A Nemzeti Közszolgálati Egyetem elsődleges célja a polgári közigazgatás, a rendvédelem,

a honvédelem és a nemzetbiztonsági szolgálatok sze1nélyi állományának magas színvona!ti

képzése az egységesülő közszolgálati élerpályál< közötti átjárhatóság megteremréséndc tá-
mogatásával.
Mindezek megvalósírásához egyetemünk becsülendő szalanai örökséget kapott közvet-
len jogelődeiről, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemről, a Rendőrtiszti Főiskoláról
és a Budapesti Corvinus Egyetem Közigazgatás-tudományi Karáról (a volt Államigazgatási
Főiskola), amelyek a magyar közszolgálati szal<emberképzés történeti hagyományainak
letéteményesei voltak:.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Intézményfejlesztési Tervében kiemelt oktatási stra-
tégiai célként szerepel az egyes karok valamennyi alapszakán az egységes közös képzési
modul k.ialalútása és 2013. szeptember l-jétől felmenő rendszerben történő bevezetése.
Az egységes közös képzés lcialalúrja az egységes közszolgálati attitűdöt; megalapozza a
karok közötti szak- és szakirányváltásr; erősíti a közszolgálati pályaíven a különböző szak..:
emberek közötti együttműködést; megkönnyíri az átképző tanfolyamok eredményes el-
végzését és mindezek eredményeként a hivatásrendek közötti mobilizációt, az esetleges
pályamódosírásr. Az egységes közös képzés oktatásánal< támogatására egy 16 kötetből álló
tankönyvsorozatot bocsát a Nemzeti Közszolgálati Egyetem a hallgatók és az egyes szal<mai
területek iránt érdeklődők rendelkezésére.
Elődeink öröksége kötelez minket, és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem alapírása óra
törekszik is arra, hogy támogassa, és biztosítsa a magyar állam újjászervezéséhez és folya-
matos, magas szintű működtetéséhez szükséges szakemberek képzésér, valamint kurarásai-
val és azok eredményeinek bemutatásával hozzájáruljon a jó állam, a jó kormányzás és a jó
közigazgatás nemzetközi közösségben és hazánkban is célul tűzötr eszméinek megrerem-
téséhez.

ISBN 97B·61S·S344·34-3
 Szerzőlc
TARTALOM
© Egedy Gergely, Gellén Márron, Szenrpéteri Nagy Richard, 2013
A /.:ötet iisszedl!ítói /.:iiszö'netiiket fejezik ki a fe!hasznd!t trz11uln1án;1ok szerzó'i11ek: Bayt.,.
József; Bozóki András, Gallai Sdndo1; f(urtdn Sándo1; Lrhzczi András, Pál 111ó11ilc1t, Petrétei ELŐSZÓ .. „ ..... „.„ .. „ ............................................................................................. 9
József, Szarvfls László, TOth Csr1br1, Töröl< Gdbor
1. FEJEZET ........ „ .. „ ..... „ .. „ ... „ .. „ .. „ .. „ .......................... „ .... „ .. „ ... „.„ .. „ ............. „ 11
A felhasznált tanulmányokat válogatta és szerkesztette:
A politikatudományról (Ldnczi Andrds-Tiirb'k Gdb01) „„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„. 11
Horváth Anett (4„ 5„ 9. fejezet)
1.1 Politikai [Udás és polidka[udo1nány .................................................. „ .. „ .. „ .. 11
Pál Gábor(!., 2„ 3„ 11. fejezet)
1.2 A polidkacudomány [ermészc[e .................................................................... 12
Szerk:esztö: 1.3 A polidka[udomány módszerei és intézményi keretei .................................... 15
Egedy Gergely 1.4 A magyar politikatudomány„.„„„„„„.„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„. 17
Lektorok:
Gallai Sándor, Molnár Balázs 2. FEJEZET ..... „.„ .. „ ..... „ .. „ ... „ .. „ ...... „ .......... „ .............. „ ................ „ .. „ ...... „ ....... 21
Alapfogalmak (Lánczi András) ..... „ ...... „ .......................... „ ............................ „ ....... 21
A Nemzeti l(özszolgálati Egyetem kiadványa, közös modul, 2013
2.1 A politikatudomány fogalomkészlete„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„ 21
IGadja:
~ :,-:t~o'.':'. !~i:~~~~;~:.~:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::: ~;
1
©Nemzeti J(özszolgálari és Tankönyv I(iadó Zrt., 2013 2.2
Felelős kiadó: 2.3 Állam és állampolgárság „„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„. 27
Szenrl<lrályi-Sz:ísz l(riszrina
vezérigazgató ~:~ ~z~~\~~~~:iitt:: .~~~~~:~:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::: ~;
Minden jog fenntartva. Bármilyen másoláshoz, sokszorosíráshoz, illcrve n1ás adatfeldolgozó
rendszerben való tároláshoz és rögzítéshez a kiadó előzetes írásbeli hozzájárulása szükséges. 3. FEJEZET ............ „ ..... „ ....... „ .. „ .. „ .. „ .......... „ .............. „ ............................ „ ....... 33
Politikai ideológiák (Bozóki A11d1Yís-Egedy Ge1gely)„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„ 33
3.1 Ideológia, vallás és tudomány „„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„. 33
NEMZCT! KbZSZOlGÁLl.Tl
3.2 Az ideológia fogalmának jelenrésválrozásai „„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„. 35
is TANKÖNYV K!ADÓ 3.3 A politikai ideológiák rípusai„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„ 37
\V\V\V.nktk.hu 3.3.1 Jobb- és baloldaliság „„„„„„„„„.„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„. 37
IGadvány- és borítóterv: 3.3.2 Liberalizmus ... „ ... „ .. „ .................................. „ ........ „ ... „ ......... „ .. „.„ .... 38
Univerzum I<önyv Br. 3.3.3 l(onzcrvativizmus ................................................................................ 42
3.3.4 Szocializmus„ .. „ ... „ .. „ .......... „ ...................... „ .... „ .. „ .................. „.„ .... 45
A boríró Papp Norbert festményének felhasználásával készült.
Nyomdai előkészítés: 4. FEJEZET„ .. „ ............. „ ....... „ .. „ ...... „ .. „ ...... „ .. „ .......... „.„.„ .. „ .................. „ ....... 51
Alinea Kft.
Törésvonalak és politikai kultúra (Pdl Mónika-Gallai Sdnd01~K11rtd11 Sám/01) „„„„ 51
alinea@al ineakfr. t-online.h u 4.1 A törésvonal fogalma.„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„. 51
Olvasószerkesztő:
4.2 A klasszikus törésvonal-elmélet ... „.„ ...................... „ ........ „ ........... „.„ .. „.„ .... 52
I-Iorváthné Szélpál Mária
4.3 A törésvonal-elmélet revíziója .. „ ... „.„ .. „ „ ..................................................... 55
Nyomdai kivitelezés: 4.4 Törésvonalak és társadalmi stabilitás „„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„. 57
Duna-Mix l(fr., Vác 4.5 Törésvonalak a magyar politikában„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„. 58
\V\V\V.dunamix.hu 4.6 A polirikai kultúra. A fogalom előtörténete „„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„ 59
Felelős vezető: 4.7 A politikai kulrúra klasszikus megközelítései„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„. 60
Szakolczai Lóránt ügyvezető igazgató 4.8 A mai magyar politikai kultúra„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„. 63

Printed in Hungary
ISBN 978-615-5344-34-3

5
 5. FEJEZET......................................................................................................... 67 10.2.4 A közpolitika céljai ....................................................................... 136
Pártok és pártrendszerek {Szarvas László-Tr.Jth Csaba) .......................................... . 67 10.2.5 A közpolitika mint racionális folyamat..„„ ......... „ „ . „ „ .. „ .............. 137
5. 1 Párcelrnéleti keretek 10.2.6 A közpolitika hac<Íron túli dimenzióban:
···················································································· 68
5. 1.1 A p<írrok funkciói ............................................................................. . 68 nemzetpolitikai leher6ségek ........................................................... 145
5.1.2 A p<Írtok fojlődéstörténere ................................................................. 70
5.1.3 A pártok mint szervezetek .... „ .... „ ........ „ .... „ ... „ .... „ ................. „ „ „ . „ 74 11. FEJEZET ................................................... „ .......................................... „ ..... 147
5.1.4 P.írErendszerek ............................................................................. „ .... 76 Politikai rendszerválr.ís Ma&'Yarorsúgon (Gallai Sri11c/01~ ............................, .......... 147
5.1.5 A n1agyar p,írrrendszer kialakulása ..................................................... 77 11.1 A rendszcrválcás környezete ...................................................................... 147
5.1.6 A magyar párErendszer 1990 Ut<lni fcjl6dése (f-forvdth.1lnett) ........ „.„ 78
A KÖTETBEN FELHASZNÁLT MŰVEK LISTÁJA ...................................... 157
6. FEJEZET......................................................................................................... 81
Választási rendszerek (Szentpéteri JVagy Richard).................................................... 81
6.1 A választá'ii rendszer fogalma...................................................................... 81
6.2 A főbb válaszGísi rendszerek........................................................................ 83

7. FEJEZET ......................................................................................................... 95
I(onnányzati rendszerek (Szentpétt'ri Nagy Richrnd) .............................................. 95
7.1 A kormányzati rendszer fogalma ......... „...................................................... 95
7.2 Parlamentáris vagy prezidenciális kormányfonnák ...... „ ...... „ ..... „ „ ...... „ ..... 96
7.3 A parlamentclris kormányzati rendszer ....................................... „............... 99
7 .4 A prezidenciális korrr1ányzati rendszer .„ ...... „ .............. „ ...... „ .............. „ .... l OI
7.5 Vegyes vagy különleges kormányzati rendszerek .......................................... 102

8. FEJEZET ......................................................................................................... l 05
Dcmokráchík (Szentpéteri Nagy Richrnd) ............................................................... 105
8.1 A demokrácia értelmezése .......................................................................... 105
8.2 A demokrácia modelljei .......... „ ....... „ ..... „ .................................................. 112

9. FEJEZET. ........................................................................................................ 121

Totalitárius és autoritárius rendszerek (Lánczi .11'zdrds) .„ ...... „ .... „ „ ..... „ ............. „. 121
9 .1 A fogaln1ak használatának története ........................................................... 122
9.2 A diktatórikus rezsimek válfajai (Ba)'er]ózstf) ............................................. 127
9.1.1 Az autoritárius vagy tekintélyuralo1n ............... „ ..... „ ....... „ ...... „ ..... „. 127
9. 1.2 A totalitárius diktatúrák .................................................................... 128

10. FEJEZET ....................................................................................................... 131

Közpolitika (Ge!lé11 Mrirto11) ........................................................... „ ..... „ ............. 131
10.1 A közpolitika fogalma .............................................................................. 131
l 0.2 Közpolitika és szakpolitikák ..................................................................... 133
10.2.1 A közpolitika jelentősége .................................................... „ ......... 1.73
l 0.2.2 A közpolitika mint tudo1nány és 1nint gyakorlati tevékenység .. „ ... 134
10.2.3 A közpolitika szereplői, eszközei, céljai.„ ...... „ ............................... 134

6
7
.!ELŐSZÓ

Ez a jegyzet a Nemzed I(özszolgálati Egyetem hallgatói szán1ára készült az úgynevezett

közös modul keretében oktatott politikatudomány tananyagaként. A kötet készírésével
megbízott csapat számára igen szűkös időkeret, mindössze kér és fél hónap ;{llr rendel-
kezésre, ennyi idő alarr reménytelen vállalkozásnak lárszorr, hogy hallgatóink szá1nára
teljesen új és kiérlelt anyagot készítsünk. Így válaszrorruk azt a megoldást, hogy a hazai
„piacon" elérhető standard munkákból vegyük ár a fejezetek többségét, természetesen
a szerzők és az idézett n1űvek pontos feltüntetésével. A munka során n1indvégig szem
előtt tartottuk azt a megfontolást, hogy a köret ne1n politológus-hallgatóknak készül.
A szerkesztő ezúton mond köszönetet azon kollégáknak, akik hozzájárultak írásaik új-
raközléséhez, valamint munkatársainak, Horváth Anettnek, Gellén Mártonnak, Pál
Gábornak és Szentpéteri Nagy Richardnak a közre1nűködésükérr. A kollekrívána.k felrerr
szándéka, hogy az egyelőre többségben levő „árverr" fejezeteket saját anyagokkal v;Htja
fel az elkövetkező években. Valamennyien reméljük azonban, hogy a köret a jelenlegi
formájában is ki tudja elégíreni a hallgatók elvárásait és igényeit. Az olvasók észrevételeit
köszönettel fogadjuk.
Egec61 Gergely szerl~esztó'

9
1. FEJEZET

A poli11:ikat1Uldomány1·6P
1.1 Politikai tudás és politikatudomány
A politikatudomány rörrénere nen1 írható 1neg, jelentősége és feladata nem fogalmaz-
ható 111cg anélkül, hogy ne tisztáznánk, 1nir is értünk a politika rudon1ányán. Vajon
az ókorban élt klasszikusok, Platón vagy Arisztotelész politológusok voltak-e? Vajon
polirikarudósi feladat-e arról értekezni, hogy milyen politikai rendszer lenne a leghasz-
nosabb egy adorr politikai közösség sz<ín1ára? Vajon képes-e egy politológus a mereo-
rológusokhoz hasonló pontossággal - vagy n1ég sikeresebben - előre jelezni a politikai
esc1nényeker?
A polirikarudo111ány mint klasszikus GÍrsadalo111rudo1nány nagyon ritkán törekedhet
„x =valami" fonnában törvényeket, alapigazságokat n1egfogaln1azni. A köveckezőkben
egym<-Íssal rivalizáló elméletekről, módszerekről, megközelítésekről olvashatunk 111ajd,
amelyek között igazságot csak az állandóan igazolni vagy cáfolni igyekvő, nyílt tudo-
mányos vita teher.
A polirikan1don1ány t<-Í.rgya a politika - ebben a ki jelen résben nincs vita a politoló-
gusok között. Abban azonban, hogy 111it értünk a politika és a tudomány fogaln1án,
mcír nincs egyetértés az egyes tudósok és irányzatok között. A politika és a tudomány
kapcsolanlt boncolgatva a legfontosabb kérdés arra vonatkozik, hogy vajon vizsgálható-e
a tudon1cíny keretében a politika 111inr az emberi cselekvés egy sajátos terepe. Lehet-e
rendszerezett tudásunk a politikáról, a politikai ese1nényekről?
A politikacudo111ány mint társadalon1rudon1ány vizsgálatánál az értékn1entesség
problémája 1negkerülhetetlennek tűnik. A pozitivista gondolkodás szerint ut,ry.'anis
csak az a tevékenység nevczhecő tudománynak, tudon1ányos kutatásnak, a1nely képes
objektív fogalmakkal dolgozni és az értékeket kiküszöbölni. A politikával foglalkozók
azonban Úton-útfélen a politikai viselkedést orientáló és motiváló értékekbe botlanak,
amelyek figyeln1en kívül hagyása szinte megoldhatarlan feladatnak tűnik. Vajon ebben
az cserben beszélhetünk-e egyáltalán a politika rudon1ányáról?
Ma..x \X!eber, a 19-20. század fordulóján élt német t<-Í.rsadalomrudós olyan választ
adott az értékmentesség proble1natikájára, an1ely a mai napig nicgkerülhetetlen a tár-

1\ fejezet a Gallai S;índor és Török G:íbor :ílrnl szerkesztett Politika és politikr1tud01nd11y e. munka
(1\ula IGadú, Budapest, 2003.) 15. és 28. oldala között taLílhatú dső, Lánczi András és Török
G;íbor :illa] ín, „A politika rudo1n:ínya" cí1nű fejezetének szerkeszcen és rövidíten ur:ínközlése
néh<iny q_.,ryéndn1líen jelzett szerkesztiii bcto!d;issal. ;\ !eír;ísban szereplő adatokat llJ::,')'anis
„A po!icikatudon1~iny mú<lszcrei és incéznH~nyi kcn~tci'', illetve a „A inagyar politikatudomány"
alpontokban helyenként aktua!iz;Íituk, kiegészíteniik, vala1nint pontosítonuk.

11
 Bevezetés a poliiológiába
sac1a1on1tu d 01nanv1 · · ·. uoc.j aloinb·in· · \'Vcbcr úgy hítta, hogy a kutató ne1n 1nellőzheti ér-
'I · 'I · 1 · ·
te .;:ne cre1r, 11szen ~ . \. izol· a l<ur·uás
• kezdetétől
· minden pillanatban jelen vannak. Más
· 11 . J ·a
po 1garo.;: 1oz 1as 11 , . · lo'a 11 ·1 r·írsadalomtudósnak
, , is határozott. véleménye
, van. politikáról,
, .
· 1
rarsac a n1 11 ·
\.1..
1-,:rde's"l·ro"I
.._ \. ,
s ezeket az errckcket nen1 haovhar1a
o.' a kepzeletbcli laboraton-
union kívül. \Vebcr ezért csak két fclrételr követelt 1neg a kutatóról: egyrészt azr, hogy
Ict,'")7CI1 tisztában saját clkörelczettségeivel, és ha erre van lehetőség, rárja is fel ezeket,
tegye a nyilvános vita sz;Ín1ára hozzáférhetClvé; n1ásrészr pedig azt, hogy kutatásai során
a rénvcket és az értékeket szigorúan v~ilassza cl egy1násról.
A .tudós ugyan vizsgálhatja a létező értékeket, dc nem foglalhat állást abban a kérdés-
ben, hogy melyik a hasznosabb, célravezetőbb. A tudomány ugyanis nem mondhatja
n1eg a cselekvő embernek, hob1}' milyen értékeket kövessen, mert az már a politika terü-
lete lenne. Weber tehát amellett érvelt, hogy a politikatudomány kizárólag a „mi volt?"
és a „mi van?" kérdésére adhat tudományos választ, dc nem törekedhet arra, hogy a „mi
legyen?" kérdésével foglalkozzanak. A Legyenről ugyanis, ellentétben a Vannal, valódi
tudást nem szerezhetünk.
\Xfcberrel vitatkozva a szintén német, ám részben Amerikában alkotó Leo Strauss arra
a következtetésre jutott, hogy a \veberi t<Írsadalon1rudon1ány ugyan bölccsé és okos-
sá teheti az e1nbereker abban a tekintetben, hogy egy cél eléréséhez 1nilycn eszközök
kellenek, de képtelen eligazírásr adni abban a kérdésben, hogy mely célok legitimek,
igazságosak. Strauss szerint az ilyen tudon1ány abból a célból született, hogy bármely
hatalo1n vagy érdek kiszolgálója legyen. Úgy véli, hogy Weber tézise szükségszerűen
nihilizmushoz vagy ahhoz a nézethez vezet, miszerint minden értékválasztás- b~írmeny­
nyire gonosz is - ugyanannyira elfogadott, mint bánnilyen más értékválasztás. Strauss
szerint a politika alapkérdéseit időről időre újra fel kell tenni, án1 a végső kérdésre adott
egyértelmű válasz is a tudományos rcvékenység részér képezi.
1.2 A politikatudomány természete
Egyáltalán nem mindegy, hogy a két karakteres álláspont közül melyiket fogadjuk el,
ha a politikatudomány történetét kívánjuk röviden bemutatni. A straussi értelemben
vett politikatudomány a legrégebbi tudományos tevékenységek közé tartozik. Története
az ókori szerzőkkel veszi kezdetét, és napjaink politikai gondolkodóinak nlŰveiig tart.
Ezzel szemben a weberi felfogáshoz közelebb álló Gabriel Almond a legújabb politikatu-
dományi kézikönyvben ugyan röviden érinti az ókori görög és rón1ai, majd a középkori
és a koraújkori polirikai filozófia klasszikusait, de a professzionális politikatudomány
megszületését a huszadik századra helyezi.
A weberi értelemben vett politikatudomány valóban a modern világ terméke. Ebben
a megközelítésben a straussi értelemben vett ősi tudomány a legfiatalabb társadalom-
tudományi diszciplínák egyike. A jogtudomány, a történettudomány, a közgazdaságtan
és a szociológia voltak azok a r~írsadalomtudományok, amelyekkel vívort harcában ön-
állósult a modern politikatudomány. Elsősorban olyan módon, hogy sajátos tárgyát,
a politikát középpontba állítv~in egységes keretbe gyt'.íjtötte a korábban máshol tárgyalt
12
\. fejezet - A politikatudom:ínyról
rerülereket is (alkonnány- és álla1njog, politikatörténet, gazdaságpolirika, polirikai szo-
ciológia). A politikatudo1nány Ön<íllósui<ís;Ít egyrészt a n1odern társadalon1 kialakulása,
1násrészr a szaktudo1nányos spccializ<ílóíl<Ís igénye segítette.
Minden tudomány preszrízse vagy megítélése az elért reljesírn1énytéll függ, dc hogyan
mérhető a tudományos teljesírmény? \ 1annak nyilv;Ínvaló, mindenki számára kézzelfog-
ható tudo1nányos teljesítmények. Például a penicillin felraláh-ísa vagy az atom1naghasadtís
jelenségének felfedezése az egész en1beriség életér 1negváltozratra, így az orvosbiológia
és a fizika preszrízse 1nagas. Érdemes 1ncgnézni, hogy mely rudo1nányágakban osztanak
Nobel-díjat: fizika, ké1nia, fiziológia és orvosi, illetve a nem tudon1ányos területen az
irodalom és a Béke Nobel-díj. Ezek a rudomfoyágak egyben a legnagyobb tekintéllyel
is bírnak. Vannak tntís nagy preszrízsíí rudon1:ányok, pélcltíul a matematika, a1nelyben
szintén ne1nzetközi díjakkal (Wolf-díj) jelzik a preszrízs nagys<Íg<Ít.
A presztízs 1nércéje az idézettségi index is, an1ely n1cgmuratja, hot,')' az adott tudo-
mányterületen belül kinek, mely művér idézték a legtöbben. Az egzakt tudom~ínyok
esetében sc1n feltérlenül magáról értetődő az idézettségi index abszolút mérceként való
elfogadása, hiszen 11101nas l(uhn paradign1a-elinéletének legmaradandóbb része a n1-
do1nány szociológiai tényezőinek figyelembevétele: ha valaki a fennálló paradign1át
megkérdőjelezi, még tudósnak sem fogják tekinteni, jóllehet aminek nevében 1negkér-
dőjelczi az uralkodó paradigm<ÍC, egy új paradign1a lehet.
A rársadalon1rudományokban egyik 1nérce sc1n alka!tnazható kielégítő módon. l(i-
vétel talán a közgazdaságtan, 1nelyben 1969 óta szintén odaírélnek Nobel-díjat. A töb-
bi társadalomrudon1ány esetében az idézettségi index kevésbé eligazító, mivel az idé-
zettség önn1agában nem szerez presztízst. Az idézettségi indexekkel <íltalában az a baj,
hogy a 1nagas idézerrség nem feltétlenül a tudo1nányos reljesítn1ény jele, hiszen például
a kommunisra rendszerek nírsadalomrudorr1ányában Marx vagy Lenin idézertsége vi-
tán felül a legn1agasabb volt, vagyis a kuhni paradigma-eltnélet érrel1nében szociológiai
(politikai-ideológiai) tényezők döntötték el, ki tudós s ki nem az. Ilyen nionopolhelyzer
ugyan nen1 alakulhat ki demokratikus közösségekben, de az idézettségi rr1urató alakulá-
sát befolyásolhatják és torzíthatjá_k tudon1ányon kívüli rényezélk, péld,íul rudon1ányos
divatok, radikális vagy n1eghökkentő kijelentések, illetve tudományon kívül megszerzett
tekintély átvitele a tudomány területére.
A politikatudomány presztízse - az amerikai politikatudo1nány kivételével - eltérő
mértékben ugyan, de az egész világon viszonylag alacsony. 2 Ez a helyzet röbb okra ve-
zethető vissza. Az első általános ok az, hogy a modern pozitivista (konceptuálisan tiszta
és szisztematikusan gyüjtötr, ellenőrizhető adatokon alapuló) politikarudom~íny nagyon
fiatal, s csak a tartós demokráciákban fejlc')dik zavarralanul. A modern politikatudomány
a demokrácia tudománya. Csak a den1okrácia teremti 1neg ugyanis az alkotm;ínyos vagy
törvényes keretét annak, hogy a politikai folyamatok szabályozottan, az egyéni vagy
csoportos önkénytől mentesen menjenek végbe, azaz a politikai jelenségek és döntések
Az amerikai politikarudom:iny helyzete ebből a szempontból egészen sajátos, mivel része az an1e-
rikai intellektuális identidsnak.
13
Bevezetés a polirológi<íba
crede[e vagy okai, az in[ézn1ények rendszere és 1nlíködési 111ccl1anizn1usai n1egismerhe[Ő
fel[écelekcn és hozz;íférheté5 infOrn1ációkon nyugodjanak.
Ha valaki n1eg akarja ismerni a 1nodern politikatudo1nány történetét, akkor elsősor­
ban az an1erikai, az angol, a francia és esetleg a skandintív politikarudo1nány rörcénerér
kell ácrekinrenie. Nen1 kevésbé érdekes a nén1er és az olasz polirikatudon1ány fejlődését
is ranuln1ányozni, mert ez a kér politikai közösség - elsősorban a né1ner - 111ár a 1núlt
század m;:Ísodik felében virágzó politikai ele111zői tudon1ányrerülerrel bírt, a111i azon-
ban nen1 felelt 111eg a inai politikatudon1cíny rudon1<Ínyossági kritériumainak. Ugyanez
a helyzet a 1nagyar politikarudo1nánnyal is, :unely akkoriban a nén1er mintát követve
szintén is1nerte az „álla1nrudományok"-ar, s jól tükrözte a vizsgálód·ás fő tén1áját: a po-
litika eszerint azonos volt az álla1n tevékenységével, ezért a politikarudo111ány valójában
az <íllan1jog vagy a közjog kiegészírő területeként !érezett.
A nl<Ísodik ok a politika általános rern1észetére vezethető vissza: n1ég a legde1nokra-
rikusabb országokban is vannak olyan adatok, információk, a1nelyekct ak<ír törvényes,
akár nen1 törvényes n1ódon eltitkolnak, elhallgatnak, esetleg hazugsággal elfednek, dc
az is előfordulhat, hogy csak inforn1ális úrra terelődik az ügyek intézése. A polirika-
rudománynak n1indig nagy kockázati tényezővel kell sz;Ünolnia a forrásait illetően.
A szociológus például a kérdőívén feltett kérdéseire kaphat ugyan egy-egy sz;índékosan
n1egréveszr6 választ, de a statisztikai törvények korrig~ílni fogják a hib<ír, feltéve, hogy
a kérdőív módszertanilag és tartaln1ilag jól van összeállítva. A politika tudósa ezzel szen1-
ben ;íllandóan infonn<Ícióhiánnyal küzd, níadásul a politika minden egyes jelenségét
egym;Íssal homlokegyenest ellen rétes véle1nények övezik, azaz fölmerül annak lehetősé­
ge, hogy a politika nen1 tehető a tudomány rárgy<Ívá, mivel az értékek annyira átszövik,
hogy az objektivitás nen1 rcljcsírhető mérce.
A de1nokrácia n1int közösen vállalt érték azonban egy adott közösségben megteremti
a politikai tudásnak a leherőségér. Ainennyiben a politikarudo1nánnyal kapcsolatban rúl
sok kétely nlerül fel, valószínűleg a demokrácia sem szil;írd az adott politikai közösség-
ben. Amikor persze a modern polirikatudon1ány előfeltételéül szabjuk a de1nokráci;Ír,
ezzel nem azt 1nondjuk, hogy a demokrácia hhíny<Íban nen1 lehetséges politikára vonat-
kozó megalapozott elemzéseket elvégezni. Szisztematikus, inrézn1ényesített politikatu-
domány azonban - amennyiben a tudo1nány kritériuma az objekrivir;Ís - demokrácia
nélkül nehezen képzelhetél el. Bárki szá1nára nyilv<Ínvaló, hogy a inai polirikarudon1ány
viszonyítási pontja a demokr<Ícia. A világ valamennyi politikai jelenségét kimondva vagy
hallgatólagosan a demokratikus intézményekhez és folyamatokhoz 111érik. A diktatúrák
vagy zsarnoki rendszerek szisztematikus vizsg;Hata ugyan része a modern politikaru-
don1ánynak, de az az ilyen rendszereket 1nindig kívülről, kritikusan fogja szemlélni.
A demokrácia a mai politikatudon1ány paradigmája.
A harn1adik ok az, hogy a politikatudo1nány helyzete, témái nat,1)'ban függnek az
adott politikai közösség szükségleteiről, céljaitól, a1nbícióitól, erkölcsi állapotáról, és
a témák infonn~ílis megállapÍt;Ísakor a politika a kezden1ényező, aktív tényező. 1"'agad-
haradan tehát, hogy egy politikai közösségen belül a kultúra, azaz az emberek közötti
kommunikcíció formái, az érintkezés kifinon1ultsága, az erkölcsi miniinumok tarral-
1na meghatározó módon szól bele a politika világ;íba, hiszen ami az egyik orsz<Ígban
14
J. fojczcr - A politikarudon1<inyról
megengedett a polirik<íban, az n1egengedheteden ebry m;Ísikban. Ilyen kérdés péld;íul
a politikusok n1agánélerének eltérő inegítélésc. Ez a szcn1pont rern1észetcsen relativizálja
a polirikarudomány 1negállapírásainak érvényét, hiszen egy rudon1<ínyos tétel érvénye
nem változhat kulrúránkénr.
Az is kérdés, hogy vajon a különböző politikai eriH::, érdekcsoportok milyen 1nérrék-
ben szólnak bele a politikarudon1ányi vizsg<ílódásokba. Főként a közvélemény-kutatások
cserében merül fel ez a kérdés, hiszen is1neretes, hogy egy-egy politikai párt olykor szíve-
sen él az irányított vagy n1egelőlegezett, neki kedvező végered111ényű felmérések eszközé-
vel. A politika beavatkozás<Ít a politikarudon1<Íny ügyeibe soha sem lehet rcljesen kiz;irni.
A negyedik ok igen rriviális, mégis fontos: általános vélekedés szerint a politika nem
szorul a politikatudom<Íny szolgálataira, vagyis a politikának nem feltétele a politika-
tudomány léte. Han1arabb van szüksége a politikusoknak egy-egy szociológiai vagy
közgazdasági feln1érésre, mint egy politológiai tanulm~ínyra, kivéve a közvélemény-ku-
tatásokat. Van, aki ezt úgy fogaln1azza nieg, hogy a politikarudon1ányr csak a gazdag
országok engedhetik n1eg n1aguknak. Eszerint a polirikatudon1ány egyfajta rársadaln1i
luxus. Ez az érv figyeln1en kívül hagyja, hogy a modern de1nokrácia szihírdságának
fokmérője a politikarudo1nány presztízse. Pont fordítva kell logikailag eljárni: nem
a gazdags<Íg reszi lehetővé a politikatudo111ányt, hanen1 a demokratikus politikai be-
rendezkedés, rnelynek része a politikatudon1ány, teren1ti 1neg az optimális gazdasági
fejlődés lehetőségét.
Az ötödik okot a józan ész beavarkozás<Ínak nevezhetjük, 1nivL""1 a polirikatudon1ány
is1neretelinéleti alapja mindig is a józan ész meglárásaiban keresendő. A politikáról szóló
véle1nények n1egkerülhetcden építőkövei a politikai rud<ísnak, n1iközben más - kivált-
képpen egzakt, 1nodellekben és logikai konstrukciókban gondolkodó - tudo111ány~gak­
ban a józan észnek csak korlátozott helye van, vagy egyáltalán nincs is helye. Erdc-
n1es a politikatudomány fogalomkészletét megnézni: az olyan et,ryérrelműen politikai
fogalmaknak, 1nint példcíul álla1n, igazságosság, háború, haralo111, forradalom, párt,
képviselő, parlament, politikai közösség stb. 1nind megvan a hétköznapi használata;
a politikatudo111ány azonban egy sor n1<ÍS tudományágból kölcsönzött fogalmat is hasz-
nál, 1nelyeker a modern társtudon1ányok alakírottak ki.
1.3 A politikatudomány módszerei és intézményi keretei
A politikatudon1<Ínyi kutatások sz<imára egyre röbb módszer ,Hl rendelkezésre, n1ódszer-
tanuk nagyon széles bázison nyugszik. A megfigyelés, a szisztematikus adatgyűjtés, az
adatok osztályoz~isa és rendszerezése, az adatok alapj<Ín tett ki jelen rések vagy n1egállapí-
rások mag:ítól értetődő eszközei minden tudományos tevékenységnek, s a politikatudo-
mány is az ókortól kezdődően használja ezeket. Az elinúlr fél évszázadban a po!itikatu-
don1ány a 1nódszerekct illetően nagyon sokat kölcsönzött a közgazdascígrudom<Ínytól:
az ökonometriai 1nodcllek vat,1)' a racionális választás elmélete például az utóbbi évek
legerőteljesebb n1ódszcrtani irányai a politikarudon1ánynak. A szociológia - főként
a kérdőívezés technikájának s az így nyert adatok statisztikai-1natemarikai módszerek-
15
 Bevezetés a politológiába
kel rörrénő földolgozásának alkalmazásával - szintén hozzájárulr a polirikarudomány
niódszertan<Ínak bővüléséhez.
I<Jaus von Beyn1c ötféle kutatási módszert vesz szán1ba mint a polirikarudományban
alkalmazható lehetséges niegközelírést:
] . a történeti vagy generikus módszer, an1i a törrénerrudo1n<íny bevált eszközeit
használja, az egyes politikai jelenségek eredetével és történeti áralakulásaival fog-
lalkozik;
2. intézn1ényközpontú nicgközelírés, ami a politikai intézmények szervezetelméleti
és politikai szociológiai módszerekkel kombinált vizsgálata;
3. behaviorista niegközelírés, a1niben az egyének politikai magararrása és cselekvései
állnak a vizsgálat középpontj;íban, s ami a politikai szociológiai vizsgálatok, a po-
litikai közvélen1ény kutatás vagy választás-szociológiai vizsgálódás alkalinazorr
1nódszere;
4. funkcionalista-strukturalisra módszer, ami egy-egy politikai jelenség funkcióját
vizsgálja egy nagyobb szerkezeti egységen belül;
5. komparatív, összehasonlító niódszer, a1ni az összehasonlír<ís által nyert adatok
alapján segít a politikai jelenségek tipiz<ilásában.
, Az ezeket a módszereket elegyítő modern polirikarudo1nány az Amerikai Egyesült
Allan1okban már a 19. század végén jelentős diszciplínának számított. Az első szakmai
egyesületet, az A1nerikai Politikatudományi Társaságot (APSA-American Political Sci-
ence Associarion) 1903-ban alapítordk meg. Az APSA ma is az egyik legbefolyásosabb
politikatudományi szervezet; éves konferenciáin hatezernél is több politológus vesz részt
a vih-íg minden tájáról. Jelenleg 36 olyan szekcióban dolgozhatnak a szervezet ragjai,
amelyek a politikatudomány egyes kutatási irányait igyekeznek lefedni.
Az an1erikai politikarudom;lny dominanciája napjainkig fennmaradt. A rudomány-
rerüler csaknem hivatalosnak tekinthető nyelve az angol. Az 1949-ben alapírorr nem-
zetközi szakmai szervezetben, a Nemzetközi Politikatudományi Társaságban (IPSA -
lnrernational Political Science Associarion) is legnagyobb szá1nban az amerikai kutatók
vesznek részt. Az IPSA elsősorban a világkongresszusai révén nyújt fórumot a legkü-
lönfélébb politikatudományi kutatások eredményeinek bemutatás;Íra, információcse-
rére, valamint a polirikarudo1nány nemzetközi megjelenítésére. Az IPSA-r az amerikai,
a kanadai, a francia és az indiai polirikarudon1ányi rársas<íg alapírorra meg az UNESCO
anyagi támogatásával. Az első világkongresszust 1950-ben tartották, s 1952 óra minden
harmadik évben rendezik meg.
Az 1990-es évek legfigyelemreméltóbb eredményér azzal a körettel érte el az IPSA,
amelynek összeállírására az 1994-ben Berlinben lezajlott XVI. Világkongresszuson szü-
letett dön rés. A vaskos köret „A Ne\v Handbook of Polirical Science" címmel jelent
meg 1996-ban, s átfogó képet nyújt a politikatudomány állapotáról, módszertanáról,
az egyes részterületek témáiról, más rudományágald1oz fűződő viszonyáról. A köret 845
oldalas, de még így is messze elmarad az 1975-ben megjelent nyolckötetes „Handbook
of Political Science" terjedelméről. A kér kiadvány természetesen sorozatot alkar, s a po-
litikatudomány világméren'.í fejlődését mutatja, hogy míg az első kézikönyv szerzői és
16
1. fejezet - A politikatudon1;Ínyról
tén1ái nagyrészt amerikaiak voltak, az új kézikönyv szerzői gárdájának csakne1n fele
nen1 amerikai.
Az új kézikönyv felépírése, tanuln1ányainak témája és tartalina alapján bárki föl-
1nérheti, hogy hol tart a politikarudom;Íny, mennyire szakosodott, milyen kérdésekkel
foglalkozik. A köret kilenc nagyobb fejezetből áll, 1ne!yek cí1nei a következők: 1. A disz-
ciplína (azaz a politikatudon1ány története, inai helyzete, viszonya m<-Ís társadalomru-
do1nányold1oz); 2. Politikai intézmények (ne1n véletlenül ;_íll ez a fejezet közvetlenül az
álral<í.nos bevezetés urán: a politika inrézrnényi nlegközelírése a politikatudomány szinte
valan1ennyi ;íg<it áthatja); 3. Politikai viselkedés (főként arról van szó, hogy a racioná-
lisan döntő szavazók hogyan írélik meg a p<-Írtokat, illetve a pártok miként form:ílják,
újírj<ík 1ncg ön1nagukar); 4. J(ompararív politika (például niilyen de1nokrácia-rípusok
:íllapírhatóak n1eg); 5. Nen1zetközi kapcsolatok (hogyan nyernek új di1nenziór hagyo-
n1ányos, korábban a ne1nzetálla111hoz vagy a belső joghoz kötődő problén1:ík, niinr pél-
d;íul az emberi jogok, a fe1ninizrnus stb.); 6. Politikaelmélet (témák: polirikai filozófia,
empirikus politikaelméletek); 7. I<özpolirika és közigazgar<ís (az egyik legrégebbi rén1a
a polirikatudon1ányon belül, hiszen a végrehajtó haralo1n n1líködése 1ninden politikai
közösség vagy álla1n nieghac~írozó tényezője); 8. Politikai gazdaságtan (ez sen1 új, b;ír
némiképp háttérbe szorult az utóbbi évtizedekben, ina viszont a közgazdas<ígran és a po-
litika rahílkoz<Ísának legizgalmasabb kérdéseit, például kapiralizn1us, szegénység, a glo-
baliz.íció <íltal gerjcszrcrr polirikai konflikrusok, in rárgyalj<ík); 9. Politikai módszenan
(az úgynevzett !?vt111t;ratív, azaz 1ne1111;1iségilszd111sztT1'isítá' kutatási módszerekről egészen
az úgynevezett kvalitatÍv, azaz 1J1ú1őségi/111egértó' módszerekig terjed a leírás).J
Végül ineg kell e1nlíteni az Európai l(onzorciu1n a Politikai l(utat<ísért (ECPR) nevü
.szervezetet is, ami az utóbbi időben az európai polirikarudon1ányi kurat<Ísok egyre be-
folyásosabb kererinrézn1ényévé és szervező erejévé vált. Az ECPR-r 1970-ben hozták
létre a Ford Foundation t<Í1nogarásával. Az ECPR nyári egyetemeket, különböző, de
1neghatározott kutat<lsi progran1okar és kutatói műhelyeket, vala1nint egyeren1ek közötti
közös kutatási tervezeteket t<-Ín1ogar. Saját szalunai folyóiratot ad ki „ Thl' .f~uropt'dll }our-
nal JOr Political Research" cÍinen. l(czderről fogva egyérrelmü, hogy az ECPH„, aminek
raglérszá1na több ezerre rúg, az a1nerikai policikatudo1n<Íny mintáját követve működik.
1.4 A magyar politikatudomány
A 1nagyar politikatudomány hel)rLetét alapverően négy tényező har<Írozza meg. Először
is a vélemények- a politikai publicisztika- messze erőteljesebb irányt képviselnek, mint
a politikatudományi kutatások. Ezzel önn1agában ne1n volna baj, csakhogy a politika-
rudon1ányt azonosítani szokt<ik a politikai publicisztikával, azaz mind célját (objektív
elemzés), 1nind rudon1<Ínyos n1ércéjét (is1neretelméleti alap) tekintve 1negkérdőjelezik
tudományos természetét. Egyszerűen nen1 v;ilt tehát kerté közérthetően a polirikaru-
A dőh berüs részek a szerkesztö(k) beto]d;isai.
17
Bevezetés a polirológiába 1. fejezet- A po!itikatudon1'1nyról

doinány és a politikai zsurnaliz111us. Másodszor: a politikatudon1ány a GÍrsadalomtu- Ajánlott irodalom

doniányok páriája: presztízse n1ég alacsony, s ez erősen tükröződik az akadémiai és
et,")'éb pénzforrások elosztásánál. A de111okr~ícia és a politikatudomány fejlettsége közötti
összefüggés egyszerlíen ne1n része a magyar közgondolkodásnak. Harmadszor: a politi-
katudomány is szenved a rnagyar társadalomtudományokra jelle1nző szük keresztn1et-
szetektől: egy-egy részterületen annyira kevesen dolgoznak, hogy valódi szakn1ai-kritikai
BAYER József: _A politihrztudo111dn)' alapjai. Budapest, Napvihíg l(iadó, 1999.
GooorN, Roben E. - J(LJNGEl\tANN, Hans-Diercr (szerk.): ,;J po!itikfltudon1á11)' új kézihih~yvc.
Osiris IGadó, Budapest, 2003.
GYURGYÁK János (szerk.): A1i rz politika? Budapest, Osiris J(iadó, 1999.

közösség nernigen alakulhat ki. Ezért lehetséges, hogy fércrnűvek és kiváló alkotások I-IASKÓ l(atalin - I--füLVELY Isrván: Bl'Vl'Zl'tés rl politikrtt11do11uinyba. Osiris lGadó, Budapcsr,

egy szintre kerülnek, pontosabban uniformiz<ílja őket a visszhangtalanság. Negyedszer: 2003.

az egyetemi rendszer tartalmi refonnja hiányában a politikatudomány egyelőre nem
kerülhet az oktatásban a helyére.
Pedig a politikatudomány intézményi és egyéb jellemzőinek csírái n1egvannak.
A politikatudomány része a Magyar Tudományos Akadémia tudornányrerülcti struk-
túrájának (IX. Osztály), az MTA Társadalomtudományi l(utatóközponrjának keretei
között kifejezetten politikatudon1ányi alapkutatásokra specializálódott kutatóintézet
működik (MTA TK PTI), s huszonkettedik évfolyamába lépett a Politikatudományi
Szen1le, a politikatudomány reprezentatív folyóirata. A I\1agyar Politikatudományi Tár-
saság szakmai fórumot nyújt a politikatudományi kutatások és az irántuk érdeklődők
számára, s a Bibó István-díj évenkénti odaítélésével szakmai elisn1erést kíván nyújtani
a tudományos reljesírményelu1ck. Számos egyetemen folyik politikatudományi kép-
zés: az ELTE-n, a Budapesti Corvinus Egyetemen, Pécsett, Debrecenben és Szegeden.
Doktorandusz képzést két egyerem folytar: az ELTE ÁJTK és a BCE. Jeles magyar
politológusok oktatnak a l(özép-európai Egyeternen (CEU-n) is. A politikatudomány
alapvető ismererköreit, illetve egyes részterületeit sok helyen tanítják. Több mint húsz
éven ár jelent meg a „Magyarország politikai évkönyve", ami az évkönyvek műfaji sajá-
toss;ígának n1egfelelően az adott évvala1nennyi fontos belpolitikai esen1ényér adaroklcal
és elemzéseld.;:el dokumentálta.
Mindent összevéve elmondható, hogy a magyar politikatudomány az 1990-es évek-
ben önálló diszciplínává alakult, nyelvezete és fogalrni apparátusa kialakulóban van.
A 111agyar politikatudomány sorsa nagyban függ arról, hogy a magyar den1okrácia in-
tézményrendszere beágyazódik-e a magyar társadalomba, ez az intézményrendszer képes
lesz-e új politikai kultúrát kialakírani, beleértve a jogtiszteletet, a kapitalizmus politikai
keretek között rarrásá_r, az egyéni arnbíciók korlátok közé szorírásár, a privatizáció nyo-
rnán kiépült tulajdonosi rend legiriinmé tételét, a magán- és közérdek összeegyeztetését.
Mint minden tudománynak, a polirikarudománynak is van piaci haszna, illetve a piacon
közvetlenül nem hasznosírharó része. A piac jól tudja használni széles érrelen1ben vett
publicisztikai célokra. A n1édia logikája azonban nern azonos a tudomány logikájával.
A politikatudomány csak akkor képes hasznosan bekapcsolódni a közéletbe, ha vannak
saját 1nércéi és logikája szerinti kutatásai. Ha nem akar rninden kérdésben állást foglalni,
s ha úgy adódik, van bátorsága egy telretr kérdésre „nem rudon1"-mal válaszolni, mert
a tudós ismérve, hogy tudja, hol húzódik tudásának határa.

18 19
2. JFEJEZET

Alapfogalmak4
2.1 A politikatudomány fogalomkészlete
Amikor a polirika alapfogalmairól beszélünk, akkor a polirikarudomány alapfogaln1aira
gondolunk, hiszen a politikatudomány feladata, hogy föltegye a polirikcíra vonatkozó
legfontosabb kérdéseket, és a válaszadás során kialakítsa a n1aga sajátos fogalon1készlcrét.
A politikarudon1<Íny alapfogalinai a politikára föltett első kérdésekből erednek. Ezek
a következők: l(i irányír, kié a hatalom? l(i hozza meg a döntéseket? Hogyan születnek
n1eg a döntések? Milyen törvények vannak érvényben?
Aki tudományosan kíván eljárni, annak ezeket a kérdéseket mindig fel kell tennie,
függetlenül attól, hogy mikor és melyik politikai közösséget ranulinányozza: legyen
bár szó az antik poliszról, egy középkori teokratikus áJlamról, egy n1ai fundamentalista
iszh-ín1 államról vagy éppen a posztkomn1unisra Oroszországról.
Az alábbiakban a politika(rudomány) legelső fogalmair fogjuk megvizsg<ílni a poli-
tikára feltett első kérdésekkel összefüggésben, vagyis a hatalo1nról, a törvényről, a le-
gitimir;isról és az autorirásról kív~ínunk szólni. Persze 111ás fogalmak is nagyon füntos
szerepet játszanak a politikai véleményalkotásban és a polirikatudo1nányban. Ezért te-
gyünk egy kis történeti és módszertani kitérőt.
Minden rudomány~lg n1egkülönböztető ismérvei közé tartoznak azok a fogalmak,
an1elyek az adott tudomány úgynevezett konceptuális vázát vagy fogalmi hálóját al-
kotják. A politikacudo1nány fogalomkészletét egyrészt történeti, másrészt analitikus
szempontból érdemes vizsgálni. Történeti szempontból nézve külön kell választani
a polirikatudom~ínynak a pozitivista fordulat (1920-1930-as évek) előtti, illetve uráni
szakaszában keletkezett fogalmait. A 19. században keletkczctr pozitivista tudom~ínyc.sz­
n1ény a tudás mércéjéül egyedül az érzékelésen alapuló, szisztematikusan ö.sszegyííjtött
adatok.kal, vala1nint az adatok egzakt, mate111atikai-statisztikai n1ódszereld.;:el történő
földolgozás<Ít állította. A rársadalon1tudon1ányok pozitivista rudományeszménye a ter-
mészettudományok módszereit tekintette 1nérvadónak. A polirikatudomány pozitivista
fordulata, melyet a politikatudomány behaviorista fordulatának is neveznek, az 1920-
1930-as években menr végbe az Egyesülr Államokban.

A fejezel a Gal!ai Sándor és 1·örök Gábor által szerkesztett Politi!~tt és politilcaturl01nd11y e. munka
(Aula Kiadó, Budapest, 2003.) 29. és 44. oldala között tal<ilharó 1n<Ísodik, L<íncú Andnís által
Írt, „A politika alapfogalinai" cín1Ű fejezetének lényegében v;íltozadan, szövegazonos ur;ínközlése
néh:íny egyéndn1Űen jdzen szerkesztői berold:íssal. (J\ Szerk.)

