Anthony GAll – Fodor Gábor

Kós Károly
és Isztambul
A mAGyAr építész kutAtásAi
A konstAntinápolyi mAGyAr
tudományos intézet
ösztöndíjAsAként
140 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
1916. november 21-én tartotta ala-
kuló ülését a Konstantinápo-
lyi Magyar Tudományos Intézet Igaz-
gató Tanácsa, ami egyben az intézmé-
nyesített magyar kultúrdiplomácia első
intézetalakítási törekvéseként könyvel-
hető el. Bár Rómában már 1895-től mű-
ködött magyar intézet a vatikáni levél-
tár magyar anyagának megismerése
céljából, a konstantinápolyi intézetnek
mégis szimbolikus jelentősége volt.
Az intézet megnyitása a magyar
külügyi-kulturális aspirációk, il-
letve a korszakban népszerű tura-
nizmus eszméjének egymást támo-
gató törekvéseiként valósulhatott
meg József főherceg és Klebels-
berg Kunó akkori miniszterelnök-
ségi államtitkár hathatós támoga-
tásával. Első igazgatója dr. Hekler
Antal, a Szépművészeti Múzeum
őre, művészettörténész lett. Az in-
tézet Isztambul Pera/Beyoğlu kerü-
letében, a Rue de Bayram 23. szám
alatti bérleményben nyitotta meg
kapuit 1917 januárjában.
Az intézetbe pályázati úton lehe-
tett felvételt nyerni. A hét pályázó
közül végül öt kezdhette meg mun-
káját 1917 elején: Oroszlán Zoltán
klasszika archeológus, dr. Ralbovszky
Péter premontrei tanár, bizantinoló-
gus, újgörög nyelvész, Luttor Ferenc ke-
resztény archeológus, dr. Fehér Géza kö-
zépiskolai tanár, bizantinológus (kato-
nai szolgálata miatt csak 1918 tavaszán
csatlakozott), illetve Kosch (Kós) Károly
építész. Kós 1917. február 12-én érke-
zett meg Isztambulba.
A munka megkezdésének első fon-
tos lépése egy klasszikus és kortárs tu-
dományos munkákat felvonultató
könyvtár berendezése volt, melyet Lip-
cséből, H. W. Hierseman kereskedésé-
ből rendeltek meg. Ezenfelül könyvtári
szabályzatot, házirendet vezettek be, il-
letve sor került egy házvezetőnő és egy
takarítónő felvételére is. Kós legelső in-
4∞&£∞§™
kós károly
„legkiválóbb építőművészeink egyike, akit
értékes művészeti írói működésének iránya
az iszlám művészetének a tudományos
intézet keretében való tanulmányozására
különösen hivatottá tesz. mint ösztöndíjas
tag tevékeny részt vesz az intézet munkássá-
gában, mely közreműködése nélkül csonka
maradna, s mely ezt létesítése legfőbb céljai-
nak veszélyeztetése nélkül nem nélkülözheti.”
(hekler Antal)
4∞&£∞§™
tézeti feladata egy 1:5000 léptékű Isz-
tambul-térkép megrajzolása volt. A
megnyitás után azonban állandó prob-
lémát okozott az alapvető élelmiszerek
folyamatos drágulása. Ezek beszerzését
(zsír, cukor, liszt, só) Magyarországról
intézték. Kós feleségéhez írt isztambuli
leveleiben is folyton a drágaságra pa-
naszkodott, illetve ne-
hezményezte, hogy az ösztöndíjból
szinte földönfutókként élnek. Ugyanak-
kor katonai szolgálat alóli felmentésé-
nek meghosszabbítása megmentette a
világháború borzalmaitól.
Az intézeti működés első fél évének
végét egy tragédia árnyékolta be: meg-
halt az epigráfus Ralbovszky Péter. Ra-
vatalánál „Kós Károly építész mondott
elhunyt, derék tagtársunknak utolsó
Isten hozzádot” – írta Hekler. Ral-
bovszky helyére Zsinka Ferenc törté-
nész került. Kós az első fél évben elő-
adást tartott az iszlám nemzetek mű-
vészetéről, két kirándulást vezetett az
ejübi és az üszküdári temetőkbe, vala-
mint fényképezni kezdett az intézet
által vásárolt fényképezőgéppel. Az ösz-
töndíjasok nemcsak könyvtári kutatá-
sokra szántak időt, hanem kisebb ki-
rándulásokat is tettek Isztambulban és
környékén. Áthajóztak az Antigoné-
(Burgazada-) és Prinkipo- (Büyükada-)
szigetre, meglátogatták a Chora mo-
nostort, a Topkapi szerájt, elmentek to-
vábbá Bebekbe és Rumelihiszárba. Ter-
veztek burszai és más vidéki ásatáso-
kat is, de ezek a háborús helyzet miatt
