Károli Gáspár Református Egyetem BTK Pszichológiai Intézet

Kurzus kódja és címe:

BPS1480 - Személyiséglélektan műhelymunka
Témavezető:
Dr. Kiss Enikő Csilla

Pozitív pszichológia és krónikus betegségek – a reziliencia, a depresszió

és a magányosság összefüggései a Humán Papillomavírusban (HPV)
szenvedők körében
- Kutatási terv részműhelymunka -

Urszán Dolóresz Lara

Neptun kód: P2BPE0
Pszichológia BA III. évfolyam
2021/2022 ősz
 Publikációk száma Idegennyelvű Absztraktok százaléka
publikációk százaléka
58 65,5 % 0%
1. táblázat: feldolgozott tanulmányok adatai (részműhelymunka szakirodalmi
összefoglaló, 2021)

Urszán Dolóresz Lara 2 2021.12.05.

Tartalomjegyzék

1. Elméleti háttér ....................................................................................... 4

1.1. A pozitív pszichológiai irányzat........................................................ 4
1.2. Krónikus testi betegségek ................................................................. 5
1.3. Humán Papillomavírus (HPV) ......................................................... 5
1.4. Pozitív pszichológia és krónikus betegségek ................................... 6
2. Hipotézisek ............................................................................................ 8
3. Módszer.................................................................................................. 9
3.1. Minta és eljárás .................................................................................. 9
3.2. Mérőeszközök ..................................................................................... 9
3.3. Statisztikai elemzések ...................................................................... 11
4. Kitekintés ............................................................................................. 12
5. Irodalomjegyzék ................................................................................. 13

Urszán Dolóresz Lara 3 2021.12.05.

1. Elméleti háttér
1.1. A pozitív pszichológiai irányzat
A pozitív pszichológia a lélektan egyik legújabb irányzata. Céljait az ezredfordulón fogalmazta
meg Martin Seligman és Csíkszentmihályi Mihály (2000), miszerint a pszichológia nagyrészét
uraló betegségmodell-megközelítés negatív fókuszának határozott ellentétét hivatott képezni,
amely a jóllét tudományaként lép fel, az emberi erősségek megértését és ezek előmozdításának
gyakorlatát támogatja az ember mentális és fizikai egészségének segítése érdekében (Dunn,
Dougherty, 2005). A pozitív pszichológia az ún. „virágzást”1, az „áramlást”2, a normális élet
teljesebbé tételét állította középpontba a mentális problémák kezelése mellett és a hagyományos
lélektan kiegészítésére hivatott (Seligman, Csíkszentmihályi, 2000). Két évtizedes fennállása
óta sok kritika érte az irányzatot amiért szakirodalma gyakran használ metaforikus fogalmakat
és részben figyelmen kívül hagyja a tudományos konstruktumoknál elvárt precíz definiáltságot.
A kritikák hatására empirikus kutatások sora született meg az elméleti feltevések ellenőrzésére
(Oláh, 2012).
Dolgozatom a 21. századi pszichológia egyik legelterjedtebb fogalmát, a rezilienciát vizsgálja.
A reziliencia számos definícióját határozták meg az elméletalkotók, azonban általánosan a
nehézségekkel kapcsolatos pozitív alkalmazkodásként, a kihívásokkal szembeni ellenálló-, és
helyreállító-képességeként utalnak arra (Cutuli, Masten, 2009). A reziliencia kutatását a
károsító kockázatoknak kitett egyének tanulmányozása alapozta meg (pl. veszélyeztetett
családi háttér, veszélyes nevelési körülmények, szocioökonómiai hátrányok, erőszak stb.). Az
1970-80-as években végzett vizsgálatokban időnként néhány vizsgálati személy meglepő
boldogulást, akár virágzást mutatott a nehéz élethelyzet ellenére is. A kutatók felismerték a
váratlan pozitív fejlődés jelentőségét, a prevenciós törekvések mellett fokozatosan célkitűzéssé
vált az ismeretek bővítése a veszélyeztetett egyének jobb eredményeinek, közérzetének,
alkalmazkodásának elősegítése érdekében (Lopez, 2011). A reziliencia számos
tudományterület intenzíven kutatott témája, többek között a pszichológiában tett a legnagyobb
jelentőségre, s a tudományterületen belül is szerteágazó a jelenség értelmezése (Szokolszky,
Komlósi, 2015). A jelen munka a megváltozott egészségügyi állapot, a betegségek,
kiváltképpen a krónikus betegségek vonatkozásában közelíti meg a rezilienciát.

