Állományok tömörítése és kicsomagolása, a

tömörítés típusai, lehetőségei

Tömörítéssel csökkenthetjük a tárigényt és gyorsíthatjuk az adatátvitelt. Az adatok gyakran

redundáns módon kódolják az információt. A redundáns kódolás felesleges tárkapacitás vesz igénybe,
de jelentősen biztonságosabb, és az adatok sérülésekor nagy eséllyel visszaállíthatóak. Például egy
szöveget kódolhatnánk a szöveg karaktereit ábrázoló képek sorozatával.

Előfordul az is, hogy megengedhető bizonyos mértékű adatvesztés, és ez nem befolyásolja

lényegesen az adatok használhatóságát. Például egy kép kódolásakor olyan színárnyalatokat nem
különböztetünk meg, amelyek között szemünk amúgy sem tudna különbséget tenni, vagy egy
hangfelvételben nem tároljuk az emberi fül által nehezen vagy egyáltalán nem hallható frekvenciákat.

Tömörítési módszerek (veszteséges és veszteségmentes)

Veszteséges tömörítés

Sokszor bizonyos érzékszervi korlátjaink miatt nem szükséges, hogy minden adatot lejegyezzünk,
mivel egyáltalán nem fogjuk észrevenni, hogy hiányzanak. Hátrányuk talán az, hogy az egyszer
összetömörített anyagokat már nem lehet visszaállítani. A veszteségesen tömörítő programok
esetében be lehet állítani a tömörítés mértékét. Ezzel a tömörítési típussal sokkal nagyobb
megtakarítást lehet elérni.

Veszteséges tömörítési módszerek:

 JPEG (Joint Photographic Expert Group): Ez egy képtömörítési eljárás. A képeket 8x8-as
négyzetekre bontja, majd ezek elejére lejegyzi a négyzet pontjainak átlagát, így a képpontok
már csak az ettől való eltérésükben lesznek meghatározva.
 MP3: A legelterjedtebb hangtömörítési formátum napjainkban. Mivel az emberi fül nem
képes bizonyos magasságnál nagyobb, ill. kisebb frekvenciájú hangokat meghallani, nincs is
rájuk szükség. Ezek mellett próbálja szűrni a zajt egy bizonyos maszkkészítéssel, amely
mindemellett csökkenti a bitsűrűséget is.
 H-264 vagy H-265 video codec: videótömörítési eljárás. A H-264-ben még csak az egy
képkockán belüli képpontokat viszonyítjuk egymáshoz, míg a H-265-ben már az egymás után
lévő képeket is viszonyíthatjuk a másikhoz.

Veszteségmentes tömörítés
A veszteségmentes tömörítés olyan kódolás, melynek eredményeként létrejött kódolt (tömörített)
jelhalmaz rövidebb, mint az eredeti, azaz nő az információ-adat arány, tehát csökken a redundancia.
Ilyen módon tömörítünk programokat, dokumentumokat, hiszen ezeknél fontos a tökéletes
visszaállítás lehetősége.

A tömörítés mértéke nem csak a tömörítési eljárástól, hanem az adathalmaz tulajdonságaitól is függ,
például vannak-e ismétlődő adatok, az egyes jelek vagy jelcsoportok milyen gyakorisággal fordulnak
elő. Bizonyos tömörítőprogramok elemzik az állomány szerkezetét, és annak függvényében
határozzák meg a tömörítési eljárást.

veszteségmentes tömörítési módszerek:

 Futamhossz kódolás: (RLE = Run-length encoding) Képeknél használható, ahol gyakori, hogy
sok-sok szomszédos képpont azonos színű. Ilyenkor egyszer írjuk le a szín kódját, és egyszer
az azonos színű (szomszédos) pixelek darabszámát.
 Huffmann-kód: Változó hosszú kódolás. Az állomány elemzése után a gyakori jeleket rövid, a
ritkákat hosszabb kóddal írjuk le. Az optimális kódszavakat tartalmazó kódfát is tárolni kell.
 LZW kód: Nem kíván előfeldolgozást. Az állomány olvasása során épül fel az a "szótár", amit
a tömörebb kódoláshoz használunk. A dekódoláskor is felépíthető ugyanez a szótár, tehát
nem kell tárolni az archív állományban.

Általános tömörítő programok működésének ismerete

 Windows integrált (.zip): jobb klikk, Új, Tömörített mappa és a fájlokat csak a mappába kell
ejtenünk. A kicsomagoláshoz jobb klikk, Az összes kibontása…
 WinRAR (.zip, .rar): a be/kicsomagolandó mappára / fájlra jobb klikk, majd Hozzáadás
archívumhoz… / Fájlok kibontása… VAGY WinRAR megnyitása, majd Hozzáadás / Kibontás ide
 Total Commander (.zip, .rar): a program megnyitása majd az állomány betallózása, és
megnyitása, illetve a menüsor segítségével lehet be, ill. kicsomagolni