A személyes gondoskodást nyújtó ellátások igénybevételének módja

A személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások igénybevétele önkéntes, az ellátást igénylő, illetve
törvényes képviselője kérelmére, indítványára történik. Ha az ellátást igénylő személy
cselekvőképtelen, a kérelmet, illetve indítványt - az érintett személy véleményét lehetőség szerint
figyelembe véve a törvényes képviselője terjeszti elő. A korlátozottan cselekvőképes személy
indítványát a törvényes képviselőjének beleegyezésével, vagy ha e tekintetben a bíróság a
cselekvőképességét nem korlátozta önállóan terjesztheti elő. Ha a törvényes képviselő ideiglenes
gondnok, intézményi elhelyezésre vonatkozókérelméhez, indítványához a gyámhivatal előzetes
jóváhagyása szükséges.

A felvétel iránti kérelemről:

• a települési önkormányzat által fenntartott alapszolgáltatást, nappali és átmeneti elhelyezést nyújtó

intézmény esetén az intézményvezető,

• a megyei, fővárosi önkormányzat által fenntartott tartás bentlakásos intézmény esetén, ha a

fenntartó önkormányzat képviselő-testülete másként nem rendelkezik az intézményvezető,

• az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium által fenntartott intézmény esetén

az intézményvezető dönt. A fenntartó, illetve az általa megbízott személy dönt a felvétel iránt
kérelemről

• a nem állami (Alapítvány, Kht., egyéni, vagy társas vállalkozás) fenntartású intézmények,

• illetve az egyházi fenntartású intézmények esetében.

Fogyatékos Személyek Otthonába történő bekerülés előtt előzetes alapvizsgálat elvégzése szükséges,
melynek célja az intézményi elhelyezést megelőzően annak megállapítása, hogy az ellátást igénylő az
állapotának, képességeinek, készségeinek megfelelő ellátást kíván-e igénybe venni. Az intézmény
vezetője a kérelem benyújtását követően gondoskodik az előzetes alapvizsgálatnak a lefolytatásáról.

Rehabilitációs Intézményekbe történő bekerülés előtt rehabilitációs alkalmassági vizsgálat szükséges,

melyet szakemberekből felállított vizsgáló csoport végez.

A soron kívüli elhelyezés szabályai

Állami fenntartású intézmény esetén a soron kívüli ellátás biztosítását különösen az alapozza meg, ha
az igénybevevő

• önmaga ellátására teljesen képtelen és nincs olyan hozzátartozója, aki ellátásáról gondoskodna. és
ellátása más egészségügyi vagy szociális szolgáltatás biztosításával sem oldható meg

• a háziorvos, kezelőorvos szakvéleménye szerint soron kívüli elhelyezése indokolt,

• szociális helyzetében, egészségi állapotában olyan kedvezőtlen változás következett be, amely miatt
soron kívüli elhelyezése vált szükségessé, .
• kapcsolata vele együtt élő hozzátartozójával, eltartójával helyrehozhatatlanul megromlott, és a
további együttélés életét, testi épségét veszélyezteti.

A soron kívüli elhelyezés iránti igény sorrendben megelőzi a többi kérelmet. Soron kívüli elhelyezést
csak az intézményben rendelkezésre álló üres férőhelyekre lehet biztosítani. Nem teljesíthető ilyen
igény azon igénybe vevő férőhelyére, aki a férőhely elfoglalásának időpontjáról már értesítést kapott.

Az előgondozás

Előgondozást kell végezni valamennyi ápolást-gondozást nyújtó, rehabilitációs, lakóotthoni, egyéb

speciális szociális intézményi elhelyezés előtt. Intézményi elhelyezés esetén az előgondozás célja, hogy:

• az elhelyezést igénybe vevő helyzetének megismerése abból a célból, hogy az intézmény

szolgáltatása megfelelő-e az igénybe vevő állapotának, szükségleteinek.

• tájékoztatás nyújtása az intézményi életre való felkészülés céljából

• az ellátásra való jogosultság vizsgálata életkor, egészségi állapot, szociális helyzet alapján

• a szolgáltatás előkészítése a fogadó intézményben

• az intézményben élők. és dolgozók felkészítése az új igénybe vevő fogadására, a beilleszkedés

zavartalan biztosítására.

Az előgondozás két szakaszból áll.