21
 Bevezecés a po!itológiába
Ezr n1 egclélzően a politikatudomány fogalmainak döntő többsége a jog, a filozófia és
a cörrénccrudo1nány által közösen használt fogaloin volt, illetve részben onnan szárma-
zott. Ilyen például a politika (görög: polisz, azaz városállan1), az állam (latinul: status,
azaz az uralkodó helyzetét vagy st;ítus;_ít 1negharározó közjogi elrendezés), az álla1nforma,
a haralon1, az erőszak, a háború, a szuvereniGís (vagy legfőbb hatalom), az úr és a szolga
(vagyis miért engedelmeskedjen az en1ber), a szabadság, az igazs;.í.gosság, a természetjog
és a természeti rörvény, a természeti állapot, a legitimitás, az egyenlőség. Ezeknek a fo-
galmaknak egy részér a köznapi nyelvben is szokták használni, emiatt tartalmuk ponros
tisztázása gyakran nehézkes.
A pozitivista fordulac ur<Íni policikatudo1nány fogalmi készlete kér hatás alatt formá-
lódott ki. A:z egyik hatás a politikatudománnyal párhuzamosan kialakuló modern tár-
sadalomtudományok, részben emberrudományok részéről érte. Ugyanakkor a 1nodern
polirikarudon1ány fejlődése összefügg a modern den1okrácia általános térhódításával is,
így nézőpontja a demokrácia iránti elkötelezettséget nyíltan vallja. Ami az első hatást
illeti, a politikatudomány sok fogalmat kölcsönzött a szociológiáról, a pszichológiáról,
a közgazdaságtanról, a filozófiáról, dc még a teológiáról is. A fogalmak mellett azon-
ban módszereket is átvert a rokon társadalomtudományoktól a polirikarudomány. El-
sősorban nlatematikai és srariszrikai módszerekről van szó, de - különösen az utóbbi
időben - nagyon sok, a közgazdaságtudományban alkalmazott módszert és modellt is
hasznosítanak a politika tudósai és gyakorlati elemzői (politikai elemzők).
A demokrácia mint <íltalánossá vált politikai berendezkedés az elmúlt mintegy két-
száz évben egy sor olyan saj<Ítos fogalmat vezetett be a politikatudományba (képviseleti
vagy közvetett demokrácia, álralános választójog, parlan1enti küszöb, hatalommegosz-
tás, alkotmánybíróság, parlamenti ciklus srb.), amelyek a demokrácia intézményrend-
szeréhez és működéséhez kapcsolódnak. A demokrácia különböző típusainak a leírá-
sához szintén szán1talan fontos fogalmar dolgoztak ki a politológusok: \vestminsreri
1nodell, konszenzusos modell, vezérdemokrácia, népi demokrácia, liberális demokrá-
cia, emberi jogok, polirikai kulrúra, összehasonlító (komparatív) elemzés. A demok-
r~ícia harása a politikarudornányra abban is rerten érherő, ahogy a nem demokratikus
politikai rendszereket tanulmányozza. Ezekben az esetekben a demokratikus beren-
dezkedéshez szokták viszonyítani nlás rendszerek inrézinényeir, politikai dönrésho-
zarali folyainatait és eredményességér. Ilyen módon működött a szovjerológia, avagy
kremlinológia, ami a kommunista rendszerek politikai mozgásait vizsgálta 1991-ig,
a Szovjetunió fölbomlásáig.
A rörténeri megközelírésről összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a politikarudomány
fogalmai a legálral:ínosabb és legrégebbi rársadalomrudományi fogalmak, melyek a po-
litika változásaival együtt válrozrak. Mivel e fogalmak - politika, állam, igazságosság,
törvény stb. - jelentése az idők során sokat válrozorr, tudatos használatuk felrérelezi
a politikai eszn1ék rörrénetének tanulmányozását. Ez részben történészi, részben po-
litikai filozófiai munkát igényel. Aki azonban kizárólag arra keresi a választ, hogy ma
hogyan használjuk ezeket a fogalmakar, annak tanácsosabb az analitikus 1ncgközclírést
választania.
22
1. fejezet - Alapfogalrnak
Az analitikus megközelírés arra keresi a választ, hogy egy adott polirikai fogalom nlit
jelent. Ebben rükröződik az a neopozirivista (az 1920-as évek urán kclerkezerr iskoláról
van szó) felfogás, miszerint a rársadalomrudon1ányok csak akkor válhatnak igazi rudo-
mánnyá, ha a nyelv elcinzéséhez fordulnak. 1\!finden tudományos rércl, megállapíc;_ís
vagy kijelentés nyelvi form~ír ölt, ezért akk:or kerülhetjük el az álrudományos kérdése-
ket, ha minden szó jclentésér megvizsgáljuk, és kiszlírjük a jelentés nélküli fogalmakat.
1-Iasonló módon kell eljárni a mondatok esetében is, hiszen sok olyan rudon1ányosnak
látszó kijelentés van, amely valójában ha1nis. Egy szó vagy fogalom, egy állírás vagy tétel
csak és kizárólag akkor bír jelentéssel, ha azok jelentésér analitikusan megvizsg<íljuk.
Ez gyakorlarilag azt foglalja magában, hogy minden fogalmat és állítást megpróbálunk
visszavezerni empirikus, azaz tapasztalati rartaln1ára.
Ez a niegközelítés nagyon hasznosnak bizonyult a politikarudom~ínyi fogalmak egy
részének az esetében is, mert hozzájárult a fogahnak jelentésének körülharárolásához,
valamint a politikai ismererek sziszren1atikussá tételéhez. Ily módon a polirikarudomány
- a tudás növekedésével - szintén egyre specializálrabb területekre bo1nlik: ahogy az
orvostudomány is sz;Ímos szakterületet foglal nlagában (sebész, bőrgyógyász, urológus,
fogorvos stb.), úgy a polirikarudományon belül is megfigyelhető a szakosodás. Vannak,
akik a politikai intézn1ényekre szakosodnak, esetleg a közpolitikai döntéshozás mecha-
nizmusaira, míg mások a választói magatartás ranulm<Ínyozására, 1neginr mások a poli-
tikai filozófiára. Ennek megfelelően a politikatudomány fogalmai is cgy:..egy ilyen rész-
terület jellemző fogalmai. A csoporrérdek, érdekaggregáció, lobbizás, korporariviz1nus
fogaln1ár például az érdekvédelem politikai tanulmányozói gyakrabban haszn;ílják, 111int
mondjuk a választói magatartás kurarói.
Minden politikatudományi fogalom valós<ígalapja a politika. 1\!1inden olyan fogalo1n,
amely a politika valamely jelenségét nevezi meg, politikai fogalon1nak nevezhető, de
ezek nem 1nindegyike válik egyben polirikatudományi fogalon1má is. A v;.llaszrás szó
például önmagában csak politikai fogalo1n, mely arra a jelenségre ural, hogy egy közös-
ség a politikai vezerőir választás és nen1 öröklődés vagy kijelölés úrján nevezi ki. A vá-
laszGÍs szó csak akkor válik tudományos fogalommá, ha a választás rörvényszerlíségeir
szeretnénk megérteni. Amikor az érdekel bennünket, hogy niiért ezr vagy azt a jclölrer
válaszrorr<ík nleg, amikor azt rudakoljuk, hogy miféle választási eljárások !éreznek, me-
lyiknek milyen következménye van a választás végső kimenetelére, amikor különböző
választási eljárásokat hasonlítunk össze, ald..:or rudományosan járunk el, és a választás
fogalmát tudományos fogaloinként kezeljük.
Ez a különbségtétel elvi fonross~ígú, mert gyal..:ran nehéz egyértelinüvé renni, 1nikor
használjuk a politikai fogalmakat egyszerű hétköznapi, a józan ésszel is belátható 1nó-
don, és mikor rudományos értelemben. Az előbbi értele1nben nlindenki politizál, azaz
politikai fogalmakat szokorr használni, az utóbbi értelemben viszonr csak a politika
tudósa használja a polirik„t fogalmait. Jelen keretek közörr csupán azt a néhány politi-
katudományi fogalmat fogjuk bemutatni, amelyikkel - specializálódástól függedenül
- minden politikával foglalkozónak tisztában kell lennie, s ainelyik rendre fölincrül
a politika alapkérdéseivel kapcsolatban.
23
 Bevezetés a polico!ógiába
2.1.1 A politika fogalma
A politikai jelenségek mindig megelőzik a politikai fogaln1ak kialakulás<Ít és használatuk
elterjedését. A politika a politikatudon1ányi fogaln1ak valóságalapja. Ezért a politika-
tudo111ány legfontosabb fogalma n1aga a politika, n1elynek jelentését akkor ércherjük
n1eg, ha - a valóság teljes tiszteletben tartásával - analitikusan felbontjuk e fügalmar.
l(iindulópontunk az e1nberi természetnek az a von<Ísa, hogy az ember csak közös-
ségben képes az életér fenntartani. Ezért szokták az embert társas vagy államalkotó
lénynek is nevezni. Az en1ber egyszerre többféle közösségnek is a tagja lehet (család,
baráti, munkahelyi, vallási stb.), de a legnagyobb vagy legszélesebb közösség a politikai
közösség, melybe inindenki belecartozik, aki állampolgári jogokkal bír, vagyis a közösség
egyenrangú tagjaként elisn1ert személy. Az állampolg<írs<íg fogalma éppen azért központi
jelentőségű, mert iniközben valaki beletartozhat péld<.íul egy csahídba, egy vallási közös-
ségbe vagy egy r<i.rsadalmi csoportba, ne1n biztos, hogy egyben ragja az adorr politikai
közösségnek is.
Éppen ezért a politika foga!tna feltételezi a közélet és a magánvilág megkülönbözte-
tését. E kettéosztásc fejezi ki a római jogban a közjog és a magánjog n1egkülönbözcetése:
„I(özjog az, amely a római állam ügyeire vonatkozik, mag<ínjog, mely az egyesek javát
célozza." l-Iogy a kettő között hol húzódik a hacárvonal, történeti koronként igen eltérő
képet murar. Az antik és a modern kori rabszolgák például a családfő hatalma alarr áll-
tak, ezért az úr és a szolga közötti viszonyba a közösségnek ne1n (vagy csak minitnálisan)
volr beleszólási joga. A család teh<lr a magánvilághoz tartozik. Ezért nem rckincették
a nőket sem nagyon sokáig a politikai közösség részének. A politika a szabad, ;:íllampol-
gársággal rendelkező (ne111 szolga, nem idegen, nen1 berelepülr) férfiak közös világa volr,
ahol a politikai közösség céljairól és a kívánatos politikai intézményekről döntörrek. Ez
a helyzet - az euro-a1nerikai kultúrkörben - legahíbb a 19. századig jellemző inaradr.
A politikai közösség legfontosabb céljai közé tarrozotc a közhatalom megszervezése,
az álla1n és intéz1nényei közösségi pénzen való fenntartása, a közösség fizikai biztonsá-
gának megőrzése, a rendelkezésre álló javak valamilyen elvi sze1npont alapján történő
rendszeres felosztása és - az emberi élet értelmének és tartalmának tncgválaszolása ré-
vén - a leg1nagasabb közösségi törekvések (1nint például szabadság, igazságosság, tör-
vény stb.) n1egfogaln1az<Ísa és megvalósulásuk elősegírése.
Mivel sokféle nézet alakult ki a fenti célok n1egvalósírásának mikéntjére, a politika
több belső ellentn1ond<ísr vagy feszültséget hordoz 1nagában. Ezeket az ellentn1ondáso-
kat olyan fogalompárokkal szokták kifejezni, n1inr például ,,béke és háború", „természeti
állapot és civil társadalom", „egyén és közösség", „jogok és kötelességek", „dernokrácia
és önkényuralon1".
Attól függően, hogy egy adott korban az en1berek mit cartanak magukról, milyen
célokat tűznek ki maguk elé, hol helyezik el n1agukat a vihígrnindenségben, n1ilyen
magyarázatot adnak az élet eredetére és a halálra, hogyan viszonyulnak a transzcen-
dens vihíghoz, azaz milyen a hit és racionalit<ís viszonya, eltérő 1nódon fogják felol-
dani a fenti ellentmondásokat, mást és n1ásr fognak tekinteni a politikai inréz1nények
céljának. Példaként elég utalni azokra a különbségekre, amelyek az egyes kulrúrtík és
24
2. f'ejezet - Alap/Oga!inak
civilizációk politika-felfogása között mutatkoznak. Van, ahol a vallásos hir és a vallási
cörvények részér képezik a politikai ügyek intézésének (például az iszlám vihígban), míg
n1císhol, példcíul a mára szekularizált európai kultúr,íban a vallás és a politika egy1nástól
különválasztott területei a közéletnek. Aini viszont a fejlettség bizonyos szintjét elérő
valamennyi politikai közösségben közös, az néhány alapintézmény 1neglére és politikai
fogalo1n alkalrnaz<-ÍSa.
Ilyen az álla1n, a hatalo1n, a legiri1nit<Ís és a szuvercnit<Ís.
2.2 A hatalom értelmezése
Minden politika legfontosabb attribútumai közé szokták sorolni az álla1nor és a vele
szorosan összefonódó politikai hatalo111 fogalm~ít. A politikát sokan - még a politika
tudósai is - gyakran a hacalon1ért folytatott harcként <Íbnízolják. Ilyen mcgközelírésben
a politika lényege a hatalorn, legfőbb intézményi megjelenírője pedig az állani, s aki az
államot ellenőrzi, az egyben szuverén, a legfőbb hatalon1 birtokosa is.
A hatalom foga!tnát több európai nyelvben a „possun1" latin szóból képezik (jJolUt'1;
pouvoh), an1ely azt jelenti, hogy bír, valamit képes megtenni. Akinek hatalma van, az
döntésében és cselekvésében nen1 függ n1ások akaratától. A politikai haca!on1 abban
különbözik a hatalom 1nás formáiról (például az atya családja vagy háztartása feletti
hata!tnácól), hogy a politikai hatalon1 nlindig közharalo111, azaz a közös ügyek irányítása
feletti uralomról van szó. Ily módon a hatalom szoros kapcsolatban áll az uralom fogal-
mával. A hatalomnak - csakúgy, mint a többi politikai fogalomnak - nincs egyeden,
úgynevezett szubsztanrív megfügaln1az;.Ísa, ehelyett különböző magyarázó-értelmező
modellek állnak rendelkezésünkre. A n1odern polirikarudon1ányi szakirodalom négy
modellt szokott fölsorolni a hatalom értelmezésére:
1. a hatalon1 voluntarista n1odellje (rákényszerített akarat, hatalom valaki/valami
felett);
2. a hern1eneurikai vagy kon1munikarív niodell (közös jelentésen alapuló együttes
cselekvés);
3. a strukturalista modell (társadalmi struktúrákban keletkező hatalom);
4. a posztmodern modell (a korábbi modellek bírálata).
A hatalom voluntarista modellje az akaratot helyezi előtérbe. E modell képviselői
- a 17. században alkotó TI1on1as Hobbes-tól a mai racionális v<.ílasztás elméletének kép-
viselőiig- a hatalmat olyan erőnek látj<ík, a1nely kér vagy több társadalmi csoport között
hat, s a1nellyel az egyik társadalmi csoport képes befolyást gyakorolni egy n1ásikra, képes
valamilyen cselekvésre - al«ír akarata ellenére is - r<.í.bírni a másikat. Ennek az elkép-
zelésneÍ<: a 1nintája a fizik;íban ismert ok-okozat n1echanikus magyarázat alkahnazása
a politikára: ahogy egy nyugalon1ban lévő tárgy n1indaddig nyugalomban marad, an1íg
egy külső erő 1nozgásra nem készteti, úgy a politikában is A policikai tényező mindaddig
nem tesz semmit, amíg B politikai tényező n1ozg<ísba nem hozza.
25
 Bevezerés a politológiába
1\ niozgisba hozás képességét (ezt az erőt) szokták hatalomnak nevezni. A Inodell
szerint különbséget kell tenni a „hatalon1 valaminek n1cgrétclére" (angolul: polUt'r to)
és a „haralon1 vahinii/valaki fölött" (potuer ove1) esetei között. Az elsőt gyakran „köver-
keznlény haralon1"-nak (011tco11u' pouh'J~ is nevezik, mivel a haralon1 ebben az esetben
azt jeler;ti, hogy valaki képes valan1ilyen köved;:ezn1ényr előidézni. A másodikat pedig
„társadalrni hacalon1"-nak (socia! po1oe1) is szokták nevezni, mivel ebben az esetben va-
lainilyen társadalmi viszonyt feltételezünk kettő vagy több szereplő között. Nyilvánvaló,
hogy a politikában a haralom második jelen rését használjuk. Fontos, hogy a volunta-
rista nlodell képviselői általában az egyénből (szerepléikből, cselekvőkből) indulnak ki,
minden politikai jelenséget az egyének akaratára igyekeznek reduk~ílni, ezért a hatalon1
voluntarista értelmezését a inódszertani individualizn1us alá kell rendelnünk.
A hern1eneurikai modell 1negalkotói abból indulnak ki, hogy minden társadalmi
cselekedet legjellemzéibb vonása a nyelvi kommunikáció. Minden nyelvi megnyilvánulás
szimbolikus és normatív. Ez azt jelenti, hogy a nyelv eleve meghatározott, közös világ-
ba helyezi a társadalmi és politikai cselekvőket. Ez alól a hatalom sem kivétel, hiszen
- ahogy például Hannah Arendt megfogaln1azta - a haralon1 ne1n egyéb, mint „egyez-
rererr cselekvés" (acting in co11cert), vagyis a batalo1n ne1n azonos valamely jelleinzőjével
(például az erőszak alkalmazásának monopolizálásával) vagy valamely intézményével
(például a kormánnyal). A haralom lényege tehát az emberek által elfogadott közös
jelentésen alapuló együttes cselekvés. Így hatalom addig !érezik, amíg az e1nberek egy
megharár~zorr csoportja képes az azonos nyelvi vagy ko1nn1unikációs keretben együtt
cselekednt. Természetesen ez nemcsak a politikai, hanem nlindenfajra hatalomra igaz.
A strukturalista modellt alkalmazó gondolkodók szerint a hatalom a különböző tár-
sadalmi csoportok közti kapcsolatban keletkezik. A marxisták szerint például a hatalom
az egyn1ással szen1benálló társadalmi struktúrák (osztályok) közötti ellentétben keletke-
zik, an1ikor is a gazdasági fölénnyel rendelkezők alávetik a gazdaságilag gyengébbeket,
azaz politikai hatalmat gyakorolnak felettük. Ezr az erőszakkal való fenyegererrségről
a hamis tudat kialakírásáig (propaganda alkal1nazása) terjedő széles eszközrendszerrel
érik el. E felfogás szerint a társadalom jól körülírható struktúrákkal bír, ezért a hatalom
eredetét is e struktúrák megértésén keresztül tudjuk megtalálni.
A posztmodern modell valójában azoknak a felfogásoknak a gylíjrőneve, an1elyek
szerint az eddigi megközelítések haszontalanok. A hatalom - és általában a politika
fogalmainak - értelmezésekor sen1mire se nlegyünk a hagyományos (fenti) megkö-
zelítésekkel. A feministák például azt állírják, hogy minden eddigi hatalom-definíció
a férfiuralom rennészerességéből és megválroztarhatadanságából indul ki. Szerintük
a hatalom társadalmilag, azaz nem természetről fogva konstruált, ezért nem szabad az
eddigi elemzéseket igaznak elfogadni. Michel Foucault úgy vélekedett, hogy a politika
hagyományos fogalmait - beleértve a hatalmat is - dekonstrukciós eljárásnalc kell alá-
vetni, hogy meglássuk tarthatarlanságukar és gyakran ürességüker. Szerinte a hatalom
fogaln1a sem egyéb, mint bizonyos struktúrák és „diskurzusok" által teremtett társadalmi
képződmény, mely csak akkor válik „totalitáriussá", azaz kényszerírővé, hogyha nem
vesszük észre azt, hogy a hatalom meghatározott uralmi forma, melyet a demokrácia
teljessé tételével meg lehet változtatni.
26
2. fejezet - Alapfogaln1ak
2.3 Állam és állampolgárság
A hatalom legfőbb inegrestesítőjének az államot szokták tekinteni. Mai értelmezés sze-
rint az állam a legféibb közhatalmi szervek és testületek összessége, azaz a főhatalom
birtokosa egy adott országban. Ne1n szabad összekeverni az államot a kormánnyal.
A kormány a végrehajtó hatalom csúcsszerve, a mindenkori ~lllam legakrívabb, leg-
mozgékonyabb része. A korm~lny mellett azonban egyéb hatalmi szerveket is találunk,
például a bírói hatalmat vagy a rörvényhozó hatalmat, nem is beszélve a helyi, tehát nem
országos hatáskörű hatalmi intézn1ényekréil, köztük az önkorm~í.nyzarokról.
Hogy az állam 1nilyen végső elveket követve épíri ki az intézményeit, hogy a politikai
közösség különböző részeinek mekkora beleszólást enged a haralon1 gyakorlásába, azaz
hogy a különböző társadalmi csoportolu1ak (osztályoknak) milyen a viszonya - a kö-
zelsége - a legfőbb hatalo1nhoz, az államfonna hivatott kifejezni.
Ennek értelmében például az egyeduralom államformában kifejeződő inegjelenítése
a monarchia, ami persze konnányformájár tekintve lehet demokratikus is. A kormány-
forma ugyanis azt fejezi ki, hogy milyen a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom
viszonya egymáshoz. Nagy-Britannia például alkotmányos monarchia, azaz államfonn~í­
j~í.ban megjelenik a monarchikus, egyeduralmi elem, de az alárendelődik a den1okrarikus
(alkotmányos) hatalomgyakorlás kormányformájánalc, azaz rendszeres ~ilralános válasz-
tásokat tartanak, a hatalmi ~í.gak egymásról függerlenül müködnek, a szabadságjogokat
hagyományos bizrosírékok védelmezik stb. Az álla1nformák - közr~lrsaság, monarchia,
reokrarikus monarchia (Vatikán) srb. - egy-egy ország végső politikai alapelveire ural-
nak, míg a kormányformák - a demokráciákban például a parlamenti vagy az elnöki
rendszerek - a tényleges működés inréz1nényes berendezkedését fejezik ki.
Jelentős értelmezési különbségek figyelhetőek meg abban a tekintetben, hogy mikor-
ról beszélhetünk államról, illetve hogyan magyarázzuk keletkezését. A korai egyiptomi
birodalon1 hatalmi szervezetét, élén a fáraóval és hivatalnoki apparátussal, általában
államnak szokták nevezni, és athéni államról, illetve római államról is sokar olvasha-
tunk . .tvlai értelmezések szerint azonban vannak olyan kutatók, akik szerint a modern
értelemben véve ezek a régi államok nem is voltak államok, mert vagy nem különült el
a közhatalom az uralkodó személyéről, vagy nem épült ki vertikálisan az állam appará-
tusa. Példaként szokt<lk megemlíteni, hogy Athénban - egészen a 19. századig - nem
volt rendőrség, így a politikai döntéseket nem lehetett kikényszeríteni.
A modern állam az újkor kezdetével alakult ki 1nint független, a hatalom aktuális
gyakorlójáról elválasztott közhatalom. A függetlenség mellen követelménnyé vált az
állam állandó működtetéséhez szükséges bürokrácia, melynek hatalma nem a politikán,
hanem a szalcérrelmen alapul. Ennek oka az, hogy bárki gyakorolta is a haraln1at, az adó
beszedésének és elosztásának hatékonysága egyre inkább szakmai kérdéssé vált. Megvál-
tozott az államban megtestesülő hatalom igazolása is, vagyis a legitimáció új értelmet
nyert: a hatalom isteni eredeztetése helyett a népakarat vált fokozatosan a hatalom, így
az állam cselekedeteinek végső megírélőjévé.
Az állam eredetére vonatkozó nézetek kér nagy csoportra oszthatók. Az egyik szerint
az állam eredete a múlt ködébe vész, fokozatosan alakult ki, ezért az állam egyfajta
27
 Bevezetés a politoll>gi;íba
- l. fejezet - Alap/Ogalinak
111isz[ériu111, s ezért egyfajta szentség övezi. Akik ezt a felfogást teszik magukév<Í, azok
gyakran a konzervativizmus vala1ncly irányzatát vallj;:ík. A 1n;:Ísik felfogás szerint az állam
egy szerződés révén kelcrkezctt, a1nikor a politikai közösség ragjai ésszcríí egyezségre
léptek egymással, hogy a rcrn1észcri ;:Íllapot kiszá1nírhatarlan viszonyait 1negszüntetve
kiszámítható élcrfelrérclcker bizrosírsanak maguknak. Az így létrehozott állam ugyan
sokkal erősebb, 1ninr az állan1 b<ínncly ragja, de a szerződés érccl1nébcn az állani el-
lenőrzés alatt áll, és a szerződés tarraln1a bánnikor n1ódosírható. E fClfog;:ísr gyakran
azonosítják a liberalizn1ussal.
Az ~Hla1nról folyó mai viták részben a nemzetállam és a nemzetközi integrációk (pél-
dául Európai Unió) közötti bonyolult kapcsolatrendszerről folynak-kitüntetett helyen
tárgyalva a szuverenit<Ís kérdéseit-, részben pedig az állam intézményes felépítésével,
hatékonyságával, nagyságával és az állami elosztás erkölcsi alapjaival (például 1nikor jár
cl igazságosan az állam?) foglalkoznak.
Amikor az államokat politikatudományi szempontból kategorizáljuk, akkor a kö-
vetkező rípusokar különböztetjük meg: dc1nokrarikus, autokratikus, ror~ílis, funda-
n1entalista.
A demokratikus <íllamok sem egyformák, nagyon sokféle demokratikus intézményi
berendezkedés lehetséges, de - mint nlinimális feltétel -vala1nennyire jellemző a szabad
választások rendszeres időközönkénti nlegrendezésc, a pártok közötti tisztességes verseny
a politikai szabadságjogoldcal rendelkező álla111polgárok szavazataiért. Az autokratikus
államok kategóriájába nagyon sokféle álla111 besorolható, melyek közös vonása, hogy
a hatalom centralizált, gyakran egyszen1élyes vagy oligarchikus vezetés formájában való-
sul meg, és ha vannak is választások, a reális politikai alternatÍv<ik hiányoznak. A rorális
állam nyílt és nyers erőszakon alapuló társadalomszervezési elveket valósír meg, s haraln1i
piramisa csúcsán egyeden sze111ély áll (Führer, Duce, Conducator, Főtitkár), aki hatalmi
monopóliumot alakít ki a gazdaság, a rársadalo1n és a kultúra felett. A fundamentalista
államban a vallási törvénykönyv egyben a polirikai élet törvénykönyve is, azaz vallási
előírásokból vezetik le az állam nlűködésének szabályait.
Az állam mellett az állampolg<írság is a politikai gondolkodás legrégebbi fogalmai
közé tartozik. Az állampolgárság fogalmát kétféle értelemben használhatjuk. Az első
a jogi n1egközelírés, amikor arra kérdezünk rá, hogy egy adott politikai közösségnek ki
lehet a ragja. Törvények szabályozzák az ókortól kezdődően, hogy ki vehet részt a po-
litikai életben; a teljes jogú állampolgár - az ilyen en1berr nevezték szabad embernek
- részt vehetett a népgyűléseken, szavazhatott, alGir kinevezés, akár sorshúzás révén el-
nyert állami tisztségeket viselhetett. Csak a teljes jogú állampolgárok alkották a politikai
közösséget vagy ahogy később nevezték, „a politikai testet" (body po!itic). A politikai
közösség nen1 esett egybe az adott nép egészével, hiszen a nép fogalma magában foglalta
a politikai (állampolgári) jogoldcal nen1 bíró lakosokat is, például a nőker, akik egészen
a 20. századig nem kaprak politikai jogokat, vagy a szolgákat és az idegeneket. Az állam-
polgárság fogalma jogi értelemben ezért mindig különbséget tett a politikai közösséghez
tartozók és a kívülállók között. Ez ma is így van, hiszen minden ~illam törvényekkel
szabályozza, hogy kit és milyen feltételdd,eJ ruház fel állampolgári jogokkal.
28
Az állampolgtírság nlásik jelentése nonnarív megközelírésű. Ebben az cserben olyan
kérdések 1nerülnek fel, hogy „Milyen a jó állan1polgár?"; „Milyen jogai és kötelezettségei
vannak az állampolg~irnak?"; „Politikailag elég akrívak-e a polgárok, hajlandóak-e részt
venni a politikai eseményeken (péld,íul a választásokon)?"; „Milyen a polgárok politikai
mlíveltsége?" Az álla1npolgárság fogalmának ez a 1negközelírése tehát hallgatólagosan
a demokratikus állampolgárt tekinti kiindulópontnak. A norn1arív nlegközelítés arra tö-
rekszik, hogy túl tekintsen a napi gyakorlaton, s azt vizsg<ílja, milyen leher6ségek vannak
a politikailag tudatos és felelősségteljes állampolg<ír nevelésére és a politikai intéz111ények
ezzel összhangban álló fejlesztésére.
2.4 A legitimitás fogalma
A politikai hatalom - paradox módon - cselekvésképtelen, ha nincs megindokolva.
A haralinat azért kell 1negindokolni, igazolni, mert a hatalom mozg<Ísrerénck 111egte-
remréséhez szükség van azok beleegyezésére, cngedeln1ességére, akik felett a hataln1ar
gyakorolják. A hatalmat a rörrénelen1 során mindig is igazolták, 1nég a zsarnokságokban
is hivatkoztak a hatalom valamilyen igazolható forrására. A modern kor előtt, összhang-
ban a világ hierarchikus felépítésén alapuló álratinos világképpel, a hatalmat az en1ber
tapasztalati világán túli erők akaratából vezették le, így 111agától értctődffvolr a hatalom
isteni akarattal való (transzcendens) igazolása. Az újkortól kezdődően a hatalon1 ~ílral<í­
nos igazolását a népakararból (népszuverenitás) vezették le, b~ír megmaradt a hatalo1n
történelmi igazolásának gyakorlata is, péld<iul az európai monarchi<ík cserében. An1i
közös mindkét cserben, az a hatalom erkölcsi alapú igazol<isa. Ez a felfog<Ís a 20. szá-
zadban új szen1ponrral, a ténylegesség szempontjával bővült.
Az új szempont a jogpoziriviz111us területén merült fel 1-:lans I<elsen jogbölcsclő 1nun-
kássága nyomán, aki szerint egy hatalon1 akkor legitim, ha ténylegesen (de facto) létezik.
Ebből következően a legitimitás ne1n egyéb, mint puszta tény, azaz egy állam, aminek
ilyen és ilyen jogrendszere van. Megközelítésében l(e\sen a nemzetközi jogból indult ki,
miszerint egy haralon1 akkor tekinthető legitimnek, ha azt a nemzetközi rend részének
ismerik el. T'crn1észetesen ez nen1 jelenti azt, hogy nem jelenhet nleg új hatalom, s nen1
tarthat igényt legitimitásra, de e felfogás szerint csak aldcor válik azzá, ha előbb tényle-
gessé válik, azaz nlások mint legitim hatalmat elismerik.
Az új legitimitásnak tehát magából a rendszerből kell megszületnie, azaz egy törvény
csak aldcor lesz törvény, ha a rendszer által felhatalmazott szereplők alkotják meg a kér-
déses törvényt. A legirin1ir<is jogpozitivista megközelítését nem kötik erkölcsi nlegfonto-
lások, n1err nem az érdekli, hogy egy hatalom milyen erkölcsi érvcld.::el vu.n :_~i,íl.hn:iszr­
va, hanem az, hogy az adott hatalom legitimitása milyen jogtechnikai eszközök rév~n
született meg, azaz milyen jogi kritériumokra hivadcozhar az adott hatalom. Jó péld<ija
a jogpozitivista legiri1nir<is-rcren1résnck az 1989-1990-es 1nagyarországi rendszerváltás.
Ebben a felfog~isban született meg Max Weber nevezetes hárn1as legiti111ir<Ís-tézisc.
Weber felfogása szerint a haralon1 legiri111itása h~írom forrásra vezethető vissza: tradi-
cionális igaz~lásra, jogi-racionális igazohlsra és kariz111atikus igazolásra. A hatalom mind-
19
 F
Bevezetés a politológi;íba
háron1 formája az engedelmesség különböző forrásán alapul: a tradicionális hatalom
a hosszú időn át fennálló hatalom szentségében való hiten alapul, azon a körülményen,
hogy mivel nagyon régóta meglévő hatalomról van szó, nincs ok azt megváltoztatni;
a jogi-racionális megalapozás a mcglévél törvényekhez való racionális alkalmazkodásra
támaszkodik; a karizmatikus pedig a politikai vezető különleges adottságaiban való bi-
zaln1on alapul.
A demokráciaelmélcrek változásaival függ össze, hogy Niklas Luhmann nyo1nán a le-
girimirásr a mai kutatók egy része a modern társadalom bonyolult viszonyai között bizo-
nyos eljárások (Lt'githnitdt dttrch VeJfohren) eredményének tekinti. Az a felfogás, amelyik
a demokráciát eljárások vagy procedúrák össze.~ségének tekinti, a második világháború
urán jelent 1neg, s a modern demokráciaeltnéletek egyik fontos irányzatát képviseli.
A legitimitás fogalmáról meg kell különböztetni az autoritás avagy tekintély fogalmát.
Noha az élet sokféle területén isn1erünk rekinrélyeker - ezek lehetnek intézmények,
például „a bíróság tekintélye", vagy személyek, például valaki saját szakmáján belüli szak-
tekintélye-, az aurorhásnak a politikában sajátos jelentéstartalma van. Ha a legitimitás
a hatalom igazolása, ald{or a tekintély az a kötőanyag, amelyik a politikai rendszerek
működőképességét biztosítja. Hiába legitim egy- akár demokratikus - hatalom, hiába
hoznak törvényeket, ha az állampolgárok ne1n követik, nem tisztelik a jogszabályokat.
A tekintélyre tehát azért van szükség, hogy az állampolgárok önként engedelmeskedje-
nek a törvényeknek.
Az autoritást avagy tekintélyt, gyakran szembeállítják a szabadság fogalmával,
mondván: a szabadság követelménye összeegyeztethetetlen az alá- és fölérendeltségi
viszonyt feltételező tekintéllyel, hiszen akit tisztelünk, arra fölnézünk, és magunk fölé
helyezzük. Ez a szen1beállítás hamis, mert különbséget kell tenni a szabadság és asza-
badosság közörr.
Tekintély nélkül a szabadság szabadossággá, tehát olyan magatartásformává válik,
amely esetén valaki öntörvényűen él, nem tartja önmagára érvényesnek a rajra kívül-
álló szabályokat, és túlzásba visz valamilyen cselekvést. Ezzel a magatartással - még ha
látszólag és közvetlenül senkinek nem is okoz kárt (például soha sem megy el szavazni)
- rongálja a politikai közösség szövetét, csöld{enti a közösségi bizalmat, 1niáltal az egész
politikai közösség teljesítőképessége is csökken.
A tekintély- amennyiben az alapja legitim hatalom- azáltal is egyben tartja az adorr
közösséget, hogy fel van hatalmazva a szabálykövető magatartás kikényszerítésére, vagyis
szankciókat alkalmazhat a szabálysértőkkel szemben. Tekintély nélkül azonban a hata-
lom könnyen válhat a szervezett, állami erőszak puszta szinonin1ájává. Ezért okoz olykor
fogalmi zavart hatalom és tekintély viszonya. Előfordul, hogy összekeverik a hatalmat
és a tekintélyt: a hatalmat azonosícják az erőszald{al, a rekintélyr pedig a hatalommal.
A fogalmi megkülönböztetés alapján azonban látni kell, hogy ha a hatalom legitim,
és a tekintély mint cement fogja össze a közösséget, al<l{or az erőszak csupán az egyik
lehetséges eszköze a hatalomnak, de se1nmiképpen sem azonos vele.
A polirikarudományi szakirodalomban azonban gyakran használják negatív össze-
függésbe helyezve a rekinrély fogaln1ár. Tekintélyelvű politikai rendszerekről szokás be-
szélni ald{or, ha összefoglaló nevet akarunk alkalmazni a modern zsarnoki rendszerekre.
30
2. fojezet - Alapfogalmak
A tekintélyelvű avagy autoriter rendszerekben a zsarnokok ne1n szoktak törődni azzal,
hogy hatalmuk legiri1n-e vagy sem: felrérlen engedelmességet követelnek 1neg, így fel
sem n1erül az önkéntes engedelrnesség kérdése.
2.5 Szuverenitás
A politika alapfogalmai között sajátos helyet foglal cl a szuverenitás. Manapság a szu-
verenir~í.s fogalma szinte kizárólag kér, a nemzetközi k„1-pcsolarokra vonatkozó szöveg-
környezetben szokott megjelenni. Az. egyik, amikor egy álla1n szuverenitásának külső
(fizikai) megsértéséről van szó (például egy szomszédos állam hadserege gyakorlatozás
közben engedély nélkül átlépi a határt). A másik, amikor nemzetközi szervezetek (pél-
dául ENSZ, IMF) a nemzetközi jog vagy az adott állam által körörr külső szerződések
alapján beleszólnak vagy beavatkoznak az adott ország belügyeibe. Úgy tűnik rehár,
mintha a szuverenitás a nemzetállamhoz kötődő tulajdonság volna, mely a hatalom ki-
zárólagosság~í.r fejezi ki egy adott földrajzi és politikai egységen belül.
A szuverenit~is a hatalom és a tekintély egyesítő fogalma: olyan felségjogot jelent,
amely a legfőbb hatalom gyakorlását fejezi ki. A szuvcrenids addig terjed, ameddig a ha-
ralon1 képes az autoritást fenntartani vagy érvényesíteni. Ezért a szuverenitás nemcsak
a nc1nzerállam sajátja, hanem n1inden olyan politikai közösségé, amely képes a törvényes
rend fenntartására. Azért képes a rendet fenntartani, mert hatalma van, és az autoritás
révén el is tudja fogadtatni a hatalmát. A szuverenitás azt fejezi ki, hogy kinek van joga
meghozni a végső döntéseket az adott politikai közösségben. A hatalom és a szuverenitás
tehát nem feltétlenül esik egybe. Előfordulhat például, hogy a hatalom gyakorlója egy
diktátor, de a szuverenitás mégis a népé vagy mondjuk az őr kinevező királyé.
A szuverenitás politikaelméleti összegzését először Jean Bodin fogalinazra n1eg „Az
államról" című művében (1576). Ebben a szuverenirásr így har~í.rozta n1eg: „A szuve-
renitás egy állam állandó és abszolút hatalma: a latinok u1aiestrts11ak, a görögök akrá
e/„z11sziá11a/, (legfőbb hatalom), /úiriosz 11r/,hó111iak (teljhatalmú törvényes bíráskodás)
és kitriosz politihnanak (törvényes államkormányzar), az olaszok signoriánah (hatalom,
uralorn) nevezték; az utóbbi szór használják magánszemélyekre és azokra is, akik egy
állam minden közügyér irányírják; a héberek tou1éd sébet (közösség jogara) névvel illetik,
azaz a parancsolás legfőbb hatalmának nevezik."
A szuverenitás tehát a legfőbb hatalmat jelenti (első vonás); egy jogi-politikai hie-
rarchiában mindig övé a végső dön rés (1násodik vonás); ez a hatalom ~í.lralános, kiterjed
n1inden cselekedetre, amely az adott politikai közösségen belül történik (harn1adik vo-
nás); végül ez a hatalom öntörvényű vagy autonóm, azaz a szuverén (a legfőbb hatalom)
függerlen minden 1nás - külső vagy belső - hatalmi közegről (negyedik vonás). Ily
módon a szuverenir~í.s inindig a hatalom legvégső és legmagasabb mozzanatára ural.
Minden politikai berendezkedésnek megvan a legmagasabb hatalma. A modern de-
mokráciákban ez a nép (népszuverenitás), a klasszikus monarchiákban a király (gyakran
az isteni törvényre uralva: a király egyszemélyi hatalma végső soron az Istenről szárma-
31
Bevezetés a politológiába
zik). Ebből következik, hogy a szuverenitás nein kötődik et,'}'eden állan1forrnához sem,
illetve nc1n e67edül a ne1nzecó.llan1 sajátja. Valójában h<íro1n kérdést kell feltenni, ha
egy adott helyzetben n1eg akarjuk határozni, hogy ki a szuverén, kit illet a szuvereniGÍs.
Ezek a kérdések a következők: 1. l\![ilycn az állan1forn1a? 2. ICi gyakorolja a hataln1at?
3. !Cinek kellene a hacalinat gyakorolnia? A2 első kér kérdés leíró, a harmadik nonnatív.
AIGírn1ilyen választ is kapunk, ki fog rajzolódni, hogy kinek van ellenőrzési joga egy
adorr politikai közösség ügyei fele[(, illetve hogy végső .soron n1iből eredeztetik a törvé-
nyes rendet (például a tern1észeti törvényekből, az crnberek közötti 1negállapod;ísból,
a történeti jogból stb.). A szuverenitás kérdése ezért végső soron a rend tennészerének
a kérdése: mi és hogyan garantálja a politikai rendet? An1iÓta a den1okráchít tekintik
a viszonylag legjobb politikai berendezkedésnek, azóta a szuverenitás elvi kérdése foko-
zatosan háttérbe szorult, n1ivel a den1okrd.cia a népszuverenitáson alapul.
A polirikaelméletben megkülönböztetjük valamely állam külső és belső szuvereni-
tását. Gyakorlatilag egyeden állam sem élvez teljes külső és belső szuverenitást. l\1in-
den álla1n kör nc1nzetközi szerződéseket, melyek így vagy úgy, de korhítozzák az adott
államok külső szuverenitását. Bizonyos esetekben ebböl ne1nzetközi viták is szoktak
keletkezni. Erre példa n1ondjuk Magyarország és Szlovákia vitája a Bős-Nagyn1arosi
vízlépcső vagy éppen a 1nagyar kedvezn1ényrörvény kapcsán. Ami pedig a belső szuvere-
nitás kori<Ítozáscír illeti, a demokrácia fundan1entun1ai közé tartozó en1beri jogok vagy az
állam területén elő kisebbségek jogai szintén korlátozzák az adott ::Ülam szuverenitását.
A szuverenitás legsúlyosabb kérdései aldcor merülnek fel, a1nikor egy állam területi
integritása kérdőjeleződig n1cg. Ha például egy állam valamely területi-etnikai egysége
úgy dönt, hogy autonó1nhír követel vagy ki akar válni az adott nemzerállamból, aldcor
az ezzel járó politikai konfliktusok olyan súlyos kövctkezn1ényekkel is járhatnak, hogy
könnyen h::íborúba torkollhat az ilyen helyzet. Ebből is érzékelhető, hogy a szuverenir<Ís
kérdése hagyományosan a politikai élet egyik legérzékenyebb pontja.
A politika alapfogalmai a politikai élet legfontosabb jelenségeit önrik racionális for-
mába. A politikáról lehet az érzelmek vagy a józan ész, de akár a teológia (a kinyilat-
koztatott vallás) alapján is beszélni. A polirikarudo1nány azonban - mivel rudon1ány
kíván lenni, s nem pedig politikai akarat vagy indulat, esetleg világnézet kifejezője- csak
a racionalitás nyelvén és fogalmaival kíván szólni. Ennek n1egfClelöen ez a kötet sem
a politika formálását szolgálja, hancrn annak rnegérrésér. A megértés maga is cselekvés,
ennyiben reh<ít szoros kapcsolatban ;_íll tárgyával, a politikával. Míg azonban az előbbi
alapja 1nindenkor a racionalir<Ís, addig az utóbbi csak jó esetben szán1Ít racionális cse-
lekvésnek.
Ajánlott irodalom
BoGDANOR, Vernon (szerk.): ]Jofiti!utt11rlon1d11J 1i Encil:lopédia. Osiris f(iadó, Budapest, 200 l.
HA\VKES\VORTH, Mary: A politika lé11)'eges definíciói. ln: l(ov<Ícs László I1nre {szerk.): Polito-
lógiai szöveggyűjtemény. JA"fEPress, Szeged, 1995.
Politil~rti jilozófid!.: e11cildopédir[ja. l(ossurh l(iadó, Budapest, 2003.
32
3. FEJEZET
Politikai ideológiruk5
3.1 Ideológia, vallás és tudomány
Az ideológi<1 fogalinára nincs egyeden „üdvi.izícő" definíció, a szakirodalom az ideológia
sz<-Ín1os n1cgközelírésér isn1eri. Az egyik lcgelfogadonabb I\1artin Seliger n1egharározcísa,
1nely szerint az ideológia az e.'izrnék olyan rendszere, an1elyer arra használnak, hogy
beinutassák, elmagyar;Ízz<ík és igazolják egy szervezett t;Írsadaln1i cselekvés céljait és
eszközeit, fliggerlenül arról, hogy ez a cselekvés az adott r<Írsadalrni rend niegélrzésére,
n1ódosítására, felforgatás·S.ra vagy újraépítésére irányul. I\1a_x Skidmore szerint a politikai
ideológia olyan tudásforn1a, an1ely ko111plex csz1néker Út,1)' egyszen'.ÍsÍt le, hogy cselek-
vésre ösztönözzön bizonyos polirikai célok elérésére.
A politikai ideológitít eszerinc az különbözteti nieg a politikacln1élertől vagy a politi-
kai filozófi<ítól, hot,'}' célja a társadal1ni cselekvésre öszcönzés. A tudomány célja a e<Írsa-
clalnli megisn1erés elősegítése, anü öncél. Az ideológiának is van 1ncgismerő funkciója,
a1ncnnyibcn követője elsajúrít egy saj<Ítos világLírúsr, és azon keresztül „is1neri meg"
a világot, dc ez a n1egisn1erés sohasen1 ön1nagáért való, hanem politikai célokat szolgál.
Egy ideológia megítélésénél nen1 az a kérdés, hogy az <íllírások n1ennyire igazak vagy
han1isak, hanen1 hogy r<Írsadaln1ilag 1nennyire hatékonyak. Az a kérdés, hob1)' kik és
111ennyien fogadj<ík cl, hajlan1osak követni s a policikai cselekvés vczérfona!<íul elismer-
ni. Nyilvánvaló, hogy et,1)' eszn1e akkor rahíl követőkre, ha „van benne valanli igazs<íg",
inert a saját nlaguk által is han1isnak tekintett nézeteket az en1berek nc1n tárnogatnák,
ne1n fogadnák el. Az igazs<Íg azonban nen1 rnindig és nen1 felrérlcnül egy és oszthatat-
lan. A polirik<íban e!lenrétes rársadalini érdekek és értékrendszerek 1nűködnek, s ami
igazstígosnak rlinik a politikai közösség bizonyos csoportjai szán1<Íra, azt igazságcalannak
tarrhatjtík ugyanazon közösség mcís csoportjai.
Egyeden ideológia sen1 lehet teljességgel igaz a szó tudo1n<Ínyos értelinében, dc nen1
lehet reljesen han1is sen1. Mivel az ideológia eszmék és értékek rendszere, fontos, hnt,ry
ezeket az es1.n1éket és értékeket n1ilycn 1nódon 1nutatjcík be, s 111ekkora vonzással bírnak.
Ez rennészetesen változhat, s a történelemben sokszor előfordult m;Ír, hogy egy időszak
elteltével a korábban igaznak gondolt ideológiát iin1nár tévesnek, követésre érden1telen-
1\ fejezel <l Gallai Sándor és ·rörök G;íbor ;íltal szerkeszcert Politika t:s polirikatudo11uí11y e, 1nunka
(Au!a Kiadó, Budapesc, 200.~.) hacodik, Bozóki András álca! írt, .,Politi/.:ai ideulógidk" e. fejeze-
tének szerkeszcett és rövidícen voílcozata. A .~zöveg az idézett inunka J 00. és 126. oldala között
tal:ílható részek v;ílrozarlan, szövegaznnos ut<inközlésén alapul. Ezen belül azonb<lll a ,,!(011:::;er1111-
th1i:::;11u1s" alpontot Egedy Gergely írta. (A Szerk.)
33
 Beveze[és a politológhíba
nek rarrott~ík. Az ideológiák körében is vannak „divatok", s az el1núlr fél évszázadban
a do1nináns ideológiák tíz-tizenöt évenként változtak.
Az igaz-hamis ellentéthez hasonlóan 1ncrül fel egy ideológia következetességének
vagy következedenségének kérdése. Az ideológi~ík abban különböznek J vallásról, hogy
a társadalmi világra racionális 1nagyarázatot kívánnak adni. Egy ideológia elfogadása
sokszor szin1pácia, neveltetés, értékrend vagy racionális kalkuláción alapuló érdekfel-
is1nerés eredménye, de ez nen1 hasonlítható a vallási megtérés, n1egvilágosod;ís transz-
cendens élményéhez. Egy ideológia követői érvelni szoktak igazuk nlellett, s érveiket e
vihígra, egy adott t~írsadalomra, de legahíbbis az emberiség földi létére vonatkoztatják.
Igényt tartanak arra, hogy érvelésük logikus, koherens legyen, vagy legalábbis ;:innak
látsszék. Mégse1n feltétlenül igaz az a feltételezés, hogy nlinél koherensebb egy ideológia,
annál jobb. Sokszor éppen az ellenkezője talál követőkre. Túlságosan koherens esz1nék
rövid távon leszükíthetik az esz1ne követőinek tábor;ít, bár azok tudatosságát magas
fokúra fejleszthetik, an1i hosszabb távon megtérülhet.
A koherencia nemcsak az ideológia belső szerkezetében, hanen1 annak fő üzenete
és politikai tálalásának módja között is előállítható. Nen1csak a verbális összetevők,
hane1n a verbális elemek és vizu;ílis szin1bólumok viszony;:i is racionaliz<ílharó. Nem
elég, ha az ideológia koherens, ennél fontosabb, hogy hiteles legyen, s hiteléről képes
legyen a választási kampány során meggyőzni a választók minél szélesebb tömegeit. Ez
a kérdés azonban már <Ítvezet a politikai im;izs, a politikai arculatformáhís vagy- régebbi
kifejezéssel - a politikai propaganda világcíba.
A politika és az arcularform<íhí.s között hasonló a viszony, 1nint az eladni kívánt áru és
a csomagolás között. Az ideológia- mint a közjóról és a megvalósítandó célról alkotott
eszmék rendszere- ebben az összefüggésben a politika eszn1ei részér, elvi alapját alkarja.
Azt a tartalmat, a1nihez képest az arculattervezés - noha hordozh;:ir eszmei üzenetet -
csupán a politikai marketing egyik hatásos technológiája. Egy jó arculattervező elvileg
bármilyen pártnak tervezhet arculatot, s ugyanez vonatkozik a propagandistára is. Egy jó
ideológus azonban nen1 képviselhet egy időben bármilyen ideológüí.t, csak azt az egyet,
amelynek igaz<íról, hasznáról és hatásáról valóban meg van győződve. I-Ia egy ideológus
túl gyala·an váltogatja nézeteit, hiteltelenné, „hamis prófétává" válik, akit egy idő urán
m<Ír nen1 fognak követni. Az ideológiát ugyanis nemcsak az akru~ílis siker, hanem a tar-
tós, 1negbízható fenn1naradás is igazolja, mert ez azt jelenti, hogy hitele van.
Noha az ideológia és a vallás fogalmai természetesen különböznek egymásról, abban
mégis mutatkozik bennük hasonlós<Íg, hogy egy adott ideológia követői - racionális
meggyőződésükön túl - általában valóban hisznek abban, hogy az általuk képviselt és
hirdetett eszme a lehető legjobb úrmuratás az ;:idotr közösség szcín1ára. B<ir az ideológia
a racionális meggyőzésre épül, nem tekinthet el arról, hogy a politikát érzelmek és szen-
vedélyek is befolyásolják, rehár késznek kell lennie arra, hogy a politik;:ii folyan1atolua
a maguk teljességében reflektálhasson.
Az ideológi;:i tehát komplex jelenség: bizonyos pontokon a tudományos megisme-
réssel, a koherens világnézettel és a racionális nieggyőzéssel, máskor a vallással, a hittel,
a propagandával, az imázzsal, a mírosszal és az utópiával mutat hasonlóságot, holott
34
3. fejezet - Politikai ideológiák
egyikkel sen1 azonos. Minden ideológi<ínak van bizonyos dog111atikája, de az ideológia
nlégsem dogma, aminek örökérvényűnek szánt előírásait niindenkor követni kellene.
Nincs például egyetlen liberalizmus, konzervativizmus vagy .szocializmus, és ez a töb-
bi ideológiára is érvényes. Libera!izmusok, konzervariviz1nusok, szocializmusok stb.
vannak, melyek részei az adott, széles értelemben vert ideológiai áraml;:irnak, dc azon
belül sokszor egymással is éles vitában állnak. Ilyen például a libertáriusok és szociálli-
berálisok vitája a liberális hagyo1nány „helyes" értelmezéséről, avagy ilyenek a hagyo-
mányos konzervatívok és piacpárti neokonzervatívok, illetve a forradal1ni szocialisták
és szociáldemokraták vitái, melyek szintén egy adott politikai tradíción belüli elrérél
álláspontokat fejeznek ki.
Hab.ír az ideológia fogalma sokféle értelemben használatos, elsődleges jelentése po-
litikai jelleglí. Minden ideológia rendelkezik egyfajta en1berképpel, magyarázatot kínál
múltra és jelenre, és olyan jövőképet igyekszik felrajzolni, a111clyvonzó, és behítható időn
belül elérhető. Minden ideológia eszközrendszert is igyekszik biztosítani az elérni kívánt
célhoz. Arra törekszik, hogy a társadalom nlinél szélesebb rétegeire hasson, s egyúttal
motiválja is őket az ideológia politikai érvényesülésének támogatására.
3.2 Az ideológia fogalmának jelentésváltozásai
A francia Anroine Dcsturr de Tracy volt az első, aki ;:iz ideológia fogaln1<Ít h;:isználta egy
1796 áprilisában rarrorr clőadás<íban. A görög „idea" és „logosz" kifejezésekből összeál-
lított fogalon1 tőle származik. De Tracy az ipari és polg~íri forradalo1nmal kifejlődőben
lévő „új tudon1ányr" akarta vizsgálni és rendszerezni, s arra törekedett, hogy 1ncgalkos-
sa „az eszmék tudományát", az ideológiát. Úgy vélte, a tudomány csak a babonákon,
idolokon és előítéleteken alapuló téves nézetek kiküszöbölésével fejlődhet tovább. De
Tracy szerint csak ;:iz előítélet-mentes és megfigyeléseken nyugvó tudomány - vagyis
az ideológia - lehet az oktatás és a morális rend alapja. A felvilágosodás több gondol-
kodójához hasonlóan ő is úgy gondolta, hogy az ész forradalma, a tudás niegszerzése
a boldogság legfőbb forrása. Holbach-hoz, Helvétiushoz és Rousseau-hoz h;:isonlóan
úgy vélekeden, hogy a felvilágosodáshoz és végső soron a boldogsághoz az oktatáson és
nevelésen keresztül juthatunk el.
E tudományos n1egközelíréssel szemben Bonaparte Napoleon használta először az
ideológia fogalmát negatív, pejoratív értelemben. Noha kezdetben maga is büszke volt
arra, hogy a de Tracy köré csoportosuló „ideológusok" közé tartozott, később átlátta,
hogy hatalmi ambícióiban korlátozzák az észre, társadalmi és morális elvekre, tudo-
mányra hivatkozó ideológusok. Napoleon szerint az ideológusok veszélyes álmodozók,
akik azt hiszik, hogy megszabadíchatjál~ az embereket illúzióiktól, niiközben a boldogság
. forrása nem a megismerés, hanem legalább annyira az illúzió és a hozzájuk kapcsolódó
szenvedély és érzelem. Napoleon ezzel rehabilitálta a niisztikumot, a politikai szenve-
délyeket, a keresztény vallást, a tekintélyelvűséget. Az „ideológusokat" azért rarrotra
veszélyesnek, mert azok - ;:iz észre és politikai elveikre hivatkozva - niindig harcban
35

Bevezetés a politnlógi<íba
állcak a fennálló hacalo1nmal. l-Iajla111os volt az „ideológusokac" felelőssé ccnni saj~ír
politikai vercségciérr.
Az ideológia fogal1na I(arl lvfarx több 1nüvében kulcskaregóriakénc szerepelc, s ennek
köszönheti is1ncrrségér és elterjedtségét. Marx szerint az ideológia elválaszthatatlan arról
az adorc t<Írsadaln1i csoportról, an1elyik hirdeti. Úgy vélte, hogy a társadalomnak vannak
alapviszonyai és fclépínnényi viszonyai, s e kettő viszony~íban a r<Írsadal111i újratermelés
marcri~ílis fonnáit összegző alapviszonyok elsődlegesek a fClépítn1énnyel szen1ben. S
niivel az ideológia a felépítmény része, a kapitalista t<Írsadalo1n don1ináns ideológiái
niindcnkor a tőkések és a hozzájuk kapcsolódó uralkodó csoportok- a burzsoázia mint
uralkodó osztály- érdekeit fejezik ki. Az ideológia célja Marx szerint éppen a valóságos
társadaln1i és politikai viszonyok elfedése: egyrészt annak a ténynek az elködösítése,
hogy a burzsoá oszrályt~Írsadalomban antagonisztikus ellentétek vannak, 1násrészt a tő­
kés oszr<íly uraln1ának legiti111álcisa.
Marx szerint a kapitalista rendszer önn1aga sírásója lesz azáltal, hab')' kitermeli saj<Ít
ellenzékét, a proletariátust. Ivlinden addigi társadaln1i rendszer az osztályharcra épült,
de lvfarx szerint a kapitaliz1nus az utolsó osztályt~Írsadalon1 a törrénele1nben. A prole-
tariátus ugyanis nézete szerint nc111 egyszerüen egy ellen ideológia hordozója, hanem az
általános e1nbcri érdekek eszmei kifejezője: olyan rársadalon1é, an1elyben 111indenkinek
jobb lesz. Marx szerint a proletariátus győzelme esetén ne111csak az egyik osztály győz­
ne a másik fölött, hane1n az egyenlő szabads~íg eszn1éjét elfogadó einberiség győzne az
oszr<ílyharcra épülő, elavult oszrálytársadalo111 fölött. Ennek megvalósírása érdekében
le kell leplezni az uralkodó osztály ideológiáját, a1ni a t<Írsadalom rúlnyon1ó többsége
sz;ín1;:Íra egyszen'.íen hamis rudat.
Ezzel szc1nben a proletariátus eszn1éje Marx szerint nen1 ideológia (így nem is lehet
haniis rudat), hanem egyszerre tudományos és forradalmi nézetrendszer, mely- a tár-
sadalmi újratermelés fennálló rendjével szcn1bcn - nem néhány rársadalini csoport
érdekeit, hane111 hosszú távon az egész társadalon1 érdekét fejezi ki. Ivlíg tehát dc Tracy
számára az ideológia pozirív és progresszív, egyszerre 1naterialista és mor1ílis kategória
volt, addig Marx sz;_Í111ára az ideológia a valós;:ígot torzult 111ódon kifejező, csoportérde-
ket tükröz{), idealista karegóri<ívá vált.
A második világháborút követő időszakban a f.1sizmus sokkja, a háború t.ílral okozott
ernberveszteség és Európa részleges lerombolása új 1negvihígírásba helyezte az ideológiák
1negírélésér. A kommunista Szovjetunióval sze111ben gyorsan kialakuló hidegháború,
az atomháború réme, vala1nint a megszilárduló nyugati de1nokráciákban meginduló
nagymérvű gazdasági növekedés rnind azt a képzetet erősítette a ré1nával foglalkozó
kutatókban, hogy eljött az ideológiák konínak vége. Az ötvenes években és a hatvanas
évek első felében a nyugati rcírsadaln1akban úgy tűnt, hogy a prosperáló, jóléti kapitalista
rendszernek nincs alrernarívája: an1ir helyette el lehetett képzelni, a háború és a kon1-
munista világ, az lényegesen rosszabb volt nála.
Ebben a helyzetben az ideológiát rendkívül negarívan írélték meg, s úgy tekintettek
rá, 1ninr an1i szenvedélyeket, érzeln1eket, indulatokat, sör olykor brutalitást v<ílt ki az
emberekből, ahelyett, hogy azok a józan észnek, racionálisan érrhetil, saját, jól felfo-
gott érdckeilu1ck cngedeln1eskednénck. Az ideológiát tették felelőssé a totalitarizmusok
36
3. fejezet - Politikai ideo!iigi<ík
kialakuLísáérr. A korszak szerzői - n1inr például az amerikai Ed\vard Shils - azt hang-
súlyozták, hogy az ideológia árfügó, 1nindenre kiterjedő, szentséget pótolni igyekvő,
cvihígi dolgokat szakralizáló, fegyclrr1ezecr követ6it teljesen árfonn<ílni képes, koherens
cszinerendszcr. Az új pozitivizmus szellc111ében az ideológi<íra n1int valarni clavulr, ám
veszélyes vírusra tekintettek, mely rr1cgn1érgezi az embereket, s agresszivit;:Ísra, csoporton
belüli alávetettségre és a széles r<Írsadalini konszenzuson nyugvó domin;:Íns értékoricn-
t<Íciókkal való szakít;:Ísra ösztönzi öker. Úgy vélték, hogy az anyagi jólét növekedésével
és a társadaln1ak nioderniz<iciój;:íval párhuzamosan eltűnnek az ideológiúk, mert a konf-
liktusoknak nem lesz többé 111ateriális alapjuk, s így racionálisan, szenvedélymentes
vit<íkban rendezhetdek lesznek.
A hatvanas évek közepére kiderült, hogy az „ideológia vége" gondolata 1naga is ideo-
lógia volt: a szakértői, pragn1atikus modernizáció és a status quo ideologikus igazolása.
Ezzel a felfogással először az an1crikai polg;irjogi 1nozgalomban, niajd később, a hatvanas
évek közepéről az An1erik:íban és Európában egyaránt fellobbanó, sokféle ciran1latot
árfügó újbaloldali rnozgalmakban helyezkedtek szen1be. Hirtelen ismét testet öltött
az ideológia - ezúttal azonban a fennálló rendszer „ellen-ideológiájaként". A hatvanas
években lezajlott életforma-fürradalom - ami politikai fürradalomnak indult, ám végül
„csak" az életminőség társadalini forradalmát jelentette - rnegjeleníreni és integrálni
akarta mindazokat a tiltakozó csoportokat és eszméiket, melyek niindaddig kiszorultak
a 1neghatározó politikai közbeszédből. A hatvanas évek végének és het\renes évek ele-
jének ifjúsági és diálunozgaln1ai élesen problcmatizálrák a n6k, a feketék és a szexuális
kisebbségek hátr<Ínyos helyzetét, a harn1adik világban élők kiszolgáltatotts~ígár, valamint
az ipari td.rsadalmak környezcr-szennyezéséből kialakuló új veszélyeket.
3.3 A politikai ideológiák típusai
3.3.1 Jobb- és baloldaliság
A baloldal-jobboldal fogalmai a francia forradalom óra vannak jelen a politikai gon-
dolkodásban. Akkoriban a forradalom hívei ülrek a francia parlamentben a baloldalon,
a 1nonarchia hívei pedig a jobboldalon. Ezért a baloldaliakat tekintették „haladóknak",
a jobboldaliakat pedig „maradóknak"; az előbbiek mindcn~Íron változtatni akartak, az
utóbbiak pedig ellenezték a "ílrozrarásokar. A baloldaliság és jobboldaliság fogalmait
legink<íbb viszonykatcgóriákként írhatjuk le, mert konkrét tartalmuk változhat ugyan,
de a politikai aréna szereplői még mindig szívesen címkézik meg egyrn<ÍSt e fogalmakkal.
A baloldaliság és jobboldaliság fogalmai azonban 1négsem relarivizálharók a végtelensé-
gig, mert vannak egymásról eltérő sajátosságaik.
Álrahíban a baloldalt a t<Írsadalmi et,')1 enlőség eszn1éje, a haladásba vetett hit és a tár-
sadalmi viszonyokba való beavarkoz<Ís igénye jellernzi, míg a jobboldal a lassú, szer-
ves v<ílrozás, a hagyo1nányok és a tekintély tiszteletéből indul ki. A baloldal 111ögött
álrahíban többnyire természetjogi-racionalista, a jobboldal niögött általában történeti
vagy vallási alapon nyugvó társadalom-felfogás áll. Demokráciákban a baloldalt inkább
37
 Bevezetés a politológiába
az állam gazdasági beavatkozásának fenntartása vagy növelése, a jobboldalt pedig
az á:llan1 gazdasági szerepvállalásának csökkentése jellen1zi. Demokrarikus rendszerek-
ben a baloldal programja hagyományosan a jóléd államra épír, 111ely biztosírja a ver-
senyben len1aradottak c1nberhez méltó élerfelrételeir. A jobboldal progran1ja viszont
a szabad piacra, a szabadabb versenyre összpontosít, s elfogadja a nagyobb társadalmi
különbségeket.
Minden eszme jclcnrkezhet mérsékelt vagy szélsőséges fonnában. A szélsőséges, an-
tidemokratikus baloldal ideológiai elkötelezettség alapján történő diszkrin1inációvá,
a szélsőséges jobboldal pedig faji, vallási vagy nemzeti-etnikai alapú diszkri111inációvá
torzul. Jobboldali diktatúrákban a szülerés, a rang, a ne1nzethez vagy fajhoz, illetve az
álla1np~Írrhoz tartozás adhat elöjogokar, míg a baloldali diktatúrákban ezeket az előjo­
gokat elsősorban a vezető kommunista párthoz tarrozás, illetve a hozz<Í való felréden
hűség biztosíthatja.
A baloldaliság-jobboldaliság tehát nem helyezhető el egyeden skálán, inkább egy
koordináta-rendszerbe illeszthető, melynek egyik dimenziója kulturális {„haladás" vs.
„hagyomány"), a másik pedig gazdasági („állami beavatkozás" vs. „1ninimális ~íllam").
Mivel viszonyfogalmakról van szó, rarral1nuk történetileg válrozik, sőt adott pillanatban
mást jelenthet mondjuk Nyugat-Európában és Kelet-Európában. Ebből következően
akadnak, akik megkérdőjelezik a bal-jobb különbségtétel érrelmér. lvlivel azonban a po-
litika szereplői és a politikára figyelő közönség a bal-jobb dichotómiát folyamatosan
(bár változó tartalommal) használja, nincs okunk azt hinni, hogy ezek a viszonykarcgóri-
ák a jövőben eltűnnének. A következőkben az egyes legfontosabb polirikai ideológiákat
tekintjük át röviden.
33.2 Liberalizmus
A liberalizmus közkeletűen a szabadság esz1néje, s azért harcol, hogy az emberek sza-
bads~ígát ne korlátozza nemük, koruk, bőrszínük, fajtájuk, illetve 1nindazon különbsé-
gek, n1elyek akár veleszületettek, akár a magánélet területére tartoznak. A liberalizmus
- a törvény előtti egyenlőség gondolatával - e szabads<.i.got mindenkinek egyenlően
igyekszik garantálni annak érdekében, hogy a szabadság ne csak az arisztokraták ki-
váltsága, hane111 n1indenki esélye, egyenlő en1beri méltóságából következő joga legyen.
A liberalizmus tehát a jogilag egyenlő szabadság gondolatával a szabadság és egyenlőség
eszméjének összeegyeztetésére tesz kísérletet.
A liberalizmus mint polirik.ai eszme a 18. században jelentkezett először, habár n1aga
a kifejezés 1n~í.s összefüggésekben (például mint liberal eclucatio11, illetve n1int a toleran-
cia, a haladás és az individualizmus filozófiailag közös nevezője) korábban is felbukkant
1nár, különösen az angol John Locke és a francia Montesquieu írásaiban. A liberaliz-
musnak nincs egyeden doktrínája, egymással is versengő, vitában álló szellemi áram-
latokból áll. A liberalizmus történetileg a piacgazdaság, a kapitalizmus kialakulásához,
a magántulajdon jogi elismeréséhez, valamint különböző (brit és kontinentális) szellemi
áramlatokhoz kötődik. Ez ucóbbialc mindenekelőtt az emberi és polgári jogokat, va-
38
3. fejezet- Politikai ideolt'igi<ík
!amint a feudalizmus rendi béklyóiból megszabaduló, felemelkedő pnlgári oszdly új
eszn1éit voltak hivatottak kifejezni.
Az amerikai és a francia forradalo1n urán a liberalizn1us szorosan kapcsolódott az
en1beri jogok katalógusával szorosan összefüggő alkot111::inyosság (konstitucionalizmus)
gondolatához. Ebben egyebek közörr olyan elvek nyertek kifejezést, 1nint az egyéni
' a [(OZszrera
sza1Ja cl sag, •· r' es ' a n1agansz1era
' C' szerva
' 'J asztasa,
' a szcrzo"cl•cs sza bacl sagana
' ' J( eJve,
a korlátozott kormányzat, a fékek és ellensúlyok rendszere, a népszuverenitás, a renné-
szerjogok és a konszenzus elve. E korai liberalizmus legfontosabb képviselői közörr volr
péld;iul a francia Voltaire, Consrant és Condorcet, az angol ]Ün1 Paine, a skót David
Hume és Ada111 Feruuson, vala1nint az a111erikai 1homas JeHCrson és James Madison.
"
A 19. század legnagyobb részében a klasszikus liberalizmus hagyománya volt ural-
kodó, melynek alapelvei között szerepelt a szabad piac 111egfelelő müködésébe vetett
n1eggyőződés. Adam Smirh, David Ricardo és a 1nanchesteri iskola képviselői szán1ára
az álla111 által minél kevésbé korhítozott, a szerződési szabadság elvén alapuló szabad
piac volr a társadalmi koordin<Íció és a javak újraeloszrás~Ínak legjobb formája. A pia-
con jogilag mindenkinek egyenlő lehcrősége van a versenyben részt vennie, s amennyi-
ben különbségek alakulnak ki a szereplők között - egyesek meggazdagodnak, mások
nen1 -, azt kizárólag saj<.Ít ügyességüknek, rátern1ettségüknek, illetve szerencséjüknek
köszönhetik. A klasszikus liberalizmus képviselői olyan korban és országokban éltek,
ahol a vállalkozásoknak nem voltak földrajzi akadályai (az Egyesült Államok nyugati
terjeszkedése, illetve Nagy-Britannia gyarmatbirodalon1má vál~ísa idején), s nem voltak
olyan e<Írsadalmi tényezők (n1unkás1nozgaln1ak, szakszervezetek, erős állam stb.), ame-
ly~k a piac hatékon); és felszabadító müködésébe vetett hitet megkérdőjelezték volna.
A klasszikus liberaliz1nus a negatív szabadság esz111éjét képviselte, aini a valamitől
(legtöbbször állami beavatkozásról) való szabadságot jelentette, és tudatosan elkerülte
annak meghatározását, hogy a szabadság mire való. A ncgadv szabadság hívei úgy ér-
veltek, hogy a szabads<Íg fogalmának pozirív, rartaln1i meghar~írozása 1nagát a szabadság
elvét sértené. Úgy vélték, az en1ber éppen akkor szabad, ha senki nc1n szabja n1eg neki,
hogy mit kezdjen a szabadságával, ha senki sen1 mondja n1eg neki, hogy mire való
a szabadsága. A klasszikus liberálisok a szabadsággal egyenlő fontosságúnalc tartották
a tulajdon eszméjét, n1ert úgy vélték, hogy a tulajdonnal bíró vagy azt megszerezni
képes egyének lehetnek csak igazán szabadok és függetlenek a másoknak való kiszolgál-
tatottságról. Voltaképp tehát létezett tartalmi előfeltétele a szabadságnak (a tulajdon),
s a klasszikus liber~ílisok komolyan hirrek abban, hogy megtere1nrhető egy olyan, vi-
szonylag homogén társadalon1, amelyben n1indenki tulajdonos. Ezt az egyenlőséget,
esélykicgyenlírődést azonban a piac működéséről v<.i.rrák, s a növekvő állami beavatkozás
miatti aggodalinukban komolyan tartottak arról, hogy az általános és egyenlő válasz-
tójogon alapuló demokrácia sérteni fogja az emberek (pontosabban: a tulajdonosok)
szabadságát.
A „manchesteri", szabadversenyes kapiraliz111us filozófiájául a szociáldar\vinizmus
kínálkozott, ami Dar\vin „tennészetes kiválasztódás" eln1életét alkahnazta az emberi
társadalon1ra és azon belül a piaci versenyre. Ennek lényege, hogy aki a piacon az elad-
hatóbb árut termeli és forgahnazza, az fennmarad, sőt megerősödik, aki pedig e köve-
39
Bevezetés a pnlitnlógi<íba
teln1énynek ne111 tud elegec tenni, az „kihull" a piac rostcíján. E gondolat legnagyobb
har.-ísú hirdecc'.lje Herberr Spencer volt, aki szen1bc;.í!lította egyn1ással a katonai és ipari
t<Írsadalmakar, és ki111utarra, hogy békeidőben a spontán, piaci folyan1atokra épülő ipari
etírsadalinak nagyobb fejlődésre képesek, n1int a szigorúan centralizált és hierarchizcílr
katonai túrsadaln1ak.
A klasszikus liberálisok még a de1nokrácia kiterjesztése clőrci időszakban éltek, és -
miként a francia Alexis dc Tocqucvillc - azon a véle1nényen voltak, hogy a liberalizn1us
és a de1nokrácia elkcrülhctcrlcnül konBiktusba kerül egy1nással. Ekkorra m<Ír kialakult
az a vagyonos polgári-nagypolg;_í.ri réteg, amelyik a de1nokrácia fogaln1a alatt a szá1nsze-
rű többségben lévc'l szegények uraln1;Í.c értette, s félteni kezdte szabadságát az clélrerörő
egycnli)ség gondolar:íról. i\1ég az angol liberális John Stuart I\1ill is - aki egyébként
a választójog kiterjesztésének elkötelezett híve volt- helyesnek tartotta, ha a tulajdonnal
rendelkezc'Jl.::nek és azzal ne1n rendelkezőknek ncn1 eb')'enlél a választójoguk. Ö pé!d;íu! az
áltahínos, de nem egyenlő választójog híve volt: Úb'Y tartotta, hogy az iskohízort, illetve
birtokkal rendelkező polgárok szavazata többet kell érjen az iskolázatlanok és tulajdon
nélküliek szavazatán;_í.l. A klasszikus liberalizinus álrahí.ban nagyobb híve volt az alkot-
Dl<Ínyosságnak, mint a den1okrácitínak.
A 19. század végére azonban a helyzet az ald.;:or legfejlettebb orsz<Ígokban - minde-
nekelőtt Európ;_íban - megvcílrozott. Az általános vúlasztójogot lassan clis1ncrték és fo-
kozatosan kiszélesítercék, n1iközben az erősödő szocialisca n1unkás1nozgalinak felhívník
a figyelmet a szociális kérdésre, nevezetesen arra, hogy a kapicalista rendszerben se1n
lehet mindenkiből tulajdonos. A piaci rendszer monopolhelyzetcket reren1c, és a tulaj-
donnal nen1 rendelkező 1nunkás- és alkalmazotti rétegek tartósan függ6, kiszolgáltatott
helyzetbe kerülnek. E megváltozott t;Írsadalmi környezetben a klasszikus libcralizn1us
„éjjeliőr-<íllan1" koncepciója egyre kevésbé bizonyulc tarthatónak.
A liberálisok feladata ekkor nlár ne1n a liberalizmus és a den1okrácia konfliktus<Ínak
fenntartása, hanen1 e konfliktus ron1pítása, a liberalizmus de1nokratizáLisa, illetve a de-
mokrácia liberalizáhísa volt. Az eld.;:or kibontakozó szoci:íllibcralizmus (korabeli nevén:
új liberalizmus) abból indulr ki, hogy a liberalizmus eredeti ígérete szerint a piaci ver-
senyben mindenki közel azonos esélyekkel indulhat. Ez az ígéret azonban utópikusnak
bizonyult, mert a szabadvcrsenyes kapitalizmus növclrc a t;Írsadaln1i egyenlőrlenségeker,
ezáltal csökkentve a versenybe bekapcsolódás lehetőségét, s Íb'Y annak szabadságút. Az
új liber;ílisok úgy vélték, hogy szükség van az álla1n korhí.tozott beavatkoz<Ís;Í.ra ahhoz,
hogy a verseny eredeti j<ítékszab;ilyair garantálják. 1\bból indultak ki, hogy ha a piac
ne1n képes önmaga egyensúly<Ínak fennrarr;isára, akkor az álla1nnak kell felügyelnie
a versenyt az esélyegyenlőség biztosítása érdekében. A szabadpiacról a monopolellenes
piacvédelcmre, az egyéni szabadságról a közjóra, a korhírozott korn1;ínyzatról a jóléti
államra, az alkotn1ányosságról a liberális den1okníciára tevődött át a hangslily.
i\.1indczt a szociálliber<ílisok ne1n az eredeti liberaliz1nustól való e!szakadásként, ha-
ncn1 a liberalizmus eredeti ígéreteihez való rugalinas visszatérésként értclinezték. Elfo-
gadrák a „pozirív szabadság" gondolarác, mert ligy vélték, hogy a szabadságnak a szabad
választáson kell alapulnia, s nen1 lehet szabad az, akinek nincs n1ás választ<Ísa, niinrhogy
éjszakánként a híd alatt aludjon. Az új liberalizmus Green, Hobson és Hobhouse által
40
3. fejezet - Pnlirikai idcológi<Ík
képviselt gondolatai széles körben hatottak, és - egészen az 1970-es évek végéig - a li-
beralizn1us do1nináns ir,ínyzatává váltak. Miur<Ín a törvény cl6rri egyenl6ség cszn11:~je
a legfejlettebb országokban 1negvalósult, a libenílisok úgy akarták nlcg6rizni befolyá-
sukat az egyre erőteljesebb szocializ1nussal és nacionalizn1ussal szen1bcn, hogy n1aguk
is v<ílaszt, 1negold,íst kín;Íltak a feln1eríilt társadalnii problén1<-Íra. Ennek jegyében tett
szert befoly<isra r\n1erikában a progressziviz1nus tradíciója (ami a harn1incas években
F. D. Roosevelt demokrata p:í.rti elnök Nc\v Dealjéhez vezetett), vala1nint 1\ngliában
és az európai kontinensen az angol liberális közgazcLí.sz John ivL l(eynes eln1életc az
álla1n konjunktúra-szabályozó politikáj;í.ról, an1i késc'lbb a jóléti ;íllam eln1élcreként vált
is1nertré. Mindkét szoci<ílliberális javaslat v;ílasz volt az 1929-1933-as vihí.gváls<ígra.
Hosszú távon ezek jóval hatékonyabbnak - és a den1okráchíval összeegyezterhet6nek -
bizonyultak, 1nint a problé1n;lra adott 1nás, szélsőségesen etatista jellegű (fasiszta vagy
kon1n1unista) gazdasági válaszok.
A jóléti tí.lla1nra épülő szociálliberális politika fCnykora a 1násodik vihígh;íborút kö-
vető évekre')! az 1970-es évek közepéig terjedt - bár Né1netorsz<ígban vagy a skandináv
állarnokban azt követélen se nagyon szorult vissza. A korszak végén különböző, nagy-
hat<"ÍsÚ politikai filozófusok gondoltoík végig az á!!am társadalmi szerepvállalásával kap-
csolatban az igazs:igosság, az egyenlélség és az emberi méltós<Íg problémáj<it. Az 1968-as
nlozgalinak által hozott új kérdésfelvetések a t<Írsadalmi eloszcís, a kultúra és az identitás
különböző problé1náit, illetve az e problémákra adandó válaszok (például pozitív diszk-
rin1ináci(i) következn1énycit feszegették. Míg lsaiah Berlin inkább a negarív szabadság
eszn1éivel szi1nparizált, addig H.alf Dahrcndorf szociológiai tézisei, valan1int John Ra\vls
és Ronald Ü\vorkin filozófiai érvei a szoci:ílliber;í.lis eszmék n1cgújulását segítették elő.
A jóléti állan11nal szen1beforduló neolibcráJis gazdasági filozófia Angliában és az Egye-
sült Álla1nokban erőteljes politikai t;Í111ogar<Íst kapott az 1979-1980-as konzervarív
politikai fordulat révén. A 1hatcher-Reagan korszak új jobboldali po!itik<Íja jelentc'5sen
csökkentette az adókat, az <1ilan1 gazdas<Ígi és szociális szerepvállalás;Ír, és - visszatérve
a klasszikus, piacp<Írti liberaliz1nus szelle1néhez - a privatizáció és a rulajdonhís fontos-
ság;ír, valan1inr az egyén nagyobb felelősségét hangoztatta. A klasszikus liberaliz1nus esz-
tnéinek ébren rart<Ísa, illetve felélesztése - az 1920-as évekről az 1980-as évekig - olyan
szerzők nlunkcísságához kapcsolódik, nlint Friedrich A. I-Iayek, Lud\vig von Mises, l(arl
Popper, 1v1ilton Friedman, James Buchanan, Ayn Iland és Robert Nozick.
Nyugaton a nyolcvanas éveket uraló neoliberális-neokonzervarív eszmekör bizonyos
mértékben visszaszorult, illetve ácalakult a kilencvenes években. Ugyanakkor azonban
a neoliberalizn1us- mint gazdas<Ígpolitika- Latin An1erik<ító! l(özép- és J(eler-Európáig
jelentéls befolyJsra tett szert az új de1nokráciákban. Az 1989-es fordulatot követően a li-
beralizmus volt l(özép-Európa egyik legnagyobb hatású eszn1ecíran1lara, n1e1T a régióban
hagyon1ányosan liber;ílis témtí.k- jogállamis<íg, alkonnányos de1noknícia, privatizáció és
kapitalista áralakulás - voltak napirenden. Magyarországon a kilencvenes évek elsél felé-
ben a liberális pártok a szavazatok 25-30 sz<Ízalék;ít birtokolták, dc 1998-as hatalomra
jutásakor még a jobbközép Fidesz is a Libertílis Internacionálé tagja volt. Csehorsz,íg-
ban a Vtí.clav l(laus vezette Polg<Íri Demokrata Ptírr, Lengyelországban pedig a Leszek
Balcertnvicz úlral irányított Szabadság Unió - mint konzervarív-libcrá!is p:Írtok - a po-
41
Beve1,etés a politoliigi<íba
litikai élet ko1noly, helyenként n1eghacározó tényezői voltak. A p;ÍrrpolitilGíban a libe-
r;íli.sok ezzel egyiirr is fokozatosan a szocialisták és a konzervadvok 1nögé szorultak, s
ez cgyürral a rcndszerv;íltásr követő évtized politikai ccn1arikájának v.1!roz<Ísait is jelzi.
3.3.3 Konzervativizmus
Széles körben elfogadott niegt,1)'6zc':ídés szerint a politikai érrelen1ben verr konzervati-
viz1nus fogaln1a a francia forradalnn1 urán jelent 1neg, összefüggésben azzal, hogy főbb
elveit a forradalom ese111ényeire adott válaszként fogalinazrák meg. 1V1iel6tt azonban
a niegharározó vonásait röviden árrekinrenénk, érdeines körbejtírnunk azr a kérdést,
hogy milyen érrelinezésekben használják a konzervarivizn1us fogaln1át. A közgondol-
kodásban és a szakirodalon1ban ugyanis legahíbb négy niegközelíréssel találkozhatunk.
A konzervativizmus n1egjelent a rörténehni arisztokrácia ideológhíjaként, prag1natikus,
szituációhoz kötött álláspontként, egy sajátos lelki alkarként vagy mentalitáskénr és egy
többé-kevésbé kidolgozott, án1 ö111nagár többnyire nen1 ideológiaként meghatározó
1nodcrn eszn1eáran1larkénr.
Az elsőként cn1líterr értelinezés a fogalon1ban et,1)' korhoz körött történelmi kategóriát
!ár, az európai feud~í\is elitnek a francia forradalon1n1al kapcsolatos reakciój<Ít. A ni<Í-
sodik inrerprcráció a konzervariviz1nust a politikai pragmatizmus sajátos fonnáj<ínak
tekinti: egy elvek nélküli dokrrín<Ínak, a1nely az épp uralkodó r<Írsadalmi berendez-
kedést védi. Így nézve bánnely inrézményesíterr rend konzervatív lehet, fl'tggerlcniil
annak jellegéről. (Ennek alapj~ín beszéltek például 1989 clőrr a komn1unisra pártok
„konzervadv szárny<íról".)
Ez a tankönyv e felfogások egyikét sem osztja, viszont a harmadik érteln1ezéssel niár
érdemben kíván foglalkozni. ivlegalapozorr érvek is szólnak ugyanis amellett, hogy
a konzervarivizmusr egy sajátos lelki bcállíródáskénr tekintsük. Ezr az attitűdöt 1nin-
denekelőrr az jellemzi, hogy ösztönösen idegenkedik a változásokról, és ragaszkodik
a megszokotthoz. Az angol Hugh Cecil „rennészeres konzervariviz1nusként" írt erről,
a neves társadalomtudós, l(arl Ivlannhein1 azonban n1ég pontosabban írra le e jelenséget,
a1nikor ezr rradicionalizmu.skénr 1ninősícette. A rradicionalisra cselekvés értelemszerűen
nincs egy nlegharározorr politikai irányzathoz körve, ám mégis eln1ondharó, hogy több
ponton is kapcsolódik a konzervarivizn1ushoz- n1ég ha nem is azonos vele. A negyedik
értelmezés a konzervativizmust egy önálló politikai cszn1erendszernek tekinti, s a továb-
biakban e min6ségében tárgyaljuk.
A konzervatív eszmék első összefoglahísút Edmund Burke méltán korszakos jelenrc'.1-
ségt'.inek tekintett munkájúban, a „ Töprengése!.? a ji'llncia j(Jrradafrnnróf" címt'.í, 1791-ben
publikált könyvében találjuk n1eg - gondolatainak jó része a mai napig a konzcrvarív
fclfog:is alapzatát alkotja. Milyen elveket és értékeket tulajdoníthatunk rehár a konzer-
vativizmusnak?
E kérdésre nehezebb a válasz, mint a többi eszn1erendszcr cserében, a konzen'ati-
vizmus ugyanis hagyon1ányosan idegenkedik saját alapjainak clinéleri - „ideológiai" -
szintű megfogalmaz~isától. A konzervatívok szerint „az általcínos igazságok az idióták
42
J. feje1.et - Politikai ideológiák
igazságai", vagyis nincs univerzális érvényű, n1indcnürt len1ásohísra aján!haró politikai
gyakorlat - az egyes rársadalinak és kultúrák egyedi urakon fejlődnek. Mégis joggal
hangsúlyozza a korrár.~ konzervatÍv gondolkodás egyik legtekintélyesebb képviselője,
az angol Roger Scruton, hogy az ~ílrahínos érvényt'.ínck tekintett gyakorlat hiányából
nen1 lehec arra következtetni, hogy olyan konzervatív alapelvek sincsenek, amelyek- ha
koronként és országonként niá.s-1n<Ís fonn~íban is - irúnyt szabhatnak a cselekvésnek.
Burke-ig vezerherő vissza az „a priori" 111egkonsrruált absztrakciók és az elvek megkü-
lönbözrcrése: 111íg a konzervadvok elvetik az előbbieket, igénylik az uróbbiakac. (A111ihez
persze tegyük hozz~í: néha igen nehéz nieghúzni a határvonalat a kettő között ... )
A konzervariviz1nus jelle1nzésénél induljunk ki abból, a1niben szinte 1ninden kon-
zervacív egyetért, ez pedig az en1beri rern1észetről alkotott pesszin1isra kép. lviondhatjuk
azt is, „antropológiai pesszimiz1nus". A konzervativizn1us nen1 fogadja el a liberaliz1nus
alapjául szolgáló francia felvilágosodás optiinizn1us~ír az c1nber „eredend() jós<ígúról":
szerinre az e1nber „nén1i jti és sok rossz tulajdonság" keveréke. A tökéletlenség „dog-
mája" oly alapvető jclentőségü, hot,1)' a neves kutató, Nocl O'Sullivan épp ebben !árja
a konzervativizmusnak azr a „belső 1nagjár", amely összekapcsolja az egyébként sok te-
kintetben eltérő nézeteket valló konzervarívokar. S ez teszi lehecc'h·é, hogy a konzerva-
tiviz1nusr elhatároljuk ne1ncsak a „progresszív" liberalizn1usról, hanen1 a tőle jobbra és
balra elhelyezkedő radikális-totaliGírius ideológiákról is. Ha ugyanis illúziónak rekinc-
jük azr, hogy az en1ber korhítlanul tökélercsíthcrő, akkor ebből a t<Írsadalo1n gyökeres
és forradalmi áta!.1kírásának a lehetőségeire nézve is le kell vonnunk a következtetéseket.
Ak:i urópi<ík megvalósítására törekszik, az könnyen végzi katasztrófiíval - tartja a kiérlelt
konzervatív tapasztalat.
En1ber-felfogáscíval ös.szhangban a konzcrvarivizn1us ne1n abszolutiz<ílja a raciona-
litást, és nen1 hü1z abban, hogy a cselekvéseinket n1indig az ésszen'í:,-ég irányítja. Az
absztrakciókkal szen1ben táplált ellenérzései niat,11arázz<ík, hogy a konzerv<tCÍv gon-
dolkodásn1ód tipikus von<Ísa - Mannhein1 kifejezésével - „a közverlcnül meglev6ben,
a konkrérban való megkapaszkodás", vagyis a konkrét tapasztalati tényeknek az elc'.1ny-
ben részesírése. A tapasztalati úron szerzett is1nerereker örökíti úr és közvcríri gener;Í-
cióról generációra a hagyon1ány, an1elynek a konzervarivizn1us funkcionális szerepet
tulajdonír: a múltat a jelen felé közvetíti. A konzervatívok olvasatában a jelen nem m<Ís,
mint a múlt virruúlis irr-létc. A konzervatív attitűd ugyanakkor nen1 azonos a puszta
tradicionalizn1ussal, inert - s ez nagyon lényeges - nem zárkózik cl a változásoktól. IvLír
Burke figyeln1ezteretr arra, hogy a változ<ÍS gondolatának az elvetése 1negfoszr 1ninkct
a fenn1naradás lehetőségétől. Az angol Michael Oakeshorr igen árnyaltan fogalmazott,
amikor r<Ílnurarort: a konzervatívok nem cíltahíban ellenzik a válrozásokar, hane1n csak
bizonyos formáir. Azokac, an1elyek túlságosan gyorsak és radik;ílisak, amelyeket abszt-
rakt szempontok 1notiv;ilnak, s ezért veszélyeztetik a r<Írsadaloin „szövetét" és működé­
sének folytonossúgár.
A konzervativizmus politikai szemléletére az állani és rársadalon1 organikus egészként
való felfogása nyomja rá a bélyegét. E megközelítésben kulcsfogalo111 az autorit;Ís, amely
- amiképp az „Alapfogalmak" című fej ezerben is olvasható - ne1n azonos a hatalommal.
Auronóm polgárok a konzervatívok szerint csak azok lehetnek, akik elfogadják a tekin-
43
 p
Bevezetés a po!irolligi:iba
télyr és azt a gondolatot, hogy körelczerrségcinkct ne111 kizárólag szabadon választhatjuk
n1eg: bizonyos körelczerrségek szülcrésiinknél fogva terhelnek bennünket. Burke sokat
idézett szavaival: a rársadalon1 egy sajátos szövetség az élők, a hol rak és a 111ég n1eg nen1
születettek között. A konzcrvatÍvok kiállnak az egyéni szabadság 1nellert, de az aurorie<Ís
védelme érdekében nen1 pártolják a szélsőséges individualiz1nust, és hajla1nosak arra,
hogy az álhunnak nagyobb szerepet sz;injanak, 111inr a liberálisok, bár kisebbet, 111inr
a szocialisták.
E gondolarn1cner el is vezet bennünket az állan1hoz és a piachoz való viszonyulás
kérdéséhez, e tekintetben azonban ni<Ír a tankönyvi leegyszen'.ísítés szintjén sem beszél-
hetünk „a konzervativizn1usról", hanen1 cít kell térnünk a többes szám használatára.
\ 1agyis azon vonások áttekintése ut<Ín, an1elyek a konzervativizmus v<ílrozatainak túl-
nyon1ó többségére jellc111zőek, ár kell térnünk a különbségekre is. E helyütt csak két
1negközelítést tekintünk <Ít, Noel O'Sullivanér és Andre\v Vincentér. Az előbbi a politi-
kai konzervativiz111us háro111 alaptípusát különböztette nieg. Az első a „reakciós", a1nely
a modernit<Ís legtöbb újítását, beleértve a den1okrúciát is, elveti egy hagyománytisztelő
és hierarchikus t<Írsadalon1kép jegyében. A niásodik az ezzel szöges ellentétben lev6 „for-
radal1ni" konzervativizn1 us, amely viszont a „reakciósok" statikus világképével szemben
a radikális dinan1izmus elvét képviseli, a konfliktusok szükségességét hangsúlyozva. Ez
az irányzat élesen eltér a konzervativizn1usról fentebb adott jellemzéstől, s ezért szabályt
erősírő kivételként tekinthetünk rá. Az I. vihígháború utáni, belső káoszba süllyedt Né-
1netországban alakult ki, s Ernst Jünger és Moeller van den Bruck nevéhez kapcsolható.
Az utóbbi szerint a konzervatívok céljai csak forradalmi n1ódszcrekkel érhetők el.
A hannadik alaptípus pedig a „mérsékelt" konzervativizn1us, amely mindenekeli)rt
az angolszász világ konzcrvativizmusára jellemző, dc ide sorolható a modern keresz-
tényde111okGícia is. E típus n1agj;it O'Sullivan a „korhítozorr ;íllam" és a joguralon1 esz-
n1éjéhcz való következetes ragaszkod,ísban látja. Néz6ponttól függően ezen belül egy
alcsoporrnak vagy egy önálló változatnak tekinthető a 20. század utolsó hannadában
kialakult „neokonzcrvativizn1us", a1nelyct a politikában Ronald Reagan amerikai elnök
és Margaret 1haccher brit niiniszrerelnök karolt fel. E sorok szerzője ezt inkább egy önál-
ló, negyedik változatnak tekinti, nicrt igen lényeges különbségek választják el a „hagyo-
m<Ínyos" niérsékclt konzervativizmusról. J(issé lecgyszcn'.isítvc: a neokonzervativizmus
a klasszikus 19. sz<Ízadi gazdasági liberalizmust, a szélsőséges piac-ptírtis;ígot kapcsolta
össze a hagyo1nányos konzervatív cársadalini értékekkel.
A niodern politikai eszmerendszerek n1ásik neves kutatója, Vincent ör rörténelini
változatot különböztetett 1ncg. A hagyo1nányokra építő „tradicionális" konzervariviz-
111usr Burke sze111lélctével kapcsolja össze, a „romantikus" változatot pedig a múlt és
a szerves közösségek iránti nosztalgiával, és niarkáns antikapitaliz1nussal társítja. A „pa-
ternalista" konzervativizn1us a természetes hierarchiát állítja a középpontba, itt azonban
az elit irányító szerepébe vetett hit szorosan összekapcsolódik azzal a meggyőződéssel,
hogy a vezetőknek kötelességük a rársadalon1ról gondoskodni. E változatban tehát erős
a szociális fClel6sség-tudat, s ez fontos szerepet juttat az államnak is. Jól példázza a „pa-
ternalista" irán)rLatot két híres 19. sz<Ízadi államférfi, a brit Benjamin Disraeli és a né1ner
Otta von Bisn1cuck felfogása és tevékenysége, dc a II. világháború után kialakult jóléti
44
3. !Cjczet - Politikai i<leokigLik
állaniokban is lényegében erre az álhíspontra helyezkeden a konzervativi:t.n1us a „kon-
szenzus-politikcíval" szakító neokonzervativizn1us hetvenes évekbeli fellépéséig. Vincent
külön típusnak tekinti a konzervativizmus liberális változar<Ít, án1 ettől 111egkülönböz-
tcti - és ötödik v<í.ltozatként kezeli - az Új Jobboldal neokonzervarivizn1usát, an1ely
abszolutizálja a piac központi szerepét, és ezért célnak tekinti az ,ULun 111ini111alizd.lását.
I-Iazánkban a rendszerváltást követően az újj~íszülető konzervativiz111us inindenck-
előtt azzal a nehézséggel szen1besült, hogy az <Íllan1szocializ111us csakne111 fél évsz;Ízada
drasztikus törést hozott a fejl6désében, így hiányzott a szerves előzn1ényekre való t<Í-
niaszkod;ís lehetősége, a konzervarívok á.lral oly nagyra ·értékelt kontinuit<ÍS. "lüvább
nehezítette a konzervativizmus helyzetét az a problén1a, a111elyet L;ínczi i\ndnís találóan
„konzervarív paradoxonként" írr le: a konzervatívok nen1 lehettek a s:atus quo őrzői, e~r
rőlük idegen szerep, a radikális áralakításé hárult rájuk. 1989-1990 tcndulara 111odern1-
zációs kihívást is hozott, s a 1nagyar konzervaciviz1nusnak nieg kellett kísérelnie a 1110-
dernizáció „szervesítését". Az ehnéleti h~írteret il!etőcn a konzervarív gondolkochísnak
sikerült 1ncgtere1ntenie a maga szcllen1i fórumait, így az 1990-es évek elején a Aifflg)'flr
Sznu!c folyóiratot, az új évszázad első évtizedében pedig a f(o1111nc11tdrt is. A hazai kon-
zervativiz1;1us politikai teljesítn1ényének érdcn1i elcn1zésc azonban túllépne a fejezet ter-
jedelini keretein és céljain, níad<ísul n1ég a szükséges idöt<Ív sem áll <l rendelkezésünkre.
3.3.4 Szocializmus
A szocializ1nus szó a latin „sociare" (megosztani, összehozni) igéből szárn1azik, ugyanab-
ból, 111 elyből a „socil'tas" (társadalon1) fogalma is. A társadaln1iság egyrészt felrételezte az
emberek közötti formális, szerződéses kapcsolatokat, ni<Ísrészt tartalmazta az együttn1ű­
ködés, a testvériség, a szolidaritás kevésbé forn1ális és inkább érzeln1i jeHegü clen1eit is.
Ahogy a többi eszménél, itt is fClfigyelhetünk az ideológia bels6 sokszíníísé?ére, 1nelyben
szemben áll egymással a „rudo1n<Ínyos" és utópikus, a forradalnü és a refonnista, vala-
mint a tekintélyelvű és libcrtárius szocializmus niodellje.
A szocializ111us an1bivalens viszonyban áll a felvilágosodással, az iparosÍGÍssal, az <Íl-
la1nmal és a 1nodernitással: 1niközb~n a lClvilágosodás és az indusztrializáció termé-
ke, kísérőjelensége és örököse, egyúttal kritikusa is azoknak, a111iért szerinte széttörték
a szolidaritás kötelékeit. A szocializn1us rendszerként megv<1lósult válfajai határozottan
álla1npártiak, állambartírok voltak, mert az államról re111élték a piac korrekcióját és az
„össztársadal111i érdek" képviseletét. Ugyanakkor az önkonnányzó-önigazgaró, szabad
szocializn1us különféle - nen1egyszer az anarchizn1ussal, a szindik,i!i·1.111ussal és ara-
dikális újbaloldali 111ozgaln1akkal érintkező fonncíi - tagadták az <Íilarui t~.:·:··11;\·pdjsr,
és az emberek szabad együtnnűködésérc, kooperációk, szövetkezetek decentraliz<tlr
struktúráinak niegalakírás<Íra hívtak fel. A szocializn1us a történele111 során legtö~bször
inodernizációs ideológiaként jelentkezett, n1áskor viszont kifejezetten sze111bcf·ordulr
a létező 111oderniz<Ícióval, s inkább et,:iy gyors, radikális, forradaln1i változásban, a ki-
zs<íkn1ányohís eltörlésében hitt, és egy szabad, politika- és konAiktusn1entes t<Írsadalon1
víziój<it veríretce előre.
45
 F
rk:vczt:tés a po!itológi;íba
R. N. Berki szerinr a szocializ1nus állandó fügaln1i elen1ei az ebryenlőség, a n1oralizi-
lás, a racionaliz111us és a liberrarizn1us. A szocializn1us legtöbb fJ.jtája egalirárius, mert
igazságtalannak tartja a n'ilságosan nat,ry társadalmi egyenlődenségeker - származzanak
azok tc'lkéből, ralálinányból, szerencsejcícékból vagy örökségböl. Még ha n1unkából szár-
111aznak is, a problén1a szá1nukra ne111 az cgyenl6rlenség igazs;igosság<inak igazolása,
hanen1 az ebrycnlőrlenség puszta lére. A szocializmus optimista en1berképpel rendelkezik,
s azt reméli, hogy a kizsákn1;ínyoló intéz111ények 1negszüntetésévcl vagy ellensúlyozá-
.sával igazs;ígosabb lesz a rendszer. Mivel a szocializ1nus identit<Ísa szerint a társadalom
hátrányo.sabb helyzetű rétegei n1ellerr áll, sok szocialista vezető n1oráli.s alapon, 1norális
érvekre hivatkozva politizált. A szociali.'ltík általában meg vannak győzi)dve arról, hogy
a fennálló rársadalo111111al szcn1ben lehetséges és n1egvalósítharó racionális alapon egy
jobb társadalom. Végül a racionalizmus kiegészül a liberrárius érzülerrel, amennviben
az elnyo1nással és kizsákn1ányolissa! szembefordulva a szocializn1us sok cserben e.man-
cipcíciós, felszabadító jelleglí ideológiaként funkcionál.
A szocialista ideológia előzményeként c1nlírheriink olyan niüveket, 1nint Thomas
Ivlore (niat,'}'<Irosan: ivfórus Ta1nás) Utópi<íja vagy CamPanella Naptíllan1a. Itt emlí-
tendők a Münzer és Winstanley vezette különböző politikai n1ozgalmak is. A francia
forradalon1ban 111egjelent raclik,ílis egyenliisírő csoportok Babcuf és Buonarroti nevéhez
köthetélk. A szocialista eszn1e azonban igazán csak a 19. században virágzott fel és vált
n1eghat<Írozó ideológiai áran1latt<Í. Célja a szabads;íg és egyenlőség elvein túl a testvé-
riség, a szolidarit;Ís fonrosság<ínak hangsúlyozása, az alkotm;ínyos-demokrarikus rend-
szerek „szocializál,isa'', azaz a rendszer kedvezményezett körének radikális kiterjesztése.
A 19. század első fClének angol és francia szocialistái clsc'lsorban különböző eln1éleri
és gyakorlati kísérlctcild-:cl próbálták a lehetséges legjobb rendszert kigondolni és meg-
valósírani: e helyütt elsősorban Roberr Ü\ven gyárkísérleteit, Saint-Sin1on technokrata
iparosítás-1nodelljér és Charles Fourier kon1111unit<Írius elképzeléseit e1nlítherjük.
Velük szen1bcn Louis Blanc tekinthető az első reformista szocialistának, a szociálde-
111okrácia előfut<Írának. A szocializmus történetének legnagyobb har<ÍsÚ gondolkodója
kétségtelenül a német l(arl Ivlarx volt, aki azonban önn1agát nem szocialistaként, hane1n
ko1111nunistaként határozta meg. Sz,ünára a szocializmus polgári-kispolgári eszn1e volt,
an1ivel szen1beállítorta a munkcísoszrály (felrérelezerr) komn1unizn1usát. Úgy vélte, hogy
a proletariátus felszabadírása csakis a proletárok feladata lehet.
Visszaurasírorra a vallási-1nonílis szocializn1ust, és saját niegközelírését „rudo1n;ínyos
szocializn1usnak" tekintette. Az utópista szocialistákkal ellentétben keveset foglalko-
zott a jövé1 ideális r:írsadalinának konkrét berendezkedésével; ennél jobban érdekelte
a fennálló kapitalista rendszer elemzése és kritikája, illetve a kapitalizmus meghaladására
szolgáló fortadalomeln1élet kidolgozása.
A történelmet olyan osztályharcok történeteként érreln1ezre, amelyet n1indig két, egy-
mással anragonisztikus ellentétben álló do111ináns osztcíly folytat egy1nás ellen. ivlarx úgy
gondolta, hogy a kapiralizn1us is kircrmelte saját „sínísóját", a 1neger6södő 1nunkásosz-
t<ílyr, mely azáltal v;ílik forradalini er6vé, hogy élerköriilinényei - a tőke rennészcréből
fakadó, fokozódó kizsákn1cínyolás révén - egyre inkább ro1nlanak. A proletariátus harca
azonban l\1arx szerint az utolsó oszt<ílyharc lesz a történclen1ben, n1err a munkásosztály
46
.3. íi.:jczct- Politikai idcolúgiák
nen1csak saját oszt;í!y;ínak, hanen1 az egész t<Írsadalon1nak az érdekeit fejezi ki, s h,')'
a forradalom győzelmével létrehozza az oszrálynélküli t<Írsadalinar.
Marx nézeteinek v;í!toz:isa alapj;ín kér nagyobb korszakot különíthetünk el. 1\ fiatal
Marx szerint a kapiralizn1us leron1bolja az en1beri kreativitást, a 111unkás elidegenedik
saj;ir n1unkatcvékenységétől és 111unkája produktun1cítól. Ennél fogva a történelem célja
az elidegenedés fölszán1olása azért, hogy az en1beri tennészet kibontakozhasson. Ennek
a korszalu1ak az egyik legisn1ertcbb n1líve a l\ Iarx és n1unkarársa, Friedrich Engels <íltal
1
írt I(om1nunist<l J(i;ílrvány, a1ni a l(o111n1unisrák Szövetségének elvi és stratégiai prog-
ran1jaként íródott.
l\1arx idősebb kori írásaiban fokozatosan teret nyert a dctenninista .sze1nlélet, s az
e111beri motívun1okról a rársadaln1i v;íltozt-Ísok törvényszerlíségeire tette <Ít a hangsúlyt.
'fár.sadalomelmélctében előtérbe került az alap (elstlsorban a gazdaság) és felépínnény
(kultúra, politika, vallás stb.) különbsége, melyben az előbbi primátusa érvényesül.
A társadalmi létezés hattírozza 1neg az emberi tudatot, s a különböz6 oszr<ílyok a tulaj-
donhoz való viszonyuk alapján nyernek értelinezésr. A forradaln1i akarat n1ellert egyre
hangsúlyosabb,{ válik a történelen1 logik<íja, ami - a termel6erők és a tcnnelési viszo-
nyok növekvő konAiktusa révén - úgy1nond elkerülhetetlenül- vezet forradalomho:t„
Ebben a megközelítésben a fortadaln1at n1ár nen1 annyira „csinálják'', hanen1 tör-
vényszerlíen bekövetkezik. i\.1arx szerint a forradalo111 elsőként a legfCjlettebb kapitalista
országokban (például Angliában) jelentkezik majd, s a ko111111uniz1nus globális rendszer
lesz, niely nem maradhat fenn részlegesen, hane1n 1ninden országban győznie kell.
A marxi elmélet e fenti kettc'lssége - et,')'Szerrc tudományos-detern1iniszrikus és forra-
dalmi-voluntarista 111ivolta- l\1[arx halála után sajátos hasadást idézett elő a szocialista/
kon1111unista elinéletben.
lvfindazok, akik kezdetben a marxizmus dercnninizn1usára helyezték a hangsúlyt,
nen1 rögvest forradaln1ar, hanem a niunkáss<Íg helyzetének reformold\:al történő javítá.sár
tűzték célul. Volt, aki revizionista 1nódon úgy vélte, hogy „a végcél semmi, a mozgalom
minden" (Eduard Bernstein), dc n1ások is- 111ég ha meg is őrizték elvi ragaszkodásukat
a doktrínához - a hangsúlyt a praktikus küzdelemre, a fokozatos, evolucionista V<Ílro-
zásra helyezték (I(arl l(autsky, Jean Jaurés és a brit Fábiánus Társas;íg ragjai).
Ebből az ir<ínyzatból nőtt ki később a szociálden1okrácia, a 20. sz;Ízad do111in<Í.ns
den1okratikus baloldali mozgaln1a. Ez az irányzat évtizedekig fenntartotta a forradalnli
végcélt, de az oszrályharc keretéül elfogadta a parla111entet, a választásokat és <íltalában
a demokratikus politi\.;:cít.
A niásodik világháborút követő gazdasági fellendülés idején a nemzetközi szoci<ílde-
111oknícia már elvi, fotradaln1i végcélj<íról is n1egszabaduiL - a német szociálde111okrata
párt például híres 1958-as, Bad Godesbergben tartott kongresszus~in -, és elfogadta,
hogy a kapiraliz1nus keretei között n1aradva a n1unkásság, sőt szélesebb értelemben
a bérből és fizetésből él6k baloldali reformp;írrja legyen. A jóléti <íllam időszaka a szoci-
,íJden1okrácia aranykora volt, an1ikor a gyors gazdasági növekedés megengedte a puha
költségvetési korlátot és a bélkezlí állami-jóléti újracloszt<Íst. Erre az időszakra esett az
egészségügy és az oktatás ;ílrahínos reformja, széles körlí központi finanszírozása csak-
úgy, mint a szociáldemokrata párrok balközép népp<Írttá válása. A szociáldcn1okráci;Ínak
47
Bevezetés a pnlirnlógi;íba
- talán John I(. G,tlbraith kivételével - nen1 volrak kien1e!kedc'.í teorcrikusai, mert az
esz1ne n1indvégig n1egőrizte praktikus-kon1pron1isszun1os jellegét. Az irányzat - ha
lassan is - képes volt den1okratikus választ adni az 1968-as újbaloldali 1nozgaln1ak <íltal
jelentett kihív<Ísra és az <íltaluk feltett kérdésekre.
A 20. szcízadnak azonban volt egy 1násik szocialista ki<ígazása is, 1nclynck története
sokkal nagyobb traun1:íkkal, rragécli<íkkal járt. Ez a szocializn1us forradaln1i-volunra-
rista, antidc1nokrata tradíciója, a kon11nuniz1nus. J\z orosz Lenin és Trockij Úf:,1)r vélték,
hogy az igazi 1narxi tradíció a prolctárforradalo111, 111clynek 111ielőbbi kirobban;Ís<Ít nlin-
den lehetséges eszközzel elő kell segíteni. Abból indul rak ki, hogy révedés a legfi:jlettebb
kapitalista országokban a 1nunkd.sság áJrahinos clnyon1orodására és az ebből <íllítólag
szükségszerűen bekövetkező forradalini auto1natiz1nusokra várni. Ellenkezőleg, a forra-
dalon1 a szegényebb orsz<ígokban fog elsőként kirobbanni, n1ert ezek jelentik a kapita-
liz1nus „leggyengébb l<íncsze1nét". Lenin úgy vélte, hogy a n1unkisság önn1agában ncn1
fürradalini osztály, ezért a bérküzdeln1ek t:Ín1ogarásától nem lehet forradaln1at remélni,
inert az éppenséggel a kapitalista osztályellentétek csillapír<ísához járul hozz;Í. Lenin
szerin( a forradalini tudatosságot kívülrc'll kell bevinni a 111unk<ísrö1ncgekbe, s erre a fel-
adatra a forradaln1i értel1niségiek <íltal vezetett élcsapat, a bolsevik párt a legalkal1nasabb.
A sajátos történeln1i helyzet - az 1905-ös felkelés, az c:lsc'l világh<íború, n1ajd az 1917-es
fCbruári forradalon1 - Oroszorsz:igban lehetővé tette a bolsevizn1us ha(alon1ra kerülését.
Rendszerként n1egszilárdulva a kon1n1unizn1us szakított eredeti e1nancipatorikus ígé-
re[eivcl, a decentralizált, önigazgató közösségekre épülő, igazi den1okrácia ideáljával,
és tot<ílisan clnyon1ó, állan1szocialista diktatúraként nlaradt fenn évtizedeken át. Az
egyenlőrlen fejlödés gondolatát Lenin nyon1án világméretekben értelmezték. T'rockij
ne1n tartotta lehetségesnek a szocializn1us felépítését Cf:,1)' országban, tov<íblní óvott egy
új, bolsevik bürokr;Ícia 1negsziLírduhís<ítól, ezért a „pern1anens forradalon1" elvét hirdet-
te. Vele szcn1ben Sztálin a kivételes történclini helyzetre hivatkozva elengedhctedennek
rartotta a szovjet diktatúra belső stabilizálását, dc hatalo1nra kerülve ő is t<Í1nogana
a harn1adik vitig ne1nzeti fClszabadító küzdcln1cit, an1elyer összekötött az ilnperializ1nus
elleni ne1nzetközi harccal. Az eln1úlr évsz<Ízad legjelentősebb kon11nunista gondolkodói
között - a n1:Ír említett Lenin és Trockij 111ellett - Lukács György, Antonio Gramsci,
Louis Althusser, Frantz Fanon és 1nások nevét e1nlíthetjük.
A fOrradaln1i kon1n1unista tradíció 1nint a kapitalizmus rendszerszintű alternatívája
1989-1991-ben összeo111lott, s bár tov<íbbra is vannak komn1unista országok, a blokk
1nint „második világ" n1egszűnt létezni. l(ülönböző politikai vezetc'.li közül Szt<ilin n1el-
lett a parasztság forradaln1i szerepét hangoztató kínai Ivfao Ce-tung, a 1nunk<ís-önigaz-
gat<Ís eszn1éjét met,n.'alósírani prób:ílc'i jugoszhív Joszip Broz Tito, a gerilla-hadviselést
pártoló kubai Fidel Castro és az argentÍn Ernesto Che Guevara érden1el e1nlírést.
Az 1990-es években nyugaton előretört a jóléti <ílla1n és a neoliberalizn1us sajátos
ötvözetét, kon1pron1isszu1n<Ít jelentő „hannadikutas" esz111ekör, az új szociálde1nokrácia,
mely a régi, elosztó szoci:ílden1okrata sze1nlélet 111egújír;ísát ígéri. A Nagy-Brirannhíban,
Németorsz<ígban és másutt sikeresnek látszó ir<Ínyzat legis1nertebb teoretikusa az angol
Anthony Giddens. l(özép-Európ<íban „új szociálden1okráchíról" egyelőre nincsen szó,
de a volt kommunista pártok sikeresen alakírorrák :ír 111agukat refonnista, inoderniz:íló,
48
3. fejezet - Politikai i<leológi<ík
szocialista párrokk<í, s 1nind a lengyel SLD, mind a n1agyar MSZP képes volt den1ok-
ratikus választásokat nyerni és a hatalon1ba visszatérni. Csehorsz<igban a kon1munista
párt nen1 alakult <Ír reforn1párttá, így ott a szoci<ílden1okrácia 111ás r<Írsadalmi bázison
szerveződött. l(elet-Európ<íban és a Balkánon a szocialista eszme mindazonáltal sok he-
lyün nacionalista-populista elvekkel színezödött <ÍL
Zárszó 6
A fejezet n1ásodik fele a három legjelentősebb, a 19. és 20. sz:Ízad során (Európában)
legnagyobb befoly;Ísra szert tett inodern politikai ideológiát 1nutatta be. A liberaliz1nus,
a konzervativizmus és a szocializ1nus eszn1erendszereir bevett szokás „nagy ideológi-
:íkként'', illetve „klasszikus ideológiai triászként" e1nlegetni, valamint az úgynevezett
„ideológiai h:íron1szög" csúcsaiként jellen1ezni. Azonban - tern1észeresen - ezek inellctt
a viszonylag hosszú ideje hangsúlyosan jelenlevő, sok alirányzatot magukban foglaló és
a lehetséges társadalmi-kultunilis-gazdas:ígi kérdések legszélesebb körére választ kín<íló
ideológiák 1nellett az elmúlt kér évszázad sor<Ín tov<íbbi esz1nék is kialakultak és sze-
rephez jutottak a politikában. A 1nodern nen1zetek 1negteremtését és/vagy egységessé,
erőssé tételét, illetve önálló államhoz juttatását zászlójára rűzö 11acio11aliznzus, a 1no-
dernizáció alrernatÍv<iit kereső és a gazdas<Ígi-politikai elit befolyás:íval a „kise1nbcrek"
nevében szembeszegülő populiznzusvagy a hatalom és uralo1n nlindcn (intézményesült)
forn1áját elvető és/vagy 1ninin1aliz:ílni kívánó tlllflrchizn1us éppúgy fontos részét képezi
a politikai eszn1ék színes kavalkádjának, mint a t<Írsadaln1i 1negkülönböztetés, az erőszak
és az állami elnyo1nás politikáját hirdető j(TSisztrz és 1u'1nzetiszocit1!ista ideológiák vagy
a hatvanas években sz<irba szökkent (j/.?o!ogist1z (környezetvédc'.l) és fi'nlinisttl (nőjogi)
111ozgalmak eszméi. Ezek az ideológiák részint fiatalabbak, részint csak 1neghatározott
korszakokban és régiókban tettek szert tényleges befolyásra, e1ncllett többnyire csak
a t<Írsadal1ni, kulturális és gazdasági problém;ik egy szlíkebb körére koncentrálnak. Je-
lentőségük ugyanakkor ezzel együtt sen1 elhanyagolható.
Ajánlott irodalom
G10DENS, 1\nrhony: A hannfttÍik út: a szocid/rlenzokrdcia 11ug1ijítdsrt. 1\góra l(iadó, Buda-
pest, 1999.
GRAY, John: Lihc11z/izn111s. Tanulrnány IGadó, Pécs, 1996.
GYUHGYAK János: Po/iti/.:ai itlcológid/.:. ln: Uő (szerk.): 1'Ii tl po/iti/.:a? Osiris J(iadó, Buda-
pest, 2003. 262-321.
EGEDYGergely: fl..ó11zcrvativizn111sazezrt'dfiJrdulón. Magyar Szemle l(önyvek, Budapest, 2001.
N1snET, Roberr: f(onzcrvrztiviz11111s: d/0111 és va/ósdg. Tanulmány I(iadó, Pécs, 1996.
i\ „Z;írszót" Pál G;íbor készítecre.
49
4. FEJEZET

