovjet vezetést Nagy Imre ellen hangolnia. 1954-55 fordulóján Moszkva
támogatásával a Rákosi-Gerő csoport ismét magához ragadta a teljes hatalmat, s visszatért az 1953.
előtti politikához. Újrakezdték a tsz-szervezést, a nehézipar fejlesztését, a kulákok megszorítását. Nagy
Imrét 1955. tavaszán leváltották miniszterelnöki tisztéből, kizárták a pártvezetésből, sőt a pártból is.
Bolsevik szokás szerint Nagy Imrének “önkritikát” kellett volna gyakorolni, megtagadni “eretnek”
nézeteit, vezekelni “bűneiért”. Erre nem volt hajlandó. A leváltott kormányfő így egyre népszerűbbé,
sokak reménységévé, Rákosi ellenzékének vezetőjévé vált. 1956. tavaszán megint megváltozott a
helyzet, előbb Moszkvában, utána Budapesten. Rákosi helyzete mind tarthatatlanabbá vált, a
kiszabadult szellemet nem lehetett visszakényszeríteni a palackba. A reformkommunisták vezetőjüknek
Nagy Imrét tekintették.

Ősszel már érezhető volt a rendszer bomlása.

9. MÁRIA TERÉZIA/II.JÓZSEF REFORMJAI

III. Károly -bár még életében minden jelentősebb állammal elfogadtatta a Pragmatica Sanctiot, a leányági
örökösödést- halála után leánya, Mária Terézia trónralépésével 1740-ben mégis azonnal kitör az osztrák
örökösödési háború.

Mivel III. Károlynak sokba került a Pragmatica Sanctio, leányára üres kincstárat hagyott, ezért Mária
Terézia kénytelen Pozsonyban, az 1741-es országgyűlésen a magyar rendek segítségét kérni, ami egy
rendkívüli hadiadót és újoncozást jelent. A rendek hajlandóak ezt elfogadni, ha Mária Terézia
tiszteletben tartja a rendi alkotmányt és jogokat, legfőképp pedig a nemesi immunitást. Miután ezeket
Mária Terézia megígéri, a rendek “életüket és vérüket” ajánlják fel, 35 000 főnyi hadsereget állítanak ki.
A királynő a magyarok megnyerésére még grófi, hercegi és bárói címeket adományoz a hozzájáró
birtokokkal együtt, valamint Bécsben testőrséget alapít a magyar középnemesek számára. A Habsburg
birtokokra sok mindenkinek fáj a foga: a franciák és a spanyolok a birtokok felosztását szeretnék; a bajor
választófejedelem az osztrák trónt akarja; II. Frigyes porosz király viszont 1742-ben hadüzenet nélkül
lerohanja és csatolja Sziléziát. Ezekután Anglia és Hollandia Ausztria mellé áll, a többi állam eláll
követeléseitől. Az osztrák örökösödési háború egészen 1748-ig elhúzódik, azonban a határok lényegesen
nem változnak 1742 óta, azaz a háború után Poroszország megtartja Sziléziát. Mária Terézia 1756-ban
háborút indít Szilézia visszafoglalására, de ez a hétéves háború nem hozza meg számára a kívánt sikert.

A hagyományosan rossz osztrák-francia kapcsolatok rendeződnek Kaunitz Anton párizsi követnek

köszönhetően. Tehetségét felismerve Mária Terézia 1753-ban visszahívja, és kinevezi államkancellárrá.
Kaunitz a francia felvilágosodás szellemében irányítja a birodalmat, de a cél egy centralizált
összbirodalom. Ennek érdekében Kaunitz létrehozza az államtanácsot a kancellárián belül, amelynek
feladta az uralkodónak tanácsokkal való ellátása és a birodalom irányítása. 1754-ben meghozzák a kettős
vámrendeletet, ami a Habsburg gazdaságpolitikát, az összbirodalmi merkantilizmust szolgálja. A külső
vámhatár az összbirodalomból igen magas vámokkal minden árut kívül tart, továbbá létrejön még egy
belső vámhatár, ami Magyarországot szigeteli el a birodalom többi részétől. Mivel az örökös
tartományoknak az ipara sokkal fejlettebb, mint Magyarországé, ezért a magyar iparcikkeket magas
vámokkal illetik, viszont a magyar mezőgazdasági terményeknek alacsony a vámjuk, mert erre az örökös
tartományoknak szükségük van. Ezzel Magyarország szerves része lesz a Habsburg- birodalomnak, mi
leszünk az “éléskamra” egészen 1850-ig, amikor Alexander Bach megszünteti a kettős vámrendeletet.
Ezzel erősödik Magyarország mezőgazdasági jellege, a mezőgazdaság mellet azonban fejlődik még a
bányászat is, az ércekre az iparvidékeknek nagy szükségük van.

Általánossá válik a majorsági gazdálkodás és ezzel együtt a heti 3-4 robot, továbbá az állam állandóan
növeli az adókat. Ezek a jobbágyok helyzetének romlását jelentik, parasztmegmozdulások törnek ki. Az
1750-es években a Délvidéken az állami adók növelése miatt, Horvátországban a földesúri terhek
növekedése miatt. 1753-ban és 1755-ben a Körös-Maros vidékén tör ki parasztfelkelés, szintén a
megnövekedett földesúri szolgáltatások miatt. 1764-ben a székelyeknek nem veszik figyelembe
kiváltságaikat, és határőrszolgálatra akarják kényszeríteni őket. Amikor azonban ellenállnak, véresen
megtorolják (madéfalvi veszedelem). Ezután a székelyek innen tömegesen települnek át Bukovinába.

1765-66-ban Vas, Somogy és Zala megyékben törnek ki parasztmegmozdulások a nagy földesúri terhek
miatt. A felkelők petíciót nyújtanak be Mária Teréziának, aki erre összehívja az országgyűlést, de
elutasítják a földesúri terhek egységesítését, mondván az úrbéri viszony csak a földesúr és a jobbágy
dolga; ezért Mária Terézia feloszlatja az országgyűlést, és 1767-ben kiadja az úrbárium rendeletét, ami
szabályozza a földesúri szolgáltatásokat. Ezeket pedig a jobbágy haszonvétele után állapítják meg. Az
egésztelkes jobbágyok (1 hold belső telek, 16-40 hold szántó, 4-15 hold rét, valamint közös földek
rendelkezésére állnak) birtokosát évi 1 forint cenzus, kilenced, heti 1 nap igás vagy 2 nap gyalogrobot és
ajándék illeti “jelentősebb családi eseménykor”. A rendelet célja az adóalany védelme, hogy az állam
minél magasabb adókat szabhasson ki. Az urbáriumban megszabottak teljesítésére a rendelet 10 évet
irányoz elő. A rendelet meghozatalát rendi tiltakozás követi, de evvel nem sokat törődnek, mert az 1760-
as években egy még erőteljesebb centralizáció figyelhető meg.

A centralizáció egy politikailag egységes összbirodalom létrehozását célozza meg a rendi jogok
korlátozásával. Első lépésként Kaunitz kísérletet tesz a nemesi immunitás részleges megszüntetése ellen.
Az örökös tartományokban keresztülviszi, hogy a nemesség is adózzon, de Magyarországon ez olyan
mértékű ellenállásba ütközik, hogy Kaunitz kénytelen tervétől elállni.

(Különben is, az államnak több jövedelme származik Magyarországon a monopóliumokból, mint az

adókból, valamint a katonaság ellátása miatt hazánk hozzájárulása a birodalom pénzügyeihez mintegy
35-36%). Szintén a centralizáció szellemében 1765-ben a nádor helyett helytartót neveznek ki Bécsből.
Az 1770-es években Mária Terézia rendeletei a centralizáció mellett a birodalom fejlesztését is
szolgálják. 1773- ban feloszlatja a jezsuita rendet, jövedelmét pedig az oktatás fejlesztésére és a tanító
rendek támogatására fordítja, valamint a protestáns egyházak bizonyos feltételek mellett iskolákat
alapíthatnak. Ezzel az államot az egyház fölé emeli.

Egy másik rendelete a közegészséget érinti: minden megye, járás és város köteles egy orvost és egy
vizsgázott bábát tartani. Képzésükre a nagyszombati egyetem orvosi fakultással egészül ki, majd pedig
Budára kerül. Továbbá hoznak még népjóléti intézkedéseket, megalapítják az első árvaházakat, és
kísérlet történik a cigányok letelepítésére. 1777-ben kiadják az elsô általános és teljes oktatási
rendeletet, a Ratio Educationist, amelynek kidolgozója Ürményi József kancelláriai tag. A rendelet céljául
tűzi ki az általános műveltség emelését a felvilágosodás szellemében, ennek érdekében az egyházi
iskolák is állami törvények szerint irányítandóak, hogy az iskolákban “hûséges alattvalókat neveljenek”.

A tanköteles kort 6-12 évig határozzák meg, kötelezővé teszik a népoktatást, továbbá a rendelet
kimondja még, hogy a szülőnek erkölcsi kötelessége gyerekét iskolába küldeni. Az alsófokú oktatási
intézmények a népiskolák, ahol a “hűséges alattvalók nevelése” mellett írás-olvasást, számolást és
hittant is oktatnak, valamint a tehetségesebbeknek meg kell adni a lehetőséget, hogy tanulmányaikat
felsőbb iskolákban folytathassák. A középfokú oktatással foglalkozik a rendelet a legtöbbet. Eszerint
léteznek kisgimnáziumok, amelyek 3 osztályosok, és gimnáziumok, amelyek ötosztályosak. Szintén
középfokú intézménnyé minősítik a tanítóképezdéket. Ezekben az iskolákban a tantárgyakat két
csoportra osztják: a szükségesekre és a hasznosakra. A szükségesek közé tartoznak: a vallás- és
hitoktatás, az írás, a számtan, a latin és a természetrajz. A hasznosak csoportját a nemzeti földrajz, a
nemzeti történelem és a testi nevelés alkotják. Emelt szintű iskolákban a hasznos tárgyak továbbiakkal
egészülnek ki, ezek a görög, a mértan és a hazai jog. A felsőoktatás terén a hallgatók látogathatják a
nagyszombati egyetemet, Selmecbányán a Bányatiszti Akadémiát, az 5 királyi akadémia valamelyikét
(főhivatalnok-képzés), a Mérnöki Intézetet, valamint külföldi egyetemeket. Az egységes oktatást
egységes tantervek és rendtartás, azaz iskolára vonatkozó törvények szolgálják. A rendelet támogatja az
iskolák és tanítóképezdék építését, továbbá lehetővé teszi a magántanulást, ez esetben azonban a
tanügyi bizottság előtt vizsgát kell tenni.

A centralizáció és a könnyebb kormányzás érdekében 1774-ben visszaváltja Lengyelországtól a

Luxemburgi Zsigmond által 1412-ben elzálogosított szepességi városokat, majd 1778-ban pedig a Temesi
bánságot csatolják vissza Magyarországhoz. Mária Terézia uralkodására jellemző tehát az 1740-es
években a magyar rendekkel való együttműködés, az 1750-es évektől a centralizáció felvilágosult
jegyekkel, 1760-as évektől a nagyobb fokú centralizáció és az urbárium rendelete, az 1770-es évektől
Mária Terézia haláláig, 1780-ig pedig II. József társuralkodása és a birodalom fejlesztését szolgáló
rendeltek.
II.JÓZSEF

Míg Mária Terézia óvatos eszközökkel próbálta felszámolni a rendeket és élete végéig fontosnak tartotta
a katolikus egyház megtartását, addig fia jóval radikálisabb és gyorsabb változásokat akart.

József negyvenévesen került hatalomra. Eszményképe az egységállam volt. A sok nyelvű, nemzetiségű és
eltérő fejlettségű államaiból egy egységeset akart létrehozni.

Óriási felháborodást keltett, hogy magyar királyként meg sem koronáztatta magát és a koronát Bécsbe
vitette. Így nem kellett esküt tennie olyan törvényekre, amelyeket úgysem fog betartani (pl. rendi
kiváltságok védelme). Első rendeletei egyházpolitikai tárgyúak voltak. A türelmi rendelettel engedélyezte
a protestánsok szabad vallásgyakorlatát és hivatalviselését. Így megnyerte a protestánsokat és az
értelmiséget, de elvesztette a katolikus egyház támogatását. Az állam alá akarta rendelni a katolikus
egyházat, hiába tiltakozott a Bécsbe utazott pápa (fordított Canossa járás). Azokat a szerzetesrendeket,
amelyek nem végezte valamilyen hasznos munkát (pl. betegápolás) feloszlatta.

Eltökélt szándéka volt, hogy a nemesi és az egyházi birtokot is megadóztatja. 1784-ben parasztfelkelés
tört ki Erdélyben Horia és Kloska bevezetésével. Nagyrészt ennek hatására adta ki 1785-ben
jobbágyrendeletét, mellyel megszűntetette az örökös jobbágyi állapotot, azaz biztosította a szabad
költözésüket és kivonta őket a földesúri bíráskodás alól, valamint megtiltotta a jobbágy szó használatát.

Átszervezte a közigazgatást, ami csökkentette a megyék szerepét és rendi érdekeket sértett. Megyei
szinten elválasztotta a bíráskodást a közigazgatástól. Magyarországon hivatalossá tette a német nyelvet,
amit szintén nagy felháborodás követett és maga ellenhangolta az egész országot, hiába hangoztatta is
az egynyelvű birodalom előnyeit.

1788-ban Oroszország oldalán támadást indított a török szultán ellen a balkáni területekért, de nem járt
sikerrel és ezzel megrendült a helyzete.

Halála előtt – a türelmi- és a jobbágyrendelet kivételével – az összes rendeletét visszavonta. A hatalmat

öccse, II. Lipót (1790-1792) vette át. A központi kormányhivatalok megbénultak, a végrehajtó hatalom a
köznemesség uralta megyék kezébe került. A megyék a rendeleteket érvénytelenítették. Az országgyűlés
törvénybe iktatta a magyar nyelv oktatását a középiskolákban.

