Szerkesztette:

Dr. Győrffy Zsuzsa

Dr. Szántó Zsuzsa

ORVOSI SZOCIOLÓGIA

Semmelweis Kiadó
ORVOSI SZOCIOLÓGIA

eTanköny v

Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar

Magatartástudományi Intézet, Orvosi Szociológia Részleg

Semmelweis Kiadó
www.semmelweiskiado.hu
B u d a p e s t , 2 0 1 9
 © Semmelweis Kiadó Budapest, 2019

ISBN 978-963-331-486-9

A könyv és adathordozó (legyen az e-könyv, CD vagy egyéb digitális megjelenés) szerzői jogi
oltalom és kizárólagos kiadói felhasználási jog alatt áll. Bármely részének vagy egészének
mindennemű többszörözése kizárólag a szerkesztők, a szerzők és a kiadó előzetes írásbeli
engedélye alapján jogszerű.

Semmelweis Kiadó
1089 Budapest, Nagyvárad tér 4.

www.semmelweiskiado.hu

Felelős kiadó: dr. Táncos László, igazgató

Borító: Táncos László
Tördelőszerkesztő: Békésy János
SKD: 642
 Készítette:
Dr. Ádám Szilvia
Döbrössy Bence
Dr. Gaál Péter
Dr. Győrffy Zsuzsa
Susánszky Anna
Dr. Susánszky Éva
Dr. Szántó Zsuzsa
Zörgő Szilvia

Szerkesztette:
Dr. Győrffy Zsuzsa
Dr. Szántó Zsuzsa

Szakmai lektorok:
Dr. Füzesi Zsuzsa
Dr. Lampek Kinga
Bevezető
Bence 9 éves, szülei diplomások, egy kellemes budai lakóparkban élnek. Szüleivel
együtt rendszeresen sportol, kirándul, az iskolán kívül angolt tanul, hegedülni jár és
karatézik. Jó minőségű és egészséges ételeket eszik napi öt alkalommal. A gyermek-
orvos rendszeresen ellenőrzi, egészségi probléma esetén orvoshoz viszik a szülei,
és minden szükséges gyógyszert és védőoltást megkap. A családban senki sem do-
hányzik, nincs alkohol- és drogprobléma, szüleinek nincsen krónikus betegsége.

Gergő szintén 9 éves, szülei elváltak, 8 általánost végzett édesanyja egyedül neveli.
Egy kisvárosban, a város peremén él egy kicsi, rossz állapotú lakásban. Édesanyja
sokat dolgozik, de sajnos nem mindig tudja a számlákat időben befizetni. Rendsze-
resen étkezik, de friss zöldségre, gyümölcsre, jó minőségű, egészséges ételre nem
mindig jut pénz. Akkor mennek orvoshoz, ha baj van, és nem tudnak mindig, minden
egyes felírt gyógyszert kiváltani. Édesanyja dohányzik, külön élő édesapjának alko-
holproblémái vannak, és sok a krónikus beteg a családban.

E két példa is mutatja, hogy az orvosnak meg kell értenie, honnan jött a páci-
ens, és hová megy haza. A példában szereplő két kisgyerek egészségi állapotát
a következő 20 évben számos társadalmi és környezeti tényező fogja meghatá-
rozni. Bencének és Gergőnek vajon hogyan fog alakulni az egészségi állapota,
mire középkorúvá válnak?
Az orvosnak figyelembe kell vennie tehát a társadalmi kérdések összetettsé-
gét, hiszen nem lehet a pácienseket elválasztani attól a társadalmi, családi kör-
nyezettől, amelyben élnek, és attól, ahogyan ez a környezet hat a képességeikre
és a lehetőségeikre az életútjuk során. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO)
az egészség holisztikus megközelítését hangsúlyozza, amely az embert a maga
teljességében: testi, lelki, szellemi és szociális egységében szemléli, utalva arra,
hogy a társadalomban elfoglalt pozíció, valamint a halálozások és a betegségek
előfordulása között szoros összefüggés figyelhető meg. Ezt integratív szemlélettel
továbbgondolva az egészség, a jóllét állapota egy komplex adaptív rendszer, a
biológiai adottságok, az életút során felmerülő kihívások, az egyéni képességek,
valamint a társadalmi és környezeti befolyásoló tényezők közötti kölcsönhatások
eredménye.

4
 Az 1970-es években ismerték fel, hogy alapvetően több, egymással interak-
cióban álló tényező határozza meg a lakosság egészség–betegség mutatóinak
alakulását, illetve a megelőzés lehetőségeit. Ezek a következők: 1. a genetikai
háttértényezők (biológiai tényezők), 2. a környezeti hatások (természeti, épített,
társas környezet), 3. az életmód tényezői (az egyén társadalmi-gazdasági hely-
zete), valamint 4. az egészségügyi ellátórendszer (a hozzáférés és minőség te-
kintetében is). E megközelítés hangsúlyozza, hogy az idő előtti halálozások (21)
nagy része megelőzhető az életmód, a szociális helyzet, és az egyéb környezeti
tényezők befolyásolása révén.
Ahogy az ábráról leolvasható, a társadalmi tényezőknek meghatározó sze-
repük van ebben a folyamatban. Az iskolai végzettség, az egészséggel kapcso-
latos tudás (egészségértés – health literacy), a lakó- és munkakörülmények, a jö-
vedelemi/vagyoni helyzet, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés,
valamint a megfelelő stresszkezelő (coping) stratégiák meglétének kulcsszerepe
van. A fenti dimenziókhoz kapcsolódó egyenlőtlenségek megjelennek az egész-
ségi mutatókban is, tehát az egészségi egyenlőtlenségek társadalmi egyenlőtlen-
ségekből is fakadnak.

Az egészségi állapot
meghatározó tényezői*
Társadalmi
Genetikai
körülmények Szocioökonómiai
predisz-
15% Környezeti meghatározott tényezők
pozíció
5% hatások Társadalmi körülmények 15%
30%
Egészségügyi Környezeti hatások 5%
10%
rendszer Magatartási tényezők 40%
Hozzáférés az egészségügyi
40% rendszerhez 5-10%
Össszesen 65-70%
Magatartási tényezők

* és hozzájárulásuk az idő előtti halandósághoz. Schroeder, S. A. (2007). We can do better—improving the health of the Ame-
rican people. New England Journal of Medicine, 357(12), 1221-1228.

5
 Az elmondottaknak jelentős szerepük volt új Orvosi szociológia tankönyvünk
megszületésében. Utazásra hívjuk olvasóinkat térben és időben: a következő ol-
dalakon az epidemiológiai átmenet, a társadalmi kérdések, az interkulturális or-
voslás, a rizikómagatartás és az egészségügyi rendszereknek az orvosok mun-
kájának szempontjából leginkább fontos kérdéseire térünk ki. Bemutatjuk továbbá
az orvos–beteg kapcsolat, az orvosi hivatás és a terápiaválasztás területén zajló
változásokat, valamint az orvosi szociológiai kutatások leggyakrabban használt
módszereit. Tesszük mindezt a fentiek szellemében, és a WHO egészségfogal-
mából kiindulva, amely szerint az egészség nemcsak a betegség hiányát jelenti,
hanem teljes testi, lelki és szociális jóllétet.

Felhasznált irodalom:

Bircher, J., & Kuruvilla, S. (2014). Defining health by addressing individual, social, and
environmental determinants: new opportunities for health care and public health. Jour-
nal of public health policy, 35(3), 363-386.
WHO | Key concepts - World Health Organization:
WHO | Key concepts - World Health Organization:
https://www.who.int/social_determinants/thecommission/finalreport/key_concepts/
en/
Lalonde M. A new perspective on the health of Canadians. A working document.
Ottawa: Government of Canada, 1974.
Fair Society, Healthy Lives: A Strategic Review of Health Inequalities in England Post-
2010 - The Marmot Review

6
I. BETEGSÉG ÉS TÁRSADALOM
Szántó Zsuzsa

• Az epidemiológiai átmenetek elmélete

• Az epidemiológiai korszakok

Ahhoz, hogy megértsük a jelent, és felkészülhessünk a jövőre, szükség van a múlt

ismeretére is. Ebben a fejezetben röviden áttekintjük azokat a múltbeli társadalmi,
gazdasági és kulturális jelenségeket, amelyekből a mai emberek egészségét és be-
tegségét meghatározó gondolkodásmód, valamint a mai orvostudomány és egész-
ségügy tudományos alapjai létrejöttek.

1. Az epidemiológiai átmenetek elmélete

A történelem során folyamatosan változott az, hogy az emberek jellemzően

miben és mikor haltak meg. Azokat az időszakokat, amelynek során a születéskor
várható élettartam (1) és a vezető halálokok (2) viszonylag állandóak, epide-
miológiai korszakoknak (3) nevezzük. Amikor megváltozik a halandóság oka
vagy a halálozások ideje, epidemiológiai átmenetről, korszakváltásról beszélünk.
Az epidemiológiai korszakok nem feleltethetők meg egyszerűen a történelmi kor-
szakoknak. A történelmi korszakokat elsősorban társadalmi és politikai változá-
sok alapján határozzák meg. Egy-egy epidemiológiai korszak azonban átívelhet
több történelmi korszakon is, míg más epidemiológiai változások egy nagyobb
történelmi korszakon belül mennek végbe.
Az epidemiológiai átmenet fogalma és első leírása Abdel Omran (4) 1971-
ben publikált könyvéből származik, és bár azóta jelentősen módosult, ma is a
megbetegedés és a halálozás hosszú távú alakulásának hatékony magyaráza-
ta (Omran, 1971, 2005). Omran azért vezette be az epidemiológiai átmenetek
elméletét, mert magyarázni kívánta azt az óriási demográfiai változást, amely a
19-20. században az iparosodott országokban végbement. Úgy gondolta, hogy

7
minden társadalom keresztülmegy a fő halálokok három fázisán: az első fázis a
„pestis és éhínség”, a második a „szelídülő pandémiák (5)”, a harmadik pedig a
„degeneratív és ember-okozta betegségek” korszaka. Az első korszakot magas
halálozás és a 30 évet meg nem haladó várható élettartam jellemzi; a második
korszakban a várható élettartam 50 év fölé emelkedik, de továbbra is a fertő-
ző betegségek maradnak a vezető halálokok; a harmadik korszakban a várható
élettartam tovább emelkedik, a fertőző betegségek súlya jelentősen csökken, és a
krónikus betegségek (6), pl. a daganatos és keringési megbetegedések válnak a
halálozás fő okaivá.
Omran elmélete az 1960-as években ismert történelmi adatokon alapult. Az
azóta eltelt időszak számos olyan változást hozott, amelyek hatására át kellett
értelmezni az epidemiológiai átmenetek általa leírt folyamatát. A legfontosabb
módosítás az, hogy bevezettek egy negyedik korszakot, amely abban tér el a
harmadiktól, hogy a legnagyobb halálozást okozó degeneratív (krónikus) be-
tegségek (6) későbbi életkorban jelennek meg, lassabban fejlődnek ki, és ma-
gasabb életkorban okoznak halált; a születéskor várható élettartam lényegesen
megnövekszik. Emellett az 1960-as évek óta az orvostudományban új felismeré-
sek láttak napvilágot. Egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy egyes krónikus
betegségek kialakulásában szerepe van mikroorganizmusoknak; több betegség
esetében egyértelműen bizonyítani tudták az okozati összefüggést. Ez azt jelenti,
hogy a fertőző és krónikus betegségek egymást váltó kategóriáinál jóval bonyo-
lultabb rendszerre van szükség a társadalom-epidemiológiai folyamatok megér-
téséhez. Jelenleg a krónikus betegségek kialakulásának többtényezős elmélete
biológiai-fiziológiai, életmóddal kapcsolatos, viselkedési, társadalmi, kulturális,
gazdasági és környezeti hatásokat egyaránt tekintetbe vesz. Az egyes betegsé-
gek esetében a különböző tényezők gyakran összeadódnak és felerősítik egy-
mást, növelve a halálozás kockázatát.

A továbbiakban áttekintjük az egyes epidemiológiai korszakok legfontosabb

jellegzetességeit.

8
 2. Az epidemiológiai korszakok

2.1. Vadászó-gyűjtögető életmód – az epidemiológiai

korszakok előtti kor
A vadászó-gyűjtögető törzsek egészségi állapotáról nem rendelkezünk meg-
bízható régészeti (7) bizonyítékokkal.
A tudósok a szórványos leletek és a közelmúltban még létező nomád nép-
csoportok tanulmányozása alapján feltételezik, hogy a társadalmi fejlődésnek az
újkőkorszakra (8) jellemző szakaszában a leggyakoribb halálokok nem beteg-
ségekkel, hanem az éhezéssel, illetve alultápláltsággal, valamint a környezeti és
egyéb baleseti veszélyforrásokkal (árvíz, erdőtűz, állatok támadása, vadászbal-
esetek, erőszak) voltak kapcsolatban.
Becslések szerint a mezőgazdaság és a letelepülés kezdete előtt az embe-
ri populáció létszáma mintegy hatmillió volt, és az emberek születéskor várható
élettartama 20 év körül lehetett (Livi-Bacci, 1999). Különösen magas lehetett a
csecsemő- és kisgyermekkori halálozás. Az epidemiológiai korszakokat a lete-
lepedéstől számítjuk, mivel a letelepedés előtti, vándorló, vadászó-gyűjtögető
életmód mellett a halálozást alapvetően nem a betegségek, hanem külső okok
határozták meg.
Az újkőkorszakban (8) ment végbe az emberi társadalom egyik legfonto-
sabb változása: a letelepedés. A mélyreható következményei miatt neolitikus for-
radalomnak nevezett, de a forradalmaktól eltérően, valójában igen lassú folya-
mat során az ember fokozatosan felhagyott vadászó-gyűjtögető életmódjával,
háziasított állatok és növények váltak fő táplálékforrásává, amelyhez állandó te-
lepüléseken lakva, mezőgazdasági tevékenységet folytatva jutott hozzá.
A letelepedő, mezőgazdasági termelést folytató társadalmak betegségeiről
már valamivel biztosabb ismereteink vannak, mint a megelőző időszakról. A me-
zőgazdaságra való áttérés biztonságosabb élelmiszerellátást és ezáltal a termé-
szetnek való kiszolgáltatottság csökkenését eredményezte. A letelepüléssel járó
biztonság következtében megnövekedett a termékenység, növekedett a lélek-
szám. Ugyanakkor a gabonafélék túlsúlya a táplálkozás egyhangúságát, és ezzel
minőségének romlását is okozta a gyűjtögető-vadászó társadalmakéhoz képest.

9
Ezt csontmaradványok igazolják: amikor a vadász-társadalmak gazdálkodóvá
váltak, az átlagos testmagasság, valamint a csontok vastagsága csökkent, és a
csontok a vashiányos vérszegénység nyomait mutatják.
Nagyon lényeges változás, hogy a letelepült életmód és a nagyobb népsűrű-
ség fokozta a talaj és az ivóvíz fertőzöttségét, ezáltal a fertőző betegségek kiala-
kulásának és terjedésének lehetőségét, valamint a járványok gyakoriságát. Minél
nagyobb közösségek éltek együtt, illetve minél erősebb volt az egyes közösségek
között a kapcsolat, annál gyakoribb volt a fertőző betegségek járványos fellán-
golása, az epidémiák (regionális léptékben pusztító járványok) és a pandémiák
(nagyobb területekre, akár világrészekre kiterjedő járványok), pl. pestis, kolera,
tífusz, lepra előfordulása.
A fertőző betegségek – mint az emberi betegségek általában – a természeti
környezet részei, ugyanakkor mindig a kulturális környezet és a társadalmi tevé-
kenység közvetítésével hatnak az emberre.

2.2. Az első epidemiológiai korszak: a nagy járványok

2.2.1 A vezető halálokok és a születéskor várható élettartam az

első epidemiológiai korszakban

Az első epidemiológiai korszakban, amely a letelepedéstől (az időszámítás

előtti 9. és 4. évezred között) nagyjából a 19. század közepéig tartott, a halá-
lozást a fertőző betegségek ismétlődő hullámai és az éhínségek szabták meg.
A fertőző betegségek okai rejtve maradtak az emberek előtt, így az ellenük való
védekezés is többnyire sikertelen volt. A születéskor várható élettartam 20-30 év
körül volt.

2.2.2 Betegségek, betegségfelfogás, gyógymódok az első

epidemiológiai korszakban

Minden kornak, minden társadalomnak megvan a maga sajátos betegség-

felfogása (9). A betegségfelfogások alapvetően két típusba sorolhatók: az egyik
csoportba tartoznak azok, amelyek a megbetegedés magatartási okait, a másik-

10
ba azok, amelyek a környezeti erők betegítő hatását hangsúlyozzák. Ezzel pár-
huzamosan minden társadalom véleményt formál arról is, hogy felelős lehet-e a
beteg a betegségéért, illetve hogy aktív vagy passzív szerepe van-e az egyénnek
a gyógyulásban vagy az egészség megóvásában. Az emberi gondolkodásban
váltakozott e két szemléletmód súlya, egymáshoz való viszonya. Az első epide-
miológiai korszak évszázadaiban a magatartási (erkölcsi) magyarázatok voltak
túlsúlyban.

Őskor. Gyakran kezdik úgy a múltban gyökerező jelenségek bemutatását,

hogy „már a régi görögök is…” A gyógyító tevékenység azonban még régebb-
re nyúlik vissza. A gyógyítás ősi alapja a szenvedés és a segítségkérés jeleinek
értelmezése, az együttérzés jelzése és a segítségnyújtás (Barry, 2016). Ezeket
az alapvető viselkedéseket a főemlősöknél is megtaláljuk. Az emberi gyógyító
tevékenység természetesen már a kezdetektől sokkal bonyolultabb volt. Régé-
szeti ásatások például számos újkőkorszaki koponyát hoztak felszínre, amelyek
a koponyalékelés (10) nyomait mutatják. Valószínű, hogy ez a beavatkozás egy-
szerre szolgált vallási és gyógyító célokat. Mivel a betegség okát természetfeletti-
nek tartották, a kezelésben is természetfeletti erőket hívtak segítségül. Hasonló ta-
pasztalható a közelmúlt és a jelen harmadik világbeli országaiban (Obeyesekere,
1981; Mokgobi, 2014) és megtaláljuk ennek spirituális megnyilvánulásait a fejlett
országokban is (lásd pl. a franciaországi Lourdes-ba zarándokoló betegek).

Ókor. Természetesen nem kerülhetők meg a „régi görögök” sem, elsősor-

ban a Hippokratésznak tulajdonított művek. Az úgynevezett Hippokratészi Gyűj-
teményben a betegségeket természetes okokkal – a testnedvek egyensúlyának
felborulásával – magyarázták, és racionális eljárásokkal kezelték. Az ókori gö-
rög orvos a beteget életének minden részletére kiterjedően kikérdezte, majd az
étkezésre, mozgásra és elmélkedésre vonatkozó javaslatokat tett. Hasonlóan fon-
tos állomást jelentett az időszámítás kezdetén már mintegy egymillió lakosú Róma,
ahol államilag szervezett közegészségügyi rendszert építettek ki, biztosították a
tiszta ivóvizet és a szennyvíz elvezetését, nyilvános fürdőket, illemhelyeket és ku-
takat működtettek. A görög világban és Rómában a környezeti és a magatartási
szemléletmód, valamint az egészség megőrzésének racionális és irracionális-val-
lásos technikái egységes rendszert alkottak.

11
 Korai Iszlám. Az 7. és a 13. század között a Közel-Keleten, Indiában,
Észak-Afrikában és a mai Spanyolország területén virágzó arab államok meg-
őrizték és továbbfejlesztették a görög és római vívmányokat, amelyek végül az
Iszlám kultúra közvetítésével kerültek be újra az európai orvostudományba. Az
arabok számára a tisztaság és a személyes higiénia vallási parancs volt. Az or-
vostudományt egyetemeken tanították, amelyekhez oktatókórházak tartoztak.
A leendő orvosok diagnosztikát, anatómiát, gyógyszerkészítést és adagolást, mű-
téti beavatkozásokat tanultak.

Középkori Európa. Eközben a keresztény Európában a szentek kegyhe-

lyeire történő zarándoklatok, illetve a zarándokutakat támogató kolostorok voltak
a gyógyítás legfontosabb intézményei. A középkori ember számára a betegség
véletlenszerű és elkerülhetetlen volt, amelyet a természet szeszélyével vagy az
emberi gyarlósággal magyaráztak. Az éhséghez hasonlóan a betegség is gya-
kori és súlyos volt. A középkorból ránk maradt írások – magánlevelek, vallásos és
irodalmi szövegek egyaránt – a betegség állandó jelenlétét mutatják. A korabeli
krónikák szerint a középkori élethez szervesen hozzátartoztak a testi-lelki bete-
gek, fogyatékosok és nyomorékok, a balesetek és a háborúk sérültjei, születési
rendellenességek és betegségek áldozatai, akik elözönlötték Európa híres gyó-
gyító szentélyeit. Az első európai orvosi egyetemet a 9. században alapították
Salerno-ban. Itt arabról latinra fordított görög és latin szerzők műveit tanították.
A 12-13. században Párizsban, Bolognában, Oxfordban, Montpellier-ben és Pa-
dovában jöttek létre orvosi egyetemek. Az oktatás azonban lényegében csak el-
méleti volt, klasszikus ókori és keresztény szerzők műveinek tárgyalását jelentette;
sebészetet csak a bolognai egyetemen tanítottak.
A középkorban egy 45 éves ember már öregnek számított. A születéskor
várható élettartam átlagosan 30-35 év körül mozgott, de egyes periódusokban,
például a XIV. század közepén bekövetkezett nagy pestisjárvány (11) idején csak
18-20 év volt. A várható élettartam a zsúfoltság, az alultápláltság és a nélkülö-
zések következtében alacsonyabb volt a városi lakosság, a szegény népesség
valamint a nők körében, mint a kisebb településeken élők, a gazdagok illetve a
férfiak között. A legveszélyeztetettebbek a gyerekek voltak: 15-30 százalékuk
nem érte meg az egyéves kort. Ennek a magas halandóságnak a túlnyomó része
betegségből, ezen belül elsősorban fertőző betegségekből származott.

12
 A fertőző betegségeknek ez a magas aránya és pusztító ereje sok tényezőből
adódott. A legfontosabb tényezőt az életkörülmények jelentették. Hasonlóan a
mai fejlődő országokhoz, a középkori Európa országai is alapvetően szegények
voltak, amelyekben a javak nagyon egyenlőtlenül oszlottak el. A városi és falusi
lakosság túlnyomó része a puszta tengődés színvonalán élt, megfelelő lakás, ru-
házat, fűtés és mindenekelőtt elégséges táplálék nélkül. A vissza-visszatérő éhín-
ségek periódusain kívül is a lakosság nagy részére a krónikus alultápláltság volt
jellemző. A személyes és közösségi higiénia alacsony színvonala szintén fontos
tényező volt, elsősorban a városokban, ahol a csatornázás hiánya és a szinte
állandóan fertőzött ivóvíz elkerülhetetlenné tette a fertőzéseket. Ezek az állapo-
tok a betegségek rendkívül széles skáláját idézték elő. Hozzájárult mindehhez az
orvostudomány kezdetlegessége is: a középkori orvosok nem ismerték sem az
antibiotikumokat, sem a fertőtlenítést, sem a védőoltást, és nem voltak tisztában a
fertőzések természetével.
A fertőző betegségek közül a pestis volt a legsúlyosabb. A betegség már
a 6. században is több hullámban pusztított Európában. A 14. században újra
megjelent a kontinensen, és korábban soha nem tapasztalt demográfiai kataszt-
rófát okozott: 1300 és 1400 között a népesség 74 millióról 52 millióra csökkent,
és csak a 16. század közepére érte el a népességszám a katasztrófa előtti szin-
tet. A megfertőződés esélyében nem volt különbség egészségi állapot, életkor
vagy a táplálkozási szint szerint (bár a túlélés esélyében volt). A járvány egyfor-
mán érintette a falusi és városi népességet, és a különböző társadalmi helyzetű
csoportokat. A pestis következtében városok, falvak néptelenedtek el, a fellépő
munkaerőhiány miatt megnövekedtek a bérek. Számos történész vélekedik úgy,
hogy az európai társadalom fejlődésének irányát, a feudalizmus felbomlását a
14. századi pestisjárványok igen erőteljesen befolyásolták.

13
 1. táblázat Pusztító pandémiák az első epidemiológiai korszakban

A meghaltak aránya
Pandémia Betegség Terület a teljes populációban
(%)
Antoninus „pestis” 160-180. Feketehimlő Római Birodalom 10-30
Ciprianus „pestis” 249-270. Vérzéses láz Római Birodalom 15-25
Európa, a Földközi-
Első pestis pandémia 540-550. pestis 25-50
tenger partvidéke
35-60
Európa, a Földközi-
Második pestis pandémia (Európában és a Földközi-
pestis tenger partvidéke,
(„Fekete Halál) 1347-1354 tenger partvidékén; máshol
Közép-Ázsia, Kína
nincs adat)
Feketehimlő,
„Kolumbuszi csere” (az Óvilágból 80-90
tífusz, kanyaró, Amerika
az Újvilágba) 1492-1650. (az első száz évben)
influenza stb.
„Kolumbuszi csere” (az Újvilágból
Szifilisz Európa 4-5
az Óvilágba) 1492-1550.
Forrás: Alfani, Malfi, 2017.

Egyéb betegségek a középkorban (12)

Nemcsak az olyan drámai betegségek pusztítottak, mint a pestis, a lepra és

más pandémiák ismétlődő hullámai. Meg kell említenünk a többi fertőző betegsé-
get is, az influenzát, a tuberkulózist, a maláriát, a tífuszt, a himlőt, valamint a vér-
hast és a bélfertőzések különböző fajtáit, amelyek a gyermekekre nézve majdnem
bizonyosan halálos kimenetelűek voltak. Az öregkor betegségei – a köszvény, a
rák, a szív- és keringési betegségek – ebben az alacsony átlagéletkorú népes-
ségben is előfordultak ugyan, de az összhalálozásban sokkal kisebb súlyuk volt,
mint a fertőző betegségeknek. A felsorolást továbbá ki kell egészíteni a nem ha-
lálos betegségek sorával: sok szenvedést okoztak többek között a különféle lázas
állapotok, a bőrbetegségek, a sérülések (sebek, törések, zúzódások, csípések és
marások), a szem, a fül és a fogak betegségei, valamint a sérv is.
A középkor folyamán az európai kultúrában általánosan elterjedt volt az a
vallásos felfogás, amely a betegségben Isten büntetését látta, illetve úgy gondolta,
hogy Isten és az ördög befolyásolja az emberek egészségének alakulását. A be-
teg közvetve vagy közvetlenül maga tehetett betegségéről: helytelen életmódja,

14
gondolkodásmódja vagy a testét, vagy a lelkét gyengítette le. Az olyan félelmetes
járványokat, mint pl. a pestis, az emberek bűneiért kirótt isteni büntetésnek tartot-
ták. Még a személyesebb jellegű csapásokat, pl. az egyéni megbetegedést vagy
egy gyermek halálát is az elkövetett bűnök büntetéseként fogták fel. Néha olyan
eszközt láttak a betegségben, amelyet Isten próbatételként mér ki az emberekre,
hogy kigyógyítsa őket morális hibáikból, pl. a büszkeségükből.
Az egyéni viselkedés betegségokozó szerepét hangsúlyozó felfogásnak
olyan gyógyítás felelt meg, amely az orvosságok mellett elsősorban magatartá-
si változtatásokat, diétát, környezetváltozást alkalmazott, és emellett az erkölcsi
megtisztulás különféle eszközeit is igénybe vette: az imát, a zarándoklatot, a böj-
töt, esetleg az önkínzás súlyosabb formáit is.
A betegség okainak ez a valláserkölcsi felfogása a felvilágosodás (13) ta-
nainak térhódításáig fennmaradt. A felvilágosodás megteremtette a tapasztalati
gondolkodás és a természettudományos kutatás alapjait. A tudomány, ezen belül
a betegségek specifikus kóroktanának fejlődésével a betegségnek Isten bünte-
téseként való felfogása visszaszorult, de például még az 1980-as évek elején is
elterjedt nézet volt, hogy az AIDS Isten büntetése a homoszexualitás miatt.
A vallásos betegségmagyarázat mellett azonban más típusú, a környezet
szerepét számításba vevő felfogások is léteztek. Az asztrológia (14) például a
bolygóknak az emberekre gyakorolt hatásából próbálta meg levezetni a beteg-
ségek magyarázatát. Ennél közvetlenebb környezeti szemléletet tükröz az, hogy
az emberek ösztönösen kapcsolatot feltételeztek a szenny, piszok és a beteg-
ségek között. Egy jellegzetes középkori környezeti betegségmagyarázat szerint
a bomló anyagok felszálló részecskéi mérgező, láthatatlan miazmát (jelentése:
mérgező levegő) hoznak létre, amely csak kellemetlen szaga miatt vehető észre.
Hiába járt ez a sejtés közel az igazsághoz, az ellene való védekezés hatástalan
maradt, mivel a fertőzések természetéről nem volt valósághű fogalmuk. Ugyan-
akkor a miazma-felfogás volt az oka annak, hogy a bomló anyag a tudományos
érdeklődés homlokterébe került, ami végül elvezetett a kórokozók felfedezéséhez.
A középkorban a kolostor volt az a hely, ahol az egészséges élet feltételei
a leginkább teljesültek. A kolostorokat általában a városoktól távol építették fel.
A szerzetesek gyógyfüvekkel, gyógynövényekkel kísérleteztek, gyógyszereket ké-
szítettek. A kolostori gyógyítás alapját az ima, az Isten gyógyító erejébe vetett hit
mellett ez a gyógynövénypatika képezte, valamint az, hogy a betegeket tiszta-
ságban és nyugalomban tartották, ellátták megfelelő táplálékkal. A kolostori gyó-

15
gyítás tehát bizonyos értelemben összegzése volt mindannak, amit a középkor
egészségvédelem és gyógyítás tekintetében nyújtani tudott.

Újkor. A 18-19. század ipari forradalma a városokban, különösen az ipar-

városokban sohasem látott gyors népességnövekedést idézett elő. A gyári mun-
kások olcsó, rossz minőségű házakban laktak, amelyekben a legelemibb higi-
éniai feltételek sem voltak biztosítva. A vízellátást utcai közkutak szolgáltatták,
csatornázás nem volt. A szennyvizet és minden hulladékot az ablakon keresz-
tül az utcára vagy az udvarokba öntötték, gyakran megfertőzve az ivóvizet is.
Az összezsúfolt emberek között akadálytalanul terjedtek a fertőző betegségek.
A himlő-, tuberkulózis-, hastífuszjárványokhoz a 19. században társult a fertő-
zött vízzel terjedő kolera is. A munkásvárosok és munkásnegyedek lakossága és
különösen a kisgyermekek körében a fertőző betegségek által okozott halálozás
tartósan magas volt.
A betegségek oka még mindig ismeretlen volt, de néhány szociálisan érzé-
keny jogász, orvos és más értelmiségi a járványokat összefüggésbe hozta a mun-
kásosztály egészségtelen életkörülményeivel, és már azelőtt reformokat sürgettek,
hogy a tudomány igazolta volna ezt a sejtésüket (ld. Chadwick jelentés) (15). Az
ő reformmozgalommá szélesedő politikai fellépésük eredménye volt az, hogy az
angol parlament elfogadta a Közegészségügyi Törvényt (16), amely többek kö-
zött ajánlásokat tartalmazott az ivóvízellátás és a csatornázás javításával kap-
csolatban.
Poroszországban Rudolf Wirchow (17) mutatott rá a szegénység és a beteg-
ségek kapcsolatára, hangsúlyozva, hogy az orvosnak a társadalmi problémákkal
szemben is fel kell vennie a harcot.
A víz és a kolera valóságos kapcsolatát csak 1854-ben fedezte fel egy lon-
doni orvos, Dr. John Snow (18), aki az érintett családok kikérdezésével jutott lét-
fontosságú információkhoz a londoni Soho negyedben (2. ábra) pusztító kole-
rajárvány kitörésének okáról (Johnson, 2006).
A technológiai fejlődés a járványok terjedésének felgyorsulását is elősegítet-
te. A pestis pl. mintegy 40 napig maradt fertőző egy ókori vagy középkori vitor-
lás hajó legénysége körében (ami alatt valószínűleg a legénység el is pusztult).
A gőzmozdony és a gőzhajó azonban meggyorsította az utazást és azáltal na-
gyobb esélyt teremtett a fertőzések távolabbi földrészekre való terjedésének is.
A pandémia kifejezés éppen ebben az időszakban nyerte el mai jelentését.

16
 2.3. A második epidemiológiai korszak

2.3.1 A vezető halálokok és a születéskor várható élettartam a

második epidemiológiai korszakban
A 19. század közepére a több országra kiterjedő járványok, pandémiák –
az influenza kivételével – megritkultak, majd lényegében megszűntek. A morta-
litást (19) ettől kezdve elsősorban az endémiák, a helyi jelentőségű járványok
határozták meg, amelyek közül a legnagyobb jelentősége a tuberkulózisnak és
a gyermekbetegségeknek volt. A közegészségügyi reformok bevezetésének ha-
tására 1900-ra a kolera-mortalitás jelentős mértékben visszaesett. Ez az elsősor-
ban társadalmi és politikai beavatkozás megváltoztatta az életkörülményeket, és
ezen keresztül hatott a megbetegedések és a halálozás visszaszorítására. A köz-
egészségügy mellett a táplálkozás terén végbement pozitív változások, az éhezés
csökkenése is hozzájárult a betegségek visszaszorulásához, már azelőtt, hogy
az orvostudomány megtalálta a választ a fertőző betegségek okainak kérdésére
(1. ábra).

Kanyaró Skarlát
0,10 0,10

0,05 0,05
védőoltás antibiotikum: penicillin

0,0 0,0

1900 1920 1940 1960 1900 1920 1940 1960

2,0
Tuberkulózis
Tífusz
1,5 0,3

1,0 0,2
antibiotikum: isoniazid antibiotikum: klóramfenikol
0,5 0,1

0,0 0,0
1900 1920 1940 1960 1900 1920 1940 1960
1. ábra Egyes fertőző betegségek halálozási tendenciája és az orvosi gyógymód (Forrás: McKeown 1976)

17
 2.3.2. Betegségek, betegségfelfogás, gyógymódok a második
epidemiológiai korszakban

A 19. század orvostudományának legfontosabb vívmánya a betegségek ki-

alakulásának mikrobiológiai, bakteriológiai elmélete volt. Az a felfedezés, hogy a
fertőző betegségeket mikroszkopikus méretű élő organizmusok okozzák, nemcsak
magyarázatot adott a fertőzések kialakulására, hanem a gyógymód és a meg-
előzés lehetőségét is megteremtette. 1867-ben Semmelweis Ignác megjelentette
tanulmányát, amelyben azt állította, hogy a gyermekágyi láz is egy fertőző be-
tegség. Elméletét – amely szerint a betegséget maguk az orvosok és orvostanhall-
gatók terjesztik, amikor betegek vizsgálata vagy boncolás után kézmosás nélkül
vizsgálják meg a gyermekágyas anyákat – kezdetben egyöntetű felháborodással
és elutasítással fogadta az orvostársadalom, de ez az állítás összhangban állt
Koch, Lister és Pasteur felfedezéseivel, amelyek a betegségokozó mikroorganiz-
musok létezését bizonyították. Ezeknek a felfedezéseknek a nyomában valósá-
gos vadászat indult a halálos betegségek kórokozói ellen. A bakteriológiai elmé-
let legfontosabb technológiai következménye az immunológia kifejlesztése volt:
olyan gyógyászati szerek, vakcinák létrehozása, amelyekkel a fertőző betegsé-
gek megelőzhetők. Pasteur 1885-ben kísérletezte ki az első vakcinát, amellyel
megmentette egy veszettséggel fertőzött kisfiú életét. A következő évtizedekben
egymás után hozták létre a fertőző betegségek ellenszereit.
Miközben a betegségek kialakulásának környezeti – bakteriológiai – szem-
lélete szinte kizárólagos betegségmagyarázattá vált, az európai és észak-ameri-
kai országok életében is mélyreható társadalmi változások mentek végbe. A 18.
századtól az iparosodó társadalmak kezdték maguk mögött hagyni az éhezés
mindennapi tapasztalatát, bár szórványos, nagy halálozást okozó éhínségek (20)
továbbra is előfordultak.
Az éhségből és a nélkülözés betegségeiből eredő testi szenvedés visszaszo-
rulása a test világi jelentőségének növekedéséhez, szekularizációjához vezetett.
E folyamat hatásának következtében a fájdalom és a szenvedés leküzdendő és
leküzdhető állapotok lettek. A visszaszoruló járványok időszakában a mortalitás
fokozatosan csökkent, a kiugróan magas halálozású járványok egyre ritkábbá
váltak, és a születéskor várható élettartam 30-ról 50 évre növekedett (Kovács,
2011).

18
 2.4. A harmadik és a negyedik epidemiológiai korszak

2.4.1 A vezető halálokok és a születéskor várható élettartam a

harmadik és a negyedik epidemiológiai korszakban

A II. világháborút követő években vette kezdetét az európai és észak-amerikai

országokban a harmadik epidemiológiai korszak. Erre a korszakra az jellemző,
hogy a vezető halálokok a krónikus, degeneratív megbetegedések, elsősorban
a keringési (szív- és agyér-betegségek) és a daganatos betegségek, a várható
élettartam pedig meghaladja az 50 évet (3. ábra) (21).
A fejlett ipari országokban azonban ez az epidemiológiai korszak igen rö-
vidnek bizonyult: mintegy egy évtizeddel később már kirajzolódtak a negyedik
epidemiológiai korszak jellegzetességei. A hatvanas évek végétől, miközben a
haláloki struktúra változatlan maradt – a teljes halálozásnak mintegy a fele to-
vábbra is keringési, egyötöde daganatos betegségek következménye volt –, a
születéskor várható átlagos élettartam jelentős növekedésnek indult, elérte a 70,
majd Észak-Amerikában, Nyugat-Európában, és Japánban a 80 évet (3. ábra).

2.4.2 Betegségek, betegségfelfogás, gyógymódok a harmadik és

a negyedik epidemiológiai korszakban

A fertőző betegségek miatti halálozás csökkenése az emberi történelem egyik

legfontosabb fejleménye volt. Ennek köszönhető az, hogy a fejlett országokban a
családok ma már arra számíthatnak, hogy szinte minden gyermek eléri a felnőtt-
kort, és hogy az emberek többsége megéri a 80. életévét. A fertőző betegségek
helyébe lépő krónikus betegségek ugyanakkor sok esetben testi-szellemi gyenge-
séget, hosszantartó betegeskedést, és idő előtti halálozást (21) okoznak.
A betegségtünetek mind későbbi életkorokban jelennek meg, a halálozás is
magasabb életkorban következik be, és növekszik az egészségben eltöltött éle-
tévek (22) száma is. Ennek okai egyrészt az életmódban beálló változások, más-
részt az egyre hatékonyabb gyógyszerek és az orvostudomány egyéb vívmányai.
A krónikus betegségeket azonban a mai orvostudomány nem képes úgy meggyó-
gyítani, „elmulasztani”, vagy egyszerű orvosi eljárással megelőzni, mint a fertőző

19
betegségeket. A gyógyszeres és műtéti beavatkozások javíthatják, vagy szinten
tarthatják a beteg állapotát, de nem tudják a beteget újra egészségessé tenni.
A krónikus beteget be kell vonni a kezelésbe, fel kell készíteni, meg kell tanítani
arra, hogy a betegségével együtt éljen. Az orvoslásban ma is domináns helyzet-
ben levő biomedikális felfogás, amely tulajdonképpen a második epidemiológiai
korszaknak, a betegségek környezeti-biológiai meghatározottságának a terméke
volt, nem veszi megfelelő súllyal figyelembe a magatartási tényezők szerepét a
megbetegedésben és a gyógyulásban. Napjainkban tanúi lehetünk azonban a
magatartási és a környezeti felfogás közeledésének, a biológiai, pszichológiai és
társadalmi tényezőket egyaránt figyelembe vevő gyógyítás kialakulásának.
A magatartási faktorok jelentőségét a betegségek kezelése mellett az egész-
ség megőrzésében, illetve a betegségmegelőzésben is felismerték. Az 1970-es
években azonosítottak hét egészségmagatartási tényezőt, amelyek kedvezően
befolyásolják a morbiditási (23) és mortalitási (19) arányokat:
a nem-dohányzás,
a mérsékelt alkoholfogyasztás,
a normális testsúly fenntartása,
a megfelelő alvás,
a rendszeres testmozgás,
a rendszeres reggelizés,
a főétkezések közötti evés elkerülése.

Ezeknek az életmódelemeknek az egészségre gyakorolt hatását orvosi ku-

tatások támasztották alá, és az orvoslásban is elfogadottá vált egészségbefo-
lyásoló hatásuk. Az orvosi ismeretterjesztés következtében a nyolcvanas évekre
a laikus (24) köztudatban is általánosan ismertté vált, hogy egyes betegségek
(elsősorban a keringési megbetegedések) kockázata csökkenthető az említett
magatartási előírások betartásával.
A magatartási tényezők szerepének felismerése után a következetes orvo-
si gondolkodás szerint az orvoslás feladata nem korlátozódhat arra, hogy gyó-
gyítsa a betegséget és fenntartsa a szervezet megfelelő működését, hanem fel-
adata lesz az is, hogy új életmódmintákat javasoljon, olyan viselkedésmódokat
ösztönözzön, amelyekkel az egészség megóvható. Létrejött az orvostudomány
új ága, a preventív orvoslás és egészségnevelés. Az egészségnevelés álláspont-
ja szerint az egyént el kell látni a helyes életmódra vonatkozó információkkal,

20
meg kell magyarázni, melyek azok a viselkedésmódok, amelyeket el kell kerülnie,
mert kockáztatják az egészségét. A megfelelő információk birtokában az egyén
egészségesen fog élni. Az egészséges életmód kötelező életviteli előírássá, nor-
mává válik, az egyén személyes felelőssége lesz, hogy megőrizze egészségét.
Az egészséghez való jogot felváltja az egészségesnek maradás kötelezettsége
(Pierret, 1995). A megelőzés-orientált orvoslásnak, amely az orvosi felelősséget
részben megosztja a betegekkel, már nem a betegség, hanem az egészség a
tárgya. Az orvostudományban végbemenő változások – az egészségügyi ellátás
növekvő költségei, a betegségekről való tudásanyag növekedése, új tudományos
megközelítések és nem utolsósorban az egészségüggyel szemben megfogalma-
zódó kritikák – hatására egy új egészségfogalom körvonalazódik ki: az egészsé-
ges életmód az egészség szinonimájává válik.
Az egészségnevelés és prevenció szigorú elvárásait ugyan a társadalom
nagy része nem osztja, de a közgondolkodás egyre jobban elfogadja az életmód
és a magatartás egészségmegőrző, élettartam-növelő szerepét, és ezzel párhu-
zamosan a tevékenységi és fogyasztási struktúrában is egyre fontosabb helye lett
az egészségnek és a testnek. Ez a jelenség több, egy irányba ható folyamat ha-
tásának eredménye.
1. A test racionális felfogása és az orvostudománynak, illetve tágabban az úgy-
nevezett „embertudományoknak” a vívmányai lehetővé tették a testhez való
aktív-beavatkozó viszony kialakulását, annak az érzésnek az általánossá válá-
sát, hogy a testi folyamatok befolyásolhatók, alakíthatók, átalakíthatók.
2. A várható élettartam (1) emelkedése, a modern társadalmak öregedése, illetve
az öregedéssel együtt járó társadalmi, gazdasági, egészségügyi problémák
szintén megnövelték az egészség és a test fontosságát a közgondolkodásban.
3. Ebbe az irányba hatott a hatvanas évektől kezdve a feminizmus megjelenése
a társadalmi gondolkodásban. A nőmozgalmak egyik jellegzetessége, hogy
középpontba állította a női test sajátos jellegzetességeinek, folyamatainak
megértését és elfogadását annak érdekében, hogy a nemek közötti biológiai
különbségek ne jelenjenek meg a nők társadalmi hátrányaként.
4. A fogyasztás társadalmi-gazdasági súlyának, és ezzel összefüggésben a sza-
badidőnek megnövekedése is erősítette ezt a tendenciát, miközben a fogyasz-
tás és a szabadidős tevékenységek egyre inkább az egészség és a fiatalság
megőrzésére irányulnak.

21
 2.5. Epidemiológiai átmenetek a jelenben

A társadalmi-gazdasági tényezők a fertőző betegségek esetében korábban

is befolyásolták a betegségek (elsősorban a gyermekbetegségek) súlyosságát
és ezáltal a halálozási valószínűséget is. Éppen ezeknek a tényezőknek a 19-
20. században végbemenő megváltozása eredményezte a gyermekhalandóság
csökkenését. Ugyanakkor, tekintve a születési év alapján számított korspecifikus
halálozás tendenciáit, ma azt feltételezik, hogy a gyermekkori, túlélt fertőző be-
tegségek befolyásolták a felnőttkori halálozást. E feltételezések alapján végzett
kutatások közvetlen bizonyítékokat is találtak, amelyek összekapcsoltak akut
gyermekbetegségeket, krónikus fertőzéseket, valamint felnőttkorban kapott fertő-
ző betegségeket egyes krónikus betegségekkel (Mercer, 2014).
Elméletének megalkotásakor Omran (4) úgy látta, hogy az iparosodott or-
szágokban a másodikból a harmadik epidemiológiai korszakba való átmenet
zajlik, és feltételezte, hogy a fejlődő országok is hamarosan belépnek ebbe a
szakaszba. Az 1960-as és 1970-es években a közegészségügyi szakemberek
abban bíztak, hogy a fertőző betegségek kora az egész világon a végéhez kö-
zeledik, és a jövőben már csak a krónikus betegségek megelőzésével kell foglal-
kozni (Sanders, 2008). Sajnálatos módon azonban ez a helyzetértékelés csak a
fejlett társadalmakra bizonyult igaznak; ott sem teljes mértékben, hiszen a fertőző
betegségek miatti megbetegedés és halálozás a világon sehol sem vált elhanya-
golható tényezővé. A fejlődő országokban továbbra is a fertőző betegségek je-
lentik a halálozás legfőbb okát. 2015-ben az alacsony jövedelmű országokban
az összhalálozás felét (52%) a fertőző betegségek okozták; ugyanez az arány
a magas jövedelmű országokban 7 százalék körül volt. Tehát a fejlett országok-
ból sem tűnt el a fertőző betegségek miatti halálozás. Új betegségek és már le-
győzöttnek tekintett, újra megjelenő korábbi fertőzések következtében továbbra
is számolni kell a fertőző betegségek fenyegetésével. 1990 és 2010 között a fer-
tőzések okozta halálozás csak évi 1 százalékkal csökkent, így még 2010-ben is
15 millióan haltak meg fertőző betegségben. A WHO (25) előrejelzése szerint
2050-ben is 13 millió fertőzés miatti halál várható (Dye, 2014). Fontos megje-
gyezni azt is, hogy a fertőző betegségek által okozott betegség-tehernek nem
a halálozás az egyetlen következménye. Lényeges, mérhető következmény pl. a
gyermekek kognitív és fejlődési lemaradása és a hátrányos gazdasági helyzet is.

22
 A fejlett és a fejlődő országok egészségi állapot jellemzőinek remélt köze-
ledését számos tényező hátráltatta és hátráltatja ma is. Az ún. fejlődő világban
nem sikerült alkalmazni azokat a stratégiákat, amelyek a fejlett országokban a
fertőzés-kontroll terén jól beváltak. A védőoltás programok például sikeres és költ-
séghatékony megoldást jelentenek, ennek ellenére a fejlődő országokban évente
több millió gyermek hal meg olyan betegségekben, amelyek védőoltással meg-
előzhetők lettek volna. Továbbá korábban már legyőzöttnek tekintett betegségek,
pl. a TBC és a malária, újra felütik a fejüket a harmadik világban, sőt még veszé-
lyesebbé válnak az utóbbi időben kialakult és terjedő drog-rezisztencia miatt. Új
betegségek is megjelentek, elsősorban a HIV, a vérzéses lázak, mint az Ebola és
a Marburg, továbbá a BSE, a SARS és a madárinfluenza. Ez a fordulat a fejlett
országokban a fertőző betegségek iránti nagyobb kutatói és közegészségügyi
érdeklődéshez vezetett. Számos betegség esetében jelentős eredmények szület-
tek, pl. új vakcinák kifejlesztése, vagy az anti-retrovirális kezelés, amely lényege-
sen csökkentette az AIDS halálozást. Ezek az eredmények azonban többnyire
nem jutnak el a fejlődő országokba. A rotavírus miatti halálozás pl. Európában és
az USA-ban együttvéve mintegy évi 250 halálesetet okoz, a harmadik világban
ugyanakkor mintegy félmillió gyermek hal meg tőle. A rotavírus megjelenését kö-
vetően rövid időn belül kifejlesztették ellene a védőoltást, amely a fejlett országok-
ban könnyen hozzáférhető, a fejlődő országokban azonban nem. A HPV (human
papillomavirus) elleni védőoltás a kifejlesztése után szintén gyorsan bevezetésre
került az iparosodott országokban, ellenben a fejlődő országokban, amelyekben
a legnagyobb arányú a HPV miatti megbetegedés és halálozás, sokkal lassab-
ban megy a vakcina hozzáférhetővé tétele.
Korábban előre nem látható társadalmi, politikai és egészségügyi változások
is bekövetkeztek, pl. a Szovjetunió összeomlása, az Afrikát sújtó gazdasági krízis
és a HIV fertőzés kitörése, amelyek befolyásolták az epidemiológiai átmenetek
folyamatát.

23
 2.5.1 Kelet-Európa és a volt Szovjetunió országai

Omran (4) idejében előre nem látható fejlemény volt a Kelet-Európa és a volt
Szovjetunió országaiban tapasztalható stagnálás. 1965-re az OECD (26) orszá-
gokban, így az említett országokban is, a születéskor várható átlagos élettartam
megfelelt a harmadik epidemiológiai korszaknak. Az 1980-as években az OECD
országok egy része tovább lépett a negyedik epidemiológiai korszakba, azon-
ban a volt szocialista országok nem. Ezekben az országokban központosított
egészségügyi intézmények gondoskodtak a lakosság egészségi állapotáról, és
talán ezzel magyarázható a negyedik fázis – amelynek egyik motorja az egyéni
felelősségvállalás és magatartásváltozás, vagyis az egyén aktív szerepvállalása
saját egészségének alakulásában – késleltetettsége. A szocialista országoknak
a Szovjetunió által kikényszerített részvétele a fegyverkezési versenyben szintén
akadálya lehetett annak, hogy korlátozott gazdasági erőforrásaikat a krónikus
betegségek kezelésére képes egészségügyi rendszer kiépítésére fordíthassák.
A Szovjetunió felbomlása együtt járt a közintézmények és ezek sorában az egész-
ségügyi intézmények diszfunkcionálissá válásával, élelmiszerhiánnyal, és magas
szintű pszichés stresszel. Oroszországban és Ukrajnában újra megjelentek a ko-
rábban visszaszorított fertőző betegségek, pl. a TBC és a diftéria, súlyosbodott a
keringési betegségekből származó betegségteher, növekedett az alkoholizmus,
és gyakoribbá vált az erőszak, amely elsősorban a fiatalokat sújtja.

2.5.2 Afrika

Észak- és Dél-Afrika, azaz a Közel-Kelet és a Szub-Szaharai Afrika között a

2. világháborút követően is voltak különbségek a születéskor várható élettartam-
ban, de a két régió közötti különbség a következő időszakban tovább növekedett.
A gyarmati korszak befejeződésével függetlenné váló országokban háborúk és a
politikai erőszak más formái jelentek meg, és eközben elmaradt az infrastruktúrá-
ba, a közegészségügybe, a közoktatásba és a társadalmi fejlődés más területeibe
történő befektetés, éppen azok az intézkedések, amelyek az első epidemiológiai
korszakból a másodikba való átmenethez szükségesek. Fekete Afrika országa-
iban nem csökkent a csecsemő- és gyermekhalandóság, amely a várható élet-
tartam növekedésének legfontosabb tényezője. Az etnikai-vallási és gazdasági

24
megosztottság akadályozza azt a folyamatot, amelynek során a társadalom leg-
előnyösebb helyzetű tagjai körében végbemenő változások fokozatosan elterjed-
nek a hátrányosabb helyzetű csoportokban is. A betegségeknek való kitettség, a
segítségkérő viselkedés és az ellátáshoz való hozzáférés tekintetében megnyilvá-
nuló egyenlőtlenségek alig csökkennek. Fekete Afrikára a kedvezőtlen gazdasá-
gi és politikai folyamatok mellett a súlyos HIV/AIDS fertőzöttség is ránehezedik.
A szexuális érintkezés miatti és az anya-gyermek közötti átvitel olyannyira elter-
jedtté teszi a fertőzést, hogy a gazdasági krízis körülményei között az amúgy is
erőtlen egészségügyi rendszereket az összeomlás fenyegeti.
Látható, hogy az egyik korszakból a másikba történő epidemiológiai átme-
net nem írható le folyamatos javulásként és fejlődésként. Egyes országok – pl. az
országok különböző régiói, vagy társadalmi csoportjai – egyidejűleg akár több
epidemiológiai szakaszban is lehetnek, illetve visszasüllyedhetnek egy olyan sza-
kaszba, amelyet korábban már meghaladtak. A harmadik és negyedik szakaszba
való átmenethez olyan gazdasági, társadalmi és politikai feltételek teljesülésére
van szükség, amelyek egyelőre nem tudnak megvalósulni minden országban.

2. táblázat Epidemiológiai korszakok a jelenben

Várható Terület
Korszak Jellemzők
élettartam jelenleg
1. Epidemiológiai
korszak: Alultápláltság és fertőzések dominálnak < 50 év Fekete Afrika
pandémiák
Javuló táplálkozás, közegészségügyi
2. Epidemiológiai szabályozás → a fertőző betegségek Dél-Ázsia; részben
50 év
korszak: endémiák visszaszorulása. A lakosság megéri a Latin- Amerika
krónikus betegségek kialakulását
Növekvő dohányzás és K-Európa, részben
3. Epidemiológiai alkoholfogyasztás, magas kalóriatartalmú, Latin-Amerika,
korszak: krónikus zsíros ételek → a krónikus betegségek 60 év Közel-Kelet,
betegségek miatti halálozás meghaladja a fertőzés- É-Amerika, városi
halálozást India
Fő halál-okok: keringési és daganatos
4. Epidemiológiai betegségek. Megelőzés → a betegségek
korszak: késleltetett később jelennek meg, kezelés → később Magas jövedelmű
> 75 év
degeneratív halnak meg az emberek. Növekszik az fejlett országok
betegségek időskorra jellemző betegségek aránya (pl.
Alzheimer)

25
A FELDOLGOZÁST SEGÍTŐ KÉRDÉSEK

1. A megbetegedés milyen magyarázatait lehet felfedezni az alábbi

Boccaccio idézetben?

„Az Isten Fia üdvösséges megtestesülésének immár ezerháromszáznegyvennyol-

cadik esztendejét írták, midőn jeles Firenze városában… kiütött a halálos pestis,
melyet az égitestek hatalma vagy Istennek bűnös cselekedeteinken érzett igazsá-
gos haragja zúdított a halandókra, hogy észre térítsen bennünket; e pestis alig né-
hány esztendővel annak előtte bukkant fel a keleti országokban, s minekutána ot-
tan rengeteg embert elpusztított, feltarthatatlanul harapózott egy helyről a másra, s
nyomorúságunkra a Nyugaton is elterjedt. És ellenében ugyan csütörtököt mondott
minden okosság és emberi vigyázatosság, mellyel evégre rendelt városi biztosok
a sok szennytől megtisztították a várost, megtiltották, hogy oda bárminémű beteg
ember betegye a lábát, s bőven osztogatták a jó tanácsokat az egészség megóvá-
sára; nem volt foganatja a jámbor könyörgéseknek sem, melyeket újra meg újra,
az elrendelt körmeneteken is, más módokon is intéztek Istenhez ájtatos emberek.
Körülbelül a mondott esztendő tavaszának elején kezdettek mutatkozni a pestis fáj-
dalmas pusztításai. Férfiak és nők sokan elhagyták városukat, házukat, hivatalukat,
rokonságukat, vagyonukat, és ha nem idegenbe, akkor a maguk falusi birtokára
költöztek, mintha bizony Istennek haragja, mely e pestissel büntette az emberek go-
noszságát, nem érte volna utol őket akárhol, hanem csupán azoknak elpusztítására
szorítkozott volna, akik megmaradtak városuk falain belül…” (Boccaccio, 1992)

2. Milyen összefüggés van a társadalom fejlettsége és a betegségek

magyarázata között?

3. Mit takar az „epidemiológiai korszak” kifejezés?

4. Jelenleg hány epidemiológiai korszakot lehet megfigyelni?

26
AJÁNLOTT IRODALOM

1. Kovács Katalin (2011): Társadalmi egyenlőtlenségek a mortalitásban Magyarországon

(1971–2008) és az epidemiológiai átmenet elmélete. KSH Népességtudományi Kutató-
intézetének Kutatási Jelentései 92. KSH, Budapest

FELHASZNÁLT IRODALOM

1. Alfani, G and Muprhy TE (2017): Plague and lethal epidemics in the pre-industrial world.
The Journal of Economic History, (77):1, 314-343.
2. Barry, AM, Yuill, C (2016): Understanding the sociology of health. London, Sage.
3. Boccaccio, G. (1992): Dekameron. http://mek.niif.hu/00300/00334/html/01.htm
4. Chadwick, E. (1842): Report on the Sanitary Condition of the Labouring Population of
Great Britain 184. Edinburgh: Edinburgh University Press, 1965.
5. DeWitte SN, Kurth MH, Allen CR, Linkov I (2018): Disease epidemics: lessons for resilien-
ce in an increasingly connected world. Journal of Public Health, (39)2 254-257.
6. Dye, C. (2014): After 2015: infectious diseases in a new era of health and development.
Phil. Trans. R. Soc. B, 369(1645), 20130426.
7. Johnson, S (2006): The ghost map. New York, Riverhead Books.
8. Kovács, K (2011): Társadalmi egyenlőtlenségek a mortalitásban Magyarországon
(1971–2008) és az epidemiológiai átmenet elmélete. KSH Népességtudományi Kutató
Intézet Budapest. http://demografia.hu/kiadvanyokonline/index.php/kutatasijelente-
sek/article/viewFile/378/121
9. KSH http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_wdsd001b.html
10. Lawler, A (2016): How Europe exported the Black Death. Science, 352(6285) 501-502.
11. Livi-Bacci, M. (1999): A világ népességének rövid története. Budapest: Osiris.
12. Lumey, L. H., Stein, A. D., Kahn, H. S., Van der Pal-de Bruin, K. M., Blauw, G. J., Zybert, P.
A., & Susser, E. S. (2007): Cohort profile: the Dutch Hunger Winter families study. Inter-
national journal of epidemiology, 36(6), 1196-1204.
13. McKeown, T. (1976): The modern rise of population. London, Edward Arnold.
14. Mercer, A. (2014): Infections, chronic disease, and the epidemiological transition: a new
perspective. Woodbridge: Boydell & Brewer, Rochester: University of Rochester Press.
15. Mokgobi, MG (2014): Understanding traditional African healing. Afr J Phys Health Educ
Recreat Dance. 20(Suppl 2): 24–34.
16. Obeyesekere, G (1981): Medusa’s hair. Chicago, University of Chicago Press.
17. Omran, A.R. (2005): [1971], „The epidemiological transition: A theory of the epidemiology
of population change” (PDF), The Milbank Quarterly, 83 (4), pp. 731–57, doi:10.1111/
j.1468-0009.2005.00398.x, PMC 2690264, PMID 16279965, archived from the ori-
ginal (PDF) on 2013-04-12. Reprinted from The Milbank Memorial Fund Quarterly 49
(No.4, Pt.1), 1971, pp.509–538

27
18. Pierret, J. (1995): The social meanings of health: Paris, the Essone, the Herault. In: Augé,
M.,
19. Sanders, JW, Fuhrer, G.S, Johnson, MD, and Riddle, MS (2008). The epidemiological
transition: the current status of infectious diseases in the developed world versus the devel-
oping world. Science Progress, 91(1), 1-37.
20. Shorter, E. (1994): From the Mind into the Body. New York: Free Press.
21. Weisz, G. & Olszynko-Gryn, J. (2009): The theory of epidemiologic transition: the origins
of a citation classic. Journal of the History of Medicine and Allied Sciences, 65(3), 287-
326.
22. WHO GBD Study 2018 http://www.who.int/topics/global_burden_of_disease/en/
23. WHO: The top 10 causes of death. Fact sheet updated January 2017. http://www.who.
int/mediacentre/factsheets/fs310/en/; retrieved 10/12/2017.

28
II. INTERKULTURÁLIS
EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS
Döbrössy Bence

• Alapfogalmak
• Interkulturális találkozások
• Az interkulturálisan érzékeny egészségügyi ellátás gyakorlati hasz-
na
• Felkészülés interkulturális találkozásokra

1. Bevezetés
Mit tegyen az az orvos, akinek kínai páciense szemmel láthatóan szenved,
a fájdalomcsillapítást mégis elutasítja? Mihez kezdjen az a doktor, akinek olasz
betege fájdalomcsillapítást követel a legenyhébb fájdalomra is? Miért rökönyö-
dik meg az a muszlim beteg, akinek orvosa bal kézzel nyújtja a receptet? Miért
bánik hidegen a svéd orvoskolléga új magyar munkatársával? Hogyan kezelje a
helyzetet az az orvos, akinek rendelésére beront egy népes roma család, hogy a
gyerekük nagybeteg, akiről aztán kiderül, hogy náthán kívül semmi baja?
Ilyen esetek megértésében és kezelésében segíthet az egészségügyi ellátás
interkulturális megközelítése. Egyetlen fejezet nyilvánvalóan nem biztosítja minden
nép hiedelmeinek és szokásainak megismerését, de hozzájárulhat annak megér-
téséhez, hogy egy ország vagy etnikai csoport világképe, normái, értékei hogyan
befolyásolják az egészséggel, betegséggel kapcsolatos helyzetek megélését.
A fejezet célja, hogy olyan ismereteket adjon át, amelyek kompetensebbé tehetik
a jövő orvosait a gyógyító munka során felmerülő, azt befolyásoló kulturális kü-
lönbségek kezelésére.
Ahhoz, hogy a fejezet érthető legyen, meg kell határozni néhány, később
használt alapfogalmat.

29
 2. ALAPFOGALMAK

2.1 Kultúra

A szociológusok nem a hétköznapi értelemben használják a kultúra kifejezést.

