értelem és érzelem
Párválasztás
nôi szemmel A nôk komolyan semmi máson nem tudnak gondolkodni, csak
Szöveg: Jakabffy Éva ❱
Fotók: Enrico Ricciardi ❱
a szerelmen, írta Krúdy. Persze akkor benne is volt valami
a nôbôl. Vagy osztozva férfitársai többségével álmodta a nôt ilyennek: akinek min-
dene a férfi, a szenvedély; aki megbûvöl, leginkább azáltal, hogy megbûvölhetô.
De mi ejti a nôt ennyire gondolkodóba, miért jelent
a szerelem ily nagy szellemi kihívást számára? Talán
mert a férfiak bonyolultabbak a nôknél, és tovább
tart kiismerni ôket? Nyilván, hiszen nem annyira
kitárulkozók, mint a nôk. A beszéd náluk a hódítás
kelléke, nem olyasmi, amin keresztül a lelküket ten-
nék láthatóvá. Ha éppen úgy tûnik, lehet, hogy az is
csak a hatás kedvéért van. Vagy épp ezért ôszinték; de
amikor már nem érzik úgy, hogy hatniuk kell, például
mert már becserkészték vagy pláne elvették a nôt,
akkor ôszinteségük is elillanhat. Pedig ez volna a nô
számára a mind mélyebb és mélyebb lélekcserék ideje.
Ha azonban ez az álmuk teljesülne, talán a szerelem-
bôl ébrednének fel. A férfi, ha túlontúl belesimul a
nô elképzeléseibe, ha túl alkalmazkodó és készséges,
akkor nem férfi. Vegyük az alkalmazkodást: a nôt
rendkívül bosszantja, hogy a férfi képtelen változ-
tatni a szokásain, ám tudósok szerint evolúciós
léptékben épp a nôk részesítették elônyben az ilyen
megrögzött férfiakat, miközben az alkalmazkodást
megtartották maguknak. Ezt a nemek közti különb-
séget például már a zebrapintyeknél is megfigyel-
ték. Új terepre érkezve minden madár felderíti a
környezetet. Ám míg a tojók ezt mindig egy kicsit
másképp teszik, az új hely szelleméhez igazodva, a
hímek mindenütt egyforma mintázatot követnek.
Ez megbízhatóságot sugall. Arra a férfira, aki nem-
igen változtat belsô szoftverein, lehet építeni.
A nônek az tetszik, akitôl tart; abban lát fantáziát,
aki amúgy idegesíti. A valóban férfias karakter csak
nehezíti az életét, a kapcsolatfelvételkor, mert fél-
reérti a nô jelzéseit, késôbb, mert semmibe veszi azo-
kat. Ennek alapja a tesztoszteron által átszabott agy.
Eredetileg minden agy nôinek indul. Ha nem éri két-
lövetû támadás a férfihormon részérôl, olyan is marad.
A tesztoszteron elsô hulláma magzati korban érke-
zik, ez már kezdetektôl komoly értékrendbeli eltéré-
56 ❱ 2012. július ❱ IPM
sekhez vezet. A fiút jobban érdeklik a kütyük, mint
a lányt, és kevésbé figyel az emberi arcokra. A fiút
az akció köti le inkább, a lányt a rá adott reakciók.
A második tesztoszteronrobbanás hatására telje-
sednek ki a férfias ornamensek, testben és elmében,
s vele az agresszívebb, dominánsabb egyéniség. Egy-
szóval e hormon szinte tudatmódosító szerként
mûködik. Ahogy a nôi hormonok is, amelyek jó idôre
valóban minden mást zárójelbe tesznek az emberi
kapcsolatokon, fôként pedig a szerelmen kívül.
A szeszély biológiája
A nôi agy produktumai elsôre nem olyan látványo-
sak, mint mindaz, amit a hódító férfiagynak kö-
szönhetünk: a nôi remekmûvek ritkábbak, a tudo-
mányos és mûvészeti forradalmakat is férfiakhoz
kötjük inkább. Mégis, a kifejezetten nôi agy tud va-
lamit, ami legalább ennyire különleges: ráhangolni
magát más emberek agyára.