• Állami fenntartású intézmény esetén az előgondozást az intézményvezető, vagy az általa megbízott

személy ,

• egyházi és nem állami fenntartású intézmény esetén a megállapodás megkötésére feljogosított, vagy
a fenntartó által megbízott más személy végzi.

Az előgondozás I. szakaszában az előgondozást végző személy az alábbi feladatokat látja el:

• az elhelyezést igénybe vevő helyzetének megismerése annak megállapítása céljából, hogy az igénybe
vevő állapotának és szükségleteinek megfelel-e az intézmény szolgáltatása,

• annak vizsgálata, hogy az ellátást igénybe vevő életkora, egészségi állapota, valamint szociális
helyzete alapján jogosult-e az ellátásra,

• tájékoztatni kell az ellátást igénybe vevőt, illetve törvényes képviselőjét az intézménnyel kötendő
megállapodás tartalmáról, valamint a térítési díj várható mértékéről is.

Az előgondozás II. szakaszában az előgondozást végző személy az alábbi feladatokat látja el:

• a szolgáltatás biztosításának előkészítése az igénybe vevő részére a fogadó intézményben,

• az intézményben élők és dolgozók felkészítése az új igénybe vevő fogadására, az intézménybe

történő beilleszkedés zavartalan biztosítása.
SZOCIÁLIS ALAPSZOLGÁLTATÁSOK

Szociális alapszolgáltatási formák:

• a falugondnoki és tanyagondnoki szolgáltatás,

• az étkeztetés,

• a házi segítségnyújtás,

• a családsegítés,

• a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás,

• a közösségi ellátások,

• a támogató szolgáltatás,

• a nappali ellátás,

• az utcai szociális munka.

A falugondnoki, illetve tanyagondnoki szolgáltatás célja az aprófalvak és a külterületi vagy egyéb

belterületi, valamint a tanyasi lakott helyek intézményhiányából eredő hátrányainak enyhítése, az
alapvető szükségletek kielégítését segítő szolgáltatásokhoz, közszolgáltatáshoz, valamint egyes
alapszolgáltatásokhoz való hozzájutás biztosítása, továbbá az egyéni, közösségi szintű szükségletek
teljesítésének segítése.

Az étkeztetés keretében kell gondoskodni a napi legalább egyszeri meleg étkezéséről azoknak, akik:

• szociális rászorultságuk miatt önmaguknak, illetve önmaguknak és eltartottjaiknak tartósan vagy

átmeneti jelleggel nem képesek biztosítani az étkezést, önmaguknak, illetve eltartottjaiknak az
étkezésről koruk vagy egészségi állapotuk miatt nem képesek más módon gondoskodni

• településen élő fogyatékos személyek, pszichiátriai betegek, hajléktalan személyek vagy

szenvedélybetegek részére lehetőséget kell biztosítani az étkeztetés igénybevételére, illetve segítséget
kell nyújtani a saját lakóhelyükön történő étkezés biztosítására.

Házi segítségnyújtás keretében kell gondoskodni:

• azokról az időskorú személyekről, akik otthonukban önmaguk ellátására saját erőből nem képesek és
róluk nem gondoskodnak,

• azokról a pszichiátriai betegekről, fogyatékos személyekről, valamint szenvedélybetegekről, akik

állapotukból adódóan az önálló életvitellel kapcsolatos feladataik ellátásában segítséget igényelnek,
de egyébként önmaguk ellátására képesek,

• azokról az egészségi állapotuk miatt rászoruló személyekről, akik ezt az ellátási formát igénylik,

• azokról a személyekről, akik a rehabilitációt követően a saját lakókörnyezetükbe történő

visszailleszkedés céljából támogatást igényelnek önálló életvitelük fenntartásához.
A családsegítő szolgáltatás általános és speciális segítő szolgáltatása keretében a települési
önkormányzat segítséget nyújt a működési területén élő szociális és mentálhigiénés problémái vagy
krízishelyzete miatt segítséget igénylő személynek, családnak az ilyen helyzethez vezető okok
megelőzése, a krízishelyzet megszüntetése, valamint az életvezetési képesség megőrzése céljából.

