Szollár Bence

FRONTLÁZ
Szollár Bence

FRONTLÁZ
FORGATÓKÖNYVEK
Copyright © Szollár Bence, 2019 A FESTŐ
Minden jog fenntartva!
(Látomások egy szürrealista
filmhez)

1. JELENET
BELSŐ. SZOBA. NAPPAL.
A Festő (fiatal, harminc év körüli férfi) egy hatalmas,
fehér vászon előtt áll. Körülötte a szoba csupa rendetlenség:
felborogatott asztalok, székek stb. Lágy zongoramuzsika
hallatszik, majd a Festő ujjait belemártja egy festékesvödörbe,
s mázolni kezd a vászonra.

Lassú közelítés a Festő arcára.

Kiadta az Underground Kiadó Kft.,
9178 Hédervár, Kont István utca 2. Még nem látjuk az elkészült művet, csak a férfi iszonyatosan
publio.hu vadul forgó, szinte őrült szemeit.

ISBN: 978-963-443-216-6 A kamera ráközelít a vászonra: festékcsíkok mindenféle

Szöveg © Szollár Bence, 2019 színekben tündöklő, egymást keresztező össze-visszasága.
Borító© Underground Kiadó Kft., 2019

4 5
 A Festő végül felborítja a vásznat és az állványt, majd
újabbat hoz ki a szobából. Az új vásznat is összekeni festékkel,
majd hasonló sorsra jut, mint az előző „festmény”.
2. JELENET
KÜLSŐ. KERT. NAPPAL.
A Festő egy hatalmas téglafal előtt áll és a falat bámulja.
A kert igencsak üdítő és megnyugtató látványt ad: a lágy
szellőben ágaikat hajladoztató fák, madarak és jóleső, sugárzó
napsütés. A férfi nekitámaszkodik a falnak, mindkét tenyerét
erősen a régi, omladozó falnak támasztja, s iszonyatos erővel
lefejeli az építményt. A Festő homlokán jókora nyílás jelenik
meg, amelyből lassan csordogálni kezd a vér. Ismét nekivágja
fejét a falnak, majd még egyszer és még egyszer…
Áttűnés.
3. JELENET
BELSŐ. HÁLÓSZOBA. NAPPAL.
Gyűrött lepedővel fedett fiatal Lány ébred a kora délelőtti
napsütésben. Kimászik az ágyból, s az ablakhoz sétál.
Ablakon át fényképezve: a Festő vérző fejjel a ház felé tart.
A Lány gyorsan kirohan a Festő dolgozószobájába, közben
átlép egy félig elrothadt macskatetemen.
6 7
4. JELENET
BELSŐ. SZOBA. NAPPAL.
A Lány a szoba kellős közepén áll, kezében egy pohár borral.
A Festő belép a szobába.
Közeli a Festőről: a férfi arcát teljesen elborítja a vér.
Mindketten mozdulatlanul állnak, egymást bámulják. A
Festő végül elindul a Lány felé, aki ekkor ráönti a kezében lévő
pohár tartalmát a férfi egyik festményére.
Közeli a festményről: a vásznon egy fekete ruhás, sikító
alak áll egy kőhídon. A bor, amit a Lány ráöntött a képre úgy
csorog lefelé a fehér vásznon, ahogyan a vér csorog a Festő
sebesült fején.
A Festő hirtelen megáll, majd a Lány a saját arcába csapja a
poharat, ami szilánkokra törve szét lepotyog a földre. A Lány
arcából rengeteg kisebb-nagyobb szilánk áll kifelé. Most már
mindketten sérültek.
Áttűnés.
5. JELENET
BELSŐ. EBÉDLŐ. NAPPAL.
A Festő és a Lány egy kerek asztalnál ülnek és ebédelnek.
Mindketten csurom véresek, de még így is jól érzik magukat
- látszólag. A férfi előtt téglatörmelékből és festékből kevert
„étel”, míg a fiatal nő vidám mosollyal üvegszilánkokat
rágcsál. Fehér fogai és formás ajkai között vér patakzik.
Jóízűen falatoznak, mikor hirtelen a Lány mögött megjelenik 6. JELENET
az a sikító, fekete ruhás, félelmetes alak, amit a férfi festett. BELSŐ. FÜRDŐSZOBA. NAPPAL.
Megragadja a Lány fejét és többször erősen belevágja az
asztalba. Mikor már a Lány fejéből csak véres pép marad, a rém
megragadja a halott ruháját és egyszerűen félredobja. A Lány A Festő belenéz a tükörbe: ijesztő koponya vigyorog vissza
holtteste ott hever a földön, nem sokkal később százlábúak rá. Megnyitja a csapot, amiből eleinte víz csordogál, aztán
és egyéb bogarak lepik el. Az alak leül a Lány helyére és tölt egy hatalmas százlábú kúszik elő a csapból és rátekeredik a
magának egy pohár bort. Megkóstolja, de nem ízlik neki, Festőre. A férfi próbál szabadulni a hihetetlenül erős százlábú
ezért a Festő arcába köpi az italt. A férfi arca pezsegni kezd, szorításából, de nem bír vele. Visszamegy az ebédlőbe.
majd húscafatok hullanak le róla, amíg már csak a puszta,
tökéletesen megtisztított koponyacsont marad. A Festő arca
elé teszi a kezét, majd kitántorog a fürdőszobába.

8 9
 7. JELENET
BELSŐ. EBÉDLŐ. NAPPAL.
A Festő (a testére tekeredett százlábúval) betipeg az
ebédlőbe, ahol a furcsa alak éppen a Lánnyal beszélget. A
Festő féltékeny lesz és kiront az ebédlőből.
10
8. JELENET
BELSŐ. SZOBA. NAPPAL.
A Festő dühében belerúg a festménybe, amely a sikító alakot
ábrázolja. Az állvány, amely a vásznat tartja, eldől, s a poros,
koszos padlóra hull. A férfi tovább tiporja, őrült dühében
tapossa a festményt. Testén a százlábú még szorosabbra
fonódik. A férfiból iszonyatos, kétségbeesett hang tör fel.
11
 9. JELENET 10. JELENET
BELSŐ. EBÉDLŐ. NAPPAL. BELSŐ. SZOBA. NAPPAL.

A fekete ruhás alak hirtelen eltűnik, a Lány pedig Mikor belép a Lány, meglátja a Festőt.
szomorúan lépked a Festő dolgozószobája felé.
Lány szemszöge: a Festőből nem maradt egyéb, mint egy
száraz, élettelen csontváz, ami most ott hever a szoba egyik
sarkában. A százlábú lassan elengedi a csontvázat, majd
átmászik a szobán, s eltűnik

Közeli a Lány arcáról: a fiatal nő halványan mosolyog.

Áttűnés.

12 13
 11. JELENET APA
KÜLSŐ. KERT. NAPPAL.

A lány boldogan, nagyokat szökellve halad végig a kerten.

Maga mögött hagyja a Festő házát, amely szürkén, komoran
és magányosan magasodik a hatalmas kert közepén.
FELBLENDE:
A zongoramuzsika, amely az egész film alatt szólt, lassan
halkulni kezd. BELSŐ. PINCE – NAPPAL.

Elsötétedés. Sötét, porlepte pince. Mindössze egyetlen gyenge fényű

villanykörte világít. A pince falának dőlve egy tíz év körüli,
csontsovány fiú (PÉTER) pihen, arcán ütések és zúzódások
nyomai. Egy hat éves kislány (ZSÓFI) a fiú combjára hajtva
fejét éppen alszik. Aranyos arcú, törékeny, csinos lányka.
Rajta nem látszódnak verés nyomai.

Péter a lány haját simogatja, közben suttog.

PÉTER
(suttogva)
Nem lesz semmi baj, kishúgom. Kiviszlek innen, majd
meglátod. Nem engedem, hogy bajod essen.

A testvérek így pihennek még egy darabig, aztán váratlanul

nagyot kattan a pinceajtó zárja. Zsófi felriad, s ijedten bámul
az ajtó irányába.

14 15
 ZSÓFI A férfi ingerültté válik.
Itt van! Zavard el, Peti! Kérlek!
APA
Péter szorosan átöleli húgát. (ordítva)
Fogd már be a szádat! Ne beszélj a húgodról, te kis rohadék,
PÉTER mert esküszöm, megöllek! Csak kussolj! Érted?
Nyugodj meg! Ne félj, Zsófi!
Zsófi feláll, s kiabálásba kezd.
A pinceajtó lassan, csikorogva kitárul, a gyerekek
reszketnek. A pincébe belép egy negyven év körüli, nagydarab, ZSÓFI
szakállas férfi. Egy tálcát tart a kezében, amin két szelet Segítség! Segítsen valaki! Segítség!
kenyér, valamint egy vízzel teli üvegpohár látható. A férfi
erősen ittas: bizonytalan léptekkel odamegy a két gyerekhez, PÉTER
aztán hanyagul leveti eléjük a tálcát. Majd megfordul, s az ajtó Hall minket valaki? Segítség! Kérem, segítsenek!
felé botorkál. Péter felpattan, s rákiált a férfira.
A dühös férfi odalép fiához, s úgy arcon csapja, hogy Péter
PÉTER a földre esik. Zsófi nagyot sikítva borul le testvére mellé. Péter
Ez kevés lesz kettőnknek! Apa! Miért csak ennyit adsz? szájából vér csurog, apja pedig kiabálva, ujjával fenyegetően
mutogatva föléje tornyosul.
Apa megfordul, s undorral a hangjában, részegen válaszol.
APA
APA Megmondtam, hogy fogd be a pofádat! Soha nem engedlek
Annyit kapsz, amennyit érdemelsz, te kis féreg! ki innen! Soha!

PÉTER Ezután a férfi kiviharzik a pincéből, s bezárja maga mögött

És… mikor engedsz ki végre? Rossz itt lenni. Zsófi rettentően az ajtót. A kis Zsófi keservesen zokog, miközben átöleli Pétert.
fél, én pedig szédülök attól a sok ütéstől, amit kaptam tőled. A fiú letörli szájáról a vért, aztán kínlódva feláll. Ránéz húgára.
Fáj a fejem, apa! Kérlek, engedj ki!
PÉTER

16 17
 Jól vagy, Zsófi? PÉTER
Azt nem tudok adni. Idd meg a vizet, vagy beteg leszel.
ZSÓFI Valamit muszáj innod!
(zokogva)
Miért teszi ezt velünk? Miért utál minket? ZSÓFI
Narancslevet akarok!

PÉTER
Nem minket gyűlöl, hanem saját magát. Tudja, hogy anya PÉTER
miatta lett öngyilkos. Azért, mert apa folyton iszik. Most is Nem érted, hogy itt nincs olyan? Hagyd abba Zsófi, mert
ivott, érezted? esküszöm, hogy megőrülök tőled!

ZSÓFI Péter földhöz vágja az üvegpoharat, ami darabokra törik.

Nagyon büdös volt. Zsófi összerezzen, Péter azonnal megbánja, amit tett. Szorosan
átöleli kishúgát.
PÉTER
Igen. Azért, mert ivott. PÉTER
Sajnálom, Zsófi! Ne haragudj rám, kérlek! Bocsánat, hogy
A fiú lehajol a földön hagyott tálcához, s felemeli a poharat. kiabáltam.
Odatartja Zsófi szájához.
ZSÓFI
PÉTER Ne csinálj ilyet többé. Olyan voltál, mint apa.
Tessék. Igyál egy kicsit, Zsófi.
Péter becsukja a szemét, küszködve próbálja elfojtani
A kislány félénken belekortyol a vízbe, majd kiköpi. sírását.
Szomorúan megszólal.
PÉTER
ZSÓFI Sajnálom. Annyira sajnálom.
Nem szeretem a vizet, Peti. Inkább narancslevet kérek.

18 19
 A fiú kinyitja a szemét, aztán észrevesz valamit a földön.
Lehajol, s egy hosszú, hegyes üvegszilánkot vesz a kezébe, ami
a pohárból tört le. Péter a szilánkot nézegeti, majd az ajtóra
pillant.
PÉTER
Van egy ötletem! Kipróbálok valamit!
A fiú az ajtóhoz lép, aztán beledugja az üvegdarabot a
kulcslyukba. Feszegeti, rángatja a szilánkot, próbálja kinyitni
a zárat. Zsófi érdeklődve figyeli testvérét.
ZSÓFI
Ez biztos sikerülni fog?
PÉTER
Nem tudom. De meg kell próbálnom. Nem maradhatunk
itt, mert apa bármikor visszajöhet. Elképzelésem sincs, hogy
legközelebb mit tesz velünk.
ZSÓFI
Engem még nem bántott.
PÉTER
Persze, még nem. Aztán lehet, hogy téged is megver majd,
ha úgy tartja kedve.
Zsófi nem vitatkozik tovább: figyelmesen nézi Pétert, aki
minden ügyességét összeszedve próbálja kinyitni a pinceajtót.
20
VÁGÁS
BELSŐ. HÁLÓSZOBA – NAPPAL.
Rendetlen, koszos szobát látunk: mindenfelé üres üvegek,
ruhák hevernek. Apa az egyik kanapén ül, s olcsó italt vedel.
Teljesen magába van zuhanva, egy valódi csődtömeg. A férfi
egy darabig némán iszogat, majd zsebéből előhúz egy gyűrött,
régi fényképet. Ránéz a fotóra, szeme könnybe lábad. A fotón
ő látható, két gyermeke és felesége társaságában. Egy boldog,
gondtalan család mosolyog vissza a képről. A férfiból lassan
előtör a sírás.
APA
(sírva)
Sajnálom. Nem tudtam vigyázni rátok! Hagytam, hogy
széthulljon a családunk! Gyenge vagyok. Annyira gyenge
vagyok…
Apa összeomlik, kezéből kihull az üveg és a fotó is. Arcát a
tenyerébe temetve zokog.
Aztán a férfi egyszer csak felnéz.
APA
Van itt valaki?
21
 Semmi válasz. A férfi feláll, s elindul. Lába alatt italosüvegek APA
csörögnek. Kilép a hálószobából. Ne! Csak ezt ne! Kérlek, ne tedd ezt velem!

