Véges Matematika 2

Párosı́tások páros gráfban
Idézzük fel a páros gráfok fogalmát: ezek olyan gráfok, amelyek csúcsai két diszjunkt
osztályra oszthatók úgy, hogy élek csak különbözősztályba tartozó pontokat kötnek össze.
A G = (A, B; E) jelölésben A és B a két osztályt jelöli, tehát V (G) = A ∪ B, E pedig
az élek halmaza. Gyakran engedünk meg többszörös éleket, de hurokél persze nem lehet
páros gráfban. Több természetes kérdés megfogalmazható páros gráfokkal, a párosı́tások
vizsgálatát pl. az alábbival motiválhatjuk: legyenek lányok és fiúk a táncteremben (ez a két
osztály), egy lányt és egy fiút kössünk össze éllel, ha szı́vesen táncolnak egymással (ezt tehát
kölcsönösnek képzeljük). Mi annak a feltétele, hogy lehet olyan táncpárokat alakı́tani, hogy
minden lány és fiú egyszerre táncoljon? A gráfok nyelvén ez azt jelenti, hogy olyan éleket
keresünk, amelyeknek nincs közös csúcsuk és minden csúcs valamelyiküknek végpontja.
Definı́ció. A G gráf éleinek olyan halmazát, amelyeknek nincs közös pontjuk, független
élhalmaznak vagy (részleges) párosı́tásnak nevezzük. Ha egy csúcs végpontja a párosı́tás
valamelyik élének, akkor azt mondjuk, hogy a csúcsot a párosı́tás fedi. Teljes párosı́tás az
olyan párosı́tás, amely G minden csúcsát fedi. (A definı́cióhoz nem kell, hogy a gráf páros
legyen, ebben az esetben a független élhalmazról megköveteljük, hogy ne tartalmazzon
hurokélt.)
Frobenius tétele szükséges és elégséges feltételt ad teljes párosı́tás létezésére páros
gráfban, vagyis válaszol a fenti tánctermi kérdésre. A tétel kimondásához szükségünk
van egy jelölésre. Ha X a G gráf csúcsainak egy halmaza, akkor G(X) jelöli mindazon
csúcsokat, amelyek X valamelyik (esetleg több) csúcsával össze vannak kötve. Röviden
G(X)-et X szomszédai halmazának nevezhetnénk.
Frobenius tétele. A G = (A, B; E) páros gráfban akkor és csak akkor létezik teljes
párosı́tás, ha |A| = |B| és minden X ⊆ A-ra |G(X)| ≥ |X|.
Szavakban tehát azt követeljük meg, hogy egyrészt a két osztály mérete egyforma
legyen, másrészt akárhogy is választjuk ki A egy X részhalmazát (a táncteremben mond-
juk néhány lányt), ennek a részhalmaznak legalább annyi szomszédja legyen (B-ben),
mint ahány eleme volt a részhalmaznak. (A tánctermi problémánál ez szavakban azt
jelenti, hogy bármelyik k lány legalább k fiúval táncoljon szı́vesen). Az világos, hogy
mindkét feltétel szükséges, hiszen ha |G(X)| < |X| volna, akkor nem lehetne X csúcsait
fedő párosı́tás, hiszen X-ből csak G(X)-be mehetnek élek, az |A| = |B| feltétel pedig ny-
ilvánvaló, hisz minden párban egy fiú és egy lány táncol. A két feltétel együtt elégséges is.
Ennek bizonyı́tása részletesen megtalálható LPV 10.3-ban.
Következmény. (Kőnig) (1) r-reguláris páros gráfban létezik teljes párosı́tás.
(2) r-reguláris páros gráf élkromatikus száma r.
Bizonyı́tás. (1)-hez gondoljuk meg, hogy a G = (A, B; E) páros gráfban az élek száma
|E| = |A| · r = |B| · r. Így valóban |A| = |B|. Ugyanezt az ötletet használjuk a G(X)-re
vonatkozó feltétel ellenőrzésekor. Tekintsük azt a G′ páros gráfot, amelynek két osztálya
X és G(X) élei pedig G ezen két osztály között menő élei (ez tehát G-nek az X ∪ G(X)
által feszı́tett részgráfja.) Ebben a részgráfban X minden csúcsának foka r, G(X) minden
csúcsának foka legfeljebb r (hiszen G(X) egy csúcsából mehet nem X-beli csúcsba is él.)
1
Így a G′ éleinek száma |X| · r, ami legfeljebb |G(X)| · r. Ebből valóban |X| ≤ |G(X)|,
vagyis a Frobenius tételbeli mindkét feltétel teljesül, azaz van teljes párosı́tás G-ben.
Hogyan változik a helyzet, ha nem ugyanannyi fiú van, mint lány, de megelégszünk
azzal, hogy minden lány táncoljon? Ez a gráfok nyelvén azt jelenti, hogy nem feltétlen
teljes párosı́tást keresünk, hanem olyant, amely A minden pontját fedi.
Hall tétele. A G = (A, B; E) páros gráfban akkor és csak akkor létezik A-t fedő párosı́tás,
ha minden X ⊆ A-ra |G(X)| ≥ |X|.
A tételben szereplő feltételt Hall-feltételnek fogjuk hı́vni és megmondjuk azt is, hogy
melyik osztály részhalmazaira kı́vánjuk meg tejesülését. A Hall-feltételt úgy is megfo-
galmazhatjuk, hogy ha kiválasztjuk A-nak k db csúcsát tetszőlegesen, akkor ehhez a k
csúcshoz legalább k db olyan B-beli csúcs legyen, amely az A-beli kiválasztott csúcsok
valamelyikével össze van kötve. Ennek minden k-ra teljesülnie kell (nyilván k = 1, . . . , |A|
közül). Feladatokban is gyakran ezt a szétbontást, az |X| szerinti ellenőrzést használjuk.
Tanulságos lehet lemásolni az LPV 10.3-beli bizonyı́tást erre az esetre is, mi viszont
azt vázoljuk, hogy a Hall tétel hogyan vezethető vissza Frobenius tételére.
Bizonyı́tás. A Hall-feltétel szükségessége ugyanúgy látszik, mint a Frobenius tételnél,
ı́gy elég az elégségességet belátni. X = A-ra alkalmazva a Hall-feltételt, azt kapjuk, hogy
|A| ≤ |G(A)| ≤ |B| (hiszen G(A) ⊆ B). Vegyünk hozzá A-hoz |B| − |A| db fiktı́v csúcsot
és ezek mindegyikét kössük össze B minden pontjával. Így egy G∗ = (A∗ , B; E ∗ ) páros
gráfot kapunk. Frobenius tételével megmutatjuk, hogy G∗ -ban van teljes párosı́tás, és ekkor
persze az A-beli pontokat fedő élek az eredeti G-ben A-t fedő párosı́tást adnak. (Tehát
B azon pontjainak nem lesz párja, akiknek fiktı́v csúcs volt a párja A∗ -ban.) Világos,
hogy |A∗ | = |B|. Legyen X ⊆ A∗ . Ha X tartalmaz fiktı́v pontot, akkor G∗ (X) = B,
ı́gy |G∗ (X)| = |B| = |A∗ | ≥ |X|. Ha X nem tartalmaz fiktı́v pontot, azaz X ⊆ A, akkor
G∗ (X) = G(X), ı́gy ebben az esetben is teljesül a Hall-feltétel. Tehát a Hall-feltétel igaz
G∗ -ra és |A∗ | = |B|, alkalmazható tehát a Frobenius tétel, ı́gy G∗ -ban van teljes párosı́tás.
Ezek közül a nem fiktı́v csúcsokba menő élek (melyek az eredeti G élei) a G egy A-t fedő
párosı́tását adják.
Térjünk vissza egy pillanatra a Frobenius tételhez. Ha |A| = |B| és A-ra teljesül a
Hall-feltétel, akkor B-re is, hiszen ha A-ra teljesül a Hall-feltétel, akkor van teljes párosı́tás,
abból viszont B-re is teljesülnie kell a szükséges feltételnek, vagyis a Hall-feltétel B-re is
teljesül. Ezt közvetlenül is láthatjuk: indirekte tegyük fel, valamely Y ⊂ B-re |G(Y )| <
|Y |. Legyen X = A \ G(Y ) ⊆ A. Mik lehetnek X szomszédai. X egy x csúcsából nem
mehet él Y semelyik csúcsához sem, mert akkor x-nek G(Y )-ban kellene lennie. Ez azt
jelenti, hogy G(X) ⊆ B \ Y . Node |Y | > |G(Y )| és |A| = |B| miatt |G(X)| ≤ |B| − |Y | <
|B| − |G(Y )| = |X|.
Mi a helyzet akkor, ha (a tánctermi problémánál) nem ragaszkodunk ahhoz, hogy
minden lány táncoljon, hanem megelégszünk azzal, hogy legfeljebb d lány áruljon pet-
rezselymet, azaz legfeljebb d olyan csúcs legyen A-ban, amelyet a párosı́tás nem fed. Erre
ad választ a deficites Hall-tétel.
Deficites Hall tétel. A G = (A, B; E) páros gráfban akkor és csak akkor létezik A-t
legfeljebb d csúcs hı́ján fedő párosı́tás, ha minden X ⊆ A-ra |G(X)| ≥ |X| − d.
2
Bizonyı́tás. A feltétel szükségessége megint nyilvánvaló, az elégségességet kell csak iga-
zoljuk. A bizonyı́tás megint fiktı́v pontok bevezetésével történhet. Vegyünk hozzá B-hez
d db fiktı́v csúcsot (ezek halmaza legyen D) és ezeket kössük össze A minden csúcsával.
Így egy G∗ = (A, B ∗ = B ∪ D; E ∗ ) páros gráfot kapunk. Megmutatjuk, hogy G∗ -ban
az A osztályra teljesül a Hall-feltétel. Legyen X ⊆ A. Ekkor G∗ (X) = G(X) ∪ D, ı́gy
|G∗ (X)| = |G(X)| + |D| ≥ |X| − d + d, a tételbeli feltétel miatt. A G∗ -beli A-t fedő
párosı́tásból legfeljebb d db megy fiktı́v csúcsba, ı́gy a párosı́tás G-beli élei legfeljebb d
csúcs hı́ján fedik A-t.
A deficites Hall-tétel segı́tségével azt is megmondhatjuk, hogy mekkora egy páros

gráfban a legnagyobb párosı́tás. Ehhez azt a legkisebb d-t kell meghatározzuk, amelyre a
|G(X)| ≥ |X| − d feltétel minden X ⊆ A-ra teljesül. Ehhez meg kell keressük |X| − |G(X)|
maximumát az összes X ⊆ A-ra. Mivel az X = ∅ esetén az |X| − |G(X)| = 0, ı́gy a
maximum nem-negatı́v. Ha ezt a maximumot d0 jelöli, akkor van olyan X0 ⊆ A, amelyre
|X0 | − |G(X0 )| = d0 , tehát d < d0 -ra az X = X0 halmaz megsértené a |G(X)| ≥ |X| − d
feltételt. Másrészt viszont d = d0 -ra teljesül a |G(X)| ≥ |X|−d0 feltétel minden X ⊆ A-ra.
Következmény. Páros gráfban a független élek maximális száma = |A| − max{|X| −
|G(X)| : X ⊆ A}.
Ezen észrevétel után már könnyű belátni Kőnig tételét. (Ehhez a Gráfparaméterekről
szóló részben érdemes elolvasni a ν és a τ gráfparaméterek definı́cióját.)
Tétel (Kőnig). Páros gráfban ν = τ , azaz a független élek maximális száma egyenlő a
lefogó pontok minimális számával.
Bizonyı́tás. Legyen a páros gráf G = (A, B; E). A fenti következmény szerint ν = |A|−d0 ,
ahol d0 jelöli max{|X| − |G(X)| : X ⊆ A}-t, mint korábban. Tekintsük azon X0 ⊆ A-t,
amelyre |X0 | − |G(X0 )| = d0 . Ekkor L = A \ X0 ∪ G(X0 ) lefogó ponthalmaz, hiszen G(X0 )
pontjai minden X0 valamely pontjából induló él másik végpontját tartalmazzák. Mivel
|L| = |A| − |X0 | + |G(X0 )| = |A| − d0 , ı́gy találtunk ν pontú lefogó ponthalmazt. Mivel a
gráfban van ν független él, ezért ennél kevesebb ponttal nem is lehet lefogni az éleket (ez
ugyanaz, mint a Gráfparaméterek részben a τ ≥ ν bizonyı́tása).
3
Javító és majdnem javító utak
A deficites Hall-tétel alapján elméletileg meghatározhatjuk, hogy egy G = (A, B; E)

páros gráfban mekkora a legnagyobb párosítás mérete. Ehhez azonban első ránézésre az
összes X ⊂ A részhalmaz deficitjét meg kéne határozni, ami már |A| = 20 csúcs esetén is
220 ≈ 1000000 részhalmaz vizsgálatát jelentené. Ráadásul még ekkor sem volna konkrétan
a kezünkben egy maximális párosítás. Ennél azonban ügyesebben is nekifoghatunk egy
egyszerű, de hasznos észrevétel segítségével, amely ráadásul nem csak páros gráfokban
használható.
Definíció. Legyen G = (V ; E) egy tetszőleges gráf és P ⊂ E egy párosítás. Egy út
javító út P -re nézve, ha két P által fedetlen csúcsot köt össze, és minden második éle
P -ben van. ♦
Megjegyzés. A „minden második éle P -ben van” helyett azt is mondhattuk volna, hogy
az élei felváltva P -n kívüliek, illetve P -beliek. Ugyanis ha minden második éle P -ben van,
a köztes élek nem lehetnek P -ben, hiszen P párosítás. ♦
Állítás. Legyen G = (V ; E) egy tetszőleges gráf és P ⊂ E egy párosítás. Ha van javító

út P -re nézve, akkor van P -nél nagyobb párosítás.
Bizonyítás. Módosítsuk P -t úgy, hogy a javító út P -beli elemeit kivesszük belőle, a P -n
kívüli éleit pedig bevesszük P -be. Az így kapott P ′ élhalmaz párosítás lesz, hiszen egyik
csúcsnál sem lehet két éle: a javító úton kívül nyilván nem, mert ott P és P ′ megegyezik;
a javító út két végpontját P nem fedte le, így nem romolhattak el; a javító út belső
pontjaira pedig mind P -nek, mind P ′ -nek egy-egy éle illeszkedik. Mivel a javító út P -n
kívüli éllel indul és végződik, |P ′ | = |P | + 1.
Párosítás növelése javító úttal egy páros gráfban.

1 A 1 A 1 A
2 B 2 B 2 B
3 C 3 C 3 C
4 D 4 D 4 D
5 E 5 E 5 E
6 F 6 F 6 F
Egy párosítás páros gráfban, egy javító út (1-C-4-E-3-A) és a javítás eredménye.
Hamarosan látunk módszert arra, hogy hogyan lehet javító utakat keresni, és ezáltal
növelni a párosításunk méretét. De vajon így biztosan találunk egy lehető legnagyobb pá-
rosítást? Vagy kifulladhat a módszer hamarabb is? A következő tétel adja a megnyugtató
választ.
1
2
Tétel. Legyen G = (V ; E) egy tetszőleges gráf és P ⊂ E egy párosítás. Ha nincs javító

út P -re nézve, akkor P egy legnagyobb párosítás.
Bizonyítás. Legyen P ′ egy tetszőleges párosítás. Jelölje S a P és P ′ élhalmazok (súlyozott)
unióját, melyben P ∩ P ′ éleit kétszer vesszük be (mint párhuzamos éleket). Azt fogjuk
belátni, hogy P -nek legalább annyi éle van S-ben, mint P ′ -nek, vagyis |P | ≥ |P ′ |; ez
igazolja, hogy nincs P -nél nagyobb párosítás.
Az S élei által alkotott GS = (V ; S) gráfban minden csúcs foka legfeljebb kettő (mi-
ért is?), és a kettő fokú csúcsok egyik éle P -beli, a másik P ′ -beli. GS összefüggőségi
komponensei tehát párhuzamos élek, körök vagy utak (az esetleges izolált csúcsokat nulla
hosszúságú utaknak tekintjük). A körökben a P -beli és P ′ -beli élek száma megegyezik,
hiszen azok felváltva követik egymást; ugyanez fennáll a párhuzamos élek alkotta kompo-
nensekre is. Az utakban nem lehet több P ′ -beli él, mint P -beli, hiszen egy ilyen út javító
út volna P -re nézve, ami a feltevésünk szerint lehetetlen. Ezzel az állítást beláttuk.
P ∩ P ′ élei körök utak
1. ábra. P és P ′ élei,
Megjegyzés. Minden, amit eddig javító utakról mondtunk, páros és nem páros grá-
fokra egyaránt igaz. Innentől viszont csak páros gráfokkal foglalkozunk, mert az alább
ismertetendő eljárásban kihasználjuk a gráf páros voltát. Nem páros gráfokban is lehet
hatékonyan legnagyobb párosítást keresésni, ezt azonban mi nem tárgyaljuk.
Javító utak keresése páros gráfokban szélességi kereséssel

Adott a G = (A, B; E) páros gráf, ebben kell keresnünk egy legnagyobb párosítást. Ezt
úgy tesszük, hogy mohón keresünk egy P kiindulási párosítást, amit majd addig növelünk,
amíg egy legnagyobb párosítást nem kapunk. Az alább részletezett eljárást először szem-
léletesen, kis példákon „kézzel” alkalmazható módon tárgyaljuk, a fejezet végén vázoljuk,
hogy nagyobb példákon hogyan lehet kivitelezni az eljárást számítógép segítségével.
Előkészületek:
Az eljárásnál az elején el kell dönteni, melyik osztály felől indulunk. Most például a
párosítást B felől fogjuk keresni. Az eljárás során fontos, hogy B-ből A-ba csak párosításon
kívüli, A-ból B-be pedig csak párosításbeli élen léphetünk. Ezt úgy biztosítjuk, hogy
megirányítjuk G éleit: a párosítás élei mindig A-ból B-be mutassanak, a többi B-ből
A-ba. Amíg nincs párosításunk (P = ∅), minden él B-ből A-ba mutat. (Természetesen,
ha A felől keresnénk párosítást, fordítva irányítottuk volna G éleit.) Az eljárás során az
aktuális párosítást az élek irányítása jelzi, melyet időnként változtatni fogunk. Az aktuális
párosítást mindig P -nek fogjuk hívni. Kis példákon persze az irányítás helyett az élek
vékony / vastag rajzolásával is jelezhetjük, hogy mely élek vannak a párosításban.
3
Első lépés: mohón keresünk egy párosítást.

