DEBRECENI EGYETEM

ORVOS- ÉS EGÉSZSÉGTUDOMÁNYI CENTRUM

HUMÁNGENETIKAI TANSZÉK

,
BIOLOGIA
Jegyzet az 1. éves gyógyszerészhallgatók számára

Az 1999. évi kiadás

változatlan utánnyomása

Debreceni Egyetemi Kiadó

Debrecen University Press
2012
 Szerzők:
Barabás György
Biró Sándor
Fehér Zsigmond
Schlammadinger József
Sipiczki Mátyás
Szabó István
Szeszák Ferenc
Tóth György
Vargha György
Vitális Sándor

Felelős szerkesztők:
Sipiczki Mátyás
Schlammadinger József

A technikai szerkesztés Szeszák Ferenc és Szilágyi István munkája.

ISBN 978 963 318 165 2

©Debreceni Egyetemi Kiadó Debrecen University Press,

beleértve az egyetemi hálózaton belüli elektronikus terjesztés jogát is

Kiadta a Debreceni Egyetemi Kiadó Debrecen University Press

Felelős kiadó: Dr. Virágos Márta
Készült a Debreceni Egyetem sokszorosító üzemében, 2012-ben
12-282
 Bevezetés

Az olóbb felsorolt (de a hallgatói ér,deklődés körébe nem feltétlenül beletartozó)

gondok orra indították o szerkesztőt, hogy javasolja egy olyan forma adoptálását e
jegyzet összeállításában, amelyben relatíve bő tárqyalóst kap a felvállalt anyagrész,
ugyanakkor álljon minden fejezet végén a szokásosnál gazdagabb összefoglalás is.
Reményei szerint így o teljes anyag egyszeri, figyelmes és értő elo'lvasása után már
elegendő lehet csak az ábraanyag újbóli áttekintése és ezen bővebb összefoglalás átta-
nulmányozása a vizsgaminimumhoz.
Azt aligha kell mindezekhez hozzáfűzve e helyen kulön hangsúlyoznunk, mert
minden egyetemi ismeretszerzési folyamat szerves része, hogy az előadások és
gyakorlatok anyagának követése, megértése, az írott tananyaggal való infegr>álása
kikerülhetetlen intellektuális feladata a sikeres felkészülést ambícionáló hallgatónak.
Ho az Olvasó igényt fopt a fent hivatkozott szerkesztői gondok kissé részletesebb
megismerésére is, legyen szabad a következő gondolatokat megosztani vele:
Egy biológiai tárqyú egyetemi tankönyv szerzője okvetlenül szembesül a követke-
zőkkel: nem szakkönyvet ír, de minden fonfos inf,ormóciót bele akar venni a szövegbe.
Teszi ezt azért, mert {;}modern könyvet akar a hallgató kezébe adni, amiben (;Ja
szaktárgy minden fonfos és releváns ismerete benne von, olyan tárgyalásban, ami
{;;~} láthatóvá teszi az összefüggéseket, legyenek azok akár az élő belső szer>ves
logikáján vagy a legcélszerűbb didaktikai elveken nyugvók, {ív} meg akar felelni
minden feslvér>-inlézeti és rokon-szakmai elvárásnak, ugyanakkor (v} nem akarja
túlterhelni a hallgatót sem a lexikális ismeretekkel, sem a könyv súlyával.
Különösen igazok ezek a megfontolások, ha nem keménytóblás könyvről, hanem
puhafedelű, kéziratként kibocsátott jegyzetről von szó.
Kevés olyan szakterület van, ahol annyir>a egymásraufoltan és szor>os kollaborá-
cióban dolgoznának együtt különböző szakmák képviselői, mint az egészségügy.
Hogy ér>tsék egymást, a közös célok érdekében hibátlanul tudjanak kommunikálni,
fontos ugyanazoknak az alapoknak az ismerete, ugyanazon fogalomr>endszer éPtése
és használata. Így indokolt az az igény, hogy a gyógyszePész hallgató oPvosi
szemléletű biológiai alapokat kapjon tanulmányai első évében. Ugyanakkor elvár>Ósoi,
amelyekkel e tárggyal szemben fellép, ePŐsen különböz(hef) nek aszerint, hogy
gyógyszerkutatósPa, orvoslátogatói pályám, avagy a betegek patikai szolgálatára
készül-e elsősorban.
E jegyzet kívánatos arányainak kimunkó~sában szembekerült egymással a fontos
tények sokasága és az adott fá,.,gy szükségképpen ko,.,lótozott fe,.,jedelme a többi disz-
ciplína között; a megtanulandó és a sike,.,,.,el megtanulható mennyiség és minőség el-
lentmondása a racionális egységet alkotóval; a nem feltétlenül hosszú távon megjegy-
zendő adatok ar>ánya a mindenképpen megszerzendő ismeretek logikai összefűzésében
és megér>fésében; a követhető és megemészthető szöveg szükségképpen hosszabb volta
a megőrzendő lényegnél.
Ha egy jegyzet szövege a szikár ismePetanyagot akarja adni, az nemcsak fanul-
hatatlan, hanem olvashatatlan is. Ahol minden félmondatnak nélkülözhetetlen helye
és súlya van, az a szöveg alkalmatlan tanulásra. Ahol viszont e félmondatok fél
bekezdésre bővítve, r>edundánsan jelennek meg, ott a szöveg esetleges stilár>is
könnyedsége, jó olvashatósága sem vígaszfalja és kárpótolja a hallgatót a kötet
súlyáér>t és a vele töltendő időé,.,t.
E gondolatok jegyében próbáltuk összeállítani jegyzetünket, és adni azt az 1. éves
gyógyszer>ész hallgatók - és minden tisztelt Olvasónk - kez:ébe. Őszintén r>eméljük,
hogy· hasznosnak bizonyul, s egy majdani új kiadás még hallgatóbaráfabbá tétele
éPdekében váPjuk k,.,ifikai észPevételeiket.

Debpecen, 1999. július.

A Szerkeszló
 Tartalomjegyzék

1. AZ ÉLŐT FELÉPÍTŐ SZERVES VEGYÜLETEK A BIOLÓGUS

SZEMÉVEL
Biró Sándor, Fehér Zsigmond, Vitális Sándor 3
Az alapok áttekintése: Szerves vegyületek, biopolimerek 3
A fehérjék 6
Az aminosavak 7

APOLÁRIS OLDALLÁNCÚ AMINOSAVAK 10

POLÁRIS OLDALLÁNCÚ AMINOSAVAK 10

A fehérjemolekula felépítésében szereplő kémiai kötések jellemzése és jelentősége 11

KOVALENS KÖTÉSEK 11
NEM-KOVALENS KÖTÉSEK 14

A fehérjemolekula szerkezete 18

ELSŐDLEGES SZERKEZET (PRIMER STRUKTÚRA} 18

MÁSODLAGOS SZERKEZET (SZEKUNDER STRUKTŰRA) 19
HARMADLAGOS SZERKEZET (TRECIER STRUKTÚRA) 22
A FEHÉRJE MOLEKULÁK ALAKJA 28
NEGYEDLEGES SZERKEZET (KVATERNER STRUKTÚRA) 28
A MAGASABBRENDU SZERKEZETEK ÉS AZ ELSŐDLEGES SZERKEZET VISZONYA 3t
A KONFORMÁCIÓ FOGALMA ÉS JELENTŐSÉGE 31
SZUPRAMOLEKULÁRIS SZERKEZETEK 32
A FEHÉRJÉK DENATURÁCIÓJA 33
BIOPOLIMEREK MINT EUKOLLOIDOK 36

A fehérjék felosztása és főbb típusai 37

KÉMIAI SZEMPONT SZERINTI OSZTÁLYOZÁS 37

A FEHÉRJÉK BIOLÓGIAI SZEREPEK SZERINTI CSOPORTOSITÁSA 41

Nukleinsavak szerkezete és jellemzése 44

A NUKLEINSAVAKAT FELÉPÍTŐ ALAPEGYSÉGEK 45
A NUKLEINSAVMOLEKULÁK FELÉPÍTÉSE 45
DNS-TOPOIZOMEREK ÉS TOPOIZOMERÁZOK so
KÜLÖNBÖZŐ RNS-FÉLESÉGEK 52
A NUKLEINSAVAK HELYE ÉS JELENTŐSÉGE 54
SAJÁTOS FELADATOKAT ELLÁTÓ NUKLEOTIDOK SS

A szénhidrátok kémiai felépítésének és biológiai szerepének áttekintése 56

 MONOSZAHARI DOK 57
OISZAHARIDOK 58
OLIGOSZAHARIOOK 59
POLISZ AHARI DOK 59

A lipidek áttekintése 62
A BIOLÓGIAI SZEMPONTBÓL LEGFONTOSABB LIPIDFÉLESÉGEK 63
A POLÁROS LIPIDEK ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI 65

Összefoglalás 66

2. AZ ÉLŐ, MINT NYÍLT RENDSZER, ENZIMEKRŐL.- RÖVIDEN

Szabó István 71
Termodinamikai áttekintés ·11
NYÍLT RENDSZEREK 72
AZ ÉLŐ MINT A NYÍLT RENDSZEREK SAJÁTOS TÍPUSA 72

Enzimek 75
AZ ENZIMEK ÉS AZ ENZIMMŰKÖDÉS JELLEGZETESSÉGEI 76
AZ ENZIMMUKÖDÉS SEBESSÉGE 82
AZ ENZIMMÜKÖDÉST BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK 84
AZ ENZIMMÜJ<ÖDÉS SZABÁLYOZÁSA 85
ENZIMEK A SZERVEZETBEN 87

A katalitikus RNS (ribozim) 88

Összefoglalás 92

3. A PROKARIÓTA SEJT
Barabás György, Szeszák Ferenc 95
A prokarióta sejt alkatrészei 97

OSTOROK (FLAGELLAE) 97
PILUSOK (FIMBRIÁK) 98
KAPSZULA (TOK) 98
SEJTFAL 98
CITOPLAZMA MEMBRÁN 103
A PROKARIÓTÁK INTRACELLULÁRIS MEMBRÁNRENDSZEREI 103
RIBOSZÓMÁK 10S

A génikus információ tárolásának szerkezeti vonatkozásai alacsonyabbrendű-

ekben 106

VÍRUSOK ÉS BAKTERIOFÁGOK t06

A BAKTÉRIUMOK ÉS CIANOBAKTÉRIUMOK INFORMÁCIÓS RENDSZERE 109
 A PLAZMIDOK 112
SPÓRÁK 115

Összefoglalás 115

4. GOMBÁK ÉS EGYSEJTŰ EUKARIÓTÁK

Fehér Zsigmond 119
A gombák rendszerezése, érdekesebb fajok 119
PHYCOMYCETES 120
ASCOMYCETES 121
BASIDIOMYCETES 122
DEUTEROMYCETES 122

A gombák mikroszkópos morfológiája és sejtorganellumai 123

A gombák életciklusa 127
A gombák jelentősége az orvosi biotechnológiában 130
Gombák genetikai manipulációjának lehetőségei 132
A gombák mint kórokozók„ Gombaellenes sz.erek 133
Egysejtű eukarióták (protozoonok) 134
Összefoglalás 136

5. A NÖVÉNYI SEJT
Tóth György 139
A sejtfal 142
SEJTFALANYAGOK SZEREPE ÉS ELHELYEZKEDÉSE A SEJTFALBAN 143
A SEJTFAL SZINTÉZISE ÉS SZERKEZETE 144

A plasztiszok 146

KLOROPLASZT 146
KROMOPLASZTOK 149
LEUKOPLASZT 149

Növényi sejtek vakuoláris rendszere 150

SEJTN EDV-VAKUÓLUM 150

Mikrotestek 153
Zárványok 153
 Összefoglalás 154

6. A SEJTMEMBRÁN
Biró Sándor 157
A membrán összetétele és szerkezete 158
A LIPIDEK 158
MEMBRÁNFEHÉRJÉK 161
A SZÉNHIDRÁTOK 16S

Membrántranszport 168
Összefoglalás 1'75

7. AZ EUKARIÓTA SEJTEK BELSŐ VAKUOLÁRIS

RENDSZERÉNEK SZERKEZETE ÉS MŰKÖDÉSE
Schlammadinger József 177

A PROKARIÓTÁK MEMBRÁNRENDSZEREI 179

Az eukarióta sejtek kompartmentalizációja, belső vakuoláris rendszere;

sejtorganellumok 180

AZ ENDOPLAZMATIKUS RETIKULUM (ER) 183

A GOLGl-APPARÁTUS 186
LIZOSZÓMÁK 187
PEROXISZÓMÁK 190

Irányított fehérje- (és anyag-·) transzport az eukarióta sejtekben 192

FEHÉRJÉK IRÁNYÍTOTT TRANSZPORTJA A SEJTORGANELLUMOKBA 192

FEHÉRJESZINTÉZIS A RE R-BEN 19S
VEZIKULÁRIS TRANSZPORT A CITOPLAZMÁBAN 198

Endocítózis, exocitózis 206

EXOCITÓZIS ÉS A PLAZMAMEMBRÁN PÓTLÁSA 208

ENDOCITÓZIS 211

Összefoglalás 220

8. A BIOLÓGIAI ENERGIANYERÉS
Fehér Zsigmond 225
A bontó anyagcsere 228

A GLIKOLÍZIS 228
 A CITRÁTKÖR 231
AZ OXIDATÍV FOSZFORILÁCIÓ 234
A LÉGZÉSI LÁNC 235
AZ ATP·· SZINTETÁZ 238

A kloroplaszt és a fotoszintézis 242

A FÉNYREAKCIÓ 243
A SÖTÉTREAKCIÓ 246
Az energiatermelés evolúciója 248
AZ ENERGIAORGANELLUMOK BIOGENEZISE 250

Összefoglalás 253

9. A SEJTMAG SZERKEZETE
Szeszák Ferenc 257
Az eukarióta sejtmag 259

AZ EUKARIÓTA SEJTEK INFORMÁCIÓS RENDSZERÉNEK LEHETSÉGES ÖSSZETEVŐI 260

A MAGBUROK 260
NUKLEO-CITOPLAZMATIKUS ANYAGTRANSZPORT 263
NUKLEÁRIS MATRIX (NM) 266

A kromoszómák 269

A KROMOSZÓMÁK FÉNYMIKROSZKÓPOS SZERKEZETE 269

A kromoszóma finomszerkezete az interfázisban és az osztódás folyamán 272

AZ EUKARIÓTA KROMOSZÓMÁK FŐ SZERKEZETI FEHÉRJÉI A HISZTONOK 272

A KROMATIN SZERKEZETI ALAPEGYSÉGEI A NUKLEOSZÓMÁK 273
NUKLEOSZÓMÁK ÖSSZESZERELÖDÉSE MAGASABBRENDÜ SZERKEZETEKKÉ A 1-!t
HISZTONOK SEGÍTSÉGÉVEL 276
A KROMATIN HURKOS ELRENDEZŐDÉSE ÉS A KROMOSZÓMA SZERKEZETE A
METAFÁZISBAN 278
A KROMOSZÓMÁK AZ INTERFÁZIS SEJTMAGBAN 280

A magvacska 283

Magstruktúrák változása a mitózis folyamán 284

Különleges kromoszómák 286

POLITÉN KROMOSZÓMÁK. 286

LÁMAPEKEFE KROMOSZÓMÁK. 288

Összefoglalás 290
10. A CITOSZKELETON (SEJTVÁZ)
Schlammadinger József 293
Mikrotubulusok 295
Mikrofilamentumok 305
Intermedier filamentumok 316
A citoszkeleton és a citoplazma szerveződése 321
Összefoglalás 322

11. AZ EXTRACELLULÁRIS MATRIX

Vargha György 325
A kollagén 325
A proteoglikánok 32"1

A bazális membrán 328

Szubsztrát adhéziós molekulák 329
A FIBRONEKTIN 329
A LAMININ 330

Az integrinek 331
Sejt-sejt adhéziós molekulák 333
A TIGHT JUNCTION (ZONULA OCCLUOENSJ 334
DEZMOSZÓMÁK ÉS HEMIDEZMOSZÓMÁK 335
A GAP JUNCTION 337

Összefoglalás 338
12. A SEJTCIKLUS MOLbKULÁRIS BIOLÖGlÁJA
- ALACSONY ABBREND(ffiK
Sipiczki Mátyás, Vitális Sándor 341
Bevezetés: a sejtek szaporodásával kapcsolatos legfontosabb elméleti kérdések
áttekintése 341

Szintézis és morfogenezis a fágok szaporodásában 342

Sejtek szaporodása 343

A prokarióták sejtciklusa 345

A CITOPLAZMA NÖVEKEDÉSE 346

A DNS MEGDUPLÁZÓDÁSA 348
A DNS-MOLEKULÁK REPLIKÁCIÓT KÖVETŐ SZÉT'IÁLASZTÁSA 350
AZ UTÓDKROMOSZÓMÁK (NUKLEOIDOK) ELTÁVOLÍTÁSA EGYMÁSTÓL 351
MEMBRÁNBETÜREMKEDÉS, HARÁNTFALKÉPZŐDÉS, KETTÉVÁLÁS 353
BAKTÉRIUMBAN SEJTVÁZ? 358
AZ OSZTÓDÁSBAN KÖZREMUKÖDO GÉNEK ÉS FEHÉRJÉK KUTATÁSÁNAK MÓDSZEREl359

A SEJTCIKLUS MOLEKULÁRIS BIOLÓGIÁJA

--EUKARIÓTÁK 360
Az eukarióta sejtciklus fázisai 360

A sejtciklus szabályozása 363

ELLENŐRZŐPONTOK 365
AZ EMBRIONÁLIS SEJTEK SEJTCIKLUSA 366
CIKLIN-FÜGGO PROTEINKINÁZOK ÉS CIKLINEK SZEREPE A SEJTCIKLUS
SZABÁLYOZÁSÁBAN 367
A NÖVEKEDÉSI FAKTOROK ÉS A NÖVEKEDÉSI INHIBITOROK HATÁSA A
SZABÁLYOZÁSRA 371
A sejtciklus és a daganatképződés 372

TUMORSZUPRESSZOROK SZEREPE A SZABÁLYOZÁSBAN 372

A PS3 TUMORSZUPRESSZOR ÉS A MEGHIBÁSODOTT DNS MOLEKULÁK JAVÍTÁSA 374
PROTO-ONKOGÉNEK A SEJTCIKLUS SZABÁLYOZÁSÁBAN 376
Sejtszaporodás a kifejlett szervezetben 377

A sejtosztódás 379
A MITÓZIS 379
A MEIÓZIS 382
Összefoglalás 387

Tárgymutató 392
 1. fejezet

AZ ÉLŐT FELÉPÍTŐ SZERVES VEGYÜLETEK

A BIOLÓGUS SZEMÉVEL

Az al.apok áttekintése: Szerves vegyületek,

biopolimerek
A szerves vegyületek az élőlények legjellemzőbb anyagai. Nemcsak
abban az értelemben, hogy minden sejt és szervezet tömegének, ha a vizet
nem számítjuk, legnagyobb hányadát ezek teszik ki,' hanem abban ::-i. vo-
natkozásban is, hogy a Földön napjainkban szerves vegyület te1mészetes
körülmények között - mai ismereteink szerint ·- kizárólag életműködések
következtében jön létre. (Nem számít te1mészeti körülménynek az ember
ipari tevékenysége, melynek során olyan szerves vegyületeket is képes
előállítani, amelyek a természetben elő sem fordulnak.)
Történetileg nézve a szerves vegyületek keletkezése az élet ll'trejöttét
megelőzte és annak feltétele volt. Abiogén szintézisük (az élet kialakt 1lása
előtt) másképpen ment végbe, sokkal lassúbb és rosszabb hatásfokú volt,
mint ugyanezen molekulák létrejötte az élőlényekben. A szerves vegyüle-
teket biológiai jelentőségük áttekintése céljából molekuláik mérere vagy
kémiai felépítésük jellegzetességei alapján is csoportosíthatjuk. Mindkét
csoportosításnál az egyes csoportokban biológiai szempontból igen fontos
közös sajátosságok mutatkoznak, melyeket érdemes röviden áttekinteni.

A szerves vegyületek molekuláik méretét tekintve lehetnek:

a) nagymolekulájúak, melyek molekuláinak mérete a kolloidok nagy-
ságrendjét eléri,
b) kismolekulájúak, melyek molekuláinak mérete a kolloidok nagy-
ságrendjénél kisebb.

·- 3 ·-
 Az élők legjellemzőbb és legfontosabb vegyületei, a fehérjék és nuk-
leinsavak, nagymolekulájúak. Nagymolekulájúak a poliszaharidok is. Eze-
ket szokás óriás molekuláknak, más megnevezéssel makromolekulák-
nak, vagy biopolimereknek is nevezni. A biopolimer elnevezés a bio-
lógiai eredetre és felépítésük elvére utal, melynek lényege, hogy az egyes
makromolekula-féleségek tipizált alapegységek: aminosavak, nukleotidok
vagy monoszaharidok egymáshoz kapcsolódásával épülnek fel, ill. külön-
böző hatásokra ezekre bomlanak le. Maguk az alegységek egyszerűbb
felépítésű, kismolekulájú vegyületek. Az alegységeken belül a molekulát
összetartó kötések (C-C, C-N) rendszerint erősebbek 1 , mint az alapegy-
ségeket összetartó, a polimerizáció során kialakuló kötések (peptid, észter,
glikozid).
A biológiai funkciók döntő többségét makromolekulák látják el. A
vízben oldódó kismolekulájú szerves anyagok legnagyobb része makro-
molekulák szintézisének és bontásának, valamint az energiát szolgáltató
folyamatoknak köztitermékeként van jelen a protoplazmában, kisebb há-
nyaduk jelként szolgál.

A makromolekulák felépítésüket tekintve több típusba sorolhatók:

1. Homopolimerek, csupa azonos alapegységből állnak (mint pl. a
keményítő és cellulóz).
2. Heteropolimerek, melyek egymástól különböző alapegységekből
épülnek fel. (Ez utóbqiak között vannak egyszerűbb szabályokkal leírható
felépítésűek, mint pl. kitin, hialuronsav, stb., melyekben két komponens
szabályosan váltakozik, vagy kissé bonyolultabbak, melyekben több alap-
egységből álló nagyobb molekularészletek ismétlődnek szabályosan, mint
pl. a gumiarábikum, az egyes mukopeptidek vagy a peptidoglikánok2 .)
Az egyszerű szabályokkal nem jellemezhető sorrendű polimerek közül
a mesterséges polimerekre (műanyagokra) jellemző véletlen sorrendű
makromolekulák az élőben feltehetően soha nem fordulnak elő, igen
nagy jelentőségűek viszont az ún. sorrendspecifikus makromole-
kulák, ezekben az alapegységek sorrendje minden molekulára jellemző és
szigorúan meghatározott.

1 Kivételként említhető a nukleotidokban a bázist cukorhoz kötő N-·glikozidos kötés.

2 Ezek kémiai felépítésének ismertetése meghaladja jegyzetünk kereteit. Szerveskémiai tanköny-
vekben, kézikönyvekben találhatók ezekről részletesebb adatok.
-· 4 -
 A biopolimerek -·- többségükben makromolekulák - az a]apegységek
összekapcsolódását tekintve lehetnek egyenesláncúak és elágazók. A2
élőt alkotó vegyületek között mindkét típusra találunk példát. (Ebben a
vonatkozásban különösen na .~:y a változatosság az oligosszacharidok és po-
liszaharidok között: itt pl. a hornopolimerek közül egyenesláncú a cellulóz,
elágazó a keményítő és a glikogén; a heteropolimerek közül egyenesláncú
a heparin, hiarulonsav, sth, elágazók a vércsoportantigének, gumiarábi-
kum, stb.) Élőben vannak olyan elágazó heteropolimerek, melyekben
több mint két-három féle alapegység nem monoton módon, szabályosan
ismétlődik és szerkezetük sem véletlenszerű, hanem eleve megszabott. Ez
a felépítés az egyes polimer-féleségeknek egyedi biológiai-biokémiai sajá-
tosságokat ad. Azt, hogy az egyes ágakban milyen sorrendben és milyen
kötéssel (pl. monoszaharid alapegységek esetén ~[l ~4], a[l--76], stb)
kapcsolódjanak össze az alapegységek ill. jöjjenek létre elágazások az
adott polimer felépítésében közreműködő enzimek szabják meg. Minden
egyes monomer bekötéséhez külön enzimre van szükség, ezért az ilyen
molekula nem állhat nagyon sok (legfeljebb 15-20) alapegységből. Jellem-
ző képviselői a csoportnak az ABO vércsoportantigén-tulajdonságokért fele-
lős elágazó oligoszaharid oldalláncok, melyek lipidhez vagy fehérjéhez
kötve találhatók (1. alább). Egy~s növényi poliszaharidok (pl. gumiarábi-
kum) esetében a specifikus szerkezetű oligoszaharidok egymással össze-
kapcsolódva hozzák létre a még nagyobb molekulát. Az oligoszaharid-szin-
tézishez hasonló elv szerint, speciális enzimek közreműködésével, templát
nélkül szintetizálódik egyes alacsonyabbrendű élőlényekben néhány
szokatlan szerkezetű (körré zá1t vagy a fehérjék felépítésében nem sze-·
replő aminosavakat tartalmazó) oligopeptid (pl. bacitracin és más peptid-
természetű antibiotikumok) is.
A nagymolekulájú sorrendspecifikus polimerek .csak egyenesláncúak
lehetnek. Szintézisükhöz az optimális környezeti feltételeken és specifikus
enzimeken kívül mintára (ún. templátra) is szükség van. Templáton szin-
tetizálódó óriásmolekulák a fehérjék és nukleinsavak.

Kémiai szempontból a sejteket, szervezeteket felépítő szénvegyü-

leteket a biológusok öt csoportba szokták sorolni:
1. Fehérjék (+peptidek, aminosavak és ezek származékai)
2. Nukleinsavak(+ nukleotidok és származékaik)
3. Szénhidrátok
4. Lipidek

- 5 -
 5. Egyéb, biológiailag fontos szerves vegyületek (olyan vitaminok, ko-
enzimek, hormonok, stb., melyek a fenti csopo1tokba nem sorolhatók be).
A fehérjék, nukleinsavak és szénhidrátok kémiailag jól definiálható
csoportot jelentenek, míg a lipidek közös fizikai (oldódásbeli) tulajdon-
ságaik miatt kerülnek közös csoportba. Az "egyéb, biológiailag fontos ve-·
gyületek" csoportját meg sem kíséreltük definiálni, a csoportba mind ké-
miai, mind biológiai szempontból nagyon különböző vegyületek kerülnek,
melyeknek egyetlen közös vonása, hogy biológiai jelentőségük van, de
nem tartoznak a négy fő csoport egyikébe sem.

AfehéI.jék

Az élő anyag legfontosabb szerves vegyületei. Óriás molekulájú, bo-

nyolult felépítésű, specifikus biopolimerek. Külső behatásokkal szemben
igen érzékenyek. Az élet fenntartásában alapvető fontosságú biokémiai fo-
lyamatok rendszere - az anyagcsere - fehérjékhez kötött (az enzimek, me-
lyek működése által ezek a folyamatok végbemennek, fehétjék). Vala-
mennyi életjelenség kivitelezésében közreműködik valamilyen speciális fe-
hérjeféleség, amelynek meghatározott változásai elengedhetetlenek az
adott életjelenség megvalósulásához. 1838-ban, fontos szerepüket megsejt-
ve, Berzelius javasolta a protein (protos = első, ein = lenni) szót a fehér-
jék tudományos megnevezésére. Ma is általánosan ezt az elnevezést
használják.
Kémiai felépítésüket tekintve: C, H, 0, N és S építi fel molekulájukat3.
A bennük levő elemek aránya önmagában jóformán semmit sem magyaráz
meg a fehérjék tulajdonságai közül.
A fehétiék felépítésének leglényegesebb alapelveit a századforduló
idején Emil Fischer ismerte fel. Ezek a következők:
1. A fehérjék aminosavakból épülnek fel.
2. Az aminosavak peptidkötésekkel kapcsolódnak egymáshoz. A fe-
hétie molekulákat peptidláncok alkotják.

.3 kb . 50-55% szén, 6-7% hidrogén, 15-18% rnitrogén, 21 -·24% oxigén és 0-2% kén
- 6 -
 A fehérjék molekulatömegének mérésére alkalm~s első eljárást száza-
dunk harmincas éveinben dolgozták ki (Svedberg módszere szerint a mole-
kula tömege az ultracentrifugálás során mért ülepedési állandóból, a
sűrűségből és a diffúziós állandóból számítható ki). A legkisebb fehér-
jemolekulák tömege kb. 4000 dalton (egységként rövidítve D), a leg-
nagyobbaké több millió dalton is lehet. Nagyon kevés közöttük a
10 OOO D-nál kisebb molekulájú, de nem gyakori a többszázezer-daltonos
fehérjék előfordulása sem. (Használatos a 4000 D = 4 kD kifejezés is. 1
aminosav·- 100 D4 , így egy 100 kD fehérje kb. 1000 aminosavból áll.)
Fehérjékben az aminosavak sorrendjének felderítése először Sanger-
nek sikerült: 1956.-ban közölte az inzulin (6 kD) teljes aminosav-sorrendjét
(a szakmában szokásos kifejezéssel: szekvenciáját).
A fehérjék térbeli szerkezetének felderítése az 1960-as években kez-„
dődött a mioglobin-, majd a hemoglobin-kristályok röntgendiffrakciós vizs-
gálatával. A röntgendiffrakcióval nyert bonyolult képek számítógépes ana-
lízisével rekonstruálták a ,.rácspontok", azaz az egyes molekularészletek
térbeli elhelyezkedését. E módszer segítségével sok fehérje térszerkezetét
már felderítették, és minden fehérjemolekula szerkezete vizsgálható, ha si-
kerül azt tisztán kinyerni és kristályosítani.

Az aminosavak

Olyan szerves savak, melyek a COOH-csoport mellett egy bázikus

te1mészetú NHrcsoportot is tartalmaznak. A fehérjék felépítésében csak L-
konfigurációjú a-aminosavak vesznek részt, melyekben a COOH- és NH 2-
csoportok azonos e-atomhoz (az ún. a-C-atomhoz) kapcsolódnak (két
NHz- ill. COOH-csoport esetén ezek egyike a-helyzetű).

4 Valójában - a fehérjékben való előfordulásuk gyakoriságának megfelelően átlagolva·--, egy

aminosav rnolekulatörnegére kb 110 O-nak adódik, de az egyszerifüb szárnolhatóság kedvéért ezt
100 D-·nak vesszük
- 7 -
 Általános képletük:

R-CH-COOH
1 (ahol R tetszőleges organikus gyököt jelöl)
NH 2

Az aminosavak, mivel savas és bázikus csoportot is tartalmaznak, sav-

ként és báziskánt is reakcióba léphetnek, azaz amfoter természetű ve-
gyületek. Savas közegben az aminocsoportjuk, alkálikus közegben a kar-
boxilcsoportjuk disszociál nagyobb mértékben. Izoelektromos pontjukkal
egyező pH-jú közegben mind a COOH-, mind az NBrcsoportjuk disszo-
ciálva van (azaz jkerion" formában vannak).

Az aminosavak amfoter, savakat és bázisokat sóképzéssel közömbösítő jellege a

fehérjemolekula felépítése szempon~jából nem is érdekes.. A fehérjemolekula felépítését
tekintve az a lényeges, hogy az egyik molekula a-karboxilcsoporqa a másik molekula a-
aminocsoportjával vízkilépéssel kapcsolódni képes. Ezen kapcsolódás eredményeként
peptidkötés jön létre, melynek szerkezete:

,„ • • •

I
„'
'
I

'
1
1
\

\,, ,,,,
............. ___ ,,,,,,.,,,,. ~ ..... .

1. 1. ábra. A peptidlánc egy szakasza. A lánc gerincében csak a peptid-

kötések és az a-C-atomok találhatók. A szürke négyszögek a peptidkötés és a
szomszédos a-C-atomok által meghatározott síkot jelzi. Csak az a-C-atom és
CO közötti és az NH-csoport és a-C-atom közötti kötések körül lehetséges
elfordulás. Az elfordulás szögét előbbi esetben w, az utóbbi esetben <p jelöli.

Nem szabad - és meglehetősen nehéz is - összetéveszteni szeives sa-

vak és szeives bázisok sószerű kapcsolódásával, mely vizes oldatban a

- 8 ·-
szerves savnak megfelelő anionra és a bázisnak megfelelő kationra
disszociál!
Ha két aminosav peptidkötéssel összekapcsolódott, a létrejött dipeptid
egyik végén egy szabad a-NHz-, a másik végén egy szabad a-COOH-cso-
port változatlanul megmarad. Ezek elvileg újabb peptidkötés kialakításában
vehetnének részt (a valóságban, a fehérjék templáton történő bioszin-
tézisének folyamatában, azaz a transzlációban, a szintetizáló rendszer ké-
sőbb tárgyalandó tulajdonságai következtében a képződő peptidnek csak a
szabad a-COOH-csoportja vehet részt újabb peptidkötés képzésében).
Akárhány aminosav kapcsolódik is így össze, a lánc végein mindig marad
szabadon egy a-NHz- és egy a-COOH-csoport. A lánc sajátosságai tehát
nem korlátozzák a hosszúságot. Korlátot ebben csak a szintézishez hasz-
nált templát véges hosszúsága, s a rajta lévő "stop-jel" jelent.
A kisebb fehérjemolekulák 100·-150 aminosavból épülnek fel5, az átla-
gos peptidláncok 300-400 aminosavból állnak. Az 1OOO vagy még több
aminosavból felépülő polipeptidláncok szokatlanul nagynak számítanak és
ilyen nagy polipeptidekből felépülő fehérjék az átlag9s nagyságúak gyako-
riságához viszonyítva meglehetősen ritkán fordulnak elő.
Mivel az aminosavakban (definíciónk szerint) R bármilyen gyököt je-
lenthet, elvben rendkívül sokféle a-aminosav létezhet. Az élőlényekben az
elképzelhető aminosavaknak csak egy kis hányadát lelhetjük fel. A termé-
szetben előforduló aminosavak között is mindössze 20 olyan van,' melynek
jelölésére a genetikai kódrendszerben jel van, és így fehérjékbe beépülhet6
(GENETIKA JI: 13. fejezet). Ha egyik-másik fehérjét aminosavakig lebontva
ezeken kívül más aminosavakat is találunk, az annak a következménye,
hogy ezeknek a fehérjéknek a szintézise után, már a kész peptidláncban
egyes aminosav-oldalláncok specifikus enzimek közreműködésével módo-
sításra kerülnek. Így lesz pl. a kollagénben egyes prolin oldalláncokból
hidroxiprolin, egyes lizin oldalláncokból hidroxilizin oldallánc. (Néhány
más fehérjében másféle oldalláncok másképpen módosulnak.) Egyes,
gyakran előforduló, de fehérjékbe be nem épülő aminosavak az anyag-
csere köztitermékeiként szerepelnek (más aminosavak bontása, építése
vagy átalakítása során pl. az ornitin, vagy szignál-vegyületekként mű-

S Az ennél kisebbek döntő többsége nagyobb polipeptidből kerül kiv~gásra.

6 A 21., a polipeptid láncba a riboszomális fehérje szintézis során beépülő aminosav a szeleno-
cisztein, melyben az SH csoport helyett SeH található. Csak néhányféle enzimfehérjében fordul
elő (pL humán tioredoxin-reduktáz, glutation-peroxidáz, E coli hangyasav·-dehidrogenáz). Beé-
pítésének genetikai kódolása meglehetősen bonyolult.
- 9 -
ködnek közre szabályozási, ill. vezérlési folyamatokqan, mint pl. a y.:ami-
novajsav az ingerületátvitelben).
A fehérjéket felépítő aminosavak oldalláncaiban minden fontos szén-
vegyület-típus képviselve van. Az aminosavak az oldalláncok jellege alap-
ján csoportosíthatók. (A kémiai szerkezet pontos leírása megtalálható pl. a
Sze1ves és bioorganikus kémia e. tankönyvben [Semmelweis Kiadó, Bp.
1994].)

APOLÁRIS OLDALLÁNCÚ AMINOSAVAK

Alifásak: alanin, leucin és izoleucin - ezek az oldallánc hosszú-

ságában, ill. az elágazásban különböznek egymástól, hidrofobitásuk is
eltérő mértékű.
Alifás oldallánc az a-aminocsoporton keresztül gyűrűbe zárva: prolin.
Aromás gyűrűvel az oldalláncban: fenilalanin (az alanin ~-C-atom­
jához benzolgyűrű kapcsolódik), triptofán (kondenzált gyűrű nitrogén
heteroatommal az 5-tagu gyűrűben).
S-tartalmú: metionin - a szénhidrogén oldallánc végéhez S-atomon
keresztül metilcsoport kapcsolódik.

POLÁRIS OLDALLÁNCÚ AMINOSAVAK

Elektromosan semlegesek: glicin (oldallánca egyetlen H-atom, amely

nem módosítja a peptidlánc gerincének hidrofil jellegét); szerin (primer
alkohol van az oldalláncban); treonin (oldallánca szekunder alkoholt
tartalmaz); aszparagin és glutamin (rövidebb ill. hosszabb oldallánc
végén savamid-csoport [-CONH 2] van). Ezek az oldalláncok (a glicin kivé-
telével) H-kötésben vehetek részt.
Savas oldalláncúak: disszociálva negatív töltésűk lesz: aszparaginsav
és a glutaminsav (~- ill. y-C atomjához egy második COOH cs?port
kapcsolódik, ezért monoamino-dikarbonsavaknak is nevezik őket).
Ezek a legkifejezettebb savi jellegű oldalláncok. A ~- ill. y-COOH-csopor-

-10-
tok pK-ja (az a pH érték, melyen félig disszociált állapotban vannak) 3,68
illetve 4,257.
Cisztein. Oldalláncában gyenge savként is viselkedő SH-csoport
található, amelynek pK-ja 8,33, semleges közegben kb. 8%-ban van disszo-
ciálva. Két cisztein SH-csoportjai megfelelő körülmények között diszulfid-
hiddá oxidálódhatnak. Ez a csoport nehézfémekkel könnyen kapcsolódik
és ezzel más kapcsolódásra alkalmatlanná válik.
Fenolos DH-csoport adja a tirozin oldalláncnak nagyon gyenge savi
jellegét (ennek a csoportnak a pK-ja 10,07, azaz csak erősen lúgos közeg-
ben·- ami élőben nem fordul elő - disszociál jelentősebb mértékben).
Bázikus oldalláncúak. Ezek disszociálva pozitív töltésűek. A két, ún.
diamino-monokarbonsav közül bázikusabb oldalláncú az arginin, 8-C-
atomjához guanidino-csoport kapcsolódik, mely lúgos közegben is vi-
szonylag könnyen disszociál (pK-ja szabad állapotban 12,48). Egy fokkal
kevésbé bázikus a lizin oldallánca, melynek a bázikus jelleget az E-NHr
csoport adja (pK = 10,53). A hisztidin jóval gyengébben bázikus, az
oldalláncként szereplő imidazol gyűrű csak semleges és savasabb közeg-
ben vesz fel számottevő mértékben protont (pK = 6,0).

A fehézjemolekula felépítésében szereplő kémiai

kötésekjellemzése és jelentősége

KOVALENS KÖTÉSEK

Peptidkötés: erős kovalens kötés, mely a szomszédos aminosavakat

köti össze a peptidláncban. Az egyik aminosav a-COOH-csoportja és a
következő aminosav a-NHz-csoportja között vízkilépéssel jön létre. (A
fehérjék bioszintézisében a vízkilépés nem az aminosavak összekapcso-
lódásakor, hanem azt megelőzően, az aminosavak aktiválásakor történik, 1.
GENETIKA II.: 12. fejezet). A peptidkötés kialakulásakor a karboxilcsoport-

7 A ~-- és y-helyzetű COOH csoportok eltérő pK értékeit az magyarázza, hogy a két molekulá-
ban ezek a csoportok az CX··COOH csoportoktól más-más távolságban helyezkednek el.
„-11--
ból karbonil (>C=O), az aminocsoportból iminocsoport (-NI-I-) marad a
kötés kialakulása után. A peptidkötés a karbonilcsoport C-atomját köti
össze közvetlenül az iminocsoport N-jével. (A kötés erősségére jellemző,
hogy 6M HCI-ban kb. 1 napig kell főzni a fehérjéket, hogy minden pep-
tidkötés felszakadjon.)
A kötésekben résztvevő atomok (C, 0, N és H) és a két szomszédos
a-C-atom egy síkban helyezkednek el. A síkbeli elhelyezkedést két szélső­
séget jelentő mezomer8 forma rezonanciája eredményezi. Egyik formában a
kettős kötés 7t-elektronjai a karbonil-csoportban a e és 0 között tartóz-
kodnak, a másik formában a C és N között, magában a peptidkötésben. A
két forma szüntelenül egymásba átalakulóban van, pontosabban a C-0
kötés is és a C-N kötés is részben kettős kötésként viselkedik, azaz
körülöttük forgás nem lehetséges és a résztvevő atomok egy síkban fek-
szenek. Ez a sajátosság a szomszédos a-C atomok elhelyezkedését is meg-
határozza.
'~
A peptidkötéssel összekötött szomszédos aminosavak oldalláncai leg-
nagyobb valószínűséggel egymáshoz viszonyítva transz-helyzetbe fordul-
nak (azaz a peptidlánc ellentétes oldalára kerülnek).
Ellentétben a karbonil- és iminocsoportot összekötő peptidkötéssel,
mely körül forgás nem lehetséges, a karbonil-, ill. iminocsoportot a szom-
szédos a-C atommal összekapcsoló kötések, mint tengely körül (leszámítva
azt, hogy bizonyos helyzetek energetikai szempontból kedvezőtlenebbek)
viszonylag szabad a forgás. Az ezek körüli elfordulások alakítják ki a
szomszédos peptidkötések síkjának egymáshoz való viszonyát, végső so-
ron a peptidlánc magasabbrendű szerkezeteit. Az iminocsoport és a a-C-·
atom közötti kötés körüli előfordulás szögét cpLvel, a karbonilcsoportot és
az a-C-atomot összekötő tengely körüli elfordulás szögét pedig 'V 10-vel
'jelöljük.
A peptidkötésekkel összekapcsolt aminosavakból álló vegyületeket
peptideknek nevezzük, és a nevükben utalni szoktunk arra is, hogy hány
aminosavból álló peptidről van szó. Kevés aminosavból álló oligopeptidek
elnevezésében pontosan megadhatjuk az aminosavak számát (pl. dipeptid,

8 A peptidkötést alkotó atomok a kettős kötés elhelyezkedését tekintve két különböző módon
kapcsolódhatnak egymáshoz. Ezeket a lehetséges szerkezeteket, melyek idó'ben egymással válta-
koznak, nevezzük mezomer formáknak.
9 olvasd: fí
lO olvasd:pszí
-12-
tripeptid, tetrapeptid, stb.), míg a sok aminosavból felépülő peptideknél
megelégszünk az erre utaló polipeptid elnevezéssel.
A polipeptid általános szerkezeti képletét az 1.1. ábra mutatja, ahol
Rl, R2, R3, R4 és Rs tetszőleges aminosav-maradékokat jelentenek.
Mint az a fenti általános képletből is látható, bármilyen aminosavakból
áll is a peptidlánc, a gerince minden esetben ugyaqaz marad („-NH-CH-
CO-NH-CH-CO-.. ), változás csak az oldal felé irányuló aminosavma-
radékokban, az ún. oldalláncokban lesz. A peptidekben az egymáshoz
kapcsolódó aminosavak láncszerűen, "vonalmenti sorban" kapcsolódnak. A
lánc elágazást nem tartalmaz. A peptidlánc két végén egy-egy amino-, ill.
karboxilcsoport marad szabadon. Az összes többi a-amino és a-kar-
boxilcsoport peptidkötésben van lekötve.
Kivételesen a lánc két vége között is létrejöhet peptidkötés. Ily módon
egyes, nem templáton szintetizálódó oligopeptidek gyűrűvé záródhatnak.
Ez az eset fehérjékben nem fordul elő.
A szabályosan ismétlődő NH- és CO- csoportok jelenléte pozitív biu-
ret-reakciót ad (lúgos közegben Cu ++-ionokkal lila színű komplexet ké-
pez). A biuret-reakciót fehérjék is adják, ami a peptidláncok már leírt
szerkezeti sajátosságából adódik. (Ezen alapul az egyik fehérjekimutatási és
mérési eljárás.)
Az egyes peptidek egyedi sajátosságát az szabja meg, hogy milyen
aminosavakból épülnek fel, és ezek milyen sorrendben kapcsolódnak egy-
máshoz.
Az aminosav-sorrend ismeretében megadhatjuk az egyes rövidebb
peptidek racionális kémiai elnevezését. A peptidláncnak a szabad amino-
csoportot tartalmazó ún. N-terminális végétől kezdve a kapcsolás sorrend-
jében felsoroljuk a benne szerepló aminosavakat, azon aminosavak neve,
amelyeknek a-karboxilcsoportja részt vesz peptidkötésben, "-il" végződést
kap, míg azon aminosavak neve, amelyek a-karboxilcsoportja szabad,
"-in" végződésű marad, pl. glicil-glicin.

Diszulfidkötés: Két cisztein oldallánc szulfhidril (SH) csoportjai között

alakul ki oxidáció hatására.
Ri-SH + HS-R 2 + 02--) R1-S-S-R 2 + H20
Erős kovalens kötés, mely csupán redukciós hatásokra érzékeny. A
fehérjékben vagy egy peptidlánc két meghatározott pontját rögzíti egymás-
hoz, vagy két különböző peptidláncot kapcsol össze. Jelentősége bizonyos
-13-
fehérjemolekulák harmadlagos szerkezetének kialakításában, ill. reverzibilis
alak- és funkcióváltozásaiban, és így sok enzim működésében és bizonyos
szerkezetek stabilizálásában igen nagy.

NEM-KOVALENS KÖTÉSEK

A kovalens kötésekkel ellentétben a résztvevő atomcsoportokat nem

köti össze közös elektronburok. Az egymással nem kovalensen kapcsolódó
molekulákat, molekularészeket azok ellentétes elektromos töltéséből, ill. a
töltések eloszlási sajátosságaiból adódó elektrosztatikai erők tartják össze.
Ezek az összetartó erők, különösen oldatban, külön-külön gyengék, de
összegezett hatásuk nagymolekuláknál jelentős. A fehérjék magasabbrendű
szekezetét, biológiai aktivitását, más molekulákkal való kölcsönhatásait
ezek az összetartó erők biztosítják.

Természetüket tekintve lehetnek:

1. Elektrosztatikus vonzóerők ellentétes töltésű atomcsoportok között.
Nevezik ionos kötésnek is, jóllehet a szétbontásához szükséges energia
legalább két nagyságrenddel kisebb, mint egy átlflgos kovalens kötés
esetén. Fehérjékben az ellentétes töltésű csoportok a savas és bázikus
természetű aminosav oldalláncok disszociációjából származnak elsősorban,
míg a peptidláncok két végén levő szabad NHz-, ill. COOH-csoport
disszociációja a töltésnek rendszerint csak kis részét adja. Az egyes
oldalláncok disszociációjának mértéke függ a közegtől. A pH csökkenése a
bázikus, növekedése a savas csoportok disszociációjának kedvez. (Azt a
pH értéket, melynél a molekula kifelé semleges, mivel benne a pozitív és
negatív töltések száma azonos, az illető molekula izoelektromos pont-
jának nevezzük.) A töltött csoportok közötti vonzás, ill. taszítás erőssége
Coulomb törvénye alapján számítható: egyenesen arányos a töltések szor-
zatával, fordítva arányos a közöttük lévő távolság négyzetével és a die-
lektromos állandóval. Ha töltött csoportok között víz van, a víz igen nagy
dielektromos állandója (80) jelentősen csökkenti a kölcsönös vonzás ill.
taszítás erősségét. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy (szélsőséges pH-
viszonyokat leszámítva) az arra alkalmas csoportok csak részlegesen van-
nak disszociálva, ami egyetlen COOH- illetve NH2-csoport esetében a
disszociált és disszociálatlan állapotok váltakozását jelenti (másodper-

-14-
cenként kb. 107 gyakorisággal). Az elektrosztatikus vonzó- és taszítóerók
jelentős szerepet játszanak a fehérjemolekulák pH-változástól függő méret-
és alakváltozásaiban. A töltések eloszlása a molekulában és a töltések
eloszlásának az időbeli fluktuációja jelentős szerepet játszik a molekula
dipólus jellegének alakulásában is. (A pozitív és negatív töltések súlypont-
jai, melyekben sok töltés összegződik, nem esnek egybe, ezért a dipólus-
momentum sokszorosan felülmúlja a kis molekuláknál megszokott érté-
keket.). A töltött csoportok jelenléte magyarázza a fehérjék kölcsönhatását
a közegben lévő ionokkal. Két- vagy többértékű ionok kapcsolódása vala-
mely disszociált csoporthoz annak töltését ellenkezőjére fordítja és taszítás
helyett akár össze is köthet két azonos töltésű csoportot. Feltehetően ezzel
is magyarázható, hogy egyes fehérjék aktivitásához, ill. egyes enzimek
működéséhez Ca 2+-, Mg2+ _, Mn2+ - vagy más ionok szükségesek. (A mér-
gező hatású nehézfémek ionjai a disszociált SH-·csoportokhoz kötődnek
legerősebben, de erősen kötődhetnek egyes COOH-csoportokhoz is.)
A -coo- és -NH 3+--csoportok közötti kölcsönhatás nemcsak elekt-
rosztatikus vonzás lehet. Ha 0,2-0,3 nm távolságra közelednek egymáshoz
és közöttük nincs vízmolekula, H-kötés alakul ki közöttük, ami vizes oldat-
ban lényegesen erősebb, mint az előbiekben tárgyalt egyszerű elekt-
rosztatikus vonzás.

2. Elektrosztatikus vonzóerők állandó vagy indukált dipólusok között.

Ezekben molekulákban ill. molekularészekben a töltések összege 0, de a
pozitív és negatív töltések súlypontja nem esik egybe. Ha az egyenlőtlen
töltéseloszlás állandó, az ilyen molekulát, ill. molekularészt állandó dipó-
lusnak, ha egy másik dipólus hatására átmenetileg jön létre, indukált
dipólusnak nevezik. Ez a vonzóhatás általában gyengébb, mint az ionos
kötés és a dipólusok közötti távolság növelésével rohamosabban csökken.
jelentősége a fehérjéknek más molekulákkal való kölcsönhatásában van.
(Egyes fehérjék dipólus momentuma a dipól jellegű kismolekulákénak
többszázszorosát, esetleg ezerszeresét is elérheti.)
A dipól-dipól kölcsönhatások a van der Waals-erők egyik formáját je-
lentik. A dipólusok között ható vonzóerők nagysága a közöttük lévő tá-
volság 6. hatványával és az elválasztó közeg dielektromos állandójának
négyzetével fordítottan arányos, azaz nagyon kis távolságig hatásos.

3. Diszperziós erők, fluktuáló dipólusok közötti kölcsönhatások. Az

elnevezés arra utal, hogy ezen erők és az anyag törésmutatójának hul-

-15-
lámhossztól függése Cdiszperziója") között szoros összefüggés van. A tel-
jesen homogén töltéseloszlású (azaz apoláros) molekulákban, molekula-
részletekben is az elektronok keringéséből adódóan kb. 10 15 frekvenciával
váltakozó irányú egyenetlenség jön létre a pozitív és negatív töltések elosz-
lásában 11 . Az egymás melletti atomcsoportok egymásra úgy hatnak, hogy
ezek a fluktuáló dipólusok egymással szinkron váltakoznak és egymást
kölcsönösen vonzzák. A vonzóerő a köztük levő távolság 6. hatványával
fordítva arányos. Ennek a kölcsönhatásnak az erőssége mind az állandó,
mind az indukált dipólusokat összetartó erőknél 2-3 nagyságrenddel
nagyobb.
Az egyes atomok közötti vonzás mindaddig nő, amíg az atomok egy
megengedett minimális (a kovalensen kötött atomok távolságánál nagyobb,
ún. "van der Waals sugárnyi") távolságra meg nem közelítik egymást. A
távolság további csökkentése gyorsan fokozódó taszítóerő fellépésével
járna.
A vonzóerők kb. 100 nm távolságon belül összegeződnek. Ezért a
diszperziós erők jelentősége a makromolekulák kölcsönhatásában, a ne-
gyedleges szerkezetek összetartásában igen nagy.

A hidrofób kölcsönhatások Chidrofób kötések", - London-féle erő­

ként is említik ezeket a kémiai irodalomban) szintén diszperziós erőkön
alapulnak. Az apoláros aminosav oldalláncok, ha víz veszi őket körül, arra
kényszerítik közvetlen környezetükben a vízmolekulákat, hogy a töltés-
eloszlásban kiegyenlítettebb kristályos szerkezetbe rendeződjenek. Ez a víz
szempontjából nagyfokú entrópia csökkenést jelent. Ha hidrofób oldallán-
cok egymáshoz olyan közel kerülnek, hogy víz már· nincsen közöttük, az
addig kristályosan kötött víz felszabadul, entrópiája nőhet. Ezzel párhuza-
mosan a peptidlánc entrópiája csökken. Az entrópia összességében ilyen-
kor növekszik, tehát a változás energetikai szempontból a hidrofob oldal-
láncok kölcsönhatásának kedvez.
Az egymás közvetlen közelébe került hidrofób oldalláncokat a disz-
perziós erők tartják össze. Olyan térrész alakul ki környezetükben, melyből
a víz és más poláros természetű anyagok ki vannak rekesztve.

11 A nagy - a látható. és UV-fény frekvenciájával kb. egyező - frekvencia miatt az elválasztó

közeg törésmutatójának 4. hatványával fordítottan arányos az összetartó energia. A törésmutatóval
való összefüggés miatt nevezik diszperziós erőnek.

-16-
 4. Hidrogénkötések. Átmenetet képviselnek a kémiai kötések és a
fiziko-kémiai összetartó erők között mind a kötés energiájának nagyságát,
mind az összekötött atomok közötti távolságot tekintve. Ez indokolja, hogy
más elektromos töltésekkel kapcsolatos kölcsönhatásokról elkülönítve tár-
gyaljuk. Kialakulásuk és természetük magyarázata viszonylag egyszerű: az
elektromos töltések megoszlása nagyon aszimmetrikus. A kötést létrehozó
elektronpár tagjai lényegesen több ideig tartózkodnak a nagyobb és
elektronfelvételre hajlamos atom terében, mint a sokkal kisebb H atom-
magja körül. Tehát a negatív töltések súlypontja az 0-, ill. N-atom közelé-
ben lesz, a pozitív töltések súlypontja pedig a H atommagja közelében ta-
lálható. A H atommagja, azaz a proton, szinte kívül marad a közös elekt-
ronfelhőn. Az ilyen atomcsoportok dipólusmomentuma nagy és bennük az
elektronokkal csak részben semlegesített proton viszonylag mozgékony,
lazán kötött. Az ilyen dipólusok pozitív vége vonzódik negatív töltésű
atomcsoportokhoz, ill. más dipólusok negatív pólusához. Ezekhez meg-
felelő közelségbe kerülve (kb. 0,2-0,3 nm, azaz nagyobb, mint kovalens
kötések esetén, de lényegesen kisebb, mint elektrosztatikus vonzással
összetartott atomcsoportok között) a mozgékony proton mindkét atom
negatív töltéstöbbletét részlegesen semlegesíti, mindkettőhöz kapcsolódik,
mintegy közöttük rezeg. A protonnak ez a mindkét atomhoz történő kap-
csolódása jelenti az összetartó erőt.
Azt a molekulát, ill. atomcsoportot, amelyik a töltéshez a protont szol-
gáltatja, proton-donornak, a másikat proton-akceptornak nevezzük.
Fehérjékben proton-donorként leggyakrabban -OH, -NH, -NH 2, -NH3+
szerepelnek, az akceptor legtöbbször =O, =N, -COO- csoport szokott
lenni. A donortól, akceptortól és a köztük levő távolságtól (ennek négy-
zetével fordítottan arányos) függően változik a H-kötések erőssége, típusos
esetben 8-42 kJ/mol (0, 1-0,5 eV kötésenként 12). Ez az energia nagyság-
rendjét tekintve a "makroerg" kötésekben tárolt energiának felel meg.
AH-kötések érzékenyek hőre és olyan anyagokra, amelyek különösen
hajlamosak H-kötések kialakítására (legismertebb ilyen anyagok a
karbamid és a guanidin-HCl). Ezek az anyagok, ha nagy koncentrációban
alkalmazzuk őket, maguk lépnek H-kötésbe a fehérjék erre alkalmas
csoportjaival (ui. az átmenetileg megbomló H-kötéseknek mind a donor,
mind az akceptor részével, mint jó donorok és jó akceptorok, statisztikai

12 Szemben a kovalens kötésekre jellemző 2,5 -6 eV energiával.

-17-
túlsúlyuk következtében ezeknek az anyagoknak a molekulái fognak
kapcsolódni).
A fehérjék szerkezetének kialakításában és fenntartásában a H-kötések
rendkívül fontos szerepet játszanak. H-kötések jönnek létre a peptidlánc
gerincében, a peptidkötések karbonil- és iminocsoportjai között (1.
másodlagos szerkezet), bizonyos erre alkalmas oldalláncok között (har-
madlagos és negyedleges szerkezet), valamint a fehérje egyes részei és a
vízmolekulák között.

A fel1éijemolekula szerkezete

A fehérjemolekula nagyságából és a vázolt bonyolult felépítésből kö-

vetkezik, hogy a fehérjemolekulát, eltérően az egyszerűbb organikus ve-
gyületek molekuláitól, nem lehet egyetlen síkba vetített szerkezeti képlettel
kielégítő módon jellemezni. A fehérjemolekula szerkezetét négy egymásra
épülő strukturális szinten kell megismernünk, hogy kémiai viselkedését,
biokémiai sajátosságait és mindezekből biológiai szerepét és jelentőségét
megérthessük. Ennek megfelelően beszélhetünk a fehérjemolekula előd­
leges, másodlagos, harmadlagos és negyedleges szerkezetéről.

ELSŐDLEGES SZERKEZET (PRIMER STRUKTÚRA)

A fehérje molekula felépítésében szerepló peptidlánc (vagy peptid-

láncok) aminosav-sorrendjét jelenti. Az elsődleges szerkezet feltárása arra
ad tehát választ, hogy az adott fehérjemolekulában milyen aminosavak
milyen sorrendben kapcsolódnak egymáshoz. A kut~tások számára a pri-
mer struktúra a legkönnyebben hozzáférhető, ezért viszonylag sok fehérje
és polipeptid molekula aminosav-sorrendje ismeretes. Napjainkban egyre
több fehérje elsődleges szerkezetét az őt kódoló DNS nukleotid sorrend-
jének meghatározásával a genetikai kód alapján derítik fel. Az elsődleges
szerkezet kialakításában kizárólag peptidkötések vesznek részt. Ennek kö-
-18-
vetkeztében az elsődleges szerkezet a fehérjék denaturálása során nem vál-
tozik meg. Az elsődleges szerkezet szerepét szemléltetik a különböző
fajokból izolált azonos biokémiai, ill. biológiai funkciót betöltő fehérje
molekulák aminosav-sorrendjére vonatkozó vizsgálatok eredményei. A
peptidlánc egyes meghatározott helyein valamilyen azonos funkciójú fe-
hérjében ugyanazon aminosavakat találjuk, függetlenül attól, hogy milyen
fajból nyertük azt, míg a fehérje más peptidszakaszain adott pozícióban
fajonként más-más aminosavak helyezkednek el. Ebből következik, hogy
egy meghatározott biokémiai működés, vagy más biológiai feladat ellátá-
sára akkor képes egy adott fehérjemolekula, ha az aktív helyeken (ami
nemcsak a reakció-centrumot jelenti, hanem a hatékony szerkezet kiala-
kításához szükséges oldalláncokat is!) a hatás kifejtéséhez elengedhetet-
lenül szükséges aminosavak találhatók meg, míg más, ún. néma helyeken
levő aminosavak milyensége a működés szempontjából közömbös lehet.
Annak, hogy egy adott fehérjemolekula meghatározott biológiai aktivitással
és specifitással redelkezzék szükséges, de nem elegendő feltétele az, ha az
elsődleges szerkezetben bizonyos meghatározott aminosav-sorrendű szaka-
szok jelen vannak. Tekintettel arra, hogy a peptidláncok egyedi jellegét
aminosav-sorrendjük szabja meg, átlagos nagyságú (300 aminosav) poli-
peptidet feltételezve, a 20-féle aminosavból elvben 20300 (kb. 2xl0390)
egymástól különböző elsődleges szerkezetű peptidlánc alakítható ki. Ha
minden lehetséges változatból csak egy-egy molekula képződne is, ezek-
nek tömege sorszorosan meghaladná nemcsak a Föld és a Naprendszer, de
a Tejút és a távcsöveinkkel belátható galaxisok tömegét is! Véletlenszerűen
tehát nem jöhet lé~re meghatározott elsődleges szerkezet.

MÁSODLAGOS SZERKEZET (SZEKUNDER STRUKTÚRA)

Az egyes láncszakaszokon a peptidkötések síkjának beállásából adódó

szerkezetet jelenti. Amennyiben adott szakaszon minden <p, ill. \fi elfor-
dulási szög egymással azonos, az adott szakasz másodlagos szerkezete va-
lamilyen szabályos (helikális vagy lemezes) szerkezetnek felel meg. Ha a cp
és \fi forgási szögek kötésről kötésre változnak az adott szakaszon, a pep-
tidlánc itt szabálytalan szerkezetű, és ha magasabb szerkezet, vagy valami-
lyen kölcsönhatás nem akadályozza, mozgékony, rendezetlen, össze-vissza
tekeredő láncként viselkedik (angol nyelvű irodalomban "random coil").

-19-
A)

0)

-20-
 1.2. ábra. Az a-hélíx feltünteté5ének módjai: A) Szimbolikus jelölés. B) A
H-kötések elhelyezkedése a hélixbe csavarodó peptidlánc karbamil és imino
csoportjai között. C) A hélixben lévő atomok helye és a köztük lévő kötések fel-
tüntetése. D) A hélix váza az oladalláncokkal.

Helikális szerkezetek: Legismertebb az a.-hélix (1.2. ábra). Ebben a

peptidlánc jobbmenetes hélixet alkot, melynek egy menetében 3,6 amino
sav található. Az egymást követő csavarulatokban található >C=O és =NH
csoportok H-kötéssel kapcsolódnak egymáshoz. A H-kötések 13 atomos
gyűrűket zárnak. Ezért az a-hélixet nevezik "3,6 ; 13 hélixnek" is. Ezt a
hélix-formát az hozza létre, hogy adott szakaszon a peptidkötések síkjai·-
nak elfordulása mindkét tengely kö1ül minden esetben azonos, meghatá-
rozott szöggel tö11énik (cp = 132°; \fi = 123°).
Ha az elfordulás szöge más, létrejöhet az a-hélixnél vastagabb vagy
vékonyabb helikális szerkezet is. A vastagabb hélix az ún. 1t-hélix, mely-
nek egy csavamlatában 4,4 aminosav van és a E-kötések 16 atomos gyű­
rűket zárnak. (Az itt keletkező elfordulások szögei cp = 122°, \jf = 105°). Ez
a hélix is jobbmenetes.
Az a.-hélixnél kisebb átmérőjű az ún. "3; 10 hélix'', melyben egy
menetben 3 aminosav van és a H-kötések 10 atomos gyűrűket zárnak. Ez a
hélix akkor jön létre, ha az elfordulások szöge nagyobb, mint az a-hélix
esetén (cp = 131°, \jf = 154°).
A felsorolt hélixeket a peptidlánc gerince alkotja, az aminosav oldal-
láncok kifelé irányulnak, nagyjából merőlegesek a hélix tengelyére.

Lemezes szerkezetek vagy /3-szerkezetek. Abban· az esetben alakulnak

ki, ha a peptidkötések síkjának a két tengely körüli elfordulása viszonylag
kicsi és ellenkező irányú (cp = 40°, \jf = -45°; 1. 1.3. ábra). H-kötések ebben
az esetben egymással párhuzamos (parallel) vagy ellentétes irányítottsággal
párhuzamos (antiparallel) lefutású peptidláncok gerincében levő karbonil-
és imino- csoportok között jönnek létre. A két lánc redőzőtt lemezt, pon-
tosabban szalagot alkot. Az a-C-atomot és a hozzákapcsolódó H-atomot
összetartó kötés a szomszédos peptidkötések síkjainak metszésvonalában
van. A redőzött lemez középsíkjára merőlegesen lógnak az aminosav
oldalláncok, felváltva helyezkednek el egyik és másik oldalán a síknak.
(Két azonos oldalon lévő oldallánc között 0, 7 nm a távolság.)

-21-
 A másodlagos szerkezetet alakító tényezők. A másodlagos szerkezetek
H-kötései mindig a peptidlánc gerincében lévő karbonil- és imino-
csoportok között alakulnak ki. A fehérjék szerkezetének alakulásában a
szabadenergia minimumát jelenti, ha minden H-kötés kialakítására képes
csoport H-kötésben van. Hogy ezek a H-kötések a peptidlánc különböző
részletei között, vagy a peptidlánc és környező molekulák között alakulnak
ki, attól függ, hogy milyen kombináció jelenti a szabad energiák össze-
gének minimumát. A rendezett szerkezetekre jellemző szögelfordulások
lényegében az oldalláncoknak a peptidlánc gerincével és a környező mo-
lekulákkal való kölcsönhatásai következtében alakulnak ki. Az egyes
kötéseknél esetlegesen mutatkozó kisebb elfordul~si szabálytalanságok
kiigazítása, a teljesen szabályos szerkezetbe rendezés az, ami a H-kötések
kialakításával megtörténik és rögzítődik.
Vannak aminosavak, melyek nem kedveznek a helikális szerkezetek
kialakulásának, pl. a prolin, mivel a peptidkötéssel gyűrűt bezáró oldallánc
akadályozza a cp-tengely körüli szabad elfordulást. A valin elágazása túl kö-
zel van a peptidlánc gerincéhez, ezért térbelileg gátolja a hélix kialaku-
lását. A felcsavarodás ellen hat az is, hogy egy lánc-szakaszon azonos
töltések halmozódnak (pl. a mesterségesen előállított poli-L-glutaminsav
savas közegben, ahol disszociációja visszaszoml, helikális szerkezetű, míg
semleges és lúgos közegben rendezetlen). Alacsonyabb hőmérséklet álta-
lában a helikális, ill. ~-lemezes szerkezeteknek, magasabb hőmérséklet ál-
talában a rendezetlenségnek kedvez, de ez alól a szabály alól is vannak
kivételek.

HARMADLAGOS SZERKEZET (TRECIER STRUKTÚRA)

A harmadlagos szerkezet a polipeptidlánc hélixekbe és ~-szalagokba

rendeződött szakaszainak hajtogatódásával létrejövő háromdimenziós, azaz
térbeli szerkezetet jelenti. -- A hajlás helyén a polipeptidlánc gyakran pro-
lint tartalmaz és nem rendeződik hélixbe vagy ~-szerkezetbe (1. 1.4. és 1.5.
ábra). Minden fehérjének meghatározott, rá jellemző harmadlagos szerke-
zete van, mely ha megváltozik, a fehérje képtelenné válik a megfelelő mű­
ködésre. Kialakításában és fennta1tásában az oldalláncok közötti kölcsön-
hatások játsszák a főszerepet. A hidrofób oldalláncok kölcsönhatása az
egyik legfontosabb stabilizáló tényező. A hidrofób kölcsönhatások követ-

-22-
A)
N e N e
~ ~, ~ ~
O=C N---H11111,110=C \---H
\ / \ /
N--H""" 10=C N-H'"""'O=C
e/\ \
/a.
cl
a
\ea.
/
C=Ou111111H·--N \c-o - llJllttl
H · - N/
1.3. ábra. /3-/emez
H·---N
\ I =
\C O
11111mH--·N\
/ \
C=O
(Antiparallel lefutású pep-
tídláncok). A) A láncok ge-
/
Ca Ca
\ /a
C cl
a rincének és a H-kötések-
O=C N·----Hmu1110=C \-H nek képletszerű bemuta-
\_H ··••"o-/
·· - \N -H-o=cI tása. B) A modell a ~-le­
mez síkjához közeli néző­
e/ \. cl \e
\ / a a a pontból szemlélve (vegyük
C=Ou111„1H·-·N \c-o H N/ észre, hogy az A) rajzon az
-- / \ / - 11111111 - - \
aminosavak oldalláncai, a
H N\ ;C=O""'"'H-N\ C=O
B) rajzon pedig a H---hidak
ca ca \ e
/a
cl nincsenek feltüntetve). C)
I a
O=C
\
N--H11•111110=C \N
- H Vázlatos rajzokon hasz-

1 N----H 111"• 1 0=C~ \N·---H111111110=C~ nálatos szimbolikus jelölés

(lapos nyilak jelzik az
e" ea cl
a ea egyes peptid-szakaszokat).
N ·e N

C)

-23·-
 C)

B) D)
1.4. ábra. Egy egyszerűbb fehérje (mioglobin) molekula ábrázolásának
különböző módjai. A) Az egyes atomok középpontja kis körökkel, a köztük levő
kötések vonalakkal jelölve. - Áttekinthetetlen a kép. B) A peptidláncok gerin-
cének lefutása kissé simított vonallal jelezve, a hem-csoport atomjai és kötései
atomonként feltüntetve. ·- Kevés információ olvasható ki a fehérje szerkezetéről.
C) A peptidláncok gerince szalaggal jelölve, feltüntetve a hélixbe csavarodott
szakaszokat is, de elhagyva az oldalláncokat. A hem szerkezetét térkitöltő áb-
rázolásban mutatja. -- Attekinthető és a fontos szerkezeti részletekre utaló áb-
rázolás. D) Az előzőhöz hasonló. Attól abban különbözik, hogy a hélixeket hen-
gerek szimbolizálják. A hélixek térbeli viszonya jobban szembetűnik, mint az
előző vázlaton.

keztében a hidrofób oldalláncok nagyrészt egymás felé, a molekula belse-

je felé fordulnak és egy "hidrofób mag"-ot hoznak .létre a molekula bel-
- 24 -
sejében. Ennek kialakulása és megléte nagymértékben járul hozzá a térbeli
szerkezet kialakulásához és a stabilizálásához. Kisebb menynyiségű energia
felvétele rendszerint nem bontja meg ezt a szerkezetet. Nagyobb energia
felvételével, ha a "hidrofób mag" megbomlik, a fehérje térbeli szerkezete
rendszerint irreverzibilisen megváltozik (1. még a fehérjék denaturációja).
A)
B)

.•.'. ;;
1 í?.\~•-•~:: 1.5. ábra. /J-lemeze-
'.
~.'.:1t~
-'1
<~~
\i:
~. Í1~;,, ket tartalmazó egyszerűbb
harmadlagos szerkezetek
' vázlata. Látható a ~­
!,.··· ;·

'-7#~·
szalagok topológiája elhe-
,·) I
N;:
'~-~ .. ' "'/

~- lyezkedése és irányultsága
a peptidláncban. A) 4 anti-
parallel P-szalagos szerke-
zet13. B) .5 parallel P-sza-
lagot és 3 a-hélixet tartal-
mazó szerkezet. Figyeljük
/""l rl~.-"'~
~·:;,·.~ ,r.,·~.·;
1
N,
1
\...,)'
2 -' 4
\::
..
meg a P-szalagok által al-
kotott lemez csavarodását!.
C) 8 antiparallel P-láncból
álló hordó szerkezet.

C)
A harmadlagos szer-
kezet kialakításában és
rögzítésében sok fehétje
esetében igen fontos
szerepet játszanak meg-
határozott helyzetű cisz-
teinil oldalláncok között
kialakuló diszulfidköté-
sek. Ezek létrehozására
és bontására a sejtekben
specifikus enzimek szol-
gálnak.
A térbeli szerkezet
szempontjából fontos

13 A): az aszparaginsav-transzkarbamiláz egyik doménje, B): tlavodoxin redox fehérje, C): blasztocimin
elektrontovábbító fehérje.
-25-
szerep jut egyes, meghatározott oldalláncokat összekötő ionos·-, ill. H-
kötéseknek is. Az így kialakuló szerkezet fenntartásában és átmeneti
reverzibilis módosításában szerepet játszanak mindazok a kölcsönhatások,
melyeket korábban ismertettünk.

Domének. Sok fehérje esetében az egyetlen polipeptidlánc hajtoga-

tódása során több, egymástól többé·-kevésbé elkülönülő - általában 60-
150 aminosavból álló - háromdimenziós szerkezeti részegység alakul ki.
Ezeket doméneknek 14 nevezzük (1.6 ábra). Ezekben a hélixek és ~­
szerkezetek szorosan kitöltött, hidrofób maggal stabilizált térszerkezetet
hoznak létre ugyanúgy, ahogy azt fentebb, a harmadlagos szerkezet is-
mertetésénél leírtuk. Az egyes doméneket másodlagos, ill. magasabbrendű
szerkezetekbe nem rendezett peptidszakasz köti össze. Ez az összekötő
szakasz rendszerint nagyon érzékeny fehérjebontó enzimekre. Ha rövid
ideig gyenge proteolitikus hatásnak tesszük ki az ilyen fehérjéket, azok
rendszerint doménekre, vagy néhány doménből álló fragmentumokra
esnek szét. Az egyes doméneknek megfelelő szakaszokat rendszerint más-
más exonok kódolják15.
A domének nemcsak szerkezeti egységként szerepelnek, hanem mű­
ködési egységek is a fehérje molekulán belül. Ez azt jelenti, hogy az egyes
domének a fehérje működésének más-más lépését hajtják végre, ill. hogy
eltérő funkciójuk lehet. (Pl. a receptor fehérjék egyik típusánál a receptor
membránból kinyúló doménje köti meg a ligandumot16, a membránon át-
nyúló domén közvetiti az ezt jelző változást a citoplazmában lévő domén-
hez, melyben működésbe lép annak tirozinkináz aktivitása.)

l4 Itt csak a fehérjék doménjeit tárgyaljuk. A kifejezést használják más tudományterületeken is

egy adott egységen belül megkülönböztethető, egymástól viszonylag elkí.ilönült terek, részegy-
ségek jelölésére. Maga a kifejezés a latin domínium szóból származik, ami földtulajdont, egy úrhoz
tartozó birtokot jelent.
l5 Fontos felismerés volt, hogy meglehetősen gyakran, egymástól eltérő fehérjékben is felismer-
hető ugyanazon domén. Az ilyen, jól elkülönlílő, több fehé~je szerkezetében is felismerhető
doméneket nevezzük moduloknak (l. GENETIKA !!: 16 fejezet).
l6 Ligandumnak nevezzük a fehérjéhez specifikusan kötődni képes kis molekulát, vagy iont.
-26-
1)

1.6. ábra. Domének egy

fehérjemo/ekulában (piruvát ki-
náz enzim). Vegyük észre,
hogy a fehérjét egyetlen poli-
/
peptid alkotja! A középső do-
mén a/~--hordónak megfelelő
szerkezet. N: NHrvég; C: --
··COOH-vég. Az a-hélixeket
hengerek, a ~-szalagokat lapos
nyilak szimbolizálják. Techni-
' kai okokból nem sikerült jól
láthatóvá tenni, hogy a ~-sza­
lagok belül egymás közelében,
nagyjából párhuzamosan
helyezkednek el, az a-hélixek
pedig mintegy kívülről veszik
3) ezeket körü 1.

A fehérje molekulán belül szokás régiókról is beszélni. Ez a mole-

kula egyik vagy másik, térbeli részét jelenti (de a kifejezés értelme nem
olyan pontosan körülhatárolható, mint pl. a domén esetében). "Motí-
vum"-ként17 szoktuk emlegetni az a-hélixek és ~-szalagok jellegzetes,
több fehérjében is fellelhetó komb'inációit (beleértve csak a-hélixekből
vagy csak ~-szalagokból álló jellegzetes képződményeket is). A szerke-
zeti motívumok mellett szekvencia-motívumokról is beszélhetünk. Ez
egy·-·egy rövidebb peptidszakaszt jelent, melynek aminosav-sorrendje,
szerkezete jellegzetes és több fehérjében is előfordul. (A motívum kife-
jezést bizonyos jellegzetes nukleinsav-szakaszok vonatkozásában is hasz-
nálják.)

17 Valamilyen mintázat eleme„

-27-
A FEHÉRJE MOLEKULÁK ALAKJA

A fehérjék molekulájuk alakját tekintve lehetnek globulárisak vagy

fibrillárisak. A globuláris fehérjék kiterjedése a tér mindhárom irányában
nagyjából azonos, legalábbis nincs olyan irány, melyben a molekula
mérete sokszorosa lenne az erre merőleges irányokban mérhető kiterjedés-
nek. A globuláris fehérjék molekulájának alakja (bár rendszerint szabály-
talan), gömbbel, vagy nem túlságosan megnyúlt, esetleg enyhén lapított
tojással közelíthető. A fibrilláris fehérjék megnyúlt alakú, fonalszerű kép·-
ződmények, rendszerint sajátos szerkezeti elemek.
Ha a harmadlagos szerkezetet felépítő másodlagos szerkezeteket és
ezek egymáshoz való viszonyát is figyelembevesszük, az cx-hélixek, ~-sza-·
lagok és szerkezetbe nem rendezett összekötő szakaszok kiterjedése, szá-
ma és térbeli elhelyezkedése alapján szerkezeti családokba, szupercsa-
ládokba, típusokba sorolhatók a fehérjék, ill. azok doménjei. (Pl. belül ~­
szalagokból, kivül cx-hélixekből álló "hordó-szerkezet"; transzmembrán
fehérjék hengerpalást mentén elrendeződő cx-hélixekből álló szerkezete
Cl. 7, 1.8. ábra); hélix-hajlat-hélix 18 motívumot tartalmazó, ill. ún.
"cink-ujjakat" tartalmazó, DNS-hez specifikusan kötődő fehérjék, (GENE-
llKA Il: 16. fejezet.) Ezek a szerkezetek a fehétiék legkonzervatívabb, azaz
az evolució során legváltozatlanabbul megórződő jellemzői. Akkor is meg-
találhatók, ha a rokonság, közös eredet az elsődleges szerkezetben szinte
már fel sem ismerhető.

NEGYEDLEGES SZERKEZET (KV ATERNER STRUKTÚRA)

A negyedleges szerkezetben különálló, külön szintetizálódott, megha-

tározott harmadlagos szerkezetű polipeptidláncok állnak össze egyetlen
,Jehérjemolekulává". A láncok rendszerint nincsenek .kovalensen összeköt-
ve (egyes esetekben diszulfid híd szerepelhet az alegységek összetartá-
sában, ez redukáló szerek hatására elbomlik). A fehérjemolekula alkotá-
sában résztvevő, különálló polipeptidláncból létrejött, meghatárzottt szer-
kezetű összetevőket alegységeknek nevezzük. Az alegységekből, más
nézőpontból monomerekből összeszerelt fehérjéket oligomer fehér-

18 Angolul: hdix-tum-hélix.
-28-
jéknek mondjuk. (Az alkotó monomerek száma szerint lehetnek dimerek,
trimerek, tetramerek, stb. Leggyakoribb a dimer és a tetramer.) Ha az al-
egységek egymással azonosak, akkor homo-oligomerekről, ha különbö-
zőek, akkor hetem-oligomerekről van szó. (Pl. a hemoglobin heterotetra-
mer, mely két egymással azonos heterodimerből áll, 1. 1.9. ábra).

l~JU~Ul·ll·Ul~l
l + detergens 1 . 7. ábra. Membránfehérjék beépülése a
membránba és detergenssel való kioldásuk a
membránból. A fehérje molekulán a hidrofób
felszínek világos, a hidrofil felszínek sötét szín-
nel vannak feltüntetve.

? detergens
molekula
f lipid
molekula

A negyedleges szerkezet kialakulásához arra van szükség, hogy az

alegységek térbelileg jól illeszkedjenek, és kémiai, ill. fiziko-kémiai szem-
pontból is legyenek alkalmasak az egymással való kapcsolódásra.
Az alegységekből felépülő fehérjék monometjei gyakran inaktívak és
csak oligomerré szerelődve válnak aktívvá (pl. az Escherichia coli ~-ga­
laktozidáz enzime homo-tetramerként aktív és négy szubsztrátkötő helyet
tartalmaz, monomer és dimer formájában inaktív). Ha a monomerek is
aktívak, akkor szubsztrát iránti affinitásuk vagy szabályozhatóságuk más,
mint a szabályos oligomer formáké (pl. az Escherichia coli lac-represszor
monomer formában köti az induktort, de nem tud kapcsolódni az operá-
torhoz, csak tetramer formában képes szabályozási feladatát ellátni [l.
GENETIKA Il: 15. fejezet]).

-29-
A) 1.8. ábra.
Transzmembrán fehér-
jék párhuzamos ten-·
gelyú a-hélíxei. Egy-
mással közel párhuza-
mosan, nagyjából a
membrán síkjára me-
rőlegesen helyezked-
nek el. A) Térbeli váz-
lat. B) A hélixekre me-
rőleges metszet váz-
lata: nagy korongok =
a hélixek kereszt-
metszetei; kis gömbök
= oldalláncok; fehér
gömböcskék = hidro-
fil.-; fekete gömböcs-
kék = hidrofób oldal-
láncok. Az egymás fe-
lé forduló hidrofil oldalláncok hidrofil csatornát hoznak létre a hélixek által közrefogott
térben. Ez a lehető legegyszerűbb csatorna. A legtöbb csatorna ennél bonyolultabb, több
transzmembrán a-hélixből áll. Leggyakoribb a 7 hélixes, de nem ritka a még több
hélixből álló szerkezet sem.

1.9. ábra. Negyedle-

ges szerkezet. A hemo···
globin molekula négy pep-
tidláncból (a 2 j3 2) áll. (Az
ábrázolás egyike a legré-
gebbieknek. Rajzolása ide-
jén még nem használták a
ma elfogadott szimbólumo-
kat. Az a-hélix vastagabb
hurkaként van megrajzolva,
a · másodlagos szerkezetbe
nem rendezett peptidszaka-
szok vékonyabb fonalként
szerepelnek. Az a-láncok
világosak, a 13-alegységek
sötétebbek.)

Az oligomer fehérjék fiziológiás körülmények között rendszerint

egyetlen molekulának mutatkoznak. Erős detergenssel (pl. Na-dodecil-
szulfát oldatával) kezelve és a diszulfidkötéseket redukálva szétesnek al-
kotó alegységeikre. Vannak olyanok is, melyek működése élő sejtben is az
alegységek összeszerelődésén-szétszerelódésén keresztül szabályozódik.

-30-
A MAGASABBRENDŰ SZERKEZETEK ÉS AZ ELSŐDLEGES SZERKEZET VISZONYA

Sokat vitatott kérdés, hogy az aminosav-sorrend meghatározza-e egy-

értelműen a fehé1ie másodlagos és harmadlagos szerkezetét is, vagy nem.
A stabil natív szerkezet - úgy tűnik -- a szabadenergia-tartalom tekinteté-
ben is a legkedvezőbb. Spontán kialakulása, ill. helyreállása mégis csak a
legkisebb, ill. legegyszerűbb fehérjék esetében volt eddig in vitro körül-
mények között bizonyítható. Az újabb kutatások azt mutatják, hogy élőben
a fehérjék magasabbrendű szerkezete nagyrészt különleges, ún. "garde-
dame fehérjék' (chaperonok), más néven hősokk-fehérjék (általáno-
sabban: stressz-fehérjék) segítségével alakul ki ATP energiájának fel-
használásával. Sok példája ismert annak is, hogy egy-egy enzim vagy
szerkezeti fehé1ie más fehérjék közreműködésével veszi fel a szükséges
harmadlagos, ill. negyedleges szerkezetet: pl. sok fehérje csak a bioszin-
tézisét követő módosítások (szignál peptidszakaszok levágása, foszforilálás,
glikozilálás stb.), ill. ligandja megkötése után veszi fel aktív szerkezetét.

A KONFORMÁCIÓ FOGALMA ÉS JELENTŐSÉGE

A fehérjéket az különbözteti meg más oligo- vagy polipeptidektől,

hogy meghatározott, egyedi magasabbrendű (másod-, harmad- és negyed-
leges) szerkezetük van. Konformációnak az ezek által létrehozott térbeli
szerkezetet nevezzük. Adott konformációhoz szigorúan meghatározott má-
sodlagos és harmadlagos (oligomer fehérjékben negyedleges is) szerkezet
tartozik, melyben a polipeptidlánc (ill. ·-láncok) minden egyes szakaszának
meghatározott a helyzete és viszonya a polipeptidlánc minden más szaka-
szához. A molekulán belül az egyes szerkezeti elemek térbeli elhelyez-
kedésében és egymástól való távolságában állandóan vannak véletlensze1ű,
finom ingadozások (fluktuációk). A közeg pH-jának, ionösszetételének
vagy más fizikai, ill. kémiai jellemzőjének változásai, ill. ligandum kapcso-
lódása nagyobb mé11ékű és meghatározott irányú változást is okozhat, azaz
előidézheti a konfrormáció átmeneti megváltozását. Az enyhe behatásra
bekövetkező kisebb változások nem érintik a molekula szerkezetének
alapjait, ezért reverzibilisek. (A reverzibilis, átmeneti változásokat szokás
perturbációként is említeni.) A fluktuáció jelentős szerepet játszhat anya-
gok megkötésében (pl. enzimreakciók esetén), ill. a fehérjék más mo-
-31-
lekulákkal való kölcsönhatásában. A közeg változásai, vagy bizonyos kis-
molekulájú effektorok 19 megkötése is a konformáció kisebb-nagyobb vál-
tozásait idézik elő, melyek rendszerint reverzibilisek.
Egy adott konformáció az aminosav oldalláncok elhelyezkedését te-
kintve egy meghatározott mintázatot jelent. A magasabbrendű szerkezetek
kialakulása során olyan oldalláncok kerülnek egymáshoz közel, melyek az
elsődleges szerkezetben messze vannak egymástól. Az egymás mellé haj-
togatott, rendezett helikális, ill. lemezes szerkezetek igen változatos térbeli
viszonyban lehetnek egymással, közöttük a legkülönbözőbb geometriájú
bemélyedések ("zsebek") jöhetnek létre, melyek a legkülönbözőbb mole-
kulákkal illeszkedhetnek térbelileg. Ha ezt olyan oldalláncok biztosítják,
melyek kémiailag is affinisak az illeszkedő molekula velük szemben fekvő
csoportjaival, az illető molekula specifikusan kötődik az adott fehérjéhez.
Ilyen specifikus kötődés jön létre az enzim és szubsztrátja (1. 2. fejezet, 2.1.
ábra), az allosztérikus fehétiék és a hozzájuk kapcsolódó effektor mole-
kulák, apoenzim és koenzim, receptor fehérje és liganduma között is. Egy-
egy fehérjemolekula több kis molekulát is képes lehet különböző kötő­
helyeken megkötni. A kapcsolódó anyagok többsége vagy eredetileg is
biológiai szerepet játszik, vagy biológiai jelentőségű más molekulára ha-
sonlít, de arra is számítani kell, hogy lehetnek teljesen véletlen, fiziológiás
viszonyok között nem használt összeillések is. (Ezek esetleg gyógyszerek
kifejlesztésére is lehetőséget adhatnak.)

SZUPRAMOLEKULÁRIS SZERKEZETEK

Többféle fehérjemolekula, ill. fehérjemolekulák és más makromole-

kulák összekapcsolódásával alakulnak ki. Átmenetet jelentenek a negyed-
leges szerkezetek és a még kiterjedtebb biológiai szerkezetek között. Az
összekapcsolódás ezekben annyira erős, hogy a sejtek feltárása után a szo-
kásos körülmények között ezek a szerkezetek nem esnek szét, más szerke-
zetektől elkülönült önálló egységként tisztíthatók, méretükkel, alakjukkal
és összetételükkel jellemezhetők. A szupramolekuláris szerkezetekben a
makromolekulák meghatározott struktúrákba rendeződését az teszi lehe-

l 9 Effektornak azokat a ligandumokat nevezzük, melyek kötődése a fehérjéhez - rendszerint

enzimhez - megváltoztatja annak működését (gátolja vagy fokozza).
-32·-
tővé és szükségszerűvé, hogy az alkotásukban résztvevő fehérjék felszínén
olyan komplementáris részletek vannak (pl. "dudorok" - "zsebek", szem-
ben fekvő lemezek), melyek segítségével a fehétjék egymással, ill. más
makromolekulákkal specifikusan kapcsolódni tudnak.
Viszonylag egyszerűbb szupramolekuláris szerkezetek a multienzim-
rendszerek, melyekben az egymás utáni lépéseket katalizáló enzimek
olyan térbeli szerkezetet alkotnak, amely köztitermék .felszabadulása nélkül
képes katalizálni a teljes átalakulási sorozatot. Ilyen típusú szerkezetek pl.
az elektrontranszfer-rendszerben közreműködő egyes komplexek, vagy az
ATP-t szintetizáló F 0 ~ 1 partikulumok a mitokondriumban Cl. 8. fejezet).
Hisztonokból és DNS-ből álló szupramolekuláris szerkezet a kroma-
tinban a nukleoszóma, RNS-ekből és fehérjékből álló szupramolekuláris
szerkezet a riboszóma (1. 9. fejezet). Bonyolult szupramolekuláris szerke-
zetet jelentenek a virionok (pl. bakteriofágok), nagyobb kiterjedésű szup-
ramolekuláris szerkezetek pl. a mikrotubulusok Cl. 10. fejezet). A bonyo-
lultabb szerkezetek kialakulásához gyakran szükség van olyan fehérjék,
enzimek közreműködésére is, melyek maguk nem épülnek be a szerke-
zetbe. Az egyszerűbb szerkezetek kialakulásához ilyen segítségre rend-
szerint nincs szükség, az aggregáció az alkotók találkozásakor spontán
megy végbe. Nem ritka, hogy a szerkezetet alkotó fehérjék az összesze-
relődéshez-szétszerelődéshez nukleozid-trifoszfátot kötnek, ill. hasítanak.
A szupramolekuláris képződmények további összeszerelődése hozza
létre a jól ismert nagyobb szerkezeti egységeket, hozza létre a sejten belüli
alakzatokat, a sejthatárt, stb. A szupramolekuláris struktúrák a körülmé-
nyektől függően szétszerelődhetnek vagy összeszerelődhetnek. Egyes szer-
kezetek esetén az átépülésen, ill. össze- és szétszerelődésen keresztül
történik a működés szabályozása.

A FEHÉRJÉK DENATURÁCIÓJA

A fehérjék natív szerkezetének megváltozását, működőképességük

elvesztését jelenti. Elvileg lehet reverzibilis (mikoris az eredeti natív állapot
helyreállítható), vagy irreverzibilis. Denaturáció során a fehérje elsődleges
szerkezete változadan marad, a magasabbrendű szerkezetek bomlanak le,
ill. alakulnak át. Olyan hatásokra következik be, melyek képesek a maga-
sabbrendű szerkezeteket fenntartó kötéseket megbontani. Ezek a hatások
lehetnek kémiai vagy fizikai természetűek.
-33-„
 Inaktív, rosszul hajtogatott
Szétterült, denaturált fehérje
fehérje

Aktív fehérje

„;11

·---····-·-··--·-····---?-
A térszerkezet kibomlása
(denaturáció) [pL 8 M urea
+ merkaptoetanol hatására]
/.,,,.,kezet újból;
kialakulása (renaturáció)
[pi a 8M urea és a merkapto-
'"'-. etanol eltávolítása után]

,:_ SH
~ Aktív fehérje

SH

1.11. ábra. Fehérje denaturálása és renaturálódása. Az eredeti térszer-

kezet visszaalakulása vagy működésképtelen hibás szerkezet létrejötte. Hődena­
turáció esetén is hasonló szerkezeti változás jön létre. Nagyobb fehérjék esetén
a harmadlagos szerkezetet összetartó hidrofób mag felbomlása hidrofóbbá teszi
a molekulák felszínét, azok egymáshoz tapadva kicsapódnak. Ilyenkor spontán
nem következik be renaturáció. Az eredeti szerkezet visszanyerhatősége ez
esetben kérdéses, legfeljebb hősokk fehérjék (chaperonok) közreműködésével
állhat helyre az esetek egy részében. Energiaigényes folyamat. - Az ábrán
bemutatott példa nagyon leegyszerűsített, mivel kisméretű a bemutatott
polipeptidlánc, és főleg S-S kötések stabilizálják a magasabbrendű szerkezetet.
Ezért úgy tűnik, mintha a denaturáció az S-S kötést érintené csupán. Az esetek
többségében a hidrofob mag megbontása a fő károsodás, és a renaturáció is
sokkal nehezebben történhet meg.

Kémiai hatással okoz denaturációt a H-kötések · megbontására képes

nagy koncentrációban alkalmazott urea (karbamid) vagy guanidin-HCl (ill.
más guanidinsó). Ugyancsak kémiai úton denaturálnak bizonyos fehérjéket
a diszulfid kötéseket megbontó redukáló szerek. Az ezek hatására létrejött
denaturáció során rendszerint nem változik a fehérjék oldhatósága, és a
natív szerkezet könnyen helyreállítható. (Minél kisebb a fehérje molekula,
annál könnyebben.)
Fizika-kémiai természetű a Na-dodecil-szulfát (SDS) és a hozzá hason-
ló detergensek denaturáló hatása. Mint amfipatikus molekulák a hidrofob
magot bontják meg: hidrofob molekula-végükkel a hidrofob oldalláncok-
-34-
hoz kötődnek, a peptidláncot minegy kinyújtják és oldatban tartják a dena-
turált fehérjét. Az általuk létrehozott denaturáció többé-kevésbé rever-
zibilis.
Kicsapódáshoz, s ezzel denaturációhoz vezet a hidrátburok elvonása
is, így vízelvonószerekkel történő kezelés vagy a "kisózás" (pl. megfelelő
töménységben alkalmazott (NH 4) 2S04 segítségével). Reverzibilis a változás,
ha nem túl drasztikus hatású vízelvonószert használnak, ill. a kisózás nem
nehézfém sójával történik.
A denaturációhoz vezető fizikai okok közül a magasabb hőmérséklet
hatása a legismertebb (1. Fehérjék hódenaturációja c. gyakorlat). Ha a
hőmozgás által közölt energia meghaladja egy kötés energiáját 20 , a kötés
felszakad. Vizes közegben, mielőtt az ütközés felszakíthatná a magasabb
rendű szerkezeteket stabilizáló kötéseket, fel kell szakítania a fehérjék
hidrátburkát, mely védi a molekulákat. (Az ütközés sebességét fékezheti
azonos elektromos töltések taszító hatása.) Magasabb hőmérsékleten a
hidrátburok vékonyabb és több vízmolekulának van elég nagy mozgási
energiája ahhoz, hogy a fehérjével ütközve a hidrátburkot és a nern kova-
lens kötések némelyikét felszakítsa. Ez az esemény testhőmérsékleten is
bekövetkezik, csak sokkal ritkábban, így az eredeti állapot helyreállhat,
mielőtt a teljes denaturáció megtörténne. A magasabb hőmérséklet hatására
a H-kötések és a hidrofób "kötések" a legérzékenyebbek. Ez utóbbiak
felbontása az, ami különösen drámai változást okoz a fehérjék szerke-
zetében: a "mag" szétesik, a hidrofób oldalláncok a felszínre fordulnak, és
összekapcsolják egymással a szomszédos molekulákat. A fehérje elveszti
oldékonyságát, kicsapódik. Ez a kicsapódással (koagulációval) járó dena-
turáció in vitro körülmények között gyakorlatilag irreverzibilis. Kisebb je-
lentőségű változás ilyenkor, hogy a diszulfid kötések is felszakadnak.

ZO Ne felejtsük el, hogy a hőmérséklet a molekulák átlagos mozgási energiájának a mértéke, és a

molekulák nem egyforma sebességgel mozognak !Boltzmann-eloszlás].
·-35-
BIOPOLIMEREK MINT EUKOLLOIDOK

Az életfolyamatok alapjául szolgáló molekuláris kölcsönhatások kollo-

id rendszerekben valósulnak meg. A kolloid rendszerek sajátosságainak is-
merete nélkül nehéz lenne ezeket a folyamatokat megérteni. Ez magya-
rázza azt, hogy a molekuláris biológia különös figyelmet fordít e kérdéskör
megismerésére.
A diszperz rendszerek között különös helyet foglalnak el a kolloidok.
A valódi oldatokkal ellentétben nem homogén rendszerek, határfelülettel
elválasztott fázisokat tartalmaznak. A diszpergált és diszpergáló fázis hatá-
rán felületi jelenségek játszódnak le és szóródik a fény. A rendszer különös
jellegét a diszpergált részecskék mérete adja, mely az 1 és 500 nm közötti
ta1tományba esik. A részecskék kis méretéből adódik, hogy a felületi erők
jelentősebbek, mint a részecskék tömegére hatók. Minél közelebb van a
diszpergált részecskék mérete a kolloid méret alsó határához, annál inkább
nő a felület aránya a tömeghez viszonyítva.2 1
A biopolimerek, azaz fehérjék, nukleinsavak, és poliszaharidok, mole-
kuláinak mérete a kolloidok mérettartományába esik, ezen belül is inkább
az alsó határhoz van közelebb: az átlagos méretű globuláris fehérjék - pl.
aktin - esetén a "gömb" átmérője 4-5 nm körül van. A DNS kettőshélix
átmérője 2 nm, hossza kb. 1 mm-től több (esetenként több, mint 10) cm is
lehet. A poliszaharidok közül a sokszorosan elágazó, inkább globuláris
amilopektin átmérője érheti el az 50-60 nm-t. A cellulóz molekula
vastagsága hélixbe csavart állapotban 1-2 nm lehet, hossza elérheti az 5-
10 m-t22 . Mindhárom felsorolt biopolimer-féleség hidrofil természetű. A
molekulák mérete miatt nem készíthető belőlük valódi oldat, csak kolloi-
dális szól, ill. bizonyos kö1illmények között vízzel gélt képezhetnek. Az
ilyen anyagokat, melyek molekulái kolloidális méretűek és hidrofil
természetűek, eukolloidnak nevezzük. (Hallgatók gyakran a lipideket is
eukolloidnak tekintik. Ez két okból is hamis: 1) molekuláik nem érik el a
kolloid-méretet; 2) ebben az esetben hidrofób, ill. amfipatikus moleku-
lákról van szó.

6
2l A felület : tömeg arány 500 nm-es méret esetén 8x, 1nm-es részecskék esetén 10 x nagyobb,
mint ugyanolyan alakú 1mm-es részecske esetén.
22 Ebben az egyetlen molekulából álló formában szinte sohasem találkozunk vele, a növényi
sejtfalban sok molekulából álló aggregátumokat képez, melyek mérete jóval meghaladja a
kolloidális méreteket. A cellulóz és a hozzá hasonló szerkezeti feladatot ellátó poliszaharidok
viselkedése annyiban különleges, hogy molekuláik vizes közegben is aggregátumot képeznek, és
így nem készíthető beló1ük szól vagy gél.
-36-
 A fehézjék felosztása és fOob típusai

Elvben az egymástól különböző fehérje molekulák száma szinte végte-

lenül nagy lehet. Igaz, az elvi lehetőségeknek csak elenyészően kis hánya-
da jelent működőképes, hasznos fehérjét, és még ezeknek is csak rend-
kívül kis hányada lelhető fel a természetben. De még így is a létező
különböző fehérjemolekulák száma is inkább százmilliárdokban semmint
százmilliókban mérhető. Reménytelenül sok ez az egyenkénti számbavé-
telhez. A jobb eligazodás érdekében a fehérjéket valamilyen módon osz-
tályozni kellene. Ideális az volna, ha a besorolás tájékoztatna az adott fe-
hérje minden fontos jellemzőjéről és a típusok, ill. osztályok száma nem
lenne túlságosan nagy ahhoz, hogy számontarthassuk és átláthassuk.
Tudásunk gyarapodásával egyre tisztábban látjuk, hogy egy ilyen ideális
osztályozás megvalósítása reménytelen. A legtöbb, amit tehetünk, hogy
néhány fontos szempontot bemutatunk és néhány érdekesebb típusra
felhívjuk a figyelmet.

KÉMIAI SZEMPONT SZERINTI OSZTÁLYOZÁS

Kémiai szempontból célszerű az ún. "egyszerű" és uÖsszetett"

fehérjék megkülönböztetése. Az előbbiek a fehérjét alkotó polipeptid-
láncon (ill. láncokon) kívül semmi más kémiai összetevőt nem tartalmaz-
nak. Ennyiben „egyszerűek". Az összetett fehérjékben a polipeptideken
kívül más kémiai összetevő (kisebb vagy nagyobb méretű szerves vegyü-
let, fémion, foszforsavmaradék, stb.) is szerepel, gyakran kovalensen kötve
valamelyik aminosav oldalláncához. A kovalensen kötött kis molekulát
prosztetikus csoportnak nevezzük. Régebben - a német nyelvű szakiroda-
lom hatására - az elnevezéssel is élesen megkülönböztették a két csopor-
tot: csak az egyszerű fehérjéket nevezték proteineknek, az összetetteket
proteidnek hívták. Ma - az angol nomenklaturát követve - mindkét típust
proteinnek nevezzük, ezzel is hangsúlyozva a fehérje meghatározó sze-
repét.
A nem-fehérje természetű összetevő a fehérje bioszintézisét követően
poszttranszlációs módosítás következtében kapcsolódik a fehérjéhez. A

-37-
teljesség igénye nélkül bemutatunk néhány jellegzetes összetett fehérje-
típust.

Foszfoproteinek. Nagyon sokféle és egymástól nagyon különböző

fehé1iék sorolhatók ide. Egyetlen közös sajátosságuk, hogy egy vagy több
aminosavoldalláncukhoz foszforsav kötődik észterkötéssel. A foszfát-cso-
port jelenléte lehet átmeneti vagy állandó. A foszfát-csoport leggyakrabban
szerin és treonin oldalláncok alkoholos hidroxiljához kapcsolódik, máskor,
pl. bizonyos sejtosztódást szabályozó fehérjékben, a tirozin fenolos hid-
roxilját észteresíti (ritkábban előfordul arginin, esetleg hisztidin oldalláncon
is.) A foszfát-·csoportot specifikus enzimek, különféle proteinkinázok
kötik a fehérjék meghatározott aminosavaihoz és más specifikus enzimek,
ún. protein-foszfatázok hasítják le onnan.
1

A foszforiláció megváltoztatja a fehérjék aktivitását. Az aktivitás válto-

zása gyakran az oligomer-szerkezet változásából adódik. (Példák: a] A
foszforiláz b nincs foszforilálva és inaktív dimer. Foszforilálás hatására aktív
tetramerré, foszforiláz a-vá alakul. b] A nukleáris lamina alegységei
foszforilálatlanul hálózattá kapcsolódnak össze, foszforilálva a lamina szét-
esik alegységeire és a maghártya fragmentálódik.)
A fehérjék foszforilálása-defoszforilálása az egyik legáltalánosabban
észlelhető biológiai szabályozási mechanizmus. Igen sok, egymástól külön-
böző rendszerben játszik kulcsszerepet (biokémiai aktivitások, sejtciklus
esményeinek szabályozása mellett szignálrendszerek működésében is).

Glikoproteinek. Bennük szénhidrát kötődik kovalensen a fehérjéhez.

A szénhidrát legtöbbször oligoszaharid, ami lehet egyenes láncú vagy elá-
gazó. Egy fehérjéhez kapcsolódhat egy vagy több oligoszaharid attól füg-
gően, milyen glikoproteinról van szó. Ha több kapcsolódik, azok lehetnek
egyformák vagy különbözőek. A variációk száma ebben is nagy.
A glikoprteineknek az oligoszaharid kapcsolódá~a alapján két típusát
kell megkülönböztetni. Egyik típusban az oligoszaharid aszparagin oldal-
lánc savamidjához kapcsolódik N-glikozid (vagy másképpen nevezve gli-
kozilamin) kötéssel. A másik típusban az oligoszaharid szerin, treonin vagy
hidroxilizin oldalláncok OH-csoportjához kapcsolódik 0-glikozidos kö-
téssel.
A N-hez kötődő oligoszaharidok rendszerint nagyobbak és bonyo-
lultabbak, mint az 0-hez kapcsolódók. Az aszparagin oldalláncra már kész
oligoszaharid molekulák kapcsolódnak át. Ezek monomerjeinek összekap-

-38-
csolása lipid molekulán történik a már meglévő lánchoz újabb és újabb
monomérek hozzákötésével. Speciális enzim viszi át az oligoszaharidot a
glikolipidről a membránon átbújó (exportra szintetizálódó) fehérjére. Ez a
folyamat eukarióta sejtekben az endoplazmatikus retikulum üregében
megy végbe. Az oligoszaharid mintegy utasításként is szolgál a fehérje
további sorsára vonatkozóan és sajátos átépítésen megy keresztül a Golgi-
apparátusban, mielőtt a fehérje végleges helyére kerülne.
Az 0-hez kötött oligoszaharidok magán a fehérje molekulán szinteti-
zálódnak a polipeptid lánc szintézisét követően. Egy kezdő enzim hozza
létre az első kötést a megfelelő oldallánc OH-csoportja és az első mono-
szaharid között. (A monoszaharidoknak itt is, mint minden polimerizá-
ciójukban nukleozid-difoszfát-cukor formában, azaz energiával töltve kell
jelen lenniük.) A csoport legismertebb képviselői az ún. mucinok vagy
mukoproteinek. Ezekben viszonylag egyszerű polipeptidhez nagyon sok
oligoszaharid kötődik. A szénhidrát mennyisége meghaladhatja az össztö-
meg 80%-át is. (Nem szabad összetéveszteni a peptidoglikánokkal, me-
lyekben hosszú poliszaharid láncokat rövid, nem templáton szintetizálódó
oligopeptidek kötnek össze - 1. 3. fejezet.) A mucinok a testnedvek, mi-
rigyváladékok viszkozitását növelik. Vércsoport-antigén természetű oligo-
szaharidok is szintetizálódnak a leírt módon, mucinokhoz kötve. Ugyan-
azok az enzimek működnek ebben köre, melyek vörösvértestek memb-
ránjában lipidhez kötve építik fel ugyanezeket az oligoszaharidokat (1.
alább).
A szénhidrátok kapcsolódása hatással van az. adott fehérje oldé-
konyságára és más fiziko-kémiai jellemzőire is. Másrészt a sejfelszínen a
sejtek kölcsönhatásaiban, a sejtek közötti felismerési folyamatokban csak-
úgy, mint külső hatások elleni védelemben (pl. nyálkahártyák) is szerepet
játszik.

Hisztonok. Kis méretű (11-21 kD molekulatömegű), nagyon bázikus

fehérjék (izoelektromos pontjuk pH 8 és 12 között van). Eukarióta sejtek
magjában tömegüket tekintve a DNS-sel kb. azonos mennyiségben talál-
hatók. A kromatin szerkezetének kialakításában a DNS-sel együtt alap-
vetően fontos szerepük van (1. 9. fejezet).
A hisztonokban igen sok arginin és lizin van, ezek adják bázikus jel-
legüket. Viszonylag kis molekulaméretük és bázikus jellegük ellenére sza-
bályos fehérjék: mind a húszféle aminosav részt vesz felépítésükben és
jellemző magasabbrendű szerkezetük van.

-39·-
 Négyféle hiszton 2-2 molekulája alkotja a nukleoszómák "magját", Cl. ,
9. fejezet). A H2A és H2B jelű hisztonban lizinből van több, míg a H3 és
H4 hiszton argininban gazdagabb. Ez a négy hiszton nagyon konzervatív,
azaz az evolúció során alig változtak. (Pl. a szarvasmarha és a borsó H4
hisztonja mindössze 2 aminosavban különbik egymástól!) A hisztonokat
kódoló gének több példányban vannak jelen az eukarióta genomban. A
H2A, H2B és H3 esetében ezek között apróbb különbségek vannak.
Ezeknek a hisztonoknak egy adott sejtben is 2-3, egymástól 1-2 amino-
savban különböző variánsa fordul elő.
Az ötödik hisztonféleség, a Hl a legnagyobb méretű, lizinben nagyon
gazdag és a nukleoszómás szerkezetű kromatin magasabbrendű szerke-
zetének kialakításában működik közre Cl. 9. fejezet). Kevésbé konzervatív,
mint a másik négy hiszton. Madarak magvas vörösvérsejtjeinek nagyon tö-
mör, inaktív magjában a Hl hisztont egy másik, vele rokon, HS hisztonnak
nevezett hisztonféleség helyettesíti.
Prokariótákban hisztonok nincsenek, de eddigi ismereteink szerint
minden baktériumban található egy vagy több, velük rokon fehérje. Ezek
szerepét nem egészen értjük. Az Escherichia coli baktériumban előforduló
HU-· és HU-B fehérjék aminosav-sorrendje meglepő hasonlóságot mutat a
H2B hisztonnal. Feltételezik, hogy a HU- és rokon fehérjék szerepet játsz-
hatnak a nukleoid szerkezetének alakításában.