A nôk hagyományosan jobbak az elmeolvasásban,
vagyis abban, hogy akár apró jelzésekbôl a másik lel-
kiállapotára következtessenek. Az emberekkel fog-
lalkozó agyterület esetükben nagyobb, mint a fér-
fiaknál; Robin Dunbar (Oxfordi Egyetem) mérései
szerint pedig a nôi kommunikáció kétharmada az
ismerôsök kibeszélésérôl szól. A nôk elméjét a sze-
relem és az anyaság sem homályosítja el teljesen. Bár
a kritikáért felelôs agyrészek ilyenkor elhallgatnak,
és így szerelmüket vagy gyermeküket valóban külön-
legesnek látják, ezzel párhuzamosan emlékezômû-
vészekké válnak.
A nôk a kötôszavak szintjéig mindent bevésnek a
hosszú távú emlékezet barázdáiba, amit csak a szere-
tett lény mondott. Ez a hippocampus fokozott mû-
ködésének köszönhetô, amit Helen Fisher (Rutgers
Egyetem) mutatott ki szerelmes nôk agyának MRI-
vizsgálatával.
IPM ❱ 2012. július ❱ 57
 értelem és érzelem
A változás bizonyára az anyaság kezdetére is jellemzô.
A hippocampus az átsuhanó benyomásokat addig kö-
rözi az áramköreiben, amíg azok meg nem szilárdulnak,
aztán elküldi ôket egy másik agyrészbe, végsô tárhelyük-
re. Ami a szerelmest illeti, olyan lesz mindez, mint egy
irdatlan nagyságú belsô fényképalbum, hang- és video-
tár, nem szólva a taktilis és kémiai emléknyomokról,
fôként az illatokról. Utóbbiakról ismert, mekkora sze-
repet játszanak a nô választásában. Például jobban sze-
retik a magas tesztoszteronszintû, jóvágású férfiak illatát.
De ha csak ennyi lenne, a nôk túl egyszerûek volnának,
azonban a nôi szeszély biológiai valóság: a nôk termé-
keny napjaikon még azoknak a pólóknak a szagát is von-
zónak találják, amelyeket futópadon megizzasztott fér-
fiakról hámoznak le és tesznek egy befôttesüvegbe a
kísérletvezetôk. Más napokon azonban, s ezek vannak
többségben, ez a fajta feromonális csábítás egyáltalán
nem hatja meg a nôket. Kivéve, ha a molekulák olyan
férfitól származnak, akinek immunrendszere nagymér-
tékben eltér az övékétôl – ahogy ezt Randy Thornhill
(Új-Mexikói Egyetem) kimutatta. Ezt az érzéket az evo-
58 ❱ 2012. július ❱ IPM
lúció csiszolta ennyire tökéletesre: hiszen a különbözô
immunkomplexû pártól származnak legvalószínûbben
a betegségeknek ellenálló, életerôs gyermekek.
A másik szeszélyfaktor abból a kognitív túltengésbôl fa-
kad, amely a nôt a szerelem kezdetén jellemzi, amikor
mindent regisztrál, miközben a romantikus impulzus
elhallgattat az agyában kritikát és félelmet egyaránt. De
meddig? Tipikusan addig, amíg a férfi durván meg nem
sérti valamivel a morális érzékét. Enyhébb akciók sok
nônél még beleférnek mint a férfiasság kilengései: például
eltûnni és feltûnni egy másik nô oldalán, persze ha több-
ször nem fordul elô. Ám a bántalmazás, fôleg a gyermek-
kel szembeni agresszió, továbbá a súlyos függôségek
vagy perverziók és a tartós hûtlenség az ép pszichéjû nô
szerelmét gyorsan megingatja. Mindazt az adalékot, amit
szebb idôkben a férfival kapcsolatban emlékezetébe
gyûjtött, immár teljesen átértékeli. A valaha szerelmes nô,
figyelmének és memóriájának hála, veszélyes ellenféllé
válhat. Fegyvertára az ismerôsi körben való megbélyeg-
zéstôl az irodalmi kiszerkesztésen át a büntetôjogi lépé-
sekig terjedhet, nem beszélve az átkokról, amelyekkel
a palackból kiszabadított szellemeket
küldi exe nyomába.
Ha a nôk ennyire szenvedélyes férfi-
szakértôk, ha minden magazincikkben
azt vesézik ki, melyik az az 5-7-10 jel,
amely tutira elárulja a férfi komoly
szándékait, hogy hozzánk való/nem
hozzánk való, akkor kérdezhetjük:
miért egyre több a tönkrement kap-
csolat? Akkor mi végre hétrôl hétre
fölfedezni a soha ki nem alvó tûz titkát?