1:
„flourish”: a jó mentális és fizikai egészséget jelző állapot (Seligman, 2011)
2: „flow”:
egy optimális élményállapot, amely egy élvezetes tevékenységben való intenzív részvételből ered
(Csíkszentmihályi, 1990)
Urszán Dolóresz Lara 4 2021.12.05.
 1.2. Krónikus testi betegségek
Krónikus betegségnek számít minden olyan betegség, amely hosszasan fennáll vagy amelynek
következményei hosszú időn keresztül gyengítően hatnak az egyénre (Hobbs, Perrin, 1985).
Pless és Pinkerton (1975) meghatározásában a három hónapnál hosszabb ideig fennálló, vagy
a több mint egy hónapig kórházi kezelésre kényszerítő betegségekre hivatkozik krónikus
betegségként. A WHO adatai alapján e betegségek vezető halálokok az egész világon, beleértve
az európai régiót is (CDC, 2013; Mendis, 2014). Bényi és munkatársai áttekintő munkájából
(2021) kiderül, hogy hazánkban 2019-ben a magas vérnyomás 3,16 millió, az elhúzódó
csigolyabántalmak 2,17 millió, az anyagcserezavar 1,39 millió, az ischaemiás szívbetegség 1,17
millió és a diabetes mellitus 1,09 millió embert érintettek. Az OLEF2003 jelentése megerősíti
a krónikus megbetegedések előfordulásának magas gyakoriságát a magyar népesség körében:
az idősek több mint 80%-a, a felnőtt lakosság legalább 45%-a szenved valamilyen tartós
betegségben és a halálesetek 90%-áért valamely idült betegség felelős (Hermann, 2006). A
KSH adatai (2018) alapján a magyar lakosság egészségügyi állapota rosszabb az európai uniós
átlaghoz képest, a V4 országok között is itt a legkedvezőtlenebbek az életkilátások. Ezen
adatok, véleményem szerint, felhívják a figyelmet a magyarok egészségügyi állapotának
törékenységére, a prevenció fontosságára, az egészségügy fejlesztésére, a tudás és a
közvélemény formálására. A bemutatott szakirodalmak főleg a nem fertőző idült betegségekkel
foglalkoznak. A következő fejezet a fertőző, jellemzően szexuális úton terjedő betegségek, azon
belül is a HPV irányába fordul.
1.3. Humán Papillomavírus (HPV)
A nemi fertőzések egyes fajtái is krónikus betegségnek számítanak, amennyiben megfelelnek
az előző fejezetben bemutatott kritériumoknak: a tünetek évekig húzódhatnak vagy sose
szűnnek meg és fennáll az ismételt megfertőződés esélye (WHO, 2020). A világ egyik
legelterjedtebb ilyen vírusfertőzése a Humán Papillomavírus (HPV), amellyel a legtöbb
szexuálisan aktív férfi és nő megfertőződik élete során (CDC, 2021), hosszútávon akár
rákmegelőző- vagy daganatos állapotba is átfordulhat (WHO, 2020). Carter és munkatársai
(2011) évente több mint 300 millió új HPV-fertőzésről számolnak be. Magyarországon a
szexuálisan aktív fiatal nők legalább 18%-a fertőzött, míg az érintett férfiak arányáról nem áll
rendelkezésre pontos adat (ÁNTSZ). Dr. Kornya László (2010) összefoglaló táblázata alapján
2004 és 2008 között 4639 esetet dokumentáltak, ezzel szemben ugyanebben az időszakban több
mint 18.000 nő fertőződött meg a vírussal. Mindkét nemnél fennáll a rosszindulatú daganatok
kialakulása, azonban míg a méhnyakrák az összes rákos megbetegedés 3,3%-át teszi ki, addig

Urszán Dolóresz Lara 5 2021.12.05.

a férfi nemiszervek daganatos megbetegedéseinek előfordulási aránya alig 0.2% (WCRF,
2021). A betegség közel 200 típusát ismeri az orvostudomány (Schaff, 2020). A típusok tünetei
és súlyosságuk nagymértékben eltérnek egymástól: a malignitási képesség3 szempontjából
alacsony rizikófaktorú törzsek általában tünetmentesen, beavatkozás nélkül lezajlanak, és
legfeljebb 2 éven belül kitisztulnak a szervezetből, míg az átmeneti rizikófaktorú típusok
valószínűsíthetően magas kockázatot jelentenek a szervezet számára (Novákné, Németh, ESK,
2008). A magas rizikófaktorú fertőzések felelősek lehetnek a méhnyak, a végbélnyílás, a
szeméremtest, a hüvely, a pénisz és a szájgarat rákos megbetegedéseinek egy részéért (WHO,
2020). Bár nem egységesen elfogadott nézőpont, egyre több szakirodalom hivatkozik a HPV-
re, mint onkogén4 vírusra (Novákné, Németh, ESK, 2008; Stanley és mtsai, 2007; Petry, 2014).
Dr. Galamb Ádám és munkatársai (2011) szerint a méhnyak rosszindulatú megbetegedéséért
99,7%-ban az említett HPV-típusok felelősek. A fejezet fel kívánja hívni a figyelmet a HPV
kialakulásának megelőzésé, mely egyik elsődleges prevenciós eszköze a HPV elleni védőoltás:
bizonyos típusokkal szemben immunitást alakít ki és járulékos keresztvédelmet biztosít más
típusokkal szemben (Handler és mtsai, 2015). Jelenleg nem létezik minden ismert típussal
szemben védelmet nyújtó vakcina, azonban 2014 óta elérhető egy új, 9 típus elleni injekció
(Gardasil 9), mely 7 magas rizikójú típussal szemben jelent védelmet (Balla, 2019).
Ausztráliában a sikeres oltási program hatására 3 év alatt közel 40%-kal visszaszorult a
méhnyakrákot megelőző állapot kialakulása, a nők körében 59%-kal, a férfiak körében pedig
39%-kal csökkent a condyloma5 gyakorisága (Donovan és mtsai, 2011). A védőoltás
hatékonyságát támogatja Dorton és munkatársai (2015) eredménye, miszerint a korábban
vakcinát kapott betegeknél mind a citológia, mind a szövettan tekintetében kevesebb magas
fokú elváltozást találtak a nem oltott betegekkel összehasonlítva. Fontos kihangsúlyozni
azonban, hogy a vakcina hatékonysága ellenére továbbra is kiemelt jelentőségű a rendszeres
szűrés (Mészáros, 2012).
1.4. Pozitív pszichológia és krónikus betegségek
HPV-diagnózissal élő egyének pszichológiai és szociális reakcióiról korlátozott szakirodalom
áll rendelkezésre. Kahn kutatótársaival (2007), illetve Maggino és munkatársai (2007) HPV-s
fiatal nők pszichológiai jóllétét vizsgálták. Mindkét kutatócsoport kimutatta a diagnózis negatív