VÁGÁS A kis kéz egyszer csak megmozdul: mutatóujját lassan

rászegezi a férfira, majd halk suttogás hallatszódik.

BELSŐ. FOLYOSÓ – NAPPAL. SUTTOGÓ HANG (KÉPEN KÍVÜL)

A te hibád… egyedül a tiéd… gyilkos vagy…
A férfi részegen keresztülhalad a ház kicsiny folyosóján,
ahonnan ajtók nyílnak több szobára is. A férfi ordítva kirohan a fürdőszobából.

A folyosó végén lévő fürdőszobai ajtó lassan, nyikorogva VÁGÁS

kitárul. Apa arrafelé néz, közben elhatalmasodik rajta a pánik.
BELSŐ. PINCE – NAPPAL.
APA
Ki az? Ki van ott? Kicsit később Péter még mindig a zárral bajlódik. Zsófi
türelmetlenül járkál fel-alá.
A férfi megint nem kap választ. Odalép a fürdőszoba félig
nyitott ajtajához, s óvatosan belöki az ajtót. Belép. ZSÓFI
Siess, Peti! Gyorsan!
VÁGÁS
PÉTER
BELSŐ. FÜRDŐSZOBA – NAPPAL. Én igyekszem, de nem megy! Akárhogy próbálkozok, nem
nyílik!
A férfi elé iszonyú látvány tárul: a kád csordultig teli vízzel,
a kád pereméről egy halottfehér kéz lóg lefelé. ZSÓFI
Csinálj valamit! Ki akarok menni!
Apa ismét sírni kezd, közben öklendezik.
PÉTER

22 23
 Én is! Ha kiabálsz, azzal nem segí…
Váratlanul az ajtón túlról mozgolódás hallatszik, aztán a
zár csattanva kinyílik.
Zsófi és Péter elhátrál onnan. A fiú zsebre rakja az
üvegszilánkot, majd átkarolja reszkető húgát.
ZSÓFI
Ez apa! Visszajött!
PÉTER
Ne félj, Zsófi! Megvédelek tőle. Esküszöm neked, nem esik
bántódásod!
A kislány testvére hasába nyomja arcát. Az ajtó csikordulva
kinyílik, s belép a férfi. Péter ránéz az apjára: a férfi kezében
jókora konyhakés, őrült tekintetéből árad a gyűlölet.
Péter remeg a félelemtől.
PÉTER
Mit akarsz azzal a késsel, apa?
PÉTER
Méghogy én? Hiszen anya miattad halt meg!
APA
Ne merészeld a szádra venni őt!
PÉTER
Azért vágta fel az ereit, mert elege volt a részegségedből!
Gyűlölt téged, amennyire csak tudott! Te ölted meg anyánkat,
mégis engem okolsz? Hiszen te is tudod! Tudod jól, kinek a
lelkén szárad a halála!
Apa iszonyú dühbe jön: nekitámad Péternek.
APA
Elég! Megöllek, te rohadt kölyök! Megdöglesz!
A férfi megragadja fia nyakát, s nekinyomja a falnak. Péter
hangosan felnyög, amint feje nekicsapódik a kemény falnak.
Apa a fiú torkának szorítja a késpengét, ám Péter előkapja
zsebéből az üvegszilánkot, s megvágja vele a férfi karját. Apa
felordít a fájdalomtól, s elengedi a fiút. Péter megragadja Zsófi
karját, s a nyitott ajtó felé löki.

APA PÉTER
Minden miattad történik! Kezdem elveszíteni az eszem. Fuss Zsófi! Rohanj!
Látomások, démonok gyötörnek. Te vagy az oka. Csakis te,
fiam! A kislány azonban nem mozdul.

24 25
 ZSÓFI Péter azonban meg sem moccan: elvesztette az eszméletét,
Nélküled nem megyek! szájából vér folyik.

PÉTER Az apa fájdalomtól sziszegve lehajol a késért, aztán fölveszi,

Menj már! Addig feltartom, csak szaladj!
Zsófi végül rászánja magát a futásra. Az ajtó felé rohan,
ám apja addigra odaér: bevágja a pinceajtót, a kislány pedig
megtorpan.
s kisétál a pincéből. Hátra sem fordul, menet közben beszél a
gyerekekhez.
APA
Sosem engedlek ki. Ez az átkozott pince lesz a koporsód!

A férfi Pétert bámulja, miközben sebesült, vérző karjára
szorítja ujjait.
APA
Meg akartál ölni… a saját apádat akartad meggyilkolni…
A férfi becsukja a pinceajtót. Halálos csend áll be, amit
csupán Zsófi halk sikongása szakít meg néha, miközben ott
térdel Péter mellett.
A KÉP LASSAN ELSÖTÉTÜL.

A férfi odalép Péterhez, s ököllel arcon üti. A fiú vére FELBLENDE:

felfröccsen a falra, ő pedig elterül a porban. Zsófi odaszalad
testvéréhez. BELSŐ. PINCE – NAPPAL.

ZSÓFI Pár óra elteltével Péter lassan magához tér. Kinyitja a

Ne! Peti, ne! szemét, s körülnéz.

A kétségbeesett kislány letérdel bátya mellé, s próbálja PÉTER SZEMSZÖGE: Zsófi ott áll a nyitott pinceajtóban, s
ébresztgetni az ájult fiút. őt bámulja.

ZSÓFI A lány vidám hangon szólal meg.

Kérlek, térj magadhoz! Peti kérlek, ébredj fel!

26 27
 ZSÓFI
Peti! Végre magadhoz tértél! Gyere gyorsan! Apa nyitva
hagyta az ajtót! Biztosan elfelejtette bezárni. Siess, induljunk!
Kérlek Peti, gyere!
Péter óvatosan felül. Megrázza fejét, aztán megpróbál
felállni. A falnak támaszkodva talpra küzdi magát, miközben
szájából még mindig szivárog egy kevés vér.
PÉTER
Oké, mehetünk. Már jobban vagyok. De ígérd meg Zsófi,
hogy mindig mögöttem maradsz! Figyelmesnek kell lennünk.
Én előre nézek, te pedig hátulról fedezel. Oké?
ZSÓFI
Rendben van. Figyelni fogok.

PÉTER A testvérpár kilép a pinceajtón, s óvatosan föllépkednek a

(kótyagosan) felfelé vezető lépcsősoron.
Mi az, hogy… nyitva hagyta?
VÁGÁS
ZSÓFI
Elfelejtette visszazárni. Gyere! Siessünk! BELSŐ. FOLYOSÓ – NAPPAL.

PÉTER Péter és Zsófi rányitja az ajtót a folyosóra. Körülnéznek,

(kezdi összeszedni magát) aztán elindulnak.
Jól van, jól van. Csak adj egy percet!

Zsófi odaszalad Péterhez, s megfogja a kezét. PÉTER

(suttogva)
ZSÓFI Maradjunk csendben! Apa bárhol lehet.
(könyörgő hangon)
Menjünk innen, Peti! Nem szeretek itt lenni. Kérlek! Itthon ZSÓFI
már nem érzem jól magamat. (mutatóujját a szája elé teszi)
Oké. Pszt!
Péter egy darabig csak bámulja húgát, aztán sóhajtozva
elindul.

28 29
 Tovább haladnak. Végiglépkednek óvatosan, nesz nélkül PÉTER
a folyosón. Már majdnem elérik a főbejáratot, amikor a A gyerekeiddel, apa. Tovább akarsz bántani minket?
hálószoba ajtaja nyikorogva kitárul. Lassan megfordulnak,
Zsófi felsikít. A férfi egyre közelebb ér hozzájuk.

Apa ott áll az ajtóban, teljesen részegen, véres kötéssel a APA

karján. Péter lélegzetvisszafojtva figyeli a férfit, aki üveges (ingerülten)
szemmel bámulja a gyerekeket. Sosem bántottalak volna titeket! Meg sem fordult ilyesmi
az eszemben!
Péter maga mögé tereli Zsófit, a férfi pedig elindul feléjük.
Péter a bejárati ajtó felé löki Zsófit.
APA
Hogyan jutottál ki? PÉTER
Rohanj! Fuss Zsófi, ahogy csak bírsz!
PÉTER
Nyitva maradt az ajtó. Nem zártad be. APA
(üvöltve)
APA Az Isten verje meg! Hagyd már ezt abba!
(gúnyosan felröhög)
Nahát! Hogy én milyen feledékeny vagyok. Annyira fájt PÉTER
a vágás, amit rajtam ejtettél, hogy kiment a fejemből az a Miről beszélsz? Mit hagyjak abba?
rohadt ajtó!
APA
PÉTER Hát tényleg nem látod? A húgod nincs ott! Meghalt! Te ölted
És most mit akarsz tenni velünk? meg!

APA Péter totál ledöbben. Szeme elkerekedik, légzése felgyorsul.

Veletek?
PÉTER

30 31
 Nem! Ez nem igaz! Hazudsz! Itt áll mellettem! Zsófi itt van!
APA
Nem, nincs ott! Csak azt hiszed, hogy látod. Belefojtottad
a fürdőkádba, miután anyátok öngyilkos lett! Nem bírtad
elviselni a veszteséget, és teljesen becsavarodtál! Megölted a
húgodat!
Péter sokkot kap. Ránéz Zsófira, aki ott áll a bejárati ajtó
előtt.
PÉTER
Zsófi. Ez… igaz?
ZSÓFI
Mondtam, hogy nem szeretem a vizet, Peti. Rosszul vagyok
tőle.
Pétert szédülés fogja el, nekidől a falnak. A KAMERA
LASSAN ELTÁVOLODIK a fiútól, s akkor meglátjuk, hogy
Zsófi valóban nincs ott. Csupán Péter és az apja tartózkodik
a folyosón. Péter lecsúszik a falon, s magába roskadva sírni
kezd. Apja leül mellé. Nagyot sóhajt, rendkívül nyugodtnak
tűnik.
APA
Pontosan tudom, hogy anyátok miattam tette azt, amit.
Az én hibám. Túl gyenge voltam nemet mondani az ivásra.
32
Belehajszoltam őt a halálba. És arról is én tehetek, hogy te
megőrültél.
A férfi megtörli könnyes szemét, aztán folytatja.
APA (FOLYT.)
Miután megölted Zsófit, azt hazudtam a rendőröknek, hogy
baleset volt. Aztán bezártalak a pincébe, hogy soha többé ne
árthass senkinek. A nyughatatlan lelkifurdalás hozta felszínre
benned a húgodat. Tudom, hogy nagyon szeretted őt, de azon,
amit tettél, már semmi nem változtat. És bármennyire is
haragszom rád, végső soron csak magamat hibáztathatom.
A férfi ráteszi fia vállára a kezét. Megpróbál mosolyogni.
APA
Szeretlek, Peti. Már csupán te maradtál nekem. És nem
fogom hagyni, hogy bárki elvegyen tőlem. De tudnod kell,
hogy soha nem engedhetlek ki téged abból a pincéből. Életed
végéig ott kell maradnod, fiam. Érted?
Péter bólogat. A fiú keservesen sír, könnyei végigcsurognak
véres, sebesült arcán.
PÉTER
Sajnálom, apa. Vissza akarom kapni Zsófit! Hogy tehettem?
Annyira szeretem őt! Miért csináltam ezt? Miért?
APA
33
 Jól van, fiam. Minden rendben. Ne sírj! Gyere, menjünk!
A BALESET
Apja lassan felsegíti a padlóról Pétert, majd elindulnak
vissza, a pince felé.

VÁGÁS

BELSŐ. PINCE – NAPPAL.

FELBLENDE:
Péter a pince közepén áll. Szomorúan néz apjára, aki az
ajtóban várakozik. BELSŐ. LAKÁS – NAPPAL.

APA Kicsi, rendetlen lakás. A padlón mindenfelé ruhák, koszos

(halványan mosolyogva) tányérok és egyéb hulladékok hevernek. Félhomály, a lakás
Légy jó, fiam! látványa rossz érzéssel tölti el a nézőt.

Azzal a pinceajtó nagy csattanással bezáródik. Az ágyon egy 30 év körüli nő (HANNA) fekszik. Jobb lába
begipszelve, haja kócos, meggyötört arcán fáradtság jelei
Péter a falhoz sétál, majd leül a porba, s hátát nekivetve a mutatkoznak. Hanna szeme véres, valószínűleg a kialvatlanság
falnak lepihen. miatt. A fiatal nő a plafont bámulja, mozdulatlanul.