A nôk ambiciózusan tanulnak tovább,
lassan nanométer-pontossággal isme-
rik a férfiagyat és erogén zónákat. Ak-
kor hol a hiba? Talán a nôk szerelmi
túlképzettségében?
Elmeolvasó szemüvegek
De éppígy lehet, hogy a másik oldalon
sem tökéletes minden. Azt hinnénk,
a férfiak a rövid távú ügyekben pro-
fesszionálisabbak a nôknél. De ez in-
kább addig terjed, hogy leadják a hó-
dító mûsort. Amint azonban saját ha-
tásukat kell értékelniük, nem találnak
támpontot a nôk viselkedésében, vagy
nem is keresnek, hanem arra alapoz-
nak, hogy nekik mennyire tetszett a nô.
Ha igen, automatikusan úgy vélik,
hogy ez kölcsönös.
Három pszichológus, David Buss, Ju-
dith Easton (Texasi Egyetem) és Carin
Perilloux (Williams College) 103 fér-
fit és 96 nôt kért arra, hogy hetes ská-
lán pontozzák saját vonzerejüket és alkalmi kapcsolatok
iránti vágyukat. Utána rapid randi keretében mindany-
nyian öt partnerjelölttel találkoztak, egyenként három
percig. Végül azt kellett pontozniuk, ki mennyire nyer-
te el a tetszésüket, és vajon ki mennyire találhatta ôket
vonzónak. A férfiak, különösen a kalandkeresôk és a
magukat magasra értékelôk rendre túlbecsülték a nôk
irántuk tanúsított érdeklôdését.
Talán elmeolvasási analfabéták? Nem mindannyian:
a sokat tapasztalt férfiak, például az idôsebbek vagy a
nôfalók, Don Juanok nem lônek ennyire mellé.
A kísérlet a nôk hozzáértését is alátámasztotta: ôk sokkal
inkább veszik az adást. De nem tévedhetetlenül. A fér-
fiakkal szemben ôk éppen hogy alábecsülik saját hatá-
sukat. Azt viszont egy másik kutatás szerint túlbecsülik,
amennyire a férfiakat a nôk szexuális tartalmú megnyil-
vánulásai, például hirdetések esetében, tûzbe hozzák.
A nemek közti elmeolvasás hibái luxusnak tûnnek, s azt
hihetnénk, mindannyian megfizetjük az árát. Ám a ku-
tatók szerint a félreértések e vígjátékának mindkét nem
lefölözhette a maga evolúciós hasznát.
Maguktól eltelt férfi ôseink nem adták fel olyan köny-
nyen, mint társaik, kitartásukkal pedig olykor meggyôz-
ték a vonakodó nôt. Így valószínûbben lettek utódaik,
természetesen hasonló egóval. A nôk között viszont az
volt a nyerô, akinek fenntartásai voltak a férfiak szán-
dékait illetôen. Az a hiedelmük, hogy a férfiakat csak a
szex érdekli, a tudósok szerint adaptív elôítélet, amely-
lyel a nôk lehûtik magukat a léhûtôkkel szemben, hogy
aztán ne kelljen megfizetniük az utód egyedül való felne-
velésének evolúciós adósságát. Az ilyen nôk és gyerme-
keik túlélése valaha ugyanis rendkívül bizonytalan volt.
Percenként hármat?
Mindez azért elég tradicionálisan hangzik: a férfi nyo-
mul, a nô meg latolgat. Ám mikor ilyen bátrak a férfiak?
Ha tetszik nekik valaki. De ki tetszik? Aki bátorítja
ôket. Ez azonban a nô részérôl nem feltétlenül tudatos
vagy szándékos, sôt. Meséltek egy feminista nôrôl, aki
mindig arról papolt: szörnyû, hogy a férfiak szexuális
tárgyként kezelik a nôket. Kellemetlen szövege ellenére
ez a nô folyamatosan ajánlatokat kapott, amit ô sem ér-
tett. Csak amikor felvételrôl visszajátszották neki, látta,
hogy saját testbeszéde éppen azt mondja róla, hogy ô
egy szexuális tárgy. Nem a szavak számítottak, hanem
ahogy a hangjával játszott, a fejét oldalra billentve mo-
solygott, vagy a vállát mozgatta, a megadás változatos
jeleit produkálva. Ezek együttesét nevezi krónikus flör-
tölô póznak David P. Givens antropológus, a szerelem
jeleinek szakértôje (Gonzaga Egyetem). Miután Givens
megtanította a hölgyet, hogyan kontrollálja kívánatos
magatartását, az ajánlatok elmaradtak.