Sorra vesszük B csúcsait, és megvizsgáljuk az éppen aktuális v csúcs szomszédait. Ha
van közöttük olyan u csúcs, ami még nem szerepel a párosításban (azaz u-nak nincs szom-
szédja A-ban (az irányítást figyelembe véve!)), belevesszük; magyarán a vu él irányítását
megfordítjuk. Ha az utolsó csúcsot is megvizsgáltuk B-ben, egy új él bevételével nem
bővíthető (de nem feltétlenül egy lehető legnagyobb) párosítást kaptunk (az A-ból B-be
irányított élek ezek).
Második lépés: Javító utakat keresünk.
Az irányítás miatt minden út felváltva lép P -n kívüli és P -beli éleken, így nekünk egy
b ∈ B fedetlen csúcsot egy a ∈ A fedetlen csúccsal összekötő utat kell keresnünk; az
automatikusan javító út lesz.
Javító út keresésének lépései:
Készítünk egy kétsoros táblázatot. A fölső sor az elérési lista, az alsó a honnan lista.
(1) Felírjuk az elérési listába B fedetlen csúcsait (az összeset). Az elérési listában
szereplő csúcsokat listázottnak hívjuk; ezeket fogjuk sorban átvizsgálni. Alattuk
üres a honnan lista.
(2) Legyen v az elérési lista első nem átvizsgált eleme. Írjuk az elérési lista végére v
eddig nem listázott szomszédait (innentől ezek is listázottak), és mindegyik alá (a
honnan listába) írjuk föl v nevét. A v csúcsot ezután átvizsgáltnak hívjuk. Ezt a
folyamatot nevezzük a v csúcs átvizsgálásának.
(3) Ismételjük az előző lépést addig, míg 1) fedetlen A-beli csúcsot veszünk föl az
elérési listába, vagy 2) az elérési lista összes csúcsát át nem vizsgáljuk.
1)-es eset: fedetlen A-beli csúcsot vettünk az elérési listába. Hívjuk ezt a csúcsot v1 -nek.
A honnan lista alapján tudjuk, hogy v1 -et melyik csúcsból értük el; legyen ez v2 . Persze v2
szerepel v1 előtt az elérési listában, a honnan listából látjuk, hogy őt v3 -ból értük el stb.,
így a feljegyzések alapján visszaérünk egy B-beli fedetlen csúcsba. Ezen csúcsok sorozata
egy irányított út, mely két fedetlen csúcsot köt össze, azaz a fenti megjegyzés szerint javító
út P -re nézve. A javító út éleinek irányítását megfordítva (azaz felcserélve a P -beli és
az azon kívüli éleit) kapunk egy P -nél nagyobb párosítást; ezután a fenti eljárással újra
kereshetünk javító utat az új, nagyobb párosításra nézve. Mivel a fedetlen csúcsok száma
minden lépésben csökken, előbb-utóbb véget ér az eljárás azzal, hogy előáll a 2)-es eset.
2)-es eset: az elérési lista összes elemét átvizsgáltuk, de nem értünk el fedetlen csúcs-
ba. Ekkor az alábbi tétel szerint megtaláltuk a lehető legnagyobb párosítást, ráadásul
bizonyítékot is kapunk erre:
Tétel. Tegyük föl, hogy a fenti eljárás során előáll a 2)-es eset. Legyen rendre X, illetve
Y az elérési listában szereplő B-beli, illetve A-beli csúcsok halmaza. Ekkor N (X) = Y , és
X deficite éppen |B| − |P |, azaz nincs a P -nél nagyobb párosítás.
Bizonyítás. Legyen F ⊂ X a B-beli fedetlen csúcsok halmaza. Ekkor persze P pontosan
|F | csúcs híján fedi B-t, azaz |B| − |P | = |F |.
Legyen v ∈ X egy tetszőleges csúcs, u pedig a v egy tetszőleges szomszédja G-ben
(tehát az eredeti, irányítatlan gráfban). N (X) = Y igazolásához be kell látnunk, hogy
u ∈ Y . Ha vu ∈ P , akkor v nem fedetlen, tehát a honnan listában szerepel alatta egy
csúcs. Mivel B felé csak P -beli élen léphettünk és v-t csak egy P -beli él fedheti, ez a
csúcs az u; emiatt u is szerepel az elérési listában, tehát u ∈ Y . Ha vu ∈/ P , akkor v
4
átvizsgálása során u-t bevettük az elérési listába (vagy már eleve ott volt), tehát ismét
u ∈ Y . Ezzel azt láttuk be, hogy N (X) ⊂ Y . Mivel minden Y -beli csúcsot egy X-beli
csúcs (nevezetesen a honnan listában alatta szereplő) szomszédjaként vettünk az elérési
listába, N (X) = Y .
Már csak azt kell megmutatni, hogy X deficite éppen |F |, vagyis hogy |X| − |N (X)| =
|X| − |Y | = |F |. Ehhez azt gondoljuk meg, hogy P egy teljes párosítás Y és X \ F között.
Először lássuk be, hogy Y minden elemének van P -beli párja X \ F -ben. Legyen u ∈ Y .
A 2)-es eset szerint P lefedi u-t; legyen tehát v az u P -beli szomszédja. Ekkor v az u
átvizsgálása során bekerült az elérési listába1, tehát v ∈ X \ F . Másodszor lássuk be,
hogy X \ F minden elemének van P -beli párja Y -ban. Ha v ∈ X \ F , akkor v-nek persze
van P -beli párja, és N (X) = Y miatt az Y -beli.
Példa:
Lássuk az eljárás megvalósítását az alábbi képen látható gráffal illusztrálva.
A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8
A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8
2. ábra. Fölül látjuk a gráfot magát; alatta a mohón talált párosítással és az annak
megfelelő irányítással.
Végezzük el ezen a gráfon és a kiindulási párosításon az eljárás lépéseit!
Elérési lista: 6 7 8 D B E 4 2 5 F
Honnan: 6 6 7 D B E 2
A lépéseket | jelek választják el egymástól. A 4. lépésben a 8 nevű csúcsot vizsgáljuk át, ahonnan
azonban egy új csúcsot sem érünk el, ezért az elért csúcsok listája nem bővül. Hasonló a helyzet a
8. lépésben.
Mivel F fedetlen A-beli csúcs, a táblázatból kiolvasható F − 2 − B − 6 út javító út lesz.

Elvégezve a javítást az alábbi párosítást kapjuk:
1Vagy esetleg már u átvizsgálása előtt is ott volt. Előfordulhat ez?

5
A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8
3. ábra. A növelt párosítás.
Erre újra elvégezve az eljárás lépéseit, a következő táblázat adódik:

Elérési lista: 7 8 D E 4 5
Honnan: 7 7 D E
Az eljárás úgy ér véget, hogy átvizsgáltuk az összes listázott csúcsot, és nem tudunk
több csúcsot listázni. Ekkor a Tétel szerint az X = {7; 8; 4; 5} = {4; 5; 7; 8} ⊂ B csúcs-
halmaz szomszédsága N (X) = Y = {D; E} (ezt ellenőrizhetjük is az eredeti gráfon). Az
X halmaz deficite tehát kettő, és az aktuális párosításunk kettő híján minden csúcsot fed
B-ben; összevetve kapjuk, hogy ő egy legnagyobb párosítás.
Számítógépes implementálás
Kis gráfok esetében még át tudjuk tekinteni a fenti eljáráshoz szükséges információkat
a táblázat és a gráf ábrája segítségével. Azonban nagy gráfok esetében, melyeknél már a
vizuális megjelenítés sem célszerű, természetes a kérdés, hogy számítógéppel hogyan lehet
a fenti eljárást kivitelezni, a szükséges adatokat tárolni. A gráfokat többféleképpen lehet
és szokás kezelni, a legalkalmasabb adattárolási struktúra kiválasztása függ a gráf és a
feladat jellegétől is. Mi most csak egy változatot mutatunk be.
Gráf tárolása:
A csúcsokat sorszámozzuk 1-től n-ig (n a gráf csúcsszáma); majd készítünk egy listát,
melyben minden sorszámhoz (azaz csúcshoz) egy újabb listát rendelünk, amely az ő szom-
szédjait tartalmazza (az aktuális irányítást figyelembe véve). Ez a SZOMSZ lista; egy v
csúcsra tehát SZOMSZ(v) egy, a v szomszédait tartalmazó lista. Érdemes bevezetni egy
FEDETT listát, ami minden csúcsról eltárolja, hogy fedi-e P .
Például ha az uv irányított él, u ∈ A, v ∈ B, szerepel a gráfban, de nem szerepel a
párosításban, akkor ő B-ből A felé van irányítva, tehát SZOMSZ(v) tartalmazza u-t, de
SZOMSZ(u) nem tartalmazza v-t. Ha ezt az élt bevesszük a párosításba, azt úgy admi-
nisztráljuk, hogy a v szomszédai közül kivesszük u-t, és az u szomszédai közé bevesszük
v-t, valamint alkalmasan módosítjuk a FEDETT értékeket is.
Elérési lista (ELERESI): Az eljárás szerinti sorrendben írjuk bele az elért csúcsokat
(azok sorszámát).
Honnan lista (HONNAN): Az eljárás szerinti sorrendben írjuk bele a honnan értéket
(a megfelelő csúcs sorszámát); az elérési lista elején szereplő, fedetlen B-beli csúcsoknál
üres értéket (vagy megfelelő jelölőt) használunk.
Csúcsok állapotlistája (ALLAPOT): készítünk egy n elemű tömböt, és minden
elem háromféle lehet a csúcsok háromféle állapotának megfelelően, amit most számokkal
6
jelölünk:
0: még nem listázott csúcsok;
1: listázott, de még nem átvizsgált csúcsok;
2: átvizsgált csúcsok.
Kezdetben minden 1 ≤ i ≤ n számra ALLAPOT(i) = 0. A csúcsok állapotát az eljárás

lépéseinek megfelelően módosítjuk: amikor listába kerül, 1-re, amikor átvizsgáljuk, 2-re.
Az eljárás során az ELERESI lista soron következő i elémenek szomszédait kell átte-
kinteni, azaz végig kell mennünk a SZOMSZ(i) elemein. Ezek közül azon j csúcsokat,
melyeknél ALLAPOT(j) = 0, beteszzük az ELERESI lista végére, ALLAPOT(j)-t 1-
re változtatjuk, a HONNAN lista megfelelő elemét i-re módosítjuk, majd ha végigvettük
SZOMSZ(i) elemeit, ALLAPOT(i)-t 2-re állítjuk. A csúcsok listázásánál a FEDETT lista
segítségével ellenőrizzük, hogy P fedi-e az adott csúcsot.
A fenti példa tárolása és az eljárás első lépése valahogy így néz ki. A számítógép persze
a betűvel jelölt csúcsokat is sorszámként tárolná (9, 10, . . . , 16).
A gráf tárolása (csúcsok és szomszédaik; helytakarékossági okokból a csúcsok alá ír-
juk azok szomszédait):
Csúcs: 1 2 3 4 5 6 7 8 A B C D E F G H
Szomszédok B F G D D E 1 2 3 4 5
listája: B E
Állapotlista csúcsai: 1 2 3 4 5 6 7 8 A B C D E 2 G H
1. lépés: 0 0 0 0 0 1 1 1 0 0 0 0 0 0 0 0
2. lépés: 0 0 0 0 0 2 1 1 0 1 0 1 0 0 0 0
3. lépés: 0 0 0 0 0 2 2 1 0 1 0 1 1 0 0 0
4. lépés: 0 0 0 0 0 2 2 2 0 1 0 1 1 0 0 0
5. lépés: 0 0 0 1 0 2 2 2 0 1 0 2 1 0 0 0
6. lépés: 0 1 0 1 0 2 2 2 0 2 0 2 1 0 0 0
7. lépés: 0 1 0 1 1 2 2 2 0 2 0 2 2 0 0 0
8. lépés: 0 1 0 2 1 2 2 2 0 2 0 2 2 0 0 0
9. lépés: 0 2 0 2 1 2 2 2 0 2 0 2 2 1 0 0
Javító utak páros gráfokban
Véges matematika 1 előadás

Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest
September 21, 2017
Véges matematika 1 előadás Javító utak páros gráfokban

A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8

A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8
Keresünk egy tetszőleges P párosítást.

A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8
Keresünk egy tetszőleges P párosítást.

A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8
Ennek megfelelő irányítást veszünk, pl. B felé irányítva P éleit, a

többit A felé.

A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8
Ennek megfelelő irányítást veszünk, pl. B felé irányítva P éleit, a

többit A felé.

A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8
Megkeressük és az ELÉRÉSI LISTÁ-ba írjuk a B-beli fedetlen

csúcsokat;
az ELÉRÉSI LISTA aktuális elemét átvizsgáljuk: az új
szomszédokat listázzuk, a HONNAN listát kitöltjük;
ismételjük az előző lépést addig, míg 1) fedetlen csúcsba
érünk, vagy 2) az elérési lista összes csúcsát át nem vizsgáljuk.

A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8
Elérési lista: 6 7 8
Honnan:

A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8
Elérési lista: 6 7 8
Honnan:

A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8
Elérési lista: 6 7 8 B D
Honnan: 6 6

A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8
Elérési lista: 6 7 8 B D
Honnan: 6 6

A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8
Elérési lista: 6 7 8 B D E
Honnan: 6 6 7

A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8
Honnan: 6 6 7

A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8
Honnan: 6 6 7

A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8
Honnan: 6 6 7

A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8
Elérési lista: 6 7 8 B D E 2
Honnan: 6 6 7 B

A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8
Elérési lista: 6 7 8 B D E 2
Honnan: 6 6 7 B

A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8
Elérési lista: 6 7 8 B D E 2 4
Honnan: 6 6 7 B D

A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8
Elérési lista: 6 7 8 B D E 2 4
Honnan: 6 6 7 B D

A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8
Elérési lista: 6 7 8 B D E 2 4 5
Honnan: 6 6 7 B D E

A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8
Elérési lista: 6 7 8 B D E 2 4 5
Honnan: 6 6 7 B D E

A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8
Elérési lista: 6 7 8 B D E 2 4 5 F
Honnan: 6 6 7 B D E 2
Fedetlen csúcsba értünk!

A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8
A HONNAN lista alapján visszafejtve találunk javító utat.

A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8
Az út mentén kicseréljük a P-beli / P-n kívüli éleket (az irányítást
megfordítjuk).

A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8
megfordítjuk).

A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8
megfordítjuk).

A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8
Az új, növelt párosításból kiindulva megismételjük a javítóút-kereső

eljárást.

A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8
Az alábbi eredmény adódik:

Honnan: 7 7 D E

A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8

Honnan: 7 7 D E
Elakadtunk. Legyen X = {7, 8, 4, 5}

A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8

Honnan: 7 7 D E
Elakadtunk. Legyen X = {7, 8, 4, 5}, N(X ) = {D, E }.

A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8

Honnan: 7 7 D E
|X | − |N(X )| = 2, így nincs |B| − 2 = 6-nál több elemű párosítás a
gráfban.

A B C D E F G H
A
B
1 2 3 4 5 6 7 8

Honnan: 7 7 D E
|X | − |N(X )| = 2, így nincs |B| − 2 = 6-nál több elemű párosítás a
gráfban.

Gráfparaméterek
Ebben a részben az egyszerűség kedvéért feltesszük, hogy nincsenek a gráfban hurok-

élek. Arról, hogy mi lenne, ha ezt nem tennénk, a szakasz végén lesz egy megjegyzés.
Definı́ciók. A G = (V, E) gráf csúcsainak egy A részhalmaza független csúcshalmaz, ha
nincs olyan él, amelynek mindkét végpontja A-beli. (Azaz az A által feszı́tett részgráfnak
nincs éle.) A független csúcsok maximális számát α(G) jelöli. A B ⊆ V csúcshalmaz lefogó
csúcshalmaz, ha minden élnek legalább az egyik végpontja B-ben van. A lefogó csúcsok
minimális számát τ (G) jelöli.
Azért a maximális illetve a minimális számot vesszük, mert független csúcshalmaz
részhalmaza is független csúcshalmaz, ı́gy a legnagyobb érdekel minket, és hasonlóan lefogó
csúcshalmaznál bővebb csúcshalmaz automatikusan lefogó, ı́gy itt a legkisebb érdekel min-
ket.
A definı́cióból nyilvánvaló az alábbi állı́tás.
1. Állı́tás. Független csúcshalmaz komplementere lefogó csúcshalmaz és viszont.
2. Következmény. α(G) + τ (G) = |V |, azaz a csúcsok száma.
A megfelelő fogalmak élhalmazokra az alábbiak.
Definı́ciók. A G = (V, E) gráf éleinek egy A részhalmaza független élhalmaz, ha A
semelyik két elemének nincs közös végpontja. Erre a (részleges) párosı́tás elnevezést is
használjuk. A független élek maximális számát ν(G) jelöli. A B ⊆ V élhalmaz lefedő
élhalmaz, ha minden csúcs valamely B-beli élnek végpontja. A lefedő élek minimális számát
̺(G) jelöli.
Megint az a helyzet, hogy független élhalmaz bármely része független, lefedő élhalmaz-
nál bővebb halmaz pedig lefedő, ez indokolja, hogy a maximális illetve a minimális ilyen
halmazok elemszámát tekintjük.
Jegyezzük meg, hogy lefedő élhalmaz csak akkor létezhet, ha a gráf nem tartalmaz
izolált csúcsot, ezt tehát mindig feltesszük, ha egy állı́tásban ̺(G) szerepel.
Nagyon egyszerűen láthatók az alábbiak.
3. Állı́tás. ν(G) ≤ τ (G) és α(G) ≤ ̺(G).
Bizonyı́tás. Független élhalmaz minden élének lefogásához legalább az él egyik végpont-
jára szükségünk van, és ezek a csúcsok páronként különbözőek.
Hasonlóan, független csúcshalmaz minden csúcsának lefedéséhez kell legalább egy az
adott csúcsból kiinduló él, és különböző csúcsokra ezen élek különbözőek.
Általában a 3. Állı́tásban nincsen egyenlőség, pl. a G = K3 (3 csúcsú teljes gráf)
esetén α = ν = 1, mı́g τ = ̺ = 2.
Talán meglepő, hogy a fenti α és τ közti összefüggés élekre vonatkozó megfelelőjében
is a csúcsok száma szerepel.
4. Tétel. ̺(G) + ν(G) = |V (G)|, ha G-ben nincs izolált csúcs.
Bizonyı́tás. Tekintsünk egy ν(G) elemű független élhalmazt. Ezek az élek 2ν(G) csúcsot
fednek. (Ezen a ponton használjuk, hogy nincsenek hurokélek, pontosabban azt, hogy
1
független élhalmaz nem tartalmazhat hurokélt.) A kimaradó |V (G)| − 2ν(G) db csúcs
mindegyikéhez tetszőlegesen választva egy az adott csúcsból kiinduló élt egy legfeljebb
ν(G) + (|V (G)| − 2ν(G)) elemű lefedő élhalmazt kapunk, ı́gy ̺(G) + ν(G) ≤ |V (G)|.
Megfordı́tva, induljunk ki egy lehető legkevesebb élt tartalmazó lefedő élhalmazból.
Ez nem tartalmazhat kört (tehát erdő), mert abból egy él (igazából minden második él)
elhagyható lenne. Sőt 3 hosszú (3 élből álló) utat sem tartalmazhat a legkisebb lefedő
élrendszer, hiszen abból a középső él elhagyható lenne. Ez azt jelenti, hogy a legkisebb
méretű lefedő élrendszer csupa csillagból kell álljon. Ha a komponensek száma k, akkor
ez a legkisebb lefedő élrendszer |V (G)| − k élt tartalmaz. Kiválasztva egy-egy élt minden
komponensből k db független élt kapunk, ı́gy k ≤ ν(G). Kaptuk, hogy ̺(G) + ν(G) ≥
|V (G)|.
Ezek az összefüggések Gallai Tibortól származnak. Ezzel a terminológiával a páros

gráfokra megismert Kőnig tétel azt mondja, hogy ν = τ páros gráfokra. Gallai tételeiből
az is következik, hogy izolált csúcsot nem tartalmazó páros gráfokra α = ̺. Feladatokban
Gallai tételét úgy használhatjuk, hogy az α, τ, ν, ̺ paraméterek közül elég (alkalmas) kettőt
meghatározni, akkor már mindet ismerjük.
Megjegyzés. Ha a gráfban vannak hurokélek, akkor a független csúcshalmazt kétféleképp

is definiálhatnánk. Ha azt mondjuk, hogy a független csúcshalmaz semelyik két pontja
között nincs él, az az jelenti, hogy a független csúcshalmaz csúcsaiban lehetnek hurokélek.
Ha mondjuk G az a 3 csúcsu gráf, amelyben minden csúcsban egy hurokél van, akkor
α = 3, τ = 3 lenne, vagyis nem lenne igaz az α + τ = csúcsok száma egyenlőség. Tehát
ezen definı́cióval a 2. Következményben fel kell tennünk, hogy nincs a gráfban hurokél.
Megkövetelhetjük azt is, hogy független csúcshalmaz csúcsaiban ne legyenek hurokélek,
ekkor a fenti példában α = 0 és általában is igaz a 2. Következmény.
Hasonló a helyzet az élekre vonatkozó definı́cióval, ha a független élek fentebbi definı́ci-
óját szó szerint vesszük, akkor két különböző csúcsbeli hurokél független. A fenti példában
tehát ν = 3, ̺ = 3 volna, azaz nem teljesülne a 4. Tétel. Ha a független élhalmazban
nem engedünk meg hurokéleket, akkor a fenti példában ν = 0 lenne, és általában is ha
nincsenek izolált csúcsok, akkor teljesül ezen definı́cióval a 4. Tétel.
Összefoglalva, ha a gráfban megengedünk hurokéleket, akkor úgy érdemes mind a
független élhalmazt, mind a független csúcshalmazt definiálni, hogy ezekben (ill. a csú-
csaiban) ne lehessenek hurokélek, mert akkor a 2. Következményhez nincs szükség további
feltételre, a 4. Tételhez pedig csak az izolált csúcsok nemlétezésére van szükség, amire
már a ̺ definiálásához is szükségünk van. A 4. Tétel bizonyı́tásában zárójelben külön
kiemeltem azt a lépést, ahol a hurokélekkel kapcsolatos megszorı́tást használtuk.
Ez a definı́ció azért is jó, mert ı́gy azt mondhatjuk, hogy a gráf csúcsainak egy
jólszı́nezésénél éppen egy független csúcshalmaz, éleinek jólszı́nezésénél egy független él-
halmaz elemeit szı́nezhetem azonos szı́nre. Ebből az észrevételből következik az, hogy a
kromatikus számra χ ≥ n/α, az élkromatikus számra pedig χe ≥ e/ν teljesül, ahol n a
csúcsok, e az élek száma. Persze a kromatikus számmal való kapcsolat is alátámasztja azt
a kezdeti feltételünket, hogy egyáltalán ne legyenek hurokélek a gráfban.
2
Gráfparaméterek
Ebben a részben az egyszer¶ség kedvéért feltesszük, hogy nin senek a gráfban hurokélek.
Arról, hogy mi lenne, ha ezt nem tennénk, a szakasz végén lesz egy megjegyzés.
Definí ió. A G = (V, E) gráfban
• egy A ⊂ V sú shalmaza független sú shalmaz, ha nin s olyan él, amelynek mind-
két végpontja A-beli. (Azaz az A által feszített részgráfnak nin s éle.)
• egy B ⊂ V sú shalmaza lefogó sú shalmaz, ha minden élnek legalább az egyik
végpontja B -ben van. (Azaz a V \ B által feszített részgráfnak nin s éle.)
• egy P ⊂ E élhalmaza független élhalmaz, ha semely két E -beli élnek nin s közös
végpontja. (Azaz a G′ = (V, P ) gráfban minden sú s foka legfeljebb egy.)
• egy R ⊂ E élhalmaza lefed® élhalmaz, ha minden sú son van R-beli él. (Azaz a
G′ = (V, R) gráfban minden sú s foka legalább egy.)
B C D 1 2
Példa. A 4 3
Az els® gráfban {B, C, D} független sú shalmaz, és egyben lefogó ponthalmaz is. Az egy
sú sból álló {A} halmaz szintén lefogó és független is; a {B, C} halmaz független, de nem
lefogó; az {A, D} halmaz lefogó, de nem független. A második gráfban az {{1, 2}, {1, 3}, {1, 4}}
élhalmaz lefed®, de nem független; az {{1, 2}, {2, 4}} élhalmaz független is és lefogó is; az
{{1, 3}} élhalmaz független, de nem lefed®.
Megjegyzés. A független élhalmazokat szokás párosításnak is nevezni, hiszen a független

