A lelkiállapot szimbólumai az álomban

A ház részeinek, a kertnek, a madárnak, a tájképnek való megjelenése az álomban az álmodó önmagával való
szembenézését jelenti.

A ház és részei

Ház: legtöbbször magát az álmodót jelzi. Az egyén lelkiállapotát. A konfliktus fókuszára rámutató tényezők: a ház
elhanyagoltsága, szokatlansága, benne lévő kis vagy nagy dolgok...stb
Romos ház, mely végül is le is omlik: az álmodó helyzetének pillanatnyi kilátástalanságát, összetörtségét jeleníti
meg, és azt, hogy benne valami javításra, felújításra szorul.
Műalkotásokban a ház gyakran többet árul el tulajdonosának jelleméről, mint tettei.
Ha omladozik: valamiféle életfelfogás, értékrend, életmód kudarcára utal. Tehát a pusztuló házak pusztuló
értékeket, tulajdonságokat, magatartásformákat jelenítenek meg.
A ház részei a psziché részei, ezekből tevődik össze az adott mentális helyzet. (Létezik a háznak olyan értelmezése
is, amely a házat az emberi testtel azonosítja, részeit az emberi testrészekre vonatkoztatja. Sokszor ez az értelmezés
a helyénvaló.)
A földszint általában a hétköznapokat, az egót jelenti. Az emeletek, a padlás a szellemi szférába, a felettes én
birodalmába vezetnek, míg a pince az ösztönökébe, a tudatalattiéba.
A szoba a személyiség, az én tudati képe. Figyeljük meg, hogy milyen tárgyak, esetleg személyek vannak benne,
hogyan érezzük magunkat ott.
A pince szimbolikus jelentése az álmodó ösztönéletének változásaira mutat rá a példában.
A személyiség szférái, a ház szintjei között lépcsőkön lehet közlekedni. Aki álmaiban gyakran jár lépcsőkön föl
meg le, akinek álmaiban a lépcsőház képe gyakran visszatér, annak nagyon fontos, illetve nagyon fontos lenne,
hogy képes legyen arra, hogy saját magát megértse, rejtett gondolatait felfedezze. Értelemszerűen a lépcsőkön
felfelé haladva a szellemi szférába, míg lefelé haladva az ösztönök világába jutunk.
A kapu a valahova ki- vagy valakihez bejutást szimbolizálja. Tehát a kapu lehetőséget vagy annak a hiányát jelenti
Az ablak az álmodó külvilággal való kapcsolatáról árulkodik. Ha nyitva van, jó esélyünk van arra, hogy sok új
kapcsolatot alakítsunk ki a közeljövőben.
Nagy ablak + redőny vagy drapéria: Az ablak nem nyílás, lezárja a szobát, a tudatot: nincs kitekintés, nincs
menekvés. Kifelé bámulás az ablakon: Menekülési vágy. Ha lenne kiút, illetve lenne kapcsolat azzal a világgal, az
ablak nyitva lenne.

A kert

A ház mellett az egyén saját lelki életét, fejlődését, virágzását ábrázolja a kert képe is. Nem mindegy, hogy
virágzik, zöldell vagy szárazak benne a növények, gazos vagy pedig művelve van. Introvertált, zárkózott emberek,
akik nem engedik, hogy lelkükbe mások bepillantást nyerjenek, kertjét gyakran fal védi, melynek bejárata szűk,
vagy egyáltalán nincs.
A kígyó az ösztönöket, a szexualitást szimbolizálja. Az álmodónak problémái voltak a nemiséggel. Figyeljük meg,
hogy a befejező álom egy kertben játszódik, ahol az egyén nem ijed meg tőle, hanem szembenéz, megküzd vele.
Saját lelki életében megpróbál rendet tenni, megpróbálja kiküszöbölni belőle a zavaró tényezőt.

A táj
A tájképek mindig lelki tájakat ábrázolnak. Hangulatainkat akaratlanul is kivetítjük a minket körülvevő vidékre. Az
írók jól bevált módszere, hogy a szereplők lélekállapotát a környezet leírásával érzékeltetik. A népdalok is gyakran
kezdődnek hangulatteremtő tájleírásokkal.
Ha hideg van, vagy a tájat hó, jég borítja, az álmodó úgy érzi, szeretetlenség veszi körül, kevés érzelmi támogatásra
számíthat.
A madár az álmodó maga, az álmodó lelke. Érdekes, hogy a keresztény mitológiában a szentlélek is madár, egy
galamb formájában szokott megjelenni. Mivel szárnyaival képes az égbe emelkedni, az égi szféra képviselője. Az
álmainkban szereplő madár boldogan szárnyalhat, be lehet zárva egy kalitkába...stb. Mindennek fontos szerepe van
pszichikus helyzetünk megértése szempontjából.