Ebben a fejezetben a kultúra nem azt jelenti, hogy valaki komolyzenét hallgat, és
gyakran jár múzeumba, hanem egy adott társadalomra, társadalmi csoportra jel-
lemző tanult normákat és értékeket, a mindennapi és tudományos ismereteket és
hitrendszereket értjük alatta (Andorka, 2006).
Különböző etnikai, vallási vagy társadalmi csoportok más és más ismeretek
szerint értelmezhetik a világot. Az Arizonában élő hopi indiánok szerint esőtánc-
cal viszonylag jól lehet hatni az időjárásra. Ezzel ma Magyarországon kevesen
értenek egyet. A Nigériában élő yorubák úgy vélik, egy haragos szomszéd átka
komoly betegséget okozhat. Az orvostudományi egyetemeken ezt nem így tanít-
ják. Sok roma nőnek a szülés természetes dolog, az élet része. Az egészségügyi
dolgozóknak a szülés „orvosi probléma”, aminek kórházban kell történnie, orvosi
felügyelet mellett. Egy hívő páciensnek a betegség lehet Isten büntetése, vagy
próbatétel; orvosa ugyanazt az állapotot patológiai elváltozásnak látja. A min-
dennapi és tudományos ismeretekben rejlő különbségek miatt jelenthet ugyanaz
az esemény mást az orvosnak és a betegnek interkulturális egészségügyi találko-
zásokban.
Kulturális különbségek nyilvánulhatnak meg abban is, hogy egyes helyzetben
milyen normák az elfogadottak. Más ma a tanár-hallgató viszony Budapesten,
mint például Pakisztánban. Magyarországon örülnek az egyetemi oktatók, ha a
hallgató az órán kérdéseket tesz fel (persze a megfelelő formában); Pakisztánban
ez a tanári tekintély kétségbe vonását jelentené, és kevés hallgató merné meg-
kockáztatni. Magyarországon nem okoz gondot, ha fiúk és lányok egymás mellé
ülnek az egyetemi előadásokon, míg léteznek olyan országok, amelyekben ez
nagyon is tiltott és felháborító dolog lenne. Mint látni fogjuk, a tanult normák és
értékek befolyásolhatják azt is, hogy a páciens partnert vagy felsőbbrendű szak-
embert, netán ellenséget lát-e az orvosában.

30
 A kultúra tehát különböző etnikai, szociális vagy vallási csoportokra jellem-
ző tanult gondolkodás. Szemüveg, amin keresztül látjuk a világot, térkép, amivel
értelmezzük a valóságot. Ezt csecsemőkorunktól fogva folyamatosan sajátítjuk
el. Tanuljuk a szüleinktől, tanárainktól, társainktól, mesékből és a médiából. Ez a
tanulás a szocializáció folyamata, amelynek során internalizáljuk, beépítjük, ma-
gunkévá tesszük társadalmunk kultúráját, normáit, értékeit. Megtanuljuk, hogy mi
igaz és mi hamis, mi a jó és a rossz, mi elfogadható és mi elfogadhatatlan.
A kultúra hatása az élet minden területén felfedezhető. A legalapvetőbb bio-
lógiai szükségleteinket is kulturálisan tanult normák szerint elégítjük ki. Például
minden embernek táplálkoznia kell az életben maradáshoz, de az, hogy mikor,
mit, mennyit eszünk, már erősen függ a kultúrától. Magyarországon a jó étke-
zés hagyományosan mennyiségi kérdés: a kiadós ebédre mondjuk azt, hogy jó.
Franciaországban inkább a minőség és a jó alapanyag fontos, és nem a meny-
nyiség. Indiában a vegetarianizmus a norma. Magyarországon néhány éve ezt
még egészségtelennek tartották. Az, hogy vannak vallási csoportok, amelyek
nem esznek sertést vagy marhát, legalább annyira furcsa sok magyarnak, mint
egy vietnáminak az, hogy vannak népek, amelyek nem esznek kutyát. Hasonló
a helyzet az alvással is. Ma Magyarországon a jó alvás legalább hét-nyolc óra
egyhuzamban. Az ipari forradalom, illetve a mesterséges világítás általánossá
válása előtt azonban Európában néhány órás éjszakai ébrenléttel a kétfázisú al-
vás volt a megszokott (Ekirch, 2016). Itthon furcsálljuk, ha valaki szunyókál munka
közben vagy a metrón, míg Japánban ez természetes.
Végül fontos megjegyezni, hogy a kultúra dinamikusan változik. Mások ma a
Magyarországra jellemző normák és értékek, ismeretek és hitrendszerek, mint –
mondjuk – ötven vagy száz évvel ezelőtt.

2.2 Etnikai csoport

Az etnikai hovatartozás olyan tényező, amely befolyásolhatja az emberek
gondolkodásmódját és normáit. Az etnikai csoport egy társadalom azon tagjai-
nak csoportja, akik közös kulturális, nemzeti identitás tudatával rendelkeznek, ami
megkülönbözteti őket a többségtől (Andorka, 2006). Gyakran, de nem minden
esetben - saját nyelvük is van, amit vagy beszélnek az etnikai csoport tagjai, vagy
nem.

31
 Nem könnyű eldönteni, ki tartozik egy etnikai csoportba. Ha egy szomáliai
fiú fiatalon Magyarországra kerül, kitűnően beszél magyarul, szívből énekeli a
Himnuszt, magyarnak tartja magát, akkor ő magyar, vagy nem? Az-e a cigány,
aki cigánynak tartja magát, vagy az, akit a környezete cigánynak tart, netán az,
aki beszéli valamelyik cigány nyelvet? Egyes kutatások az etnikai csoporthoz
tartozást önbesorolás alapján határozzák meg, mások külső besorolás alapján.
Mindkét megoldás észszerű. Az önbesorolás az egyén identitása és a kultúrával
való azonosulás szempontjából fontos, míg a külső besorolás az egyént érő ne-
gatív megkülönböztetésre utalhat. Ezek a fogalmi különbségek is hozzájárulnak
ahhoz, hogy nem lehet egyértelműen megmondani, hány ember él egy adott etni-
kai csoportból egy országban.

2.3 Előítélet, diszkrimináció

Vannak, akik az etnikai hovatartozást tévesen a rasszal/fajjal keverik. Rassz

az olyan emberek csoportja, akiket biológiailag örökölt testi jellemzők (például
bőrszín) alapján határoznak meg (Andorka, 2006). A rassz nem befolyásolja az
emberek viselkedését, gondolkodását, de a rassz tagjait érő faji előítéletek és a
diszkrimináció igen. Az előítélet valamely csoport tagjaival szembeni negatív ér-
zelmi viszonyulás, aminek alapja, hogy ezek az emberek a csoport tagjai (Andor-
ka, 2006). Nem csak rasszról lehet beszélni előítéletek kapcsán. Létezik etnikai,
vallási, nemi előítélet is (sok más mellett). A diszkrimináció emberek hátrányos
kezelése azért, mert ők valamely meghatározott csoport tagjai (Andorka, 2006).

2.4 Etnocentrizmus

Az etnocentrizmus az a hit, hogy a saját etnikai csoportunk vagy nemzetünk

magasabb rendű, mint a többiek (Andorka, 2006). Interkulturális helyzetekben
nem célravezető csak saját nézőpontunkból megítélni más kultúrákból származó
partnerek viselkedését. Nem hipochonderek az olaszok, csak azért, mert szél-
sőségen reagálnak a fájdalomra, és nem hisztériás a cigány páciens sem, mert
emocionálisabban éli meg a betegségét, fejezi ki panaszait, mint ahogy azt az

32
orvos saját normái, értékei alapján helyénvalónak tartja. Az etnocentrikus gon-
dolkodást kerülni kell, ha más kultúrákból származó emberekkel kerülünk kapcso-
latba.

2.5 Sztereotípia
A sztereotípia torzításon, túlzáson és leegyszerűsítésen alapuló negatív felté-
telezés, előítélet valamely csoporttal szemben (Andorka, 2006). Léteznek etnikai,
szociális és vallási csoportokra, kultúrákra jellemző gondolkodás- és viselkedés-
módok, és vannak a sajátunktól eltérő normák és értékek szerint élő emberek,
nemzetek, de ne essünk abba a csapdába, hogy sztereotipizáljuk őket. Nem min-
den német szabálykövető, nem minden svéd távolságtartó, nem minden muszlim
tartja a bal kezet piszkos kéznek, amit csak egyetlen élethelyzetben használ. Még
akkor sem, ha ezek a viselkedésmódok kulturálisan jellemzőek rájuk.
Egy példával élve, sztereotípia az, ha a többségi társadalom bűnözésre haj-
lamosnak és erkölcstelennek tartja egy etnikai vagy faji csoport tagjait. Előítélet,
hogy fél tőlük és veszélyesnek gondolja őket. Diszkrimináció, ha az etnikai vagy
faji csoporthoz tartozók nem kapnak munkát, nem engedik be őket szórakozóhe-
lyekre vagy a rendőrök csak az etnikai vagy faji hovatartozásuk miatt igazoltatják
őket.

2.6 Kisebbségi csoport

Kisebbségi csoport társadalmi értelemben egy adott társadalmon belül elkü-
löníthető, sajátos azonosság-tudattal rendelkező csoport. A kisebbségi csoportok
tagjai szokásaik vagy megjelenésük miatt megkülönböztetett, egyenlőtlen elbá-
násban részesülhetnek (Wirth, 1945). Egy nép vagy etnikai csoport kultúrája attól
függetlenül formálhatja a csoporthoz tartozó emberek viselkedését, hogy a több-
ségi társadalmat alkotják (pl. japánok Japánban) vagy egy nemzeti vagy etnikai
kisebbséget (pl. japánok Amerikában). A kisebbségi lét viszont önmagában is be-
folyásolhatja az egyének életesélyeit és tapasztalatait. Etnikai és faji kisebbségek
mellett vannak vallási kisebbségi csoportok, vagy szexuális orientáció szerinti ki-
sebbségek is.

33
 A kisebbségi csoportok tagjainak általában gyenge az érdekérvényesítő ké-
pessége. Kevésbé vannak meg az erőforrásaik ahhoz, hogy elérjék, amit szeret-
nének. Gyakran kevésbé iskolázottak, rosszabbak a foglalkoztatási kilátásaik és
az anyagi helyzetük, mint a többségi társadalomhoz tartozóknak. Amerikában
még az ötvenes években is léteztek törvények, amelyek a kisebbségi csoportok
tagjainak lehetőségeit korlátozták. Számos amerikai államban például az afro-
amerikai polgárok nem használhatták ugyanazt a várótermet, nem utazhattak a
tömegközlekedési eszközöknek ugyanazon a részén, nem járhattak ugyanabba
a moziba, gyerekeiket nem írathatták be ugyanazokba az iskolákba, mint fehér
honfitársaik. A megkülönböztetés törvénybe volt iktatva. Ma már ilyen törvények
nincsenek, de a kisebbségi csoportok tagjainak életét még mindig megkeseríti az
előítélet és kirekesztés. Gyakran az egészségi állapotuk is rosszabb, mert hátrá-
nyos helyzetük miatt kedvezőtlenebbül hatnak rájuk az egészséget befolyásoló
társadalmi-gazdasági tényezők. Ezzel a társadalmi egyenlőtlenségek fejezete
bővebben foglalkozik.

2.7 Kulturális pluralizmus

Kulturális pluralizmusnak azt nevezik, ha egy adott társadalom elfogadja,
hogy párhuzamosan többféle kultúra létezhet benne (Andorka, 2006). Amíg ez-
zel másoknak nem ártanak, egyének és csoportok élhetnek a saját normáik és
értékeik szerint, és nem kell beolvadniuk a többségi társadalomba. A beolvadásra
utaló „olvasztótégely” metafora a 20. század első felében az amerikai nagyvá-
rosokba érkező bevándorlókkal kapcsolatos asszimilációs (27) elvárásokat fe-
jezte ki: mindenki adja fel eredeti kultúráját, és váljon amerikaivá. Az 1950-es
évektől kezdve egyre inkább a „mozaik” metafora lépett az „olvasztótégely” he-
lyére, mivel ma már arra bátorítják a bevándorlókat, hogy őrizzék meg kulturális
örökségüket, adják hozzá kisebbségi kultúrájukat a közös kultúrához, és ezáltal
gazdagítsák az egész társadalmat. Ma már a fejlett országokban nem olvasztó-
tégelyről, hanem kulturális mozaikról beszélnek, a kisebbségi csoportoknak nem
kell asszimilálódni, beolvadni, tagjaik élhetnek saját normáik és szokásaik szerint.
Az egymás mellett élő kultúrák egymásnak nem ártva, sajátosságaikat megtartva,
az ország törvényeit tiszteletben tartva és más csoportokra is figyelve, sokszínű,
összetett társadalmat alkotnak.

34
 A kulturális pluralizmus elve szerint az egészségügyben is elvárhatja a be-
teg a kulturálisan érzékeny ellátást. Egy muszlim asszony megkívánhatja, hogy
orvosnő vizsgálja meg, ha ez megoldható, egy roma beteg azt, hogy a családja
minél többet legyen jelen a kórteremben, ha ezzel nem akadályozzák a kórház
működését.
A kulturális pluralizmus szinte még lényegesebb az egészségügyben, mint az
élet más területein, hiszen a saját vagy szeretteik egészségét, életét féltő emberek
számára akut helyzetben még nagyobb szerepet játszik az a hit- és normarend-
szer, amit kisgyerekkorukban tanultak. Érzelmileg felfokozott állapotban még ne-
hezebben tudnak alkalmazkodni a többségi társadalom kultúrájához.
A kulturális pluralizmus tiszteletét Magyarországon törvény írja elő. A hatá-
lyos 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről 7 § 1. pontja kimondja, hogy
minden betegnek joga van az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő
egészségügyi ellátáshoz. Ezt erősíti meg a 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő
bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról, melynek 1. paragrafusa
előírja, hogy a Magyarország területén tartózkodó személyekkel és csoportok-
kal azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű
figyelembevételével kell eljárni. A törvény 8. paragrafusa szerint hátrányos meg-
különböztetés, ha valaki például bőrszíne, faji hovatartozása, nemzetisége vagy
vallási meggyőződése miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint ahogy
mások részesülnének hasonló helyzetben.

3. Interkulturális találkozások

„Interkulturálisnak minősül minden olyan tevékenység, amely különböző

kultúrák képviselői közötti kapcsolat kialakítására irányul, és célja legalább az
együttélésből adódó bonyodalmak megelőzése” (Camilleri, 1990, Idézve: Pop,
Hollós, Mészáros, 1712 o.). Ezek a bonyodalmak akár egyszerű félreértésekből
is eredhetnek, és minden jó szándék ellenére is megtörténhetnek. Okozhatja őket
akár egy érintés, egy mosoly, vagy egy nézés. Vannak országok és kultúrák, ahol
kedves gesztusnak számít, ha az orvos beszélgetés közben a páciens karját meg-
paskolja, vagy megsimogatja egy gyermek fejét. Máshol ez nem illik, vagy akár
kifejezetten bántó lehet (a gyermek fejének megsimogatását a latin-amerikaiak

35
például nagyon rossz szemmel nézik). Mi Magyarországon gyerekkorunktól azt
tanuljuk, hogy beszélgetés közben nézzünk a partnerünk szemébe. Vannak he-
lyek, ahol férfi és nő között ez szexuális kihívást jelent, ezért például kellemetlen
lehet, ha egy ellentétes nemű iráni munkatársra vagy páciensre „magyarul” né-
zünk. A mosoly Észak-Amerikában azt jelenti, hogy nem vagyok ellenséges, a Fü-
löp szigeteken azt, hogy zavarban vagyok, Magyarországon azt, hogy jól érzem
magam; de Oroszországban a mosolygást a kétszínűség vagy a tiszteletlenség
jelének tekintik. Amíg egy amerikai akkor bántódhat meg, ha nem mosolyognak
rá, addig az orosz páciensnek az orvos mosolya azt jelenti, hogy valamit titkol,
vagy nem veszi őt komolyan.
Az interkulturális találkozásoknak kisebb vagy nagyobb a valószínűsége at-
tól függően, hogy melyik országról beszélünk. Vannak multikulturális országok,
ahol a többségi etnikai csoport mellett számos más etnikai csoport él. Ez lehet
azért, mert ezek az országok bevándorlási célországok, mint például Anglia,
Németország, Svédország vagy az Egyesült Államok. Lehet azért is, mert egyes
multikulturális országokban már eleve számos etnikai csoport őshonos. Említhet-
jük pl. Nigériát, ahol több mint 250 etnikai csoport van. Fontos, hogy a 4. ábrán
(28) nem azt látjuk, hogy az adott ország lakosságának hány százaléka tartozik
etnikai kisebbséghez. A már korábban említett okokból is erről nincs megbízható
adat. Az ábra azt mutatja, hogy a lakosság hány százaléka első generációs be-
vándorló.
Bár messze nem annyira, mint sok más ország, Magyarország is egyre sok-
színűbb etnikai értelemben. Cigány honfitársaink mellett élnek, tanulnak és dol-
goznak itt számos más országból származó emberek. Példaként említhetjük, hogy
2017-2018 második félévében a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudomá-
nyi Karán a hallgatók 48,97%-a, a Fogorvostudományi Karon 44,39%-a volt kül-
földi (SE, 2018).

3.1 Cigányság Magyarországon

Hány roma honfitársunk van Magyarországon? Nehéz kérdés, elsősorban
azért, mert mint arról már a bevezetőben beszéltünk, nem egyértelmű, hogy ki a
roma. A 2011-es népszámlálás szerint 316 ezer ember vallotta magát romának.
A népszámlálás módszertana szerint az a roma, aki annak vallja magát. Itt tehát

36
az identitás fontos. 2011-ben zajlott az első olyan népszámlálás, amely szerint
több nemzetiséghez tartozónak jelölhette magát a válaszadó, tehát lehetett va-
laki cigány és magyar is egyszerre. Az adat azért régi, mert csak tízévenként van
népszámlálás.
A Debreceni Egyetem 2010-2013-ban készített kutatása szerint viszont 876
ezer roma él Magyarországon (Pénzes, Tátrai, Pásztor, 2018). Ez a felmérés kül-
ső szakértői minősítést alkalmazott: a települések önkormányzatát és a cigány
önkormányzatokat kérdezték meg, hogy hány cigány lakik az adott településen.
A külső megítélés a kisebbségi lét egyik fontos dimenziója, amely többet mondhat
el a megkülönböztetésről és az előítéletekről, mint a népszámlálásnál alkalmazott
önbesorolás, viszont nem utal a kultúrával való azonosulásra.
Amiben nem csak a fent említett két kutatás, hanem az összes – a cigányok
területi megoszlásával foglalkozó – felmérés megegyezik, az az, hogy vannak
olyan régiók az országban, ahol a cigányság nagy számban él, míg más ország-
részekben jóval kevesebben vannak. Ez látható az 5. ábrán (29). Aki az ország
északkeleti peremén, Baranyában vagy Somogyban fog praktizálni, nagyobb
eséllyel találkozik roma páciensekkel, mint mondjuk Nyugat-Dunántúlon. Neki
érdemes lesz jobban megismerni a roma kultúrát, szokásokat, hogy kulturálisan
megfelelő ellátást tudjon nyújtani pácienseinek.
A KSH Munkaerőpiaci Helyzetkép kutatása szerint 2015-ben Magyarorszá-
gon a 15 és 64 év közötti romák 16%-a nem fejezte be az általános iskolát, és
64%-nak az általános iskola volt a legmagasabb végzettsége. A nem romák ese-
tében ez 1%, illetve 19% (KSH, 2016a). A felmérés szerint 2015-ben a 15–64 év
közötti romák 39%-a volt foglalkoztatott, 16%-a munkanélküli, és 45%-a inaktív.
Ehhez nagyban hozzájárul, hogy a romák több mint a fele él községekben, apró-
falvakban, ahol sokkal nehezebb munkát találni (KSH, 2016a).
A KSH Háztartások Életszínvonala felmérése szerint 2016-ban a cigányság
szegénységi kockázata* háromszorosa volt az országos átlagnak, és a romák
75,6%-a ki van téve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának.
Súlyos anyagi nélkülözésben él a romák 55,5%-a (KSH, 2016b).
A romák egészségi állapota is rosszabb az országos átlagnál. Az Európai
Bizottság 2014-es Roma Egészség Jelentése számol be a témában végzett ku-

* A medián jövedelem 60 százalékánál kevesebből élő emberek aránya.

37
tatásokról (Roma Health Report 2014). A jelentés szerint a roma férfiak születés-
kor várható élettartama mintegy 10 évvel rövidebb a nem roma férfiakénál, és a
roma nők várható élettartama 18 évvel kevesebb a nem roma nőkénél. (European
Comission, 2014). A romák korábban kezdenek el dohányozni, és magasabb kö-
zöttük a dohányosok aránya, mint a nem romák között. Ugyanez igaz az alkohol-
fogyasztásra is. Bár a romák több mint fele soha vagy csak ritkán vesz igénybe
egészségügyi szolgáltatásokat, mégis nagyobb valószínűséggel kerülnek kórház-
ba (vagyis súlyosabb állapotban mennek orvoshoz, vagy mentő szállítja be őket),
mint a nem romák. A jelentés megemlíti az Európai Alapjogi Ügynökség 2009-es
tanulmányát is, amely szerint az elmúlt 12 hónapban a romák 18%-a érezte úgy,
hogy hátrányos megkülönböztetés, diszkrimináció éri őket az egészségügyi dol-
gozók részéről.
Egy 2018-ban készült tanulmány szerint a cigányellenességgel foglalkozó
kutatások a romákkal szembeni előítéletek tartósan magas szintjéről számolnak
be (Kende et al, 2018). A tanulmány megállapítja, hogy a társadalom 30%-a
cigányellenes, 57%-a ingadozó (bizonyos kérdésekben elutasító a cigányokkal
szemben, másokban nem), és csak 13%-a elfogadó.

4. Az interkulturálisan érzékeny
egészségügyi ellátás gyakorlati haszna
A megkülönböztetés nélküli, interkulturálisan érzékeny egészségügyi ellátás
nemcsak jogi és erkölcsi elvárás, hanem gyakorlati haszna is van. Növelheti a
terápiahűséget (compliance), a betegelégedettséget, az egészségértést, és segít
abban, hogy az orvos megértse a különböző laikus egészséghiedelmeket.

4.1 Terápiahűség (compliance, adherence)

A terápiahűség azt jelenti, hogy a beteg együttműködik orvosával, követi az
orvos tanácsait. Ennek mértéke döntően befolyásolhatja a kezelés eredményét.
Ha a beteg elégedett az orvosi magyarázattal, megérti, elfogadja, és nem csak
elszenvedi azt, akkor nagyobb eséllyel fog együttműködni. Ez különösen fontos a

38
krónikus betegségek esetén, amikor egy életen át tartó orvos-beteg kapcsolatra
kell számítani. A terápiahűség nagyon fontos dimenziója a gyógyító munkának,
és a tanulmányok szerint van hová fejlődni, mert sok beteg nem tartja be azt, amit
az orvosával megbeszél. Ezért is fontos, hogy az orvosi kommunikáció ne legyen
kultúraidegen. Tudni kell, mik azok az érvek, gondolatok, amik hatnak egy adott
kultúrából származó emberre, mi az, amivel együttműködése leginkább biztosít-
ható.

4.2 Egészségértés
Szorosan összefügg a fentiekkel az egészségértés vagy egészségjártasság
fogalma. Mindkét kifejezés az angol health literacy fordítása. Az egészségér-
tés az egészségügyi kérdésekben való információszerzési, értési és eligazodási
képesség, „az emberek kognitív és szociális készsége, amely meghatározza az
egyének motivációját és az egyének képességét, amely segítségével hozzáfér-
nek, megértik és felhasználják azokat az információkat, amelyek elősegítik és
fenntartják jó egészségüket” (Csizmadia, 2016: 41). Honnan lehet megbízható,
egészséggel kapcsolatos tájékoztatáshoz jutni? Érti-e az egyén, amit egy adott
egészségügyi témában látott, olvasott? Érti-e, amit orvosa mond neki? Tud-e a
tájékoztatással élve cselekedni?
Az egészségértésnek sok összetevője van: kulturális és fogalmi ismeretek, ol-
vasott és hallott szöveg megértésének készsége, szám-értési készség, médiajár-
tasság, egészségügyi tapasztalat (Nielsen-Bohlman, Panzer, Kinding, 2004).
Hazai és nemzetközi felmérések szerint majdnem minden második embernek kor-
látozott az egészségértése. Amit az orvos egyértelműnek vél (pl. a beteg éhgyo-
morral menjen vérvételre holnap, vegyen be naponta kétszer 1 tablettát), egyál-
talán nem biztos, hogy a páciensnek is világos. Ez különösen igaz lehet az etnikai
kisebbségekhez tartozókra. Alacsonyabb szintű egészségértéssel nehezebben
tudnak navigálni az egészségügyi rendszeren belül. Nem tudják, mikor, kihez kell
fordulni és milyen jogaik vannak. Nem tudják, melyik információforrásnak hihet-
nek és melyiknek nem. Nyelvi nehézségek miatt kevésbé értik meg azt, amit az
orvosuk mond.

39
 4.3 Panasznyelv
Megfelelő interkulturális jártasság hiányában nemcsak a beteg nem fogja
megérteni orvosát, de az orvos is félreértheti a beteg panasznyelvét. Ez nem csak
a nyelvtudás függvénye, hanem kultúrafüggő fogalmi ismereteké. Ha a roma be-
teg azt mondja, hogy „a gyógyszer nem ártott”, a kulturálisan jártas orvos tudni
fogja, hogy a beteg szerint a gyógyszer nem mulasztotta el a tüneteket (a beteg-
ségnek nem ártott), míg a járatlan orvos tévesen elkönyveli, hogy a beteg nem
tapasztalt káros mellékhatásokat.
A panasznyelv félreértésére jó példa a fájdalom értelmezése. Kultúránként
változhat a fájdalom észlelése, jelentősége és közlése. Amíg Amerikában a fog-
orvosi páciensek 99%-a kér érzéstelenítést fúrás és tömés esetén, Kínában csak a
páciensek 1%- teszi ugyanezt (Moore et al, 1998). Ugyanaz a testrész, ugyanaz
a beavatkozás, a különböző kulturális hátterű betegek mégis eltérően élik meg
a helyzetet. Vannak kultúrák, ahol hangosan, drámaian közlik a fájdalmat, és
vannak olyanok, ahol finoman, visszafogottan. A Magyarországon élő romákra
inkább az első forma a jellemző. Nem azért, mert manipulálni szeretnék a rend-
szert. Egész egyszerűen ők így értelmezik és fejezik ki a fájdalmat. Van, ahol a
fájdalom tűrése érték (ilyen például Anglia), és van, ahol a hangos és látványos
közlése az (Olaszország). Elég egy futballmérkőzést megnézni ahhoz, hogy lás-
suk, máshogy viselkedik egy megrúgott angol és egy olasz játékos. Egy klasszikus
amerikai vizsgálatban ír, olasz, zsidó bevándorlók (30) és a legalább 3 generá-
ció óta Amerikában élő „régi” amerikaiak fájdalom-viselkedését tanulmányozták
egy new yorki kórházban, és alapvető különbségeket találtak a három etnikai
csoport között. A fájdalom észlelését és jelentését is kisgyerekkorunk óta tanuljuk.
Az a gyerek, akinek a játszótéren lehorzsolt térdét szülei elintézik azzal, hogy
„katonadolog”, vagy hogy „a fiúk nem sírnak”, máshogy fog reagálni a fájda-
lomra felnőtt korában is, mint az, akinek a sérülésére komolyabban reagáltak a
körülötte lévő fontos személyek.
Kulturális tanulás eredménye, hogy valaki a fájdalmat az élet részének, Isten
tanítóeszközének, büntetésnek, vagy elkerülendő rossznak tartja-e. Ez az attitűd
(31) befolyásolni fogja, hogy mit és hogyan közöl orvosával.

40
 4.4 Egészséghiedelmek
A kultúra is szerepet játszik abban, hogy a tünetekkel rendelkező ember or-
voshoz fordul-e vagy sem, és mit kezd az orvostól kapott ismeretekkel. A beteg
saját kultúrafüggő normái és ismeretei szerint értelmezi tüneteit, állapotát. Ezeket
az értelmezéseket nevezzük egészséghiedelmeknek. Vannak térségek Magyar-
országon, ahol a huzat az egészségre igen veszélyes kockázatnak számít. Angli-
ában sok ember a vírusokat, baktériumokat bogárnak (bug) képzeli el. Sok afrikai
hisz a rontásban. Ha erről az orvos nem tud, nem fogja érteni, miért magyarázza
a beteg az orvosának, hogy egész éjszaka nyitva volt az ablak, vagy bekapott
egy gyomor-bogarat (stomachbug), vagy hogy irigy rá a szomszédja.
Emellett az is fontos tényező, hogy ma nem a nyugati orvoslás az egyetlen
eszköz, amivel magukat betegnek tartó emberek élhetnek. Az a fogorvos, aki tud-
ja, hogy a kínai kultúrában a fogfájást belső szervi betegségek tünetének tekintik,
képes lesz meggyőzni kínai betegét, hogy „tünetileg” kezeltesse fogait, amíg vélt
belső szervi bajait számára megfelelő alternatív gyógyásszal gyógyíttatja.
Egészséghiedelmet érintő kulturális tényező a vallás is. Az amerikai orvosok
56%-a hiszi, hogy a vallás és spiritualitás erősen befolyásolja az egészségi álla-
potot (Curlin et al, 2007). Az amerikaiak 79 százaléka imádkozott már saját gyó-
gyulásáért, 87%-a imádkozott mások gyógyulásáért, 54% kért másokat, hogy
imádkozzanak érte, és 26% vett részt kézrátételes gyógyításban (Levin, 2016).
Más országokban valószínűleg ezek az arányok nem lennének ilyen magasak,
de fel kell rá készülni, hogy sok beteg hisz olyan erőkben, amiket az orvostudo-
mány talán észszerűtlennek tart. Ne felejtsük el, hogy a bajban, nehéz élethely-
zetekben olyanok is a hithez fordulhatnak, akiknek a hétköznapi életében ez nem
játszik szerepet. Kórházban, betegágyon azok is imádkoznak, akik máskor nem
szoktak. (Egy fontos vizsga előtt is több hallgató hívja Istent – vagy más felső ha-
talmat – segítségül, mint különben szokták.)
Mit kezdhet egy orvos a betege olyan egészséghiedelmével, ami nem fe-
lel meg a modern orvostudomány elképzeléseinek? Ha a hiedelmet ártalmasnak
tartja, erről érthetően, kulturális érzékenységgel tájékoztatnia kell a beteget. Ha
viszont az egészséghiedelem nem árt, és belefér a kezelési tervbe, elfogadása
esélyt adhat a placebo hatásnak.

41
 4.4.1 Placebo hatás

A placebo az orvosba, gyógyszerbe, Istenbe, talizmánba, mantrába vetett hit

gyógyító ereje. A placebo-hatás jól ismert és tudományosan bizonyított jelenség.
A placebo olyan „anyag vagy eljárás, ami az érintett tudomása szerint változ-
tatni képes bizonyos tüneteket vagy külső-belső testi észleleteket, ám valójában
nem bír az e változásokhoz szükséges farmakológiai vagy specifikus hatással”
(Köteles, Bárdos, 2008). Ha tehát az ima vagy egy alternatív gyógymód a beteg
tudomása szerint használ, akkor segítheti a gyógyulását, még akkor is, ha a vélt
mechanizmus az orvostudomány mai állása szerint nem hatásos.

4.4.2 Nocebo hatás

Ha a beteg gyógyulást remél, az be is következhet. Ha viszont valamitől fél,
annak negatív következményei lehetnek. Ezt nevezik nocebo hatásnak. Ha va-
laki azt hiszi, hogy egy beavatkozás árt, pl. káros mellékhatásai lehetnek, akkor
ezt „be is vonzhatja”. A nocebo hatás elkerülésében is szerepet játszhat a beteg
egészséghiedelmeinek ismerete. Ha ő fontosnak tart valamilyen rituális szertartást
a gyógyuláshoz, és azt nem hajtják végre, annak nocebo hatása lehet. Ismerni
kell tehát a páciens egészséghiedelmeit is ahhoz, hogy orvosa a negatív hatá-
sokat elkerülje, és a pozitívokat fokozni tudja. Ezt csak interkulturálisan érzékeny
módon lehet elérni. Ahhoz is interkulturális ismeretek kellenek, hogy az orvos meg
tudja győzni pácienseit az általa javasolt terápia hasznosságáról.

4.5 Betegelégedettség
A kulturálisan érzékeny ellátás figyelembe veszi a páciens értékeit, normáit,
világképét és az egészségügyi elvárásait is. Ezzel hozzájárulhat a betegelége-
dettséghez. Az elégedett páciens nagyobb valószínűséggel fogadja el a kezelési
tervet, és működik együtt orvosával. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Mi-
nőségügyi Munkacsoportja szerint a minőség-összetevők a következők: teljesít-
mény (technikai minőség), erőforrás-felhasználás (gazdasági hatékonyság), koc-
kázatmenedzsment (a nyújtott szolgáltatással előidézhető sérülés, sérelem vagy

42
betegség meghatározása és elkerülése), és a páciens elégedettsége. (Ádány,
2011)
A betegelégedettség tehát a minőségbiztosítás fontos összetevője. A minő-
ségbiztosítási feltételek szerint nem csak az számít, hogy megvalósul-e a kívánt
változás a páciens egészségében vagy sem, hanem az is, hogy a beteg milyen
pozitív vagy negatív élményeket szerez az ellátás során. A betegelégedettségnek
sok összetevője van, de az egyik legfontosabb az orvossal, ápolókkal való kap-
csolat. Hogy ez jó legyen, ismerni kell a páciens elvárásait, kultúráját, és a lehető
legnagyobb mértékben figyelembe kell venni ezeket. Növeli az elégedettséget,
ha különböző etnikumú emberek bizalommal fordulnak orvosukhoz, mert tudják,
hogy számukra megfelelő, kulturálisan elvárt megértést és kezelést kapnak.

5. Felkészülés interkulturális
találkozásokra
Hogyan lehet jobban megérteni, megismerni az egyetemünkre járó külföldi
hallgatókat? Mit tehet az a hallgató, aki néhány évre Németországba szeretne
menni tanulni, vagy az orvos, aki Ugandába menne önkéntesként, csökkentendő
a számunkra elképzelhetetlen orvoshiányt?
Geert Hofstede holland szociálpszichológus évtizedek óta kutatja a nemzeti
kultúrákat, és azok hatását a munkahelyekre és más közösségekre, az ott élő és
dolgozó emberek kapcsolataira, viselkedésére. Kutatásai eredményeként kialakí-
tott egy modellt, amely hat dimenziót figyelembe véve hasonlítja össze a külön-
böző országokat, kultúrákat. Minden dimenziót 0-tól 100-ig lehet pontozni. Más
kultúra-összehasonlító modellek is léteznek, de Hofstede modellje talán a legnép-
szerűbb és a legérthetőbb. Az általa vizsgált kulturális dimenziók mind komoly
hatással vannak az egészségügyi munkára, a gyógyító kapcsolatokra, a munka-
helyi viszonyokra. Az alábbi táblázatban látható néhány ország kulturális dimen-
zió mutatója. [Aki kíváncsi a modellre, vagy arra, hogyan értékel 76 országot, az
nézze meg a Hofstede Insights weboldalát (32), és próbálja ki az ország-össze-
hasonlító eszközt (country comparison tool).] A webhely szöveges ország-értéke-
lést is tartalmaz. A dimenziók magyarázatát a táblázat után mutatjuk be.

43
 3. táblázat Néhány ország kulturális dimenzió profilja

Hatalmi
Individu- Masz- Bizonytalan- Hosszú távú Vágy-
távol-
alizmus kulinitás ságkerülés orientáció kielégítés
ság
Magyarország 46 80 88 82 58 31
Norvégia 31 69 8 50 35 55
Németország 35 67 66 65 83 40
Nagy-Britannia 35 89 66 35 51 69
Kína 80 20 66 30 87 24
Nigéria 80 30 60 55 13 84
Irán 58 41 43 59 14 40
https://www.hofstede-insights.com/ alapján. (Saját táblázat)

5.1 Hatalmi távolság (Power Distance)

A hatalmi távolság dimenziója azt jelenti, hogy az országban a kisebb hata-
lommal rendelkező emberek mennyire fogadják el és várják el azt, hogy mások-
nak nagyobb hatalmuk van, mint nekik. Más szavakkal azt méri, mennyire tekin-
télyelvű egy kultúra. A nagy hatalmi távolságú országokban az egyenlőtlenségek
elfogadottak, sőt elvártak. Ahol nagyobb a hatalmi távolság, ott az orvosnak nem
kell győzködnie a beteget, hogy fogadja el a kezelési tervet. Magától érthető,
hogy amit az orvos mond, az úgy van. A páciensek zavarba jönnének, ha az
orvos egyenlő partnerként kezelné őket, hiszen elvárt a nagy társadalmi különb-
ség. A tanárnak is tekintélye van, és a hallgatók nem mernék ezt kétségbe vonni.
A főnök-beosztott viszony is nagyon merev.
Kisebb hatalmi távolságú kultúrákban nem elég a fehér köpeny és a sztetosz-
kóp ahhoz, hogy az orvos érvényt szerezzen az akaratának. Ott érvelni és egyez-
kedni kell. Ha a kis hatalmi távolságú országokban az orvosnak fontos a terápia-
hűség, azért meg kell dolgoznia. A tanár nem bánja, ha a hallgató ellentmond, és
a főnök sem utasít, hanem inkább kér és meggyőz.

44
 5.2 Individualizmus (Individualism)
A dimenzió lényege, hogy milyen szoros az emberek kapcsolata, egymás-
tól való függése. Vannak individualista „én-kultúrák”, amelyekben az emberek
egyénként, nem pedig csoportok tagjaként gondolnak magukra. Legfeljebb köz-
vetlen családjukkal éreznek szövetséget. Ilyen kultúrákban a kezelési tervet csak
a pácienssel kell megbeszélni (feltéve, ha nagykorú), és látogatási időben nem
lesz nagy tömeg a kórházi ágy körül. A dimenzió másik végpontján vannak a kol-
lektivista „mi-kultúrák”, amelyekben az ember nem önmagában egység, hanem
nagyobb, összetartó csoport részeként gondol magára. Az ilyen kultúrákban a
kezelési tervet nem csak az egyénnel kell megbeszélni, hanem a „mi-csoport”
döntéshozó tagjaival. Többen veszik majd körül a beteget látogatáskor, és nem
biztos, hogy a vele kapcsolatos döntéseket ő maga fogja meghozni, inkább a
csoportja más tagjai. Még a felnőtt pácienseket is bekísérik rokonaik a megbe-
szélésre.
Ez a dimenzió a fájdalommal kapcsolatos viselkedést is befolyásolja. Indivi-
dualista kultúrából származó betegek hajlamosak magukban tartani a panaszai-
kat. Problémáikat egyedül oldják meg, nem látják értelmét annak, hogy fájdalmu-
kat „világgá kürtöljék”. A kollektivista kultúrákban szocializálódott beteg viszont
a közösségtől vár segítséget, ezért hangosan közli panaszait. Az ebben a dimen-
zióban jelentkező különbségek számos interkulturális félreértést és bonyodalmat
okoznak például a magyar-roma együttélésben, mert amíg a magyarság kultúrá-
jára inkább az individualizmus a jellemző, addig a cigányságéra a kollektivizmus.

5.3 Maszkulinitás (Masculinity)

Hofstede értékelésében a maszkulin (férfias) társadalmakra az asszertivitás,
a teljesítménykényszer, és a sikerorientáltság a jellemző. A maszkulin társadalmak
versengőek és eredmény-centrikusak. Ilyen társadalmakban fontos, hogy az or-
vos kitűnjék a többiek közül, a legjobb legyen a területén. A sikert az elért egyéni
eredményekben mérik. Nem a jó csapatmunka a jellemző.
A kevésbé maszkulin társadalmakban fontosabb az együttműködés az em-
berek között. Ezek nem versengő társadalmak. Az eredménynél többet jelent a
törődés, az életminőség és az érzelem. A másokkal való törődés domináns tár-

45
sadalmi érték. Az egészségügyi munkában itt jobban oda kell figyelni a beteg
komfortérzésére, életminőségére, nem csupán a gyógyításra.

5.4 Bizonytalanság-kerülés (Uncertainty avoidance)

Ez a dimenzió azt méri, hogy az adott kultúra mennyire fogadja el a bizony-
talanságot, a kétértelműséget és a jövő kiszámíthatatlanságát. A bizonytalan-
ság-kerülő kultúrák sokkal bürokratikusabbak. Itt minden eshetőségre van előírt
szabályzat és protokoll. Szabályozással próbálják kezelni a kiszámíthatatlan-
ságból eredő kockázatot. Semmit sem hagynak a véletlenre. Jellemző a defen-
zív orvoslás. Pl. biztos, ami biztos alapon költségnövelő diagnosztikai teszteket
végeznek, hogy minimalizálják a bizonytalanságot. Ezt nevezik defenzív (véde-
kező) orvoslásnak. Az orvosok azért végeznek el vizsgálatokat, nehogy később
számon kérjék rajtuk ennek elmulasztását.
Vannak kultúrák, amelyek jobban bírják a bizonytalanságot, és elfogadják a
„meglátjuk, mi lesz” hozzáállást. Itt nem fontos az orvosoknak túlbiztosítani magu-
kat minden elképzelhető diagnosztikai teszttel, mert az embereknek jobb a kocká-
zattűrő képességük. Ha egy bizonytalanság-kerülő kultúrából valaki egy bizony-
talanság-elfogadó kultúrába kerül, mindenkit felelőtlennek és megfontolatlannak
fog tartani, fordított esetben pedig lazításra képtelen, szorongó bürokratának.

5.5 Hosszú távú orientáció (Long Term Orientation)

A dimenzióban az fogalmazódik meg, hogy mennyire fontosak a társadalom
hagyományai, múltja a jelenben. Az olyan kultúrákban, amelyekre a hosszú távú
orientáció a jellemző, fontos a hagyomány, és ragaszkodnak a tradicionálisan
bevált módszerekhez. Itt nem nézik jó szemmel azt az orvost, aki újítani akar.
Gyanús minden, ami új. Ahol inkább a rövid távú orientáció a jellemző, ott az
emberek és az intézmények pragmatikusabbak, és jobban alkalmazkodnak új kö-
rülményekhez és elvárásokhoz. Ha valaki olyan országban dolgozik vagy tanul,
ahol a hosszútávú orientáció dominál, különösen fontos, hogy tisztában legyen a
hagyományokkal, bevált módszerekkel, és azokat hűségesen kövesse.

46
 5.6. Vágykielégítés (Indulgence)
A dimenzió lényege, hogy az emberek mennyire próbálják uralni vágyaikat,
ösztöneiket. Mennyire tudnak ellenállni a kísértésnek, csábításnak? Tudnak-e ne-
met mondani az élet élvezeteinek? Vannak az élet élvezeteit elfogadó kultúrák.
Az élvezet fontosabb, mint az egészségre való hatás, legyen szó táplálkozásról,
dohányzásról vagy más károsnak mondott szenvedélyről. Itt az emberek kevés-
bé lesznek hajlandóak áldozatokat hozni egészségükért, és az orvosnak többet
kell küzdenie, ha egészségesebb életmódra szeretné rávenni pácienseit. Az olyan
kultúrákban, amelyre inkább az önuralom a jellemző, az emberek könnyebben
fognak egy cél érdekében életmódjukon változtatni.

6. Összefoglalás

A kultúra egy etnikai, vallási vagy társadalmi csoportra jellemző tanult nor-
mák és értékek, mindennapi és tudományos ismerete és hitrendszere. Szociológu-
sok szerint ez az emberi viselkedés egyik fő mozgatója.

Ha szeretnénk megérteni másokat, azt, hogy mit és miért tesznek egy adott
helyzetben, ismerni kell az értékeiket, normáikat, világképüket. Ha tudni szeret-
nénk, miért rohan be a rendelőbe kétségbeesve a bevezetőben említett roma csa-
lád, azt kell értelmeznünk, mit jelentenek számukra a gyerek tünetei, és hogyan
élnek meg válsághelyzeteket. Ha azt szeretnénk megérteni, hogy az olasz páci-
ens miért kért fájdalomcsillapítást, míg a kínai nem, érteni kell a két etnikai csoport
panasznyelvét, tudni kell, hogyan reagálnak a fájdalomra, milyen értékek vezetik
a fájdalom kifejezését. Ha svéd munkatársunk távolságtartása érdekel, tudni kell,
milyen normák vezetik Svédországban a kollégák közötti kapcsolatokat. Ezek
mind kulturálisan meghatározott viselkedések.
Az egészségügyben szükség van kulturális érzékenységre, mert egyre na-
gyobb az interkulturális találkozások valószínűsége mind külföldön, mind Ma-
gyarországon. Az interkulturális találkozások félreértésekhez és bonyodalmak-
hoz vezethetnek, mert a felek más ismeretek és hiedelmek szerint értékelhetik a
helyzetet, eltérő normák és értékek mentén viszonyulnak egymáshoz. A kulturális

47
különbségek mellett a kisebbségi csoportokat gyakran sújtó sztereotipizálás, elő-
ítélet és diszkrimináció is nehezítheti az együttműködést.
Hofstede (32) kulturális dimenzió modellje segíthet felkészülni az interkultu-
rális egészségügyi találkozásokra. Felmérések alapján iránymutatást ad, hogy
egy nemzet kultúrája mennyire várja és fogadja el az egyenlőtlen hierarchikus
kapcsolatokat, önálló egyénnek vagy inkább csoporttagnak tartják-e magukat az
emberek, érték-e a versenyszellem, elviselik-e a bizonytalanságot, mennyire fon-
tosak a hagyományok, és érték-e a vágyak kordában tartása.
Az interkulturálisan érzékeny ellátás nemcsak erkölcsi és jogi követelmény, de
a jó minőségű gyógyító munkának is fontos eleme. Növelheti a terápiahűséget,
a beteg egészségértését és elégedettségét, valamint az orvos képességét, hogy
megértse a beteg panasznyelvét és egészséghiedelmeit. Természetesen az orvos
nem tehet olyat, amivel a hivatás szakmai és erkölcsi szabályait sérti, még akkor
se, ha betegének az kulturálisan nagyon fontos lenne. Nem írhat fel szelleműzést
vérnyomáscsökkentő helyett, ha az orvostudomány mai állása szerint az adott
helyzetben arra van szükség. Viszont a kulturálisan megfelelő ellátás elvárja,
hogy értse meg páciensét és értesse meg vele saját álláspontját is.
Érdemes megfontolni az alábbi szempontokat is az interkulturális egészség-
ügyi találkozások megfelelő kezelésére. Ne úgy bánjunk a beteggel, ahogy mi
szeretnénk, hogy velünk bánjanak, mert a betegnek teljesen más kulturális elvárá-
sai lehetnek. Nem szabad megsértődni, ha a páciens nem a mi normáink szerint
viselkedik (nem néz a szemünkbe, nem kérdez semmit, vagy talán túl sok kérdést
tesz fel). Lehet, hogy az ő kultúrájában mások a szokások. Ne tételezzünk fel
semmit a páciens egészséghiedelmeiről, hanem jó kérdésekkel próbáljuk ezeket
kideríteni, mert ez releváns lehet a gyógyulás szempontjából is. Ehhez lehetővé
kell tenni, hogy a páciens nyílt és őszinte legyen. Csak azért, mert egy elképzelés
nem egyezik meg azzal, amit mi vallunk, ne vessük el. Ha nem árt és megoldható,
építsük be a beteg alternatív gyógymódjait, hitét a terápiába, mert ez elősegítheti
a terápiahűséget, az együttműködést és az elégedettséget. Azt is fontos tudni,
hogy a páciens „én” vagy „mi” kultúrából származik-e, és ha kollektivista kultúra
jellemző rá, akkor be kell vonni a számára fontos embereket a döntéshozatalba
(Graczykowski, 1995).

48
KÉRDÉSEK TOVÁBBGONDOLÁSRA

Gondolkozzanak el az alábbi két elképzelt eseten.

1. ESET Ön gyermekgyógyász. S. Anna, 20 éves cigány nő van önnél 16 hóna-

pos kisfiával. A fiú lázas, sír. Velük van Anna húga, sógornője, öccse, anyósa
és egy barátnője is. Kétségbe vannak esve, és szemmel láthatóan aggódnak a
kisfiúért. Ön kérdéseket tesz fel Annának, de mindenki egyszerre beszél, nem
érti, amit mondanak. Megkéri Annát, vigye be a laborba a kisfiút, mert vért kell
venni. Anna azt feleli, hogy „ezt az anyósommal beszélje meg”. Mit tesz ön?
a. Nyilvánvaló, hogy nem Anna az anyuka, hanem az anyós, aki szé-
gyelli, hogy ilyen öregen szült. Megpróbálja tisztázni vele a helyze-
tet.
b. Hangosan és szigorúan megmondja a családnak, hogy itt nem lehet
így viselkedni, és addig nem csinál semmit, amíg csöndben nem ma-
radnak.
c. Anna és a gyerek kivételével mindenkit kiküld a rendelőből.
d. Beszél az anyóssal: finoman megkéri, hogy tegyen rendet. Elfogad-
ja, hogy a döntést ő fogja meghozni, de megpróbálja szelíden be-
vonni Annát is.
1. eset megoldása (33)

49
2. ESET Ön kezdő belgyógyász. Fiatal vietnámi páciensét megvizsgálva, a lenti
ábrán látható elváltozásokat látja a páciens hátán. Megdöbbent kérdésére,
hogy ez mi, a lány zavartan azt feleli: „csinálni nekem nagypapám”. Mit tesz
ön?
a. Semmit. A vietnámiak csinálnak furcsa dolgokat.
b. Rendőrségen jelenti az ügyet, hiszen nyilvánvalóan családon belüli
erőszakról van szó.
c. Azonnal bőrgyógyásszal konzultál.
d. Leülteti a lányt, vízzel kínálja, és kedvesen kérdezgeti, hogy miért
csinálta ezt a nagyapa. A lány el fogja mondani. Nyugodtan hasz-
náljon online segítséget, ha a lány olyat mond, amiről ön nem tud.

Elváltozások egy képzeletbeli páciens hátán

Forrás: https://www.reddit.com/r/WTF/com-
ments/240pfk/this_is_my_sos_back_after_a_
chinese_cupping/

2. eset megoldása (34)

50
FELHASZNÁLT IRODALOM

1. Ádány, R. (2011): Megelőző orvostan és népegészségtan, Budapest, Medicina

Könyvkiadó Zrt. digitálisan elérhető: https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/ta-
mop425/2011_0001_524_Megelozo_orvostan_nepegeszsegtan/adatok.html (utol-
só letöltés: 2018. 08. 05.)
2. Andorka, R. ( 2006): Bevezetés a szociológiába, Budapest, Osiris Kiadó Digitálisan el-
érhető: https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_520_beve-
zetes_a_szociologiaba/index.html (utolsó letöltés: 2018. 08. 05.)
3. Camilleri 1990., idézi: Pop M, Hollós S, Mészáros J (2012): Az interkulturalitás megítélése
az ápolásban egy felmérés tapasztalatai alapján. Orvosi Hetilap, 153(43):1711-1718.
4. Curlin FA, Sellergren SA, Lantos JD, Chin MH (2007): Physicians’ Observations and In-
terpretations of the Influence of Religion and Spirituality on Health in: Arch Intern Med.
167:649-654.
5. Csizmadia P (2016): Az egészségműveltség definíciói. In: Egészségfejlesztés, 57(3):41-
44.
6. Ekirch AR (2016): Segmented sleep in preindustrial societies. SLEEP 39(3):715-716.
7. European Comission (2014): Roma Health Report: Health status of the Roma population.
Data collection in the Member States of the European Union http://eige.europa.eu/re-
sources/2014_roma_health_report_en.pdf (utolsó letöltés: 2018. 08. 05.)
8. Gergely A, Gelsei G, Gergely V, Horváth V (2004): Nemzeti és etnikai kisebbségek. In:
Gelsei G, Gergely V, Horváth V, Rácz M (2004): A láthatatlanság vége. Társadalomis-
mereti szöveggyűjtemény, 99-120. o.)
9. Kende A, Nyúl B, Hadarics M, Wessenauer V, Hunyadi B (2018): Romaellenesség és
antiszemitizmus Magyarországon. A Political Capital és az ELTE PPK Projektzáró tanulmá-
nya, http://politicalcapital.hu/pc-admin/source/documents/EVZ_Romaellenesseg%20
Antiszemitizmus_Tanulmany_HU_180228.pdf (utolsó letöltés: 2018. 08. 05.)
10. Köteles F, Bárdos Gy (2008): Placebo és személyiség - a primitívtől a megküzdőig. Pszi-
chológia, 28, 268. o.
11. KSH, (2016a): Munkaerőpiaci Helyzetkép, 2015
12. https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/munkerohelyz/munkerohelyz15.pdf (utol-
só letöltés: 2018. 08. 05.)
13. KSH (2016b): A háztartások életszínvonala, 2016
14. https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/hazteletszinv/hazteletszinv16.pdf (utolsó
letöltés: 2018. 08. 05.)
15. Levin J (2016): Prevalence and religious predictors of healing prayer use in the USA: find-
ings from the baylor religion survey. J Relig Health, 55(4):1136-58.
16. Moore R, Brødsgaard I, Mao TK, Miller ML, Dworkin SF (1998): Perceived need for
local anesthesia in tooth drilling among Anglo-Americans, Chinese, and Scandinavians.
Anesthesia Progress, 45(1), 22-28.

51
17. Nielsen-Bohlman L, Panzer AM, Kinding DA (2004): Health Literacy: A Prescription
to End Confusion. Institute of Medicine (US) Committee on Health Literacy, National
Academies Press, Washington DC
18. Pénzes J, Tátrai P, Pásztor I (2018): A roma népesség területi megoszlásának változása
Magyarországon az elmúlt évtizedekben. Területi Statisztika, 58(1):3-26.
19. Semmelweis Egyetem (2018): ( http://semmelweis.hu/oktatasigazgatas/statisztikak/)
(utolsó letöltés: 2018. 08. 05.)
20. United Nations 2015. In: Gray A (2016): 4 maps that will change how you see migra-
tion in Europe. World Economic Forum, https://www.weforum.org/agenda/2016/08/
these-4-maps-might-change-how-you-think-about-migration-in-europe/ (utolsó letöltés:
2018. 08. 05.)
21. Wirth L (1945): The Problem of Minority Groups. In: Linton R (1945): The science of man
in the world crisis. New York: Columbia University Press. p. 347.
22. Zborowski M (1932): Cultural components in responses to pain. Journal of Social issues,
8(4):16-30.

52
III. EGÉSZSÉGMAGATARTÁS:
HAGYOMÁNYOS ÉS NEM
HAGYOMÁNYOS KOCKÁZATI
ÉS PROTEKTÍV TÉNYEZŐK
Susánszky Anna

• Egészsémagatartás
• Kockázati tényezők
• Protektív tényezők

Bevezetés

Ebben a fejezetben arról olvashatnak, hogy az egyének egészséget befolyá-

soló magatartásmódjait milyen tényezők határozzák meg. Magatartásunkat, tet-
teinket több egyéni tényező, adottság, helyzet összessége alakítja. Egy orvosnak
fontos a munkája során, hogy ne pusztán azt lássa, a páciens milyen, az egészsé-
get befolyásoló viselkedést mutat, hanem azzal is tisztában legyen, hogy ezeket a
viselkedéseket mi mozgatja, befolyásolja, mi áll a háttérben. Ez a tudás segítheti
az orvost, hogy a páciensnek megfelelő módon, megfelelő tanácsot, segítséget
tudjon nyújtani, hogy az együttműködést elősegítő motivációt érhessen el nála.

53
 1. Mi az egészségmagatartás?
Az egészségmagatartás azoknak a viselkedéseknek és attitűdöknek (31)
az összessége, amelyek szerepet játszhatnak az egyén egészségének megőr-
zésében, helyreállításában vagy megromlásában, attól függetlenül, hogy ezek
tudatosan az egészségre irányulnak, vagy sem. Matarazzo szerint (1980) az
egészségmagatartás lehet preventív, ami az egészség megtartását célozza, és
lehet egészség-rizikómagatartás, ami az egészségre nézve kockázatot jelentő
magatartásformákat foglalja magába. Az egészségmegőrzés napjainkban már a
szélesebb értelemben vett egészségfejlesztést jelenti. Ebbe a fogalomba nemcsak
az egészségesek, hanem a betegek támogatása is beletartozik, segítséget nyújt-
va az életmód és az egészség feletti kontroll megtartásában (Pikó, 2003). A pre-
ventív egészségmagatartást az egészségtudatosság (35) jellemzi; ide sorolható
például a táplálkozás kontrollálása, a rendszeres testmozgás, vagy a biztonságos
szexuális viselkedés. Az egészségre káros magatartásformákat (pl. dohányzás,
túlzott mértékű alkoholfogyasztás, droghasználat) kockázati vagy rizikó-maga-
tartásoknak nevezzük.
Az egészséget befolyásoló magatartásmódok nem elkülönülten, hanem min-
dig egy komplex, nagyobb egész részeként működnek. A viselkedést befolyásoló
különböző tényezők, mint például az egyén neme, életkora, iskolai végzettsége
vagy gazdasági helyzete, bonyolult kölcsönhatásban állnak egymással.
A kockázati tényezőkre vonatkozó információk reális értékelése különösen
fontos, mivel mindegyik ismert rizikófaktor többféle betegség kialakulásának a
valószínűségét növelheti. Az egyes rizikófaktorok életminőségre és életkilátásokra
gyakorolt hatása különböző: a dohányzás például elsősorban az életkilátáso-
kat rontja, míg az elhízottság az életminőséget befolyásolja erőteljesebben. Azt,
hogy hogyan alakul a várható élettartam, illetve ennek mekkora része telik egész-
ségben, csak a rizikófaktorok okozta kockázatokat figyelembe véve értékelhetjük.
A kutatások szerint a közép-európai régióban a magas vérnyomás tekinthető az
első számú rizikófaktornak. Ezt követi sorrendben a dohányzás, majd az elégtelen
mennyiségű gyümölcs fogyasztás, az alkoholfogyasztás, és a magas testtömeg
index (túlsúlyosság, elhízottság). A lista első 15 helyén a fentiek mellett találhatjuk
még az étkezéssel és a környezet minőségével kapcsolatos tényezőket. Étkezés-
sel kapcsolatban az ételek magas sótartalma, a csonthéjasok és a teljes kiőrlésű
termékek alacsony, és a feldogozott hústermékek magas arányú fogyasztása, va-

54
lamint a magas vércukorszint és a magas koleszterinszint szerepel. A környezeti
tényezők közül a kültéri légszennyezettség és a szilárd fűtőanyagok használatá-
val kapcsolatos beltéri levegőminőség jelent kiemelt kockázatot (Lim et al, 2013).
Magyarországon a társadalombiztosítás lehetővé teszi, hogy a biztosítottak
egészségügyi problémájukkal orvoshoz forduljanak. Ennek ellenére a tünetek, pa-
naszok csak ritkán érik el azt az érzékelési és értelmezési küszöböt, amely orvosi
segítségkérésre ösztönözné az embereket, így az egészséggel kapcsolatos prob-
lémáknak csak elenyésző része kerül szakember elé. A szakirodalom ezt nevezi
a „tüneti jéghegy” jelenségének. A „jéghegy” felszín alatti része nemcsak enyhe,
orvosi beavatkozást nem igénylő panaszokat tartalmaz, de olyan súlyosnak mi-
nősülő panaszokat, tüneteket is, amelyek, ha kezeletlenül maradnak, jelentősen
rontják a gyógyulási vagy akár az életesélyeket is.
A fájdalmak és egyéb tünetek elfogadása (36) és értelmezése kultúránként,
életkoronként, nemenként változik, de a fájdalomérzékelésben szerepet játszik
társadalmi helyzetünk és személyiségünk is (ld. még az Interkulturális egészség-
ügyi ellátás c. fejezetben).
A tünetek mögötti oktulajdonítás (attribúció) lehet normalizáló, szomatizáló
és pszichologizáló (Robbins, Kirmayer, 1991). Normalizálás esetén az egyén
egy-egy testérzet megjelenésének okát külső környezeti tényezőknek vagy a test
normál fiziológiai reakciójának tulajdonítja. A szomatizáció esetén a tüneteit a
testi betegség jeleként értelmezi; a pszichologizáció pedig azt jelenti, hogy va-
lamilyen belső, pszichológiai állapottal (pl. szorongás, depresszió) magyarázza
testi tüneteit (Rózsa és mtsai, 2008). A normalizálásra példaként említhetjük a fej-
fájást, amit a legtöbb ember úgy minősít, mint az élet természetes velejáróját, vagy
a köhögést, krákogást, ami általában a dohányosokra jellemző, amit ők szinte
észre sem vesznek, vagy „normális” (megszokott) tünetként kezelnek. Az időseb-
bek például jobban tolerálják a fájdalmat, mint a fiatalabbak, mivel ők azt az
életkorukkal hozzák összefüggésbe, és ezért természetesnek tartják.
A laikusok (24) panaszaikat annak alapján is minősítik komolynak vagy eny-
hének, hogy azok mennyire vagy milyen módon akadályozzák mindennapi élet-
vitelüket.

55
 2. Hagyományos rizikótényezők

A kockázati magatartás, más néven a káros magatartásformák az egészség-

magatartás negatív elemei, azok a viselkedésfajták, amelyek növelik egy beteg-
ség vagy sérülés bekövetkezésének esélyét.
A fiatalok kockázati magatartása, káros szenvedélyei nagymértékben meg-
határozzák nemcsak a jelenlegi, de a jövőbeli egészségi állapotukat is. Egy tár-
sadalomnak különös figyelmet kell fordítania a fiatalok egészséggel kapcsolatos
magatartására, hiszen ez jelentősen befolyásolja életkilátásaik alakulását, a leen-
dő munkavállalók egészségét, és ezáltal az egész társadalom jövőbeli esélyeit is.
A fiatalkori dohányzás és alkoholfogyasztás a legjelentősebb és leggyako-
ribb rizikótényezők a felnőttkori egészségromlás szempontjából.

