Egzisztencialista tanácsadó

Mit is jelenthet az, hogy egzisztenciális tanácsadás, ki is az az egzisztencialista tanácsadó?

Talán egy olyan ember, aki megtanít arra, hogy még több pénzt keressünk, még több tárggyal
vehessük magunkat körbe, beleértve ebbe a pénzért megvehető élvezeteket és embereket?
Azaz az egzisztenciánk gyarapítása? Ha ezt gondoltad, tévedtél... Akkor talán egzisztenciális
helyzetünkön segít változtatni? Igen, ez már egy jobb megközelítés, mert azokat veszi célba,
amelyek igazán lényegesek az életben. (Már mondtam, nem, nem a pénz az, sem az, hogy
mások azt tegyék, amit akarunk.) Nézzük a mindentudó wikipédiát: “(...)az egzisztenciabölcselet
középpontja az egyedi ember: nem az általánoson belüli különös, hanem a megismételhetetlen,
egyszeri, egyetlen egyén. Nem azt kérdik, hogy mi az ember, hanem azt, hogy hogyan éljen,
miként valósítsa meg önmagát, hogyan lesz valódi és eredeti. A radikális szabadság ez arra,
hogy önmagát lehetőségként ragadja meg: Az vagyok, amivé magamat az egzisztálásban
teszem.” Szóval az ember. Az igazi egzisztencialistát nem a pénzed érdekli, vagy hogy mit
(kit) gyűrtél magad alá, gyűjtöttél magad köré az elmúlt években. Az érdekli, hogy ki vagy
a szemét alatt, amit magadra lapátoltál, és segíthet abban, hogy mit kell tenned ahhoz,
hogy végre az legyél, akinek lenned kellene. Igazából csak néhány dolgot kell elsajátítani.
Például szembenézni a félelmeiddel, felelősséget vállalni az életedért, szembenézni életed
végességével, azzal, hogy rab vagy szinte minden téren (és mivel ez biztonságot ad, már észre
sem veszed), másoktól való elválasztottság állapotában (mely soha át nem hidalható) létezel,
és hogy a körülöttünk lévő világ értelem nélküli, abszurd. Ez így igen rosszul hangzik, és ha
csak ennyi lenne az egész, mondhatnánk, hogy hagyjuk az egészet a fenébe, dugjuk a fejünket
a homokba, ahogy eddig, aztán majd csak lesz valami... Szerencsére ez nem így van. Azért
kell szembenézni a megsemmisüléssel, hogy végre tudjunk és merjünk (autentikusan) élni,
azért kell a rabságunkat tudatosítani, hogy megszabadulhassunk a béklyóinktól, és tudomásul
vegyük, hogy a szabadság talajvesztettséggel jár, melyben nem lehetnek sem sablonjaink,
sem kapaszkodóink, ha tényleg szabadok akarunk lenni, és hogy a szabadság nem csak úgy
“van”, hanem el kell sajátítanunk, meg kell tanulnunk, küzdenünk kell érte. Az elválasztottságot
ugyan semmi sem törheti át, ám másokhoz mégis sokkal közelebb kerülhetünk, mint most, és
ez nem más, mint a tényleges, valódi szeretet. A szeretet nagy misztérium, melyről mindenki
mindent tudni vél, ha nem kell megvalósítani, ám a gyakorlatban mégis kevesen képesek rá,
mert ténylegesen fogalmuk sincs róla. Nem tudják, hogy a szeretetet meg lehet tanulni, el lehet
sajátítani, útja van, amit végig kell járni, meg kell tisztítani a szennyeződésektől, például az
önzéstől, birtoklástól, féltékenységtől, elvárásoktól, kisajátítástól. És végül, bár az univerzum
maga értelem nélküli, ám ez nem jelenti automatikusan azt, hogy az életünknek ne lehetne
értelmet adni, azonban ezt nem isten, állam, nemzet, vagy valaki más adhatja meg, hanem
kizárólag csak mi magunk találhatunk rá, méghozzá azzal, hogy életcélokat keresünk, és azokat
igyekszünk megvalósítani. (Persze ne tévesszük össze az életcélokat az olyan közönséges és
általános célokkal, mint például spórolni abból a célból, hogy vegyünk egy gépkocsit.)
Ha már szinte meggyőzted magad, ezért végül azt kérdezed tőlem, milyen papírt tudok eléd
rakni aranyozott keretben, nagy nyomtatott betűkkel, fent a nevemmel, és alul természetesen
legalább három pecséttel és két olvashatatlan aláírással, akkor széttárom a kezemet.
Mert nekem ilyen nincs, nem is lesz, és nem is érdekel, hogy legyen. A fent említettekből
ez következik, nem kapaszkodok papírokba. Igen, autodidakta vagyok, és mindezeket az
egzisztencializmusból, valamint az egzisztencialista pszichoterápiából, a logoterápiából és
számos egyéb - látszólag messze álló - könyvekből raktam össze egésszé, alapos átrágás és
tapasztalat útján. Jogos viszont, ha azt kérdezed, hogy vajon elértem már azt, amiről beszélek?
Hazudnék, ha azt állítanám, hogy igen. Sőt időnként még most is meglátogatom a pokol
fenekét. De úton vagyok, és amíg eljutottam, addig talán te is eljuthatsz. Vagy akár még tovább
is, ki tudja, de csak akkor, ha nem a megmentőt keresed bennem. Mert megmenteni csak
magadat tudod (még saját magadtól is), és ezt neked kell akarnod. Én - csupán - segíthetek
ebben. Mindezért nem kérek tőled pénzt. Amit kérek, az az őszinteség velem, és elsősorban
önmagaddal szemben. És ha úgy látod, hogy tényleg hasznosak voltak a beszélgetéseink, és
adni vagy tenni szeretnél valamit, tedd meg.