3:
rosszindulatú daganatképzési képesség (Orvosi Szótár, 2007)
4:
rákkeltő vírus, amely egy sejt tumorsejtté válását serkenti, ezzel esetlegesen rákos megbetegedést okozva
(Orvosi Szótár, 2007)
5: nemi szervek és a végbél körül jelentkező kb. lencse nagyságú szemölcsök; általában csoportosan,

helyezkednek el (Orvosi Szótár, 2007)

Urszán Dolóresz Lara 6 2021.12.05.
hatásait, mint a hipochondriás félelmeket, a dühöt, a szégyent, az elszigetelődést és a növekvő
magányosságérzetet, a bűntudatot, a depressziós és szorongásos tüneteket, az önértékelés
csökkenését, megbélyegzettség érzését. A HPV-ben szenvedő betegek lelki egészségének
védelme azonban kiemelten fontos kérdés, hiszen a kedvezőtlen mentális állapotok nagyfokú
stresszt okozhatnak, amely a szűrővizsgálatok, nyomon követési ajánlások elmulasztásával
járhat (Bell és mtsai, 1995). A fejezet röviden áttekinti az 1.1. fejezetben bemutatott
pszichológiai irányzat, a pozitív pszichológia, főképp a reziliencia alkalmazási lehetőségeit,
eddigi eredményeit. A pozitív pszichológia az empirikus tanulmányok feltörekvő területe az
egészségpszichológiában. Az integrációra való törekvéseket a pozitív pszichológiai fogalmak
fizikai egészségre gyakorolt hatásainak feltételezése és gyakorlati eredményei támogatják
(Seligman és mtsai, 2005). A szakemberek pozitív pszichológia-alapú intervenciós stratégiák
kidolgozását szorgalmazzák a pozitív pszichológiai értékek – mint boldogság, pozitív érzelmek,
élettel való elégedettség, optimizmus, értelmes életcél, szociális támogatás, mindfulness6,
reziliencia - növelésére, ezáltal a fizikai egészség erősítésére. Eredményeik előrejelzik ezen
értékek összefüggéseit a jó egészségügyi állapottal és valószínűsitik az egészségmegőrző
magatartásformák megjelenését (Park és mtsai, 2016). Seligman és munkatársai (2005)
intevenciós technikaként javasol olyan konkrét technikák, mint például a hála, áldás gyakorlása
a nap végén vagy az egyéni jellem erősségeinek kiaknázása és felhasználása. Léteznek
komplexebb terápiás törekvések is, mint például a Well-Being terápia és a Quality of Life
terápia, melyek biztató gyakorlati eredményeket hoztak (Ruini, Fava, 2004; Frisch, 2016).
Hasonló metódust javasolnak a rehabilitációban is: Chou és munkatársai (2009; 2013) a
személyes értékek, erősségek, a környezettel való kölcsönhatás megragadását szorgalmazzák
és az értékrend-változás, a betegség „értelmének” megtalálás, annak elfogadását és az
alkalmazkodás elősegítését hangsúlyozzák. A területen végzett kutatások áttekintése után
kijelenthető, hogy a vizsgálatok általánosságban biztató eredménnyel zárulnak, azonban a
szerzők kiemelik, hogy még számtalan igazoló vizsgálatra és új irányok, perspektívák
bevonására, strukturáló törekvésekre van szüksége a születendő egészségpszichológiai
törekvéseknek (Park és mtsai, 2016; Martz, Livneh, 2015; Calles-Grau, Font, Vives, 2014). A
fejezet további részében az 1.1. szakaszban is bemutatott rezilienciával kapcsolatos
eredmények kerülnek bemutatásra. Mint korábban kifejtésre került, a fogalom egy dinamikus
folyamat, amely kognitív, viselkedéses és érzelmi aspektusokat foglal magába, emellett egyes
megközelítések szerint személyiségjellemzőnek is tekinthető, amely lehetővé teheti a
kedvezőtlen életesemények bekövetkezése után a pozitív alkalmazkodást, a normál állapothoz
való visszatérést, a gyarapodást, szélsőséges esetben a túlélést (Murray és munkatársai, 2013).

Urszán Dolóresz Lara 7 2021.12.05.

Többek között az utóbbi jellemző indokolhatja, hogy évtizedek óta gyakran vizsgálják a
rezilienciát a fizikai egészég vonatkozásában. Egy 2008-ban publikált vizsgálatban diabéteszes
betegek állapotát követték nyomon. Az eredmények szerint a reziliencia erőforrásai
előrejelezték a vércukorszint fontos mutatójának értékét (HbA1c), emellett pufferelte a HbA1c-
érték romlását a növekvő distresszel szemben (Yi és mtsai, 2008). Ezzel szemben McGowan
és kutatótársai (2018) HIV-betegek körében vizsgálta a rezilienciát. Többváltozós
modelljükben érdemi kapcsolat nem mutatkozott a betegség és a reziliencia között, azonban
azoknál a HIV-betegnél, akik magasabb szintű rezilienciáról számoltak be, alacsonyabb
gyakorisággal jelent meg a depresszió, a szorongás és a mindennapi élet aktivitásaival
kapcsolatos problémák. Az eltérő eredmények ellenére, Aspinwall és Tedeschi (2010) elismeri
a pozitív pszichológia pszichológiai jóllétet elősegítő intervencióinak hasznát, előnyét, még
akkor is, ha az empirikus vizsgálatok gyakran semmilyen kimutatható eredményt nem hoznak
a betegséggel és annak progressziójával kapcsolatban. Park és munkatársai (2016) áttekintő
munkájából egyaránt kiderül, hogy a pozitív pszichológia empíriája még nem rendelkezik elég
bizonyítékkal arra vonatkozó, hogy az irányzat javasolt intervenciói javítanák a fizikai
egészséget. A szakirodalmak áttekintése alapján a pozitív pszichológia alkalmazása ígéretes
lehet az egészségügyben, azonban ennek feltérképezése és tudományosan elfogadott
alátámasztása feltehetően még várat magára.
2. Hipotézisek
Az előző fejezetben bemutatott szakirodalmi áttekintés alapján a következő hipotézisek
fogalmazódtak meg:

H1: A magas rizikófaktorú HPV-ben szenvedő nők több depressziós tünetet élnek meg és
magányosabbak szemben a közepes- és alacsony rizikófaktorú betegekkel.
H2: A nők bármilyen rizikófaktorú fertőzés esetén több depressziós tünetet és magasabb
mértékű magányt mutatnak, mint az azonos típussal megfertőződött férfiak.
H3: A magas rezilienciával rendelkező női betegek az alacsonyabb rezilienciájú nőkhöz
képest a fertőzés súlyosságától függetlenül alacsonyabb fokú depressziót élnek át és kevésbé
magányosak.
H4: A HPV elleni védőoltással rendelkező személyek reziliensebbek és kevesebb
depressziós tünetet élnek át, mint az oltatlanok.

Urszán Dolóresz Lara 8 2021.12.05.

3. Módszer
3.1. Minta és eljárás
Amennyiben megvalósításhatóvá válna a kutatás, a magyar lakosságon végezném el a
mintavételt. Célcsoportom olyan szexuálisan aktív serdülőket és a fiatal felnőtteket (15-25)
foglalna magába, akik megfertőződtek a HPV valamely típusával, s még nem gyógyultak ki
belőle. Mindkét nem esetében ugyanazt az életkori sávot vizsgálnám. A választást indokolja,
hogy számos tanulmányban e tartományba esik a prevalencia7 maximuma (pl. 62,9% in:
Galamb és mtsai, 2011), melynek hátterében többek között a partnerek viszonylag gyakori
cseréje és a monogámia részleges hiánya állhat (Moscicki, 2005). Az adatgyűjtést online,
Google Forms-felületű kérdőívcsomag összeállításával végezném, amelyet az anonimitás
biztosításával különböző magas elérésű oldalakon (pl. Facebook) népszerűsítenék az
ismerősök, az ismerősök ismerősei és teljesen idegen kitöltők körében. Tapasztalataim alapján
ezzel a módszerrel rövid idő alatt több száz ember érhető el, amely elégséges lehet egy
reprezentatív minta kialakításához.
3.2. Mérőeszközök
A bemutatott hipotézisek méréséhez a következő mérőeszközöket alkalmaznám:
HPV súlyossági foka és vakcináció
Ahogy az előző szakaszban (3.1.) kifejtésre került, a mintába való bekerülés egyik fő feltétele
az aktív HPV fertőzés. Azonban a minta további felosztáshoz elsődleges szempont a mintában
fellelhető típusok ismerete. Azon túl, hogy valamilyen módszerrel – például citológiai
kenetvétel, HPV-teszt, önmintavétel stb. (Balla, 2018) – megállapításra került a HPV
fennállásának lehetősége, a HPV-tipizálásának eredményére van szükség a rizikófaktor
szerinti differenciáláshoz. A kenetvétellel történő tipizálás képes megmutatni, milyen típusú
HPV áll a fertőzés hátterében. Hagyományosan az alacsony-, és magas rizikójú fajtákra osztják
a betegséget, egyes szakirodalmak pedig megkülönböztetnek egy harmadik, átmeneti
kategóriát is (ld.: 1.3. fejezet). Hipotéziseimet is e felosztás alapozta meg. A teljesség igénye
nélkül az alacsony kockázatú csoportba például a 6, 11, 43, 54, 61, 72, az átmeneti kategóriába
a 26, 53, 66, a magas rizikójúba pedig a 16, 18, 31, 33, 45, 58, 73, 82 jelölésű típusok tartoznak
bele (Novákné és mtsai, 2008). A HPV oltás meglétét a vizsgálati személyek „védőoltási

7:
meghatározott betegségben szenvedők aránya, előfordulási gyakorisága a teljes népességben (Orvosi
Szótár, 2007)

Urszán Dolóresz Lara 9 2021.12.05.