élek végpontjait tekinthetjük pároknak. A független élhalmaz, azaz a párosítás fogalma
nem köt®dik a páros gráfokhoz, bármilyen gráfban értelmeztük.
Gyakorlat. Vannak-e olyan sú shalmazok a fenti gráfokban, melyek se nem függetlenek,
se nem lefogók? Hát olyan élhalmazok, melyek se nem függetlenek, se nem lefed®k?
Gyakorlat. Igaz-e, hogy tetsz®leges gráfban van független ponthalmaz, független élhal-
maz, lefogó ponthalmaz és lefed® élhalmaz? És ha kizárjuk a széls®séges példákat (üres,
ill. teljes halmaz)? És ha a gráf összefügg® és egyszer¶?
Vegyük észre, hogy független ponthalmaz tetsz®leges részhalmaza is független, míg

egy lefogó ponthalmazt tartlamazó tetsz®leges halmaz szintén lefogó. Ez indokolja, hogy
független ponthalmazból nagyot, lefogó ponthalmazból pedig ki sit keresünk. Ezt tehetjük
kétféle értelemben: kereshetünk tartlamazásra nézve érdekes széls® eseteket, vagy egysz-
er¶en a méretüket tekintve. Egy független ponthalmaz (tartalmazásra nézve) maximális,
ha nem valódi részhalmaza egy (nála nagyobb) független ponthalmaznak; egy lefogó
ponthalmaz pedig (tartalmazásra nézve) minimális, ha semelyik valódi részhalmaza nem
lefogó. Nem biztos, hogy például egy tartalmazásra nézve maximális független ponthal-
maznál nin s nagyobb méret¶ független ponthalmaz a gráfban; vizsgálhatjuk tehát azt
1
2
is, hogy mekkora a lehet® legnagyobb független ponthalmaz mérete. Analóg szempontok
érvényesek a független, illetve a lefed® élhalmazoknál is.
Példák arra, hogy a tartalmazásra nézve extrém halmazok nem feltétlenül a legnagyobbak,
legkisebbek. Az els® gráf vastagított élei tovább nem b®víthet® (tartalmazásra nézve maximális)
független élhalmazt alkotnak, de a gráfban könny¶ találni teljes párosítást is. A második gráf
vastag élei lefed® élhalmazt alkotnak, amely nem sz¶kíthet® (tartalmazásra nézve minimális), de
van kisebb, három elem¶ lefed® élhalmaz is. A harmadik gráfban a fekete és a fehér pontok
egy-egy tartalmazásra nézve maximális független, illetve minimális lefogó ponthalmazt alkotnak
eltér® méretekkel.
Jelölés. Egy G gráfban a független sú sok maximális számát α(G), a független élek
maximális számát ν(G), a lefogó sú sok minimális számát τ (G), a lefed® élek minimális
számát ̺(G) jelöli.
Gyakorlat. Határozzuk meg a C5 , K5 , K3,3 és a Petersen gráfokban az α, ν , ̺, τ
paraméterek értékét!
Állítás. Lefogó ponthalmaz komplementere független. Független ponthalmaz komple-
mentere lefogó.
Bizonyítás. Legyen A ⊂ V (G) egy legfogó ponthalmaz. Dení ió szerint minden élnek
legalább az egyik végpontja A-ban van, ami átfogalmazva azt jelenti, hogy nin s olyan él,
aminek mindkét végpontja V (G) \ A-ban lenne, azaz V (G \ A független ponthalmaz. A
másik állítás ugyanígy közvetlenül a dení ióból adódik.
Következmény. α(G) + τ (G) = |V (G)|.
Bizonyítás.Legyen A minimális lefogó ponthalmaz. Ekkor τ (G) = |A|. V (G) \ A lefogó,
így α(G) ≥ |V (G) \ A| = |V (G)| − |A|. |V (G)| − |A|-nál nagyobb független ponthalmaz
nem lehet G-ben, mert komplementere A-nál kisebb független ponthalmaz lenne, viszont
A minimális. Tehát α(G) = |V (G)| − |A|, amib®l α(G) + τ (G) = |V (G)| adódik.
Gyakorlat. Mondhatunk-e analóg állítást független, illetve lefed® élhalmazok komple-
mentereir®l?
A dení iókból egyszer¶en következnek az alábbi összefüggések a fenti gráfparaméterek
között.
Állítás. Tetsz®leges G gráfban ν(G) ≤ τ (G), és ha G-ben nin s izolált sú s, akkor
α(G) ≤ ̺(G).
Bizonyítás. Vegyünk egy ν(G) méret¶ P ⊂ E(G) független élhalmazt G-ben. Ha lefogó
ponthalmazt keresünk, P -nek mind a ν(G) darab élét le kell fognunk egy-egy sú sal,
és ezek a sú sok páronként különböz®ek, így τ (G) ≥ ν(G). Hasonlóan, egy független
sú shalmaz minden sú sának lefedéséhez kell legalább egy, az adott sú sból induló él,
és ezek az élek páronként különböz®ek a sú shalmaz függetlensége miatt.
3
Gyakorlat. Mutassuk meg a C5 gráf (öt hosszúságú kör) vizsgálatával, hogy a fenti
egyenl®tlenségek nem mindig egyenl®séggel teljesülnek!
Talán meglep®, hogy a fenti α(G) és τ (G) közötti összefüggés élekre vonatkozó megfelel®jében
szintén a sú sok száma szerepel.
Állítás. ν(G) + ̺(G) = |V (G)|, ha G-ben nin s izolált sú s.
Bizonyítás. Legyen P egy ν(G) darab élet tartalmazó független élhalmaz. P élei össze-
sen 2ν(G) sú sot fednek (itt használjuk, hogy nem lehet hurokél P -ben). A kimaradó
|V (G)| − 2ν(G) sú sok mindegyikénél választva egy-egy, az adott sú sból induló élet,
egy lefed® élhalmazzá egészíthetjük ki P -t, melynek összesen ν(G) + (|V (G)| − 2ν(G)) =
|V (G)| − ν(G) éle van. Esetleg találhatunk ennél kisebb lefed® élhalmazt is, így ̺(G) ≤
|V (G)| − ν(G)-t állíthatunk, amib®l ν(G) + ̺(G) ≤ |V (G)| következik.
Megfordítva, induljunk ki egy ̺(G) darab élt tartalmazó R lefed® élhalmazból. R nem
tartalmazhat kört, mert abból egy él (s®t minden második él) elhagyása után a maradék,
kisebb élhalmaz szintén minden sú sot fedne, pedig R a lehet® legkisebb méret¶ lefed®
élhalmaz. Tehát R élei egy körmentes gráfot, azaz erd®t alkotnak. Ha az erd® k kompo-
nensb®l áll, akkor R éleinek száma ̺(G) = |V (G)| − k . Minden komponensb®l egy-egy élt
választva egy k elem¶ független élhalmazt kapunk, azaz ν(G) ≥ k , amib®l ̺(G) + ν(G) ≥
|V (G)| adódik.
Gyakorlat. Gondoljuk meg, hogy egy tartalmazásra nézve minimális lefed® élhalmaz élei
olyan erd®t alkotnak, melynek minden komponense sillag.
Ezek az összefüggések Gallai Tibortól származnak. Ezzel a terminológiával a páros

gráfokra megismert König tétel azt mondja, hogy ν = τ páros gráfokra. Gallai tételeib®l
az is következik, hogy izolált sú sot nem tartalmazó páros gráfokra α = ̺. Feladatokban
Gallai tételét úgy használhatjuk, hogy az α, τ, ν, ̺ paraméterek közül elég (alkalmas)
kett®t meghatározni, akkor már mindet ismerjük.
Megjegyzés. Ha a gráfban vannak hurokélek, akkor a független sú shalmazt kétféleképp
is deniálhatnánk. Ha azt mondjuk, hogy a független sú shalmaz semelyik két (külön-
böz®) pontja között nin s él, az az jelenti, hogy a független sú shalmaz sú saiban lehet-
nek hurokélek.
Ha mondjuk G az a 3 sú sú gráf, amelyben minden sú sban egy hurokél van, akkor
α = 3, τ = 3 lenne, vagyis nem lenne igaz az α + τ = |V (G)| egyenl®ség. Tehát ezen
dení ióval fel kellene tennünk, hogy nin s a gráfban hurokél.
Megkövetelhetjük azt is, hogy független sú shalmaz sú saiban ne legyenek hurokélek,
ekkor a fenti példában α = 0 és általában is igaz marad az α + τ = |V (G)| összefüggés.
Hasonló a helyzet az élekre vonatkozó dení ióval: ha a független élek fentebbi dení ióját
szó szerint vesszük, akkor két különböz® sú sbeli hurokél független. A fenti példában
tehát ν = 3, ̺ = 3 volna, azaz nem teljesülne a ̺ + ν = |V (G)| összefüggés. Ha a
független élhalmazban nem engedünk meg hurokéleket, akkor a fenti példában ν = 0
lenne, és általában is teljesül ezen dení ióval az említett tétel, persze izolált sú sot nem
tartalmazó gráfokra.
Összefoglalva, ha a gráfban megengedünk hurokéleket, akkor úgy érdemes mind a
független élhalmazt, mind a független sú shalmazt deniálni, hogy ezekben (ill. a
4
sú saiban) ne lehessenek hurokélek, mert akkor Gallai tételeinél nin s szükség további
feltételekre.
Ez a dení ió azért is jó, mert így azt mondhatjuk, hogy a gráf sú sainak egy jól-
színezésénél éppen egy független sú shalmaz, éleinek jólszínezésénél egy független élhal-
maz elemeit színezhetem azonos színre. Persze a kromatikus számmal való kap solat is
alátámasztja azt a kezdeti feltételünket, hogy egyáltalán ne legyenek hurokélek a gráfban.
Gyakorlat. Igazoljuk, hogy hurokélmentes G = (V, E) gráfban χ(G) ≥ |V (G)|
α(G)
és χ′ (G) ≥
|E(G)|
ν(G)
Többszörös összefügg®ség
Egy gráfot összefügg®nek neveztünk, ha bármely két sú sa között vezet út (vagy

séta). Szemléletesen azt szeretnénk megfogni, hogy mikor sokszorosan összefügg® egy
gráf. Ha a gráfot egy város úthálózataként fogjuk fel, akkor vizsgálhatjuk azt, hogy
hány somópont (vagy hány úszakasz, azaz gráf nyelven él) felújítása azaz lezárása
(gráf nyelven kitörlése) esetén marad összefügg® a gráf. Egy másik lehet®ség annak
megfogalmazása lenne, hogy két tetsz®leges pont között hány lényegesen különbö-
z® út van. Célunk ezen két lehet®ség pre íz megfogalmazása, valamint kap solatuk
tisztázása lesz.
Dení ió. A G gráfot k-szorosan ( sú s)összefügg®nek nevezzük, ha legalább k + 1

sú sa van, és akárhogy hagyunk el bel®le k -nál kevesebb sú sot, a megmaradó
gráf összefügg® marad. Röviden azt mondjuk, hogy G k -öf. Azt a legnagyobb k -
t, amelyre a gráf k -öf., a gráf ( sú s)összefügg®ségi számának hívjuk, és κ(G)-vel
(kiolvasása: kapp) jelöljük.
Dení ió. A G gráfot k-szorosan élösszefügg®nek nevezzük, ha akárhogy hagyunk
el bel®le k -nál kevesebb élt, a megmaradó gráf összefügg® marad. Röviden azt mond-
juk, hogy G k -élöf. Azt a legnagyobb k -t, amelyre a gráf k -élöf., a gráf élösszefüg-
g®ségi számának hívjuk, és κ′ (G)-vel jelöljük.
k = 1-re mindkét fogalom a korábbi összefügg®séget jelenti. A Kr teljes gráf

(r − 1)-öf. és (r − 1)-élöf. (Megjegyezzük, hogy lényegében itt használjuk a sú s-
összefügg®ségnél a sú sok számára tett feltételt.) A κ(G) illetve κ′ (G) paraméte-
reket úgy is deniálhatnánk, hogy legkevesebb ennyi sú s ill. él törlésével szüntet-
hetjük meg a gráf összefügg®ségét. Ebben az esetben is az egyetlen kivétel a teljes
gráfok esete a sú sösszefügg®ség esetén.
Könnyen látható, hogy ha egy gráfban van d-edfokú sú s, akkor a gráf legfeljebb
d-élöf., hiszen, ha ezen sú sból kiinduló valamennyi élt töröljük, akkor a sú s izolált
sú s lesz a maradék gráfban. Más szóval, ha δ(G)-vel jelöljük a G gráfban el®forduló
minimális fokszámot, akkor κ′ (G) ≤ δ(G). Itt általában nin s egyenl®ség: gondoljunk
két Kr teljes gráfra, amelyeket egy-egy sú suknál egy további él köt össze. Erre a
G-re κ′ (G) = 1, hiszen a gráf összefügg®, de nem kétszeresen élöf., mert az összeköt®
élt törölve két komponensre esik szét. (Érdemes meggondolni, hogy erre a gráfra
κ(G) is 1.)
A κ(G) ≤ κ′ (G) egyenl®tlenséget gyakorlaton közvetlenül is láttuk, de következik

majd a kétféle összefügg®ség-fogalom kap solatáról szóló tételb®l is.
A kétféle összefügg®ség-fogalom kap solatának vizsgálatához alapvet® lesz Men-
ger alábbi tétele. Azt mondjuk, hogy egy sú s illetve él lefog egy utat, ha a sú sa
illetve éle az útnak. A tételt nem bizonyítjuk.
Menger tétele. Legyen s és t két sú s a G gráfban. Az s-b®l t-be men® éldiszjunkt

utak maximális száma megegyezik az s b®l t be vezet® összes utat lefogó élek minimális
számával.
Ha s és t nin s éllel összekötve, akkor az s-b®l t-be vezet® közös bels® sú s nélküli
utak maximális száma megegyezik az s b®l t be vezet® összes utat (s és t felhasználása
nélkül) lefogó sú sok minimális számával.
Egy ilyen er®s minimax tétel mindig meglep®. Az nyilvánvaló, hogy a tételbeli
minimum legalább annyi, mint a maximum, hiszen az éldiszjunkt (illetve közös bels®
sú s nélküli) utak mindegyikét egy-egy külön él illetve sú s kell lefogja. Hasonló
volt a helyzet a ν ≤ τ egyenl®tlenség esetén is, ott pl. mégsem kaptunk egyenl®séget
( sak páros gráfokra). A Menger tétel erejét mutatja, hogy bel®le a páros gráfokra
vonatkozó ν = τ König tétel azonnal következik. Ha G = (A, B; E) a páros gráf és a
és b két olyan új sú s, hogy a-t A, b-t B minden sú sával éllel összekötjük, akkor
az a és b közötti független utaknak pontosan egy éle lesz G-beli, így az ilyen utak
maximális száma ν . A lefogásukhoz meg sak G pontjait használhatjuk, így ezek
száma τ .
Menger tétele segítségével megmutathatjuk, hogy a többszörös összefügg®ség két-
féle megközelítése ugyanaz. Ehhez el®ször az alábbi lemmát látjuk be.
Lemma. Ha a G = (V, E) gráf k -szorosan összefügg® (k ≥ 2), akkor a bel®le az e

él törlésével kapott G − e gráf (k − 1)-szeresen összefügg®.
Bizonyítás. Az (indirekt) bizonyítást lényegében elég a k = 2 esetre elmondani,

abból az általános eset azonnal adódik. Tegyük fel, hogy G összefügg®, G − e nem
összefügg®, legyen K egy komponense (pontosabban annak sú shalmaza), V \ K
a maradék. Mivel G összefügg®, ezért V \ K is az, mert K és V \ K között G-ben
sak az e él mehetett. Mivel G kétszeresen összefügg®, ezért |V | ≥ 3, tehát a K
és V \ K komponensek valamelyike legalább 2 pontú. Törölve e azon végpontját,
amely a legalább két pontú komponensben van, olyan gráfot kapunk, amely nem
lehet összefügg®. Tehát G nem lehetett kétszeresen összefügg®.
Tétel. A G gráf akkor és sak akkor k-szorosan összefügg®, ha legalább k + 1 sú sa

van és bármely két sú sa között létezik k db közös bels® sú s nélküli út. Hasonlóan
G akkor és sak akkor k -szorosan élösszefügg®, ha bármely két sú sa között létezik
k db éldiszjunkt út.
Bizonyítás. El®ször az élösszefügg®ségre vonatkozó állítást bizonyítjuk. Ha G k-
szorosan élöf. és u 6= v két sú s, akkor az u → v utakat nem lehet k -nál kevesebb
éllel lefogni, tehát a Menger tétel szerint van legalább k db éldiszjunkt u → v út.
Megfordítva, ha bármely két sú s között legalább k éldiszjunkt út van és törlünk
l < k db élt, akkor a maradék gráf biztosan összefügg® marad, hiszen bármely két
sú sa között az eredetileg meglev® k db útból sak l-et szüntethet meg az l db él
törlése.
A sú sösszefügg®ségre a bizonyítás szinte szó szerint ugyanez, azzal a különb-
séggel, hogy külön kell válasszuk azt az esetet, amikor az u 6= v sú sokat él köti
össze, és azt, mikor nem. Az els® esetben törölni kell az e = {u, v} élt (ami magá-
ban egy u → v út), és a megmaradó gráfra alkalmazni a Menger tételes érvelést. A
megmaradó gráf a Lemma szerint (k − 1)-szeresen öf., azaz találunk (k − 1) db közös
bels® sú s nélküli u → v utat, ami az e éllel kiegészítve adja a k db kívánt utat.
2
Mivel a sú sdiszjunkt utak egyben éldiszjunktak is, ebb®l a tételb®l következik
a κ ≤ κ′ egyenl®tlenség. Ezt a tételt is nevezhetjük Menger tételnek. Az alábbi
egyszer¶ következményt is Menger látta be.
Tétel. A G gráf akkor és sak akkor 2-szeresen összefügg®, ha bármely két pontján
át megy kör. Az is igaz, hogy itt bármely két pontján helyett bármely két élén is
mondható (ami látszólag er®sebb).
Bizonyítás. Az els® állítás az el®z® állítás más megfogalmazása, mert két közös bels®
sú s nélküli u → v út együtt egy kört ad. Az élekre vonatkozó állítás meg azért
igaz, mert kétszeresen öf. gráf egy élét egyetlen sú sal továbbosztva kétszeresen
öf. gráfot kapunk, így a szóbanforgó e, f élekre egy-egy E, F sú sot elhelyezve az
E -n és F -en átmen® kör az eredeti gráfban egy az e és f éleket tartalmazó kör volt.

Ez az állítás sak részben vihet® át k -szorosan öf. gráfokra.
Dira tétele. Ha k ≥ 2 és a G gráf k -szorosan öf., akkor bármely k sú son van

kör.
Ezt nem bizonyítjuk. A megfordítás nem igaz, gondoljunk a Cn n sú sú körre,
ahol n ≥ k (és n > 3), hiszen a körök összefügg®ségi száma 2.
3
Folyamokkal kapcsolatos fogalmak
Ez a rövid emlékeztető csak azt foglalja össze, hogy mik a legfontosabb fogalmak és
tételek, melyeket folyamokkal kapcsolatban tanultunk (követjük az ajánlott KRS jegyzet
jelöléseit).
Definı́ciók. G irányı́tott gráf, s, t két kitüntetett csúcsa (termelő, ill. fogyasztó). Minden
e élhez hozzá van rendelve egy c(e) nemnegatı́v valós szám, melyet az e él kapacitásának
nevezünk. (Ezt eddig hálózatnak szokták nevezni.)
Folyamnak egy f : E(G) → R+ (azaz az élekhez nem-negatı́v valós számot rendelő)
függvényt nevezünk (tehát R+ a nemnegatı́v valós számokat jelöli), ha
(1) f (e) ≤ c(e) minden e ∈ E(G) élre, P és P
(2) minden v 6= s, t pontra m(v) = e=(v,x) f (e) − e′ =(y,v) f (e′ ) = 0.
Megmutatható, hogy ilyenkor (a (2)-ben szereplő képlettel definiált) m-re m(s) =
−m(t). Ezt a közös értéket a folyam értékének hı́vjuk, és mf -fel jelöljük. Egy e él telı́tett,
ha f (e) = c(e), különben telı́tetlen.
Célunk maximális értékű folyamot keresni.
A definı́ciók szemléletes tartalma: s-ből t-be minél több folyadékot szeretnénk eljut-
tatni. Az élek a csövek, a kapacitás az, hogy egy csövön mennyi folyadék mehet át. A fenti
(2) tulajdonság azt jelenti, hogy minden csúcsból annyi folyadék megy ki, mint amennyi
bejött (ez olyan, mint a Kirchhoff törvény). (1) azt jelenti, hogy egy csövön a kapacitásánál
nem lehet több folyadékot átjuttatni. Az m(s) = −m(t) szemléletesen azt jelenti, hogy
amennyi folyadék kimegy s-ből, az meg is érkezik t-be.
Definı́ció. Javı́tó útnak nevezünk egy olyan s = v0 , v1 , . . . , vk−1 , vk = t utat, amelyben

a vi és vi+1 között valamelyik irányban van él, és ha ez vi -től vi+1 -be mutat (azaz ei =
(vi , vi+1 )), akkor f (ei ) < c(ei ), vagyis az él telı́tetlen, mı́g ha az él fordı́tott irányban
szerepel (azaz ei = (vi+1 , vi )), akkor f (ei ) > 0. (Tehát a javı́tó út nem feltétlen irányı́tott
út a hálózatban.)
Tétel. Egy f folyam értéke akkor és csak akkor maximális, ha nincs javı́tó út s-ből t-be.
A tételt kicsit más formában is megfogalmazhatjuk. Ehhez szükség van a vágás fo-
galmára.
Definı́ció. Legyen X a G csúcsainak egy s-et tartalmazó része, melyre t ∈ V − X.