Protaminok. A hisztonoknál is jóval kisebb (50-100 aminosavból fel-

épülő) és még azoknál is bázikusabb polipeptidek. Felépítésükben szinte
csak négy-ötféle aminosav vesz részt, ebben tehát küklönböznek az "igazi"
fehérjékről. Másrészt éppúgy templáton szintetizálódnak, mint más fe-
hérjék. A bázikus aminosavak jóval nagyobb arányban fordulnak elő ben-
nük, mint savanyúak és semlegesek. Vannak szakaszok, ahol a bázikus ol-
dalláncok feltűnően halmozódnak, itt más aminosav 'alig fordul elő. Főleg
halak spermiumában találunk hisztonok helyett protaminokat, de emlős
fajokban is előfordul ez a polipeptid-féleség. Pontos szerepük és jelen-
tőségük még tisztázatlan. (A protaminokat orvosi gyakorlatban, mint a
véralvadást gátló heparin antagonistáját használják.)

Kromoproteinek. Prosztetikus csoportjuk színes, azaz látható fénnyel

gerjeszthető vegyület. Más nézőpontból: viszonylag kis energia befek-
tetéssel kimozdítható elektronjuk van. Maguk a fehérjék, melyek ezt a
prosztetikus csoportot hordozzák, igen sokféle fehérjecsaládhoz Cl. alább)

-40-
tartoznak, melyek nincsenek egymással rokonságban. Ennek ellenére van-
nak bizonyos közös vonások a működésekben. A prosztetikus csoport
alapján további altípusokra oszthatók:
Hem-csopoltot taJtalmazó fehérjék. Prosztetikus csoportjuk hem, mely
közepén vasat tartalmazó porfirin gyűrűnek felel meg. (A porfirinnek az
oldalláncai alapján több típusát szokás megkülönböztetni.) A cito-
krómokban és citokrómoxidázban a vas Fe2+ H Fe3+ átalakulással
elektron felvételére és leadására képes. Ezek az enzimek az elektron-
transzfer rendszerben játszanak fontos szerepet. Hasonló módon oxidációs-
redukciós átalkulást katalizálnak a kataláz és a különböző peroxidázok.
Az oxigént szállító hemoglobin- ban és tároló mioglobinban a vas
mindvégig Fe 2+ formában marad.

Rodopszinok. Színes prosztetikus csoportjuk a retinal (A-vitamin szár-

mazék). Látható fényt nyel el. (A felvett energia hatására cisz-bál transz
módosulattá alakul, és változik a fehérjerész konformációja is.) A fényel-
nyelés maximumának hullámhossza a fehérjerésztől függően változik. Leg-·
ismeretebbek a látásban közreműködő rodopszinok. Egy különleges ro-
dopszint találtak egy Archeum (régebbi elnevezés szerint Arche-baktérium,
azaz "ős-baktérium"), a Halobacterium halobium bíb~rszínű membránjában
is. A prosztetikus csoport azonos, a fehérje hasonló a magasabbrendűek
rodopszinjához. A bakteriorodopszin fény felhasználással proton-pumpa-
ként működik, H+ -gradienst hoz létre.

A FEHÉRJÉK BIOLÓGIAI SZEREPEK SZERINTI CSOPORTOSITÁSA

Bár a biológiai szerep alapján történő osztályozás nem eredményez

egységes csoportokat, m~gis hasznos lehet a biológus számára. A teljesség
igénye nélkül felsorolunk néhányat az így létrehozott csoportokból:

Enzimek. A legkülönbözőbb méretű és szerkezetű fehérjék tartoznak

ebbe a legnépesebb csoportva. Csak az közös bennük, hogy kivétel nél-
kül, mind képesek egy-egy szubsztrátot specifikusan megkötni és a meg-
kötött szubsztráton kémiai átalakulást katalizálni. A .hasonló szubsztráton
hasonló átalakulást katalizáló enzimek között gyakran kimutatható a ro-
konság az elsődleges szerkezetben is, vagy legalább a magasabbrendű
szerkezetek tekintetében.
-41-
 Transzportban közremüködó fehérjék. Abban hasonlítanak az enzi-·
mekhez, hogy egy-egy ionnal, ill.molekulával specifikus kapcsolatba lép-
nek, és abban különböznek, hogy a megkötött ligandumot nem alakítják át
kémiailag, hanem egyik térrészből egy másik térrészbe juttatják át (pl. ke-
resztülviszik a membránon). Ide ta11oznak többek között a membránok
csatorna- és pumpa-fehérjéi, ill. kis molekulákat átvivő specifikus perme- ·
ázok (más néven transzporterek, karrierek), és a 11?-akromolekulák átjut-
tatásában közreműködő összetett rendszerek fehérjéi is.

jelfogók és jeltovábbítók. Az enzimekhez hasonlóan specifikus ligan-

dumok megkötésére képesek. Nem ritka, hogy egynél több ligandumuk is
lehet. A ligandum megkötése konformációjuk megváltozását, s ezzel a mű­
ködésük megváltozását váltja ki (pl. enzimaktivitás nyerése vagy elvesz-
tése, más molekulákhoz, szerkezetekhez való kötődési képesség kialaku-
lása vagy elvesztése). Típusos képviselőik: receptorok (membránban vagy
citoplazmában), represszorok, aktivátorok, stb. Gyakran nagyon összetett
biológiai jelfogó-továbbító, kapcsoló és erősítő rendszerek keretében mű­
ködnek.

Chaperonok (dajka-, ill. ,gardedame" fehérjék). - Különleges enzi-

mek, „konformázok", melyek az újonnan szintetizált vagy a kis mértékben
károsodott fehérjék biológiai funkcióhoz szükséges ún. natív konformá-
ciójának kialakulását katalizálják. Mivel mennyiségük hőmérsékletemelke­
dés hatására is megnövekszik a sejtekben, hősokk fehérjéknek is nevezik
ezeket.

Szerkezeti fehérjék. Olyan szupramolekuláris szerkezetek alapegysé-

gei, melyek a sejtek szerkezetét (ill. többsejtűekben a sejtközötti állomány
szerkezetét is) alakítják ki. A csoport jellegzetes képviselői a sejtváz (mik-
rotubulusok, intermedier filamentumok, mikrofilamentumok), magváz,
membránokhoz kapcsolódó szerkezetek (pl. nukleáris lamina, aktin-spek-
trin háló, stb.) fehérjéi.

Motorfehérjék. Különleges fehérjék, melyek ATP-ben tárolt energiát

mechanikai energiává alakítanak át, s ezzel mozgásokat hoznak létre. A
mozgás létrehozásához a motorfehérjének egy-egy meghatározott, fehér-
jéből felépülő szerkezetre kell támaszkodnia, pontosabban ehhez a megha-

- 42 -
tározott szerkezethez kapcsolódva vezet a motorfehérje konformáció-vál-
tozása térbeli elmozduláshoz. Jellegzetes példák: miozin (aktin filamen-
tumra "támaszkodik"), dineinek, dinaminok, kinezinek (mikrotubulusra
"támaszkodnak"). Különleges motorfehérjék a DNS-hez, ill. kromatinhoz is
kötődni képes SMC 2 3-család tagjai (egyes ide tartozó fehérjéket CAP -
.f:hromosome í];ssotiated 12rotein - néven ismerünk). Nagyméretű (120-165
kDa) sajátságos felépítésű fehérjék, leginkább csipes~re emlékeztet szerke-
zetük és működésük. Eukariótákban a kromoszómák kondenzálásához és
szétválásához van rájuk szükség. A mitotikus kromoszómák szerkezete fel-
bomlik, ha eltávolítjuk belőlük az SMC fehérjéket. SMC családhoz tartozó
fehérjét minden eddig vizsgált baktériumban találtak, itt is a megkettőző­
dött nukleoidok szétválasztásában nélkülözhetetlenek.

Fehérjecsaládok. Az ismert fehérjék aminosav-sorrendjét és magasabb

rendű szerkezetét összehasonlítva fehérjecsaládok és még távolabbi roko-
nokat is magukba foglaló szupercsaládok ismerhetők fel. Nem ritka, hogy
egy-egy domén azonos (vagy majdnem azonos) egyéb doménekben külön-
böző fehérjék esetén. Egyes fehérjék többféle működést is kifejthetnek a
csoportbasorolásuk alapját képező működés mellett. A legkülönfélébb cso-
portokba tartozó fehérjéknek lehet enzimaktivitásuk, ami alapfeladatuk
ellátásához is szükséges. Pl. a szerkezeti fehérjeként működő tubulin al-
egységek GTP-t kötnek, csak így tudnak összeszerelódni mikrotubulussá. A
~-tubulin alegységek enzimként hatva a megkötött GTP-t GDP-re és Pi-re
hasítják, s ezzel megkezdődik a mikrotubulusok leépülése. Hasonlóan
viselkedik a baktériumsejtek osztódásában közreműködő FtsZ fehérje is. A
jeltovábbításban közreműködő ún. G-fehérjék GTP megkötésével aktivá-
lódnak, bontásával inaktiválódnak. Az SMC család fehérjéi ATP-t kötnek és
hasítanak mfíkődésük során. A sor hosszan folytatható.

23 §tructural majntenance ofs;,hromosome = a kromoszomák szerkezetét fenntartó.

--43-
 Nukleinsavak szerkezete és jellemzése

A nukleinsavak is a fehérjékhez hasonlóan sorrendspecifikus biopoli--

merek. Két típusú nukleinsavat ismerünk: a magra jellemző dezoxiribo-
nukleinsavat és a főleg citoplazmában, valamint a magvacskában találha-
tó ribonukleinsavakat24 . A nukleinsavak nevét rövidíteni szoktuk írás-
ban; a dezoxiribonukleinsav: DNS (angolban DNA) a ribonukleinsavé: RNS
(RNA).
A nukleinsavak igen nagy molekulájú vegyületek. Az RNS molekulák
molekulatömege 20 OOO és 1-2 millió dalton között van. A DNS moltömege
ennél lényegesen nagyobb, a legkisebb is (pl. plazmid) milliós nagyság-
rendű. A baktérium-kromoszóma is, az egyes eukarióta kromoszómák DNS
állománya is egyetlen DNS-molekulának felel meg. Az E coli kromoszóma
DNS-ének mérete közel 3 milliárd dalton, egy átlagos humán kromoszóma
DNS-é kb. 80 milliárd dalton. A DNS molekula méretének megadására a
molekulatömegen kívül gyakran használják a bázispárt (bp) ill. kilobázis-
párt (kbp = 1Q3 bp), valamint a µm-t. Közöttük kényelmes átszámítást tesz
lehetővé az „1-2-3 szabály":

1 µm hosszúságú DNS = 2 megadalton (2x10 6 D) = 3 kbp

Az igen nagy molekulatömegen kívül van egy közös vonásuk a fehér-

jemolekulákkal: az építőelemek éppúgy nagy változatossággal kapcso-
lódnak a nukleinsav molekulában, mint a fehérjemolekulában az amino-
savak. Tehát a nukleinsavak felépítése is sorrendspecifikus. Ez adja meg
annak elvi lehetőségét, hogy bá1mely fehérjemolekula aminosav-sorrendje
,,felírható" legyen a nukleinsav molekula alkatrészeinek meghatározott sor-
rendjével.
A nukleinsavak szerkezetét is a lebontási lehetőségek és a lebontási
termékek vizsgálatával sikerült első fokon megközelíteni. A nukleinsavakat
megfelelő kémiai módszerekkel el lehet választani a sejtek többi alkatré-
szeitól és kémiailag tisztán elő lehet állítani. Az izolálási módszerek sarka-
latos pontja a fehérjék elválasztása a nukleinsavaktól, melyre fenolos,

24 A sejtmagrajellemző fontosabb RNS-féleségek: a hnRNS - a mRNS prekurzora- és az snRNS,

amely a hnRNS átszabásában játszik szerepet (1. alább, valamint GENETIKA ll: 16. ft'.'.jezet).

-44-
kloroformos, valamint enzimatikus kezeléseket alkalmaznak. Maguk a tisz-
ta nukleinsavak savas ill. lúgos hidrolízissel, vagy megfelelő enzimek segít-
ségével történő emésztéssel bonthatók le. Az enzimatikus lebontás előnye,
hogy kíméletesebb.

A NUKLEINSAVAKAT FELÉPÍTŐ ALAPEGYSÉGEK

A DNS dezoxiribonukleázzal, az RNS ribonukleázzal bontható le. A

lebontás ún. mononukleotidokat, ill. oligonukleotidokat eredményez. A
mononukleotidok megfelelő enzimek segítségével nukleozidokra és fosz-
forsavra bonthatók. A nukleozidok egy pentózból és egy gyűrűs szer-
kezetű bázikus részből állnak. A nukleozidok ezen két alkatrésze között a
kémiai kötés savas hidrolízis, vagy megfelelő enzim segítségével hasítható.
A nukleinsavak cukor komponense
RNS esetében - ribóz
DNS esetében - dezoxiribóz.
Amint látjuk, a nukleinsavak elnevezése, a bennük található cukor
komponens alapján történik.
A nukleinsavakban található bázisok két vegyületcsoportba tartoznak:
Purin bázisok: adenin, guanin
Pirimidin bázisok: citozin, timin, uracil.
Mindkét csoportra a nitrogéntartalmú gyűrű jellemző. Ezek közül a
DNS-ben az adenin, guanin, citozin és timin, az RNS-ben adenin, guanin,
citozin és uracil fordul elő.
A két nukleinsav-féleség tehát a timin és az uracil előfordulásában is
különbözik egymástól. (A timin 5-metil-uracil.)

A NUKLEINSAVMOLEKULÁK FELÉPÍTÉSE

Mind az RNS-, mind a DNS-molekula vázát egy cukor-foszfát lánc ké-

pezi. Ez a lánc egyenes, azaz elágazást nem tartalmaz. A foszforsav a két
szomszédos ribóz, ill. dezoxiribóz molekula 3' ill. 5' szénatomjához kap-
csolódik észterkötéssel. (A cukormolekula szénatomjait jelöljük vesszővel.)
A purin és pirimidin bázisok a cukormolekula első szénatomjához kapcso-
lódnak. Ezek kovalens kötések, melyek a nukleinsavak primér szerkezetét
szabják meg.

-45-
 Adenin Adenin

s·6~
2 ,. .o 2 ,,..o
s·~cH
H H H H H H H H
3' 3'
0 H 0 OH
' e·1toz1n
.
s·OQ
1
Ho-1=0 Citozin Ho-r=o

s·!~2,...o CH 2 ,...0

H H H H H H H H
3' 3'
0 H 0 OH
1 1
(;uanin
HO~~~IGuanin
Ho-P=o

5
•~
01 ::
CH 2 ,...0

H H H H H H H H
3' 3'
0 H 0 OH
1 1
Ho-P=o Timin HO-P=O uracil
2 rO
s·~~IH 2r0
s·~~IH
HH HH H H H H
3' 3'
0 H 0 OH
1 1

DNS RNS

1.12. ábra. A polinukleotid láncok szerkezete. DNS-ben monoton ismét-

lődő dezoxiribóz-foszforsavmaradék, RNS-ben ribóz-foszforsavmaradék alkotja
az egyenes, el nem ágazó láncot. A foszforsav észterkötéssel kapcsolódik az
egyik cukor 3'- és a következő cukor 5'-C-atomjához. A molekulák változatos-
ságát az 1'-C-atomokhoz kapcsolódó bázisok sorrendje adja meg.

A nukleinsavak bioszintézise nukleozid-S' -trifoszfátokból történik.

(Ezekben a ribóz ill. dezoxiribóz 5'-C-atomjához hái::om, egymáshoz kap-
csolt foszfát-csoport van kötve, l. ATP.) Szintézis során a soronkövetkező
monomer három foszfát-csoportjából kettő pirofoszfát formájában lehasad
-46--
(energiát szolgáltatva a szintézishez), és a megmaradó foszfát észterkö-
téssel az előzőleg beépített nukleotid cukor-komponensének 3'-C-atomján
lévő OH csoportjához kötődik. A legelőször beépített nukleotidnak szabad,
azaz nem kötődik más monomerhez az 5' -C-atomja (5' -vég). Az utolsóként
beépült nukleotidnak a 3'-e-atomja marad szabad (3' -vég).
Hogy a nukleinsavak esetében is fontos szerep jut az alacsonyabb
energiatartalmú kötéseknek, ezt mutatja a nukleinsavak denaturálhatósága.
A nukleinsavak leglényegesebb biológiai sajátossága információtartal-
muk, amely bázisaik sorrendjében, másszóval elsődleges szerkezetükben
rejlik.
H
H \
\-=""N\ /-H···O~ /H3
1 e-e e-e
N !/ ~ / ~
/ ---e\ l' H-N\ p-·H
Dezoxiribóz N= C C- N 1. 13. ábra. A DNS komplementer
" H 0// \ Dezoxiribóz bázispárjai. A polinukleotid szálban lévő
Adenin
dezoxiribóz 1' C-atomjai C-N glikozidos
Timin
kötéssel kapcsolódnak a bázisokhoz. A
H bázisok közötti hidrogénkötéseket pontozott
H I vonallal ábrázoltuk.
'e""° N\ /' 1--!--N\ l
1 e-e c-·c
N // \ // ~
/ ''C\ l„„„ .;„ N\ p--H
Dezoxiribóz N= C C -· N
"
/
N -- H · · O// \
Dezoxiribóz
H
Guanin Citozin

A DNS másodlagos szerkezete. A Watson-Cricl< modell szerint egy

DNS-molekulában két dezoxiribóz-foszforsav lánc fut egymással párhuza-
mosan, de ellentétes irányban kettős hélix alakjában rögzítve. A hélix csa-
varulata „jobbmenetes". A szálak irányát a foszforsav-cukor kapcsolódás
alapján határozzuk meg. Egyik irányban a cukor-foszforsavláncon az egyes
cukormolekulák 5'-C-atomjától a 3'-C-atomja felé haladunk (5'-73' irány a
polinukleotid láncon). Ezzel ellentétes haladás a 3'-~5' irányt jelenti. A
bázisok a dupla hélix belsejében helyezkednek el, síkjuk a hélix tengelyére
merőleges. (A térbeli forma kialakulását úgy a legkönnyebb elképzelni,
hogy egy képzeletbeli létrát - melynek két ága a két foszforsav-cukor lánc,
fokai a bázisok - képzeletben hossztengelye körül megcsavarunk.) A
bázispárokat H-kötések kapcsolják össze egymással. A számítások és a
bázisanalízisek adatai szerint csak meghatározott bázisok állhatnak

-47-
 1 csavarmenet= 3.4 nm

kis barázda nagy barázda

1.14. ábra. A DNS-molekula másodlagos szerkezete. A kettős hélix

kétantiparallel lefutású, komplementer nukleotid-szekvenciájú szálból áll. A 2
nm átmérőjű hélix jobbmenetes, egy helikális fordulatra 10 bázispár esik. Felül:
vázlatos ábrázolás, csak a legfontosabb szerkezeti elemeket, ill. azok térbeli
viszonyait mutatja. Alul: a dupla hélixnek a valóságos viszonyokat leginkább
megközelítő - ezért alig áttekinthető - ún. térkitöltő modellje.

szemben egymással, mégpedig: adeninnel szemben timin (ha DNS···RNS

hibridről,vagy egy duplaszálas RNS-részről van szó, akkor uracil), gua-
ninnal szemben citozin. Ilyen módon az egyik lánc bázissorrendje egyértel-
műen megszabja a vele szemben lévő lánc bázissorrendjét, mely bázis-
sorrend az előbbinek komplementere. Ennek az elrendeződésnek a DNS
megduplázódásánál és az. RNS-szintézisnél van igen nagy jelentősége. Dup···
lázódáskor (replikáció) ugyanis meghatározott enzimek közreműködésével
a két lánc egymásról lecsavarodik és külön-külön mindkettővel szemben
létrejön a maga kiegészítője. Könnyű belátni, hogy ezáltal két UJ, az
eredetivel teljesen azonos DNS-molekula keletkezett. Hasonló elv szerint
készül RNS-másolat az egyik DNS-szálról.

--48-
 Egyik szál behasitva

~'---

1.1 5. ábra. Rövid, körré zárt

DNS-molekula (plazmid) két lehetsé-
ges konformációja. A: sodort (szu-
perhelikális) forma; B: relaxált forrna.

A B

Külső körülmények és bizonyos speciális szerkezetű anyagok (pl. a

bázisok közé beékelődni képes vegyületek) hatására a DNS változtatja
konformációját, ami elsősorban a hélix meneteinek szorosabb vagy lazább
csavarodásában nyilvánul meg. A vizes oldatban legáltalánosabbnak tekin-
tett B--formában 10 nukleotidpár esik egy csavarulatra, az A-·formában en-
nél több. Ha akridin-narancs vagy etidiumbromid ékelődik a bázispárok
közé, a molekula m\gnyúlik. Magas hőmérsékleten vagy lúgos közegben a
DNS denaturálódik, azaz a dupla hélix széttekeredik és az egyes szálak
külön-külön rendezetlen halmazba verődnek. Újabban leírták a DNS ún. Z-
konformációját, melyet a fehérjék könnyebben felismerhetnek, s így bio-
lógiai jelentősége lehet. Ez lazább tekeredésű „bal-menetes" hélix, a bá-·
zispárok közepén áthaladó képzeletbeli vonal ebben (ellentétben más
konformációkkal) nem azonos a molekula hossztengelyével, hanem kö-
rülötte ugyancsak csavarmenetet ír le.
A 1.14. ábrán látható klasszikus Watson-Crick kettős hélixet (amit mai
fogalmaink szerint a B-DNS közelít a legjobban) a molekula felszíne felől
szemlélve két eltérő szélességű barázda különböztethető meg: a nagy ba-
rázda és a kis barázda. A DNS-hez specifikusan kötődő fehérjék általában a
nagy barázdában kapcsolódnak. Régebben azt hitt~k, hogy egy fehér-
jemolekula DNS-hez való kapcsolódásának előfeltétele a kettős hélix fel-
nyílása. Ma már tudjuk, hogy ez nem szükséges, mivel a DNS-ben jelen-
lévő négyféle bázispár (GC, CG, AT, TA) atomjai a nagy barázda felől egy-
mástól jól elkülöníthető mintázatot képeznek, s ez vezet a fehérjemole-
kulák szekvencia-specifikus kapcsolódásához (1.16 ábra). Így ismerik fel

-49-
specifikus target szekvenciáikat pl. a restrikciós endonukleázok, v. a gén-
regulációs fehérjék (1. GENETIKA Il: 16. fejezet).
A dupla hélixet érő csavaró hatásra (ami rendszerint enzim közremű­
ködésének a következménye) a körré zá11 DNS molekula két szála össze-
sodródik. Így jön létre a sodo11 vagy szuperhelikális forma, melynek ellen-
téte a kiindulási, ún. relaxált forma, ami egyszerű kettős hélixet jelent
(1.15. ábra). A cirkuláris DNS-molekulákkal analóg módon viselkednek a
kromatin hurkok, melyeknek két vége rögzített, így ezeken is kialakulhat
szuperhelikális struktúra (1. még 9. fejezet).
A különböző élőlényekben a DNS-t a fenti dupla hélix modellnél is
bonyolultabb, összetettebb struktúraként kell elképzelni. A DNS-en rend-
szerint megtaláljuk azokat az enzimeket és speciális. fehérjéket, melyek a
DNS mint minta alapján az RNS szintézisét végzik ill. szabályozzák, vala-
mint azokat, amelyek a replikációhoz ill. annak szabályozásához és a DNS
hibáinak javításához szükségesek. Ezen szintézisek közben a DNS-mole-
kula egy-egy pontján folyamatosan lecsavarodik, szimpla szálas állapotba
kerül, majd ismét visszaalakul dupla hélixszé. Alacsonyabb rendűekben bi-
zonyított, hogy azokban a DNS dupla hélix nem véges hosszúságú szál,
hanem önmagába visszatérő gyűrűmolekulát alkot.
A magasabbrendűekben a DNS mindig igen bonyolult, több fehérjefé-
leséget tartalmazó szupramolekuláris struktúrán, a kromatinon belül talál-
ható (1. 9. fejezet). Ez a struktúra a DNS genetikai aktivitását messzemenő­
en determinálja.

DNS-TOPOIZOMEREK ÉS TOPOIZOMERÁZOK

A DNS kettős hélixe fiziológiás körülmények között a B-konformá-

ciónak megfelelő másodlagos szerkezetben található. Ebben az állapotban
jelentkezik a molekulában a legkisebb feszülés, ez a forma jelenti az ener-
giaminimumot ( = relaxált állapot). Akár a csavarulatok számának növelése
(pozitív sodródás), akár azok számának csökkentése (negatív sodródás)
energiabefektetés árán lehetséges. Lineáris DNS molekulák sodort állapota
csak a végek rögzítésével ta1tható fenn, különben visszatér a relaxált álla-
potba. Körré zárt DNS megőrzi sod01t állapotát. (Ez különösen jól tanul-
mányozható körré zárt kis plazmidokon.) Körré zátt DNS-en a csavarulatok
száma csak egész lehet, így csak egész számú csavarulattal növelhető vagy
csökkenthető. Körré zárt DNS különböző számú csavarulattal rendelkező

-50-
változatait nevezzük topoizomereknek. Azokat az enzimeket, melyek a
topoizomerek csavarnlatainak számát képesek megváltoztatni és ezzel
egyik topoizome1t egy másik topoizomerré alakítani, topoizomerázoknak
nevezzük 2 5.
A topoizomerázoknak két típusa ismeretes: az egyik típus egyesével
változtatja a csavarnlatok számát (mindig a relaxáció irányában!) ezt topo-
izomeráz I-nek nevezzük. A másik típus egyszerre kettővel növeli vagy
csökkenti a csavarulatok számát (a relaxáció irányában energia befektetése
nélkül, a fokozódó feszülés irányába ATP felhasználásával). Ezt topoizo-
meráz U.-nek nevezzük. Mind az I. mind a II. típusú topoizomerázoknak
különböző változatai léteznek. Ugyanazon sejtben is (különösen maga-
sabbrendű, pl. emlős sejtben) mindkét típusból több, eltérő sajátosságú és
feladatú topoizomeráz fordul(hat) elő.
A topoizomerázok működésük közben bemetszik a DNS-szálat, az I.
típusú csak az egyik, a II. típusú mindkét szálat. A topoizomerázok a sza-
baddá váló 5' végen levő foszfátcsoporton keresztül kovalensen hozzá-
kötődnek a bemetszett DNS-szálhoz. Ez a kapcsolódás megőrzi a foszfát-
észter kötés energiáját és lehetővé teszi, hogy az enzim a szétvágott vége-
ket újból összekötve helyreállítsa a bemetszett szálak folytonosságát.
Az I. típusú topoizomerázok a DNS sod011 állapotának relaxálásában
nélkülözhetetlenek. Sajátos, topoizomeráz I enzimeknek megfelelő műkö­
désű fehérjék működnek közre bizonyos szekvencia-specifikus rekom-
binációk létrehozásában (GENETIKA Jf: 15. fejezet) é.s transzkripciók indí-
tásában.
Az II. típusú topoizomerázok résztvesznek a baktérium kromoszómák
sodort hurkainak kialakításában és oldásában, a replikációban "összegu-
bancolódott" utód-molekulák szétválasztásában, eukarióta kromoszómák
szerkezetének kialakításában, stb.

A topoizomeráz Il kétféle alegységból felépülő szimmetrikus heterotctramer. Egyik

heterodimer az egyik, a másik a vele szemben fekvő szálat metszi be . Bemetszés előtt mint-
egy maga köré tekeri a DNS-t, bemetszés után de még újraegyesítés előtt átemeli az ép
szakaszt a szétvágott végek között Ilyen módon képes változtatni a sodortságot, egymással
lám.szem-szer(íen összeflízött cirkuláris DNS molekulákat külön választani (dekatenáció),
stb.

ZS A plazmidok topoizomerjei gélelektroforézisben különböző távolságokra futnak, így a megfes-

tett csíkjaik könnyen felismerhetők.
-51-
KÜLÖNBÖZŐ RNS-FÉLESÉGEK

A ribonukleinsavaknak szerkezetúk és a sejtben betöltött funkciójuk

szerint több fajtáját különböztetjük meg. Jellemzésükre, de egyéb makro-
molekulák és összetett makromolekuláris rendszerek esetén is, igen gyak-
ran használják a Svedberg egységben megadott ülepedési konstanst, ezé11
az egyes RNS-féleségek ismertetése előtt szükséges erről megemlékezni.
A Svedberg egység (S) egy anyag ülepedési állandója, melyet anali-
tikai ultracentrifugában szoktak meghatározni az ülepedési sebességnek
standard körülmények között történő mérése útján. Értéke arányos az
anyag molekulatömegével és fizikai sűrűségével, függ továbbá a molekula
alakjától. Minél nagyobbak az anyag részecskéi, :-;innál nagyobb az S
értéke.

Riboszomális RNS (rövidítése rRNS). Baktériumokban SS, 16S és 235,

eukariótákban SS, 5,SS, 18S és 28S ülepedésű fajtái ismeretesek. A riboszó-
mák felépítésében vesznek részt kb. 50 ill. 80 féle riboszomális proteinnel
együtt. A riboszómák struktúrája bonyolult, szerkezetileg szigorúan meg-
szabott Cl. GENETIKA II.: 12. fejezet).
A riboszomális RNS a sejt össz-RNS tartalmának 50-60%-át, alacso-
nyabbrendűekben még ennél is magasabb hányadát képezi.

Messenger RNS (rövidítése: mRNS). Az az RNS féleség, mely a DNS-·

ben tárolt információt a fehérjeszintézishez közvetíti. A fehérjemolekulák
nagyságbeli változatosságának megfelelően az mRNS-molekulák nagysága
is meglehetősen változó, ülepedési konstansuk 6-14S lehet. A magasabb-
rendű sejtekben azonban specifikus hordozó fehérjékkel külön izolálható
részecskéket alkotnak, valamint a sokkal nagyobb heterogén-nukleáris
(hn)RNS-ből alakulnak ki egyes szakaszok kivágásával.
Az mRNS·-ben a bázisok%-os aránya hasonló az azonos faj DNS·~ében
mérhető bázisarányokhoz. Az mRNS-ek nagy részének 3' végéhez hosszú.
poliadenilát szakasz szintetizálódik utólag. Az össz-RNS-nek mindössze 2-
5%-át képezi.

Transzfer RNS (rövidítése: tRNS). Feladata a sejtekben az aminosavak

továbbítása a fehérjeszintézishez. Egy-egy sejtben többféle tRNS van, 80-85
nukleotidból állnak, ülepedési konstansuk 4S. Molekulájukban sL.impla- és
duplaszálú szakaszok váltakoznak, a dupla helikális szakaszok ugyanazon
molekula visszahajló szárai közt alakulnak ki, és közéjük szimpla fona-
-52 --
lakból álló hurkok vannak iktatva. Ezeknek a hurkoknak és nyeleknek a
molekula biológiai aktivitásában is döntő szerepük van.

nagy barázda kis barázda

G e G e
0
A A T
• - H-akceptor
e G e G
0-H-donor

T A A Q ~ Hidrogénatom
Q z metil csoport

1. 16. ábra. A DNS bázispárjainak felismerése a nagy barázda felől. Fi-

gyeljük meg, hogy a négy különböző bázispár atomjai a nagy barázda felől
nézve más-más sorrendben következnek egymás után, így különböző mintázatot
adnak, míg a kis barázda felől részben azonos mintázat figyelhető meg a négy
bázispár esetén. Ez képezi a DNS- és fehérjemolekulák közötti kölcsönös felis-
merés alapját.

-53-
 A molekula alakja leginkább háromlevelű lóheréhez hasonlítható. A
sejtben minden aminosav-féleségnek külön-külön fajta tRNS-molekula felel
meg, sőt egyes aminosavaknak többféle hordozó tRNS·-ük is van. A mo-·
lekulák 3' vége egyforma: citozin-citozin-adenin (CCA), ehhez kapcsolód-
nak az aminosavak. A molekuláknak az a része, mely az mRNS megfelelő
szakaszával specifikusan kapcsolódik és ezáltal az aminosav a polipeptid-
láncban a megfelelő helyre irányítódik, nem a lánc végén, hanem a fent
említett egyik szimplafonalú hurokban van. A sejt RNS-tartalmának kb.
15%-át alkotja.

Kis nukleáris RNS (snRNS). Viszonylag kisméretű, (100-300 nukleo-

tidnyi), csak a sejtmagban előforduló RNS-molekulák, melyek ribonuk-
leoprotein részecskéket (snRNP) képeznek. A hnRNS mRNS-sé történő
átszabásában (splicing) játszanak fontos szerepet. Az egyes RNS-félesé-
geket Ul, U2„. stb jellel jelölik.

A NUKLEINSAVAK HELYE ÉS JELENTŐSÉGE

A nukleinsavak is szigorúan sorrendspecifikus, igen variábilis felépí·-

tésű vegyületek, éppenúgy, mint a fehérjék.
A nukleinsavmolekulák egyedi jellegét bázissorrendjük határozza meg.
Ha egy nukleinsavmolekula pl. 1OOO nukleotid egységből áll, akkor a 4 az
ezredik hatványon a lehetséges bázissorrend-variációk száma. Eddigi
ismereteink szerint bizonyos nukleinsav- molekulák bázissorrendjében egy-
egy fehé1iemolekula aminosavsorrendje van rejtjelezve megadva. Egy
aminosavat három bázis jelöl (három bázis 43 féle sorrendben fordulhat
elő, ami a 20 aminosav jelölésére bőségesen elegendő). Hogy miképpen
határozzák meg a nukleinsavak a fehérjék aminosavsorrendjét, ennek is-
mertetése a molekuláris genetika feladata. A nukleinsavak önmagukban
nem oly;m értelemben aktív vegyületek, mint a fehérjék. Bár egyes RNS
molekuláknak van katalitikus aktivításuk, azaz bizonyos bázissorrendű RNS
molekulákat képesek hasítani és toldani, ez az aktivitás a lehetséges
szubsztrátok tekintetében korlátozottnak látszik. Jelentőségüket viszony-
lagos változatlanságuk, konzervativizmusuk és a fehérjékkel való kölcsön-
hatásuk adja. Tehát nem a nukleinsavmolekula duplázza meg önmagát,
hanem enzimek közreműködésével készül el a meglévő nukleinsav-minta

--54 --
pontos mása. Nem nukleinsavak hoznak létre enzimeket, hanem csak kó-·
dolnak enzimeket, megszabva az aminosavak meghatározott sorrendjét, de
az összekapcsolás bonyolult műveletét megfelelő ~nzimrendszerek kivi-
telezik.
Ha a fenti kifejezésekkel találkoznak, gondoljanak azok pontatlansá-
gára és arra, hogy ezeket a kifejezéseket elsősorban kényelmi szempontból
használjuk és az egyszerCí kifejezés mögött a jelölt folyamatokat teljes
bonyolultságukban képzeljük el minden esetben.

SAJÁTOS FELADATOKAT ELLÁTÓ NUKLEOTIDOK

Egyes nukleotidok a nukleinsavak felépítésében játszott szerepük mel-

lett más folyamatok megvalósításában is közreműködnek. A DNS szintézise
dezoxiribonukleozid-trifoszfátokból, a különböző RNS·-féleségek szintézise
ribonukleozid-trifoszfátokból történik. A trifoszfátokból a nukleotidok piro-
foszfát-csoportok lehasadásával kapcsolódnak, a trifoszfátok tehát nemcsak
építőanyagot, hanem energiát is szolgáltatnak a szintézishez.
A nukleozid-trifoszfátok közül az ATP (adenozin--trifoszfát) mint álta-
lános energia-átvivő specializálódott az evolúció kezdetén (1. 8. fejezet). Az
energia-átvivő szerep mellett mint foszfát- és pirofoszfát-csoportot átvivő
vegyület is szerepel. Az aminosavakkal pirofoszfát lehasadásával amino-
savadeniláttá kapcsolva teszi azokat alkalmassá a tRNS-sel való kapcsoló-
dásra (1. fehérjeszintézis, aminosav-aktiválás; GENETIKA Il: 12. fejezet).
Egyes speciális folyamatokban a GTP játszik hasonló, energiát szolgáltató
szerepet.
Bizonyos nukleozid-difoszfátok - legisme11ebb az UDP -· mono-
szaharidokkal kapcsolódva azok átalakulásában és a poliszaharid bio·-
szintézisben szerepelnek mint koenzimek ill. vivóanyagok. Más nukleo-
tidok a lipoid szintézisben játszanak hasonló szerepet.
Az adenozin-3',5'-ciklikus foszfát (ciklikus AMP, cAMP) mint fon-
tos, génszinten és enzimszinten is ható szabályozó anyag a sejt ill. a szer-
vezet működésének összehangolásában, vezérlésében játszik fontos sze-
repet. Vele gyakran ellentétesen ható szabályozási szignál szerepét játssza
a ciklikus GMP (cGMP).
Módosult szerkezetű nukleotidoknak tekinthetők az elektronátvitelben
közreműködő kofermentek közül a NAD (nikotinamid-adenin-dinukleo-

-55-
tid), NADP, FMN Cflavin-mono-nukleotid), FAD (flavin-adenin-dinukleo·-
tid), valamint az acetil- és más acilgyökök átvitelében közreműködő
koenzim-A Cl. 8. fejezet). ·
Felismerhető egy nukleotidszerű részlet a B 12 -vitamin molekulájában
is.

A szénhidrátok kémiai felépítésének és biológiai

szerepének áttekintése

A szénhidrátok a sejteket felépítő szerves vegyületek harmadik, jól

definiálható, egységes csoportja. Kémiailag többé1tékű alkoholok aldehidjei
vagy ketonjai, illetve ezek származékai és polimerjei. Elnevezésük arra utal,
hogy a szénhidrátok többségének összegképlete megfelel a Cn(H 20)11
formulának.
Felépítésük és kémiai tulajdonságaik alapján a szénhidrátokat három
csoportba oszthatjuk. Ezek a monoszaharidok, - melyeket egyszerű
szénhidrátoknak vagy egyszerű cukroknak is neveznek, -· az oligoszaha-
ridok és a poliszaharidok. A poliszaharidok egyúttal az élőt felépítő
makromolekulák harmadik csoportját is jelentik.
A szénhidrátok kémiájával (kémiai tulajdonságok, szerkezet, izoméria,
reakcióik, stb.) kapcsolatosan Gergely Pál, Penke Botond és Tóth Gyula
Szerves és bioorganikus kémia jegyzetének megfelelő fejezetét ajánljuk a
hallgatóság figyelmébe.
A szénhidrátok biológiai funkciói rendkívül sokfélék és szerteágazóak.
Szolgálhatnak közvetlen energiaforrásként (glükóz), tartaléktápanyagként
(glikogén, keményítő), támasztó és vázanyagként (cellulóz, kitin és bak-
teriális sejtfal), vagy azok szénhidrát komponensekéqt (glikoproteinek), az
extracelluláris matrix egyik f6 komponenseként (mukopoliszaharidok vagy
glükózaminoglikánok [GAG]), a sejtmembrán komponenseként (gliko-
lipidek és glikoproteinek), a sejtfelszinen különböző, a sejtek közötti kom-·
munikációban szerepet játszó receptorok, sejtfelszíni antigének (ABO vér-
csopo11) komponenseként, illetve bizonyos molekulák sejten belüli transz-

-56-
portjában jelző molekulaként (fehérjék glikozilálása. az endoplazmatikus
retikulumban és a Golgi apparátusban) stb.
A továbbiakban ezek néhány, biológiai szempontból fontos képvi-
selőjét ismertetjük.

MONOSZAHARIDOK

A monoszaharidok vízben jól oldódó, édes ízű, könnyen kristályo-

sítható anyagok. Általában három-·, négy- öt- vagy hatszénatomos polihid-
roxi aldehidek vagy polihidroxi ketonok. A legegyszerűbb aldóz a glicer-
aldehid (aldotrióz), a legegyszerűbb ketóz pedig a dihidroxi-aceton (keto-
trióz). Ezekből vezethetők le a több szénatomból álló tetrózok, pentózok,
hexózok, stb.
Az aldopentózok közül a nukleotidok és nukleinsavak felépítésében
vesz részt a D-ribóz és 2-dezoxi-D-ribóz.
A ketopentózok közül a D-ribulóz és D-xilulóz a fotoszintézis so-
rán a széndioxid megkötésében s azt követő átalakulássorozatban játszik
lényeges szerepet.
Az aldohexóz D-glükóz (dextróz, szőlőcukor) a legáltalánosabban
eltetiedt egyszerű cukor. Szabad állapotban édes gyümölcsökben és egyes
növényi részekben fordul elő, s állandó alkotórésze a vérnek és a szövet-
nedveknek. Az energianyerő folyamatok kiindulási anyaga és a leggyak-
rabban előforduló tartalék tápanyagként szolgáló poliszaharidok építőköve.
Központi jelentőségű a szénhidrát anyagcserében, s a fotoszintézis termé-
keként minden más szerves anyag kiindulási alapanyaga.
Ugyancsak aldohexóz a D-galaktóz, amely a természetben a galak-
tán poliszaharidban, a laktózban (tejcukor) fordul elő és az agyban az
idegsejtekben található szfingolipidek szénhidrát komponense.
Emlitést érdemel még a aldohexózok közül a D-mannóz, amely a
csonthéjasokban található mannánokban (a D-mannóz P-[1 ~4]-kötésű po-
limetjei) fordul elő, s a fehétjék sejten belüli transzp?rtjában a szignálként
szolgáló oligoszaharid alkotórésze.
Ketohexóz a D-fruktóz (levulóz, gyümölcscukor), mely szabad álla-
potban gyümölcsnedvekben, mézben, polimer formában pedig az inulin-
ban (a D-fruktóz p[2~ 1]-kötésű polimetje) fordul elő.
A monoszaharidok származékai közül legelterjedtebbek a glikozi-
dok, melyek a monoszaharid glikozidos hidroxilja és valamilyen alkohol

-57-
hidroxilcsoportja közötti kondenzációs reakció termékei. Amennyiben az
alkoholos hidroxil egy másik monoszaharid hidroxilcsoportja, s ezen a
módon di-,, tri, poliszaharidok jönnek létre.
A monoszharidok oxocsoportjának redukciójával a cukoralkoholok
keletkeznek. A D-glukózból pl. szorbitol, amely gyümölcsökben is elő­
forduló, édes ízű vegyület, melyet cukorbetegek is fogyaszthatnak, mivel
nem növeli a vércukorszintet.
Elsősorban lipidekben nagy mennyiségben fordul elő a gliceraldehid
redukált formája a glicerin (glicerol).
Gyűrűs hexózszármazék a polialkohol inozitol, melynek foszforilált
származékai a szignáltranszdukcióban játszanak szerepet.
A monoszahridok oxidációs termékei a cukorsavak, melyek közül a
glükuronsav a szervezet számára káros vegyületek eltávolításában, az
ún. méregtelenítésben vesz részt.
Amennyiben a cukrok valamely alkoholos hidroxilcsoportját amino
csoporttal helyettesítjük, az aminocukrokhoz jutunk. Ezek jelentős képvi-
selői a második szénatomon szubsztituált glükózamin, galaktózamin,
és mannózamin, stb. Fontosak továbbá ezek származékai, mint például
az N-acetil-glükózamin, N-acetil-muraminsav és N-acetil-neur-
aminsav, melyek a magasabbrendűek sejtmembránjának és a
baktériumok sejtfalának alkotórészei.

DISZAHARIDO K

A diszaharidok két monoszaharid egységből kondenzációval keletkező

glikozidok. Általában vízben jól oldódnak és édes ízűek. Redukciós
képességük alapján két csopo1tra, a nemredukáló és a redukáló disza-
haridokra oszthatók, aszerint, hogy a kondenzáció a két monoszaharid
redukáló hatású glikozidos hidroxil csoportjai között, vagy az egyik mono-
szaharid glikozidos és a másik alkoholos hidroxilcsoportja között megy
végbe.
A legfontosabb nemredukáló diszaharid a D-glükózból és D-fruktóz-
ból álló szaharóz (répacukor, nádcukor, szukróz, vagy egyszerűen csak
cukor). A növényvilágban igen elte1iedt, iparilag cukorrépából vagy cukor-
nádból állítják elő.

-58-
 A redukáló diszaharidok közül jelentősek a két glükózmolekulából
felépülő maltóz és cellobióz, melyek a keményítő és a cellulóz hidrolízis
termékei, a glükózból és galaktózból felépülő laktóz (tejcukor), mely az
emlősök tejében fordul elő, valamint a galaktózból és glükózból felépülő
melibióz.

OLIGOSZAHARIDO K

Az oligoszaharidok a természetben szabadon nem gyakoriak. Nem-

redukáló triszaharid a glükózból, fruktózból és galaktózból felépülő raffi-
nóz, a glükózból, fruktózból és glükózból felépülő melizitóz és nem-
redukáló tetraszaharid a raffinózból és egy további galaktózból álló
sztahióz.
Igen elterjedtek, és biológiai szempontból rendkívül jelentősek a fe-
hérjékhez (glikoproteinek) illetve lipidekhez (glikolipidek) kovalensen kö-
tődő oligoszaharidok. A fehérjék glikozilációja az endoplazmatikus retiku-
lumban és a Golgi apparátusban játszódik le. A létrejövő glikoprotein szén-
hidráttartalma változó, 5-10, esetleg több száz oligoszaharid egységből
állhat. Az oligoszaharid leggyakrabban a fehérje aszparaginil oldalláncához
kapcsolódik N-glikozidos kötéssel, de előfordul a szerin vagy treonin hid-
roxil csoportjához 0-glikozidos kötéssel kapcsolódva is. A fehérjék transz-
portjában, proteázokkal szembeni rezisztenciájuk kialakításában, illetve a
sejtfelszínen a sejtek közötti kölcsönhatásokban és kommunikációban van
szerepük (1. alább is).

POLISZAHARIDO K

A poliszaharidok (glikánok) nagyszámú monoszaharid egységből fel-

épülő vegyületek, melyek funkcióik alapján két nagy csoportba sorolhatók.
Az egyik a sejten kívül vagy sejtek között strukturális vagy vázfunkciót
betöltő poliszaharidok, mint például a növényi sejtfal cellulóza, az élesztő
sejtfalban található mannán, bizonyos gombák sejtfalában és az ízelt-
lábuak külső vázát alkotó kitin (N-acetil--D-··glükózamin ~-[l--14)-kötésű
homopolimerje), a támasztószövetek sejtközötti állon:ányának komponen-
sei a glükózaminoglikánok (GAG), és a baktériumok sejtfalának pepti-
doglikánjai.
-59-
 A másik a tartaléktápanyagok csoportja, amilyen például a novenyi
sejtekben a keményítő, az inulin, az állati sejtekben a glikogén és
egyes állati egysejtűekben a paramilum.
Kémiai felépítésük alapján szintén két nagy csoportra oszthatók. Az
egyik a homopoliszaharidok csoportja, melynek képviselői a glükóz egysé-
gekből felépülő cellulóz, keményítő, glikogén, paramilum, a man-
nózból felépülő mannán, a fruktózból felépülő inulin, az N-acetil glü-
kózaminból felépülő kitin.
A másik a heteropoliszaharidok csoportja melyn~k képviselői az alter-
nálva aminocukrot (N-acetil-·glükózamin vagy N-acetil-galaktózamin) és
cukorsavat (glükuronsav, iduronsav) tartalmazó glükózaminoglikánok
(GAG) v. régebbi nevükön mukopoliszaharidok.
A poliszaharidok egy része elágazást nem tartalmazó lineáris lánc.
Ezek szerkezete szalagszerű vagy helikális, míg az elágazó láncot tartal-
mazók globuláris térszerkezetet is felvehetnek.

A baktériumok sejtfala. A Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumok

(1. 3. fejezet) sejtfal-peptidoglikánjai nagyfokú hasonlóságot, azonos felé-
pítési elvet mutatnak. Az alapvázat a monoton ismétlődő N-acetil-glü-
kózamin - N-acetil-muraminsav alkotja, ahol a muraminsavhoz tetra-
vagy pentapeptidek kapcsolódnak. A muraminsavhoz kapcsolt peptidek
közvetlenül, (pl. Escherichia colí) vagy újabb peptidek közvetítésével
(Staphylococcus aureus) kapcsolatot létesítenek egymással, peptidkötések
segítségével. Ezeket a keresztkötéseket vagy kereszthidakat az ún. kar-
boxipeptidáz-transzpeptidáz enzim hozza létre,· mely a penicillin és
cephalosporin típusú antibiotikumok támadáspontja (1. 3. fejezet).

Proteoglikánok. A proteoglikánokban vagy mukoproteinekben a

glükózaminoglikánok fehérjékhez kovalensen kötve fordulnak elő. Egy fib-
rilláris szerkezetű fehérjemolekulához ( core protein) „karácsonyfaszerűen"
kötődnek a kb. 80 monoszaharid egységből álló egyenes GAG láncok (pl.
kondroitin-szulfát, keratán-szulfát, heparán-szulfát). A porcszövetben pl. a
proteoglikánokból kialakuló óriás molekulatömegű komplexnek hial-
uronsav (a D-glükuronsavból és N-acetil-D-glükózaminból álló diszaharid
polimerje) képezi a vázát. E hialuronsav vázhoz kötőfehétjék (link protein)
segítségével, nem-kovalens kötéssel kapcsolódnak a proteoglikánok. Ezek-
ben a komplexekben a fehétie csak egy kis részét teszi ki a komplex
tömegének. A negatív töltésű GAG-láncok miatt a proteoglikánok sok vizet

-60-
képesek megkötni, s a sejtközötti állományban nagy vízta11almú gélt ké-
peznek.

Glikoproteinek. A glikoproteinekben a molekulatömeg nagyobb há-

nyadát a fehérje teszi ki, s a szénhidrát rész általában rövid oligoszaharid,
ami gyakran elágazó. Biológiai szerepük igen változatos. Találunk közöttük
enzimeket, hormonokat, antigéneket, stb. A fehérjerészre az endoplaz-
matikus retikulumban kerül rá az oligoszaharid, amely a Golgi appará-
tusban módosul. Az oligoszaharid oldalláncoknak fontos szerepe van a
fehérjék végső rendeltetési helyükre való irányításában (az ún. „sortíng'-
ban).

Glikolipidek. A glikolipidekben a szénhidrát rész lipidhez kapcsolódik

kovalens kötéssel. A szénhidrát rész lehet egyetlen monoszaharid, de lehet
lineáris vagy elágazó oligoszaharid is. Elsősorban a sejtmembránban talál-
hatók, ahol is szerepet játszanak az immunitásban, antigenitásban, sejt-sejt
felismerésben, stb. A glikolipidek közé tartoznak a cerebrozidok és
gangliozidok is Cl. alább).

VércsopoJtantigének. Az ABO vércsoportantigének determinánsai

mindössze öt vagy hat monoszaharidból álló oligoszaharidok, melyek a
vörösvértestek felszínén, a sejtmembránba ágyazott lipid molekulához kap-
csolódnak. Az antigenitásért az oligoszaharid rész a felelős, melyben az
első öt monoszaharid (0 antigén) mindhárom vércsoport esetén azonos (H
anyag vagy H antigén, mely a 0 vércsopo11é11 felelős). Az ehhez kapcso-
lódó hatodik monoszaharid határozza meg, hogy A vagy B vércsoport-
antigén keletkezik-e (1.17. ábra). Az emberek nagy részénél ("szekreto-
rok") a vércsoportantigének oligoszaharidjai nemcsak membránhoz kötött
glikolipidként, hanem fehérjéhez kötve, glikoproteinként is megtalálhatók.
A vércsop011anyagok e vízoldható formája megjelenik a testnedvekben és
a szekrétumokban. ·
A HLA antigének felépítésében ugyancsak találunk szénhidrát kompo-
nenst, hiszen az antigén glikoprotein, azonban itt az antigenitást a fehérje
rész határozza meg.
A fenti leírás csak egy rövid összefoglaló azokról a szénhidrátokról és
származékaikról, melyek ismerete biológiai tanulmányaikhoz elenged-
hetetlen. Nem állt szándékunkban ezekről részletes leírást adni, hiszen az

-61-
kémiai tanulmányaik része, s a részleteket általában a már fentebb is
említett tankönyvben, vagy más kézikönyvekben találják.

Fukóz

0 antigén
"A" vércsoportúak ercsoportuak
enzimének hatása mének hatása

Galaktoz

N-acetilgalaktózamin

A antigén B antigén

1.17. ábra. A vércsoportantigének szénhidrátja!. A--, B- és H-antigén-sajá-

tosságokat mutató glikolipidek (és glikoproteinek) szénhidrát komponense. A
szaggatott vonallal bekeretezett tetra- ill. triszaharid fragmentum az, ami az A-,
B, vagy H-antigén-sajátosságot meghatározza. Egy oligoszaharid-komponens két
ilyen fragmentumot hordoz (AB-vércsoportú emberben lehet egyik A a másik B).

A lipidek átteldritése

A zsírok és zsírsze1ű anyagok csoportja kémiai felépítés tekintetében

nagyon heterogén. Az ide sorolt anyagok legfőbb közös sajátossága, hogy
apoláros természetű szerves oldószerekben oldódnak. Molekuláik teljesen
vagy nagyobb részben apolárosak, mivel az elektromos töltések megosz-
lása molekuláikban kiegyensúlyozott (a molekula egészében vagy nagyobb
részében a pozitív és negatív töltések súlypontja egybeesik, így azok
egymást semlegesítik).
A zsírsze1ű anyagok csoportokba oszthatók kémiai szerkezetük alap-
ján is: egyszerűek (zsírsavak és származékaik, szterinek, terpének) és
-62-
összetettek (trigliceridek. foszfatidok. viaszok, stb.). A kémiai felosztás-
ban és az egyes lipidek kémiai szerkezete vonatkozásában a kémia tan-·
anyagára utalunk. Biológiai szerepük leginkább fiziko·-kémiai sajátossága-
ikkal függ össze. Ebből a szempontból áttekintve: vannak közöttük egy-
értelműen hidrofób te1mészetűek, mint a trigliceridek és a viaszok, és
vannak amfipatikus természetűek (azaz olyanok, melyek molekulája a
hidrofób rész mellett poláros, azaz hidrofil csopo11ot is tartalmaz). Ezeket a
biológiai működések szempontjából igen fontos amfipatikus természetlí
vegyületeket nevezzük poláros lipideknek (angol nyelvű irodalomban)
vagy lipoidoknak (német nyelvterületen és a régebbi magyar nyelvű
munkákban is).

A BIOLÓGIAI SZEMPONTBÓL lEGFONTOSABB LIPIDFÉLESÉGEK

1. A neutrális zsírok. az állati szervezetek energiatároló molekulái,

emellett jó hőszigetelő anyagok is. Bennük a glicerin három alkoholos
hidroxiljához egy-egy hosszú szénláncú zsírsav kapcsolódik észterkötéssel,
innen származik a triglicerid elnevezés. A leggyakrabban előforduló zsír-
savak a telített palmitinsav és sztearinsav, valamint az egy kettőskötést tar-
talmazó olajsav.
Hasonló felépítésűek a viaszok (pl. a méhviasz), ezek egyértékű
alkoholból és zsírsavból álló észterek.
2. A poláros lipidek közé tartoznak a foszfatidok. Ezek is glicerint és
két zsírsavmolekulát ta11almaznak, de a glicerin harmadik hidroxiljához egy
foszforsav kapcsolódik (foszfatidsav). A foszfát csoporthoz nitogéntartalmú
szerves kismolekula, kolin, etanolamin v. szerin kapcsolódhat, ennek
megfelelően legisme11ebb képviselőik a foszfatidil-kolin (lecitin), fosz-
fatidil-etanolamin (kefalin) és a foszfatidil-szerin (1.18. ábra). A
biológiai membránok legfontosabb összetevrn. Az inozitol-foszfa-
tidoknak, melyek kisebb mennyiségben vannak jelen a membránban,
fontos szerepük van a jelátviteli folyamatokban 0. 13. fejezet).

3. A foszfátidokhoz hasonló szerkezetú foszfolipid, de glicerint nem

tartalmaz a szfingomielin. Ennek vázát egy hosszú szénláncú amino-
alkoholból (szfingozin) és egy zsírsavból álló vegyület, a ceramid képezi. A
ceram}dhoz kapcsolódik egy foszfát és egy kolin (1.18. ábra).

-·63 -
 4. A glikolipidek szénhidráttartalmú lipidek. Legismertebb képviselőik
a ceramidból és galaktózból álló galaktocerebrozid, és az elágazó
oligoszaharid természetű komponenst tartalmazó gangliozidok (1.19. áb-
ra). A glikolipidek - akárcsak a szfingomielin - az eukarióták membrán-
jainak jellegzetes összetevői, mindig a külső, extracelluláris tér felé néző
rétegben helyezkednek el. Szerepük lehet a sejtfelszín védelmében, a sejt-
felismerési folyamatokban, a mielin-hüvelyben pedig elektromos szigete-
lőanyagként hatnak.

CH, CH3
CH: , ~/:CH, CH3,~_.CH.,
©NH
1 3
©NH
1 3 e 1 • e, ·
9H2 H--c- cooG yH2 C(H2
1 1
9H2 CfH2 yH7 CH 2
0 6 ó ó
o=koG 0=~-08 0=~-08 0=~-08
1
9
1
i
ó
1
0 OH 0
1 1 1
9H 2-9H-·-CH
1

2 CH ---CH--CH
1 2 1 2 ?12 -<(H-CH2 ~-CH-CH
1 2
0 0 0 0 CH NH
%=0i=O 1
C=O<f=O
1 i
C=OC=O
1 11
CH y=O
1

~
(.) (.) (.) (.) (.)
z z z
(.)
z z
(.)
z z
:s j j j :s j
<
g 0 <
g <
g 8 <
g
~
g
~ <
90
~

Í\ ~ ~ ~
0 0 0 0 0 ro
> > >
< ~ <
>
<
>
< ~ (Ji
~ ~ g/ g/ ~ ~ <>:
0
üi
N
üi
N ~ ~ ~ ;:: ~

foszfabdll-etanolamin foszfatidil szerin foszfaudil-kolin szflngom1elin

1.18. ábra. Az emlős sejtek membrán/ainak négy fő foszfolipidje. Glice-·

rinszármazékok, a szfingomielint kivéve, amely szerinszármazék. A szfingomíe-
lín molekula apoláros részét egy ceramíd molekula képezi. Ez egy hosszú szén-
láncú aminoalkoholból, a szfíngozinból és egy zsírsav molekulából áll.

5. A szteránvázasok olyan egyszerű lipidek, melyek poláros moleku-

larészt is tartalmaznak. A koleszterin az eukarióta sejtmembrán fontos
alkotórésze és a szteroid hormonok (mellékvesekéreg hormonok, nemi
hormonok) szintézisének előanyaga. Ugyancsak sztetánvázasok a D-vita-
min és az epesavak. A szteránváz izoprén egységekből szintetizálódik,
csakúgy mint a

6 Terpének, melyek hosszú, tartalmazó szénhidro-

kettőskötéseket
génláncot ta11almaznak. Közéjük taitozik a retinal, a fényérzékeny pig-

-64-
ment (rodopszin) alkotórésze és előanyaga a ~-karotin. Mindkettő karo-
tinoid. Hasonló szerkezetű a dolichol-foszfát, amely az endoplazmatikus
retikulum membránjának alkotórésze. Ehhez kötötten szintetizálódik meg
az az elágazó oligoszaharid lánc, amely később átkerül a glikoproteinekre
(1. fent, és 7. fejezet).

OH Ó
1 i
CH-cr-CH 2
CH NH
!I 1
CH C=O

ll
z ()

:sz z ll
z
:sz j
UJ UJ <
~ ~ 0
aJ 0 0
5'. e >
<
0 0 Cll
~ e<: ~
Q
~
D
:i: :;:

(A) galaktocerebrozid (B) gangliozid (C) szialinsav (NANA)

1.19. ábra. Clikolípídek. A galaktocerebrozidot (A) .neutrális glikolipidnek is

nevezik, mivel poláros csoportja nem hordoz töltést. A gangliozidban (B) mindig van egy
vagy több negatív töltésű szialinsav [N-acetil-neuraminsav, NANA (C)] A ceramid kom-
ponens az endoplazmatikus retikulumban szintetizálódik, míg a szénhidrát komponens a
Golgi apparátusban kötődik hozzá.

A POLÁROS LIPIDEK ,ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI

A poláros lipidek amfipatikus karakterét a víz és szerves oldószerek

közötti megoszlás hányadosával (összerázás és a fázisok szétválása után a
vizes fázisban és a szerves oldószeres fázisban kialakuló koncentrációk
arányával) lehet számszerűen jellemezni.
Ha kevés amfipatikus anyagot akár vízben, akár szerves oldószerben
oldunk, először a szabad felszínen dúsul fel úgy, hogy molekulái a fel--
színre merőlegesen állva részben kinyúlnak a felszínből. Vízben oldva po·-

-65 --
láros végük oldódik, apoláros végük kinyúlik a levegőbe, szerves-oldószer-
ben apoláros végük oldódik és poláros végük áll ki. Víz és szerves-
oldószer fázishatárán is hasonló módon feldúsulnak. A fázishatárokon a
felületi feszültséget csökkentik, ezért nevezik kapilláraktív anyagoknak
is ezeket. Segítségükkel emulgeálhatók hidrofób anyagok vízben vagy víz
olajban, zsírban.
Ha a lipidmolekulákat minden oldalról víz veszi körül, azok úgy
aggregálódnak, hogy a poláros csoportok a víz felé fordulnak, míg a hid--
rofób láncok a struktúra belsejében egymással lépnek kölcsönhatásba. A
poláros lipidek vízben ún. micellákat (olyan molekula-aggregátumok,
melyekben pl. vízben a hidrofób molekularészek egymás felé, a hidrofil
csoportok az aggregátumok felszíne felé fordulnak) és/vagy nagyobb lap-
szerinti kiterjedésű kétrétegű filmeket képeznek (a filmekben szintén
egymáshoz kapcsolódnak a hidrofób molekulavégek és a hidrofil cso-
portok a víz felé néznek, de a molekulák egymással többé-kevésbe pár-,
huzamosan állanak, ellentétben a micellák inkább radiális molekuláris ren-
deződésével). A lipid kettősrétegnek nincsenek szabad végei, buborékot,
v. veszikulumot (kompartmentumot, másnéven zárt térrészt) képez. Ha
megszakítják, spontán összeforr. Ezek a micella- és filmképzési sajátságok
teszik alkalmassá az amfipatikus lipideket arra, hogy a víz számára át nem
járható határokat képezzenek, a sejtmembránok felépítésében mint alap-
vető fontosságú szerkezeti elemek vegyenek részt (1. 6. fejezet).

Összefoglalás

Az élőlényekre jellemző, hogy - a vizet leszámítva - testtömegük túl-

nyomó hányadát szerves vegyületek adják. A szerves vegyületek termé-
szetes körülmények között csak előlényekben képződnek.
A sejtek és szövetek szerkezetének kialakításában és fennta11ásában,
az életfolyamatokhoz nélkülözhetetlen biokémiai tevékenységekben és az
élőre jellemző mozgások kivitelezésében sajátos felépítésű óriásmolekulák
ún. biopolimerek működnek közre.

-6() ·-
 A biopolimerek rájuk jellemző alapegységek. azaz monomerek össze·-
kapcsolódásával jönnek létre. A homopolimerek csupa egyforma mono-
merből épülnek fel, a heteropolimerek többféléből.
A heteropolimerek közül kiemelkedő jelentősége van a sorrendspe-
cifikus makromolekuláknak Ezek mindig egyenesláncúak, és szintézi·-
sükhöz templátra van szükség. Homopolimer: keményítő, glikogén és
cellulóz. Sorrendspecifikus heteropolimerek: a nukleinsavak és fehérjék.
Fehérjék: 20 féle aminosav peptidkötéssel meghatározott sorrendben
összekapcsolódva építi fel őket. Szintézisükhöz tempiátként egy sajátos ri·-
bonukleinsav, a mRNS szolgál.
A peptidkötésekkel összekapcsolt aminosavakból álló polime11 poli-
peptid.láncnak nevezzük. A polipeptid azáltal válik fehérjévé, hogy a poli·-
peptidlánc egyes szakaszai megfelelő magasabbrendű szerkezetbe rende-
ződnek.
A fehérjék felépítését négy, egymásra épülő szerkezeti szinten lehet
jellemezni: _
Elsődleges szerkezet: a polipeptidet felépítő aminosavak sorrendje
(az átlagos polipeptidet 300--400 aminosav építi fel, a legkisebbek 80-100
aminosavból állnak, a leghatalmasabbak polipeptid láncait 4000-6000 ami-
nosav alkotja).
A különböző peptid~kben a peptidlánc gerince azonos (.„NH-CH-CO-
NH-„.), a különbségek az ehhez csatlakozó oldalláncokban vannak.
A másodlagos szerkezet azt jelenti, hogy a p~ptidlánc egyes szaka-
szai az alapegységek (<p és \jf tengelyek körüli) elfordulásaival helikális
szerkezetet vesznek fel, P-szalagokba rendeződnek, vagy rendezetlenül
maradva hajlatokat, hurkokat alkotnak. Bizonyos aminosav-·sorrend bizo-
nyos másodlagos szerkezet kialakulásának kedvez. A kialakuló struktúrákat
a megfelelő soportokat összekötő H-kötések stabilizálják.
A harmadlagos szerkezetek a különböző szakaszain különböző
másodlagos szerkezetbe rendeződött láncrészek térbeli szerkezetté hajtoga-
tódásával alakulnak ki. A harmadlagos szerkezetet az oldalláncok közötti
kölcsönhatások (ionos kötések, H-kötések és van der Waals-erők) tartják
fent. Különösen fontos szerepe van közülük a térszerkezet belseje felé for-
duló hidrofób oldalláncok összekapcsolódása útján keletkező, ún. hid-
rofób magnak.
A harmadlagos szerkezetben a polipeptid lánc egymástól távoleső
szakaszai ke1ülhetnek egymás mellé és hozhatnak létre valamilyen feladat
ellátására alkalmas funkcionális felületet. A molekula felszínén sajátos ala-

-67-
kú, meghatározott pontokon meghatározott kémiai csoportokat hordozó
bemélyedések, ún. "zsebek" jönnek létre, melyek térbeli és kémiai komp-
lementaritás alapján más molekulák, molekula-részletek (ligandumok) faj-
lagos megkötésére képesek. Ez az alapja az enzimek szubsztrátspecifi-
tásának és a fehérjék más molekulákkal történő fajlagos kölcsön-
hatásainak.
Domének: az egyetlen polipeptidből álló fehérjék harmadlagos szer-
kezete is gyakran több, egymástól elég jól elkülönülő szerkezeti egységből
tevődik össze. Ezeket a tömör, kisebb egységeket vékony szálként maga-
sabbrendű szerkezet nélküli peptidszakasz köti össze egymással. Az egy-
mástól többé-kevésbé elkülönülő szerkezeti egységeket doméneknek ne-
vezzük. Egy-egy domén egy-egy feladat ellátására szerveződött a több-
funkciós molekulán belül. Sok domén több fehérjében is megtalálható.
Meglévő domének más kombinációja új fehérjéket eredményez.
Motívumok: a doméneknél kisebb részletek a polipeptidláncban, ill.
a fehétiék szerkezetében. Térben nem kell elkülöníthetőnek lenniük, ha-
sonlóságuk mutatkozhat egy-egy peptidszakasz aminosav-sorrendjében,
vagy szerkezeti elemek elrendezódésében. Egy-egy motívum többféle fe-
hérjében is előfordulhat.
Negyedleges szerkezet: több fehérjemolekula összekapcsolódásá-
val jön létre. Az összekapcsolódott egység oligomer (dimer, trimer, tetra-
mer, stb.), az egyes alkotó molekulákat, a monomereket, alegységekenek
nevezzük. Ha csupa egyforma alegység kapcsolódik össze homooligomer,
ha különböző alegységek, heterooligomer az elnevezése.
Komplex szupramolekuláris szerkezetek. A szokásos negyed-
leges szerkezeteknél kiterjedtebbek. Állhatnak csak fehérjéből, vagy részt
vehetnek felépítésükben más makromolekulák is.
A fehérjék bioszintézisük közben, vagy azt követően ún. poszt-
transzlációs módosításokon mehetnek át. Így jönnek létre glikoprotei-
nek, foszfoproteinek, stb. Ezek a módosítások megv.áltoztatják a fehérjék
szerkezetekbe épülését, ill. aktivitását. Szabályozási lehetőséget jelentenek.
A fehérjék osztályozása kémiai szempontból nehéz, szinte megold-
hatatlan feladat és kevés eligazítást ad. Biológiai szerep szerint enzimeket,
transzportban közreműködő, jelfogó és jeltovábbító, "garde-dame', szer-
kezeti és motorfehérjéket különböztetünk meg.
A fehérje-családok és szuper-családok tagjai a közös evolúciós
eredet alapján kerülnek közös csoportba. Ez a besorolás részben átfed a
funkció alapján történő csopo1tba sorolással, és leginkább ez teszi lehetővé

-68-
az eligazodást a fehérjék egyébként áttekinthetetlenül változatos és nagy-
számú sokaságában.

A nukleinsavak nukleotidok enzimatikus polimerizációjával létre-

jövő polinukleotid láncok A dezoxiribonukleinsav (DNS) molekulát két
ellentétes orientációjú polinukleotid láncból álló kettős hélix alkotja,
melyet a komplementer adenitHimin és guanin-citozin bázispárok kö-
zötti hidrogénkötések ta11anak össze. A DNS nukleotidszekvenciája a
genetikai információ hordozója. A genetikai információ átörökítésének
alapja a DNS replikációja, mely során a DNS-molekula mindkét szála
templátként szolgál egy--egy új komplementer polinukleotid lánc szinté-
ziséhez. A DNS másodlagos szerkezetének különböző formái lehetségesek:
a B-, A- és Z-DNS. AB-DNS felszínén nagy és a kis barázda figyelhető
meg. A DNS-hez specifikusan kötődő fehérjék általában a nagy
barázdában kapcsolódnak. Körré zá11 DNS molekulák és a kromatin hur-
kok enzimek hatására Ín vÍvo sodort, vagy szuperhelikális állapotba
kerülnek.
A különböző RNS--féleségek a genetikai információ kifejeződésében
(expressziójában) játszanak szerepet. A DNS-molekula egy meghatározott
szakaszának komplementer RNS láncba történő átírása eredményezi pro-
kariótákban az mRNS-t. Az mRNS nukleotidszekvenciája tartalmazza a
fehérjemolekula felépítéséhez szükséges információt. Eukarióta sejtben az
átírás elsődleges terméke egy nagyméretű prekurzor molekula, a hnRNS,
melyből bonyolult folyamatok révén jön létre a fe~érjekódoló mRNS. A
fehérjeszintézist végző riboszómák felépítésében szerepelnek a riboszo-
mális fehérjékkel együtt az rRNS különböző méretű válfajai. A kisméretű,
specifikus térszerkezetű tRNS molekulák aminosavat szállítanak, s mole-
kuláris adapterként funkcionálnak a fehérjeszintézis során. A kisméretű,
sejtmagban található snRNS molekulák a hnRNS mRNS-sé történő átsza-
básában (1. GENETIKA II.: 16. fejezet) játszanak fontos szerepet.
A szénhidrátok kémiailag többértékű alkoholok aldehidjei vagy keton-
jai, ill. ezek származékai és polimerjei. A legegyszerűbb szénhidrátok, a
monoszaharidok lehetnek három-, négy-, öt-, vagy hatszénatomosak. A
háromszénatomos triózok a bontó anyagcsere köztitermékeiként, a pentó-
zok (ribóz, dezoxiribóz) a nukleinsavak felépítésében fontosak. A hexózok
(glükóz, galaktóz, mannóz, fruktóz) egyrészt az energianyerő folyamatok
kiindulási anyagai, másrészt poliszaharidok építőkövei. A legjelentősebb
diszaharidok a szaharóz~ laktóz, maltóz és cellobióz. A poliszaharidok

·-69---
közül strukturális, ill. vázfunkciót tölt be növényekben a cellulóz,
élesztőkben a mannán, baktériumok sejtfalában a peptidoglikán, gom-
bákban és ízeltlábúakban a kitin. A támasztószövetek sejtközötti állomá-
nyának fontos komponensei a proteoglikánok, melyekben a polisza-
harid természetű glükózaminoglükánok (GAG) fehétiékhez kovalensen
kötve fordulnak elő. A poliszaharidok másik csopo1tja tartalék táp-
anyag, mint pl. növényi sejtekben a keményítő és az inulin, állati
sejtekben a glikogén. Az eukarióták fehérjemolekulái és bizonyos lipidek
gyakran tartalmaznak oligoszaharid oldalláncokat, ezek a glikoproteinek,
ill. glikolipidek.
A hidrofób természetű neutrális zsírok (trigliceridek) az állati szer-
vezetek enegiatároló molekulái. A poláros lipidek közé tartoznak a
foszfatidok, legismertebb képviselőik a foszfatidil-kolin (lecitin), foszfati-
dil-etanolamin (kefalin) és a foszfatidil-szerin. A biológiai membránok
legfontosabb összetevői. Hozzájuk hasonló szerkezetű foszfolipid a szfin-
gomielin, amely ceramidból, foszfátból és kolinból tevődik össze. A szén-
hidráttartalmú glikolipidek legismertebb képviselői a cerebrozidok és
gangliozidok. A szteránvázas lipidek közé tartoznak az eukarióta
membránokban jelen levő koleszterin, valamint a szteroid hormonok, a D-
vitamin és az epesavak. Hosszú, kettóskötéseket tartalmazó szénhidrogén-
láncot tartalmaznak a karotinoidok és a dolichol-foszfát. A poláros lipi-
dek vízben ún. micellákat és/vagy nagyobb lapszerinti kiterjedésű
kétrétegű filmeket képeznek. Ezen sajátságok teszik alkalmassá az amfi-
patikus lipideket arra, hogy a víz számára át nem járható határokat képez-
zenek, a sejtmembránok felépítésében mint alapvető fontosságú szer-
kezeti elemek vegyenek részt.

-70--
 2. fejezet

AZ ÉLŐ, MINT NYÍLT RENDSZER

ENZIMEKRŐL - RÖVIDEN

Termodinamikai áttekintés

Az élet elképzelhetetlen a szervezetben, sejtekben szüntelenül folyó

kémiai átalakulások, az anyagcsere nélkül. Meghatározott lépések soro-
zatán keresztül egyes anyagok lebomlanak, mások felépülnek, makromo-
lekulák szintézise folyik, szupramolekuláris szerkezetek szerelődnek össze,
és ha megsérültek, az enzimek újra felhasználható kis molekulákra hasítják
őket. Kérdés, hogy éivényesek-·e, és ha igen, hogyan értelmezendők ezek-
ben a folyamatokban az élettelen rendszerekre megismert termodinamikai
törvények?
A termodinamikai rendszerek lehetnek izolált, zárt vagy nyílt rend-
szerek. Az izolált rendszer sem anyagot, sem energiát nem vesz fel a
környezetéből és nem ad le a környezetének. A zárt rendszerek csak
energiát vesznek fel, ill. adnak le. A nyílt rendszerekbe anyag is, energia is
lép be a környezetből és lép ki belőlük a környezetükbe.
Az élőlények termodinamikai szempontból nyílt rendszerek. Az ener-
gia áramlása a bioszférában egyirányú. A Nap sugárzó energiáját a foto-
szintetizáló növények építik be kémiai vegyületekbe. Ezeket az energiában
gazdag vegyületeket fogyasztják a növényevők, majd ragadozók, dögevők,
stb., míg csak tart a beépített fényenergiából, mely az életműködések során
végül hő formájában szétszóródik a természetben. Az energia egyirányú
áramlásával ellentétben a legfontosabb bioelemeknek (C, N, 0, H) kör-
forgása van a bioszférában.
A rendszerek belső energiája (melybe nem számít bele <=t rend-
szernek mint egészben vett testnek mozgási és helyzeti energiája) a ben-·
nük ie\Ő molekulák kinetikai energiájának és belső energiájának összes-
ségéből adódik. rA molekulák kinet1k:Ji ene!-giáia 1 molektil8k szem-

71 --
pontjából külső energia - a rendszer szempontjából hőenergia, térfogati
munka energiája. A molekulák belső energiái - elektronpályákkal kapcsa--
latos kötései, rotációs és vibrációs energiák - mind kvantáltak.)

NYÍLT RENDSZEREK

A zárt rendszerekkel ellentétben nemcsak energiát, hanem anyagokat

is vesznek fel környezetükből és adnak le környezetüknek. Az anyagok
felvétele és leadása azt eredményezi, hogy a kiindulási és az átalakulás
következtében keletkező anyagok koncentrációja nemcsak a kémiai reak-
ció, hanem a komponensek vándorlása következtében is változik. Ennek
következtében alapvetően megváltozik az egyensúly kialakulásának módja,
és az egyensúlyi koncentrációk sem számíthatók a zárt rendszerekre
érvényes módon. Statikus egyensúly, amelyben az összetevők legfeljebb
helyet cserélnek, de lényegében változatlanok azokra a komponensekre,
melyekre nézve a rendszer nyitott, ki sem alakulhat. Ezeknek az össze-
tevőknek a szempontjából csak dinamikus egyensúly, ún. stacionárius álla-
pot lehetséges, melyben az anyagok azonos mennyiségben történő oda--
áramlása, ill. eltávozása kompenzálja az átalakulás következtében bekövet-
kező fogyást, ill. növekedést a megfelelő komponensek mennyiségében.
Az élőlények nagyon bonyolult nyílt rendszerek, igen sokféle össze-
tevőt tartalmaznak és bennük rendkívül sokféle kémiai átalakulás zajlik
egymással összefüggő alrendszereket, végső soron egyetlen, szabályozott
rendszert alkotva.

AZ ÉLŐ MINT A NYÍLT RENDSZEREK SAJÁTOS TÍPUSA

Még a legegyszerűbb élőlények is nagyon bonyolult rendszerek, me-

lyekben a kémiai átalakulások számos sorozata zajlik egymással pár-
huzamosan és számos ponton egymással kapcsolódva, a biokémiai műkö­
dések igen bonyolult hálózatát alkotva. Az egyes· átalakulás-sorozatok
alkothatnak egyenes eseménysort CJáncot"):
 A ~ B ~ C ~ D -;;;:::::!! Z

Lehetnek elágazók az átalakulások sorozatai:

~
C ---..
-..;;---
D ---..
....:---
E -----..:..
~-----
K

A~ B
~ L ~ M ~ N -;;;::::~ Z

és létrehozhatnak helyi köröket (ún. ciklusokat) is, melyek meghatározott

pontján (ill. pontjain) meghatározott anyag (anyagok) kapcsolódik (kap-
csolódnak) a ciklus egy-egy vegyületéhez, és bizonyos ponton (pontokon),
az átalakulások terméke (ill. termékei) kilép(nek) és bizonyos számú lépés
megtétele után a ciklus visszatér a kiindulási vegyülethez:

A-;;;?!. B-;;;::?!.C~D~X~Y~ Z

G-;;;::?!.F~E

Az átalakulási sorozatok körré záródásának az az előnye, hogy a főbb

köztitermékek koncentrációjának szűk határok közötti változása mellett is
igen tág határok között és szinte egyik pillanatról a másikra változhat a
fluxus, alkalmazkodva a gyorsan változó igényekhez.
A soktényezős rendszeren jobban szétszóródik és hamarabb felmor-
zsolódik egy-egy zavaró hatás, tehát a rendszer stabilitása ebből adódódan
is nő. A zavaró hatás eloszlását csak segíti az anyagcsereutak sokszoros
összekapcsolódása. Ezáltal a rendszert ért változás több irányban is tovább
vonulhat.
A rendszer nyitottsága nem elegendő egymagában annak biztosítására,
hogy a külső feltételek megváltozását követően az új stacionárius állapot
jellemző paraméterei megközelítően azonosak legyenek a korábbival.
Elvileg a nyílt rendszerben van arra lehetőség, hogy a külső változásokat a
- 73-
rendszerre jellemző paraméterek - pl. sebességi állandók -· megfelelő irá-
nyú és mértékű változtatásával a rendszer kompenzálja és megőrizze mind
a korábbi stacioner állapotra jellemző koncentrációkat, mind a fluxust.
Hogy ez megvalósulhasson, visszacsatolásokra, azaz szabályozásra van
szükség. Élőben az állandó szinten tartandó mennyiségek elsősorban a
megfelelő kulcsenzimek (kulcsfehérjék) alloszterikus befolyásolásán ke-
resztül szabályozódnak. A jellemző mennyiségek állandó értékének fenn-
tartását (pontosabban viszonylag szűk határok között tartását) nevezzük
homeosztázisnak (más alakban homoiosztázis). Az evolúció során egyre
több tényezőre terjed ki ennek biztosítása. Hogy a homeosztázis egyes
tényezők vonatkozásában megvalósulhasson, más tényezők, ill. más folya-
matok sebességének (pl. az energiatermelésnek) nagy mértékben változnia
kell.
Az élőre jellemző vegyületek, különösen a makromolekulák léte és
_létrejötte termodinamikai szempontból nagyon valószínűtlen. Ezek rende-
zettsége szokatlanul nagy (nagyon kicsi entrópia), o~yannyira, hogy létre-
jöttükhöz a folyamatoknak pusztán az energetikai csatolása nem elegendő,
információkra is szükség van. (A biokémiai folyamatok kapcsolódása,
"csatolódása" a jelentős energiát igénylő szintetikus folyamatokhoz energiát
biztosíthat más, energiát felszabadító reakciókból.) Egyszerűbb, és az élő
minden kémiai átalakulásában kimutatható információ a specifikus enzi-
mek közreműködése. Sebességet szabályozó, ill. vezérlő információnak
számítanak az alloszterikus kapcsolatok. Makromolekulák bioszintézisében
templátok közreműködése, magasabb szinten a sajátos szerkezetek (pl.
membránok) rendező és irányító hatása jelenti a szükséges információt.
Az élő legfontosabb molekulái és szerkezetei termodinamikai szem-
pontból annyira valószínűtlenek 1 , hogy minden külső behatás nélkül ön-
maguktól is bomlaniuk kellene rendezetlenebb, tehát termodinamikailag
valószínűbb (azaz nagyobb entrópiájú) képződményekké. Ez a degradá-
lódás a valóságban is létező tendencia: a külső környezet hatásai szün-
telenül károsítják az érzékenyebb molekulákat és szerkezeteket. A sejtek-
ben külön rendszerek alakultak ki a gyakoribb károsodások javítására. (A
DNS károsodásait a repak-rendszerek javítják. A fehérjék, ha a keletkezett
hiba nagyobbfokú és nem javítható egyszerűbben, lebontásra kerülnek és

1 A sorrendspecifikus makromolekulák (pl. fehérjék) létezésének, vagyis annak a valószínűsége,

hogy az alkotó komponensek éppen a megadott egymásutániságban kapcsolódnak össze (még ha
az aminosavak kép7ődésének és a tl},aie:asabbrend(í szerkezeteknek a valószínűségét figyelmen kívül
hagyjuk is) rendkívül kicsi (kb. 1o·- - l O 100 )
1

-- 74-
új szintetizálódik a lebontott molekula helyett. Ha ez nem lehetséges,
fokozatos leépülés - öregedés - indul meg.)
Amíg a sejt él, nem jut termodinamikai szempontból egyensúlyba. A
legfontosabb szerkezetek (hasonlóan pl. egy felhúzott órarugóhoz) ener-
giával feltöltött állapotban vannak. A biológiai munkavégzés legtöbb eset-
ben (amennyire jelen ismereteink bírtokában képesek vagyunk áttekinteni)
a felhalmozott szerkezeti energiák felhasználásával történik. Utána a
szerkezetek energiával való feltöltése lassúbb folyamat. (Példaként említ-
hető a membrán két oldalán az ionok egyenlőtlen megoszlása ,nyugalom-
ban és az ingerlés hatására bekövetkező változások). Az élőnek ezt a
sajátosságát fejezi ki a Bauer-elv: "Minden élő szervezetre (és kizárólag
csak az élő szerkezetekre) jellemző az, hogy soha sincsenek termodina-
mikai szempontból egyensúlyban és szabad energiájuk felhasználásával
állandóan munkát végeznek a környezet fizikai és kémiai tényezőinek
megfelelő egyensúly kialakulása ellen". Ez az egyensúly csak a halál
beállta után jöhet létre (pl. gradiensek megszűnése a membrán két oldala
között).

Enzimek

Egyetlen olyan kémiai reakció sem játszódik le az élő szervezetekben,

ami in vitro e= üvegben, azaz kísérleti rendszerben) végbe ne mehetne
mindenféle katalizátor jelenléte nélkül is. Azon körülmények között azon-
ban, amelyek az élők homeosztázisát jelentik (közel állandó pH, nyomás,
ionmiliő, relatíve szűk határok között ingadozó és a kémiai reakciók vég-
bemenetele szempontjából alacsonynak számító hőmérséklet, stb.), a sej-
tekben zajló kémiai átalakulások olyan lassúak lennének, hogy gyakor-
latilag nem mennének végbe. Ezért az élőre jellemző, hogy praktikusan
minden egyes kémiai folyamata katalizált reakció (még az olyan is, mint pl.
a C02 + H20 = HzC03).
Az élővilág biokatalizátorai az enzimek. A fehérjék szinte belát-
hatatlan variabilitása tette lehetővé, hogy az élet evolúciója során betölt-
hessék az életfolyamatokhoz szükséges mindenféle biokatalizátor szerepét.
Egy funkcióképes enzimmolekula állhat egy vagy több polipeptidláncból.

- 75 ·-
Az utóbbi esetben beszélünk alegységes enzimről, az alegységek lehetnek
egymással azonos vagy különböző peptidláncok (pl. az E. coli ~-galak­
tozidáz enzime négy egymással azonos monomerből felépülő tetramer).
Az alegységes enzimekre jellemző negyedleges szerkezetnél még
bonyolultabb az enzimkomplexek és a multienzimrendszerek felépí-
tése. Ezek összetett reakciókat katalizálnak, ill. olyan anyagcsereutakat
hoznak létre, amelyek több (néha sok) egymásra épülő lépésben alakí-
tanak ki egy végterméket úgy, hogy közben köztitermék nem válik sza-
baddá, azaz az enzimlánc egyik tagja közvetlenül adja át a másiknak
produktumát.
Számos enzim egyszerű fehérje, a polipeptidláncon (vagy -láncokon)
kívül nem tartalmaz egyéb komponenst. Sok enzim működéséhez azonban
valamilyen nem fehérjetermészetű faktor is szükséges. Metalloproteid
enzimekben a kapcsolódó fémionnak szerepe lehet a biológiailag aktív
konformáció fenntartásában, de részt vehet a molekula aktív centrumának
kialakításában is. Az enzimek jelentékeny részének működéséhez szerves
kofaktorra van szükség. (Ilyen funkciót töltenek be az élővilágban pl.
egyes vitaminok.) A szorosabban vagy lazábban, de mindenképpen disszo-
ciábilisan kapcsolódó kofaktort koenzimnek nevezzük, az ezt hordozó
fehérjerész az apoenzim., a kettő együtt holoenzim. Ha a kofaktor
működés közben nem válik le a fehérjerészről, akkor azt prosztetikus
csoportnak szokás nevezni. (Ilyen pl. a citokrómokban található hem.)

AZ ENZIMEK ÉS AZ ENZIMMŰKÖDÉS JELLEGZETESSÉGEI

Az enzimekre mindenekelőtt nagyfokú fajlagosságuk jellemző: csak

egyféle reakció katalizálására képesek (reakcióspecifitás) és az esetek egy
részében ezt a reakciót csak egyféle molekulán hajtják végre (szubsztrát-
specifitás). Ez utóbbi azonban kevésbé szigorú, vannak olyan enzimek,
amelyek több, egymáshoz hasonló molekulán is el tudják végezni ugyanazt
az átalakítást, sót olyanok is, amelyeknél szubsztrátspecificitásról tulaj-
donképpen nem is beszélhetünk.
Második fontos tulajdonsága az enzimeknek, hogy működésük szabá-
lyozható. Végezetül, de legkevésbé sem utolsósorban, az enzimek nem
egyszerűen kémiai átalakulásokat katalizálnak, hanem részt vesznek az
ezekkel egyidejűleg folyó energiaátalakulásokban is.
 Molekula tömegük 10 OOO és 1 OOO OOO dalton között változik, azaz
még a legegyszerűbb is kb. 100 aminosavból álló polipeptid, amelynek
harmadlagos szerkezete és konformációja adja az enzimatikus működés
lehetőségét.
Az enzimhez kapcsolódó molekulát, amelyen az a megfelelő kémiai
átakalulást katalizálja, szubsztrátnak (szubsztrátumnak) nevezzük, a ke-
letkezett terméket pedig produktumnak. A biokatalízisben az enzim és
szubsztrátja nemcsak igen szoros térbeli kapcsolatba kerül egymással,
hanem néha még kovalens kötés is kialakulhat közöttük (2.1. ábra). Ez
természetesen azonnal el is hasad, s igaz marad a katalízisnek az az általá-
nos kémiai szabálya, hogy a reakció végén a katalizátor változatlan formá-
ban van jelen. Ha a szubsztrát (S) átalakulását akarjuk leírni produktummá
(P) az enzim (E) jelenlétében, akkor nem elég az
E
S~P

formában írni le a reakciót, hanem helyesebb az

E+ S ~ ES ~EP~ E+P

formula alkalmazása. Ez azt fejezi ki, hogy először egy enzim-szubsztrát

komplex (ES) keletkezik, majd ez alakul át enzim- produktum komplexszé
(EP), ami azután az enzimre és a produktumra esik szét. Természetesen
lehetséges, hogy egy enzimnek több szubsztrátja legyen, értve ezen azt,
hogy azokon közösen hoz létre átalakulást (pl. egyesíti őket), ill. hogy
több produktumot hozzon egyidejűleg létre.
A szubsztrát átalakulása produktummá megfordítható reakció, s mint
ilyen, jellemző egyensúlyi állapothoz vezet. Az enzim részvétele a reak-
cióban elvileg nem változtatja meg, hanem csak meggyorsítja az egyensúlyi
állapot kialakulását, azaz az enzimek feladata az élőben folyó kémiai
rekciók meggyorsítása. ln vivo sokszor tapasztalhatjuk, hogy egy enzim-
reakció gyakorlatilag csak egy irányban játszódik le. Ennek különböző okai
lehetnek, pl. a produktum gyors felhasználása egy másik reakcióban
(enzimláncok működése), vagy egyéb módon való eltávozása az enzim
környezetéből, ill. enzimkomplexek esetén olyan fehérjék beépülése, ame-
lyek praktikusan megfordíthatatlanná teszik a reakciót Cl. mitokondriumban
az F0 -F 1 partikulum működését).

- 77-
 A) Enzim-szubsztát komplex B) Intermedier

C) Acilenzim D) Acilenzim

,,,---------~ .... ._.,

(His-57) -----

·~
·H-N~

F) Enzim-produktum komplex
E) Intermedier

2 .1 . ábra. A proteo//zis mechanizmusa. Az ábra peptidkötés bontását

mutatja be, egy szerilproteáz (szerin-tartalmú fehérjebontó enzim) esetén. A
polipeptidlánc 57. helyén levő hisztidin (His-.57) és 195. helyén levő szerin (Ser-
195) egymás mellett van az enzim aktív centrumában. A peptidkötés bontása
során nemcsak a kötések átrendeződése, felszakadása történik meg, hanem
időlegesen kovalens kötés is kialakul az enzim és szubsztrátja között.
Az aszparaginsav (Asp-102) negatív töltésével magához vonzza a hisztidin
(His-57) protonját. Az N-H kötésből ezáltal szabaddá váló elektron eljut a
hisztidin második nitrogén atomjához. A nitrogén a szerin protonját magához
vonzza. A szerinben (Ser-195) így létrejövő o- kölcsönhatásba lép a szubsztrát
szén atomjával. A hisztidin második nitrogén atomjához ~apcsolódó hidrogén
pedig a szubsztrát nitrogén atomjával lép kölcsönhatásba. A szubsztrát C-N
kötése így elhasad és egy R1 NH 2 (egy ami no-terminális vég) valamint egy ún.
acilenzim intermedier jön létre. Az RNH 2 leválik az enzimről, miközben egy víz
molekula lép a helyére. Az így létrejövő struktúrákban [D)] a hisztidin magához
-- 1s-
 vonzza. A szerinben (Ser-195) így létrejövő o· kölcsönhatásba lép a szubsztrát
szén atomjával. A hisztidin második nitrogén atomjához kapcsolódó hidrogén
pedig a szubsztrát nitrogén atomjával lép kölcsönhatásba. A szubsztrát C-N
kötése így elhasad és egy R1 NH 2 (egy ami no-terminális vég) valamint egy ún.
acilenzim intermedier jön létre. Az RNH 2 leválik az enzimről, miközben egy víz
molekula lép a helyére. Az így létrejövő struktúrákban [D)] a hisztidin magához
vonz egy protont a víz molekulából, és a visszamaradó OH- kölcsönhatásba lép
az acilenzim szén atomjával és egy kovalens intermediert képez. Ezt követően a
szén és a szerin oxigénje közötti kötés hidrolízis következtében megszűnik, és
R2 coo·· [F)] képződik, amely leválik az enzimről. A folyamatot illusztrációként
mutatjuk be, a biokatalízis fajlagos, igen összetett voltának bemutatására.

Az enzim és szubsztrát kcipcsolódásának érzékeltetésére többféle mo-

dellt í1tak le. Az első volt a "kulcs-zár" hasonlat, a~ely szerint a szubszt-
rátmolekula úgy illeszkedik az enzimmolekulához, mint kulcs a zárba (2.2.
ábra). Ez helytelen szemléletet tükröz, ugyanis merev molekula--szerke-
A) zeteket tételez fel, márpedig az enzim-
Szubsztrát hatás lényege éppen a plasztikus kap-
csolat. Így helyesebben írja le a való-
ságot a "kéz és kesztyű" hasonlat,
() ESkomple'
amely szerint a kesztyű képlékenyen

~~M
alkalmazkodik a kéz formájához, de ez
utóbbi sem merev, pl. szűkebb, szoro-
sabb kesztyűbe is belefér. Az indukált
illeszkedés elve szerint az enzim-
------ szubsztrát komplex kialakulásakor mind
___ ...„ ...-

az enzim, mind a szubsztrát alakja vál-

B)
tozik.
Szubsztrát

ES komplex

2 .2. ábra. Két mechanizmus az enzim

és a szubsztrát kölcsönhatására. A) A kulcs-zár
mechanizmus szerint a szubsztrát pontosan
illeszkedik az aktív centrumba. B) Az indukált
illeszkedés elve szerint a szubsztrát kon-
formáció--változást indukál az enzimben, az
aktív centrum ezáltal válik a közben kissé
Enzim szintén megváltozó szerkezetű szubsztrátot
befogadni képes formájúvá.

Az enzimen ún. aktív centrum található. Ez magában foglalja a kö-

tőhelyet, ahová a szubsztrát(ok)on kívül a koenzim is kapcsolódik, vala-
- 79-
mint a katalítikus helyet, ami a reakcióspeficitás hordozója, ill. megvalósí-
tója. (A kettő néha megkülönböztethetetlen egymás~ól.) A szubsztrátspe-
cifitásból és a fehérjék térszerkezetének ismeretéből következik, hogy a
kötőhely mind térbelileg, mind töltésviszonyait illetően mintegy negatívja
lehet a szubsztrátnak. Az illeszkedés tökéletességéhez tartozik a kémiai
komplementaritás olyan értelemben is, hogy pl. elektronleadó csoporttal
szemben elektronakceptor, H-donorral szemben H-felvevő, stb. legyen. A
fehé1iekonformáció képlékenysége teszi lehetővé, hogy az aktív hely egy-
részt idomulni tudjon a szubsztráthoz, másrészt azt olyan állapotba hozza,
amelyben a katalizált reakció végbemeneteléhez a legkedvezőbb formában
van. A peptidlánc feltekeredése és -gombolyodása következtében olyan
aminosav-oldalláncok kerülhetnek egymás mellé, amelyek mind a térbeli-
séget és a töltésviszonyokat, mind pedig kémiai reaktivitásukat tekintve
alkalmasak a megfelelő aktív centrum kialakításához, ugyanakkor rendel-
keznek a reakció során végbemenő változások követésére való képes-
séggel is. Az egymás mellé került oldalláncok kölcsönhatása révén olyan
kémiai sajátságok is kialakulhatnak, amelyek külön-külön egyik oldalláncra
sem jellemzőek. Mindezekből az illeszkedés olyan szoros formája adódik,
ami az aktuális koncentráció több ezerszeres megnövekedésével egyen-
értékű. Ha egy enzimhez egyszerre két különböző szubsztrát kapcsolódhat,
olyan fizikai közelségbe kerülhetnek egymással, ami még legtöményebb
közös oldatukban sem valószínű. A reakciósebesség pedig a reagáló
anyagok koncentrációjának függvénye.
Stabil molekulák, bár szabadenergiájuk lehet magas, hosszú ideig lé„
tezhetnek gyakorlatilag változatlan formában, mert az atomjaik között ható
erők egyensúlyi állapotot hoznak létre. A kémiai átalakulás feltétele ezen
egyensúly megbontása, ami csak energiabefektetés árán lehetséges. Ha a
molekulát aktivált állapotba hozzuk, akkor ebből már felvehet egy új
(kisebb szabadenergiájú) állapotot, azaz kémiailag átalakulhat. A szükséges
energiát aktiválási energiának nevezzük. Ezt szolgáltathatja a molekulák
hőmozgása is, azonban olyan hőmérsékleten, ami az élő rendszerekre is
jellemző, a molekuláknak csak elenyészően kis hányada tehet szert a
molekuláris ütközések következtében megfelelő akth:álási energiára, így a
kémiai átalakulás gyakorlatilag nem megy végbe. A katalizátorok, így a
biokatalizátor enzimek szerepe is az, hogy a kémiai átalakulás aktiválási
energiáját csökkentik (2.3. ábra). Ennek következtében az élő rendszer
hőmérsékletén is elegendő számú molekula kerül aktivált állapotba ahhoz,
hogy egy adott kémiai reakció az életjelenségek szempontjából optimális

-· so-
sebességgel végbemehessen. Ugyanakkor a kezdeti és végállapot energia-
különbségét az enzim nem befolyásolja!
A REAKCIÓ
A)
KATALIZÁTOR NÉLKUL KATALIZÁTORRAL

Az aktiválási energia
nagy kicsi

Közepes
-i
1 - 1-
1
energia-
1 1
tartalom 1
1
1A reakcióhoz
1szükséges minimális 1 A reakcióhoz
energiaszint
1 szükséges minimális
1

!/
1 energiaszint

1
1/
1
1 1
1 1
1 1
F
.:>::.
1 1 '<ll
1 :i
.:>::. 0
>-
1 tj)
Cl
1 0 (/)
E ·tU
1 :5
.:>::.
(\)

19
•(\)
N
~

Egy-egy molekula energiatartalma

B)
Enzim nélkül

Magas

i
Enzim Aktiválási energia
jelenlétében enzim nélkül

Energia-
szint Aktiválási energia
enzim jelenlétében

Végállapot:

1
Alacsony
A reakció folyamata
 2.3. ábra. Katalizátorok szerepe a kémiai reakciókban. A) Az enzimek
mint biokatalizátorok lecsökkentik az aktiválási energiát. Ezáltal megnő azon
molekulák száma, amelyek elegendő energiával rendelkezn.ek az átalakuláshoz.
B) Más megközelítéssel úgy szemléltethetjük ezt a folyamatot, mintha az enzim
jelenléte lehetővé tenné alagút megnyitását az energia dombban. Könnyen
belátható, hogy ezáltal az enzimek felgyorsítják a biológiai reakciók sebességét.

Az enzimek speciális térszerkezete következtében mód van arra, hogy

az enzim-szubsztrát komplex kialakulása során a szubsztrátnak azon köté-
se(i) lazuljon (lazuljanak) fel, ami (amelyek) a megfelelő átalakulás előfel­
tétele(i). A fellazult kötések megbontásához kisebb aktiválási energia
szükséges. Az enzim olyan átalakulási utat is megnyithat, ami nélküle nem
lenne lehetséges.
Az igen szoros kapcsolat teszi lehetővé, hogy a szubsztrát kémiai
energiájának egy része az enzimbe kerüljön át, s megintcsak a fehérje·-
szerkezet specialitása, hogy ezt az energiát - alkalmasint egy másik pont-
ján - hasznosítani, egy másik reakcióban átadni képes. Az enzimfehérjék
energetizálása révén az élőben olyan folyamatok is lejátszódhatnak, ame-
lyek eredménye a kiinduló szubsztrátnál nagyobb szabadenergiájú (na-
gyobb belső rendezettségű) produktum létrejötte. Az energiát energia-
termelő folyamatok (pl. glikolízis) szolgáltatják ATP formájában, amit egyes
enzimek az energiaigényes folyamatokhoz használnak fel.

AZ ENZIMMŰKÖDÉS SEBESSÉGE

Standard körülmények (megfelelő pH, ionmiliő, hőmérséklet) között

az enzimek működése ín vitro is jól tanulmányozható és jellemezhető. Az
enzimműködés sebességét meghatározhatjuk az időegység alatt átalakított
molekulák számával.
Ezt közvetlenül megállapítani nem tudjuk, ezért a gyakorlatban vagy a
szubsztrátum koncentrációjának csökkenését, vagy a produktum koncent-
rációjának növekedését mérjük. Ha az enzimkoncentráció állandó, s az
enzimműködés sebességét a szubsztrátkoncentráció fyggvényében vizsgál-
juk, a 2. 4. ábrán bemutatott görbét kapjuk. Azt a szubsztrátkoncentrációt,
amely fölött az enzimműködés sebessége már nem növekszik, telítési
szubsztrátkoncentrációnak nevezzük. Kísérleti körülmények között
- s2-
mindig úgy dolgoznak, hogy a vizsgálat vegere is e fölött maradjon a
szubsztrát koncentrációja, így az enzim mindvégig egyenletes és maximális
sebességgel (Vmax) dolgozik, mert állandóan telítve van a szubsztráttal.

vmaxv ·------·----·----·-··----·-·~-
2.4. ábra. Enzimre-
akciók kinetiká;a. A reak-
ciósebesség függ a
szu bsztrátkoncentrációtól.
Ez utóbbi emelésével egy
adott határig nő (V max), a-
zon felül már nem. A
~Vmax maximális sebesség felé-
hez tartozó szubsztrátkon-
centráció a KM érték, ma-
gyarázatát 1. a szövegben.

Az a szubsztrát-
koncentráció, amelyen
[S]
az enzim a maximális
Szubsztrátkoncentráció sebesség felét éri el =
"félig van telítve" a
szubsztráttal, egy, az enzimet jól jellemző állandót, a Michaelis-Menten
konstanst (KM) jelenti. Igen könnyen meghatározható, ha az előző, a 2. 4.
ábrán látható görbét Lineweaver és Burk szerint linearizáljuk (2.5. ábra).
Minél kisebb a KM molaritásban kifejezett értéke, annál nagyobb az enzim
affinitása a szubsztrátjához, és for-
dítva.

2.5. ábra. Lineweaver-Burk-féle

ábrázolás. Az enzimműködés sebessé··
gének reciprokát a szubsztrátkoncent-
ráció reciprokának függvényében ábrá-
zolva egy egyenest kapunk, amely az
ordinátát a maximális sebesség recip-
rokának értékénél metszi, az abszcisszát
pedig a Michaelis-Menten konstans ne··
gatív reciprok értékénél.
AZ ENZIMMŰKÖDÉST BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK

Ha egy enzim működésének sebességét nem k~:mstans körülmények

között, hanem egy környezeti tényező változtatása mellett vizsgáljuk, meg-
állapíthatjuk ez utóbbi optimumát az enzimműködés szempontjából. Így
beszélhetünk pl. az enzimek pH-omtimumáról, amin azt a pH-t értjük,
amelyen az enzim a legaktívabb. A hőmérsékleti optimum megállapí-
tásánál több tényező hatásával állunk szemben. Ismeretes, hogy a kémiai
reakciók sebessége függ a hőmérséklettől, annak emelésével nő. Ugyan-
akkor az enzimek csak korlátozottan képesek elviselni a hőmérséklet eme·-
lését, mert hőhatásra denaturálódnak, katalitikus aktivitásuk elvész (egyes
enzimeké már 40-50 °C között). Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a
fehétiék konformációja érzékeny a közeg hőmérsékletére. Hasonlóképpen
beszélhetünk optimális ionmilliőről is. Mind a közeg H+ koncentrációjának
(amit a pH-val fejezünk ki), mind ionösszetételének és -erősségének hatása
a fehérjék konformációjának befolyásolása révén érvényesül. Mindehhez
csak annyit kell hozzátennünk, hogy az enzimek in vivo sokszor a
legkevésbé sem olyan körülmények között vannak, mint amilyeneknek in
vitro a működésük számára optimális feltételeket találjuk. Pl. az élőben
mérhető szubsztrátkoncentráció messze elmarad az in vitro alkalmazottól.
Lehet, hogy egy enzim kémcsőben mérhető pH-optimuma olyan érték, ami
élőben nem fordul elő, bár kétségtelen, hogy az enzimek többségének pH-
optimuma közel van a fiziológiás szinthez. Ezeket az eltéréseket mindig
kritikusan kell értékelnünk. Kiválóan működhet az enzim in iitro telítési
szubsztrátkoncentráció fölött, míg in vivo - egy betegben -- a fiziológiás
szubsztrátkoncentráció mellett már praktikusan inaktív. Ugyanakkor nem
szabad elfeledkeznünk a sejtek kompartmentalizációjáról sem: lokálisan
elég jelentősen is eltérhet a pH, ionösszetétel, stb. az élőre jellemző
fiziológiás átlagostól. A lokális környezet változása egyben szabályozási
lehetőség is!
Az enzimek konformációját nemcsak a felsorolt fizikokémiai tényezők
befolyásolhatják, s jelenthetnek szabályozó faktorokat, hanem az enzim
környezetében található kisebb-nagyobb szerves molekulák, valamint spe-
cifikus makromolekulák is.

- 84-
AZ ENZIMMŰKÖDÉS SZABÁLYOZÁSA

Mint e fejezetben már korábban is említettük az enzimműködés egyik

fontos sajátossága a szabályozhatósága. Ez a biztosítéka annak, hogy az
életfolyamatokat megvalósító kémiai reakciók az élő körülményei között
ne csak egyszerűen végbemenjenek, hanem elérjék azt az összerende-
zettséget, ami az élet alapvető kritériuma.
Az enzimek működésének szabályozási lehetőségei közül mindenek-
előtt az allosztérikus szabályozást kell kiemelnünk. Az enzimmolekula fel-
színén, az aktív centrumtól eltérő helyen, akár igen távol is, elhelyezkedhet
egy allosztérikus kötőhely, amihez valamilyen jól meghatározott kis mo-
lekula (effektor) kapcsolódhat. E kapcsolódás következtében megváltozik
az enzim, s ezen belül is az aktív hely térszerkezete (konformációja). Ez
jelentheti a szubsztrát számára való könnyebb hozzáférhetőséget, ilyenkor
beszélünk alloszterikus aktiválásról, de be is zárhatja az aktív centru-
mot a szubsztrát előtt, amikor is alloszterikus gátlásról szólunk (2. 6
ábra).

~ Aktivátor W Inhibitor

2.6. ábra. Az a/losz-

térikus szabályozás modell-
je. Aktivátor kötődése ese·-
tén az - itt két alegységként
ábrázolt ·-- enzim képes a
szubsztrát megkötésére. Ha
inhibitor kapcsolódik hoz·-
zá, ez olyan konformá-
cióváltozást idéz elő, ami
kizárja a szubsztrátkötést.

