See discussions, stats, and author profiles for this publication at: https://www.researchgate.

net/publication/339147152

Eocén élővilág a Kárpát-medencében - Üvegház -22 millió éven át

Book · December 2019

CITATIONS READS

0 839

12 authors, including:

Alfréd Dulai Boglarka Erdei

Hungarian Natural History Museum Hungarian Natural History Museum
109 PUBLICATIONS   1,056 CITATIONS    43 PUBLICATIONS   879 CITATIONS   

SEE PROFILE SEE PROFILE

Mihály Gasparik Matus Hyzny

Hungarian Natural History Museum Comenius University Bratislava
53 PUBLICATIONS   415 CITATIONS    134 PUBLICATIONS   1,098 CITATIONS   

SEE PROFILE SEE PROFILE

Some of the authors of this publication are also working on these related projects:

Core collection and the geological research in Hungary View project

Invertebrates (Polyplacophora Bivalvia Decapoda Bryozoa) of the Central Paratethys View project

All content following this page was uploaded by Péter Ozsvárt on 12 February 2020.

The user has requested enhancement of the downloaded file.

eocen_borito_EZ 1/17/20 1:58 PM Page 1
Az eocén a földtörténet különleges
korszaka volt, amikor kifejezetten
forró éghajlat uralkodott az egész
Földön.
A paleocén végétől (körülbelül
55 millió évvel ezelőtt) a paleocén–
eocén termális maximumnak
nevezett esemény hatására trópusi
esőerdők borították Közép-Európa
területét, sőt még az Északi-
sarkvidéken is szubtrópusi éghajla-
tot jelző élőlények fosszíliái kerültek
elő. Az eocén bővelkedett érdekes
és izgalmas eseményekben,
aminek nyomai és bizonyítékai
a Kárpát-medence számos
lelőhelyén megtalálhatók.
A magyarországi eocén réteg-
sorokat olyan fontos trópusi/
szubtrópusi eredetű nyers-
anyagok jellemzik, mint a
bauxit vagy a barnakőszén.
www.mttm.hu
TERMÉSZETTÁR KÖNYVSOROZAT
Eocén élővilág a Kárpát-medencében
A mai Kárpát-medence területén
egykor hullámzó meleg sekélyten-
gerek élővilágát rendkívüli diverzitás
jellemezte kőzetalkotó mennyiségű,
a tenyérnyi méretet is elérő egysejtű
nummuliteszekkel, zátonyokkal
vagy akár félméteres óriáscsigákkal.
A rengeteg egyéb gerinctelen állat
mellett a tenger gerinces élővilága
is változatos volt különböző csontos-
halakkal, cápákkal és méretes
tengeritehenekkel. A szárazföldi
gerincesekről sajnos jóval kevesebb
információ őrződött meg. A hazai
eocén kutatásával foglalkozó
tucatnyi szerző nagyrészt a
Magyar Természettudományi Szerkesztette: Dulai Alfréd
Múzeum gyűjteményi
példányaival gazdagon
illusztrálva mutatja be
bolygónk eddigi utolsó
üvegház korszakát.
Eocén élővilág
a Kárpát-medencében
Üvegház – 22 millió éven át
eocen 1/15/20 12:14 PM Page 1

Eocén élővilág
a Kárpát-medencében
Üvegház – 22 millió éven át
eocen 1/15/20 2:38 PM Page 3

T E R M É S Z E T TÁ R K Ö N Y V S O R O Z AT
Sorozatszerkesztő:
Ujhelyi Péter

Eocén élővilág
a Kárpát-medencében
Üvegház – 22 millió éven át

Dulai Alfréd
Erdei Boglárka
Gasparik Mihály
Matúš Hyžný
Kecskeméti Tibor
Kercsmár Zsolt
Kocsis László
Kövecsi Szabolcs Attila
Less György
Ozsvárt Péter
Szabó Márton
Kamil Zágoršek

Magyar Természettudományi Múzeum

Budapest, 2019
eocen 1/15/20 12:14 PM Page 4

A kötet megjelenését támogatta:

Írták: Dulai Alfréd, Erdei Boglárka, Gasparik Mihály, Matúš Hyžný,

Kecskeméti Tibor, Kercsmár Zsolt, Kocsis László,
Kövecsi Szabolcs Attila, Less György, Ozsvárt Péter,
Szabó Márton, Kamil Zágoršek
Szerkesztette: Dulai Alfréd
Lektorálta: Vörös Attila
Korrektor: Kovács Zoltán
Sorozatszerkesztő: Ujhelyi Péter

ISBN 978-615-80345-2-4

© Dulai Alfréd, 2019

© Magyar Természettudományi Múzeum, 2019

Minden jog fenntartva!

Felelős kiadó: Bernert Zsolt, az MTM főigazgatója

A kötetet tervezte: Farkas Balázs

Nyomdai előkészítés: Artibeus Kiadó Bt.
Nyomdai munkák: Mondat Nyomdaipari és Szolgáltató Kft., mondat.hu
Felelős vezető: Nagy László
eocen 1/15/20 12:14 PM Page 5

TARTALOM 5

I. Bevezetés (DA) .................................................. 7 V.7. Gerinctelen állatok paradicsoma

a szubtrópusi sekélytengerben
II. Az utolsó melegház a Földön: az eocén (DA, KZ, MH) .......................................... 216
(OP) .................................................................... 9
V.8. Vérszomjas ragadozók és békésen
III. A magyarországi eocén úszkáló kishalak: cápafogak, halállkapcsok
III.1. Hantken Miksától az Eocén Programig: és otolitok (SzM, KL) ............................. 235
kutatástörténet (KT) ............................... 21 V.9. Tengerben legelésző „tehenek”
III.2. Trópusi paradicsom Magyarországon (SzM) ........................................................ 251
(KZs, OP, LGy) ........................................... 34 V.10. Kutya nagyságú és ormányos
III.3. Híres és fontos hazai lelőhelyek orrszarvúfélék – Szárazföldi gerinces
(KT) ......................................................... 65 leletek a magyarországi eocénből
(GM) ......................................................... 256
IV. Kezünkben a múlt:
a Magyar Természettudományi Múzeum VI. Ősi állatok, modern módszerek
eocén gyűjteményi anyagai VI.1. Láthatatlan segítség: izotópok az
IV.1. Trópusi erdők archívuma: őslénytan szolgálatában (KL, OP) ...... 266
a paleobotanikai gyűjtemény (EB) ....... 86 VI.2. Kontinentális klímarekonstrukció
IV.2. Az óriásegysejtűektől a csodás halakig: Európában a késő-paleogén folyamán
az Őslénytár eocén gyűjteménye (KL, OP) ................................................ 272
(DA, SzM) ................................................... 92
VII. Egy kis kitekintés
IV.3. A gyűjtemény színe-java: eocén típusok VII.1. Mi újság a szomszédban? Az Erdélyi-
(EB, DA) ..................................................... 98 medence eocénje (KSzA, LGy) ............ 279
IV.4. Bezacskózott múlt: eocén fúrásminták VII.2. Az eocén világ központja, a Párizsi-
(KT) ........................................................... 105 medence (DA) ........................................ 290
IV.5. Átlátszó kőzetek: vékonycsiszolatok,
mikrofáciesek (KZs) ............................... 117 VIII. Felhasznált és ajánlott irodalom ........ 305
IV.6. Pazar adományok az Őslénytárnak Köszönetnyilvánítás ...................................... 326
(DA) .......................................................... 124
A könyv szerzői ................................................ 327
V. Magyarországi eocén ősmaradványok
V.1. Mangrove mocsarak és társaik: A képek forrásai .............................................. 328
eocén növénymaradványok (EB) ........ 133
V.2. Hatalmas vagyon a pincében: DA: Dulai Alfréd
Szent László pénze (KT) ....................... 145 EB: Erdei Boglárka
V.3. Óriásira nőtt parányok: GM: Gasparik Mihály
egyéb nagyforaminiferák (LGy) .......... 152 KL: Kocsis László
KSzA: Kövecsi Szabolcs Attila
V.4. Rejtőzködő gazdagság: kisforaminiferák KT: Kecskeméti Tibor
a mikroszkóp alatt (OP) ........................ 166 KZ: Kamil Zágoršek
V.5. Zátonyok nyomában: korallok, vörös- KZs: Kercsmár Zsolt
algák és nummulitesz-zátonydombok LGy: Less György
(KZs, DA) ................................................. 177 MH: Matúš Hyžný
V.6. Puha test, kemény héj, hihetetlen forma- OP: Ozsvárt Péter
gazdagság: a puhatestűek (DA) .......... 192 SzM: Szabó Márton
eocen 1/15/20 12:14 PM Page 6

