G.

Krapf - Az Autogén
Tréning Gyakorlata PDF

Uploaded by Viorica Vandor

" 100% (1) · 1K views · 193 pages

Document Information #

Original Title
G. Krapf - Az ​autogén tréning gyakorlata.pdf
Download now !
Copyright
© © All Rights Reserved

Available Formats
PDF, TXT or read online from Scribd

Share this document

Facebook Twitter

$Az autogén tréning gyakorlata

Email

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate? Report this Document

-1-

Improve Your Experience '

Rating will help us to suggest even better
related documents to all of our readers!

% Useful

& Not useful

G. Krapf: Az autogén tréning gyakorlata -- Csoportos terápia -- Szervi és szervrendszeri

gyakorlatok című könyve alapján, Springer Hungarica Kiadó, 1992.

Előszó
Az autogén tréning célja minden időben az volt, hogy hozzásegítse az embert az élet ne-
hézségeinek könnyebb legyőzéséhez. Ez a könyv a vademecuma (útikalauz, zsebkönyv)
lett az érdeklődő laikusoknak és azoknak a kollégáknak, akik elkezdtek autogén tréninget
végző csoportokkal dolgozni. Sok résztvevő számára pedig emlékeztetőül szolgált, hogy
a hallottakat vagy az átélteket még egyszer, nyugalomban felidézhessék, és az olvasottak-
kal összehasonlíthassák.
Emiatt közelebbről megvilágítottam néhány, számomra fontosnak tűnő csoportdinamikai
szempontot, és további, szemléltető esettanulmányokat iktattam be. Alaposan átdolgoz-
tam az "Autogén tréning lényege és hatása", "Önszabályozó formulák képzése", és a "Ki-
tekintés a felsőfokú autogén tréningre" c. fejezeteket.
Ezúton mondok köszönetet minden kollégámnak, barátomnak és résztvevőnek, akik kriti-
kájukkal és néha szó szerint idézett beszámolójukkal ösztönzést jelentettek számomra.
München, 1990. július. Günther Krapf

Előszó a 4. kiadáshoz
A szerző munkájában az autogén tréning módszereit és alkalmazását mutatja be. Az Ol-
vasót nagy alapossággal vezeti be a módszer pszichofizikai alapjaiba; ugyanakkor átfogó
betekintést ad az egyes gyakorlatokba. A mélylélektan terén szerzett részletes ismeretei-
nek birtokában sikerül a szerzőnek a tudományos alapokat szemléletesen összhangba
hozni a gyakorlati alkalmazással - a gyakorlatból származó számos példa bizonyítja, mi-
lyen óriási tapasztalati anyaggal rendelkezik.
A könyv, mely immár a 4., átdolgozott kiadásként jelenik meg, tiszta, didaktikus felépíté-
sével tűnik ki. Egyszerre izgalmas olvasmány és nagyszerű segítség a munkához. Olyan
művet sikerült a szerzőnek alkotnia, amelyhez csak gratulálni tudok. Senki sem mellőz-
heti ezt a könyvet, aki autogén tréninggel foglalkozik.

Aachen, 1990. július. Prof. Dr. Waltraut Kruse

-2-

1. Elméleti rész
Bevezetés
Ha egy új, ismeretlen országba utazunk, előtte prospektusokat és útikönyveket böngé-
szünk, hogy informálódjunk. Ezek az ismeretek azonban felületesek és mélyebb tartalom
nélküliek maradnak, amíg meg nem tettük az utat. Csak ezután beszélhetünk utazási él-
ményről. Ehhez hasonlóan a viszonyunk jelen autogéntréning-könyvhöz. Nem tud, és
nem akar több lenni, mint információ. Sohasem pótolhatja a módszerre kiképzett tanár
személyes oktatását. Másrészt segítséget jelenthet a már autogéntréning-tanfolyamot vég-
zettek számára, hogy újabb ösztönzést adjon és a tapasztalatok elmélyítését szolgálja. Vé-
gül az érdeklődő kollégák a könyvvel lehetőséget kapnak arra, hogy összehasonlítást te-
gyenek saját munkamódszerükkel.
A következőkben megkísérlem, hogy rövid elméleti bevezető után - mely a lényeg ki-
emelését és a cél kijelölését tartalmazza - az autogén tréning lehetőségeinek és határainak
megjelölésével J. H. Schultz szerint ismertessek egy csoporttanfolyamot, úgy, ahogyan az
az én gyakorlatomban 30 éve bevált.

Az élet polaritása
Az emberek akkor érzik jól magukat, ha egyrészt a feszültségek, másrészt az oldottság
egyensúlya jellemzi őket. Ekkor beszélünk kiegyensúlyozottságról. Úgy, ahogy a nappal
követi az éjszakát, bennünk is az alvás és az ébrenlét váltakozik. Munkánk során feszült-
ségek keletkeznek bennünk, ezek a pihenés alatt feloldódnak. A szív összehúzódását, a
systolét az elernyedés, a diastole követi. A légzés során aktív izomfeszítéssel beléleg-
zünk, majd passzív izomelernyesztéssel kilégzünk.

A kínaiak yin-yang jele (A yin ősi jelentése felhős, sötét, míg a

yang a napsütésben lobogó zászló szombóluma, tehát világos) a
kozmikus történések dualisztikus erejének olyan szimbóluma,
amelybe az ember is harmonikusan illeszkedik. Szimbóluma a
sötétnek és avilágosnak, a földnek és az égnek, a fentnek és a
lentnek, a belsőnek és külsőnek, férfiasnak és nőiesnek, hogy
ezek közül az egymást kiegészítő ellentétek közül csak néhányat
említsünk. Kapcsolatot találhatunk ebben a lélek és test, a pszi-
ché és a szóma, az értelem és a megértés, a megérzés és az intellektus között. Egyik elvá-
laszthatatlan a másiktól, és nem képzelhető el nélküle. Az ember nem csupán sejtjeinek
összege, hanem élettel teli organizmus.
Ha találkozunk egy kiegyensúlyozott vagy kiegyenlített emberrel, harmonikus benyomást
szerzünk róla. A harmónia szó a görög "Harmonia"-ból származik, és annyit jelent, mint
"illeszkedés". Tehát a feszülés és ellazulás illeszkedik egységes egésszé. Sajnos azonban
nem szokott sokáig fennállni a harmóniának ez a paradicsomi állapota. Újra és újra zavart
szenved az egyensúly: kívánságok és félelmek, belső szükségletek és külső követelmé-
nyek zavarják a harmóniát. A mérleg nyelve egyik vagy másik irányba tér ki. Ha uralkod-
ni tudunk a zavaron, kompenzáljuk vagy kiegyenlítjük, akkor az egyensúly egy más szin-
ten újra be tud állni. Ez a folyamat azonban időigényes, amely minden embernél külön-
böző. A megfelelő feszülést mindig a feloldó ellazulás követi.
Nevelésünk folyamán, az iskolában, majd később a munkahelyen, mindannyian igen jól
megtanultuk, hogyan lehet feszültségben élni. "Szedd össze magad", "Állj egyenesen",
-3-

"Tégy valamit", "Erőltesd meg magad" - ezek lettek életünk legjelentősebb alapelvei,
azok mellett, hogy "muszáj", "kell", "szabad", "nem szabad". Kétségtelen, hogy akaratla-
gos erőfeszítéssel nagy teljesítmények érhetők el, és néhány embernek, úgy tűnik, hatal-
mas erőtartalékai vannak. De ha az erőfeszítés sokáig tart, akkor az egyensúly megbom-
lik. Életünk másik oldala egész röviden elmondható: a "feszültség megtanulása" mellett
elmulasztottuk megtanulni, hogyan kell feloldódva ellazulni.
Sok ember már csekély külső ok nélkül is kibillen egyensúlyából, ahogy a nyelv kifejezi:
kiborul, kibukik, összeomlik, kinn van a vízből, teljesen kivan, elege van. Ezek mind túl-
feszítettség és görcsös állapot jelei: az egyensúly megbomlott. A görcsös állapotok több
életenergiát fogyasztanak, az ésszerűtlen munka a funkció károsodásához vezet, gyors ki-
merüléshez és idő előtti elhasználódáshoz. Ezeket a folyamatokat Selye alapos feldolgo-
zás után a "stressz" fogalommal jelölte.

A stressz és a pszichoszomatikus betegségek

Ha az egyensúly újra és újra zavart szenved, erre az ember nyugtalansággal és idegesség-
gel válaszol. Nem boldogul sem saját magával, sem környezetével, sem egyéni, sem
szakmai követelményeket nem tud teljesíteni. A diszharmóniából harag keletkezik, érthe-
tetlen agresszív vagy depresszív reakció, egyszóval: pszichoreaktív jelenségek következ-
nek be.
Ha valaki egy izgalmas élmény kapcsán szívdobogást érez, az normális: ezt pszichoszo-
matikus reakciónak nevezzük, ami gyorsan elmúlhat és az egyensúly ismét helyreáll.
Ám ha egy lelki zavar tartós, kóros elváltozáshoz vezet a test valamely területén, akkor
pszichoszomatikus betegségről beszélünk. Ez először "funkciózavar" képében jelentkezik
(pl. hasmenés vizsga előtt). De a gyakori funkciózavarok már organikus károsodást okoz-
hatnak: folyamatos az átmenet az organikus betegség felé (példa: a gyomorfekély, a szív-
infarktus bizonyos formái).
Jelen célunk szempontjából fontos tudnunk, hogy éppen az apró diszharmóniák, sértések
életünkben azok, amelyek az embert próbára teszik és megbetegítik.
"Ami bántó, az beteggé tesz!"
Egy régi kínai közmondás szerint a vakondtúrásokban botlunk meg, és nem a magas he-
gyekben.

