Emlékezet (1) - Ocred

1.
fejezet
MI IS AZ A MEMÓRIA?
Alan Baddeley
memória olyasvalami, amire panaszkodni szoktunk. Vajon miért? Szinte büsz-

kén hirdetjük: , Nekem igazán rémes a memóriám!, miközben azzal sosem
dicsekszünk, hogy , Én elképesztően ostoba vagyok!. Természetesen mindannyian
elfelejtünk dolgokat, például megfeledkezünk egy találkozóról, vagy nem ismerünk
meg valakit, akivel már találkoztunk, a nevére meg pláne nem emlékszünk. Fontos
eseményekről azonban ritkán feledkezünk meg - ha egy vőlegény elfelejtene elmenni
az esküvőjére, akkor hiába is próbálkozna a feledékenységére hivatkozni. Hasonló-
képpen, amikor nem ismerünk fel egy régi ismerőst, akkor gyanús, hogy talán az
illető talán nem volt túl fontos számunkra. Ilyenkor mégis kézenfekvő a rémes me-
móriánkra hivatkozni.
A következő fejezetekben arról próbáljuk meggyőzni az olvasót, hogy memóriánk
többnyire nagyon is jól működik, bár kétségtelenül esendő. Magunk is osztjuk Schacter
(2001) nézetét, aki az , emlékezet hét bűnéről" értekezve azt fogalmazta meg, hogy ezek
a hibák valójában szükségszerű következményei ugyanazoknak a tényezőknek, ame-
lyeknek emlékezetünk gazdagságát és rugalmasságát is köszönhetjük. Lehet, hogy a
memóriánk kevésbé megbízható, mint egy átlagos számítógépé, de ugyanolyan nagy
kapacitású, lényegesen rugalmasabb és sokkal inkább felhasználóbarát. Kezdjük mind-
járt Clive Wearing szomorú esetével, aki egy betegség következtében szinte teljesen el-
vesztette az emlékezőképességét (Wilson, Baddeley és Kapur, 1995).
MIÉRT VAN SZÜKSÉGÜNK EMLÉKEZETRE?
Clive rendkívül tehetséges zenész, a középk ori

zene szakértőj e és egy neves londoni
kórus karmestere volt. Ő maga is énekelt, olyan kiválóan, hogy a pápa londoni láto-
gatásakor felkérték egy előadásra. 1985-ben a
sen esett át: a sok ember szervezetében jelenlévő herpeszvírus a
ritkán azon-
legtöbb esetben csak néhány kellemetlen hólyagot eredményez, nagyon
t ami akár
okoz,
ban átjut a vér-agy gáton, és encephalitist, vagyis agyvelőgyulladás
me
halálo
.ki lehet. A kezelési lehetőségek fejlődésével a betegeknek ma már
s neteislű
Scanned with
Scanned with CamScanner
18 BMEEGKEZET
jó esélyük van a túlélésre, ugyanakkor gyakran igen jelentős agykárosodást szenved-

nek, sokszor éppen az emlékezetért felelős agyterületeken.
Amikor Clive visszanyerte az eszméletét, súlyosan amnéziás volt, és ú tűnt, képte-
olyamatosan úgy érzékelte az úllapotát,
jan amitelis újságolt minden látogatójának, illetve újra meg újra felírt a jegyzetfüze-
tébe: minden egyes alkalommal kihúzta az előző sort, és feljegyezte, hogy , Most tértem
magamhoz" vagy , Végre visszanyertem az eszméletemet" - és eztévekenátígy folytatta.
Clive tisztában volt vele, hogy kicsoda, és nagy vonalakbanel tudta mesélni az
életét is, igaz, csak nagyon tamámaájálájáób, 7166 hogy négy évig járt a Cambridge-i
Egyetemre, de nem ismerte fel fényképen az épületet. Homályosan bár, de emlékezett
életének néhány fontos eseményére, például hogy ő rendezte és vezényelte Hándel
Messiásának első modern előadását, amelyet eredeti hangszereken adtak elő, korhű
környezetben, és értelmesen tudott mesélni a karmester szerepének történelmi fejlő-
déséről. Azonban még ez az egyedi tudása is nagyon vázlatos volt: korábban ime
ÁT ENEK Lassusról, de egyáltalán
talmára.Ha megkérdezték tőle, hogy ki írta a Rómeó és Júliát, nem tudta megmon-
dani. Válása után újraházasodott, de emlékezett.
erre sem Viszont kitörő örömmel
üdvözölte a feleségét minden alkalommal, amikor belépett a szobába, még akkor is,
ha csak néhány perccel korábban ment ki - és minden alkalommal elújságolta neki,
hogy éppen most tért magához.
Amnéziája miatt Clive MEÁDÉSHESÉSÉDÉK SAE Nem tudott elolvasni egy könyvet
vagy végignézni egy filmet, mert azonnal elfelejtette, hogy miről volt szó korábban.
Ahogy kilépett a kórházi szobájából, rögtön eltévedt. A p amiről ő
maga azt mondta, hogy olyan, mint , egy földi pokol". , Olyan, mintha halott lennék
- egyfolytában!
Mégis volt egyetlen olyan része Clive emlékezetének, ami épen maradt — azenei
emlékezete. Amikor a kórusa meglátogatta, kiderült, hogy ugyanúgy
tudja vezényelni
őket, mint addig. Továbbra is tudott kottát olvasni és zongorán kísérni saját énekét.
Egy pillanatig úgy tűnt számára, hogy visszanyerte régi önmagát, de ahogy abbahagy-
ta a zongorázást, újra ugyanolyan nyomorultul érezte magát. Ma, húsz év elteltével
Clive éppolyan súlyosan amnéziás, mint kezdetben, de mostanra mintha már vala-
melyest megbékélt volna a sorsával, nyugodtabb és kevésbé elkeseredett.
EGY EMLÉKEZET VAGY TÖBB?
Bár Clive esete nyilvánvalóvá teszi számunkra, hogy az emlékezet működésére elen-
gedhetetlenül szükség van a mindennapi élethez, nem sokat tudunk meg belőle az
emlékezet természetéről. Szerencsétlenségére Clive-nak több agyterülete is károso-
Scanned with
MI IS AZ A MEMÓRIA? 19
dást szenvedett, így nem csak emlékezeti problémái vannak, Az a tény, hogy zenei
emlékezete és zenei képességei épen maradtak, arra enged következtetni, hogy az
e Más s etegekkel végzett
ól tudjuk, hogy ezek a személyek képesek visszamondani telefonszámo-
kat, vagyis feltehetően 1 rendelkeznek, és ugyan-
olyan gyorsan sajátítanak el motoros készségeket, mint az egészséges személyek,
A későbbiekben látni fogjuk, hogy az amnéziás betegek számos különböző típusú
tanulásra képesek, amit egyértelműen mutat a teljesítménynövekedésük, miközben
nem emlékeznek a tanulás élményére vagy arra, hogy valaha is találkoztak volna már
az adott helyzettel. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a kép összetettebb annál,
mint hogy egyetlen, átfogó emlékezeti rendszert létezne. E könyv első néhány fejezete
ezt az összetett képet kísérli meg kibontani, ennek alapján érthetjük meg a további
fejezeteket is, amelyekben arról esik szó, hogy a különböző emlékezeti rendszerek
hogyan befolyásolják az életünket, hogyan változik emlékezetünk gyerekkorunktól
kezdve; felnőttkorunkon át életünk alkonyáig, és mi történik, amikor emlékezeti
rendszereinkben zavar támad.
Az emlékezetről beszélve természetesen számos különböző pszichológiai elméletet
fogunk tárgyalni. Az elméletek fejlődnek és változnak, és a különböző elméletalko-
tók különbözőképpen magyarázhatják ugyanazokat a kísérleti eredményeket. Elég
egy pillantást vetnünk bármelyik kurrens emlékezeti szaklapra, és rögtön nyilván-
való lesz, hogy a memóriakutatás terén is így van ez. Szerencsére sok alapkérdésben
egyetértés van a különböző, emlékezettel foglalkozó kutatócsoportok között, bár ese-
tenként eltérő terminológiát használnak. Ezen a ponton hasznos lehet, ha némi szót
ejtünk saját elméleti megközelítésünkről.
ELMÉLETEK, TÉRKÉPEK ÉS MODELLEK
Az 1950-es években sokan úgy

gondolták, hogy aHm ta, és eredményei alapjánerei
Clark Hull fehér patkányok
, amely Newton elvein alapuló feltételek és egyenle-
tek alapján jósolja be a patkányok és az emberek tanulási viselkedését (Hull, 1943).
Ezzel szemben Hull nagy riválisa, (1948) azt feltételezte, hogy j a
patkányok , kognitív térképeket" hoznak létre, vagyis a kö t
1930-as évektől egészen az 1950-es évekig eltartott, aztán meglehetősen hirtelen el-
csitult. Mindkét oldalon felismerték, neje mázinitakbmsanatagaltásiótelkellslsitál 5
.lezni, mint a patkányt érő inger és a tanult viselkedés közötti egyszerű kapcsolat, de
egyik félnek sem volt elképzelése arról, hogyan lehetne ezt vizsgálni.
Scanned with
NEEE et
c VA
jobban átlátni az ismereteinket. Az elmélet jel-

jé ké ekkel
lege attól függ, hogy milyen kérdésekre keressük általa a jösető més sémásóbk
azonos módon. London vagy New York metrótérképe mész há ay utcasátkonál:
utcatérképétől, és egyik sem adja vissza azt, amit akkor látnán k fi. le csak éppen
va körülnéznénk. Ettől még ezek nem rossz térképek, éppen eflenkezőétb
mindegyik térképet más céllal tervezték. j
A pszichológiai elméletek esetében is arról van szó, hogy a különböző elméletek
. Egy
boltos és egy vevő közti vitát valószínűleg egészen más szempontok sag ÉinE ElőileZtE
egy szociológus, aki a gazdasági és társadalmi nyomásra helyezné a hangsúlyt, egy sin
ciálpszichológus, akit az interperszonális kapcsolatok érdekelnének, egy kögnttiv ait A
chológus, aki a nyelvi folyamatokat elemezné és egy fiziológus, aki avitában részt vevő
érzelmi állapotának agyi leképeződésével foglalkozna. Mindegyik elernzés érvényes, és
elvileg összefüggésbe hozható egymással, nincs köztük egyetlen s helyes magyarázat.
Ez az elképzelés szembeállítható a néha redukcionizmusnak nevezett megközelí-
téssel, amely szerint
az eggyel alatta lévő szintre: a szociálpszichológiait a kognitív szint-
leegyszerűsítsen
re, a kognitív magyarázatot az élettanira, amit aztán biokémiai és végül fizikai szinten
lehet értelmezni. Bár nyilvánvalóan hasznos lehet, ha a jelenségeket különböző, de
egymással kapcsolatba hozható szinteken tudjuk megmagyarázni, végső soron nincs
több értelme, mint ha egy fizikus azt várná el, hogy ne a newtoni mechanika törvé-
nyei alapján tervezzék meg a hidakat, hanem a részecskefizika szubatomikus szintű
elvei alapján. i
Ez a könyv azt kísérli meg bemutatni, hogy mit tudunk az emlékezet pszichológiá-
járól. Úgy véljük, a pszichológiai szintű magyarázat hozzásegíthet bennünket az em-
beri viselkedés interperszonális és társadalmi szintű értelmezéséhez is, de ugyanilyen
fontos szerepe lehet abban is, hogy megértsük a különböző emlékezeti működések
hátterében álló neurobiológiai folyamatokat. Reményeink szerint a következő fejeze-
tek jól illusztrálják, hogy mostanra elég sokat tudunk az emlékezet pszichológiájáról
ahhoz, hogy ilyen magasabb és alacsonyabb szintű kérdésfeltevések irányába is ered- —
ményesen elmozdulhassunk.
Kulcsfogalom
TO TRNET E ÁTOLYANYEENIN
AY Ante eízás
: aza szemlélet, amelely szerint minden tudományos magyarázatnak egy alácso-

j. nyabb szintű elvre kell a p.
fichológiának azélettanra, az élettannaka kémiára, a kémi-"
ának pedig afizikár
Scanned with
me néhány év leforgása alatt az á

emlékezet
kutatása felé fordult. Az
elven alapult, amelyet még
zott meg, amikor elsőként demonstrálta az arálélkezet kísérleti vizsgálatát.
Az ebbinghausi hagyomány I
és a kutatás elsősorban arra irányult, hogy a
dáshoz. A kísérleti eredményeket az inger-válasz kapcsolatok mentén értelmezték, és

és értelmetlen
csak néhány klasszikus módszert használtak, mint például a szavakból
(McGeoch és Irion, 1952). Verbális tanulási megköze-
teszt módot amely az 1930-as évektől a hatvanas éve-
kig virágzott, elsősorban azz Egyesült Államok középnyugati kutatóközpontjaiban, és
képviselői inkább a helyezték a hangsúlyt, nem
pedig olyan nagy, átfogó elméletek kidolgozására, mint amilyet Clark Hull javasolt.
Amikor azonban a nagy elméletek összeomlani látszottak, akkor ez a megfontol-
tabb megközelítés, amit bírálói lenézően csak , kiszikkadt empirizmusnak" nevez-
tek, egyre több, a tanulással és az emlékezettel foglalkozó kutató érdeklődését kezdte
felkelteni. Létrejött egy új folyóirat
The Journal of Verbal Learning and . Ebbinghaus (1850-1909) volt az első tudós, aki
Verbal Behavior (A verbális tanu- . demonstrálta, hogy az emlékezet HL LES EG
lehetséges kísérletileg vizsgálni.
lás és verbális viselkedés folyóirata) [7/5655 szeeztéi Lelrajera la zak, [dates
címmel, amit később, amikor a , ver-

bális tanulás" kifejezés kiment a di-
vatból, átkereszteltek, így lett a neve
The Journal of Memory and Language
(Az emlékezet és a nyelv folyóirata).
A ekkoriban
másik, zajló fejlődés
ak.
voltak. A harmincas években a
megkí-
,
sérelte a percepciókutatás eredmé-

nyeit a humánemlékezet kutatásá-
ban is alkalmazni. A behaviorista
6 Bettmann/Corbis
E
Scanned with
22 EMLÉKEZET
kező személy aktív szerepére hívták fel a figyelmet. A nácizmus elől az alaklélektan
számos képviselője Észak-Amerikába emigrált, ahol elhintették e szemlélet magvát,
amely a verbális tanulási megközelítéssel szemben sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett
arra, hogy a tanulási feladatot végző személy hogyan szervezi az anyagot a tanulás
során. Két, Európában felnőtt, de Észak-Amerikában tanult kiemelkedő kutató neve
fémjelzi ezt a megközelítést: George Mandlerés Endel Tulving..
Kulcsfogalmak
: Verbális tanulás: az ErNékezetkütatásnak az azirányzata, , amelyik elelsősorban értelmes és
é sértek j
: metlen szavakból álló listák tanulásával foglalkozik. . ÁK HESSSEE ÉS SES]
: Gestalt-pszichológia, alaklélektan: az 1930-as évekbén Nérrétországban tért t hódító -pszicho- ;
. lógiai irányzat, amely az észleléssel kapcsolatban leírt elveket próbálta alkalmazni az emlékezet- ;
kutatásban .és aa gondolkodás- élektanban. . SZE 8 3
Nagy-Britanniában az emlékezetkutatásnak egy harmadik irányzata is. kialakult

Frederic Bartlett (1932)Az emlékezés című művének nyomdokain. Bartlett álláspont-
ja egyértelműen az volt, hogy értelmetlen szövegek tanulásának vizsgálata nem visz
közelebb az emlékezet működésének megértéséhez, ehelyett olyan komplex kísérleti
anyagokat használt, mint például az idegen kultúrák népmeséi, és kifejezetten hang-
súlyozta az . emlékező személynek , a megértésre tett erőfeszítését. Ez a megközelítés
lényegesnek tartotta az emlékezés során fellépő hibázások vizsgálatát, amelyeket a
személyek világképének, kulturálisan jellemző feltevéseinek tükrében magyarázott.
Bartlett úgy vélte, hogy ezek a feltevések belső reprezentációkon, sémákon alapulnak.
Szemlélete gyökeresen eltért az ebbinghausi hagyománytól amennyiben összetett in-
geranyagokat vizsgált, azonban ugyanúgy, ahogy Tolman és Hull követői, ő is azzal a
kérdéssel találta szemben magát, vajon hogyan lehet ezeket a nehezen megragadható
belső reprezentációkat kísérletileg vizsgálni.
A probléma megoldására a második világháború idején, a számítógépek térhódí-
tásával nyílt lehetőség. Az amerikai matematikus, Weiner (1950) és a brit fiziológus,
Gray Walter (1953) bizonyos mértékben irányításra szant Söüdbiés így a szándékos viselke-
TENGKÉSEKEE ek
skót pszichológus, aki Bartlett mellett dolgozat Cambridge-ben, írt egy rövid, de
nagy hatású könyvet The Nature of Explanation (Az értelmezés természete) címmel,
amelyben felvetette, hogy atudományos elméleteket modelleknek tekinthetjük, és
számítógép segítségével is létrehozhatunk ilyen modelleket. Analóg számítógépek
segítségével elvégezte az első olyan pszichológiai kísérleteket, amelyek ezen az elven
alapultak (a digitális számítógépet még csak ekkoriban kezdték kifejleszteni), és ezt
a komputeralapú elméleti modellt olyan gyakorlati feladat megoldásához használta,
Scanned with
MIIS AZ A MEMÓRIA? 23
mint a harckocsik célzási Pontosságának javítása. Sajnos azoi : közi

lekedési baleset tragikusa 5 javítása. Sajnos azonban 1945-ben egy
pártát n fiatalon véget vetett a kutató életének.
; EÁ a metaforán alapuló új pszichológiai megközelítést azonban szeren-
csére több fiatal kutató is magáévá tette, és aháborút követő években áci
a korsz . Donald Broadbent 1958-ban

(Észlelés és kommunikáció) című műve
sélésézb; ter! ; az elveket pedig széleskörű-
en alkalmazta kutatásaiban, amelyeket Cambridge-ben, a Medical Research Council
(Orvosi Kutatótanács) Alkalmazott Pszichológiai Intézetében végzett el, és jórészt a
háború által felvetett gyakorlati problémákra irányultak. Mintegy kilenc évvel később
a fejlődésnek indult irányzatot Ulric Neisser (1967) foglalta össze ragyogó áttekintő
munkájában, amelynek címe — (Kognitív pszichológia) — a ki-
bontakozó szemléletmód elnevezésévé vált. .
A digitális számítógép modelljét használva az
: az anyag rögzítésének, kódolásának módja meghatá-

rozza, hogy mit és hogyan tárol el a rendszer, ami pedig azt befolyásolja, hogy mit
lehet később előhívni. Gondoljunk egy egyszerű fizikai memóriaeszközre, például
egy bevásárlólistára. Ahhoz, hogy használni lehessen, olvashatóan kell összeírni, és
olyan nyelven, amit a bevásárlást végző ért. Ha elázik, a tinta elmaszatolódik (tárolási
zavar), amitől elmosódottá és nehezen olvashatóvá válik a szöveg (előhívás). Nehe-
zebb az előhívás, ha csúnyán írunk (kódolás-előhívás kapcsolat), vagy ha a szöveg
elmaszatolódott (tárolás-előhívás kapcsolat). Még tovább bonyolítja a helyzetet az a
felfedezés, hogy valójában nem egy, hanem többféle emlékezeti rendszer létezik.
jé ellenőrzését,
Scanned with
24
EMLÉKEZET
HÁNYFÉLE EMLÉKEZET VAN?

Ahogy a kognitív megközelítés egyre nagyobb
tért hódított a pszichológiában, az
egyetlen, inger-vá
lasz kapcsolatokra épülő emlékezeti rendszerről
alkotott feltételes
zés fokozatosan átadta a helyét annak az elképzel
ésnek, hogy két, három, vagy akár
több emlékezeti rendszerrel is számolhatunk. Az 1.1. ábra
azt a felfogást mutatja
amely vált. Eszerint a külvilágbóér-
Lil
l
vodális je, amely az emberi emlékezet működéséről ekkoriban alkotott sok

hasonló modell jellegzetes példája. Látni fogjuk, hogy a későbbi kutatások az elmélet-
ben szereplő több feltevést is megkérdőjeleztek, így a modell továbbgondolását tették
szükségessé,
ezette matt e emet em marta jetsttttte
a ve úi Tapösjntezan si emntó sem
kemmzsanejeszstátt YÍTTÓSŐ E etlbvátra vájár 9 AVE TM VSZŐL german Aza ALANT E TT lee
tt
feldolgozási megközelítése: az információ

a környezetből
szen zoros eml ékezetbe kerül, onnana rövid távú emlékezetbe, majd végül a hosszú távú
emlékezetbe
tired
Jelenleg is vitás kérdés, hogy valójában hányféle emlékezeti rendszer létezik. Van-
nak kutatók, akik már az emlékezeti tár fogalmának létjogosultságát is vitatják, mert
túl statikusnak találják, és inkább folyamatokról beszélnek (pl. Nairne, 1990, 2002;
Neath és Surprenant, 2003). Arra hívják fel a figyelmet, hogy a legkülönfélébb emlé-
kezeti feladatokban is sok a hasonlóság, ami véleményük szerint annak köszönhető,
hogy mindegyiknek a hátterében ugyanolyan folyamatok zajlanak, így egy egységes
emlékezeti rendszerről beszélhetünk. A mi véleményünk szerint egyszerre van SZÓ
: 3 núgy,
ana-
ahogy az agyműködés elemzése során is figyelembe kell venni mind a statikus
tómiai jellemzőket, mind pedig a dinamikusabb élettani folyamatokat. Fontos feltár-
mellett
nunk a különböző rendszerek működésbeli hasonlóságait, de a hasonlóságok
nem szabad szem elől tévesztenünk a különbségeket sem. :
az összkép
Szerencsére akár a hasonlóságokat, akár az eltéréseket hangsúlyozzuk,
egyes memó-
meglehetősen egységes. Ebben a könyvben azért teszünk különbséget
ől meglévő is-
riarendszerek között, hogy rendszerezni tudjuk az emberi emlékezetr
szenzoros, rövid távú
mereteinket. A következőkben látni fogjuk, hogy elkülönült
Scanned with
zza szzsz
és keit ege emlékezeti rendszerekről beszélünk, amelyek további összetevőkre

bonthatók. Ugyanakkor nem gondoljuk, hogy a környezetből beérkező információ
egyszerüen végigfolyna a hosszú távú emlékezetig, amint azt az 1.1. ábra mutatja,
ugyanis SEKESE bizonyíték van arra, hogy az információ mindkét irányban áram-
lik. Így például a világról való tudásunk, amelyet a hosszú távú emlékezetünk tárol,
befolyásolhatja, hogy milyen ingerekre figyelünk oda, ezáltal azt, hogy mi kerül be a
szenzoros emlékezetünkbe, azt hogyan dolgozzuk fel, és így azt, hogy végül fogunk-e
rá emlékezni.
Elsőként a rt tekintjük át. Ez a hatvanas években volt
elt ki 5 1 példázza az emlékezeti kódolás, tárolás és
előhívá s általános elveit. Azonban, mivel i mint az emlékezet téma-
éhez kapcsolódik, a könyv további részében nem foglalkozunk vele. Ezt követően
a rövid távú emlékezettel és a munkamemóriával kapcsolatos elméleteket tekintjük át
vázlatosan, majd rátérünk a hosszú távú emlékezet témakörére.
Kulcsfogalma
llje.
, Modális modell ttkinsonés Shiffrin (1968) emlékezeti mode
információknak egy nag yon rövid ideig történő tárolása egy adott mo-
egitest
í EZT 428 SZÉ SZÉRE ezé zé
SZENZOROS EMLÉKEZET
etet 7
dámát
Ha egy sötét szobában csillagszóróval a kézben integetünk, akkor egy csíkot fogunk
látni a levegőben, ami gyorsan elhalványul. A tény, hogy a kép elég sokáig megmarad
ahhoz, hogy jól látható csik jelenjen meg, arra utal, hogy agyunk valamilyen formá-
ban eltárolja ezt a képet, a csík elhalványulása pedig egyfajta felejtést jelent. Ez a jelen-
ség a mozgófilm alapja is: ha állóképeket vetítenek nagy sebességgel, a képek között
üres kockákkal, akkor agyunk ezt egyetlen, folyamatosan mozgó képként észleli. Az
ESZT
teszi ezt lehetővé, hogy perceptuális rendszerünk elég hosszú ideig tárolja a vizuális
információt ahhoz, hogy áthidalja a két kép közötti üres kockát, így egyesíteni tudja
az egymás után következő, alig eltérő képeket.
A elején az Egyesült Államok Bell Laboratóriumaiban számos
kutató használta az új információfeldolgozási megközelítést a gyorsan elillanó vi-
é hoz (Sperling. 1960, 1963; Averbach és Sperling, 1961)
- ézt az emlékezeti rendszert később el.
(1960) 3 § (s
a
; k 1.2. ábra ). Át lagosan
Scanned with
öl EST EMLÉKEZET
versa zén ss etesKellett által eset y mély LETŐ

használt ingerelrendezés. A 12 bemutatott betűből
n lévőket a kísérleti személyeknek felidézniük, egy magas, oizzélés g gek.
: hangjelzés határozta meg, hogy melyiket.
eszed ábáálgszlkeálámetnkelett ző, de nem mondjuk meg előre a kísér-

eli személynek, hogy mely elemeket fogjuk kérdezni. !
Mivel nem mondták megg előre a kísérleti személyeknek, hogy melyik sorban
lévő betűket kell majd felidézniük, emlékezeti teljesítményük tulajdonképpen a
teljes, háromsoros elrendezésre vonatkozott: vagyis, ha megszorozzuk hárommal
a felidézett betűk számát, akkor megkapjuk a teljes betűmennyiségre vonatkozó
emlékezeti teljesítményt. Az 1.3. ábrán láthatjuk azonban, hogy ez a teljesítmény
vskey attól, BY mikor EZJEÉS a . kísérleti SZENMENYKÉS a hangjelzést. Amikor a be-
angjelzés, akkor csö k