A Köleskepe-árok eocén
feltárásának részlete
eocen 1/15/20 12:14 PM Page 7

I. Bevezetés 7

I. B ev e z et és

„A mi jégkorszakunk” című kötet 2016-ban jelent meg a Természettár Könyvsorozatban,

nagy sikert aratva az olvasók körében. Ebben a Magyar Természettudományi Múzeum
két munkatársa jelentős részben a Múzeum gyűjteményi anyagaival szemléltette mon-
danivalóját a legutolsó jégkorszakkal kapcsolatban.
Könyvünk egy egészen más világot mutat be a földtörténet eocén korszakából, amikor még
nyoma sem volt a jégkorszaknak, sőt kifejezetten forró éghajlat uralkodott az egész Földön.
Ennek egyik legszembetűnőbb példája, hogy míg a pleisztocénben a sarkvidék felől kiinduló
jégtakarók messze délre mindent letaroltak maguk alatt, addig az eocénből szubtrópusi éghaj-
latot jelző élőlények fosszíliái kerültek elő az Északi-sarkvidéken a jégtakaró nyomai helyett.
A jégkorszakhoz hasonlóan az eocén is bővelkedett érdekes és izgalmas eseményekben,
melyek nyomai és bizonyítékai a Kárpát-medence számos lelőhelyén megtalálhatók.
A paleocén végén (körülbelül 55 millió évvel ezelőtt), a paleocén–eocén termális maxi-
mumnak (PETM) nevezett esemény következtében trópusi esőerdők borították Közép-
Európa területét. Ennek eredményeként a magyarországi eocén rétegsorokat is olyan fontos
trópusi/szubtrópusi eredetű nyersanyagok jellemzik, mint a bauxit vagy a barnakőszén. A mai
Kárpát-medence területén egykor hullámzó meleg sekélytengerek élővilágát rendkívüli
diverzitás jellemezte kőzetalkotó mennyiségű, tenyérnyi méretet is elérő egysejtű nummu-
liteszekkel, zátonyokkal vagy akár félméteres óriáscsigákkal. A rengeteg egyéb gerinctelen
állat mellett változatos volt a tenger gerinces élővilága is különböző csontoshalakkal, cápák-
kal és méretes tengeritehenekkel. Az egykori ősföldrajzi helyzetnek és a későbbi földtörténeti
eseményeknek köszönhetően elsősorban a tengeri élővilág fosszilizálódott a területünkön, a
szárazföldi gerincesekről sajnos jóval kevesebb információ őrződött meg.
Miért éppen most merült fel egy eocén kötet megírásának az ötlete? Egyrészt jelenleg két
olyan kutatási téma is fut a Magyar Természettudományi Múzeumban az Országos Tudo-
mányos Kutatási Alap/Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatásával, amely
az eocén élővilág feldolgozását tűzte ki célul. Dulai Alfréd témavezetésével egy kisebb csoport
alakult a Múzeumban található eocén fúrásminták feldolgozására (Rejtett gazdagság: mezo-
zoós és harmadidőszaki bentosz együttesek; OTKA/NKFIH K112708). Erdei Boglárka pro-
jektje (A pannon régió paleogén vegetációja; OTKA/NKFIH K120123) pedig az eocén és az
oligocén paleobotanikai leletek feldolgozásával foglalkozik. Másrészről két olyan gyűjtemény
is hozzájárult az ötlet megszületéséhez, melyek a közelmúltban kerültek a Magyar Termé-
szettudományi Múzeumba. † Jutta és Josef Deinas több évtizedes munkával felhalmozott
kollekcióját adományozta intézményünknek 2017-ben, ami sok más értékes fosszília mellett
nagyon gazdag eocén anyagot tartalmazott mind a Dunántúli-középhegység lelőhelyeiről,
mind a világhírű Párizsi-medencéből. A korábbi gyűjteményi példányainkkal kiegészítve ez
látványos fotótémákat kínál a kötet illusztrálására. Egy évvel később, 2018-ban kaptuk meg a
Franciaországban élő kollégánk, dr. Sztrákos Károly anyagát, aki aktív szakmai pályafutása
befejeztével franciaországi kutatási anyagait adományozta a Múzeumnak. Ez a gyűjtemény
elsősorban mikrofosszíliákat, egysejtű foraminiferákat tartalmaz, de említésre méltó a Párizsi-
medence különböző lelőhelyeiről származó nagyobb puhatestű (kagyló, csiga) példányok
mennyisége is.
eocen 1/15/20 12:14 PM Page 8

8 Eocén élővilág a Kárpát-medencében

A korábbi pleisztocén kötethez hasonlóan az eocén könyv illusztrációs anyaga is főleg a

Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményeire támaszkodik. Kivételt képez ez alól a
szárazföldi gerincesek fejezete, mivel ezen a téren a hazai intézményeinkben nagyon szegé-
nyesek a rendelkezésre álló leletek, így a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat gyűjtemé-
nyéből egészítettük ki a bemutatott anyagot. Az erdélyi eocént ismertető fejezet esetében az
ábrázolt példányok nagy része a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Őslénytani és Rétegtani
Múzeumának gyűjteményéből származik.
A kötet szerzői gárdája a múzeumi stábnál jóval szélesebb körből kerül ki. A Magyar
Természettudományi Múzeum illetékes kurátorai (Dulai Alfréd, Erdei Boglárka, Gasparik
Mihály) és nyugalmazott, címzetes főigazgató-helyettese (Kecskeméti Tibor) mellett a hazai
eocén kutatások legfontosabb szereplői vállalták a közreműködést a kötet megírásában (Less
György, Miskolci Egyetem; Ozsvárt Péter, MTA–MTM–ELTE Paleontológiai Kutatócsoport;
Kercsmár Zsolt, Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat; Szabó Márton, ELTE Őslénytani
Tanszék). Egy erdélyi PhD hallgató (Kövecsi Szabolcs Attila) és egy jelenleg Borneón dolgozó
kollégánk (Kocsis László) mellett két jól ismert és a magyar geológusokkal évek óta együtt-
működő külföldi kutató (Kamil Zágoršek, Prága-Liberec; Matúš Hyžný, Pozsony) is hozzá-
járult a kötet megszületéséhez.
A rövid bevezetés után a kötet első nagyobb fejezetét az eocén kor általános bemutatására
szánjuk a legfontosabb földtörténeti, éghajlati és evolúciós eseményekkel. A harmadik fejezet
a magyarországi eocént mutatja be, részletezve a kutatástörténetet, az előforduló képződ-
ményeket és a legfontosabb hazai lelőhelyeket. A Magyar Természettudományi Múzeum
eocén gyűjteményi anyagait ismertető fejezetben kitérünk a paleobotanikai leletekre, a
klasszikus gyűjteményekre, a típusanyagokra, az eocén fúrásmintákra, a vékonycsiszolatokra
és a közelmúltban kapott adományokra is. A legterjedelmesebb fejezet a hazai eocén ős-
maradványokat mutatja be gazdag illusztrációs anyaggal. Ismertetjük az ősnövényeket, a kis-
és nagyforaminiferákat, a különböző zátonyalkotó szervezeteket, a páratlan gazdagságú
puhatestűeket és egyéb gerinctelen makrofosszíliákat, valamint a tengeri és a szárazföldi ge-
rinceseket. Külön fejezetben foglalkozunk egy napjainkban egyre fontosabbá váló kutatási
területtel, a gerinctelen és gerinces ősmaradványok izotópos vizsgálatával, illetve az ehhez
kapcsolódó paleoklíma rekonstrukciókkal. Az utolsó fejezetben kitekintünk a szomszédos
Erdélyi-medencére, illetve az eocén korban kulcsfontosságú és a gyűjteményünkben is gazdag
anyagokkal képviselt Párizsi-medencére.
Bízunk benne, hogy a pleisztocén jégkorszak után a trópusi/szubtrópusi eocént bemutató
kötet nem az utolsó ebben a sorban, hanem inkább előkészíti a terepet a további földtörténeti
időszakok izgalmas eseményeit bemutató köteteknek. A Magyar Természettudományi Mú-
zeum gyűjteményei bőséges anyagokat biztosítanak e további kötetek számára is.
eocen 1/15/20 12:14 PM Page 23