Törésvonalak és politikai kultú.ra7

4.1 A törésvonal fogalma
Miért éppen azok a politikai konfliktusok és azok a konfliktusokat „kihordó" pártok
jelentek meg a 19-20. századi politikai életben, amelyek megjclenrck, s van-e ebben
valamiféle törvényszerűség? - ez a kérdés vezetett el a politikatudományban a társadalmi
törésvonalak (cleavages) vizsgálatához. A szakirodalomban nem vitatott, hogy a törésvo-
nalak kutatása a politikatudon1ány szerves és fontos része. Arról azonban megoszlanak
a vélemények, hogy mit is jelent maga a vizsgált fogalo1n. A szerzők egyetértenek ab-
ban, hogy a törésvonal több, mint társadalmi 1negosztotrság, mivel ezen megosztottság
inrézn1ényesülr politikai rnegjelenésér jelenti.
Hanspeter l(riesi szerint a törésvonalaknak strukturális alapjuk van, hiszen különbö-
ző társadalmi csoportokat osztanak meg. Másrészt, a törésvonalak a kollekrív identitás
(protestáns, katolikus, munkás, munkavállalói stb.) tudatos felvállalását és az ennek
alapján történő cselekvést is magukban foglalják. Harmadrészt, a rörésvonalaknak ko-
herens intézményes megjelenésük van, s enélkül csupán a társadalomban kiforradanul
és fragmentálran meglévő hiteket, értékeket és tapasztalatokat jelentenék. l(riesi sze-
rint tehát a törésvonal-elméleteknek három aspektusa van: strukturális, kulturális és
politikai. Douglas W Rae és Michael Taylor a törésvonalak alábbi definícióját adják:
„A törésvonalak azok a feltételek, amelyek egy közösséget vagy alközösséget egyénekre
vagy csoportokra osztanak; továbbá a releváns törésvonalak azok, an1elyek az egyéneket
olyan csoportokba szervezik, amelyek bizonyos időpontban és helyen fontos politikai
különbségekkel rendelkeznek." Stefano Bartolini és Peter Mair definíciója szerint a tö-
résvonalak a nírsadalon1 olyan politikailag releváns csopornagolódásár képezik, amely-
ben a csoportkonfliktusok a szociokulturális csoportok, szervezetek, valamint ideológiák
és/vagy kollektív identiGÍstudarok szintjén egyaránt megjelennek. A társadalmi törésvo-
nalak világos jegyek alapján különírik cl a társadalom különböző csoportjait. Ezek a je-
gyek lehetnek az osztályhelyzettel, vallási, etnikai, nyelvi, szexuális, kor szerinti hovatar-
tozással kapcsolatosak, és nemcsalt szociológiai különbségeket jelentenek, hanem azok
politikai megjelenését is tükrözik. A törésvonalak politikai fontossága abban mutatkozik
1neg, hogy mennyiben képesek választ adni a politikai vonzódások, párrpreferencüík
okaira, illetve képesek-e megmagyarázni a p<Írtok mobilizációs lehetőségeit, technikáit

A fejezet a Gallai Sándor és l"örök Gábor <ilral szerkesztett Politikt1 és politiÁ•t1t11rÍ0111tÍ11)' e. munka
(Aula Kiadó, Budapest, 2003.) 84. és 95. oldala között tal<ilharó, P<il !v1ónika - Gallai Sándor
által, illetve a 147. és 156. oldalak között található, Kurtán Sándor <i!tal írt részek közlése.

51
 F
Bevczecés a po!icológi<íba
4. ft:jezec - l"örésvonalak és politikai kultúra

és azok eredn1ényességér. A törésvonalak azonban ne111 egyszerlien a társadalini n1cg-

egy olyan koordin<Íta-rendszerbe illeszthetők (1. <íbra), a1nelynek vertik;:ílis tengelye
osztottság és különbözőség pártok és érdekszervezeti csoportok <Ílrali leképeződései.
a centrum és periféria alkotta területi di111cnzió, míg horizontális tengelye a gazdas<íg
A pártok nemcsak megjelenítői, hanen1 niaguk is alakítói, formálói a törésvonalaknak,
és kultúra <Ílra! 1negje!e11Ített funkcionális din1enzió.
hiszen funkciójuk a társadalon1 és a konná.nyzat szférája közötti közvetítés, a társadal-
mi-kulturális konfliktusok és értékkülönbségek lefordítása politikai ügyekké (cleavagt'
centrum
trr111s!atio11). Világos, hogy a pártok szelektálnak az „ügyek" között, s különbözőképpen
jelenírik 111eg azokat, amelyeket képviselendőnek tartanak. A pártok közötti törésvo- tőkc-1nunka .íllam-egylúz
nalak tehá.r nem feltétlenül tükröznek minden, a rársadalo1nban cgyértclinüen vagy g a z d a s á g - - - - - - - - - - - - - + - - - - - - - - - - - - - kulrúra
látensen rr1eglévő et,ryéni és csoportérdeket.
agnír-ipari többségi-kisebbségi kultúra
periféria
4.2 A ldasszikus törésvonal-elmélet 1. dbra: .1l /dasszih11s tiirlsvonalah teriileti és j;nzhcio11d/;s rlhnenziója

Az an1erikai ivfartin Lipset és a norvég Stein Rokkan által elsőként 111egfügalinazott

A területi tengely egyik végén a földrajzi érrelen1ben perifériális régiókat, a vallá-
átfogó törésvonal-elmélet hosszú távon, történeln1i kontextusában vizsg;:ílra a társadalmi
si és nyelvi kisebbségeket, a kultúrájukban fenyegetett csoportokat találjuk, melyek
törésvonalak kialakulását, továbbélését és pártpolitikai hatását. A szerzőpáros 1967-ben
reakciói els6dlegesen helyi jellegliek, és a nen1zetálla1n építése, a doinináns nemzeti
napvilágot látott tanulmánya a szakirodalo111 iránytűje lett, és nlind111áig szcÍinos vita
elit standardizáló, illetve a bürokrácia centralizáló törekvései ellen irányulnak. Ezek
alapjául szolg;íl.
a rendszeren belül jelentkező konfliktusoknak tekinthetők. A tengely niásik végpontjá-
A szerzők szerint Nyugat-Európában négy klasszikus törésvonal jött létre, amelyek
ban a földrajzi-adminisztrarív centrun1 ;ill. Az ezen a ponton megjelenő konAiktusok
keletkezése a reforrr1áció valtísi 1negosztorrságor szülő kora unínra, a 18. századi ncrr1-
középpontjában a rendszer egésze feletti uralom, továbbá a rendszer felépírését, céljait
zeri (polgári) forradalmak és a 19. sztízadi ipari (gazdasági) forradalom idejére rehetök.
és a politikai lehetőségeket érinrc') kérdések állnak. Az ilyen rípusú konAiktusok sok.~zor
A Lipset-Rokkan-féle klasszikus törésvonalak a következők: 1. vallási törésvonal (ál-
csupán a versengő elitek közötti, a központi hatalo111 n1egszerzéséért fülytatotr hatalmi
la111-egyház); :2.. város-vidék (ipar-111ezőgazdaság) ellentéte; 3. kulrunílis törésvonal
harcot jelentenek, mindazon;íltal gyakorta magukon viselnek olyan, mélyebbről fakadó
(do1nináns kultúra-kisebbségi/periferikus kulrúra); 4. tőke-munka ellentéte. Míg a val-
különbségeket is, an1elyek a nemzetépítésről, a belpolitikai prioritásokról vagy a külügyi
lási és a kulturális törésvonal a nemzetépítés politikai folyan1arához, a politikai 1noder-
stratégiáról vallott eltérő nézetekből erednek.
nizációhoz kötődött, addig a város-vidék ellentét és az osztályok közötti törésvonal az
A horizontális tengely mentén elhelyezhető funkcionális konAikrusok kettészelik
iparosodtis hatás;:Íra jelent meg.
a területi tengelyt. Ez azt sziinbolizálja, hogy a nlás területen lakó, de hasonló anyagi
A ne111zetépíréshez kötődő kér törésvonal a 18. századi Franciaországban kezdődött
helyzetben lévő avagy hasonló érdeklődésű egyének között olyan kapcsolat, szövetség
nemzeti, de1nokratikus forradalmak nyorr1án jött létre. A kultur<ílis törésvonal a köz-
jön létre, amely ah.lássa a helyi közösségben jellemz{) szolidaritást. A funkcionális tengely
ponti, nemzerépírő kulrúra, illetve az ennek ellen<ílló, a nemzetépírés tekintetében pe-
egyik végén a gazdaság szféráját találjuk, benne a források, termékek és jövedelmek rövid
riférián élő, etnikailag, nyelvileg és/vagy vallásilag alávetett népesség kulrúrája között
és hosszú távú elosztása körüli azon konAiktusold.;:al, amelyek eredője a tőkések és mun-
fennálló ellentétet jelentette. A vallási törésvonal a közponrosíró, egységesítő, mozgósító
kások, a termelők és vásárlók, a tulajdonosok és bérlők, a kölcsönt nyújtók és felvevők,
nemzetállan1 és az akkoriban történel111i jogosítványokkal rendelkező (állan1)egyház
vala1nint az adófizetők és az tí.llan1i juttatások haszonélvezői közötti ellentétekben ke-
között húzódott. (Állam és egyh<íz szembenállása olyan kérdéseket érintett, mint az
resendő. A tengely 1n;Ísik végén a kulrúra szférája található, olyan kulrurális-ideológiai
adószedés vagy az oktatás 1nonopóliuma, az anyakönyvezés joga stb. Mindazon;íltal
rípusú ellentétekkel, amelyek a nemzet- és/vagy államépítés révén kerültek a politikai
az egyház gazdasági hatalinának visszaszorítását célzó küzdelerr1 a szekularizáció sor;:Ín
viták középpontjába.
ideológiai-kulturális színezetet is kapott.)
Annak ellenére, hogy nehéz a tiszta konAiktustípusokra példát tahílni, ez a niodell
A másik két klasszikus törésvonalat az Egyesült IGrtílyságban a 18-19. század for-
hasznos értelmezési keretet kínál a modern rársadaln1ak politikai tagolódásának meg-
dulóján kezdődött ipari-gazdasági forradalom tcnnclte ki. Az iparosodó városok és
értéséhez. Lipset és Rokkan eredendően szociológiai tern1észetli kutat;Ísa azáltal vált
a mezőgazdasági jellegű vidék ellentéte a földbirtokos és a fele1nelkcdő ipari-vállalkozói
valódi polirikatudo1nányi kutat;:Íssá, hogy törésvonal-clméletiikre t<Ímaszkodva igyekez-
réteg közötti konAikrusr jelenítette 1neg, míg az ipari forradalo1n kapcs;Ín jelentkező
tek magyarázatot adni a politikai pártok és pártrendszerek fejlődésében megmutatkozó
másik törésvonal - a rőke-111unka ellentét- alapját a tőkések és a bérmunkások közötti
hasonlóságokra, illetve különbözőségekre.
érdeld.;:onAiktus szolgálrarta. Lipset és Iloldcan modelljében a klasszikus törésvonalak

52
53
Bevezetés a policológi:íba
Lipser és Rold.;:an szerinr az egyes rörésvonalak n1egléte, elrérő hatása és megjelenési
form~íja megharározó jelenrőséggel bírr a nyugat-európai párrok és pártrendszerek egyes
típusainak kialakulását illetően. A törésvonalak leképeződése a pártok és pártrendsze-
rek szintjén mindazonáltal nem jelent automatizmust. A nemzeti variációkat inutató
intézményi struktúrák, a választási megfontolások, a politikai szövetségkötések jövcdcl-
n1ezősége, illetve a fragmentálts~í.g „politikai ára" mind hat~í.ssal vannak a törésvonalak
kialakulására és politikai leképeződésük esélyeire. Ezek a tényezők erősen függnek a pár-
tok n1agatarrásától, attól, hogy n1ely társadaln1i csoportok képviseletét tartják fontosnak
és/vagy kifizetődőnek. Ily módon a törésvonalak és pártrendszerek közötti összefüggés
egyfajta kölcsönhatáson alapul.
Ugyanakkor a t~Írsadalmi konfliktusok pártrcndszcrekben történő leképezi:ídésérc
hatással lévő pártok stratégiája jelentősen függ olyan külső tényezőkről, mint a polirikai
szervezkedés és vélcménynyilvánír~ís szabads:íga, a politikai altcrnarívák megjelenésének
lehetősége. Éppen ezért Lipset és Rokkan modelljében fontos helyet kap a politikai
elnyomás 1nértéke, illetve az ellenvélemények kifejezésének és az érdeld.;:épviseleti szerve-
zetek alapításának lehetősége (szólás-, sajró-, gyülekezési és egyesülési szabads~í.g). Ezzel
kapcsolatban négy tényezőt vizsgáltak a szerzők.
Az első a döntéshozatali tradíció, ami nlegmutatja, hogy az adott politikai rend-
szerben jellemzően miként viszonyultak a különböző politik,1-i szervezetekhez és a szó-
hisszabadság kérdéséhez, s hogy a kormányzat az ellenzékkel szemben autokratikusan
szokott-e fellépni, avagy inkább a megegyezés, a kompromisszum lehetőségét kereste.
A inásodik tényező az ellenvélemények kifejezésre juttatásának és az ellenzék mobilizá-
lásának leherősége. Ezen témák vizsgálata alapján választ kaphatunk azokra a kérdésekre,
hogy létezetr-e érdekképviselet; a képviselők megközelíthetőek voltak-e; kik és hogyan
választották őket; szükség volt-e demonstrációkra, esetleg erőszakos eszközökre az el-
lenvélemények érvényre juttatásához, avagy azok választások és legitim képviselet útján
is megjelenírhetőek voltak.
A harmadik tényező a politikai szövetségkötések lehetősége és kifizetődőségc. Ennek
vizsgálatából kiderül, hogy a már meglévő politikai mozgalmak inennyire voltak nyi-
rotrak rámogatói bázisuk szélesírésére, illetve az újak mennyire voltak sikeresek önálló
képviseletük kivívásában. A negyedik- egyben utolsó- tényező a többségi uralmi rend-
szer a maga előnyeivel és korlátaival együtt. Ennek kapcsán az vizsgálandó, hogy nlilyen
összefogás révén jöhet létre többségi uralom, s milyen hatással lehet az ilyen uralon1 az
intézményrendszerre és a közjavak elosztására.
Ezen tényezők vizsgálata során a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy min-
den p::Írtnak, mozgalon1nak négy küszöböt kell árlépnie ahhoz, hogy jelentős politikai
tényezővé, szereplővé válhasson. Az első a legitimációs küszöb, ami a kritikai-ellenzéki
magatarrás elfogadortságát jelzi. A második a befogadási (inkorporációs) küszöb, ami
azt a mozzanatot jelöli, amikor az új mozgalom képviselői ellenfeleikkel azonos „poli-
rikai állampolgárságot" kapnak, azaz teljes jogú részeseivé lehetnek a képviselő-válaszrás
folyamarának. A harmadik a képviseleti küszöb, amin árlépve az új mozgalmak önálló
képviselethez juthatnak anélkül, hogy a már meglévő, nagyobb mozgalmakhoz csarla-
koznának. A negyedik a röbbségi uralmi küszöb. Ha ezen a küszöbön átjut a választá-
54
4. fejezet- Törésvonalak és politikai kulníra
sokon győztes párr vagy pártszövetség, akkor képessé válik arra, hogy az egész politikai
rendszer alapjait érinrő változtatásokat eszközöljön.
A ki.iszöbárlépés lehetőségét és korabeli politikai-adminisztratív korlátait vizsgáló
szerzőpáros a pártok fejlődésére vonatkozólag három összefüggést tárt fel. Első megál-
lapírásuk szerint a pártok és pártrendszerek nemzeti variációi, a nemzeti modellek inár
a választójog kiterjesztése előtt kialakultak. A második összefüggés értelmében a magas
képviseleti küszöb túlságosan nehéz feladat elé állírotta az újonnan létrejött politikai
szervezeteket, s olyan erősen körülsáncolra, „bebetonozta" a küszöbön már átjutott
pártokat, hogy azokat srabil helyzetükből kimozdítani még a választójogi formulák
megváltoztará~·ával sem könnyen lehetett. A hannadik észrevétel szerint a képviseleti
küszöb lejjebb szállírása, az arányos választási rendszer bevezetése jellemzően nem az
új mozgalmak nyomására, hanem a hatalmon lévő csoportok közötri konAikrusok és
törések eredményeként következett be, s elsődlegesen az ő továbbélésüket szolgáira.
Összességében Lipset és Rokkan szerint a nlodern nyugat-európai pártrendszerek
egyes típusainak létrejörténél alapvetően a nemzeti és az ipari forradalo1n időzítése és
egy1náshoz való viszonya volr meghatározó. A különböző pártrendszerek kialakulása
eredendően annak függvényében rörrént, hogy mennyire volt előrehaladott a nemzet-
építés az ipari forradalom kezdetén, vagyis, hogy miként hatott egy1násra a kulturális
és a gazdasági célú politikai inobilizáció, s vajon létrehozott-e közös politikai mozgal-
makat, avagy fenntartotta a meglévő nlegosztottságor. A szerzőpáros szerint a nyugati
pártrendszerek a centrum-periféria, állam-egyház, mezőgazdaság-ipar törésvonalak
mentén markánsan különböznek; a tőkés-munkás törésvonal ezzel szemben csökkenti
a ineglévő strukturális különbségeket, s inkább a konvergencia irányában har.
Lipset és Rokkan szerint a pártok és p~í.rtrendszerek alapvető típusai már az áltahínos
választójog elterjedése előtt kialakultak. Éppen ezért azt állították, hogy az 1920-as
évekre kialakulr törésvonalak és az azok mentén létrejött pártstruktúrák a későbbiekben
- néhány markáns kivételtől elrekinrve- már nem változrak. A pártok erős osztálykörő­
dése és az élerképes új alternarívál(_ megjelenésének hiánya alapján az amerikai-norvég
politológuspáros a pártrendszerek válrozarlanságát, „befagyását" prognosztizálta.
4.3 A törésvonal-elmélet revíziója
Míg az 1960-as években felállított „befagyási hipotézis" (ji-eezing hypothesis) egyfajta
állandóságot sugallr, a rákövetkező másfél évtized fejleményei (az 1968-as diákmeg-
mozdulások, az újbaloldali mozgalmak megerősödése, az 1970-es évek világgazdasági
problémái, a jóléti állam válsága és a neoliberális - neokonzervadv fordulat) egy új kor-
szak kezdetét sejtretrék.
A pártpolitikai jelenségeket vizsgálva három fontos változ~í.s következett be ebben az
időszakban:
1. Az erős pártkötődés és osztály alapú szavazás lazulása, az elpártoló és ingadozó
szavazók arányainak növekedése, új típusú választói kötődések kialakulása.
55
 ·~·
BeveZl.'tés a polirnlt'igi:íba
7 A jelentős tagsággal bíró ha6ryon1<ínyos rörnegpárrok (osztály- és réregpárrok)
áralakulása kisebb lérsz;_Í111ú, án1 szavazataikat szélesebb rétegekből 1ncrírő nép-
párrokk;Í.
3. Új dpusú p<irrok megjelenése Nyugar-Európ<íban, köztük nacionalista és popu-
lista forn1ációkkal (például Belgium, Franciaország, Olaszorsz<íg, Sváic), neolibe-
rális p:írrokkal (pél<l<íul skandináv országok) és zöldcldü::l (például Németország,
Hollandia, Svájc).
A pártkötődés lazulása és az új politikai erők megjelenése a pártrendszerek befagyása
helyere azok insrabilirásár állította a kutatások középpontjába. A választói n1agarartásban
bekövetkezett változások és a párrrendszerekben n1uratkozó átalakulások a rörésvonal-
eln1élet rarthatóságcínak kérdését is felvetették. A politológusok egyetértenek abban,
hogy a pártválasztás és a választói nlagarartás jellegzetességeinek magyarázatához a klasz-
szikus törésvonalak többé már nen1 elegendőek. Mark N. Franklin és társai a törésvo-
~alak 1nagyarázó jellegének visszaszoruhísát érzékelték mind Nyugat-Európcíban, mind
Eszak-Amerikában, és úgy találták, hogy a társadaln1i különbségek nem adnak v;ílaszr
az egyének szavazói viselkedésére. Vizsgálataik alapján leszögezték, hogy csökkent a rcír-
sadalmi törésvonalak egyéni választásokat strukturáló jellege. Szerintük a rradicion<ílis
törésvonalak visszaszorulóban vannak, án1 ennek oka nem újfajta törésvonalak megje-
lenésében, hanem a rársadaln1i konfliktusok sikeres felo!d~isában keresendő.
Ehhez képest más, a politika tennészerének átalakuhísát (Netu Po!itics) hangsúlyozó
szerzők a klasszikus törésvonal-elmélet radikális átgondoláscír tartották szükségesnek.
Ezen irányvonal kiindulópontját Daniel Bell 1973-as mt'íve jelentette, amelyben a szer-
ző a Lipser és Rokkan által hivatkozott kér forraclalon1hoz képest egy hannadikról,
a posztindusztriális forradalo111ról Írt, és annak a társadalmi törésvonalakat ~íralakító
hatását elemezte. Bell és követői azt hangoztatrák, hogy a posztindusztrhílis forradalom
eredményekénr egy olyan új, értékalapú törésvonal (va!ue c!eavage) jött létre, amely
lényeges strukturáló hatással van a választói magatartásra.
Ronald Inglehart „csendes forradalomról" (77Je Si!ent Revo!ution) Írt, azóta klasz-
szikussá vált n1Űve a nem anyagi (posztmateriális) értékek által tagolt, fejlett ipari
társadalmak leírásában hozott újar. Inglehart szerint a háború éln1ényének hiá.nya és
a gazdaság prosperitása következtében az egyének által fontosnak rartott értékek hierar-
chiája alapvetően magváltozott. Úgy vélte, hogy mivel nagy tömegek számára biztosított
a 1vfaslo\v-i érréld1ierarchia fizikai és gazdasági clin1enziója (a biztonság és az anyagi
jólét), az iparilag fejlett országokban 111ásfajra szükségletek kerülnek előtérbe. Ebből
a feltevésből kiindulva lnglehart a ne111 anyagi (posztn1ateriális) értékek törésvonal képző
erejét írta le. Szerinte a fiatalabb gener;Íció ragjai nem szüleik materiális (jólét- és bizton-
ság-centrikus értékrendjér követik: szcÍinukra az önkiteljesítés és az alternarív életforn1;i.k
(nero !ifisty!es) értékei (környezetvédelem, pacifiz111us, szexuális egyenjogúság, en1beri
jogok, fogyasztóvédelem) válnak irányadóvá.
Ezzel szemben Bartolini és Mair - egy évsz<Ízad v~ílasztásair átfogó kutatása alapján
- ne1n arra helyezte a hangsúlyt, hogy a régi társadalini rendet felváltotta egy újabb, s
nen1 is arra, hogy a politikai mobilizáció egyik logikáját (szerkezeti, osztály alapú vagy
56
4. fi:jezet -Törésvonalak és politikai kullúra
a rcírsadalon1 ipari jellegéből adódó) in11n;Íron egy 1násik (kulrur;ilis, érték alapú vagy
a kockázati rársaclalon1ból 8 fakadó) helyettesíti. Szerintük a törésvonal-elinélcr rov<ibbra
is idi)szerű, hiszen a nen1zeti és ipari forracla!tnak nyo111án fennn1aradt törésvonalak
párhuzamosan !éreznek a posztinduszrri<Uis és posznnoden1 r<Írsada!tnak szerkezeti és
kultur;ílis sajátosságaival.
4.4 Törésvonalak és társadalmi stabilitás
A törésvonalak vizsgálatának egy másik ;L<;pekrusa a de1nokrácia intéz111ényi stabilitásával
kapcsolatos összefüggéseket igyekszik feltárni. Ennek jegyében arra a kérdésre keressük
a v<ílaszt, hogy létezik-e kapcsolat a törésvonalak jellege, összetettsége, illetve a demok-
r<Ícia stabilitása közörr. l(érdés, vajon az eri)sen tagolt társadalmak instabilabbak-e, mint
a hon1ogének. Nyugat-Európa háború utáni fejlődését tekintve egyérteln1űen n1egcíl-
\apítharó, hogy a demokratikus intéz111ényrendszcr stabilitása nem csak a hon1ogén
r<Írsadaln1Jkra jellemző. A rörésvonalakról szabdalt társadalo1n 111ag<íban hordja ugyan
a konfliktusok lehetőségét, de nem feltédenül terhelt súlyos politikai konfronrációkkal.
Miért van az, hogy míg egyes heterogén társJdalmak konfliktusokról terhesek, addig
1n<Ísok a törésvonalak megléte ellenére is mentesek a súlyos politikai ellentétekről? A kér-
dés megválaszolásához elengedheterlen az adott társadalomban jelen lévő törésvonalak
jellegének és egy1náshoz való viszonyának vizsgcílara. Utóbbi szempontból a törésvona-
lak egyn1<Íst erősírő (rchiforcing) vagy egyn1ást keresztező (cross-cutting) tern1észetüek
lehetnek. E jellegzetességek sajátos jegyként círulkodnak az adott társadalo111 politikai
n1egosztorrságáról.
Az egymást 1netsző tcírsadalmi törésvonalak nem kedveznek az átjárhatatlan, 111ereven
szétválasztott blokkok kialakulásának, ezért cílralában 111érsékelik, oldj<ik a politika konf-
liktusos jellegét. Az egymást erősírő törésvonalak ugyanakkor nehezen áthidalható, gyak-
ran antagonisztikusan egymásnak tCszülő csoportok képződéséhez vezetnek. Az oszlopok-
ként szétváló és 111cgszilárduló társadalini csoportok közötti átj<.írhararlanság a képviselet
és a politikai intézményrendszer szintjén egyaránt megmutatkozik (vö. \!i:rzui!ing'l).
A háború utáni 1--Iollandia példája azt 1nutatja, hogy ez a fajta „szeg111entált plura-
lizmus" - 1negfelelő intézményi keretek és közverírc'1 1ncchaniz111usok megléte esetén -
nem szükségszerűen vezet kezelhetetlen politikai konfliktusokhoz. A vallcisi törésvo-
nalra épülő nyelvi/etnikai/kulturális törésvonalak annyira felerősíthetik egy1n~ist, hogy
a párrválasztásra és a politikai preferenci<íkra gyakorolt hatásuk szinte determinisztikussá
A „kock;izari drsadalom" kifejezést arra a 20. sz<izadi n1oderniz<íció és globalizáció <i!ta! lécre-
hozott, újfajta ve.'izdyeknek és bizonyralans<Ígoknak kitett drsada!onua használj<ik, ainelyiknek
biztons<-Íg;it !egink;ibb a környe1.etszennyezés, a glob;i!is fcl1ndegedés vagy a ne1nzctközi bűnözés
veszdyezteci.
„Ven.uiling" (pillarisalion), avagy o~zloposod,is. 1\ kifejezés az 1930-as évek holland sajtójában
bukkant fd a prorest;Íns, római katolikus, szoci,íldemokraca és „sen1!eges" (liberális) t;irsadaln1i
csoportok és s1.ervezeteik közötti négyes 1negosztonság leírás<Íra.
57
Bevezetés a politológbba
v:ílhat. Észak-Írországban például a katolikus-nacionalista kontra proresr<Íns-unionista
ellentét kizárólagos hat<ÍSÚ. A vallási-etnikai hovatartozás teljes korrelációt n1utat a párt-
választással, és 1nivel alapvetöen meghat<Írozza a politikai értékválasztást, ezért gátolja
a politikai rendszert terhel() konAiktusok tartós feloldását.
Az erősen tagolt, politikailag megosztott t<Írsadaln1akban Arend Lijpharr szerint csak
n1egfelelő intézményi garanci<ík (péld,íul ar:inyos képviselet, nagykoalíció vagy kisebb-
ségi vétójog) megléte cserén van lehetőség a konfliktusok tartós kezelésére, feloldásá-
ra. Az ilyen rend.szerek t<Írsadal1ni-kultur<ílis n1egosztortságának politikai hatás:Ít - az
intézményi elen1ek mellett - az elitek közötti 1negegyezések is ro1npÍtani hivaronak.
A demokráci;_ínak ezt a különböző szubkultúrák politikai konszenzusát felülről elősegí­
tő-n1egteremtő inréz1nények és elitek köznc:n1űködésével kialakított válfaját együrtmü-
ködéses (konszocionális) demokr:íciának nevezzük.
4.5 Törésvonalak a magyar politikában
,~negyvenéves komn1unista uralom politikai értelemben erőteljesen homogenizálra
a r;Írsadalmat. A politikailag tagolatlan v;_ílasztók szavazói magatarrásár az első szabad
választásokon elsődlegesen érzelmi tényezők, szen1élyes szin1pátia és előzetes benyomá-
sok 111otiv<ílták. A rendszerv;:íltással felszínre került társadalmi különbségek a pártok
szintjén „rúldiinenzion;:ílódtak", s a pártok olyan konfliktusok mentén is elkülönültek
egy1násról, amelyek a társadalomban sold.::al 111érsékelrcbb fonn;:íban vagy csupán la-
tensen volrak jelen.
A rendszerváltás sajátosságainak (gyorsaságának, elitista-t<írgyalásos jellegének) kö-
szönhetően a pártok közötti differenci<ílódás hamarabb végbement, mint a válaszrók
politikai tagolódásának kialakulása. A rendszerválr;_-ís utáni Iviagyarorsz<Ígra teh<ít foko-
zottan érvényes, hogy a pá_rtok ne1n csupán leképezői, hanem 1naguk is aktív formálói
a rársadaln1i törésvonalalmak. A választók mobiliz<ílása során a pártok válogatnak a konf-
liktusok között, s 1naguk is alakítj<ík azokat. A pártok és a választók közötti nagy távolság,
a párt.szervezettség és a rársadaln1i érdekképviselet gyengesége, valamint a stabil szavazó-
bázisok hiánya miatt Bihari Mihály nyomán több polirológus is úgy vélte, hogy az 1990
utáni meghatározó pártok mintegy a „társadalom felett" !éreznek (lebegő p<Írtrendszer).
I(örösényi András ezzel szemben már az 1998-as válaszr<Ísok előrr is jól 111egkülönböz-
tethető politikai táborokról és hozzájuk tartozó, n1arkánsan elkülöníthető törzsszavazói
csoportokról Írt. l(örösényi szerint a nagymérréktí szavazatingadozás ellenére is retten
érhetőek olyan politikai táborok, amelyek szignifikáns kapcsolatban állnak a polirikai
tagoltságot újjáéleszrő-megerősírő rörésvonalald.::al. I(örösényi három törésvonalat vélr
felfedezni a rendszerválr;ís utáni n1agyar politikában: a vallásos-szekuláris ellentétet,
a város-vidék (ipari-agrár) rörésvonalar, és a non1enklatúrához 10 való viszony alapján
'" Nomcnklatúrának nevezik a kon1mu11isrn pártállam uralnli hicrarchbj;Ít. Az elnevezés a p<irt-
állami rendszer személyzeti (vagy káder-) politikájára utal. Magyar megfelelőjeként a hatásköri
jegyzék kifejezést is használt<ik.
58
•í. fejezet -Tiirésvonalak és politikai kultúra
létrejött betagozódók-kívülmaradók/elnyomottak törést (politikai osztálytagoltság),
inely egyúttal a kom1nunisra-antikon1n1unista ellentét egyik alapja is.
l(ötösényi úgy vélte, hogy a Nyugar-Európára jellen1ző gazdasági törésvonal, tehát
a gazdas<ígi osztálytagolts<Íg (klasszikusan tőkés-n1unkás, 1nanaps<Íg középoszt<íly-n1un-
kásosztály) Ivlagyarországon politikai o.sztálytagoltságként jelenik n1eg. A választói n1aga-
tart<Ís alapján a hajdani nómenklatúrához tartozás törésvonalképző ereje 111ind a mai na-
pig fennn1aradr. A vallásosságon alapuló törésvonal szintén n1arkánsan jelentkezik, n1íg
város és vidék (ipar és n1ez6gazdaság) ellentéte az előzőekhez képest kevésbé szignifik;:íns.
G. Márkus György ehhez képest azt hangsúlyozta, hogy 1989 után a szocialista tábor-
ból kiszakadt orsz<ígoknak öndefiníciós folyamaton kellett átmenniük, a1nelynek sorJn
a nyugathoz való viszonyukat is tiszt;Ízniuk kellett. G. M;írkus ezért a nyugatosító-n10-
dernizáló kontra nemzeti értékekre, hagyo1n;:Ínyra GÍn1aszkodó keresztény-konzervadv
sze111benáll;:íst emelte ki. Úgy vélte, hogy ez a területi-kulnuális (centrum-periféria)
törésvonal elsődlegesen a modernizáció eltérő útjairól és a különböző nemzctfelfog<Í-
sokról szól, s mint ilyen, sajátos ideológiai színezetet kapott. Ugyanezen kulturális tö-
résvonalban Fricz Tan1ás a két politikai tábor értékpreferenci<Íj<Ít és világképét vil<ígosan
elkülönítő, hagyományos népi-urb;:ínus vita újfajta kiadását vélte felfedezni.
4.6 A politikai kultúra. A fogalom előtörténete
A politikai kultúra kutatás<Ínak kezdete a 1násodik világháború utáni időszakra vezethető
vissza. A kutatások megkezdéséhez hozzájárult a nyugati társadalointudományokban ak-
kor uralkodó behaviorisra szen1lélet, amely a politikai 1nagarartás n1egismerésére, n1egérté-
sére és elemzésére törekszik. Az addig uralkodó intézrnényközpontú megközelíréssel szem-
ben egyre több kutató kezdte az egyén fClől megközelíteni a politika világ<Ít, s prób<ílta az
egyének viselkedésén keresztül megérteni a politikai közösség egészét érintő folyamatokat.
Ivlás irányból is érkeztek azonban olyan impulzusok, an1elyek a társadalmi és politi-
kai folyamatok pszichokulturális tényezőire hívták fel a figyelinet. Ezek mindenekelőtt
a politikai rendszerek stabilitásának, illetve instabilitásának vizsgálatával függtek össze.
I<ülönösen a német fejlődésben 1negnyi\v;Ínuló cllentmond;ís - a \Veimari köztársaság
gazdasági modernizációja és katasztrófába torkolló politikatörténete - veterre fel ezt
a problén1ár. l(iderült, hogy a demokratikus intézmények megléte ön1nagában nen1
biztosítja a politikai stabilitást.
Az 1950-1960-as évek dekolonializációja is hasonló kérdést vetett fel, nevezetesen
azt, hogy n1ilycn intézményi és politikai kulturális el6felrérclci vannak a den1okrarikus
rendszerek támogatottságának. Erre a kérdésre sem az alkotn1ányran, sem az intéz1né-
nyeker összehasonlító polirikatudon1ány, se1n a hagyon1ányos ne1nzetkarakterológia 11
nem tudott kielégítő válaszokat adni.
11 A nemzetkarakterológia egy adon nemzeten belüli tipikus szen1dyiség1nint;ikat igyekezett - etn-
pirikus kutatás nélkül- azonosírani. E vizsg<ítuok azonban többnyire inkább tudomány előttinek
lekinthctök, mint tényleges t<Írsadalon1tudon1<ínyi kutatásoknak.
59
 Bevezetés a polirológiáha
4. 7 A politikai kultúra ldasszikus megközelítései
A fend kérdésre a Gabriel Al111ond és Sidney Verba 1963-ban incgjclent - ma n1oÍ.r
klasszikusnak sz;Ín1ító - n1unkájában, „A polgári kultúrS'-ban (,, 7he Civic Cu!ture''.)
kísérelte meg n1egadni a válaszr. A kér kutató a politikai kultúra fOgalma alatt a poli-
tikai orientációkat, a politikai rendszerrel és a rendszer et,ryes összctev6ivel kapcsolatos
artitíídöke, és az e1nbcrelu1ck a politikai rendszerben játszott szerepét illető felfogásokat
értette. A pszichológi;íból ;Ítvett attin'.id fogalma a szeinélyek által elsajoí.tított, tartós, erő­
sen érzelmi vonatkozású orientációkat jelenti sze1nélyek, illetve tárgyak vonatkozcisában.
Más megfogalmazásban Almond és Verba egy adott ország politikai kulrúráj<in azok-
nak az orientációs niinráknak a 1negoszlásár értette, amelyek a népesség tagjainak a po-
litikai objektumokhoz fliződő viszonyulását jellemzik. Ahhoz, hot,ry egy ország vonat-
kozás;íban eljussunk a tényleges eloszlás n1egis1ncréséhez, meg kell határozni a politikai
orientációk 1nódozarait, illetve a politikai tárgyaknak azokat az osztályait, amelyekre
az orientációk vonatkoznak. Almond és Verba - a pszichológiából vert osztályoz<Ísokra
tán1aszkodva - az orientációk háro1n rípusár különböztette 1neg. Léteznek eszerint:
1. kognirív orientációk, azaz a politikai rendszerrel kapcsolatos isn1erereken és el-
képzeléseken alapuló beállítódások;
2. affekrív orientációk, azaz a politikai rendszerre, a szerepkörök.re, a résztvevőkre és
a teljesínnényekre vonatkozó érzületi beállíródcísok;
3. evaluarív orientációk, azaz a politikai tárbryakkal kapcsolatos Ítéletek, nézetek,
értékelő beállítód~ísok.
A politikai t<Írgyak osztályozás:ínál az egyik elem a politikai rendszer egésze. Irt Al-
n1ond és Verba olyan példákat hoz fel, mint a patriotizmus és az elidegenedés, avagy hogy
a rendszer „nagynak" vagy „kicsinek", „erősnek" vagy „gyengének" tűnik-e a polgárok
szemében. A sk~í.la niásik végpontján az egyes e1nber mint politikai szereplő található.
Irr többek között az vizsgálandó, hogy n1ilyen tartalmai vagy normcíi vannak a szemé-
lyes politikai elkötelezettségnek, azaz milyen sze1nélyes ko1npetenciákról beszélhetünk.
A politikai rendszer összetevőit Alinond és Verba három osztályba soraira:
1. specifikus szerepek és struktúrák (törvényhozó testületek, végrehajtó intézmé-
nyek, bürokráciák};
2. aktorok (törvényhozók, végrehajtó hatalom képviselői);
3. bizonyos szakpolitikák.
E srruktlirák, aktorok és döntések tovább osztályozhatók aszerint, hogy a politikai
Folyan1atok input (igények és a politikai rendszer iránti tán1ogar;ísok) vagy outpuc (a
hatalmi súllyal rendelkező nicgoldások érvényesítése) oldalához köthetőek. A niodcll
a politika folyamatoknak egy lecgy.~zerűsírett ábr<izolása, dc ez tette lehetővé Almond
és \'erba szoí.mára, hogy eljussanak a különböző politikai kultúrák közötti különbség-
tételhez.
60
4. Cejezet -Törésvonalak és politikai kultúra
Megis1ncrés
ÉrLüler
Értékelés
J. tdb/dztlf: .1! politilazi orÍt'lltdció dhne11zh5i (Forrds: ;lhnoud- ilerb11)
Az általuk kidolgozott modellt Alrnond és Verba egy háromszor négyes niárrixban
foglalta össze. (1. cábhí.zat} A t<íb!.ízarból kiderül, hogy az egyén politikai t<íjékozód,ís:í-
nak rendszeres vizsgálatához 1nilyen elemeket kell szen1ügyre venni: .
1. Mi n1indent rud az országáról <íltalában, rnennyire ismeri rörrénel1nét, haralm1
viszonyait? Milyen érzéseket váltanak ki belőle ezek az ad,~ttsá~.ok: Milye~ né-
zeteket vall, és milyen ítéletei vannak a politikai rendszerrol, a rorrcnelen1rol, az
intézn1ényekről? ., ,
2. iviir rud a politikai rendszer felé irányuló folya1natokról, az ebben szerepet iats1.o
scruktúroí.król és akrorokról? i\.1ilyen érzelrneker vált ki mindez belőle, illetve ho-
gyan gondolkodik e struktúrákról és szerepl.őkről? .. ,
3. Mennyire isrneri a politikai rendszerből kifelé inínyuló folyan1arokar, donrese-
ker, sr~uktúrákac? Hogyan érez ezekkel kapcsolatban? Mi a vélc1nénye a politikai
dön résekről?
4. Hogyan látja önmagát a politikai rendszer és folyamatok részeseként? Mennyire
van tisztában jogaival, lehetőségeivel, kötelezettségeivel? A részvétellel kapcsolat-
ban milyen norn1;íkar vall 1nagcíénak?
Ezen szempontok alapján Almond és Verba a politikai kulrlira három rípusát kü-
lönböztette 1neg: ..
1. Parokiális politikai kultúra. Ilyen politikai kultúráról akkor beszélünk, ha a pol1n-
kai objektumok iránti rájékozód:ís fent emlírctt megoszlása zéró felé közelít, azaz
a közösség tagjainak nincsen a rendszer egészére vonatkozó rudaruk. Ez az cse~
a premodern, törzsi társadalmakra jellemző, ahol nin~s.en:k elkülön~lr politik~~
szerepek. A parokiális szemlélő ne1n v<Ír sen1mir a polirrka1 rendszertol. Jellen1zo
von<Ísa ennek a típusnak a tiszta lokalitás, azaz a szemlélő szá1nára a világ „a falu
határában ér véger".
2. Alattvalói politikai kultúra. Ennek esetében gyakran megfogal1nazódnak a poli-
tikai rendszerrel kapcsolatos orientációk, ám az egyéni orientációk - e politikai
kultúra sajátos vonásaként - nündenekelőrt az output szen1pontja1 v<~L !'.·1! <sn];1to-
sak. Az alattvalói politikai kultúrában az emberek a politikai rendszerhez á!ralánu::
szinten viszonyulnak, azaz van ismeretük a rendszerről, de lényegében csak passzív
viszonyról beszélhetünk. . .
3. Részvételi politikai kultúra. Ebben a kultúrában a GÍrsadalo':1 tagJ~I a rcnd~ze~
egészéhez alakítanak ki explicit viszonyt, azaz a rendsze:nek 1n1nd. ~z i~put, ';1'11
az output oldalára tekintettel vannak. Az állan1polgarok a polinka1 kulrura e
61
 r
Bevezetés a politológiába
típusában elsősorban az akrív szerepvállalás és részvétel iránt éreznek késztetést
függetlenül attól, hogy pozitív vab')' negatív érrékícélcrük van-e a rendszerről.
Alinond és Vcrba ezzel a háro111 esettel a !érező politikai kulrúrcík egy-egy vontÍS<Ít
en1elte ki, így e három típus alapvetően idcálrípusnak rekinrherél. A létező politikai
rendszerekben azonban ezek a rípusjegyek keverednek, azaz a valóságban a rendszerek
sohase111 ho1nogének. Aln1ond és Verba is 1negjet,1rzi, hogy még a tüleg részvételi kul-
tÚr;Íval rendelkezc'1 polirikai bcrendezkedésekben is egyar<Ínt találunk alattvalókar és
parokhílis orienr;íciójú en1bcrckeL
A szerzők szerint lérezhernck keverék rípusok is: paroki<ílis-alarrvalói, parokiális-
részvéreli, alartvalói-részvéreli politikai kultúra. Utóbbi et,')'ik fonros alrípusának tartják
a polgári kultúr~ír (civic cu!ture), a111elyct a szerzők egyben normának is tekintenek. Ne1n
„den1okratikus" vagy tiszta „részvéreli" politikai kultúráról beszélnek, hane1n egy olyan
vegyes kultúrcíról, a111clyben a hagyon1ányos elemek keverednek a racionális-akrív rész-
véreli forn1ákkal. A polg;íri kultúr<íban az aktivirásr, az e!körelezcrrséger és a racionalitást
a lojalitás, a rradicionalirás és a 111ég !érező parokiális elemek egyenlírik ki.
l(lasszikus munkájukban Al111ond és Verba az állani polgári kon1perencia kérdésével is
foglalkozott. A de111okráciát olyan politikai rendszernek tekintették, amelyben az ádag-
polgároknak módjukban áll az elitek tevékenységét ellenőrizni. A tényleges dön réseket
az emberelu1ek egy kis csoportja hozza. l(érdés tehár, hogy az egyes rcírsadalmi csoportok
vagy egyének nlennyire képesek hat:ísr t,ryakorolni a döntésekre. Ha egy csoport vagy
egyén rendelkezik ilyen befolyással, akkor politikailag ko1npcrensnek tekinthetjük. Ha
egy csoport vagy egyén azt hiszi, hogy képes ilyen hatást kiváltani, akkor szubjekrív
érrelen1ben rekinrherjük kon1pcrensnek.
l(on1paratív vizsgálatukban Almond és Verba a szubjektív kon1perencia vonadcozá-
sában az orsz<ígos, illetve helyi szintre irányulc.'1 attitűdöket kutatta. Ered111ényeik közük
a következőket kell kie1nelni:
1. A szubjekrív ko111perencia és a politikai tevékenység között kapcsolat mutatha-
tó ki.
2. A helyi kompetencia és az országos kon1petencia között szoros összefüggés mutat-
ható ki: az az állampolgár, aki úgy véli, hogy képes harást gyakorolni az országos
kormányzatot illetc'1 ügyekben, nagyobb valószínűséggel vallja, hogy befolyásolni
tudja a helyi hatóságot. Ez persze niegfordírva is igaz: ha valaki kompetensnek
érzi magár helyi szinten, nat,')'Obb valószínűséggel tartja magár kompetensnek
országos ügyekben is.
3. A politikai részvétel helyi szinren jelentős szerepet játszik a kon1perens állampol-
gárság létrejöttében.
A politikai kultúra fogalmát Alinond és Verba a rcndszereln1éler fClől közelítette nieg.
A fogalom definiálásakor Lucien Pye egy n1ásik tényezőre, a történetiségre irányÍtotta
a figyelmet. Al111ond és Verba felfogásában a kultúra és a struktúra kapcsolata eserleges,
azzal a megkötéssel, hogy a kultúra hozza létre a struktúrát. Pyc sokkal dinamikusabb
és komplexebb kölcsönhatást tételezett fel, amikor a politikai kultúrát nen1 egyszerűen
62
4. ll:jezet - ·rörésvonalak é~ politikai kultúra
a szocializ<Íció 1.! során elsajátított jelenségként kezelte. Pye a inúlrból örökölt történel-
mi-kulturális örökség jclcntc'1ségérc is felhívta a figycln1et, mivel szerinte kultúra és
struktúra kapcsolata kétirányú, s mindkét tényez(} hatással van a 1núsikra.
4.8 A mai magyar politikai kultúra
Ar11ennviben az 1990-es évek és az ezredforduló magyar t<Írsadaln1ának politikai kul-
túrájárÓl kívánunk képet alkotni, háro111 olyan tényezőt kell kic111elnünk, amely a po-
litikával kapcsolatos beállítódások alakulás;.U1oz jelentős 111értékben hozzájárult. Ezek
a tényezők a köverkezilk:
1. az elmúlt évszázad politikai öröksége;
1.. az államszocializmus hatásai;
3. az átmenet formája.
Már az en1pirikus kutatások előtt is voltak olyan gondolkodók, akik a 1nagyarok
politikához való viszonyát vizsgálták. A 19. sz<Ízadi gondolkodók közül 111indenképpen
megemlírendő Széchenyi István. A nemzeti sajátosságokat leíró nemzerkarakterológia
legjelentősebb korszaka mindazonáltal a kér vil<ígháború közötti időszak volt.
Prohcíszka Lajos „A vándor és a bujdosó" címli művében a nén1et és a magyar ne1n-
zeti sajátoss<ígokar kísérelte 111eg összehasonlítani. Proh;_íszka a n1agyarokat Európa
magányos népeként jellemezte, melyre a „finitizmus" jellen1ző, a vágy a rejrőzködésre
és elzárkózásra. A finirisra állandóan menekül a valóság, a tények elől, és ha ezekhez
visszatér, akkor azt illúziók forn1ájában reszi. Prohászka további sajátosságként említi,
hogy ahol az érzelem uralkodik, ott nincsenek praktikus célok, ort a rezignáció, az
elrendelterésben való hit uralkodik.
A magyarok sokszor említett harciass<ígának is van egy sajátos von<Ísa Prohtíszka
szerint, nevezetesen az a rudat, hogy a harc elkerülhereden, de egyben reménytelen is.
A külvilágtól elzárkózó magyarscíg fejlődése csak akarata ellenére lehetséges, ugyanakkor
a magyarokban van egyfajta lelki nyitotts<Íg is. Ezért a magyarságnak kettős arculata van:
egy keleti, 1nelyer az „Attila-álmok" és egy nyugati, melyet a „Nyugat-akarás" jellemez.
A magyar közéletben vitát provokáló Prohászka-könyvre válaszul Szekfű Gyula tör-
ténész szerkesztésében megjelent a „Mi a magyar" című köret, 111elyben számos törté-
nész, irodalomtörténész, néprajz- és zenetudós fCjrerte ki véleményét a témáról. Babits
Mihály szerint például a 111agyarokat a szemlélődő realizn1us jellemzi. A magyarok az
igazi életformát a passzív rezisztenciában !árják. Egy olyan életformában, amely a meg-
fonrolrságon alapszik, 111ivel az óvatosság az egyetlen lehetséges módja az önvédelemnek.
12 A szocializáció a;i, a folvan1at, melynek során az egyén elsajátítja a d.rsadalo1nban való eligazo-
dáshoz és cselekvéshez ~-1.ük.~éges i~n1ereteket, attitűdöket, véleményeket, 111agatardsformákat és
énékeket.
63
Bevezetés a polirológLíba
A „Mi a rnagyar" cín1ű kö[ettől függedenül n1císoka[ is fOglalkoztato[[ a rnagyarság
tulajdonságainak kérdése. l(arácsony Sándor a „n1agyar észj<í.rásr" prób;ílta 111eg felrér-
képezni. A magyar nyelv sajáross;Ígaiból vezette le a n1agyarok gondolkodásmódjának
saj;í.rosságait. Véleménye szerinr a 111agyar lélek Ázsia lelke. l(arácsony behatóan foglal-
kozott a 111ár Széchenyi István ;í!tal is e1nlített 1na6'}'ar „blínök", a hiúság, a szalrnaláng,
a restség és a „turáni <Ítok", a pártoskodás kérdésével. Számára azonban ezek se nen1
bűnök, se nen1 erények, hanen1 eb'}'SZerű társadalon1-lélektani tények, an1elyek n1egkü-
lönböztetik a magyarokat a többi európai néptc'.ll.
E rövid <Íttekintésr összefoglalva a borúláe<íst, a passzív reziszrenciát és az apáthít
en1elhetjiik ki olyan tulajdonságkén[, an1elyeket a nen1zetkarakterológia a n1agyarokra
jelle1nző vonásként említ. Annak ellenére, hogy ezek az esz1nefuttattísok nem empirikus
vizsgálaton alapultak, a magyar politikai kultúra bizonyos von;Ísait n1égis jól ragadt;ík
n1eg. Nemzetközi összehasonlításban az 1990-es évek elején a magyarok a környez(-) új
den1okráciákka! összeverve a legpesszimist;í.bb népnek tűntek, és ez a jellen1vonásuk az
ezredforduló környékére sem tűnt el.
Az ;ílla1nszocialista korszakban stabiliz;í!ódrak, illetve felerősödtek a magyar politikai
kultúra negarív vonásai. A kezdetben totalicárius, az 1956-os restaurációt követően pe-
dig egyre inkább autoriter jegyeket felinutató rendszer a társadalom önszerveződésének
korl;í.tozás;ival, autonóm inréz1nényeinek felszú1nohisával atomiztílta a politikai közösség
ragjait. Ugyanakkor a J(;id:ír-korszakban lehetővé váló egyéni életstratégiák bc'1vülése és
az egyéni alkuk terjedése a rársadalo1n individualiz<íciójához vezetett.
Az individualizáció és ato111iz;ilrság n1ellect a kcctős ér[ékrend szintén az ;illa1nszocialista
korszak örökségének tekinthető. A hivatalos ideológia és értékek látszólagos elfogadása
n1ellerr a hivatalos értékek tényleges elutasfrása és a családokon belüli önálló értékrend
volr jellernző. Ez politikai cinizn1ushoz, tömegesen megnyilvánuló norn1aszegésekhez
vezetett, an1elyek hatása az 1990-es években, az tíllamszocializn1us bukása után is ér-
zékelhctc'1. u
Feltűnő, hogy az en1berck a rendszerv<iltás urán, a demokratikus jog;illam, a parla-
n1ent<Íris dc1nokrácia keretei között továbbra is úgy gondolj,iJ.;:, az egyszerű emberek ki
vannak zárva a politikából. A politikai infantilizrnus, az alacsony szubjektív kon1peten-
cia szintén az államszocializmus öröksége. A magyar lakosság szubjektív kompetencia-
érzése 1985-ben még a harmadik világbeli Mexikó szintjét is n1essze alulinúlra. Ebben
a tekintetben az 1990-es évek elején jelentős en1elkedés volt tapasztalható, a1nir a rend-
szerváltás okozta áltahínos eufória elmúltával az eredeti szintre való visszaesés követett.
A többpártrendszer és a nyugati típusú demokrácia elfogadtisa 1989-1990 sor~ín
szinte problé1namentesen 1nent végbe. Az en1pirikus kutatások azonban azt bizonyírjúk,
hogy a magyar <illampolgárok den1okrácia-felfogásában szinte egyforn1a súllyal szerepel
annak a szabads;íggal és a jóléttel rörrénő összekapcsolása. Ily mc.'idon a den1okrtÍcia-
képben keverednek a jogi és a 1nateriális elemek. A n1agyar lakosság jelentős körében
. hoz képest jelentősen megnövekedett aktivitás a pártrendszer kérpólusúv~í válásával,
11
Í!:,'}' pé!d<iul az adócsaHsr vagy a bliccelést a lakoss<Íg jelentős része ma sem ranja clírélendé:inek.
64
4. fcjezer - Törésvonalak és politikai kultúra
szorosan összekapcsolódik a demokrácia és a jólét fogalina, s 1nás országokhoz képest
a rr1agyarok jóval nagyobb része érti den1okráci;in a jólétet.
E sajútos demokrácia-felfogás tern1észetesen nagyn1értékben hatott az új politikai
rendszer támogatortság<Íra, illetve elutasírottságára. A rendszerválrist követően nem kö-
vetkezett be b'}'Ors gazdasági növekedés, élctszínvonalbeli javulás; ellenkezőleg, az ország
- a többi posztszocialista orsz;íghoz hasonlóan - súlyos transzformációs válságon esert
át. Mindez az 1990-es évek közepére ahhoz vezetett, hogy 1negnéltt a többp<Írtrendszert
elurasírók aránya, és a piacgazdaság támogatotts<Íga is csökkent. Bár a lakoss<Íg cöbbsége
továbbra is tá1nogatta az új rendszert, arányuk alacsonyabb volt, n1inc az első de1nokra-
tikus választások idején. A demokr<Íciával való elégedettség erc'1sen korrehílr a 1ninden-
kori gazdasági helyzettel. Ennek az összefüggésnek 1negfelelően a dernokráciával való
elégederlenség legn1agasabb adatait a Bokros-cson1ag évében találjuk.
A de1nokrácia és a rnareriális jólét összekapcsolásának további saj~itos következménye
az volt, hogy az anyagi elvúrúsok teljesülésének elmarad~ísúval nött a J(;íd<ír-korszak
iránti nosztalgia. Az en1pirikus vizsg;ílatokból kiderült, hogy az en1berek elsősorban
a szochílis biztonság és a közbizronság szcn1pontj<íból rahílrák jobbnak a l(ádár-rend-
szcrt, n1íg a politikai jogok rekinretében egyértelinűen a jelenlegi politikai rendszert
tartották előnyösebbnek. A magyar politikai kultúra sajárosságai közé tartozik teh<ít,
hogy absztrakr szinten a demokrácia és a piacgazdaság elfogadottsága n1agas, ugyanak-
kor a de1nokr<icia konkrét működésével a lakosság jelentéls része elégederlen.
A den1okr;Íciával való elégedetlenség tennészetesen kihat az egyes dcn1okratikus intéz-
1nények 1negírélésére is. Az en1berek egyes politikai intézményekről alkototr véleményét
ugyanald.;:or befolyásolja az intézmények teljesítménye is. A rendszerválrás idc')szakúhoz
képest az 1990-es évek elsél felében csökkent a clen1okrarikus intéz1nényekbe vetett biza-
lorn. Az évtized közepére azonban n1egállt a csökkenés, és azóta csekély növekedést vagy
stagnálást tapasztalhattunk. Ugyanakkor a bizalmi index kutatások fCln1érései alapj<in
elmondható, hogy 2008 urán újra kisebb n1értékű csökkenés tapasztalható. l(ivételt
csupán az Alkotmánybíróság és a köztársasági elnöki intézn1ény képez, rnivel ezek tö-
retlenül 1nagas bizalon1nak örvendenek. Az isn1crt adatok alapján azt n1ondhatjuk, hogy
n1inél kevésbé kapcsolódik egy intézmény a n1indennapi politikához, ann<íl nagyobb
a valószínűsége, hogy n1agas a bizalmi indexe.
Magyarorsz<Ígon a rendszerváltást követően a választási részvétel alacsonyabbnak bi-
zonyult a nyugat-európai orsz;Ígokban tapasztalhatónál, dc nen1 érre cl a legtöbb újon-
nan de1nokratizálódó közép-európai ország szintjét sen1. A részvétel alacsony szintje
azonban ne111csak a választások és a népszavazások esetében tapasztalható, hanem a po-
litikai aktivitás egyéb területein, példd.ul párrragság, érdekszervezeti ragscíg, [Üntetések
esetében is.
Az alacsony politikai aktivitásban, mindenekelc'ltt a vúlaszr<ísi részvételben azonban
jelentős fordulat következert be a 2002. évi országb'}'Űlési vúlaszrásokon. A korábbiak-
polarizúciójával és a v:ílaszt;Ísi kan1p<Íny sajátosságaival (az addigit 1neghaladó 1nobili-
z;ihíssal) függ össze. A kutatók többsége elveti azokar a nézeteket, a1nclyek az ~í.tmenet
ellentn1ondcísaiból és a politika kultúra nonnarív felfogása alapján vélt ,,fejledenségébéll"
65
 ~-

'
1
Bevezetés a polirológiába

a politikai rendszer insrabilirására köverkcztetnek. A n1agyar politikai ·kuln'ua --Aln1ond

és Verba nyomán - vegyes politikai 'kU:lrúrána:k rekintendö, amt.!lynek saj<itos vonása,
5. FEJEZET
hogy a ,,résztvevői kultúra" súlya - a politika részvérel alacsony szintje miatt - ·kisebb
a legtöbb nyugati 1nintánál.