@ Szubsztrát

Későbbi tanulmányaink során különböző anyagcsereutak enz1m1e1

allosztérikus szabályozásának számos példájával fogunk megismerkedni,
de igen nagy jelentősége van az allosztériának sok egyéb (h01monális,
génregulációs, stb.) szabályozásban is. Számos gyógyszer hatása is enzimek
működésének allosztérikus módosításán alapszik. Bizonyos esetekben
enzimek aktivitásának csökkentésével érünk el megfelelő hatást, máskor az

- 85-
enzimek alloszterikus aktiválására van szükség ahhoz, hogy a szervezetben
az enzimek által katalizált reakciók megfelelő sebességgel játszódjanak le.
Ma már számos enzim háromdimenziós szerkezetének ismeretében lehető­
ség van az alloszterikus hatást kiváltó molekulák elméleti tervezésére, ami
az új gyógyszerek kifejlesztését meggyorsítja.
Működésüket az enzimek sokszor magasabbrendű szerkezetekbe: di-
merekké, tetramerekké, stb. kapcsolódva, ill. enzimkomplexekbe, mul-
tienzim-rendszerekbe, vagy pl. membránba épülve fejtik ki. Alegységes
enzimeknél előfordulhat, hogy csak a monomerek kapcsolódása révén
alakul ki az aktív centrum. Magasabbrendű szerkezetekben a rendszer egé-
sze fejti ki allosztérikus hatását egy-egy tagjára, kooperativitás jellemezheti
az egyes tagokat (pl. ha az egyik megköti a szubsztrátját, az elősegíti a
másik kapcsolódását saját szubsztrátjával). Előfordul, hogy a rendszer tagjai
külön-külön is mutatnak aktivitást. Mindez a magasabbrendű organizáció
egységes egészként és szabályozási egységként való 111űködését biztosítja.
Fontos szabályozási lehetőséget jelent az enzimmolekulák posztszin-
tetikus (tehát polipeptidlánc szintézisének befejezése utáni) módosítása.
Ennek egyik formája a proteolítikus hasítás: a polipeptidlánc hosszabb-
rövidebb részének le- vagy kivágása. Pl. az inaktív tripszinogénből ilyen
módon lesz aktív tripszin, a pepszinogénből pepszin, stb. Ez irreverzibilis
változást jelent a molekula szerkezetében. Kovalens kötéssel történő
reverzibilis módosítás a fehérjék foszforilálása vagy defoszfo-
rilálása. Íly módon is szabályozható az enzimaktivitás.
Számos egyéb tényező befolyásolhatja még az enzim működését. Pl.
-S-S- kötés redukálása, vagy ellenkezőleg, két ·-SH csoport oxidálása di-
szulfid híddá. Fontos ismernünk a kompetitív (versengő) gátlást is,
amelyben a szubsztráthoz igen hasonló molekula kapcsolódik az enzim
kötőhelyéhez, amelyet azonban az enzim átalakítani nem tud. Példája a
kompetíciónak a borostyánkősav-dehidrogenáz gátlása malonsavval és
oxálecetsavval. (2. 7. ábra) A kompetitív gátlás mértéke függ a szubsztrát,
ill. a gátló anyag aktuális koncentrációjától. Jónéhárty gyógyszer is ilyen
mechanizmus alapján fejti ki hatását.
Az enzimmérgek denaturálhatják a fehérjemolekulát, funkcionális
csopo11jait köthetik le (pl. a nehézfém-ionok -SH csoporthoz kapcso-
lódnak), kofermenthez vagy prosztetikus csoporthoz kötődve béníthatják
az enzimműködést (pl. CO, KCN, stb. metalloproteidek fémionjaival
[Fe++, Fe+++, Cu++, zn++, stb.] reagálnak.)

- 86-
 2. 7. ábra. Kompetilfv gátlás vázlata.
Az erősen sematizált rajzon a szukcinát2 (A),
C a malonát- (8) és az oxálacetát-ion (C) el-
képzelt kötődését ábrázoljuk a borostyán-
kősav-dehidrogenáz enzimhez. A két utóbbi
molekulára az enzim nem hat, de versen-
genek a saját szubsztráttal (szukcinát) a
kötődésért.

ENZIMEK A SZERVEZETBEN

Azokat az enzimeket, amelyek sejten kívül fejtik ki hatásukat (ilyenek

vannak pl. az emésztőnedvekben) exoenzimekenek, míg a csak sejteken
belül működőket endoenzimekenek nevezzük. Ezek között vannak olya-
nok, melyek minden sejtben megtalálhatók, pl. a legfontosabb anyag-
csereutak (DNS-, RNS·- és fehé11eszintézis, glikolízis, stb.) lebonyolítói, míg
mások csak egyes sejtféleségekre jellemzőek, ezek sajátos funkcióit való-
sítják meg. Az enzimek mint fehérjék az élő szervezet fiziológiás körül-
ményei között is denaturálódnak, életta1tamuk korlátozott. Tönkrement
fehérjéit a sejt elbontja, aminosavaikat új fehérjemolekulák szintéziséhez
használja fel, így az enzimek is folyamatosan és gyors ütemben (napokon
belül) megújulnak.
Különböző fajok élettanilag azonos funkciót ellátó enzimjei igen nagy-
fokú biokémiai hasonlóságot mutathatnak. Az azonos katalitikus aktivitás
általában azonos aminosavakat tételez fel az aktív centrum kialakításában.

2 Szukcinát = a borostyánkősav valamely sója

-· s1-
Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a polipeptidlánc más szakaszain nem
találhatunk különbségeket az aminosavsorrendben (1. 1. fejezet).

A kaWitikus RNS (ribozim)

Az a gondolat, hogy csak fehérjéknek lehet enzimaktivitása, mélyen

gyökerezik a biokémiai gondolkodásban. Ennek racionális alapját az képe-
zi, hogy a fehérjék változatos háromdimenziós szerkezete, a bennük meg-
található sokféle aminosav-oldallánc, az igen nagy flexibilitás, stb., nagy-
mértékban alkalmassá teszi e molekulákat olyan aktív helyek kialakítására,
melyek biokémiai reakciók katalízisére képesek. Ez a nézet azonban túl-
ságosan leegyszetűsítónek bizonyult. A különböző RNS-féleségek érésének
tanulmányozása során ugyanis kiderült, hogy RNS molekuláknak is lehet
katalitikus aktivitása.
A katalitikus aktivitású RNS-t ribozimnak nevezzük. A ribozim vagy
különálló szubsztráton, vagy intramolekulárisan, tehát saját magára fejti ki
hatását (amely a katalitikus hatást egyetlen ciklusra korlátozza). Az
alábbiakban isme1tetjük az RNS-enzimek néhány közismertebb válfaját:

1) Ribonukleáz P. 375 nukleotid hosszúságú RNS.-ből és 20 kD méretű

polipeptidből álló RNP komplex. Kísérletesen kimutatták, hogy az RNS
egyedül is képes véghezvinni a reakciót - a tRNS szubsztrát hasítását - a
fehérjekomponens közreműködése csak meggyorsítja a folyamatot.
Hogyan hozza létre az RNS az aktív centrumot? Az aktív centrumot
egy olyan felszínnek gondoljuk, melyet több kémiailag reaktív csoport
kölcsönhatása alakít ki. A reaktív csoportok fehérjéknél az aminosav-
oldalláncok. RNS-nél a csoportok választéka sokkal kisebb, a bázisok kü-
lönböző csoportjaira korlátozódik. A másodlagos-harmadlagos konformáció
az RNS-lánc rövid szakaszait meghatározott szerkezetben tartja, így
biztosítva egy felszínt, melyen kötések hasíthatók v. alakíthatók ki. Az RNS
katalizátor és az RNS szubsztrát közötti kölcsönhatás a bázispárosodáson
alapul. A kétértékű kationoknak (pl. Mg++) is fontos szerepe van az aktív
hely stabilizálásban.

- BB-
 2) Önkivágó intronok3. Mint ismeretes (1. GENETI'KA II.: 16. fejezet), az
eukarióta szervezetek génjeinek kódoló régiói nem folyamatosak, hanem
megszakításokkal, exonnak nevezett szakaszokban helyezkednek el a
DNS-en. Az exonok folyamatosságát megszakító, közbeiktatott szek-
venciákat nevezzük intronoknak. A gének transzkripciója során az átírás
elsődleges termékének a szekvenciája a gén DNS szekvenciájának pontos
mása. Ahhoz, hogy ebből funkcióképes RNS keletkezzen, legyen az mRNS,
rRNS v. tRNS, el kell távolítani az intronokat. Az intronok kivágásának
folyamatát nevezzük RNS átszabásnak (splicingnak) Az átszabásnak több
válfaja van 4 , ezek egyike az ön-átszabás. Ebben a folyamatban az intron
RNS szekvenciája jellegzetes másodlagos szerkezetet képez, amely ribo-
zimként hatva katalizálja saját kihasítását az elsődleges RNS termékből.
Az ún. I. típusú önkivágó intronokat Tetrahymena rRNS génekben fe-
dezték fel. A transzkripció terméke egy 35S prekurzor RNS, amely magá-
ban foglalja a nagy alegység 26S RNS szekvenciáját, és a kis alegységre
jellemző rRNS--t. A 26S RNS szekvenciájában van ~gy 400 nukleotidnyi
intron. ln vitro kísérletben kimutatták, hogy az intron kivágódik és cirku-
larizálódik. A folyamat külső energiabefektetést nem igényel, guanin
nukleotid kofaktor szükséges hozzá, valamint monovalens és divalens
kationok (2.8. ábra). A reakció három lépésből áll. Végeredménye az, hogy
a ribozim hatására két exon összekapcsolódik, a kivágott intron pedig
cirkularizálódik.
Az I. típusú intronok katalitikus hatását önkivágó aktivitásuk reven
fedezték fel, de más reakciókat is képesek kivitelezni. Mindezen reakciók
transz-észterifikáláson alapulnak, azaz az egyik foszfátészter átalakul egy
másikká, anélkül, hogy hidrolitikus közti termék szabadulna fel. A szó-
banforgó intronok katalitikus aktivitása azon alapszik, hogy egy specifikus
másodlagos és harmadlagos szerkezetet képesek létrehozni, mely aktív
helyet alakít ki, hasonlóan, mint a fehérje-enzimek.

':S Angolul: sell-.sphcing.

-± Magasabbrendű eukarióták magi RNS··einek átszabását snRNP részecskékbó1 álló intronkimet-
sző komplexek l .spliceosomel végzik (l. Genetika fl.: 16. fejezet).
- sg-
 @ exon
0.J exon
{;'\ ~.~Hft·ntron
..,
5' - - - - - - - P • P'-----3' //
/ pNpNpNpNpNp\pXpXpXpXpx„x

Első reakció:
//

'I'~
1
A guanin nukleotid 3 -OH-ja
pNpNpNpNpNpN-OH
reagál az intron 5' végével +

-----------------

------·-OH

Második reakció:
...„.„ ..•• •"'
az@ exon 3 vége reagál
1

a @ exon 5 végével
1

Harmadik reakció:
1
az intron 3 vége reagál egy
kötéssel az 5' vég közelében

2.8. ábra. Self~splicíng reakció lépései. A reakció három lépésből áll. Az

első lépésben a guanin nukleotid kofaktor 3'-0H csoportja reakcióba lép az int-
ron S' végével. Ennek eredményeként az exon-intron határ elhasad és a guano-
zin rákerül az intron S' végére. A második lépésben az első exon 3' vége reagál
a második exon .5' végével, aminek következtében a két exon összekapcsolódik
és lineáris intron szabadul fel. A harmadik lépésben az intron cirkularizálódik.

Az ún. II. típusú intronok is képesek önmaguk kivágására in vitro. Ez

a folyamat és végeredménye - egy lasszó alakú RNS molekula képződése
az intronból - nagyon hasonló a nukleáris géneknél történő átszabáshoz.
Nagyon valószínű, hogy az átszabás snRNP részecskék közrem ködésével
zajló formája, ami a magasabbrend eknél figyelhető meg, az RNS által

- 90··-
mediált autokatalitikus reakcióból fejlődött ki az. evolúció során Cl.
GENETIKA Il: 16. fejezet).

3) A viroidok - fertőző hatású növényi RNS molekulák kapszid

nélkül. Hozzájuk hasonlóak a virusoidok, melyek kapsziddal rendelkező
növényi vírusokban előforduló különálló RNS-féleségek. Szatellita RNS-nek
is nevezik ezeket. Gördülő kerék mechanizmussal replikálódnak. A
vírusrészecskében előforduló ( +) szálról minusz (-) szál szintetizálódik. A
e+) és (-) szálak egyaránt képesek önmaguk elhasítására in vitro.
A viroid RNS kalapácsfejre emékeztető másodlagos szerkezetet vesz
fel. Az így kialakított aktív centrum biztosítja a hasítást. Az aktív hely 58
nukleotidból áll, 3 "nyeles hurok" szerkezetből tevődik össze. A struktúra
középpontjában 13 konzervált nukleotid van (2.9. ábra).
Aktív "kalapácsfej" enzimet lehet létrehozni egy 19 nukleotidnyi
"enzim" -szálat egy 24 bázisnyi "szubsztrát" -szállal párosítva. Az enzimhatás
során a következő három lépés váltakozik: 1) bázispárosodás, 2) hasítás, 3)
a termék disszociációja. Az ehhez hasonló ribozimokat a jövőben fel lehet
majd használni az antiszensz konstrukciókhoz (GENETIKA II.: 18. fejezet)
hasonlóan egy-egy cél-gén expressziójának kikapcsolására.
Az RNS által katalizált reakciók hasonlóképpen jellemezhetők, mint
bármely más enzimreakció. KM értékeik igen alacsonyak, ami az enzim
magasfokú specifitását jelzi, ugyanakkor az egységnyi idő alatt átalakított
molekulák száma kicsi, ami azt mutatja, hogy lassúak.
A ribozimok felfedezése nagy hatással volt az evolúciós elméletre. Az
első "élő" rendszerek önreplikáló nukleinsavat tartalmazhattak egyszerű
katalitikus aktivitással. A 2'-0H-nak feltehetően szerepe volt ebben a
katalitikus aktivitásban, így az első nukleinsav az RNS lehetett, mivel a
DNS-nek nincs 2'·-0H csoportja. A fehérjék eleinte csak stabilizálhatták az
RNS-t, majd átvették a katalitikus funkciót, mivel szerkezetük sokolda-
lúsága miatt erre alkalmasabbak. A stabilabb DNS pedig átvette az RNS-től
a genetikai információ tárolásának feladatát.

- 91-
 3. hurok
A)
3' 5'

2. 9. ábra. Viroid ribozim vázlata.

Az önmaguk 'hasítására képes viroidok
és virusoidok RNS-ei kalapácsfej-szerű
másodlagos szerkezetet hoznak létre
8) intramolekuláris bázispárosodással. Ha-
sonló struktúrák létrehozhatók különálló
enzim"- és „szubsztrát"-szálak páro-
11

sításával (alsó ábra).

Összefoglal.ás

Az élőben az egyensúly az anyag és energia intenzív ki-, és beáramlása

mellett valósul meg. A viszonylagos állandóságot, a homeosztázist szabá-
lyozható aktivitású fehérjék (enzimek) összehangolt működése biztosítja.
Főként e molekulák, és természetesen az információjukért felelős DNS és
az információt közvetítő RNS felelősek azért, hogy a termodinamikai
szempontból igen kis valószínűségű élő rendszerek fennmaradjanak és
szaporodjanak. Termodinamikai értelemben az egyensúly csak az élő szer-
vezetek halálával áll be.
Az enzimek olyan 10 OOO - 1 OOO OOO D tömegű biokatalizátorok,
kémiailag egyszerű vagy összetett fehérjék, amelyek megfelelő háromdi-
menziós szerkezetük és kémiai összetételük folytán képesek bizonyos
molekulákkal vagy molekulatípusokkal pontos, kémiai komplementaritás
által biztosított illeszkedést megvalósítani. Az enzim aktív centrumába való
illeszkedés lehetővé teszi, a megkötött molekula megfelelő kémiai köté-
seinek fellazulását az aktív centrumban, így ezek megbontásához kisebb
aktiválási energiára van szükség. Az enzim olyan átalakulási utat is meg-
nyithat, ami nélküle nem lenne lehetséges. Az enzim és szubsztrát köl-
csönhatásának fontos jellemzői a Vmax és a Km értékek, a pH- és a hő-·
mérsékleti optimum. Az aktivitást jelentősen befolyásolja az ionmiliő is.
Az élőlények homeosztázisának fenntartása szempontjából nagyon
fontos az enzimműködés alloszterikus és kompetitív szabályozása. Allosz-
terikus szabályozás esetén egy gátló vagy aktiváló molekula nem az aktív
centrumhoz kötődve változtatja meg annak működését, míg kompetitív
gátlás esetén az inhibitor közvetlenül az aktív centrumhoz kötődve gátolja
az enzim aktivitását.
A katalitikus aktivitású RNS-t ribozimnak nevezzük. A ribozim lehet
különálló szubsztráton ható, vagy intramolekulárisan ható (amely a kata-
litikus hatást egyetlen ciklusra korlátozza). A katalitikus RNS legjellemzőbb
példái a ribonukleáz P, az önkivágó intronok és az önmaguk hasítására
képes viroid szekvenciák. Közös sajátosságuk, hogy foszfodiészter kötés
hasítására vagy kialakítására képesek in vitro körülmények között is. Bár a
reakció specifitásáért és a katalitikus aktivitásért az RNS felelős, RNS-sel
asszociált fehérjék hozzájárulhatnak a reakció meggyorsításához in vivo. Az
RNS molekulák katalitikus aktivitása azon alapszik, hogy egy specifikus
másodlagos-harmadlagos szerkezetet képesek létrehozni, mely aktív helyet
alakít ki, hasonlóan, mint a protein enzimek.
 3. fejezet

A PROKARIÓTA SEJT

A cianobaktériumok és a baktériumok tartoznak a prokarióta élőlé­

nyek közé. A prokarióták kb. 2 milliárd évvel korábban jelentek meg az
evolúció során, mint az eukarióták. Sokáig vita tárgya volt, hogy sejtnek
tekinthetők-e egyáltalán. Mai ismereteink szerint az eukarióták számos
sejtfunkcióját az igényeknek megfelelő mértékben, primitívebb szinten
organizált sejtkomponensek is el tudják látni, amelyek a prokariótákban
megvannak.
Mivel számunkra a baktériumok játszanak fontosabb szerepet, ezért a
továbbiakban ezek sejttani sajátságait tárgyaljuk részletesebben. Egyszerű­
ségük nyilvánvaló, ha méretüket, alakjukat vizsgáljuk fénymikroszkópban
(3.1. ábra). A látszólagos egyszerűség azonban megtévesztő, mert nagyobb
felbontóképességű elektronmikroszkópban és molekuláris funkcióikat
vizsgálva kiderül, hogy a prokarióták bonyolult, komplex szerkezetű sej-
tek, melyekben jórészt megtalálhatók az eukarióta sejtek feladatait ellátó
szerkezetek, többnyire kezdetlegesebb formában.
A Gram-pozitív baktérium ábrája (3.2. ábra) mutatja egy prokarióta
sejt vázlatos képét. A Gram-festődés alapján osztjuk a baktériumokat
Gram-pozitív és Gram-negatív csoportra 1 . Egyes baktériumoknál kívül a
kapszula található, alatta a sejtfal (lényegesen különbözik a Gram-pozitív
és a Gram-negatív baktériumokban, amint azt a továbbiakban láthatjuk),
majd a citoplazma membrán található. A sejtfal és a citoplazma membrán
közötti részt nevezzük periplazmatikus térnek, ez főleg a Gram-nega-
tívoknál jelentős. A sejthatár (sejtfal és membrán) által határolt teret a
citoplazma tölti ki, ebben találhatók a magekvivalens nukleoidok (nincs
sejtmaghártyájuk), a riboszómák, egyes esetekben a ~itoplazmatikus zárvá-
nyok.

1 Christian Gram dán patológus festési eljárása. A genciána-ibolyával és Lugol-oldattal való

kezelés során a keletkező jód-pararozanilin az alkoholos differenciálás alatt a Gram-negatív
baktériumokból kioldódik, míg a Gram-pozitívok azt visszatartják .

- 95 -
 t-----------1
A) 10µm

r-----1 3. 1. ábra. A baktériumok tí--

0,75 µm pusai. A): fénymikroszkópos felvétel.
r-------1 f-- gömbölyű; i pálcika; --7 spirális
0,75 µm alakú sejtek. B): a sejtek vázlatos képe
a méretek feltüntetésével.
G) gömbölyű

2,0 µm

@ pálcika

4,6µm
8)
G) spirális

- 96 -
 Mezoszóma Nukleoid Riboszóma Zárványok Kapszula

Sejtfal Periplazmatikus tér Plazma membrán

Ostor

3.2. ábra. A Cram-pozitív baktériumsejt szerkezete

A prokarióta sejt alkatrészei

OSTOROK (FLAGELLAE)

Vékony filamentumok, a citoplazma membránból erednek és a moz-

gást segítik elő folyadékban. A mozgás viszonylagos gyorsaságát szem-
lélteti, hogy az esetenként 100 µm/sec is lehet, ami ewenértékű 3000 test-
hossz percenkénti sebességgel (az egyik leggyorsabb ragadozó, a gepárd
futási sebessége csak 1500 testhossz percenként). Az ostorokat a flagellin
nevű (kb. 40 OOO dalton molekulasúlyú) savanyú fehérje alegységek építik
fel. A citoplazma membránba ágyazott alaplemezhez kapcsolódik az ostor.
A mozgáshoz az energiát a hidrogén ionok (protonok) szolgáltatják, speci-
ális elektrokémiai grádiensen a membránon áthaladva, hasonló mechaniz-

- 97 -
mus által, mint ahogy az elektron transzfer rendszerben ADP·-ből ATP kép-
ződik (lásd a későbbiekben). Nem minden baktérium rendelkezik ostorral.

PILUSOK (FIMBRIÁK)

Főleg a Gram-negatív baktériumok rendelkeznek pilusokkal, melyek

vékony csövek (3-10 nm belső átmérővel) és sokkal gyakoribbak a fla-
gellumoknál. A pilusok nincsenek a membránban "lehorgonyzova", mint
az ostorok. Pilin nevű fehérje alegységekből állnak, melyek egy képze-
letbeli központi tengely köré spirálisan rendeződtek el. A különböző
típusú pilusok többféle funkcióval rendelkeznek. Az egyik legismertebb az
F pilus (vagy sex pilus), amely a baktérium konjugációban, rekombináci-
óban játszik szerepet. A genetikai anyag (DNS) átadása ezen a csövön
keresztül tö1ténhet. A DNS dono11 F+, az akceptort F- sejtként jelölik C3.3.,
3.4. ábra). Az p+ fenotípusé11 felelős gének az F plazmidon találhatók (1.
alább).
Más pilusok a baktériumsejteknek a környezettel való kölcsönhatásá-
ban, más sejtek felszínéhez való tapadásában vesznek részt. Ezek nagyrészt
megszabják, vajjon kórokozó, patogén-e az illető baktérium? Összefüggést
találtak a pilusok típusa és az általuk okozott betegségek fajtái között.

KAPSZULA (TOK)

Néhány baktérium sejtfalát kívülről kapszula veszi körül. Nagymo-

lekulájú polimerekből áll, melyek védik a sejtet a külső hatásoktól és a
bakteriofágoktól.

SEJTFAL

A baktérium sejt ezen alkotójával kissé részletesebben foglalkozunk,

mert a legáltalánosabban alkalmazott antibakteriális szerünk, a béta-laktám
tipusú antibiotikum csoport (pl. penicillin) támadáspontja a sejtfal szintézis.

- 98 -
3 .3. ábra. Escherichia coli sejt a felületből kinyúló pilu.sokkal

- 99 --
 A Gram-pozitív és Gram-negatív sejtfal morfológiája lényeges eltérést
mutat (35 és 3.6 ábrák, melyek sejtfalpreparátumok elektronmikroszkó--
pos felvételei alapján készült vázlatok.). A Gram--pozitív baktérium sejtha-

: :; : .':. ·( .' ;'. .;.; ~·;:~=~;:.~ .'~'1'.) !.~J~·~~. . :.· ··.r~1~t~~t;~t7~·;~/;feit~.~·.i··~·~

· , ,. , , .·.:·:'·.;•:,,(·:„'~•\,=~:/;"1'"r~i~S1:;q&>tt:•~.f.i,r;':'

3.4. ábra. Sex pilus

Escherichia coli pároso-
dá.sakor. S: a sex pilus. F-
és F+: a párosodó sejtek.
.
, • )o .·"

Az F+ hím sejt más típusú

„ ,, •
,.
pilusokkal is rendelkezik.
' : ':• ' '··' „.; .."' '„.:;. '• ,, 1:r+ ~t/~,'.~:·,·t.., ··<l:
' • • '. • . : : : .' '. ' :!' 1 . ;'h'->: (i.i'~\\~ :,„:): ~)
f------1
2,0 µm

tárában a citoplazma-membrán és a sejtfal-peptidoglükán két, jól megkü-

lönböztethető réteget alkot (3.5. ábra). A külső 15-20 rétegű peptidoglükán
15-30 nm vastag, vízben oldhatatlan nagy molekulasúlyú polimer (mu-
kopeptid, murein, ritkán glükopeptid néven is ismert). A sejtfal az összes
szárazanyag-tartalom 15-30%-át is alkothatja.
A Gram-negatív baktériumok sejthatára jóval összetettebb rétegződésű
a Gram-pozitívokénál. A peptidoglükán réteg mindösssze 1·-2 nm vastag-
ságú, egyrétegű és egy belső és egy külső membrán közé épülve fordul
elő (3.6 ábra). A két membránréteg nagymértékben hasonlít egymáshoz.
Mindkét membrán alapját lipid kettősréteg képezi, de míg a belső memb-
rán szerkezete alapvetően a plazmamembránénak felel meg, a külső
membránban speciális lipidek (lipopoliszaharidok) és fehéliék (pl. pori-·
nok) találhatók. A külső és belső membránt a közöttük helyet foglaló
peptidoglükán réteggel együtt a Grarn-negatív baktérium sejtfalának neve-
zik általában, de helyesebb sejthatárnak nevezni.
Mind a Gram-pozitív, mind a Gram-negatív baktériumok peptido-
glükánjának szerkezete nagy hasonlóságot, azonos felépítési elvet mutat
(3.7 ábra). Az alapvázat a monoton ismétlődő N-acetil-glükózamin-N-
acetilmuraminsav diszaharid egységek alkotják, ahol a muraminsavhoz
peptidek (tetra- vagy pentapeptidek) kapcsolódnak. A muraminsavhoz
kapcsolt peptidek (peptidlánc néven a 3. 7 ábrán) közvetlenül egymással
·-· 100 -
vagy peptidek segítségével kapcsolatot létesítenek peptidkötés segítségével
("keresztkötés" néven a 3. 7 ábrán). A "keresztkötés" vagy másnéven
"kereszthíd" létrejöhet a peptid láncok között közvetlenül, vagy amino-
savak közbeiktatásával szintén peptid kötésekkel. A pentaglicin hidat öt
glicin molekula alkotja.

3 .5. ábra. Cram-pozf.-

t/v .sejtfal-szerkezetének váz-
latos képe. CM: citoplazma-
membrán; S: sejtfal; PT: peri-
plazmatikus tér. A sejtfal há-
romdimenziós szerkezetű,
többrétegű peptidoglükánból
áll (1 ), amelybe anionos jel-
legű poliszaharidok, lipo-
teichoinsavak (2) nyúlnak be.
A sejtfal-teichoinsavak (3) ko-
valensen kötődnek a pep-
tidoglükán lánchoz. A lipo-·
teichoinsavak (2) a citoplaz-
ma-membránhoz kapcsoltak.
A periplazmatikus tér (PT) a
sejtfal peptidoglükán (S) és a
citoplazma (CM) között ta-
lálható.

Az így keletkezett "keresztkötéseket" vagy "kereszthidakat" az ún.

karboxipeptidáz-transzpeptidáz enzimek hozzák létre. Ezen enzimek azért
érdekesek számunkra, mert ezek a béta-laktám típusú antibiotikumok tá-
madáspontjai a baktériumokban. A penicillin és rokon antibiotikumok ha-
tására a karboxipeptidáz-transzpeptidáz enzim nem tudja létrehozni a pep-
tidoglükán keresztkötéseit, és ezáltal a baktérium képtelen megszintetizálni
a háromdimenziós peptidoglükánt, ami által a baktérium növekedése meg-
áll (bakteriosztatikus hatás), majd másodlagos hatásként a baktérium sejtfal
enzimatikus úton feloldódik (lízis lép fel), ami a pus.ztulását okozza (bak-
tericid hatás).
Mint már utaltunk rá, a baktérium sejtfal szerepe a sejt védelme a
mechanikai hatások ellen, a jelentős belső nyomással szemben való ellen-
állás biztosítása. A szakirodalomban általánosan elfogadott, hogy mind-
ezeket a háromdimenziós, kovalens kötésekkel létrehozott peptidoglükán
biztosítja.
A fágok receptor helyei is a baktérium sejtfalban találhatók. Kimu-
tatták, hogy bizonyos mutánsok, melyek megváltozott sejtfal-összetétellel
rendelkeztek a vad törzshöz képest, nem fe1tőződtek szülőjük specifikus
-101 -
 A fágok receptor helyei is a baktérium sejtfalban találhatók. Kimu-
tatták, hogy bizonyos mutánsok, melyek megváltozott sejtfal-összetétellel
rendelkeztek a vad törzshöz képest, nem ferté5ződtek szülőjük specifikus
fágjaival Újabban azt is bebizonyították, hogy a ~ejtfal nemcsak mecha-
nikus "szűrőként" viselkedik a külső környezetből származó anyagokkal
szemben, hanem a falban jelenlévő vegyületek töltéssel rendelkező cso-
portjai - pl. karboxil, amino csoportok - szelektálják is a különböző
anyagokat.

3.6 ábra. Cram-negat/v

baktériumok sejtfal-szerkeze-
tének (se;tfelsz/nének) vázlata.
BM: belső citoplazma-memb-
rán; PG: peptido3lükán; KM:
külső membrán. 1. peptido-
glükán réteg (egyrétegű); 2.
hexagonálisan rendeződött fe-
hérjemolekulák, melyek a
peptidoglükán réteggel állnak
kapcsolatban. 4„ lipoprotein,
amely kovalensen kötődik a
peptidoglükán peptid-egységeihez. A külső membrán tartalmaz még nagyméretű (3) és
kisméretű (5) fehérje molekulákat és lipopoliszaharidokat (6). A külső és belső membránt
van der Waals kötések rögzítik egymáshoz (7). BM és KM között a periplazmatikus tér
található (PT). ·

N-·acetilmuraminsav

N„acetilglükózamin
3 .7 ábra. Peptidoglükán
vázlatos szerkezete. Láthatók
az N--acetilmuraminsav és az
N-acetilglükózamin monome-
rek, valamint a ,,kereszt--hí-
dakat" alkotó peptidek.

Pentaglicin híd
(.keresztkötés")

-102 -
CITOPLAZMA MEMBRÁN

Közvetlenül a sejtfal alatt található, és körülveszi a citoplazmát. A

periplazmatikus tér (a 3.2., 3.5. és 3.6. ábrán: PT) a sejtfal és a membrán
(Gram-pozitív baktériumoknál), illetőleg a külső és belső membrán között
( Gram-negatívoknál) foglal helyet. A PT különösen a Gram-negatívoknál
jelentős, több élettanilag fontQ~ enzim található itt.
A citoplazma membránt főleg foszfolipidek és fehérjék alkotják. A
foszfolipidek kettős réteget képeznek, ezekben találhatók beágyazva a fe-
hérjék 0. 6. fejezet).
A prokarióta membránok is a biológiai membránok szerkezeti elvei
szerint épülnek fel. Az eukarióta membránoktól eltérően a prokarióta
citoplazma membrán többnyire nem tartalmaz koleszterint, ezé11 magasabb
a fluiditása. Néhány élettanilag fontos folyamat enzimjei a membránban
találhatók. Többnyire a citoplazma membránban találjuk az elektrontransz-
fer rendszer és az oxidatív foszforiláció enzimeit (máskor a mezoszó-
mákban vannak jelen, 1. alább). A protongradiensben az extracelluláris tér
felé képződik a protonfölösleg.

A PROKARIÓTÁK INTRACELLULÁRIS MEMBRÁNRENDSZEREI

A mezoszómák. Valódi, membránnal borított sejtorganellumokat ---

abban az értelemben, ahogyan ezt a fogalmat az eukarióta sejtek esetén
használjuk - prokariótákban nem találunk. Ez azonban 'nem jelenti azt,
hogy ezekben az élőlényekben nincsenek bizonyos membránhoz kötött
funkciók. Lehetséges továbbá ezek intenzitásának fokozása a membrán-
felszín megnövelése révén. A mikroorganizmusoknál gyakran láthatók a
sejtmembránnak a citoplazmába történő betüremkedései. A sejtfalat le-
emésztve megfigyelhető, hogy valójában kifelé növő membrán-szerkezetröl
van szó, mely a sejtfal alá szorulva nyomul a citoplazmába, sokszor
mákostekercsszerűen feltekeredve. Gyakran az újonnan képződő sejtfalak
vagy a nukleoidok közelében találhatók (3.2., 3.8., 3.9. ábra). Funkció
szempontjából nem egységesek. E. coli és B. subtj}is mezoszómáiban ki-
mutathatók az oxidatív foszforiláció enzimei (3.9. ábra), ezeket mitokond-

-103 --
rium-ekvivalenseknek is nevezik. JvfkTococcus lrsodeikticus mezoszó-
máiban viszont nincsenek ilyen enzimek.
A prokarióta sejtek osztódásakor a DNS ·-- repli~ációja alatt és után -
membránhoz rögzül megfelelő térbeli helyzetben. E szerkezetnek feladata
a megkettőzött DNS szétválasztása és a két utódsejtbe jutásának irányítása
(1. 12. fejezet).

3 .8. ábra. Egy Cram-po-

zit(v baktérium vékonymetszeti
elektronmikroszkópos képe. A
külső, vastag sejtfal alatt a
citoplazma membrán látható,
utóbbi betüremkedett része al--
kotja a mezoszómát.

Fotoszintézisre ké-
pes prokarióta sejtekben
nagyon gyakran belső
merpbránrendszer( ek)hez
r--------··---i
0,5µm kapcsolódik a fényener-
gia megkötésének funk-
ciója. Az ilyen membrán(ok) egyes fajokban igen kiterjedtek lehet(nek),
néha a citoplazmatikus tér felét, vagy még annál nagyobb hányadát is
kitölti(k). E belső, fotoszintetizáló membránoknak a sejthártyából való
származása, az azzal való fizikai összefüggésük az esetek többségében jól
kimutatható, tehát elvileg ugyanolyan, felszínt növelő membránbetürem-
kedésnek tekinthetők, mint a fentebb már említettek. Más fajokban ( Cya-
nobacteria) viszont önálló membránzsákocskák, laposra összenyomott
hólyagok fűződnek le a sejthártyáról, amelyek kizárólagos feladata a foto-
szintézis. Ezeket tilakoidoknak nevezzük, a kloroplasztokban megismert
hasonló képletekkel való funkcionális és filogenetikai kapcsolatuk alapján
Cl. 8. fejezet).

-104 -
RIBOSZÓM.ÁK

A citoplazmában szétszórtan találhatók a riboszómák, a fehérjeszinté···

zis helyei. A prokarióták riboszómái is két alegységből állnak, a nagyobbik
az SOS, a kisebbik a 30S alegység, ezek együttesen alkotják a 705 bakté-
rium riboszómát 2 A prokarióta riboszómák több antibiotikum támadás-
pontjai, ilyenek az aminoglükozidok (streptomycin, neomycin, kanamycin,
gentamycin, stb.), a tet-
raciklinek, a makrolid
an~ibiotikumok (e1yth-
romycin, lincomycin,
klacid), valamint a
chloramphenycol
Lényeges, hogy az anti-
M biotikumok a proka-
rióta riboszómára le-
gyenek hatással, de az
eukariótára nem, vagy
csak kis mértékben.

3. 9. ábra. Mezoszóma
képe Cram-pozitív és Cram-
negatív baktériumokban
(elektronmikroszkópos vé-
konymetszeti képek). Balra:
Ba'cíllus subtilis; Jobbra:
Escheríchia coli. M: mezo-
szóma a betüremkedett cito-
plazma membránnal és a
1---1
kezdeti stádiumban levő ke-
0,1 µm resztfalképződéssel. N: mag-
anyag (nukleoid), ami vilá-
f---1 gosabb része a citoplazmá-
1,0 µm nak. Sejtmaghártya nem lát-
ható.

2 Az "S" a Svedberg egység rövidítése, a centrifugálási ülepedési állandó mértéke. Mind a

részecske mérete, mind az alakja meghatározza az "S" értékét, ezért az alegységek nem
matematikai összeadás eredményeként adják meg a teljes riboszóma "S" értékét, emiatt kapunk
70S-et 80S helyett. Összehasonlításul az eukarióta riboszóma 40S és 60S alegységei alkotják a 80S
riboszómát.

·-105 -
 A génilrus infonnáció tárolásának· szerkezeti
vonatkozásai alacsonyabbrendűekbeu

VÍRUSOK ÉS BAKTERIOFÁGOK

Tárgyalásunkat a vírusokkal és bakteriofágokkal kezdjük. Ezek

képviselik azokat a legegyszerűbb struktúrákat, amelyek esetén a genetikai
anyag szerveződéséről beszélhetünk. Obligát intracelluláris sejtparaziták,
gazdasejten kívül semmiféle életjelenséget nem mutatnak. Méretük változó,
a 20 nm-től kb. 250 nm-ig terjedhet. A nukleinsav és annak védelmét, a
gazdasejtbe való bejuttatását biztosító fehérjék alkotják a viriont. Itt még
korántsem általános, hogy a genetikai információt kétszálas DNS hordozza;
a vírusokban és bakteriofágokban minden nukleinsav-féleség előfordul
ebben a szerepben.
Így ismerünk olyan vírusokat, melyekben a . génikus információt
(+)RNS (poliovírus), (-)RNS (veszettség) vagy (±)RNS (reovírus)3 hor-
dozza. Ezeknél a legegyszerűbb élőlényeknél az örökletes sajátságok át-
vitelét és kifejeződését illetően egyéb furcsaságokkal is találkozunk. A
poliovírusban a teljes genomról egyetlen polipeptid lánc szintetizálódik
(poliprotein) és ez utólag hasad szét a vírus 7 fehérjéjévé. A reoví·-
rusoknak többnyire 10 "kromoszómájuk" van, minden fehérjéjük számára
külön-külön! A Q~ fág genomja rövidebb, mint amennyi az általa kódolt
fehérjékhez hagyományos fogalmaink szerint szükséges volna. Génjei "át-
fedők" (3.10 ábra). Replikázának 4 fehérje alegysége közül csak egynek a
kódját találjuk a vírus genomban, kettő a gazdasejt fehérjeszintézisében
szereplő elongációs faktor, a negyedik szintén gazdasejt eredetű, riboszo-
mális struktúrfehé1ie.

Escherichia coli T2 fág (3.11. és 3.12. ábra). Kromoszómája 4 DNS ket-

tős hélix, melynek a fágfejbe történő bepakolása meglepően gazdaságos. A
DNS molekula olyan kis térfogatra tömörül össze,· aminek mérete alig
haladja meg az egyes nukleotidok térfogata alapján számított értéket.

3 A (+)jel azt jelenti. hogy a vírusnukleinsav közvetlenül a fehérjekódot hordozza, róla a ribo-
szómák polipeptidet tudnak szintetizálni. (•) jel a nukleinsa\ a fehérjekóddal komplementer
szekvenciát tartalmaz. annak a fehérjeszintézishez át kell íródnia. (±)jel kétszálas RNS
'-1 t\ kromoszóma megjelölést itt funkcionális-genetikai és nem morfológiai értelemben használjuk
-106 -
 e D

, 3, 10. ábra. Q/J fág krornoszóm/i;ának vázlata. A: Lízis fehérje gén. B:

11 Erlelő" (rnaturation) fehérje gén C: Replikáz enzim alegység gén D: Köpeny
fehérje gén . Láthatjuk, hogy a gének egymásra csúsznak, ·ugyanazon polinuk-
leotid szakasz két gén alkotásában is részt vesz egyszerre.

Dohánymozaik vírus (3.~'3. ábra). A nukleinsavat (RNS) borító tok

egyféle fehérje alegységből, kapszomérekből épül fel, szabályos (szimmet-
rikus) mértani formát mutatva.
Bonyolultabb felépítésű vírusok burka állhat két rétegből is. A külső­
ben a fehérjékhez szénhidrátok és lipidek is kapcsolódhatnak, amelyek az
elhagyott gazdasejt membránjából származnak. A fehé1ie köpenyben a
strukturális funkciót betöltő kapszomérekhez bizonyos specifikus feladatot
ellátó molekulák csatlakozhatnak, pl. a baktériumok sejtfalát feloldó lizo-
zim a bakteriofágok talpában, vagy reverz transzkriptáz az RNS tumor-
vírusokban. A vírus genom hordozhatja a köpeny fehérjék "összesze-
reléséhez" szükséges más fehérjék génjét is, olyan proteinekét, amelyek
végülis nem kerülnek bele az érett vírusba. A különböző vírusok és fágok
nukleinsav molekulájának (kromoszómájának) nagysága tág határok között
1 J változhat (10 6-108 ·D, mely pár µm-tól
65
--1i nm·+--·---.------
1-<- „ · 100 µm h osszu„ DNS d up 1a h„l.
pa1 e 1xet
jelent).
95 nm
2

95 nm 3 .11 . ábra. Az E coli T2 fagjának szer-

kezeti vázlata. 1: fehérje burok; 2: a fágfej
belvilága; 3: a farok különböző részei; 4: gallér; .5:
1
3 -----·--20 nm
-·---r-·-- belső, merev és külső, összehúzódásra képes

~
farokcső; 6: véglemezke 6 tüskével, amelyekhez
7: farokszálak kapcsolódnak. (A T2 fág DNS kettős
hélixének hossza .52 µm5,a hexagonális fej viszont
- ahogy látjuk - csak 9.5x65 nm)

'5 A különböző egységekben megadott DNS méreteket könnyen átszúmíthatjuk egymásba az

1-2-3 szabály segítségével.. Eszerint 1 u1n kétszálú DNS - 2 • 106 D - 3 kbp kilobázis pár)
-107 -
 A fágok és vírusok
gazdasejtben való szapo-
rodásuk közben a gazdasejt
genomjának kisebb-na-
gyobb (néhány génre kiter-
jedő) részét magukkal vihe·-
tik. Ez a jelenség a fajok
közötti génikus információ
átvitelt fogja eredményezni,
melynek biológiai jelentő­
sége igen nagy (1. GENE-
TIKA !!.: 15„ fejezet).

3. ·1 2. ábra. Feltárt T2 fág

elektronmikroszkópos képe. Kö-
zépen jól látható a fehérjeburok
és körülötte a fágfejből kiszaba-
dult DNS.

Az emlős sejtekre patogén vírusok részletes tárgyalása a virológia fela-

data. Ezen a ,helyen csak annyit említünk, hogy a vírusok gazdasejtbe
bejutva vagy annak lízisét okozzák, vagy genomjuk provírusként integ-
rálódik az eukarióta DNS-be. Ilyenek pl. az ún. onkovírusok; genomjuk
integrálódásának következménye lehet a gazdasejt daganatos, malignus
transzformációja.
Az RNS-vírusok között találjuk az ún. retrovírusokat. Ezek egy külön-
leges enzimet, a reverz transzkriptázt ta11almazzák. Ez kromoszómájuk-
ról a citoplazmában DNS kópiát készít, majd az egyszálú DNS lánc kettős
hélixszé egészül ki. Ez utóbbi kerül be a sejtmagba Cl: 12. fejezet).

·-108 -
 3 .1 3. ábr.a. A dohánymozaik v/rus
szerveződése. 1: RNS molekula; 2: fe-
hérje alegységek; 3: a vírus teljes hosszá-·
ban 130 csavarmenet van, és 21.50
fehérje alegység kötődik hozzá. Az egy-
szálú RNS molekula kb. 6000 nukleo-
tidból ál!.

A BAKTÉRIUMOK ÉS CIANOBAKTÉRIUMOK INFORMÁCIÓS RENDSZERE

Szemléleti szempontból fontos megjegyezni, hogy már a baktériumok

információs rendszere nem csak az alább tárgyalt kromoszómából állhat. A
rendszer részei lehetnek:
baktérium kromoszóma
plazmidok
bakteriofág eredetű nukleinsav
A három nukleinsav-féleség együttesen alakítja ki a baktérium feno-
típusát. Ez a komplexitás evolúciós szempontból jelentős. A fág és plazmid
eredetű DNS a gének fajok közötti átadásában is szerepet játszik. Általuk
az egyed kész, funkcionáló génekhez juthat, megkerülvén a hosszadalmas
mutációs-szelekciós fejlődési mechanizmust.
A prokarióta kromoszóma6 a nukleoidnak nevezett képletbe tömörül
( 3.14A ábra). A nukleoid a citoplazma többi te1iileteitől morfológiailag
elkülönül anélkül, hogy strukturálisan szervezett határ választaná el a két
részt egymástól. A nukleoid fonalas szerkezetű, ami megfelel a sokszo-
rosan összehajtogatott, 2 nm vastagságú DNS kettős hélixnek. Egyetlen,
gyűrűvé zárt DNS molekula, hossza általában milliméteres nagyságrendű,
de pl. a mikoplazmáké kisebb, mint a nagy vírnsoké.

6 A kromoszóma megjelölést - a vírusokhoz hasonlóan - itt is funkcionális-genetikai és nem mor-

fológiai értelemben használjuk

-109 -
 fehérje „mag"

3.14. ábra. A prokari-

óták mag-ekvivalense. A:
baktériumsejt elektronmik-
roszkópos képe. N = mag-ek--
vivalens (nukleoid), R = cito-
plazma (riboszómákkal ki-
töltve). B: a sejtfal óvatos le-·
emésztésekor a nukleoid a
sejtből kiszabadul, kiterül és
egy központi (fehérje) mag" 11

által összetartott hurkos szer-

kezetet mutat. Figyeljük meg
a hurkok többszörösen sod··
rott lefutását. C: a hurkos
szerkezet sémája.

Az E coli kromoszóm~jának mérete mára mfü pontosan ismert

4 639 221 bp (kb 1A mm) A genom 88%-a képvisel kódoló típusú szekvenciát. vagyis az
RNS polimeráz számára leolvasható (.Qpen reading [nune = nyitott leolvasási keret, röv
ORF. L GENETIKA ll. 12 fejezet). Ez 4290 fehérje és 115 RNS kódoló gént jelent, azonban
a gének kb. 1/3-át m(íködés szempontjából még nem azonosították.. A többi DNS-nek
strukturális. vagy szabályozó szerepe van. Kimutatták, hogy a géntérképen a gének helye.
sorrendje állandó. annak ellenére. hogy több mechanizmust is ismerünk, melyek a genom
átrendeződését eredményezik

-110 -
 Ha külső behatással a sejt felszínét szétroncsoljuk, akkor a DNS szálak
letek~rednek és az intakt sejt méreteihez képest lényegesen nagyobb kép·-
letet kapunk (3.14B ábra). A DNS gyűrűvé záródott (3.14C ábra).
Sok baktériumsejtben egyidejüleg több nukleoid ·is látható. Ezek géni-
kusan egymással teljesen azonosak (a p~otocellulák haploidok), viszont a
gyors szaporodás miatt szükségesek Cl. 12. fejezet).

A DNS hurkos szerkezete. A magekvivalensben a DNS nagyfokú ren-

dezettséget mutat, amit többek között a psoralen nevű alkaloiddal vizsgál-
tak. Ez a DNS-hez képes kötődni, de csak akkor, ha az szuperhelikálisan
sodort, feszített állapotban van. Azt találták, hogy a DNS teljes terjedelmé-
ben (negatív) szuperhelikálisan feszített. A hurkos szerkezetet mutatja,
hogy ez az állapot nem szüntethető meg (a DNS nem relaxálható) egyetlen
lánctörés létrehozásával. A relaxációhoz szükséges lánctörések számából
meg lehetett állapítani, hogy az E. coli kromoszómája kb. 43 hurkot alkot,
az egyes hurkok hossza kb. 100 kbp. A prokariótákban is kimutatható,
hogy egy-egy promoter hozzáférhetősége változik aszerint (1. GENETIKA Il:
12. és 15. fejezet), hogy az illető DNS szakasz (negatív) szuperhelikális
feszülés alatt áll--e (3.15. ábra). Egy-egy DNS hurokban a szuperhelikális
feszülés a többitől függetlenül változhat. Így közös regulációs hatás érvé-
nyesülhet az egy hurkon belül található promoterekre.
Itt említjük meg azt az általánosnak tíínó fontos, funkcionális szabály-
szer(íséget, miszerint a proka1ióta DNS nagyobb része negatív szuper-
helikális feszüléses, míg az euka1ióta DNS nagyobb része relaxált álla-
potban van!

DNS-hez kötődő fehérjékről 1. a 12. fejezetet.

-111 -
A PLAZMIDOK

A prokariótákban előforduló genetikai elemek. A baktériumsejtek

kromoszómájánál lényegesen kisebb, szintén gyűrűvé zá11 és önálló egy-
ségként replikálódó DNS molekulák7.
A különböző ismert plazmidok nagysága néhány millió és néhányszor
tízmillió dalton között van (pár µm-től kb. 100 µm hosszú DNS dupla hé-
lix). Minden plazmid ta11almaz olyan DNS szakaszt -- origót - ahol a rep-
likáció elkezdődik és szabályozódik. (Olyan DNS molekulák, amelyekben
a replikáció kezdéséhez szükséges szekvencia nincs meg, hiába vannak
gyűrűvé záródva, nem replikálódnak a baktérium ci~oplazmájában.) Ha a
plazmid a prokarióta kromoszómába integrálódik, DNS-e ez utóbbival
együtt fog megkettőződni, saját replikációs rendszere represzszálódik.
Legjobban az E coli plazmidjait isme1iük. Ezek három különböző tí-
pus valamelyikébe sorolhatók: F-plazmid, R-plazmidok és colicinogén
faktorok. Az első kettő ún. nagy, míg a harmadik típus kis és nagy
plazmidokat foglal magába. Replikációjuk szabályozása lényegesen külön-
bözik egymástól: a nagy plazmidok egy-egy típusából csak egy példány
van jelen egy bakteriális kromoszómára számítva. Ezek replikációjának
megkezdéséhez fehérje iniciáló faktor szintézisére van szükség. A kis plaz-
midok replikációjához iniciáló fehérje szintézisére nincs szükség. Ezek
kromoszómára számított példányszáma normálisan növekvő baktériumok-

7
Régebben az F-plazmidot - mivel az a kromoszómába integrálódni képes "- megkülönböztetésül
episzómának (F-episzóma) nevezték.

-112 -
szuperhelikálisan negatívan feszített hurok pozitívan feszített hurok
nem feszített hurok (-1 menet) (+1 menet)

1 1
10 bázispárnyi 10 bázispárnyi 1
DNS 'T•,•dik DNS kitekeredik
10 bázispárnyi
DNS kitekeredik

! l

G
+1 menettel
feszített hurok
nem feszített
(relaxált)
hurok
+2 menettel feszített hurok

VALÓSZÍNÜTLEN KEDVEZŐ NAGYON

VALÓSZÍNŰTLEN

3 .1 5. ábra. A szuperhelíkálís szerkezet befolyásolja a DNS szekvenciák

hozzáférhetőségét. A relaxált kétszálú DNS egységnyi hosszára eső menetek
számát a dupla hélixben található kémiai kötések szabják meg. A DNS ebben az
állapotban van, ha legalább egyik vége szabad. ln vivo ez ritka (a nukleázok az
ilyen DNS-t általában lebontják), tipikus esetben a celluláris DNS hurkok for-
májában, ill. gyűrűvé záródva van jelen. Ilyenkor viszont a menetek száma nem
változhat szabadon a molekulában. Fajlagos enzimek, a topoizomerázok képe-
sek a kétszálú DNS-ben a menetek számát változtatni. Ezek működésének ered-
ménye lesz egy adott DNS molekula/szakasz konformációs állapota, amely lehet
relaxált, vagy tartalmazhat negatív, ill. pozitív szuperhelikális feszülést
- azaz a menetszám a relaxálthoz képest csökkent vagy nőtt. A molekula hozzá-
férhetőségét a DNS-sel kölcsönhatásba lépő fehérjék szempontjából a
konformáció döntő módon szabályozza. A vegyérték szögek feszülése a relaxált
állapotban legkisebb, ez képviseli a legalacsonyabb energia-szintet, hozzá ké-
pest mind a+ mind a - szuperhelikális feszülés energetikailag kedvezőtlenebb.
A replikációhoz és transzkripcióhoz egyaránt nélkülö?hetetlen a kétszálú
DNS lokális széttekeredése. Az ábra mutatja, hogy ehhez a DNS negatív szu-
perhelikális feszülése teremt kedvező feltételt, mert ilyenkor a széttekeredés
következtében a hurok többi része relaxálódik. A relaxált hurokban a szétteke-
redés már + szuperhelikális feszülést (magasabb energiaszint) eredményez, nem
is beszélve a DNS (hipotetikus) p9zitívan feszített állapotáról. A feszülés elek-
a
tronmikroszkóposan is észlelhető DNS láncok sodrott (hurok-a-hurokban) le-
futása alapján (1. pl. 9.6. ábra B).

-113 -
ban is elérheti a 30-at. Ha a fehérjeszintézist gátoljuk, a seit saját kromo-
szómájának és a nagy plazmidok DNS-ének replikációja leáll, a kis plazmi-
dok replikációja azonban folytatódik és számuk elérheti az ezret is. A
colicinogén plazmidok colicint kódoló gént tartalmaznak. A colicinek
olyan fehérjék, melyek a termelő E. coli sejtből kijutva más baktérumsejtek
felszíni receptorain kötődnek és a sejteket elpusztítják. (Más fajok is ter-
melnek hasonló hatású anyagokat, ezeket összefoglaló néven bakterio-
cineknek nevezzük.)

Az F-plazmid olyan géneket hordoz, amelyek hatására a sejtfelszín

jellegzetesen megváltozik, ill. az egyikük által kódolt F-pilin nevű fehérjé·-
ből az ún. szex pilus jön létre, melynek csatornájában egy szimpla szálú
DNS molekula tud az p+ sejtből a konjugáció során a vele összekapcsoló-
dott F sejtbe áthatolni. (Konjugáció közben az F-plazmid az ún. "gördülő
kerék" mechanizmussal (1. GENETIKA II.: 15. fejezet) replikálódik, s így jön
létre a másik sejtbe áthaladó, azt p+ -vá átalakító DNS szál.) Az F-plazmid
egy meghatározott szekvenciánál kezdi meg az áthaladást.
Az F-plazmid a baktérium-kromoszóma egy-egy szakaszával közös
szekvenciákat tartalmaz. Ezek rekombinálódhatnak egymással, ami a plaz-
mid kromoszómába épülését eredményezi. Azokban a sejtekben, amelyek-
ben ez megtö11ént (ún. Hfr törzsek) a konjugációhoz szükséges gének
változatlanul kifejeződnek. A DNS átvitel kezdőpontj?- viszont úgy helyez-
kedik el, hogy átlépését nem a plazmid, hanem a baktérium kromoszóma
génjei követik, a csatlakozási ponthoz viszonyított elhelyezkedésüknek
megfelelő sorrendben. A plazmid génjei ilyen esetben csak akkor adódhat-
nak át, ha már az egész prokarióta kromoszóma átjutott. (Ez a konjugáció
időközbeni félbeszakadása miatt csak rendkívűl ritkán következik be.)

Az R-plazmkbk kisebb gyakorisággal, de ugyanúgy átjuthatnak egyik

baktériumból a másikba, mint az F-plazmid. Ez bekövetkezhet különböző
fajú baktériumok között is (pl. az általában nem-kórokozó E. coliból a
has tífuszt és paratífuszt okozó Salmonellá kba). Az R-plazmidok különböző
antibiotikumokat hatástalanító, a baktériumoknak ellenállóképességet köl-
csönző proteinek génjeit hordozzák az önálló szaporodást és a más bak-
tériumsejtekbe való bejutást biztosító gének mellett. Az antibiotikumokkal
szembeni rezisztencia elterjesztésével az R plazmidok egészségügyi szem-
pontból veszélyt képviselnek.

- 114 --
 A plazmidok jelentőségét az R plazmidok orvosi vonatkozásai mellett
a gyakorlatban a kis plazmidoknak a génsebészetben való alkalmaz-
hatósága adja. Ezekbe különböző DNS szakaszok építhetők be, amelyek
aztán nagymértékben elszaporíthatók.

Plazmidokhoz hasonló DNS molekulákat az eukarióták közé tartozó gombákban is

találtak„ Ezek közül a legjobban ismerjük a Saccharomyces cerevú1ae ún. 2p-os plazmidját.
Mérete 6,3 kbp, s a magban található 60-100 kópiában, mint "minikromoszóma" Élettani
funkciója nem ismert A génsebészetben jelentős, mert felhasználható élesztóoen replikálódó
plazmid vektorok készítéséhez

SPÓRÁK

A sejten belül képződött spórákat endospóráknak nevezzük, melyek

jellegzetes baktérium képződmények. Vastag sejtfallal rendelkeznek, erős
fénytörést mutatnak fénymikroszkópban és igen ellenállóak a külső kör-
nyezeti hatásokkal szemben. A Clost1idium és Bac111us genusokban gyako-
riak és az életciklus végén jelennek meg a tenyészetekben.
A sejtből, vagy az ún. sporangiumból szabadulnak ki és jellemző
rájuk, hogy túlélik a magas hót, a szárazságot, sót több toxikus anyag, pl. a
fertőtlenítőszer hatását. A Clost1idium botulinum (mely ételmérgezést
okoz), endospórái ellenállnak néhány órás forralásnak is.
A spórák fontos szerepet játszanak a baktérium túlélésében, ha az
kedvezőtlen körülmények közé jutott, a tápanyag hiánya, vagy a fentebb
említett fizikai körülmények miatt.

Összefoglalás

A prokarióták számos faja képes aktív mozgásra, helyváltoztatásra. Ez

a mikrovilág dimenzióihoz képest igen élénk is lehet.· A mozgás ostorokkal
történik; és energiát igényel.

-115 -
 A sejtek felszínén más fonalas képletek is találhatók, melyek mozdu-
latlanok. Ezek a pilusok, vagy fimbriák. Az F-pilusokon keresztül DNS ke-
rül át a donor sejtből (F+) az akceptorba (F-, pl. az E. coliban, .3.4 ábra).
Más pilusok az illető baktérium faj kórokozó jellegét determinálják, mert
ezek segítségével tud a baktérium más struktúrákhoz fajlagos módon kö-
tődni (3.3. ábra).
A prokarióta sejtfal biztosítja a sejt alakját, ellenáll a belső nyomásnak.
A baktérium sejtfal szilárdságát speciális anyag, a peptidoglükán polimer
biztosítja (3. 7. ábra). Ez a háromdimenziós térhálózat csak a baktérium
sejtfalban fordul elő. A sejtfal polimer muraminsav komponenseihez négy
vagy öt aminosavból álló peptidek kapcsolódnak, melyeket "kereszthídak",
vagy másnéven ,,keresztkötések" szilárdítanak. Ezek szintézisét végzi a
karboxipeptidáz-transzpeptidáz enzim, mely azért lényeges, mert ez a béta·-
laktám típusú antibiotikumok támadáspontja. A Gram-pozitív és Gram-
negatív sejtfal (sejthatár) nagymértékben különbözik. egymástól (3.5., 3.6
ábra).
A prokarióta citoplazma membrán felépítése hasonló az élőben elő­
forduló membrán struktúrákhoz (1. 6. fejezet). A citoplazma membránba
ágyazva vannak a speciális fehé1iék, melyek elrendeződése a membrán
külső és belső felületén különböző, aszimmetrikus. A membránban folyhat
oxidatív foszforiláció, energiatermelés (kialakulhat protongradiens).
A mezoszómák a sejtfal alatt kialakuló membrán-betüremkedések.
Különböző, membránhoz kötött sejtfunkciókat látnak el. Ez lehet test-
anyagok szintézise, vagy energiate1melés (mitokondrium ekvivalensek,
3.2., 3.8, 3.9. ábra).
A prokarióta riboszómák kisebbek (705), mint az eukariótáké és
bizonyos antibiotikumokkal szemben (aminoglükozid, makrolid csoport,
stb.) érzékeny.
Az élővilág legprimitívebb képviselőiben, a bakteriofágokban és víru-
sokban a génikus információ tárolásának sokféle változatával találkozunk
(3.10 - 3.13 ábrák). Egy- és kétszálas RNS, egy- és kétszálas DNS egyaránt
előfordul bennük, mint genetikai anyag.
A pr9karióták az információt gyűrűvé zárt DNS-ből álló kromoszó-
mákban tárolják (sejtenként egy), ezeket kiegészíthetik a kis gyű1ű formá-
jában létező fágok és plazmidok. Utóbbiak jelentősek, mivel antibiotikum-
rezisztenciát kódolhatnak. A prokarióta DNS nincs hártyával elhatárolva a
citoplazmától, ellentétben az eukariótákkal, de fizikokémiai sajátságai miatt
mégis elkülönül a citoplazmától (3.14A ábra). A magekvivalens DNS-ét

-116 -
struktúrfehérjék hurkos szerkezetbe rendezik (3.14B - C ábrák). A DNS
hurkon belüli konformációjának (szuperhelikálisan feszített, vagy relaxált
voltának) alapvető szabályozási szerepe van. A prokariótákban a DNS
legnagyobb része negatív szuperhelikális feszülés alatt áll, amely az RNS
szintézis szempontjából a kedvező konfonnáció (3.15 ábra).
A prokarióta sejtek a nukleoid DNS molekuláján kívül számos (és
sokféle) kisebb DNS molekulát, plazmidot is hordozhatnak (F-plazmidok
R-plazmidok, kis plazmidok) melyek nagyon fontos, az ember szempont-
jából gyakran kedvezőtlen módon (pl. antibiotikum rezisztencia) egészítik
ki a gazdasejt génkészletét. A plazmidokkal kapcsolatos ismeretek, ill. a
plazmidok alkalmazása a molekuláris genetikai kutatásokban (génsebészet)
új alapokra helyezte egész, az élővilágra vonatkozó ismeretanyagunkat.
A spórák fontos szerepet játszanak a baktérium túlélésében, ha az
kedvezőtlen köriilmények közé jutott, a tápanyag hiánya, vagy a fentebb
említett fizikai kö1ülmények miatt.
A prokarióta és eukarióta sejtek összehasonlítását a 3.1. táblázatban
adjuk meg. A táblázatból látszik, hogy a prokarióták el tudják látni az
eukarióta funkciók nagy részét, rendelkeznek e feladatokhoz szükséges
sejtalkotókkal, vagy azokat primitívebb fokon ellátó ekvivalensekkel.

-117 -
 3 .1 . táblázat. A prokarióta1 a növényi és az állati se;t összehasonlítása

Szerkezet Funkció Jelen van a Jelen van az --

--
prokarióta eukarióta sejtben
sejtben
Növényi ,
Allati sejt
sejt
~

!sejtfal Védi a sejtet ..{ ..{ -· t

Plazrna Védelem, kapcsolat a környezettel, ,/ ..{ v'

membrán transzport szabályozás

.
Ostorok Sejtmozgás (csak néhány ..{ - ..{

sejtfajtában)

Csillók Sejtrnozgás (csak néhány - - ,/

sejtfajtóban)

Pilusok Genetikai anyag kicserélése ,/ ·- -

Gy•r• Sejtstruktúrát és -funkciót irányítja ..{ - -

kromoszóma

Lineáris Sejt struktúrát és funkciót irányítja - ..{ ..{

kromoszómák

Sejtmaghártya Genetikai anyagot veszi körül - ..{ ..{

Riboszómák Fehérjeszintézis ,/ ..{ ..{

(kisebb) (nagyobb) (nagyobb)

Endoplazmatikus Sejten belüli transzport - ,/ ..{

retikulum
.
Mitokondrium Sejt energia - ..{ ..{

Mezoszómák Sejt energia ..{ - - .

Kloroplaszt Sejt energia (fényenergia -* ..{ -
befogása)

.,, =jelen van

- = nem fordul el6
* A prokarióták analóg struktúrája a tilakoid membránrendszer.

-118 -
 4. fejezet

GOMBÁK ÉS EGYSEJTŰ EUKARIÓTÁK

Ebben a fejezetben a gombákat és néhány egysejtű eukarióta szer-

vezetet tekintünk át általános- és orvosbiológiai szempontból. A gombák
heterotróf eukarióta szervezetek, melyek elpusztult élőlények szerves
anyagait hasznosító szaprofita vagy más élő szervezeten élősködő parazita
életmódot folytatnak. Lebontó funkciójuk biztosítja a szerves anyagok
körforgását, újrahasznosítását a természetben. Az ember technológiai
tevékenysége folyamán számos gombafajt hasznosított gyakorlati célokra.
Az élelmisze1iparban a pékélesztőt használják a kenyér, a sörélesztőt a
sörgyártásban, élesztők okozzák a bor forrását stb. A gyógyszenparban is
nélkülözhetetlenek a gombák, mivel antibiotikumokat, immunrendszerre
ható és daganatellenes szereket termelnek. Hasznos kismolekulák (pl. cit-
romsav, tejsav) termelésére csakúgy felhasználják őket, mint emésztő en-
zimek (pl. lipáz, proteáz, celluláz stb.) előállítására. A biológia és az oivos-
tudomány szempontjából nagy a jelentősége a köztük előforduló emberi,
állati és növényi kórokozóknak. A sejtbiológiai és genetikai kutatásban
gyakorta és előszeretettel használt modellszervezetek. Molekuláris geneti-
kai kutatások eredményeképpen alkalmassá váltak az orvostudomány szá-
mára hasznos fehérjék termeltetésére is.

A gombák rendszerezése, érdekesebb 18jok 1

Felmerülhet az olvasóban a kérdés: Mié11 fontos a rendszerezés tudo-
mánya, a taxonómia? Elsősorban azért, mert lehetővé teszi a gombák azo-
nosítását, szisztematikus nevezéktanának kialakítását és osztályozását. Ren-
det teremt ebben a rendkívüli változatosságot mutató organizmuscsopon-
"·------- ---
1 E helyen nem tekintjük feladatunknak a gombák rendszertanának részletes tárgyalását. csak
azokra az alapismcretkre szorítkozunk. melyeket az orvosi biológia szempontjából relevánsnak
tartunk

-119-
ban, és lehetővé teszi, hogy egy kutató biztos lehessen abban, a faj amit
munkája során tanulmányoz, ugyanaz, amit tudományos közleményekben
sokan mások már említettek.
A biológiának a gombákkal foglalkozó tudományága a mikológia
(mycologia). A gombákat egyre gyakrabban tekintik az állatokkal és nö-
vényekkel egyenrangú, azoktól különböző „országnak" (regnum v. king-
dom) Rendszerezésükre nem alakult ki egységes elképzelés. Tradícioná-
lisan négy fő osztályba sorolták őket az ivaros szaporodásuk alapján:
Phycomycetes (moszatgombák), Ascomycetes (tömlősgombák), Basidio-
mycetes (bazídiumos gombák) és Deuteromycetes (konídiumos gombák).
Újabb elnevezésük Ascomycotina, Basidiomycotina és Deuteromycotina. A
PhycomycetaK.at két csoportra osztották: Mastigomycotina (rajzóspórás
gombák) és Zygomycotina (járomspórás gombák), melyek egyenrangúak
az előzőleg említett három csoporttal. Mivel a tudományos világban az
Ascomyceta/Ascomycetes típusú elnevezés a közisme1t és elte1iedt, ezért a
továbbiakban ezt használjuk.

PHYCOMYCETES

A moszatgombák közé ta1tozó rajzóspórás gombák spora1 egy

vagy két ostorral mozognak, sejtfalukban cellulóz is van, számos tulajdon-
ságban egyes algákhoz hasonlítanak. Sokan nem is gombáknak tartják eze-
ket, hanem olyan moszatoknak, melyek elvesztették fotoszintetizáló képes-
ségüket. Diploidok, ivaros szaporodásuk az oogámia. Vizekben élő szap-
rofiták, halak és moszatok élősködői, szárazföldi növények parazitái.
Elhíresült képviselői a burgonyavész 2 és a szőlőperonoszpóra3 kórokozói.
A járomspórás gombák hífáiban nincsenek harántfalak. Sejtfaluk-
ban nincs cellulóz, viszont van kitin, mint a többi gombáéban. Ivarosan
vagy iva1talanul, ostor nélküli spórákkal szaporodnak. Szaprofita, penész-
szerű gombák, de vannak köztük férgeken, ízeltlábúakon élősködő, sót
emberi betegségeket okozó fajok is. Közismertebb képviselőik a Mucor

2 Phytophtora infeMans. Szerepet játszott az amerikai kontinens benépesítésében, mivel a bur-

gonyatermés elpusztításával hozzájárult az írországi éhínség és kivándorlási hullám kialakulásához
a múlt század közepetáján .
3 Plasmopara viticola

-120 -
(fejespenész) és a Rhizopus (indáspenész). Egyes fajaik idegrendszeri és
tüdőbetegségek kórokozói is lehetnek. Egy Mucor faj antibiotikumot is
te1mel .
4

ASCOMYCETES

A gombák igen széles spektmma tartozik ide, az egysejtű élesztőktől a

lisztharmaton keresztül a csészegombáig. Hífáikban harántfalak (szep-
tumok) vannak, melyeken azonban egy pórus van, ahol a citoplazma és a
sejtorganellumok is átjuthatnak. Ivaros szaporodásuk során tömlőket (asz-
kuszokat) képeznek, melyekben egy meiózisból származó 4 vagy 8 utód-
sejt (aszkospóra) található. Ivartalan szaporodásuk konídiumokkal (spó-
rákkal) történik. Többségükben haploidok. A genetika és molekuláris bio-
lógia széles körben tanulmányozott modell-organizmusai is köztük vannak.
Az élesztőgombák fontosabb képviselői:
-· Saccharomyces cerevisiae (sörélesztő, pékélesztő), melynek ivar-
talan szaporodását bimbózásnak nevezik,
- Schizosaccharomyces pombe (hasadó élesztő),
- Candida albicans (emberi kórokozó), amely egysejtű és fonalas for-
mában is képes növekedni.
A fonalas gombákhoz ta1tozó egyes orvosbiológiai v. biotechnológiai
szempontból nevezetesebb Ascomyceták:
- Neurospora crassa (rózsaszín kenyérpenész), mely a genetika
fejlődésében játszott fontos szerepet, .
-- Aspergillus (kannapenész): A niger (fekete penész), A. flavus (az
aflatoxin nevű mycotoxint termeli), A. fumigatus (emberi kórokozó),
- Claviceps pwpurea (anyarozs), mely az ergot alkaloidákat termeli CL
alább).
- A mezőgazdaságban hatalmas károkat okozó fitopatogén gombák
többsége is ide ta1tozik.

4 M. ramannjanus ramycint termel, ami fuzidilsavszármazék.

-121 --
BASIDIOMYCETES

Ide tartoznak a legnagyobb, legfeltűnőbb, ún. „kalapos" gombák,

melyeket a köznyelv valójában gombának nevez. Tönk és kalap alkotja a
talaj felletti ún. termőtestet. A hífákat összetettebb szerkezetű szeptumok
tagolják. Ellentétes párosodási típusú („nemű") hífák összeolvadásával jön
létre a kétféle magot tartalmazó ún. dikariotikus hífa ·-ez alkotja a talaj
feletti termőtestet. A két mag összeolvadásából a termőtest meghatározott
helyein (a kalap alján) létrejönnek a bunkó alakú bazídiumok. A
bazídíumokban meiózis megy végbe, négy haploid mag jön létre, majd
négy haploid bazídiospóra, melyek leválnak a hazídiumról és szétszó-·
ródnak. Minden spórából új hífa hajthat ki, s előlről kezdődhet az élet-
ciklus.
Ide ta11oznak az élelmiszernek minősülő gombafélék, valamint a mér-
gező gombák. A gombatoxinok közül megemlítjük a gyilkos galóca5 által
termelt a-amanitint, mely az RNS-polimeráz II gátlása révén hat, és a
phalloidint, mely az aktin filamentunokhoz kötődve megakadályozza azok
lebomlását. A légyölő galóca6 termelte muscarin kolineszteráz gátló hatása
paraszimpatikus izgalmi tüneteket okoz. A mikroszkopikus gombák által
termelt toxinokról alább még lesz szó.

DEUTEROMYCETES

Olyan fajokat soroltak ide, melyekről úgy ta11ották, hogy ivaros szapo-
rodásra képtelenek 7. (Innen ered a Fungi impe1fecti elnevezés, míg a
Fungi peJfecti kifejezés az ivarosan szaporodó gombákat jelenti.) Egy ré-
szüknél az ivaros (aszkuszos vagy bazídiumos) alakot később felismerték
és a megfelelő redsze11ani kategóriába sorolták. Olyan iparilag fontos gom-
bák ta11oznak ide, mint a penicillint termelő Penicilliumok (ecsetpenész),
cephalosporint termelő Cephalospo1iumok, vagy pl. a növénypatogén
Fusa1ium.

5 Amanita phall01de.~
6 Amanita mu.scaria
7 Ivaros szaporodási formáik nem alakultak ki, visszafejlődtek, vagy még nem fedezték fel őket.

-122 --
 A gombák nrikroszkópos morfölógiája és sejt-
organellumai

A gombák eukarióta szervezetek, sejtfelépítésük sok szempontból ha-

sonlít a magasabbrendűekéhez. Ezért az alábbiakban azokat a sajátosságo-
k:.:1t emeljuk ki, melyek a gombákra specifikusak

A B

4.1. ábra. Pékélesztő (Saccharomyces cerevis1ae) morfológiája. A: fény-

mikroszkópos kép. Jól látható a jellegzetes bimbózás (sarjadzás). B: S. cerevisiae
elektronmikroszkópos képe . Bal oldalon felül egy befejezett, jobb oldalon pedig
egy folyamatban levő bimbózás látható.

A gombák egy- vagy többsejtű szc1vezetek. Egysejtűek pl. az élesz-

tőgombák ( 4.1. ábra), többsejtűek a hífákat és hífaszövedéket (mycelíumot)
-123 -
képző fonalas gombák (42. ábra) A két csoport között nincs merev határ,
hiszen az élesztők között vannnak olyanok, melyek hífákat is képezhetnek,
másrészt a fonalas gombáknak is lehetnek egysejtű állapotai, pl. spórák,
konídiumok. A gombafonalakban megfigyelhetők harántfalak (szep-
tumok). A hífa két szeptum közé eső területe egynél több magot is
ta11almazhat, tehát nem tekinthető ekvivalensnek pl.· egy emlős sejttel. A
hífában levő magok bizonyos esetekben lehetnek különböző genotípusúak
is, ezt a jelenséget heterokariózisnak nevezzük.

4.2. ábra. Neurospora

crassa vad típusú/ elágazó h11'á1~

A gombasejtet merev, de permeábilis sejtfal határolja. Ez főleg polisza-

haridokból áll. A fonalas gombák falának fő alkotója a kitin, mely elágazó
N-acetil-glükózamin polimer. Az élesztők sejtfalát főként mannánok és ~-·
glükánok építik fel. Az említett makromolekulák a bakteriális peptidogli-
kánhoz hasonlóan peptidekkel kapcsolódnak. A sejtfal enzimatikus emész-
téssel eltávolítható. Az így előállított sejtfalnélküli sejteket protoplasztok-
nak nevezzük. A protoplasztok élő sejtek, melyeket azonban hjperozmo-
tikus körülmények között kell tartani, hogy ki ne pukkanjanak. Könnyeb-
ben fúzionáltathatók vagy transzformálhatók, mint a sejtfallal rendelkező
alakok, ezé11 gyakran használják kísérletes célokra.
A hífa harántfalain pórusok jönnek létre ( 4.3. ábra). Az egyszerűbb
pórustípus Ascomyceta1ua, a bonyolultabb Basidiomyceta1ua jellemző.
Utóbbinál a sejtfal gyűrűszerűen megvastagodik a pórus körül, és a pórnst
az endoplazmatikus retikulum membránjaiból álló sapkaszerű képlet zárja

-124-
le mindkét oldalon. Míg az egyszerűbb pórusokon a sejtmag is átjuthat, a
sapkával lezárt pórusnál ez nem lehetséges.

a hifa hosszanti
fala

___,.....,___---·-- pórus a
......'", szeptumon
· szeptum
4~3. ábra. A hífa harántfal
pórustípusai. fent: Ascomycetákra
jellemző egyszerű pórus. Lent:
Basidiomycetákra jellemző össze-
tettebb p6russzerkezet.

A gombák sejtmagja ab-

ban különbözik a magasabb-
a hifa hosszanti
fala
rendűekétől, hogy mitózis alatt
- - pórussapka
is fennmarad, az oszlási orsó a
magon belül alakul ki. A cent-
pórus a
- szeptumon roszóma szerepét itt a maghár-
tyába ágyazott osztódási orsó-
-~ dolium test veszi át Cl. 12. fejezet). A
(sejtfal- citoplazmában ·- az állati sejt-
vastagodás)
hez hasonlóan - megtalálhatók
a mikrotubulusok és aktin fi-
lamentumok, de nincsenek in-
termedier filamentumok. Szintén megtalálható a gombasejtben a mito-
kondrium, endoplazmatikus retikulum és Golgi apparátus. Utóbbiak műkö-·
déséhez csak annyit fűzünk hozzá, hogy az emlős sejtekhez hasonlóan
biztosítják a fehétiék glikozilálását. Ez lényeges lehet abból a szempontból,
hogy mesterségesen bejuttatott emlős gének fehé1ietermékei - megfelelő
módosítást kapva - funkcióképesek legyenek. A membránnal borított
vakuolumok lipideket, glikogént és polifoszfátokat tartalmaznak.
A gombák obligát heterotróf élőlények. Szerves vegyületek lebon-
tásából nyerik az energiát, másrészt a saját molekuláik felépítéséhez szük-

-125 -
séges szénvázat. Elsősorban a legkülönbözőbb szénhidrátokat, mono-, di·-
és poliszaharidokat képesek hasznosítani, de alkoholokat, szénhidrogé-
neket és glicerint is fel tudnak használni szénforrásként. A nitrogénforrás-
nak nem kell feltétlenül szervesnek lennie. a legtöbb gomba jól hasznosítja
az ammóniumsókat és nitrátokat. Ezen kívül, mint a legtöbb élőlénynek,
szükségük van ásványi anyagokra (P, S, K, Mg), nyomelemekre (Cu, Zn,
Mo) és vitaminokra.
A gombák laborató1iumi tenyésztése történhet szilárd és folyékony
táptalajon. A szilárd táptalaj 15-·2% agart és a fent említett tápanyagokat
tartalmazza valamilyen tenyésztőedényben, pl. petricsészében, v. kémcső­
ben. Az élesztők telepeket képeznek rajta, míg a fonalas gombák néhány
nap alatt „befutják" az egész felszínt, hacsak nem alkalmazunk olyan anya-
got, amely telepszerlí növekedésre készteti a gombát ( 4 4 ábra). Lombik-·
ban vagy fermentorban is tenyészthetők, folyékony táptalajon. A lombikot
termosztált rázógépben kell elhelyezni, a rázatás biztosítja a megfelelő oxi-
genizációt. Ipari méretekben való tenyésztésükhöz fermentorokat hasz-
nálnak, melyek mérete néhány lite1től több ezer m3-ig terjedhet. Ezekben
állandó keverés, oxigén--befüvás, a hőmérséklet, pH és több más paraméter
állandó értéken ta11ása szükséges e4.5. ábra).

-126 --
 A gon1bák életcildusa

Az élőlények életciklusát kétfeleképpen szokás definiálni a bioló-

giában: ( 1) !v1indazon események, folyamatok, melyek az élőlény létre-
jöttétől (születésétől) haláláig végbemennek, (2) Azon események, töné-
nések, melyek két egymást követő generáció reprodukciója (szaporodása)
között mennek végbe. Ebből is látható, hogy az életciklus lényeges eleme
a szaporodás, mely kétféle lehet szexuális (ivaros) és aszexuális
(ivartalan, vegetatív).
Az egysejtű élesztőgombák vegetatív szaporodása a mitózis, melyet a
pékélesztő (S. cerevÍsiae) esetében bimbózásnak, m: sarjadzásnak, míg a
hasadó élesztőnél (5. pombe) hasa<lásnak nevezünk. A vegetatívan szapo-
rodó élesztőnél az életciklus és sejtciklus egybeesnek. Az élesztőgombák
szexuális folyamata során két ellentétes „nemű", ill. párosodási típusú sejt,
pékélesztónél az a és a (párosodási) típusú haploid sejtek felismerik
egymást és összeolvadnak egy konjugációnak nevezett folyamat során ( 4. 6

A B

4.4. ábra. Telepképződés szilárd táptala;on. A: Fonalas gomba (Serpula

lauyman.s) kulönböző méretű telepei, B: Penicillwm chrysogenum telepei petri-
csészén.

ábra). A létrejött diploid sejtek mitótikus osztódással szaporodhatnak, vagy

meiózison mehetnek át A meiózis eredményeképpen létrejövő 4 utódsejt
együtt marad az aszkuszban (tömlőben), ezeket aszkospóráknak nevezzük.

-127--
 Fonalas gombák vegetatív szaporodásának legfontosabb módja a
spóra--, ill. konídiumképzés. A spórák a sporangium (spóratartó) belsejé-
ben keletkeznek, míg a konídiumok lefüződnek róla. A spórák és koní-
diumok vastagfalú, ellenálló szaporítósejtek, melyek széllel, vízzel teijed-
nek. Kedvező körülmények közé kerülve kicsíráznak, belőlük hífa, ill.
micélium fejlődik ki. Az említett Neurrnpora crassa életciklusa jól szem-
lélteti a fonalas gombák vegetatív szaporodását és szexuális folyamatait
( 4. 7. ábra). Ennél a gombánál a két ellentétes párosodási típust A-val és a-
val jelölik. Mindkét párosodási típus képes létrehozni a növények tennő-
/ jére emlékeztető női ivari struktúrát (protoperitéciumot), amiből kinyúlik
egy vékony elágazó hífa (párzófonal v. trichogyn). Mikor erre rákerül
egy ellentétes párosodási típusú sejt (konídium), sejtfúzió jön létre,
melynek következtében a hím jellegű sejtből egy v. több mag bekerül a
női jellegűhífába. A sejtfúziót nem követi azonnal a magfúzió, először dika-·
riótikus (magpáros) ún. aszkogén hífák jönnek létre. Az aszkogén hífákból
indul meg a termőtest kialakulása. A magfúzió (kariogámia) a
dikariótikus hífa horog alakú végsejtjében jön létre ( 4. 7. ábra). A csúcsi
sejtben, amely aszkusszá fejlődik, végbemegy a meiózis két osztódása, és
még egy mitózis. Ennek következtében alakul ki az aszkuszon belül a
sorba rendezett nyolc haploid aszkospóra.
A gombák körében jó példákat találunk arra, hogy az ivaros
folyamatok nem feltétlenül jelentenek szaporodást is. Míg a szaporodást,
tehát a faj elterjesztését spórák végzik, addig a szexuális folyamatok sze-
repe ·- a meiózis révén - a genetikai diverzitás kialakításában van.
A gombák szexuális folyamataik révén fontos szerepet játszottak a
genetika fejlődésében. AscomycetaK:kal ugyanis valódi genetikai kereszte-
zéseket lehet kivitelezni, sokkal rövidebb generációs idővel, mint növé-
nyek vagy állatok esetében. Így pl. gombagenetikusok alkották meg az egy
gén - egy enzim hipotézist8 , ill. járultak hozzá a genetikai rekombináció
molekuláris mechanizmusának megértéséhez. Az első eukarióta sejt, melyet
tisztított DNS-sel transzformálni lehetett, élesztósejt volt.

8 Beadle és Tatum (l 946)

-128·-
 4.5. ábra. Mikroorganizmusok tenyész-
tésére használt kísérleti fermentor~

MATa MATa
haploid haploid

+1 Párosodás
+1
1 1
1 1
1
1
1
i
MATa/MATo
1
1
1
1 1
1 diploid 1
1
1
i 1
1 4.6. ábra. Élesztőgomba (S.
1
1
1 Sporuláció 1 cerevistae) életciklusa. A MATa és
1 után4 1 MATa haploidok párosodásával
1 1
1
haploid
aszkospóra
1 létrejött diploid meiózis révén
1 1
1 négy haploid aszkosórát képez.
1
1 i !
888
---~' - _______
1

_______ _
1
1
\.
j l

--129-
 1
Agombákjelentősége az orvosi biotech-
nológiában

Biotechnológián ·-hagyományos értelemben__: olyan (ipari) techno-

lógiai eljárást, folyamatot éi1ünk, melyben mikroorganizmusok (baktériu-
mok, gombák) kontrolált biológiai aktivitása révén az ember számára
hasznos termék jön létre. Újabban a biotechnológia fogalomkörébe sorol-
ják a mikroorganizmusok mellett a növények és állatok génsebészeti
eljárásokkal történő megváltoztatását is. Az alábbiakban először a
„hagyományos", majd a legutóbbi évtizedekben létrejött rekombináns DNS-
kutatással kapcsolatos gomba-biotechnológia eredményeit említjük nagyon
vázlatosan.
A gombák igen sokféle biológiailag aktív molekulát termelnek, ezek
közül gyógyászati jelentőségűek pl. az antibiotikumok, tumorellenes hatású
vegyületek, az immunrendszerre és méhizomzatra ható anyagok.
A jelenleg használt antibakteriális hatású antibiotikumok közül a
penicillint (Penidllium ch1ysogenum), a vele rokon szerkezetű cephalospo-
rinokat ( Cephalospo1ium acremonium) és a fuzidilsavat (Fu5'idium
cocdneum) termelik gombák. Gombaellenes antibiotikumként használatos
a Penidllium giiseofulvum által termelt griseofulvin.
Gombák által termelt mikotoxinok között vannak daganatellenes
hatású vegyületek, melyek állatkísérletekben hatásosnak bizonyultak. Jövő­
beli felhasználásuk a humán gyógyászatban nincs kizárva. Ebbe a cso-
portba tartozik pl. az Aspergillus fumigatus által termelt fomagillin. Szerv-
átültetéseknél szokásos immunszupresszív terápiában9 használják a cyclo-
sporint ( Tiichoderma polyspornm).
A rozs élősködője, az anyarozs (Claviceps pwpurea) tremeli az ergot
alkaloidokat (ergotamin, ergotoxin), melyek méhizomösszehúzó hatásúak,
és gyógyszerként is forgalomban vannak.

9 Az átültetett idegen szövetek kilökődését megakadályozó, az immunrendszert gátló kezelés.

-130-
 l.:)1 ....----------.... ()

/m~krokon1d1um \ v~o
~ ~ ~---:~--1( ~
~11~~ ~ -r--1~:::,: ~
1•'
~ sokmagvu - Jj, '·
'-6-tr'-_;'--

~} A ~~ rn'ceburn ~ j ~~
'--- 0 ____, \ j \i'1
~-
• / écett
( b a"kus' rnikrokonidium

~~.~.:~
'Al~~M&~ J
~~/
m~iózis
peritécium

~·
)
1

\;'\
~\ aszkusz
trichogin \ ·
Ili
r
1v mikrokoni~i~m,
makrokontd1um
~ ; / . /a\- vagy micélium
magfuz10
"r§;). aszkuszkezdemény
'qoj
1' ~·1 ---·-- ~ // protopentec1um
...
aszkogén hifa

4. 7. ábra. Neurospora crassa életciklusa. A nagy kör a szexuális ciklust

(részletesen 1. a szövegben), a felül látható kisebb kör a vegetatív (aszexuális)
szaporodást személteti, amely sokmagvú makrokonidiumokkal és egymagvú
mikrokonídimokkal történik.

Vegyületek átalakítása nemcsak kémiai, de biológiai úton is lehetsé-

ges. Gombák tenyészeteit fel lehet használni bizonyos alapvegyületek, pl.
szteroidok, penicillin biokonverziójára, mely révén a gyógyászatban hasz-
nálható molekulákat hoznak létre. Gombák folyékony tenyészetéhez hoz-
záadnak egy alapvegyületet, melyen a gomba - enzimjei révén - átala-
kításokat képes végezni: pl. hidroxilálást, dehidrogenálást. Bizonyos idő
után a terméket a tápfolyadékból kivonják.
A gombák ipari méretekben alkalmazhatók különböző, a gyógyászat-
ban hasznos emésztő enzimek termeltetésére is. Ilyenek az amiláz, celluláz,
laktáz, lipáz, stb.

-131-
 Gombák genetikai manipulációjának lehetőségei
Régi szándéka a biotechnológus kutatóknak, hogy a hasznos moleku-
lákat termelő mikroorganizmust úgy módosítsák, hogy az az adott anyag-
ból többet termeljen . Erre a klasszikus megoldást a mutagenezis-szűrés-sze­
lekció módszere jelenti. Mivel a te1mészetes mutációs gyakoriság ehhez
nem elegendő, a mikroorganizmus-törzset röntgensugárral, UV-fénnyel,
vagy kémiai mutagénekkel (salétromossav, etilmetánszulfonát, akridin-szár-
mazékok) kezelik, majd kiszűrik, kiszelektálják azokat a mutánsokat,
melyek a hatóanyagból (pl. antibiotikumból) többet termelnek.
Új génösszetételű törzseket eredményezhetnek a genetikai keresz-
tezések. Sok ipari szempontból fontos gombatörzsnek viszont nincs szexu-·
ális folyamata, genetikai keresztezést nem lehet vele végezni. Lehetséges
viszont ún. paraszexuális keresztezés, ami azt jelenti, hogy a gene-
tikailag különböző törzseket együtt növesztve hífáik 'anasztomózist képez-
nek, vagyis fúzionálnak. Ezt megkönnyíti, ha a törzseknek egymást kie-
g~panyagigénye: pl. az egyik leucin-, a másik hisztin-igényes mu-
táns. A belőlük létrejött heterokarion egyik aminosavat sem igényli.
A genetikai keresztezést helyettesíteni lehet a protoplasztfúzió mód-
szerével is. A két keresztezni kívánt (haploid) törzsből protoplasztokat állf-·
tanak elő, ezeket polietilénglikol kezeléssel fúzionáltatják. Így nem csak
sejtfúzió valósul meg, hanem magfúzió is: Átmenetileg diploid magok kép·-
ződnek, amelyekből haploidizáció révén rekombináns magok keletkeznek.
Ezen haploid magok mindkét szülői törzsből tartalmaznak kromoszómákat.
Hogy egy ilyen típusú kísérletre példát is mondjunk: Egy lassan növő, de
jó glükoamiláz 10 termelő és egy gyorsan növő, de gyenge termelő
AspergjJJus njger törzs fúziójával sikerült létrehozni egy gyorsan növő jó
enzimte1melő törzset.
A rekombináns DNS technikák kifejlődésének eredményeként a gom-
bák genetikai manipulációja is könnyebbé vált. Kidolgozták a tisztított
DNS-··sel tö11énő transzformáció módszereit élesztőre és fonalas gombákra.
S. cerevjsjae esetében a teljes genom DNS szekvenciája isme1tté vált. Ide-
gen gének bejuttatása plazmid vektorok segítségével megoldható lett
(GENETIKA III.: 18. fejezet). Itt csak két fontos kutatási irányt említünk a
gombák géntechnológiája terén: (1) A gomba saját génjei kifejeződésének

lO Keményítóbontó enzim, amely a poliszacharidból glükóz molekulákat szabadít fel az a(l-4)

glikozidos kötés hasításával.. Sörgyártásban használják.

-132-
serkentése valamely metabolit (pl. antibiotikum) túltermeltetése céljából.
(2) Hasznos, gyógyászati jelentőségű idegen fehérjék termeltetése élesztő­
ben, vagy fonalas gombában. Ilyenek pl. interferonok 11 , hepatitis B antigén
(hepatitis-védőoltásra használják), inzulin, plazminogén aktivátor (ereken
belüli véralvadék feloldására), növekedési hormon, emésztő enzimek, stb.

A gombák mint .kórokozók. Gombaellenes szerek

A gombák elsősorban szaprofita életmódot folytatnak, vannak azon-

ban fajok, melyek növények, állatok, vagy az ember kórokozói lehetnek.
Régebben a gombák okozta fe1tőzések sokkal ritkábban fordultak elő
humán populációban, mint a bakteriális és vírusfe11őzések. A helyzet bizo-
nyos mértékig megváltozott a szteroidok, immunszupresszív gyógyszerek
alkalmazásának gyakoribbá válásával és az AIDS megjelenésével. Korábban
szaprofitának tartott fajok a legyengült védekezőképességű szervezetben
képesek elterjedni, betegséget okozni. Az ilyen fe1tőzést opportunista
infekciónak nevezik. Bakteriális ferőzések antibiotikus kezelése felborít-
hatja a sze1vezeten belül baktériumok és gombák között kialakult
egyensúlyt ·- a gombák javára. Ez egyik oka lehet a gombafertőzések
gyakoribbá válásának.
A gombafertőzés (mycosis) lehet az egész szervezetre kite1iedő (szisz-
témás), vagy lokális, a bőr, vagy nyálkahá1tya felszínére korlátozódó.

Itt csak néhány példát említünk a gombák okozta betegségek közül.. A tüdő--aszper­
gillózis pL egy szisztémás fertőzés, melyet az Aspergillus fumigaws okoz . Egészséges szer-
vezetet nem képes megtámadni, csak opportunista patogénként hat A cryptococco.sÍs-t egy
tokképző élesztőfaj, a Cryptococcu.~ neofonnans okozza . Ez először a tüdóben telepszik
meg, majd a vérárammal a központi idegrendszerbe jutva ott képez telepeket Szintén a
ti.időn keresztül behatolva okoz szisztémás fertőzést a CoccidÍoÍdes Ímmitis (coccidio-
mycosis). A bőr és a bőr alatti szövetek, haj és köröm gombás fertőzéseit okozzák a
Microspornm, Trichophyton, Epidennophyton fajok . A Candida a/bicans és más rokon
élesztőfajok okozzák a candidia.üs-t, ami leggyakrabban az újszülöttkori sz~jpenész, ill. fel-
nőttben vaginális fertőzés form~jában manifesztálódik. A Pneumocystis carinii, melyet

11 Fehérjecsalád, melynek különböző változatait daganatos, vírusos megbetegedésekben és pl.

sclerosis multiplexben használják
-133--
 sokáig egysejtlínek (protozoonnak) tartottak. okozza az AIDS betegek halálos tüdőgyul­
ladását.

A gombaellenes gyógyszerek tárgyalásánál azt kell világosan látnunk,

hogy olyan molekulákat kellett találni erre a célra, melyek az emberi
szervezet sejtjeit nem károsítják, ugyanakkor a szintén eukarióta gomba-
sejtek, ill. -fonalak szaporodását, növekedését gátolni tudják. Ez az oka
annak, hogy relatíve kevés szer van, mely képes a szervezeten belül a
gombákat szelektíven elpusztítani. A gombaellenes szereket két nagy cso-
po1tra osztjuk, (antimikotikus hatású) antibiotikumokra és kemoterápe-
utikumokra 12 . Az antibiotikumok közül kettőt Streptomycesek termelnek:
Az amphote1idn a gombasejtek membránjára hat, szisztémás mycosisokban
használják, míg a nystatin elsősorban Candida ellen hatásos. Bór- és
körömfertőzésekben használják a Penkillium által termelt g1iseofulvint. A
kemoterápeutikumok közé ta1tozik az 5-fluorocitozin, amely a pirimidin-
anyagcserével interferál. A legmodernebb antifungális szerek a triazol-
származékok (fluconazol, itraconazol, tioconazol), n~elyek a gomba szte-
roid bioszintézis inhibitorai.

Bgysgtű eukarióták (protozoonok)

A protozoonok egysejtű szerveztek, közöttük vannak állati, novenyi

szervezetekhez, ill. a gombákhoz hasonlóságot mutató csopo1tok. Bár szer-
vezetük egyetlen eukarióta sejtből áll, erre a sejtre nagyfokú funkcionális
differenciáltság jellemző. Sokféle organellumuk van, melyek együtt úgy
funkcionálnak, hogy inkább hasonlítanak pl. egy soksejtű állatra, mint
annak egyetlen sejtjére. Az orvosi biológia látókörébe azért kerültek, mert
közöttük számos humán kórokozó található.

12 Az antibiotikumok termész~tben előforduló, baktériumok v. gombák által termelt molekulák,

míg a kemoterápeutikumok kémiailag szintetizált vegyületek.
·- 134 ·--
 Az Amőbák állábakkal mozognak, közéjük tartozik az Entamoeba
histolytica, az amőbás dysenteria (járványos hasmenés) kórokozója.

4.8. ábra. Trypanosoma gambiense,

az afrikai álomkór kórokozója. Fent: a
protozoonok a vérben vörösvértestek kö-
zött. Lent: az egysejtű sémás ábrázolása.

Az Ostorosok (Flagellata) kö-

zös vonása az ostorral tö11énő
mozgás.. A Tiypanosoma gam-
10µm

biense az afrikai álomkór okozója

flagellum ( 4.8. ábra). A kórokozók a gazda-
szervezet vérében élnek, meg-
támadják az idegrendszert, levert-
séget, majd halált okoznak. Nehéz
ellenük a védekezés, me11 génjeik
transzpozíciója reven nagyon
gyakran változtatják felszíni antigénjeiket. Mire egyfajta antigénszerkezet
ellen elkészül az antitest, a kórokozó már másfajta antigénekkel
rendelkezik. Az afrikai cecelégy terjeszti, melynek ü1ása fontos a betegség
elleni védekezésben. Ugyancsak ostorosok a Giardia Jamblia, mely
enterális (emésztőrendszeri) megbetegedést (giardiózist) okoz, és a Tiicho-
monas vaginalis, mely nemi úton terjed.
A Spórások (Sporozoa) közé tartoznak a maláriát ( váltólázt) okozó
Plasmodium fajok. A kórokozó az Anopheles maláriaszúnyog csípésével
kerül a szervezetbe. A véráram útján a májba jut, a májsejtekben szapo-
rodik, majd innen a vörösvé11estekbe kerül. 48-·72 óránként a vörösvér-
testek szétesnek, a kórokozó kiszabadul, s a felszabaduló toxinok magas
lázat okoznak. A maláriaszúnyog irtása a leghatékonyabb védekezés elle-
ne. Ugyancsak a Spórások közé tartozik a Toxoplasma gondii, melynek
macskafélék a végső gazdái. Nyers hússal, ü1ülékkel terjed.

-135-
 l
1

Összefoglalás

A gombák heterotróf eukarióta szervezetek, amelyek szaprofita

vagy parazita életmódot folytatnak. Fontos szerepük van a szer'Ves
anyagok körforgásának biztosításában. Felhasználja őket az élelmiszer-
és gyógyszeripar, és vannak köztük kórokozók. Négy fő osztályba sorolták
őket az ivaros szaporodásuk alapján: Phycomycetes (moszatgombák),
Ascomycetes (tömlősgombák\ Basidiomycetes (bazídiumos gombák)
és Deuteromycetes (konidiumos gombák). A gombák egy- vagy több-
sejtű szervezetek. Egysejtűek pl.. az élesztőgombák, többsejtűek a hífákat
és hífaszövedéket (myceliumot) képző fonalas gombák. A gomba-
fonalakban megfigyelhetők harántfalak (szeptumok). A hífa két szeptum
közé eső területe egynél több magot is tartalmazhat, tehát nem tekinthető
ekvivalensnek pl. egy emlős sejttel. A gombasejtet merev, de permeábilis
sejtfal határolja. Ez főleg poliszaharidokból áll. A fonalas gombák falának
fő alkotója a kitin, mely elágazó N-·acetil-glükózamin polimer. Az élesztők
sejtfalát főként mannánok és ~-glükánok építik fel. A sejtfal enzimatikus
emésztéssel eltávolítható. Az így előállított sejtfalnélküli sejteket pro-
toplasztoknak nevezzük. Az egysejtű élesztőgombák vegetatív szaporo-
dása a mitózis. Szexuális folyamatukra jellemző, hogy két ellentétes páro-
sodási típusú sejt, (pl. pékélesztőnél az a és a típusú haploid sejt) felismeri
egymást és összeolvad egy konjugációnak nevezett folyamat során, majd
meiózis eredményeként 4 aszkospóra jön létre. Fonalas gombák vegetatív
szaporodásának legfontosabb módja a spóra-, ill. konídiumképzés,
szexuális ciklusuk eredményeként 8 spórás rende2:ett aszkuszok kelet-
keznek. A gombák igen sokféle biológiailag aktív molekulát termelnek,
ezek közül gyógyászati jelentőségűek pl. az antibiotikumok, daga-
natellenes hatású vegyiiletekJ az immunrendszeJTe és méhizomzatra ható
anyagok. A gombák genetikai manipulációjának klasszikus módszerei a
mutagenezis és szelekció, paraszexuális keresztezés, újabb metodikái a
protoplasztfúzió és a génsebészeti módszerek alkalmazása. A cél lehet a
gomba saját génjei kifejeződésének serkentése valamely metabolit (pl.
antibiotikum) túltermeltetése céljából, ill. hasznos, gyógyászati jelentőségű
idegen fehérjék termeltetése élesztőben, vagy fonalas gombában. A gom-
bák elsősorban legyengült védekezőképességű sze1vezetben képesek
elterjedni, betegséget okozni. A gombafertőzés (mikózis) lehet az egész
sze1vezetre kiterjedő (szisztémás), vagy lokális, a bőr, vagy nyálkahá1tya

-136--
felszínére korlátozódó. Napjainkban a gombafertőzések gyakoribbá váltak.
A gombaellenes szereket két nagy csoponra osztjuk, ·antibiotikumokra (pl.
amfotericin, nystatin, griseofulvin) és kemoterapeutikumokra (pl. tria-
zolszármazékok).
A gombákhoz hasonló evolúciós fejlettségi szintet képviselnek az
eukarióta egysejtüek (protozoonok). Fontos humán kórokozók vannak
köztük, mint pl. az Entamoeba histolytica. a Tíypanosoma és a maláriát
okozó Plasmodium fajok.

-137---
í
1
 5. fejezet

A NÖVÉNYI SEJT

A sejtfallal határolt eukarióta növényi sejteket az autotróf anyag-

cseréjű, fotoszintetizáló, soksejtű élőlényekben találjuk. Fejlődéstörténetük
mintegy 1,5 milliárd évvel ezelőtt kezdődött. Evolúciós eredetüket vizs-
gálva, ma már általánosan elfogadott és bizonyítottnak tekinthető az endo-
szimbionta elmélet. Ennek értelmében egy heterotróf anyagcseréjű ősi
eukarióta sejtvonal endocitózissal bekebelezett fotoszintetizáló prokarió-
tákat (cianobaktériumokat), és endoszimbiózisba lépett velük. Az endo-
szimbiózis kölcsönös előnyökkel járt az együttélő organizmusok számára: a
korábban heterotróf eukarióta sejt szerves tápanyag igényét illetően
függetlenné vált a környezetétől, mert fotoszintézissel· szervetlenből szerves
anyagot tudott előállítani - autotróf lett ·-, a sejtbe került prokarióta pedig
tápanyagokat és védelmet nyert a gazdasejt citoplazmájában. Valószínűleg
cianobaktériumok lehettek a zöld színtestek (kloroplasztok) ősei.
Az együttélés később obligáttá vált a cianobaktérium le-egyszerűsödésével
és örökítő anyagának részleges átadásával az eukarióta gazdasejt sejtmag-
jába. A két sze1vezet kooperatív kölcsönhatásával ·- amelynek tényezői
kezdetben metabolikusak, később már génikusak (örökletesek) lehettek -
minőségileg új, fejlődőképes formája jelent meg az életnek Földünkön,
amit a növényi sejtek ősei képviseltek. Szeszák Földünkön

Az endoszimbionta elmélet bizonyítékai:

A kloroplasztok képesek szaporodni a növényi sejtekben, ami élet-
jelenség, és feltétele az önreprodukcióhoz szükséges információs rendsze-
rük megléte és működése.
A kloroplasztoknak saját DNS-ük van, ami pr?karióta típusú: kova-
lensen zárt gyűrű alakú és hisztonok nem kapcsolódnak hozzá. A kloro··
plasztok fehérjeszintetizáló rendszerére a prokarióta típusú 70 S riboszóma
a jellemző, amelynek antibiotikum érzékenysége is a baktériumokéhoz
hasonló.
A cianobaktériumok és színtestek közötti rokonságot fehérje-, RNS-,
és DNS-szekvencia analízissel bizonyították.

-139 -
 4. A ma élő fotoszintetizáló prokarióták (cianobaktériumok) membrán-
+
jában működő H -pumpa és elektrontranszp011 enzimkomplex szerkezete
és funkciója feltűnően hasonlít a kloroplasztban levőhöz.
5. Ma is isme1ürík endoszimbiózisban élő szervezeteket:
a.) A Geosyphon egysejtű gomba citoplazmájában élő Nostoc még
sejtfallal is rendelkezik.
b.) A Glaucocystis geitleri-ben (színtestjét elvesztett zöldalga) élő cia-
nobaktérium sejtfalának már csak maradványai vannak.

5.1. táblázat. A növényi és állati sejtek közötti főbb különbségek.

Komponens növényi sejt állati sejt

!------------------- - ----------
Sejtfal + --
*Glikokalix - +
Plazmamembrán + +
Citoszkeleton + +
Sejtmag + +
Mitokondrium + +
Plasztisz + -

Riboszóma + +
Endoplazmás retikulum + +
Lizoszóma gyakran hiányzik +
S~jtnedvvakuólum + -·

Zárványok + --·

Cent:riólum nagyrészt hiányzik +

Csilló (9 + 2) nagyrészt hiányzik egyes sejtekben jelen van
Ostor ·- egyes sejtekben jelen van

*Glikokalix: az állati sejteket kívülről borító, glikolipidek és' glikoproteidek alkotta

réteg, 1. 6. fejezet.

Eddig közel 300 OOO növényfajt írtak le. A növényi sejtek evolúciója
során, életmódjuk és környezethez való alkalmazkodásuk következtében
néhány, csak a növényi sejtekre jellemző sejtszervecske alakult ki, ami
megkülönbözteti őket az állati sejtektől Cl. 5.1. táblázat). Ezek a követ-
kezők:

-- 140 ·-
 .a Sejtfal
b plasztisz 1 (színtest)
e sejtnedv-vakuólum
d zárványok
e mikrotestek
f csillók, ostorok és azokat létrehozó centriólumok hiánya (kivétel
néhány alacsonyabb fejlettségű növénycsoport spermatozoidája).
A növényi sejt felépítését az 5.1. ábra mutatja. A továbbiakban
röviden isme1tetjük a növényi sejtek jellegzetes sejtszervecskéit és szere-
püket.

SEJTFAL -

tonoplaszt

plazma- citoszól
membrán

1t
KEMÉNYÍTŐ diktioszóma
SZEMCSE

riboszóma
PLAZMODEZMOSZ

sejtmag
magvacska
endoplaz-
matikus
retikulum

Vegyük figyelembe, hogy a nevezéktan ezeknek a sejtorganellumoknak az esetén jelentős

eltéréseket mutat. A növényvilággal foglalkozó tudományterületek használják a „plasztisz", és
ezzel összhangban, összetételekben is a „kloroplasztisz", ..Ieukoplasztisz", stb. kifejezéseket. A
Piokémiai, molekuláris biológiai szakirodalomban viszont a „klorplaszt", ..leukoplaszt" alakok az
elfogadottak. Jelen jegyzet ez utóbbi szóhasználatot követi.
- 141 -
 S.1 . ábra. A növényi sejt szerkezete vázlatosan. Nagybetűvel tüntettük fel
a csak növényi sejtekre jellemző sejtalkatrészeket, míg a kisbetűvel írt alkatré-
szek mind a növényi, mind az állati eukarióta sejtekben megtalálhatók.
* A növényi sejtekkel foglalkozó szakirodalomban a diktioszóma kifejezés
terjedt el a Golgi apparátus jelölésére.

