Egészséges életmódra nevelés az óvodában, gondozási ismeretek

Az egészség fogalma
Az egészség fogalma egyedi a maga módján, hiszen a szakemberek megannyiszor
újraalkották, rendszerezték, vitatták és elemezték, mint sokdimenziós, bonyolult fogalmat.
Ugyanakkor a hétköznapi emberek többsége egy könnyen definiálható meghatározásnak véli
(Lampek és Füzesi, 2013). Az egészséget tehát sokan sokféleképpen határozzák meg. Vannak,
akik az egészség fogalmán, a betegség hiányát értik. Vannak, akik a hétköznapi
tevékenységekre való képességet értik alatta. Van, akinek éppen a jókedv, vagy a boldogság
állapota fejezi ki az egészséget. Ami biztosnak látszik, hogy egészségünk nem tekinthető
statikus állapotnak, mivel dinamikusan változik és számos tényezője befolyásolja azt (Dr.
Gritz, 2007).
Az egészség modern értelmezését tekintve, mind testileg, lelkileg, mind társkapcsolati jólétet,
az aktív alkalmazkodást és teljesítőképességet is magában foglalja. Tehát az egészség
fogalmán modern értelmezésben, nem a betegség hiányát értjük, nem is csak egy orvosi
értelemben diagnosztizált egészségi állapotot. Ebben az értelmezésben az egészség egy aktív
és célirányos folyamat, mely az egészségvédelemre vonatkozó ismeretek birtoklását, valamint
annak vissszajelzését azaz ellenőrzését is magában foglalja. Ebből következik tehát, hogy az
ember a saját egészségét csak folyamatos önkontrollal és a megfelelő külső körülmények,
valamint megfelelő életmód kialakításával képes fenntartani (Bukovicsné, 2012).
World Health Organization, azaz az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint is, az
egészség a teljes testi, lelki és szociális jólét (well-being) állapota, és nemcsak a betegség
hiánya (Vitrai és Borenszki, 2022). Eszerint a meghatározás szerint az egészség nemcsak testi,
tehát biológiai fogalom, hanem lelki, szellemi egyben, ami magában foglalja az
önkiteljesülést, belső békét stb. Továbbá szociális, tehát társas környezeti is, jólétet.
Azt a meghatározást, mely irány lehet a pedagógusok számára még, David Seedhouse
filozófus fogalmazta meg. Szerinte az egészség optimális állapota, azon feltételek együttese,
melyek szükségesek, hogy az egyén kibontakoztathassa a számára megadott lehetőségek
összességét (Dr. Barabás, 2009).
Az egészség fogalmának vizsgálatakor még találkozhatunk egy pozitív megközelítési móddal
is, mely nem csupán a megőrző, védekező mechanizmust foglalja magában, hanem
nagyobbrészt pozitív, azaz tevékeny elem is társul hozzá. A pozitív egészség fogalma tehát a
WHO meghatározásához áll a legközelebb, miszerint magába foglalja az ember testi, lelki és
szociális helyzetét, ezek egyensúlyára helyezve a hangsúlyt. Tehát nem a tökéletes egészség a
cél, hanem a megfelelő egyensúly megtalálása (Dr. Gritz, 2007).
Az egészséget befolyásoló tényezők
Az egészséget befolyásoló tényezőket két nagyobb csoportja oszthatjuk. A genetikai és a
külső tényezőkre. A genetikai tényezők velünk születnek, örökítőanyagunk kódolja. Ez
határozza meg számos testi jellemzőnket, például a szemünk vagy a bőrünk színét.
Ugyanakkor fontos kiemelnünk, hogy a genetikailag kódolt jellemzőink is változnak
különböző mértékben, életkörülményeink hatására. Például genetikailag kódolva van az
általunk elérhető testmagasságunk. Ugyanakkor, ha gyermekkorunkban nem részesülünk
megfelelő táplálásban, akkor valószínűleg nem fogjuk elérni ezt a maximális magasságot.
Ugyan ez jellemző egyes betegségekre is. Genetikailag hajlamosak lehetünk rá, ugyanakkor
életkörülményeinkkel tudunk ezen változtatni, módosítani. A genetikai tényezőink tehát
fontosak, azonban nem alapozhatunk erre, hiszen egyrészt a külső tényezőkkel valamelyest
befolyásolni tudjuk, másrészt a tudomány jelen állása szerint nem tudjuk módosítani
genetikánkat, illetve folynak a kísérletek, de ez komoly etikai kérdéseket vetne fel.
A külső tényezők csoportját nézve, elkülöníthetjük az életmódot, mely magában foglalja
táplálkozási szokásainkat és mindennapi szenvedélyeinket (például a dohányzást). Ezen kívül
külső tényező a testmozgás, mely rendszeres végzése jótékony hatással van egészségünkre.
További külső tényező a környezet, az egész szűk meghatározástól, az egészen tágig. Ide
tartozik tehát a környezet, melyben élünk, például lakásunk vagy munkahelyünk. Ide tartozik
továbbá társas környezetünk is, melybe beletartoznak családjaink, barátaink, a számunkra