III. A magyarországi eocén 23

mindenhol kőzetalkotó mennyiségben fordultak elő a nummuliteszek, ezért megindult ezek

behatóbb tanulmányozása. Vizsgálták az alakjukat, a méretüket, a díszítésüket, kettépattintva,
mikroszkóppal a belső szerkezetüket. A nummuliteszekkel kapcsolatos ismeretek fontossá
váltak, mert jelenlétük nemcsak a kőszéntelepek közelségét jelezte, de hasznos információkat
adott a földtani képződmények korára és az egykori környezetre is.
E fejlődési szakasznak a főbb eredményeit számba véve szinte csak Hantkenre lehet
hivatkozni. Ő volt az első, aki az eocén képződményeket, lelőhelyeket részletes és áttekintő
térképeken lehatárolta és ábrázolta, valamint a nummuliteszfaunáikat listázta. Eleinte csak a
szabad szemmel jól látható, nagy és közepes
méretű taxonok szerepeltek a faunalistáin.
Majd amikor 1858-ban Szabó József kollé-
gája révén górcsőhöz (mikroszkóphoz) jutott,
megnyílt előtte a mikrokozmosz! Feltárult a
nummuliteszek bonyolult belső kamrarend-
szere, és előtűnt az iszapolási maradékok
gazdag, csak mikroszkóppal látható mikro-
faunája. A továbbiakban kiterjesztette kuta-
tásait a szénkutató fúrások, valamint a bá-
nyászati létesítmények (akna, lejtakna, táró)
kőzeteiből vett minták iszapolási maradé-
kainak vizsgálatára is.
Górcsövi vizsgálatai kiterjedtek, rendsze-
ressé és jól dokumentálttá váltak, amikor a
nagy kézügyességű Madarász Zsigmond
Ede preparátor a világon elsőként mikrosz-
kópi metszeteket készített számára a num-
muliteszekről. Ezek lehetővé tették, hogy az
egyes taxonok külső morfológiáját és belső
szerkezetét is részletesen leírja. Első taxo-
nómiai leírásai a nummuliteszekről 1871-
ben, a kisforaminiferákról pedig 1875-ben
jelentek meg. A több száz kicsi, zöld kazet-
tába foglalt preparátumból egy kollekciót is
összeállított, melyet az 1873-as Bécsi Világ-
kiállításon aranyéremmel jutalmaztak. A kis-
foraminiferákból is kialakított egy gyűjte-
ményt, melyben főként a Clavulina Szabói
fajnevet a címében hordozó 1875-ös mun-
kájában leírt fajok találhatók. Sajnos a kol-
lekció a többszöri költöztetés következtében
ma már hiányos. A megmaradt, mintegy két- Hantken Miksa híres nummulitesz-
harmadnyi részének taxonómiai revízióját gyűjteményének preparátuma,
Nagyné Gellai Ágnes publikálta 1989-ben. az úgynevezett zöld kazetta
eocen 1/15/20 12:14 PM Page 24

24 Eocén élővilág a Kárpát-medencében

Szintén páratlan érték a különböző mészkövek vékonycsiszolataiból kialakított mikroszkópi

metszetgyűjteménye, melynek elemzése a modern mikrofácies-kutatásokat idézi.
Őslénytani vizsgálatai során a rétegtani szemlélet vezette. Egyetlen közleménye sincs
rétegtani információk nélkül. Szelvényeiben rétegenként gyűjtött, bennük a mai zónáknak
megfelelő faunaszinteket különített el, és e szinteket – a magyar szakirodalomban elsőként –
korrelálta. Rétegtani vizsgálatainál nagy súlyt helyezett a mélyfúrásokban követhető fauna-
szukcessziókra. Hantkennek köszönhető a magyarországi paleogén képződmények első
rétegtani tagolása 1875-ből, mely alapjaiban még ma is helytálló.
Faunalistáiban és rétegtani tanulmányaiban több új faj neve is szerepel, sőt a zöld kazettás
kollekciójában fel is lelhető, azonban érdekes módon ezek taxonómiai leírását és ábráit nem
közölte. (Ezeknek a Nemzetközi Nevezéktani Kódex szerinti megfelelő leírását Rozlozsnik
publikálta később, 1924-ben). Hantken első volt az összehasonlító alaktan alkalmazásában is.
Nemcsak a különböző hazai lelőhelyekről származó példányokat hasonlította össze a taxo-
nómiai meghatározáshoz, hanem a külföldi lelőhelyekről származóakat is. Erről 1871-es
esztergomi monográfiájából értesülhetünk: „a Gümbel gyűjtemény tanulmányozására Mün-
chenbe utaztam”.

Az 1873. évi Bécsi Világkiállítás

aranyérme, melyet a Hantken-féle
nummuliteszgyűjtemény nyert el
eocen 1/15/20 12:14 PM Page 30

30 Eocén élővilág a Kárpát-medencében

merülőben lévő tatabányai eocén barnakőszénkészlet pótlására intenzív kutatások indultak.

Gyors ütemben, nagy fúrási kapacitással indították a programot a Vértes északi előterében
lévő eocén szénmedencékben. 1971 és 1987 között 599 fúrást mélyítettek le; volt időszak,
amikor egyidejűleg 25–30 fúrógép is dolgozott. Mivel a készlet mindenhol jelentős mennyi-
ségű volt, és több fúrás a szén alatt műre való bauxitot is tartalmazott, megkezdték a bánya-
üzemek kiépítését. A programban termelésre állították a csordakúti (1973), a nagyegyházi
(1981) és a mányi (1985) bányaüzemet. Számba vették az Esztergom közeli Lencse-hegy ter-
melését is, így egy jelentős bányászati koncentrációt alakítottak ki, melynek termelését a
Bicskén felépített úgynevezett alaperőműben kívánták felhasználni. A munkálatok során több
műszaki (vízbetörés veszélye, fejtési módszerek alkalmazási lehetőségei), valamint gazdasági
probléma (veszteséges termelés) is felvetődött, de amint egy programvezető írja, az elsősor-
ban „politikai indíttatású gazdasági döntések” 1988-ban megpecsételték a bányászat jövőjét.
Ha azonban azt nézzük, hogy a földtani szakma mit és mennyit profitált az Eocén Prog-
ramból, akkor mindenképpen pozitív a mérleg. A több száz fúrás sok-sok kilométernyi fúró-
magjából vett több ezer minta számos vizsgálatot tett lehetővé. Ha csak az eocén képződ-
ményeket vesszük figyelembe, akkor is több mint 1500 minta került vizsgálatra. A több

Mikrovilág: ma élő kisforaminiferák az Adriai-tengerből (Dugi Otok, Horvátország)

eocen 1/15/20 12:14 PM Page 42

42 Eocén élővilág a Kárpát-medencében

A sötétszürke alsó-kréta márgára jelentős,

körülbelül 100 millió éves üledékhézaggal
települnek a világos, drapp színű középső-
eocén törmelékes (folyóvízi) és édesvízi (tavi)
mészkőrétegek a lábatlani Bersek-hegyen

geri medence és annak különböző jellegű (mocsaras, homokos, sziklás) tengerparti környeze-
tei, valamint ettől nem nagy távolságban lévő, a partvidék irányát is meghatározó szárazföldi
hátság. A partközeli szárazföldi hátság(ok), majd a tengerelöntés során az abból kialakuló
szigetrendszer a tengertől részben elszigetelt háttérlagúnasort választott le. Az ettől távolabb
eső, hasonló tagoltságú szárazföldi területeken továbbra is folyóvízi és tavi üledékképződés,
illetve szárazföldi mállás és törmelékfelhalmozódás zajlott (Dorogi Formáció alsó szakasza).
A szárazföldi üledékek és a tengerparti, mocsári képződmények (Dorogi Formáció felső sza-
kasza) egyidejűségét a bennük található azonos növényi pollenszemek igazolták. A fentiek-
ben bemutatott ősföldrajzi környezetben a szerkezeti mozgásokkal kísért középső- és késő-
eocén tengerelöntés 15 millió éves történetét a DNy-Bakonytól az Északi-középhegység ÉK-i
részéig nyomozhatjuk. Ennek során a nyílt tengeri medence és a mélytengeri környezet egyre
nagyobb teret nyert, miközben a partvidék és a háttérlagúnák ÉK és DK felé szorultak, és
ennek során egyre csökkent a korábbi sekélytengerek és a szárazföldek területe.
A legkorábbi hazai eocén üledékek lefolyástalan területeken, a korábban bauxittal kitöltött
mélyedésekben létrejött meleg, édesvízi tavakban és mocsarakban keletkeztek. Itt főleg tavi
kőszénlápok fejlődtek ki a szárazföldről behordódott és a tavi-mocsári környezetben élt
növények elhalt részeiből (Dorogi Formáció). Az alacsonyabb vízszint idején (szárazabb peri-
eocen 1/15/20 12:14 PM Page 48