A sejtfal
A sejtfal a növényi sejtek legszembetűnóbb és legtartósabb része. A
sejtfalat legelőször Hook látta meg 1665-ben saját készítésű kezdetleges
mikroszkópjával. A fal által határolt üreget cellulának nevezte el, amit ma·-
gyarul sejtnek mondunk. A sejtek szárazanyag tartalm.ának túlnyomó részét
a sejtfal anyagai (főként cellulóz) adják. A sejtfal a növényevő állatok
számára fontos tápanyagforrás. Az ember számára mint ipari építőanyag
(fa) és rostanyag (papírgyártás, textilipar) jelentős, az élelmiszeripar pedig
tápanyagadalékokat (pl. pektinek) von ki a sejtfalból.
A sejtfal ·-- bár élő citoplazma hozza létre - kialakulása után már nem
tekinthető élőnek, azonban fontos szerepe van a növényi sejt és szervezet
működésében:
Kívülről határolja és védi a sejtmembránt és a citoplazmát.
Speciális sejtfalvastagodások (pl spirális, gyűrüs, sarkos, hálózatos)
biztosítják a sejtek szilárdságát, illetve a növények hajlékonyságát és rugal-
masságát.
Résztvesz az anyagszállításban. A tápoldatok szállítását az élettelen,
csupán sejtfallal rendelkező sejtek (tracheidák) vagy csövek (tracheák)
végzik. A sejtfal pórusain áthúzódó citoplazma nyúlványok (plazmodez-
moszok) biztosítják az élő sejtek közötti anyagáramlást.
Összeköti a sejteket, és biztosítja a növényi szövetek szilárdságát.

A fenti feladatok ellátása a sejtfal speciális makromolekuláinak térbeli

elhelyezkedésével és összekapcsolódásával valósul meg.

-142 -
SEJTFALANYAGOK SZEREPE ÉS EtHELYEZKEDÉSE A SEJTFALBAN

1. Cellulóz. f~pítőegysége, a 'Cellobióz, díszaharid, amely két ~-D­

glükóz molekulából áll A celiobióz egységek egyenes láncú (líneáris) poli-
mert alkotnak a cellulózban, mintegy 1000-7000 cellobióz molekula össze-
kapcsolódásával. Az egymás mellett szorosan elhelyezkedő cellulóz fona-
lakat nagyszámú hidrogénhíd köti össze, ezáltal a cellulóz vízben oldha-
tatlan és szilárd szerkezetű lesz. Az egyirányban rendezett cellulózmole-
kulák térrácsát micellumnak nevezik. Mintegy 70-80 ·cellulóz fonál össze-
kapcsolódásával jönnek létre a mikrofibrillumok, amelyek elrendeződése a
sejtfalban többé-kevésbé szabályos. A mikrofibrillumok k)tegei alkotják
a fénymikroszkóppal még éppen látható fibrillumokat, sejtfalrostokat.

2. Hemicellulóz. A hemicellulóz makromolekulák hexózokból és pen-

tózokból felépülő polimerek, amelyek lehetnek:
a) xiloglukánok (glükóz lineáris polimer -t xilóz oldallánc)
b) arabinogalaktánok (galaktóz lineáris polimer + arabinóz oldallánc)
e: arabinoxilánok (xilóz lineáris polimer + arabin6z oldallánc)
A hemicellulóz molekulák a cellulóz mikrofibrillumokhoz kapcsolódva
növelik a sejtfal szilárdságát.

3. Pektinek. Forró vízben oldódó, géltermészetű poliszaharidok. Ga·-

lakturonsav-metilészterből álló egyenes láncokhoz ramnóz, vagy arabinóz
molekulák kapcsolódnak. A polimereket Ca 2+ -hídak \<apcsolják össze (Ca-
pektát). A sejtfalban a cellulóz mikrofibrillumok közötti teret töltik ki. A
hemicellulóz molekulákhoz is kötődnek. Biztosítják a sejtfal rugalmasságát,
víwirralmát és kationcserélő tulajdonságát. A növényi sejtek között mint
ragasztóanyagok jelentősek. Pektinnek tulajdonítható a gyümölcsízek géle-
sedése, ezért az élelmiszeripar is felhasználja gyümölcszselék készítéséhez
és rostos gyiimölcslevek sűrítésére. A gyógyászatban hasmenés ellen, feké-
lyes nyálkahártyák (gyomor, patkóbél) védelmére, és a bélcsatornába ke-
rült mérgező anyagok lekötésére is használható, mivel nagy adszorbciós
képessége van.

4. 1ügnin. A cellulóz micellumok közé beépülő lignin az idősebb

növényi sejtek falának elfásodását okozza. Bonyolult összetételű, fenil-
propilalkohol egységekből felépülő poiimer. Térhálós szerkezetű amorf

-- 143
anyag. Növeli a sejtfal kémiai és mechanikai ellenállóképességét, ke-
ménnyé, merevvé teszi a sejtfalat.

5. Speciális sejtfalkomponensek. Fiatal növényi szervek felületét borító

kutikula anyaga a kutin (zsírsze1ű anyag), ami víztaszító hatású és csök-
kenti a párolgást. Többrétegű bőrszövetek sejtjeinek falába levegőt és vizet
át nem eresztő szuberin (para) rétegek rakódnak le. A para rossz hő­
vezető ezért véd a hőingadozások ellen is.
A sejtfalat felépítő makromolekulák összekapcsolódását és térbeli
elrendeződését szemlélteti az 5.2. ábra.

Ca-hidak a pektinmolekulák között

5.2. ábra. A sejtfalat

felépítő makromolekulák
e/helyezkedése.
cellulóz
molekulák

A SEJTFAL SZINTÉZISE ÉS SZERKEZETE

Az új sejtfal szintézise a mitotikus osztódás késői anafázisában indul.

Mikrotubulusok közvetítésével diktioszóma (Golgi) ,vezikulumok gyűlnek
össze a sejt középvonalában és létrehozzák a középlemezt, amely Ca-
pektát-ból áll. Ebbe épülnek a két utódsejt elsődleges sejtfalának
komponensei (cellulóz és hemicellulóz), amelyek a két új membránfelszí-
nen szintetizálódnak. A pektinből álló középlemez tehát egyrészt kettévá-
lasztja az anyasejt citoplazmáját a citokinézis során, másrészt összeragasztja
a keletkező két utódsejtet. Ha pektináz (pektint bontó) enzimmel kezeljük
a növényi szöveteket, sejtekre esnek szét.

- 144 --
 A kifelé ( centrifügáhsan) növekvő kóLéplernezt a két újonnan kelet-
kezett membránfelszínnel fragmoplasztnak nevezik Az új sejtmemb-
ránok felszínének külső (középlemez felé nézó) felületén rendezetten
cellulóz-szintetáz enzimkomplexek varrnak, és folyamatosan cellulóz
mikrofibrillumokat szintetizálnak (1. 53 ábra).
Az elsődleges sejtfalba beépült cellulóz mikrofibrillumok elhelyezke-
dése még rendezetlen, hálózatos. Később a sejtfal vastagodásával létrejön a
másodlagos sejtfal, amelyben a mikrofibriliumok már rendezettebben, a
sejt hossztengelye irányában épülnek be. Az egymásra rakódó rétegekben
a ceilulóz mikrofibrillumok lefutási iránya között mintegy 120°-os eltérés is
megfigyelhető. Ez az elrendeződés nagy szilárdságot biztosít.

5.3. ábra. A
- - - sejtmembrán sejtfal szintézisének
modellje.
cellulóz-szintetáz
komplex

sejtmembránhoz kapcsolódott
citoplazma _ _ _ _ _ _ _ _ _ _J mikrotubulus
0,1 µm

Kimutatták, hogy a sejtfalba épülő cellulóz mikrofibrillumok elrende-

ződését a sejtmembrán belső oldalához tapadt mikrotubulusok elhelyez-
kedése határozza meg. Amikor gátolták a mikrotubulusok képződését (pl.
kolchicinnel) a cellulóz mikrofibrillumok orientációja elmaradt.
A fiatal sejtek elsődleges fala mgalmas, vékony, pektinekben gazdag
és cellulózban szegény. A gyorsan növekedő sejtek falában gyarapodik a
cellulóz, a pektinta11alom viszont csökken. A másodlagos sejtfalban már a
cellulóz és a lignin %-os aránya nagy.
A növényi szöveteket alkotó sejtek citoplazmái között közvetlen
összeköttetést biztosítanak a plazmodezmoszok (1. 5.1. ábra). A fragmo-
plaszt képződése során pórusok alakulnak ki azokon a helyeken, ahol a
magorsó (1. 12. fejezet) mikrotubulusai és az endoplazmatikus retikulum

--· 145 -
részletek átnyúlnak a leendő utódsejtekbe. Ezek a nyílások később a fal-
vastagodástól függetlenül megmaradnak és ezeken keresztül citoplazma
hídakkal kapcsolat jön létre a szomszédos sejtek l}özött A plazmodez-
moszok szerepe a sejtek közötti kommunikációban és az anyagszál-
lításban van. Ezeken a csatornákon keresztül kismolekulájú kompo-
nensek, víz, metabolitok, szabályozó anyagok (pl. hormonok) közlekednek
(kb. 800 D alatt). Azt is kimutatták, hogy az átjutásban nem a méret az
egyetlen meghatározó tényező, vírusok átjutását is megfigyelték. amelyek
képesek a járatok kitágítására.

A plasztiszok
A plasztiszok a növényi sejtek legnagyobb méretű organellumai. Két
fő típusuk van:
1. pigmentet ta1talmazók (kloroplaszt és kromoplaszt)
2. pigmentet nem tartalmazók (leukoplaszt) ·
Minden plasztisz típus közvetlenül kialakulhat proplasztból. A pro-
plaszt a hajtás- és gyökércsúcsok osztódó szövetének sejtjeiben lévő,
lencse alakú, kettős membránnal határolt testecske. Belsejét homogén
alapanyag (sztróma) tölti ki, amely .tartalmaz cirkuláris DNS-t és riboszó-
mákat. Sötétben a belső membránról lefűződéssel létrejön benne egy hexa·-
gonális kristályszerkezetű struktúra, amely a színtestek belső membrán-
rendszerének kezdeménye. Ez a szerkezet jellemző az etioplasztra. A
különböző típusú plasztiszok genetikailag azonosak, fény hatására, vagy
annak hiányában reverzibilisen átalakulhatnak egymásba CL 5.4. ábra).

KLOROPLASZT

Ha a növényi sejtek fényen fejlődnek, a proplasztok átalakulnak klo-

roplasztokká, amelyek zöld színét a klorofill molekulák adják. A kloro-
plasztok működésük során C0 2 és H 20 felhasználásával, és fényenergia
·- 146 -
segítségével glükózt állítanak elő.. Ez a fotoszintézis folyamata, miáltal a
növények a Nap sugárzó energiájának egy részét kémiai kötésekben kon-
ze1vált energiává alakítják.

5.4. ábra. A plaszt/.-

5zok átalakulásai.

LEUKOPLASZT*

A kloroplasztok 4-6
µm átmérőjű, lencse a-
lakú testek. Számuk egy
növényi sejtben 50-nél is
több lehet. A kloroplaszt
elektronmikroszkópos ké-
pét az 5.5A ábra, szer-·
kezeti elemeit az 5.5B
PROPLASZT
ábra szemlélteti. Kívülről
kettős membrán határol-ja őket, amely magába zár egy folyékony alap-
állományt (sztróma) és egy összefüggő membránrendszert. Az alapállo--
mány tartalmazza a fotoszintézis sötét reakciójának (C0 2 megkötése és
glükóz szintézise) enzimeit. A belső membránrendszer építőelemei a kettős
foszfolipid réteggel határolt lapos membránzsákok, az ún. tilakoidok. A
korong alakú kisebb tilakoidok egymás fölé rétegződve oszlopokat, grá-
numokat alkotnak. A gránumokat egymással a nagyobb kiterjedésű sztró-
ma tilakoidok kötik össze.
A gránum és sztróma tilakoid membránjai tartalmazzák a fotoszintézis
fényreaciójának elemeit: a fotonok befogását végző színanyagokat (kloro-
fill, xantofill, karotin), az elektron- és protontranszportlánc elemeit, vala-
mint az ATP szintézist végző szupramolekuláris rendsze11 (cF 0 -F 1 ré-
szecskék). A kloroplasztb~m végbemenő fotoszintézis lépéseit a 8. fejezet-
ben tárgyaljuk. Amikor a fotoszintézis több glükózt termel, mint amennyit

- 147 -
a sejt a glükolízis során felhasznál, a glükóz atmenetileg keményítő
szemcsékké polimerizálódhat a kloroplasztokban (ezt hívják asszimilációs
keményítőnek). Sötétben a keményítő glükóz1a bomlik és \'agv a felhasz·-
nálás helyére szállítódik, vagy a raktározó szervekt1e, ahol ismét kemé-
nyítővé alakul.

B)
LEVÉL

a tilakoid
belső tere
kulső
membrán membrán

membránok közötti tér

S .5. ábra. A k/oroplaszt szerkezete. A) Elektronmikroszkópos felvétel. (N)

sejtmag; (NM) maghártya; (C) citoplazm; (CHP) kloroplaszt; ST sztróma; (GR)
gránum oszlopok; (TH) sztróma tilakoídok; (S) asszimilációs keményítő szem-
csék a sztróma alapállományába ágyazva; (P) peroxiszómák; (CW) sejtfal; (CV)
sejtnedv--vakuólum; (M) mitokondrium. B) Séma (azonos a 8.14. ábrával).

- 148 --
KROMOPLASZTOK

A kromoplasztok ta1talmaznak sárga (xantofill), n~rancssárga (karo-

tin) vagy vörös (likopin) színű pigmenteket. Alakjuk lehet gömb, orsó
vagy kristályszerű. Létrejöhetnek közvetlenül proplasztból, ritkábban leu-
koplasztokból (gyökérben), vagy a kloroplasztok átalakulásával: pl. ter-
mések érése során a klorofill molekulák elbomlanak. és visszamaradnak a
sárgás vagy vörös színlí karotínoidok. A virágok szirmaiban és a termések
falában lévő pigmenteknek szerepe van az állatok csalogatásában, ami
elősegítheti a megporzást és a magvak, te1mések te1iesztését.

LEUKOPLASZT

A leukoplasztok színtelenek, amelyek fénymentes helyeken, földalatti

raktározó szervekben és magvakban találhatók. Az amiloplaszt kemé-
nyítőt ta1talmaz. Nagy mennyiségben van a burgonyagumóban, az embriók
szikleveleiben, és a táplálószövetben, ezért energia raktárnak tekinthető.
Keletkezhet közvetlenül proplasztból, vagy a kloroplaszt átalakulásával.
Fény hatására ismét kloroplaszttá alakulhat (pl. a föld felszínére kerülő
burgonya gumók megzöldülnek). Pigmentet szintén nem tartalmaznak az
olajat raktározó elaioplasztok és a fehé1iéket raktározó proteino-
plasztok.

-149 -
 Növényi sejtek vakuoláris rendszere

SEJTNEDV-V AKUÓLUM

citoplazmahid -
sejtfal ------
sejtmembrán -
tonoplaszt ···-

5.6. ábra. A .sejtnedv-vakuólum

méretének változása a sejt megnyúlá.sos
növekedése során.

A sejtnedvvakuólum a növények tipikus sejtszetve, amelyet egy spe-

ciális membrán, a tonoplaszt határol a citoplazma felől Cl. 5.1. ábra). Fő­
ként sejtnedvet, kisebbrészt szilárd (pl. zárványokat) vagy gáznemű anya-
gokat ta11almaz. Létrejöhet az endoplazmatikus retikulum üregrendszeré-
nek kitágulásával, vagy a diktioszóma ( Golgi) hólyagjainak összeolvadásá-
val. A sejtek korával a vakuólumok mérete nő, és egyesülhetnek egy köz-
ponti vakuólummá. Idősebb sejtek térfogatának 80-90 %-át is kitöltheti, és
tartalma a citoplazmát a sejtfalhoz nyomja (5.6 ábra).

A vakuólumok szerepe lehet: 1. homeosztázis biztosítása

2. ozmoreguláció
3. sejtek megnyújtása, növekedése
4. raktározás
5. emésztés

ad 1. Amikor a növényi sejtek környezetének pH-·értéke csökken~ a

citoplazmába áramlott protonokat a tonoplasztban mCíködő ATP-igényes
protonpumpa a vakuólumba szállítja, ezáltal biztosítva a citoplazmában a
pH állandó értéken tartását.
- 150 -
 ad 2. A növényi sejtek szabályozni tudják a vakuólumban és a cito-
szólban lévő sejtnedv ozmotikus nyomását, egyrészt a vakuólumban talál-
ható polimer molekulák (pl. polifoszfátok, poliszaharidok) lebontása vagy
újraszintézise által, másrészt a tonoplaszton keresztüli transzport (pl. sók,
cukrok, aminosavak, egyéb metabolitok) arányainak változtatásával. Gyak-
ran 500-5000 kPa ozmotikus nyomás éttékek is kialakulhatnak, ami
hozzájárul a vízben oldott ásványi anyagok felszívásához a talajból, és
szállításához a lombkorona felé (pl. szövetek szívóereje, gyökérnyomás
jelensége). A vakuólumban lévő sejtnedv ozmótikus koncentrációjának
növekedését jelentős vízfelvétel követi. Így a sejtek turgornyomása (bel-
ső nyomása) fokozódik, következésképpen a sejt feszesebb lesz, térfogata
megnő. Ez a jelenség a turgeszcencia. A sejtek turgor állapotának
változása fontos tényező a lágyszá1ú növények és a levelek tartásának
biztosításában, illetve egyes helyzetváltoztató mozgásokban (pl. szeizmo-
nasztia: a mimóza levelei érintésre összecsukódnak, mert a levélalap erő­
sen turgeszcens sejtjeinek permeabilitása hittelen megnő, és a sejtekből
nagy mennyiségű víz áramlik ki a sejtközötti járatokba). A gázcsere-
nyílások működésében is szerepet játszik a sejtek turgornyomásának
változása. A gázcserenyílások légrése kinyílik, ha a zárósejtek turgeszcens
állapotba kerülnek (pl. fény hatására beinduló fotoszintézis gyorsan növeli
a glükóz mennyiségét a zárósejtekben, ezáltal nő a sejtnedv ozmotikus
koncentrációja, ami fokozott vízfelvételt okoz). A légrés záródik, ha a zá-
rósejtek turgornyomása csökken (pl. nagy meleg, vagy erős szél okozta
vízvesztés következtében).
ad 3. A turgeszcencia által sejtfalakra gyakorolt nagy nyomás vala-
mennyire a sejtfalakat is megnyújtja, ami a növényi sejtek növekedéséhez
elengedhetetlen.
ad 4. A vakuólumban lévő sejtnedv összetétele növényfajonként és
szervenként is változhat. A vakuólumban tárolt anyagok lehetnek:
a) sze1vetlen savak sói (nitrátok, foszfátok, karbonátok, kloridok,
szulfátok)
b) sze1ves savak és sóik (pl. oxálsav, borkősav, citromsav, almasav)
c) energiaforrások (cukrok, poliszaharidok, aminosavak, fehétiék)
d) festékanyagok (pl. antociánok, flavonol-glikozidok)
e) szekunder anyagcsere közti, vagy végtermékei (glikozidok, alka-
loidok, cseranyagok, keserű anyagok).

- 151 -
 ad S. A vakuólumok nagyszámú bontó (hidrolitikus) enzimet is tartal-
maznak. Főbb típusaik: proteáz, exopeptidáz, foszfatáz, foszfodieszteráz, P-
amiláz, p-glükozidáz, ~-galakturonidáz.
Az ember évezredek óta ismeri egyes növények gyógyító, mások mér-
gező hatását. A gyógyszeripar szinte kimeríthetetlen alapanyag- és ható-
anyag utánpótlását jelentik a növények vakuoláris vegyületei. A szív mű­
ködését serkentő gyógyszerek alapanyaga a gyűszűvirág (Digitalis pur-
purea) d.igitalin, és a trópusi Strophantus fajok strofantin glikozidja.
Sejtosztódást gátló (mikrotubulusok működését bénító) hatásuk miatt,
rákos daganatok kemoterápiájában használják az őszi kikerics ( Colchicum
autumnale) kolchicin, és a tiszafa-félék ( Taxus fajok) taxol alkaloidját. A
nadragulya (Atropa belladonna) atropint ta1talmaz, amely a paraszimpa-
tikus idegvégződéseket bénítja, ezért a simaizmok görcsének oldására és a
pupilla tágítására használják. Az indiai sztrichninfa (StJychnos nux-vomica)
magja sztrichnint ta1talmaz, ami nagyon erős méreg, de nagy hígításban
alkalmazva általános erősítő (tonizáló) és étvágyjavító hatású. A dohány
(Nicotíana tabacum) levelében te1melődő nikotin erősen mérgező alkalo-
id, és a dohányzás következtében népegészségügyi szempontból az egyik
legkárosabb élvezeti méreg. A Dél-Amerikában őshonos kínafa (Chinchona
fajok) alkaloidja a kinin, amit régebben lázcsillapításra és malária ellen
használtak. Keserű íze miatt üdítőitalok ízesítésére is használják. A dél-
amerikai indiánok a St1ychnos toxyfera növényből készítenek nyílmérget,
amelynek hatóanyaga a kurarin. A gyógyászatban is használják a haránt-
csíkolt izmok lazítására, illetve görcsoldásra. A mák (Papaver somniferum)
mintegy 25 féle ópium alkaloidja között található a papaverin, ami oldja
a simaizmok görcsét, a kodein, amely csillapítja a köhögést, és a morfin,
amely erős fájdalomcsillapító és kábító hatású. A Peruból származó kóka-
cse1ie (Eiythroxylon éoca) levele eufóriát okozó, és hallucinogén hatású
kokaint ta1talmaz. Szá1mazékait a gyógyászatban helyi érzéstelenítésre
használják. A kávéfa ( Coffea arabica) magjában koffein, a teacserje ( Thea
sinensis) levelében teofillin és teobromin alkaloidok találhatók, amelyek
izgató, élénkítő hatásúak, mivel javítják az agy vérellátását és kismértékben
emelik a vérnyomást.

-152 -
Mikrotestek
A növényi sejtekben 0,5 - 1,5 µm átmérőjű, membránnal határolt
gömbsze1ű testecskék láthatók, ezek a mikrotestek '(l. 5.1. ábra). Két tí-
pusuk van, amelyek különböző élettani funkciót látnak el: a peroxiszómák
és a glioxiszómák.
A peroxiszóma szoros kapcsolatban áll a kloroplaszttal, annak külső
membránjához tapad Cl. 5.5A ábra). A fotoszintézis során keletkező gli-
kolsavat felveszil majd glioxálsavvá oxidálja. A folyamat során keletkező
hidrogénperoxidot a benne levő kataláz enzim vízre és oxigénre bontja. A
glioxálsav szénváza aminosavszintézis alapjául szolgál.
A glioxiszóma feladata a zsírok cukrokká alakítása. A zsír- és olajtar-
talmú magvak csírázásakor a sziklevelek lipidtartalma cukorrá alakul, amit
a fejlődő növény felhasznál. A glioxiszóma tartalmazza a zsírsavak ~­
oxidációjának enzimeit.

-Zárványok
A növényi sejtek tipikus, többnyire vakuoláris termékei. A sejtek nem
állandó alkotói. Lehetnek:
1. Raktározott ta1talékanyagok (keményítő és protein szemcsék, zsírok
és olajcseppek).
2. Anyagcsere mellék- és végtermékek (illóolajok, gyanták, balzsamok
és különféle kristályok).
Számos növény zárványai fontos alapanyagok az élelmiszer-, a koz-
metikai-, és a gyógyszeripar számára.

ad 1. A növények tartalék poliszaharidjai: a keményítő és inulin

fontos tápanyagok és élelmiszeripari alapanyagok. Az inulin a fészkesvi-
rágzatú növényekben (gyermekláncfű, csicsóka) található, fruktózból fel-
épülő poliszaharid. A gabonafélék (búza, rozs) magvaiban keményítő
mellett, jelentős mennyiségű fehéiie: gliadin és glutenin van. A hüvelyes
növények (bab, borsó) magja legumin fehétiében gazdag. A növényi ola-
jok közül a napraforgó-, olíva-, repce-, és pálmaolajat az élelmiszeripar
használja, a len-·, és ricinusolaj pedig festék-, és gyógyszeripari alapanya-

- 153 ·-
gok. A növényi zsírokat: kakaóvajat és kókuszzsí1t az édesség-, a koz·-
metikai ipar hasznosítja.
ad 2. Sok növény tartalmaz kellemes illatú· illóolajat (pl. rózsa, leven-
dula, ánizs, boróka). Egyes növények illóolajában gyógyhatású anyagok
vannak: a kamilla gyulladáscsökkentő azulént tartalmaz, a kakukkfűolaj
fertőtlenítő hatású anyaga timol. A borsmentaolajban mentol van, ami
köhögéscsillapító és nyugtató hatású. Az eukaliptusz olaj gyógyítja a hörg-
hurutot és segíti a légutak tisztulását. A kámforfa olaja a bőrbe dörzsölve
hűsítő hatású, és csökkenti a reumás fájdalmakat. Az erdeifenyő terpentin
tartalmú gyantát választ ki, amit festékek és lakkok előállítására hasz-
nálnak. Az észak-amerikai balzsamfenyőből pedig kanadabalzsamot.
készítenek, amit szövettani metszetek ta1tósítására használnak.
A növényi sejtek feltűnően szép képződményei a kristályzárványok,
melyek anyaga többnyire szervetlen-, és szerves savak Ca-sói, ritkábban
Si0 2 . A különlegesen kemény és hegyes kristályok (pl. Ca-oxalát tűk)
védik a növényeket az állati kártevőktől, mások (pl. CaC03 kristályok)
mobilizálható Ca Z+ raktárként szolgálnak a sejt számára.

Összefoglalás

Az autotróf anyagcseréjű növényi sejtek mintegy 1, 5 milliárd évvel

ezelőtt jelentek meg a Földön. Feltehetően ősi heterotróf eukarióta sejtek
és fotoszintetizáló prokarióták (valószínűleg cianobaktériumok) endo-
szimbiózisa által keletkeztek. Csak növényi sejtekre jellemző az alábbi
sejtszervecskék együttese: sejtfal, plasztiszok, sejtnedvvakuólum, mikro-
testek, zárványok.
A sejtfal makromolekuláinak (cellulóz, hemicellulóz, pektinek, lig-
nin) szabályos térbeli elrendeződése (micellumok, mikrofibrillumok, fibril-
lumok) biztosítják a sejtfal mechanikai szilárdságát, ezáltal a sejtfal védi,
összeköti a sejteket, továbbá résztvesz az anyagszállításban. Az osztódó
sejtek középvonalában kialakuló fragmoplaszt két sejtmembránfelszínén
rendezetten elhelyezkedő cellulóz-szintetáz enzimkomplexek hozzák

·- 154 -
létre az új sejtfalat. A sejtfal pórusain áthúzódó pla.Zmodezmoszok biz-
tosítják a sejtek közötti anyagszállítást és kommunikációt.
A hajtás-·· és gyökércsúcsok osztódó sejtjeiben lévő proplasztokból
keletkeznek a plasztiszok (színtestek), amik fény hatására, vagy hiányá-
ban egymásba átalakulhatnak. A kettős membránbázisú kloroplaszt a
fotoszintézis reakcióinak helye, a kromoplaszt színes pigmenteket tartal-
maz, a leukoplaszt keményítőt, az elaioplaszt olajat, és a proteino-
plaszt fehérjéket raktároz.
Idősebb növényi sejtek térfogatának nagy részét kitölti egy speciális
mebránnal (tonoplaszt) határolt sejtnedv-vakuólum. Szerepe lehet: ho-
meosztázis biztosítása, ozmoreguláció, sejtek megnyújtása, raktározás,
emésztés. A vakuólumok vízta11almától függ a sejtek turgornyomása
illetve a sejtek feszessége az ún. turgeszcencia, amelynek változása fon-
tos tényező a levelek ta11ásában, egyes helyzetváltoztató mozgásokban
(szeizmonasztia), gázcserenyílások zárósejtjeinek működésében. A növé-
nyek vakuólumában tárolt sokféle szerves vegyület fontos gyógyszer-, koz-
metikai-, élelmiszeripari alapanyagok.
A növényi sejtek membránnal kö1ülhatárolt gömbszerű mikrotestjei:
a peroxiszómák, amelyek a fotoszintézis melléktermékeként keletkező
káros hidrogénperoxidot elbontják, és a glioxiszómák amikben a zsírok
cukrokká alakulnak.
A növényi sejtek többnyire vakuoláris termékei a zárványok, ame-
lyek lehetnek raktározott tartalékanyagok, vagy anyagcsere mellék-, és
végtermékek, amelyek fontos alapanyagok az élelmiszer-, kozmetikai-, és
gyógyszeriparban. A kristályzá1ványokat sze1ves és sze1vetlen savak Ca-sói,
ritkábban Si0 2 alkotják.

-155 -
 6. fejezet

A SEJTMEMBRÁN

Az alábbi leírás elsősorban soksejtű állatok membránjaira vonatkozik,

de főbb vonalaiban minden membránra igaz. A membránok a sejtek nél-
külözhetetlen alkotói. A plazmamembrán a sejteket határolja, és fenntartja
a citoplazma és a sejt környezete közötti különbségeket. A citoplazmatikus
membránrendszerek pedig a sejteken belül hoznak létre kompartmente-·
ket, s az egyes organellumok és a citoplazma közötti különbségeket ta1tják
fent. A membránokon keresztül anyagforgalom zajlik, részben a sejt és
környezete, részben pedig az egyes sejten belüli kompa1tmentek között; a
membránok résztvesznek a sejtek környezetéből érkező szignálok felfo-
gásában és továbbításában, valamint a sejt-sejt közötti kölcsönhatásokban.
A membránok lipidekből, fehé1iékből és szénhidrátokból állnak, melyek-
nek a membránban eltérő funkcióik vannak. A membránon keresztül
történő anyagtranszpo1tnak különböző foimáit isme1iük, melyek többsége
energiaigényes. Az intracelluláris membránszerkezetek különösen, de a
citoplazma-membránok is folyamatosan képződnek és átrendeződnek, azaz
dinamikusan változó szerkezetek.
Ebben a fejezetben leírást adunk a membránok szerkezetéről, funk-
ciójáról, a membránt felépítő vegyületekről és a membránokon keresztül
zajló transzport-folyamatokról.

-157-
 A membrán összetétele és szerkezete

A különböző membránok szerkezete az eltérő funkciók ellenére is

eléggé egységes. Minden membrán egy dinamikus, folyékony struktúra,
mely lipid kettősrétegből, s az ahhoz különböző módon asszociált
fehérjékből áll, melyben az alkotórészek nem kovalens kötésekkel kapcso-
lódnak egymáshoz, ezért az alkotó molekulák többé-kevésbé szabadon
elmozdulhatnak a membrán síkjában.
A membránok legfontosabb alkotórészei a lipidek és fehérjék, vala-·
mint a glikolipidek és glikoproteinek formájában előforduló szén-
hidrátok. Ezen komponensek a membránokban eltérő funkcióval
rendelkeznek.

lipid
(A) !; réteg
kettős

(8) molekula
(C)

6.1 . ábra. A sejtmembrán .szerkezete. A) A plazmamembrán kereszt-

metszetének elektronmikroszkópos képe. Jól látható a membrán kettős rétegű
szerkezete. B) és C) A membrán két-- és háromdimenziós szerkezetének sema·-
tikus ábrázolása, mely mutatja az egyes membránalkotók elhelyezkedését.

A LIPIDEK

lipidek gátolják a legtöbb anyagnak a membránon való szabad át-·

A
jutását s ezzel a sejtet a környezetétől elválasztják. Ugyancsak a lipidek fe-
lelősek a membránok fizikai integritásáé11. A membránokban a lipidek egy
5 nm vastagságú, folytonos, kettősréteget alkotnak .(61. ábra). Ebben a

-- 158 -
 i 1

membránlipidek fő tömegét adó amfipatikus (hidrofil és hidrofób mole-

kularészt egyaránt tartalmazó) foszfolipidek (l. 1. fejezet) hidrofób zsír-
sav oldalláncaikkal egymás felé, míg hidrofil részükkel a citoplazma,
illetve a környezet vizes oldata felé fordulnak. Ez a foszfolipid réteg
stabilizálja a membrán szerkezetét, ugyanakkor, lévén az élő hőmérsékle·­
tén folyékony, jelentős fluiditást is kölcsönöz neki. A membrán fluiditása
függ a membránt felépítő lipidek összetételétől és a hőmérséklettől. A hő­
mérséklet fokozatos csökkentésével elérhető, hogy a membrán folyékony
állapota megszűnik, s a membrán kristályos, gélszerű állapotba kerül. Ez a
jelenség a fázisátmenet. A fázisátmenet alacsonyabb hőmérsékleten
következik be, illetve a membrán fluiditása nagyobb, ha rövidebbek a
lipidek zsírsav oldalláncai, és több a telítetlen zsírsav oldallánc ben-·
nük. Ezek ugyanis adott hőmérsékleten mozgékonyabbak, flexibilisebbek,
mint a hosszabb vagy telített oldalláncúak, s így akadályozzák az oldal·-
láncok kölcsönhatását és kompakt, rigid szerkezetek kialakulását. A
környezet hr 5mérsékletéhez való alkalmazkodás során bizonyos élőlények
(pl. mikroorganizmusok) membránjának lipidösszetétele változik.

3
poláris
] fejek

2 koleszterin

1
által
E
e
merevített 6.2. ábra. A kole.szterin molekula
réteg elhelyezkedése a membrán lipid-· réte-
gében, .s kölcsönhatása a szomszédos
folyékonyabb
lipídmolekulákkal.
réteg

A fentebb tárgyalt lipideken kívül az eukarióta .sejtmembrán jelentős

mennyiségű koleszterint is tartalmaz. A koleszterin mennyisége egyes
membránokban eléri a foszfolipidek mennyiségét. A koleszterin a lipid
kettősrétegben hidrofil részével a foszfolipidek hidrofil részéhez rendező­
dik, planáris hidrofób gyűrűs szerkezete pedig ennek megfelelően a zsír-
savaknak a foszfolipidek hidrofil részéhez közeli szakaszával lép kölcsön-
hatásba. Ezen molekularészek mobilitását csökkentve, csökkenti a memb-
rán permeábilitását (62. ábra). Bár ílymódon a koleszterin a membrán
fluiditását csökkenti, az eukarióta membránban található nagy koncent-·

-159-
rációban gátolja a zsírsav oldalláncok rendeződésének lehetőségét, ezáltal
pedig gátolja a fázisátmenetet.
További jelentős membránalkotó lipidek a glikolipidek. Ilyenek a ce-
rebrozidok és a gangliozidok, melyek minden állati sejtmembránban
megtalálhatók. Ezek hidrofil részükben valamilyen cukrot vagy cukorszár--
mazékot tartalmaznak Cl. 1. fejezet).
A folyékony lipidrétegben az egyes lipidmolekulák oldalirányban
(laterálisan) szabadon elmozdulhatnak, illetve tengelyük kö1ül foroghatnak.
Az egyes lipidrétegek közötti szabad mozgásuk (átfordulásuk, flip-flop)
azonban gátolt (6.3. ábra). A lipidmolekulák szabad mozgásának ez a
korlátozottsága speciális problémát jelent a membránok szintézise során.
Az új membrán szintézise a simafelszínű endoplazmatikus retikulum külső
(citoszolikus) rétegében tönénik. Amennyiben ezek az újonnan szintetizált
foszfolipid molekulák nem helyeződhetnének át a másik (belső) lipidré-
tegbe, nem jöhetne létre új membrán. Ezt a problémát oldja meg az
endoplazmatikus retikulumhoz kötött speciális enzim, az ún. foszfolipid

laterális diffúzió

6.3. ábra. A fqszfolipíd molekulák moz-

flip-flop gékonysága a membránban. A molekulák late-
(ritkán rális diffúziója és rotációja megengedett, de az
történik) egyes lipidrétegek közötti átmenet nem lehet-
séges.

flexió rotáció

transzlokátor, amely a foszfolipidek egyik membránrétegből a másikba

való áthelyezését végzi. Ennek az enzimnek a szelektív működése magya-
rázza továbbá a foszfolipidek aszimmetrikus eloszlását a membránokban
(64. ábra). A membránlipidek aszimmetrikus eloszlásának funkcionális
jelentősége van. A membrán külső oldalán elhelyezkedő glikolipidek pél-
dául a membrán védelmében, elektromos szigetelésben, a környezeti szig-
nálok felfogására szolgáló receptorként szolgálhatnak. Ez utóbbira példa a
koleratoxin receptoraként mCíködő GMl gangliozid 1 . A membrán belső

1 A gangliozidok olyan komplex glikolipidek, amelyek mindig tartalmaznak egy, vagy néhány
szialinsavat (N-acetil neuraminsav), mely negatív töltést kölcsönöz a molekulának.
--160 -
lipidrétegében elhelyezkedő, s a membrán belső oldalán negatív töltés-
többletet okozó foszfatidil-szerin pedig a jelátvitelben fontos szerepet
játszó protein kináz C-nek biztosít optimális környezetet.
EXTRACELLULÁRIS TÉR

CITOPLAZMA

6.4. ábra. Lipidek aszimmetrikus eloszlása humán· vörösvértest memb-

ránban.. A membrán citoszolikus oldalán elsősorban foszfatidil-etanolamin és
foszfatidil-szerin, míg a külső lipidrétegben elsősorban foszfatidil--kolin, szfin·-
gomielin és glikolipidek fordulnak elő.

MEMBRÁNFEHÉRJÉK

Bár a membránok alapvető szerkezetét a lipidek határozzák meg, a

membránok specifikus funkciói általában a membránok másik alapvető
komponenséhez, a fehérjékhez kötődnek. Szerepet játszanak receptor-
ként a külvilágból érkező szignálok érzékelésében, valamint továbbításá-
ban. Résztvesznek a különböző transzpo1tfolyamatokban (facilitált diffú-
zió, aktív transzport, ioncsatornák képzése, endo- és exocitózis,
valamint transzcitózis). Fontos szerepük van a sejtek közötti felismerésben
és a sejtek közötti kölcsönhatásokban, a membránpotenciál fenn-
tartásában, stb. Ennek megfelelően a fehérjék men?yisége és típusa az
egyes membránokban nagyfokban eltérő.

-161-
 6.5. ábra. A membráníehérjék kúlönböző kapcsolódá,si lehetőségei a lipid
kettő5réteghez. 1. Integráns, a membránt egyszer átívelő a-helikális szerkezetű
fehérje, mely kovalensen kötött zsírsavval is kapcsolódik a lipid réteghez. 2.
Integráns, a membránt többször is átívelő a.--helikális szerkezetű fehérje. 3 . A ci-
toplazmatikus oldalon a lipidréteghez a fehérjemolekulához kovalensen kötött
zsírsav oldalláncon keresztül kapcsolódó perifériás fehérje. 4. A külső oldalon a
lipidréteghez a fehérjemolekulához kovalensen kötött zsírsav oldalláncon ke-
resztül kapcsolódó perifériás fehérje . .5. A citoszolikus oldalon fehérje-fehérje
kölcsönhatással kapcsolódó perifériás fehérje. 6. A külső oldalon fehérje-fehérje
kölcsönhatással kapcsolódó perifériás fehérje.

A különböző membránfehérjék eltérő módon kapcsolódnak a lipid

kettősréteghez (65. ábra). Nagyon sok fehérje a lipid teljesen
kettősrétegen
átér, s amino- és karboxi-terminális végeik a membrán két oldalán
helyezkednek el (1. és 2. fehérjék a 65. ábrán). Ezek az ún. transz-
membrán fehérjék amfipatikusak, s a membrán belsejében hidrofób
aminosavaik oldalláncai lépnek kölcsönhatásba a membránlipidekkel. Ezen
fehérjék hidrofób jellege és a membránhoz való kötődése fokozódik, ha a
fehétiéhez kovalensen zsírsav kötődik, mely beépül a membrán lipid-
rétegébe (1. fehérje a 65. ábrán). A transzmembrán fehérjék meghatározott
orientációval rendelkeznek a membránban, ami egyrészt a durvafelszínű
endoplazmatikus retikulumon való szintézisük és membránba való beépí-
tésük következménye, másrészt pedig a citoplazmikus és nem-dtoplaz·-
mikus domének eltérő funkcióját jelzi. Ezt a két domént a membránt átérő
domén köti össze, mely a membrán belsejében a hidrofób lipidekkel érint-·
kezik, ennek megfelelően zömében nem-poláros aminosavakból áll. Ebben
a doménben a peptidkötések csak önmagukkal képesek H-kötést kiala-
kítani. A transzmembrán fehérjék egy része csak egyszer (1. fehérje a 65.
ábrán), más fehérjék többször is (2. fehérje a 65. ábrán) átívelik a memb-
ránt. A fehérjék membránt átívelő doménje igen gyakran a-helikális szer-
kezetű (1. és 2. fehérje a 65. ábrán), de a membránt többször átívelő
fehérjék esetén ez a domén ~-hordó szerkezetű is lehet (1. 1. 6 ábra).
Más membránfehérjék a membránnak csak az egyik -· a citoszolikus
(3. és 5. fehérjék az 65. ábrán) vagy a nem-citoszolikus ( 4. és 6. fehérjék a
65. ábrán) -- oldalán helyezkednek el, vagy kovalensen kötött zsírsav ol-
dalláncokkal kötődve a membránhoz (3. és 4. fehérje a 65. ábrán), vagy
csupán transzmembrán fehérjékkel való nemkovalens kölcsönhatással (5.
és 6. fehérje a 65. ábrán).

-162-
 Ezen szerkezeti különbségeken alapul a membránfehérjék két nagy
csopo1tba osztása is. Az ún. perifériás membránfehérjék a membrántól
viszonylag könnyen (pl. ozmotikus sokkal) elválaszthatók, míg az ún.
integráns fehérjék csak nehezen (pl. detergenssel való kezelés) távo-
líthatók el.
A membrán fehérjéi a lipidekhez hasonlóan a membránban tengelyük
körüli forgásra (rotáció) és oldalirányú mozgásra (laterális diffúzió)
képesek. A membránfehérjéknek a membrán síkjában való elmozdulására
az első kísérletes bizonyíték egér és humán sejtekből mesterségesen létre-
hozott fúziós sejtek vizsgálatából származott. Az egér és humán memb-
ránfehéiiék elhelyezkedését eltérő színben fluoreszkáló antitestekkel kö-
vették. A fúziót követően az egér és humán fehérjék (és ennek meg-
felelően az eltérő színű fluoreszcencia is) szeparált~n, egymástól elkülö-
nülten helyezkedtek el, de a fúziót követő mintegy 30-40 perc múlva már
összekeverten, a teljes sejtfelszínen egyenletesen oszlottak el (66 ábra).
Ugyancsak a membránfehérjék mobilitását bizonyítja a patching (fol-
tokba gyülekezés) és capping (sapkaképzés) jelensége, melyeknek a
sejtmembránon keresztül tö1ténő tömeges anyagtranszportban van szerepe
(1. 7. fejezet).
A membránfehérjék laterális diffúziójának további kísérletes bizonyí-
tékát az ún. FRAP (fluorescence recoveJY !liter p_hotobleaching = fluo-
reszcencia helyreállása fotokioltás után) technika szolgáltatta. Ebben az
eljárásban egy membránfehé1iét fluoreszcensen jelölt monovalens (csak
egyetlen kötőhellyel rendelkező) antitesttel jelölnek, majd lézersugárral
egyetlen kis foltban a fluoreszcenciát kioltják. A kioltás helyén a fluo-·
reszcencia egy idő után visszaáll. Ez a membránfehérjék laterális diffúzióját
bizonyítja. A fluoreszcencia helyreállásának idejéből az illető fehérje
diffúziós koefficiense számítható. Ez a különböző membránfehérjékre
lényegesen eltérő é1ték lehet, de általában igaz, hogy a fehérjék diffúziós
koefficiense a lipidekének mintegy tizede vagy százada.
A membránról fentebb adott kép, mely szerint a membrán egy olyan
folyékony lipid tenger, melyben a lipidek és fehé1iék szabadon úsznak,
természetesen erősen szimplifikált. Sok példát isme1ünk arra, hogy ez nem
így van. Vékonybél, vagy a vese tubulusának hámsejtjeiben pl. bizonyos
enzim-· és transzpo1tfehé1iék mozgása vagy csak az apikális, vagy csak a
bazális sejtfelületeken belül szabad. Ezek szabad mozgását a lument hatá-
roló hámsejtek membránjainak lokális összeolvadásával létrejövő junkció,

-163-
az ún. 11 tight junction'1 akadályozza) amely egyben a külső lipidréteg
lipidjeinek laterális diffúzióját is gátolja (1. 11. fejezet).

HUMÁN
SEJT

\membrán
fehérje

FUZIÓS SEJT
6.6. ábra. A citoplaz-
mamembrán fehérjék mobili-
tásának bizonyítása fluoresz-
'(:--
cens jelölés.se/ egér-humán he-
;--. ?--- (' - - - - . i . . - - - terokarionban. Az egér sejtek
;-,. ~ "t--. membránfehérjéjéhez kapcso-
lódó antitestet zölden fluoresz-
fluoreszceinnel (<0) rodaminnal (e) káló fluoreszceinnel, a humán
jelzett egér jelzett humán sejtek membránfehérjéjéhez
membrán- fehérjékkel >-e membrán-fehérjékkel kapcsolódó antitestet vörösen
fluoreszkáló rodaminnal jelöl-
szembeni szembeni
ellenanyagok (A) ellenanyagok (A)
ték.

id~ 0 perc INKUBACIÓ 37 °Con

membránalkotók A
•-< szabad diffúziója azonban
nemcsak sejt-sejt közötti
idő= 40 perc
kölcsönhatások esetén gá-
tolt. Emlősök spermiumá-
nak vizsgálata kimutatta, hogy bizonyos fehérjék csak a fej elülső, más
fehé1iék csak a fej hátulsó részén, míg megint mások csak a farki részben
találhatók, bár mozgásuk korlátozottságának okát nem ismerjük.
A 6 7. ábrán a membránfehérjék szabad diffúziója korlátozásának elvi
lehetőségeit foglaljuk össze.

-164-
 t
. . . --„.„ )
l
'-······ ./ (A)

6.7. ábra. Citoplazmamembrán fehér;ék szabad

diffúzió)cinak gátlási lehetőségei (A) A fehérje nagy
(B)
kiterjedésű és tömegű, ennek megfelelően nagyon
lassan diffundáló aggregátumot képez. (B) A fehérje
aggregátum az extracelluláris mátrixhoz kapcsolódik.
(C) A fehérje aggregátum a citoszkeletonhoz hor-
gonyzódik.. (0) A fehérje aggregátum más sejtek
felületén lévő fehérjékhez kapcsolódik.

(C)

(D)

ASZÉNHIDRÁTOK

A biológiai membránok a lipidek és fehérjék mellett jelen-

különböző
tős mennyiségű szénhidrátot is ta11alamaznak. Így pl. a vörösvértest plaz-
mamembránja 40% lipid és 52% fehérje mellett 8% szénhidrátot ta11almaz.
A szénhidrátok kisebb része glikolipid, nagyobb része pedig glikoprotein
és részben proteoglikán (1. 11. fejezet) formában található a membránban.
A szénhidrátok általában 15 monoszaharid egységnél nem hosszabb oligo-
szaharid láncot alkotnak, s a fehérjékre a Golgi hál~zatban kerülnek. Bár
általában bennük mindössze kilencféle monoszharid fordul elő, s kis mére·-
túek, ennek ellenére is rendkívül sokféle szerkezetűek lehetnek, amit an-
nak köszönhetnek, hogy különböző szénatomokon keresztül is kapcso·-
lódhatnak egymáshoz, s elágazó láncokat is alkothatnak. Ezé11 diverzitásuk
és specífitásuk rendkívül nagyfokú. Ez igen fontos a ma még nem eléggé
felderített olyan funkciókban, mint a sejtek közötti kölcsönhatások, ill. a
-165 --
sejt és környezete közötti jelátvitel folyamata. Ezen túlmenően fontos
szerepük van a sejtek mechanikai és kémiai védelmében, a nem kívánt
kölcsönhatások megakadályozásában. Ezen funkcióknak megfelelően mind
a glikolipidek, mind pedig a glikoproteinek kizárólag a sejtek felületén
találhatók. Eukarióta sejtek felületén a szénhidrátok által létrehozott külső
réteget glikokalixnak nevezik. Ennek szerkezetét és elektronmikrosz-
kópos képét mutatja a 6.8. és 6.9. ábra.

transzmembrán
proteoglikán

sejt-
köpeny
(gliko
kalix)

lipid
kettős·
réteg

CITOPLZMA
e = cukor alapegység

6.8. ábra. A glikoka/ix szerkezetének vázlata. A szénhidrátok glikoli-

pidekhez, transzmembrán glikoproteinekhez, valamint trar1szmembrán proteo-
glikánokhoz kapcsolódnak. Ezen kívül a glikokalix részei az ún. adszorbeált gli-
koproteinek és adszorbeált proteoglikánok (a képen nem látható) is.

A membránok fentebb vázolt szerkezete fénymikroszkópban nem

vizsgálható. Erre az 1940-1950-es években elterjedt elektronmikroszkóppal
nyílt lehetőség. A membrán szerkezetét hagyományos vékony metszetben
transzmissziós elektronmikroszkópban vizsgálva a 6 JA. ábrán látható ké-
pet kapjuk, amely a membrán kettős szerkezetére utal. Sokkal részletesebb
képet kaphatunk a membrán szerkezetéről a később kifejlesztett fa-
gyasztva repesztéses Cfreeze fractwing) és fagyasztva maratásos
(freeze etching) technikákkal (610. ábra).

-166-
 citoplazma
g!ik:JKDiiX iner'lb·án

---~ ---··-----···-·1-----·-··-··---··
1
1
--1
1

L____J
200 nm

6. 9. ábra. Eukarióta sejt se;tköpenyének (ghkoka/1x) elektronmikrosz-

kópos képe ruténiumvörösse/ történő festés után.

A fagyasztva maratásos eljárásban a lefagyasztott szövetet, ahelyett, hogy

egy éles késsel vágnák, a késsel mintegy repesztik A vágás és repesztés
közötti különbséget úgy kell elképzelni, mintha egy mogyorós csokoládét
éles késsel szeletelünk, s sima vágási felületet kapunk, vagy törjük, s ilyen-
kor a mogyorószemek elhelyezkedése a csokoládéban jól látható. A
membrán gyakran reped a két lipidréteg között, vizsgálhatóvá téve ezzel a
membrán belsejét is. Az így hozzáférhető felületeket általában platina-
gőzöléssel kontrasztozzák, vagy a mintáról készült karbon replikát (máso-
latot) vizsgálják elektronmikroszkópban.
A fagyasztva maratásos eljárásban a repesztés után a fagyasztott és re-
pesztett minta felületéről vákuumban vizet párologtatnak el, s ezzel továb-
bi felületeket tesznek vizsgálhatóvá.
Ezekkel a technikákkal sikerült a membrán finomszerkezetének felde-
rítése . Így sikerült először kimutatni, hogy a membrán nem egy folytonos
lipid kettősréteg, s hogyan helyezkednek el benne a f~hérjék.

-167 -·
 (A)

kés 6.10. ábra. A tagyaszrva

integráns repesztése.s és iaH 1 asztva ma-
membrán
, fehérjék 1
ratá sos techmkcif. elve. (A) Egy
lefagyasztott sejt véletlenszerű

··~~,;r
Y.._ )'--._\\~: ~ ;;).
~i·;:;:m~
törése. A membrán belsejének
egy része vizsgálhatóvá vá!ik
jég
IB) A 1epesztést követően a fo-
lyadéknak vákuumban való el-
párologtatásával további memb-
a külső réteg a belső réteg
külső felszine külső felszíne
ránfelületek (a külső lipidréteg
külső és a belső lipidréteg kulső
felülete) válik vizsgálhatóvá . (C)
Férngőzöléssel valö kontraszto--
zás után felületi (scanníng)
elektronmikroszkópban látható
kép„ A képen egy fotoszinteti-
(C) záló egysejtű eukarióta sejt rész-
letei láthatók. Jól felismerhető a
Golgi hálózat, a kloroplaszt és a
rnagmembrán egy részlete a
póruskornplexummal.

Membrántranszport

A membránok egyik alapvető funciója a sejt és környezete, illetve az

egyes sejten belüli kompa11mentek elválasztása, az oldott anyag összeté-
telükben meglévő különbségek fenntartása. Ezen funciójának ellátásában a
membránok lipid kettősrétegének hidrofób belseje játssza a főszerepet,
megakadályozva a poláros molekulák átjutását a membránon.
A membránon keresztül ugyanakkor a vízben oldott anyagok transz-
p01tjának is folynia kell tápanyagfelvétel, a metabolizmus melléktermé-

·-168 -
keinek lead{isa. a sejtek inuacelluláris íonkoncentrációjának rnegé5rzése.
vagy gyors meg\áltoztatása. stb. céljából.
Az anyagok membránon átjutása történhet diffúzióval. facilitált
diffúziÓ\'al ( = passzÍ\ transzport). aktív transzporttai. és tönk~es :rnyag-
transzportta 1.
Diffúzión az egyes anyagoknak a molekulák hőmozgása következté-
ben. az alacsonyabb koncentrációjú hely irányába történő áramlását énjük.
Fehérjementes lipid kettösréteg áteresztőképességének tanulmányozásával
megállapították. hogy a lipid kettősrétegen gyakorlatilag csak az egészen
kicsi, lipicioldékony, nem poláros molekulák, és töltéssel nem rendelkező
poláros molekulák jutnak át. Töltéssel rendelkező molekulák és ionok szá-
mára a lipid kettősréteg gyakorlatilag átjárhatatlan. Ezek passZÍ\ diffúzióval
nem juthatnak át a membránon (6.11. ábra).

HIDROFOB
MOLEKULÁK
~~ ~
1
benzol
6. 11 . ábra. A szintetikus lipid kettős­
réteg különböző lusmo/ekulákkal szembeni
relat(v permeabilitása. Minél kisebb a mo-
lekula, s ami még ennél is fontosabb, minél
glicerin kevesebb H-kötést létesít a vízmolekulákkal,
annál gyorsabban diffundál a lipid kettős­
rétegen keresztül.
NAGYOBB
POLÁRIS
glukóz C::J~""
MOLEKULÁK szaharó~:•

Már az olyan, abszolút értelem-

:~~; ~u+,
Ca 2 +.c1-
:f_:·
'~ .,,;
ben nem, csak relatíve „nagyobb" po-
2+ 1 láros molekulák, mim a glükóz, sza-
;
Mg t ,
haróz, s az igen kis méretű ionok is
csak specifikus · transzpo11folyamattal
szintetikus juthatnak át a membránon.
lipid
kettős réteg
Ezen utóbbi funkcióinak a memb-
rán a membránban elhelyezkedő
transzportfehérjék segítségével felel meg. Ezek specifikusak, egyetlen
anyagnak, vagy nagyon hasonló szerkezetű anyagoknak a transzpo1tjáé1t
felelősek.

-169 -
 A transzportfehérjéknek két fö csoportját különböztetiuk meg: a
transzmembrán szállítófehérjéket ( c:míer protein), é3 a csatorna-
fehérjéket ( 6 12 ábra).

l1p!-=!
~-'2ttos:·eteg

a száll1tott anvao
Kotőhe:ye ~

A) TRA~;SZMEMBRAN SZALL1TO S) CSA V•RN.A iTHER.:E

FEHERJE

6.1 2. ábra. A transzportfehér;ék két csoport;ának sematikus Jbh.ízolása . A

szállítófehérjék konformációjuk változtatásával száilítják az anyagokat, a
membrán egyik oldalán megkötve, a másikon leadva azokat. Ezzel ellentétben a
csatornafehérjék konformác iójukat nem vátoztatják, hanem egy vízzel bélelt
pórust hoznak létre, amelyen meghatározott méretű és töltésű ionok képesek
diffúzióval átjutni.

A transzmembrán szállítófehérjék passzív transzportban (facilitált

diffúzió), vagy energia felhasználásával, aktív transzportban egyaránt
résztvehetnek.
Passzív transzpo11 esetén a töltéssel nem rendelkező molekulák a
koncentráció különbségnek megfelelően a nagyobb koncentrációjú
helyről a kisebb koncentrációjú hely irányába jutnak. át a membránon, az
egyes szállítandó anyagra specifikus transzportfehérjék segítségével. Töl·-
téssel rendelkező molekulák áramlásának irányát a koncentráció--különb-
ségen kívül a membrán két oldala közötti elektromos potenciálkü-
lönbség is befolyásolja, azaz ezek az ún. elektrokémiai gradiens által
meghatározott irányba szállítódnak.
A sejtekben azonban szükség van bizonyos molekuláknak az elektro--
kémiai gradiens által megszabott iránnyal szembeni szállítására is. Ez
energiafelhasználással, aktív transzp011tal történik. A felhasznált energia
forrása ATP hidrolízise, vagy a membrán két oldalán létrehozott iongra-
diens energiája.
A csatornafehérjék csak passzív transzpo11ban vesznek részt ( 613.
ábra).

-170 -
 A transzmembrán carrier fehérjék működése sok szempontból hasonlít
az enzimek működésére. Szubsztrátjukra specifikusak, működésük során
szubsztrátjukkal telíthetők, valamint működésük kompetitív és nem-
kompetitív gátlószerekkel egyaránt gátolható. A transzmembrán szállí-
tófehérjék által mediált transzport mindig gyorsabb az egyszerű diffúziónál
(614. ábra).

szállított molekula

<;2poo
o0o~p

,r n
elektrokémiai

00
egyszerű csatorna-
diffüzió mediált

PASSZiV TRANSZPORT AKTíV TRANSZPORT

(FACILITÁL T DIFFUZIÓ)

6 .1 3. ábra. A passzfv és akt/v transzport összehasonl/tása. Az egyszerű

diffúzió és passzív transzport spontán végbemenő folyamatok, míg az aktív
transzport energiát igényel. Aktív transzportra csak a transzmembrán szállí-
tómolekulák képesek, míg passzív transzportra a csatornafehérjék is.

6.14. ábra. Az egyszerű diffúzió

és a transzmembrán szállftófehérjék
által mediált diffúzió sebességének
összehason//tása.

i ~, .' :

A transzmembrán szállítófe-
~' "'. ~-~·: ~ ;: :. :

szállitott -
hérjék által mediált transzpo1tnak
molekulák koncentrációja
három formája lehetséges. Egye-
sek egyetlen anyagot szállítanak a membrán egyik oldaláról a másikra. Ezt
a folyamatot uniportnak hívjuk. Mások egyszerre két anyagot szállítanak,
-171 -
vagy azonos irányba - ezt a folyamatot szimportnak nevezzük - vagy egy-
mással ellentétes irányba - ezt a folyamatot antiportnak hívjuk (6.15.
áhra).

6.15. ábra. A tran.sz-

membréln szál//tófchér;ék által
med1ált transzport három le-
hetséges formája .

UNIPORT , SZI MPORT ANTI PORT .

L-·-----------·-
kapcsolt transzport

Ugyannak az anyagnak a transzportja sejttípust~l függően különböző

módon történhet. A legtöbb állati sejt a glükózt az extracelluláris térből,
ahol a glükóz koncentrációja nagy, uniporterként működő szállítófehérje
segítségével, passzív transzporttal veszi fel. A vékonybél epiteliális sejtjei
viszont a glükózt bél lumenéből aktív transzpo1ttal, Na +·-gradiens energiáját
felhasználva, szimpo11tal veszik fel, és facilitált diffúzióval adják le a másik
oldalon az extracelluláris térbe, ahol a glükóz koncentráció kisebb, mint a
sejtekben. Mivel itt egyetlen sejt membránjában kétféle mechanizmussal
működő transzportfehé1ie van, ezek szabad mozgása a membránban
korlátozott. A sejtmembrán meghatározott felszinén (a lumináris oldalon)
csak a nátriumgradiens hajtotta aktív transzport, míg más területeken (a
bazolaterális oldalon) csak a facilitált diffúziót végző fehériék találhatók. A
membránban való mozgásukat a sejt peremén körbefutó speciális sejtek
közötti kapcsolat, az. ún. "tight junction'' akadályozza ( 6 J6 ábra).
A membránon keresztül történő aktív transzport klasszikus példája a
nátrium-kálium pumpa. Funkciója a sejtek belseje és környezete közöt--
ti tekintélyes nátrium és kálium ionkoncentráció különbség fenntartása. Ez
egy olyan antip011er, amely egy ATP hidrolíziséből származó energia fel-
használásával három nátrium iont pumpál ki és 2 kálium iont szállít be a
sejtbe. Ezzel az ozmotikus egyensúly fenntartása mellett egyúttal a memb-
rán két oldala közötti potenciálkülönbség kialakításában is résztvesz ( 617.
ábra).

-172 -
 A membrán két oldalán létrehozott ionkoncentráció--különbség ener-
giának elektrokémiai gradiens formájában való tárolásra használható, ami
transzportfolyamatokban közvetlenül, vagy ATP szintézisre (a pumpa
fordított irányban történő működtetésével) egyaránt használható, illetve
különösen lényeges az elektromosan ingerelhető sejtek membránpoten-
ciáljának fenntartásában.

a vékonybél
lumene ALACSONY

apikális domén
mikrovillusa

t-.;a' -hajtotta tight junction

glukóz szimport

bélhám
laterális domén sejtek

facilitált diffúziót
végző
szállító fehérje

bazális domén

f\J,,· K
extracelluláris tér
glükóz,' Na• t,fP-áz

ALACSONY

6.16. ábra. A glűkóz transzportja a vékonybél hámse;t;ein keresztűl.

A csatornafehérjék olyan fehérjék, amelyek egy hidrofil pórust

képeznek a membránon keresztül, s amelyen igen nagy szelektivitással
ionok juthatnak át passzív transzpomal. Szelektivitásuk mellett ezek a

-173 -
csatornák igen hatékonvak. Áteresztőképességük naovságrendekkel na-
" <..... b~ L

gyobb, mint bármely ismert szállítófehéjéé. Az ionok mozgásának irányát

mindig a koncentrációkülönbség határozza meg, ionok akkurnulálására
nem képesek. Működésük azonban természetesen jól szaháhmott Nyitott
és zárt állapotuk egyaránt lehetséges. melyet a membránpotenciál
változása, mechanikai stimulus, valamely ligandumnak (kis molekub) a
csatornafehérjéhez való kötődése, illet\ e a csatornafehérje módosítása
(foszforilálás, defoszforilálás) egyaránt szabályozhat ( 6. 18 ábra).

„••
nátnum
gradiens gradiens

6.17. ábra. A Na+-K+

pumpa Vcizlata.

CITOSZÓl

Nem foglalkozunk ebben a fejezetben a makromolekulák és nagyobb

pa1tikulumok transzpmtjával, mely egészen más mechanizmussal játszódik
le (endo- és exocitózis, 1. 7. fejezet).

-174 -
 memb1án- l1gand áital liga nd á lta
1

potenc1ál szabályozott szabályozott

által , extracellulám ( intracelluláns mechan;kusan
3zaoályozott l1ga11d; liga:1d1 szabályozott

CITOSZÓL

6.18. ábra. A különbözó módon vezérelt ionc.satomák nyitott és zárt

állapot/inak .sémá.s vázlata.

Összefoglalás

A membrán olyan folytonos lipid kettősréteg, amelyben különböző

membránfehérjék találhatók. A lipid kettősréteg folyékony, s benne a lipid-
molekulák az egyes rétegeken belül elmozdulhatnak. A membrán lipidek
amfipatikusak, s a foszfolipidek vízben spontán is kettősréteget alkotnak,
illetve a feltárt sejtek membránfragmentumai spontán zárt vezikulumot
alkotnak, szabad szélük soha sincs. A membránlipidek három fő csoportba
sorolhatók: foszfolipidek, koleszterin és glikolipidek„ A külső és a belső
réteg lipidösszetétele eltérő, ami az egyes rétegek eltérő funkcíójára utal. A
különböző sejtek membránjának lipidösszetétele, illetve egyetlen sejt
különböző funkciójú membránjainak lipidösszetétele eltérő
Míg a lipidek a membrán struktúráiát határozzák meg, a fehérjék az
egyes specifikus funkciókért felelősek.. A fehérjék egy része átér a memb-
- 175 -
ránon. Némelyek csak egyszer, mások, mint pl. az iontranszportért és
egyéb oldható kis molekulák transzportjáért felelős fehérjék, töhbször is.
Ezen utóbbiak szerkezete vagy a--hélix, vagy pedig zá11 hordó formájú ~­
redő. A fehérjék másik része a lipid kettősréteg külső vagy belső felületén
helyezkedik el, vagy csak másodlagos kötésekkel kapcsolódva, vagy a
lipid rétegbe beépülő lipidhez kovalensen kötődve. A lipidekhez hason-
lóan a fehérjék is elmozdulhatnak a lipid kettősrétegben. Ugyanakkor a
sejtek bizonyos fehérjék és lipidek szabad mozgását különbözé5 módon
gátolni is tudják, s ezzel elhelyezkedésüket bizonyos felületre korlátozzák.
A membránok fehérjéihez és lipidjeihez a sejt külső, extracelluláris
oldalán oligoszaharidok kapcsolódnak. Bizonyos membránokban proteo-
glikánok is előfordulnak. Ezeknek a sejtek mechan~kai és kémiai védel-
mében, s a sejtek közötti kölcsönhatásokban van szerepe.
A sejtmembránon keresztül anyagtranszport folyik. Az egyes anyagok
membránon keresztül való átjutása történhet diffúzióval, csatorna·- és
transzportfehé1iék közreműködésével passzív transzporttal, valamint transz--
portfehérjék közreműködésével aktív transzporttal.

-176 -
 7. fejezet

AZ EUKARIÓTA SEJTEK BELSŐ VAKUOLÁRIS

RENDSZERÉNEK SZERKEZETE ÉS MŰKÖDÉSE

Ennek a fejezetnek egy részében azt vizsgáljuk, hogy a sejten belül is

vannak olyan szubcelluláris térrészek, kompartmentumok 1 - mint azt a
megelőző fejezetben már említettük -·, amelyeket a sejthártyához hasonló
membrán választ el intracelluláris környezetüktől. Ezen belső membránok
funkciója elvileg különbözik amazétól, de az általuk bezá11 térrész, más
kifejezéssel: az általuk alkotott sejtorganellum hasonlóan fizikai és funkcio·-
nális önálló egység intracellulárisan, mint a sejt a szervezeteben. E memb-
ránok egyes fajtái nem csak egymással, hanem a sejtmembránnal is mű­
ködési egységet alkotnak 2 .
Tanulmányozzuk továbbá az organellumok közötti belső anyagfor-·
galmat, valamint a sejt és környezete között membránfunkcióként végbe-·
menő tömeges anyagtranszpo11 formáit: az endo- és exocitózist is, mint a

l Kompartmentum, compartment ( ang.): rekesz, fülke, szakasz (pl. vasúti kocsié), kisebb, elha-
tárolt terület. Kompartmentalizáció egymástól valamilyen módon elválasztott, elhatárolt belső
egységekre való felosztás, felosztottság, tagolódás . Lehet nemcsak egyértelmlíen fizikai, hanem
funkcionális és/vagy fizikokémiai is
2 Alapvető szerkezeti rokonságuk, filogenetikai leszármaz1.1suk (helyenként azonosságuk vagy
egymásba való átalakulásuk és így fizikai, anyagi folytonosságuk) számos megfigyelésből ismert.
Legegyszerffbb megközelítéssel a membránnal borított organellumok az evolúcióban a
sejtmembrán beti.iremkedéseibőL majd lefüződéséből alakulhattak ki. Ennek megfelelően belső
terük - valamilyen módon·-· a klilvilág egy részletével rokonítható. Nemcsak a mitokondriumok és
a plasztiszok ősét vélhetjük valamilyen, az eukarióta fejlődés hajnalán bekebelezett prokariótának
(ahol az organellum külső membránja feleltethető meg az endocitotikus vezikulumot borító
sejthártya··lefííződésnek) . Az ER üregrendszerének belst'.'.je és az extracelluláris tér összefüggését
példázza, hogy a sejtből elválasztásra kerülő anyagok az ER lumenében jelennek meg, a
sejtmembrán integráns fehérjéinek a sejt külső felszínén elhelyezkedő doménjei szintézisük után a
RER (majd a Golgi-apparátus és a szekrétum vezikulumok) belsejébe néznek, stb .
- 177 -
belső kompartmentalizációtól és membránrendszerektől - bizonvos szem-
pontokból - nem függetleníthető működéseket.
A biológiai kutatások múlt századi fellendülése idején alapvető megál-
lapítás volt az omnÍs cellula e cellula elv kimondása (Virchow). Az evolú-
cióra vonatkozó modern ismereteink fényében ez a~ állítás nem tagadja,
hogy maga a sejtes sze1veződés hosszú fejlődési folyamat eredménye,
ugyanakkor jelenti azt, hogy amióta az élet elérte ezt a szintet. azóta min-
den sejt csak sejtből szá1mazhat. Ezt az elvet itt ki kell teljesítenünk azzal,
hogy minden membrán csak membránból eredhet; de nova membrán-
képzés az élővilágban nem fordul elő, csak a meglevő struktúra egészít-
hető ki úgy, hogy növekedjék és azután alkalmas legyen osztódásra. Ahol
az alábbiakban membránokról részletesebben esik szó, ezt a tényt külön
már nem hangsúlyozzuk.

Ezen intracelluláris membránokkal kapcsolatosan. de akár a sejthártya belső felszínére

vonatkozóan is. nem szabad elfeledkeznünk arról. hogy kompartmentalizációt nem csak az
jelenthet. ha meghatározott térrészek, egyes anyagcserefolyamatokat kivitelező en-
zimrendszerek, stb . lipid kettősréteg általi elhatárolást kapnak a sejt többi_ úgyszintén
alapveté5en vizes fázisú alkotójától.. Érdemben hasonló eredmény(í, ha bizonyos fehérjék
meghatározott mcmbrán(ok)hoz kötve-· és csak ott - helyezkednek el (Ebből a szempont-·
ból mindegy. hogy a lehetséges bcágyazódások közli! melyik forma valósul meg: átéri-e a
fehérje a membránt. vagy akár a1 egyik vagy másik oldalán beágyazva található. Egy-egy
enzimlánc valamennyi tagja - szorosan egymás mellett a funkciónak megfelelő sorrendben
elhelyezkedve - lehet rögLÍtett. lehorgonyzott ) Ez a térbeli szerveződés biztosíthatja pl.
hogy egy anyagcsereút köztitermékei ne szabadulhassanak fel. ne diffundáljanak szét a
citoplazmában (vagy legalábbis annak egy bizonyos kompartmentumában), hanem a láncba
tartozó fehérjék közvetlenül adjúk át ezeket egymúsnak Lehetőség nyílik egy ilyen
kötöttségben mlíködő rendszerben olyan allosztérikus szabályozási mechanizmusok kia·
lakulúsára is, amelyek makromolekuláris (vagy kisebb méretlí) ható elemei az ugyanabban a
membránban elhelyezkedő vagy oda lehorgonyzott fehérjék (ill. pl. lipidek)
Ez utóbbi megfontolások - a valamilyen jól definiált hordozóhoz való lekötöttség (de
nem organellumba zártság) últal kialakított elkülönítés (és esetleg egyidej(íleg zabá··
lyozhatóság) elve -- alkalmazhatók pi a citoszkelctonra is ( 10. fejezet).
Mindezekből az i.s kö\etkezik. hogy a sejt belsejében hallatlanul nagy rendezettség
uralkodik . Ez nem mond ellent annak. hogy az él6 rendszerek bizonyos mértékig képesek
elviselni a zavaró tényezők hatására kialakuló rendezetlenséget Az ilyenekre adott
válaszreakciók (pL hé5sokk proteinek szintézise) révén igyekeznek vissza;Hlítani eredeti
szervezettségüket. Ha kaotikus folyamatok uralkodnak el, és ezek leküzdése lehetetlenné
válik, az egyértelmlíen a pus1tulást vonja maga után.
Azt. hogy a sejtben keletkező fehérjék - és alkalmasint ~gyéb anyagok is - valóban
abba a kompartmentumba, organcllumba kerüljenek. ahol mffködésüket kifejtik, számos -
egymáshoz részben hasonló ·- mechanizmus segíti. Ezek közül is e fejezetben ismertetünk
néhányat. Látnunk kell, hogy a sejtalkotók önazonosságának fenntartása, szerkezeti és

- 178 -··
 funkcionális megőrzése csakis az azokat felépítő molekulák állandó megújítása, pótlása, és a
megfelelő helyre való pontos beillesztése révén lehetséges·3.

A PROKARIÓTÁK MEMBRÁNRENDSZEREI

Ezeket itt csakis - címszerűen, emlékeztetőül - a felsorolás teljessége

kedvéért említjük, részletesebben a 3. fejezet foglalkozik velük.

3 Semmiképpen sem e fejezet témája, de emlékeztetnünk kell itt is arra a (biológiában közismert)
tényre, hogy az élőt felépítő szerkezetek. azok molekuláris komponensei, és mindenekelőtt a
fehérjék nem örökélet(íek, hanem nagyon is korlátozott az életideji.ik - a szervezet jellemző
hőmérsékletén és m(íködési viszonyai között. Ezért folyamatos pótlásukról kell gondoskodni. Az
elöregedett, sérült, használhatatlanná vált kisebb vagy nagyobb molekulákat, alkalomadtán egész
sejtalkotókat el kell távolítani. A lebontó és építő folyamatok dinamikus egyensúlya a sejt egész
élete során fennáll. Csak az elpusztulás (apoptózis, nekrózis. elöregedés) útjára lépéssel kerülnek
túlsúlyba a spontán bomlás és a lebontás folyamatai az építőkkel szemben . Mindezekhez a génikus
információ elengedhetetlen, akár közvetlenül (a fehérjék aminosavsorrendjének és ezáltal
lehetséges funkciójának meghatározásával). akár közvetve, a megfelel.ő enzimek mlíködése révén.
Ugyanakkor e helyen is fel kell hívnunk a figyelmet bizonyos epigenetikus (primerekként szereplő
szerkezetekben adott) információk fontosságára a sejtorganellumok kontinuitásának fenntartásában
(L pl. fentebb: a membrán mintája csak maga a membrán lehet).
--- 179 -
 Az eukarióta seftek kompartment:alizáci6ja, belső
valruoláris rendszere; sejtorganellumok

Amint azt a bevezetésben már hangsúlyoztuk, az eukarióta sejtre

sok egyéb tulajdonsága, sajátsága mellett -- jellemző a kompartmentalizált-
sága, belsejében sejtorganellumok megjelenése. Ez azt jelenti, hogy egyes
térrészek a sejtben funkcionálisan elkülönülnek egymástól, nrekesz"-t, ,Jül-
ké"-t alkotnak, amelyen belül mások a fizikokémiai viszonyok és más
anyagcserefolyamatok zajlanak, mint a közeli vagy távolabbi intracelluláris
kömyezetben - amelynek alapja egyébként ugyanolyan vizes fázis. Érte-
lemszerű, hogy az eltérő igényű enzimatikus reakciók annál megbíz-
hatóbban és gazdaságosabban játszódhatnak le ugyanabban a sejtben,
minél inkább optimalizálható a speciális igények kielégítése (pH, ionmilió,
szubsztrát-koncentráció, stb.), és minél kevésbé áll fenn az egymás zavará-
sának veszélye, a közreműködő enzimek vagy az intermedierek összeke-
veredésének a lehetősége. A különböző funkciók fizikai szétválasztásának
módozatai többfélék. Itt csak megemlítjük - a teljesség igénye nélkül - a
miceliáris szerveződést (l. 1. fejezet, valamint kotloidika), újból felhívjuk a
figyelmet az enzimláncok, multienzimrendszerek membránhoz (vagy egyéb
szerkezeti elemhez) való rendezett kapcsolódására (l. 1. és 2. fejezet), a
vonal menti diffúzió, de még inkább a meghatározott pályán mozgó
szállító apparátusok jelentőségére (l. 10. fejezetb). Kétségtelen azonban,
hogy bármely funkcionális kompartmentum legmagasabb szintű izolációját
annak membránnal való beborítása, leválasztása, elhatárolása, sejtorganel-
lumként való léte jelenti. Igen szellemesen írja le ezt "a sejt, mint zsákok
rendszere" megfogalmazás (egy „nagy zsák" -ban sok "kis zacskó")4 .
Egy átlagos eukarióta sejt térfogatának az organellumok mintegy 50%-
át teszik ki, a membránkészletnek a sejthá1tyánál jelentősen nagyobb há-
nyadát adják a különféle intracelluláris membránok„ Ha ez utóbbi akti-
vitására gondolunk, még meggyőzőbb a sejt belső membránjainak az
anyagcserében játszott szerepe jelentőségére az az adat, miszerint ezek
összfelszíne 20-40-szer múlhatja felül a sejtmembránét. A sejtmaghár-
tyával, mitokondrium membránokkal és a színtestek mem.b-
ránjaival más fejezetekben foglalkozunk. Itt főleg az állati sejt ún. belső

4 Csaba György, Természettudományi Közlöny, 126. évfolyam, 9. szám, 392-396. oldal. (1995.)
- 180-
vakuoláris rendszerét tárgyaljuk. Ide tartozik az endoplazmatikus
hálózat, Golgi-apparátus és a lizoszómák (= GERL rendszer). Is-
me1tetjük a belső vakuoláris rendszerben megvalósuló vezikuláris
transzportot, áttekintjük az endo- és exocitózist, és szót ejtünk a per-
oxiszómá.król (7.1. ábra).

Nem tárgyaljuk itt az olyan specializált s~jtek belső men~bránjait (pl. a retina csapok
és pálcikák lemezrendszerét, vagy az izomrostok szarkoplazmatikus retikulumát), amelyek-
ben ezek teszik lehetővé a sHjátságos funkciót, és amelyek ismertetése szorosan kapcsolódik
e funkció kifejtéséhez.

- 181 -
 7.1. táblázat. Kompartmenta/izáció eukarióta .sejtben (emlős májsejt)

lntracellutáris Sejttérfogat %-a db/sejt

kompartment
Citoszól5 54
Mitokondriumok 22 1700
RER 9
SER + Golgi* 6
Sej mag 6
Pereoxiszómák 400
Lizoszómák 300
Endoszómák 200

A tipikus emlős sejtként felfogható májsejt térfogata mintegy 5 OOO µm3,

membránjainak teljes felszíne kb. 110 OOO µm 2 , míg ha egy ugyanilyen
térfogatú kockát képzelünk el, az azt beborító réteg külső-belső felszíne
összesen nagyjából 3 500 µm2.

* A táblázat forrásában ez a párosítás szerepel, és így sejten belüli

darabszám - értelemszerűen - nem adható meg: a SER funkcionális és fizikai
egységet alkot a RER-rel, a Golgi-apparátus pedig többszörös, de funkcionálisan
tulajdonképpen egy kompartmentum.

5 A "citoszól" széles körben elterjedt kif('.jezés a citoplazma - nem kompartmentalizált -

folyékony, egyetlen téregységet alkotó (betöltő) alapállományának megjelölésére. A fogalom
megalkotásakor úgy vélték, hogy a citoplazma alkalmas módszerekkel (egy kifacsart citrom
levéhez hasonlóan) kinyerhető ezen része nem rendezett, hanem ebben - mint egy levesben a
különböző szilárd komponensek - szabadon úsznak a sejtorganellumok. Mivel nem egyszer(í vizes
oldatról (latin: solutio, angol: solution), hanem fehérjekolloid rendszerről van szó, a név szól
állapotú kolloid oldatra is utalhat. E sorok írója -·· csakis saját nevében szólva - messzemenően
nem ért egyet e fogalom meghonosításával és széleskörííen elterjedt alkalmazásával.. Mivel a
legnevesebb, nagy nemzetközi elismertségnek örvendő szak- és tankönyvek is ezt használják, így
itt is ez szerepel, de emlékeztetni kell arra, hogy a sejt így megjelölt térrésze (/)nem mindenütt
szól- hanem nagyon sok helyen gél állapotú, ill. (2) olyan micelláris rendszer, amelyben nemcsak a
makromolekulák, de - legalábbis egyes területeiben - a krisztalloidok szabad diffúziója is erősen
megkérdőjelezhető. (3) Ebben helyezkednek el - az egyéb sejtalkotók mellett - a citoszkeleton
elemei is, amelyek (mint említettük) úgyszintén egy bizonyos belső citoplazmatikus rendezettséget,
kompartmentalizációt valósítanak meg, a hozzájuk rendelt (molekula)struktúrák lehorgonyzásával
(l. 10 . fejezet) . (4) Hasonlóan rögzítettek a „citoszól"-ba benyúló, de valamilyen intracelluláris
membránhoz vagy a sejthártya belsejéhez kötött molekulakomplexek is. Mindezek közeiben
természetesen van diffúziós jelleglí molekula-mozgás (ami egyes mérések szerint nemcsak
krisztalloidok, hanem bizonyos kis fehérjék esetén is nem lassúbb a számítottnál, vagy a vizes
oldatokban mérhetőnél), de nem csak az

- 182 -··
 · lizoszoma

Golg1 apparatus
7. 1 . ábra. A sejt-
perox1szoma

kompartmentalízáció álta-
lánosított vázlata.
- - - RER

nboszómák

~··-- 15 µ m ----·::>

AZ ENDOPLAZMATIKUS RETIKULUM (ER)

Elhelyezkedése alapján kapta a korai elektronmikroszkópos vizsgálók-

tól a nevét az a citoplazmatikus zárt membránhálózat (nevezhetnénk
labirintusnak is), amelyet főleg a sejtmag közelében találtak meg. Ma már
tudjuk, hogy az egyes helyeken csöves (tubuláris), másutt inkább leme-
zesnek tűnő, laposra összenyomott, egymással közlekedő hólyagokat, üre-
geket alkotó (ciszternális) rendszer nagyon sok sejtféleségben kiterjed az
ektoplazmára (a citoplazma külső, perifériás részére) is. Funkcionális kü-
lönbséget takar kétféle megjelenési formája: az ún. sima(felszínű) ER
CSER, "§.mooth ~ndoplasmic [eticulum") - vagy más kifejezéssel: az agra-
nuláris ER - felszínén nem ülnek riboszómák; ez a te1iilete az ER-nek első­
sorban a szénhidrát- (oligoszaharid-) és lipidszintézisben játszik szerepet
(membránalkotók, de pl. a sejtből kike1iilo szteránvázas vegyületek:
koleszterin a májban, vagy kémiailag ilyen típusú hormonok a megfelelő
belsőelválasztású mirigysejtekben, stb. is). Meg kell még említenünk, hogy
a SER Ca 2 +-raktárként is működik, és a májsejtekben a bélből felszívódó

- 183 -
káros anyagok méregtelenítése is itt történik 6 . Elektronmikroszkópos felvé-
teleken a SER általában csöves megjelenésű (72. ábra). Vele összefügg
(amint az alábbiakban látni fogjuk, nemcsak morfológiai folytonosságában,
hanem munkamegosztásban is) a durva (rögös) felszínű ER (RER, "tough
~ndoplasmic [eticulum"), melynek jellegzetes szemcsés megjelenését
(granuláris ER) az extraciszternális (az üregen Uumenen] kívüli, azaz a
citoplazma felé néző) felületén ülő riboszómák adják7 ( 73. ábra). Ez azt
mutatja, hogy a RER intenzív fehérjeszintézis helye. Ezt a területet általában
ciszternális felépítésűnek ta1tják (szerkezete csak sorozat-metszetek
tanulmányozása révén ismerhető meg8 ).

7.2. ábra. A sima- és a durvafelszínú'

endoplazmatikus retikulum/ a SER és RER rend-
.szere összefüggésének vázlata.

az ER ürege

6 Bár tárgyalásunk gondolatmenetéhez nem illeszkedik szorosan, itt tlínik célszer(ínek meg-
említeni a következőket Különösen gazdag hálózatot alkot a SER májsejtekben, mely szervnek
közismerten méregtelenítő (detoxikáló) feladatai is vannak.. Szokás e~eket a - szervezet számára
idegen kisebb molekulákat különbözőképpen átalakító, pL vízoldhatóvá, és így a vesék által ki-
választhatóvá tevő -- fehérjéket összefoglalóan mikroszomális enzimeknek is nevezni. A mik-
roszóma frakció - tulajdonképpen m(ítermék, a megjelölés a felfedezés körülményeivel magya-
rázható (szövet- és sejthomogenátumokban az ER törmelékei apró hólyagocskákká záródnak) -·
gyakorlati fontosságát a benne található enzimek adják . Számos olyan kémiai anyag juthat az
emberi szervezetbe, amely önmagában pl. nem mutagén vagy daganatkeltő hatású, jn vjyo azonban
azzá válik, éppen a mikroszomális enzimek mlíködése következtében. Az emberi vagy állati
szervezettel kapcsolatba kerülő kemikáliák (gyógyszerek, élelmiszeradalékok, növényvédőszerek,
stb.) tehát nem csak alkalmazott formájukban, hanem mikroszóma frakcióval való inkubálás után is
alávetendők mutagenitási (karcinogenitási) vizsgálatoknak

7 A magyar nyelv(í szakirodalomban használják a DER bet(íszót is a "durvafelszín(í" ER jelölésére,

de ez nem terjedt el széles körben.
8 Egy elektronmikroszkópos felvétel nem adhat elegendő útbaigazítást arról, hogy vajon egymással
párhuzamosan futó csövek hosszmetszeti képét látjuk-e, vagy egymásra helyezett, nagyjából azo-
nos belméretlíre ellapult zsákszerff képletek keresztmetszetét (Ahogyan egy kereknek tetsző
képződményről sem tudjuk eldönteni egyetlen fotó alapján, hogy cső vagy gömb átmetszetét
lá~juk-e, avagy esetleg egy nagyobb membrán-zsák elkeskenyedett kidudorodását.) A képlet(ek)
kiterjedéséró1, darabszámáról is csak sorozatmetszetek alapján szerezhetünk információt.

- 184-
 szabad citoplaz-
matikus
riboszómák

riboszómák
a RER-en
citoplazma
(ún. citoszól)

a RER
ürege

7. 3. ábra. A RER meg;elenése elektronmikroszkópos felvételen.

A riboszómákat mindig a citoplazmatikus felszínen találjuk ( 73. ábra),

az üregrendszer belsejében ilyenek sohasem fordulnak elő. Mai ismere·-
teink szerint a SER és a RER membrán-együttese minden sejtben egyetlen
folytonos teret zár magába (az ER lumenét). Ez kapcsolatot ta11 a mag-·
hártya perinukleáris résével is, annak megfelelően, hogy a sejtmaghá1tya
külső lemeze (amelyen riboszómák is ülhetnek) átmegy az ER memb-
ránjába ( 7.1. ábra). A RER része az ún. átmeneti (tranzitórikus) endoplaz-
matikus retikulum, amely a Golgi-készülékkel való funkcionális kapcsolat-
tartás helye (ennek leírását 1. alább), az utóbbival szemben helyezkedik el,
s felszínén nem ülnek riboszómák (7.1. ábra).

A RER és SER egymáshoz viszonyított részaránya a sejt típusától és funkcionális

állapotától egyaránt függ. nemkülönben együttes kiterjedésük is. ami aktív szintetikus
anyagcseréjíí sejtben a teljes membrün-készlct 50--60%·-át is kiteheti. míg cisztemarendszerük
összességében a sejt térfogatának mintegy 15%-át

- 185-
A GOLGl-APPARÁTUS

Nagyjából 1 µm átmérőjű, koronggá összelapított, lapjával egymásra

helyezettnek kinéző, felszínén riboszómát nem hordozó, általában 6 (nem
ritkán azonban több) membrán-zsákból (más megjelöléssel: ciszternából)
kialakuló képződmény alkotja a Golgi-készüléket, amely a sejtmaghoz és
a citocentrumhoz közel helyezkedik el a citoplazmában. Van olyan sejt,
amiben egyszeres ez a sejtorganellum - arról nem is beszélve, hogy egy
metszési síkban igen gyakran látjuk egyedülinek az itt leírt képletet CL 8.
lábjegyzet) - , de általában több ilyen képződmény működésileg és szer-
kezetileg is összefüggő együttese alkotja a Golgi-komplexet (7.4. ábra).
A sejtmaghoz közeli, pontosabban a tranzitórikus ER-·rel szemben elhe-·
lyezkedő ciszterná(ka)t nevezik cisz-, míg a távolabbi(aka)t transz hely-
zetűnek, a kettő közötti(ek) pedig a mediális részt adják. A cisz Golgi-
hálózat ta11 kapcsolatot a tranzitórikus ER-rel; tulajdonképpen annak
származéka olyan formában, hogy az arról lefűződő transzport vezikulu-
mok szállítják a Golgi-apparátusba a SER-ben és RER-ben termelt anya-
gokat (7.13. és 7.16 ábra)9. A transz Golgi-hálózat az organellum-
komplex "kimeneti" része, erről ·- de a köztes membrán-zsákok széléről is
-· kerek hólyagcsák fűződnek le (bimbózásnak is nevezett módon, 1.
alább), amelyek egyrészt a lizoszómák képzésében, másrészt a sejtszek-
récióban játszanak szerepet.

7.4. ábra. A Colgi„komp/ex vázlata.

9 Más elképzelések szerint ezeknek a hólyagocskáknak az összekapcsolódásából, összeolvadá-

sából származik a cisz-helyzetlí membrán-zsák, majd egyre távolabb vándorolva keletkezési
helyéről - s közben biokémiailag is átalakulva - válik transz-helyzetlívé.

-· 186 -
 cisz oldal

7.5. ábra. A
Golgi-apparátus vázla-
ta. A cisz-Golgi háló-
cisz Golgi
hálózat zat az ER felől érkező
transzport vezikulu-

~~~;1111111;;;11í~
mok belépési, összeol-
ciszterna ------ vadási helye; hólyag-
rned1ális csák lefűződése bárhol
ciszciszterna
Golgi történhet, de az előre­
transz Golgi haladó folyamatokban
ciszterna
(pl. szekréció) tipiku-
san a transz-Golgi cisz-
transz ternáról vagy -hálózat·-
ból történik. A cisz-,
Golgi
hálózat
mediális és transz--
Golgi kompartmentu-
mok mindegyikének
transz oldal saját és jellemző en-
zimkészlete van az oda
bekerülő fehérjék oli-
goszaharid oldallánca-
inak módosítására.

LIZOSZÓMÁK

Speciális bontó funkciót ellátó sejtorganellumok, 0,5 µm körüli átmé-

rővel, kerek vagy ovális keresztmetszettel. Számuk egyetlen sejtben százas
nagyságrendű lehet, akár a 300-·-at is elérheti. 40-nél is többféle bontó en-
zim fordulhat elő bennük, általában savanyú hidrolázok (proteázok, nuk-
leázok, glükozidázok, foszfatázok, szulfatázok, lipázok és foszfolipázok),
amelyek működésének optimuma pH 5,0 körül van. Ezzel az enzimkész--
lettel a lizoszómák fehérjék, nukleinsavak, oligo- és poliszaharidok, lipidek
bontására egyaránt képesek. A sejt károsodott vagy feleslegessé vált mak-
romolekuláinak és organellumainak lebontását végzik, s a felszabadított al-
kotó (kis) molekulákat visszajuttatják a citoplazmába a szintetikus (építő,
asszimilációs) folyamatokhoz. Az endocitózissal felvett anyagok feldolgo-
zása is a feladatuk, ide értve az extracelluláris matrix, a sejtközötti állo-
mány lebontásából, ill. átépítéséből származó makr~molekulákat is ( 7 7
ábra). A lizoszómák jellegzetes, ún. marker enzimének a savanyú foszfatázt
ta1tják.

-187-
 7 .6. ábra. A Colgí-apparátus biokémiai
polarításának bemutatása elektronmikroszkópos
immuncitokémiai technikával. (A) Szokványos EM
kép, (B) a cisz-, (C) a mediális, és (D) a transz-Gol-
gi hálózatot jelölő reakció.

Azt láttuk a fentiekben, hogy a lizo-

szómák a Golgi-apparátusról hasadnak le.
Tulajdonképpen ez csomagolja membrán-
hólyagokba azokat a fehérjéket, amelyeket
mint lizoszomális enzimeket isme1ünk. A
kompartmentalizáció, a membránnal való
elhatárolás éitelme könnyen átlátható: az
erős bontó aktivitás a sejt bármelyik éité-
kes, normálisan működő alkotóját megtá-
madhatná és tönkrete.hetné, ha nem volna
attól intracelluláris membránnal elválasztva.
(Cl Maga ez a membrán rezisztens a bel-
sejében lévő hidrolitikus enzimekre. E vé-
dő mechanizmus mellé még egy másikat is
állít a sejt: a citoplazmára általában jel-
lemző igen enyhén lúgos, pH 7,2 körüli
vegyhatásnál a lizoszomális enzimek gya-
korlatilag működésképtelenek. Vagyis, ha
meg is sérül esetleg egy ilyen sejtorganel-
lum membránja, a kiszabaduló bontó en-
l _____________________ J zimek nem okozhatnak jóvátehetetlen ká11
111m a többi sejtkomponensben, me11 csak az
intralizoszomális pH 5,0 kö1üli értéken
-188-
működnek megfelelően. Ezt a pH-t egy ATP-függő (annak energiáját fel-
használó) proton-pumpa ta11ja fenn, amelyik a liioszóma-membránban
elhelyezkedve proton transzlokáció révén hozza létre az organellum belse·-
jében a környezetétől lényegesen (kb. 100·-szor) nagyobb H+ koncent-
rációt.
Bontó működést még ki nem fejtett, a Golgi-apparátusról frissen levált
képződmény a primer lizoszóma, míg az endocitótikus vakuólummal
egyesült vagy valamilyen sejten belüli anyagot felvett, és bontó funkcióját
teljesítő sejtorganellumnak a megjelenése vagy feladata szerinti elnevezése
lehet pl. autofág vakuólum, emésztő vakuólum, stb., általános, összefoglaló
megjelölése a szekunder lizoszóma (7.7. ábra). Ebből a hasznosítható
molekulák - mint említettük -- bekerülnek a citoplazmatíkus anyagcsere-
folyamatokba. Az emészthetetlen, besűrűsödött anyagot ta11almazó lízo-
szóma vagy ún. reziduális testté alakul (ilyen pl. az ideg- és szívizom-
sejtekben fellelhető, öregedési pigmentnek is nevezett lipofuszcin
granulumok eredete), ami ballasztanyagként halmozódik fel és rontja a sejt
funköóját, vagy - szerencsésebb esetekben - a szekunder lizoszóma ta11al-
ma exocitózissal kiürülhet a sejtből.

baktérium
---~,-~ejtmemb,•c
--~ ~~-:--„~
'-.....T~t:meszto v_~~~.J
7. 7. ábra. Lizoszóma-
„ .

~ fagocltozo: _; ~b~eg~est~ funkciók áttekintése. A sze-

kunder lizoszómákat eredetük

.·~)Oíl .O··~. b~o+ndocitózis

szerint szokták megkülönböz-
tetni, morfológiailag (bár na-
ílCÍ.''' end.ocitotiku:·„.
. -: (.\.. O·. vez1kulum / gyon változatosak) és citoké-
Golg1 ~ ·
sejtmag apparátus ""'- ~ ~· ~0.
. . :-:::-i miai lag azonban roszszul, ill.
U/1~(-:': ~ 0(!jjjJ ~~der lizosz~~ sok esetben egyáltalán nem
\j ":, /Primer Jizosz. ...· -.
0 0 :: ő 0
. -~nos)
L _ elkülöníthetők.

·y .:,.,,.~j~~:~~tOfág vakuólu~J
ornak
1

%"'.'.) 0 0
~~~ \..~t::'::.W ----·-

/'. - ER

·----·-
. ~
A legújabb kutatások kissé
.
mito~~.....~---_J
megingatták e sejtorganellumok -
szekunder
lizoszómák fent leírt - keletkezési módjára
vonatkozó elképzeléseinket. Ma
sokan úgy értelmezik a történéseket, hogy az aktív lizoszóma valamilyen -· endocitótikus, autofág,
stb . -- vakuolumból keletkezik az<'íltaL hogy a Golgi-komplexből vezikuláris transzport révén
kerülnek át bele a megfelelő enzimek.. Ez az út bizonyosan létezik. de hogy egyedüli vagy

-189-
alternatív módja-e a lizoszómák létrehozásúnak, mai ismereteink szintjén ez a kérdés végérvénye-
sen még nem lezárható

Ha egy lizoszomális enzim nem, vagy csak jelentősen csökkent mér-

tékben müködik, az általa az organellumban átalakítandó anyag (kiindulási
makromolekula vagy a lebontási folyamat köztiterméke) felhalmozódik
azokban a sejtekben (szervekben)) amelyekben ennek a bontásnak végbe
kellene mennie. Következményként általában jellegzetes klinikai képpel
járó) többnyire súlyos, nem ritkán végzetes kimenetelG betegség lép fel 10 .

PEROXISZÓMÁK

Membránnal borított, oxidatív folyamatokat lebonyolító sejtorganellu-

mok, amelyek önálló osztódásra képesek a citoplazmában) anélkül, hogy
ehhez valamilyen saját információ-hordozóra lenne szükségük: mind lipid-
jeiket, mind fehérjéiket a környezetükből importálják 11 . A peroxiszómák
rendkívül változatosak, működésileg és alakilag is több formájuk isme1t,
egyesek elektronmikroszkópos képe kifejezetten kristályos jellegű belső
szerkezetet mutat (7.8. ábra). Enzimkészletük sejttípustól függő sokfélesége
mellett jellemző egy konstans összetevőjük: fehé1ieta1talmuk mintegy
40%-át a kataláz enzim teszi ki.

------·------
10 Mivel valamilyen enzim termelésének a hiánya vagy csökkent volta, esetleg hibás (hiányzó
vagy kisebb aktivitású) molekula produkciója a kórkép oka, ezek a bajok a recesszíven öröklődő
anyagcserebetegségek csoportjába tartoznak. A le nem bontott anyagot ezek a sejtorganellumok
általában tárolják, s az érintett sejtek citoplazmája m(íködő elemeinek helyét lassacskán elfoglalják
a homogén masszát tartalmazó, megnagyobbodott, jellegzetes elektronmikroszkópos képet adó
lizoszómák. Ennek alapján tárolási betegségekként is említik az e körbe tartozó muco-
polysaccharidosf.~cféleségeket (valamint az oligo.rnccharido.~i.mkat, mucoiÍpidosi.mkat, sphingoli-·
pidosisokat !és még néhány egyéb, a felsoroltak közé nem illeszthető betegséget!). Bizonyos
kórképekben a tárolt anyag( ok) kii.iri.ilhet(nek) a s~jtekből, így megjelenhet(nek) a keringésben és a
vizeletben is. az utóbbiban kémiailag könnyen azonosítható és ezáltal a diagnózis felállításának
gyors, pontos módját szolgáltató formában . (A mukopoliszaharid elnevezést ma már nem hasz-
nálják II. 11. fejezeti. A „történelmi" mucopolysaccharidosis név azonban mind a klinikumban,
mind a genetikában fennmaradt.)
Sajátos formája a lizoszomális rendellenességeknek az 1--sejt betegség. Ebben az az enzim
hibás, amelynek feladata a már a fehérjéhez kötött oligoszaharid oldallánc megfelelő címzése a
lizoszomális enzimeken. A mlíködéskiesés miatt nem egy, hanem sokféle fehérje hiányzik ebbó1 a
sejtorganel lumból
11 Ha ez a fehérje-felvevő rendszer örökletesen defektusos, az az újszülött korban halálos kime-
netel(í Zellweger szindróma képében jelenik meg.
-190-
 7 .8. ábra. Három peroxi-
.szóma elektronmikroszkópos ké-
pe. A parakristályos megjelenésű,
elektrondenz zárványok urát oxi-
dáz enzimet tartalmaznak. (Pat-
kány májsejt.)

1 1
200nm

Számos szerves molekula oxidálására képesek - ATP szintézis nél-

kül 12 -- , pl. a májban az etann 1t alakítják acetaldehiddé 13. Detoxifikáló fo-
lyamatokban jelentősek, nemcsak a májban, hanem a vesékben is.

A hidrogénperoxid erősen mérgező, ezt a kataláz azonnal elbontja:

megakadályozza felszaporodását a sejtben.

Az ún. peroxidatív reakció:

12 A peroxiszómákban felszabadított hő is lehet jelentős élettanilag (pL testhőmérséklet fenn-

tartása)
1.3 Ez a továbbiakban azután ecetsavvá oxidálódik, és felhasználódik. Az alkoholfogyasztás utáni
„másnaposság"-ért sokan az acetaldehid felszaporodását teszik felelőssé. Akikben az oxidatív lépés
elhúzódó vagy - örökletesen - defektusos, általában kerülik az· etilalkohol fogyasztását a
kellemetlen utóhatások miatt. (Érdekes populációgenetikai adat: a japán népesség mintegy 50%-a
tartozik az utóbbi csoportba.)
-191-
fenolok, hangyasav, formaldehid, alkohol, stb. oxidálása révén méregtele-
nít a májban és a vesében.

A zsírsavak perixoszómában végbemenő béta-oxidációja (!. biokémia) acetil-KoA-t

szolgáltat Növényi sejtekben itt mlíködik a zsír-szénhidrát átalakításban az ún. glioxilát-·
ciklus (1. biokémia), ezért a növényi peroxiszómákat glioxiszómaként is említik.

Irányított fel1éije- (és anyag-) transzport az

eukarióta sejtekben

Vajon a sejtet alkotó különféle molekulák a beépülésük (felhaszná-

lásuk) helyén - de legalábbis ugyanabban a kompartmentumban ·- szinteti-
zálódnak-e, vagy attól távol, s ha az utóbbi az igaz, hogyan kerülnek a
megfelelő organellumba? Ezt a kérdést a maga teljességében nem vethetjük
itt fel, megvizsgáljuk azonban a fehérjék szintézisének, vándorlásuk
irányításának és helyre kerülésüknek néhány fontos aspektusát.

FEHÉRJÉK IRÁNYÍTOTT TRANSZPORTJA A SEJTORGANELLUMOKBA

Amint láthatjuk a 7.2. táblázatban, a különböző sejtorganellumokba

szánt, az ún. szabad citoplazmatikus riboszómákon 14 szintetizálódó fehér-
jékben vannak olyan jelszekvenciák, amelyek a megfelelő kompartmen-
tumokba irányítják ezeket. E folyamatok természetesen különféle felismerő
és transzportáló mechanizmusokon alapulnak. A sejtmagba történő import
a 9. fejezetben olvasható. Fentebb említettük a peroxiszómákba történő
felvételt. Itt példaként a mitokondriumokba és kloroplasztokba történő
beléptetés vázlatát mutatjuk be (7.9. ábra). Ehhez hasonlóan kerülnek a

l4 Azért használjuk a megszorító értelmlí."úgynevezett" kif~jezést, mert mai ismereteink szintjén

nem állítható biztonsággal, hogy ezek a képletek nem kapcsolódnak - közvetve vagy közvetlenül --
valamilyen sejtváz elemhez, mint ahogy ennek az ellenkezőjére sincs bizonyíték.
helyükre a kloroplasztban azok a fehérjék, amelyek gen1e a sejtmagban
van. Ezek közül azoknak, amelyek a tilakoid zsákban működnek, két,
egymást követő jelszekvenciájuk van. Az első felel a kloroplasztba való
belépésért, és amikor ez megtö1tént, egy erre specifikus enzim lehasítja ezt
a szakaszt. Ezáltal Járhatóvá" válik a második, ami a tilakoidba való át-
helyezéshez kell. Az oda bejutás után ez a szakasz is lehasad a fehérjéről,
ami immár betöltheti funkcióját a tilakoidban.

7.2. táblázat. Néhány tipikus;elszekvencía fehérjékben

Funkció Jelszekvencia (aminosav)

Import ER-be H2 N-Met-Met-Ser-Phe-Val-Ser-Leu-Leu-

Leu-Val··Gly-:lle-Leu-Phe-Trp-Ala-Thr- Glu··
Ala-Glu-Gln-Leu-Thr--Lys-Cys-Glu-Val- ...

ER lumenben megtart .. .--L ys-Asp-Glu-Leu·-COOH *

Import mitokondriumba H2N--Met--Leu-Ser-Leu-Arg-Gln-Ser-lle-·Arg-·

Phe-Phe„·Lys-Pro-Ala-Thr-Arg·-Thr-Leu-Cys-
Ser-Ser-Arg-Tyr-Leu-Leu- ...

Import sejtmagba .. .-Pro-Pro-Lys-Lys-Lys--Arg-Lys-Val- ...

Import peroxiszómába ... -Ser-Lys„Leu- ... -COOH

Membránhoz rögzít** H2N-Gly-Ser-Ser-Lys-Ser·-Lys-Pro-L ys-...

