- 26t -

A zendai fogoly. Ebben a pillanatban ért oda Sapt; a hercegnőt

meglátva, kellemetlenül volt meglepetve, de jó képet
Irta: A N T O N Y H O P E . (FOLYTATÁS.) vágott hozzá és jelentette neki, hogy a király vesze-
Öreg barátomnak ez a ravasz terve minden rész- delmen kivül van és gondos ápolásban részesül.
letében sikerült is, kivéve, hogy egy olyan hatalom — A várban? — kérdezte Flávia.
szegült ellene, amely néha minden számításon keresz- — Természetesen, fenség!
tet húz. És ez nem kevesebb, mint egy nő sze- — De hiszen az a gyermek azt mondja, hogy
szélye. Mert bármiként is akarta Strakenc tábor- ott túl van, az erdő szélen, Frigyes gróffal.
nagy lebeszélni, Flávia nem volt rábírható, hogy Sapt hitetlen mosolylyal nézett a leánykára.
Tarlenheimben maradjon, mialatt vőlegénye Zendában — Ezek minden urat királynak gondolnak !
fekszik megsebesülve; és midőn Strakenc kiséretével — De úgy hasonlít a királyhoz, mint egyik
Zendába lovagolt, a hercegnő kocsija követte. így tojás a másikhoz, — kiáltott a leányka makacsul.
vonultak keresztül a városon, ahol időközben már Sapt gyorsan megfordult. A tábornagy arca
elterjedt a hír, hogy Mihály herceg ármányosan meg- kérdőjellé változott. Flávia is csodálkozva nézett rá:
támadta a királyt, éppen midőn az a legbarátságosab- — Oda megyek és megnézem azt az embert, —
ban fölszólította, hogy bocsássa szabadon a zendai szólt Sapt gyorsan.
foglyot, a király barátját, akit Mihály herceg elzárva
— Nem, majd magam megyek oda, — felelt
tartott. Arról is tudtak már, hogy mily kétségbeesett
Flávia.
küzdelem fejlődött ki: hogy a herceg és kiséretéből
— Tehát jöjjön, hanem egyedül, — suttogta Sapt.
többen elestek és hogy a király, dacára hogy vesze-
Flávia kérte a tábornagyot és a többieket, hogy
delmesen megsebesült, mégis diadalmasan elfoglalta a
várjanak, Sapt intett a leánykának, hogy maradjon
zendai várat. Mindez a sok mende-monda, mint kép-
hátra. És amint közeledni láttam őket, határtalan
zelni lehet, nagy izgatottságot okozott, s a táviró-
szomorúság fogott el és arcomat kezembe rejtettem.
hivatalokban egymást érték a telegramok.
Nem tudtam reánézni, Frigyes mellém térdelt és
így érkezett Flávia hercegnő Zendába. Amint a vállamra tette a kezét.
dombra fölkanyarodtak, éppen akkor ért Frigyes a — Az Isten szerelmeért, halkan beszéljen, —
»zendai fogolylyal« az erdő széléhez. Én ájulásomból suttogott Sapt és a hercegnő, a mint megpillantott,
magamhoz tértem volt, és Frigyes karjára támasz- halkan fölsikoltott — örömében és ijedtében.
kodva, tudtam menni. Amint a Iák mögül kitekintet- — Ez ő ! Ez ő ! Meg vagy sebesülve, édes?
tem, megláttam a hercegnőt. Frigyes gyors pillantá- Letérdelt mellém és gyöngéden vonta el kezemet
sából megértettem, hogy nem szabad vele találkoz- arcomra; én azonban a földre tekintettem.
nunk és egy bokor mögött letérdeltem. De volt még — Ez a király, — szólt Flávia. — Ugyan, ezredes
ott valaki, akiről egészen megfeledkeztünk és aki úr, mit jelentsen ez a tréfa?
folytonosan követett minket, valószínűleg, hogy egy- Egyikünk sem tudott felelni. Anélkül, hogy a
két koronát kapjon. A kis parasztleányka volt, aki, többiekkel törődött volna, átölelte nyakamat és meg-
amig mi elrejtőztünk, hirtelen kifutott az útra, s a csókolt. Sapt halkan, sajátságos hangon suttogta:
hercegnő előtt bókolva, kiáltott:
— Nem a király! Ne csókolja meg, fenség
— Fenséges hercegnő, itt van a király! Ott Nem a király!
a bokor mögött. Engedje meg kérem, hogy oda Egy pillanatra visszakapta fejét; de aztán karjá-
vezessem.
— Ostobaság, gyerek — szólt az
öreg Strelzau, — a király a várban fek-
szik, megsebesülve.
— Igen, meg van sebesülve, de itt
van, Frigyes gróffal, nem a várban.
— Hát két helyt van egyszerre, vagy
két király van? — kiáltott Flávia meg-
zavarodva. — És hogyan jött volna ide !
— Egy urat üldözött, hercegnő és
viaskodott vele, amig Frigyes gróf jött-
Es az a másik úr elvette a lovamat és
elszaladt; de a király itt van Frigyes
gróffal. Oh, nincs több olyan derék
ember Ruritániában mint a király !
— Igazad van gyermekem, - szólt
Flávia gyöngéden mosolyogva és pénzt
adott a leánykának. — De már mégis
csak meg akarom nézni azt az urat
A buzidsi hadgyakorlatok. Klösz fényképfelvétele.
— és fölemelkedett, hogy kiszálljon a
kocsiból. A megfigyelő léghajó megtöltése.
 — 262 --