Az 1.3. ábrán két görbét láthatunk, az egyiknél világos vizuális mezőt mutattak a
kísérleti személyeknek a betűk bemutatása előtt és után, a másik görbe esetében
pedig sötét vizuális mező jelent meg a betűk felvillantása előtt és után. Sperli
Scanned with
Kulcsfogalmak
!
Ezt vizdális információk nagyon tóvidi ideig történő tárolása AREAS j
j az a jelenség, amikor egy inger észlelését és/vagy tárolását befolyásol ják a közvetle- !
; : nül előtte (előreható maszkolás), illetve még gyakrabban utánaközte ható meki Eb beé-"
Öö j; mutatott JdJae ; Es kégt te ;
Ma See lt elése éke ezés een mell mesés gamet s atkák asse ra TAR JAS Kel ev GET Cage
ÉGNáe Ezaz goes era VK ene html ékőet erre áá
iáttaláltak, amelyek közül csak az egyik függött a fényenergia

maszkoló hatásától. A másik interferenciahatás attól függött, hogy voltak-e a maszk-
nak vizuális kontúrjai. A vi
Ld
. Ez arra utal, hogy ez az
ogy a két szemből érkező információ összegződne.
ezzel szemben akkor jelentkezett,
. személy, vagyis ebben az
1.3.ábra. A felidézett betűk becsülti mennyisége a felidézés késleltetésének függvényében ——

részleges beszámolás módszerével nyert adatok — bev e] ;
18 1 fé 95 -100
[ ] A teljes előhívott információmennyiség
16 e; !
tak VI M
; nézüra
2
zt
a 12 Előtte és utána sötét mező

E u
s
[s
g 250 §
a Bf Előtte és utána pe)
H
74)
§
világos mező
z sv
17: úr ; v
za 8ka ú
SE
4(- S 32
8 Azonnali emlékezeti terjedelem."
0 L I l L ] E 0
-05 0 11 d2i 3 4 5
A hangjelzés késleltetése (5)
Forrás: Sperling (1963). A szerzői jogok tulajdonosa 0 1963 The Human Factors and Ergonomics Society. A jogtulajdonos
engedélyével
Scanned with
zemből be-
§
miután mindkét Máess
sz azután heleészát(Turvey,
esetben azután keletkezik az információ tárolási zaval, ?
szése olyan fokú interfenem
d . . ( ágp7etk h : i aval:
73). 19
érkezett az információ
betű felid erről
ást? valószínűleg
egy VO-
8 "vel is, ha néha
A tár
van szó, ugyanis hasonló eredményeket kapu volt vagy nem.
elem
nal jelenik meg alatta, és később fel kell idézni, (pl. a felidézendő
ros
vizuális jellegét az mutatja, hogy bármilyen viz yt - például ha a pi
színe, mérete vagy formája) alapján megkapjuk , de akkor nem,
betűket kell felidézni (Turvey és Kravetz, 1970; vs s okat vegyesen
ha nem fizikai jellemzők alapján kell dönteni - például ing, 1960).
tartalmazó ingeranyagból a számokat kell felidézni (Sper"1n5 fi t k les
ifériá
Per!düte
c iz
mutatjólá ÉSÉT e tű
va be negy.heke
metáke
Sperling szerint ezek az eredmények azt
em ganayetazm
tata Zn enne
[4 sabban
NE
Ezeknek a kísérleti adatoknak az értelmezése kapcsán Helsser § lásnak-a-leírására:

lékezet kifejezést javasolta ennek a kezdeti, rövid-idejű, vizuális ) gtane
És ; i erüjélkezetuek
felelőjét.Neisser echots
Ugyanezen mechanizmus auditoros-megtfeletőj hosszú EAST RENE j
telefon szá-
nevezte el. Ha megkérnek bennünket, hogy jegyezzünk meg égy it ká Játgyű
mot, akkor másképp hibázunk a felidézésnél, ha hallottuk a számot, mint ha fáltuk.
Vizuális bemutatás esetén a hibázás valószínűsége szisztematikusan nő a számsor
elejétől a vége felé, hallás esetén azonban az utolsó egy-két számot sokkal nagyobb
valószínűséggel tudjuk majd helyesen felidézni, mint a számsor közepén lévő számo-
kat- ezt az eredményt mutatja az 1.4. ábra (Murdock, 1967). Ezt az újdonsági hatást
megszüntethetjük,ha beiktatunk még egy elemet a bemutatás és a felidézés közé - ez
akkor is hatásos, ha ezt az elemet nem kell feldolgozni, és mindig ugyanaz, például
egyszerűen le kell nyomni egy billentyűt (Conrad, 1960). Crowder és Morton (1969;
Crowder és Raeburn, 1970; Crowder, 1971) egy kiterjedt vizsgálatsorozatban kimu-
tatták, hogy ennek a közbeiktatott elemnek a modalitása döntő fontosságú szempont.
Egy vizuális vagy nem beszédszerű auditoros elem, pl. egy berregő hang nem befo-
lyásolja a teljesítményt, egy értelmes szó közbeiktatása viszont igen, jelentésétől füg-
getlenül,
Crowder és Morton prekategorikus akusztikus tárnak nevezték el azt
a rendszert,
amely feltételezésük szerint lehetővé teszi az auditoros újdonsági (recencia) hatást.
Az
azonban továbbra sem eldöntött kérdés, hogy a fokozott auditoros recenciahatásért
valamilyen emlékezeti vagy észlelési folyamat a felelős (Jones,
Hughes és Macken,
2007; viszont ettől eltérően lásd Baddeley és Larsen, 2007).
Bárhogy is magyarázzuk
azonban, az auditoros recenciahatás elég jelentős ahhoz,
hogy lényeges szerepet játsz-
szon a verbális rövid távú emlékezeti folyamatokban,
sőt felválthatja a verbális rövid
Scanned with
távú emlékezeti feladatokban megfigyelhető teljesítmények hagyományosabb magya-

rázatait (Jones et al., 2007). Erre a kérdésre még visszatérünk majd a rövid távú emlé-
kezet tárgyalásakor. Az echoikus emlékezet kielégítő magyarázatának mindenesetre
illeszkednie kell a beszédészlelésről alkotott tágabb elképzelésekhez.
Kulcsfogalom
; Echoikus emlékezet: az auditoros szenzoros emlékezetre használt kifejezés. .
1.4. ábra. Egy kilenc elemből álló lista különböző pozícióiban lévő elemeinek felidézése,
kétféle közbeiktatott elem (a nulla" szó, illetve berregő hang) esetén
10 -
s 08F Közbeiktatott berregő hang

-
ke
4
n 06 F
N
mV)
nej
£ 04[
vu e
25
Tt 19----e
av .. e
0,2 [-
Közbeiktatott értelmes szó
(4) 0 1 1 L l 1 1 1 1 ] ]
"Oo 1 2 3 4 5 6 7 8 9
A számsorban elfoglalt pozíció
Forrás: Crowder (1972) 0 1972 Massachusetts Institute of Technology. Az MIT Press engedélyével
RÖVID TÁVÚ EMLÉKEZET ÉS MUNKAMEMÓRIA
Tekintve, hogy könyvünk nagyrészt ennek a két témának, illetve a hosszú távú emlé-
kezet témájának elemzésével foglalkozik, ebben a részben csak egy rövid áttekintésre
ezésekis
n
szorítkozunk. A rövid távú emlékezet (short-term memory - STM) kifej
s
mennyiségű információ átmeneti ideig történő tárolását értjük. Ez a megfogalmazá
minden esetben Vva-
nem határozza meg, hogy miként is történik ez a tárolás. Szinte
a
lószínűsíthető, hogy rends zer működését a hóssztátávűsenülékezet ís segíti, amely-
nek szerepét minden bizonnyal más átmeneti tárak működése esetében is figyelembe
sétált akták teád elldski
19 Aha tt TSAK ea k. 7 Aekmsáárá B Beniöz már
Scanned with
30
EMLÉKEZET
neem
an yagokat
kuta tás, ami t eze n a te rü le ten végeztek, verbális
O gy
eegak TESÉSÉSER
gok es etén is jo ggal feltételezhetjük, ho
ki kdsádeti köll; j TAG verbális ingeranya ger-
verb ális ism étl és segí tség ével l ta rttar!ják emlékezetükben az in
Külösőt e. HT F yek 2. fej eze t). Nem szabad megfeled-
késl elte tés sor án (lás d
koznünk ugyan; ki. tartó az SIM . nem csak ver bál
bál iis anyagok tárolását végzi,
Így szlszise ús 58 k. arró l, hog y
és téri ( információ k 3 rövid távú
emlékezeti
en vizs gált ák vizu ális
tárolását. söt hi szaglási ést apintási informá-
még
amolását, söt — bár lényegesen kevesebb esetben -
ciók tárolását is,
zésen alapul, hogy lé-
A munkamemóriával kapcsolatos elképzelés azon a feltétele
tezik olv:
in fo rmációk átmeneti fenntartás
át és kezelését végzi,
sz er , am el y az
ti elő. Tö különböző modell
bég oly sas t re nd
da to k ki vi te le zé sé t se gí bb
a működés az összet et t fe la
k mindegyike az elméletal-
E. ji munkamemóriával kapcsolatban, amelye
minéleszék c életalkotási stílusát tükrözi. Ugyanakkor
érdeklődési területét és elm
emória egyfajta mentális
szadi bh 7 e épzelés osztja azt a nézetet, hogy a munkam
latba hozzák a
fi rknT eti een keretét adja. Rendszerint kapcso
kodik a rövid távú és hosszú távú
8 kié ari e u eeA el, és feltételezik, hogy támasz
, 1999a), de mindegyik elmélet az
milesz sei Fel sleeeta is (Miyake és Shah
Hitch (1974)
öllkozimazemeta aagsúlyozza a figyeleméhez képest. Baddeley és
amely az STM-mel kapcsolatos
pszácholásiai é ú-IA0 ellje az egyik ilyen elmélet, i
Cid a. E zlesákegt söléentzeet kutatások alapján igyekszik megmagyarázn a
Ézámán- : é ezet szerepét olyan bonyolult kognitív folyamatokban, mint a gon-
ak bi-
anvalít ; vét réábe vagy a tanulás. Ez a modell, amely igen jól használhatón
yult az elmúlt harminc év során (Baddeley, 2007), bővebben kifejtésre kerül majd
a 3. fejezetben.
. Kulcsfogalmak
Rövid távú emlékezet:
kezet: kiskis men yiségű információ
mennyiségű információ néhány másodpercig történő tárolására kéé- 1
HOSSZÚ TÁVÚ EMLÉKEZET

őkb i k
élsz et tkez
A köve state agg ÁL: ábrán tte a TAK fogjuk használni a hosszú távú em
21 zásba élese irnészt j
..f athatjuk, "ALTE hogy ez VÁRA osztályo
ta i ;
dek.
vagy sat
cit abe
explivet e nem deklaratée ezilékezot hd
hez Testi emlékezetet az pill
I KENSEES ez egyrészt olyan helyzetek3 tart"Vegso em e
k amikor feltlyekr
oznaságaaE
sz
Scanned with
1.5. ábra. A hosszú távú emlékezet komponensei Sguire (1992a) felosztása szerint
Hosszú távú
emlékezet
Explicit implicit
(deklaratív) (nem deklaratív)
emlékezet emlékezet
Vo eiosálás
Epizodikus Szemantikus ERTE KÉSSZSS
emlékezet emlékezet ESZSÉGEN
előfeszítés stb.
emlékszünk (például hogy a tavalyi nyaralásunk alatt véletlenül összefutottunk egy

barátunkkal), másrészt amikor a világgal kapcsolatos tényekre, ismeretekre emlék-
szünk (például arra, hogy mit jelent a tanúsít" szó, vagy hogy milyen színű egy érett
banán). Az implicit emlékezet ezzel szemben olyan helyzetekre vonatkozik, amikor
valamilyen tanulás történt, de magára a tanulásra nem emlékszünk, csak a teljesít-
ményből tudjuk, hogy megtörtént - például hogy tudunk biciklizni, vagy könnyeb-
ben el tudjuk olvasni egy barátunk kézírását, mint egy idegenét, mert már többször
láttuk. Az alábbiakban röviden áttekintjük ezeket a fogalmakat, a későbbi fejezetek-
ben pedig részletesebben is bemutatjuk őket.
. Kulcsfogalmak
. Hosszú távú emlékezet: az a rendszer vagy rendszerek, amely(ek) lehetővé teszi(k), Hagy hosszú :
j. időn keresztül tároljunk információkat. :
r"Explicit (deklaratív) emlékezet: a szándékos előhívás számára hozzáférhető emlékek, amelyek -
! személyes eseményeket (epizodikus) vagy tényeket (szemantikus) tartalmaznak. ;
; ési ; zi Zs ; JE ÉREZMS NT KEES É
! Implicit (nem deklaratív) emlékezet: a hosszú távú emlékezetből előhívott információ a telje-
! sítnményben mutatkozik meg és nem annyira tudatos felidézésben vagy felismerésben. Csi
: Szemantikus emlékezet: a világról meglévő tudásunk, ismereteink tárolását végző rendszer.-
: Nem pusztán azt jelenti, hogy értjük a szavak jelentését, hanem magában foglalja az érzékszervi
, (például az ízzel vagy színnel kapcsolatos) ismereteket is, valamint a világ működésével kapcsola- .
; tos olyan általános szabályokat, mint hogy mit kell csinálni például egy élelmiszerüzletben. ;
H Epizodikus emlékezet: az
a zegyedi eseményekre: yaló emlékezést lehetővé tetevőlen dszslő 8 ;i j
Esástsás
Scanned with
s EMLÉKEZET ————
Explicit emlékezet
i kategóriára osztható
:
Az 1.5. ábrán láthatjuk, hogy az explicit emlékezet két tovább
formati-
us emlékeze tre. A h at va na s év ekben, amikor az in
szemantikus és epizodik - a szá
az autom atiku s nyelv feldo lgozá s kifejl esztés én dolgoztabtk, rájöttek, hogy irágrál
kusok
yos fokú ismeretekkel a világ
mítógépes programoknak rendelkezniük kell bizon ísérleti
irányiította a kísé
mét.5 Ez irány
ahhoz, hogy képesek legyenek feldolgozni a szavak értel 4
pszichológusok figyelmét arra, hogy megvizsgálják, vajon az een r7 kere bee
ják a szemantikus információt. Egy, az új kutatásoknak szentelt ein Hé e s erdes
ESET ég 1-a tvben
Tulving (1972) kanadai pszichológus felvetette a szemantikus ésés azóta
vált, is szé mi
fogalmi megkülönböztetését, amely rögtön népszerűvé
A
használják. szemantikus emlékezet a világról való ismer eteinket jelent szdköik
értjük a szavak jelentését, kiterjed olyan er RBETSI
csak űen
azon, hogy egyszer
meretekre is, mint például a citrom színe vagy az alma Íze. Magában fog HE ser
mit kell csinálni, amikor
sas világ működéséről meglévő tudásunkat is, például hogy
megérkezünk egy étterembe, vagy hogyan kell színházjegyet vásárolni. Van egyfajta
általános jellege ennek a tudásnak, pedig lehet, hogy csupán egy egyszet! esemény
során szereztük. Például ha megtudjuk, hogy egy régi barátunk meghalt, akkor eeselgest
információ a vele kapcsolatos általános tudásunk, így a szemantikus emlékezetünk
részévé válik, és talán el is felejtjük, hogy mikor és hogyan szereztünk tudomást az
eseményről. ; ;
Ha később felidézzük, hogy milyen szituációban is hallottuk a szomorú hírt, akkor
ezzel már az epizodikus emlékezetünket használjuk,
azt a rendszert, amely lehetővé
teszi, hogy egyedi eseményekre és epizódokra emlékezzünk. Így tehát ugyanaz az ese-
mény mindkét emlékezeti rendszerünk részévé válhat. Tulving (2002) azt javasolja,
hogy az , epizodikus emlékezet" kifejezést csak azokra a helyzetekre használjuk, ami-
kor az eredeti esemény bizonyos aspektusait mintegy újra átéljük, például azt, hogy
mennyire meglepődtünk, hogy a hírt közlő személy ismerte a mi régi barátunkat.
Tulving ezt a képességünket , mentális időutazásnak" nevezi, és abban látja kiemelt
jelentőségét, hogy lehetővé teszi, hogy egyedi események felidézéseés újraátélése ré-
vén meg tudjuk tervezni a jövőbeli cselekvéseinket, például hogy gyásztáviratot küld-
jünk. Az egyedi eseményekkel kapcsolatos emlékek létrehozásának és előhívásának
ez a képessége károsodik leginkább az amnéziás betegeknél, és ez a károsodás tette
olyan elviselhetetlenné Clive Wearing életét is.
Milyen összefüggésben van egymással a szemantikus és az epizodikus emlékezet?
Az egyik lehetőség az, hogy a szemantikus emlékek egyszerűen a sok különböző epi-
zodikus emlék üledékei. Például nemcsak azért tudom, hogy Madrid Spanyolország
fővárosa, mert megtanultam az iskolában, hanem azért is, mert számtalanszor talál-
koztam ezzel az információval a híreket hallgatva, és jártam is Madridban. Hogy az
epizodikus emlékezet ilyen szerepet játszhat a szemantikus emlékezet kialakításában,
Scanned with
megerősíti az a tény is, hogy a legtöbb amnéziás betegnek nehézséget jelent új én

mantikus tudás elsajátítása. Így például legtöbbször nem tudják, hogy ki az e
Államok aktuális elnöke, hogy milyen évet írunk, vagy hogy kedvenc sportáguk 7
mely csapatok szerepeltek jól az adott évben. Ezt azt mutatja, hogy bár kesáke j
és az epizodikus emlékezet feltehetően különböző rendszereket foglal magában, egy
értelmű közöttük az együttműködés (Tulving, 2002).
Kulcsfogalom Sznenanza
" Mentális időutazáTEN a rúlvind által megalkotott fogalom atra útal, hogy az epizodikus ús i
, kezet teszi lehetővé számunkraa múlt újraélését és ezáltal a jövő elképzelését. ágyzápnr ess
ESÉEÉZ
KAT Tag al aszt —
Implicit emlékezet
Az amnéziás betegeknek tehát nem csupán nagymértékben károsodott az epizo-

dikus emlékezete, de arra is alig képesek, hogy új ismeretekkel gazdagítsák Tt Vi-
lágról meglévő tudásukat. Ugyanakkor számos helyzetben képesek az egészséges
személyekhez hasonló mértékű tanulásra, és ezeknek a megőrzött képességeknek
a tanulmányozása jelentősen gyarapította az implicit vagy nem deklaratív emléke-
zetről való ismereteinket. Az ilyen módon megőrzött képességek néhány példáját
szemlélteti az 1.5. ábra.
A tanulás egyik megtartott formája az egyszerű klasszikus kondicionálás. Ha egy
hang megszólalását követően levegőt fújnak a szemükbe, az amnéziás betegek megta-
nulják, hogy a levegőfújást anticipálva pislogjanak (Weiskrantz és Warrington, 1979).
Bár ugyanolyan sebességgel tanulják ezt meg, mint az egészséges személyek, nem
emlékeznek az élményre, és nem tudják megmagyarázni, hogy mire való a kísérleti
helyzetben használt szívószál, amin át a levegőt fújják a szemükbe, Motoros készsége-
ket is el tudnak sajátítani az amnéziás betegek, például gyakorlás révén javítani tud-
ják a teljesítményüket a célpontkövetési feladatban, amelyben egy képernyőn mozgó
fénypontot kell követniük egy pálca hegyével (Brooks és Baddeley, 1976). Warrington
és Weiskrantz (1968) kimutatták, hogy bizonyos körülmények között még szótanu-
lásra is képesek a súlyosan amnéziás betegek. Kísérletükben egymással
összefüggés-
ben nem lévő szavak listáját mutatták be a vizsgálati személyeknek, és különbözőfé-
leképpen mérték a szavak emlékezeti megőrzését. Amikor azt kérték,
hogy idézzék
fel a szavakat, vagy amikor fel kellett ismerniük, hogy melyik
listát látták, a betegek
nagyon gyengén teljesítettek. Azonban amikor az volt a feladat,
hogy , találjanak ki"
egy szót az első néhány betűje alapján, akkor a betegek és
az egészséges személyek is
egyformán nagy valószínűséggel azt a szót , találták ki; amit
korábban láttak (pl. azt
látták, hogy , acél" és ki kellett találniuk egy szót, amely
úgy kezdődik, hogy , ac - -")
Scanned with
s EMLÉKEZET
mé
tt tt
t alatukraágyba, holofe
g
tak tám asz kod ni kor ább i tap asz
Az amnéziások tökéletesen tud dez az
hogv egyáltalán volna szavakat - min
láttak .
:
emlékeztek, ez az előfe-
hogy valamit tj cácázoltak az emlékezetükben. Látni fogjuk, c kes 1;felad at-
sméő
szltéseékr nevez ett jelen ség sok különböző észlelési (pl. vizuális vagy ha j
is SESEKPET j sgt j ús
ban létrejön, és az olyan összetett feladatok végrehajtásában
például a tükörolvasás képessége (Cohen és Sguire, 1980) vagy egy képkirakós
összerakása (Brooksés Baddeley; 1976).
implicit tanulást és emlékezést SMÁLÉI
MET ÁÉTRI Üss ezek a feladatok mind az
az egy emlékezeti rő űj
vajon feltételezhetjük-e, hogy mindegyik esetben ugyanarrólbelül próbálják magyaráz-
szerről van szó? Bár vannak, akik egy egységes rendszeren
, saját megközelítésünk
ni mindezeket a; jelenségeket (lásd Neath j és Surprenant, 2003)
2947 / is több külö
szerint — bár sok a hasonlóság ezek között a jelenségek között - mégis több külön-
ödéséről van szó, amelyek az agy eltérő területeit veszik
igénybe, és amelyek különböző célokra jöttek létre.
Kulcsfogalmak S EZOLANA AE
. Klasszikus kondicionálás: tartúlási helyzet, amelyben egy semleges ingert (pl. egy csengőhang) :
: ismételten társíta választ kiváltó ingerrel (pl. hús íze), és ez ahhoz vezet, hogy a semleges
egy nak :.
, ingeris kiváltja a választ (pl. nyáladzás). ; ú
. Előfeszítés (priming): az a jelenség, amikor egy inger bemutatása befolyásolja egy utána követ- .
; kező inger feldolgozását, serkenti (pozitív priming) vagy gátolja (negatív priming).
MINDENNAPI EMLÉKEZET
Mind ez idáig arról volt szó, miként lehet elméletek kialakításával jobban megérteni
az emberi emlékezet működését: hogyan történik az információk kódolása, tárolása
és előhívása. Azonban, ha az elméletünk valóban hasznos és nem csak hangzatos,
akkor érvényesnek kell lennie a laboratóriumon kívüli, mindennapi emlékezeti hely-
zetekben is. Működnie kell mindenkinél, nem csak az emlékezeti kísérletek szokásos
alanyait jelentő egyetemi hallgatóknál, és magyaráznia kell az
emlékezet működé-
sét gyerekeknél és időseknél, kulturális különbségektől, valamint
egészségi állapottól
Elees is. Ezeknek a kérdéseknek egy részét a későbbi
fejezetekben tárgyaljuk
j A laboratórium falain kívül természetesen sokkal

nehezebb szigorúan ellenőrzött
kísérleteket végezni, ezért az első néhány fejezetben
bemutatott, elméleti irányultságú
vizsgálatok nagy része ilyen laboratóriumi
kísérletekből származik. Néhány ízű
Scanned with
Bartlett véleményét osztva — úgy vélik, hogy ilyen módon lényeges aspektusok elke-
rülhetik a figyelmünket. Erre a meglehetősen konzervatív nézetre válaszul dél-walesi
pszichológusok egy lelkes csoportja nemzetközi konferenciát szervezett, amely az
emlékezet gyakorlati kérdéseire fókuszált. A konferencia igen sikeresnek bizonyult,
a világ minden tájáról érkeztek kutatók, akik rendkívül változatos vizsgálatok ered-
ményeiről számoltak be az orvosi közlésekre való emlékezéstől kezdve az arcokra
való emlékezésben megfigyelhető nemi különbségekig, emlékezőművészektől kezdve
agysérült betegekig (Gruneberg, Morris és Sykes, 1978).
Ulric Neissert kérték fel a nyitóelőadás megtartására, aki a laboratóriumi kísérletek
kapcsán azt a gyakori kritikát említette meg, hogy , ha X egy érdekes vagy társadal-
milag jelentős emlékezeti jelenség, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a pszicholó-
gusok még alig vizsgálták" (Neisser, 1978: 4). Ő persze a , megtértek gyülekezetének
prédikált; akiknek az eredményei eddigre már meg is cáfolták ezt az állítást. A kö-
zönség többi részénél azonban nem talált az előadás ilyen kedvező fogadtatásra, még
egy cikk is született válaszul, amely , a hétköznapi emlékezet csődjéről" írt (Banaji és
Crowder, 1989). Mindez egy igen éles és annál terméketlenebb vitához vezetett, abból
a téves alapfeltevésből kiindulva, hogy a pszichológusok vagy a laboratóriumi, vagy a
hétköznapi jelenségek vizsgálatára szorítkozhatnak csupán. Természetesen mindkét
megközelítésnek megvan a létjogosultsága. Nyilván egyszerűbb laboratóriumi körül-
mények között kidolgozni és ellenőrizni az elméleti feltevéseket, de ha ezek semmit
nem mondanak az emlékezet mindennapi működéséről, akkor vajmi keveset érnek.
Összességében elmondhatjuk, hogy az emlékezettel kapcsolatos elméletek álta-
lánosabb szintre emelése meglehetősen jól alakult, és tovább gazdagította intel
speciális ösgpörtak emlékezeti működésére vonatkozik, mint a "gyerekek, :az idősek

