Rá beszélés és manipulá ció

Kijelenthetjük, hogy az érvelés elmélete két részből áll: a

bizonyítás elmélete és az érvelés elmélete, mint a meggyőzés,
a rábeszélés elmélete. A bizonyítás és a rábeszélés, mint az
érvelés eszközei, szorosan egybefonódnak, mivel a bizonyítás
eredménye a tézis igazságában való meggyőződés, tehát a
bizonyítás is tekinthető a rábeszélés eszközének.
A rábeszélés az érvelésnek az a módozata, amelynek
segítségével igyekszünk meggyőzni beszélgetőtársunkat arról,
hogy higgyen vagy, hogy megtegyen egy bizonyos dolgot,
ennek elérésére két feltételnek kell egy időben teljesülnie: 1.
a használt érvelési technikák legyenek helyesek
2. a kifejtett gondolatok meg kell feleljenek a valós helyzetnek
Ha a témára vonatkozó kijelentések igazságát nem fogadja el
minden jelenlevő személy, vagy ezeket nem tartják
meghatározónak az adott tézis bizonyításában, akkor az érvelő
igyekszik rábeszéléssel meggyőzni beszélgetőtársait.
A manipuláció a beszélgetőtársunk félrevezetésére irányuló
szándék, amely igyekszik eltitkolni valós céljait.
A manipulációk különféle kritériumok alapján osztályozhatók.
Annak függvényében, hogy az adott társadalmi helyzetben
milyen méretű változások mennek végbe, léteznek:
1. A kis manipulációk a társadalmi helyzet kis méretű
változásainak eredményei.
2. A közepes manipulációk a társadalmi szituációk lényeges
változásainak eredményei. A társadalmi változások hastásai
gyakran minden várakozást fölülmúlnak.
3. A nagy manipulációk az összes társadalmi szituáció
megváltoztatásának eredményei.
A kis vagy közepes mértékű manipuláció akkor jelenik meg,
amikor helytelen érvelési technikákat vagy olyan érveket
használunk, amelyek igaznak tűnnek, látszólag alátámasztják a
tézist anélkül, hogy a beszélgetőtársak észre vennék
hamisságukat. Az érvelő azt reméli, hogy beszélgetőtársai nem
veszik észre a hibát, elfogadják a tézist és ennek érdekében
féligazságokat, szándékos tényelhallgatást, hatásos képeket,
fényképeket és ezekhez kapcsolódó magyarázatokat,
tekintélyre való hivatkozást vagy a statisztikára való
hivatkozást, fő műsoridőben közölt információkat, súlyos
eseményeknek adott banális címeket és jelentéktelen
eseményeknek adott figyelemfelkeltő címeket használ fel.

Érvelés és ellenérvelés
Ha a bizonyítás ellentétes művelete a cáfolás, az érvelés ellentéte az ellenérvelés, ami az érvelés elutasítását vagy egy érv kritikáját jelenti úgy, hogy kijelentjük az
ellentételt, és érveket fogalmazunk meg annak alátámasztására. Az érvelés racionális építmény, amely olyan bizonyítékoknak vagy alapoknak nevezett kijelentésekből áll,
amelyeket egy tézis bizonyítására vagy elutasítására használunk. Az érvelés előbbi meghatározása az ellenérvelést is magába foglalja.
Az érvelés bírálata az érvek illetve az érvek, és a tézis közötti kapcsolatok ellenőrzését feltételezi azért, hogy lehetővé váljon annak megállapítása, hogy az érvek elégséges
alapot nyújtanak-e a tézis fenntartásához vagy annak elutasításához.
Alternatív álláspont létrehozása
Valamely érvelés alternatív álláspontjának megfogalmazása az ellentétel megerősítéséhez vagy elutasításához szükséges alapok megtalálását feltételezi.
Érvek és ellenérvek a kommunikációban: A beszédben az érvelés megjelenhet monológ (közönség előtti diskurzus) vagy dialógus formájában.
Az esszé szerkezeti jellegzetessége: 1. a bevezetésnek tartalmaznia kell a tárgyalt probléma általános jellemzését.
2. A tartalom magába foglalja a téma elemzését és az adódó megoldásokat, a probléma kapcsán felmerülő kérdéseket.
3. A konklúzió az esszé során felmerült kérdések függvényében újratárgyalja az eredeti problémát.