Néhány pillanattal később felbukkan Zsófi: a kislány odaül Váratlanul megszólal a csengő. Nagyot berreg, ám Hanna
testvére mellé, s ráhajtja aprócska fejét Péter vállára. nem reagál semmit. Kicsivel később ismét csöngetnek. A nő
végül a bejárati ajtó felé néz, aztán lassan felkel az ágyból,
A KAMERA LASSAN ELTÁVOLODIK a testvérektől. majd elindul az ajtó irányába.

A KÉP LASSAN ELSÖTÉTÜL. A KAMERA HANNA LÁBÁT KÖVETI, amint a nő végigbiceg

a lakáson: a padlón gyógyszerek (altatók, nyugtatók) láthatóak,
Vége

34 35
valamint italosüvegek. Hanna gipszelt lába félrerúgja az egyik
üres üveget, ami nagy csörgéssel elgurul. Újabb csengetés, ezúttal kitartóbban. Hanna megfordul:
dühösen néz az ajtóra, majd mérgesen odabiceg.
Hanna eléri az ajtót. Fájdalmas arccal kinyitja résnyire,
majd kinéz. Nem nyitja ki, hanem tenyerével megtámasztva az ajtót,
türelmetlenül kikiabál.
Az ajtóban egy 50 év körüli, szemüveges, ősz hajú férfi
(TIBOR) áll, aki meredten bámul Hannára. Egy darabig csak HANNA
nézik egymást, aztán a férfi megszólal. Mondtam már, hogy nincs kedvem beszélgetni! Takarodjon
innen!
TIBOR
Beszélnünk kell. TIBOR (CSAK HANG)
Nyissa ki az ajtót!
HANNA
(kábultan) HANNA
Kicsoda maga? (ordítva)
Nem! Tűnjön innen, vagy hívom a rendőrséget!
TIBOR
Beszélnem kell magával. Engedjen be, kérem. TIBOR (CSAK HANG)
Miért hívná őket? Hiszen semmit nem csináltam. Különben
HANNA is, azt hiszi, hogy kijönnének magához? Ismerik, akárcsak én.
Nincs kedvem beszélni.
HANNA
A nő becsukja az ajtót. Visszaindul az ágy felé, ám útközben (sírni kezd)
megáll. Lehajol, s felvesz egy maréknyi fehér tablettát a Senki nem tud rólam semmit! Érti? Semmit!
földről. Pár szemet bekap, aztán alkohollal leöblíti. A többi
gyógyszert szétszórja a padlón. Hanna ott áll egy darabig a TIBOR (CSAK HANG)
lakás közepén, homlokára szorítva kezét. Lassan kezd hatni a Téved. Mindenki tudja, mi történt magával. A hírek másról
gyógyszer/alkohol kombináció… sem szóltak az elmúlt hetekben. Tragikus.

36 37

HANNA
(zokogva)
Tűnjön el innen végre! Hagyjon engem békén!
TIBOR (CSAK HANG)
Miért? Hogy nyugodtan megölhesse magát? Azzal mi
változna? A családja után akarmenni? El kell, hogy keserítsem:
odaát nincs semmi. Nem vár ránk örök élet, sem pedig
megnyugvás. Most kell élnünk, most kell megnyugodnunk és
megbocsátást kérnünk. Több esélyünk nincs, Hanna.
HANNA
Honnan tudja a nevemet?
TIBOR (CSAK HANG)
Ejnye! Már említettem, hogy a balesetéről az egész ország
hallott. A rendőrség is ismeri, jobban, mint kellene. Tudok
arról az ügyről, amit a családja halála után követett el.
Emlékszik rá? Mikor begyógyszerezve nekitámadt annak a
férfinak? Azt hitte, ő a felelős a balesetért. Szegénynek eltört
két bordája, maga pedig felfüggesztettet kapott. Azóta csak
egyre süllyed és süllyed az ingoványban, Hanna.
HANNA
Semmit sem tud rólam. Magának fogalma sincs az
életemről! Hagyjon engem, kérem!
TIBOR (CSAK HANG)
38
Eresszen már be! Beszélnem kell magával. Higgyen nekem!
Ha ad húsz percet, ígérem, gyökeresen megváltozik majd az
élete!
HANNA
Miről pofázik? Hogyan változna meg az életem? Mitől?
Ezen már nem lehet változtatni! Soha többé!
TIBOR (CSAK HANG)
Megint téved. Úgy látszik, a maga élete telis-tele van
tévedésekkel. Egyik hibát a másik után követi el. Tudom,
milyen érzés ez. Akármilyen nevetségesen is hangzik,
tulajdonképpen ugyanabban a cipőben járunk mindketten.
Segítsünk egymáson, kérem! Hanna, könyörgöm, engedjen
be!
HANNA
(hisztérikusan)
Takarodjon már végre! Hagyjon békén! Nem érti? Hagyjon,
vagy magának is eltöröm valamilyét! Megértette?!
Pár pillanatig csend. Aztán Tibor felsóhajt.
TIBOR (CSAK HANG)
Nem hagy más választást, Hanna.
Az ajtó hirtelen megrázkódik: Tibor be akarja törni. Hanna
elfut az ajtótól, majd felkap a földről egy italosüveget.
39
 Tibor berúgja az ajtót, Hanna pedig sikítva neki akar rontani Miért csinálja ezt velem? Miért akar segíteni nekem? Mi
a betolakodónak. Ám ekkor Tibor egy forgótáras pisztolyt ránt közünk egymáshoz?
elő: a fegyvert rászegezi Hannára, aki mozdulatlanná dermed.
TIBOR
TIBOR Nagyon sokban hasonlítunk, Hanna. Nem is gondolná,
Üljön le az ágyra! Most! mennyi szál köt minket össze.

Hanna leteszi az üveget, aztán leül az ágyra. Tibor óvatosan HANNA

becsukja a bejárati ajtót, aztán pisztollyal a kezében ránéz a Nem értem. Sajnálom, de gyógyszer hatása alatt vagyok.
reszkető nőre. Nem tudok beszélni most, kérem.

TIBOR Tibor ránéz a padlón heverő üvegekre és tablettákra.

Sajnálom, hogy betörtem Önhöz. De tudnia kell, hogy nem
tehettem mást. TIBOR
Gyógyszer, és nem kevés alkohol hatása alatt, amint látom.
HANNA Ezek aligha oldják meg a problémáját. Nekem is volt egy
Mit akar tőlem? Meg akar ölni? balesetem, ami félig megölt. Mármint a lelkemet ölte meg.
Jómagam is szedtem ezeket, de aztán rádöbbentem, hogy a
TIBOR valódi kezelés az, ha megbocsátást nyerünk azoktól, akiknek
Segíteni jöttem. Egyébként, a nevem Tibor. ártottunk. A lelki feloldozás minden sebet begyógyít.

HANNA HANNA
Fegyverrel akar segíteni? Mi maga? Valami átkozott pap?

TIBOR TIBOR
A fegyver sosem oldja meg a bajokat. Ugyan! A papok fegyvere nem a pisztoly, hanem az Istenbe
vetett hit, amit átadnak az embereknek. De úgy gondolom, a
hit nem segíthet, hiszen maga már régen elveszítette a hitét.
HANNA

40 41
 HANNA
Nem csak azt. Mindenemet elvesztettem: a családomat, a
munkámat, az életemet. Semmi nincs, amiért érdemes lenne
élnem. Annyira elfáradtam! Elegem van ebből az egészből!
Minden este úgy fekszem le, hogy abban reménykedek,
másnap nem ébredek fel. De mindig felébredek. És kezdődik
az egész ismét. A kilátástalanság, az értelmetlen lét. Mintha
egy rohadt falevél lennék, ami csak lebeg és lebeg és a szél
pedig kedve szerint sodorja. Fogalmam sincs, merre tartok, de
sodródok.
Hanna elsírja magát. Tenyerébe temeti arcát, úgy zokog.
Tibor szánakozva figyeli a nőt.
TIBOR
Ismerem az érzést. Mint egy léggömb, olyan az ember lelke.
És bármikor kidurranhat.
HANNA
Miért történt ez velem? Miért? Miért velem kellett
megtörténnie?
TIBOR
Szomorú, de erre nincs válaszom. Az ember nem talál
választ arra, hogy valaki miért ül részegen a volán mögé. És
arra sincs válasz, miért megy át a másik sávba és találkozik
a maguk kocsijával. Pont a magukéval. Ha egy másodperccel
később történik ez, a családja ma is élne. De nem. Valamiért
pontosan akkor kellett megtörténnie. Miért? Létezik
42
válasz egyáltalán? Erre a sok rosszra, erre a tengernyi
kínszenvedésre, a fájdalomra, a népirtásokra, a születési
rendellenességre. Szerintem nincs válasz. Csak úgy megesik
mindez. Valaki, vagy valami úgy dönt, hogy ennek meg kell
történnie, s egyszer csak megtörténik. Nincs beleszólásunk, és
ez a legborzalmasabb az egészben.
HANNA
Mindent elvett tőlem! Mindent, amiért éltem! Kísértet
vagyok, egy szellem. Árnyék. Önmagam árnyéka.
TIBOR
Elfutott a helyszínről, igaz? A rendőrség azóta sem találja
az elkövetőt. Annyira azért nem volt részeg, hogy ne tudjon
elmenekülni.
HANNA
Öljön meg, kérem!
TIBOR
Felejtse el! Nem azért vagyok itt, hogy végezzek magával.
HANNA
Akkor miért? Legalább azt engedné, hogy én vessek véget a
szenvedésemnek! Hogy lehet ilyen kegyetlen?
TIBOR
Nem vagyok az. Segíteni jöttem.
43
 HANNA
Nem kell a segítsége! Nem kell nekem semmi. Csak hagyjon TIBOR
békén mindenki! Nem akarok beszélgetni, nem akarok Aznap este jelentette be a feleségem, hogy el akar válni.
semmit! Iszonyatosan dühös lettem. Leittam magam, aztán feltörtem
egy autót. Elképzelésem sincs, miért
TIBOR csináltam. Hiba volt, nagy hiba. Miután karamboloztunk
És ha azt mondom, hogy ismerem azt az embert, aki és felfogtam, mit tettem, elrohantam. Nem tudtam, meghalt-e
megölte a családját? valaki a kocsiban, csupán menekülni akartam. Pár nappal
később olvastam a hírekben, hogy meghalt a családja, maga
Hanna teljesen ledöbben. viszont életben maradt. Bár súlyosan megsérült, volt elég
ereje ahhoz, hogy túlélje. Én viszont gyáva voltam. Ezért is
HANNA vált el tőlem a feleségem. Egész életemben gyenge voltam,
Tessék? nem küzdöttem semmiért. Még a kocsimat is elveszítettem
egy szerencsétlen fogadáson.
TIBOR
Ha beszélne vele, ha szemtől szemben látná őt, megbékélne? Hanna sokkoltan bámulja családja gyilkosát: a nő szeméből
könnyek folynak, kezét a szájára tapasztja.
HANNA
Nem… én… nem tudom… TIBOR (FOLYT.)
Hetekig gyötrődtem azon, mit tegyek. A rendőrségre nem
TIBOR mertem elmenni, de a lelkiismeretem nem hagyott nyugtot.
Magára bízom, mit tesz vele. Úgy dönt, ahogyan akar. Ezért Gyógyszereket szedtem, minden nap részeg voltam, ám
szerettem volna beszélni Önnel, Hanna. Ez az ember odakint egyre rosszabb lett ez az egész. És akkor, mikor már úgy
vár. Behívom. éreztem, hogy a Pokol legmélyebb bugyraiban járok, hirtelen
beugrott, mit kell tennem. Így aztán eljöttem magához, hogy
Tibor feláll, s kisétál a lakásból. Hanna magába roskadva bűnbocsánatot kérjek.
ül az ágyon. Pár pillanattal később Tibor visszajön a lakásba,
egyedül. Hanna nem érti az egészet. Tibor ledobja a pisztolyt Hanna mellé, az ágyra. Aztán a
Tibor megáll az ágy mellett, kezében ott lóg a pisztoly. férfi térdre ereszkedik.

44 45

TIBOR (FOLYT.)
Sajnálom a családját és magát is, Hanna. Nem érdemlem
meg a bocsánatát, sem pedig az életet. Tegyen belátása szerint.
Végezzen velem, ahogyan én is a családjával. Ha megöl, ígérem,
könnyebb lesz magának. Új életet kezdhet, abban a tudatban,
hogy elnyertem méltó büntetésemet. Soha az életben nem volt
még semmihez bátorságom. Iszonyatos erő kellett hozzá, hogy
a szemébe nézzek, Hanna. De nem bírok végezni magammal.
Ezt magának kell megtennie.
Hanna csak sír és sír. Eltorzul az arca, fájdalmasan
nyöszörög. A plafont bámulja, vonaglik. Ordít. A haját tépi.
TIBOR
Tegye meg, kérem. Mindketten szenvedünk. Így lesz a
legjobb, maga is tudja.
Hanna kissé megnyugszik. Ránéz a pisztolyra, aztán lassan
kézbe veszi. Kibiztosítja, s ráfogja a térdelő Tiborra. A nő keze
reszket az indulattól, ujja lassan megfeszül a ravaszon.
Tibor becsukja a szemét.
Hanna az ágyon ülve céloz Tiborra. Feszült csönd: a nő
tétovázik, a férfi várakozik.
A KÉP LASSAN ELSÖTÉTÜL.
46
Sötétség. Képen kívül meghallunk egy LÖVÉST.
FELBLENDE:
BELSŐ. LAKÁS – NAPPAL.
Vérfolt a lakás falán.
A bútorokat is vércseppek borítják.
A füstölgő pisztoly a koszos padlón hever.
A KAMERA LASSAN VÉGIGSIKLIK A PADLÓN, meglátjuk
Tibor lábát, aztán a férfi élettelen testét is, amint a falnak
dőlve ül, mozdulatlanul. Tibor tágra nyílt szeme a plafont
figyeli, arca rezzenéstelen. Néhány pillanatig nem történik
semmi, aztán Tibor váratlanul felsóhajt. Leveszi szemüvegét,
fáradtan megdörzsöli szemét, s az ágy felé néz.
TIBOR SZEMSZÖGE: Hanna ott fekszik az ágyon, holtan.
Az ágy és környéke csupa vér.
KÖZELI HANNA ARCÁRÓL: a nő homlokán golyó ütötte
lyuk. Hanna arca rendkívül békésnek és nyugodtan tűnik
holtában.
Tibor zokogva feltápászkodik, aztán megtörli arcát, s
visszaveszi szemüvegét.
47
 Beletelik egy kis időbe, mire összeszedi magát. Aztán
kinyitja a bejárati ajtót, s kilép rajta. Utoljára még visszafordul UNALOM
az ágy irányába, suttogva szólal meg.