vagy az emlékezeti problémákkal küszködők. Látni fogjuk, hogy az e csoportokkal
gyűjtött tapasztalatok nemcsak hogy alátámasztották a kognitív elmélet megbízha-
tóságát és használhatóságát, de új szempontokkal is gazdagították azt. Jó példa erre a
. tiszta formájú, súlyos amnéziában szenvedő betegek tanulmányozása, amely felhívta
figyelmünket az epizodikus emlékezet fontosságára, hozzájárult ahhoz, hogy a klini-
kai neuropszichológusok vizsgálómódszereket és rehabilitációs eljárásokat dolgozza-
nak ki a betegek számára, ezzel együtt pedig az emlékezettel kapcsolatos elméletekre
is nagy hatást gyakorolt.
Egy másik fontos haszna is volt annak, hogy a kutatók kiléptek a laboratóriumok
falai közül: kiderült, hogy az emlékezet működésének bizonyos lényeges aspektusait
a meglévő emlékezeti modellek nem tárgyalják, és ez a felismerés fontos új elméleti
elképzeléseket eredményezett. Ez volt a helyzet például a szemantikus emlékezettel,
amely fogalom, mint említettük, annak köszönhette születését, hogy az jnformatiku-
sok megpróbáltak nyelvfelismerő szoftvereket létrehozni (Collins és Ouillian, 1969).
A másik intenzíven kutatott terület, amelyet egy gyakorlati probléma hívott életre, a
Scanned with
EMLÉKEZET eszezzzedfáem zt
36
fi s : 2 ,h
szemtanúvallomások kutatása, amelynek kapcsán nyilvánvalóvá vált, nog ykárha súlyos
a bíró
Az idegtudományok hozzájárulása
Mind Ebbinghaus, mind pedig Bartlett megközelítése az emlékezet tanulmányozásá-

val kapcsolatban egészséges felnőttek emlékezeti teljesítményének kísérleti vizsgála-
tára épült. Az elmúlt években ezt a megközelítést számos új ismerettel gazdagították
az idegtudományi kutatások, amelyek megmutatták, hogy agyunk miképpen járul
hozzá a tanulási és emlékezeti képességekhez. A könyv során az olvasó többször is ta-
lálkozik majd olyan esetekkel, amelyekben a betegek emlékezeti zavarainak tanulmá-
nyozása világított rá a normál emlékezeti működés egyes sajátosságaira. Az emléke-
zetzavarokkal küzdő betegek problémái sokat elárulhatnak emlékezetünk funkcióiról
és arról, hogy miként lehetne ezeket még alaposabban tanulmányozni.
Az amnéziás betegek neuropszichológiai vizsgálatai két csoportra oszthatók. Az
egyik megközelítés olyan kórképek sajátosságait igyekszik feltérképezni, mint pl. az
Alzheimer-kór, amelyben az emlékezeti károsodás a vezető tünet. Az ilyen kórké-
pek azonban ritkán jelennek meg tiszta formában, sőt mi több, az Alzheimer-kór
esetében diagnosztikai kritérium, hogy a memóriazavaron kívül egyéb kognitív ká-
rosodásnak is jelen kell lennie. Ez azonban sokféle lehet, így aztán nehéz kiboga-
rászni, hogy a beteg kognitív deficitjéből mi az, ami az emlékezetzavarból ered, és
mi az, ami mással áll kapcsolatban. Az ilyen vizsgálatok nagyon lényegesek az egyes
kórképek megértése szempontjából, hiszen elősegíthetik a diagnosztizálás és a re-
habilitáció folyamatát. Az oki tényezők sokfélesége miatt azonban ezek az
esetek
kevésbé alkalmasak arra, hogy az emlékezettel kapcsolatos elméleteinket
tovább-
fejleszthessük általuk.
Elméleti szempontból sokkal fontosabb azoknak a ritka eseteknek
a vizsgálata,
amelyekben a páciens kognitív képességei csak egyetlen szem
pontból sérültek. Jó
példa erre H. M. esete (Milner, 1966), akinél a súlyos amnézia a beteg kezel
hetetlen
y
Scanned with
epilepsziája miatt végzett agyműtét következménye volt. Két szempontból is nagy je-
lentőségű ez az eset: először is azért, mert felhívta a figyelmet a hippokampális terü-
letnek az emlékezeti folyamatokban betöltött szerepére, másodszor pedig azért, mert
H. M. emlékezetzavara kizárólag a hosszú távú epizodikus emlékezet károsodásában
nyilvánult meg. Az, hogy kiderült, emlékezetének más részei jól működnek, nagy
hatást gyakorolt az emlékezeti elméletek alakulására.
Bár a lézió lokalizálása egyedi esetekben kétségkívül fontos ismereteket eredmé-
nyezett, ez semmiképpen nem jelenti azt, hogy ha egy páciensnél valamilyen na-
gyon tiszta formájú deficit jelentkezik, akkor pontosan meg tudjuk határozni a ká-
rosodás anatómiai helyét, és ez fordítva is igaz. Az agy rendkívül összetett rendszer,
amelyben az egyes funkciók gyakran több anatómiai területhez is kapcsolódnak, és
ez azt is lehetővé teszi, hogy sérülés esetén az egyik agyterület részben átvegye a sé-
rült terület működését. Mindazonáltal az agysérülések tanulmányozásából sikerült
levonni bizonyos általános következtetéseket azzal kapcsolatban, hogy mely agy-
területek játszanak szerepet a különböző emlékezeti folyamatokban. Időről időre
megemlítjük ezeket az eredményeket, és ekkor a hagyományos felosztást követjük
majd az agykéreg lebenyei és KÉrEB alatti területek szerint. Néhány ilyen terület
látható az 1.6. ábrán.
Amygdala
8 Thalamus
Hippocampus
Parietális
lebeny
i Gerincvelő
Frontális Okcipitális
lebeny .4 "lében
Gerincvelő y
Temporális lebeny
Scanned with
38 EMLÉKEZET szeszezett
Az emlékezet vizsgálata agyi képalkotó eljárások segítsége vel

,., KN . ; sszséges
Az elmúlt években kifejlesztett új technológiáknak köszönhetően már T eladatok
személyek agyműködését is vizsgálni tudjuk különböző. pi.renmilékezető oral
végrehajtása közben (Rugg, 2002). A le sk
(EEG), amely az agy elektromos aktivitása
resztül. Hosszú évekig használták ezt a mód
hamokat okozó, kóros agyi aktivitásokat de
amelyekkel mérni tudták az agy bizonyos ingere ü j
eseményhez kötött potenciálok (EKP ; event-related negtá erágáeneztt AT
hozhatók külön
agyhullámmintázatokat eredményeznek, amelyek összefüggésbe
ző kognitív folyamatokkal.
Kulcsfogalom
! Elektroencefalogram (EEG : azagyel
! rögzítő eszköz. --
Az utóbbi években hihetetlen népszerűségre tettek szert az agyi képalkotó eljárá-

sok, amelyek különböző módszerekkel nagyon hatékonyan tudják monitorozni az
agyműködést. A legkorábbi ilyen képalkotó eljárás a pozitronemissziós tomográfia
(PET) volt, amelynek során radioaktív anyagot juttatnaka vérkeringésbe, és ez az
agyba eljutva megmutatja, hogy mely agyterületek a legaktívabbak. Ezekena területe-
ken lesz ugyanis a legnagyobb vérátáramlás és ezzel együtt a legmagasabb a radioak-
tív anyag koncentrációja, amelyek által kibocsátottjelet detektorok rögzítik, és így fel
lehet térképezni afokozottan aktív területeket. A PET-et arra is használhatjuk, hogy
irányokba rendeződnek. Biztonságosabb módszer, mint

a PET, mivel nem invazív,
és nem használ radioaktív anya
A PET-t
go ől t.
eltérően az fMRI az agyi oxigénszint
valós idejű monitorozására épül, és így lehetővé teszi az egyedi
agyi történések adott
pillanatban való detektálását - ezt eseményhez kötött. ÍMRI-nek nevezzük. —
Scanned with
Kulcsfogalmak
i Eseményhez kötött potenciál (EKP): lyan EEG eljárás, amelynek TŐrÁNTEaz agyűakeegyy bizonyos
j
! ingerre adott elektrofiziólógiai reakcióját követik nyomon. besja égése
pg Agyi képalkotó eljárások: több olyan diagnosztikai módszer dzlzetötjláló irévézése;egréglyéki
: az agy anatómiai felépítését (strukturális lökj sétevagy működésbeliJa PA JEZÉSSÁGE TE (funkcio: lő)
. ) nális vizsgálatok) képesek feltérképezni. RA SÓLOSÍTASZ A ús ÉGÉSŰ Hlese lk
3 . Pozitronemissziós tomográfia (PET): az el járás során a vérkeringésbe jüttétt radioaktív: anyag Ti
" mennyiségi eloszlásának megfigyeléséből következtetnek a fiziológiai aktivációra. .. SS]
! Mágnesesrezonancia-vizsgálat (MRI): olyan agytérképezési eljárás, amely azon 5lépul hogya
Hg rősős mágneses mezőbe helyezve milyen; vá áltozások : figyelhetőek ms az agybana s úhüszalős
Az agyműködés még pontosabb idői elemzését teszi lehetővé a magneto-

encefalográfia (MEG) nevű, újonnan kifejlesztett eljárás, amely az idegsejtek által ge-
nerált apró mágneses jelenségeket detektálja ésé lokalizálja. Ezzel a módszerrel nagyon
pontosan lehet rögzíteni, hogy az egyes agyterületek milyen sorrendben reagálnak,
így ez az eljárás kiváló lehetőségeket rejt magában a különböző kognitív működések-
ben részt vevő agyi rendszerek és folyamatok jövőbeli vizsgálatára. A későbbi fejeze-
tekben látni fogjuk, hogy ezek a módszerek egyre nagyobb mértékben hozzájárulnak
az emberi emlékezetről meglévő ismereteink gyarapodásához.
KEZES ÉBE
ÖSSZEFOGLALÁS
Bár szerétünk panaszkodni a memóriánkra, összességében mégis elmondhatjuk róla,

hogy. meglehetős hatékonysággal és kellő rugalmassággal képes tárolni a számunkra
— lényeges információkat, és ugyanilyen hatékonyan szűri ki a kevésbé fontosakat. Sok
emlékezeti problémánk valójában ennek a nagyon is fontos felejtési képességnek a kö-
vetkezménye, amelyre szükségünk ván ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk emlékezni.
Az emlékezet tudományos vizsgálatának kezdete Ebbinghaus nevéhez fűződik, aki
jelentősen leegyszerűsítetté a.kísérleti helyzetet a megfigyelhetőség és mérhetőség
érdekében - ezt az empirikus hagyományt folytatta a 20. századi észak-amerikai em-
lékezetkutatás. Más szemlélet vert gyökeret Németországban, ahol az észleléskutatás
eredményei jelentősen befolyásolták a Gestalt-pszichológusok emberi emlékezetről
Scanned with
A
; Z
alkotott nézeteit, illetve Angliában, ahol Bartlett ls egy 82 d.
leszűkített megközelítést az emlékezettel kapcsola e ilödésével divatba jöttek gi
Az ötvenes-hatvanas években a számítástecit e
pszichológia.
méletekként szolgáló modellek, és kialakult a 05 különbséget kellcisgálattt
tennünk k aza
vonatkozásában ez a szemlélet azt hangsúlyozta: amiiss zek alapján
információ kódolása, tárolása és előhívása között. satál váltó MESET
kezetet különítettek el: a szenzoros emlékezetet, 2 TO
távú emlékezetet. AA erlin n ek a vizuális
et őníte TT
Az információfeldolgozási szemléletet kiválóan példázza
szenzoros emlékezetről alkotott modellje, amelyben. IBET- vizuális SZenZoros emlé-
elemezte a különböző fázisokat. Ugyanebben az időben? sgálni)kezdték. Később
kezet auditoros megfelelőjét, az echoikus emlékezetet 15 kés Ej dolgozás résztvevő-
azonban ezeket a szenzoros rendszereket inkább a perceptuális rem feltételezték, hogy
inek tekintették, és nem annyira az. emlékezethez tartozónak. íz al azán üzeűáciá
ezekből egy rövid idejű átmeneti tárba vagy munkamemóriába ? erk metál tartót:
merne
egy olyan rendszerbe, amelyet eredetileg elsősorban. verbális termész.
tak, később azonban kimutatták, hogy más modalitásokban is lehetséges a
ció átmeneti tárolása... ; KN ció ld
a hosszú távú emlékezetbe kerül át az szézámzárül mg
A rövid távú emlékezetből
visszafelé is halad ugyanezen az úton), abba a rendszerbe, amelyet explicit VB § .
laratív és implicit vagy nem deklaratív emlékezetre oszthatunk fel. AZ explicit emlé-
kezet tovább bontható epizodikus és szemantikus memóriára: előbbi azt a képessé-
günket jelenti, hogy személyes emlékeket tudunk felidézni, vagyis képesek vagyunk
egyfajta , mentális időutazásra; utóbbi pedig a világgal kapcsolatos tudásunkat tar-
talmazza.
Több különböző implicit vagy nem deklaratív tanulási és emlékezeti működést is
megfigyeltek, például a klasszikus kondicionálás, a motoros készségek elsajátítása
vagy a különböző primingjelenségek kapcsán. Bár megkíséreltek egységes magyará-
zatot adni az implicit tanulási és emlékezeti jelenségekre, valószínűleg mégiscsak két
különböző rendszerről van szó.
Az elmúlt években egyre intenzívebbé vált az a törekvés, hogy az emlékezeti el-
méleteket laboratóriumon kívüli helyzetekben is ellenőrizzék. Ez a felvetés sok vitát
kavart, hiszen nyilvánvalóan szükség van a laboratóriumi kísérletekre ahhoz, hogy az
elméleteket finomítani és továbbfejleszteni lehessen, ugyanakkor valóban ki kell lépni
a laboratóriumok világából ahhoz, hogy tesztelni lehessen az elméletek gyakorlati
érvényességét és használhatóságát.
Az emlékezeti folyamatok és az agyműködés kapcsolatának kutatása
rengeteget
fejlődött a közelmúlt során. Eleinte ez az amnéziás betegek
vizsgálatát jelentette, ma
viszont már egyre kifinomultabb módszerekkel tudjuk működés közben
megfigyelni
az egészséges személyek agyműködését is. Ilyen módszerek
478
az agy elektromos aktivi-
Scanned with
MIIS AZ A MEMÓRIA? 41
tását a fejtetőre helyezett elektródákon keresztül mérő EEG és EKB, vagy az agyterüle-
tek aktivitását az agyi vérátáramlás mérésével jelezni képes pozitronemissziós tomog-
ráfia (PET). A PET többszöri megismételhetőségét erősen korlátozza, hogy a vizsgálat
során radioaktív anyagot használnak, emiatt az utóbbi években egyre inkább átadja
a helyét a kevésbé invazív és többször ismételhető funkcionális mágnesesrezonancia-
eljárásnak (MRI) és magnetoencefalográfiának (MEG).
TOVÁBBI IRODALOM
Banaji, M. R. és Crowder, R. G, (1989) The bankruptcy of everyday memory. American
Psychologist, 44, 1185-1193. Válasz Neisser vitaindító felvetésére.
Craik, K. J. W. (1943) The nature of explanation, London: Cambridge University Press. Rövid,
de nagy hatású kognitív pszichológiai könyv, amely bemutatja, hogy az elméleteket hogyan
lehet modellekké alakítani, vagyis azt a megközelítést, amely a későbbi kognitív forradalom
alaptétele volt.
Gruneberg, M. M., Morris, P. E. és Sykes, R. N. (1978) Practical aspects of memory. London:
Academic Press. Annak a konferenciának az anyaga, amely mondhatni elindította a hét-
köznapi emlékezeti mozgalmat.
Neisser, U. (1978) Memory: What are the important guestions? In M. M. Gruneberg, B. E.
Morris és R. N. Sykes (eds), Practical aspects of memory. London: Academic Press. A hét-
köznapi emlékezeti mozgalom egyik jelentős írása.
Rabbitt, P. (2008) Inside psychology: A science over 50 years. New York: Oxford University
Press. Olyan tudósok személyes vallomása a pszichológia közelmúltbeli történetéről, akik
különböző területek, így például az emlékezet kutatásával foglalkoznak.
Roediger, H. L., Dudai, Y. és Fitzpatrick, S. M. (2007) Science of memory: Concepts. Oxford:
Oxford University Press. Annak a konferenciának a kötete, ahol a tanulás és emlékezet
területének elismert kutatóit arra kérték, hogy adják elő elképzeléseiket a terület alapvető
elméleti megközelítéseiről és saját nézeteikről. Mivel korlátozott terjedelemben tehették ezt
meg, a kötet rendkívül gazdaságos módon gyűjti egybe a tanulással és emlékezettel kapcso-
latos legfrissebb pszichológiai és idegtudományi elképzeléseket.
Sperling, G. (1963) A model for visual memory tasks. Human Factors, 5, 19-31. Kitűnő példa
arra, hogy hogyan lehet az információfeldolgozási szemléletet a szenzoros emlékezet vizs-
gálatára alkalmazni.
Scanned with
2. fejezet
RÖVID TÁVÚ EMLÉKEZET
Alan Baddeley
. 887-ben egy londoni tanár, Joseph Jacobs szerette volna felmérni tanítványai
Trenklts képességeit, Kidolgozott egy meglehetősen egyszerű módszert, amely-
ben tanítványainak számsorozatokat mondott (telefonszámokhoz hasonlóakat), ne-
kik pedig el kellett ismételniük azokat, A teljesítmény mértéke a számterjedelem volt,
vagyis a leghosszabb számsorozat, amelyet az illető hibátlanul meg tudott ismételni
(Jacobs, 1887). A számterjedelmet ma is használjuk, részét képezi például a legelter-
jedtebb, Wechsler-féle intelligenciatesztnek (WAIS, magyar változata: MAWI, Magyar
Wechsler Intelligenciateszt felnőtteknek; Kun M, és Szegedi M.,, 1971). A számterje-
delmi teljesítménynek ez az alapváltozata nem mutat magas korrelációt az általános
intelligenciával, egy összetettebb verziója, a munkamemória-terjedelem viszont már
kiválóan alkalmas arra, hogy bejósoljon különböző kognitív képességeket, például
a következtetési feladatokban nyújtott teljesítményt, amelyet gyakran használnak az
intelligencia mérésére,
A számterjedelem-feladatot általában a rövid távú emlékezet (SUM) mérőeszközé-
nek tekintjük, az összetettebb változatot pedig a munkamemória-terjedelem mérő-
eszközének. Gyakran úgy tűnhet, hogy ezt a két fogalmat felcserélhetően használják,
ezért a következőkben megvizsgáljuk, vajon van-e köztük különbség,
RÖVID TÁVÚ EMLÉKEZET ÉS MUNKAMEMÓRIA:

MI A KÜLÖNBSÉG KÖZTÜK?
A ,rövid távú emlékezet" kifejezés elég megfoghatatlan, Az átlagember rendsze-
rint azt a jelenséget érti rajta, amikor néhány órálg vagy néhány napig emlékszünk
valamire, egy olyan képességet, amely az öregedéssel mindannyiunknál romlik, az
Alzheimer-típusú demenciában szenvedő betegeknél pedig rendkívüli mértékben
károsodott, A pszichológusok számára azonban ezek már inkább a hosszú távú
emlé-
kezethez (long-term memory - LTM) tartozó kérdések, Úgy tűnik, a néhány percig,
néhány óráig vagy évekig tartó emlékezés mind ugyanannak a hosszú távú
emlékeze-
ti rendszernek a működésén múlik.
Scanned with
EMLÉKEZET mm
4
kozá Té,
A rövid távú emlékezet (STM) kifejezést egy bizonyos feladatban mutat
jesítményre fogjuk használni, nevezetesen arra, amikor kis mennyiségü vi Az STM-
zni eszét
kell fejben tartani, és ezt azonnal vagy rövid késleltetés után kell felidé tőn
ia-rendszér r
ért felelős emlékezeti rendszer vagy rendszerek a munkamemór
képezik. A munkamemória elnevezés azt a rendszert jelöli, amely egyrés zt PET sz
tevékenységek elvégzését kel 7;
leg tárolja az információkat, másrészt olyan komplex
és. A munkamemór!la
lehetővé, mint például a tanulás, a következtetés vagy a megért
a következő fejezetben fogjuk részletesebben tárgyalni, ERNENE fejezetben az esőhadi
vé
rűbb STM fogalmát fogjuk megvizsgálni, vagyis azt a képességet, amely lehető
tartsunk, és amelyet elsőként
szi, hogy kis mennyiségű információt rövid ideig fejben : É
Jacobs számterjedelem-vizsgálata mért.
zetekre, amikor kis mennyi-
Az STM fogalmát fogjuk tehát használni azokra a hely
definíció pedig le-
ségű információt kell rövid ideig fejben tartani, ez a gyakorlatias
hetővé teszi, hogy a fogalmat elméletektől függetlenül használjuk, bár természetesen
több különféle elmélet is létezik az STM működéséről.
Ezzel szemben a munkamemória kifejezés nem csupán egy kísérleti helyzetet je-
lent, hanem azon az elméleti feltevésen nyugszik, hogy a tanuláshoz és a logikai mű-
veletekhez hasonló kognitív folyamatokat egy olyan rendszer teszi lehetővé, amely
képes átmenetileg tárolni és kezelni az információkat, egyfajta mentális munkafelület.
A munkamemóriával kapcsolatban több elméleti megközelítést is kidolgoztak, ezek
egy részére a figyelem kutatása volt nagy hatással (pl. Cowan, 2001), másokra az ösz-
szetett feladatokban mutatkozó egyéni különbségek vizsgálata (pl. Miyake, Friedman,
Emerson, Witzki, Howerter és Wager, 2000; Engle és Kane, 2004), megint másokra
pedig a neuropszichológiai szempontok hatottak (Goldman-Rakic, 1996). Mindegyik
elmélet egyetért azonban abban, hogy a munkamemória egyfajta átmeneti munkafelü-
letet biztosít, amely lehetővé teszi komplex kognitív feladatok végrehajtását.
bonyolult emlékezeti terjedelmi feladatok

ösz
, szessége, ami
Va lt zel e án ea Ja t és feldolgozását igénylik, s
A következő két fejezetben bemutatott megközel