Az autogén tréning keletkezése és története

A módszer kezdetei az 1909-es évbe nyúlnak vissza. Ekkor tűnt fel J.H. Schultznak önkí-
sérletben és hipnotizált kísérleti személyeken, hogy sajátságos testi megjelenési formák
léteznek. Egyhangúlag nyilatkoztak a kísérleti személyek elnehezedés- és melegérzésről,
kellemes, jóleső élménnyel kísérve. A kísérlet után testileg frissnek és kipihentnek érez-
ték magukat.
A jobb érthetőség kedvéért álljon itt néhány szó a hipnózisról. A "Hypnos" szó görög ere-
detű, és alvást jelent, valójában mégsem az. Ez egy különleges állapot az alvás és az éb-
renlét között, részleges alvás és részleges ébrenlét. A tudatossági szint lecsökkenése és
beszűkülése jön létre (Langen). A hipnózis, mint a szuggesztiós kezelés különleges for-
mája, a pszichoterápia tünetorientált és támogató eljárásai közé tartozik.
Már a századforduló környékén Oskar Vogt, aki J. H. Schultznak is tanára volt, igen talá-
lóan definiálta a hipnózis folyamatát: hipnotizálni annyit tesz, mint az embert elvezetni
egy autohipnotikus (átkapcsolási önhipnotikus) állapotba. Ehhez hozzátartozik a hipnoti-

-4-

zálandó erre való fogékonysága. Ebből következik, hogy akarata ellenére senkit nem le-
het hipnotizálni.
A "hipnózis" szó sok embernél tévesen értelmezett: titkainak feltárását, az öntudat narkó-
zishoz hasonló kikapcsolását, idegen akaratnak történő alávetést (vásári hipnotizőrök!);
még az elavult magnetizmust vagy valamiféle hullámteóriát is felelevenítenek, és ezek
megerősítik az emberek előítéleteit. A szakszerűen végzett orvosi hipnózis célja a lazítás,
mélyreható nyugalom elérése, és ezáltal a belső nyugtalanságok, félelmek leépítése.

Ettől a ponttól J. H. Schultz zseniálisan folytatta:

ha az embernél az autohipnotikus átkapcsolás a
hipnotizőr szavai által elérhető, és ezáltal a külön-
leges hipnoid állapot áll elő, akkor ezt az állapotot
magának az embernek is el lehet érnie gondolatai,
elképzelése útján (1. ábra, erősen leegyszerűsített
séma). Ez volt a kiindulása az "önellazítás" történe-
tének. Az autogén tréning olyan megfigyelésekből
keletkezett tehát, amelyeket J. H. Schultz hipniti-
zált kísérleti személyeken tett.
1926. március 3-án a Berlini Orvosi Társaságban
tartott előadásában hozta először nyilvánosságra új
módszerét, amit ő akkor "autogén szervgyakorlatok"-nak nevezett el. 1927-ben adta a
"racionalizált autoszuggesztív tréning" nevet, míg 1928 januárjában ezt az "autogén tré-
ning" elnevezéssel cserélte fel.
Egy évvel később H. Binswangertől átvette a "koncentratív" (1929) jelzőt, és ez J. H.
Schultz alapművében már a következő alcímként jelent meg: "Az autogén tréning - kon-
centratív önellazítás" (1932). A "koncentratív" jelzőt azért választotta, hogy kiemelje és
aláhúzza ennek a specifikus önátkapcsolásnak az autogén karakterét - a "heteroszuggesz-
tív" (másik személy általi) folyamatoktól való egyértelmű megkülönböztetés és elhatáro-
lás céljából. Esetleges tévedésekre és félreértésekre adhat okot a "koncentratív" szó, és
összetéveszthető a "koncentrált"-tal (amelyet a koncentrációból vezethetünk le). Vélemé-
nyem szerint a "koncentratív" helyett az "összeszedett" vagy "összpontosított figyelem"
kifejezést használhatnánk.
J. H. Schultz alapműve "Az autogén tréning - koncentratív önellazítás" 1932-ben jelent
meg, és 1979-ig 17 kiadást élt meg. Hat nyelvre fordították le, ezt orvosi szaklapokban
néhány ezer publikáció követte. 1969 és 1973 között jelentette meg W. Luthe (Montreal)
a hatkötetes "Autogenic Therapy" c. művet, amelyben a tudományos alapművet kiszélesí-
tette és egzakt vizsgálatokkal támasztotta alá.
Akkoriban egy nagyon fontos elnevezés született: a "nagykorú páciens", aki a saját fele-
lősségére, önállóan együttműködik. Ezzel szemben létezik a terapeutától függő páciens.
A régebbi stílusú hipnózisterápiában ez a függőség meghatározó szerepet játszott. Meg-
határozó fordulat az orvos-beteg viszonyban!
Az "idegesek" száma, akik kezelésre járnak, egyre növekszik. Az adatok 30 és 40% kö-
zöttiek. Az orvosok által rendelt összes gyógyszer mintegy egyharmada altató és nyugta-
tó - ez korunk kényelmes lélekvigasza. Ha a hirdetésekben és a dobozok prospektusain
közzétett hatások mind fellépnének, akkor Németországban lassan a lelki egészség ural-
kodna. Ez azonban semmi esetre sincs így, mint azt ezeknek a szereknek növekvő fo-
gyasztása is bizonyítja.

-5-

Igaz, hogy a nyugtatók pillanatnyilag bizonyos lazulást és könnyebbséget tudnak kiválta-

ni. Mégis vannak mellékhatásaik, amelyekről tudjuk, hogy "valódi" hatások. Ezenkívül
tartós használat esetén gyógyszerfüggőséget és egészségkárosodást okozhatnak. Az ún.
idegesség és alvászavar hátterében álló konfliktust nem veszik figyelembe, többé-kevés-
bé szépségtapaszok, amelyek átmeneti könnyebbséget okoznak. Természetesen a modern
orvostudomány nem mondhat le a gyógyszeres segítségről, az ún. pszichofarmakonokról.
Itt csak a kritikátlan és könnyelmű gyógyszerfelírás, és a kizárólagos, meggondolatlan
felhasználás, illetve a rossz alkalmazás ellen szólunk.
Ebből érthető, miért fordultak az orvosok és funkcionális betegségben szenvedő betegeik
más lehetőségek felé. Ilyen másfajta lehetőséget kínál az autogén tréning. (A "Német Or-
vosi Hipnózis és Autogén Tréning Társaság" (bejegyzett egyesület) céljául tűzte ki, hogy
a módszerrel dolgozó orvosokat összefogja és tanfolyamok, valamint kongresszusok se-
gítségével továbbképzési lehetőséget ajánljon nekik. Ennek ellenére ez idáig jelentős
diszkrepancia áll fenn a kereslet, és az ezen módszerrel dolgozó orvosok száma között.)
Ennek segítségével jelentősen mélyebbre ható ellazulást és megnyugvást érhetünk el. Eb-
ből az következik, hogy az autogén elmélyülési állapotban javulnak a konfliktuskezelő
képességeink. Ezt majd a gyakorlati részben idevágó példákkal világítjuk meg.
Terápiás alkalmazása mellett a gyógykezelésben az autogén tréningnek mint a pszichohi-
giénia preventív tényezőjének növekvő szerep jut.
Ha abban a formában történik, mint pl. a népfőiskolákon, akkor is Binder véleményével
értek egyet: "Az lenne a lehetséges kompromisszum, hogy ha az együtt dolgozó orvos és
pszichológus közül az orvos átengedné a beteget az utóbbinak abban az esetben, ha az au-
togén tréning gyakorlása során előreláthatólag nem kerül sor nála komplikációra. A pszi-
chológusnak azonban mindig meg kellene hogy legyen a lehetősége arra, hogy a fellépő
nehézségek során azonnal fordulhasson egy autogén tréningben jártas orvoshoz."
Az elmúlt években egy sor olyan könyv és közlemény jelent meg, amely kritikátlanul és
többé-kevésbé burkolt formában ezt a módszert önállóan végezhető stúdiumként ajánlja.
Az autogén tréninget ismerő összes kollégával egyetértek abban, hogy ezt a módszert ön-
állóan senki nem tudja megtanulni megbízhatóan. Hogy milyen kellemetlen következmé-
nyei lehetnek egy kontrollálatlan begyakorlásnak, azt a következő példával illusztrálom,
mely saját praxisomban fordult elő:
Egy 68 éves hivatalnok háti feszülés miatt felkeresett egy ortopéd orvost. Miután a
gyógyszeres kezelés, a masszázs és a rövidhullám is sikertelenek voltak, egy tájékozatlan
orvos ezt a tanácsot adta: "Végezzen egy kis autogén tréninget!" A beteg ezt tette, még-
pedig J. H. Schultz gyakorlófüzete alapján, és hamar megtanulta az elnehezedés- és me-
legségérzés gyakorlatát. Rövid idő múlva a tréning végzése alatt fekvésben görcsös fáj-
dalmak jelentkeztek mindkét karjában, amelyek a (valószínűleg elégtelen) visszaváltás
után is fennmaradtak. 14 nap elteltével ezek a fájdalmas izomgörcsök már akkor is fellép-
tek, ha a beteg vízszintes helyzetbe került. Mivel már nem tudott feküdni, alvászavarai is
jelentkeztek, és egy orvoskollégához fordult segítséget kérve. Ez az orvos megtanította
neki az autogén tréninget ülve, de ennek eredményeképpen a beteg két gyakorlat után
már ülni sem volt képes. A fájdalmas izomgörcsök most már mind fekvésben, mind ülés-
ben felléptek. Amikor az én rendelésemen megjelent, pánikhoz hasonló állapotban volt:
az "elnehezedés és melegség" szavak kiváltói lettek nála egy igen fájdalmas izomgörcs-
reakciónak. 20 órát vett igénybe a terápia, hogy feloldjuk ezt a hibás programozást. A
"nehéz" szót áthangoltuk, a 'könnyű"-re, és a "meleg"-et "enyhe és langyos"-ra.
A felhozott példa talán egyedi eset, amelyben hibás fejlődés zajlott le, neurotikusan pre-
formált személyiség hátterén. Mégis, szeretnék ismét arra inteni mindenkit, hogy kerülje

-6-

az autogén tréning önálló és kontrollálatlan begyakorlását. Az ellenőrzés és a módszerben

járatos terapeutával történő megbeszélés azért szükséges, hogy elkerüljük a tartási hibá-
kat és az egészséget károsító beállítódásokat. Ezt mindenki tudja, aki már egyszer részt
vett egy csoporttanfolyamon. Az autogén tréning megtanulásához hozzátartozik az infor-
máció és a saját élmény mellett egy tapasztalt személlyel történő megbeszélés. Csak ezál-
tal lehet teljes az autogén tréning hatása. Egy könyv informálhat, de nem lehet vele meg-
beszélést folytatni. Nem válaszolja meg és nem értelmezi a mindenkori személyes prob-
lematikát.
Minden autogén tréningező kialakítja a saját, egyéni tréningjét, ami a személyiségének
specifikusan megfelel, úgy, mint ahogyan mindenki a saját kézírását produkálja.
Ebből a "kézírásból" érthető meg az is, hogy az egyes szerzők által kiadott közlemények-
ben különbségek találhatók az alkalmazás, a célkitűzés és a megkívánt teljesítmény vo-
natkozásában. Lindemann, akinek "Túlélés stresszhelyzetben" címmel jelent meg köny-
ve, 1956-ban 71 nap és éjszaka alatt egy egyszemélyes gumikajakon átszelte az óceánt.
Ezt a csúcsteljesítményt csak az autogén tréning és az önszabályozó formulák segítségé-
vel tudta elérni. Ennek megfelelően a módszer az ő bemutatásában teljesítményorientált.