2.1 Dohányzás

A WHO (25) által kiadott definíció szerint „kábítószer minden olyan anyag,
amely a fogékony biológiai struktúrák ingerléséhez vezet, amelynek fogyasztása
lehet tiltott, vagy nem, de fogyasztása veszélyes, visszaélésre alkalmas vagy de-
viáns” (idézi a KSH Szám-lap magazinja). A drogok hatásuk szerint lehetnek ser-
kentő, tompító és tudatmódosító szerek, társadalmi elfogadottságuk szerint pedig
beszélhetünk legális és illegális szerekről. A nikotin pl. a serkentő hatású, legális
szerek közé sorolható.
A dohányzást, illetve magát a rászokást az irodalmi adatok szerint kb. 30-60
százalékban magyarázzák genetikai tényezők (Perkins, 2001). A dohányossá
válásban szerepet játszhatnak pszichológiai tényezők (pl. elvárások, attitűdök),
személyiségjellemzők, mint például az énhatékonyság, megküzdési képesség, ju-
talomfüggés, kitartás, élmény- és újdonságkeresés vagy ártalomkerülés, továbbá
bizonyos mentális zavarok (pl. depresszió és szorongás). Fontos szerepet játszik a
szociális tanulás, a modellkövetés, és a tágabb vagy szűkebb környezet, így a fia-
talok esetében a kortárscsoport értékrendje, normarendszere (Urbán et al, 2005;
Susánszky et al, 2013; Székely et al, 2013).
Az elmúlt évtizedben a dohányzók aránya jelentősen csökkent Európa szer-
te, Magyarországon azonban ez a csökkenés csupán kismértékű volt. Míg pél-

56
dául Norvégiában a 2010-es évek elejére a korábbi érték felére esett vissza a
dohányzók aránya, addig Magyarországon alig haladta meg a 10 százalékot a
csökkenés. A 15 évnél idősebb magyar népességnek még több mint 30 százalé-
ka dohányzott rendszeresen, majd 2014-re arányuk 26 százalékra (férfiak 32%,
nők 21%) szorult vissza. Ezzel az értékkel Magyarország a vizsgált országok
rangsorában az utolsó helyre csúszott. A dohányzást visszaszorító törvények (37)
valamelyest javítottak a helyzeten. A dohányzás gyakorisága az alacsony jöve-
delmű és iskolai végzettségű csoportokban továbbra is rendkívül magas. A rosz-
szabb szociális helyzetű emberek gyakrabban dohányoznak, többet költenek
dohánytermékekre, és ezért gyakrabban is válnak munkaképtelenné dohányzás
okozta betegségek miatt.

2.2 Alkoholfogyasztás

Az alkohol a legelterjedtebb tompító hatású drog, amely a nikotin után a leg-

népszerűbb szernek számít a lakosság körében. Az alkohol főként a fejlett világ
problémája, ahol a betegségek több mint 9 százalékáért felelős. A legtöbb al-
koholt fogyasztó 20 ország közül 16 európai (6. ábra) (38). Az alkoholfogyasz-
tás Európában csökken, a délkelet-ázsiai térségben viszont jelentősen emelkedik
(KSH, 2008).
A túlzott mértékű alkoholfogyasztás rendkívül súlyos egészségkárosító té-
nyező, amely nemcsak az egyén, hanem a társadalom szempontjából is káros.
A szeszes italok gyártása és eladása azonban jelentős bevételi forrás az állam
számára (mintegy 100 milliárdos nagyságrendről beszélhetünk). Ha viszont az
alkohol okozta egészségkárosodás költségeit tekintjük (betegség, idő előtti halál,
termelésből való kiesés), akkor ennek összege jócskán felülmúlja ezt a bevételt.
Magyarország Európában vezető helyen áll az alkoholizmus okozta egész-
ségügyi és társadalmi problémák mértéke szempontjából. A májzsugorban meg-
haltak száma évtizedek óta kiemelkedő a nemzetközi összehasonlítást tekintve.
A szeszesital fogyasztás nem csak a krónikus májbetegséget és májzsugort, ha-
nem a szív- érrendszeri betegségek kockázatának növekedését is eredményezi.
A 35 éven aluliak körében jellemzően a sérülés és baleset, illetve az ezekből
eredő halálozás kockázatát növeli.

57
 1990-ben az észak-európai országokban volt a legalacsonyabb az egy
főre jutó alkoholfogyasztás. Ekkor Magyarország a magas fogyasztású országok
körébe tartozott. 2012-ig azonban az északi országokban növekedés, míg a töb-
bi országban a fogyasztás csökkenése volt jellemző, ami egyfajta kiegyenlítődést
eredményezett.
Magyarországon 1990-től 2000-ig 13,9 liter/főről 12 liter/főre, majd
2014-ig 9,3 liter/főre csökkent a fogyasztás. Ez a fogyasztás európai viszonylat-
ban nem kiugróan magas. A fogyasztás csökkenése ellenére azonban egy 2014-
es felmérésben a magukat nagyivónak minősítők aránya kis mértékben ugyan, de
emelkedett (4,6 százalékról 5,4 százalékra). Magyarországon a becslések sze-
rint a lakosság 8-10 százaléka, kb. 800 000 ember küzd alkoholproblémákkal.

2.3 Pszichoaktív szerek használata

Az ún. könnyű drogok (pl. marihuána) az anyagcsere-folyamatokba beépül-
ve lelki és testi függőséget is kialakítanak, de fogyasztásuk kisebb egészségügyi
kockázattal jár, mint a kemény drogoké (pl. ópiátok), mivel függőséget kialakító
hatásuk lényegesen alacsonyabb. Az európai fogyasztás trendje a narkotikumok-
tól a pszichoaktív szerek felé tolódik. Amfetamin származékokat (extasy, speed)
ma már többen fogyasztanak, mint ópiátokat (morfium, ópium, heroin, metadon)
vagy kokaint.
A drogfogyasztás mértékét vizsgálva megállapítható, hogy Magyarország
közepesen fertőzött országnak számít. A tendencia viszont azt mutatja, hogy a
kábítószer első kipróbálásának átlagéletkora csökken. Néhány év alatt 14-ről
egyre inkább a 12 éves korra tolódott. Ez azért rendkívül nagy probléma, mert a
magyar addiktológia két legsúlyosabb hiányterülete éppen az ilyen problémák-
kal küzdő gyermekek és serdülők egészségügyi ellátása. A kábítószer használat-
tal közvetlenül összefüggő haláleseteknél egyre inkább jellemző a polidroghasz-
nálat, tehát az, hogy a fiatalok egyszerre több típusú drogot is használnak.
2015-2016-os adatok (7. ábra) (39) alapján elmondható, hogy a 18-64 éves
korosztályban minden tizedik, a fiatalabb, 18-34 éves fiatal felnőtt korosztályban
csaknem minden ötödik ember fogyasztott már élete során valamilyen (tiltott) dro-
got. A legtöbben marihuánát vagy hasist (7,4%), illetve ecstasyt (4%) próbáltak
ki. Ezektől jelentősen elmaradva következnek a szintetikus kannabinoidok (1,9%),

58
az amfetamin (1,7%) és a designer stimulánsok (1,3%). A fiatal felnőtt népesség
drogpreferenciájának sorrendje nem különbözik a középkorú lakosságétól.
A droghasználat (elsősorban az intravénás használat) önmagában is prob-
léma, de jelentősen növeli más betegségek, például a Hepatitis C, a HIV, vagy a
tuberkulózis előfordulásának kockázatát.

2.4 Egészségtelen táplálkozás

Napjainkban a túlsúly és az elhízás egyre nagyobb problémát jelent világ-
szerte. A fejlett országokban a krónikus betegségek és a fő halálokok rizikófak-
torai között az elhízás vezető helyen áll. A 2014-es Európai Lakossági Egészség-
felmérés (ELEF) szerint a felnőtt magyar lakosság több mint fele (54%) túlsúlyos,
vagy elhízott. A férfiak körében mind a túlsúly, mind az elhízottság gyakoribb; 39
százalékuk túlsúlyos, 21 százalékuk pedig elhízott, míg a nőknél ezek az arányok
28 illetve 20 százalék.
A túlsúlyosság mértékét az úgynevezett testtömeg index (Body Mass Index,
BMI) révén szokták meghatározni, ami a testtömeg és a testmagasság négyzeté-
nek a hányadosa. A BMI 25-ös és 30-as értékei közötti sávba eső testsúlyúakat
nevezzük túlsúlyosaknak, a 30-as érték feletti értéket elérőket pedig elhízottaknak.
Ismert jelenség, hogy a mérésalapú számítások tendenciaszerűen rosszabbak az
önbevallásos értékeknél, mivel az önkéntes válaszadás során akarva-akaratlanul
sokszor a valóságosnál alacsonyabb testsúlyról számolnak be a válaszadók. Az
elhízás kialakulásában jelentős szerepet tulajdonítanak a túltáplálkozásnak és a
fizikai inaktivitásnak, amelyekre igen nagy hatással vannak bizonyos pszichológi-
ai tényezők. Az elhízás hátterében olyan evési magatartások állhatnak, amelyek
kapcsolódnak a stresszhez, illetve a stressz-csökkentő módszerekhez. A krónikus
stressz és az elhízás közötti összefüggést számos klinikai vizsgálat is bizonyította.
A táplálkozás terén protektív tényezőnek tekinthetjük a zöldség és gyümölcs-
fogyasztást, de a hazai adatok azt mutatják, hogy 2003 és 2017 között mindkettő
drasztikusan csökkent. Míg 2003-ban az egy háztartásban fogyasztott zöldsé-
gek egy főre jutó éves mennyisége még 57,3 kg volt, 2017-re 52,5 kg-ra csökkent,
az egy háztartásban fogyasztott gyümölcsök egy főre jutó éves mennyisége pe-
dig 71,3 kg-ról 48,8 kg-ra csökkent (KSH 2018).

59
 3. Nem hagyományos rizikótényezők

Az egészségi állapot alakulása szempontjából említést kell tennünk olyan ri-

zikótényezőkről is, amelyek nem tartoznak a hagyományos rizikótényezők közé.
Itt elsősorban a stresszt, illetve a stresszkezelés módszereit, valamint a nemi szere-
pek hatásait fogjuk kiemelni.

3.1 Stressz
A stressz (40) fogalmának bevezetése Selye János nevéhez fűződik (Selye,
1936, 1976). Meghatározása szerint a nem specifikus ingerekre az emberi szer-
vezet nem specifikus módon, egy általános adaptációs szindrómával reagál.
A stressz hatásainak komplex vizsgálatára egyre nagyobb hangsúlyt fektet-
nek a kutatók. Distressz azokban a helyzetekben keletkezik, amikor a helyzetekhez
való alkalmazkodás meghaladja az egyének megküzdési képességeit és kedve-
zőtlen fiziológiai folyamatokat indít el a szervezetben, például szívritmus változást,
a légzés felgyorsulását, a gyomor- és bélműködés zavarait, izomgörcsöket, verej-
tékezést, fáradékonyságot, alvászavart. A distresszből eredő folyamatos terhelés
növeli a megbetegedések, például a szív-érrendszeri betegségek kialakulásának
esélyét. Az élethelyzetek, életesemények akkor jelennek meg stresszforrásként,
ha fenyegetést jelentenek az egyén számára. Fenyegetésként élhet meg az egyén
veszteséget (pl.: halál, válás, munkahely elvesztése), kielégítetlen szükségletet (pl.
fiziológiai, pszichés), önértékelésének megsérülését (pl. kudarc), vágyainak, aspi-
rációinak gátoltságát. A kutatások azonban arra is rávilágítottak, hogy nemcsak a
súlyos traumák és veszteségek, hanem a mindennapi stresszterhek is növelhetik a
megbetegedések és halálozások kockázatát. A pszichoszociális stressz közvetlen
hatása patofiziológiai, közvetett hatása pedig magatartásváltozásokat okozhat.

3.1.1 Munkahelyi stressz

A munkahelyi stressz növeli a rizikómagatartások (pl. egészségtelen táp-

lálkozást, túlzott mértékű alkoholfogyasztás, dohányozás és bizonyos krónikus
betegségek (pl. rák, cukorbetegség, kardiovaszkuláris megbetegedések) kiala-

60
kulásának esélyét. Munkahelyi stresszt okozhat az erőfeszítés-jutalom egyensúly-
talansága (a jutalom nem arányos a munkavégzés során kifejtett erőfeszítéssel),
a túlvállaló magatartás (Siegrist, 2000), a munkahelyi kontroll hiánya vagy ala-
csony szintje (a munkavállaló úgy érzi, nem tudja befolyásolni, hogy mi történik
a munkahelyén, munkacsoportjában), félelem a munkahely elvesztésétől, illetve
a munkahelyi társas támogatottság hiánya vagy alacsony szintje (nem számít-
hat a munkatársak segítségére). Egy 2013-as magyar vizsgálat (Hungarostudy,
2013) eredményei azt mutatták, hogy a munkahelyi bizonytalanság és az ala-
csony munkatársi támogatás a munkavállalók körében közel a duplájára növelte
a depresszió megjelenését. Azokra a munkavállalókra pedig, akik azt tapasztal-
ták, hogy a munkájukért járó jutalom nem arányos a munkavégzés során kifejtett
erőfeszítéssel, majdnem kétszer nagyobb arányban volt jellemző a nagymértékű
alkoholfogyasztás (Salavecz, 2013).

3.1.2 Házastársi stressz

A házasság, mint minden társas kapcsolat, pozitív és negatív érzések, hatá-

sok forrása lehet. A házastársi stressz a párkapcsolat minőségére utal, ami kifeje-
ződhet a pár tagjainak elégedettségében vagy elégedetlenségében. A házastársi
stressznek lehetnek az egészségi állapotra nézve negatív következményei, mint
például a depresszió, szorongás, különböző pszichiátriai zavarok előfordulása,
illetve az ezekkel kapcsolatos egészségkárosító magatartásformák, például az
alkohol- és gyógyszerfüggőség (41), a rossz étkezési szokások, vagy az elhízás.
A házassági stressz direkt módon befolyásolja az immunrendszer, a neuroendok-
rin rendszer és a szív-érrendszer fiziológiai folyamatait.
A házastársi stressz és az egészségi állapot összefüggését vizsgáló kuta-
tási eredmények szerint a kardiovaszkuláris megbetegedésekben szenvedő nők
körében a házastársi stressz erőteljesen rontotta a betegség prognózisát (42)
(Orth-Gomer és mtsai, 2000), a házassággal való elégedetlenség a szív falának
megvastagodásával, és ennek megfelelően szignifikánsan magasabb vérnyomás-
értékekkel járt együtt (Baker és mtsai, 2000).
A problémás házasság stresszforrásként jelenik meg, és korlátozhatja a há-
zastársakat abban, hogy más kapcsolatokból keressenek támogatást (Blom és
mtsai., 2003). A házastársak között felmerülő konfliktusok a férfiaknál és a nőknél

61
egyaránt negatív, ellenséges viselkedést váltanak ki, amelyet a stresszhormon-szint,
a kardiovaszkuláris reaktivitás megemelkedése és az immunfunkciók csökkenése
követ. A házastársi konfliktusok fiziológiai következményei a nők egészségi álla-
potában negatívabb hatással jelennek meg, mint a férfiakéban (Kiekolt-Glaser,
Newton, 2001). Az egyidejűleg fennálló házastársi és munkahelyi stressz esetén
pl. kedvezőtlenebb kimenetelre kell számítani a szívműtéten átesett nők körében
(Orth-Gomer, Leineweber, 2005). A magas házastársi stressz-szinttel rendelke-
zők magasabb depresszióról, szorongásról és vitális kimerültségről (43), valamint
több alvászavarról számoltak be, mint az elváltak (Balog, 2006), tehát az egész-
ségi állapot szempontjából a magas stresszel járó házasság fenntartása negatí-
vabb következményekkel jár, mint a válás.

3.1.3 Nemi szerep stressz

Mindennapi életünk során a nemi szerepek (44) teljesítésére vonatkozó tár-

sadalmi elvárások is stresszforrásként jelenhetnek meg. A vizsgálatok először
a női nemi szerep stresszhatásaival foglalkoztak, mivel a női szerep változásai
szembetűnőbbek voltak, mint a férfi szerepé. A nők megváltozott társadalmi hely-
zete azonban a férfiak helyzetét, és a férfi nemi szerepekre vonatkozó társadalmi
elvárásokat is megváltoztatta.
A várható élettartam becslésére vonatkozó pszichoszociális elméletek szerint
az életkilátásokat a nemi szerepek az egészség- és betegségmagatartáson ke-
resztül befolyásolják. Az életkilátások nemi különbségeinek vizsgálatakor figye-
lembe kell venni az életmóddal, életvitellel kapcsolatos attitűdöket és magatartás-
formákat, mint az egészségi állapot legfontosabb magyarázó tényezőit. A férfiak
társadalmi szocializációja, amely meghatározza a nemi szerepelvárásokat, élet-
esélyeket befolyásoló kockázati tényezőnek tekinthető.
Ezeket az egészségi állapot alakulására is jelentős hatással bíró, a nemi sze-
repekhez kötődő negatív és pozitív tényezőket befolyásolják a kulturális hatások,
szokások, gondolkodásmód, életfilozófia. Bizonyos rizikófaktorok nemi eloszlá-
sa viszonylag egységes képet mutat. A férfiak többet dohányoznak, gyakrabban
és több alkoholt és drogot fogyasztanak, és gyakrabban szenvednek balesetet.
A nőket inkább a preventív magatartásformák jellemzik, jobban odafigyelnek
kedvező egészségi állapotuk fenntartására, viszont kevesebbet mozognak, mint

62
a férfiak. A férfiak a társadalmilag ideális férfikép megvalósítására törekszenek,
amelyet a nyugati típusú társadalmakban az erős, keményen dolgozó, munkáját
gyakran az egészség rovására végző, teljesítménymotivált férfi képe jellemez.
A fenti, tradicionális férfi szerepelvárásokból eredő stressz szoros összefüg-
gést mutat az egészségkárosító magatartásformákkal, például a dohányzással.
Az idősebb korosztályban az egészségi állapottal való törődés férfiatlan viselke-
désnek számít.
Hagyományos női szerepelvárás a gondoskodás, amely kiterjed a hozzátar-
tozókra, a családra is. Fontos eleme a kockázatkerülés, valamint a jól informált-
ság az egészséggel, a helyes táplálkozással és a jólléttel kapcsolatban. A fizi-
kai képességek növelése viszont háttérbe szorul ebben a hagyományos elvárási
rendszerben, melynek következtében a nők többsége nem keres lehetőséget a
rendszeres testedzésre.
A nemi szerepek és sztereotípiák (45) közvetlenül hatnak az egészségma-
gatartásra, főként akkor, ha nemtől függő elvárások vagy tiltások működnek a
társadalomban. A nemi szerepelvárások és sztereotípiák közvetett módon, a szo-
cializáció, a nevelés és a társas interakciók személyiségfejlődésre gyakorolt hatá-
sa révén is kifejtik hatásukat. Az elvárások beépülnek az énképbe, és különböző
módokon (szokások, egészséges életvitel, megküzdési stratégiák, érzelmi és élet-
tani stressz-reaktivitás) befolyásolják az egészségfelfogást, illetve az egészségi
állapot alakulását. Feltételezhető, hogy az egészségmagatartás a fontos kapcso-
lati személyek (kortársak, partner, kezelőorvos) magatartásától is függ.
A férfias-nőies énkép, az egészségmagatartás, a testi állapotról szóló önbe-
számolók és a morbiditási (23), mortalitási (19) adatok összevetése azt mutatja,
hogy a férfiak kevesebbet panaszkodnak, egészségállapotuk negatívumait nem
hangsúlyozzák, a pozitívumokat pedig túlértékelik. Az eltérő stressz terhekre (46)
a férfiak és a nők eltérően válaszolnak.

63
 4. Protektív tényezők

4.1 Társas támogatás, párkapcsolat

Kutatások sora igazolta, hogy a fontos kapcsolatainkra vérnyomásunk érzé-

kenyen reagál, társas interakcióink milyensége közvetlenül is hatással van a vér-
nyomás értékekre (47). A partnerrel, házastárssal töltött meghitt idő már tíz perc
elteltével csökkenti a vérnyomásértékeket.

4.2 Sport

Az egészségvédő faktorok közül az egyik legfontosabb a sportolás, a rend-

szeres fizikai aktivitás. Jelentős védő és terápiás szerepe lehet számtalan krónikus
betegség esetén. Pozitív hatásúnak bizonyul például a szív- és érrendszeri beteg-
ségek, a magasvérnyomás-betegség, a csontritkulás, az elhízás, a megnövekedett
koleszterinszint, az ízületi gyulladás, a krónikus fájdalom, az emésztési zavarok,
valamint a depresszió és a szorongás prevenciójában, valamint ezek rehabilitáci-
ójában is. Az életmód kialakulásában meghatározóak a gyerekkori minták. Azok,
akik már gyerekkorukban is rendszeresen végeztek testmozgást, sportoltak, azok
nagyobb eséllyel sportolnak felnőttként is.
A rendszeres sport stresszoldó hatása következtében javítja a közérzetet, a
pszichés jóllétet. A fizikailag aktívak körében kevesebben küzdenek krónikus ki-
merültséggel, energiahiánnyal.

4.3 Vallásosság

A vallásos ember számára hite erőt biztosít a mindennapok gyakorlatában

és elviselésében, a vallási előírások szabályozzák magatartását, és vallási kö-
zössége részéről nagyfokú társas támogatottságra számíthat. Számos vizsgálat
igazolta a vallásosság, a mély hit egészségvédő szerepét (pl. Fabrega, 2002;
Towsend, 2003). Zonda és Paksi (2006) a vallásosság egészségi állapottal ösz-

64
szefüggő protektív szerepét elemző cikkükben összegzik ezeket a legfontosabb
nemzetközi kutatásokat.
A vallásosság lelki egészségvédő szerepét már több magyar vizsgálat is
igazolta (Kopp et al, 2004). A hívő, vallásukat rendszeresen gyakorló szemé-
lyek kevesebb napot hiányoztak a munkából betegség miatt, munkaképességük
és életminőségük is jobbnak bizonyult. A vallásos emberek szorongás- és de-
presszivitás-szintje jellemzően alacsonyabb, az alkoholfogyasztás és dohányzás
gyakorisága és mértéke is kisebb körükben. Jellemzőbbek rájuk a hatékonyabb
megküzdési stratégiák, kooperatívabbak és kevésbé ellenségesek. A vallásos em-
berek közül többen és gyakrabban jártak el rákszűrésre és pszichológushoz, fon-
tosabbnak tartották, jobban törekedtek egészségük megőrzésére.

5. Kitekintés

Érdekes és napjainkban egyre inkább az egészségügyi rendszer működésé-

vel, finanszírozásával foglalkozó szakemberek látókörébe kerülő kérdés, hogy a
rizikómagatartások okozta egészségromlás igen nagy költségkövetkezményekkel
jár. Azok tehát, akik például dohányoznak, vagy nagy mennyiségű alkoholt fo-
gyasztanak, ezzel a magatartásukkal növelik az esélyét bizonyos megbetegedé-
seknek, ez pedig azt eredményezi, hogy többletköltséget jelentenek az egész-
ségügyi ellátórendszerben. Az lenne tehát az igazságos, ha a többletkockázatot
vállalók többlet-hozzájárulást is fizetnének. Ha valaki kiemelt egészségügyi koc-
kázatot vállal önként, annak vagy magasabb biztosítási díjat kell fizetnie (eset-
leg kiegészítő biztosítást kötni pl. extrém sportok esetén), vagy áttételesen, valami
másba ágyazva kell a többletköltséget vállalni (pl. engedélyhez kötött tevékeny-
ségnél az engedély árában benne van a pluszköltség, vagy az engedély kiadá-
sának feltétele lehet a kiegészítő biztosítás megkötése).
De vajon hogyan lehet ezt a többlet-hozzájárulást „behajtani” azokon, akik-
nek a többletkockázat az életmódjukból fakad? Úgy tűnik, egyelőre két eszköz
lehet erre igazán megfelelő és valóban igazságos. Egyrészt bizonyos egészség-
károsító termékek (elsősorban a dohányáru és az alkohol) árába beépíthetnek
valamilyen egészségügyi hozzájárulási díjat; másrészt egyfajta bonus-malus
rendszert is lehet alkalmazni. (A rizikómagatartás következtében felmerülő egész-

65
ségügyi problémák esetén bizonyos ellátások, beavatkozások igénybevételekor
figyelembe veszik ezt a tényezőt. Például az alkoholizmus következtében szük-
ségessé váló májtranszplantációban csak az részesülhet, aki már legalább hat
hónapja absztinens) (Kincses, 2017).

6. Továbbgondolandó kérdés

Miért nem jó megoldás, ha azoknak, akiknek a többletkockázat az életmód-

jukból fakad, egyszerűen megemeljük a befizetendő egészségügyi járulékát?

66
Felhasznált irodalom:

1. Baker B, Paquette M, Szalai JP, Driver H, Perger T, Helmers K, O’Kelly B, Tobe S (2000):
The influence of marital adjustment on 3-year left ventricular mass and ambulatory blood
pressure in mild hypertension. Arch. Inter. Med./160: 3453–3458.
2. Balog P (2006): Házasság és életminőség: házasság, házastársi stressz, válás. In.: Kopp
M, Kovács ME (szerk.): A magyar népesség életminősége az ezredfordulón. Semmel-
weis Kiadó, Budapest
3. Balog P. (2008): A házastársi/élettársi kapcsolat szerepe az esélyteremtésben. In.: Kopp
M. szerk. Magyar lelkiállapot 2008. Budapest, Semmelweis Kiadó. p. 240-249
4. Blom M, Janszky I, Balog P, Orth-Gomer K, Wamala SP (2003): Social realations in
women with coronary heart disease: the effects of work and marital stress. J Cardiovasc
Risk, 10(3):201-206.
5. Bose M, Oliván B, Laferrère B. (2009): Stress and obesity: the role of the hypothalamic–
pituitary–adrenal axis in metabolic disease. Curr Opin Endocrinol Diabetes Obes. 16(5):
340–346.
6. examining the effects of religion on health. South. Med. J., 95 (12): 1429.1434.
7. Fabrega, H. (2000): Culture, spirituality and psychiatry. Current Opinion in Psychiatry.
13(6):525-530, November 2000.
8. Faith MS, Allison DB, Geliebter A. (1997): Emotional eating and obesity: Theoretical
considerations and practical recommendations. In: Dalton, S. ed.: Overweight and we-
ight management: the health professional’s guide to understanding and practice. Gait-
hersburg: Aspen Publishers; p. 439–465
9. Falus A et al. (2010): 2009 Nobel Prize in Medicine and an interesting message: tel-
omerase activity is associated with lifestyle [Hungarian] Orvosi Hetilap 151 (24) 965–
970.
10. Fodor M., Sófi Gy. (2015): Az ifjúsági drogkarrier veszélyei. Orvosi Hetilap 156(46)
1843-1846.
11. Gémes K. (2008): Sport, mint esély In.: Kopp M. szerk. Magyar lelkiállapot 2008. Bu-
dapest, Semmelweis Kiadó. p. 529-537
12. Grewen KM, Anderson BJ, Girdler SS, Light KC (2003): Warm partner contact is related
to lower cardiovascular reactivity. Behavioral Medicine. 29 (3): 123– 30.
13. Grewen KM, Girdler SS, Light KC (2005): Relationship quality: effects on ambulatory
blood pressure and negative affect in a biracial sample of men and women. Blood Pres-
sure Monitoring. 10 (3): 117–124.
14. Holt-Lunstad J, Uchinob BN, Smith TW, Olson-Cerny C, Nealey-Mooreb JB (2003):
Social relationships and ambulatory blood pressure: structural and qualitative predictors
of cardiovascular function during everyday social interactions. Health Psychology. 22 (4):
388–397.
15. http://www.egeszseg.hu/cikk/14-liter-tiszta-szesz-ennyit-iszik-a-magyar-egy-evben

67
16. https://www.hazipatika.com/eletmod/fajdalom/cikkek/fajdalomtures_az_agy_szer-
kezetetol_is_fugg/20140117092026
17. Kiekolt-Glaser JK, Newton TL (2001): Marriage and health: his and hers. Psychol Bull
127 (4): 472–503.
18. Kincses Gy. (2017): Mire szerveződik, azaz milyen kockázatokat fed le a kötelező
egészségbiztosítás? http://www.healthalternativa.hu/dokumentumok/milyen_kockaza-
tokat_fed_le_a_tarsadalombiztositas_011_08.pdf
19. Kopp M., Székely A., Skrabski Á. (2004): Vallásosság és egészség az átalakuló társa-
dalomban.
20. Kovács K., Tóth G. (2015): Egészségi állapot. In: Monostori J., Őri P., Spéder Zs. szerk.:
Demográfiai portré 2015. KSH NKI, Budapest. p.: 95-114.
21. Központi Statisztikai Hivatal (2018): A társadalmi haladás mutatószámrendszere. Egész-
séget meghatározó tényezők (2003-2017). http://www.ksh.hu/thm/2/indi2_8_2.html
Letöltés dátuma: 2019. 05. 01.
22. Központi Statisztikai Hivatal: A háztartások fogyasztása, 2017 (előzetes adatok). Sta-
tisztikai Tükör, 2018, máj. 30. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/haztfogy/
haztfogy1712.pdf
23. Központi Statisztikai Hivatal: Európai lakossági egészségfelmérés, 2014. Statisztikai Tü-
kör, 2015, (29), 1–9.
24. Központi Statisztikai Hivatal: Szám-Lap, 2008. A szenvedélybetegségek világa. http://
www.ksh.hu/szamlap/hosszuel_drg.html _
25. KSH 2008 http://www.ksh.hu/szamlap/hosszuel_drg.html
26. Light KC, Grewen KM, Amico JA (2005): More frequent partner hugs and higher oxy-
tocin levels are linked to lower blood pressure and heart rate in premenopausal women.
Biological Psychology. 69 (1): 5–21.
27. Lim, S. S. et al. (2013): A comparative risk assessment of burden of disease and injury attri-
butable to 67 risk factors and risk factor clusters in 21 regions, 1990–2010: a systematic
analysis for the Global Burden of Disease Study 2010. Lancet, 380(9859): 2224–2260.
28. Matarazzo, J. D. (1980): Behavioral health and behavioral medicine: Frontiers for a new
health psychology. American Psychologist, 35(9), 807-817.
29. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 2: 103.125.
30. Nagy B.E., Kovács K.E. (2017): Egészség-magatartással kapcsolatos attitűdök vizsgála-
ta középiskolás és egyetemista fiatalok körében. Orvosi Hetilap 158(44) 1754-1760.
31. Nagy T., Tiringer I., Kállai J. (2016): A társadalmi nem összefüggései a krónikus testi be-
tegségek kialakulásával és lefolyásával. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 17(2) 117-
144.Nemzeti drogriport 2016
32. org/sectorial/forums.htm
33. Orth-Gomer K, Leineweber C (2005): Multiple stressors and coronary disease in wo-
men. The Stockholm Female Coronary Risk Study. Biological Psychology. 69, 57–66.
34. Orth-Gomer K, Wamal SP, Horsten M, Gustafsson KS, Schneiderman N, Mittleman M
(2000): Marital stress worsens prognosis in women with coronary heart disease. The
Stockholm Female Coronary Risk Study. JAMA, 284 (23): 3008–14.

68
35. Paksi B., Magi A., Felvinczi K., Demetrovics Zs. (2015): Drogfogyasztás a magyarországi
felnőtt népesség körében - a 2015. évi „Országos Lakossági Adatfelvétel Addiktológi-
ai Problémákról” (OLAAP 2015) első eredményei. Magyar Addiktológiai Társaság X.
Országos Kongresszusa 2015. november 26-28, Siófok, Supplementum kötet, pp. 53.
http://www.mat.org.hu/doksi/2015/Absztraktfuzet_MAT_X_2015.pdf
36. Perkins KA (2001): Smoking Cessation in Women: Special Considerations. CNS Drugs,
15(5):391-411
37. Pikó B. (2002): Egészségszociológia. Új mandátum kiadó, Bp.
38. Pikó B. (2006): Orvosi szociológia. Medicina Könyvkiadó Zrt., Bp.
39. Pikó B: Magatartástudomány és orvoslás a XXI. században. Magatartástudomány és
prevenció: a preventív magatartásorvoslás jelentősége. Magyar Tudomány 2003. 7. sz.
40. Psychological Medicine, 21 (4): 1029—1045
41. Rafael B., Konkoly Thege B., Kovács P, Balog P. (2015): Szorongás, depresszió, egész-
ségkontrollhit és az egészség-magatartással való kapcsolatuk ischaemiás szívbetegek
körében. Orvosi hetilap 156 (20): 813-822
42. Robbins, J.M., Kirmayer, L.J. (1991): Attributions of common somatic symptoms.
43. Rosengren A et al. (2004): Association of psychosocial risk factors with risk of acute
myocardial infarction in 11 119 cases and 13 648 controls from 52 countries (the INTER-
HEART study): case-control study. Lancet. 364 (9438). 953–962.
44. Rózsa S., Kő N., Krekó K., Unoka Zs., Csorba B., Fecskó E., Kulcsár Zs. (2008): A min-
dennapos testi tünetek attribúciója: A Tünetinterpretáció Kérdőív hazai adaptációja. Pszi-
chológia, 28 (1): 53—80.
45. Salavecz Gy. (2013): A munkahelyi stressz és az egészségi állapot összefüggései. In.:
Susánszky-Szántó szerk. Magyar lelkiállapot 2013. Semmelweis kiadó, Budapest. p. 89-
104
46. Susánszky É., Csala I., Szántó Zs. (2013): A fiatal (18-35 éves) magyar népesség stresz-
szel összefüggő kockázati magatartása. In.: Susánszky-Szántó szerk. Magyar lelkiálla-
pot 2013. Semmelweis kiadó, Budapest. p. 137-145
47. Susánszky É., Szántó Zs. : Dohányzással kapcsolatos ismeretek, vélemények, attitűdök
vizsgálata
48. Susánszky É., Szántó Zs. szerk. (2006): Orvosi szociológia. Semmelweis Kiadó, Bp., p.
80-85
49. Székely A., Lázár I. (2013): Vallásosság és kötődés. In.: Susánszky-Szántó szerk. Magyar
lelkiállapot 2013. Semmelweis kiadó, Budapest p. 63-76
50. Towsend, M., Klader, V., Ayele, H., Mulligan, T. (2002): Systematic review of clinical trials
51. Urbán R., Kugler Gy., Oláh A, Szilágyi Zs (2005): A dohányzás, a pszichológiai egész-
ség és az iskolai végzettség összefüggései fiatal felnőtt férfiaknál, keresztmetszeti vizsgá-
latban. Pszichológia, 25(1):71-90.
52. WHO, 2016: http://www.who.int/mediacentre/factsheets/fs311/en/ (letöltve: 2017.
04. 04.)
53. Zonda T, Paksi B (2006): Adatok a vallásosság protektív szerepéhez a testi és lelki egész-
ségben. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 7 (2006) 1, 1.13

69
IV. AZ EGÉSZSÉGI
ÁLLAPOT TÁRSADALMI
EGYENLŐTLENSÉGEI
Ádám Szilvia, Susánszky Éva

Az egészségi állapot egyenlőtlenségeinek kialakulásában szerepet ját-

szó főbb tényezők
• Demográfiai tényezők
• Társadalmi-gazdasági tényezők
• Élet- és munkakörülmények

Bevezetés
„az elmúlt több mint másfél évtizedben jelentős mértékben csökkent
az AMI (akut szívizominfarktus) okozta halálozás mértéke Magyar-
országon, azonban a javulás részben a területi egyenlőtlenségek nö-
vekedésével párosult, ami főként a nők AMI-halálozására igaz. Az
egyenlőtlenségek fokozódása elsősorban a 2008/2009-es pénz-
ügyi és gazdasági válságot követő időszakhoz kötődik… Kiemelendő,
hogy a 2000-es évek elejétől folyamatosan nőtt a PCI-központok
(perkután koronária intervenció) száma az országban, amivel az ellá-
táshoz való hozzáférés is javult. Azonban a területi egyenlőtlenségek
elmúlt években tapasztalt növekedése felveti a kérdést, hogy milyen
egyéb társadalmi-gazdasági tényezők jelenthetnek akadályt a hoz-
záférés esélyeiben. Szintén az ellentmondásos helyzet értelmezése
kapcsán felmerül, hogy például az AMI-halálozás hogyan függ ösz-
sze az orvosi utasítások szakmai tartalmával és azok betartásával,
a rehabilitációval és a beteg életmódjával, szociális körülményeivel.”
Uzzoli és mtsai, 2017. 16-17. old.

70
 A magyar lakosság egészségi állapotában megjelenő egyenlőtlenségek
vizsgálata az 1980-as évektől kezdődően került a társadalomtudományi kutatá-
sok középpontjába. A problémával demográfusok, szociológusok, orvosok sora
foglalkozott (pl. Józan, 1986, Losonczi, 1989, Kopp és mtsai, 1998, Orosz, 1990,
Kovács, 2007), felhívva a figyelmet arra, hogy a népesség egészségi állapota a
társadalmi, gazdasági jólét érzékeny mutatója, és az egészség-egyenlőtlenségek
negatívan befolyásolhatják az ország gazdasági teljesítményét (Orosz, Kollányi,
2014).
Az egészségi állapotban mutatkozó társadalmi különbségek vizsgálata az
ezredforduló táján a nemzetközi szakirodalomban is újra megjelent (Marmot,
Wilkinson, 2000), hangsúlyozva, hogy az előző évtizedekben lezajló gazdasági
növekedés nem járt együtt az egyenlőtlenségek csökkenésével, amely veszélyez-
tetheti a hosszú távú fejlődést (OECD, 2011). A nyugati típusú társadalmakban
lezajló demográfiai változások kapcsán, amelyek többek között a gazdaságilag
aktív népesség csökkenését eredményezték, az egészségi állapot egyenlőtlensé-
gei a munkaképességgel összefüggésben kerültek előtérbe. A népesség kedvező
egészségi állapotának elérése a kormányzati politikák fő célkitűzései közt jelent
meg, amit azonban a 2008-as gazdasági válságot követő időszak megszorító
intézkedései jelentősen befolyásoltak, szűkítve az egyenlőtlenség csökkentésére
irányuló forrásokat.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) (25) meghatározása szerint
az egészségi állapot egyenlőtlenségéről beszélhetünk akkor, ha a külön-
böző társadalmi csoportokhoz tartozó egyének egészségi állapota jelen-
tősen és szisztematikusan eltér egymástól, és ha a különbségek megfe-
lelő beavatkozások révén elkerülhetők, megelőzhetők lennének (Blas &
Kurup, 2010).
Az egyenlőtlenségek létrejöttében és alakulásában a társadalmi-gazdasá-
gi körülmények, az egészségre káros rizikófaktorok, az eltérő sérülékenység, az
egészségügyi rendszer hozzáférhetősége és szolgáltatásai, valamint az egész-
ségi állapot eltérő hatásai játszanak meghatározó szerepet (Blas, Kurup, 2010;
Kelly et al, 2007). A társadalmi-gazdasági tényezők az egészségi állapotot köz-
vetett módon, az életkörülmények, az életmód vagy az egészséggel kapcsolatos
szokásokon keresztül befolyásolják.
A továbbiakban bemutatjuk egyrészt, hogy melyek azok a legfőbb demo-
gráfiai és társadalmi tényezők, amelyek befolyásolják a lakosság egészségi álla-

71
potának alakulását, és kiemelkedő szerepet játszanak az egyenlőtlenségek létre-
jöttében, másrészt, hogy hatásuk miként érvényesül az egészséggel kapcsolatos
életminőség, a megbetegedések és halálozások viszonylatában.

Az egészségi állapot egyenlőtlenségeinek

kialakulásában szerepet játszó főbb
tényezők:

1. Demográfiai tényezők
1.1 Az életkor

Az életkor a megbetegedések kialakulásának, az egészségi állapot objektív

és szubjektív megítélésének egyik legmeghatározóbb tényezője. Az életkor elő-
rehaladtával jelentősen változik a betegségstruktúra, korcsoportonként igen elté-
rőek a főbb halálokok, valamint az egészség- és betegségmagatartás jellemzői
(4. táblázat). Az életkor mentén mutatkozó egészségi állapotbéli egyenlőtlensé-
gek részben biológiai eredetűek, részben életmódfüggők, de nem feledkezhetünk
meg a társadalmi tényezők hatásáról sem, mivel gazdasági, politikai, környezeti
vagy szociális területen is lehetnek életkori egyenlőtlenségek.

4. táblázat: Különböző korosztályok egészségi állapot jellemzői

Fiatalok Középkorúak Idősek

balesetek miatti halálozás szívbetegségek majdnem mindenkinél jelen van
bűncselekmények miatt daganatos betegségek valamilyen krónikus betegség
bekövetkező halálozás alkoholizmus magas vérnyomás
kábítószer-fogyasztás munkafüggőség reuma
játékszenvedély dohányzás csontritkulás
evészavarok növekvő öngyilkossági gyakoribbak a mentális
nem kívánt terhesség, abortusz gyakoriság problémák
allergiás betegségek magas vérnyomás gyakoribb az öngyilkosság
ízületi problémák eltűnnek a szenvedély-
betegségek
Forrás:https://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tamop425/0010_2A_23_Elekes_Zsuzsanna_Egeszsegkarosito_magatar-
tasok_es_meresi_modszerek/ch12.html

72
 Az élet különböző szakaszaiban más-más hátrányok befolyásolják az egész-
ségi állapot alakulását. Az életvezetéssel foglalkozó kutatások az egyes életsza-
kaszokban, a nemzedékek között megjelenő egyenlőtlenségek kialakulásában
szerepet játszó társadalmi és biológiai tényezők hatását vizsgálják, az egészség
és betegség vonatkozásában. A korai élettapasztalat közvetlen hatással lehet a
felnőttkori egészségi állapotra. A kedvezőtlen életkörülmények együttes hatása
növeli a későbbi egyenlőtlenségek valószínűségét.
Az elöregedő társadalmakban az idősebb korosztályok egészségi állapo-
ta és életminősége hatással van a gazdaság- és társadalompolitika területeire.
A jobb átlagos egészségi állapotnak örvendő idősebb korosztályok várhatóan
növelik az idősebb munkavállalók számát a munkaerőpiacon, ezáltal serkentve
a nemzetgazdaság egyes területein jelentős fogyasztói keresletet. Ezzel szem-
ben a rossz egészségi állapottal rendelkezők az idősekre fordított egészségügyi
kiadásokat növelik, ápolási szükségletük miatt a munkaképes korú családtagjaik
gyakran kiesnek a munkaerőpiacról, de ugyanakkor jelentősen emelkedik a mun-
kaerőpiaci kereslet a személyes szolgáltatások szektorában.
Egy adott népesség egészségi állapotát jellemezhetjük a születéskor várha-
tó átlagos élettartammal (1) is. Megfigyelhető, hogy az elmúlt évtizedekben az
egészségügyi mutatók folyamatosan javulnak, az emberek tovább élnek, mint ko-
rábban, ugyanakkor az egyes európai országok között egyre nagyobb egyenlőt-
lenségek tapasztalhatók.
Az Eurostat adatai alapján 2017-ben a születéskor várható élettartam kü-
lönbsége az európai országok között 10,4 év volt a legmagasabb és a leg-
alacsonyabb értékkel rendelkező országok között. A legalacsonyabb értékek
Ukrajnára, Grúziára (73,3 év; 73,5 év) , a legmagasabb értékek pedig Svájcra
és Lichtensteinre (83,7 év), Spanyolországra (83,4 év) és Olaszországra (83,1
év) voltak jellemzőek (8. ábra) (48). Magyarország a tizenegyedik helyen állt
ebben a rangsorban (76 év).
A nők az EU minden tagországában hosszabb ideig élnek (átlagosan 83,5
év), mint a férfiak (átlagosan 78,3 év) (Eurostat, 2017).
Az Európai Uniós tagországok egészségügyi rendszereinek teljesítményét
összehasonlító elemzés (Medeiros, Schwierz, 2015) szerint a magyarok születés-
kor várható élettartama közel 4 évvel lenne hosszabb, ha a magyar egészségügy
az EU legjobban teljesítő ellátórendszerei közé tartozna. A Nemzeti Egészség-
fejlesztési Intézet 2016. évi egészségjelentése szerint a megfelelően végzett né-

73
pegészségügyi beavatkozásokkal minden 4. halálesetet meg lehetett volna előz-
ni 2014-ben. A halálozás mellett a rosszabb életminőséget is tükröző elvesztett
egészséges életévek számát tekintve is jelentősen kedvezőtlenebbek a magyar
értékek, mint az EU más tagállamaiban (Egészségjelentés, 2017).
A lakosság várható élettartamának növekedését pozitív jelenségnek tartjuk,
mivel a növekedés azt jelenti, hogy hosszabb ideig élünk, azt viszont nem tudjuk,
hogy ez a megnövekedett élettartam korlátozott vagy jó egészségi állapotban
telik-e majd. Ezért fontos, hogy a várható egészséges élettartam (22) mutatóját
(HLY = Healthy Life Years) is figyelembe vegyük (Eurostat, 2016). Az Európai Unió
deklarált célkitűzése, hogy a születéskor várható egészséges élettartam európai
uniós szinten átlagosan két évvel növekedjen 2013 és 2020 között. Az WHO
közzétette az elveszített egészséges életévekre (49) (Disability adjusted life years,
DALY) vonatkozó becsléseket is. A veszteségeket a korai halálozások, a különféle
betegségekhez társuló romló egészségi állapot és korlátozottság együttes hatá-
saként kalkulálják.
Az utóbbi években számos vizsgálat azt mutatta, hogy a nyugat-európai or-
szágokban a várható élettartam növekedésével arányosan növekszik az egész-
ségesen várható élettartam is, annak ellenére, hogy bizonyos időszakokban és
országokban ez az együttjárás nem teljesült.

1.2 A nem

Az egészségi állapot nemek közötti egyenlőtlenségének témája a szocioló-

giában az 1970-es években jelent meg. A nemek között a morbiditásban (23) és
a mortalitás (19) tekintetében feltárt különbségek hatására a feminista (50) kritika
kiemelten foglalkozott a foglalkozási szerepek és a nők rossz egészségi állapotá-
nak összefüggésével (Annandale, 1998), vizsgálva az egyenlőtlenségeket a fize-
tett és háztartási munka, a jövedelem és a társadalmi státusz területén. Az elmélet
szerint a nemek közötti egészség-egyenlőtlenségek kialakulásában a biológiai
tényezőknek (51) is szerepük van, de a különbségek elsősorban társadalmi, szo-
ciális és magatartási tényezők (52) hatására jönnek létre.
Gender-sztereotípiák (53) (45) nemcsak a betegek, de az orvosok viselke-
désében, terápiás döntéseiben is megnyilvánulhatnak. Példa erre a nemek ellá-
tási különbségeit vizsgáló portugál kutatás, melyet állami kórházakban végez-

74
tek (Perelman és mtsai, 2010). A kutatási eredmények azt mutatták, hogy a nők
gyakrabban kerültek kórházba sürgősséggel, és nagyobb arányban haltak meg
a kórházban, mint a férfiak. Ez a betegség korai felismerésének és a beutalási
gyakorlatnak a nemi különbségeire utal. Emellett az ugyanazzal a diagnózissal
felvett nőkön szignifikánsan kevesebb katéterezést és érátültetést végeztek el, mint
a férfi betegeken, amiben a kezelésmódok nemi sztereotípiái ismerhetők fel.
„Az ún. gender-szakadék (53), a férfiak és nők mortalitási különbsége, jelen-
leg is fennáll, bár országonként eltérő mértékben, és számos jel utal arra, hogy
csökkenő tendenciát mutat.” (Szántó, Susánszky, 2010). 2017-ben a női és férfi
élettartam közötti különbség az Európai Unió tagországaiban 3-10 év között
mozgott, a legkisebb Hollandiában, a legmagasabb Lettországban, míg Ma-
gyarországon 6,8 év volt az eltérés (OECD, 2015).
Nemi különbséget találunk a mentális és szomatikus megbetegedések hát-
terében, előfordulásában, diagnózisában, kezelésében, valamint a megelőzés-
ben is. A mentális rendellenességek előfordulási gyakorisága magasabb a nők
körében, mint a férfiaknál, különösen a hangulati, szorongásos és evészavarok
tekintetében. A felnőttek körében a szorongásos zavar a leggyakoribb mentá-
lis rendellenesség, amely kétszer annyi nőre jellemző, mint férfira (Dennerstein,
1995; Linzer, 1996). A súlyos depresszió és az evészavarok előfordulása is a
nők körében gyakoribb, ezzel szemben az autizmus, a tanulási nehézségek és
a figyelemhiányos zavar sokkal gyakoribb a férfiaknál (Blehar, 2001). A pszi-
chés rendellenességek a nőkre és a férfiakra egyaránt jellemzőek, ugyanakkor
megfigyelhető a nemek közötti különbség a tekintetben, hogy melyik életkorban
alakulnak ki. Példaként említjük a skizofréniát, amely a férfiaknál tizenéves vagy
huszonéves korban jelentkezik, nőknél pedig a húszas, illetve a korai harmincas
években kezdődik.

2. Társadalmi-gazdasági és környezeti tényezők

A társadalmi helyzet leírására leggyakrabban az iskolai végzettséget, a fog-
lalkozást és a jövedelmet használjuk. Az egyenlőtlenség vizsgálatoknál szokás e
három tényező együttesével leírható szocioökonómiai státusz (SES) (54) mutató-
ját alkalmazni. A mutató mentén kirajzolódó hierarchikus rendszer megjeleníti az
adott társadalom rétegződését, társadalmi struktúráját.

75
 Az alacsony szocioökonómiai státusz (54) az egyén egész életén át befolyá-
solja az egészségi állapotot, és a magas szocioökonómiai státuszhoz (54) képest
legalább kétszeresére növeli a súlyos betegségek kialakulásának kockázatát. Ez
az úgynevezett társadalmi gradiens (55) a társadalom minden szegmensében
megfigyelhető. Az alsó középosztálybeli emberek sokkal több betegségben szen-
vednek és korábban halnak meg, mint a felső középosztálybeli társaik. A csecse-
mő- és gyermekhalandóság is gyakoribb a legrosszabb társadalmi-gazdasági
helyzetű csoportokban.

2.1 Iskolai végzettség

A magasabb iskolai végzettség növeli a kedvezőbb egészségi állapot esé-

lyét. Az iskolázottabbak általában jobb munkaerőpiaci helyzettel rendelkeznek,
nagyobb presztízsű foglalkozásokat űznek, magasabb jövedelemre és társadal-
mi elismertségre tehetnek szert, tájékozottabbak az egészséggel, betegségekkel
kapcsolatos kérdésekben, jobban eligazodnak az egészségügyi rendszer útvesz-
tőiben, könnyebben hozzáférnek az egészségügyi szolgáltatásokhoz. Általában
elmondható tehát, hogy az iskolai végzettség növekedésével nőnek az életesélyek
is. A várható élettartam társadalmi szintű növekedése azonban nem jelenti azt,
hogy minden társadalmi csoportban egyenlően növekednének az életkilátások.
Az ezredforduló környékén a képzettebb társadalmi csoportok életkilátásai jelen-
tősen (4-6 évvel) növekedtek, míg a képzetlenebbeké csökkentek. Ez a tendencia
azóta változott, a képzetlenebb csoportok életkilátásai is növekedésnek indultak,
de az egyenlőtlenségek mértéke nem csökken jelentősen.
Az életesélyek és az iskolai végzettség között azonban nem lineáris az ösz-
szefüggés. Az alacsony iskolai végzettségűek egészségi állapota és halandó-
sági viszonyai meglehetősen kedvezőtlenek, ugyanakkor a legmagasabb iskolai
végzettségű csoportok ugyanezen egészségmutatói nem különböznek jelentősen
például a középfokú végzettséggel rendelkezők mutatóitól.
„Az Eurostat számításai szerint a legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelke-
ző férfiak születéskor várható élettartama 2015-ben Magyarországon mindössze
65,4 év volt. A középfokú végzettséggel rendelkező férfiaké jóval kedvezőbben
alakult, 73,9 évet tett ki, míg a felsőfokú végzettségű férfiaké 77,1 évet. A várható
élettartamban mutatkozó különbség így több mint 12 év a különböző iskolai vég-

76
zettségű férfiak között. A csak alapfokú végzettségű magyar nők születéskor vár-
ható élettartama a bolgár nőkéhez hasonlóan 74,8 év volt, a legalacsonyabb az
összehasonlítható országokban tapasztaltak között. A középfokú végzettséggel
rendelkező magyar nőkét 80,3, míg a felsőfokú végzettséggel rendelkezőkét 81,5
évre becsülhetjük. A két szélső csoport közötti különbség tehát 6,7 év” (Kovács,
Bálint, 2018).
Az egészség-egyenlőtlenségek súlyos következményekkel járnak a társada-
lom számára, amit a halálozási vagy az életév-veszteség statisztikák jól érzé-
keltetnek. A megfelelő adatok ismeretében kiszámolható, hogy hány emberéletet
nyerhetne a társadalom, ha az alacsonyabb iskolai végzettségűek halálozása
alacsonyabb lenne. Hablicsek és Kovács (2007) számításai szerint ez a különb-
ség több tízezer főt is jelenthet, és ez a becsült különbség nem csak népesedési,
de gazdasági, munkaerőpiaci szempontból is jelentős mértékű. A halálozások
csökkenése feltehetően kihatna az egészségi állapot más jellemzőire is, javítaná
például az állóképességet, a teherbírást, a vitalitást, ami nemzetgazdasági szintű
pozitív következményekkel járna.
Az iskolai végzettség hatását más társadalmi tényezők, pl. a lakóhely,
módosíthatják: (56) erősíthetik vagy gyengíthetik.

2.2 Jövedelem

A jövedelem elsősorban az anyagi, fizikai életkörülmények – a tágabb la-

kókörnyezet és a lakás felszereltsége, minősége, táplálkozás, ruházkodás, test-
mozgás mennyisége és minősége – befolyásolásán keresztül hat az egészségi ál-
lapotra. A lakókörnyezet minősége, szolgáltatásokkal való ellátottsága egyrészt
befolyásolja a szabadidő eltöltésének minőségét (pl. szervezett sportlehetőség,
vagy valamilyen más szabadidős közösség a környéken, kellő mennyiségű és mi-
nőségű zöldterület), másrészt a lakosok kulcsfontosságú szolgáltatásokhoz, pél-
dául védőnői, orvosi ellátáshoz való hozzáférését.
A jövedelem és táplálkozás minősége között is összefüggés található.
A szocioökonómiai státusz (54) csökkenésével a táplálkozás egyre szegénye-
sebbé válik. Ennek többféle oka lehet. Az alacsony jövedelmű emberek gyakran
nem engedhetik meg maguknak a tápláló, drágább ételeket, valamint az isko-
lázottsági szint befolyásolja az egészséges táplálkozásra vonatkozó ismerete-

77
ket, ami megnyilvánulhat például a zöldség és gyümölcsfogyasztás mértékében.
A szegényes táplálkozás vitamin, ásványi anyagok hiányára vezethet és az elhí-
zás rizikófaktora is lehet, ami hosszútávon a cukorbetegség, valamint a szív- és
érrendszeri betegségek kialakulását befolyásolhatja.
A jövedelem vonatkozásában fontos szempont a krónikus stressz szintje is,
amit a szegénység, a létbizonytalanság minden bizonnyal negatívan befolyásol.
Az egészségi állapot alakulását jelentősen befolyásolja az adott ország
gazdasági fejlettsége, amit az egy főre jutó GDP-vel mérhetünk.
A 9. ábrán (57) látható görbe azt mutatja, hogy a gazdaság egy meghatáro-
zott szintjén milyen lenne az adott országban a várható élettartam. Ha a várható
élettartam értéke a görbe alatt helyezkedik el, akkor az azt jelenti, hogy az egy
főre eső GDP-n kívül más tényezők befolyása miatt rosszabb a lakosság egész-
ségi állapota, mint ahogy azt az ország gazdasági fejlettsége alapján várnánk.
Ha a várható élettartam értéke a görbe felett helyezkedik el, akkor a vártnál ked-
vezőbb a helyzet, azaz feltehetően az egy főre jutó GDP-n kívüli tényezők kedve-
zően befolyásolják az élettartam alakulását.
Kutatások igazolták, hogy az egyenlőtlenségek a jövedelem szintjétől füg-
getlenül is negatív hatással vannak az egészségi állapotra (Marmot, Wilkinson,
2000; Pickett, Wilkinson, 2015). A szakemberek az egyenlőtlenségek mérésére
számos mutatót dolgoztak ki. Ezek közül a Gini-együttható (58) a legismertebb,
de emellett a közegészséggel foglalkozó irodalomban különböző alternatív mu-
tatók is megjelennek, mint például a Robin Hood index, amely azt mutatja, hogy
az átlag feletti jövedelmek mekkora részét kell átadni az átlag alatti jövedelmű-
eknek, hogy a jövedelemeloszlás egyenletes legyen. Minél egyenlőtlenebb egy
társadalom, annál magasabb a Robin Hood index értéke, mivel annál nagyobb
jövedelemrészt kellene átcsoportosítani (De Maio, 2007). https://www.ted.com/
talks/richard_wilkinson?language=hu#t-6240

2.3 Gazdasági aktivitás

Az egyén munkaerőpiaci helyzete közvetlenül és közvetett módon is, a fog-

lalkoztatottsággal szorosan összefüggő jövedelmi viszonyokon keresztül, hatás-
sal van az egészségi állapot alakulására. A megfelelő jövedelem legfontosabb
meghatározó tényezője a fizetett teljes munkaidős foglalkoztatás. A foglalkozta-

78
tás növeli a társadalmi státuszt és javítja az önbecsülést, biztosítja a társas támo-
gatás kereteit, és ezáltal javítja az egyén jóllétét és kedvezően hat az egészségi
állapot alakulására.
A témában végzett kutatások általában szoros összefüggést mutatnak a mun-
kanélküliség és a fizikai vagy mentális egészségi állapot romlása között, amely
annál erősebb, minél tartósabb a munkanélküli állapot (Catalano et al, 2011; Mil-
ner et al, 2013; McKee-Ryan et al, 2005). A munkanélküliség egészségromboló
hatása a bizonytalanságból, a kiszolgáltatottságból, az értéktelenség érzetéből
ered, ami már egészen rövid idő alatt komoly mentális, majd fizikális egészség-
romlást eredményezhet. A munkanélküliség puszta ténye mellett ugyanakkor az
élet ritmusának felborulása, a társas kapcsolatok beszűkülése is jelentős nega-
tív hatással bírhat. A 2008-ban kezdődött pénzügyi világválság idején munka-
nélkülivé váltak egészségi állapotának alakulását vizsgáló tanulmányok szerint
(pl. Huijts et al, 2015) mindkét nem esetében egyértelmű a munkanélkülivé válás
egészségromboló hatása, és ennek a romlásnak csak egyharmadát magyarázza
az anyagi források csökkenése.
A közép-kelet európai egészség-paradoxon (a lakosság általános egészségi
állapota rosszabb, mint amit a javuló életkörülmények indokolnának) szoros, és
feltételezhetően oksági kapcsolatban van a foglalkoztatási viszonyok alakulásá-
val (Uzzoli, 2008).

3. Az élet- és munkakörülmények
Az élet- és munkakörülmények közvetlen és közvetett módon is befolyásolják
az egészséget, egyes tényezők hatása azonnal, másoké pedig csak hosszú távon
érvényesül. Azokban a társadalmakban, ahol nagyok a jövedelmi egyenlőtlen-
ségek, ott a generációk közötti mobilitás (59) kicsi, azaz az egyének társadalmi
helyzete nem vagy alig változik a szüleikhez képest. Ezt az összefüggést írja le a
Nagy Gatsby görbe (10. ábra) (60). Jól látható, hogy Dániában, Norvégiában
és Finnországban igen alacsonyak az egyenlőtlenségek és nagy a mobilitás, míg
például Chilében és Brazíliában igen nagy az egyenlőtlenség és igen alacsony
a mobilitás.

79
 Az életkörülmények generációk közötti változása jelentősen hozzájárul egy
adott népesség életminőségének alakulásához. Így például a szülők, a gyermek-
kori család társadalmi-gazdasági és jövedelmi helyzete befolyásolja a fiatalok is-
kolai eredményeit, továbbtanulási esélyeit, növeli vagy korlátozza a későbbi mun-
kavállalási és kereseti lehetőségeiket, valamint egészségi állapotuk alakulását.
Egyes tanulmányok szerint a magas társadalmi-gazdasági státusszal rendelkező
szülők gyermekeinél felnőttkorban alacsonyabb a szélütés (stroke) és a gyomorrák
kockázata. A kedvezőtlen társadalmi-gazdasági helyzetű anyák gyermekeinek
jellemzően alacsonyabb a születési súlyuk, az anya hiányos vagy nem megfele-
lő táplálkozása miatt. A későbbiekben ezeknél a gyerekeknél nagyobb eséllyel
fordulhatnak elő koszorúér-betegség, magas vérnyomás, cukorbetegség és bizo-
nyos vesebetegségek (http://www.webbeteg.hu/cikkek/terhesseg/11042/a-ki-
sebb-szuletesi-suly-veszelyei).
A gyermekkori szegénység, a szegénységet kísérő társadalmi kirekesztés
hátráltatja az egyének társadalmi hálózatokhoz való hozzáférését. A személykö-
zi kapcsolatok, a társas támogatottság hiánya növeli az egészségkárosító maga-
tartásformák, például a dohányzás, valamint az egészségtelen életmód kialaku-
lásának kockázatát (Raphael, 2011; Umeda et al, 2015).
Az emberek lakóhelyüktől és munkájuktól függően más-más egészséget be-
folyásoló tényezők hatásának vannak kitéve. A rossz lakáskörülmények, például
a vezetékes víz, megfelelő mosdó, illetve illemhely hiánya, a megfizethető fűtés
lehetősége, valamint a nyirkos és túlzsúfolt lakás az egészségi állapot romlásához
vezetnek.
A gazdasági aktivitás egészségi állapotra gyakorolt hatása sem alakul min-
dig a vártnak megfelelően, a munkavégzés bizonyos esetekben akár negatívan
is befolyásolhatja az egészségi állapotot (Cai-Kalb, 2006). A munkaszervezés,
a vezetési stílusok, valamint a munkahelyi társas kapcsolatok jelentősen befolyá-
solhatják a mentális egészséget. A munkahelyi stressz leggyakoribb okai a mun-
kaköri leírások és az utasítási szabályok hiánya, a döntéshozatali jogok hiányos
ismertetése, a megfelelő képességek és szakértelem hiánya. Ide sorolható még
a szervezeti (pl. megfelelő infrastruktúra) és az érzelmi (pl. emberi kapcsolatok)
támogatási formák hiánya, a nem megfelelő juttatási és jutalmazási rendszer (pl.
a munkahelyi elégedettség, díjazás, elismerés, megbecsülés, státusz) kialakítása,
valamint a nemi megkülönböztetés és az esélyegyenlőtlenség (Adams és mtsai,
1996).

80
 A férfiakhoz képest a nők magasabb szintű munkahelyi stresszről és követ-
kezményes kiégésről számolnak be, aminek a hátterében olyan stresszorok hú-
zódnak meg, amelyek specifikusan a nőkre hatnak (pl. a nemi megkülönböztetés),
vagy nagyobb gyakorisággal fordulnak elő körükben (pl. a munkahelyi társas
támogatás hiánya és a munkahely-család konfliktus) (Martorell et al, 2001).