legfontosabb emberek. Ezek hatását tekintve egészségünkre gondoljunk arra, hogy nem
mindegy például, hogy milyen lakásban élünk, mennyire friss bent a levegő, vagy éppen
dohos, penészes a fal. Továbbá az sem mindegy, hogy lakóhelyünktől az óvodáig, ha nem
személygépjárművel utazunk, akkor mennyi autó, esetleg gyár mellett haladunk el, mekkora a
belélegzett szmog és füst. A társas közeget tekintve, pedig egészségünk megőrzésében nagy
szerepe van családunknak, közeli barátainknak, szociális kapcsolatainknak, melyek biztosítják
számunkra a stresszel való megküzdést is (Dr. Barabás, 2009; Moravcsik és R. Fedor 2021).
Pedagógusként tehát kiemelten fontos, hogy a dolgok mélyére ássunk, a gyerekek egészségi
állapotának felmérésekor. Nem mindegy ugyanis, hogy a gyermek egészségi problémájának
hátterében, milyen tényező áll, sokszor környezeti és életmóddal kapcsolatos problémák
állnak fent, melyek befolyásolják a gyerekek egészségét. Emelett pedig a már említett
szociális tényezőknek is igen nagy szerepük van, mely a gyermek lelki megbetegedéséhez
vezethetnek, melyek ezáltal kihatnak egészségi állapotára.
Az egészség fogalom értelmezésében bekövetkezett paradigmaváltozások, rövid történeti
áttekintés
A testünk és a lelkünk egysége, már ősidők óta ismert. Az elmúlt évszázad kutatásai
erősítették meg, hogy a pszichés és a szomatikus működéseink valóban szoros
kölcsönhatásban állnak egymással. Tehát a pszichológiai folyamataink elválaszthatatlanok
biológiai alapjainktól (Dávid, 2012).
Kezdetben, az egészség fogalmát a betegség hiányával kötötték össze. Ezt az irányzatot a
biomedikális, hagyományos szemlélet képviselői követték. Szerintük maga a betegség a
központi tényező és eszerint kell a beteg embert vizsgálni, feltárni tüneteit, majd megfelelően
kezelni. Eszerint a felfogás szerint tehát valaki vagy egészséges, vagy beteg, de egyszerre
nem lehet a kettő (Lampek és Füzesi, 2013). Ugyanakkor ez a felfogás, az orvostudomány
gyors fejlődését eredményezte (Moravcsik és R. Fedor 2021).
A biológiai, majd a bipológiai-pszichológiai modell után, a bio-pszicho-szociális modell vállt
elfogadottá. Napjainkban ez a modell tekinthető a legátfogóbb egészséggel kapcsolatos,
koharens elméleti keretnek. Alapfeltétele, hogy a betegségek kialakulásában nem csupán
biológiai tényezők játszanak szerepet, hanem pszichológiai folyamatok is, és ezen túlmenően
a kulturális-társadalmi összetevők is kulcsfontosságú befolyással bírnak. E modell alapján
tehát már nem egyszerűen a betegség hiányáról, hanem teljes testi, lelki, valamint szociális
jóllét állapotáról beszélhetünk (Túry, 2005).
Az egészség fogalmát funkcionálisan is megközelíthetjük. Napjainkban ez, a népegészségügyi
megközelítést rejti magában, miszerint a személy testi lelki és szociális épségét az határozza
meg, hogy mennyire képes különböző tevékenységeket elvégezni a társadalomban. Tehát
mennyire tudja betölteni társadalmi szerepeit, teljesíteni feladatait, mennyire képes
harmonikusan alkalmazkodni környezetéhez (Lampek és Füzesi, 2013).
Összefoglaló táblázatban:
Egészség definíciót alakító Az egészség fogalmi értelmezése és változása
korszakok
szakemberek, szervezetek,
évszámok
Archaikus időszak a betegség, a fájdalom valamilyen természetfeletti
(Kr.e. 7. sz. végétől 480-ig) jelenség
Karl Marx a gazdasági fejlődés, stagnálás és zsugorodás
(1818-1883) meghatározza a társadalmi életviszonyokat
Herbert Spencer az egészség rugalmasság, a szervezet tökéletes
(1820-1903) alkalmazkodása a környezetéhez
World Health Organization- WHO az egészség a teljes testi, lelki és szociális jól lét
(1946) állapota, és nem csupán a betegség vagy
fogyatékosság hiánya
Talcott Parsons az egészség az egyén optimális teljesítőképességének
(1948) állapotát jelenti
Joseph Stokes (III.) és mtsi. az egészség anatómiai integritással jellemzett állapot,
(1982) képesség és alkalmasság életünk során különböző
szerepek betöltésére, jó közérzet, továbbá mentesség
a megbetegedés és az idő előtti halálozás
fenyegetésétől
Ottawai Charta az egészség a mindennapi élet erőforrása, nem
(1986) életcélként tekinthető
David Seedhouse azon feltételek összességével, amelyek megléte setén
(1989) az egyén kibontakoztathatja a számára adott
lehetőségek összességét
Borbás Ilona és mts. a társadalom aktuális elvárásai alapján határozható
(2008) meg
Ádány Róza az egészség a vélt egészségünk tükröződése
(2011)