Ajánlott irodalom
ALNIOND, Gabriel A. - VERBA, Si<lney: .1f1!11ntpolgdri ku!t1il'lz. Szofi, "1997 /:l-2. 17-53.
l(öRÖSÉNYI András: Nontenkltzttíni .és va!lds - törésvvntzftzk és pártn.?11dszt'I' J\1agytirvrszdgon.
Századvég, 1996/1. 67-94.
l(öRÖSÉNYI András - TóTH Csaba -1ÜRÖK Gábur: .!l nutg_vtZrJiolirik,ti rendszt'I: .()siris l(i-
adó, Budapcsr, 2007.
Sriv10N János: A politihai kultúra színké_pei. Századvég l(iadó, Buclapes[, 2004.
STUMPF ls[Ván (szerk.): Két vti/,zsztds között. Századvég :l(iadó, Budapes[, .t 997..
A.modern politikai rendszerek nlt'.iködésének egyik legfontosabb mozgatói a politikai p<Í.r-
rok. Ma a világon mindenütt pár[okat lárhacunk a közhc1talomn1al kapcsolatos lülya111a-
tükban, párrképviselőker a politikai intézn1ényekben, s a pártokról szóló .inforrn<.Íciók cit-
meg átszövik niindennapjainkar. A p<Írrokról szólva rnégis előre kell bocsátanunk nt.':hány
magyarázó szen1pontot. Fejezetünkben nem írunk részletesen a pártok kialakubísának tör-
ténelmi folya1natáról, csupán a nlár kialakult pártrendszerekhez és p<Írc_jaikhoz kapcsoló-
dó tapasztalatokat elernezzük. Jól tudjuk.azonban, hogy a parlan1cnti demokr<Íci:íkszüle-
résekor nem úgy tekintettek a pártokra, n1int a közjó kialakír<i.sának részeire, szereplc'.Hre,
hanem sokkal inkább 1nint annak partikuláris érdekeket szolgáló ellenzőirc. A politikai
p;irtok stabilizálódása és nlcghatározóvá váhísa .teh<ít a modern politikai r~ndszer sajátja.
Arról scn1 szólunk részletesen, hogy a szuverén á!la1nok kiszélesedésével - különösen
az 1960-as évtizedet követően, n1a_jd a századvégi kelec-európai átalakuhíssal - olyan
sok.~zínűvé és differenciálttá vált a pártrendszerek vihíga, mint előzőleg soha./\ pártok és
a szervezetek névazonosságából csak óvatosan következtethetünk ugyanazon _jelenségek-
re. Mást jelent egy „párt" Tanz;Íni:íban vat,')' Boszniában, mint az Egyesült i\l!amokban
vagy éppen Franciaországban. Ebben a világban évszázadokkal korcíbbi pártalakzacok
(és _azok n1utánsai) egy időben léteznek a posztmodern kor sajátos politikai szervező­
déseivel, így a kon1paratisztika rnódszcreinek Felhasználása nélkül nen1 verhetjük össze
ezeket a jelenségeket. Éppen ezér[ a tudomcí.nyosnak nevezhető <ílcalános tapasztalatokat
leginkább az európai fejlett demokráciák és az Egye.sült i\lla1nok példáiból merítjük,
ille[Ve külön szólunk l\1agyarország polii:ikai pártjairól és pártrcndszeréröl.
Ebből is adódik, hogy általános kövedcezteréseink a pártok „kenős" megharározott-
ságához kapcsolódnak. Ily módon csak olyan pártok szerepét és a politikai rendszerben
betöltött funkcióját elemezzük, a111elyckkel együtt léteznek és versengnek 1nc.Ís p<Ír-
rok is, és amelyek szervesen elkülönülnek, 1negkülönböztethetök a politikai rendszer
egyéb elemeitől, inrézn1ényeitöl (pékLiul szakszervezetek, önkonnányzarok stb.). Az
„egypártrendszerek" közhatalmat közvedenül gyakorló párcjai nem alkotják az alábbi
pártel1néleti fejtegetések forr;ísvidékér.

14 J\ .fejezet Szarvas L;íszló és Töth Csab;1 Pdrto/..• és pdrtre11ds;:;t'rck e. ínisa, a111dy GALLAI S;índor -
TÖRÖK Gábor: Po/irikd és Po!itikttt11do11ui11y Aub [(iadó, Budapest, 2003. e, könyv 397-'Í 16.
oldalain jelent n1cg.

66 67

Bevezetés a politológiába
5.1 Pártelméleti keretek
5.1.l A pártok funkciói
A n1odcrn politikai pártok a GÍrsadalom és az állan1 közötti közverírc'1 n1echaniz1nus
leglényegesebb clcn1ei. A politikai rendszerben becölrört szerepük sokféleségéből is kö-
vetkezik, hogy a p<Írt fogalmának rendkívül sok 1negharározása található a különbözél
szak1nai értekezésekben. Hívják a pártokat „szervezett véle1nények"-nek, „hatalmi sze-
replők"-nek, „a politikai ragolrság kifejezői" -nek, „a társadalini konAiktusok hordozói"-
nak aszerint, hogy éppen milyen politikatudományi iskola képviselői vizsgálódnak, vagy
n1ely orsz<íg 1nilyen korban vizsgált p<Írtjairól van szó. Emiatt nen1 is törekszünk arra,
hogy egységes, 1ninden szempontból elfogadható definíciót tal<íljunk vagy javasoljunk,
hane1n inkább a n1odern pártok jellegzetességeinek és funkcióinak összefoglalásával
próbáljuk n1egértetni a fogalom tarrahni összetevőit.
Ha az általunk legfontosabbnak vélt isn1érveken keresztül szeretnénk röviden n1eg-
határozni a pártok lényegét, akkor azt 1nondhatjuk, hogy a p~Írrok olyan tagsággal és
önálló intézményi struktúrával rendelkező politikai szerveződések, a1nelyek azért <íllí-
ranak jelölteket .a parlan1enti és az önkormányzati választ<ísokon, hogy részesedjenek
a politikai haralo1nból, s képviselőik révén meghatározó szereppel bírjanak a politikai
folyamatok alakírásában, valan1int a r<Írsadalom egészének életét befolyásoló hatalom
közvetett gyakorlásában. A fenriekböl következik, hogy ele1nzésünkben nc1n foglalko-
zunk azokkal a szervezetekkel, a1nelyek csak kisebb csoportok vagy helyi ügyek képvise-
letére vállalkoznak, illetve amelyek tagjaik mozgahni-közösségi életér szervezve kizárólag
a civil társadalorn szféráj<íban 1nlíködnek. Témánk szen1pontjából csak a parla1nentek-
ben, a konnányokban, a települési és területi önkormányzatokban polirikai képviselerrel
rendelkezc'1 p<Írtok SZ<ÍmÍtanak relevánsnak.
IGemelt rársadaln1i-politikai szerepüknek megfeleléJen ezek a p~Írtok többféle és ösz-
szeterr funkcióval rendelkeznek. Ezek közül n1i az alábbiakat tartjuk kiemelésre n1él-
rónak:
1. A politikai közösség szempontjából a pártok talán legfontosabb feladata az érde-
kek képviselete, a politikai érdekek artikuláhísa. A párrok a t<Írsadalon1ban jelen
lévéJ sokféle érdek között szelektálva, a sz:iinukra politikai és egyéb szen1pontok
alapján fontos rársadahni rétegek érdekviszonyait figyele1nbe véve alakítj:ík ki
céljaikat, politikai és szakpolitikai preferenciáikat. Igyekeznek az ezeld1ez rendelt
javaslataikat, programjaikat a „politikai piacon" megismertetni, a megvalósítá-
sukhoz tán1ogarásr nyerni, s az ehhez szükséges képviselet és haralmi pozíciók
megszerzéséhez felharaln1azást kapni.
2. A társadalini érdekek és az azokat fClkaroló p<Írtok pluralit<Ís;íból adódóan a ha-
taln1i pozíciók megszerzése a modern de1nokráci<íkban versengéssel j~ír együtt.
A pártok részt vesznek a hatalon1ért vagy annak egy részéért folyratott versenyben;
ennek érrcl1nében a válaszGisokon jelölteket állíranak. Ellenrérben a párr<íllan1i
rendszereldcel, a den1okratikus rendszerekben a pártok számára kifejezetten tilos
a közhatalo1n közvetlen gyakorlása. Mindazonáltal a politikai versengésből győz-
68
r
1 5. fejezet- r~írtok és p;Írtrendszerek
resen kikerül(} párrolu1ak 1negadarik a lehetc'.1ség, hogy a választásokat követő cik-
lusban képviselc')ik és 1negbízottaik révén meghatározzák a közhatal1nar gyakorló
politikai inrézn1ények 1nííködésér.
3. Ugyanakkor a hatalomgyakorhís ellenc'.1rzésében - a haralo1nmal va~ó visszaélés
elkerülésére létrehozott törvényi garanci<ík {vonatkozó jogszab<ílyok, felügyeleti és
vizsgálati szervek) mellett-fontos szerep h<írul a hatalo1nból kimaradó-kiszoruló
pártokra is. A konn<ínyharalon1ra törő ellenzéki pártok az általuk hibásnak tartott
korn1ányzati lépések bír;ílatával, az eserleges hataln1i visszaélések leleplezésével
igyekeznek 1negv<ílrozratni a p<Írtok között kialakult erőviszonyokat. A dc1nok-
ráchíkban ez bizrosírja a politikai versengés dinamikáj~ír és folytonosság<ít.
4. Versengésükkel és szereplésüldcel a pártok maguk is mozgósítanak a politikai köz-
életben való részvételre. A közösség tagjainak politikai aktivitása többnyire kime-
rül a szavazásokon való részvételben, de - az egyes országokban eltérő 1nérrékben
- jelentős lehet azoknak az aránya is, akik idc'.1nkénti vagy rendszeres résztvevc'.1i
a különböző pártok <íltal szervezett fóru1noknak, megemlékezéseknek vagy éppen
tiltakozó megmozdulásoknak.
5. A pártok válaszr<ísi ka1npánya és az általuk rendezett ese1nények ugyanúgy a po-
litikai nyilvánosság színterei, mint például a parla1nent vagy a média. A pártok
különböz6 színtereken 1negnyilvánuló magatart<Ísa és a pártok által megfogalma-
zott üzenetek politikai nlintákar közvetítenek a közösség tagjai felé. Ily módon
revékenységüldcel a pártok n1eghatározó n1ódon járulnak hozzá a politikai szoci-
alizáció folyarnarához, s jelentc'.1s hatással vannak az egyének politikai véle1nényé-
nek, tudaGÍnak és tudatosságának kialakírására.
6. A társadalom egészét érintő politikai szocializáció n1ellerr, annak egyik szeg-
n1enseként els6dlegesen a pártok feladata a politikusi utánpótlás kiválasztása és
kinevelése. A pártpolitikusok szán1ára a párton belüli viszonyok feltérképezése
és saját n1aguk elfogadtat<Í.sa a leghar<Ísosabb felkészítés a politikai közéleti sze-
repvállahí.sra. A pártok következő fontos szerepe tehát a politikai rekrur<lció meg-
szervezése és biztosítása. Saját polirikusaik kiválasztása mellett sze1nélyi döntéseik
az önkormányzatokn~íl tevékenykedő szakértők megbízás<Ítól egészen a legfőbb
közjogi n1élróságok 1negv;:Íiasztásáig terjednek. Éppen ezért a politikai rekrur<íció
fogal111a rág értelemben használandó: éppen úgy magában foglalja a politikai
vezetők, az elit kitermelését, 1nint a pártok működtetéséhez szükséges személyi
h<írtér 1negteren1tésér.
7. A politikai szocializáció és a politikai rekruráció is elengedheterlcn tényezője a po-
litikai rendszer srabilitás<Ínak, intézményi és kulturális elemeiben megn1utatkozó
folytonosságának. A politikai rendszer írott és íratlan szabályait elfogadó és követő
pártok magatartásuld(al, valamint mintakövető képviselc'.1ik köztisztségekhez, ve-
zető pozíciókhoz juttatásával n1aguk is hozzájárulnak a fennálló nonnák, így az
egész rendszer srabilirás<íhoz. A norn1akövető magatartás és a stabilitás mint érték
fenntartása pedig el6segíti és erősíti az adott politikai rendszer társadalmi elfogad-
tatását. Újabb funkcióként teh~ít a pártok komoly szerepet vállalnak a rendszer
egészét érintő politikai legitimáció 1negreremtésében és állandó megújírásában.
69
 Bevezetés a po!irológi:íba
r
'
5. fejezet- Pártok és p:írrrendszerek

8. Ma~u~CJ~ak a ~.<Írroknak az els6dleges legiti1nációs forr;ísát az őket tá1nogaró sza- rársad.aln1i. preszrízsü r;Ílnogatók szlíkebb körét foglal rák n1agukban. Maurice Duverger
vazobaz1s, a ra1uk adott szavazatok adj<ík. J\ pártok elis1nertségének van azonban eredeti csoportosítása alapján ezek a pártok elitpártok vagy k~lderpárrok voltak, a1ne-
egy ne1nzetközi din1enziója is. Ennek részeként, nen1 utolsósorban a külföldi lyekben a képviselők egyéni véleménye és eseti állásfoglalása továbbra is döntő jel~n~
tapasztalatok közelebbi 1negis1nerése és hasznosítása céljából a hasonló elveket és tőségli n1a1·adr. Ez utóbbi okból Sign1und Neumann ezeket a csoportokat az „egyen1
érrékeker valló pártok nen1zetközi szinten is együrnnúködnek egy1nással. Ideo- repr~zenráció" pártjainak nevezte.
lógiai pozicionálásukban és hazai elfogadrarásul~ban az újabb p~ír;~k s így a fiatal A tcírsadalon1 széles tön1egeir integráló pártok eleinte főként osztályalapon szerve-
demokráciák ptírrjai is különösen nagy jelentőséget tulajdoníranak a szociali:Sta, ződtek. Az első, szocialisra-szociáldemokrara irányultságú römegp<Írrok a nagy létszámú
~iber~ílis, néppárti stb. nen1zerközi szervezetekben elnyert tags<Ígnak. Ivfinden 01 unkásosztálv kialakul<ísát követően jörrek létre. J\ munkásság politikai érdekképvise-
Jelentősebb párt törekszik saját nen1zetközi kapcsolatai kiépítésére és ápolásá- letét felv;Ulaló. p<Írtok kez<lerben elsősorban az egyesülési jog biztosír<ísáérr, a választójog
ra, s külpolitikai területen aktív ragjai, képviselői révén igyekszik bekapcsol6dni kiszélesítéséért, 1najd a választási rendszer arányosítcísáért szálltak síkra. A korábbiakkal
a különböző nen1zetközi-inregrációs szervezetek (például az Európai Parlainenr, ellentétben ezek a párrok tipikusan parla1nenren kívüli sze.rvezetként indultak, hiszen
az Európa 13.nács) nlunkájtíba. Nen1zetközi aktivir~í.suk so1«Ín azonban a pártok eleinte n1ég jelölr;lllírási jÜguk se1n volr, ráadásul tá111ogatóik sen1 re.ndelkezrek választó-
nen1csak saját n1agukar, hanem az országukat is képviselik.
joggal. A 1nunkáspátrok sok esetben a 1nunkások gazdasági:._szociális érdekeit képviselő
szakszervezeti n1ozgalon1ból nőttek ki.
, ~lrérő nl.értékben s 111ég inkább elrérő felelősséggel ugyan, de nemzetközi tevékeny- A !egröhb ország 1nunkás111ozgaln1i pártj.a évtizedekig szimbiózisban létezett a szak-
segul~~.;:,el mind a k~rn1ánypozícióban lévő, nlind az ellenzéki ptí.rtok és p<Írrképviselők szervezetekkel, an1i a tagságok l{özötti átfedésben i_s megn1utatkozott. Voltak országok,
hozzaJarulnak orszaguk 111eg- és elisn1erreréséhez s külpolitikai helyzetének alakításához. ahol a kollekrív tagságot is lehetővé rerrék a munkáspárrban; ilyen esetekben az adott
_ koll'ekrív i:d.rrragsJggal rendelkező - szakszerv_ezet vagy szakszervezeti egység ragjai
auro111arikusan a pá.rrnak is ragjávává!'rak. Oszrálybázisú,-tömeges_és akrív tagságukkal,
5.1.2 A pártok fejlődéstörténete
a szintén osztályalapon l~i\rál~szród6 szavazóikkal, parla1nenren lávüli aktivitásukkal,
a pá.rtvezetés kien1eléséveL a képvi~elők központi irányítás alá vonásával és a pártfegye-
Történetileg a n1odern pártok születésének színhelyei a parlan1entek. A törvényhozás- lem megszil,lrdírásával ezek a n1odetn rön1egpárrok n1ár szinte minden vonatkozásuk-
ban szerepet vállaló - kezdetben főként ariszrokrara szánnazású - honatyák a különféle ban elrétrek a korai párrszerveződésekről. (1. táblázat)
kérdések eldöntése során befolyásuk növelése érdekében csoporrosulral~, szövetkeztek.
A több kérdésben is hasonló véleményen lévők között a politikai kapcsolatok idővel
szorosabbá és rendszeresebbé váltak. A pártosodás e korai fOrmáit parlamenti klubok-
nak, társaságoknak nevezték. Megkülönbözrerendő a modern p<Írrokról, ezeket a laza Káderpárt tömegpárt
szerve~ő~ése~.;:er a politikat~domány proropárroknak vagy - Max Weber nyomán _ egyéni képvisdet pánja társadalnü inttgr.íció párrJa.
honorac1orparroknak nevezi. Ezek a korai pártok a parlamenten kívül még nen1 ren- korlátozorr politikai terrénum kiterjedő politikai terrénum
delkeztek tagsággal vagy szervezetekkel, s tagjaik - \'V'eber megfogaln1azásával _ „nem
a politikából, hanem a politikáért éltek". korhíto:.:rJrt politikai rés:::vétd általános \'ála:.-ltójog
Ezekhez képest a nlodern pártok egyik fontos sajátossága az, hogy a parlamenten a „párrrags<lg" aluivirása a szavazásra
állandó tagdíjfizetés és akrív ragság
k~v~l is ~ze~vező~_nel~ és tevékenykednek. Lérrejörrük a választójog fokozatos kiterjesz- korhírozódik
resevel all osszefuggesben. A v:ilaszrók körének bővülésével a pártok számára létkér- fó flinkciója az o~.::rá1ytrckk-artikuhíd6 ts
déssé ~<ílt ~ szav~zók minél harásosabb mobilizálása és integrálása. A helyi választási a képvis-ekt
ka1npanyb1zorrsagok szerepe egyre fontosabbá vált, s csakhan1ar fel1nerülr közö'trük pártfegyelem, de fucto kötött mandátum
a képviselőknek „szabad mandátuma'' van
a koordináció, illetve a kapcsolatok intézményesírésének igénye. Ez a folya1nat vezetett a pártvezetés irányában
el· a „szervezett pártok" lérrejörréhcz, az akrivísrákkal felrölrörr, foh•a1narosan üködő
111 a párt nagy !;1..ervcttr, túlterjed a politilcín
országos központok kialakuld.sálioz. .
bázisa: „szabad relu·uráció" alapján bázisa: oszrály-hovatartozás alapján
, Az ~r~z.ágos pártközpont elsődleges feladata a parlan1enri csoport (caucus) és a helyi
konzxrv:itív ~s libtr;ilis p:irtok s~:ocia!i:;ta
val~sztas1 .1rod<ík közötti közverírés volt .. Mindazonáltal a pártok legfontosabb egysége (i'!i kcreszrtnydcrnokr.ua) pinok
r~vabbra is, a parlan1enti képviselőcsoport nlaradr. Az országos központra! rendelkező 2. táblázat: _;l honoráciorpárt és a tiiJnegpdrt közötti l:iilönbségek (Forrás: Enyedi-f(öriisényi)
partok rovabbra sen1 mozgósítorrak széles törnegeker;· ink~íbb csak az akrív és nagyobb

70
71
 p
Bevezetés a politológiába 5. !Cjezet- I\ínuk és p<Írtn.:ndszerck

A 1nunkáspártok általában n1ár a parlamentbe jut<Ísuk előtt tömegpártt<Í válrak. Az szerülrek, hogy politikájuk<lt nyitottabbá réve hagyon1ányos választói bázisukon kívül
els6 vihígh;.íború utáni időszakban a v<ílasztójog kiterjesztésének ered1nényeként a szo- is 1negpróbáljanak szavazatokat szerezni. . . .
cialista-szociáldemokrata nlunkásp<Írtok szinte 1nindenütt a baloldal vezető erejévé s A párttagság .szerepének és a pártok 1nozgalmi jellegének csöl~ce1~éséve~ a poli~d:a1
több országban is az egész pártrendszer legnagyobb pártjává váltak. Ez a tapasztalat siker els6dleges r<Írsadalmi forrás<Ívá a választópolgár vált. A korabb1 oszralyalapu es/
a hagyon1;ínyosan elitista p<Írto]d.;:al rendelkez(} jobboldalon is változásokat eredrné- vagy ideológiai kötődés jelentőségének elvesztése - a párttagság létszán1ától füg~erlen
nyezett. Voltak országok, ahol a konzervarív pártok is szervezettebbé, nyitottabbá és _ ~álasztói bázis nagys;í.gát tette meghatározóvá a pártok közötti versenyben. Ennek
tön1egesebbé váltak, de Európa sok országában előfordult az is, hogy a i1áttérbe szo- eredményeként az 1950-1960-as évek .sikerpárrjai egyértelmüen a néppártok voltak.
ruló konzervatív pártokat felváltotr;ík a katolikus, néhol a protestáns et,ryház és a vallá- A merrúj~lni képes römegp<irrok néppárttá alakuUsa - a viszonylag ho111ogén tagság
si alapon szerveződő egyéb r<Írsadalmi szervezetek ;.íltal parlan1enten kívül létrehozott niinétszoro.sabb párthoz kötése helyett - a szavazatok 1ninél szélesebb merítését és 111a-
kereszténydemokrata pártok. A választójog áltaLinossá tételét követően a tömegp<Írtok ximalizálását célzó gyííj tő párti stratégia ercd1nényekén t 111ent végbe.
a politikai élet 1negharározóivá váltak, s 1nég azokban az országokban is rendre ők let- A tömegpártokhoz képest a néppárrok (gyűjtőp~Írtok) kisebb ta~~étszám n1~1l~tt is
tek a v;.ílasztások győztesei, ahol a régi rend kisebbségbe szoruló képviselői a választ;Ísi különböző társadalmi rétegekből 1nerítő, széles szavazóbázist fognak ossze. (2. tablazat)
rendszer arányosírásával próbálták niegőrizni befolyásukat.
Ezek a 1nodern tö1negpárrok 1nár koherens eszméld.;:el, ideológiákon alapuló prog-
ramokkal rendelkeztek. Tö1neges tagságuk segítségével jelentős választói rétegeket
Funkció e..xpresszív-integrarív konn~inyLati~intcgrarív
niozgattak. A tagdíjakból egyre nagyobb pártapparátust tartottak fenn. A tön1egpárrok
tevékenysége nen1 korhírozódott a politika világára. T:1gjaik aktív segítésén, a taoság Cél rags;Íg növelése szavazatok növelése
politikán kívüli progra1njainak szervezésén keresztül a kereszténydemokrata és a szo~iál­ Szervezet erős gyenge
den1okrata pártok is jelen voltak a 1nindennapi élet egyéb (szociális, oktatási, szabad- Szavazóbázis osztály, fdekezct, réteg minden társadalmi csoport
idős) területein is. J(ülönösen a népfőiskolákat, önképző köröket és szabadidős klubokat
Párr és bázisa közötti kapcsolat erős gyenge
szervező szociáldemokrata 1nozgalon1 esetében a p~írrragság egyf.:'ljta életforn1át is jelen-
I\:amp<inyrechnika párrszr..:rvt.:zer tömegkom1nunilcició
tett, a1nibe a családnak köszönhetiJen „bele lehetett születni". A szervezett munkáss;Íg
családjaira az volt jellemző, hogy életüket a párt „a bölcsőtől a sírig" végigkísérte. ._ Pártprcícrencia alapja ideológia, identitás re1natikus szavaz..1.s
A tömegpártok irányítása megköveteli a centralizáltságot és a párt ;.íltal fizetett, teljes Szavazói viselkedés pirrtal való azonosul~1s mérlegdél szavazat
1nunkaidőben a pártért tevékenykedő, professzionalista vezetői és szakapparátusi réteg hon1ogén
Politikai ragolcság szegn1end.lt
alkalmazását. A német szochíldemokrata pártot vizsgáló Robert lvfichels arra a 111eg-
\~1.laszrási piac zárr nyitotr
állapírásra jutott, hogy a pártelit helyzete sok tekintetben eltér a p;.írrragságétól, és ez
szükségszen'.íen a pártvezetés elkülönüléséhez, oligarchizálódás~íhoz vezet (az „oligarchia Oon1ináns párttípus oszrályp<Írt t,ryűjtőpárt
vastörvénye"). A pártot irányíró, mozgató réteg inforn1áltsága, politikai ismeretei és ta- 3. tdh/dzat: A rö 1negpárrok és a néppártok közörti különbségek (ForrtÍs: EnJ1tdi-l(öriisé11yi)
pasztalatai n1essze meghaladják az egyszerű tagokét. Éppen ezért a párrvezetés előjogok
nélkül is uralja a párt belső döntéshozaraLír és a párt erőforrásainak felhasználását. Eltérő Elkerülendő az egyes választói rétegek elidegenítését, 15 a népp<Írrok polirikáj<iban és
helyzetükből adódóan a párton belül haln1ozorr befolyással rendelkező vezetők érdekei üzeneteiben háttérbe szorulnak az ideológiai elen1ek, programjaik általánosabbá válnak,
elkülönülnek a ragságétól, s olykor azzal ellentétessé is válhatnak. Pártvizsgálata alapján s lehetőleg minden választói csoport szá1nára igyekeznek ígérni valan1ir. A szavazók sz.él:s
Michels nlegállapírotta, hogy a pozíciójának n1egőrzésébcn érdekelr pártelit döntései kön'.í befoly;ísolá.sában és mozgósításában a politikai markerin~é, ~ ,tömegkon1m~~rk~­
gyakran ellentétesek a párt és a párttagság áltahinos céljaival. ciós eszközök intenzív használatáé a fő szerep, de a ka111pányok 1deJere fizetett aknv1stak
l(ülönösen Maurice Duverger elemzéseiből arra lehetett következtetni, hogy a töineg- alkalmazása is jellemző. A tö1negkon11nunikációs eszközöket polirikai céljaikra tudato-
de1nokráciákban csakis a nagy tagsággal rendelkező pártok lehetnek igazán sikeresek. san, profi 111 ódon felhaszn~íló pártokat újabban gyakran hívják „1nédiapártok" -nak is.
A 20. század n1ásodik telében ehhez képest 1nás irányt vett a pártok fejlődése. A jóléti Ezelcnél a pártoknál a tagság és a szervezet helyett az „at,'}'tröszt" és a n1édiaszakemberek
~íllan1ok kiépülése, a társadalon1 szerkezetének és belső viszonyainak az áralakulása (kö-
zéposztályosodás, a munkások és a mezőgazdas~ígi termelők aGínyának csökkenése) az
osztály- és pártkötődések gyengülésével, valan1int a vallás és a hagyományos felekezeti
Innen a néppártok angol terminológiában bevetett elnevezése (cd:ch:al: pt1rtie~), arncly.~t r;iagy:;-
kapcsolatok háttérbe szorulásával járt együtt. A párthoz tagként köthető rétegek ará-
Vi
rul ranalmában és hangulaniban legin!Gibb caLin Bihari l\!lih<íly k1fe1ezese („m1ndencvo panok )
ny~ínak csökkenésével és az osztályalapú szavaz~is oldódásával a tön1egpártok arra kény- cud n1cgközelfrcni.