ítés a munkamemória több-
komponensű modelljét képviseli (Baddeley
és Hitch, 1974), amelynek kiala-
kulására erőteljesen hatottak az emberi eml
ékezetnek mindazok a kísérleti és
neuropszichológiai vizsgálatai, amelyekkel
ebben a könyvben is sokat foglalko-
zunk. Bár ez a modell hosszú távon és széleskö
rűen használhatónak bizonyult öz
Scanned with
RÖVID TÁVÚ EMLÉKEZET I 45
demes úgy tekintenünk, mint amely jól kiegészíti a többi elképzelést, nem pedig
úgy, mint a munkamemória egyetlen érvényes modelljét (Miyake és Shah, 1999a).
A többkomponensű modell sokat merített az STM kutatásából, legalaposabban ki-
dolgozott komponense, a fonológiai hurok a verbális STM elméleti magyarázatát
adja. Jelen fejezetben a verbális és vizuális STM terén végzett kutatásokat foglaljuk
össze, és bár a fonológiai hurok koncepciójának a segítségével fűzzük egybe ezeket
a kísérleti eredményeket, megemlítjük majd az STM egyéb modelljeit is. Mindez
pedig már a 3. fejezethez vezet át bennünket, amelyben már nemcsak az STM-ről és
a rövid távú tárolásról lesz szó, hanem arról a kérdésről is, hogy miért van szüksé-
günk egyáltalán egy ilyen átmeneti tárra, és hogyan használja ezt a tárat az átfogóbb
munkamemória-rendszer.
EMLÉKEZETI TERJEDELEM
Mielőtt tovább olvasná a fejezetet, kérem, végezze el a 2.1. boxban látható feladatot!
Nos, ha a számterjedelme alacsonyabb lett, mint szeretné, ne aggódjon. Hamaro-
san látni fogjuk, hogy ebben az egyszerű formában a számterjedelem az emlékezeti
rendszernek csupán egy kicsi, bár
. hasznos részletének működésén
múlik, és nem az általános intelli-
genciát tükrözi. A számterjedelem
egy klasszikus rövid távú emléke-.
zeti feladat abból a szempontból, Í. 3;
hogy kevés információ rövid ideig . dig. egy adott hosszúságú szárrőotből égyik sorozatát
történő megj egyzését igényli. ; jedelm
pilloja már hibátlanul elismételni: Az Önlsze
A számterjedelemmel kapcso-: í
latban az egyik legjellegzetesebb
adat, hogy a legtöbb embernél 6- 7
elem hosszúságú, bár vanni i
képesek tíz rat akár több .
delmet, és mi lel net

az egyéni; különt )
és emlékezni "kell
mese drzezttszátátámási
Scanned with
enki jól jsmerl,
ag gő ig min
jükre. Magukat az elemeket, vagyis a számokat egytől KE erat
így leginkább a sorrendre való emlékezés jelenti a genti zatokat
len nyelven, mondjuk, finnül hallgatnánk meg a SE tg emlé
sebb lenne a számterjedelmünk. Sokkal több mindenre k. diét is, É
sorrend]
fel kellene idéznünk a finn számneveket alkotó hangok ,
számoknak a sorrendjét is. unk. Vajon ez mennyiben m0-
Tegyük fel, hogy számok helyett szavakat h asználunk. k a szavak szerepel-
dosítaná az eredményeket? Ha mindegyik sorozatb
nének, akkor magukat a szavakat hamar megtanuln ánk, és így elé z kor már
vak
jesíteni. Ha viszont minden egyes sorozatban más sza j szerepe lnén ek,
lene magukra az
nehezebb lenne a helyzetünk, hiszen megint csak emléke znünk kel mint az ismeretlen
elemekre és a sorrendjükre is, bár ez még mindig könnyebb lenne,
finn számnevek esetében. , taj álaszol-
Vajon hogy emlékszünk a sorrendre? Nem is olyan könnyü ebe zÉSE et,
ni. Feltételezhetnénk például, hogy mindegyik elemet hozzákapcsolj sz fejtenek
kezőhöz, láncba fűzzük őket. Ezzel az lenne a gond, hogy ha egy elege seb TSk dajak
uk
azzal megszakadna a lánc, és az összes soron következő elemet is nehezebben tu
felidézni. Bár valóban megfigyelhető, hogy egy hibázás után általában sokasodna a
hibák, a soron következő elemekkel kapcsolatos emlékezeti telj esítményromlás egyálta-
lán nem olyan nagy mértékű, mint ahogyan a láncba fűzés elve alapján várnánk. Látni
fogjuk, hogy az egyszerűnek tűnő kérdés, vajon miként jegyzi meg agyunk a sorrendet,
nem csak szavak és számok megjegyzése esetében nehezen megválaszolható. A legkü-
lönbözőbb tevékenységek elvégzéséhez lehet szükségünk arra a képességre, hogy meg-
tanuljuk és felidézzük bizonyos cselekvések sorrendjét: ezt a képességet használjuk,
amikor kinyújtjuk a kezünket, hogy megfogjunk valamit, és ezt használja egy atléta
is egy bonyolult mozdulatsor kivitelezéséhez. Most térjünk át a számokról a betűkre.
A következő sorozat betűit olvassa fel egyenként, majd hunyja be a szemét, és próbálja
meg elismételni a betűket ugyanabban a sorrendben, ahogy olvasta:
CTAIILTCSERO
Most próbálja meg ugyanezt a következő betűsorozattal:
FRACTOLISTIC
kiejthető, szótagszerű alegységekké vagy tömbeni :

at létetkimutatta,
cikkében I By tömbökké. ;
hogy a rövid távú emlékezet edelt vese
HNK Gt
(1056) klasszikus
cm az elemek, hanem a
Scanned with
RÖVID TÁVÚ EMLÉKEZET 47
tömbök száma határozza meg. Az első betűsorozat tizenkét összefüggéstelen betűből

áll, így nehéz a tömbök számát tizenkettő alá csökkenteni, a második sorozatot vi-
szont kiejthetjük úgy, mint egy négy szótagból álló szót, amely, bár értelmetlen, mégis
úgy hangzik, mint egy angol szó.
A tömbösítés ebben az esetben azon múlik, hogy olyan sorrendben vannak-e a
betűk, amely illeszkedik a hosszú távú nyelvi szokásokhoz. A sorozat bemutatásának
ritmusa is segíthet a csoportosításban. Például ha egy kilenc elemből álló sorozatot
olvasnék fel Önnek, és kicsit hosszabb szünetet tartanék a harmadik és a hatodik elem
után, akkor lényegesen könnyebb lenne felidéznie a sorozatot. Így tehát a 791-684-
352 sorozatot könnyebb megjegyezni, mint a 791684352 sorozatot. Más pontokon
tartott szünetek is segíthetnek, de a három elemenkénti csoportosítás tűnik a legha-
tékonyabbnak (Wickelgren, 1964; Ryan, 1969). Úgy tűnik, emlékezetünk felhasználja
a prozódiát, vagyis a nyelv természetes ritmusát,
ami azáltal segít a jobb megértésben,
hogy a beszédet alkotó hangok folyamatos sorozatát értelmes mondatokra tagolja.
, Kulcsfogalom
TEGEEEZe NYET ENNE ENEEKEZE TEV EETI
" Tömbösítés: több Mlerá egyetlen egységbe való csoportosítása, általában aSAS távúú emlé- ,
ék
; kezet plaplán: a . I TSTSEÁKEÉT EKH Ta TATA HAT ÁO TASK §
allag álása be kiteáp ge a áskáne sál tsszőttl tm me AL a éa ezé Esláseáótáb
Mr. Jacobs diákjait feltehetően még kevéssé hozta lázba a számsorozatok meg-
jegyzése, a mai ember számára azonban ez a feladat egyre inkább mindennapossá
válik, hiszen egyre több szám- és betűsorozatot kell fejben tartanunk: telefonszámo-
kat, irányítószámokat, PIN kódokat, jelszavakat. A hatvanas évek elején a Brit Posta
megbízta Dr. R. Conradot, hogy mérje fel, milyen előnyökkel és hátrányokkal járna
egy betűkből és számokból álló postai kódrendszer használata. Az egyik azonnali
felidézési feladatban vizuálisan bemutatott mássalhangzó-sorozatokat kellett a kísér-—
leti személyeknek elismételniük, és igen érdekes jelenségre lettek figyelmesek. Bár
a betűsorozatokat vizuálisan mutatták be a személyeknek, amikor hibáztak, akkor
a tévesen felidézett betű hangzásában hasonlított az eredeti betűre, így ,P" helyett
inkább ,V"-re emlékeztek, és nem a képileg jobban hasonlító , R" betűre (Conrad,
1964). Conrad és Hull (1964) tovább vizsgálták ezt a jelenséget, és arra jöttek rá, hogy
lényegesen rosszabbul emlékszünk mássalhangzókból álló sorozatokra, ha hasonló
hangzású betűket tartalmaz a sorozat (Pp. CV. DP GT, illetve KR.XL Y F). Conrad
azzal magyarázta ezt az eredményt, hogy létezik egy olyan rövid idejű emlékezeti tár,
amely a gyorsan elhalványuló akusztikus kódra épül, így a felejtés hamar bekövetke-
zik. Úgy vélte, hogy ez különösen a hasonló hangzású betűk esetében rontja a felidé-
zést, hiszen ezek kevesebb megkülönböztető jeggyel rendelkeznek, így az egymáshoz
közeli elemeket könnyű összetéveszteni, ami sorrendi hibákat okoz a felidézés során
(pl. PTCVB helyett PTVCB sorrendet idéz fel a személy).
Scanned with
48 EMLÉKEZET
KÉTFÉLE EMLÉKEZET?
e odaért,
z egyik szobából a másikba, és mir
nők app élni ínűleg azért történik velünk, mert köz-
elfelejtette,rettlnetálb
sink hogy miért is ment oda? Ez valósz at Elszttag fiak
ben valami mil gondolunk, így az eredeti szándék elázott vere lddtdet
Lloyd és Margaret Peterson (1959) az Indiana Egyetemen Xi td ka i ti káli ély eü
eljárást ennek a mindennapos helyzetnek a szimulálására. A y ks li Keke ÉHEN
mássalhangzóhármasokat kell megjegyezniük (pl. XRO), gi Ha 1 (pl. 371, 368
következik: egy adott számtól visszafelé kell számolniuk hármas háp A knöts
365, 362). Különböző hosszúságú ideig tartó számolás után pedig fe há kkal
mássalhangzóhármast. Murdock (1960) egy hasonló eraldkr BEKES SSLNÉS
ugyanazt az eredményt kapta, mint a Peterson házaspár (2.1. j
"Mivel mgyarádetuk eket az eredményeket? Az egyik lehetőség az len ep hogy
a számok interferálnak a betűkkel az emlékezetben. A 9. fejezetben számos kísérleti
eredményt láthatunk majd azzal kapcsolatban, hogy a tanulást megzavarja a ni
követően végzett tevékenység. Korábbi kutatások ugyanakkor azt is bebizonyították,
hogy az interferencia a megtanult és a zavaró anyag hasonlóságától függ, márpedig,
2.1. ábra. Mássalhangzóhármasok (Peterson és Peterson, 1959) és egy hárombetűs szó, illetve
három hárombetűs szóból álló sorozat (Murdock, 1961) rövid idejű emlékezeti megtartása gés
100 -
MEESZSSZoS SS ee 1)
98 Murdock (1961)
70
Helyes felidézés aránya
S 1 szó
sa 3szó
STI 3 mássalhangzó
oO
1
Peterson és Peterson (1959)

§--—--e — 3 mássalhangzó
30
ili szag és
20
esz.
Hg
Stbásánt
na
10
Töö"sssssssseg
0 ] 1 1 1 L 1
0 3 6 9 12 15 18
Késleltetési idő (5)
Forrás: Melton (1963)
Scanned with
49
ak a be-
legalábbis a hosszú távú emlékezet szempontjából, a számok nem hasonlítan
.
tűkre (McGeoch és MacDonald, 1931). A Peterson házaspár ezért inkább a rövid
távú emléknyom gyors elhalványulásával magyar ázta a kapott eredményeket 20
.John Brown (1958) angol kutató jutott
egybevágott azzal a következtetéssel, amelyre
a rövid távú felejtés egy hasonló kísérleti demonstrációja kapcsán. Ez az elképzelés
ugyanakkor teljes mértékben ellentmondott az emlékezettel kapcsolatban akkoriban
t az inter-
a felejtés
uralkodó, egységes rendszert feltételező felfogásnak, amely szerin
nak a korábban látott mássalhangzóhármasoknak a proaktív interferenciája okoz-

za, amelyek hasonló felépítésűek voltak, mint az aktuálisan tesztelt hármas. Ezt a
hipotézist ellenőrizhetjük, ha próbáról próbára megváltoztatjuk a megtanulandó
elemek jellegét. I ;
Ahogy azt már korábban említettük, az interferencia a hasonlóság függvénye. Eb-
ből az következik, hogy ha az előző elem nem hasonló az aktuálishoz, akkor nem fog
. felejtést okozni. Ennek a feltevésnek az ellenőrzéséhez olyan szóhármasokat kellett a
. kísérleti személyeknek megtanulniuk, amelyekben mindhárom elem azonos szeman-
tikai kategóriába tartozott, pl. három madár vagy három szín. Öt próbán keresztül
mindig azonos kategóriába tartozó elemek szerepeltek a szóhármasokban (pl. mada-
rak), majd váltás történt és új kategóriába (pl. szín) tartozó szavakból álló hármasok
következtek. A 2.2. ábrán láthatjuk, hogy a teljesítmény egyenletesen romlott az első
öt próba során, majd helyreállt, amikor a kategóriaváltás történt, utána viszont ismét
romlani kezdett egészen az újabb kategóriaváltásig (Loess, 1968).
A Peterson-feladatot legegyszerűbben úgy érthetjük meg, ha végiggondoljuk,
hogy mit is kell tenniük a kísérleti személyeknek: több betűsorozatb ól
az utolsót
kell felidézniük. Minél hosszabb a késleltetés a felidézés előtt, annál nehezebb el-
.dönteni, hogy melyikis volt az utolsó betűhármas, és melyiket láttuk kicsivel ko-
rábban. Meglehetős vitát kavart, hogy vajon ez a magyarázat beleillik-e az inger-vá-
lasz interferencia elméletbe (lásd Baddeley, 1993: 31-37), de abban azért egyetértés
van a kutatók között, hogy a Peterson-feladat olyan, az előhívási. folyamatokkal
kapcsolatos magyarázatot igényel, amely túlmutat az egyszerű nyomelhalványulási
hipotézisen. ;
Mielőtt folytatnánk a nyomelhalványulás vagy interferenciavita elemzését, tekint-
sünk át egy másik fontos kísérleti paradigmát, a szabad felidézést; amelyet a hatvanas
években nagyon sokszor alkalmaztak, és szintén sok vitát váltott ki.
Scanned with
50 EMLÉKEZET
2.2. ábra. Kiszabadulás a proaktív interferencia hatása alól. A kísérleti személyeknek négy
azonos taxonómiai kategóriába tartozó elemből álló egységeket kellett felidézniükHat . egység.
után kategóriaváltás történt, ami javította a teljesítményt a következő egységen belül. Azoknál. .
az egységeknél, amelyek mind a négy előforduló kategóriából tartalmaztak egy-egy elemet,
Fe e ZU mutatkozott, és nem jelent meg a proaktív interferencia
ÜL EK NT
alóli
ESÉST SÉG !
; SOÁK
abcadulás.
omen Fene a ST anla AJ ES TTL Teát ZA ÜK TEO ttal tat
sk 1 at, TÁRTA
Ea E SE Kőtsztzgag
lk eh NE ÉLLEL
ág 1
100 -
e
gol-g
IA 3 ,
gé de i j
S 60£ ! ; : Négy kategória
pek
si ! ;
vi : :
"u , ri
9 [4 !
Be ! a. : kH s, :
$40k 17 el/pPOl , 1, ! / "e
ji vő
e uh esel
20(- Ugyanaz a kategória
0 1 1 L 1 L L 1 l 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 l ] ] L L 1 J
2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 22 24
Próbák
Forrás: Loess (1968) 0 Elsevier. A jogtulajdonos engedélyével
Szabad féljdézés
Ebben a kísérleti helyzetben a résztvevők különböző elemekből álló listákat kapnak,
majd az elemeket tetszőleges sorrendben fel kell idézniük. A 2.3. ábra Postman és
Phillips (1963) azon kísérletének eredményeit mutatja, amelyben IO, 20, illetve 30
szót kellett azonnal vagy 15 másodperces, kitöltött késletetés után felidézni. Eredmé-
nyeik jól szemléltetik a szabad felidézés néhány jellegzetességét: (1) hosszabb listák
esetében az egyedi elemek felidézésének valószínűsége kisebb, de az összes felidézett
.. elem száma nagyobb; (2) mindegyik lista esetében jellemző volt, hogy az első néhány
elemet jobban fel tudták idézni a személyek, ezt nevezzük elsőbbségi (primácia-)
(3) azonnali felidézés esetén a lista hosszúságától függetlenül könnyebb
hatásnak;
felidézni az utolsó elemeket, ez az újdonsági (recencia-) hatás; (4)-a.recenciahatás
Scanned with
2.3. ábra. A sorrendihely-hatást mutató görbék 10, 20 és 30 szóból álló listáknál, azonnali
felidézés, illetve 15 másodperces késleltetés esetén. Láthatjuk, hogy azonnali felidézés során
az utolsó néhány elem mindegyik listahosszúság esetében jobban felidézhető (recenciahatás),
késleltetés után azonban nem.
90 Azonnali felidézés
?
fi
10 szó 20 szó 4
ja)
o
Az előhívás gyakorisága
?
f/
/
4
un
o
/
9
Pe 30 szó
pe
UJ
o
12 15 18 21 24 27 30
Pozíció a listán
15 s késleltetés
70
Az előhívás gyakorisága
50
30
Pozíció a listán
Forrás: Postman és Phillips (1965) 0 Psychology Press
eltűnik, ha a tanulás és a felidézés közé egy rövid, feladattal kitöltött. (pl. számolás)
késleltetést illesztünk.
Hogyan magyarázhatjuk mindezeket az eredményeket? Úgy tűnik, a lista elején
lévő elemek felidézése elsősorban a hosszú távú emlékezet működésétől függ, az el-
sőbbségi hatás, legalább részben, valószínűleg annak köszönhető, hogy hajlamosak
Scanned with
52 EMLÉKEZET
vagyunk az első néhány elemet ismételgetni, esetleg a lista bemutatásának teljes ideje
alatt is (Rundus, 1971; Hockey, 1973; Tam és Ward, 2000). Számos tényezőről tud-
juk, hogy befolyásolják a hosszú távú emlékezetnek a lista első és középső szaka-
sza felidézésére gyakorolt hatását (Glanzer, 1972). Ezek: (1) a bemutatás sebessége
(a lassabb bemutatás javítja a teljesítményt), (2) szógyakoriság(az ismerősebb sza-
vakat könnyebb megjegyezni), (3) a szó képzeleti megjeleníthetősége (a könnyebben
elképzelhető szavakat jobban megjegyezzük), (4) a kísérleti személy életkora (a fiatal
felnőttek jobb emlékezeti teljesítményt nyújtanak, mint a gyerekek vagy az idpősebb
személyek), (5) fiziológiai állapot (a drogok, mint például a marihuana és az alkohol
rontják a teljesítményt).
Kulcsfogalmak
. Peterson-feladat: rövid távú emlékezeti feladat, amelybenkis mennyiségű anyag emlékezeti ;
. megtartását mérik olyan rövid késleltetés után, amelyet kítöltenek valamilyen, az ismétlést gátló
sefeladattal set E TREK AN nök één
; Szabad felidézés: a személyeknek egy listát mutatnak, amelynek az elemeit ezután tetszőleges
fel
; sorrendben kellidézniük, öné ev 4
; Elsőbbségi (primácia-) hatás: a lista elején szereplő elemekre általában jobban emlékszünk, j
. mintakésőbbi elemekre. ESZG st a
! Újdonsági (recencia-) hatás: a lista utolsó néhány elemét rendszerint jól fel tudjuk idézni.
Miközben mindezek a tényezők befolyásolják

az össz-teljesítményt, egyikük sem
érinti a recenciahatást. Postman és Phillips az interferenciaelmélet keretében ma- .
gyarázták eredményeiket, bár ez nem ad elégséges magyarázatot arra a tényre, hogy
csak az általános felidézési teljesítményt befolyásolják ezek a tényezők, de a recencia-
hatást nem.
A hatvanas években a recenciahatásra vonatkozó legelterjedtebb magyarázat az
volt, hogy létezik egy átmeneti, rövid idejű emlékezeti tár, amely eltérő sajátossá-
gokkal rendelkezik, mint a lista első elemeinek megtartásáért felelős hosszú távú tár
(Glanzer, 1972). Ezt az elképzelést azonban, hogy a recenciahatás egyszerűen egy
rövid idejű emlékezeti tár terméke lenne, megkérdőjelezték azok a kísérleti eredmé-.
nyek, amelyek szerint akkor is mégjelenik a recenciahatás, ha a rövid távú emlék-
nyomot megzavarjuk. Bjork és Whitten (1974) kísérletében a résztvevőknek három
különböző feltétel mentén kellett szólistákat felidézniük. Az alaphelyzetben a szólista
bemutatását azonnali felidézés követte, amelynek során egyértelműen megjelent a
recenciahatás. A második feltételben az ingerbemutatás és a felidézés közé egy 20
másodperces késleltetést iktattak be, amelyben visszafelé kellett számolni - ebben az
esetben, a várakozásoknak megfelelően, eltűnt a recenciahatás. A harmadik feltétel-
ben minden egyes bemutatott szó után, majd pedig a lista vége és a felidézés között
sétán
Scanned with
RÖVID TÁVÚ EMLÉKEZE
T
53
is 20 máso dp: ercig visszafelé kell ett
Kék
számoln kísérleti szemé ,
esetben ismét megjelent a rec j tás,:
ja a
y nek. , és ebben az
élyek
en ciaha
hogy az rez tás lejátszott egyéb mér

kőzések befolyásolták jobban az emléke
s azt jelenti, hogy nem a nyomelhal zést,
ványulási hipotézis magyarázza meg a
an ezt az eredményt. Hasonló hosszú táv legjob:
ú recenciahatást lehetett kimutatni a par-
kolóhely felidézése kapcsán is (Pinto és Baddeley, 1991
), ezzel kapcsolatban azonban
szomorúan meg kell áll apítanom, hogy ahogy öregszem, már a recencia-
hat
ás is egy-
re kevésbé ment meg attól, hogy elkeseredetten
keresgéljem az autómat a hipermar-
ket parkolójában.
Kulcsfogalom
: Hosszú távú recenciahatás: az a jelenség, amikor az utolsó néhány elemet jól fel tudjuk idézni ;
. ] ahosszú távú emlékezetből is. EA SE TS ZE B bá sek e E 1
ESSE MESS er BESE ERESSZ
B EAK ör asése SSE TES VE SEBE §
Az a tény, hogy ilyen sokféle helyzetben meg lehet figyelni a recenciahatást, amely
bizonyos helyzetekben hónapokig is fennmarad, más esetekben pedig pusztán egy
néhány másodperces, oda nem illő tevékenység, mint például a visszafelé számolás
képes eltüntetni ezt a jelenséget, arra utal, hogy a recenciahatás valószínűleg nem
egyetlen emlékezeti rendszerre jellemző. Feltehetően inkább egy olyan specifikus elő-
hívási stratégiát tükröz, amely azt a tényt hasznosítja, hogy a legutóbb történt esemé-
nyek a leginkább hozzáférhetőek az emlékezetünk számára.
"Próbálja csak meg felidézni, hogy mi volt a legutóbbi összejövetel, amin részt vett!
Most próbálja meg felidézni az eggyel azelőttit! Most pedig az azt megelőzőt! Gyaní-
is, ha
tom, hogy a legutóbbi összejövetelt volt a legkönnyebb felidéznie, még akkor
il
nem az volt élete legkellemesebb estéje.
legkönnyebben
Annak, hogy a hasonló események közül a legutóbbiakat tudjuk a
felidézni, igen nagy jelentősége van a .téri-idői tájékozódás szempontjából. Ha nem
fogalmunk se lenne
így lenne, akkor például utazás közben, egy új helyen megszállva
Amikor pedig elmen-
róla, hogy hol vagyunk, amikor másnap reggel felébredünk.
visszaemlékezni a szobaszá-
nénk a szállodából ebédelni, visszatérve nem tudnánk számát
korábbi szállodai szobánk
munkra, és az előző esti vagy akár a két nappal
mondanánk a recepción.
Scanned with
EMLÉKEZET
54
ese téb en, a rec enc i

iah atá Á
ssa l kapcsolatban isi az előőhívás
Ahogy a Peterson-feladat egy lista szavait
terén kell keresnünk a magyar ázatot. Crowder (1976) szerint, amikor
dézé ssel kell elő hív nun k, az olya n, min tha egy vasúti sín mentén egyen
szabad feli
e megkülönböztetnünk egymástól.
lő távolságra felállított telefonpóznákat kellen
önbözőbbnek látni, és ahogy a
A hozzánk legközelebbi póznát fogjuk a többitől legkül
elkülöníteni egymástól
póznák egyre inkább a távolba vesznek, egyre nehezebb őket
iminá-
(lásd 2.2. box). A recencia- és a Peterson-hatást is tekinthetjük egyfajta diszkr
ami az előhívandó elem és az elsődleges versengő elem idői távolsá-
ciós jelenségnek,
gától függ. Azonnali felidézés esetén a legutóbbi elemnek jelentős az előnye, de minél
hosszabb a késleltetés, annál nehezebb lesz az utolsó elemet megkülönböztetni az
előzőtől (Glenberg, Bradley, Stevenson, Kraus, Tkachuk, Gretz et al., 1980; Badeley
és Hitch, 1977, 1993; Brown, Neath és Chater et al., 2007).
Az első elem (P,) bemutatása óta

eltelt idő mp-ben : ; lee.
Késleltetés Diszkriminációs
(mp) R.-ig arány
0: 10 20 30 40 50 3 tú sak
1) TEN ZGE j US 3G Ba a; (PIA
P, P, R, 22 2 11 :1
DEGrzsa és Vege rős ay

E P, A, 30 10 3.1. ;
ím 1 i5 1 1 ] Tá
Pp, p, 4 50 30 TESZTA
P, - Az 1. elem bemutatása
. P.-—A2.elem bemutatása
.R2— A 2. elem felidézése
A VERBÁLIS RÖVID TÁVÚ EMLÉ