11 A KIEGYEZÉS TARTALMA ÉS ÉRTÉKELÉSE

kiegyezés

1867. május 22.: összeül a bécsi Reichsrat (17 tartománygyűlés képviselőjével)

május végén a magyar képviselőház is elfogadta a törvényjavaslatot → jún. 8-án Budán a Mátyás-
templomban megkoronázzák Ferenc Józsefet

jún. 12-én mint törvényes magyar király szentesítette a kiegyezési törvényeket

létrejön egy dualista állam, az OMM, két fővárossal: Bécs + Bp. → alkotmányos monarchia

két egyenrangú fél megegyezése

belső ügyeket tekintve teljesen önálló a két állam

magyar király Bécsben, felelős magyar kormány Pesten → Andrássy Gyula magyar miniszterelnök

a két államot Ferenc József személye kötötte össze: perszonálunió

közös ügyek: külügy, hadügy, pénzügy → közös miniszterek

1526 óta mindig az adott viszonyok szerit alakuló kérdés volt a magyar nemzet függetlensége a
birodalmon belül

a reformkorban kialakul a polgári nemzet fogalma → mindenki polgár lesz → jobban realizálódnak a
határok: magyar nemzet és a bir. határai (két szélsőség: a szabadságharc alatti olmützi alk. → Bécs
tartományként kezel mo.-i területeket → a magyarság különállása eltűnik; függetlenségi nyilatkozat:
Magyarország. önálló államként jelenik meg)

a magyarságnak és a magyar politikának nagy sikere volt! egyenrangú félként ilyen értelemben még
soha nem alkottuk a Birodalom részét

megszületik az 1868-as kiegyezés a horvátokkal, majd nemzetiségi törvény is születik

mindkét fél engedményéből születik → Bécs engedett a 48 előtti felállásból: Mo. polgári értelemben vett
végrehajtó hatalma és kormánya jön létre; magyarok: össze kell hangolni a külügyet stb.-t

Értékelés

a két legerősebb nemzetiség megegyezése

mindkét fél szükségszerűnek tartotta

Deák: a kiegyezést tető alá tolja:

Mo. 1526 óta soha nem bírt ekkora önrendelkezéssel

’48-ban siker lett volna ez az eredmény

a birodalmat támogatva Mo. esélyeit is növeljük

herderi jóslat (germán+szláv között=halál → kell egy nagyobb bir.)

1849: az európai nagyhatalmak nem támogatják Magyarország függetlenségét

a HB stabilizáló tényező Közép-Európában (Anglia és Fr.o. szerint is)

Kossuth Kasszandra-levele:

túl messzire ment, sokat adott fel

úgy vélte, hogy ebben a kétfrontos küzdelemben (Bécs + nemzetiségekkel szemben) valakivel kezet kell
fogni – és mivel a nemzetállamok folyamában vagyunk, ezért

→ egy olyan dunai konföderációban kellene gondolkodni ahol a Duna menti népekkel együtt szövetségi
államot lehet létrehozni

a nemzeti önrendelkezést, megbékélést hangsúlyozta

létrejött egy modern értelemben vett állam, ahol időzített bombaként ketyegett a nemzetiségi kérdés

Magyarország a jogállamiság keretei közé tér vissza

hibája: túl kötött

7 FÖLDRAJZI FELFEDEZÉS

A nagy földrajzi felfedezések

Okai:

Az 1300-as évektől válság jellemezte Európát, majd a 15. század közepétől lassú fejlődés indult meg,
amely elősegítette a feudalizmus bomlását és a kapitalista viszonyok kialakulását. Az ipar és a
mezőgazdaság is fejlődött, a népesség növekedett (humanizmus és reneszánsz időszaka). A fejlődés
serkenti a kereskedelmet, mert Nyugat-Európa nem tudja elég élelemmel ellátni lakosságát, Kelet-
Európának-nak pedig iparcikkre van szüksége → kontinentális munkamegosztás, lebonyolítója: atlanti-
parti hajózás. Kereskedelemhez szükséges feltétel a nemesfém, mint csereeszköz – HIÁNYZIK!!!

Aranyéhség: Európában nem volt elegendő nemesfém, mert a távol-keleti kereskedelem által Ázsiába
áramlott, és kimerültek a bányák. A pénznek közvetítő szerepe volt, az arany hiánya gátolta a gazdaság
fejlődését.

Népesség jelentős növekedése, kevés a hely.

Élelmiszerhiány, melyet az Újvilágból beáramlott növények oldottak meg.

1453 → törökök elfoglalták Bizáncot, elzárták a Földközi-tengeren az európai kereskedők útját, így
lefölözték a kereskedelem hasznát → a kereskedők új kereskedelmi utakat voltak kénytelenek keresni.
1492-ben megtörtént az arabok kiűzése az Ibériai-fsz-ről. (Spo visszafoglalja Granadát a móroktól, ezzel
véget ért a reconquista.). A felgyülemlett spanyol és portugál erőt le kellett vezetni. Az uralkodó
támogatta a felfedezéseket.

Marco Polo utazásai (~1200): kialakult a mesés kelet képzete, ez is vonzerő volt.

Feltételei:

Végbement egy természettudományi és technikai fejlődés: hosszú tengeri útra alkalmas hajó léte,
iránytű, térképészet fejlődése.

Toscanelli-féle térkép: a Föld gömb alakú (1474)

iránytű

caravella

tűzfegyverek korszerűbbek lesznek

Portugál expedíciók (óvatosak, csak Afrika partjai mentén hajózva akarnak Indiába jutni)

1471: portugálok átlépik az Egyenlítőt

1487: megkerülik a Jóreménység-fokát (Bartolomeu Diaz)

1498: Vasco de Gama (portugál) Afrikát körülhajózva eljut Nyugat-Indiába (Indiába vezető keleti vízi utat
megnyitotta, 1869-ig, a Szuezi-csatorna megépítéséig ezen az útvonalon bonyolódik le Európa és Ázsia
között a kereskedelem).

1519. VIII – 1522. IX.: Fernando Magellán (portugál hajós, spanyol szolgálatban) expedíciója a Föld körül
(Magellán az út során meghal, 18 ember (265-ből) és 1 hajó (5-ből) tér vissza sikeresen, elsőként
körülhajózva a Földet és felfedezi a Fülöp-szigeteket). Bebizonyosodik, hogy a Föld valóban gömb alakú!

Spanyol expedíciók

1492. VIII. 3 – X. 12.: Kolumbusz Kristóf első útja, (Santa Maria, Niña, Pinta) Cadizból indult el és Indiába
akart eljutni, ehelyett az Újvilág felfedezése (spanyolok előretörése), okt. 12-én szállt partra Guanahani
szigetén. Újkor kezdete!!!

1493-96. Kolumbusz 2. útja, Puerto Rico és Jamaica, hozza a kukoricát.

1498-1500. Kolumbusz 3. útja (venezuelai partok) arany, ezüst, drágakövek, növényi és ásványi anyagok,
olcsó munkaerő, beláthatatlan lehetőségek, gigantikus haszon.

1502-1504. 4. útja: eljut Panamába

A nagy földrajzi felfedezések és a gyarmatosítás következményei

A felfedezéseket követően a 16. század közepétől rohamosan emelkedtek a mezőgazdasági termékek

árai (főleg a gabonaárak). A másik fontos következmény, hogy az iparcikkek iránt is megnőtt a kereslet. A
kelet-közép-európai országok nagymértékben növelték mezőgazdasági termelésüket. További
következmény, hogy az Újvilágból beáramló nemesfémtömeg még magasabbra emelte az árakat. A
megnőtt szükségletek kielégítésére a céhes keretek alkalmatlanná váltak. Elterjedtek a manufaktúrák,
amelyeket vállalkozók hoztak létre. A manufaktúrák olcsóbban és nagyobb mennyiségben termeltek. Sok
kézműves tönkrement, a kereskedő-vállalkozók kezén tőke halmozódott fel. Kereskedelmi társaságok
jöttek létre Európában. Angliában megkezdődtek a bekerítések (gyapjú iránti kereslet növekedése ›
juhtenyésztés › közös földek kisajátítása), megszülettek a véres törvények. Kialakultak a tőkés termelés
gazdasági és társadalmi előfeltételei (a marxizmus e folyamatot eredeti tőkefelhalmozásnak nevezi). Az
eredeti tőkefelhalmozás az a folyamat, amelyben a kisárutermelő parasztokat és kézműveseket a
termeléshez, létfenntartáshoz szükséges eszközeitől megfosztják. Ezzel párhuzamosan mások kezében
felhalmozódik ez a termelőeszköz vagy az annak megvásárlásához szükséges pénzösszeg.) Kialakultak a
tőkés bérmunkás kapcsolatok. A tőkés pénzt visz a piacra, és ott olyan árut vesz, amely a saját értékénél
nagyobb értéket tud előállítani. Ez az áru a bérmunkások munkaereje. Bérmunkásokká azok a rétegek
lettek, akik elvesztették minden termelőeszközüket (egykori jobbágyok és kézművesek). A munkabér és
a megtermelt érték között különbözet az értéktöbblet, a tőkés haszna.

Kapitalizmus

Gazdasági elrendeződés, mely az ipari forradalmat követően a 19. században fejlődött ki a nyugati
társadalmakban. A fogalom Marxtól származik. Lényege, hogy a termelőeszközök magántulajdonban, a
tőkésosztály (burzsoázia) birtokában vannak. A munkások (proletariátus) semmivel sem rendelkeznek,
csak a munkaerejükkel, és ezt bár szabadon eladhatják a piacon, függnek a tőkésosztálytól, amely
kizsákmányolja őket azáltal, hogy kisajátítja a munkájuk által létrehozott értéktöbbletet. nem marxista
értelemben: az a gazdasági forma, amelyben a tulajdon legnagyobb része magánkézben van, és az
árukat szabadpiaci versenyben értékesítik. Kizsákmányolásról csak monopolhelyzet esetén beszélnek.

A monopolkapitalizmus jellemzése
A monopóliumok kialakulása a szabadversenyes kapitalizmus idején kezdődött el, és a XIX. Század végére
gyakorlatilag befejeződött. A monopólium olyan nagyvállalat, amely egy iparágban a termelés nagy
részét adja.Létrejöttének két lehetséges útja a tőke koncentrációja és centralizációja. A
monopóliumoknak a fejlődés során több fajtája alakult ki:

a kartell egy iparág vállalatainak a megegyezése a nyersanyagok, késztermékek árában vagy a piacok
elosztásában

a szindikátus vállalatai közös szerveket hoznak létre bizonyos feladatok ellátására (pl.: értékesítés)

a tröszt ugyanazon ágazat vállalatainak egyesülése közös vezetés alatt

a konszernben különböző ágazatok vállalatai egyesülnek közös pénzügyi irányítás alatt

holding más vállalatokat ellenőriz a megszerzett részvényhányad alapján

A finánctőke a banktőke és az ipari tőke összefonódását jelenti. Ez legtöbbször úgy jött létre, hogy
különösen nagy beruházásokat csak banki hitelekkel tudtak végrehajtani, ezekért cserébe viszont a
bankok ellenőrzést nyertek a vállalatok tevékenységében. A fejlődés következő lépcsője a tőkekivitel. Ez
akkor következik be, mikor a tőkét saját hazájában már nem lehet jól befektetni. Ilyenkor a tőkét a
gazdaságilag elmaradottabb országokban fektetik be, mivel itt olcsóbb a munkaerő, a nyersanyag is
sokszor itt található és a piac helyben van. Ezek a plusz bevételek jelentik az extraprofitot. A tőkekivitel
során megtörténik a világ gazdasági felosztása, amit a területi felosztás követ. A területi felosztás
korában Anglia és Franciaország voltak a gazdaságilag legerősebb és az USA. A német gazdaság a
századfordulón sokkal gyorsabban fejlődött, mint az angol vagy a francia. Ez az ún. egyenlőtlen fejlődés,
amit az vált ki, hogy a később indulók könnyebben alkalmazhatták a legfejlettebb technológiát. Az
egyenlőtlen fejlődés következtében megkezdődött a harc a világ újrafelosztásáért.

1 KÖZÉPKORI VÁROS CÉHES IPAR

Időbeli elhelyezés:

Az ókor végén Nyugat-Európában a legtöbb város elnéptelenedett .Így a kora középkorban alig léteztek
nagyobb települések. A XI. században a mezőgazdasági fellendülés és a népességnövekedés és a több
termék miatt a városok újraépültek.

Gazdasági fellendülés:

A mezőgazdasági fejlődés fontos szerepet töltött be a termények mennyiségének növekedésében.

Elerjedt a két- és háromnyomásos gazdálkodás. Az éghajlat melegebbé válása is növelte a hozamot.
Ennek köszönhetően a népesség is jelentősen megnövekedett, mivel a mezőgazdaságban egyre több lett
a felesleg, és előtérbe került a pénzgazdálkodás. A technikai forradalom is megkezdődött eközben. A
vízimalmok széles körben elterjedtek és idővel a forgómozgást átalakították egyenes vonalúvá. Így
létrejött a vízierőgép, amit kézművesek is használtak, illetve kalapácsokat, fűrészeket, fújtatókat
hajtottak meg vele.

A városok születése:

A népvándorlás során a városok jelentős része elpusztult. Eleinte kereskedők alakították ki a

közösségeket, személyük és árujuk védelmének érdekében. Később csatlakoztak hozzájuk a kézművesek
is . A kereskedők szervezésével így kommunák jöttek létre. A kommunák a földbirtokosokkal szemben
pénzzel, s ha kellett erővel is kiharcolták önállóságukat.

Városi önkormányzatok kialakulása:

A saját városi önkormányzat komoly előrelépést jelentett, mivel így függetlenné váltak a feudális
rendszertől, és jogilag is elkülönültek. A városi polgárok szabadon választhatták bíráikat, és egyéb
jogokat kaptak pl.: Vásártartási jog – Árumegállító jog –Vámmentesség- Várfalépítés. Egy összegben
adóztak a földesuruknak és a királynak. Idővel a városi polgárság külön helyet foglalt el a ranglétrán. A
város élén a polgármester vagy a bíró állt, akit városi tanács választott. Eleinte csak a leggazdagabb
kereskedők szavazhattak, de idővel az iparosmesterek is beleszólhattak. A városlakosság többsége, a
szegények voltak a. Plebs.

Élet a városban:

A városokat fallal vették körül, ezért csak a kis hely volt a lakhatásra. Elterjedtek az emeletes házak, de
csatornázás hiányában a lakosságot járványok tizedelték, és gyakorivá vált a tűzvész is. A XIII. század
közepén Nyugat és Dél Európában nagyobb városok alakultak ki, amik környezetüket látták el, míg
Keleten közepes 4-5000 fős városok voltak. Párizs volt ekkor a legnagyobb város.

Céhek:

A szakmunkások szakmánként külön-külön hoztak létre érdekvédelmi szervezeteket, ezek voltak a

céhek. A céhek teljes jogú tagjai a mesterek, akik saját műhellyel rendelkeztek. A mester először
inasként kezdett egy mester mellett dolgozni, majd legényként dolgozott a műhelyben, és vándorútra
kellett mennie tanulni, és csak ez után tehette le a mestervizsgát ahol el kellett készíteni a remekművét,
illetve lakomát kellett tartani, ahol megvendégelte mesterét, majd csak ez után vált ő is mesterré. A
szakmai színvonal magas volt A céhek közti verseny kiküszöbölése érdekében szigorúan korlátozták a
munkaidőt, az alkalmazottak és a szerszámok számát, illetve nem volt munkamegosztás, vagyis az
elkészítés teljes folyamatát ismerniük kellett. A mester is dolgozott. A céhen kívül iparosokat
kontároknak nevezték és üldözték őket. Idővel a céhek terjedésével specializálódtak a műhelyek. Ezen
kívül a céhek feladata volt egy-egy adott városfalszakasz védelme elhunyt tagok családjáról a
gondoskodás, és a rend fenntartása.