Összességében elmondhatjuk, hogy a népesség egészségi állapotának ja-

vítása és az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében fontos azon
tényezők feltárása, amelyek az egészség védelmében és elősegítésében kiemel-
kedő szerepet töltenek be. Az egészségre legnagyobb hatást kifejtő társadalmi és
gazdasági tényezők a jövedelem, a szegénység, a foglalkoztatás és munkavég-
zés, az oktatás, a lakhatási körülmények, a kulturális és az etnikai hovatartozás,
valamint a társadalmi és közösségi kohézió.
Thomas Piketty, francia közgazdász a Tőke a 21. században című munkájá-
ban arról ír, hogy a gazdagok egyre gazdagabbak, az egyenlőtlenségek pedig
egyre nagyobbak lesznek a modern kapitalista társadalmakban (Piketty, 2015).
A társadalmi egyenlőtlenségek drámai növekedése kihat a népesség egészségi
állapotának alakulására, azaz a jövedelmi, életmódbeli egyenlőtlenségek leké-
peződnek az életesélyek, a megbetegedések és a halálozások területén is.
Az orvosok napi munkájuk során szembesülnek és küzdenek a társadalmi
egyenlőtlenségekkel, amelyek például az iskolázatlanság, a munkanélküliség
vagy a szegénység formájában jelennek meg, befolyásolva pácienseik egészség
és betegmagatartását, terápiás együttműködését, gyógyulási esélyeit. Az orvos
csak akkor tudja hatékonyan és a hivatás szakmai követelményeinek megfelelően
végezni munkáját, ha ismeri és érti azt a társadalmi közeget, amiben él és dolgo-
zik. A hivatás univerzalizmusára utal az orvosi eskü szövegének egyik mondata
is („Egyenlő figyelemmel és gondossággal gyógyítok minden embert.”), ami azt
jelenti, hogy az orvosnak minden betegét egyformán kell ellátnia, kezelnie, füg-
getlenül a beteg társadalmi helyzetétől.

81
A FELDOLGOZÁST SEGÍTŐ KÉRDÉSEK:

1. Hogyan függ össze a társadalmi-gazdasági helyzet az egészségi

állapottal?

2. Az egészségi állapot egyenlőtlenségeit milyen területet célzó hatékony

szabályzatok megalkotásával lehetne csökkenteni?

82
Ajánlott irodalom

1. Losonczi Á. (1989): Ártó-védő társadalom: ahogy a társadalom betegít és gyógyít. Bu-

dapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó
2. Szántó – Susánszky (2010): Gender és egészség – szakirodalmi áttekintés. Mentálhigi-
éné és Pszichoszomatika, 11:(4) pp. 255-276.

Felhasznált irodalom

1. Adams, G.A., King, L.A., & King, D.W. (1996): Relationships of job and family involve-
ment, family social support, and work-family conflict with job and life satisfaction. Journal
of Applied Psychology, 81(4), pp. 411-420.
2. Annandale, E. Health, illness and the politics of gender, in D. Field and S. Taylor (eds)
Sociological Perspectives on Health, Illness and Health Care. Oxford: Blackwell Science,
1998.
3. Blas, E, Kurup, AS, editors (2010): Priority public health conditions knowledge network of
the Commission on Social Determinants of Health. Equity, social determinants and public
health programmes. Geneva: World Health Organization.
4. Boros J., Kovács K. (2018): Egészségi állapot. In Demográfiai portré 2018. megjelenés
alatt
5. Cai, L., & Kalb, G. (2006): Health status and labour force participation: Evidence from
Australia. Health Economics, 15(3), pp. 241-261.
6. Catalano R., Goldman-Mellor S., Saxton K., Margerison-Zilko C., Subbaraman M.
LeWinn K., Anderson E. (2011): “The Health Effects of Economic Decline.” Annual Review
of Public Health 32:431–50. Google Scholar, Crossref, Medline, ISI
7. Dennerstein, L. (1995): Mental health, work, and gender. International Journal of Health
Services: Planning, Administration, Evaluation, 25 (3). pp. 503-9.
8. EGÉSZSÉGJELENTÉS 2016 (2017): Információk a népegészségügyi beavatkozások
célterületeinek azonosításához a nem fertőző betegségek és az egészségmagatartási
mutatók elemzése alapján. Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet Budapest, 2017. január
9. EUROSTAT: http://ec.europa.eu/eurostat/data/database
10. Hablicsek László - Kovács Katalin (2007): Az életkilátások differenciálódása iskolázott-
ság szerint, 1986-2005. Kutatási jelentés 84. KSH Népességtudomány Kutatóintézet,
Budapest.
11. Huijts T., Eikemo T.A., V. Skalická (2010): Income-related health inequalities in the Nordic
countries: examining the role of education, occupational class, and age
12. Soc. Sci. Med., 71, pp. 1964-1972.
13. Józan, P. (1986): Recent mortality trends in Eastern Europe, in Socio-Economic Differential
Mortality Seminar, 9–12 and 13–16 September, 1986, Zamardi, Hungary. Statistical
Publishing House, Budapest.

83
14. Kelly M. P., Bonnefoy J., Mackenbach J, Exworthy M., Popay J., Tugwell P., Robinson V.,
Simpson S., Narayan T., Myer L., Houweling T., Jadue L., Florenzano F.(2007): The social
determinants of health: Developing an evidence base for political action. Final Report to
World Health Organization Commission on the Social Determinants of Health.
15. Kopp M., Skrabski Á. és Szedmák S. (1998): A szociális kohézió jelentősége a magyar-
országi morbiditás és mortalitás alakulásában. In Glatz F. (szerk.), Magyarország az ez-
redfordulón. MTA Stratégiai Kutatások, Népesség, orvos, társadalom, Budapest (15-37).
16. Kovács K. (2007): Halandósági különbségek a 30–64 éves népesség körében (halálo-
kok szerinti elemzés). In: Hablicsek L. – Kovács K. szerk.: Az életkilátások differencálódá-
sa iskolázottság szerint 1986–2005. Budapest: KSH Népességtudományi Kutatóintézet,
pp. 49–106.
17. Kovács K., Bálint L. (2018): Halandóság. In Demográfiai portré 2018. megjelenés alatt
18. Linzer, M., Spitzer, R., Kroenke, K., et al. (1996): Gender, quality of life, and mental di-
sorders in primary care: results from the PRIME-MD 1000 study. American Journal of
Medicine, 101. pp. 526-33.
19. KSH 2019. Statisztikai tükör. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/csecsemoha-
lalozas.pdf Letöltve 2019. 04. 28.
20. Losonczi Á. (1989): Ártó-védő társadalom: ahogy a társadalom betegít és gyógyít. Bu-
dapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó
21. De Maio F. G. (2007): Income inequality measures. J Epidemiol Community
Health;61:849–852. doi: 10.1136/jech.2006.052969 851. p.
22. Marmot, M., R. Wilkinson eds. (2000): Social determinants of health. Oxford: Oxford
University Press.
23. Martorell, L., Virgos,C., Valero, J., et al. (2001): Schizophrenic women with the APOE
epsilon 4 allele have a worse prognosis than those without it. Molecular Psychiatry,
6(3):307-310.
24. McKee-Ryan, F. M., Song, Z., Wanberg, C. R., & Kinicki, A. J. (2005): Psychological
and physical well-being during unemployment: A meta-analytic study. Journal of Applied
Psychology, 90(1), 53-76. DOI: 10.1037/0021-9010.90.1.53
25. Medeiros J, Schwierz C (2015): Efficiency estimates of health care systems in the EU.
European Commission, Directorate-General for Economic and Financial Affairs, 2015
26. Milner A., Hjelmeland H, Arensman E, De Leo D (2013): Social-Environmental Factors
and Suicide Mortality: A Narrative Review of over 200 Articles. Sociology Mind, Vol.3,
No.2, pp. 137-148
27. Penco, M., Fratine, S., Romano, S., & Novo, S. (2003): Gender differences in the outco-
me of noninvasive cardiovascular treatment. Italian Heart Journal, 4(8), 514-517.
28. Pickett K. E., Wilkinson R. G. (2015): Income inequality and health: A causal review, So-
cial Science & Medicine 128 (2015) 316e326
29. Dennis Raphael: (2011): Poverty in childhood and adverse health outcomes in adulthood,
Maturitas 69 (2011) 22–26
30. OECD 2011: Divided we stand: Why inequality keeps rising. Paris: OECD Publishing

84
31. Orosz, É (1990): Inequalities in health and health care in Hungary. Social Science and
Medicine, vol. 31, no. 8, 847–857.
32. Orosz, É. – Kollányi, Zs. (2014): Opportunism of public policies as an underlying determi-
nant of health inequalities in Hungary. Athens: Athens Institute for Education and Research.
http:// www.atiner.gr/papers/HEA2014-1009.pdf
33. Orosz, É. – Kollányi, Zs.: Egészségi állapot, egészség-egyenlőtlenségek nemzetközi
összehasonlításban. old.tarki.hu/hu/publications/SR/2016/16orosz.pdf
34. Piketty, T. (2015): A tőke a 21. században. Kossuth Kiadó.
35. Szántó – Susánszky (2010): Gender és egészség – szakirodalmi áttekintés. Mentálhigi-
éné és Pszichoszomatika, 11:(4) pp. 255-276.
36. Társadalmi helyzetkép 2010. https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/thk/thk10_
egeszseg.pdf
37. Umeda M., Oshio T., Fujii M. (2015): The impact of the experience of childhood poverty
on adult health-risk behaviors in Japan: a mediation analysis, International Journal for
Equity in Health, 14:145
38. Uzzoli A. (2008): “The mortality situation and its spatial dimension in Hungary,” in Czech
Regional Studies 2008/2, pp. 41–50, 2008.
39. WHO -Commission on the Social Determinants of Health, Final Riport 2008.
40. Uzzoli A, Vitrai J, Tóth G (2017): Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés területi
egyenlőtlenségeinek vizsgálata az akut szívizominfarktus okozta halálozás adatainak
felhasználásával. Egészségfejlesztés, LVIII. évfolyam, 2017. 3. szám
41. http://www.webbeteg.hu/cikkek/terhesseg/11042/a-kisebb-szuletesi-suly-veszelyei

85
V. A MAGYAR LAKOSSÁG
EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTA
Ádám Szilvia, Susánszky Éva

• Halálozás
• Várható élettartam

1. Halálozás
Magyarország népessége 2019. január 1-jén 9 millió 773 ezer fő volt. 2019-
ben 89 193 gyermek született és 129 603-an hunytak el. A természetes szapo-
rodás jelentős mértékű (40 410 fő), az előző évhez képest minimális csökkenés
tapasztalható. (lásd 11. ábra) (61).
A halálozás 100 ezer főre vetített aránya Magyarországon 2005 óta csök-
ken, kivéve a 2015-ös és 2017-es évet, amikor csaknem 5400, illetve 4621 fővel
fővel többen haltak meg, mint egy évvel korábban Ez a többlet halálozás csak
a nők születéskor várható átlagos élettartamának csökkenésében mutatkozott
meg, a férfiak születéskor várható átlagos élettartama gyakorlatilag nem válto-
zott (KSH, 2020). A halálozási többlet az influenzajárvány, illetve az influenza
szövődményei miatt bekövetkezett halálozással hozható összefüggésbe. A jár-
vány Európa szerte észlelhető volt, és főként az idősebb, krónikus betegségekben
szenvedők (keringési, légzőrendszeri betegségek) körében vezetett szokatlanul
magas halálozáshoz (Kovács, Bálint, 2018).
Jelentős különbség figyelhető meg a halálokok nemenkénti előfordulásában.
2015-ben a nők összes halálozásának legnagyobb részét a keringési rendszer
betegségei tették ki (55%), ezt követték a daganatok (23%), majd a légzőrend-
szer (6%) és az emésztőrendszer betegségei (4%). A nők összes halálozásának
3-3 százalékáért voltak felelősek a morbiditás (22) és mortalitás (19) külső okai,
a mentális és viselkedési zavarok, valamint az endokrin, táplálkozási és anyag-
csere betegségek.

86
 A férfiak esetében az első két leggyakoribb halálok nem különbözött a
nőkétől, azaz itt is a keringési rendszer betegségei (45%) és a daganatok (28%)
képviselték a legnagyobb részarányt. A harmadik leggyakoribb halálok a légző-
rendszer betegségei miatt bekövetkezett halálozás (7%) volt, majd ezt követte 6-6
százalékkal a morbiditás és mortalitás külső okai és az emésztőrendszer betegsé-
gei miatt bekövetkezett halálozás.
A dohányzással és az alkoholfogyasztással összefüggő halálozás az el-
múlt évtizedben az európai trendeknek megfelelően csökkenő tendenciát mutat.
Ugyanakkor a dohányzás 2000 és 2014 között 370 ezer ember halálához járult
hozzá, azaz minden ötödik halálesetben szerepet játszott (Wéber, 2016). Az al-
koholfogyasztással összefüggő halálozást vizsgálva elmondható, hogy 100 ezer
elhunyt nő közül 41, és 100 ezer elhunyt férfi közül 139 fő halála hozható kapcso-
latba a mértéktelen alkoholfogyasztással (Boros, Kovács, 2018)
A magyar nők halálozási arányai magasabbak az EU15 országok megfe-
lelő értékeinél. A keringési rendszer betegségei okozta halálozás gyakorisága a
2,5-szerese, a daganatok okozta halálozás gyakorisága 1,5-szerese, az iszké-
miás szívbetegség okozta halálozásé több mint 4-szerese, a méhnyakrák okozta
halálozásé 3-szorosa, az agyérbetegségek, a tüdődaganat és a vastag- és vég-
béldaganat okozta halálozásé pedig 2-szerese volt az EU15-ben tapasztalható-
nak.
A férfiak halálozásának nemzetközi összehasonlítása még kedvezőtlenebb.
A magyar férfiak körében a keringési rendszer betegségei okozta halálozás gya-
korisága több mint 2,5-szer, az iszkémiás szívbetegség 3,3-szor, az agyérbe-
tegség 2,6-szor nagyobb, mint az EU15-ben. A daganatos megbetegedéseket
vizsgálva a tüdőrák, a vastag- és végbélrák következtében 2-szer, míg szájüregi
rák miatt több mint 3,5-szer gyakrabban haltak meg Magyarországon, mint az
EU15 országaiban 2013-ban.
2005 és 2013 között a férfiaknál a keringési rendszer betegségei miatti ha-
lálozásban jelentősebb csökkenés (23%) volt. A daganatok közül a szájüregi- és
tüdődaganatok esetében volt megfigyelhető csökkenés (17% és 15%). A vizsgált
magyar adatok időbeli változása a szájüregi rák kivételével elmaradt az EU15
országaiban az ugyanazon időszakban bekövetkezett változásoktól, ennek kö-
vetkeztében lemaradásunk nőtt; a legnagyobb visszaesés a vastag- és végbél
daganatok esetében figyelhető meg, közel 40%.

87
 A 65 éves kor előtti, azaz az ún. korai, vagy idő előtti halálozás (21) aránya
a férfiak körében közel kétszer magasabb, mint a nők körében. A korai halálozá-
sok kétharmada daganatos betegségek és a keringési rendszer megbetegedései
miatt következett be. A nők összes halálozásának 16 százalékát kitevő korai halá-
lozás tekintetében az első helyen a daganatok (45%), második helyen a keringési
rendszer betegségei (24%) állnak. Ezeket követik a korai halálozások közel azo-
nos arányát kitevő okok: az emésztőrendszeri betegségek (7%), a légzőrendszer
betegségei (7%) és a morbiditás, valamint a mortalitás külső okai (6%).
A férfiak halálozásának egyharmada (33%) 65 év alatt történik, halálo-
ki megoszlása jelentősen eltért a nőkétől. A legtöbb halálozásért a daganatok
(33%) és a keringési rendszer betegségei (32%) feleltek, ezt követik a morbiditás
és mortalitás külső okai miatt (12%) bekövetkezett halálozások, amelyek lényege-
sen nagyobb részarányt képviseltek, mint a nőknél.
A szükséges egészségügyi ellátás időben történő igénybevételével az ösz-
szes halálozás egyhetedét, a korai halálozásoknak pedig egynegyedét lehetett
volna elkerülni, a hatásos népegészségügyi beavatkozásokkal pedig az összes
halálozás egynegyedét, a korai halálozásoknak pedig több mint a felét (Egész-
ségjelentés 2016).
Az idő előtti halálozás (21) jelentősen csökkent az ezredfordulót követően; a
csökkenés a férfiak körében jelentősebb mértékű, mint a nők körében.

2. Várható élettartam
A csecsemőhalandóság (62) 4 ezrelék alá csökkent, 2019-ben tízezer újszü-
lött közül átlagosan 38 nem élte meg az első születésnapját. Ez az egyik legala-
csonyabb arány a hazai népmozgalmi statisztika történetében (lásd 12a. és 12b.
ábra) (63). A csecsemőhalandóság kulcsszerepet játszik a születéskor várható
élettartam (1) alakulásában. Magyarország 3 nagyrégióját vizsgálva az Alföld
és az Észak-Magyarország nagyrégióban a csecsemőhalandóság magasabb,
mint a Dunántúl vagy a Közép-Magyarország nagyrégiókban (KSH, 2017).
A halandóság területi egyenlőtlenségeit vizsgálva elmondható, hogy a já-
rások között a legmagasabb és a legkisebb mutató értéke jelentősen különbözik,
többszörös eltérést mutat, de a földrajzi egyenlőtlensége összességében mérsé-

88
keltnek mondható. A nemzetközi szakmai gyakorlat a 30 százalékot meghaladó
értéket tekinti jelentősebb egyenlőtlenségnek.
A legnagyobb területi egyenlőtlenségeket a csecsemőhalandóságban (62)
tapasztalhatjuk, ahol kb. tízszeres eltérések is adódhatnak.
A várható egészséges élettartam (48) területi különbségei is jelentősek, az
eltérés a legmagasabb és a legalacsonyabb értékeket mutató régiók között 13
százalék (nőknél 7,4 év, férfiaknál 7,2 év). Az EU átlagot a nyugat-magyarorszá-
gi nők és a közép-magyarországi férfiak élettartama éri el, illetve közelíti meg.
A legalacsonyabb értéket az észak-alföldi régióban élő nők és férfiak körében ta-
pasztaljuk, az itt élő nők és férfiak egyébként is rövidebb életének kb. egynegye-
de (nők 28%, férfiak 23%) betegségben telik, míg a nyugat-dunántúli nőknél ez
az arány 19,5 százalék, a közép-magyarországi férfiaknál pedig 15 százalék
(Boros, Kovács, 2018).
Az egészségi állapot legelterjedtebb objektív mutatója a várható élettartam.
A magyar férfiak és nők születéskor várható élettartama ma a legalacsonyabbak
között van Európában, évekkel elmaradva attól a szinttől, ami az ország gazda-
sági fejlettsége alapján elvárható volna (8. ábra) (48).
2019-ben Magyarországon a nők születéskor várható élettartama 79,33 év,
míg a férfiaké 72,86 év volt (13. ábra) (64). A születéskor várható élettartam
2006 óta mind a nőknél, mind a férfiaknál növekedett. A férfiak egyre inkább
felzárkóztak a nőkhöz, de a lemaradásuk még mindig 6,5 év.
Az egészségi állapot másik fontos mutatója a születéskor várható egészsé-
ges életévek (22) száma, ami a nőknél 69,9 év, a férfiaknál pedig 64,8 év.
Az egészségi állapot önértékelésén alapuló mutatói lakossági egészségfel-
mérések adataiból származnak. 2014-ben a felnőtt lakosság több mint a fele
(60%) minősítette egészségét jónak vagy nagyon jónak. A különböző korosztá-
lyok körében ezek az arányok az alábbiak szerint alakultak: fiatalok (18-34 év)
89%; középkorúak (35-64 év) 61%; idősebbek (65+év) 23%. Az előző ELEF fel-
méréshez viszonyítva (2009) minden korosztályban nőtt az állapotukat kedvező-
en megítélők aránya, a növekedés a középkorosztályban volt a legjelentősebb
(14. ábra) (65).
2015-ben csökkent az elvesztett egészséges életévek száma (15. ábra) (66).
Mind a férfiak, mind a nők körében a keringési rendszer betegségei (16. ábra)
(67) voltak felelősek az elvesztett egészséges életévek valamivel több, mint egyö-
tödéért (21%). Ezen belül a legnagyobb arányban az iszkémiás szívbetegség

89
és az agyérbetegségek (stroke) voltak felelősek. Az összes egészségveszteség
egyötödét a daganatos megbetegedések okozták (17. ábra) (68). A mozgásszer-
vi megbetegedések alkották a harmadik legnagyobb egészségveszteséget okozó
betegségcsoportot (10%), jelentősen nagyobb veszteséget okozva a nőknek, mint
a férfiaknak (9% vs. 6%).
A mentális és viselkedési zavarok az összes veszteség egytizedéért, míg a
sérülések a veszteségek 8 százalékáért felelősek. Az önsértések aránya 3 száza-
lékra tehető, melyek többségéért is a mentális és viselkedési zavarok okolhatók.
A nők egészségveszteségeiben leginkább a depresszió, a migrén, valamint
a nyaki- és háti gerincfájdalmak, a férfiak egészségveszteségeiben pedig az isz-
kémiás szívbetegség, a tüdődaganat, az önsértés és a májcirrózis játszanak sze-
repet.

Összegzés
A magyar lakosság általános egészségi állapota kedvezőtlen, a születéskor
várható élettartam elmarad az európai átlagtól és az ország gazdasági fejlettsé-
ge alapján várható értéktől.
Az egészségi állapot társadalmi és területi egyenlőtlenségei a rendszervál-
tást követően jelentősen növekedtek; ez a növekedés napjainkban megállni lát-
szik, de csökkenés nem tapasztalható. A legrosszabb helyzetben az alacsonyan
képzett férfiak vannak. Életkilátásaik romlásának legfőbb oka az alacsony kép-
zettség és az ezzel összefüggő alacsony társadalmi státusz, amely az életmódon
keresztül meghatározó szerepet játszik az egészségi állapot alakulásában. Na-
gyok a férfiak és a nők közötti egyenlőtlenségek mind a várható élettartam, mind
az elveszített életévek tekintetében. Az önértékelésen alapuló egészségi állapot
egyenlőtlenségei is jelentősek, az elmúlt időszakban a különböző társadalmi cso-
portok szubjektív egészségbesorolása távolodást mutat.
Az egészség és a társadalmi-gazdasági viszonyok között ok-okozati kap-
csolat áll fenn, leginkább a rossz társadalmi és gazdasági viszonyok vezetnek
rossz egészséghez, mint fordítva.
A társadalmi-gazdasági státusz elsősorban a családi jövedelem nagyságán,
a lakhatás minőségén, a munkahelyi körülményeken és a foglalkoztatáson keresz-
tül fejti ki hatását az egészségre.

90
Felhasznált irodalom

1. Boros J., Kovács K. (2018): Egészségi állapot. In Monostori J. - Őri P. - Spéder Zs. (szerk.)
(2018): Demográfiai portré 2018 – Jelentés a magyar népesség helyzetéről. Budapest:
KSH Népességtudományi Kutatóintézet, 103-126.
2. EGÉSZSÉGJELENTÉS 2016: Információk a népegészségügyi beavatkozások célterüle-
teinek azonosításához a nem fertőző betegségek és az egészségmagatartási mutatók
elemzése alapján. Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet Budapest, 2017. január
3. Kovács K., Bálint L. (2018). Halandóság. In Monostori, J., Őri, P., Spéder, Zs. (Szerk.)
(2018). Demográfiai portré 2018. Budapest: KSH Népességtudományi Kutatóintézet,
147–175.
4. KSH Európai lakossági egészségfelmérés (ELEF) 2009.
5. KSH Európai lakossági egészségfelmérés (ELEF) 2014.
6. Wéber A. (2016): A dohányzás halandóságra gyakorolt hatása Magyarországon 2000
és 2014 között. Statisztikai Szemle, 94(6): 585–610.

91
VI. GYÓGYÍTÓK
A TÁRSADALOMBAN:
Az orvosi hivatás változása és az
orvoslás jövője

Győrffy Zsuzsa

1. Az orvoslás és a hivatás története a 20. század második feléig

2. Az orvosi hivatás napjainkban
3. A deprofesszionalizáció és háttértényezői
4. A (közel)jövő orvoslása?

Az orvosi szociológia egyik fő vizsgálati területe az „orvoslás szocioló-

giája”, vagyis a gyógyító hivatást gyakorlók társadalmi helyzetének ku-
tatása. Hogyan változik a gyógyítók helyzete a társadalomban, kikből
lesznek orvosok, miként változik meg az orvoslás és az orvosszerep a
21. században?

Bevezetés: A jövő páciensei a jelenben

Dana Lewisnál 14 éves korában diagnosztizáltak 1-es típusú diabetest. Ettől kezd-
ve naponta 12-szer kellett mérnie a vércukorszintjét és inzulint kellett magának
adagolnia. Ehhez egy inzulinpumpát használt, amely figyelmeztette, amikor a
vércukorszintje túl magas vagy túl alacsony volt. Sajnos azonban ezek a figyel-
meztetések sokszor pontatlanok voltak: például nem képesek felébreszteni őt éj-
szakánként, hogy korrigálják a vércukrát, aminek akár halálos következményei
is lehettek volna. Dana először megpróbálta hangosabbra állítani a folyamatos
vércukormérő készülékét (Continuous Glucose Monitor – CGM), de ez meglepő-
en nehéznek bizonyult. Ekkor határozta el, hogy „kezébe veszi az irányítást” és

92
 egy hatékonyabb eszközzel fogja monitorozni a vércukorszintjét. Ebben a mun-
kában segítségére volt vőlegénye, aki korábban szoftvermérnök és a számítógé-
pes hálózatok szakértője volt a Twitternél. Együtt elhatározták, hogy elkészítenek
egy házi mesterséges hasnyálmirigyet (https://www.businessinsider.com/ha-
cked-raspberry-pi-artificial-pancreas-2015-8. A vállalkozás sikerrel járt: a Lancet
(Diabetes-Endocrinology) c. orvosi lap 2017. májusi száma ismertette is az Open
Arteficial Pancreas System (Open APS) rendszert. Ez a bionikus eszköz telje-
sen automatikusan, a szervezet igényei szerint adagolja a páciensnek az inzulint.
Dana Lewisnak a fejlesztésről szóló TED előadása (https://www.youtube.com/
watch?v=kgu-AYSnyZ8) példája lehet az „új típusú” beteg, az e-páciens megjele-
nésének. Erről az új jelenségről is olvashatnak ebben a fejezetben.

1. A gyógyítás és az orvosi hivatás

története a 20. század második feléig

A gyógyítás története több ezer évre tekint vissza. Az antik tradíció máig ré-
sze a nyugati orvoslásnak, a Hippokratésznak tulajdonított orvosi eskü elemei
mind a mai napig hatnak, és a hivatás fontos erkölcsi alapját jelentik: az orvosi
tevékenység rendkívüli felelősségét. A mai, Magyarországon is alkalmazott orvosi
eskü szövege e gondolatokra épül:

„(…) Esküszöm, hogy orvosi hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást

tanúsítok. Legfőbb törvénynek tekintem a betegek testi és lelki gyógyítá-
sát, a betegségek megelőzését. Az emberi életet minden megkülönböz-
tetés nélkül tisztelem. Orvosi tevékenységem soha nem irányul emberi élet
kioltására. A betegek emberi méltóságát és jogait tiszteletben tartom, bi-
zalmukkal nem élek vissza és titkaikat haláluk után is megőrzöm. Tanítóim-
nak megadom az illő tiszteletet, orvostársaimat megbecsülöm. A betegek
érdekében ismereteimet, tudásomat folyamatosan gyarapítom. Minden
erőmmel arra törekszem, hogy megőrizzem az orvosi hivatás tisztaságát
és tekintélyét. (…)”

93
 Görögországban az első gyógyítók ugyanúgy varázslók, javasemberek és
tudós asszonyok lehettek, mint más korai kultúrákban, és a tudományos gyógyítás
kezdetei a valláshoz, a különféle szentélyekhez, templomokhoz kötődtek, csak-
úgy, mint pl. Egyiptomban, illetve a Közel-Keleten. A keleti, bizánci és görög-római
orvoslás vívmányait több mint 1200 évvel ezelőtt az arab világ hagyományoz-
ta tovább: az arab medicina foglalkozott elsőként például az immunrendszerrel,
vagy az állatokon való gyógyszerpróbákkal. Bagdadban a 8. században már
voltak patikák, és ismertek mintegy 2000 vegyületet és terápiában alkalmazható
anyagot, hatóanyagot.
A középkori Európában a gyógyító tevékenység alapvetően az egyház falai
közé szorult vissza, azonban ekkor jelent meg az intézményes európai orvoskép-
zés is: a 12. századtól Itáliában és Franciaországban jöttek létre az első orvose-
gyetemek. Ekkor alakultak ki a különböző nyelvekben a mai angol physicianhoz
hasonló elnevezések (a latin physicum vagy physicus = „természettudomány” ki-
fejezésből) az orvosokra, utalással a fizikai alapokra. A 14-15. században a re-
neszánsz megteremtette a modern orvoslás alapjait: az anatómiát, a boncolást és
a belső szervek működési mechanizmusainak leírását. A gyógyítás egyre inkább
a tapasztalatokon, a kísérleteken és a természet megfigyelésén alapult. (Benke,
2008)
A mikrobiológia, az érzéstelenítés és a fertőtlenítés, sterilizálás új fejezeteket
nyitott a 19. század orvoslásában. Komoly fejlődésnek indult az orvosi technoló-
gia, megjelent többek között a vérnyomásmérő, a sztetoszkóp, röntgen. Egyre bo-
nyolultabbá váltak a sebészeti beavatkozások, a sebészet is egyenrangúvá vált
a többi orvosi szakmával. Érdekességképpen azért megemlítjük, hogy még a 19.
század végén is egy neves magyarországi belgyógyászprofesszor a következő
tanácsot adta a fiatal medikusainak: Ha a konzíliumra hívott sebész nem ad pon-
tos véleményt a beteg állapotáról, hívjatok orvost, azaz belgyógyászt (Halmos,
2006, 1099. o.). A 20. század első felében tovább folytatódott a robbanásszerű
fejlődés: így például az antibiotikumok és a képalkotó diagnosztika forradalma
hatalmas áttörést jelentett az orvostudományban.
Mindeközben a „diadalmas orvostudomány” gyakorlói körében is változást
figyelhetünk meg: az orvostudomány hihetetlen fejlődése megteremti a „minden-
tudó”, óriási hatalommal bíró szakember profilját. Az orvosi munkának egyrészt
hatalmas lesz a társadalmi jelentősége, másrészt gyakorlóitól különleges elkötele-
ződést kíván meg. A 19. század végére, a 20. század elejére kialakult a modern

94
orvosi hivatás. Fontos lépés a hivatássá válás útján az egységes képzés kiala-
kulása, a szakmai szervezetek megszilárdulása, a közös szakmai-etikai kontroll
meghatározása is.
A hivatás legfontosabb jellemzői közé tartoznak a társadalmi fontosság, a
specializált ismeretek (tanulás) és készségek (gyakorlat), a szakma autonómiája,
a hivatás képviselőinek etikai kódexe, a közösség elismerése és az ebből fakadó
magas társadalmi státusz, valamint a presztízsteremtő és presztízsfenntartó élet-
mód (Parsons, 1939; Parsons, 1968; Freidson, 1970; Irvine, 1997; Barondess,
2003, Kapocsi, 2004). A hivatás fontos ismérve még a szigorú belső szabályo-
zottság és az erős hierarchia.
A hivatások sajátos társadalmi helyzetének különösen jelentős elemei az
autonómia és a monopolhelyzet.
Az autonómia azt jelenti, hogy a hivatás maga határozza meg saját tevékeny-
sége törvényeit, működési szabályait, feladatait.
A monopolhelyzet azt jelenti, hogy a hivatás gyakorlói kizárólagosan birtokol-
ják azokat az eszközöket, eljárásokat, amelyek a munkavégzéshez szüksége-
sek; az orvosi hivatás esetében pl. a kórházi beutalást, a műtéti beavatkozás
jogát, a betegek munkavégzés alóli felmentését, a gyógyszerek felírását stb.
Ezekre más gyógyító foglalkozások, pl. természetgyógyászok vagy gyógy-
szerészek nem jogosultak.

Az autonómia és a monopolhelyzet nagy társadalmi befolyást biztosított a

hivatás gyakorlói számára, amit szigorú etikai kódexszel és belső szabályozott-
sággal kívántak ellensúlyozni. Az orvosi hivatással járó társadalmi tekintélyért,
erkölcsi elismerésért, méltányos anyagi körülményekért cserébe a hivatás tagjai
önként vállalták az altruista szolgálatot, a saját érdeknek (pl. a zavartalan pihe-
nésnek, a nyugodt éjszakának) a közérdekért, a betegekért való feláldozását, a
hivatástudat (69) megnyilvánulásait.
Az orvos és a beteg kapcsolata a múlt századig természetes, feszültségmen-
tes jelenség volt a gyógyításban. Az orvosok különleges tisztelete elevenen él a
mai társadalomban is, de az orvos-beteg viszony átalakult (Buda, 1994). Ennek a
viszonynak bizonyos vonatkozásait, pl. a döntéshozást, az információ-áramlást,
a javadalmazási formákat figyelembe véve az orvos-beteg kapcsolat különböző
felfogásai, leírásai, modelljei léteznek.

95
 A 19. század második felétől a 20. század közepéig az orvos-beteg kap-
csolat paternalista modellje volt a jellemző. Ebben a modellben az orvos a
domináns fél, a beteg pedig passzív elfogadó, akinek nincs más elvárása, csak
hogy a mindenható orvos oldja meg a problémáját. Az orvos az információk ki-
zárólagos birtokosa, aki nem köteles felvilágosítani betegét. A paternalista orvos-
lásra jellemző, hogy az orvos közli a beteggel az általa megállapított, az adott
helyzetben a legcélszerűbbnek tartott beavatkozást vagy kezelést, amit a beteg
többnyire további magyarázat vagy információ nélkül elfogad (Kovács, 2006).
Az orvosi hivatásban, hasonlóan más (papi, jogi, katonai) hivatásokhoz,
évszázadokon keresztül férfi dominancia érvényesült. A nők (70) a 19. század
közepétől kezdve jelentek meg az orvoslás színpadán, és mára arányuk a nyugati
világ orvostársadalmában meghaladja az 50%-ot.

2. Az orvosi hivatás napjainkban

A 20. század második felétől mind az orvostudományban, mind pedig a

gyógyítók társadalmi helyzetében változások következtek be, és mára az orvos-
lás külső és belső körülményei markánsan megváltoztak. Ez az átalakulás legin-
kább a technicizálódásban, a gyógyítás fogyasztói szemléletében és az orvosi
hivatás autonómiájának és monopolhelyzetének csökkenésében figyelhető meg.
Ezt a folyamatot deprofesszionalizálódásnak nevezzük, ami a hivatás tekinté-
lyének és autonómiájának együttes csökkenését jelenti (Haug, 1972; Ritzer, 1988;
Gaál, 2016).
A 19. században a természettudományok gyors fejlődése megteremtette
a biomedikális szemlélet hangsúlyos jelenlétét az orvoslásban. A biomedikális
felfogás szerint az egészség-betegség összefüggéseiben kizárólag a biológiai
magyarázatoknak van helye és létjogosultsága. E modell általánossá válásában
fontos szerepe volt az 1910-es Flexner jelentésnek. Ebben az írásában Flexner az
amerikai orvosképzés számára fogalmazott meg javaslatokat, legfőképpen azt,
hogy az orvoslást az élettudományok alapjaira szükséges helyezni. Az orvoslás
középpontjában a biológiai működés és az esetleges „zavarok kiigazítása” kell,
hogy álljon. Ez a megközelítés az egész világon általánosan elfogadottá vált,
vagyis megszilárdult a biomedicina (Norman, 2012).

96
 A 20. század második felétől, a 3. és 4. epidemiológiai korszakokban ural-
kodóvá váló krónikus betegségek azonban új kérdéseket vetettek fel. A biológi-
ai megközelítés kevésnek bizonyult, hiszen egyre több kutatás támasztotta alá,
hogy például a szív-érrendszeri vagy a daganatos megbetegedések hátterében
többféle ok (és azok interakciója) figyelhető meg. A fentiekkel párhuzamosan a
betegek felől egyre nagyobb igény fogalmazódott meg arra, hogy ne csak egy
beteg organizmusként, hanem érző, gondolkodó, szükségletekkel bíró egyénként
tekintsenek rájuk gyógyítóik (Kőműves 2017).
E kontextusban jelent meg a Science-ben George L. Engel cikke (Engel,
1977), amelynek középpontjában az az elképzelés állt, hogy a betegségek nem
vezethetők vissza egyetlen magyarázó tényezőre vagy okra. Az általa megfo-
galmazott bio-pszicho-szociális megközelítés mind a biológiai, mind a pszicho-
lógiai, mind pedig a szociális/társadalmi tényezőket figyelembe veszi a beteg-
ségek kialakulásában. Mindebből az is következik, hogy az orvostudománynak
a társadalomtudományokkal való kapcsolata szorosabb, mint ahogyan azt a bi-
omedikális szemlélet értékeli (Kőműves 2017). A betegségek kialakulásában nem
csupán egy mechanikus okot kell keresnünk, hanem a hajlamosító, a kiváltó és a
fenntartó tényezők komplex kölcsönhatását (71).
A 20. század első fele a „diadalmas orvostudomány” időszaka volt, ami az
orvoslás tekintélyének növekedését eredményezte; a század második felétől vi-
szont mind jellemzőbbé vált az orvosi tekintély és az orvosokba vetett bizalom
csökkenése. A deprofesszionalizálódás jelenségének ismertetésekor azonban
fontos megjegyeznünk, hogy a klasszikus hivatásfogalom egyes összetevői to-
vábbra is fontosak maradtak: az altruizmus (72) és a speciális tudás változatlanul
a hivatás meghatározó elemei. A hivatás más elemeiben – az autonómia, a mo-
nopólium, a presztízs, az erkölcsi és anyagi elismerés volumenében – ugyanakkor
változások figyelhetők meg. Ha áttekintjük a fentieket, akkor például az autonó-
mia csökkenéséhez a betegjogokat, a betegek önrendelkezésének kérdését, a
monopólium gyengüléséhez a paramedikális és komplementer gyógyítók növek-
vő arányát kapcsolhatjuk (Mansfield, 2011; Kapocsi, 2000). Ezzel a folyamattal
párhuzamosan megfigyelhető, hogy a karizmatikus gyógyítói szerep mellett egyre
inkább kirajzolódik a 21. századi szolgáltató szakember profilja (Kapocsi, 2011).

97
 3. A deprofesszionalizálódás (73)
folyamatának háttértényezői

A 20. század második felében tehát megfigyelhető volt a betegségstruktúra

átalakulása: a nyugati típusú társadalmakban a 2. világháborút követően a fer-
tőző betegségek helyett a krónikus (szív-érrendszeri, daganatos stb.) betegségek
váltak vezető halálokokká. Ezeket a betegségeket sok esetben csak kezelni lehet,
véglegesen nem gyógyíthatók meg, így a kezelés folyamata, az orvos és betege
közötti együttműködés sok éves, évtizedes kapcsolattá válik. Ugyanakkor a króni-
kus betegségek sikeres kezelése sok esetben számtalan szakterület, paramedikális
szakma (pl. a non-doktorok) (74) és a családtagok összehangolt munkáján is ala-
pul. A magányos „orvoshősök” korszaka véget ért: a 21. század gyógyító mun-
kája a csapatmunkára épül. Olyan összefogásra, amelyben az egyes szereplők
nem hierarchikus kapcsolatban állnak egymással, és ahol a siker az összmunkán,
az empátián és a megosztott döntéshozatalon múlik.
Ugyancsak fontos változás, hogy a betegségek kezelése mellett a modern
medicinában egyre inkább a megelőzésen, a prevención van a hangsúly. Ennek
eredményeként egészséges emberek jelennek meg az egészségügyben, a pá-
ciens-orvos kapcsolat nem kizárólagos. Ehhez a folyamathoz szorosan kapcso-
lódik a medikalizáció jelensége is, amelyben olyan jelenségek, események ke-
rülnek orvosi kontroll alá (például a születés, halál, időskor, addikciók), amelyek
korábban nem tartoztak ide, ezzel mintegy kiterjesztve a betegség fogalmának
határait.
A fenti átalakulás magával hozta azt, hogy a beteg mind aktívabb szere-
pet kell, hogy játsszon saját gyógyulásában, egészségének menedzsmentjében.
Az átalakuló medicinában átalakul az orvos-beteg kapcsolat is: a beteg többé
nem passzív elszenvedője, hanem aktív részese a kezelésnek. A paternalista
modellt felváltja a partneri kapcsolat, a betegközpontú orvoslás modellje. Ez
egyben azt is jelenti, hogy a betegek részéről komoly elvárásként fogalmazódik
meg a részletes tájékoztatás, és az, hogy bevonják az őket érintő döntésekbe.
Nagyon fontos betegjogi (Betegjogok) (75) alapelvvé válik az önrendelkezési
jog, amely szerint az orvos a beteg tanácsadója, de a döntés a betegé (Kovács,
2006). Mindennek értelmében az orvosnak széleskörűen tájékoztatnia kell a be-
tegét, és adott esetben el kell fogadnia, ha a beteg visszautasítja a kezelést, vagy

98
éppen más szakemberhez fordul problémája megoldásáért. Ezzel ugyanakkor a
hivatás klasszikus autonómiája korlátozódik, mivel a kezelés során nem az orvosi
döntés a kizárólagos, hiszen a végső döntés a betegé. Az önrendelkezési jog a
betegjogok egyik központi eleme, amely 1997 óta Magyarországon is törvényi
szabályozás alatt áll.
Az átalakulás további mozgatórugója a technikai változásokban is kereshe-
tő. Megfigyelhető, hogy napjaink medicinája egyre kisebb részterületekre bomlik,
fragmentálódik, az orvosi területek egyre specializáltabbak lesznek. A gyógyítás
sokszor „üzemszerűvé”, a klasszikus orvos-beteg kapcsolat személytelenebbé
válik. Ehhez kapcsolódóan megjelennek a fogyasztói szemléletű páciensek,
akik megrendelőként, vásárlóként lépnek fel. Napjainkban az orvosi hivatásban
egyre gyakrabban merül fel a „szolgálat vagy szolgáltatás” dilemmája (Ka-
pocsi 2004). A szolgálat melletti érvek hangsúlyozzák az orvoslás altruista külde-
tését, azt a nagyon fontos alapelvet, hogy a gyógyítónak mindig a saját érdekei
elé kell helyeznie betege érdekeit. A szolgáltatás mellett pedig az szól, hogy az
orvoslás tudományos és technikai fejlődése új típusú orvos-beteg kapcsolatot is
teremt, amelyben az orvos – magas szakmai standardok mellett – alapvetően
a beteg elvárásai mentén fejti ki tevékenységét. Amellett, hogy az orvoslás való-
színűleg sohasem fog tisztán szolgáltató viszonnyá alakulni, már ma is megfigyel-
hető, hogy egyes szakterületek (pl. plasztikai sebészet, esztétikai fogászat) inkább
szolgáltatásként működnek, míg mások (pl. palliatív ellátás) inkább szolgálatként.
A fentieket összegezve elmondható, hogy napjainkban nagyarányú válto-
zás figyelhető meg az orvos-beteg kapcsolatban, az orvoslás működésében és
a hivatás jellegzetességeiben. A betegek nem passzív résztvevők, hanem aktív
fogyasztók az egészségügyben, akik egyre tájékozottabban, egyre több döntés-
ben involválódnak.
Ezt a változást a technicizálódás, a digitális egészségügy minden eddiginél
jobban katalizálja.

99
 4. A (közel)jövő orvoslása

A fent említett technicizálódás („klinikai nagyüzem”, a szakágak specializá-

ciója és az orvosi eszköztár technikai fejlődése) mellett a deprofesszionalizáló-
dáshoz (73) nagymértékben hozzájárul az internet és a közösségi média orvosi
célú felhasználása is. A web 2.0 korszak óriási hatást gyakorol a medicinára,
hiszen nagy számban jelennek meg azok a betegek, akik a világhálón keresnek
megoldást problémáikra. Az elérhető információk száma exponenciálisan nő,
azonban megbízhatóságuk számos kérdést vet fel. Az interneten „vakon keresők”
(a „google páciensek”) mellett azonban egyre markánsabban rajzolódik ki az
internetes egészségügyi információkat tudatosan használók csoportja.
Megjelentek az ún. e-páciensek (76), akik egyre inkább szakértőivé válnak
a saját betegségüknek, és aktív résztvevői a diagnózis és terápia folyamatának
(Ferguson, 2004) . Az e-páciensek elkötelezettek, érdekeltek saját gyógyulásuk-
ban, felkészültek, és az orvos-beteg kapcsolatban egyenlőséget keresnek. Az
e-páciensek tudatosan fordulnak betegközösségekhez, szakértőkhöz. Ezek a
betegek a diagnózis után „nem dőlnek hátra”, azt gondolva, hogy innentől úgy-
sem tehetnek semmit, hanem igyekeznek hozzájárulni saját gyógyulásukhoz. Ér-
deklődnek, kérdéseket tesznek fel, és orvosaikkal együtt hoznak döntéseket. Az
e-páciens kifejezésben szereplő „e” tehát korántsem csak a digitális egészségügy
iránti érdeklődést jelenti, hanem sokkal inkább egyfajta aktív résztvevő szerepet.
A kifejezés az angol „e-patient” magyar megfelelője, amelyben az „electronic”
mellett az „enabled” (képes), „equipped” (jól ellátott), „empowered” (proaktív,
elhívatott) és „expert”(szakértelemmel rendelkező) is benne foglaltatik. Nagyon
fontos azonban azt is hangsúlyozni, hogy az információkhoz való hozzáférés nem
egyenlő a tudással, az orvosi kompetenciákkal és tapasztalatokkal. Az e-pácien-
sek nem akarnak jobban érteni az orvosláshoz, mint gyógyítóik, hanem aktívan
segíteni szeretnék az orvosi munkát, saját gyógyulásukat (Gaál, 2016).
Az orvosi munka tehát újabb feladatokkal bővül: szükséges-
sé válik, hogy a gyógyítók teljesen megbízható, az orvosok által
hiteles forrásnak minősített weboldalakat ajánljanak betegeiknek.
A hiteles információk közötti eligazodásban segítséget ad például
a Health On the Net Foundation (HON) alapítvány, melynek cél-
ja, hogy megfelelő szempontok szerint érvényesítse, hitelesítse az

100
egészségügyi oldalakat. Az érvényesítés egy „pecséttel”, az úgynevezett HON-
code-al történik. https://www.healthonnet.org/HONcode/Conduct.html
A nemzetközi HONcode mintájára 2017 nyarán indult el az Egészségkom-
mandó nevű magyarországi kezdeményezés, amely azzal a céllal jött létre, hogy
a hazai, magyar nyelvű egészségügyi tartalmakkal rendelkező internetes oldala-
kat egy objektív szempontrendszer alapján megvizsgálja, és azokat ajánlja
laikus és szakmai információszerzésre egyaránt. A minősítés során mind az át-
láthatóság, mind pedig a szakmaiság értékelésre kerül (https://e-kommando.hu/).
Az internetes egészségügyi tartalmak használata mellett egyre fontosabbá
válik – mind orvosi, mind pedig laikus körökben – az úgynevezett „crowdsourcing”
(online, közösségi problémamegoldás) jelensége: amikor a felhasználók egy
adott kérdéssel nemcsak „vakon” fordulnak az internet felé, hanem egy közös-
séget, „kapcsolati hálót” hívnak segítségül. Az online betegközösségek önsegí-
tő csoportként tapasztalatot, információt osztanak meg egymással, amelyeknek
kulcsszerepük lehet a gyógyulás folyamatában.
Mindez előrevetíti azt, hogy a modern medicina egyre inkább „részvételen
alapuló orvoslás”-ként (participatory medicine) írható majd le, ahol orvos és
betege közösen dolgoznak a mind jobb megoldásokért. Ez a modell már nagyon
távol van a 19-20. század mindentudó orvosának képétől, hiszen a közreműködő
orvoslás „ars poeticája” az, hogy az orvos is ember, vagyis ő sem tudhat mindent.
A medicina ugyanis olyan gyorsan fejlődik, hogy gyakorlatilag lehetetlen minden
újdonságot, felfedezést, cikket, hírt naprakészen nyomon követni. A betegek és a
hozzátartozók ráadásul más szemszögből közelítenek a problémához, mint az
orvos, és személyes érintettségük révén még motiváltabbak a megfelelő gyógy-
mód megtalálására.
A világ vezető orvosi folyóiratai egyre fontosabbnak tartják, hogy a betegek
tapasztalatai, véleménye a gyógyító közösség számára ismertté váljanak. A Bri-
tish Medical Journal például a betegek közül toboroz szerzőket, hogy közremű-
ködjenek a saját betegségükről írott cikkekben (BMJ Open, 2018). Az Egyesült
Államokban működő Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Felügyelet (FDA) 2015-
től kezdve egy betegekből álló tanácsadó testülettel működik együtt (Fda.gov,
2018). A „Betegeket bevonva” mozgalom (Patients Included) pedig céljául tűzte
ki, hogy az orvosi konferenciákon betegek is részt vegyenek előadóként vagy
szervezőként (Patients Included, 2018).

101
 A közreműködő orvoslásnak több fontos kritériuma van.
Láthattuk, hogy az orvos-beteg viszony mindinkább partnerivé válik, hiszen
a tudás – és lassan az eszköztár is – „demokratizálódik”. A partneri viszony
azonban reciprocitást feltételez: a betegekkel szemben is elvárássá teszi az
egészségtudatosságot, az egészséggel kapcsolatos széleskörű ismeretek bir-
toklását, a felelősségvállalást, valamint az együttműködést.
A beteg-adatok teljes átláthatósága: a páciensek nem tudnak hatékonyan
együttműködni orvosaikkal, ha nem láthatják mindazokat az információkat,
amelyeket ők.
Fontos továbbá az is, hogy a gyógyítók mind tájékozottabbak, naprakészeb-
bek legyenek a technikai lehetőségek terén is, hatékonyabban segítve pácien-
seiket.

A korábbiakban ismertetett bio-pszicho-szociális modell az elmúlt évtize-

dekben tehát több komponenssel is bővült, sőt, a biológiai, pszichológiai és tár-
sadalmi szükségletek mellett megjelent a spirituális igények megfogalmazása is.
A 2010-es évek elején a digitális elem is megjelent e modellben, hiszen látható,
hogy a digitális egészséggel kapcsolatos kérdések megkerülhetetlenné váltak a
gyógyításban. A bio-pszicho-szociális-digitális megközelítés (77) értelmében a
technológiai eszközök használata, az online (beteg)közösségekben való rész-
vétel és a saját egészségi állapot monitorozása ugyanúgy szerepet játszik az
egészség-betegség egyes kérdéseiben, mint a korábbi három komponens. Termé-
szetesen a digitális tényezők nem függetlenek a szociális háttértényezőktől sem
(iskolázottság, jövedelem, életkörülmények).

102
18. ábra. A bio-pszicho-szocio-digitális egészségmodell
Forrás: Ahmadvand et al, 2018

103
 5. A digitális egészségügy forradalma

„A digitalizációra az egészségügynek nagy szüksége van, ugyanis

csak az USA-ban 90 ezer orvos hiányzik, miközben a 60 éven felüli,
jobbára gondozásra szorulók száma 2050-re megduplázódik, a vár-
ható élettartam további 18 évvel nő, a civilizációs betegségekben
szenvedők száma drasztikusan nő, 2035-re pedig 380 millió cukor-
beteg lesz a világon.”(Portfolio.hu, 2018)

Az eHealth a WHO definíciója szerint: információs és kommunikációs tech-

nológia használata az egészségügyben. Olyan gyűjtőfogalom, ami a páciens-
sel való emailes kapcsolattartással kezdődően, a hordozható diagnosztikai esz-
közökkel nyerhető és digitálisan továbbított egészségügyi adatokon keresztül,
a mesterséges intelligencia orvosi célú használatáig széles spektrumot ölel fel.
(World Health Organization, 2018)
Az információs és kommunikációs technológiák ugrásszerű fejlődésén be-
lül is egyre nagyobb szerepet kapnak a mobil eszközök. Az mHealth minden
olyan egészségügyi jellegű ellátást jelent (ideértve mind a klinikai gyakorlatot,
mind a közegészségügyet vagy a személyes prevenciót), amelyben valamilyen
mobil eszköz játszik szerepet. Ez a mobil eszköz nem csak mobiltelefon (okos-
telefon) lehet, hanem minden, döntően vezetékes kapcsolat nélküli technológia
(mobil monitor rendszerek, PDA (personal digital assistant), hordható szenzorok,
bármilyen egyéb vezeték nélküli eszköz). A hordható/hordozható okoseszközök,
mobil képalkotó diagnosztikai eszközök, okos vércukor- vagy vérnyomásmérők is
az mHealth eszköztárába tartoznak.
Az egészségügyi ellátás számos kérdésére kínál már megoldást az mHealth
technológia, az orvosok informálásán és döntéstámogatásán kezdve az orvos-
képzésen keresztül egészen a különböző, krónikus betegséggel küzdő betegek
szomatikus és pszichés támogatásáig. Az egészséggel kapcsolatos mobilappli-
kációk piaca dinamikusan nő: több százezer alkalmazás áll a betegek és az or-
vosok rendelkezésére. Mindez azt is jelenti, hogy a 21. század medicinája egyre
inkább a betegeket helyezi fókuszba. A gyógyítás folyamatának középpontja
és irányítója így maga a beteg lesz, aki az otthonában is ellenőrzi vércukorszint-
jét, elkészítheti saját EKG-ját vagy akár génszekvenálást is végezhet. A virtuális

104
tartalmak intenzív használata mellett tehát rendkívül fontos, új jelenség, hogy a
digitális eszközök belépnek a betegek mindennapi életébe: már nemcsak orvost
és egészségügyi intézményt kereshetnek a neten, hanem pl. alapvető egészségi
paramétereiket is monitorozhatják otthonukban. Információt kapnak és tárolnak
testük változásairól, így jobban követhető és menedzselhető egészségük válto-
zása vagy esetleges krónikus betegségük. A cél az orvos-beteg találkozás le-
hető leghatékonyabbá tétele, a beteg intenzív bevonása a terápia folyamatába
(Meskó, 2016). Fontos például a - bevezetőben ismertetett - WeAreNotWaiting
betegmozgalma, amely olyan eszközt fejlesztett ki, amely a cukorbetegséggel
élők életét könnyíti meg. Lényegében olyan mesterséges hasnyálmirigyet készí-
tettek laikusok, amely folyamatosan ellenőrzi a vérben lévő glükóz mennyiségét,
hogy aztán a megfelelő mennyiségű inzulint tudja adagolni (Healthline, 2018).
Kérdés ugyanakkor az, hogy az új technológiai lehetőségek milyen hatás-
sal lesznek az orvos-beteg kapcsolatra. Bár nagyszámú vizsgálat még nem áll
rendelkezésünkre, feltételezhető, hogy ha a beteg egyre jobban megérti beteg-
sége lényegét, könnyebben tudja követni saját állapotát, online tud az orvosával
értekezni és adatokat küldeni a világ bármely pontjáról, az együttműködés mind
hatékonyabbá válhat [(mobil EKG) (78)].

Nézzük mindezt a magas vérnyomás betegség példáján keresztül!

A beteg otthonában okos mérőeszközével megméri a vérnyomását, ezt
rögzíti egy megfelelő applikáció, az eredményt rendszeresen elküldhe-
ti az orvosának. Tévedés, elírás kizárva, a rendszer minden mérést va-
lós időben pontosan rögzít. A kezelőorvos – anélkül, hogy a beteggel
személyesen találkozna – követheti a krónikus betegség alakulását. Az
orvos a beteg állapotát monitorozva eldönti, hogy szükséges-e továb-
bi konzultáció, vizsgálat. Ha igen, értesíti páciensét, vizsgálati időpontot
küldve. Amennyiben mindent rendben talál, e-recepten felírja a szükséges
gyógyszereket, amelyeket a beteg a gyógyszertárban kivált. Az mHealth
megoldások így nemcsak a beteg számára jelentenek majd kényelmes
és biztonságos megoldást, de az ellátórendszer számára is költség ta-
karítható meg vele, hiszen sok drága és időigényes orvos-beteg találko-
zót lehet ezáltal kiváltani. Egyúttal lehetővé válik az is, hogy az orvosok
azokra a betegekre koncentrálhatnak, akik bonyolultabb intézményi ke-
zelést igényelnek.

105
 Összefoglalva elmondható, hogy a krónikus betegségek arányának növeke-
dése, az egészségügyben tapasztalható munkaerőhiány, az egészségügyi költ-
ségek emelkedése és a várható élettartam emelkedése óriási kihívást jelent nap-
jaink egészségügyében, így a digitalizáció megkerülhetetlen (Meskó et al, 2018).
Amint láthattuk, a digitális egészségügy nem csupán technikai, technoló-
giai forradalmat jelent, hanem egyben kulturális átalakulást is: az évszázados
orvos-beteg kapcsolat, döntéshozatal, egészségmenedzsment transzformáció-
ját. Azáltal, hogy a páciensre vonatkozó digitális és objektív adatok az innovatív
egészségügyi technológiák révén mind az orvos, mind a páciens számára elérhe-
tők és felhasználhatók, partneribb lesz az orvos-beteg kapcsolat, és demokrati-
zálódik az egészségügyhöz való hozzáférés (Meskó et al, 2017).
Az alábbi táblázatban a legfontosabb változások összegzése található:

5. táblázat: A tradicionális a modern és digitális egészségügyön alapuló orvoslás

legfontosabb különbségei

Tradicionális orvoslás Modern orvoslás

A kezelés központja egészségügyi intézmény
Általános érvényű
Hierarchiára épülő
Előírások és utasítások az orvostól
Információk, tudás az orvosnál
Tekintélyelvű
Forrás: Meskó et al, 2017
A kezelés központja a beteg otthona
Személyre szabott
Partnerségen alapuló
Együttműködés orvos és betege között
Információk megosztása orvos és beteg között
Partneri

Az orvosi hivatás változása és átalakulása jelen pillanatban is zajló folya-

mat. Mint láthattuk, az orvoslás külső-belső feltételei markánsan megváltoztak,
jelentőssé vált a deprofesszionalizálódás folyamata. E változásokat erőteljesen
katalizálja a digitális egészségügy megjelenése, amely nem csupán technológiai
átalakulást jelent, hanem alapjaiban változtatja meg az orvos-beteg viszonyt és
a gyógyítás folyamatának körülményeit. Mindezek a változások azonban nem
kérdőjelezik meg az empátián, pozitív odaforduláson és kölcsönösségen alapuló
orvos-beteg kapcsolatot. Sőt, a technológiai átalakulás és a digitalizáció – remél-
hetőleg – fáradságos és repetitív munkáktól fogja az orvoslást megkímélni, így az
orvoslás ismét a „reneszánszát fogja élni”, amikor a személyes kapcsolat sokkal
intenzívebbé válik. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a digitális technológia min-

106
den eddiginél jobban dehumanizálja az orvos-beteg kapcsolatot. De talán éppen
a technológia lesz az, amely időt szabadít fel az orvosok számára, és ezt az időt
ismét a minőségi betegellátásra lehet fordítani. Ma egy orvos nagyon sok időt
tölt el például azzal, hogy utánanéz a gyógyszer-kölcsönhatásoknak, keresgél
a beteg anamnézisében, vagy böngészi az újabb és újabb laborleleteket (egyes
felmérések szerint az orvosok munkaidejük közel felét adminisztratív teendőkkel
töltik). Ezt az időt fel lehetne használni minőségi orvos-beteg kommunikációra és
kapcsolatépítésre. Az online monitorozás pedig megteremtheti a rendelő falain
kívül is az intenzív orvos-beteg kapcsolatot.

Kitekintés

„A páciensek ismerik legjobban a testüket, tüneteiket, életüket. Mi a legjobb

orvosi megoldások ismerői vagyunk. A feladat az, hogy kölcsönösen segítsük
egymást.” (Wachter, 2015)
A 21. században a gyógyító munka már nem kizárólagosan orvosi feladat.
A paramedikális szakmáknak és a betegközösségeknek óriási szerepük lehet a
gyógyítás folyamatában. Az orvosok már nem „kizárólagos őrzői” a tudásnak,
hiszen a tudás és az eszköztár (köszönhetően a digitális medicina térnyerésének)
egy része demokratizálódott.
Mint láttuk, a betegekkel való együttműködés (79) képessége az orvosi mun-
ka során kulcsfontosságúvá válik. Ezen felül előtérbe kerül az interdiszciplináris
csapatmunka jelentősége is, amely a betegek és hozzátartozók mellett a különfé-
le orvosi szakterületek kölcsönös együttműködésén alapul, nyitott kommunikáció
és közös döntéshozatal révén.
Hippokratész nyomdokain haladva a jelen és jövő orvoslásának fókuszában
nem kizárólag a betegségek kezelése áll, a hangsúly sokkal inkább a megelő-
zésre tevődik át. A digitális medicina átszövi az orvoslás mindennapjait; ennek
következtében a betegadatok védelme és biztonságos kezelése szintén új kihí-
vásként jelenik meg. A Stanford White Paper 2020-ra vonatkozó előrejelzései
szerint 2,314 exabyte-nyi egészséggel kapcsolatos adat (1 exabyte = 1 milliárd
gigabyte) születik, ami évente 48%-kal növekszik (Med.stanford.edu, 2018).

107
 A fenti átalakulás követése új kihívás a 21. századi orvos számára. Éppen
ezért a lifelong learning (az egész életen át tartó tanulás) követelménye és a
napvilágot látott új információk kritikus kezelése kiemelt fontosságú. Hasonló a
helyzet, mint a könyvnyomtatás feltalálása körüli időszakban volt: a technika már
adott, és most a használatához szükséges készségeket kell elsajátítani – akkor
meg kellett tanulni olvasni, most el kell tudni igazodni a digitális világban, orvos-
nak és betegnek egyaránt.

Milyen készségekre van szüksége a közeljövő orvosának?