 könyvéből” ellenőrizném. Ezen orvosi dokumentumokat az online kérdőívcsomag felületére
tölthetnék fel a résztvevők, amelyet csak az esetleges kutatócsoport és a feltöltő láthatna a
névtelenség megőrzése érdekében.
Beck Depresszió Kérdőív (BDI-H)
A Beck-féle Depresszió Kérdőív egy önkitöltős, hangulatzavarok feltárására létrehozott
mérőeszköz (Beck és mtsai, 1961), amely igen gyakran használt és nagyszámú klinikai
vizsgálat igazolja a kérdőív megbízhatóságát (Rózsa és mtsai, 2001). A Depresszió Kérdőív
egy egydimenziós mérőeszköz, amely 9 tétellel méri a depresszió jelenségét. A vizsgálati
személyek 0-3 közötti skálán értékelhetik az állításokat. Az eredeti modellben 21 tétel szerepel:
a Likert-skálás jelölés helyett egy tétel négy verziója közül lehet választani (Beck és mtsai,
1961), ezzel szemben Kopp és munkatársai (1990) a magyar változatban 9 elemet javasoltak,
melyek a következő tüneteket mérik: visszahúzódás, döntésképtelenség, alvászavar,
fáradékonyság, hipochondria, munkaképtelenség, pesszimizmus, elégedettség és öröm hiánya,
önvádlás. A megbízhatóság ellenőrzése során a rövidített és a teljes kérdőív összpontszámai
magas együttjárást mutattak, amely alátámasztotta a változat megbízhatóságát,
alkalmazhatóságát (Kopp és mtsai, 1995, 1998 in: Rózsa és mtsai, 2001).
UCLA Magányosság Skála (ULS)
A magányosság szintjének mérésére a Russel és munkatársai (1980) által létrehozott UCLA
Magányosság Skála Csóka és munkatársai (2007) által magyarra fordított változatát
használnám. A kérdőívvel jól mérhető a magány szubjektív megélése. Az UCLA összesen 20
itemből áll, melyből 10 darab fordított tétel, pozitív irányból kérdeznek rá a magányosságra.
A tételeket négypontos Likert-skálán értékeli a kitöltő legkisebb egyetértéstől a legnagyobb
szintű felé. Az összpontszám a fordított itemek átkódolásával, ezután a kapott válaszok
összeadásával érhető el.
Connor-Davidson Reziliencia Kérdőív (CD-RISC)
Az eredeti kérdőívet Connor és Davidson hozta létre 2003-ban, amely 25 tétellel méri az egyén
rezilienciáját. A magyar változatban nem lehetett mindegyik faktort reprodukálni, ezért Járai
és kutatótársai (2015) létrehozták a Kérdőív 10-itemes változatát. A tíz állításra a vizsgálati
személyek 0-4 közötti skálán válaszolhatnak. A Kérdőívvalidálás során alátámasztást nyert az
egydimenziós modell, és magas reliabilitás-, és validitásértékével8 megfelelő, rövid,

8:
fontos pszichometriai mutatók, a validitás az érvényesség mutatja meg, vagyis egy skála mérési képességét
fejezi ki az adott konstruktumra; a reliabilitás az eszköz megbízhatóságát, konzisztens mérési képességét
mutatja meg (Rózsa, Nagybányai, Oláh, 2006)
Urszán Dolóresz Lara 10 2021.12.05.
egyszerűen kitölthető magyar változat született, így klinikai, illetve kutatási területen is
alkalmazható (Járai és mtsai, 2015).
Adatbázis hiányában a felhasználandó mérőeszközök Cronbach-alfáját saját mintán nem áll
módomban ellenőrizni, ezért a magyar változatok tanulmányai szolgálnak alapul. A mutató
0,70 és 0,95 közötti értéke jelzi a skála megbízhatóságát. A CD-RISC értéke 0,85 (Járai és
mtsai, 2015), a BDI-H rövidített változatának Cronbach-alfája 0,83. Az ULS nem rendelkezik
hivatalos magyar validációval. A teszt Cronbach-alfája Varga és Pikó (2014) kutatásában 0,85-
ös értéket mutatott.
3.3. Statisztikai elemzések
A jelen munkában az elemzések csak teoretikus szinten kerülnek bemutatásra. A teszteléshez
a RopStat 2.0. programot használnám.
Első hipotézisem ellenőrzésére egyszempontos varianciaanalízist (VA) alkalmaznék, amely
minimum három csoportban (független, nominális változó) hasonlítja össze a metrikus, függő
változó átlagát (Takács, 2016). Amennyiben az átlag-tesztelés során nem sérül a normalitás, a
Levene-, és az O’Brien-teszt (szóráshomogenitás) sem mutat szignifikáns eltérést,
hagyományos VA-t futtat a program és szignifikáns eredmény esetén Tukey-Kramer-féle
utóelemzéssel páros összehasonlítást végez. Ha a normalitás teljesül, de a szóráshomogenitás
sérülés, James-próba vagy Welch-féle varianciaanalízis alkalmazása szükséges, melyek
utópróbája a Games-Howell páros összehasonlítás. Amennyiben nem normális eloszlás, de
nem szignifikáns szóráshomogenitás esetén Kruskall-Wallis, ha szignifikáns Rang-Welch-
próbát alkalmaz a program. Mindkét eset utóelemzése a Brunner-Munzel-próba Bonferroni-
korrekcióval. Mivel a szorongást és a depressziót két külön mérőeszköz (BDI-H; ULS) méri,
ezért két egymástól különálló egyszempontos VA elvégzése szükséges a teszteléshez.
Második feltételezésem két csoport (független, nominális változó) átlagát (folytonos, függő
változó) hasonlítaná össze (Takács, 2016). Ebben az esetben, és természetesen bármilyen
statisztikai elemzés esetén, is szükséges a normalitás és a szóráshomogenitás ellenőrzése.
Amennyiben nem sérül az átlag eloszlása és a szóráshomogenitás, hagyomány kétmintás t-
próba; a szóráshomogenitás sérülése esetén Welch-féle d-próba kerül alkalmazásra.
Szignifikáns normalitás, de a nem sérült szóráshomogenitás esetén Mann-Whitney próbával,
szignifikáns szóráshomogenitás esetén Brunner-Munzel-próbával számol a statisztikai
program. Az 1.3.-as fejezetben bemutatott súlyossági fokokat követve mindkét nem csoportját
3 kategóriára bontva vizsgálnám, továbbá a depresszió és magányosság konstruktuma két
kérdőívvel kerülne felmérésre, ezért összesen 6 kétmintás t-próba lefuttatása lenne szükséges
a hipotézis teszteléséhez.