Az autogén tréning lényege és hatása

Az "autogén" szó görög eredetű; az "autos" jelentése "ön", a "genos"-é pedig
"származik". Tehát valami saját magunkból származik. A "tréning" eredete a trenírozni =
gyakorolni, tehát a gyakorlónak mindennap tennie kell valamit, gyakorolnia kell.
Ezek után mi az autogén tréning lényege? Mit tud adni a gyakorlatot végzőnek? Mit vár-
hat a módszertől? És hogyan hat? A következő lehetőségek rejlenek egyenként az auto-
gén tréningben, mint ahogyan azt Hoffmann 1984-ben hasonló formában közölte. A gya-
korlati részben részletes példákkal fogok szolgálni.

1. Az ősbizalom.
2. Nyugalom és pihenés, szélsőséges érzelmi rezonancia korlátozása útján.
3. Akaratlagos és vegetatív folyamatok harmonizálása.
4. Még egy kedvező csatlakozó nyereség: a zavaró affektusok kiküszöbölése által növek-
szik a teljesítmény.
5. A koncentráció- és megjegyzőképesség fokozódása.
6. A fájdalomérzékenység csökkenése.
7. Az önmeghatározás lehetőségei az önszabályozó formulák képzése útján.
8. Elmélyült önmagukba tekintés.
Az ősbizalom
Az emberi fejlődés kora gyermekkori szakaszában a jó anya-gyermek kapcsolatból
kifejlődik valami, amit "ősbizalom"-nak nevezünk. Bálint "primer szeretet"-ről be-
szél. Ha az anya elfogadja a gyermekét, akkor kifejlődik a gyermekben annak a ké-
pessége, hogy saját magát is szeresse és bizalomra méltónak találja. Az ember csak
akkor tudja magát szeretni, ha már egyszer szerették őt. Ez fontos feltétele annak,
hogy a későbbi életünkben kellemes érzésünk legyen: légzésünk, emésztésünk és al-
vásunk kifogástalanul működjék (Erikson, cit. Stork).
Alapjában véve az autogén tréning ebbe az ősbizalomba való begyakorlást jelent,
vagy az ősbizalomnak - és ezáltal az önbizalomnak is - az újra fellelését, hogy meg-
erősítést és megnyugvást nyerjünk. Olyan érzésélményekről van itt szó, amelyeket a

-7-

jó anyaölben élhettünk át. Ebből következően ez visszatérés egy korai fázisba, "az
Én szolgálatában történő regresszió", ahogyan azt Kris 1952-ben megfogalmazta.
"A melegségnek és/vagy a különböző szintek ritmusának, és/vagy az állandóságnak
a hiánya gátolja, illetve csökkenti az ősbizalom kialakulását az ember pszichikai fej-
lődésének korai fázisában." (Bartl, 1982.)
Ebben a korai időszakban fennálló deficit, ha pl. a jelentős személy (anya) csak ke-
véssé áll rendelkezésre és instabil, akkor ez a későbbi életben ahhoz vezethet, hogy
csorbát szenved a lelki fejlődés, enyhébb vagy súlyosabb pszichikai és/vagy pszicho-
szomatikus zavarok alakulnak ki.
Ezek szerint a melegség, a ritmus és az állandóság az egészséges ős- és önbizalom
kialakulásában alapvetőek. Az autogén tréning során megkíséreljük önmagunkat is-
mét közelíteni ehhez a melegségből, ritmusból és állandóságból álló bázishoz, és
ezeken a területeken fennálló deficiteket megpróbáljuk kitölteni vagy ellensúlyozni.
Megvan a lehetősége annak, hogy gondolati elképzelés útján mélyreható befolyással
legyünk a vegetatív funkciókra, s ezáltal hozzáférjünk a személyiség mélyebb szint-
jein zajló lelki folyamatokhoz.
Ez a gondolat nem egészen új. Kant és Hufeland levélváltásában (1790) található ez
a figyelemre méltó mondat:
"Hogyan tud az ember a lelkének hatalmával urává válni beteges érzéseinek csupán-
csak elképzelés segítségével."
Ezt az irányt célozza meg az autogén tréning.
Nyugalom és pihenés elérése, a túlzott affektusok rezonancia-
tompítása által
Az autogén tréning segítségével a gyakorló nagyobb belső nyugalmat és higgadtsá-
got ér el. Ezáltal kipiheni magát. A nyugalomból következően önmagával is jobban
tud bánni: "barátságosabb lett önmagához", s ez jelentős feltétele a más emberekkel
való érintkezésnek. Ezen túlmenően az autogén tréningnek kifejezett "fáradtságmeg-
szüntető" hatása van, tehát: a gyakorlatot végző néhány perces gyakorlás után fris-
sebbnek és kipihentebbnek érzi magát. Jobban tud koncentrálni is.
Hogy az autogén tréning a funkcionális jellegű alvászavarokban (mind elalvási, mind
átalvási zavarokban) jó eredménnyel alkalmazható, ez a frissítő hatásával szemben
csak látszólagos ellentét. Az alvási szokások javulásáról szóló közlések és beszámo-
lók gyakran az első megnyilvánulásai a tréning pozitív lefolyásának. Sokszor már az
első ülés után tapasztalhatók.
Affektusok alatt olyan emóciókat értünk, amelyek (külső szemlélőnek) észlelhetők
vagy láthatókká válnak. Mit jelent tehát a rezonancia tompítása? Az autogén tréning
során mindenekelőtt a testi jelenségeket célozzuk meg: az izomzat tónusának (alap-
feszülésének) csökkentésével rezonancia (együttrezgés) jön létre a lelki jelenségek-
kel: az ember "nyugodtabb" lesz. A kontrollálatlan affektusok, mint pl. a düh, a ha-
rag, leépíthetők. Ezt a folyamatot illetjük az "affektusok rezonanciájának tompítása"
megjelöléssel (J. H. Schultz). Véleményem szerint Kraft még találóbb elnevezést ve-
zetett be: "a túlzott affektusok rezonancia-tompításáról" beszélt.

Akaratlagos és vegetatív folyamatok harmonizálása

A harántcsíkolt (akaratlagos) izomzat működése tudatos akaratunktól függ, míg az
(akaratunktól független) simaizomzaté a vegetatív (autonóm) idegrendszertől. Az au-

-8-

togén tréning során sikerül - egy bizonyos fokig - a vegetatív úton szabályozott sima-
izomzathoz is impulzusokat juttatni, pl. fokozott vérátáramlás formájában - persze
nem az akaratunk segítségével, hanem egész más úton, az elképzelés, a történni ha-
gyás segítségével.
Emellett számomra fontosnak tűnik egy további momentum is: sok ember bizonyos
szituációkban nincs tisztában saját érzéseivel. Elfelejtette, vagy soha nem is tanulta
meg (!) az érzelmeit kimutatni, és nemcsak ezt: hanem még beszélni sem tud róla.
Az autogén tréningező fokozatosan megtanulja, hogy saját testét érzékelje, legelő-
ször az elnehezedés és a melegség érzékelését - és beszél róla. Egy testi érzést meg-
tanul utánaérezni, rendszerezni és megnevezni. Észrevétlenül, de gyakran megtörté-
nik, hogy az átmenet tudatosulása nélkül beszámol a testi élményei mellett egy han-
gulatról vagy - egy érzésről is.
Saját érzéseinek ez az újonnan szerzett megjelenítési és kifejezési képessége a gya-
korlót a kommunikatívabbá teszi nemcsak saját magával, hanem más emberekkel, a
környezetével is. Más szavakkal: szabadabb és biztosabb lesz az emberekkel való
kapcsolatában.
Még egy kedvező csatlakozó nyereség: a zavaró affektusok kikü-
szöbölésével növekszik a teljesítmény
Az autogén tréningezők beszámolóiban gyakran jelentős szerepet kap a sportteljesít-
mények javulása, amit az izommozgások lefolyásának harmonikusabbá válása okoz.
És valóban: kétséget kizáróan, az autogén tréning segítségével a legkülönbözőbb
sportágakban jobb eredmények érhetők el egészen a csúcsteljesítményig fokozódóan.
Ebben az összefüggésben emlékeztetek Lindemann már említett óceáni utazására,
amire a gyakorlati részben még részletesebben vissza fogok térni.
Személyes beállítottságomnak megfelelően azonban szeretném hangsúlyozni, hogy a
teljesítmény fokozódását nem tekintem az autogén tréning közvetlen céljának, ha-
nem inkább kedvező nyereségnek. A teljesítmény fokozódása jelentős részben a za-
varó affektusok kiküszöbölésével keletkezik: ha ellazult és nyugodt vagyok, kon-
centráltabban tudok dolgozni, jobban össze tudom szedni erőimet, anélkül, hogy fe-
szült vagy görcsös lennék. Még egyszer hangsúlyozom:
Az autogén tréning nem teljesítménysport!
A koncentráció- és a megjegyzőképesség fokozódása
Koncentrálóképesség alatt itt azt értjük, hogy képesek vagyunk a felvett új gondolati
tartalmak összegyűjtésére, míg a megjegyzőképességet úgy definiálhatjuk, hogy az a
korábban felvett gondolati tartalmak tárolása. Ez szoros kapcsolatban áll a reproduk-
ció lehetőségével, tehát az ilyen "bevésett" tartalmak visszaadásával.
A hosszas és rendszeres autogén tréning során mindkét folyamat tartósan és kedve-
zően befolyásolható. Ez olyan hatás, amit főleg a vizsgázók értékelnek nagyra. A
gyakorlati részben ezt is részletesebben megvilágítom.