TIBOR
(suttogva)
Most már békére leltél. Én még nem.

Azzal Tibor kilép a lakásból, s becsukja maga után az ajtót. FELBLENDE:

A KÉP LASSAN ELSÖTÉTÜL. BELSŐ. LAKÁS - NAPPAL.

Vége Átlagos kinézetű, kicsiny lakás nappalija. Középen egy

asztal, amin egy italosüveg, valamint négy darab pohár
látható. Az asztalt két fiatal fiú (BÁLINT és OTTÓ), s két fiatal
lány (FRUZSINA és EDIT) üli körbe. A társaság csendben,
némán üldögél, néha isznak egy-egy kortyot. Pár pillanatig
semmi nem történik, aztán Bálint tölt magának, megissza,
majd lecsapja a poharat.

BÁLINT
Unatkozom.

OTTÓ
Én is.

EDIT
Mi mást tehetnénk? Ez az életünk.

48 49
 BÁLINT Ne röhögtess, Fruzsi! Ez lenne a nagy csapat? Évek óta
Nem kellene, hogy így teljen minden nap. Találjunk ki minden átkozott péntek délután itt gyülekezünk ebben az
valamit srácok, mert meg fogok őrülni. egérlyukban, amit az otthonodnak mersz nevezni, és minden
egyes alkalommal ugyanarra jutunk. Pocsék az életünk,
OTTÓ nem történik semmi, ami egy kicsit is kizökkentene a
Igazad van, Bálint. Még ezeknél a poharaknál is üresebbnek taposómalomból. Régen túl nagy elvárásaim lehettek, de erre
érzem magam. azért nem számítottam. Mikor végre el tudtam menekülni
otthonról, azt hittem, kezdődik az életem. Micsoda idióta
EDIT voltam! Komolyan mondom, visszasírom az alkesz apámat,
(sóhajt) mert még ő is ezerszer érdekesebb volt nálatok!
Bele kell törődnünk. Halálunkig ez vár ránk. Magány,
tehetetlenség, gyengeség. Ha ki akartok törni ebből, valaki, Edit kiissza a poharát, aztán felpattan, s az ajtó felé indul.
vagy valami úgyis vissza fog rántani titeket.
EDIT
BÁLINT Befejeztem, srácok. Elegem van már ebből! Ha ti továbbra
Miről beszélsz, Edit? is itt akartok keseregni egymásnak, hát tegyétek. Inkább
kinézek a sarokra és összeszedek valami pénzes kölyköt.
EDIT
(iszik egy kortyot) BÁLINT
Tényleg nem tudod? Fogalmad sincs, miről papolok itt Állj meg, Edit!
nektek? Hát erről az egészről, amit életnek hívnak. Hiába
várod a nagy szerelmet, az esti iszogatást, vagy a hétvégi bulit Edit megtorpan az ajtóban, s visszafordul az asztalhoz.
a haverokkal, mert a végén úgyis egyedül maradsz!
EDIT
FRUZSINA Mi van?
Most sem vagyunk egyedül.
BÁLINT
EDIT Rájöttem, mi a baj.

50 51
 OTTÓ Olyanra, ami végre előhozza belőlünk a valódi énünket!
Éspedig? Gondoljatok csak bele! Mennyi elfojtott gondolat, mennyi
érzés lappang az emberekben, és a legtöbben nem merik
BÁLINT felszínre hozni.
Igaza van Editnek. Mióta csak ide járunk, sosem beszéltünk
őszintén. Rendes volt tőled, Fruzsina, hogy fölengedtél minket EDIT
a lakásodra, de itt valahogy soha nem tudtunk megnyílni Azt mondod, hogy… nyíljunk meg egymás előtt?
egymás előtt.
BÁLINT
Edit ellép az ajtótól. Pontosan.

EDIT OTTÓ
Na végre! Valaki legalább fel tudja fogni, mit beszélek. Kösz, És gondolod, hogy ettől megváltozik majd az életünk?
Bálint!
BÁLINT
BÁLINT Nem tudom. De az biztos, hogy más szemmel nézünk majd
Elképesztően felszínesek voltunk. De ma ez megváltozik. egymásra ezt a beszélgetést követően.
Edit, kérlek, ülj vissza. Kitaláltam a megoldást.
FRUZSINA
Edit vonakodva ugyan, de visszaül a helyére. Miről akarsz beszélni?

BÁLINT (FOLYT.) BÁLINT

Egy játékra gondoltam. A legmélyebb titkainkról. A belső démonokról. Mindenkinek
vannak démonai. Nekem is, nektek is. A kérdésem csupán az,
FRUZSINA hogy szembe mertek e nézni velük?
Miféle játékra?
A baráti társaság csendben ül, mindenki a másikat figyeli.
BÁLINT Kis idő elteltével Bálint szólal meg.

52 53
 BÁLINT
Kezdem én, ha nem bánjátok.
Bálint iszik egyet, aztán folytatja.
BÁLINT (FOLYT.)
Van egy perverzióm. Még gyerekként alakult ki bennem.
Volt a kertünkben egy madáritató. Apám rakta ki és volt is
forgalma rendesen. A környék összes madara oda járt vizet
inni. Egy nyári reggelen ott ültem a kertben és az itató köré
gyűlt madarakat figyeltem. Sokáig néztem őket.
Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy elfog egy
érzés. Arra gondoltam, milyen kellemes lenne kitörni az egyik
madár nyakát. Hihetetlen erős érzés volt, sosem felejtem el.
Úgyhogy odaosontam az itatóhoz, megragadtam a legelső
madarat, aztán... megtettem. Addig csavartam a nyakát, amíg
az meg nem roppant. Rettentően megijedtem. Emlékszem,
egész este sírtam. Másnap megint rámtört ez az érzés. Ismét
megtettem. És ez így ment, egészen addig, amíg anyám
rajta nem kapott. Persze utána ment a hiszti, még orvoshoz
is jártam. De azóta sem bírtam megszabadulni ettől a
kényszertől. Úgy gyötör, mint egy tüske a lábamban. Élvezem,
ha kínt okozhatok másoknak. Ez az én démonom.
Bálint megissza az italát. A többiek némán figyelik: senki
nem tud megszólalni.
BÁLINT
Valaki?
54
Ottó körülnéz, aztán nagyot sóhajtva nekikezd.
OTTÓ
Az osztálytársaim… nagyon-nagyon gonoszak voltak
velem. Sosem értettem, miért teszik ezt, de megtették. Egyszer
kedvem támadt játszani velük. Gondoltam, ha odamegyek
hozzájuk, látni fogják, hogy nem félek tőlük és bevesznek a
csapatba. Hatalmasat tévedtem. Lefogtak, letepertek a földre.
A hátsó udvaron voltunk, nem láthatta egy tanár sem, bár
azt hiszem, nem is törődtek volna velem. Az egyik gyereknél
volt egy körző. A hegyét beleszúrták a tenyerembe. Aztán a
combomba. Aztán… már nem is tudom, még hová. Emlékszem,
sírva rohantam haza. Otthon lekuporodtam a sarokba és
csak bőgtem. Iszonyúan fájt, amit velem műveltek, de egy idő
után azt éreztem, hogy ez jó. Kellemesnek tűnt a fájdalom.
Később újra és újra át akartam élni ezt az érzést. A mai napig
megvágom magamat, ha egyedül vagyok.
Ottó feltűri a ruhája ujját: karján vágások nyomai és egyéb
sebhelyek láthatók.
OTTÓ (FOLYT.)
Van, hogy pengével csinálom, de cigarettát is elnyomtam
már a bőrömön. Gyűlöltem az osztálytársaimat, de hálás is
voltam nekik: megmutatták, hogyan vagyok képes a javamra
fordítani a gonoszságukat.
EDIT
55
 (kezét a szájára tapasztja) Fruzsina megérkezik, késsel a kezében. Odaadja Bálintnak,
Istenem! Szegény Ottó! Erről fogalmam sem volt. Miért aki őrült tekintettel nézegeti a fénylő pengét.
nem mutattad meg ezeket korábban?
BÁLINT
Bálint elgondolkodva nézi Ottót, aztán ridegen megszólal. (odafordul Ottóhoz)
Segíthetünk egymáson, ha akarod, barátom.
BÁLINT
Fruzsi, hozz egy kést a konyhából! OTTÓ
Hogyan?
EDIT
Minek? BÁLINT
Add a karod!
BÁLINT
Fruzsinához szóltam, nem hozzád. Ottó odanyújtja Bálintnak a karját. Bálint feltűri a ruhát
Ottó karján, aztán megérinti a csupasz bőrt a kés hegyével.
EDIT Edit felpattan, sikoltozni kezd.
Mi a fenének az a kés, Bálint?
EDIT
Fruzsina feláll, kimegy a konyhába. Bálint odafordul Betegek vagytok! Komolyan mondom, hánynom kell
Edithez. tőletek!

BÁLINT BÁLINT
Az a cél, hogy boldoggá, elégedetté tegyük egymás életét. Ha nem akarod nézni, ne nézd. Csak így okozhatunk
Különben miért lennénk itt? Barátok vagyunk, vagy nem? egymásnak boldogságot, Edit.

EDIT Azzal Bálint egy mély vágást ejt Ottó karján. Vér csöpög
Te meg miről beszélsz? a padlóra. Bálint mosolyog, Ottó fájdalomtól torz arca
boldogságot és örömöt sugároz.

56 57
 Edit öklendezve elfordul, s az ajtó felé iramodik. Fruzsina Könyörgöm, Edit! Ha most kilépsz innen, többé nem térhetsz
feláll, s utána ered. vissza! Ez a börtönünk. És itt csak egymásra számíthatunk.

FRUZSINA EDIT
Várj, Edit! (zokogva)
Ég veletek!
EDIT
(őrjöngve) Edit kilép a lakásból, bele a sötétségbe, ami örökre elnyeli.
Ezek nem normálisak! Végeztem veletek! Soha többé nem
akarok találkozni egyikőtökkel sem! Fruzsina egy darabig még barátnője után bámul, aztán
lassan becsukja az ajtót, s visszaül az asztalhoz.
FRUZSINA
Kérlek, ne mondj ilyeneket! Mi barátok vagyunk. BÁLINT
Ugyanarról a helyről jöttünk, tudod te is! Közös a múltunk és Elment?
közös a szenvedésünk is! Összetartozunk, Edit!
FRUZSINA
Fruzsina gyengéden megfogja Edit karját, ám Edit kitépi (szomorúan)
magát a lány ujjai közül. El.

EDIT BÁLINT
Én ebben nem veszek részt! Hagyjatok békén! Nem baj. Úgyis csak a gond volt vele. Ha odafönt megtudták
volna, hogy van egy kakukktojás közöttünk, mindannyiunkat
Edit kinyitja az ajtót, s megtorpan: odakint nincs más, csak kidobnak. Jól szórakozunk nélküle is. Így van, Ottó?
sötétség. Végtelen feketeség...
OTTÓ
Fruzsina szomorúan figyeli barátnőjét. (boldogan)
Igen. Csinálhatjuk még egyszer?
FRUZSINA
BÁLINT

58 59
 Örömömre szolgál. Tedd a kezed az asztalra.
Ottó ráteszi tenyerét az asztalra. Bálint fölemeli a kést,
aztán lesújt vele. A penge odatűzi az asztalhoz Ottó kezét.
BÁLINT
Ez az! Fáj, ugye?
BÁLINT
Te jössz, Fruzsi. Már csak ketten maradtunk. Nyugodtan
elárulhatod a legbenső félelmeidet nekem. Senki sem hallja,
csupán én. Szóval?
Fruzsina egy darabig tétovázik, aztán félénken megszólal.