át, amelyről eltávolították avasrácsot és a nagy

csövet, kitekintettem a sötét éjszakába. Min-
den csöndes volt.
Az egész napot az erdőben elrejtve töl-
töttem, miután az öreg Sapt elvezette a her-
cegnőt. Aztán az esthomály védelme alatt a
várba hoztak és ide szállásoltak be. Ámbár
három ember halt meg ebben a szobában
— kettő az én kezem által — még sem
háborgattak kisértetek. Lefeküdtem a nyugvó-
ágyra az labak mellett és néztem ki a sötét vizre.
Nem gondoltam a jövőre, hanem mint
mindig lenni szokott, ha izgató eseményeket
élünk ár, a közelmúlt minden egyes részlete
elvonult szemem előtt. Ekkor Frigyes lépett
a szobába. Röviden értesített, hogy a király
beszélni akar velem. Együtt mentünk át a föl-
vonó hídon, be abba a szobába, amelyben ke-
véssel ezelőtt még a fekete Mihály lakott.
A király az ágyban feküdt; az orvos, ki
mellette volt, azt súgta, hogy nem szabad
sokáig fárasztanunk őt. A király megfogta
kezemet és megrázta. Frigyes és az orvos
visszavonultak.
A buziási hadgyakorlatok. Klösz fényképfölvétele. Lehúztam ujjamról a király gyűrűjét és
A megfigyelő léghajót szabadon bocsátják.
visszaadtam neki.
— Igyekeztem felség, hogy ne hozzak szé-
val még mindig átölelve tartva nyakamat, büszke gyent reá, — szóltam.
önérzettel szólt: — Nem szabad még sokat beszélnem, —- szólt
— Azt hiszik, nem ismerem a vőlegényemet ? gyönge hangon. — Sapttal és a tábornagygyal nagy
Rudolf! Drágám! vitám volt, mert a tábornagynak is mindent elmond-
— Nem a király! — ismételte Sapt és Frigyes tam Magammal akartam önt vinni Strelzauba és
hirtelen felzokogott. magam mellett tartani és mindenkinek elbeszélni amit
Ez a zokogás bizonyság volt, hogy nem tréfálnak. érettem tett. De azt mondják, hogy ezt nem szabad
— De a király! — kiáltotta ismét. — Hiszen tennem, s hogy a titkot meg kell őrizni, — ha ugyan
ez a király arca — a király gyűrűje — az én gyű- egyáltalán meg lehet őrizni.
rűm. Ez az én jegyesem! — Igazuk van felség. Bocsásson engem utamra.
:— A jegyese fenség, de nem a király. A király Munkámat itt elvégeztem.
ott fönn van a várban. Ez az úr — —
— Nézz reám, Rudolf! Nézz reám, — kiáltott
arcomat két keze közé fogva. — Miért engeded, hogy
így kínozzanak ? Mondd mit jelentsen ez ?
És én a szeme közé néztem és szóltam:
— Isten bocsásson meg nekem, fenség? Én nem
vagyok a király.
Éreztem, hogy kezei mint szorítják fejemet. És
szeme mélyen az én szemembe mélyedt, oly kuta-
tóan, a hogy még soha férfi arcába nem néztek. És
egyre gyöngült kezének szorítása; Sapthoz és Fri-
gyeshez fordult, majd ismét hozzám, aztán ingadozni
kezdett, és karjaim közé esett. Mérhetetlen fájdalmam-
ban fölkiáltottam és ajkára szorítottam ajkamat. Aztán
gyöngéden a földre tettem, fölkeltem és még egy pil-
lantást vetve reá, magamban megátkoztam a fiatal
Rupertet, kinek kardja nem kimélte meg szivemet
ettől a borzasztóbb halálküzdelemtől.