A betegekkel való megfelelő kapcsolat kialakításának készsége, mivel
egyre több krónikus, multimorbid betegséggel küzdő ember kerül az ellá-
tórendszerbe.
A megfelelő kommunikációs készségek
Adaptálódás az állandóan fejlődő technológiai változásokhoz és az eh-
hez szükséges klinikai készségek fejlesztése
Megfelelő orvosi és technikai jártasság a digitális eszközök alkalmazásá-
ban
A telemedicina egyre nagyobb térnyerésével nagy szerepet kap a táv-
gyógyítás, amely újfajta orvosi skilleket kíván (például, hogy miként lehet
megfelelően diagnosztizálni, kommunikálni személyes kontaktus nélkül).
Az egészségügyi dolgozókat szükséges lesz arra is képezni, hogyan di-
agnosztizáljanak, kezeljenek, edukáljanak és monitorozzanak személyes
kapcsolat nélkül. Mindennek a továbbfejlesztése a „kórház az otthonban”
(hospital at home) program, amely akár bonyolult ellátást is lehetővé tesz a
beteg otthonában (pl. dialízist), csökkentve ezzel a kórházi ellátás költsé-
geit (Low, 2015).
Hatékony csapatmunka: szakmai együttműködés a kollégákkal és a be-
tegekkel – hiszen a tudomány és a technika fejlődése szinte lehetetlenné
teszi, hogy a gyógyítók egyedül oldjanak meg minden felmerülő kérdést.
Feltehetően új, gyógyítással kapcsolatos szakmák jelenhetnek meg a gyó-
gyító teamekben: clinical data scientist, medical software engineer és dig-
ital medicine specialist (Zimmermann, 2003).
Az adatok kezelése, védelme, az adatokban való eligazodás képessé-
ge, a rendelkezésre álló információk kritikus és szelektív kezelése. (A 21.
századi gyógyítóknak tisztában kell lenniük azokkal az etikai kihívásokkal,

108
 amelyeket a digitális technológia teremt. Óriási etikai kihívást jelent például
az egészséggel kapcsolatos adatok gyűjtése, tárolása, a hozzájuk való
hozzáférés és a megosztásuk.)
Mivel a tudás és a kezelés globalizálódik, országokon átívelő kutatócso-
portok, a klinikai teamekkel való együttműködés képessége is szükségessé
válik (Lerner, 2018).

A 2020-as évek második felére a fejlett országok egészségügyi intézménye-

iben a robotika, a virtual reality és a távmonitorozás a mindennapi orvosi rutin
részévé válhat. Ezen eszközök effektív használatához új típusú ismeretekre lesz
szükség, amelyekre reflektálnia kell az orvosképzésnek is. A jelen és a jövő orvos-
generációinak ezekre a kihívásokra is fel kell készülniük, így ezeket a készségeket
és tudást mind az orvosképzés, mind pedig az orvos-továbbképzés részévé kell
tenni. Hasonlóan ahhoz, ahogyan egy orvos a képzése során jártasságot szerez
az anatómiában, a digitális egészségügy által nyújtott lehetőségeket is ismernie
szükséges.
A fejezet Győrffy Zsuzsa (2018): (M)ilyen a 21. századi orvos? című könyv-
fejezetének átdolgozott változata. In: Nováky E. – S. Gubik A. (szerk.): A múlt-
ból átívelő jövő – VIII. Magyar (Jubileumi) Jövőkutatási Konferencia. 50 éves a
magyar jövőkutatás, 2018. Budapest, 2018. november 14–25. Konferenciakötet.
Győr: Palatia Kiadó és Nyomda, 343–355.

KITEKINTŐ KÉRDÉSEK:

1. Milyen kérdéseket vet fel az „elnőiesedő orvoslás” trendje?

2. Milyen kihívások állnak a 21. századi gyógyítók előtt?

3. Elképzelhetőnek tartja-e, hogy a jövőben gépek veszik át az orvosok

feladatait?

109
Ajánlott olvasmányok:

1. Boulis AK, Jacobs JA (2008): The changing face of Medicine. ILR Press: Ithaca, N.Y.
2. Győrffy, Zs (2015): Orvosnők Magyarországon. Semmelweis Kiadó, Budapest.
3. Meskó, B (2016): Az orvoslás jövője. HVG Kiadó, Budapest.

Felhasznált irodalom

1. Ahmadvand, A, Gatchel, R, Brownstein, J and Nissen, L (2018): The Biopsychosocial-Di-

gital Approach to Health and Disease: Call for a Paradigm Expansion. Journal of Medi-
cal Internet Research, 20(5), p.e189.
2. Barondess, J (2003): Medicine and Professionalism. Archives of Internal Medicine, 163
(2), p.145.
3. Benke, J (2008): Az orvostudomány törénete. Medicina 2008.
4. Blog: Society for Participatory Medicine (2018). About Us | SPM Blog. [online] Avai-
lable at: https://participatorymedicine.org/epatients/about-e-patientsnet [Accessed 12
Aug. 2018]
5. BMJ Open (2018): New requirements for patient and public involvement state-
ments in BMJ Open | BMJ Open. [online] Available at: https://blogs.bmj.com/bm-
jopen/2018/03/23/new-requirements-for-patient-and-public-involvement-state-
ments-in-bmj-open/ [Accessed 12 Aug. 2018].
6. Buda, B: Az orvos-beteg kapcsolat jelenségei és problémái. In: Fejezetek az orvosi szo-
ciológia és a társaslélektan tárgyköréből 7-34. Budapest 1994, TÁMASZ.
7. Canale, S, Louis, D, Maio, V, Wang, X, Rossi, G, Hojat, M and Gonnella, J (2012): The
Relationship Between Physician Empathy and Disease Complications. Academic Medi-
cine, 87(9), pp.1243–1249.
8. Engel, G (1977): The need for a new medical model: a challenge for biomedicine.
Science, 196 (4286), pp.129– 136.
9. Fda.gov. (2018): Patient Engagement Advisory Committee. [online] Available at: htt-
ps://www.fda.gov/AdvisoryCommittees/CommitteesMeetingMaterials/PatientEngag-
ementAdvisoryCommittee/default.htm [Accessed 12 Aug. 2018].
10. Ferguson, T. – Frydman, G. (2004): The first generation of e-patients. BMJ, 328 (7449),
1148–1149.
11. Freidson, E (1988): Profession of medicine. The University of Chicago Press, Chicago
12. Gaal, I (2016). Impact of the internet on physician–patient relationship. Orv. Hetil.
157(17), pp. 680–684.
13. Halmos T (2006): Partneri viszony az orvos–beteg kapcsolatban és ennek hatása az
egészségi állapotra. Magyar Tudomány 2006/9. 1099.o.
14. Haug, M (1972): Deprofessionalization: An Alternate Hypothesis for the Future. The So-
ciological Review, 20(suppl), pp.195–211.

110
15. Healthline. (2018): We Are Not Waiting. [online] Available at: https://www.healthline.
com/health/diabetesmine/innovation/we-are-not-waiting [Accessed 12 Aug. 2018]
16. Irvine, D (1997): The performance of doctors: professionalism and self regulation in a
changing world. BMJ, 314(7093), pp.1540–1540.
17. Kapocsi, E (2004): Válság vagy megújulás. Válaszúton az orvosi hivatás. Lege Artis Me-
dicinae, 14(1): 72.
18. Kapocsi, E (2011): „Boldogtalan orvosok” – a jelenség és ami mögötte van. Lege Artis
Medicinae, 21 (8–9): 584–588.
19. Kovács, J (2006): A modern orvosi etika alapjai. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest.
20. Kőműves S. (2017): Az engeli biopszichoszociális modell. Metszetek, 6 (2).
21. Lerner, I, Veil, R, Nguyen, D, Luu, V and Jantzen, R (2018): Revolution in Health Care: How
Will Data Science Impact Doctor–Patient Relationships? Frontiers in Public Health, 6.
22. Low, L. – Vasanwala, F. – Ng, L. et al. (2015): Effectiveness of a transitional home care
program in reducing acute hospital utilization: a quasi-experimental study. BMC Health
Services Research, 15 (1)
23. Mansfield SJ, Morrison SG, Stephens HO, Bonning MA, Wang SH, Withers AH (2011):
Social media and the medical profession. Med J Aust, 94 (12): 642–644.
24. Med.stanford.edu. (2018): [online] Available at: https://med.stanford.edu/content/dam/
sm/sm-news/documents/StanfordMedicineHealthTrendsWhitePaper2017.pdf [Acces-
sed 12 Aug. 2018]
25. Meskó, B (2016): Az orvoslás jövője. HVG Kiadó, Budapest.
26. Meskó, B, Drobni, Z, Bényei, É, Gergely, B and Győrffy, Zs (2017): Digital health is a
cultural transformation of traditional healthcare. mHealth, 3, pp.38–38.
27. Meskó, B, Hetényi, G and Győrffy, Zs (2018): Will artificial intelligence solve the human
resource crisis in healthcare? BMC Health Services Research, 18(1).
28. Parsons, T (1939): The Professions and Social Structure. Social Forces, 17(4), pp.457–
467.
29. Patients Included (2018): [online] Available at: https://patientsincluded.org/ [Accessed
12 Aug. 2018]
30. Portfolio.hu (2018): Az egészségügyi forradalom lehet Magyarország következő nagy
dobása. [online] Available at: https://www.portfolio.hu/vallalatok/it/az-egeszseg-
ugyi-forradalom-lehet-magyarorszag-kovetkezo-nagy-dobasa.243476.html [Accessed
12 Aug. 2018]
31. Ritzer G, Walczak D (1988): Rationalization and the deprofessionalization of physicians.
Social Forces, 67(1): 1–22.
32. Wachter, R. (2015): The digital doctor. New York, NY: McGraw-Hill Education.
33. World Health Organization (2018): eHealth at WHO [online] Available at: https://
www.who.int/ehealth/about/en/ [Accessed 14 Aug. 2018]
34. Weiss M, Fitzpatrick R (1997): Challenges to medicine: the case of prescribing. Socio-
logy of Health & Illness, 19(3), 297-327.
35. Zimmerman, J. (2003): Defining Biomedical Informatics Competency: The Foundations of
Profession. Advances in Dental Research, 17 (1), 25–28.

111
36. https://www.businessinsider.com/hacked-raspberry-pi-artificial-pancreas-2015-8
37. https://www.youtube.com/watch?v=kgu-AYSnyZ8
38. http://stresszdoktor.hu/uploads/azeredetihippokratszieskszvegnekfordtsa.pdf
39. http://csermelyblog.tehetsegpont.hu/node/162
40. https://www.healthonnet.org/HONcode/Conduct.html
41. https://e-kommando.hu/
42. http://www.epatientdave.com/
43. http://www.riggare.se/about-parkinsons-disease/
44. http://journals.lww.com/academicmedicine/Fulltext/2012/09000/The_Relationship_
Between_Physician_Empathy_and.26.aspx

112
VII. A KOMPLEMENTER ÉS
ALTERNATÍV MEDICINA
SZOCIOKULTURÁLIS
KONTEXTUSA
Zörgő Szilvia

Definíciók
• Tendenciák a Komplementer és Alternatív Medicina használatában
• Terápiaválasztás
• Objektív tény vs. személyes tapasztalat

1. A definíció kérdésköre

Bár a komplementer és alternatív medicina

(KAM) ismert fogalmak, a pontos definíció felállítá-
sakor számtalan problémába ütközhetünk. Az egyik
meghatározás szerint a KAM olyan különböző
gyógyítási eljárásokat takar, melyek nem tar-
toznak a konvencionális (nyugati) medicina
által elfogadott terápiák közé (Bishop, Yardley
& Lewith, 2010). A „konvencionális” és a „nem kon-
vencionális” pontos definíciója nem csak országról
országra változó, de kórházanként, sőt, orvosonként is. Az egészségügyben dol-
gozók körében a „komplementer medicina” kifejezés azonosul az „esetenként jól
alkalmazható” eljárásokkal, vagy az „evidence-based terápiákkal”, míg az „al-
ternatív medicina” gyakran azonos az „elfogadhatatlan, nem javasolt”, a nyugati

113
orvoslással nem összeilleszthető gyógyítási eljárásokkal, sőt, a kuruzslással (Zör-
gő, Győrffy, 2016). A KAM-al foglalkozó szakirodalomban a „komplementer”
a nyugati gyógymód mellett alkalmazott „kiegészítő” kezelést jelent, az
„alternatív” pedig a nyugati terápiát helyettesítő kezelést. „Integratív or-
voslás” az, amikor nyugati orvos konvencionális és komplementer módszereket
együttesen alkalmaz.
Ismerünk olyan komplementer/alternatív medicinákat, melyek kultúrá-
ba ágyazott gyógyító rendszerek, mint például a hagyományos kínai orvoslás
(HKO), a tibeti orvoslás, vagy az indiai ayurvédikus gyógyászat. Vannak viszont
olyan medicinák is, melyek nem köthetők egy bizonyos kultúrához (Új Germán
Medicina, Reiki, fitoterápia stb.), illetve kulturális rendszertől független eljárások
(neurálterápia, balneológia stb.), vagy termékek (gyógyteák, mágneságy, energi-
aspirál stb.). A KAM tehát számtalan módon kategorizálható. A legelterjedtebb,
de nem problémamentes tipológiát a US National Center for Complementary and
Integrative Health (NCCIH) határozta meg. A KAM helyzete jogi szempontból
is komplex: az Európai Unió tagállamai egymástól markánsan eltérő jogszabá-
lyi háttérrel rendelkeznek (Hegyi et al, 2013). A magyar egészségügyi törvény
(11/1997. (V. 28.) NM rendelet) a KAM-ot két csoportra bontja: orvosi diplo-
mához kötött tevékenységek (pl. HKO, homeopátia, neurálterápia) és orvosi
diploma nélkül végezhető tevékenységek (pl. akupresszúra, energiagyógyászat,
fitoterápia). A törvény azt is kijelenti, hogy amint egy orvosegyetem „tanfolyamot
és vizsgát szervez, vagy ilyen tanfolyamot és vizsgát akkreditál”, az érintett KAM
orvosi diplomához kötött tevékenységnek minősül.

114
 A „komplementer” és az „alternatív” kifejezés mindig az adott társadalom
domináns orvosi rendszeréhez viszonyítva értelmezendő. Magyarországon a
professzionális szektort (Helman, 1994) a nyugati medicina jelenti, társadalmi
és kulturális dominanciája megkérdőjelezhetetlen, így a hozzá viszonyított „töb-
bi medicina” legfeljebb kiegészítheti vagy helyettesítheti. Afrika és Ázsia számos
országában viszont a hagyományos gyógymódok jelentik a domináns gyógyító
rendszert, és a viszonylag új nyugati, „komplementer” medicinát kevesebben ve-
szik igénybe (Yarney et al, 2013).

2. Tendenciák a KAM használatában

A meghatározás nehézségei és az egyes országokban érvényes eltérő jogi

szabályozás miatt is a KAM igénybevétele nehezen mérhető, de a szakiroda-
lom zöme növekedéséről számol be. Egy 2012-es reprezentatív felmérés szerint
az USA felnőtt lakosságának 36-42%-a rendszeresen használ valamilyen KAM
terápiát (Clarke et al, 2015), míg az EU-ban ez a szám elérheti akár a 86%-ot
is (Eardley et al, 2012). Bár hazánkban az utóbbi évtizedekre vonatkozóan nem
rendelkezünk reprezentatív lakossági adatokkal, az 1990-es évek felmérései nö-

Tájékozódj

US National Center for Complementary and https://nccih.nih.gov/

Integrative Health (NCCIH)

Magyar Akupunktúra Orvosok Társasága http://www.maot.hu/

WHO: Traitional, Complementary and https://www.who.int/traditional-comp-

Integrative Medicine lementary-integrative-medicine/en/

A természetgyógyászati tevékenység https://net.jogtar.hu/jogszabaly?do-

gyakorlásának egyes kérdéseiről cid=99700011.NM
11/1997. (V. 28.) NM rendelet

115
vekvő KAM-használati trendekről adnak számot: 1991-ben 6,6%-os e terápiák
használata, míg 1999-ben már 23,9% (Varga, 2007).
Nem reprezentatív kutatás esetén az eredmények nehezen vethetők össze,
mert az adatok függvényei a kutatás kialakításának és kontextusának. Így pél-
dául a mintavételezés az egyik alapkérdés: milyen betegcsoportot néznek, és a
minta honnan származik? Egy vizsgálat Malajziában HIV/AIDS betegek körében
78,2% KAM-használatot mért (Hasan et al, 2010), de a mintavételezés egyetlen
kórházra korlátozódott; egy másik kutatásban csak egy betegségcsoportot vizs-
gáltak, a tüdőrákkal küzdő svéd betegek körében, ahol 53%-os KAM-haszná-
lati arányt találtak (Lövgren et al, 2011). A kutatás kulturális kontextusa is fontos,
ugyanis figyelembe kell venni, hogy egy adott országban milyen medicina a do-
mináns és mennyire hozzáférhető. Ghánában 73,5% a KAM-használat a daga-
natos betegek körében (Yarney et al, 2013), ugyanis Afrika számos országában
a nyugati orvoslást a betegek nem tudják megfizetni, és ezért a hagyományos
gyógymódokat kénytelenek igénybe venni. A fentieken túl a mérési eredményeket
jelentősen befolyásolja az is, hogy a KAM-ot miként definiálják és csoportosítják
a kutatás során (pl. alternatív egészségügyi termékek használata vagy csak ter-
mészetgyógyásznál igénybe vett terápiák stb.).

3. Kereslet és kínálat
A KAM növekvő térhódítása a plurális (többszereplős) egészségügyi piac
keretében is értelmezhető, ahol a nyugati medicina domináns társadalmi és kultu-
rális helyzete ellenére elért sikerét magyarázza, hogy egy növekvő lakossági
igényt elégít ki. A piaci térnyerés másik oka, hogy a KAM terápiák, szolgál-
tatások és termékek elterjedése visszahat arra, hogy a lakosság miként
gondolkodik egészségügyi kérdésekről, betegségről, gyógyításról. Tehát
egy adott medicina hozzáférése és lakossági igénye szoros kölcsönhatásban van
– egymást erősíthetik vagy gyengíthetik. Az, hogy egy egyén vagy társadalom
miként gondolkodik a gyógyításról, összefügg egyfelől azzal, hogy milyen infor-
máció érhető el a kultúrán belül (pl. távol-keleti eszmék térnyerése), másfelől pe-
dig azzal, hogy milyen szolgáltatások terjednek el a piacon (pl. akupunktőrök
jelenléte). Továbbá a kereslet és kínálat szempontjából fontos, hogy a kórházak-

116
ban milyen KAM szolgáltatások vehetők igénybe, illetve, hogy a társadalombiz-
tosításnak milyen terápiák részei (pl. Németországban az akupunktúra).
Egy medicina presztízsét fokozhatja, és ezzel keresletét növelheti, ha orvosi
tevékenységnek minősül – ezzel voltaképpen szakmai tekintélye nő és a terápia
a tudományos elismerést sejteti. A keresletet és kínálatot befolyásolja az is,
ha egy KAM „kulturális termékként” is értékesíthető, vagyis (egészség)
turisztikai vagy politikai/diplomáciai célokat szolgál; Magyarországon jó
példa erre a balneológia (gyógyforrásoknak, gyógyfürdők terápiás-turisztikai al-
kalmazása). Ha valamely medicina „kulturális termékként” több nyilvánosságot
kap, az presztízsét és elérhetőségét is növelni fogja, és mindez visszahat a lakos-
ság preferenciájára.

4. Mit veszünk meg a „világkép piacon”?

Globalizálódó világunkban a gyakran egy-
másnak ellentmondó információk mérhetetlenül
sok forrásból származnak és olyan csatornákon
keresztül áramlanak, melyekhez az egyén lehe-
tőségei és előzetes preferenciái szerint fér hozzá:
mit tart „hiteles” vagy „megbízható” információ-
forrásnak. Az olyan társadalmi intézményeknek,
mint az egyház és az iskola, ma csökkenőben
van a tekintélye, ezért a döntési folyamatokra ke-
vésbé hatnak – tájékozódási pontjaink már nem
egyértelműek és kizárólagosak, az „igazság” és
a „tény” sokszor szubjektív megítélés alá esik: „…
az egyén lett a döntés alapja, és a hagyomány
helyett egyre inkább a tapasztalat [válik] az au-
tentikusság forrásává” (Molnár, 1998).
Az egészségügyi piacon nem csak termékek és szolgáltatások ver-
sengenek, de világnézetek, gondolkodásmódok, attitűdök is. A társa-
dalmi intézmények tekintélyvesztése és a nagymértékű információáramlás azt
eredményezi, hogy a korábban homogénebb (centralizált kulturális erők által
létrehozott és kitermelt) világképek egyre heterogénebb formát öltenek – sze-

117
mélyre-szabottabbá és kaleidoszkópszerűvé
válnak (Van Wolputte, 2004). Globalizálódó
miliőnkben az emberek maguk állítják össze
világ- és emberképüket egyfajta „kulturális
szemezgetéssel”, és ez egészségügyi kérdé-
sekben (betegségkép, terápiaválasztás) sincs
másként. A globalizációs folyamatok – külön-
böző intenzitással – minden kultúrát érintenek,
így a „szemezgetés” mértéke ettől, valamint az
egyén lehetőségeitől és preferenciáitól függ.
Világszerte mindannyian elfogadunk és alkal-
mazunk különböző kultúrákból érkező gondo-
latokat, attitűdöket, termékeket; azokat, akik
a nyugati társadalomban élnek és ideológiai
alapon, körülhatárolható normarendszer szerint szemezgetnek, „kulturális krea-
tívoknak” nevezi a szakirodalom.
A „kulturális kreatívok” a 2000-es évek elején az amerikai felnőtt lakosság
24%-át tették ki, Európában 80-90 millió ember került ebbe a kategóriába (Ray,
2001). Közös értékeik közé tartoznak az ökológiai fenntarthatóságra való törek-
vés, az egzotikus és idegen dolgok preferálása, a társadalmi optimizmus, és a

Videó
Általában nem jó ötlet magyarázkodni, hogy valami miért vicces…,
de ha ezt a videót viccesnek találtad, meg tudod mondani, hogy miért az?

„homeopátiás sürgősségi”
(YouTube videó)

A videó a KAM kulturális elemeit a nyugati medicina kulturális környezetébe helyezte, ettől abszurd a
jelent. Jól illusztrálja, hogy valamely terápia általában nem elszigetelt, hanem kultúrába ágyazott jelenség
– és ez igaz a nyugati medicinára is.

118
spiritualitás, mely a test-lélek-elme egységében fogható meg, és e világszemlé-
letben központi szerepet tölt be. KAM-használók nem kizárólag a „kulturális kre-
atívok” között vannak, ugyanakkor a „kulturális kreatívok” normarendszere és a
KAM között kölcsönhatás van: a KAM e világnézet egyik „mozgatórugója” és
egyben „terméke” is. Tehát a terápiaválasztásban is közrejátszik az, amit „meg-
veszünk a világkép piacon”, de a döntés nem kizárólag kulturális értékek, világ-
nézetek függvénye.

5. Terápiaválasztás: miért a KAM?

A terápiaválasztás szakirodalma a döntési mechanizmus tényezőit általában

két csoportra bontja: a beteget a biomedicinától eltávolító tényezők („push
factors”) és az alternatív medicina felé vonzó tényezők („pull factors”)
(Furnham, 2000). Jóllehet a döntési folyamat ennél komplexebb, mégis ez a mo-
dell segíthet megérteni, hogy mi indokolja a KAM alkalmazását.
Az eltávolító tényezőkhöz sorolható, ha egy adott betegségre nincs nyugati
gyógymód, nem hatékony a biomedicina által javasolt gyógymód, illetve mel-
lékhatásai annyira erősek, hogy a beteg (gyakran orvosa tudta nélkül) elhagyja,
vagy alkalmazása mellett a mellékhatások csökkentése érdekében komplemen-
ter terápiát vesz igénybe. E három push tényező jól dokumentált a krónikus vagy
visszatérő betegségek kapcsán, illetve a pszichoszomatikus tünetekben, betegsé-
gekben szenvedők körében. Továbbá gyakori az a jelenség is, hogy számtalan
nyugati diagnosztikus eljárás ellenére a biomedicina nem tudja megállapítani,
hogy a páciens milyen betegséggel küzd, vagy csak tüneti szinten kezelhető funk-
cionális zavart diagnosztizál – ami a terápiaválasztásban szintén push tényező
lehet.
A fenti (dichotóm) modell másik pólusán a pull faktorok állnak, például egy
olyan „egyszerű” tényező, mint hogy valakit a távol-keleti küzdősportok vagy
a jóga érdekel, és ezért jobban vonzódik a távol-keleti medicinákhoz, például
az ayurvédikus orvoslást preferálja. Az esetek többségében egyszerűnek tűnő
tényezők is komplex folyamatot takarnak: az egyén egy bizonyos alternatív
medicina kulturális közegében felfedezni véli saját értékrendjét, vagyis
„filozófiai kongruencia” alakul ki az egyén és a KAM között. Milyen kul-

119
turális és egyéni értékekről, preferenciákról beszélhetünk tehát? Ezeket részben
fedi a „kulturális kreatívok” kapcsán említett normavilág, érdemes azonban há-
rom további jelenségről bővebben is szót ejteni: a változó orvos-beteg kapcsolat,
a „természetesség” iránti igény, valamint a „holizmus” speciális értelmezése.
Az elmúlt évtizedekre jellemző, hogy a nyugati kultúrákban nem csak az or-
voskép változik (ahogyan az orvosok, a betegek és a társadalom gondolkodik
az orvosokról), hanem a beteg viselkedése, önmagáról való vélekedése és az
orvos-beteg kapcsolathoz társított elvárásai is. Mivel egészségügyi témakö-
rökben is burjánzik a különböző forrásokból eredő információ, és a beteg
gyakran saját elképzelései szerinti „diagnózissal” áll az orvos elé, más-
fajta orvos-beteg dinamikáról beszélhetünk. Gyakori a beteg részéről az az
elvárás, hogy az orvos partnerként kezelje, a konzultációt és a kezelést egyen-
rangú együttműködésnek érezze. Gyakran a páciens igényelné, hogy megbe-
szélhesse állapotának pszichoszociális vonatkozásait is, erre azonban a nyugati
orvos nincs feltétlenül felkészülve, illetve a közellátásban ez a lehetőség korláto-
zott. A magánpraxisban dolgozó alternatív gyógyítók hosszabb konzultációs időt
tudnak biztosítani, és a medicinák zöme átfogja a pszichoszomatikus tartományt
is, így a beteg azt érezheti, hogy ez az igénye ki van elégítve.
A KAM-használathoz vezető filozófiai kongruenciában a következő fontos
jelenség a „természetesség” iránti igény. A Nyugati társadalmakban erősödő
tendencia a „természetes” előnyben részesítése, ami többek között megnyil-
vánul táplálkozási szokásokban (pl. bio termékek), étrendekben (pl. Paleolit dié-
ta), illatszerekben/kozmetikumokban, és a terápiaválasztásban (KAM) is. A táp-
lálkozás megváltoztatására gyakori indok az élelmiszeradalékok és „vegyszerek”
bevitelének tudatos csökkentése, a terápiaválasztásban pedig a gyógyszerhasz-
nálat kerülése és az olyan terápiák preferálása, melyek a test öngyógyító me-
chanizmusait serkentik. Ebben az összefüggésben a „természetes” szinonimája
az „ősi” és a „hagyományos”, a kulturális ellentéte pedig a „szintetikus”, a „mé-
reganyag” és gyakran maga a gyógyszer. Sokan hajlamosak idealizálni azt,
ami ősi, „ahogyan már dédapáink is csinálták”, ugyanis arra asszociálnak, hogy
„tiszta”, „autentikus”, „olyan, mint amilyennek lennie kell”. Ezért is vélekedik sok
ember úgy, hogy a viszonylag fiatal nyugati medicinához képest a hagyományos
gyógymódok „megbízhatóbbak”. A „természetes” preferenciája összefügghet a
társadalomtudományi kutatásokban „Modern Health Worries”, vagyis a modern
világhoz kapcsolt egészségügyi aggodalmaknak nevezett jelenséggel (Köteles et

120
al, 2016): az élelmiszeradalékok, az „elektroszmog” és egyéb környezetszeny-
nyezés kapcsán megélt szorongással és az ezek miatt végzett „méregtelenítés”
gyakorlatával.
Az alternatív medicinához gyakran kapcsolt kulcsszó a „holisztikus”. A ho-
lizmus számos meghatározásából egy különösen elterjedt a Nyugaton: a
test és a lélek egysége. Annak ellenére, hogy az orvostudományban is vannak
törekvések egyfajta holisztikus megközelítésre (lásd: bio-pszicho-szociális mo-
dell), a nyugati orvoslásra inkább a redukcionizmus (összetevők minél kisebb ré-
szekre bontása) és a specializáció (szakorvosok, szakellátás) volt eddig jellemző.
A Keletről jövő orvosi rendszerek közös jellemzője, hogy kultúrába ágyazottak,
vagyis az egészséggel kapcsolatos kérdések egy nagyobb filozófiai és társadal-
mi rendszer részét képezik. A testi folyamatokat nem választják el az érzelmi, gon-
dolati jelenségektől, sőt, az embert a fizikai környezet és a szociális háló szerep-
lőjének tekintik, mely területeket egyetlen uralkodó vallási-filozófiai értékrendszer
sző át. Ez a holizmus egyik meghatározása, Nyugaton azonban, számos kulturá-
lis változás folyományaként, leginkább a test és lélek összefüggéseire helyeződik
a hangsúly, és ennek egy aszimmetrikus verziója az az elterjedt vélekedés, hogy
minden fizikai betegségnek lelki oka van.
A „minden betegség lelki eredetű” attitűd, azaz a pszichoszociális tényezők-
nek tulajdonított testi betegség, részben válaszreakció lehet a nyugati orvoslás-
ban tapasztalható redukcionizmusra és specializációra. Számos kulturális ha-
tás mellett a háttérben az is állhat, hogy a fizikai betegség idején fellépő
bizonytalanságérzeten és kontrollvesztésen a beteg úgy igyekszik felül-
kerekedni, hogy nagyobb hangsúlyt fektet jobban kontrollálható tarto-
mányaira – pszichológiai és szociális világára.
Mivel nem csak az orvos, de a beteg is rendelkezik a betegséget leíró ma-
gyarázó modellel, az orvosi konzultáció voltaképpen e két magyarázó modell
interakciója (Helman, 1994). A beteg számára érthető kommunikáció nem
pusztán a szavak szintjén valósulhat meg (az orvosi nyelvezet a beteg szá-
mára érthető közvetítése), hanem a jelentés szintjén is (mit jelent a beteg szá-
mára betegsége, hogyan értelmezi). Számos kultúrában végzett kutatás mutatja,
hogy az ember hajlamos fizikai betegségét pszichoszociális kontextusban értel-
mezni (Kleinman, 1980 & Garro, 2000), főként azért, mert egyszerre éli meg
ezeket a tartományokat: ha valaki influenzás, nehéz különválasztania a rosszked-
vét és a fizikai tüneteket, vagy azt, ahogyan másokhoz viszonyul saját fizikai és

121
lelki állapota miatt. Ha a Földön létező kultúrák összességét nézzük, ritkaságnak
számít a nyugati orvoslás már sok szempontból meghaladott törekvése, hogy a
biológiai tartományt leválassza az élet egyéb területeiről, melynek lehetősége a
technológia fejlődésének köszönhetően egyébként is újdonságnak számít. Sokkal
gyakoribb, hogy a kultúrák a fizikai betegséget ugyanabba az értelmezési keret-
be, kategóriába helyezik, mint a balsorsot, a balesetet, és a szociális problémákat.
Az ember, kultúrától függetlenül, törekszik az őt érintő jelenségek megértésre.
Ha bármi jelentés nélkül marad, a folyamat eredménye kontrollvesztés, vagyis:
„ha nem értem, nem tudom kezelni, befolyásolni”, és betegség idején a kontroll-
vesztés jelentős mértékű lehet. Sokak számára a biokémiai vagy genetikai alapon
nyugvó betegségmagyarázat nem hordoz jelentést, és így a megértés igénye egy
alternatív medicinához társított értelmezési kerethez vezetheti őket. Ez különösen
igaz lehet a krónikus betegségek vagy a végstádiumban lévő betegek esetében,
ahol a betegségre irányuló jelentésadás igénye fokozottan érvényes. A KAM
gondolatrendszerek nyelvezete és jelentésrendszere a betegek számára
gyakran könnyebben értelmezhető, és alapfogalmai személyre szabha-
tóbbak.
Tehát, a teljesség igénye nélkül, pull faktorok: az orvos-beteg kapcsolat, a
természetes iránti igény, és a holisztikus gondolkodás bizonyos verziói. A pull
faktorok tekintetében különösen fontosak a társadalmi trendek, így egészségügyi
kérdésekben is az egyén döntése mindig a társadalmi viszonyokkal és változá-
sokkal való interakcióban születik meg. Megjegyzendő, hogy a KAM-ban to-
vábbképzést kapott nyugati orvosok pályaválasztása mögött is találhatunk push
és pull faktorokat, főként olyan, a filozófiai kongruenciára utaló értékeket, melyek
az egészség és betegség eltérő meghatározására, vagy ember- és világképre
vonatkoznak.

PUSH FAKTOROK PULL FAKTOROK

Nincs nyugati gyógymód
Nem hatékony a gyógymód
Túl erősek a mellékhatások
Nincs diagnózis
Teljesületlen elvárások
Hosszú várólisták
Eltérő orvos-beteg kapcsolat
Eltérő ellátás
Eltérő pszichoszociális környezet
Társas támogatás
„Természetes” iránti igény
„Holizmus” iránti igény

122
 5. Objektív tény vs. személyes tapasztalat

Mekkora szerepet kap a beteg döntési mechanizmusában a hatékonyság

evidence-based (bizonyítékokon alapuló) kimutatásának igénye? Egyfelől, kultú-
ránkban a tudományos világképnek és a konvencionális medicinának domináns
szerepe van, ezért a legtöbb KAM-használóban él egy kimondott vagy kimon-
datlan vágy arra, hogy a tudomány alátámassza az általa igénybe vett kezelési
formát, legyen az bármilyen ezoterikus is. Másfelől ezek a módszerek szigorú
elvárási és eljárási rendszert jelentenek, így gyakran előfordul, hogy egy jelenség
az átlagember mindennapi tapasztalata, és mégsem bizonyítható tudományos
eszközökkel. Tehát a tudományos bizonyítékokkal kapcsolatban a különböző te-
rápiák használatában egyfajta ambivalencia fedezhető fel. A személyes tapasz-
talat ugyanakkor rendkívül relevánssá vált: az első kézből származó információ
felértékelődött az élet számos területén, így az egyén és a tapasztalattal ren-
delkező Másik vált az autentikus információ elsődleges forrásává. Nem véletlen,
hogy a KAM népszerűsége elsősorban a szájhagyománynak köszönhető.

123
 Összegzés

Definíciós kérdéskör: a KAM általában kultúrába ágyazott, nem konvencionális terá-

piás eljárások összessége. A konvencionalitás országonként eltérő.
Magyar törvény: a KAM-ot két csoportra bontja – orvosi diplomához kötött és orvosi
diploma nélkül végezhető tevékenységekre.
Globalizáció: ebben az összefüggésben: információtermelés, heterogén világképek,
„kulturális szemezgetés”
Egészségügyi piac: nem csak termékek és szolgáltatások versengenek, de világnéze-
tek, gondolkodásmódok, attitűdök is
Terápiaválasztás: „push” (a nyugati medicinától eltávolító) és „pull” (a KAM felé von-
zó) tényezők együttes hatása; egyéb tényezők: változó orvos-beteg kapcsolat, a természetes-
ség / a holizmus iránti igény, és az értelmezési keret (fizikai betegség, balsors, baleset, szociá-
lis probléma együtt értelmezendő)
Jelentésadás iránti igény: ami jelentés nélkül marad, kontrollvesztést eredményezhet
– a páciens számára a betegség és a terápia értelmezhető kell, hogy legyen; az orvosi konzul-
táció két magyarázó modell interakciója: az orvosé és a betegé
Evidence: KAM-használók körében ambivalens a tudományos bizonyítékok iránti igény;
szociokulturális hatások miatt az első kézből származó információ felértékelődött és a legau-
tentikusabb „bizonyítékká” vált

124
 Veszélyek és kihívások

Veszély: Szimultán alkalmazott terápiák destruktív interakciója

A legtöbb beteg mindent meg fog próbálni a gyógyulás érdekében, külö-
nösen, ha állapota miatt kétségbeesik, ha nem érzi, hogy a nyugati terápia
használ, vagy ha nincs alkalmazható nyugati gyógymód. Számos kezelés-
fajta káros kölcsönhatásban van egymással és komoly következményekkel
járhat.

Kihívás: Informálódni a KAM világáról

A beteg az orvos tudta nélkül is használhat különböző gyógymódokat, ter-
mékeket, ezért orvosként hasznos a KAM világában legalább annyira tájéko-
zódni, hogy ezek a destruktív terápiás interakciók kiszűrhetők legyenek.

Veszély: Az orvos tájékoztatásának hiánya

Magyarországon a KAM-használó betegek zöme nem közli a kezelőorvos-
sal, hogy kiegészítő terápiát alkalmaz – fél elmondani, nehogy orvosa emiatt
elítélje, vagy az ellátást megtagadja. Sokan úgy vélik, hogy az orvost nem ér-
dekli, vagy nem tud eleget a KAM-ról ahhoz, hogy beszéljenek erről vele. Az
orvosi tevékenységnek minősített KAM-ok zömében a beteg egészségügyi
témákról inkább az orvos-természetgyógyásszal beszél, aki mindkét medici-
nában otthon van, míg kezelőorvosát nem is tájékoztatja.

Kihívás: Beszélgetést kezdeményezni

Kétségkívül nagy kihívás a kommunikációs nehézségeket leküzdeni, ha az
orvosnak esetleg ellenérzései vannak a KAM-használattal kapcsolatban.
A beteg is nehezen nyílik meg olyan témában, melyben úgy gondolja, hogy
az orvos elítéli. A beteg érdekeit és az orvosi munkát leginkább a nyitott kom-
munikáció szolgálja, ugyanis a legnagyobb problémát nem az eltérő vélemé-
nyek, hanem az információhiány jelenti.

125
Veszély: A nyugati terápia megszakítása
Betegek körében gyakori a bizonyos nyugati terápiákról kialakult negatív
előfeltételezés, mely fakadhat személyes tapasztalatból, egy hozzátartozó
tapasztalatából, vagy más forrásból (internet, könyv stb.). Ezeket az ellenér-
zéseket leginkább a kemoterápia, a sugár-, és a szteroid kezelés váltja ki, de
előfordulhat bármilyen vényköteles gyógyszer kapcsán is. A beteg gyakran
megszakítja például a kemoterápiát, vagy eleve nem megy el a sugárkeze-
lésekre. A döntést befolyásolhatja a laikus betegségmagyarázata is, ugyanis
ha például a daganatot pszichoszociális tényezőkre vezeti vissza, a nyugati
gyógymódot nem feltétlenül fogja hatékony opciónak tekinteni.

Kihívás: Megérteni a beteg logikáját

Mint minden döntési helyzetről, ez esetben is elmondható, hogy a beteg
egészségügyi döntései mögött logikával rendelkező érvek, vágyak és félel-
mek vannak. Amennyiben az orvos elzárkózik attól, hogy meghallgassa és
megértse a beteg döntéseit, a dilemmái mögött rejlő szempontokat, a beteg
úgy érzi, hogy elutasították – és ennek a helyzetnek ritkán az a kimenetele,
hogy mégis a nyugati terápia mellett dönt, következésképp az elutasító hang-
nem elutasítást vált ki.

126
Ajánlott irodalom:

1. Oravecz M, Mészáros J, Funian Y, Horváth I. (2014): A hagyományos kínai orvoslás ma-

gyarországi szabályozásának egyes problémái és lehetséges megoldásai az Egyesült
Királyság példáján keresztül. Orv Hetil, 155(15), pp 575-81.
2. Stratton TD, McGivern-Snofsky JL. (2008): Toward a sociological understanding of
complementary and alternative medicine use. J. Altern. Complement. Med., 14(6), pp
777–783.
3. Connor LH. (2004): Relief, risk and renewal: mixed therapy regimens in an Australian
suburb. Soc Sci Med. Oct;59(8), pp 1695–705.
4. Kelner M, Wellman B. (1997): Health care and consumer choice: medical and alterna-
tive therapies. Soc Sci Med. 45, pp 203–12.

Felhasznált irodalom:

1. Bishop, F., Yardley, L. Lewith, G. (2010): Why Consumers Maintain Complementary and
Alternative Medicine Use: A Qualitative Study. The Journal of Alternative and Comple-
mentary Medicine, 16(2), pp 175-182.
2. Clarke, TC., Black, LI., Stussman, BJ., Barnes, PM., Nahin, RL. (2015): Trends in the use of
complementary health approaches among adults: United States, 2002–2012. National
health statistics reports; no 79. Hyattsville, MD: National Center for Health Statistics.
3. Eardley, S., Bishop, FL., Prescott, P., Cardini, F., Brinkhaus, B., Santos-Rey, K., Vas, J., von
Ammon, K., Hegyi, G., Dragan, S., Uehleke, B., Fønnebø, V., Lewith, G. (2012): A sys-
tematic literature review of complementary and alternative medicine prevalence in EU.
Forsch Komplementmed. 19(Suppl 2), pp 18-28.
4. Furnham A, Vincent C. (2000): Reasons for using CAM. In: Kelner M, Wellman B, Pes-
cosolido B, Saks M, eds. Complementary and Alternative Medicine: Challenge and
Change. Amsterdam: Harwood Academic Publishers; pp 61-78.
5. Garro LC. (2000): Cultural Meaning, Explanations of Illness, and the Development of
Comparative Frameworks. Ethnology. 39(4), pp 305-33.
6. Hasan, SS., See, CK., Choong, CL., Ahmed, SI., Ahmadi, K., Anwar, M. (2010): Reasons,
perceived efficacy, and factors associated with complementary and alternative medicine
use among Malaysian patients with HIV/AIDS. J. Altern. Complement. Med. 16(11), pp
1171–1176.
7. Hegyi, G., Fonnebo V., Falkenberg, T., Hok, J., Wiesner, S. (2013): A komplementer medi-
cina jogállása és szabályozása Európában. Lege Artis Medicinae, 23(7-8), pp 350-63.
8. Helman, CG. (1994): Culture, health and illness. Oxford, Butterworth-Heinemann.
9. Kleinman A. (1980): Patients and Healers in the Context of Culture. Berkeley, University
of California Press.

127
10. Köteles F, Simor P, Czető M, Sárog N, Szemerszky R. (2016): Modern health worries –
the dark side of spirituality? Scand J Psychol. 57(4), pp 313-20.
11. Lövgren, M., Wilde-Larsson, B., Hök, J., Leveälahti, H., Tishelman, C. (2011): Push or pull?
Relationships between lung cancer patients’ perceptions of quality of care and use of
complementary and alternative medicine. Eur. J. Oncol. Nurs. 15(4), pp 311–317.
12. Molnár, AK. (1998): Új vallási jelenségek. In: Szekták, új vallási jelenségek. Budapest,
Pannonica Kiadó.
13. Ray PH, Anderson SR. (2001): The Cultural Creatives: How 50 Million People are Chan-
ging the World. New York, Three Rivers Press.
14. Van Wolputte S. (2004): Hang on to your self: of bodies, embodiment, and selves. Ann.
Rev. Anthropol. 33, pp 251–269.
15. Varga, OE. (2007): A természetgyógyászat integrációja a modern medicinába, különös
tekintettel az orvosképzésre és a hazai jogi szabályozásra. PhD értekezés. Debreceni
Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Népegészségügyi Kar, Magatartás-
tudományi Intézet. Elérhető: http:// docplayer.hu/10385294-Egyetemi-doktori-ph-d-er-
tekezes.html.
16. Yarney, J., Donkor, A., Opoku, SY., Yarney, L., Agyeman-Duah, I., Abakah, AC., Asam-
pong, E. (2013): Characteristics of users and implications for the use of complementary
and alternative medicine in Ghanaian cancer patients undergoing radiotherapy and che-
motherapy: a cross-sectional study. BMC Complement. Altern. Med. 13(1), 16.
17. Zörgő, Sz., Győrffy Zs. (2016): Gyógyítók a komplementer és alternatív medicináról -
kvalitatív elemzés eredményei alapján. Lege Artis Medicinæ, 26(09-10).

Linkek:
Homeopátiás sürgősségi (felirattal)
https://www.youtube.com/watch?v=idFfd5Z_HYs

US National Center for Complementary and Integrative Health (NCCIH)

https://nccih.nih.gov/

Magyar Akupunktúra Orvosok Társasága

http://www.maot.hu/

WHO: Traditional, Complementary and Integrative Medicine

https://www.who.int/traditional-complementary-integrative-medicine/en/

A természetgyógyászati tevékenység gyakorlásának egyes kérdéseiről

11/1997. (V.28.) NM rendelet
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99700011.NM

128
VIII. EGÉSZSÉG, EGÉSZSÉGÜGY ÉS
EGÉSZSÉGÜGYI RENDSZEREK
A 21. SZÁZADBAN
Dr. Gaál Péter

• Az egészségügy és az egészségügyi rendszerek fogalma

• Problémák és kihívások az egészségügyben:
ellenálló-, és alkalmazkodóképes egészségügyi rendszerek
• Az egészségügyi rendszerek leírásának lehetséges módjai: a klasz-
szikus közgazdasági, a tipizáló-kategorizáló és a funkcionális meg-
közelítés
• Az ideális egészségügyi rendszer

Az orvosi szociológia egyik fő vizsgálati területe az „egészségügy szo-

ciológiája”, vagyis az egészségügyi ellátórendszer, mint intézmény fel-
építésének, funkcióinak és az egészségi állapotra gyakorolt hatásainak
kutatása. Hogyan jellemezhetők, írhatók le az egészségügyi rendszerek,
mitől lesz jó egy egészségügyi rendszer, milyen kihívásoknak kell megfe-
lelniük a 21. század egészségügyi rendszereinek? Van-e ideális egész-
ségügyi rendszermodell?

1. Az egészségügy céljai és az
egészségügyi rendszer fogalma
Ha átlagembereket kérdezünk meg arról, hogy mi a célja az egészségügy-
nek, akkor a legkézenfekvőbb válasz az, hogy a beteg embereket meggyógyítsa.
Hiszen ez benne foglaltatik a megnevezésében: az egészségügy az egészség
ügye, az egészség fontossága a hétköznapi ember számára pedig leggyak-

129
rabban akkor válik nyilvánvalóvá, amikor elveszíti azt, azaz amikor beteg lesz.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO, 25) ennek alapján határozza meg az
egészségügyi rendszer fogalmát: az egészségügyi rendszer elsődleges célja az
egészség megőrzése, fenntartása, illetve helyreállítása, és mindazon szervezete-
ket, intézményeket, valamint erőforrásokat magában foglalja, amelyek ilyen tevé-
kenységeket végeznek (WHO 2000). Érdemes ennek a meghatározásnak egyes
elemeit részletesebben is megvizsgálni, mivel a WHO definíciója számos tekintet-
ben túlmutat az egészségügy köznapi értelmezésén.
A WHO szerint „az egészség a teljes fizikai, mentális és szociális jólét ál-
lapota, nem pusztán a betegség, vagy fogyatékosság hiánya” (WHO 1946), az
egészségnek tehát a biológiain túl, van egy lelki és egy társadalmi dimenziója is.
Mivel az egészség nem pusztán a betegség hiánya, az egészségügy sem
csak a betegek meggyógyításával foglalkozik, hanem a betegségek megelőzésé-
vel (prevenció), sőt az egészség megőrzésével és fejlesztésével is.
A prevenció négy szintje különböztethető meg azon az alapon, hogy a be-
tegségek folyamatának mely fázisában igyekszik megakadályozni az egészség
romlását.
1. Az elsődleges prevenció célja a betegségek kialakulásának megakadályozá-
sa (pl. fertőző betegségek esetén védőoltással),
2. a másodlagos prevenció a betegségek, illetve betegség megelőző állapo-
tok korai felismerésére irányul (pl. daganatos betegségek vagy rizikótényezők
szűrése),
3. a harmadlagos prevenció pedig a már kialakult, tüneteket, panaszokat okozó
betegségek minél előbbi meggyógyítását, az esetlegesen elvesztett funkciók
minél teljesebb körű pótlását célozza.
4. A negyedleges prevenció fogalma is ismert, de tartalma nem egyértelmű:
a. Az egyik megközelítés szerint a habilitációs/rehabilitációs tevékeny-
ségeket (a betegség során elvesztett funkciók pótlása például művég-
taggal, pacemakerrel stb.) foglalja magában;
b. a másik megközelítés szerint pedig a fölösleges beavatkozások el-
kerülését jelenti annak érdekében, hogy az egészségügyi beavatko-
zásokkal óhatatlanul együtt járó egészségkárósító mellékhatásokat
minimalizáljuk (például azáltal, hogy vírusfertőzés esetén az orvos
nem rendel antibiotikumot).

130
 Az egészséget számos, az egészségügy társadalmi alrendszerén kí-
vüli tényező befolyásolja. Az egészségi állapotot a genetikai, a bio-
lógiai adottságokon és az egészségügyi ellátáson felül alapvetően,
sőt még nagyobb mértékben befolyásolja a társadalmi és fizikai kör-
nyezet (például az emberek iskolázottsága, a háztartások jövedelmi
helyzete, a levegő szennyezettsége, vagy a tiszta ivóvízhez való hoz-
záférés), valamint az egyének magatartása (például a dohányzás,
az alkoholizálás, vagy az egészségtelen élelmiszerek fogyasztása)
(Evans, Stoddart, 1990). Az egészségi állapot javítása tehát nehezen
képzelhető el más fontos társadalmi alrendszerek (pl. az oktatási és
szociális rendszer, munkaügy, lakhatás, környezetvédelem, vallás) nél-
kül, ennek ellenére a hozzájuk tartozó szervezetek nem képezik részét
az egészségügyi rendszernek, mert ezen alrendszerek, szervezetek
elsődleges célja nem az egészségi állapot javítása, hanem például
a tudás és készségfejlesztés, a szegénység elleni küzdelem, vagy ép-
pen a foglalkoztatottság elősegítése.

Az egészségügyi rendszer céljainak meghatározását bonyolítja, hogy az

egészségjavulást egyéni vagy társadalmi szinten értelmezzük (ld. keretes rész).
A hippokratészi eskü (http://stresszdoktor.hu/uploads/azeredetihippokratszieskszvegnek-
fordtsa.pdf) arra kötelezi az egészségügyben dolgozó orvosokat, hogy az ellátás-
sal kapcsolatos döntéseiket mindig a beteg érdekének megfelelően hozzák meg,
azaz a lehető legjobb ellátást nyújtsák. Társadalmi szinten azonban kérdés az is,
hogy ki fér hozzá az ellátáshoz, azaz, hogyan fog megoszlani az egészségügyi
ellátás igénybevételével elérhető egészségjavulás a társadalom tagjai között,
valamint az is, hogy hogyan érhető el össztársadalmi szinten a lehető legtöbb
egészségjavulás az egészségügyre rendelkezésre álló pénzből (Murray, Frenk,
2000). Az egészségügyi rendszer működése szempontjából egyáltalán nem
mindegy, hogy az eredményességre (azaz egyénenként az elérhető legjobb mi-
nőségű ellátás nyújtására), az egészségjavulás igazságos elosztására (azaz az
ellátáshoz való hozzáférés igazságosságára), vagy az aggregált össztársadal-
mi egészségjavulásra (azaz a hatékonyságra) törekszünk-e elsősorban, hiszen
bármelyik választásnak emberéletekben, illetve egészségjavulásban kifejezhető
következménye van (Evetovits, Gaál, 2002, 2003, 2005; Gaál, 2016).

131
 1.1 Melyik szívbillentyűt válasszuk?

Egy kis ország egészségügyi minisztere nehéz döntés előtt áll. A szívbillentyű
beültetésre várók listáján 100 beteg van, a műtétek elvégzésére rendelkezésre
álló keret pedig 500 000 Euro. A műtétek betegenkénti költsége implantátum nél-
kül 6 000 Euro, de 3 különböző árú és élettartamú billentyű áll rendelkezésre:

Megnyert Betegek Megnyert életévek

Billentyű Költség (EUR)
életévek száma összesen
A 2 500 20 59 1 180
B 1 500 18 67 1 206
C 1 000 10 72 720

Melyik billentyűt kellene választani? A legolcsóbbat, amellyel a legtöbb be-

tegnek lehet ellátást nyújtani? A legdrágábbat, amelyik a leghosszabb túlélést
biztosítja egy adott beteg számára? Vagy azt, amelyikkel összességében a leg-
több életévet lehet nyerni? (Forrás: Gaál et al, 2006; Gaál, 2016)
Ha számba vesszük bármely egészségügyi rendszer szereplőit, akkor azt
láthatjuk, hogy nem mindegyikük elsődleges célja az egészségjavulás, a WHO
egészségügy definíciója tehát még további pontosításra szorul. A magyar egész-
ségügy gerincét például a társadalombiztosítás intézményei adják, de az Egész-
ségbiztosítási Alap és a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő nem egészséget
állít elő, hanem anyagi biztonságot nyújt az előre nem tervezhető, jelentős egész-
ségügyi kiadásokkal szemben. A lakosság anyagi biztonságához való hozzájá-
rulás, a háztartások katasztrofális, illetve elszegényítő egészségügyi kiadásokkal
szembeni védelme tehát az egészségügyi rendszerek egészségi állapot javításán
túlmutató, önmagában is fontos célkitűzése, amely a biztosítás intézményrend-
szerén keresztül valósul meg (Murray, Frenk, 2000; Xu, 2005; Gaál et al, 2012).
Ugyanígy nem egészségben kifejezhető haszna van a betegjogi képviselők intéz-
ményének, amely az egészségügyi ellátás igénybevételéhez kapcsolódó beteg-
jogok érvényesülését hivatott elősegíteni. Az egészségügy tevékenysége tehát a
betegségek költségterhe elleni védelem mellett kiterjed az igénybevevők ellátás-
sal kapcsolatos, de nem egészségügyi szükségleteinek kielégítésére is (Murray,
Frenk, 2000).

132
 Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az egészségügy a társadalom egy
igen összetett, bonyolult alrendszere, amelynek határai több célkitűzés mentén
értelmezhetők, akkor is, ha az egészség ezek között kitüntetett jelentőséggel bír.
Az egészségügy irányítását, az egészségpolitikai döntéshozatalt alapvetően ne-
hezíti meg az, hogy egy-egy cél esetében többféle, egymással konfliktusba kerülő
módon határozhatjuk meg, hogy az egészségügyi rendszer teljesítményét mire
szeretnénk optimalizálni (eredményesség, igazságosság, hatékonyság), miköz-
ben a rendszer működésével elérhető, különböző típusú társadalmi hasznok (az
egészség, az egészségügyi ellátással kapcsolatos nem egészségügyi szükség-
letek kielégítése, valamint a biztonság) is konfliktusba kerülnek egymással, mert
elérésükhöz ugyanazon szűkösen rendelkezésre álló erőforrások felhasználására
van szükség. Ráadásul az így meghatározható céloknak különböző értelmezése
lehet, amelyek egymást kizárják. Nem magától értődő például, hogy mit tekintünk
az egészségjavulás igazságos elosztásának: azt, hogy mindenki szükségleteinek
megfelelően férhessen hozzá az egészségügyi szolgáltatásokhoz, vagy pedig
azt, hogy mindenki ahhoz férjen hozzá, amit képes és hajlandó megfizetni. Min-
den országnak, minden társadalomnak döntenie kell abban, hogy mit tekint jó
egészségügyi rendszernek, de ez a legritkább esetben jelent egyetlen, világosan
definiált célt. Több, egymással konfliktusba kerülő célkitűzés esetén pedig meg
kellene határozni a célok közötti sorrendet, amire a legritkább esetben találunk
példát (ld. pl. 80.).
Az egészségügyi rendszer céljainak elérése ugyanakkor abban az esetben
is nagyon nehéz lenne, ha a célok, valamint a közöttük lévő sorrendek világosak
lennének, mert a 21. század egészségügye gyorsan és nagymértékben változó
társadalmi-gazdasági környezetben működik. A következő alfejezetben ezzel a
kérdéskörrel foglalkozunk részletesebben.

133
 2. Problémák és kihívások az
egészségügyben; az egészségügyi
rendszer alkalmazkodóképessége
Az egészségügy a világ minden országában folyamatos átalakulásban van,
amit nemcsak a minőség javítása, a hatékonyság növelése és az ellátáshoz való
hozzáférés meglévő problémái kényszerítenek ki, hanem a dinamikusan változó
környezet kihívásai is. Még abban az esetben is, ha egy adott időpontban si-
kerülne a választott céloknak megfelelően kiválóan teljesítő egészségügyi rend-
szert kialakítani, a környezeti feltételek jelentős megváltozása teljesítmény-prob-
lémákhoz vezethet, ha az egészségügy nem képes alkalmazkodni a megváltozott
feltételekhez. Az egészségügyi rendszerek vizsgálata tehát nem lehet teljes az
egészségügy demográfiai, epidemiológiai, politikai, jogi, gazdasági, társadal-
mi, kulturális, ökológiai és technológiai környezetében végbemenő változások
számbavétele nélkül. A környezeti elemzés során, amelyet a felsorolt környe-
zeti területek angol kezdőbetűiből DEPLESET elemzésnek is szoktak nevezni, az
egyes kihívások azonosítása és tartalmának feltárása mellett jelentősége van a
környezeti változás időtávjának (rövid, közép vagy hosszú táv), a várható hatás
nagyságának, valamint a bekövetkezés valószínűségének is, amennyiben nem
biztosan elkerülhetetlen változásról van szó (Atun et al, 2013). Nem szabad el-
felejtenünk ugyanis, hogy a felsorolt környezeti területeken lezajló átalakulásokat
részben vagy teljes egészében az emberi társadalmak, az emberi tevékenységek
formálják. Az emberiség által elindított kedvezőtlen folyamatok (például a glo-
bális felmelegedés) várható következményei az egészségügyre nézve is nagyon
súlyosak. Az egészségügyi rendszereket illetően elmondható, hogy lényegében
mindegyik környezeti területen van egy olyan változás, amely jelentősen befolyá-
solja, vagy befolyásolhatja a működésüket (ld. keretes rész). Ezek közül példaként
a demográfiai és az epidemiológiai környezet jelentőségét mutatjuk be részlete-
sebben (81.).

Magyarország lakossága folyamatosan öregszik, és 1980-től kezdve év-

ről évre fogy is (ld. öregedési index, 18. ábra 82. és élveszületés/halálozás,
19. ábra 83.). A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az öregedési index,
amely a 65 éves, vagy annál idősebb lakosság számát viszonyítja a 15 év alatti

134
lakosság számához, a II. világháború vége óta folyamatosan nő. Ezeknek a de-
mográfiai folyamatoknak, valamint a gazdasági fejlődés indukálta életmódvál-
tásnak köszönhetően jelentősen megváltozott a betegségstruktúra is, amelyben a
domináns szerepet átvették a krónikus nem fertőző betegségek és ezek halmozott
előfordulása egy-egy beteg esetében.
Egy skót vizsgálat szerint (20. ábra, 84.) a krónikus betegségek előfordulási
gyakorisága az életkor előrehaladtával folyamatosan nő egészen odáig, hogy a
85 év feletti lakosság közel 100%-ának van legalább egy ilyen megbetegedése
(Barnett et al, 2012). Az életkor növekedésével nő annak a valószínűsége is, hogy
az első krónikus betegség mellé egy vagy több másik krónikus betegség is társul.
A 85 év felettiek korcsoportjában 80%-nál nagyobb az előfordulási gyakorisága
két krónikus betegség együttes előfordulásának, és a 8 vagy annál több együttes
megbetegedés valószínűsége is meghaladja az 5%-ot (ld. 20. ábra, 84). Miért
van ennek a multimorbiditásnak óriási jelentősége az egészségügyi rendszerek
megszervezésében (Barnett et al, 2012)? Egyrészt azért, mert a krónikus betegsé-
gek nem gyógyíthatók. Szemben az akut betegségben szenvedőkkel, a krónikus
betegek folyamatos gondozást igényelnek. Másrészt a krónikus betegségek hal-
mozott előfordulása az egészségügyi ellátás nagyobb igénybevételével jár (85.),
nagyobb a valószínűsége az orvosi műhibáknak és magasabb a halálozás is.
Harmadrészt minden, amit az egészségügyi ellátásról tudunk, csupán egy-egy
betegségre szabott. A klinikai vizsgálatokban a kísérleti alanyoknak nem lehet
más betegsége, csak amire a kísérlet irányul, a klinikai irányelvek pedig az így
megszerzett tudományos bizonyítékokon alapulnak; ugyanakkor láttuk, milyen
gyakori, hogy egy betegnek nem csak egyetlen betegsége, hanem társult beteg-
ségei is vannak (multimorbiditás). Végezetül a multimorbid betegek ellátásához
sok különböző egészségügyi szolgáltató együttműködésére, koordinált betegutak
kialakítására lenne szükség, miközben az orvostechnológiai fejlődés a speciali-
záción keresztül éppen a fragmentáció, az elkülönülés irányába hat.
A 21. század egészségügyének tehát nem pusztán a gyorsan változó társa-
dalmi, gazdasági, technológiai környezet rengeteg kihívásával kell megbirkóznia,
hanem össze is kellene egyeztetnie a kihívásokra adandó válaszokat. Az igazán
sikeres egészségügyi rendszereknek képesnek kell lenniük a kivédhető környezeti
veszélyek elhárítására, valamint az elkerülhetetlen környezeti változásokhoz való
adaptációra.

135
 3. Az egészségügyi rendszerek leírásának,
jellemzésének megközelítésmódjai: a
klasszikus közgazdasági, a tipizáló-
kategorizáló és a funkcionális
megközelítés

Az egészségügyi rendszerek összehasonlító elemzésére több különböző

megközelítésmód létezik. Ezek közül hárommal, a közgazdasági, a tipizáló-ka-
tegorizáló és a funkcionális megközelítéssel foglalkozunk részletesebben. Mind-
három egy-egy sajátos nézőpontból vizsgálja az egészségügyi rendszerek fel-
építését, illetve működését, de a leírásra, elemzésre használt fogalomrendszerek
között, bizonyos elemeiben, átfedések vannak. A megközelítésmódok elkülöní-
tését az indokolja, hogy a különböző gondolkodási keretekből jelentősen elté-
rő következtetések vonhatók le arra vonatkozóan, hogy milyen irányban, milyen
eszközökkel és hogyan alakítható az egészségügy, így más-más módon kívánnak
létrehozni alkalmazkodóképes egészségügyi rendszert.