Kereskedelem:

– A helyi kereskedelmet a parasztok a piacon bonyolítottak le, ahogy az iparosok is többnyire, de a

műhelyben is árultak. Az árukat ezüst és arany érmékért cseréltek gazdát.

– A távolsági kereskedelem is jelentős volt az óriási haszon miatt, de ezt vízen vagy zarándokutakon
bonyolították le.

A legnagyobb jelentőségű útvonal a kelettel a LEVANTEI útvonal volt. Ezt az útvonalat elsősorban
Velence és Genova uralta. A kereskedelem megerősödése miatt megjelentek a fegyverek, posztók,
bársonyok a fűszerek és luxuscikkek mellett. Jelentős útvonal jött létre a Balti-tenger térségében is. Ezen
az útvonalon prémeket, viaszt, kátrányt, fémeket, gabonát vittek nyugatra, ezért cserébe pedig
fegyvereket, iparcikkeket és szerszámokat küldtek. Létre jött a HANZA szövetsége, így két tengeri
útvonalat a CHAMPAGNE útvonal kötötte össze az Alpokat megkerülve. Így a német városok is
felélénkültek.

A Kelettel való kereskedelem növelte az európai színvonalat, de hosszú távon komoly árat fizetett érte
Európa, hiszen aranyuk nagy része kikerült Európából.

12.GAZDASÁGI VÁLTOZÁSOK A DUALIZMUS KORÁBAN

Gazdaságpolitika

fontos a gazdaság fejlesztése

ipartámogató törvényeket hoztak létre

iparra és mezőgazdaságra kiterjedő vámrendszert hoztak létre

a magyar pénzügy és gazdasági élet is fejlődött és áttértünk arany alapra amit a magyarok
kezdeményeztek

1892-ben folyók szabályozása, új szántóföldek keletkeztek és a hajózási feltételek is javultak

megépült Európa leghosszabb gátrendszere

vasút fejlődése is megindult MÁV, így Magyarország gazdasága fejlődött

Felzárkózó gazdaság

Magyarország meghatározó gazdasági ágazata a mezőgazdaság volt

gabonatermesztés miatt: termőterületek bővítése, folyamszabályozás, erdőirtás

hatalmas malomipar vállalatok

Budapest a világ egyik legjelentősebb malomipari központtá vált

szénbányászat, vaskohászat, gépgyártás kezd fellendülni

élelmiszeripar, gépipar, a korszak technikai és technológiai élvonalába került

újítmányok: transzformátor, villamos mozdony, karburátor, telefonközpont

1873. Budapest

Buda, Pest, és Óbuda egyesül: létrejön Budapest, Európa legnagyobb városai közé emelkedik

Az ország erőforrásainak jelentős részét ide koncentrálták

létrehozták a Fővárosi Közmunkák Tanácsát, arisztokraták vettek benne részt

a város arányosan, tényszerűen fejlődött

Budapest elszakadt a lassabban fejlődő országoktól pl.: Parlament, keleti és nyugati pályaudvar

Első VILÁGHÁBORÚ

világháború

Az európai birodalmak két szövetségi rendszerbe tömörültek. Az 1882-ben kötött hármas szövetség
Németországot, a Monarchiát, és Olaszországot foglalta magában. Az 1893-ban kötött francia-orosz
szövetséget kiegészítette az 1904-ben kötött francia-angol egyezmény (Entente Cordiale – ANTANT), és
betetőzte az 1907-ben kötött angol-orosz szerződés. A katonai tömbök között helyi háborúk is
kialakultak: olasz-török háború (1911), az első és a második balkáni háború (1912-13).

A szarajevói merénylet

A Balkán-háborúk következtében elégedetlenség vált jellemzővé a Monarchia által 1908-ban

bekebelezett Bosznia-Hercegovinában. A helyzetet a bécsi kormány azzal akarta javítani, hogy az 1914.
júniusi hadgyakorlatot Boszniában rendezi meg. Erre a helyi nacionalisták („Ifjú Bosznia”, „Egyesülés
vagy halál”) merényletet készítettek elő. 1914. június 28-án egy szerb merénylő (Gavrilo Princip)
pisztolylövésekkel megölte Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét.

Lesz-e háború?

Tisza István gróf tisztában volt azzal, hogy a magyar-román határ sebezhetősége, és a Monarchia
felkészületlensége miatt nem érdemes még háborút kezdeményezni. Ferenc József II. Vilmos német
császárhoz fordult tanácsért, aki lényegében így válaszolt: most, vagy soha. Berlin álláspontja azért
változott meg ilyen hirtelen, mivel Helmuth von Moltke vezérkari főnök szerint az 1914-es időszak
Németország számára a legkedvezőbb, és az idő múlásával egyre rosszabb lesz.

Moltke Alfred von Schlieffennek a tervei alapján úgy képzelte, hogy a német haderő villámháborúban,
pár hét alatt legyőzi Franciaországot, a Monarchia feltartóztatja Oroszországot és Szerbiát, ezt követően
pedig a németekkel közösen befejezik a háborút.

A Monarchia hadüzenete

A németek biztosították Tisza Istvánt, hogy Románia sakkban tartására szövetséget kötnek Bulgáriával. A
Szerbia elleni katonai akció szükségessége egységes állásponttá vált. A Monarchia július 23-án 48 órás
határidejű jegyzéket küldött a szerb kormánynak, amely az országot sértő követeléseket is tartalmazott.
A szerbek elutasították a jegyzéket, ezért a Monarchia 1914. Július 28-án hadat üzent Szerbiának, s
megkísérelte annak gyors lerohanását.

A világ hadba lép

Olaszország, Románia, Bulgária és az USA semleges maradt, Japán pedig csak a távol-keleti német
érdekeltséget akarta megszerezni.

Augusztus 1-jén Németország hadat üzent Oroszországnak, 3-án pedig Franciaországnak. Ezzel egy
időben követelte a semleges belga kormánytól a német csapatok belgiumi állomásozását. Az elutasító
válasz miatt Németország megtámadta Belgiumot, amire Anglia küldött ultimátumot a német
kormánynak. Mivel nem kapott választ, aug. 4-én hadat üzent Németországnak. Aug. 5-én a Monarchia
üzent hadat Oroszországnak, 6-n pedig Szerbia Németországnak. 12-én Franciaország és Anglia a
Monarchiának, 23-án pedig Japán Németországnak.
Törökország aug. 2-án szövetséget kötött Németországgal, 5-én elzárta a Fekete-tengert, majd a
központi hatalmak oldalán belépett a háborúba.

A háború kezdetekor a hadviselő felek mintegy 20 millió katonával rendelkeztek. A nyár folyamán
mozgósított katonákat MO-on is azzal bíztatták, hogy mire a falevelek lehullanak, már otthon is lesznek.

Ki miért száll be a háborúba?

Németország – gyarmatok, Anglia meggyengítése

Monarchia – Balkán birtoklása

Anglia – hatalom megőrzése, Németország meggyengítése

Franciaország – Elzász-Lotaringia visszaszerzése, hatalmának visszaállítása

Oroszország – Balkán megszerzése

Erőviszonyok

A német koalíció előnye, hogy földrajzilag egységes terület, így az utánpótlás megoldható. Hátránya
viszont, hogy bekeríthető, így többfrontos háborúra kerülhet sor. Németország hadipara, és hadserege a
legfejlettebb, legfelkészültebb.

Az ANTANT népessége kétszerese, de hadereje nem olyan komoly, mint Németországé.

A nyugati front (merev front):

A német hadvezetés aug. 4-én támadást indított Belgiumon keresztül Párizs ellen. Szeptember 3-án
elérték a Marne folyót, azonban a franciák megállásra kényszeríttették őket (Marne-i csata, szept. 5-10),
és állóháború bontakozott ki; mindkét fél beásta magát. Ezzel összeomlott mindkét fél villámháborús
terve.

A keleti front:

A franciák elleni német támadás elakadásában fontos szerepe volt a vártnál gyorsabb orosz
mozgósításnak. A 8. Német hadsereg Paul von Hindenberg vezetésével Tannenbergnél megsemmisítette
a 2. Orosz hadsereget (aug. 28-30.), majd az 1. Orosz hadsereg ellen fordult, és a Mazuri-tavaknál
csapást mért rá. (szept. 6-15.)

Galíciában az osztrák-magyar haderő feltartóztatta az orosz előretörést, de az oroszok Przemysl váránál

bekerítette 120 ezer magyar katonát, és megadásra kényszeríttették őket.

A balkáni fronton a Monarchia és Szerbia között állóháború alakult ki. A törökök hadba lépése a központi
hatalmak oldalán újabb front megnyitására kényszeríttette az oroszokat a Kaukázusban.

Versenyfutás a tengerhez

1914 őszén a nyugati fronton megkezdődött a versenyfutás a tengerhez, majd ennek kudarca után itt is
állóháború alakult ki. Vereséget szenvedett a német flotta is (Helgoland-szigetek, nov. 1.), s Anglia
tengeri blokád alá vette Németországot.

A haditervek összeomlása

A háború első évében összeomlott valamennyi támadásra épített haditerv. Ennek oka, hogy a legtöbb
vezérkar a tűzerő növekedésétől a támadás hatékonyabbá válását várta. De épp fordítva történt: a
beásott gyorstüzelő ágyúkkal a védelem erősödött meg. Ezek ellen a gyalogság és a lovasság hatástalan
volt. Éppen ezért a győzelem csak az ellenfél erőinek felmorzsolása után volt lehetséges.

A felőrlő küzdelmek

Az 1915-16-os háborús évek az ellenség felőrlésének jegyében teltek. A 11. Német, és a 4. Magyar-
osztrák sereg Gorlicénél áttörte a frontot, és elfoglalta a lengyel területeket, továbbá a Baltikum jelentős
részét.

1915 májusában Olaszország belépett a háborúba az antant oldalán, ugyanis neki ígérték Dél-Tirolt,
Triesztet, az Isztriai-félszigetet, valamint Dalmáciát és Albánia egy részét. Az osztrák-magyar haderő az
olasz támadást az Isonzo-menti harcokban megállította. A mintegy 600 km-es isonzói front Doberdo
nevű karsztfennsíkján az osztrák-magyar hadsereg két és fél év alatt a túlerőben levő olasz hadsereg 12
támadását verte vissza.
1915 szeptemberében Bulgária a központi hatalmak oldalán belépett a háborúba, s a Monarchiával
közösen elfoglalták Szerbiát, Montenegrót és Albániát. Az összeomlott szerb sereg maradványait az
antant Korfu szigetére menekítette. A szerbek megsegítésére Görögország beleegyezésére francia és brit
csapatok szálltak partra Szalonikiben, s fontos támaszpontot hoztak létre. A nyugati fronton most
először vetették be a harci gázt.

A verduni vérszivattyú

A keleti és a balkáni frontokon aratott győzelmek után a német vezérkar úgy vélekedett, hogy
Oroszország egy ideig nem tudja összeszedni magát a keleti fronton. Ezért a német haderő a nyugati
frontra vonult. 1916. febr. 21-én a németek ostrom alá vették Verdun erődjét, arra számítva, hogy
sikerül gyorsan elfoglalniuk. Majd az erőd visszaszerzésére indított ellentámadások során felőrlik az
antant erőit. A terv azonban nem sikerült. Közel 1 millió katona halt meg. Kb. 550 ezer francia, és 450
ezer német.

antant összehangolt támadása 1916 nyarán

Az orosz haderő váratlanul újabb támadásba lendült, és áttörte az osztrák-magyar frontot. Románia
csatlakozott az antanthoz, és betört Erdélybe, mivel Erdélyt ígérték nekik, ha belépnek. (bukaresti titkos
szerződés)

A brit erők támadást indítottak a Somme folyónál, s itt vetettek be először páncélosokat. A gépek
csatájában 1 millió katona halt meg, de mindez nem változtatta meg a hadi helyzetet. A német haderő
kivédte a támadást, és a keleti fronton megállította az orosz előretörést. Kiverték a románokat Erdélyből,
és elfoglalták Bukarestet. A központi hatalmak azonban erre az időre kimerültek.

1916 novemberében meghalt Ferenc József. Utódja, IV. Károly kétszer is békét ajánlott, de a felek magas
követelményei miatt a békekötés nem jöhetett létre.

Az USA hadba lép

A német hadvezetés az antant tengeren történő utánpótlásának megakadályozása érdekében 1917

elején korlátlan tengeralattjáró háborút indított, amelynek elsősorban az USA hajói estek áldozatul.
(Ilyen hajó volt a Luisitania.) Válaszként Amerika hadba lépett az antant oldalán. Mindez egyértelművé
tette az antant erőfölényét.
A központi hatalmaknak azonban reményt adott az orosz forradalom következtében előállt új helyzet.
Úgy látszott, ha Oroszország kiesik, a nyugatra összpontosított erőkkel még az amerikaiak felfejlődése
előtt ki lehet csikarni a győzelmet.

Miért világháború a világháború?

A győzelem feltételei: fontos a sok ember, a biztos háttér (nyersanyag), utánpótlás. A szállítás vasúton
történik, így gyorsabb az utánpótlás. Új fegyverek: harci gázok, repülőgépek, tankok, ismétlőfegyverek,
léghajók, tengeralattjárók.

14. Náci németország

náci párt programja

A Német Munkáspártot (DAP) 1919 januárjában alapította Anton Drexler (vasúti lakatos), azzal a céllal,
hogy gyűjtőhelye legyen az 1. világháborús vereség után létrejött rendszerben csalódott, a társadalom
perifériájára került, baloldal- és kapitalizmusellenes rétegeknek. Magukénak vallották a Dolchstobt,
amely szerint a hátországból a hadsereg hátába mért tőrdöfés okozta a háborús vereséget, a
megaláztatást. Adolf Hitler 1919 szeptemberében lépett a pártba, majd tevékenyen részt vett a
pártprogram kidolgozásában. A 25 pontból álló tervezet a népjólét megteremtését, az osztályellentétek
megszüntetését, a kapitalista kamatszolgaság megtörését, a nemzeti közösség és a nemzetállam
szerepének elismerését és a németek önrendelkezési jogának helyreállítását követelte. A párt felvette a
Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP; Nazionalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei) nevet,
melynek 1921-től Hitler lett az első elnöke.

A párt alapvetően forradalmi jelszavakat hangoztatott, s a tagok túlnyomó része egzisztenciális

helyzetének változását remélte a mozgalom sikerétől. Hitler törvényes eszközökkel kívánta a hatalmat
megszerezni, nem lerombolni akarta az államot, hanem a maga képére formálni. A hagyományos
politikától eltérően a nemzetiszocialisták nagy súlyt fektettek Hitler szónoki képességeire, az egyszerű
szavak mágiájára, a propagandára, a látványos, tömegpszichológiailag hatásos nagygyűlésekre, a
fáklyásmenetekre. A húszas évek közepétől a befolyásos támogatók által pénzelt Völkischer Beobachter
(Népi Figyelő) nevű pártlap széles tömeghez volt képes eljuttatni a náci szellemiséget.

