HUMERUS

A felkarcsont  hosszú csöves

csont, melyen testet (corpus) és két
végrészt(proximalis és distalis epiphysist–
a váll, illetve a könyök felé eső végrészt)
különítünk el.

Váll felé eső része fejben

végződik (caput humeri). A fejet sekély
barázda (collum humeri vagy collum
anatomicum) választja el a kisebbik és
nagyobbik dudortól (tuberculum
maius és tuberculum minus).

A végrész és a test közti, a test

felé keskenyedő rész a felkarcsont
törésének gyakori helye, neve sebészeti
nyak (collum chirurgicum).

A váll felőli vég két dudorától

egy-egy taraj (crista) húzódik lefelé,
maguk között létrehozva azt az árkot (sulcus intertubercularis), amelybe a kétfejű karizom
hosszú fejének ina belefekszik.

A csont teste hengeralakú. Középső harmadában a csont oldalán érdességet

tapasztalunk, mely a deltaizom tapadási helyét jelzi. Ugyanebben a magasságban a csonton hátul
egy barázdát (sulcus nervi radialis) találunk, amely egy ideg, a [nervus radialis] befekvésére
szolgál. A barázda két oldaláról a háromfejű karizom rövid fejei erednek.

A test könyök felőli részén a végrész bütyke felett elöl és hátul is

bemélyedéseket (fossákat) látunk. Ezek elöl a fossa radialis (singcsont felőli bemélyedés) és a
fossa coronoidea, hátul pedig – a fossa coronoideával szemben – a fossa olecrani. A két
egymással szembeni bemélyedés miatt itt a csont egy kis részen igen vékony.

A csont könyök felőli végrésze kiszélesedik és bütyökben végződik (condylus humeri).

A bütyök mediális oldalán a fossa radialis alatt a capitulum humeri (’a felkarcsont fejecskéje’),
közepén orsó alakú rész (trochlea humeri) található. A condylust összefüggő ízületi porc fedi.

1
A humerus proximális törése – az összes
töréstípus mintegy 4-5%-át teszi ki, a törések
több, mint 2,3-ad része az idős korosztályt érinti
(főleg az idős nők osteporotikus csontja jelenti a
fő rizikótényezőt).

Tünetek – a betegek legtöbbször az azonnal jelentkező fájdalomra panaszkodnak. A váll

mozgásai beszűkültek, duzzanatot, ecchymosist látunk. Deformitás ritkán észlelhető. A felkar
laterális zsibbadása és a deltaizom gyengesége axilláris idegkárosodást jele lehet. A rossz
vérkeringés tünetei a karban ritkán fordulnak elő a kar kollaterális keringésének köszönheően.

2
 Osztályozás – a proximális humerus-törés
leggyakoribb osztályozási módszere a Neer
rendszer. A töréseket a szegmensek
számának függvényében határozzuk meg. A
Neer rendszer alapját képezi az is, hogy
van-e elmozdulás a szegmensek között és ha
van, akkor milyen típusu az.

Kezelés:

1. Konzervatív úton - a kart valamilyen kötési technikával immobilizáljuk zárt repositiot

követően. Ilyen pl.: Gilchrist-kötés, Desault-kötés stb.. A kötés felhelyezésének
kezdete után egy héttel megkezdhető a funkcionális és fizikoterápia.
2. Műtéti úton - először zárt vagy nyílt repositio történik.
Különféle műtéti technikák ismertek: - Percután tűzés
- lemezes ostheosynthezis
- velőűr sínezés
- velőűr szegezés
- hemi- vagy total arthroplastica

A műtéti beavatkozás előnyei:

 minimálisan invazív, tehát minimális megterhelést jelent a

betegek számára
 alacsony a fertőzés veszélye

3
A műtéti beavatkozás hátrányai:

 a drótok nem túl erős stabilitást biztosítanak

  invazív beavatkozások, nagyobb megterhelést jelentenek a beteg számára
 nagyobb a fertőzés kialakulásának esélye

A legnagyobb stabilitást és a legjobb funkcionális kimenetelt a lemezes ostheosynthezistől

és velőűr szegezéstől várhatunk, míg a percután tűzés inkább egyszerűbb, stabilabb törések és
idősek kezelésére alkalmas.

Források

https://hu.wikipedia.org/wiki/Felkarcsont

https://dea.lib.unideb.hu/dea/handle/2437/204615

4
5