A nôk elég tudatosan figyelik a férfiak gesztusait, de a
maguk adását inkább öntudatlanul sugározzák, nem
sejtve, mi mindennek lehet a férfi számára szexuális üze-
A nôk termékeny napjaikon még azoknak
a pólóknak a szagát is vonzónak találják, amelyeket
futópadon megizzasztott férfiakról hámoznak le
és tesznek egy befôttesüvegbe a kísérletvezetôk.
nete. Az alapból vidám nô folytonos nevetéseivel máris
elhiteti a férfival, hogy jó arc és szabad a pálya. A félénk
nô lesüti a szemét, elpirul, ezek megadó gesztusok, ame-
lyek szintén félreérthetôk. A narcisztikus nô tollászkodó
test- és hajbeszéddel kelt reményeket, s elôbb-utóbb a
rúzs is elôkerül. Ezek a nôk csodálkoznak, miért kelte-
nek akkora felbolydulást; miért jár nyomukban annyi
vágy és bosszúvágy.
Mások ellenben nem sok vizet zavarnak, és nem értik,
miért. Úgy viselkednek, ahogy szerintük kell: például
figyelnek, mosolyognak, udvariasak, de akkor hiányoz-
nak a személyiség mélyebb és erotikusabb rétegeinek
spontán kifejezôdései. Vagy jól értesültségüket és hu-
morukat csillogtatják, de kérdezzük csak meg az angol
IPM ❱ 2012. július ❱ 59
 értelem és érzelem
stand-upos ladyket, például a vonzó külsejû és sikeres
Susan Prekelt, mennyi telefonszámot kapnak férfi kö-
zönségüktôl. Nem sokat, miközben férfi kollégáik ta-
rolnak a nôknél.
Nos, tényleg esélytelenek lennének ezek a nôk? Látszó-
lag igen. De csak ha nincs módjuk továbbjutni a felszí-
nes ismeretségen. Hosszú távon mindkét típus élvez
némi elônyt. Az elôbbi kezdetben hûvös és érdektelen
benyomást kelt, de ha ilyen start után sikerül felmele-
gednie, azt a férfi személyes sikerének könyveli el. Hí-
zeleg neki, hogy ez a nô csak számára nyílt meg. Két
klasszikus kísérlet: az egyikbôl az derül ki, hogy a férfi-
ak kedvelik azt a nôt, aki elôbb büntet, aztán jutalmaz,
vagyis csak fokozatosan lelkesül át. A másik kísérlet sze-
rint, amely Elaine Hatfield (Wisconsin Egyetem) nevé-
hez kötôdik, az a nyerô, aki az illetô férfit kivéve min-
denki más számára elérhetetlen. E tényezôktôl érzi
magát a férfi hódítónak és rendkívül különlegesnek.
De hát az sosem jó, ha a nô a különleges? Ha elnémítja
tudásával, ha porrá égeti iróniájával vagy egyszerûen le-
hengerli parancsoló jelenlétével? Amennyiben a férfia-
kat megkérdezik ezekrôl, nem lelkesednek: azt állítják,
olyan nôt szeretnének maguk mellé, akinél ôk az oko-
sabbak, viccesebbek, dominánsabbak, s persze többet is
keresnek nála.
A tudósok azt is kimutatták, hogy a magasan képzett
nôk gyakrabban maradnak egyedül, s a média fel is kapta
a hírt, egy egész nemzedékben keltve szorongást, hiszen
ma már a nôk szereznek nagyobb arányban egyetemi
fokozatokat. Csakhogy, amint azt Christine B. Whelan
könyvében (Miért házasodnak az okos férfiak okos nôk-
kel?) leleplezi, az eredmény éppen erre a nemzedékre
már nem áll, mert a tanulmányban nyomon követett
nôk mind csaknem száz éve születtek! A tanult nôk ma
már egyenlô arányban házasodnak, mint a többiek, csak
késôbb. Egy képzett, harmincas nô könnyebben talál
társat, mint egy kevésbé kvalifikált; hogy honnan, ami-
kor már minden férfi elkelt, az rejtély, de ne firtassuk.
Ahogy azt sem, hogy mennyi melegséget nyújt egy saját
agyába szerelmes nô.