A Führer-elv

Az NSDAP csúcsán a vezér és kancellári tisztséget betöltő karizmatikus vezető, Hitler állt, utána
helyettese és a birodalmi vezetők következtek. A Felhatalmazási törvény alapján a kancellár rendeleti
úton kormányozhatott, a döntések a náci pártban születtek kiiktatva a parlamentet.„A Führer parancsol,
mi követjük őt”. A Führer-elv lényege, hogy Hitler megszabta a követendő célokat, irányította és
felelősségre vonta az alárendelteket, döntéseiért személyesen viselte a felelősséget. A Führert a
népközösség megszemélyesítőjének, a közerkölcs bajnokának, a német gazdasági csoda
megteremtőjének, kiváló katonai vezetőnek, a nemzet ideológiai ellenségeivel (marxistákkal,
bolsevistákkal, zsidókkal) szembeni védőbástyának tekintették.

A párt mellett álltak a részben piramilitáris pártkülönítmények: az SA (Sturmabteilung; rohamosztag), az

SS (Schutz-Staffeln; véderő) és a csatolt szövetségesek (orvosok, tanárok, jogászok, hivatalnokok
szakszövetségei); a hatalomátvétel után megalapított politikai rendőrség, a Gestapo (Titkos
Államrendőrség) a megfélemlítés eszközévé váltak.

A gazdasági önellátásra, az expanzív külpolitikára való törekvés náci jelszava „a tér nélküli nép”
eszméjében (Volk ohne Raum); majd az élettér-elmélet (Lebensraum) kidolgozásában nyilvánult meg,
amelyet 1937-ben fogalmazott meg Rosenberg, a párt faji ideológusa.

náci ideológia összetevői

A nemzetiszocializmus szellemi gyökerei heterogének, és részben meghamisítottak. Ösztönzést merít az

ifjúsági mozgalomból, átveszi a bajtársiasság frontélményét, és a fasizmus egyes vonásait. Megtalálható
benne Nietzsche „hatalomakarása”, Richard Wagner fatalizmusa, Mendel örökléstana, a fajelmélet, a
szociáldarwinizmus, a pángermán messianizmus, a germán-kelta mitológia éppúgy, mint Spengler tételei
a nyugati világ alkonyáról.

A náci propaganda az egyéni lét apró örömeinek, a népi életforma tisztaságának, a boldogító
középszernek a képeivel bombázta a kisembert, elhitetve vele jelentőségét. Elsősorban nem az
értelmiséghez, hanem a széles tömegekhez szólt: szubjektívan és egyoldalúan. „A fasizmus lényege
éppen az, hogy a törvénytisztelő, tisztességes emberek értékvilágát zavarja meg” – írta Bibó István
tanulmányában. A nemzetiszocializmus a népit hangsúlyozta, az egyén tökéletes feloldódását követeli a
közösségben: „te semmi vagy, a néped minden!” Az egységesítés jegyében népközösséget
(Volksgemeinschaft) hirdetett, amely az individuum teljes megsemmisítésére törekedett. A nácizmus
férfiak szövetségének mítoszát követi ideológiájában és társadalomszervezési gyakorlatában is.
Mindenkinek tartoznia kellett valahová; a gyermekek a Jungvolkban (10-14 évesek), az ifjak a
Hitlerjugendben (14-18 évesek) találták meg az irányított együttlét örömét. A náci megfogalmazás
szerint „a társadalom egy ütemre lép”. A nemek tradicionális egyenlőtlenségét hirdeti, erősíti a férfi
dominanciáját a családban, társadalomban és politikában. Az egyetemi hallgatók körében a nők arányát
egyharmadról 10%-ra csökkentették. A nők feladata a szülésre, nevelésre, ellátásra és túlmunkára
redukálódott. A gyermekotthonokban, a Lebensborn mozgalom elindításával 11 ezer tiszta árja
csecsemőt hoztak világra azok a lányok, akiket válogatott SS tisztek ejtettek teherbe. (A gyermekek
születésük után az állam tulajdonát képezték, soha sem tudva, kik a szüleik.)
vér vallása, az antiszemitizmus

Vér és rög kifejezések, az archaikus retorika alkalmazása, a régi germán mítoszok felélesztése a
spirituális Thule Társasághoz és Alfred Rosenberg személyéhez köthető. Ő alkotta meg „ A 20. század
mítosza” című könyvében a vér vallása-eszmét, amelynek értelmében a vér tisztasága köti össze a
germán fajt, a vérben testesül meg a faj szelleme. A müncheni sörpuccs 16 mártírjának a horogkeresztes
zászlóra hullott vére relikviává vált, ez volt a vérlobogó, ami a zászlószentelési rituálé és az esküszövegek
elengedhetetlen kellékét jelentette.

A szélsőségesen jobboldali Ostara magazin rasszizmusa is erősen hatott a náci világnézet kialakítására,
amelynek középpontjában az antiszemitizmus áll. A náci értelmezés szerint a németséget a zsidó faj
lassú pusztítással fenyegeti. Hitler retorikájában ezért a „vér és föld” (Blut und Boden) védelmében a
zsidóság megsemmisítését követeli. A Mein Kampfban „az emberiség örök bomlasztóelemének” nevezi a
zsidóságot. Az északi fajt, az alsóbbrendű fajták fölött uralkodó népnek (Herrenvolknak) tartja.

A náci faji politika alapja a fajelmélet, az 1918-as vereség felelősségének áthárítása, a „novemberi zsidó-
marxista bűnösök” és az ellenségkép kialakítása, amelyről a totalitárius hatalom nem mondhat le. A
hatalomátvételt követően 1933. április 1-jén bojkottnapot tartottak, amely a zsidó boltosok,
professzorok, tanárok, jogászok, orvosok és egyetemisták ellen irányult. Az 1935. szeptember 15-én
elfogadott nürnbergi törvények értelmében a zsidók elvesztették jogegyenlőségüket, megfosztották őket
állampolgárságuktól, fajgyalázásnak minősítették a nemi kapcsolatot zsidó és nem zsidó németek között.
A következő évben látott napvilágot a birodalmi állampolgári törvény 13 kiegészítő rendelete, melyben
kizárták a zsidókat az állam közösségéből. 1938-ban a zsidó vallási egyesületeknek bejegyzett
egyesületeknek kell lenniük, az 5 000 birodalmi márka fölötti vagyont be kell jelenteniük, a zsidó ipari
üzemeket jelzéssel látták el, valamennyi zsidó orvos és jogász működési engedélyét bevonták, az
útleveleket érvénytelenítették, az újakat J betűvel jelölték, kiutasítottak az országból 17 000 lengyel
zsidót.

A kristályéjszakán (1938. nov. 9–10.), szervezett pogrom keretében országszerte felgyújtották a

zsinagógákat, meggyalázták az izraelita temetőket, épületeket romboltak, 26 000 zsidót tartóztattak le.
További diszkriminatív intézkedéseket léptettek életbe: kiiktatták a német gazdasági életből a zsidókat,
megtiltották számukra a kultúrintézmények látogatását, a nyilvános közlekedési eszközök
igénybevételét, bezárták előttük a felsőbb iskolákat.

A zsidókérdés végleges megoldásának (Endlösung) kidolgozása Reinhard Heydrich nevéhez fűződik.

1942. január 20-án, a Wannsee-i konferencián összehangolták a különböző szervezetek és hivatalok
feladatait a zsidókérdés végleges megoldására. Az értéktelen élet kiselejtezése előbb az öröklött
betegségek továbbadásának megakadályozására született meg, majd az eutanáziaprogram
meghirdetésével a gyógyíthatatlan beteg számára biztosítható „halál kegyelme” már a kiirtásukat
célozta.
kultúrpolitika

Joseph Goebbels a Birodalmi népfelvilágosítási- és propaganda minisztérium élén irányította a sajtó, a

rádió, a film, a propaganda és a színházak felügyeletét. Vidéken 42 birodalmi propagandahivatal
működött, átlagon felüli képzettséggel rendelkező munkatársakkal, akiknek több mint kétharmaduk
egyetemet végzett. A náci propagandára az erő és a hatalom igézete, a geometria mámora, és a
nácizmus neoklasszicista gigantomániája jellemző. Albert Speer megalomániás elképzelései szerint
Berlinnek Germániává, egy világbirodalom fővárosává kell válnia. A kultúra totális megtisztulását jelentő
értelmezésének következtében 1933. május 10-étől máglyára kerültek „a német szellemiségtől idegen
kultúrtermékek”, megindult a baloldali és a zsidó értelmiség elleni küzdelem. Az elfajzott művészet
helyébe az állami méretű szórakoztatás lépett (1936-os berlini olimpia grandiózus külsőségeivel). A
nácizmus kísérletet tett egy evangélikus birodalmi egyház megszervezésére, de taktikai okokból az
egyházakkal és a vallással való végleges leszámolást elhalasztotta.

A náci ünnepek

Goebbels Himmlerrel és Rosenberggel kialakította azt a sajátos náci ünnepkört, amely szakított a
keresztény hagyományokkal: január 30-a a hatalom megragadásának napja, február 24-e a pártalapítás
ünnepe, március 16-a a hősök emléknapja, április 20-a a Führer születésnapja, május 1-je a nemzeti
munka napja lett. Májusban még az anyák napját, június 21-én a nyári napfordulót, szeptemberben a
nürnbergi pártnapot, október elején az arató hálaünnepet, november 9-én a mozgalom napját,
december 21-én a téli napfordulót és a pogány, német karácsonyt ünnepelték.

A náci szimbólumok közé tartozott a zászló, a horogkereszt és a felvonulási jelvények.

Színszimbolikájában a piros a mozgalom társadalmi eszméjét, a fehér pedig a nacionalista eszmét
jelentette. A közel négyezer éves horogkeresztet, amelyet értelmeztek a mozgás, a változás jeleként,
Kínában a szerencsével, Indiában napkerékkel azonosították. Hitler „az árja ember győzelméért folyó
küzdelem misszióját” látta a horogkeresztben, amely 1920-ban került az NSDAP zászlajára, 1935-től
nemzeti zászlóvá vált. A felvonulási jelvényeket 1922-től Hitler tervezte az ókori római hadi jelvények
mintájára.

A náci ideológia és gyakorlat egyszerre volt reakciós és modernizációt hirdető, antimarxista,

agrárromantikus és az ipari tőkét pártoló, diktatórikus és népképviseleti, elit és populista.

8LUTHER/KÁLVIN
reformáció, a Német-Római Császárságban alakult ki, a 16. Században. A Császárság ekkori helyzete
ekkor eléggé széttagolt, a császár hatalma névleges, több száz tartomány, város alkotja az államot.

Problémák az egyházban

A papság képzése nem tartott lépést a természettudományok fejlődésével

Búcsúcédulák árusítása – meg lehetett váltani az egyházi büntetéseket

A bevételt a római Szent Péter templom építésére fordították

Papság fényűzése

Reneszánsz papok világias élete

Luther Márton: lutheránusok/ evangélikusok

Fellépése:

1517. okt. 31. 95 pontból álló tételsorát kifüggesztette a Wittenberg-i vártemplom kapujára

célja: az egyház megújítása

követői: lutheránusok/evangélikusok

Tanai:

A hit az üdvösség egyedüli forrása

Nincs szükség költséges szertartásokra és nagy egyházi vagyonra

Elvetette a pápai hatalom elvét

Megszüntette a szerzetesrendeket és a gyónást

Bevezette a két szín alatti úrvacsorát

Két szentséget ismert el: keresztséget, oltári szentséget

Bevezette az anyanyelvű prédikációt a latin helyett

A bűnt egyedül Isten bocsáthatja meg

Szekularizáció: egyházi vagyon világi kézbe adása

csak a Bibliát fogadja el (sola scripta)

A társadalom valamennyi rétegében sok követője volt, világi okokból is

A földesurak meg akarták szerezni az egyházi birtokokat

A jobbágyok nem akartak egyházi adót fizetni

A polgárok olcsóbb egyházat akartak

Luthert a pápa kiátkozta, a császár birodalmi átokkal sújtotta.

1521. Worms birodalmi gyűlés: V. Károly hívja össze és Luthert eretneknek nyilvánítják

Bölcs Leó 10 hónap látszatfogságra ítéli Luhert: Wartburg várába zárja, itt fordítja le németre a Bibliát,
ezzel megteremtette a német irodalmi nyelv alapjait

1529. Speyer: Birodalmi gyűlés

kimondta, hogy Luther követői megtarthatják vallásukat, de nem terjeszthetik → ez ellen tiltakoztak
(protestáltak: ebből ered a protestáns elnevezés, amely később a reformáció valamennyi irányzatának
összefoglaló neve lett)

vallásháború tör ki

1530 Augsburg: birodalmi gyűlés

cél: a protestánsok és katolikusok kibékítése

1529-1555 németországi vallásháború

1555 augsburgi vallásbéke

kimondta, hogy „cuius regio, eius religio” = „akié a föld, azé a vallás“: a jobbágyoknak földesuraik
vallását kell követni, vagy szabadon elvándorolhatnak

Németországban többségbe kerültek az evangélikusok.

Kálvinisták/reformátusok – vezetője: Kálvin János – Központja: Genf

Vallási tanításai
Predesztináció: eleve elrendelés tana: Isten már születése előtt eldöntötte minden ember sorsát (üzleti
vállalkozás sikere a kiválasztottság jele is lehet)

Engedélyezte a kamatszedést

„Zsarnokölés tana“: a királyok hatalma Istentől ered, de ha azt nem népük érdekében gyakorolják, akkor
hatalmuktól megfoszthatóak

Egyházszervezete

Köztársasági = élén prédikátorokból és választott hívőkből álló tanács áll: konzisztórium

Egyszerű külsőségeket honosított meg

Olcsó szertartások

Falakat fehérre meszelik

Nincsenek oltárok, csak szószékek és padok

Politikai jelentősége

Korai polgári forradalmak ideológiája (németalföld, Anglia)

Szerepe van az amerikai függetlenségi háborúban is, de ott már a felvilágosodással együtt

Elterjedése

Svájc, Franciaország déli része, Németalföld, Skócia, Flandria, Anglia, Magyarország

2 ISZLÁM VALLÁS

Bevezető gondolatok

Az iszlám a nagy világvallások egyike, hívei a muszlimok. Az Arab-félszigeten alakult ki, napjainkban fő
elterjedési területe Észak-Afrika, Közép-Ázsia, a Közel-Kelet, valamint Malajzia és Indonézia, de más
térségekben is megtalálható.

Az iszlám szó jelentése: belenyugvás Allah akaratába. Szent könyve a Korán, melyben Mohamed – Allah
által kinyilatkoztatott és Gábriel arkangyal által közvetített – tanításai olvashatók. Ezeket tilos
megváltoztatni.

Monoteista vallás, elismeri a zsidó és a keresztény hagyományok több elemét. Pl.:

szent könyvének tekinti az Ószövetséget is;

elismeri a zsidó vallás prófétáit (pl. Ábrahámot, Mózest) és Jézussal együtt Mohamed előfutárának
tekinti őket

A tétel kifejtése

1. A vallás kialakulása

Az arabok egy része kereskedelemmel foglalkozott. A karavánutak mentén kialakult nagyobb városok
egyike volt Mekka.