A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás a saját otthonukban élő, egészségi állapotuk és szociális

helyzetük miatt rászoruló, a segélyhívó készülék megfelelő használatára képes időskorú vagy
fogyatékos személyek, illetve pszichiátriai betegek részére az önálló életvitel fenntartása mellett
felmerülő krízishelyzetek elhárítása céljából nyújtott ellátás.

A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás keretében biztosítani kell

• az ellátott személy segélyhívása esetén az ügyeletes gondozónak a helyszínen történő haladéktalan

megjelenését,

• a segélyhívás okául szolgáló probléma megoldása érdekében szükséges azonnali intézkedések

megtételét,

• szükség esetén további egészségügyi vagy szociális ellátás kezdeményezését.

A fogyatékos személyek, illetve a pszichiátriai betegek részére nyújtott jelzőrendszeres házi

segítségnyújtás ellátója együttműködik a támogató szolgáltatást, illetve a közösségi pszichiátriai
ellátást nyújtó szolgáltatóval.

A közösségi ellátások célja a pszichiátriai vagy a szenvedélybetegek lakókörnyezetben történő

gondozása, továbbá gyógyulásuk és rehabilitációjuk elősegítése.

A közösségi ellátások keretében biztosítani kell:

• a lakókörnyezetben történő segítségnyújtást az önálló életvitel fenntartásában,

• a meglevő képességek megtartását, illetve fejlesztését,

• a háziorvossal és a kezelőorvossal való kapcsolattartás révén a szolgáltatást igénybe vevő állapotának

folyamatos figyelemmel kísérését,

• a pszicho-szociális rehabilitációt, a szociális és mentális gondozást,

• az orvosi vagy egyéb terápiás kezelésen, szolgáltatásban való részvétel ösztönzését és figyelemmel
kísérését,

• megkereső programok szervezését az ellátásra szoruló személyek elérése érdekében.

A támogató szolgáltatás célja a fogyatékos személyek lakókörnyezetben történő ellátása, elsősorban a

lakáson kívüli közszolgáltatások elérésének segítése, valamint életvitelük önállóságának megőrzése
mellett a lakáson belüli speciális segítségnyújtás biztosítása révén.

A támogató szolgáltatás feladata a fogyatékosság jellegének megfelelően különösen:

• az alapvető szükségletek kielégítését segítő szolgáltatásokhoz, közszolgáltatásokhoz való hozzájutás

biztosítása (speciális személyi szállítás, szállító szolgálat működtetése),
• az általános egészségi állapotnak és a fogyatékosság jellegének megfelelő egészségügyi-szociális
ellátásokhoz, valamint a fejlesztő tevékenységhez való hozzájutás személyi és eszközfeltételeinek
biztosítása,

• információnyújtás, ügyintézés, tanácsadás, a tanácsadást követően a társadalmi beilleszkedést segítő

szolgáltatásokhoz való hozzájutás biztosítása,

• a jelnyelvi tolmácsszolgálat elérhetőségének biztosítása,

• segítségnyújtás a fogyatékos személyek kapcsolatkészségének javításához, családi kapcsolatainak

erősítéséhez speciális, önsegítő csoportokban való részvételükhöz,

• egyes szociális alapszolgáltatási részfeladatok biztosítása a fogyatékos személyek speciális

szükségleteihez igazodóan,

• segítségnyújtás a fogyatékos emberek társadalmi integrációjának megvalósulásához, valamint a

családi, a közösségi, a kulturális, a szabadidős kapcsolatokban való egyenrangú részvételhez szükséges
feltételek biztosítása,

• a fogyatékos személy munkavégzését, munkavállalását segítő szolgáltatások elérhetőségének,

igénybevételének elősegítése.

A nappali ellátás elsősorban a saját otthonukban élő,

• tizennyolcadik életévüket betöltött, egészségi állapotuk vagy idős koruk miatt szociális és mentális
támogatásra szoruló, önmaguk ellátására részben képes személyek,

• tizennyolcadik életévüket betöltött, fekvőbeteg-gyógyintézeti kezelést nem igénylő pszichiátriai

betegek, illetve szenvedélybetegek,

• harmadik életévüket betöltött, önkiszolgálásra részben képes vagy önellátásra nem képes, de
felügyeletre szoruló fogyatékos, illetve autista személyek részére biztosít lehetőséget a napközbeni
tartózkodásra, társas kapcsolatokra, valamint az alapvető higiéniai szükségleteik kielégítésére, továbbá
igény szerint megszervezi az ellátottak napközbeni étkeztetését.