Aláhúzás: hosszú hidrofób szakasz. * : ún. "KDEL szekvencia". Az amino-

savak egybetűs kódja alapján adott megnevezés. ** : Az N-terminálist egy
kovalensen hozzákötött mirisztilsav (14 Catomos telítetlen zsírsav) horgonyozza
a membránba. ·

A sejtmagban kódolt mitokondriális rendeltetésű, a szabad citoplaz-

matikus riboszómáról leváló polipeptidlánc felveszi az elsődleges szerke-
zetből adódó konformációt. Ebben a formában azonban nem juttatható át
a mitokondriumok membránján. Először "szét kell hajtogatni", hogy a
transzp011áló mechanizmus beléptethesse a mitokondrium belső terébe,
majd ott újra fel kell vennie a megfelelő harmadlagos szerkezetet.
-193-
 A

éretlen kúlső membrán

~~~~.~ndr.i.ális ~ t.:})~···. / belső membrán

l'liJ'~~ ~· _..........___illill!t..
CITOSZÓL

FELISMERÉS '. ••BD!lliilili!illllll!ll•illlilil,IEll!llliiiil-

JELSZEKVENCIA

receptor fehérje
~ . LEHASÍTÁSA .. _

A BELÉPTETÉS ~ ~ ~.-
ATP-T IGENYEL \
\.. múkbdéskész
/' mitokondriális
levágott fehérje
jelszekvencia

CITOSZÓL

külső és belső memb-

rán közti tér
CT·
belső membrán

MITOKONDRIUM
BELSŐ TERE

7. 9. ábra. Fehéqetranszport a citoplazmábó/ a mitokondrium belsejébe

(egyszerűsítettvázlat). A: Citoplazmatikus riboszómán elkészült fehérje N-terrni--
nális végén van az a jelszekvencia, amelyet a mitokondrium külső memb-
ránjában elhelyezkedő megfelelő receptor felismer. A kapcsolódás után a fehér-
je transzport„csatornán keresztül jut be az organellum belső terébe, ahol egy
erre specifikus enzim a jelszekvenciát lehasítja. B: Részletesebben: A recep-
torhoz kötődés, ill. a transzport előtt a fehérjét chaperonin molekulák (ismertek
hősokk protein néven is, innen az ábrán szereplő hsp70 megjelölés, amelyben a
szám a molekulatömegre utal) hajtogatják szét, a transzport energiaigényes. A
belső térben más - mitokondriális - chaperon fehérjék segítik a végleges kon-
formáció kialakítását. (Ez úgyszintén energiaigényes folyamat.)

Ezeket a változtatásokat chaperon (gardedám) fehérjék, vagy más

néven: chaperoninok hajtják végre. Általános - nem csak az itt említett
folyamatban játszott - szerepük: más fehérjék térszerkezetének kialakítása,

-194-
szükség szerinti megváltoztatása vagy visszaalakítása, akár a sejt normális
életmenetében, akár a valamilyen károsító hatásra torzult, de nem irrever-
zibilisen megváltozott fehérjék konformációjának helyreállítása. A chapero-
ninokat először mint hősokk fehérjéket (hsp) ismerték fel, mint amelyek
a magasabb hőmérséklet hatásának kitett, túlélő sejtekben jelennek meg
"kárelhárításra". (Általánosabban: stressz-fehérjék, mert egyéb ártalmas
hatások következményeinek felszámolásában is szerepelnek.) Prokarió-
tákban és eukariótákban egyaránt megtalálhatók. Több családjuk ismert
(hsp60. hsp70 és hsp90). Utóbb az is kiderült. hogy normális sejtekben is
fellelhetők és fontos funkciókat látnak el ilyen fehérjék.
Egyes fehérjefelismerő folyamatokban nem jelszekvenciák, hanem
felszíni jelfoltok játszanak szerepet. Ezek is meghatározott aminosav szek-·
venciákból állnak, amelyek azonban az elsődleges szerkezetben nem
egymás mellett helyezkednek el, és csak a harmadlagos struktúra és helyes
konformáció kialakulása hozza őket egymás mellé, a fehérjefelszín egy
meghatározott pontján. Nyilvánvaló: csak a korrekt térszerkezetű molekulá-·
kat kell és szabad az ilyen rendszerekben felismerni.

FEHÉRJESZINTÉZIS A RER-BEN

Arra a kérdésre, hogy van-e különbség a RER-hez kötött és az ún.

szabad citoplazmatikus riboszómák fehérjeszintézise között, egyik megkö-
zelítésben azt a választ adhatjuk, hogy míg az utóbbiak által a transzláció
során létrehozott proteinek a citoplazmában (vagy valamilyen organel-
lümban, a sejtmagban) általában keletkezési helyüktől nem túl távol talál-
ják meg működési helyüket, addig a RER-en ülő riboszómák produktuma
bekerül az ER lumenébe vagy membránjába, s ebben .a Golgi-apparátushoz
szállítódik, majd innen jut végleges - nem ritkán a sejten kívüli - rendel·-
tetési helyére. De hogyan tudja egy mRNS a neki rendelt riboszómát
kiválasztani? A transzláció általános mechanizmusát ismertnek tekintve, e
helyen csak a legfontosabb tényezőkre mutatunk rá (710. ábra).
A riboszómának az mRNS-sel való összekapcsolódása és a polipep-
tidlánc szintézisének megkezdése minden esetben egyformán és a RER fel-
színétől függetlenül történik, és az ún. szabad citoplazmatikus riboszómá-
kon így is fejeződik be, komplett polipeptidlánc leválásával. Minden olyan
polipeptidlánc N-terminális végén azonban, amely fehérje az ER-be kell

-195-
kerüljön, egy olyan jelszekvencia (szignálpeptid, vagy vezető-szek­
vencia, 1. 72. táblázat) van, ami elkészülte után azonnal létrehozza az őt
szintetizáló riboszóma és a RER kapcsolódását. Ehhez több fehérje közre-
működésére is szükség van. Az egyik, már azonosított komplex, az SRP
(§.ígnal [ecognitíon J2.article, ami RNS-ből és fehérjékből áll) az N-terminális
vég ezen 16·-20 aminosavnyi kezdő részét ismeri fel és ennek elkészülte
után a transzlációt leállítja mindaddig, amíg a riboszómával együtt a RER
te1ületén található SRP-receptorhoz nem kötődik.

e_ .•..3·-s·a'''f'
citoplazmában maradó
szabad citoplazmatikus
fehérjét kódoló mRNS
riboszómák

5· a \
„, ~
e -illlP----~--

,_....~~~~~~m~
!a!:,e:sé~k ~
a citoplazmában _ -. -

3.
.. )

jel-
..----- szekvencia

az SRP leválik és
mRNS
újra felhasználható

jelszekvencia a poli-
peptid lánc elején

A RER
LUMENE

SRP receptor"
fehérje a RER
membránban
 -·----·-----

7.10. ábra. fehéfJeszintézis a RER-en. A: Általános vázlat. B: Az mRNS

kapcsolódik egy szabad citoplazmatikus riboszómához, és megkezdődik a
polipeptidlánc szintézise . Amikor a jelszekvenciát alkotó N-terminális vég már
felismerhetővé válik, kapcsolódik ehhez az SRP és azonnal leállítja a transzláció
folyamatát. Az SRP·-vel összekapcsolódott riboszóma-komplex az SRP-receptor-
hoz (és ezzel együtt a RER citoplazmatikus membrán-felszínéhez), valamint a
fehérje további útját meghatározó transzmembrán csatorna-komplexhez tapad.
Amikor a kötődés kialakul, az SRP leválik, a transzláció pedig folytatódik, a
vezető-szekvenciát követő aminosav-lánc folyamatosan az ~R üregébe kerül.

Nemcsak a riboszóma RER-hez irányításában, hanem a folytatódó

transzlációban képződő polipeptidláncnak az ER lumenébe való bejutásá-
ban is a vezető-szekvencia játszik szerepet. Egy, a membránban elhe-·
lyezkedő ún. transzlokátor ( = áthelyező) ezt felismeri és a hozzá tartozó
csatornán keresztül átjuttatja a lipid kettősrétegen. A polipeptidlánc további
aminosavai e szekvencia után, magának a polimerizációnak az ered-
ményeképpen haladnak át a membránon (vektoriális szintézis) 15. A lumen
felőli oldalon különböző enzimek módosítják a születő fehérjét.

Egy lehasítja az N-terminális végró1 a vezető-szekvenciát (tehát ez a jel-·szakasz soha-

sem jelenik meg az ehbe a körbe tartozó érett fehérjékben) Mások glikozilálják a polipep-
tidet ( 7 1 I és 7 12 ábra) Ennek többszörös jelentősége van (pL az aktív konformáció
meghatáronísa, olyan molekuláris hatások távoltartása. amelyek a polipeptidláncot magát
károsíthatnák, stb ), amelyek közül itt azt kell kiemelnünk, hogy a hozzákapcsolt oligosza-
harid( ok) szintén jelző szereppel bír(nak) (L még az alábbiakban), meghatározott recep-
tor(ok) számára felismerési helyet jelent(enek) . Ezeknek a mód?sító folyamatoknak szerepe
van a fehérje konformációja kialakulásában is. különösen fontos pedig ez utóbbiban egy, az
ER lumenében előforduló chaperon fehérje közrem(íködése. Vannak olyan polipeptidek,
amelyek C-terminális végén (vagy kevéssel az előtt) meglehetősen hosszú, hidrofób jellegff
rész található.. Ezek is a fentebbiek szerint szintetizálódnak, nem lépnek be az ER lumenébe,
hanem apoláros részük a membránhoz kötve marad, ill. proteolitikus hasítás után átkerülnek
egy membránhoz horgonyzó lipidre. Más (bonyolult. itt nem részletezendő) mechanizmusok
arról képesek gondoskodni, hogy a transzmembrán fehérjék vektoriális szintézise során

l5 A vektoriális fehérjeszintézis egyik változata prokariótákban fordul elő, aholis a sejthártyán

keresztül a külső közegbe kiválasztott enzimek lépnek ki. A prokarióták endocitózisra képtelenek,
a környezetükben előforduló és tápanyagként szóbajövő makromolekulákat csak extracelluláris
emésztéssel tudják a maguk számára hasznosíthatóvá tenni . Legújabban feltételeznek hasonló
fehérjekiválasztó mechanizmust eukariótákban is.
 a megfelelő hidrofób aminosavak által alkotott szakaszok a membránban maradjanak, az
illető fehérje m~jdani végleges elhelyezkedése kívánalmainak megfelelően.

mRNS

lipidhez kötött
oligoszaharid

7. 11 . ábra. Fehérje glikoziláció a RER üregében (séma). Ahogy a növeke-

dő polipeptidlánc belép a RER üregébe, a megfelelő aszparqgin molekulára már-
is áthelyeződik az előzőleg a SER-ben szintetizált és lipidhez kapcsolt oligo-
szaharid egység (N-glikozidos kötéssel). A reakciót egy membránhoz kötött gli-
kozil-transzferáz viszi végbe, a teljes cukor-oldalláncot egyszerre emelve át az
akceptor helyre. (Vö. a 7. J2. ábrával!) Az itt látható legáltalánosabb forma mel-
lett ismert a fehérjék oxigénhez kapcsolódó glikozilálása is (szerin és/vagy treo-
nin oldalláncokon, más mechanizmussal), ami leginkább a Golgi-·apparátusban
megy végbe.

VEZIKULÁRIS TRANSZPORT A CITOPLAZMÁBAN

Mindazon molekulák, amelyek az endoplazmatikus retikulum termé-

kei, de nem helyi igényt elégítenek ki, a RER tranzitórikus részére vándo-
rolva olyan transzp01t vezikulumokba l6 kerülnek, amelyek a Golgi-komp-
lexbe szállítják át őket, részben a belsejükben, részben a membránjukban,
lefűződve az ER felszínéről, majd egyesülve a Golgi-apparátus cisz hely-
zetű egységével (7.13. ábra).

16 Nehezen keri.ilhető el egy helyesírási, ill. nyelvhelyességi megjegyzés. Az apró intracelluláris

hólyagok latin neve (minden bizonnyal azért, mert egy helyen sohasem csupán egy fordul elő) töb-
bes számú változatban került át a magyarba: vesiculum (n) ~ vesicula ~ vezikula. Az esetek
többségében - helytelenül! - ez utóbbi alak kapja meg a többes k-ragot: „vezikulák". Ebben a
jegyzetben igyekszünk ezt a kétszeres többesbe tételt kerülni és a helyes vezikulumok formát hasz-
nálni . (Más, a magyar nyelvben gyökeret vert latin szavak esetén is előfordul hasonló helyzet, pl. -
csak az ebben a jegyzetben is szereplő szakkif('.jezések között válogatva - micellumok helyett
„micellák"-at lmke/lum, mice/lal, „granulák"-at lgranulum, granulal, „korpuszkulák"-at lcor-
pusculum, corpuscu/al, „gránák"-at lgranwn, granul olvashatunk vagy hallhatunk, és így tovább.)
-198-
 7. 12. ábra. Tipikus oligoszaharJd oldal-
lánc protein molekulán (séma). A Golgi-appa-
rátusban az oldalláncróJ több egység levágódik és
helyére más monoszaharid, ill. származéka épül
be. A sötét színnel kiemeltek általában meg--
maradnak. (1. 7. 7 7. ábra)

A simafelszínű endoplazmatikus reti-

kulumban helyezkednek el azok az enzi-·
mek, amelyek a membránlipidek bio-
szintézisét végzik. Ezek magában a lipid
kettősrétegben hozzák létre produktumu-
kat, ami így automatikusan pótolja a SER-
ből a RER-be távozó (és onnan majd a
vezikuláris transzpomal tovább vándorló)
molekulákat.

A megfelelő enzimrendszer a lipidréteg "külső", citoplazmatikus molekulasorába

illeszti az újonnan elkészi.ilt. membránalkotó lipideket. A „belsó'", üreg felőli molekulák pót-
lása átfordítással a ,.külső" sorból történik.. Az ezt a feladatot ellátó enzimek szelektív
mffködése ad magyarázatot a lipidösszetételben is megnyilvánuló membrán-aszimmetriára.

A fent említett, oligoszaharidot létrehozó enzimek terméküket lipidhez

kapcsolva állítják elő. A frissen elkészült molekula a SER lumene felé néz
és így vándorol el arra a helyre, ahol a megfelelő enzim áthelyezi a lipidről
a fehérjére' glikoproteidet alakítva a pali peptidből e7.11. és 7.12. ábra).
Mindezekből következik, hogy a RER és a SER együtt a membránok
minden alkotórészének szintézisére képes; az ER a helye nemcsak a saját,
hanem a sejtmembrán bioszintézisének is.
A Golgi-készülék egyrészt mint egy osztályzó működik: rendeltetési
helyük szerint szétválogatja és a megfelelő kompartmentumba irányítja a
fehérjéket: a lizoszomális enzimeket a lizoszómákba,. az ezt e sejtorganel-

-199-
lumot határoló membrán alkotóit a Golgi-zsák membránjának azon terüle-
tére, ahonnan a lizoszóma majd lefűződik; a sejt által elválasztandó (a
sejtközötti állományba, a szövetközti térbe vagy a vérbe szecernálandó)
anyagokat szekréciós vezikulumokba és ugyanezek membránjába a sejt-
há1tyát alkotó lipideket és fehérjéket. Másrészt a Golgi-hálózatba került
proteinek (mind a lumenben lévők, mind a membránhoz kötöttek) további
módosításokon mehetnek át, ami jelentheti bizonyos molekularészek
levágását csakúgy, mint további oligoszaharid oldalláncok kötését, vagy a
meglevők megváltoztatását, átalakítását. Ezeknek a módosításoknak mind a
fehétiék majdani funkciója betöltésében, mind pedig a "címzésében"
alapvető szerepük van.
A Golgi-apparátus az elsoroltaktól függetlenül is rendkívül fontos az
oligo- és poliszaharidok szintézisében: a sejtközötti állomány ezen mole-
kulái a Golgi-ciszternákban készülnek.

PLAZMAMEMBRÁN

~------·-------------

SEJTMAG

7 .1 3. ábra. Az ER és a Colgi-apparátus viszonya. A két kompartmentum

között az összeköttetést (anyagszállítást) transzport vezikulumok teremtik meg.

-200-
 endocitózis exocitózis 7.14. ábra. Az intrace/lu-
láris vezikuláris transzport egy
LUMEN részletének sémá;a. A transzport
egyrészt magában a membránban
történik, másrészt az általa bezárt
szekrétum térben. 1 : az ER tranzitórikus
vez1kulum részéről. leváló transzport hó-
lyagok fuzionálnak a Golgi-ap-
parátus cisz helyzetű zsákjával; 2:
Golg1
apparátus
az apikális- és 7: a bazolaterális
membrán komponenseinek
pótlása; 3 és 4: a sejt termékét
exocitózissal üríti a lumenbe; 5 és
6: az endocitotikus vezikulum
egyesül a primer lizoszómával.

7. 15. ábra. Bimbózás szerepe a belső veziku-

láris membrán- és anyagforgalomban (vázlat).

Újabb ismereteink szerint nem csak a

fenti, egyirányúnak és bizonyos esetekben
csak egyszerinek tetsző kapcsolat (1. 7.15. áb-
ra) áll fenn az egyes belső membránrend-
szerek között (pl. lizoszómák leválása a Gol-
gi-·apparátusról), hanem megvan a lehetőség
az anyagforgalom két- és többirányú, ill. több-
ször ismételt lebonyolítására (7.16. ábra), vala-
mint az eddig még nem említett kompart-
mentumok (pl. endoszómák, 1. alább) kiszol-
gálására is. Az e fejezetben eddig ismertetett
kép kétségtelenül egysze1űsített, a valóság
minden bizonnyal sokkal színesebb, sokré-
tűbb. Mindenképpen ki kell itt emelnünk azt a lehetőséget, hogy nem csak
a RER tranzitórikus részéről, hanem egyéb belső membrán-kompa11men-
-201-
 tumokról is fCíződhetnek le apró hólyagok, külön erre a célra szolgáló
fehérjeburokkal ellátva, ill. anélkül. (A RER-~Golgi és a Golgi~Golgi
~ szállításnál nem klatrinból [ 717. ábra], hanem egyéb fehérjékből [coat-
~me1~ 1. alább] áll a burok. Lefűződés után a burkos hólyagok is elveszítik
ezt az - úgy látszik, csak létrejöttükhöz, de mozgásukhoz és további
működésükhöz nem szükséges ·- képződményt.) Az ilyen, szállító funkciót
ellátó képlet membránjában egyrészt vannak olyan fehérjék, amelyek kije-
lölik a "célt", lehetővé teszik a specifikus helyre való kapcsolódást, más-
részt -- másokkal együtt ·-- létrehozzák a membránfúziót, melynek révén a
szállító hólyagcsa tartalma bekerülhet rendeltetési helyére. (Ezzel egyi-
dejűleg a membránok természetesen összeolvadnak egymással.)

kiválasztásra
szánt fehérje

ER-ben maradó
fehérje ·-,.,

l_ _ _ __J L _ _ _ _ _ _ __J l_ _ _ _ _ _ _ _ __J

cisz középső Golgi transz

Golgi ciszternák Golgi

7 .16. ábra. Kétirányú kapcsolat (transzport) a RER tranzitóriku.s felszíne

és a Colgi-apparátus között. Az ábra azt (is) hangsúlyozza, hogy a rendszer
hibái (vagy nem 100%-osan szelektív működése) következtében illetéktelenül
átjutott molekulák visszakerülnek abba a kompartmentumba, amelyikben a
funkciójukat ellátják. Ez az elv az intracelluláris vezikuláris anyagforgalom más
rendszereiben is érvényesü 1. A sejtből kiürítésre szánt fehérjék a Golgi-·
ciszternákban folytatják útjukat a szekrétum vezikulumokba (1. még a 7.5./ 7. 73.
és 7. 74. ábrát).

-202-
 transzport
vezikulum

szállítandó molekulák

7 .1 7. ábra. lntracel/ulári5 vezikuláris transzport. Szállító hólyagcsa lefű­

ződése egy donor kompartmentumról burkos vezikulum formájában. A szállí-
tandó molekulaféleségre specifikus receptorok telítődése nyomán kialakul kap-
csolatuk az adaptin molekulákkal, és ezek közvetítésével a klatrin burok felé-
pülése válik lehetővé, ami kiemeli és egy zárt hólyagcsa formájában leválasztja
az adott membránterületet. A vezikulum létrejöttével a burok feleslegessé válik,
disszociál. A hólyagcsa további sorsát a felszínébe beépült fehérjék döntik el
aszerint, hogy egyrészt milyen szállító rendszerhez tudnak kapcsolódni (pl.
kinezin [I. a 10. fejezetben, ill. alább1 vagy egyéb, ha ennek a folyamatban
egyáltalán jelentősége van), másrészt melyik célmembránnal tudnak egyesülni
(1. még 7. 78. és 7.24. ábra).

A vezikuláris transzport fontosabb eseményeit vázlatosan a következő

lépésekben ragadhatjuk meg: az első organellumban (kompartmentumban)
levő, becsomagolandó és szállítandó molekulában vagy molekulán van
valamilyen jelzés (az esetek többségében oligoszaharid), amit egy, az
organellum membránjában elhelyezkedő és erre a molekularészletre speci-
fikus receptor felismer, azzal kapcsolódik. Ez a receptor fehérje vagy eleve
egy körülírt területen helyezkedik el, vagy az általa kialakított kapcsolat
változtatja meg úgy a konformációját, hogy egy kis területre koncentrálód-·
jék. Ez lehetséges a membrán síkjában történő diffúziós mozgással a
receptor fehétiék oldalirányú kölcsönhatásai révén, vagy valamelyik adap-
tin-féleség közvetítésével a klatrin fehérjékhez való kapcsolódás e7.17. áb-
ra) nyomán, ahol is az összekötő fehérje (fehérjék) játszik (játszanak) alap-
vetően fontos szerepet. A szállítandó molekulákkal való telítődés olyan

-203-
konformációváltozást idéz elő a klatrin burokban, ami az adott területet
kiemeli síkjából, gömbbé zárja és leválasztja az eredeti membránról e7.17.
ábra). A szétválás után a klatrin burok már leválhat, és azok a dokkoló
fehérjék jutnak szerephez, amelyek a célmembrán felismerésében és az az-
zal való egyesülésben játszanak szerepet (7.18. ábra). (Közben citoszke-
letális elemek végzik a transzport-vezikulum mozgatását a citoplazmában,
1. kinezin, dinein a 10. fejezetben.) Kétféle, a felismerő (dokkoló) funk-
cióban szerepló molekulaféleséget vizsgálnak intenzíven napjainkban: a v-
SNARE és t-SNARE 17 fehérjéket, amelyek páronként komplementerek
egymással (7.18. ábra). A v-SNARE-k a yezikulum felszínén helyezkednek
el, az ezekkel kapcsolódni képes t-SNARE-k pedig a lehetséges cél-kom-
partmentum Ctarget") membránjában. (Úgy tetszik, az ezekkel rokon mo-
lekulaféleségek általánosan elterjedtek és szerepük van mindenféle célzott
membrán-összeolvadásban, ide értve az exocitózist is). Más fehérjék ellen-
őrzik a kapcsolódás helyességét, és ismét mások bonyolítják le a - GTP-
igényes -··· membránfúziót.

szánnazási célorganellum
organellum

·~· : 4>/ ;-e-@4i~Z:~

V·SNARE t-SNARE

~.-

7 .18. ábra. lntracelluláris vezikuláris membrán- és anyagforgalom speci-

ficitásának meghatározása (vázlat). Képződési helyén a hólyagcsa membránjába
a rendeltetésének megfelelő v-SNARE fehérje épül be. Ez csak a vele komple-
menter t-SNARE molekulával képes kapcsolódni, ami kizárólag a megfelelő cél-
organellum felszínén foglal helyet.

Nemcsak klatrin, hanem más fehérjeféleség is lát el hasonló, hólyagcsa-képző

funkciót. érdemben a fentebb leírtakkal azonos módon. A "coatomel' egység és az ilye-

17 A betűszó a SNAP-n2Ceptor névből származik, a SNAP pedig - az eredeti felfedezésbó1

következően-· a "synaptosome-associatcd protein"-ből.
-204-
 nekből összeállt burok csak fenntartásokkal írható le magyar nyelv(í tankönyvben, de
pillanatnyilag jobb terminus technicus nincs a jelölésére 18

A dokkolás l 9 megtö11énte után létrejön a membránfúzió, a két kom-

pa11mentum összeolvadása. A szállított molekulák leválását az azokat eddig
kötő receptorokról különböző tényezők idézhetik elő. Ezek legegy-
sze1űbbike a két térrész eltérő pH-ja. Tipikusan a cél-organellumé alacso-
nyabb, már egy egységnyi különbség elég lehet ahhoz, hogy az eddig
receptorához kötött szállítmány arról disszociáljon (l. pl. 7.19. ábra). Ezzel
viszont megindulhat a folyamat visszafelé: a membránban levő receptorok
megváltozott konfo1mációja újra kiválthatja (alkalmasint más típusú) burok
molekulák kapcsolódását, a lefűződést, és más fehérjék kötésével (vagy
aktiválásával) az ellenirányú mozgatást, végül - a burok levetése után -
úgyszintén más típusú (vagy más konformációt felvett) dokkoló fehérjék
segítségével az eredeti organellumhoz kapcsolódást és egyesülést. A
visszafelé való mozgásban szerepelhet ellenirányú szállítás, vagy csak kom-
ponensek visszaszármaztatása az eredeti helyükre, hogy a folyamat
kezdődhessen újra 0. 7.19. ábra).

18 Az eredeti angol megnevezés a "coat" és a "-mer" szavakból áll össze, és „köpeny-egység"-nek

fordíthatnánk, de így - ill. egyéb módon, legalábbis egyelőre - nem vert gyökeret a hazai szak-
vagy tankönyvekben. Ugyanakkor kiejtésben a magyar anyanyelvíí az esetek többségében nem
"kótomer"-nek, hanem "ko-atomer"-nek olvassa, ami az eredeti . fogalomhoz nem illő ér-
telmetlenség .
l 9 A fogalom eredendően a hajók dokkba állását f{'.jezi ki Késóbb az (írtechnika átvette, értve rajta
a különféle (íreszközök nagyon precíz, tökéletesen illeszkedő (emberes űrrepülés esetén:
hermetikusan záró) összekapcsolását, ahol a két találkozó egység egymás tökéletes negatívja (vagy
komplementere). A hallatlanul precíz illeszkedés, a célszerkezetnek és csak annak való megfelelés
és a kizárólag ahhoz való kapcsolódási képesség indította a sejtbiológusokat az adott folyamat
"dokkolás" névvel illetésére.

-205-
 éretlen lizoszomális
hidroláz

transzport az
ER-ből

keső1 endoszoma
a receptor urja-
hasznositása kező veziku!umban

C'ÍSZ transz
Golgi hálózat Golgi hálózat
,_ _ _ _ , _J

Golgi apparátus

7.19. ábra. Uzoszomális fehérje útja a RER-től egy endoszómáíg(vázlat).

A mannóz-6-foszfát (mint jellemző monoszaharid komponens, M6P) jelölést vi-
selő fehérje oligoszaharid oldallánca a Golgi-apparátusban további foszfát cso-
portot kap, ami szükséges, hogy a Golgi-membránban elhelyezkedő, a lumen
felé néző receptor fehérje felismerje, megkösse. A lizoszomális fehérjéket kötő
receptorok egy helyre gyűlnek, és ott a kívülről kapcsolódó klatrin molekulák
szállító hólyagot fűznek le a transz-Golgi hálózatról (vö. 7. 17. ábra). Ez dok-
kolás után fuzionál(hat) egy endoszóma membránjával (vö. 7.18. ábra). Az
organellum belsejében uralkodó savanyú pH mellett a lizoszomális fehérje
ledisszoc:iál receptoráról, majd egy enzim defoszforilálja, miáltal érett, funkció-
képes hidrolázzá válik. A felszabadult M6P-receptorok összegyűlve újból egy
transzport vezikulumba kerülnek, visszajutnak a transz--Golgi hálózatba.

Bndocitózis, e.xocitózis
Már a fentebbiekben leíitakból is nyilvánvalóvá kellett váljon az a
tény, hogy az eukarióta sejt különféle membránjai rendkívül dinamikus
struktúrák. Ennek egyik megnyilvánulása az, hogy hajlamosak az egymás-
sal való egyesülésre, fúzióra. (A lebonyolításhoz, természetesen, megfelelő
fehérjékre van szükség!) Néhány példát a 7.20. ábra mutat be.
Hasonlóképpen "könnyen" fűződik le róluk egy kö1ülí1t, a felszínből
kiemelkedő részük, amely ezzel egyidejűleg önálló, zárt hólyaggá válik. A

-206-
 A sejtosztódás
B
r-·)- (--J:,r.„ - , . .„~ (,„„„. .
\@
•1·-·
Q ~'
\'···'f"·-Y \.ó)
..... .b~;,,1
C'!> \

mag
fúzió

fu~~ó"".::+:'( ):::;::."~~"'" -m"m"""'?~~::,"'~'"""""~

'" endoc1toz1s \ •• „„/ ENDOCITOZIS

fúzió-"'~ (~'"'"''•

0
1
{>:)
(PJ~"'"""
n~~
) ·.,,numvw<'
ragocB6;i,

"'-.!
1
fúzió

-······-.±.,/'"-""""'• -·-· ·{ r.„.„„. „

C) ->- loo1Nrfff~

exocitóz1s

ábra. Példák membránfúzióval járó sejtfunkciókra. A. Fontosabb folyamatok. B. Három alapmechanízmus

7.20. vázlata.
molekuláris
 extracelluláns tér
kulső
--·-tT,7"r."t""--

·--~--·- ?
0
cito- -~~)j· ~~~~~~- felszín
plazma
- - - külső 7.21 . ábra. Membránfúzió fel-·
/ / tételezett molekuláris mechanizmu5ának
vezikulum
1 vázlata. A hipotetikus modell az exo-
citózis kapcsán vi7sgálja két membrán
összeolvadásának lehetséges molekuláris
történéseit. 1: a kiürítésre váró vezikulum
belseje felé néz az a lipidréteg, ami majd
a sejtmembrán. külső felszínévé válik; 2:
a hólyagcsa a sejtmembrán citoplaz„.
matikus oldalához tapad (NB! ez nem a
lipidek, hanem a megfelelő fehérjék
funkciója - az egyszerűsített vázlat erre
nem térhet ki), EM = a transzmissziós
elektronmikroszkópban látható kép; 3: a
citoplazmatikus felszínen levő rétegek
fúziója; 4: a fúzió kiterjedése; 5: az extra··
citoplazmatikus rétegek összeolvadása;
4 5 6 6: teljes a fúzió, a vezikulum tartalma ki-
ürülhet az extracelluláris térbe, memb-
ránja a plazmamembrán része lett.

jelenséget bimbózásnak nevezik, aminek intracelluláris változatával már

találkoztunk a fentiekben. Tehát a bimbózás nem csak a belső membrán-
rendszerek privilégiuma, hanem a sejt felszínéről is fűződhetnek le ily-
módon kisebb-nagyobb hólyagok (természetesen ebben az esetben klatrin
bµrok nélkül). Így távoznak pl. bizonyos vírusok a sejtből.

EXOCITÓZIS ÉS A PLAZMAMEMBRÁN PÓTLÁSA

Mivel a sejtmembrán átjárhatatlan a nagy molekulák számára, így ezek

kiléptetése a sejtből értelemszerűen csakis a fent vázolt mechanizmussal
lehetséges, azonban bizonyos kisebb molekuláknak nagyobb mennyi··
ségben egyszerre történő, szabályozott és időzített felszabadítását is az
exocitózis révén tudja az eukarióta sejt a legcélszerűbben megvalósítani.
Exocitózisnak nevezzük a sejtben kis, membránnal borított hólyagocs-
kákban található anyagok kibocsátását az extracelluláris térbe, a szóban
-208-
forgó vezikulum membránjának a sejthártyával való olyan összeolvadása
révén, ami megnyitja e hólyagcsa üregét a sejt környezete felé. Ennek
legismertebb formája a mirigysejtek által termelt váladék kiürítése a mirigy-
végkamrák üregébe, ill. endokrin sejtek esetében az extracelluláris tér azon
részébe, ahonnan a hormonok a vérbe kerülhetnek. Szekunder lizoszó-
máknak a sejt számára haszontalan, tovább nem emészthető bennéke is
eltávozhat ezen az úton (amint azt fentiekben már említettük). Exocitózis
az idegsejtek végbunkóin felszabaduló, a szinaptikus résbe kerülő neuro-
transzmitterek kibocsátása is ( 7.22. ábra) csakúgy, mint a sejtekben szin-
tetizált és a szövetek intercelluláris állományának alkotásában szerepló
makromolekulák helyükre juttatása, vagy az endocitotikus vakuólumok
ta1talma maradványának a kiürítése (1. pl. 7.23. ábra), nemkülönben a
transzcitózis is Cl. alább), stb.
Ez utóbbi megállapításban már arra is utaltunk, hogy az exocitózis le-
het folytonos, bizonyos produktumok felszabadítása a sejt környezetébe
folyamatosan tö1ténik. Más esetekben szakaszos az exocitózis, és ez alkal-
mazkodhat a kiürítendő anyag(ok) sejtbeni megjelenésének és felhalmozó-
dásának üteméhez, de isme1t olyan rendszer is, amelyben meghatározott
inger váltja ki az előzőleg már elkészült, tartalmát azonban egyelőre tároló
vakuólum elmozdulását a plazmamembránhoz, azzal való egyesülését, és a
hólyagbennék kiürítését. Az inger lehet a sejtben keletkező, vagy a sejttest
felől érkező (pl. idegingerület átvitele kémiai szinapszisban, a neurotransz-
mitter felszabadítása a szinaptikus résbe), de lehet külső (az adott sejtre a
környezetéből ható) szignál is (pl. endokrin sejtek hormon-dválasztásának
regulálása a magasabbrendű hormonális szerv, az agyalapi mirigy által,
stb.). Ez utóbbi formák a nagyon pontosan szabályozott exocitózist
jelentik.
Láttuk a Golgi-apparátusról a megelőzőekben leírtakban, hogy ennek
egyik feladata a sejtből kiválasztandó termék(ek) szekréciós vezikuluokba
csomagolása. Mirigyekben ezek általában a sejtek apikális (csúcsi, a mirigy-
végkamra ürege felőli) részéhez legközelebb eső, transz helyzetű Golgi-
membránról fűződnek le, majd a lumen felőli felszínhez vándorolva
membránjuk összeolvad a sejthá1tyával (7.15. és 7.23. ábra). Ez egyben azt
is jelenti, hogy annak részévé válik; a szekréciós vezikulum kettős lipid
rétegében lévő molekulák és az oda lehorgonyzott fehérjék oldalirányú
diffúzióval pótolni képesek a sejthá1tya elhasznált lipidjeit és fehérjéit (gli-

-209-
 7.23. ábra. Endoci-
totikus hólyag lehet5éges
átalakulásai~ 1: A vezikulum
átkerülhet a sejt ellenolda-
lára és tartalmát változat-
lanul kiürítheti (pl. a transz ..
citózis folyamatában), de 2:
előfordul az is, hogy tároló
funkciót nyer. 3: Leggya-
koribb, hogy a tartalom Oi-
zoszómával való egyesülés
után) megemésztődik, le-
bomlik. Ezt nem ritkán meg-
előzi egy kisebb hólyag le-
válása, ami a sejtmembrán komponenseit eredeti helyükre szállítja vissza (az
endoc:itotikus hólyag membránjának pótlása pedig egy intracitoplazmatikus veziku-
lummal való előzetes fúzió révén történhet meg).

koproteidjeit). Elhasználódást jelent mind a funkcióképes molekulák elöre-

gedése, mind pedig az endocitózis során bekövetkező membrán-internali-
záció. Bizonyos sejtekben ez utóbbi jelentősen felülmúlja a spontán exo-
citózis által pótolható membrán mennyiséget, más esetekben (pl. mirigyek)
viszont alaposan elmarad attól. A folyamatos egyensúly biztosítására, a
membránfelszín állandóságának megőrzésére kompenzációs mechaniz-
musok szolgálnak.

ENDOCITÓZIS

Jellegzetes képesség, melynek reven a környezetéből oldott makro-

molekulákat vagy akár nagyobb méretű szilárd részecskéket is felvehet az
eukarióta sejt. Említik tömeges anyagtranszp01tként is. Általában jellemző
mindenféle sejtfal nélküli sejtre ( 7.20A, 7.23. ábra).

Pinocitózisról beszélünk oldatban lévő, diszpergált, kolloidális méretű

részecskék felvétele esetén, amelyekkel együtt (vagy amelyekhez kap-
csolva) mód lehet náluknál kisebb molekulák, ionok sejtbe juttatására is.
(Pl. az emlősök vérkeringésében a vas egy fehérjéhez, a transzferrinhez
kötve van jelen -- a szabad ionok formájában esetleg oda bekerülő vas
mérgező! --, ezt a komplexet veszik fel pinocitózissal a sejtek, majd a

-210-
szállító fehérjét exocitózissal kiürítik - és ez újra felhasználható -- , míg a
számukra szükséges vasat megőrzik [l. 7.25. ábra].)
Szilárd részecskék bekebelezését fagocitózisnak nevezzük, amely-
nek során nagyobb, akár több mikrométer átmérőjű testecskék is bejuthat-
nak egy-egy sejtbe . (Ennek megfelelően akár a sejthártya 10%-a is felhasz-·
nálódhat egyszerre, egyetlen bekebelezéshez.) Különösen a szabadon élő
amőba fajok táplálkozásában, avagy az emlős, így az emberi szervezet vé-
dekező rendszerében működő fagociták (makrofágok, granulociták, a
retikuloendoteliális szisztémába sorolható egyéb sejtek, stb.) tevékenysé-
gében alapvető jelentőségű ez a képesség (1. pl. 7. 7. és 7.20A ábra). A
fagocitózist kiváltó ingerek sokfélék lehetnek, ezek egy részét még nem is
ismerjük. Bizonyos kórokozók pl. csak úgy ismerhetők fel a fagociták által,
ha fel színük antitestekkel borított. Más esetekben specifikus receptorokhoz
kell kapcsolódjon a bekebelezendő részecske, amelyek annak anyagával,
jellegzetes felületi molekuláival lépnek kölcsönhatásba.
Az endocitotikus anyagfelvétel helyén a sejtmembrán bemélyed, beöb-
lösödik a citoplazmába (avagy az amőboid mozgású sejt plazmanyúl-
ványaival, állábaival kö1ülfolyja a bekebelezendő szemcsét), majd a be-
foglaló membránrészlet endocitotikus vezikulum (vakuólum) formájában
lefűződik, elveszíti kapcsolatát a felszínnel (pl. 7.20A ábra). Ezt a memb-
rán--„veszteséget" pótolni kell, az endocitózis így any~g- és energiaigényes
folyamat, ami csak szakaszosan folyhat. Ennek az alapvető mechanizmus-·
nak máig sokféle változatát írták le, s valószínűleg korántsem teljes még a
felsorolás. A létrejött endocitotikus hólyagcsa megnevezése is többféle CL
pl. 7. 7. ábra). Az alábbiakban csak a legfontosabb vagy a legjobban ismert
megoldásokból mutatunk be néhányat. Mindenképpen meg kell jegyezzük,
hogy a folyamat során a membrán polaritása megmarad, a hólyagocska
citoplazmatikus felszíne a sejthá1tya belső felületével azonos, az endoci--
totikus vezikulum belsejébe az eredeti plazmamembrán külső oldala néz, s
a bezá11 üreget úgy is felfoghatjuk, mint ami továbbra is extracitoplaz-
matikus tér maradt.
Van olyan anyagfelvétel, amely -- úgy tetszik ·- bárhol végbemehet a
sejt felszínén, nincs speciális plazmamembrán- vagy membrán alatti struk-
túrához kötve: általános endocitózis (pinocitózis). Ennek során a
közeg (környezet) molekulái változatlan összetételben jutnak a sejtbe, ahol
az endocitotikus vakuólumból azok az anyagok lépnek át a citoplazmába,
amelyek permeálnak. Más esetben az tapasztalható, hogy bizonyos anyag
megkötése az egész (szabad) sejtfelszínen lehetséges, de az így, diffúzan

-211-
kapcsolódott molekulák előbb kisebb, majd nagyobb foltokba összegyűl­
nek (az angol szóval "patching'-nek nevezett jelenség folyamán), majd
egyetlen, jól kö1iilírt te1iiletre koncentrálódnak - angol szakkifejezéssel
capping (sapkaképződés) ·-, s végül az így összegyűlt ligandokat 20 inter-
nalizálja a sejt endocitózissal. Ehhez a folyamathoz, a kapcsolódott mo-
lekulák összegyülekezéséhez kísérleti körülmények között egyrészt az
szükséges, hogy azok a felszínhez a plazmamembrán meghatározott fehér-
éi között keresztkötéseket létrehozva tapadjanak (pl. valamilyen antitest az
antigénjéhez, ún. lektinek 21 a glikoproteidek olig'oszaharid oldalláncai
meghatározott, számukra specifikus végálló monoszaharid egységéhez,
stb.), másrészt a capping végbemeneteléhez ATP-re és a citoszkeleton mik-
rofilamentumainak (aktin rostok) mCíködésére van szükség. Ilyen vagy
hasonló mechanizmussal képzelik el egyes kutatók a sejtmembránban lévő
receptorokkal bíró hormonok hatásának felfüggesztését is: a receptm-
hormon komplexek kisebb vagy nagyobb foltokba való összegyűlése majd
internalizálása tenné lehetővé a hormon intracelluláris lebontását (vagy
egyéb formájú hatástalanítását) és a receptor fehérjének újra reakció-
(köt6-)-képesen való visszajuttatását a plazmamembránba. Nevezik ezt a
formát ligand-mediált endocitózisnak is. Eredményeképpen csak a
felszínhez specifikusan kötött anyag jut a sejtbe, a környezetben fellelhető
egyéb molekulák nem (vagy csak minimális mennyiségben).
Orvosbiológiai szempontból a receptor-mediált endocitózist kell
kiemelnünk legújabban felisme1t jelentősége alapján (anélkül természete-
sen, hogy az eddig felsorolt két típus biológiai szerepét alábecsülnénk).

--·-------------
20 Ligand, ligandum =olyan molekula, amely egy makromolekula meghatározott helyéhez képes
kötődni, az azzal való pontos molekuláris illeszkedés révén . (E kölcsönhatásban, ill. kapcsolatban a
ligand általában kislebbl molekula)
21 A lektinek olyan fehérjék, amelyek képesek valamilyen meghatározott szénhidrát szekvencia,
ilL általában ennek végálló mono-· vagy diszaharid egysége felismerésére és az ahhoz való
specifikus kapcsolódásra. Két (vagy több) egyforma kötónellyel rendelkeznek, így keresztkötést
tudnak létrehozni két szomszédos molekula - pL sejtfelszíni glikoproteid - oligoszaharid oldal-
láncai között.. Növényekben fedezték fel őket (pL a phytohaemagglutinint IPHAI és concanavalin
A-t !Con AI babban !Pha.,eolus vulgan.,ban ill. Canava/ia ensifonni:sbenl), de mára már nemcsak
bakteriális és gomba-eredetíí, hanem emlős s~jtek membránjából izolálható képviselőik is ismertek,
azaz megtalálhatók praktikusan az egész élővilágban . A phytohaemagglutinin ismert a T
limfociták blasztos transzformációját kiváltó képességéről, s mint ilyen a kromoszóma preparátu-
mok előállításának nélkülözhetetlen segédanyaga. A "capping' jelenségének tanulmányozásában ·-
egyebek mellett - a Con A nyert jelentős szerepet. Egyes lektinek az ABO rendszer antigénjei
kimutatására alkalmasak (pl. az Ulex europaeus UEA 1 jel(í lektinje a H antigénnel reagál
specifikusan).

-212-
Ebben az esetben a bekebelezendő anyag rá specifikus receptor fehérjéhez
kapcsolódik, ami a sejtfelszín egy-egy körülírt, kisebb területére kon-
centrálva található, ahol a plazmamembrán kissé bemélyed, s a citoplaz-
matikus felszínén klatrinból és néhány ehhez társuló fehérjéből felépülő,
elektronmikroszkópban jellegzetes képet adó, hat- és ötszöges rajzolat
mentén elhelyezkedő pálcikákból álló, rácsos szerkezet kapcsolódik, ami-
ről a képlet a hurkos (vagy tüskés) gödör elnevezést kapta (7.24. ábra).
Ügy gondolják, hogy ennek mind a receptor fehérjék helyben tartásában,
mind pedig a megfelelő liganddal való telítődés után az endocitotikus
folyamat véghezvitelében alapvető szerepe van. (A szabályosnak tűnő mér-
tani szerkezet lépésenkénti összeépülése mélyítené be, majd fűzné le a
megfelelő membránrészletet, hasonlóan ahhoz a mechanizmushoz, amit az
intracelluláris vezikuláris transzport esetén már megismertünk; 1. pl. 7.17.
ábra.) A felveendő anyag a környezetben mérhető koncentrációjának sok--
szorosát (akár több ezerszeresét) érheti el a receptoi:ához kapcsolódva az
internalizált térrészletben, s gyakorlatilag tisztán, egyéb molekuláktól nem
kísérve jut be a sejtbe. Ha megtörténik az endocitózis, a membránról
lefűződött hólyagot teljes egészében körülveszi a klatrin-háló, mikoris
hurkos (vagy tüskés) hólyagról (-vezikulumról) beszélünk. Ennek tar-
talma hasznosítása során a klatrin molekulák disszociálnak, a burok leválik
a képletről. A borítékát vesztett endocitotikus vakuólumból -· egyesek ezt
illetik az endoszóma névvel - a megkötött anyag a citoplazmába kerül,
primer lizoszómával való egyesülés után, de esetleg anélkül, míg a memb-
rán a sejtfelszínhez ta11, s egyesülve a sejthártyával, abba visszajuttatja a
benne levő receptor molekulákat, amelyek újból egy burkos gödörben
gyűlnek össze. Egy-egy receptorfehérje sok itt vázolt cikluson keresztül
teljesíthet szolgálatot. A membrán ilyen formájú reciklizálása egyúttal gon-
doskodik az internalizált részletek azonnali pótlásáról, így a sejthártya sem
fogy el. Ma már 25--nél is több receptor-féleséget ismernek, amelyek endo-
citózisban látják el feladatukat.
Fentebb már említett példánk, a transzferrinhei kötött vas-felvétel a
receptor-mediált endocitózis körébe ta11ozik ( 7.25. ábra). A Fe3+ ionok
leválása után nemcsak a transzferrin-receptor jut vissza a sejtfelszínre, ha-
nem vele a vasmentes transzferrin is, s ez a molekula is több ciklusban
szolgálhatja a vas szállítását. Receptor-mediált endocitózis útján jut pl. a
petesejt számos tartalék fehérjéhez. Különösen jelentős és rendkívül inten-
zív ez a folyamat a sok szikanyagot ta11almazó peték, a tojások esetében,
ahol is pl. a májnak van alapvető szerepe - a petevezetéket bélelő sejtek

-213-
 a
b -
•••••
Syntaxin
SNAP-25
Synaptobrevin
1
~
r-'
~
1
7.22. ábra. Neurotranszmitter felszabaddásának/ a szinapttkus résbe exocitózissal való kiür/tésének vázlata. A neuro-
transzmittert tartalmazó szinaptikus hólyagcsának a preszinaptikus membránhoz való elmozdulása, odakapcsolódása, majd
összeolvadása legalább négy fehérje együttműködésének az eredménye. A botulinusz (Clostridium botulinum) és a tetanusz
(Clostridium tetam) toxin azáltal okoz súlyos, idegrendszeri tünetekkel járó megbetegedést, hogy szelektíven hasítja az ábrán
szereplő három fehérjét, így teszi lehetetlenné az igerületátvitelt.
Keletkezésének helyéről a neurotranszmittert tartalmazó vezikulum a citoszkeleton segítségével (1. 10. fejezet) jut a
szinaptikus végkészülékbe. - a: Synapobrevin nevű fehérje van a hóly_agcsa membránjában, a syntaxin és SNAP-25 komplexe_ a
sejtmembránban helyezkedik el. b: Az eredetileg n_em alfá-helikális synaptobrevin a másik kettővel kapcsolatba lépve hármas
hélixet hoz létre. e: A kialakuló negyedleges szerkezet egymáshoz szorítja a két membránt. Eddig a lépésig ez a folyamat
általános mebránfúziós mechanizmusnak tekinthető, legalábbis a közreműködő fehéqék és azok funkciói nagyon hasonlóak. d:
A szinaptikus hólyag és a sejtmembrán összeolvadásában, azaz a neurotranszitter kiürítésében egy további, Ca 2+-igényes
fehérje működik közre.
mellett -- bizonyos tojás proteinek termelésében, az ovalbumin és mások a
véráram útján jutnak célsejtjükhöz.

- - díszt } klatrin
,.--- prox . nehéz lánc
/

~ Q-/'"",~

0"" klatrin
7 .24. ábra. A klatrin
szerepe az endocitózisban a
könnyű lánc
hurkos hólyag kialakításában.
(A): A klatrin ,,triskelíon'' felé--
(A)
pítésének vázlata (dist. = disz-
tális [távolabbi], prox. = proxi-
mális [közelebbi] részlet); (8):
a burkos hólyag szabályos
mértani térszerkezetének elvi
vázlata; (C): összeszerelődési
intermedier. (Vö. 7. 77. ábra)

Nobel-díjjal jutalmazottan sikerült felderíteni egy súlyos betegség patomechanizmusát

és igazolni, hogy az alapvető defektus az itt tárgyalt funkcióban van. Az atherosclerosúhoz
(érelmeszesedés) és hipertoniához (magas vérnyomás) vezető familiaris, öröklődő hyper-
cholesterínaemw egyik form~jában az ún. LDL receptor csökkent vagy hiányzó mlíködé-
sével állunk szemben. Már megismertük a koleszterin (említik cholestem!Ként is) szerepét a
s('.jtmembránban (1. 6 . fejezet) . Ugyanez az anyag egyéb szteránvázas vegyületek előállí­
tásának kiinduló molekulája is . Bár ezt a fontos vegyületet az emlős s('.jtek általában maguk
is elő tudják állítani, a fő forrása a máj. Ennek ezt a feladatot ellátó sejtjei a SER-ben végzik
a szintézist, s a Golgi-komplexükben egy speciális szállítófehérjéhez kötik az anyagot. Így
jön létre a kb. 20--25 nm átméroj(í LDL részecske 22 Ez a molekula--komplex lép ki azután
a véráramba, ahol a fő - de nem egyedüli! - képviselője a koleszterintranszportnak, s ahon-
nan (ill a szövetnedvből) bármely sejt felveheti LDL-receptorai segítségével ( 7.26 ábra) Ha
ez a receptor fehérje génikus hiba miatt defektusos, változatlan kínálat és csökkent felvétel
mellett kialakul a hypercholeMefinaemia, azaz a vér kórosan magas koleszterin szintje . Hete-
rozigótákban csak csökkent, homozigóta betegekben viszont teljesen hiányzó lehet az LDL-
receptor funkció.. Ennek megfelelően magas vagy igen magas az ilyen személyek vérkolesz·-
terin értéke A fölösleges molekulák - egy·-két egyéb jellemző hely mellett - az arté-

2 2 L.ow gensity jjpoprotein = alacsony s(írffség(í lipoproteid

-215-
 7 .25. ábra. A se;tek Fe3+ fel-
vételének vázlata. A burkos gödörhöz
kötődő receptorok a burkos hólyagba
kerülnek, ami először elveszti klatrin
borítékát, majd belseje savanyodik,
miáltal a Fe3+ ionok leválnak
hordozó fehérjéjükről és a citoplaz-
mába távoznak. Az endoszóma exo-
citózissal kiüríti az apotranszferrin
molekulákat, s visszajuttatja a transz-
ferrin receptorokat a sejtmembránba;
mindkettő újra felhasználható.

riafalakban rakódnak le, aminek a késó'bbiekben azok elmeszesedése, merevvé válása, a

lumen beszú1<i.ilése lesz a következménye. A szív koszorús ereiben kialakuló szklerózis
révén szívinfarktus okává válhat a kórfolyamat, heterozigótákban fiatal felnőttkorban, míg
homozigótaság esetén akár már a gyermekkorban is . Az LDL·receptor szintézisének teljes
elmaradása mellett, molekuláris szinten vizsgálva, ennek a fehérjének többféle hibája is
lehet. Ilyen pL a C-terminális vég hiánya ( 7.27. ábra). A receptor ezen szakasza a citoplaz-
matikus oldalon kiemelkedik a membránból, ami a klatrin-hálóval való kapcsolódáshoz
szükséges. Ha géndefektus (részleges deléció) miatt nincs meg ez a terület a molekulában, a
receptorok ugyan fellelhetők a sejtfelszínen, sőt LDL kötésére is képesek, de nem tudnak
összegyűlni a burkos gödör területére. így internalizálásuk csak véletlenszerff lehet Mutáció
következtében elveszhet a receptor LDL-kötőképessége is, stb
Egyéb génikus hibák, valamint táplálkozási túlzások is vezethetnek hiperkolesztriné-·
miához, tehát egy adott betegségnek többféle oka is lehet, ami megjelenik a klinikai osztá-
lyozásban és természetesen a kezelés helyes módjának megválasztásában is . Mint láttuk és itt
újra hangsúlyozzuk, egyazon fehérje működészavara vagy -kiesése is lehet különféle formá··
jú és eredetlí, más-más részéhez, különböző doménjeihez rendelhető.

A receptor fehétiék rendeződhetnek eleve a burkos gödrökbe (cito-

plazmatikus végükkel annak valamelyik, erre a célra rendelt, kötő funkciót
ellátó alkotójához kapcsolódva), más esetekben viszont csak akkor vándo-
-216-
rolnak oda, ha ligandjuk már kölcsönhatásba lépett velük (pl. az inzulin
receptora).

7.26. ábra. A se;tek LDL-

felvételének vázlata. A receptor az
apo-b megjelölésű fehérjére
specifikus, azzal kapcsolódik.
(flip.r. = foszfolipid réteg: koleszt.
= koleszterin.)

Az endo-· és exocitózis
kapcsolatának még egy for-
máját kell itt megemlítenünk.
Transzcitózisról beszélünk
abban az esetben, ha a sejt
egyik, jellemző felszínén lét-·
reJOtt endocitotikus veziku-
lum egy másik, úgyszintén
jellemző' területhez vándorol
és ott tattalmát kiüríti anélkül,
hogy az közben megváltozott
volna Cl. a 7.23. ábra). Ilyen
transzpo11 folyamat biztosítja
pl. a szopós csecsemőkben
az anyatejben lévő immun-
globulinok funkcióképes for-
mában való átke1ülését a bél
lumenéből a vérbe.

-217-
 klatrin (és más,
LDL
a burkos gödörhöz
asszociált fehérjék)

/L
LDL receptor /

1
burkos gödör

sejtmembrán
2
citoplazma

7 .27. ábra. Az LDL-kötődés/ ill. ennek e/maradása. 1: Hibátlan C-ter-

minális, azaz az LDL receptor intracitoplazmatikus kötőhelyének ép funkciója
esetén zavartalan a hurkos gödörbe kötődés és az internalizáció. 2: Ha génikus
hiba miatt hiányzik (vagy funkcióképtelen) a C-terminális vég, lehetetlenné válik
a burkos gödörhöz való kapcsolódás és az LDL.-felvétel defektusos (csakis eset-
leges) lesz.

(Tekintettel arra, hogy az ezen fehérjék közé tartozó antitestek sem-

milyen más, mesterséges vagy tehéntej táplálékban nem találhatók meg faj-
azonos és denaturálatlan formában, az anyatejjel való táplálás jelentőségét
a csecsemő szervezetének biológiai immunvédelme szempontjából nem le-
het eléggé hangsúlyozni.) Úgyszintén transzcitózis útján juthatnak át nagy-
molekulájú anyagok a kapillárisok falát bélelő endothel sejtek citoplazmá-
ján keresztül a vérből az intercelluláris térbe. Megfigyelték, ezek a hólya-
gok olyan sűrűn helyezkedhetnek el vonalmenti sorban, hogy egymással
összeolvadhatnak, s ilyen esetben a citoplazmában csatorna képződik.
Ha egy sejtben dominál az exo- vagy az endocitózis, az a fentiekben
ismertetett mechanizmusok szerint képes a plazmamembrán növekedé-
sének vagy elfogyásának megakadályozására. Egyes idegsejtek szinaptikus
végkészülékében azt is megfigyelték, hogy a neurotranszmittert felszaba-
dító vezikulumok tartalmuk ürítése után újra lefűződnek a membránról a
citoplazmába, sőt, a szinaptikus résbe kikerült ingerületátviteli anyag egy
részét is visszanyerik
-218-
 Az egyes sejtorganellumok és/vagy kompa11rnentumok, valamint a sejt
és környezete közötti anyag- (mindenekelőtt: fehérje-) transzport össze-
foglalását a 7.28 ábrán mutatjuk be.

~it;kondriumo~
~~~-ti;zok j { {
[s-e-"jt'-m-ag~ [!;:~ [sl~m vezikul~
r ...... transzmembrán transzport [:--;;doszómák ,
~ ~ vez1kuláns transzport -··-·u-lt
c:a::tC> nukleo-citoplazmatikus transzport sej tme_mbru;J

e kompartmentumban maradás sejtközötti állomány

7 .28. ábra. A se;torganellumok és kompartmentumok/ valamint a sejt és környe·-

zete közötti anyag- (fehérje-) forgalom ö5.szefoglalá5a. Balra: Fehérjék irányított transz-
portja (jelszekvenciák alapján). Jobbra: Vezikuláris anyagforgalom.

Összefoglalás

Az eukarióta sejt szubcelluláris térrészekre, kompartmentumokra

oszlik. Ezeket egymástól általában belső membránok választják el, az
általuk bezárt térrész, más kifejezéssel: az általuk alkotott sejtorganellum
fizikai és funkcionális önálló egység. Ez azt is jelenti, hogy a sejtben lezajló
különféle biokémiai folyamatok a szűk térben is egymástól
elhatároltan, az összekeveredés és egymás zavarásának veszélye nélkül
működhetnek. (Ismeretes a kompartmentalizációnak olyan formája is,

-219-
amit az oda tanozó fehérjék [enzimek, szupramolekuláris szerkezetek] és
alkalmasint egyéb közreműködő molekulák meghatározott intracelluláris
sejtképlethez [citoszkeletális elemhez. membránfetszínhez] való kapcsoló-
dása hoz létre.)
Az élővilágban minden membrán csak membránból eredhet: de
nova membránképzés nem fordul elő, csak a meglevő struktúra egészíthe·-
tő ki úgy, hogy növekedjék és azután alkalmas legyen szét- vagy felosz-
tásra. A citoplazmatikus belső membránok egyes fajtái nemcsak egymással,
hanem a sejtmembránnal is működési egységet alkotnak: a sejthártya
molekulái is belső mebránok származékai és azokhoz kapcsolódó funkciók
termékei (membránszerkezet 1. 6. fejezet). A ülönféle membánok közötti
anyagszállítás feladatát a vezikuláris transzpo11 látja el.
Mint termodinamikai szempontból nyílt rendszerre, az élő sejtre is a
rendkívül nagyfokú rendezettség (magas szabadenergia-, alacsony entró-
pia-szint) jellemző. Ennek fennta11ásában is alapvető jelentőségű a cito-
plazma kompartmentalizációja, csakúgy, mint ·- mindezekkel összefüggés-
en - pl. különféle gradiensek kialakításában, ill. ezek hasznosításában.
A multicelluláris állati sze1vezet egy-egy sejtje belső membránjainak
össz--felszíne 20-40-szeresen múlhatja felül a sejthártyáét (magá11Ya 1. 9.
fejezet; mitokondrium- és színtest-membránok 1. 8. fejezet; növényi sejt 1.
5. fejezet). Az ún. belső vakuoláris rendszerhez az endoplazmatikus
hálózat CER, endoplazmatikus retikulum), a Golgi-apparátus és a
lizoszómák tartoznak (GERL rendszer). Mindezek egymás közötti kap-
csolatában, valamint a sejtből exocitózissal történő anyag-export, ill. a
citoplazmába irányuló tömeges anyag-felvétel: az endocitózis integrálá-
s~ban a vezikuláris transzport játszik szerepet.
Elektronmikroszkópos megjelenésében és funkciójában is két részre
osztható az endoplazmatikus retikulum: (1) a SER (sima felszínű ER)
membránjához nem kapcsolódnak riboszómák. Ez a helye a lipidek és
szénhidrátok (pl. oligoszaharidok) bioszintézisének. (2) A RER (dmva fel-
színű Lrough] ER) az intracelluláris membránrendszerekkel kapcsolatos
fehéiieszintézis színhelye, citoplazmatikus felszínén riboszómák ülnek.
(Innen a granuláris ER megjelölés.) Az ER önmagába zárt és kiterjedt
membránrendszen alkot a citoplazmában, a SER és RER egymásba
átmegy (valamint kapcsolódik a maghá11Ya külső lemezéhez is), üreg-
rendszerük közös. A RER tranzitórikus része ta11 anyagforgalmi kapcsolatot
a Golgi-készülékkel, apró szállító hólyogcsák segítségével.

-220-
 A Golgi-apparátus kisebb-nagyobb, általában laposra nyomott
membrán-·hólyagok, -ciszternák rendszere, amely funkcionálisan három
részre: cisz-, mediális és transz-Golgi hálózat osztható. (Az első van
közelebb a sejtrnaghoz, ill. a tranzitórikus ER-hez, az utolsó a legtávolabb.)
Ez az organellum központi szerepet játszik a vezikuláris anyagtranszport-
ban: ide érkeznek az ER-ben szintetizált anyagok, s kerülnek osztályozás
után szekrétum vezikulumokba (és ezáltal exocitózissal a sejt környe-
zetébe, vagy pedig a sejthártyába), lizoszómákba, vagy egyéb rendeltetésű
(szállító) hólyagcsákba.
Sejten belüli emésztési funkciókat látnak el a lizoszómák. Az itt talál-
ható bontó enzimeket nemcsak membrán választja el a citoplazma többi
részétől, hanem pH-optimumuk is alacsonyabb (kb. pH 5), mint az egyéb
kompartmentumokra jellemző érték. Ez kettős védeln:et jelent a sejtnek az
esetleges autolízis ellen. Részt vesznek a lizoszómák az endocitózissal
felvett anyagok lebontásában csakúgy, mint a sejt saját, elöregedett, meg-
hibásodott organellumainak és molekuláinak újra hasznosíthatóvá bontá-
sában. Működést még nem mutató, ún. primer lizoszómák a Golgi-
apparátusról füződnek le . A bontást végzőket szekunder lizoszómáknak
nevezik. Kialakulhatnak ilyenek endocitotikus vakuólumokból is, ha azok-
ba transzport vezikulumok lizoszornális enzimeket szállítanak a transz
Golgi hálózatból. A sejt számára hasznos bontástermékek a citoplazmába
ke1iilnek (ezekre a lizoszóma--membrán permeábilis), az emészthetetlen
komponensek exocitózissal kiürülnek a sejtből. Ha ez valamién nem lehet-
séges, az organellurn tartalmával együtt reziduális testté alakul. (Örök-·
letesen defektusos enzimfunkció[k] esetén a lebonthatatlan anyagok fel-
gyülemlenek a lizoszómákban, ezek egyre nagyobb helyet foglalnak el a
citoplazmából, és ún. tárolási betegség alalkul ki.)
Méregtelenítő feladatot látnak el a sejtekben a peroxiszómák, min-
denekelőtt az ott keletkező és veszélyesen oxidáló tulajdonságú H 20 2
evalamint egyéb peroxidok) elbontásával, nemkülönben - főleg a májsej-
tekben - aldehidek, szerves savak és alkoholok eloxidálásával.
Azok a fehérjék, amelyek a belső vakuoláris rendszer tagjaitól eltérő
sejten belüli lokalizációba kerülnek, az ún. szabad citoplazmatikus
riboszómákon szintetizálódnak. Irányított transzportjukhoz valami-
lyen jelszekvencia van polipeptidláncukban, ami diktálja, hogy milyen szál-
lító rendszer melyik organellumba (sejtmag, mitokondrium, kloroplaszt,
peroxiszóma) juttassa ezeket.

-221-
 Mindazok a fehérjék, amelyek a sejt belső vakuoláris rendszerébe (an-
nak üregeibe és/vagy membránjaiba) kerülnek, ide értve az innen a sejt-
hártyába vándorlókat vagy exocitózissal a sejtből kiürülőket is, a RER fel-
színén ülő riboszómákon szintetizálódnak, és a RER üregébe vagy memb-
ránjába kerülnek. Már a szintézis folyamatában elvesztik azt az N-terminális
vezető szekvenciát, amely kijelöli útjukat a RER-be, és az endoplaz-
matikus retikulumban, valamint a későbbiekben a Golgi-apparátusban kü-
lönféle módosításokon esnek át. Ezek közül itt kiemelendő az oligo-
szaharid oldalláncok kapcsolása (amelyek a SER termékei), valamint
esetleges utólagos módosítása. Mindezeknek a fehérje további útja kijelölé-
sében, ill. funkcionális konformációja felvételében van szerepe. A naszcens
fehérje térszerkezetének kialakításában közreműködnek chaperon fehér-
jék is.
A sejt belső vakuoláris rendszerének tagjai között az ezekről lefűződő,
különböző transzport vezikulumok, szállító hólyagocskák biztosítják az
összeköttetést ( = intracelluláris vezikuláris transzport). Létrehozá-
sukban különféle (klatrin-típusú és egyéb) fehérjék vesznek részt. A cél--
organellumok felismerése és az ezekkel való egyesülés úgyszintén a
membrán( ok)ban elhelyezkedő, vagy ideiglenesen oda kapcsolódó speciá-
lis és specifikus fehétiék, ill. fehérjerendszerek funkciója. Mai ismereteink
szerint a szállítás általában mindkét irányban folyik az organellumok kö-
zött. A mozgatásban citoszkeletális elemek és az azokhoz kapcsolódó spe-
ciális szállító fehérjék vesznek részt.
Nagymolekulájú termékek nem juthatnak ki a citoplazmából a sejt-
membránon keresztül a sejt környezetébe, hanem ezek elválasztása szek-
rétum vezikulumok segítségével tö1ténik, amelyek a Golgi-apparátusról
lefűződve a sejthá11yához jutnak, és membránfúzió révén exocitózissal
ürítik ki ta11almukat. Ugyanez vonatkozik kismolekulájú anyagokra is, ha
azok felszabadítása szakaszosan, esetleg valamilyen speciális inger hatására
történik csak meg (pl. neurotranszmitterek kibocsátása a szinaptikus
résbe). Úgyszintén exotitózissal szabadulhatnak meg a lizoszómák a sejt
számára felesleges emésztési termékeiktől, vagy az endocitotikus hólyagok
a citoplazmába fel nem vett tartalmuktól. A membrán-hólyag ilyen ese-·
tekben egyesül a sejthártyával, és vagy részt vesz annak pótlásában, vagy
újra lefűződhet róla. A belső membrán és a sejthártya kapcsolódása,
összeolvadása és ezáltal a vezikulum üregének a külvilág felé való megnyí-
lása specifikus fehérjék közreműködése révén valósul meg.

-222-
 Kiléptethetők a sejtből anyagok bimbózással is: ebben az esetben a
sejtmembrán egy körülírt területe kiemelkedik a felszínből, majd -· tartal-
mával együtt - lefűződik onnan.
Endocitózissal kerülhetnek bekebelezésre a sejtfal nélküli sejtekbe a
környezetükben megjelenő oldott makromolekulák, vagy akár szilárd tes-
tecskék is. Oldatban diszpergált, kolloidális méretű részecskék felvétele a
pinocitózis (vagy általános endocitózis), ami bárhol végbemehet a sejt-
felszínen. Szilárd képletek (pl. baktériumsejtek) állábakkal való körül-
vételét és bekebelezését fagocitózisnak nevezzük. A ligand-mediált
endocitózis sajátságosabb forma: csak a sejtfelszínhez specifikusan kötött
és egy helyre összegyűlt anyag felvételét jelenti. Még specifikusabb és
orvosbiológiailag a legjelentősebb folyamat a receptor-mediált endo-
citózis. Az ezzel a mechanizmussal internalizálandó molekulaféleséget
megkötő receptorok helyezkednek el a sejtmembránban, és a ligandjukkal
létrejött kapcsolódás után hurkos gödörben összegyűlve hurkos hó-
lyagban kerülnek be a sejtbe. A megnevezés a membránhoz az adott
helyen, a citoplazmatikus felszínen kapcsolódó, klatrin fehéiiéből felépülő
rétegre utal, aminek feladata a be- és lefűződés lebonyolítása. A boríték
ezek után leválik, s a kialakult endoszómából a sejt számára hasznos anyag
a citoplazmába kerül, a receptorok a vakuólum membránjával együtt
visszatérnek a sejthártyába.
Ha az endo- és exocitózis úgy kapcsolódik egymással, hogy a felvett
anyagot a sejt egy másik - meghatározott -- felszínén változatlan formában
kiüríti, vagyis az csak áthalad a citoplazmán, a folyamatot transzcitózis-
nak nevezzük.

-223-
 8. fejezet

A BIOLÓGIAI ENERGIANYERÉS

Az autotróf zöld növények a fotoszintézis révén kulcsszerepet játsza-

nak a bioszféra energiával történő ellátásában, mivel képesek a nap suga-
rainak elektromágneses energiáját átalakítani kémiai energiává. A foto-
szintetizáló organizmus szervetlen vegyületekből képes felépíteni sejtjeit al-·
kotó összes szerves kis- és nagymolekulát, emellett még oxigént is termel.
Az állatok és a többi heterotróf sze1vezet nem képesek a fényenergia köz·-
vetlen hasznosítására, viszont felhasználják a növények által előállított
szerves molekulákat, részben saját molekuláik felépítéséhez, mint építő­
követ, részben pedig, mint energiaforrást, ,Jűtőanyagot". (A teljesség ked-
véért meg kell említenünk az autotróf kemoszintetizáló sze1vezeteket,
melyek energiaforrása a kis szervetlen molekulák oxidációja.)
A szén- és hidrogénatomok termodinamikailag nem a legstabilabb
f01mában vannak jelen a sejtben. Mivel a légkör oxidáló jellegű, a szén
energetikailag legstabilabb állapotát a széndioxidban, a hidrogén a vízben
éri el. A sejt képes energiát nyerni cukor-, zsír- és fehét1emolekuláiból úgy,
hogy széndioxiddá és vízzé oxidálja azokat. Ez az oxidáció nem egy
lépésben történik, mint az égés, hanem többlépéses folyamat, s az átala-
kulások nagy részében közvetlenül nem vesz részt az oxigén. ( Oxidáción
nemcsak az oxigénnel való egyesülést é11jük, hanem elektronok leadását
is, míg a redukció elektronfelvételt jelent.) A tápanyagok teljes elégetése
során a sejt sze1ves molekuláinak redukált állapotú, vagyis elektronban
gazdag szén- és hidrogénatomjaiból elektronleadás révén széndioxidot és
vizet képez. Az elektronok szénről és hidrogénről oxigénre ke1iilése
lehetővé teszi, hogy ezek az atomok mind stabilabb állapotba jussanak,
ezét1 ez a reakció energetikai szempontból kedvező. ·
A szerves molekulák lebontása a sejtben mint enzimek által katalizált
reakciók sorozata megy végbe. A sejt azé11 képes hasznos energiát nyerni
a glükóz elégetéséből, me11 ez a folyamat rendkívül komplex és kontrollált
módon tö11énik. Az enzimeknek köszönhetően szintetikus, építő kémiai
- 225 -
reakciók, melyek növelik a biológiai rendezettséget, szorosan kapcsoltak a
lebontó, katabolikus reakciókkal, melyek az energiát szolgáltatják. A kap-
csolt és nem kapcsolt reakciók közötti különbséget segít megé1teni a 81.
ábra. Itt a hegytetőről lezuhanó kövek egy energiafelszabadulással járó re-
akciót jelentenek. A kövek mozgási energiája teljes mé1tékben kárbavész,
hőenergiává alakul át, mikor nagy erővel a földre zuhannak. Egy lapát-
kerék segítségével azonban a kövek mozgási energiájának egy részét fel
lehet használni egy vödör víz felemelésére . A kövek kisebb sebességgel
érkeznek a földre, ezétt kevesebb energia vész el hő formájában. A sejt-
ben az enzimek töltik be azt a szerepet, amit a példában a lapátkerék:
összekapcsolják a tápanyagok spontán elégetését az ATP-t szintetizáló
reakcióval. A példában a felemelt vödör víz energiája éppúgy felhasz-
nálható különböző hidraulikus gépek hajtására, mint ahogyan az "energia
konve1tibilis valutája", az ATP, univerzálisan használható energiaforrás a
sejtben.

8. 1. ábra. A kapcsolt kémiai reakciókat szemléltető mechanikai modell.

A) A lezuhanó kövek mozgási energiája hővé alakul át. Ez a glükóz széndi-
oxiddá és vízzé történő közvetlen oxidációjával analóg, mely szintén csak hő-·
fejlődéssel jár. A B) ábrán látható szerkezet a kövek mozgási energiájának egy
részét egy vödör víz felemeléséhez használja fel, amely az ATP szintézist mo-
dellezi. Így kevesebb hő szabadul fel, s a kövek mozgási energiája munka-
végzésre alkalmas formában tárolódik. C) Az így előállított, sokoldalúan fel-
használható energia hidraulikus gépeket hajt, míg élő szervezetben az ATP
formájában raktározott energiát a sejtek életfolyamataikhoz használják fel.

Az ATP (8.2. ábra) központi helyet foglal el a sejt energiatermelő és

-igényes folyamataiban mint energiahordozó, energiaátvivő molekula. Erre
a szerepre az teszi alkalmassá, hogy relatíve instabil. Az élő sejtben ural-

- 226 ·-
kodó körülmények között az ATP hidrolízise ADP-re és foszfátra könnyen
bekövetkezik és kb. 45-55 kJ/mol 01-13 kcal/mol) hasznos energia felsza-
badulásával jár.

adenozin

8.2. ábra. AzATPszerkezete.

Egy ilyen reaktív kötéssel kapcsolódó csoport (mint az ATP y-helyzetű

foszfátja), könnyen áthelyeződhet egy másik molekulára, ezért ezt a tenni-
nális foszfát csoportot aktivált állapotban levőnek mondjuk. Az ATP hidro-
lízise során felhasadó kötést magas energiájú v. makroerg kötésnek nevez-
zük, bár nem a kötés, hanem inkább maga a vegyület magas energiata1tal-
mú, negatív töltésű foszfát csoportjainak erős egymást taszító hatása követ-
keztében. Az ATP hidrolízisekor felszabaduló energiát: a sejt energiaigényes
reakciói használják fel. Ennek az az előfeltétele, hogy a két folyamat kap-
csolt legyen. Az ATP·-ben tárolt energiát a sejt felhasználja szinte valameny-
nyi életfolyamatban, így pl. a kis- és makromolekulák bioszintézisében,
membránon át tö1ténő aktív transzportjában, a sejtmozgá-sokban, stb. Az
ATP hidrolízise révén lehetővé válik az energetikai szem-pontból kedve-
zőtlen reakciók lefolyása a sejtben, összességében a sejt rendezettsége nő.

- 227 -
 A bontó anyagcsere

Fő tápanyagaink a fehérjék. a poliszaharidok és a lipidek. Ezeket az

összetett molekulákat a szervezet három szakaszban bontja le.
Az első szakasz az emésztés. Az emésztés során a tápanyagok mak-
romolekulái építőköveikre bomlanak le, így a fehérjékből aminosavak, a
poliszaharidokból egyszerű cukrok jönnek létre, a zsírokból monoglicerid 1
és zsírsavak keletkeznek. Az emésztés folyamatai többnyire sejten kívül
játszódnak le, szekretált enzimek segítségével.
A második szakasz: az emésztés során keletkezett kis molekulák sej·-
ten belül, a citoplazmában, tovább bontódnak. A cukrokból glikolízis során
piroszőlősav keletkezik, amely beke1iil a mitokondriumba és átalakul ace-
til-koenzim A acetilcsoportjává. A zsírsavak két szénatomos egységei és
dezaminálódás után az aminosavak nagy része is acetil-CoA-vá alakul. A
kis molekulák acetil-CoA-vá tö1ténő oxidációja korlátozott mennyiségű
ATP-t és NADH-t szolgáltat.
A harmadik szakaszban az acetilcsopo1t széndioxiddá és vízzé oxi-
dálódik. A vegyület elméletileg hasznosítható energiájának több mint fele
ATP szintézisére fordítódik, a többi pedig hő formájában felszabadul. Az
ATP szintézise révén a szénhidrátok és zsírok kémiai energiája lényegében
könnyen felszabadítható kis "energiacsomagok" formájában ke1iil újra--
elosztásra.

A·GLIKOLÍZIS

A bontó anyagcserefolyamatok említett második szakaszának legfon-

tosabb része a glikolízis, mely során a hatszénatonws glükózból két há-
romszénatomos piroszőlősav keletkezik. Ez az átalakítás kilenc lépésben
megy végbe (8.3. ábra). Logikailag a folyamat három szakaszra osztható.
(1) Az első négy reakció során glükózból gliceraldehid-3-foszfát keletkezik.
Ez a szakasz 2 ATP formájában energiabefektetést igényel. (2) A gli-
ceraldehid-3-foszfát két lépésben glicerinsavfoszfáttá oxidálódik, s ennek a
reakciónak az energiája ATP makroerg foszfátkötésében raktározódik. (3)
Az utolsó három lépésben a reakció elején felhasznált 2 ATP "megtérül".

1 A glicerinnek csak egy OH-ját észteresíti zsírsav.

- 228 -·
 8.3. ábra. A g!tko//zis folyamata.
Minden számmal jelölt reakciót más-
más enzim katalizál. A 4. lépésben egy
hatszénatomos cukor két triózra hasad,
ezért szerepel ettől fogva minden lé-
pésnél két molekula. Az 5. és 6. reakci-
óban keletkezik a redukált NAD, s itt
megy végbe szubsztrát--szintű ATP
szintézis. Azokban a lépésekben, ahol
ATP felhasználás történik, ezt ADP
felszabadulása követi (az ábrán ezt
nem tüntettük fel), s fordítva, ahol ATP
keletkezik, ott ADP-re van ehhez szük-
ség. Hasonló a helyzet a NADH kép--
ződésénél is.

A glikolízis vegen a tiszta

nyereség glükózmolekulánként
két ATP, melyek az 5. és 6. reak-
2x enolpiroszőlősav--P cióban keletkeznek. Ez a két re-
2 [ATP]._____ ® akció a glikolízis Jelke", mivel itt
szervetlen foszfátból makroerg
2x [!~~~_:.:őlő~~ foszfátkötés jön létre (8.4. ábra).
Ez lehetne a prototípusa az oxi-
dáció során felszabaduló energia egy másik, kapcsolt reakcióban történő
hasznosításának. Az 5. reakció három részből áll. Először a gliceraldehid-3-
foszfát dehidrogenáz enzim kovalens kötést alakít ki a gliceraldehid-3-
foszfát aldehid csoportjával. Ezután a dehidrogenáz egy hidrid iont (1
protont és 2 elektront) lehasít az aldehidről és NAD+ -ra viszi át, majd a
közegből foszfát ion kapcsolódik a karbonilcsoporthoz egy igen reak-
cióképes kötéssel. A következő (6.) reakcióban a reaktív foszfátcsop011
ADP-re kerül, ATP keletkezik, szabad karboxilcsoportot hagyva maga mö-
gött. A reakció eredményét összefoglalva: egy cukor aldehid csoportjának
karbonsavvá oxidálódása, mely energiafelszabadulással jár, kapcsoltan

- 229-
ment végbe egy szervetlen foszfát makroerg kötésbe kerülésével, mely
energiaigényes folyamat, s az első, oxidációs reakció szolgáltatja hozzá az
energiát. A vázolt reakció példa a szubsztrátszintű foszforilálásra,
mely valószínűleg igen korai evolúciós képződmény. Szubsztrátszintű fosz-
forilálásról beszélünk akkor, ha a szubsztrát makroerg kötésének energiáját
egy enzim ATP szintézisére fordítja. Ilyenkor valamely anyagcsereút egy
konkrét reakciója ATP szintézisével kapcsolt, míg az oxidatív fosz·-
forilációnál az ATP-szintézis az elektrontranszpo1t működése révén, köz-
vetve tö11énik.

8.4 ábra. A glikolízis 5. és 6. reakciója. (Rész·-

letes magyarázatot 1. a szövegben)

A sejtekben a glikolízis csak "előjátéka" a

bontó anyagcsere végső fő fázisának, mivel a
keletkezett piroszőlősav belép a mitokondri-
umba, és teljesen elég széndioxiddá és vízzé.
Anaerob organizmusok esetében, és olyan szö-
vetekben, melyek anaerob körülmények között
is működésképesek (pl. vázizom), a glikolízis
a sejt fő ATP-forrása. A piroszőlősav pedig
(izomban) átvéve a redukált NAD hidrogénjeit
a citoszólban tejsavvá alakul - ez a tejsavas
erjedés (8.5. ábra). Élesztőben a piroszőlősav
dekarboxileződésével keletkezett acetaldehid a
hidrogén-akceptor és etilalkohol a végtermék
- ez az alkoholos erjedés. A tejsavat, ill. az al-
koholt a sejtek kiválasztják. Az anaerob ener-
giatermelő folyamatok, más néven fermen-
tációk, közös vonása, hogy a piroszőlősav,
-- 230 ·-
vagy annak átalakulási terméke át kell hogy vegye a redukált NAD
hidrogénjeit, így a gliceraldehid-3-foszfát dehidrogenálásához szükséges
+
NAD molekulák regenerálódnak és a glikolízis folytatódhat.

NADH cf O
r~~ ~:~H
f:, NADH cH
=--2fl
NA!J 3
1
H - C ··DH piroszőlősav
1

~
NA. CH
CH3 NAD
C02
8.5. ábra. A piroszőlősav
tejsav citrátkör sorsa aerob és anaerob víszo·-
~H20H nyok között.
c11.3

etilalkohol

A CITRÁTKÖR

Az anaerob glikolízissel tö1ténő ATP termelés relatíve kis hatásfokú. A

glikolízis végtermékei még sok kémiai energiát ta11almaznak, amit további
oxidációval fel lehet szabadítani. Az oxidatív bontó folyamatok (sejtlégzés)
evolúciója csak akkor vált lehetővé, mikor az atmoszférában felszaporodott
a fotoszintetizáló mikroorganizmusok (cianobaktériumok) által termelt
molekuláris oxigén. Az oxigént felhasználó katabolikus folyamatok, melyek
a glikolízis folytatásaként alakultak ki, sokkal hatásosabb módsze11 nyúj-
tanak a tápanyag molekuláiban rejtőző energia kinyerésére. A bontó
anyagcserének ez a szakasza a citrátkörrel kezdődik és az oxidatív foszfo-
rilációval végződik, s megtalálható aerob baktériumokban és az eukarióta
sejtek mitokondriumaiban egyaránt.
A mitokondriumok 05-1 µm átmérőjű, néhány µm hosszúságú henger
organellumok (8.6 ábra).
Mikrokinematográfiával megfigyelték, hogy az élő sejtben alakjukat és
helyüket is változtatják. Sejten belüli mozgásukban, orientálásukban a sejt-
váz mikrotubulusai játszanak szerepet. Maga a mitoko'ndrium kettős memb-
ránnal határolt. A két membrán egymástól különböző fehérjeösszetételű, s
két külön kompartmentumra osztja a mitokondriumot. Ezek: a matrix és a
membránok közötti tér. A külső membránon csatornák vannak, melyek át-
eresztenek minden 10 OOO D alatti molekulát. Ez azt jelenti, hogy a memb-

·- 231 -
ránok közötti tér a kis molekulák szempontjából kémiailag ekvivalens a
citoplazmával. A belső membrán sokkal nagyobb felületű mint a külső,
mivel kettőzetei, a kriszták, betüremkednek a matrixba. A mitokondriumok
belső membránja a sejt összes membránjainak kb. egyharmadát adja.

2.
8.6. ábra. A mitokondrium .szerke-
zetének vázlata. 1: matrix; 2: belső memb··
rán; 3: külső mernebrán;4: membránok kö-
zötti tér.

4.

A mitokondriumok oxidatív metabolizmusához a piroszőlősav és a

zsírsavak szolgáltatják a "tüzelőanyagot". Ezek az anyagok aktív transz-
porttal jutnak be a matrixba, ahol acetil-„CoA-vá alakulnak át. A piroszőlő­
sav átalakítását egy, a riboszómánál is nagyobb enzif!1komplex, a pirosző­
lősav-dehidrogenáz végzi, amely dekarboxilálja is a piroszőlősavat (NADH
is létrejön). A zsírsavakból kétszénatomos egységek hasadnak le egy zsír-
savoxidációnak nevezett ciklusos reakcióban, melynek minden kötülfor- ·
dulása alkalmával két szénatommal rövidül a zsírsavlánc, acetil-CoA,
NADH és FADH 2 keletkezik. Az acetilcsop011 belép a citrátkörbe, melyet a
felfedezésében alapvető szerepet játszott kutatók tiszteletére Szent-
Györgyi-Krebs ciklusként is emlegetnek.
A citrátkör azzal kezdődik, hogy az acetil-CoA kondenzálódik a négy-
szénatomos oxálecetsavval, s hatszénatomos citromsav jön létre (8. 7. ábra).
Ezután hét további, enzimek által katalizált reakció során két C0 2 lehasítá-
sára ke1ül sor, és az oxálecetsavat visszakapjuk. A ciklus minden körülfor-
dulásakor két olyan szénatom lép ki C0 2 formájában, amelyek a megelőző
ciklusok során léptek be. A ciklus nettó eredménye a következő:

- 232 -
 +
CH3COOH(acetil CoA-han) + 2 H20 + 3 NAD + FAD ~
-~ 2 C02 + 3 NADH+H+ + FADH2

acetil KoA

+
NADH+H COOH
KoASH 1

~Hz

NAD• \ ,-----'
- I
HO··-C····COOH

~H2
8.7. ábra. A citrát-

COOH
1
7 oxálecetsav
COOH

/ citromsav \
~OOH
kör.. A közti termékek mint
szabad savak vannak fel-
tüntetve, bár a valóságban
H-C-OH H20 ionizált formában fordul-
1
almasav nak elő. Mindegyik lépést a

E
COOH
?H2 1
COOH TH2 matrixban található enzi-

t.
COOH
1
Ili:"/'
_.,..,.,H2D
izocitromsav H -?·- cooH
H ·-C--OH
1
COOH
mek katalizálják. Az a két
szénatom, amely az acetil-
CoA-val belép a körfolya-
CH fumársav
matba, nem rögtön az első,

ir
Hg a -ketoglutársav yoDH NAD +
~ooH borostyánkősav fH2 ~ +
hanem az ez után követ-
COOH CH / NADH+ H kező körökben alaku 1 szén-
2
H2 0 dioxiddá.
7=
-- 1 1
0
FADH 2 ?H2 szukcinil KoA . co 2
CH2 COOH CDOH

F AD
/
/~0011 \ - iH2 .--~:·;;:--- KoASH
\ ~H 2 1(\ NA~H+H+
G.f p GDP e
o..;;-
®
KoASH + 'sKoA

C02

A reakcióban egy makroerg foszfát is keletkezik GTP formájában, a

glikolízisben végbemenő szubsztrátszintű foszforilációhoz hasonló folya-
matban. A citrátkör legfontosabb funkciója, hogy az acetil-CoA nagy ener-
giájú elektronjait NAD és FAD koenzimek közvetítésével a légzési láncra
juttatja, melynek végén ezek az elektronok az oxigént vízzé redukálják. Az
egyenletből látható, hogy a hidrogének egy része a citrátkörbe belépő
vízből származik. A citrátkör enzimjei a mitokondriur,n matrixában helyez-
kednek el, kivéve a borostyánkősav dehidrogenázt, amely a belső memb-
ránhoz kötött. Egy glükózmolekula a citrátkörben két ciklus alatt ég el.

- 233-
AZ OXIDATÍV FOSZFORILÁCIÓ

Bár a citrátkör az aerob anyagcsere része, egyetlen reakciója sem igé-

nyel közvetlenül molekuláris oxigént. Az oxidált szubsztrátokról származó
elektronok a NAD + és a FAD révén a mitokondrium belső membránjában
elhelyezkedő légzési láncra (elektrontranszfer rendszerre) kerülnek, s ezen
végighaladva egyesülnek oxigénnel. A légzési lánc folyamataiban felszaba-
duló energia a hajtóereje az ADP·-ből és szervetlen foszfátból tö11énó ATP
szintézisnek, ezé11 használjuk az oxidatív foszforiláció elnevezést a
folyamatra.
Sokáig ta11otta magát az a nézet, hogy a légzési láncon hasonló
mechanizmussal tö11énik az ATP szintézise, mint a glikolízisnél, azaz
szubsztrát szintű foszforiláció megy végbe itt is. Mivel erre nem sikerült
kísérletes bizonyítékokat találni, egy másik hipotézis, a kemiozmózis el-
mélete került előtérbe, s ma ez tekinthető általánosan elfogadottnak.
Mitchell kemiozmózis elmélete kapcsolatot létesít a kémiai folya-
matok (ezért "kerni-") és a membrántranszport folyamatok között (ezért
"ozmózis"). A légzési lánc könnyen redukálható, ill. oxidálható H-átvivő
molekulákból és elektronokat továbbító vasta11almú fehétiékből (citokró-
mokból) áll, melyek redukciója elektronfelvétel, oxidációja elektronleadás
révén tö11énik. Amikor a NADH-ról és a FADHz-ről származó nagy ener-
giájú elektronok ezen az elektrontranszport láncon egyik hordozó mole-
kuláról a másikra átadódnak, a felszabaduló energia protonokat pumpál a
membránon át a matrixból a membránok közötti t.érbe (8.8 ábra). Így
protongradiens (koncentrációkülönbség) jön létre a membrán két oldala
kö?ött, s amennyiben a protonok gradiens irányában tö11énő visszaáram-·
lása egy membránhoz kötött enzimen, az ATP-szintetázon keresztül tör-
ténik, ez az enzim a protonáram energiáját makroerg foszfátkötés kémiai
energiájába építi.
A NADH és FADH 2 elektronjai magas energiájú kötésben vannak, s
mikor ezek oxigénnel egyesülnek, csak akkor szabadul fel az eloxidált táp-
anyagmolekulák szabadenergiájának túlnyomó része. Tehát a redukált ko-
enzimek, mint elektronhordozók, őrzik, konzerválják a szénhidrátok,
zsírok, aminosavak elégetéséből eredő energiát egészen a végső oxidációs
lépésig. Az oxigénig a belső membrán elektronszállító intermedietiein át jut
el az elektron, s energiája végül az ADP+Pi = ATP reakcióban használódik
fel. Tehát a mitokondrium belső membránja energiaátalakító gépként mű-

- 234-
ködik, mely a NADH oxidációs energiáját ATP makroerg foszfátkötésének
energiájává alakítja át.

1--- -·
piroszőlősav zsírsavak

8.8. ábra.

E
külső membrán A mitokondri-
f
piroszőlősav zsírsavak ~ um működésének elvi vázlata.
Az ábrán jelzett folyamatokon
_ ":... acetil Koa ;::" (----
kívül a glikolízisben keletkező
___J NADH elektronjai is az elekt-
---..co 2 rontranszport rendszerre kerül-
-
ADP
+
nek. Mivel a belső membrán
nem permeábilis NADH~ra, e-
®
·----+ATP zeket az elektronokat más oxi-
dálható-redukálható közvetítő
vegyületek transzportálják a
matrixba.
--------·------·---

A LÉGZÉSI LÁNC

A légzési lánc hatalmas enzimkomplexekből áll, melyek be vannak

ágyazva a belső mitokondriális membránba (8.9. ábra). Ezek vezetik az
elektront a NADH-ról az oxigénre. A komplexek a következők:

nH~

MEMBRÁNOK
KÖZÖTTI TÉR

belső
membrán -{
MATRIX
NAD+

citokróm-
oxidáz
komplex

8. 9. ábra. A légzési lánc működése. A redukált NAD elektronjai a légzési

lánc membránba ágyazott három nagy komplexe révén jutnak el az oxigénre. A
komplexek között ubikinon és citokróm e szállítja az elektronokat.
- 235-
 1. A NADH dehidrogenáz komplex NADH-ról veszi át az elektront,
flavinon és vas-kén reakciócentrumokon keresztül az ubikinonnak adja
tovább. Az ubikinon lipidoldékony kis molekula, mely továbbadja az
elektront a második komplexnek, melynek neve
2. citokróm b-c 1 komplex. Több polipeptidből áll, melyek között két
citokróm is van (citokróm b és c 1). Továbbadja az elektront a citokróm c-
nek, mely egy kis membránfehé1ie.

8.10. ábra. Az elekt-

T
nH„
NADH ronáramlá.s a légzési láncon a
-400
~AD+j negatív redoxpotencíálú he-
lyek felől a pozitív redoxpo-
·-200

0 NADH
\2 ~
nH+
j
25

20 -m
tenciálú helyek felé történik.
Egy elektronpár transzportja
dehidrogenáz ~ közben bekövetkező szabad·-
~
200
komplex \ 8 nH+
15
!2
O>
energi aváltozás a jobboldali
Q; ordinátán olvasható le. A
400
b-~:-@..... j e::
Q)
'C FADH 2 által szállított elektro-
10
komplex ·~ C\l
..e
C\l nok kevesebb hasznos energiát
Q N
600 - citokrórn- 5
<J)
szolgáltatnak, mint a NADH-
oxidáz ról jövők. Ennek az az oka,
800 komplex ~
0 hogy a FADH 2 redoxpoten·-
+
2H H 0
2 ciálja 0 körül van, hasonlóan
1/202 az ubikinonéhoz, s a két ve·-
gyü let közötti elektron átadás
az elektronáramlás iránya nem jár szabadenergia-csökke·-
néssel. Így a FADHrről oxi-
génre történő elektrontransz··
port nem három, hanem csak
két protonpárt pumpál át a
membránon.

3. Citokrómoxidáz komplex (citokróm aa3 ) sok polipeptidláncból áll,

közöttük citokrómok és rézatomot tartalmazó fehéiiék is vannak. Négy
elektront vesz át a citokróm e-től (egyszerre egyet), s átviszi azokat egy
megkötött 0 2 molekulára, s a közegből felvett protonokkal így két víz-
molekula képződik. A citokrómoxidáz-reakció használja fel a sejt oxi-
génfogyasztásának 90%--át. A cianid, azid és a szénmonoxid2 szorosan

2 A szénmonoxid a hemoglobin hem részének vasatomjához kötőd~e szénmonoxi-hemoglobint

képez, elsősorban így fejtve ki mérgező hatását
- 236-
kötődnek ehhez a komplexhez és leállítják az elektrontranszportot, ezért e
vegyületek igen toxikusak.
A három fő enzimkomplex szabadon "úszik" a membránban, tehát az
elektrontranszport lánc tagjai szerkezetileg nincsenek egymáshoz kötve. A
két elektronátvivő molekula, az ubikinon és a citokróm c, mivel kisebbek,
sokkal gyorsabban mozognak mint a nagy enzimkomplexek. Számítások-
kal igazolták, hogy a légzési láncon végbemenő elektrontranszport az
elektronátvivő molekulák és az enzimkomplexek közötti véletlenszerű üt-
közések révén zajlik le.
A légzési lánc tagjai az elektron iránti affinitásuk alapján sorba állít-
+
hatók. A lánc elején található NAD /NADH pár rendelkezik a legkisebb,
míg a lánc végén található oxigén a legnagyobb affinitással az elektronok
iránt. Ezen tulajdonság mennyiségi jellemzésére has~nált érték a redox-
potenciál. A légzési lánc mentén mén redoxpotenciálok láthatók a 8.10.
ábrán. A redoxpotenciál három helyen mutat meredek csökkenést, éppen
a három nagy enzimkomplexnek megfelelően.
Két elektronhordozó között mé11 redoxpotenciálváltozás egyenesen
arányos az elektronátvitelnél felszabaduló szabadenergiával. Mindegyik
komplex tulajdonképpen egy energiaátalakító gép, amely a szabadenergia-
változást protonoknak a membránon való átpumpálására fordítja. Ennek
eredménye a belső membrán két oldala között létrejövő protongradiens.
Ezen energiakonzerváló mechanizmus működésének előfeltétele, hogy a
fehérjekomplexek meghat~rozott orientációban legyenek a lipid kettősré­
tegbe beágyzva, hogy mi~en protont a matrixból kifelé pumpáljanak. (A
meghatározott orientáció e yébként a membránfehérjék egyik általános vo-
nása.) A rendszer elektro páronként 5 proton párt (10 fft -t) pumpál át a
membránon. (Ebből négyet az első, négyet a második és kettőt a harmadik
komplex visz át.) A protonpumpálás mechanizmusa valószínűleg külön-
böző az egyes komplexek esetében. Az ubikinon ·esetén, mely a lipid
kettősrétegben szabadon mozgó molekula, ez a mechanizmus jól ismert.
Az ubikinon a membrán belső felszíne közelében vesz át két elektront az
első komplextől, ugyanakkor két protont is felvesz a matrixból. Ezután át-
diffundál a lipid kettősrétegen és átadja az elektronokat a b-c 1 komplexnek
a membrán külső felszíne közelében, a 2 proton pedig a közegbe kerül.
Az egyik elektron azonban - kis kitérő után - visszakerül a kinonra szemi-
kinon formává redukálva azt, majd ehhez jön még egy elektron az I.
komplexrőL Ez a kínon forma ismét 2 protont képes felvenni a matrix fe-
lőli oldalon és átszállítani a membránon. Így az elektonpár transzportja 4

- 237 -
proton átpumpálását eredményezi. A másik két komplex esetén nem ilyen
közvetlenül kapcsolt az elektron és a proton transzpo11ja. Itt feltehetően ---
az elektron-transzpo11 energiája a fehé1ie allosztérikus komformációváltozá-
sát okozza, s ez idézi elő - közelebbről nem isme11 módon - a proton-
pumpálást. A protonpumpálásnak ezt a módját a fényenergia által működ­
tetett bakteriális protonpumpa, a bakteriorodopszin esetében sikerült fel-·
tárni.
A légzési láncra nemcsak a NADH-ról, hanem FADH 2 -ről is keriil·-
hetnek elektronok (pl. a borotyánkősav dehidrogenáz működése következ-
tében). Ezek az elektronok azonban nem a fent említett I. komplexre,
hanem egy negyedik, nagyobb komplexre, (szukcinát-koenzim Q reduk-
táz 3) kerülnek. Ez is ubikinonra viszi az elektront, de protonpumpálást
nem végez. Így a FADHrről származó elektronpár energiája -- 10 helyett -
csak 6 proton transzpo11jára elegendő.
A protonáramlásnak két következménye van: a belső membrán két
oldala között pH- és feszültséggradiens (membr4npotenciál) alakul ki.
Mindkettő a matrix felé hajtja a protonokat. Ez a Tt erő alkotja az elekt-
rokémiai potenciálgradienst. (Az általa kifejtett eiJt hívják proton motive
force-nak, azaz "protonmozgató erő" -nek.)

AZ ATP-SZINTET ÁZ

A belső membránban helyezkedik el az ATP-szintetáz (más néven

Fo--! 1 ATPáz). Ez egy legalább 9 polipeptid láncból álló nagy fehétje-
komplex, melyen keresztül az elektrokémiai gradiens által hajtott protonok
visszaáramlanak a matrixba. Úgy működik mint egy turbina (8.11. ábra),
abban az értelemben, hogy egyik energiafajtát a másikba alakítja át, a pro-
tonáram energiáját ATP szintéziséhez hasznosítja. Egy molekula ATP szin-
téziséhez 3 H+ áthaladása szükséges (a pontos szám vitatott).
Az ATP-szintetáz nem csak egy irányban mCíködhet. Működésének irá-
nya megfordulhat, amikoris ATP hidrolízisének energiáját protonok transz-
portjához használja fel. A komplex működésének irányát két tényező
egyensúlya befolyásolja. Az egyik: az ATP/ADP aráµy, azaz hogy a sejt
"ATP raktárai" mennyire vannak feltöltve, a másik pedig az elektrokémiai

.3 Koenzim Q = ubikinon
potenciálgradiens. Ha az egyensúly megbomlik, pl. hirtelen nagyobb
mennyiségben használódik fel ATP energiaigényes folyamatokhoz, csök-
ken az ATP/ADP arány, az ATP-szintetáz ATP-t fog szintetizálni, amíg az
egyensúlyi ATP/AD P arány helyre nem áll. Másfelől, ha az elektrokémiai
potenciálgradiens csökken, az ATP-szintetáz ATP hidrolízise árán proto-
nokat fog a matrixból kipumpálni, amíg az egyensúlyi koncentrációgra-
diens helyre nem áll.
Az ATP szintézis nem az egyetlen folyamat, melyet az elektrokémiai
potenciálgradiens működtet. A matrixban működő enzimeket el kell látni
szubsztráttal, az ATP-szintetázt ADP-vel és foszfáttal. ?zeket a molekulákat
a belső membrán transzportfehérjéi szállítják a matrix és a citoszól között.
Sok esetben ezen molekulák transzportja elektrokémiai gradiensük ellen
történik, tehát aktív transzpo11. Az aktív transzport energiaigényét az fede-
zi, hogy a molekula kotranszportálódik egy másik molekulával, mely saját
elektrokémiai potenciálgradiense irá-
H+ nyában halad át a membránon. Pl. a
nH+ H+ proton így viszi magával a foszfátot és a
piroszőlősavat a matrixba (8.12. ábra).

Matrix

8.11. ábra. Az ATP-szintetáz. A 500 kD

molekulatömegű enzimkomplex mindkét
irányban működhet. Fent: A protongradiens
~-9nm---~ energiáját ATP szintéziséhez hasznosítja; lent:
ATP hidrolízise árán protonokat pumpál át a
nW membránon.

Matrix
Ismerünk olyan vegyületeket, me-
AOP+® lyek leállítják a mitokondriumok ATP-
szintézisét anélkül, hogy az oxigénfo-
nH•
gyasztást csökkentenék. Az ilyen anya-
ATP
gokat (pl. H +-ionoforok, dinitrofenol)
ATP
szétkapcsoló ágenseknek nevezik,
- 239 ·-
 +
gyasztást csökkentenék. Az ilyen anyagokat (pL H -ionoforok, dinitrofenol)
szétkapcsoló ágenseknek nevezik, mivel szétkapcsolják az elekt--
rontranszportot és az ATP szintézist azáltal, hogy a H +-ionokat az ATP-
szintetáz megkeriilésével juttatják vissza a matrixba.. A barna zsírszövet
sejtjeinek mitokondrium-aiban fiziológiásan is működik egy szétkapcsoló
ágens, egy transzport protein, amely Jecsapolja" a protongradienst, így a
zsír elégetésével felszabaduló energia nem ATP-t szolgáltat, hanem hőt
termel. A barna zsírszövet ilymódon védi az újszülött szervezetét a
lehűléssel szemben.
A sejtlégzés sokkal jobb hatásfokkal működik, mint a fermentáció. Egy
NADH-ról származó elektronpár átlagosan 2,5 molekula ATP szintéziséhez
szolgáltat energiát, míg a FADH 2 által szállított elektronok csak 1,5 ATP-t
generálnak, mivel alacsonyabb energiaszintet képviselnek4 . Egy molekula
acetil·-CoA lebontásakor 10 ATP keletkezik, vagyis glükózmolekulánként
20. Ha ehhez hozzászámítjuk a korábbi lépések során szintetizáltakatS, 1
molekula glükóz teljes oxidációjával a sejt nettó 30 ATP-t állít elő. A bio-
lógiai oxidáció hatásfoka gyakran meghaladja a 40%-ot, ami lényegesen
jobb, mint benzin- vagy a villanymotoré (10--20%).
A kemiozmótikus mechanizmus baktériumokban is működik. Az aerob
baktériumok képesek a biológiai oxidációra, plazmamembránjukban a
mitokondriuméhoz hasonló légzési lánc és ATP-szintetáz található. A
plazmamembrán két oldala között létrejövő elektrokémiai protongradiens
"hajtja" az ATP szintézist és különböző metabolitok, ionok aktív transz-
portját (8.13. ábra, A). Az anaerobok csak fermentációból fedezik ener-
giaszükségletüket. A termelt ATP egy részét arra használják, hogy az ATP-··
szintetázt fordított irányban működtetve létrehozzák az elektrokémiai pro-
tortgradienst, amely "hajtja" a transzportot (8.13. ábra, B). Az ATP-szintetáz
működésének iránya megfordulhat aerob baktériumokban is, ha azok ana-
erob körülmények közé kerülnek.

4 Az újabb számítások figyelembe veszik, hogy a protongradiens energiájának egy jelentős része a
transzportra fordítódik: Az elektronpáronként átpumpált 10 proton energiájából ezért futja csak 2,5
ATP szintézisére (7 ,5 proton energiája), a korábbi számítások szerinti 3 ATP helyett.
5 A glikolízisben szubsztrátszintű foszforilálással létrejön 2 ATP, a gliceraldehid-3-P oxidációja,
továbbá a piroszőlősav oxidatív dekarboxilezése során redukált NAD-ok keletkeznek, melyek
összesen 8 ATP-t hoznak létre a légzési lánc és az ATP-szintetáz mú'ködése révén.
- 240 -
 3··
ADP

külső
membrán
ATP 4 -
--. ---- -· ---·--· -·-:,
• · + - - t + - - - belső
ADP membrán
!
_,1
matrix

8.12. ábra. A protongradiens által fenntartott aktív transzportfolyamatok a

mitokondrium belső membránjában. Az aktív transzportot azok a molekulák, ill.
ionok "hajtják", amelyek elektrokémiai potenciálgradiensük irányában haladnak
át a membránon. Pl. az ATP-ADP antiport rendszer ADP~t szállít a matrixba.
Minden ADP molekula behozatalához egy ATP-nek kell elektrokémiai poten-
ciálgradiense irányában kilépnie. (P =szervetlen foszfát; piruvát =piroszőlősav.)

AEROB KÖRÜLMÉNYEK ANAEROB KÖRÜLMÉNYEK

légzési lánc

lizin szukcinát
liz.in

plazma-
membrán
A B

- 241 -
 8.13. ábra. A protongradíens baktériumoknál a plazmamembrán két ol-
dala között jön létre. A) Aerob körülmények között a légzési lánc hozza létre a
protongradienst. (B) Anaerob körülmények között a glikolízisben termelt ATP
molekulák hasítása működteti az ATP-szintetázt, mint protonpumpát.

A kl.oroplaszt és a fotoszintézis

Az első élő organizmusok, amelyek megjelentek a Földön, heterotró··

fok voltak, s az ősóceánban oldott, abiotikusan létrejött szerves anyagokkal
táplálkoztak. Ezek az anyagok azonban elfogytak, elhasználódtak, s
néhány milliárd év óta minden élő sejt számára szükséges szerves anyagot
fotoszintetizáló élőlények termelnek. Az első ilyen élőlények voltak a foto-
szintetizáló baktériumok - a legfejlettebbek közülük a cianobaktériumok.
A vízbontással oxigént felszabadító cianobaktériumok megjelenése tette
lehetővé az aerob anyagcsereformák kialakulását. Elsősorban biokémiai
bizonyítékokon nyugszik az az általánosan elterjedt nézet, hogy a kloro-
plaszt voltaképpen a cianobaktériumok leszármazottja, mivel a cianobak-
tériumok az evolúció egy korai szakaszában szimbiózisba léptek a primitív
eukarióta sejttel.
A kloroplaszt három membránból áll (B.14. ábra): ezek a külső, a
belső és a tilakoid-membrán. E három membrán a kloroplasztot három
kompartmentumra osztja: külső és belső membrán közötti tér, a stróma és
a tilakoid belső tere.
A stróma a mitokondriális matrix analógja. A fényt abszorbeáló foto-
rendszerek, az elektrontranszport lánc és az ATP-szintetáz mind a tilakoid
membránban foglalnak helyet, mely lapos korong alakú zsákokat - tila-
koidokat - alkot.
A kloroplasztban lezajló reakciók két csoportra oszthatók: fény- ill.
sötétreakció e8.15. ábra).

- 242 --
 r--2µm--4
LEVÉL KLOROPLASZT

membrán a tilakoid
belső tere
külső

membránok közötti tér

8.14. ábra. A k/orop/aszt kompartmentje1: Az egyes tilakoidok oldalirány-

ban kapcsolatban állnak egymással. Az egymáson elhelyezkedő, összetapadt
tilakoidok gránumokat alkotnak.

A FÉNYREAKCIÓ

A fényreakcióban a fény energiáját klorofillmolekulák abszorbeálják.

Több száz klorofill molekula speciális fehérjékkel komplexet képezve alkot
egy ún. antennakomplexet a tilakoidmembránban. A klorofill mellett ka-
rotinoidok is találhatók itt. Az antennakomplex bármelyik klorofill mole-
kulája keriil gerjesztett állapotba, a komplex továbbvezeti az energiát egy
különleges helyzetű, a fotokémiai reakciócentrumban levő klorofill
molekula párhoz.
Egy gerjesztett klorofillmolekula háromféleképpen adhatja le energiá-
ját: (1) Izolált klorofillmolekula gerjesztése esetén a gerjesztett elektron
visszaugrik az alapnívóra, s a molekula fényt bocsát ki (fluoreszcencia). (2)
A gerjesztett molekula átadhatja energiáját (elektronját nem) a környeze-
tében levő klorofilmolekuláknak: ez a rezonancia energia-transzfer. Ez a
folyamat az antennakomplexre jellemző. (3) A reakciócentrum klorofill
molekulája azonban egy elektrondonorral és egy elektron-akceptorral
együtt az ún. fotorendszer magvát képezi. Fehérjék segítségével a reakció-
- 243 --
centrum gerjesztett elektronja az elektronakceptorra kerül, egy pozitív töl-
tésű ,,lyukat" hátrahagyva. Ezt a lyukat aztán gyorsan kitölti a közeli
elektrondonorról átkerült elektron. A fotorendszer révén tehát elektronát-
vitel történik egy gyenge elektrondonorról egy olyan molekulára, amely az
átvitel következtében válik erős elektrondonorrá. Így a fény által gerjesztett
elektron energiája, ahelyett, hogy fluoreszcencia formájában felszabadulna,
létrehoz egy erős elektrondonort, amely azelőtt nem volt jelen.

H0-----+i rrnakl° ~
2
__..02 8.15. ábra. A fényreakcíó és a
sötétreakció összefüggése. 1) A fényre-
akcióban a napfény energiája gerjeszti a
klorofill molekula egy elektronját, amely
végighalad a mitokondrium légzési láncá-
ATP+ NADPH

l __ .1
hoz hasonló elektrontranszport láncon a
tilakoid membránban. Ez az elektron-
sötétreak~ -+- aminosavak transzport protonokat pumpál át a tila-
cukrok

· - - - zsírsavak koidmembránon, s a keletkezett elekt-

rokémiai protongradiens ATP szintézisét
hajtja. A folyamat során ~yancsak ger-
jesztett elektronok NADP -t NADPH-vá
alakítanak át. Ezek az elektronok végső
CITOSZÓL soron a vízbontásból származnak, csak-
úgy mint a molekuláris oxigén. 2) A sötét-
reakcióban folyik a légköri széndioxid megkötése, amelyhez a. fényreakcióban előállított
ATP és NADPH szükséges. A reakció a kloroplaszt strómájában kezdődik, s a citoszólban
folytatódik.