Az arabok másik része félnomád állattenyésztő volt, ők jelentős katonai erőt képviseltek, hiszen az
állatok és a legelők/víz birtoklása miatt gyakran törtek ki közöttük háborúk.

Mohamed tevehajcsárként majd kereskedőként utazva ismerte meg a zsidó, a keresztény és a pogány
arab vallást és 610 körül új tanokkal lépett fel.

Követői elsősorban a szegények voltak, mert ellenezte az uzsorát, támogatta az elesettek gyámolítását.

Tanításai miatt összeütközésbe került a gazdag kereskedőkkel, ezért híveivel együtt 622-ben Mekkából
Medinába vonult (hidzsra). Ez a mohamedán időszámítás kezdetévé.

2. A vallás legfőbb tanításai

Minden muszlim hisz az alábbi hat alaptételben:

hit Istenben, annak egyedüliségében, és csak ő méltó imádatra;

hit a Prófétákban és a Küldöttekben;

hit az Isten által leküldött könyvekben, kinyilatkoztatásokban;

hit az angyalokban;

hit a Végítéletben;

hit az elrendeltetésben.

Emellett létezik az iszlám öt alappillére, ami az iszlám hitűek legfőbb kötelességeit foglalja össze:

Hitvallás, miszerint egyetlen Isten van, és Mohamed az ő prófétája.

Naponta ötszöri kötelező ima Mekka felé fordulva.

Alamizsnaadás (zakát) a szegények számára.

A reggeltől estig kötelező egy hónapig tartó böjt, azaz a Ramadán.

Zarándoklás Mekkába (haddzs) a Kába-kőhöz, minden muszlimnak életében legalább egyszer.

Az öt fő előírás mellett további kötelességek pl:

a sertéshús és a szeszesitalok fogyasztásának tilalma,

a többnejűség korlátozása (csak annyi felesége lehet, amennyit el tud tartani)

A dzsihad (szent háború a hit terjesztéséért) minden iszlám hitű számára feladat. Ez jelentheti az
emberben magában vívott küzdelmet a világi lét sokféle csábítása ellen, de a fegyveres harcot is. Aki a
hitért vívott harcokban halt meg, az azonnal a Paradicsomba jut.

Az iszlám tiltja Allah és Mohamed ábrázolását, s általában véve az emberábrázolást a szent helyeken,
ezért a mecsetekben a növényi ornamentikát vagy geometrikus formákat idéző díszítések láthatók

Korán mellett a szunna (a szokások hagyománya) jelenti a vallás alapját. Ehhez való viszony alapján
különülnek el az iszlám fő irányzatai:

Síiták: (10-14%) csak Mohamedet és leszármazottait (imámokat) ismerik el prófétaként.

Szunniták: (85-87%) Mohamed halála után nem a leszármazottait, hanem az uralkodó kalifákat is
elfogadták imámnak, szerintük a szunna nem zárult le Mohamed halálával.

A tétel összegző lezárása

Mohamed halála után a kalifák vették át az irányítást, despotikus uralkodókká váltak. A kalifa (a próféta
utóda) hadvezér, bíró és a Korán első értelmezője egy személyben.

Mivel az arab birodalmakban igen sokféle származású és nyelvű nép élt, a vallásnak és a kötelező Korán
olvasásnak a központosítást segítő szerepe volt.

Az arab kultúra az iszlám tanítások mellett a korábbi pogány kultúrát és a helyi szokásokat is magába
foglalta, ezért jelentős eltérések alakulhattak ki, amit a vallás toleránsan kezel, ha a hatalom
létjogosultságát nem kérdőjelezi meg.

15 KOMMUNISTA IDEOLÓGIA SZTÁLIN DIKTATÚRA

Bevezető gondolatok

1922-ben létrejött a Szovjetunió, a kommunista pártállam. A legfőbb végrehajtó hatalom a Népbiztosok

Tanácsa volt, az országgyűlés helyett pedig szovjetkongresszus hozott törvényeket. Népbíróságokat
állítottak fel. A kommunista párt az állam fölött állt, az irányítás tehát a főtitkár és a Központi Bizottság
kezében volt.
A polgárháború végére (Szovjet-)Oroszország gazdasága teljesen szétzilálódott. A gazdaság
helyreállításának érdekében a polgárháború idején bevezetett hadikommunizmusról áttértek az új
gazdaságpolitikára, a NEP-re.

Lenin 1922-ben súlyosan megbetegedett (agyvérzést kapott), s emiatt időszerűvé váltak az utódlási viták.
Lenin 1924-es halála után a hatalmi harcban végül Sztálin győzedelmeskedett a nagy rivális, Trockij
felett.

Sztálin minden jelentős posztra saját embereit állította, amivel egyrészt saját befolyását biztosította,
másrészt igyekezett a hatalomból kiszorítani azokat, akik valamilyen értelemben korlátot jelentettek
számára.

A tétel kifejtése

A NEP keretében a fontosabb gazdasági ágazatok állami tulajdonban maradtak (közlekedés, nehézipar,
hadipar, bányászat), a parasztok beszolgáltatási kötelezettségeit azonban adó váltotta fel, és ismét
engedélyezték – bár korlátok között – a magánkereskedelmet. Mindez vagyoni differenciálódáshoz
vezetett, amivel ideológiai alapon nem mindenki értett egyet.

Sztálin abból indult ki, hogy egy országban is tartós lehet a szocializmus, ha minden téren megvalósul a
központosítás. Továbbá fel kell mérni és ki kell aknázni az eddig kihasználatlan természeti erőforrásokat,
ezzel az ország önellátóvá válik a lehető legtöbb ágazatban. A beszolgáltatási rendszer pedig az intenzív
iparosítás céljait szolgálta, vagyis a hiányzó tőkét a mezőgazdaságból lehet előteremteni. Mivel az állam
számára a nagyüzemek jobban ellenőrizhetőek, mint a paraszti kisgazdaságok, ezért kollektivizálni kell.

Sztálinnak sikerült a programját 1928-ra elfogadtatni, és megindult a kollektivizálás mellett az első

ötéves terv is. A gazdaságirányítás tervutasításokkal történt, azaz a központi apparátus hozta a
rendeleteket, amelyek gyakran a valóságtól elrugaszkodó elképzelések voltak.

Az ipar fejlesztése intenzív volt, de torz szerkezetű. Elsősorban a termelési eszközök gyártását
fejlesztették (1932-re 4,2-szeres a háború előtti állapothoz képest), s a fogyasztási cikkek előállítása,
vagyis a lakosság ellátását biztosító iparágak ettől jelentősen elmaradtak.

1929-től (Sztálin 50 éves lett) jelentek meg a személyi kultusz első elemei. (Magát a személyi kultusz
kifejezést először Hruscsov használta 1956-ban a XX. Pártkongresszuson Sztálin kapcsán.) Bár a kultusz
kialakulásához vezető tisztelet sokakban őszintén is kialakulhatott, általában az ország
tömegtájékoztatási eszközei, a kultúrpolitika, az oktatási rendszer gerjesztette, kikényszerítve a népből
az áhítatot a vezető iránt.

1934-ben az SZKP XVII. kongresszusán Kirovot, a leningrádi párttitkárt akarta Sztálin helyére
megválasztani a többség. A szavazást végül Sztálin parancsára meghamisították, majd Kirovot
meggyilkoltatta.

Ezzel az eseménnyel kezdetét vette a terror egy új szakasza. Korábban a terror általában gazdasági
célokhoz kapcsolódott. Kezdetben a szabotázzsal vádoltak, majd a kulákok ellen lépnek fel, hiszen ők
ellenezték a kollektivizálást. Az ekkor elítéltek többsége a GULAG valamelyik táborába került
munkaszolgálatra Szibériába, de voltak kivégzések is.

A Kirov gyilkosság alapot adott Sztálinnak arra, hogy elinduljon a „nagy tisztogatás”, amikor a párt és
állam legfőbb vezetőt, a forradalom legendás vezetőit vádolták meg árulással, s koncepciós, azaz hamis
vádakon alapuló, politikai célokat szolgáló bírósági tárgyalásokon halálra ítélték. (Pl. Zinovjev, Kamenyev,

ellenség köztünk van”, vagy „az, aki nincs velünk, az ellenünk van” jelszavak a szüntelen éberségre hívták
fel a figyelmet, a külső és a belső "ellenségek" felkutatására és megsemmisítéséhez kérték és várták a
lakosság együttműködését (megfélemlítés, besúgó rendszer, letartóztatások).

1937-ben új réteget szemelt ki magának Sztálin, a Vörös Hadsereg tisztikarát, akik javarészt még régi
bolsevikok voltak, Lenin idején léptek be a pártba. Ennek a lépésnek katasztrofális következményei
lettek a második világháború első éveiben, ám létrejött egy új, Sztálinhoz feltétlen hű fiatal vezérkar.

1938-39-ben az értelmiség ellen lép fel, sok tudóst végeznek ki. Mindennek eredményeként Sztálinnak
sikerül felszámolnia ellenzékét, de több millió ártatlan ember életét is kioltotta a kivégzések során vagy a
börtönökben. A GULAG táboraiban nem lehet tudni, hogy végül pontosan hány millió embert tartották
fogva és hányan haltak meg.

A tétel összegző lezárása

Sztálin tehát létrehozott egy a gyakorlatban hosszútávon is működőképes kommunista pártállami

diktatúrát, ami fennállását az igen erős centralizációnak és az NKVD tevékenységének köszönhette. A
nagy terror után, amely 1936-39-ben tetőzött, Sztálin korlátlan hatalomra tett szert.

A sztálini modernizációnak azonban pozitív társadalmi hatásai is voltak, felszámolták a

munkanélküliséget, az általános közoktatásnak köszönhetően megnőtt a társadalmi mobilitás, munkások
és parasztok milliói lettek tanárok, mérnökök, hivatalnokok.

A Szovjetunió 1939-re ipari nagyhatalommá vált, ami egyrészt erősítette a sztálini vezetés társadalmi
bázisát, másrészt bár a szocialista iparfejlesztés ára iszonyatos volt, ez az ipar már képessé vált egy erős
tömeghadsereg ellátására és olyan nehéz- és hadiipart teremtett, ami képes volt a II. világháború idején
a német támadások megállítására.

3 MAGYARNÉP EREDETE VÁNDORLÁSA és a honfoglalás

magyarság őstörténete

A magyarság őstörténetén a honfoglalás előtti egész időszakot értjük. Ennek feltárásában

elsősorban a történelmi segédtudományok vannak segítségünkre (pl. régészet, nyelvészet, néprajz,
embertan stb.)
 A magyarságnak nincs mindenki által egységesen elfogadott őstörténete. A leginkább elfogadott
nézet szerint a magyar nép a finnugor népek családjából származik.

A magyarság vándorlásának ázsiai szakasza (kr.e. 4000 k - kr.u. 500)

1. Az uráli őshaza: az Urál-hegység és az Ob folyó közötti terület. A települések a folyók mentén

voltak® a fő táplálékforrás a halászat volt. Pattintott kőeszközök használata.

Kr.e. 3000 körül ebből az őshazából indul meg a szétvándorlás (ennek oka a túlnépesedés). Az észak és
kelet felé indulókat nevezzük szamojédoknak, a nyugat felé indulókat finnugoroknak.

Idővel bekövetkezett a finnugorok szétvándorlása is (kr.e. 2000 körül kezdődött és kb. 500 évig
tartott). Két csoport nyugat felé vándorolt (permi népek és finn-volgai népek), egy helyben maradt, ill.
lassan dél felé vándorolt. Ezeket nevezzük ugoroknak, s elsősorban az ő történetük a fontos a magyarság
szempontjából.

2. Az ugor őshaza: Mivel az ugor csoportok déli irányban mozdultak el, az ugor őshazát az Irtis,
Tobol és Ob folyók középső folyásának vidékére tehetjük. A délre vándorlás oka a természeti
körülmények megváltozása (felmelegedés). Ekkor térnek át az ugorok a termelő gazdálkodásra
(állattenyésztés és földművelés). A fő ágazat a legeltető állattartás volt (ló, juh, kecske, szarvasmarha).
Egy település 10-20 nagycsalád együttélését jelentette.

Az ugor közösség a kr.e. 1000 és 500 közötti időben bomlik fel: oka a folytatódó felmelegedés.
Egyes csoportok kénytelenek áttérni a nomád állattartásra. A földművelés háttérbe szorult.

Az ősmagyarság kb. a kr.e.1000 és 500 közötti időszakban kezdte el önálló fejlődésének útját járni.

3. A "magyar őshaza": területe a Dél-Urál vidéke. Az ősmagyarság itt kapcsolatba került az itt élő
iráni törzsekkel (szkíták és szarmaták) (a két népcsoport keveredése). Életmód: nyáron vándoroltak,
télen a folyók mellett voltak. A folyók mellett voltak a szántóföldek, tehát az ősmagyarság a nomadizmus
ellenére sem hagyott fel a földműveléssel.

Itt már megnő az egyes családok közötti vagyoni különbség: fokozatosan létrejön az úr-szolga viszony. Új
típusú fegyverzet kialakulása is megfigyelhető: nyíl, íj, rövid kard és lándzsa.

A magyarság vándorlásának európai szakasza (5. századtól a honfoglalásig)

A magyarság európai vándorlásának helyszíneit nagyrészt török népcsoportok lakták. Erről az

időszakról már vannak írásos forrásaink:

1. Dzsajháni leírása 920-ból. Az arab államférfi és tudós a kereskedők beszámolói alapján írta meg
művét, mely nagyrészt 880 körüli viszonyokat tükröz, de eredeti szövegében nem maradt ránk.
Dzsajháni tudósításának kivonatait Ibn Ruszta és Gardizi másolta le.

2. Bölcs Leó (886-912) bizánci császár "Taktika" című munkája, mely a korszak népeinek
hadszervezetét és taktikáját mutatja be.
 3. Bíborbanszületett Konstantin (913-959) bizánci császár "A birodalom kormányzásáról" című
műve. Ez 950 körül keletkezett, s az uralkodó értesüléseit a magyarokról az udvarában járt magyar
vezetőktől szerezte.

Középszintű történelem érettségi tételek (2017)

A magyar

1. "Magna Hungaria": a mai Baskíria területe volt a magyarság első európai szálláshelye. Az
ősmagyarság tkp.-en átköltözött a Dél-Urál keleti lejtőiről az Urál nyugati oldalára. Az itt élt magyarok
utódait találta meg a 13. sz. első felében Julianus barát. Az ő utazása óta nevezik ezt a területet Magna
Hungariának.

A Baskíriába való átköltözés időpontjai bizonytalanok: vagy kr.e. 400, vagy 350-450 között vagy az 550-es
években következett be.