48 Eocén élővilág a Kárpát-medencében

sziklás part „pillanatfelvételeként” (lásd a

IV.5. fejezetet). A lapos, sziklás partokat el-
borító sekély, meleg vizű tengerben a ten-
geraljzatot kezdetben mészkiválasztó algák,
majd az eocén kor vezérkövületének számí-
tó mészvázú óriásegysejtűek (nagyforamini-
ferák), a nummuliteszek borították el óriási
tömegben (Szőci Mészkő Formáció).
A hátakkal elválasztott lagúnák környe-
zete a part menti védett öblökhöz hason-
lóan főleg a sótartalom ingadozását és néha
Eredeti díszítettségét megőrző Velates perversus csiga betöményedését is elviselő Miliolinák és Al-
Dudarról (MBFSz gyűjtemény). Méretarány: 5 cm veolinák tömeges elszaporodásának kedve-
zett. Bár a lagúnákba érkező törmelék rend-
szeresen meg-megfullasztotta a karbonátkiválást, időnként azonban tiszta mésziszap vagy
kissé agyagos mésziszap rakódott le a nyugodt, áramlásoktól mentes aljzaton. Ebben a kör-
nyezetben a környezetváltozás szeszélyességét elviselő csigák (Cerithiumok, Velatesek), illetve
a normál sós tengeri időszakokban a korallok, a mohaállatok (Bryozoa), tengerililiomok

Középső-eocén (43–45 millió éves)

hullámok mosta sziklás tengerpart;
fúrókagylók által lyuggatott triász
sziklák Tatabányán
eocen 1/15/20 12:14 PM Page 62

62 Eocén élővilág a Kárpát-medencében

C
A
B
A felszínt nem érintő, úgynevezett „vak feltolódás” fölött DK-i irányban,
a Pesti-síkság felé kibillent sekélytengeri mészkő és mélyvízi márga
átmenete a Mátyás-hegyen, gazdag gerinces faunával

A Lachnolaimus cf.
multidens fajba tartozó
hal szilárd héjakat, vázakat
összeroppantó (durofág) Az aktív szerkezeti mozgások által alakított
fogazata karbonátrámpa modelljén (Ozsvárt Péter
2007-es munkája alapján) jól látható a
A hirtelen kimélyülő medenceperem.

Odontaspididae indet. B
cápafog maradvány

Közel teljes Serranus budensis

halmaradvány a Budai Márgából
eocen 1/15/20 12:14 PM Page 67

III. A magyarországi eocén 67

A darvastói lelőhely
egyik legjellemzőbb
ősmaradványa az
Assilina spira.
Méretarány: 1 cm

mekhez hasonló Alveolináknak a maradványai alkotják. A mikroszkópos vizsgálatok azon-

ban egy másik jellegzetes nagyforaminifera nemzetség, a Nummulitesek képviselőit is kimu-
tatták kisebb mennyiségben. Az alveolinás mészkő hirtelen nagyobb területen való megjele-
nése olyan gyors tengerelőrenyomulást jelez, amely nemcsak kisebb részmedencéket hódított
meg, hanem nagyobb összefüggő területeket is. A tengeri faunának optimális életfeltételeket
biztosító körülmények azonban nem voltak tartósak. A mészkő felső harmadában észlelhető
kőzettani és őslénytani jellegek újabb környezeti változást jeleznek. Ismét lagúna alakult ki
nagy mennyiségű, növényi eredetű szerves anyag felhalmozódásával. Ezek az üledékek adják
a feltárás falában messziről is jól kivehető, közel egy méter vastag szürke agyagos réteget.
E faunamentes réteg zárja a rétegsornak azt a részét, melyet a szakemberek Darvastói Formá-
ciónak neveznek.
A szelvény legfelső 4–5 méteres szakaszában a tenger újbóli gyors előrenyomulását és az
egész Déli-Bakonyra kiterjedő uralmát jelzi a rendkívül faunagazdag, elsősorban nagy-
foraminiferákat tartalmazó egyveretű, tiszta mészkő (Szőci Mészkő Formáció). Benne kőzet-
alkotó mennyiségben fordulnak elő a sok fajjal képviselt Nummulitesek. Ezekre a rétegekre
jellemző fajuk az 1–1,5 centiméter nagyságú Nummulites laevigatus. A kisebb méretű, ivaros
nemzedékének példányai kimállva mint megkövesült étkezési lencse hevernek a szelvény
aljában. A Nummulitesek mellett még mindig sok az Alveolina, de más fajok is előfordulnak,
mint korábban, valamint megjelennek az Operculina és az Orbitolites nemzetségbe tartozó
nagyforaminiferák. Különösen feltűnő a 4–5 centiméter átmérőt is elérő Assilinák tömegesen
előforduló mészháza, mely felületén szépen mutatja a ház spirális és kamrákra osztott belső
eocen 1/15/20 12:15 PM Page 91

IV. Kezünkben a múlt 91

Összetett levél ellennyomatával, Bolca (Olaszország). Méretarány: 1 cm

ősnövényanyagát gyurcsákfalvi Gyurcsák János Károly (1772–1837) nyugalmazott alezredes

(9. gróf Nádasdy huszárezred) adományozta a Nemzeti Múzeum természettudományos
gyűjteménye számára 1834-ben.
Az ősnövénygyűjtemény számos további eocén lelőhelyről rendelkezik egy-két fosszilis
példánnyal. Ezek között említésre érdemes a franciaországi Sézanne flórájából származó
páfrány maradványa, bár az édesvízi mészkőben fosszilizálódott példány valószínűleg kicsit
idősebb, késő-paleocén korú.
eocen 1/15/20 12:15 PM Page 92

92 Eocén élővilág a Kárpát-medencében

IV.2. Az óriásegysejtűektől a csodás halakig:

az Őslénytár eocén gyűjteménye

Árvízzel és tűzvésszel terhelt múlt, bizonytalan jövő

A Magyar Természettudományi Múzeum geo-tárainak története a Magyar Nemzeti Múzeum