Könyvek, amelyekből tanultam:

A. S. Neill: Summerhill
Albert Camus: A pestis
Albert Camus: Közöny
Aldous Huxley: Visszatérés a szép új világhoz
Alice Miller: A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása
Andrew Skilton: A buddhizmus rövid története
Arthur Schopenhauer: Életbölcselet
Baji Béla: Permakultúra és önellátó biogazdálkodás
Bálint Mária: Pedagógiai antropológia és egzisztencialista pedagógia
Bhikkhu Bodhi: A nemes nyolcrétű ösvény – A buddhista szellemi út
Bozóki András – Sükösd Miklós: Anarcho-demokraták
Bozóki András – Sükösd Miklós (szerk.): Magyar anarchizmus
Christopher Lasch: Az önimádat társadalma
Daniel Quinn: Az én Izmaelem
Daniel Quinn: B története
Daniel Quinn: Beyond Civilization
Daniel Quinn: Izmael
David DeGrazia: Az állatok jogai
Dhammapada
Dharma Szangha: Milarepa élete és tanításai
Dossie Easton – Janet W. Hardy: Szexbolondok illemtana
Elisabeth Lukas: Szabadság és identitás
Erich Fromm: A szeretet művészete
Erich Fromm: Az emberi szív
Erich Fromm – Daisetz Teitaro Suzuki: Zen-buddhizmus és pszichoanalízis
Erich Fromm: Menekülés a szabadság elől
Erich Fromm: Utak egy egészséges társadalom felé
Ernst F. Schumacher: A kicsi szép
Fóti Péter: Útmutató rebellis tanároknak
Friedrich Nietzsche: Emberi – túlságosan is emberi
Friedrich Nietzsche: Im-ígyen szóla Zarathustra
Hamar Imre: A kínai buddhizmus története
Hamar Imre: Buddha megjelenése a világban
Hans-Hermann Hoppe: Demokrácia, a bukott bálvány
Henry David Thoreau: Walden / A polgári engedetlenség iránti kötelességről
Irvin D. Yalom: A csoportpszichoterápia elmélete és gyakorlata
Irvin D. Yalom: A magyar macska átka
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
Irvin D. Yalom: A terápia ajándéka
Irvin D. Yalom: Amikor Nietzsche sírt
Irvin D. Yalom: Egzisztenciális pszichoterápia
Irvin D. Yalom – Ginny Elkin: Minden nappal közelebb
Irvin D. Yalom – Robert L. Brent: Szólok a rendőrnek
Irvin D. Yalom: Szerelemhóhér és más pszichoterápiás történetek
Jean-Paul Sartre: A szavak
Jean-Paul Sartre: Az Undor
Jean-Paul Sartre: Egy vezér gyermekkora / A fal
Jerry Mintz: Szabadság és demokrácia az oktatásban
Keith Dowman: Az Isteni Őrült
Köpeczi Béla (szerk.): Az egzisztencializmus
Láma Anagarika Govinda: A korai buddhista filozófia lélektani attitűdje
Láma Anagarika Govinda: Fehér felhők útja
Láma Anagarika Govinda: Om ma-ni pad-me hum
Lao-ce: Tao Te King
Lengyel Zoltán – Szegedi Mónika (szerk.): A bölcs és a balga
Leo F. Buscaglia: A szeretet
Lodö Láma: Bardo-tanítások
Lopön Tenzin Námdák Rinpocse: Dzogcsen
Mark Buchanan: Nexus, avagy kicsi a világ
Martin Buber: Én és Te
Mihail Bakunyin: Államiság és anarchia
Mihail Bakunyin: Gyónás
Mircea Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története I.
Mircea Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története II.
Mircea Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története III.
Németh Norbert: A buddhizmus eszméi
Osho: Szerelmesen
P. A. Kropotkin: A kölcsönös segítség mint természettörvény
Paul Feyerabend: A módszer ellen
Peter Lauster: A szerelemről, a szeretetről
Peter Lauster: Ki, ha én nem
Ritter Andrea: Melegek
Santidéva: A Bódhiszattva ösvény
Schmidt József: Buddha élete és tanítása
Sitkéry Zoltán (szerk.): Gandhi
Søren Kierkegaard: A csábító naplója
Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról
Tamsin Spargo: Foucault és a többszörös nemi identitás elmélete
Téchy Olivér: Buddha
Tenigl-Takács László: A jógácsára filozófiája
Tenzin Wangyal Rinpócse: Az álom és alvás tibeti jógája
Tenzin Wangyal Rinpócse: Gyógyítás formával, energiával és fénnyel
Vangcsung Dordzse Kilencedik Karmapa: Mahámudrá
Vekerdi József (szerk.): Buddha beszédei
Ven. Khenpo Tsultrim Gyamtso Rimpoche: A buddhista ürességmeditáció fokozatai
Viktor E. Frankl: Értelem és egzisztencia
Viktor E. Frankl: …mégis mondj igent az életre!
Viktor E. Frankl: Orvosi lélekgondozás
Vimalakirti szútra – Lótusz szútra
Zsolnai László (szerk.): Boldogság és gazdaság
Jelenlegi olvasmányok:
Erich Fromm: A rombolás anatómiája
Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor: Alternatív életstratégiák