3.1 A klasszikus közgazdasági közelítés

A közgazdaságtan vizsgálódásának középpontjában a társadalom szűkö-
sen rendelkezésre álló erőforrásainak alternatív felhasználási lehetőségei állnak
(Lipsey, Chrystal, 1995; Evetovits, Gaál, 2002). Az erőforrások azok a termelési
tényezők (természeti erőforrások, alapanyagok, emberi munka, gépek, berende-
zések, épületek stb.), amelyek segítségével az emberi szükségletek kielégítésére
alkalmas termékek, illetve szolgáltatások (ilyen például az egészségügyi ellátás
is) állíthatók elő. A szűkösség azt jelenti, hogy nem áll rendelkezésre annyi erő-
forrásunk, amely minden ember minden szükségletét egyszerre ki tudná elégíteni.
Így minden emberi közösségnek folyamatosan döntenie kell arról, hogy pontosan
mire jusson az elérhető erőforrásokból, és a megtermelt javakból ki, milyen mér-
tékben részesüljön.
A közgazdaságtani megközelítés szerint bármely társadalmi alrendszer-
ben, így az egészségügyben is, az erőforrások felhasználására és elosztására

136
vonatkozó döntéseket vagy az egyének (a közösség tagjai), vagy maga a kö-
zösség hozza meg. Ennek megfelelően két komplex eszköz van az egészségügyi
rendszerek megszervezésére: a piac és az állam (kormányzat) (Stiglitz, 1988).
A piac esetében, amely a kereslet és a kínálat interakciójára épülő komplex me-
chanizmus (86), a döntéseket a közösség tagjai egyéni szinten, saját maguk hoz-
zák meg. Az állami döntéshozatal esetén a döntéseket a közösség tagjai közö-
sen hozzák meg. Ez utóbbi a döntések valamilyen szintű centralizációját jelenti,
amelynek legfontosabb következménye a piaci mechanizmussal szemben, ahol
mindenki csak önmagára vonatkozó, „magán” döntéseket hozhat, hogy a közös
döntések mindenkire egyformán vonatkoznak.
Egyszerűbb termékek, illetve szolgáltatások esetében a piac képes az erő-
forrásokat úgy használni (allokálni), hogy a fogyasztásból származó össztársa-
dalmi haszon maximális legyen, tehát a piac képes a hatékonyság célkitűzésére
optimalizálni. Az egészségügyi ellátás azonban olyan speciális termék, amely
esetében a piac kudarcot vall a hatékonyság terén. Ráadásul a piac csak azok
számára biztosítja az ellátáshoz való hozzáférést, akik képesek megfizetni az
árát, tehát pont a leginkább rászorulóknak (a szegényeknek, időseknek, krónikus
betegeknek) jelent komoly anyagi megterhelést az ellátás igénybevétele, vagy a
kiadások elkerülése érdekében nem is veszik igénybe azt.
Az államnak számos eszköze van a beavatkozásra: szabályozhatja a piac
működését, vagy a finanszírozás, a szolgáltatások előállításának, és termelési
tényezők (képzés, infrastrukturális beruházások, kutatás, fejlesztés és innováció)
biztosításának átvételével centralizálhatja a döntéseket. Az állam szerepvállalása
sem eredményez azonban minden körülmények között jobb helyzetet. Az állam
is kudarcot vallhat a hiányos információk, a kormányzati bürokrácia és az érdek-
csoportok befolyása miatt, és mert korlátozott ráhatással rendelkezik a magán
szereplők magatartására (Stiglitz, 1988).
A klasszikus közgazdasági megközelítés tehát az egészségügyi rendszere-
ket aszerint írja le, hogy melyik a domináns mechanizmus a rendszer működésé-
ben. Az egészségügyi rendszereket az különbözteti meg egymástól, hogy milyen
mértékig használják a piaci, illetve a közösségi mechanizmust az egészségügyi
szolgáltatások előállításában és a társadalom tagjai közötti elosztásában. Szélső-
séges, kizárólag piaci vagy kizárólag az államra építő rendszerek nem léteznek,
minden egészségügyi rendszer a piac és az állam, a köz és a magán valamilyen
keveréke. Ez a közgazdasági fogalomrendszer alkalmas lehet egyes részterületek

137
leírására és jellemzésére, és használják is más rendszerelemzési megközelítések-
ben:
a köz és a magán elkülönítését a finanszírozásban és a szervezetek tulajdon-
lásában,
a szereplők közötti kapcsolatok vagy szerződésesek (mellérendelt viszony)
vagy hierarchikusak (alárendelt viszony),
a centralizáció (illetve decentralizáció) fogalmát a döntéshozatal és a szer-
vezeti felépítés jellemzésére.
A 6. táblázat a köz és magán lehetséges kombinációit mutatja be az egész-
ségügy finanszírozásában és a szolgáltatások nyújtásában a magyar egészség-
ügyi rendszerből vett példákkal (Gaál, 2004).

6. táblázat: A köz és a magán lehetséges kombinációi a finanszírozásban és a

szolgáltatások nyújtásában a közgazdasági megközelítés szerint

Közfinanszírozás
A közfinanszírozott ellátást
köztulajdonban lévő szolgáltatók
nyújtják (Magyarországon pl. a
Köztulajdonú kórházak főleg állami tulajdonban,
szolgáltatók a szakrendelők önkormányzati
tulajdonban vannak, és az állami
Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő
finanszírozza őket)
Közfinanszírozott magánellátók
(Magyarországon pl. a járóbetegek
gyógyszerellátása többségükben
magántulajdonban lévő közforgalmú
Magánszolgáltatók patikákon keresztül valósul meg,
ugyanakkor a betegek a receptre felírt
gyógyszerek egy részét különböző
mértékű állami támogatással
vásárolhatják meg.)
Magánfinanszírozás
A köztulajdonú szolgáltató által
nyújtott magánfinanszírozott
ellátás (Magyarországon pl.
önrész fizetése emelt szintű
hotelszolgáltatásért, vagy a
közfinanszírozási csomagból kizárt
szolgáltatások nyújtása fizetős
ellátásként)
Magánfinanszírozott
magánszolgáltatók (pl.
Magyarországon a
magánorvosnak a beteg zsebből
fizet a vizitért, laborvizsgálatért,
fogászati ellátásért)

Ez az elemzési keretrendszer ugyanakkor nem alkalmas minden gyakorlat-

ban előforduló megoldás leírására. Pl. a magyar egészségügyi rendszerben a
háziorvosi ellátást az esetek döntő többségében vállalkozó háziorvosok (azaz
magánszolgáltatók) nyújtják, de az önkormányzatok tulajdonában lévő orvosi

138
rendelőkben, önkormányzati tulajdonú eszközökkel. Ezt a vegyes szolgáltatói
modellt, amelyben keveredik a köz- és a magántulajdon, funkcionális privatizáci-
ónak is nevezik, mert csak a működtetés került magánkézbe, az infrastruktúra nem
(Gaál, 2004).
Végezetül érdemes néhány szót ejteni arról, hogy a klasszikus közgazda-
sági megközelítés mit mond az egészségügyi rendszerek alkalmazkodóképes-
ségéről. A piac-állam dilemma ebben a kérdésben is megjelenik. A piaci rend-
szerekben ugyan a profitmotiváció hajtja az innovációt, az adaptáció teljesen
decentralizált és „önműködő”, de a piaci rendszerek fejlődése nemhogy csökken-
ti, hanem sok esetben felnagyítja a hatékonysággal és igazságossággal kapcso-
latos problémákat (az USA egészségügyi rendszere kiváló példa erre). Az állami
rendszerekben a változásokhoz való alkalmazkodás ezzel szemben nem magá-
tól értődő, egyáltalán nem önműködő, és a különböző mértékű centralizáció miatt
általában lassú és gyenge. A piaci és az állami alkalmazkodási mechanizmusok
tehát külön-külön biztosan nem fognak elvezetni bennünket az ellenálló- és alkal-
mazkodóképes egészségügyi rendszerekhez, ezért ebben az esetben is a kettő
valamilyen, a hátrányokat kiküszöbölő, az előnyöket kiaknázó kombinációja lehet
a megoldás.

3.2 A „tipizáló/kategorizáló” megközelítés

A tipizáló-kategorizáló megközelítés a rendszertípusokat elsősorban a do-

mináns forrásteremtési módszer (adó/járulék/magánbiztosítás), másodsorban a
szolgáltatás nyújtásában résztvevő szereplők vizsgálatával (állami/magán) ha-
tározza meg, de járulékos jellemzőként szerepel(het) az egészségügyi ellátás-
hoz való hozzáférés jogalapja, a szolgáltatáscsomag kiterjedtsége, valamint az
egészségügyi dolgozók státusza is. Ezeknek a jellemzőknek az alapján leggyak-
rabban öt nagy rendszermodellt különítenek el, amelyek archetípusa egy-egy or-
szághoz, illetve egy-egy híres politikushoz (87.) is köthető, akik szerepet játszottak
kialakulásukban:

139
 Beveridge rendszer: az angol Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (NHS),
Szemaskó modell: a szovjet állam-szocialista egészségügyi rendszer,
Skandináv modell: decentralizált, önkormányzati alapú egészségügyi rend-
szer,
Bismarcki rendszer: a német társadalombiztosítási modell,
Magánbiztosítási modell: az USA egészségügyi rendszere.

A 7. táblázat az öt nagy kategória jellemzőit hasonlítja össze egymással.

Ahogy a táblázatból is látható, az egyes kategóriák már a két fő jellemző, a for-
rásteremtés módja és az egészségügyi szolgáltatók tulajdonviszonyai alapján is
elkülöníthetők egymástól.

7. táblázat: Az egészségügyi rendszerek főbb modelljei a tipizáló-kategorizáló

megközelítés szerint

Beveridge Szemaskó Skandináv Bismarck USA

Domináns központi központi adó- helyi adóbevé- társadalombiz- magánbiztosí-
forrásteremtés adóbevételek bevételek telek tosítási járulék tási díj
dominánsan dominánsan ön- dominánsan
Szolgáltatók kizárólag állami vegyes
állami kormányzati magán
vásárló és
Finanszírozó(k) szolgáltató jellemzően
és szolgáltatók integrált integrált integrált elkülönülése, szerződéses
kapcsolata szerződéses kapcsolat
kapcsolat
társadalombiz-
Ellátási jogo- magánbiztosítá-
állampolgárság állampolgárság lakóhely tosítási jogvi-
sultság alapja si jogviszony
szony
Szolgáltatás- lényegében lényegében lényegében általában általában
csomag teljeskörű teljeskörű teljeskörű negatív lista pozitív lista
Orvosok
közalkalmazott közalkalmazott alkalmazott vegyes vegyes
jogállása

140
 3.2.1 Beveridge modell: az angol Nemzeti Egészségügyi
Szolgálat (NHS)

Az NHS-t a II. világháború után, 1948-ban hozták létre Angliában. Jellem-

zője, hogy az állam szerepvállalása minden funkció vonatkozásában domináns.
Az egészségügyi kiadások fedezetét az általános, központi adóbevételek ad-
ták, amelyek területi alapon, meghatározott allokációs formula alapján kerültek
az állami tulajdonú egészségügyi szolgáltatókhoz. Az orvosok, egészségügyi
dolgozók közalkalmazottak, akik meghatározott fix fizetésért cserébe nyújtják
az egészségügyi szolgáltatásokat. Az ellátás állampolgári jogon jár, amely egy
lényegében teljeskörű, térítésmentes szolgáltatáscsomagra terjed ki, de az egész-
ségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésben meghatározó elem a sorban állás
és a várólisták. A modell jellemzője, hogy a finanszírozás és a szolgáltatások
nyújtása integrált, ugyanazon kézben van, tehát nem különül el egymástól. Nagy
Britanniában a területi alapon szerveződő egészségügyi hatóságok töltötték be
ezt a két szerepet (Cylus et al 2015).

3.2.2 Szemaskó modell: az államszocialista egészségügy

A Szemaskó rendszert Oroszországban, a hivatalos szovjet elnevezés szerint

az úgynevezett „Nagy Októberi Szocialista Forradalom” után kezdték megszer-
vezni, amely 5 év polgárháború után, 1922-ben a Szovjetunió megalakulásá-
val teljesedett ki. A II. világháború után kiterjesztették a Szovjetunió érdekkörébe
tartozó, megszállt közép-kelet európai országokra, köztük Magyarországra is.
Felépítésében nagyon hasonló a Beveridge modellhez, azzal a lényeges különb-
séggel, hogy az állam szerepvállalása minden területen kizárólagos. A magán-
szektort lényegében felszámolták, minden egészségügyi dolgozónak az állami
szektorban, főállásban, közalkalmazottként kellett dolgoznia (csak minimális idejű
magánrendelést engedélyeztek). A végletekig centralizált, központilag irányított
egészségügyi modellre azonban jellemző, hogy az egészségügyi piacot nem si-
került teljesen kiiktatnia. A piac informálisan, a paraszolvencián keresztül tovább
működik (Gaál et al, 2010).

141
 3.2.3 A skandináv modell: decentralizált, önkormányzati
egészségügy
A skandináv egészségügyi rendszermodell kialakulása a skandináv orszá-
gokra jellemző, az ottani szociáldemokrata kormányok tevékenységének eredmé-
nyeképpen létrehozott, sajátos jóléti állammodell része (Twaddle, 1999; Preker,
2018). Lényeges különbség a másik két állami egészségügyi modellhez képest,
hogy itt a központi kormányzat fokozatosan átadta az egészségügyi ellátás finan-
szírozásával (helyi adóbevételek) és nyújtásával (önkormányzati tulajdonú szol-
gáltatók) kapcsolatos felelősség legnagyobb részét a helyi önkormányzatoknak.
A központi kormányzat feladata elsősorban a szabályozási keretek megteremté-
sére korlátozódik, amelyen belül az önkormányzatok decentralizáltan, egymás-
tól némiképp eltérő döntéseket is hozhatnak. Svédországban például a lakosság
által fizetendő igénybevételi díj önkormányzatonként eltérő lehet, ugyanakkor
a központi kormányzat országosan egységes, éves díjfizetési plafont határoz
meg, amely felett senkinek nem kell többet saját zsebből fizetnie az egészség-
ügyi szolgáltatásokért, illetve a gyógyszerekért és gyógyászati segédeszközökért
(Glenngård et al, 2005). Az ellátási jogosultság nem állampolgári alapú, hanem
lakóhelyhez kötött.

3.2.4 Bismarcki társadalombiztosítás

A társadalmi egészségbiztosítás modellje Bismarck német kancellár nevéhez

köthető, aki a 19. század végén kezdeményezte a munkások kötelező biztosítá-
sát, részben gazdasági, részben politikai okokból. A politikai motiváció az élede-
ző munkásmozgalmi törekvések leszerelése volt, a gazdasági motivációt pedig
az a felismerés jelentette, hogy a munkások egészsége az állam, a munkáltató
és maga a munkavállaló érdeke is. A társadalombiztosítási modell kereteit is az
állam határozta meg, de szemben az állampolgári, illetve lakóhely szerinti jogo-
sultsággal, az egészségügyi ellátás ebben az esetben biztosítási keretrendszer-
ben értelmezhető, biztosítotti jogviszonyhoz kötött. A kötelező részvételen ala-
puló rendszerben az egészségügyi kiadások fedezetét főként a munkabér alapú
társadalombiztosítási járulék teremti meg, amelyet részben a munkáltató, rész-
ben a munkavállaló fizet, és a központi kormányzat általános adóbevételekkel

142
egészít ki. A közfinanszírozott egészségügyi szolgáltatások nyújtásában vegyes
a tulajdonosi háttér, az állami mellett magán szolgáltatók is megjelennek. A rend-
szer kereteit jellemzően szerződéses kapcsolatok határozzák meg, akkor is, ha
ezek törvényi alapon jönnek létre. A szolgáltatást vásárló társadalombiztosító(k)
szerződést köt(nek) az egészségügyi szolgáltatókkal a szolgáltatáscsomagban
szereplő, közfinanszírozott ellátások nyújtására, tehát szemben az előző három,
integrált modellel, a társadalombiztosítás keretében a szolgáltatásvásárló és a
szolgáltatást nyújtó elkülönül egymástól (Carrin, James, 2005).

3.2.5 A magánbiztosítási modell: az USA egészségügyi rendszere

Az USA egészségügyi rendszere szabad piaci alapokon fejlődött ki, és an-

nak ellenére, hogy az állam az idők során egyre nagyobb részt vállalt az ellátás
finanszírozásából, továbbra is a magánbiztosítási modell példájaként tekinthe-
tünk rá. A forrásteremtés jellemző módja az önkéntes egészségbiztosítás, amelyet
általában a munkáltató köt meg csoportosan, az összes munkavállalója számára.
A munkahely elvesztése tehát problémát jelent a biztosítottság szempontjából is.
A szolgáltatói oldal vegyes, de a közösségi (állami, helyi) szolgáltatók mellett
domináns szerepe van a profit-orientált és a non-profit magán egészségügyi el-
látóknak. A szereplők közötti viszonyokat itt is szerződéses kapcsolatok határoz-
zák meg, de a társadalombiztosítási rendszerrel szemben ezek önkéntes alapúak.
A magánbiztosítási rendszereknek ezért tipikus jellemzője, hogy a lakosság jelen-
tős része (az USA-ban ez 10-15%) nem rendelkezik egészségbiztosítással, ezért
az ellátás költségeit saját zsebből kell fizetniük. A másik fontos jellemző, hogy a
szolgáltatáscsomag méretét a biztosított egészségi kockázata és a biztosítási díj
mértéke határozza meg, általában tételesen (pozitív lista), szemben a társada-
lombiztosítási rendszerekkel, ahol jellemzően a kivételeket, azaz a nem biztosított
egészségügyi szolgáltatásokat határozzák meg (negatív lista). A piaci rendszerek
evolúciója alulról szerveződő változtatások eredményeképpen alakul, de idővel
az állam is egyre nagyobb mértékben beavatkozik a piac működésébe mind a
finanszírozói, mind a szolgáltatói oldalon. Az USA-ban például extenzív szabá-
lyozás mellett külön programok működnek a szegények (Medicaid), az idősek
(Medicare), illetve legutóbb a biztosítással így sem rendelkezők (Obamacare)
egészségügyi ellátásának finanszírozására (Rice et al, 2013).

143
 3.2.6 A tipizáló kategorizáló megközelítés korlátai

Ha a különböző országok egészségügyi rendszereinek fejlődését vizsgál-

juk, egyértelműen megállapítható, hogy a klasszikus rendszertípusoktól mindenütt
jelentős az elmozdulás még azokban az országokban is, amelyek a klasszikus
rendszertípusok mintapéldájának voltak tekinthetők. Nagy-Britanniában példá-
ul az állami szerepvállalás csökkenése, decentralizációs folyamatok és a szer-
ződéses kapcsolatok térnyerése figyelhető meg (Cylus et al, 2015). Az 1990-es
években az integrált modell helyett a finanszírozó és a szolgáltató elkülönítésére
épülő, úgynevezett belső piac kialakítását indították el, ahol a szolgáltatásvásárló
a háziorvosok csoportja lett, és a magánszektornak is növekvő szerepet kívántak
biztosítani. A társadalombiztosítási rendszerekben a biztosítók közötti versennyel
kezdtek el kísérletezni (pl. Németország, Hollandia) (Busse Blümel, 2014; Exter
et al, 2004; van de Ven Ellis, 2000). Az USA-ban az állami programok mellett,
amelyek 2016-ban a teljes egészségügyi kiadás 49%-át tették ki, a piaci folya-
matok az ellátás szigorúbb megszervezéséhez, korlátozásához vezettek (mana-
ged care), amelynek egyik jellemző példája a finanszírozó és az egészségügyi
szolgáltatók integrációjára épülő modell, az úgynevezett egészségfenntartó szer-
vezet (Health Maintenance Organization, HMO) (Rice et al, 2013).
Magyarországon a rendszerváltást követően egybiztosítós, társadalmi
egészségbiztosítási rendszert építettek ki, amelyben a szolgáltatásvásárlót az Or-
szágos Egészségbiztosítási Pénztár képviselte, a kórházak döntő többsége pedig
önkormányzati tulajdonba került (Gaál, 2004). Az elmúlt 10-15 évben azonban
nálunk is jelentős elmozdulás figyelhető meg az eredeti társadalombiztosítási mo-
delltől (Gaál et al, 2011a, 2011b). Az Egészségbiztosítási Alap költségvetésében
a társadalombiztosítási járulék helyett dominánssá vált az adóbevételek szerepe,
a kórházak pedig állami tulajdonba kerültek. A centralizáció számos háttérintéz-
ményt is érintett, ideértve a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővé átnevezett
Országos Egészségbiztosítási Pénztárt és az Állami Népegészségügyi és Tiszti-
orvosi Szolgálatot is (ÁNTSz).
A tipizáló-kategorizáló megközelítés abból a feltételezésből indul ki, hogy
a történeti fejlődés során kialakult klasszikus rendszermodellek egyfajta étlapot
jelentenek, amelyen szereplő „fogások” közül az egészségpolitikai döntéshozók-
nak választaniuk kell, és arra kell törekedniük, hogy a választott modellt valósít-

144
sák meg, mert ez biztosítja az egészségügy működésének rendszerszintű kon-
zisztenciáját. Az alkalmazkodóképesség kérdésében tehát pusztán csak annyit
kell tenni, hogy megvizsgáljuk, melyik rendszertípus a legellenállóbb a környezeti
behatásokkal szemben, melyik képes a legjobban alkalmazkodni a környezeti
változásokhoz, és ezt a modellt kell következetesen megvalósítani. A gyakorlati
tapasztalatok ezzel szemben azt mutatják, hogy egyik klasszikus rendszertípus
sem működik már az eredeti formájában, még azokban az országokban sem,
ahol eredetileg kialakultak. Az átalakításokat pedig éppen az indokolja, hogy
egyik klasszikus rendszertípus sem működik minden egészségpolitikai cél vonat-
kozásában kielégítően. Az egyes országok a különböző rendszerjellemzők kom-
binálásával éppen azt keresik, hogyan lehetne az egészségügyük teljesítményét
javítani, alkalmazkodóképességét növelni.

3.3 A funkcionális megközelítés

A WHO által is propagált funkcionális megközelítés abból indul ki, hogy az
egészségügyi rendszerek működéséhez különböző standard feladatok elvégzé-
se, azaz funkciók ellátása szükséges, és az egyes országok egészségügyei ab-
ban különböznek egymástól, hogy melyik funkciót kik és hogyan látják el (Murray,
Frenk, 2000; Kutzin, 2010, 2013). Ennek alapján a különböző országok egész-
ségügyi rendszerei leírhatók és összehasonlíthatók egymással. A funkcionális
megközelítés előnye, hogy nem törekszik rendszerkategóriák meghatározására,
ezért nagyon rugalmas gondolkodási keretet biztosít nemcsak az egyes orszá-
gok egészségügyének leírásához, illetve elemzéséhez, hanem a hagyományos
megoldásoktól eltérő, „unorthodox” társadalmi innovációk kitalálásához is, mivel
nem korlátozza a különböző jellemzők, részmegoldások, illetve feladatmegosz-
tások egymással való kombinálását. A WHO elemzési keretrendszer négy nagy
rendszerfunkciót különít el, amelyek további kisebb funkciókra, illetve alfunkciókra
oszthatók:

az irányítást, ide értve a rendszerszintű célmeghatározást (teljesítmény kri-

tériumok, egészségpolitikai célkitűzések), a változtatás menedzsmentjét, a
rendszer működtetéséhez szükséges információk nyújtását, szabályozást, va-
lamint ellenőrzést és a rendszerszintű teljesítményértékelést;

145
 az egészségügy finanszírozását, amely a rendszer működéséhez szükséges
pénz biztosítását és az egészségügyi szereplők közötti áramlását jelenti, a
háztartásoktól kezdve a különböző finanszírozási intézményeken keresztül
az egészségügyi szolgáltatókig, ideértve a forrásteremtést, a forrásakkumu-
lációt, a szolgáltatásvásárlást és a szolgáltatáscsomag meghatározását is;
a szolgáltatások előállítását, ideértve a személyes egészségügyi szolgáltatá-
sok mellett a népegészségügyet is;
valamint az erőforrások megújítását, amely magában foglalja az infrastruktu-
rális beruházásokat (épületek, gépek, berendezések), a képzést (emberi erő-
források fejlesztése) és a kutatás-fejlesztést (technológiai újítások, társadalmi
innováció).

A finanszírozás példája jól mutatja, hogy az egyes nagy rendszerfunkciók

kisebb alfunkciókra, majd további al-alfunkciókra bonthatók egészen a legkisebb
feladategységet képviselő elemi alapfunkciókig. A finanszírozás az egészségügyi
rendszer működéséhez szükséges pénz biztosítását jelenti, amelynek keretében
a pénzeszközök eljutnak a háztartásoktól az egészségügyi szolgáltatókig, akik
ezért cserébe egészségügyi ellátást nyújtanak azok számára, akiknek erre szük-
ségük van. A finanszírozás ennek alapján egy pénzmozgással járó összetett fo-
lyamat, ahol az egyes finanszírozási alfunkciók egy-egy további állomásként ér-
telmezhetők a pénzáramlás menetében (Kutzin, 2010):
a forrásteremtés azon módszereket jelenti, amelynek segítségével az egész-
ségügyre szánt pénzt a lakosságtól begyűjtik (pl. az adók, a járulékok, a
magánbiztosítási díj, az egészségügyi takarékszámla és a közvetlen, zsebből
fizetett, lakossági hozzájárulás),
a forrásakkumuláció lényege, hogy e bevételekből költségvetési keretet vagy
kereteket képeznek egy meghatározott populáció ellátása érdekében, amely
ennek megfelelően csak előre fizetett bevételek esetében értelmezhető, egy
adott populációra vonatkozóan,
a szolgáltatásvásárlás pedig azokat a módszereket foglalja magában, ame-
lyek az összegyűjtött pénzt eljuttatják az egészségügyi szolgáltatóknak, a
nyújtott szolgáltatásért cserébe (Kutzin, 2010).

146
 A szolgáltatáscsomag meghatározása, mint egészségügyi finanszírozási al-
funkció, némiképp kilóg ebből az értelmezésből, mert konkrét pénzmozgás nem
kapcsolódik hozzá, viszont alapvetően kijelöli azokat a területeket, ahol a pénz
közvetlenül az egészségügyi szolgáltatókhoz jut (közvetlen, zsebből fizetett la-
kossági hozzájárulás), és ahol a pénzáramlás pénzügyi „közvetítőkön” keresztül
valósul meg (a háztartások által előre fizetett hozzájárulások, bevételi források
esetében), tehát meghatározza a pénz áramlásának útját. A szolgáltatáscsomag
azon egészségügyi ellátásokat foglalja magában, amelyek igénybevételére a la-
kosság jogosult és három dimenzió mentén jellemezhető: a lefedett lakosság köre,
a csomagba tartozó szolgáltatások köre, valamint a közvetlen, zsebből fizetett la-
kossági hozzájárulás mértéke (Scheryögg et al, 2005). A szolgáltatáscsomagból
kizárt ellátások (88.) esetén a közvetlen lakossági hozzájárulás mértéke 100%.
A szolgáltatásvásárlás az egészségügyi rendszerben történő pénzáramlás
legutolsó lépcsője, amelynek keretében a pénz a sorban utolsó keretkezelőtől át-
kerül az egészségügyi szolgáltatókhoz, több részelemből (kisebb funkcióból) áll:
a szerződéskötésből, amely meghatározza, hogy melyik egészségügyi el-
látótól, milyen mennyiségű és minőségű egészségügyi szolgáltatás nyújtását
várják el,
az egészségügyi szolgáltatók által nyújtott teljesítmény, azaz az előállított
szolgáltatások mennyiségének, minőségének, vagy eredményének mérésé-
ből,
valamint a finanszírozási technika (89.) meghatározásából (milyen formában
fizetnek az egészségügyi szolgáltatóknak az ellátásért cserébe) és a nyújtott
teljesítmény ellenértékének szolgáltatók részére történő kifizetéséből.

3.3.1 A magyar egészségügyi rendszer kialakulása, jellemző

teljesítményproblémái és átalakítási törekvések a funkcionális
közelítés keretrendszerében

Az 1980-as évek végén Magyarországon nagyszabású egészségügyi re-

formot indítottak el, amely az állam majdnem kizárólagos dominanciájára épü-
lő, centralizált állam-szocialista egészségügyi rendszermodell helyett igyekezett
visszaállítani a 2. világháború előtt működött társadalombiztosítási alapokra
épülő egészségügy kereteit. A munkáltatói és munkavállalói járulékból, kisebb

147
részben pedig költségvetési adóbevételekből összeálló, országosan egységes
Egészségbiztosítási Alap (EA) az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP),
mint szolgáltatásvásárló kezelésébe került, amely a közfinanszírozott ellátások
nyújtására szerződést kötött a zömében önkormányzati tulajdonba adott egész-
ségügyi szolgáltatókkal. A kifizetéshez új finanszírozási technikákat vezettek be:
az új rendszerben a háziorvosi ellátásban fejkvóta, a járóbeteg szakellátásban
pontszámalapú tételes finanszírozás, az aktív fekvőbeteg ellátásban homogén
betegségcsoportok (HBCs), a krónikus fekvőbeteg ellátásban pedig a teljesített
ápolási napok alapján kaptak térítést a szolgáltatók (Gaál, 2004).
Az 1990-es évek elején bevezetett finanszírozási technikák ugyan javították
a hatékonyságot az egyes ellátási szinteken belül, de új teljesítményproblémákat
is generáltak azzal, hogy nem ösztönözték a betegek minél alacsonyabb ellátási
szinten történő definitív ellátását. Az alapellátásban a fejkvóta abban tette érde-
keltté a háziorvosokat, hogy azokat a betegeket is továbbküldjék a szakellátás-
ba, akiket megfelelően el tudtak volna látni, mert így az ellátás költségeit át tud-
ták hárítani a szakrendelőkre, illetve kórházakra. A járóbeteg, illetve fekvőbeteg
szakellátók pedig szívesen is fogadták ezeket a betegeket, mert a tételes finan-
szírozás és a HBCs a nyújtott szolgáltatások, illetve az ellátott esetek után fizetett,
így a betegellátási teljesítmény fokozásával tudtak több bevételt elérni. A tételes
finanszírozás esetében ez a minél több beteg, és az egy betegre eső minél több
szolgáltatás nyújtását jelentette, az aktív fekvőbeteg ellátásban pedig a kórházi
felvételek számának növelését, a komplexebb esetek kódolását, és az azonos
csoporton belül a kevésbé súlyos esetek kiválogatását. A finanszírozási ösztönzők
tehát a magasabb ellátási szintek felé irányuló betegmozgást indítottak el, amely
a továbbutalások számának, valamint a kórházi felvételek számának folyamatos
növekedésében mutatkozott meg (Gaál, 2004).
A 2000-es években több reformkísérlet is végbement a magyar egészség-
ügyi rendszerben, amelyek a rendszer egyes működési problémáira javasoltak
megoldást. A legfontosabbak ezek sorában az Irányított Betegellátási Rend-
szer (IBR) 1999 és 2008 között, valamint a svájci segítséggel megvalósított Alap-
ellátási Modellprogram Észak-Magyarországon.

148
 4. Összefoglalás: az ideális egészségügyi
rendszer keresése

Az egészségügyi rendszerekkel kapcsolatos vizsgálódásunk végén talán

nem indokolatlan feltenni a kérdést, amelyre a világ különböző országainak veze-
tői hosszú idő óta keresik a választ: van-e ideális egészségügyi rendszer, amelyet
át lehetne venni, le lehetne másolni, és amely egy csapásra megoldana minden
problémát? Őszintén remélem, hogy a felvetett dilemmák megbeszélése során
világossá vált az a következtetés, hogy számos ok miatt egyetlen ideális rendszer-
modell nem létezik, de nem is létezhet.
Láttuk, hogy már az sem magától értődő, hogy mit tekintünk jó egészségügyi
rendszernek, hiszen több, különböző célt is fontosnak tarthatunk az egészségügy
működésében (egészség, betegségek költségterhe elleni védelem, betegigények
kielégítése), és egyáltalán nem mindegy az sem, hogy ezek közül mire szeret-
nénk optimalizálni (hatásosság, hatékonyság, igazságos elosztás). A különböző
célok mást kívánnak tőlünk abban a tekintetben, hogy a szűkösen rendelkezésre
álló erőforrásokat hogyan osszuk el az intézmények között, illetve, hogy hogyan
osszuk szét az egészségügyi ellátást a társadalom tagjai között. Általában nem
lehetséges minden célt egyszerre elérni: mindegyik választás egészségben, em-
beréletekben kifejezhető kompromisszumot jelent, és különböző országok külön-
bözőképpen vélekedhetnek arról, hogy mi az elfogadható kompromisszum. Az
egészségpolitikai célok meghatározása tehát elsősorban nem tudományos, ha-
nem értékválasztási kérdés.
Másrészt szembesülnünk kell azokkal a kihívásokkal, amelyeket a gyorsan
változó, legszélesebb értelemben vett társadalmi, gazdasági környezet hoz létre.
Ezek a környezeti kihívások országonként eltérőek lehetnek (pl. elöregedés, kró-
nikus betegségek vs. túlnépesedés, rossz higiéné, fertőző betegségek), és így az
egészségügy más-más irányú alkalmazkodását kívánhatják meg, de ugyanazon
ország esetében is előfordulnak egymással ellentétes trendek (pl. a technológi-
ai fejlődés a rendszer szétaprózódásához, fragmentációhoz vezet, miközben a
multimorbid, krónikus betegek ellátása a különböző egészségügyi szolgáltatók
integrációját kívánná meg). A környezeti tényezők (pl. az információ- és kommuni-
káció-technológiai forradalom) ugyanakkor meghatározzák azt is, hogy hogyan

149
változtatható meg egy rendszer: korlátozhatják, de elő is segíthetik egyes reform-
elképzelések megvalósítását.
Harmadrészt az egészségügyi rendszerek felépítése sohasem zöldmezős
beruházás. Az egészségügy minden országban a korábbi történeti fejlődés ered-
ményeként kialakult, országonként sokszor eltérő jellemzőket hoz magával, ame-
lyek rövid távon gyakran nem változtathatóak meg, így ezek az adottságok meg-
határozzák, hogy a rendszer hogyan alakítható tovább. Az USA egészségügyi
rendszerének átalakítása például azért különösen nehéz feladat, mert a magán-
szereplők (biztosító társaságok, gyógyszergyárak, profitorientált egészségügyi
ellátók) nagyon jelentős érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek, így meg
tudják akadályozni a számukra kedvezőtlen intézkedések meghozatalát és/vagy
megvalósítását.
A környezeti meghatározottság ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az egész-
ségügyi rendszerek felépítésével kapcsolatban semmilyen általános érvényű meg-
állapítást nem lehet tenni, és azt sem, hogy nem lehet tanulni más országok példái-
ból. A rossz gyakorlatok tanulmányozása segíthet elkerülni az ismert zsákutcákat,
a jó gyakorlatok ismerete pedig elvezethet bennünket a legégetőbb problémák
megoldásához; de másolás helyett a helyi sajátosságokhoz igazodó adaptálás
tűnik inkább célravezetőnek.
A jövő egészségügyi rendszereinek minden bizonnyal kulcsfontosságú jel-
lemzője lesz, hogy mennyire lesznek képesek megfelelően reagálni a környezeti
kihívásokra, az alkalmazkodó-, illetve ellenállóképesség pedig elképzelhetetlen-
nek tűnik az adatalapú, informált és adatvezérelt döntéshozatal nélkül, amely a
technológiai és társadalmi innováció kulcsa is egyben. Egyáltalán nem lehetetlen
tehát, hogy az okostelefonok és a tanuló szervezetek után nemsokára ránk kö-
szönt az okos egészségügyi rendszerek kora.

150
Felhasznált irodalom

1. Atun R, Aydin S, Chakraborty S, Sümer S, Aran M, Gürol I, Nazlıoğlu S, Özgülcü Ş,

Aydoğan Ü, Ayar B, Dilmen U, Akdağ R (2013): Universal health coverage in Turkey:
enhancement of equity. Lancet 382:65-99.
2. Barasa E, Mbau R, Gilson L (2018): What Is Resilience and How Can It Be Nurtured?
A Systematic Review of Empirical Literature on Organizational Resilience. International
Journal of Health Planning and Management 7(6):491-503
3. Barnett K, Mercer SW, Norbury M, Watt G, Wyke S, Guthrie B (2012): Epidemiology of
multimorbidity and implications for health care, research, and medical education : a cro-
ss-sectional study. The Lancet, 380(9836):37-43 https://www.thelancet.com/journals/
lancet/article/PIIS0140-6736(12)60240-2/fulltext [Utolsó letöltés: 2018. 08. 22.]
4. Bloor K, Maynard A (1999): A szolgáltatók finanszírozásának technikái. (Döntés-Ho-
zó Program, 7. modul) Budapest: World Bank Institute, Egészségügyi Menedzserképző
Központ
5. Boncz I, Sántha K, Szaszkó D, Sebestyén A (2006): Az Országos Egészségbiztosítási
Pénztár kiadásainak Lorenz-féle elemzése. Egészségügyi Gazdasági Szemle 44(2):35-
41
6. Busse R, Blümel M (2014): Germany: health system review. Health Systems in Transition,
16(2):1-296
7. Carrin G, James C (2005): Social health insurance: Key factors affecting the transition
towards universal coverage. International Social Security Review, 58(1):45-64
8. Cylus J, Richardson E, Findley L, Longley M, O’Neill C, Steel D (2015): United Kingdom:
Health system review. Health Systems in Transition, 17(5):1-125
9. Evans RG, Stoddart GL (1990): Producing health, consuming healthcare. Social Science
and Medicine 31:1347–1363
10. Evetovits T, Gaál P (2002): A félreérthetőség káros az egészségre. Egészségügyi Me-
nedzsment, 4(5): 28-33.
11. Evetovits T, Gaál P (2003): Mennyire hatékony a költséghatékony? Hogyan lett egy
elemzési módszer nevéből önálló hatékonyság fogalom. Egészségügyi Menedzsment,
5(2): 74-81.
12. Evetovits T, Gaál P (2005): A költséghatékonyság értelmezése az egészségügyben:
egészség-gazdaságtani alapok Cochrane-tól Culyer-ig in Gulácsi L (szerk.): Egész-
ség-gazdaságtan. Budapest: Medicina
13. Exter A, Hermans H, Dosljak M, Busse R (2004): Health care systems in transition: Net-
herlands. Copenhagen, WHO Regional Office for Europe on behalf of the European
Observatory on Health Systems and Policies
14. Gaál P (2004): Health care systems in transition: Hungary. Copenhagen: WHO Regi-
onal Office for Europe on behalf of the European Observatory on Health Systems and
Policies, pp.152

151
15. Gaál P (2005a): A probléma-orientált programalkotás koncepciója. Informatika és Me-
nedzsment az Egészségügyben, 4(4):8-10.
16. Gaál P (2005b): Értékkonszenzus a magyar egészségügyben. Informatika és Me-
nedzsment az Egészségügyben, 4(4):11-15.
17. Gaal P, Szigeti Sz, Csere M, Gaskins M, Pantelli D (2011a): Hungary: Health system
review. Health Systems in Transition, 13(5):1-266
18. Gaal P, Szigeti Sz, Panteli D, Gaskins M, van Ginneken E (2011b): Major challenges
ahead for Hungarian healthcare. British Medical Journal (BMJ) 343(7836):1251–1254
19. Gaál P (2016): A gyógyítás közgazdaságtani megközelítése in Tulassay Zsolt (szerk.):
A belgyógyászat alapjai. Budapest: Medicina Könyvkiadó, pp.132-137.
20. Gaál P, Evetovits T, Sinkó E, Ivády V, Morvay K (2006): Problem-based policy making
and analysis: principles and practice. Bratislava-Budapest: Health Services Manage-
ment Training Centre
21. Gaal P, Jakab M, Shishkin S (2010): Strategies to address informal payments for health
care. Chapter 14 in Kutzin J, Cashin C, Jakab M (eds.): Implementing health financing
reform: Lessons from countries in transitions. Copenhagen: World Health Organization
European Observatory on Health Systems and Policies (Observatory studies Series 21),
pp.327–361
22. Gaál P, Evetovits T, Lindeisz F, Szigeti Sz (2012): A forrásteremtés igazságosságának
vizsgálata a betegségek költségterhe elleni védelem indikátorainak segítségével. Egész-
ségügyi Gazdasági Szemle 50(3):2-12
23. Gaál P, Sinkó E (2012): Egészségügyi menedzsment és rendszerirányítás a magyar
egészségügy átalakításában. Népegészségügy 90(2):111-119
24. Gaal P, Sinko E (2014): The Critical Conceptual and Practical Issues of the Integrated
Care Coordination Pilot (CCP) in Hungary. in: 31st International Conference: Quality and
Safety along the Health and Social Care Continuum. Rio de Janeiro, Brazília, p.28
25. Glenngård AH, Hjalte F, Svensson F, Anell A, Bankauskaite V (2005): Health systems in
transition: Sweden. Copenhagen: WHO Regional Office for Europe on behalf of the
European Observatory on Health Systems and Policies
26. Haldane V, Ong SE, Chuah FL, Legido-Quigley H (2017): Health systems resilience: me-
aningful construct or catchphrase? Lancet 389(10078):1513
27. Kutzin J (2010): Conceptual framework for analysing health financing systems and the
effects of reforms, Chapter 1 in: Kutzin J, Cashin C, Jakab M (eds): Implementing health
financing reform: Lessons from countries in transitions. Copenhagen: World Health Or-
ganization; European Observatory on Health Systems and Policies (Observatory studies
Series; 21.), pp.3-24
28. Kutzin J (2013): Health financing for universal coverage and health system performan-
ce: concepts and implications for policy. Bulletin of the World Health Organisation
91(8):602-611
29. Kutzin J, Sparkes SP (2016): Health systems strengthening, universal health coverage,
health security and resilience. Bulletin of the World Health Organization 94(1):2

152
30. Lőke J (2006): Hozzáférés, költségek, minőség az egészségügyben. In: Szántó Zs, Su-
sánszky É (szerk): Orvosi szociológia. Budapest, Semmelweis Kiadó, 145-59.
31. Murray CJL, Frenk J (2000): A framework for assessing the performance of health sys-
tems. Theme Papers. Bulletin of the World Health Organisation 78(6):717-731
32. Preker AS (2018): Financing Universal Access to Healthcare: A Comparative Review of
Landmark Legislative Health Reforms in the OECD. Singapore: World Scientific, pp.672
33. Rice T, Rosenau P, Unruh LY, Barnes AJ, Saltman RB, van Ginneken E (2013): United States
of America: Health system review. Health Systems in Transition, 15(3):1-431
34. Sinkó E, Dózsa K, Elek P, Kiss N, Merész G, Gaál P (2017): „Az egészségügy forrása-
inak felhasználásával népegészségügyi fókuszú alapellátás-szervezési modellprogram
Virtuális Ellátó Központ támogatásával” című program egészségpolitikai értékelése. Né-
pegészségügy 95(1):86-94
35. Stiglitz JE (1988): Economics of the Public Sector. New York: WW Norton & Company
36. Szócska M, Gaál P (2018): Digitális egészségtudomány a magyar egészségügyben in
Nógrádi Tóth Erzsébet (szerk.): Medicina évkönyv 2018: A magyar egészségügy szá-
mokban: ellátás, gazdaság, innováció. Budapest: Magyar Egészségügyi Menedzsment
Társaság, pp.13-15
37. Twaddle AC (1999): Health care reform in Sweden, 1980-1994. Westport, Conn: Au-
burn House, pp.xiv,298.
38. van de Ven W P M M, Ellis R (2000): Risk adjustment in competitive health plan markets.
Chapter 14 in Culyer A J, Newhouse J P (eds): Handbook of Health Economics, Vol. 1,
Part A, Amsterdam: Elsevier, pp.755-845
39. World Health Organization (1946): Constitution of the World Health Organization.
Official Records of WHO, no. 2, p.100, Available at: http://apps.who.int/iris/bitst-
ream/handle/10665/85573/official_record2_eng.pdf;jsessionid=625846A0EA-
176382FE300BF4F6C5E564?sequence=1 [Utolsó letöltés 2018. 08. 22]
40. World Health Organization (2018): Global Health Expenditure Database. http://apps.
who.int/nha/database [Utolsó letöltés 2018.10.10]
41. Xu K (2005): Distribution of health payments and catastrophic expenditures. Methodo-
logy in Discussion paper Number 2 – 2005; EIP/HSF/DP.05.2. Geneva: World Health
Organization
42. ENSZ 2015 Agenda 2030. http://www.un.org/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/
RES/70/1&Lang=E (Utolsó letöltés 2019. 01. 21)

153
IX. AZ ORVOSI
SZOCIOLÓGIA MÓDSZERTANA
Susánszky Éva

• Kvantitatív és kvalitatív adatgyűjtési módszerek

• Epidemiológiai vizsgálatok

„Az a kutató, aki nem tudja, mi az, amit keres,

nem fogja érteni azt, amit talál.”
Claude Bernard

1. Bevezetés

A mindennapi élet során gyakran tesszük fel magunknak bizonyos esemé-

nyekkel, jelenségekkel, viselkedésekkel kapcsolatban a „Miért van az, hogy
…?” kérdést, mivel azt tapasztaljuk, hogy a környezetünkben élő emberek ma-
gatartása vagy az intézmények működése várakozásunkkal ellentétes. Nem értjük
például, hogy a férfiak általában miért érzik kedvezőbbnek egészségi állapotu-
kat, mint a nők, miközben a halálozási statisztikák a férfiak esendőségét mutatják,
vagy miért dohányoznak akkor is az emberek, ha tisztában vannak annak káros
következményeivel. Folytathatnánk a kérdések sorolását, de nem tesszük, mert
reményeink szerint az orvosi szociológia tantárgy keretében a hallgatók fognak
rákérdezni ezekre az ellentmondásokra.
Az orvosképzésben a kutatás-alapú tanulás már a képzési időszak első,
úgynevezett elméleti szakaszában lehetőséget biztosít arra, hogy a hallgatók
tapasztalatokat, benyomásokat szerezzenek, kapcsolatot teremtsenek betegek-
kel, praktizáló orvosokkal, és jártasságra tegyenek szert az orvosi és egészség-
szociológiában alkalmazott módszerek, vizsgálati technikák területén (Susánszky

154
et al, 2017). Earl Babbie* amerikai szociológus, a társadalomtudományi kutatá-
sok módszertanának egyik jeles képviselője, a társadalmi jelenségek mélyebb és
teljesebb megértéséhez vezető „királyi útnak” nevezte a kutatás-alapú tanulás
részét képező terepkutatást (Babbie, 1996).
Tankönyvünk módszertani fejezete segít végigmenni ezen a „királyi úton”.
Összegyűjtöttük és bemutatjuk azokat a legfontosabb módszertani ismereteket,
amelyek egyrészt empirikus (90) vizsgálatok elvégzéséhez szükségesek, más-
részt, amelyek támogatják a tantárgyhoz kapcsolódó szakirodalom megértését
és feldolgozását, valamint alkalmasak a tudományos gondolkodás alapjainak el-
sajátítására és gyakorlására.

2. Adatgyűjtési módszerek

A társadalom területén végzett empirikus kutatások esetében kvantitatív

(mennyiségi) és kvalitatív (minőségi) módszereket különböztetünk meg.

2.1 Kvantitatív technikák

Kvantitatív technikával számszerűsíthető adatokat gyűjtünk (pl. vérnyomás ér-

tékek, testtömeg, jövedelem, iskolai végzettség), az adatok feldolgozása statisz-
tikai módszerekkel történik. A kvantitatív módszer előnye, hogy a felmérés akár
nagy populációra is kiterjeszthető, megfelelő mintaválasztási technikával jól kö-
zelíti a választott sokaság jellegzetességeit, alkalmas az előre megfogalmazott
kutatási hipotézisek igazolására vagy elvetésére, lehetővé teszi az összehasonlí-
tást egyének és csoportok között. Az adott probléma feltárására leggyakrabban
a kérdőíves adatfelvételeket alkalmazzák.

* https://en.wikipedia.org/wiki/Earl_Babbie

155
 2.1.1 Kérdőíves adatfelvétel

Az adatfelvétel történhet személyesen, telefonon vagy interneten keresztül,

valamint postai úton való megkereséssel. Mindegyik adatfelvételi formának meg-
vannak az előnyei és hátrányai, ezeket figyelembe kell venni, amikor a felvételi
eljárás kiválasztásra kerül. A legjobb válaszadási arány személyes kérdezéssel
érhető el. Ezt az arányt az online kitöltős kérdőívekkel nyert válaszok aránya kö-
zelíti meg. Tekintettel arra, hogy Magyarországon a lakosság kb. 80 százaléka
rendszeres internethasználó, amely megfelel az európai átlagnak és magasnak
mondható a kelet-közép-európai régióban, célszerű, különösen a fiatal korosztá-
lyok esetében, ezt az adatfelvételi eljárást alkalmazni.
Az adatgyűjtés módszere befolyásolja a válaszadási hajlandóságot és an-
nak mértékét. Amíg egy személyes adatfelvétel akár egy-másfél órásra, addig
egy telefonos interjú legfeljebb 10-15 percre tervezhető. A hibalehetőségek közül
figyelembe kell venni a kérdezői befolyásolást (91), a válaszadások során meg-
nyilvánulható megfelelési kényszert (92) vagy válaszbeállítódást (93) és a válasz-
adók személyazonosságának ellenőrizhetőségét is. A költségek szempontjából a
rövid, online kérdőívek használata a leggazdaságosabb, legnagyobb költséggel
a személyes interjúk felvétele jár.
Összegezve tehát, ha a célpopuláció jellege nem zárja ki ezt az eljárást, és
az adatgyűjtési módszer a kutatási céloknak is megfelel, akkor a legtöbb esetben
az online kérdőíves megkeresés ajánlott. A módszer előnyei, hogy (1) olyan cél-
csoportok is megkérdezhetőek, akiket a hagyományos adatfelvételi módszerek-
kel nehezebb elérni, (2) növeli a válaszadói hajlandóságot (anonimitás, amikor
éppen ráér, akkor válaszol), (3) interaktív, (4) kiküszöböli a kérdezői hibát, (5)
jobb visszaemlékezést biztosít, (6) képek, hanganyagok, videoklipek használatát
is lehetővé teszi (pl. vizuális tesztek), (7) megbízható, hiteles adatokat nyújt, (8)
gyors, (9) olcsó.
Az alábbi táblázatban (8. táblázat) az egyes adatgyűjtési eljárások legfőbb
jellemzőit foglaltuk össze.

156
 8. táblázat: Egyéni adatfelvételi módszerek főbb jellemzői

Válaszadási Válaszadás
Módszer Hibalehetőség
arány hossza
postai önkitöltős 6-8% 25-30 perc Ki válaszol a kérdésekre?
személyes 40-50% 60-90 perc Kérdezői befolyásolás, megfelelési kényszer
telefonos 25-30% 10-15 perc Kérdezői befolyásolás, megfelelési kényszer
online kitöltős 30-50% 25-30 perc Ki és hányszor válaszol a kérdésekre?

2.1.1.1 Kérdőívkészítés
A kérdőíves adatfelvételhez szükség van egy előre megszerkesztett és kipró-
bált kérdőívre, amelynek hossza illeszkedik a választott adatgyűjtési eljáráshoz.
A kérdőív az adott kutatás számára kidolgozott kérdéseken kívül tartalmazhat
más kutatók által készített, szabad felhasználású mérőeszközöket is. A továbbiak-
ban a kérdőív készítés legfontosabb szabályait soroljuk fel (Babbie 2008):
Olyan kérdéseket tegyünk fel, amelyekre a kérdezett könnyen tud válaszolni,
és a válaszok is könnyen rögzíthetőek.
A kérdések a felmérés tárgyára irányuljanak, és olyan sorrendben kövessék
egymást, hogy a kérdezett az interjú végéig motivált maradjon.
Ne tegyünk fel felesleges kérdéseket, amelyek nem a felmérés céljára irányul-
nak.
Kerüljük el a „túlkérdezést”, mert a válaszadó elunja a válaszadást, ami a
kérdések átugrásához vagy akár a kitöltés abbahagyásához vezethet.
Az intim jellegű, érzékeny kérdéseket (pl. szexuális magatartás, politikai
meggyőződés, pártpreferencia, jogkövetés/kriminalitás) csak akkor tegyük fel, ha
azok feltétlen szükségesek a felmérés szempontjából vagy épp arra irányulnak.

2.1.1.2 Kérdéstípusok
2.1.1.2.1 Strukturálatlan, vagy nyitott kérdések
A strukturálatlan vagy nyitott kérdéseknél nem ajánlunk fel válaszlehetősége-
ket. Általában akkor alkalmazzuk ezt a kérdéstípust, ha (1) a lehetséges válasz-
kategóriák száma igen nagy (pl. lakóhely megnevezése, foglalkozás), (2) nem
akarunk válaszlehetőségeket sugallni, (3) idézni akarunk a válaszokból, (4) a vá-

157
laszokból mi akarunk létrehozni egy kategóriarendszert, (5) mozgalmassá, érde-
kessé akarjuk tenni a kérdőívet, lehetőséget adva az önálló véleményformálásra.
A nyitott kérdések megválaszolása időigényes, a vizsgált személyek gyakran
nem töltik ki, illetve nagyobb valószínűséggel hagyják abba az egész kérdőív
kitöltését, növelve ezáltal az elutasítási arányt. A nyitott kérdéseknek nemcsak a
kitöltése, de a kódolása is sok időt vesz igénybe, ezért célszerű korlátozni a szá-
mukat.

2.1.1.2.2 Strukturált vagy zárt kérdések

Strukturált vagy zárt kérdéseket akkor használunk, ha vannak előre megfo-
galmazott válaszlehetőségek (kategóriák), amelyek közül a válaszadó egy vagy
akár több lehetőséget is megjelölhet. A zárt kérdések közé sorolhatók azok a
kérdések is, amelyekre a válaszadás egy skála segítségével történik (pl. egész-
ségi állapot önbesorolása vagy az egyetértés mértékének megjelölése egy adott
kijelentéssel kapcsolatban egy öt fokú skálán).
A kérdések és a válaszlehetőségek megfogalmazásánál figyeljünk arra,
hogy azok (1) ne legyenek sugalmazóak, (2) burkolt módon ne ösztönözzék a
válaszadót a társadalmi elvárásoknak való megfelelésre, (3) ne próbálják meg a
válaszadó beállítódását, álláspontját összekapcsolni egy tekintélyes vagy ismert
intézménnyel, csoporttal vagy személlyel.

2.1.2 Mintavételi eljárások

A legtöbb vizsgálat esetében nem tudjuk a célpopuláció minden tagját meg-

kérdezni, így a teljes sokaságból mintát kell választani. A kérdőíves vizsgálat ese-
tében cél, hogy a mintavétel reprezentatív legyen, azaz úgy kell a kérdőívet kitöl-
tőket, a mintát kiválasztani, hogy az jó eséllyel tükrözze a teljes vizsgálni kívánt
célcsoport fő jellemzőit, véleményét, válaszait.

158
 A mintavételezés három fő lépésből áll:
1. a vizsgálni kívánt célpopuláció kiválasztása,
2. a minta nagyságának meghatározása*,
3. a mintavételezési eljárás meghatározása.

A vizsgálni kívánt célpopuláció lehet a teljes népesség vagy annak bizonyos

alcsoportjai, mint például egy adott munkahelyen dolgozók vagy intézményben
tanulók közössége, foglalkozási vagy betegcsoportok.
A minta nagyságát a teljes célpopuláció nagysága és a felmérés céljának
függvényében érdemes meghatározni. Ha a vizsgálni kívánt célcsoport létszáma
viszonylag alacsony (pl. iskolai osztály), akkor lehetőleg minden személyt célsze-
rű bevonni a vizsgálatba. Ha nagyobb létszámú csoportot, populációt akarunk
vizsgálni (pl. egy adott település felnőtt lakossága), akkor a mintavétel során tö-
rekednünk kell a reprezentativitásra, azaz arra, hogy a minta visszatükrözze a
célpopuláció alaptulajdonságait (pl. nem, korcsoport, iskolai végzettség).
Mintavételezési eljárások közül a vizsgálni kívánt célpopuláció esetében al-
kalmazhatóak véletlenszerű és nem véletlenszerű mintavételi technikák. A vélet-
lenszerű mintavételi eljárás esetében a kutatások alapján nagyobb valószínűség-
gel biztosítható a reprezentativitás.

2.1.2.1 Valószínűségi mintavételi technikák:

egyszerű véletlen mintavétel: a célcsoport minden tagjának egyenlő
esélye van a mintába kerülésre (a teljes populáció listájából a véletlen
számok táblázat vagy számítógép segítségével választjuk ki a mintába
kerülő elemeket)
szisztematikus mintavétel: a célcsoport minden k-adik tagja kerül a min-
tába
rétegzett mintavétel: a célpopulációt homogén részcsoportokra bontjuk
(pl. nem, életkor, iskolai végzettség), az egyes rétegeken belül a minta
elemeinek a kiválasztása egyszerű véletlen mintavétellel történik

* https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_519_42492/ch02s05.html,
http://www.custominsight.com/articles/random-sample-calculator.asp

159
 lépcsőzetes mintavétel: a vizsgálni kívánt célpopulációt egyre kisebb
egységekre bontjuk (például egy város összes középiskolás tanulója,
azon belül valamilyen célpont, például a kollégisták)

2.1.2.2 Nem valószínűségi mintavételi technikák:

önkényes vagy kényelmi mintavétel: a válaszadókat semmilyen módon
sem szűrjük
szakértői mintavétel: a téma vizsgálatának előzetes tesztelésére alkal-
mas, a célpopuláció könnyen hozzáférhető tagjai, akik szakértők a vizs-
gált sokaságban, illetve a vizsgált témában
kvóta szerinti mintavétel: a célpopuláció jellemzőinek figyelembevéte-
lével (pl. nemi arányok, korcsoportok aránya) határozzuk meg a minta
összetételét.
hólabda módszer: a célpopuláció egyszerűen elérhető tagjait kérdezzük
(először ők segítenek újabb alanyokat találni; az újabb alanyok szintén.)

2.1.3 Az adatok rendszerezése, feldolgozása

Ha a tervezett adatfelvételek megtörténtek, akkor a következő lépés az ada-

tok rögzítése, feldolgozása, elemzése, majd a következtetések levonása.
Online kérdőív készítésekor a programok lehetőséget nyújtanak azonnali
adatrögzítésre, kódolásra, sőt sok esetben elemzések készítésére is, például di-
agrammal. Azonban az online kérdőívek hozzáférhetősége, elérhetősége kor-
látozott lehet (pl. számítógép hiány, internet hiány, a program forrásigénye)*, és
ilyenkor a papíralapú kérdőívvel nyert információkat magunknak kell rögzítenünk,
létrehozva egy számítógépes adatbázist. Ennek legegyszerűbb módja (zárt kér-
dések esetében), ha az adatok rögzítése folyamán az egyes válaszokhoz számo-
kat rendelünk. Nézzünk egy egyszerű példát:

* Javaslat ingyenesen elérhető online kérdőív készítéséhez: https://www.google.hu/

intl/hu/forms/about/

160
 Mi az Ön legmagasabb iskolai végzettsége?
1 kevesebb, mint 8 általános
2 8 általános
3 érettségi
4 diploma
5 nem tud válaszolni
6 nem kíván válaszolni

Az adatbázisok a számokat könnyebben kezelik, egyszerűbb az összesítés,

a következtetések levonása, statisztikai számítások végzése, szemléltető ábrák
(grafikonok, diagramok) készítése.
A nyitott kérdések esetében akkor közelítünk legjobban a vizsgált személyek
véleményéhez, ha az egyes válaszokat minden esetben úgy rögzítjük, hogy a ka-
tegóriák számát nem korlátozzuk. A legtöbb esetben azonban, a minta nagysága
miatt, illetve a kutatási célokhoz igazodva nem ezt az eljárást választjuk, hanem
a válaszokat főbb kategóriákba, dimenziókba soroljuk (előkódoljuk), és az egyes
válaszok már így kerülnek rögzítésre.

2.2 Kvalitatív technikák

A kvalitatív technikán alapuló kutatások egy-egy téma, kutatási terület mé-

lyebb, részletesebb feltárására alkalmasak, amelyek a célpopuláció (94) tapasz-
talataira, véleményére, attitűdjeire vagy hiedelmeire fókuszálnak. Ezek általában
kis mintás vizsgálatok, viszonylag kevés résztvevővel. Leggyakrabban használt
módszerei a megfigyelés, a mélyinterjú és a fókuszcsoportos beszélgetés. A kva-
litatív kutatások egyik hátránya, hogy a vizsgálatban résztvevők alacsony száma
miatt az eredményekből nem tudunk a sokaságra vonatkozóan általános érvényű
következtetéseket levonni.

161
 2.2.1 Megfigyelés

A résztvevő megfigyelés egy leíró-feltáró módszer, amely a kutatásba bevont

személyek viselkedésére irányul. Ezt a technikát először a XIX. században a kul-
turális antropológusok alkalmazták az Európán kívül élő népcsoportok kultúrájá-
nak, társadalmának tanulmányozására. A módszer jól használható a modern tár-
sadalmakban is például kisebb közösségek, csoportok, szervezetek vizsgálatára,
de fókuszálhat bizonyos viselkedésekre, interakciókra, kapcsolatokra, társadalmi
szerepekre is. A megfigyelő aktívan vagy passzívan is részt vehet a megfigyelés-
ben. Az aktív megfigyelés nyíltan történik, a kutató tájékoztatja a kutatás alanyait
arról, hogy ő megfigyelőként van jelen. Míg a kérdőíves vizsgálatok során a torzí-
tatlan adatnyerés érdekében a kutató nem adhat ki magáról információt, addig a
résztvevő megfigyelés esetében a kutató kölcsönösségre, párbeszédre törekszik,
bevonódik anélkül, hogy beavatkozna, vagy direkt módon befolyásolná az ese-
ményeket, a csoport vagy az adott személy viselkedését.
A passzív részvétel vagy rejtett megfigyelés során a kutató álcázza magát,
elrejti valódi kutatói szándékát, például egy orvosi váróban ülve megfigyeli, hogy
az ott tartózkodó betegek miként viselkednek a várakozás ideje alatt.
A megfigyelések folyamatában szerzett információkat a kutató általában a
terepnaplóba rögzíti*, amely alapját képezi majd az adatelemzésnek. Az elem-
zés során elsősorban azok a magatartásmintázatok, értékek, normák, szokások
kerülnek feltárásra, amelyek jellemzőek a megfigyelt helyzetek, események, in-
terakciók résztvevőire.

2.2.2 Mélyinterjú

A mélyinterjú célja, hogy a vizsgált téma mélyebb rétegei is feltárásra ke-

rüljenek. Az interjú alanyainak lehetőséget biztosítunk arra, hogy szabadon be-
széljenek a megadott témakörrel kapcsolatban, megfogalmazva érzéseiket, gon-
dolataikat. A kérdezéshez szükség van egy interjúvázlatra, amelyben a nyitott

* A terepnaplón kívül a kutató a terepkutatáshoz igazodva használhat egyéb eszközöket

is, diktafont, kamerát vagy fényképezőgépet illetve felhasználhat olyan dokumentumokat,
amelyek a kutatás tárgyával kapcsolatosak.