Az út

az individualizációs folyamatra utal.

Az út az álomban mindig az életutat, annak aktuális szakaszát jelenti. Az út minősége, hogy egyenes-e vagy
kanyargós, göröngyös, az út menti tárgyak, illetve azok elhelyezkedése, hogy egyedül van-e az álmodó vagy kíséri
valaki, találkozik-e valakivel ? mutatnak rá az esetleges konfliktusokra, megoldandó problémákra. Ha az álmodó
egy útkereszteződésbe ér, jelentheti azt, hogy választási helyzet előtt áll. Az úton való sikeres előrehaladás
pozitívan értékelendő. Az individualizációs folyamatban való előrehaladásra utal, az egyén ekkor egy a korábbihoz
képest érettebb szintre jut.
Az életút mentén megjelenő tűzvész az álmodót fenyegető testi-lelki veszélyekre figyelmeztet.
A vándor, aki nekivág egy hosszú útnak, az útja során fellépő veszélyeket legyőzi, s végül eljut valahova, tehát
eléri célját, a mesék gyakori szereplője. Természetesen itt is az emberi élet, illetve az individualizációs folyamat
jelképe.

A tó és a tenger
A tenger, bár állóvíz, állandó hullámzásával, mozgásával, magaslataival és mélységeivel az élet dinamizmusának
jelképe. Sok veszélyt rejt magában. Az élet és halál közötti átmenetet is kifejezi, akárcsak a tó. De a tó csendesebb
állóvíz, viharok nem korbácsolják.
A tenger állandó hullámzásával az élet dinamizmusának a jelképe.

A hegy
Az életút felvezethet hegyre is. A hegy magaslat, átvitt értelemben is. Ha az egyén feljut rá, ez gyakran igen nehéz,
szellemi felemelkedésre van lehetősége. Mivel a hegy magasabb, mint a körülötte fekvő terület, ha feljutunk rá, és
körülnézünk, az képessé tesz minket arra, hogy rálássunk, az alatta levő dolgokra.
A hegy csúcsa az égbe nyúlik, átvitt értelemben is magaslatot jelent.
Az irodalomban a hegy legtöbbször a megvilágosodás helye. Mivel magaslat, csúcsa az égbe nyúlik, közelebb van
az istenek világához, a szellemi szférához, az ideákhoz. A görögök istenieket az Olümposz tetejére képzelték.
Kierkegaard hasonlatában a hegyre való felérés egy magasabb létszféra elérését, a teológiai létet, a földi morál
meghaladását, a hitbe való ugrást jelenti.

Az erdő
Az álomerdő, amin utunk keresztülvezet, a tudattalan ismeretlen, sötét területe. Állatok lakják. Az ismeretlen
hatalmakat rejtő, holdsütötte erdő a tudattalan én jelképe. A szereplők itt elveszítik identitásukat, melyet majd a
napsütötte városban nyernek vissza.

A város templommal

A város a szociális rend, a tudatos én otthona. Ha álmunkban városba érünk, ez abból a szempontból ábrázolja
élethelyzetünket, hogy milyen a viszonyunk tágabb környezetünkhöz. Figyeljük meg, hogy kiismerjük-e magunkat
az utcákon. Fontos, hogy milyen épületeket látunk. Nemcsak a házak állapota, hanem az is, hogy látunk-e
jellegzetes középületet benne, hiszen ezek a középületek a szociális élet jellemző színterei.
Firenze: szüksége van arra, hogy tágabb környezetéhez való kapcsolódásán, szociális viszonyain elgondolkodjon.
Az út az életút aktuális szakaszát jeleníti meg. Az út minősége, az út menti tárgyak és találkozások konkretizálják a
problémákat.
hegy: szellemi magaslat
erdő: a tudatalatti képe
város templommal: a szociális kapcsolatokon való elmélkedést jelent