HUSZADIK FEJEZET.
Éjszaka volt; ott voltam a várban, abban a szo- A buziási hadgyakorlatok. Kiösz fényképföivéteh:.

bában, amelyben a királyt fogva tartották. Az ablakon A m e g f i g y e l ő l é g h a j ó az űrben.

 - 263
— Igen, elvégezte, úgy miként senki más nem
végezhette volna el. Ha jobban leszek, megnövesztem
a szakállamat és betegségem után elég nyomorúságos
színben leszek, hogy senki sem csodálkozhatik meg-
változott arcomon. De különben, Rudolf, gondom lesz
reá, hogy semmi egyebet ne találjanak megváltozva
rajtam. O n megmutatta, hogy milyennek kell a
királynak lenni.
— Felség, — feleltem — nem érdemlem meg
a dicséretet, mert csak Isten kegyelmének köszöfthe-
tem, hogy nem lettem nagyobb áruló, mint Mihály
herceg.
Kérdőleg tekintett reám, de beteg emberek nem
szeretnek rejtvényeket fejtegetni, és nem is volt ereje
hogy tovább kérdezzen.
— Nem tudom, mikor látom önt újra — szólt
gyönge, szinte részvétlen hangon.
— Mikor felségednek szüksége lesz reám, —
feleltem.
Behunyta szemét. Frigyes és az orvos előléptek.
Megcsókoltam a király kezét és Frigyessel kimentem.
Azóta nem láttam a királyt többé soha . . .
Odakünt Frigyes nem ment a híd felé, hanem
balra fordult és anélkül, hogy egy hangot szólt volna,
egy lépcsőn vezetett föl és egy széles folyosón végig.
— Hová megyünk ? kérdeztem.
— O beszélni akar veled. Azután majd jöjj a
hídhoz. Én ott foglak várni.
— Mit akar tőlem ? — kérdeztem elfulladó lélek-
zettel.
Frigyes fejét íázta.
— Mindent tud? — kérdeztem.
— Mindent.
Kinyitott egy ajtót, beléptem, s aztán becsukta
mögöttem. Gyönyörűen bútorozott, kis szalonban
találtam magam, melyet a rózsaszínű ernyős lámpák
csak alig világítottak meg. Az ablaknál egy női alak
állt. Éreztem, hogy az a hercegnő. Odarohantam és
-n
Ki akarférjhez menni PA
vagy régi bá('ait visszanyerni ? Az csak egy
próbát tegyen és meg fog győződni arról,
hogy a Z. Bárdy Gabi grófné legkedvel-
tebb toilette-cikkeinek használata által a
leggyorsabban eléri célját. Mert a Sata-
neila-crém és Satanella-hölgypor eltün-
teti a legcsunyíb'j szeplőket, májfoltokat,
pattanásokat, mitesszereket, vörös foltokat,
kisebb-nagyebb ráncokat és többé azok ^ji
sem ujulnak. A Satanella-hajszesz a haj-
nullást és korpaképződést azonnal megszün-
éhti, a haj szinét nem festi, csak eleveníti,
te meggátolja az összes hajbetegségeket.
Ára i frt. — Biztos hatásért jótállás.
F é m e k e t nem tartalmaz. Megrendel-
hető a készítőnél :
ERÉNYI BÉLA szabadszállás, íPestm.)
Kapható még: Tőrök József Király-utca,
Molnár és Moser Koronaherceg-utca, Lux
Mihály Muzeum-körut, Majthényi Béla Egye-
tem-utca.
u-
/\PPONYI ALBERT gróf W
Második olcsó
