GONDOLAT - ÉRZÉS – TETT

Van egy egyszerű modell, amellyel könnyen megérthető, hogy működik az elménk. A rossz beidegződéseink
és a megfontolásaink gerjesztik az érzelmeinket és vezetnek a viselkedésünkhöz. A különösen nehéz
helyzetekben az elménken átvonuló gondolatok kellemetlen vagy magunkat bántó érzelmi reakcióhoz
vezethetnek, olyan viselkedést eredményezve, ami egyáltalán nem érdekünk.
Ezek a gondolatok, azaz a rossz beidegződéseink azokból az időkből származnak, amikor nagy
megpróbáltatások közepette egy domináns, ellentmondást nem tűrő vagy meggyőző erővel összhangban a
legjobb megoldásnak tűntek, vagy életünk egy sikeres szakaszának vagy egy bukásnak a következményei.
Ha az eredeti helyzet kellemetlen volt és ezért rossz rá gondolni, a vele járó gondolatokat, elhatározásokat és
célokat is elfojtjuk, de tudat alatt tovább dolgoznak.
Mikor napvilágra kerülnek, nyilvánvalóvá válik, hogy ezek a gondolatok feleslegesen befolyásolják a
jelenlegi életünket. A túlzott általánosítás, a túlzás, a negativitás, a téves feltételezés vagy az intolerancia
gyakran nem állja meg a helyét, ha racionálisan megvizsgáljuk őket.

A személyiségfejlesztés során megtanulhatjuk, hogy tudatában legyünk ezen gondolatoknak és objektív

vizsgálat alá vessük őket. Tudatosabban élhetjük meg a jelen pillanatot és érzelmileg intelligensebben
cselekedhetünk (minthogy reagáljunk).
"Benne élni a pillanatban" azt jelenti, hogy most tudatosan megfigyelünk és nem ragadunk le időhöz kötődő
gondolatainknál: múltbéli emlékeknél és jövőbeli elvárásoknál.
A helyzet vagy a körülmények felismerése, melyek nem kívánt érzéseket és következményes viselkedést
okoznak, majd annak meglátása, hogy mely mögöttük meghúzódó gondolatok okozzák azt a reakciót, elvezet
a rossz beidegződések gyökeréhez. Ezek a gondolatok szinte mindig gyorsan elröppennek, és általában tudat
alattiak, mivel fájdalmas élményekhez kötődnek vagy mert réges rég beépültek a gondolkodásunkba mint
látszólag biztos megoldások adott élethelyzetekben, ezért biztosra vesszük őket, identitásunk részét képezik.
Általában nem látod, mi vagy.
Problémás reakcióink megoldásához ezért alapvető, hogy megtaláljuk a mögöttes gondolat-mintát és amikor
objektív nézőpontból világosan látunk, az nagy megkönnyebbülés, mert a döntés - és az azt körülvevő rossz
beidegződések - általában könnyen megváltoznak.

Ez így működik: Egy eset következményeképpen valaki a jövőre vonatkozó megállapítást tesz, mint pl. "a
férfiak őnző fráterek, nem bízom bennük", ami a rossz beidegződés rendszerének része lesz. Mivel az eset
kínos volt, ezért elfojtja a társult megállapítással együtt, de mindkettő a tudatában marad és további hatással
rendelkezik. Amikor hasonló körülmények most újra előhozzák a múltbeli élményt, a régi megállapítás kerül
elő. Öntudatlanul újra lejátsszuk a lemezt. Lehet, hogy a megállapítás odaillőnek és megfelelőnek látszott az
eredeti körülmények között, de lehet, hogy nem állja meg a helyét most - ezért irracionális és bizonyos
mértékig bugyuta, következésképpen olyan feltételezést vagy általánosítást tartalmazhat, mely
türelmetlenséget vagy elutasítást okozhat.
A jelen helyzetet ezeknek a régi rossz beidegződéseknek és fixa ideáknak alapján értelmezzük.
Ragaszkodunk hozzájuk, mert úgy tűnik, segítenek - és így kellemetlen érzéseket (szomorúságot, félelmet,
antagonizmust, dühöt, stb.) keltenek, melyek azt eredményezik, hogy nem megfelelően és önmagunknak ártó
módon viselkedünk, nem pedig odaillően és magunkat megerősítve, ahogy azt egy ésszerű és objektív
értelmezés elősegítené.
Nem mindenért vagy felelős, ami veled történik (bár gyakran hozzájárulsz). De azért felelős vagy, ahogy
reagász ezekre a eseményekre, hogy éled meg őket és hogy lépsz onnan tovább.

A reakcióidnak három megnyilvánulási formája van

Egy mentális reakció, ahogyan értelmezed a helyzetet, ami gyakran egy régi ügy újra játszása, amelyhez
kötődsz, mint identitásod részéhez.
Egy érzelmi reakció, mely ez értelmezésed eredménye, örülsz, mérges vagy, szomorú vagy csalódott vagy.
Egy viselkedésbeli reakció: érzéseid alapján egy bizonyos módon viselkedsz, pl. örömödben ugrálsz, amint
lehet, elmész vagy behúzol egyet a másik fickónak.

Úgy tűnhet, hogy a körülmények okozták az érzelmi reakciódat, sőt, hogy azok az okai a viselkedésednek.
Tehát amikor a barátnőd kritizálja a viselkedésedet, lehet, hogy elszakad a cérnád és elmész az étteremből.
Később lehet, hogy úgy érzed, a barátnőd felpaprikázott és miatta el kellett jönnöd az étteremből.
Igazándiból a te rossz beidegződésed volt, hogy senkinek nincs joga megkérdőjelezni a jogaidat, mint pl.
hogy nyitott szájjal eszel. "Ez durva és tűrhetetlen!" - zsong a fejedben.
 HOZZÁÁLLÁS ALAPJÁN

Környezetünk állapotát, amelyben élünk értékelnünk kell, hogy az annak megfelelő viselkedést
kialakíthassuk. A helyzet értékelése hat az érzéseinkre, fiziológiai állapotunkra, és ezek továbbhatnak a
viselkedésünkre, mint ahogyan ez az alábbi ábrán követhető.

Ha a helyzetet ijesztőnek, veszélyesnek látjuk, vagy úgy érezzük, hogy kudarcot fogunk vallani, akkor
feszültség keletkezik bennünk, és reakciónk ennek megfelelően védekező lesz. Ha a helyzetet számunkra
nézve pozitívnak ítéljük meg, vagyis hiszünk saját sikerünkben, érdekes eseményeket várunk, akkor viszont
szervezetünk ellazult lesz, jól érezzük magunkat, és nyitottan reagálunk az eseményekre.

Érthető, hogy feszült állapotban, önvédelemből nem lehet igazán pozitívan reagálni a külvilágra. Ha nagyon
gyakran negatívan látjuk a helyzeteket, akkor viselkedésünkkel legfeljebb önmagunkat védjük, de
érdekeinket nem tudjuk jól érvényesíteni.

Ha viszont gyakran észleljük úgy a szituációkat, mint amelyekben kompetensek, sikeresek tudunk lenni, ez
lehetővé teszi, hogy nyugodtan felmérjük a helyzetet, és megfelelő megoldásokat találjunk.