Urszán Dolóresz Lara 11 2021.12.05.

 Harmadik hipotézisem vizsgálatához először klaszteranalízis elvégzését szükséges
elvégezni. A dimenziócsökkentés segítségével a CD-RISC eredményeket két csoportra –
alacsony és magas rezilienciára – bontanám, így ellenőrizhetővé válik a rezilienciaszintek
összehasonlítása a depresszió (BDI-H), majd a magányosság (ULS) kérdőívek átlagával –
optimális esetben, amennyiben nem sérül a normalitás. Az analízis elvégzése után 2 kétmintás
t-próbával vagy, a normalitástól és szóráshomogenitástól (ld.: előző bekezdés) függően, annak
valamilyen változatával kerülne ellenőrzésre a hipotézis.
A negyedik hipotézis az oltottak és az oltatlanok csoportjában vizsgálná a reziliencia mértékét,
a depressziós tünetek jelenlétét és a magányosság érzését, melyhez, az előző két hipotézishez
hasonlóan, három kétmintás t-próba alkalmazása szükséges. A három próbában a CD-RISC, a
BDI-H és az ULS adatai adnák a függő változót.
4. Kitekintés
Kutatási tervem egyik legjelentősebb limitációja, hogy sem a magyar, sem az ideigennyelvű
szakirodalom nem született olyan kutatás, amely a HPV és a pozitív pszichológia, szűkítve a
reziliencia, kapcsolatát vizsgálta volna, ezért az általam bemutatott vizsgálatok eredményei a
valóságban nem feltétlenül érvényesek a Humán Papillomavírus valamely típusában szenvedő
betegekre. Kutatási tervem szívesen kiterjeszteném valós kutatássá a későbbiekben, tovább
gazdagítva a pozitív pszichológia és a fizikai egészség kapcsolatát felderítő szakirodalmakat.

Urszán Dolóresz Lara 12 2021.12.05.

5. Irodalomjegyzék
Aspinwall, L. G., & Tedeschi, R. G. (2010). The value of positive psychology for health psychology:
Progress and pitfalls in examining the relation of positive phenomena to health. Annals of
behavioral medicine, 39(1), 4-15.
ÁNTSZ. Lakossági szűrővizsgálatok
https://www.antsz.hu/data/cms41690/lakossagi_szurovizsgalatok.pdf, letöltve: 2021.11.28.
Balla, B. C. (2019). Budapesti középiskolások ismeretei a HPV-fertőzésről, a méhnyakrákról és ezek
lehetséges megelőzéséről.
http://repo.lib.semmelweis.hu/bitstream/handle/123456789/7447/ballabettinaclaudia.e.pdf?se
quence=5
Beck, A.T., Ward, C. H., Mendelson, M., Mock, J., & Erbaugh, J. (1961) An inventory for measuring
depression. Archives of General Psychiatry, 4, 561-571.
doi:10.1001/archpsyc.1961.01710120031004
Bell S., Porter M., Kitchener H., Fraser C., Fisher P. & Mann E. (1995). Psychological response to
cervical screening. Preventive medicine, 24(6), 610-616.
https://doi.org/10.1006/pmed.1995.1096
Benjámin, K. (2007). Brencsán orvosi szótár. Medicina Könyvkiadó Zrt.
Bényi, M., Kéki, Z., Muzsik, B., & Kőrösi, L. (2021). Krónikus betegségek alakulása felnőtt lakosság
körében az OSAP 1021 háziorvosi jelentések alapján 1999-2019. években Magyarországon.
Egészségtudomány: a magyar higiénikusok társasága tudományos és továbbképző folyóirata.
65(2), 19-38. https://doi.org/10.29179/EgTud.2021.1.19-38
Carter, J. R., Ding, Z., & Rose, B. R. (2011). HPV infection and cervical disease: A review. Australian
and New Zealand Journal of Obstetrics and Gynaecology, 51(2), 103–108.
doi:10.1111/j.1479-828x.2010.01269.x
Casellas‐Grau, A., Font, A., & Vives, J. (2014). Positive psychology interventions in breast cancer. A
systematic review. Psycho‐Oncology, 23(1), 9-19. https://doi.org/10.1002/pon.3353
Centers of Disease Control (2021). https://www.cdc.gov/hpv/parents/about-hpv.html letöltve:
2021.11.10.
Centers of Disease Control. (2013). The European Health Report 2012: Charting the Way to Well-being.
World Health Organization.
http://www.euro.who.int/__data/assets/pdf_file/0004/197113/EHR2012-Eng.pdf?ua=1
Chou, C. C., Chan, F., Chan, J. Y. C., Phillips, B., Ditchman, N., & Kaseroff, A. (2013). Positive
Psychology Theory, Research, and Practice: A Primer for Rehabilitation Counseling
Professionals. Rehabilitation Research, Policy, and Education, 27(3), 131–153.
doi:10.1891/2168-6653.27.3.131
Chou, C. C., Lee, E.-J., Catalano, D., Ditchman, N., & Wilson, L. M. (2009). Positive psychology and
psychosocial adjustment to chronic illness and disability. In: Chan, F., Da Silva Cardoso, E.
& Chronister, J.A. (2009). Understanding psychosocial adjustment to chronic illness and
disability: A handbook for evidence-based practitioners in rehabilitation. Springer Publishing
Co., 207–241.
Connor, K. M., Davidson, J. R. T. (2003). Development of a new resilience scale: the Connor-Davidson
Resilience Scale (CDRISC). Depression and Anxiety, 18(2), 76–82.
https://doi.org/10.1002/da.10113
Csikszentmihalyi, M. (1990). Flow: The psychology of optimal experience.
Csóka, Sz., Szabó, G., Sáfrány, E., Rochlitz, R., Bódizs, R. (2007). Kísérlet a felnőttkori kötődés
mérésére – A kapcsolati kérdőív (Relationship Scale Questionnaire) magyar változata.
Pszichológia, 27(4), 333-355.

