Szimbolikus módszereim

Tanácsadói alaptéziseim
1. Abból indulok ki, ami a kliens számára itt és most a legfontosabb, a legerősebb érzelmi
töltéssel bír az adott pillanatban.
2. Elsődleges feladatom a folyamatban, hogy a kliens számára hozzáférhetővé tegyem saját belső
világának, motivációinak, félelmeinek, hiedelmeinek rendszerét, tisztább rálátást biztosítsak
számára jelen helyzetére, és azt is megláthassa, hogy a külső helyzet hogyan képezi le az ő belső
valóságát.
3. A szimbolikus kifejezésmód mozgósító ereje mind a feltáró, diagnosztikus fázisban, mind a
változási, fejlődési folyamatban sokszorosa a verbális megfogalmazásénak, nem ad lehetőséget a
"mellébeszélésre".
4. A megoldások minden estben a kliens megoldásai legyenek, ha teszek is konkrét javaslatot
egy-egy megoldási irány kipróbálására, az általa megfogalmazott igényekből indulok ki.
5. A változás folyamatként működik, ezért többszöri találkozással járó tanácsadási ülés-
sorozat hozhat tartós eredményt. A probléma gyökerének megtalálása sem feltétlenül történik
meg azonnal, ráadásul a belátás, a megértés az alkalmazásnak csak alapfeltétele, az új működést ki
kell dolgozni, beilleszteni eddigi életünkbe, megoldani az ezzel járó külső-belső konfliktusokat.
Tehát a "te majd megmondod, mit kell csinálnom" megközelítést azonnal el lehet felejteni (ez
részben a 4. pontból következik).

Konkrét módszerek
1. Verbális helyzetfeltárás, rámelegedés, bizalomépítés: a tanácsadási folyamat, illetve minden
egyes ülés elején a keretek, a fókusz, a kölcsönös elvárások tisztázása egy irányított beszélgetés
formájában történik.
2. Szimbolikus módszer kiválasztása: a helyzet, kérdés, probléma jellegének megfelelően
javasolok módszert a téma körüljárására. Néhány példa:

 Symbolon kártya választás: az adott helyzetet leginkább kifejező kártya, a kívánt állapotot
jelképező kártya, és a két állapot közti híd, út kártyájának kiválasztása - egy lehetőség a sok
közül. (A Symbolon kártyáról részletesen itt olvashatsz.) 
 Symbolon monodráma: a pszichodramatikus kép létrehozásához hasonlóan a kliens
kiválasztja a helyzetben működő személyeket, saját belső szerepeit, érzelmeit, vágyait
reprezentáló kártyákat, majd el is helyezi őket olyan fizikai távolságra egymástól, amely
kifejezi egymással való viszonyukat, kapcsolódásukat. Ezután arra kérem a őt, hogy egy
mondatos, tömör üzenetként, egyes szám első személyben fogalmazza meg az adott szereplő
mondanivalóját. Pl. "Én vagyok az a részed, aki már nem szeretne együtt lenni az
édesanyjával, ezért inkább hátat fordít neki és elszalad tőle." (Lásd a képen.) A teljes kép
kirakása és megbeszélése után lehetőséget kap a kliens a kép átrendezésére, hogy az ideális,
elérendő állapotot fejezze ki. Itt bekerülhetnek újabb, eddig hiányzó kártyák, szerepek,
kikerülhetnek gátló funkciók, illetve megváltozhat a szereplők, tényezők egymás közti
viszonya, elhelyezkedése is. 
 Tarot monodráma: ugyanezt a módszert a Crowley tarot kártyáival is lehet használni, ha
éppen a sokkal áttételesebb, tudattalan érzelmekre ható szimbólumrendszer alkalmasabb az
adott helyzet feltárására. 
 Tarot kirakás: szintén a tudattalan tartalmak feltárásakor, például fizikai tünetekben
megnyilvánuló lelki problémák, vagy a kliens számára átláthatatlan, érzelmileg nagyon
igénybevevő helyzet esetén a kártyákat "vakon" húzza, egy megadott elrendezés szerint. Az
elrendezés lehet a hagyományos tarot-kirakások egyike (pl. Döntésjáték, Kelta Kereszt,
Következő Lépés), vagy az adott helyzetre testreszabottan kialakított séma is. Egyik
kliensem kérdése az volt, hogy mire, hogyan használja a tudását. A beszélgetés alapján a
következő helyeket jelöltük ki: 1. Mit jelent nekem a tudás, miért fontos számomra? 2. Mire
való, mire használjam? 3. Mire nem való, mire ne használjam? 4. Hol tartok most a tudásom
használatának útján? 5. Hová juthatok el általa? 
 Tarot kirakás video csoportban:
 Montázs, rajz készítése: elsősorban egy cél, elérni kívánt állapot megfogalmazásához, az
oda vezető működés megerősítéséhez, valamint a motiváció fenntartásához használom ezt az
eszközt. Már az elkészítés során a képek kiválogatása, vagy éppen megrajzolása erős
rámelegedést és elköteleződést hoz létre, a falra kiakasztva ez az érzés újra és újra
előhívható. Nem elhanyagolható a saját alkotás megerősítő, kreatív energiákat előhívó
"mellékhatása" sem. 
 Zeneválasztás: a zene rendkívül erős érzelmi, önkifejező, azonosulást hívó erejét használom
a terápiás hatás eléréséhez. Arra kérem a klienst, hogy válasszon ki egy olyan zeneszámot,
amely kifejezi számára a helyzetet, amelyben van, vagy éppen olyat, amely a vágyott
állapotban, vagy valamilyen szempontból jelentős helyzetben szólhatna. Lehetséges
kérdések: Milyen zene szólt volna ideális esetben a születésedkor? Milyen zene szóljon a
halálodkor? Milyen számot hallanál szívesen, amikor Életed Párjával találkozol? Mi szóljon
az első gyermeked születésekor? 
 Meseválasztás, meseírás: nehezen megközelíthető érzelmi probléma, mélyen eltemetett
trauma estében a mesék segítségével eltávolított, mégis erőteljes érzelmi bevonódást
létrehozó mágikus világ segíthet a kliens eltemetett, megtagadott, leszakított én-részeinek
újraintegrálásában. 
3. Feldolgozás: a szimbolikus módszerek használata közben és főleg után helyet adok a verbális
feldolgozásnak, amely elmélyíti a megértést, valamint segít helyrerakni a felszínre került
érzelmeket, melyek időnként nagyon intenzívek lehetnek. Ügyelek arra, hogy a megbeszélés ne
"vigye szét" a szimbólumok energiáját, ne menjen el intellektualizálás, bagatellizálás irányába a
kliens.