Az aciklusos fotofoszforiláció során, melyet két fotorendszer bo-

nyolít le, ATP és NADPH szintetizálódik. A II. fotorendszer (8.16. ábra)
gerjesztésekor szabaddá váló Jyukat" a vízbontásból származó elektronok
+
töltik ki. A vízbontó enzim a következő reakciót katalizálja: 2H 2 0 :::: 4H +
4e- + 0 2 . Az erős elektrondonor (egy redukált kínon) ezután átadja az
elektront a légzési lánchoz nagyon hasonló elektrontranszp9rt láncnak.
Miközben az elektron ezen végighalad, protonokat szivattyúz a tilakoid
belső terébe, s a létrejött elektrokémiai protongradiens az ATP-szintetáz
révén ATP szintézisét hajtja. A lánc végén levő elektronakceptor az I. fo-
torendszer, amely befogadja az elektront a saját elektronja gerjesztésével
létrejött lyukba. Az I. fotorendszert elhagyó elektron a két gerjesztő fény-
kvantum energiájából olyan magas energiaszintet ér el, hogy képes a
NADP+-t NADPH-vá redukálni (a protont a közegből veszi fel). A két ger-
jesztési lépés azért szükséges, mert egyetlen fénykvantum energiája nem
- 244-
lenne elegendő ahhoz, hogy egy elektront a nagy elektronaffinitású vízről
(redoxpotenciálja +820 mV) a NADPH-ra juttasson, amely csak igen lazán
köti az elektronokat (redoxpotenciálja -320 mV). Az aciklusos sémát
szemlélteti a 8.17. ábra.

fény

STRÓMA

tilakoid [
membrán

A TILAKOID
BELSŐ TERE

8.16. ábra. Elektronáramlás a tilakoidmembránban. A láncban szereplő

igen mobilis elektronhordozók: a plasztokinon, amely hasonlít az ubikinonra, a
plasztocianin, egy kis réztartalmú fehérje és egy vasat tartalmazó kis fehérje-
molekula, a ferredoxin. A b6--f komplex hasonló a mitokondriumok b-c 1 komp-
lexéhez. Előbbi a strómából pumpál ki protonokat, míg utóbbi a matrixból. A
tilakoid belsejében folyó vízbontás elektronok és oxigén mellett protonokat is
termel, így hozzájárul a protongradienshez.

Az aciklusos fotofoszforilációban elektronpáronként valamivel több

mint egy ATP molekula és egy NADPH szintetizálódik. A sötétreakcióhoz
azonban sokkal több ATP szükséges, mint NADPH. A ciklusos fotofosz-
foriláció folyamata alkalmas arra, hogy a kloroplaszt ATP-t szintetizáljon
NADPH termelés nélkül. Ebben a folyamatban az i. fotorendszer nagy-
energiájú elektronjai a ferredoxinról az elektrontranszport lánc kezdeti
szakaszára ke1ülnek a NADP+ helyett, így az elektron útja körré záródik. A
ciklusos és aciklusos folyamat arányát végülis az szabja meg, mennyi
NADPH-ra van szükség. A NADP+ koncentráció csökkenésével a ciklusos
folyamat jut túlsúlyra.

- 245 ··-
 -tr,.
,,\\\(';

"'/

·-600 ''"' ~

i'&/=~
fd
-400
. Q NADP
reduktáz

1
-200
/// \ \'' nH+ \
:ro
0 pQ i /\
~ab-f
5
"ü
e: H+ + NADP+ NADPH
200
~ kirnple<
;,4
0
"O
400
""@
pC
E?
600

800
H 20
1
'"u +--fény

fotorendszer

1000 }M~-fény
2H+ +1/20
2
11 fotorendszer

az elektronáramlás iránya

8. 1 7. ábra. Redoxpotenciálváltozások az aciklusos fotofoszforiláció so-

rán. A vízből származó elektron végighaladva az egész rendszeren végül
NADP+-re kerül és NADPH keletkezik. A két fotorendszer közötti elektron-
transzport protongradienst generál, melynek energiáját ATP-szintetáz hasz-
nosítja.

A SÖTÉTREAKCIÓ

Láttuk a bontó anyagcserénél, hogy a szénhidrátok széndioxiddá és

vízzé történő elégetése nagy mennyiségű szabadenergia-felszabadulást e-
redményez. Ebből következik, hogy a széndioxidból és vízből történő
szénhidrátszintézis igen energiaigényes reakció, amely csak akkor való--
sulhat meg, ha más, energiaszolgáltató folyamatokkal kapcsoltan megy
végbe.
A C0 2 megkötésének kezdeti lépése a 8.18. ábrán látható.A ribulóz-
difoszfát karboxiláz enzim hatására a C0 2 reagál a ribulóz 1,5-difoszfáttal, s
egy feltételezett intermedieren keresztül két molekula glicerinsav-3-foszfát
keletkezik. A reakció a strómában megy végbe. (Mivel az enzim igen
lassan működik, sokra van szükség belőle a kloroplasztban. Ezért ez az

- 246-
enzim teszi ki a kloroplaszt fehérjéinek több mint 50%-át, s ezt tartják a
Földön a legnagyobb menynyiségben előforduló enzimnek.)

CH 2 D ®
1
H- C--OH

CH 2 0 ® CH. o®
1
coo- 8.1 8. ábra. A
o"\
~ ·
1 1 2 C02 megkötése a sö-
C=O --+
tétreakcióban. A kloro-
O=C=C C-C-OH
1 -o/ 1
H-C--·OH C=O coo·- p laszt strómájában le-
1 1
H-C-OH H-C--OH
i
H-C--·OH játszódó reakciót a ri-
1 1 bu lóz-difoszfát kar-
CH 2 0 ® CH 2 D ® CH2D ® boxiláz katalizálja.
széndioxid ribulóz-1,5- intermedier 2 molekula
di--P glicerinsav-3-P

Önmagában a C0 2 megkötéséhez nem szükséges energia, a folyamat

azonban függ az energiában gazdag ribulóz-1,5-difoszfát utánpótlástól. Az
ún. karbon-fixációs ciklus ábráján (8.19. ábra) követhetők a sötétreakció
fontosabb lépései. A ribulóz difoszfát karboxiláz enzim 3 molekula C0 2 -t
köt meg, s 6 molekula glicerinsav3-foszfát keletkezik. (Összesen 6x3=18 C
atom, 3 a széndioxidból, 15 a ribulóz-1,5--difoszfátból.) Ezután a 6 trióz
olyan átalakulásokon megy át, melyek során regenerálódik a felhasznált
ribulóz 1,5-difoszfát (3x5=15 szénatom), és egy molekula gliceraldehid-3-
foszfát (3 szénatom) marad, mint tiszta nyereség. A körfolyamatban mind-
en C0 2 molekula megkötéséhez 3 molekula ATP és 2 molekula NADPH
szükséges. A strómában szintetizált gliceraldehid-3-foszfát a glikolízisből is-
me1t központi intermedier. Egy része zsírsavakká, aminosavakká és glü-
kózzá, majd keményítővé alakul át még a strómában végbemenő bio-
szintetikus folyamatok révén. Egy másik része kike1ül a citoplazmába s ott
glükóz-6-foszfáttá valamint fmktóz-6-foszfáttá alakul át. Ezekből azután
szaharóz lesz, ami növényekben a szénhidrát szállítható formája, ugyanúgy,
mint az állati sze1vezetben a glükóz.

- 247 -
 3 molekula
co
r~
3 molekula ~~ 6 molekula
ribulóz-1,5-di-P ----...._ ~
glicerinsav-3·-P ~
3 ADP+---V "y---- 6 ATP
3 ATP---~ molekula ~____.. 6 AOP

ribulóz-·5-P 6 molekula
1 ~ glicerinsav-1,3-di-P

2 ®+----\ fo~ 6 NADPH

---+6 NAOP
8.19. ábra. A karbon-
fixációs ciklus. A glicer-
\ 5 molekula 6 molekula ---+ 5@ aldehid-foszfát és a ribulóz
gliceraldehi~ ~ gliceraldehid-3-P difoszfát közötti intermedi-·
erek nincsenek feltüntetve az
-----r-~"'// ~ áttekinthetőség kedvéért.

1 molekula + ~HO
gliceraldehid-3-P ~ ~HOH

t CH2 o®
CUKROK, ZSÍROK,
AMINOSAVAK

Az energiatennelés evolúciója

Az első élő sejtek ox1gen nélküli környezetben alakultak ki, amely

azonban gazdag volt abiotikusan képződött szerves molekulákban. A leg-
ősibb ATP te1melő folyamatok ezétt valószínűleg a mai fermentációhoz
hasonlóak voltak. A fermentáció (erjedés) során szubsztrátszintű foszfo-
rilációval szintetizálódik ATP, s hidrogénakceptorként valamely szerves kis
molekula szolgál, amely a NADH-tól veszi át a szubsztrátról származó
hidrogént. A végtermék, ami többnyire sze1ves sav, kiválasztódik a sejtből.
A bakteriális fermentáció végtermékei lehetnek: tejsav (amely az emlősök
glikolízisében is akkumulálódik), hangyasav, ecetsav, propionsav, vajsav,
borostyánkősav, stb.

- 248 -
 8.20. ábra. Az oxidatív foszforiláció evo-
lúciójának három állomása. A részletes magya-
rázatot 1. a szövegben.

H+~J Az ősi fermentációs folyamatok tehát

nemcsak ATP-vel, de NADH-val vagy
e A_PP ATP e
NADPH-val is ellátták a bioszintetikus fo-
® lyamatokat. E prokarióta sejtek idővel
megváltoztatták környezetüket. A folya-
matosan kiválasztott savak megemelték a H +-koncentrációt a környezet-
ben. A sejtmembránban protonpumpák alakultak ki a protonok kiszi-
vattyúzására, a citoszól savanyodásának meggátlására (8.20A ábra). Egy
ilyen pumpa működhetett ATP bontásának energiájával, ez lehetett a mai
ATP-szintetáz őse.
Az ATP-hajtotta protonpumpa azonban "sokba ke1ült" a sejtnek. A
szelekció olyan baktériumoknak kedvezett, amelyek ATP bontás nélkül is
ki tudták választani a protonokat. Ez vezetett olyan membránfehérjék kia-
lakulásához, amelyek különböző redoxpotenciálú m~lekulák közötti elekt-
rontranszport energiáját használták protonpumpálásra (8.20B ábra). E
folyamatok elektrondonorai és elektronakceptorai nem fermentálható szer-
ves savak lehettek.
Egyes baktériumokban kialakulhatott olyan jó hatásfokú elektron-
transzpo1t, amely nemcsak fennta1totta a belső pH-t, hanem elektrokémiai
protongradienst hozott létre. A protonpumpán keresztül a sejtbe protonok
áramlottak vissza, amelyek ezáltal fordított irányban működtetve a pumpát,
ATP szintézisét hajtották (8.20C ábra). Miután az ilyen baktériumoknak
kevesebb fermentálható szénforrásra volt szükségük, ezek szelekciós
előnyre tettek szert.
A fermentálható szénforrásokat lassan felélték a mikroorganizmusok,
szükség volt egy alternatív szénforrásra. Potenciálisan ilyen volt a C0 2. A

- 249 -
megkötött C0 2 redukciójához azonban erős H-donorokra (NADH, NADPH)
volt szükség. Mivel ezek is a fermentáció során keletkeznek, a fer·-
mentálható szénforrások pedig kimerültek, ezzel egyűtt a NADH ta11alékok
is eltűntek. A szóbajöhető elektrondonorok a fermentációval keletkezett
szerves savak, a kénhidrogén (H 2S), és a víz voltak, de ezeknek a redukáló
ereje kevés a széndioxid megkötéséhez. Az áttörést a zöld kénbaktériumok
ősei jelenthették az evolúcióban, mivel feltehetően ezek használtak először
fényene1giát arra, hogy elektront és protont vigyenek át kénhidrogénről
NADP-re, előállítva a C0 2-kötéshez szükséges NADPH-t (hasonlóan az
említett I. fotorendszerhez).
A következő lépés a cianobaktériumok megjelenése lehetett. Ezek már
fel tudták használni a vizet mint hidrogéndonort. Szükség volt továbbá egy
második fotorendszerre, hogy az elsővel "sorbakapcsolva" áthidalja a víz és
a NADPH redoxpotenciálja közötti óriási különbséget. Mivel a cianobak-
tériumoknak csak minimális igényei voltak a környezettel szemben, széles
körben elterjedhettek. Ennek következtében nagy mennyiségű redukált
szerves anyag halmozódott fel, s oxigén került az atmoszférába, amivel
megnyílt az út az aerob energianyerést folytató szervezetek kifejlődéséhez.
A fényenergia hasznosításának különleges esete a Halobacterium ha-
Jobium, a sótűrő ún. "bíborbaktérium". E baktérium membránjában bak-
teliomdopszin molekulák vannak, melyek az A-vitaminhoz hasonló szer-
kezetű retinált ta11almaznak, ennek köszönhetően bíbor színűek. A retinal
kovalensen kötött a fehérje egyik aminosavoldalláncához, s ha fény éri,
gerjesztődik, ami a fehérje konformációváltozását indukálja. A konfom1á-
cióváltozás révén a fehérje protonokat pumpál a sejt belsejéből a kültérbe,
pro~ongradienst generálva a membrán két oldala között. A protongradiens
energiáját azután az ATP-szintetáz hasznosítja. A bakteriorodopszinnal evo-
lúciós rokonságban áll a rodopszin, a gerincesek fotoreceptorainak fehér-
jéje, mely a fény hatására jelátviteli folyamatokat indít meg a sejtben.

AZ ENERGIAORGANELLUMOK BIOGENEZISE

A mitokondrium és a kloroplaszt fehérjéinek bioszintéziséhez szük-

séges genetikai információ két forrásból származik: viszonylag kis számú
fehérjét az organellumok saj~lt DNS·-e kódol, ezek a sejtszervecske riboszó-
máin szintetizfüóclnak. A feht:~rjék nagyobb részét a kromoszomális gének
kódolják, ezek a citoplazmatikus riboszómákon szintetizálódnak, majd be-
kerülnek az organellumba.
Annak megismeréséhez, hogy mely fehérjék organellum-eredetűek, s
melyek jönnek a citoplazmából, segítséget adott az organellum- és cito-
plazmatikus riboszómák különböző antibiotikum-érzékenysége. A ciklo-
heximid gátolja a citoplazmatikus fehérjeszintézist, de nincs hatással a sejt-
szervecskék riboszómáira. Ugyanakkor a chloramphenicol, tetracyclin és
erythromycin csak az organellumok fehé1ieszintézisét gátolja.
A fehétjék transzportja a citoplazma és az organellumok között egyi-
rányú: specifikus fehé1iék bejuthatnak a a sejtszervecskékbe, onnan azon-
ban kifelé nem jönnek fehérjék. DNS- és RNS-csere nincs az organellumok
és a sejt között, ezéit ha a genetikai rendszer elvész az organellumból, a
sejt nem képes pótolni azt.
Mitokondriumok és kloroplasztok soha nem keletkeznek de nova,
hanem csak a meglevő organellumok növekedésével és osztódásával jön·-
nek létre. A legtöbb sejtben az enregiaorganellumok az egész interfázis
során osztódhatnak, nincsenek a sejtosztódáshoz kötve. Hasonlóan, DNS-
ük szintézise nemcsak S fázisban folyhat, hanem az egész sejtciklus folya-
mán. Átlagosan azonban - sejtgenerációnként egyszer - minden organel-
lum tömegét tekintve megkétszereződik, majd kettéosztódik.
Az organellumok genomja viszonylag kis cirkuláris DNS molekula,
amely több kópiában van jelen egyetlen organellumon belül. Ugyanabban
a méretta11ományban van, mint a vírusok DNS-e. A kloroplaszt genom
mérete 130 és 180 kbp között változik. A mitokondriális genom sokkal na-
gyobb növényekben, mint állatokban. Az emlősök m~tokondriális genomja
egy 15 kbp kö1üli, az élesztősejté Sx, a növényeké 30-1 OOx nagyobb ennél,
s több különböző cirkuláris DNS molekulából áll.
Annak ellenére, hogy genomjuk kevés fehérjét kódol, az energiaorga-
nellumoknak saját DNS-replikációjuk, RNS- és fehétjeszintézisük van. Bár
az ehhez szükséges fehétiék nagyobb részét kromoszomális gének kódol-
ják, a fehé1ieszintetizáló apparátus jobban hasonlít a baktériumokéra, mint
az eukariótákéra. Ez a hasonlóság különösen kifejezett a kloroplaszt ese-
tében. A kloroplaszt riboszóma a bakteriális riboszómákkal azonos anti-
biotikum-rezisztenciával rendelkezik, a transzláció formil-metioninnal kez-
dődik, a kloroplaszt riboszómák képesek működni bakteriális (E. coÍl)
mRNS és tRNS felhasználásával, stb. A mitokondriális transzlációs rendszer
alapjaiban szintén hasonlít a baktériumokéhoz, vannak azonban lényeges
különbségek is. Ezek akkor de1ültek ki, mikor a mitokondriális gének nuk-

- 251 -
leotid-szekvenciáját összevetették az általuk kódolt fehérjék aminosav-
szekvenciájával. Kiderült, hogy az UGA triplet, ami stop kodon az euka-
rióta kromoszomális gének és a baktériumok esetén, triptofánt kódol az
emlősök és az élesztő mitokondriumaiban. Ezeken. kívül még más kü-
lönbségek is vannak a mitokondriális és az "univerzális" kód között, sőt az
emlős és az élesztő mitokondriumok kodonhasználata is eltérő három
esetben. Ezek a különbségek annak tulajdoníthatók, hogy a mitokondriális
tRNS-·eket a mitokondriális genom kódolja, nem pedig a nukleáris.
A mitokondriális gének a sejtosztódás során a citoplazmával ke1ülnek
át az utódsejtekbe, ivaros szaporodás alkalmával pedig nem-mendeli mó-
don, citoplazmatikusan öröklődnek. Az eukariótáknál az egyszerűbb (pl.
élesztő) és a magasabbrendű sze1vezetek (pl. emlősök) között különbség
van a mitokondriális gének öröklődésében. Az élesztők ivaros folyamatá-
ban két azonos méretű haploid sejt egyesül, s azonos mennyiségű mito-
kondriális DNS-sel jáml hozzá a diploid zigótához. Ezért a mitokondriális
öröklődés élesztőnél kétszülős (biparentális)6. Állatoknál a petesejt sokkal
több citoplazmával jáml hozzá a zigótához, mint a spermium, sőt bizonyos
esetekben a spermium egyáltalán nem ad citoplazmát a zigótának. Ezért itt
a mitokondriális öröklődés egyszülős, közelebbről maternális. (1. GENETIKA
l: 2. fejezet). A magasabbrendű növények kétharmadánál a kloroplaszt
öröklődése maternális, maradék egyharmadnál biparentális.
A fentiekben láttuk, hogy az organellumok genetikai rendszere proka-
rióta jellegű, ami különösen kifejezett a kloroplaszt esetén. Az endoszim-
bionta hipotézis szerint ősi, primitív eukarióta sejtek, melyek nem rendel-
keztek mitokondriummal és kloroplaszttal, stabil szimbiózisba léptek egy
baktériummal, s annak oxidatív foszforilációs rendszerét saját céljaikra
hasznosították. Mivel a növények és állatok mitokondriumai nagyon hason-
lóak, ez az endocitotikus esemény az evolúció egy igen korai szakában
történhetett. Ezt alátámasztja, hogy a baktériumok citokrómjai hasonlóak az
állati és növényi mitokondriumok légzési láncában elhelyezkedő citokróm
c-hez. Valószínűleg olyan bíborbaktériumok a mitokondriumok ősei,
melyek elvesztették fotoszintetizáló képességüket, s csak a légzési láncuk
maradt meg. Az evolúció egy későbbi szakaszában eukarióta sejtek ciano-
baktériummal léptek szimbiózisba, ebből származik a növényi sejt.

6 A vegetatív növekedés során viszont a mitotikus szegregáció következtében egy-egy sejtvo-

nalban vagy az egyik, vagy a másik szülői s~jtre jellemző genotípusú mitokondriumok jutnak
túlsúlyra, ill. fixálódnak
- 252 -
 Mivel a mai energiaorganellumok fehérjéit kódoló gének többsége
már a sejtmagban van, az evolúció folyamán nagymértékű génátvitelnek
kellett lejátszódnia az organellumok és a sejtmag között. Ezzel magya-
rázható, hogy egy csirke mitokondriumban található enzim (szuperoxid
dizmutáz) N-terminális aminosav-szekvenciája több hasonlóságot mutat
bakteriális enzimekkel, mint az eukarióta sejtek citoplazmájában található
azonos specifitású enzimekkel (1. még 5. fejezet).

Összeföglalás

Az élőlények, az élő sejtek magasfokú rendezettséget mutatnak. E ren-

dezettség fenntartásához állandó energiabefektetésre van szükség. Ez az
energia végső soron a nap sugarainak elektromágneses energiájából szár-
mazik, melyet a fotoszintetizáló zöld növények biológiailag könnyen hasz-
nosítható kémiai energiává képesek átalakítani. Az állatok és a többi
heterotróf szervezet felhasználják a növények által előállított szerves mole-
kulákat, részben saját molekuláik felépítéséhez, mint építőkövet, részben
pedig, mint energiaforrást, ,fütőanyagot". A heterotróf energianyerés során
a szerves molekulák enzimreakciók láncolata révén megvalósuló oxidációja
ATP szintéziséhez kapcsolt. Az ATP általános enefgiahordozó, energia-
átvivő molekula, melynek hidrolízise látja el energiával az olyan ener-
giaigényes életfolyamatokat, mint a bioszintézis, membrántranszpo1t, moz-
gás, stb.
A bontó anyagcsere folyamatai három szakaszra oszthatók. (i) Az első
szakasz az emésztés, mely során a fehérjék, poliszaharidok és zsírok épí-
tőköveikre bomlanak le extracelluláris enzimreakciók során. (ii) A második
szakaszban intracelluláris enzimek a kismolekulákat (pl. glükóz, amino-
savak, zsírsavak) kétszénatomos acetil-CoA egységekre bontják le korlá-
tozott mennyiségű ATP és NADH keletkezése közben. Ennek a szakasznak
legfontosabb része a glikolízis, mely során a hatszénatomos glükózból két
háromszénatomos piroszőlősav keletkezik. Anaerob körülmények között a
piroszőlősav izomban tejsavvá, élesztősejtben etilalkohollá alakul (erjedés

- 253-
v. fermentáció), aerob kö1iilmények között azonban belép a mitokond-
riumba és itt jön létre belőle acetil-CoA. (iii) A harmadik szakaszban a
mitokondrium matrixában a citromsav ciklus oxidációs folyamataiban az
acetil-CoA molekulák nagyenergiájú H-atomjai NAD-ra kerülnek, szén-
atomjai szén-dioxiddá alakulnak át. A hidrogénatomok elektronjai a mi-
tokondrium belső membránjában elhelyezkedő légzési láncra ke1ülnek,
ahol energiájuk protonoknak a matrixból való kipumpálására fordítódik. A
membrán két oldala között elektrokémiai protongradiens jön létre,
melynek energiája egyrészt az (F 0 -F 1) ATP-szintetáz aktivitása révén ATP-t
szintetizál, másrészt az aktív transzpo1tot működteti. A légzési lánc, mely
három nagy enzimkomplexből tevődik össze, az elektronokat a NADH-ról
a molekuláris Oz-re juttatja. A nagy enzimkomplexek között két mobilis
elektronhordozó, az ubikinon és a citokróm e szállítja az elektront. A mi-
tokondriumban végbemenő oxidatív foszforiláció során egy glükózmo-
lekula lebontása kb. 30 ATP szintéziséhez szolgáltat energiát, ami sokkal
jobb hatásfokú az anaerob glikolízisnél, melyben nettó 2 ATP keletkezik.
A fotoszintézis fényreakciója során a kloroplaszt és a fotoszintetizáló
baktériumok ún. antennakomplexeiben levő klorofill molekulák fény
hatására gerjesztett állapotba kerülnek, a komplex továbbvezeti az energiát
egy, a fotokémiai reakciócentrumban levő klor~fill molekulapárhoz.
Növényekben és cianobaktériumokban két fotorendszer működik (I. és
II.). A két fotorendsze1t elektrontranszpo1t lánc köti össze, mely az
elektron energiáját I-(-koncentrációgradiens létrehozására használja fel. A
fényreakció során a vízbontásból szá1mazó elektron két gerjesztő foton
energiáját elnye1ve a II. fotorendszer -~ elektrontranszport lánc ~ I.
fot~xendszer -~ ferredoxin ~ NADP-reduktáz útvonalon NADP-re kerül,
így NADPH keletkezik. A protongradiens energiája ATP szintézisére for-
dítódik, a vízbontás során pedig molekuláris 0 2 szabadul fel. Az összes
elektrontranszpo1t folyamat a tilakoid, a kloroplaszt belső kompa1tmen-
tumának membránjában zajlik. A keletkezett ATP és NADPH a kloroplaszt
strómájában az ún. sötét-reakcióban a légköri C0 2 megkötésére hasz-
nálódik fel. E folyamatokban a sze1vetlen COz-ból cuk01molekula, gli-
ceraldehid-3-foszfát keletkezik, amiből más, a sejt számára értékes moleku-
lák, aminosavak, zsírsavak, glükóz szintetizálódhatnak.
A legősibb élőlények heterotrófok lehettek, melyek a fermentációhoz
hasonló módon termeltek ATP-t. A fe1mentálható szénforrások elfogyása
után alakultak ki a fotoszintetizáló baktériumok, melyek a légköri C0 2-ot
tudták szénforrásként hasznosítani fényenergia felhasználásával és 0 2-t

- 254-
termeltek. Végül a légköri 0 2 felhalmozódása tette lehetővé a biológiai
oxidáció evolúcióját.
A kloroplasztok és mitokondriumok működését az organellumban és
a sejtmagban elhelyezkedő gének együttesen irányítják. Ma általánosan
elfogadott nézet szerint mindkét organellum eredetét azzal magyarázzuk,
hogy primitív eukarióta sejtek szimbiotikus viszonyba kerültek baktériu-
mokkal. Valószínűleg olyan bíborbaktériumok a mitokondriumok ősei, me-
lyek elvesztették fotoszintetizáló képességüket, s csak a légzési láncuk
maradt meg. Az evolúció egy későbbi szakaszában eukarióta sejtek ciano-
baktériummal léptek szimbiózisba, ebből szátmazik a növényi sejt.

- 255 ·-
 9. fejezet

A SEJTMAG SZERKEZETE

Minden sejt génikus információ-készletét DNS molekula tárolja. Egy-

két kivételtől eltekintve (pl. érett ivarsejtek, emlősök vörösvértestjei) min-
den sejtnek kell rendelkeznie a fajára jellemző teljes informánciókészlettel,
így a magasabbrendűek differenciálódott sejtjeinek is (az alacsonyabbren-
dűekre vonatkozóan 1. 3. fejezet). Ezt bizonyítja Gurdonnak a 9.1. ábrán
vázlatosan bemutatott kísérlete 1 .
A DNS a törzsfejlődés kiilönböző szintjein álló élólényekben kiilön-
böz4 magasabbrendií st111ktúrákba rendeződik. Ezek a strnktúrák bizto-
sítják:
a/ az örökletes info1máció, a DNS konzeiválását,
bl megkettőzését az utódsejtek számára, és
cl a DNS-ben tárolt info1máció átírását különböző RNS-féleségek
nukleotid sorrendjébe, majd az örökletes infonnációk kifejeződését a sejt
élete folyamán.

1 Ugyanezt bizonyítják az elhíresült Dolly bárányt eredményező kísérletek is, melyekben ép

mú'ködésíí emlős szervezetet sikerült kifejleszteni szomatikus sejmagok információs készletének
felhasználásával. Hasonló módon sikerült már majmot, szarvasmarhát és egeret is létrehozni.
-257 -
 u! 3 ~

4
l
ggg
2
0 6
5 Jy
)
e~ J

el
{ l l
7
@ 9 12Q
l 10 ~~
8
0 ~
....

l
µ~
11
~ --.._
•„ „~ ,
. -

9. 1. ábra Gurdon klasszikus kísérletének vázlata. 1 ~ érett, megterméke-

nyítetlen békapete, amiből. 2: UV besugárzással eltávolítják a sejtmagot. 3: ebi-·
hal (diploid); 4: hámsejtek az ebihal beléből; .5: mikropipettával ezekből ki-
szívják a magot és 6: beültetik a petesejtbe. 7: megindul a sejtosztódás, de a
· blastulából 8: abnormális embrió keletkezik. 9: egyes esetekben a blastulából
10: ebihal, ill. 11: felnőtt béka fejlődhet. 12: Gyakran nem következik be sejt-
osztódás. Következtetés: az egyed kialakulásához szükséges információ a
differenciálódott sejtek magjában is hiánytalanul megtalálható, azokkal átvihető
(bár e szabály alól kivételek is megfigyelhetők a természetben; ennek szél-
sőséges esete pl. az emlősök magvatlan vörösvértestje).

·- 258 -·
 Az eukarióta stjtmag

9 .2. ábra. Eukarióta sejtmag elektronmikroszkópos· képe. Jól iátható a

mag állományának a citoplazmától való elkülönülése a maghártya, a nukleáris
lamina és a hozzá belülről szorosan kapcsolódó heterokromatin állomány által.
Figyeljük meg a hetero- és. eukromatin állományt, valamint a különösen sok ne-
hézfémet kötő magvacskát 2 .

2 Elektronmikroszkópos vizsgálatoknál, a preparátumokat - ha azokban RNS tartlarnú alkatré-

szeket akarnak feltüntetni - uranilacetáttal kezelik . Az RNS tartalmú alkotórészekhez az urán nagy
affinitással kötődik. igy azok mint sok elektront elnyelő régiók, sötét tónusban jelennek meg a
felvételeken
- 259 -
AZ EUKARIÓTA SEJTEK INFORMÁCIÓS RENDSZERÉNEK LEHETSÉGES
ÖSSZETEVŐI:
Sejtmag (kromoszómák).
Mitokondriális DNS.
Kloroplaszt DNS.
Víms nukleinsav.

A MAGBUROK

belső la-
mina
alegység

SEJTMAG

L _ _ _ _J
50 nm

9. 3. ábra. A magburok egy részletének 3 dimenziós képe sematikusan. A

maghártya két lemeze a perinukleáris teret zárja közre. A belső maghártya alatt
találjuk a laminát. Ezek a rétegek képezik a magburkot. A magburokba beágyaz-
va találhatók a pórus komplexek (1. 9.5. ábra). A pórus komplexek meghatározó
egységei a belső lamina-alegységek. Ezeknek konformációja, ill. pozíciója válto·-
zik, ez változtatja a pórus komplexek közepén szabadon maradó csatornát, me-
lyen keresztül az importra, ill. exportra kerülő komponensek át tudnak jutni. A
mag belsejébe nyúló, „ketrec"-nek nevezett képlet funkciója még nagyrészt is-
meretlen.

Az eukarióta sejtek citoplazmája és magja fénymikroszkóposan vizs-

gálva is jól kivehető módon elhatárolódik egymástól. Ebben a határoló zó-
nában találjuk a maghártyát, a pórusokat és az ún .. nukleáris laminát.
A sejtmag külső rétegével kapcsolatban tulajdonképpen helyesebb mag-

-260-
burokról (nuclear envelope) beszélni maghártya helyett, me11 ezek a szer-
kezeti elemek szoros funkcionális egységet alkotnak. A sejtmag belsejét a
karioplazma alkotja. Ebben a DNS egy, az összes eukarióta sejtben
nagyon hasonló felépítésű szupramolekuláris struktúrában, a kromatin-
ban található. A karioplazma folyékony alapállománya a nukleoplazma,
strukturált állománya a nukleoszkeleton, vagy másik nevén nukleáris
matrix. A magban látható egy, vagy több (diploid sejtekben többnyire
két) magvacska (nukleolusz) is.

A maghátya. Az eukarióta sejtmagot kétrétegű membrán választja el a

citoplazmától. Így megkülönböztetünk külső és belső maghártyát, me-
lyek között a 20-40 nm széles perinukleáris tér foglal helyet. A külső
maghártya folytonosan átmegy az endopazmatikus retikulum membránjába
(ennek megfelelően a perinukleáris rés is az endoplazmatikus retikulum
lumenébe), felszínén riboszómák is láthatók. Képes az endoplazmatikus
retikulum funkcióinak ellátására. Egyes fehérjék termelődését és glikozi-
lációját kimutatták benne.
A pórusoknál a külső maghártya áthajlik a belső maghá11yába, így a
maghá11ya lemezei fizikai éi1elemben folytonosak, de biokémiai összeté-
telük kimutathatóan eltér egymástól.

A nukleáris lamina 30-100 nm vastag (9.4. ábra). Emlősökben 3 fehér-

jéből (lamin A, B és C) áll. A lamin A és e aminosav szekvenciája egy-
máshoz igen közel áll; a lamin A a C-terminális végen 133 aminosavval
hosszabb. A különbség ugyanazon hnRNS molekula eltérő átszabásából
k~letkezik (1. GENETIKA Il: 16 fejezet). Kiterjedt szekvencia homológia van
a lamin A és C valamint az intermedier filamentumok aminosav sorrendje
között. A lamina valószínűleg filamentumok szövedékeként keletkezik.

Pórus komplexek. A 9.3. ábrán, valamint a maghártyát lap szerint mu-

tató elektronmikroszkópos felvételen (9.5. ábra) jól láthatók sűrűbben vagy
ritkábban, gyakran meghatározott geometrikus rendben elhelyezkedő ke-
rek képletek. Ezeket nevezzük pórusoknak. 8-8 annuláris granulum hatá-
rolja őket. A gyűrűk belső átmérője 80, a külső 120 nm. A pórusok száma
változik szövetenként, ill. azok f\mkcionális állapotától függően sejt-
magonként 3000-4000\ között. A pórusok kémiai összetétele igen komplex,
több mint 100 féle fehérjét mutattak ki bennük.

-261-
 9 .4. ábra. A nukleáris la-
mína vázlata. 1 : Fehérje a memb-
rán külső lemezében; 2 : mag-
hártya külső lemeze; 3 : maghár-
tya belsó lemezébe ágyazott
membrán fehérje; 4: maghártya
belső lemeze; .5 : kromatin szál;
6: !amin B; 7: lamin A és C. Az
ábra erősen sematikus, alul a nuk-
leáris lamina lap szerinti elektron-
mikroszkópos képe mutatja, hogy
a valóságban a lamina szerkezete
textil-szerű, durva szövésű vászon·-
ra emlékeztet.

1µm

9.5. ábra. A magburokban ta-·

Iá/ható pórus komplexek elektron-
mikroszkópos képe (negatív kont-
raszt eljárás, felülnézet). Jól láthatók
a 8-8 szferoid granulum által hatá-
rolt képletek, melyeknek centrumá-
ban gyakran, de nem mindig talál-
ható egy központi testecske. Jelen
elképzelés szerint ez valamely ép-
pen transzportálódó részecske.

500nm

-262-
NUKLEO-CITOPLAZMATIKUS ANYAGTRANSZPORT

A magburok 5 kD alatti molekulák számára szabadon átjárható. Na-

gyobb molekulák átjutása - méretük növekedésével - egyre hosszabb időt
igényel, 40 kD fölött már nagyon kismé1tékű. A pórus középpontjában
meghatároztak ugyan egy 9 nm átmérőjű csatornát, de azon pl. a nuklein-
sav polimerázok 100-200 kD--os alegységei, és a magvacskában összesze-
relődő riboszomális alegységek (18 nm) is transzlokálódnak3, amiktől
méretük alapján azt várnánk, hogy a magburkon nem juthatnak át. Ez a
transzport fajlagos, csak olyan komponensek esetén jelentkezik, amelyek
funkciójuk szerint a sejtmaghoz kötöttek. Úgy értelmezhetjük, hogy a mag-
burok jóvoltából a sejtmag egy makromolekuláris kompartmentet ké-
pez, melyben a kis molekulatömegű anyagok (pl. glükóz) koncentrációja
nem különbözik a citoplazmáétól, de a makromolekuláké igen.

A maglokalizációs szekvencia (nulear Jocalisation ~equence, NLS)

olyan aminosav szekvencia (9.6. ábra), amit a pórus komplex elemei fajla-
gosan felismernek, és ez biztosítja a szelektív „permeabilitást". A szekven-·
cia helye a molekulában változhat (lehet az N-·, vagy a C-terminális végen,
de lehet a polipeptid lánc mentén belső pozicióban is). A magba való
bejutáskor nem hasad le, az illető fehé1iék állandó alkatrésze.

Pro - Pro - Lys - Lys - Lys - Arg - Lys - Val - (impo11álódik)

Pro - Pro - Lys - Thr - Lys - Arg ·- Lys - Val - (nem impo11álódik)

9.6. ábra. SV40 vkus r antígén;ének4 szígná/-szekvencíája. A szignál

szekvenciák szerepét úgy bizonyították, azokban mutációkat hoztak létre. Az
egy aminosavban különböző sorrendű maglokalizációs szignál szekvenciával
rendelkező fehérjék már nem jutnak be a sejtmagba.

Az importnak feltétele, hogy az NLS a fehérje felszínén hozzáférhető

pozícióban legyen. Ha a molekula belseje felé néz, vagy taka1va van

3 Számítások alapján az adódik, hogy egy proliferáló sejtben percenként 100 hiszton molekula jut
be, ill. 6 nagy riboszomális alegység jut ki egy-egy pórus komplexen keresztül.
4 Az SV40 vírusra jellemző szabályozó fehérje.

-263-
valamilyen más komponenssel, az impo11 nem megy végbe5. Részletesen
tanulmányozták az SV40 víms T antigénjének NLS-ét (9.6. ábra).

Aminosav sorrendjük szerint többféle NLS szekvencia-féleséget ismerünk. Vannak

közöttük olyanok, melyekben két rövid bázikus aminosav szekvencia zár közre egy 10
aminosavnyi szekvenciát, és vannak bázikus aminosavakban gazdag, kissé hosszabb NLS
szekvenciák.

A fehérjék nukleáris importja igen összetett, többlépcsős folyamat,

amit a 1. 9. 7. ábrán láthatunk.6
Bizonyos fehérjékben nukleáris export szignált (NES) is kimutat-
tak. A magból kifelé irányuló export ugyancsak energiaigényes. Kísérle-
tesen igazolták, hogy olyan fehétjék, melyek mind NLS-el, mind NES-el
rendelkeznek, folyamatosan ki-be vándorolnak a citoplazma és a sejtmag
között7 .

0-M
'~ - Ran(GTP)

fehérje szignál- rNLS receptor

•-®
szekvenciával "-

-
fibrillum ~ ...._ p97
-............_

RanGAP1 =:::-:(\)
~

5 Több importra kerülő fehérjéró1 leírták, hogy azok a hsp70 dajka· (chaperon) fehérjéhez kap-
csolódva találhatók a citoplazmában, ami biztosítja az illető fehérjék natív konformációját, és az
NLS exponált helyzetét.
6 Az importhoz a pórus oldaláról ismétlődő Phe,Gly szekvenciákat és szénhidrátokat tartalmazó
(FG) fehérjékre is szükség van. Fontos megfigyelés, hogy az oligoszaharid oldalláncokhoz kötődő
lektinek és fitohemagglutinin akadályozzák a sejtmagba történő fehérje importot.
7 Az mRNS-ek exportjában az A 1 fehérje vesz részt. Az A 1 fehérje rendelkezik egy kb. 40
aminosav hosszú szignál szekvenciával, amely mind az importért, mint az exportért felelős.

-264-
 9 .7. ábra. Az import folyamatának vázlata.
1) A szignálszekvenciával (NLS) bíró fehérje kapcsolódik fajlagos receptorához, majd
a p97--el jelölt citoplazma fehérjéhez. Ezek a kölcsönhatások még nem ATP ígényesek, a
létrejövő komplex megkötődik a pórus perifériáján, a 9.3. ábrán is látható fibrillumokon.
Ezután egy kis molekula-tömegű G-protein, a Ran (Ran[GTP]) és egy további fehérje (2)
kapcsolódik a komplexhez.
2) A RanGAPl-gyel jelölt, a pórus citoplazmatikus felszínéhez kapcsolódó fehérjével
való kölcsönhatás következik. A RanGAPl a Ran komponenst hidrolizálja, Ran(GDP)
keletkezik. Ez alatt a komplex primer kötődési helyéről a pórus· centrális régiójába helye-
ződik át. A magbajutáshoz még egy kis molekulatömegű fehérje dimer (3) is szükséges.
3) A komplex végül összesen 7 fehérje alegységet tartalmaz, kb. 100 nm utat tesz
meg, a pórus komponenseihez több ponton kötődik, többszörös ATP hidrolízis közben. A
bejutáskor az (1) jelű belső lamina alegységeket felépítő fehérjék (1. 9.3. ábra) konfor-
máció-változása eredményeként a pórus csatornája tágulni képes (akár 30 nm-ig).
4) A magba bejutva a hordozó komplex alegységei szétkapcsolódnak, és vissza-
kerülnek a citoplazmába.

Az NLS szekvencia szerepét jól demonstrálja a glükokortikoid hormo·-

nok sejtmagba jutásának mechanizmusa (9.8. ábra).

,---,
mag burok
NLS szignál

--~-
hormon kötél 'szteroid CITOPLAZMA SEJTMAG
hely \ hormon

~
1
\_ pórus DNS

T'r -....
__ :::;i

DNS kötő transzkripció

domén
A HORMON KÖTŐDÉ­
INAKTÍV RECEPTOR- SEKOR A hsp90 LEDISSZO- AZ AKTÍV RECEPTOR
HORMON KOMPLEX CIÁL, AZ. NLS SZIGNÁL IMPORT KÖTŐDIK A DNS·-HEZ,
A CITOPLAZMÁBAN FELSZÍNRE KERÜL TRANSZKRIPCIÓ
IMDUL MEG

9.8. ábra. Clükokortikoid hormon receptor működésének molekuláris

mechanizmusa. A hormonnak a citoplazmába való bejutása előtt a hormon re·-·
ceptorához a hsp90 dajka fehérje kapcsolódik, amely takarja a receptor fehérje
NLS szekvenciáját. Ha glükokortikoid kapcsolódik a receptorhoz, a fehérjék
konformáció-változás közben szétkapcsolódnak, az NLS szekvencia felszínre
kerül, megindul az import a sejtmagba. Figyeljük meg, hogy a receptor DNS-kö-
tő hellyel is rendelkezik, amely a hormon fajlagos célszekvenciáját ismeri fel a
DNS-en. A DNS-fehérje kölcsönhatás eredménye lesz a hormonra fajlagos
gének kifejeződésének szabályozása.

-265-
 Sejtmagba történő import a történhet a nukleoplazmin nevlí fehérje közrem(íködésével
is. A nukleoplazmin képes bizonyos komponensekhez kapcsolódni, azok magba való
felvételét biztosítani. Kísérletesen kimutatták pl. kolloidális arany részecskék felvételét a
sejtmagba a nuklcoplazmin közbejöttével.. Ez a folyamat is ATP igényes.

RNS export - import. Az újonnan szintetizálódó RNS molekulák meg-

felelő része a magot elhagyja. Az snRNS frakció egyes tagjai viszont is-
mételten visszatérnek a sejtmagba, miután a citoplazmában fehétiékhez
kapcsolódtak. Kísérletesen kimutatták, hogy a tRNS és 5sRNS elősegítik
aranykolloid részecskék kijutását a sejtmagból. Azt is kimutatták, hogy
ugyanazon a pómson keresztül az RNS-sel borított aranykolloid a magból
exp01tálódik, míg a nukleoplazminnal borított aranykolloid a magba fel-
vételre kerül.

NUKLEÁRIS MATRIX (NM)

Izolált sejtmagokból nagy sókoncentrációval való kioldással és alapos

dezoxiribonukleáz emésztéssel elő lehet állítani olyan preparátumot, mely
DNS-t alig, hisztonokat pedig egyáltalán nem tartalmaz, de a sejtmag mor-
fológiáját majdnem változatlanul megta1tja. Ebben a visszamaradó struktú-
rában finom hálózatos állomány foglal helyet a magburok és a magvacskák
között. Fehérjéket és valamennyi RNS-t tartalmaz. Egyes szerzők „belső
matrix" -nak is nevezik (másik neve nukleoszkeleton, 9.9. ábra). A fila-
mentumok átlagos vastagsága 25 nm. A nukleáris matrixra (NM) vonatkozó
ismereteink a sejtmag stmktúrájával kapcsolatban kiemelkedően fontos, de
mai napig is ellentmondásos fejezetet képviselnek. Egyik oldalon tekint-
hetjük azt a régi tapasztalatot, hogy a sejtmagban nincs Brown mozgás, a
sejtmag egyébként igen nagyszámú kolloidális méretű eleme nem mozog
szabadon, gélként viselkedik. Ebből nyilvánvaló, hogy a sejtmag belse-
jében is kite1;edt, a komponenseket rögzítő háromdimenziós struktúra van
jelen. Ennek a struktúrának a pontos anyagi összetételét, sajátságait nem
ismerjük még pontosan, a közelmúltig számos kutató a létét is kétségbe
vonta. (Ennek okát valószínűleg a NM nagymértékben összetett voltában
kell keressük. Különböző patkány szövetekben azt találták, hogy egy-egy
sejttípusban a NM-t alkotó fehérjék durván 2/3-3/4-e az illető szövet-
féleségre specifikus, a többi viszont a patkány sejtmagjaiban általában
megtalálható, és ez még mindig 100-nál több fehérjeféleséget jelent. A NM
tehát sokkal bonyolultabb összetételűnek mutatkozik, mint a citoplazma
vázrendszere.)
-266-
 9.9. ábra. Nukle-
ans matrú: elektron-
mikroszkópos képe. Lát-
. ható a sejtmag alakját
megtartó, a citoplazma
vázelemeitől jól meg-
különböztethető sűrű fib-
rilláris rajzolat.

Más oldalról, a modern molekuláris kísérleti módszerekkel meggyozo

adatokat kaptak a NM alapvető fontosságára a sejmagban lezajló folyama-
tokkal kapcsolatbans. Ilyenek:

A genetikai anyag beágyazása, hozzáférhetőségének biztosítása a nuk-

leáris matrixban. Az NM fehé1iék a kromatinba ágyazott DNS-t fajlagos, A-T
gazdag szekvenciákon (mat1ix í1_ttachment [egíons, MAR's) keresztül az
NM-hez kapcsolják. Ezáltal valósul meg a kromatinnak a 9.15., valamint a
9.16A és B ábrákon bemutatott hurkokba rendeződése. A rögzülés teremti
meg valószínűleg a szerkezeti alapját, hogy az érintett gének promotereit
hordozó DNS szakaszok térben a megfelelően hajlított alakot felvegyék,
ami majd biztosítja azok hozzáférhetőségét a génszabályozás egyéb elemei
számára.

Azt találták, hogy az illető kromoszómákon található génikus lokuszok és a MAR

szekvenciák egymáshoz viszonyított lokalizáci~ja evolúciósan konzervált, viszonylag távoli
fajokban is nagyon hasonló.. Azt is kimutatták, hogy a mffködés szemponqából összetartozó
gének közelében azonos MAR szekvenciák találhatók
Az eukarióta átírási egységek aktiválódásühoz szükséges, hogy a DNS szekvenciák
mentén egymástól távol eső gyorsító (enhancer) és promoter régiók regulátor fehérjéken ke-
resztül egymáshoz kapcsolódjanak . Pl. egyes, az egyedf~jlődésben fontos gének termékeiről
bizonyították, hogy azok NM fehérjék, és a fenti régiók egymáshoz kapcsolódásában
játszanak szerepet.

8 A NM mú'ködésének megértéséhez szükséges a sejtmagban lezajlÓ szintetikus és szabályozási

folyamatok tanulmányozása (i. Genetika //: 16. fejezet).
-267-
 Kimutatták, hogy a MAR szekvenciák meghatározzák egyes szabályozó szekvenciák
metilációjának (funkcionális inaktiválódásának) helyét
Az NM fehérjék aktivitása kóros elváltozást is eredményezhet Azonosítottak olyan
NM fehérjéket. melyek a 8. és 21. kromoszómák közötti, meghatározott helyen bekövetkező
transzlokációt irányí~ják. Ennek következménye súlyos betegség, fehérvérííség kifejlődése
lesz.

A génreguláció számos ismert komponense az NM-hez kapcsolódva

fejti ki hatását.
Pl. a H4 hiszton gén átírása több, az átírási egységtől távoleső DNS szekvencián
keresztül szabályozódik. Ezek között van olyan szekvencia, melynek a NM-hez való kap-·
csalódása bizonyított Azt is ki tudták mutatni, hogy a H4 hiszton génjének transzkripciós
faktorai ehhez a NM-hoz kötött szekvenciához kapcsolódnak, ez vezet az átírás megin-
dulásához
Ismert, hogy a mellékvesekéreg hormonok citoplazmatik~1s receptorral rendelkeznek.
A hormon adagolása után kimutatható, hogy a hormon-receptor komplexek a sejtmagba
jutnak és ott nagyobb konglomerátumokon belül találhatók. A konglomerátumok NM-hez
vannak kapcsolva.
A NRP/B jel(í NM fehérjéről azt találták, hogy az hatását a p 11 O(RB) ismert tumor
szuppresszor géntermék fehérjéhez kapcsolódva fejti ki hatását.
HPV-16 (human papilloma vírus) nukleinsavának funkcionális szempontból kiemelt
fontosságú szekvenciái nagy affinitást mutatnak az érzékeny s~jtek NM-ához. Ezek a régiók,
mint gyorsító szekvenciák ismertek, ilL szerepi.ik van a vírus genom replikáci~jának sza-
bályozásában.

A hnRNS-t szintetizáló RNS polimeráz 1/ a NM elemekhez kapcsolódva

funkcionál.
Vérképző rendszer sejtjeiben találtak olyan NM fehérjét, amely RNS polimeráz II-höz
kapcsolódik.. Az affinitás olyan szempontból is fajlagos, hogy a fehérje a polimeráz fosz-
forilált - átírás szempontjából aktív - alakjával lép kölcsönhatásba, a defoszforilált alakkal
nem.

A hnRNS átszabása olyan molekuláris struktúrákban történik, amelyek

NM-hez vannak rögzülve.
Találtak olyan szabályozó fehé~jét, a melyik intron kimetsző (RNS átszabó) komp-
lexekhez (ezek révén a NM-hoz) kapcsolódik, és a hnRNS átszabásában bír szereppel. Olyan
NM fehérjét is találtak, amelynek az intron kimetsző komplexekhez való kötődése snRNP-
tó1 (a kivágandó intronokat szekvencia-specifikus módon felismerő nukleoproteid) függ.

Az NM és a replikáció. Kimutatták, hogy a DNS replikációs villái a

nukleáris matrixhoz kötve találhatók. A sejtmagban lezajló alapvető folya-

-268-
matok - a replikáció, az RNS átírás és az RNS átszabás folyamatai - való-
színűleg mind úgy zajlanak le, hogy a folyamatokat végző struktúrák, -
mint amilyenek a DNS és RNS polimerázok ·- a nukleáris matrfrban hely-
hez kötöttek és a nukleinsav molekulák azok, amik a folyamat közben el-
mozdulnak.

A NM elemeinek orvosi jelentősége.

Az NM egyes elemeinek vizsgálata számos, a gyakorlatban hasznosítható diagnosz-

tikai módszer kifejleszetését tette lehetővé, amelyek az intranukleáris folyamatok mííködés-
zavarára visszavezethető kórképek felismerését segítik. Találtak olyan NM fehérje-féleséget,
amelynek laboratóriumi meghatározásával húgyhólyagrák súlyosságára lehet következtetni.

A kromoszómák

A sejtciklus folyamán sejtmagban fonalas struktúrák periodikus meg-

jelenése figyelhető meg. Ezeket a fonalakat kromoszómáknak nevezzük.
A kromoszómák fénymikroszkópban csak az osztódó sejtben figyelhetők
meg tömör képződmények formájában (9.10. ábra.). Az osztódások kö-
zötti időszakban, amikor a sejt elsősorban metabolikus folyamataival van
elfoglalva, a kromoszómák vékony kromatinszálakként vannak jelen, lát-
hatatlanok. Az alak változása annak a következménye, hogy az osztódás
időszakában a kromoszómák anyaga feltekeredések és átrendeződések kö-
vetkeztében kompaktabbá válik. A kromoszómák alakváltozásaiktól függet-
lenül mindvégig megőrzik szerkezeti egységüket és önállóságukat. Számuk
a szervezet valamennyi testi sejtjében azonos, a fajra jellemző. Pl. az ember
46, a kutya 78, a ponty 104, a gyümölcslégy pedig 8 kromoszómával ren-
delkezik. A növények közül a burgonyának 48, a babnak 12, a tölgynek 24
kromoszómája van.

A KROMOSZÓMÁK FÉNYMIKROSZKÓPOS SZERKEZETE

A kromoszómák az S fázisban (1. 12. fejezet) megkettőződnek. A rep-

likáció után mindegyik kromoszóma két ún. testvér-kromatidból áll. A
-269-
sejtosztódás megindulása után a kromoszómák fokozatosan lerövidülnek és
megvastagodnak, láthatóakká válnak.

(A) A sejtosztódás időszakában (metafázis)

látható kromoszómák
9.10. ábra. A sejt kromoszómái
az osztódás időszkában (A) és a két osz-
tódás között (8). A rajzok a kromoszó-
mákat ábrázolják, ahogy a mikroszkóp-

mogkottő,ódött
Külöoálló ,
!7-I "'
ban láthatók. A méretarányok nem fe-
lelnek meg a valóságnak. A bemutatott
sejtek olyan fajból származnak, amely-
nek csak két pár kromoszómája van.

kcomo"ómák ~ ·

Minden kromoszómában
van egy ún. elsődleges befűző­
(B) lnterfázisos sejt
dés, a centromér, amely fontos
feladatot lát el a kromoszóma
magvacska mozgásánál a sejtosztódás során
(1. 12. fejezet). A centromér egy
bizonyos kromoszómában min-
dig ugyanott helyezkedik el és
diffúz maganyagot
tartalmazó sejtmag

két részre, az ún. karokra osztja

a kromoszómát. A centromér te-
citoplazma
1iiletén a két kromatidnak meg-
felelően egy-egy fehéiiéből álló lemez kapcsolódik a kromoszómához. Ez a
k.inetochor. Ide tapadnak az oszlási orsó mikrotubulusai. A kromoszóma
karok végei a telomerekben végződnek.
Mind a centromérekben, mind a telomerekben különleges DNS szek-
venciákat találunk. Nélkülük a kromoszómák nem továbbítódnak a sejt-
osztódások folyamán, ill. a nukleázok elbontják azokat9.

A centromerikus DNS szekvenciák élesztóben pl. kb. l 00 bp hosszúak, kromoszó-

mánként nem azonosak, de hasonlítanak egymáshoz. Mindegyik rendelkezik a kinetochor
fehé~jék megkötésének képességével.
A telomerek rövid, guaninban gazdag, többszázszor ismétlődő szekvenciákat (pl.
emberben GGGTIA) tartalmaznak. Ezek a terminális szekvenciák védik a lineáris DNS
végét a nukleázokkal szemben. A telomerikus szekvenciák jelentléte azért is nélkülöz-

9 Kísérletesen bizonyítható, hogy ez a szabályszerffség „visszafelé" is igaz; az illető sejttípustól

idegen, akár bakteriális eredetlí DNS-t telomer szekvenciák közé foglalnak, és centromér szekven-
ciákkal is ellátják, akkor azok az eukarióta sejtek osztódásai folyamán tartósan tovább adódnak
egyik sejtgenerációról a másikra.
-270-
 hetetlennek látszik, mert a replikáció során a replikációs villa hátramaradó szálán szinte-
tizálódó DNS lánc szükségképen mindig rövidebb a vezető szálon keletkezőnéL Ha a lineáris
DNS végig „értelmes" szekvenciákat tartalmazna, azokból minden osztódásnál elveszne egy
szakasz (a hátramaradó szálon a DNS polimeráz a kromoszóma vége feló1 halad a centromér
felé).. A telomerek a DNS polimerázok és az ún. telomeráz enzim mffködésének
eredményeként kerülnek kitoldásra minden osztódás alkalmával.

Egy-egy sejten belül különböző hosszúságú kromoszómákat találunk.

A centromér helyzete szerint (9.11. ábra) a kromoszóma lehet meta-
centrikus (a centromér kb. középen van), szubmetacentrikus (a
centromér a kromoszóma vége felé tolódott, a kromoszómát egy rövid és
egy hosszú karra osztja) és akrocentrikus (a centromér a kar végéhez
közel van). Telocentrikus kromoszóma, melyben a centromér a kromo-
szómának teljesen a végén helyezkedik el, emberben nem fordul elő, de
pl. az egér kromoszómái ilyenek.
A legtöbb fajban az egyes kromoszómákból két-két példány fordul elő
minden sejtben, kivéve a petesejteket és a speriumokat. A párok tagjai
egyformán néznek ki és ugyanolyan géneket hordoznak. Például az emberi
sejtek 23, a ponty sejtjei 52 és a tölgy sejtjei 12 hom9lóg kromoszómapárt
tartalmaznak. A normál kromoszómaszámot d.iploidnak nevezzük és 2n-
nel jelöljük. A gamétaképzés során ez a szám feleződik. A petesejt és a
spermium minden párosból csak az egyik tagot tartalmazza. Az ilyen
haploid sejtek kromoszóma számát n-nel jelöljük. A feleződésnek köszön-
hetően a kromoszómaszám diploid marad az egymást követő gene-
rációkban. A megtermékenyítéskor a haploid (n) gaméták egyesüléséből
ugyanis diploid (2n) zigóták jönnek létre.

1
/"-.

9 .11 . ábra. Metafázis kromoszómák

2
típusai és fő részei. A: metacentrikus; B: szub-
metacentrikus; C: akrocentrikus. 1 : kromati-
4 dok; 2 : centromér; 3 : rövid kar; 4 : hosszú kar;
.5: apród (szatellita); 6: másodlagos befűződés.

A B e

-211-
 A mitózis kezdetén a kromatin fonalak egyre szorosabb felcsavaro-
dása, kondenzálódása révén kialakulnak a fénymikroszkóposan is látható
kromoszómák. Konvencionálisan elte1iedt ezeket metafázis kromoszómák-
nak nevezni. A kromoszómák száma és alakja a fajra jellemző, az egyes
fajok kromoszómakészletük - kariotípusuk - alapján meghatározhatók.
A normális kariotípustól való eltérések gyakran járnak enyhébb, vagy
nagyonis súlyos fejlődési rendellenességekkel. Ezért a kromoszómák
különböző rendellenességeinek vizsgálata a klinikumban elsőrendű fontos-
ságú diagnosztikai módszert képvisel (l. GENETIKA II.:. 11. fejezet).

A kromoszóma finomszerkezete az interfázis-

ban és az osztódás folyamán

AZ EUKARIÓTA KROMOSZÓMÁK FŐ SZERKEZETI FEHÉRJÉI A HISZTONOK

Az eukariótákban a DNSlO - speciális fehétjékkel együtt - mindig egy

szorosan meghatározott, a különböző fajokban nagy hasonlóságot mutató
szupramolekuláris szerkezetbe, a kromatinba épül s>ssze. A kromatinnak
a mag perifériáján található, a laminával határos részei erősen festődnek,
sűrűn kondenzálódott fonalakból állnak. Ezt nevezzük heterokroma-
tinnak, mely a transzkripció számára hozzáférhetetlen, génikusan inaktív.
A mag belseje felé haladván lazább szerkezetű, halványabban festődő
kromatin állományt találunk. Ez az eukromatin, ebben foglalnak helyet a
génikusan aktív lokuszok 11.

lO Egy emberi testi sejt (diploid) magjában 5,6 pg DNS van (ez megfelel kb. 3,3x10 12 O-nak,
4,8x 1o9 bp-nak, hossza kb. 1,7 m)„ Jelen ismereteink szerint egy kromoszómában egyetlen mo-
lekula (lineáris) DNS van, egy emberi s~jtmagban tehát mindössze 46. Az eukarióta DNS
molekulatömege tehát a fentiekbó1 következően igen nagy.
11 A metafázis kromoszómák vonatkozásában ki.ilön is beszélnek heterokromatikus régiókról. A
centromérek körül vannak ilyenek. Ez a konstitutív heterokromatin, mely a sejtciklus
során nem változik.
-272-
 A magfehéiiéknek tradicionálisan két csoportját különböztetjük meg: a
hisztonokat és a nem-hiszton kromoszomális fehérjéket. Hiszton
fehétiéket csak eukariótákban találunk.
A hisztonok viszonylag kis molekulájú fehérjék, melyekben a bázikus
aminosavak (lizin és arginin) túlsúlyban vannak Cl.· az 1 fejezetet is). A
pozitív töltés biztosítja a hisztonok erős kötődését a DNS-hez, függetlenül
annak nukleotid sorrendjétől. A hisztonok ritkán disszociálnak le a DNS-
ről, valószínűleg hatással vannak minden olyan folyamatra, amely a
kromatinban végbemegy. A hisztonok között megkülönböztetünk nuk-
leoszomális hisztonokat és Hl hisztonokat. Az előbbiek - a H2A,
H2B, H3 és H4 - vesznek részt a nukleoszómák felépítésében. Poli-
peptid láncuk 102-135 aminosavból áll. A H3 és H4 evolúciós éi1elemben a
legkonzerváltabb fehétjék közé ta11oznak. A szarvasmarhából és a babból
izolált H4 hiszton aminosavsorrendjében mindössze 2 helyen találunk
különbséget. Ez azt sugallja, hogy funkciójukhoz majdnem minden amino-
savukra változatlan formában van szükség, az aminosav-szekvenciában
bárhol bekövetkező változás végzetes az illető mutáns sejt számára. A Hl
hisztonok nagyobbak (kb. 220 tagú polipeptid lánc), és evolúciósan ke-
vésbé konzerváltak.
Találhatók a kromatinban ún. nem-hiszton fehérjék. Jellemző rájuk
az igen nagyfokú heterogenitás, egy-egy szövetféleség magjaiban többszáz
félét is találunk. Összmennyiségük kevesebb, mint a hisztonoké. Többnyire
savanyúak, de vannak közöttük neutrálisak, sőt bázikusak is.

A KROMATIN SZERKEZETI ALAPEGYSÉGEI A NUKLEOSZÓMÁK

A kb. 1, 7 m humán DNS olyan struktúrába rendeződik, mely elfér a

néhány µm átmérőjű sejtmagokban.
A kromatinba pakolás egységét, a nukleoszómát 1974-ben fedezték
e
fel, amely a kromatinnak gyöngyfüzér-szerű beads-on-a-string') megjele-
nést kölcsönöz (9.12A. ábra).
A kromatin fonal enyhe nukleáz kezelés alkalmával korong alakú
töredékekre, 146 bp DNS-t ta11almazó hiszton oktamerekre hullik szét. A
korong alakú nukleoszómákban a DNS dupla hélix kétszer csavarodik
körül a 2-2 molekula H2A, H2B, H3 és H4 hisztonból álló hiszton okta-
mereken. Egy nukleoszóma átmérője kb. 11 nm (9.JJB, C és D ábra). A

-273-
A)

L__J
50 nm

B) C)
összekötő DNS a nukleoszóma
hiszton magja

~fi ~-
"gyöngJ-~
' kcom•tio

1
fuzér" formája NUKLEÁZOK EMÉSZ-
TIK AZ OSSZEKO-
TŐ DNS-T

--~----~~~- . >;- ., • 200 nukleotid

-__ _

l
pár hosszü
ismétlődő egység

kiszabadult
nukleoszóma
"gyöngy"
• m1 ' 11 nm D)

ISSZOCIÁCIÓ
AGYSÓ-
ONCENTRÁCIÓNÁL
oktamer
hiszton mag

e C-z 146 nukleotid párnyi

1 dupla helix DNS
DISSZOCIÁCIÓ

r 1

l i i
~~ ~~ ~ ~~
H2A H2B H3 H4

-274-
 ~~~~~~~~~~~~~~~~

9. 12. ábra. A nuk/eoszómák és a kromatin szálak .szerkezete. A) A

kromatinszálakról készült elektronmikroszkópos felvétel, a kromatint olyan eljá-
rás előtt, ill. után mutatja, amely a szálakat dekondenzálja. A natív kromatin fo-·
nal 30 nm vastag (szolenoid str.uktúra), a dekondenzálás után kapjuk a „beads-
on--a--string'' alakot. B) A nukleoszómák a hiszton oktamerből, az azok körül
kétszer körbe tekeredő DNS-ből (146bp) állnak. Hozzájuk csatlakoznak az
összekötő DNS-szakaszok. A hiszton oktamer a H2A, H2B, H3 és H4 hisztonok
mindegyikéből 2-2 molekulát tartalmaz. C) és D) Nukleoszóma 3 dimenziós
képe két nézetben. A H 1 hiszton összekapcsolja a DNS ki- és belépési pontjait.
Ezzel együtt öszesen 166 bp-·nyi DNS kapcsolódik a hisztonokhoz.

nukleoszómához rendszerint kapcsolódó Hl hiszton (9.13C és 9.14/3 ábra)

a DNS-ből még 20 bp-t lefed. A kromatinban a DNS folyamatos fonalként
halad tova nukleoszómától nulkeoszómáig. A nukleoszómák közötti lánc
részeket nevezzük összekötő DNS-nek Clinker DNA). Ezek hossza 1-80
bp között változhat. A nukleoszómák átlagban 200 bp--ként követik egy-
mást. Egy tipikus, hozzávetőleg 10 kbp hosszú eukarióta gén a kromatin-
ban kb. 50 nukleoszómának megfelelő hosszúságú s~akaszon fér el. Nagy
általánosságban a nukleoszómák kötődési helyei a DNS mentén nem szek-
vencia-specifikusak.
Az eukarióta sejtekben a sűrűn egymás mellé rendeződött nukleoszó-
mákon tovahaladó DNS felel meg az alapállapotnak. Az eukromatinban
nukleoszóma-mentes DNS régiók úgy alakulnak ki, hogy génszabályozó
fehé1iék megakadályozzák a nukleoszómák képződését, lehetővé teszik az
RNS transzkripciót12.

12 Ma már tudjuk, hogy az eukromatinnak is csak kb 10%-a aktív. Ezen frakció jellegzetességeit
még csak részben ismerjük. Ilyenek: ( /) Az aktív frakciókhoz a H 1 hiszton lazábban kötődik, ill.
annak bizonyos meghatározott altípusai vannak itt jelen. (2) A nukleoszomális hisztonok sokkal
nagyobb mértékben vannak acetilálva (az acetil csoportok a lizin oldalláncokhoz kapcsolódnak,
csökkentvén a hisztonok pozitív töltését). (]) A H2B hiszton kevésbé foszforilálódott ( 4) Az aktív
kromatinban a H2A hisztonnak egy egyébként kis mennyiségben előforduló variánsából sokkal
több van . (5) Az aktív kromatin nuklcoszómáihoz kötődve találjuk a HMG 14 és HMG 17 mag-
fehérje féleségeket
·-275-
NUKLEOSZÓMÁK ÖSSZESZERELŐDÉSE MAGASABBRENDŰ SZERKEZETEKKÉ A Hl
HISZTONO K SEGÍTSÉGÉVEL

Élőben a DNS mentén a nukleoszómák igen hosszú láncokat képez-

nek, de a vékony „ beads-on-a-stling' formát ritkán veszik fel. Gyakrabban
~
találhatók egy h~gasabbrendű, szabályos csavarulatba, ún. szolenoid
szerkezetbe rendeződve, melyben a DNS még inkább kondenzálódik.
Ennek a fonalnak a vastagsága kb. 30 nm (9.12A és 9.13/1. ábra).
Ez egy sematizált szerkezetet jelent, mivel mind az összektő DNS sza-
k:rszoKi1Dsszának változása, mind különböző szekvencia-specifikus DNS-
kötő fehérjék kötődése a szolenoidban szabálytalan elrendeződésű meg-
szakításokat eredményez (9. 73/2. ábra).

1)

@ &pat \. 30nm
(A) 18) 2

2)
szekvencia-specifikus
DNS-kötő

nuk-~-inm
J) globuláris mag

HN~COOH
2

nm
H1 hiszton

(tt(}I
nukleoszóma

a H 1 hiszton a nukle- a nukleoszómák a H 1

oszóma meghatá- hiszton segítségével
rozott régiójához kapcsolódnak
kötődik össze

-276-
 9. 1 3. ábra. A 30 nm-es kromatín szál (szolenoid) szerkezete és a H 7
híszton szerepe. 7) A modell azt mutatja, hogyan rendeződhetnek a nukleoszó-
mák a 30 nm-es fonalban. (A) Felülnézet. (B) Oldalnézet. A szerkezet kiala-
kulásához nukleoszómánként 1 molekula H 1 hiszton jelenléte szükséges. A .30
nm átmérőjű fonalban 6 nukleoszóma alkot egy csavarmenetet. 2) A szabályos
lefutású szolenoid fonalban gyakran látunk rövid megszakításokat. Ezek a szaka-
szok gyakran DNáz 1 érzékenyek. Ezeken a helyeken egy, vagy több szek-
vencia-specifikus DNS kötő fehérje szorítja le a nukleoszóma magokat a DNS-
ről. 3) A H 1 hiszton globuláris régiójával kapcsolódik a nukleoszómák
felszínéhez ott, ahol a DNS be-, ill. kilépési pontja van. A H 1 hiszton molekulák
egymáshoz való kapcsolódása tartja össze a nukleoszómákat a szolenoid struk-
túrában, a Hl disszociációja a kromatin szálak fellazulását eredményezi.

A Hl hisztonnak emlősökben 6, egymással rokon aminosav-szekven-

ciájú altípusa van jelen. A szolenoid nukleoszómáit valószínűleg Hl hiszton
molekulák kapcsolják egymáshoz. (9.13/3. ábra).
Összefoglaló áttekintést ad a DNS-t befogadó szupramolekuláris struk-
túrákról a 9.14. ábra. A nukleoszómákba tö1ténő szerveződés eredménye-
ként a DNS hossza a hetedére csökken. A további magasabbrendű struktú-
rákba való rendeződés eredményeként végül az emberi metafázis kromo-
szómában végigfutó kromatid a benne lévő DNS dupla hélix hosszához
viszonyítva 8000-10000-szeresen rövidebb.

-277-
 1)

2) T
11 nm
1
9:14. ábra. A kromatin
és a kromoszómák szupramole--
kuláris szerkezete vázlatosan. 1)
3) T A DNS dupla hélix egy szaka-
30nm
sza. 2) Gyöngyfüzér--szerű elemi
l kromatin szál. .3) .30 nm-es szo-
lenoid fonalba rendeződött nuk-
leoszómák. 4) Hurkokba (hur-
kos doménekbe) rendeződött
kromatin fonal. 5) A kromatin
4) hurkok egy (fel nem tüntetett)
központi tengelyből kinyúlnak a
tér minden irányába, majd újra
visszahajlanak. 6) A metafázis
kromoszóma sémás képe. Ve--
gyük észre, hogy minden maga-
sabbrendú struktúrába rendező-­
dés az előzőnél rövidebb és
5) vastagabb képletet eredményez.

6)

A KROMA TIN HURKOS ELRENDEZŐDÉSE ÉS A KROMOSZÓMA SZERKEZETE A

MET AF ÁZISBAN

A fentebbiekben láttuk, hogy a hosszú DNS molekulák már az E. co-

liban is hurkokba rendeződnek (1. előbb). Ugyancsak egyértelműen felis-
merhető a DNS hurkos szerkezete a politén és lámpakefe kromoszó-
mákban (1. GENETIKA II.: 10. fejezet).
A 9.13. és 9.14. ábrán látható kromatinszálak 75-220 kbp-nyi DNS-t
tartalmazó hurkok formájában -- melyeket hurkos doméneknek is neve-
zünk --·· a nukleáris matrixhoz kapcsolódnak (9.15. ábra). A domének
mérete nagyon hasonló a metafázisos kromoszómákban látható DNS
-· 278--
h\}rkok átlagos hosszához (9.16A és B. ábra). Úgy tűnik, hogy a DNS hur-
kokká tö11énő összehajtogatását biztosító, fehérje struktúrákhoz való leta-
padás helyei állandóak maradnak az egész sejtciklus alatt, és egységet kép-
viselnek a szuprahelíkális feszülés és a génaktivitás szabályozása szem-·
pontjából is (1. GENETIKA Il: 16. fejezet)

kromatin hurok 75 OOO - 220 OOO

nukleotid pár

:~:
/
30 nm vastag 9. 1 5. ábra. A kromatin hurkos el-

~kr.
rendeződésének modellje. A kromatin
hurkok eredési pontjai fehérjestruktúrák-
hoz kötődnek,

fehérje matrix

Ha a metafázis kromoszómából óvatosan eltávolítjuk a hisztonokat,

visszamarad egy centrális elhelyezkedésű, a kromoszóma eredeti alakját
többé-kevésbé megőrző koromoszóma váz, az ún. scaffold, amely körül a
kiterült DNS egy udvart alkot (9.J6A. ábra). Ha a DNS-t ebből a prepa-
rátumból enzimes emésztéssel eltávolítjuk, a scaffold akkor is megmarad.
Több adat valószínűsíti, hogy a metafázis kromoszómák váza, a scaffold a
nukleáris matrix perzisztáló formája a mitózis alatt.1.3

l3 A metafázis kromoszómák szerkezetének kialakításában, a kromatinszálak mozgatásában

ismeretes az SMC és CAP fehérjék szerepe is, amelyről L az l. fejezetet.
-279-
A KROMOSZÓMÁK AZ INTERFÁZIS SEJTMAGBAN

9. 16A. ábra. Emberi kromoszóma EM fényképe. A sötéten festődő cent-

rális váz nem-hiszton jellegű fehérjékből áll és mutatja a centromérnél össze-
kapcsolt testvérkromatidok körvonalait. A hisztonok eltávolítása után a kromo-
szóma tengelyéből hurkok formájában óriási mennyiségű DNS tekeredik ki
(9. 768. ábra). A vonal a fényképen 1 µm-nek felel meg.

A kromoszómák centrométjüknél és telome1iüknél le vannak tapadva

a laminához. Más fajlagos kromoszóma régiókat is a laminához letapadva
találtak. A letapadási pontok heterokromatikusak és meglehetősen egyen-
letesen oszlanak el a kromoszómák mentén, kb. 106 bp hosszúságú szaka-
szokat határolnak. Ezek, a kromoszómák szempontjából konstans lokali-
zációt mutató helyek irányíthatják az új lamina és maghártya keletkezését a
mitózis végén. Egy-egy sejtmagban kb. 1500 letapadási pontot lehet ki-
mutatni.

-280-
 6.168. ábra. Emberi kromoszóma EM fenyképe. A 6. 76A. ábrával azo-
nos technikával készült kromoszóma-preparátum képe nagyobb nagyítással. Itt
világosan kivehető, ahogy a kromoszóma vázból a DNS hurkok formájában ki-
nyúlik, majd a hurkok eredési pontjuk közelében ismét visszatapadnak a váz-
hoz. Egy ilyen - egész hosszában végig követhető -· hurok lefutását az ábrán
nyilak jelzik. A méretvonal a ezen a felvételen is 1 µm-nek felel meg.

-281 ·-
 Más vizsgálatokban azt találták, hogy az 9.16A és B ábrán látott hur-
kokhoz hasonló struktúrák jelenléte általános az interfázisban is. A hurkok
átlaghossza 80-220 kbp-nak adódott. Ez a hossz kb. 1/10-e a fentebb emlí-
tett, laminához való letapadási pontok által determinált DNS hossznak. A
többi ponton a letapadás nem a laminához, hanem a nukleáris matrixhoz
történik.
A hurkok jellegzetesek, generációról generációra azonosíthatóak. Itt is
kimutathatók fajlagos hurok-letapasztó szekvenciák 14 . A kromoszómák
szempontjából konstans lokalizációt mutató helyek irányíthatják az új
lamina és maghártya keletkezését a mitózis végén. Egy-egy sejtmagban kb.
1500 letapadási pontot lehet kimutatni.
A hurok-organizáció és a topoizomeráz 11 (1. 1. és 3. fejezet). Ahogy
azt a DNS hurkos szerkezetéről fentebb már leírtuk és a 3.15. ábrán bemu-·
tattuk, a kromatin hurkok végpontjai a matrixba vannak ágyazva, a hurkok
dupla hélix DNS-én lévő csavarulatok száma nem változhat szabadon. A
kromatinban a DNS legnagyobb része szuperhelikálisan relaxált, ami mind
a replikáció, mind a transzkripció szempontjából a kedvezőtlenebb szer-
kezeti forma, az eukarióta DNS döntő többsége az átírás számára hozzá-
férhetelen. A topoizomeráz II enzim (1. 1. fejezet), amely a DNS csava1me-
neteinek számát változtatni tudja, szerves része a nukleáris matrixnak,
amelybe a kromatin hurkok be vannak ágyazva. Ez képviselheti a struk-
turális feltételét annak, hogy a hurkok szuperhelikális feszülési állapota
változhat, és ezzel a hurkokban helyet foglaló egy, vagy több gén RNS-be
való átírása szabályozódik.

14 A sejtosztódás vonatkozásában ezeket a szekvenciákat nevezik SAR (Jicaffold iJltachment

[egion) szekvenciáknak is . Valószínlíleg azonosak a fentebb már tárgyalt MAR szekvenciákkal.

-282-
 Amagvacska
Egyes kromoszómákon (az emberben a 13. 14. 15. 21. és 22-es, tehát
az akrocentrikus autoszómákon) ún. másodlagos befűződés látható
(9.11. ábra). Ezeken a kromoszóma részeken találjuk a nukleolusz or-
ganizátor (NOR) régiókat, itt helyezkednek az rRNS-ek génjei (kivéve az
SS RNS génjeit, ezek az 1. kromoszóma hosszú karjának végén találhatók).
Az rRNS gének sokszorozottak, humán sejtekben 400 található belőlük
egy-egy sejtmagban. A nukleolusz orgatlizátorok alakítják ki az interfázis
sejtmagban a magvacskát (9.17. ábra). Az rRNS gén~k hurkok formájában
nyúlnak a magvacska belsejébe. A magvacskák száma diploid sejtekben
rendszerint kettő, de ettől eltérő is lehet. A magvacskának a karioplazma
felé külön határoló rétege nincs, de attól mégis élesen elkülönül, fénymik-
roszkópban is jól látható kerekded képlet. Rendszerint heterokromatikus
nyél kapcsolja a mag perifériájához. A megfelelő festési eljárások tanúsága
szerint a magvacska nagy mennyiségű RNS-t tartalmaz. Benne elektron-
mikroszkóppal három féle állományt lehet elkülöníteni: 1. Halványan
festődő rész. Ez ta11almazza az rRNS géneket hordozó DNS hurkokat. 2.
A fibrilláris részben találjuk az újonnan szintetizált pre-rRNS-t, melyet a
transzkripció után rögtön fehérjék vesznek körül. A keletkező fonalak vas-
tagsága kb. 5 nm. 3. Granuláris rész, amely a majdnem kész riboszo-
mális alegységeket tartalmazza. Ezek a részek a magvacskákban többszörös
szigeteket alkothatnak, e&ymást kö1iilölelik. A halványan festődő rész
szigetei vannak rendszerint belső pozícióban, míg a granuláris rész van
kívül. A magvacskák kevéssé aktív sejtekben kisebbek, élénk fehérje
sz~ntézist folytatókban viszont a magté1fogat 25%-át is elfoglalhatják.

-283-
 9. ·1 7. ábra. A magvacska elektron-
mikroszkópos képe. A három funkcionális
rész jól elkülönül. Figyeljük meg, hogy a
fibrilláris rész magvacska részei általában sokkal sötéteb-
ben szineződtek, mint a ma~állomány. En-
nek oka a nagy RNS tartalom ::i.
granuláris rész

Magstruktúrák változása a mitózis fölyamán

Mitózisban a nukleáris lamina depolimerizálódik, a maghártya apró
hólyagokra esik szét (9.18. ábra).
A lamin fehérjék vízoldhatóak és a mitózis folyamán egyenletesen
eloszolva találhatók a citoplazmában. A lamin B marad a maghártya hólya-
gocskákhoz kötve. A lamina elemeinek depolimerizációja a mitózis folya-
mán azok foszforilációján keresztül valósul meg. (Az osztódás folyamán a
laminok foszforilációja 4-7x--re emelkedik, míg a telofázisban megy végbe a
defoszforiláció. Éttelemszerűen a laminokon vannak mitózisra fajlagos fosz-
forilációs helyek, 1. 12. fejezet).

l5 Az RNS-hez nagy affinitással kötődik az uránium.. Az RNS tartalmú sejtalkatrészek „festésére"

uranil acetátos kezelést használnak az elektronmikroszkópos technikák.
-284-
 pórus kompl~x DNS

!aminok ~\ ~:::~ ~:~~:~:

ABEBL!RKC?LT.KYOMO-
SZÓMAK FUZIOJA ~JJ ~MINOKFOSZFORIL.ÁC.IÓJ.A
©
d_'c, ~ '.fé
INTERFÁZIS SEJTMAG
X0 magburok

~ h/;y•goc'k'

KÉSŐITELO· ~-~ . :J ~ (/)6

C kmmo,;zóm'

FÁZIS ·~~ ~-··

"'orn•bd /~ ~~q~f=ooláltl•m1ook
•"'-• ''~ z-<5~ PROFÁZIS
MAGBORÍTÉK HÓLYAGOCS- ~,N ~MINOK DEFOSZ -
KÁK FUZIÓJA (~') FORILÁCIÓJA

KORAI TELOFÁZIS

9 .1 8. ábra. A magburok változásai a sejtciklus folyamán. A mitózis alatt a

magburok elemei hólyagocskák alakjában vannak jelen a citoplazmában.

Említést érdemelnek azok a kísérletek, melyekben meg nem termé-

kenyített Xenopus Jaevis 16 petéket mesterségesen osztódásra serkentettek,
metafázisban blokkoltak, majd ezekbe a sejtekbe interfázis magokat juttat-
tak. Végbement a magburok szétszerelődése és a kromoszómák konden-
zálódása. Ezért egy fajlagos fehérje faktor („maturation J2.FOmoting factol',
MpF) felelős. Ez aktiválja a magszétszerelődés folyamatát, a laminok fosz-
forilációját CL 12. fejezet), depolimerizációját és a kromoszómák kondenzá-
cióját. A laminok depolimerizációja megelőzi a maghártya feldarabolódását.
A maghá1tya hólyagocskákra való szétesése aktív folyamat, mely külön
fajlagos fehérjék jelenlétét igényli.
Gyorsan osztódó sejtekben a magburok az egyes kromoszómák körül
alakul ki, „kariomer" -ek keletkeznek, melyek utólag olvadnak össze sej-
maggá. A magburok összeszerelődése 100-200 nm membrán-hólyagocs-
káknak a kromatinhoz való kötődésével kezdődik, melyek később össze-
folynak. A lamina összeszerelődése nem igényel ATP-t. A lamin A és C
kromatinhoz kötődése nem függ magháltya elemek jelenlététől. A memb-

16 Békafaj.
-285-
ránkötött lamin B kapcsolódása az A-hoz és C-hez indítaná el a maghártya
képződést. A nukleáris matrix és a lamina összekapcsolódásában a telome-
rek szerepét sikerült igazolni.

A magburok sejtosztódás utáni összeszerelődésének molekuláris h[·Üterére világítanak

rá a következő kísérleti megfigyelések: Xcnopu~ petékben normál morfológiájú „sejtmagok"
keletkezését lehet indukálni tisztított (fehérjementes) lambda fág DNS mikroinjekciójával.
Tehát a magburok alkatrészei összeszereletlenül jelen vannak a citoplazmában l 7 A magok
összeszerelődése meghatározott sorrendet követő folyamat A magburok kialakulásához
először szükség van a DNS nukleoszómába csavarodására. Majd egy nagymértékben
kondenzált szferoid kromatinrög alakul ki, ehhez kapcsolódnak azután a maghártya elemek
(Ez utóbbiak viszont hamar, könnyen kapcsolódnak metafözís kromoszómákhoz, melyekben
a kondenzált kromatin struktúra már adva van) A keletkező „sejtmagokon" megtalálható a
két lemezes maghártya, a pórus komplexek és a lamina egyaránt

Különleges kromoszómák

POLITÉN KROMOSZÓMÁK.

Bizonyos rovarok (pl. Drosophila) lárváinak nyálmirigyében figyel-

hetők meg. Bennük a DNS replikáció sokszor egymás után lezajlik, melyet
azonban nem követ a magok, ill. a sejt osztódása. Így olyan terminálisan
differenciálódott sejtek jönnek létre, melyek további osztódásra már képte-
lenek. Tipikus esetben egy-egy politén kromoszómában - mely a homoló-
gok hossztengely szerinti összetapadását is jelenti -- 210 = 1024 kromatid
szál fut párhuzamosan, de zl3 kromatidot is leírtak. A kromatin fonalak
felspiralizálódása ·- a benne lévő DNS-re vonatkoztatott megrövidülés foka
- kisebb, mint a metafázis kromoszómáknál, ezért a politén kromoszómák
400 µm hosszúak is lehetnek. Jelentőségüket az adja, hogy nagy mére-
tüknél fogva fénymikroszkópban is könnyen tanulmányozhatók. Ugyan-

17 A Xenopus peték az új sejtmagok keletkezése szempon~jából különleges sejteknek felelnek meg.

Megtermékenyülés után bennük igen gyors, egymást 10-30 percenként követő mitózisok zajlanak.
Jelen tudásunk szerint ez az idő messze nem lenne elegendő az új sejtmagokhoz szükséges összes
anyagok szintéziséhez, de kísérletileg is ki lehetett mutatni, hogy a petékben pl. 20 OOO sejtmagra
való hiszton jelen van már a megtermékenyülés előtt. Ugyanígy jelen vannak a maghártya, lamina
és pórus elemei. A meg nem termékenyített peték citoplazmájába injiciált fajidegen tisztított DNS
hatására ezekből indul meg „sejtmagok" összeszerelődése. Eközben a peték saját s~jtmagja válto-
zatlan marad.
-286-
azon gén lokuszt képviselő hurkok a kromoszómán egy magasságba es-
nek. Ezáltal a hurkok is láthatók mint sötéten és világosan festődő sávok
(angolul: band és interbancl). A teljes Drosophila kromoszóma garnitúrában
kb. 5000 sáv különböztethető meg, 3-300 kbp-nyi DNS-t tartalmaznak. A
sávok által alkotott „térkép" ma már pontosan fel van mérve, minden sáv-
nak külön száma van. Genetikai kísérletek azt mutatták, hogy a sávok
egyben genetikai egységeket is jelentenek. Kimutatták, hogy a Droso-

9 .1 9. ábra. Politén kromoszómákat

tartalmazó sejt képének részlete Droso-
philaból. A kromoszómák a homológ pá-
rok oldal-az-oldalhoz összekapcsolódása-
ként alakulnak ki. A politén kromoszómák
legfőbb jellegzetessége a haránt csíkolat
(sávozottság 1 ).

phila kb. 5000 féle fehérjét szin-

tetizál, tehát annyit, ahány sáv van
a politén kromoszómákon. Azt,
hogy a sávok egyben szabályozási
egységek, bizonyítja a puffkép-
ződés folyamata is. A sejtek
anyagcsere állapotának változása
közben bizonyos meghatározott
10 pm sávok kromatin hurkai kibomla-
nak, belőlük nagyobb, laza meg-
vastagodások keletkeznek a kromoszómákon. Ezeket nevezzük puffoknak
(más neve: Balbiani gyű1ű). A lárvához megfelelő, rádioaktívan jelzett
prekurzorokat 19 adva a puffokban intenzív RNS-szintézis mutatható ki. Az

18 NB.: Ne feledjük ezen kromoszómák igen nagy méretét. A politén kromoszómák sávjai nem
azonosak a magasabbrendffek kromszómáin különböző sávtechnikákkal feltüntett sávokkal, látha-
tóvá tételi.ikhöz különleges festési eljárásra nincs szükség .
19 prekurzor =előanyag.
-287-
egyed fejlődése folyamán a puffok határozott program szerint megszabott
helyeken jelennek meg, ill. tűnnek el.

9.20. ábra. Puff~képződés po-

litén kromoszómán. A rovar fejlődése
folyamán a kromoszómákon ún„ puf-
fok keletkeznek, ill. fejlődnek vissza
fajlagos helyeken, ahogy az ábra a
71CD, a 74 EF és 758 régiókban mu-
tatja. Kísérletek igazolták, hogy a puf.-
fokban intenzív RNS szintézis folyik
(az illető gének kifejeződnek).

LÁMAPEKEFE KROMOSZÓMÁK.

A kétéltűek peteérése folyamán a meiózis első érési oszlásának pro-

fázisa igen elhúzódó, többszáz napig, sőt évekig eltarthat. Ezen idő alatt
figyelhető meg az ún. lámpakefe kromoszómák kialakulása, melyek a
meiózis nómenklatúrája szerint diplotén bivalensek, 4 kromatidból állnak.
Hosszuk 800 µm is lehet. Jellegzetességük, hogy a .kromoszómák tenge-
lyéből oldalirányú hurkok nyúlnak ki, ami a homológ kromatid szakaszok
dekondenzálódásának az eredménye. Egy-egy kromoszóma garnitúrában
kb. 10 OOO hurkot számolhatunk meg. Az oldal-hurkokon szakaszosan -
nem mindenütt -·- RNS szintézis mutatható ki. A hurkok bizonyos szakaszait
sűrűn borítják ribonukleoproteid (RNP) fonalak, míg más szakaszokon
ilyenek nem láthatók. Sok hurok elejétől a végéig átíródni látszik. Más
hurkok átíródása nem folyamatos, az RNP fonalak hossza szabálytalanul
változik a hurok mentén, mutatván, ahogy a hurokban az egyik átírási
egység végződik, a másik pedig kezdődik. Némelyik hurokban tekintélyes
hosszúságú szakaszok egyáltalán nem íródnak át. A lámpakefe kromoszó-
mák hurkai ahhoz szolgáltatnak példát, hogy az eukarióta kromatinban az

-288-
RNS szintézisnek előfeltétele a megfelelő kromatin szakasz dekonden-
zációja, despiralizálódása (1. GENETIKA II.: 16. fejezet).

9.21. ábra. Lámpa-

kefe kromoszóma vázlata.
1 : Fénymikroszkópos kép.
Jól láthatóak a kromoszó-
ma tengelyéből kinyuló
hurkok. 2 -3 : a lámpakefe
kromoszómák sémás képe
(a meiózis 1. bivalenseinek
megfelelő, összekapaszko-
dott homológok). 4 : Egy
hurokpár képe. Egy--egy
homológ tengelye két-két
kromatidból áll, ezek ho-
mológ részei despiralizá-
lódva képezik a hurkokat.
A hurkokon látható meg-
vastagodások a transzkrip-
~~~
·~~·· .
ció jelei. 5 : Nagy nagyí-
tású elektronmikroszkópos
">..
• .,.
•. . .
,.- .
„
kép. A kromatin fonalon az
RNS polimeráz molekulák
balról jobbra haladnak.
2 3 4

-289-
 Összefoglalás

Az élő szervezetek génikus információ-készletét nukleinsavak hordoz-

zák, ami a sejtes szerveződés szintjét elé11 lényeknél kétszálú DNS. A ma-·
gasabbrendűeknél a DNS a sejtmagban található (9.2. ábra). A magstruk-
túrák biztosítják a hatalmas mennyiségű DNS (egy kb. 6 µm átmérőjű
humán sejtmag kb. 1,7 m-nyi DNS-t ta11almaz!) tárolását, rögzítését, de
mindenkori szabályozott hozzáférhetőségét is a DN~ megt;luplázódása és
RNS-be történő átírása alkalmával.
A sejtmagot a citoplazma felé a magboríték (9.3. ábra) határolja, amely
kettős maghártyából, a maghártya belső felületéhez kötődő, fehérjék
szövedékéből álló laminából (9.4. ábra), és póruskomplexekből (9.5. ábra)
tevődik össze. A kis molekulatömegű komponensek (pl. ionok,
nukleotidok) számára a magboríték átjárható, viszont a makromolekuiákat
( 40 kD fölött) és szupramolekuláris struktúrákat (riboszóma alegységek,
mRNP komplexek) összetett, fajlagos transzpo11rendszerek impo11álják, ill.
expo11álják (9. 7., 9.8 ábra).
A sejtmagban a DNS-nek a nukleáris laminán és a belső nukleáris
matrixon (9.9. ábra) vannak letapadási pontjai. A letapadási pontoknak
szerkezeti, de egyben alapvető szabályozási funkciójuk van (9.15., 9.16A és
B ábrák).
Az örökítő anyag a sejtosztódás folyamán fénymikroszkóppal látható
fonalas struktúrák, kromoszúmák formájában jelenik meg (9.10. ábra.). a
kromoszómák száma és morfológiája fajspecifikus, állandó, ezért a kromo-
szómák különböző számbeli és alakbeli rendellenességeinek vizsgálata a
klinikumban fontos diagnosztikai lehetőség.
Az eukarióta DNS főtömege egy igen konzervatív nukleoprotein struk-
túrában a kromatinban található. Ebben a fehérje-komponenst az igen
bázikus hisztonok és a nem-hiszton kromoszomális fehérjék képviselik. A
krornatinban több, egymásra épülő sze1kezeti szintet különböztethetünk
meg - nukleoszóma, szolenoid, hurkos domén (9.12.·-9.15 ábrák) - melyek
a DNS megrövidülését és hozzáférhatőségét egyaránt biztosítják. A nuk-·
leoszóma szerkezet fontos szerepet játszik a génaktivitás szabályozásában,
aminek fontos tényezője a H 1 hiszton.
A kromatinszálak hurkos domének formájában kapcsolódnak a nuk-
leáris matrixhoz (9.15. ábra). Úgy tűnik, hogy a DNS letapadási pontjai ál-
landóak maradnak a sejtciklus folyamán. A hurkokban a DNS konfor-
-290-
mációs állapota - szuperhelikális feszülése - fajlagos módon változik, ami
a génaktivitás szabályozásának fontos mechanizmusa Cl. 3. fejezet). A me-
tafázis kromoszómákban fehérje váz, a sca ffols mutatható ki. Több adat
valószínűsíti, hogy a metafázis kromoszómák scaffol9ja a nukleáris matrix
perzisztáló formáját képviseli a mitózis alatt.
Az emberben az akrocentrikus autoszómákon találjuk a nukleolusz or-
ganizátor (NOR) régiókat, itt helyezkednek el az rRNS-ek génjei. Ezek
kürül szerveződnek interfázisban a magvacskák, ezekben megy végbe az
rRNS szintézise és a riboszomális alegységek összeszerelése.
A nukeláris lamina elemei a sejtciklusnak megfelelően feldarabolód-
nak, majd ismét összeszerelődnek (9.18. ábra).
A politén (9.20. ábra) és a lámpakefe kromoszómák (9.21. ábra) az
örökítő anyagot hordozó különleges struktúrák, melyek nagy méretüknél
fogva már a mult század végétől kezdve lehetővé tették az öröklődés
tfüvényszerűségei és a mikroszkópos struktúrák változásai közötti össze-
függések tanulmányozását. Jelentőségük nemcsak történelmi, különösen a
Drosophilák a jelenkori, legmodernebb molekuláris genetikai kutatásoknak
is gyakori objektumai.

-291-
 10. fejezet

A CITOSZKELETON (SEJTVÁZ)

Magasabbrendű (soksejtű) állati eukariótákban háromféle intracellu-

láris fonalas rendszer gondoskodik a sejtek alakta11ásáról, merevítéséről,
húzó- és nyomószilárdságáról, valamint - az ezekkel csak részben össze-
függő - belső térbeli szerveződéséről. Aligha véletlen, hogy e rendszerek
összessége a csontvázról kölcsönözte a nevét. Míg azonban az emberi vagy
állati skeleton a mozgás passzív sze1vrendszere (a mechanikai tartó,
szilárdító funkció mellett), a sejtváznak elnevezett hálózat egyes elemei (az
említett feladatokon kívül) nemcsak ~,sínpálya" -ként szolgálnak bizonyos
szállító molekulák ill. molekulakomplexek számára, hanem aktív sejtmoz-
gások kivitelezői is.
Mai ismereteink szerint mikrotubulusok CMT, átmérő kb. 25 nm),
intermedier filamentumok (IF, vastagságuk kb. 10 nm) és mikrofi-
lamentumok (MF, kb. 6 nm, említik aktin-filamentumként is) együtt
alkotják a citoszkeletont. Mindegyik rendelkezik statikus funkcióval. Szá·-
mos helyen rendkívül szorosan egymás mellett fekszenek, olyan kölcsön-
hatásokban állnak és olyannyira követik a morfológiai átrendeződésekben,
átsze1veződésekben egymást, ami mindenképpen indokolja az egységes
rendszerként való tárgyalásukat, bemutatásukat. Ugyanakkor a mikrotubu-
lusok és mikrofilamentumok többfajta, egymástól alkalmasint elég jelentős
mértékben eltérő jellegű, dinamikus funkciót is betöltenek állati sejtekben.
úgy tűnik, e kettő esszenciális eleme az eukarióta szerveződésnek általá-
ban, növényekben is előfordulnak. (Ez utóbbiakkal ebben a fejezetben
nem foglalkozunk, arra azonban mindenképpen utalnunk kell itt is, hogy
az alaktartás, szilárdítás feladata bennük a sejtfalra hárul.) Filogenetikailag
alacsonyabbrendű állatok sejtjeiben az intermedier filamentumok léte kér-
déses, megbízhatóan gerincesekben ismerjük csak (és ezekben is vannak
olyan sejtek, amelyekben hiányoznak). Prokariótákban nincs hasonló belső
hálózat (de újabban bizonyos előfutárát megtalálták itt is); ezeknek a
- 293-
sejteknek csak külső vázuk: a sejtfal adja szilárdságukat, s ennek, valamint
a sejtmembránnak a növekedése, átépülése hoz létre olyan intracelluláris
elmozdulásokat (pl. a DNS molekulák szétválasztása és két külön utód-
sejtbe juttatása, 1. 7. és 12. fejezet), amelyekre ezen mikroorganizmusoknak
is szükségük van.
A citoszkeleton morfológiai tanulmányozásának legfőbb eszköze (a
mérettartománynak megfelelően) az elektronmikroszkóp - volt. Ezt mára
nemcsak kiegészítik, de sok tekintetben fel is váltották az (immun)fluoresz-
cens technikák, amelyek lehetővé teszik az egész sejtre kiterjedő átte-
kintést1.
Közös szerveződési elve a citoszkeleton elemeinek az identikus fehér-
jemolekulák lineáris polimerizációja. Mindhárom rendszer alapvázát az arra
jellemző proteinek adják, amelyek minden esetben egy-egy géncsalád által
meghatározottak. Ezeknek a tagjai egymással igen szoros rokonságot
tartanak, nyilvánvalóan egyetlen ősi gén leszármazottai. Ugyanakkor a fi-
logenetikailag távoli fajok azonos funkciójú génjei - és ebből következően
az ezek által meghatározott fehérjék is - nagyfokú homológiát mutatnak. A
primer stmktúra hasonlósága természetesen a ha1mad- és negyedleges
szerkezetben is megnyilvánul, aminek eredményeként az e fehétiékből
felépülő struktúrák elektronmikroszkóposan egymástól megkülönböztethe-
tetlenek, és immunológiai rokonságuk is igen figyelemreméltó. A MT-·okat,
ill. a MF-okat felépítő fehérjék fajok között is szembetűnő hasonlósága,
konzervativizmusa az általuk betöltött funkciók életfontos jellegére utal.
Az egy fajban fellelhető, valamilyen citoszkeletális fehérje-osztályt
meghatározó adott géncsalád tagjainak kifejeződése lehet szövet-specifikus,
ugyanakkor általános jelenség az is, hogy egy-egy sejtben többféle tubulin-
ill. aktin-gén fejeződik ki egyidejűleg. (Az IF-okat alkotó fehérje-mono-
merek némiképp eltérő viselkedésűek, 1. alább.) A citoszkeletális fonalakra

Különösen nagy jelentőségre tett szert ebben a vonatkozásban az utóbbi néhány évben a
konfokális lézeres fénymikroszkópos technika. Nem érdektelen ugyanakkor azt is megjegyeznünk,
hogy - legalábbis ami a magasabbrend(í sokst'.jt(íeket, így az emlős'öket is illeti - ismereteink
túlnyomó többsége egyrétegff tenyészetekben fenntartott és szaporított sejteken tett
megfigyelésekből származik, és nem Ín vivo, szöveti szerkezetbe integrált és organizált sejtekre
vonatkozik közvetlenül.. ln vitro, az i.ivegfelszínen nemcsak a térbeliség jelentősen más mint egy
háromdimenziósan szervezett struktúrában, de a fiziológiás kölcsönhatások jó része is teljesen
hiányzik, míg mások csak megváltozott vagy korlátozott formában lehetnek meg. Az
extracelluláris matrix is hiányzik (vagy bizonyos elemei csak módosultan vannak jelen). Ezeket a
tényeket nem szabad szem eló1 téveszteni sem e fejezet tanulmányozása során (még ha a leírás a
legmegbízhatóbbnak és leginkább általánosíthatónak tűnő adatokra támaszkodik is), sem más, a
citoszkeletonra vonatkozó szakirodalom olvasása kapcsán.

- 294-
általában jellemző, de különösen igaz a globuláris egységekből össze-
szerelődő MT-ok és MF-ok egyes fajtáira, hogy az azokat alkotó fehérjék
gyorsan polimerizálódnak (és hasonlóan gyorsan képesek depolime-
rizálódni is), a szerkezet dinamikus, a sejt pillanatnyi igényei szerint épül
fel vagy bomlik le.

A fent említett szoros kapcsolat a rendszer egyes tagjai között abban is megnyilvánul,
hogy ha az egyik -- MT vagy MF -- szerveződését gátló mérget adunk egy in vitio Sé'.jt-
tenyészethez, a másik két rendszer dezorganizálódását is megfigyelhetjük, a gátlószer eltá-
volítását követően pedig a három rendszer térben és időben összerendezetlen egymással
párhuzamosan épül újjá. (Specifikus IF-méreg egyelőre nem ismeretes.)

Mikrotubulusok

Szerveződési elvüket tekintve hasonlítanak a citoszkeleton többi ele-

méhez abban, hogy a morfológiai és funkcionális egységet alkotó képlet
molekulárisan hatalmas polimerként írható le (10.1. ábra). Ebben az
esetben heteropolimerről szólunk, a fő alkotóelemet a tubulin heterodi-
merek jelentik, amelyek egy a- és egy ~-tubulin molekulából állnak össze.
E két globuláris fehérje egymás közeli rokona (relatív· molekula tömegük 50
OOO D). Génjeik egyetlen közös ősből szá1maztathatók (emlős állatokban
hatféle a és hatféle ~ tubulin van, mindegyik saját gén által kódoltan). A
globuláris alegységekből való szerveződés az egyik magyarázata rendkívüli
dinamikájuknak, a másik ezzel összefüggő tényező pedig a folyamat
energiaigénye (amit GTP fedez, és amellyel részleteiben e helyen nem
feladatunk foglalkozni).

Szemléletileg alapvető jelentőség(í az a fentebb már említett tény, hogy minden fajban
több a- és ~-tubulin gén van, ezek közül eltérő szöveti specificitású Sé'.jtekben mások és
mások fejeződnek ki, sőt egyetlen sejtben is különbözó1c Molekuláris tulajdonságaikat
illetően, ide értve az immunológiai azonosíthatóságukat is, ezek egyenértékűek egymással,
de az egy-két aminosavnyi differencia, ami a primer szerkezetükben van anélkül, hogy ennek
hatása lenne a másod- vagy harmadlagos fehé~jeszerkezeti.ikre, a szupramolekuláris orga-·
nizációba való beilleszkedési módjukra, már ok és alkalom arra, hogy a beló1i.ik felépülő
mikrotubulusok különféle funkciókban és kapcsolatokban szerepeljenek. A MT-ok eme
változatossága is egyfajta kompartmentalizációt (L 7. fejezet) képvisel magán a rendszeren
belül.

- 295-
 A)

10.1. ábra. Mikrotubulus

molekuláris szerveződésének váz-
lata. A: keresztmetszeti kép; B:
<-· -) térbeli ábrázolás; C: kiterített hen-
<-28nm ---> gerpalást laza szerkezetű sémája.
B) D: Mikrotubulus-asszociált protein
(itt: MAP-2) elhelyezkedése a MT-
on. A kinyúló kar különböző kap-
csolódásokban, kölcsönhatásokban
vehet részt.

Az a- és ~-tubulin mellett
még az ún. tau-fehérjék (a
görög 't betűvel jelölve) és a
protofilamentumok mikrotubul us-_asszociál t protei-
nek (MAP) vesznek részt a
mikrotu bulusok kialakításában
(10.1. ábra). Ezek általában
szövet-specifikusak és a felé-
püléshez, valamint a különféle
specializált funkciók megvaló-
sításához szükségesek. (A mo-
noton szerkezetű alapváz
funkcionális sokszínűségét a
kapcsolódó fehérjék sokféle-
sége adja.)
D) A mikrotubulus öszszesze-
relése egy a- és egy ~-tubulin
alegységb?l álló dimerekből in-
dul ki. Ezek hengerpalást men-
tén rendeződnek csavarvonal-
ban és úgy, hogy a hossztengelynek megfelelő vonalmenti sor is kialakul
belőlük. Ez utóbbi neve protofilamentum, s általában 13 (12-15) alkot egy
mikrotubulust (10.1. ábra). Hangsúlyozzuk azonban, hogy mai ismereteink
szerint a protofilamentum nem elemi építóegysége, hanem csakis bizonyos
morfológiai szempontból megfogható része a szerkezetnek, nem lehet pl.
mikrotubulusokat ilyenekre bontani és ezekből reasszociálni, míg tubulin
dimerekből megfelelő kísérleti körülmények között ín vitro is kialakul a

- 296-
csöves struktúra. Funkcionális egység lehet viszont ez az asszociált pro-
teinek kötődése, vagy egyes mikrotubuláris feladatok (pl. intracelluláris
szállítás) ellátásában.
Az, hogy a dimerek a- és ~-tubulinból állnak és meghatározott sza-
bályszerűségben épülnek be a MT-ba, egyúttal azt .is jelenti, hogy ez a
szerkezet polarizált, két vége nem egyené11ékű. Ennek a továbbiakban
még nagy jelentőségét látjuk majd.
ln vivo, mint említettük, a felépülés tubulin dimerekből történik, ill. a
lebontás, a degradáció ilyeneket eredményez. A polimerizáció meghatá-
rozott helyekről, ún. mikrotubulus organizáló centrumokból (MTOC)
indulhat ki. Ilyen a sejtközpont, ill. a csillók alapján ülő bazális test (10.2.
ábra). Közös jellemzőjük a bennük található centriólum, de ismerünk olyan
MTOC-t is, amelyben ez a képlet nincs meg (pl. magasabbrendű növényi
sejtek mitotikus apparátusa; hiányozhat állati sejtekben is, tehát a
centriólum nem abszolút előfeltétele a tubulin dimerek mikrotubulussá
szerveződésének), ill. í11ak már le in vitro tenyésztett, transzfo1máltnak
tekinthető sejtekben egyidejűleg működő több MTOC-t is.
Említettük, hogy a mikrotubulusok jellemzője rendkívüli dinamikájuk.
Bár elvileg mindkét végen egyaránt bekövetkezhet növekedés és disszo-
ciáció is, az építés-bontás általában polarizált. Bizonyos megfigyelések
szerint ez jelentheti egyrészt azt, hogy egy mikrotubulus az egyik végén
épül, míg a másikon bomlik ( + ill. - vég). Másrészt lehet egy mikrotubulus
egyik vége (ami általában az MTOC felőli, és a korábbi nómenklatúra
szerinti - vég) blokkolt, azaz csak a másik, a + vég építése vagy bontása
megengedett. (Ebből következik: a + vég megjelölés nem arra utal, hogy
ott csak polimerizáció, növekedés történhet). Ez a modell ad magyarázatot
arra, hogy a mikrotubulusok igen gyorsan (percek alatt) nőhetnek ki
iniciációs (más kifejezéssel: nukleációs) helyükről, majd ugyanilyen gyor-
san lebomolva újból felépülnek, és így tovább. Ez a sejtváznak a kívánal-
makhoz, környezeti feltételekhez alkalmazkodó átépítési-átépülési képes-
ségének, valamint a sejtosztódás véghezvitelének egyik alapja. Megvan a
lehetősége természetesen annak is, hogy a mikrotubulusok mindkét vége
blokkolt legyen. Ilyen esetben stabil morfológiájú struktúrával állunk
szemben (pl. csillók).