Urszán Dolóresz Lara 13 2021.12.05.

Donovan, B., Franklin, N., Guy, R., Grulich, A. E., Regan, D. G., Ali, H., Wand, H. & Fairley, C. K.
(2011). Quadrivalent human papillomavirus vaccination and trends in genital warts in
Australia: analysis of national sentinel surveillance data. The Lancet infectious diseases, 11(1),
39-44. https://doi.org/10.1016/S1473-3099(10)70225-5
Dorton, B. J.., Vitonis, Allison, F., Feldman, S. (2015). Comparing Cervical Cytology and Histology
Among Human Papillomavirus–Vaccinated and –Unvaccinated Women in an Academic
Colposcopy Clinic, Obstetrics & Gynecology, 126(4), 785-791. doi:
10.1097/AOG.0000000000001011
Dunn, D. S., & Dougherty, S. B. (2005). Prospects for a positive psychology of rehabilitation.
Rehabilitation Psychology, 50(3), 305-311. https://psycnet.apa.org/doi/10.1037/0090-
5550.50.3.305
Frisch, M. B. (2016). Quality of life therapy. The Wiley handbook of positive clinical psychology, 409-
425.
Galamb, Á., Pajor, A., Langmár, Z., & Sobel, G. (2011). Az első magyarországi humán papillomavírus
központ tapasztalatai (2007–2011) = Results of the first human papilloma virus center in
Hungary (2007–2011). Orvosi Hetilap, 152(45), 1804-1807.
Handler, N. S., Handler, M. Z., Majewski, S., & Schwartz, R. A. (2015). Human papillomavirus vaccine
trials and tribulations: vaccine efficacy. Journal of the American Academy of Dermatology,
73(5), 759-767. https://doi.org/10.1016/j.jaad.2015.05.041
Hermann, D. (2006): Kutatási jelentés: krónikus betegségek. OLEF2003.
https://www.nnk.gov.hu/attachments/article/852/KronikusBbetegsegekOLEF2003.pdf
Hobbs, N., & Perrin, J. M. (1985). Issues in the care of children with chronic illness: A sourcebook on
problems, services, and policies, 1-10. Jossey-Bass
https://www.abebooks.co.uk/9780875896502/Issues-Care-Children-Chronic-Illness-
0875896502/plp
Járai, R., Vajda, D., Hargitai, R., Nagy, L., Csókási, K. & Kiss, E. Cs. (2015). A Connor-Davidson
Reziliencia Kérdőív 10 itemes változatának jellemzői. Alkalmazott Pszichológia, 15(1). 129-
136. doi: 10.17627/ALKPSZICH.2015.1.129
Kabat-Zinn, J. (1982). An outpatient program in behavioral medicine for chronic pain patients based on
the practice of mindfulness meditation: Th eoretical considerations and preliminary results.
General Hospital Psychiatry, 4, 33–47.
Kahn, J. A., Slap, G. B., Bernstein, D. I., Tissot, A. M., Kollar, L. M., Hillard, P. A., & Rosenthal, S. L.
(2007). Personal meaning of human papillomavirus and Pap test results in adolescent and
young adult women. Health Psychology, 26(2), 192-200.
https://psycnet.apa.org/doi/10.1037/0278-6133.26.2.192
Kopp, M., Skrabski, Á., Czakó, L. (1990) Összehasonlító mentálhigiénés vizsgálatokhoz ajánlott
módszertan. Végeken, 1(2), 4-24.
Kornyai, L. (2010). A humán papillomavírus a XXI. század kihívása.
http://ltsp.etk.pte.hu/portal/wp/File/Doktoriiskola/Tezisfuzetek/KornyaLaszlo_magyar.pdf
Központi Statisztikai Hivatal (2018). A 2014-ben végrehajtott Európai lakossági egészségfelmérés
eredményei, összefoglaló adatok.
https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/elef/elef2014_osszefoglalo.pdf. letöltve:
2021.10.26.
Lopez, S. J. (2011). The encyclopedia of positive psychology. John Wiley & Sons.
Maggino T., Casadei D., Panontin E., Fadda E., Zampieri M.C., Dona M.A., Solda, M. & Altoe, G.
(2007). Impact of an HPV diagnosis on the quality of life in young women. Gynecologic
oncology, 107(1), 175-179. https://doi.org/10.1016/j.ygyno.2007.07.013

Urszán Dolóresz Lara 14 2021.12.05.