végül nem valósulhattak meg.
Minthogy a kiküldött ösztöndíjasok
egyike sem beszélt törökül, Mészáros
Gyula turkológus szakmai segítségére
szorultak a hivatalos iratok fordítása-
kor. Részben ez, illetve a szakmai kíván-
csiság is magyarázza, hogy Kós el-
kezdte elsajátítani a korban használa-
tos ún. oszmánli-török nyelvet. Nem
volt egyszerű feladat az arab betűkkel
írt, arab és perzsa jöve-
vényszavaktól hemzsegő nyelv megta-
nulása, amihez Kós kis szótárfüzetet
készített.
„Kósch Károly első feladatának azt te-
kintette, hogy az európai műtörténeti
irodalomban teljesen föl nem dolgozott
oszmán-török művészet történetével és
lényegével megismerkedjék. Az irodalmi
tájékozódást nyomon követte a helyszí-
nen való szemléleti tanulmányozás, amit
három csoportba osztva végzett. Az első
csoportot a byzánci és török templomok
alkották, a második csoportba a teme-
tők és türbék kerülnek, a harmadik cso-
port pedig Konstantinápoly, illetőleg
Sztambul világi építkezéseit foglalja ma-
gában!” – írta Hekler Antal Kós munká-
járól 1917. évi jelentésében.
Az intézeti tagok kutatási területü-
ket érintő – a nemzetközi hallgató-
ságra tekintettel sokszor német és
francia nyelvű – előadásai sorában Kós
1917. december 8-án Sztambul, építé-
szettörténeti vázlat címmel tartott ér-
tekezést. Az előadás kibővített anyaga
Sztambul, várostörténet és architek-
túra címmel jelent meg az intézet 4–6.
jelzetű kiadványaként 1918-ban. Bár
Hekler törekedett rá, a mű törökül
csak közel 80 év múlva látott napvilá-
got. „Kósch Károly a sztambuli város-
építésen kívül az iszlám-török építészet
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 141
történetét tanulmányozta, melynek iro-
dalmában is nagy jártasságra tett
szert. Konstantinápoly emlékein kívül
figyelme kiterjedt a távolabbi Keletre
is, azokra a vidékekre, ahol az oszmán-
török kultúra bölcsője nyugszik. Az
utóbbi hetekben megkezdte ezenfelül
az anyaggyűjtés munkáját egy terjedel-
mesebb, a műtörténeti irodalomban
eddig hiányzó Sinan-biographiához” –
írta Hekler. Ha biográfia nem is, de egy
Kós által jegyzett cikk valóban elké-
szült (Öreg Szinán építőmester).
Kós 1917 őszén már egyszer haza-
utazott, hogy a magyarországi könyvtá-
rakban folytassa kutatásait, 1918 máju-
sában pedig két hónapos szabadságot
kapott, mert József Ferenc főherceg
görgényi kastélyának megtervezésével
bízták meg. Emellett kinevezték az
Iparművészeti Iskola segédtanárává is.
A kastély terveiből végül nem lett sem-
mi, s a háború végi káosz miatt Kós
már sohasem tért vissza Isztambulba.
1918 őszén helyhiány és egyéb okok
miatt az intézet költözni kényszerült.
Hekler ezzel kapcsolatban azt írta: „Nyu-
godt lelkiismerettel állíthatom és Koós
Károly építész mellékelt szakvéleményé-
vel is igazolom, hogy az újonnan bérelt
házban intézetünk méltó és teljesen
megfelelő hajlékot kap. Fekvése és beosz-
tása oly kitűnő, hogy azt hiszem, esetle-
ges megvételével az Intézet elhelyezésé-
nek problémáját sikeresen oldanánk
meg.” A költözést követően azonban a
világháborús fegyverszüneti egyezmé-
nyek értelmében a magyar kutatóknak
1918 novemberére el kellett hagyniuk
Isztambult. Egyedül Oroszlán Zoltán
maradt hátra, aki a közel 1000 tételből
álló könyvtárat biztonságba helyezte.
A későbbi években több próbálkozás is
történt az intézet felélesztésére. Erre
végül 1936-ban került sor, de már a köz-
társaság új fővárosában, Ankarában.
Ennek utódja az Ankarai Egyetem mai
napig működő Hungarológia Tanszéke,
míg az egykori fővárosban 2013 óta tart
nyitva az Isztambuli Magyar Intézet.
x
Kós saját szövegeit idézve, illetve a
Sztambul című írásában található gon-
dolatok kiemelésével próbálunk egy
kis betekintést adni egy elmúlt világba,
a magyar tudományos élet egy külön-
leges fejezetébe...