72 73
 r
B1• /('.:t•:t•!'i
1
.J polito!ógi<íba
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
a párrs1r;négia és pártélet legfontosabb kialakírói, s a párt a hagyon1;:Ínyos pártmozgalini
es/kiizi·ik (~S Fonnák helyett a piaci n1arketing és a reldán1 szen1pontjai szerint működik.
r\ i:~~nrcbbi párttípusok elkülönírése inellett a politikatudon1ány a politikai pártok
s·r;_i111r;tlan egyéb, különböző sze1npontok szerinti osztályozásd.t ismeri annak 111egfele-
llícn. hngy az egyes szerzők rrlit tartanak kie111elendőnek. Példaként ernlítherjük Ma..x
\\'.r,_~hert, aki az egyik helyen „patronáló", „rendi vagy osztály-„, valamint „vihignézeti"
r::irrnkar különböztet meg, míg másutt „karizmatikus"' „tradicionális" és „dogmatikus"
1-i:~rr1:p11snkról szól.
'\ p;-l!Ttfpusok általunk berr1utarott fentebbi leírása mellé kér kiegészítés kívánkozik.
Az cg~'ik arra vonatkozik, hogy a fő történelmi trendek felvázolása nen1 jelenti azt, hogy
'~gy- adot:r idé)szakban az egyes országokban csak olyan pártok tevékenykedrek, amelyek-
n~íi s?ólrunk. Egy-egy országban egyazon időben különféle rípusú és fejlődési állapotban
lévrí p<Í.rrok 111űködhetnek - s rendszerint inűködnek is -, an1elyek erről függerlenül
cgy;ci.7011 szabályok szerint, egyidejűleg versengnek a politikai hatalom inegszerzéséérr.
A n1;lsik kiegészírés a pártok kiemelt szerepe és a róluk alkotorr negatív választói véle-
n1én)'ek között feszülő ellentn1ondásra vonatkozik. Gyakran találkozhatunk a párroldc.al
:-;zcn1heni kritikákat és ellenérzéseket az egész politikai rendszerre kivetítő, a pártok által
jcgy·z,'rr kepviseleri de1nokrácia rr1űködőképességér és den1okrarikusság~ít n1egkérdő­
.i·~lezr~ nézetekkel, amelyek a közverlen demokrácia 111egvalósítására helyezik a hang-
sú].~rr. vagy éppen n1ás szervezeteket keresnek a pártok helyett a képviselet kifejezésére.
A tcnrehb leírtakból azonban kiolvasható, hogy a pártok 1negújuló- és válrozóképessége
-· .i n1odern politikai rendszerek párrelvűsége, valamint az egyéb képviseleti form~ík
gyengesége 111ellert - elegendő ahhoz, hogy ne valószínlisírsük egy pártok nélküli de-
n1okr:1rikus közélet kialakulásának lehetőségét.
5.1.3 A pártok mint szervezetek
S·lakn1ai kutatások is alátámasztják azt a gyakorlati példákból kialakuló sejtést, hogy
a polirikai pártok belső szervezeti viszonyai jelentős szerepet játszhatnak a pártok poli-
tikai sikereiben, illetve hozzájárulhatnak sikerrelenségüld1öz is. A pártok reljesírménye
szemponrj~íból is fontos tehát szervezeti erejük, tagságuk aktivitása, pártvezetőik gya-
korlari r;1raszralara, az irányítók és az irányírorrak közötti viszony jellege, a párton belüli
döntéshozatal rendje stb. A szervezetszociológiai és a politikatudományi irodalom na-
gyon gazdag a pártszervezetek tárgyalásában, ezért irt csupán néhány jellerr1ző kérdéskört
C'n1ct\ink ki.
A pártszervezet erőforrásait tekintve az uróbbi időkben különösen 111egnőtr a 1neg-
f(~lelc'5 anyagi bázis jelenrősege. A „polirikai nagyüzem" folyan1aros működtetése és
a kainp;Ínyok egyre több pénzt igényelnek. Eredetük szerint a pártok pénzügyi forrásai
S"/.<Írtn;rlhatnak a tagok rendszeres befizetéseiből (tagdíjak), adon1ányokból, illetve az
egyéb rcvékcnységeikből - például kiadványok készítéséből, párriskolák működtetéséből
- hct0lyó bevételekből. Mindazonáltal a mai fejlett demokratikus rendszerek röbbsé-
g(~ben a legjelentősebb párrbevérelek az államról érkeznek. A pártok és képviselőcso-
74
'i. J~'jl'1et·- P.iruik és p:ínrl'ndszcrd>
~~~-~~~~~~~~~~~~~
porrjuk 1nli!<i-)désér, va!an1inr a párrkan1pányokat költségvetési r;ünogar.1s 1-::;r111;ljálx1n
finanszírozza az álla111. f\ parrok állan1i támogatását alkal111~r1ó rcndszerckhen a párrok
bevételeinek egvre nagvobb ar;.ínva sztÍ.nnazik ebből a forr;íshói. ·r-;--Jhh nr:;z.ighan isr:t1c-
n~res a p~lrradc;·h1gal1;a, aini az; jelenti, hogy a párr arra kö!"t:!e7i :1z ;í[r:1h1 küliin!\.·le
pozíciókhoz juttatott képviselőit, hogy a riszrség clnyeréséérr cserében jav;1d;1]n1:r1;ísuk
bizonyos szá·lalékár a párt rá111ogatására fordítsák.
Sz~rvezeri és rags;ígi viszonyaik szerint törr1egpártokar v:1~y elirp:irrok;n, íllervc t"rósen
szervezerr vagy laza szervezettségű p<:Írtokar különböztethetünk nu:g. A r.1gs;lg 111értéke
és a szervezeti struktúrában elfoglalt helyzete az egyik leggyak_oribb rén1úja a p;-ÍrtS'lflci-
ológiának. 1\ párrrags;íg c\iintési lehe[Őségei, a vezetők és a vc·/.!:rcrrck vis'fnnya 1ninr<Í.k;tr
:1dh;n a p:l.rrden1nkrácia variációiról, ön1nag<íban azonban nincs egyenes kapc~nh1r a p:írr
belső demokratiz1nusa és teljesítménye között. Törréneln1i péld<lkkal tiiznnyírharjuk,
hogy koncenrrált belséí p:irtharaln1i viszonyok nlellerr is lchcr v<lh1szr<lsi !iikereker ararni,
1nil~özben a de111okrarikus fonnák akár a hatékonyság rov;ÍS:;Íra is n1ehcrnck, és sugall-
hatják az adott pún: kornl<Ínyzásra való alkalmarlanság<ír.
Perer lvfair és llichard J(arz a inai rr1odern parlamenti párrok funkCillná!is és srruk-
rur;.ílis egységessége szen1pontjából, nagy adatbázisra r:ín1;1s·r.kodva viz~g;llta :1 p;Írrok
működésének v~í!roz;Ísair. Az adatok alapján Mair és l(atz a 1nodern p:írroknak legalább
háron1 lényeges alkotóelen1ér tartották megkülönböztetcndónek. Ezek a. kon1poncnsek
a párt külÖnl1öző szinten történő nlegjelenéséhez kapcsolódnak, e1érr akár a p;ltT há-
ro111 különböző arcának is teklntherők. A szerzőpáros által clkúlönít.etr „arcok'', avagy
,,kien1elr párrelen1ek" az alábbiak:
A párt közhivatalokban dolgozó rétege. Ez leginkább a parlan1cnrben, íllerve a kor-
m<-Ínyban jelen lévő pártképviselőker jelenti, de ide értendők a n1egyei közgyíí!ésck~_Jcn,
illen'e a helyi önkorn1<Ín)rlati testületekben tisztséggel rendelkező p;Írnagol~ is. ()ker
álralában a hivatal és az azzal j~író előnyök motiválják. Sorsuk kö1.vetleniH Higg a vcí-
laszt<ísi crcd1nényckről és a korn1ányalakításról. Ez a réreg ;rr úgyneve?.etr haralnli v;1gy
közhivatali p~Í.rtor alkotja.
A párt tagsága, alapszervezetei és kongresszusa. A pártok tags;íga és ;idotr közösségei,
valan1inr az c'.íket közverlenül körülvevő lakossági kapcsolatokban és a párt szervezetei-
nek, szerveinek inűködésében rnegjelenő képviselők sz;Ín1~íra a szo!idarir<ís és a célösz-
tönzök jelentik a leghatásosabb motivációt. Ök alkotják az l1gynevezerr t;Írsad,1\ini vagy
rags;ígi p:-írror.
A vezetőkből és az apparátusból álló párrközponr. Ide a p:-írrok kö:1.ponri inrézn1é-
nyében dolgozó polirikusokar és bürokratákat lehet besorolni. 1-\_ p:-Írtközpont gyakran
válik a p<Írt előző kér arculata, a tagság képviselői és a p~írr közhlvar.:1li ris-1xségvisclói
közötti politikai csatározás színterévé. A pártvezetés és a p;Írtappar:ln1s e~'ÜtTc~cn a7
ügynevezett szerve?eti vagy i.nréz1nényi párr.
75
 Be\'ezerés a po!irológiába
r ). Jejezet _ P~írtnk és pártrendszerek

5.1.4 Pártrendszerek " , . .... b..oztt.:rerr

" ·írtrendszcrckct ku!on . ineo.•a N e n1 verscngőnek
nen1 versengo es versengo P< ' · b . I I •. " ~ . bad és tisztességes V<Í.-
1 • d. ereket ·unelye.;:
1 en nincs e H.:roseg sz.1
P:írrrcnd.szcr alan az egy orsz;ígban !érező p;Írrok közötti interaktív kapcsolatokat, erilvi-
nevezte azo Glt a n:n sz ' ', . _. .' _ I 0 • • _ ikus i;Írtrenclszerekrc.

szonyokar, eb'}'másra és a politikai döntéshozatalra gyakorolt befülyásukar értjük. Ezek 1Uas~tb<Í.bs:1kra. 5 ~;;1~~'.~~;;~ :~l~r;;;:~t~::~:~e~;::~~:;, ~a:~,~~;;:~::';,:~bpár~i {,,,íl .röbdbp. ;Írti':)
közül a talán legfontosabb tényező, a pártok haral1ni-politikai befolyása elsősorban to . 11oz.
d •· ( ~Id.'1' l NOI(
' Lengvelország) vagy a Iiara In11· poz1c1
, ·ói·ui'at
'"' évnze e 1cen, at
ren szerei ~e <u.. .. ' . _; , .' . l, _ e Őrző hc emón pártok által uralt part-
a parlan1enri 1nandátun1ok szcín1áról, illetve konnányzari/ellenzéki pozíciójukról függ. - akár állan11 eszkozok felhaszn.ilas,1v,1 '.,s , m g d l·g b l ·· 1 S· rrori az alábbi négy
A rendszeralapú nlegközelírés ugyanakkor kitér egyéb rényezélkre is, hiszen a pártok rcn cl szere1e (pc·1d au
. 1 !vfexil-ó)
· '" · A versengo partren szere '"en e u ,1
száma (fragmenrálrság) és a rörrénelini hagyon1ányokból is t<íphílkozó együrt111űköclé.si
csoportot különítette el: , 'b "l llttz·tmt1sabb ide-
. l „l l ' · - r ·ss ~gcs versengesc o ·' ·
1. Predomin~íns p:Írtrenl szer: ro 11 part n~z ele. .. 'l.lo' l-o~mány·1lkotó hatalon1-
készsége vab'}' éppen konfliktusos viszonya egyaránt befolyásolja és jellemzi egy-egy
ország párrrendszerét. , 1 ·· 1 1 · "zresen mcaf1ec 1g ona . . ·
predon1in~Í.ns
· elzyazon part zeru n gyo, ' b ._ · "I 1 (1) .. _
A parlan1enrek 1nííködőképességc és a stabil konnányzás szorosan kapcsolódhat a re- tg lbS . . . r kl-or beszélhetünk p<Írrrendszcrro , 1a st,1
ma arton .szcnn a '" ' , 1 ·· " 'l "'t'Íson
.' . , , . , :l. . ·llerr (7) legahíbb hc.irom cgy111asr zovero va asz , '
.~ertnltt.sszzer·11'nn·:~szol~1r győztes
leváns pártok szán1ához, a p<Írrrendszer frag1nentáltságához. Egycílralán nen1 közömbös,
hat,'}' hány p<Írr jur parlan1enri képviselethez, és h;íny párt alkarja a korn1ányr. A p<Írt- b1l
( valasztas1 :öbbséget szerez, (4) és/vagy a és a n1<Ís:-
3) egyazon pa · · • ·· , 1 d. J · · : · cl1!·
rendszer szcí1nszerű viszonyairól is Higg a pártok közötti interakciók jellege és intenzir.ísa, . párt között n1ini1num 10 szaza
dik . l°I·
e . . a 1-··
. . u 1on
·· b se. 'g (pclch
<. n ta , apan .t nuso '
a korn1ánytöbbség és a stabil kormányzás kialakírásának lehetősége, továbbá a szavazók
v:lágháb~~~s~~:'. ~:~~~~~~l:~;;~1;gése mellett kér fő párt v.ílrógazdálkod,ísr folytat
1
n1ozgósírdsának 1nikéntje és hatcísossága. 1\ relev<Íns pártok száma egy adott politikai
rendszerben tehát polirikarudo1nányi problé1na, de rnely pártok szárnÍtanak releváns- 2. ~~~~r~;,~~yz,\sba;1; a v.ílaszGÍsokon az egyik párt mindig megszerzi a p~;~a:~~;'
nak? Egy adott országon belül is eltér egy1nástól a bejegyzett, a választásokon versengő, , 1- „bb., , A 11árrok versenye ebben a rendszerben ccn P ' . ,
mandatun10 \.. to seget. - , C' '! ( 'ld . Nagy-Britannia,
a parlan1entbe jutott, illetve a konnányzati szereppel rendelkez6 pártok szátna. A p<Írtok a mcdhín (középen ~í.lló) szavazók inegnyerese a "O ce pe a.
relevanciája jelentőséget, haralrni befolyást takar. Ebből a szen1ponrból egyértelinűen
a parlamenti és a korn1ányp<Írrok a legfontosabbak. A releváns pártok legegyszerűbb USA). _ I · , létezik ·unelvek között vi-
3. Ivlérsékelt pluralizn1us: ;í.lrahíban 3-) par a1~1le.'.1lt1 part. ~1," , ~, : (re~dszerellcnes)
meghatározása a parla1nenti pártok abszolút száma. . l [ , · · 11 ' 1- s egy1 cu.;: sem sze so.sege.s ·
szonylag kicsik az ic eo og1a1 e en,tet~I. . ,,, o d . ~ l· l·ul 1-i ·1melybcn alternatív
Ez csak közvetett inforn1ációt nyújt az erőviszonyokról, hiszen a pártok tényleges , N l· ~rp·írrrendszer dc kerpo usu ren szer a .1'" . . ' ' , 1
politikai befolyásának rneghat<Íroz:ísához n1indenképpen isrnernünk kell relatív súlyu- part. en1 . . e , , ", , l 'b . .' t( k) nélkül. Az ellenzéki parto Glt
!·0·1líciók vetélkednek - alta a an ccntrun1p.1r o , N, S· ö
kat is. Egy olyan parlamentben, ahol például tíz vagy annál is több párt rendelkezik 1~ 1' I" 11 1ze'l-·1se'g a rendszert ccntripet<íli.s verseny jclle1nzi {pelda: a en1er z -
e e os e e1 . \.., ' · . , · d 1b )
képviselettel, nagyon valószínü a szétaprózottság, a sok kis frakció jelenléte, de akár v~rségi l(özrársasáu a m~í.sodik vihígháború utáni evr1ze e e cn .1 l ~ . ~-
az is előfordulhat, hogy egyeden vagy néhány párt abszolút többséggel rendelkezik. . 'I 1 1· .. .. '!több fl~Írt van a par an1ent )Cn, <1me
4, Szélsőséges
t..:L o
vagy polanza t P ura 1z1nus. orne . , ., 'I I·. 1- A·I--
. · · 1, l " 1 ·1z·1c10 me ye'" ,t \..on 1"
Márpedig a parla1nenti mandátu1nok koncentráltsága vagy éppen elaprózottsága, más- lvck között nagyok az ideológiai rávo sagoll.;:, cros .'.1 p~. a'. .. ·1n1,i l·ér~ldali ellenzék
képpen szólva a parlarnent frakcionalizálts~ígának n1ércéke jelentősen kihat a parlan1ent . l A , l· menrben gy·1kran rendszere enes p.1rt is v,1n,' ..
mííködőképességére és a parlamenti munka n1inőségérc. ~~~:~1~z, c~:~~l~~fugális ve1~e:1yhez,
a túllicir:ilás politikájtíhoz vezet (példa: Olaszor-
A politikarudo111ányban a p;Írtok szán1ának és parlamenti súlyának különböző ko1n- sz~íg a második világháború urán).
binációi alapján többféle pártrendszer-tipológiát is 1negalkottak. A kérpólusosságot
a politikában általában érvényesülő „tennészeri törvény"-nek tekintő 1\!laurice Duvergcr
nyo1nán a kétpárrrendszerek és a sokpártrendszerek clkülönírésc vált a legcgyszerííbb 5 .1. 5 A magyar pártrendszer kialakulása
tipológiává. Ennél árnyaltabb Jean Blonclel ripologiz<iLisa, amely négy csoportot [ar-
taln1az: , utan1
. . e1so, .. szab ad válaszr·ísokar 1990 ravaszán rartot-
M'1P-varorsztígon a rendszcrv<Íltas ' '. <. , 'd" .... ·1 J l)l)íl~cs
1. kétpárti;
'I'o;' I · 1 , 1· !őzre
'- ,. d·molTatikusp<.Írrozn1egJeenesca1ge ·1z 1 oponL~L.
, n1eg ezt ', , ,··'· .d .. . -l' ·
2. két és jfl jHÍrti (két Jlrlg)~ Cg)' /.:icsi)„ tac. rv.. ,UJ,1 e ", 1 entbc
, . parro I·\.. 1cozu ~ rile scn1 volt három evnel 1 ose l[i.
··. ··1 eg;
, , . . . l 987 és 1989 közötti idősza c-
JUtott L ,
1
v<Ílaszraso con a par ain ,
3. sokpárti clonzi11áns párttal (sol.: párt, kiiztiik ec.Q' 40 százalék feletti),· .. bl , d. er m·íig rncghatarozo parqa1 az ,
4. clon1i11á11s párt nélkiili sokpárti rendszerek. A magyar ro 1partren sz < ._ . . . 1 ·dl etetlen polirikajuk
ban születtek. I(ialakulásuk körüln;é1:y:1nek ismerete n1a IS e enge 1
és cgy1náshoz való viszonyuk inegerteschcz. , 1 ·írt n1űl·ödötf' a Ma-
" a·1 ' ' . 1 tt M·1gy·1rorsz·1gon eg;'et en P· \. .
, : ". ··~bl ",. 1 '.'J·- zatellirpcírrok"-kal
Az ennél is összetettebb csoportosírások közül Giovanni Sartori tipizálása a legismer-
tebb és a leggyakrabban alkaln1azott „P:ír[ok és pártrendszerek" cín1ű n1üvében Sartori
A kommunista 1..:taruraevc1aa
. . lvl un 1-:.
g;1ar Szocialista : . (MSZMP). Elrerocn ro l mas, op ts „s ..
\.isparr

76
77
 5. fejezet - P<irtok és t1ar;.1,_,,.:lo · ,_._,~;.

n·i.tdelk~··~.ó J,_t~!,l:t·-·t'tllopai kornrnunisra diktatúráról, a 1nagyar rendszer egyéb p<in lt:Ltr
incg t~IYJ ll~l1l'.LO:.cgJ.('!1! scn1 engedélyezte. Az első ellenzéki szervezeLek csak .1 dikrani.ra
t:rtyhük·sckur, <!Z i '.Jt'l!J~.ls t·Yvk vCgén jelenhettek meg, an1e!yek kczdi.:rhcn netn párrkénr,
ha11c1n 111t_ 11.gaiuii icl!cgg('I, cgycsülerkénr, „hálózatként", laz<in szcrveLcn csoporrkénL
inúkt'_idtek. Lnnek li:'1bL1 uka Ls volt. Egyrészt a párrálla1n ellenében polilit.<iluk foogal
veilt;k .1'1g1', ho.~)' ha 11t'_rn !1.\"Íitan, párrformában szervezkednek, a gyengülő rcnd~;,cr
kcv,·s..:Lil_i <tkada!yt górdn n::vekenységük elé. Másrészt az ellenzéki polirikusok ris:t,túban
vuhak a tn,tg;';tr r:1utirik,t1 kultúrában mélyen gyökerező p<ircelk:11v:-i aLti1:úddcl~ J\1agy,1r-
')bf.<igun a p<ÍrLoi„ prc·s1.1:ízsc - összehasonlítva az cgyesülcrekkei, ciYil !'llC/"\'t.:ZcLekl.::.cl _
ig.::n alac.s(•fl_f.
A r1:Jbbi kelcL··1.:urop,Li fl.11d:.z<.:rválr,íshoz képest a magyar clicnzi:k nagvon kor<Ín, n1i.Ír
<L pc•litik,i_i .it:flh.'ltc[cr r11cgclözóen pluralizálódotc. Itt az ellenzek nein eg~'~i.':ot:sen, lianen
1 2006 között stabilizálódott a pártok t<Ílnogatottsági szintje, s a konnányon lévö part;_;k
k~1:dvrt6l_ 1-iig\'a éitt:réí JH~rtekben és stílusban, különbözó c.soportcJ!-iL~iásc~\.ra SLakadva
btr~dt;l ;1 f"cnn<illó p<Úl<ilLuni rendszert. A különböző ellenzéki csoportok azuuin 1988---
1'.:J."\9 so1;i11 különhö:o'_í pol1 [1_,J.:ac hoztak lécre. AL. uralkodó p<iru,d tchtiL nen1 egi'edl'n
e,'I i.:nzc\.1
·1 . „c1nyoslcrvezL:r
' ' alt
·1 szemben - mint a legtöbb kek:t-európo1i orszoigban ,. -,
~1ane1n ~óbh, k1.~l~L1L)-11ag_rt_)bb t<Ílnogatottsággal bíró, a Ncrnzeri l(erekaszral ccír~yalása-
11a cgvsegbl· ti_Hnorülö f.l<irr. F.zekc1: az ellenzéki párcokat.álcahiban két csopon.ra szokca
li~incani a Si'.ctkir'.Jdalu1u: a kor<ibban létrejött, párrtörteneci inúl1tal nern n:ndclkező új
partukr<J c:o <l n1asodil\ „ge1h·nicióhoz" tartozó cörténcln1i pár[ukra.
5.J .6 A magyu pirrrendszer 1990 utáni fejlődése
}\z l~l.<,ci szabad, d . ~u1ukraükus
. v<ilaszc~L'iokra lassan negyed évsz;i1.acLt. J 9':)0 L-l\'i\SL.<Ín
Lcrü!.l.~.ur IJ.11.,:nLh.u1 _.'\ l'c!ld:.1.erválrozáskor hatvanhat bcjegyzeu i:iárt tnüködbu, atne-
lyl:h k(1_1,ül .u. ,d.J.1.1r 4 \:··u:- [)ilrLunentbe kerülési küszöbhacárt ha1 ptirr t;ne cl, ~s jLuuu
1
L'í'.1.c! az C)rszágt,'}ÜlésLH~. _t\ Magyar Demokrata Fóru111 (i\11)[-.'), a S1.ahad l)l·i11ukra-
11lk ~;tJ_",\·c!:;l'.gc l'~:/JJ.\/ ! <t Független l(isgazdapárt (FI(G.P), a i\ 1agvar Slül:ialisL;! 1-\irr
1
nemzeti beállírottságú, polgári ptÍ.rná vcíló Fidesz jelöltje, Orbán Viktor aLJ,. ~L,.11.: j._._„
mányt, bevonva abba koalíciós partnerként a Független IGsgazdapártot é:-. .tz {,ri[„[· cl
is. A „váltókormányzti.s" a negyedik szabad választáson, 2002-ben - in1n1<Í.rc,n ~,,i.~~L~
inegszokott módon - tovább folytatódott, nlivel isrnét fordulat <í.llt be a pulli:tk,,.! h.~t.,
lomban, a korm~í.nvon lévők ellenzékbe, az ellenzékiek pedig korn1ányra kcrCd '·' :l· .'\ _.
MSZP jelöltje, M~dgyessy Péter alakított korrnányt, újra koalícióra lépve az ~./.lJ.':,/.­
szeL A politikai változáson túl is látványos áttörést hozott ez a választás, n~ivc! d.,_korra
már csak négy párt tudta átlépni a parlamenti bejur;.íshoz előírt küszöböt. Igya rn,lµ.va1
pártrendszer jelentős koncentrálódása következett be, hatról négyre csökkent <l i·1•1rl.l-
menti pártok száma (MSZP, SZDSZ, Fidesz-KDN!' MDF). A 2006-os magyawrs;,rgi
országgyűlési választ::Ís volt a rendszerv~í.ltás után az ötödik. Elinondható, hogy .J.í_)! 1.~ i'·s
szavazataránya ezúttal nem csökkent, hanem növekedett a két választás közötr. fgy len
az első újraválasztott miniszterelnök Gyurcsány Ferenc. 2010-ben, az eddigi urnls1.·1
parla1nenti választások alkalmával visszatérő miniszterelnökként Orbán Viktor a!akiLot r
kormányt, aki a I<DNP-vel közös listán indulva a parlamenti mandátun1ok több nlint
kétharmadát szerezte meg.
Ajánlott irodalom
ANGELUSZ Róbert- TARDOS H.óbert: Pártok között szrtbado11. Osiris lGadó, Bu(Lq.1t::.I. ~-~:_·1uU.
BIHAR Mih;íly - PoKOL Béla: Politológia. Nemzed T.1nkönyvkiadó, Budapest, 20U').
FRICZ Tarnás: Pártrcndszt're/o?. Századvég I(iadó, Budapest, 2001.
ENYEDI Zsolt: Pártrendszer és politi/o?ai l:o11szolidáció. Politikatudományi Szcnt!c, l ';i~•~;, ).
5-32.
ENYEDI Zsolr - l(ÖRÖSÉNYI András: Pdrto/o? ls pártrt'lltÍSzerek. Osiris l(iadó, BuLLtpc:.!, __:01.l ! .

(rv1.~7..P), a l-'i,11a! !Jernokr,n:ik Szövetsége (Fidesz) és a l(ereszténv~lc1nokrara Népp<Ín

(K.1.Ji·-.;p), A nt~n1zeri, konzervadv és keresztény MDF minisztt:r~lnök-jeló!tjc, Antall
.l('.1.scfala'.dtoLL konnanyl koalícióban a I(isgazdapárttal és a l(en~szténydeinokrata Nép-
P<lrtLa!. .Llrno11dhat1J. hogy a kezdeti összetétel stabilnak bizonyult, tnhrt'! az 19'.:J.:í-es,
rnasodik szal.i,1d 1'a!as1.t<lsokon is ugyanaz a hat párt került be a parL.111 1encbc, tdjeslcvi: az
el~k~.r n1tir,)<Yi1_-rac111elkedett parlamenti bekerülési küszöbhac:irr. Azonban a parlarnenr
partüsszcretl:lt:rl· 1el!en1zó stabilitás nem járt együtt a korábbi konn;:inyerők hatalornban
111a~:·h:Liscival. _l::i·~kn:· a l(;ld<ir-rendszer kommunista pártjának (i\1-)Z~1 P) jogutódja, az
t\'1:)/. . l)_~iratutr_ !a1.vanyos gyözcln1et, s négy év urán újra konnányz;1ti pozícióba kerülr.
l--iorn Cryu!a (L\1.)/PJ alaknutr konnányt, koalíciós partnerkenr bevonva az SZl)SZ-t,
<undy a n:nd:-.zerv<iltás idején 1nég erőteljesen antikon1n1unista pulitik<ir fülytatotr.
l\ hannadik szabad vaiaszt<i.suk alkalinával is megmaradt a haq)<Írti parLunenr, eld.;:or
azonban a l~itso l(cresz.tén~'den1okraca Néppárt helyére a radikci.lis jobboldali i\1agvar
lg<lZS<Íg e!l Ele_( 1~artja került. .Ez a választás is fordulatot hozott. 1\ libcr<ilisból.ckk~~-rra
6. fJEJJEZJET

Választási 1·endlsze.11_.ek
6.1 A választási rendszer fogalma
V;ilasztási rcndszerckrc'.11 csak dcn1okr;íciákban van érteln1c beszélni. A választási rendszer
fogalin<Ínak érreln1ezéséhez ugyanis nlindcnckclőH rendszeres idöközönkénri, szabad
és tiszta v<ilaszr,ísokra van szükség, rn~írpcdig ilyen választ<Ísok tartása a den1okrácia
alapfrlrércle.
A világ dc111okráciái cgyn1ásról jelentősen cltérc'.1 választ<ísi rendszereket tnlíködternek.
Azt is n1ondharnánk, hogy ahány ország, illetve ah<íny demokr<Ícia, annyi választi'ii
rendszer létezik, de még ezzel se1n érzékclrcrhcrnénk a rendszerek sokféleségét. Yalój<i-
ban azt kell <íllíranunk, hogy V<Íiaszrási sziszré111ából szá1nszcrücn 111ég több is létezhet,
1nint ahány de1nokratikus ország van a világon.
Egyes országok különböző rendszereker alkalmaznak a helyi, a region<ílis, a rarron1á-
nyi, a központi vagy .szöverségi, az alsóházi vab'Y a fels6házi v<íla.szr;isok sor;Ín, rcíadásul
sok országban rendeznek közverlen <illa1nfőválaszrásokar is vagy 111ás olyan választáso-
kat, ahol egy szen1élyt választanak 1ncg. És akkor 1nég ne1n beszéltünk az olyan kisebb
vagy nagyobb jclcntőségíí, helyi választásokról, a1nelyck során et,')'-egy n1cgyci vczetc'.Jr,
scrifFCt, iskolaszéket, elöljárót, irányítót, polgúnnesrert, pórképviselőt, rendc'.Jrfönökör,
prefektust, közgyűlési elnököt vagy 111cís risztségviselör v::ílaszranak a polgárok, ak<ír köz-
vetve, akár közverlenül.
Ezek a választcísok rendldvül színes képet 111utatnak, dc vcí.Jaszrási rendszerekről szólva
elsősorban ncn1 ezekről, hanen1 a törvényhozási választások .szisztémájcíról kell beszél-
nünk. A szakirodalo1n 1neget,ryczik abban, hogy választási rendszereken azokat a rendsze-
reket kell érteni, a1nelyek sor;Ín a polgárok az orsz<Íg törvényhozásába (:iltaLíban annak
alsóház:íba) választanak képviselőket (a felsőházakba szen<itorokat). Ez az a választás,
amely a legelterjedtebb detnoknícia-felfogás szerint 1nagának a den1okráciának az egyik
legfontosabb krirériu1na is egyben.
A törvényhoz<.Ísi válaszr<Ísok ugyanakkor n1<Ír önn1agukban is n1cglchctőscn sokfé-
lék lehetnek, ráadásul néhány ország viszonylag gyakran vcílroztatja n1eg a válaszr<ísi
szab<.ilyokat oly módon, hogy mag<Ít a v<ílaszt<Ísi rendszert is 1ncgrefonnálja, és egyik
v<ílasztásról a 111,ísikra érve egyben egy új választcísi rendszer harékonys<ígát vagy repre-
zentativitását is kipróbálja.
A stabil den1okráci<-ík azonban <Ílrahiban ragaszkodnak a jól bevált választcísi rend-
szerükhöz, és időről időre legfeljebb apróságokon v~íltozratnak, Jlnon1Ítanak, hogy
a rend.szer hatékonyscíg<it vagy reprezentativit<ísár növeljék. Ezen országok ragaszkod,ísa
meglévc'.l rendszerükhöz természetesen nen1 jelenti azt, hogy a maguk részén')! a legjobb
v;ílasztási rendszert talúlták n1cg.

81
Bevezetés a polirológi;íha
r 6. fejezet - v,tbszd.si
„Legjobb v;Haszcási rendszer" nem lécezik. Ha ilyesmi léteznék, fehécelezhctnénk,
hogy minden valamirevaló de1nokratikus ország azt a rendszert cenné n1agáévá, n1árpe-
dig a világ demokr;Íciái éppen sokféleségükkel tűnnek ki.
E sokféleség azonban csak lácszólag bonyoluh. A választási szakértők egyetértenek
abban, hogy akármennyi legyen is a vil;igon alkaln1azott eltérések száma, lényegében
valamennyi választási szisztéma besorolható két nagy rendszerbe vagy legfeljebb ezek
ko111binációiba. Ez a két nat,ry tÍpus a többségi és az arányos rendszer.
A többségi és az arányos rendszereket ugyanakkor altípusoknak is szokás hívni, n1crt
van olyan nézet, n1ely szerint a választási rendszer a tágabban értelinezett v:ílasztási
szabályrendszernek csupán alf.1ja. AlGírhogy van is, a többségi és az arányos választási
rendszerek arról adnak tájékoztatást, hogy milyen szisztémával lesznek a leadott szava-
zatokból mandátumok, 111árpedig ez a kérdés a választójognak valóban csupán egy, bár
ne1n lényegtelen kérdése.
A tágan értelmezett választási rendszer h~írom eletnet tartalmaz: a választókerületi
struktúrát, a szavazati struktúrát és a választási formulát. Ez utóbbi elen1 azt mutatja
meg, hogyan alakulnak át a leadott szavazatok mandárumokká. Ez a formula a választási
rendszer legszükebb, politikatudornányi értelmezését jelenti.
A választókerületi struktúra alapján lehetnek egymandáturnos és többmandátu1nos
választókerületi rendszerek. Az egymandátun1os rendszer egyéni választókerületi rend-
szert jelent, személyre történő szavaz;issal. A többmandátumos rendszer lehet egyéni
váb.sztókerületi, területi választókerületi és országos választókerületi rendszer (az egész
ország egyetlen választókerület). E két utóbbiban listás szavazás megy végbe.
A szavazati struktúra szempontjából a választópolgár szavazatainak szá111a eltérő. Az
egyszavazatos rendszerben a választópolgárnak egyeden szavazata van, amit vagy sze-
111élyre, vagy pártra (pártlistára) ad le. A kétszavazatos rendszerben a választópolgárnak
két szavazata van, a1nelyek közül az egyiket szeinélyre, a n1ásikar a pártra (pártlistára)
adhatja le. A többszavazatos rendszerben a választópolgár több szen1élyre szavaz. Ennek
során alkalmazható a többes rendszer, amikor a választópolgárnak annyi szavazata van,
ahány képviselő megválasztható, vagy a szavazatokat kumulálhatja (egy párton belül
több sze1nélyre is szavazhat, vagy az összes szavazatot egyeden jelöltre is leadhatja),
blold.;:szavazással élhet, illetőlegpa11asirozhatja (a szavazatait különböző listán szereplő
jelöltekre adhatja le, vagyis szavazatait a listák között megoszthatja). A többszavazatos
rendszerben lehetséges a korlátozott szavazás: ilyen esetben a választópolgárnak kevesebb
szavazata van, 1nint a választókerületben elérhető mandátumokszán1a. A többszavazatos
rendszerben lehetséges a preferenciális (.személyre szóló) szavazás is, anlikor a választó
a szavazata mellett második, harmadik, negyedik stb. preferenciát is megjelölhet.
A mandátumszerzés struktúrája alapján a választ~isi rendszer lehet többségi - ezen
belül relatív (egyfordulós) vagy abszolút (kétfordulós, illetőleg alternatív) többségi -
rendszer, továbbá arányos (pártlistára vagy személyekre történő szavazással megvalósuló)
rendszer, valamint vegyes választási rendszer.
Ebben a fejezetben a választási rendszer politikatudományi fogalmával dolgozunk.
A vegyes rendszerek ~ílralában nem képeznek külön kategóriát, hiszen ezek mindenek-
előrr a többségi és az arányos elemek vegyítésével jönnek létre, de általában oly módon,
82
rend~1.erek
hogy a vegyírésscl is n1egmaradnak a rendszer többségi és arányos ágára jellemző sajá-
tosságok.
6.2 A főbb választási rendszerek
A többségi választ~isi rendszer a választók és a választottak közvetlen kapcsolatán, az
egyéni jelöltek fontosságán és a földrajzi-területi elven alapul. Történetileg ez a válasz-
tási szisztéma alakult ki először. l(ezdetben a reladv többségi változata terjedt el, majd
a rendszer számtalan kompenzációs és arányosírási elemmel finomult. Legismertebb
formája az egymandátumos egyéni kerületi struktúra, amely az országot annyi kerületre
osztja, ahány hely van a képviselőh~í.zban.
A lakosságszámukat tekintve nagyjából - legalábbis a legfőbb törek.vés szerint- egy-
forma méretű választókerületeket az ilyen vtílasztási rendszert alkalmazó orsz~ígokban
úgy alakítják ki, hogy azok határai lehetőleg ne szabják át a regionális, kulturális, föld-
rajzi, etnikai, nyelvi, vallási vagy történelmi egységek közötti természetes vagy hagyo-
mányos határokat, sőt nagyjából feleljenek n1eg a közigazgatási határokná.k is. Ez olyan
törekvés, ami teljes mértékben sohasem vezethet sikerre, hiszen a lakosságmozg<Íst,
a várható migrációs irányokat pontosan kiszámírani nen1igen lehet, ráadásul a törté-
nelmi tájegységek megbontásának elkerülése aránytalanságokhoz vezethet, nem szólva
a tudatos politikai machinációkról, amelyek egy-egy pártnak kedvezően rajzolják meg
a választási térképet.
A választókerületek egyenlőségének tudatos politikai megsértését a politikatudo-
1nányban - amerikai hatásra és példa nyomán - ger1J1n1a11dering-nek hívj~ík. A v~Hasztó­
kerülereket ugyanis- csakúgy, mint az egész választási rendszert- a törvényhozás alakít-
ja ki, és időről időre a lakosság1nozgások (vagy a magasabb, illetve alacsonyabb születési
és halálozási arányok) figyelen1bevérelével szükségszerűen felül is vizsgálja. Márpedig
a törvényhozásban politikai pártok ülnek, amelyek igyekeznek oda újból bekerülni, és
tudvalevő, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. Megfigyelhető ugyanakkor az
a különös jelenség is, hogy a politikai pártok- jóllehet mindenekelőtt érdekképviseletre
jöttek létre - gyakran nem képesek képviselni a saját érdekeiket, mert azokat egyszerűen
nern jól is1nerik fel. Ez gyakran oda vezet, hogy egy átalakított választási rendszer sok
esetben a gyakorlati tapasztalatok alapján éppen azok számára bizonyul kedvezőtlennek,
akik azt létrehozták, vagy a létrehozását kezdeményezték.
Al.;:árhogy van is, a választókerületek egyenlőségének elve olyan követelmény, a1ne-
lyet lehetőleg pontosan kell n1egvalósítani, mert a választókerületek egyenlősége a v~i­
lasztójog egyenlőségének is feltétele - legalábbis az egyéni kerületi többségi v~ílasztási
rendszerben.
Ennek a választási rendszernek a megértéséhez képzeljük el, hogy egy adott válasz-
tókerületben százhuszonörezer ember lakik, és közülük kereken százezren nagykorúak,
n1indnyájan az adott állam polgárai, akikkel kapcsolatban semmilyen választójogosult-
ságot kizáró vagy korlátozó körülmény nem állapítható meg, és valamennyien ren-
delkeznek szavazati joggal. Az egyszerűség kedvéért képzeljük el azt is, hogy közülük
83
 ·-y-
Bevezetés a po!itológi<íba
1
huszonörezren 1négsem vesznek részr a választ<Íson, mert nem érdekli őket a dolog,
pihenéssel vagy 1nunkával röltik a napot, ne1n élnek szavazati jogukkal.
A n1aradék hervcnötezer en1ber közül huszonötezren n1indenféle kis p<Írt jelöltjére
szavaznak. I(épzeljük cl, hogy a v;í!aszrókerülerben tíz párt jelöltje indul, kér nagyobb
és nyolc kisebb p<Í.rt jclölrjc. Utóbbiak megkapj<ík az összes szavazat egyharmadát: az
egyik jelölt rízezer szavazatot, a 1násik nyolcezer szavazatot, a harmadik hatezer szava-
zatot, a negyedik harsz<Íz szavazatot szerez, a n1aradék négyszáz szavazaton a n1aradék
négy jclölr osztozik.
A fennmaradó ötvenezer szavazatból huszonnégyezer-kilencszázkilencvenkilenc sza-
vazatot az egyik nagy p<Írt jelöltjére adnak le, n1íg a másik nagy p<Írt jelöltje huszonötezer
szavazatot kap, és a szavazatszámlálók összesen egy szavazatot találnak érvénytelennek.
Ha ez az elképzelt választókerület olyan országban van, ahol a relatív többségi rend-
szert alkalmazzák, akkor világos, hogy ebben a kerületben a n1andárun1ot az egyik nagy
p<Írt jelöltje szerzi n1eg, n1éghozzá egyeden szavazattöbbséggel.
Ezt a rendszert fi'rst past thc;1ost sziszrérn<Ínak is nevezik, mert itt az orrhosszal aratott
győzelem is elég a sikerhez, a győztes ugyanis valóban mindent visz (the toi1111er tala·s
a//), akárcsak egy futóversenyen, ahol az aranyéren1 annak a nyak~íba kerül, aki először
ért célba. Az ő szempontjából teljesen 1nindegy, hogy mögötte hány 1néterrel futottak,
illetve mennyivel lemaradva érkeztek be a többiek, hiszen a célszalagot csak egyszer
lehet átszakítani.
Ha egy ilyen rendszerben egyeden mandátumért folyik a küzdelem, vagyis ha egy
választókerületben csak egy 1nand<ítumot osztanak ki, akkor az annak jár, aki a relaríve
legtöbb szavazatot kapta, függerlenül attól, hogy hányan indulrak n1ég, és azok meny-
nyire közelítették meg a győztest. Ebben a rendszerben az, aki a ITI<Ísodik helyezettet
legyőzi, mindenkit legyőzött. (Ha az első helyen véletlenül szavazategyenlőség mutat-
kozik, akkor sorshúzással döntenek a mand~í.tu111 sorsáról, dc van olyan orsz~íg, ahol az
abc-sorrend dönt, míg n1ásutt megisn1édik a választásr.)
Ez a szisztéma világos képet alakít ki, és nem hagy kétséget a végeredn1ény felől,
a rendszernek egyértelinü győztese van, második fordulóra nincs szükség, kompenzációs
mechanizmusokat nem kell alkalrnazni, a győztesnek máris <Ít lehet adni a mandátun1ot.
A választás győztese egyérreln1űen képes élni a n1andárun1n1al, a mandátum szabadsága
nem kérdőjeleződik meg, a megválasztott képviselő egyértelinü támogatotts~íg mellett
dolouzik
b '
és a következő választáson emrérrelinűen
bl
felel mindazért, amit az orsz<íg, a vá-
lasztókerülct, a pártja vagy a saját érdekében tett. Nem mutogathat senkire, neki kell
elszámolnia a munkája eredményével a következő választói döntés napján, méghozzá
közvetlenül.
Az egyéni kerületi szisztén1ából fakadó közvetlen kapcsolat a választók és a választott
képviselő között a rendszer nagy erénye. A képviselő 1nindenkor képes személyes kap-
csolatot <Ípolni a választóival, rendszeres képviselői fogadóórát tarthat, ügyeket vállalhat
fel, képviselhet és intézhet cl, továbbá közverlenül rendelkezésre <íllhat, ha a választók
1nagyarázaror, beszámolót vagy csak egyszerűen beszélgetést igényelnek tőle, aki már
csak azért is rendszerint elérhető és 1negralálható, inert általában maga is (eserleg csa-
hí.djával együtt) a választókerületben lakik.
84
6. fejezel - \!;íla~zt<Ísi rend~zerek
Van ugyanakkor a rendszernek sz~in1os kitünő erénye országos szinten is. Ahogyan
ugyanis az egyes választókerületekben egyérrel1nűen győztest lehet hirdetni, úgy az or-
szágos versenynek is áltahí.ban egyértclmli győztese van, hiszen a törvényhozás házában
a legtöbb n1andátumot nyilvánvalóan az a párt szerzi n1eg, amelynek jelölrjei a legna-
gyobb szcímban végeztek az első helyeken a saját v<í.lasztókerületcikben. A győztes párt
rendszerint stabil többségbe kerül a törvényhozásban, és ezzel kisz;ímíthatóan és nyu-
godtan korn1ányozhar, koalíciós partnerre a legtöbb esetben nincs szüksége, a tárcákat
maga osztja el - rendszerint- saját vezetői között. Ez egyértelinű felelősségi viszonyokat
alakít ki, 1nelyck keretében a többség kormányoz, a kisebbség ellenzékbe kerül, és n1ajd
a következő v~ílaszt<Ísokon igyekszik többséghez jutni.
lvfindez azért történhet meg ilyen fonn<íban, inert ez a választási szisztéma hallarlanul
kedvez a stabil kétpártrendszer kialakulásának. A kétpártrendszer elsősorban ugyan-
csak a felelősségi viszonyok egyérrelműségével tűnik ki. Rendszerint az egyik nagy p~Írt
konnányoz, n1Íg a 1násik ez idő alatt ellenzékben van, ameddig egy újabb választ<Íson
a szerepek 1neg nem fordulnak. Az elszcímo!rathatóscígi viszonyok ne1n kétségesek, s
a választ<Ísokra való készülés alrernarív konnánylisrákkal történik.
Az egyfordulós, rclarív többségi választási rendszer egyérrel1nűsége és hallatlan egysze-
rüsége következtében egy időben rendkívül népszcn.'ivé válr a világon, mindenekelőtt az
angolszász világban. Európai 1ninraállama rern1észetesen az Egycsülr I(irályság, ahonnan
a rendszer elindult világhódíró útj<Íra, de ma 1nár viszonylag kevés helyen találhatjuk
meg a maga tiszta forn1ájában.
A relatív többségi v<ílaszt<isi rendszernek ugyanis számos előnye n1ellett jó néh<íny
kon1oly hárr<i.nya is van, és ezeket a hátrányokat az egyes országok korrekciós megol-
dásokkal igyekeznek to1npítani. Először is a rendszer eredeti formája csak viszonylag
hon1ogén társadalmak konszolidált és bejáratott demokráciáiban 1nűködik jól. M<í-
sodszor a nagyobb pártok számának eserleges növekedésével, a kétpártrendszer 1neg-
haladásával a rendszer torzító hatásai egyre ink<íbb nyilv<Í.nvalóvá válnak. Harmadszor
a rendszer egyértelmlíségei nem jelentenek előnyt olyan helyzetben, amikor a szisztéma
cgyszen'.íségc ellenére sem alakul ki egyérteln1ű törvényhoz;isi többség vagy a többségnek
egyértelmű vezető ereje.
Nem véletlen, hogy a rendszer őshaz<íjában, Nagy-Britanniában időről időre felerő­
södnek a szisztémát bír<í.ló és annak rcfonnjár szorgalmazó kritikai hangok. Rendkívüli
időkben, különös válaszr<Í.si eredn1ények nyo1nán, illetve megosztott parlan1enri körül-
mények között a rendszer egyébként egyérteln1li előnyei nem érvényesülnek. A hosszú
ideje már a hannadik legerősebb párttá érett liberális de1nokrat<ík folyamatos vesztesei
és bírálói a sziszrén1ának (lényegében regionális megerősödésre, továbbá taktikai szava-
zásra kényszerülve), és e bírálatról 2010-es konnányra kerülésük urán sem 1nondtak le.
A bírálatot elvi okok is meghatározzák.
A relarív többségi rendszer legnagyobb h<í.tránya ugyanis az, hogy igazscígralan és
kevésbé reprezentarív. Az eredményeképpen létrejövő törvényhoz<ísba nem kerülnek
be azok a pártok, amelyek egy másik rendszerben bekerülhettek volna; a bekerülr pár-
tok sok cserben nen1 a rájuk leadott szavazatok arányában, hane111 eltorzított arányban
foglalnak helyet; ráadcisul a két nagy párt fClülreprezenráltan szerepel, holott tényleges
85
Bevezetés a politológiába
társadaln1i támogarorrságuk esetleg ne1n indokolná a mandátumokból való nagyar<Ínyú
részesedést. Ezen felül az is könnyen és gyakran megesherik, hogy nem az országosan és
r 6. Cejezet - Válaszdsi rend~zerek
nominálisan legtöbb szavazatot kapott párt alakíthat korn1ányr, mert a n1andáru1nok
többségét elnyert párt eserleg kisebb szavazatkülönbséggel 1negnycrt körzetekben szer-
zetr összességében több mandárun1ot, 1ninr riválisa.
A rendszer igazságtalanságának megértéséhez képzeljük el ismét a 1nár bemutatotr
választókerületi péld,ír, és lássuk be, hogy az ismertetett példában a vesztes jelöltek-
re leadott szavazatok annyit érnek, mintha le sen1 adták volna őket, vagyis semmit.
A rnegszerzetr mandáru1n szen1ponrjából nincs jclenrősége annak, hogy a n1andárumot
ne1n nyert jelöltek közül kire hány szavazat jutorr; az egyes pártok jelöltjei rosszabbul
vagy jobban szerepeltek-e, n1inr korábban; a köztük lévő erősorrend miként alakult, és
hányan vettek részt egy<íltalán a választáson.
Az elképzelt választókerületben például - 1ninr e1nlékezherünk- nen1 kevesebb, nlinr
egy híján huszonötezer szavazatot kapott a második helyezett jelölt, de- tekintve, hogy
nem ő nyert - ez a szám éppen annyinak szá1nít, mint a legutolsó helyen végzett jelölt
néhány tucat szavazata, inert az összes vesztes vagy helyezett jelöltre leadorr szavazat
értéke megegyezik egymással abban, hogy nem hasznosult, hiszen nen1 eredményezett
mand<írumot. Azok a választók tehát, akik el sem mentek szavazni, mert a választás
napján egyéb elfoglaltságokat, 1nunkát vagy otthoni pihenést választottak maguknak,
semmivel se1n jártak rosszabbul, mint azok, akik vették a fáradts<Í.got, hogy elmenjenek
választani, csak éppen olyan jelöltekre szavaztak, akik a végső elszámolásban le1naradrak
- 1nég ha kevéssel is, vagy akár éppen sokkal - a n1andátumról.
Ezért azrd_n az egyéni kerületi többségi választási szisztéma logikáját fenntartva sok
ország a rendszer korrekcióját határozta el. A korrekció több irányban valósírható meg,
az egyik irány az abszolút többség megkövetelése, a másik a ko1npenz<Íció lehetővé téte-
le, a harmadik pedig a röbbn1andátumos választókerület kialakír<isa, dc számos m~Ís Út
is !érezik, amelynek során egyedi rapaszralatok szerezhetők és hasznosírharó tanulságok
vonhatók le.
Az abszolút többségi egyéni kerületi többségi választási rendszer lényege, hogy a to-
vábbra is egymandátumos v<ílasztókerületben csak az a jelölt szerezheti 1neg a man-
d<ítumor, aki az összes leadott szavazat abszolút többségét megszerLi, vagyis legalább
az érvényes szavazatok ötven százalékát plusz egy szavazatot. Ez a rendszer azt várja
cl a győztestől, hogy ne csupán a második helyezettet győzze le, hanem úgy győzzön,
mintha az összes nem rá leadott érvényes szavazat a második helyezett jelöltre esett
volna, vagyis az adorr választókerületben a győztesnek egy1nagában több szavazatot kell
szereznie, 1nint az összes többi jelöltnek.
Sok párt, sok induló, sok jelölt, megosztott közvélemény és éles politikai küzde-
lem esetén ez gyakorlatilag lehetetlen, ezért a rendszer megengedi egy második forduló
megrarrásár. Ez azzal jár, hogy a választásokat követő legfeljebb kér hétben egy újabb
választási fordulót bonyolítanak le, án1 ebben a fordulóban rendszerint már csak a két
legtöbb szavazatot kapott jelölt mérkőzhet meg egymással, vagyis az első fordulóból -
ha az érvényes, de eredn1ényrelen volt - csak az első két helyezett jelölt juthat tovább.
A nlásodik fordulót úgy kell elképzelni, mint a sportban a szétlövést (esetleg a szétfutást
86
vagy szérúszást, a ráj:írsz<ísr vagy a dönt6r), amelyben b'}'akorlarilag újrajátsszák vagy
élesre hangolják a kiizdelrncr, imm:íron csak két részrvevövel, a kér lcgsikeresebbcl, dc
ez 1nár dönt() küzdelem, mert ebben a harcban a mandátum sorsa mindenképpen eldöl.
l(on-íbbi példánkra rekinrvc 1nindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az elképzelt
v<ilaszrókerülerbcn a kér nagy párt jelöltje jur rovább a n1~-Ísodik fordulóba, amelyben
a közöttük lévő összesen egyszavazatnyi különbség könnyen elveszhet, megfordulhat,
vagy megnövekedhet, ha a tovcíbbjurorr vagy a rov;íbb nem jutott pártok rov<íbbi kam-
p<-Ínyának hatás<Íra a választók újragondolják szavazatukat vagy ak<ír részvérclüker.
A rendszer 6lozófiája az, hogy adott választókerületben az nyer 1nandárumot, aki ab-
szolút többséget szerez, és ha ez nem megy az első fordulóban, aldcor menni fog a 1náso-
dik fordulóban. A második fordulóban a siker mindenképpen garantált, ha ugyanis csak
két jelölt nlérkőzhct 1neg egymással, a n-íjuk leadott szavazatok közötri relatív különbség
egyben abszolút különbséget is jelent, vagyis a relarív többség abszolút többséggel és
mandátum1nal jár (kivéve azt a ritka, de elméletileg ne1n kiz<írharó esetet, a1nikor a je-
löltek azonos szán1ú szavazatot sryűjrcnek).
Ezt a kétfordulós, abszolút többségi rendszert alkalmazta például Franciaország -
néhcíny év kivételével - az elmúlt ötven évben, és néhány európai ország is erre agya-
korlatra tért ár, amiképpen a világ országai közül is sokan választott<ík ezt a sziszrém~ír
az utóbbi időkben, és nem csupán frankofón állan1okról kell beszélnünk.
A rendszer - csakúgy, mint a relatív többségi szisztéma - jelentős hatást gyakorol
a p<Írtrendszerrc és a politika.i kultúrára. A pártokat arra készteti, hogy a két választási
forduló között szövetségeket kössenek egymással. A rendszer hallatlanul kedvez a párt-
rendszer tön1bösödésének. Ez azzal jár, hogy nem alakul ki kétpártrendszer, dc afféle
két-römbrendszer könnyen kibontakozik.
Ennek 1nagyarázata az, hogy a pártok, alccírmilycn kicsik vagy nagyok, jelentősek
vagy alig nlérherők, az első fordulóban bátran elindulnak, hangosan kampányolnak,
jelöltjeiket a (öbbi párt jelölrjeivel szemben „építik fel", tekintve, hogy igazi rétje nincs
számukra a válaszrás első fordulójának, mert - a legtöbb esetben joggal - többnyire
második fordulóra is számítanak. Így aztán az első fordulót afféle szinrfelmérésnek, a rá-
mogatotts<Íg szondázásának, kis túlzással szólva mintegy éles közvéle1nény-kutatásnak
fogják fel, amelyen nen1 szégyen elbukni vagy gyengén szerepelni, hiszen a nlandárumot
álralában csak a következő körben osztják ki.
A második fordulóra aztán az első fordulóban kiesett jelöltek a hozzájuk közelebb álló
továbbjutott jelölt t<Ímogatására szólítj<ík fel híveiket. Arra buzdítanak, hogy szavazóik
a második fordulóban is vegyenek részt, de ezúttal szavazataikat - nlivelhogy kedvenc
jelöltjük már nincs a versengők között - a számukra másodsorban legszimpatikusabb
jelöltre adják le. (Ugyanaldcor természetesen az is előfordulhat, hogy egy párt a m<Ísodik
fordulóban éppen az otrhonmaradásra szólí(ja fel híveit.) Ez~íltal a választók kifejezhetik
1násodlagos prefCrenciájukat, és hozzájárulnak az általuk clurasírorr jelölt vereségéhez és
a számukra relatíve megnyerőbb párt jelöltjének győzelméhez.
Ezzel a módszerrel a tömbösödés már a kér forduló között kialakul, ráad,-ísul esetleg
az egyik választókerületben esélyes párt egy nlásik választókerületben azért támogatja
egy másik párt jelöltjét, hogy cserébe annak hívei az ő jelöltjét támogassák a számára
87
 ~·
l
Bevezetés a polirolligi<íba
eséllyel jobban kccsegrető kerületben. Áltahíban a baloldali pártok szavazói a még állva
1naradr baloldali jelölt n1ögé, a jobbol<lali szavazók pedig a jobboldal n1ég versenyben
lévő jelöltje 1nögé sorakoznak fel. Ezen a n1ódon erős választási koalíciók jönnek létre,
a1nelyek a kölcsönös érdekek és enged1nények nliact általában szil:írdnak bizonyulnak
arra, hogy győzelen1 cserén konnánykoalíciókban folytatódjanak.
l(orn1;ínykoal íciók rendszerint választások ut<ín alakulnak. Az abszolút röbbségi et,1yé-
ni kerületi választási rendszer azonban lehetővé teszi, hogy n1ár a konnányzás n1eg-
kezdésc, sőt a választások megnyerése előtt cgyürnnűködések jöjjenek létre a 1najdani
győztes p<Írtok között. Ráad~ísul a rendszer rern1észere áltahíban nen1 teszi lehetővé,
hogy sok párt jusson be a törvényhozásba, így többnyire néh:íny nagy párt szerez csak
n1a1?d<ítun1ot, hacsak a kisebb p~írtok region;ílisan nem rnurarnak fel rclarívc nagy erör.
Ennek az a köverkezn1énye, hogy álralában vagy baloldali, vagy jobboldali korn1ány
jön létre- baloldali vagy jobboldali törvényhozási többségre támaszkodva. lviindez kih,;r
a politikai kultúrára, a politikai tö111bök összetartása, kohéziója, összcfog<Ísa a pártrend-
szer koncenrrációj;íhoz vezet, a1nely pedig a politikai identitás erősödését vonja rnaga
ur;Ín, és lényegében a kérpártrendszerhez hasonlító állapotot hoz lécre.
Ezzel az abszolút többségi egyéni kerülcres rendszer megtartja a relatív többségi,
egyfordulós rendszer előnyeit, de segít a kétségtelen h:írrányokon, ha 1ncg ne1n is oldja
őket. A többségi rendszer legnagyobb problén1ájá.t, a szavazatok gyakorlati cgyenlőr­
lenségéből eredő igazságtalanságot az abszolút többséget követelő kédOrdulós rendszer
nagyban csökkenti, dc természetesen nern szá111olja teljesen fel.
A rendszer- tern1észerénél fügva- egy kis igazságtalanságot ni indig is tartalmazni fog,
n1ert a legkisebb p<Írrok jelöltjeire leadorr szavazatokat aligha tudja ténylegesen teljesen
et,'}'cnlővé tenni a győztesre leadott szavazatold(al. A mesterségesen elélállítharó abszolút
többségre való törekvés ugyanakkor a rendszeren belül további finomításokat credn1é-
nyezher, a1ninr ezt az úgynevezett altenultív sz1u;11zat rendszerének vizsg<ílara niurarja.
Az alternatív szavazat rendszerér 1\uszrráliában alkaln1azz<ík az alsóh;ízi választásokon,
dc néh~íny niás ország kisebb jelenrőségli váJaszr;-ísán<íl is bevezenék, és erre a szisztérnára
tért volna ár Nagy-Brirannia is, ha e felajánlott lehetőséget a brit közvélemény néhánv
éve népszavaz<Íson nen1 vetette volna el. (Európában ezt a n1ódszert alkalmazza Szlovéni~1
a 111agyar és az olasz kisebbségi képviseli) megválaszrásán<íl.)
A rendszer lényege, hogy a választópolgár - ha akar - preferencia-sorrendet állírhat
fel a jelöltek között azzal, hogy ne1n csupán a szá1nára legkedvesebb jelöltet, hanen1
a számára rnásod-, harmad- vagy negyedsorban szirnparikus jelöltet és a többit is beje-
1
lölheti szán1ozással, mely alapján arról dönt, hogy kit tudna 1nég esetleg elfogadni abban
az cserben, ha az elsősorban megjelölt szcn1ély nem tudna győzni. Ezzel a rendszer úgy
1narad et,ry-fordulós, hogy szinte többfordulóssá válik, hiszen a választópolgár valójában
azr dönti el, kire szavazna eb'Y 111ásodik, vagy harrnadik, vagy net,'}'edik és a többi hJrdu-
lóban, ha az első, második, hannadik vagy negyedik fordulóban ::Í!rala rárnogatott jelölt
nem jutna tovább az adott fordulóba.
Ez a sziszté1na valójában nem bonyolult a választópolgár sz;Ín1ára, annál bonyolul-
tabb ugyanakkor a - ma n1ár - sz;Í1nírógépcs szavazat-feldolgozás szá1nára, an1ely a vá-
lasztások eredményér úgy állapírja 1neg, hogy az egyes elképzelt fordulókban rend~e kiej-
88
G. fejezet - Vála!izdsi rendszerek
ti a legutolsó helyen végzett jelölrcket, és a r;Í esett szavazólapokon szereplő n1ásodlagos
vagy további alrernatív szavazatokat újraosztja a n1ég versenyben lévél jelöltek között,
n1indaddig, rníg valan1cly jelölt ezzel a n1ódszerrc! abszolút többséget nen1 szerez.
Ez a 1n(idszer reh<ir valójúban abszolút többségi, dc egyfordulós rendszert jelent,
amely jelentősen kedvez a középpárroknak és a n1érsékelt r~írroknak, dc hátr<Ínyos
a karakten.:sebb kispárroknak, továbbá ne111 segíti a pártrendszer koncentrációj~lr sen1.
A rendszer igazsd.go~abbá térelér szolg<ílja a világban ugyanakkor néhány olyan szisz-
rén1a, mint a többjclöltes választókerületi rendszer, az átruházható szavazat rendszere
és 111 ég szán1os, irt és n10.sr nc1n ismertetendő rncródu.s, amellyel a világ demokratikus
országai 1nár sokat kísérlerezrek egy niind jobb szisztéma kialakítása érdekében.
E kísérletek közül kien1elkedik a szavazattírruházó rnódszer, amely a 1nandárumok
elo.szttísának egy igen sajátos forn1ája. Ez a különös sziszrén1a a röbb1nandárun1os válasz-
tókerületekben a személyek közötti választást részesíti előnyben, és arányos szabályok
szerinti lista nélküli választást jelent, átruházható egyéni szavazással. Lényege, hogy
a v<ílasztó a szavazólapon egyéni prefCrenci~íkar oszthat szét azzal, hogy az egyes, a kettes,
a hárn1as vagy a többi sz<Ítnor a jelöltek neve niellé írja. ,
Ebben a rendszerben a választó annyi preferenci<íval rendelkezik, ahány mandatum
a válaszrókerülerben rnegszerezher6. 1-Ia valamelyik jelölt az els6 prefCrenciák alapján
elér egy bizonyos arányt, akkor rnegválasztorrnak tekintendő, és n1andárun1ot kap. Ha
a n1cgválasztotr jelöltnek ezen felül is vannak szavazatai, akkor ezeket a 111ásodik prefe-
rencia alapján szétosztják a többi, még nieg ncn1 választott jelölt között.
Ha nincs olyan jelölt, aki az első preferenciák alapján n1and~íru1nor szerzerc, akkor
a legkevesebb első helyen prcfenílt jelölt kiesik, és a r<Í lcadon szavazólapokon szereplő
iná;odik preferenciákat szérosztj<ík a többi jelölt között, n1ajd megvizsgálj<ík, hogy van-e
valaki, aki elérte a kvórár, mert az a jelölt szintén n1andátun1or szerez. Ezt az eljár<Ísr
addig isn1ételik, an1íg az összes n1cgszerezherő 1nand~írun1ot ki nem osztanák
A preferenciális szavazás és a blold(szavazar rendszere urán - tov<íbb bonyolítva a ké-
pet - a szá1ntalan sziszté1na közül érdemes egy pillantást verni a kon1penzációs mecha-
nizinusok egész sorára. A kompenzd.ciós rendszerek 1negérréséhcz tegyük fel, hogy kü-
lönbözél szlírőmechanizmusok során a jelentősebb p<Írtok képesek olyan kon1penz<Íciós
lisGíkat :íllítani, amelyekre a vesztes jelöltek szavazatait fel lehet vinni.
Ez azt jelenti, hogy az egyéni v:ílasztókerülcrekben nern hasznosuló szavazatokat
a rendszer feltolja vagy áthelyezi olyan listákra, amelyeket a pártok állítanak a válasz-
tások előre, és an1elyeken olyan neveket szerepeltetnek, akiknek esélye adnak a mandá-
runiszerzésre. Ilyen formán azok a szavazatok, an1elyekct a választópolgárok második,
harniadik, ne~edik és rov~ibbi helyezett jelöltekre adtak le, áthelyeződnek az adott
jelöltet állíró párt kon1penzációs listájára, a1nclyröl ugyan nem az adott jelölt, de az
adorr jelölt párrj<ínak egy 111ásik jelöltje 1nandárun1ot szerezhet.
A kor;íbban elképzelt v;í\aszrókerülerben ennek a módszernek az alkalmazása azt je-
lentené, hogy a huszonötezer szavazatot szerzett jelölt n1egszerezné a mandárun1or, dc az
egy híján huszonötezret kapott jelölt pártja esetleg ugyancsak gazdagabb lenne egy man-
dátummal, 111ert ennyi szavazat felvitele egy listára - esetleg más választókerületekből
érkezett rovcíbbi röredék. .~zavazatokkal együtt- felrehetilcn n1andátu1nor eredményezne.
89
 ,..
Bevezerés a politológiába
6. f'ejczct - V<ílaszd~i rendszerek

Ezzel a 1nódszerrel az ezr alkaln1azó orsz;Ígok az egyéni kerüleri szisztén1a egyen-

lőtlenségeit és aránytalanságait sin1ítj<ík ki, 1néghozzá az arányos válaszGísi rendszerek
t,ryakorlatából isn1ert eszközökkel. Ezért ez a rendszer a vegyes választási rendszerek ka-
regórhíjába tartozik, hiszen kísérletet tesz a többségi és az arányos v<ilasztási rendszerek
elen1einek összebékfrésérc, összehangohis;Íra, harrnóniába hozására azzal, hogy a több-
ségi rendszert arányossági ele1nekkel kiegészírve alkaln1azza.
Márpedig az arányos választási rendszer a reprezentaEivitás elvére épül. Az a célja,
hogy lehetőleg 111inden leadort szavazat hasznosuljon, és a vcílasztáson induló politikai
erők között a választásokon kif"t:jezett társadalmi támogatottságuk arányában let,ryenek
kioszrhatók a 111andán11nok.
Az arányos v;í]asztási rendszer lényegének niegérréséhez képzeljük cl, hogy az adott
orsz<ígban a törvényhozás éppen száz képviselc'Jbc'il áll. A SZ<Ízragú parlamentben ülc'i
~olirikai pártok a választásokon leadott összes szavazat r;íjuk cső anínyszáma szerint
bontakoznak ki, ez pedig a korm<ÍnyozhatÓs<Ígot veszélyezteti, hosszú t<Í~'on a korm;íny~
zás hatékonyscígár rontja. Ezt megakadályozandó az egyes orsz<ígok általaba1~ parla1.~ent1
bekerülési küszöböt vezetnek be, n1ely szerint a törvényhozásba csak az a part ke1:ulh:r'.
amelyik legahíbb az összes leadott szavazat kér, hcíron1, négy, eserle_g ö_r szá~alékat elen
(de ismert az egy, n1ásfél, hét vagy rízszázalékos küszöb n1egkövctclese 1s, mint ahogyan
a küszöb-követeln1ény hi;ínya is).
Ez azonban nern tudja megakadályozni, hogy időnként túlzottan nagy legyen
a befolyása a kis pártoknak, konnánybukt;irc), n1egegyezést meghiúsító, ko~sz:n:,ust
akad<ílyozó szerepbe engedve őket, a111ellyel vissza lehet élni. A rcn,d~zer legtcltunobb
hátránya azonban a választók és a v<ílasztortak közötti közverlen, clo kapcsolat n1cg-
szünterése vagy legalábbis rneglazítása, n1ert a v<ílasztópolgárok töb~1n~in:„csal~ az adot~
' nevere
' cs' nern a p.a'rt l,o"z\'ctle11
„ J'elo··1t1·érc szava111-1k
. • · < • ,s ezzel•• a ,kepv1selok tarsadalm1
part , ••

sz<Ínionkérhetősége sem közverlcnü\, csak a párqukon keresztul ervenyesul.

foglalhatnak helyet, vagyis az a párt, a1nelyik a választ<Ísokon huszonöt százalékot ért
Mindezen me~fontolások nliatt az ar;ínyos választási rendszer el_ő_nyeit sok országban
cl, huszonöt képviselővel képviseltetheti mag<Ít, n1íg annak a pártnak, an1elyik hanninc
kombin<í.lják a többségi v<ílaszt<ísi n1odell erényeivel, n1iáltal egytaita vegyes r:ndszer~
százalékot ért el, harminc képviselője lesz, az a párt pedig, a1nelyik negyvenöt százalékos
hoznak !érre. Ugyanakkor az is kijelenthető, hot,'}' valój<íban vegyes rc1~_dsze: ~ s,zo e~eden
tcí1nogatottságot tudott felinutatni, negyvenöt székre ültetheti képviselőit.
értelmében nem is létezik, mert n1indcn vegyes rendszer tarraln1az tobbseg1 es aranyos
I(önnyű belátni, hogy egy ilyen rendszer legtisztább változata a list:Ís szavaz<Ís rend-
clcnieker egyaránt, és az egyes elen1ek vagy többségi, vagy arányos jelleglíek, vagy ehhez,
szere, an1elyben a választópolgárok ncn1 ct,1 yéni választókerületek jelöltjeire, hanem te-
vagy ahhoz a modellhez állnak közelebb. „ , , , • ." „
rületi vagy országos párrlisrtíkra adják le szavazarukar. Ez a választás a pártok versenye,
A választási tanulmányok gyakori elen1éről, a szavazatok osszeszamlalasanak kulon-
amelyen a politikai erők álrahíban előre összeállírott listákkal vesznek részt.
bözö módszcreirc'.11 ugyanakkor nem a v<ílasztási rendszerek kereté~en ,k~ll sz,ólni, ~1~,rt
A listákon szerepl6 nevek sorrendjét a választópolgárok rendszerint ne1n változrat-
a vál'ISZt<Ísi rendszer kareo-óri<íja definíciószerűen ne1n a szavazatszarnlalas niodszcrerol,
hatj<ík meg, de van olyan változat is, an1elyben a választópolgárok preferencia-sorrendet
állíthatnak fel a listán szereplc'.í nevek között. Az elképzelt száztagú törvényhoz;Ís eszerint
ha~e'm a v<ílasztásokon l~idott szavazatok mand<ítummá válrozrar;ísának elveiréll nyújt
.ljt::~1->.O''
(." zr·ita'st
• • Uo-vancsak
ö/' ncn1 szólunk itt a különböz() cenzusokról, a választójog törté-
úgy áll össze, hogy a politikai pártok száz never tartaln1azó listájáról annyi jelölt jut be
nelmi bővítéséről, tov;íbbá a választási formulákról és kvótákról. Megemlírjük ugyan-
a törvényhozásba, ahány százalékot a lista a V<Ílasztásokon megszerzett. I-fa például egy
akkor, hogy az aktív választójog (választójogosultság) és a passzív választója~ (~<ílaszrl,1a­
p;irt huszonöt százalékot ért cl, akkor a lisr;ij:inak elsc'i huszonör jelöltje foglalhatja el
tóság) bizonyos esetekben és rendszerekben időnként eltérl~et ugyan" e~'~1asrol, a n~g)'
helyér a törvényhozásban, ha harminc százalékot kapott, akk:or az első harn1inc, ha pedig
választási alapelvnek, vagyis a választójog á!tal;ínosságának e,s egyenlose?enek, vala~1nt
negyvenöt sz:ízaléknyi szavazat esett rá, akkor a lista negyvenötödik neve is a képviselők
közé kerül. a választás közvetlenségének és titkosságának azonban tenneszetescn .1n1nd~n dc~okr~­
tikus választási rendszerben érvényesülnie kell ahhoz, hog)' demokrankus valasztasokrol
A párrlisr;ík vagy lajstromok régiónként, niegyénként, rerülerenként különbözőek
beszélhessünk. Ezek urán a n1agyarválasztási rendszerről csupán érdekességeinek kieme-
lehetnek, dc a liscís arányos V<Ílaszt<Ísi rendszer legtisztább változata az, an1ikor az egész
lésével foglalkozunk, . , .
ország voltaképpen egyeden választókerület, és a v<ílasztópolg;ír bárhol adja is le sza-
A magyar vcílasztási rendszer ugyanis n1a is éppen olyan bony~lulr,_ mint, a kor:1bb1
vazar;ít, ugyanazon listák között választhat. A rendszernek ezt a legriszrább változatát
rendszerek voltak, dc rckintettel a választási rendszerek demokrankus Jellegerc, czuttal
alkalmazza például Hollandia vagy Izrael, de a rendszer bonyolultabb verzióit a világ
számos országa használja a Föld szán1os kontinensén. elegendő csupán a 111 agyar történelem legutóbbi évtizedeit s:-emÜ~'re venni. A~ ~ ~89-
1990-ben bekövetkezett rendszerváltozás tcrmészcrcsen a val,asztasok leb-~nyo!1tasa~~k
Az arányos rendszer előnye, hogy tökéletesen kifejezi a választói akaratot, kellő súlyt
szab<ílyait is gyökeresen niegváltoztatta, sőt a de~ol~ratik~1: a~m.~ne,t legfobb es, ~egsur­
ad a kisebbségi véle111ényeknck is, és ezzel rnegegyezésre, együrrrnlíködésrc, konszenzus-
gősebb teendője éppen az átmenetet lehcrővé ~evo valas~.t~!og1 ~orveny clfogadasa ~ol,t.
ra kényszeríri a n1egharározó politikai pártokat, koalíciókban való korm;Ínyzást szorgal-
E törvény alapján Magyarországon 1990 es 2010 kozo,tt kets~~vaz<~t~s, _ve,gyes ,va-
maz, és a megértő, közmegegyezéses demokrácia felé való fejlődés irányába har.
1-Iátr:inya ugyanakkor az, hogy sok-pártivá teszi a törvényhozást, és ezzel koalíci-
' · ren d szer mu<:o
lasztas1 "l "d"tt
o , 'amely. l·"r '
„~ lábon , cov
01 arányos
• • cs egy robbseg1 p11lcrcn allr.
,

A rendszer területi listás, arányos ága a pártszimpátia kifejezésére volt alkalmas, abszolur
ós korm<ínyok egész sorának nylijr 1negalakulási lehetőséget, aminek a következtében
többségre törekvő, eg)'éni kerületi, többségi ága pedig a szen:;él!ek közötti vál~~ztás
instabil többségek, gyakran változó szöverségek és politikai hlirlenségre csábító alkuk
" ' , ad ra. Ez. uro'l1 b'1,a'gon 176 m'1ndátun1
1e1ietoscget , volt szcrczheto, es rendszer-specifikus

90
91
 Bevezetés a politolclgi<íba G. fejezet - v~ílaszt<isi n::ndszerek

okból általában mtÍsodik fordulót kellett tartani, an1clyben azonban a kettőnél több Ajánlott irodalom
jelölt továbbengedése nliatt sok cserben a relatív többség elérése is 1nandárun1ot eredmé-
nyezett. A rendszer arányos ágtín további artínyosítási elc1nekkel tarkírort ko1npenzációs DEZSŐ lvhírra _ TóTH Zoltán: llfiÍtzsztds és ud/asztrisi eijdrds. Rejtjel l(iadó, Budapest, 2002.
nlechanizmusok n1űködtek. A rendszer ráadásul isn1erte az országos lista intézményét PETRÉTEI József: Az rzfkotnuhZJ'OS dnnol:rdcia 1ZÍapi11té::,1né11yei. Dialóg Can1pus, Budapcsr-
is, amelyre a polgárok nen1 szavazhattak ugyan, de főként az egyéni jelölcekrc és részben Pécs, 2011, különösen 228-339. , _ ,
SARTORI, Giovanni: Összchaso11Íító rtll:ot111d11)11lll:rniJ'f..:stY,. (Fordítana Soltt:s·1, Erzsebet.) Aka-
a p<írrlistákra leadott szavazataik töredékszavazatok forn1áj~íban felkerülhettek a kiz~í.ró­
dé111iai J(iadó, Budapest, 2003.
lag kon1penzációs listaként 1nűködő, a pártok és szövetségeseik vezetőinek mandátumot
biztosító reprezentációs listára.
A rendszer fő érdekessége az volt, hogy 1ninden magyar választópolgár két szava-
zattal rendelkezett (egyéni kerületi és területi lisc-ís szavazattal), a1nelyből az egyiket
a sok esetben kiírt nlásodik fordulóban újból megfontolhatta. Ennek a rendszernek
a pártrendszerre és a politikai kultúrára gyakorolt hatása demonstratív volt. A szisztéma
alapján 386 mandátumot osztonak ki, viszonylag nagy létszámú, b;í.r mindössze egyka-
n1arás országgyűlést hozva létre. A sziszté1na fenntartotta a választók és a választottak
közötti közvetlen kapcsolattartás lehetőségét, miközben a politikai reprezentativitást is
biztosítani tudta. Ugyanakkor a rendszert a nlagyar polgárok az egyes v;ílasztásokon jól
megfigyelhetően mindenekelőtt a politikai pártokról alkotott vélen1ényük kifejezéseként
1nűködtenék.
Az eredetileg ideiglenesnek szánt választási rendszer húsz éven át, öt rendes parlamen-
ti választáson, tíz fordulóban, továbbá szán1talan kisebb jelentőségű időközi választáson
szolgáira a köztársaságot, és elemei továbbéltek a helyi önkormányzati és az európai
parlamenti választások bizonyos megoldásaiban is.
A jelenleg hatályos választási rendszer egy legfeljebb kétszáz fős, továbbra is egyka-
marás országgyűlést hoz létre, amelynek ragjai közül 106 képviselőt egyéni kerületi
rendszerben, egyeden szavazattal, mindössze egyeden fordulóban, relatív többséggel
választanak meg, 93 képviselő pedig a pártok országos listáján szerezhet mandátun1or.
A választási reform megszüntette a területi listákat, miközben megtartotta az országos
listát. Ez utóbbi listára a polgárok imn1áron közvetlenül szavaznak, de e listáról a man-
d~í.tumok az egyéni kerületben leadott és mandátumot nem eredményező szavazatok
töredékelvű arányosír;ísával is kioszthatók. I(ülönlegesség, hogy a rendszer a ko1npen-
zációs mechanizmust a 1nandárumot szerzett győztes jelöltre leadott töredékszavazatok
esetében is működni engedi, többletmandátu1nokhoz juttatva a választások győztesét.
A refonn a választókerületeket jelenrősen átalakította - arra is tekintettel, hogy a ko-
rábbi választókerületi beosztás alkotmányellenesen aránytalan volt-, és újraszabályozta
a jelölrállírás módját. A magyar állampolgársággal rendelkező, de magyarországi állandó
lakcÍinmel nem rendelkező határon túli magyarok csak az országos listákra szavazhat-
nak. A magyarországi nemzetiségek parlamenti képviselete biztosított. A 1nindössze
egyfordulós, kétszavazatos választási rendszer mindenekelőtt egy erős kon1penzációs és
arányosírcísi elemeket tartalmazó, de a többségi elemet hangsúlyosan alkalmazó vegyes
választási rendszerként írható le.

92 93
'f'

7. lFEJEZET

l{orn1.ányza1ti rend_sze].·ek
7.1 A kormányzati rendsze1· fogalma
A korn1cínyzati rendszer t<ígabb értelemben a politikai irányírási feladatokat elLiró ;Ílla-
mi rendszer, szlíkebb érrelen1bcn pedig a korn1ányzásr végzö állanü szervek rendszere.
A konn<Ínyforma azt n1urarja 1ncg, hogy 1nilyen a viszony a törvényhozó és a végrehajtó
haralo111 között - esetleg az ;ílla1nfői hatalon1 közvctírésével -, és bizonyos fokig azt is,
hogy milyen szerkezetben működik a végrehajtó haralo111.
A konnányzar nen1 azonos a konnánnyal, bár az utóbbi része az előbbinek. Szemben
egyes felfogásokkal, ebben a fejezetben azt a felfogást tesszük n1agunkéy;i, amely a kor-
mányzást a konn;ínyzásban részrvev6 szervek együrr1nüködésének összefüggéseként ha-
tározza meg. A korm;ínyzásban eszerint a tágabb érrelemben vett korn1ányzat egyes szer-
vei vesznek részt az elkülönült vagy el nem különült álla1nfői haralon1 közbeiktatás;Íval.
A tágabb értelen1ben vert konnányz<Íst tehát a t<Ígabb értelemben vett kormányzat végzi.
Ezzel a fogalomv<ílasztással elutasítjuk azt a nézetet is, a1nely a konnányzásr 1nind-
háro1n hatalmi ág együrtmüködéseként fogja fel, hiszen a bírói hatalinat nem tekintjük
a kormányzat részének. Az ezt hangoztató felfog<ÍS túl tágra nyitja a konnányzás fogal-
mát, és ekként hasonlóképpen elutasírandó, nlint a túl szük értelmezés.
A kormányzás szük értelmezése szerint a kormányzati tevékenységet a kormány vég-
zi, és a kormány feje, illerve a korn1ány tagjai, továbbá_ az egyes kormányszervek vagy
konnányzati intézmények közötti cizellált kapcsolatrendszer képezi a fogalon1 jelenrés-
tartalmár.
Itt kell 111egjegyeznünk, hogy felfog<Ísunk szerint a korn1<Ínyzati rendszer fogalmának
lényegi eleme a rendszer demolu·atikus mivoha. Ezért a kormányzati rendszer fogaln1á-
nak csak demokratikus körülmények között van értehne, vagyis a kormányforma éppen
úgy csak demokratikus viszonyokban érreln1ezhető, 111int a pártrendszer vagy a válaszrási
rendszer, amennyiben e rendszerekről csak a demokratikus politikai rendszer részeiként
lehet beszélni. A kormányforn1ákat eszerint den1okracikus közjogi-politikai viszony-
rendszereknek tételezzük, ezért a nem de1nokratikus kormányzati berendezkedéseket
nem tekintjük kormányformáknak, és ebben a fejezetben nem foglalkozunk velük.
Nyilvánvalóan minden állani korn1ányzásának, csakúgy, nlint az állan1irányírás egyéb
alrendszereinek van valamilyen szerkezete, váza, 1nechanikája, formája, rendszere. l(or-
mányzari rendszerről azonban csak a haralomn1egosztás viszonyrendszerében érdemes
beszélni. Irán, Észak-l(orea vagy Belarusz kormányzati formája nem kormányforma,
111err hiányzik belőle a konn~lnyforma fogalmi ele1ne, a törvényhozás demokratikussága.
A „demokratikus korm<ínyforma" kifejezés ezért bizonyos fokig túlírt fogalom, n1ert
kormányforn1ákról a demokráciákon kívüli világban nen1 érdemes beszélni. Ugyanez

95
Bcvczeté.~ a po!itológi;iba
vona[kozik bizonyos rnér[ékig a „Inodern kormányforn1ák" kifejezésre is, an1ennyiben
korm<ínyfonnákról csak a haralonunegoszrás niegjelenése óra beszélhetünk, vagyis 111in-
den kormányforn1a végtére is 111odern korn1ányforn1a, ha a kormányfOrn1ár a fenti szűk
értelemben haszn;Ujuk. I'vlindcbből az következik, hogy az chnúlr korok konnányzása-
inak et,')'es fonn<iit nen1 tekintjük konnányfonnáknak, vagyis az úgynevezett rörréneri
konnányforn1.ík, az archaikus konnányfonnák és 111is régn1úlr időket idéző korn1ányzati
alakzatok legfeljebb a valódi érrelen1bcn verr kormányforn1ák történeti d6zményeikénr,