A fájdalom csillapítása annak feloldásával (nem elfojtásával!)

egészen a zavar elfogadásáig
Itt nemcsak a fájdalom egyszerű elfojtásáról van szó. Sokkal inkább magának a fáj-
dalomnak a feloldódását jelenti. Az élményarculat, és ezáltal a sérülésre, fájdalomra
vonatkozó beállítódás tartósan megváltozik.
-9-

A fájdalomküszöb változik meg, mint ahogyan ez a jelenség a heterohipnózisból is

ismert. A fájdalomélményt affektíve tompítjuk, más szavakkal: bizonyos tekintetben
lehántjuk róla az "affektív szorongásburkot".
Az önmeghatározás lehetőségei az önszabályozó formulák kép-
zése útján
Bizonyos testi és/vagy lelki zavarok esetében az autogén tréning folyamatába sikere-
sen lehet bizonyos formulákat közbeiktatni. Ezek által az ún. önszabályozó formulák
által a gyakorló saját tréningje egészen személyes, egyéni jelleget nyerhet. A formu-
lák egyrészt a megzavart szervi funkciók normalizálását szolgálják, másrészt az "os-
toba megszokások" leépítésétől egészen a karakterformálásig terjednek.
Elmélyült önmagunkba tekintés
Az elmélyült önmagunkba tekintés az autogén tréning egy további fokozatához vezet
el, az ún. "felsőfok"-hoz. Erről külön fejezetben fogok beszámolni. Itt a gondolati el-
képzelések képszerű megjelenítése (hasonlóan az éjszakai álmokhoz) a törekvésünk;
ezek azután mélylélektani szempontok alapján feldolgozhatók.
Különböző jegyzőkönyvek birtokában be tudtam bizonyítani, hogy ezek a "felsőfokú
élmények" már spontán, az alaptanfolyamon is felléphetnek.

Az autogén tréning hatásmechanizmusa

Ha az ember ingerlékeny vagy ideges, akkor nyugtalan. A belső nyugtalanság feszültség-
érzésig fokozódhat, s ezáltal az egyén fejlődése zavart szenved, tehát korlátozottá válik.
A beszorítottság érzése alakul ki, ami szorongást válthat ki; a beszorítottság és a szoron-
gás két olyan szó, amely nemcsak a német nyelven áll egymással rokonságban. Ez az
egymásba kapcsolódó mechanizmus: nyugtalanság-feszültség-beszorítottság-szorongás
olyan zárt kört alkot, amely önmagába visszatér. Ebből eljuthat az ember a túlfeszítettség
és a görcsösség állapotában, amely belső pánikká és leblokkolássá fokozódhat, vagy haj-
lama és fejlődése szerint agresszióval (dühvel és támadással), ill. depresszióval (rezigná-
cióval és szomorúsággal) válaszolhat. Végül olyan "tünetegyüttes" alakulhat ki, amely-
nek fejfájás, alvászavarok, szív- és légzési panaszok, gyomor-bél rendszeri panaszok stb.
az összetevői. Más szavakkal: a belső, lelki feszültségek testi panaszokban jutnak kifeje-
zésre, amelyeket pszichoszomatikus zavarok és megbetegedések megnevezéssel már em-
lítettünk.

Az autogén tréning hatása abban áll, hogy a feszültségeket leépíti, feloldja. Ezáltal a
nyugtalanság is oldódik az egyre növekvő belső, nyugalmi tónus következtében, a szo-
rongás csökken és eltűnik, a beszűkültségből pedig oldott kitárulkozás lesz.
Ennek a szemléltetésére szolgáljon a 2.
ábrán látható modell: minél jobban rög-
zültek a szomatikus tünetek, annál nehe-
zebben sikerül az autogén tréning begya-
korlása. Másrészt annál kisebb ellenállás-
sal kell számolnunk, minél kevésbé fixált
egy belső lelki reakció vagy zavar, amit
az ábrán sűrűbb és ritkább sávozással pró-
báltam érzékeltetni.
2. ábra Az autpgén tréning hatásmechanizmusa - 10 -

Improve Your Experience '

Rating will help us to suggest even better
related documents to all of our readers!

% Useful

& Not useful

Az autogén tréning során mindig átélt távolságteremtési élményt a 3a és 3b ábra érzékel-

teti.

Ha egy hegységben egy 200 méter magas sziklafal

előtt állunk közvetlenül, és felnézünk (3a ábra),
akkor semmiféle lehetőséget nem látunk a legyő-
zésre. Ha 200 méterre eltávolodunk, akkor a fal (a
probléma) ugyan még objektíve ugyanabban a ma-
gasságban található, de az új nézőpont szubjektíve
mégis más képet ad (3b ábra). A fal a szemlélő
számára áttekinthetőbbé válik, már nem "nyomja
agyon." Előtűnnek a lehetőségek a legyőzésre, pl. 3. ábra Az autogén tréning során átélt tá-
egy út, amely felfelé vezet vagy megkerüli a falat. volságteremtés
Hasonló a dolog az autogén tréningben is: bizonyos tekintetben lehetővé teszi, hogy a
problémát más perspektívából szemléljük és ezáltal mind a belső lelki szférában, mind a
külvilágban újfajta megoldások kerülhessenek a szemünk elé. Ez tehát egy távolságte-
remtési módszer.
J. H. Schultz beszámol egy beszélgetésről, amit Sigmund Freuddal folytatott: "Első talál-
kozásunkkor Freud vizsgálódva nézett rám, és ezt mondta: "Csak nem gondolja, hogy ez-
zel gyógyítani fog tudni?" Erre azt feleltem: "Semmi esetre sem. De úgy vélem, hogy
kertész módjára ki tudom takarítani azokat az akadályokat, amelyek az igazi önfejlődés
útjában állnak! " "Akkor meg fogjuk érteni egymást! " - válaszolta Freud.
Izgalmas kérdés ezeket a gondolatokat továbbfolytatni: ha kertész módjára a lombot elbe-
rebléyzzük, amely az úton fekszik, a kövek (problémák) is felszínre kerülhetnek, s ily
módon hozzáférhetőek a közvetlen feldolgozás számára.
Egy effajta problémakőnek a feltűnését - és megoldását - az autogén csoportterápia során
a következő eset mutatja:
Egy 26 éves szociálpedagógusnő, aki az autogén tréninget "érdeklődésből" akarta megta-
nulni, az elnehezedés- és a melegérzés alapgyakorlatait csak egészen tökéletlenül tudta
elsajátítani. Nem lehetett észre nem venni az ellenállást. Amikor a harmadik gyakorlatot,
a légzés sem sikerült realizálni, négyszemközti beszélgetést folytattam az illetővel. El-
mondta, hogy az utóbbi időben, ha együtt van más emberekkel, jelentősen nehezére esik
a légvétel. Nyugtalanná és zavarttá teszi az a tény, hogy a csoportban mindig több leve-
gőt kell beszívnia, mint amennyit ki tud fújni. Emiatt a kilégzési torlódás miatt nyomás
alá kerül, és a fellépő feszültségek agresszívvá teszik, mint ahogyan az első gyakorlati
üléseken ez világosan meg is mutatkozott.
Életrajzából: gyermekként szüleivel és bátyjával élt egy katolikus lakosságú helységben.
Ők voltak az egyetlen evangélikus család. 6-7 éves korában katolikus iskolába járt, s itt
megint ő volt az egyetlen evangélikus gyermek. A tanítónő eretneknek nevezte, és a többi
gyermek kiközösítette a játékból.
Ezáltal kívül rekedt a csoporton. Erre a kirekesztettségre minden iskolába indulás előtt
hányingerrel, hányással reagált. Hazafelé lehorgasztott fejjel futott, és anélkül, hogy
jobbra-balra nézett volna, rohant a szülői házba, amely a biztonság szigetét jelentette a
számára.
Ez az állapot két évig tartott, ekkor a tanítónőt áthelyezték. A gyermek most már játszha-
tott a többiekkel és újra visszavették a csoportba. Erre a hányingere és a hányása is el-
múlt. De még ma is, amikor a páciens a szüleit abban a faluban meglátogatja, azon éri
magát, hogy lehorgasztott fejjel, se jobbra, se balra nem tekintve rohan a szülői házba.

- 11 -

A légzési zavar 8 évvel ezelőtt jelentkezett először, amikor 18 évesen egy evangélikus
vezetés alatt álló otthonban dolgozott. Itt nagyon kemény szabályok uralkodtak: az elő-
írásokat a legszigorúbban be kellett tartani. Tilos volt az érzelmek, indulatok kimutatása.
Ő beilleszkedett, de egy év múlva mégis távozott.
Beszélgetésünkben a páciens úgy vélte, hogy számára mindezek a dolgok ismertek és tu-
datosak is, és semmi ismeretlen nincs ebben a témában. Én ezt nem is vontam kétségbe.
Csupán felhívtam a figyelmét egy lehetséges, és a számára esetleg nem tudatosított össze-
függésre, amely a korábbi iskolai és otthoni traumatizáló csoportélmények, valamint az
itt és most produkált viselkedése között fennáll. A betegek számára egy traumatizáló él-
mény értéke gyakran nem világos, vagyis tudattalan.
Hogy ez az értelmezés találó volt, két hét múlva bebizonyosodott, mivel az illető az auto-
gén tréning során szerzett sikerélményeiről számolt be. A légzészavara ugyan még nem
tűnt el teljesen, de jelentős javulás volt tapasztalható.

Ki tudja megtanulni az autogén tréninget?

Nincs kétség afelől, hogy a legtöbb embernek megvan a képessége, hogy megtanulja az
autogén tréninget. Minél "normálisabb", tehát minél kevésbé neurotikus az ember, annál
könnyebb számára a módszer. Eredetileg J. H. Schultz az autogén tréninget magas vér-
nyomásban szenvedő betegek kezelésének módszereként dolgozta ki. Igen hamar kiderült
azonban, hogy alkalmazási területe sokkal szélesebb, és a betegségek megelőzését, profi-
laxist, a pszichohigiénét is magába foglalja. Ma már egész sor lelki és testi betegségről
tudjuk, hogy az autogén tréning sikeresen alkalmazható a gyógyításukban. Lehetővé te-
szi, hogy "ami egészséges, azt megerősítse, ami beteg, azt enyhítse vagy megszüntesse"
(J. H. Schultz). Ebben az értelemben valódi segítség az életben.
Az autogén tréning megtanulásának van néhány előfeltétele:

1. Bizonyos intelligenciaszint. Mivel itt olyan módszerről van szó, amit tanulással és
gyakorlással lehet elsajátítani, az illetőnek rendelkeznie kell bizonyos intellektuális
belátóképességgel. Ez gyermekeknél a 8-10. életévtől kezdődően van jelen. Ennél ko-
rábbi életkorban tett kísérletek nem eredményesek. W. Kruse közölt egy világosan
megfogalmazott és gyakorlati művet "Autogén tréning gyermekeknél" címmel. Fel-
nőtteknél az életkor felső határa magas, addig végezhető, amíg a cerebralis sclerosis
nem teszi lehetetlenné a valódi kommunikációt. A legidősebb beteg, akivel autogén
tréninget végeztem, 78 éves volt.