KEZET MODELLJEI
an álló rendszert kell felt

ételeznünk, és ezek egyike
a ver
fonológiai hurok fogalmával fogunk
Scanned with
a következőkben részletesebben foglalkozni, hogy segítségével összekapcsoljuk az e

területen folyamatosan megjelenő, sokszínű kutatási eredményeket, majd pedig rövi-
den áttekintünk egyéb elméleteket is,
A fonológiai hurok
A fonológiai hurok fogalma Baddeley és Hitch (1974) többkomponensű munkame-

mória-modelljének részét képezi, és az elmélet szerint két összetevője van rövid
: egy
idejű tár és egy artikulációs ismétlési folyamat. A tárár valószínűleg korlátozott kapa-
citású, a tárba bekerülő elemek emléknyomok formájában rögzülnek, ezek azonban
néhány másodperc alattelelhalványulnak. Az emléknyomokat azonban frissíteni lehet
néma ismétléssel, vagyis azzal, hogy magunkban mondogatjuk az elemeket, ehhez
pedig egy vokális vagy szubvokális artikulációs folyamat szükséges.
Vajon a számterjedelem miért korlátozódik hat-hét elemre? Ha kevés elem van
a sorozatban, akkor mindegyiket elismételhetjük magunkban, még mielőtt az első
elem nyoma elhalványulna. Minél több az elem egy sorozatban, annál hosszabb lesz
az összes elem elismétléséhez szükséges idő, és így nő az esélye annak, hogy bizonyos
elemek elhalványulnak, még mielőtt frissítenénk őket, tehát ez szabja. meg az emléke-
zeti terjedelem korlátait. A fonológiai hurok modellje segítségével megmagyarázhat-
juk a verbális STM alábbi jelenségeit:
Fonológiai hasonlósági hatás —
Conrad (1964) kimutatta, hogy a betűkre vonatkozó emlékezeti terjedelem kisebb

lesz, ha hasonló hangzású betűk szerepelnek egy sorozatban, ezt nevezzük fonológiai
hasonlósági hatásnak. Ugyanez szavakra is igaz, így könnyebb megjegyezni öt kü-
lönböző hangzású szót (pl. pék, fal, tőr, ágy, víz), mint öt hasonló hangzású szót (pl.
vak, rak, lak, lap, bak). Ez azonban nem egy általános hasonlósági hatás, ugyanis a
jelentésükben hasonló szósorozatokat (pl. nagy, széles, hatalmas, magas, óriási) csak
egy kicsivel nehezebb megjegyezni, mint a különböző jelentésű szavakat (pl. öreg,
vizes, vékony, forró, kecses) (2.4. ábra). i
A fonológiai hasonlósági hatás eltűnik, ha hosszabb a lista, és több gyakorlásra
vann lehetőségük a személyeknek. Ilyen feltételek mellett a jelentésbeli hasonlóságnak
sokkal nagyobb szerepe van (Baddeley, 19665). Mindez nem jelenti azt, hogy csak
az STM-ben van fonológiai kódolás, hiszen fonológiai hosszú távú emlékezet nélkül
soha nem tudnánk például megtanulni új szavak kiejtését. Az azonban igaz, hogy az
LTM inkább támaszkodik a jelentésre, mint a hangzásra. Erré a kérdésre még vissza-
térünk a 4. és 5. fejezetben.
Scanned with
EMLÉKEZET
k azonnali
atása ötszavas sorozato
2.4.ábra. A fonológiai, illetve a szemantikai hasonlóság azal felidézést, a jelentésbeli
7 .... 1 i Ósá h . ú;
rontja az azo
szeriális felidézésére. A fonológiai hasonlóság
hasonlóságnak azonban csekély hatása van.
Pék,
100 fal,
üg [- tőr Öreg,
stb. Nagy, vizes,
Helyesen felidézett ötszavas sorozatok aránya (96)
80 Fk SÉRT széles, TET

: hatalmas ridő
70 E stb.
oO
o
T
S
§
40 he
30 tH Vak,
rak,
al
stb.
o
T
—
A lista B lista C lista D lista

Szókategóriák
Forrás: Baddeley (1966a) o Psychology Press
Afonológiai hasonlósági hatás olyankor lép fel, amikor az információt a rövid távú
emléknyomból olvassuk ki, mivel a hasonló elemeknek kevesebb megkülönböztető
jegyük van, nagyobb eséllyel keverjük össze őket. Azt feltételezzük, hogy a beszéd
által közvetített információk egyenesen
a fonológiai tárba kerülnek be. Azok a vizu-
álisan látott elemek, amelyek megnevezhetőek - mint például a számok, betűk vagy
megnevezhető tárgyak -, vokális vagy szubvokális artikuláció útján szintérrbekerül-
hetnek ebbe a tárba (vagyis azáltal, Kogy magunkban kimondjuk a nevüked).
A néma ismétlést gátolja, ha egyidejűleg egy másik,oda nem illő szót (pl. , az") kell
hangosan mondogatnunk, ezt nevezzük artikulációs elnyomásnak. Ha azt kell mon-
dogatnunk, hogy , az" akkor nem tudjuk néma ismétléssel frissíteni a megjegyezni
kívánt elem emléknyomát. Abban is megakadályoz egy ilyen feladat, hogy magunk-
ban kimondjuk a vizuálisan bemutatott elemek nevét (például betűket),
így azok nem
kerülnek be a fonológiai tárba. Ezért aztán nem számít, hogy
az elemek fonológiailag
hasonlóak-e vagy sem, hogyha az elemek vizuális bemutatása
mellett artikulációs
Scanned with
elnyomás történik, mind a hasonló, mind pedig a különböző elemeket ugyanolyan,
Ugyanakkor meg kell említenünk, hogy még artikulációs elnyomás mellett is képe-
sek vagyunk négy-öt vizuálisan bemutatott elemre emlékezni. Ez azt jelzi, hogy bár a
fonológiai hurok fontos szerepet játszik a számterjedelemben, nem kizárólagos a sze-
repe. Ehhez a kérdéshez később még vissza fogunk térni. Ha auditorosan mutatják be
a fonológiai
az elemeket, akkor azok még artikulációs elnyomás mellett is közvetlenül
tárba kerülnek be, így a hasonlósági hatás is jelentkezni fog.
Kulcsfogalmak
. Fonológiai hurok: Baddeley és Hitch modelljének az a komponense, amely a beszédjellegű in- ;
: formációk átmeneti tárolását végzi. A
i Fonológiai hasonlósági hatás: rosszabb lesz a verbális információk azonnali szeriális felidézése .
. akkor, ha az elemek hangzásukban hasonlítanak egymásra.
Szóhosszúsági hatás
Láthattuk, hogy a legtöbb embernek nem jelent különösebb nehézséget, hogy megje-
gyezzen egy öt különböző, egy szótagú szóból álló listát. Ahogy nő a szavak hossza,
csökken a teljesítmény: míg az egy szótagú szavak esetében 9096, az öt szótagú sza-
vaknál már csak 5096 körül van. Minél hosszabb egy szó, annál tovább tart kimonda-
ni (2.5. ábra). Az előhívás és a szó kimondásának sebessége közötti kapcsolatot úgy
fogalmazhatjuk meg, hogy mindenki nagyjából annyi szóra tud emlékezni, ahányat
két másodperc alatt ki tud mondani (Baddeley, Ihomson és Buchanan, 1975).
Ezeket az eredményeket könnyedén lehet a fonológiai hurok modelljének megfelelő-
en értelmezni. Az ismétlés és a nyomelhalványulás is valós időben történik, ami azt je-
lenti, hogy a hosszabb szavak hosszabb ideig tartó kimondása nagyobb mértékű nyom-
elhalványulást eredményez. Baddeley és munkatársai (1975) az ismétlés során fellépő
felejtésnek tulajdonították a szóhosszúsági hatást. Cowen, Day, Saults, Keller, Johnson
és Flores (1992) viszont kimutatták, hogy a szóhosszúság azáltal is okozhat felejtést,
hogy a hosszabb szavakat hosszabb ideig tart felidézni. Baddeley, Chincotta, Stafford és
Turk (2002) pedig azt igazolták, hogy mindkét hatásmechanizmus érvényesül. Amikor
az artikulációs elnyomás során a személyek arra kényszerülnek, hogy egy irreleváns
szót mondogassanak, ez leállítja a verbális ismétlés folyamatát, ami pedig megszünteti
a szóhosszúsági hatást. A fonológiai hasonlósági hatástól eltérően itt attól függetlenül
megszűnik a hatás, hogy vizuálisan vagy auditorosan történt-e az ingerbemutatás: ha
a szó kimondását meggátoljuk, akkor egyik ingerbemutatási mód sem teszi lehetővé a
verbális ismétlést, így a szóhosszúsági hatás eltűnik (Baddeley et al., 1975).
Scanned with
58 EMLÉKEZET
Kulcsfogalmak :
j a
j/ Artikulációs elnyomás: a verbális ismétlés megakadályozásának az Hamát amikor a sze
§
ZS
i mélynek folyamatosan egy másik szót kell ismételgetnie. OL NSNAEk páláláts
kösse
, Szóhosszúsági hatás: hosszabb szavak esetén, a verbális memória terjedelme lecsökken. .
Bár a szóhosszúsági hatás rendkívül erőteljes, magyarázata nem egyértelmű. SAE

Baddeley és munkatársai (1975) szerint a hatás a nyomelhalványulásnak Köszönhető;
mivel a hosszabb szavak gyakorlása és előhívása több időt vesz igénybe, egy másik
megközelítés azt hangsúlyozza, hogy a hosszabb szavak összetettebbek, és ez nagyobb
2.5. ábra. A szóhosszúság és az olvasási sebesség összefüggése a :felidézési teljesítménnyel.

A hosszabb szavak ismétlése relslb isis vesz J9ERYÉ, így !kisebb Baz az emlékezeti terjedelem A
. ezeknél a szavaknál. : : Ve KEERKE.
100 Tr i a 35
90 [- 4 23
80 [- dö
$70L
zi 70 119
s
Helyesen felidézett szavak arán
60 [- J 17
Olvasási sebesség (szó/5)

sa jö 3 1.5
f
o
T
——
I
u
oO
u
1,1
l
NR
o
T
e)
1
e
o
I
0 — ] ] . 3 !
1 7. 3 űj 5 0,5
Szótagok száma
forrás: Baddeley, Thomson és Buchanan (1975) 6 Elsevier. A jogtulajdonos engedélyével
Scanned with
mértékű interferenciát eredményez (pl. Caplan, Rochon és Waters, 1992). Egy har-
madik modell szerint a hosszabb szavak esetében több összetevőre kell emlékezni, így
ezek sérülékenyebbek a fragmentáció és a felejtés szempontjából (pl. Neath és Nairne,
1995), bár ezt az elképzelést mára már korábbi képviselői is elvetették (a kérdésről
bővebben lásd: Hulme, Neath, Stuart, Shostak, Suprenant és Brown, 2006). A vita
azonban még mindig nem dőlt el (lásd Mueller, Seymour, Kieras és Meyer, 2003;
Hulme et al., 2006; Baddeley, 2007; Lewandowsky és Oberauer, 2008).
Bár fontos kérdés, hogy a hosszabb szavak esetében megfigyelt nagyobb mértékű
felejtés a nyomelhalványulás vagy a szótagok száma miatti interferencia következ-
ménye-e, abban szerencsére mindegyik megközelítés egyetért, hogy a fonológiai hu-
rok a többkomponensű munkamemória-modell lényeges része. Ez azért is lényeges,
mert azt a vitát, hogy a rövid távú felejtést a nyomelhalványulás vagy az interferencia,
esteleg mindkettő okozza, már negyven éve nem sikerül eldönteni.
Irrelevánshang-hatás
A diákok előszeretettel állítják, hogy jobban tudnak tanulni, ha a háttérben kedvenc

zenéjük vagy rádiócsatornájuk szól. Vajon igazuk lehet? 1976-ban Colle és Welsh ki-
mutatták, hogy vizuálisan bemutatott számsorozatokkal kapcsolatban romlott a rö-
vid távú emlékezeti teljesítmény, ha a kísérleti személyeknek közben egy számukra is-
meretlen idegen nyelven hallott szöveget kellett kiszorítani a figyelmükből. Abban az
esetben viszont nem csökkent az emlékezeti teljesítmény, ha az idegen nyelvű szöveg
helyett instrumentális zenét hallgattak a feladat közben. Salame és Baddeley (1982)
a jelentés hatását vizsgálták meg abban a kísérletben, amelyben számsorozatok be-
mutatása során hallott irreleváns szavak, illetve irreleváns értelmetlen szótagok hatá-
sát vizsgálták a felidézésre. Eredményeik szerint az értelmes és az értelmetlen szavak
egyformán megzavarták az emlékezeti teljesítményt, ami azt jelzi, hogy az irreleváns.
szöveg értelme nem lényeges tényező. Ha az értelmes szövegben számok nevei (pl.
egy, kettő) is előfordultak, akkor sem volt nagyobb az általuk okozott zavaró hatás,
mint abban az esetben, ha ugyanezek a fonémák más sorrendben, értelmetlen szava-
kat alkotva (pl. gye, őtke) fordultak elő.
Véleményük szerint, amely egybevág Colle (1980) feltevésével, az irreleváns beszéd
hatása olyan az emlékezet szempontjából, mint az irreleváns hangok maszkoló hatása a
beszédészlelés során. Lehetséges, hogy az irreleváns beszéd bekerül a fonológiai tárba,
és zajt képez az emléknyom mellett? Míg azonban a fehér zaj megzavarja az észlelést, de
nem rontja a felidézést, az irreleváns beszéd igen. Továbbá az auditoros maszkolással el-
lentétben, az STM-teljesítményt nem befolyásolja az irreleváns hang intenzitása (Colle,
1980). Még kevésbé felel meg az auditoros maszkolás analógiájának az a tény, hogy
az STM-teljesítmény romlása független az irreleváns és a megjegyezni kívánt szöveg
Scanned with
EMLÉKEZET
60
5 szóhoz fonológiailag hasonl 2;

ító irreleváns
fonológiai hasonlóságától. A megjegyze ndő böző hangzású szavak
mint a külön
szavak nem zavarják meg jobban az enVelékezetet, i
1997).
(Jones és Macken, 1995; Le Compte és öt a zene
dd eley (1989) kimutatták, hogy
No de, mi a helyzet a zenével? Salame és BaC ri v aróbb, mint az instru-
interferál a számfelidézéssel, és ezen belül is a pggjeglig 2
mentális. ; ; k is rontják a
" Jones és Macken (1993) azt figyelték meg, hogy még ? azert rEZ danott
teljesítményt, ha fluktuál a magasságuk. AZ eltelik megíág e e vizuális emlékezet
hipotézis szerint az elemek sorrendjének El et iszzzósik (Jones, Macken és
esetén is; rontják
c; az irreleváns
; . ingerek,
ingerek, a akkor, ha hatást
azok változato5£
a hallási percepció5 elméletei-
T goa
Murray, 1993). Jones (1993) az irrelevánshang- piss
vel kapcsolja össze, és a fonológiai hurok lehetséges szgk átáet SEZTSENENBÉ,
a , tárgyra irányuló epizodikus rögzítés" hipotézis (Object-Oriented £piso f
0-OER) elnevezésű modelljét. Erről a későbbiekben még lesz szó.
Kulcsfogalmak GMT KEKSZ LT -

Értelmetlen szótagok: kiejthető, de jelentés nélkü Ú; ássalhangzó-magánhangzó-mással- j
. hangzó egységek, amelyeket a tanulási folyamatok vizsgálatában használnak; amikor szeretnék :
kizáa rni
jelentés zavaró hatását. szaggal üz ZHáld gSG AETKÁNT
Irrelevánshang-hatás: a verbális S TM-et megzavarják a párhuzamosan hallott, váltakozó han- .
. gok, akár beszédről, akárzenérőlvan
szó.
A sorrendiség kérdése
A kutatók számára ekkorra már egyértelművé vált, hogy a kizárólag verbálisan meg-
határozott fonológiaihurok-modellnek két jelentős hátulütője is van. Először is, nem
tudja megmagyarázni, hogy miként is tárolódik a szeriális pozíció, és mivel a klasz-
szikus számterjedelmi feladatban a fő kérdés a sorrendi pozíció megjegyzése, ez min-
denképp lényeges problémának tűnik. Másodszor, azt sem tudja
pontosan megha-
tározni ez a modell, hogy milyen folyamatok útján történik az előhívás
a fonológiai
tárból. Mindkét probléma indokolta egy részletesebb, lehetőleg
számítógépes vagy
matematikai szimulációs modell kidolgozását, amelynek
révén egyértelmű és ellen-
őrizhető becsléseket lehet tenni. Szerencsére sikerült
meggyőzni elég sok hozzáértő
szakembert, hogy ezzel a kérdéssel érdemes
foglalkozni.
; A fonológiai hurok alapján számos modellt
dolgoztak ki, amelyek némileg külön-
böző módokon kezelik a sorrendiség kérdését, és
bár abban általában egyetértenek
hogy melyek a fontos kérdések, ezeket más-más
módon közelítik m Ki 14
táron kívül rendszerint feltételeznek egy külön mechaniz
must, amely látás
a sorrendisát
éget
Scanned with
kezeli, és amelyben a hasonlóság befolyásolja a tárból való előhívást. A legtöbb mo-

dell nem láncolatként képzeli el a sorrendet, hanem inkább azt feltételezi, hogy a sor-
rendre vonatkozó információt valamilyen folyamatosan változó kontextus hordozza
(Burgess és Hitch, 1999, 2006), ami vagy a lista első eleméhez kapcsolódik, mint pél-
dául Page és Norris (1998) , Elsőbbségi Modell -jében, vagy az első és az utolsó elem-
hez (Henson, 1998). Azt feltételezik továbbá, hogy az ismétlés előhívja az elemeket a
fonológiai tárból, majd ismételt ingerekként újra vissza is tölti őket oda.
A különböző modellek közül csak egy foglalkozik részletesen az irrelevánshang-
hatással. Page és Norris (2003) elgondolása szerint az irreleváns beszéd a sorrendi-
séget kezelő mechanizmusba juttat zajt, nem pedig a fonológiai tárba, amely a fo-
nológiai hasonlósági hatásért is felelős (2.3. box). Ez megmagyarázná, miért nincs
jelentősége annak, hogy a megjegyzendő és az irreleváns elem hasonlít-e egymáshoz,
hiszen eszerint a kétféle elem két különböző rendszert érint, így nemis kerül kapcso-
latba egymással.
1. Láncba fűzés
.A—PB—PpC— PPD
Mindegyik elem a következőhöz kapcsolódik. A felidézés az első elemmel (A) kezdődik, ; 2 ú ;

RG
amely előhívja a másodikat (B) és így tovább.
1. Kontextus
Változó kontextus
A B c D
"4. Mindegyik elem egy időben változó kontextushoz kapcsolódik, és maga a kontextus
. szolgál hívóingerként. gt
. — 3.Elsőbbség
? A Mindegyik elem aktiválódik bizonyos mértékben, az első a legerősebben, a második eEÁKAL KUN
kicsit kevésbé és így tovább. Az elemeket aktivációs erősségük sorrendjében hívjuk elő. / va
" Az éppen előhívott elem mindig gátlás alá kerül, és a következő legerősebb következik. 7
; ;
8
its [7 8 új
4 I zal
rázná tás ké adat jee rő [doc MÉRET kl ts We 0 TSA pid LAN haw Én TT PE
Scanned with
62 EMLÉK EZET
RB ÁL IS RÖ VI D TÁ VÚ EM LÉ KE ZE T TOVÁBBI ELMÉLETEI
A VE
Mind ez idáig a fonológiaihurok-hipotézis keretében tárgyaltuk see . lesse
emlékezetet, amely megközelítésnek két fontos előnye van. Egyrészt ) HT vá úél j
ráz számos különféle jellegzetes STM-jelenséget, másrészt zs olyan mó ir szd,
más aspe tusaiva 8
hogy össze ís kapcsolja mindezt a munkamemória működésének
amelyekről a következő fejezetben lesz szó. Nem szabad azonban megfeledkeznünk
róla, hogy más megközelítések is léteznek ezeknek a jelenségeknek agnagyanszakór
ória
ra. A következőkben ezeket fogjuk áttekinteni, mielőtt rátérnénk a munkamem
részletesebb tárgyalására, illetve annak a kérdésnek a vizsgálatára, hogy miért is van
szükségünk egyáltalán munkamemóriára. i
Az egyik említésre érdemes STM-modell Dylan Jones és. munkatársainak (Jones,
1993; Jones és Macken, 1993, 1995) , Tárgyra Irányuló Epizodikus Rögzítés -elmélete
(Object-Oriented Episodic Record, 0-OER). Ez a modell a nem figyelt hangoknak a
rövid távú emlékezetre gyakorolt hatását igyekszik megmagyarázni. A hallási percep-
cióval kapcsolatos kutatások nyomán egyrészt azt fogalmazza meg a modell, hogy az
lódnatású
egy többmodali
elemek sorozatai pontokként reprezentá k felszínen, más-
részt hogy mind az auditoros, mind pediga vizuális szeriális felidézés ugyanazt a
rendszert használja, amely egy közös reprezentációval dolgozik. Felidézéskor
a soro- —
zatot reprezentáló pontok előhívása történik, nagyjából úgy, mintha egy grafikonról .
olvasnánk le a pontokból kirajzolódó görbét. A nem figyelt hangok egy-másik , gör-
bét" rajzolnak ki, ezzel akadályozvaaz előhívást (Jones, 1993).
Későbbi kísérletek azonban nem támasztották alá azt az elképzelést, hogy a ver-
bális és a vizuális STM ugyanazt a rendszert használná (Meiser és Klauer, 1999), és
azok a neuropszichológiai adatok is ellentmondanak ennek a feltételezésnek, amelyek
szerint bizonyos betegeknél a verbális STM károsodása mellett megtartott a vizuális
STM (Shallice és Warrington, 1970; Vallar és Papagno, 2002), más betegeknél pedig
éppen fordított a helyzet (Della Sala és Logie, 2002). Ráadásul ennek a modellnek a
sorrendiségre vonatkozó magyarázata a láncba fűzés elvén alapulna, amely elképzelés
mellett viszont kevés bizonyíték szól.
Egy további STM-elmélet James Nairne , Vonás Modell"
-je (Nairne, 1988, 1990),
amely
az STM és az LTM szétválasztása helyett egy olyan egységes emlékezeti rend-
szert javasol, amelyben minden egyes elemet egy-egy vonáskészlet reprezentál, és
ezeknek kétféle típusa létezik: modalitásfüggő és modalitásfüggetlen. Ha azt a
szót lát-
juk, hogy , KALAP", ennek lesznek vizualitásfüggő vonásai, például az, hogy nagybe-
tűvel van írva, és vizualitásfüggetlen vonásai, például a jelentése. Hogyha a , KALAP"
szót nem olvassuk, hanem halljuk, akkor a független vonás (a jelentés) ugyanaz lesz
a modalitásfüggő vonás viszont akusztikus természetű lesz. A modell szerint a
felejtés
annak az interferenciának köszönhető, hogy az új elemek megzavarják a korábbi ele
mek által kialakított vonáskészleteket, így felidézési hibákat eredményeznek,
Scanned with
RÖVID TÁVÜ EMLÉKEZET
63
A onás Modellhez készült egy számítógépes program is, amelynek segítségével

kúpotézás keretében értékneztünik. A EeÜaÉl száteeet e eln agzagt stl
gyarázza hogy altasonió edemzűneletőkb köss vögűetk sem uk ererását asse
úr valösál
tt sé ÜK ezrbasaló áttette őse tk ete
beszéd zajt képez mindén egyes elem erlékn ágat ame injágyit záreáie fsalő, ügyelt
szintén zajt hoz létre, ráadásul leköti a enítkezszíttte pzs emezt zs
Ha részletes becsléseket adunk meg a modalitásfüggő és tigdalításfüggetlen vonások
arányáról, valamint arról, hogy az artikulációs elnyomás és a nemfigyelthang-hatás
hogyan befolyásolják ezeket a vonásokat, akkor a Vonás Modell számos kisérleti
eredményt képes szimulálni (Neath és Surprenant, 2003), habár a különböző szimu-
lációkhoz szükséges nagyon specifikus becsléseket valójában igen kevéssé lehetett
igazolni.
A Vonás Modell ugyanakkor jó néhány jelenséget nehezen tud megmagyarázni.
Azt jósolja például, hogy a nem figyelt hang csak abban az esetben fogja rontani a
felidézést, ha az elemek kódolásával
egy időben hallja a személy. Ehelyett azt kapjuk,
hogy akkor is rontja a felidézési teljesítményt, ha a megjegyzendő elemek után adjuk,
akkor is, ha az ismétlést elnyomással akadályozzuk (Norris, Baddeley és Page, 2004).
Azt sem tudja megmagyarázni a modell, hogy miért tűnikel a szóhosszúsági hatás
hosszú és rövid szavakból álló, vegyes lista esetén. Mindezeknek a nehézségeknek a
hatására az elmélet képviselői részben szakítottak ezzel az elképzeléssel, és ak követke-
zőkben bemutatásra kerülő , SIMPLE"-modell mellett tették le a voksukat (Hulme et
al., 2006; Brown et al., 2007).
Brown és munkatársai (2007) széles spektrumú modellje, a , SIMPLE" (Scale
Invariant Memory, Perception and Learning)az STM-re és az LTM-re is alkalmaz-
ható. Ez alapvetően egy felejtési modell, amely az előhívással kapcsolatban azt fel-
. tételezi, hogy a több megkülönböztető jegyet viselő elemeket könnyebb előhívni.
Elsősorban az idői megkülönböztethetőséget tartja fontosnak,de túlmegy azokon a
korábbi megközelítéseken, amelyek részletesen kidolgozott matematikai modellekkel
próbálták megmagyarázni a szabad felidézés során megjelenő recenciahatást. Való-
színűleg még korai lenne értékelni a SIMPLE-modellt, amelyről egyelőre úgy tűnik,
hogy elég jól kezeli a szabad felidézést, de kevésbé tudja megmagyarázni a szeriális
előhívást (Lewandowsky, Brown, Wright és Nimmo, 2006; Nimmo és Lewandowsky,
2006). A Vonás Modellhez hasonlóan a SIMPLE sem foglalkozik a munkamemória
végrehajtó működésével.
A sorrendiség modellezésének egy további lehetősége, ha azt feltételezzük, hogy a
sorrendet egy kontextusbeli hívóinger tartja fenn. Korábban már említettük, hogy az
egyik, ilyen szemléletet képviselő elmélet egy olyan, időben változó kontextus műkö-
dését tételezi fel, amely a nyomelhalványulást is magában foglalja (Burgess és Hitch,
Scanned with
N á rÉi K
s e s s a a t t t t
TEN S
EMLÉKEZET
írjáják,lpe"hne.
, ( (2002, g20a03
sky ) el ut
a as ít
s le zé st — ar
ö ererllfélésÖrLdeewraánndaow- BON azt fo lmazzák eheÉs 19gy
te
1999, 2006). Ezt a felté g
lyette saját modelljükben
(SOB - 9
uá li s je l ta rt ja fe nn, a felejtés pedi
xt
a sorrendet egy eseményal en ci a eredménye:
;
; in te rf er
között az eseménye k köz ött
an eg ys ze rű ne k látsz feladatot, mint azt, hogy
9 ly
Különösnek tűnhet, hogy egy
számsorozatokat jegyezzünk meg,
;i
dés, hogy agyunk hogyan képes párhuz
rendiséget is megőrizni,
T
TÉRI-VIZUÁLIS RÖVID TÁVÚ EMLÉKEZE
ban elhalványul (Elliot és Madalena, 1987).
Téri rövid távú emlékezet
és Konick (1966) arra kérték a kísérleti személyeket, hogy emlékezzenek