előképciként, bevczcréseikénr érreln1czend6k.
Ugyanakkor a kormányzati rendszer n1indenekelőrr a inaga konkrét mt'.íködésében
vizsg<ilharó. Az államharaln1ak elválasztásának klasszikussá vált tana az tíllan1szerveze-
rcr - 111inr az alkot111ány-jogtudom<Íny álraLíban - sratikusságában 111urarja nieg, n1íg
a korn1<Ínyzari rendszer az ~íllamharalini ágak közül csak a törvényhozó és a végrehajtó
hatalon1 kapcsolatáról ad inforn1ációr szá111unkra, 111éghozzá a kapcsolatot niozgásában,
n1űködésében, funkcionalir;ís;íban, érvényesülésében, din:unikájában n1utatva be. A kor-
m;ínyzari rendszer egyfajta relcíciós sziszré1na, a111cly a tágabb érrelen1bcn vett korn1ány-
Z<Ísban részt vevő cíllamharaln1i ágak egy111áshoz való viszonyának funkcionalir<isár írja le.
Mindezek alapjtín azt 111ondharjuk, hogy a vil;íg országai száintalan fonncíban n1t'.í-
ködretik a kormányzaraikar, dc a legtöbb den1okrarikus ország alapverőcn kétféle kor-
n1ányfonna között szokott választani: a parlamentáris és a prezidenciális korn1<Ínyzari
rendszer képezik a konn<í.nyforn1ák kér alaprípusár.
A kér klasszikus rendszer között egy seregnyi <Ínncner !érezik, és további vet,')'es
vagy különleges rendszereket is is111cr a világ. (Elterjedr az az álhísponr is, 111cly szerint
a kancellári kormánytípus külön korm;Ínyforn1a-karegóri;ír képez, és ezért külön vizs-
gcílandó.) Ebben a fejezetben a saj;.íros rendszerek közül csupán kér forn1áról, a francia
félelnöki rendszerről és a svájci kollegi~ílis sziszré1n~í.ról ejtünk szót.
7.2 Parlamentáris vagy prezidenciális kormányformák
Prezidenciális rendszer csak köztársas<Ígokban lehetséges (Inonarchiában nincs elnök),
míg a parlamcnt:íris rendszernek egyaránt létezik közttírsasági és 111onarchikus niegje-
lenése is (a kér vcílrozar között a korn1<Ínyforn1a rckinrerébcn sen1111i különbség nincs).
A parhunenr<Íris rendszer szülőhelye Európa, az elnöki rendszer pedig An1erik;íban
alakult ki. Európában - néh;íny kivételről elrekinrve - szinte csak parlan1enráris beren-
dezkedésű orsz~ígokar raLílunk, AmerilGíban pedig a prezidenciális hagyo1nány terjedt el.
A prezidenciális korn1ányforn1a mintaállan1a az Egyesült Állaniok, an1ely e szisztén1ár
jól működteti. Ut,')'ancsak prezidenciális korm~ínyforn1ár válaszrorr rnag;ínak - több-
kevesebb sikerrel - a haraln1as amerikai kondnens szinte valan1ennyi <íllan1a Mexikóról
Chiléig, Panamáról Brazíli;íig. Néh<íny ainerikai ország azonban parhunenráris úrra tért,
Inint I(anada, míg mások különleges vagy vegyes konnányfonn;.Ír működtetnek, 111inr
Argentína vagy Uruguay.
A parlamentáris rendszer prototípusa Nagy-Britannia, a rendszer őshaz;íja, de par-
lamentáris rendszerek mlíködnek szerte Európ<íban, Izlandról Lit\'<Ínhíig, Norvégiától
96
7. l~jezet - Korn1;ínyzati rendszerek
Alb~ínhíig is. Európ;.íban a parla111enr~íris rendszernek van hat,')'On1ánya. A kevés szán1ú
kivétel között elsősorban Sv<Íjcot raLíljuk, amely különleges, csak rá jelle1nző, önálló
korn1ányfürrnával rendelkezik. E rendszert szokis kollegiális vagy ranács-korn1ányfor-
n1ának, escdcg direkrorhilis konn;.Ínyzari rendszernek vagy egyszerlicn csak svájci kor-
Inányforrnának nevezni. Ciprus prczidcnci<í!is konn<Í.nyfonnát 111űködrct, dc ennek
etnikai okai vannak.
A GÍgabb európai kontinensen isn1err 111ég az úgynevezcrr fél-prezidenciális rendszer
is. Ez a rendszer 111a n1ár lényegében csak a kelcr-curópai poszt-szovjet térség állan1aiban
111aradt fCnn, rovább<í a rendszer prororípusában, Franciaországban. l(orábban fé!elnöki
korn1ányforn1ájú volt Finnország és Portugália is, és néhány közép-európai egykori
korninunista orsz<Íg is erre az úrra lépett, 111a m;Ír azonban k:gröbbjük visszaralálr a par-
hunentáris korn1<Ínyzari rendszer klasszikus n1egoldásaihoz.
Néh;ínyan azon országok közül, amelyek a rörrénclcn1 során szabadon válaszrhanak
korm;Ínyforn1át, időnként megv;íltozrarták a rendszerüket, 1níg egy vagy több saj;íros
n1egoldás kialalúr~ísával 1nagukév·,í tették, és nétnilcg háziasíronák is az elnöki vagy a par-
la1ncntáris rendszert. Ilyen vegyes rendszerekre elsősorban Afri!Gí.ban ral;í!unk példákat,
dc az ázsiai és óceániai térség is különös 111egolchísokkal szolgál. A világ legfejlettebb
den1okr<iciái ugyanakkor elsősorban parla1nenr<Írisak, mint Ausztr<ília, l(anada, Japán
és Új-Zéland.
Szán1os példa n1utarja, hogy a konnányzari rendszerek tiszta fonnájái1ak megvaló-
sírása szolgálharja leginkább az adocr ország érdek.ér. A rendszerek vegyírése, <Ínnencri
alakzatok kialakítcísa csak akkor szán1ír hatékonynak, ha a rendszerek bels6 logik<íja ncn1
et,')'n1<Ís rovására érvényesül. lVIind a prezidenciális, 111ind a parlamenr<íris rendszer ered-
ményes funkcion<íhísa csak akkor bizrosírharó, ha 111líködreri:íik betarrj<ík a rendszerek
sajátos belső logikájából eredő jellegzetes szabályokat.
A prezidenciális vagy elnöki rendszer az elnöki tiszrségről kapta a nevét, de ez nem
azt jelenti, hogy a hataln1i ágak rendszerében minden orsz<ígban felrérlenül az elnök
által vezetett végrehajtó hatalom járszancí a legfőbb szerepet. A parlamentáris rendszer
a törvényhozó haralo111ról kapra a nevét, de ez nen1 jelenti azt, hogy a parlan1enr csinál
mindent, inkább azt, hogy minden lényeges dolog a parla1nenrben történik, és a par-
la111enrnck 1ninden területre kiterjedő döntési jogköre van. A parlamentáris rendszer
törvényhozó hata!n1<Ír azért hívhatjuk parlamentnek, n1err belőle szárn1azik az általa
elszámoltatható korn1;.Íny. Az elnöki rendszer törvényhozását ez az elnevezés a bizalinat-
lanság kifejezherőségének hiánya miatt nem illeti 1neg.
A parla111enráris ~s az elnöki kormányzati rendszer szin1os pontban, jellegzercsségben
és köverkez111ényben különbözik egyn1ásról. Ezek a jellegzetességek azonban csupán
néhány karakteres f{)von<Ísra, legfőbb jellc111zőrc vezerherők vissza, an1elyckből a többi
különbség sz;Í.rmazik.
A politikarudom;Íny jelentős - és nem n1indig sikeres - kísérleteket rcsz annak érde-
kében, hogy et,')r dolgor, jelenséget vagy n1ozzanaror rendszerszerűen válasszon el a hozzá
hasonló, és ezért vele összehasonlírharó 111<-ísik jelenségről. A n1cghar<.í.rozó tulajdonságok
kiv;.ílaszt<.í.sának célja éppen az, hogy rögzítsük azokat az azonosíró jegyeket, 111clyek
alapján az egyik rendszert egyérreln1t'.íen n1cg tudjuk különböztetni a másikról.
97
 'f'
Bevezeté.s a politológiába
l-Ia a parlament~íris és az elnöki rendszereket összevetjük egymással, azokat a jel-
legzetességeket kell n1egralálnunk, amelyek úgy jellemzőek az egyik rendszerre, hogy
azok ellenkezője jellemzi a másik rendszert. Ezen elv alapján a parlamentáris rendszert
lényegében három elen1 különbözteti n1eg a prezidenciális rendszerről.
Az egyik különbség az, hogy a parlamentáris rendszerben az államfő és a kormányfö
tiszrségér kér különbözél személy tölti be, 1níg a prezidenciális rendszerben e kér tisztség
egy riszrségviselő személyében egyesül. A n1ásik elhatároló különbség az, hogy a parla-
mentáris rendszerben a korrnány a parlan1enrben képes megbukni, mert a konnány
a parlament bizalmán nyugszik, nlíg a prezidenchi.lis rendszerben a kormány nem függ
a törvényhozás bizalmáról. A hannadik jellegzetes különbség abban áll, hogy a parla-
n1enráris rendszerben a parlament feloszlarharó, míg az elnöki rendszerben - legalábbis
annak klasszikus változatában - a törvényhozás feloszlatása nem lehetséges.
Mindebből az következik, hogy a parlamentáris rendszer parlamenti ciklusai álta-
lában nen1 fixáltak, legfeljebb n1aximalizdJrak, n1íg az elnöki rendszer törvényhozási
ciklusai - a végrehajtó hatalom megbízatásához hasonlóan - alkotmányban vannak
rögzítve, és lerövidírésük nem következhet be. Ebből pedig az a sajátosság adódik, hogy
egy esetlegesen bekövetkező kormányválságot a kér kormányzati rendszer egy1náshoz
képest gyökeresen különböző módon old meg a rendszer sajátosságai szerint.
A politikatudományi irodalom felfigyelt arra, hogy a parlamentáris rendszer laza
szerkezetét, vagyis a kormány nleneszrhetőségér és a törvényhozás feloszlathatóságát
egyaránt az ellensúlyozza, ha a politikai pártok fegyelmezetten működnek a törvény-
hozásban, a parlamenti frakciók egységesen, blokkszen'.íen szavaznak, vagyis a frakciófe-
gyele1n tökéletesen és hiba nélkül funkcionál, kiszavazás a legritkább esetben, és legfel-
jebb lelkiismereti okból lehetséges. Az egységes és központosított frakciók fokozatosan
alakultak ki.
Mára a frakciófegyelen1 a parlamentáris rendszer kovászává vált, e nélkül a rendszer
ina már nem tudná fenntartani nlagát, mert borulékonyra és instabilra, vagyis valójában
rugaln1asra tervezték, amelyet a centralizált, jól szervezett, fegyelmezett és erős politikai
pártok rendszere rarr össze.
Ezzel szemben a prezidenciális rendszer inerev szerkezetű, amelyben a választásokra
rendre a törvényhozási és végrehajtó hatalmi ciklus lezárultával kerül sor, előrehozott
választásokra általában nincs mód, és a kormány a törvényhozásban nem bukhat meg,
mert nem a törvényhozás bizalm~ín nyugszik. Permanens kormányválság esetén - ame-
lyet egy parlamenr~íris rendszer a kormány vagy a parlament menesztésével oldana meg
- a prezidenciális rendszer nem lenne képes egzisztálni, ha a politikai pártoknak az
Európában is1nerr merev frakciófegyelme érvényesülne. Ezért az amerikai pártok alig
hasonlítanak európai társasaikhoz, struktúrájuk laza, tagságuk rugalmas és fegyelmük
engedékeny, mert a rugalmatlan korn1ányformár csak rugalinas pártok képesek fenn-
tartani. Azokban a latin-amerikai országokban, ahol ezt az összefüggést nem ismerték
fel vagy nem tudták érvényesíteni, a történelem számtalan megoldatlan helyzetet ered-
ményezett, amelyek rendszerint katonai puccsokba torkollottak.
A kormányzati rendszerek megfelelő feltételeinek meghatározásához ugyanis a min-
denkori alkotmányozóknak az adott ország hagyományait, politikai kultúráját, párt-
98
7. fejezet - Korn1ányLati rendszerek
rendszerét és a társadalo1n ho1nogcnitásár vagy n1egoszrorrs~ígár is figyelembe kell ven-
niük, ha sikeres kormányfonn~Ít lúvánnak kialakítani.
7.3 A parlamentáris kormányzati rendszer
A parlan1entáris és az elnöki rendszerek közötti első különbség az, hogy a parlamentáris
rendszerben az ~ílhunfő és a kormányfő kér személy, vagyis az államfői és a kormányfői
pozíció kér tisztséget jelent, és e két tisztséget egy időben kér különböző személy tölti be.
A parlamentáris rendszerben !érezik különálló államfői hatalom. Az ~i.llamfőnek ön-
álló államfői hatásköre van, vagyis az államfői hatalom nem része a végrehajtó hata-
lomnak. A király, a kir~ílynő, a nagyherceg vagy a köztársasági elnök vagy (az előbbiek
esetében) öröklés útján vagy (az utóbbi esetében általában) periodikus választások útján
kerül hatalomba, 1nüködése során válságárhidaló, regulatív hatalmat gyakorol. Ez a ha-
talom politikailag semleges, az államfő neurralirásához közérdek fűződik. Az államfő
1nindhárom hatalmi ág vonatkoz<Ís<íban ügydöntő, haralon1-kelerkezrcrő jogosítványok-
kal rendelkezik.
A törvényhozó hatalmat az államfő - az alkotmányok klasszikus megfogaln1azása
szerint- „a parlamentre! együtt" gyakorolja, jóllehet ez a joggyakorlás a legtöbb esetben
a törvényhozási folyamat végpontján, formális aláírási és kihirdetési jogban, az egykori
törvényszenrcsítési jogban jelentkezik. Sok országban az államfő írja ki a parlamenti
választásokat, hívja össze a parlament alakuló ülését, illetve nyitja meg a törvényhozási
évadot. Törvénykezdeményezési joga általában nincs, ugyanakkor- bármilyen meglepő
- sok országban gyakorlatilag szinte bármikor feloszlathatja a parlamenrer (praktikusan
az alsóházat), még ha ezzel a jogkörével önállóan aligha él, és inkább szigorúan kötött
nliniszrerelnöki indítv~ínyra jár cl.
A bírói hatalom vonatkozásában az állan1fő a kegyelmi jogkör gyakorlójaként lép fel,
miközben egyes országokban ő vezeti a bírói önigazgató szerver, ugyanakkor n1inden
országban ő nevezi ki az ország összes bíráját.
Éppenséggel kinevezés-rípusú jogosítványok azok is, amelyeket az államfő a vég-
rehajtó hatalom vonatkozásában gyakorol. Az államfőről indul a korn1ányalaldrás, és
általában nála is fejeződik be az eskütétellel vagy - sikerrelenség esetén - a miniszter-
elnök lemondásával. A kormány ragjait és sok esetben az államrirkárokar is az államfő
nevezi ki. Az államfő nevezi ki magát a miniszterelnököt is, aki a parlamenti bizalomra
támaszkodva korn1ányoz. Hogy az államfő kit nevez ki miniszterelnöknek, az a politikai
konsrellációból következik. Általában a választásokon győztes párt vezetője lesz a minisz-
terelnök, ha a választásoknak van egyérrelmü győztese, és a győztes erőnek van egyértel-
1nű vezerője. Ha ebben a tekintetben bizonytalanság áll elő, akkor - az egyezreréseker
követően - a kormányfő személyéről az államfő diszkrecionálisan (belátása szerint) dönt.
A kormányfő a végrehajtó hatalom fejeként irányírja a kormány politikai munkáját,
és vezeti a közigazgatás egész intézményrendszerét. Pozíciójába általában nem válaszrás
útján, hanem államfői kinevezés útján kerül, de többnyire egy megnyert választás urán,
amelynek nyomán pártjával vagy az általa vezecetr pártkoalícióval többséget rud terem-
99
Bevezetés a polirológi:íba
reni a parla1nenrbcn (praktikusan annak alsóházában), vagy legaLíbb ncn1 fenyegeti az
a veszély, hogy vele szemben negarív parlan1enti többség alakul lci.
A parla1nentáris és a prezidenciális korn1<Ínyforn1a közötti másik különbség az, hogy
a parlan1enráris rendszerben a kormány a törvényhoz<Ís bizalin<Ín nyugszik, <Íiralában
parlamenti többségre GÍmaszkodik. A parlan1enráris kormán)rL<Ís valójában többségi kor-
m<ínyzás (még akkor is, ha a konnány esedeg kisebbségből korm;Ínyoz, dc vele szem-
ben nem alakul ki egyérrelinű többség). A parlament<Íris rendszer lényegi von<.Ísa, hogy
a kormány a parla1nentben megbukhat. A parlan1enri bizalom megvonása a kormány
bukásával j<ír együtt. Parlamenti bizalom nélkül nincs parlamentáris konnányzás.
A kormány iránti bizalon1 megvonásának több módja van, a kezdeményezés indít-
vány form<íjában érkezhet az ellenzék soraiból vagy ak<ír a kormánykoalíció egyes párr-
jairól is, de a bizaln1i kérdést n1aga a konnány is felvetheti, hogy bizrosírsa magár nehéz
döntések meghozatala előtt, alarr vagy urán. Ez utóbbi esetekben bizalmi szavazásról
van szó, 1nelyet a konnányfő közvetlenül is kérhet n1aga, illetve korm;ínya ellen, de
az is gyakorlat, hogy 1naga a miniszterelnök a saját, illerve konn<ínya sorsát hozzáköti
egy rörvényjavaslarhoz, an1elynek elfogad<Ís<Ít rov;íbbkorn1ányz<Ís:ínak feltételéül szabja.
A kívülről érkezett kezdeményezést bizaln1arlanstígi indítv<Ínynak nevezzük, amely
felett - ha kellő számú képviselő rán1ogatta - vitát kell elrendelni, és a vita végén for-
mális szavaz<ísr kell rarrani. E nyílt szavazáson derül ki, hogy a konnány rendelkezik-e
többséggel, illetve mekkora többsége van. A bizaln1i vagy bizalrnarlansági szavazás el-
vesztése a kormány bukásával jár együtt, ennek nyomán a kormcínyfő a konnány ne-
vében benyújtja lemondás<Ít az államfőnek, aki új miniszterelnököt nevez ki, vagy- új
v<ílaszrások kiírása mellett - gondoskodik a parlament felosztásáról.
Néhány országban a bizaln1arlans<Ígi indírvány csak konsrrukrív lehet, a1ni azt jelenti,
hogy a bizalinadans<:Ígi indítványban név szerint meg kell jelölni azt a személye is, aki az
indírvány sikere esetén a megbuktatott konnányfő helyébe lép, vagyis a többséget ne1n-
csak a regnáló 1niniszrerclnök leváltása, de az új miniszterelnök kinevezése rnellerr is ki
kell alakítani. Ez az intézn1ény némileg stabilizálja a korn1<Íny helyzetér. A konstruktív
bizalmatlansági indítvány felerr a parlan1enr egyeden szavazással határoz, és siker cserén
a szavazással 1ncíris megvan az új 1niniszrerelnök is, akit az állan1fő kinevez.
A parlamentáris és a prezidenciális rendszer közötti harn1adik különbség az, hogy
a parlamentáris rendszerben a törvényhozást (áltahíban annak alsóházát) fel lehet oszlat-
ni. A parlan1enr-feloszlarási jog az államfőt illeti meg (a jog érvényesítéséhez természete-
sen az szükséges, hogy legyen elkülönült álla1nfői hatalom, amely általában indítványra
j<ír el, márpedig láthattuk, hogy ilyen hatalom a prezidenciális rendszerben nem !érezik).
A parlament feloszlatására vonatkozó indírványt a 1niniszterelnök teszi meg, de néhány
országban a feloszlatcísról az álla1nfő saját kezdeményezésére is dönthet. A kormányfői
indítványhoz az ;:í.lla1nfő kötve van, az indítvány ellen általában nen1 emel kifog<Ísr,
hanem - a kormányfő személyes meghallgatása urán - az indítványnak n1egfelelően
dönt. A parlament feloszlatása új választások kiírását vonja n1aga után, erről ugyancsak
111aga az álla1nfő gondoskodik.
Mindez azt jelenti, hogy az úgynevezett előrehozott választások intézménye a par-
lamenrariz1nus lényegi ís1nérvei közé tartozik. Az előrehozott választás nen1 valamitC-
7. fejezet - Kormány1.aci rendszerek
le kivételes hiba a rendszerben, hane1n a rendszer lényegéhez rarrozó jellemző vonás.
A parlamentáris rendszerek parlamentjei sok esetben nen1 szokták kirölreni ~ ,relj~s
n1andáru1nukar, inkább az a gyakorlat, hogy a parla1nenret idő előtt feloszlaqak, cs
előrehozott választásokat tartanak.
A parla1ncnt feloszlatására vonatkozó indítványt a kormányfő röbb okból is megte-
heti. Vagy azért, inert tart attól, hogy hamarosan elveszíti a többségét, vagy az~rr, inert
arra számír, hogy az escn1ények felgyorsításával megőrizheti hatalmát, vagy azerr, n1err
tudván rudja, hogy el fogja veszíteni a választásokat, de egy~előrehozott v<ílaszrásr kise?b
ar<ínyban veszítene el, 1ninr ha azt rendes időben tartanák. Alralában tern1észeresen n11n-
den konn;:Ínyfő győzelemre törekszik, ezért a parlament feloszlat;Ís;.Í.ra és új választ<Ísok
kiírására voi~atkozó indírvány<Ít a minél nagyobb arányú győzelen1 1negszerzése érdeké-
ben és reményében (vagy- n1inr jeleztük - a vereség minimalizáhísa érdekében) teszi
n1eg. Az álla 1nf6t többnyire alkotmányos konvenció kötelezi arra, hogy az indítványt
elfogadja, és azzal összhangban cselekedjék.
7.4 A prezidenciális kormányzati rendszer
A prezidenciális rendszer nen1 ismeri az elkülönült államfői hataln1ar, az elnöki rend-
szerben az állan1fő és a konnányfő ugyanaz a sze1nély, a kér tisztség nern válik szét egy-
mástól.
Az ország elnöke a végrehajtó haralon1 feje, a kormány vezetője. Tisztségébe általá-
ban periodikus, közvetlen v<ílasztással kerül, az ország felnőtt lakoss<Íga általános vá-
lasztásokon, előre meghatározott időben és renninusra, közve:lenül v<ílaszrja n1eg. (Ez
a választás néhány országban - legjellen1zőbbcn az Egyesült Allamokban - elektorok
közbeiktatásával történik.)
Az elnök klasszikus államfői feladatokat is ellát (nagykövetek küldése és fogadása,
kitüntetések adományozása és engedélyezése, az ország helyzetér értékelő szezonnyi-
tó törvényhozási beszéd megtartása, a hadsereg irányírása, a kormánytagok kinevezése
srb.), miközben a végrehajtó haralon1 vezetőjét rnegillerő jogosítványokkal is él.
Megbízatása a n1andárun1 reljes kitöltésével j<Ír le, rendszerint,egysz:r újr~v,~laszrhar~.
Időközbeni \emond,ís, konnányzásra képtelen állapot vagy halai eseten (nehany orsza-
gor, például Venezuelát kivéve) rendszerint a vele együrr ~1egváh~sztort ~leln,~k v~~zi ..ár
a hatalmat, annak lemondása, elleheredenülése vagy halala eseten a mar elore k1Jelolr
újabb alelnök lép pozícióba az eredetileg tervezett - és az _alkotmán~: <~lral megh.~uá~o­
zott _ ciklus végéig, vagyis előrehozott elnökválasztásra nincs lehetoseg vagy szukseg.
Minden terminus pontosan egyfonna ideig rarr, v<ílasztásról választásig azonos idő telik
el (a legtöbb országban ez négy naptári év). .. ,
A prezidenciális rendszer elnökének rendszeri~r nincs szük~.ége arra'. hogy a ,to~en:­
hozásban politikai többsége legyen, n1err a laza parrfegyelem kovetkezre~en a kepv1selo~.;:
és a szenátorok személyesen is 1neggyőzhetők egy-egy javaslat elfogadasa vagy eluras1-
tása érdekében. A prezidenciális korn1ányzati rendszer korn1ánya nen1 a törvényhozó
hatalom bizalnián nyugszik, bár nyilvánvalóan kedvezőbb clőfeltérelű és kényelmesebb
101
 7. fi:jezec - Konn<Ínyzati rendszerek
Bevezetés a po!itológi<iba

egyérteln1űsírik, hogy a francia félelnöki rendszernek parlan1entáris alapjai vannak. Az

kormán}rlásra ad leherőséger az a körüln1ény, ha a konnány rendelkezik a rörvényhoz<Í.s
igazi megkülönböztető jelleg abban áll, hogy a francia állan1fő nemcsak államfői 111inő­
többségének kalkulálható támogatásával.
ségében gyakorolja a hatalmát, hane1n egyben ő a végrehajtó hatalom feje is, n1iközben
A törvényhozó hatalmat az elnöki rendszerben ugyancsak fix terminusra, vagyis adott
az általa kinevezett miniszterelnök a törvényhozásnak felelős konnányt vezeri, amelyet
napról adott napig terjedő időszakra közvetlenül válaszrj;ik, a végrehajtó hatalom v<Í-
az államfő a közeln1úlrig elvileg bármikor mencsztherert, ha új kormány kinevezését
laszrásáról függetlenül, bár sok cserben a végrehajtó hatalommal egy időben, gyakran
azonos napon. A törvényhozó hatalom feloszlat<isára nincs mód, a törvényhoz<.Ís 1ninden hítta indokoltnak.
A folyamatosan alakuló rendszer tehát történelmének nagy részében valahol félúton
esetben - ak<í.r a legexrré1ncbb körülmények között is - kitölti a 1nandárumát. Előreho­
helyezkedett el a parlamentáris és a prezidenciális végpont között, de összességében sa-
zott választásokat - néhány ország kivételével - a rendszer nc1n isn1er.
játos, különös, sui generis elegyet alkot, arncly a rendszere külön kormányformáv<Í teszi.
A prezidenciális konnányzari rendszer klasszikus form<ija ugyanakkor ismeri a fékek
Ez a konnányforma a félelnöki vagy fél-prezidenciális rendszer, ercderi (magyarul
és ,~~c~s~lyok szisztémáját, amely az álla1nhataln1i ágak közörri harmónia, együtr-
nem használatos) nevén a szen1i-prezidcnciális korn1ányzat, an1elycr Dc Gaulle tábor-
n1ukodes es konc:oll me~a~ósításaképpen a jó kormányzat célját azzal szolgálja, hogy
nok-elnök szen1élyes ambíciói által vezettetve alakírott ki munkatársaival, s fogadta-
? hatalmak,egy1nast ellenorz1k. A rendszer sajátja a bírói felülvizsgálat is (amelyet napja-
tott el alkotm<ínyozó népszavazással a francia néppel, és amelynek számtalan - itt nem
1nkra„te~~es,zetcsen a leg~öbb parlament<Í.ris rendszer is követ). A hatalmak egymás általi
részletezendő - eleme a parlament és a pártok szerepének csökkentéséről az <Íllamfői
ellenorzottscge megakadalyozza, hogy abszolút haralo1n korlátozódjék egyeden kézben.
uralon1 kiszélesítésén ár a közvetlen demokrácia intézn1énycinek b'J'akori alkalmazásáig
A hatalo1nkorlátozás alól nem kivétel az Egyesült Államok elnöke sem, aki a nemzetközi
terjedően a rendszer mellékrulajdonsúgai közé tartozik. Az eredetileg. sokat tán1adorr
vilá.~b~n je~entő,s szer:pet !•Ítszik ugyan, de hatalm<Ít elsősorban az USA világpolitikában
rendszer - elsősorban a választ.isi rendszer jótékony hac<isának következtében - pél-
bero~rotr s~l):a es e,r~JC ad}a, nem az ország alkotmánya, an1cly az ő hatalmát ugyanúgy
dátlanul sikeresen, öt évtizeden úr fcnn1naradr, miközben néhány esetben a különböző
korlatok koze szonqa, mint a másik kér hatalmi ágér.
párthárrérrel rendelkezett köztársasági elnök és miniszterelnök társbérletét is <Ít kellett
A ,fékek és :gy~ns~lyok str~k~úrája és a hatalmi ágak egyn1ástól való szigorú elv<Í-
élnie. Az utóbbi évek reforn1jai nyon1án a rendszer új irányokba fordulr.
las~tasa u~a~1s sz1?ren az elnok1 rendszer klasszikus formájának jellemzője (bár egyes
Svájcban a kormányforma elen1eit jelentő „tri~ísz" (törvényhozás, államfő, végrehajtó
latrn-arncnka1 orszagok gyakorlata számtalan esetben térrel a klasszikus modellről).
hatalom) helyett valójúban csak kettő létezik, mint az elnöki rendszerekben, de egymásra
rekinrerre\, mint a parlamentáris rendszerekben: a Szövetségi Gylílés és az <Ílrala válasz-
tott Szövetségi Tanács. A svájci törvényhozás, a Szövetség Gyűlés kér azonos jogkörrel
7.5 Vegyes vagy különleges kormányzati rendszerek
rendelkező kamarából, a Nemzeti Tanácsból, valan1int az Állam tanácsból áll.
Mind a Szövetségi Gyűlés, mind a Szövetségi Tanács, vagyis a kormány tagjainak négy
A kü·l-~nö: korr;ián~l~ri rendszerek közül a félelnöki és a kollegiális kormányformát
évre szól a megbízatása, a kormányt 1negbuktatni nem lehet. A Nemzeti Tan~ícs és az
emel1uk ln. A felelnok1 rendszert Franciaorsz<ig, a kollegiális forn1<ír Svájc példázza.
Álla1nranács külön és együtt is üléseznek. Amikor külön tanácskoznak, szükséges azon-
, Franciaország~a~ az 1958-ban elfogadott alkotmány teremtette meg az V I(özrársa-
ban, hogy a Szövetségi Gyűlés döntései mindkét testület egyetértésével szülessenek meg.
sagot, a1nelynek elen az 1962-es alkotmánymódosírásig, illetve ténylegesen az 1965-ös
Svájcban az államfői és a kormányfői tisztség egy kézben, a Szövetségi Tanács elnö-
eln~kválaszrásig közvetetten megválasztott erős elnök állt, azóta pedig a nép álral közvet-
kének kezében van. A Szövetségi Tanács elnöke bizonyos jogokkal is bír, amelyekkel
le~~l megvál~sztott állam~ő vezeri a végrehajtó haralmar. A2 elnöki ciklus a közelmúltig
a Tanács más ragjai nem rendelkeznek (szavazata duplán számír a korn1ány dön réseinek
he,teves volt, es az alkotmany az államfő korlátlan újraválasztását is lehetővé tette, a 21.
meghozatalakor), ám ez ne111 azt jelenti, hogy a többi hat ranácsrag felett állna, inkább
szazadban azonban az államfői megbízatás már csak ötéves, és a 1nódosítotr alkorniány
elsőnek tekinthető az egyenlők között. Öt az alelnökhöz hasonlóan a Szövetségi Gyűlés
csak egyszeri újraválaszrást enged meg. A közelmúltban jelentősen módosírort alkot-
választja meg a Szövetségi Tan~ics tagjainak sorából egy éves időtartamra. Az adott évben
mány az elnökválasztást közvetlenül követően nemzetgyűlési választásokat tesz kötele-
regnáló elnököt és alelnököt nem lehet újra megválasztani a következő esztendőben. Az
:ővé, .miáltal a. parlamenti ciklust ugyancsak ötéves mandátumhosszal fixálja, vagyis az
elnök kiválasztásánál a pártviszonyok mellett tekintetbe kell venni a nyelvi adottságokat
allam1 szervek Immár nem csupán maxiinalizált, hanem rögzírett terminusokkal dolgoz-
is, és gondoskodni kell a német, a francia és az olasz nyelvű elnökök rorációjáról. A kor-
nak. Ezek az elen1ek a francia kormányformát az elnöki rendszerhez teszik hasonlóvá.
mányforma sajátosságát az adja, hogy a Tanács összetétele a törvényhozási erőviszonyok
Ige~ án1, d: a rendszer alap jár képező elemek a francia szisztémát a parlamentáris
mentén alakul ki, és a kormány tagjai a törvényhozásban inrcrpellálhatók.
korm,anyfonnah~z közelítik, hiszen az államfő és a kormányfő Franciaországban is kér
:tv1indezen intézményi megoldások azonban annak fényében értékelendők, hogy
sz;m~ly; a kormany a parlament bizalmán nyugszik, vagyis a nemzetgyűlésben elvileg
Svájcban a jelentős döntéseket nem a választott testületek alakírj~ík ki, hanem közvetle-
barmikor megbukhat; és a közelmúltig bármikor fel lehetett oszlatni a parlamentet
nül a nép hozza meg. Az alpesi orsz~ígban helyi, kantonális és szövetségi szinten egyaránt
ha az államfő előrehozott választásokat tartott szükségesnek. Ezek a tulajdonságok az~

103
 Bevezetés a politológi<íba

népsz~v.az~ssal döntenek a legfOncosabb kérdésekről, és valójában ez - a közveden de-

n1okrac1a altalános gyakorlara - adja a svájci berendezkedés legjcllcn1zőbb saj;iross;_ig~ír.
8. JFEJEZET

Ajánlott irodalom
Nóra - DrrrNo' cz1 Ti' n1i:::,t , , J ) : 1··:uropru
,, (szer.;::. , .r ,,
, · 1<:on11tl11)!fO/'JllilA'
/
Demokráciák:
C1-IItONO\VSKI rcnr1sztTltlllil.
l-IVG-ORAC, Budapest, 2007,
8.1 A demokrácia értelmezése
~ 1 ~~Cl,~~~-LA: Do,1n_enico: !l p,olitika1udon1d11)' ilÍapvo1uzlai. Ü.'iiris I(iadó, Budapest, 2006.
1 EIREIEI Jozsef: Az rdf.:otn1t111) os dt·111ol·nícít1 rtlapint/::,111/JJ)'l'Í. Dialóg Carnpus, Péc.'i-Buda-
1

A dernokrácia népural111ar jelent. l\.1aga a kifCjczés a l(riszrus előtti 5. század körül ke-
pesr, 2009,
rült be az ókori görögök közgondolkod;ís:íba. Szótöve, a dén1osz ógörög szó jelenrerre
S:.\~TO.RI, Gio,van~i: ?ss~chasoulí'.ó al!~ot111rh~vn1énzö'kség. 1\kadén1iai f(iadó, Budapest, 2003.
ebryszerre a „sokaságot" és a „n1indenkir" is, vagyis a népet. A dén1osz szótőhöz a -krácia
SzENl EZoltan: r.uroptu t1!kotnzil11}'- .· ·. !",
. t's pll1Ían1e11tariz1n11stó'rtáict / _94)-_ -?00)-. O .'ilí!S \.J.l d O,
'
Budapest, 2006. képző járulr, vat.,ryis eltérően az oligtirchitI vagy a J1101utrchitt szavakról, a démosz kifejezést
a /.:rateiu (-knícia) képzővel egészíreccék ki - ez a szó „hatalomként" vagy „uralon1kénc"
értelmezhető.
J\ den1okr;icia kialakulása kezdcrbcn érdekes 1nódon a később egyáltalán nem de-
rnokrarikus állan1kénr, hane1n éppen a totalitárius államok mintájaként e1nlegerett
Spártd.ban volt nlegfigyelherő (Spárta a politikai fCjlődés némely álloinásair hamarabb
érte cl, niinr Arhén). A dór Spártában - ahogyan erre a rörrénész John Dunn rámuta-
tott - 1nár l(riszrus előtt 600 körül rendszeresen ülésezett a népgyűlés, persze igaz az is,
hogy irt a de1nokratikus jellegü intézn1ényekben álrahíban kevesebben osztoztak, rninr
az arrikai félsziget fővárosában.
Az egyre nyitottabbá váló ión 1\rhénban a demokratikus intézn1ények kialakulás<Ínak
folya111at<Ít már Szolón arkhón reformjai 111egszih-írdírorrák.
„l'v1i olyan alkonnány alapj~ín élünk, melynek neve, minthogy a hatalom nem egyes
kevesek, hanen1 a többség kezében van, demokrácia" - állapította nleg ]11ükididész,
athéni rörténetÍrÓ. Az ő szóhasználatában azonban - a kor szellemének inegfelelően -
az alkotn1ány egyfi1jra állami berendezkedést jelentett, és nem n1odern értele111ben vert
alaptörvényt.
Az alkotmány modern értelmében olyan eszköz, an1ely racionalizálja és egyben kor-
látok közé szorítja a többség zsarnoks;.igát, hogy 1nás f.n;1cidlautk is rerer nyújtson, s
ezzel a technokrácia és a büroknícia, továbbá az uralo1n több más szerkezeti eleme is
jelentőséghez jusson, mindenekelőtt pedig az egyén szabadsága érvényesülhessen.
Az anrik görögök nem is1nerrék fel azr a problén1ár, hogy a demokrácia képes felszá-
molni önmagii:, mert a nlindcnkori többség akarata ncn1 fclrédenül a legjobb dönté-
scld1ez vezet. Rd.ad<ísul a többségi döntések igazs;_igtalanok is lehetnek a kisebbségekre
nézve, 111éltányralanok vagy éppen zsarnokiak egyes e1nberekre vagy emberek egyes
csoportjaira nézve. A korhítozás nélküli de1nokrácia egyfajta önkorlátoz;Ís hiányában
elvezethet a többség zsarnokságáhnz. Ennek megakacLílyoz<-Ísára az utóbbi kér és fél
évszázadban a felvilágosodás korának nagy találm<Ínya, a 1nodern érrelen1ben vert al-
korn1;íny látszott alkaln1asnak.
A többségi akarat zsarnokivá v~íhísának esélyeire nlár Alexis de Tocqueville, neves
francia gondolkodó is felhívta a figyeln1er az an1erikai den1okráciáról írorr híres mű-

105
 Bevezetés a politológi;íba
vében, an1cly els6ként n1urarra be a 1nodern de1nokrácia egyébként irigylésre n1élróan
sikeres an1erikai gyakorlat~it. Giovanni Sartori kortárs olasz politikatudós de1nokGíci;.íról
szóló jelcntlls monográfiájában az alkot1nányos de1nokráci<Ü a den1okrácia önvé<lelen1re
is képes valódi 111egvalósulás<Ínak tartja, a1nennyiben az alkotm;iny a demokráciát korlá-
tok közé szorítván egyben ki is teljesíti a szabadságot, amelyet a nlindenkori többségről
is megvéd.
Hasonló következtetésekre jutott az alkormány szabadságvédé) funkciójáról a politi-
kai filozófia ivionresquieu-ről Hayeken ár Scrutonig. A szabadság rendjeként felfügott
alkot1n<Ínyos deinokrácia az en1berek uralma helyett a jog uraln1<Ír valósítja 1neg, amely
a mindenkori hatalinasságokkaJ szen1ben azzal garanr;Ílja a szabadságot, hogy a hata!on1
birtokosai felett is a jog uralin;it építi ki.
A szabadság alkotmányakénr az Egyesülr Álla111ok több 1ninr kétsz;Íz éves alkor-
n1<Íny~ír szokás en1legetni, amely éppen a szabadság kiteljesítése céljából született. Az
Egyesült Államokat az alkotmány rere1nrette 111eg, de az álla1nalapít;isn<íl 1nind az ál-
la1nform<iról, nlind a kormtínyforn1áról való döntést {ebben a sorrendben) 1negelözte
a den1okrácia 1nellerri elhatározás. lvtírpedig az Egyesült 1\llamokar a den1okrácia tette
azz:í, a1nivé vált. A de111okrácia ugyanakkor n1ár kezdetben is n1indenckelőtt a v;í]aszrás
intéz111ényét jelentette.
Ebben az összefüggésben 1n;Ír 1nódunk van uralni Robert Dahl demokrácia-kriréri-
un1aira, amelyek között előke!ö helyet füglalnak el a válaszrtlssal összefüggő feltételek.
E neves amerikai szerző az Egyesült Állaniok kialakulásával foglalkozv;Ín különbséget
tesz a kisléprékü vagy kisközösségi és a nat,ry.'léprékü vagy nagyközösségi demokrácia
í-Ogalmai között.
Dahl kisléptékü de111okráciának az antik athéni de1nokráciár nevezi. Athén példáját
legfeljebb néhány középkori észak-itáliai városálla1n folytatta. A kislépcéklí de1nokráciá-
ban azok, akik a de1nokrácia niűködrerésében közren1líködtek (Athén esetében a szabad
athéni férfiak), a döntésekben közvetlenül vettek részt. Nem rarrozrak közéjük a nők,
a körüllakók és a rabszolgák. A kis terület és népesség lehet6vé tette a közvetlen hara-
lo1ngyakorlásr.
Dahl nagyléptékű de111okráciának például az Egyesült Álla111ok demokráchí.j;Ít neve-
zi. Nen1 azért, minrha az alapításkor a demokrácia 1nlíködrcrőinek köre szélesebb lett
volna, mint az antik Athénban, hiszen az a1nerikai den1okrácia üzemeltetésében sen1
vehertck részt a nők, az őslakosok és a messze földr61 behurcolt rabszolgák, hanen1 azért,
mert a hatalmas terület és népesség nen1 tetre lehetővé a közvetlen de1nokrácia inréz-
111ényesülését. A nagy újír~ís a képviselet bevezetése volt. Ezzel kapcsolatban azonban
bizonyos megszorításold-::al kell élnünk.
A képviselet természetesen ncn1 amerikai találn1ány. Már ald-::oron, az Egyesült Ál-
lamok alapírásakor, a 18. század végén sen1 sz;Ílnírotr különlegességnek, az intézmény
római jogi gyökerei, polgári jogi rokonságai és közjogrörténete egyaránt ismertek voltak.
Az európai rendi gyűlések alsóházai ugyancsak képviseleti alapon mlíködrek, nem szólva
a magyar diéta {országgyűlés) fejlett és jól funkcionáló követválasztási gyakorlatáról.
Az amerikai alapíró aryák jó hozzájárulása a képviselet fejlődéséhez ncn1 a reprezentá-
cióban, hanen1 a demokráciában ;Íllr. A demokrácia pedig egyenlőség-alapú, benne min-
8. íi.:jezet - 1Jen1okdckik
den poln-ár (ha szabad volt és férfi) et,ryar<Ínt részt vehetett. A den1okrácitínak e111e széles,
0
ha úgy tcrszik, polgári értelinezése volt az an1crikai állarn nlega 1ap1tasana.;:
' ' ' 1 ~J"d. onsaga.
'
Den1okráciának azonban - mint hírtuk - eklcoriban klasszikusan az arhen1 demok-
ráciát tekintenék, márpedig az mindenekel6tt közvetlen den1okr~ícia yolr egykoron. Az
amerikai újíttíst, a képviscl;ri dcrnokráciát ezért kezdetben nem lehetett demokr..íci<Ínak
tekinteni. A kor szellen1i hagyon1ányainak 111egfelclc'.lcn azt a politikai berendezkedést,
amelyet az alapító aryák felépítettek, közt;Írsas<Ígnak nevezték el.
A köztársaság és a de1nokrácia f-Ogaln1ai évszázadokon ár kéz a kézben jártak. Ma m<~r
azonban világos, hogy a közt~Írsaságot álla111fon11ának, a demokráciát pedig olyan poli-
tikai rendszernek tekintjük, amely egyaránt kiválóan müködhec köztársaságban és nlo-
narchi<íban is. Alkotrn;Ínyos de111okráciának ugyanald-::or azt a berendezkedést tekintjük,
amely alkorn1;Ínnyal korlátozza a 111indenkori többség egycduralinár. Az alkorn1<Ínyos
demokrácia libenílis, politikai és képviseleti den1okrácia egyaránt.
A inodern de1nokr<Ícia képviseleti, azaz közvetett jellege nyilv~ínvaló, hiszen a kor-
inányzás inegvalósír<ísát rendszerint nern közvetlenül az ;Íl\ampolgúro~c, hane1;,1 az.~ílraluk
szabadon, egyenlc'l alapon n1cgYálaszrotr képviselők köz~'etve. ':égz1k,; Ebbol l~overk~­
zöen a mai den1okr~íciák rennészetesen többnyire képv1selen Jelleguek, vagyis a nep
álral választott képviselök inínyírják - ncn1 is annyira az tíllan1ot, niint inkább annak
törvényhozását. .
Az alkorn1ányr azonban nen1 a törvényhozás alkotja 1neg, hane111 - teoreukusan
_ a nép. Maga a nép az alkor111ány konstrukciója, de létez() entitás, arnely viszont az
aikotm<Ínyr hozza !érre, vagyis alkotja rneg, s ezzel az ;.íllamo~ állítja fel, ~é~ akkor is,
ha állan1 korábban is !érezett. E bonyolult összefüggésben a nep a szuveren1rasnak ne1n
hordozója vagy birtokosa, hane111 forrása, amelyr61 az álla1nhara\01n ere,d. .
A szuverenir<Íst az alkormtínv hordozza, atnely felharaln1azza az egyes allan11 szerveket
a szuvercnit<Ís egyes artribúru~1ainak gyakorlásoíra. A nép az alkot1nányoz;Ís jogár nem
bízza a törvényl~ozó haralomra, hanem - ahogyan a felvihígosod<ís politikai filozófusai
hitték- magának tartja fenn, n1inden1ellert a közvetlen de~ol:nici<-: eg):es ~lemeivel élve
időnként a legtöbb országban természetesen a törvényhozast is bef-oly~s.~lja. ,
Abraham Lincoln nlegfogaln1azása nyo111án ugyanakkor a dcmokrac1at nem csupan
a nép által végzett kormányzásként, hanem a nép érdekében végzett korm~ny1:á~ké1~r is
értelmezhetjük, tehát olyan korn1ányz;Ísról beszélünk, amely nlegfelel a nep k1vansaga-
inak, érdekeinek. Ebben az cserben az ideális korn1cínyzar úgy fogható fel, hogy annak
rerrei minden esetben tökéletes összhangban vannak az <íllampolgárok érdekeivel és
lúváns;lgaival. Ez az idea azonban nlég sehol sem valósult ~~g, úgyh~~gy ~ ,~izsg~l~dás
,
1cnyeg1 '
· rargya az
<
a' mód , ahogy·1n
o ' ·1z
' esz1nén)'t
, viszonylag JOl megkozeliro valosagos
de111okníciák nllíködnek. .
Robcrt Dahl szerint az eszményt nlegközclítő de1nokrácia viszonylag jól 1negí·elel
viszonylag sok állanipolgár kívánságainak, és n1inderre hosszú i~~n. át k~pes. :A,--hhoz,
hogy demokráciáról beszéljünk, a polirikai rendszern~k Dahl kntenu1na1 alapJan leg-
alább nyolc intézményes biztosítékkal kell rendelkeznie.
Érdemes felfigyelnünk arra, hogy Dahl demokráciadefiníciójának ni,nc: feltétlenül
szüksége a korlátozó alkorn1ány klasszikus érvére ahhoz, hogy a szabadsag cs a dcn1ok-
 8. fejezet - l)en1okráciák
Bevezcrés a politológi;íba

- sikeresen terjedt cl valamennyi kontinensen, és a legtekintélyesebb, legtartósabb és

rácia kiteljesedését követelje meg a de1nokratikus polirikai rendszert niüködrerc':í ;í!Jani-
leghatékonyabb politikai berendezkedéssé vált a glóbuszon.
cól: ~crr olya1; i~1réz1nény~s biz.~osítékokar sorol fel, a1nclyek a demokr;ícia lényegéből Ez - 111int utaltunk rá- nem volt n1indig így. \X!inston Churchill híres rnond<ísa sze-
adudoan n1agabol az eszmenybol fakadnak. Ezek a biztosítékok a következők:
rint a demokrácia tökélcrlen berendezkedés, dc még nlindig sokkal jobb 1nindazoknál
1. A sz,crve~erek l.étr,el~o:ás;Ínak és a hozzájuk való csatlakozásnak a szabads;íga.
a rendszereknél, an1elyeker az emberiség eddig kiprób~ílr.
2. A velemenyny1lvan1ras szabads~íga.
A de1nokrácia mint politikai rendszer abból a célból létezik, hogy a fennhatósága
3. A szavazati jog.
alarr álló polg<írok bizrons<ígát, jobb létét és szabadságát 1negvédje és előn1ozdírsa. Ezérc
4. Választhatóság közhivaralokba.
a dcmokr~íci<ínak ne1n az a célja, hogy den1okrarikus legyen. A de1nokrácia 1nilycnsége,
5. A p,ol}~ika,i vezetők a~~n joga, hot,'Y versenyezzenek C61}'n1;Íssal a röinegek ráino- „jósága" azon áll, hogy 1nennyire képes a népet, az embereket szolgálni.
garasaert cs szavazata1err.
A demokr<ícia egyes céljai hierarchiát alkotnak, és - mint látjuk - lehetséges egy
6. Az infonnációk egyrnásr kiegészítő forrásai.
végső célr meghar~íroznunk. A den1oknícia azért van, hogy segítsen polgárainak au-
7. Szabad és tiszta választások.
tonón1iában és biztonságban élni, hogy ésszerű keretek között úgy boldoguljanak az
8. Olyan intéz1nények, an1elyek révén a korn1ány politikája a szavazatokról és a rö-
életben, ahogy szeretnének, továbbá bízhassanak abban, hogy ők és gycnnekeik is úgy
1negrámogarás egyéb megnyilvánulásaitól függ.
élhetnek a jövőben, n1int a hatalo1n képviselői. Röviden szólva, ez a hétköznapi en1ber
szabacls<-íga. A szabadság az, amiért a dcn1okrácia !érezik, vagyis a probléma nen1 1nás,
, ~ ~cls~rolá~. első l,1~t elen1e ~klasszikus szabadságjogokra (elsősorban az egyesülési,
n1int a szabadság problcrnatikája.
a sz~las-.es gyule!.;:ezes1 szabadsagra) vezethető vissza, ugyanakkor a jogegyenlőség mint
A többség tévedéseiről vagy eserleges gyarlóságaitól ugyanis mag~i a demokrácia
a .masod1k klasszikus demokratikus érték is kiolvasható belőlük. A hetedik és a nyolca-
egyedül csak erőfeszítések által képes megvédeni n1agár. Nincs bizrosírék arra, hogy
d~!.;:.~Jen.~ ~~an,ak.k~r a. clernokGícia mint polirikai rendszer legfontosabb és országonként a demokrácia csak jól mííködhct, arra pedig 1nég kevesebb az esély, hogy demokratikus
kulonbozo 1nrczmeny1 n1egoldásokkal együrr járó alapját képezi.
eljárással csak jó döntés tud születni.
R~~ert Dahl l~asszil~us 1nűvc olyan alap1nűnek, úrrörő rnunkának számít, amellyel
l(épzeljük el, hogy egy baníti társaság együtt kívánja rölreni az estét. A kérdés az,
a polink,ar.udomany minden valan1irevaló mlíve!ője párbeszédet folytatott. A száinos
hogy n1oziba menjenek vagy szính~í.zba, feltéve, hogy jegyek n1indkét progran1ra kellő
den1okrac1a-fogalorn közül a világon ezért éppen Dahl demokrácia-definíció'a a le _
szá1nban állnak rendelkezésre, és mindnyájan képesek megvenni a jegyüket. A dilemmát
elterjedtebb. J g
többségi dön réssel oldják 1neg, s nlivel többen szavaznak a mozira, mint a színházra,
A nemzetközi politikatudomány jelesei közül többen is továbbgondolták a Dahl-i
a társaság végül moziba megy.
g~ndol~t~r, közülük Philip Schmitter úgy találta, hogy a nyolc pont egy további ponttal
Nc1n kérdés, hogy a színházra szavazók ahívetcrrék rnagukar a többség akarat;Ínak, dc
~ocg~sz1;esre szorul. Szerinte ahhoz, hogy egy rendszert de1nokráciának tarthassunk, az
ez ne1n okoz nekik fejfájást, hiszen előre 1negállapodrak abban, hogy bármilyen dön rés
is sz~kseges, hogy a hadsereg civil kontroll alatt legyen. Ezr a kilencedik pontot a szerző
születik, azt együtt hajtják végre. Születhererr volna éppenséggel olyan elöntés is, an1ely
a lann-amerikai országok kesen'.í tapasztalatainak birtokában javasolta a kritériumok
nekik kedvez, és ezzel terrnészcresen ők is és a nlozira szavazók is előre tisztában voltak.
közé emelni.
l(épzcljük cl, hogy a várakozásokkal szemben a filrn rossz volr, a r<Írsaság rosszul érez-
. Dahl definíciójábó.I indult ki a modern politikatudomány egyik legnagyobb alak-
te magcít, ezért n1<Ír sz<Ízszor is megbánra, hogy a nlozit és nem a színházat választotta.
ja .. a holland-am,e~rka1 Arend Lijphart is, aki leghíresebb mlívében azt vizsgálta mea-,
Természetesen nem volt semmi garancia arra, hogy a színházi előadás n1egrckinrése jobb
~.17e1~ demokrac1a1no,delle~.;: a~akulrak ki a ~il~gban a huszadik században. Lijpha~c program lett volna, hiszen éppen az okozta a clilen11nát, hogy ezt nen1 lehecerr előre
sz11:1orubb volt. D~h~-~al: szamara csak az szam1rott vizsgálódásra érdemes országnak,
tudni. 1\1égis mindenki úgy érzi, hogy rossz döntés született.
amely a ?~hl-,1 k~rtcnumol,(a,t legalább a második világháború vége óra folyamatosan,
Az cser tanulságai nyilvánvalók. A mozi vagy színház kérdésében valahogy döntést
1ncgszak1cas nelkul megvalos1cotra.
kellett hozni, és a résztvevők jobb híj~ín a den1okrácia eszközéhez nyúltak. Többségi
~ijp~a,r~ könyvének első változata az 1980-as évek közepén jelent meg. Ekkor aszi-
szavaz<Íssal határoztak, mert más igazs~ígos módját nem találták a dbnlé):<11.•H:1lnak.
g~r~ knren~n:ok alapján a világban összesen huszonegy országot tudott a demokníciák
A döntés azonban rossznak bizonyult, rnert a demokrácia ön1nagában nen1 bizrosiLj.t
ko~e.s~roln~. ~zek,k~~örr m,indegyi,~( vagy európai ország volt, vagy hivatalosan angolul a helyes harározarokar. Mégsem fogják elvetni a döntéshozatalnak ezr a módját.
besz~lo Eur~pan krvul1 orszag. A mu későbbi kiadásaiban folyamatosan bővült a vizsgált
Valószínlí, hogy a legközelebbi alkalommal majd néhányan előre tájékozódnak
orszagok szarna.
a kérdéses filrnről vagy a színházi előad<ísról, kritikákat olvasnak el, illetve rnegkérdez-
„~a~jai~kban .~ k~lönb,öző nern~erkö~i j~gvédő szervezetek a Föld inintegy kétszáz nek a dologról olyan barátokat, akik n1cír lárr;ík a filrner vagy a darabot, escrleg jobban
01szaganak nagyjabol a ketharmadat rek1n[Jk valamilyen fonnában - többé-kevésbé_
hallgatnak azokra, akik egy-egy véle1nényről röbber tudnak, de nincs okuk elhagyni
demokráciának. A demokrácia világhódító útja során - nernegyszer véres háborúk áGín

109
 Bevt.'zetés a poliro](,gLíba 8. fejezet - L)einokr~Íci;ík

a -~~'.nokrácia alapvető inódszerét. Továbbra is többséggel foanak dönteni a köv•·tl·ezo" egyetértésre jutva kísérelje 1neg elérni. Ezért a közösség vezetó politikai erői a konfliktu-
· d...este
l\OZOS · proar ·; 'J ' d e ·lll funna'J ta [Jban, Inegfonroltabban,
l 0 andl)clro o ' s
esetleg felkészt"1lceb- sok kezelése érdekében születő döntések 111eghozarahíba az összes sztlmortcvö és érintett
,b en onrene
]-·· ..... , . .·. m a/"· ,as 1.'.1 a bb'l
· ..R'a~ d' 0 a 111 ajdani döntésből is tanulni fOgnak, és · ezzel kisebbségi csoportot (közvetlenül vagy képviseli:iik útján) bevonjtík, azoknak vétójogot
a :ozol;~.se.._dg- }o,bb n~~kodeset, osszetarr~í.sát, végsc') soron a inaguk boldogulását és J. obb biztosítva, n1éghozz<Í inréz111énycsíterr eljárásban, a kölcsönös enged1nények ~íltali meg-
n1tgc ege eset segink elc'1. egyezésre törekedve. A legfontosabb kérdések cserében ez az együtnnűködés rúlinurat
, De. _ most~ képzeljünk
, , .. el e")' . ' 11 :11·
? oli•·i a .Imor, an1e 1y lien összesen kér népcsoport,
· két a szoch-ílis partnerség és a szervezeti V<lg}' dön rési auronó1niák hattí.rain, és politikai pár-
e_~n'. . . u1~1:. t~t!t'.1n kct torzs lak,1k. Az egyik ne1nzetiség a lakosság negyven százalékát teszi
1 tok, sőt cílla1ni intézn1ényck közötti cgyeztcté.si mechaniz1nusok igénybevételét jelenti.
1....1, cl n1as11.... csoport a lakossag hatvan sz;ízalékát ad1·a Ez a l-lassz1·1.'t1s pe'ld t ·1 · ; Tennészetcsen a kétféle megoldás egyn1<-Íssal ko1nbin~ílva, közösen is alkal1nazharó,
' 1 . d, l , · .. , · . . '· · 1.. · < arra v1 ag1r
~a, 1~>6~ cl emo \:rac1a onn1agaban nem elég, n1ert a közösséu- eaészének boldogulás·ít dc világos, hogy mindkét változatnak közös és különböző előnyei és némely hátrányai
es _rn1nc cn tagjának szabadság<Ít ne1n jól szolgálja az a mód al10Pv· , 1-·· ... , ' is vannak. A világ demokrácitíi az egyes megold;ísokar sok cserben vegyítve, helyi sa-
egesz l 1- ' , · " .. ll ' 0 , an ,1 . . ozosse'r az
„ ·,a . . ~.ssa~ot ennto ugye\ ien határoz, vagyis ha tninden J·elentős kérdésről röl b~; . járosstlgokkal ötvözve, a rársadalini tagoltság szintjét és a társadaln1i kohézió állapot<ÍC
d ontes szulenk. i scg1 figyele1nbe véve, politikai kultúrájukról függően alkaln1azztlk.
-· A l~~k~ve~ebb, an1it mondhatunk, hogy van néhány olyan ügy, amely a közössé A konszenzusra törekvés ne1nes célokat és eszn1éket szolgálhat, de sok esetben elhú-
l...1s~bb1!... reszenek
·1z urrvekb .
a puszta n1eg1narad;ísa szempontjából is alapvetően font
dl „
~ - ~ l·b, g
os, es eze ... en
zódó, bonyolult, többfordulós, credn1énytelen, elvtelen, felesleges, drága és értelmetlen
' t:J/ en nen1 enge ieto rneg, hogy ki legyen szolg·ílratva ·1 több·' d" , , 1 cgyezkedésekhez vezethet, an1elyek során az Cg}'es csoportok a vétójoggal könnyen visz-
Ezeh1el· az üm 1 1 1 „ • • I · < < < seg onresene e
"l ·· ..... \' o;,'e n1e e a \orct cs az eze \:re alkaln1azandó különleges döntéshozatali me- szaélhetnek, és ez nemegyszer döntésképtelenséget, a problén1ák clodázáscít jelentheti,
c 1.1nrzn1ust elore le I·ell. . fcl-r
... e'tn l,· .d to··b[Jseg1
· . d"ontes
. liozaralt korlárol- közé!· 11 . , · amely végső soron 1nár a de1nokrácia hatékonyságát veszélyeztetheti. -A többségi elv
Az ell-épzelt -'ll bl, , 1.. 1..e szonran1.
., .. a a.n1 ezt a pro e1nat - a de1nok1«-Ícia röbbséo-i fel'oa·1's.'1nal·
1 probl, , szigorú alkalmazása ugyanakkor hatékony és gyors, világosan értelmezhető és sz<Í1non
)'tt r"bbf.'l I · !dl o
,, l ~- ·01 :b~ ~ ~~~~en o latja meg. 1-Ia a feltételek adva vannak (1nárpedig a feltételek
' o< « < s ema- kérhetö döntéseket segíthet elő, de sz:ímralan érdeksérelemn1el, a konfliktusok tov~lbb­
t. e~nt <;a ] eset ,en vannak adva), a kisebbség kiválhat, és új ~í.llan1or alapí~hat, de eser- gördítésével, hahnozásával, a politikai reprezentáció feleslegessé vúlásával és a polirikcltól
t!g ezl~~O: i~z ve~leres ered1nényr (Belgiun1ot péld;íul éppen a vallási n1egoszrortság- való elfordulással járhat, arnely hosszú rtlvon a demokráciába vetett hit n1egkérdc'.íjelezé-
1n~~'~. asar_a lozra \ érre, de mára etnikai megosztottság feszíti, Észak-Írorszáa0 lérr'e~
l1ozdsa
'd. l·ped1u-
A~I egyenesen
1 ·, ]-ud ·· '
\. arctorrenet, nen1 szó lva a Pakiszr.-Í.n és India szérválásából
sét eredményezheti, és ezzel súlyos, nehezen kezelhető, esetleg békésen nen1 is feloldható
legitimációs problémákat vet fel.
ad o o . . on 1 \:tttso \rol). · Nem véletlen, hogy a Föld demokratikus országai a leherö legváltozatosabb képet
. dA tö~b.:é~, u~a-lmával az~n~sí,totr dernokr:ícia visszaélésekre, hosszú távon inagának mutatják ezen a téren. Arcnd Lijphart ezeket a demokráciákat elemezvén a képviselet-
,1 emo ,. . r.1~1anal... a megszunesehez vezethet. A modern politikai gondoll- d-'. , ben és döntéshozatalban 1negn1urarkozó logika szerint csoporrosírotta az államokat.
a problemara r"bb
" 1 .. o
ld·" !·' 'I .
niego ast ....ina r. Az egyik az alkonná.ny, a in~isik az egyetértési
sO as erre Lijphart clóször huszonegy, n1ajd később mtir harn1inchat országot vizsgáló alapvető
!. . enyszer \:ovetelménye ' d,e rov.i!bb'I n1ego ld aso · l(Is
. !ereznek
. a decenrr 1· , .·, 'I · munl<::<íjában a demokrácia két típusát hasonlírotta ö.ssze, nlelyek müködésük szerint je-
ronóm"'l- d .„ , , · ' a 1zac1oto az au-
1a ... ren, szere1g cs mas intézményi struktúrákig. lentősen különböztek egy1násról. Ezek a modellek a „többségi demokr~lciák" és a „kon-
~ alkorn1any megoldása azon az elven alapszik, hogy bizonyos ügyek ~r 1-· ! ll , . szenzusos demokráciák" voltak.
a tobbségi döntésekkel eldöntendő kérdések hatálya alól és ·1zo.l•at beole !· ell lsi l<;e v~nn1 Általában véve a politikatudósok többsége hosszú ideig úgy gondolta, hogy a den1ok-
l , d l· - ' ·' ~ . . e ie yezn1 egy
~.y,1n _.. ~ .... un1ent~.n1b,a, a~elyct Ut,1}'an nem lehetetlen, de nagyon nehéz inódosítani r~-íciában a képviseleti jelleg és a harékonys<Íg csak egyn1ás kárára. erősíthető. Ezen elinélct
Ez a !...ulonlegcs torvenykenr szolgáló alapdokumentum vagy sze'les ~ , , 1 1 „. szerint a konszenzusos den1okráciáknak a képviseletben, a többségi demokníciáknak
"l 1-· " J" · 1 , ' · egyeterrcsse <;o-
ru te 1..1nto e 1arassa cs ne111 a törvényhozás által '1ön !érre 1•·1gy egy 'orrad 1 1 .'. " a konnányzás hatékonyságában kellene jobbaknak lenniük .
- l'd' ·' ' ' n a inat <;overo
l. . onszo I ac10 progran1jaként, a sze1nben álló felek komprornisszu1nal- ~ 11 , Számos mutatót felhasználva Lijphart arra a következtetésre jutott, hog}' a konszen-
egésze érdel- 'b A f: · , d l \.ent, a a \:ossag
. . e ~1~. z egy a1ra tarsa a mi szcrzc'1déskénr felfogott alkonnán ' fi 1- . , . zusos demokráciák egyre inkább felülrnúlják a többségi demokráci:íkat mindkét terü-
az, !lOg}' garanralF1 az e1nberi és polgári jogokat, a kisebbség kollel·rív. . . ~. l~~l~c101a leten, nen1csak a képviseleti jellegükben és abban, hogy „kedvesebbek és szelídebbek",
az ·1llam "l „ d, , 1 .. bb , 1.. Jogcut, es ere ... resse
' . inu \O esene \: ro seggel scn1 inódosítható szab~í.lyair. mint a többségi demokráciák, hanen1 a korn1ányzás hatékonyságában is, VCg}'Ük például
A politikai. gondoll·odás
"bb, 1..
egynlasi
· ·1·... megold asaugyancsakabbólazelvbőlindull-·
· h a 111akrogazdas~íg inínyítását vagy az erőszak kordában tartását, de inás összetevőket
a to sea 'l 1·1sebbs' · · ·· l '
d„ ~ l~. . . l . eg J?~alt on :en?'csen nern csorbíthatja, ezért a legfontosabb többségi
...i, ogy is emlfrhctnénk. Ugyanakkor a többségi modell is teljes értékű rendszer a hon1ogén
~n~.~sc \. 1e~ ~ nsebbseg1 egyerertest is megkívánja. Ez a megoldás a mindenkori több- társadalmakban, 1níg a heterogén ttírsadalmak számt-Íra inkább a konszenzusos n1odell
segto azt vaqa el, bog}' a döntéseket (vag}' legalábbis a közösség sz·1'1na'ra le 'ci b az előnyösebb. Ez azt jelenti, hog}' a Qe1nokráci~ík módszertani különbséget mutatnak
bal-ar) , "bb · · 1 11 1 · « < g" nrosa -
\• ne a to seg1 eva ca mazásával, hanem tárg}1alások és kompron1isszumok útján egymáshoz képest.

!]() - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 111
 Bevezetés a polito!iigiába
8. !Cjezet - De1nokr;id~ik

H.áadásul a kifogástalanul n1űködő, konszolidá!r dcinokráchík közörr is relacíve nagy

111inden körülinények között igazak, hanein azzal, hogy legtöbbnyire, a legröbb helyen,
különbségek vannak. Lijpharr egy későbbi mlívében et,r;r szá111os sratiszrikai n1uraró-
leginkább jel!e111zöcn igazak. 1\lta!<íhan ezeknek az állít<ísoknak az igaza egyszeríicn
számon alapuló relatív demokr;nikus 1ninőségi indexet alkotott ineg, a111elyer kor;íbbi
cáfolható, n1erc a rendszerint szán1os példa közül könnyíi ellenpé!Jár találni. Dc a je-
nlódszcrtanok ihlettek, de azokhoz képest a de111okratikus n1inöségnck n1ásfi1jta elinélcti
lcnrl:ís polirikarudo1nányi 111eg;Íllapírások igazs;íga sok cserben egyértelmíien világlik ki
fogalmát alkalrnazva. Ez az index a den1okráciákar nyolc szinten, 111agas 111inőségíi és
(~vakorlati alkal111az;Ísok színE1lai n1ögül.
a o.
alacsony 111inőségű szint között rangsorolta.
Arcnd Lijphart de111okrácia111ode!ljei sen1 azért revel;íciószerííek, inert n1inden kö-
Az áttanulmányozott országok közül vala1nennyi a dcn1okr;Ícia lcgalapvecöbb skál:í-
rülinényrc egyar<Ínr ráhúzharók, hanen1 azért, merc a felszín alatt n1élyebb igazságokat
jának tetején vagy annak közelében található (n1indcgyik vizsgált ország et,r;'érreln1tíen
hordoznak. Általuk 111cgisrnerhetők a den1okrtícia legfontosabb je!len1zöi és legvitac-
den1okr;íci<ínak szá1nít), de a dc111okrarikus n1inőség karegorizcílás;.íban a nlérőeszköz
hatóbb tulajdonságai, ezáltal pedig 1négiscsak a körülöttünk levő világ 1negértéséhez
tetejétől az aljáig oszlanak meg. Olaszország például a legalsó szinten, Norvégia pedig
kerülünk közelebb.
a legn1agasabb szinten található.
i\1círpedig a demokratikus országok Lijphart szerint bizonyos szinríi szabályszerűsé­
A vihígban sz;Ín1talan hasonló rangsor lécezik, hiszen a nernzetközi jogvédő szerveze-
geket és típusn1intákar hor<lozn.1k, és ezek az általa 111egalkorotr, cgyn1<issal ellentétes
tek rendre górcső alá veszik a Föld de1nokráciáinak állapotát, de a de111okGícia minősé­
111odcllckbcn - vabr;'is a röbbsége!vű és a közn1egegyezéscn alapuló nlodellekben - ér-
gét vizsgáló ncn1zctközi összehasonlításokban a norvég berendezkedés sziLírdan a listák
tel111ezhctők.
élén szerepe!. A norvég de111okrácia erőssége kevésbé a magasztos idcaliz111usban, rnint
A to""l1bségelvű vagy
o. többséo-i
0
clvü, vauy
b-
cöbbséu-i
Cl
111odell a többségi demokrácia-fcl-
inkább a szilárd, pragmatikus politikai döntéshozatalban van, vat,1-yis Norvégia a politi-
fogásra épül, és abból indul ki, hogy a többség korn1án)rzása kívánatos, a· harékony kor-
kai gondolkodás által kidolgozott 111ásodik kategóri<íba, a konszenzustcren1té:í gyakorlat
n1án)rzást a többség biztosítja, ez a többség azonban b<ír111ikor leválrharó Ct,1)' új többség
megkövetclésének 111intájába és kevésbé az alkonn;Ínyos kontroll inint<íjába tartozik.
dc111okrarikus választtísi b1)'Őzeline cserén. A modell prototípusa az Egyesült J(inílys~íg
A demokrácia erősségét az egyes országokban történelmi n'.:nyezők is nlagyar;Ízz;ík,
(Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült J(irályscíga), amelyröl a rendszer a másik
a folyamatosan tapasztalt fejlődés és a megbízhatóság alapvető erény a közpolitikai dön-
nevét (\X'estn1inster-111odell) kapta.
téshozatalban. Ugyanakkor néhány által~ínosabb 1negállapÍt<Ís is érden1es a fit,r;'elc111re.
A közn1egegyezéscn alapuló vat,r;r közn1egegyczéses, vagy konszenzusos, vagy kon-
Elsőként cl kell ismerni, hogy a den1okr;ícia állapota a viLígon n1iniiségi szempontból
szenzusorient;ílt 1nodell azon a felfog~íson alapszik. hogy a 111indenkori dernokratikus
távolról se111 olyan lenylígöző. A világ dcn1okráciái - 1nég a !egisn1crrcbbek is - n1iné:í-
többség ne1n korn1ányozhar kizárólagosan és et,')'edül, és kér de111okratikus választás
ségüket tekintve nagyon különbözőek, és összességében rnegállapítharó, hogy a demok-
között is meg kell osztania ural111ár a változó összerérellí nlindenkori kisebbséggel a rep-
r::ícia 1nindig is egy törékeny és veszélyeztetett politikai rendszer volt, és az is n1arad.
rezentativitás nlegőrzésc és a 111egosztott r~írsadalorn békéje érdekében. A nlodellnck két
JvLísodszor a kiszámíthatóság jelentőségét célszerlí aláhúzni a politikai eljár;Ísokban.
prototípusa is !érezik, az egyik Sv,íjc, a 111ásik pedig Belgiun1. .
An1it más deinokráciák tanulhatnak a legfejlettebbektől, az elsősorban mag;ínak a dc-
A kér nlodcll háro1n prororípus;.-Ínak leírása legfeljebb csak bonyolult összefüggések
rnokrarikus rendnek a fontossága, a szilárd, stabil és kialakult clj;írások és intéz111ények
felt~írás;Íval lenne igazságos, de irt és 1nost Lijpharr leegyszeríísíréscire - vagyis lényegU-
általi legiti111itás. I-Iarmadszor a den1okratikus kultúra nehezen nleghat<Írozharó n1inl:í-
ttÍsára - hagyatkozunk. Ugyanakkor nem kerülhetjük nleg a ténybeli tisztáz;Ís alapvető
ségének inindent átható jelentőségét kell hangsúlyozni.
io-ényét.
A demokráciát a mindennapok n1űködrerik, és magas színvonala a kialakult dernok- 0

Nagy-Britannia de111okráci;Íja rennészetesen nc111 111uratható be egyszeríien többsé-

rarikus gyakorlatokon, továbbá 1nind a politikai vezetők, inind a v;í]asztók politikai
kultúráján múlik. Egy stabil demokrácia felé n1utató kilátások javulnak, an1íkor az
állan1 polgárai és vezetői h~uározottan t<Ín1ogatj;ík a dernokrarikus esz111éket, értékeket
és gyakorlatokat. A legn1egbízharóbb t<ÍJnogarást akkor élvezi a rendszer, ha ez a hit és
fogékonyság beágyazódik az ország kultúrájába, és rovábböröklődik egyik ne111zedélcről
a nl<Ísikra.
8.2 A demokrácia modelljei
A t::Írsadalo111tudon1ányok igazságai ne111 mate1natikai igazságok. A politikatudon1;íny
<ilral feltárt összefüggések ugyancsak nen1 azzal tűnnek ki, hot,r;' n1indig, 111indcnhol és
ginek, hiszen a történeti alkotm;íny és a parla111cnri szuverenit<Ís tana a gyakorlatban
a ~'irdlv(nO) rl parhunentben forn1uhíval jellc1nezhet6. R<íadásul az utóbbi évek szélesre
tárt k~nszenzuskercsl:í gyakorlar;Ínak 1ncgfelclöen a politikai alkonn<Ínytól és a többségi
rendszerről való jelentős elinozdulás mutatható ki, és ennek nyo111ai n1;_ír az 1980-as
években 1negfigyelhetők volrak.
Belgiu111 parla111entáris berendezkecléslí, ráadásul nlonarchikus álla111forn1cíjú or~zág,
a111ely a közvetett, vagyis a képviseleti dcn1okrácia egyik hazája, és a111cly ina n1ár töde-
nícióként 1ntíködik, noha 1985-ben 111ég ncn1 volr az. Svájc a megalakui<í.sa Óta födení-
lis berendezkedésű (noha hivatalos nevében konföderációnak állírja 111agát), különös,
csak rtí jellemző, kollegiális konn~inyformája van, r<í.ad,ísul a kontinens egyik legrégebbi
közt<Írsas<Íga, an1elyben vir~ígzik a közvetlen, népszavazása.s demokrácia. L;._ítszólag alig
találhatnánk egyn1ásról ennél jobban különböz6 kér országot. Lijphart 111égis egy kalap
 Bevezetés a po!itológiába
alá veszi őket, és erre jó oka van. Amire ő felfigyelt, az a közmegegyezésre való törekvés
olyan foka, amely összetartja e két ország társadalmát.
L~íssuk, hogyan mlíködnck ezek a inodellek. Először a wesnninsreri példát vesszük
szemügyre. A többségi demokráciamodell Lijphart szerint nyolc egy1nással szoros kap-
csolatban álló elemből áll. Ezek az elemek tiszta formában ma már nem igazán fordulnak
elő, de 1945 és 1970 közörr nagyjából világosan kimurarharók volrak. A nyolc jellemző
tulajdonság a következők szerint sorolható fel:
1. A végrehajtó hatalom összpontosítása
Ez nem jelent mást, inint egypárti és minimális többségi kabineteket. A rendszer
lcgn1arkánsabb szerve a kabinet, amely rendszerint annak a pártnak a tagjaiból
áll, amelynek többsége van az alsóházban, kiscbb~égi képviselők nem kerülnek be
ebbe a szervbe. l(oalíciós kabinet csak nagyon ritkán fordul elő (2010-ben azon-
ban éppen koalíciós kormány alakult Londonban). A brit, erős kétpártrendszer-
bői kiindulva a két fő párt közel azonos támogarásr képvisel, ezáltal a választást
megnyerő csak ininimális többséggel rendelkezik a parlamentben, és az ellenzék
is hasonlóan jelentős. Ebből következően a brit parlament többségi kabinetje
tökéletesen jeleníti meg a többségi uralo1n elvét, vagyis óriási konnányzari és
politikai hatalmat ruház ár a többség képviselőjére, a jelentős kisebbséget pedig
kizárja a hatalomból.
2. A hatalom összeolvasztása és a lmbinet uralma
Ez a jellemző a hatalmi ágak közül kettő, a törvényhozó és végrehajtó hatalom
összeolvadását, összefonódását jelenti. Parlamentáris kormányzati rendszer míí-
ködik, vagyis a kabinet a parla1nent bizalmától függ. A valóságban ez úgy jelenik
meg, hogy a kabinet az alsóház egységes többségi vezetőiből áll, tehát elvben
a konn;_íny mögött ott van a parlamenti többség, biztosítva ezzel hivatalban ma-
rad~í.sát és törvényjavaslatainak keresztülvitelét. A kormány egyértelműen vezető
pozícióban van a parlamenttel szemben.
3. Aszimmetril{US kétkamarás rendszer
A brit parlament kér házból áll. A szavazók által választott alsóházból és a nem-
választott lordok házából. A kér kamara közötti kapcsolat azonban nen1 szim-
metrikus. A törvényhozó hatalom az alsóházban összpontosul, ezzel szemben
a lordok házának csak késlelrerési jogköre van. Megjegyzendő, hogy a brit parla-
ment házainak eme súlypontelrolódása az utóbbi száz év fejlődésének eredn1énye.
A brit példát mellőzve kimondható, hogy a tipikusan többségiek az egykamarás
,;
parlamentek lehetnének, ugyanis a többségi párt által uralt egykamarás parlament
'i és a többség védelmét élvező kormány tudná a legjobban kifejezni a többség ural-
1nát. Nagy-Britanniában a parlament kifejezés szinte kizárólag az alsóházat jelenti,
ez a rendszer a valóságban akár szinte egykamarásnak is tartható.
4. Kétpártrendszer
A politikai palettát két nagy párt uralja. Nagy-Britanniában ez a l(onzervarív
P~írr és a Munkáspárt. A két nagy párton kívül természetesen léteznek más pár-
tok is (mindenekelőtt a libeGí.lis demokraták pártja, amely 2010-ben - koalíció-
ban - kormányra is került), amelyek indulnak a választásokon, és m<).ndárumot
8. rejezct - Dcn1okr;íci<ík
is szereznek, de méretüknél és C<Ílnogatottságuknál fogva nem lehetnek egyedüli
győztesek.
5. Egydimenziós pártrendszer
A brit pártrendszerre az egydiinenziós rnegoszt<ís jellemző, vagyis a kér nagy párt
és a szavazók többsége azon elvi és politikai szempont szerint különül el, hogy
bal- vagy jobboldali társadalmi és gazdasági törekvések irányítsák az országot.
A területi és etnikai eltérések is jelentősek, de a két párt hegemóniáját ezek sem
tudják inegtörni.
6. Plurális választási rendszer
A képviselőválasztás a többségi elv alapj~í.n történik. Az egész ország egyéni vá-
lasztókerületekre van felosztva, és az a jelölt győz, aki megkapja a relarív többsé-
get. Egybefutós, egyéni kerületcs, ko1npenzációs mechanizmusok nélküli, relacív
többségi rendszerről van szó, ahogyan erről a Választási rendszerek című fejezet-
ben szóltunk.
7. Egységes, centralizált l{ormányzat
Ez a jellemző alapvetően a helyi önkormánrzarok autonómiájának mértékéről
szól. Nagy-Britanniában ezek a helyi szervek számos fontos feladatot látnal(_ el,
dc valójában a központi kormány kreatúrái, pénzügyileg szintén a központi kor-
n1<Ínyzattól függenek. Összességében azt lehet mondani, hogy nincsenek funk-
cionálisan és földrajzilag elhatárolt olyan területek, amelyek kizárnák a kormány
és a parlamenti többség helyi hatáskörét.
8. Íratlan all{otmány és a parlamenti szuverenitás
Az íratlan jelzőt úgy kell érteni, hogy nincs egyeden, Írott okmány, szöveg-együt-
tes, amelyben szerepelnének az állami intézmények hatáskörei és az állampolgá-
rok jogai. Ezek az alapvetések több jogszabályban, inindenekelőtt törvényben,
vala1nint jogszokásban, szokásjogban és konvencióban találhatók 1neg. A parla-
ment ezeket az „íratlan" szabályokat ;.llralában betartja, de formálisan nem köteles
erre. A szuverenitás birtokosa a parlan1enr (a királynő a parlamentben), vagyis az
alapvető szabályokat az alsóházi többség (a felsőházzal és az uralkodóval együtt)
ugyanúgy módosíthatja, mint bármely más törvényt. A brit alkoonány ezért -
bár az utóbbi években sokat változott - még mindig elsősorban nem jogi, hanem
politikai alkotmány, bevett nevén történeti alkotmány.
A többségi modellben a parlamenti szuverenitás ideáltipikus cserben a népszava-
zások hiányát is jelenti, de egyrészt a brit közvélemény az utóbbi néhány évtizedben
megélt már jó néhány országos népszavazást is, másrészt a közvetlen demokrácia ta-
pasztalatai - mint erről hamarosan szó lesz - a Lijphart-i modelleket lényegében ke-
resztbemetszik.
A többségelvű demokrácia felsorolt jellemzői a maguk teljességében lényegében csak
az Egyesült Királyságra és néhány egykori brit gyarmatra, mindenekelőrr Új-Zélandra,
de bizonyos fokig Ausztráliára és l(anadára is vonatkoznak, továbbá - kevésbé jellem-
zően - Indiára és néhány parlamentáris kormányformájú afrikai országra, de egyes
jellemzői megtalálhatók a világ számos országában. Ugyanakkor a világ legtöbb országa
 Bevezecés a po!itológi<iba
- egyebek között az Ehrvcsülr Államok is - nagyjából fi:lúton helyezkedik el a két vég-
is'
pont, a többségi elvű a közn1cgcgyczésen alapuló demoknícia111odcll közörL
Ez utóbbi n1odell a nép többsége álral történő konnányzás klasszikusan többségi
elvét vonja kétségbe. Ez az elv azt kív;ínja, hogy a többség kormányozzon, a kisebbség
pedig legyen ellenzékben. Az elv is1nert kritikusa, Arthur Le\vis éppen a nyugat-afrikai