sztambul varázsa. „Amit sejtünk a városról, az talán több, mint a valóság is, amit
tudunk róla, az kevesebb a kevésnél is, mert nem bizonyos. három néven is emlegeti
a világ: mind a három neve más-más formáját takarta. de a város igazi gyermekei:
lakói egy néven nevezték mindig: valamikor »polis«-nak, ma derszaadetnek.
mert akárminek nevezte a világ, az egyetlen volt, a hasonlíthatatlan, melynek
mása nem volt soha és sehol.” (sztambul, kós károly bevezető szövege)

142 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN

kós igyekezett minél jobban megismerni a várost. írásaiban kiemeli
a történelem hatását, a városépítő kultúrák hagyományait, a földrajzi
elhelyezkedést mint kiemelkedően fontos tényezőket a tenger által
majdnem körbekerített, de az ég felé nyitott város kialakulásában.
menhelyként, népek és kulturális összhatások kincsestáraként tekint
kós keresi a város szépségének forrását. A világos színű temp-
lomok általában a város domborzatának magaslati pontjain he-
lyezkednek el. A tenger felett nyugvó város általánosabb söté-
tebb tónusából ezek a kiemelkedő épületek nyújtózkodnak az
ég felé. Az ily módon kialakult sziluett súlypontjai együttmű-
ködnek a természetes domborzat összképével. A sziluett rajzi
értékét kiegészíti a tónusok összjátéka, amelyet a tenger és az
ég világos sávjai keretezik. színben dekoratív, vonalként egy-
szerű és karakterisztikus, majdnem plakátszerű.
a görög–római alapokkal és bizánci neveléssel rendelkező városra,
amely a szultánok alatt teljesedett ki és ért szépsége csúcsára. kós
számára a város egy egység, amely szervesen alakult ki az idők fo-
lyamán. számára sztambul egy kollektív művészeti eredmény, egy
összművészeti remekmű.
„összehasonlítva a szent péter-templomot az Aja szófiával, il-
letve a nagy szultán dzsámikkal, nyilvánvaló lett, hogy amennyi-
ben az Aja szófia belső termében, a szulejmanie és társai: a ba-
jazidie vagy Achmedie belsejében és külső felépítésében is meg
van oldva az architektonikus tér és forma monumentális kialakí-
tása műszakilag és esztétikailag is, úgy nem tudták ezt megoldani
sem a belsőben, sem a külsőben a szent péter-templom világhíres
építői.” (kós károly: életrajz, 1991, 66–68. old.)
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 143
 szinAn és türbéje
„A michelangelo jól ismert neve mellett
illik megjegyeznünk az ozmán-török szi-
nán-hodzsa nevét. méltók ők egymáshoz,
mint építészek. szégyenlem, de bevallom:
nem tudom, hol porlanak michelangelo ha-
landó csontjai. de sztambul legmagasabb
dombján, a büszke »szulejmanie« mellett,
két, hegyes szögben összefutó utca szögle-
tén van egy kicsi, kupolás, nyitott türbé, át-
tört munkájú kőfallal kerítve. A kupola
alatt turbános sírkő és minden valamirevaló
török tudja: ez a szinán-hodzsa turbéja, aki
a szulejmaniét építette. ez a világ legszebb
építész-sírja, szinánnak legpoétikusabb al-
kotása. sztambulnak mint városnak egyik
legkedvesebb dísze és legbájosabb sírja.”
(magyar iparművészet, 1917)