Moravcsik-Kornyicki Ágota és R. Fedor Anita (2021): Az egészség komplex megközelítése,

mint az egészségszociológiai vizsgálatok elméleti kerete.
A patogenetikus és a szalutogenetikus megközelítés főbb jellemzői
A szalutogenetika fogalma a szalutogenezisben rejlő terminusból következik, mely a latin
salus salutis szóból származik. Salus az üdv és jólét Istennője. Ebből következően a
szalutogenezis fogalma mind a jólétet, üdvösséget, boldogulást, mind ennek tágabb
szinonimáját magában foglalja. A kifejezés második fele a genezis jelentése pedig, keletkezés,
származás, eredet. Összességében tehát a szalutogenezis a jól létet, az egészséget és annak
eredetét, valamint forrásait is magában foglalja (Dr. Tóth, 2014). A salutogenezis elméleti
alapja Aaron Antonovsky nevéhez köthető, mely a 20.század utolsó harmadában terjedt el.
Antonovsky elmélete szerint az egészség attól függ, hogy a személy mennyire képes
megőrizni az egészségét a rá váró nehézségekkel szemben, mint például a károsító tényezők
és a stresszorok. Az akadályok leküzdéséhez az egyén mozgósíthatja az erőforrásait,
melyekkel rendelkezik, hogy leküzdje a betegséget, illetve egészséges maradjon. Ezek az
erőforrások lehetnek fizikaiak, mentálisak, valamint szociálisak is (Lampek és Füzesi, 2013).
A gyógyulás feltétele az egyén koherencia érzetének befolyásolása. Minél erősebb az egyén
koherencia-érzete, annál nagyobb az esélye, hogy egészséges marad. Az egyén koherencia
érzetét befolyásolja a személy harmóniája, egyensúlya, sikeres megküzdési stratégiái,
biztonság érzete. Az illető bízik abban, hogy a változó körülmények ellenére képes lesz
erőforrásait mozgósítani, mind a saját belső erő tekintetében, mind külső segítség formájában.
Minél erősebb egy személy koherencia érzete, annál nagyobb eséllyel marad egészséges. Az
úgynevezett SOC skálát, koherenciaérzet megbízhatóságát és mérőeszközét, szintén
Antonovsky dolgozta ki, melyet Unraveling the Mystery of Health (1987) című könyvében
mutat be. Több próbálkozás után, végleges koherencia érzet definícióját úgy határozta meg,
hogy a koherencia érzet nem más, mint globális orientáció, mely kifejezi annak a mértékét,
hogy valaki mennyire tartós és átfogó, ugyanakkor dinamikusan rugalmas bizalmat,
bizalomérzést ápol a következők iránt.: az egyén élete folyamán belső és külső környezetéből
származó ingerek és hatások mennyire strukturáltak, előre láthatóak és értelmezhetőek; ezen
ingerek és hatások által támasztott követelményeknek, hogy megfeleljen van e elegendő
erőforrása; végül ezek a követelmények egyben kihívásoknak is tekinthetők, így van értelme
annak, hogy erőbefektetéssel elköteleződjünk arra, hogy foglalkozzunk velük (Antonovsky,
1987). A koherencia érzet skála érvényességét és megbízhatóságát számos országban már
igazolták (Dr. Tóth, 2019).
A patogenetikus megközelítés a szalutogenetikus szöges ellentéte. A patogenetikus
megközelítés a már fentebb említett biomedikális szemléletmódból alakult ki. Míg tehát a
szalutogenetika az egészségre fókuszál, addig a patogeneteika a betegséget helyezi a
középpontba. Ugyanis az orvostudomány fejlődésével, azt vizsgálták, hogy mi okozza az
egészség hiányát, azaz a betegségeket, pontosabban annak milyen testi és szervi elváltozásai
jelentkeznek az egyénnél. Ez a medicinális, biológiai modell, melyről már fentebb volt szó,
ezt nevezhetjük patogenetikus modellnek is (Dr. Tóth, 2019).