Posner
.vissza, hogy egy vonal mentén hol jelent meg egy inger. Ha a késleltetés ideje alatt
nem kaptak más feladatot, akkor elég jól tudtak rá emlékezni, de ha a késleltetés alatt
számolási feladatot kellett végezniük, akkor csökkent az emlékezeti teljesítményük,
mégpedig annál nagyobb mértékben, minél bonyolultabb volt a számolási feladat.
Mivel a kitöltő feladat nem téri vagy vizuális jellegű volt, feltételezhetően azáltal oko-
zott teljesítményromlást, hogy megzavarta a személyeket abban, hogy ismételgessék
vagy fejben tartsák az eredeti ingert, Hasonló eredményeket kapott Dale (1973) is,
akinél a kísérleti személyeknek egy fekete pontnak kétdimenziós fehér mezőben való
elhelyezkedését kellett megjegyezniük,
Tárgyakra való emlékezés
iÉénés ENE (1996) egy különböző színű betű

kből álló sort mutattak a kísérleti
élyeknek, majd rövid késleltetés után egy csillag
jelent meg a képernyőnek azon
Scanned with
a pontján, ahol korábban az egyik betű állt, ilyenkor fel kellett idézni vagy a betűt,
vagy a színt, vagy mindkettőt. Amikor a betűt és a színt is meg . kellett mondaniuk, a
kísérleti személyek ugyanolyan jól teljesítettek, mint amikor csak az egyiket vagy a
másikat kérdezték tőlük. Egészen négy elemig nagyon jól teljesítettek, utána viszont
a betűk számával csökkent a teljesítmény. Természetesen nem zárhatjuk ki, hogy a
személyek a betűk nevének megjegyzésekor a fonológiai hurokra támaszkodtak, ami
némileg megnehezíti az eredmények értelmezését.
Ezt a tényezőt próbálta meg kizárni Vogel, Woodman és Luck (2001) abban : a kí-
sérletükben, amelyben különböző sávokat használtak ingerként, ezek szélességben,
irányban, mintázatban és más olyan jellemzőkben különböztek egymástól, amelyek-
nek a verbális kódolása a rövid bemutatási idő alatt gyakorlatilag lehetetlen volt. Eb-
ben a kísérletben is négy elemig teljesítettek jól a személyek. Érdekes módon annak
nem volt szerepe a teljesítményben, hogy az egyes ingereknek hány különbözőféle
2.6. ábra. Vizuális felismerési teljesítmény :a bemutatott elemek számának és az .elemenkénti

jegyek számának függvényében. A teljesítmény erősenn függ aaz elemek számától, de attól nem
hogy egy-egy ! elem hányféle jeggyel rendelkezik. :
100 [-
90 -
80 F
70 -
— — a e ejj Hézag
F 4— — -a Kapcsolódás
60 -
50 ; 1 1 ]
2 4 6
Elemek száma
Forrás; Vogel et al. (2001)
Scanned with
66
EMLÉKEZET
jegy y sze
önböözzőő jeg repelt
gzadáu zi enhat kü:l
T l tiz lö nb 3
i tban pél
j Á zetett
dat edk i 8 tul ajd ons ágg al), mégis mind a négy öss
(négyryiginger,
vesatnmindegyik
dászik négy
ör különböz ; . isegő
ké
kek jól tudták mun Vogel és munkatársai arra a jgjklnéeá jeeresmtássti
az elemek száma korlátozza
a rendszer teljesítményét de magu At mint 7 ik kísérle-
egészen bonyolultak, ez nem befolyásolja a felidézést ő €. ábra) j Jedálzatástsa de
omást 1 a
áltak verbális kódolás meg ;
ükb. ikuláció
HÜKÖSÜárílkuládtés elt yaskáse ASZT ], hogy a feladat végrehajtása nem a
ez nem befolyásolta a teljesítményt, ami arra uta j sigstekésdelítetésútán
Rövid, feladattal ki nem töltött késle
verbális emlékezet működésén múlik.
sem jelentkezett felejtés.
szemé-
Woodman és Luck (2004) először színes formákat mutattak be kísérleti
tt
lyeiknek, majd az előhívási fázisig eltelt időben egy vizuá lis keresési feladatot kelle
végrehajtaniuk, amelyben egy soron belül bizonyos vizuálisan me ghatároz ott célpon-
SEESR
tokat kellett megkeresniük. Azt az eredményt kapták, hogy a téri lokalizációval map:
csolatos emlékezeti teljesítményt rontja a keresési feladat, a tárgyakra való emlékezést
viszont nem (ezt az inger színének felidézésével mérték). Oh és Kim (2004) azt vizs-
gálták, hogyan hat az emlékezet a vizuális keresés sebességére. Eredményeik szerint
nem befolyásolja a vizuális keresést, amikor azzal egyidejűleg tárgyakat kell felidézni,
egy párhuzamosan végzett téri emlékezeti feladat viszont lelassítja a célpontok kere-
sését.
Úgy tűnik tehát, hogy meglehetősen jól tudunk emlékezni maximum négy elemre
akkor is, ha azok mindegyike számos különböző jeggyel rendelkezik, és ez a telje-
sítmény még akkor is fenntartható
néhány másodpercen át, ha közben egy elterelő
feladatot is kell végezni. A téri lokalizációra való emlékezés ugyanakkor sérüléke-
nyebbnek tűnik, és jobban megzavarják más téri feladatok. Ez a különbség azt tük-
rözheti, hogy ha pontos választ kell adnunk, akkor ahhoz egy téri rendszer működése
szükséges, amelyet azonban más téri jellegű aktivitás (például a vizuális kereséshez
szükséges szemmozgás) akadályozhat.
A téri-vizuális különbségtétel
Különbséget tettünk a téri rövid távú emlékezet (hol?) és a tárgyakra való emléke-
ez a két rendszer együttműködik, kutatási célból
zés (mi?) között. Bár a valóságban
olyan feladatokat dolgoztak ki, amelyek a téri-vizuális emlékezetnek vagy egyik, vagy
másik aspektusát vizsgálják inkább. Klasszikus téri vizsgálómódszer például a Corsi-
kocka feladat, amelyet a tesztet kidolgozó kanadai neuropszichológusról neveztek el.
A kísérleti személynek egy adott elrendezésben kilenc kockát mutatnak (2.7. .ábra),
a kísérletvezető bizonyos sorrendben megérint néhány kockát, majd a személynek
ugyanebben a sorrendben meg kell ismételnie a mozdulatsort. Addig emelik
a so-
rozat elemszámát, amíg a személy már nem tudja helyesen megismételni. Az átlagos
mmm eme mesg eme
Scanned with
teljesítmény 5 kocka körül szokott

lenni, ami két elemmel alatta maradaz átlagos
számterjedelemnek.
A vizuális terjedelmet olyan mátrixminták sorozatával mérhetjük, -amelyekben-a
cellák egyik fele színes, a másik fele üresen van hagyva (2.8. ábra). A kísérleti sze-
mélynek bemutatnak egy mintát, majd egy üres mátrixban be kell jelölnie a színes
cellákat. A feladat egy egyszerű 2x2 cellás mintával indul, és fokozatosan növelik a
cellaszámot egészen addig, amíg a személy már nem tudja helyesen reprodükálni a
mintát, ez általában 16 cella körüli méretnél szokott bekövetkezni.
A téri, illetve a vizuális terjedelem különböző módon való mérésének létjogosult-
sága mellett szólnak azok a vizsgálatok, amelyekben azt nézték, mi történik, ha a
bemutatás és a tesztelés közé interferáló feladatot iktatunk. Ha a közbeiktatott feladat
téri feldolgozást igényel (például kulcsokat kell különböző sorrendben megérinteni),
akkor a Corsi- kockával mért terjedelem csökken, ha viszont vizuális feldolgozási fel-
adatot kell végezni (például különböző formákat kell megnézni), az inkább a mátrix-—
mintákkal mért vizuális terjedelmet csökkenti (Della Sala, Gray, Baddeley, Allamano
és Wilson, 1999).
A vizuális STM természetesen nemcsak mintázatokra, hanem formákra és színek-
re vonatkozó emlékezést is végez. Ezt nagyon jól bemutatta Klauer és Zhao (2004)
vizsgálatsorozata, amelyben egy téri feladatot (emlékezni kellett egy fehér pont helyé-
re egy fekete háttéren) egy vizuális feladattal hasonlítottak össze (kínai írásjelekre kel-
lett emlékezni). Az ingerek bemutatását minden esetben 10 másodperces késleltetés
követte, majd a kísérleti személyeknek 8 elem közül fel kellett ismerniük az előzőleg
bemutatott ingert. A 10 másodperces késleltetés alatt vagy egy téri, vagy pedig egy
vizuális feladatot kellett a személyeknek elvégezniük. A téri feladatban 12 csillagot
2.7.ábra. A téri-vizuális emlékezeti terjedelem mérésére szolgáló Corsi-kocka feladat. A

kísérletvezető adott sorrendben megérint néhány kockát, és a vele szemben ülő kísérleti
személynek meg kell ismételnie a mozdulatsort. A számok a kísérletvezető felé néznek, hogy
segítsék aaz eredmények rögzítésében. 47561 KELT AN SBEKATÁ 3
gl RL s sz KH ÚLSLÜÜLE
s sző eval állást tató
He gzábsek ET ton
Scanned with
68 EMLÉKEZET
atna
SkArÉGŐ ÜETAETÁTÓ
2.8. ábra. Vizuális terjedelem feladat. A kísérleti személyeknek CA
m b; EZÁTÓHÉ út
amelyekben a cellák fele üres, a másik fele színes. A bemutatott
TÉN apn §
reprodukálniuk kell. Először egy egyszerű 2x2 elrendezésű
fokozatosan növelik a cellaszámot egészen 5x6 méretig (jo bra).
Forrás: Della Sala et al. (1999) O Elsevier. A jogtulajdonos engedélyével
mutattak nekik, amelyekből 11 random módon mozgott, egy pedig mozdulatlan volt,
és meg kellett mondaniuk, hogy melyik a mozdulatlan csillag. A vizuális feladatban
színfeldolgozást kellett végezni: egy színskála elemei közül hét egy adott színnek (pl.
piros) a különböző változata volt, a nyolcadik elem pedig egy másik szín (pl.
kék)
övezetébe tartozott. A 2.9. ábrán láthatjuk, hogy a pontok téri lokalizációjával
kap-
csolatos feladatban nyújtott teljesítményt a közbeiktatott mozgási feladat lerontot
ta,
de a közbeiktatott színfeldolgozási feladat nem, az írásjelek felismerésével kapcsola
-
tos feladat esetében pedig pont fordított volt a helyzet.
A rövid távú emlékezet kutatásának neuropszichológiai

megközelítése
1966-ban Brenda Milner beszámolt egy H. M. nevű fiatalember

esetéről, aki rend-
kívül súlyos epilepsziában szenvedett. Ennek esetenként valamilyen
agyi szöveti he-
gesedés állhat a hátterében, amely túlzott agyi elektromos aktivitást
eredményez, ez
pedig epilepsziás rohamokat okozhat. Ilyen esetekben a hegszövet műtéti
eltávolítása
nagymértékben enyhítheti a rohamokat. H. M.-nél is elvégezték a műtéte
t, amely-
Scanned with
KA Ouu € S LA 190
2.9. ábra. Pontok lokalizációjával és kínai írásjelekkel kapcsolatos emlékezeti teljesítmény. Csak
a mozgásos feladat rontotta a téri emlékezetet, a mintázatra vonatkozó emlékezetet pedig csak
a színfeldolgozási feladat. Hioggti
1005.
... Nincs közbeiktatott feladat EHE Mozgás JER Színfeldolgozás
7
Helyes válaszok aránya (99)
az elsődleges feladatban
192)
hej
11
hej
T
o
[vaj
1
09
oO
1
jé]
sg
Száz se
"d
o
Pontok lokalizációja Írásjelek
Mozgás FE Színfeldolgozás
Interferencia (99)
Pontok lokalizációja Írásjelek
ET Pontok lokalizációja IEEEÍrásjelek

Helyes válaszok aránya (96)
a másodlagos feladatban
95
o
o
00
UI
Forrás: Klauer és Zhao (2004)
nek eredményeképpen valóban csökkentek a rohamai, sajnálatos módon azonban a

műtét után súlyosan amnéziássá vált. Mint kiderült, ennek az volt az oka, hogy az
eltávolított agyszövetek mindkét oldalon a hippocampus területén voltak, amely ré-
Scanned with
KR
EMLÉKEZET
70
vezzű a távú epizodikus

P
gióról ma már tudjuk, hogy meghatározó szerepet játszik a hosszú
1 1) zén
emlékezetben. , J ő akorlat szintjén (hiszen rávilá-
jelentőségv vot KET agyterület milyen funkciót

í H. M. esete irerendkívüli
s lt
fontos mérlegelni, hogy az e mv t megtudhattunk
VE gar j A teve
jtéN mind pedi; elméleti szinten (hiszen az esetből
az a képessége;
az LTM működéséről). H. M.-nek súlyosan ;károsodott
FT 7TT ljon meg, nem tu dta frissíteni a : világról
isan, akár verbálisan új dolgokat tanu ; esd a. 1 ferszettreri
ús évő ismereteit - az amnéziának erről a klasszikus kersz ETT a 2 arádtakk
e majd bővebben szó. Bizonyos emlékezeti kart. GYRÁPLÉN zágeítabi izönyös
nála: emlékezett például a műtét előtti eseményekre, és el tudott saj
yaz STM és az LTM
ELM számos kdlne is megtartott volt, ami arra utal, hog
tejeíménye különböző emlékezet rendszerek működését Asz edékénlék véte

kett en
rendAel
átám tszó ráűé ssz
betegeketke
NE
egy zt
Kl
ek
sor külön
ör esá
s gá
Peoet tes e ka
feva l
zytt a
böző,STM- és LTM- feladattal vizsgálták, és
egészsé-
az mük,
azt találták, hogy H. M.-hez hasonlóan megtartott a számterjedel
gesekhez hasonlóan teljesítenek a Peterson-feladatban,és normális recenciahatást
mutatnak szabad felidézésben. A szabad felidézési feladatban ugyanakkor egyértel-
műen rosszabb emlékezeti teljesítményt mutattak az elsőbbségi hatás és a lista elején
szereplő elemek tekintetében. Ezeket az eredményeket a 11. fejezetben részletesebben
is áttekintjük majd.
A verbális rövid távú emlékezet zavarai
Ugyanebben az időben Tim Shallice és Elizabeth Warrington (1970) egy olyan be-
teget vizsgáltak, aki éppen fordított mintázatú emlékezeti zavarban szenvedett. K.
F.-nek mindössze két elemnyi volt a számterjedelme, rendkívül alacsonyan teljesített
a Feterson-feladésatban,kevéssé jelentkeze
nála recenciahat
ttás a szabad felidézés
során. Később több páciensnél is megfigyeltek ugyanilyen károsodási mintázatot
(Vallar és Shallice, 1990), és ennek a két betegcsoportnak az azonosítása
- amnéziás
betegek normális STM- és károsodott LTM-teljesítménnyel,
illetve károsodott STM-
és megőrzött LTM-teljesítménnyel jellemezhető betegek
- szolgált a kettős disszo- "
ciációs megközelítés alapjául. Ennek alapján nagy
valószínűséggel feltételezhetjük,
hogy legalább kétféle rendszerről va gy folyamatról van
szó. Ha csak az amnéziás be-
tegeket tanulmányoztuk volna, akk
or azt gondolhatnánk, hogy megőrzött kép
geik (például a recencia és a sz ámterjedelem essé-
) pusztán csak azt tükrözik, hogy ezek
egyszerűbb feladatok, mint azo k, amelyekben károsodott a teljes
ítményük. Az a tény
Scanned with
71
viszont, hogy léteznek olyan betegek, akiknél ennek éppen az ellenkezője

figyelhető
meg, ellene szólnak ennek az értelmezésnek.
Shallice és Warrington betegénél nem általános STM-károsodás volt megfigyel-
hető, hanem inkább egyfajta specifikus fonológiai STM-károsodás. A Corsi-kocka
feladattal kimutatható volt, hogy vizuális emlékezeti képességei megtartottak, és en-
nek köszönhetően sokkal jobbnak bizonyult a számterjedelme akkor, ha vizuálisan
mutatták be neki a számokat. Hasonló képet mutatott a P. V. nevű beteg is (Basso,
Spinnler, Vallar és Zanobia, 1982; Vallar és Baddeley, 1987), akinél stroke-ot köve-
tően lépett fel rendkívül tiszta formájú, körülhatárolt fonológiai STM-károsodás. In-
tellektuális és nyelvi képességei egyébként érintetlenek maradtak, de számterjedelme
mindössze kettő volt, és sem fonológiai hasonlósági hatást, sem szóhosszúsági hatást
nem produkált verbális rövid távú emlékezeti feladatokban. A hasonló betegekre jel-
lemző módon nála is nagyon kis mértékű recenciahatás volt csak az azonnali verbális
szabad felidézés során, ugyanakkor normális hosszú távú recenciahatást mutatott.
Ezt egy olyan feladattal mérték, amelyben anagrammákat kellett megfejtenie, majd
nem várt módon fel kellett idéznie a szavakat. P. V.-nél és a kontrollpácienseknél is
egyértelmű recenciahatás jelentkezett, vagyis a későbbi megoldásokat jobban fel tud-
ták idézni, pedig nem számítottak a felidézési feladatra, és utána további anagrammá-
kat is meg kellett oldaniuk. Ez a teljesítménymintázat arra utal, hogy P.V.-nek nem az
a képessége károsodott, hogy használja a recenciastratégiát, hanem inkább az, hogy
ezt a stratégiát a feltehetően fonológiai/lexikai kódoláson alapuló, azonnali verbális
emlékezet segítésére tudja használni.
az STM, de károsod
, károsodott. EKE e Ké 3
Corsi-kocka feladat: a számterjedelem-feladat téri-vizuális megfelelője: egy bizonyos elrende- .
. zésben látható kockákat a kísérletvezető adott sorrendben megérint, és a kísérleti személynekle
. kell utánoznia a mozdulatsort. ; : : j
EEEN öl Ez ESETS S Év tés ZAR E SZAZ Ül Élet zá zttsin vezetőt TB Ez Üde Alt S az data 2 e Lá ASE a roi zs
OR UN SÁSÉG E AL EKKS
A téri-vizuális rövid távú emlékezet zavarai
Míg bizonyos betegeknél (mint például K. F. vagy P. V.) csak a verbális STM működése
szenvedett zavart, másoknál éppen fordított a helyzet, vagyis normális verbális STM
mellett csökkent teljesítményt mutatnak a vizuális vagy a téri STM-feladatokban.
Az egyik ilyen ismert beteg, L. H. autóbalesetben szenvedett fejsérülést, amelynek
Scanned with
72 EMLÉKEZET
következtében nagyon kevéssé tudott színekre és formákra emlékezni. Ugyanakkor

az út-
.kiválón emlékezett olyan téri információkra, mint például a lokalizáció vagy
vonal (Farah, Hammond, Levine és Calvanio, 1988). Egy másik páciens, L. E. ese-
tében lupus erythematosus okozott olyan agyi károsodást, amelynek következtében,
bár kiváló téri emlékezete volt - például képes volt egy ismeretlen útvonalon autóval
eljutni otthonától a vizsgálat helyéül szolgáló laboratóriumba -, vizuális emlékezete
és emlékezetből történő rajzolási képessége súlyosan károsodott (Wilson, Baddeley
és Young, 1999). A beteg tehetséges szobrászművész volt, és úgy érezte, hogy elveszí-
tette képzeleti képességét. Nem emlékezett rá, hogy korábbi szobrai hogy néztek ki,
és teljesen megváltozott az alkotói stílusa (2.4. box).
L. E. tehetséges szobrász volt, mielőtt agykáro-

sodása tönkretette volna azt a képességét, hogy.
képzeleti képeket hozzon létre. Alkotói stílusa -
korábban erősen realista volt (lásd a és b), beteg-
sége után viszont sokkal inkább absztrakttá vált:
(lásd c és d). Rajzolási képessége is erőteljesen
leromlott, amint azt a mellékelt ábrák mutatják, —
amelyeken egy madarat (e), egy tevét (f), illetve .
egy repülőgépet (g) próbált lerajzolni,
Forrás: Wilson et al. (1999) o Psychology Press."
EE TOL
LELGESAL d lkÉRT ása ÉL
ELL TA c EZSÉEBEDESÉNB
a EE 9-5É A VE A
RSS ETI
Scanned with
Más esetek is ismertek, amelyeknél megtartott vizuális STM mellett a téri emléke-
zet károsodása figyelhető meg. Carlesimo, Perri, Turriziani, Tomaiuolo és Caltagirone
(2001) M. V. nevű betege egy stroke következtében szenvedett jobb frontális sérü-
lést, a beteg vizuális emlékezete megtartott volt, de nagyon rosszul teljesített a Corsi-
kocka feladatban és abban az STM-et igénylő feladatban, amelyben egy mátrixon
belüli útvonalat kellett elképzelni. Luzatti, Vecchi, Agazzi, Cesa-Bianchi és Vergani
(1998) pedig egy olyan páciensről számoltak be, akinél a jobb félteke progresszív sor-
vadása okozott károsodást olyan téri emlékezeti feladatokban, mint amikor meg kel-
lett mondania például, hogy szülővárosa nevezetes épületei pontosan hol találhatóak,
ugyanakkor a színekkel és formákkal kapcsolatos emlékezete megtartott volt.
A téri-vizuális STM-problémákkal küzdő pácienseknél nem egyszerűen a vizuális
és téri ingerek tárolása szenved zavart, hanem olyan összetettebb készségeké is, mint.
az alkalma-
képzeleti képek létrehozása és manipulálása, illetve ezeknek a . képeknek
zása olyan bonyolult feladatokban, mint a szobrászkodás vagy a téri tájékozódás. Más
szóval az őket ért károsodások nemcsak rövid távú emlékezetükben okoztak zavaro-
kat, hanem munkamemóriájukban is - ami a következő fejezet témája lesz.
Kulcsfogalom
j! Téri-vizuális STM: aa vizuális ésívagyttériri információk rövid aba tartá
ESSERE EEBE SEEtER ESZEBE
ÖSSZEFOGLALÁS
A rövid távú emlékezet (short-term memory - STM) kifejezést kis mennyiségű in-
formáció rövid ideig történő tárolására használjuk. Megkülönböztetjük a munkame-
móriától (working memory - WM), amely a tároláson kívül információfeldolgozást
is végez, és amely egyfajta mentális munkafelületként szolgál összetett feladatok vég-
rehajtásához. Az STM kutatása a számterjedelem vizsgálatával indult, amelyet kez-
detben a mentális kapacitás mérésére használtak. A számterjedelem általában hat-hét
elem körül van, de szavak esetén kevesebb lehet, értelmetlen szótagok, illetve idegen
nyelvű szavak esetén pedig még kevesebb. A teljesítmény inkább a tömbök és nem
az elemek számával mérhető, a különböző THE anyagok különböző mértékben
tömbösíthetőek.
Az ötvenes évek végére megkérdőjeleződött az az elképzelés, hogy egyetlen, egy-
séges emlékezeti rendszer létezne, mégpedig alapvetően két kísérleti paradigma nyo-
mán. A Peterson-feladat a rövid távú felejtési hatást demonstrálta, vagyis azt, hogy kis
mennyiségű információt is elfelejtünk másodperceken belül, ha nincs lehetőségünk
az ismétlésre, és ezt eleinte a nyomelhalványulással magyarázták. Később kimutatták,
hogy a lista legelső elemét alig felejtjük el, ami a nyomelhalványulási magyarázat he-
Scanned with
EMLÉKEZET
74
8 üg z ;
áse eja okozza :a
sás hogy a korábbi elemek által okozott
Ivett inkább
0 azt sugallta,
SŰks fat F8 éj st.et . az
felejtést. Mindez azt mutatja, hogy olyan elméletre van szükség, amey
.
figyelembe veszi. né-
font os par adi gma a sza bad fe lidé zés volt, amelyben a recenciahatás
A másik zont ellenáll
rce n belü l eltű nik, ha nincs 1 ehetőség az ismétlésre, vis
hány más replő
távú eml éke zet i hat ásn ak, am elvek a lista korábbi helyein sze
sok olvan hosszú specifikus előhív ásil stratégia
tívú recenciahatás egy . oly olyan kerte
ssa
elemeket érintik. A hosszú alkalmazhatnak.
emlékezeti rendszerek is
létezésére utal, amelvet különböző
erek sajátosságainak vizsgálatára
A későbbi kutatások a különböző ST M-rendsz
a meg] egyzendő szavak
irányultak. Kiderült, hogy a verbális 51 "M-re befolyással vanKENE
tézis mindezt a raunkame-
fonolósiai hasonlósága és hossza. A fonológiaihurok-hipo
létezik egy átmeneti
mória tágabb koncepcióján belül próbálja értelmezni, eszerint
ulációs elnyo-
emlékezeti tár és egy artikulációs ismétlési folyamat, amelyet az artik
ények
más megzavarhat. "Számos elméleti megközelítés született a kísérleti eredm
íz
magyarázatára, ilyenek a fonológiaihurok-hipotézis, a Vonás Modell ((amelyre
yre elsőd-
elsőd
Epizodi-
legesen az LTM-mel kapcsolatos elképzelések hatottak), a Tárgyra Irányuló
kus Rögzítés elmélete (amely elsősorban a nemfigyelthang-hatás jelenségéből indult
ki), valamint a Skálafüggetlen Emlékezeti, Percepciós és Tanulási modell (SIMPLE),
amely leginkább a recenciahatást kívánta megmagyarázni,
A vizuális STM-et vizuális és téri emlékezetre oszthatjuk. A téri lokalizációval
kapcsolatos emlékek néhány másodpercig maradnak csak fenn, a vizuális emlékekre
viszont ez nem jellemző. Úgy tűnik, maximum négy tárgyat vagyunk képesek megje-
gyezni, ennél több tárgy esetén romlani kezd a teljesítmény. Némiképp meglepő, hogy
úgy tűnik, abban nincs ilyen határ, hányféle tulajdonság tartozhat az adott tárgyhoz.
A vizuális és téri komponensek valószínűleg a téri-vizuális vázlattömb részei, amely a
munkamemúórián belül a fonológiai huroknak megfelelő alrendszer,
A neuropszichológiai adatok alátámasztják a viselkedéses kísérletek eredményei
alapján megfogalmazott hipotéziseket. Számos eset utal arra, hogy a verbális STM
különbözik mind az LTM-től, mind pedig a vizuális STM-től, és a megjelenő károso-
dási mintázatok összhangban állnak a fonológiai hurok hipotézisével,
3 Vannak téri-vizuális STM-deficitben szenvedő betegek is, akiknek egy részénél a
vizuális tár károsodása figyelhető meg (ez például a gyengébb mintázatterjedelem-
pet k alját Hegő más részüknél pedig a téri STM károsodása (ez a Corsi-kocka
élac 1 nyújto gyengébb teljesítményből látható). A különböző deficiteket
okozó
léziókj területi elhelyezkedése jól megfeleltethető azoknak az agyi képalk
v k yi képalkotó eljárá-
j:
sokkal nyert adatoknak, amelyekről a 3. fejezetben lesz szó.
Scanned with
RÖVID TÁVÚ RMLÉKEZET 75
TOVÁBBI IRODALOM
Logic, R. H. (1995) Visuo-spatial working memory, Hove: Psychology Press, A vizuális STM
áttekintése a többkomponensű munkamemória nézőpontjából,
Luck, S. J. és Vogel, E. K, (1997) The capacity of visual working memory for features and
conjunctions, Nature, 390, 279-281. Fontos cikk, amely összekapcsolja a vizuális figyelem
és a vizuális STM kutatását.
Melton, A. W. (1963) Implications of short-term memory for a general theory of memory.
Journal of Verbal Learning and Verbal Behavior, 2, 1-21. Ez a klasszikus cikk az STM-et az
inger-válasz interferenciaelmélet keretében közelíti meg.
Vallar; G. (2006) Memory systems: Tha case of phonological short-term memory. A Festschrift
for Cognitive Neuropsychology. Cognitive Neuropsychology, 23, 135-155. A fonológiai hu-
rok elméletének neuropszichológiai megközelítése,
Waughn, N. C. és Norman, D. A. (1965) Primary memory. Psychological Review, 72, 89-104.
Szintén egy klasszikus írás, amely az interferenciaelmélet helyett egy információfeldolgo-
zási megközelítést kínál.
Scanned with
3. fejezet
MUNKAMEMÓRIA
Alan Baddeley
ME" jó Ön fejszámolásban? Meg tudna szorozni 27-et 3-mal? Próbálja