Azon élek C halmazát, amelyeknek egyik végpontja X-ben, másik V − X-ben van, a
hálózat egy (s, t)-vágásának nevezzük. A vágás értéke (kapacitása) (jele: c(C)) azon élek
kapacitásainak
P összege, amelyek kezdőpontja X-ben, végpontja V −X-ben van. Formálisan
c(C) = c(e), ahol az összegzés azon e = (x, y) élekre megy, ahol x ∈ X, y ∈ V − X.
Szemléletesen egy vágás megfelel a pontok két részre osztásának (s az egyik t a másik
részben van), a vágás kapacitása pedig az a folyadékmennyiség, amely az s-et tartalmazó
részből a t-t tartalmazó részbe átmehet, ha minden a vágásban levő, s-től t felé irányı́tott
élt teljes kapacitással használunk, visszafelé pedig nem jön folyadék. Jegyezzük meg, hogy
az f folyamnak a definı́cióban nincs szerepe. Ha nem a kapacitásokat, hanem az f (e)
értékeket adnánk össze (úgy értve, hogy a visszafelé mutató éleken f (e)-t negatı́v előjellel
vesszük), akkor a folyam értékét, mf -et kapjuk.
Tétel (Ford–Fulkerson) A maximális folyam értéke egyenlő a minimális vágás értékével

(kapacitásával), azaz max{mf : f folyam} = min{c(C) : C vágás}.
Ha találunk olyan f folyamot és olyan C vágást, amelyre mf = c(C), akkor biztosak
lehetünk abban, hogy a folyam maximális.
A javı́tó utakat úgy kerestük, hogy definiáltunk G-hez egy segédgráfot, és ebben keres-
tünk s-ből t-be vezető irányı́tott utat. Láttunk rá példát, hogy a javı́tó utakat ügyetlenül
választva nagyon sok lépés kellett a maximális folyam megtalálásához. Ezen segı́t Edmonds
és Karp tétele, amely azt mondja, hogy ha mindig a legrövidebb javı́tó utat vesszük, akkor a
lépésszám a pontok számának polinomja lesz. Megjegyeztük azt is, hogy ha a kapacitások
egész számok, akkor a maximális f folyam értéke, sőt van olyan maximális folyam, amelyre
az f (e) értékek is egész számok.
Maximális folyam, minimális vágás
Véges matematika 2 el®adás
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest
September 29, 2017
Véges matematika 2 el®adás Maximális folyam, minimális vágás

5
6
7 a 4 (5) b
5 (6) 1 (3) 4 (4)

s 3 (3) t
1 (2)
2 (4) 1 (7) 0 (2)
d 1 (1) e
Adott egy hálózat és azon egy folyam.

5
6
7 a 4 (5) b
5 (6) 1 (3) 4 (4)

s 3 (3) t
1 (2)
2 (4) 1 (7) 0 (2)
d 1 (1) e
A folyam értéke 5 + 2 = 7. Lehet-e növelni a folyamot?

5
6
7 a 4 (5) b
5 (6) 1 (3) 4 (4)

s 3 (3) t
1 (2)
2 (4) 1 (7) 0 (2)
d 1 (1) e
Készítsük el a segédgráfot:
a sú sok maradnak ugyanazok;
ha egy élen a folyam értéke növelhet®, akkor vegyük be azt az
élt az eredeti irányítással;
ha egy élen a folyam értéke sökkenthet®, akkor vegyük be azt
az élt a fordított irányítással.
Egyes élek így mindkét irányban szerepelnek a segédgráfban.

5
6
7 a 4 (5) b
5 (6) 1 (3) 4 (4)

s 3 (3) t
1 (2)
2 (4) 1 (7) 0 (2)
d 1 (1) e

5
6
7 a 4 (5) b
5 (6) 1 (3) 4 (4)

s 3 (3) t
1 (2)
2 (4) 1 (7) 0 (2)
d 1 (1) e

5
6
7 a 4 (5) b
5 (6) 1 (3) 4 (4)

s 3 (3) t
1 (2)
2 (4) 1 (7) 0 (2)
d 1 (1) e
Keressünk a segédgráfban irányított utat s -b®l t -be.

5
6
7 a 4 (5) b
5 (6) 1 (3) 4 (4)

s 3 (3) t
1 (2)
2 (4) 1 (7) 0 (2)
d 1 (1) e
Keressünk a segédgráfban irányított utat s -b®l t -be.

5
6
7 a 4 (5) b
5 (6) 1 (3) 4 (4)

s 3 (3) t
1 (2)
2 (4) 1 (7) 0 (2)
d 1 (1) e
Ha van ilyen, tekintsük a benne szerepl® éleket az eredeti gráfban:

ez egy javító út (nem feltétlenül irányított út).

5
6
7 a 4 (5) b
5 (6) 1 (3) 4 (4)

s 3 (3) t
1 (2)
2 (4) 1 (7) 0 (2)
d 1 (1) e
Ha van ilyen, tekintsük a benne szerepl® éleket az eredeti gráfban:

ez egy javító út (nem feltétlenül irányított út).

5
6
7 a 4 (5) b
5 (6) 1 (3) 4 (4)

s 3 (3) t
1 (2)
2 (4) 1 (7) 0 (2)
d 1 (1) e
Ha egy él a javító úton t felé mutat, akkor azon az élen

növelünk;
ha egy él a javító úton s felé mutat, akkor azon az élen
sökkentünk.
A növelésekhez / sökkentésekhez ugyanazt a számot használjuk.

5
6
7 a 4 (5) b
+1 +1
5 (6) 1 (3) 4 (4)

s 3 (3) t
−1
1 (2)
2 (4) 1 (7) 0 (2)
+1
d 1 (1) e
Ha egy él a javító úton t felé mutat, akkor azon az élen

növelünk;
ha egy él a javító úton s felé mutat, akkor azon az élen
sökkentünk.
A növelésekhez / sökkentésekhez ugyanazt a számot használjuk.

5
6
7 a 4 (5) b
6 (6) 2 (3) 4 (4)

s 3 (3) t
0 (2)
2 (4) 1 (7) 1 (2)
d 1 (1) e
Így kaptunk egy nagyobb érték¶ folyamot.

5
6
7 a 4 (5) b
6 (6) 2 (3) 4 (4)

s 3 (3) t
0 (2)
2 (4) 1 (7) 1 (2)
d 1 (1) e
Növelhet®-e tovább?

5
6
7 a 4 (5) b
11111
00000
00000
11111
00000
11111
00000
11111
6 (6) 00000
11111
2 (3)
00000
11111
4 (4)
00000
11111
00000
11111
00000
11111
s 00000
11111
00000
11111
00000
11111
3 (3) t
0 (2)
2 (4) 1 (7) 1 (2)
d 1 (1) e
Ismét elkészítjük a segédgráfot (elég azokat az éleket fölülvizsgálni,

melyek szerepeltek a javító útban).

5
6
7 a 4 (5) b
11111
00000
00000
11111
00000
11111
00000
11111
6 (6) 00000
11111
2 (3)
00000
11111
4 (4)
00000
11111
00000
11111
00000
11111
s 00000
11111
00000
11111
00000
11111
3 (3) t
0 (2)
2 (4) 1 (7) 1 (2)
d 1 (1) e
Nem tudunk irányított úton t -be érni.

5
6
7 a 4 (5) b
11111
00000
00000
11111
00000
11111
00000
11111
6 (6) 00000
11111
2 (3)
00000
11111
4 (4)
00000
11111
00000
11111
00000
11111
s11
00
00
11
00
11
00000
11111
00000
11111
00000
11111
3 (3) t
0 (2)
2 (4) 1 (7) 1 (2)
0
1
1
0
0
1
d 1 (1) e
Legyen S = {s , a, b, , d } az s -b®l elérhet®, T = {e , t } pedig a

többi sú s.

5
6
7 a 4 (5) b
11111
00000
00000
11111
00000
11111
00000
11111
6 (6) 00000
11111
2 (3)
00000
11111
4 (4)
00000
11111
00000
11111
00000
11111
s11
00
00
11
00
11
00000
11111
00000
11111
00000
11111
3 (3) t
0 (2)
2 (4) 1 (7) 1 (2)
0
1
1
0
0
1
d 1 (1) e
Legyen S = {s , a, b, , d } az s -b®l elérhet®, T = {e , t } pedig a

többi sú s.

5
6
7 a 4 (5) b
11111
00000
00000
11111
00000
11111
00000
11111
6 (6) 00000
11111
2 (3)
00000
11111
4 (4)
00000
11111
00000
11111
00000
11111
s11
00
00
11
00
11
00000
11111
00000
11111
00000
11111
3 (3) t
0 (2)
2 (4) 1 (7) 1 (2)
0
1
1
0
0
1
d 1 (1) e
Az S T vágás kapa itása az eredeti gráfban az S -b®l T -be lép® élek

kapa itásainak összege.

5
6
7 a 4 (5) b
11111
00000
00000
11111
00000
11111
00000
11111
6 (6) 00000
11111
2 (3)
00000
11111
4 (4)
00000
11111
00000
11111
00000
11111
s11
00
00
11
00
11
00000
11111
00000
11111
00000
11111
3 (3) t
0 (2)
2 (4) 1 (7) 1 (2)
0
1
1
0
0
1
d 1 (1) e


5
6
7 a 4 (5) b
11111
00000
00000
11111
00000
11111
00000
11111
6 (6) 00000
11111
2 (3)
00000
11111
4 (4)
00000
11111
00000
11111
00000
11111
s11
00
00
11
00
11
00000
11111
00000
11111
00000
11111
3 (3) t
0 (2)
2 (4) 1 (7) 1 (2)
0
1
1
0
0
1
d 1 (1) e


5
6
7 a 4 (5) b
11111
00000
00000
11111
00000
11111
00000
11111
6 (6) 00000
11111
2 (3)
00000
11111
4 (4)
00000
11111
00000
11111
00000
11111
s11
00
00
11
00
11
00000
11111
00000
11111
00000
11111
3 (3) t
0 (2)
2 (4) 1 (7) 1 (2)
0
1
1
0
0
1
d 1 (1) e
Ez 4 + 3 + 1 = 8, megegyezik a folyam értékével (6 + 2).

5
6
7 a 4 (5) b
11111
00000
00000
11111
00000
11111
00000
11111
6 (6) 00000
11111
2 (3)
00000
11111
4 (4)
00000
11111
00000
11111
00000
11111
s11
00
00
11
00
11
00000
11111
00000
11111
00000
11111
3 (3) t
0 (2)
2 (4) 1 (7) 1 (2)
0
1
1
0
0
1
d 1 (1) e
A talált folyam tehát maximális, a talált vágás minimális.

Állandó együtthatós lineáris rekurziók
Sok esetben (pl. Fibona i-számok) egy sorozat tagjai az alábbi alakú rekurzió-
nak tesznek eleget:
an+k = c1 an+k−1 + . . . + ck an ,
ahol k rögzített, a c1 , . . . , ck együtthatók pedig valós számok. Természetesen egy ilyen
rekurzió akkor határozza meg a sorozat tagjait, ha az els® k tagot is megadjuk. Egy
ilyen rekurziót nevezünk állandó együtthatós lineáris rekurzió nak. Az elnevezésben
az állandó együtthatós jelz® arra utal, hogy a c 1 , . . . , ck együtthatók rögzítettek
(azaz nem függnek n-t®l), míg a lineáris jelz® arra, hogy az an+k -t megadó jobboldali
kifejezés az an+k−1, . . ., an lineáris kifejezése.
A továbbiakban a k=2 esetet vizsgáljuk részletesebben, azaz az
(0) an+2 = c1 an+1 + c2 an ,

alakú rekurziókat.
Keressük el®ször a rekurzió megoldását mértani sorozat alakjában, azaz legyen
an = a1 q n−1 . Behelyettesítve ezt a kifejezést a fenti rekurzióba, a következ®ket kap-
juk:
(1) a1 q n+1 = c1 a1 q n + c2 a1 q n−1 ,

amib®l a1 q n−1 -nel való leosztással másodfokú egyenletet nyerünk q -ra:
(2) q 2 − c1 q − c2 = 0.
Jelöljük ennek az egyenletnek a gyökeit q1 , q2 -vel. Vegyük észre, hogy átalakításunk
éppen azt mutatja, hogy a1 -et tetsz®legesen választva, az an = a1 q1 n−1 és az an =

a1 q2 n−1 mértani sorozat is eleget tesz a kiindulási rekurziónak. Mivel a rekurziónk
lineáris, így nem sak ezek a mértani sorozatok, hanem az
an = λ1 q1 n−1 + λ2 q2 n−1
alakú sorozatok is kielégítik a rekurziót, ha λ1 és λ2 tetsz®leges rögzített szám.
n n
(Jegyezzük meg, hogy el®adáson an -et λ1 q1 + λ2 q2 alakban kerestük, de a kitev®beli
1 különbség sak a λ konstansok értékét változtatja.)
Abban az esetben, ha a (2) egyenletnek két különböz® gyöke van, ez már elegend®
is a (0) rekurzió megoldásához. Ugyanis a λ1 és λ2 együtthatókat megválaszthatjuk
olymódon, hogy a sorozat els® két tagja az el®re adott a1 és a2 szám legyen. Ehhez
meg kell találnunk az alábbi lineáris egyenletrendszer λ1 , λ2 megoldásait:

a1 = λ1 + λ2
a2 = λ1 q1 + λ2 q2 .
Ennek az egyenletrendszernek mindig van megoldása, méghozzá egyértelm¶, a kö-
zépiskolából ismert módszerekkel meg is kapjuk.

El®fordulhat azonban, hogy a (2) egyenletnek (melyet szoktak a (0) lineáris re-
kurzió karakterisztikus egyenleté nek is nevezni) komplex gyökei vannak. Ez tehát
azt jelenti, hogy esetleg a fenti egyenletrendszert a komplex számok halmazán kell
megoldanunk, ami nehezíti a számolást. Mivel a (2) egyenlet valós együtthatós, így
ezek a komplex gyökök egymás konjugáltjai. Ha valaki el akarja kerülni a komplex
számokkal való számolást, akkor a következ®t teheti: legyen q1 = r(cos ϕ + i sin ϕ) a

q1 trigonometrikus alakja. Ekkor q2 = r(cos ϕ − i sin ϕ), amib®l (q1 + q2 )/2 = r cos ϕ
és (q1 − q2 )/(2i) = r sin ϕ. Ennek alapján a fenti egyenletrendszert ki serélhetjük az
a1 = µ1 + µ2
a2 = µ1 r cos ϕ + µ2 r sin ϕ.
egyenletrendszerre, mivel az új kifejezések q1 -nek és q2 -nek lineáris kombiná iói, így
a sere nem más, mint új ismeretlenek bevezetése az egyenletrendszerben.
Tehát megoldottuk a (0) rekurziót, ha karakterisztikus egyenletének nin sen
többszörös gyöke. Most vizsgáljuk meg azt az esetet, ha q1 = q2 kétszeres gyök. Ek-
kor viszont nem sak q n−1, hanem nq n−1 is eleget tesz a (0) rekurziónak. Ha ugyanis
a1 nq n−1 -t behelyettesítjük (1)-be, akkor azt kapjuk, hogy
a1 (n + 2)q n+1 = c1 a1 (n + 1)q n + c2 a1 nq n−1 .

Végigosztva a1 q n−1 -nel, majd kivonva a (2) karakterisztikus egyenlet n-szeresét, a
2q 2 = c1 q
egyenlethez jutunk, ami nem más, mint (2) deriváltja. Algebrából tudjuk, hogy egy
többszörös gyök a polinom deriváltjának is gyöke, amivel beláttuk, hogy nq n−1 is
eleget tesz a (0) rekurziónak.
Lássunk most két példát!
1. Oldjuk meg az an+2 = 4an+1 − 4an , a1 = 2, a2 = 6 lineáris rekurziót!
A karakterisztikus egyenlet q 2 − 4q + 4 = 0, melynek q=2 kétszeres gyöke.

n−1 n−1
Így an -et λ1 2 + λ2 n2 alakban keressük, egyenletrendszerünk pedig két
egyenletb®l áll:
(a1 =)2 = λ1 + λ2 , (a2 =)6 = 2λ1 + 4λ2 .

Ennek azonnal láthatóan λ1 = λ2 = 1 a megoldása, amit visszaírva an kifeje-
zésébe kapjuk, hogy an = (n + 1)2n−1 .

2. Oldjuk meg az an+2 = 2an+1 − 2an , a1 = 1, a2 = 2 lineáris rekurziót!
2
q − 2q +
A karakterisztikus egyenlet
√2 = 0, aminek 1 + i és 1 − i a megoldásai.
Trigonometrikus alakban 1 + i = 2(cos π/4 + i sin π/4), azaz a megoldást
√ n−1 √ n−1
λ1 2 sin(n − 1)π/4 + λ2 2 cos(n − 1)π/4 alakban keressük. Eszerint
egyenletrendszerünk
(a1 =)1 = λ2 , (a2 =)2 = λ1 + λ2 .
2
√ n−1
Ebb®l megint λ1 = λ2 = 1 adódik, vagyis an = 2 sin(n − 1)π/4 +
√ n−1
2 cos(n − 1)π/4. Mivel a sin és cos függvények 2π szerint periodikusak
a szerepl® értékeket fel tudjuk írni, ha n-et modulo 8 tekintjük. (Ezt gyakor-
lásul érdemes is megtenni.)
Vegyük észre, hogy tetsz®leges k esetén is teljesen analóg módon járhatunk el.
Ekkor persze karakterisztikus egyenletünk k -adfokú:

(2′ ) q k − c1 q k−1 − . . . − ck = 0,
és ha ennek gyökei q1 , q2 , . . . , qk , akkor az
an = λ1 q1 n−1 + . . . + λk qk n−1
alakú sorozatok elégítik ki a rekurziót, ahol a λ-k tetsz®leges rögzített számok.
Abban az esetben, ha a (2') egyenletnek k különböz® gyöke van, q1 , . . . , qk , az
aj = λ1 q1 j−1 + . . . + λk qk j−1, (j = 1, . . . , k)
lineáris egyenletrendszert kell megoldanunk, hogy a kívánt λ-kat megkapjuk. Egyen-
letrendszerünkben tehát k egyenlet van, az ismeretlenek pedig a λj -k, amikb®l szin-
tén k db van. Lineáris algebrából tudjuk (vagy ha nem akkor elhisszük), hogy ennek
az egyenletrendszernek mindig van megoldása (méghozzá egyértelm¶). A szóban-
forgó egyenletrendszer determinánsa ugyanis Vandermonde-féle, így nem lehet nulla.
Persze ez sak annyit jelent, hogy biztosak lehetünk benne, hogy a középiskolából
ismert módszerekkel megoldva az egyenletrendszert, megoldáshoz jutunk.
Most is el®fordulhat, hogy a (2') egyenletnek komplex gyökei is vannak. Mivel
a (2') egyenlet valós együtthatós, így ezek a komplex gyökök konjugált gyökpárok-
ban fordulnak el®. A komplex számokkal való számolást teljesen hasonló módon
lehet elkerülni, mint a k=2 esetben: ha q1 és q2 egymás konjugáltjai, akkor egyen-

letrendszerünkben ki serélhetjük a λ1 q1 j−1 + λ2 q2 j−1 tagokat µ1 r j−1 cos (j − 1)ϕ +
µ2 r j−1 sin (j − 1)ϕ tagokra.
k = 2 esetben leírtakhoz hasonlóan, ha q1 = q r -szeres gyöke a karakterisztikus

A
n−1 n−1 r−1 n−1
egyenletnek, akkor q , nq , ..., n q is eleget tesz kiindulási rekurziónknak.
Ez azt jelenti, hogy egy r -szeres gyök esetén az itt felírt tagok kerülnek egyenlet-
rendszerünkbe. Megint az a helyzet, hogy a kezdeti feltételeket felírva, a kapott
egyenletrendszer biztosan (egyértelm¶en) megoldható lesz.
Lássunk erre is egy példát!
3. Oldjuk meg az an+3 = 2an+2 + an+1 − 2an , a1 = 1, a2 = 3, a3 = 7 rekurziót!
A karakterisztikus egyenlet q 3 − 2q 2 − q + 2 = 0, aminek q = 1, q = −1 és
q=2 a megoldásai. Egyenletrendszerünk:
1 = λ1 + λ2 + λ3 , 3 = λ1 − λ2 + 2λ3 , 7 = λ1 + λ2 + 4λ3 ,
amelynek λ3 = 2, λ2 = 0 és λ1 = −1 a megoldása, azaz an = −1 + 2n .
3
Ugyan sak fontos, hogy felismerjük, hogy mikor vezet egy szöveges feladat ál-
landó együtthatós lineáris rekurzióra. Erre általános re ept nin s, néhány ötletet
láthatunk most.
Hányféleképpen mehetünk fel az n lép s®fokból álló lép s®n, ha egyszerre 1 vagy
2 fokot léphetünk? És ha 3-at is?
Az ötlet tipikus: diszjunkt részfeladatokra bontunk az els® lépés szerint. Az els®
esetben az an = an−1 +an−2 , a másodikban a bn = bn−1 +bn−2 +bn−3 rekurziót kapjuk.