Martz, E., & Livneh, H. (2016). Psychosocial adaptation to disability within the context of positive
psychology: findings from the literature. Journal of occupational rehabilitation, 26(1), 4-12.
DOI 10.1007/s10926-015-9598-x
McGowan, J. A., Brown, J., Lampe, F. C., Lipman, M., Smith, C., & Rodger, A. (2018). Resilience and
physical and mental well-being in adults with and without HIV. AIDS and Behavior, 22(5),
1688-1698. https://link.springer.com/article/10.1007/s10461-017-1980-6
Mendis, S. (2014). Global Status Report on Noncommunicable Diseases 2014. World Health
Organization.
Mészáros, Gy. (2012). HPV-vakcináció – stratégia – hatékonyság. Hírvivő. 17-18.
Moscicki, A. B. (2005). Impact of HPV infection in adolescent populations. Journal of Adolescent
Health, 37(6), S3-S9. https://doi.org/10.1016/j.jadohealth.2005.09.011
Murray C, Doren B. (2013). Resilience and disability: concepts, examples, cautions, and prospects. In:
Wehmeyer, M.L. (2013) Oxford handbook of positive psychology and disability. Oxford
University Press, 182–97.
Novákné., P. M.; Németh, J. & Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet (2008). A HPV vakcináció
Magyarországon. Interdiszciplináris Magyar Egészségügy, 7. 21-24.
https://www.academia.edu/1410270/A_HPV_vakcin%C3%A1ci%C3%B3_Magyarorsz%C3
%A1gon_a_jelen_%C3%A9s_a_j%C3%B6v%C3%B4_egyes_k%C3%A9rd%C3%A9sei_
Oláh, A. (2012). A pozitív pszichológia világa. Akadémiai Kiadó.
Park, N., Peterson, C., Szvarca, D., Vander Molen, R. J., Kim, E. S., & Collon, K. (2016). Positive
psychology and physical health: Research and applications. American journal of lifestyle
medicine, 10(3), 200-206. https://doi.org/10.1177%2F1559827614550277
Petry, K. U. (2014). HPV and cervical cancer. Scandinavian Journal of Clinical and Laboratory
Investigation, 74(244), 59-62. https://doi.org/10.3109/00365513.2014.936683
Pless, I. B., & Pinkerton, P. (1975). Chronic childhood disorder: Promoting patterns of adjustment. Year
Book Medical Publishers, Incorporated.
Rózsa, S., Szádóczky, E., Füredi, J. (2001). A Beck Depresszió Kérdőív rövidített változatának jellemzői
a hazai mintán. Psychiatria Hungarica, 16(4), 379-397.
Rózsa. S., Nagybányai, N., O. & Oláh, A. (2006). A pszichológiai mérés alapjai. Elmélet, módszer és
gyakorlati alkalmazás. http://mek.niif.hu/05500/05536/05536.pdf
Ruini, C., & Fava, G. A. (2004). Clinical applications of well-being therapy. Praise for Positive
Psychology in Practice, 461-482. https://doi.org/10.1002/9781118996874.ch28
Russell, D., Peplau, L. A., & Cutrona, C. E. (1980). The revised UCLA Loneliness Scale: concurrent
and discriminant validity evidence. Journal of personality and social psychology, 39(3), 472-
480. https://psycnet.apa.org/doi/10.1037/0022-3514.39.3.472
Schaff, Zs. (2020). A daganatok patológiája (1). https://semmelweis.hu/patologia2/files/2020/11/Prof.-
Schaff-Zs.-%C3%81ltal%C3%A1nos-daganattan-I.-2020-21.pdf. letöltve: 2021.11.22.
Seligman, M. E. P. (2011). Flourish: a visionary new understanding of happiness and well-being. Policy,
27(3), 60-1.
Seligman, M. E. P., Csíkszentmihályi, M. (2000). „Positive Psychology: An Introduction”. American
Psychologist 55 (1), 5–14. https://doi.apa.org/doi/10.1037/0003-066X.55.1.5
Seligman, M. E., Steen, T. A., Park, N., & Peterson, C. (2005). Positive psychology progress: empirical
validation of interventions. American psychologist, 60(5), 410.
Stanley, M. A., Pett, M. R., & Coleman, N. (2007). HPV: from infection to cancer. Biochemical Society
Transactions, 35(6), 1456-1460. https://doi.org/10.1042/BST0351456

Urszán Dolóresz Lara 15 2021.12.05.

Szokolszky, Á., & V Komlósi, A. (2015). A „reziliencia-gondolkodás” felemelkedése–ökológiai és
pszichológiai megközelítések. Alkalmazott Pszichológia, 15(1), 11-26. doi:
10.17627/ALKPSZICH.2015.1.11
Takács, Sz. (2016). Bevezetés a matematikai statisztikába. Elmélet és gyakorlat. Antarész Kiadó.
Varga, Sz., & Pikó, B. (2014). Társas és egyéni pszichológiai tényezôk szerepe a serdülôk
rizikómagatartásában. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 16(1), 35-54. doi:
10.1556/Mental.15.2014.003
World Cancer Research Fund (2021). Worldwide Cancer Data. Diet, Nutrition, Physical Activity and
Cancer: a Global Perspective. https://www.wcrf.org/dietandcancer/worldwide-cancer-data/
letöltve: 2021.11.03.
World Health Organization (2020). Human papillomavirus (HPV) and cervical cancer.
https://www.who.int/news-room/fact-sheets/detail/human-papillomavirus-(hpv)-and-
cervical-cancer letöltve: 2021.11.30.
Yi, J. P., Vitaliano, P. P., Smith, R. E., Yi, J. C., & Weinger, K. (2008). The role of resilience on
psychological adjustment and physical health in patients with diabetes. British journal of
health psychology, 13(2), 311-325. https://doi.org/10.1348/135910707X186994

Urszán Dolóresz Lara 16 2021.12.05.