Rendkívül indokolt esetben nappali ellátás olyan fogyatékos személyek részére is biztosítható, akire
nézve szülője vagy más hozzátartozója gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban
vagy ápolási díjban részesül.

Nappali ellátást nyújtó intézmények típusai:

• Idősek klubja

• Fogyatékosok nappali intézménye

• Szenvedélybetegek nappali intézménye

• Pszichiátriai betegek nappali intézménye

Az idősek klubja a szociális és mentális támogatásra szoruló, önmaguk ellátására részben képes
időskorúak napközbeni gondozására szolgál. Az idősek klubjába felvehető az a 18. életévét betöltött
személy is, aki egészségi állapotára figyelemmel az előbbiek szerint meghatározott támogatásra szorul.
A fogyatékosok nappali intézménye a harmadik életévüket betöltött, önkiszolgálásra részben képes
fogyatékosok napközbeni gondozására, foglalkoztatására és nevelésére szolgáló, a közoktatás körébe
nem tartozó ellátási forma.

Rendkívül indokolt esetben gondozható a fogyatékosok nappali intézményében az a személy is, akire
nézve szülője vagy más hozzátartozója gyermeknevelési támogatásban vagy ápolási díjban részesül.

Fogyatékos személyek nappali intézményében külön jogszabályban meghatározott feltételek

biztosítása esetén önellátásra részben képes, vagy önellátásra nem képes és felügyeletre szoruló
halmozottan fogyatékos, illetve autista személy részére is biztosítható szolgáltatás. Szükség esetén a
települési önkormányzat kizárólag halmozottan fogyatékos, illetve kizárólag autista személyek
ellátásáról is gondoskodhat nappali intézményi szolgáltatás keretében.

A szenvedélybetegek nappali intézménye a szenvedélybetegséggel küzdő személyek napközbeni

ellátását, gondozását végzi.

A szenvedélybetegek nappali intézményében elsősorban azokat a személyeket kell gondozni,

• akiket szenvedélybetegségük miatt korábban fekvőbeteg gyógyintézetben kezeltek, illetve

rehabilitációs intézményben gondoztak;

• akik az előző pontban megjelölt intézményi kezelés, gondozás megelőzése miatt erre rászorulnak.

A pszichiátriai betegek nappali intézményében az a személy gondozható, aki

• Korábban pszichiátriai betegsége miatt gyógykezelés alatt állt, illetve akit pszichiátriai betegek
intézményében gondoztak

• Az előző pontban megjelölt intézményi kezelés, gondozás megelőzése miatt erre rászorul és
napközbeni ellátása másképp nem oldható meg

Az utcai szociális munka keretében biztosítani kell az utcán tartózkodó hajléktalan személy helyzetének
életkörülményeinek figyelemmel kísérését, szükség esetén ellátásának kezdeményezését, illetve az
ellátás biztosításához kapcsolódó intézkedés megtételét.

ÁTMENETI ELHELYEZÉST NYÚJTÓ INTÉZMÉNYEK

Az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények

Az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények – a hajléktalanok éjjeli menedékhelye és átmeneti szállása

kivételével – ideiglenes jelleggel legfeljebb egyévi időtartamra teljes körű ellátást biztosítanak.

Az átmeneti elhelyezés különös méltánylást érdemlő esetben az intézmény orvosa szakvéleményének

figyelembe vételével egy alkalommal, egy évvel meghosszabbítható.

Az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények típusai:

• időskorúak gondozóháza,

• fogyatékos személyek gondozóháza,

• pszichiátriai betegek átmeneti otthona,

• szenvedélybetegek átmeneti otthona,

• éjjeli menedékhely,

• hajléktalan személyek átmeneti szállása.

Az idősek gondozóházába azok az időskorúak, valamint azok a 18. életévüket betöltött beteg
személyek vehetők fel, akik önmagukról betegségük miatt vagy más okból otthonukban időlegesen
nem képesek gondoskodni.

A fogyatékosok gondozóházában azok a fogyatékos személyek helyezhetők el, akiknek ellátása

családjukban nem biztosított, vagy az átmeneti elhelyezést a család tehermentesítése teszi indokolttá.