kiadás. Két kötet. BESZÉDEI
Ára f ű z v e 6 f o r i n t . Diszkötésben 8 forint.
-
térdre borulva előtte, megcsókoltam lecsüngő kezét.
Némán és mozdulatlanul állt. Ismét fölálltam; a félhomály-
ban láttam fehér arcát és fénylő haját és mielőtt még
tudtam volna, mit teszek, halkan fölsóhajtottam:
— Flávia!
Megreszketett egész alakjában és reám nézett.
És akkor megragadta mind a két karomat,
— Nem szabad állanod! Meg vagy sebesülve,
gyönge vagy. Ülj le, ide, ide!
Leültetett a divánra s kezét homlokomra tette.
— Milyen forró a homlokod, — szólt letérdelve
mellém. Aztán arcát odahajtotta vállamra és ismét
suttogta: — Milyen forró a homlokod.
A szerelem ösztönével kitaláltam, hogy mi bántja
őt most, és bár azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek
vakmerőségemért, fölkiáltottam:
— Szerellek, egész szívemből, egész lelkemből.
Két kezébe rejtette arcát. Valami nagyon bántotta.
Nem irántam érzett szerelme, hanem az a félelem,
hogy én a szerelmet is csak úgy játszottam, miként
a királyt játszottam.
— Szeretlek egész szivemből, amig élek és
még ezen is tul, — szóltam, hévvel — Szerettelek
az első perctől, midőn a templomban megláttalak.
Számomra csak egy asszony van a világon, nem is
volt más és nem is lesz más többé soha! De Isten
bocsássa meg nekem, amit ellened vétettem!
— Kényszerítettek reá, — szólt gyorsan; aztán
fejét fölemelve, mélyen a szemembe nézett. — De
nem változtatott volna a dolgon, ha tudtam volna is.
Téged szerettelek, csak téged, nem a királyt!
És megcsókolt,
— Mindent meg akartam neked vallani, —szóltam
— Éppen azt akartam, akkor este a bálban, mikor
Sapt megakadályozott. Később pedig — később nem
tudtam reá szánni magam, hogy hamarább elve-
szitselek — mint kell. Drágám, te miattad majdnem
a királyt is meghagytam volna halni. (vsge wv.)
A l a p í t á s i ér 1810.
A l a p í t á s i é v 1810.
HALTENBERGER BELA
kelmefestő- és vegyi tisztító-intézete
K A S S Á N . GYÁR: S Z E R E C S E N -UTCA 4.
Az o r s z á g ezen l e g r é g i b b ós k i t ű n ő e n b e r e n d e z e t t
K E L M E F E S T Ő - ÉS T I S Z T Í T Ó - I N T É Z E T É B E N
r u h á k s b á r m i n e m ű k e l m é k f e s t e t n e k é s t i s z t í t t a t n a k . A f ő s ú l y t ezen
intézet a postai megbízásokra fekteti és a n a p o n k i n t érkező elismerő
levelek s z e r i n t a m u n k á l a t o k k i v i t e l e k i f o g á s t a l a n . T u d a k o z ó d á s o k r a
a z o n n a l i válasz.
Singer és Wolfner kiadása Budapesten
ZOLA EMIL
H á r o m elbeszélés. N tpS^ u S rle
Damour. Fordította Tóth Béla.
— Ára csinosan bekötve 50 kr. ——
T i O Regény. Fordította Fáy J. Béla.
Két kötet ára csinosan bekötve 1 frt.