OTTÓ FRUZSINA
(nevetve) A magány.
Nagyon! Nagyon fáj!
BÁLINT
BÁLINT Tessék?
Helyes.
FRUZSINA
Bálint nem húzza ki barátja kezéből a kést, hanem úgy A magánytól félek. Attól, hogy egész életemben egyedül
hagyja. Ottó keze és az asztal csurom vér. maradok. Hogy senki nem törődik majd velem, hogy a
világ számára csupán egy jelentéktelen fűszál leszek. Nem
Ottó egy darabig még nevetgél, aztán elájul, s feje rázuhan akarom ezt. Iszonyatosan félek, Bálint. Unatkozom egyedül.
az asztalra. Mit tehetnék? A kétségbeesés lett a barátom a reménykedés
helyett.
Bálint hanyagul meglökdösi barátja fejét, aztán megvonja
vállát. BÁLINT
Szóval a magánytól félsz? Az egymást követő, szürke és
BÁLINT borús napoktól? Minden hét, minden hónap, minden év
Ez kikészült. ugyanúgy telik el. Nem számít, odakint mi van. Az emberek
ünnepelhetnek, tarthatnak felvonulást, vagy amit akarnak.
Bálint rágyújt egy cigarettára. Füstöt eregetve ránéz Te úgyis kimaradsz mindenből.
Fruzsinára, aztán mosolyogva megszólal.

60 61
 FRUZSINA A lány végül lassan magához tér: elnyomja a cigarettát, a
Annyira egyedül vagyok. Annyira egyedül. kést pedig fájdalmas sikítással kirántja kezéből.

BÁLINT Fruzsina feláll, a szekrényhez lép. Elővesz onnan egy ruhát,

Ezért találtál ki minket? s bekötözi vele sérült kezét. Aztán a lakás ajtajához sétál.
Lassan kinyitja, majd kihajol rajta.
FRUZSINA
Nincs kihez szólnom. FRUZSINA SZEMSZÖGE: sötétségnek nyoma sincs, egy
folyosót lát, amiről több lakásra is nyílik egy-egy ajtó.
BÁLINT
Kitaláltál magadnak néhány barátot, hogy legalább a Fruzsina lassan becsukja lakása ajtaját, majd visszaül az
látszata meglegyen annak, hogy foglalkozik veled valaki. asztalhoz. Tölt magának egy pohár italt, aztán megissza. Ránéz
Még előéletet is kigondoltál nekik. Nem tartod ezt kissé az asztal körüli üres székekre, majd mosolyogva megszólal.
szánalmasnak, kedves Fruzsina?
FRUZSINA
FRUZSINA (boldogan)
Magányosnak érzem magam. Folytathatjuk?

A KAMERA LASSAN ELHÁTRÁL AZ ASZTALTÓL: meglátjuk, A KÉP LASSAN ELSÖTÉTÜL.

hogy Fruzsina egyedül ül az asztalnál. Egyik kezében égő
cigaretta, a másik keze odaszegezve az asztalhoz a késsel. Bár Vége
mind a négy pohár ott van, senki nem ül a lány mellett. A
székek üresek. A lakás is üres…

Fruzsina meredten bámul maga elé.

FRUZSINA
Rettentően rossz egyedül.

62 63
 INTERJÚ KINGA
(idétlenül vigyorog)
Elnézést a késésért. Tudom, hogy háromra beszéltük meg,
de a fodrászom lassan dolgozott.

KÁROLY
(szomorúan)
FELBLENDE: Semmi baj. Úgysem sietek sehová.

BELSŐ. LAKÁS - NAPPAL. Kinga beront a házba, közben hangosan felröhög.

Átlagos, kissé rendetlen lakás. Középen egy kanapé, KINGA

széthagyott ruhák és tányérok hevernek a padlón.
Az ablaknál egy 50 év körüli, ápolatlan, szakállas férfi
(KÁROLY) ül, csupán a felsőtestét látjuk. Károly bágyadtan
tekint kifelé az ablakon, aztán a faliórára pillant.
KÁROLY SZEMSZÖGE: az óra fél négyet mutat.
Károly sóhajt egyet, aztán csöngetnek. A férfi az ajtó felé
fordul, s akkor meglátjuk, hogy Károly kerekesszékben ül. Az
ajtó felé gurul, béna lábai kuszán helyezkednek el a székében.
Nahát, milyen jó humora van, ahhoz képest, hogy
nyomorék!
Károly meghökken a nő szemtelenségén, de nem szól
semmit. Csendben becsukja az ajtót, aztán a kanapé elé gurul.
Kinga otthonosan érzi magát: megkérdezés nélkül lehuppan
a kanapéra, s jegyzetfüzetet, meg ceruzát vesz elő óriási
táskájából. Közben fáradhatatlanul mosolyog.
KINGA
Kezdhetjük, Károly?

Odaér az ajtóhoz, s kinyitja. Belép egy fiatal, 20 év körüli nő KÁROLY

(KINGA). A jövevény elegánsan öltözött, arcát vastagon fedi a Persze, kedves…
smink, állandóan mosolyra húzódik kirúzsozott szája. Irritáló
hangon megszólal. KINGA

64 65
 Kinga. Már a múlt héten bemutatkoztam. Elfelejtette? Tudom. És megértettem, amiket elmondott.

KÁROLY KINGA
Igen. Bocsánat. Remek. Ez a beszélgetés az interneten fog megjelenni,
természetesen kisebb-nagyobb átírásokkal és változtatásokkal.
KINGA
Jó, akkor az első kérdésem az lenne, hogy beleegyezik-e az KÁROLY
interjúba? Értem.

KÁROLY KINGA
Persze. A pénzt már megkaptam a cégüktől, úgyhogy Jó. Akkor megkérdezném, hogy mikor és hogyan történt a
készen állok. baleset?

KINGA KÁROLY
Helyes. A pénz hihetetlenül motivál, egyetért, Károly? Hát… a balesetem öt évvel ezelőtt történt. Egy autó…

Kinga röhög, a férfi nem szól semmit.
KINGA (FOLYT.)
Szóval, kezdjünk neki. Először is, tudnia kell, hogy a cégünk
olyan embereknek nyújt reményt, akik betegek, vagy komoly
trauma okozta lelki sérülést cipelnek. Azok a történetek,
amik hasonlóak az Önéhez, segítséget és motivációt kínálnak
azoknak, akik már feladták az életüket. Ha azt látják, mások
hogyan birkóztak meg az akadályokkal, hogyan álltak talpra
egy-egy megrázkódtatás után, az erőt adhat nekik. Komoly
elhatározás ez az Ön részéről, Károly.
KÁROLY
Kinga telefonja váratlanul csipogni kezd. A lány előveszi
táskájából a készüléket, s a kapott üzenetet olvassa. Hangosan
kacarászik, majd nyomkodni kezdi a telefont.
KINGA
(röhögve)
Nagyon jó! Ez haláli!
Károly türelmesen megvárja, amíg a nő végez az üzenet
írásával. Kis idő múlva Kinga elrakja a telefont.
KINGA

66 67
 Sajnálom, az egyik barátnőm írt. Muszáj voltam válaszolni A nő az ujját vizsgálgatja, miközben Károly türelmesen
neki. Szóval, ott tartottunk, hogy egy autó… hallgat.

KÁROLY KINGA (FOLYT.)

Igen, egy autó felhajtott a járdára és elgázolt. A sofőr ittas Ezért rühellek ceruzával írni! Folyton bereped, meg leszakad
volt, a gerincem pedig úgy megsérült, hogy soha többé nem a körmöm tőle! Ezt nem hiszem el! Hát már megbízható
voltam képes lábra állni. körmöst sem lehet találni ebben a tetves városban? Ó, ne
haragudjon Károly! Mindjárt folytathatjuk, de egyszerűen
KINGA kiborulok, ha nem nézek ki tökéletesen.
A sofőrrel szemben miféle ítéletet hozott a bíróság?
KÁROLY
KÁROLY Ismerem az érzést. Pocsék lehet magának.
Felfüggesztett börtönbüntetést. A jogosítványát elvették, de
úgy hallottam, azóta is vezet. KINGA
Hát az! Látná a lábkörmeimet! A csajszi, akihez járok, totál
KINGA nem ért a szakmájához. Lassan ott tartok, hogy nyáron már
(jegyzetel) papucsot sem veszek föl. Nem mindegy, hogyan mutat az
Aha. Értem. És mit mondtak az orvosok? ember lába!

KÁROLY Károly ránéz saját, használhatatlan lábára. Halkan

Lemondtak rólam. Alám tették ezt a széket és utamra megszólal.
engedtek.
KÁROLY
Kinga egyszer csak felkiált, a ceruzát pedig ingerülten Ha maga mondja.
lecsapja a füzetre.
KINGA
KINGA Oké, akkor folytassuk! Milyen mértékben segítette a
Az ördögbe! Letört a körmöm! családja támogatása a gyógyulását?

68 69
 KÁROLY
Támogatás?
KINGA
Hát tudja: szeretet, gondoskodás, meg ilyen dolgok.
KÁROLY
A feleségem elhagyott. Azt mondta, nincs kedve egész
életében egy nyomorékot ápolgatni. Úgyhogy a balesetem
után összepakolt és lelépett. Én meg csak ültem ebben az
átkozott székben, mint egy hülye, és nem tehettem semmit.
Kingán látszik, hogy nem erre a válaszra számított, de azért
kitartóan mosolyog.
KINGA
Aha. És a gyerekei? Gondolom, legalább ˝ok foglalkoznak
magával.
KÁROLY
Két éve nem láttam a fiamat. Külföldön él a barátnőjével.
Föl sem hívott azóta, hogy kiköltöztek.
KINGA
Értem. És… miben találta meg önmagát? Úgy értem, akadt
valami, ami kitartást adott Önnek az elmúlt években? Hiszen
itt van, nem lett öngyilkos.
70
Kinga jót nevet saját rossz viccén, mire Károly feltűri ruhája
ujját, s megmutatja karját: tele van vágásokkal.
KÁROLY
Kétszer próbáltam meg véget vetni az életemnek. Minden
alkalommal rám bukkant a házvezető, mert állandóan a
nyakamra jár a lakbér miatt.
Kinga szája elé teszi gondosan ápolt kezét. Egy pillanatra
lekonyul a szája, aztán újra fölveszi azt a visszataszító
mosolygást.
KINGA
Én valami olyasmire gondoltam, hogy mondjuk… eljár
csoportterápiára, vagy belefogott valami sportba. Van
hobbija?
KÁROLY
Nincs. A magány és az alkohol teszi ki a mindennapjaimat.
Kell ennél több motiváció?
A fiatal nő lassan becsukja a jegyzetfüzetét, s visszarakja
táskájába. Kissé előre hajol, s zavartan mosolyog.
KINGA
Nézze, Károly. Ugye tudja, hogy ilyeneket nem írhatok a
cikkembe? Hogy képzeli? Ez miféle segítség a sorstársainak?
KÁROLY
71
 Ne haragudjon, hogy csalódnia kellett bennem.
KINGA
Maga szerint hogy érzem most magam? Idejövök, hogy
segítsek, figyelek a picsogására, aztán még annyit sem
kérhetek Öntől, hogy valami pozitívumot mondjon. Ezt nem
írhatom meg.
KÖZELI A TELEFON KÉPERNYŐJÉRŐL: ezt a szöveget írja
Kinga: „Baj van! Keressetek egy másik nyomorékot, ez egy
igazi lúzer!”.
Károly az ajtóhoz gurul, s kinyitja. Kinga ki akar lépni
a lakásból, ám hirtelen eszébe jut valami. Visszafordul
Károlyhoz.

KÁROLY KINGA
Hazudnom kellene? Jaj! Elfelejtettem a fotót!

KINGA KÁROLY
Inkább csak… füllenteni. Az olvasók kedvéért. Miféle fotót?

KÁROLY KINGA
Bocsánat. A cikkekhez mindig csatolunk egy fotót is az alanyokról,
hogy az olvasó közelebb érezze magához őket.
KINGA
Mindegy. Úgyis be kell fejeznünk. Rohannom kell, hátha A nő már fényképezné is a férfit a telefonnal, ám Károly
nyitva van még a körmös. Szurkoljon nekem, hogy meg tudja nem túl lelkes.
menteni a körmömet a csajszi!
KÁROLY
KÁROLY Biztos, hogy ez jó ötlet?
Virrasztani fogok magáért.

Kinga feláll, s az ajtó felé indul. Károly kezet akar vele KINGA
fogni, ám a nő hátat fordít neki, s előveszi a telefonját. Megáll Nem mindegy magának? Megkapta a pénzt, vagy nem?
az ajtóban, s egy új üzenetet kezd pötyögni.
KÁROLY

72 73
 Végülis igen, de… Akárcsak a film elején, most is szomorúan, kedvetlenül
bámul ki a nagyvilágra.
KINGA
Mosolyogjon! LEBLENDE.

KÁROLY
Már elfelejtettem, hogyan kell.
Kinga lefotózza Károlyt, aztán megint nyomkodni kezdi a
telefont.
KÖZELI A TELEFON KÉPERNYŐJÉRŐL: Kinga elküldi
Károly képét az egyik barátnőjének, azzal a szöveggel, hogy
„Megtaláltam a tökéletes férjet számodra! Mindjárt elhányom
magam a szagától! Este buli!”.
FELBLENDE:
BELSŐ. LAKÁS - NAPPAL.
Hasonló lakás, mint a film kezdetén. Azzal a különbséggel,
hogy Károly helyett most Kinga áll az ablakban, napszemüveget
viselve. Megjelenik egy felirat: „Tíz évvel később”.
Kinga arcáról eltűnt a smink, a nő szomorú, láthatóan
semmi öröme nincs az életben.