2. Hajlandóság. Ehhez az a személyes elhatározás szükséges, hogy saját indíttatásunk-

ból kezdjünk a dologhoz. Ha kényszer áll a háttérben, "el kell menned", "menj el", pl.
a hozzátartozók befolyása, akkor ez a saját elhatározás háttérbe kerül, s veszélyezteti
vagy gátolja az autogén tréning megtanulását. Emiatt értelmetlennek tartom az iskolai
osztályok számára kötelező jelleggel szervezett tréninget, míg az érdeklődő tanárok
számára kétségtelenül nagyon hasznos lehet - ahogyan ezt mindig is hangoztattam.

3. Bizalom. Fontos feltétel a kölcsönös bizalom a terapeuta és a résztvevő között. Mind-

azonáltal a gyakorlónak a csoportban is jól kell éreznie magát.

4. Kitartás. Hogy a gyakorlatokat megfelelő módon véghez tudjuk vinni, bizonyos kitar-
tásra és állhatatosságra van szükség, hiszen egy begyakorlandó eljárásról van szó. A
- 12 -

3. és 4. pontban megtalálhatjuk az ősbizalom kapcsán már említett alapfeltételeket: a

melegséget, a ritmust és az állandóságot.

5. Motiváció. Ha valaki saját elhatározásából óhajtja megtanulni az autogén tréninget,

akkor jó motivációról beszélünk. Azok az emberek mindig jól motiváltak, akiket
szenvedésük késztet a gyakorlásra. Azok is, akik ki akarják küszöbölni a jó közérzetü-
ket veszélyeztető tényezőket, vagy szeretnék felvértezni magukat egy várható krízis-
helyzet esetére. Ha a motiváció hiányzik vagy valami másfajta indítóok van az előtér-
ben, akkor értelmetlen a kísérletezés. Ezt mutatja a következő példa, ahol az autogén
tréning végzésétől eltanácsoltam az illetőt:

! Fiatal ember jelent meg rendelésemen a jegyesével. A jegyesség már két

éve tartott. Terjengős magyarázat után kiderült, hogy a fiú meg akarja
szüntetni a kapcsolatot és az elválás miatti fájdalom enyhítése céljából
küldte volna a lányt autogén tréningre. A lány oldaláról ugyan fennállt a
bánat miatti feszültség, de az autogén tréning egyáltalán nem érdekelte. El-
tanácsoltam, jóllehet nehéz volt arról meggyőzni, hogy a fiú kívánsága mi-
ért keresztülvihetetlen. (És ezzel eljutunk az autogén tréning határaihoz,
amit a következő fejezet részletez.)

Az autogén tréning határai

Eddig már hallottunk néhány dolgot azokról a lehetőségekről, amelyek a tréninget vég-
zők előtt feltárulnak, s a gyakorlati részben ezekről pontosabbakat is meg fogunk tudni.
Vannak azonban határai is az eljárásnak.
Szükséges alapfeltétel, hogy az egyén a lényeges személyiségvonásaival szabadon ren-
delkezzék. A tapasztalatok alapján az autogén tréninget nem tudják realizálni azok az em-
berek, akiknél nem áll rendelkezésre ez a szabadság. Ez az eset áll fenn a pszichózisok-
ban (a schizophrén típusú betegségek, ciklotimia), gyengeelméjűségben, súlyos félelmi-
és kényszerneurosisokban, továbbá kifejezett histeriás neurosisokban, rögzült karakter-
(mag-)neurosisokban, psychopathiában (abnormális személyiség). Testi betegségekben is
nehézségek lépnek fel, éppen az akut krízisszituációkban. Magas lázzal járó tüdőbetegség
például éppúgy gátolja a tréning kivitelezését, mint egy erős emocionális terhelés, pl. egy
közelálló személy halála.
Egészen általánosan fogalmazva: minél nagyobb és szubjektíve megterhelőbb egy problé-
ma, és minél régebben áll fenn, annál kevésbé alakul sikeresen az autogén tréning begya-
korlása; minél kevésbé terhelő és minél rövidebb ideje áll fenn a probléma, annál köny-
nyebben sikerül a koncentratív önellazítás.
Fontos megjegyzés a csoportvezetők számára: az organikus betegségben szenvedő részt-
vevőknél, szív-, anyagcsere- és egyéb krónikus betegségekben szenvedőknél a gyakorla-
tok lefolyását különösen gondosan kell ellenőrízni, keringési zavarban például rendszeres
vérnyomásméréssel. Ezeknek a betegeknek olyan tapasztalt terapeutára van szükségük,
akik adott esetben bizonyos gyakorlatokat empátiásan és elővigyázatosan képes módosí-
tani. Ezeknek a változtatásoknak a részletei meghaladnák könyvünk kereteit; a "gyakorla-
ti rész" fejezeteiben többször is utalunk rájuk.

- 13 -

2. Gyakorlati rész
Előkészületek
Az autogén tréning megtanulásának és begyakorlásának elengedhetetlen feltétele a mód-
szerben képzett orvos szakszerű vezetése. Ha az oktatást nem orvos, hanem pszichológus
végzi, akkor is biztosítani kell a háttérben egy orvost, akivel az esetleges fellépő nehézsé-
geket adott esetben részletesen meg tudja beszélni. Nagy előny - nemcsak az orvos, ha-
nem a résztvevő számára is -, hogy az autogén tréninget nemcsak egyénileg, hanem cso-
portosan is meg lehet tanulni. Ez előkészítő négyszemközti beszélgetés feladata az, hogy
a pácienssel való egyetértésben eldöntsük, az egyéni vagy a csoportos formát választjuk-e
az adott beteg számára.
Ebben az előkészítő beszélgetésben (Szükséges lenne az életrajzi anamnézis felvétele ne-
urosisra vonatkozó pszichológiai szempontok szerint.) az orvos megismeri a páciens sze-
mélyiségét és tünettanát. Felismerheti a mögöttük álló problematikát. Ha komplikált eset-
ről van szó, szilárdan rögzült tünetekkel, akkor az egyéni terápia mellett döntsünk - ha
egyáltalán az autogén tréning az alkalmas módszer ebben az esetben. Az egyénileg vég-
zett autogén tréning előnye ebben az esetben az, hogy a módszertani oktatás mellett elég
idő marad az aktuális probléma feldolgozására.
Ez a lehetőség bizonyos fokig a csoportterápia során is adott, ám itt behatároltabb. Ezzel
szemben a csoport az egyénre erősítő hatást fejt ki, amit a következőkben még látni fo-
gunk: könnyebben tanul. A csoport nagysága különböző: megkülönböztetjük a legkisebb
csoportot (az orvos és a beteg), a kiscsoportokat (8-10 résztvevő) és a nagyobb csoporto-
kat (30, 40 vagy több résztvevő). Ez utóbbiak tájékoztatásra valók, de nem terápiák. Saját
gyakorlatunkban terápiásan a 10 résztvevőből álló kiscsoportok voltak a leghatékonyab-
bak, s 8-14 napos szünetekkel összesen 7-8 alkalommal találkoztak a résztvevők, egyen-
ként két óra időtartamra. A csoportokba férfiak és nők vegyesen járnak. Ezek a csoportok
zártak, ami azt jelenti, hogy egy csoport összetétele a tanulás egész ideje alatt állandó.
Mindig ugyanazok a résztvevők jelennek meg egy csoportban. A tagok életkora 17 és 75
év közötti, és lehetőség szerint úgy állítsuk össze a csoportot, hogy senki se érezze magát
"egyedül". Ez az "egyedüllétérzés" akkor szokott fellépni, ha valaki nem talál magához
hasonlót életkorban, nemben vagy szociális helyzetben, tehát egyedül marad. Kisebbnek
érzi a problémáját, ha egy hasonló "magányost" állítunk mellé: két "kívülálló" együtt job-
ban be tud illeszkedni a csoportba. Kölcsönösen támogatják egymást.
A csoportot kezdetben általában bizonyos hangulatingadozás jellemzi, ami belső feszült-
ség, kétségek és várakozásteljes szkepszis között mozog. A legtöbb résztvevő hallott
vagy olvasott már az autogén tréningről, bizonyosan nem csak pozitív dolgokat. Gyakran
nem nagyon tudják elképzelni a hallottakat. Ehhez járul még az, hogy némelyeknek elő-
ször le kell győzniük egy "pszicho-barriert", mivel nálunk a lelki zavarok, és minden, ami
a "pszicho-" szócskával összefügg, még mindig gyanús és nem egészen szalonképes.
Egy csoportterápia példáján a legkönnyebb bemutatni az autogén tréning megtanulását és
begyakorlását. Szeretném megkísérelni egy ilyen (terápiás) csoport történetének leírását,
ahogyan az én gyakorlatomban bevált. A felhozott példák illusztrálni és értelmezni fog-
ják az elmondottakat.

Hasznosnak bizonyult, hogy minden új csoport indulásakor két "játékszabályt" vezetek

be, ahogyan azt R. Cohn állította fel "témacentrikus interakciók" (TCI) nevű csoportjá-

- 14 -

ban. Ezek a játékszabályok gyakran segítségünkre vannak, és előmozdítják a kommuni-

kációt.

1. Minden zavaró tényezőnek elsőbbsége van. Ha a

résztvevő valamilyen formában zavartan érzi ma-
gát, legyen az kényelmetlen ülés vagy tévesen, ill.
elégtelenül megértett mondat, vagy gondolatainak
elkalandozása, koncentrációhiány, akkor ezeket a
rossz érzéseket ne nyomja el, vagy ne tolja háttér-
be, hanem közölje. Ha ugyanis egy résztvevő vala-
milyen zavarral foglalkozik anélkül, hogy kifeje-
zésre juttatná, akkor a csoport történéseiben már
nem vesz részt. Ezért először megkíséreljük a za-
vart feldolgozni vagy feloldani.
A negatív vagy zavaró érzések kifejezése lehe-
tőleg közvetlenül konvenciómentesen történjék.
Minden résztvevőnek megvan a joga, hogy a
csoportvezetőt akármikor félbeszakítsa és szo-
rongásainak kifejezést adjon.