Ekkor kezdődtek meg a kapcsolatok a török népekkel. A gazdálkodásban a legeltető állattartásé volt a
vezető szerep, de a földművelést is ismerték. A társadalom nemzetségekre és törzsekre tagolódott.

Magna Hungaria elhagyását sem ismerjük pontosan. A magyar törzsek kb. 750 körül
vándorolhattak tovább dél, ill. nyugat felé. Oka: talán egy ellenséges nomád törzs támadása.

2. Levédia: a Don, a Donyec és az Azovi-tenger határolta területről van szó. Önálló törzsek helyett
itt egységes államalakulatot találtak őseink: a Kazár Birodalmat. A birodalom élén a kazár kagán állott.

A magyar törzsek kénytelenek voltak elismerni a kazár fennhatóságot. A kazár kapcsolatok a magyarság
életének minden területén éreztették hatásukat. A gazdálkodásban a földművelésre terelődött a
hangsúly. A magyarok megismerkednek a szőlőműveléssel, borászattal, kertkultúrával, nagyot fejlődik az
ekés földművelés és az állattartás.

A kazárok a magyarság politikai szervezetére is hatással voltak: a kettős fejedelemség kialakulása. A

magyarok első vezetőjét kündünek nevezték. Ez Levedi volt. A kazár forma alapján azonban a főkirály
csak névleg uralkodott, a tényleges hatalom a magyaroknál is a második ember, a gyula kezében volt. Ő
foglalkozott igazából az államügyekkel, és ő volt a hadsereg vezetője is.

A hagyományok és leírások szerint a magyarságnak ekkor 7 törzse volt. Ebből 5 török (Kér, Keszi, Tarján,
Kürtgyarmat, Jenő), a maradék 2 törzs neve pedig finnugor eredetű (Nyék, Megyer). A 7 törzs mellett egy
nyolcadik is csatlakozott a magyarokhoz (kabarok), mely valószínűleg a kazár birodalmon belüli egyik
elszakadni akaró nép lehetett. A kabarok az előhad szerepét töltötték be a későbbi honfoglaláskor.

A magyarok a Kazár Birodalom területét is elhagyják. A nyugatra történő vándorlás vagy egy
besenyőktől elszenvedett vereség következménye volt, vagy a kazár birodalomban folyó belháborúk
miatt megromlott magyar-kazár viszony okozta. Költözésük a 850-es években történhetett.

3. Etelköz: = folyóköz (etil=folyó). A magyarság utolsó szálláshelye volt a Kárpát-medence előtt. A

Kárpát-medence és a Kazár Birodalom közötti területen feküdt Etelköz.

Az életmód nem változott alapvetően, a költözés hatására a földművelés kissé háttérbe szorult, és
átmenetileg ismét előtérbe került a nomád állattenyésztés.

Etelközben kerül sor Álmos fejedelemmé választására, valamint a vérszerződésre.

A honfoglalás (894-902)

Honfoglaláson a magyar népnek Etelközből a Kárpát-medencébe való beköltözését értjük.

A honfoglalás okai a következők lehettek:

Etelköznek nem voltak jól védhető határai

A 890-es évek elején megindultak az arabok, melynek hatására a besenyők 895-ben átkeltek a Don
folyón, és megtámadták az ott élő magyarságot. A besenyők gyors győzelme annak volt köszönhető,
hogy a magyar fősereg Árpád vezetésével nem tartózkodott Etelközben.

A Kárpát-medence hatalmi viszonyai nagyon előnyösnek látszottak. A Dunától nyugatra a frankok,

keletre pedig a bolgárok kezében volt a hatalom, északra a morva fejedelemség terült el. Mind a frank,
mind a bolgár birodalom peremvidéknek tartotta a Kárpát-medencét. (862-től a magyarok többször is
megfordultak már a Kárpát-medencében)

Csábítóak lehettek a földrajzi előnyök: a Kárpát-medence hegyekkel zárt, tehát jóval könnyebben
védhető.

A terület viszonylag ritkán lakott.

A honfoglalás idején a következő népek élhettek a Kárpát-medencében:

szlávok: az ország peremvidékét és a Dunántúl bizonyos részeit lakták.

avarok

A honfoglalás lefolyása:

[László Gyula "kettős honfoglalás" elmélete szerint a 7. sz. végén egy nomád vándorlási hullámmal
magyarok (onogurok) is érkeztek a Kárpát-medencébe, s az ő hatásukra az itt élő késő-avarok
elmagyarosodtak. A honfoglalók eszerint tehát már magyarokat találtak az új hazában]

895-ben két fontos esemény történt. Az egyik a magyarok segítségnyújtása volt Bizáncnak a
bolgárok ellen (a magyar seregeket Árpád vezeti), a másik pedig az a besenyő támadás, mely az év
második felében az Etelközben maradt magyarságot is az új területre űzte. A támadás 895 nyarán
történt, és Simeon bolgár cár ezt arra használta fel, hogy bosszút álljon az őt korábban megtámadó
magyarokon. A besenyő támadás következtében az Etelközben maradt törzsek bemenekültek a Kárpát-
medencébe. Az erdélyi hágókon és főleg az Al-Duna mentén jutottak be Erdélybe. Erdélyben megölik a
fejedelmet, Álmost.

896 és 899 között történt a magyarság ideiglenes berendezkedése a Dunától keletre eső területeken.
Pannónia (Dunántúl) elfoglalására 900-ban kerülhetett sor.

900 nyarára az egész Kárpát-medence a honfoglalók kezébe került. (A honfoglalók létszáma 400
000 - 500 000 között lehetett).

A honfoglaláskori magyar társadalom:

A honfoglaláskori vezető tisztségek:

1. Fejedelem: a cím a szeniorátus (legidősebb férfi rokon) elve alapján öröklődött

2. Gyula: a honfoglalás előtt az első tisztség volt, a hadsereg vezetőjét jelentette, később már csak bírói
tisztséget jelentett
3. Horka: szintén a hadsereg egyik vezetője volt

5. A kalandozó hadjáratok (862-970)

Árpád után Fajsz (948?-955) lett a fejedelem, majd Taksony (955-972).

Kalandozó hadjáratokon tkp.-en a 10. sz. magyar külpolitikáját érthetjük. Zsákmányszerző

hadjáratok voltak, melyeket a katonai kíséret kényszerített ki, s mindig akkor indultak, amikor kedvező
volt erre a külpolitikai helyzet. A kalandozók nem az egész magyarságból kerültek ki, sokkal inkább egy-
egy határmenti törzs akciójára gondolhatunk. A fejedelem sosem tartott a kalandozókkal, mindig kisebb
rangú vezetők vettek részt a harcokban. (Harci taktikájuk: megfutamodást színleltek a harcvonal középső
részén, miközben a szélek a helyükön maradtak. Az üldözők szétszóródtak, és a hátrafelé nyilazó
magyarok előbb-utóbb megállásra kényszerítették őket. Ezután a hátulról támadó szélső seregek
segítségével legyőzték a felbomlott egységekben harcoló nehézfegyverzetű ellenséget.) A fő zsákmányt a
rabszolgák, nők, arany, posztó, szövet, lovak, marhák jelentették. Később a zsákmányolást felváltotta a
kiszemelt terület adóztatása.

A magyar kalandozók szinte egész Európában megfordultak. A hadjáratok száma 40-60 között
volt.

A nyugat felé irányuló hadjáratoknak két csatavesztés vetett véget:

933: Merseburg

955: Augsburg (a Lech-mezei vereség)

A csata magyar vezéreit (Lehel [Lél], Bulcsú, Súr Regensburgban 955. augusztus 15-én felakasztják.

A csatavesztések oka: a nyugatiak kiismerik a magyar harcmodort és sikeresen megszervezik védelmüket

+ sikerül a széttagolódást megszüntetni (lásd a Német-Római Császárság megalakulását)

Kelet felé (Bizánc ellen) még 970-ig vezettek a magyarok hadjáratokat.

A kalandozó hadjáratok következményei:

1. Külpolitikai váltás: Taksony fejedelem ezután elsősorban védelemre rendezkedett be

2. A kereszténység felvételére irányuló törekvések nem Bizánc, hanem Róma irányában történtek.

A kalandozó hadjáratok lezárulásával megindult az a folyamat, amely a magyarság európai

állammá alakulását lehetővé tette.
18 HOLOKAUSZT

hitleri fajelmélet szerint az emberiség 3 csoportra osztható

1. Árják

A legkiválóbbak; ők a felsőbbrendű faj; németek, angolok, skandinávok, svédek

Az a dolguk, hogy uralkodjanak.

Meg kell őrizni a vértisztaságot

2. Segédnépek

Franciák, spanyolok, olaszok, portugálok, románok, magyarok (mediterrán népek)

Ki kell szolgálniuk az uralkodó fajt (fizikai munkával)

Gondoskodni kell, hogy ne szaporodjanak, és ne tanuljanak túl sokat (csak írni-olvasni és számolni).

3. Kiirtandók csoportja

zsidók

szláv népek

színes fajok

Élettér elmélet

Mindehhez kapcsolódik még a Hitler által a Mein Kampfban megfogalmazott élettér elmélet, a
lebensraum:

külső élettér → a német népnek területekre van szüksége

belső élettér→ az országon belül néhány faj foglalja a helyet az árják elől

→ Ez a népirtáshoz vezető út.

Népirtás

A sárga csillag viselésének elrendelése, s ezzel a zsidó népesség kirekesztése a társadalomból.

A gettók létrehozása, ami nem csak a zsidóknak a társadalom többi részétől való elszigetelését
jelentette, hanem lassú éhhalálra is ítélték őket – hiszen a külvilágból nem érkezhetett segítség.
A végkimerüléshez vezető kényszermunka.

Kisebb-nagyobb, többé-kevésbé szervezett kivégzések, amelyekre bárhol, bármikor ítélet nélkül sor
kerülhetett, az áldozatoknak pedig csak egyetlen bűnük volt: származásuk.

A zsidó lakosság vagyona automatikusan az államkincstár tulajdonába került, a koncentrációs táborba

hurcoltakat minden ingó és ingatlan vagyonuktól megfosztották.

Endlösung = Végső megoldás

A zsidók tömeges, erőszakos kitelepítésére alkalmazott “végső megoldás” (Endlösung) kifejezést 1940
júniusában használták először, s egyértelműen a zsidó lakosság deportálását jelentette. Hamarosan
feltűnt a “teljes megoldás” (Gesamtlösung) fogalom is – erről például 1941. július 31-ei táviratában
Heydrich tett említést. A Szovjetuniótól elfoglalt területekkel a Harmadik Birodalomhoz tartozó zsidók
száma is ugrásszerűen megnőtt. Az 1942. januári wannsee-i konferencián tizenegymillió európai zsidó
megsemmisítéséről döntöttek – s ekkor már folytak a chlemnói haláltábor építkezési munkái. Goebbels
1942. március 27-én, büszkén jegyezte be a naplójába: “Nincs még egy olyan kormány vagy rezsim,
melynek módjában állna ennek a kérdésnek a világméretű megoldása.”

Haláltáborok

Az akkurátus szakszerűséggel vezetett – a háború végén részben elpusztított – náci nyilvántartásból

kirajzolódik a több száz tábor, köztük tucatnyi megsemmisítő tábor rendszere. Típusa szerint a tábor
sokféle lehetett: koncentrációs tábor, munkatábor, megsemmisítő tábor és a további utazásig a
deportáltakat befogadó ideiglenes gyűjtőtábor. Habár az elnevezések a tábor funkcióját jelölik meg, a
háború végére mindegyik tábor haláltáborrá vált, hiszen a foglyok gyilkolása, elpusztítása mindenhol
folyt.

5 KÖZÉPKOR MAGYARÁLLAM ERŐSÖDÉSE I KÁROLY IDEJÉN.

Árpád-ház kihalása után 1301-1308-ig egyfajta interregnum alakult ki Magyarországon, azaz 7 évig
nincsen király a trónon. Érkeznek azonban a leányági trónkövetelők:

II. Vencel, cseh király fia: Vencel. A nagybirtokosok nagy része őt támogatja. Meg is koronázzák a szent
koronával 1301-ben, de nem fogadják el később, ugyanis az esztergomi- helyett a kalocsai érsek
koronázta meg.

Ottó a bajor Wittelsbach-ház hercege. 1305-ben megkoronázza két püspök is, azonban a kánok
hadsereggel vonultak ellene 1307-ben. Kán László elveszi tőle a koronát, Ottó pedig elmenekült.
Caroberto, azaz Károly Róbert, aki nápolyi neveltetése miatt nem számíthatott túl nagy támogatottságra
itthon, azonban a pápa őt tartotta III. András méltó örökösének, az itáliai bankárok pedig pénzzel segítik.
A nagybirtokosoknak csak egy kis része fogadta el őt.

Koronázásai

1301-ben koronázták meg először, de nem a Szent Koronával (azt a kőszegiek ellopták).

1307-ben, Rákosmezőn, több kiskirály is jelen volt.

1308-ban (hivatalos): a pesti Domonkos kolostorban. Az összes kiskirály jelen van.

1309-ben, a mai Mátyás-templomban. Ez volt a legünnepélyesebb.

1310-ben pedig a Szent Koronával.

A kiskirályok elleni harca (pirosatlasz: 36. oldal)

A tartományurak megerősödtek az interregnum alatt. A tartományurak elleni sikerei 1312-ben

kezdődtek, amikor a rozgonyi csatában legyőzte az abák hadseregét. Őket még Csák is támogatta
katonailag. Ezután következtek a borsák, a kánok, a kőszegiek és a gyengébbek szép sorban. 10 év alatt
mindenkit legyőzött, kivéve Csák Mátét, a legerősebb kiskirályt. Károly Róbert kivárta a halálát (1321).

Érdekesség: 1330-ban Zách Felicián merényletet kísérelt meg Károly Róbert ellen. Kezdetben még Csák
Máté híve volt, de hogy megmeneküljön felesküdött a királyra. Az egyik ebéd közben rárontott a királyi
családra, levágta a királyné (Lokietek Erzsébet) négy ujját, a gyerekeket is majdnem ledöfte, de a
helyszínen felkoncolták. Rokonait pedig kiirtották harmadíziglen.

Az ország újjászervezése, irányítása

Szilárd politikai rendszert hozott létre, amely majdani utódjának, fiának, Nagy Lajosnak is biztos hátteret
adott. Politikai támaszként az új nagybirtokosi arisztokráciát alkalmazza, akiket ő maga emelt föl, ugyanis
földeket adományozott nekik (honorbirtok), ezek jövedelméből tartották fenn magukat, a földet csak a
tisztség viseléséig birtokolták.

Támogatói: Drugeth, Lackfi, Újlaki, Garai család

Károly Róbert az országgyűlés helyett, ezekből a családokból összeállított királyi tanácsot működtetett.