rezsiinek tanulmányozása nyomán arra jurorr, hogy a többségi de1nokrcícia által felállí-
tott többségi uralo111 és a korn1ány-cllenzék dichotómia alapvetően antiden1okrarikus.
Lc\vis szerint 111agának a demokr:ícia szónak az első jelen rése alapjcín niindcnkinek, akit
valan1ely döntés érint, meg kell adni a lehetőséget, hogy közvetlenül vagyválaszrorr kép-
viselői útján részt vegyen az illető dön rés rneghozatal:íban. A demokrácia szó 1násodlagos
jelentése ugyanakkor azt irányozza elő, hogy a többség akarata érvényesüljön, tehcír
a győztes pártoké lesz 111inden hatalom, az ellenzéknek nincs dön rési pozíciója, csak
bírálni jogosult. Le\vÍs helyesen állapítja 111cg, hogy ez a kér 111eghatározás összeegyez-
tethetetlen egyn1císsal, ugyanis ha kizárjuk a vesztes csoportokat a döntéshozatalban való
részvételből, ez egyértelműen sérti a demokrácia elsődleges érrelinezésér.
Lijphart ezt a paradoxonnak tetsző helyzetet né111iképpen oldani képes, ugyanis sze-
rinte két esetben nen1 zcírja ki egymást a den1okr~ícia és a többségelvűség. Az első eset az,
ha a többség és a kisebbség egy111ásr felvcílrva korm;ínyoz, vagyis ha megvannak a kor-
n1;í.nyv:ílráshoz szükséges garanciák. A másik lehetőség nén1ileg bonyolultabb, ugyanis
ez egy igen homogén társadalmat feltételez, a1nelyben a kér fő politikai párt szcmlélere
között nincs túlzottan nagy különbség, hiszen mindketten a cencrumhoz ~í.llnak közel.
Tern1észetesen a „nép tíltali" korn1ányzás követelményének hi<ínyában ilyenkor is fennáll
az anriden1okrarikus kormányzás lehetősége, de mivel a két p:írt ténylegesen hasonló po-
litikát követ, ez a helyzet elfogadható mércékben 1negfelel a szavazók érdekeinek, vagyis
a tényleges helyzet nen1 áll távol a „nép érdekében" történő kormányzás krirériun1áról.
E kér eshetőség ellenére be kell látni, hogy a legtöbb társadalom koránrse1n homogén,
külön alt~í.rsadaln1ak alakulhatnak ki, saj~ír pártokkal, érdekcsoportokkal. Ilyen körülmé-
nyek között a többségi uralom ne1n csupán veszélyes, hanem anriden1okratiku.ssá is válhat,
hiszen a hatalo111ból kizárt kisebbségek joggal érzik úgy, hogy hátnínyos megkülönbözte-
tésben van részük. Ennek nyo1nán könnyen elveszíthetik a rendszer iránti lojalitásukar.
Plurális t;Írsadaln1akban a többségi uralom a többség diktatúrájához vezethet, ezért
ezekben a politikai közösségekben Lijpharr szerint olyan de1nokratikus berendezkedésre
van szükség, amely a szen1benállás helyett a közmegegyezést hangsúlyozza, befogadó,
és nem elégszik n1eg a niinin1ális többségi hatalon1n1al, hanem annak niinél szélesebb
körben történő kiterjesztésére tesz kísérleteket. Ezt a modellt nevezzük konszenzusos
de1nokráciának.
Lijpharr e törekvés eredményeként dolgozta ki azt a többséget korlátozó nyolc moz-
zanatot, amely a konszenzusos niodell lényegét adja. A kér nlinta-országra, Belgiumra és
Svájcra egyaránt jellen1ző, tov;íbbá jó néhány más orsz:ígra részben vagy többé-kevésbé
jelle111ző közmegegyezéses dcn1okráciamodell nyolc eleme a következő:
1. A végrehajtó hatalom megosztása: nagykoalíciók:
A közn1egegyezés elve szerint a végrehajtó haralinat minél nagyobb mértékben
meg kell osztani, átfogó koalíciók, akár nagykoalíciók lérrchozás:ínak úrj~í.n.
8. fejezet - Dcmokníci:ík
A nagykoalíció péld;íja a svájci héttagú végrehajtó haralini resrüler, a Szövetségi
Tan<Ícs. Ebben a szervben részt vesz a három nagy párt, a Szociáldcn1okrara Párt,
a Szabadelvű P<Írt és a l(eresztényde1nokrara Párt (amelyek 111indegyike a rnan-
dánunok et,rynegyedével rendelkezik az Alsóházban), valan1inr a Svájci Néppárt.
Ez a négy párt - az Út,')'nevezett „varázsforn1ula" segítségével - osztja el egy1nás
között a hér végrehajtó riszrséger. Az utóbbi időkben a Svájci Néppárt jelentősen
niegerősödörr, és ez a varázsforn1ula rcfünnj~ír vetíti előre.
1.. A formális és informális hatalom szétválasztása
Az elem lényegét a kér 1ninraállam példáján jól lehet érzékeltetni. A svájci Szö-
vetségi Tanácsot a [Örvényhozás választja, dc a későbbiekben sérthetetlen, tehát
ne111 lehec bizalmarlansági szavazást lefolytatni vele szemben. A1ncnnyiben a rör-
vényhoz<Ís leszavaz egy a kormány által beterjesztett javaslatot, abból nc1n kö-
verl~ezik se111 a tanács tagjának, sen1 a tanács egészének le111ond~ísa. Ez a hatalmi
~ígak forn1<ílis szérválaszt:Ís<Ít jelenti, amely egyben fokozza mind a törvényhozó,
1nind a végrehajtó haralon1 függetlenségét. Belgiu111ban parlarncnr.íris rendszer
működik, amelyben a végrehajtó hatalom a parlament bizalm;ítól függ. A belga
kormányok azonban így is sokszor gyenge, nem egységes koalíciókból állnak
össze, és kénytelenek folyamatos alkukat kötni a törvényhoz;Íssal.
3. IGegyenlített kétkamarás rendszer és a lrisebbségel( képviselete
A 1násodik kamara létrehozásának legfőbb indoka az egyes kisebbségek külön
képviselcre. Ez a képviselet azonban csak kér felrérel cserén rölri be feladar;_Ít: egy-
részt az alsóházról elrérő rendszer szerint kell 1negv;ílaszrani, másrészt valódi hata-
lommal kell rendelkeznie. A svájci Nemzeti T'an~ícs n1inr alsóh~í.z a népet képviseli,
az Állan1tan;ícs pedig a kanronokar. A kér testület azonos jogokkal rendelkezik,
és egymással mellérendelt viszonyban áll.
4. Többpártrendszer
Ez a feltétel a heterogén társadalmakban szinte mag:íról értetődő. A plurális több-
pártrendszer (Sartori kategorizál:ísa szerint a 111érsékelten pluralista röbbpárrrend-
szer) három vagy annál több relev<Íns, a törvényhozásba bejutni képes p<Írtot jelöl,
ahol általában egyik p;Írr sem közelíti meg a többségi st~í.tuszt. A p~í.rrrendszer
további fragn1entálód<ísa ugyancsak jellen1ző.
5. Többdimenziós pártrendszer
A társadalom plurcílis jellege főként a népességen belüli törésvonalak következn1é-
nye. A törésvonalak sokasága miatt beszélhetünk többdin1enziós pártrendszerek-
ről. A legáltalánosabbak a vall:ísi, a nyelvi és a társadalmi-gazdasági törésvonalak.
6. Arányos képviselet
A többp<Írrrendszer kialakulását a választási szisztéma is befolyásolja. Az arányos
választási rendszer lényege és egyben célja úgy elosztani a pártok között a par-
lamenti mandátumokat, hogy az 1negfeleljen az egyes pártok által megszerzett
szavazati aránynak. Ez a módszer reprezentálja a legjobban a választói akaratot.
7. Területi és egyéb fóderalizmus és decentralizálás
Svájcban a központi hatalom megoszlik a központi konnány és a huszonhat kan-
tontarron1ány között. Ez a föderális niegoldás az egyik legjobb módja annak,
117
 Bevezetés a polirológiába
""
1

S. fejezet - De1nokráci;ík

hogy autonómiát biztosítsanak a különböző rársadalnli csoportoknak. A területi 2. Alkotmánybíráskodás

A demokráciákban a bírói felülvizsgálat a lehető legváltozatosabb képet mutatja
1nódszer mellett más nlódon is megoldható az autonónlia, főként orr, ahol az
világszerte, de rény, hogy a többségi modellhez kevésbé, a konszenzusos 1nodell-
„alt~Írsadalmak" nen1 egy bizonyos földrajzi helyen koncentrálódtak. Erre Bel-
hez pedig inká.bb passzol az alkotmánybíráskod~í.si tevékenység szervezeti nlegjele-
giun1 a jó példa, ahol a Aan1and és a vallon közösségeknek saját törvényhozásuk
nése. Ma 1nár ugyanakkor a határ nen1 olyan éles, nlint korábban, a konszenzusos
van (kezderben kulturális tanácsként szerepeltek, de m;.Ír akkor is törvényhozó
modellhez közelebb álló országok némelyikében nincs elkülönülr alkorn1ánybíró-
testületként működtek:): főként a részben területi alapon szervezett oktatási és
ság, miközben a többségi rendszerekben nlegjelent a bírói felülvizsgálat kezdetben
kulturális ügyekben jogosultak dönteni (ma már a német közösség is rendelkezik
enyhébb, majd egyre erősebb forn1ája, így ez az elhar<"Íroló ismérv napjainkban
hasonló jogokkal).
8. ~rott alkotmány és a kisebbség vétójoga már aligha képezhet jelenrös különbséget a kér modell között.
Irorr alkotm<Ínyok rögzírik az állam alapvető szabályait. Ezeket csak minősírerr 3. J(özvetlen demolrrácia
A többségi demokrácia első ránézésre inkább látszik képviseletinek, 1ninr a köz-
~öb,bséggel, bony~lul,t elj~r<isban, hosszú procedúrával, sok egyeztetéssel és egyer-
megegyezéses modell, amelyben a közverlen dc1nokrácia intézménye jobban
ertessel, eserleg nepreszverellel lehet módosítani. A svájci alkotmány módosításá-
kifejlődött. A többségelvü 1nodell eme utolsó eleme a parlamenti szuverenitás
hoz népszavazást kell tartani, amelynek mind az országos szinten, mind a kanto-
elvéből következik, ugyanis ha nlinden hatalon1 a parlamenti többség kezében
nok többségében pozitív többségi eredn1ényr kell hoznia. Ez a kitétel kisebbségi
összpontosul, nem 111arad rér a közverlen de1nokrácia intézményeinek. A parla-
vé:ór bi,zt~~ír~ar az e~m,ással öss;efogó kisebb kantonoknak. A belga alkotmányt
menti szuverenitás első nu:gközelítésben összeegyeztethetetlen a népszuverenirás-
m1ndker rorvenyhozo hazban elerr kérharmados többséggel lehet nlódosítani, és
sal, e niodellben rehár szinte kizárólagos képviseleti demokr~íciáról beszélherünk.
irt is rald.Junk kisebbségi vétót.
~fávolról figyelve azt hihetnénk, hogy a \X'esrminster-rípusú demokráciából hiá-
nyoznak a közvetlen demokrácia eszközei. Lijpharr éppen ezzel szemben állírja
A konszenzusos modell főbb jellemzőinek számbavétele urán megállapírharjuk, hogy
példának Svájcot, ahol igen elterjedt és szinte már művészi fokra emelkedett
nemhogy a modelltől többé-kevésbé távolabb vagy közelebb lévő országok, de még
a népszavazás elmélete és gyakorlata. Ebből azt a hilxí.s köverkeztetésr vonhatnánk
nia,g~k ,a mod~ll-ors~ágok is nehezen szuszakolharók bele a modell közepébe, hiszen
le, hogy a közvetlen demokrácia a konszenzusos 1nodell egyik eleme. Belgium
a vil~g eppe~seggel valtozar~s. A többségi elvű országok haln1azában is viszonylag kevés
történelme során azonban mindössze egy országos népszavazást tartottak, miköz-
orsz,agot talalu,nk, amely minden szempontból a n1odellbe tartozik, és az is megállapít-
ben az Egyesült IGrályságban többször is tartottak már referendumot, országrészi
hat~, .hogy ,meg a m~dell 1nagja sem felrérlenül mindig azt a képet mutatja, amelyet
a reona a kepbe belelar. szinten és országosan egyaránt. Nem niondharjuk tehát, hogy vagy a többségi,
vagy a konszenzuális rendszer jellemzője lenne a népszavazás, ugyanis 1nind-
Mégis azt kell állítanunk, hogy e kér modell tökéletesen alkalmas az összehasonlító
kér 1nodell alapvetően képviseleti den1okrácia, a közverlen demokrácia elemei
vi~sg~larokra, an;elyek_során arra a köverkezrerésre juthatunk, hogy a földgolyóbis or-
egyikhez sem rarroznak lényegileg. Lijphart szerint ugyanis maga a népszavazás
sz~.g~~nak ?a,gy resze ~1ndkét modellből összehoz bizonyos elemeket saját rendszerének
intézménye alapvetően röbbségi típusú, hiszen az igen-nem válaszok közötti
mukodteresehez. A globusz demokráciái lényegében egyaránt vegyes modellek, néme-
eredményt a többség határozza meg. Még az is kijelenthető, hogy a népszava-
lyik ehhez, némelyik pedig ahhoz a szisztémához állván közelebb.
zás a Westminster-1nodellnél is röbbségelvűbb vagy jobban többségelvü, mert
. Ugy:~akkor szólnt~nk_kel,l mé~ arról, hogy a két szélső 1nodell egyaránt nyolc-nyolc
ha a kisebbségek összefognak, könnyen terjeszthetik elő ügyüket, és a többséget
JellemzoJe mellett rovabb1 harom Jellegzetesség is megfigyelhető, amelyek az évek során
akár maguk mellé is állídiatj,ík. A svájci példa némileg oldja ezr a tompa, elfo-
a változatos Lijphart-i életműben különböző súllyal jelentek meg a demokrácian1o-
gulr kijelentést, Svájcban ugyanis az intézmény sok esetben összekapcsolódik
dellekről szóló monográfiájának különböző kiadásaiban. Ezeket a jellen1zőker röviden
a tömegek kezdeményezéseivel. A népszavazás lehetőséget ad a kisebbségeknek,
a következőkben foglaljuk össze:
hogy érvényre juttassák kívánságaik„„n a v<ílasztott képviselők többségének akara-
1. A jegybank függetlensége
tával szemben. Mindezek okán összességében megállapítható, hogy a közverlen
E,~eder.~leg a, l~onszenzusos modellre a központi bank függetlensége volt a jellem-
demokrácia a képviseleti demokrácia antitézisét szolgáltatja, vagyis nem a több-
zo, ~ t~bbs_e!l'. modell~en pedig a jegybank a kormány alávetettségében állt, de
ségi vagy konszenzuális modellek sajátja, hiszen nem tekinthető sen1 tipikusan
e~ropa1 un1os JOgalkoras miatt az EU-tagállamokban a jegybank kormányról való
~1szonylagos, azaz relatív függerlensége ma már kevéssé kérdéses. Nagy-Briranni-
röbbségelvűnek, sem egyértelműen konszenzus-rípusúnak.
aban 1997 óta független a központi bank.
A többségi és a konszenzusos demokráciamodellek fő jellemzőinek ~i.trekinrése urán
megállapíthatjuk, hogy Lijphart jelentősen j~í.rulr hozzá a politika jobb megértéséhez

119
Bevezetés a po!itológkiba
és a politikatudomány fCjlődéséhez, ugyanakkor tételei változékony érvényességliek, és
v~íltozó erősségűek aszerint, hogy n1ely ország-csoportokat 111cly történelmi pillanatban
és 111ilycn előfeltevések alapján vizsgálunk n1eg. A polirikatudoin<ínyi igazságok tenné-
szetéről 1nondotrak tükrében azonban le.szögezhető, hogy Lijphart felfedezései a lénye-
get érintették, és nélkülük scn1 a de1nokráci;ík, sen1 n1<Ís politikai rencbzerek valóságos
rennészetét nen1 istnerhernénk 1neg kellilen. hiszen a de111okr<Ícia1nod.cllek n1ind jobb
1negismerése a den1nkr<Ícia mint politikai rendszer ir<Ínti elkötelezettséget is er6.sítheti.
Ezzel azt állítjuk, hogy a demokr;íci<ík tanuln1;ínyozása hasznos és ncn1es tevékt:nység,
an1ely ne1ncsak tudon1;Ínyos, hanem társadaln1i célokat is szolgál.
Ajánlott inidalorn
ÜAHL, Roberc: .A plurrtlista dnnohrdritz rlilc1111ndi. ()siris Kiadó, Budapsct, 1996.
FrsrcJ·IELLA, Don1enico: ;! po!itikatudo11uí11y a!ap11oua!ai. Osiris !Gadó, Budapest, 2006.
LrJPHART, Arcnd: Dnnoknícitik. Trihhs(rz;l'lv/i és láiz111egi'g_J't';;:,/ft'll alapuló konn1.ilzyza6jiin11dk
21 orszdgha11. ln: Politikarudon1ányi tanulinányok. l(iadja az ELfE B'rI...:. Politikaeliné-
leri T'ovábbképző Intézete, Budapest, 1989. 96-185.
NÉil.IETH György: A :zsar110/.:o!: utúpidji.l. 1\tlantisz f(iadó, Budapest, 1996.
SAHTORI, Giovanni: Dcn1ol·nicirz. Osiris I\:iadó, Budapest, 1999.
9. FEJEZET
l-Ia az állami föhatalo1n (a konn;ínyzati hatalon1) ne1n a népakarat megnyilvánulása-
ként jön létre, akkor a politikai rendszer dikrarórikus 111ivoltáról beszélhetünk. A dik-
tatúra valamely szcn1ély vagy szen1élyek, csoportok korLít!an 1i hatalina, an1elyek az
állam törvényeit figyehnen kívül hagyják, s hatalinuk szentesítése nen1 a nép akaratán
nyugszik. A diktatÚr<ík lehetnek totálisak, 1nelyek az élet n1inden területére kiterjednek,
és befolyást gyakorolnak, vahunint lehetnek puhák, a1nelyck csak bizonyos területeket
vesznek uraln1uk alá (ne1n terjednek ki például a gazdasági tevékenységek 1nódjaira).
A diktatórikus főhatalorn élhet <l nyílt terror eszközével, és lehet „csupán" autoriter
hatalon1gyakorhis, amikor is a vezetö tekintélye V:lb'Y 111ás nern demo~c.rarikus politi-
kai kénvszer jellen1zi az cíllamhatalinat. Jv[inden diktatúra rendelkezik támogatókkal
- Jegyei~ az külső vab"'!' belső-, érdekcsoportokkal, n1elyek érdekében gyakorolják ha-
tal111ukar.
Diktan'1ra és den1okrácia fogaln1át egyn1ás ellentétének szokták tekinteni a modern
konnányzari fürn1<ík vizsgálatakor. Ugyanakkor- nlint a legtöbb politikai fogalo1n ese-
tében - különb,~éget kell tenni e fogalon1pár köznapi és (udon1ányos használata között.
A köznapi 1ncgközelítésben et,'Y politikai közösség vagy demokratikus, vagy diktató-
rikus berendezkedésű; a kettő kizárja egyn1ást. Ez a szcn1beállír;.ÍS hallgatólagosan egy
értékítéletet is tartalinaz: a diktacúra rossz, a de1nokrácia pedig jó konnányzati forma.
A tudom<Ínyos megközelítés ennél ~írnyaltabban vizsgálja dikratúra és demokrácia
összefüggéseit. Először is figyele1nbe kell venni a történeti dimenziót. A diktatúra csak
a 20. sz<Ízad n1ásodik felében vált áhaLínos fogalo1nmá, amelyet minden zsarnoki, au-
rokratikus politikai rendszer jelölésére elkezdtek használni, s elsc'lsorban a tota!iGírius
rendszerek, illetve az egyeduralon1 szinonirnája lett. Ezekre korcíbban a zsarnokscíg,
zsarnoki rendszer, despotizmus és abszolút haralon1 fogalm;Ít alkaln1azták. A demok-
rácia foo-alina a 19. sz<-Ízadban terjedt el széles körben; azelőtt inkább a köztársasági
korn1án~ati fOrn1a egyik fajtájának rekintetrék a nép bevonásával történő korm<ínyzást.
IVlontesquieu például az 1748-ban befejezett rníívében, „A törvények szelleméről" című­
ben a következő kor111.ínyzati forn1ákar különböztette 111eg: „A korn1ányzatnak h;irom
fi1jtája van: a köztársas<ígi, a n1onarchikus és az önkényuralnti." [2. könyv, I. fejezet]
11' A frjczer első része L-Í.NCZI Andds: Di!:t1tt/ÍrtÍk és de11wknícidk. ln: Gallai Sánd~r - 1"örök G:ibor:
Po/itik·11 ispolitil·r1t11dm11d11)'· Aula Kiadó, Bud:i.pesr, 2003. 185-188., I90-19'L oldalakon 1ncg-
jdcnt Ír;isának közll·.1c.
Ni.:111 csu1xín a korLídanság, hanc1n az önkény szerepe is nleghadrozó khct, n1ivd a rörvények
<.:!...'\'CS dikralúrákn;íJ 1naguk is tükrözték az önkény lehctc'iségét, ezért a diktatúra nen1 minden
e~~tben „törvénysértő". (A Szerk.)
121
 Bevezetés a politológi<íba 9. frjezi.:t -Tlnaliciriu~ és autoridrius renJszerek

A de1nokrácia a közt~Írsasági kormányzati fi1rn1a egyik lehe[séges változata volt, arnikor , l. 1 ·· l "i; cl J.ís·i e")' versben ralil-
A · nus (zs·irnol-) szó történészek alra 1s1nert e so e o or u ·,' o b. ..
„a nép egésze rnint egy EcsE r<lf[ja birtokában a füharaln1ar". [2. könyv, II. fejezed Az nran ·· '" 1 " , " , ... ~ -·n ezt 1qa·
ha ró. Arkhilokhosz l(r. e. 7. századi kölrő a „Ne111 érdekelne e. .. c1n1u \t:isc e , .
önkénvura!nii [eredetiben „despotikus"] tílla111 viszonr a zsarnoki haEalom kifejeződése,
an1elv~[ renclszcrinE - legalábbis a 18. századig- et,ryrcrlen ernber gyakorolt. J\!fásodszor „Neni érdef.:l'h!t'l: Giigr!sz11t'/? lú11cshtdnuzi,
i:ehtit. figyelernbe kell venni az analiükus sze1npontoE, azaz niindké[ fogalo1n jelentés- ncnz sar!~tlÍI lú1pzsi vdgy; nút isten rcnrle! el,
válEoztísaiE. EszcrinE az[ raláljuk, hogy nen1 a dikratt'ira, hanen1 a zsarnoks~íg az <ÍEfÜgóbb nenz dtkozonz, s a zsarno!? trrinjdt 1negveti·111:.
fogalo111, a dikxan'ira ennek csak egyik aleseEe, vagy logikai nyelven mcgfogaln1azva: „ . 1 , , , , •
1 100
-f"lli
ílz én sze!liernbol z(v 1av1n1sag 1u1JJ nl&J ,_.,·
a zsarnokság ncrnfogalom (genus), a dikran'Ira pedig fajfOgalorn (species). A zsarnoks<Íg-
nak így több alescrét isn1erjük: a tirannikus államot, a despotiz1nust, a diktatúrát, az . , . . , " ~ . 1-'ll, ró Liidi'l a l(r. e. 547-ben elvesztett Higgerlenségé-
A l(1s-Azs1a nyugan rcszen t.1 ,1 1.1 ' 1 "l G"" , a !üde!·
abszolutizmust, az autokratikus rendszcrr és a Eotalirárius <Íliarnor. . , , , :l - U· ~ ' 1 . göröo-ö.;: szen1e )en. ugesz , ...
jo-1''
0 a fényüzés és a pazarlo eletn1ol 1e . . epe \O ~a! ~ l""d- \·nel- rul·11'donírható
I-Iannadszor, ha a de111ok1«Ícia és diktatúra összefüggését n1inr konnányzati forn1ák , . d, u 1-· '! a volr. Isrneretc1n.;: szennt a u e"- '" ' .
egyik lc~endasa~ .g~z, :1~ ,dr~ y. ', - érdekes, n1err a zsarnokság inegjelenése et,rybees1k
• , .

EipológiájáE elen1ezzük, aldcor viszonyítási végpontként szolgálnak, vagyis az összes többi

konnányzari fonna valahol e kettő között helyezkedik cl. Einiart fOntos leszögezni, hogy a vert penz bevezctesc is, ,unt aze1lr
, r··1raJ!1J.'1s:1v'll Eo-v modern .;:om111ent.nor, -· .
, : E E Kellett 1huküdidészre hivarkoz-
, ,
a diktatúra és a den1oknícia összefüggése nern dialektikus: a dcn1okrácia hiánya nen1 a penz ro , · ·' · · 01 ' dd' '1m1g ·1 ncnz
,· 1 , z "lrno 1-s·1g , gorog„ „ 10 C"Jdo"" 11 nein volt isn1cretes c~eszen a 1g,, · t l·
~.. fi 1 l1ou-v az első is1nert görög rirannusoc
L

jelenti felrérlenül azt, hogy diktatórikus körülmények alakulnak ki, illerve a diktatúra va1ria, lOg)'„.l .s. '!, .',
l d l „. ·· 1 ·. gye en1remc ro te ny, 01 • • •
fClszá1nolása scrn vezet auromarikusan demokratikus berendezkedéshez. A valóságban nen_il cez. ~rt 1co~0Pnl1~~{>I1 ~'olt az elsc'l, aki fclralálta a vert pénze". l(ellcn azt is ineg-
eg>'I ce, az ,1rgosz1 e , .. , ~ , . ."
nagyon sokféle formát ölthet mind a dcn1okrácia, 1nind a diktarlira, ezért helyénvalóbb . .. 1 minden zsarnok a penz szuksegct erezte . . „ , _ ,. d.

1nindkerrőt gyűjrőfOgalomként kezelni. Ráadásul a diktatúra és a rokon érrelinü fügal- iegyz1,. d1ogy„ '! 1 „ ·· rö r ld ön a - va !'osz1nu , "J•a·1lu··delcti5lárvetr-nrannusszol...ez
c0 • '
er-
1nak nen1 mindig hordozcak felrérlenül negarív rarraln1at, és megfordítva, a demokrácia Mln azona ta gorog . r ll A ·. s V'1m.rzs·1r-
, 1 '11···1„. , . e ·uív erkölcsi ie 1angor. t11annlL , o; , ,
nat,1}'0n sok~íig ink~íbb a rossz kormányzati fOrn1a egyik f1jt<íjának szán1ítorr. Csak az ben semleges tartal1nu vo t, ne ~u oztc .1 n lg: ·1 ki1·,ílh-r·1l ('11nonarchikus haralon1mal),
eln1lilr bő száz évben alakult ki a den1okrácia szinte valhísos tiszrelcre, s ennek nyon1án nok egyszerűen azt jelentette, 10~' sze1n 1nc1:n·1 leo-~ti~~ 'l;az nem alkotn1ányos módon
I. l . · 'd .111-odott a nrannus c o '' "
a diktatúra abszolút negatív megírélése. a Cl e~1nm ina on_ ulr,' '"1 ·1t ,Ertc'H füao-crleniil a tirannus ale<ir jól is konnányozharta
k'1pannrona meg ,1 l.Ua nl, · 00 1 ' ,1 · - isn1er-
~lüg)' ~á~en11~tl~ ilrán}:ÍrÓ~~l)c'~:1zé~n~11~;\e~~ e1~te~k,~z~lí
·
L<írható rehár, hogy 1nindkét fogalom - demokrácia és dikran'ira- koronkénr és szö-
a .politikai közösséget, feltéve, tése
vegkörnyezettől függc'ien n1ásr és másr jelentert, illerve jelenlegi tarraln1ukat korábban , l .. ·· , ·, · A korn1,1nyzan 1orn1a ... 1ag)Olll,
nlás szavakkal fejezték ki. Ezért n1egkcrülhererlen, hogy először történeti és analitikus rck a cozossc~ tagi,1!1. " 1-üiönbsécr hogy a kh~~szikus szerzők - Xenophón, Platón,
között ugyanis az a apveto "- o' . 1·· . 1 1 g)' co-vv,1-
rnódon közelítsük n1eg e kér fogalom jelentését, ami azt jelenti, hot,1}' clen1zésünkben 1- : -iti forma n1egírélését nem az e onn e, 10 v; '
Arisztorelesz - szennt egy ~orn1an~,, 1 .. 1 t h·111em 'lZ hoo-v nlil)'en jelleműek
0, .

a zsarnok„.:;ág fogaln1ának jelentésválrozásair és konkrér rörréneti megjelenési forn1áit , \ ov,1l-orol1ak-e a 1.n.i ma , , • ., 01

vesszük szemüt,1}Te. l(ülönbségct kell tenni a diktatúra fogalmának két használata között. laki, né h anyan vag>' so can o;, '" , 11 • l .. , 1 .. z ur·1lmon lévők erkölcsileg ldvá-
a hatalom birtoklói. A konnányzas a e .;:or esz JO, 1.1 ,1 ". ' . , ~ -·]- mlíl·ödését
Jelen írásban a dikrarúra fOgaln1át a zsarnokság szinonimájaként kezeljük, ez a dikrarúra , . t"1 l'orm:il-
1, J A nodern 1cormanyz.i • \. meo-ítélésekor
o viszont 111rczn1enye..., . .h ·1. '".,
t<Ígabb jelen rése, de adotr esetben - ez a szlíkebb jelenrés -, an1ikor a diktan.'ir;Íról minr oa.;:. 1 d..
egy1náshoz való kapcsolatukat, a ontes1 )Dg ...oro ~t:t, ' . , .. 1-·· ··1-~ a h·ualo1111negoszras rec n1.;:;11t
ókori római inréz1nényrő! és annak továbbélő fonnáiról lesz szó, hangsúlyozni fogjuk
a diktatúra egyediségét, azaz konkrér tarraln1ár. A den1okrácia esetében nén1iképp köny- szoktuk vizsg~n'.:
:. d öröo- zsarnokságai átmencci korn1ányzari forn1ák voltak, f~nkci-
nyebb dolgunk van, 1nivel a de111oknícia fogaln1át egyformán használták az ókorban és A l(r. e. 7- . szaza g o 'I· Lors1'rorr!1k 'l gazdasáo-i v<ílrozasokat,
,
· \ ·1- - nder gycnu1rette . . , gy ' • v
a legújabb korban, igaz, eltéré) rarralon1111al. ó1'ukszerintazansztocran ...us1e ::;i o. 1 b , 'rapol"1r"1l„1"1e~letbe azaz1neg-
, 1 'l bb ~t g'1ne - evonasa "-• ' · ._,
és előkészítették a po garo esze esc. re e ~
I '" . , 1: Ar1"sztotelész véle1nénye a zsar-
, d 1 , „
fi 1 ~t ·l it Ezt ramaszqa a .1
terc1ntcrtek a . e1~0 crac1,1 clt~ e el„· , .. ·zegények párti' ár foo-ta a kevesek, a gazdagok
1 , '! · ennrazsarnoc,1so . . asag,.1s. o b .
9.1 A fogalmak használatánal{ története no .;:sagro , m1sz ' ' , 1„ !· . "!· 1 ov a zs·1rnok dcn1okr~ícia evczete-
, I l: Ebl: "l n1eg nein covet ~cz1 ~. 10 0 ; • · •
, ~!-, , ~ ~ , (péld;íul a földek újraoszrasaval)
, ,
uralmava szem 1cn. )ü .
sére törekedett volna, csak annyi, hog)' teve ...en; segeve1
A politikatudo1nány különbséget tesz a zsarnokság és a demokrácia klasszikus (antik), bomlasztotta a cradicion<ílis t<Írsadalmar.
illetve modern fogahna közörr. Mást értecrek zsarnokságon és demokrácián az ókor-
ban és mást a n1odern korban. A különbség alapvető oka az en1beri rern1észer eltérő
nlegítélésében, az emberi éler lehetőségeinek és céljának eltérő szemléletében, valamint
is I-Iorv<idi István K;iroly rordídsa.
a polidka eltérő érreln1ezésében keresendő.
I') Perz~a uraloin alá került.

123
 9. feje1e1 -'f(:nalidrius és autoritárius rends?erek
Bevezetés a pnlirológi<íba

szemben a rirannussal, aki ugyan szintén egysze1nélyes hataln1ar gyakorolt, dc - ahogy

, Ncmcs:1k.a modern,' de már az antik dcrnokrácia is a tradicionális politikai, gazdasági,
láttuk- az se nem volt legirin1, se nen1 volt idöben korlátozott.
rar:sadalrn1 viszonyok felbomlása révén alakulhatott ki. Isinereteink szerint a den1okrá;ia
A diktátornak az anrik Róintí.ból úrvett intézménye egészen a n1odern korig (felfogá-
s~o nem, is, létezett a I(r. e. 5,; századelőt~: Szó szerinti fordításban azt jelenti, hogy 'nép-
sunk szerin e legalább az újkor kibontakozásáig) szélsilséges politikai helyzetekben- kül-
h,1r~lo1n, ,1zonban ~cezderrol fogva sokJelc jelenrésr kapcsoltak e fogaloinhoz, an1inek
ső veszély, kiélezett belső konAikrus - alkaln1azharó eszköz volt. Ezután a fogalom jelen-
Cg):'.k ok~~ •. hogy mar a démosz (nép) szó is több mindent jelenretr. Giovanni Sartori
tése és az intézmény jellege átalakult, de ne1n rünt cl. Meghatározott célból különleges
~rrol e~~ 1'.·J~l: „A ~é1nosz l,dfejezést ~~zonba~, n1ár a l(r. e. V században többféleképpen
jogkörrel felruházoct személyekec - akár egyházi, akár világi intézményi környezecben
ertelmezteJ.... A de1nosz szar [... ] a kovetkezo kifejezésekhez kapcsolták:
- a n1ai napig alkaln1aznak. Legismertebb nevük a „komisszár", aki valamilyen urasÍr<Ís
1. plethosz, vagyis a plénu1n, a1ni a polgárok összessége;
(con11nissio11) alapján jár cl. A 20. században viszont a legkülönfélébb - általánosító -
2. hoi polloi, a1ni sokaságot;
jelentésben haszn~ílták a diktatúra fogaln1át, n1int például osztálydiktatúra vagy a bü-
3. hoi p!eionész, an1i többséget;
rokr:ícia diktatúrája. Az egész középkoron ár a politikai hatalomn1al való visszaélés je-
4. okh/osz, a1ni pedig csőcseléket jelent.
lölésére felcserélve haszn~ílták a despotikus és a tirannikus szavakat. A francia rlespotique
és despotisnze szavak, melyek a 17-18. században terjedtek el, új tartalon1mal töltötték
A, ~~galon1 .n1ég bonyolultabb lesz, n1ikor a görög dé1nosz szót a lacin populusszal
1neg ezt az ókori fogaln1at. A XIV. Lajos ellen íródott pamfletekben tahíljuk a következő
'.or~iqak le, 1111vcl a t~opulus a rón1aiaknál, de nlég inkább a középkori értelinezésekbcn
kifejezéseket: 1no1u1rchie despotique, pouooir rlespotique, gouverue1nt'Hf despotique (des-
Jogi fogalmat, organikus entitást is jelöl."
potikus uralkodó, hatalom, korn1;Ínyz<-Ís). A különböző szerzők azt akarták kifejezni,
, Az_ an~ik politikai. gondoll:od;;ís 1ninden korm<Ínyzati formát abból az aspckrus-
hogy a kir~í.ly lábbal tiporja a pttrlc111e11ts (nemesi parlan1entek) előjogait,' az új gazdas~íg­
bol v1zsgalr, ho!?'. va1on a lcgiobbak gyakorolják-e a hatalmat. Ebből a nézőpontból
politika - a mcrkanriliz111us - pedig erkölcsi romlásba taszítja a hagyo1nányos nemesi
mind a d~~okrac1a, n11nd a zsarnoks~í.g eln1arad a kívánatostól. Arisztotelész szerint
társadalmat, s ezáltal a despotikus hatalom az ázsiai - különösen a török, perzsa és
a de1~okrac1a u~ry.'an jobb, inint a zsarnokság, de „széthulló és laza szerkezetű". Szerinte
kínai - barbár politikai rendszerekhez hasonlít. Montesquieu 111ár ebben a jelentésében
a. l~giobb_!co~?1anr:~t~ fonn~ a"po!!teia, mely magába olvasztja a különböző kormány-
használja és terjeszti el egész Európában a desporizn1us fogalm~Ít.
z~n ~orm,1k JO ~~nasan. A l~esobb1 korokban ezr nevezik vegyes korn1ányzarnak, erre
A francia forradalon1 idejére a zsarnokságot jelölő fogalmak árrendezi)dése mély tar-
ro~eJ...ed~~ek, az ~Jkor 2agy forradalmárai, ezt nevezik az antik Róma berendezkedése
talmi változcísokra ural. Történeti értelemben a modern zsarnoks<Íg ugyanis abban kü-
u,ran „l~o~tar~as~1gnak (res publica), pontosabban erre gondolnak, a1nikor a közrársa-
lönbözik minden korábbi zsarnokságtól, hogy elméleti alapon áll, és forradalmi jellegű .
sagor n1z1k k1 celul.
E kér feltétel együttes teljesülése a francia forradalon1mal kezdödően figyelhető meg.
. ~z ~k~ri gör~gök a tirannus, illerve a despotés szót alkalmazták a kizárólag-as uraloin
A n1odern zsarnok valamilyen eszme szolg;ílatában állónak tekinti ön111agát, valamilyen
kife1ezesere. A • tirannus eDl.reduralkodó az állam (a< l·o"zl1aralon1) e'['en, n11g
:- a ttt'spotes
J '
_ . • , •• , 01 , , , • .._ ' <
jövőben megvalósítandó célnak rendeli alá politikai vízióját. Napóleon azr nlondta, hogy
azt .1 szemelyr Jelolte, aki a haztartasaban élő szolg~ík vagy idegenek (barbárok) fölörr
ő nem egy ember, hanem egy esemény, azaz a birodalmi álon1 megvalósításának puszta
~ra~l:od~tr.'. I~és~~~ a r~111aiak az egyeduralom jelölésére 1nás fogalmakat használtak.
eszköze, mintha rajta kívül álló erök mozgatnák. Lenint a kom111unizmus, Mussolinit
I oli,r.1ka1 kozosseguket ok egészen a Római l(öztársaság hanyatlásáig, azaz a csász<Írsá(J'
a fJsizmus, Hitlert a nen1zetiszocializ1nus politikai eszméje vagy doktrínája vezérelte.
k~rai~, a re~jntb!ica fo~al~ával jelölték. Még Augustus cs;Íszár idején is úgy tekintettek
Ezek a doktrínák azonban valamilyen tudományosnak tekintett eln1életen alapultak.
R~1n~r,a, ininr 1-;s pub!~c~ra, azaz egy olyan politikai közösségre, amelyben a szabadság
A kommunizmus politikai esz1néje Marx törrénelemfilozófiáján nyugodott, miszerint
(lihe1tas) ~ polg~rok (a~zt~s) legfőbb jellemzője, és a közügyek megelőzik a magánÜb')'e-
a történelem nem véletlenszerüen, esetlegesen halad, hanetn szükségszerü iránya van,
~...c~. AnuJ...or a ro1na1 csaszarok egyeduralrna kiteljesedett, hatalinukar a don1i11atio szóval
a111elyet az osztályharc har<Íroz meg. A komn1unizmus mint politikai cél a történelem
rrrak le,dmelyet. „abszolút
„ hatalo1n"-nak fordíthatunk ' dc a modern fordi'ra"so 1eb·.1n gya [·.._-
tirk,1.nak megfejtését jelenti, azt, hogy a történelemnek elkerülhetetlenül az osztály nél-
.ran , a „ , esponzmus
, , szót alkaln1azzák. A diktatúrát n1int •·1 Római
' I(o"zr·i'rsasa'g
• ,, egyi.._ ·1·
küli társadalom a végállo111<Ísa. A komn1unistáknak ezért azon kell fáradozniuk, hogy ha
Intez1ne_ny:t tc.~at me? kel,1 különböztetni a zsarnokság fenti fogalinaitól.
kell, forradalnli úton - azaz a fennálló politikai, gazdas~ígi és társadaln1i 1-.:::.·-l :_~·i;\.-cres
,A „dikrator egy nszrseg elnevezése volt, mely kb. J(r. e. 500-ban keletkezett, és
111egválrozrarásával - megteremtsék a komn1unista t<Írsadal111ar. A n1odern diktarúr~1l~
e~esz:n a I<r. ..u. 3. évszázad végéig létezett az ókori Rómában. A dikGírort rendkívüli kö-
eszmei és forradaln1i jellege leginkább a kon1n1unista ideológi<íban figyelhető meg. Ez
ru!n1enyek l~o.~~tt az egyik konzul választotta nleg legfeljebb hat hónapnyi időtarrainra.
a politikai nlozgalom ugyanis erőteljesen progresszívnak állította be önn1agár, s nyíltan
Ily,en re,'.1dk1vuli helyzetnek számított a háború vagy egy lázadás leverése. A feladathoz
hirdette a francia forradalon1 eszméi - elsösorban is az egyenlőség esz1néje - iránti
~er~~to ren~lúvüli i~1tézkedési hatáskörrel r1~házGík fel a diktátort, aki tehát legitim
elköcelezetrségéc. Babeuf (az „egyenlők összeesküvésének" egyik vezetője 1795-ben) és
~a~ ,11l~on:1anyos modon gyakorolta haralmar, s ez mindenképpen inegkülönbözteri
lntezmcnyet a zsarnokság más form<iiról. Haral1na továbbá időben korlátozott volr, 111 ég inkább Buonarotri a „Conspirarion pour l'égaliré ditc de Babeuf" (1828) cí111ű

125
 Bevezt:t~s a pnlilo!ógi.íba
könyvében kifejtette, hogy a forradalmat csak a leglelkesebb kiYálaszcottak képesek si-
kerre vinni. Szerinte a fOrradalo1n kirobban~ísa ut<Ín egy olyan j_nneneti időszaknak kell
következnie, amikor a hacaln1at néhány en1ber kezében kell összponrosícani. A marxi-
lenini pr~lerárdiktan.'irának itt tahíljuk az eszmei előképét. Az egyenlőség volt teh;ír az
eszn1e, a lorradaln1i diktatúra pedig az eszköze.
lviussolini f8.siszta csz1néje az állani 1nindcnek-felettiségének eln1életén alapul. Ennek
lényege, hogy az egyén sen1n1i, az <-Ílla111 n1inden. Az állani n1isztikus egység, több, mint
részeinek puszta összege. Elsősorban a liberalizmus politikai tan~-Íval szembeállítva- sok
tekintetben marxi tételeket is felhasználva- fCjrene ki lvfussolini azt a felfogás<Ít, hogy az
álla1nnak joga van az élet vala1nennyi területén beavatkozni, hogy szcn1bcszálljon az in-
dividualizn1us közösségi célokat romboló hatásával. Az ál!a111 :1kkor hatékony, ha tot<Üis.
1\ nemzetiszocializn1us eln1életi alapja szintén az ;íll;un fogaln1a körül kristályosodott
ki, de ezt kiegészítették az e1nberek közötti faji meghatározottságból fakadó meg1násít-
hatatlan különbségek tanával. A fajok biológiai oszt<ílyozása eredetileg a természettu-
don1;íny egyik vívmánya volt a 18. században, ám an1ikor az emberek közötti biológiai
- bőrszín, termet stb. - különbségeket erkölcsi rartalo1nmal kapcsolták össze, niegszü-
letett a politikai fajeln1élet. Ennek lényege, hogy ragadja az emberi nem faji egységét,
alacsonyabb, illetve n1agasabb en1beri fajokat különböztet 1neg azon az alapon, hogy
a f:1ji hovatartozás egyben erkölcsi niinőséget is jelent. A n;ícik cudományként- frenoló-
~ia - kezelték az etnberek koponyanagyságából levont köverkezrerésciker az egyes ember
faji hovatartozás<ir illetően. _Ahogy az egyes embert, a különböző népeker is (1-ji alapon
osztályozták, de ezt nl~Ír politikai alapon gyakorolták. Ennek megfelelően az árja fajhoz
tartozó népeket uralkodásra tern1errnek, 1níg m;Ís - például szláv - népeket szolgané-
peknek tekintettek. Az elmélethez hozzárendelt politikai eszközök pedig világossá tették,
hogy a nemzetiszocialisták radiktílis eszközökkel kívánják megvalósítani eszméiket.
A zsarnoks:ig e h;írom nlarkáns formáj<íban közös vonás tehát, hobry eln1életi elő­
feltevéseken alapultak, forradalini eszközöket alkalinaztak, döntő szerepet juttattak az
<ílla111nak (innen van a „totalitárius" jelző), illetve - ez is új vonás - a propaganda esz-
közeivel igyekeztek a lakosságot <Ítitatni e tanok (ideológiák) állírólagos igazságaival, 20 és
nyílt állásfoglalásra, illetve politikai cselekvésre bírni őket. A modern zsarnokságok vagy
diktarúník közös vonásai ezért úgy összegezhetőek, hogy saj;ítos elméleti megalapozással,
politikai intézményrendszerrel (tot<ílis ,-íJJam1nal) rendelkeznek, azaz egypárrrendszcrű­
ek, vezérelvűek, közigazgatásuk szigorúan centralizált, inonopolizálják az erőszak feletti
uralmat, s végül, a propaganda eszközét használják legitimit;ísuk igazolásául.
A zsarnokság kifejezésére szolgáló politikai fogaln1aink tehát bőségesek. Jelenleg
a diktatúra és a totális hatalo1n használata a legjellemzőbb. Hangsúlyozni kell, hogy
a diktatúra n1a nagyon gyakran forradalmi (progresszív) jelentéssel bír, azaz valami-
lyen haladónak tekintett esz1nc (például teljes egyenlőség) 1negvalósírásának érdekében
alkalinazzák, vagy a rársadalini-gazdasági anarchüír akarják általa megelőzni (katonai
11
! Ezt nevezzük indnktrinációnak.
9. fejezel- ·roralitárius és aur11ridrius ren<-hzerek
diktatúr<ík), vagy a nen1zeri tliggedcnséget kívánj<ik n1cgvédclinezni, vagy cgy-eb'-Y csa-
lád, klán haraln1<Ít akarják fenntartani.
lvfint korábban en1lírcttük, a den1okrácia Fogaln1a az úkortól cgé:;zen az újkorig lénye-
o-ébcn változatlan jelentéssel és tartalo1nmal bírt: Arisztotelész nyomán dc1nokráciának
a sok einber (nép) általi rossz korn1ányzásr nevezték. J\zért vo 1t rossz, n1ert a csocse
b " l'l e.:.,
azaz a legszegényebbek uraln1a volt, s n1int ilyen, sze1nb~n állt a ~oliti:GÜ ~rénye~.;: b1}'<~­
korlásával. Emiatt a den1okr<icia negarív fogalom volt egeszen a l.J. szazad1g, an11kor is
Williain of Moerbekc latinra fordította Arisztotelész „Politik<í" -j<-Ít, és ennek nyon1;Ín
némiképp új jelen rést vett fel a de1nokr<í.cia szó: olyan kormány-Latot jelölt, aincly a sze-
o-énvck javát szolg~-í.lta, szc1nbe,-íllírva a közérdekkel. Ez tern1észeresen ne1n jelentette
:zt,.hogy egy csapásra pozirív fogalon1n1<-Í alakult volna át, dc széles körben elrerjedr az
európai politikai irodalo1nban.
21
9.2 A diktatórikus rezsimek válfajai
A diktatúrák se1n egyne1nűek, korn1ányzati rendszerük jelenrősen különbözhet egymá~­
ról. A diktatúrák kér fő rípusa az autorit<Írius és a totalitárius diktatúra, amelyeken belul
a hatalomgyakorlás niódszcre szerint további különbségek is !éreznek.
9.1.1 Az autoritárius vagy tekintélyuralom
Az autoritás tekintélyt jelent, tehát az autoritárius diktatÚr<ík a tekintélyuralon1 rend-
szerei. A politikai és korm<Ínyzati rendszerek hosszú történetében általában a rekinrély-
uralon1 volt a norma és a de1nokrácia a kivétel. A haralo111 alapja, a tekintély azonban
sokféle forrásból származhat, és a tekintélyuralom is többféle kormányzati rendszerben
valósulhat meg. Megkülönböztethetünk hagyomá.nyos monarchi<ikat, reokrat.ikus ,re-
zsin1eket (papi uralmat), valamint oligarchikus rezsimeket; sz<Ízadunkba1~ p~d1g s,ze~es
körben elterjedtek az ellenforradaln1i konzcrvarív rezsimek és a katon:u d1ktaturak.
A hagyon1ányos monarchiára az Arab-öböl sejkségci v~1gy :1 !"1arol.d.;:ói l~r<ilyság .szol-
gálhat példaként, a reokráciára Irán és a tálibok Afgan1sztanJa .. Ol1~ar~h1ku,s rezs1~el~
ott jönnek létre, ahol még erős a nagy földbirtokosok uralma, n11nt nehany dcl-amen.ka1
állainban. Az ellenforradalini konzcrvarív rckinrélyuralomra jó példa a I-lorrhy-rezs1m,
amely parlanientáris homlokzattal rendelkezett, valamint Franco vagy Salazar dikta-
túrája Spanyolországban és Portugáli<íban. A katonai dilaarúrák <ilrahiban k~ónikusan
ingatag vagy hatalmi válságba jutott demokráci;.íkban n1egsz~rvczett katonai, p~ccsok
eredményei, mint az ezredesek diktatúrája Görögorsz<-ígban, illetve ,az argennna1·v'~~
a chilei katonai diktatúra. Újabban katonai diktatÚr<ík sorával ralalkozunk a feilodo
21 A diktatórikus n.:·tsiinek válfajai címü alfejezet forrása: BAYER Józser: .1! po/iti!:aturlo111d11J• i1Ít1pji1i.
Napvilág Kiadó, Budapest, 1999. 114-118.
127
 llcvczcrés a polirológi:íba
országokban is, ahol n1ég fejletlen a ne111zct<illan1, és a nyugati dcinokrácia árvetr in-
tézményei nem tudnak 1negbirkózni a rár.sa<lalon1 centrifug<ílis erőivel, a korrupcióval,
a krónikus alulfejlettség és szegénység problén1áival.
Az autoritárius diktatúrák abban különböznek a rotalirárius uraloinról, hooy haral-
n1uk elsősorban a közé!eri-politikai szférára korhítozódik. 1\z uralon1 rerjedel~e és az
alkalinazott eszközök erő.szakosscíga persze a helyzet függvénye is, a diktatúra külsilleg
ak<ír békés képet is mutathat. Ennek azonban az az alapja, hogy korhítozz<ík a polg<írok
politikai részvén~li jogait, s eleve 1negg<ítolják egy erős ellenzék kifejlődését, rilrva asza-
bad politikai szervezkedést. Ebbe beletartozhat az ellenzéki politikusok ;í.llandó zaklatása
és üldözése, szabad 1nozgásuk korhítoz<Ísa. A haralo1n birtokosai szélsilséges esetekben
bebörtönzik, s6t n1eggyilkolják politikai ellenfeleiket, vagy ezzel fenyegetnek. Politikai
cenzúrával fojtogatják az Írott és elektronikus sajrór, a tudon1ányr és az oktatást. ;\m
a konzervatív tekintélyural1nakat az is jellemzi, hogy igyekeznek a .t<Írsadalo1n hagyon1<Í-
nyos intézn1ényeire t<Ín1aszkodni, ni int például az egyh<-í.zakra, a tradicionális kulrurcílis
közösségekre és szakn1ai korpor:íciókra. Élesen elucasíranak 111inden forradaln1i <Ítala-
kulásr, védel1nezik a 1nagántulajdon inrézn1ényér, bár gyakran annak hagyo1n<ínyosabb
fonnúic prefer;.Uják (vagyis a földbirtokrendszert), és a nen1zeti vállalkozói réteg kie1nc-
lésére és rá1nogar<ísára törekszenek.
9.1.2 A totalitárius diktatúrák
A kifCjezés arra ural, hogy a hatalom a rársadalon1 tot<ílis cllenc'lrzésének igényével lép
fel. Az <ílla1nhara!o111 befolyása az élet 111inden területére kiterjed; az uralkodó párt az
egész t<Írsadalinar egységes ideológiai célok jegyében igyekszik árforn1álni, 1nozgósítva
minden eszközt és szervezeti erc'lr. A rotalit<Írius diktatúra ideáltípus:ir a f;1sizn1us (főleg
a ncícizmus) és a komn1unisra egyp<irti uralo1n (a sztálinista diktatúra) összehasonlító
vizsgálatából alakírorrák ki. Létrejöttének előfelrétele a nlodern rön1egden1okrácia kif-Cj-
lc'ldése és a technikai 1nodernizáció volt; az egyik a tömegeket politikai tényezővé rerte,
a n1<Ísik technikai eszközöket sz<illítotr a tö1negek fCletti uralon1 és ellenőrzés új, minden
eddiginél intenzívebb fonnáj;inak kiépítéséhez. I<:orábban is !éreztek clikcarúrák és véres
önkényuraln1ak, de a totális diktan'ira abban különbözik ezektől, hogy a niodcrn tudo-
1nány és technika, a közlekedési és rö1negko1nn1unikációs, valan1inr pusztító eszközök
révén a polgárokat sokkal átfogóbb módon képes n1ozgósírani és ellenŐrLése alatt tarta-
ni. Ilyen diktatÚr<ík főként a hagyon1:ínyos t<Írsadalinaknak 1nodernné való cítalakuLiscít
kísérő válságos, forradalmi időszakokban alakulnak ki. Jelle111zőjük, hogy a tö1negek
bevontisa a politikába, álla1nilag nieghatározorr célok végrehajtására való 111ozgósít;ísuk
olyan fonn<íban történik, an1ely n1cgfÜszrja óker az önrendelkezés jogától, nlanipulálja
őker, és felhasználja az uraln1i gépezet fenntartás;.íban és expanziójában.
A totalit<írius diktatúra legelterjedtebb meghat<Írozása a polirológiai .szakiroda!on1ban
Friedrich és Brzezinski koncepcióján alapszik. Összehasonlító kutatásaik eredn1énvekénr
alkották meg a totális diktatúrák közös vonásait, a111clyeket a toralit<Írius szindrón1a
fogalmában f-Oglalrak ös.sze {Friedrich-Brzezinski, 1965) Ennek fö isn1érvci:
lJ. frjL':tet - "li-11alic~írius és autoridrius rendsn.:rek
1. Ecnrerlen
b} ideolótri<I
b uralina, amel1'• átfo(r1·a
b az err1beri létezés nlinden oldaLít, és
a111clyet a rársadalon1 min<len ragj<ínak - legalább passzívan - cl kell f-Ogadnia.
Ez általában 111ag;íban foglalja az emberi történelen1 végcéljait, egy chiliasztikus
(az ezeréves biroda\0111 111egreren1résére irányuló) követelést.
2. Egyeden tö111egpárc hacalrni nionopóliun1a, an1elyer tipikus esetben egyeden dik-
t<Ícor vezet; ez a párt 1nagában foglalja a lakosság akdv kisebbségét, niely hajlandó
a:t. ideolóoia céljaiért tevékenykedni. A párt hierarchikusan szervezett, fölé van
rendelve ~z <Íllan1i bürokr~íci<-inak, vagy össze van fünódva azzal; niás társadal111i
és politikai szervezetek csak a p~í.rr L:ngedélyével 111üködhetnek.
3. Az uralon1 fennrarrás<Ínak et,ryik f(:) n1ódszere a p<Írt és a titkosrendőrség által
fennrartort terrorszervezer. Ez 111ag;Ít a p:Írtot is a vezér ellenc'lrzése alan tartja, s
rendszerint nen1csak a rLzsi111 el!t:nségei ellen ir<Ínyul, hanen1 a népesség többé-
kevésbé önkényesen kiválasztott csoportjai ellen is. Ennek sorcín a rudon1ány
eszközeit is felhaszn<ílj<ík.
4. A hatékony römegkom1nunikáció eszközei - a sajtó, a r<ídió, a film - a p<Írr és az
.íllarn kezében vannak.
S. A fegyveres harc hatékony eszközei az állani monopóliu1nai.
6. A gazda.stíg egésze központi fClügyeler és ir.ínyÍt<Ís alact áll, a korábban jogilag
öncíl!ó gaz<las;ígi egységeket bürokratikus koordin<Íciónak vt:tik alá.
1\ fentieken kívül a bíróságok politikai ircínyít<Ís<ír és a háborús expanziót is fel szokr<Ík
sorolni, ez azonban ne111 111inden v;í]fiijukra jellen1zö, míg a fenti is1nérvek álrahínosan
elfogadottak a totalitárius dikcarúníkat elen1zó 111érvadó írcísokban. Lérezik a toralira-
riz1nusnak et,ry baloldali koncepciója is (Castoriadis, C. Lefort, U. H.ödel írásaiban).
Eszerint a totalitarizmus 1nint analitikus f-Ogalo111 a következőket jelenti:
1. /\. hatalo111 képviselői felszcín1olj;ík a nyilv<Ínoss~íg szfér<Íj<ít, és ideológi;íjukat 111inr
az egyedüli érvényes tudást hirdetik 111eg.
2. Megszüntetik a 111ag<ín és a köz különbségét, se111milyen határt ne1n tartanak
tiszre!erben. Iviiközbcn korhírlanul árpoliriz<ílj<ík a n1ag<Ínszférát, felszámolják
a nyilv<Ínos politika terét.
3. 1\.z erőszakuralon1 eszközeivel élnek, an1ir a privilegizált tudásra, ideológiára való
hivatkoz;Í.ssal igazolnak, ahelyett, hogy kormányzásukat általánosan elfügadharó,
konszenzusra képes elvekre épícenék.
A totalitarizmus ebben a felfügásban a den1okrarikus közt<Írsas<Íg ellen111odclljc
(H.ödel, 1993). A demokrácia ugyanis 1nindig konfliktusokkal terhes, és a nyílt társa-
daln1i konfliktusok felsz<ÍmoLísa az et:,1)1séges közösségre hivatkozva {legyen az a nc1nzet,
az állan1, az osztály vagy a „nép") valój:íban csak elinélyíri a konAikrusokat, és az ellen-
felekbCll ellenséget csinál.
A rota!it<Írius rezsin1ek jelentősen különböztek egyn1ástól n1ind ideológiájukban,
mind az clnyon1ás és terror n1értékér tekintve. Ez természetesen sok 111anipuláció for-
rása, a111elynek csak et,y tipikus esete a fasiszta és ko111111unista uralo111 clifferenciúlarlan
1
egybe1nosása. De különbözhetnek az ilyen diktatÚrtík aszerint is, hogy 1nennyire er6s
129
Bevezetés a polirológiúba
bennük a cezarisztikus elem (a vezérkultusz), és hogy mennyire teljes és milyen mélyre
hatol a 1nonopolista párt hatalma. 22
A totalitárius diktatúráról egyes teoretikusai azt állírotrák, hogy belülről nem számol-
ható fel, legfeljebb kívülről, katonai erővel lehet mcgdömeni. (]. Kirckparrick ebben
látra a tekintélyuralmi rezsimekkel szembeni fő különbséget.) Azonban a történelmi
tapasztalat azt bizonyírorra, hogy legalábbis a kommunista egypárti diktatúrák fokoza-
tosan tekintélyuralmi rezsimekké változtak ~ír, majd sorozatos belső reformok nyomán
végül a legtöbb esetben békés, demokratikus fordulatot értek meg. 2 ·1
Ajánlott irodalom
ARENDT, Hannah: .11 totalitarizn111s gyöf.:erei. Európa IGadó, Budapest, 1992.
BIHARI Mihály - POKOL Béla: Politológia. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2009.
F1srcHELLA, Domenico: „A politikatudon1d11y alapvonalai. Osiris IGadó, Budapest, 2006.
-- Az állan1szocialisra rezsimek poszrs1.r<ilinisra szakasza például semmiképp sen1 állítható párhu-
zamba a fasiszta rezsimekk:el. Bár ez politikai és ideológiai okokból gyakran megtörrénr, az ilyen
eljárás nein nevezhető tudományosnak.
H Nem elhanyagolható tény, hogy mindezekre nagy hatással volt a fegyverkezési verseny, a nemzet-
közi szervczeu!k és alapítványok befolyása, valamint az NSZI( és Ausztria közveden „vonzereje"
is. A kelet-európai országok zömében nem voltak komolyabb belső reformok, és egye,' országok-
ban nem volt békés a fordulat, rníg másutt nem volt demokratikus az áralakulás. (A Szerk.)
10. FEJEZET
I(özpoliti.ka
10.l A közpolitika fogalma
A „közpolitika" fogalma kissé furcsán hangzik a magyar nyelvben. Milyen politika az,
amelyik „köz-", és milyen politika az, ami nem „köz-"polirika, csak „sima'', jelző nélküli
politika?
Ez a furcsaság abból adódik, hogy megpróbál rák lefordírani magyarra az angol ,,public
po!icy" kifejezést. Ha szó szerint próbáljuk lefordírani, akkor valóban a „közpolitika"
kifejezést kapjuk. Ez a kifejezés azonban bővebb magyarázatra szorul, mivel a magyar
nyelvben egyeden szóval, a „politika" szóval fejezzük ki az angolban hár?m különböző
kifejezéssel illetett területet.
Az angol ,,politics" a klasszikus értele1nben vert „nagypolitika'', a pártpolitika területe.
A közpolitika meghatározására Parsons a következő definíciókat gyűjtötte csokorba:
A közpolitika (public policy) tárgya „a közösség és annak problémái". Ez a megfogal-
mazás arra ural, hogy a közpolitika a közösségi problémák megfogalmazásával, valamint
a közösségi és közpolitikai napirenden (agenda) való szerepeltetésével foglalkozik.
Más megfogalmazás szerint a közpolitika azzal foglalkozik, hogy:
„a kormányok hogyan, miért és milyen hat~Ísra tesznek adott irányú lépéseket";
- „mit, miért tesznek a kormányok, és ennek mik a megkülönböztető jegyei".
Wildavsky a közpolitika elemző funkcióját helyezi előtérbe, álláspontja szerint a köz-
politika a politikatudomány olyan alkalmazott területe, amely nem illeszthető tudo-
m~ínyágak határai közé. A közpolitikai elemzés minden olyan eszközr felhasznál, amely
az adorr feladat megoldására az adott körülmények között megfelelő.
Ennek megfelelően a közpolitika szemléletmódja az eredményesség szempontját tük-
rözi; Lass\vell szerint a következő jellemzőkkel bír:
Számos elemzési módszert alkalmaz;
;. tudományágakon árívelő (multidiszciplináris);
{< problémamegoldásra összpontosító;
.i;. igyekszik a folyamatok, megoldási lehetőségek és eredmények környezeti ténye-
zőit, összefüggéseit is feltérképezni;
;. célja, hogy a rendelkezésre álló tudást egy sajátos tudományággá fejlessze, amely
a közösségi döntések jobb megértése révén hozzájárul a demokrácia fejlesztésé-
hez. (Lasswell, 1971)
131
 ~
1
Bevezetés a poliro!úgi<íha
Végül az angol „poÍil)'" kifejezés az állami, önkorn1ányzati, valan1inr szakmai és rár-
sadalini cselekvések rarralmi irányár fejezi ki.
Azr szokták n1ondani, hogy a politika (politics) vizsg<-ílód;ísi területére tartozik, hogy
ki kormányoz, a közpolitika (public po!ÜJ~ körébe tartozik az a kérdéskör, hogy inir,
hogyan tesz, aki korn1<Ínyra került.
A közpolitika fogalinát úgy lehetne rehát meghatározni, 111inr a közösség (vagy annak
tagjai, csoportjai) cselekvéseit kutató területet. A közpolitika reh<ít a tartalo111ra kon-
centrál, nem pedig a szervezeti struktúrákra vagy elj<Í.GÍ.sokra azzal, hogy ez utóbbiaknak
is lehet jelenrl1ségük a tartalo111 szen1pontjából.
A közpolitika tipikusan úgy közelíti a dolgokat, hogy mi a problé1na és mi lehet
a 1negoldás, hogyan lehet a niegoldáshoz eljutni. Tehát biztosan nem az a megközelítés
jellemző rá, hogy init lehet kiolvasni a szabályoz;ísból, és 111in: miért nincs lehetőség.
(Ez ugyanakkor nen1 jelenti azr, hogy ilyen 1nagatarrásnak ne lenne szerepe a közpoli-
tikában.) l(özpolirikai perspekrívából .szemlélve a szabályozás is egy eszköz a sok közül
(ezr a későbbiekben bővebben kifejtjük).
Mit tekintünk közpolitikai problémának?
Először is: mi a „problé1na" fogalma? A problén1a fogalin<Ít úgy lehetne meghatározni,
ininr az elvárt állapot és az észlelt állapot közötti különbség. Ha tehát Magyarorsz;Í-
gon a férfiak körében az egészségben elrölrött életévek száma árlagosan 54 év, akkor
n1ondharjuk, hogy ez így rendben van, ekkor nem észleltünk problémát, csupán egy
jelenséget. De ha azr mondjuk, hogy ez így nem helyes, sokkal jobb lenne, ha legalább
az öregségi nyugdíjkorhatárig, 65 évig lennének a 1nagyar férfiak egészségesek, akkor
máris definiáltunk egy közpolitikai problémát.
Mit tekintünk közpolitikai folyamatnak?
Ha észleltük a közpolitikai problémát, és meg vagyunk gyözödve, hogy az adott álla-
porból egy másik állaporba kellene eljumunk, (rchár példa alapján <Yl a szilárd meg-
győződésünk, hogy a közérdek számára sokkal jobb lenne, ha a lakosság egészségben
eltöltött életéveinek száma nőne), akkor megpróbálhatunk azon gondolkozni, hogy inir
regyünk annak érdekében, hogy a kívánt cíllapotot elérjük. Ha egy konnányzati (vagy
önkormányzati) szereplö ko1nolyan elkezd feldolgozni egy ilyen horderejű problémát,
majd lépéseket tesz a probléma nlegoldá.sa érdekében, akkor azt mondjuk, hogy elindult
egy közpolitikai folyamat.
A közpolitika jelentőségét épp az adja, hogy azt vizsgálja, hogy mir tesz az, aki korn1<Í-
nyoz, kiket von be a cselekvésbe, hogyan tervezi meg és hajtja végre progran1jait. Ilyen
értelemben nem kell a közpolitika körébe sorolni azokat az ügyeket, amelyek rutin-
ügyek, és kormányzati figyelmet nen1 követelnek, nem sorolhatók a közpolitika körébe
azon közösségi kérdések, melyek gyorsan, különösebb erőfeszírés nélkül megoldódnak.
l(özpolitikai ügy például, ha egy járszórerer az önkormányzat felújír vagy bezár, hiszen
az egy közösség életét befolyásolja. l(özpolitikai súlyú lehet a játszóterek kérdése akkor
10. ícjczet- Közpolitika
is, ha azokat átfogóan felújírják, akadály1nenresítik, baleser-1negelőzési célú változtatá-
sokat hajtanak végre rajruk annak érdekében, hogy vala1nilyen t<Ígabb korn1;Ínyzari célt
elérjenek, például a gyennekvállalási kedvet fokozztík.
10.2 Közpolitika és szakpolitikák
A közpolirik<íról lehet <íltalánosságban beszélni, ami azt jelenti, hogy úgy elemezzük
a kormányzati (önkonnányzati) cselekvést rarralmi szempontból, hogy nem 1nondjuk
meg, hogy ez a tartalon1 valój<íban mi. Sokkal ésszerübb és egyszerűbb niindig valan1i-
lyen szakpolitika összefüggéseire támaszkodni. Szakpolitikának nevezzük a szakterületi,
szektorális, valan1int horizontális (például közpénzügyi ellenőrzés, fejlesztéspolitika)
korn1ányzati politikákat és cselekvéseket. A legfontosabb ilyen területek: oktatás, egész-
ségügy, szoci<ílis, munkaügyi terület, gazdaságpolitika, közlekedés, hírközlés, energetika,
iparpolitika, környezetvédelem, vízügy, mezőgazdaság, igazsá~~gy, -~endés:er: hon':,é~e­
lem. ivliniszrériumi, <Ígazati reprezentációval nem rendelkezo rerulerek is Jelenroseg-
gel bírnak a közpolitika számára, ilyen például a drogmegelőzés vagy az elektronikus
információbizron.ság. Még számos további kategóriát lehet felállítani rern1észeresen.
l(ülönösen az utóbbi évtizedben nőtt meg azon területek szán1a, amelyek számos rész-
területet egyesítenek magukban. Ilyen például az éleliniszerbiztonság területe, mely azt
0
• cl asag
megelözően, hogy önálló hatóságot kapott volna, a környezerve'de1e111, a inezogaz •
és az egészségügy közös ágazata volt, an1i elég sok gyakorlati problé1nát okozott. Az,
hogy n1ely ágazat kap külön 1ninisztériumi szintű képviseletet és, n1el}~.ik :s:t!eg ~.s.ak
egy főosztályt vagy egy helyettes államtitkárságot, az adott kormany dontesen mulik.
Ezekre nincs külön recept.
Összességében reh~ít azt lehet mondani, hogy a közpolitika részét képezik a különbö-
ző szakpolir...ikai területek, a közpolitika általános törvényszerüségei, a közpolitika mint
tudomány javaslatai, 1negállapírásai többnyire a szakpolitikákra is érvényesek, a kö7:-
tiszrviselői vagy kormányti.szrvisclői munkában azonban tipikusan valamely konluer
szakpolitikai összefüggésben kell eljárni, viszonylag kevés olyan terület van, an1i konkrét
szakpolitikához ne1n köthető.
l 0.2.1 A közpolitika jelentősége
A közpolitika oktatása a magyar közigazgatási képzésben az~~t !clent~s, ~err ez~ ~árgy
rákérdez a közigazgatás működésének rartaln1i elc1neire, celJaira. Mn erne a koz1gaz-
uatás olyan közigazgatási szerveld.;:el, a1nelyeknek van ugyan hatásköre, személyLete,
o ·1 ,e ,1 , . 'lb '
finanszíroz<Ísa, de tevékenységük nem illeszkedne sen11n1 yen anogo .;:orn1anyzan ce a.
133
 10. fejezet - Közpolitika
Bevczecés a polirológiába

Nemzetközi kormányzati szereplők (ENSZ, EU, NATO seb.), amelvek nem-

10.2.2 A közpolitika mint tudomány és mint gyakorlati tevékenység
zeti korm~lnyok felhatalmazása alapján, azok tagságával működnek ..
Nemzetközi társadaln1i szereplők (Transparency International, Habirat far
A közpolitika ranuln1ányozása mindig kercős rermészecű.
Humaniry, Greenpeace stb.).
.1. A köz~ol~tika mint ~7: elméleti tudo1n~lnyosság területe azzal foglalkozik, hogy
Nemzerközi piaci szereplők (Nemzetközi nagyvállalatok, azok egyesületei, szer-
milyen elmelen konsrrukc1ok, 1nagyarázatok, mérési módszerek alakítharók ki a köz-
vezetei, lobbicsoportjai srb.).
politikában tapasztalt jelenségekre. A közpolitika tudo1n~íny tipikus n1ódszerei közé
rarrozik a 1nodellalkotás és az összehasonlítás. A közpolitika tudomány a közpolitikai
Szok~í.s a következő fogalmakat is n1egkülönbözterni a közpolitikai szereplők körén
folyamat szemponcjából jelentőséggel bíró szabályozási és vezetési technikákat, szervezési
és hatékonysági kérdéseket is feldolgoz. belül:
Az elvileg lehetséges szereplők összessége képezi az úgynevezett közpolitikai
A közpolitika mint gyakorlati tevékenység három részre osztható:
tt) A kormányzati szereplők szempontj~íból: A közpolitikát gyakorlati tevékeny- univerzumot.
Az adott helyzetben ténylegesen befolyással bíró szereplők összességét nevezzük
ségként végzik a kormányzati szereplők. AL ő feladatuk a közpolitika tervezése
közpolitikai alrendszernek.
és végrehajtása.
Az adott kérdésben dönrő, érvényesÍtett érdekkel bíró szereplők összességét ne-
b) A köz?olitikai folyamat résztvevői szempontjából: A közpolirilcíban mint gya-
korlan folyan1atban vesznek részt mindazok a civil és piaci szereplők, akiknek vezzük érdekhálózatnak.
közük van az adott közpolitikai erőfeszírésekhez. E szereplők demokratikus ál-
A közpolitika eszköze lehet bánnely, a kormányzat által a közpolitikai célok elérése
lamokban messze nem csupán szenvedő alanyok, hanem a folvamat alakítói.
érdekében alkaln1azort eszköz, módszer. A közpolicikai eszközök felsorolása, csoporro-
A játszóterek felújírásár nyilvánvalóan nem leher úgy végrehajr~ni, ha például
sírása körében regulációs, gazdasági és információs eszközöket szokrunk elkülöníteni.
nem n1egoldott a játszóterek biztonsága. A fizikai felújítást el lehet ugyan vé-
gezni, de ez mit ér, ha a gyermekek nem tudjá_k a játszóteret birtokba venni,
~ert onnan kiszorítják őket a drogosok és a hajléktalanok? Ha ez a probléma Regulációs eszközök.
romeges, akkor közpolitikai problémáról beszélünk. Ilyen cserben felmerül pél-
Al. állam (önkormányzat) a társadalmi szereplők egészére vagy bizonyos meghatározott
dául, hogy a polgárőr egyesületeker be leher-e kapcsolni a probléma megoldá-
körére vonatkozóan magatartást (tartózkodást/ tűrést) ír elő. A regulációs eszközök alkal-
sába. Máris olyan civil szereplőknél tartunk, akik kulcselemek lehetnek a.__ végső
maz~ísa tipikusan jogi formában történik. A jogi forn1a megkülönböztető jellegzetessége
korn1ányzaci cél elérésében. .__
a többi eszközhöz képest, hogy szankciók megállapírására van lehetőség. A közpolitikai
l) A tanácsadók sze1npontjából: A közpolitikai folyamat közvetett részesei és sajá-
rcguU.ciós eszköz fogalma azonban nem esik egybe a jogszabály fogalmával. A jogsza-
tos alakírói azok a tanácsadók, aki akár a korn1~ínyzat oldalán, akár a piaci vagy
bályok körében ismerünk olyan normákat is, amelyek „csak" kijelentenek (deklarálnak)
civil szereplők oldalán hatással lehetnek ezen szereplők stratégiáira, gyakorlati
bizonyos elveket, közvetlen magatartásbefolyásoló szerepük nincs.
lépéseire.

Gazdasági eszközök
10.2.3 A közpolitika szereplői, eszközei, céljai
A gazdasági eszközök körében az elvonások, a kedvezmények és támogatások rendszeré-
ről beszélünk. A gazdasági növekedésre ható gazdasági eszköz leher például az államilag
A l~~zpolitika szereplői mindazok, akik a közpolitikai folyamatot alakírják vagy alakír-
támogatott lakáshitel vagy az alacsony kamatozással igénybe veherő beruházási hitel.
haqak.
A gazdasági eszközök alkalmazása számos esetben regulációs rámogatással történik.
E tág megfogalmazáson belül a következő csoportokat lehet megemlíteni:
Adóztatni például csak jogszabályi rendelkezés alapján leher.
- Társadalmi szereplők (párrok, egyesületek, alapítványok srb.),
I~or~.ány-~at~ szerepl~,k (az, incézményesített államhatalom szervei, vezetői, kép-
v1selo1), P1ac1 szereplek (vallalatok, szövedcezetek, pénzintézetek stb.). Információs eszközök.
Ha valamilyen kormányzati törekvést végig kívánunk vinni, akkor nagyon fontos fi-
A globalizáció előrehaladtával már nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi szinten is
gyelmet fordítani arra, hogy intézkedéseink fogadó közege, a társadalom kellően értse
egyre több és egyre erősebb közpolitikai szereplőt találunk:

135

és elfogadja lépéseinket. Ehböl a 1ncgfontohísból a közpolicikai eszközök között kic111clt
szerepet kapnak az úgynevezett infonnációs eszközök. Iviir érriink ezek alatt~
„A közpolitika infi)n11;íciós jcllcgü eszközei a 111egcdznrr cirsadaln1i cselekvőkcr infor-
111,iciók, érvek, isn1crctek és a 1nor~ílis n1eggyözés egyéb eszközei révén kív<Ínj<ik a kív<Í.nt
ir;ínvba
,
orientálni. Az infonnációs, JJn>paP"anda-
.::i
va(!"V
ö,
PH_-karnnán)'Ok
l
·1 különböz()
' ' . !cnirin1
rn~ningek és képzések is ebbe a karegóri<íba tartoznak. 1\z infonnációs eszközöket a re-
guhíciós eszközökréíl a kényszer hi;ínya különbözteti n1eg. A gazdasági eszközökról pedig
az, hogy n1íg orr a közpolitika céljaival C!:,'}'Ct:6 (vagy azokkal ellentétes) nlagatart;Ísoknak
az ))clkClverőu közvetlen anyagi ér<lekeir érinn') köverkezn1énycik vannak, addig az in-
fonnációs eszközök révén kaporr infonn;í.cic'ik felhaszn;íLísa cserében »szabad a vásán1;
vagyis irr hiányzik a közvetlen anyagi érdekclrség n1ozzanata."
A1ncnnyiben az információáran1lás egyirányú, azr inkább t<Íjékozrat;Ísnak, szélsöséges
esetben propagandának kell nevezni, nem pedig kon1n1unik;íciónak. Fontos infonn;Íciós
eszköz lehet az oktatás. Például a drogmegelőzés rén1akörét tudatosan be lehet építeni
az iskolai tananyagba.
\ 1égsc'J
soron az i11fOrrn<Ícic'is t:szközök tudatos alkaln1azása eléínyös hat;Íssal !ehet
a kultúrára, ugyanakkor a kultur~í!is rényezókke! nen1 SZ<Ín1oló infor.n1á.ciós erőfeszíté­
sek gyakran nen1 váltják ki a kívánt hat<Ísr. ;\ legutóbbi ilyen cser a 20 13. m<Írcius 15-c
környékén történt hóviharok kapcsán 111crü!t fel, a1nikor a többszöri, har<Írozott fClhí-
vások ellenére sokan indnlrak úrnak, n1ivel a lakosság tapasztalatai között eb1}'Szcrlícn
nen1 szerepelt a rn<Írciusi hóvihar lehetélsége.
Leherőség van a közpolitikai cszkilzöker egyéb n1c'.idon is csoportosítani a következők
szerinr:
El 1e nő rzés-fe l ügyel e t-i r<Ín yí rás
Engedélyezés
Adózratás
Hitelek és gazdas<ígi ráinogatá'iok
J(özvetlen előállír;ÍS
l(özbeszerzés
Piaci/tulajdonosi beavatkozás
Civil szervezetek bevonása
lnforn1áció;írad~ís
10.2.4 A közpolitika céljai
A közpolitikai célokat a közösségi szükség!erek, e1.ze! összefüggésben a közjó 1nint elvont
cél 1ncniválja, a közjó képezi a jogrend és az álla1ni inréz1nényrcndszer központi kategó-
riáját. A közös célok elérését a köz1ncgegyezés cléJsegíri. A közpolitika azonban nen1 úgy
tekint a közpolitikai célokra, n1inr az álla1ni autoritás <ílra! 1neghatározott karegóri;í.kra.
A közpolitika azzal szá1nol, hogy a döntések kidolgozásában, nieghozaralában és végre-
hajtásában részt vcvó szereplélk els6sorban saját sze1nponrjaikar igyekeznek érvényesíteni.
10. Fejezet - Közpolitika
I-logv a kö1,J·Ó inco-J'elcnési Forn1:íja konkrét cserben éppen n1i, azt a demokratikusan
"' ~
111cgv<ílasztort konnúnyzatnak kell 111egállapírania. I\!1indcnképpen legitin1 cél, hogy
t'öbb !;)'Crtnck szülessen, vagy hogy javuljon az alapfokú oktat<Ís színvonala stb. l\.1d.s
ké-rdés, hogy 111inclen strarégiai clüntés egyben lcn1oncl<ís is, hiszen ne111 lehet minden
b célr eQ"vszcrre
:::-, n1e12:valósírani.
.._
1\ közpolirikai célok jó esetben nen1 ellentéresek egyrn~íssal. Az élet azonban bonyo-
lultabb, a kijelölt - egyébként teljesen jogos célok - gyakran ellentétesek egymással.
A célok összeegyezrerése sot«Ín clképzelherc') a kiszorító harcís, a rövid és hosszabb e<ÍvÚ
célok ellentéte vagy logikai ellentét.
Ezekre tahílunk péld<ír a következőkben.
f(is::.oritó hards: IVlindcn közpolitikai döntésnek van indirekt kiszorító hatása. Ez azt
jelenti, hogy ha az erőforr<Ísok egy adott ,,A" célra ir;ínyulnak, ez kiz;írja, hogy közben
egy adott „B" cél is 1negvalósuljon. 1-la a véges erőforGÍ.sokbc'il példcíul a védőnc'Ji szol-
gálat Fejlesztése történik n1eg.
Riivir! és hoss:zt1hh trifllÍ célol~ clli·11tétt': Ivfcís esetekben a célok (legyenek bár önrna-
gukban helyesek), tartalini ellentétben állnak egy1n~Í.ssal. Tipikus példa lehet péld;íul
a takarékoss;íg szc1nponrja a beszerzésekben. Ha takarékoss<ígi sze1nponrból olcsóbb
buszokat v;í.scírol a v<Í.ros, akkor a jövőben lehet, hogy azoknak nagyobb lesz a karban-
tartási, üzen1e!tetési költsége, n1int egy dr1-ig1íbb, dc rartósabb, alacsonya~b fogyasztású
tnodell cserében.
Logikai e!!cJJtlno11dds: Például a közbeszerzésekben legitim szernpont az cllenc'Jriz-
hetc'Jség és a nyo1non követhetőség, rovább~i a közbeszerzések ad1niniszrratív terheinek
a csökT.;:cntése: ugyanakkor épp az ellenőrizhetőség és a nyo1non követhetőség szern-
pontja nliarr növelni kell az adn1iniszrratív terheket a közbeszerzési elj<írásokban. J(lasz-
szikus logikai ellentét lehet a döntés-előkészítési e\jár:ísokban a gyorsaság és a biztonság
kövcreln1ényci között. Ha valan1ely ko1nplex ügyet gyorsan akarunk elintézni, akkor
könnven,
cs~rb<ít szenvedher a 111egalapozott, körültekintő eljárás szempontja stb.
.
10.2.S A közpolitika mint racionális folyamat
1-logy mit jelent a közpolitika folyan1ara, azt fentebb 1nár röviden érintettük. A közpo-
litikai fnlyan1acor az ele1nzök jelentős része racionális füly~1markénr kezeli. Ez ne1n azt
jelenti, hogy a közpolitika folyamata minden elen1ében és n1inden nézőpontból feltét-
lenül racion;í.lis, hane1n azt, hogy a közpolitika alkotóival szemben az a tudomány és
a közvélen1ény elvár<Ísa, hogy racionálisan 1nüködienek. 1-Ia tehát a közösség kijelöl egy
adotr célr (p~id,íul, hogy n1.._i~den gyennck lakjon jól), akkor a 1negrett intézkedésekkel
szen1bcn joggal fog<1lmazhacjuk 1neg azt az elvárást, hogy azok ésszerűen, belátható
niódon, re;ílis időben és elfügadható kölrségekkel vezessenek is cl a kív<Í.nt célhoz.
A közpolitika rudon1ány<ínak norn1adv ága azt vizsg:ílja, hogy hogyan kell eljárni
ahhoz, hogy a közösségi célok ténylegesen n1cgvalósuljanak. Ez a racion;í.lis, tervszerű
intézkedések n1egvalósÍt<Ístínak logikai sorrendjét a követkczőkhen határozta meg:
Bevezetés a politológiába 10. !i.:ji.:zcr - Közpolitika

Közpolitikai ciklus l. Ha úgy ércelmczzük, hogy a jelenség a bíínözés egyik fonn~íja, akkor várhatóan az
ennek megfelelő következő intézkedéseket fogjuk tenni: rendőri, nyo1nozói 1nun-
1. Probléma észlelés
/
7
és meghatározás ~ kával csökkentjük a kábítószerek kínálati oldalát, bünretójogi eszközökkel növel-
/~- ~ jük a kábfrószer-terjesztés és -birtokhís, esetleg a fogyasztús fenyegetettségét stb.
~~~~~~~~