A két megközelítés fő jellemzői

Patogenetikus modell Szalutogenetikus modell
Az egészség és betegség Dichotómia Kontinuum
koncepciója
A betegségkoncepció A betegségre koncentrálás A beteg személy története
alkalmazhatósága
Redukcionista Holisztikus
Az egészség és betegség Rizikótényezők, Egészségessé tevő
tényezői negatív stresszorok erőforrások

Koherenciaérzés
A beavatkozás típusa A gyógyító eszközök Aktív adaptáció,
használata rizikómérséklés és az
erőforrások fejlesztése
Bahr, O. alii (2003): Salutogenesis in General Practice: How to Use the Potential of Doctor-
Patient-Communication to Promote Health.
Felhasznált irodalom
Antonovsky, A. (1987): Unrevealing the Mystery of Health: How People Manage Stress and
Stay Well (San Francisco: Jossey-Bass).
Bahr, O. alii (2003): Salutogenesis in General Practice: How to Use the Potential of Doctor-
Patient-Communication to Promote Health. 2nd Conference on Making Sense of
Health, Illness and Disease. Oxford, St. Hilda College
Bukovicsné N. J. (2012): Egészségfejlesztési feladatok az óvodában. In: Darvay, S. (szerk.):
Tanulmányok a gyermekkori egészségfejlesztés témaköréből. ELTE, Budapest. 54-66.
Dávid Tamás (2012): Az egészségmegőrzés pszichológiája. In: Darvay, S. (szerk.):
Tanulmányok a gyermekkori egészségfejlesztés témaköréből. Eötvös Loránd
Tudományegyetem, Budapest. 106-124.
Dr. Barabás Katalin (2009, szerk.): Egészségfejlesztés - Alapismeretek pedagógusok számára.
Letöltés: http://tf.hu/wp-content/uploads/2009/06/egfejl.pdf , 2021.03.25.

Dr. Gritz Arnoldné (2007): Az egészségfejlesztés kompetenciái a XXI. században.

Egészségfejlesztés, 48. 3. sz. 3-9.
Dr.Tóth Ákos (2014): Egészségtan, Iskolai Egészségtan. Pécsi Tudományegyetem
Természettudományi Kar. Letöltés:
http://tamop-sport.ttk.pte.hu/tananyagfejlesztes/egeszsegtan#tartalom , 2022.09.21.
Dr.Tóth Ákos Levente (2019): Szalutogenezis mint az egészségfejlesztés-kutatás elméleti
alapja és gyakorlati alkalmazásai. Eszterházy Károly Egyetem Neveléstudományi
Doktori Iskola, Eger.
Lampek Kinga és Füzesi Zsuzsanna (2013): Az egészség fogalmának alakulása. In:
„Gyümölcs? A fa beváltja azt, amit virágával ígért." Tanulmányok Benkő Zsuzsanna
60. születésnapjára. 41-68.
Moravcsik-Kornyicki Ágota és R. Fedor Anita (2021): Az egészség komplex megközelítése,
mint az egészségszociológiai vizsgálatok elméleti kerete. Acta Medicinae et
Sociologica, 12. 32.sz. 24-49.
Túry Ferenc (2005): Az orvoslás szemléleti modelljei – a biopszichoszociális modell. In:
Kopp M., Berghammer R. (szerk.): Orvosi pszichológia. Budapest, Medicina
Könyvkiadó Rt. 29-40.
Vitrai József, Borenszki-Gutási Éva (2022): Szakdokumentum: Válogatás az Egészségügyi
Világszervezet 2021-es Egészségfejlesztési szótárából (fordítás). Letöltés:
file:///D:/Let%C3%B6lt%C3%A9sek/8321-Cikk%20sz%C3%B6vege-37902-2-10-
20220530.pdf , 2022.09.21.