162
kérdések és azok sorrendje szerepel. Az interjú közben az előre megfogalma-
zott kérdéseken kívül egyéb kérdések is felmerülhetnek, ezeket javasolt az interjú
végén feltenni, hogy ne zavarják a kérdezett gondolatmenetét. Az interjúk átla-
gos időtartama 45-90 perc. Egy adott téma elemzéséhez min. 10-15 mélyinterjú
anyaga szükséges.
A narratív jellegű mélyinterjú a vizsgált személlyel megtörtént eseményekre
fókuszál. Ilyen lehet a teljes életutat vagy annak egyes szakaszait bemutató „bio-
gráfiai” interjú.

2.2.3 Fókuszcsoport

A fókuszcsoportos eljárás a társadalmi problémák feltárására alkalmas mód-

szer, amelyet eredetileg a piackutatás területén használtak a különböző termé-
kekkel kapcsolatos vélemények feltérképezésére*. A módszer előnye, hogy a
résztvevők kötetlenül, spontán módon beszélhetnek problémáikról. A beszélgetés
során feltárulhatnak viselkedésük mozgatórugói, megismerhetjük motivációikat,
attitűdjeiket, emocionális hátterüket, valamint nonverbális reakcióikat. A módszer
különösen alkalmas arra, hogy gyerekektől és serdülőktől adatokat gyűjtsünk.
A módszer hátránya, hogy a kapott információ nem vonatkoztatható a célpopu-
láció egészére. A csoportok vezetése, moderálása speciális képzettséget igényel.
A moderátor személye, aki irányítja a beszélgetését, befolyásolhatja a résztvevő-
ket.
A résztvevők a célcsoport tagjaiból szerveződnek, de nem szükséges, hogy
a bevont személyek reprezentálják a vizsgálandó sokaságot, azaz tükrözzék pél-
dául annak kor, nem vagy iskolázottság szerinti összetételét. A csoport ajánlott
létszáma maximum 12 fő. Ennél nagyobb létszám esetén nem tud mindenki meg-
nyilvánulni és fennáll a kisebb csoportokra való szakadás veszélye. A beszélgeté-
sek színhelye lehetőleg a célcsoport és a vizsgált probléma szempontjából semle-
ges területen legyen. Egy adott témában érdemes több, akár két-három csoportot
is tartani, hogy a vélemények karakteresen kirajzolódjanak.

* https://www.youtube.com/watch?v=3TwgVQIZPsw
https://www.youtube.com/watch?v=cCAPz14yjd4

163
 Az interjúalanyokkal, résztvevőkkel mindenképpen fontos előre egyeztetni,
hogy a személyes adataik megjelennek-e az eredmények elemzésekor, vagy
a fókuszcsoportos interjú anonim módon zajlik*. Az interjú felvételét megelőzi
az interjú vezérfonalának elkészítése (95). A beszélgetés rögzítésének módja le-
het hanganyag és/vagy képanyag rögzítése (mobiltelefonnal, diktafonnal, kame-
rával) vagy jegyzőkönyv készítése a résztvevők beleegyezésével.
A fókuszcsoportos technika alkalmazható mind a feltáró (exploratív), mind a
megerősítő (konfirmatív) jellegű vizsgálatok esetében.
Egy hazai vizsgálat során a kutatók arra keresték a választ, hogy a lakosság
milyen ismeretekkel rendelkezik a szervátültetésre vonatkozóan, illetve, hogy vi-
szonyul a szervdonációhoz (Szántó, Susánszky, Tüttő 2004). A kutatás első sza-
kasza a szervátültetéssel kapcsolatos laikus hiedelmek, beállítódások, kognitív
sémák (96) feltárására irányult, alkalmazva a fókuszcsoportos interjúk módszerét.
A kutatók a kvalitatív vizsgálat eredményeit felhasználva állították össze a kérdő-
ívet, amit aztán egy ezer fős reprezentatív lakossági mintán kérdeztek le.
Egy másik esetben a kutatók alkoholfogyasztási szokásokra vonatkozóan ál-
lítottak össze kérdőívet, amit először fókuszcsoportban próbáltak ki. A csoportos
megbeszélésen a résztvevők értelmezték a kérdéseket és a válaszkategóriákat,
véleményt mondtak azok tartalmi és stiláris elemeiről, megfogalmazásáról, és ar-
ról is beszámoltak, hogy mennyire tartják intim jellegűnek az egyes kérdéseket.
A kutatók összegezték a fókuszcsoportban elhangzottakat, majd, ahol erre igény
mutatkozott, korrigálták a kérdőívet.

2.2.4 Tartalomelemzés

A tartalomelemzés alkalmas a mélyebb, rejtett üzenetek, összefüggések fel-

tárására. A módszer jól használható az előzőekben bemutatott kvantitatív adat-
gyűjtési eljárásokból származó információk elemzésére (Antal 1976). Az eljárás
során elemzési egységeket határozunk meg, amelyek lehetnek például szavak
vagy mondatok, majd ezeket az egységeket kategorizáljuk. Zárt vagy rögzített
kódolás esetén a kutatók előre meghatározzák a kategóriákat előzetes tapaszta-

* Az adatvédelemre vonatkozó hatályos jogszabály az információs önrendelkezési

jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény

164
lataikra támaszkodva, korábbi vizsgálatokhoz illeszkedve vagy standardok alap-
ján. Nyitott kódolásról beszélünk akkor, ha a feldolgozás közben történik meg az
adott vizsgálathoz leginkább illeszkedő kategóriarendszer megalkotása. A tarta-
lomelemzéshez ma már számos szoftver* áll a kutatók rendelkezésére, amelyeket
működésű elvük szerint szoktak besorolni (Ehmann, 2002).
Közvetett, másodlagos módszerek (meglévő, már rendelkezésre álló
adatok felhasználása)
A másodlagos, azaz szekunder adatforrás meglévő adatbázisokban el-
érhető adatokat, statisztikai elemzéseket foglal magába. Ilyen másodla-
gos adatforrások például:
Tanulmányok, korábbi kutatási eredmények
Adatbázisok (pl. egészségügyi, szociális ellátást nyújtó intézmények
adatai, országos adatbázisok)
Célpopuláció, közösség adatai (pl. családorvos, iskolaorvos, iskolavé-
dőnő adatai)
Másodelemzés készítése (egy felmérés adatainak újraelemzése aktuális
céloknak megfelelően)

2.3 Epidemiológiai vizsgálatok

Az epidemiológia az egészséggel kapcsolatos jelenségek és az előfordu-

lásukat befolyásoló tényezők kapcsolatát vizsgáló tudomány. Az epidemiológiai
kutatások célja, hogy (1.) adatokat gyűjtsön a lakosság vagy bizonyos célcso-
portok egészségi állapotáról, (2.) vizsgálja az egészségi állapotot befolyásoló
különböző kockázati tényezők, genetikus tényezők hatását. Az epidemiológia
vizsgálatok típusai: megfigyelésen alapuló és kísérletes vizsgálatok.

* https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0005_35_referatumkeszites_
scorm_11/1137_kvantitatv_tartalomelemz_szoftverek.html

165
 9. táblázat: A megfigyelésen alapuló vizsgálatok csoportosítása

A megfigyelés egysége Az idődimenzió

A kutatás célja szerint
szerint mentén
Deskriptív Populációk Keresztmetszeti vizsgálatok
Egészséggel kapcsolatos jelenségek Aggregált statisztikák elemzése,
előfordulási gyakorisága, tér és időbeni ökológiai vizsgálatok (betegség
eloszlása a társadalomban. és expozíció populáció szintű
összefüggései)
Analitikus Egyének Longitudinális vizsgálatok
Az egészséggel kapcsolatos jelenségek Trendvizsgálatok
és a jelenségeket befolyásoló tényezők Kohorsz vizsgálatok
közötti lehetséges összefüggések Panel vizsgálatok
vizsgálata.

A lakossági egészségfelmérések nagy jelentőséggel bírnak az egészségi

állapottal és az egészség- és betegviselkedéssel kapcsolatos olyan információk
megszerzésében, amelyeket nem lehet a különböző hivatalos nyilvántartásokból
összegyűjteni, vagy amelyek az egészségügyi ellátáson kívüli területeket érin-
tenek, illetve amelyek közvetlenül csak a lakosság személyes kikérdezése útján
szerezhetők be. Ilyenek például az egészségi állapotról, az egészséggel kap-
csolatos életminőségről szerzett szubjektív beszámolók (önbecslések), vagy az
egészségügyi ellátásról alkotott vélemények.
Magyarországon a KSH (Egészségi Állapotfelvétel, 1994; ELEF 2009, 2014)
az Országos Epidemiológiai Központ (Országos Lakossági Egészségfelmérés
(OLEF) 2000, 2003), a SE Magatartástudományi Intézete (Hungarostudy (HS)
1988, 1995, 2002, 2005/2006, 2013) végzett országos reprezentatív mintán,
nemzetközileg standardizált módszerekkel interjús egészségfelméréseket.

2.3.1 Európai Lakossági Egészségfelmérés (ELEF) 2014

„Az Európai Unió valamennyi tagállamában kötelezően bevezetett kérdőív

segítségével összehasonlítható adatok nyerhetők a lakosság egészségi állapo-
táról, az egészséget befolyásoló tényezőkről, az egészségügyi ellátórendszer
igénybevételéről és az ezzel kapcsolatos elégedettségről.” (KSH 2015).
A felmérés eredményei alapján képet kapunk a lakosság egészségi állapo-
táról, az életvitel jellemzőiről, az önellátással kapcsolatos korlátozottságról, va-

166
lamint a testmozgásról, a táplálkozásról, az egészségkárosító szokásokról és az
egészségügyi ellátórendszer igénybevételéről, illetve egyéb, az egészséget be-
folyásoló tényezőkről.
A felmérés kétlépcsős rétegzett személyi mintavétellel történt, az ország 532
településén összesen 9431 személyt kerestek fel a KSH kérdezői, közülük 5826-
an (61,8%) válaszoltak a feltett kérdésekre. A vizsgálat a 15 éves és idősebb,
magánháztartásokban élő lakosságra terjedt ki. A mintába került személyeket a
jelzett időszakban kérdezőbiztosok keresték fel, és egy kérdőívet töltöttek ki az
egészségi állapotukról, valamint és az egészségügyi ellátórendszerrel kapcsola-
tos véleményükről. www.ksh.hu/elef

2.3.2 Hungarostudy (HS) 2013

A felmérés a teljes felnőtt lakosság egészségi állapotának és egészséggel

kapcsolatos életminőségének, valamint az ezeket befolyásoló legfontosabb hát-
tértényezők (demográfiai, szociális-gazdasági tényezők, az egészségmagatartás
rizikó és protektív faktorai) vizsgálatára irányult. A kérdőív fiatalokra vonatkozó
tematikus blokkja azokra a kérdésekre koncentrált, amelyek mentén leírhatók a
párkapcsolatok alakulásának jellemzői, a családtervezési mintázatok és gyer-
mekvállalási stratégiák, valamint a családdal kapcsolatos attitűdök és értékek.
A kétlépcsős, arányosan rétegzett, véletlenszerűen kiválasztott 2000 sze-
mélyt tartalmazó valószínűségi minta Magyarország településhálózatát arányo-
san reprezentálta, 145 mintavételi egységgel. A mintába kerülő személyek ösz-
szetételi aránya a legfontosabb társadalmi-demográfiai mutatók szerint (nemek,
életkori csoportok, iskolai végzettség, lakóhelytípus) megfelelt a teljes felnőtt né-
pesség összetételének. A minta alapsokasága a Magyarországon élő, magyar
állampolgárságú, 18 éves és idősebb korú népesség volt. A felmérésben 190 kér-
dező vett részt (Susánszky, Székely 2013).
Az epidemiológiai vizsgálatok eredményei elsősorban az egészségfejlesz-
tés, a megelőzés, a gyógyítás területén kerülnek felhasználásra.

167
Felhasznált irodalom

1. Antal, L. (1976) Tartalomelemzés alapjai. Budapest: Magvető Kiadó

2. Babbie, E. A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. https://konyvtarak.billyjoel-
2017tour.com/a-tarsadalomtudomanyi-kutatas-gyakorlata-letoltes/
3. Ehmann, B. (2002) A szöveg mélyén. A pszichológiai tartalomelemzés. Budapest: Új
Mandátum Könyvkiadó
4. Susánszky A, Susánszky É, Győrffy Zs, Szántó Zs. (2017) A terepmunka helye és sze-
repe az orvosi szociológia oktatásában. METSZETEK - TÁRSADALOMTUDOMÁNYI
FOLYÓIRAT 6:(2) pp. 44-55.
5. Susánszky, É. and Székely, A. (2013) A Hungarostudy 2013 felmérés módszertana. In:
É. Susánszky, Zs. Szántó, ed., Magyar lelkiállapot 2013, 1st ed. Budapest: Semmelweis
Kiadó pp. 13-21.
6. Szántó, Zs. Susánszky, A. Tüttő, G. (2004) A szervadományozással kapcsolatos lakos-
sági vélemények Magyarországon. LEGE ARTIS MEDICINAE 14:(8-9) pp. 620-626.

168
Felugró szövegek és ábrák
1. A (születéskor) várható élettartam
A várható élettartam egy adott időpontban születettek becsült halálozási életkorának át-
laga. Azt az élethosszt jelenti, ameddig egy egyén feltehetően élni fog. Fontos, hogy pon-
tosan értsük, mit jelent ez, mivel gyakran összekeverik a várható élettartam és az átlagos
felnőttkori halálozás idejének fogalmát. Ha pl. egy közösségben a várható élettartam 50
év, az nem azt jelenti, hogy a közösség tagjai átlagosan 50 évig élnek. A várható élet-
tartamot az összes halálozás alapján számolják ki, beleértve a csecsemőhalálozást is.
A magas csecsemőhalálozás következtében a várható átlagos élettartam akkor is lehet
nagyon alacsony, ha a csecsemőkort túlélő emberek magas életkort élnek meg. A magas
csecsemő- és gyermekhalálozás a fejlett és fejlődő országok halálozása közötti különb-
ség egyik legfontosabb tényezője.
Magyarországon 2005-ben a születéskor várható élettartam 73,14 év volt, viszont 2019-
ben már 76,16 év. Születéskor várható átlagos élettartam, év (forrás: KSH Stadat):
https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_wnt001c.html)
férfi: 72,86, nő: 79,33, összesen: 76,16
Ennek az az oka, hogy a halálozási mintázatok nem maradtak változatlanok, javulás mutat-
kozott a halálozási arányokban. Kevés ember él meg éppen annyi évet, amennyit a várható
élettartam becslése ad, akkor is, ha a halálozási mintázatok nem változnak. Az elhalálozás
kockázata változik az életút során. Éppen ezért szoktak a születéskor várható élettartam
mellett más életkorokban még várható élettartamot is becsülni. Interaktív világtérkép a
születéskor várható élettartamról: https://ourworldindata.org/life-expectancy
2. Vezető halálokok
Azokat a betegségeket illetve körülményeket, amelyek a lakosság nagy részének a
halálozását okozzák, vezető halálokoknak nevezzük.
Magyarországon a halálozás háromnegyedét a keringési és a daganatos betegsé-
gek okozzák. (Forrás: OECD (2017): Magyarország Egészségügyi Országprofil.
ht tps://read.oecd-ilibrar y.org/social-issues-migration-health/magyaror-
szag-egeszsegugyi-orszagprofil-2017_9789264285231-hu#page4 3. o. Letöltve
2019. 04. 28.)

Nők Férfiak
(Halálesetek száma: 64 316) (Halálesetek száma: 61 991)

3% 6% Szív- és érrendszereri betegségek 5%

3%
6%
4% Rák
4%
Légúti betegségek 6%
5%
45%
Emésztőrendszereri betegségek 6%
55%
Idegrendszereri betegségek
23% (köztük a demencia)
29%
Külső okok
Egyéb okok

Megjegyzés: Az adatok megjelenítésére a BNO átfogó fejezetei szerinti lebontásban került sor. A demencia az
idegrendszer betegségeit tartalmazó fejezetben jelenik meg, hogy együtt szerepeljen az Alzheimer-betegséggel
(ami a demencia fő formája). 2014-ben Magyarországon 10%-kal több nő élt, mint férfi.
Forrás: Eurostat adatbázis (az adatok 2014-re vonatkoznak).
3. Epidemiológiai korszak
Azokat az időszakokat, amelynek során a születéskor várható élettartam és a vezető
halálokok viszonylag állandóak, epidemiológiai korszaknak nevezzük. (Az epidemi-
ológia az egészséget befolyásoló állapotok és események, ezen belül a betegségek
eloszlásával és okaival foglalkozó tudomány.) Az epidemiológiai korszakok vagy epi-
demiológiai átmenet elmélete a népesség alakulásában alapvető fontosságúnak tekinti
a halálozás idejét és okát, továbbá rámutat, hogy az átmenet folyamán a megbetege-
dési és halálozási mintázatokban jellegzetes változás megy végbe.
4. Abdel Omran (1925–1999)
Kairóban született, ott szerzett orvosi diplomát. Tudományos fokozatait az USA-ban
szerezte. 1966-ban az Észak-Karolinai Egyetem Epidemiológia Tanszékére került,
amely a népességtudomány egyik nemzetközi hírű központja volt. Oktatói és kutatói
tevékenysége mellett az USA, az ENSZ, és a WHO szaktanácsadója volt a népesség-
tudomány területén (Weisz, Olszynki-Gryn, 2010). Az 1960-as évek végén, amikor
az epidemiológiai átmenet elméletét kidolgozta, a népességtudományi szakértők úgy
vélték, hogy az egyes országok várható élettartama a maximális emberi élettartamhoz
– akkor úgy gondolták, hogy ez 75 év – közelít, amelyhez a legfejlettebb országok
lakossága lényegében el is ért.
5. Pandémiák
Nagyobb területekre, akár világrészekre kiterjedő járványok.
6. Krónikus betegség
A hosszú ideig (legalább 3 hónapig) tartó betegségeket nevezzük krónikus (idült) be-
tegségeknek. Ezeket a megbetegedéseket jelen ismereteink szerint nem lehet se vé-
dőoltásokkal megelőzni, se gyógyszerekkel megszüntetni, és nem múlnak el maguktól;
általában tartós orvosi ellátást, gyógyszerszedést igényelnek. Az életkor emelkedésével
növekszik a krónikus betegségek előfordulási valószínűsége. A leggyakoribb krónikus
betegségek: keringési betegségek (pl. szívbetegség, stroke), daganatos betegségek,
diabétesz, légúti betegségek, szájüregi betegségek, reumatikus megbetegedések.
7. Régészeti leletek az őskorból
Ötzi, az őskori ember 5300 éves jégbefagyott múmiáját 1991-ben véletlenül találták
meg az Alpokban. Valószínűleg gyilkosság áldozata lett. A múmia öltözéke, szerszá-
mai és fegyverei, gyomrának tartalma és testének, pl. csontjainak, szívének és gyomrá-
nak állapota az őskori ember életkörülményeinek értékes forrását jelentik. Eszközeinek
többsége csiszolt kőszerszám volt, de volt egy bronz fejszéje is. Gyomrában szárított
vadhúst és búzaszemeket találtak; ez utóbbiak, az úgynevezett egyszemű búza (ein-
korn) maradványai, származhatnak gyűjtögetésből, de akár termesztésből is.

-
8. Újkőkorszak
Újkőkornak (neolitikumnak) nevezzük a kőkorszak utolsó szakaszát (a paleolitikum és a
mezolitikum után). Az újkőkor jellemzői a hatalmas kövekből (megalitokból) készült épít-
mények és a csiszolt kőszerszámok. Az újkőkor különleges jelentőségét az adja, hogy
ekkor jelent meg a gabonatermesztés és az állatok háziasítása, vagyis a mezőgazda-
ság. A Föld különböző régióiban a mezőgazdaság eltérő időszakokban alakult ki (a
Közel Keleten Kr.e. 9000 táján, Kelet-Ázsiában Kr.e. 6000 és 2000 között, Észak-Eu-
rópában Kr.e. 4000 körül), ezért a neolitikum kezdetét nem köthetjük egyetlen időpont-
hoz. A letelepedés vezetett el a korai civilizációk, (pl. az egyiptomi, görög és római
birodalmak) kialakulásához. Az Kr.e. 600. és Kr.u. 600. közötti időszakban alakult ki
az állam, amely szabályozta a társadalom működését.
9. Betegségfelfogás
Amikor valaki megbetegszik, felmerül benne a kérdés: mi bajom van? Mit tegyek, hogy
meggyógyuljak? A történelem során a betegségeknek különféle természeti, lelki, morá-
lis jelentést adtak, és ennek a jelentésnek – betegségfelfogásnak – az alapján keresték
a gyógyulást.
10. Koponyalékelés
Nem tudhatjuk bizonyosan, hogy ezt a súlyos beavatkozást vallási vagy gyógyítási
céllal végezték-e, de 20. századi afrikai és polinéziai antropológiai beszámolók szerint
koponyalékeléssel csillapították pl. a koponyasérülés következtében kialakult krónikus
fejfájást. Ennek alapján feltételezhetjük, hogy az őskori maradványok esetében is, leg-
alább részben, a gyógyítás lehetett a cél.
11. A nagy pestisjárvány (Fekete Halál)
A pestisjárvány 1347-ben egy genovai kereskedőhajóval érkezett a Távol-Keletről.
A pestis kórokozóját patkányok hordozták. A bacilus patkányokon élősködő bolhák
csípésével jutott az emberi szervezetbe, az emberek között pedig a betegség okozta
tüsszögéssel és köhögéssel, illetve a betegek érintésével terjedt. A betegen kelések
jelentek meg, amelyek vörösre, majd feketére változtak és váladékoztak. A beteg
belázasodott, hányt, hasmenése volt, majd tüdőgyulladás alakult ki, és mintegy három
napon belül meghalt. A halottak száma olyan nagy volt, hogy nem tudták megfelelően
eltemetni őket – nem volt rá sem hely, sem ember. Az egészségesek menekültek a
betegek elől, akik gyakran ápolás, gondoskodás nélkül haltak meg. Ahol a pestis fel-
ütötte a fejét, a lakosság csaknem fele elpusztult a járvány hét éve alatt. A következő
évszázadokban újabb fellángolásai voltak, amelyeket mai ismereteink szerint ugyanaz
a végig Európában lappangó baktérium okozott (Lawler, 2016). A csontmaradványok
analízisét végző régészeti epidemiológia tanúsága szerint a Fekete Halált túlélő em-
berek gyakran hosszabb ideig éltek, mint a járvány előtti átlagos élettartam. Azok az
emberek, akik már a járvány kitörése előtt rosszabb egészségi állapotban voltak, na-
gyobb arányban haltak meg a járvány alatt. Mivel a túlélők nagyobb valószínűséggel
érték meg reproduktív életszakaszukat, azokat a genetikai előnyöket, amelyek lehetővé
tették számukra az életben maradást, átörökítették utódaikra is. Ezáltal a nagy pestisjár-
vány felfogható a természetes kiválasztódás eszközeként. (DeWitte, 2018).
A nagy pestisjárvány Magyarországot nagyjából megkímélte; de a későbbi járványok
nálunk is nagy pusztítást végeztek. 1456-ban a nándorfehérvári csata alatt kitört jár-
ványban halt meg Hunyadi János is. A betegség elől menekülő katonák széthurcolták
a fertőzést az egész országban. A Rákóczi felkelés idején ötször annyian haltak meg
pestisben, mint a harcokban.
12. Egyéb betegségek a középkorban
A halálozással ellentétben a betegségekkel kapcsolatos egyéni tapasztalatokról csu-
pán viszonylag pontatlan és bizonytalan ismeretekkel rendelkezünk ebből a korból.
A középkori temetőkből exhumált csontvázak vizsgálata csak azokról a betegségekről
nyújt információt, amelyek nyomot hagynak a csontokon és a fogakon: ilyenek példá-
ul a lepra, az angolkór, a fogszuvasodás. A hatóságok által vezetett részletes halotti
anyakönyvek csak a XIV. század végétől készültek néhány észak-itáliai városban, de
az ezekben foglalt diagnózisok legtöbbjének az értelmezése bizonytalan. Ezen kívül
maradtak ránk járványokat és az áldozatokat felsoroló krónikák, valamint a csodás
gyógymódok és gyógyulások krónikái, amelyeknél szintén komoly problémát jelent,
hogy a középkori esetleírásokat nehéz megfeleltetni a ma használatos betegségkate-
góriáknak.
13 Felvilágosodás
A felvilágosodás a 17-18. század filozófiai és tudományos mozgalma volt, azzal a cél-
lal, hogy a szellem világosságával váltsák le a középkor sötétségét. A valóság megis-
merhetőségét hirdették, amelyhez a természettudomány módszereinek alkalmazásával
lehet eljutni.
14 Asztrológia
A középkorban az asztrológia az egyetemi oktatás része volt, mivel a korabeli orvos-
tudomány szerint a bolygók állása befolyásolta az emberek egészségét és életét. Az
1348-as nagy pestisjárvány például az orvosi vélemény szerint a Szaturnusz, a Jupiter
és a Mars különleges együttállásának következménye volt. Középkori asztrológiai áb-
rázolások egyértelműen mutatják, hogy milyen egészséget befolyásoló hatást tulajdo-
nítottak az égitesteknek. Korabeli orvosi könyvek gyakori ábrázolása volt az úgyneve-
zett „zodiákus ember”, amely megmutatta, hogy az egyes testrészeket mely asztrológiai
jegyek, bolygók befolyásolják. Mára az asztrológia elvesztette korábbi jelentőségét a
gyógyításban, noha a mindennapi élet eseményeinek előrejelzésében és értelmezésé-
ben ma reneszánszát éli.
15 Chadwick vizsgálóbiztos jelentése a közegész-
ségügyi helyzetről 1842-ben
„Először, ami a jelen vizsgálat tárgyát képező borzasztó körülmények méreteit és hatá-
sát illeti, jelentem:
- Hogy az epidémiás, endémiás és más betegségek, amelyeket, elsősorban a mun-
kásosztályok körében, a bomló állati és növényi anyagok, a nyirkosság és a piszok, a
szűk és túlzsúfolt lakhelyek által létrehozott levegőszennyező tisztátalanságok okoznak,
súlyosbítanak vagy terjesztenek, a királyság minden részének lakossága körében meg-
találhatók, lakjanak akár különálló házakban, vidéki falvakban, kisvárosokban vagy
nagyobb városokban, és szintúgy megtalálhatók a metropolisz legszegényebb negye-
deiben.
- Hogy ahol az ilyen betegségek támadásai sűrűn előfordulnak, mindig a fent részle-
tezett fizikai körülményekkel kapcsolatosan találhatók meg, és hogy ahol ezek a körül-
mények megváltoztak, csatornázás, megfelelő tisztaság, jobb szellőzés és a levegő
tisztátalanságát megszüntető egyéb eszközök alkalmazásának következtében, az ilyen
betegségek gyakorisága és intenzitása csökkent; és ahol az ártalmas erők megszünte-
tése teljesnek mondható, az ilyen betegségek csaknem teljesen eltűnnek.” (Chadwick,
1842)
16 Közegészségügyi törvény
Az állami és városi higiéniai felügyeleti szervek állat-egészségügyi és rovar-kontroll
programokat indítottak, amelyek nagyban hozzájárultak pl. malária és a kutyák által
terjesztett veszettség visszaszorításához. A tej pasztörizálása és a húsáruk hatósági
ellenőrzése következtében a fertőző élelmiszerek okozta megbetegedés is jelentősen
csökkent. A csatornázás, szemétszállítás, és talán a legnagyobb hatást gyakoroló ivó-
víz tisztítási technológiák (a szűrés és klórozás) elterjedése az előbbiekkel együtt a vá-
rosi halálozás akár ötven százalékos, sőt a csecsemőhalandóság terén még nagyobb
arányú csökkenését eredményezték igen rövid idő alatt. A hatósági intézmények mellett
önkéntes szervezetek is létrejöttek, amelyek a személyes tisztasági szokások – étkezés,
öltözködés, otthoni és munkahelyi környezet, stb. – meghonosításán fáradoztak.
17 Rudolf Wirchow
Német orvos, patológus, akit a patológia atyjaként tisztelnek, és úgy tekintenek rá, mint
a társadalom-orvostan megalapítójára. Számos betegséget, pl. a leukémiát, az embó-
liát, vagy a trombózist ő írta le elsőként és nevezte el. Hangsúlyozta az orvosok felelős-
ségét a társadalom elesettjei iránt olyan jelszavak formájában, mint „az orvostudomány
társadalomtudomány”, és „az orvos a szegények természetes ügyvédje”.
18. Dr. John Snow koleratérképe
Dr. Snow végigjárta London súlyosan fertőzött Soho negyedét, és egy térképen (2.
ábra) bejelölte minden egyes haláleset előfordulási helyét, valamint olyan objektumo-
kat, mint pl. a nyomókutak (itt zöld körrel jelölve). Az így kapott epidemiológiai térkép
azt mutatta, hogy a kolera kitörése a Broad Street egyik utcai nyomókútja körül (itt piros
csillaggal jelölve) egy 250 méter sugarú körre lokalizálható. További vizsgálódások
után Snow rámutatott, hogy a fertőzés fő forrása a víz. Elérte, hogy a nyomókutat meg-
szüntessék. Elmélete három napon belül igazolódott, amikor az addig nem csillapuló
járvány alábbhagyott a körzetben. Ez az epidemiológiai kutatás első ismert példája,
ami miatt Dr. John Snow-t az epidemiológia atyjának tekintik.

2. ábra Dr. Snow koleratérképe

19. Mortalitás
A halálozások száma egy adott csoportban egy adott időszakon belül. Latin eredetű
szó (mortalitas), jelentése: halandóság. A mortalitási mutató halálozási arányszám, egy
adott betegségben bekövetkezett halálesetek száma az összlakosság számához vi-
szonyítva. Beszúrás:
A 65 évesnél fiatalabb személyek főbb halálokai
https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=File:Major_
causes_of_death_for_persons_aged_less_than_65_years,_2017_(standardised_
death_rates_per_100_000_inhabitants)_Health20.png
20. Éhínség
Az éhínség egy meghatározott ideig tartó szélsőséges élelemhiányos periódus, amely
az éhezés illetve éhezéssel kapcsolatos megbetegedések miatti többlethalálozással
jár.
Az éhínség hatása nem korlátozódik az élelemhiányos periódusra. Azoknak az anyák-
nak a gyermekei például, akiknek a terhessége az 1944 szeptembere és 1945 májusa
közötti Nagy Holland Éhezés időszakára esett, felnőttkorukban hajlamosabbak voltak
az elhízásra, magasabb triglicerid és koleszterin szintet találtak a vérükben, gyakoribb
volt körükben a diabétesz és a skizofrénia, mint azoknál, akik ugyanabban a család-
ban, de korábban vagy későbben fogantak. Feltételezhetjük, hogy ezek a hatások a
történelem korábbi nagy éhínségei idején is előálltak. (Lumey et al, 2007)
21. Idő előtti halálozás
Idő előttinek azt a halálozást tekintik, amelyek megelőzhetők/elkerülhetők lettek volna
az orvostudomány mai eredményei mellett. Használják még a korai, elkerülhető, meg-
előzhető halálozás kifejezéseket is.
Két fő csoportja van:
„Kezelhető halálozás”: ami megfelelő gyógykezeléssel megelőzhető lett volna.
„Megelőzhető halálozás”: ami megfelelő prevencióval elkerülhető lett volna.

21. 3. ábra Nem fertőző betegségek (NCD) okozta halálozások százalékos

aránya 70 éves kor alatt, mindkét nem, 2015
Forrás: http://gamapserver.who.int/mapLibrary/Files/Maps/Global_NCD_morta-
lity_under70_both_sexes_2015.png
22. Egészségben eltöltött életévek, másképpen a
várható egészséges élettartam
Az egészségi állapotra vonatkozó önkéntes lakossági felmérések alapján rendelkezünk
olyan információkkal, amelyekből kiszámítható a mindennapi teendőkben betegség mi-
att tapasztalt akadályoztatás gyakorisága illetve mértéke. Ezeket az értékeket a halan-
dósági adatokkal kombinálva számítják ki a betegségek miatti korlátozásoktól mente-
sen, egészségben eltöltött életévek számát. A mutató jelentése: egy átlagos személy
az adott életkorban várhatóan hány évet tölthet még egészségesen (korlátozottságtól
mentesen), feltéve, hogy az adott évi halálozási és megbetegedési viszonyok változat-
lanok maradnak. A mutató jelölése: HLY (Healthy Life Years).
23. Morbiditás
Egy betegség (sérülés, fogyatékosság, egyéb egészségügyi probléma) előfordulási
gyakorisága egy adott populációban, csoportban. Latin eredetű szó a morbus (‘be-
tegség’) tőből. A morbiditási mutató egy adott betegség gyakoriságát szem-
léltető szám, ami megmutatja, hogy egy populáción belül hány ember szenved az
adott betegségben az összlakosság számához viszonyítva. A morbiditást általában
100 000 főre vetítik.
24. Laikus
Nem szakmabeli; jelen esetben nem rendelkezik orvosi/egészségügyi képzettséggel,
nem egészségügyi foglalkozású.
25. WHO
Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization)
26. OECD
Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic
Co-operation and Development): 36 államot tömörítő nemzetközi szervezet, amelynek
célja, hogy segítse a tagállamok kormányait a lehető legjobb gazdasági és szociális
politika kialakításában és értékelésében.
27.
„Asszimiláció az a folyamat, amelynek során valamely egyén vagy csoport, fajta, nem-
zetiség, nép beolvad, illetve beilleszkedik egy másik embercsoportba, fajtába, nemze-
tiségbe, népbe, átveszi annak nyelvét, szokásait, normáit, értékeit, és saját jellegzetes-
ségeit részben vagy teljesen elveszíti”. (Gergely A. et al, 2004, 99 o.)
28.

4. ábra Külföldön született bevándorlók, a lakosság százalékában 2015-ben.

A *-gal jelölt számok a 2015-16-ban menedékjogot kérők számát is tartalmazzák.
United Nations, 2015. Forrás: Gray A (2016): „4 maps that will change how you see
migration in Europe”; World Economic Forum.
Interaktív térkép a migrációról: https://migrationdataportal.org/?i=stock_perc_&t=2019
29.

5. ábra A cigány/roma népesség Magyarországon különböző adatbázisok

alapján. (Forrás:Pénzes, Tátrai, Pásztor, 2018, 10. o.)
30.
Mark Zborowski ír-amerikaiak, olasz-amerikaiak, zsidó-amerikaiak, és a legalább 3
generáció óta Amerikában élő „régi” amerikaiak fájdalom viselkedését tanulmányozta
egy kórházban, New Yorkban. Az ír amerikaiak és a régi amerikaiak félrehúzódtak és
nem beszéltek a fájdalmaikról, nem panaszkodtak, sztoikusak voltak. Nem akartak szá-
nalmat ébreszteni másokban, ezért minimalizálták fájdalmukat beszámolójukban. Ha
már nagyon fájt, kerülték társaikat. A régi amerikaiak orvosuknak érzelem nélkül, pon-
tosan próbálták leírni fájdalmuk helyét, jellegét, hogy a diagnózis felállítható legyen.
Nem a fájdalommal foglalkoztak, inkább az azt kiváltó betegséggel. Mindent megtet-
tek, hogy jó, optimista betegek legyenek. Nem panaszkodtak, hiszen annak szerintük
semmi haszna. Az olasz és zsidó betegek keresték a közösséget társaikkal és sokat
panaszkodtak. A közösség együttérzően válaszolt a beteg érzelemdús fájdalom-ki-
fejezésére. Ezek a betegek önállótlanok voltak, és sok törődést igényeltek társaiktól.
Érdekes különbség, hogy míg az olaszok kértek fájdalomcsillapítót, a zsidó amerikaiak
féltek, hogy ez káros lehet az egészségükre. Az olaszokat a kellemetlen tünetek, a
zsidókat inkább az alapvető betegség aggasztotta. Az olaszok a kórházban voltak
emocionálisabbak, de nyugodtabbak otthon, a zsidó betegeknél ez pont fordítva volt.
Otthon mindkét kultúra arra használta a fájdalmat, hogy irányítsa közösségük tagjait, de
ezt nem egyformán tették. Míg a zsidók inkább aggodalmat akartak kelteni otthon, az
olaszok szimpátiát szerettek volna ébreszteni (Zborowski, 1952) .
31. Attitűd
Tárgyakhoz és személyekhez való, tanult és viszonylag tartós, pozitív vagy negatív vi-
szonyulás, amely lehet érzelmi, kognitív és viselkedéses.
32. Hofstede ország-összehasonlító eszköze
Aki kíváncsi a modellre, vagy arra, hogyan értékel 76 országot, az nézze meg a
Hofstede Insights weboldalát, és próbálja ki az ország-összehasonlító eszközt (country
comparison tool) itt: https://www.hofstede-insights.com/.) A webhely szöveges or-
szág-értékelést is tartalmaz.
33. Az 1. eset megoldása
Ha elolvasták ezt a fejezetet, tudják, hogy a cigányság nem individualista, hanem kol-
lektív kultúra. A sikeres kapcsolat érdekében ezt figyelembe kell venni. Ön tudja, hogy
a cigányság körében nagyon fontos a család, tehát természetes, hogy együtt mennek
orvoshoz. Azt is tudja, hogy ha a gyerekkel van baj, akkor a rangidős nő dönt.
34. A 2. eset megoldása
Bár a c. válasz sem rossz, a legjobb a d. Ki fog derülni, hogy a nagyapa köpölyözött
(cupping). Ha rákeres az interneten, látni fogja, hogy ez sok helyen elterjedt, alternatív
gyógymód, pl. olimpiai úszók is használják, és ha hozzáértő ember csinálja, picit sem
ártalmas. Egyetlen kérdés, hogy a nagypapa ért-e hozzá. Dicsérje meg a lányt, hogy
nem csak a tradicionális gyógymóddal élt, hanem önt is felkereste.
35. Egészségtudatosság
Egy kutatás eredményei szerint a nőkre magasabb fokú egészségtudatosság jellemző,
mint a férfiakra. A táplálkozással, fizikai aktivitással, prevencióval, szerfogyasztással,
szexualitással, valamint az internetfüggőséggel kapcsolatban is szignifikánsan pozití-
vabb attitűdök megjelenése volt tapasztalható, miközben a férfiak szubjektív egészségi
állapotukat szignifikánsan jobbnak vélték. Az egészségtudatosság az életkorral változik.
Pubertáskorban még kevésbé jellemző a rendszeres dohányzás, az alkoholfogyasztás
és szerhasználat. Ezek gyakorisága folyamatos növekedést mutat a serdülőkorig, majd
a fiatal felnőttkorban, és csak a középső felnőttkorban kezd megint csökkenni. Ezzel
ellentétesen a sportolás gyakorisága csökkenő tendenciát mutat a serdülőkorban és a
fiatal felnőttkorban is. (Nagy, Kovács, 2017).
36. Fájdalomtűrés
Különböző természeti népek tagjainak felnőtté avatásuk részeként az európai emberek
számára elviselhetetlennek tűnő fájdalmakat kell rezzenéstelen arccal elviselniük. Így
például a Dél-Szudánban és Etiópiában található nuer törzsnél csak az válhat férfivá,
aki elviseli, hogy hajatlan fejbőrén vágásokat ejtsenek. Ezek jelképezik a férfi életének
fontosabb állomásait. Ezt a lányoknál a homlokon ejtett sebek jelzik, amelyek pontok-
ként hegesednek. A hegek különböző életszakaszok lezárásakor készülnek, de már
egész fiatal korban megkezdődik a test díszítésének előkészítése. http://offline.hu/
tattoo/2014/02/a-legfajdalmasabb-testdiszites-a-branding/
Robert Coghill neurobiológus és csapata MRI segítségével vizsgálta önkéntesek agyát.
„Úgy találtuk, hogy a szürkeállomány egyéni eltérései jelezhetik, hogy ki hogyan rea-
gál a fájdalomra” - írta Coghill a tanulmányban. „Vagyis a fájdalomtűrés képességét
akár előre is jelezhetik bizonyos személyiségvonások.” A kutatásban 116 egészséges
önkéntes vett részt. Az alanyok kezén, illetve lábán egy kis területet 49 fokra melegí-
tettek - ennek a fájdalomnak az intenzitását kellett osztályozniuk. Ezek után vizsgál-
ták az MRI segítségével azt, hogyan hatott az agyuk struktúrájára a fájdalom. Akik a
legerősebbnek érezték a fájdalmat, azok agyában kevesebb volt a szürkeállomány
a figyelemért és belső gondolatokért felelős területen - vagyis ezekre az emberekre
általában a csapongó gondolatok és az ábrándozás jellemző. Azoknak viszont, akik
jobban kontrollálják a saját gondolataikat, és jobban tudják fókuszálni a figyelmüket, a
fájdalomtűrésük is jobb volt, vagyis alacsonyabbra értékelték a kísérletben a fájdalom-
érzetet (Házipatika, 2014).
37. Dohányzást visszaszorító törvények
2005. február 28-án lépett hatályba az a „Dohányzásellenes Keretegyezmény”, ame-
lyet a WHO kezdeményezésére dolgoztak ki. Ezzel a nemzetközi jogi eszközzel az
egyes országok dohányzásellenes intézkedéseit igyekeztek összehangolni. Ezt az
egyezményt Magyarország is ratifikálta 2004 áprilisában. Magyarországon a 2010
után bevezetett, dohányzást visszaszorító intézkedéseket (korlátozott hozzájutás; a do-
hánytermékek adótartalmának emelése; a dohányzás tilalma az intézményekben és
vendéglátóhelyeken; a közterületi dohányzás szabályozása; átfogó dohányreklám-ti-
lalom) követően valamelyest csökkent a fiatalkori dohányzás előfordulási gyakorisága.
38.

Indonézia
Törökország
Izrael
India 2014
Costa Rica 2000
Mexikó
Kína
Olaszország
Norvégia
Izland
Japán
Svédország
Brazília
Görögország
Chile
Kanada
Dél-Afrika
Hollandia
Finnország
OECD
USA
Dél-Korea
Új-Zéland
Dánia
Egyesült Királyság
Svájc
Ausztrália
Belgium
Spanyolország
Szlovákia
Lettország
Portugália
Lengyelország
Magyarország
Szlovénia
Németország
Írország
Luxemburg
Franciaország
Észtország
Csehország
Ausztria
Oroszország
Litvánia

6. ábra A 15 évnél idősebb lakosság alkoholfogyasztásának (tiszta alkohol

liter/fő) változása egyes országokban 2000 és 2014 között. Forrás: Society
at a Glance 2016: OECD Social Indicators, OECD Publishing, Paris, https://doi.or-
g/10.1787/9789264261488-en.
39.
Szerenkénti életprevalencia értékek a 16 éves diákok körében 2015-ben (%)

marihuána, hasis 18,6

szint. kannabinoidok 10,1
nyugtató/altató 9
alkohol gyógyszerrel 8,1
fájdalomcsillapító 7
szipuzás 6,7
amfetamin 4,2
ecstasy 3,6
kokain 3,2
LSD 2,8
szint. katinonok 2,5
GHB 2,4
mágikus gomba 2,2
mefedron 2
patron/lu! 1,7
crack 1,6
heroin 1,4

0 5 10 15 20

7. ábra Forrás: Nemzeti Drog Fókuszpont. 2019-es ÉVES JELENTÉS (2018-as adatok)
az EMCDDA számára. http://drogfokuszpont.hu/wp-content/uploads/EMCDDA_je-
lentes_2019_HU.pdf
40. Stressz
A szó angol eredetű (stress), jelentése nyomás, feszültség, erőfeszítés.
41. Gyógyszerfüggőség
Az az állapot, amikor a beteg valamilyen egészségi problémára (pl. fájdalomcsillapítás
céljából, más szenvedélyszerről való leszokás céljából, vagy szorongásos panaszok
miatt) kezd szedni gyógyszereket (pl. nyugtatókat vagy fájdalomcsillapítókat), majd
képtelen lesz abbahagyni a gyógyszer szedését, ill. a gyógyszer nélkül képtelenné vá-
lik a mindennapi teendői ellátására; a gyógyszer megvonása elvonási tüneteket okoz.
42. Prognózis
Egy állapot változásának előrejelzése; a betegség valószínű lefolyásának, tartamának
hozzávetőleges meghatározása.
43. Vitális kimerültség
Extrém mélységű szellemi és fizikai fáradtság, amihez rendszerint fokozott ingerlékenység
és a vereség vagy demoralizáltság érzése is társul.
44. Nemi szerep
A társadalomban elfoglalt helyet státusznak nevezzük; a státusz határozza meg az
egyének életesélyeit és életmódját. A státuszokkal kapcsolatban a társadalom visel-
kedési és normákat, elvárásokat fogalmaz meg, amelyeket szerepnek nevezünk. A ne-
mekkel kapcsolatos normarendszer, elvárt viselkedés alkotja a nemi szerepeket.
45. Sztereotípia
Torzításon, túlzáson és leegyszerűsítésen alapuló negatív feltételezés, előítélet valamely
csoporttal szemben. Férfitársaságokban pl. gyakori elvárás a jelentős mértékű alkohol-
fogyasztás („aki férfi, bírja az italt”). Bizonyos szubkultúrákban a férfiasság demonst-
rálása kockázatvállaló magatartásformákban jelenik meg, mint például a veszélyes
sportok vagy a biztonságot mellőző autóvezetés. A nők viselkedésében is megjelennek
a társadalmi tiltások és elvárások. A múlt század közepéig a női dohányzás negatív
társadalmi megítélése miatt a nők nyilvánosan nem dohányoztak. További példaként
említhető az evészavarok és a természetellenes karcsúsági ideál kapcsolata.
46.
„Egy 2013-ban készült magyar vizsgálat eredményei szerint a 18-35 éves fiatal felnőt-
tek körében a nők megélt stresszterhei nagyobbak, mint a férfiaké, ugyanakkor a stressz
csökkentésére irányuló olyan magatartásformák, mint a dohányzás és a kockázatos
mértékű alkoholfogyasztás, kevésbé jellemzőek rájuk. A nők dohányzásának mérté-
két és az alkoholfüggést a munkával kapcsolatos túlterheltség nem befolyásolja, míg a
férfiak körében mind a kockázatos alkoholfogyasztás, mind az alkohol okozta amnézia
esetében fennáll az összefüggés a munkával kapcsolatos stresszel.
A kockázati magatartásokat a vizsgált stresszforrások közül leginkább a nemi szere-
pekből eredő stresszterhek befolyásolják. Nők esetében a fizikai vonzerő hiányától és
az asszertív viselkedéstől való félelem, a férfiak esetében pedig a nőknek való aláren-
delődés, az intellektuális kisebbségi érzés és az érzelemkifejezési deficit növeli a koc-
kázati magatartások előfordulásának esélyét.” (Susánszky és mtsai, 2013, 142-143).
47. Párkapcsolat és vérnyomás
Egy kísérletben házaspárok egymás kezét fogva néztek tíz percen keresztül egy ro-
mantikus filmet; eközben a kontrollcsoport tagjai csak pihentek. Ezt követően mindkét
csoport tagjainak közönség előtt kellett egy előadást megtartani, ami stresszes feladat
volt a résztvevők számára. Az előadás alatt mérték a vérnyomás, valamint a szívritmus
értékeket, amelyek mindegyike alacsonyabb volt az első csoport tagjainál (férfiaknál és
nőknél egyaránt) (Grewen és mtsai, 2003). Egy másik kutatásban a házastársi ölelések
gyakorisága összefüggést mutatott a plazmaoxitocin-szinttel, és szintén alacsonyabb
vérnyomás értékekkel járt (Light és mtsai, 2005). A tartós párkapcsolatban élő férfiak és
nők körében szintén magasabb plazmaoxitocin szinttel járt együtt a házastárs támoga-
tásának érzése. Egy harmadik vizsgálatban három napig mérték egészséges férfiak és
nők vérnyomását, minden társas interakció öt percében. Az alanyok minden interakció
után egy naplóban kategorizálták az adott kapcsolatot, és értékelték a kapcsolat mi-
nőségét. A családtagokkal való pozitív kapcsolatok alacsonyabb, míg az ambivalens
kapcsolatok jóval magasabb szisztolés vérnyomásértékekkel jártak (Holt-Lunstad és
mtsai, 2003). Egy negyedik tanulmányban férfiak és nők körében vizsgálták a part-
nerkapcsolatukkal való elégedettség és a vérnyomásértékek, valamint a stressz-szint
összefüggését. A kapcsolatukkal elégedett személyek stressz-szintje volt a legalacso-
nyabb, és ők számoltak be a legkevesebb negatív érzésről a napjuk során. A kapcso-
lat minősége tehát jól előre jelezte a vérnyomásértékeket és a stressz-szintet (jobban,
mintha pusztán a családi állapotot tekintették volna). A jó kapcsolat tehát mindkét nem
esetében alacsonyabb vérnyomásértékekkel járt együtt (Grewen és mtsai, 2005).
48.

<78 78–<80 80–<82

82–<84 ≥84 nincs adat

8. ábra: Születéskor várható élettartam az európai országokban 2016-ban

Forrás: https://ec.europa.eu/eurostat/statistical-atlas/gis/viewer/?mids=BKGC-
NT,C02M01,CNTOVL&o=1,1,0.7&ch=C02&center=54.34218,-50.56951,5&
Letöltés: 2020. 8. 18.
49. Elveszített egészséges életévek
Azoknak az egészségben eltöltött éveknek a száma, amelyek valamely betegség miatti
idő előtti halálozás, rokkantság, vagy betegség miatt nem következnek be. A mutató az
ideális és a tényleges egészségi állapot közötti különbséget fejezi ki.
50. Feminista
A feminizmus olyan politikai ideológia és emberi jogi mozgalmak gyűjtőfogalma, mely-
nek közös célja a nemek közti egyenjogúság politikai, gazdasági, személyes és társa-
dalmi szintű megvalósítása.
51. Biológiai tényezők
A nők és férfiak közötti biológiai különbségek (például a hormonális különbségek, az
agyi struktúra különbségei, valamint a genetikai különbségek) jelentősen befolyásolhat-
ják egyes betegségek előfordulási gyakoriságát, menetét és kezelését.
52. Társadalmi, szociális és magatartási tényezők
„A férfias és nőies szerepviselkedés különbségei nyilvánulnak meg a betegviselkedés
egyik fontos összetevőjében, a tünetek észlelésében, és az ezzel kapcsolatos segítség-
kérő magatartásban, illetve orvoshoz fordulásban. Ismert tény, hogy a nők nagyobb
hajlandósággal számolnak be tünetekről és panaszokról, illetve nagyobb gyakoriság-
gal veszik igénybe az egészségügyi intézményeket, mint a férfiak. Ennek következtében
a férfiak orvoshoz fordulással kapcsolatos gender-motivációi fontos kutatási területet
jelentenek. Galdas és munkatársai (2007) brit kardiológiai osztályokon kezelt fehér,
valamint indiai és pakisztáni származású férfiak körében vettek fel interjúkat, amelyek
az orvosi segítség igénybevételére vonatkozó döntés és a maszkulin értékrend kapcso-
latára irányultak. Az eredmények rávilágítottak arra, hogy a fájdalom sztoikus tűrése,
a tünetek eltitkolása és ezek következtében az orvoshoz fordulás halogatása csak a
fehér férfiak körében felel meg a maszkulin szerepelvárásoknak. Az indiai és pakisztáni
származású férfiak számára a megfelelő döntés időben való meghozatala, valamint a
családjuk és önmaguk iránt érzett felelősségvállalása felel meg a férfiszerep-elvárá-
soknak, így az ő körükben az orvoshoz fordulási hajlandóság jóval nagyobb.” (Szántó,
Susánszky 2010. 15. old.).
53. Gender
A társadalmi nem olyan tanult (nem biológiai) tulajdonságok, szerepek, viselkedésmó-
dok halmaza, amelyet a társadalom elvár az egyéntől biológiai neme alapján.
54. Szocioökonómiai státusz
Társadalmi-gazdasági helyzet, háttér.
55. Társadalmi gradiens az egészségi mutatókban
Minél alacsonyabb egy ember társadalmi pozíciója, annál rosszabb az egészségi ál-
lapota.
56. A lakóhely módosító hatása
„A magas vérnyomás határozott társadalmi különbségeket mutat, az alacsony iskolai
végzettségűeknek és a rossz anyagi helyzetben lévőknek nagyobb az esélye arra,
hogy náluk a betegség kialakul. Nyugat-Dunántúlon a lakosságot kevésbé veszélyez-
teti a magas vérnyomás, mint az Alföldön élőket.”
„A keringési rendszer betegségei közül fontos kiemelni az ischaemiás szívbetegségeket
– részben a betegek viszonylag nagy száma miatt, részben pedig azért, mert gyakran
vezet halálhoz, a meghaltak mintegy negyedénél ez a halál oka. … Akik nagyon jónak
vagy nagyon rossznak értékelik saját jövedelmi helyzetüket, önmagában ez a tény a
többiekhez viszonyítva mintegy kétszeresére emeli az esélyüket arra, hogy ez a beteg-
ség kialakuljon náluk, vagyis egyéb vonatkozásban azonos összetételt feltételezve, a
szubjektíve leggazdagabbak és a legszegényebbek a betegség szempontjából közel
azonos kockázatnak vannak kitéve. Nyugat-Dunántúlon viszont a lakóhely védőfaktort
jelent a lakosság számára, mert minden más régióval összehasonlítva kisebb az esélyük
az ischaemiás szívbetegségekre.”
„Az ELEF adatai szerint a rosszindulatú daganatos betegség esélyét az életkoron kívül
a vélt jövedelmi helyzet befolyásolja. A nagyon rossz jövedelmi helyzetűeknek 4–8-
szor nagyobb az esélye arra, hogy tumoros betegsége legyen, mint azoknak, akik úgy
gondolják, hogy anyagi helyzetük megfelelő vagy jó.”
https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/thk/thk10_egeszseg.pdf
57.

9. ábra: A 40 éves korban várható élettartam és a GDP közötti összefüggés az EU

országaiban, 1995-ben és 2013-ban (logaritmikus regresszió)
Forrás: Eurostat online adatbázis, [demo_mlexpec] és [nama_gdp_c] adatcsoportok.

A görbe azt mutatja, hogy a gazdaság egy meghatározott szintjén milyen lenne az
adott országban a várható élettartam. Ha a várható élettartam értéke a görbe alatt
helyezkedik el, akkor az azt jelenti, hogy az egy főre eső GDP-n kívül más tényezők
befolyása miatt rosszabb a lakosság egészségi állapota, mint ahogy azt az ország
gazdasági fejlettsége alapján várnánk. Ha a várható élettartam értéke a görbe felett
helyezkedik el, akkor a vártnál kedvezőbb a helyzet, azaz feltehetően az egy főre jutó
GDP-n kívüli tényezők kedvezően befolyásolják az élettartam alakulását.
58.
A Gini együtthatóként ismert szóródás-mutatót leggyakrabban jövedelmi vagy
más típusú egyenlőtlenség mérésére használják, főként közgazdasági területeken (pl.
gazdaságszociológia, egészség-közgazdaságtan).
59. Mobilitás
Mobilitásról akkor beszélünk, ha egy személy vagy csoport társadalmi helyzete meg-
változik.
A változás iránya lehet horizontális vagy vertikális, azaz az elmozdulás történhet egy
adott társadalmi rétegen belül, vagy annak átlépésével, amikor a személy vagy csoport
egy másik társadalmi rétegbe kerül. A vertikális mobilitás lehet emelkedés, amikor az
egyén vagy csoport magasabb presztízsű társadalmi státuszba kerül, vagy süllyedés,
lecsúszás egy alacsonyabb presztízsű társadalmi rétegbe, amit deklasszálódásnak is
neveznek.
Nemzedékek közötti (intergenerációs) mobilitásról akkor beszélünk, amikor valakinek a
társadalmi helyzete a szüleihez képest változik meg, nemzedéken belüli (intragenerá-
ciós vagy karrier) mobilitásról pedig akkor, ha valakinek a saját életpályája folyamán
változik meg társadalmi státusza (pl. foglalkozást vált).
60. A Nagy Gatsby görbe
8
)
Intergenerational Earning Mobility (less mobility

Peru

6 Kína
Brazília
Olaszország Chile
Egyesült Királyság USA Argentína
Pakisztán Svájc
Szingapúr
Franciaország
4 Spanyolország
Japán
Németország
Svéd- Új-Zéland
ország Ausztrália

2 Finnország Kanada
Norvégia
Dánia
20 30 40 50 60

Inequality (Gini Coefficient, more inequality )

10. ábra A Nagy Gatsby görbe A jövedelmi egyenlőtlenségek (Gini-index) és

a generációk közti kereseti mobilitás.

Az elnevezés Jay Gatsby-re, F. Scott Fitzgerald regényének főszereplőjére utal, akinek

élete magas fokú mobilitást mutat. Gatsby alkoholcsempészből vált egy gazdag és
előkelő környék elismert tagjává.
61.

11. ábra Ezer lakosra jutó élveszületés és halálozás, természetes fogyás.

Forrás Demográfia Évkönyv 2018.
62. Csecsemőhalandóság
Az 1000 élve születésre jutó 1 éves kor alatti halálozások éves száma.
Negyedévi adatok, 2019-2020:
https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_wnh003.html
Hosszú idősorok:
https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_wdsd001b.html
63. Csecsemőhalandóság 12a. és 12b. ábrák

12a. ábra A csecsemőhalandóság alakulása Magyarországon 1900-2017.

Forrás: http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/csecsemohalalozas.pdf 1. ábra

12b. ábra Csecsemőhalálozás ezer élveszülöttre megyék szerint, 2017

Forrás: ábrahttp://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/csecsemohalalozas.pdf
64.

13. ábra Születéskor várható élettartam. Forrás Demográfiai Évkönyv 2018.

65.
90%
80%
70%
60%
50%
40%
30%
20%
10%
0%
18-34 35-64 65- összesen 18-34 35-64 65- összesen 18-34 35-64 65- összesen
Nő Férfi Együtt
2009 2014

14. ábra: Az egészségi állapotukat kedvezően megítélők aránya korosztályok és

nemek szerint
Forrás: KSH-ELEF2009, ELEF2014
66.
38 000
Elveszett egészséges életévek szám

36 000
34 000
32 000
100 000 főre

30 000
28 000
26 000
24 000
22 000
20 000
18 000
1990 1990 2000 2005 2010 2015

Magyarország Ausztria Csehország

Lengyelország Szlovákia EU

15. ábra: Életkorra standardizált elvesztett egészséges életévek a Visegrádi

országokban, Ausztriában és az EU-ban, 1990-2015
Forrás: Egészségjelentés 2016.
67.

16. ábra Szív- és érrendszeri megbetegedések

Legfrisebb magyarországi adatokat lásd itt: , KSH, 2016:
https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_int018.html
Eurostat adatok 2016:
https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Causes_of_death_
statistics
68.