- 297-
 10.2. ábra. Mikrotubulusok külön-
böző funkciói és az ezeknek megfelelő
intracelluláris elhelyezkedés (egyszerű­
sített vázlat). A centroszómákban a cent-
riólumok nincsenek feltüntetve, a rend-
szer fonalakban sokkal gazdagabb. A
mikrotubulusok - végei blokkoltak, a +
végeken történhet növekedés és lebontás
(kivéve a csillókat, amelyekben a +
végek is stabilizáltak).
(c~inOs s~Jt J
centriólu~
~~-- +

J -- ---r----=:
~-=j ~

csilló/ostor
Vannak olyan mérgek, ame-
lyek szelektíven gátolják a mikro-
tubulusok felépítését, ezáltal a sejt
mikrotubuláris rendszerének műkö­
dését. E gátlás éppen az említett di-
namikán alapszik. A sejtosztódás
régen isme11, hatásos bénítója az
őszi kikerics ( Colchicum autumna-
Je) alkaloidja, a colchicin. (Gyógy-
szerkészítményként Colcemid né-
ven hozták forgalomba.) Ez azáltal
( ide.gse.jt )
függeszti fel az oszlási orsó műkö­
centroszóma dését, hogy a tubulin dimerekhez
--·){___-----~+ kapcsolódva . lehetetlenné teszi
'f!._ _ _ . -·- azok polimerizációját. A vinblas-
.„.„./* - 1 + - - - - · +
tin és vincristin alkaloidok para-
axon
kristályokká polimerizálódnak a tu-
bulin dimerekkel. Mindezeket da-
ganatellenes szerként használják, bizonyos kombinációkban sikerrel is. Az
őszi kikericset már az ókori Egyiptomban alkalmazták köszvény ellen (a
colchicin gátolja a fájdalmas köszvényes csomók - tophus uraticus ·-·
kifejlődését). Mikrotubulusra ható gyógyszer a griseofulvin (gombás fertő­
zésekre használt) és a podophyllin nevű (szemölcsök elmulasztására alkal-
mazott) anyag is. A colchicin legismertebb, legszélesebb körű alkalmazását
a kromoszómapreparátumok készítésében leli meg Cl. GENETIKA II.: 10
fejezet, és a biológiai gyakorlatok anyagában). Gátolható a sejtosztódás a
- 29s-
mikrotubulusok szétesésének lehetetlenné tételével, az oszlási orsó sta-
bilizálásával is (így fejti ki hatását pl. a taxol nevű anyag, amelyet elsősor­
ban emlőrákok kezelésére alkalmaznak napjainkban).·
Citoplazmatikus mikrotubulusok. Általában sűrűn font hálózatot
alkotnak a sejtmag körül, amelyből sugárirányban indulnak egyes fonalak
vagy több ilyenből álló kötegek a sejt perifériája, az ektoplazma felé. Itt
ritkábbá válva egyesek esernyődrótszerűen majdnem a sejthatárig halad-
nak, mások, elhajolva, azzal párhuzamosan futva végződnek, ismét mások
esetleg visszakanyarodnak az endoplazma irányába. (A 10.2. ábra egy-
szerűsített vázlatot mutat.) Ha a sejt jellegzetes polaritású (pl. mozog az
alapon), a mikrotubulusok ennek megfelelő irányítottságot vesznek fel.
Úgy tartják, hogy tulajdonképpen ezek átrendeződése előz meg minden
külső vagy belső sejtmorfológiai változást, azaz a sejtmozgások (pl. álláb
képzése), alakváltozások, organellumok belső újrarendezésének első lépé-
se mindig a mikrotubuláris rendszer lebontásával és újjáépítésével kezdőd­
ne. E felfogásnak vannak kísérleteken ill. megfigyeléseken alapuló bizo-
nyítékai, amelyek közül itt a sejtoszlással kapcsolatosakat emeljük ki.
Ismert, hogy a mitózisra készülő sejt legömbölyödik. Ennek oka az,
hogy a citoplazmatikus mikrotubulusait lebontja. Ezek tubulin molekuláiból
építi fel a mitotikus apparátus mikrotubulusait: az egyik, ill. másik
sejtközponttól az egyes kromoszómákhoz húzódó fonalakat ( = húzó-
rostok), az egyik sejtközponttól a másikig futó polá1is és a citocentrumokat
kitámasztó asztrális rostokat (vázlatát 1. a 10.2. ábrán). A kromoszomális
húzófonalak "próba---szerencse" elv alapján alakulnak ki: a mikro-tubulus
organizáló centrumtól kiindulva összeszerelődő szerkezet, ha nem ér kine-
tocho1t, lebomlik, majd újra és újra polimerizálódik mindaddig, amíg egy
kromoszóma centrométjének e kapcsolódási területéhez (12.36 ábra) nem
rögzül. Újabb adatok szerint a kinetochorhoz kapcsolódó több Cl 5-30)
mikrotubulus váltakozó lebomlása tenné lehetővé a kromoszóma moz-
gatását, de ezt a kérdést még korántsem tekinthetjük megoldottnak, le-
zá1tnak. Közben a poláris rostok további polimerizáció révén hosszab-
bodnak, az ellenoldali centroszómáktól érkezők (és ellentétes polaritásúak,
12.35. ábra) egymáson a megfelelő mozgatóapparátus közreműködésével,
ellentétes irányban elcsúsznak, a sejt megnyúlik, ovális lesz. (A citokinézis,
az anyasejt szétválasztása két leánysejtté már nem a mikrotubuláris rend-
szer feladata 1. alább, a mikrofilamentumokat tárgyaló részben; de úgy tlí-
nik, helyének kijelölése, mlíködésének bekapcsolása az oszlási orsó funk-
ciójJ. \ A1, osztódá~ befejeztével eltünnck a mitotikus mikrotuhulusuk, hogy

- 299 -
anyagukból felépülhessen az a citoplazmatikus mikrotubuláris rendszer,
ami kialakítja az illető sejtre jellemző interfázisos citoplazma morfológiát Cl.
12. fejezet).

10.3. ábra. Oszlási orsó képe. Bal oldalon polarizációs mikroszkópos,

jobb oldalon interferencia-mikroszkópos felvétel (DIC [dífferentíal jnterference
~ontrasd Nomarski optikával). A polarizációs mikroszkóp a biológiai struktúra
rendezettségét mutatja, adott beállításában az É.-D irányú mikrotubulusok rend-
szere (kromoszomális, poláris és asztrális rostok egyaránt helyezkednek el így)
átbocsátja a polarizált fényt, az erre merőlegesek (itt csak asztrális rostok szere··
pelnek) pedig nem. (A kromoszómák izotrópok, nem kettőstörők, árnyékként
jelenne~.meg a fényes területben.)

Külön osztályát képezik a citoplazmatikus mikrotubulusoknak a neu-

rotubulusok, amelyek az idegsejt testéből (a mag környékéről) indulva
végigfutnak az axonon (10.2. ábra). Stabil képződmények, mechanikai,
merevítő funkciójuk mellett az axonális transzportban töltenek be fontos
szerepet. Hogy pontosan milyen mechanizmus szerint vesznek részt ebben,
még nem teljesen tisztázott. Annyi biztosan ismert, hogy a szállítás az
axonban kétirányú, és ez jó összhangban áll a következő bekezdésben
isme1tetett modellel.

- 300 ·-
 KINEZINEK

8 vég 0 vég

DINEINEK

10.4. ábra. Mikrotubulusok és rajtuk mozgó szállrtó molekulák szerepe a

citoplazmatikus transzportban. A kinezinek a MT +, a dineinek a - vége felé
szállítanak, azaz e polaritásnak megfelelően az elsők a központ felől a sejt
perifériája irányában, az utóbbiak ellenkezőleg. A különféle szállítmányokat a
rájuk specifikus adapter molekulák kapcsolják a motoros funkciót ellátó kinezi-
nekhez, ill. dineinekhez.

Olyan MT-függő, ATP energiáját hasznosító, speciális motoros funk-

ciókkal rendelkező fehé1iéket, ill. -rendszereket fedeztek fel az állati sejtek
citoplazmájában, amelyek szállítási feladatok ellátására képesek. Ezek a
mikrotubulusokat mintegy "sín" -ként használva, azokon a + vagy - vég felé
mozognak és megfelelő illesztő (adapter) molekulák segítségével külön-
böző "szállítmány"-okhoz képesek kapcsolódni. A citoplazmatikus
dineinnek nevezett fehétie a - vég felé képes elmozdítást létrehozni, míg
a+ irányában halad a kinezinnek nevezett molekula (10.4. ábra). Ha ezt a
mechanizmust az axonban futó neurotubulusokra vetítjük: az utóbbi
végezheti a sejttestből a végkészülékhez tartó, míg az előbbi az ellenirányú
forgalom lebonyolítását. Mai elképzeléseink és ismereteink szerint az aktin
filamentumok is szereplői a citoplazmatikus transzport folyamatoknak, s
lehet, hogy különféle anyagokat és organellumokat különböző citoszke-
letális elemek szállítanak (1. még 7. fejezet).

- 301 -
 10.5. ábra. A centriólum szerkezete. Fent: elekt-
ronmikroszkópos keresztmetszeti kép. Látható a kerék-
agyra és -küllőkre emlékeztető elrendeződésű mo-·
lekuláris struktúra. Lent: a centriólumot felépítő mikro-
tubulusok (A, B és C, részletesebben 1. a szövegben)
térbeli elrendeződésének vázlata. Kilenc hármas egység
áll össze egy henger alakú formává, amit összekötő
fehérjék stabilizálnak. Ezekhez.még egyéb molekulák ill.
molekula-komplexek kapcsolódnak a teljes szerkezet ki-
alakításában. Egy centroszómában két, egymásra merő-·
legesen elhelyezkedő centriólum van, míg a csillók bazá-
lis teste csak egyszeres.

Már említettük a fentiekben a centriólu-

mokat. Ezek a sejtorganellumok a mikrotubulu-
sok különleges szeiveződését képviselik: egy
teljes (A-val jelzett), a fentiekben leírtnak meg-
felelő falszerkezetű csövecskéhez úgy kapcso-
lódik egy második (B), hogy 3 protofilamentum
közös kettejük között, s ehhez ugyanilyen elv
szerint még egy harmadik ( C) csatlakozik ( 10.5.
ábra). 9 ilyen felépítésű há1mas komplex egy
hengerpalást mentén rendeződve adja a centri-
ólum testét. A mikrotubulusok egy bazális le-
mezből nőnek ki, a henger átmérője kb. 0, 1 µm, hossza változó, 0,3 µm
vagy nagyobb. Ehhez az alapszerkezethez még egyéb képletek társul-
hatnak. Két, egymásra merőleges elhelyezkedésű centriólum, közösen egy
centroszómába sze1vezve, vesz részt a citocentrum (sejtközpont)
alkotásában, amely mind az interfázisban, mind a mitózisban mikrotubulus
organizáló centmm szerepet tölt be. A sejtközpont kettéosztódása előtt a
centriólumok eltávolodnak egymástól, s mindegyik mellett felépül egy-egy
új (10.6 ábra). A citocentrnm által irányított mikrotubulusok nem a
centriólumokból erednek közvetlenül (növényi sejtekben ilyenek nin-
csenek is), hanem az ezeket körülvevő, eleddig pontosan fel nem derített
molekuláris sze1veződésű centroszóma mátrixból.

- 302-
 10.6. ábra. Cent-
riólumok megkettőződé­
se. Az elektronmikrosz-
kópos felvétel az egy-
másra merőlegesen elhe-
lyezkedő centriólumokat
mutatja, közvetlenül a
megkettőződés után,
hossz-, ill. keresztmet-
szetben.

L-··-···--··-------··-··-·-J
1 i.im

Bizonyos megfigyelések azt sugallják, hogy a sejtcikluson belül (L 12 . fejezet) meg-

lehetősen nagy önállóságot élvez a centroszóma ciklus, aminek vezérlő szerepe van a
sejtosztódások lebonyolításában. Másrészt ·- e folyamatsoron belül -- a centriólumok saját
megkettőződésük (replikációjuk) templátjának tffnnek. Ezen megállapítások nyomán többen
felvetették az önálló centrioláris DNS létének szi.ikségszerlíségét, és egyes kutatók tudtak is
DNS-t kimutatni ezen a helyen, azonban az extraRromoszomális centrioláris DNS kérdése
mind a mai napig még nyitottnak tekinthető.

Centriólum szerkezetű az eukarióta csillók és ostorok ún. bazális

teste is. Ez a képlet a sejtmembrán síkja alatt helyezkedik el. Belőle nő ki
az axonéma, ami a tulajdonképpeni funkcionális állomány, s amit a sejt-
hártya borít. A membrán síkja magasságában a centrioláris C tubulusok
véget érnek, e fölött pedig megjelennek az A tubulusokon az ún. dinein
karok, középen pedig két egyszeres mikrotubulus \J 0. 7. ábra). A dinein
karok hozzák létre a csillók csapkodó mozgását, aminek motorja szomszé-
dos mikrotubulus kettősök (A+ B, 10. 7. ábra) egymáson való elcsúszása,
ATP energiájának felhasználásával. Mivel e szerkezetek alapjukban egy sík-
ban rögzítettek, tényleges hossztengelymenti elcsúszásuk nem lehetséges,
hanem ehelyett az axonéma elhajlása jelentkezik (10.8. ábra).

- 303-
 Külső kettős mikrotubulus
rs--A'

Plazma
membrán

10.7. ábra. Csilló (vagy

ostor) keresztmetszeti képé-
nek vázlata

Csillóról (cilium)
beszélünk, ha egy sejt
felszínéből sok és rövid
(átlagosan kb. 10 µm
hoszszúságú) ilyen
szerkezetű képlet emel-
Központi kedik ki, míg OStOffÓl
mikrotubulusok (flagellum) szólunk
kisszámú (általában 1, ritkábban 2, csak esetlegesen. több), de hoszszabb
ilyen sejtfüggelék esetén. Szabadon úszó különféle egysejtű eukarióták
alapvető helyváltoztatása a csillós vagy az ostoros mozgás, ám az emberi
szervezetben is nagyon fontos az emezekével elvileg teljesen megegyező
szerkezetű csillók (légutak és méhkürt csillós hámja), ill. ostorok (sper-
miumok) funkciója.

Többféle génikus defektus is ismert, ami az axonéma valamelyik fehérjéjének hiánya

vagy m(íködéskiesése révén (általában autoszomális recesszíven) öröklődő betegséghez, az
tin. mozgásképtelen csilló szindrómához vezet. Ennek két fő tünete: a sterilitás, ill. az
ismétlődő légúti és orrmelléküregi gyulladások a mozgásképtelen spermiumokra, ill. a légu-
takból és az ornnelléküregekbó1 a váladékot a beletapadt izgató anyagokkal és bak-
tériumokkal kihajtani képtelen hámra vezethető vissza„ (A petevezetékben a petesejt, ilL a
zigóta vándoroltatása a csillós hengerhám feladata Ha a csillómozgás hiányzik, méhenkívüli
terhesség lehet a következmény.i

2 Érdekes módon nagyon gyakran társul a mozgásképtelen csillók következtében fellépő tüne-
tekhez situs Ínver.ms, az aszimmetrikus belső szervek oldalcseréje. (Pl. szív a jobb, m~j és vakbél
[a féregnyúlvánnyal! a bal oldalon, stb.)
·- 304-
 A) B)

10.8. ábra. A csillómozgá.s mechanizmusának sémája. A: két szomszédos

mikrotubulus-kettős között a dinein karok elcsúszást hoznának létre; 8: mivel
azonban ezek az alapjuknál egymáshoz rögzítettek, elcsúszás helyett elhajlás
történik. Az axonéma rendezettsége és megfelelő összeköttetései révén a csilló
egészének elhajlása komplex (és szabályozott) folyamat.

Mikrofllamentumok

Említik ezeket aktin-filamentum néven is, mert fő kémiai kompo-

nensük az aktin. Ez rendkívül konzervatív fehérje, aminek nem mond
ellent az a tény, hogy egy-egy gerinces fajban legalább hat különféle
változata található (négyféle izom- és kétféle nem-izom aktin), s csak igen
primitív egysejtű eukariótákban (pl. élesztőkben) van egyetlen aktin-féle--
ség. A különböző aktin--változatok ugyanazt az alapstruktúrát tudják felépí-
teni, az ehhez kapcsolódó molekulák milyensége és mennyisége hozza
létre azt az igen széles funkcionális szerepköri választékot, amit a mikro-
filamentumok az élővilágban betöltenek.
Az aktin polipeptid globuláris fehérje, G aktin névvel jelölik. F
aktinná képes polimerizálódni. Egyetlen F aktin filamentum két, a hossz-
tengely körül gyöngysorsze1űen egymásra tekeredő G aktin láncból áll
e10.9. ábra).
Bár az összeszerelésnek elvileg nem kellene energiaigényes folyamatnak lennie, mégis
az aktin monomerek egy ATP molekulát kötnek meg, amelyró1 egy Pi hasad le a poli-
merizáció folyamatában. (Ezt az ATP-függést a mikrofilamentumok nagyfokú dinamikájával
[gyors lebomlási és újjáépiilési képességével 1 magyarázzák, a nem energetizált rendszer las-
sabban mffködne.)
 A mikrofilamentum polarizált szerkezet, két vége nem egyenértékű. (A
MT-okhoz hasonlóan itt is a + és -· vég megjelölé,st szokás használni.)
Sejttípustól, ill. a betöltött funkciótól függően változhat a felépítő aktin-
féleség (vagy annak poszttranszlációs módosítási sémája), ill. főleg a szer-
kezethez kapcsolódó, annak mlíködésében egyenrangúan részt vevő
asszociált molekulák száma és minősége.

10. 9. ábra. Az F aktin .szerkezete.

36 nm

Aktin rostokat legelőször harántcsíkolt izomban írtak le,

az 1 csíkban . A név a polarizációs optikai vizsgálatokból szár·-
mazik. ez a terület izotróp (azaz nem kettőstörő). Itt az ún. vé-·
kony filamentumokat alkotják (tropomiozin, troponin T, l és C
molekulákkal együtt), ugyanis elektronmikroszkópban a nevet
adó formában: vékony fonalakként l<lthatók az aktin filamen-
tumok. A kontraktilis apparátus másik felét, az ún. vastag fo-
nalakat miozin molekulák építik fel. Ezek főleg az A csíkban
helyezkednek el, mely megjelölés az anizotrópiára utal.

aktin Ha a mikrotubulusokra igaz volt, hogy a mono-

ton szerkezet funkcionális sokféleségét a kapcsolódó
monomer

különféle fehérjék hozzák létre, akkor ez a megálla-

pítás fokozottan igaz a mikrofilamentumokra. Ez a
kör teljességében e helyen áttekinthetetlen, néhány
elvi példát a 10.10. ábrán mutatunk be, ill. közülük egyet "kinagyítva" láttat
a 10.1.1. ábra. Igen gyakori, sőt ez a tipikus, hogy a MF-ok kötegekbe
sze1veződve vannak a sejtben. A 10.12. ábra arra mutat példát, hogy ezek
lehetnek lazábban és tömörebben szervezettek. Az előbbi forma nagyobb
öszehúzékonyságot tesz lehetővé, és megengedi pl. miozin molekulák
kapcsolódását (1. alább), az utóbbi merevebb szerkezetek építője lehet.

Aktin-asszociált fehérjét már húsznál is jóval többet leírtak. Csak példaként említjük,
hogy a G aktin monomer formában tartására szolgál (és ezáltal szabályozó szerepff is) a
profi/ín; feldaraboló (fragmentáló) hatású, de ugyanakkor polimerizációs magként is mű-

- 300-
ködhet (tehát úgyszintén szabályozó jclleglí) a vil/in és a gelwlin, amelyek egyúttal a mik-
rofilarnentumok szabad végeit is védik (gátolják a lebomlúst vagy továbbépülést), több más,
ún „sapkázó fehérjé"-vel egyetemben; rugalmas keresztkötéseket hoz létre különböző aktin··
filamenturnok között az a-aktinin és a fi/amin; kötegekbe szervezi a rnikrofilamentumokat a
fimbrinnek nevezett protein (és bizonyos struktúrákban a villin); sejtmembránhoz horgonyzó
feladata van a vinculinnak; a membrán alatti aktin-háló kialakításában játszik szerepet
vörösvérsejtekben a .\pektrin, stb.

~@=~~:::
....
....----
·.: ~·

2 1

10.10. ábra. Séma az aktin-asszociált fehérjék lehetséges hatásairól. 1:

aktin molekulák (G aktin); 2: polimerizációt gátló fehérje (pl. profilin) hatása; 3:
aktin filamentumok (F aktin); 4: filamentumképzésben résztvenni képes fehérje
(pl. tropomiozin) kapcsolódása; 5: kontrakciót létrehozó protein (pl. miozin)
kölcsönhatása az aktin filamentumokkal; 6: gélt (térhálót) kialakító fehérjék (pl.
filamin vagy a-aktinin) hatása; 7: köteget létrehozó (pl. fimbrin) protein ef-·
fektusa; 8: fragmentáló fehérje (pl. villin, gelsolin) kapcsolódásának követ-
. kezménye.

10.11. ábra. Fi/amin által keresztkötött mik-

rofilamentumok. Ez az elrendezés MF-hálózatok lét-
rehozására alkalmas, amelyek gélszerű viselkedésűek.

- 307-
 10.12. ábra. Párhu-
zamos mikrofilamentumok
laza/ ill. szoros kereszt-
kötéssel. Balra: O'..-aktinin
kötődése megengedi pl. II-es
típusú miozin molekulák
belépését a szupramoleku-
láris rendszerbe és kapcso-
lódását a MF·-okhoz (ami
által a szerkezet kontrak-
til is); jobbra: fimbrin által
L__ _ _ _ _ _ _ J
szorosabbra fogott kötege-
50 nm lésben ez nem lehetséges.

Bár e felosztás minden bizonnyal vitatható lehet, a nem izomsejtekben

előforduló mikrofilamentumokat csoportosíthatjuk merev és kontraktilis
szerkezetek alkotóira.

T
1µm ·10.13. ábra. Stereocilium (balra) és mikrovillus

l (jóbbra) összehasonl(tása

Jellegzetes sejtfelszíni képződmények a

mikrobolyhok: mikrovillusok. Bélnyálkahár-
tya hámsejtek üreg (lumen) felőli oldalán a
felszívó felületet mintegy 20-25-szörösére nö-
veli a több ezer, igen slírün egymás mellett el-
helyezkedő, mintegy 1 µp1 hosszú és kb. 0, 1
µm átmérőjü, membránnal borított citoplazma
nyúlvány, amelyek tengelyét és egyúttal mere-
vítő struktúráját aktin filamentumok kötege

·- 308-
 mikrovillusok
sejtmembrán
alkotja. (Ez szétsugárzik a sejt-
hánya alatti mikrofilamentum háló-
zatba.) Hasonló felépítésű és úgy-
szintén felületnövelő funkciójú,
kötő fehérje csak más elrendeződésű mikro-
és kalmodulin
bolyhok találhatók a vesetubulu-
sokat bélelő köbhárnsejtek lumen-
be néző felszínén (ezek adják a
fénymikroszkóppal annakidején
kefeszegélyként leírt képződményt,
10.13. és 10.14. ábra).

10.14. ábra. Mikrobolyhok (mik-

miozin

intermedier filamentumok
rovil/usok) szerkezete. Fent: vázlatrajz,
Lent: elektronmikroszkópos felvétel.

Érzéksejtek speciális nyúlvá-

nyai (pl. a halló-· és egyensúlyozó
szervben) az iméntieknél mintegy
háromszor hosszabb és vastagabb
sztereociliumok. A nevük által
felidézhető képpel ellentétben
Aktin
semmi közük a csillókhoz, rend-
filamentumok kívül merev képletek, rigiditásukat
Összekötő
rostok
a bennük elhelyezkedő szorosan
kötegelt mikrofilamentumok ad-
ják (10.13. ábra).
Intermedier
filamentumok

-309-
 10.15. ábra. Aktin filamentumokhoz kapcsolódó miozin molekulák
mozgató (5záll/tó) funkcióinak vázlata. Fent: Az l-es miozin osztályba sorolt
molekulák feji része képes a mikrofilamentumhoz való kapcsolódásra és·- ATP
energiájának hasznosításával - a + vég irányában mozogni. A rövid farki vég
specificitása által meghatározottan kötődhet a miozin pl. egy másik, esetünkben
lehorgonyzott MF-hez, és ekkor a nem rögzített MF-et mozdítja el; vagy kap-
csolódhat egy hólyagcsa membránjában elhelyezkedő, arra jellemző fehérjéhez,
és ebben az esetben a vezikulumot a MF + vége felé szállítja. Lent: érdemben
ugyanez a helyzet, a sejtmembránhoz viszonyítva történik a MF mozgatása,
amennyiben ennek + vége valamihez rögzített, akkor ehhez képest a sejthártya
mozdul el. Középen: Hosszú farki véggel rendelkező, II-es osztályú miozin mo-
lekuláknak az ábrán látható összekapcsolódása lehetővé teszi, hogy a miozin
, fejek az ellenkező polaritású aktin filamentumokat ellentétes irányban húzzák,
azaz a rendszer elemei egymásba csúsznak". Ha mindkét MF + vége lehor-
11

gonyzott, ezek a rögzítési helyek egymáshoz közelednek, azaz összehúzódás

jön létre.

ln vitro tenyésztett sejtek (főleg fibroblasztok) jellegzetes képződmé­

nyei az üvegfelszínhez tapadó sejtmembrán citoplazmatikus felszíne alatti
aktin-kábelek, az ún. stresszfilamentumok, amelyek a fénymikroszkóp-
pal való láthatóság méretét elérő mikrofilamentum kötegek (10.16 ábra).
Bár kontraktibilisek, a sejtek mozgásában betöltött szerepük nem bizo-
nyított. Inkább a sejt merevítésében és az aljzathoz való rögzülésében
tulajdonítanak nekik jelentőséget, valamint általuk és a hozzájuk rendelt
pontszerű kapcsolódási területek (focal contact) révén tud erőhatást kifej-

-310-
teni egy sejt az őt körülvevő extracellularis matrixra. Előfordulnak ilyenek
in vivo aneriális endotelsejtekben is (különösen magas vérnyomásban
szenvedőkben).

kontraktilis gyűrű

10.16. ábra. Példák a mikrofilamentumok szerepé-

re nem-izomse;tekben. Fent: citokinézis oszló sejtben.
Lent: aljzaton vándorló ín vitro tenyésztett sejt. Vala-
mennyi mikrofilamentum kötegben kimutatható miozin is,
ami a kontraktibilitásért felelős.

A junkcionális apparátusoknál Cl. 11. fejezet)

tárgyalt zonula adherens (10.16. ábra) alapvető
stressz-filamentum alkotója az aktin filamentu'mokból szerveződött
gyűrű. Számos sejtfél~ségben leí11ák, hogy a sejt-
há11Ya az alatta elhelyezkedő mikrofilamentum
hálóra támaszkodik, azzal szoros összeköttetés-
ben áll. Ennek a sejtmembrán alatti, aktin fonat-
ból álló kortikális rétegnek (mikrofilamentum
hálónak, 10.14. ábra) a statikus mellett sokszor és
sokféle sejtben kontraktilis funkciója is van, különböző típusú sejtmoz-
gásokban vesz részt (egyes esetekben a zonula adherensek mikrofila-
mentumaival együttműködve). Az embrionális életben a különböző szervek
fejlődése (csövek, redők, stb. kialakulása) is különféle sejtmozgásokat
kíván. A vörösvérsejtek jellegzetes alakjukat és figyelemreméltó rugalmas-
ságukat a membránjukhoz kapcsolódó spektrin-aktin hálózatnak kö-
szönhetik.
Ahogyan különböző szállító molekulák a MT-okon haladva látják el
funkcióikat Cl. fent), hasonlóan szolgálhatnak a MF-ok is a miozinok
csopo1tjába sorolt mozgató fehé1iék kapcsolódására (10.15. ábra). Itt alap-
vetően azt mondhatjuk, hogy a miozin-fej rendelkezik az aktin-filamen-
tumon való elmozdulás képességével (ATP felhasználásával), azt pedig,
-- 311 ·-
hogy a molekula mihez kötődik és mit szállít, a hosszabb "farki" vég hatá-
rozza meg.
A kontraktibilitás, és ezen belül a harántcsíkolt izomsejtek működé­
sének molekuláris szintű tárgyalását ez a fejezet nem vállalhatja fel a maga
egészében. A lényeget illetően a 10.10. ábrán az 5-tel jelzett rajzra, vala-
mint a 10.15. ábra középső részére utalunk, ahol az látszik, hogy két el-
lentétes polaritású (a harántcsíkolt izomrostokban átellenesen lehorgony-
zott) aktin filamentumot a miozin molekulák (amelyek farokrészükkel kap-
csolódnak össze, és úgyszintén ellentett állásúak) képesek egymás felé
húzni. (A harántcsíkolt izomrostot ismétlődő, a hossztengelyre merőlegesen
elhelyezkedő Z lemezek sora tagolja [ún. szarkomérákra), ezek mind-
egyikébe aktin filamentumok rendszere van lehorgonyozva, mindkét
irányban, ellentétes állásban. Amennyiben ~zeken a miozin fejek a szá-
mukra közelebbi Z lemez irányában mozdulnak el, a végeredmény az
izomrost összehúzódása.
Nem ismerjük még minden részletében a nem izomsejtekben működő
összehúzékony "sejtizom" apparátusok funkciójának pontos molekuláris
mechanizmusait. A nem-izom aktinok mellett nem-izom tropomiozin és
nem-izom miozinok vesznek részt ezekben, amely fehérjék közeli rokonai
az izmokból isme1t hasonlóknak. Mitózis végén az oszlási orsó hossz-
tengelyére merőleges síkban, a membrán alatt megsze1veződő kontrak-
tilis gyűrű hajtja végre a citokinézist (10.16 ábra és 1. 12. fejezet). Bi-
zonyított a mikrofilamentumok aktív részvétele a "capping" jelenségében
(a lektinekkel vagy antitestekkel keresztkötött membránfehérjék egy kö-
rülírt területre való összetömö1i.ilésében). Aktin filamentumok szerepelnek
az állábak létrehozásában amőboid mozgás során, vagy általánosabban:
a mozgó sejt vezető élének kialakításában és előre hajtásában, valamint a
"farki" rész bevonásában. Azé1t szükséges az általánosabb megfogalmazás,
mert pl. az in vitro tenyészedényben fenntartott fibroblasztok - amelyek
mozgása videokamerával felszerelt, 37 °C-os térben. elhelyezett mikrosz-
kópban jól követhető - nem amőboid mozgással, hanem csak ahhoz ha-
sonlóval vándorolnak az alapon, miközben lamellipodiumot nyújtanak
maguk elé (10.17. ábra), ami jellegzetes fodrozódással keresi a sejt útját, ill.

·-312 -
más esetben vékony mikrotüskéket ( 10.18. ábra) vagy filopodiumokat3
fejlesztenek. Ilyen vándorlás elképzelhető az extracelluláris állományban.
Amőboid mozgással közelítik meg és kebelezik be a fehérvérsejtek a bak-
tériumokat, eltakarítandó sejttörmelékeket, stb. Elektronmikroszkó pos
felvételek tanúsága szerint a sejtmozgás irányába rendeződött mikro-
filamentumok sűrű kötegekben helyezkednek el a sejtmembrán alatt, an-
nak felszínével párhuzamosan (ennek vázlata látható a 10.17. ábrán).

membránhoz kötött nukleációs

pontok az aktin filametumok
aktin filamentumok
':: vége

sejt kapcsolata
aktin kereszt-
az aljzattal
kötő fehérjék

10 .1 7. ábra. Lame/lipódium vázlata.

Az ilyen típusú mozgással kapcsolatosan feltételezik, hogy a sejtmembrán-szükséglet

és ·-felesleg igénynek megfelelő átrendezése kis hólyagok révén történik a sejt ,Jarki"
végétől az elöl haladó élhez, és ezeket a vczikulumokat mikrofilamentumok vándorolta~ják a
növekvő fclszín(í helyre (a mechanizmust illetően l pL a /{) 1.5 ábra felső részét), valamint
az egész citoplazma elmozdítását is ezek funkciójának tartják . A citoplazma külső teri.ile··
rének, az ektoplazmának szol-gél átmenetét az amóboid mozgás folyamán ügyszintén az
aktin filamentumok között oldódó majd újra kiaLtkuló keresztkötésekre vezetik vissza .

.3 A "mikrotüske", filopodium és lamellipodium a belsejükben főleg mikrofilamentumokat

tartalmazó sejtnyúlványok méret szerinti megjelölésére szolgáló kifC'.jezések. A „mikroti.iske" 5-1 O
µm hosszú és 0, 1 µm átmérőj(í, membránnal fedett, kb.. 20 aktinszálat tartalmazó, mozgékony
nyúlvány, amivel a sejt mintegy ..felderíti" a környezetét. Gyors kinyúlásra és visszahúzódásra
képes„ Ennek nagyobb, hosszabb (és alkalmasint vastagabb) változatát említik filopodiumként
(.,fonalas sejtláb"). Hasonló, de széles, lemezszerff a lamcllipodium, ami az aljzaton kúszó sejt
"elején", vezető élén jelenik meg.

-313-
 10.1 8. ábra. Mikro-
tüske elektronmikroszkópos
képe (negat/v festés).

Számos adat szól a-

meilett, hogy sejtorga-
Mikrotüske
nellumok belső mozga-
tásában, axonális transz-
po1tban is szerephez jut-
nak az aktin-.filamentumok (a mikrotubulusok mellett), különösen a
szekréciós vezikulumok mozgatását vélik ilyenekhez kötöttnek. (Az
inge1iiletátvitelben szereplő neurotranszmitter anyagot ta1talmazó szinap-
tikus hólyagok elmozdítása is aktin kötegek mentén tötténik U. pl. a 10.15.
ábra felső részében] a szinaptikus rést határoló idegsejtmembránhoz. Ez is
egy speciális fehérje közreműködését igénylő funkció.)
Mindezen aktív sejt- vagy sejten belüli mozgások megismerésében
jelenleg elsősorban gátló kísérletek eredményeire támaszkodhatunk. Ahogy
a mikrotubuláris rendszernek, ugyanúgy a mikrofilamentumoknak is meg-
vannak a sajátos bénítói, amelyek a dinamikus struktúrák funkcióit lehe-
tetlenné teszik. Az Amanita phalloides (gyilkos galóca) phalloidin nevű
mérge specifikusan kötődik az aktinhoz és meggátolja a mikrofilamen·-
tumok lebomlását. 4 (Cytochalasinok a G aktin polimerizációját teszik lehe-
tetlenné.)

----·-------------
4 Ez a kötődés annyira erős és jellegzetes. hogy megfelelő fluorokrómmal konjugált phalloidin
alkalmas reagens a mikrofilamcntáris hálózat feltüntetésére fluoreszcens mikroszkópban való
tanulmányozás céljából. az aktin ellen termelt antitestekhez hasonlóan.

-314-
 .sapkázó"
fehérje

fibronektin

'.::::::::::::=:====~====l~==~lllt=====miE===~é
ECM

aktin

10.19. ábra. A citoszkeleton kapcsolata az extrace/ /uláris matrixszal.

Fent: Egy MF és a sejtközötti állományban levő fibronektin kapcsolata. Középen:
Ugyanez, a valóságot jobban bemutató rendszerben ábrázolva (ECM = extra-
celluláris matrix). Lent: A sejtmembrán sfkjával párhuzamos lefutású MF és az
extracelluláris proteoglikán, valamint kollagén rost összekapcsolódása (rész-
letesen 1. 11. fejezet )

-315-
 Intermedier fllan1entumok

Nevüket a mikrotubulusok és mikrofilamentumok vastagsága közötti

köztes átmérőjükről nyerték. Míg az említett két rendszernek egyaránt
jellemzője a globuláris alegységekből való építkezés és a nagy dinamika,
az intermedier filamentumok fehérje monomerjei fibrillárisak, és ezek a
fonalak stabil, és viszonylag tartós hálózatot képeznek, ami nem képes
olyan gyors fel-, le-, ill. átépülésekre, mint a másik két citoszkeletális fonal-
féleség, de az IF hálózat is dinamikus intracelluláris építőelem. (Csakis
zárójelben tesszük ehhez hozzá: citológiai preparátumok készítésekor az
intermedier filamentumok igen ellenállóaknak bizonyulnak különféle oldó-
szerekkel és enzimes kezelésekkel szemben is.) Vannak homopolimer és
heteropolimer szerkezetű intermedier filamentumok. Felépítési, szerve-
ződési alapelve mindezeknek azonos (10.20. ábra).
Morfológiai megjelenés szempontjából az elektronmikroszkópos képe-
ken ezek a fonalak tökéletesen azonosaknak tCínnek minden sejttípusban,
ám kémiai összetételük alapján öt nagy csopo1tba sorolhatók, ami egyúttal
sejt- ill. szövettípus függő kifejeződést is jelent. A mesenchymalis eredetű
~kötő- és támasztószöveti) sejtekben homopolimer vimentin filamen-
)tumok találhatók. Úgyszintén homopolimer szerkezetű a glia- és a dez-
min filamentum (glia-, ill. izomsejtekben). Heteropolimer szerkezet a
háromféle monomerből felépülő neurofilamentum (idegsejtekben).
Ugyancsak heteropolimer a keratin- vagy citokeratin filamentumok
csoportja (a hámsejtekben, ahol ezeket funkciójuk alapján tonofila-
mentumként is említik, 1. alább). Függetlenül a hetero- vagy homopolimer
jellegtől, e fonalak molekuláris szerveződési elve azonos (.10.20. ábra). A
különféle típusú fehérjékből létrehozott ·azonos morfológiájú képletek azo-
nos szerveződési elvét az teszi lehetővé, hogy ezeknek az építő protei-
neknek a génjei evolúciósan egymás közeli rokonai, egyetlen közös ősi
gén leszármazottainak tekinthetők. A nagyfokú aminosavsorrend-homoló-
gia igen hasonló szerveződésű monomereket feltételez.

-316-
 homológ szakasz
N-terminális r·-------
C-terminális

~;li&iii:=-----=--=----~w=========~\
~;Jiiiiiiliiil:::&iiiiiii---~-=---- -~
111
IV

L__J L----1 L-J ~---·

u. - helikális régiók

NH 2 COOH
(A) ~-_,fil
'-------.!....-

t=-2!:;;:;~~;:;:~,--~2:::;:~:::a~~
NH u -hélix COOH
2

(B)

NH2 48 nm----_sooH
COOH NH
(C)~2
NH
2

(D) (lr $ [

10.20. ábra. Intermedier fí/amentumok elemi szálának szerveződési el-

ve. Fent: Négyféle IF fehérje osztály szerkezetének összehasonlítása. l-es típus:
keratinok, 11: vimentin, 111: neurofilamentum proteinek, IV: nukleáris !amin-fe-
hérjék. Lent: IF-szerveződés szintjei. A: A monomer hosszabb középső része a-
helikális. (A különböző IF proteinek molekuláris szerkezetének ez az elve egye-
zik, következőleg a magasabbrendű struktúra kialakítása is, függetlenül attól
hogy homopolimer [pl. vimentin], vagy heteropolimer [pl. citokeratin] felépítésű
fonalról van-e szó.) Az N- és C-terminális régiók alkalmasak különféle molekulá-
ris kölcsönhatások, kapcsolatok létrehozására. B: A dimerben a két a-helikális
szakasz egymásra tekeredik. C: A tetramer egységben két dimer egymáshoz ké-
pest kissé elcsúsztatva ellentétes polaritással kapcsolódik egymáshoz, oldal az
oldalhoz. Ez az elrendezés nem teszi lehetővé, hogy az IF-oknak meghatározott
polaritása legyen (amint azt a MT-ok és MF-ok esetén láttuk). D: A szerkezetet
felépítő "elemi szál" kialakulása. E: A teljes intermedier filamentum kialakulása.

-317-
 A keratin intermedier filamentumok mindig legalább kettő, de inkább több citokeratin
heteropolimerjeként épülnek fel, s ezek között legalább egy savanyú és egy bázikus típusú
citokeratin van . (Emberben idáig kb. 20 fajtájuk ismert)

Közbevetőleg meg kell itt jegyeznünk, hogy a DNS bázissorrend vizs-

gálatokból kiderült, nem csak az itt ismettetett IF proteinek közeli roko-
nok, hanem nagyfokú homológiát mutatnak velük a nukleáris lamina (az
eukarióta magboríték belső rétege, 1. 9.3-4 ábra) fehérjemolekulái. Ezen a
helyen ezekkel nem foglalkozunk.
Mai ismereteink szerint az intermedier filamentumok elsősorban húzó-
szilárdságot kölcsönöznek a sejteknek. Különösen nyilvánvaló ez a funkció
a tonofilamentumok esetén, amelyeket különféle hámsejtekben a
dezmoszómákkal kapcsolatban írtak le (macula adherens, 1. a következő
fejezetben, ill. a 10.21. ábrán). Ennek megfelelően a két összekapcsolódó
sejtben számos keratin filamentum van lehorgonyozva a sejtmembrán belső
felszínén látható szerkezethez, amelyek a junkcionális apparátustól szétsu-
gároznak a citoplazmában, más-más további dezmoszómákhoz futva. A
dezminnek a harántcsíkolt izom Z lemezét létrehozó feladatától eltekintve
az intermedier filamentumok igen gazdagon behálózzák a citoplazmát (a
neurofilamentumok végigfutnak az axonon), szoros kapcsolatukat a cito-
szkeleton egyéb elemeivel többszörösen is leírták. (Pl. az említett, sejt-
membrán alatti aktin háló ilyenekre támaszkodhat [10.14. ábra], valamint
szerepük a sejtorganellumok helyükön ta11ásában is nyilvánvaló. Vimentin-
vagy citokeratin fonalak szövedéke ;,kosarat" képezhet a sejtmag körül
(10.22. ábra). Bizonyos esetekben megfigyelték, hogy mitózisban a kromo-
szómák mozgatása e kosáron belül tö11énik. (Sokan Űgy vélik, hogy az ún.
szabad citoplazmatikus riboszómák tulajdonképpen a citoszkeleton elemei-
hez vannak kötve.)

-318-
 dezmoszóma
citokeratin fonalak 1

10.21. ábra. TOnofilamentumok (citokera-

tin fonalak), dezmoszómák és hemidezmoszó-
mák .strukturális szerepe. A nagy húzószilárdságú
tonofilamentumok a citoplazmán belül össze-
kötik egymással a sejt (itt: bélhámsejt) különböző
oldalain lévő junkcionális apparátusokat, a dez-·
moszómákat és hemidezmoszómákat, aminek a
szöveti szerkezet kialakításában és stabilitásában
alapvető szerepe van. Kis túlzással azt is mond-
hatjuk (a dezmoszomális fizikai megszakításokat
az egységek összekötésének értelmezve, ami
tulajdonképpen fedi is a valóságot), hogy egy-egy
hám egészének stabilitását a sejtek összességében
meglevő citokeratin fonalak (tonofilamentumok)
mint egységes (egyetlen) rendszer szolgálják.

Széles körben használják a mindennapi 01vosi gyakorlatban manapság

a sejt- és szövettani diagnosztikában az intermedier filamentumok tí-
pusmeghatározását különböző immuncitokémiai és immunhisztokémiai
módszerekkel. Daganatsejtek, amelyek jeléntős morfológiai változásokon
mehetnek át, s szöveti azonosításuk esetenként nehézségekbe ütközhet,
általában ugyanazt az IF proteint tartalmazzák, mint az eredeti sejtféleség,
(

amelyből származnak. Ennek megfelelően rákokra (carcinoma) a keratin,

kötőszöveti eredetű daganatokra (sarcoma) a vimentin kimutathatósága jel-
lemző, izomsejtekből származó tumorokban dezmin, idegsejt eredetűekben
neurofilamentum proteinek találhatók, asztrocitomákban és gliomákban
glia-filamentumok. Az így adott tipizálási lehetőség megvan az áttétekben
(metastasis) is.

Ez utóbbi jelentőségét alá kell húzza az a klinikai és kórbonctani tapasztalat, hogy

nem ritkán csak az áttétek jelentkezése ut:In kerül a beteg orvoshoz, és az elsődleges
daganatot néha még a leggondosabb kórboncolás sem tudja fellelni ebben a - sajnos mind a
mai napig számos áldozatot szedő ·- betegségcsoportban. A különféle hámok citokeratin
összetétele más és más, s ezt a jellegzetességet is többé-kevésbé őrzik a carcinomák és ezek
áttétei. Bizonyos esetekben lehetőség van a citokeratin-összetétcl meghatározása révén
legalább célzott t~jékoztatást kapnia a sebésznek arról, hogy hol keresse a primer tumort
Ugyanakkor a pontos szövettani diagnózis kell a kiinduló alapja legyen a gyógyszeres
(citosztatikus) és sug<.i.rterápiai kezelési séma meghatározásának

-319-
 10.22. ábra. Citokeratin fonalak
immunfluoreszcens képe ín vitro te-
nyésztett sejtben.

Láttuk a fentiekben a mikro-

tubulus-asszociált proteinek jelen-
tőségét a szerkezet létrehozásában
és funkciójában. Röviden átte-
kintettük azon fehérjék sokfélesé-
gét, amelyek segítségével az aktin
filamentumok különféle működé­
seket teljesíthetnek. Mindezen
L---------·-·---· _1 esetekben a monoton alapstruk-
20 µm túra változatossá formálása a fel-
adata a kapcsolódó molekuláknak. Bár úgy tetszik, hogy van(nak)
intermedier filamentumokhoz kapcsolódó protein(ek) is, e téren isme-
reteink ma még nagyon hiányosak. Kézenfekvő gondolat, hogy e fonal-
rendszer variabilitása az azt felépítő rokon molekulák többféleségéből
adódik, és nem zárható ki, hogy érdemben arra is korlátozódik, s a vele
asszociáltnak tűnő fehétiék vagy szupramolekuláris képződmények inkább
az egész citoszkeletont összefogó képleteknek vagy pedig egyéb citoplaz-
matikus alkotóknak tekinthetők, mintsem az intermedier filamentum-rend-
szer felépítőinek vagy sze1vezőinek.

-320-
 A citoszkeleton és a citoplazina szerveződése

Míg a mikrotubulusok és mikrofilamentumok minden eukarióta sejt

elengedhetetlen képződményei, az intermedier filamentumokat olyan sok-
sejtű állati sze1vezetek embrionális sejtjeiben sem mindig találjuk meg,
amelyekben pedig már a magzati stádiumban is a fent leí11 megoszlási pa-
letta szerint jelen vannak. Azaz az intermedier filamentumok szövetspeci-
fikus megjelenése szorosan összefügg a sejtek differenciálódásával. Arról
azonban, hogy milyen specializált funkciók hogyan kötődnek ezekhez a
fonalakhoz, még nincs képünk (eltekintve a már említett jelentőségüktől a
sejt- és szöveti húzószilárdság biztosításában). Sokan felvetették pl. esetle-
ges információ-továbbító szerepüket az extracelluláris térből a citoplazma
mélyebb részeibe, esetleg a sejtmaghoz, ehhez azoryban túlságosan poli-
morfnak mutatkozik a rendszer a soksejtCí állati sze1vezet egészében.
Annyi mindezekből talán joggal leszűrhető, hogy a citoplazma sejtor-
ganellumokkal és belső membránrendszerrel nem struktúráit, korábban
üresnek, üvegszerűen egyneműnek (hyaloplasma), többé-kevésbé szol ál-
lapotú kolloid rendszernek tartott - citoszólnak nevezett ·-- részei is rend-
kívül magas szinten organizáltak. Bízvást megállapíthatjuk, hogy a cito-
szkeleton elemei nem csak sejtorganellumokat, hanem szuborganelláris
sze1veződésű, alkalmasint micelláris5 felépítettségű enzimrendszereket (de
akár egyes enzimeket vagy egyetlen biokémiai reakciósor enzimláncát is)
meghatározott térbeli rendben, s ezáltal mintegy kompartmentalizáltan
megkötve ta11anak, azaz ilyen vonatkozásban is hozzájárulnak a sejtek igen
nagyfokú belső rendezettségéhez (vö. 7. fejezet). E hálózat közeiben
helyezkedik el a folyékony citoplazma amit valódi citoszólnak nevezhe·-·
tü~k a benne oldott mozgékony kis molekulákkal és ionokkal, valamint a
méretüknél fogva kisebb diffúzió-sebességű makromolekulákkal. Ne
felejtsük el ugyanakkor, hogy e hálózat elemei hidratáltak, a citoplazmában
levő víz nagy hányada kötött víz (pl. a micellumokban), másrészt az ionok
nem elhanyagolható hányada is kapcsolódik a citoplazmatikus makromo-
lekulákhoz és ezek szupramolekuláris rendszereihez.

5 Tartozunk a történelmi hitelesség igényének annyival, hogy megjegyezzük, néhány kutató

(mindenekelőtt Frey-Wissling és Schmidt) kolloidikai és polarizációs optikai vizsgálatok alapján
már a 30-as évektől fehérje-micelláris szerveződésffnek tartotta a citoplazma (akkori szóhasz-
nálattal: a protoplazma) szubmikroszkópos szerkezetét. Elképzeléseik még megjelentek a hatvanas-
hetvenes évek biológia tankönyveiben, utóbb azonban e\t(íntek.
-· 321-
 Már a fejezet bevezetésében említettük, s a továbbiakban példákkal is
illusztráltuk a citoszkeleton szerepét a sejt- és a sejten belüli mozgásokban,
hely- és helyzetváltoztatásban. Két, kifejezetten kinetikus és igen kevéssé
szkeletális feladatokra szerveződött rendszer: a harántcsíkolt izmok mio-
fibrillumai és a csillók axonémája esetében már meglehetősen sokat tu-
dunk a mozgás molekuláris mechanizmusáról. Más esetekben ismereteink
még igen szerényeknek mondhatóak. Az eddig rendelkezésünkre álló ada-
tok alapján azonban annyi általánosítás már megengedhető, hogy a
citoszkeletális elemek mozgásában közös a(z) (el)csúszás, siklás mecha-
nizmusa (angolul: sliding), legyen szó akár szomszédos mikrotubulusok
egymáson vagy egymáshoz képest való elmozdulásáról, aktin filamentu-
mokon vándorló miozin vagy miozinsze1ű molekulákról (és hozzájuk
kapcsolt egyéb sejtkomponensekről), mikrofilamentumokból álló gyűrű
összehúzódásáról, axonális vagy egyéb intracitoplazmatikus transzportban
közreműködő ,Jehé1ie-motor" egység (1. 1. fejezet) mikrotubuluson vándor-
lásáról, stb. Ez a csúszás azonban tulajdonképpen "kvantált" lépegetés,
elemi elmozdulásokból tevődik össze, ritmikusan ismétlődő fehérjekon-
formáció-változásokból, melyek energiaigényét ATP fedezi.

Összefoglalás

,Az eukarióta sejtek belső szerveződésében, bizonyos (irányított) intra-

celluláris mozgások lebonyolításában a fonalas sejtváz elemei: mikrotu-
bulusok és mikrofilamentumok játszanak szerepet. Magasabbrendű állati
sejtekben ezekhez egy harmadik hálózat, az intermedier filamentumok
rendszere is csatlakozik. Mivel az állati eukarióta sejt fallal nem rendel-
kezik, ebben az alakta1tásról, merevítésről, húzó- és nyomószilárdságról is
a citoszkeleton elemeinek kell gondoskodniuk. Soksejtűek szöveteiben
szerepet kapnak a citoszkeletális fonalrendszerek (nevezetesen a mikro- és
intermedier filamentumok) a sejtek egymáshoz és az extracelluláris mát-
rixhoz való kapcsolódásában is.
A mikrotubulusok kb. 25 nm átmérőjű, ultrastruktúrájukat tekintve
csöves szerkezetű képletek (10.J. ábra). Felépítésük a globuláris a és ~
tubulin fehérjék dimerjeiból tö11énik, amelyek egy hengerpalást mentén,

-322-
csavarvonalban szerelődnek össze. (A hossztengelynek megfelelően egy
mikrotubulusban általában 13 protofilamentum különböztethető meg, ame-·
lyek vonalmenti sorba rendezett tubulin dimerek, de nem önálló épító-
elemeknek, hanem inkább fünkcionális morfológiai egységeknek tekint-
hetők.)
Mind az a, mind a p tubulinnak több változata létezik egyetlen szer·-
vezetben is, és ezekhez még különböző mikrotubulus-asszociált proteinek
is kapcsolódnak a morfológiailag azonos, de funkcionálisan eltérő fonalak
kialakításában.
A mikrotubulusok polarizált szerkezetek, + és - véggel. Ezek közül a
+ ·- nak jelzett vég rendkívül gyorsan képes épülni, ill. lebomlani, miáltal a
sejtváz ezen alkotóját a nagyfokú dinamika jellemzi. A ·- vég ilyen szem-
pontból általában blokkolt, mert valamilyen mikrotubulus organizáló cent-
rumba (sejtközpont [centroszóma], csillók bazális test<:;) van lehorgonyozva,
amelynek felépítésében állati sejtekben általában megtalálhatók az
úgyszintén mikrotubulusokból felépülő centriólumok ( 10.5. és 10. 6 ábra).
Funkcionálisan és alaktanilag (sejten belüli sze1veződésükben) jól
megkülönböztethetők egymástól a citoplazmatikus, axonemális ( = csilló-),
ill. oszlási orsó mikrotubulusok. Különleges osztályt képviselnek a neuro-
tubulusok az idegsejtek axonjaiban. (10.2. és 10. 7. ábra.)
Fontos szerepük van a mikrotubulusoknak az intracitoplazmatikus
szállító rendszerekben: "sínpályaként" szolgálnak motoros molekulák (ki-
nezinek és dineinek) számára, amelyek a +, ill - vég felé képesek elmoz-
dítani rajtuk szállítmányukat (10.4. ábra).
Úgyszintén globuláris fehérjéből, aktinból épülnek fel a mikrofila-
mentumok, amelyek két, egymásra tekeredett molekulasorból állnak ( 10.9.
áb~a). Átmérőjük kb. 6 nm. Ezekre is jellemző, hogy egy-egy sze1vezetben,
sót egy-·egy adott szövetféleség sejtjeiben is többféle aktin fordulhat elő,
valamint rendkívül sokféle aktin-asszociált fehérje teszi lehetővé azt, hogy
a morfológiailag monoton mikrofilamentumok különféle statikus és dina-
mikus funkciókat egyaránt elláthassanak a sejtekben (10.10-10.18 ábrák).
Úgyszintén hasonlítanak a mikrotubulusokra a rendkívüli dinamikájukban:
gyors fel-, le-, ill. átépülési képességükben. Sejtek alakta11ásában (10.16
ábra), a sejtmembrán alátámasztásában (10.14. ábra)~ bizonyos sejtrészek
merevítésében (10.13. ábra), stb. csakúgy találkozunk aktin filamentumok-
kal, mint intracelluláris elmozdulások és szállítmányozások (10.15. és
10.16 ábra), valamint sejt- és szövetmozgások kivitelezésében (10.17. és
10.18 ábra), nemkülönben a szöveti sejtek és környezetük összekapcso-

-323-
lódásának kialakításában (10.19. ábra). A kontraktibilis rendszerekben a
legfontosabb kapcsolódó fehérjék az izom- és nem izom miozinok.
A harmadik intracelluláris fonalhálózatot az intermedier filamentumok
képezik. Átmérőjük kb. 10 nm, molekuláris szerveződésüket tekintve úgy-
szintén csöveknek minősülnek. jelentős különbség szerkezetükben a meg-
előző két rendszerrel való összehasonlításban a fibrilláris fehé1iemoleku-
lákból való felépítettségük (10.20. ábra). Kevésbé dinamikusak, mint ama-
zok. Magasabbrendű állati sze1vezetekben ötféle intermedier filamentumot
írtak le azon az alapon, hogy ezek öt különböző fehérjeosztály (vimentin,
glia, dezmin, neurofilamentum és citokeratin) tagjaiból épülnek fel, ame-
lyek evolúciósan rokonok, egyetlen ősi génből származtathatók, ám im-
munreakciókkal egymástól jól el is különíthetők. Nem írták még le egyéb,
rájuk jellemzően specifikus fehérjék kapcsolódását a szerkezet kialakí-
tásában. Egy-egy szövetféleségben csak egyféle intermedier filamentum fe-
hétie fejeződik ki. Ugyanakkor elektronmikroszkópos vizsgálattal a bioké-·
miailag különböző intermedier filamentumok egymástól megkülönböztet-
hetetlenek. Ezek a fonalak mindenekelőtt húzószilárdságot kölcsönöznek a
sejteknek és szöveteknek. Legismenebbek ebből a szempontból a tonofila-
mentumok a hámsejtekben, amelyek dezmoszómákhoz és hemidezmoszó-
mákhoz kapcsolódnak a sejtmembrán citoplazmat.ikus oldalán (10.21.
ábra).
Az intermedier filamentumok szöveti specificitásának orvosi gyakorlati
jelentősége van a különböző daganatok immunhisztokémiai diagnosztikájá·-
ban, ugyanis ezek sejtjeiben is a kiindulási szövetre jellemző fehérje (vagy
fehérjék, ugyanis a citokeratin osztályba kb. 20 ilyen molekula ta11ozik,
ame~yek hámszövetenként eltérő biokémiai összetételben alkotják a keratin
intermedier filamentumokat) mutatható ki.
A citoszkeleton elemei a citoplazma belső sze1veződésében, így kom-
partmentalizációjában is szerepet játszanak: nemcsak szállítórendszerként,
hanem egyes struktúrák (pl. endoplazmatikus retikulum) vagy enzimek,
enzimrendszerek hozzájuk kapcsolódása, azok meghatározott helyen tar-
tása révén is.

-324-
 11. fejezet

AZ EXTRACELLlJLÁRIS MA TRIX

A soksejtű állatok SeJtJel számos makromolekulát választanak ki a

környezetükbe, amelyek ott egy extracelluláris matrixnak (rövidítve:
ECM) nevezett hálózatot alkotnak. A legfontosabb makromolekuláris
komponensek: a kollagén és a proteoglikánok.

A kollagén

Az ECM egyik fő alkotóeleme. Emberben a testsúly közel 6%-át és az

összes test-fehérje kb. negyedét teszi ki. Mechanikai ellenállóképességére,
szakítószilárdságára jellemző, hogy egy 1 mm átmérőjű szál kb. 10 kg-ot
bír el. A kollagén szerkezeti egysége a tropokollagén, ami 3 azonos
méretű (kb. 1050 aminosavnyi) polipeptid láncból áll (11.1. ábra). Legjel-
lemzőbb aminosavai a glicin, prolin és hidroxiprolin, szabályos elrende-
zésben. A kollagén rost ereje a tropokollagén stabil helikális szerkezetében
rejlik, amit a hidroxi-aminosavak által létesített· kapcsolatok tesznek
lehetővé. A hidroxi-aminosavak úgy alakulnak ki, hogy egyes aminosavak
a polipeptid szintézis után, de a trimer képződés előtt enzimatikusan hid-
roxilálódnak, amihez C-vitamin is kell. A C-vitamin hiányában kialakuló
skorbut ezé11 jár bórkárosodással és az érfalak sérülékenységével.
A hélix képződése után a 3 lánc között diszulfid hidak is kialakulnak.
A sejtből kijuttatott tropokollagén egységek a sejten kívül keresztkötések
kialakulásával enzimatikusan szerelődnek össze rostokká a lizin oldallán-
cok között létrejövő keresztkötések révén (11.1. ábra). Az emberben ezek-
nek a keresztkötéseknek a kialakulása az élet során folyamatos. Emiatt az
öregedés során a kollagén egyre merevebb, a bór és a csont egyre kevésbé
rugalmas lesz.
- 325-
 X:=gyakran prolin
Y=gyakran OH-prolin

11. 1. ábra. A
kollagén rostok felépítése

A csontosodás fo-
lyamatában a kalcium
foszfát kristályok lera-
Kollagén

kódása a tropokollagén
egységek közötti rések-
be történik.
A normális kollagénszerkezet kialakulásának egy közti lépése egy
peptid levágása az ún. prokollagénből. Azokban, akikben ez elmarad,
veleszületett csípőficam alakul ki.
Több különböző kollagén létezik, amelyeket egy géncsalád különböző
tagjai kódolnak. Különböző szövetekben vagy eltérő fejlődési stádiu-
mokban a sejtek más-más kollagént termelhetnek.
Sok örökletes betegség isme11, amelyben a kollagén rostok rendelle-
nesek. A kollagén I típust érintő mutációk révén alakul ki pl. a gyenge,
törékeny csontozattal jellemezhető osteogenesis imperfecta. A kollagén II.
típust érintő mutációk a porcosodás zavara miatti csont- és ízületi deformi-
tásokkal járó ún. chondmdysplasia-kat okozzák. A kollagén III. típust érin-
tő mutációk vezetnek az Ehlers-Danlos szindrómához, ehhez a törékeny
bőrrel és véredényekkel, illetve hipermobilis ízületekkel járó tünetegyüt-
teshez.

- 326 -
 A proteoglil<ánok

A kollagénen és a szubsztrát adhéziós molekulákon kívül az ECM

jelentős mennyiségű proteoglikánt is tartalmaz. Ez főleg poliszaharidokat
(kb. 95%), kisebb részben pedig fehérjéket ta11almaz. A poliszaharid lánco-
kat ismétlődő diszaharid egységek alkotják, melyekben legalább az egyik
cukor egy negatív töltésű karboxil- vagy szulfát-csop011ot hordoz. Össze-
foglaló néven ezeket glikozaminoglikánoknak (GAG), olykor még ma
is mukopoliszaharidoknak nevezik. A 11.2. ábrán egy porcból származó
proteoglikán látható.

"J1 .2. ábra. Egy pro-

teoglikán vázlatos szerke-
zete
ismétlődő diszaharid
egységek (fehérje -
fonalakhoz kapcsolva)

A hosszú központi
váz 'hialuronsav, ami kar-
boxil-csoportokat ta1tal-
mazó diszaharid egy-
ségekből felépülő poli-
szaharid. Ehhez nem kovalens módon számos (kb. 140) fehérje oldallánc
kötődik egy kapcsoló fehétie segítségével. A fehérje fonalakat pedig
viszonylag rövidebb szénhidrát láncok borítják (keratán szulfát, chondroitin
szulfát és heparin). A sok karboxil- és szulfát csoport miatt ezek a szer-
kezetek hatalmas polianionok, melyek vizet és kationokat kötnek meg.
Így egy olyan extracelluláris komplex jön létre, amely jól ellenáll a
deformálódásnak pl. az ízületekben és más mechanikai erőknek kitett
helyeken.

- 327 -
 A bazális membrán

A bazális membránt felépítő ECM egy jól elhatárolódó réteget alkot

(11.8. ábra). A hámsejtek ehhez a réteghez rögzülnek, mely egyúttal el is
választja a hámot az alatta levő, szerkezetében és fonkciójában teljesen
eltérő kötőszövettől.
A bazális membrán két rétegből áll. Ezek: a bazális lamina, amely
tömött kollagén rostos, és a retikuláris lamina, amely lazább szerve-
ződésű (de szintén gazdag kollagénben). A bazális membrán anyagait a két
oldalán lévő sejtek termelik.
A bazális laminához hasonló tömött ECM rétegek révén elhatáro-·
lódhatnak ideg-, izom- és zsírsejtek is. A vesetestecskékben a bazális lami-
na szűrőként működik, a kis molekulákat átengedve a szűrletbe, de
visszatartva a plazmafehé1iéket.
Máshol (pl. a lazarostos kötőszövetben) egy sokkal lazábban szer-
veződött ECM teljesen körülveszi az egyes sejteket.
Az ECM-nek fontos szerepe van a fejlődési folyamatokban is (részt
vesz a sejtek kölcsönhatásainak, alakjának meghatározásában).

Szubsztrát adhéziós molekulák

Az ECM specializált glikoproteinjei. Többféle kötőhelyükkel a többi
ECM elemet a sejtekhez kapcsolják. A szubsztrát adhéziós molekulák a
sejtek felszíni transzmembrán f ehétjéihez, az integrinekhez kötődnek. Ez
utóbbiak intracelluláris doménjai a citoszkeleton aktin fonalaihoz kapcso-
lódva biztosítanak közvetlen összeköttetést az ECM és a citoszkeleton kö-
zött (11.3. ábra). (Ezt a kapcsolatot azonban a sejt belső állapotának meg-
változása befolyásolhatja.)A legisme1tebb két ilyen (nagy) fehérje a fibro-
nektin és a laminin.

- 32s-
A FIBRONEKTIN

A fibronektin az egyik fő szubsztrát adhéziós molekula, amely a sej-

teket képes reverzibilisen az ECM-hez kötni (11.3. ábra). Egyfelől a sejtek
membránfelszínéről kiálló integrinekhez kapcsolódik, másfelől pedig az
ECM komponenseihez (gyakran a koJlagénhez). Kötőhelye van a heparin
és fibrin számára is; a keringésben levő fibronektii: részt vesz a véral-
vadásban és a sebgyógyulásban. Az embrionális fejlődés során szerepe van
a sejtek migrációjában (vándorlásában).
A fibronektin diszulfid hidakkal keresztkötött, nagy (220-250 kD/mo-
nomer) glikoprotein-dimer molekula. Különböző kötőhelyei rövid (kb. 45
aminosavnyi), ismétlődő modulokba sze1veződnek. A fibronektin így egy-
szerre többféle kötődésben és funkcióban is részt vehet (pl. miközben a
véralvadék részévé válik, egyúttal az érfalsérülést javító sejtekkel is kap-

!
csolatokat teremt). Több izoformája alternatív átszabás révén keletkezik
egy olyan génről, amely több mint 50 exont ta11almaz 1 .

· plazma-
membrán
sejt
citoplazma
1 ·1 . 3. ábra. A fibro-
nektin szerepe a sejtek és az
extrace//uláris matrix kap-
csolatában

Míg a normális szö-

vetekben a sejtek felszí-
Fibronektin monomer kötő doménjei
nén sok a fibronektin,
addig a malignus (rákos)
sejtek csaknem fibronek-
tinmentesek.

1 Az eukarióta génekről másolt RNS-ből nem kódoló részek (intronok) kivágódnak, és a kódoló
szekvencia darabok (exonok) öszetoldódnak (splicing) . Ez megtörténhet többféle (alternatív)
változatban ugyanazon gén esetén is, így egyetlen génről többféle (d~ azért lényegében hasonló)
fehérje is képződhet (izoforrnák) (1. Genetika//.: 16. fejezet.)
- 329-
A LAMININ

A laminin egy nagy glikoprotein, az ECM egyik szubsztrát adhéziós

molekulája. Három lánca egy kereszt alakú komplexet alkot (11.4. ábra). A
láncok egyes részei fonalasak, más részek egymástól is elkülönülő globu-
láris doménok, amelyeknek különböző kötési sajátságuk van. A legna-
gyobb (az A jelű) láncnak legalább két sejt-kötőhelye van, amelyeknek az
aminosav szekvenciája hasonló a fibronektin (és más fehérjék) integrint
kötő szekvenciájához. A laminin különböző kötőhelyei lehetővé teszik,
hogy egységei egymással kapcsolódva hálózatot alkossanak, de egyúttal a
kollagénhez és a sejtekhez is kötődhetnek. Így tehát a laminin sejt ad-
héziós molekulaként is működhet, és a sejteket az ECM-hez is kapcsol-
hatja. A lamininnak a fejlődési folyamatokban (pl. a s~jtek migrációjában, a
neuronok axonjai kialakulásában) is fontos szerepet tulajdonítanak.

Sejtadhézió és
vándorláskor
aktív kötőhely
A

Bizonyos
sejtadhéziókban
aktív kötőhely
l
B1
11 .4. ábra. A /aminin váz-
latos szerkezete.

Legaktívabb
V sejt-kötőhely

LM11NIN
 Az integrinek

Az integrinek specifikus transzmembrán glikoproteinek (11.5. ábra),

amelyek a sejten belüli részükkel a citoszkeleton aktin fonalaihoz, a sejten
kívüli tér felé néző részükkel pedig az ECM-hez (vagy egymáshoz, esetleg
egy sérülés helyén lerakódott fehé1iékhez) kapcsolódnak. (A 11.3. ábra a
külső oldalon fibronektinhez történő kapcsolódást mutat.)
Az integrinek kötődési sajátságai változhatnak aszerint, hogy milyen
alegységek kombinációja jön létre, továbbá hogy a már elkészült integrinek
aktiválódnak-e vagy sem. Az integrin fehérjék két alegységből (a és p)
összeálló dimerek. Az emberben (különböző a és p változatokból kom-
binálódva) az integrin család több mint 20-féle heterodime1;e ismert. Az el-
térő összetételű dimerek más-más kötési sajátságokkal rendelkeznek (lami-
ninhez, fibronektinhez, fibrinogénhez, vagy ·-- az immunglobulin szuper·-
család sejtadhéziós fehérjéi révén - más sejtekhez). Egyes sejtek a külön-
böző integrineket a fejlődés során programozott módon fejezik ki. Az érett
vörösvét1estek kivételével minden sejttípus felszínén egy- vagy többféle
integrin található. Az integrinek aktiválása vagy inaktiválása révén a sejtek
dinamikusan képesek változtatni kötődési képességüket, anélkül, hogy az
integrin molekulák száma változna. (Ebben a szabályozásban az adatok
szerint olyan sejten belüli tényezőknek van szerepe, mint egyes tirozin ki-
názok, a protein kináz C, a Ca 2 +-szint változása, egy aktivátor fehérje kap-
csolódása, ill. az integrinek foszforilálása/defoszforilálása.)
A sejteket a szövetekben az ECM-hez, valamint egymáshoz történő
kötődésük ta11ja helyben. Így az integrinek szerepe a szövetek integritásá-
nak fenntartása, de emellett fontosak az immunrendszer, a sebgyógyulás,
a daganat invázió és metasztázis, valamint az embriogenezis folyamataiban
is 2 .

2 Ezekre a folyamatokra itt csak felsorolásszer(íen hivatkozunk, róluk más tárgyak keretében
kaphatnak áttekintést
- 331 -
 ligand kötőhely
divalens
kation

matrix
integrin

11.5. ábra. Az 1ntegrinek elhe-

'--.. lyezkedése a se;thártyában
a sejtváz aktin
citoplazma
fonalaihoz
kötőcló régió

Az integrinekhez történő kötődés jelzésként is siolgálhat a sejtek szá-

mára. Pl. ha fibronektin kötődik a sejtfelszíni integrinekhez, ez a sejteket
osztódásra késztetheti. Másrészt a fibronektin kötődése olyan sejten belüli
folyamatokat aktivál, amelyek eredményeként a kötésben részt vevő integ-
rin molekulák a sejten belüli részükkel az aktin fonalakkal teremtenek
kapcsolatot, és egy ún. fokális kontaktust (egy ,,letapadási pontot")
hoznak létre. (Ezekben a folyamatokban másutt részletezendő szignál
transzdukciós lépések játszanak szerepet, pl. tirozin kinázok, a ras fehérje,
és mások részvételével.)

Sejt-sejt adhéziós molekul.ák

A kadherinek a sejt-sejt adhéziós molekulák egy családját alkotják,

és a legtöbb sejten megtalálhatók. A szomszédos sejtek felszínén lévő
kadherinek az extracelluláris részükön lévő homológ szakaszaikkal kapcso-
lódnak egymáshoz (11.6 ábra), amihez általában Ca 2 + kötődése is szük-
séges. Dimerekként fordulnak elő, amelyek bizonyos területeken csopor-
tosulnak. Így, bár két dimer között aránylag gyenge a kötés, sok-sok dimer
együttesen már erős kapcsolatot biztosít. A sejtek a kadherinek kötőké­
pességét is szabályozni tudják (pl. foszforilációval).

- 332 -
 Immunglobulin szupercsalád
cito- Mucinok
plazma
11 .6. ábra. A sejt-
sejt adhéziós kapcsolatok
legfontosabb formái

Sok adhéziós fe-

hérje tartozik az im-
cilo-
plazma munglobulin (lg)
Kadherinek lntegrinek Szelektinek szupercsaládba (11.6
homo fii - - heterofil
ábra). Az ilyen fehérjék
--

közötti (homofil, azaz

hasonló a hasonlóval) kölcsönhatások nem függnek a Ca 2 + -tól. Ezek a
fehérjék az lg-szerű, és az adhézióban szerepet játszó ismétlődő régiókon
kívül gyakran más, fibronektin-szerű ismétlődő szakaszokat is ta1talmaz-
nak. Az egyik legisme1tebb lg típusú sejt-sejt adhéziqs fehérje az N-CAM3.
Az ilyen fehétiék az azonos vagy rokon lg- típusú fehérjékkel kialakított
kölcsönhatások mellett az integrineken keresztül is képesek más sejtekhez
kapcsolódni, sőt az ECM-hez is kötődhetnek.
Az ún. szelektinek 3 közeli rokon fehérjéből álló család tagjai (L-, E-
és P-szelektin), amelyek fehé1vérsejteken (pl. limfocitákon) és az endotel
sejteken találhatók. Mindegyik szelektinnek van egy Ca 2 +-függő lektin-
szerű4 doménja, amely specifikusan képes kötődni más sejtek felszínén le-
vő fehé1iék szénhidrátláncaihoz (JJ.6 ábra). A szelektinek fontos szerepet
játszanak abban, hogy a fehé1vérsejtek pl. a fertőzéskor kialakuló gyulla-
dásos te1ületeket megtalálják, és ott az érfalon át a szövetekbe jussanak,
vagy abban, hogy a limfociták a megfelelő nyiroksze1vekbe találjanak.

.3 CAM: !;ellulariJ.dhcsion molecu/e, sejt-adhéziós molekula

4 A lektinek (általában növényi eredetű) specifikus szénhidrát kötóncllyel rendelkező fehérjék

- 333 -
A TIGllT JUNCTION (ZO/VlíLA OCCLUDE/V5) 5

Két szomszédos sejt membránját fehérje-fehérje kapcsolatok tartják

össze olyan szorosan, hogy a két membrán között nincs rés (11.?. ábra). A
kapcsolat Ca 2 +-t igényel. A kapcsoló fehérjék sűrün, gyűrűszerű elrende-
zésben találhatók a sejtfelszín egy régiójában, akár több gyűrűt is alkotva a
sejt körül. A szerkezet kialakításában többféle fehérje vesz részt. A két
szomszédos membránt összekapcsoló fehérjék cipzárszerűen zárnak, úgy
hogy még a kis molekulák diffúzióját is megakadályozzák. Így pl. a bél lu-
mene és a szövetközti tér a bélhámsejtek között nem közlekedik egymás-
sal, ott diffúzióval nem juthatnak át anyagok. A hámsejtek transzport
rendszerei pedig kontrollálják a vízoldékony molekulák átjutását a hám-
rétegen. A két szomszédos sejt membránjának lipid rétegei közül a kül-
sőkben levő lipidek és a membránban elhelyezkedő fehé1ie molekulák
nem tudnak átjutni ezen a gyűrűszerű területen, tehát ezek a molekulák
nem cserélődnek a gyűrű által elválasztott két sejtfelszín te1iilet (az ún. api-
kális és bazális régiók) között, de a belső rétegek lipidjei szabadon mozog-
hatnak az egész sejt felszínén.

::; A kifejezés az angol nychlí szakirodalomból só.rrnazik, és manapság ezen a néven ismert a
leginkáhb (Szó szerinti jelentése:. "szoros összekapcsolódás")

- 33!! ·-
 szomszédos
sejthártyák

sejtközötti
tér

11.7. ábra. A
.szomszédos se;tek
szálakká membránja közötti
szerveződött
tight tight junction vázlata.
junction
fehérjék

lipid kettősréteg
·-· ----· citoplazma felőli
oldala

egyik
sejt

DEZMOSZÓMÁK ÉS HEMIDEZMOSZÓMÁK

A dezmoszómák olyan specializált szerkezetek, amelyek két szomszé-

dos sejt membránját kötik össze. Széles körben előfordulnak, a gerincesek
csaknem minden hámszövetében megtalálhatók. Szerkezeti folytonosságot
és szakítószilárdságot biztosítanak a szöveteknek. A dezmoszómákban és
hemidezmoszómákban (1 J.8. ábra) a sejtváz intermedier filamentumai
olyan membránfehérjékhez kötődnek, amelyek a sejtet a környezethez
kapcsolják. A dezmoszómák esetén ezek a fehérjék a kadherinek, és a
sejtek között létesítenek kapcsolatot. A hemidezmoszómákban az integrin
fehérjék vesznek részt, és a sejtet az ECM-hez kapcsolják.

rr~~:~:i:~v'.5010 -l
hernidezn1oszöma ===-:::•~
----~ c~~~lerrned1er
•
·..... filamentumok
1
kapcsolo
molekulák
dezrnoszóma
plazma--
-l membrán

extracelluláris
bazál1s
membrán •• •>•··. , • • [ rnatnx

11 .8. ábra. A dezmo.szómák és hemidezmo.szómák vázlata bélhám-

sejtekben

A dezmoszóma területén a két sejt plazmamembránjai között kb. 20-

30 nm távolság van, amelyet sok kadherin molekula hídként ível át. A két
sejt kadherinjeinek extracelluláris doménjai (más fehé1iék segítségével)
egymáshoz kapcsolódnak. A kapcsolat stabilitásához Ca 2 + szükséges. Az
intermedier filamentumok laterálisan (inkább oldalukkal, nem pedig a
végükkel) kapcsolódnak a dezmoszóma intracelluláris részéhez, ahol nem
közvetlenül a kadherinekhez, hanem speciális összekötő fehérjékhez rög-
zülnek. Ezek az intermedier filamentumok nem különlegesek, hanem a
sejtváz részét képezik, tehát a dezmoszómák úgy is tekinthetők, mint a
citoszkeleton intermedier filamentumainak letapadási pontjai.
Bár a dezmoszómák és a hemidezmoszómák között vannak hason-
lóságok, a kettő jelentősen eltérő szerkezet. A hemidezmoszómák is a sejt-
váz intermedier filamentumaival kapcsolódnak, de azok végeivel. Azáltal,
hogy a sejteket az ECM-hez rögzítik, a hemidezmos~ómák a szöveteknek
nagy mechanikai teherbíró képességet kölcsönöznek.
- 336-
A GAP JUNCTION 6

Ez egy olyan specializált kapcsolat két szomszédos sejt membránja

között, amely lehetővé teszi bizonyos kis molekulák szabad átjutását egyik
sejtből a másikba (11.9. ábra). Ez a kommunikáció a sejtek között fontos
szerepet játszik a 'sejtek fejlődési folyamatainak és aktivitásának szabá-
lyozásában.

két szomszédos sejt

plazrnarnernbránja

_,. . konnexin molekulák""'\:-

11.9. ábra. A gap
junction vázlata.

A gap junction terü-

KALCIUMSZINTEK letén több száz pontosan
Extracelluláris tér
Sejten belül (nyugalmi
1,0rnM szabályozott, fehérjék ál-
állapo~~J_ ____<0,001 rnM tal kialakított csatorna ta-
lálható. Amikor ezek nyi-
tottak, a kis molekulák szabadon áramolhatnak rajtuk keresztül. A csa-
tornák a sejtek belső állapotától függően záródnak. A csatornák száma is
módosulhat a fejlődés során vagy élettani változások alkalmával.
A csatornák két fél-csatornából állnak, amelyek a két szomszédos sejt
membránjában jönnek létre. Mindegyik fél-csatorna hat molekula kon-
nexin nevű membránfehé1iéből áll, amelyek körben (pontosabban hexa-
gonálisan) rendeződnek el. A működőképes csatorna a két sejt fél-csator-
náinak pontos (vég a véghez típusú) egymáshoz illeszkedése révén alakul
ki.
Az 1,2 kD molekulasúlynál kisebb anyagok (ATP, aminosavak, szignál
molekulák mint pl. a cAMP, mono- és diszaharidok, ionok) szabadon jut-
hatnak át a csatornákon. Így a sejtek energiát (ATP) vagy szignálokat
(cAMP, Ca 2 +) adhatnak át egymásnak. Pl. a szívizomban a gap junction-nak

6 A kif~jezés az angol nyelv(í szakirodalomból származik, manapság ezen a néven ismert a

leginkább . (Szó szerinti jelentése: "nyiladékos/réses összekapcsolódás")

- 337-
fontos szerepe van a rostok koordinált működésében. Az összehúzódást a
citoplazma Ca 2 + szintjének megemelkedése váltja ki. A Ca 2 + -nak a gap
junction csatornáin keresztül sejtről sejtre tö11énő te1jedése koordinálja az
összehúzódást. Egyes szívbetegségekben fibrilláció (az összehúzódások
szinkronjának hiánya) alakulhat ki a gap junction hibás működése miatt. A
gap junction fontos kommunikációt jelent a szomszédos sejtek között az
embrionális fejlődés során is.
A sejtek károsodása révén keletkező változások (pl. az intracelluláris
2
Ca + szintjének a normális jelzéseken túlmenő megemelkedése, vagy a pH
csökkenése) hatására a csatornák záródnak. Pl. így egy megrepedt hám-
sejtből, amelynek Ca 2+ koncentrációja az extracelluláris Ca 2 + (1-2 mM) beá-
ramlása miatt nagyságrendekkel megemelkedett, nem jut tovább ez az ion
a szomszédos ép sejtekbe, ahol a Ca 2 + koncentrációja kevesebb mint 1 µM.

Összefoglalás

A sejteknek környezetükkel létrjövő kapcsolódásának fő formáit a

11.10. ábra szemlélteti. A fejlődés során a soksejtű állati szervezetben
szövetekké tömö1iilő sejtek kapcsolódási pontokat alakítanak ki egymással
és a sejtközötti állománnyal, az ún. extracelluláris matrixszal (ECM), amely
egyfaita támasztó makromolekula-hálózatot alkot.
Az extracelluláris matrixot (ECM) erős fonalak (mint a kollagén)
és óriás proteoglikánok alkotják, amelyek hidrofil, töltéssel bíró térrácsot
képeznek egy ionokat és különböző kis molekulákat ta11almazó vizes
oldatban. A matrix szerkezete függ a vele kapcsolatos sejtek természetétől,
konzisztenciája pedig a kollagén és a proteoglikán arányától. A porc,
amely proteoglikánban gazdag, lágyabb, mint a főleg kollagénből álló ín,
aminek a szakítószilárdsága is igen jelentős. A kollagén fibrilláris (fonal-
szerű) fehérje, mely az összes állatban az ECM egyik fő komponense.
Vízben oldhatatlan, keresztkötéseket tartalmazó lineáris rostokat alkot.
Ezek nagy szakító szilárdságúak, ugyanakkor igen flexibilisek. Ez a legfőbb
rostféleség a bőrben, csontban, ínban, porcban, érfalban és a fogakban.
Egyes helyeken az ECM egy rétegben szerveződik, ez a bazális memb-
rán. Ez egyrészt pl. rögzíti az epiteliális sejteket, másrészt el is választja
őket az alattuk levő kötőszövettől, ami egész más szerkezetű és funkciójú.

sejt-sejt adhéziós - - - - tight junction

molekulák
aktin fila-
extracelluláris mentumok
tér intermedier
- - - filamentumok 11. 10. ábra. A
sejtek és az extracelluláris
dezmoszóma - - - - - matríx közötti, illetve a
intermedier sejt-sejt kapcsolatok né-
filamentumok ~ ~ány formája bélhámsejtek
példáján

Az ECM erősítő fonalai a sejtek felszínéhez extracelluláris glikopro-

teinek révén kötődnek, amelyeket szubs~trát adhéziós molekuláknak
(SAM) neveznek. Ezeknek mind a sejtfelszínhez, mind az ECM-hez vannak
kötőhelyeik. A legismertebbek a fibronektin és a laminin. A sejtekhez a
plazmamembránban levő, integrineknek hívott transzmembrán fehérjéken
keresztül kötődnek. Ezek konformációja a kötődés hatására megváltozik,
így nem csak kötődési pontot jelentenek, hanem a kötődés érzékelését is
végzik. Az integrinek intracelluláris doménja a citoszkeleton aktin fona-
laihoz kapcsolódik (pl. alfa-aktinin és talin révén). Így fehérje-fehérje
kölcsönhatások révén az ECM összekapcsolódik a belső sejtváz aktin alapú
mikrofilamentumaival. Az ilyen kapcsolódási helyeket fokális kon-
taktusoknak hívják.
A sejteket az ECM-hez hemidezmoszómák is kapcsolják. A sejt
belseje felé eső oldalon ezek a szerkezetek az intermedier filamentumok-
hoz rögzülnek. Az ECM és az utóbbi citoszkeletális fonalak között itt is
transzmembrán fehérjék tartják a kapcsolatot.
A szomszédos sejtek összeta1tásában sejt-sejt adhéziós mole-
kuláknak van nagy szerepe. Ezek is transzmembrán fehérjék, pl. kadhe-
rinek, az immunglobulin szupercsalád fehérjéi, integrinek és
szelektinek. A sejt belseje felé eső oldalon - kapcsoló fehérjék segítsé-
- 339 ·-
gével -- aktin fonalakhoz kötődnek. A sejtek így erős és stabil oldalirányú
összeköttetésben állhatnak, aminek a fejlődési folyamatokban is fontos sze-
repe lehet.
Néhány szövetben (pl. hámszövetekben) a szomszédos sejteket spe-
ciális kapcsoló fehé1iék folytonos, a sejteken gyűrűszerűen körbehaladó
rendszere olyan szorosan ta1tja össze, hogy közöttük még a kis molekulák
diffúziója sem lehetséges. Így pl. a bél lumene és a szövetközti tér a bél-
hámsejtek között nem közlekedik egymással, ott diffúzióval nem juthatnak
át anyagok, így azok számára csak az epitélium sejtjein át vezet út az ott
működő transzpo1t rendszerek segítségével. Ezt a kapcsolatot tight
junction-nak nevezik.
A szomszédos sejtek szimmetrikus szerkezetek, ún. dezmoszómák
révén is összekapcsolódhatnak. Más adhéziós molekulákhoz hasonló
transzmembrán fehérjék vesznek részt az extracelluláris kapcsolódásban. A
sejt belseje felé a dezmoszómák az intermedier filamentumokkal kötődnek.
Sok sejtet köt össze az ún. gap junction, ami számos hatszöges el-
rendezésű fehétjeszerkezet együttese. Mindegyik hatszögletű szerkezet kö-
zepében egy csatorna van, ami összeköti a két szomszédos sejt cito-
plazmáját. Ez a kapcsolat fontos szerepet játszik a sejtek kommunikáció-
jában.

- 340-
 12. fejezet

A SEJTCIKLUS MOLEK.ULÁRIS

BIOLÓGIÁJA - ALACSONYABBRENDŰEK

Bevezetés: a st:jtek szaporodásával. kapcsolatos

legfontosabb ebnéleti kérdések áttekintése

Minden élő alapvető életjelensége a szaporodás. A soksejtű élőlények

szaporodása, növekedése és fejlődése sejtek szaporodásán, növekedésén
és fejlődésén alapul. Egysejtűek esetében a sejtosztódás maga a szapo-
rodás.
Ahhoz, hogy a sejtek kettéosztódása valóban életképes és az evolúció
során a fajban felhalmozott genetikai információt maradéktalanul továbbvi-
vő sejteket eredményezzen, még a legegyszerűbb prokarióták esetén is
igen bonyolult, egymást kölcsönösen szabályozó, egymást meghatározott
re·ndben követő események rendszerére van szükség. A legbonyolultabb
feladatot az jelenti, hogy a közreműködő folyamatoknak időbeli szervezett-
ségük, pontosan beta1tott sorrendjük biztosítása mellett térbelileg is meg-
határozott mintázatot kell követniük. A térbeliség szervezése és alakítása
éppúgy speciális fehérjék sajátságain, kölcsönhatásain és aktivitásán alapul,
mint a biokémiai folyamatok hálójának időbeli szervezése, de annál is
bonyolultabb. A térbeliség nem következtethető ki a szokásos egyszerűbb
biokémiai kísérletek eredményeiből. Figyelembe kell venni, hogy bár a
kulcsfontosságú mozzanatok egy-egy speciális fehérje közreműködéséhez
kötöttek és annak hibájából elakadhatnak, a folyamat szabályozása maga
mégis szokatlanul sok tényezős. Több fehérje kölcsönhatása vezérli, mint
amihez a hagyományos biokémiai analízisekben szokva vagyunk.

-341-
 Szintézis és morfogenezis a fágok
szaporodásában
Segíthet az eligazodásban, ha először a nem sejtes szerveződésű egy-
szerűbb szerkezetek, pl. a bakteriofágok (vírusok) szaporodását tekintjük
át. A sejtekből kiszabadulva a kész vírusok néhány egyszerű szabállyal le-
írható szerkezetek, ún. virionok formájában léteznek. Mivel sem energiát
szolgáltató, sem fehérjeszintetizáló rendsze1iik nincs, szaporodni kizárólag
sejtek belsejében, azok nukleotidjait, aminosavait és más alapvegyületeit,
energiaszolgáltató és fehéiieszintetizáló rendszerét felhasználva képesek.
A fágok szaporodásában a két alapvető mozzanat, a makromolekulák
bioszintézise és a morfogenezis, azaz a kész makromolekulák összeszere-
lődése virionná, időben elkülönül egymástól. A fág-genom génjei a fág
fejlődési ciklusának egy-egy meghatározott szakaszában fejeződnek ki. Az
ún. "korai fehérjék" génjei a fág szaporodásához szükséges különleges
enzimeket szabályozó fehérjéket, míg az ún. "késői fehérjék" génjei a fág
felépítéséhez szükséges szerkezeti fehérjéket, az összeszerelésben közre-
működő enimeket (pl. specifikus proteáz), vagy más· be nem épülő fehér-
jéket, és az érett fágok evirionok) kiszabadulásához szükséges enzimeket
(pl. lizozim) kódolnak. A fehérje- és nukleinsavszintézis egymással részben
párhuzamosan, de egymástól mintegy függetlenül megy végbe. Dup-
laszálas DNS-t ta1talmazó fágok esetén a replikáció többnyire a gördülő
kerék mechanizmussal történik (l. GENETIKA II.: 12. fejezet), ami sok pél-
dányban egymás végéhez toldott genornokból álló, hosszú DNS molekulát
eredményez. A bioszintézis során felhalmozott fehérjékből és DNS·-ből
indul az érett fág-virionok összeszerelése. Külön-külön kezdődik a fej, a
farok és farokrostok létrehozása. Az üres fej kialakulása után a hosszú DNS
molekulát erre a célra szolgáló daraboló enzim egyedi genomokra vágja
szét, és minden egyes üres fej be egy-egy genomnak megfelelő DNS ke1iil
bepakolásra. 1 A DNS-t tartalmazó érett fejhez kapcsolódik a farok, majd a
farokhoz a farokrostok (12. J. ábra). Az egyes részegységek összeszerelése
viszonylag egyszerű geometriai szabályok szerint tö1ténik, a hozzá

1 A bepakoló rendszer a legtöbb fríg esetén csak a sok genomot összetoldva tartalmazó DNS-ből
kivágott genornokat tudja belerakni a fejbe: A s.zintézisből visszamaradt körré zárt molekulák
ekkor elvesznek
- 342 ·-
szükséges térbeli információkat maguk a fehérje alapegységek és a közre-
működő, de be nem épülő segédfehétjék hordozzák. A bonyolultabb
szerkezet néhány egyszerű, ill. szabályos mé1tani alakzat meghatározott
módon tö1ténő összekapcsolódásával áll elő. (Fejhez farok, farokhoz farok-
rost kapcsolódik.) Sem az egyszerű geometriai alakzatok, sem az ezek
összekapcsolódásával létrejövő szerkezetek összeszereléséhez -- ellentét-
ben a sejtbeli szerkezeti elemek, organellumok döntő többségével - nincs
szükség kész szerkezetek jelenlétére, sem mint folytatható kezdeményre,
sem mint térbeli mintára. A szerkezet kialakulásának ezt a módját önsze-
relésnek (angolul self-assembly) nevezzük.

Sejtek szaporodása

Mind a prokarióta, mind az eukarióta sejtek szaporodása sokkal több

összehangolt részfolyamatból tevődik össze, és sokkal bonyolultabb, mint
a fágok és egyáb vírusok szaporodása. A vírusok szaporodása során az
egyetlen genom működése által felhalmozott nukleinsav- és fehé1iemole-
kulákból egyidejűleg számos utód-virion szerelődik össze. A jóval bonyo-
lultabb sejtek szaporodása esetén egy szülősejt egy lépésben csak két
utódsejtre osztódhat. (Kóros körülmények között néha bekövetkező három
vagy több sejtre osztódás életképtelen, ill. nem teljes éitékű utódokat
eredményez.)
A sejtek életében többé-kevésbé szabályos időkqzönként követik egy-
mást az osztódások. Ennek megfelelően a sejtek száma nő és az oszlások
közötti átlagnak megfelelő időszakonként megduplazódik. A sejt mintegy
oszlással "születik" és a következő osztódásig létezik, mint "egyed". Élete
folyamán meghatározott sorrendben követik egymást azok az események,
ill. folyamategyüttesek, melyek révén a sejt anyagait megduplázza, szerke-
zeteit továbbépíti, s ezzel felkészül a következő oszlásra. Ezt követően
ugyanezen események sora a két utódsejtben ismétlődik. Az egymást meg-
határozott sorrendben követő szakaszok ugyanahhoz az állapothoz és
eseményegyütteshez -- azaz szakaszhoz - térnek vissza, mint amelyikből
kiindultak. Ennyiben körnek, idegen szóval ciklusnak tekinthető a sor.
Osztódási ciklusként vagy sejtciklusként szokás említeni ezt.
 !
[~-~ok] [Fej ] ~~krostokj
l 5,6,7,8,10,25 20,21,22, p7,38
1 26,27,28,29, 23,24,31
48 51 53
+ • •
i11
0')
v Éretlen fej
i 12 1 2,4,16,17.49,
i 50,64,65

_! ~:;~ozásra 1:
i 54Véglemez
'TTT
( 19 )
•
Érett fej

l
l
Véglemez és 13,14

+ :j~e: Komplett
;t_ ~ "\', farok
fehérjék ~t;!liz<ilt Fej + farok ~r rostok

összekötve
labilis
tényező(?)

Kész,
fág
fertőzőképes ~
Csatlakozásra
/r ~ kész fej

12.1. ábra. A T4 -fág morfogenezisének vázlata. A nyilak mellett lévő

számok azokat a géneket jelentik, melyek termékére szerkezeti anyagként vagy
J<atalitikus elemként a nyíllal jelölt lépés megvalósításához szükség van. (A T4 -·
fág egyes génjeit egy-egy számmal jelölik.)

A sejtek élete általában a sejtciklusok keretében zajlik. Normális körül-

mények között az önálló sejtként élő egysejtűek osztódási ciklusai szünet
nélkül követik egymást. Soksejtűekben hosszabb-rövidebb időszakok
iktatódhatnak két egymást követő ciklus közé, amikor nem mutatkoznak a
következő oszlást előkészítő események.
Az osztódás tartós felfüggesztése is előfordul soksejtűek bizonyos szö-
veteinek legdifferenciáltabb sejtjeiben, mint pl. izom- és idegsejtekben.
Prokarióták esetén az osztódási ciklus hosszabb időre szóló felfüggesztése
a túlélésre differenciált inaktív sejtekre (pl. baktérium spórák) jellemző. A
ciklus során a sejtet felépítő makromolekulák és szerkezeti elemek
mennyiségének, és eukarióták esetén az önálló szaporodású organellumok
-344-
számának is meg kell duplázódnia, úgy, hogy ezek arányai megőrződ­
jenek. Különös szigorúsággal vonatkozik ez az öröklődési információt
hordozó DNS-re, melynek minden szakasza ciklusonként egyszer (és csak
egyszer!) meg kell duplázódjék. Mindkét utódsejt kell kapjon a teljes ge-
nom egy-egy példánya mellett az alapvető szerkezetekből, organellumok-
ból és enzimekből is legalább egy minimális mennyiséget, különben nem
lesz életképes. Ezen túlmenően ahhoz, hogy osztódás után az utód-
sejtekben folytatható legyen az élet, bizonyos alapvető szerkezeteknek,
viszonyoknak a kettéosztódás folyamata során is folytonosan létezniük
kell, épen kell maradniuk. Az élet ugyanis még kis időre sem szakadhat
félbe osztódás közben sem, ill. ha félbeszakad, tovább már nem foly-
tatható, nem kezdhető újra. Ennek a követelménynek a teljesítése egyike
azoknak a feltételeknek, melyek az osztódás folyamatát annyira bonyo-
lulttá teszik. (A fágok csak élő sejtekbe behatolva viselkednek élőre jel-·
legzetes módon.) Sejt csak sejtből származhat. 2 A legegyszerűbb prokarióta
sejt sem szerelődhet (vagy szerelhető) össze működőképes élő egésszé az
őt felépítő molekulák halmazából.

A prokarióták sejtciklusa

Mivel a sejtek felépítése egyszerűbb, a prokarióták ciklusa is valami··

vei egyszerűbb, mint az eukariótáké. Legfontosabb eseményei: a citoplaz-
ma növekedése, a DNS megkettőződése, a megkettőződött DNS molekulák
különválasztódása, a magekvivalensek e=
"kromoszómák" vagy nukleo-
idok) térbeli eltávolodása egymástól, az eltávolodott nukleoidok közé
membrán betüremkedése és válaszfal benövése, végül a válaszfal ketté-
hasadásával a két sejt teljes különválása. A ciklus minden eseményét meg-
felelő érzékelő rendszerek követik nyomon, és zavar esetén leállítják a
ciklust. Az eukarióta ciklustól eltérően, prokariótáknál a megkezdett ciklus
befejezése nem előfeltétetle a következő ciklus indulásának. A ciklusok
átfedhetik egymást.

2 "Omnis ce/Jula e celluf;J' -- Virchov híres megállapítása

-345-
A CITOPLAZMA NÖVEKEDÉSE

A citoplazma növekedésének sebessége a tápanyaggal való ellátott-·

ságtól és a környezet kémiai és fizikai tényezőitől (pH, ionösszetétel,
Orellátás, hőmérséklet, stb.) függ. Ha a tápanyagok aránya nem felel meg
felhasználásuknak, a növekedés mindig a legszűkösebben rendelkezésre
álló összetevőhöz igazodik, sebességét ennek elégtelen mennyisége fogja
korlátozni.
Az eukarióta sejtciklussal ellentétben a növekedés a prokarióta ciklus
minden szakaszában folyamatosan zajlik, nincs olyan szakasz, melyben le-
lassulna vagy megállna. Kiegyensúlyozott körülmények esetén két osztódás
közötti időben a citoplazma tömege és térfogata megduplázódik. A
citoplazma növékedése a fehérjék bioszintézisén alapul. A növekedés tehát
a ciklus minden szakaszában folyik, közvetlenül os.ztódás után van egy
olyan rövid szakasz, melynek ez a növekedés az egyetlen eseménye.

A sejttömeg növekedése jól mérhet6 fotométerrel. A zavarosság okozta „fényel-

nyelés" (ami valójában az áthaladó fény szóródásából adódó veszteség) - bármely, tet-
szőlegesen választott hullámhosszon mérve - arányos az egységnyi térfogatban lévő bakté-
riums~jtek tömegével Ha a fényelnyelést extinkciós egységben mérjük (E = lgll 0 /I)),
egyenes arányosság van a citoplazmatörneg és a fényelnyelés között Az arányossági tényező
a hullámhossztól és a baktériumsejtek sajátosságaitól (alak. méret, szárazanyag-tartalom)
függ

Ha a tenyészet növekedését a fényelnyelés mérésével (fotometriával)

követjük, kiegyensúlyozott növekedés esetén folyamatosan, simán emel-
kedő exponenciális görbét kapunk, amiben még akkor sincsenek ugrások,
ha a sejtek osztódása szinkronizált. Az egységnyi térfogatban lévő sejtek
számát vagy erre a célra szolgáló kamrában (pl. Bürker-kamra) mikrosz·-
kóppal számolva, vagy megfelelő hígításban szilárd táptalaj felszínére szé-
lesztve a kinőtt telepek megszámlálásával tudjuk m~gállapítani. Ha a sej-
tek osztódása szinkronizált, számuk szabályos időközönként ugrásszerűen
duplájára nő, majd a következő ugrásig állandó marad. Azaz szinkronizált
tenyészetben a sejtszám növekedése lépcsős, a sejtek térfogatának és tö-
megének növekedése viszont folyamatos (12.2. ábra).

-346-
 5

ro
(fJ 4
::i
É
·~
Ol
.2
3
·::i
0..

ro
ro

(fJ

2 2
a;
.:f.
z
(fJ
Q.l
~

0 -··-··----i- -r--·
0 1T 2T 31 4T ST idő

12.2. ábra. Szinkron oszló baktériumtenyészet egységnyi térfogatban

lévő citoplazma-tömegének és sejtszámának változása az idő függvényében. T=
duplázódási idő. M = 1 ml tenyészetben lévő sejttömeg (a kiindulási értéket
önkényesen ~2-nek véve, folytonos vonal). N = 1 ml-ben lévő baktériumsejtek
száma (a kiindulási érték önkényesen 2-nek véve, szaggatott vonal)

A ciklus szakaszai prokariótákban csak akkor különülnek el időben is,

ha a duplazódási idő elég hosszú. E. coli esetében ez azt jelenti, hogy a
ciklus hossza 80-100 perc. Ennél gyorsabb szaporodás esetén az egymást
követő ciklusok szakaszai egymásba csúsznak, azaz a folyamatban lévő
ciklus befejeződése előtt kezdődik meg a következő. Pl. az első ciklushoz
tartozó sejtosztódás még nem történt meg, a másodikhoz ta11ozó DNS-
kettőződés még nem fejeződött be, amikor a következő, harmadik cik-
lushoz tartózó replikáció már elindul. Akár két újabb replikáció is indulhat,
mielőtt a legkorábban kezdett befejeződne. Ilyenkor megtö11énhet, hogy
három-négy ciklus más-más szakaszának folyamatai zajlanak egyidejűleg a
baktériumsejtben. Hogy a ciklus egyes szakaszainak eseményeit és ezek
szabályozását tanulmányozni lehessen, a ciklusok egymásra torlódását el
kell kerülni. Ennek legegyszerűbb módja lehet tápanyagokban szegény
táptalajban tö11énő tenyésztés.

-347-
A DNS MEGDUPLÁZÓDÁSA

A sejtciklus szabályozásának biztosítania kell egyrészt a citoplazma és

DNS mennyisége között az optimális arányt, másrészt az adott feltételek
között lehetséges leggyorsabb növekedést és leggyakoribb osztódást. Eh-
hez a fehérjeszintézist és DNS--replikációt igen jól össze kell hangolni,
pontosan egymáshoz kell igazítani.
A fehé1ieszintézis sebessége szükségképpen igazodik a rendelkezésre
álló tápanyagok kínálatához és a környezeti feltételekhez. A szabályozó
rendszer a fehérjeszintézishez igazítja a DNS megduplázódását azzal, hogy
a replikáció indítását -· idegen szóval iniciálását --· csak akkor teszi le-
hetővé, ha az ebben közreműködő fehérjéből már elegendő mennyiség
szintetizálódott. Ha a replikáció megkezdődött, minden külön szabályozás
nélkül végighalad a DNS-en. A baktériumok egyetlen körré zát1 DNS-
molekulából álló kromoszómáján a replikáció az origóból elindulva két
irányban halad és az origóval szemközti terminuson fejeződik be. Ered-
ménye a DNS molekula tökéletes és teljes megkettőződése. Hasonló mó-
don tö11énik a kromoszóma mellett esetleg előforduló kisebb (szintén
körré zá11) DNS- molekulák, az ún. plazmidok replikációja is.
Ha a citoplazma növekedését az RNS- vagy fehétieszintézis gátlásával
leállítjuk, a kromoszómán és a nagy plazmidokon nem iniciálódik újabb
replikáció, de a megkezdett replikációk végigmennek és teljessé válnak. A
jeltovábbító rendszer, mely a növekedést és a replikáció indítását össze-
köti, még nem eléggé isme11.
Az iniciálásban az E. coli kromoszóma replikációja esetén legalább 10
külöµböző fehérje játszik szerepet. Kulcsszerepe az origónak és egyik inici-
áló fehérjének, az ún. DnaA fehérjének van. Az origó - E. coli esetén
egy oriC-nek nevezett DNS-szakasz (legalább 245 bázispár hosszúságú)
különleges szerkezetű: több (legalább négy) példányt tartalmaz az iniciáló
DnaA fehérjét kötő szekvenciából. Más ismétlődő szakaszok is vannak
benne, köztük a dam-metiláz működéséhez és a membránhoz kötődéshez
szükséges GATC-szakasz. Az iniciáló fehérjének aktív és inaktív formája is
létezik. Inaktív, ha ADP kötődik hozzá, vagy nem kapcsolódik nukleotid-
dal. Akkor aktív, ha ATP van hozzá kötve. Az iniciáláshoz 20-40 aktív
molekulából álló oligomer szerkezetnek kell az 01iC-hez kapcsolódni. A
szabályozás nem csak a DnaA fehétie koncentrációjának növekedésén, ha-
nem a fehérje aktiválásán is alapul. Minden iniciálás után az oriC szakasz
megduplázódása miatt a DnaA: 01iC arány felére csökken. Az egyik szálon

-348-
metilált oriC a membránhoz kötődik, és nem tö1ténhet újabb iniciálás, míg
a másik szál metilálódását követően onnan le nem válik. Közben halmo-
zódik és aktiválódik a DnaA fehérje. Az aktiválás az, ami a sejtnöveke-
déshez kapcsolt szignál rendszerre érzékeny (12.JA és 12.3B ábra). Ebben
is szerepet játszik a sejtmembrán. A replikációt megvalósító enzimrendszer
is membránhoz kötött. A DNS polimeráz III a replikáció során másodper-
cenként valamivel kevesebb, mint 1000 nukleotidot képes beépíteni. Ezért
E. coliban a kromoszóma replikációjához kb. 40 perc szükséges (mintegy
4,6 millió bp U. 9. fejezet), két irány, egy-egy irányban a fele!). Ha gyor-
sabban követik egymást a ciklusok, az első befejezése előtt akár két újabb
replikációs kör is indulhat. (Ekkor a terminális szakaszok : kezdő szaka-
szok aránya 1 :4, esetleg 1: 8 is lehet.)

..-::·:s.557~:'7::=::~:=-::::::.:::::-::::::·:::::::~~::::.:::::·:··

Represszor

DnaA 1
(inaktív)
DnaA-kötöhelyek
\ kr1
a kromoszómán
kr3\ DnaA-ATP
(kötött)
DnaA-ATP
(szabad) kg 2

. ..
--------
kromoszóma ...

~:~~::::=::·:·:::::::::::~::: ::::'~":}'0::'.':::·•L:.;:;:;:ZiJ~~),:_:::-··

12.3A ábra. A DnaA fehérje se;tcik/ussa/ kapcsolata.s átalakulásainak és

kötődéseinek vázlata. oriC = a kromoszóma replikációjának origója. dnaA = a
DnaA fehérjét kódoló operon, melyet a DnaA fehérje represszál, ezzel előzve
meg saját maga túlzott felhalmozódását. A DnaAi (inaktív) fehérje lehet ADP-vel
kötött, vagy nukleotidtól mentes. A kétirányú nyilak az átalakulások megfordít-
hatóságát jelzik, a különféle indexekkel jelölt k betűk a sebességi állandókat
jelentik.

A replikáció bármilyen okból történő leállása a ciklus teljes leállását

vonja maga után.
A különböző baktériumok kromoszómáinak origója közeli rokonság-
ban van az E. coH kromoszómájának oriC régiójával. A kulcsszerepet ját-

-349·-
szó iniciáló fehérjék is homológok az E. co/inál megismert DnaA fehérjé-
vel.
A baktériumok nagy plazmidjai (mint pl. az F- és R-plazmidok) repli-
kációjának iniciálásában is szerepel a DnaA fehérje és szigorúan érvénye-
sül a növekedési szignál hatása, bár az iniciálásban saját fehérjéjük is köz-
reműködik.
A kis plazmidok replikációjának iniciálása független az 01iC-tól, a
DnaA fehérjétől és a növekedés gátlásától. Egészen más origójuk és inici-
áló fehérjéjük van, melyek működéséhez nincs szűkség fehérjeszintézisre.
Gátolt fehérjeszintézis mellett is változatlanul folytatódik replikációjuk
iniciálása. A kromoszómák számához viszonyított példányszámuk ilyenkor
az egyébként is magas kiindulási arány sokszorosára· növekszik. Általános
szabály, hogy a replikáció elkezdéséhez specifikus DNS-szakaszra, az ori-
góra, és ehhez specifikusan kapcsolódni képes iniciátor fehérjére van
szükség, néhány, a gazdasejt kromoszómájának iniciálásában is közremű­
ködő fehérje mellett.

A DNS-MOLEKULÁK REPLIKÁCIÓT KÖVETŐ SZÉTVÁLASZTÁSA

A replikációt követően a két körré zárt utódmolekula, mint két szom-

szédos láncszem, egymásba van kapcsolva, - gyakran többszörösen is át
van fűzve egymáson a két kör. - Ez megakadályozza szétválásukat. Szét-
kapcsolásuk egy topoizomeráz II segítségével történik3 .