2. A személyes közlési forma. Mivel a csoportban

minden résztvevő csak saját érzéseiről és észrevé-
teleiről számolhat be, érthető, hogy ezzel a szemé-
lyes közlési formát szolgálja. Abban a pillanatban,
amikor "én" helyett "mi"-t mond, vagy ami gyak-
ran megtörténik, általában "az emberek"-et hasz-
nálja, már visszavonul, és kifejezéseiben személy-
telenné válik.
Ha a csoport akceptálja és figyelembe veszi ezt
a két alapszabályt, akkor pozitív és konstruktív
légkör alakul ki, ami a siker szempontjából ne-
kem fontosnak tűnik.

J. H. Schulz az autogén tréninget a hipnózisból fejlesztette ki, megfigyelései segítségével.

Ezt a tényt az első foglalkozásokon sosem felejtem el hangoztatni, és magyarázatképpen
hozzáteszem, hogy mind az orvosi hipnózis, mind pedig az autogén tréning fő hatása egy-
részt a lazítás, másrészt a szorongás feloldása. Más szavakkal: a feszültségek csökkentése
ellazuláshoz vezet a szomatikus, tehát testi szférában is. Az izmok ellazulásával párhuza-
mosan a lélekben uralkodó nyugtalanság is eltűnhet, amit úgy értelmezhetünk, mint a
szorongástól való megszabadulás első lépcsőfokát. Később ehhez további szempontok já-
rulnak majd.
Az autogén tréning - mint az autogén jelző is mutatja - néma, tehát teljes csendben törté-
nik a gyakorlása. Csupán a gondolati elképzelést használja. A néma módszer didaktikus
elmagyarázása csak körülírással oldható meg.
Néhány "jóakaratú" gyakorlatvezetőnek az a rossz szokása, hogy a gyakorlatot végigkísé-
ri magyarázataival, azzal a szándékkal, hogy a tanulási fázist gyorsítsa és lerövidítse. Ám
ezáltal elvész az önfejlesztés autogén alapja és a saját ritmus fellelése. Így heteroszug-

- 15 -

gesztív (idegen közvetítésű szuggesztiós) úton hipnoid állapot alakul ki, más szóval: egy-
fajta csoporthipnózist végeznek.
A tanulási folyamat mindig szavak útján való tanulással kezdődik. A tréningező átéli - sa-
ját magában végbemenően - az elnehezedés (súly) és a melegség érzékelését, s a gyakor-
lat után beszélnie kell róla, az átélteket verbalizálnia kell. Gyakran fordul elő - kezdetben
még saját maga sem vesz róla tudomást -, hogy az érékelések kifejezését érzések közlésé-
vel helyettesíti. És éppen az érzések azok, amikről sok családban egyáltalán nem beszél-
nek, mert tabutémák.
A szavak útján történő tanuláshoz hamarosan újabb szempont csatlakozik, nevezetesen a
siker útján való tanulás. És ez jelentősen jobb motivációt jelent, hűen ehhez a mottóhoz:
ha valamely dolog hasznot hajt nekem, sokkal inkább hajlandó vagyok vele foglalkozni.
Minden szónak hatása van. Minden gondolat, illetve gondolati elképzelés egy saját ma-
gamtól saját magamhoz intézett szó. Ebből az következik, hogy a magunk felé irányított
gondolatoknak is éppígy hatásosnak kell lenniük. Ha egy ember a csoportban látható ok
nélkül maga elé nevet, akkor gyanítható, hogy valami vidámra gondolt: gondolati elkép-
zelése valami vidámról, kiváltotta a nevetést.
A képszerű értelmezésben az ezen a ponton közbeiktatott ingapróba segítségünkre van.

Az ingapróba
A résztvevő hüvelyk- és mutatóujja közé fog egy ingát, ami 20 cm-es fonalból és an-
nak a végén egy kis szilárd tárgyból (gomb, golyó) áll. Lehetőleg lazán üljön az illető
és a kezét ne mozgassa. Felkérjük, hogy a kezdetben még nyugalomban levő ingára
koncentráljon, és - nyitott vagy csukott szemmel - gondoljon egy mozgásirányra, pl.
előre-hátra, vagy jobbra-balra. (Lehet körben, vagy vízszintes-függőleges tengelyű
oválisan is.) "Automatikusan" (=akaratunktól függetlenül, tudatunktól függetlenül)
elkezd az inga az elképzelt irányba lengeni. A mozgás megkezdése után néhány má-
sodperccel a gyakorlót megkérjük, hogy gondolatban "változtassa meg" az irányt, te-
hát előre-hátra helyett legyen jobbra-balra. Ekkor az inga néhány karakterisztikus
mozgást végez, amelyek akaratlagosan utánozhatatlanok, mielőtt az új irányba (pél-
dánkban jobb-bal) beállna. A legtöbb csoporttag számára meglepő ez a mozgás, ezál-
tal nagy e kísérlet meggyőző ereje. Ezt verbálisan is aláhúzhatjuk:
"Csupán a gondolat" materiális változásokat okoz a testi történésekben, más szavak-
kal: minden gondolatnak, ill. minden gondolati elképzelésnek az a tendenciája, hogy
érvényre jusson.
Mégis, minden gondolattal szemben létezik ellenállás is, tehát egy olyan erő, amely
szembeszegül a gondolattal. Így mindenfajta kritika, az önkritikát is beleértve, ellen-
állási jelenség. Ezt az ellenállást egy másik, egyszerű kísérlettel illusztrálhatjuk:
Az esési próba
A csoportot megkérjük, hogy álljanak fel, és zárt lábbal, lehetőleg laza, oldott tartás-
ban úgy helyezkedjenek el, hogy a lábszáruk a mögöttük levő széket vagy padot ép-
pen csak érintse. Megkérjük őket, hogy csukott szemmel néhány másodpercen ke-
resztül lehetőleg intenzíven képzeljék el: "Hátrafelé esem."
A legtöbb csoporttag enyhén ingázni fog, igen ritkán fordul elő, hogy valaki valóban
hátraesik a székébe. Az ingamozgások legalább két mozgásfajtát foglalnak magukba:
a hátrafelé történő mozgást (= a gondolat érvényre jutási tendenciája) és az ezt köve-
tő enyhe előrefelé mozdulást (= az ellenállás a hátraesés gondolatával szemben, az
- 16 -

egyidejű, lehetséges fájdalomélmény elképzelése következtében). Ez az ingadozás

általában előre-hátra irányban, ritkábban oldalirányban lép fel.
A különösen makacs "ellenállók" hajlamosak arra, hogy enyhén előrefelé dőlt hely-
zetet vegyenek fel, lábujjaik túlterhelése mellett. Minden kényelmetlenség nélkül áll-
nak ebben a helyzetben, és ezzel azt bizonyítják, hogy nem hajlandók a hátraesés
megjelenítésére. Ezt azzal a megjegyzéssel nyugtázom, hogy nem kételkedem abban,
hogy az illető még tovább is ki tudna tartani ebben a helyzetben.
Ez a két bevezető próba nemcsak a csoportmunkában szokott beválni, hanem hasz-
nos az egyéni foglalkozások során is. Nincs kétségem azonban afelől, hogy hatása
intenzívebb a csoporttörténések keretében. A kísérletek után élénk beszélgetések és
értelmezések következnek. A csoporttagok összehasonlításokat tesznek egymás kö-
zött, megkezdődnek az első "interakciók". Tapasztalataim szerint az ingakísérlet ál-
talában szinte mindig sikeres, míg az esési próba kb. 75%.
A figyelmes csoportvezető már ebből a két első alapkísérletből egy sor hasznos meg-
figyelést és tapasztalatot szerezhet a további munka számára. Az ingakísérletben pél-
dául a jobbkezesek és a rejtett balkezesek jobb kézben fogják az ingát. Az esési kí-
sérletnél legyünk óvatosak az egyensúlyzavarban szenvedőkkel.

A testtartás
A gyakorlatok végzéséhez elsőként az szükséges, hogy kényelmes testtartásban he-
lyezkedjenek el. Ez a következő módokon lehetséges:

1. fekvésben,
2. kényelmes széken ülésben,
3. ülőkén (bérkocsisülésben).
• Ad 1. Általában a fekvést tartják a legkellemesebbnek. Ekkor a gyakorló összezárt lá-
bakkal fekszik a hátán, a lábfejek kissé kifelé mutatnak. Karjai enyhén hajlítva nyugsza-
nak a teste mellett, a tenyér lefelé mutat. A fej helyzetére fordítsunk különös figyelmet:
vagy vízszintesen feküdjön vagy tegyünk alá kispárnát, ill. hengerpárnát.
Fekvő helyzetben igen kényelmes, ha a térdeket enyhén alátámasztjuk egy összehajtott
lepedővel vagy kispárnával. A térd alátámasztása egyrészt a térdízület szalagapparátusá-
nak optimálisan ellazult állapotát teszi lehetővé. Másrészt a kissé felemelt combok az
ágyéki gerinc szélesebb és jobb fekvését segítik elő az alátámasztásra. Ez különösen
azoknak a betegeknek tesz jót, akiknek fokozott lordosisuk van.

• Ad 2. A támlás székben való ülés a fej és a kar alátámasztásával, szintén kényelmes tar-
tás. A lábak egymás mellett vannak, a térdízület 90o-nál valamivel nagyobb szöget al-
kot, s kissé kifelé tekint, hogy a combizomzat és a csípőízület jól el legyen lazítva. A
kezek lazán a karfán vagy a combon nyugszanak. A fej a fejtámlához támaszkodik.
Hogy a két (fekvő vagy ülő) tartás közül melyiket részesítjük előnyben, az a siker szem-
pontjából jelentéktelen: csupán az a fontos, hogy a résztvevő jól érezze magát és a fel-
vett testhelyzetet kellemesnek találja.
Nem áll fenn azonban mindig annak a lehetősége, hogy feküdjön, vagy kényelmesen ül-
jön; ekkor adódik a harmadik lehetőség, amit J. H. Schultz a berlini bérkocsisoknál lá-
tott.