Kinga jót nevet a fényképen, aztán elrakja telefonját, s kilép Egyszer csak csöngetnek. Kinga megfordul, majd egy fehér
a lakásból. bottal tapogatózva az ajtó felé indul: a nő vak.

KINGA Odaér az ajtóhoz. Tapogatózó keze ráfonódik a kilincsre, s

Kösz az interjút! Viszlát. kinyitja az ajtót. Egy FIATAL FÉRFI lép be a lakásba. Drága
inget visel, haja bezselézve, telefon a kezében. Flegma
KÁROLY stílusban beszél.
Szívesen. Jó volt beszélgetni.
FIATAL FÉRFI
Kinga elmegy. Károly még egy darabig ottmarad a nyitott Helló, Kinga. Bocs a késésért.
ajtóban, aztán becsukja az ajtót, s visszagurul az ablakhoz.
KINGA
Nem baj. Úgysem mennék sehová.

74 75
 Valóban sokan ismertek. Most már a kutya sem szól
FIATAL FÉRFI hozzám.
(hangosan felröhög)
Hová is menne! Hiszen maga látástól vakulásig itthon ül! FIATAL FÉRFI
Hát igen, az élet kegyetlen. Szóval, az első kérdés: hogyan
A srác még hangosabban nevet, aztán lehuppan a kanapéra. történt a balesete?
Kinga bezárja az ajtót, majd botladozva leül a másik kanapéra,
a férfival szemben. Kinga nem válaszol. Szomorúan hajtja le fejét, és
zokogásban tör ki.
FIATAL FÉRFI
Na, akkor kezdhetjük, babám? A KÉP LASSAN ELSÖTÉTÜL.

KINGA Vége
Hogyne.

FIATAL FÉRFI
Oké. Szóval, a blogomon olyan embereket szólaltatok meg,
akik…

KINGA
Sérültek, tudom. Mint én.

FIATAL FÉRFI
Ja. Egyfajta életvezetési tanácsadást csinálok. Kapóra jön
a maga esete, hiszen Önt sokan ismerték, mint népszerű
újságírót.

KINGA

76 77
 AZ AUTÓ Máté vidáman odaszalad nagymamájához.

MÁTÉ
Igen, nagyi?

Az idős nő megtörli arcát, aztán halványan elmosolyodik.

FELBLENDE:
BELSŐ. KÓRHÁZI SZOBA - NAPPAL.
Többágyas, jól felszerelt kórházi szobát látunk: a betegek
között vannak idősebbek, fiatalok. Néhányan újságot
olvasnak, keresztrejtvényt fejtenek, mások a látogatóikkal
beszélgetnek.
NAGYI
Köszönöm szépen, hogy meglátogattál, Máté.
MÁTÉ
Jövök holnap is, nagyi. Meg azután, meg azután is!
Nagyi ránéz Vikire: mindkét nő arcáról szomorúság
tükröződik. Viki könnyeivel küszködve fordul el.

Az egyik ágyon egy idős nő (NAGYI) fekszik, kórházi NAGYI

köpenyben, gépekre kötve. Mellette a lánya, VIKI (35) áll, Azt hiszem… örülnék neki. De… hamarosan el kell mennem.
szomorúan tekint az anyjára. Az ágy végénél egy kisfiú, MÁTÉ
(9) játszadozik. MÁTÉ
Hová?
Viki odahajol az öreg nőhöz, súg valamit a fülébe, aztán
megfogja édesanyja kezét. Nagyi arcán egy könnycsepp csurog NAGYI
végig. Viki odalép az ágy végéhez, s megsimogatja kisfia fejét. Egy olyan helyre, ahová te nem jöhetsz látogatóba.

VIKI MÁTÉ
(a szemét törölgeti) Miért nem? Hol az a hely? Messze?
Menj oda a nagyihoz, Máté. Mondani akar valamit.

78 79
 NAGYI
Igen. Nagyon-nagyon messze van innen. NAGYI
Jól van, kincsem. Várni foglak.
Az idős nő ismét megtörli a szemét. Máté vidáman
felcsattan. Máté megcsókolja nagymamáját, aztán anyjával együtt az
ajtó felé indulnak. Viki még egyszer rápillant édesanyjára,
MÁTÉ közben alig bírja visszatartani zokogását. Máté érdeklődve
Nézd, anya! Nagyi szeme sír! Miért sír a szemed? bámulja anyját.

NAGYI MÁTÉ
Mert… boldog vagyok. Te is boldog vagy, anya? Azért sír a szemed?

MÁTÉ VIKI
És miért vagy boldog? (a szemét törölgeti)
Nem. Én mást érzek, nem örömet.
NAGYI
Azért, mert ajándékot kaptam. Te vagy az ajándék. Hálás Már éppen kilépnének a szobából, amikor Máténak
vagyok azokért az évekért, amiket együtt tölthettünk. eszébe jut valami: kitépi magát Viki kezéből, s visszarohan
nagyijához. Viki szó nélkül áll az ajtóban.
MÁTÉ
Én is örülök neked, nagyi. Máté megtorpan az ágy mellett.

A kisfiú átöleli a beteget, aztán Viki megfogja Máté kezét. MÁTÉ

Hozzak neked valamit, nagyi?
VIKI
Indulnunk kell, Máté. Köszönj el a nagyitól. NAGYI
Jaj, dehogy! Ne hozzál semmit, kisunokám. Elég az is, ha te
MÁTÉ eljössz!
Szia nagyi! Holnap megint eljövök hozzád!

80 81
 MÁTÉ
Na de mégis! Nincs valami, amit már régóta akarsz? Egy Máté elmereng kissé, aztán komoly hangon megszólal.
játék, vagy valami?
MÁTÉ
Nagyi elgondolkodik. Tehát… ha kapok valami anyától, vagy apától, azt szeressem?
Ne mondjam azt, hogy nekem másik kell?
NAGYI
Hát… van egy dolog, ami sokat jelentett nekem. De már NAGYI
nagyon régen elveszett. Csak az számít, hogy kitől kapod. Mindegy, mi az, jó vagy
rossz. Az a lényeg, hogy ki adja neked. És ezt jól jegyezd meg,
MÁTÉ Máté! Gondolj erre, ha nagyobb leszel. Így tudod meg, ki az,
(felcsillan a szeme) akire igazán számíthatsz.
Mi az? Mi az, nagyi?
MÁTÉ
NAGYI Rendben van, nagyi. Megjegyeztem.
Amikor megismerkedtünk nagyapáddal, az első ajándéka
nekem egy autó volt, amit fából készített. Papa ügyes ember Viki odasétál kisfiához, s gyengéden megfogja a vállát.
volt, nagyon értett a fához. Kifaragta, lefestette és nekem
adta. Azt mondta, egyszer igaziból is megveszi majd. Nagyon VIKI
szerettem azt az autót. Gyönyörű volt. Nem is tudom, hogy Most már tényleg induljunk, Máté. Hagyjuk pihenni a
hagyhattam el. nagyit.

MÁTÉ MÁTÉ
Dehát a játékbolt tele van autókkal, nagyi. Miért nem vettél Oké, anya.
egy másikat?
Máté még egy puszit ad nagymamájának. Az idős nő
NAGYI szorosan átöleli unokáját.
Nem az autó volt fontos, Máté. Hanem az, hogy ki adta
nekem. NAGYI

82 83
 Szeretlek, kincsem! Az iskolában hamarabb véget értek az órák. A tanítónéni
azt mondta, várjuk meg a szüleinket, de én inkább idejöttem
MÁTÉ hozzád. Hiszen megígértem, hogy ma is meglátogatlak!
Én is szeretlek, nagyi!
Máté megáll az ágy mellett, s előszed valamit a táskájából,
Azzal Viki és Máté kisétál a szobából. ami mi (a nézők) nem látunk.

LEBLENDE. MÁTÉ (FOLYT.)

Nézd, nagyi! Ezt csináltam neked tegnap este.
FELBLENDE:
Az ágyon fekvő alak megfordul, Máté pedig igencsak
elcsodálkozik.
BELSŐ. KÓRHÁZI SZOBA - NAPPAL.
MÁTÉ SZEMSZÖGE: egy megkeseredett arcú öregember
Másnap Máté, iskolatáskával a hátán, vidáman rohan be a néz vissza rá.
kórházi szobába. Közben hangosan kiáltozik.
MÁTÉ
MÁTÉ Bocsánat. Nem tetszik tudni, hol van a nagyi?
Nagyi! Megjöttem!
Az öregember nem válaszol, hanem szótlanul visszafordul
Máté megpillantja nagyi ágyát, s lelassítja lépteit. oldalára. Máté lassan elhátrál az ágytól.

MÁTÉ SZEMSZÖGE: az ágyon egy betakart, oldalán fekvő A kórházi szobába belép egy fiatal NŐVÉR. Rögtön
alak hever. észreveszi a kisfiút, s odamegy hozzá.

A kisfiú az ágy felé sétál, közben leveszi hátáról a táskáját, NŐVÉR

s belenyúl. Hát te mit csinálsz itt egyedül?

MÁTÉ MÁTÉ

84 85
 Csókolom!
NŐVÉR
NŐVÉR Mi lenne az?
Hol vannak a szüleid?
MÁTÉ
MÁTÉ Ezt nagyinak csináltam. Ha találkozna vele, átadná neki?
Nem tudják, hogy itt vagyok. A nagyit keresem. Itt kéne
lennie, de nincs sehol! Nem tetszik tudni, hová ment? A nővér elveszi a titokzatos tárgyat a fiúcskától.

A nővér ránéz az ágyra, aztán gondolkodóba esik. NŐVÉR

Persze.
NŐVÉR
Kovács nénit keresed? MÁTÉ
Tessék neki megmondani, hogy Máté küldi. Biztosan
MÁTÉ nagyon-nagyon boldog lesz!
Igen. Tegnap azt mondta, el kell mennie messzire. Hogyan
tudnék találkozni vele? NŐVÉR
Igen. De most már indulj haza! Felhívjam a szüleidet, hogy…
A nővér lágyan megragadja Máté vállát, s kikíséri a ?
szobából.
MÁTÉ
NŐVÉR Á, tessék csak hagyni! Itt lakunk nem messze. Hazatalálok.
Azt hiszem, jobb lenne, ha hazamennél. Semmi Csókolom!
keresnivalója itt egy kisfiúnak.
Máté vidáman kisétál a szobából.
Elérnek az ajtóig, Máté megtorpan.
A nővér ottmarad az ajtóban állva. Kis idő múlva lerakja
MÁTÉ Máté ajándékát az egyik üres ágyra, a nővér pedig kimegy a
Oké. Meg tetszik tenni nekem valamit? szobából.

86 87
 A KAMERA LASSAN RÁKÖZELÍT AZ ÁGYON LÉVŐ FRONTLÁZ
AJÁNDÉKRA: egy
kartonpapírból kivágott és ügyetlenül összeragasztott,
(Filmnovella)
kézzel festett AUTÓ. Látszik a papírmodellen, hogy gyermeki
kezek munkája, mégis gyönyörű látványt nyújt.

A KÉP LASSAN ELSÖTÉTÜL.

Vége
Kimegyek a doberdói harctérre,
Feltekintek a csillagos nagy égre.
Csillagos ég, merre van a magyar hazám,
Merre sirat engem az édesanyám?

Népdal
A film Budapesten kezdődik, 1915 augusztusában.
Napsütötte, pezsgő életű utcát látunk. Lovaskocsik, elegánsan
öltözött úriemberek és úrihölgyek tömege hömpölyög a
városban. Egy újságosfiú kiáltozva árulja a hírlapot: a fiatal,
bátor magyar katonák hősiesen állják a sarat az isonzói
fronton. A járókelők büszkén olvassák az újságokat. Néhány
férfi meg van győződve róla, hogy a magyarok az év végére
elérik Rómát. Mindenki a dicsőséges, rendíthetetlen vitézekről
áradozik, valamint a biztos győzelemről.