Az els® esetben két, a másodikban három kezdeti tagot kell meghatározzunk: a1 = 1,
a2 = 2, a másodikban b1 = 1, b2 = 2, b3 = a3 + 1 = 4 lenne. Ezek az értékek is

alátámasztják azt a megérzésünket, hogy a0 = b0 = 1.
Hányféleképpen költhetünk el n eurót, ha 1 euróért 3-féle, 2 euróért 4-féle külön-

böz® ikket vásárolhatunk? (Lényeges, hogy milyen sorrendben vásároltuk a ikkeket,
de az nem számít, hogy hány ikket vettünk)
Megint az els® költés szerint bontunk szét, a különbség az, hogy most az els®
költés többféle lehet. Így az an = 3an−1 + 4an−2 rekurziót kapjuk. A jobb oldal
els® tagjában 3-féleképpen költhetjük el egy ikkre az els® eurót, ett®l függetlenül
költhetjük el a maradék n−1 eurót. Hasonlóan, ha els®re 2 eurós ikket vásárolunk,
azt 4-féleképp tehetjük meg, majd ett®l függetlenül elkölthetjük a megmaradt (n−2)
eurónkat. (Vigyázat, az an−2 együtthatója nem az, hogy 2 eurót hányféleképpen
költhetünk el, hanem az, hogy 2 eurót egyetlen ikkre hányféleképpen költhetünk
el). Az a1 = 3, a2 = 3 · 3 + 4, összhangban az a0 = 1 érzésünkkel. Ez segíthet

az ellen®rzésben, a2 -t (illetve ha a3 -ra is szükségünk van, akkor azt) ugyanazzal a
részfeladatokra bontással számolhatjuk ki, mint amivel a rekurziót kapjuk.
Hasonló jelleg¶ problémák felvethet®k sorozatokra is.
Hány olyan n hosszú a, b, c bet¶kb®l felépül® sorozat van, amelyben nin s két b
bet¶ egymás mellett?
Itt is az els®, illetve az els® két bet¶ szerint bontunk részfeladatokra. Ha az els®
bet¶ nem b, akkor ezt tetsz®leges n−1 hosszú hasonló sorozat követheti. Ha az
els® bet¶ b, akkor utána a vagy c kell jöjjön, azt pedig egy n−2 hosszú hasonló
sorozat követi. Így an = 2an−1 + 2an−2 . Itt az els® 2 az a, c választás, a második 2 a
ba, bc választási lehet®ség miatt van.
Nehezebb feladathoz jutunk, ha a bc egymást követ® párt zárjuk ki.
Hány olyan n hosszú a, b, c bet¶kb®l felépül® sorozat van, amelyben nin s egymás
mellett bc ilyen sorrendben?
Most fordítva okoskodunk: írjunk egy n − 1 hosszú, a feltételnek megfelel® szó
elé egy bet¶t. Így 3an−1 lehet®séget kapunk, sak sajnos ezek között vannak rosszak
is, mégpedig azok, amelyek bc-vel kezd®dnek. Ha ezt elhagyjuk, akkor n − 2 hosszú
jó sorozatot kapunk. Így az an = 3an−1 − an−2 rekurziót kapjuk. Nyilván a1 = 3,
a2 = 8, mert sak a bc sorozat rossz.

Logikailag kevésbé trükkös az alábbi okoskodás. Csak akkor nem világos a hely-
zet, ha a sorozat b-vel kezd®dik. Ekkor aszerint soportosítunk, hogy hány b-vel
kezd®dik a sorozat. Néhány b után c-t nem írhatunk, sak a-t (ha ez volt az utolsó
b), így azt kapjuk, hogy
4
an = 2an−1 + an−2 + an−3 + . . . + a1 + 1.
Itt a jobb oldalon szerepl® tagok rendre a0, 1 . . . , n−1 b-vel kezd®d® jó sorozatok
száma, az utolsó 1 pedig a supa b sorozatnak felel meg. Felírva ugyanezt a rekurziót
an−1 -re az
an−1 = 2an−2 + an−3 + an−4 + . . . + a1 + 1

összefüggést kapjuk. A két egyenletet kivonva az
an − an−1 = 2an−1 − an−2

kifejezést kapjuk, ami átrendezés után éppen a fenti rekurzió. Ez a második öt-
let akkor m¶ködik, ha az an felírásában szerepl® tagok indexei számtani sorozatot
alkotnak, mert akkor a kivonás után majdnem minden tag kiesik.
Feladat. Hányféleképpen fedhet® le a 2 × n-es sakktábla 2 × 1-es dominókkal? És

a 3 × n-es 3 × 1-esekkel? 2 × n-es három mez®t elfoglaló L bet®kkel? És ha
És a
vegyesen használjuk az L bet¶ket és a 2 × 1-eseket? És ha vegyesen használjuk az L
bet¶ket és a 3 × 1-eseket illetve a 4 × 1-eseket?
(Mindegyik esetben elég sak a rekurziót felírni.)
5
Catalan-számok
Kezdjük a tárgyalást két olyan feladattal, amely az els® félévben már el®for-
dult, vagy el®fordulhatott volna. Mindkett® a koordinátarendszer rá spontjain való
sétákkal kap solatos.
1. Feladat. Hányféleképpen juthatunk el az origóból az (a, b) pontba (a, b nem-
negatív egész számok), ha minden lépésben vízszintesen jobbra vagy függ®legesen fel-
fele léphetünk szomszédos rá spontra?
Természetesen a+b
lépést kell tegyünk, ebb®l kell kiválasztani azt az a lépést,
a+b

amikor vízszintesen lépünk. Így a lehet®ségek száma .
a
2. Feladat. Hányféleképpen juthatunk el az origóból az (a, b) pontba (a, b egész szá-
mok a ≥ 0), ha minden lépésben ferdén felfelé vagy ferdén lefelé léphetünk szomszédos
rá spontra?
Jelöljük f -fel illetve ℓ-lel a (ferdén) felfele illetve lefele lépések számát. Mivel
minden lépésben eggyel növeljük az x-koordinátát, f + ℓ = a. Mivel a felfele lé-
péskor az y -koordináta +1-gyel, lefelé lépéskor −1-gyel változik, f − ℓ = b. A két
egyenletet összeadva 2f = a + b adódik. Így a megoldhatóság szükséges feltétele,
a a

hogy a + b páros legyen. A megoldások száma = , hiszen az a lépés közül
f (a+b)/2
kell kiválasztani azt az f -et, amikor ferdén felfelé lépünk. A binomiális együttható
értelmességének az is feltétele, hogy 0 ≤ (a + b)/2 ≤ a legyen. Ez szemléletesen azt
jelenti, hogy az (a, b) pont benne kell legyen az y = x és y = −x egyenesek közti,
az x-tengely pozitív felét tartalmazó szögtartományban. Jegyezzük meg, hogy ha az
n

binomiális együtthatót 0-nak deniáljuk, ha m < 0 vagy ha m > n (összhang-
m
ban azzal, hogy az n elem¶ halmaznak ilyen m-ekre nin sen m elem¶ részhalmaza),
akkor a képlet formálisan minden olyan esetben értelmes lesz, amikor a + b páros.
Folytassuk egy olyan feladattal, amely korábban a zöld érettségi példatárban

szerepelt. A kés®bbiekben Sor a pénztárnál feladatként hivatkozunk majd rá.
Tegyük fel, hogy egy mozi pénztáránál2n ember áll sorban, közülük n embernek
10, n-nek 20 Ft-osa van. Hány olyan sorrendje van a 10 és 20 Ft-osoknak, melyben a
pénztáros mindig vissza tud adni, ha kell. Kezdetben nin sen 10 Ft-os a pénztárban.
Miel®tt a feladat megoldására térnénk, idézzünk fel egy középiskolai geometria
feladatot. Piroska (P ) és nagymamája (N ) a folyó (f ) ugyanazon partján lakik.
Piroska a lehet® legrövidebb úton szeretne úgy eljutni a nagymamához, hogy közben
vizet vesz a folyónál. A megoldás a tükrözés alkalmazása: Tükrözzük N -et f -re, így
N ′ -t kapjuk. Kössük össze P -t N ′ -vel egyenes szakasszal. Ha ennek az f -fel való
metszéspontja és N közti darabját tükrözzük f -re, akkor megkapjuk a legrövidebb
′
P -b®l N -be vezet®, f -et érint® utat. Ahhoz, hogy ez a megoldás tényleg jó, azt kell
meggondolnunk, hogy köl sönösen egyértelm¶ és hossztartó megfeleltetés van az f -et
érint® P → N és a P → N utak között. Ez a megfeleltetés a következ®: tekintsük az
′
út utolsó f -en lev® pontját X -et (a P f -re való vetületét®l N f -re való vetülete felé),
majd az út X és N közötti részét tükrözzük f -re. Mind a köl sönös egyértelm¶ség,
mind a hossztartás a tükrözés tulajdonságaiból, valamint abból következik, hogy
minden P → N út metszi f -et. Az ötletet gyakran tükrözési elvnek nevezik.
′
Lássuk hogyan lehet a tükrözési elvet a Sor a pénztárnál problémára alkalmaz-
ni. Jelöljük a megoldások számát Cn -nel. Cn kifejezéséhez ábrázoljuk a helyzetet
koordináta-rendszerben, a vízszintes tengelyen a kiszolgált néz®k számát, a függ®le-
gesen pedig a pénztárban lev® 10 Ft-osok számát tüntessük fel. Ez tehát azt jelenti,
hogy ha valaki 10 Ft-ossal zet, akkor jobbra felfelé szomszédos rá spontra lépünk
a koordináta-rendszerben, ha 20 Ft-ossal, akkor jobbra lefelé. Alkalmazzuk a Dob-
juk ki a rosszat! ötletet. A vándorlás az origóból indul és a (2n, 0) pontba érkezik,
közben n-szer léptünk ferdén felfelé, n-szer ferdén lefelé. Így az összes ilyen utak
2n

száma . Rosszak azok az utak, amelyek az x-tengely alá mennek, azaz érintik
n
az y = −1 egyenlet¶ tiltott egyenest. Ezeket az utakat a tükrözési elv segítségével
köl sönösen egyértelm¶en megfeleltethetjük az origóból a végpont tiltott egyenesre
való tükörképébe men® utaknak. Valóban, tekintsük az y = −1-et érint® úton az
utolsó olyan pontot, amely az y = −1 egyenesen van, és az út ezen pont utáni részét
tükrözzük a tiltott egyenesre. Mivel a tiltott egyenes vízszintes, a ferde felfele lépés
tükörképe ferde lefele lépés, és viszont, így a megfeleltetés értelmes, és egyértelm¶ is.
Az eddigi példához hasonlóan a megfeleltetés visszafelé is egyértelm¶, mert minden
az origóból a tükörképhez vezet® út metszi a tiltott egyenest, így lesz egy legutolsó
metszéspont is. Konkrétan a tükörkép a (2n, −2) pont, és az origóból a (2n, −2)
2n 2n

pontba vezet® utak száma a 2. Feladat alapján , azaz . Így a Sor a
(2n−2)/2 n−1
2n 2n

pénztárnál feladat megoldása Cn = n
− n−1
. A binomiális együtthatós kifejezést
faktoriálisokkal felírva a

2n 2n (2n)! (2n)!
Cn = − = −
n n−1 n! · n! (n − 1)!(n + 1)!
alakot kapjuk, amit közös nevez®re hozva és egyszer¶sítve a
(n + 1) · (2n)! − n · (2n)!
Cn =
n!(n + 1)!
1 2n

kifejezéshez jutunk, ami a Cn = n+1 n
alakot adja.
Dení ió. A fenti Cn -et Catalan belga matematikus tiszteletére Catalan-számoknak

nevezzük.
Nem-negatív részletösszegek. A Sor a pénztárnál feladatot könnyen lefordíthatjuk

olyan sorozatokra, amelyeknek minden eleme ±1, és minden részletösszege nem-
negatív. Legyen a1 , . . . , a2n olyan sorozat, amelyre ai = ±1 minden i = 1, . . . , 2n-re,
a1 + . . . + a2n = 0 és az sj = a1 + . . . + aj ≥ 0 minden j = 1, . . . , 2n-re. Az ilyen
±1-sorozatok száma a Cn Catalan-szám.
Valóban, ez a sorozat a Sor a pénztárnál feladat egy másik leírása, a jobbra
felfele lépésnek a +1, a lefele lépésnek a −1 felel meg, az sj részletösszegek pedig
éppen azt tartják számon, hogy a j -edik lépés után milyen y -koordinátájú pontban
vagyunk.
Ezzel a megfogalmazással nem nehéz látni a Catalan-számokra vonatkozó rekur-
ziót (és így nem kell rajzolni sem). El®ször oldjuk meg a Nem-negatív részletössze-
gek feladat alábbi er®sítését, melyet Pozitív részletösszegek feladatnak nevezünk
majd.
2
Legyen a1 , . . . , a2n olyan sorozat, amelyre ai = ±1 minden i = 1, . . . , 2n-re,
a1 + . . . + a2n = 0 és az sj = a1 + . . . + aj > 0 minden j = 1, . . . , 2n − 1-re.
Egy ilyen sorozat szükségképp +1-gyel kezd®dik és −1-gyel végz®dik, így ezek
elhagyása után keletkez® b1 = a2 , b2 = a3 , . . . , bi = ai+1 , . . . , b2n−2 = a2n−1 sorozat
részletösszegei nem-negatívak, hiszen a b sorozat részletösszegei eggyel kisebbek az
a sorozaténál. Így az ilyen b-sorozatok száma, vagyis az eredeti a-sorozatok száma
éppen Cn−1 .
Ennek segítségével nem nehéz rekurziót felírni a Catalan-számokra.
Állítás. A Cn Catalan-számokra teljesül a

n
X
Cn = C0 Cn−1 + C1 Cn−2 + . . . + Cn−1 C0 = Ci−1 Cn−i
i=1
rekurzió.
Bizonyítás. Osszuk diszjunkt részfeladatokra a nem-negatív részletösszegek fela-

datát aszerint, hogy melyik az a legels® részletösszeg, amelyik 0. Ez sak páros sok
tagnál következhet be, azaz valamely i ≥ 1-re s2i = a1 + . . . + a2i = 0. A pozitív
részletösszeg feladat alapján az ilyenek száma Ci−1 . Ennyi lehet®ségünk van adott
i ≥ 1-re a sorozat els® részének megválasztására. A sorozat második része, azaz az
a2i+1 , . . . , a2n tagok egy 2(n − i) hosszúságú nem-negatív részletösszeg¶ sorozatot
alkot, így ezekre Cn−i választásunk van a sorozat els® részét®l függetlenül. Abban
az esetben ha i = 2n, azaz ha az eredeti sorozat részletösszegei pozitívak, az el®z®
feladat alapján Cn−1 lehet®ségünk van. Mivel C0 = 1, ezt felíhatjuk Cn−1 C0 alakban
is. Ekkor éppen az állításban szerepl® képletet kapjuk.
Lássunk néhány tipikus feladatot:

Hányféleképpen mehet be 12 ú és 14 lány egy tán terembe, ha odabent mindig
legalább annyi lány kell legyen, mint ú.
A belép® lány jelentsen jobbra lefele, a ú pedig jobbra felfele való lépést. Így
az origóból induló, (26, −2)-be vezet® utat kapunk. A feltételünk miatt utunk nem
érintheti az y = 1 egyenest (tiltott egyenes). A Sor a pénztárnál feladathoz hasonló-
26
an az összes utak száma , a rossz (tiltott egyenest érint®) utak pedig megfelelnek
12
az origóból a végpont tükörképéhez vezet® utaknak. A tükörkép 26, 4), így a 2. Fel-
26
= 26 = 26 26
− 26

adat szerint ide út megy, vagyis a jó utak száma .
(26+4)/2 15 11 12 11
Jegyezzük meg, hogy ez tulajdonképpen a bemen® ú-lány sorrendek számát adja
meg, ha a bemen® emberek megkülönböztethet®ek, akkor ezt az eredményt meg kell
szorozzuk 12! · 14!-sal, hiszen az adott sorrendet a konkrét emberekkel ennyifélekép-
pen tudjuk kitölteni.
A feladatnak számtalan variá iója van, de a megoldás lépései mindig nagyjából

hasonlóak:
1) A feladatot lefordítjuk a rá spontokon való sétára.
2) Meghatározzuk a tiltott egyenest. Ennek pontjai azok a pontok, ahol a fela-
datban szerepl® korlátozó feltétel épphogy nem teljesül. (Emögött az van, hogy ha
3
valamikor kett®vel több ú lenne a teremben, akkor ezt megel®z®en kellett legyen
olyan pillanat, amikor eggyel több ú volt benn.)
3) A rá spontokon való jó séták számát a tükrözési elv segítségével összes-rossz
alakban kapjuk, ahol a rossz séták száma a kezd®pontból a végpontnak a tiltott
egyenesre való tükörképébe vezet® séták száma.
Húzzuk még alá az el®z® feladatnak azt a részét, hogy gyakran a séták nem
közvetlenül adják a feladat megoldását, de abból a megoldás egyszer¶en következik
(mint az el®z® feladatban a úk-lányok sorrendjével való beszorzással).
Végezetül lássunk néhány olyan kombinatorikai feladatot, amelyek ugyan na-

gyon különböz®ek, mégis megoldásukat a Catalan-számok adják. Miel®tt ezekre rá-
térnénk, lássuk, hogy a Catalan-számok eltoltjai (pl. a Cn−1 vagy aCn−2 ) milyen
rekurziónak tesznek eleget. Legyen tehát An = Cn−1 . Ekkor A1 = 1, továbbá a
Cn−1 = C0 Cn−2 + . . . + Ci Cn−2−i + . . . + Cn−2 C0 miatt
An = A1 An−1 + . . . + Ai+1 An−1−i . . . + An−1 A1 .
Láthatjuk, hogy a Cn -ek rekurziójában az indexek összege minden tagban n − 1, itt

pedig n volt. Hasonlóan a Bn = Cn−2 sorozatra vonatkozó rekurzió B2 = 1 és
Bn = B2 Bn−1 + . . . + Bi+2 Bn−1−i . . . + Bn−1 B2 ,
vagyis itt az indexek összege n + 1. Ezeket a rekurziókat fogjuk felismerni feladata-

inkban.
Hányféleképpen bonthatunk fel egy konvex n-szöget egymást nem metsz® átlókkal
háromszögekre?
Jelölje Tn az ilyen háromszögelések számát. T3 = 1, T4 = 2, T5 = 5, így érezzük,

hogy a Catalan számok jönnek be, tehát természetes a T2 = 1 dení ió. Számozzuk
meg az óra járása szerint a sokszög sú sait. A rekurzió felírásához tekintsük az
1, 2 oldalt tartalmazó háromszög harmadik sú sát, legyen ez i. Ez a háromszög
két kisebb sokszögre vágja az eredetit, amelyeket egymástól függetlenül bonthatunk
háromszögekre. A két sokszög egyike egy (i − 1)-szög (ezért is hasznos a T2 = 1
dení ió, hisz i = 3-ra ezt kapjuk), a másik egy (n − i + 2)-szög. Így a Tn =
Pn
i=3 Ti−1 Tn−i+2 rekurziót kapjuk. Ha i − 1 helyett j -t írunk, akkor az összegzés
j = 2-t®l megy j = n − 1-ig, a rekurzió pedig a fentebb Bn -re felírt rekurzió, azaz
kapjuk, hogy Tn = Cn−2 , hiszen a kezdeti érték is stimmel.
Az a feladat, amit maga Catalan oldott meg a következ® volt:
Hányféleképpen zárójelezhetünk egy n tényez®s szorzatot?
A zárójelezés azt jelenti, hogy ezután olyan kéttényez®s szorzatot kapjunk, amely-
nek minden zárójelében két tényez® szerepel (változó vagy már zárójelezett kifeje-
zés). (Például n=4 esetén a lehetséges zárójelezések
((x1 x2 )x3 )x4 , (x1 x2 )(x3 x4 ), (x1 (x2 x3 ))x4 , x1 ((x2 x3 )x4 ), x1 (x2 (x3 x4 )).
Jelölje Zn a zárójelezések számát, és legyen Z 1 = 1. Ha az utolsónak elvégzett

szorzás el®tti tényez® i ≥ 1 darab változót tartalmaz, akkor ezt a részt Zi -féleképpen,
4
ugyanezen szorzás másik tényez®jét Zn−i -féleképpen zárójelezhetjük. Így a
Zn = Z1 Zn−1 + . . . + Zi Zn−i + . . . Zn−1 Z1
rekurziót kapjuk, amelynek a fenti An = Cn−1 sorozat a megoldása.
Gyakorlaton is volt egy hasonló feladat, amelynek a Cn Catalan-számok voltak

a megoldásai.
Egy kör alakú asztal körül 2n ember ül. Hányféleképpen foghatnak kezet úgy, hogy
ne kelljen egymás keze alatt/felett átnyúlniuk?
Ezeket a feladatokat úgy oldjuk meg, hogy valamilyen módon (diszjunkt rész-
feladatokra bontással) rekurziót írunk fel, és megmutatjuk, hogy ez a rekurzió a
Catalan-számokra vagy valamely eltoltjukra vonatkozó rekurzió. Ehhez segíthet, ha
a feladat kis eseteire expli ite kiszámoljuk a megoldást, mert abból kitalálhatjuk,
hogy mennyivel toltuk el a Catalan-számokat. Ha ez nem a fenti két eltolt (An illet-
ve Bn ) valamelyike, akkor el®ször a fentihez hasonlóan felírjuk az eltoltra vonatkozó
rekurziót és megmutatjuk, hogy feladatunk megoldása ugyanazt elégíti ki.
5
C er*t_AN
r. d:T.)
w fia,Y>"- O -+N fu )B0_+N'ü
}tti .üd pt a,. §,t[dft' ,xr*
o (o,o1 r'\ _r\ §(z",o2
+,w--n 1/
bu,"r,*
N'C2*, -2-)
L*
:
[. 0 +N uttL , n.tl^ J,*r"§t y=u-f