megalakulásáig nyúlik vissza. Széchényi Ferenc felesége, Festetics Julianna 1803-ban aján-
dékozta az ősmaradványokat is tartalmazó ásványgyűjteményét az akkor létrejövő Nemzeti
Múzeumnak. Kezdetben a Természetiek és Kézműtaniak Tára őrizte a teljes természettudomá-
nyos anyagot, majd 1870-ben létrejött az Ásvány-Őslénytár, 1939-ben pedig az önálló Föld-
és Őslénytár. A fokozatosan gyarapodó gyűjtemény többször költözött, például az 1838-as
nagy pesti árvíz miatt, majd 1846-ban került a Magyar Nemzeti Múzeum épületébe. Mintegy
160 év után, 2005–2006-ban az Őslénytár átköltözött az akkor végleges megoldásnak tűnő
Ludovika épületébe, ahol lehetővé vált a gyűjtemény megnyugtató elhelyezése. A Nemzeti
Közszolgálati Egyetem megjelenésével azonban az MTM, és benne az Őslénytani és Földtani
Tár sorsa és elhelyezése is bizonytalanná vált, és könyvünk megjelenéséig nem rendeződött.
Az első évtizedekben elsősorban kisebb-nagyobb adományok gyarapították a Múzeum
fosszíliakollekcióját. Az eocén anyagokat illetően említésre méltó, hogy 1834-ben került a
gyűjteménybe Gyurcsák János ezredes hagyatéka, többek között a világhírű olaszországi
Monte Bolca lelőhelyről származó, szinte tökéletes megtartású hallenyomatokkal (lásd a kere-
tes írásunkat). 1852-ben egy értékes franciaországi eocén Mollusca-gyűjteménnyel gazda-
godott a múzeumi anyag. A 19. század utolsó évtizedeiben megduplázódott az őslénytani
gyűjtemény, elsősorban Semsey Andor páratlan mecénási tevékenységének köszönhetően. Az
eocén vonatkozásában kiemelkedőek az akkoriban megszerzett hallenyomatok, részben is-
mét Monte Bolca lelőhelyéről, másrészt Wyoming eocén rétegeiből.
Semsey 1923-ban bekövetkezett halála és az állami támogatás ezzel egyidejű visszaszo-
rulása után az őslénytani gyűjtemény gyarapodása elsősorban a Múzeumban dolgozó paleon-
tológusok saját gyűjtéseire támaszkodott. Egy-egy fontosabb lelőhely anyagát gyűjtötték be
minél részletesebben, így például a tatabányai, a gánti vagy a dorogi eocén rétegekből. A mind-
össze pár évig az Őslénytárban dolgozó Szőts Endre gazdag összehasonlító gyűjteményt állított
össze a sztratotípusok és egyéb klasszikus feltárások anyagából.
Az 1956-os tűzvész azonban óriási károkat okozott az akkorra már európai jelentőségű
őslénytani gyűjteményben, hiszen a példányok mintegy 80%-a a leltárkönyvekkel együtt
odaveszett (140 000 leltári tételből 110 000 pusztult el). A megmaradó anyagok újrarendezése
után a gyűjtemény gyarapítása elsősorban saját gyűjtések (például dudari eocén), kisebb
részben komplett gyűjtemények adományozása révén valósult meg. Ez utóbbira példa a Magyar
Állami Földtani Intézetben dolgozó Müller Pál tízlábú rák (Decapoda) anyaga, mely a rengeteg
miocén lelet mellett gazdag eocén faunát is tartalmaz, elsősorban a Budai-hegység különböző
lelőhelyeiről gyűjtött, korallzátonyokhoz kapcsolódó példányok révén (Szépvölgyi Mészkő).
A gyűjtemény vázlatos ismertetése előtt érdemes röviden megemlékezni arról is, hogy az
elmúlt bő kétszáz év során több eocén ősmaradványokkal foglalkozó szakember is megfor-
dult a Múzeumban. A legelső őslénytári eocén kutató Hantken Miksa volt, aki még a Földtani
Intézet igazgatói posztjának betöltése és az ELTE Őslénytani Tanszékének megalapítása előtt
eocen 1/15/20 12:15 PM Page 96

96 Eocén élővilág a Kárpát-medencében

A B

C D

F
E

G H J

K L
eocen 1/15/20 12:32 PM Page 104

104 Eocén élővilág a Kárpát-medencében

Lamna speciosa, cápafog

holotípus, Porcsesd, Románia;
jelenleg érvényes neve
Jaekelotodus trigonalis.
Méretarány: 1 cm

Neugeboren János Lajos erdélyi anyagokat feldolgozó munkáinak köszönhetően. A mai

Románia területén található Porcsesd felső-eocén (priabonai) üledékéből leírt formák (Car-
charodon elegans, Lamna ackneri, Lamna [Odontaspis] alveata) ma már más fajokhoz soro-
landók. A mára már nem érvényes eocén cápafajok aránylag nagy száma minden bizonnyal
annak köszönhető, hogy nem állt rendelkezésre megfelelő összehasonlító irodalom, és ráadá-
sul a cápák fogazatában gyakran mutatkozó variabilitást sem ismerték még fel az 1800-as
években.
eocen 1/15/20 12:32 PM Page 127

IV. Kezünkben a múlt 127

C
D

E F

J
H

G I

Nagy méretű kagylók, gyöngyök és korallok Damery lelőhely középső-eocén anyagából (MTM, Deinas-gyűjtemény).
A: Venericor planicosta; B: Crassatella ponderosa; C: Fimbria lamellosa; D: Venericardia imbricata;
E: Cardium (Orthocardium) porulosum hopneri; F: Glycymeris pulvinata; G: Chama calcarata; H: Gyöngy;
I: Stylocoenia emarciata; J: Eupsammia trochiformis. Méretarány: A-G, I-J: 1 cm; H: 2 mm
eocen 1/15/20 12:32 PM Page 128

128 Eocén élővilág a Kárpát-medencében

így nem érhette meg a magyar anyag múzeumba szállítását. Reményeink szerint a több mint
30 évnyi gyűjtőmunka eredménye méltó helyre került a Magyar Természettudományi Múze-
umban. A látványos anyag hazai és külföldi lelőhelyek mezozoós és kainozoós gerinctelen
ősmaradványait tartalmazza (körülbelül 170 fiók külföldi és 203 fiók hazai fosszília).

Damery világhírű puhatestű faunája

A Deinas-gyűjtemény egyik leglátványosabb részét a Párizsi-medencéből, Damery mellől

származó középső-eocén (lutetiai) fauna alkotja. Ez főleg csigákat, valamint kisebb részben
kagylókat és korallokat tartalmaz. A mintegy 2300 példányból álló kollekcióban 51 csiga- és
20 kagylófajt sikerült elkülöníteni a nagy méretű példányok alapján. A legnagyobb példány-
számban képviselt fajok mindegyike a csigák közé tartozik (Sycostoma bulbus, S. bulbiforme,
Haustator imbricatarius, Crommium acutum, Athleta spinosus, Clavilithes noae).

A C D
B

E F G H I

J K L M N O
Kis méretű csigák Damery lelőhely középső-eocén anyagából (MTM, Deinas-gyűjtemény).
A: Cylichna cylindroides; B: Architectonica gaudryi; C: Bittium sp.; D: Calyptraea aperta; E: Mitra sp.;
F: Xenophora confusa; G: Circulus striatus; H: Conilithes parisiensis; I: Phorculus sulcatus; J: Csiga szájfedő
(operculum); K: Olivancillaria laumontiana; L: Marginella nana; M: Ringicula ringens;
N: Haustator imbricatarius; O: Dentalium sp. Méretarány: 1 mm
eocen 1/15/20 12:33 PM Page 143

V. Magyarországi eocén ősmaradványok 143

B C

A D
Fosszíliák Csordakútról. A: Csillárkamoszat (Charophyta) maradványa; B: Comptonia levéltöredéke;
C: Myrica levele; D: Sloanea (Elaeocarpaceae) levele és termésmaradványa. Méretarány: 1 cm
eocen 1/15/20 12:33 PM Page 173

V. Magyarországi eocén ősmaradványok 173

Bentosz foraminiferák mélységbeli elterjedése

jellegzetes, tüskés formái voltak a középső- és késő-eocénnek. Van Mourick és Brinkhuis

szerint pillanatszerűen tűntek el az eocén végén a Turborotalia cerroazulensis-csoporthoz
hasonlóan, azzal a különbséggel, hogy az utóbbi földtani értelemben rendkívül kis eltéréssel,
átlagosan 50–75 ezer évvel megelőzi a Hantkenina eltűnését. Ezt több részletesen vizsgált
szelvényben, többek között a massignanói határszelvényben, valamint számos észak- és dél-
atlanti-óceáni DSDP-fúrásban is kimutatták. Hasonlóan érdekes jelenség az eocén végi
méretcsökkenés megfigyelése egy-egy plankton foraminifera fajon belül, amely egy bizonyos
mérettartományt elérve végül kipusztul. Ez a jelenség különbözik az úgynevezett Lilliput-
effektustól, ahol egy nagyobb kihalási eseményt követően egyes fajok méretének a csökke-
nése tapasztalható. Az itt tárgyalt eset könnyebben megmagyarázható a környezeti para-
méterek kedvezőtlenné válásával, nevezetesen az eocén végi klímaromlással.
A plankton foraminiferák biosztratigráfiai jelentőségével szemben a bentosz foraminiferák
sokkal inkább az egykori őskörnyezetek részletes rekonstrukciójában kapnak szerepet. A leg-
sekélyebb partközeli, litorális övtől az abisszikus mélytengeri környezetig bárhol előfordul-
nak, a karbonátkompenzációs szint (CCD) fölött és alatt egyaránt, habár utóbbi esetben már
az agglutinált formák dominanciája a jellemző. Különböző sokváltozós adatelemző statisz-
tikai módszerek segítségével a foraminiferaközösségek összetétele alapján következtetni lehet
az egykori tenger oceanológiai paramétereire: az átvilágítottságra, a tápanyag-ellátottságra, a
hőmérsékletre, a sótartalomra, az áramlási viszonyokra, a vízmélységre, a szervesanyag-
fluxusra vagy akár az oldott oxigéntartalomra is. Emellett a foraminiferavázakon mért stabil-
izotópos vizsgálatok alapján direkt módon is következtetni tudunk az egykori környezeti vi-
szonyokra (lásd a VI. fejezetet).