A következő jelenet már az olasz fronton játszódik, 1915

októberében, az Isonzó folyó környékén. A csatatér egy kopár,
sárban és vérben úszó pusztaság: bombák csapódnak a földbe,

88 89
mindenfelé halott katonák, leszakadt végtagok, csontvázak és
hátrahagyott fegyverek hevernek.
Az egyik kiépített magyar lövészárokban a film főszereplője,
KOVÁCS JÁNOS tizedes rettegve lapul fedezékében. Bajtársai
szintén a félelem uralma alá kerülnek: néhányan elokádják
magukat, mások a hajukat tépik. Megint mások Istenhez
könyörögnek, miközben ágyúgolyók és bombák robbannak
körülöttük. Nyoma sincs a propaganda által hirdetett
pátosznak és hősiességnek: itt a rettegés és a halál uralkodik.
Pár lövedék célba talál, ilyenkor sár, vér és testrész záporozik
a levegőben. Egy határozott arcú tiszt, KISS GÁBOR százados
a katonái között sétál. Megpróbál egy csipetnyi bátorságot
önteni beléjük, amikor valahol a távolban megkongatják a
harangot. Támadnak az olaszok! Az egész zászlóalj puskát
ragad, s a rohamozó olaszokat kezdik lőni. Iszonyú mészárlás
veszi kezdetét: a magyar géppuskák lekaszálják az ellenséget,
ám azok annyian vannak, hogy végül elérnek a lövészárokhoz.
Megkezdődik a vad kézitusa. Kegyetlen közelharc
szuronyokkal, késekkel, puszta kézzel. János veszett
vadállatként harcol az életéért: leterít, majd megfojt egy olasz
katonát. Az árokban még egy darabig dúl a harc, aztán az
olaszok visszavonulnak. A csata után mindenütt holttestek,
kínlódó sebesültek hevernek. János kimerülve iszik a
kulacsából, amikor odamegy hozzá katonatársa és barátja,
GULYÁS IMRE közlegény. Örülnek, hogy mindketten túlélték a
rohamot. Abban a pillanatban valaki elkiáltja magát: „Gáz!”. A
magyar bakák gyorsan gázmaszkot húznak, a sárga felhőként
közelítő gyilkos gáz pedig lassan elborítja a csatateret. A
90
védtelen sebesültek és haldoklók meghalnak a gáztól, az
álarcos férfiak pedig remegve várják, hogy eloszoljon a felhő.
Pár órával később János és Imre a csatatéren tartózkodik,
hordágyon szállítva a halottakat. Egy kupacba gyűjtik a
borzalmas külsejű hullákat, néhány társuk pedig elhantolja
a testeket. Imre elborzad a látványon, majd pillanatokkal
később ismét ágyútűz zúdul rájuk. A magyar katonák
fejvesztve rohannak vissza az állásaikba, otthagyva a félig
eltemetett hullákat.
Aznap éjjel Imre kedvetlenül szívja cigarettáját a lövészárok
fedezékében. A sötétséget csupán néhány ellenséges reflektor
fénye töri meg. János odafekszik barátja mellé, ketten szívják
a dohányt. Közben beszélgetnek a háború értelmetlenségéről,
János otthonmaradt menyasszonyáról, Imre gyerekeiről. A
két katona nem tudja, mit keresnek itt, fogalmuk sincs, haza
jutnak-e valaha. Imre arról beszél, hogy minden csata után
ürességet érez, és hogy a háború gépezete húscafatként darálja
be őket. Érzelmes, megindító jelenet. Aztán Imre belekezd a
„Kimegyek a doberdói harctérre” című dalba. Lassan az
egész zászlóalj csatlakozik hozzá: a magyarok együtt éneklik
a szomorkás dalt, fájdalmas hangjuktól zeng a csatatér.
Másnap reggel János és Imre folytatja a hullák összeszedését,
többek társaságában. Térdig a sárban és vérben, belsőségek
és testrészek között hányják nagy kupacba a halottakat. A
döglegyek óriási csapatokban röpködnek a szétlőtt mező fölött.
János észreveszi Imre kedvetlenségét, rákérdez, hogy mi a baj.
91
Imre elárulja, hogy szerinte csak úgy viselhető el a borzalom,
ha a katona beletörődik, és gép módjára teljesíti a parancsot.
Agyatlan tömeglénnyé kell válni, hogy a megrázkódtatásokat
túléljék. A beszélgetés közben feltűnik három lángszórós
olasz, s tűzbe borítják a halottgyűjtő magyarokat. Néhány
katona elevenen megég, Jánosék pedig a földre fekszenek. Egy
magyar mesterlövész leszedi a három lángszóróst, így János és
Imre biztonságban visszakúszik a saját állásukba. Kiss Gábor
százados mostantól megtiltja, hogy a katonák összeszedjék a
halottakat.
Napokkal később a csatatér egyetlen rothadó, bűzlő mezővé
változik: a halottak csontvázakká bomlottak. A katonák
kendőkkel védekeznek az iszonyú bűz ellen. János az árokban
sétál meggyötört emberei között. Szinte minden katona
arcáról a közömbösség és az egykedvűség olvasható le. János
megrázza egyik bajtársa vállát, de az nem reagál semmit. Csak
bámul maga elé, üres tekintettel.
János felkeresi Kiss Gábort. Jelenti a századosnak, hogy a
zászlóaljon a frontláz nevű katonabetegség jelei mutatkoznak.
Az embereknek pihenőre volna szükségük, ám a százados
nem tudja ezt biztosítani, amíg nem érkezik meg a váltás.
János figyelmezteti a felettesét, hogy a katonák bele fognak
őrülni a kilátástalanságba és a kétségbeesésbe. Kiss Gábor a
Monarchia győzelmébe és a császárba vetett hitben látja a
motiváltságot, ám a tizedes közli vele, hogy a katonák nem
a császárért harcolnak, hanem az életben maradásért. A
százados megfenyegeti Jánost, hogy ha továbbra is így beszél,
92
hazaárulásért felakasztják. János faképnél hagyja a dühös
századost.
János visszatért az emberei közé. Kisebb dulakodás alakul
ki a lövészárokban: egy fiatal, megtört katona meg akarja adni
magát az olaszoknak. Társai próbálják lefogni, ám a katona
kiront a lövészárokból, s az olasz állások felé rohan. Futás
közben egy olasz mesterlövész találja el a fiatalembert, aki
ordítva terül el a sárban. Néhány magyar segíteni akar neki,
ám János nem enged senkit a lövész puskája elé. Így hát a
haldokló fiatal ottmarad a csatatér közepén, vérben és sárban
fetrengve. Hiába kiabál segítségért, senki nem megy érte.
Éjszaka a még mindig kínlódó katona üvöltésétől zeng a
csatatér. Az árokban lapuló magyarok közül többen befogják
a fülüket, mert nem bírják elviselni a fiú rimánkodását.
Másnap reggelre a fiatal baka elvérzik. Nem sokkal
később az ellenség újabb bombázást intéz a magyarok ellen:
a katonák nyakukat behúzva, reszketve bújnak el a gyilkos
lövedékek elől. János a robbanásokat túlordítva kérdőre vonja
a századost, hogy hol késnek a saját ágyúik, mire Kiss Gábor
azt válaszolja, hogy napok múlva érkeznek csak, nem tudják
viszonozni a tüzet. Ki kell bírniuk még néhány napig.
Délután a százados felderítő útra küldi Jánost és Imrét egy
fiatal baka, KÓKAY GERGELY társaságában. A három katona
kimászik a lövészárokból, s elindulnak egy erdő felé, ami a
front bal oldalán húzódik.
93

Az erdőben alig hallani a bombázások idegtépő hangját.
János vezetésével a magyar katonák óvatosan, lépésről lépésre
kutatják át az erdőt. Imre beszélgetésbe kezd a fiatal katonával.
Gergely elárulja, hogy még csak néhány napja érkezett és
még nem használta a fegyverét. Imre megnyugtatja: lesz még
alkalma lőni.
A felderítő csapat rábukkan egy kis forrásra, ami átszeli
az erdőt. Megtöltik a kulacsaikat, ám ekkor Gergely felfedez
valamit: egy leszakadt kart a forrás vizében. A három katona
azonnal kiönti a fertőzött vizet, majd tovább indulnak. Nem
sokkal távolabb a forrástól sokkoló látványra bukkannak: a
fák ágairól hullák, belsőségek és végtagok lógnak lefelé. Szerte
az erdőben csontvázak, koponyák, halottak. Ez a hely maga
a Pokol. Gergely elhányja magát, Imre pedig megállapítja,
hogy hetekkel ezelőtt itt húzódott a front. Ezek a hullák
már el voltak ásva, a bombázás hozta őket felszínre. János
visszaparancsolja egységét a lövészárokhoz.
Napokkal később az olaszok még mindig bombáznak.
A megtört Gergely idegei kezdik felmondani a szolgálatot:
minden becsapódásnál összerándul fiatal teste. Bajtársai
aggódva figyelik a fiút.
Később János a lövészárokban sétál, füzettel a kezében,
amibe a halottak számát jegyzi fel. Megpillantja Gergelyt, aki
az árok szélén ül, arccal az olaszok felé. János visszaparancsolja
a fedezékbe, ám a fiú nem mozdul. János óvatosan kimászik
94
mellé, s megpróbálja visszarángatni, ám akkor meglátja, hogy
Gergely összevagdosta a saját arcát egy késsel. A fiú őrült
tekintettel néz a távolba, szétkaszabolt arcán vér csordogál. A
tizedes döbbenten figyeli a fiút, aki tébolyodott nevetésben tör
ki. Egy olasz mesterlövész fejen találja, Gergely meghal. János
zokogva húzódik vissza az árokba. Letérdel a földre, keserűen
sírdogál.
János a könnyeivel küszködve bukdácsol az árokban
fekvő halottak között. Váratlanul zuhogni kezd az eső. A
tizedes megszaporázza lépteit. A lába beakad az egyik hulla
egyenruhájába, ő pedig a holtak közé zuhan. Megpróbál
kimászni a sárból, véletlenül magára ránt néhány holttestet.
János üvöltve próbál szabadulni, végül a társai rohannak
hozzá. Felsegítik a tizedest, aki bepánikolva elrohan. Rövid
futás után leül az egyik ládára, egy halott katona mellé. János
magába roskadva zokog, amikor a halott katona egyszer csak
feléled, s megragadja a kezét. A tizedes majdnem szörnyethal
ijedtében. Menekülésbe kezd. Futás közben belebotlik
Imrébe. Barátjába kapaszkodva sír. Elmondja, hogy lassan ő
is megőrül. A jelenet végén a két férfi könnyek között öleli át
egymást.
Pár nap elteltével egy osztrák tiszt, SCHÖNFELD
TÁBORNOK látogat el a magyar lövészárokba. Egy fényképészt
is hoz magával. Kiss Gábor százados közli a zászlóaljjal,
hogy a tábornok propagandafotózás céljából érkezett
hozzájuk. A katonák közömbösen, néhányan undorral
fogadják a nagyképű tábornokot. Schönfeld megparancsolja
95
a bakáknak, hogy álljanak sorba és mosolyogjanak. A a gyásznépet. János halott ujjai közül egy gyűrött, szakadozott
katonák nem tudnak már vidámak lenni, ezért a tábornok fénykép hullik ki. A fotó a sárba zuhan, s meglátunk rajta egy
idegessé válik. Pár magyart pofon vág, majd rájuk ordít, hogy csodaszép, fiatal nőt: János menyasszonyát.
mosolyogjanak. Néhányan vigyort erőltetnek az arcukra, s
elkészülnek az első képek. Ezután Schönfeld megparancsolja, A fronton ismét megindul az olasz támadás a magyarok
hogy öt katona kezdjen támadást az olaszok ellen, hogy hősies ellen.
fotók szülessenek. Ki is választ öt embert, akiket az ellenség
felé irányít. Imre is a kiválasztottak között van, de ő nem Vége
hajlandó a halálba rohanni. A másik négy magyar ordítva
rohamozni kezd, miközben a fotós elkészíti a képeket. Nem
sokkal később a négy magyart lekaszálják az olasz géppuskák.
Imre még mindig ellenszegül a tábornoknak. Schönfeld
haraggal előrántja a kardját, s a lapjával többször is megüti
Imrét. A közlegény könyörög, hogy ne bántsa, ám a tábornok
egyre erősebben veri őt. Végül Imre előkapja a puskáját, s a
szuronnyal ledöfi a tábornokot. Többször is beleszúr, majd el
is süti a puskát: Schönfeld meghal. Kiss Gábor erre előveszi a
pisztolyát, s agyonlövi Imrét. János nem képes felfogni, hogy
Imre halott. Düh szállja meg, rátámad a századosra. Kiss
Gábor megsebesíti az őrjöngő Jánost, s megparancsolja, hogy
végezzék ki.

János megkötözve áll az akasztófa mellett, amit a lövészárok

szélén ácsoltak össze. Kiss Gábor százados felsorolja az ellene
hozott vádakat, majd kihirdeti a halálos ítéletet.
Jánost felléptetik egy farönkre, bedugják fejét a hurokba,
aztán kirúgják alóla a fát. János nyaka eltörik, azonnal meghal.
Katonatársai ott állnak még mellette egy darabig, aztán az
olasz bombák és ágyúlövedékek becsapódásai szétrebbentik