({,n/-§& 02 N') :
O0,9
l*,o) d-eN' úoL2 n\üt W
Lru--,t
n., Ci -1 _l ,,,* rîr't f 't, Cru- l

,Iüî no
-1
]f. l
REr úR?lo, C"l =GCor+.- + CiâCpL+.--"q_t^CJ
I
n\\
e1,,}6.
J-
pt .}=0 "l
O(o,o) \ N@",,9
)
N. &l,r...*@z.n+a = l ,c[-c -! 4 ii . @- üta >O ) cL i* ,, +ct;*"_) O)"-.
O- íe1 ,r... + o- i,r+

"O
=!
).". o-,)+4 +.,, cuü+zru. >o : Co*** (T')
N @^tl,'!
01o,o)
3li
Ramsey tétele(i) gráfokra
A témakör a szociológusok alábbi észrevételének általánosı́tása: legalább hat tagú

társaságban vagy van háromfős klikk, vagy van háromfős antiklikk. Itt klikk olyan emberek
halmazát jelöli, akik kölcsönösen kedvelik, antiklikk pedig olyanokét, akik kölcsönösen
nem kedvelik egymást. Ramsey tételei azt mondják, hogy itt a klikk és antiklikk mérete
tetszőlegesen megadható, ha a társaság elég sok emberből áll.
Ramsey tétele két szı́nre. Minden k, ℓ ≥ 2-re van olyan n, hogy egy legalább n csúcsú
teljes gráf éleit két szı́nnel teszőlegesen szı́nezve vagy lesz k olyan csúcs, amelyek közti
minden él piros, vagy lesz ℓ olyan csúcs, amelyek közti minden él kék. Ha a legkisebb ilyen
n-et R(k, ℓ) jelöli, akkor R(k, ℓ) ≤ R(k − 1, ℓ) + R(k, ℓ − 1), ha k, ℓ ≥ 3.
Bizonyı́tás. Elég az állı́tás mśodik részét bizonyı́tani, mert abból n létezése már követke-
zik. Triviális, hogy R(2, ℓ) = ℓ, és R(k, 2) = k, bármely k, ℓ ≥ 2-re. A második részt
használva ezekből tetszőleges k, ℓ-hez eljuthatunk. (Formálisan ez egy teljes indukció k + ℓ,
k, ℓ ≥ 2 szerint.)
Legyen n1 = R(k − 1, ℓ), n2 = R(k, ℓ − 1). Azt kell megmutatnunk, hogy az n1 + n2
csúcsú teljes gráf éleit tetszőlegesen szı́nezve pirosra és kékre vagy lesz k olyan csúcs,
amelyek minden összekötő éle piros vagy lesz ℓ olyan csúcs, amelyek minden összekötő éle
kék. (Ezt röviden piros teljes k-asnak, illetve kék teljes ℓ-esnek fogjuk mondani.) Indirekte
tegyük fel, hogy az n1 + n2 csúcsú gráfban nincs se teljes piros k-as, se teljes kék ℓ-es.
Vegyünk ki egy P csúcsot. Tekintsük azokat a csúcsokat, amelyek P -vel piros éllel
vannak összekötve. Ezek között a pontok között nem lehet k − 1 olyan, amelyek páronként
piros éllel vannak összekötve, mert akkor P -vel együtt teljes piros k-ast kapnánk a gráfban.
Persze ez a rész sem tartalmazhat kék teljes ℓ-est. Így ez a rész legfeljebb n1 − 1 pontot
tartalmazhat. Teljesen hasonlóan kapjuk, hogy a P -vel kék éllel összekötött pontok száma
legfeljebb n2 − 1. Így P -n kı́vül legfeljebb n1 + n2 − 2 pont lehetne, márpedig a csúcsok
száma n1 + n2 volt. Ez ellentmondás, azaz valóban n1 + n2 ≥ R(k, ℓ).
Más megfogalmazás. Minden k, ℓ ≥ 2-re van olyan n, hogy bármely legalább n csúcsú
egyszerű G gráfban vagy van k olyan pont, amelyek közül bármely kettő össze van kötve,
vagy van ℓ olyan pont, amelyek közül semelyik kettő nincs összekötve. A legkisebb ilyen n
a fenti R(k, ℓ).
Valóban, a G éleit pirosra, komplementerének éleit kékre festve ez éppen az előző tétel.
A tételbeli rekurzióból a triviális R(2, ℓ) = ℓ és R(k, 2) = k összefüggéseket használva
R(3, 3) ≤ 6 jön (hisz R(2, 3) = R(3, 2) = 3). Jegyezzük meg, hogy R(3, 3) = 6. Ehhez
még azt kell belátnunk, hogy R(3, 3) > 5, amihez az 5 csúcsú teljes gráf éleinek meg kell
adjuk egy olyan szı́nezését, amelyben sem priso, sem kék háromszög nincs. Az 5 csúcsú
teljes gráf két 5 hosszú éldiszjunkt kör egyesı́tése, ezek éleit szı́nezve pirosra illetve kékre
kapjuk a kı́vánt szı́nezést. Továbbmenve, R(3, 3) ≤ 6 és R(4, 2) = 4 miatt R(4, 3) ≤ 10, és
ı́gy folytathatnánk tovább. A gyakorlaton ezt javı́tjuk R(4, 3) ≤ 9-re.
Felı́rva az előző tételből közvetlenül kapott értékeket n-re, észrevehetjük, hogy ezek a
Pascal-háromszög elemei. Ez magyarázza a következő állı́tást.
1
Állı́tás. Minden k, ℓ ≥ 2-re
k+ℓ−2
R(k, ℓ) ≤ .
k−1
Bizonyı́tás. Abban az esetben, ha k = 2 vagy ℓ = 2, a felső becslésbeli binomiális
együttható k illetve ℓ, az állı́tás pedig triviálisan igaz, mint azt a korábbi tétel bi-
zonyı́tásának elején megjegyeztük. Ezután k +ℓ szerinti indukciót alkalmazva, az indukciós
feltétel miatt feltehetjük, hogy

k+ℓ−3 k+ℓ−3
≥ R(k, ℓ − 1), és ≥ R(k − 1, ℓ).
k−1 k−2
A
Pascal-háromszög
képzési szabálya miatt a két binomiális együttható összege éppen
k+ℓ−2
, amit bizonyı́tani akartunk.
k−1
Példa. Egy társaságban k+1

2 ember van. Bármely három ember között van két olyan,
akik ismerik egymást. Mutassuk meg, hogy van k olyan ember, akik mindannyian ismerik
egymást.
Az előző felső becslés szerint R(k, 3) ≤ k+1

2 . Szı́nezzük pirosra azokat az éleket,
amelyek végpontjai ismerősök, kékre azokat, amelyeknél nem. A feltétel éppen az, hogy
gráfunkban nincs kék háromszög. Így viszont Ramsey tétele miatt van teljes piros k-as,
ami pont k olyan embert jelent, akik mindannyian ismerik egymást.
Ez a feladat azt mutatja, hogy Ramsey-tételéből egy konkrét szı́nezés esetén úgy
következtethetünk piros teljes k-as létezésére, ha valahonnan tudjuk, hogy a szı́nezésben
nincs teljes ℓ-es, és a csúcsok száma legalább R(k, ℓ).
Itt azt is érdemes megemlı́teni, hogy extra információ nélkül egy konkrét szı́nezés tulaj-
donságaiból csak R(s, t) > n jellegű következtetést vonhatunk le: ha a konkrét szı́nezésben
a legnagyobb piros teljes részgráf csúcsszáma k, a legnagyobb kéké ℓ, akkor azt mond-
hatjuk, hogy n > R(k + 1, ℓ + 1), hiszen a szı́nezésben sem piros k + 1-es, sem kék ℓ + 1-es
nincs.
Megjegyzés. Abban az esetben, ha k = ℓ, a 2k−2 2k−2

k−1 nagyon durván 2 nagyságrendű.
Természetes a kérdés, hogy R(k, k) legalább mekkora kell legyen. Erről Erdős Pál meg-
mutatta, hogy R(k, k) ≥ 2k/2 . Ez magyarul azt jelenti, hogy n < 2k/2 esetén van az n
csúcsú teljes gráf éleinek olyan szı́nezése, amelynél nincs k olyan pont, hogy a közöttük
levő élek mind egyszı́nűek lennének. Erdős bizonyı́tása nem konstruktı́v, ilyen szı́nezés
létezését mutatta meg, a szı́nezés nincs explicit módon megadva.
Az R(k, k) ≥ 2k/2 alsó becslés bizonyı́tása (Erdős Pál).∗ A bizonyı́tás nem

konstruktı́v, azt mutatjuk meg, hogy ha n < 2k/2 , akkor az n csúcsú teljes gráf éleinek
van olyan szı́nezése, amelyben nincs egyszı́nű teljes k-as. Számoljuk meg, hogy legfeljebb
hány olyan szı́nezés van, amely tartalmaz egyszı́nű teljes k-ast. Ehhez a k szóbanforgó
pontot nk -féleképpen választhatjuk. A kiválasztott k pont közötti éleket 2-féleképpen
szı́nezhetjük, végül a fennmaradó n2 − k2 él szı́ne tetszőleges lehet. Így legfeljebb

n n k
T = · 2 · 2( 2 )−(2)
k
2
olyan szı́nezés van, amely tartalmaz egyszı́nű teljes k-ast. Ez persze nagyon durva felső
becslés, mert például egy olyan szı́nezést, amelyben több egyszı́nű teljes k-as va, többször
számolunk. Így ha van egyszı́nű teljes (k + 1)-es, azt legalább (k + 1)-szer számoltunk,
de az a fontos, hogy minden egyszı́nű teljes k-ast tartalmazó szı́nezést legalább egyszer
megszámoltunk. Ha a fenti T kifejezés kisebb, mint az össze két szı́nnel való szı́nezések
száma, akkor kész vagyunk, megmutattuk egyszı́nű teljes k-ast nem tartalmazó szı́nezés
n
létezését. Az összes szı́nezések száma 2( 2 ) , amibe beı́rva k2 értéket, nk -t pedig nk /k!-sal

felülről becsülve azt kapjuk, hogy

n
nk 2( 2 )
T ≤ 2 .
k! 2k(k−1)/2
A nevezőbeli 2-hatványt (2k/2 )k−1 alakban ı́rva, n helyére a nála nagyobb 2k/2 -t beı́rva
ı́gy a
n
(2k/2 )k 2 · s( 2 )
T ≤ · k/2 k−1
k! (2 )
n
felső becsléshez jutunk. Ez akkor kisebb 2( 2 ) -nél, ha 2 k! < 1, ami k ≥ 3-ra teljes
k/2+1
√
indukcióval könnyen látható, mert a számláló a k-ról k√+ 1-re lépésnél 2-vel, a nevező
viszont (k + 1)-gyel szorzódik. A kifejezés k = 3-ra 32/6, ami valóban kisebb 1-nél.
(Megjegyzés: az előadáson mi csak az R(k, k) ≥ 2(k−1)/2 alsó becslést láttuk be, akkor az
utolsó rész még egyszerűbb.)
Ramsey tételének szı́nezéssel való megfogalmazása amiatt szerencsés, hogy könnyen

általánosı́tható több szı́nre is. Legyen R(a1 , a2 , . . . , as ) az a legkisebb n, amelyre teljesül,
hogy az n csúcsú teljes gráf éleit s szı́nnel tetszőlegesen szı́nezve, biztosan találhatunk
olyan i-t, amelyre lesz ai db csúcs úgy, hogy az ezek között menő valamennyi él i szı́nű.
Ez a definı́ció értelmes, ha ugyanis összevonunk két szı́nt, mondjuk az 1-t és a 2-t, akkor
ha ebben az összevont szı́nben nem a1 , vagy a2 , hanem R(a1 , a2 ) pontot tudunk úgy
garantálni, hogy köztük minden él összevont szı́nű, akkor az összevont szı́n akárhogyan
keletkezett az eredeti 1 és 2 szı́nekből, a két szı́nre vonatkozó Ramsey tétel garantálja,
hogy vagy lesz 1-es szı́nű teljes a1 -es, vagy 2-es szı́nű teljes a2 -es. Ez az okoskodás azt
adja, hogy
R(a1 , a2 , . . . , as ) ≤ R(R(a1 , a2 ), a3 , . . . , as ).
Ez a becslés azonban
nagyon durva, az R(3, 3, 3) esetre R(3, 3) = 6 miatt csak R(3, 3, 3) ≤
6+3−2
R(6, 3) ≤ 2 = 21-et ad, mı́g más módon nemsokára látjuk, hogy R(3, 3, 3) = 17.
A két szı́nre vonatkozó Ramsey tétel bizonyı́tását másolva, és felhasználva azt, hogy ha
valamelyik ai = 2, akkor ezt elhagyhatjuk, a több szı́nre vonatkozó feladatot lépésről
lépésre visszavezethetjük a két szı́nre vonatkozóra. Ezt részletesen nem tesszük meg, csak
arra az esetre illusztráljuk, amikor minden szı́nben csak háromszögeket keresünk.
Ramsey tétele sok szı́nre háromszögekre. Tegyük fel, hogy R(3, ..., 3) = n és itt t − 1
db 3-as szerepel. Ekkor R(3, ..., 3, 3) ≤ t(n − 1) + 2, ahol a bal oldalon t db 3-as szerepel.
3
Bizonyı́tás. A N = t(n − 1) + 2 pontú gráfban egy tetszőlegesen választott p csúcshoz
t(n−1)+1 él illeszkedik, amelyek t szı́nnel vannak szı́nezve. Lesz tehát a skatulyaelv miatt
olyan szı́n, amelyre több, mint n − 1 (azaz legalább n) p-ből kiinduló él lett szı́nezve. Ezen
élek végpontjai között, ha ugyanez a szı́n akár egyszer is előfordul, akkor ebből a szı́nből
már lesz háromszög. Ha nem, akkor ezen legalább n pont közti élek csak t − 1 szı́nnel
vannak szı́nezve, de akkor a feltétel (t.i. R(3, ..., 3) ≤ n és itt t − 1 db 3-as van) szerint lesz
egyszı́nű háromszög.
Ennek alapján itt is megadható konkrét becslés a Ramsey-számra, de ennek bi-

zonyı́tása kicsit nehezebb az előzőnél.
Állı́tás. R(3, 3, . . . 3) ≤ 1 + ⌊et!⌋ = ⌈et!⌉, ahol a bal oldalon t darab 3-as áll.
Bizonyı́tás. t szerinti indukcióval (t = 2 volt gyakorlaton, sőt t = 3-at is láttuk). Vegyünk
ki egy p csúcsot. Ezen p csúcshoz ⌊et!⌋ él illeszkedik, melyek t szı́nosztályba vannak sorolva.
Mivel
∞ t t−1
X t! X t! X (t − 1)!
⌊et!⌋ = ⌊ ⌋= =1+t = 1 + t⌊e(t − 1)!⌋,
j=0
j! j=0
j! j=0
j!
ezen t szı́n egyike, mondjuk a piros legalább ⌊e(t − 1)!⌋ + 1 p-hez illeszkedő élt tartalmaz.
Ha ezen csúcsok között van piros él, akkor azonnal találtunk piros k-ast. Ha nincs piros
él, akkor ez a rész csak t − 1 szı́nnel lett megszı́nezve, amikor viszont az indukciós feltevés
miatt találunk benne egyszı́nű háromszöget.
Jegyezzük meg, hogy a t = 2, 3 esetekben az előző becslés visszaadja a 6 illetve a 17

