SZABÓ T.

ANNA KISEPIKAI MŰVEINEK SAJÁTOSSÁGAI, A

SZABADULÓGYAKORLAT CÍMŰ KÖTET

Novellisztikai jellegzetességek
 elbeszélői pozíció: gyakori az átélt beszéd, sokszor elmosódik az elbeszélő és a karakterek
közti határ
 a líra sűrítettsége a nyelvezetben mutatkozik meg  növeli az aktivitást és vonzza a figyelmet
- képek motívumok használata is jellemző
 tárcanovellák: olyan rövid szövegek, amik a szépirodalom és a publicisztika határán
helyezkednek el
 hangsúlyos szerepet kapnak a lélektani témák  emberi kapcsolatok, férfi-női szerepek,
félelmek, vágyakozásspiritualitás, intuíció
 a karakterek személyiségjegyei többnyire gondolataikban, megnyilvánulásaikban mutatkoznak
meg
 nem jellemzőek a novellaciklusok
 a novellákat összekötő téma: szorongás
 hétköznapi helyzetek, életutak felvillanása
 a kétségbeesés és a megnyugvás határhelyzetében álló emberek kerülnek elő
(a szorongásból való szabadulás lehetőségei, pillanatai)
 könnyedség és drámaiság egyszerre jelennek meg  magasságok és mélységek bemutatása
 a történetek bemutatják, hogy a törések, traumák után is kényszerűen folytatni kell,
harmóniába kell kerülni a világgal, az énnel
Szabadulógyakorlat

 cím: a kötöttséget, a szabadság hiányát sejteti alapállapotként („nyugalomban élni, mást nem
is akartam)
 elbeszélő: egy idős nő
- egyfajta létösszegzést tart, az időskorra megszerzett bölcsességek, tanulságok összegzése
- a közvetlen társalgás érzetét kelti a mű
 szokatlan szerkesztésmód: a tetőpont nem a mű utolsó harmadában van  a szabadság
megtalálásának pillanata
 fő motívum: nyugalom, harmónia
 ellentét figyelhető meg a bemutatott életesemények és az elbeszélő habitusa között
- a leírt történések negatív, traumatikus élmények, fordulópontok (válás, veszekedések)
- eközben az elbeszélő kiegyensúlyozottan, semlegesen viszonyul a dolgokhoz, beletörődést és
megbékélést is érzékelhetünk
 a tetőpontban megtapasztalt létállapot: üresség, önmagunkért való lét
- margitszigeti élmény- kiüresedés, megszabadulás a kötöttségektől, elvárásoktól
- a szabadság valójában egy kilépés a ”mi” állapotából az ”én” valóságába
 az egyszeri élményből rituálé, gyakorlat lesz
 kompromisszum az ”én” és a ”mi” között
És a méhekkel mi lesz?

 a cím előrevetíti a lezáró katartikus jelenetet, keretbe foglalja a szöveget

 elbeszélői pozíció: külső, mindentudó elbeszélő
- itt is megjelenik az átélt beszéd  a karakterek megszólalásai beékelődnek a narrációba
- egy-egy kiszólással sejteti a szereplők közti kapcsolat jellegét, nem oszt meg semmit,
csak érzékeltet
 nyelvezet, prózapoétika
- eleven, sűrű, jelzőgazdag leírások
- hétköznapi gondolatsorok  poétikusabb, elbeszélői hangon
 szerkezeti jellemzők
- szereplők közti feszültség: nem fokozatos
- néhány utalás, de a robbanás hirtelen jön
- katarzisnál záródik a szöveg, nincsen záró helyzet
 központi motívum: méh
- aspergeres gyermek szüleihez és a világhoz való viszonyára utal
- menedékkeresés, elrejtőzés, megértetlenség
- lezárás, gyermeki kétségbeesettség
- megszokott keretek felbomlása, megszűnt stabilitás
 természeti elemek, kert
- gyerek  vonzó, biztonságot nyújtó közeg
- apa  a kertnek csak esztétikai szerepe van
- anya  kertészkedéssel próbálja kerülni a problémákkal való szembesülést
(megszállottan ápolja a kertet, utálja a lárvákat)
 alapproblémák
- az átlagtól eltérő gyermekhez való viszonyulás lehetőségei
- a házastársi viszony felbomlása a problémák közepette