96 97

1943
(Filmnovella)
A film 1943. január közepén kezdődik, a keleti front
összeomlása után. A végtelen orosz síkságot térdig érő hó
borítja, néhol megfagyott hullák és hátrahagyott teherautók
láthatók. Csontrepesztő hideg uralkodik. A nagy fehérségben
felbukkan néhány alak: menekülő katonák.
Két magyar (ENSZLER CSABA szakaszvezető és MOLNÁR
PÁL honvéd) egy sebesült német katonát (KLAUS) cipel,
mögöttük egy fiatal honvéd, SÍPOS GYULA bukdácsol a
hóban, egyetlen Király-típusú géppisztolyt szorongatva. Klaus
üvölt a fájdalomtól: mindkét lába hiányzik, a véres csonkok
borzasztó látványt nyújtanak. A katonák vékony, szakadozott
kabátokat viselnek. Dideregnek, fáradtak és szédelegnek
az éhségtől. A szakaszvezető (akinek fél arcát régen szerzett
égési sérülés fedi) azt állítja, hamarosan elérnek egy Zsevoje
nevű falucskát. Ott majd szállást kerítenek és ellátják Klaus
iszonyú sérülését. A csapat reménytelenül folytatja útját a
település felé.
98
Néhány órával később elérik Zsevoje határát. A katonák
kissé megkönnyebbülnek, Klaus viszont haldoklik. Pál szerint
a német már nem húzza sokáig, ezért rábeszéli Csabát, hogy
végezzenek a sebesült katonával. A szakaszvezető vonakodva
ugyan, de megparancsolja Gyulának, hogy lője le a németet. Az
ijedt Gyula nem képes végezni az életéért rimánkodó némettel,
ezért Pál teszi meg helyette: gondolkodás nélkül agyonlövi
Klaust. Pál leordítja a reszkető Gyulát gyávaságáért, majd
birtokba veszi a géppisztolyt. Csaba úgy dönt, hogy a halott
németet a faluban temetik majd el, ezért magukkal viszik a
láb nélküli testet. Útközben egy lángoló szovjet repülőgép húz
el fölöttük: a gép a falu mögötti erdős területre zuhan. Pál meg
akarja nézni a roncsokat, de Csaba nem engedi: elárulja, hogy
a Vörös Hadsereg hamarosan elözönli a vidéket. Szorítja őket
az idő: úgy tervezik, hogy az éjszakát a faluban töltik, majd
másnap reggel elindulnak a gyülekezési pont felé. A három
magyar katona behatol a településre.
Zsevoje csupán néhány faházból és egy rommá lőtt
templomból áll. A falut vastag hótakaró borítja, életnek
nyoma sincs. A magyarok átkutatják a települést, de senkit
sem találnak.
Betörnek egy házba, Klaus testét az épület előtt hagyják.
Odabent megpróbálnak felmelegedni: Gyula Bibliájának
lapjaival begyújtanak, székeket dobnak a tűzre. Csaba a
táskájából vékonyka szelet lóhúst vesz elő. Szétosztja emberei
között az ételt, akik azonnal befalják azt. Több élelmük nincs…
99
 Este hamar besötétedik, a hőmérséklet mínusz negyven
fok alá csökken. A három életben maradt katona vacogva,
éhségtől gyötörve próbál pihenni a faházban. Hanyagul
ellátják a fagyási sérüléseiket, majd beszélgetésbe kezdenek.
A tizennyolc éves, kölyökképű Gyula elárulja, hogy retteg
a haláltól. Pál nevetve kijelenti, hogy ő nem fél: neki a front
jelenti az életet. A prostituált anyja nem sokat törődött vele, az
alkoholista apja pedig egyszer rátámadt egy késsel. A nyakán
lévő vágás miatt a gyerekek kiközösítették, a nők pedig később
elkerülték. Pálnak már csak egy dolog számít: hogy minél
több ruszkival végezzen. Csabáról kiderül, hogy huszár volt a
Nagy Háborúban, ott szerezte égési sérülését. Felmenői híres
katonatisztek voltak, kemény nevelést kapott. A szakaszvezető
attól fél igazán, hogy nem lesz képes apja nyomába érni. A
gyenge testalkatú Gyula elárulja, hogy kiválóan beszél oroszul:
szülei Moszkvában jártak egyetemre, tőlük tanulta a nyelvet.
A fiatalember csak két hete szolgál a fronton, előtte sosem
látott még háborút. Gyula aggódik: a szovjetek rengetegen
vannak, a magyaroknak esélyük sincs védekezni. Pál nem
sokat törődik a kialakult helyzettel: csupán ételt szeretne,
meg egy pornóújságot. A szakaszvezető átadja a géppisztolyt
Gyulának, s megparancsolja neki, hogy őrködjön. Csaba és Pál
lefekszik, Gyula pedig az ablakon kinézve figyel. Nemsokára
elálmosodik, s a falnak dőlve elalszik.
Kicsivel később Gyula felriad. Döbbenten veszi észre, hogy
Klaus teste eltűnt! Felébreszti a többieket, majd mindannyian
kirontanak a házból.
100
Odakint azt találgatják, hová tűnhetett a holttest. Először
farkasokra gyanakodnak, ám hamar kiderül, hogy nincsenek
egyedül a faluban: váratlanul sötét alakok rontanak rájuk.
Leütik a katonákat, elveszik tőlük a géppisztolyt, s elhurcolják
őket.
Kis idő múlva a magyarok magukhoz térnek egy viskóban:
mind a hárman egy-egy székhez vannak kikötve, négy orosz
falusi társaságában. Egy hatvan év körüli nő (NASTYA)
sakkban tartja őket a géppisztollyal. Férje (VALERIJ) egy
baltával darabolja fel Klaus fagyos testét. Lányuk (OLGA)
a húscafatokat sózza be. Tíz év körüli fiuk (GRIGORIJ)
csendben figyeli az ijedt magyarokat. A fogságba esett
katonák kétségbeesetten próbálnak kiszabadulni. Gyula
oroszul motyog, de Nastya ráordít, hogy maradjon csendben.
Valerij, miután végez a hentesmunkával, a foglyok felé fordul.
A baltával mutogatva kiválasztja következő áldozatukat:
Csabát. Ezután a falusiak felkapják az emberhúst, s kimennek
a házból: csupán Grigorij marad ott a magyarokkal. Csaba és
Pál azt találgatják, hogyan szökjenek meg, miközben Gyula
sokkos állapotba kerül. Grigorij kézbe veszi a baltát, aztán
levágja Csaba fülét. A kisfiú jóízűen elfogyasztja a testrészt,
Enszler Csaba pedig fájdalmasan ordít. Gyula zokogásban tör
ki.
Órákkal később a megkötözött katonák azon tanakodnak,
vajon mi késztette a falusiakat kannibalizmusra? A vérző
Csaba a kétségbeesést, a háború kegyetlenségét tartja a fő
oknak.
101
 Elmondja, hogy valószínűleg nem maradnak életben.
Sajnálja, amiért kudarcot vallott vezetőként és katonaként.
Grigorij halálos nyugalommal figyeli a három férfit. Gyula
próbál beszélni vele, ám ekkor visszatérnek a falusiak.
Evőeszközöket és tányérokat hoznak, valamint kendőbe
tekert sült húst. Leülnek az asztalhoz, s megkezdődik a családi
vacsora. Gyula elhányja magát, mire Valerij felpattan, s pofon
vágja. Pál eszét vesztve, ordítva vonaglik székében. Miután a
falusiak végeznek az evéssel, felállnak, s megragadják Csabát.
A szakaszvezető ellenszegül: dulakodás közben felborítják
az asztalt, a villák és kések szétszóródnak a padlón. Nastya a
géppisztollyal tarkón vágja Csabát, aki elkábul. Ezután Valerij
megöli Csabát a baltával, s nekiáll feldarabolni a testét. Pál
őrjöng: dühöngés közben felborul a székével. Nastya odalép
hozzá, s mérgesen felállítja Pál székét. A nő észre sem veszi,
hogy a katona a padlóról szerzett késsel már neki is lát, hogy
elvágja a köteleit. Néhány pillanat múlva Pál kiszabadul:
elveszi Nastya-tól a géppisztolyt, s szitává lövi a nőt. Valerij
is kap néhány golyót, Olga viszont kimenekül a házból. Pál
eloldozza Gyulát, majd ki akarja végezni Grigorijt is. Gyula
megakadályozza a gyermek megölését. Ezután Pál Olga után
rohan, kezében a fegyverrel.
Molnár Pál üvöltözve keresi az orosz lányt a faluban.
Rábukkan egy nyitott csapóajtóra, ami eddig a hó alatt lapult.
Pál lemászik a csapóajtón át egy pincébe.
Gyula a szakaszvezető maradványait takarja le egy kabáttal.
A ház belseje vágóhídra emlékeztet, minden csupa vér.
102
Grigorij halott anyja arcát simogatja, majd szótlanul odalép
a fiatal magyarhoz, s megfogja a kezét. Valerij váratlanul
felnyög: még nem halott, csak sebesült. Gyula felülteti az
egyik székre, s vallatni kezdi. Valerij elárulja, hogy azért
kaptak rá az emberhúsra, mert Sztálin a falu összes élelmét
elkobozta, hogy a katonáinak adja. A német megszállás alatt
pedig a Wehrmacht fosztotta ki a települést. Ezután a lakosok
egymást kezdték gyilkolni és felfalni. Ha Gyula és társai nem
tévedtek volna ide, a kis Grigorijt eszi meg a család. A fiúcska
ezt hallva sírva fakad. Gyulát elönti a harag, pofon üti az orosz
férfit.
Pál átkutatja a pincét. Odalent szörnyű látvány
fogadja: megszáradt vér mindenhol, húskampók lógnak a
plafonról, emberi csontok hevernek szerteszét. Olga kiront
rejtekhelyéről, s rátámad Pálra. A katona ledobja magáról
a fiatal orosz lányt, s kegyetlenül agyonveri a géppisztoly
tusával. Olga koponyájából csak véres massza marad, Pál
pedig szédelegve elhagyja a pincét.
Gyula magába roskadva ül a sarokban, Grigorij a vállának
dőlve alszik. Pál beront a házba: dühösen veszi észre, hogy
Valerij életben van. Le akarja lőni az oroszt, ám a fegyver üresen
kattog: kifogyott a lőszer. Pál éhségtől szédülve, reszketve
járkál fel-alá. Azon sopánkodik, hogy éhen fognak halni.
Gyulának is üres a gyomra. A fiatal honvéd figyelmét felkelti
valami: letérdel, tenyerét a padlónak nyomja. Rázkódik a föld:
közeledik a Vörös Hadsereg! A két magyar csapdába kerül:
nem menekülhetnek el, mert odakint megfagynak. Ha itt
103
maradnak, a szovjet sereg végez velük. Valerij kárörvendően
röhögni kezd. Pál iszonyú dühében arcon rúgja az oroszt, aki
elájul.
A két magyar tétlenül várja az elkerülhetetlen véget.
Gyula egy orosz gyerekdalt dúdol Grigorijnak, Pál pedig
zavarodottan forgatja kezében a baltát. Váratlanul felpattan,
s odalép a haldokló Valerijhez. Meg akarja ölni, mert forró
gyűlöletet érez minden orosz iránt. Gyula hiába beszél vele,
Pál az őrület hatalmába kerül: tébolyodott dühvel agyonveri
Valerijt. Grigorij, apja halálát látva rátámad a honvédre. Pál
leteríti a kisfiút. A katona azt tervezi, hogy feldarabolja és
megeszi a fiút, akárcsak a falusiak. Gyula kétségbeesetten
próbálja megfékezni bajtársát, ám verekedésük közben
Pál belevágja a baltát Gyula lábába. A fiatal katona teljesen
kifordul önmagából: hátulról átkarolja Pál nyakát, s addig
szorítja, amíg bajtársából ki nem száll az élet. A gyilkosság
után Gyula rádöbben, mit tett. Összekuporodik a padlón, s
keserves zokogásban tör ki. Grigorij odafekszik mellé, s átöleli
a fiatal férfit. Hosszú ideig így maradnak.
Kicsivel később Gyula éppen alszik. Lassan magához tér, s
döbbenten veszi észre, hogy Grigorij a kandalló tüzénél két
szelet húst süt. Gyula rápillant Pál testére: a hulla bal lába
hiányzik. Az orosz kisfiú leül Gyula mellé, s átnyújtja neki
az egyik húst. Grigorij falatozni kezd, ám Gyulára rátör az
öklendezés. Undorát leküzdve beleharap a húsba. Miután
végez az evéssel, kirohan a házból.
104
Odakint belemarkol a hóba, s „kimossa” a száját. Sóhajtva
próbálja magában tartani, amit megevett. Grigorij az ajtóban
állva figyeli a kínlódó magyart. Percekkel később Gyula már
jobban érzi magát. Visszamennek a házba, s nyugovóra térnek.
Másnap reggel Gyula indulni készül: rétegesen felöltözik,
s búcsút vesz Grigorijtól. Az orosz fiúcska szomorú, amiért
a magyarnak el kell mennie, de Gyula nem vesztegetheti az
időt. A távolból már hallani lehet a szovjet harckocsik zaját. A
honvéd megnyugtatja Grigorijt, hogy minden rendben lesz: a
fiú valószínűleg árvaházba kerül, ahol rendes ételt kap majd,
ő pedig hazatérhet Magyarországra. Átölelik egymást, aztán
Gyula kilép a házból.
Odakint körülnéz: a szovjet tankok távoli alakjai
fenyegetően közelednek. Gyula rohanni kezd. Egy lövedék
csapódik bele az orosz család házába, az épület felrobban.
Gyula döbbenten bámulja a romokat, amik maguk alá
temették a kis Grigorijt.
Már nincs mi tenni: zokogva folytatja menekülését.
Nyomában újabb és újabb lövedékek robbannak.
Gyula a falu mögötti erdőben rohan az életéért, miközben
Zsevojét ellepik az orosz csapatok. A fák között szaladva
rábukkan a film elején lezuhant repülőgép roncsaira.
Átkutatja a hatalmas törzsű szovjet gép maradványait: a
halott pilóták fegyverei befagytak, használhatatlanok. Gyula
csalódottan indul tovább. Véletlenül felbukik egy faládában,
aminek oldalán az „Ellátmány” szó olvasható. Szerte az
105
erdőben több ilyen láda is hever, némelyik megfeketedve,
vagy a hóba fúródva. Gyula remegő kézzel nyitja fel a ládát, s
belenéz: tucatnyi konzervet, több csomag kávét, süteményeket,
gyümölcsöt, valamint egy gyűrött pornóújságot talál benne. A
fiatal honvéd összeomlik. Tehetetlen dühében a haját tépi, a
havat csapkodja, összetöri a ládát. Eszelős tekintettel felnéz
az égre, mintha Istent keresné. Gyula vérfagyasztó üvöltésével
zárul a film.

Vége

106 107
108