értékeket, amelyek gyakorlaton szerepeltek.
Megjegyzés.∗ Gyakorlaton volt, hogy R(4, 4) ≤ 18. Igazából ez abból a feladatból
következik, hogy R(3, 4) ≤ 9, mert akkor a legelső tételből adódik, hogy R(4, 4) ≤
R(3, 4) + R(4, 3) ≤ 9 + 9 = 18 Megmutatjuk, hogy R(4, 4) ≥ 18. Ehhez meg kell adnunk
egy 17 csúcsú gráfot, amelyben nincs se teljes 4 pontú részgráf, se 4 olyan pont, amelyek
között nincs él. Legyenek a csúcsok a modulo 17 maradékosztályok (azaz 0, ..., 16). Az i
és j csúcsot kösse össze él, ha i − j kvadratikus maradék modulo 17 (azaz 1,2,4,8,9,13, 15
vagy 16). Fizikailag ki lehet számolni, hogy nincs négy olyan maradékosztály, hogy bármely
kettő különbsége kvadratikus maradék (vagy nem-maradék) legyen. Ezt megkönnyı́ti, ha
észrevesszük, hogy egy ilyen négyest el het tolni, és be lehet szorozni egy kvadratikus
maradékkal. Tehát feltehető, hogy 0,1 a maradékosztályaink között van. Innen viszont
tényleg számolnunk kell (végigpróbálni az eseteket). Jegyezzük meg, hogy ebből az is
következik,hogy R(3, 4) ≥ 9, mert ha kevesebb lebbe, akkor R(4, 4) ≤ R(3, 4) + R(4, 3) is
kevesebb lenne 18-nál.
Megjegyzés.∗∗ Az előzőhöz hasonlóan az is igaz, hogy R(3, 3, 3) ≥ 17. Ehhez a 16 csúcsú
teljes gráf egy szı́nezését kell megadnunk. Legyen P az 5 hosszú kör, csúcsait V (P )-vel,
éleit E(P )-vel jelöljük. Képzeljük a 16 csúcsú gráf csúcshalmazát úgy, mint V (P ) páros
elemszámú részhalmazainak halmazát. Ha A, B két ilyen részhalmaz, akkor legyen az
{A, B} él piros, ha A△B a P gráf éle, kék, ha A△B a P komplementerének éle, végül
4
az {A, B} él legyen zöld, ha |A△B| = 4. Itt A△B az A és B halmazok szimmetrikus
differenciáját jelöli. Erről a szı́nezésről megmutatható, hogy egyik szı́nben sincs benne
háromszög. Ehhez a szimmetrikus differencia asszociativitását kell felhasználni.
Feladat. Mutassuk meg, hogy R(3, 4) = 9. Adjuk is meg a 8 csúcsú teljes gráf egy kı́vánt
szı́nezését! (Ez szokott lenni gyakorlaton.)
Válassuk ki a 9 csúcsú teljes gráfunk egy v csúcsát. Ha ebből legalább 4 piros él indul
ki, akkor ezek végpontjai között vagy van piros él (és akkor v-vel egyẗt piros háromszög),
vagy minden él kék, ı́gy van kék teljes négyes. Ha pedig v-ből legfeljebb két piros él, azaz
legalább 6 kék él indul ki, akkor a kék élek másik végpontjai között vagy priros vagy kék
háromszög van R(3, 3) = 6 miatt. Az utóbbi esetben v-vel együtt megkapjuk a kék teljes
négyest. Eszerint v-ből pontosan három piros él megy ki. Ez minden v-re igaz, azaz a piros
élek gráfjában minden csúcs foka 3, ami ellentmondás. Tehát lesz olyan csúcs, amiből vagy
lgalább 4, vagy legfeljebb 2 piros él megy ki, amikor viszont a fentiekben találtunk piros
hármast vagy kék négyest.
Az egyenlőség belátásához meg kell adjuk a 8 csúcsú teljes gráf éleinek egy olyan
szı́nezését, amelyben sem piros hármas, sem kék négyes nincs. Képzeljük a csúcsokat egy
szabályos nyolcszög csúcsainak és legyenek a piros élek a sokszög oldalai és leghosszabb
átlói (azaz 12 piros él van). A többi élek persze kékek. Könnyű ellenőrizni, hogy ebben a
színezésben sem piros hármas, sem kék négyes nincs.
A következő állı́tás a Ramsey tétel egy tipikus alkalmazását mutatja be.
Tétel.∗∗ (Schur) Ha az első n természetes számot k osztályba osztjuk, ahol n ≥ ek!, akkor
az egyik osztály tartalmaz három olyan x, y, z számot, amelyekre x + y = z.
Bizonyı́tás. Mivel e nem racionális, ı́gy n ≥ ek! azt jelenti, hogy n ≥ 1 + ⌊et!⌋ ≥
R(3, 3, . . . , 3) (ahol itt k db 3-as van). Legyen {A1 , . . . , Ak } az {1, 2, . . . , n} szóban forgó
felosztása k osztályra (ezeket nevezzük “szı́neknek). Tekintsük azt a teljes gráfot, ame-
lynek csúcsai az {1, 2 . . . , n + 1} elemei, és szı́nezzük az i és j csúcsokat összekötő élt a ν
szı́nnel, ha |i − j| ∈ Aν . Az előző tétel miatt találunk három olyan pontot, i < j < k-t
úgy, hogy a közöttük menő élek azonos szı́nűek. Ez viszont azt jelenti, hogy az x = j − i,
y = k − j és z = k − i elemek ugyanazon Aν -ben vannak és persze z = x + y. (Jegyezzük
meg, hogy valójában az kellett, hogy n+1 ≥ R(3, ..., 3), ahol itt k szı́n, azaz k osztály van.
Feladat. Szı́nezzük ki k szı́nnel egy n elemű halmaz nemüres részhalmazait. Biz. be, hogy
ha n elég nagy (n ≥ ek!), akkor van két diszjunkt nemüres részhalmaz, X és Y , amelyekre
X, Y és X ∪ Y szı́ne azonos.
Feladat. Adjunk felső becslést R(3, 3, 4) értékére!
Feladat. Mutassuk meg, hogy
R(a1 , . . . , as ) ≤ R(a1 −1, a2 , . . . , as )+R(a1 , a2 −1, . . . , as )+. . .+R(a1 , . . . , as−1 , as −1)−s+2.
Több hasonló Ramsey-jellegű probléma vethető fel, mi egy Erdőstől és Szekerestől
származót tárgyalunk még, amely gyakorlaton szerepelt.
5
Feladat. Mutassuk meg, hogy van olyan M (k, ℓ) szám, hogy minden csupa különböző
tagból álló n ≥ M (k, ℓ) elemű valós sorozatnak vagy van k hosszú monoton növő, vagy
van ℓ hosszú monoton csökkenő részsorozata.
A megoldáshoz legyenek a teljes gráf csúcsai az a1 , a2 . . . , an elemek, és az ai és aj
közötti élt szı́nezzük pirosra ha ai ≤ aj , kékre ha ai > aj . Ha n ≥ R(k, ℓ), akkor vagy van
piros teljes k-as, ami egy monoton növő részsorozatnak felel meg, vagy van kék teljes ℓ-es,
ami szigorúan monoton csökkenő részsorozatnak felel meg.
Talán meglepő, hogy az M (k, ℓ) létezésére nagyon egyszerű bizonyı́tás adható a skat-
ulyaelv segı́tségével.
Tétel (Erdős–Szekeres).∗∗ M (k, ℓ) ≤ (k − 1)(ℓ − 1) + 1.
Bizonyı́tás. Legyenek a sorozat elemei x1 , . . . xn , n ≥ (k − 1)(ℓ − 1) + 1. Minden xi -hez
rendeljük hozzá azon (ai , bi ) számpárt, amelyre ai az xi -vel kezdődő leghosszabb monoton
növő, bi pedig a leghosszabb monoton csökkenő részsorozat hossza. Könnyű meggondolni,
hogy különböző i-kre nem lehet azonos az (ai , bi ) számpár. Ha a sorozatban nincsen a
kı́vánt monoton részsorozat, akkor az (ai , bi ) párokra 1 ≤ ai < k, 1 ≤ bi < ℓ, ı́gy az
(ai , bi ) pároknak csak (k − 1)(ℓ − 1) lehetséges értéke van. Ez viszont a skatulyaelv szerint
ellentmondás.
Ráadásul n = (k − 1)(ℓ − 1) esetén meg is lehet olyan sorozatot adni, hogy a fenti
bizonyı́tásban minden skatulyába csak egy elem kerüljön, vagyis M (k, ℓ) = (k−1)(ℓ−1)+1.
(Keressünk ilyen példát!)
A teljes gráf élei éppen a csúcsok kételemű részhalmazai. Ehelyett az r elemű
részhalmazokat is tekinthetnénk és erre az esetre is általánosı́thatjuk a Ramsey-tételeket.
Ez előadáson egyáltalán nem szerepelt, vizsgán nem lesz, csak az érdekesség kedvéért
szerepel∗∗ .
Tétel (Ramsey). Bármely, r, s ≥ 2, a1 , a2 , . . . , as ≥ r természetes számokra van olyan
n0 , amelyre n ≥ n0 -ra n elemű A halmaz r-eseit s szı́nnel tetszőlegesen szı́nezve van olyan
i és Ai ⊆ A, |Ai | = ai , amelynek minden r-ese az i. szı́nre van szı́nezve.
Ezt nem fogjuk bizonyı́tani, azonban egy-két alkalmazásáról szólunk néhány szót. A
legkisebb n-et, amelyre a tétel állı́tása igaz, Rr (a1 , . . . , as )-sel jelöljük.
Erdős Pál és Szekeres György vizsgálta a következő kérdést: Van-e olyan N , amelyre
a sı́k N általános helyzetű pontja közül biztosan kiválasztható t olyan, amelyek konvex
t-szög csúcsai. Itt az általános helyzet azt jelenti, hogy az N pont között nem lehet három
egy egyenesen levő. Ez a feltétel csak a triviális esetek kizárására szolgál, pl. arra, hogy
ne lehessenek a pontok mind egy egyenesen, mert akkor még háromszög sem választható
ki közülük. A bizonyı́tást mi csak vázoljuk. Kulcsfontosságú az alábbi, Klein Esztertől
(később Szekeres György felesége lett) származó észrevétel.
Állı́tás. Öt általános helyzetű pont közül mindig kiválasztható konvex négyszög.
Állı́tás. A sı́kon n általános helyzetű pont akkor és csak akkor konvex helyzetű, ha bármely
négy pontja konvex helyzetű (azaz egy sokszög konvexsége résznégyszögei konvexségétől
függ).
6
Tétel. Bármely t ≥ 3 esetén létezik olyan K(t) szám, hogy minden legalább K(t) elemű
általános helyzetű sı́kbeli ponthalmazból kiválasztható t konvex helyzetű pont. (Jelölje
K(t) a legkisebb ilyen számot.)
Bizonyı́tás. A bizonyı́tás hasonlı́t a Ramsey-számok becslése utáni példára. Válasszuk
K(t)-nek az R4 (t, 5) Ramsey-számot. Szı́nezzük az n ≥ K(t) elemű ponthalmaz négyeseit
pirosra illetve kékre, aszerint, hogy konvex vagy konkáv helyzetűek. A Ramsey-tétel szerint
vagy létezik t olyan pont, amelynek minden négyese piros, vagy pedig van 5 olyan pont,
amelynek minden négyese kék. Ez utóbbi Klein Eszter észrevétele szerint nem fordulhat
elő, az előbbi pedig azt jelenti, hogy a t pont konvex helyzetű (ld. előző állı́tást.).
Erdős és Szekeres azt is belátták, hogy a mostaninál sokkal jobb becslést is lehet adni
K(t)-re:

t−2 2t − 4
2 + 1 ≤ K(t) ≤ + 1.
t−2
7
éL
Úü i4!. W
R(3,r)>9
R(a.,3, il*'l T
Ho- n^n§ , a!*|,,r l

U?
,irt o
t
a
'<,lr,
.O ü
**)=6 ?nno*
.1 iryüíü-'t A
TURÁN TÉTELKÖR
A témakörben az alábbi jelleg¶ kérdéssel foglalkozunk:
Hány éle lehet egy n sú sú egyszer¶ gráfnak, ha nem tartalmaz részgráfként

valamely adott H gráfot (illetve a H1 , . . . , Hs gráfok egyikét sem)?
A témakör els® eredményei Turán Pál el®tt már ismertek voltak, azonban ®
kezdeményezte a fenti téma szisztematikus vizsgálatát 1940 körül.
Mantel tétele (1907). Ha az n sú sú G egyszer¶ gráf nem tartalmaz háromszöget,

akkor éleinek száma |E(G)| ≤ n2 /4.
Miel®tt a bizonyításra rátérünk, jegyezzük meg, hogy ha n páros, akkor egy olyan
teljes páros gráfnak, amelynek mindkét osztályában n/2 pontja van, éppen n2 /4 éle
van, így az eredmény éles.
Bizonyítás. Legyen x, y ∈ V (G) két {x, y} ∈ E(G)).

éllel összekötött sú s (azaz
Ekkor x-nek és y -nak nem lehet közös szonszédja, vagyis, ha G(x) és G(y) jelöli az
x-szel illetve y -nal összekötött sú sok halmazát, akkor G(x) és G(y) diszjunktak.
Mivel G(x) elemszáma éppen x foka, vagyis d(x), így azt kapjuk, hogy
d(x) + d(y) ≤ n, ∀x, y ∈ V (G) : {x, y} ∈ E(G).
Ez valójában egy |E(G)| = e db egyenl®tlenségb®l álló egyenl®tlenség-rendszer. Ha

ezeket összeadjuk, akkor a bal oldalon egy rögzített x sú s foka annyiszor fordul
el®, ahány vele összekötött y -t tudunk találni, vagyis d(x)-szer. Így azt kapjuk, hogy
X
(d(x))2 ≤ ne.
x∈V (G)
Mivel a fokszámok összege 2e, alkalmazhatjuk a számtani és a négyzetes közép közti

egyenl®tlenséget, ami szerint
 2
X X
 d(x) ≤ n (d(x))2 .
x∈V (G) x∈V (G)
Ebb®l a
4e2 ≤ n · (ne)
egyenl®tlenséget kapjuk, amib®l valóban e ≤ n2 /4 következik.
A számtani és négyzetes közép közti egyenl®tlenség helyett hivatkozhattunk volna

arra is, hogy az f (x) = x2 függvény
P szigorúan konvex, így f ((x1 + . . . + xk )/k) ≤
(f (x1 ) + . . . + f (xk ))/k , vagyis ( d(x)/n) ≤ ( (d(x))2 )/n.
2
P
Vizsgáljuk meg, mikor lehet egyenl®ség a tételben. Ehhez kell, hogy minden fok-
szám azonos legyen ( sak ekkor lehet egyenl®ség a számtani és mértani közép közti
egyenl®tlenségben), és a kiindulási d(x) + d(y) ≤ n egyenl®tlenségben is egyenl®-
ség legyen m inden {x, y} élre. Általában is, ha egyetlen olyan {x, y} élt találunk,
amelyre d(x) + d(y) = n, már akkor is következik, hogy G páros gráf, amelynek
két osztálya G(x) illetve G(y). Ennek felhasználásával e = n2 /4 sak úgy lehet, ha
n páros és G teljes páros gráf két n/2 méret¶ osztállyal. Hasonlóan vizsgálhatjuk
2
meg azt az esetet, amikor n páratlan. Ekkor az e ≤ n /4 valójában azt jelenti, hogy
e ≤ (n2 − 1)/4, és egyenl®ség esetén G olyan teljes páros gráf, amelynek osztályai
(n + 1)/2 és (n − 1)/2. Így kimondhatjuk a Mantel tétel alábbi kiegészítését.
Kiegészítés Mantel tételéhez. G gráf élszáma [n2 /4],
Ha a háromszögmentes
akkor G olyan teljes páros gráf, amelynek osztályai n/2 sú súak, ha n páros, (n ±
1)/2 sú súak, ha n páratlan.
A háromszög felfogható 3 hosszú körként és 3 sú sú teljes gráfként is, ennek
megfelel®en kétféle általánosításra is lehet®ség van. Természetes megnézni, hogy mi
történik, ha a 4 hosszú kört zárjuk ki. Ezt a kérdést egy számelméleti probléma
kap sán Erd®s Pál az 1930-as években vizsgálta meg.
Tétel. Ha az n sú sú G egyszer¶ gráf nem tartalmaz részgráfként 4 hosszú kört

(röviden G C4 -mentes), akkor élszámára
n √
|E(G) ≤ (1 + 4n − 3)
4
teljesül.
Bizonyítás. Megszámoljuk kétféleképpen a gráfban a V bet¶ket ( seresznyéket),

vagyis az olyan élpárokat, amelyeknek egyik végpontja közös. Pontról pontra szá-
d(x)
P
molva a V bet¶k száma éppen x∈V (G) . Másrészt az nem fordulhat el®, hogy
2
ugyanarra a pontpárra két V bet¶t is lehessen illeszteni, mert azok együtt C4 -et
alkotnának. Így
X d(x) n
≤
2 2
x∈V (G)
(a jobb oldal az összes pontpárok száma). Az élszámot e-vel jelölve, az egyenl®tlen-

séget 2-vel megszorozva és rendezve a
X
(d(x))2 − 2e ≤ n(n − 1)
x∈V (G)
egyenl®tlenséget kapjuk. A Mantel tétel bizonyításához hasonlóan a számtani és

négyzetes közép közti egyenl®tlenséget használva ebb®l a
(2e)2
− 2e − n(n − 1) ≤ 0
n
adódik, amely az e-ben másodfokú
4e2 − 2en − n2 (n − 1) ≤ 0
egyenl®tlenséget kapjuk. A bal oldali függvény grakonja felfelé álló parabola, így e
a két gyök között kell legyen. A tételben szerepl® fels® be slés jobb oldala éppen az
egyenlet pozitív gyöke (a másik gyök negatív).
2
Látjuk, hogy lényeges különbség van a C3 és a C4 kizárása között. Az els® eset-
ben cn2 él lehetett, a másodikban azonban ennél nagyságrendileg kevesebb. Ennek
okára a Turán tétel után visszatérünk. A kizárt C4 esetében nem nyilvánvaló, hogy
a tétel éles-e. Mi annyit mutatunk sak meg, hogy legalábbis a nagyságrend (azaz a
√
cn n) helyes.
Példa (Klein Eszter). Páros gráfot fogunk készíteni, amely a szokásos koordináta-
geometria mod p változatát használja. A páros gráf két osztályát pontoknak és
egyeneseknek nevezzük ezen analógia miatt. Legyen p rögzített prímszám.
Pontok: az (x, y) párok, ahol x, y tetsz®leges mod p maradékosztály
Egyenesek: a [c] és a [m, b] szimbólumok, amelyek szemléletesen az x = c egyen-
let¶ függ®leges, valamint az y = mx + b egyenlet¶ ferde egyenesek analogonjai
Élek: az (x, y) pontot akkor és sak akkor kötjük össze a [c] egynessel, ha x = c;
(x, y) és [m, b] között pedig pontosan akkor van él, ha y = mx + b. (Szóval az él azt
fejezi ki, hogy a pont rajta van az egyenesen).
2
A dení ió alapján nem nehéz belátni, hogy a pontok száma p , az egyeneseké
p + p2 , páros gráfunknak pedig p2 (p + 1) éle van. Ez utóbbihoz azt kell meggondol-
nunk, hogy mindent pont-nak p+1 a foka (1 függ®leges és p ferde egyenessel van
összekötve), minden egyenes pedig
√ √ p ponttal van összekötve. Ha n = p + 2p2 ,
akkor az élszám kb n n/ 2.
Az, hogy gráfunk nem tartalmaz C4 -et, abból következik, hogy ugyanazokkal a
képletekkel lehet meghatározni két pont összeköt® egyenesét, mint a valós euklidészi
síkon, sak modulo p kell számolnunk.
Miel®tt Turán tételére rátérnénk, idézzünk fel néhány dolgot. Egy gráf r -kro-
matikus vagy r -osztályú, ha sú sai r nem-üres részre (osztályra) oszthatók úgy,
hogy a részeken belül ne menjenek élek (az osztályok az egy-egy színnel színezett
sú soknak felelnek meg). A páros gráfok éppen a 2 osztályú gráfok. Egy r -osztályú
gráf teljes, ha a különböz® részekbe es® sú sok össze vannak kötve. Az els® kérdés,
amit meggondolunk, hogy melyik r -osztályú gráfnak van a legtöbb éle.
Lemma. Az n sú sú, r osztályú gráfok közül annak a teljes r-osztályú gráfnak van
a legtöbb éle, amelyben bármely két osztály mérete legfeljebb eggyel tér el. Ez más
szóval azt jelenti, hogy minden osztály mérete n/r alsó vagy fels® egész része.
Bizonyítás . Az nyilvánvaló, hogy a gráfnak teljes r-osztályú gráfnak kell lennie, a
∗
kérdés az osztályok mérete. Jelölje az osztályok méretét n1 , . . . , nr . Mivel véges sok

lehetséges ni -sorozat van, biztos van olyan, amelyre az élszám maximális. Tegyük
fel, hogy két osztály mérete legalább 2-vel különbözik, mondjuk legyen n1 ≥ n2 + 2.
Tegyünk át egy sú sot a második osztályból az els®be. Ekkor az eredeti r -osztályú
teljes gráf és az áttétel utáni gráf élei sak ki sit különböznek, hisz sak az els® két
osztály sú sai között men® élek változnak. Az eredetiben ezek száma n1 n2 , az újban
(n1 − 1)(n2 + 1). Ez utóbbi n1 n2 + (n1 − n2 ) − 1, így nagyobb az eredeti élszámnál.
Ez ellentmodás, azaz |ni − nj | ≤ 1 minden i, j -re.
Dení ió. Az n sú sú, r osztályú Turán-gráf az az (izomora erejéig egyértelm¶!)
teljes r -osztályú gráf, amelyben bármely két osztály mérete legfeljebb eggyel tér el
3
egymástól. (Tehát ha pl. r osztja n-et, akkor minden osztály mérete n/r .) Az n
sú sú, r osztályú Turán gráfot T (n, r) jelöli.
Ha r = 2, akkor a Turán gráf a Mantel tétel utáni fejtegetésben szerepl® teljes
páros gráf, amelynek osztályai n/2 sú sot tartalmaznak, ha n páros, (n + 1)/2 és
(n − 1)/2 sú sot, ha n páratlan.
Írjuk fel a Turán-gráf élszámát, legalábbis abban az esetben, ha r osztja n-et.
T (n, r) komplementere r darab diszjunkt Kn/r , így |E(T (n, r))| = n2 − r · n/r