Hazai és nemzetközi úttörők

Hazánkban a kis és nagy bentosz foraminiferák tanulmányozása közel 150 éves múltra tekint
vissza. Hantken Miksa (lásd a III.1. fejezetet), aki az egyetemes mikropaleontológia, valamint
a magyar földtan és őslénytan egyik legkiválóbb úttörője volt, az elsők között publikált jó
megtartású eocén és alsó-oligocén bentosz foraminiferákat a Budai-hegység környékének
márgás, agyagos képződményeiből. A klasszikusnak mondható monográfiáiban (1868, 1875)
310 fajt publikált és köztük számos új fajt írt le. További fontos publikációk születtek Kocsis
János, Franzenau Ágoston és Vogl Viktor tollából a 19–20. század fordulóján a Buda környéki
paleogén feltárások vizsgálataiból. A későbbiekben is többen foglalkoztak a Magyar Paleogén
eocen 1/15/20 12:33 PM Page 174

174 Eocén élővilág a Kárpát-medencében

Paleogén foraminiferák a Budai-hegység paleogén képződményeiből Hantken Miksa 1875-ös monográfiája

nyomán. 1: Lenticulina budensis; 2: L. arcuatostriata; 3: Vulvulina haeringensis; 4: Uvigerina pygmea;
5: Bulimina truncana; 6: Uvigerina farinosa; 7: Chilostomella cylindrica; 8: Textularia carinata; 9: Dimorphina
elegans; 10: Vulvulina pectinata; 11: Bolivina beyrichi; 12: B. beyrichi var. carinata; 13: B. semistriata;
14: B. elongata; 15: Virgulina schreibersi; 16: Polymorphina muensteri; 17–19: Victoriella abnormis
eocen 1/15/20 2:29 PM Page 214
eocen 1/15/20 2:29 PM Page 236

236 Eocén élővilág a Kárpát-medencében

A B

C D
Recens halak a trópusi tengerek sekélyvízi élőhelyeiről. A: Aetobatus ocellatus, foltos sasrája, Crystal Rock,
Komodo, Indonézia; B: Caranx ignobilis, sárgaúszójú tüskésmakréla, Crystal Rock, Komodo, Indonézia;
C: Gymnothorax flavimarginatus, bronz szirtimuréna, Cement wreck, Brunei; D: Cirrhitichthys aureus,
sárga kányasügér, Arun Wreck, Brunei

Porcoshalak

Eocén tengereink a páratlanul gazdag gerinctelen élővilág mellett roppant változatos gerinces
állatvilágnak is élőhelyet biztosítottak. A fosszilis anyagban a vízi gerinceseket porcos- és
csontoshalak, valamint vízi emlősök képviselik.
A porcoshalak (tömörfejűek, cápák és ráják) névadó jellemzője, hogy a testüket szilárdító
belső váz fő anyaga porc, melybe mész rakódik. Ez a szövet az állat pusztulását követően álta-
lában elég gyorsan lebomlik a vízben élő lebontó szervezetek munkájának köszönhetően.
Ezért aztán a porcoshalak jellemzően rosszul fosszilizálódnak, tetemük gyakran szétesik, mi-
előtt a fosszilizációhoz szükséges üledék betemethetné őket. Noha ismertek különleges és
ritka, szinte teljes egészében megőrződött (artikulált) testfosszíliák is (például a IV.2. feje-
zetben említett Monte Bolca lelőhelyről), leggyakrabban nem marad ránk más ezekből az
állatokból, mint a csigolyáik és a rendkívül ellenálló fogaik. Ugyanakkor előfordulnak egyéb
porcoshal-fosszíliák is, mint például farok- és úszótövisek, koprolitok (megkövült ürülékek)
vagy a porcoshalak testét borító placoid-típusú pikkelyek, ám ezek száma szinte elenyésző a
hatalmas mennyiségű fogmaradványhoz képest. A porcoshalak szájában egyszerre nagyon
sok fog foglal helyet, melyek több sorban helyezkednek el és folyamatosan cserélődnek.
eocen 1/15/20 2:29 PM Page 242

242 Eocén élővilág a Kárpát-medencében

Az eocén tengerekben minden bizonnyal

gyakran játszódtak le hasonló jelenetek:
Otodus (Carcharocles) auriculatus cápák
táplálékot kereső tengeritehenekre
támadnak
eocen 1/15/20 2:29 PM Page 277

VI. Ősi állatok, modern módszerek 277

(a-b) A vizsgált emlősfogak átlagos δ18OPO4 és δ13C izotópos összetételének időbeli váltakozása a különböző
vizsgált területek tükrében. Kékkel az észak-alpi területek, pirossal a dél és délnyugati régió, míg fehérrel a keleti,
kárpát-medencei területről származó mérések láthatóak. Az észak-alpi területeknél az MP19 biozónában a
Liptingen 5 & 13A [9], Neuhausen [10] és Mähringen [11] lelőhelyek adatainak együttes átlaga látható, mivel ezek
statisztikailag nem különböznek egymástól. Minden egyes lelőhelynél az adatok szórása leginkább a szezonalitás-
sal, illetve az állatok migrációjával magyarázható. A keleti területekről kevés, főleg szórványleletek álltak a ren-
delkezésünkre, de az adatok így is jól beleillenek a leírt trendekbe. c: Ősföldrajzi térképek a három időszakra a
lelőhelyek egykori pozíciójával. A nyilak a területre ható légtömegeket jelzik a Tethys-óceán (piros), illetve az
Atlanti-óceán (kék) felől

lyest kevésbé meleg klímára utalnak. A δ13CCO3 értékekben lévő hirtelen csökkenés 34 millió
évvel ezelőtt körülbelül 480 milliméterrel több éves csapadéknak felel meg az északi terü-
leteken (fsz: 50°, tfm: 300 méter), míg egy hasonló hatás csak két millió évvel később látható
a délebbi területeken. Itt ~300 milliméteres növekedéssel számolhatunk az éves csapadék
mennyiségében (fsz. 45°, tfm: 300 méter). Ez a változás leginkább a csapadékot szállító nyu-
gati légtömegek megjelenésével/erősödésével magyarázható, ami később kezdte el kifejteni a
hatását a délebbi fekvésű területeken. A még mindig magasabb δ18OPO4 adatok az utóbbi he-
lyeken továbbra is jelzik a melegebb, Tethys-óceán felől érkező légtömegek hatását is.
A kora-oligocén során megjelenő jóval alacsonyabb, fokozatosan csökkenő δ18OPO4 adatok
egyértelműen jelzik az alacsonyabb δ18Ocsapadék elterjedését és hatását a régióban. Az északi
területről ugyan hiányoznak a nagyemlős adatok, de Héran és társai munkája alapján a kis-
rágcsálók fogain mért oxigénizotóp-eredmények is nagyobb arányú csökkenést jeleznek a
δ18Ocsapadék összetételében. A kelet-délkeleti lelőhelyek valamelyest alacsonyabb δ18OPO4 értékei
a nyugat-délnyugatiakhoz képest egy általános nyugat-keleti frakcionációs utat mutat, ami
legegyszerűbben egy ilyen irányú légtömeg mozgásával magyarázható (például kontinentális
eocen 1/15/20 2:29 PM Page 285