meg! Az emberek ilyenkor különböző módszereket alkalmaznak: én például
megszoroztam a 7-et 3-mal, így 21-et kaptam, majd fejben tartottam az 1-et, és to-
vábbvittem a 2-t, azután megszoroztam a 2-t 3-mal, majd hozzáadtam a 2-t, vagyis
miközben számolási szabályokat hívtam elő, fejben tartottam és manipuláltam a rész-
összegeket. Röviden, a munkamemóriámat használtam ahhoz, hogy párhuzamosan
aktívan tartsam és manipuláljam az információkat. Ebben a fejezetben az emlékezet
ilyen aktív módon való használatát vizsgáljuk meg közelebbről.
Atkinson és Shiffrin (1988) vetették fel először azt az elgondolást, hogy az STM
munkamemóriaként működik, az általuk megalkotott elméleti modellt már röviden
" áttekintettük az 1. fejezetben. Atkinson és Shiffrin elképzelése nagyon sok rokon vo-
nást mutat számos más, ebben az időben népszerű elmélettel, éppen ezért a leggyak-
rabban mint modális modellre hivatkozik rá a szakirodalom.
Amint az a 3.1. ábrán is látható, a modális modell feltételezi, hogy a környezetből
érkező információkat először párhuzamosan működő, átmeneti szenzoros emlékezeti
rendszerek dolgozzák fel, mint például az 1. fejezetben említett ikonikus és echoikus
emlékezeti folyamatok. Innen az információ átkerül a rövid távú tárba, amely köz-
ponti alkotóeleme ennek a modellnek, hiszen nemcsak bejuttatja az információt a
hosszú távú tárba és kinyeri onnan az előhívás során, de munkamemóriaként is mű-
ködik, vagyis ez a rendszer felelős az emlékezeti stratégiák kiválasztásáért és működ-
tetéséért, az ismétlési folyamatokért és általában véve egyfajta mentális munkafelület
szerepét tölti be. Atkinson és Shiffrin (1968) megalkották modelljük matematikai szi:
kuncentrültzk: valamint az ismétlésnek arra a funkciójára, hogy átjuttassa az infor-

mációkat a rövid távú tárból a hosszú távú tárba. Egy ideig úgy tűnt, a modális modell
megfelelő magyarázatot tud nyújtani az információk manipulálásával és ; tárolásával
kapcsolatban.
Az első problémát a modellnek az a feltevése jelentette, hogy a tanuláshoz elegendő
az elemeket a rövid távú tárban tartani. Ezt kérdőjelezték meg Craik és Lockhart (1972),
amikor bevezették a feldolgozási szintek elvét, amely szerint a tanulás elsősorban attól
Scanned with
78 EMLÉKEZET
TE ME AZT. 2Z ales
függ, hogyan dolgoztuk fel az információt, nem pedig attól, hogy mennyi Időt töltött
el
a rövid távú tárban. Ezt a fontos elméletet az 5. fejezetben fogjuk tárgyalni,
3.1. ábra. Az információ útja az emlékezeti rendszereken keresztül Atkinson és Shiffrin modális
modelljében
aresilézteték Átmeneti
; : Mizuális ! munkamemória [4—— ezeket
LNN HEHteLL (Akusztikus! p Kontrollfolyamatok Ai
ingerek zú? Ismétlés 3 Tartós
$ Hxöájéss ő Bi Í Kódolás Mp] emlékezeti
. Tapintási / ! Döntések j tár
KÜ ZT .Előhívási stratéglák -
A
Válasz kimenet
0 1971 Scientific American. A jogtulajdonos engedélyével
Kulcsfogalom
METTTÖTOETET ZTTK kenne tetem r mer
EZ "ET,
(Feldolgozási szintek Craik ésé Tk hatt etetés GENEszerint a aaraás SÍTÁETK EETEGEETTETA
: feldolgozott elemekre jobban fogunk emlékezni.
Atkinson és Shiffrin modellje számára nehézséget jelentett egyes

neuropszichológiai eredmények megmagyarázása is. Talán még emlékszik az olva-
só Shallice és Warrington (1970) betegére, akinél a rövid távú emlékezeti tár súlyos
károsodását lehetett feltételezni. Mivel a modális modell értelmében a rövid távú
tár alapvető szerepet játszik az információnak a hosszú távú tárba juttatásában, en-
nél a betegnél komoly tanulási deficitnek kellett volna jelentkeznie. Sőt, mivel a
modell szerint a rövid távú tár általános mentális munkafelületként funkcionál, a
komplex megismerő funkciók, például a következtetés és a megértés terén is je-
lentős károsodásnak kellett volna mutatkoznia ennél a betegnél, azonban nem ez
volt a helyzet. Más betegeknél is hasonló képet láthattunk: az egyik, rövidtávútár-
deficittel élő beteg igen hatékony titkárnő volt, egy másik egy kis boltot vezetett
és népes családjáról is gondoskodott, egy harmadik pedig taxisofőrként dolgozott
(Vallar és Shallice, 1990). Röviden, semmilyen jelét nem mutatták annak, hogy va-
lamifajta általános munkamemória-deficitjük lenne.
Néhány év alatt az egyszerű rövid távú emlékezeti koncepció rendkívül bonyolult-
tá vált. Új kísérleti eljárások egész sora jelent meg, de egyik sem illeszkedett azokhoz
Scanned with
MUNKAMRMÓRIA 79
az elméletekhez, amelyeket a korábbi kísérleti eredmények alapján fogalmaztak meg,

Ezen a ponton számos kutató elhagyta a kutatási területet, és inkább a hosszú távú
emlékezettel foglalkozott, ahol a feldolgozási szintek elmélete és a szemantikus emlés
kezet új eredményei izgalmas tudományos fejlődést ígértek,
Éppen amikor a modális modellel kapcsolatos problémák nyilvánvalóvá váltak,
akkor kezdtük meg Graham Hitchcsel első közös kutatási pályázatunkat, amelynek
célja a rövid távú és a hosszú távú emlékezet viszonyának vizsgálata volt, Ahelyett
hogy megpróbáltuk volna átvágni magunkat a mindkét területen burjánzó kísérleti
technikák és elméletek dzsungelén, inkább azt a nagyon egyszerű kérdést tettük fel,
hogy ha van valamilyen funkciója a rövid távú emlékezet hátterében lévő rendszer-
nek vagy rendszereknek, akkor vajon mi lehet az. Amennyiben, ahogy azt általá-
nosan feltételezik, munkamemóriaként működik, akkor a rendszer blokkolása ha-
tással kell hogy legyen mind a hosszú távú tanulásra, mind pedig az olyan összetett
kognitív műveletekre, mint a következtetés vagy a megértés, Mivel akkoriban még
nem tudtunk hozzáférni rövid távú emlékezeti sérülést elszenvedett betegekhez,
így kísérletileg próbáltuk szimulálni a betegek teljesítményét egyetemista kísérleti
személyeinknél. A módszerünk - szerencséjükre - nem igényelte, hogy kísérleti
személyeink agyából eltávolítsuk a megfelelő részeket, hanem logikai, tanulási és
megértési feladatok közben másodlagos feladatokkal foglaltuk le őket (Baddeley és
Hitch, 1974).
Abban gyakorlatilag valamennyi elmélet egyetértett, hogy ha egyetlen feladatot
kellene megnevezni, ami a verbális rövid távú emlékezetet jellemzi, akkor az a szám-
terjedelmi feladat lenne, ahol az egyre hosszabb számsorozatok a rövid távú emlékezet
egyre nagyobb kapacitását foglalják le. Éppen ezért kísérletünkben a számterjedelmi
feladatot kombináltuk egy sor másik, következtetési, tanulási és megértési feladattal,
amelyekről azt feltételeztük, hogy ugyanazt a korlátozott kapacitású rendszert terhe-
lik. A kísérleti személyeknek számsorozatokat mutattunk be, amelyeket fennhangon
kellett ismételniük, miközben más kognitív feladatokat kellett megoldaniuk. A fejben
tartandó számsorozatok hosszának változtatásával szisztematikusan változtatni tud-
tuk a korlátozott kapacitású rendszer terhelését. Amennyiben a következtetési és más
kognitív feladatok valóban a munkamemória működését tükrözik, akkor minél hosz-
szabb számsorozatokat kell fejben tartani, annál terheltebb lesz a rendszer és annál
nagyobb interferenciának kell mutatkoznia a különböző feladatok között.
Az egyik kísérletben egy rendkívül egyszerű következtetési feladatot alkalmaztunk
másodlagos feladatként (3.1. box), amelynek során a kísérleti személyeknek két betű
sorrendjével kapcsolatban kellett döntést hozniuk. Próbálja ki Ön is!
Legnagyobb meglepetésünkre a kísérleti személyek meg tudták oldani ezt a felada-
tot, miközben a számterjedelmi feladaton egészen nyolc számig terjedő sorozatokat
tartottak fejben és ismételgettek. Ahogyan a 3.2. ábrán látható, a döntési feladathoz
szükséges idő szisztematikusan növekszik, ahogy nő a számterjedelmi feladaton a
Scanned with
80 EMLÉKEZET
A követi B-t
B megelőzi A-t
B-t követi A
A-t megelőzi B
A-t nem előzi meg B
B nem követi A-t
[dlaszotelgaz h
terhelés, de nem omlik össze a teljesítmény. A következtetési feladathoz szükséges idő

körülbelül 5096-kal volt hosszabb nyolc szám fejben tartásánál, mint anélkül. Ennél
is figyelemre méltóbb, hogy a következtetési feladatban produkált hibaszázalék (kb.
596) független volt a számterjedelmi feladat nehézségétől.
É faKál eek ké ly én.n

4
(5)
Következtetéshez szükséges idő
Hibák (99)
"0 2 4 6 8
Párhuzamos számsorozatok (elem)
Forrás: Baddeley (1986) 9 Oxford University Press. A jogtulajdonos engedélyével
Scanned with
MUNKAMBEMÓRIA
81
i Milyen következtetéseket lehet mindebből levonni azzal

kapcsolatban, hogy a rö-
vid távú emlékezet munkamemóriaként funkcionál? A hibas
zázalék mutatója arra
utal, hogy a teljesítményt nem zavarja meg a párhuzamos számterjedelmi feladat, a
reakcióidő adatok alapján ugyanakkor világos, hogy
van valamiféle interakció, de ez
korántsem mindent átható, A tanulási és megértési feladatokkal végze
tt kísérleteink
nagyon hasonló eredményekre vezettek (Baddeley és Hitch, 1974), ami arra
utal, hogy
a munkamemória-hipotézis érvényes lehet, viszont ennek működése nem
függ teljesen
a számterjedelem-feladat megoldásában közreműködő emlékezeti
rendszertől,
Ennek fényében egy lényegesen komplexebb, munkamemóriának elnevezett model
lt
javasoltunk, amely kifejezést Miller, Galanter és Pribram (1960) tanulmán
yából kölcsö-
nöztük, akik bevezették, de nem fejlesztették tovább ezt a terminust, A , munka" hang-
súlyozása a rövid távú emlékezet korábbi, a tárolási funkciót hangsúlyozó modelljeitől
való megkülönböztetésre szolgál, és annak hangsúlyozására, hogy a mi elképzelésünk
szerint ez a rendszer komplex kognitív műveletekben vesz részt, és támogatja a mentális
munkavégzést és a koherens gondolkodást (Baddeley és Hitch, 1974).
A TÖBBKOMPONENSŰ MODELL
Az általunk javasolt modellnek három komponense van (3.3. ábra), ezek közül az
egyik, a fonológiai hurok feltételezett funkciója az akusztikus vagy beszédalapú ele-
mek sorozatának átmeneti megtartása. A másik alrendszer, a téri-vizuális vázlattömb
hasonló funkció tölt be vizuálisan és/vagy térileg kódolt emlékezeti elemekkel vagy
azok sorozatával kapcsolatban. Az egész rendszert a központi végrehajtó kontrollálja,
egy korlátozott figyelmi kapacitású általános ellenőrző rendszer, amely az alrendsze-
rekben lévő elemek szelekcióját és manipulációját végzi, és tulajdonképpen a teljes
működést kontrollálja.
Hogy egy kicsit ráérezzen erre a modellre, próbálja ki a következő gyakorlatot!
Gondoljon a lakására, és próbálja megmondani, pontosan hány ablaka van! Most
olvassa el a következő bekezdést.
Nos, hány ablaka van a lakásának? Hogyan jutott ehhez a számhoz? Valószínűleg
valamilyen képzeleti képet hozott létre a lakásáról, és eközben a téri-vizuális váz-
lattömb működésére támaszkodott. Majd verbálisan megszámolta az ablakokat, és
fejben tartotta a számokat a fonológiai hurok segítségével. A feladat során végig szük-
sége volt a központi végrehajtó működésére is a megfelelő stratégia kiválasztásához
és alkalmazásához. A következőkben a munkamemória e három komponensét fog-
juk részletesebben is megvizsgálni, kezdve a fonológiai hurok működésével, amely
- mint azt korábban is említettük — az általános munkamemórián belül működő ver-
bális rövid távú emlékezetnek tekinthető.
Scanned with
ZTET
BMLÉKBZE
82
ábra Badd eley és Hitch munk amem ória -mod ellj ének kgekks Vé eeáhagé. sál
3.3 attömb és a ieástegsás 23
a vázl
zik, ho ; az információ oda-vissza áramlik igozás történ Ke
hurokban szerlális Inge
CGYTÁGYA rútak pedig azt, hogy a fonológiai
Központi
Térvizuális végrehajtó Fonológlai
vázlattömb settle jaj
Í
É 33
É TB] §
Forrás: Baddeley és Hitch (1974)
Kulcsfogalmak
3: Fonológiai hurok: Baddeley és Hitch által bevezetett fogalom, modelljükben ez a komponens
" felelős a beszédalapú információk átmeneti tárolásáért, Ess zet
i Téri-vizuális vázlattömb: Baddeley és Hitch model ljének az a komponense, amely a vizuális és :
: téri információk átmeneti tárolását végzi. — ; 3 3 KÉSNS "3
dán
kdjldtebbltésűststÉNÉNGÉNÉNÜNÜNGESSÉÉENNNÉÉNTÉN ÜLÜNK
NEK ÉKÖKEKÉKEEEEE EKET ak a e]
A fonológiai hurok
Amint azt a 2. fejezetben is láthattuk, a fonológiai

hurok alapvetően a verbális rövid
távú emlékezet modellje. Egy sor igen komplex kísérl
eti eredmény megmagyaráz-
ható egy ilyen egyszerű modell segítségével, amely egy
átmeneti tár és egy verbális
ismétlési folyamat működését feltételezi. Bár szám
os kritika merült fel a koncepcióval
szemben, rendkívül hasznosnak bizonyult az elmúl
t harminc évben, és máig nem
sikerültegy hasonlóan elfogadott modellt találni helye
tte. Nos, hogyan illeszkedik ez
a modell a munkamemória tágabb kont
extusába ? És mi a funkciója?
Mirejó a fonológiai hurok?
Az eddig bemutatott bizonyítékok alatt

a. onológiai hurok ti :
lehetővé, hogy két-három elemmel hossz Ba
Mro zatokat tudjunk .yszerüen azt teszi
visszaadni a - meg-
Scanned with
MUNKAMRBMÓRIA 83
lehetősen művi - számismétlési feladatban. De mi lehet vajon az evolúciós haszna?

Talán az evolúció bölcsen gondoskodott róla, hogy felkészülten várjuk a telefon fel-
találását? Ha nincs a fonológiai huroknak evolúciós Jelentősége, akkor pedig esetleg
,csak egy bibircsók a kognitív pszichológia orrán; ahogy azt egy kritikusa megfogal-
mazta?
Ezekre a kérdésekre keresvén a választ két olasz kollégámmal, Giuseppe Vallarral
és Constanza Papagnóval együtt tanulmányozni kezdtünk egy P. V. nevű beteget,
akinek tisztán fonológiaihurok-deficitje volt. Számterjedelme 2 elem volt, de intel-
ligenciája, hosszú távú emlékezete és rövid távú vizuális memóriája kifogástalanul
működött. Folyékonyan beszélt, és általános nyelvi készségel is normálisnak tűntek.
P. V. egy kis üzletet vezetett, ellátta a családját, és teljesen jól funkcionált a mindenna-
pi életben. Arra voltunk kíváncsiak, hogy vannak-e nehézségei bármilyen területen,
mert ez segíthetne megértenünk, hogy a gyenge fonológiai hurok teljesítmény miben
is akadályozza az embereket.
Abból a feltételezésből indultunk ki, hogy a hurok eredetileg a nyelvi megértés
segítésére alakulhatott ki (Vallar és Baddeley, 1987). P. V.-nek a hosszú mondatok
egy bizonyos típusa okozott némi nehézséget, amikor a mondat első szavait egészen
a mondat végéig fejben kell tartani ahhoz, hogy megértsük a mondatot. Ez azonban
nem okozott túlzott problémákat P. V.-nek a mindennapi életben, és nem túl valószí-
nű, hogy az evolúció kifejlesztett volna egy egész alrendszert a körülményes kommu-
nikáció érdekében.
Második hipotézisünk az volt, hogy a fonológiai hurok azért jött létre, hogy segít-
se a nyelvelsajátítást. Azoknál, akiknél felnőttkorban alakul ki fonológiaihurok-deficit,
mint P. V.-nél is, valószínűleg kevés problémát fog okozni, hiszen eddigre már jól meg-
tanulták az anyanyelvüket, viszont egy idegen nyelv tanulásában várhatóan komoly
nehézségeik lennének. Ezt úgy próbáltuk meg vizsgálni P. V.-nél, hogy orosz szavakat
tanítottunk meg neki: nyolc orosz szót kellett megtanulnia olasz megfelelőikkel együtt
(ez volt P. V. anyanyelve) (Baddeley, Papagno és Vallar, 1988). Szóbeli bemutatás esetén,
tíz alkalom után a kontrollszemélyek mindegyike megtanulta mind a nyolc orosz szót,
míg P. V. egyet sem (3.4. ábra). Vajon az volt ennek az oka, hogy egyszerűen amnéziás
volt? Biztosan állíthatjuk, hogy nem, ugyanis amikor az anyanyelvén kellett szópárokat
tanulnia (két-két olyan szót, amelyek nem függtek össze egymással, pl. kastély-kenyér),
amely feladat végrehajtásához szemantikus kódolásra van szükség (Baddeley és Dale,
1966), akkor jól teljesített. Ez az eredmény tehát alátámasztotta azt a lehetőséget, hogy
a fonológiai huroknak a nyelvelsajátításban van szerepe.
Kulcsfogalom
b Szemantikus kódolás: egy elem feldolgozása ajel entés alapján, vagyis az elem összekapcsolása ú
j a hosszú távú emlékezetben tárolt más elemekkel. "4
éz el ad af
aáráb a ÉRA EL EÜTÉKE € ee teeesa,
Scanned with
zgztg azzá
. Értelmes
És :
sál , V.-nélséés kontrollszem élyekaknél
szavakat
EE úrái fole a kon tro lls zemélyek (a ábra), idegen
EGIELÉLES
on ugyEul
agakat
szav lyans jól meg tudott tanui,
anoalt
viszont egyáltalán nem (b ábra).
EA EZ Akusztikus ingerbemutatás
ag tátgy
8 kes
ú7t
5
rid
ú ST
Ét)
hat9)
S 4t-
fh
3r 0—— 0 Kontroll
$ b" 0------e. PV.
£ 1 aA
l 1 1 l l L 1 1 ] SZERB
0
a) 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
Tanulási próbák
Akusztikus ingerbemutatás
8 —
6 7tk
5
v 6r
§6
SAN
3
g9r
5 at 0——0 Kontroll
2 2k
tekekakekukai
£
b) 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
Tanulási próbák
Forrás: Baddeley, Papagno és Vallar (1988) o Elsevier. A jogtulajdonos engedélyével
Bár egyetlen eset is nagyon tanulsá gos lehet, nem

zárhatjuk ki annak lehetősé-
gét, hogy egy atipikus esetről van szó, Így az ennek
alapján levont következtetéseink
félrevezetőek lehetnek. Mivel kevés a. z STM-káro
sodást mutató
Scanned with
MUNKAMEMŐRIA 85
tanulásában, hasonlóan ahhoz, ahogy ez P. V.-vel is történt. Az egyik kísérletben ar-