• Ad 3. A "bérkocsistartás" esetében egyenesen ülünk padon vagy ülőkén. Az egész talp

érinti a talajt, a térdek kissé széttárva, a térdízületek derékszögnél valamivel nyitottab-
- 17 -

bak. Az egyenes ülés úgy érhető el a legjobban, ha a felsőtestünket enyhén előre-hátra

mozgatjuk, amíg megtaláljuk a "középső" helyzetet. Ekkor a fej és a far függőlegest al-
kotnak. Némi jobbra-balra karmozgatás után a kezeket kis lendülettel a széttárt térdekre
helyezzük, úgy, hogy a könyök szabadon maradjon a levegőben. (Ne támasszuk a comb-
ra!) Ekkor a törzs kissé összeesik, és a gerinc "macskahátat" alkot. Így már az egész fel-
sőtestünk minden izomfeszülés nélkül a gerinc szalagain függeszkedik. Végül a fej eny-
hén előreesik, de nem túlságosan, hogy a nyak izomfeszülését el tudjuk kerülni.
Az autogén tréning a mindennapi élet gyakorlata. Kell tehát lenni lehetőségnek arra,
hogy tudjunk gyakorolni megszokott otthoni fotelünk vagy karosszékünk hiányában is.
A "bérkocsistartás" lehetővé teszi a gyakorlónak, hogy autogén tréningjét a hivatali szé-
ken, egy park padján, vagy akármilyen ülőkén végezhesse. Az bizonyos, hogy ez nem
egy ideális testtartás, és nem hallgathatjuk el, hogy különösen az igen gyakori "nyaki
szindrómában" (=fájdalmas izomfeszítések a nyakizomzatban) szenvedő betegeknek ez
a testtartás bizonyos nehézségeket okoz.

A fent leírt testtartások közötti átmenetek természetesen lehetségesek.

Bármifajta szorongás hátrányosan befolyásolja az ellazulást, és szükséges, hogy a
gyakorlóval igen intenzíven elbeszélgessünk a szorongásérzés kiküszöböléséről.
Tény, hogy a hétköznapi életben kellemetlenséget még alig okozó szorongás az auto-
gén tréning keretei között rendkívül zavarólag hat. A szoros ruházatot is el kell ke-
rülni, a nyakkendőt, övet stb. meg kell nyitni vagy meg kell lazítani. Sálak, szem-
üveg, sőt még a túl szorosra fűzött cipő is kifejezetten zavarhatja az autogén trénin-
get. A gyakorlat előtt a hólyagot is ki kell üríteni. A legrosszabb szorongásérzés, ami
mindannyiunkat érint: az idő nyomása. Ha valakit sürget az idő ("10 perc múlva
megy a vonatom, most már kellene…") és megpróbálja a gyakorlatot megcsinálni,
nem sok sikere lesz benne. Egyrészt mert "kell" áll mögötte, másrészt lehetetlenség
már az önmagában is rövid idő mellett még az autogén tréning időfeszültségével is
megbírkózni.
Ám ha valaki azt mondja magában: "Most van időm" vagy "Most szeretném elvé-
gezni az autogén tréningemet", akkor a gyakorlat sikerének lényeges előfeltétele tel-
jesült. Alapvetően ez érvényes: Félre a "meg kell tennem"-mel (a Felettes Én leépíté-
se). Előtérbe a "szeretném"-mel (az Én erősítése).
A gyakorlatok végzésének helyéről és idejéről, valamint időtartamáról és gyakorisá-
gáról később tudhatnak meg pontosabbat.
A jobb- vagy balkezesség megállapítása
"A jobb (bal) karom elnehezedik, nehéz".

(A magyar gyakorlatban ez a szabályozó mondat így szól: "A jobb (bal) karom elne-
hezedik,
nehéz." (második (melegedési) gyakorlatban már egyszerűen: "A jobb (bal) karom
egészen nehéz.").

Az autogén tréning az izomgyakorlattal kezdődik, mivel az izommozgás magától az

embertől függ, és általában közvetlenül a rendelkezésre áll. Alapelv, hogy testünk-
nek egy behatárolt részére koncentráljunk, méghozzá arra részre, amely az Énhez a
legközelebb áll, más szóval: amelyhez a legközvetlenebb az összeköttetés, vagyis
amelyhez a "legrövidebb a vezeték" (egy páciens kifejezése). Ez jobbkezeseknél a
jobb kar, balkezeseknél a bal.

- 18 -

A tapasztalt gyakorlatvezető már az ingakísérlet alatt át tudja tekinteni, ki jobb-, ill.

balkezes a csoportban, aszerint, hogy ki melyik kezébe veszi az ingát. Gyakran a
"rejtett balkezesek" azok, akik nem tudják melyik kezüket használják. Én itt úgy
szoktam eljárni, hogy nem nevezem meg közelebbről, melyik karunkkal végezzük "a
kar nagyon nehéz" című gyakorlatot. Ezek után az a karunk, amelyikben a nehézsé-
get érezzük, az a domináló oldalunk. Ezzel a karral végezzük a további gyakorlato-
kat. Más szavakkal: a gyakorló itt egy kérdést tett fel tudatalattijának, és választ ka-
pott.
Ezen a ponton felkérem a gyakorlókat, emeljék fel a karjukat, tehát feszítsék meg,
majd ezután eresszék le, tehát lazítsák el. Ez éppoly egyszerű, mint amilyen hasznos
demonstráció: a kar súlyosan nyugszik a karfán.
A nyugalmi tónus
"Teljesen nyugodt vagyok."

Ha az ember akarattal törekszik a nyugalomra, gyakran éppen az ellenkezőjét éri el:

inkább nyugtalanná és görcsössé válik. Ugyanez érvényes az elaludni akarásra is: a
célirányos aktív gondolkodás fokozott aktivitása megakadályozza a belső, passzív
befogadó tartást, amely pedig az alvásba való átmenet elengedhetetlen előfeltétele.
Az autogén tréning olyan módszer, amellyel kerülő úton juthatunk el legjobban a cé-
lunkhoz.
Egyik jelentős cél a belső nyugalom, amelyet a nehéz kar és a többi gyakorlat kerülő
útján érhetünk el.
Az egész autogén tréning célja tehát a belső nyugalom. Mint "gyakorlatot" nem sza-
bad azonban félreérteni, és nem is parancs, amit a gyakorló saját magának ad. Ez rá-
hangolódás egy érzéstónusra, ami a gyakorlatok során később "magából" a gyakorló-
ból indul ki. "A nyugalmi tónus lényege az az atmoszféra, amelyre ráhangolódunk."
(Hoffmann)
Ezen a ponton főleg a kezdők számára fontos a nyugalmi élmény szükséges előfelté-
teleit biztosítani: a tudatosan laza leülés vagy lefekvés a testi korlátok és gátak egy
részét leépíti és megkönnyíti a csökkentett tudati állapot felé való haladást. További
fontos "segítség" a "belső koncentrálás" (J. H. Schultz), tehát a zavaró külső behatá-
sok eltávolítása és a belvilág felé való fordulás, amennyire ez tudatos szinten lehetsé-
ges.
Egy öt vagy hat hónapos terhes nő, aki a közelgő szülésre való tekintettel vett részt a
tanfolyamon, a gyakorlatok néhány hete után magához jobban illő formulát talált:
"Teljesen nyugodtak vagyunk". Az autogén tréning következtében átélte a valódi és
egészen sajátságos "Mi"-kötődést, amely az anya és még meg nem született gyerme-
ke közt jött létre.
A visszaváltás
Az első közös gyakorlat előtt még szükség van arra, hogy a csoportot felvilágosítsuk
egy igen fontos dologról: az ún. visszaváltásról. Ez fejezi be a gyakorlatot, és a pon-
tos kivitelezése éppolyan jelentős, mint a bevezetés, vagyis az, ahogyan az autogén
tréningbe belemerülünk.
A tréning úgymond két vágányon zajlik: egyrészt a testi szférában (nehézségérzés),
másrészt a lelkiben (nyugalom). A gyakorlónak az ellazult oldottság állapotából és a
süllyedt tudatállapot szintjéből vissza kell jutni abba az állapotba, mikor izomzata,
- 19 -

végtagjai és öntudata ismét a normális módon működik. Ennek mindig a következő

utat kell követnie:

1. karunkat megfeszítjük,
2. mélyet sóhajtunk,
3. szemünket kinyitjuk.
• Ad 1. Kezünket szorítsuk olyan erősen ökölbe, hogy ujjperceink kifehéredjenek. Mind-
két alkarunkat lendületesen és erőteljesen hajtsuk a felkarunkig. Ezt a mozgást ne úgy
végezzük, mint egy kemény, görcsös gimnasztikai gyakorlatot, hanem legyen olyan
visszatérés a feszes állapotba, melyet kedvteléssel élünk át.

• Ad 2. Két-háromszori mély be- és kilégzés útján a tüdő több oxigénhez jut. Néhány ülés
után a résztvevők megtalálják saját, egyéni visszaváltási ritmusukat, amelynek során be-
légzéskor karjukat hajlítják, kilégzéskor kiegyenesítik.

• Ad 3. Mindezek után szemünket újra kinyitjuk, mivel az egész gyakorlás alatt zárva
volt. A szemek lehunyása az optikai benyomások kizárását szolgálja. Segít a gyakorló-
nak a befelé fordulásban.
Nagyon igaza volt Barolin-nak, aki kifejezetten fontos terápiás értékre utalt, amikor az
energikus visszaváltást említette, és főleg azokkal a betegekkel kapcsolatban, akiknek
alacsony a vérnyomásuk, ezért reggelenként kimerülten ébrednek és nehezen tudnak az
ágyból felkelni. Éppen ezekre az emberekre gyakorol kedvező dinamizáló és aktiváló
hatást az energikus visszaváltás… A felállás is könnyebben sikerül.

- 20 -

Improve Your Experience '

Rating will help us to suggest even better
related documents to all of our readers!