<225 225–<250 250–<275

275–<300 ≥30 nincs adat

17. ábra Rosszindulatú daganatos megbetegedések előfordulása

Eurostat regional Yearbook 2018
Standardized death rate, cancer, NUTS-2 regions
https://ec.europa.eu/eurostat/statistical-atlas/gis/viewer/?ch=POP,C03&mids=BKG-
CNT,C03M02,CNTOVL&o=1,1,0.7&center=50.00754,19.98211,3&lcis=C03M02&
69 A hivatástudat
A foglalkozáshoz, a munkához fűződő belső elkötelezettség, odaadás, a javadalma-
zástól független motiváció. A hivatástudat annak az érzése is, hogy valaki mások szá-
mára olyan hasznos tevékenységet tud végezni, amelyet a többiek valóban hasznos-
nak tartanak, és ekként vissza is igazolnak. A hivatástudathoz kell hivatás, azaz olyan
kikristályosodott szerepkör, amelyet a társadalom ismer és elfogad.
http://csermelyblog.tehetsegpont.hu/node/162
70. Nők az orvoslás színpadán
A középkor derekáig „bevett gyakorlat” volt a nők gyógyításban való (közre) működé-
se, mindaddig, amíg meg nem jelent (1220 táján) a párizsi egyetem rendelete, amely
megtiltotta az orvosi gyakorlat folytatását mindazoknak, akik nem tartoztak az egyetem
kötelékébe – ahová csak nőtlen férfiakat vettek fel. Ezt a rendeletet azután a többi eu-
rópai egyetem is követte.
Néhány évszázadnyi „alvó állapot” után ismét megjelentek a nők a gyógyítás színpa-
dán. A 19. században a szavazati jog, a válás, a tanulás és a munkavállalás alapjoga-
iért folytatott küzdelemben egyértelművé vált, hogy a nők a gyógyítók között is egyen-
rangúak kívánnak lenni. Nehéz volt azonban az út az „első fecskék” számára. Míg a
tengerentúlon már a 19. század ’60-as, ’70-es éveiben sem számított ritkaságnak a
női orvos, addig Magyarországon a 20. század eleje jelenti az áttörés időszakát. Az
Egyesült Államokban Elizabeth Blackwell indította útjára az újkori „orvosnőmozgalmat”,
akinek egy közeli barátnője halálos kimenetelű hólyagdaganata adta a végső impul-
zust a hivatásválasztáshoz. Vélhetően nemcsak a gyógyítani vágyás motiválta, hanem
annak a felismerése is, hogy a hasonló természetű „nyavalyák” kezelésében talán a női
betegek esetében eredményesebbek lehetnek a női gyógyítók.
Magyarországon gróf Hugonnai Vilma és Steinberger Sarolta voltak az első úttörők:
míg Hugonnai csak Svájcban tudott diplomát szerezni és sokáig „illegalitásban prak-
tizált” Magyarországon, addig Steinbergert a budapesti egyetemen elsőként végzett
doktornőként tartja számon a történetírás (Jobst, 2000). A 19. század második felében
már az orvostársadalmat és a laikusokat is erőteljesen foglalkoztatta a nők orvosi pá-
lyára lépésének lehetősége. „Az orvosi gyakorlat nőnek való-e?” – tette fel a kérdést
a híres orvosprofesszor, Markusovszky Lajos az Orvosi Hetilap 1869–1870-es évfo-
lyamának hasábjain. 1895-ben a Wlassics Gyula nevével fémjelzett törvénycikk „eseti
elbírálás” mellett engedélyezte a nők jelentkezését, felvételét és képzését a bölcsésze-
ti, orvosi és gyógyszerészeti karokra: „legkegyelmesebben megengedni méltóztatott,
hogy a nőknek bölcsészeti, orvosi és gyógyszerész pályákra léphetés céljából – az
illetékes legfelsőbb tanintézet meghallgatása alapján – esetről esetre engedély adas-
sék...” .
Így Hugonnai Vilma 1922-ben bekövetkezett halálakor már körülbelül 200 orvosnő
tevékenykedett Magyarországon. Igaz, a létszám növekedésében kétségtelenül
szerepet játszott a „nagy háború” időszaka: 1914 után, a férfiak besorozásával
ugyanis jelentős mértékben megnőtt a „csatasorba álló” hölgyek száma. Az 1914–
1915-ös tanévben a női hallgatók aránya már 18,88% volt, szemben az 1899/1900-
as tanév 0,5%-os arányával. Az emelkedés meglehetősen dinamikus, hiszen a második
világháború utáni években Magyarországon a felsőoktatásban tanuló nők aránya már
22% körül mozogott. Látványos emelkedés a nők orvosegyetemi képzésében (24%-ról
39,1%-ra) csak 1955 és 1965 között következett be (Ladányi, 1996). A változáshoz
szükség volt az 1946. évi XXII. törvénycikkre, amely először mondta ki, hogy nők „az
egyetemek valamennyi karára, valamint a főiskolákra hallgatókul a megállapított lét-
szám keretén belül minden korlátozás nélkül felvehetők” (Corpus Juris Hungarici, 2000).
Az egyetemekre való korlátozás nélküli bejutás és a nők munkaerő-piaci szerepének
markáns átalakulása következtében az 1950-es évektől kezdve egyre több nő kezd-
te meg tanulmányait a felsőoktatásban. A nők növekvő jelenléte az 1970-es évektől
egyre erőteljesebb tendenciát mutatott, olyannyira, hogy 1995-től kezdve már több női
hallgatót találunk a felsőoktatási intézményekben (így az orvosképzésben is), mint férfit.
Az orvoslás elnőiesedésének tendenciája ugyanakkor világjelenség: az elmúlt évti-
zedekben az orvosnők aránya a szakmán belül dinamikusan emelkedett, például az
Egyesült Államokban, ahol 50 évvel ezelőtt a nők aránya az egyetemeken még 10
százalék körül mozgott, mára már meghaladja az 50 százalékot. A magyarországi
helyzet némileg különbözik az Egyesült Államokbelitől illetve a nyugat-európaitól. Ha-
zánkban ugyanis már az 1950-es évektől kezdve sok nő vesz részt az orvosképzésben
és gyakorolja az orvosi hivatást. Ugyanakkor a „további elnőiesedés trendje” nálunk is
megfigyelhető: a KSH adatai alapján elmondható, hogy a fiatal (26–29 éves) korosz-
tályban az orvosnők aránya kétszerese a férfi orvosokénak (KSH 2012).
Forrás: Győrffy Zsuzsa: Orvosnők Magyarországon, Semmelweis Kiadó,2015.
71. Komplex kölcsönhatás – a magas vérnyomás
példája
A magas vérnyomás betegség (hipertónia) lényege az érfalrendszer rugalmasságá-
nak csökkenése, ami hosszú távon súlyos, életveszélyes szövődményekkel (szívinfarktus,
stroke) fenyeget. A betegség kiváltó okai igen összetettek, genetikai tényezők mellett
a túlsúly, a dohányzás, a túlzott sófogyasztás, továbbá generalizált szorongás, vagy
egyes hangulatzavarok állhatnak a háttérben. A szervezet krónikus, túlzott készenléti
állapota, azaz a krónikus stressz is szerepet játszhat a kialakulásában.
72. Altruizmus
Az ember akár saját kárára is segít másokat; az orvos altruizmusa a saját érdeknek
(pl. a zavartalan pihenésnek, a nyugodt éjszakának) a közérdekért, a betegekért való
feláldozása.
73. Deprofesszionalizálódás
A hivatás tekintélyének és autonómiájának együttes csökkenése
74. A non-doktorok színre lépése – avagy kik lehet-
nek gyógyítók a 21. században?
A világ számos országában, például az Egyesült Királyságban teljesen természetes,
hogy a kórházakban, a szakrendelőkben vagy a háziorvosi szolgálatokban nem
minden esetben orvosok, hanem sokszor magasan képzett ápolók látják el a be-
tegeket. Ők végzik el például a krónikus betegek időszakos vizsgálatát, ellenőrzik
a leleteket, felírják az újabb adag gyógyszereket. 2017 őszén Magyarországon is
elindult a „kiterjesztett hatáskörű okleveles ápolók”, az úgynevezett non-doktorok
képzése. Az orvosi tevékenység nagyon drága; a non-doktorok számos feladatot
vállalhatnak át az orvosoktól, akiknek így több idejük marad arra a munkára, amit
valóban csak ők tudnak elvégezni. A non-doktorok több olyan beavatkozást – köz-
tük invazív beavatkozásokat, amelyeknek pontosan ismerik az indikációját, mód-
szertanát, szövődményeit, azok elhárításának módját – el tudnak végezni, ami je-
lenleg még kizárólag orvosi kompetencia.
Forrás: http://medicalonline.hu/cikk/johetnek_a_non_doktorok
75. Betegjogok Az 1997. évi CLIV. törvény az egész-
ségügyről
Tartalmazza az alábbi betegjogokat, melyeket az egészségügyi szolgáltatások és in-
tézkedések során biztosítani kell: Ezek közül a legfontosabb betegjogok Magyaror-
szágon:
Az egészségügyi ellátáshoz való jog: Sürgős szükség esetén az életmentő,
illetve súlyos vagy maradandó egészségkárosodás megelőzéséhez való jog alapve-
tő emberi jog, annak igénybevétele semmilyen módon nem korlátozható. Ugyancsak
alapvető joga van a betegnek a szenvedés csökkentéséhez. A beteg jogosult az álla-
pota által szakmailag indokolt szintű egészségügyi szolgáltató és amennyiben jogsza-
bály kivételt nem tesz a választott orvos egyetértésével az ellátását végző orvos sza-
bad megválasztásához, ha az ellátás szakmai jellege, az ellátás sürgőssége, illetőleg
az igénybevételének alapjául szolgáló jogviszony ezt nem zárja ki.
Az emberi méltósághoz való jog: Az egészségügyi ellátás során a beteg jogo-
sult arra, hogy vele tisztelettel és megbecsüléssel bánjanak, személyhez fűződő jogait
tartsák tiszteletben. Az egészségügyi ellátás során a betegen kizárólag a vizsgálatá-
hoz és a gyógykezeléséhez szükséges beavatkozások végezhetők el.
A kapcsolattartás joga: A beteg azon joga, hogy kifejezett rendelkezésével meg-
tilthassa, hogy róla bárkinek felvilágosítást adjanak, illetőleg nyilvános módon feltüntes-
sék, hol került elhelyezésre. Továbbá a beteget megilleti a vallási meggyőződésének
megfelelő egyházi személlyel való kapcsolattartásnak és általában vallása szabad
gyakorlásának a joga. Bizonyos esetekben arra is lehetőséget biztosít az egészség-
ügyi törvény, hogy a kórházi ellátás során a hozzátartozó végig a beteg mellett tartóz-
kodhasson - súlyos betegek, gyermekek, illetve szülő nők esetén.
A gyógyintézet elhagyásának joga: A törvény kimondja, hogy a beteg jogo-
sult az egészségügyi intézmény elhagyására. A törvény a betegnek ezt a jogát csak
meghatározott speciális esetekben tartja korlátozhatónak.
A tájékoztatáshoz és önrendelkezéshez való jog: A törvény a betegek
alapvető jogává teszi, hogy egészségi állapotukról általános jelleggel folyamatosan
tájékoztatást kapjanak. Ezen túlmenően a beteget az egyes beavatkozások megkez-
dése előtt az egészségi állapotával kapcsolatos minden lényeges körülményről tájé-
koztatni kell, mert a megfelelő tájékozottság képezi alapját a beteg egészségi állapo-
tával kapcsolatos döntéseinek.
Az ellátás visszautasításának joga: A törvény a cselekvőképes beteg szá-
mára biztosítja az ellátás visszautasításának jogát. Abban az esetben, amennyiben a
beteg egészségi állapotában az ellátás elmaradása esetén súlyos vagy maradandó
károsodás következne be, a beteg az ellátást csak meghatározott alaki kötöttségek-
kel megtett nyilatkozatban utasíthatja vissza. A törvény a gyógyíthatatlan betegség-
ben szenvedő cselekvőképes beteg számára - meghatározott kivételekkel - biztosítja
azt a jogot, hogy életmentő vagy életfenntartó beavatkozást visszautasítson. Ebben az
esetben a törvény meghatározza azokat az eljárási garanciákat, amelyek biztosítják
azt, hogy a beteg önrendelkezési jogát döntése következményeinek teljes ismeretében
gyakorolja.
Az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga: A tájékoztatás-
hoz való jogosultsággal összefüggésben a törvény kiemelten nevesíti az egészségügyi
dokumentáció megismerésének jogát. A beteg jogosult továbbá az általa hiányosnak
vagy pontatlannak vélt dokumentáció kiegészítésének vagy kijavításának a kezdemé-
nyezésére. Az egészségügyi ellátásban résztvevő személyek a beteg ellátása során
tudomásukra jutott egészségügyi és egyéb személyes adatait bizalmasan kötelesek
kezelni, és csak az arra jogszabály, hatósági határozat vagy a beteg nyilatkozata által
feljogosított személyekkel jogosultak közölni.
Milyen kötelezettségek terhelik a beteget?
Amennyiben a beteg beleegyezési jogát gyakorolva az egészségügyi ellátás igény-
bevétele mellett döntött, köteles az egészségügyi ellátást a vonatkozó jogszabályok és
az intézményi rend keretei között igénybe venni. A beteget ellátása során az ellátását
végző egészségügyi dolgozóval való együttműködési kötelezettség is terheli. Ennek
értelmében a törvény meghatározza azokat a kötelezettségeket, amelyeket a betegnek
az együttműködés keretében teljesítenie kell.
Az egészségügyi szolgáltató tájékoztatási kötelezettsége
A betegjogok érvényesítése körében az egészségügyi szolgáltató kötelezettségévé
teszi, hogy a beteget - illetőleg a beteg egészségi állapotával kapcsolatban a beteg
ilyen irányú nyilatkozata vagy a törvény rendelkezése alapján nyilatkozni jogosult sze-
mélyt - egészségi állapotától függően az egészségügyi szolgáltató intézménybe való
felvételekor, illetve ellátása előtt a betegjogokról, azok érvényesítésének lehetőségéről,
valamint az intézmény házirendjéről részletesen tájékoztatnia kell.
Ki a betegjogi képviselő?
A betegjogi képviselőnek igen fontos szerepe van a különböző problémák egészség-
ügyi intézményen belüli megoldásában, illetve a peres ügyek megelőzésében. Segíti
a beteget az egészségügyi dokumentációhoz való hozzájutásban, közreműködik a
beteg panaszának megfogalmazásában és kezdeményezheti annak kivizsgálását,
írásbeli meghatalmazása esetén ő tesz panaszt, illetve rendszeresen tájékoztatja az
egészségügyi dolgozókat a betegjogokról és azok érvényesüléséről az adott intéz-
ményben. A betegjogi képviselők a Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi
Közalapítvány alkalmazásában működnek.
76. e-paciensek
A világ leghíresebb e-páciense
Dave története 2007-ben kezdődött, amikor végstádiumú veserákot diagnosztizált nála
a kezelőorvosa. Az akkoriban a technika területén dolgozó férfi vállfájdalommal for-
dult orvosához. A röntgenfelvétel azonban a váll helyett a tüdő területén mutatott sö-
tét foltokat, melyekről később kiderült, hogy a veserák áttétei. Dave-nek körülbelül 24
hetet jósoltak a szakemberek. Kezelőorvosa tanácsolt neki pár szakmailag is elismert
weboldalt, melyeken Dave számos információt talált betegségéről, valamint kapcsolat-
ba léphetett hasonló helyzetbe került sorstársaival is. „Magamtól talán eszembe sem
jutott volna online segítséget keresni, de dr. Sands rávett, hogy látogassak el az ajánlott
honlapokra” – mondta később. Végül egy rákos megbetegedésekkel küzdő csoporttal
osztotta meg történetét, és az eredmény nem maradt el. Több ugyanezzel a betegség-
gel küzdő személy is tanácsokkal, tapasztalatokkal látta el a férfit, aki ezeket elmesélte
kezelőorvosának is, majd kikérte róluk a véleményét. Az egyik ajánlott gyógyszer végül
hatásosnak bizonyult, és a férfi pár hónappal, valamint egy műtéttel később gyógyult-
nak mondhatta magát. Betegségének és gyógyulásának történetéről blogot írt, mely
hatalmas sikernek bizonyult, így eredeti állását otthagyva Dave jelenleg is nemzetközi
előadóként népszerűsíti az e-páciensek világát. http://www.epatientdave.com/

Sara Riggare, a szakértő beteg

2003-ban diagnosztizálták Parkinson-kórral. Mára betegségének szakértőjévé vált,
folyamatosan osztja meg tapasztalatait más sortársaival. Hordozható eszközök segít-
ségével monitorozza magát, figyeli tüneteit, személyre szabva kezelését. A „szakértő
beteg” megtestesítője, aki a kezelés személyre szabottságának szükségességét kép-
viseli. Gyűjti a betegségével kapcsolatos adatait, a napi 6 különböző gyógyszerének
adagolását okostelefonos alkalmazás segítségével optimalizálja. Közreműködött egy
alkalmazás kifejlesztésében, amely méri, hogy 30 másodperc alatt hányszor képes
megbökni a képernyőt – ezzel méri, hogy gyógyszerei mennyire hatékonyak. Így de-
rült ki például, hogy nem mindegy, reggel mikor veszi be az első gyógyszereit. Méri
az alvását, mozgását, kalóriabevitelét. Ezeknek az adatoknak a segítségével tette ha-
tékonyabbá a speciális, Parkinson-kórban szenvedő betegek számára előírt mozgás-
gyakorlatokat, és derítette ki, hogy ahhoz, hogy jobban aludjon, csak reggel szabad
edzenie. http://www.riggare.se/about-parkinsons-disease/
77. A bio-pszicho-szociális-digitális modell
Egy példa: az anorexia nervosa betegség, amelynek kialakulásában és fennmara-
dásában egyaránt szerepet játszhat például a leptin anyagcserezavar (biológiai ok),
a perfekcionizmus, a nagyfokú megfelelés igénye (pszichológiai ok), és az általános
karcsúságideál (társadalmi ok). A digitális háttértényezőt pedig az ún. pro-ana interne-
tes közösségei adhatják.
78. Mobil EKG
Az mHealth történetében fontos állomás, hogy elkészült az első vizsgálat az okostele-
fonokkal végzett EKG-k megbízhatóságáról. A kutatók 381 fő részvételével vizsgálták
az okostelefonnal vagy tablet segítségével készített, 1-elvezetéses EKG megbízhatósá-
gát a standard 12-elvezetéses EKG-val szemben. A vizsgálat során 30 másodperces
felvételek készültek okoskészülékekkel (telefon/tablet), majd közvetlenül ezután hagyo-
mányos 12-elvezetéses EKG-t végeztek. A vizsgálatban egészséges fiatalok, sportolók
és kardiológiai betegek egyaránt részt vettek. A két módszerrel készült EKG-k hasonló
pontossággal jelezték a pitvari frekvenciát és ritmust. A tapasztalatok alapján okosesz-
közökkel könnyen és eredményesen készíthetők EKG-k, és a kutatók kiemelték, hogy
hatékony lehet a módszer a ritkán jelentkező ritmuszavarok diagnosztizálásában is.
További előny: a bármely időpillanatban rendelkezésre álló EKG a betegek bizton-
ságérzetét is növeli, ezáltal a betegségükkel kapcsolatos szorongásuk csökkenhet és
bátrabban vállalhatják a fizikai terhelést, amelytől esetleg a félelem miatt zárkóznak el
(Zachary, 2015). Más összefoglalók arról számolnak be, hogy a myocardialis infarktus
esetében a mobil applikációk 90 százalék feletti pontossággal jelzik a problémát,
informálják a pácienst és SMS-ben értesítik a kezelőorvost (Rad, 2015).
Forrás: Zachary C, Haberman BA, Ryan T, Jahn BA, Rupan Bose MB, Han Tun MPH
(2015): Wireless Smartphone ECG Enables Large-scale Screening in Diverse Popula-
tions. J Cardiovasc Electrophysiol., 26 (5): 520–526
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/?term=Rad%20MZ%5BAuthor%5D&caut-
hor=true&cauthor_uid=26236081 Rad MZ,
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/?term=Ghuchani%20SR%5BAuthor%5D&caut-
hor=true&cauthor_uid=26236081 Ghuchani SR,
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/?term=Bahaadinbeigy%20K%5BAuthor%5D&-
cauthor=true&cauthor_uid=26236081 Bahaadinbeigy K,
http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/?term=Khalilzadeh%20MM%5BAuthor%5D&-
cauthor=true&cauthor_uid=26236081 Khalilzadeh MM (2015): Real Time Recognition
of Heart Attack in a Smart Phone. http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/26236081
Acta Inform Med., 23 (3): 151–154.
79. Együttműködés a betegekkel, empátia
Egy olasz vizsgálat alapján, amelyben 20 961 diabéteszes beteg és az őket kezelő 242
orvos vett részt, igennel válaszolhatunk a fenti kérdésre. Az Academic Medicine-ben
megjelent tanulmány az orvosok alacsony, közepes és magas empátiakészségét hozta
összefüggésbe a betegek körében megjelenő, diabétesszel kapcsolatos komplikációk
(metabolikus problémák, hiperglikémia, diabéteszes kóma) súlyosságával és számával.
Érdekes módon se a gyógyítók neme, se az életkora vagy a praxisban eltöltött éveik
száma nem volt összefüggésben a komplikációk kialakulásának valószínűségével. Azt
viszont egyértelműen megmutatta a vizsgálat, hogy a magasabb empátiapontszámot
elérő orvosok betegei jóval kisebb valószínűséggel lesznek a cukorbetegség lehetséges
szövődményeinek „áldozatai”. Ezeket az új eredményeket már a cukorbetegeken vég-
zett korábbi vizsgálatok is megerősítik: a nagyobb empátiával rendelkező orvosok
betegei nemcsak szubjektíven érzik magukat jobban, hanem az „objektív mutatóik” is
jobbak. Azoknál a pácienseknél, akiknek a kezelőorvosa magas pontszámot ért el az
empátiateszten, a vércukorszint-szabályozás és az LDL-koleszterinszint nagyobb esély-
lyel volt megfelelő, míg az alacsony pontszámú orvosok betegeinél gyakrabban for-
dult elő rossz vércukorszint-kontroll és túlságosan magas HDL-koleszterinszint. És hogy
milyen mechanizmusokon keresztül gyógyít az empátia? Vélhetően, ha a gyógyító jól rá
tud hangolódni betege problémáira, érzéseire, megérti annak nézőpontját, pontosabb
diagnózishoz és eredményesebb terápiához juthat. A beteg bizalma ugyanakkor nő,
együttműködővé, elégedettebbé válik, és mindezek a tényezők hozzájárulhatnak a
sikeres gyógyuláshoz.
Forrás: http://journals.lww.com/academicmedicine/Fulltext/2012/09000/The_
Relationship_Between_Physician_Empathy_and.26.aspx
80. Egészségpolitikai célok a magyar egészségügyi
rendszerben
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 1. és 2. §-a meghatározza azokat a
célokat, illetve alapelveket, amelyeknek az egészségügyi rendszerben érvényesülnie
kell: (1) a betegjogok védelme, (2) az egészségügyi ellátáshoz való, szükségletek által
meghatározott, hozzáférés esélyegyenlősége, (3) az egyének és a lakosság egész-
ségi állapotának javítása tudományos bizonyítékokon alapuló és (4) költséghatékony
eljárásokkal. Bár látható, hogy az egészségjavulás vonatkozásában megjelenik mind
az eredményesség, mind a hatékonyság, mind pedig az igazságosság célkitűzése,
valamint a betegjogokon keresztül a betegigények is kiemelt szerepet töltenek be a
célok között, a legrészletesebben az igazságosság értelmezése lelhető fel a magyar
törvényekben, jogszabályokban. A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyug-
díjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény,
valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény sza-
bályozza a társadalmi egészségbiztosítás intézményét, amely az egyének jövedelmi
helyzetéhez igazodó járulékfizetéssel nem pusztán kiiktatja az egészségügyi ellátás-
hoz való hozzáférést akadályozó fizetési képességet (szolidaritási alapú egészség-
ügyi rendszer), hanem tiltja azt is, hogy előnyben részesítsék azokat, akik hajlandóak
lennének külön fizetni azért, hogy hamarabb sorra kerüljenek. A társadalmi egészség-
biztosítás keretében mindenki azonos klinikai minőségű ellátásra jogosult, de a kórházi
hotelszolgáltatás vonatkozásában fizetni kell a standard színvonalat meghaladó, ki-
emelt elhelyezésért (igaz ugyan, hogy a standard ellátási színvonal paramétereit nem
határozza meg jogszabály). Az egészségügyi szolgáltatók nem számolhatnak fel ki-
egészítő díjat olyan ellátásokért, amelyet a törvény és különböző szintű rendeletek a
szolgáltatáscsomag részeként határoznak meg, kivéve a részleges, kiegészítő, valamint
a gyógyszerekre és gyógyászati segédeszközökre vonatkozó térítési díj jogszabály-
ban meghatározott eseteit. A szolgáltatáscsomagból csak nagyon kevés ellátás van
teljesen kizárva (1997. LXXXIII. tv, 18. §, (6) bekezdés), például a szépészeti célú be-
avatkozások, az extrém sportok űzése során elszenvedett sérülések ellátása, vagy a
hivatásos sportolók sportegészségügyi ellátása.
(Forrás: Gaál, 2005b; Gaál et al, 2006)
81. A változó környezet által generált kihívások az
egészségügyben
A demográfiai környezet a lakosság számán, nemek szerinti összetételén és kormegosz-
lásán keresztül az egyik legfontosabb meghatározó tényezője az egészségügyi szük-
ségleteknek. A nagyobb jövedelemmel rendelkező, gazdagabb országok esetében, így
Magyarországon is, megfigyelhető a népesség méretének csökkenése és az idősek ará-
nyának növekedése, a lakosság elöregedése pedig a krónikus nem fertőző (úgynevezett
civilizációs) betegségek előfordulási gyakoriságának növekedéséhez és halmozódásához
vezet. A lakosság méretét és összetételét befolyásolja a migráció (a ki-, és bevándorlás),
ezen belül az egészségügyi dolgozók elvándorlása pedig közvetlenül veszélyezteti az
egészségügyi rendszerek hosszú távú fenntarthatóságát. Amíg Magyarországon a rend-
szerváltás idején az orvosok lakosságarányos száma az európai átlaghoz képest jelentős
többletet mutatott, addig az utóbbi időben majdnem minden szakterületen hiány tapasztal-
ható. A migrációs folyamatokat felgyorsította az ország csatlakozása az Európai Unióhoz,
és mivel a fiatalok a migráció szempontjából sokkal mobilabb rétegnek tekinthetők, mint az
idősek, a magyar orvostársadalom a lakosság egészéhez képest is nagyobb mértékben
öregszik el. A demográfiai folyamatok másik szélső értékét az alacsonyabb jövedelmű,
szegényebb országok képviselik, ahol a népszaporulat nagyon magas, a lakosság száma
folyamatosan nő, és többségük nemhogy alapvető egészségügyi ellátáshoz, de még tiszta
ivóvízhez, vagy a minimálisan szükséges élelmiszerhez sem fér hozzá.
A gazdasági fejlődés számos kedvező hatása mellett világméretű kihívásokat is létrehoz,
amelyek többségének kihatása van az egészségügy működésére is. Az urbanizáció az
életmód megváltozásán keresztül hozzájárul a civilizációs betegségek terjedéséhez, a
környezetszennyezés pedig a természeti környezet rombolása által okoz egyre nagyobb
károkat a lakosság egészségi állapotában. A légszennyezettség például hozzájárul a kró-
nikus, obstruktív tüdőbetegségek előfordulási gyakoriságának növekedéséhez, valamint a
daganatok kialakulásához. A civilizációs betegségek egyre nagyobb jelentőséggel bíró
részét a mentális zavarok képezik, amelyek felfutásában fontos társadalmi tényező a ha-
gyományos közösségek felbomlása, a társas támogatás intézményeinek meggyengülése.
A gazdasági környezet ugyanakkor a finanszírozási mozgástér meghatározásán keresztül
jóval közvetlenebb módon is hat az egészségügy működésére. Az egészségügyi kiadások
mértékében az ország gazdasági teljesítőképessége abszolút korlátot jelent. Nemzetközi
összehasonlításban mind az egy főre jutó összes egészségügyi kiadásban, mind pedig a
közkiadásokban szélsőséges különbségeket láthatunk. A WHO adatai alapján 2014-ben
a legtöbbet az USA, a legkevesebbet pedig a Kongói Demokratikus Köztársaság költötte
az egészségügyre (http://www.indexmundi.com/facts/indicators/SH.XPD.PCAP.PP.KD/
rankings). Magyarország a lista 42. helyét foglalta el, és többek között olyan, hasonló
gazdasági fejlettségű országok előzték meg, mint a 37. Szlovákia, valamint a 38. Csehor-
szág. Bár Magyarország számára az USA kiadási szintjének elérése gazdaságilag nem
reális, a szlovák, illetve a cseh szint a jelenlegi gazdasági teljesítmény mellett is könnyen
elérhető lenne, ha a magyar kormány nagyobb prioritást biztosítana az egészségügynek.
A jelenlegi magyar egészségügyi kiadási szint tehát nem gazdasági szükségszerűség, ha-
nem tudatos kormányzati döntés eredménye.
82.
140
Öregedési index (%)
120

100

80

60

40

20

0
1945

1950

1955

1960

1965

1970

1975

1980

1985

1990

1995

2000

2005

2010

2015

18. ábra Az öregedési index alakulása Magyarországon, 1949-2017.

(Forrás: KSH)
83.
20
Élveszületések száma (1000 lakosra)
18
Halálozások száma (1000 lakosra)
16

14

12

10

0
1960
1962
1964
1966
1968
1970
1972
1974
1976
1978
1980
1982
1984
1986
1988
1990
1992
1994
1996
1998
2000
2002
2004
2006
2008
2010
2012
2015

19. ábra Az élveszületések és halálozások alakulása Magyarországon,

1960-2017.
(Forrás: KSH)
84.

20. ábra A krónikus betegségek előfordulási gyakorisága és halmozottsá-

ga a skót lakosság körében, 2007.
(Forrás: Barnett et al, 2012)
85. Az egészségügyi kiadások koncentrációja
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatai azt mutatják, hogy az egészségügyi
kiadások nagyon nagymértékben koncentrálódnak a magyar lakosságban, azaz vi-
szonylag kevés nagyon beteg emberre költjük az éves kiadás döntő többségét. Boncz
és munkatársai (2006) az OEP betegforgalmi adatbázisából származó adatok elem-
zésének segítségével kimutatták, hogy 2004-ben például a 330 milliárdos aktív fek-
vőbeteg-ellátási kassza közel kétharmadát (64,1%-át) a teljes lakosság mindössze
4,25%-ára költöttük, a 10%-a (33 milliárd Ft) pedig a lakosság 0,085%-ának ellátására
ment el. Az Egészségbiztosítási Alap elemzésbe bevont kasszái közül mindösszesen két
olyan volt, amelyet majdnem minden lakos (a lakosság több mint 80%-a) legalább egy
alkalommal igénybe vett az adott évben: a járóbeteg szakellátási, valamint a gyógy-
szertámogatási kassza. A többi kasszát (pl. az aktív fekvőbeteg-ellátás, a gyógyászati
segédeszközök, vagy az otthonápolás kasszáit) a lakosság jóval kisebb arányban vet-
te igénybe.
86. Piac az egészségügyben
A piac a kereslet és kínálat interakciója, amelyet a termék, vagy szolgáltatás ára hangol
össze (Lipsey, Chrystal, 1995). A piacon a kínálati oldalt azok a termelők adják, akik a
rendelkezésre álló erőforrások felhasználásával előállítják és eladják a kérdéses termé-
ket vagy szolgáltatást, a keresleti oldalt pedig azok a fogyasztók jelentik, akiknek erre
szükségük van, és a rendelkezésre álló pénzükből meg is tudják vásárolni azt. Minél
drágábban adható el a termék, annál többet hajlandó a kínálati oldal előállítani; ezzel
szemben minél alacsonyabb az ára, annál többet hajlandó a keresleti oldal vásárolni.
Az ún. egyensúlyi helyzet annál az árszintnél áll be, ahol a kínált mennyiség éppen
egyenlő a keresett mennyiséggel.
A piacot azért szeretik a közgazdászok, mert bizonyos feltételek teljesülése esetén (tö-
kéletes piac) úgy használja fel a szűkösen rendelkezésre álló erőforrásainkat, és úgy
osztja szét a megtermelt javakat, hogy abból össztársadalmi szinten a legtöbb haszon
származik.
Az egészségügyben működő piac viszont korántsem tökéletes. Például a fogyasztó (a
beteg) nem kellően informált arról, hogy milyen egészségügyi ellátásra van szüksége,
ezt az egészségügyi szolgáltató, az orvos mondja meg neki. A szolgáltató azonban
visszaélhet ezzel az információs előnyével és adott esetben olyan beavatkozásokat is
elvégezhet, amelyet a beteg saját maga nem kért volna akkor, ha rendelkezett volna
azokkal az információkkal, amelyekkel csak a szolgáltató bír. Ezt a jelenséget kínálat
indukálta keresletnek nevezik, és ahhoz vezet, hogy a piac a hatékony mennyiségnél
több egészségügyi szolgáltatást állít elő, így pazarolja a szűkösen rendelkezésre álló
erőforrásokat.
A piac ugyanakkor az egészségügyi szolgáltatások elosztásában sem jó eszköz, mert
nem a szükségletek, hanem a jövedelmi helyzet szerint biztosít hozzáférést az egész-
ségügyi ellátáshoz. Ezt természetesen csak akkor tekinthetjük igazságtalannak, ha szo-
lidaritási alapú egészségügyi rendszert szeretnénk építeni, amely szerint a szükség-
leteknek kellene meghatároznia az ellátáshoz való hozzáférést. A jövedelmi helyzet
és az egészségi állapot összefüggése pedig fordított, azaz a szegények egészségi
állapota általában rosszabb, mint a gazdagoké, tehát a magánszektoron alapuló piaci
egészségügy éppen azoknak nem fog hozzáférést biztosítani az ellátáshoz, akinek a
legnagyobb szüksége lenne rá.
87. Híres politikusok az egészségügyi
rendszertípusok evolúciójában
William Henry Beveridge (1879-1963): Angol jogász,
közgazdász, politikus. Szakterülete a munkanélküliség és a társa-
dalombiztosítás volt, amelyek témakörében számos publikációja
jelent meg. A parlamenti bizottság vezetőjeként nevéhez kötődik
az 1942-ben megjelent „Társadalombiztosítás és rokon szol-
gáltatások” című jelentés, amely megalapozta a II. világháború
utáni jóléti állam kiépítését Nagy-Britanniában. A Beveridge-terv
néven is ismert dokumentum a különböző jövedelempótló támo-
gatásokon (táppénz, munkanélküli segély, nyugdíj, özvegységi
ellátás) túl javasolja egy nemzeti egészségügyi szolgálat (Natio-
nal Health Service, NHS) létrehozását is, amelyet az 1945-ben hatalomra került mun-
káspárti kormány 1948-ban valósított meg (http://news.bbc.co.uk/2/shared/bsp/hi/
pdfs/19_07_05_beveridge.pdf).

Otto Eduard Leopold von Bismarck (1815-1898): Német

államférfi, Poroszország miniszterelnöke, majd az 1871-ben,
Versailles-ban kikiáltott Német Császárság kancellárja. Biro-
dalomteremtő politikai és hadvezéri tevékenysége mellett híres
népjóléti reformjairól is, amelyekkel egyrészt az egyre erősödő
munkásmozgalmi szerveződéseket igyekezett visszaszorítani,
másrészt a gazdasági fellendülés alapját képező munkaerő ter-
melékenységét biztosítani. Megfogalmazta és megvalósította
az állam, a munkáltatók és a munkavállalók részvételére építő
társadalombiztosítás alapelveit, amely a XX. századi jóléti rend-
szerek előfutárának is tekinthető (https://hu.wikipedia.org/wiki/
Otto_von_Bismarck).

Nyikolaj Alekszandrovics Szemaskó (1874-1949):

Orosz orvos, politikus, a Szovjetunió egészségügyi népbiztosa
1918-tól 1930-ig. Nevéhez fűződik a szovjet, államszocialista
egészségügyi rendszer kiépítése, a közegészségügy és járvá-
nyügy megszervezése. (forrás: http://bigmed.info/index.php/
SEMASHKO_Nikolay_Aleksandrovich).
 Tage Fritjof Erlander (1901-1985): Svéd szociáldemokrata
politikus, pártelnök, 1946. és 1969. között Svédország minisz-
terelnöke volt (https://en.wikipedia.org/wiki/Tage_Erlander).
Kormányzása idején számos olyan egészségügyi ellátást érintő
reformot valósítottak meg, amelyek alapvetően meghatározták
a jelenlegi svéd rendszer kereteit. Ezek között legfontosabb az
1955-ben bevezetett általános betegbiztosítási törvény, amely
kötelezővé és állami felelősséggé tette a korábban önkéntes
alapon működő egészségbiztosítást, valamint az 1959-es
kórháztörvényt és az 1962-es egészségügyi törvényt, amelyek
rögzítették az ellátórendszer önkormányzati alapú, regionális felépítését (Twaddle,
1999; Preker, 2018).

Ronald Wilson Reagan (1911-2004): Az Amerikai Egyesült

Államok 40. elnöke, 1981. és 1989. között. Nevéhez ugyan nem
kapcsolódik szorosan a szabad piaci elveken alapuló amerikai
egészségügyi rendszer (az USA egészségügyének éppen azért
nincs jól azonosítható megtervezője, mert alulról szerveződő,
magán rendszerről van szó), de pályája során több alkalommal
védte a piaci rendszert az állami beavatkozással, az „egészség-
ügy szocializálásával” szemben. Az idősek ellátását támogató
Medicare 1961-es bevezetésekor az Amerikai Orvosszövetség
felkérésére felszólalt a program bevezetésével szemben azon az
alapon, hogy az az „amerikai szabadság” végét fogja jelenteni (https://www.youtube.
com/watch?v=AYrlDlrLDSQ). Elnöksége idején pedig megkurtította a másik, szegények
ellátását biztosító program, a Medicaid költségvetését (forrás: https://en.wikipedia.
org/wiki/Ronald_Reagan).
88. Negatív lista a magyar társadalmi egészségbiz-
tosítás keretében
Magyarországon a közfinanszírozott ellátások köréből kizárt egészségügyi szolgálta-
tásokat az 1997. évi LXXXIII. törvény 18.§ (6) bekezdése és a hozzá kapcsolódó ren-
deletek határozzák meg. A 19 nem finanszírozott ellátás közé tartozik többek között a
részegek és kábítószerezők kijózanítása, a különböző szépészeti célú beavatkozások
(plasztikai sebészet), a művi meddővé tétel nem orvosi javallatra, a hivatásos sportolók
sportorvosi ellátása, a nem kötelező védőoltások, valamint az extrém sportokkal kap-
csolatos sérülések egészségügyi ellátása. Az extrém sportok körét a 217/1997 (XII.1.)
Korm. rendelet 5/B.§ (1) bekezdése határozza meg. A rendelet szerint ide tartozik a
vízisíelés, a jet ski, a vadvízi evezés, az egykezes és nyílt tengeri vitorlázás, a falmászás,
a sziklamászás, a magashegyi expedíció, a bázis ugrás/mélybe ugrás, a hőlégballo-
nozás, a roncsautó sport, a rally, a sárkányrepülés, az ejtőernyőzés, paplanernyőzés
és a műrepülés.
A közfinanszírozott ellátási körből kizárt egyes egészségügyi szolgáltatások igénybe-
vételi díját a kormány rendeletben állapítja meg, például a részeg személy detoxiká-
lásáért 7200 Ft-ot, a hivatásos sportolók sportegészségügyi vizsgálatáért 9700 Ft-ot,
a nem kötelező védőoltások beadásáért pedig 2000 Ft-ot kellett fizetni 2018-ban
(284/1997 (XII. 23.) Korm. rendelet, 2. számú melléklet).
89. Finanszírozási technikák az egészségügyben
(Bloor, Maynard 1999)
A finanszírozási technikák az egyik legfontosabb egészségpolitikai eszköznek tekinthe-
tők az egészségügyi szolgáltatók magatartásának befolyásolásában, mert hatásukat
ösztönzés útján fejtik ki, így csökkenthetők a szolgáltatók tevékenységének közvetlen
ellenőrzésével együtt járó adminisztrációs költségek. A finanszírozási technikák formá-
it aszerint csoportosítjuk, hogy a szolgáltatásvásárló a termelés folyamatának melyik
összetevője után fizet: a ráfordítások (az egészségügyi szolgáltatás előállításához fel-
használt erőforrások) alapján, a kibocsájtás (azaz az egészségügyi szolgáltató által
előállított egészségügyi szolgáltatások mennyisége és/vagy minősége) után, vagy az
eredmény (azaz az egészségi állapotban bekövetkezett javulás, az elért egészségja-
vulás) alapján.
Ráfordítás alapú finanszírozási technika például a soronkénti tételes költségvetés, amely-
ben az egészségügyi szolgáltatás előállításához szükséges erőforrásokra (pl. bérekre,
rezsire, egyszer használatos eszközökre és anyagokra) külön-külön és előre meghatá-
rozott összegek fordíthatók. A kibocsájtás alapján történő finanszírozás csoportjába
tartozik a szolgáltatási tételek szerinti finanszírozás (fee-for-service), a teljesített ápolási
napok alapján történő finanszírozás, az elbocsájtott betegek száma alapján történő
finanszírozás, az esetfinanszírozás, a fejkvóta finanszírozás, valamint a globális költség-
vetés. Az esetfinanszírozás abban különbözik az elbocsájtott betegek száma alapján
történő finanszírozástól, hogy az utóbbi csak a betegek számát veszi figyelembe, míg
az előbbi a betegség súlyosságát is. Magyarországon az aktív fekvőbeteg ellátásban,
1993. óta, Homogén Betegségcsoportoknak (HBCs) nevezett esetfinanszírozás műkö-
dik, amely az amerikai DRGs (Diagnosis Related Groups) magyar adaptációja (Gaál,
2004).
Eredmény alapú finanszírozási technika az úgynevezett P4P (pay for performance),
amely az egészségi állapotot jellemző valamilyen paraméter (például vérnyomás, gli-
kozilált hemoglobin, életminőség index) értékében bekövetkezett javulást jutalmazza.
Magyarországon a háziorvosi ellátás finanszírozásában, egy részelemként működik
indikátor értékekhez kötött kiegészítő díjazás, azonban az ebben szereplő teljesítmény
mérőszámokat nem az egészségi állapotra utaló vizsgálati eredményekből, hanem a
vizsgálatok (kezelések) megtörténtéből, illetve elmaradásából számolják (pl. cukorbe-
tegségben szenvedők esetében megtörtént-e HbA1c vizsgálat, a magas vérnyomás-
ban szenvedő betegek voltak-e serum creatinin szint vizsgálaton, kiváltották-e a gyógy-
szerüket, a rizikócsoportba tartozók megkapták-e az influenza védőoltást stb.).
(http://www.neak.gov.hu/data/cms1020303/Haziorvosok_indikator_alapu_teljesit-
meny_NEAK_201808.pdf).
A különböző finanszírozási technikák különböző ösztönzőket közvetítenek az egész-
ségügyi szolgáltatóknak. A kibocsájtás alapú finanszírozási technikák például mindig
az erőforrások takarékos felhasználását, a költségek csökkentését ösztönzik az adott
egészségügyi ellátó szintjén, de a túlzásba vitt spórolás kihathat az ellátás minőségére
(pl. olcsóbb, de rosszabb minőségű anyagok, eszközök, egyszer használatos eszkö-
zök újrahasználása, az ellátáshoz szükséges szolgáltatáselemek elhagyása, szolgálta-
tás intenzitás csökkentése). Mennyiségi szempontból az ellátott betegek számának nö-
velésében érdekelt a szolgáltató a szolgáltatási tételek szerinti, az elbocsájtott betegek
száma alapján történő és az esetalapú finanszírozás esetében, amely indokolatlan kór-
házi felvételekhez (túlkezelés) és rendszerszintű költségnövekedéshez is vezethet. Ezzel
szemben a fejkvóta finanszírozás, valamint a globális költségvetés az ellátott betegek
számának csökkentésében teszi érdekeltté az egészségügyi szolgáltatókat, ami indo-
kolt ellátások elmaradásához is vezethet (alulkezelés). A betegszám mellett különböző
érdekeltségek jelennek meg az esetösszetétel vonatkozásában is. Amíg az elbocsájtott
betegek száma alapján történő és az esetalapú finanszírozás esetében az egészség-
ügyi szolgáltató abban érdekelt, hogy kimazsolázza a kevésbé komplikált, kisebb vár-
ható költségű eseteket, addig a szolgáltatási tételek szerinti finanszírozás esetében ilyen
esetszelekciós ösztönző nincs.
90 Empirikus
A valóságban észlelhető, tapasztalati
91 Kérdezői befolyásolás
Torzítja a felmérés adatait, ha a kérdező nem viselkedik pártatlan és semleges módon,
például erősen reagál a válaszadó kijelentéseire, minősíti vagy felülbírálja azt, vagy
kifejti saját véleményét és ezzel befolyásolja a válaszadót. A kérdezőnek pontosan fel
kell olvasnia a kérdőív kérdéseit, úgy, ahogy azok le vannak írva, és csak azt rögzítheti,
amit a válaszadó mond.
92 Megfelelési kényszer
Bizonyos kutatási témák esetében az empirikus vizsgálatok során alkalmazott hagyo-
mányos technikák, például kérdőívek, tesztek, interjúk, nem tudják hiánytalanul meg-
közelíteni a kutatás tárgyát. A válaszbeállítódás jelensége csökkenti a mérések érvé-
nyességét. Ez megnyilvánulhat a válaszadók olyan pszichológiai irányultságában, mint
az egyetértési hajlandóság (szívesebben mondunk igent, mint nemet), vagy a szociális
megfelelési igény. Ezek a beállítódások elfedhetik a válaszadók személyiségét vagy
valós gondolatait, torzíthatják a begyűjtött információt. Minél fontosabb az egyén szá-
mára a társas, társadalmi elismerés, annál magasabb fokú lehet a szociális megfelelés
igénye.
93 Válaszbeállítódás
A válaszoló egyféle készenléttel, irányultsággal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy
milyen válaszokat ad. A válaszbeállítódás két gyakori megjelenési módja a szociális
megfelelési igény és az egyetértési hajlandóság.
94 Célpopuláció
A célpopuláció az a populáció, amelyre a vizsgálat eredményeit alkalmazni kívánjuk,
a vizsgált populáció pedig az a populáció, amelyből az elemzés alapjául szolgáló
véletlen mintát vettük. Ha e két populáció nem azonos, akkor a kapott eredmény érvé-
nyessége megkérdőjelezhető.
95 Interjú vezérfonal
Az alábbi táblázatban egy fókuszcsoportos interjú vezérfonalának mintáját mutatjuk be,
amely a depresszióval kapcsolatos vélekedések, ismeretek feltérképezéséhez készült.
TÉMA IDŐ
Bevezetés 5 perc
1. A moderátor és az asszisztens bemutatkozása
2. A beszélgetés célja, témája, szabályai
moderátor ismerteti a beszélgetés kereteit: témáját (a modern társadalmak betegsé-
gekről fogunk beszélgetni, ezen belül pedig elsősorban a mentális betegségekről),
időtartamot, videofelvételt, amely a későbbi elemzések elkészítéséhez szükséges,
és ismerteti a „játékszabályokat”: nincsenek jó és rossz válaszok, nem kell egymást
meggyőzni, egyszerre egy ember beszéljen és hangosan, hogy rögzíthető legyen.
Bemutatkozás 15 perc
Kérem, szóban is mutatkozzanak be néhány mondatban.
(hol dolgozik, hobbi, milyen hangulatban van, stb.)
A modern társadalom jellemzői 20 perc
Mi jut eszükbe, amikor azt hallják, hogy modern társadalom?
Melyek a modern társadalom legfőbb jellemzői? Milyen értékeknek van prioritásuk a
modern társadalomban?
Melyek a modern társadalom legnagyobb problémái?
Hogyan próbálnak megküzdeni az emberek ezekkel a problémákkal?
Milyen kedvező vagy kedvezőtlen változások történtek az emberek életében?
A modern társadalom betegségei 15 perc
Vannak-e olyan betegségek, amelyek eddig nem vagy alig voltak jelen a társadalom-
ban?
Változott-e az emberek egészségi állapota?
Van-e összefüggés a társadalmi változások és a betegségstruktúra változása között?
Mit tekintenek a modern társadalom betegségeinek?
Milyen konkrét okok játszhatnak szerepet ezeknek a betegségeknek a kialakulásában?
A Depresszió 40 perc
Ismernek-e olyan személyt, aki depresszióban szenved vagy szenvedett?
Mi okozhatta nála/náluk a depressziót?
Mikor és hogyan vették észre a depresszió kialakulását?
Milyen tünetei vannak a depressziónak? Hogyan változtatja meg az emberek viselke-
dését?
Hogyan lehet kezelni a depressziót?
A beszélgetés zárása 5 perc
Egyéb, amit fontosnak tartanak elmondani, és eddig nem került elő.
Zárás, elköszönés. Visszajelzés módja.
96 Kognitív séma
Az új helyzeteket úgy próbáljuk meg értelmezni, hogy korábbi tapasztalatainkat hívjuk
elő. A tudásnak ezt az aspektusát – hogy új információk felvételére és feldolgozására
tesz képessé bennünket – nevezi a pszichológia kognitív sémának.
1. A (születéskor) várható élettartam
A várható élettartam egy adott időpontban születettek becsült halálozási életkorának át-
laga. Azt az élethosszt jelenti, ameddig egy egyén feltehetően élni fog. Fontos, hogy pon-
tosan értsük, mit jelent ez, mivel gyakran összekeverik a várható élettartam és az átlagos
felnőttkori halálozás idejének fogalmát. Ha pl. egy közösségben a várható élettartam 50
év, az nem azt jelenti, hogy a közösség tagjai átlagosan 50 évig élnek. A várható élet-
tartamot az összes halálozás alapján számolják ki, beleértve a csecsemőhalálozást is.
A magas csecsemőhalálozás következtében a várható átlagos élettartam akkor is lehet
nagyon alacsony, ha a csecsemőkort túlélő emberek magas életkort élnek meg. A magas
csecsemő- és gyermekhalálozás a fejlett és fejlődő országok halálozása közötti különb-
ség egyik legfontosabb tényezője.
Magyarországon 2005-ben a születéskor várható élettartam 73,14 év volt, viszont 2019-
ben már 76,16 év. Születéskor várható átlagos élettartam, év (forrás: KSH Stadat):
https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_wnt001c.html)
férfi: 72,86, nő: 79,33, összesen: 76,16
Ennek az az oka, hogy a halálozási mintázatok nem maradtak változatlanok, javulás mutat-
kozott a halálozási arányokban. Kevés ember él meg éppen annyi évet, amennyit a várható
élettartam becslése ad, akkor is, ha a halálozási mintázatok nem változnak. Az elhalálozás
kockázata változik az életút során. Éppen ezért szoktak a születéskor várható élettartam
mellett más életkorokban még várható élettartamot is becsülni. Interaktív világtérkép a
születéskor várható élettartamról: https://ourworldindata.org/life-expectancy
1. A (születéskor) várható élettartam
A várható élettartam egy adott időpontban születettek becsült halálozási életkorának át-
laga. Azt az élethosszt jelenti, ameddig egy egyén feltehetően élni fog. Fontos, hogy pon-
tosan értsük, mit jelent ez, mivel gyakran összekeverik a várható élettartam és az átlagos
felnőttkori halálozás idejének fogalmát. Ha pl. egy közösségben a várható élettartam 50
év, az nem azt jelenti, hogy a közösség tagjai átlagosan 50 évig élnek. A várható élet-
tartamot az összes halálozás alapján számolják ki, beleértve a csecsemőhalálozást is.
A magas csecsemőhalálozás következtében a várható átlagos élettartam akkor is lehet
nagyon alacsony, ha a csecsemőkort túlélő emberek magas életkort élnek meg. A magas
csecsemő- és gyermekhalálozás a fejlett és fejlődő országok halálozása közötti különb-
ség egyik legfontosabb tényezője.
Magyarországon 2005-ben a születéskor várható élettartam 73,14 év volt, viszont 2019-
ben már 76,16 év. Születéskor várható átlagos élettartam, év (forrás: KSH Stadat):
https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_wnt001c.html)
férfi: 72,86, nő: 79,33, összesen: 76,16
Ennek az az oka, hogy a halálozási mintázatok nem maradtak változatlanok, javulás mutat-
kozott a halálozási arányokban. Kevés ember él meg éppen annyi évet, amennyit a várható
élettartam becslése ad, akkor is, ha a halálozási mintázatok nem változnak. Az elhalálozás
kockázata változik az életút során. Éppen ezért szoktak a születéskor várható élettartam
mellett más életkorokban még várható élettartamot is becsülni. Interaktív világtérkép a
születéskor várható élettartamról: https://ourworldindata.org/life-expectancy
1. A (születéskor) várható élettartam
A várható élettartam egy adott időpontban születettek becsült halálozási életkorának át-
laga. Azt az élethosszt jelenti, ameddig egy egyén feltehetően élni fog. Fontos, hogy pon-
tosan értsük, mit jelent ez, mivel gyakran összekeverik a várható élettartam és az átlagos
felnőttkori halálozás idejének fogalmát. Ha pl. egy közösségben a várható élettartam 50
év, az nem azt jelenti, hogy a közösség tagjai átlagosan 50 évig élnek. A várható élet-
tartamot az összes halálozás alapján számolják ki, beleértve a csecsemőhalálozást is.
A magas csecsemőhalálozás következtében a várható átlagos élettartam akkor is lehet
nagyon alacsony, ha a csecsemőkort túlélő emberek magas életkort élnek meg. A magas
csecsemő- és gyermekhalálozás a fejlett és fejlődő országok halálozása közötti különb-
ség egyik legfontosabb tényezője.
Magyarországon 2005-ben a születéskor várható élettartam 73,14 év volt, viszont 2019-
ben már 76,16 év. Születéskor várható átlagos élettartam, év (forrás: KSH Stadat):
https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_wnt001c.html)
férfi: 72,86, nő: 79,33, összesen: 76,16
Ennek az az oka, hogy a halálozási mintázatok nem maradtak változatlanok, javulás mutat-
kozott a halálozási arányokban. Kevés ember él meg éppen annyi évet, amennyit a várható
élettartam becslése ad, akkor is, ha a halálozási mintázatok nem változnak. Az elhalálozás
kockázata változik az életút során. Éppen ezért szoktak a születéskor várható élettartam
mellett más életkorokban még várható élettartamot is becsülni. Interaktív világtérkép a
születéskor várható élettartamról: https://ourworldindata.org/life-expectancy
4. Abdel Omran (1925–1999)
Kairóban született, ott szerzett orvosi diplomát. Tudományos fokozatait az USA-ban
szerezte. 1966-ban az Észak-Karolinai Egyetem Epidemiológia Tanszékére került,
amely a népességtudomány egyik nemzetközi hírű központja volt. Oktatói és kutatói
tevékenysége mellett az USA, az ENSZ, és a WHO szaktanácsadója volt a népesség-
tudomány területén (Weisz, Olszynki-Gryn, 2010). Az 1960-as évek végén, amikor
az epidemiológiai átmenet elméletét kidolgozta, a népességtudományi szakértők úgy
vélték, hogy az egyes országok várható élettartama a maximális emberi élettartamhoz
– akkor úgy gondolták, hogy ez 75 év – közelít, amelyhez a legfejlettebb országok
lakossága lényegében el is ért.
4. Abdel Omran (1925–1999)
Kairóban született, ott szerzett orvosi diplomát. Tudományos fokozatait az USA-ban
szerezte. 1966-ban az Észak-Karolinai Egyetem Epidemiológia Tanszékére került,
amely a népességtudomány egyik nemzetközi hírű központja volt. Oktatói és kutatói
tevékenysége mellett az USA, az ENSZ, és a WHO szaktanácsadója volt a népesség-
tudomány területén (Weisz, Olszynki-Gryn, 2010). Az 1960-as évek végén, amikor
az epidemiológiai átmenet elméletét kidolgozta, a népességtudományi szakértők úgy
vélték, hogy az egyes országok várható élettartama a maximális emberi élettartamhoz
– akkor úgy gondolták, hogy ez 75 év – közelít, amelyhez a legfejlettebb országok
lakossága lényegében el is ért.
18. Dr. John Snow koleratérképe
Dr. Snow végigjárta London súlyosan fertőzött Soho negyedét, és egy térképen (2.
ábra) bejelölte minden egyes haláleset előfordulási helyét, valamint olyan objektumo-
kat, mint pl. a nyomókutak (itt zöld körrel jelölve). Az így kapott epidemiológiai térkép
azt mutatta, hogy a kolera kitörése a Broad Street egyik utcai nyomókútja körül (itt piros
csillaggal jelölve) egy 250 méter sugarú körre lokalizálható. További vizsgálódások
után Snow rámutatott, hogy a fertőzés fő forrása a víz. Elérte, hogy a nyomókutat meg-
szüntessék. Elmélete három napon belül igazolódott, amikor az addig nem csillapuló
járvány alábbhagyott a körzetben. Ez az epidemiológiai kutatás első ismert példája,
ami miatt Dr. John Snow-t az epidemiológia atyjának tekintik.

2. ábra Dr. Snow koleratérképe

19. Mortalitás
A halálozások száma egy adott csoportban egy adott időszakon belül. Latin eredetű
szó (mortalitas), jelentése: halandóság. A mortalitási mutató halálozási arányszám, egy
adott betegségben bekövetkezett halálesetek száma az összlakosság számához vi-
szonyítva. A 65 évesnél fiatalabb személyek főbb halálokai
https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=File:Major_
causes_of_death_for_persons_aged_less_than_65_years,_2017_(standardised_
death_rates_per_100_000_inhabitants)_Health20.png
19. Mortalitás
A halálozások száma egy adott csoportban egy adott időszakon belül. Latin eredetű
szó (mortalitas), jelentése: halandóság. A mortalitási mutató halálozási arányszám, egy
adott betegségben bekövetkezett halálesetek száma az összlakosság számához vi-
szonyítva. A 65 évesnél fiatalabb személyek főbb halálokai
https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=File:Major_
causes_of_death_for_persons_aged_less_than_65_years,_2017_(standardised_
death_rates_per_100_000_inhabitants)_Health20.png
19. Mortalitás
A halálozások száma egy adott csoportban egy adott időszakon belül. Latin eredetű
szó (mortalitas), jelentése: halandóság. A mortalitási mutató halálozási arányszám, egy
adott betegségben bekövetkezett halálesetek száma az összlakosság számához vi-
szonyítva. A 65 évesnél fiatalabb személyek főbb halálokai
https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=File:Major_
causes_of_death_for_persons_aged_less_than_65_years,_2017_(standardised_
death_rates_per_100_000_inhabitants)_Health20.png
21. Idő előtti halálozás
Idő előttinek azt a halálozást tekintik, amelyek megelőzhetők/elkerülhetők lettek volna
az orvostudomány mai eredményei mellett. Használják még a korai, elkerülhető, meg-
előzhető halálozás kifejezéseket is.
Két fő csoportja van:
„Kezelhető halálozás”: ami megfelelő gyógykezeléssel megelőzhető lett volna.
„Megelőzhető halálozás”: ami megfelelő prevencióval elkerülhető lett volna.

21. 3. ábra Nem fertőző betegségek (NCD) okozta halálozások százalékos

aránya 70 éves kor alatt, mindkét nem, 2015 Forrás: http://gamapserver.who.
int/mapLibrary/Files/Maps/Global_NCD_mortality_under70_both_sexes_2015.
png
21. Idő előtti halálozás
Idő előttinek azt a halálozást tekintik, amelyek megelőzhetők/elkerülhetők lettek volna
az orvostudomány mai eredményei mellett. Használják még a korai, elkerülhető, meg-
előzhető halálozás kifejezéseket is.
Két fő csoportja van:
„Kezelhető halálozás”: ami megfelelő gyógykezeléssel megelőzhető lett volna.
„Megelőzhető halálozás”: ami megfelelő prevencióval elkerülhető lett volna.

21. 3. ábra Nem fertőző betegségek (NCD) okozta halálozások százalékos

aránya 70 éves kor alatt, mindkét nem, 2015 Forrás: http://gamapserver.who.
int/mapLibrary/Files/Maps/Global_NCD_mortality_under70_both_sexes_2015.
png
22. Egészségben eltöltött életévek, másképpen a
várható egészséges élettartam
Az egészségi állapotra vonatkozó önkéntes lakossági felmérések alapján rendelkezünk
olyan információkkal, amelyekből kiszámítható a mindennapi teendőkben betegség mi-
att tapasztalt akadályoztatás gyakorisága illetve mértéke. Ezeket az értékeket a halan-
dósági adatokkal kombinálva számítják ki a betegségek miatti korlátozásoktól mente-
sen, egészségben eltöltött életévek számát. A mutató jelentése: egy átlagos személy
az adott életkorban várhatóan hány évet tölthet még egészségesen (korlátozottságtól
mentesen), feltéve, hogy az adott évi halálozási és megbetegedési viszonyok változat-
lanok maradnak. A mutató jelölése: HLY (Healthy Life Years).
22. Egészségben eltöltött életévek, másképpen a
várható egészséges élettartam
Az egészségi állapotra vonatkozó önkéntes lakossági felmérések alapján rendelkezünk
olyan információkkal, amelyekből kiszámítható a mindennapi teendőkben betegség mi-
att tapasztalt akadályoztatás gyakorisága illetve mértéke. Ezeket az értékeket a halan-
dósági adatokkal kombinálva számítják ki a betegségek miatti korlátozásoktól mente-
sen, egészségben eltöltött életévek számát. A mutató jelentése: egy átlagos személy
az adott életkorban várhatóan hány évet tölthet még egészségesen (korlátozottságtól
mentesen), feltéve, hogy az adott évi halálozási és megbetegedési viszonyok változat-
lanok maradnak. A mutató jelölése: HLY (Healthy Life Years).
22. Egészségben eltöltött életévek, másképpen a
várható egészséges élettartam
Az egészségi állapotra vonatkozó önkéntes lakossági felmérések alapján rendelkezünk
olyan információkkal, amelyekből kiszámítható a mindennapi teendőkben betegség mi-
att tapasztalt akadályoztatás gyakorisága illetve mértéke. Ezeket az értékeket a halan-
dósági adatokkal kombinálva számítják ki a betegségek miatti korlátozásoktól mente-
sen, egészségben eltöltött életévek számát. A mutató jelentése: egy átlagos személy
az adott életkorban várhatóan hány évet tölthet még egészségesen (korlátozottságtól
mentesen), feltéve, hogy az adott évi halálozási és megbetegedési viszonyok változat-
lanok maradnak. A mutató jelölése: HLY (Healthy Life Years).
23. Morbiditás
Egy betegség (sérülés, fogyatékosság, egyéb egészségügyi probléma) előfordulási
gyakorisága egy adott populációban, csoportban. Latin eredetű szó a morbus (‘be-
tegség’) tőből. A morbiditási mutató egy adott betegség gyakoriságát szem-
léltető szám, ami megmutatja, hogy egy populáción belül hány ember szenved az
adott betegségben az összlakosság számához viszonyítva. A morbiditást általában
100 000 főre vetítik.
23. Morbiditás
Egy betegség (sérülés, fogyatékosság, egyéb egészségügyi probléma) előfordulási
gyakorisága egy adott populációban, csoportban. Latin eredetű szó a morbus (‘be-
tegség’) tőből. A morbiditási mutató egy adott betegség gyakoriságát szem-
léltető szám, ami megmutatja, hogy egy populáción belül hány ember szenved az
adott betegségben az összlakosság számához viszonyítva. A morbiditást általában
100 000 főre vetítik.
25. WHO
Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization)
25. WHO
Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization)
25. WHO
Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization)
31. Attitűd
Tárgyakhoz és személyekhez való, tanult és viszonylag tartós, pozitív vagy negatív vi-
szonyulás, amely lehet érzelmi, kognitív és viselkedéses.
32. Hofstede ország-összehasonlító eszköze
Aki kíváncsi a modellre, vagy arra, hogyan értékel 76 országot, az nézze meg a
Hofstede Insights weboldalát, és próbálja ki az ország-összehasonlító eszközt (count-
ry comparison tool) itt: https://www.hofstede-insights.com/.) A webhely szöveges or-
szág-értékelést is tartalmaz.
45. Sztereotípia
Torzításon, túlzáson és leegyszerűsítésen alapuló negatív feltételezés, előítélet valamely
csoporttal szemben. Férfitársaságokban pl. gyakori elvárás a jelentős mértékű alkohol-
fogyasztás („aki férfi, bírja az italt”). Bizonyos szubkultúrákban a férfiasság demonst-
rálása kockázatvállaló magatartásformákban jelenik meg, mint például a veszélyes
sportok vagy a biztonságot mellőző autóvezetés. A nők viselkedésében is megjelennek
a társadalmi tiltások és elvárások. A múlt század közepéig a női dohányzás negatív
társadalmi megítélése miatt a nők nyilvánosan nem dohányoztak. További példaként
említhető az evészavarok és a természetellenes karcsúsági ideál kapcsolata.
48.

<78 78–<80 80–<82

82–<84 ≥84 nincs adat

8. ábra: Születéskor várható élettartam az európai országokban 2016-ban

Forrás: https://ec.europa.eu/eurostat/statistical-atlas/gis/viewer/?mids=BKGC-
NT,C02M01,CNTOVL&o=1,1,0.7&ch=C02&center=54.34218,-50.56951,5&
Letöltés: 2020. 8. 18.
53. Gender
A társadalmi nem olyan tanult (nem biológiai) tulajdonságok, szerepek, viselkedésmó-
dok halmaza, amelyet a társadalom elvár az egyéntől biológiai neme alapján.
54. Szocioökonómiai státusz
Társadalmi-gazdasági helyzet, háttér.
54. Szocioökonómiai státusz
Társadalmi-gazdasági helyzet, háttér.
62. Csecsemőhalandóság
Az 1000 élve születésre jutó 1 éves kor alatti halálozások éves száma.
Negyedévi adatok, 2019-2020:
https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_wnh003.html
Hosszú idősorok:
https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_wdsd001b.html
73. Deprofesszionalizálódás
A hivatás tekintélyének és autonómiájának együttes csökkenése
24. Laikus
Nem szakmabeli; jelen esetben nem rendelkezik orvosi/egészségügyi képzettséggel,
nem egészségügyi foglalkozású.
19. Mortalitás
A halálozások száma egy adott csoportban egy adott időszakon belül. Latin eredetű
szó (mortalitas), jelentése: halandóság. A mortalitási mutató halálozási arányszám, egy
adott betegségben bekövetkezett halálesetek száma az összlakosság számához vi-
szonyítva.