A pszichiátriai betegek átmeneti otthonában az a pszichiátriai beteg helyezhető el, akinek ellátása
átmenetileg más intézményben vagy a családjában nem oldható meg, viszont tartós bentlakásos
intézményi elhelyezése vagy fekvőbeteg-gyógyintézeti kezelése nem indokolt.

A szenvedélybetegek átmeneti otthonában az a személy helyezhető el, akinél szakorvosi (addiktológus,

pszichiáter) szakvélemény alapján szenvedélybetegség került megállapításra, és ellátása átmeneti
jelleggel családjában vagy lakókörnyezetében nem oldható meg.

TARTÓS BENTLAKÁST NYÚJTÓ INTÉZMÉNYEK

Ápolást, gondozást nyújtó intézmények típusai:

• Idősek otthona

• Pszichiátriai betegek otthona

• Szenvedélybetegek otthona

• Fogyatékos személyek otthona

• Hajléktalanok otthona

Idősek otthona

Az idősek otthonában elsősorban azoknak a nyugdíjkorhatárt betöltött személyek ápolását,

gondozását végzik, akik egészségi állapota rendszeres gyógyintézeti kezelést nem igényel.

Az idősek otthonában az a 18. életévet betöltött személy is felvehető, aki betegsége miatt nem tud
önmagáról gondoskodni. Amennyiben az idősek otthona ellátási formát kérelmező pszichiátriai vagy
szenvedélybetegségben szenved, ellátásáról más intézmény keretében kell elkülönítetten
gondoskodni.

Pszichiátriai betegek otthona

A pszichiátriai betegek otthonába az a krónikus pszichiátriai beteg vehető fel, aki az ellátás
igénybevételének időpontjában nem veszélyeztető állapotú, akut gyógyintézeti kezelést nem igényel,
és egészségi állapota, valamint szociális helyzete miatt önmaga ellátására segítséggel sem képes.
Azon ellátást igénylő, akinek a kezelőorvos által meghatározott alapbetegsége

• -időskori vagy egyéb szellemi leépülés,

• -súlyos antiszociális, közösségi együttélésre képtelen személyiségzavar,

• -szenvedélybetegség,

csak abban az esetben vehető fel a pszichiátriai betegek otthonába, ha az intézmény az

alapbetegségével összefüggésben is szolgáltatást képes nyújtani számára.

Fogyatékos személyek otthona

A fogyatékos személyek otthonába az a fogyatékos személy vehető fel, akinek oktatására, képzésére,
foglalkoztatására, valamint gondozására csak intézmény keretek között van lehetőség.

Enyhe értelmi fogyatékos kiskorú csak kivételes esetben helyezhető el a fogyatékos személyek
otthonában.

A fogyatékos személyek otthonában elkülönítetten kell megszervezni a kiskorúak és a felnőttek,

valamint az enyhe értelmi fogyatékos személyek és a középsúlyos, illetve súlyos értelmi fogyatékos
személyek ellátását.

A fogyatékos személyek otthonában elkülönítetten rehabilitációs részleg is működtethető.

Szenvedélybetegek otthona

A szenvedélybetegek otthonában annak a személynek az ápolását, gondozását végzik, aki szomatikus

és mentális állapotát stabilizáló, illetve javító kezelést igényel, önálló életvitelre időlegesen nem képes,
de – a külön jogszabályban meghatározott – kötelező intézeti gyógykezelésre nem szorul.

A területileg illetékes fekvőbeteg-gyógyintézet pszichiátriai osztályának, pszichiátriai gondozó

addiktológusának, ennek hiányában a területileg illetékes pszichiátriai osztály szakvéleménye
szükséges.

Hajléktalanok otthona

A hajléktalanok otthonában olyan hajléktalan személy gondozását kell biztosítani, akinek az ellátása
átmeneti szálláshelyen, rehabilitációs intézményben nem biztosítható és kora, egészségi állapota miatt
tartós ápolást, gondozást igényel.

Rehabilitációs intézmények

A rehabilitációs intézménybe történő elhelyezés időtartama nem haladhatja meg az öt évet.

Az ötéves időtartam egy alkalommal, legfeljebb három évvel meghosszabbítható.