% Useful

& Not useful

- 21 -

Első gyakorlat: elnehezedésérzés

"A jobb (bal) karom elnehezedik, nehéz." (kb. 6-szor)
"Teljesen nyugodt vagyok." (1-szer)

Az a kérdés, hogy "Milyen súlyú az, ami igazán nehéz?", egyszerűnek hangzik, de annál
nehezebb rá válaszolni.
Ezen a helyen a jobb érthetőség céljából bevált a "dobozkísérlet": két azonos hosszúságú
és szélességű fadoboz közül egyik legyen 3 cm magas, a másik 6 cm, egymáson vannak.
A felső, a kisebb, ólommal teli, és 1200 g súlyú, az alsó a nagyobb, üres és 100 g-os. Elő-
ször a felsőt emeltetjük fel, majd mindketőtt együtt. A két doboz együttes súlyát rendsze-
rint kisebbnek érezzük, mint a felsőét egyedül, jóllehet minden értelmes ember tudja,
hogy két dolog együtt sosem lehet könnyebb, mint az egyik. A kísérlet mindig nagy meg-
lepetést kelt és igen alkalmas az autogén tréning bevezetésekor a demonstratív felhaszná-
lásra. A gyakorlók benyomásokat nyernek általa az emberi képzelőerő fontosságáról.

Itt tulajdonképpen nemcsak optikai csalódásról van szó, hanem egy ún. "ki-
nesztetikus jelenség"-ről is. "Kinesztézia" alatt az embernek azt a képességét
értjük, hogy tudat alatt kontrollálni és értékelni képes tárgyak részeinek egy-
máshoz és a külvilághoz viszonyított helyzetét és mozgási irányát. Beszélünk
"mélyérzékelés"-ről is. A bizonyíték: vakok a dobozkísérletben ugyanúgy rea-
gálnak, mint a látók.

Ezek után a bevezető demonstrációk és információk után a csoportot az első gyakorlathoz

vezetem, más szavakkal: a megértés intellektuális szintjéről eljutunk az érzések élmény-
szintjére. Elsőként itt általában gyakoroltatom a bérkocsisülést, jóllehet ez a testtartás a
kezdőknek nehézségeket jelent, és a nyakizommerevségben (nyaki szindrómában) szen-
vedő résztvevőknek kevéssé megfelelő.
A később következő második gyakorlat alatt a gyakorlók szabadon választhatnak majd,
hogy feküdni óhajtanak-e vagy karosszékben ülni, attól függően, melyiket találják ké-
nyelmesebbnek. Szőnyegek, takarók és párnák vannak előkészítve.
Magát a gyakorlatot nálam teljes csendben végezzük: a csoport megkapta az útmutatást,
és minden résztvevő képzelje el lehetőleg plasztikusan és képszerűen a karja elnehezedé-
sét. Némely csoportvezető előnyben részesíti azt, ha a gyakorlatot előmondja a csoport-
nak, azzal a szándékkal, hogy a tagoknak ezáltal hathatósabb segítséget nyújtson az auto-
gén tréning elsajátításában. Aki ezt teszi, tisztában kell lennie azzal, hogy ez már nem au-
togén tréning, hanem heteroszuggesztív beavatkozás.
"Feltétlenül tartanunk kell magunkat ahhoz, hogy a gyakorlat alatt mindenki, még a gya-
korlatvezető is csendben legyen; abban a pillanatban, amikor "előmondja" vagy beszédé-
vel "segíti" a gyakorlatot, az autogén elv teljesen megszűnik." (J. H. Schultz)
Kiegészítésképpen hozzáfűzzük, hogy az előmondás a csoportban gyakran a szó szoros
értelmében "gyámkodásnak" hat és egyes tagok esetenként kifejezetten vissza is utasítják.
Nekem úgy tűnik, a csoportvezetők ezzel inkább a saját narcisztikus szükségleteiket elé-
gítik ki, semmint a csoporttagoknak nyújtanak vele segítséget. Az autogén tréning a gya-
korlók belátó együttműködésére épült. Én a - terápiás - csoportjaimba lehetőség szerint
megpróbálok olyan részvevőket felvenni, akik énje bizonyos érettséget, erősséget mutat.
A pszichoterápiában mindenütt alapelv, hogy a pácienst mindig úgy vezessük, hogy ő sa-
ját magáért, saját magában tehessen valamit. Változásokat csak a személyes együttműkö-
- 22 -

désével tudunk elérni benne. Ösztönözzük tehát arra, hogy élményt találjon saját magá-
ban. Miért is lenne ez másként az autogén tréningnél?

! Hogy milyen fontos a teljes csendben való gyakorlás, azt egy első tanfolyami
órán szerzett megfigyelésem bizonyítja: az első együttes gyakorlat után egy
30 éves női részvevő a következőket mondja el: "Furcsa, de állandóan nyelv-
botlást követtem el." "Teljesen nyugodt vagyok" helyett mindig azt mondtam
magamban, hogy "teljesen egyedül vagyok!"
Erre én: "Ön egyedül van?"
A részvevőnő: "Hiszen egyáltalán nem vagyok egyedül. Van férjem
és két gyermekem."
Kérdésem: "Talán egyszer egyedül volt?"
Erre rövid gondolkodás után azt feleli: "Igen, amikor négyéves vol-
tam, elváltak a szüleim és a nagymamámhoz kellett költöznöm. Mivel
állandóan verekedtem a többi gyerekkel, nagymamám megkötözött
kézzel kirakott az utcára. Ekkor nagyon egyedül voltam!"

Az autogén tréning során történt elszólással lehetővé vált az azt követő beszélgetésben
egy korai traumatizáló és terhelő szituáció felemlítése és feldolgozása.
Véleményem szerint a gyakorlat során az előmondás ezt az elszólást elfojtotta volna, és
ezzel megakadályozta volna a megkötözött kezekre történő visszaemlékezés felszínre ke-
rülését.
Ez nem zárja ki azt, hogy egyéni kezelés során az autogén tréning gyakorlatait előmond-
jam, más szavakkal, hogy hipnózist végezzek, különösen akkor, ha külső körülmények
késztetése folytán gyors kezdeti eredményt kell elérnem. Ezek a külső körülmények sok-
félék lehetnek, itt csupán a vizsgadrukk akut pszichoterápiás kezelésének szükségállapo-
tát említem.
1-2 perc múlva megszakítom a csoport munkáját, ezekkel a szavakkal: "Kérem, váltsanak
vissza." Végül minden egyes részvevőnek felteszem a következő kérdést: "Mit vett észre?
És főleg: mi az amit nem érzett, és mi zavarta Önt?" A nem érzett dolog és a zavaró té-
nyező iránti kifejezett érdeklődés miatt az illető jobban érzi a megértést és az elfogadást.
Tehermentesíti őt, és felbátorítja az ilyesfajta kijelentésekre: "Egyáltalán semmit nem
éreztem, csak az utcai zajt hallottam, ami rémesen zavart!" Anélkül, hogy ez tudatossá
válna, megerősödik benne az a gondolat, hogy az autogén tréning nem teljesítménysport,
tőle nem vár el sokat és a "negatív" érzések és zavaró tényezők hangoztatását a csoport-
vezető akceptálja.
Ez az eljárási módozat számomra fontosnak tűnik abból a szempontból, hogy a csoportdi-
namikai folyamat aktivizálódjék és ezáltal gyümölcsöző csoportlégkör alakulhasson ki.
Az ekkor következő csoportos beszélgetés élénk, és a csoportvezető számára a közlések
elegendő szempontot kínálnak ahhoz, hogy a legfontosabb zavaró tényezők közül néhá-
nyat, lehetséges okaikat, működésüket és megszüntetésüket szemináriumszerűen megbe-
széljék.

- 23 -

Zavaró tényezők
A legfontosabb zavaró tényezők, amelyekről általában először beszélünk, a következők
lehetnek:

1. zavaró gondolatok,
2. zajok,
3. várakozási feszültség,
4. az ellenoldali kéz jelensége,
5. csuklás, viszketés, köhögés, szemhéjremegés.

1. Zavaró gondolatok: Itt olyan gondolatokról és gondolatfoszlányokról van szó,

amelyek a legtöbb koncentráló embert zavarják bizonyos cél elérésében. Ezek hét-
köznapi életünkből való dolgokról, már átélt élményekről vagy még hátralevőkről,
családi vagy munkahelyi életünk eseményeiről szóló gondolatok.
"Nem tudjuk megakadályozni, hogy fejünk felett a gondolatok mint fekete madarak
körözzenek, de azt meggátolhatjuk, hogy hajunkban fészket rakjanak", mondja egy
régi kínai közmondás, amit Luther is használt.
Engedjük és próbáljuk meg, hogy előjöjjenek a gondolataink, anélkül, hogy véde-
keznénk ellenük, majd hagyjuk tovatűnni, anélkül, hogy megragadnának, tehát
hogy jelentőséget tulajdonítanánk nekik. Ha valaki azon éri magát, hogy a gondola-
tai elkalandoznak, akkor kezdjen el ismét a karja nehéz voltára koncentrálni - de ha-
rag, bűntudat nélkül, s anélkül, hogy meg akarná állapítani, hogy már másodszor
vagy negyedszer kellett elképzelnie: "a jobb karom egészen nehéz".
Természetesen az elmondottak csak az általános természetű zavaró gondolatokra
vonatkoznak; a problémák gondolati felvetése, azok affektív tartalmával együtt, ez-
zel szemben nem oldható meg az ilyen technika alkalmazásával, sőt még inkább ag-
resszióhoz vezethet.

2. Zajok: Gondoskodni kellene arról, hogy mind a gyakorlóteremben, mind otthon le-
hetőség szerint enyhén elsötétített helyiségben, zavaró zajok kiküszöbölése mellett
folyjon a gyakorlás. Ez a kívánalom különösen a zajok tekintetében olykor nehezen
teljesíthető.
Az utcai forgalom zaja általában kevésbé hat zavarólag, mint a szobában hirtelen
fellépő zaj, pl. a padló recsegése vagy hasonló. Különleges segítségként bevált a
gyakorlók számára ennek a mondatnak a beiktatása a gyakorlatba:

"A zajok egészen közömbösek."

Ebben az összefüggésben a "közömbös" azt jelenti, hogy bizonyos távolságot épí-

tünk ki, mely köztünk és a külső zajok közt áll fenn, úgy, hogy azok már nem za-
varnak.
Itt felhívom a figyelmet egy érdekes jelenségre: kezdetben a gyakorló ezzel a mon-
dattal figyelmét direkt a zajra irányítja, de már néhány nap múlva kezdi a hatását
kifejteni ez az "önszabályozó formula": "végrehajtási kényszer" -- (A "végrehajtási
kényszer" elnevezés első pillanatban ellentmondani látszhik az "autogén"-nek. J. H.
Schultztól származik, aki az egész autogén tréning vonatkozásában "a normál lelki
életben szerzett végrehajtási kényszerről beszél, amely a szó legszorosabb értelmé-
- 24 -