Bovaryné – tétel 2.

része
***
Bovaryné tragikomikuma
- címszereplő, főhősnő, Cervantes Don Quijotéjával rokonítják sokan
- olvasmányélmények utánzása az élete
- egyszerű regények, gyenge hetilapok
- fikciók  valós heves szenvedélyek  pusztulás
- romantika  valóság (vö. Schiller filozófiája)
- „Senki se támogat!”
- zárlat: Emma megmérgezi magát, Charles-nak megszakad a szíve, lányuk gyári
munkás lesz
- az „életmásolás” összetevői:
 sokkal többet képzeleg, mint él
 a szerelmes férfi fizikai jelenléte is zavarja
 „igazi élményt” mindig könyvespolcon keres
 az élethelyzeteket szándékosan teremti, de csak rossz romantikus utánzatok
lesznek
Motivikus utalásrend
- a motivikus utalásrendek a metaforikus elbeszélésmód irányába billentik át a regényt
- ablak = Emma léthasonlata (pl. lelke olyan, mint egy északi ablakú padlás // Léonnal
befüggönyözött ablakú bérkocsiban szeretkeztek stb.)
- csokor = szerelem, házasság, ill. ezek halála, illúziója (pl. Bovaryné első megszáradt
csokra a padláson, saját csokrát később elégeti stb.)
- a padlás pl visszatérő kép, emiatt mondjuk, hogy a többletjelentéssel bíró képek nem
csak önmagukban érvényesek, hanem hálózatot alkotnak egymással
- a „hervadás” szintén többértelmű kép: a virágon keresztül így utal az elbeszélés Emma
külső, de főként belső lefelé ívelésére („temetőre hívó harangok zúgnak a fülében”)
Az elbeszélő jellemzése, nézőponttechnika
- az elbeszélő szenvtelen, vagyis háttérbe szorul
- nem magyaráz, nem ítélkezik, csupán cselekedtet  ily módon az olvasóra van bízva
mindez
- T/1-es elbeszélés (líceumi diák)  Charles  Emma  + olykor még: Léon, Homais,
Rodolphe stb.
- végig jellemző a szempontváltás, ami viszonylagos értékrendet szül (pl. Emma és
Rodolphe első légyottja: Emma számára romantikus szenvedély, mely után elsöprő
boldogságot érez és eksztatikus állapotba kerül; de Rodolphe szemüvegén át csupán
egy rutin, banális, hétköznapi, jelentés és jelentőség nélküli esemény/helyzet az
aktus…  így világ rá a szöveg, mennyire vak is Emma a saját életére nézve)
- gyakori a szabad függő beszéd alkalmazása (az elbeszélő és a karakter mondandója,
gondolata összefolyik, nem egyértelműen szétszálazható)  be is perelték miatta az
írót! (a Bovaryné a korban igazi erkölcstelen botránykönyv)