Gazdaságpolitika

A birtokadományozások jövedelem-kieséssel jártak, és ezt pótolandó, Károly Róbert a királyi jogon

szerzett jövedelmekre támaszkodott (regáléjövedelmek = ius regula): adók, vámok, monopóliumok. Ezek
rendszerét átalakíttatta, gazdasági szakembere: Nekcsei Demeter által, aki az országos tárnokmester
volt. A városok igazgatását a tárnokmester irányította. Gazdasági reformjait pedig úgy irányította, hogy
hazánk adottságait kihasználja.

Magyarország legfőbb előnye a jelentős nemesfém készlet volt. (Körmöcbánya: arany-, Selmecbánya:
ezüst-, Besztercebánya: rézbányászati központok voltak, Erdély sóbányákban volt gazdag). Európa arany
és ezüstkitermelésének 75%-a hazánkban folyt. Évente 2-3 tonna aranyat termeltek ki.

Ezt akarta kihasználni a király az URBURA-reform által:

Korábban a földbirtokosoknak nem volt érdekük a nemesfém kitermelése, mert ha valaki a birtokán
nemesércet talált, kötelezően fel kellett ajánlani a területet a királynak, elvették és cserebirtokot kapott
érte. Érdekeltté kellett tehát tenni őket. A reform érdekében K. R. az urbura (bányajövedelem)
egyharmadát átengedte a nagybirtokosnak, ezzel megszüntette a rá vonatkozó királyi monopóliumokat.

A nemesérc forgalmára állított fel királyi monopóliumot: a nemesfémet pénzzé csak a királyi kamaráknál
lehetett beváltani (kamarahaszna = kötelező pénzbeváltás kincstári haszna) + a veretlen aranyat és
ezüstöt kivonták a kereskedelmi forgalomból. Országszerte 10 ilyen kamaraispánságot hozott létre. A
kamarák pénzveréssel is foglalkoztak, igen jó minőségű pénzt vertek. A legmagasabb szintű pénz az
aranyforint, (amit a firenzei fiorino mintájára 23,5 karátos aranyból vertek 1325-től. 1 aranyforint súlya
3,5 g volt. A forint mellé még váltópénzeket is veretett: garas (ezüst), dénár (ezüst-réz)) → így elesett
Károly Róbert a kamara hasznától → ezért bevezette kapuadót (minden olyan jobbágytelek után fizetni
kellett, amelynek a kapuján egy megrakott szénásszekér át tudott haladni = az első állami egyenesadó
Magyarországon).

Az értékes pénz vonzotta a kereskedőket, ezért harmincadvám helyeket állítottak föl. A főútvonalakon
felállított harmincadhelyeken a behozott és kivitt áruk értékének 1 %-át, majd 3,33 %-át fölözte le a
kincstár.

pápák Avignoni fogságát (1309-1377) is kihasználta: a pápai adó egyharmadát visszafogta.

Ezekkel az intézkedésekkel szilárd pénzügyi helyzetet hozott létre, sőt még megfelelő katonai háttere is
volt.

Katonai reformjával lehetőséget adott a földbirtokosoknak (honorbirtokosoknak), hogy hadseregüket

megtarthassák, azonban maguknak kellett finanszírozniuk azt, a honorbirtokért cserébe. Ha a katonák
létszáma meghaladta az 50 főt, a földbirtokosnak lett egy bandériuma (zászlóalja). Megengedte tehát a
földesúrnak, hogy hadserege a saját zászlója alatt harcolhasson. Azonban, ha a földbirtokos nem tudott
kiállítani egy 50 fős sereget, akkor saját magának kellett harcolnia. Ez volt a banderiális hadszervezet.
Ezen kívül még voltak segédseregeink is: a kunok, a jászok, és a székelyek. Ritkán zsoldos csapatok is
csatlakoztak.

Károly Róbert hódító külpolitikája mindezek ellenére sikertelen. Nem tudja megszilárdítani a magyar
királyi hatalmat: Horvátországban, és Dalmáciában. A havasalföldi vajda leszakítja a Szörényi Bánságot.
Hadjáratot folytatott az Osztrák Hercegség ellen is, mert támogatták a kőszegieket, de végül békét
kötnek.
Legnagyobb külpolitikai sikere a Visegrádi királytalálkozó (1335): III. Kázmér (lengyel), Luxemburgi János
(cseh) és Károly Róbert, új kereskedelmi útvonal kialakításában egyeztek meg Brünón és Krakkón
keresztül, így elkerültk Bécset.

1339-es Anjou-Piast örökösödési szerződés: ha III. Kázmér fiú utód nélkül hal meg, akkor Károly R.
legidősebb fiát ültetik a lengyel trónra. Károly Róbert halála után 1342-ben, legidősebb fia, Nagy Lajos
követte a trónon (1342-82). 1370-től lengyel király is lett.

6 HUNYADI MÁTYÁS REFORMJAI MEG ILYENEK

Hunyadi Mátyás

Hatalomra kerülése

1547-ben polgárháború dúlt, melynek keretein belül két tábor volt megtalálható: király és Cillei Ulrik,
illetve Hunyadi László és Mátyás. Hunyadi Lászlót kivégezték; Mátyást a király fogságba ejtette és
magával vitte Prágába, majd Bécsbe. V. László király Prágában halt meg 1457-ben fehérvérűség miatt.
Utóda nem volt.

1458 januárjában országgyűlést tartottak Pesten. A királyjelölt ekkor Mátyás lett és távollétében
választották meg királynak. Ebben Szilágyi Mihálynak nagy szerepe volt. Februárban Mátyás hazajött és
1490-ig (haláláig) uralkodott.

Élete

1443-ban született Kolozsváron. Lovagi neveltetést kapott, írni, olvasni tudott, négy nyelven beszélt
(magyar, latin, német, cseh). Tanítója Vitéz János, váradi püspök volt, aki a királyi udvarban szolgált
apródként. Mátyás első felesége Podjebrád Katalin volt. Cseh származása miatt létrejött egy cseh-
magyar szövetség. Katalin meghalt és Mátyás elvette Beatrixot, aki Nápolyból származott. Egyik nejétől
sem született törvényes utóda, csak egy törvénytelen gyermeke volt: Corvin János.

A hatalom megszilárdítása

Anarchia állt fenn. Leváltotta a nádort, Garai Lászlót. Szilágyi Mihály meg akarta szerezni a hatalmat,
amit Mátyás öt évig tűrt, majd elküldte őt harcolni a török ellen. Világos várába záratta.

III. Frigyest ellenkirállyá választották, de Mátyás győzött felettük, majd kibékült velük és tisztségeket
adott nekik, ezzel elnyerve támogatásukat. Észak-Magyarországon meg kellett küzdenie a huszitákkal
(Jan Zizka). Legyőzte őket és a huszitákat saját seregébe beolvasztotta. Csupán százötven katonát
akasztatott fel közülük. 1463-ban visszavásárolta a koronát III. Frigyestől. Ekkor szövetséget kötöttek,
hogy ha Mátyásnak nem lesz fiú utóda, akkor Habsburg uralkodó örökli a magyar trónt. 1464-ben
megkoronázták a Szent Koronával. Mátyás megerősítette hatalmát, elérte az ország függetlenségét
reformjaival.

Reformjai

Gazdasági reform

Megszüntette a kamarahasznát, de helyette bevezette a királyi kincstár adóját; a füstpénzt (=

családonként fizetik, nem telkenként, mivel egy telken több család is élt); a rendkívüli hadiadót, amit
gyakran szedett ok nélkül is. Beszedte a regálé jövedelmet (só); a vámokat; a betöltetlen egyházi
birtokokból befolyó jövedelmeket. A kincstartóság irányította a gazdaságot, amibe a bárók nem
szólhattak bele. Ernuszt János is kincstartó volt polgári származása ellenére. Ez óriási bevételt jelentett.
Az adókat rendszertelenül szedte, de nem jogtalanul.

Közigazgatási reform

Az állami irányítás tőle függött (centralizálta). A legfontosabb hivatalnak a királyi kancellária számított,
melynek élén Vitéz János állt. Átszervezte a bíróságokat, létrehozta a királyi személyes jelenlét bíróságát.
Ha nem tudott jelen lenni, akkor a személynök helyettesítette, ő vezette a bíróságot. Sok polgári és
paraszti származású hivatalnok volt, pl.: Bakócz Tamás.

Katonai reform

A bandériumok helyett zsoldos hadsereget szervezett, melynek alapjául a huszita sereg szolgált. Sokféle
fegyvernem található meg a seregben: könnyű-, és nehéz gyalogság, lovasság, ostromgépek. Ruhájuk
miatt nevezték őket Fekete Seregnek, melynek több külföldi származású vezetője volt, pl.: Hag Ferenc,
Kinizsi Pál.

Mátyásnak nagyobb hatalma volt, mint eddig bárkinek. Éppen ezért indult ellene felkelés Erdélyből
1467-ben, melyet fegyverrel elfojtott Mátyás. 1471-ben Janus Pannonius és Vitéz János robbant ki
lázadást az adók, Mátyás hatalma és Nyugat-Európa-felé való tájékozódás miatt. Mátyás megosztotta
őket pozíciókkal, Vitéz Jánost börtönbe záratta, Janus pedig elmenekült. A király nem bízott már a
hazaiakban, ezért külföldieket bízott meg tisztségekkel. Megvalósította a törvények felett álló király
eszméjét. Minden fontos kérdésben ő döntött, saját embereit állította a fontos pozíciókba.

Külpolitika

Török ellenes küzdelmei

Védekező jellegű harcok, pl.: 1463-ban visszaszerezte Jajca várát és kiépítette a kettős védelmi vonalat.
Ezzel az volt a célja, hogy ha az első védelmi vonal nem veri vissza a támadást, legyen még egy. Ennek
fenntartását fedezte az udvar, a védelmet az adott terület vezetője látta el. 1476-ban visszaszerezte
Szabács várát; majd 1479-ben Kenyérmezőnél aratott győzelmet. 1483-ban öt évre békét kötött a
törökkel.

Cseh háborúk

Podjebrád György a huszita tanokat követte, ezért Róma eretnekké nyilvánította. Mátyás keresztes
hadjáratott vezetett ellene 1468-ban. 10 éven keresztül háborúzott itt. Ideiglenesen meghódította
Sziléziát, Morvaországot, de a cseh trónt nem sikerült megszereznie, mert a cseh rendek Ulászlót
választották meg királynak. Vagyis kudarcot szenvedett és nagy kiadása volt a habjáratnak.

Ausztria

III. Frigyes állt Mátyással szemben. Éveken keresztül harcoltak egy más ellen. 1485-ben elfoglalta Bécset
és áthelyezte ide udvartartását. De nem választották meg német-római császárnak.

10 A reformkor fő kérdése széchenyi reformprogramja

A reformkor fő kérdései

A reformkorra kétféle időbeli meghatározás van:

1, 1825-1848-ig (a pozsonyi országgyűléstől a forradalomig)

2, 1832- 1848-ig (a 32-es országgyűléstől a forradalomig)

A reformkor a magyarság legpozitívabb korszaka. A mottója: „Jelszavaink valának: haza és haladás.” A

haza az ország jogaiért való harc elszakadás nélkül. A haladás az ország polgári, társadalmi átalakulására,
a feudális struktúra felszámolására (jobbágy felszabadítás, közteherviselés, törvény előtti egyenlőség)
irányuló mozgalom.

A reformkor egyik legjelentősebb alakja Gróf Széchenyi István (1791-1860).

Széchenyi István a bécsi és a nagycenki kastélyban nevelkedett. Ifjú korában részt vett a napóleoni
háborúkban. Tudatosan „önművelte” magát, sokat utazgatott, Angliában töltött idő alatt rádöbbent
Magyarország elmaradottságára.

Elméleti munkássága:

1825-1827-es országgyűlésen döntenek a 9-rendszeres bizottság újra életbe léptetéséről, ill. Széchenyi
kijelenti, hogy 1 évi jövedelmét felajánlja egy magyar nyelvű akadémia fejlesztésére => Tudományos
Akadémia

1830-ban kiadja Hitel c. művét, mely egy összefüggő reformprogram. Széchenyi egy bécsi banktól kért
hitelt birtoka fejlesztésére, de a magyar nemeseknek nem adnak hitelt az 1351. óta érvényben levő
ősiség törvénye miatt (a föld el nem idegeníthető). Széchenyi ezért javasolja az ősiség törvény eltörlését,
mert így kaphatnának a magyar nemesek hitelt a modernizáláshoz. Ezenkívül javasolja még :

→ a robot eltörlését, helyette bérmunkások alkalmazását, mert ők érdekeltek lennének a hatékonyabb

munkában

→ a céhek eltörlését

→ a belső vámok eltörlését: akadályozzák a belső gazdaságot, kereskedelmet

→ a limitáció eltörlését: az árakat a hatóság szabja meg ekkor

→ a monopóliumok eltörlését: egyedárusítási jogok

1831-ben megjelenik a Hitel című munka taglalatja, mely egyfajta bírálat az arisztokrácia konzervatívabb
képviselőjétől, Dessewffy Józseftől.

1831-ben megjelenik a Világ c. műve. Ez igazából világosságot, fényt jelent. Ebben a műben válaszol a
támadásokra és a jobbágyság kérdését boncolgatja.

1833-ban megjelent Stádium c. művében minden fontosabb reformjavaslatát összesűrítve írja le 12

pontban.

A konzervatív nemesek megorolnak rá és meggyűlölik reformjaiért.

Gyakorlati munkássága:

1827-28: megjelenik Lovakrul c. műve: melyben a lótenyésztésről, a lóversenyről, a kaszinózásról ír, mint
a közösségi élet fejlesztésére szolgáló lehetőségről, mely esélyt ad arra, hogy a nemesség összegyűljön
és megvitassák a dolgokat. Megalakította a Nemzeti Kaszinót.

Emellett sokat tett Pest-Buda fővárossá fejlesztése érdekében is:

hajógyártás és téli kikötők építése

gőzzel hajtott hengermalom

Al-Duna szabályozása (Vaskapu 1831) => dunai gőzhajózás

’40-es évek: Tisza szabályozása

selyemhernyó tenyésztés, selyem manufaktúra Pesten

’40es évek: Pest-Vác első vasútvonal

Lánchíd megépítése, mely a fejlődés szimbóluma lett

A reformkori országgyűlések:

1832-34es országgyűlés: sok fontos döntést hoznak.

Elfogadták:

→ A Partium visszacsatolását =Részek (Erdély és a mai Román határ közti rész)

→ Nem nemes is lehet felperes=törvény előtti egyenlőség kezdete

→ A törvények nyelve a latin helyett a magyar lett

→ A Nemzeti Múzeumnak fél millió Ft-ot ajánlottak fel

→ Gyűjtést rendeznek a Nemzeti Színház javára

→ A Lánchídon mindenkinek kell fizetnie hídpénzt

Nem fogadták el azonban a Kölcsey által felhozott önkéntes örökváltságot.

1831-ben a kelet felől elérkezik hozzánk a kolerajárvány, mely ellen karanténnal és fertőtlenítő porral
védekeznek, melyek azonban többször halált okoztak. A jobbágyok úgy gondolják, hogy a nemesek ki
akarják őket irtani, ezért jobbágylázadások törnek ki Észak és Kelet Magyarországon.