6. Az eredmények 2. Közpolitikai alternatívák 1. Ha úgy értelmezzük, hogy a jelenség egészségügyi problén1a, akkor az egészség-
értékelése kidolgozása ügyi intézményrendszert kell alkaln1assá tennünk arra, hogy a leszok;íst clc')moz-

l
3. Közpolitikai alternatív<ik
dírsa, új gyógyszereket kell bevezetnünk, 1nunk3.rerápi<Ís intézeteket kell nyit-
nunk, meg kell erősítenünk a droga1nbulanci<íkat és az addiktológiai oszt<ílyokat
stb. A kábítószer-élvezőknek Fel tudjuk aj<ínlani, hogy nen1 kell büntetőjogi
S. Megvalósítás 1

értékelése
következn1ényeket velük szcn1ben alkaln1azni, ha alávetik magukat a leszokást

·~ / elősegítő terápiának (eltérítés).

3. Ha úgy értelmezzük, hogy a jelenség valójában ifjús<Ígpolitikai kérdés, akkor az
~1--1
.4. Döntés . oktatásban, sportban, kultúníban kell a fiatalok szárn<Íra értékeket felinutatnunk.
Be kell szán1ukra bizonyítanunk, hot,:ry életük érték, <unit k<ír lenne veszélyeztet-
1. Közpolitikai probléma észlelése ni egy ifjúkori kisikLíssal. ivHndczt oktat<Ísi, tájékoztató progran1okkal, pozirív
l. Alternarívák kidolgozása ösztÖnzőkkel, felkészült pedagógusokkal próbálhatjuk n1eg, 1nil~özben a szülő­
3. Alternatívák értékelése gyennek kapcsolatot is igyekezhetünk erősíteni inegfelelő kulrur<ílis minták át-
4. Döntés adásával, valamint progran1ok szervezésével seb.
5. Megvalósítás
6. Értékelés - visszajelzés A fenti példából látható, hogy a probléma észlelése és értelinezése összetartozik, az
érteln1ezés ugyanazt a jelenséget gyökeresen eltér() megvilágícásba helyezheti, így eltérő
iv1indezeket az <íllon1<Ísokat egy körkörös 1nodellbe, cildusba szokás rendezni a kö- álla1ni, közösségi cselekvéshez vezethet.
vetkezők szerint. Mi dönti el, hogy n1ilyen tén1ák kerülnek a közpolitika Lítón1ezejébe?
Teinatizációnak nevezzük az a folyan1atot, a111elynek ered111ényeként a közpolitikai
napirendre esélyes problén1ák sokas<ígcíból néh<íny ténylegesen kiválasztódik. 1-la péld,lul
A probléma észlelése
a kormány mííködési módjából indulunk ki, a következőket állapíthatjuk n1eg: a kor-
A közpolitikai folyatnat a probléma észlelésével és n1eghatározásával indul. Ez azt is mány nonnál körülrnények között hetente egyszer ülésezik, ,egy ülései~ ~ltahíb~~ ?O~?
jelenti, hogy csak azok a közösségi témák kezdenek közpolitikai problémaként visel- közötti napirendi pont szerepel. Ez azt jelenti, hogy egy evben legfeljebb korulbelul
kedni, amelyeket a közpolitikai szereplők valódi problémaként észlelnek, azaz ha egy 1000 döntés a kormány „áteresztő képessége" azzal, hogy ez egy elméleti n1a..xi111un1,
jelenségről úgy Ítélik meg, hogy vala1nilyen közösségi cselekvést igényel. a valós<ígban számos előterjesztés több olvasatban is a kormány elé kerül. Mely.té1:1ák
Ha van problémaként észlelt jelenség, aldcor indul a közpolitikai Folya1nat, ha nincs kerülnek be ebbe az exkluzív körbe? A kérdés azért nagyon fontos, mert an11 nincs
észlelés vagy van észlelés, de a döntéshozók nem érzik úgy, hogy az problé1na, aldcor napirenden, az nincs is - legalábbis a döntéshozók számára.
nen1 indul cl a folyamat. (Például a magyarországi sasokat tizedelő, évek óta zajló 1nér- Szintén nagyon fontos, hogy egy adon tén1a 1nilyen környezetben jelenik meg, tehát
gezésekkel kapcsolatban az egyik civil szervezet régóta küzd az <Íllomány megn1entésér milyen felhangok k„_tpcsolódnak az adott tén1ához, milyen témák jelennek 1neg együtt.
célzó intézkedésekért- különösebb figyelcn1 hhínyában kevés sikerrel. Ebben ez esetben A korábbi péld<Ít alapul véve a drog lehet blínügyi, egészségügyi vagy ifjúságpolitikai,
tehát vagy nincs észlelés, vagy nem érzik a szereplők problémának az észlelt jelenséget.) esetleg kulturális kérdés. Egy-egy problé1na sohase111 önmagában, hane111 mindig 111ás
problé1nákkal együtt (kontextuálisan) jelenik meg.
A tcn1atizációt alakító körülmények:
A probléma értelmezése
Események (például katasztrófák)
A közpolitikai folyamat egészét meghatározza, hogy milyen elképzelést társítunk egy Média (például botrányok tálaládval)
adott jelenséghez. Ezt nevezzük értelmezésnek. Ha például azt tapasztaljuk, hogy a tár- Politikai vezetés
sadalom bizonyos rétegeiben nőtt a kábítószer-fogyasztás, aldcor ezt a jelenséget legalább Ne1nzetközi szereplők
háromféleképpen értelmezhetjük. Intézményi stratégiák

139
 10. fojczct - Közpolitika
Bevezetés a polirológi:iba

Bürokratikus-politikai n1odell: állírása szerint a közigazgatási és politikai szervezetek

I_deológiák, paradigmák
és eljárások határozzák meg a döntéseket, az egyéni n1orivációk pedig h;ittérbc szorulnak.
Altabnns gazdasági-rársaclalmi fejlettség/állapot.
Inkrementális nlodell: azt hangsúlyozza, hogy a közpolitika alakítása fokozatosan,
kis lépésekben történik, egyik csen1énynek vagy döntésnek sincs önmagában döntő
Alternatívái( kidolgozása jelentősége a nagy folya1natok szen1pontjá_ból.
Vegyes vizsgálati modell: örvözi a racionális és az inkrc1nenrális modell elen1cit. Állí-
A l~~~?_olir.ilc:i ~lt~rn',1rívák kidol,go:ása során.megtörténik az elvi n1egold~i'.si lehetőségek tása szerint a döntéshozatali folyan1atban szerepet játszanak a döntéshozók ~ílral vallott
fcltar.isa. E lepes soran fel kell rarn1, hogy mil)ren eszközök és ero" rorr' . [ ' ' [
'1 , fi·! d- , d , _ . .„ n aso e mozgos1t 1a- értékek (ezek között a politikáról szóló vélekedéseik, szervezési, közpolitikai, személyes
to e a e, a, <:t er e~ceben, milyen fo forgatókönyvekkel lehet számolni az adott feladat
1ncgvalos1rasa soran. és ideológiai meggyőződésük).

Az alternatíválc mérlegelése A megvalósítás

Ez nem n1ás, 111int az a folyan1at, amelynek sor<Ín valóra váltják a közpolitikai terve-
Az
1 alternarívákar sorba kell rendezni. Ennek előfeltétele ' [10 01
nv le gyen ne'[lany,
'
ket azt követően, hogy a közpolitika céljait és müködésn1ódját n1eghat<Í.rozrák, a be-
„
" l , osszever-
1eto a ternanva. Akkor áll elő valódi dön rési helyzet h-1 van n11'bo"l mi· al ·; cl"' ,
E- + [· d [ , , ,· ' ' ' ' • apian onren1, vont pénzügyi és személyi-szervezeti erőforrások körét kijelölték. Másként fogalinazva:
."ze, . . _u o gozasa ralan röbblet-tehe~n:k n'.ínik, azonban a folyamat egésze szenlpont- azon szereplők, folyamatok, rechnik:ík és célcsoportok összessége, an1elyek a közpo-
Ja.~ol ~,~z es~rleg~se~ el~~ete~r alrcrnanvak kidolgozása 1negtérül a jobban megalapozott litika tervezett hat<.Í.sainak tényleges kiváltását, a közpolitikai célok elérését szolgálják.
dontesekben. I\.eves koltsegcsebb van annál, mint rosszul l·idoloozott cl.. ~ [ '
1 · ' ' [ , [ .. o · onr1.:se e veg- A közigazgatás szerepét sokszor csak megvalósíróként szokták értelmezni, de helyesebb,
rc 1a1rasava cs correkciójával időt és pénzt veszíreni A köznoli'ti·l,ai' [' '[ " cl" ' [
i" kl . „ . , . · •t ' eptecu ontesec ha a közigazgatást mint döntés-előkészítő és végrehajtó szervezetrendszert tekintjük.
~-~lat a cor rek1n~hctok -~ac1~nalisn:~k, ha több, összevethető, megalapozott, lehetőleg AlapveréJen az a szervezet képes gyorsan, hatékonyan végrehajtani egy döntést, ame-
uggetlen alrernanva kcrul ludolgozasra. Adott eserben 'IZ alrernati'\•a'lc [ 'cl [ ' ' [
· " ' ' e [ 1 • ' ' • u o gozasana e lyik n1ár az előkészítés fázisában is szerepet kapott. Így az adott közigazgat<Í.si szerv
1ninoscget 10 coz laqa, ha egymásról szervezetileg is elkülönülő szervei " ·' [
' '[ b1' [ <, cgysege e egy- vezetői összefüggésében is ismerik az ügyet, tisztában vannak a vezetői döntés nlcg-
n1asro nc111 etet enül tudva foglalkoznak alrernaríva kidolgozással.
hozaralának összefüggéseivel. A1nennyiben a megvalósítást olyan szervezetre bízzuk,
an1elyiknek nincsenek előzetes ismeretei az adott döntésről, akkor számírani kell arra,
Döntés hogy értékes hetek (rosszabb cserben hónapok) fognak eltelni azzal, hogy az adott szerv
kiépíti az adott döntés 1negvalósírásához szükséges kapacirás<lit, és felkészül a feladat
A közpolitikai
1, , . döntés
„ , az alrernarívák
. közötti vál·1sztás
' ' · Akl<or .'1'[[ el" ['cl' d"" ' · [ [
0 Va 0 1 onteSI le y-
zet, 1a \an m1bol valaszran1. Van-e egyedül helyes döntés? Állásponrunl· . · b [' elvégzésére.
J J d"" , . ....szennta szo ur
~e yes on,t~s, a~1 ~inden szempontból tökéletes, aligha van, azonban a racion~ílis
A közpolitikai döntések megvalósítása jelentős részben, de n1essze nem kizárólago-
uron, moralisan JO, rarsadalmilag tán1ogacorc cél érdekében meghozott j'o'l [ci·d [
cl'" ' , ' 1 ll h , o gozott san a közigazgat<Ís szcrvezetrcndszerén keresztül történik. Egyes területeken, például az
~ntes JO ,cc , ogy legyen. Ekkor inár csak az lesz a kérdés, hogy a végrehajtás is kellő
igazságszolg<ílrarásban clképzelhererlen egy-egy reform kivitelezése a Higgeden bíróság,
sz1nvonalu lesz-e.
bírói kar bevonása nélkül. Jogszabályi Úton természetesen sok lépést n1eg lehet tenni, de
Mi a helyzet a döntés elhalasztása esetén~ Azt lehet inondani h cl'" ' [[
laszt'Ísa ( , .. , . „ , • • • , ogy a onres e la- azt, hogy hogyan kell adott törvényi rényálhi'.sokat értelmezni a gyakorlatban (például
.· vag} a nen1 dontes) Is dontes. A döntéshozónak az escrckj'elent" ' 'b en van
1~h " ' 1 , os reszc egy kábírószer-ellenes büntetőpolitikai reforn1 esetén), azt kizárólag a bírák tudják el-
e ero,sege arra, lOg)-' ugy ítélje meg, hogy a helyzet nem érett ineg a döntésre, az észlelt
dönteni. Más sze1npontból jelentős az állampolgárok, civil szervezetek bevonása egy-egy
pro~le~a nem ~l~an .horderejű, hogy döntést kellene hozni vele kapcsolarban, cserle
tovabb1 alrernanvak
van ol
kidolgoz~ísa
'[
szükséges stb. Minden ilyen halasztás valój. ábai cl.. 'g
' 1 onres,
közpolitikai megvalósítási folyamatba, akik egyrészt olyan szolgálc:1t<í.si tcrülcrcker is cl
rudnak érni, ahová nem jut állami kapacir<Ís (például polgárőrségek vagy .::;:,-i 1,i;:i 1111111-
yan eset, ami cor ez jó megoldás.
karerápiás rehabilir.íciós intézmények, idősorchonok), 1násrészt egyedi szakértelcn1mei L:;
A döntések fajtáit illetően a közpolitika rudomán)' az alábbi modellel·et, [ [·' 1-·
(Ad·· , h r 1 , . . a a ....itatta ....i. társadal1ni beágyazottsággal bírnak (például az Ökumenikus Segélyszervezet, a ivlagyar
, . , 01:tes o~~ua I e .meleteket a közpolitika tudo1nány az elen1zési munka tárr1ogarása
M<ílrai Szeretetszolgálat vagy a Magyar Vöröskereszt, szakn1ai kamarák stb.). A rársada-
celpbol alalmotta h)
lo1nban meglévő alkorócrőnek a közpolitikai progran1ok szolgálat<i'.ba <íllít<Í.Sa jelentős
-Racionális
1 1dön rési, modell:
. arra
. a felcérelczésrc
· ·ilapul hoov az adott pr bl' '
' ' 01 o emat pon- de1nokratikus potenciállal, továbbá akár hatékonysági és eredményességi nyereséggel is
tosan meg e 1er hararozn1, n11nden megoldási lehetőséoet 1nérlege[ 111· [e[1et ' ··r
"· ' 'b [ , b „ o , vegu az képes a közérdek előn1ozdításához hozzcíjárulni.
osszcssege en eg10 b dontés egyértelmlíen megállapítható.

141
 i
Bevezetés a politológiába
A közpolitikai léptékű feladatok n1ci:-:,rvalósícéÍsa konnán3rLati programok keretében
történik. A közpolirika-rudomány akkor is így tekint a korn1ányzari törekvésekre, ha
esetleg azok elnevezése nen1 tartalmazza a „program" kifi:jezésr.
Egy korn1ányzati progra1n kialakításánáJ a célok 1negharározása körében el kell kü-
löníteni egyn1ástól a rövid- és hosszú távú célokat, továbbá a taktikai és a stratégiai
léptékű teendőket. Egy komolyabb progra111 n1cgvalósícása során figycle1nbe kell venni
a progra1n célcsoporrj<Ít, fogadó közegét, ki kell alakírani a célcsoportra! kapcsolatos
kommunikációs csatornákat. Fontos továbbtí a n1cgvalósírási kapacitások kialakítása,
valaminr a közpolitikai eszközök kreatív, összerett alkalmazása (reguláció, infonnáció,
gazdasági ösztönzés).
A sikeres közpolitika elemei
A sikeres progran1-n1egvalósítás tipikus tényezői a következők:
A progra1n legyen összhangban a valódi szükségletekkel.
A valódi szükségletek feltérképezése nem kis feladat. Az elemzésre kitűnően
alkalinas négyes metró cserében a főváros lakosságának rendszerváltás llt<Íni ro-
hamos csökkenése és agglomerációs övezetekbe költözése (2, 1 millióról 1,7 núl-
lióra) azt igényelte volna, hogy a nietró a felszínen közlekedve jusson el lehe-
tőleg Budaörsig. E váhozat elvetése azzal j~írt, hogy az eln1életileg kiszolgálható
lakoss<Íg szán1a drasztikusan csökkent.
Legyen valódi cél, an1ir az érintettek niegértenek és elfogadnak.
A cél világossága és belső legitimitása döntően befolyásolja a progratnok végrc-
hajtásác. Példaként a brit egészségügyi rendszer (NHS) elektronizálás;Ínak ku-
darcát érden1es mege1nlíteni, ahol a rendszer alapját képező háziorvosok egyet-
értését nem tudták biztosítani a betegadatok rovábbírás;íhoz, így az elkészült
informarikai rendszer csak korlátozottan képes rendelretésér teljesíteni.
Legyen a program felett irányírás, kontroll.
Az, hogy egyes progra1nok de facto kikerülhetnek az irányítás alól, egyrészt
a programok 1nérete, összetettsége miarr, másrészt a vezetés instabilitása miatt
is bekövetkezhet. Olykor előfordul, hogy fontos vezetői posztok akár huzamo-
sabb ideig nincsenek betöltve.
Szakemberek bevonásával történjen a program inegvalósítása.
A szakérrelen1 bevonását többnyire jelentősen élénkíti a szakmai nyilvánosság.
Tartós döntéshozói rámogatással rendelkezzen a program.
A döntéshozói szint instabilitása vabry tá111ogarásának elvesztése azonnali elbi-
zonytalanító hatással van a progra1nban dolgozókra. A döntéshozói rámogatás
idő előrri n1egszűnésére a közclinúlr rahí.n legtiszníbb példája a „I(ormányzati
negyed" kiépítésének bukása.
10. fejezet - Közpolitika
A nagy progran1ok kis, könnyen kezelhető darabokra oszr;í~a a gyako.rlat~an
jobb technikának tűnik, 1ninr az óriásprogra1nok lcbonyolttasa. Ez utobb1ak-
ban ugyanis jóval nagyobb n1érrékű kockázatok is fel111erülhernck.
A részekre bonr~í.s és a részsikerek inegfelelő bemutatása a döntéshozói GÍ1noga-
tás fcnnrart<Ís~í.r is kedvezően befolyásolhatja.
Intenzív bels<'.1 ko1nn1unik~íció/személyes kapcsolatok.
A napi működés sonín fellépő konflik[usok, félreértések n1ini~alizá~,ása, a bel-
ső tuda[osság és morál fcnnrartása clképzclheterlen a mcgfelelo bclso kommu-
nikáció nélkül. Tudatos kockázatkezelés.
A kockázatkezelés az EU-projektek esetében kötelező, az átfogó progra1nok
esetében azonban sajnos f:,'}'akran mellőzÖ[t szc1npont, an1ivcl azonban sz<Ímos
további problén1át, többek között a döntéshozói tá1nogatás elvesztésér is n1eg
lehet előzni.
Programolc értékelése és visszajelzés
A fentebb bemutatott közpolitikai ciklusmodell jelentős előnye a progran1értékelési
rendszer fonrossáo-ának hangsúlyozása. Belső visszajelző rendszerek működtetése nélkül
a mindenkori kor~<iny nem lehetne biztos abban, hogy az általa irányírott közigazgatás-
ban legalább nagyjából abba az irányba mennek a dolgok, amit a korminyprogramba,n
niegígért a választóknak. Az állampolgárok is joggal várják cl, hogy ,az ado~onntJaikb,ol
megvalósuló konnányzati programok állásáról időnként tájékoztarast kapJ~nak. Az al:
lampolgári t<ijékozratást azonban nem lehet megtenni anélkül, hogy a kormanyzat belso
visszajelző rendszere megfelelően működne. , , ,
A közpolitikai programok időben is haladnak, ez azt jelenti, hogy a problem<i:cszlel:s
és meghatározás, a döntés-előkészítés és a megvalósítás időigényes. Az esetetek Jele_nr~s
részében a kiindulási körülmények már jelentősen különböznek a program befeieze-
sén~k idején jellemző külső körülményektől egyszerűen az időmúlás köverk~zté~en.
Ezenfelül a program keretében megtett intézkedések ~zándékos vagy, nem, szan~ekos
hatásai is szerepet játszanak, így célszerű n1egvizsgáln1, hogy a prob~e:Ua eszl~le~ekor
és a döntés meghozatalakor érvényes tapasztalatok és a progran1 lezarasakor ervenyes
tapasztalatok hogyan viszonyulnak egyn1áshoz. ,
A közpolitikai ésszerűség azt követeli, hogy vizsgáljuk n1eg, ~:ogy a, progra~ s~ran
honnan indultunk, és hová érkeztünk. A két állapotor vessük ossze, es ha szuk.~cges,
tegyünk olyan új intézkedéseket, ,amelyel~..:el a~ :d~ig_i foly:~~tban s~~rz~_n.. tap~sz t~~
latokat is felhasználjuk. Ha szükseges, a kozpolinka1 ciklus uira1ndul, UJ korulmen) ek 1
között, de a régi program tanulságaival megerősítve.
A programok értékelésére, mérésére számos módsz~rta~i ~egold~s ~érezik. r E~~k :gy
része a jelenlegi jogrendszerbe is beépült. A jogalkorásrol szolo 2010. ev1 CXXX. ro_rveny
megállapírja az előzetes hatásvizsgálat, az utólagos hatásvizsgálat és a rartaln11 fel~l~1~s­
gálat követelményeit a jogalkotás esetére. A közpolitikai szemlélet azonban azt luvania,
hogy az értékelés ne csak a jogalkotási eszközökre vonarkozóan_ történjen I~eg, hane~
az adott célra irányuló kormányzati cselekvések, programok minden elemere, egyebek
 Bevezetés a polirológi:íba
10. frjeze[ - l\.iizpolitika

niellett a gazdas<igi har;_ísokra is. I-Ia tehát gazdas~ígi öszrönzórcndszer (péld<íul fejlesztési 10.2.6 A közpolitilm határon túli dimenzióban:
pályázat) is társul az adott korn1ányzari progran1hoz, akkor hatásainak 1nérését asza- nemzetpolitikai lehetőségek
bályozórendszer hatásvizsgálar;íval párhuzamosan célszen'.í elvégezni. Nen1 elsilsorban
azért, 111ert ezt vala1ni!ycn jogszab<íly clilírja, kikt'.nyszcríti, hanen1 azért, niert a v;í]asztók A nemzeti eszközrendszerre rtin1aszkodva a határon túli léptékü közpolitikai progra1nok
által elvárt és az önn1agunktól elvárt racion;ílis konn;ínvzati cselekvés ezt követeli. végrchajr<ísa sz;Ín1os specialitással bír, a111elyeket az a];íbbiakban részlerezünk.
A közigazgatás és a közszolg;íltat;Ísok világával kap~solatos telje.sínnényn1érésckkel Ne111zetközi szervezetek és nen1zetközi integr;Íciók sok évtizede befoly;ísolják térsé-
kapcsolatban szükséges néhány 1negjegyzést tenni. Először is a közszfCra túlnvoinó ré- crünk különféle köznolitikai törekvéseit. Ezeket felsorolni is lehetetlen, hiszen nen1 csak
szében nem lehet a 111agánvállalkozásokhoz hasonló pénzüt,'-Yi szc1nléletű n1é1:ést alkal- b '
az átfogó, szán1os szakpolitikát érintő szervezetekről van szó, 111int az Európai Unió
mazni. A mag;inv:.-íllalkoz;Ísok elsi:ídlegcs n1érlh.~szköze ugyanis a jövedeln1ezőség. i\ köz- valY)' az En-iresült Ncn1zetek Szervezete. Egves szakterületek szá111;Íra szintén jelentősek
b b '-•
igazgatásban ilyen 1nérőeszköz nem áll rendelkezésre, a közszolgáltatások területén is a speciális szervezetek (OTJf< - Nen1zetközi 1\rufuvaroz,ísi Szervezet, rru - Nen1zetközi
csak érintőlegesen.
T'elekomn1unikációs Egyesület stb.) A közpolitikai jelentőségt'.í ne1nzetközi hat;Ísok tehát
.1/ /11agj'rll' .1fllr11nvr1suta/,; Zrt. péltldu/ o{Jirlll kiizszo{r;d!tritdst !dt cl, runc(v 11eJ11 pdto!hatri a lecrkevésbé sen1 okoztak rnroblén1;Ír vau'' különösebb feltűnést az elmúlt időszakban
o h
fl jJiacnJ/, igy 111:/kiiclési veszteségeit és jljlesztési (r.{th~Vt'it idú'ról idiJre.fina11szírozta a tulaj- térségünkben.
donos J\1agj 1tlr Aflanz az l'hnú!t kt:t éutizcclbl'11. Ellc11/Jtr/ddt is leht't ttdd/ni, íg_v a 111illl'udris Haz;ínknak a térség niagyarlakta területeire irányuló créífeszítései azonban egy politi-
Nonprofit !<fi. 2013-ban 1ndr 11en1 kapott dlfr11ni trhnogfltdst, llll!gis veszteség né/kii/ képes kailao-b érzékeny• térben zaJ'lanak, ahol nen1 lehet fJUSZGÍn szakn1ai, technokrata szellen1-
jf:lr1clatait clfdt1d úgg hogj' lvc11te nzintt~<()' 600 rendl':::.vén_rnap nzellett l.:apacitdsrli lén_vtgé- ben eli«írni • A naP)'j.elentőséo-ü konnúnyzari prou.ramok külföldön rörténl1 vagy hat;Íron
b b • u '-"
ben 1009ó-osan ki vru111ak hasz11dÍZlfl.
túlra ir;Ínyuló 1negvalósítása a belföldön n1egszokonnál is sokkal összetettebb feladat,
Miután a piaci szektorban alkalinazott mérési n1ódszerek egy jelentős része ne111 al- hiszen nen1csak a hazai szerepléíket ke!I az ügy 111ellé állírani. hanem azon honfit;Írsa-
kaln1azharó, a közszférában különböz6 1nódokon próbálj;ík a teljesítményt 1nérni. 1-fa inkat is, aki a szo1nszédos országokban élnek. A 111agyar nen1zetpolitikai erőfeszítések
rendelkezésre áll vala1nilyen kiineneti teljesínnény (például ügyszán1), ai1:kor ki lehet esetében ez a határon túli nl~l(Yvar célcsoport tán1ogarás:Ít és a többségi ne111zet legaLíbb
szá1nírani az egy főre jutó ügyek .szán1át vagy az egy ügyre jutó ;ídagos köl rség 1nértékér.
b. u '- '-

hallgatólagos t~Í111ogatását is jelenti.

Mindezt azonban nem lehet fiiggetleníteni anól a közegt61, amelyben az adott szervezet A szereplők körének nagyobb szán1a, összetettsége n1ellctr a ne1nzetpolirikai kor-
inűködik. Lényegében pozidv jelenségnek lehet tekinteni, !t,1 egy önkonnán:i.rzati építési mányzati progran1okat nen1 lehet :íllan1i autoritásra alapozva, szab<ílyozási eszközökkel
hatós;Íg több építési engedélyt ad ki idén, n1int tavaly, hiszen ez nat,ryobb gazdasági végrehajtani. A 111agyar ;íllan1 .szankció alkalinazására vonatkozó aurnrittísa a nen1 !'vfa-
aktivitást és több munkahelyet jelent az adott relepiilés szán1ára. A letartóztatások vagy gyarországon élö vagy rarrózkodó szen1élyckrc tipikusan ne111 terjed ki (kivétel lehet
a gyennek-elhelyezési határozatok sz<Ín1ának növekedése azonban se111miképp nen1 te-
rnéldául a f'vfagyarországon
o. birtokolt innatJan esetében stb.), Így
._. a Inegszokort es1.köz-
kinthető kívtínatosnak, az adott szerv teljesínnényének fokozása sor;Ín ne111 lehet cél az
b ._,

c;írból a jog kényszerírő ereje jórészt hi;ínyzik. A feladatok összetettsége következtében

ilyen típusú intézkedések, határozatok sz;Ín1ának. en1elése.
Ezekről némileg különbözik a parlagflí elleni küzdelen1 esete. A parlagfü 1ninc leg-
fontosabb, légúti allergiát okozó gyo1nnövény irtása n1inden földterület tulajdonosának
vagy használójának a feladata, n1elyet a füldterület helye szerint illetékes jegyző (kü!te-
rlileten: megyei konnányhivatal) ellenőriz, és szükség esetén bírságolhat is. ívlindezek
ellenére a parlagfű elterjedtsége nen1 csökkent lvfagyarországon, a parlagfú pollenjének
koncentrációja pedig legkevésbé sem függ a bírságolás cred1nényességétől, az időj<ír:ísi
körülinényektől azonban sokkal inkább. l\1ivel az intézkedés végső célja a pollenkon-
centráció csökkentése vagy a parlagfi'.ível fertőzött területek niértékének csökkentése
lenne, kérdéses n1arad, hogy hot,1ran lehet a jegyzői munka hatékonyságát mérni egy
ilyen kérdéskörben. Pusztán a kiszabott bírságokkal aligha.
a nen1zetpolitikai fClaJatok végrehajtása időigényesebb, az ered1nényesség n1érésének
lehetőségei is szükösebbek. Amelk:tt, hogy az álla1ni <lUtoritás közvetlen alkaln1az<Í-
sa akadályba ütközik, jelentősen fclértékelödik a hazai és határon túli szervezetek és
önkéntes .segírók n1unkája. Az ö elkörelezerrségük a külföldi álla1n fogadókészségének
esetleges hiányában is képes elérni a kitűzött célokat. A. helyi szervezetek 111ozgósítás<Í-
nak, az egy111ás közötti horizonrúlis kapcsolatok kiépírésének is a nen1zcrpolitika tudatos
eszközt;Írában kell szerepelnie.
A ne1nzerpolirikai eszközök körében érdemes rei.sorolni néhány péld;ít. Ide tarto-
zik a 1nagyar igazo[v;Ínyok és az azokhoz tartozó kedvezn1ények bevezetése :2.00 l-ben.
A niagyar fel1nenőkke! rendelkező külföldi ~íllan1polgárok szán1ára :2.010-bcn 1negtör-
tént a kedvezn1ényes honosítás leheróvé tétele (kettős állan1polgárs;íg). Ezeken felül
ebry'es intézn1énycl~ rá111ogatása is jelentős: Sapientia Erdélyi 1vlat,1)'ar Tudon1ányegyeten1
(székhely: l(olozsv;ír). lvfindezen példák egységes stratégiába illeszkednek, amely a l(üz-
igazgatási és Igazs;ígüt,1)ri Jvlinisztériu111 Ne1nzctpolirikai Állan1titktirsága által készített,
A ne1nzetpolirika stratégiai keretei" cín1ű stratégiai dokun1entun1 szerint a követke~6
~zakpolitikai területeket„öle!i fel: oktar<Ís, tud.0~1tiny, gazdaságfejlesztés, n1ezógazda-

145
Bevezetés a polito!úgi;iba
ság, környezetvédelem, turizmus, kultúra (kulturális örökségvédelem), civil szervezetek
együnn1űködése, egyházi szervezetek és intéz1nények támogatása, ifjúságpolitika, média,
sport.
Összefoglalás
A közpolitika egyfi1jra alkalmazott politikatudomány. Egyfelől arra keresi a választ, hogy
hogyan lehet eredményes kormányzati cselekvést kialakírani és végrehajtani, másfelől
arra keresi a magyarázatot a tudomány eszköztárával, hogy hogyan alakulnak ki a valódi
döntések, az elért eredmények miért alakultak úgy, ahogy. Ilyen értelemben a közpo-
litika megközelítése és eszköztára kettős természetű: elméleti eszközök kidolgozása és
cln1életi kutatások mellett fontos gyakorlati jelentősége van a kormányzás tá1J1ogatása
körében. A közpolitika jelentőségének hazai növekedését mutatja, hogy 2011 Óta kü-
lön költségvetési szerv is foglalkozik közpolitikai kutatásokkal (I(özpolitikai I(utaGisok
Intézete).
Ajánlott irodalom
GAJDUSCHEK György - HAJNAL Györt,ry: f(ijzpolitika. A gya/.:or!1tt ebné!ete és az ebnéfet g)'ll-
korlata. HVG-ORAC, Budapest, 2010.
GELLÉN Márron - Hosszú Hortenzia: JÍ!!anzszerep válság idején. A1agy111y Zoltán e111lékkij-
tet. Compex !Gadó, Budapest, 2010.
HAJNAL György: Adalékok a n1agyarorszdgi kö'zpolitika kudarcaihoz. I<SZI(, ROP, Budapest,
2008.
jENEI György: A kijzintézn1é11)'i n1e11erksn1e11t refonujainak torz nuzgyar fa61a1natai az EU
tagállanzok n1ércéjé11: hidnJ1ok, okok, n1egolddsi javaslatok. Új Magyar l(özigazgatás,
2009/6-7.
jENEI György: f(onzparatt'v hözpolitiha. (Elméleti 1negközclítések és nemzetközi escnanul-
mányok a közpolirika körében). Akadémiai doktori értekezés, 2007. szeptember, MTA
l(ézirattára
PETERS, B. Guy - RosE, Richard: Ct111 Govennnent Go Baukrupt? Basic Books, New York,
1978.
PETERS, B. Guy: J\1anaging the Hollolo Strlft'. ln: 1(. Eliassen - ]. l(ooiman (eds.): Managing
Public Organizations. Sage, London, 1993. 46-57.
PETERS, B. Guy: Go11er11ing luhhout Govennnent? Rethinking public adniinistrrttion. Journal
of Public Administration Research & Theory. Apr 98, Vol. 8, Issue 2.
PETERS, B. Guy: 7be Future oj'Governing. l(ansas Univ. Press, 2001.
PETERS, Guy B.: 7he Politics of Bureaucrrtcy. Fifth edition. Routledge, UI(, USA, Canada,
2001.
11. FEJEZET
Politikai 1rendsze1rváltás Magyru·országon24
11.1 A rendszerváltás környezete
Magyarországon a politikai intézményrendszer átalakulása egy hosszabb folyamat ered-
ményeként, több lépésen keresztül zajlott le. Az 1980-as évek politikai átmenete rész-
ben a hatalom berkein belüli, részben azon kívüli, egymással összefüggő fejlernények
együtteseként jellemezhető. A magyar áralakulás kedvező nemzetközi környezetben
ment végbe. A nagyhatalmak viszony~íban az 1980-as évek második felében enyhülés
kövcd;:ezert be. Ezzel egyidejűleg a Szovjetunió túllépett az 1968-as prágai beavatkozás
alapjául szolgáló Brczsnyev-dokrrínán.
Gorbacsov 1987-cs azon deklarációja, miszerint a szocializn1usnak nincs központi
nlodellje, már a keleti blokk országainak bővülő mozgásterét jelezte. Egy évvel később
a lengyelországi sztrájkok elvezettek az ottani ellenzék legalizálásához, s a tárgyalásos
lengyel átmenet a régió több országa számára is példaértékkel bírt. Ezeket a folyamato-
kat az amerikai és a szovjet vezetők 1989-es nláltai csúcstalálkozója zárra, amely egyben
a jaltai világrend végér is szimbolizálta.
Az ellenzék megszerveződése
A létrejött ellenzéki szervezetek ké( forrásból táplálkoztak. A demokratikus ellenzék
1978-ban a cseh Kana '77 alapítása után egy évvel jött létre, s ahhoz hasonlóan az 1975-
ös Helsinki záróokmányban rögzített emberi jogok biztosítását, kikényszeríthetőségét
tűzre zászlajára. A demokratikus ellenzéket egy szűk körű, fővárosi értel1niségi csoport
szervezte. T'agjai közül néhányan 1981-ben elindították az első rendszeresen megjelenő
szamizdatot, a Beszélőt, mely a radikális ellenzék legfőbb fórumaként nagyban hozzá-
járult a politikai nyilvánosság határainak tágításához. Az ellenzék másik csoportját az
úgynevezett népi írók és a köréjük csoportosuló humán értelmiség alkották, akik 1984-
ben léptek fel először nyílt politikai követeléssel. A népi íróknak az MSZMP Politikai
Bizottságához beadott períciója nyomán jött létre az Erdély történetéről szóló kötetet és
egyéb kiadványokat támogató alapítvány. A népi írók etnikai ügyi miniszter kinevezésére
vonatkozó kérését ugyanakkor elutasította a pártvezetés.
~.; A fejezet a Gallai Sándor és Török Gábor által szerkesztett Politi/.:a és politil.·atudmndny e. munka
(Aula Kiadó, Budapest, 2003.) 225. és 237. oldala között ta!.ílható tizenkeccedik, Gallai Sán-
dor <íltal írt, „Politikai re11dszervd!tds" című fejezetének lényegében V<íltozatlan, szövegazonos
ut•inközlése. A leírásban szereplö adatokat ugyanakkor helyenként aktualizáltuk, illetve pontosí-
tottuk. (A Szerk.)
147
Bevezetés a polirológiába
Az ellenzék kér csoporrjának képviselöi - a refonnközgazdászokkal kiegészülve -
1985-ben még et,')'Ütr tanácskoztak l\.1onoron a szükséges társadaln1i reformokról, ám
a 1n<ísodik, hasonló összejövetelre, illetve az IvIDF 1987-es lakiteleki Z<Íszlóbonrására
a de1nokratikus ellenzék ragjai - egy-kér kivételről eltekintve - 1nár ne1n kaptak 1neg-
hívásr. A szükséges lépések (reforn1ok vs. rendszerváltás) és a jövőkép (demokratikus
szocializmus/harn1adik úr vs. liberális de1nokrácia} tekinrerében murarkozó nézetkü-
lönbségek mellett a népiek és a demokratikus ellenzék úrjainak szérválásához nagymér-
rékben hozzájárult az utóbbiak ;_ílral 1987-ben, a népiektöl függedenül összeállított és
megjelentetett radikális progran1javaslar. A Beszélő „Társadalmi szerződés" címer viselő
különszáma 1nár a preambulumában nlegfogalmazorr jelszav<Íval („l(ádárnak mennie
kell") ledöntötte az 1956-or követő kád.íri konszolidáció egyik polirikai tabuj;_ír, és
túllépett a l(ád<ír-rendszer addig elfOgadort keretein.
A korán pluralizálódó, 1988-1989 során szervezeti fOrn1át öltő ellenzéki csoportok
politikai súlyát és legiriinációját az általuk kezdeményezett, illetve szervezett römegde-
n1onstrációk biztosították. 1988 júniusában a romániai faluron1bolás ellen, n1Íg szept-
e1nberben a béls-nagymarosi vízlépcső miatt vonul rak sok tízezren az utc<íkra. Az 1989-
es ne1n hivatalos március 15-i ünnepségeken 1nár nagyobb tö1negek vertek részr, nlinr
a hivatalos megen1!ékezéseken. Ezeket lárva Nagy Imre és társainak 1989. június 16-i
újratemetése m:ír a legiti1nitási válsággal küzdő MSZMP <Utal is felvállalt, az ellenzéki
szervezetekkel közösen rendezett politikai esemény volt.
Az uralkodó párt 1989. február 10-én hivatalosan is elis1nerte a többpártrendszer
létezését. Az MSZMP eleinte kétoldalú tárgyahísokat folytaton az új politikai szerveze-
tekkel. A megosztottság veszélyeit felismerő ellenzéki csoportok 1989. m<Írcius 22-én
- a Független Jogász Fórun1 kezde1nényezése alapján - létrehozták az Ellenzéki J(erek-
aszralt (EKA). Az EKA kilenc résztvevője (Bajcsy-Zsilinszky T<írsaság, Fidesz, FKgP,
Független Jogász Fórum, MDF, Magyar Néppárt, SZDSZ, SZOP és a Szabad Szak-
szervezetek Demokratikus Ligája) rendszeres egyeztetéseket folyrarorr, ahol a konszen-
zus elvét követve igyekezett közös álláspontot kialakírani az iv1SZMP-vel folytatandó
tárgyalásokra.
A hatalom átalalmlása
A hatalom berkein belül végbement változások egyik eredőjeként az utolsó ciklusra
nlegváltozorr a parlan1ent szerepe. A választójogi törvény 1983-as - legitimációs célú -
változtatása kötelezővé tette több jelölt állítását. Bár az újonnan bevezetett országos lista
auto1natikusan biztosította a kiemelt sze1nélyek bcjurás<Ít, az 1985-ös választásokon
a parlamenti képviselők mintegy 75 százaléka lecseréléldötr. A többes jelölés nlellett
szerepet játszott ebben a - szintén új - jelölőgyűlések intézménye is, nlelynek eredmé-
nyeként meglepően sok spont<Ín jelölés történt, s több mint 40 helyi körődést'.í képvise-
lőjelölt jutott mandátumhoz a Népfront tíltal központilag állírort jelölteldcel szen1ben.
Az így 1negújult és megfiatalodott parlament a ciklus nl;-Ísodik felére aktivizálódorc:
a képviselők hosszú idő után ismét önálló indítványokat nyújtottak be, s újra felfedez-
ték az interpellációk kínálta leherőségcket is. Miközben több új alkotmány-tervezec
11. fCjezcr - Politikai rendszerválr:ís Magyarorsz;ígon
is készült, a parla1nent 1989 janu;írj<íban törölte az alkotn1ányból az IvISZMP vezető
szerepét, megszüntene az Elnöki Tanács kvázi-rörvényalkotó jellegét, döntést hozott az
alkotm;inybíróság felállításáról, s elfogadta az egyesülés és a gyülekezés szabadságáról
szóló törvényeket. 1989 élszén a parlament szinte változtatás nélkül öntötrc jogi formába
az uralkodó párt és az ellenzék által 1negkörött politikai megállapodást, s az alkotmányos
kereteket is átfogóan 1nódosító úgynevezett sarkalatos törvényekkel biztosírotta a szabad
választások és a békés ár1nenet jogi kerereir.
Az <Ítmenet előkészírése szempontjából szintén kic1nelendő Pozsgay Imre szerepe, aki
1982-ben lett a Hazafias Népfront főtitkára. A Népfront három évvel késöbbi kongresz-
szusi jelentése- a párt helyzetértékelésével ellentétesen - leszögezrc, hogy Magyarorszá-
gon általános válság van. Pozsgay osztotta az ellenzék azon véleményét, ho,g}' a sike~:~
gazdasági válságkezeléshez politikai reformok szükségesek. :elkarolta, a parro~, b~lul.~
reformközgazdászok által kezdeményezett és irányított, a „l~or~ulat cs reform cin~~
tanuln1ányban összefüglalt helyzetértékelő és programadó kutatasokar. Ugyanakkor JO
kapcsolatot ápolt a népi írókkal is, s jelenlétével mintegy „legalizálta" az MDF lakiteleki
induhísár. Az akkor még a Népfront lapjának számíró Magyar Nc1nzecben megtorte az
MDF megalakulására vonatkozó hírzárlatot. Egy 1989 januárjában elhangzott r~dió~
interjúban pedig a hivatalosan ellenforradalomként számon tartott 1956-os oktoben
esen1ényeker „népfelkelés"-nek minősítette.
Az évtized utolsó éveiben felgyorsult az uralkodó pcírt átalakulása, lebomlása. A fel-
gyorsult eladósodás árnyékában tartott 1988. májusi rendkí~üli p:írtérr,ekezle~cn az
MSZMP félcirkári székében az előző év júniusa óta 1niniszterelnok Grosz l(aroly valtotra
J(ádár Jánost, aki egy olyan, újonnan létrchozotr pártelnöki pozícióba került, amelyik
nem járt igazi jogkörökkel. A színfalak mögötti előzetes nleg~llapodás ellen,é.re a vid~k~
küldöttek beszavazták a Politikai Bizonságba Pozsgay Imrét es az 1968-as UJ gazdasag1
mechanizmus aryjaként ismertté vált Nyers Rezsőt.
Az év végére a párt láthatóan két sz<Írnyra szakadt, s miközben Gró:.z .~ fe~ért.err~~
veszélyéről beszélr, sorra alakultak az MSZMP reformkörei. A reformkorok kepv1s~l~1
a szegedi és a kecskeméti országos tanácskozásaikon a párt áralakírásáérr, demolrratlza-
lásáért emeltek szór. 1989 júniusában - l(ádár megbetegedésével egyidcjt'.íleg- változás
történt a válságkezelésben mutatkozó tehetcdenséger, az ellenzék nlegerősödésér, a párt
népszerüdenségét és megosztottságát felismerő MSZMP élén. A párt irányírásár, egy
négyfős elnökség vette ár, 1nelynek ragja volt az addigi főtitkár Grós7:, a ~B-be. e~~y evvel
korábban bekerült Nyers és Pozsgay, valamint az 1988. november vegc ara m1n1szrerel-
nöki posztot betöltő Nétnerh Miklós. , .. .
Az MSZMP 1989. október 6~9. között tartotta XlV. kongresszusat. A tobb mmt
ezer küldött szinte mindegyike valamilyen platfonnba tön1örülr. A platformok száma,
álláspontja és összetétele még a kongresszus alatt is folyama~osa~ változott. A~ ~!s~
nap tétje a párt egyben tartása, illetve szakad<-ísa volt. A meg~atar~z~ ~eformerek k~z~~~l
kompromisszumot követő többség döntött az MSZMP felsza~o~asaro~, s ezzel egy1de1u-
lcg létrehozta az új, „európai szociálde1nokrata" Magyar Szoc1al1sra Partot (M~ZP). ~:
MSZMP utolsó kongresszusa októbcr7-én ily 1nódon átalakult az MSZP clso, alaptto
kongresszus<Ívá.
149
 Bevezetés a poliro!ógiába
A döntéssel egyer nem értő kisebbség Berecz János vezerése alatt álló része csak egy
hónappal később, november 7-én jelef}ierte be a marxista elvek inelletr kitartó MSZMP
továbbvitelét. Ezzel szemben a párt infrastruktúráját és vagyonát ily módon megöröklő
MSZP deklarálta elhatárolódását a korábbi rendszertől és állam párttól. Az MSZP-ben
így a párttagság nem volt automatikusan megújítható, aminek eredményeként az új párt
elvesztette az állampárr kor~íbbi nyolcszázezres tagságár. A Szocialista Párr élén eleinte
szintén kollektív vezetés állt, melynek negyedik ragja - Nyers, Pozsgay és Németh mel-
lett- a vezetésbe a párthoz nem csatlakozó Grósz helyére bekerülő, később pártelnökké
választott Horn Gyula volt.
A haraln1on belüli átalakulás negyedik fontos eleme a kormány leválása a pártról
és a párrirányításról. Ez a folyamat Németh Miklós 1niniszterelnöksége idején ment
vé-~be.1;fíg korábban a párt rendszeresen beszámoltatta, illetve utasította a kormány
fejet, Nemerh alatt eln1aradtak a jelenrésrérelek és az előzetes egyeztetések. Az MSZMP
megszünése után az MSZP-ről is fokozatosan távolodó, majd decemberben a p~írttag­
ságáról is lemondó Németh igyekezett a pártérdcktől függerlen, „szakértői kormány"
in1idzsét felépíteni, s a korn1ányr önálló policika-forn1áló rényezőkénr n1egjeleníteni.
Utolsó hónapjaiban a Németh-korn1ány megnövekedett hatalmát az uralkodó párt már
ne1n, a demokratikus intézmények még nem voltak képesek ellensúlyozni.
Nemzeti Kerekasztal
Az ellenzék megszerveződésének, valan1inr a hatalmon belüli átalakulásoknak a folya-
n;-ara a ,Nen1zeri I(erekaszral létrehozásával és a politikai átmener kereteiről folytatott
rargyalasokkal kapcsolódorr össze. A hatalmát féltő, reformerek nyomása alatt álló
MSZMP főtitkár, Grósz jóváhagyásár követően 1989. június 13-án megkezdődtek
a,h<írom,~ldalú tárgyalások. A tárgyalásoknak kereteket adó Nemzeti I(erekaszral egyik
resztveVOJe az MSZivIP volc. Elsődleges tárgyalópartnerét az Ellenzéki l(erekaszral rag-
szervezerei jelentették, akik konszenzussal alakítanák ki az uralkodó párttal szemben kö-
zösen k~pviselr, egységes álhisponrjukat. A tárgyalásokon szintén részt vevő úgynevezett
harmadik oldal az MSZMP-hez közelálló szervezeteket tömörírett. Az itt helyet foglaló
Baloldali Alternatív Egyesülés, Hazafias Népfront, Magyar Demokratikus Ifjí1sáoi Szö-
vetség, Magyar Ellenállók és Antif..1siszrák Szövetsége, Magyar Nők Országos T:nácsa,
Münnich Ferenc Társas~ig és Szakszervezetek Országos Tanácsa képviselői korlátozott
jogkörrel bírral.;:, és kevés szerepet kaptak a tárgyalások során, s nem volt igazi befolyásuk
a megállapodás tartalmát illetően.
Noha a háromoldalú tárgyalásokat különböző szekciókban folyrarrák a résztvevők,
érdemi egyezkedés csak az alkotmányjogi-politikai bizottságokban zajlott. A tárgyalá-
sok sikerét augusztusig politikai patthelyzet gátolta, melynek feloldását kér fejlemény
segírette elő. Az egyik az MSZMP helyzetében bekövetkezett változás. A nyár folyamán
rarrorr négy időközi v~í.laszrás kimenetele rávilágított, hogy az egyéni választókerüle-
tekbe~ ~z uralkodó párt immáron gyengébb, mint a vele szemben egységesen fellépő
ellenzek1 szervezetek. A n1ásik pozitív fejlemény az MSZN1P rárgyaló-delegációjának
11. fejezet - Politikai rcndszcrv~ílr:ís I'víagyarorsz:igon
élén történr változás volt: a Fejti Györgyöt váltó Pozsgay ln1re rugalmasabb álláspontja
nagyban hozzájárult a megállapod~í.s szepremberj.tető alá hozásához.
A rárgyalísok részrvevői néhány kérdést nyitva hagytak, és további egyeztetéseket
helyeztek kilátásba. Ide rartozorr - többek között - a köztársasági elnök választásának
inódja, a választási etikai kódex megalkotása, a n1unkásőrség sorsának rendezése s a po-
litikai ügyek erőszakos rendezésének tilalma. A Nen1zeti l(ereka.sztal rárgyahí.sair lezáró
n1egállapodásr szeptember 18-án írták a.hí a háron1 oldal képviselői. Ugyanald-::or az
Ellenzéki l(erekasztal radikálisabb pártjai tartottak arról, hogy az MSZI\1P külön alkur
kötött az MDF-fel, melynek célja a kér párr jövőbeli hatalmi pozíciójának biztosítása
lett volna Pozsgay l1nre államfővé, majd Antall József 1niniszrerelnöld-::é választása révén.
Az SZDSZ és a Fidesz ezért az elnökválasztás kérdésére hivatkozva elállt a megállapod~í.s
al~íírásáról. Mindez azonban nem veszélyeztette a megegyezést, nlivel a két párt nem
kívánt élni az Ellenzéki l(erekaszralon belül szán1ukra is rendelkezésre álló vétójoggal.
Sarkalatos törvények_
A megállapodással az aláíró felek rögzítették a békés árn1enet legfOnrosabb politikai
kereteit. A meg<-íllapod~í.sr követve az Országgylílés az ősz fOlyan1;;Í.n har sarkalatos tör-
vényt fogadott cl az alkotmány n1ódosírásáról, az alkorn1ánybíróságról, a politikai pár-
tok n1űködéséről és gazdálkodásáról, az országgyűlési képviselők választásáról, a büntető
törvénykönyv, illerve a büntetőeljárási törvény módosításáról. A parlament a Nemzeti
l(erekaszralnál körött politikai megállapodást egyeden elein kivételével válrozarlan for-
m~íban alakította jogi nonnákká. A kivétel a választójogi törvény volt. Ebben a parla-
ment az előzetes politikai megállapodásban rögzítettnél magasabb számban állapította
meg az egyéni választókerületi mandátumok számár, s ezzel egyidejűleg csökkentette
a listás képviselői helyek arányár.
Az 1989-es őszi törvényekben rögzített, hacalomkonccnrrációval szembeni ellensú-
lyok a politikai bizalmarlanságor tükrözték. A választások előtti bizonytalan helyzetben
a fübb politikai erők, különösen az ellenzék, igyekeztek a kormány hatalmát fékező
intézményi garanciákat beépíteni az új magyar alkotmányos rendbe. Az ilyen szellemben
szülererr politikai megállapodást magáévá tevő parlament ennek megfelelően n1Ódosí-
torta az alkotmányt, és dönrörr új, intézményi ellensúlyok felállírás~í.ról. Bár az 1949. évi
XX. törvényben elfogadott szr~í.lini típusú alkotmány hatályban maradt, annak szövege
az októberi 23-i alkotm<Ínyreformmal (XXXI. tv.) n1integy négyötödében megváltozott.
A módosítások többnyire az általános rendelkezésekre, valamint az államszervezetre!,
illetve az állampolgári jogold-::al foglalkozó részekre vonatkoztak. Az újraírt általános
rendelkezések híven tükrözték az alkotmány kompro1nisszumos és ideiglenesnek szánt
jellegét.
Az 1989-es alkormánymódosírásokar a törvényhozók átmenetinek szánták. Erről
árulkodott a több mint húsz éven ár (eredeti: a mind a mai napig) válrozadanul hagyott
preambulum, mely szerint a parlament az új rendelkezéseket az „átmenet elősegítése
érdekében [.„] hazánk új Alkotmányának elfogadásáig" alkotta. A Nemzeti Kerekasz-
talnál folytatott tárgyalások nem mindig voltak képesek feloldani az ellenérdekelt po-
151
 i
Be1·ezet~.~ a poli1ulógdba
litikai f(:/ck közörri nézetcll"éréscker. Ennek kilszönhctőcn az 1989 őszén rnódosícon
alkonn<ínyba röbb ellent1no11Jásos clcn1 is beépült, hiszen egyidejűleg kiv<Ínra érvényre
jurrarni „a polgári dcn1okrácia és a den1okratikus szocializ1nus értékeit". , teletben rartásuk és véde!n1ük az ,íJlam elsőrendű alkotmányos kötelességévé vált. Az
1\ 1nódusirotl" alkotJn<íny álraLinos rendelkezései között kin1ondra, hony Magyaror-
si<íg álla1nfOrn1ája köztársaság. A. népkilztársaságot ennek n1cgfClcl6en fel~;ílró (Í1 ~1 rnia­
dik). közt;Írsaságot 1989. október .23-;ín Szúrös l\thíL"yás, az (Jrszág~ryű[és akkori elnöke
- s ilyen niinőségébcn -, az lij közr;írsas<íg ideiglenes állarnfője kiálrol"ta ki. Az alkot-
rnányba bekcrülr a népszuverenitás és a népképviseler elve, az egyeduralmi és az cr6sza-
~cos hatal~i törekvések tilalina. a p<Írrok alapírásának és L"evékenységének szabadsága,
illetve a partok közvetlen közharalon1-gyakorl:ísának tiltása.
Az ál!an1szervezcrre vonatkoLÓ legfiH1L"osabb 111ódosításként az 1989-cs alkonn,ínv-
szöveg a parlarnenn:t helyezte a hatalonunegoszrás középpontj<íba. Az új konnánvfO.r-
n~.a - 1~éhány kivételről cltekint\'e - a brit parla1nentarizn1us hat,'yornányait igyek.ezctt
kovetn1. Az országgyülési képviselők SZ<Ín1ára lchetóvé v;íll", hogy többségi szavazással
a parlan1cntnek f-Cle!ös kormányt (a lvfiniszrcrtanács) vagy annak ·b~í.nnely ~agj<Ít e!nioz-
dírhassák bizalrnatlans<Ígi szavaz<Ís útj<ín. A kollektív állan1fói re.~tület (az ElnÖki T;1nács)
helyen létrejött a közt;Írsasági elnök intézrnénye, an1inek szab;ílvoz<isa az 1946. évi l.
törvény_r ve~~e.. alapul. A. közvetve, parlan1enr által választandó l~öztársasági elnök így
gyenge Jogkoroket kapott, s szerepe leginkább csak rendkívüli helyz;etekben haladhatja
n1cg protokolláris jellegét.
,~z alkon11ány1nlldosírásból kirajzolódó niagyar kormányzati rendszer niindazon-
;Íl:<~l ké~ fOnros n1ozzanat<íban is clrérr a klasszikus parla1ne1~ráris n1odelltől. J\J. egyik
sa1atossag a parla1nent végrehajtó hatalon11na! szcn1beni tovcíbbi erősítését biztosította.
~ s:erint a ni~t,ryrar korn1ányfőnek ne111 aclaL"orr meg az a jog, hogy a parlament feloszla-
tasat ~~:zden1~nye~.he~se,: a~ elnök is csak kivételes esetekben, a korn1;iny és a parlan1ent
vezero1nek vele1nenyet k1kerve, a v;íJasztások idejét kitüzve rendelkezik a feloszlatás jo-
gával. A rn~ísik saj<Ítoss<íg a kisebbségi véró intézn1ényének bevezetése volr, arnivel a brit
parlan1entariz1nustól idegen n1in6sírctt többség elve is bekerült a törvényhozásról szóló
no rrnarendszerbe. .
.. lvlí~ korábban kiz~írólag az alaptörvény n1ódosÍt<Ísá.hoz volt szükség kétharmados
robbsegre_ az Orsz<íggyűlésben, az 1989. 6szi alkot111;ÍnyrefiJnn szinte minden lényeges
kérdés clfogadás<Ít nlin6sín:tl" többséghez körötte. A rnódosírorr alkotmány bevczeLttc
az úgy:1evezett all:otn1:ínycrejű t.örvények kategóriúj:ít, n1clybe olyan, az alk~tniányban
nern reszlerezetr, a1n kie111clten fontos közjogi kérdések tartoztak, an1elyek szab;,ílyozása
':z alkonn<Íny elfogadásához és n1ódosítisához hasonló, n1in6síretl" többséget kívánta.
Ezenkívül a hadiállapot és a rendkívüli állapot kihirdetése is fClrérelezte a kétharniaclos
röbbs~g nl:g,lérét csakúgy, nlint az egyes közjogi rnéltós:ígok és kie111elt tisztségviselők (al-
k~t~n;,1nyb1~~1k, ország~1 űlés,i biztosok, a Sz:Írnvevőszék elnöke és alelnökei, a Legfelsőbb
B1rosag elnoke) tncgvalasztasa, valan1inl" a köztársasd.gi elnök elleni eljárás megindítcísa.
, J\ n~ódosítotr alkoL"n1ány az Országgylílés és a Miniszrercanács viszonyának újrasza-
bal}~ozasa, valan1int a köztársasági elnök intézrnényének bevezetése 1ncllett rendelkezett
az Allarni Szán1vcv6szék létrehozásáról, az alkotn1ánybíróság jog<ílldsáról és tacr ·ainak
'] ' ' '] ']] 1 ~ b1
va aszrasaro , az a arnpo gári jogok országgyíilési bizl"osának intéz1nényéről, továbbá
11. fojczet- Politikai rendszerváltás Nlagyarorsz<igon
az üuvészség parlamenti kontrol alatt rart<ísáról. Ezzel cgyidejüleg az alkotmányban
dekl~~áltato~t az emberi jogok sérthetetlensége és elidegeníthcterlensége, 1niközben tisz-
alkonn;ÍnvniódosÍt<Ís rögzírene, hogy az alapvető jogok - a nemzetközi jognak megfe-
lelően_ c.sak rendkívüli esetekben, részlegesen és korhítozotran csorbíthatók; mi több,
tételesen felsorolta azokat a jogokat, a1nelyeket n1ég rendkívüli esetekben sen1 lehet
korlátozni. A n1ódosított alkotmány azt is előírta, hogy az alapvető jogokra és <illam-
polg<íri kötelezettségekre vonatkozó szabályokat kiz;írólag 1ninősíren többséget igénylő
törvénvekben lehet rögzíteni. Az alkonnánymódosításkor l:íth;uóan számos intézményi
garancia épült be a konn<Íny és a parlam~nr csetle,gcs jog~ért~scivel szen:b:n,, ami~el~
legfőbb oka az első sz::ibad választások k11nencrelenek elorelachatarlansagabol adodo
túlzott garanciakcresés volt.
A „négy igenes" népszavazás
Míg a Nernzeti l(crekasztal tárgyalások nyitva hagyták az elnökválasztás módjának k_~r­
dését, addig az 1989. 6szi alkotm<Í.nyn1ódosít~ís 1nár ct,ryércelműen rendelkezett a k~z­
t<Írsasági elnök közvetett, parlament általi 1negv~ílaszt;ísáról. Ugyanakk~r Po7:sgay ne~­
szerűségét és az MDF vezetőivel ápolr jó kapcsolatait látva az SZDSZ es a Fidesz attol
tartott,...,hot,1)' az uralkodó párt és a Fórum külön n1egállapodásr köt az c~ső köztársasági
elnök kivételesen közverlen úton történő választásáról. A parla1nent alcal elfogadott
1989. évi XXXV. törvény ki is mondta, hogy az első köztársasági elnököt- az álralános
szabályozástól eltérően - kétfordulós rendszerben, közverlen vál~sztás útján vá!asztjá,k
a választópolgárok. Ezt elkerülendő, a két liberális párt a Nen1zet1 I~erekasztal ~argyala­
sait lezáró megállapodás ahiírás<Ínak elutasítását követően népszavazasr kezdemenye:en,
mclvnck elsődleges célja a köze;írsasági elnök megvá.lasztcísának a parlarnenti választasok
utár;ra halasztás~, azaz kimondarlanul az akkor legismertebb és legnépszerűbb politi-
kusnak szcímító Pozsgay eserlegcs köztársasági elnökké választásának meghiúsítása vol~.
/\mobilizálás és a népszavazás számukra kedvező kin1enete érdekében az SZDSZ e.s
a 1:idesz még háron1, elsöprő népszerűségnek örvendő követelést csatolt a népszavazási
kczdeménv~zéséhez. November 26-én ezért a következő négy kérdést tették fel népsza-
vazásra: 1." Egyetérr-e azzal, hogy a köztársasági elnököt a szabad parlamenti választ<Ísok
urán válasszák meg? 2. Feloszlassák-e a l\1unkásőrséget? 3. Elszámoljon-e az MSZMP
a vagyonával? 4. l(ivonuljon-e az MSZMP a n1unkahelyekről? A népszavazáson 58 szá-
zalék~s részvétel mellett 1nind a négy kérdés esetében az „igen" győzötr. Míg azonban
a 2-4. kérdés esetében 95 sz<Ízalék közeli vagy a fölötti volt a támogatók aránya, addig az
elnök közvetlen választásáról szóló törvény hatályon kívül helyezését célzó első kérdésnél
cnindössze 6101 szavazatnyi különbséggel győzötc az „igen".
A választásol( utáni alkot1nánymódosítások
Az 1990. március-áprilisban megrendezen szabad választásokat követően létrehozott
Iv1DF-Fl(gP-I<DNP konn:ínykoalíció nem rendelkezett a kétharmados többséget kí-
153
 Bevezetés a politológiába
vánó alkotmányerejű törvények elfogadás:íhoz szükséges parlamenti erővel. Az 1989-es
korn1ányforma alapján közjogilag erős, án1 kisebbségi vétójognak kitett parlament ily
nlódon állandó egyeztetésre kényszerírette volna a korn1ányt. Ezt elkerülendő, a koalíció
legnagyobb és az ellenzék legerősebb p<Írtjának vezetői olyan megállapodást kötöttek
a választások ut:ín, an1elynek keretében a parlan1enr a korn1:íny kiszolgáltatottságát és
az instabilitás veszélyét csökkentő alkonnánymódosírási csomagot hagyott jóv<Í.
Az MDF és az SZDSZ vezetőinek n1cgállapodása érreln1ébcn a kormánypárt támo-
gatta az ellenzéki párt képviselőjeként parlamentbe jutott Göncz Árpád <Íila111fővé vá-
lasztását, ígéretet tett a média függerlenségének biztosítására, s megszavazta az újonnan
1negválaszrorr alkonnánybírákar, az MNB, a rádió és a televízió elnökét. Az SZDSZ
ezekért cserébe vállaira a miniszterelnök és a korn1ány pozícióját nlegen'.:ísítő, júniusi al-
kotm<Íny1nódosÍtások 1negszavaz~Ís;Ít. Az alkotmány rnódosír;isához vezető inegállapodás
szük körben, az érintett pártok tagjainak és legtöbb vezetőjének előzetes inforn1álása,
bevonása nélkül született. Ez adta a meg;í.llapodással szemben mcgfogalinazorr éles kri-
tikák elsődleges fornísár, s ennek köszönhetően ragadt rá az 1v1DF-SZDSZ „paktum"
elnevezés.
Az egyezséget követő alkormcínymódosítások részben rörölrék az alaptörvény szöve-
géből a szocializn1ushoz köthető kitételeket (demokratikus szocializmus, önigazgatás,
közösségi tulajdon), részben pedig átrendezték a hatalmi ágak között 1989 őszén kialakí-
tott viszonyrendszert. Utóbbi révén a parlament helyett a kormány, illetve az annak élén
álló miniszterelnök került a hatalommegosztás középpontjába. Az alkotmány módosí-
tásával rnegszünt az alkotmányerejű törvények kategóriája, s jelentősen, 34 kérdéskörre
szűkült a kétharmados többséget igénylő törvények köre. Míg a korábbi szabályozás
érrelinében a konnánynak még a költségvetés elfogadtatásához is n1inősírerr többséget
kellett volna biztosírania az Országgyűlésben, az 1990-es módosításokkal a gazdasági
jellegű törvények mind ~lekerültek az egyszerű többséggel megalkotható jogszabályok
körébe. Mindez jelentősen nlegnövelre a stabil parlamenti többséget nlaga mögött tudó
korn1ányok törvényhozási mozgásterét.
A parlament és a kormány viszonyában bekövetkezett másik v<íltozás a bizalmatlan-
ság, s ezen keresztül a miniszterelnök és a miniszterek parlamenti felelősségének kér-
dését érintette. A választások utáni alkotmánymódosítás részeként megszűnt az egyes
n1iniszrerek elleni bizalmatlanság benyújtásának lehetősége, s ezáltal jelentősen csökkent
a nliniszrerek parlament irányában fennálló politikai felelőssége. Ezzel egyidejűleg beke-
rült az alkotmányba az 1949-es bonni alkotmányból ismert konstruktív bizalmatlanság
inrézn1énye. Ez alapján a mai magyar alkotmányjogi szabályozás csak a kormányfő s
rajra keresztül a kormány egésze ellen beterjesztett bizalmatlansági indírványr ismeri
el, melynek kezdeményezői bererjeszrésükben kötelesek az új miniszterelnök-jelöltet
megnevezni.
Amennyiben a képviselők többsége megszavazza az indítványt, akkor ezzel az aktussal
egyidejűleg döntenek a régi kormányfő és konnánya bukásáról, valamint az új minisz-
terelnök támogatásáról. Bizalmatlanság útján rehár a kormány csak ald{or buktatható,
ha az új miniszterelnök-jelölt élvezi a parlamenti többség bizalmát, ami biztosítja a kor-
mányzóképességben fennálló folyamatosságot. Ugyanal<lcor az alternatív parlamenti
11. fojc1.et - Politikai rcndszerv;íJds Magyarorsz:ígon
többség kialakuhísának egészen a 2000-es évek derekáig erős gátat szabott a parla111enr
röbbp;Írri jellege, az ellenzék hosszú időn keresztül rapaszralr hererogcnit<Ísa, a politikai
blol<l.;:ok meglehetősen élessé váló elkülönülése, vala1ninr a frakciókon belül n1utatkozó
szavazási fegyelem.
A bizalmatlanság intézménye reh;í.r kiemel re a miniszterelnököt a kormány tagjainak
sorából. A kormányfő szerepét azonban tovább erősítették az alkormány111ódosírások
kormánvalakít:íst és -átalakítást érincö rendelkezései. Ennek 111egfelelően a parlan1ent
már csaÍc a niiniszrerelnök-jelölt személyéről szavaz, aki a szükséges bizalom elnyeré-
se urán szabadon dönthet a 1niniszcerek kiválaszrá.s~íról és későbbi menesztéséről. B:í.r
a miniszterelnök döntésének politikai érrele111ben g~írar szabhat saját pártjának legfőbb
döntéshozó szerve, illetve a koalíciós parrnerel<lcel körött együttműködési rnegállapodás,
a kormány összetétele feletti döntések meghozatala közjogi értelemben a kormányfő
diszkrecionális joga. A 111iniszrerek szcrnélyéről és levált~ísáról tehát a miniszterelnök
dönt, s döntése nyomán a közr~írsasági elnök „csendestársként" nevezi ki, illetve menti
fel az egyes miniszterekec.
Az 1990-es alkonnánymódosírások eredményeként tehát a rendszervált<ís utáni 111a-
gyar kormányforma - az 1989-es berendezkedéssel szcn1ben - a parla1nentarizn1u.s .né~
mer típusú, kancell:íri válfajának legfőbb jegyeit viseli rnagán. Noha a nén1er polinka1
inréz111ényrendszer a magyarról 1nark~ínsan eltérő elemeket is tarralinaz (hísd: föderarív
struktúra, kérkan1arás parlament, korlátozottabb kisebbségi vétójog), a inai n1agyar kor-
mányforma mindenképpen a nén1et mintát követő kancellári, avagy 111iniszterelnöki
rípusú konnányfonnák közé sorolandó.
B~ír az MDF-SZDSZ n1eg~íllapod~íst követően rövid időn belül kifejezetten niegrom-
lott a kér p;írr viszonya, a demokratikus önkorm<ínyLati rend.szer kialakír~ís~ínak igén;:e
szintén szükségessé rerte a kér legnagyobb párt megegyezését. A tanácsrendszer felsza-
n1olásár és a szabad önkonnán)rLati v<ílaszrások megtartását lehetővé tevő jogi környezet
kialakírása kéchannados többséget kívánt az Orsz~íggyűlésben. A kér párt eredetileg
ellen téres elképzeléseinek egyes elemeiből létrejött kon1promisszum nyon1án elfogadott
önkorn1ányzari törvény és az annak alapelveivel összhangban módo.sírorr alkotmány
lehetővé tette önálló és független önkormán;rLatok lérrehoz<ísár.
Az 1990. szeptember 30-án és október 14-én inegrendezerr önkorn1ányzati válasz-
tások eredményeként helyi szinten is szabadon választott, legitim vezetők kezébe került
a hatalom. Az 1990-es szabad választ<Ísokar követően mind országos, 1nind helyi szinten
folytatódhatott az államszocialista rendszert felváltó demokratikus intézmények kiépíté-
se. Ezzel egyidejlíleg megkezdődhetett a korábban felállírorr inrézn1ények- n1űködésük
tapasztalataira építő - átalakítása és az új politikai intézményrendszer konszolidáhísa.
155
 Bevezetés a polirológUba

Ajánlott irodalom A I{ÖTETJBEN FELHASZNÁLT

CsrZi\1ADI·\
1995.
· Ervin·· A 111ag)'ill . at'll1orontl!.:us
J 1 ·1.
t'i,'Zenzék (1968-l 0 881 -1,.,, .
7 ;. -1\Vtns !('1a d,o, Budapest,
MŰVEI{ LISTÁJA
Rrrr Zolrán: !f.endszervd!tds 1l1llgyrzrorszdgon 1987-1990 N l' l(' d,
Ro!\1s1lcsBlgdnác: llO!t egJ1szer egy rt'udszervdltds... Prohás~kaaf1~r:gfor:iv:J BRuudla1p1·c"o'snc~l2o~n06. LANCZI Andr<ÍS - TÖRÖK Gábor: A pulitikrttudonuín)' ln: Politika és politikarudon1ány,
ve \.' u apest, 2003. ' · \. y- szerk.: GALLAI Sándor - TöRÖK Gábor, Aula l(iadó, 2003.
T"OKES
'R udolf: Ji kiallmdott forradalom Kossuth !Gado' B d
· , , , u apest, 1998 . L\NCZI J\ndrás: .Jl poíitiha 1tlrzpfogab11ai ln: Politika és politikatudo1n;lny, szerk.: GALLAI
Sándor - TÖRÖK Gábor, Aula l(iadó, 2003.
L\NCZI András: Diktatrírrik és rlenzoknícidh ln: Politika és politikatudom;íny, szerk.: GAL-
LAI Sándor - 10RÖK Gábor, Aula J(iadó, 2003.
BozÓKI András: Politikrti ideológidk ln: Politika és polirikatudo111ány, szerk.: GALLAI S<ín-
dor - TÖRÖK Gábor, Aula l(iadó, 2003.
GALL\! Sándor: Politikai rendszervdftds ]Vfilgyarorszdgo11 ln: Politika és politikarudon1ány,
szerk.: GALLAI Sándor - TöRÖK Gábor, Aula IGadó, 2003.
SzARVAsLászló - TÓTH Csaba: Pdrtok és pdrtrcndszerek ln: Politika és politikacudom<Íny,
szerk.: GALLAI Sándor - TÖRÖK Gábor, Aula ICiadó, 2003.
PÁL Mónika- GALLAI S;índor: Tdrésvo1utl-ebnéletck ln: Politika és politikaruclomány, szerk.:
GALL\I Sándor - 10RÖK Gábor, Aula J(iadó, 2003.
l(uRTÁN S;índor: Poíitihai lat!t1íra ln: Politika és politikarudon1ány, szerk.: GALLAI Sándor
- TÖRÖK Gábor, Aula !Gadó, 2003.
PETRÉTEI József: .Jlz alkonndnyos de1nokrdcia aíapintézn1ényci, Dialóg Can1pus I(iadó, 2009.
BAYER]Ózsef: A politikaturlonuíny 1zlapj1ti, Napvilág lGacló, 2000.