. Ez
2
2 2 2
durván számolva n /2 − r(n/r) /2 = (1 − 1/r)n /2, vagyis a teljes gráf élszámának
durván az (1−1/r)-szerese. A nagyságrend nem változik akkor sem, ha r nem osztója
n-nek.
n sú sú gráfnak hány éle lehet
Turán tétele arra a kérdésre ad választ, hogy egy
legfeljebb, ha nem tartalmaz Kr+1 -et (azaz teljes r + 1 sú sú részgráfot). Vegyük
észre, hogy egyetlen r osztályú gráf sem tartalmazhat Kr+1 -et. Valóban, ha lenne a
gráfban Kr+1 , akkor a skatulyaelv szerint egy Kr+1 -nek két sú sa azonos osztályba
esne, de akkor nem lehetne összekötve, ellentmondás. Így a kérdés az, hogy lehet-e
egy Kr+1 -et nem tartalmazó gráfnak T (n, r)-nél több éle.
Turán tétele. Ha az
n sú sú G gráf nem tartalmaz Kr+1 -et részgráfként, akkor
legfeljebb annyi éle lehet, mint a T (n, r) Turán gráfnak. Ha G-nek éppen ennyi éle
van, akkor G nem lehet más, mint T (n, r).
Bizonyítás∗∗. Csak a fels® be slést bizonyítjuk, az egyenl®ség leírását nem, de a

bizonyításból meggondolható lenne. A most leírt bizonyítás Erd®s Páltól származik.
Azt fogjuk megmutatni, hogy van olyan r -osztályú H gráf, amely G sú sain van
deniálva (azaz V (G) = V (H)) és amelyre minden sú s G-beli foka legfeljebb
akkora, mint az illet® sú s H -beli foka (formálisan: dG (x) ≤ dH (x) minden x ∈
V (G)-re). Ebb®l már következik, hogy H -nak legalább annyi éle van, mint G-nek,
hiszen a fokszámok összege az élszám kétszerese.
Válasszunk ki egy v maximális fokú sú sot, és jelölje N a v -vel össze nem kötött
sú sok halmazát. Készítsük el G-b®l az alábbi Gv gráfot: töröljük ki az esetlegesen
N -en belüli éleket, és N minden sú sát kössuk össze V (G) \ N minden sú sával.
A V (G) \ N sú sai közti éleket ne változtassuk.
v
A kapott G gráfban továbbra sin s Kr+1 , mert ha lenne, akkor V (G) \ N -ben
lenne Kr . Ekkor viszont az eredeti G-ben ehhez hozzávéve v -t, Kr+1 -et kapnánk.
v
Másrészt viszont minden x pontra a G -beli fokszám legalább akkora, mint a G-beli.
Ez N pontjaira amiatt teljesül, hogy v fokszáma maximális volt, az x ∈ V (G) \ N -
beli pontokra pedig azért, mert a V (G) \ N -beli éleket nem változtattuk, és G-ben
korábban x nem feltétlen volt minden N -beli ponttal összekötve.
Ezután ugyanezt az eljárást folytatjuk a G gráf V (G) \ N pontjai által feszített
részgráfjára. Ebben a gráfban korábbi megjegyzésünk szerint nin sen Kr . Ha pre-
ízek vagyunk, akkor ezt r szerinti induk ióval lehetne megfogalmazni: a V (G) \ N
sú shalmazon van olyan G (r − 1)-osztályú gráf, amelynek fokszámai legalább a
∗
G gráf V (G) \ N pontjai által feszített részgráfjának fokszámai. Ennek a G∗ -nak a

v
pontjait kötjük össze N pontjaival, így kapjuk a G gráfot.
Mese. Általában, ha a kizárt H gráf kromatikus száma r+1, akkor H nem fordulhat
4
el® a T (n, r) Turán-gráfban. Ha ugyanis részgráfja lenne T (n, r)-nek,
H -ban akkor
a Turán-gráfban azonos osztályba es® sú sokat azonos színre színezveH -nak egy r
színnel való színezését kapnánk. Ebb®l azt láthatjuk, hogy ha χ(H) = r + 1, akkor
a legtöbb él¶ H -t nem tartalmazó gráfnak legalább annyi éle van, mint a T (n, r)
Turán-gráfnak. Erd®sStoneSimonovits mutatták meg, hogy ez aszimptotikusan
így is van, a legtöbb él¶ H -t nem tartalmazó gráf e élszámára
χ(H) − 2 2
e∼ n,
2(χ(H) − 1)
ha χ(H) ≥ 3.
5
HALMAZRENDSZEREK
Ebben a témakörben az alábbi tíusú kérdésekkel foglalkozunk. Legyen V =
{1, 2, . . . , n} egy alaphalmaznak, F = {C1 , . . . , Cm } ennek bizonyos részhalmazai.
Ha hangsúlyozni akarjuk, hogy V az alaphalmaz, akkor V feletti halmnazrendszer-
r®l fogunk beszélni. V -re gondolhatunk úgy, mint egy város lakóira, a Ci halmazok
pedig klubok. Az önkormányzat szabályokat hoz a klubok alakítására (például egyik
klub sem lehet részhalmaza a másiknak; a klubok k elem¶ek és bármelyik kett®nek
kell legyen közös eleme, stb.). A kérdés az, hogy a szabályoknak megfelel®en leg-
feljebb hány klub hozható létre. Ha ezt a kérdést sikerül megválaszolnunk, akkor
érdemes megnézni, hogy a kapott fels® be slés éles-e, melyek azok az F -ek, ame-
lyek elemszáma maximális. Láthatjuk tehát, hogy a kérdésfelvetés a Turán tételhez
hasonló, a különbség (a szabályokon kívül) abban van, hogy V bizonyos kételem¶
részhalmazai (élek) helyett V részhalmazait tekintjük. Ezen kap solat miatt a V fe-
letti halmazrendszereket szokták hipergráfoknak is nevezni. Az egyik els® eredmény
ebben a kérdéskörben Sperner tétele.
Dení ió. Az F = {C1 , . . . , Cm } halmazrendszer Sperner-rendszer, ha egyik Ci sem

Ci 6⊆ Cj , ha i 6= j .
része másiknak. Formálisan:
Sperner tétele. Ha F = {C1 , . . . , Cm } Sperner-rendszer egy n elem¶ halmaz felett,

n
akkor m ≤ [n/2] .
Bizonyítás. (Erre az ötletre permutá iós módszer néven hivatkozunk majd.) A
bizonyítás eleje egy önmagában is érdekes egyenl®tlenség Sperner-rendszerekre, ame-
lyet LYM-egyenl®tlenségnek szoktak nevezni (bár, mint Re ski András szokta mon-
dani, helyesebb lenne YBLM vagy a vi kedvéért YBL M-egyenl®tlenségnek hívni,
ezt kés®bb indokoljuk majd).
YBL M-egyenl®tlenség. Legyen F = {C1 , . . . , Cm } Sperner-rendszer a V alaphal-

mazon (azaz Ci ⊆ V ). Ekkor
m
X 1
n
≤ 1.
i=1 |Ci |
Bizonyítás. Tekintsük a V alaphalmaz olyan sorrendjeit (permutá ióit), amelyben

valamely Ci elemei a sorrend legels® |Ci | elemét alkotják. Vegyük észre, hogy minden
sorrendhez legfeljebb egy ilyen i tartozhat, hiszen ha kett® is lenne, akkor F tartal-
mazna két olyan halmazt, amelyek közül az egyik része a másiknak. Egy rögzített
i-re olyan sorrend, amelyben Ci elemei vannak az els® helyeken, |Ci |!(n−|Ci |)! darab
van. Ha ezeket összeadjuk minden i-re, akkor minden sorrendet legfeljebb egyszer
kapunk meg, így
m
X
|Ci |!(n − |Ci|)! ≤ n!,
i=1
amib®l az YBL M-egyenl®tlenség átrendezéssel adódik.

Az YBL M-egyenl®tlenségb®l viszont azonnal következik a Sperner-tétel. Mivel
a binomiális együtthatók közül a középs®(k) a legnagyobb(ak), ez azt jelenti, hogy
n n

|Ci |
≤ [n/2]
teljesül minden i-re. Így
m m
X 1 X 1 1
1≥ n
≥ n
=m n
,
i=1 |Ci | i=1 [n/2] [n/2]
n

vagyis m≤ [n/2]
.
Kiegészítés
a Sperner tételhez. Ha egy n elem¶ V feletti F Sperner-rendszerre
n
m = [n/2] , akkor az n páros esetben F az összes n/2 elem¶ részhalmazból áll. Ha
n páratlan, akkor F vagy az összes (n − 1)/2 elem¶, vagy az összes (n + 1)/2 elem¶
részhalmazból kell álljon.
Kiegészítés az YBL M-egyenl®tlenséghez.∗∗ Ha egy V feletti F Sperner-rendszerre
egyenl®ség teljesül az YBL M-egyenl®tlenségben, akkor valamely 0 ≤ k ≤ n-re F a
V összes k elem¶ részhalmazából kell álljon. Ez magában foglalja azt a két triviális
esetet, amikor F = {∅} illetve F = {V } (k = 0 illetve k = n).
Az YBL M egyenl®tlenséget el®ször komplikált módon Yamamoto bizonyította.
A permutá iós módszer Lubell-t®l származik, Meshalkin pedig általánosította az
eredményt. A B bet¶ Bollobás Bélára utal. Jegyezzünk meg, hogy az YBL M
sorrend megegyezik az id®rendi sorrenddel. Bollobás tétele el®tt szükségünk van egy
dení ióra.
Dení ió. Legyen V tetsz®leges alaphalmaz. Az A = {A1 , . . . , Am } és B = {B1 , . . . , Bm }

halmazrendszereket keresztben metsz® nek nevezzük, ha Ai ∩ Bi = ∅, de i 6= j -re
Ai ∩ Bj 6= ∅.
Bollobás tétele. Legyen A = {A1 , . . . , Am } és B = {B1 , . . . , Bm } keresztben metsz®
halmazrendszerek. Ekkor
m
X 1
|Ai |+|Bi |
≤ 1.
i=1 |Ai |
Bizonyítás. A bizonyítás nem Bollobás eredeti bizonyítása, hanem (egymástól füg-

getlenül) Katona Gyulától, Jaegert®l és Payantól származik. ötlete nagyon hasonlít
a permutá ió módszerre. Tekintsük a V alaphalmaz azon permutá ióit (sorrendjeit),
amelyben valamely i-re Ai minden eleme megel®zi Bi minden elemét. Egy adott sor-
rendhez legfeljebb egy jó i indexet lehet találni. Ha ugyanis i és j is jó lenne, akkor
Ai ∩ Bj miatt az Ai elemei között lenne egy bj ∈ Bj elem, és ugyanígy a Bi ele-
mei között lenne aj ∈ Aj elem. MivelAi minden eleme megel®zi Bi minden elemét,
így bj megel®zi aj -t, ami viszont azt jelenti, hogy a j index nem lehet jó az adott
sorrendhez. Rögzített i-re a jó sorrendek száma

n
Ji = · (|Ai |)!(|Bi |)! · (n − |Ai | − |Bi |)!,
|Ai | + |Bi |
ahol a binomiális együtthatóval kiválasztjuk azt az |Ai | + |Bi | helyet ahova Ai és Bi
elemei kerülnek, ezek közül az els® |Ai | helyre kell valamilyen sorrendben elhelyez-
nünk Ai , utána Bi elemeit (ez magyarázza a két faktoriálist), végül az Ai ∪ Bi -be
nem tartozó elemeket kell elhelyezzük a fennmaradó helyekre tetsz®leges sorrendben.
2
Ha a Ji -ket i = 1, . . . , m-re összeadjuk, akkor minden sorrendet legfeljebb egyszer
veszünk tekintetbe, vagyis
m
X
Ji ≤ n!.
i=1
Egyszer¶sítés és rendezés után a tételbeli egyenl®tlenséget kapjuk.

Ha észrevesszük, hogy A = {A1 , . . . , Am } akkor és sak akkor Sperner-rendszer,
ha A és B = {V \ A1 , . . . , V \ Am } keresztben metsz® halmazrendszerek, akkor
láthatjuk, hogy Bollobás tételéb®l következik az YBL M egyenl®tlenség.
Abban az esetben, amikor A elemei r, B elemei s elem¶ részhalmazai V -nek, a

r+s

Bollobás tételbeli egyenl®tlenség azt adja, hogy m≤ r
, az alaphalmaz méretét®l
függetlenül.
A halmazrendszerekre vonatkozó extremális kérdések másik klasszikusa Erd®s

KoRado tétele.
Erd®sKoRado tétel.∗ Legyen V tetsz®leges n elem¶ alaphalmaz, k ≤ n/2 rög-

zített természetes szám. Legyen C = {C1 , . . . , Cm } olyan V feletti halmazrendszer,
amelyre
1) Ci 6= Cj (ha i 6= j ),
2) |Ci | = k minden i = 1, . . . , m-re,
3) és Ci ∩ Cj 6= ∅, minden i 6= j -re.
Ekkor

n−1

m≤ .
k−1
Jegyezzük meg, hogy a be slés éles, ha rögzítünk egy v ∈V elemet és C a v -t
n−1

tartalmazó k -elem¶ részhalmazokból áll, akkor |C| = .
k−1
Ha az elemszámra vonatkozó 2) feltételt elhagyjuk, akkor m = 2n−1 halmaz
is megadható a feltételeknek megfelel®en (pl. vegyünk egy adott v ∈ V elemet
tartalmazó összes részhalmazt). Másrészt ennél több halmazt nem is tudunk meg-
adni. Állítsuk párba a részhalmazokat, mindegyiket a komplementerével. Ilyen pár
2n /2 = 2n−1 van, és mindegyik párból sak az egyik részhalmaz lehet eleme C-nek.
A további részben a Sperner tételhez f¶z¶nk néhány megjegyzést.
A Sperner tétel visszavezetése párosításokra . ∗∗
Miel®tt az els® bizonyításra rátérünk, idézzünk fel egy múlt félévi trükkös ska-
tulyaelves feladatot: az 1, . . . 2n számok közül legfeljebb hányat választhatunk ki
olymódon, hogy ne legyen közöttük kett® úgy, hogy a kisebbik osztja a nagyobbikat.
A skatulyák legyenek a páratlan számok, és a 2k − 1-hez tartozó skatulyába kerülje-
s
nek a (2k − 1) · 2 alakú számok. Egy skatulyába nyilván nem kerülhet két szám, így
legfeljebb n számot adhatunk meg. Másrészt az n + 1, . . . , 2n számok között nin s
kett®, hogy a kisebbik osztaná a nagyobbat.
Ezt az ötletet alkalmazzuk a bizonyításban, az összes részhalmazokat páronként

diszjunkt lán okra bontjuk. Az A1 ⊂ A2 ⊂ . . . As halmazokat nevezzük lán nak. A
bizonyításban ez a lán olyan lesz, hogy Ai+1 \ Ai mindig egyetlen elemet tartalmaz.
3
Bizonyítás párosításokkal. Készítsünk gráfot V részhalmazaiból a következ®kép-
pen: a sú sok szinteken helyezkednek el, n + 1 szint van, sorszámuk 0-tól n-ig megy.
n

Az i-edik szinten sú s van, melyek V i-elem¶ részhalmazainak felelnek meg.
i
Élek sak az i-edik és az i + 1-edik szint sú sai között mennek, az A és a B között
akkor megy él, ha |A| = i, |B| = i + 1 és A ⊂ B. Ebben a gráfban olyan diszjunkt
utakat keresünk majd, amelyek lán ok (lásd a biz.-t megel®z® megjegyzést). Eze-
ket az utakat nem egyenként építjük, hanem egyszerre minden utat továbbépítünk
az i-edik és az (i + 1)-edik szint között. Az i-edik és az (i + 1)-edik szint között
olyan párosítást keresünk, amely az i-edik szint minden sú sát fedi (ezt i < n/2-re
tesszük meg). E két szint között egy páros gráfot látunk, amelyben minden az i-edik
szinten (alsó) lev® sú s foka (n − i) (hiszen egy i-elem¶ részhalmazhoz ennyifér-
leképpen vehetünk hozzá egy elemet), minden az (i + 1)-edik szinten (fels®) lev®
sú s foka i+1 (hiszen egy i+1 elem¶ részhalmazból ennyiféleképpen hagyhatunk
el egy elemet). Egy ilyen gráfban létezik a kevesebb sú sú osztályt fed® párosítás
(ld. az els® ZH egyik feladatát!). Ehhez ellen®riznünk kell a Hall-feltétel teljesülését.
Legyen X az alsó szint sú sainak egy részhalmaza, Y pedig azon fels® sú sok hal-
maza, amelyek X valamely pontjával össze vannak kötve. Tekintsük sak az X ∪ Y
által feszítettH részgráfot. Ekkor az X és Y között men® (H -beli) élek száma pon-
tosan |X| · (n − i) (alulról felfelé számolva). Másrészt Y minden pontjának foka
H -ban legfeljebb i + 1, így az élek száma H -ban legfeljebb |Y | · (i + 1). Ebb®l az
|X|(n − i) ≤ |Y |(i + 1) egyenl®tlenséget kapjuk, amib®l valóban |Y | ≥ |X| jön, te-
kintettel arra, hogy i < n/2 miatt n − i ≥ i + 1. Így egészen a középs® szintig (vagy
szintekig) építhetjük az utakat. Ezután feje tetejére állítva a gráfot fordítva sinál-
hatjuk ugyanezt. Az eljárással a gráfot diszjunkt utakra bontottuk, ahol minden út
tartalmaz a középs® szint(ek)r®l legalább egy pontot (az utak legtöbbje a középs®
szint egy pontjából áll, ha n páros; egyetlen élt tartalmaz a két középs® szint között,
ha n páratlan). Így az utak száma megegyezik a középs® szint(ek) sú sszámával,
n

vagyis -vel. Mivel F minden útból (ami a halmazos megfogalmazásban lán )
[n/2]
n

legfeljebb egy pontot tartalmazhat, így valóban m ≤ .
[n/2]
A bizonyítás kul sa az volt, hogy az i-edik és az (i + 1)-edik szint között van
az i-edik szintet fed® párosítás (ha i < n/2). Ezt ktív pontok bevezetésével is
n n

láthatjuk: vegyünk az i-edik szinthez
i+1
− i
ktív pontot és kössük össze ezeket
a (i+1)-edik szint sú saival úgy, hogy (n−i)-reguláris páros gráfot kapjunk. Ebben
van teljes párosítás, amelynek a ktív pontokat nem használó része az eredeti gráfban
egy az i-edik szintet fed® párosítás.
A két bizonyításból összerakható, hogy mikor érhet® el az egyenl®ség. A permu-
tá iós bizonyításból következik, hogy minden Ci -nek [n/2] elem¶nek kell lennie. A
párosításos bizonyításból viszont kiolvasható, hogy ha n páratlan, akkor nem lehet
vegyesen venni az (n − 1)/2 és az (n + 1)/2 elem¶ részhalmazokat. (Ez nem magá-
tól értet®d®, de meggondolható.) Tehát az n páratlan esetben pontosan két esetben
fordulhat el® egyenl®ség, ha az összes (n − 1)/2 elem¶, vagy ha az összes (n + 1)/2
elem¶ részhalmaz alkotja F -et. Ez volt a fenti kiegészítés a Sperner tételhez.

Véges Matematika 2

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Véges Matematika 2

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Párosı́tások páros gráfban

A deficites Hall-tétel segı́tségével azt is megmondhatjuk, hogy mekkora egy páros

A deﬁcites Hall-tétel alapján elméletileg meghatározhatjuk, hogy egy G = (A, B; E)

Állítás. Legyen G = (V ; E) egy tetszőleges gráf és P ⊂ E egy párosítás. Ha van javító

Párosítás növelése javító úttal egy páros gráfban.

Tétel. Legyen G = (V ; E) egy tetszőleges gráf és P ⊂ E egy párosítás. Ha nincs javító

P ∩ P ′ élei körök utak

Javító utak keresése páros gráfokban szélességi kereséssel

Első lépés: mohón keresünk egy párosítást.

Mivel F fedetlen A-beli csúcs, a táblázatból kiolvasható F − 2 − B − 6 út javító út lesz.

1Vagy esetleg már u átvizsgálása előtt is ott volt. Előfordulhat ez?

3. ábra. A növelt párosítás.

Erre újra elvégezve az eljárás lépéseit, a következő táblázat adódik:

Kezdetben minden 1 ≤ i ≤ n számra ALLAPOT(i) = 0. A csúcsok állapotát az eljárás

Véges matematika 1 előadás

September 21, 2017

Véges matematika 1 előadás Javító utak páros gráfokban

Véges matematika 1 előadás Javító utak páros gráfokban

Keresünk egy tetszőleges P párosítást.

Véges matematika 1 előadás Javító utak páros gráfokban

Keresünk egy tetszőleges P párosítást.

Véges matematika 1 előadás Javító utak páros gráfokban

Ennek megfelelő irányítást veszünk, pl. B felé irányítva P éleit, a

Véges matematika 1 előadás Javító utak páros gráfokban

Ennek megfelelő irányítást veszünk, pl. B felé irányítva P éleit, a

Véges matematika 1 előadás Javító utak páros gráfokban

Megkeressük és az ELÉRÉSI LISTÁ-ba írjuk a B-beli fedetlen

Véges matematika 1 előadás Javító utak páros gráfokban

Véges matematika 1 előadás Javító utak páros gráfokban

Véges matematika 1 előadás Javító utak páros gráfokban

Véges matematika 1 előadás Javító utak páros gráfokban

Véges matematika 1 előadás Javító utak páros gráfokban

Véges matematika 1 előadás Javító utak páros gráfokban

Véges matematika 1 előadás Javító utak páros gráfokban

Véges matematika 1 előadás Javító utak páros gráfokban

Véges matematika 1 előadás Javító utak páros gráfokban

Véges matematika 1 előadás Javító utak páros gráfokban

Véges matematika 1 előadás Javító utak páros gráfokban

Véges matematika 1 előadás Javító utak páros gráfokban

Véges matematika 1 előadás Javító utak páros gráfokban

Véges matematika 1 előadás Javító utak páros gráfokban

Véges matematika 1 előadás Javító utak páros gráfokban

Véges matematika 1 előadás Javító utak páros gráfokban

Véges matematika 1 előadás Javító utak páros gráfokban

Véges matematika 1 előadás Javító utak páros gráfokban

Véges matematika 1 előadás Javító utak páros gráfokban

Véges matematika 1 előadás Javító utak páros gráfokban

Az új, növelt párosításból kiindulva megismételjük a javítóút-kereső

Véges matematika 1 előadás Javító utak páros gráfokban

Az alábbi eredmény adódik:

Véges matematika 1 előadás Javító utak páros gráfokban

Az alábbi eredmény adódik:

Véges matematika 1 előadás Javító utak páros gráfokban

Az alábbi eredmény adódik:

Véges matematika 1 előadás Javító utak páros gráfokban

Az alábbi eredmény adódik:

Véges matematika 1 előadás Javító utak páros gráfokban

Az alábbi eredmény adódik:

Véges matematika 1 előadás Javító utak páros gráfokban

Ebben a részben az egyszerűség kedvéért feltesszük, hogy nincsenek a gráfban hurok-

Ezek az összefüggések Gallai Tibortól származnak. Ezzel a terminológiával a páros

Megjegyzés. Ha a gráfban vannak hurokélek, akkor a független csúcshalmazt kétféleképp

Megjegyzés. A független élhalmazokat szokás párosításnak is nevezni, hiszen a független

Dení ió. A G gráfot k-szorosan ( sú s)összefügg®nek nevezzük, ha legalább k + 1

Az S T vágás kapa itása az eredeti gráfban az S -b®l T -be lép® élek

Az S T vágás kapa itása az eredeti gráfban az S -b®l T -be lép® élek

Az S T vágás kapa itása az eredeti gráfban az S -b®l T -be lép® élek