„sztambul faházainak legtöbbjében nincs se víz-

vezeték, se ciszterna; ásott kutak nincsenek az
udvarokon. A város ellenben tele van kutakkal.
Vannak szabadon álló kutak: négy oldalukon
bronzcsapon folyik a víz belőlük márvány vá-
lyúba […] a kútházra erősen kiugró ereszű sá-
tortető borul. Vannak falikutak, vagy kerítésbe
épített kutak az utca során és ilyen a legtöbb
utcai kút. de minden mosé udvarán vannak
mosakodó kutak, sok-sok csappal, kupolával
fedve. és ezer meg ezer kicsi és nagyobb kút
számára szolgáltatja a vizet a régi bizánc ősi
akvaduktja. A nyilvános kút a legszebb utca-,
illetve városdíszítő elemek közé tartozik. és
ebből a szempontból a sztambuli kutak első-
rangú alkotások.” (magyar iparművészet,
1917)

népi építészet és
kortárs építé-
szet kApcsolAtA
kós nagyon kedvelte a ha-
gyományos török faházakat,
amelyek a bazárnegyedtől
nyugatra, a lycus folyó és
az Aranyszarv között voltak
találhatóak. ezeknél az épü-
leteknél kós esztétikai érté-
keket észlelt: „az egységek
végtelen sokaságát, illetőleg
sokféleségét”. bármennyire
hasonlítanak, sohasem azo-
nos két ház. A hagyomá-
nyos két-három szintes
faházakról ír, kiemelve az
előugró ereszt és a kiugró
zárt erkélyt, amelynek kom-
binációi követik a lejtős te-
repet, ezáltal változatos ut-
144 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN caképet alkotva.
A török temető: „A kis imaháztól kezdve a nagy-pénteki
moséig mindegyik körül ott a temető is. […] ehhez csak
a mi kalotaszegi temetőinket merem hasonlítani, de csak
úgy, miként a nyírfa ligetet hasonlítom a fenyőrenge-
teghez.” (magyar iparművészet, 1917)

kós károly számára

párizs a modern város
pozitív példája, mivel
nem bontották le a tör-
ténelmi város központ-
ját. Aggódott a moder-
nizáció negatív hatásai
miatt, mit jelenthet
ez isztambul számára.
A Sztambul utolsó fe-
jezetében a régi várost
tipológia alapján négy
részre osztotta: a félszi-
get keleti csúcsa a fon-
tos állami és városi
hivatalokkal, intézmé-
nyekkel (i.), a régi
bazár és környéke (ii.),
a bazártól nyugatra
eső városrész, amely
döntően hagyományos
faházakból állt (iii.),
és egy terület a lycus
folyótól délre, amelyet
a legkevésbé fontosnak
tartott jellegzetességei
alapján.MAGAZIN 145
RUBICON TÖRTÉNELMI
kós azt állítja, hogy a hagyományos faépületek, valamint a bazárnegyed lokzata a maguk dekoratív téglakő-keverékű nyersfalazatával, vízszin-
kőépületei alapján lehetséges egy kortárs török építészeti formanyelv tes lezárásával, tipikus kőkonzolokon nyugvó, kis kiugrású és az eresz
megteremtése: „A régi bazárbéli hánok nyugodt és monumentális hom- alá futó erkélyszerű emelet előugrásával és zárt erkélyeivel.”

A népi építészet és a
kortárs építészet kap-
csolata. kós írja, hogy
bár a jövő lakóépületei
nem fából fognak ké-
szülni, az építész fel-
adata lesz, hogy „tűz-
biztos anyagból ké-
szülő polgári lakóház
éppen olyan bájos, ked-
ves és egyszerű legyen,
mint az öreg, roska-
dozó, de mosolygó és
művészi faház”. kós
szerint ez nem lehetet-
len feladat, de szükség
lesz egy fiatal építész-
generációra, amely a
helyiek szellemében
dokumentálja a népi
építészetet és emléke-
ket és megértve azokat
megcélozza a kortárs
építészet megterem-
146 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
tését.
FA Az út közepén
„bent sztambulban, a múzeum bejárata előtt, az utca közepén
áll egy terebélyes, gyönyörű fa. Az út nem túlságosan széles
és a fa útjában áll a közlekedésnek annál inkább, mert a közúti
vasút is ebben az utcában van. berlinben, budapesten régen
kivágták volna már, mert zavarja a rendet, a közlekedést,
sztambulban kikerüli szépen, szó nélkül minden. mert még
nem ért ide a civilizáció, félek pedig, hogy ideér nemsokára
és első dolga lesz az útban álló szegény fát kivágni. nélküle
pedig szegényebb lesz a város.”
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 147