Ebbôl a szempontból nem jobbak azok sem, akik a tü-
körképük iránt táplálnak gyengéd érzéseket. Lehet, hogy
a természet bôkezûen bánt velük, de ôk fukarok a test-
beszédben: túl kevés jelet adnak le. Márpedig azok a
nôk vonzzák magukhoz a férfiakat, akik sok jelzést bocsá-
tanak ki: 10 perc alatt úgy harmincat, ahogy ezt Monica
Moore-nak (Missouri-St. Louis Egyetem) sikerült szám-
szerûsítenie. De még ez sem mindig elég. A férfiak több-
sége egyáltalán nem ért a flörtöléshez. Egy másik, 100
bárban végzett kutatás tanúsítja: 85 százalékuk nem
tudja megmondani, hogy egy nô mikor flörtöl velük.
Talán nem érdekli ôket? A férfiak, mint láttuk, nem az
elmeolvasás bajnokai, így a finom gesztusokat nem is
dekódolják: észre sem veszik, ha egy tartózkodó nô
érdeklôdik irántuk, de azt sem, ha egy nyitott nô nincs
60 ❱ 2012. július ❱ IPM
igazán oda értük. Talán, bármit mondjanak, nem is fog-
lalkoznak igazán a nôk lelkével. Esetleg titokban még
mindig úgy vélik, hogy nincs is nekik.
Van-e a nônek lelke?
A nôt úgy alkotta meg a természet, hogy érdeklôdésé-
nek gyújtópontjába gyakran a másik ember és a lélek
kerül. A férfit viszont úgy, hogy a nôben olykor meg se
lássa az embert, és akár a lelket is elvitassa tôle. Hogy
a nô lelkes lény-e, a középkorban hosszas dogmatikai
viták tárgya volt. Ha a kérdést úgy fordítjuk: „aki” vagy
„ami”-e a nô, akkor váratlan módon egy korszerû esz-
közökkel eldönthetô, tudományos problémát kapunk.
A legújabb agyi képalkotó technikák ugyan nem teszik
láthatóvá a nôben lévô lelket, ám azt igen, hogy az embe-
rek, ez esetben a férfiak, lelkes élôlénynek látják-e a nô-
ket. Nos, úgy tûnik, bizonyos esetekben tényleg nem.
Susan Fiske (Princetoni Egyetem) fürdôruhás nôk képe-
it mutatta férfiaknak, akik igen gyorsan megjegyezték
ezeket, szemben azokkal, amelyek felöltözött nôkrôl
készültek. Viszont amikor meglátták ôket, agyukban
rendre kikapcsolt egy fontos terület: az, amely akkor
szokott aktív lenni, amikor figyelmüket nem tárgyakra,
hanem kifejezetten személyekre fordítják.
Megvolna ezzel az agyi megfelelôje azoknak a gondo-
latoknak, amelyek még jócskán a középkor után is oly
divatosak voltak? Például Otto Weininger osztrák filo-
zófus a 20. század elején újfent arra jutott: a nôben
nincs szellem, a nôben nincs lélek.
Mások ellenben nem sok vizet zavarnak, és nem
értik, miért. Úgy viselkednek, ahogy szerintük kell:
például figyelnek, mosolyognak, udvariasak,
de akkor hiányoznak a személyiség mélyebb és
erotikusabb rétegeinek spontán kifejezôdései.
Az ilyen elméletekben a nô az „ami” felé mozdul el, és
ez általában alsóbbrendû létforma. „A nô semmi, csupán
anyag”, mondja Weininger. Ám az is elôfordul, hogy
a nô éppenséggel felsôbbrendû. Ilyen a goethei örök
nô, aki fölfelé vonz.
Az anyagi és a felsôbbrendû-szellemi nô mellett ott ta-
lálunk egy harmadik létformát, az alsóbbrendû-szelle-
mit, vagy démonit. A démon jellemzôen szintén nem
egy tudattal, vágyakkal, célokkal bíró „aki”, hanem in-
kább egy automatizmus vagy testetlen erô, amely ugyan-
akkor látszólagos anyagi formát ölthet, és esetleg minden
láthatónál szebb, éneke minden hallhatónál csábítóbb.
A szirén vagy a tündér Loreley nem szándékosan hívja
halálba a hajósokat, egyszerûen nem tehet másként;
inkább tudattalan vagy álomszerû tudat az, ami neki
tulajdonítható. Mely talán a férfi tudattalanjából veszi
eredetét. ❱
IPM ❱ 2012. július ❱ 61