VII. Egy kis kitekintés 285

puhatestűek a leggyakoribbak. A csigákat a Rimella fissura, Terebellum sopitum, Turritella

imbricateria és T. oppenheimi fajok képviselik. A kagylókon belül a Corbula gallica mellett az
osztrigák három faját ismerjük innen (Crassostrea bersonensis, Cubitostrea cymbula és C.
orientalis).
Az alsó üledékciklust záró legfelső tengeri egység a Vistai Mészkő Formáció, mely száza-
dok óta díszítőkőként szolgál az Erdélyi-medence területén és azon kívül is. Többek között a
budapesti Országház oromzatát és a bukaresti parlament homlokzatát is ez a mészkő díszíti.
A tenger visszahúzódását tükröző formációban bioklasztos padok, kalkarenit, bio- és dolo-
mikritek találhatók 8 méter vastagságban helyenként homokos betelepülésekkel. A fosszíliák
között leggyakrabban algák, kis- és nagyforaminiferák, korallok, puhatestűek, tüskésbőrűek
és rákok találhatók. A nagyforaminifera-fauna alapján a Vistai Mészkő kora már a késő-eocén
priabonai korszakára tehető. A Meszes és Kővári-hegység (Preluca) térségében található
Rákóczi Homokkő a Vistai Mészkő laterális megfelelője. A tenger további visszahúzódását
tanúsító, az elzárt, túlsós vizű lagúnákban képződött üledékek valószínűleg lepusztultak,
mivel a Vistai Mészkő fölött közvetlenül már az újabb üledékciklust bevezető szárazföldi
képződmények települnek.
A második üledékciklus kezdő tagja a Nádasvölgyi Formáció, melynek szárazföldi üle-
dékes sorozatát megközelítőleg 90 méter vastagságban parti síksági és folyóvízi üledékek
alkotják. Ezek az üledékek a kora-priabonaiban keletkezhettek. Maga a formáció két részre
osztható. Az alsó egységet körülbelül 20 méter vastag homokos összlet alkotja, amelyre 70

Az orrszarvú-
maradványokat
rejtő andrásházi
feltárás
eocen 1/15/20 2:29 PM Page 286

286 Eocén élővilág a Kárpát-medencében

Brachydiastematherium transilvanicum az andrásházi feltárásból

(MBFSz gyűjteménye). Méretarány: 10 cm

A
C

B D

F
G E
Prohyracodon orientalis az andrásházi feltárásból. A-B: állkapocs részletek fogazattal; C-D: moláris fogak;
E-G: végtagcsontok. Az ábrázolt ősmaradványok a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem
oŐslénytani-Rétegtani Múzeumának kiállított példányai. Méretarány: 2 cm
eocen 1/15/20 2:29 PM Page 302

302 Eocén élővilág a Kárpát-medencében

A középső-eocén gipsz (zöld) és mészkő (vörös) elterjedése Párizs 1908-as térképén

akinek a bányák feltérképezése és megerősítése volt a feladata. Egyes területeken több mint egy
évszázaddal a bányászat befejezése után még mindig nem engedélyezik az építkezést. A mont-
martre-i Sacre Coeur bazilika is azért emelkedik ki ennyire a tájból, mert a környező terüle-
tekre nem lehet nagyobb épületeket felhúzni az alábányászás miatt.
Jelentősen megváltozott a helyzet, amikor a többi európai nagyváros mintájára hozzáfogtak
Párizs átépítéséhez. A modern európai főváros felépítéséhez szükség volt a részben a város
alatt húzódó mészkőre; a gipszbányák viszont fokozatosan háttérbe szorultak. A Szajna bal
partján lévő durva mészkövet már a gallok és a rómaiak kora óta termelték a nyíltszíni bá-
nyákban. A bányászati technika primitív volt, de a kőzet könnyen hozzáférhető, és a termé-
szetes törések is megkönnyítették a kitermelést. Az egyre fokozódó igények miatt azonban a
17. és 18. században a mészkőbányászat lement a föld alá. Egyre fejlettebb technikákkal fejtet-
ték a város alatt a követ, aminek következtében több mint 300 kilométer hosszúságú alagút-
rendszer alakult ki Párizs alatt 20–25 méterrel. Ez még jobban veszélyeztette a várost, mint
a Montmartre területén működő gipszbányák.
A város sűrűn lakott részei alatt futó alagutak nagyon jelentős omlásveszélyt jelentettek.
A legnagyobb omlásokban (például 1774-ben) utakat, épületeket, házakat, lovakat, kocsikat,
és embereket nyelt el a „pokol szája”. XVI. Lajos király 1777-ben kinevezett egy bizottságot
eocen 1/15/20 2:29 PM Page 303

VII. Egy kis kitekintés 303

Mintegy hatmillió
egykori párizsi lakos
csontjait rejtik a
város alatt húzódó
korábbi mészkő-
bányák alagútjai

„Figyelem!
Ez a halál birodalma”
eocen 1/15/20 2:29 PM Page 304

304 Eocén élővilág a Kárpát-medencében

Párizs föld alatti világának kivizsgálására. A vezetője Charles-Axel Guillaumot építész lett, aki
feltérképezte a város alatt futó összes járatot és kamrát, valamint a felettük lévő utcák neveivel
látta el őket. Megtörtént a föld alatti alagutak felújítása, megerősítése és a folyosók összekap-
csolása. Így létrejött a felszín alatt egy másik város, aminek hamarosan új funkciókat találtak.
Ezzel egyidejűleg ugyanis egy másik nagy veszély fenyegette a várost: a párizsi temetők
borzalmasan zsúfolttá váltak. Ráadásul sok közülük a városon belül helyezkedett el, például a
Saints-Innocents temető egy központi piac mellett. Egy idő után már csontkamrákat kellett
létesíteni a régen eltemetett emberek kiásott csontjai számára, hogy legyen hely a friss halottak
elhantolására. A helyzet egyre tarthatatlanabbá vált. Egy több mint 2000 testet tartalmazó tö-
megsír 1780-ban összeomlott a saját súlya alatt, és a csontok a szomszédos alagsorba ömlöt-
tek. Abban az időben már több mint kétmillió holttest volt a Saints-Innocents temetőben.
Végül a bányajáratok renoválása és a temetőbezárások igénye egy közös megoldást kínált a
párizsiaknak. Felmerült ugyanis az az elképzelés, hogy a halottakat az újonnan felújított jára-
tokba helyezzék át, és azok föld alatti sírként szolgáljanak. Az ötlet 1785-ben törvényerőre
emelkedett. A Saints-Innocents temetőt evakuálták, és a következő 15 hónapban a csontokat
éjjelente átszállították a temetőből a katakombákba. 1814-ig Párizs minden temetőjét, temp-
lomkertjét, kriptáját és sírját kiürítették. Összességében több mint hatmillió egykori párizsi
lakost vittek a temetőkből az alagutakba. A csontokat sorokba rendezték, és közéjük illesztet-
ték a koponyákat egy sorban, kereszt vagy szív alakban.
A katakombák 1810-ig nagyrészt ismeretlenek voltak a párizsi nagyközönség számára.
Ekkor azonban megjelentették a katakombákat hirdető első brossúrát, és a kíváncsi párizsiak
közül egyre többen látogattak le a mélybe. Mára a katakombák jelentős turisztikai attrakcióvá
váltak, és évente közel félmillió látogatót vonzanak. Az egész túra körülbelül két kilométer
távolságot jelent a Montrouge utcái alatti alagutakon keresztül, átlagos időtartama 45 perc.
A bejárat utáni 130 lépcsőfokot leküzdve a látogatók visszajutnak a középső-eocén lutetiai
korba. Ősföldrajzi térképek, rétegsorok, fényképek, rajzok és metszetek mutatják be a Párizsi-
medence és a Lutetiai-tenger fejlődését. Részletes leírás található a bal part mészkőfejtőiről
és azokról a körülményekről, amelyek miatt ezek újrahasznosításra kerültek csontkamraként.
A részletes feltérképezés, a rendszeres ellenőrzések és az alagutak konszolidációja ellenére
a bal parton továbbra is történnek katasztrofális beomlások. Átlagosan évi hét omlás történik
Párizsban annak ellenére, hogy a föld alatti kőfejtők stabilizálására irányuló erőfeszítések
folyamatosan zajlanak. A heves esőzések kiváltotta 1966-os omlás hat utcát és egy futballsta-
dion egy részét nyelte el. A föld alatti ásatások miatt 2003-ban egy egész iskolaépület beomlott
a metróalagútba. A beomlások korai előrejelzése műholdas radar-interferometria (Synthetic
Aperture Radar Interferometry, InSAR) segítségével történhet. Ez egy adott területről külön-
böző időben készített radarképekből állít elő egy olyan ábrát, amely a két időpont közötti fel-
színmagasság-változást jelzi. Ezáltal térben is nyomon követhető a süllyedés, az emelkedés, és
térképeket lehet készíteni a lassú függőleges deformációkról. Így a földtudományok legmo-
dernebb módszerei, ha megszüntetni nem is tudják, de jelentősen csökkentik a korábbi bá-
nyászati tevékenység okozta veszélyforrásokat.
eocen_irodalom 1/15/20 3:45 PM Page 23
A könyv szerzői
A könyv szerzői
Dulai Alfréd, PhD, osztályvezető
Magyar Természettudományi Múzeum
Őslénytani és Földtani Tár
1431 Budapest, Pf. 137.
dulai.alfred@nhmus.hu
Erdei Boglárka, PhD, főmuzeológus
Magyar Természettudományi Múzeum
Növénytár
1431 Budapest, Pf. 137.
erdei.boglarka@nhmus.hu
Gasparik Mihály, PhD, főmuzeológus
Magyar Természettudományi Múzeum
Őslénytani és Földtani Tár
1431 Budapest, Pf. 137.
gasparik.mihaly@nhmus.hu
Matúš Hyžný, PhD, kutató
Comenius University
Department of Geology and Paleontology
Bratislava, Slovakia
matus.hyzny@uniba.sk
Kecskeméti Tibor, a földtudomány
kandidátusa, címzetes főigazgató-helyettes
Magyar Természettudományi Múzeum
Őslénytani és Földtani Tár
1431 Budapest, Pf. 137.
kecskemeti.tibor@gmail.com
Kercsmár Zsolt, PhD, geológus
Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat
Földtani és Geoinformatikai Főosztály
1590 Budapest, Pf. 95
kercsmar.zsolt@mbfsz.gov.hu
327
Kocsis László, PhD, egyetemi adjunktus
Universiti Brunei Darussalam
Geology Group, Faculty of Science, Brunei
laszlo.kocsis@ubd.edu.bn
Kövecsi Szabolcs Attila, PhD hallgató
Babeş-Bolyai Tudományegyetem,
Biológia és Geológia Kar, Földtani Intézet
Kolozsvár, Románia
szabolcs.kovecsi@ubbcluj.ro
Less György, MTA doktora, egyetemi tanár
Miskolci Egyetem
Földtan-Teleptani Tanszék
3515 Miskolc-Egyetemváros
foldlgy@uni-miskolc.hu
Ozsvárt Péter, PhD,
tudományos főmunkatárs
MTA–MTM–ELTE Paleontológiai
Kutatócsoport
1431 Budapest, Pf. 137.
ozsvart.peter@nhmus.hu
Szabó Márton, BSc, kutató
ELTE Őslénytani Tanszék
1117 Budapest, Pázmány Péter Sétány 1/C
antibeautycum@gmail.com
Kamil Zágoršek, PhD, tanszékvezető
Technical University of Liberec
Department of Geography
Liberec, Czech Republic
kamil.zagorsek@gmail.com
eocen_irodalom 1/15/20 3:45 PM Page 24