A rehabilitációs intézmény legfeljebb két évig gondoskodik az ellátott utógondozásáról. Az

utógondozás időtartama alatt az intézményi jogviszony nem szűnik meg, függetlenül attól, hogy nem
az intézményben látják el az ellátást igénybevevőt. A rehabilitációs alkalmassági vizsgálatot végző
szakértő megállapítása alapján azok az ellátást igénylők, akik a vizsgálat időpontjában nem felelnek
meg a rehabilitációs intézménybe történő elhelyezés feltételeinek, de a rehabilitációra alkalmassá
tehetők, ideiglenes jelleggel legfeljebb egyéves időtartamra elhelyezhetők az intézményben.
A rehabilitációs intézmények típusai:

• Pszichiátriai betegek rehabilitációs intézménye

• Szenvedélybetegek rehabilitációs intézménye

• Fogyatékos személyek rehabilitációs intézménye

• Hajléktalan személyek rehabilitációs intézménye

A pszichiátriai, illetve szenvedélybetegek rehabilitációs intézménye

Azt a 18. életévét betöltött pszichiátriai, illetve szenvedélybeteget kell ebben az intézményben ellátni,
aki rendszeres vagy akut gyógyintézeti kezelésre nem szorul és utógondozására nincs más mód.

A pszichiátriai, illetve szenvedélybetegek rehabilitációs intézményében a gondozottak részére képzési,

munka jellegű vagy terápiás foglalkoztatást kell szervezni, továbbá elő kell készíteni a családi és
lakóhelyi környezetükbe történő visszatérésüket.

A fogyatékosok rehabilitációs intézménye

Azoknak a fogyatékos, valamint mozgás-, illetőleg látássérült személyeknek az elhelyezését szolgálja,

akiknek oktatása, képzése, átképzése és rehabilitációs célú foglalkoztatása csak intézményi keretek
között valósítható meg. A fogyatékosok rehabilitációs intézménye előkészíti az ott élők családi és
lakóhelyi környezetbe történő visszatérését, valamint megszervezi az intézményi ellátás megszűnését
követő utógondozást.

A hajléktalanok rehabilitációs intézménye

A hajléktalanok rehabilitációs intézménye annak az aktív korú, munkaképes hajléktalan személynek az

elhelyezését szolgálja, akinek szociális ellátása ily módon indokolt, és aki önként vállalja a rehabilitációs
célú segítőprogramokban való részvételt.

A lakóotthonok

A lakóotthon olyan nyolc-tizenkettő, a külön jogszabá1yban meghatározott esetben tizennégy

pszichiátriai beteget vagy fogyatékos személyt -ideértve az autista személyeket is -, illetőleg
szenvedélybeteget befogadó intézmény , amely az ellátást igénybevevő részére életkorának, egészségi
állapotának és önellátása mértékének megfelelő ellátást biztosít.

A lakóotthonok típusai a következők:

Ápoló-gondozó típusú lakóotthon:

• -fogyatékos személyek lakóotthona;

Rehabilitációs célú lakóotthon:

• -fogyatékos személyek lakóotthona;

• -pszichiátriai betegek lakóotthona;

• szenvedélybetegek lakóotthona.
A fogyatékos személyek ápoló-gondozó célú lakóotthona

Figyelemmel az intézményből történő elhelyezés esetén a felülvizsgálat és az egyéni fejlesztés

eredményeire, a fogyatékosság jellegétől és súlyosságától függetlenül helyezhető el az a fogyatékos
személy, aki családban él és képességei fejlesztése, valamint ellátása lakóotthoni keretek között
biztosítható és rehabilitációja családjában nem oldható meg. Önellátásra legalább részben képes,
lakóotthonba kerülése időpontjában a tizenhatodik életévét már betöltötte, de a reá irányadó öregségi
nyugdíjkorhatárt még ne.

A rehabilitációs célú lakóotthon

Az a személy helyezhető el, aki intézményi elhelyezés során felülvizsgálatban részt vett, és a
felülvizsgálat eredménye, illetve a gondozási terv és egyéni fejlesztés alapján lakóotthoni elhelyezése
az önálló életvitel megteremtése érdekében indokolt. Aki családban él és képességei fejlesztése,
valamint ellátása lakóotthoni keretek között biztosítható és rehabilitációja családjában nem ható meg.
Önellátásra legalább részben képes; lakóotthonba kerülése időpontjában a tizenhatodik életévét már
betöltötte, de a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt még nem.