.3 Erre a célra a baktériumnak van egy membránhoz kötődő, II. típusú topoizomeráza, melynek az
összekötöződött kromoszómák szétválasztása a feladata (l. még 1. f~jezet)„

-350-
 a)

3·------
s·-----<

s·
3'

s·
3'

s·
3'

12.38 ábra. A replikáció inici-·

álásának egyszerúsí'tett vázlata. Nem
mutatja, hogy az egyes közreműködő
fehérjék milyen mennyiségben és mi-
lyen formában szükségesek. a) A rep-
likációs villa kialakulásának kezdeti
b) lépései. b) A két irányban előrehaladó
replikációs villa főbb jellegzetessé-
geinek vázl·ata. DnaA = iniciáló fe-
hérje; OnaB és DnaG a replikációban
az Okazaki-fragmentumok (1. GENE-
TIKA //.: 12, fejezet) kezdésében köz-·
reműködő fehérjék; pol 111 = DNS-
polimeráz Ill.

D
DnaA
~
DnaB
D
DnaG
D
pol 111

c=:J =TIATACACA

AZ UTÓDKROMOSZÓMÁK (NUKLEOIDOK) ELTÁVOLÍTÁSA EGYMÁSTÓL

Közvetlenül a replikáció után a két utód DNS molekula - nukleoid --

ugyanott helyezkedik el, ahol duplázódás előtt a szülői volt, nagyjából a
sejt közepén. Röviddel később a sejt közepéről egyik a baktériumhossz
1/4-ének, a másik 3/4-ének megfelelő helyre vándorol, lehetővé téve, hogy
a közéjük növő elválasztó fal kialakulása következtében egyik az egyik,
másik a másik utódsejtbe kerüljön bele.

- 351-
 Régebben úgy gondolták, hogy a membrán növekedése mozgatja a nukleoidokat. A
legutóbbi 10-15 évben vált a kérdés hozzáférhetővé a kisérletes vizsgálatok számára. Az
eredmények a feltételezés ellen szóltak. Azt találták, hogy a fehérjeszintézis gátlásával a
szétválás megakadályozható. Ha ezt követően a fehérjeszintézis gátlását megszüntetik, a
nukleoídok eltávolodása sokkal hamarabb végbe megy, mintsem a sejt mérete megnőne .

A baktériumok megkettőződött kromoszómáinak szétválasztása megle-

hetősen sok közös mozzanatot tartalmaz az eukarióta kromoszómák szét-
választásával ··- bár más az időzítés, és az erre szolgáló sejtszerkezetek sem
ismerhetők fel olyan könnyen. A baktérium-kromoszómán és a nagy plaz-
midokon is van egy centromérhez hasonló feladatot ellátó DNS-
szakasz, melyhez a szétválasztásban közreműködő fehérjék (ezek a kine-
tochorra emlékeztetnek működésükben) kapcsolódnak. E. coli és B. sub-
tilis esetében (és feltehetően más baktériumokban is) vagy maga az origo
szolgál "centrom ér" -ként, vagy egy ennek szomszédságában lévő DNS-
szakasz. F-plazmidban a 12. 4. ábrán bemutatott sopC szakasz látja el ezt a
feladatot. Ez abban is emlékeztet a centromérre, hogy ismétlődő szekven-
ciákat tartalmaz (egy 43 nukleotidpárból álló szakasz tizenkétszer ismét-
lődik benne. A SopB fehé1ie közvetlenül, a SopA ennek közvetítésével kö-
tődik a sopC régióhoz). A SopB és SopA közvetítésével a replikációban
megkettóződő plazmid a membránhoz kapcsolódik és a két példány egy-
mástól távolodva a sejtet később kettéfűző membrán-betüremkedés helyé-
nek két oldalára vándorol. (Ennek mechanizmusa közelebbről nem ismert.)
A baktérium-kromoszómák a "centromér-szerkezet" révén kötődnek
az osztódási pólusokhoz, melyek membránhoz kötöttek, és a replikáció
megindulásakor maguk is megduplázódnak és kezdenek egymástól eltá-
voloqni. Végül a baktériumsejt két ellentétes végére vándorolnak. A pó-
lusokban a SopB-vel és SopA-val rokon fehérjék találhatók. A kromoszó-
mák széthúzását az SMC fehé1iék fejezik be, melyek a DNS-t a két pólus
közelébe tömörítik össze (12.5. ábra). Az SMC fehérje C-terminális doménje
kötődik a DNS-hez, N-terminális doménje ta1talmazza az ATPáz aktivitást,
és kapcsolódik a pólus-komplexhez. (Az E. coli MukB fehérjéje is az SMC
fehé1iék családjába tartozik.) Az SMC fehérjék, akárcsak az eukariótákban,
a prokariótákban is nélkülözhetetlenek a kromoszómák szétválasztásához.
Ennek megfelelően minden prokariótában megtalálhatók.

-352·-
 12.4. ábra. Az F-
sopA plazmid replikációt kö-
vető membránhoz kötő­
désének vázlata. (A
membránhoz kötődés a
szétválasztás
Gazdasejt fehérjék feltétele.)
sopA és sopB a
membránhoz kötődéshez
szükséges fehérjéket
(SopA és SopB) kódoló
gének, a .sopC a SopA és
SopB fehérjék által fel-
ismert és megkötött
DNS-szakasz - rajta a
DNS-kötő komplex gyöngyök" 11 a kap-
a membránban
csolódott kötőfehérjéket
jelképezik. A membránt
a két felszínnek megfelelő párhuzamos egyenesek jelképezik, benne a kör a sopC
szakaszon és a hozzákötődő Sop fehérjéken kívül a gazdasejt néhány fehérjéjét is
tartalmazó fehérjekomplexet, mely a DNS·-molekulákat egymástól távolító szerkezet
része, jelképezi.

A baktériumok saját genomjának és a nagy plazmidoknak a szétválását egy pontosan

nem ismert ellenőrző rendszer felügyeli . Ez a mechanizmus nem engedi addig továbbhaladni
az osztódást, míg a kromoszómák (ill. nagy plazmidok) utódmolekulái el nem távolodtak
egymástól és a késó'bbi kettéfüződés két oldalára nem kerülnek . A kis plazmidok nagy
példányszáma feleslegessé teszi a pontos szétosztást. Véletlenszerffen is kerül a sokból
minden sejtbe néhány példány .

MEMBRÁNBETÜREMKEDÉS, HARÁNTFALKÉPZŐDÉS, KETTÉVÁLÁS

Ezek az folyamatok jelentik a prokarióta sejtciklusban a citokiné-

zist, mely a citoplazmák szétválását, majd a sejtek teljes különválását ered-
ményezik. Legbonyolultabb mozzanata a kettéoszlás helyének kijelölése.
Ebben egymással ellentétes hatású fehérjékből álló rendszer működik
közre. Két fehérje (a MinC és MinD fehérjék) együttese gátolja az osztó
dás kezdeményezését a membránon. A gátlást egy harmadik fehérje
(MinE) térben korlátozza és a két nukleoid között kb. középen lévő
 A) :;,ci~~1 f,:{1~l~)'.ti ~1:1~~JI [filtIri
B) i ;·.~r: '.'.~'j !~!~~~.; tI·1·1 iJ~fl{_·

C)
;•x~;~,:i·":~~~~i:) :~~i~1~·i~;~~:,
:,~l~~r~~J~i.J~~i;~~~~ill 100 nm

D)

E)'"-- / \
·".~_.;~~·-e....._.,...~,,..,---=-~C~
„Zsanér"
/ \

12 .5. ábra. Bakteriális SMC molekulák A-C) Elektronmikroszkópos felvé-

telek. A) 8. subtifü· (BsSMC); B) E. coli (MukB); C) Génsebészeti úton megrö-
vidített BsSMC. A molekula végéről hiányzanak az A) ábrán jól látható glo--
buláris végdarabok. Az SMC molekulák nyílni és csukódni képesek. D-E) Az
SMC fehérje szerkezetének vázlata. 0) Csukott állapot; E) Nyitott állapot. Az
eukarióta SMC fehérjék mérete és szerkezete a bakteriális fehérjékhez igen ha-
sonló.

-- 854-
membránterületen meg is szünteti. Ezt követően a MinE fehérje középen; a
sejt két végétől kb. azonos távolságra a membrán belső felszínéhez kap-
csolódik gyűrű formában (12.6. ábra). Ez a MinE-gyűrű jelöli ki a későbbi
kettéválás helyét. A MinE gyűrű megfelelő helyen való kialakulásának ép
MinD fehérje közreműködése a feltétele. (Ha a gátló fehérjék közül vala-
melyik működésre képtelen, a rossz helyen bekövetkező oszlás apró, mag
nélküli, ún. minisejtek keletkezéséhez vezet, 12. 7. ábra. Ugyanerre az
eredményre vezet az is, ha a MinE fehérjét túlzottan nagy mennyiségben
termeli a sejt.)

IT

( [~] t 12.6. ábra. A baktérium-kromo-

szómák repliká,ciót követő szétválasztása
I 111 és eltávo//tá.sa. Az origó, vagy annak

[m
szomszédságában lévő, centromér-funk-
~
l ro:~] ciót ellátó DNS-szakasz a pólusként
szolgáló fehérje komplexhez kapcso-
lódik. 1) A megduplázódott pólusok a sejt

l..J
IV
~[
két ellentétes végébe vándorolnak. 11) Az
utód·-kromoszómákat SMC fehérjék a
~ O<X>;> pólusok közelébe tömörítik. 111) A cito-
kinézis az utódsejteket szétválasztja. IV)
Az eseménysor egy újabb ciklus kere-
tében kezdődik előlről.

Az oszláshoz vezető szerkezet kialakításában egy másik, más fehér-

jékből álló rendszer működik közre az E. coliban. Ez a rendszer kb. 20
perccel a replikáció befejezése után lép működésbe. A kezdeményező
kulcsfehé1ie, az Ftsz4, közepes nagyságú (40 kD), a tubulinokkal rokon5,
GTP-kötő fehétie. GTP nélkül, akár szabad, akár GDP-vel kötött formában,
inaktív. GTP-vel kötött formában aktív, azaz képes a kettéválasztó szer-
kezet kialakítását megindítani a membránon ott, ahol a MinE fehé1ie gyűrűt
képezve kijelölte a helyét. Az aktív fom1a polimerizálódik. ln vitm kö-

4 Hőérzékeny fonalasodási mutánsokról kapta a nevét (angolul: [ilamenting Jemperalllre !!_ensitive

= fls gének). Az fts génekben bekövetkező mutációk megakadályozzák a citokinézist. Ezért fonalas
növekedés következik be , mivel a baktériumsejtek nem tudnak szétválni.
5 A tubulinokkal való rokonság, amíg csak az E coli FtsZ fehérjéjét tanulmányozták, nem volt
egyértelmű.. Az archebaktériumok FtsZ fehé~jéjének megismerése adta meg eredetük kulcsát ui.
mind az eubaktériumok FtsZ--je, mind az eukarióták tubulinja ebből származik.
- 355--
 J~j_ __G~ii} 1DicB 1
-.-. -y- ·-y-
~I M~ 1 1DicB i
y
[ MmQ MinC

~~·-.~_/
osztódás ,__4 ~ "-._ .
~ ~ ""-._ ~,~alas növekedés
~
"~
'~M
.. E..
~~J
.-a~
_________ ".:,_)
(-...:,..,.: <-4.-

minisejtek képződése -

1 2. 7. ábra. A baktériumsejtek osztódását gátló és az osztódás helyét

kijelölő fehérjék/ ill. fehérjekomplexek hatásának vázlata. MinE fehérje a két
nukleoid között kb. középen elhelyezkedő membránterületen képes feloldani a
MinC-MinD fehérjekomplex gátló hatását, s ezzel kijelöli az osztódás helyét.
Normális esetben ezt a sejt kettéosztódása követi. Ha hibás a MinC vagy a
MinD fehérje és nem jön létre gátlás, mag nélküli minisejtek is képződhetnek.
Egy DicB fehérjével a MinC olyan gátló komplexet képez, melynek hatását a
MinE fehérje nem képes feloldani. Ennek túlsúlya esetén hosszú, tagolatlan
fonalak formájában nőnek a baktériumsejtek.

rülmények között az FtsZ GTP-vel mikrotubulusokhoz hasonló (kicsit ki-

sebb átmérőjű) szerkezeteket alkot, melyekben mind a protofilamentumok,
mind a helikális szerekezet megtalálhatók. ln vivo a GTP-t kötő FtsZ
fehétje gyűrű alakban kötődik a membrán belső felszínéhez ott, ahol a
sejtnek ketté kell osztódnia. Az FtsZ-hez más Fts fehérjék is kapcsolódnak,
melyekre szintén szükség van a működéshez. (Ezek közül az FtsA az aktin
családhoz tattozik.) A későbbiek során az FtsZ gyűrű elkezd összébb
szűk~ilni, és vele a membrán egyre inkább betüremkedik. Az egyre szűkülő
gyűrű és az azt követő membrán-behúzódás végül a sejt tengelyében
teljesen összeér és összenyílik, két külön membránnal határolt citoplazmát
eredményezve. Ekkorra eltűnik a FtsZ fehétjéből épült gyűrű is, és az FtsZ
fehétje a GTP felbontásával inaktiválódik. GTPáz hatása csak mintegy 90
perccel a GTP megkötése után aktiválódik in vitro körülmények között
(12.8. ábra.)

-356-
 12 .8. ábra. Az Ft5Z fehére.
jéből kialakuló .szerkezet e/he-
l _____ ___. FtsZ lyezkedése az osztódásra készülú
és osztódó baktériumse;tben. Bal-
~~~~~,.~,~\ oldalon a sejt hosszmetszete,
c~~·r ) jobboldalon keresztmetszete a
-~ membránbetü remkedésnek és vá-
laszfalképződésnek megfelelő sík-
ban. Vékony vonal a membránt,
vastag vonal a sejtfalat jelképezi.
Az FtsZ fehérjemolekulák elhe-
lyezkedését fekete pöttyök mu-
tatják. A nukleoidokat az egészen
vékony vonallal rajzolt gombo-
lyagok jelképeztik.

Érdekes megfigyelés, hogy a kettéoszlást kezdeményező FtsZ fehétje

és egy vele együttműködő másik fehé1ie, az FtsA aránya kritikus az oszlás
megkezdése szempontjából. Bármelyikük hiányzik, vagy bárrnelyikükből
több van, mint a másikból, a hiány vagy az aránytalanság gátolja az oszlás
megkezdését. Ha mindkettőből arányosan több van, az oszlás zavartalan.
A betüremkedő membrán lem-ezei között a betüremkedéssel párhu-
zamosan fal szintetizálódik, melyet később megfelelő bontó enzimek két,
e'gymással párhuzamos lemezre hasítanak. A frissen keletkezett végek a
sejtek kettéválásával párhuzamosan legömbölyödnek e12.9. ábra).
Prokarióták osztódásának szabályozása úgy működik, hogy a növe-
kedés zavarai leállítják egy újabb replikáció kezdetét, a replikáció befe.-
jezetlensége vagy a DNS károsodása, amire egyszálú .DNS-molekula szaka-
szok jelenléte utalhat, meggátolja az osztódás folytatását. Ennek egyik so-
kat tanulmányozott esete, mikor UV besugárzást követően a DNS károso-
dása az SOS-rendszeren keresztül leállítja az osztódást, de a növekedés
nem áll le, és fonalak formájában növekszenek a baktériumsejtek.

-357-
 FtsZ transzfer
a tubulus
növekedő
végéhez

Belső
membrán

Vezető
faktor

PBP3 (Ftsl)
komplex tova-· A FtsZ tubulus
halad a növekedő depolimerizálódó
vég felé új peptidoglikán vége

12. 9. ábra. A plazmamembrán betüremkedésének feltételezett mecha-

nizmusa a cítokínézisben. (A sejt keresztmetszete vázlatosan.) Az FtsZ "tubu-
lusok" alkotta gyűrű specifikus fehérjék közvetítésével az E. coli belső memb-
ránjához kapcsolódik. Motorként szolgáló fehérjék ("vezető faktor") a körkörös,
átfedő tubulusokat mozgatva egyre jobban összehúzzák a gyűrűt, közben a FtsZ
tubulusok depolimerizálódnak.

BAKTÉRIUMBAN SEJTVÁZ?

Korábban úgy tudtuk, hogy a baktériumoknak nincs sejtvázuk. Úgy

látszik, ezt az álláspontunkat módosítani kell. A sejtosztódáshoz baktériu-
mok esetében is vázra van szükség. Ez a váz nem ellentétben az euka-
riótákkal, nem állandóan jeJenlévő. A sejtosztódás során egy-egy szakasz-
ban szerelódik össze, majd feladatát bevégezve sszétszerelődik. A kromo-
szómák szétválasztásában és kondenzálásában közreműködő SMC fehérjék
ugyanazokat a feladatokat látják el, mint eukariótákban a többféle változat.
A citokinézisben közreműködő FtsZ a tubulinokhoz hasonlóan csöves
szerkezetet alkot és időlegesen bár, de hasonló feladatot teljesít. Az FtsA az
aktinnal rokon. Feladatának részleteit prokariótákban nem ismerjük, de
jogosan tarthatjuk a sejtvázat alkotó fehérjék egyik előfutárának.

-358-
AZ OSZTÓDÁSBAN KÖZREMŰKÖDŐ GÉNEK ÉS FEHÉRJÉK KUTATÁSÁNAK
MÓDSZEREI

Egy-egy biológiai jelenség ilL törvényszerlíség molekuláris mechanizmusát úgy lehet

megismerni, ha egy-egy elemének elrontásával félbeszakítjuk a folyamatot. majd
megkeressük, hogy milyen gén, milyen fehérje vagy milyen más vegylilet bevitelével és
milyen feltételek biztosításával lehet a megállított folyamatot újra indítani és normálissá
tenni. Ez legegyszerlíbben és legcélszerlíbben mutánsok előállításával és tanulmányozásával
érhető el. A mutánsok jó része csak egyetlen génben mutáns
A sejtosztódási mutánsok előállításában gondot jelent hogy az osztódásra képtelen
mutánsok nem szaporodnak, tehát nem tarthatók fent és nem vizsgálhatók. Ezt az akadályt
olyan mutánsok keresésével lehet megkerülni, melyek csak bizonyos feltételek között
viselkednek mutánskénL Ezek az ún . feltételes mutánsok. Legismertebbek a hőérzékeny
mutánsok, melyek nagy többsége melegre. kisebb hányada hidegre érzékeny, pl. 30-37 °C-
on zavartalanul szaporodnak, de 40-42 °C-on 6 nem A szaporodás a restriktív hő­
mérsékleten a sejtciklus mutánsra jellemző szakaszában áll le. A feltételes mutánsok sza-
poríthatók és genetíkai módszerekkel vizsgálhatók. Ha nagyszámú mutánsunk van, re-
mélhető hogy a legtöbb közremlíködő gén mutációja szerepel közöttük. Így fedezték fel a
replikáció iniciálásában deficiens dnaA), az oszlás helyének kijelölésében hibás minC és
minE, az osztódás végrehajtására képtelen fí.~Z, flsA, stb.. mutánsokat.
A gén megkeresése leginkább a rekombináns DNS technikák alkalmazásával, vad tí-
pusú baktérium klónozott DNS-fragmentjeinek bevitelével és a komplementáció keresésével
történik.
Ugyanilyen megközelítéssel tanulmányozzák az eukarióta sejtosztódás vezérlését és
szabályozását is - elsősorban élesztő sejtek segítségével

6 Restriktív hőmérséklet. Hidegérzékeny mutánsoknál 20-25 °C-on áll le a szaporodás.

-359-
A SEJTCIKLUS MOLEKULÁRIS

BIOLÓGIÁJA - EUKARIÓTÁK

Az eukarióta sejtciklus fázisai

Az eukarióta sejtek is általában kettéosztódással szaporodnak. Két

osztódás között növekednek és végrehajtanak egy szigorúan szabályozott
eseménysort, amit sejtciklusnak nevezünk. A sejtciklust hagyományosan
négy fázisra szoktuk osztani: Gii S, G 2 és M fázisokra (12.20. ábra). Az S
fázis (S = szintézis) során a sejt megduplázza a DNS-ét. Az M fázis (M =
mitózis) alatt kettéosztódik. A G 1 és G 2 az úgynevezett "hézag-fázisok" (G
= gap, magyarul "hézag"), amelyek az S és az M közötti időszakokat és
eseményeket jelentik. A G 1 megelőzi a G2 pedig követi az S-t. A G 1 -ben
levő sejt még nem kettőzte meg a DNS-állományát, így csak feleannyi
nukleáris DNS-e van, mint a Grben levő sejtnek, amely már túljutott a
DNS-replikáción. A sejtciklus első három fázisát (G 1 + S + G 2) interfázis-
nak is nevezzük. Az M fázis megnevezése némileg megtévesztő, mert nem
csak. a mitózis (kromoszómaszám-tartó magosztódás), hanem a citoplaz-
ma kettéosztódása, azaz a citokinézis is ekkor játszódik le. A citokinézis
befejeztével létrejön két új utódsejt, amelyeket leánysejteknek is szokás
nevezni.

-360-
 46 kromoszóma 92 kromoszóma (4C) két utódsejtbe
= 92 kromatid szétosztva. Mindkét utódsejtnek 46
=
DNS - tartalom 4C ~ ,< kromoszómája van, és a DNS-tartalom =2C

46 kromoszóma
/J !
l,J
íl1 1
\ -R+~
r, J
\J
· mitózis
v

= 92 kromatid
DNS- tartalom = 4C

DNS
replikáció

"- ()

~
46 kromoszóma
DNS - tartalom =2C

12.20. ábra. Az eukarióta sejtciklus általános sema;a. A belső kör

ábrázolja a ciklus fázisait. A külső kör mutatja be a kromoszómák és kromatidok
számának alakulását, valamint a nukleáris DNS mennyiségének változását a
sejtciklus során.

Isme1t, hogy az ember testi sejtjei diploidok, vagyis két homológ

kromoszómakészlettel rendelkeznek. A G1 fázisban minden kromo-
szóma egyetlen DNS molekulát, egyetlen dupla hélixet ta1talmaz. Ilyenkor
a sejtmagban összesen 2 x 23 = 46 kromoszóma, vagyis 2 x 23 = 46 DNS
molekula helyezkedik el. Az S fázis során mindegyik molekula megkettő­
zödik, így a Grben már 2 x 2 x 23 = 92 DNS molekula fog elhelyezkedni a
sejtmagban. A kromoszómák száma azonban továbbra is csak 46, mert a
DNS molekulák egyelőre együtt maradnak. A kromoszómán belül mind-
egyik DNS egy kromatid formájában létezik. A G~-ben tehát a 46 kro-
moszóma 2 x 2 x 23 = 92 kromatidot jelent. A kromatidok a mitózis anafá.-
zisában fognak szétválni, amikoris önálló kromoszómákká alakulnak. Emi-
att azután a mitózis végén egy rövid időre tetra ploidnak tűnik a sejt, mert
92·-re emelkedik a kromoszómaszáma. Ilyenkor azonban már folyamatban
van a citokinézis, és a sejt perceken belül kettéválik két G 1·-es sejtté, ame-
lyek mindegyikének sejtmagja a kiindulási állapotra jellemző 2 x 23 = 46
DNS molekulát és 2 x 23 = 46 kromoszómát fog tartalmazni. Ha a haploid
kromoszómakészlet DNS-állományát C-vel jelöljük, akkor a teljes nukleá-
ris DNS-mennyiség 2C a G 1-es sejtben és 4C a Gz-es és az M-fázisú sejt-

-361-
ben. Az 12.20. áfaa bemutatja azt is, hogy miként változik a kromoszómák
és a kromatidok száma, valamint a DNS mennyisége a sejtciklus során.
Minden sejt egy anyasejt kettéosztódásával jön létre és a létezése
addig tart, amíg maga is ketté nem válik, hogy ezzel egy következő sejt-
generáció létrejöttét tegye lehetővé. A két osztódás közötti periódust
tekintjük a sejt életidejének, és ez megegyezik a sejtciklus időtartamával,
azaz az úgynevezett sejtciklus-idővel. A sejtciklus-idő az egyes fajoknál
nem egyforma, és attól is függ, hogy a szervezeten belül mely szervben
vagy szövetben helyezkedik el a sejt (12. J. táblázat).

12.1. táblázat. Néhány eukarióta sejtt/pus se;tcik/us-ideje

Sejttípus Sejtciklus-idő

Xenopus béka embrionális sejtjei (korai 30 perc

fázis)
Saccharomyces élesztögombo sarjadzó 1,5-3 óra
sejtjei
Ember bélhámsejtjei ·-12 óra
Emlősök fibroblasztjai tenyészetben -20 óro
Ember májsejtjei --1 év

Az emberi sejtek mitózisa többé-kevésbé állandó hosszúságú vala-

mennyi sejttípusban. Általában egy órát vesz igénybe. Az S-fázis időtartama
sem mutat nagy változatosságot. Emberi sejtekben körülbelül 8 óráig tart. A
két hézagfázis hossza viszont már nagyon változatos. Főleg a G 1 esetében
figyelhető meg rendkívüli sokféleség. 2-3 órától több napig tarthat, de a
differenciálódott szövetek sejtjei akár hetekig, sőt évekig is élhetnek
anélkül, hogy közben megkettőznék a DNS-állományukat. Az ilyen sejtek
általában a G 1-hez nagyon hasonló, úgynevezett G0 fázisban vannak, amit
nyugalmi stádiumnak is szokás nevezni. Megfelelő külső szignálok,
például növekedési faktorok hatására a G 0 sejtek ismét elkezdhetnek sza-·
porodni. Ilyenkor először visszatérnek a G 1 fázisba, és onnan lépnek be az
S fázisba (12.21. ábra).

-362-
 12 .21 . ábra. A se;t a e 1 fazisból
átléphet a C 0 nyugalmi fc1zisba. A folya-
mat a legtöbb sejttípusnál visszafordítha-
tó: a sejt visszatérhet a e 1-be.

A sejtciklus szabályozása
Életképes utódsejtek csak akkor jöhetnek létre az M fázis végén, ha a
ciklus eseményei egymással összehangoltan, egymást megfelelő sorrend-
ben követve játszódtak le. Könnyű belátni, hogy ha az anyasejtben a mitó-
zis már az S·-fázis alatt elkezdődne, amikor a kromoszómák megkettőző­
dése még nem fejeződőtt be, az osztódási orsó nem lenne képes két tel-
jesértékű kromoszómakészletet elkülöníteni a két leendő leánysejt számára.
Ehelyett csak darabokra szaggatott, csonka kromoszómákból álló cso-
po1tosulások jöhetnének létre. Az ilyen kromoszómaállománnyal létrejövő
utódsejtek szinte mindig elhalnak. Hasonlóképpen tragikus lenne, ha a
sejtosztódások rendszeresen sejtnövekedés nélkül követnék egymást. Az
utódsejtek ugyanis egyre kisebbek lennének és végCi1 már a létfontosságú
mganellumok számára sem lenne bennük elegendő hely. Abból is problé-
mák származnának, ha a sejtek nem tudnák leállítani a sejtciklusukat, ha-
nem tovább szaporodnának akkor is, amikor arra már nincs szükség.
Állandó szaporodás mellett nem lehetséges a megfelelő mértékű differenci-
álódás. Számos további példával is lehetne illusztrálni, hogy mién van
szükség a sejtciklus eseményeinek időbeni és térbeni összehangolására.
A sejtciklus szabályozása nagyon bonyolult módon, egymással köl-
csönhatásban működő regulátorok segítségével tö11énik. A mechanizmus
logikája emlékeztet az automata mosógép szabályozóegységének műkö­
dési elvéhez (12.22. ábra). A mosógép a beindítás után először vizet vesz
fel, majd a vízhez mosószert adagol, azután mos, öblít, végül centrifugál,
esetleg még szárít is. Ezek a lépések csak ebben a sorrendben követhetik
egymást. A sor legfeljebb lerövidíthető egyik vagy másik feladat (pl. cent-
- 363-·
rifugálás) kihagyásával, de a feladatok sorrendje nerp cserélhető fel. Bár-·
melyik funkció idő előtti végrehajtása (pl. centrifugálás a mosószeradagolás
előtt) súlyos következmányekkel járhatna a mosás szempontjából. A
mosógép szabályozóegysége minden egyes funkciót csak akkor kapcsol
be, amikor az előző már befejeződött. Például követi a vízszint emelke-
dését a mosótérben, és csak akkor kezdi adagolni a mosószert, amikor az
már elérte az érzékelő magasságát. A sejtciklus szabályzórendszerében is
vannak ilyen "érzékelők". Ezeket ellenőrzőpontoknak nevezzük, mert
ezeknél zajlik annak az ellenőrzése, hogy befejeződtek-e már azok a folya-
matok, amelyekre épülnek a továbbiak. Például a mitózis csak akkor
indulhat el, ha a DNS megkettőződése már biztosan befejeződött. A három
legfontosabb ellenőrzőpont a G1 fázis végénél, a Gz/M átmenetnél és a mi-
tózis anafázisánál működik (12.22. ábra).

MEGINDUL AZ
OSZLASI ORSÓ
FELÉPÜLÉSE
t
Elkezdődik a mitózis
1
~ÉPÉS AZ M-~BE]
- · - - - ...... ~

12.22. ábra. A sejtciklus sza--

bályozása az ellenőrzőpontok segítsé-
gével. ("kontroller" = a mitózis hipote-
tikus irányítója)

_ _____//
~ÉPÉS ft:Z.. S-B~
-·-r---
Elkezdödik a replikáció

1
DNS REPLIKÁCIÓ

-· 364--
ELLENŐRZŐPONTOK

A G 1 ellenőrzőpontot STARTnak (alacsonyabbrendűeknél) vagy

restrikciós pontnak (emlősőknél) is szokás nevezni. A sejtciklus egé-
szének szabályozása szempontjából nézve jelentősebb, mim a másik kettő.
Itt dől eL hogy a sejt egyáltalán elindítja-e a sejtciklust vagy inkább más
programot választ.
Ha elindítja, akkor többé nincs visszatérés, a ciklus eseményei egymás
után végbemennek. A START átlépése elkötelezi a sejtet a ciklus végre-
hajtására, mégpedig szigorúan egy irányban, az osztódás felé. Visszafordu-
lásra nincs lehetőség. Legfeljebb megtorpanás fordulhat elő, hasonlókép-
pen mint az automata mosógépnél áramszünet esetén. Ha az áramszünet
megszűnik, a mosógép tovább dolgozik és onnan folytatja a programot,
ahol az megszakadt. A sejtciklus is megállhat, és ha később újra elindul,
nem a STARTtól fog indulni, hanem onnan, ahol félbeszakadt.
Ha a STARTnál a sejt úgy dönt, hogy nem indít el új sejtciklust, akkor
valamilyen más programot fog aktivizálni. A magasabbrendűek testi sejtjei
ilyenkor a G 0 nyugalmi fázisba húzódnak és differenciálódnak valamilyen
szövetspecikus fünkció (pl. hormontermelés, enzimtermelés, ingerület to-
vábbítás stb.) ellátása érdekében. Az ivarsejteket képző szövetek sejtjei
elindítják a meiózishoz, azaz a kromoszómaszám-csökkentő osztódáshoz
vezető események programját.
Minek alapján dönt a sejt egy új setciklus indítása mellett vagy ellene?
Különféle belső és külső szignálok hatásainak összegződése adja meg az
impulzust az indításra vagy éppen az indítás gátlására. Az egyik legfon-
tosabb belső jel a DNS-molekulák állapotáról ad hírt. Ha a DNS-t sok káro-·
sí~ó hatás érte, a sejt előbb megkísérli kijavítani a felhalmozódott fizikai és
kémiai hibákat, és csak azután lépi át a START-pontot. Így megelőzi azt,
hogy hibás DNS-molekulák kerüljenek replikációra az S fázisban. A külső
tényezők közül például a növekedési faktorokat és a növekedési
inhibítorokat lehet megemlíteni, amelyek a sejtfelületi receptorokhoz
kapcsolódva specifikus szignálok képződését gerjesztik a plazmamemb-
ránhoz kötődő struktúrákban. A szignálok azután többszörös áttételen
(szignáltranszdukciós kaszkádok) keresztül eljutnak a sejtmagba és
ott aktiválnak vagy éppen gátolnak bizonyos, a sejtciklus indításában részt
vevő géneket.
A G/M ellenőrzőpont nem engedi a sejtet belépni a mitózisba, ha a
DNS teljes megkettőződése még nem fejeződött be. Felügyel a sejtméretre

-365-
is, nehogy veszélybe kerüljön a leánysejtek életképessége amiatt, mert túl-
ságosan kis mérettel jönnek létre. A harmadik, a metafázis/anafázis határán
működő mechanizmus fő feladata, hogy biztosítsa a szabályos kromoszó-
maszétválást. Mindaddig nem indulhat el az anafázis, vagyis a testvérkro-
matidok szétválasztásának folyamata, amíg a megkettőződött kromoszómák
nem rendeződtek el az ekvatoriális síkban és nem kapcsolódtak rá az
osztódási orsó húzófonalaira. A citokinézis elindulása is ettől az ellenőrző­
ponttól függ, hiszen a citoplazma kettéosztódására is csak akkor kerülhet
sor, ha biztosítható a leendő leánysejtek kromoszómakészletének szabályos
szétválasztása.

AZ EMBRIONÁLIS SEJTEK SEJTCIKLUSA

Az egyedfejlődés korai szakaszára a nagyon gyors sejtszaporodás jel-

lemző. A petesejtből fejlődő embrióban a sejtek eleinte sokkal gyorsabban
szaporodnak, mint az embrionális élet későbbi szakaszaiban. A gyors proli-
feráció a fajok jelentős részénél annak köszönhető, hogy a sejtciklusban
nincsenek G fázisok. Az S fázisból a sejt közvetlenül belép az M fázisba,
majd a citokinézis után azonnal elkezdődik a következő sejtciklus S fázisa
(12.23. ábra). Mindez óriási időnyereséggel jár. A Xenopus béka megtermé-
kenyített petesejtjéből például 7 óra alatt 12 egymást követő sejtciklussal
12
4096 (2 ) sejt jön létre. A G fázisokat azonban csak egy határig lehet
bü~tetlenül kihagyni. Az S és M fázisok alatt ugyanis nincs számottevő sejt-
növekedés, így a sejtek mérete minden osztódásnál az előző méret felére
csökken. A békaembrió első 4096 sejtjének össztérfogata nem haladja meg
a megtermékenyített petesejtét. Mivel az embriónak növekednie is kell, a
békaembrió sejtjei a 12. osztódási kör után fokozatosan megnyújtják a
ciklusidejüket, egyre hosszabb G fázisokat engedve· meg maguknak. Az
ellenőrzőpontok szerepe a gyors szaporodás időszakában is alapvető fon-
tosságú, mégha a sejtméret kontrollját eleinte nem is látják el. Ebben az
esetben is biztosítják, hogy mitózisra csak akkor kerülhet sor, ha már
befejeződött a DNS replikációja (az S fázis), és a mitózis anafázist követő
része csak akkor játszódhat le, ha az osztódási orsó és a kromoszómák
kapcsolata szabályosan létrejött.

·-366-
 •
A korai embrionális fejlő­
désre jellemző sejtciklus
A szomatikus sejtek
sejtciklusa

12. 2 3. ábra. Bizonyos fa-

jok egyedfejlődésének korai emb-
rionális szakaszában a .sejtciklus
G1 s G2 M csak két fazisból áll.
e ···=-
Tipikus szomatikus sejtciklus

12 embrionális
sejtciklus

0 3 6 9 12 15 18 21 24
Óra

CIKLIN-FÜGGŐ PROTEINKINÁZOK ÉS CIKLINEK SZEREPE A SEJTCIKLUS

SZABÁLYOZÁSÁBAN

Az ellenőrzőpontok működtetésében központi jelentőségű feladatokat

látnak el az úgynevezett ciklin-függó proteinkinázok (cdk = f;yclin-
gependent kinase). A sejtben nagyon sokféle proteinkináz működik. Közös
jellemzőjük, hogy fehérjéket foszforilálnak (esetenként önmagukat is). A
foszforilálás hatására a fehétiék aktívvá válhatnak vagy éppen elveszíthetik
aktivitásukat, attól függően, hogy a foszfát a fehérje melyik aminosavára
kötődik. A ciklin-függő proteinkinázok feladata is foszforilálás. Olyan
fehérjéket foszforilálnak, amelyek a sejtciklus eseményeinek a végrehaj-
tásához szükségesek. A sejtciklus során álandóan jelen vannak a sejtben,
de csak bizonyos időszakokban aktívak. Ahhoz, h0gy aktívvá váljanak,

-367-
ciklinekkel kell összekapcsolódniuk. Erre a sajátosságukra utal a megneve-
zésükben a ciklin-függő 11 jelző.
11

A ciklinek szintén fehérjék. Nevük onnan származik, hogy ciklikusan

jelennek meg az egymást követő sejtciklusok során. Minden ciklinre
érvényes, hogy a sejtciklus bizonyos stádiumában megindul a képződése,
fokozatosan felhalmozódik, majd egy későbbi fázisban hirtelen degradá-
lódik. Minden ciklin specifikusan kapcsolódik valamelyik cdk-hoz. Minden
ciklinnek specifikus cdk párja van, és minden ciklin-cdk komplex vala-
milyen konkrét sejtciklus-esemény vagy eseménycsoport lejátszódását kata-
lizálja. Például a p34c<lc 2.-nek nevezett cdk és a ciklin B alkotja az MPF-et
(a M-phase 12romoting factor rövidítése, 12.24. ábra), ami a Gz/M ellen-
őrzőpontnál működik. A p34c<lc 2 -őt szokás cdkl-nek is nevezni. (A cdc
rövidítés a _(;ell givision _(;ycle kifejezésből származik és gyakran előfordul a
sejtciklussal kapcsolatba hozható gének nevezéktanában.)

MPF
,_------Á--·-----'I

12.24. ábra. Az MPf azaz cdkl-ciklin B komp-

lex. A cdkl jelölésére gyakran használják a cdc2 meg-·
nevezést is.

Az emlősök sejtjeiben legalább hét cdk

működik, amelyek aktiválásában legalább nyolc ciklin vesz részt. A 12.25.
ábrán néhány ilyen páros látható a sejtciklus általuk ellenőrzött szaka-
szához rajzolva.
·A cdk-k aktivitását azonban más tényezők is befolyásolják. A 12.26
ábra a cdkl-ciklin-B komplexen (MPF) mutat be példákat. A cdkl három
ponton foszforilálható. Az aminosavlánc 160-ik tagjár'a, egy treoninra kap-
csolt foszfát aktiváló hatású. A 14-ik helyen levő treonin és a mellette
elhelyezkedő tirozin foszforilálása viszont gátlólag hat. Végül a komplex-
hez kapcsolódhat még egy gátló hatású CKI (cdk-ínhibitor) is.
A mitózis elindulását befolyásoló tényezők jelentős része a cdkl fosz-
forilálásán vagy éppen defoszforilálásán keresztül fejti ki hatását (12.27.
ábra). Az aktiváló hatású foszforilálás már a sejtciklus elején lejátszódik.
Azonban ekkor még nincs jelen annyi ciklin B, hogy létrejöhessen szá-
mottevő mennyiségű MPF. Hamarosan bekövetkezik a gátló hatású fosz-
forilálás is, így ezután még ha lenne is elegendő ciklin, csupán inaktív

-368-
 12.25. ábra. Néhány cdk-cíklin
komplex működésének időz/tése
a sejtcik-
lusban.

Cdk2;Cvct\

MPF-ek képződhetnének. Lassan elindul, majd felgyorsul a ciklin B szin-

tézise, és ezzel párhuzamosan fokozatosan nő az MPF-ek mennyisége is.
Mivel minden cdkl hordozza a gátló foszfátokat, ezek a komplexek még
nem aktívak. Az MPF-ek egy hiltelen elinduló defoszforilálásnak kö-
szönhetőn válnak aktívvá. Az aktívvá vált komplexek nagy sebességgel
foszforilálni kezdenek olyan fehé1iéket, amelyek részt vesznek a sejtmag és
a kromoszómák struktúrájának biztosításában (pl. a Hl hiszton, lamin stb.),
valamint a mitózishoz szükséges szerkezeti elemek (pl. osztódási orsó)
kialakításában (12.28. ábra). A folyamat eredményeként megindulhat a
mitózis és eljuthat a metafázis végéig, azaz a harmadik ellenőrzőpontig. Az
anafázis előtt megtorpan, mert a metafázis utáni események számára már
gátló hatású az aktív MPF jelenléte. A citokinézis sem indulhat el, mivel az
MPF olyan fehérjéket is foszforilál (pl. miozin), amelyek csak defoszforilált
állapotban vehetnek részt a sejtbefűződés folyamatában. A sejt mindaddig
nem léphet túl ezen a ponton, amíg az MPF aktív. Valószínűleg a kromo-
szómák síkba rendeződése és az osztódási orsó kialakulásának a befeje-
zése adják meg a fő szignált ahhoz, hogy hirtelen és nagy sebességgel
elinduljon a ciklin B proteolízise és ezzel az MPF inaktiválása. A széteső
komplexek nem képesek foszforilálni, és felülkerekedhetnek a foszfatázok,
amelyek felszabadítják a gátló foszforilálás hatása alól a mitózis befe-
jezéséhez és a citokinézishez szükséges fehérjéket. Mire a sejt kettéosz-
tódik, teljessé válik a ciklin B degradálódása. A leánysejtek G 1 fázisában
már csak szabad cdkl molekulák fordulnak elő. A CKI-k szerepe a folya-
matban ma még alig ismett. A többi cdk-ciklin komplex is hasonlóképpen
működik, de kisebb-nagyobb eltérésekkel. Bemuta.tásuk meghaladná a
jegyzet kereteit.

-369-
4• e;-Kapcsolódás Cdk-
~átlókka~ (CKl-~~-_f~-

l Gátló foszforílálás a 14. tre ··

oninon és a 15. tirozinon
------------

12.26. ábra. Az MPF aktivitását a cdkl fo.szforilálása/ valamint a komp-

lexhez kötődő CKI befolyásolja.

12.27. ábra. Az MPF képződése/ aktiválása és szétesése a sejtciklus

során.

-370-
 MPF

-~n
Ciklin B) )

/ ! \~
--J
Kromatin-
kondenznlódás
~- - - - - ·
magboríték]
e bomlása
----
oszlási or:Jó
epződése

A H1 hiszton A !aminok fosz- A mikrotubulusok

foszforilálása forilálása instabilizálódása

12 .28. ábra. Az MPF legfontosabb funkciói.

A NÖVEKEDÉSI FAKTOROK ÉS A NÖVEKEDÉSI INHIBITOROK HATÁSA A

SZABÁLYOZ.ÁSRA

A magasabbrendű szervezeteknél a sejtszaporodás szabályozásában

alapvető jelentőségűek az úgynevezett növekedési faktorok. Legfon-
tosabb szerepük az, hogy átsegítik a sejteket a START--on, azaz a restrikciós
ponton. Hiányuk esetén a sejtek nem képesek átjutni ezen az ellen-
őrzőponton és a sejtciklus elindítása helyett belépnek a nyugalmi G 0
állapotba. A növekedési faktorok a ciklin D szintézisének a szabályozásán
keresztül hatnak a sejtciklusra (12.29. ábra). A sejt megfelelő receptoraihoz
kötődve olyan szignálok képzését indukálják, amelyek elindítják a ciklin D
szintézisét. A ciklin D hozzákötődik a cdk4-hez és létrejön a cdk4-ciklin D
komplex, amely átsegíti a sejtet a restrikciós ponton. Ha a sejt befejezi a
sejtciklusát, azaz osztódik, és még mindíg jelen vannak a környezetben a
növekedési faktorok, akkor a leánysejtekben is képződik cdk4-ciklin D
komplex és a leánysejtek is átléphetnek a restrikció~ ponton. Mindaddig,
amíg a növekedési faktorok kötődnek a receptorokhoz, a sejtek szapo-
rodása folyamatos marad. Ha közben degradálódnak, akkor az utódsejtek
már nem indítanak újabb sejtciklust, hanem átlépnek a nyugalmi fázisba.

-371-
 Növekedési

•
faktorok

D-típusú
ciklinek
12.29. ábra. A növekedési fak-
torok a D típusú ciklinek szintézi5ét
szintézise
szabályozva hatnak a sejtciklusra.

Cdk2, 4, 6/CycD
Restrikciós
pont

A sejt szaporodására nem csak növekedési faktorok, hanem növeke-

dési inhibitorok is hatnak. Egyik legisme11ebb képviselőjük a TGF-~,
egy polipeptid, amely az epiteliális sejtek szaporodását tudja gátolni. A nö-
vekedési faktorokhoz hasonlóan szintén a cdk4-ciklin D komplexen ke-
resztül fejti ki hatását, de azoktól eltérően nem valamelyik ciklin szin-
tézisének a befolyásolásával. Nem egy ciklin, hanem a p15 és a p27 elne-
vezésű fehérjék szintézisét serkenti. Ezek a fehérjék rákötődhetnek a cdk4-
ciklin komplexre, és azon belül gátolhatják a cdk4 működését.

A sejtciklus és a daganatképződés

TUMORSZUPRESSZOROK SZEREPE A SZABÁLYOZÁSBAN

Az MPF-hez hasonlóan a cdk4-ciklin D komplex is proteinkinázként

működik. Egyik szubsztrátuma az Rb nevű fehérje. Az Rb két formában
létezik a sejtben: foszforilálva és defoszforilálva. Defoszforilált állapotában
megköthet bizonyos fehérjéket, például transzkripciós faktorokat. Mégpe-
dig olyanokat, amelyek nélkülözhetetlenek a restrikciós pont környékén
működő néhány gén transzkripciójához (12.30. ábra). Megkötésükkel lehe-
tetlenné válik e gének átírása és a sejt nem lesz képes átlépni a restrikciós
ponton. A G 1 fazisban megjelenő cdk4-ciklin D komplex azonban foszfo-
- 372 -
rilálja az Rb-t, amitől az elveszti a kötőképességét, és mintegy "szabadon
engedi" a transzkripciós faktorokat. Ekkor lehetővé válik a ciklus indítá-
sához szükséges gének működése és a restrikciós pont átlépése.

~-~ D-~ ~,- ~

R-b-C-dk4-/cik-lin

cr~', E2F eO/ E2F

t // E2F

Represszált
~ Az S fázis génjeinek
transzkripció transzkripciója

12.30. ábra. Az Rb szerepe a korai sejtcik/usgének tran.szkripciójának

szabályozásában.

Mint láthattuk, az aktív Rb gátolja a sejtciklus indulását. A gátlásnak

két fontos következménye is van. Egyrészt megakadályozza, hogy a sejt-
ciklus befejezése előtt elindulhasson egy újabb sejtciklus. Más szavakkal:
megakadályozza, hogy a sejt visszaforduljon a ciklus elejére. Másrészt biz-
tosítja, hogy növekedési faktorok hiányában (amikor nincs szükség további
sejtszaporodásra) a sejt a nyugalmi fázisba kényszerül áthúzódni. A 12.30.
álxa egy további részletet is mutat. Az E2F típusú transzkripciós faktor
nem veszti el a DNS-felismerő képességét a cdk4-ciklin D komplexhez
történő kapcsolódása után sem, azaz továbbra is rákötődik az általa regu-
láit gén promoterére. Ezzel megakadályozza, hogy az esetleg még előfor­
duló szabad transzkripciós faktorok odakötődhessenek és transzkripciót
kezdeményezzenek. Megjegyzendő, hogy a jelenség még ennél is bonyo-
lultabb, mert az Rb nem az egyetlen regulátor és az Rb kontrollja alatt álló
sejtciklus gének más regulátoroktól is függnek.
Sajnos az Rb fehérjét kódoló génben bekövetkezhetnek olyan mutá-
ciók, amelyek módosítják a fehérje szerkezetét. Például olyan módon,
hogy a mutációt szenvedett génről képződő fehérje foszforilálatlan állapot-
ban is inaktív lesz. Nem fogja megkötni a transzkripciós faktorokat és
ezáltal a sejt a növekedési faktorok távollétében is szaporodhat. A követ-
kezmények rendkívül súlyosak lehetnek, me11 lehetetlenné válik a sejtsza-

-373-
porodás leállítása, és ellenőrizhetetlen sejtburjánzás, azaz daganatképzés
indulhat el.
Magát az Rb fehérjét is egy daganatos betegség vizsgálata során fedez-
ték fel. A gyermekkorban előforduló szemdaganat, a retinoblasztóma sejt-
jeiben bukkantak rá. Innen származik az elnevezése is (Rb -7 retinoblasto-
ma). Az egészséges szervezetben a retinát alkotó sejtek szaporodása leáll a
differenciálódás során. A betegségben szenvedő gyermek retinájában azon-
ban az Rb fehé1;e funkcióképtelensége miatt egyes sejtek továbbra is
szaporodnak, a szemben rosszindulatú daganat fejlődik ki. Mivel a szerve-
zet valamennyi sejtjében megtalálható az Rb, és mindenhol ugyanazt a
regulációs feladatot látja el, hibás működése máshol is okozhat daganat-
képzést. Sajnos az Rb nem az egyetlen fehérje, amelynek a meghibásodása
a leírtakhoz hasonló következménnyel jár. Az ilyen típusú regulátorokat
tumorszupresszoroknak nevezzük, mert szabályosan működve szup-
resszálják, azaz "elnyomják" evalójában inkább megelőzik) a tumorok kép-
ződését Cl. még GENETIKA Il: 17. fejezet)

A P53 TUMORSZUPRFSSZOR ÉS A MEGHIBÁSODOTT DNS MOLEKULÁK JAVÍTÁSA

A növekedési faktorok és a növekedési inhibitorok kívülről hatnak a

sejtciklusra, a külső körülményekről informálják a regulációs mechaniz-
must. A sejten belül is keletkeznek szignálok, amelyek a belső állapotról
adnak tájékoztatást. Ilyen jelzéseknek köszönhető, hogy a sejt késlelteti a
sejtciklus indítását, ha a DNS-ét súlyos károsodások érték (pl. törések jöt-
tek létre). Valószínűleg azért, hogy időt biztosítson a sériilések kijavítására.
Csak a javítás befejezése után lép át a restrikciós ponton és kezdi el a DNS
replikációját. Ha a károsodás olyan mértékű, hogy nincs remény a kijavf-
tására, a sejt inkább lemond a szaporodásról és az apoptózis segítségével
mintegy felszámolja önmagát.
A késleltetésben kulcsszerepet játszik a p53 fehérje (12.31. álxa). A
DNS károsodásának hatására hiltelen megnő a mennyisége a sejtben és
elindít néhány folyamatot a krízishelyzet megoldása érdekében. Aktiválja a
p21-et kódoló gén transzkripcióját. A p21 fehérje megjelenése megaka-
dályozza a restrikciós pont átlépését, mivel több cdk-ciklin komplex mű­
o
ködését is képes gátolni. A DNS-polimeráz alegységére is rákötődik, ami-

- 374--
nek gátló következménye van a replikációra. A p53 egy másik funkciója az
apoptózis, azaz a programozott sejthalál elindítása azokban a sejtekben,
amelyekben a DNS sérülései nem javíthatók ki. Ez is a védekezés része: a
szervezet feláldozza azokat a sejtjeit, amelyek genomját túl sok hiba ter-
heli.

i
DNS-séri..Jlések

A p53 szinljének emelkedése

12 .31 . ábra. A DNS-t ért ká-

ES ~
rosító hatások a p53 aktivitásán ke-
resztül gátolják a sejtciklus elindítását
és a replikációt.
éft)p53

A p53-at kódoló génben is

l bekövetkezhet olyan mutáció,
amitől a képződő fehérje funk-
cióképtelenné válik. Az inaktív
L... p21 mRNS p53-at képző mutáns sejtek fi-
gyelmen kívül hagyják a DNS

i p21
esetleges károsodását és sérült
DNS molekulákkal is belépnek
az S fázisba. Ennek súlyosabb
esetben az a következménye,
hogy a replikáció során fizika-
ilag összeomlik a genom és a
sejt elpusztul. Kevésbé súlyos
A sejtciklus A DNS replikáció
esetben csak "hegek" képződ­
gátlása gátlása nek a DNS nukleotidsorrendjé-
ben; a replikáció során helyen-
ként hibás szekvenciaszakaszok, azaz mutációk jönnek létre. Az utóbbiak
olyan génekben is lejátszódhatnak, amelyek szintén ·a sejtciklus szabályo-
zásában vesznek részt. Így a p53 hibája mellé még további szabályozási
zavarok is felsorakoznak, ami daganatképzéshez vezethet. A p53 működés­
képtelensége tehát önmagában még nem okoz sejtburjánzást, de elősegíti
olyan mutációk keletkezését, amelyek már tumorképzést válthatnak ki.
Következésképpen azoknál a személyeknél, akik sejtjeiben a p53 rosszul
működik, az átlagnál sokkal gyakoribb a daganatképződés. A betegséget

-375-
Li-Fraumeni szindróma néven ismeri a szakirodalom. A funkcióképes p53
tehát szintén tumorszupresszornak tekinthető.

PROTO-ONKOGÉNEK A SEJTCIKLUS SZABÁLYOZÁSÁBAN

Az előzőekben láthattuk, hogy a sejt szaporodása megállítható a rest-

rikciós pont előtt, pl. az Rb és a p53 jóvoltából, amelyek a sejtciklus indi-
tásához szükséges gének működését képesek gátolni. Azt is láttuk, hogy
ha az Rb vagy a p53 működésképtelenné válik, daganatos sejtburjánzás in-
dulhat el. Könnyű belátni, hogy az általuk ellenőrzött génekben is bekö-
vetkezhetnek mutációk. Ha egy ilyen mutáció felfokozza a gén aktivitását,
vagy szabályozhatatlanná teszi a működését, akkor a sejtszaporodás is sza-
bályozhatatlanná válik és daganatképzés játszódhat le. Példaként a c-myc
gén említhető meg (12.32. álxa). A c-myc átírásához szükség van arra az
E2F faktorra, amelyiket az Rb inaktivál, amikor a sejt nem hagyhatja el a
G 1 fázist. Ha a c-myc függetlenné válik ettől a szabá~yozástól, a sejt akkor
is elkezdi a sejtciklust, ha az Rb leköti az E2F-et.

A Cdk- G1
komplexek
foszforilálnak 12.32. ábra. A c-myc proto-onkogén transz-
kripcióját az Rb szabályozza az E2F transzkripciós fak-
toron keresztül.

@v M.rc gén
Hasonló következménnyel járhat, ha a
i növekedési faktolt érzékelő receptor működé­
Myc mRNS - - - AAAAA se módosul úgy, hogy akkor is küld serkentő
i szignálokat a sejtciklus szabályozó mecha-
Myc
fehérje
• nizmusa felé, ha nem kötődik rá növekedési
faktor. Sőt olyan esetben is öntörvényűvé
i válhat a sejtszaporodás, ha a szignál átvitelét
Késleltetett
transzkripció biztosító szignáltranszdukciós kaszkád

-376-
valamelyik eleme válik állandóan aktívvá. Végül arra is van példa, hogy
egy ciklin rendellenes szintézise okoz sejtburjánzást. A D típusú ciklinek
egyikét, a ciklin D 1-et kódoló gén úgy módosulhat egy mutáció követ-
keztében, hogy a sejtciklus minden fázisában képződik ciklin D 1. Követ-
kezésképpen a sejtben állandóan jelen van a megfelelő cdk-ciklin komp-
lex, ami akkor is okozhat sejtciklus iniciálást,' amikor a sejtnek nyugalmi
állapotban kellene maradnia.
A felsorolt példák bármelyike vezethet daganatképzéshez. Mivel a je-
lenségben érintett valamennyi (károsodott) fehérje szintézisét gének bizto-
sítják, azt is mondhatjuk, hogy a genom egyes génje'i potenciálisan onko-
gének (potenciálisan rákkeltők). Ahhoz, hogy valóban rákkeltővé váljanak,
meg kell változniuk. Szerencsére csak abban az esetben okozhatnak daga·-
natképződést, ha "szabályozatlan módon túlműködnek". Az ilyen géneket
gyűjtőnéven proto-onkogéneknek nevezzük, rendellenesen működő vál-
tozataik (alléleik) pedig az onkogének. A proto-onkogének esszenciálisak
a sejtciklus normális menete szempontjából, nélkülük a sejt nem tudna
kilépni a Gi-ből. A funkcióikból származó kedvezőtlen sajátosságuk, hogy
átalakulhatnak tragikus hatású allélekké.

St;jtszaporodás a kifglett szervezetben

Az egyedfejlődés korai időszakában a sejtek nagy intenzitással szapo-
rodnak. A diffrenciálódás előrehaladtával azonban a szaporodásuk egyre
lassabbá válik és mind nagyobb hányadban átvonulnak a G0 fázisba. A
kifejlett szervezet sejtjeit három nagy csoportba lehet osztani.
A differenciálódott sejtek egyes típusai visszafordíthatatlanul elvesz-
tették a szaporodás képességét. Például az idegsejtek, a szívizom és a
szemlencse sejtjei az embrionális időszakban jönnek létre, differenciá-
lódnak, majd differenciálódott állapotban léteztek nagyon sokáig, akár a
szervezet haláláig is. Képtelenek visszatérni a G0 -ból az aktív sejtciklusba,
tehát nem is szaporodhatnak. Elpusztulásuk esetén nem képződik a
pótlásukra hasonló funkciójú sejt (pl. a szívinfarktus során elpusztuló
izomsejtek helyére nem képz6dnek új izomsejtek), helyüket kötőszövet
foglalja el.

-377-
 A felnőtt szervezet legtöbb sejtje azonban szükség esetén visszatérhet
a G0-ból a G 1-be és elindíthat egy sejtciklust, aminek a végén osztódik is.
Ilyenek például a bőr fibroblasztjai, a simaizom sejtjei és a belső szervek
többségének epitelsejtjei. A bór sérülése esetén a fibroblasztok gyors sza-
porodásba kezdenek és minaddig szaporodnak, amíg ki nem töltik az
elvesztett szövetek helyét.

12.33. ábra. A őssejtek osztódása során

létrejövőleánysejtek vagy őssejtként tovább
osztódnak vagy differenciálódnak.

i Sejt-differenciálódás

A harmadik csoportba tartoznak

azok a differenciálódott sejtek, amelyek
Differenciálódott
rövid életidejűek, folyamatosan pusz-
sejt tulnak, és folyamatosan ujraképzódnek.
Az újraképződés nem a teljesen diffe-
renciálódott sejtek osztódásával történik,
hanem a szövet "kevésbé" differenciálódott sejtjeinek szaporodásán
keres:ltül (12.33. áfxa). Az utóbbiakat szokás őssejteknek is nevezni. Az
osztódó őssejt (stem cell) önmagához hasonló leánysejteket hozhat létre,
amelyek azután vagy tovább osztódnak, vagy differenciálódnak. A csoport
legisme1tebb képviselői a vér és a vérképző szervek őssejtjei, amelyek a
vér alakos elemeit termelik.

-378-
 A sl:jtosztódás

A sejtciklus végén a sejt rendszerint osztódik. Az M fázis során a

sejtmag kettéosztódik, amit rövidesen követ a sejt egészének kettéválása.
Mint már korábban említettük, a sejtmag osztódását mitózisnak, a sejt
kettéválását pedig citokinézisnek nevezzük. Sejtosztódásra azonban máskor
is sor kerül. A diplod szervezetek ivaros szaporodásának egyik fontos
a
részfolyamata a haploid ivarsejtek képzése. Ilyenkor diplod sejtmag nem
két diplodra, hanem négy haploid sejtmagra osztódik. Ezt a folyamatot
meiózisnak nevezzük. A négy haploid sejtmag mindegyike egy-egy utód-
sejtbe kerül, amelyek vagy azonnal ivarsejtekké (gamétákká) diffe-
renciálódnak, vagy néhányszor osztódnak, és csak az utódaik válnak ivar-
sejtekké. A diploid sejt természetesen csak akkor hozhat létre négy haploid
utódsejtet, ha a meiózis előtt megduplázza a DNS-állományát. A meiózisba
lépő sejtnek tehát ugyanúgy 4C a DNS-ta11alma mint a mitózissal osztódó
sejtnek. A továbbiakban áttekintjük a mitózis, a meiózis valamint a cito··
kinézis legfontosabb történéseit.

A MITÓZIS

A sejtosztódási ciklus leglátványosabb szakasza az M fázis. Az ese-

mények jelentős része fénymikroszkópban is látható ..A magosztódást, azaz
a mitózist a következő négy stádiumra szokás felosztani: profázisra, meta-
fázisra, anafázisra és telofázisra (12.34. ábra). A stádiumok között ugyan
ne,m húzódnak éles határok, de mindegyikre jellemző valamilyen, a
kromoszómák szintjén egyé11elműen megnyilvánuló esemény.
A profázissal kezdődik a mitózis. A kromoszómák mindegyikében
már megduplázódott a DNS, és a két DNS két kromatidba, az úgynevezett
testvérkromatidokba van "becsomagolva". A testvérkromatidok egymás-
sal szorosan összesimulnak, mikroszkópban nem látszanak különállónak.
Hosszuk az interfázisos méretükhöz képest már jelentősen megrövidült,
szerkezetükre magasfokú kondenzáltság jellemző. Alakjuk szerint a
kromoszómák lehetnek telocentrikusak, akrocentrikusak, vagy metacent-
rikusak Cl. 9. fejezet).

-379-
 Magvacska
Centriólum

' Metafázis
sík
j
f

Mag-
hártya
Kromoszómák

Korai profázis
(a)

·----;;..

Korai anafázis Késői anafázis Korai telofázis

(d) (e) (f)

12 .34. ábra. A mitózis eseményeinek bemutatása két homológ kromo-

szómapár segitségével.

A sejtmagvacska (nukleolusz) fokozatosan eltűnik, a magháltya pedig

szétesik. A sejtközpont (centriólum), amely a magon kívül, de annak kö-
z7ében látható, kettéosztódik. A magasabbrendűeknél a centriólum már a
jnitó~is kezdete előtt osztódhat. Az utódcentriólumok egymástól távolodva
a sejt ellentétes részeibe vándorolnak.
Közöttük kezd kialakulni az osztódási orsó, amely többek között
mikrotubulusokból felépülő húzófonalakból és a hozzájuk kapcsolódó
szerkezeti és motorikus fehé1iékből áll (12.35. ábia). A húzófonalak ráta-
padnak a kromoszómák (kromatidpárok) centromérjeire, pontosabban az
azokon létrejövő kinetochorokra. Minden kromoszómára mindkét ~ent­
riólum felől tapadnak húzófonalak, így idővel valamennyi kromoszóma
"fennakad" a centriólumok (az orsó pólusai) között feszülő orsó fonalain.
Az ellentétes pólusok felől érkező huzófonalak feltehetőleg ellentétes
irányú fizikai húzóerőt fejtenek ki, aminek az eredőjeként a kromoszómák
a pólusoktól azonos távolágban egy sík mentén fognak elhelyezkedni. Ezt
a síkot szokás metafázisos vagy ekvatoriális síknak is nevezni. A test-

-380-
vérkromatidok ekkorra már nagyrészt elválnak egymástól, csak a centri-
ólum tartja őket össze. Mikroszkópban jól látható, X-re vagy V-re em-
lékeztető alakjuk van az ilyen párosoknak, mégpedig attól függően, hogy a
centromér a kromoszóma végén (V-alak) vagy beljebb (X-alak) helyez-
kedik-e el (l. 9. fejezet).
A centromérek kettéhasadásával (elválásával) kezdődik az anafázis.
A szétváló testvérkromatidok ellentétes irányba, az orsó pólusai felé csúsz-
nak, valószínűleg a húzófonalak rohamos rövidülésének hatására.
A telofázis kezdetén a kromoszómák már az osztódási orsó pólusai-
nál helyezkednek el. Mindegyik testvérkromatid-páros egyik tagja az egyik,
másik tagja pedig a másik pólushoz kerül. Ennek a szabálynak kö-
szönhető, hogy a rövidesen bekövetkező citokinézis genetikailag teljesen
egyenértékű utódsejteket hoz létre. Az osztódási orsó hirtelen lebomlik,
mindkét kromoszómacsoport körül létrejön egy--egy maghártyából álló bu-
rok, majd mindkét burkon belül kialakul egy-egy sejtmagvacska is. A
kromoszómák szerkezete fellazul, egyre kevésbé láthatók a mikroszkóp·-
ban. Ha valamilyen tévedés folytán az egyik kromatid-páros mindkét tagja
ugyanahhoz a pólushoz kerül, a két kromoszómacsoportosulás nem lesz
egyenértékű. Az egyikből hiányozni fog egy kromoszóma, a másikban
viszont eggyel több példány lesz. A jelenséget nondiszjunkciónak (szét-
nem-válásnak, l. GENETIKA If: 11. fejezet) nevezzük. A szabálytalan
kromoszómakészlettel születő sejtek, az úgynevezet~ aneuploidok vagy
elpusztulnak, vagy pedig egy genetikailag eltérő sejtekből álló mozaikot
hoznak létre a szervezeten belül.

Poláris mikrotubulusok

12.35. ábra. A mitózis során lét-

re;dvő osztódá.si orsó vázlatos képe.

A telofázis végén a sejtnek

már két magja van, de csak igen
rövid ideig. Az anafázis tájékán
ugyanis már elkezdődött a cito-
kinézis is. A sejthá1tya belső felü-
Kromoszómák letéhez kapcsolódva megindul egy
kontraktilis gyűrű képzése. A

--· 381 -
gyűrű síkja egybeesik a metafázisos síkkal. A mitózis előrehaladtával a
gyűrű fokozatosan öszehúzódik és körkörösen befelé húzza a sejtmemb-
ránt. Mire a telofázis végén kialakul a két sejtmag, a gyűrű is erősen
beszükül és rövid időn belül "kettécsípi" a citoplazmát. A folyamat végén a
sejt két fizikailag független egységgé válik. Tulajdonképpen megszűnik
létezni, hogy a testéből két új sejt születését tegye lehetővé.

A MEIÓZIS

A meiózist két szorosan egymást követő, egymásra épülő sejtosz-

tódásnak tekinthetjük (12.37. áfxa). Szokás ennek megfelelően meiózis 1-
ről (első meiotikus osztódásról) és meiózis 11-ről. (második meiotikus
osztódásról) beszélni. Az előbbi sokmindenben eltér a mitózistól, az utóbbi
viszont lényegében megegyezik egy mitózissal. Mindkettőt stádiumokra
lehet felosztani. Az elkülöníthetőség érdekében a meiózis I részeit profázis
I-nek, metafázis I-nek, anafázis I-nek és telofázis I-nek nevezzük, szemben
a profázis II-vel, metafázis II-vel, anafázis Il-·vel és telofázis 11-vel, amelyek
a meiózis II-őt alkotják.

Húzó- 12.36. ábra. Az osztódá5i orsó húzófona-

fonalak /ainak kapcsolódása a testvérkromatidokhoz a
mitózisban.

A meiózis két osztódása elsősorban a

profázisok szintjén különbözik egymástól.
A profázis I során olyan események soro-
zata játszódik le, amelyek teljes mértékben
hiányoznak a profázis U.-ből és a mitózis profázisából is. Ezeket az esemé-
nyeket öt alfázishoz köthetjük, amelyeket leptoténnek, zigoténnek, pachi-
ténnek, diploténnek és diakinézisnek nevezünk.

·- 382-
 A meiózisba, azaz a leptoténbe lépő sejt már befejezte a DNS-állo-
mány megkettőzését, így minden kromoszómája két test:vérkromatidból áll.
Mikroszkópi képük lényegében hasonló a mitózisba lépő sejtek kromo-
szómáinak megjelenéséhez. A zigoténben azonban már olyasmi történik,
amire a mitózisban nem kerül sor. A homológ kromoszómák párokat
hoznak létre és szorosan egymás mellé simulnak hosszanti irányban. Az
összetapadás, amit szinapszisnak nevezünk, olyan pontos, hogy tulajdon-
képpen a két kromoszóma minden egymással homológ génje egymás
mellé kerül. Ha a homológ páros két tagján (az apai és az anyai eredetű
kromoszómán) a gének sorrendje teljesen azonos, az összesimulás teljes
lesz. Ha a páros valamelyik tagjából hiányzanak gének vagy megváltozott a
sorrendjük (pl. inverzió következtében), a párosodás nem lesz teljes, mert
az eltérés helyén nem jöhet létre összesimulás. A párosodott kromo-
szómákat bivalenseknek nevezzük. Minden bivalens négy kromatidból
áll, mivel mindkét kromoszóma két-két kromatidot tartalmazott. Szokás
ezé11 a párosodott kromoszómákat tetrádoknak is nevezni.
A harmadik stádiumba, a pachiténbe lépő sejtben a kromoszómák
megrövidülnek, miközben még szorosabbá válik a párok összekapcso-
lódása. A kapcsolatot közöttük a szinaptonémás komplex alkotja
(12.38. álxa), amely fehérjékből áll. A szinaptonémás. komplex két laterális
eleme a kromatidpárokhoz simulva, azo~kal párhuzamosan helyezkedik el.
A laterális elemeket keresztirányú fibrillumok kötik össze a szintén
hosszanti lefutású központi elemmel. A szinaptonémás komplexben időn­
ként fehérjékből álló komplexek láthatók, amelyekről feltételezik, hogy a
párosodó kromoszómák közötti rekombinációhoz szükségesek (rekom-
binációs nodulusok).

-383-
 - 1i ;ólus METAFÁZIS 1

')Z~zlásl on;ó (f)

+ 12. 3 7. ábra. A meiózf5

~
eseményei (Két homológ kro-
;{
~ -1 ANAFÁZIS 1
(g)
moszómapár segítségével be-
mutatva).

t + +
Diplotén
(d)

~ ~ A diploténben a pá-
TELOFÁZIS 1
-~ ~
rok közötti kapcsolat fel-
(h)

+ +
lazul. A szinaptonémás

t
komplex szétesik, de a

y~ yl
kromoszómapárok egy ide-
Pachitén
(e)
METAFÁZIS 11
(i)
ig még összekapcsolódva
maradnak néhány ponton.
A továbbra is kapcsolatban
+ Á +\ maradó részeket kiazmák-

~p \('y
ANAFÁZISll nak nevezzük. Feltételez-
(j) hető, hogy a rekombináció
helyei? jönnek létre (12.39.
++++ ábra). Legalább egy, de ál-
talában több kiazma is lát-
Leptotén
(a) ható minden egyes szétváló
(k) kromoszóma páros tagjai
PROFÁZIS 1
között. A testvérkroma-
tidok is kezdenek elválni egymástól, de a centromérnél még továbbra is
összekapcsolódva maradnak. A profázis I utolsó stádiumában, a diaki-
nézisben a kiazmák még mindíg láthatók, de sokszor már elcsúszva az
eredeti helyükről a telomerek irányába. A profázis során eltűnik a sejt-
magvacska, szétesik a maghártya, osztódik a centriolum és megindul az
osztódási orsó képződése.

-· 384-
 Kromatidok

Laterális elem

Központi elem
12.38. ábra. A szinapto-
Haránt firbrillumok
némás komplex szerkezetének
vázlatos rajza.
Rekombinációs
nodulus

Kromatidok

A metafázis I-ben a kromoszómák a metafázisos síkba rendeződnek,

hasonlóképpen mint a mitózisban. Azonban minden. centromérre csak az
egyik pólus irányából tapad húzófonal. Bizonyára azért, mert amikor a
húzófonal tapadása tö11énik, a homológ párosok még nem váltak szét
teljesen és csak 1-1 kinetochor alakult ki rajtuk. A metafázisos síkban
ennek következtében minden páros egyik tagja (az anyai eredetű kro-
moszóma) az egyik pólus felől érkező húzófonalhoz, a másik tagja (az apai
eredetű kromoszóma) pedig a másik pólus felől érkező húzófonalhoz
kötődik.

12.39. ábra. A kiazma

és az átkereszteződés feltétele-
zett kapcsolata.
Kiazma

Az anafázis I során az osztódási orsó a pólusok felé húzza a kro-

moszómákat. A metafázisban történt elrendeződés miatt a páros anyai és
apai eredetű kromoszómái mindíg ellentétes pólusokhoz kerülnek. Termé-
szetesen a mozgás feltétele, hogy megszűnjenek a kiazmák. Vegyük észre,
hogy az anafázis I-ben a korábban összesimult homológ kromoszómapárok
tagjai válnak szét, a testvérkromatidok pedig továbbra is együtt maradnak.
Ez nagyon fontos különbség a meiózis és a mitózis között. A mitózisban az
anafázisos orsó a testvérkromatidokat választja szét.
A telofázis I-ben két sejtmag szerveződik a szétválasztott kromo-
szómákból és az újra összerendeződó maghá1tyából. Mindkét magban csak

-385-
fele annyi kromoszóma és DNS van, mint a kiindulási sejtben volt a mei-
ózisba lépés pillanatában. Érdemes észrevenni, hogy· a mitózisban csak a
DNS mennyisége feleződik meg, a kromoszómaszám nem változik. Az
utóbbi miatt szokás a mitózist kromoszómaszám-tartó, a meiózist pedig
kromoszómaszám-csökkentő (redukciós) osztódásnak is nevezni.
Rövid szünet után (interkinézis) megindul a második osztódás, a
meiózis II. Számos fajnál az interkinézis során a sejt osztódik (a gombák-
nál például nincs osztódás), de sosem történik új DNS-szintézis. A meiózis
II tulajdonképpen egy mitózisnak felel meg. Mindkét sejtmag szétesik és
mindkettőnél kialakul egy-egy osztódási orsó. Az orsók szétválasztják a
meiózis I-től átvett, centrométiüknél még összetapadt testvérkromatid-páro-
sok tagjait és két-két utód-sejtmagba csoportosítják. Létrejön ennek követ-
keztében összesen négy sejtmag, amelyek mindegyike ugyanannyi kro-
moszómát tartalmaz, mint a meiózis I-ből kilépő magok tartalmaztak. A
meiózis II tehát nem csökkenti tovább a kromoszómaszámot. A telofázis
II végén lejátszódó citokinézis eredményeként minden mag más sejtbe
kerül, vagyis a meiózis végén négy haploid sejt keletkezik. Az állatvilágra
jellemző, hogy a meiózis a petesejt érése során megtorpan az első vagy a
második osztódás valamelyik fázisában, és csak a spermium behatolása
után fejeződik be.
Ha összehasonlítjuk a négy haploid sejt kromoszómáinak eredetét,
egy további fontos következtetést vonhatunk le. Mivel a négy sejt mind-
egyike csak egy példánnyal rendelkezik minden fajta kromoszómából, nem
tartalmazhatja ugyanannak a kromoszómának az anyai és az apai eredetű
példányát is. Vagy csak az egyik, vagy csak a másik van meg benne. A
négy haploid sejt közül kettő az anyai eredetűt, kettő pedig az apai
eredetűt fogja tartalmazni minden kromoszómából. Ez a szabály minden
kromoszómára vonatkozik, azonban minden kromoszóma esetében a
többitől függetlenül érvényesül. Vagyis ha a meiózis végén kiválasztjuk azt
a két haploid sejtet, amelyik az l-es sorszámú kromoszómából az anyai
eredetűt ta1talmazza, és megnézzük, hogy vajon a 2-es sorszámúból is az
anyait tartalmazza-e, azt fogjuk látni, hogy nem feltétlenül. Lehet, hogy
abból is az anyai eredetűvel fog rendelkezni, de azonos eséllyel fordulhat
elő, hogy az apait tartalmazza. Az is lehetséges, hogy az egyikükben az
anyai eredetű 2-es kromoszóma lesz jelen, a másikukban pedig az apai
eredetű. Ha utánagondolunk, két kromoszómapár vonatkozásában négy-
féle kombináció jöhet létre, azaz 22-féle haploid képződhet. Három kro-
moszómapátt véve figyelembe, a lehetséges kombinációk száma z3. Az

-386-
ember esetében ez a szám 2 23, vagyis ennyiféle módon kombinálódhatnak
az ember apai és anyai eredetű kromoszómái a meiózis során. Másképpen
fogalmazva az anyai ás apai eredetű kromoszómák szabad kombináló-
dásának köszönhetően 223-féle ivarsejtet képezhet az emberi szervezet. Az
apai és any~i eredetű genetikai információ kombinálódásának ezt a
formáját szoktuk neokombinációnak is nevezni. Szemben a rekombi-
nációval, ami a kromoszómák közötti kölcsönhatások (pl. aossing-ove1~
génkonverzió stb.) következtében létrejövő kombinálódást jelenti. A szak-·
irodalomban a két fogalom között gyakran nem tesznek különbséget és a
neokombinánsokat is rekombinánsoknak nevezik.

Összefoglalás

1. Bakteriofágok és más vírusok szaporodása

Sejtnélküli lények, így szaporodásuk mindig élő sejtekben, azok test-
anyagait, enzimrendszereit és energiatermelését felhasználva történik.
Szaporodáskor időben is különválik a makromolekulák szintézisének
és a felhalmozott makromolekulákból virionok összeszerelésének a
szakasza - azaz a szintézis és morfogenezis.
A makromolekulák ta1talmazzák mindazt az információt, ami az össze-
szerelődéshez szükséges. A fágok kialakulása az alkotó molekulák alak-·
talan halmazából önszerelődés, azaz kémcsőben is spontán végbemegy.
A kialakult szerkezet néhány szabályos geometriai alakzatból tevődik
össze.

II. Prokarióták sejtciklusa

Sejtes szerveződésű élőlények szaporodása során végig meg kell őriz­
ni az alapvető sejtszerkezeteket (különösen vonatkozik ez a membrán
épségére). A sejt felépítésének bonyolult rendszere nem alakulhat ki
spontán, önszereléssel az alkotó molekulák halmazából. Az újonnan szinte-
tizálódó makromolekulák megévő szerkezetbe kell épüljenek. A szapo-
rodás csak a megnövekedett sejt kettéosztódásával történhet.

-387-
 Az utódsejteknek a szülősejttel azonos génállományt kell örökölniük.
Ezen kivül kapniuk kell minden olyan sejtszerkezeti elemből, enzimből,
melyekre az életképesség megőrzéséhez, és a genomban lévő gének kife-
jeződéséhez szükség van. Hogy ezek a követelmények teljesülhessenek, a
sejtosztódást szabályozni kell.
A sejtosztódás szabályozásának kulcseseménye a replikáció iniciálá-
sának összehangolása a fehérjeszintézissel, ezen keresztül a sejt növeke-
désével. Csak akkor indulhat a kromoszóma megduplázása, ha a sejt cito-
plazmája kellő mértékben megnövekedett .
.A DNS replikációja csak a baktériumkromoszóma egy meghatározott
szakaszán, az origón (E. coliban oJiC) indulhat el. Innen két irányban ha-
lad a körré zá11 molekula szemközti szakaszán lévő terminusig. Az ini-
ciáláshoz egy specifikus fehérjének, a DnaA-nak a felhalmozódása és akti-
válása szükséges.
A DnaA felhalmozódásának sebessége a fehérjeszintézis sebességétől,
a~ a citoplazma növekedésének a sebességétől függ. A fehérjeszintézis
gátl~ leállítja a DnaA felhalmozódását, s így lehetetlenné válik a repliká-
ció újabb iniciálása. A folyamatban lévő replikáció végighalad a terminusig.
A nagy plazmidok replikációját ugyanaz a rendszer iniciálja, mint a
kromoszómáét. A fehérjeszintézis gátlásakor ezek sem kezdenek újabb rep-
likációba. A kis plazmidok replikációjának iniciálását nem befolyásolja a
fehé1ieszintézis leállítása.
A baktériumkromoszóma két irányban folyó replikációja kb. 40 percet
vesz igénybe. Ha gyors a növekedés, újabb replikáció indulhat még mielőtt
a megkezdett befejeződnék. Így akár három replikációs kör is egymásra
torlódhat.
Replikiáció után a két körré zárt utódmolekula többszörösen is átfű­
ződik egymáson (mint többszörösen összekapcsolt láncszemek). Ebben az
állapotban nem válhatnak el egymástól. Az összekötöttség megszüntetése,
a dekatenáció, topoizomeráz II közreműködésével tö11énik.
Hogy az utódkromoszómákból mindkét sejtbe kerülhessen egy pél-
dány, azokat távolabb kell húzni egymástól. Ezt a szétválasztást több fehér-
jéből és több részegységből álló szerkezet végzi el.
A széthúzás folyamatában fontos szerepe van egy, az origo közelében
lévő, centromérhez hasonló jellegű DNS-szakasznak. Ehhez a DNS-
szakaszhoz meghatározott rendben specifikus fehérjék kapcsolódnak.
A centromér-szerű szakasz fehérjék közvetítésével a pólus-komp-
lexhez kötődik. A pólus-komplex a replikáció kezdetekor megduplázódik

-388-
(mindkét példányhoz kötődik egy-egy DNS-molekula), majd lassan a sejt
két szemközti végére vándorol a két utód-pólus-komplex.
A nukleoidok széthúzását speciális kromoszóma-kondenzáló motor-
fehérjék, az ún. SMC fehérjék fejezik be. A DNS-hez és a pólushoz kap-
csolódva a sejt tengelye mentén szétte1ülő kromoszómákat a pólusok
közelében tömörítik össze.
A sejt tulajdonképpeni kettéosztódása, a citokinézis, az egymástól
eltávolodott nukleoidok közé membrán-kettőzetből álló sövén benövésével
történik. A membrán-kettőzet közé - annak betüremkedésével majdnem
párhuzamosan - sejtfal nő be. Később ez a sejtfal lapszerint kettéhasad.
A membrán-betüremkedés több fehérje közreműködésével alakul ki.
A Min fehérjék jelölik ki, hol osztódhat ketté a sejt. A tubulinhoz hasonló
FtsZ fehé1ie a kijelölt helyen tubuláris szerkezetű gyűrűt hoz létre. Műkö­
déséhez más fehé1iék egész sorára is szükség van. Ezek segítségével a
membránhoz kapcsolódó FtsZ gyűrű egyre szűkülve maga után húzza a
membránt, s így kettéfűzi a sejtet.

III. Eukarióták sejtciklusa

A sejtek növekedése és szaporodása szigorú szabályozottság alatt áll.
Ennek köszönhető, hogy biológiai feladatuk ellátása szempontjából ideális
méretűre nőnek és osztódáskor életképes utódsejteket hozhatnak létre,
amelyek megfelelő kromoszómakészlettel és sejtszervekkel rendelkeznek.
A szabályozás több szinten valósul meg a génexpressziótól kezdve a
poszttranszkripciós modifikáción keresztül a poszttranszlációs modifiká-·
cióig, de a sejtváz szerkezetének felépítése és alkotó elemeinek térbeli el-
rendeződése is fontos szerepet játszik.
· A sejtek két osztódás között növekednek és végrehajtanak egy szigo-
1úan szabályozott eseménysort, amit sejtciklusnak nevezünk. A sejtciklust
négy fázisra szoktuk osztani: Gl, S, G2 és M fázisokra. Az S fázis során
megduplázódik a DNS-állomány. Az M fázis alatt a sejt kettéosztódik. A
sejtciklus G 1 fázissal kezdődik, ezután következik az S, a G 2 majd az M
fázis. A teljes ciklus lejátszódásához szükséges idő fajonként és szöve-
tenként változó. Az embrionális időszakban a leggyorsabb a sejtszaporodás
(legrövidebb a sejtciklus-jdő), és a felnőtt szervezet differenciálódott szö-
veteiben a leglassabb (leghosszabb a sejtciklus-idő). A differenciálódott
szövetek sejtjei gyakran nyugalmi stádiumba vonulnak, amit G0 -nak is
nevezünk.

-389-
 A sejtciklus szabályozása úgynevezett ellenőrzőpontok segítségével
történik. A három legfontosabb ellenőrzőpont a G 1 fázis végénél (R-pont
vagy START), a Gz/M átmenetnél és a mitózis anaf~zisánál működik. Az
ellenőrzőpontok működésében központi jelentőségűek a ciklin-függő
proteinkinázok. Ezek olyan fehérjék, amelyek ciklinekkel kapcsolódva
foszforilálni tudnak más fehé1iéket. A foszforilálás a fehérjeaktivitást szabá-
lyozza. A legjobban ismert proteinkináz-ciklin páros az MPF, ami a G 2/M
átmenetet ellenőrzi. A G 2 végén aktiválódik, elindítja az M-fázist, majd az
anafázisban hütelen szétesik.
Az ellenórzőpontoknál működő regulátorok a szignál-transzduk-
ciós folyamatok hatására aktiválódnak és inaktiválódnak. A sejt felületén
olyan receptorok találhatók, amelyek érzékelik a más sejtek felől érkező
növekedési faktorokat és növekedési inhibitorokat. Azok megkötődése
aktivizálja a szignáltranszdukciós kaszkádokat (jelátviteli pályákat). A
kaszkádok egymást aktiváló fehérjék sorozatai. A sorozatok utalsó tagjai
aktiválnak vagy éppen inaktiválnak olyan géneket vagy fehérjéket, ame-·
lyek a sejtciklus szabályozásában vesznek részt (pl. ciklineket vagy ciklin-
függő proteinkinázokat). A folyamat eredményeként a sejtciklus gátlódhat
(ne szaporodjanak a sejtek), vagy felszabadulhat a gátlás alól (szaporod-
janak a sejtek).
A jelátviteli folyamatban és a szabályozó mechanizmusokban részt-
vevő fehérjéket kódoló génekben mutációk játszódhatnak le, amitől hibás
működésűvé válhatnak a fehé1iék. A helytelen működés következtében a
sejtszaporodás kontrollja összeomlik és rosszindulatú daganat képződé­
séhez vezető sejtbu1;ánzás indulhat el. Ilyen hatású mutáció létrejöhet mind
a sejt.ciklust pozitívan szabályozó, mind pedig a sejtciklust gátló fehérjék
génjeiben. Az előző kategóriába tartozó géneket szokás proto-onkogé-
nek.nek is nevezni, míg az utóbbi csoport tagjait tumor-szup-
resszoroknak is hívják. Mindkét típusú gén működése nélkülözhetetlen a
normálisan szabályozott sejtszaporodáshoz, viszont mindkét csoport
tagjaiban bekövetkezhetnek olyan mutációk, amelyek kontroll nélküli
sejtburjánzáshoz vezetnek.
A sejtek alapvetően kétféle mechanizmus szerint osztódnak. A vege-
tatív (testi vagy szomatikus) sejtek kromoszómaszám-~artó osztódással (mi-
tózis) válnak ketté. A mitózis az M fázis során megy végbe. Fázisai a
profázis, a metafázis, az anafázis és a telofázis. A folyamat elején szétesik a
maghártya és kialakul az osztódási orsó, amelynek a húzófonalai rátapad-
nak a kromoszómákra. A telofázis végére az orsó két azonos értékű kro-

-· 390-·
moszómacsopo1tot hoz létre egymástól elkülönítve. Mindkét csoport körül
új maghártya jön létre. Ezt követi a citokinézis, amely során a sejtmembrán
befűződik, és a sejt mintegy kettécsípődik.
A meiózis, vagy kromoszómaszám-csökkentő osztódás az ivarsejtek
képződését előzi meg. Két egymást követő, egymásra épülő osztódásból
áll. A meiózis·-! profázisában a homológ kromoszómák előbb páronként
összesimulnak, majd szétválnak. A párosodott kromoszómák között átke-
reszteződések (aossing-over) játszódhatnak le. A meiózis-! többi fázisa
során az osztódási orsó a kromoszómakészletet két csoportra osztja, amely-
nek mindegyikében fele annyi kromoszóma van, mint a magosztódás előtti
sejtmagban. Mindkét csoportból egy-egy új sejtmag jön létre. Mindkét
sejtmag ezután mégegyszer osztódik. A második osztódás (meiózis-II) gya-
korlatilag azonos a mitózissal. A meiózis végterméke ennek következtében
4 utódsejt, amelyek mindegyike feleannyi · kromoszómával rendelkezik,
mint az osztódás előtti anyasejt.

-391-
Tárgymu-tató

aszkusz, 121
-A- aszparagin, l 1
aszparaginsav, 11
a-hélix,22 ATP, 55
a-C-atom, 8 ATP-szintetáz, 238
atropin, 152
a és a (párosodási) típus, 127
A-, B- és Z-DNS, 68 autotróf anyagcsere, 139
autotróf, 154
aciklusos fotofoszforiláció, 244
axonéma, 303
akrocentrikus, 271
aktin-filamentum, 293; 305
aktiválási energia, 80
--Á-
aktív centrum, 79
aktív hely, 19 álláb, 212
aktív transzport, 161, 170 általános endocitózis (pinocitózis ), 212
alanin, 10 átkereszteződés, 391
alegység, 28
alloszterikus aktiválás, 85 --B-
- gátlás, 85
amfipatikus, 63, 158
~-hordó, 162
amiloplaszt, 149
~-karotin, 64
aminocukrok, 58
B-, A- és Z-DNS, 68
amó'boid mozgás, 312
bakteriocin, 114
anafázis, 381, 385
bakteriofágok, 106
aneuploid, 381
balzsam, 154
ante~nakomplex, 243
basidiomycetes, 136
antibiotikumok, 130, 136
Bauer-elv, 75
antiport, 172
bazális lamina, 328
anyagforgalom, 157
bazális membrán, 339
anyagszállítás, 146
bazális test, 303
anyas~jt, 362
bazídiospóra, 122
apoenzim, 76
bazídium, 122
apoptózis, 375
bázispárok, 68
arginin, 11
belső vakuoláris rendszer, 181, 220
ascomycetes, 136
bimbózás, 208; 223
aszexuális (ivartalan, vegetatív) szaporodás,
biokatalizátor, 75
127
biokonverzió, 131
aszkospóra, 136
biopolimerek, 4, 66

-392·-
biotechnológia, 130 CKJ, 368
bivalensck, 383 colchicin. 298
burkos (vagy tüskés) gödör, 214, 223 colicin, 114
burkos (vagy tüskés) hólyag, 214, 223 colicinogén faktor 112
cukoralkoholok, 58
-C-
·--Cs-···-
cAMP, 55
CAP, 43 csatomafehérjék. 170; 173
capping, 213, 312 csillók. 303
cellobióz. 58, 143
cellulóz, 59; 60, 142 -D·--
cellulóz-szintetáz, 145, 155
centriólum, 302, 380
2-dezoxi-D-ribóz, 57
centromér, 270, 380; 388
D-fruktóz, 57
centroszóma, 302
D-galaktóz, 57
- ciklus, 303
D-glükóz, 57
- mátrix, 302
D-mannóz, 57
cerebrozidok, 70, 160
D-ribóz, 57
cF<r F 1 részecskék, 148
D-ribulóz, 57
ciklikus AMP, cAMP, 55
D-vitamin, 64
ciklikus GMP, cGMP, 55
D-xilulóz, 57
chaperon, 31, 194, 222
defoszforilálás, 86, 369
chaperonin, 194
dekatenáció, 388
cianobaktériumok, 139
deuteromycctes, 136
ciklin-cdk komplex, 368
dezmoszóma, 318, 340
ciklin-függő proteinkináz, 367, 390
dezoxiribonukleinsav, 44
ciklinek, 367
diakinézis, 384
ciklusos fotofoszforiláció, 245
diamino-monokarbonsav, 11
cilium, 304
diffúzió, 169
cink-ujj (fehérjék), 28
digitalin, 152
cisz Golgi-hálózat, 186, 221
dikariotikus hífa, 122
cisztein, 11
diktioszóma, 144
citocentrum (sejtközpont), 302
dimerek, 86
citokinézis, 312, 353, 360, 389
dinamin, 42
citokrómok, 41
dinein kar, 42, 303
citokrómoxidáz, 41
diploid, 271
citoplazma hídak, 146
diplotén, 384
citoplazmatikus dinein, 301
diszaharidok, 58; 69
citoplazmatikus mikrotubulusok, 299
diszulfid híd, 86
citoplazmatikus riboszóma, 222
DnaA fehérje, 348

·-393-
DNS, 68 FAD, 5.5
DNS-állomány, 361 fagocitózis, 212, 223
dolichol-foszfát, 64 fagyasztva maratás, 166
domén, 27, 67 fagyasztva repesztés, 166
fajlagos kölcsönhatás (enzimek), 67
-E-- fázisátmenet, 159
fehérjék foszforilálása, 86
fehérje (protein), 7, 37, 66
ECM, 325
feltételes mutáns, 3.59
egyenesláncú és elágazó (biopolimerek), 5
fenilalanin, 11
egyszerlí és összetett fehérjék, 37
fényenergia, 147
ekvatoriális sík, 380
fényreakció, 147, 243
elaioplaszt, 149, 155
fermentáció, 230
elektrokémiai gradiens, 170
fibrilláris rész (magvacskában), 283
elfásodás, 144
fibrilláris (fehérjék), 28
ellenőrzőpontok, 364, 389
fibrillumok, 143
elsődleges sejtfal, 144
filopodium, 312
elsődleges szerkezet (fehérje), 67
flagellum, 304
endo- és exocitózis, 161, 181
fluiditás, 159
endocitózis, 223
fluktuációk, 31
endoenzim, 87
fluxus, 73
endoplazmatikus hálózat (retikulum, ER),
FMN, 55
181, 220
fokális kontaktus, 332, 340
endoszimbionta elmélet, 139
foltokba gyülekezés (capping), 163
endoszimbiózis, 154
foszfatidil-etanolamin, 63
endoszóma, 214
foszfatidil-kolin, 63
enzim, 67
foszfatidil-szerin, 63, 160
enzimmérgek, 86
foszfatidok, 63, 69
epesavak,64
foszfolipidek, 159, 160
etioplaszt, 146
foszforilálás, 368
eukromatin, 272
foszforilálás, defoszforilálás, 174
exocitózis, 222
fotokémiai reakciócentrum, 243
exoenzim, 87
F-pilus, 98
exon, 89
F-plazmid, 112
export szignál (NES), 264
fragmoplaszt, 145, 154
extracelluláris matrix (ECM), 325, 339
FRAP, 163
FtsZ, 355

-F- -G---
F aktin, 305
G aktin, 305
facilitáltdiffúzió, 161, 169, 170

-394-
G 0 (-fázis. mitózis), 389 -Gy--
G 1 és G 2 (-fázis. mitózis), 360, 389
GAG, 60
gyanta, 154
galaktocerebrozid, 63
galaktózamin, 58
gaméták, 379
-H-
gangliozidok, 63, 160
gap junction, 340 H 1 hisztonok, 273
gázcserenyílások, 151 H2A, H2B, H3, H4,hiszton, 273
gazdasejt, 108 halványan fcstődö rész (magvacska), 283
genetikai manipuláció, 136 haploid, 271
génsebészet. J 14 harmadlagos szerckezet (fehérje), 67
génsebészeti elján.1.sok, 130 hélix, 68
GERL rendszer, 181, 220 hélix-hajlat-hélix (fehérje), 28
glia- és a dezmin filamentum, 316 hemidezmoszómák, 340
glicerin, 58 hemoglobin, 41
glicin, 11 heterokariózis, 124
glikogén, 60 heterokromarin, 272
glikokalix, 166 heteropolimerek, 66
glikolipidek, 158 heterotróf eukarióta, 136
glikolízis, 228 Hfr törzs, 114
glikoproteínek, 158 hialuronsav, 60
glíkozaminoglíkánok (GAG), 327 hidrofil pórus, 173
glíkozidok, 57 hidrofób kötések, 17; 25, 35, 63; 67
glioxiszóma, 1.53, 155, 192 hidrogénhíd, 143
globuláris (fehérje), 28 hidroxi-aminosavak, 325
glükóz, 147 Hífa, 121, 136
gliíkózamin, .58 hisztidin. 11
glükózaminoglikánok, .59, 60, 69 hiszton oktamer; 273
glükuronsav. 58 hisztonok, 273
glutamin, 11 H-kötések, 35
glutaminsav, 11 hnRNS, 69
Golgi-apparátus, 181, 186, 220, 221 holoenzim, 76
- készülék, 186 homeosztázis, 74
- komplex, 186 homológ kromoszómák, 383
gombafertőzés, 136 homopolimerek, 66
gördülő kerék, 342 hordó-szerkezet, 28
granuláris rész (magvacska), 283 hormonok, 64
gránum, 147 hőmérsékleti optimum, 84
GTP, 55 hősokk fehérjék (hsp) , 31, 19.5
hurkos domének, 278
hüzófonalak, 380

-395-
 --I-- karioplazma, 261
kariotípus, 272 .
karotin, 149
IF, 293
karotinoidok, 70
illóolaj, 154
kataláz, 41
immunglobulin (lg) szupercsalád, 333, 340
keményítő, 60, 148, J 53
indukált illeszkedés. 79
kemiozmózis, 234
iniciálás (replikáció). 348
keratin- (citokeratin) filamentum, 316
inozitol, .58
keresztezés, 132
inozitol-foszfatid, 63
késői fehérjék, 342
integráns fehérjék, 163
kétréteg(í filmek (eukolloidok). 66
integrin, 340
kettős hélix, 68
interfázis, 360
kiazmák, 384
interkinézis, 386
kinetochor, 270, 380
intermedier filamentum. 293
kinezin, 42, 301
intracelluláris vezikuláris transzport. 222
kinin, 1.52
intron. 89
kis barázda, 68
inulin, 60, 153
kitin,59,60, 124, 136
ioncsatornák, 161
klorofill, 146
iongradiens, 170
kloroplaszt. 15.5
ionos kötés (fehérje), 14
KM, 83
irányított transzport, 222
kodein, 152
izoelektromos pont (fehérje), 14
koenzim, 76
izoleucin, l 0
koffein, 152
kokain, 152
-1-
kolchicin, 1.52
koleszterin, 64, 1.59
jelát,vitel, 160 kollagén,339
jelfolt, 195 kompartmentalizáció, 220
járomspórás gombák. 120 kompartmentum, 220, 177, 1.57
jelszekvencia (szignálpeptid, 195 kompetitív és nem-kompetitív gátlószerek,
171
-K- koncentráció különbség, 170
konídium, 121
„kéz és keszty(í'', 79 konídiumképzés, 136
kadherin, 333; 340 konjugáció. 136 ·
kalapos gombák, 122 konnexin, 337
kapi lláraktív. 6.5 kontraktilis gylír(í, 312, 382
kapszula, 95 korai fehérjék, 342
karboxipeptidáz-transzpeptidáz, 60 kortikális réteg, 311
kariogámia, 128 kölcsönhatás (fajlagos, fehérje), 67
középlemez, 144
-·396-·
kromatid, 361
kromatin, 261
kromoplaszt, 155
-M- '
M fázis, 360
kromoszómák, 269
mag, 25, 67
kromoszómakészlet, 361
magburok, 261
kromoszómaszám-csökkentő (osztódás), 386
maghártya, 260
kromoszómaszám-tartó (osztódás), 386
magvacska (nukleolusz), 261
„kulcs-zár". 79
makromolekulá~, 4, 5
külső és belső maghártya, 261
makromolekuláris kompartmentum, 263
kurarin, 152
maltóz, 58
kutikula. 144
mannán, 59, 60
kutin, 144
rnannózamin, 58
MAP (mikrotubulus), 296
másodlagos befüződés, 283
sejtfal, 145
-L-- szerkezet (fehérje), 67
mediális és transz--Golgi hálózat, 221
laktóz, 58 meiózis 1, 382
lamellipodium, 312 meiózis Il, 386

lamin A, B és C, 261 meiózis, 379; 391

laterális diffúzió, 163 melibióz, 59

LDL receptor, 215 membránfúzió, 222

- részecske, 215 - potenciál, 161
leánysejtek, 360 metacentrikus, 271
légzési lánc, 235 metafázisos, 380, 38.5
lektin, 213 metafázis 1 (meiózis), 385
leptotén, 383 metalloproteid, 76
Leucin, 10 metionin, 11

leukoplaszt. 155 micellák, 65; 70

ligand, 213 Michaelis-Menten konstans, 83

ligand-mediált endocitózis, 213; 223 mikológia, 120

likopin, 149 mikotoxinok, 130

Lineweaver és Burk, 83 mikózis, 136

lipid, 63, 69, 70, 158 mikrofibrillumok, 143

- kettősréteg, 158 mikrofilamentum háló, 311

lipidek és fehé~jék, 158 mikrofilamentumok (MF), 293

lipoid, 63 mikrotest, 15.5

lizin, 11 minisejt, 355

lízis (baktérium), 108 mioglobin, 41

lizoszóma, 181, 220; 221 miozin, 42, 311

mitokondrium-ekvivalens, 103

-397-
mitokondrium membránok, 180 növekedési faktorok, 365; 371, 390
mitotikus apparátus mikrotubulusai, 299 inhibítorok, 365, 372
mitózis, 360, 379, 390 növényi olajok, 154
monoamino-dikarbonsavak, l 1 zsírok, 154
monomer, 28 nuklefüis lamina, 260
monoszaharid, 56, 69 matrix, 261, 278
morfin, 152 nukleinsavak. 68
morfogenezis, 387 nukleoid, l 09
motívum, 68 nukleolusz organizátor (NOR), 283
MPF, 368, 390 nukleoplazma, 261
mRNS, 69 nukleoszóma, 273
MT, 293 nukleoszomális hisztonok, 273
mucin, 39 nukleotidszekvencia, 68
mukopoliszaharid, 60, 327 nukleozid, 45
mukoprotein, 39, 60 ·-· difoszfát, 55
multienzimrendszerek, 76
--Ny-

-N- nyugalmi stádium, 362

N-acetil-glükózamin, 58
N-acetil--muraminsav, 58; 60 ---0--
N-acetil-neuraminsav, 58
NAD, 55
obligát heterotróf, 126
NADP, 55
oligomer, 28
nagy barázda, 69
oligoszaharid, 56
nagy (plazmid), 112
oldalláncok, 222
nátrium-kálium pumpa, 172
onkogének,377
negatív szuperhelikális feszülés, 113
onkovírus, 108
negyedleges szerkezet (fehérje), 68
oogámia, 120
nem-hiszton fehérjék, 273
opportunista infekció, 133
nem-hiszton kromoszomális fehérjék, 273
origó, 112, 348, 388
néma hely, 19
orsó pólusai, 380
nem-redukáló diszaharidok, 58
ostor, 303
neokombináció, 387
osztódási orsó, 380
neokombinánsok, 387
- pólus, 352
neurofilamentum, 316
oxidatív foszforiláció, 234
neurotubulus, 300
neutrális zsírok, 69
nikotin, 152
nondis:zjunkció, 381

-398-
 plasztiszok, 1.55
plazmodezmosz, 146, 155

·--Ó- poláros, 63, 69

polipeptid, 66
poliprotein, 106
ópium, 152 poliszaharid, .56
óriás molekulák, 4 pólus-komplex, 388
pórus. 260
-Ö- poszt-szintetikus módosítás (enzim), 86
poszt-transzlációs módosítás (fehérje), 68
önszerelés, 343 potenciálkülönbség, 170
összekötő DNS, 274 primer lizoszóma, 189, 221
összetett fehérjék, 37 produktum, 77
profázis, 379, 382
prolin. 10
·-Ő-· proplaszt, 146, 155
prosztetikus csoport, 76
protein kináz e, 160
őssejt, 378
protein, 1. fehérje
protein-foszfatázok, 38
·--P.-- ·--· kinázok, 38
proteinoplaszt, 149; 1.5.5
pachitén, 383 proteoglikánok, 69, 339
papaverin, 152 proteolítikus hasítás, 86
para, 144 proto-onkogének, 377; 390
paramilum, 60 proton-akceptor, 18
paraszexuális, 132 -· donor, 18
parazita, 120, 136 protoplaszt, 124, 136
passzív transzport, 170 -· fúzió, 132
Penicillium, 122 protozoonok, 137
peptidoglikán. 59, 69, 100 provírus. 108
perifériás membránfehérjék, 163 puff, 287
perinukleáris tér, 261 puffképződés, 287
periplazmatikus tér, 95 purin, 45
permeábilitás, 159
peroxidáz, 41 -R-
peroxiszóma, 153, 155, 181, 221
pH--omtimum, 84
raffinóz, .59
phycomycetes, 136
rajzóspórás gombák, 120
pinocitózis. 223
receptor·-mediált endocitózis, 213, 223
pirimidin, 45
redoxpotenciál, 237

-399-
redukáló diszaharidok, 58 SMC fehérjék, 389
régiók, 27 snRNS, 69
rekombináció, 387 sorrendspecifikus makromolekulák, 5, 66
rekombinációs nodulus, 383 véletlen sorrend(í makromolekulák, 5
rekombinánsok, 387 sötét reakció, 147
rendszerek belső energiája, 71 sporangium, 128
replikáció, 68 START, 365, 389
-- indítása, 348 stressz-fehérjék, 31, 195
RER, 184, 221 - filamentum, 310
restrikciós pont, 365 strofantin, 152
retikuláris lamina, 328
retina!, 64
reverzibilis módosítás, 86
reverz transzkriptáz, 107; 108 -Sz--
reziduális test, 189
ribonukleinsav, 44
ribozim, 88 szabályozott exocitózis, 209
RNS, 69 szaharóz, 58
átszabás, 89 szaprofita, 120, 136
rodopszin, 250 szekrétum vezikulum, 222
rotáció, 163 szekunder lizoszóma, 189, 221
R-plazmid, 112 szekvencia-mutívum (fehérje), 27
szelektin, 333, 340
szénhidrátok, 158
-S--- Szent-Györgyi-Krebs ciklus, 232
szeptum, 121 ; 124
szerin, 11
S fázis, 360
szerkezeti motívum, 27
sapkaképzés, 163
szerves anyagok körforgása, 119, 136
scaffold, 279
szerves kofaktor, 76
sejthatár, 100
szexuális (ivaros) szapotodás, 127
- ciklus, 344, 389
szfingomielin, 63
ciklus-idő, 362
szignál (membrán), 157
- fal, 136, 139; 154
·- transzdukció, 390
határ, 95
-·· transzdukciós kaszkádok, 365
maghártya, 180
szimport, 171
- membrán, 70
szinapszis, 383
- nedv-vakuólum, 155
szinaptonémás komplex, 383
organellum, 220
szintézis, 387
sejt kettéosztódása, 387
szolenoid, 276
sejt-sejt adhéziós molekulák, 340
szorbitol, 58
SER, 183, 220
szteránvázas, 70

-400-
 sztereocilium, 309 tonofilamentum, 316. 318
szteroid, 64 tonoplaszt. 150
sztrichnin, 152 topoizomer<.:tz II. 350
sztróma, 147 transz Golgi-hálózat, l 86
szubcrin. 144 transzcitózis, 217, 223
szubrnetacentrikus, 27 l transzlokátor, 160. 197
szubsztrát adhéziós molekulák, 339 transzmembrán fehérjék, 162
szubsztrát, 77 szállítófehérjék, 170
- specifitás. 67 transzportfehérjék. 169
szubsztrátszintff foszforilálás. 230 treonin. 11
szuper-családok (fehérje), 68 trichogyn, 128
szuperhelikális, 69 triptofán, 11
szupramolekuláris, 68 tropokollagén, 32.5
tubulin, 29.5
tumorszupresszorok, 374, 390
-T- turgeszcencia, 1.51, 155
turgornyomás, 151, 15.5

tárolási betegség, 190

--·U·--
tartalék poliszaharid, 153
tápanyag, 69
tau-fehérjék, 296 uniport, 171
t~jcukor, 58
telítési szubsztrátkoncentráció, 82 ----V--
telítetlen zsírsav oldallánc, 1.59
telített oldallánc, 159 vázfunkció, 69
telocentrikus, 271 vezető szekvencia, 196, 222
telofázis 1, 385 vezikulárís transzport, 181, 220
telofázis II, 386 viaszok, 63
telofázis, 381 vimentin filamentum, 316
telomer, 270 vinblastin, 298
templát, 68 vincristin, 298
teobromin, 152 virion, 106, 342
teofíllin, 152 vírusok, 106
terminus (replikáció). 388 Ymax· 83
termőtest, 122
testvérkromatid, 269, 379 ·-X--
tetrádok, 383
tight junction, 172, 340
xantofill, 149
tilakoid, 104, 147
tirozin. 11
tömlő (gomba), 12 i

-401-
 -Z--

zárványok, 1.54, 155

zöld színtestek (kloroplasztok), 139
zonula adherens, 31 1
Z-DNS, 68
zigotén, 383

-Zs-

zsebek (fehérje), 32, 67

zsírok, 69
zsírsav oldallánc, 1.59

--402-