328 Eocén élővilág a Kárpát-medencében

A képek forrásai

6: Szabó Márton; 11: Instituto Superiore per la Protezione e la Ricerca Ambientale; 12: Ron Blakey
(NAU Geology); 13: Ozsvárt Péter; 14–15: NOAA; 18: Ozsvárt Péter; 22: Horváth Csaba; 23:
Hankó Eszter; 24: Lantos Zoltán; 25: Hankó Eszter; 27: Horváth Csaba; 29: Hankó Eszter; 35:
Kercsmár Zsolt; 36–37: Ozsvárt Péter; 38: Kercsmár Zsolt; 40, 41: Ozsvárt Péter; 42: Kercsmár
Zsolt; 43: Lantos Zoltán; 44: Lantos Zoltán; 45: Kocsis László; 46: Lantos Zoltán; 47: Kercsmár
Zsolt; 48: Lantos Zoltán (f), Kercsmár Zsolt (l); 50, 51, 52, 53, 55, 56, 58, 59, 60: Kercsmár Zsolt;
61: Budai Tamás (f), Lantos Zoltán (l); 62: Ozsvárt Péter (f), Szabó Márton (l); 63: Budai Tamás
(inzert), Kercsmár Zsolt; 64: Budai Tamás; 66: Kercsmár Zsolt; 67: Szabó Márton; 69: Szabó
Márton; 70: Dulai Alfréd; 71: Szabó Márton; 72: Katona Lajos; 74: Kercsmár Zsolt; 75: Szabó
Márton; 76: Kercsmár Zsolt; 77: Less György; 78, 79 Kercsmár Zsolt; 80: Szabó Márton; 81: Kercs-
már Zsolt; 82: Kamil Zágoršek; 82–83, 84: Sztanó Orsolya; 86, 87, 88, 89, 90, 91: Erdei Boglárka;
93, 94, 96: Szabó Márton; 99, 100: Erdei Boglárka; 101: Ozsvárt Péter, Szabó Márton, Dulai Alfréd,
Andreas Kroh, Vicián Zoltán; 103: Dulai Alfréd, Szabó Márton; 104: Szabó Márton; 105: Hankó
Eszter; 106–107: Kercsmár Zsolt; 109: Mindszenty Andrea; 110–111: Hankó Eszter; 113: MTI;
114–115: Kercsmár Zsolt; 117: Lantos Zoltán; 118, 119, 120, 121, 122, 123: Kercsmár Zsolt; 124:
Josef Deinas; 125, 126, 127: Szabó Márton; 128, 129, 130: Dulai Alfréd; 131: Sztrákos Károly;
132: Dulai Alfréd; 133: Erdei Boglárka; 134: Michael Calonje; 135: Szabó Márton; 136: Steven
Manchester (f ), Larry Noblick (lA, C), Dulai Alfréd (lB), Erdei Boglárka (lD); 137: Michael
Calonje (f), Erdei Boglárka (l); 138: Erdei Boglárka; 139: Larry Noblick (A–C), Wikipedia (D),
Erdei Boglárka (E); 140: Erdei Boglárka (A), Steven Manchester (B); 141, 142, 143: Erdei Bog-
lárka; 145: Hankó Eszter; 156: Kercsmár Zsolt, Lantos Zoltán; 157, 159, 163, 164: Less György;
169: Delaware Biotechnology Institute; 170: Rémi Villaggi; 171, 175: Ozsvárt Péter; 177: Wiki-
pedia; 178: Kocsis László; 179: Kercsmár Zsolt; 180: Kercsmár Zsolt, Lantos Zoltán; 182, 183, 185,
186, 188, 189, 191: Kercsmár Zsolt; 192: Kocsis László; 193: Hankó Eszter; 194: Szabó Márton (f),
Kecskeméti Tibor (l); 196: Hankó Eszter, Szabó Márton; 197: Hankó Eszter; 199: Szabó Márton,
Vicián Zoltán; 200, 202: Szabó Márton; 204: Dulai Alfréd; 205: Bohnné Havas Margit; 207, 209,
210: Szabó Márton; 211: Dulai Alfréd; 212: Dulai Alfréd, Andreas Kroh; 214: Szabó Márton; 215:
Galácz András; 216: Alexander Semenov; 217: Dulai Alfréd; 218: Dulai Alfréd, Szabó Márton;
220: Horváth Csaba (l); 222, 223: Kamil Zágoršek; 225: Kocsis László; 227: Szabó Márton; 229:
Kocsis László; 230: Szabó Márton; 231: Hankó Eszter; 232: Dulai Alfréd; 233: Szabó Márton; 234:
Dulai Alfréd, Szabó Márton; 236: Kocsis László; 238, 240, 241, 242, 245, 248: Szabó Márton; 250:
Dulai Alfréd; 252: Zsoldos Márton; 253, 254, 255, 258, 261, 262: Szabó Márton; 263: Aviad Bar;
264–265: Szabó Zsófia; 269: Főzy István (inzert); 281: Kövecsi Szabolcs; 282: Less György; 284:
Kövecsi Szabolcs; 285: Silye Lóránd; 286: Lantos Zoltán (f), Kövecsi Szabolcs (l); 287, 288: Kövecsi
Szabolcs; 289: Kordos László; 292: Didier Merle; 294, 295: Szabó Márton; 296: Dulai Alfréd; 298:
Didier Merle; 303: Wikipedia

A kötet borítóján Dulai Alfréd, Erdei Boglárka, Kercsmár Zsolt, Lantos Zoltán, Less György és
Szabó Márton képei szerepelnek

View publication stats