1831-ben báró Wesselényi Miklós erdélyi főúr kiadatja Balítéletekről c. művét, melyben az örökváltság, a
törvény előtti egyenlőség, a közteherviselés, a sajtószabadság és a zsidóság emancipációja mellett foglal
állást.

1835-ben elhunyt I. Ferenc és V. Ferdinánd követi a trónon, azonban a gyakorlatban a hatalmat

kancellárja, Metternich gyakorolja.1836-ban megtorló intézkedéseket hoznak és sok reformer politikust
bebörtönöznek. Pl.: Országgyűlési Ifjak és vezetőjük, Lovassy László

1837-ben Kossuthot és Wesselényit is lecsukják. Lovassy beleőrült, Wesselényi megvakult, Kossuth

épségben túlélte a börtönben töltött időszakot.1840-ben engedik ki őket, minekután a ’39-40’es reform
országgyűlésen a magyarok megegyeztek a bécsi udvarral, hogy amnesztiáért cserébe újoncokat
küldenek a seregbe. Ezen az országgyűlésen elfogadják még:

→ Az önkéntes örökváltságot

→ A váltótörvényt

→ A szabad gyáralapításról szóló törvényt

→ A zsidóságnak szabad költözködési jogot adtak, kivétel a bányavárosokban

16 TIRANON

történelmi Magyarország sorsát megpecsételő, a 20. század legnagyobb magyar nemzetvesztését és

történelmi tragédiák sorát előidéző trianoni diktátumot 1920. június 4-én, az első világháború
lezárásaként írták alá a versailles-i Nagy-Trianon palotában.

A Magyarországra rákényszerített trianoni békeszerződés alapján Magyarország elveszítette területének

és lakosságának mintegy kétharmadát. Románia megszerezte a Partiumot és Erdélyt, a délszláv állam a
Délvidéket, Csehszlovákia pedig a Felvidéket és Kárpátalját.

A trianoni béke egy erőszakos diktátum volt, és a nyomában fellépő helyzet, a győztes-vesztes ellentét
kiéleződése nemcsak a 20. század második felének nemzetközi politikáját, a magyar revíziós
törekvéseket, a megszerzett területekkel gazdagodó új államok görcsös védelmét, és az újabb
világháborút idézte elő. A magyar nemzet szétszakításával, a magyar állam ellehetetlenítésével, a
magyarokat sújtó kollektív erőszakkal és megbélyegzéssel egy ezeréves állam és nemzet sorsát
pecsételte meg végérvényesen.

A Trianon Múzeum vándorkiállítása 31 darab, nagy méretű, színes tablón mutatja be a trianoni
békediktátum történetét és tragikus következményeit. A tablókon részletesen bemutatjuk a magyar
állam békés nemzetiségi politikáját az első világháborút megelőzően, a kisebbségi követelések
történetét, majd Magyarország idegen megszállásának főbb eseményeit. Négy tablót szenteltünk a
betörő, idegen csapatok elleni küzdelem leghősiesebb példáinak: a Székely Hadosztály, a
balassagyarmati polgárok, a nyugat-magyarországi felkelők, és a Pécset, Baját, Baranyát visszafoglalók
sikeres ellenállásának.

A tablókon konkrét számadatokkal illusztrálva láthatók a trianoni békediktátumot követő veszteségek,

illetve az ország szétszakításának főbb eseményei. A tablók segítségével megismerkedhetünk az 1919-
1938 közötti revizionista mozgalmak kialakulásával, a revíziós sikerekkel, Délvidék, Erdély és Felvidék
egyes városainak „hazatérésével”. A tablósorozat utolsó néhány darabja az újból megszállt területeken
élők további sorsát mutatja be, és beszámol a második világháború tragikus következményeiről: a
délvidéki magyarirtásról, a felvidéki deportálásokról, és a megszállt területeken élő magyarok
üldözéséről.

17Magyarország háborúba lépése és részvétele a Szovjetunió elleni harcokban

Előzmények

Teleki Pál második miniszterelnöksége (1939-1941)

Cél: békés revízió, fegyveres semlegesség

Második zsidótörvény kiadatása (1939)

Már faji alapon (nem vallási)

Értelmiségi pályákon 20%-ról 6%-ra csökkentetették a zsidók arányát

Magyarország csatlakozik az antikomintern paktumhoz (1939) → SZU ellen

Magyaroszág kilépése a Népszövetségből (1939)

Kárpátalja Magyarországhoz csatolása (max 10%-a magyarlakta)

Főleg ruszinok lakták

Teleki Pál háborús politikája

Németország nem nyerhet, de Magyarországnak mellette kell állnia

A háborúba nem szabad belépni

1939. szept. 1. – fegyveres semlegesség

Nem engedélyezte a német csapatok átvonulását

Megnyitotta a határt a lengyel menekülteknek (10 ezer lengyel menekült az országba)

Betiltja a Nemzeti Akart Pártját → újjáalakul Nyilaskeresztes Párt néven

1940. – II. bécsi döntés

Észak-Erdély és Székelyföld visszacsatolása (kb. 43 ezer km2 , 55%-a magyar)

Eközben Teleki Pál a washingtoni nagykövettségen 5 millió dolláros letétet helyez el

Esetleges magyarországi emigráns kormány működéséhez

1940. – csatlakozás a Háromhatalmi egyezménhez (Japán, Németo., Olaszo.)

1940. – Örökbaráti egyezmény Jugoszláviával (Hitler megszállja)

1941. – Teleki Pál öngyilkossága

Levél Horthynak → „Szószegők lettünk.. bűnös vagyok!”

Horthy kinevezi Bárdossy Lászlót (1941-1942) miniszterlenöknek (előtte külügyminiszter)

Magyar csapatok bevonulnak Délvidékre → jugoszláv állam szétesése után

Muraköz, Mura-vidék, Baranyi háromság, Bácska visszacsatolása (lakosság 40%-a magyar)

Angolok megszakították a diplomáciai kapcsolatot a magyarokkal

Magyarország teljes mértékben német befolyás alá került

Náci nyomás

Magyarország belépése a háborúba

1941. Kassa ismeretlen bombázása S

zovjeteket okolják → Magyarország megtámadja Szovjetuniót (gyorshadtest bevetésre kerül)

Harmadik zsidótörvény (1941)

Tilos a keresztény – zsidó házasság

Német vereségek

1942. – Németország követeli Magyarország nagyobb részvételét a háborúban

2. magyar hadtest (vezetője: Jány Gusztáv)

1942. – Bárdossy László menesztése

Helyette Kállay Miklós (1942-1944) → „hintapolitika”

Nyugati közlekedés, távolodni Németországtól

1941. okt. 6. tüntetés a Batthyány örökmécsesnél

Nov. 1. Teleki Pál sírjánál

Karácsony: Népszava

1942. – Magyar Történelmi Emlékbizottság felállítása

Márc. 15. Petőfi-szobornál tüntetés

1942-1943. – 2. magyar hadtest felmorzsolódása Voronyezsnél

Kállay – előkészíti a világháborúból való kiugrást

Oka: sztálingrádi csata + 2. magyar hadtest megsemmisülése

Szent-Györgyi Albert – Nobel-díjas kutató

Isztambulban tárgyalás az angolokkal

Előzetes fegyverszüneti egyezség (1943)

Hitler újabb magyar hadsereget követel → megtagadják

Hitler követeli Kállay lemondását

Német megszállás

1944. márc. 19. Margaréta-terv alapján

Magyarország „vonakodó csatlós”

Horthy beleegyezik a megszállásba

Kormányzó marad, talán több beleszólása van a dolgokba

Angol bombázások Magyarországon

Új miniszterelnök → Sztójay Döme

Szabadságjogok felszámolása, németellenes erők kiiktatása (Bethlen bújkál)

Gestapo megszállja Magyarországot

Magyarország kiszolgáltatása

Magyar zsidók üldözése

Magyar holokauszt

A harmadik zsidótörvény ellenére nem menekültek el az országból, mert bíztak a kormányban és nem
volt hova menekülni

Az erőszak még nem volt jelentős, DE

1941-ben Kamenyec-Podolszkijba deportálták a zsidókat és kivégezték őket

Újvidéki vérengzés (zsidók, szerbek, helyi lakosság kivégzése)

Katonaságba hívás helyett munkaszolgálat

Német megszállás → végül „végső megoldás”/deportálás

Sárga csillag (1944)

Gettók

Vidéki zsidók deportálása

Horthy maradt a helyén → hivatalok, fegyveres testületek kihasználása

4 Szent István tevékenysége

A X. század végén, a kalandozások lezárulása után a magyarság válaszút elé került. A tét nagy volt:
fennmaradás vagy pusztulás. Az egyik út a nomád népek sorsa volt: rövid tündöklés után szétszóródás. A
másik lehetőség: csatlakozás a kialakuló keresztény, feudális Európához, amely a megmaradást
biztosította. Ez konkrétan azt jelentette, hogy a törzsi-nemzetségi előkelőknek önmaguk és kíséretük
eltartását a harci vállalkozások helyett biztosabb alapokra kellett helyezniük. Szolgáltatásokra kellett
kényszeríteniük a szegény szabadokat. A vezető réteg erre tett kísérletet a csehekkel, lengyelekkel,
dánokkal azonos időben. Az események menete is hasonló volt. Erőskezű vezetők emelkedtek ki,
legyőzték vetélytársaikat, megszerezve a földek nagy részét. Majd csatlakoztak népükkel a
kereszténységhez, és az új rend támogatására létrehozták az egyházi hierarchiát. Gyakran, mint nálunk
is, ez a folyamat nem köthető egyetlen személy nevéhez.

Géza fejedelem megkeresztelkedett. Ő továbbra is pogány módra élt, azonban fiát, Vajkot már
keresztény hitben neveltette. Az új külpolitikai irányt jelezte Vajk házassága a bajor hercegnővel,
Gizellával. A hercegnő révén az Árpádok rokonságba kerültek a császári Szász-dinasztiával, s a Gizellát
követő lovagok tovább erősítették a fejedelmi hatalmat

Szent István (997-1038)

Géza halálakor már az Árpádok kezében volt az ország nagy része, de Árpád nemzetségén belül, Géza
fiával szemben hatalmi igényekkel lépett föl Koppány. István utóddá jelölésével Géza a Nyugat-
Európában elterjedt öröklési rendet, a primogenitúrát örökli. Hogy Koppány harca esélytelen legyen
Géza gondoskodott: a forgalomból kieső somogyi területeken jelölte ki szálláshelyét és körbevette
fejedelmi erősségekkel. Koppány legyőzésével István kezébe került a fejedelmi hatalom. A helyzet
megért arra, hogy a fejedelem a legnagyobb tekintélyt biztosító királyi címért folyamodjon. II. Szilveszter
pápától kért koronát, és 1000-ben megkoronázták Esztergomban. Az ifjú királynak hatalma
megszilárdításáért további harcokat kellett vívnia. 1003-ban az erdélyi Gyulát fosztotta meg országától,
de mivel rokonok voltak, az életét meghagyta. Ajtony legyőzése után (1008) István az egész Kárpát-
medence urává vált. A legyőzött törzsfők, nemzetségfők földjeinek nagy része közvetlenül az ő kezébe
került.

Egyházszervezés
Célja:

keresztény Európához kötődés

A királyi hatalom megerősítése az egyház támogatásával

Felépülése

10 püspökséget alapított, közülük Esztergom érseki rangot kapott, ezzel megakadályozta, hogy magyar
egyház német érsek fennhatósága alá kerüljön

5 bencés apátságot alapított

egyházszervezet támogatása

földadományokkal

törvényekkel a hit megerősítésére

10 falu építsen egy templomot (kőtemplom)

vasárnaponként kötelező a templomba járás, kivéve akik a tüzet őrzik

törvényszegőket megbünteti életkor szerint

kötelező a böjt betartása

figyelni kell az istentisztelet alatt

tized (a termény egytizedét be kell szolgáltatni) bevezetés: egyházadó

Egységesedésre törekszik, mivel a társadalom átmenet a törzsi-nemzetiségi és a feudális között.

István alapította az esztergomi és a kalocsai érsekséget, a veszprémi, pécsi, csanádi, győri, egri, váci,
bihari és gyulafehérvári püspökségeket

káptalanok létrehozása (püspök munkáját segítik) élén a prepost, tagjai a kanonok

káptalanok hiteles helyek is egyben

A szerzetesrendek közül a bencések érkeztek először hazánkba, királyi támogatással alapították meg első
kolostoraikat Pannonhalmán és Pécsváradon.

bencés kolostorok élén a pannonhalmi főapát áll

Vármegyerendszer kiépülése, udvarházak

Területi közigazgatási rendszer: comitatus

Vármegye: közigazgatási-, katonai-, gazdasági-, és igazságszolgáltatási egység

Központja a vár, élén az ispán, akit a király nevez ki és hatalma a vármegyékben élő szabadokra és
szolgákra is kiterjed, alárendeltjei a várnépek, várjobbágyok

Az ispánoké a jövedelmek 1/3-a, a királyé a jövedelmek 2/3-a

Udvarházak : Vármegyénként 2-3 van

Alapításának oka: nem volt állandó királyi székhely, hanem a kíséretével vármegyéről-vármegyére
vándorolt és az udvarházakban szállt meg, itt vették magukhoz a szükséges mezőgazdasági cikkeket,
iparcikkeket és élelmiszereket

Törvények: 2 törvénykönyvet hozott létre a feudális társadalom és a kereszténység megszilárdítására

1. koronázása után, 2. az 1030-as években

törvényei védik az egyházat és a kialakuló feudális államot

kirajzolódik belőlük, hogy 4 rétegű a társadalom:

ispánok, udvari főemberek

várjobbágyok: ők a várkatonaság vezetői

köznép: földműveléssel, háziparral foglalkoztak

szolgáló népek

Külpolitika

első évtizedekben béke volt

1030-ban német támadás érte (II. Konrád), de sikeresen elhárították

kelet felé jó kapcsolat Bölcs Jaroszlávval

besenyők egyes csoportjai betelepülnek

A trónutódlás kérdése

fiát, Imre herceget szánta utódjául, neki íratta Intelmeit, amelyben a helyes kormányzás módját tudatta

mivel fia fiatalon meghalt, nővére fiát, Orseolo Pétert jelölte ki utódjául, aki Velencében nevelkedett és
István úgy látta, hogy Orseolo Péter folytatni fogja politikáját
Vazul a pogány szokás szerint követelhette volna a trónt, de István őt nem tartotta megfelelőnek, Vazul
merényletet akar elkövetni István ellen, de nem sikerül mert lelepleződik

halála előtt az országot Szűz Mária oltalmába ajánlotta, így lett Magyarország Mária Országa

Értékelése:

Szent István érdeme, hogy Magyarország nem jutott a többi nomád nép sorsára, hanem az
államszervezés és az egyházszervezés révén a keresztény Európa része lett

1038. augusztus 15-én halt meg