tikulációs elnyomást alkalmaztunk (Papagno, Valentine és Baddeley, 1991): amikor
a kísérleti személyeknek folyamatosan egy irreleváns hangot kellett ismételgetniük a
tanulás alatt, ez rontotta az idegen szavak elsajátítását (amiről azt feltételeztük, hogy a
fonológiai hurok működésén alapul), de alig befolyásolta anyanyelvi szópárok megta-
nulását. Egy másik vizsgálatban Papagno és Vallar (1991) a megtanulandó szavaknak
vagy a fonológiai hasonlóságát, vagy a hosszát változtatták, vagyis azt a két faktort,
amelyekről tudjuk, hogy befolyásolják a fonológiai hurok működését. Idegen szavak
esetében a hasonlóság és a szóhosszúság is sokkal nagyobb mértékben rontotta a ta-
nulási teljesítményt, mint anyanyelvi szavak esetében. Ezek a kísérletek tehát megerő-
sítették azt a következtetést, amit P. V. esetéből vontunk le a fonológiai huroknak az új
szavak elsajátításában játszott szerepével kapcsolatban. Ezek az eredmények azonban
még mindig csak felnőttekre vonatkoznak, akik egy idegen nyelvet tanulnak, márpe-
dig ennek a rendszernek nyilvánvalóan akkor lenne nagyobb jelentősége, ha a gyere-
kek anyanyelv-elsajátítását is befolyásolná.
Susan Gathercole kolléganőmmel úgy próbáltuk a kérdést megvizsgálni, hogy spe-
cifikus nyelvi zavarban (SLI) szenvedő gyerekeket vizsgáltunk, akik nyolcévesen nor-
mális nonverbális intelligenciával rendelkeztek, de nyelvi fejlettségük a hatévesnek
megfelelő szinten volt. Arra voltunk kíváncsiak, hogy náluk vajon a fonológiai hurok
károsodásáról van-e szó. A különböző emlékezeti tesztek közül különösen azokban
teljesítettek rosszul, amelyekben ismeretlen álszavakat kellett megismételniük. En-
. nek a feladatnak a végrehajtásához nemcsak meghallani kell a szavakat, hanem elég
hosszú ideig fejben is kell tartani ahhoz, hogy el tudjuk őket ismételni. Kidolgoztuk
az álszóismétlési tesztet, amelyben egyre hosszabb álszavakat hallanak a kísérleti sze-
mélyek, amelyeket meg kell ismételniük (pl. ardul, tipebanér, hápamarogány). A nyel-
vi zavarban szenvedő gyerekeket azonos életkorú, de ép nyelvi fejlődésű gyerekekkel,
illetve hatévesekkel hasonlítottuk össze, akik nyelvi fejlettség tekintetében illeszked-
tek a kísérleti csoporthoz, de fiatalabbak lévén alacsonyabb volt a nonverbális teljesít-
ményük. Az eredményeket az 3.5. ábrán láthatjuk: a nyelvi zavarban szenvedő nyolc-
évesek még a hatéveseknél is gyengébben teljesítettek, valójában négyéves szintnek
felelt meg a teljesítményük az álszóismétlési tesztben. Vajon ez a gyenge teljesítmény
elmaradt nyelvfejlődésüknek köszönhető? Vajon egészséges gyerekeknél is összefügg
a szókincs az álszóismétlési teljesítménnyel?
Kulcsfogalom
. Álszóismétlési teszt: a feladat során a résztvevők egyre hosszabb, nem létező szavakat hallának,
, amelyeket megi kell ismételniük- ; Í
Scanned with
86 EMLÉKEZET
3.5. ábra. A helyesen elismételt álszavak aránya specifikus nyelvi károsodásban szenvedő (A),
azonos korú, egészséges (B) és nyelvi fejlettségben illesztett (C) gyerekeknél. :
100
S
haj
880
Maj
ml
3§ 606
KI
v
E
n 40 han
b)
E
c
a
320
vu
8and
ha €
0 1 ] 1 J
1 2 3 4
szótag — szótag — szótag szótag
Álszavak hosszúsága
Forrás: Gathercole és Baddeley (1990)
A kérdés megválaszolásához olyan 4-5 éves cambridge-i (Anglia) gyerekeket

vizsgáltunk meg, akik éppen akkor kezdték az iskolát. Álszóismétlési tesztet, egy
nonverbális intelligenciát mérő tesztet és egy szókincs mérésére alkalmas tesztet vet-
tünk fel velük, utóbbi abból állt, hogy négy képet mutattunk nekik, a képeken sze-
replő egyik dolognak megmondtuk a nevét, a gyerekeknek pedig az volt a feladatuk,
hogy mutassanak rá arra a képre, amely a megnevezett dolgot ábrázolja. A feladat
során egyre nehezedtek a szavak, egyre kevésbé voltak mindennaposak. Akkor volt
vége a feladatnak, amikor az adott gyerek már nem tudta azonosítani a szavakat.
A három feladat eredményét ezután összehasonlítottuk, hogy meg tudjuk állapítani,
hogyan függ össze a szókincs a nonverbális intelligenciával és az álszóismétléssel.
Az eredményeket az 3.1. táblázatban láthatjuk, amelyből egyértelműen kiderül, hogy
jelentős mértékű korreláció van egy szó megértésének és elismétlésének képessége és
a szókincs fejlettsége között.
Természetesen a korreláció nem jelent ok-okozati összefüggést, így azt is feltételez-
hetjük, hogy a jó szókincs segíti az ismeretlen szavak megismétlését, és azt is, hogy
az ismeretlen szavak elismétlésére való képesség segíti elő a szókincs bővülését. Egy
5-6 éves gyerekek szókincsfejlődésével kapcsolatos kutatás (Gathercole és Baddeley,
Scanned with
MUNKAMEMÓRIA 87
3.1. táblázat. A négyéves kori szókincspontszám és más mutatók közötti kapcsolatok,

az álszóismétlési teljesítménnyel erőteljes összefüggést mutat a szókincs.
Nonverbális intelligencia 0,388 j 1. sake női [Esz

Álszóismétlés 0525 Fás toe agtsk snáÁGsE
Hangutánzás 0.295 S ob akpzaji rá ábk,
Összes OSR Ésa CE porrá
Forrás: Gathercole és Baddeley (1989)
:pc005 "pcO01
1989) azt jelezte, hogy ebben az életkorban valóban a fonológiai memóriának van dön-
tő szerepe. Később azonban egyre inkább képessé válnak a gyerekek arra, hogy meg-
lévő szókincsükre támaszkodjanak az új szavak elsajátításánál (Baddeley, Gathercole
és Papagno, 1998). Ezt abból lehet látni, hogy könnyebben megismétlik az olyan is-
meretlen szavakat, amelyeknek a hangzása hasonlít létező szavakéhoz (pl. serkápanta),
mint azokat, amelyek fonológiailag szokatlanabbak az anyanyelvükben (pl. strömpf).
A jövőbeli szókincsszínvonal viszont jobban bejósolható a szokatlan szavakra vonatko-
zó teljesítményük alapján, aminek feltehetőleg az az oka, hogy ezeknek a szavaknak a
megismétlésénél kevésbé támaszkodnak a meglévő szókincsre, és nagyobb mértékben
a fonológiai hurokra (Gathercole, 1995). Bár a fonológiai hurok evolúciós haszna a leg-
nagyobb valószínűséggel a nyelv elsajátításában játszott szerep, úgy tűnik, a nyelvtani
szabályok és az olvasási készség elsajátítását is segítheti (Baddeley et al., 1998). Az ál-
szóismétlési tesztet széleskörűen alkalmazzák a diszlexia diagnosztikájában, bár a csök-
kent fonológiaihurok-kapacitás valószínűleg csak egyike annak a számos tényezőnek,
amelyek hozzájárulnak az igen összetett olvasási készség kialakulásához.
A fonológiai hurok és a viselkedés kontrollálása

Eddig azt mondtuk a fonológiai hurokról, hogy az egy meglehetősen korlátozott kapa-
citású tár, amely viszonylag passzív szerepet játszik a kognitív folyamatokban. Miyake
és Shah (1999b) szerint ez a definíció alábecsüli a hurok jelentőségét, és úgy tűnik,
igazuk lehet. Egy kísérletünkben (Baddeley, Chincotta és Adlam, 2001b) a két feladat
közötti figyelemváltás képességét szerettük volna felmérni. Azt az egyszerű feladatot
alkalmaztuk, hogy hozzá kellett adni vagy ki kellett vonni 1-et egy számsorozatból,
így 8 esetében 9 volt az egyik helyes válasz és 7 a másik. A kísérleti személyek vagy
egy összeadási sorozatot (pl. 556, 829, 354 stb.), vagy egy kivonási sorozatot (pl.
Scanned with
EMLÉKEZET mm
88
lt og at ni uk kel let t a két feladatot úgy, hogy 7 e

534, 827, 3 22 stb.) kaptak, vagy
vá é
odi kná 1 ! ki vo ná st , a ha rm ad iknál ismét összeadást
elemnél összeadást, a más
, 827 , 33 4 stb .). A fe la da t váltogatása lelassította a
iuk és így tovább (pl. 526
almazn
alkmedál tartaniuk a vál -
VÉ.) ESA ikor a rés ztvevőknek fejben kellett .
teljesítményt, különösen akkor, am! j at
a " vagy
vagy ,—" J jel az egyes
tásokat, és nem egyszerűen csak felhívta ra a figyelmüket egy
számok mellett. A teljesítmény még alacsonyabb volt a deezzggyáá verrátás zett
s
végezniük, mi uk e
kor a résztvevőknek artikulációs elnyomással kellett
ták a feladatot, ami arra utal, hogy szubvokálisan emlékeztették magu ú88 ra ÜDOGNI ;
Hasonló hatásokat figyelt meg Emerson és Miyake (
melyik feladat következik.
amint Saeki és Saito (2004). , ,
else kell jegyezműrű hogy a pszichológiai kísérletekben fi résztvevők pszt
Ezt első cént
gyakran támaszkodnak a verbális kódolásra a feladatmegoldás sorát:
két orosz pszichológus, Lev Vigotszkij (1962) és Alexandr Lurija (1959) Vizsgáltás
akik a verbális öninstruálás szerepét hangsúlyozták a viselkedés kontrollálásában, és
azt tanulmányozták, hogy miként lehetne ezt alkalmazni agysérült betegek rehabi-
litációja során, illetve hogyan alakul ki ez a képesség gyerekeknél (3.2. box). Sajnos
Vigotszkijnak és Lurijának eleddig kevés hatása volt a kognitív pszichológia fejlődé-
sére - remélhetőleg a beszédnek a viselkedés kontrollálásában betöltött szerepével
kapcsolatos további kutatások pótolni fogják ezt a hiányt.
Az eddigi részben a fonológiai hurok modelljének kialakulásáról volt szó — bár nem
ez a munkamemória egyetlen vagy legfontosabb komponense, de ezzel kapcsolatban
TT j ; X
9 sestámó abad,
e ás
ását ALLE É ő LŐLSSANZ SZ
vi x 8 e el
kid PALL EÁ MLA KLAA 3 ALA ÚSBÉZÉGE
sál t
Alexandr Romanovics Lurija orosz pszichológus kidolgozott

egy igen eredeti módszert annak vizsgálatára, hogy a nyelv
hogyan befolyásolja a viselkedés kontrollját. Egyik kísérle-
tében különböző életkorú gyerekeket kért meg arra, hogy
nyomjanak meg egy gombot, ha egy piros fény villan fel,
de
ne nyomják meg, ha kék fényt látnak, Hároméves kor
előtt
a gyerekek jellemzően mindkét helyzetben megnyom
ják a
gombot, bár el tudják mondani helyesen az instrukci
ót, sőt
végre is tudják hajtani helyesen, ha a piros fény felvillan
ásakor
mondják is nekik a.nyomd meg!instrukciót, a
kék fénynél pe-
dig nem mondanak nekik semmit. Néhány
hónappal később
verbálisan helyesen tudnak válaszolni a
kétféle ingerre, de a
cselekvés megfelelő végrehajtására
még mindig nem képes
sek, Az ötévesek viszont már végre
tudják hajtani helyesen a
feladatot, verbálisan és cselekvésesen is, de arra csak később
Scanned with
MUNKAMEMÓRIA 89
végezték a legtöbb kutatást, így jól látható, hogy viszonylag egyszerű kísérleti helyze-
tekkel is milyen jól lehet összetett kognitív folyamatokat modellezni, illetve megér-
teni gyakorlati jelentőségüket. A következőkben áttérünk a téri-vizuális vázlattömb
témájára, amely sokkal kevésbé feltárt terület, ezért rövidebben is fogjuk áttekinteni.
VIZUÁLIS KÉPZELET ÉS A TÉRI-VIZUÁLIS VÁZLATTÖMB

Tegyük fel, hogy arra kérné Önt valaki, hogy írjon le neki egy híres épületet, mondjuk
a Tádzs Mahalt. Hogy fogna neki? Próbálja meg!
Bizonyára valamilyen téri-vizuális emlékezeti reprezentáció, esetleg egy képzeleti
kép alapján próbálkozott meg az épület leírásával. Egy külső megfigyelő esetleg azt
is láthatta, hogy mindeközben gesztikulált, így próbálva a térben is alátámasztani
szóbeli beszámolóját. Nagy egyéni különbségek vannak azon a téren, hogy ki meny-
nyire tartja élénknek a képzeletét. A 19. század végén egy viktoriánus úriember, Sir
Francis Galton (1883) arra kérte meg néhány barátját, hogy próbálják meg felidézni,
mi minden volt aznap reggel az étkezőasztalukon, és írják le neki, mit látnak lelki
szemeik előtt. Jelentős egyéni különbségeket figyelt meg, volt, aki olyan élénken látta
az asztalt, "mintha ott lett volna előtte, más viszont kitartóan tagadta, hogy bármi-
lyen képzeleti kép megjelent volna a szemei előtt. Az, hogy mennyire élénk képze-
leti képekről számol be valaki, meglepően kevéssé függ össze azzal, hogy milyen jól
teljesít az olyan vizuális képzelet használatát igénylő feladatokban, mint például a
vizuális felidézés (DiVesta, Ingersoll és Sunshine, 1971). Azok a vizsgálatok, amelyek
találtak bármilyen összefüggést, némileg meglepően azt mutatták ki, hogy az élénk
képzeleti képekről beszámoló személyek inkább rosszabbul teljesítenek a vizuális em-
lékezeti feladatokban (Heuer, Fischman és Reisberg, 1986; Reisberg, Clayton, Heuer
és Fischman, 1986). Ennek a meglepő megfigyelésnek az lehet a magyarázata, hogy
az élénk képzeletű embereknek nem jobb az emlékezetük, csak éppen ők a képzele-
ti élénkséget a pontosság jelének tartják, és hajlamosak az élénk emlékképeket té-
vesen pontosabbnak gondolni. Mindez azt jelzi, hogy bármennyire is meg vagyunk
győződve arról, hogy élénk-e a képzeletünk, vagy sem, ez a szubjektív ítélet csak azt
mutatja, hogyan osztályozzuk és jellemezzük szubjektív élményeinket, nem pedig az
élmények tartalmasságát vagy pontosságát (Baddeley és Andrade, 2000).
Képzeleti műveletek
A 3.6. ábrán egy Shepard és Feng (1972) által alkalmazott feladatot láthatunk. Ha
ezek a formák papírból lennének, akkor mindegyiket össze lehetne úgy hajtogatni,
hogy egy térbeli testet alkossanak, amelynek a besatírozott rész lenne az alapja. A fel-
Scanned with
90 BMLÉKEZET
adatban el kell képzelni, hogy ha összehajtogatjuk ezt a formát (a 3.6. ábra bal oldala),
akkor a nyilak a fejüknél fognak-e találkozni. Próbálja ki! ,
Shepard és Feng azt figyelték meg, hogy annál több időt vett igénybe a résztvevők.
nek megoldani a feladatot, minél több képzeletbeli hajtogatást kellett elvégezniük, és
ez az összefüggés szisztematikusan kimutatható volt.
Egy építészi vagy mérnöki munkára való kiválasztáskor gyakran alkalmaznak ha.
sonló, a vizuális vagy a téri gondolkodást felmérő feladatokat. Ezekben a feladatokban
a férfiak általában jobban teljesítenek, mint a nők, mivel ők hajlamosabbak elemzőbb
és részletesebb megközelítést alkalmazni (Linn és Petersen, 1985). Egy másik vizsgá-
latban azt találták (Hsi, Linn és Bell, 1997), hogy a kaliforniai Berkeley Egyetem női
mérnökhallgatói rosszabbul teljesítettek a téri műveleteket igénylő feladatokban és
az egyik grafikával kapcsolatos nehéz tantárgyban, amelyikben a hallgatók majdnem
egynegyede épphogy átment vagy megbukott. Shi és munkatársai tapasztalt mérnö-
köket kérdeztek meg arról, hogy ők milyen stratégiákat használnak az ilyen téri mű-
veletek során, és ennek alapján összeállítottak egy egynapos intenzív képzést a téri
műveletek stratégiáiról. Ez a képzés nagyon hatékonynak bizonyult, olyan mértékben
javította a hallgatók teljesítményét, hogy el is tűntek a nemi különbségek, és gyakor-
latilag senki sem bukott meg a vizsgán.
Számos vizsgálatot végeztek arra, hogy kísérleti körülmények között tanulmányoz-
zák a téri forgatás jelenségét. Finke és Slayton (1988) kísérletében például a követke-
zőket kellett elképzelnie a kísérleti személyeknek:
Először képzeljen el egy nagy J betűt! Majd képzeljen el egy nagy D betűt! Most forgas-
sa el a D-t 90 fokban balra, és helyezze rá a J betű tetejére! Milyen tárgynak látszik?
A válasz: esernyő. Pearson, Logie, és Gilhooly (1999) részletesebben is elemezték

az ebben a feladatban involválódó folyamatokat. Kísérleti személyeiknek négy, hat
vagy nyolc szimbólumot mutattak (pl. négyzet, háromszög, kör stb.), és megkérték
őket, kreáljanak belőlük olyan tárgyakat, amelyeket később meg is tudnak nevezni,
később pedig le tudnak rajzolni.
Ha két perc után sem tudtak összerakni a formákból egy tárgyat, akkor egyszerű-
en azt kérték tőlük, hogy idézzék fel, milyen formákkal találkoztak. A téri-vizuális
vázlattömbnek és a fonológiai huroknak a feladatban betöltött szerepét azzal mérték,
hogy másodlagos feladatokat is kellett végezniük közben a kísérleti személyeknek:
vagy artikulációs elnyomást a fonológiai hurok megzavarására, vagy egy téri pozíciók
megérintését igénylő feladatot a téri-vizuális vázlattömb működésének akadályozá-
sára. Pearson és munkatársai azt találták, hogy a másodlagos téri feladat akadályozta
a személyeket abban, hogy új tárgyakat rakjanak össze az alakzatokból, ami azt jelzi,
hogy ennek a feladatnak a végrehajtásában a téri-vizuális vázlattömb játszik szerepet.
A téri feladat abban nem akadályozta a kísérleti személyeket, hogy megnevezzék, mi-
Scanned with
MUNKAMEMÓRIA 91
3.6.ábra. Felül:Hatféle hajtogatási feladat Shepard és Feng (1972) vizsgálati anyagából. Azt kell
eldönteni, hogy ha az alakzatokat összehajtogatnánk úgy, hogy egy kockát kapjunk, akkor a nyilak
Az ahhoz szükséges átlagos idő, hogy eldöntsék a személyek, találkoznak-e
találkoznának-e. Alul:
a nyilak, annak függvényében változik, hogy hány képzeletbeli hajtogatást kell elvégezni a döntés
meghozatalához. A karikák tíz különböző típusú hajtogatási feladatot ábrázolnak.
(a) A nyilak (b) A nyilak nem (c) Illeszkedni fog

illeszkedni fognak fognak illeszkedni
pen pa
(4 tej
(d) A nyilak már (e) Illeszkedni fog (f) Összehajtva

most illeszkednek találkoznak
t zi HT t
L]4 Le
K3
sámli
h
I
Illeszkedő
esetek
meal
6
I
Átlagos reakcióidő (sec)
—
[609
HK o
00
1 2 3 5
Szükséges hajtogatások száma
Forrás: Shepárd és Feng (1972)
lyen formákkal találkoztak, az artikulációs elnyomás viszont igen, vagyis a formák

nevét a fonológiai hurok tárolja.
Pearson és munkatársai kísérlete jól példázza, hogy miként működik együtt a té-
ri-vizuális vázlattömb és a fonológiai huroka téri feladatokban nyújtott teljesítmény
Scanned with
92 EMLÉKEZET
érdekes példáját vizsgál-

növelésében. Ennek az együttműködésnek egy különösen
ták meg olyan japán fejszámoló művészekkel, akik rendkívül jól tudják használni 1888
abakuszt, azt a tradicionális számolóeszközt, amely keretre fűzött gyöngyökből áll.
Hatano és Osawa (1983a, 1983b) olyan fejszámolókat vizsgáltak, akiknek evez
szakér-
szükségük magára a szerkezetre, hanem fejben végzik a mvéletekek Az ilyen
tők képesek fejben elvégezni bonyolult összeadásokat és kivonásokat, akár 15 darab
5-9 jegyű számmal. A vizsgált szakértők számterjedelme is szokatlanul nagy volt, 16
elem az azonos sorrendű felidézésnél, és 14 elem, ha visszafelé kellett a számokat fel-
idézniük. Ez azonban kizárólag számokra volt igaz, más verbális ingeranyagoknál (pl.
mássalhangzók), amelyek megjegyzésénél nem tudták a mentális abakuszt használni,
ugyanannyi volt a terjedelmük, mint a kontrollszemélyeké. A feltételezést, hogy az
abakusz mesterei téri-vizuális vázlattömbjüket használják a számok megjegyzésére
alátámasztotta az az eredmény, hogy számterjedelmüket jobban lerontotta egy má-
sodlagos téri feladat, mint a kontrollszemélyekét, akiknél viszont az artikulációs el-
nyomást igénylő másodlagos feladatnak volt ilyen hatása.
Ahogy a téri műveletek megzavarhatják a képzeletet, ugyanúgy az intenzív képze-
leti működés is interferálhat téri feladatok végrehajtásával. Ezt a saját bőrömön ta-
pasztalhattam, amikor Amerikában jártam, és két kaliforniai egyetem, a UCLA és a
Stanford közötti amerikai futballmérkőzés közvetítését hallgattam a rádióban, mi-
közben a San Diegó-i autópályán hajtottam. Egyszer csak azon vettem észre magam,
hogy az autóm összevissza kacsázik az úton, folyton áttérek egyik sávból a másikba.
Villámgyorsan egy zenei csatornára tekertem az adót, hogy épségben hazaérjek, Ang-
liába visszatérve pedig elhatároztam, hogy alaposabban is megvizsgálom ezt a jelen-
séget, kevésbé veszélyes körülmények között. A 3.7. ábrán látható az egyik képzeleti
feladat, amelyet e célra használtam. Ebben a feladatban a kísérleti személyek monda-
tokat hallanak, amelyeket el kell ismételniük. Ha a mondatok tartalmát egy vizuális
mátrixban ábrázolhatják, akkor kb. 8 mondatra emlékeznek, míg ha nem lehet ilyen
módon ábrázolni a mondatokat, akkor csak 6-ra,
Sajnos a tanszékünknek nem volt vezetési szimulátora téri feladathoz, ezért egy ha-
gyományos laboratóriumi tesztet, a célpontkövetési feladatot használtuk, amelyben a
kísérleti személynek egy pálcát kell egy körben forgó fényponton tartania. Ha ezt a
feladatot végzik a személyek, miközben a hallott mondatokat próbálják elismételni,
akkor eltűnik az a fenti előny, amit a térben elképzelhető mondatok esetén tapaszta-
lunk (Baddeley, Grant, Wight és Thomson, 1973). Az derült ki, hogy ez az interferen-
cia inkább téri, mint vizuális természetű, ugyanis, ha célpontkövetési feladatként egy
hangot kellett bekötött szemmel lokalizálniuk, az ugyanígy megzavarta a mátrixfel-
adat végrehajtását, míg egy olyan vizuális feladat, mint a fényesség megítélése, nem
(Baddeley és Lieberman, 1980).
Bár a mátrixfeladat végrehajtása, úgy tűnik, a téri képzeletre támaszkodik, más,
tisztán vizuális képzeleti eszközök is segíthetnek a verbális előhívásban. Nagyon ha-
Scanned with
MUNKAMEMÓRIA 93
3.7.ábra. Balra: Néhány példa a téri-vizuális vázlattömb vizsgálatára Brooks által kidolgozott
feladatból A kisérleti személyeknek emlékezetből el kell ismételniük a mondatokat, de
használhatják hozzá a mátrixábrát.
Jobbra: Egy másodlagos téri-vizuális követési feladat hatása a Brooks-mondatok felidézésére
10 7
3 4 bes
1. 4.2 7 s
É ;
8
5 8f f
7] 6 § .
8
§
3 Téri mondatok ,
;
E 6 r k
bj .
a ÉS
Téri mondatok 2 ET
Azinduló négyzetbe tegyen egy 1-est. a . LL
A következő négyzetbe jobbra tegyen egy 2-est. a 4 ir vad
A következő négyzetbe felfelé tegyen egy 3-ast. - Bi I
A következő négyzetbe jobbra tegyen egy 4-est. Imetlen mondatok
yi 6 kllétülkösés
A következő négyzetbe lefelé tegyen egy 5-öst.
;
A következő négyzetbe lefelé tegyen egy 6-ost. 2 j F . a ,
A következő négyzetbe balra Egen 6 7-est. Csak emlékezeti Emlékezeti
A következő négyzetbe lefelé tegyen egy 8-ast. feladat Éji célp kás
követési feladat
Értelmetlen mondatok
Azinduló négyzetbe tegyen egy 1-t.
A következő gyors négyzetbe tegyen egy 2-t.
A következő jó négyzetbe tegyen egy 3-t.
A következő gyors négyzetbe tegyen egy 4-t.
A következő rossz négyzetbe tegyen egy 5-t.
A következő lassú négyzetbe tegyen egy 7-t.
Forrás: Brooks (1967); Baddeley et al. (1973)
tékony módja szópárok tanulásának, ha a két szóból egy képzeleti képet

hozunk létre,
például ha a hegedű-banán szópárt kell megtanulnunk, akkor elképzelhe
tünk egy he-
gedűművészt, aki egy nagy banánt használ vonónak. Az ilyen
képzeleti műveleteket
megzavarja, ha irreleváns képeket vagy színeket mutatunk közbe
n a kísérleti szemé-
lyeknek, akiket arra kérünk, hogy ezekre ne figyeljenek oda
(Logie, 1995). Bizonyos
körtülmények között még egy villogó fénypont is zavarhatja
a vizuális képzelet hasz-
nálatát (Ouinn és McConnell, 1996a, 1996b).
Scanned with
94 EMLÉKEZET
Munkamemúória és képzelet
olyan feladatokat alkalmaztak,
Gyakorlatilag az összes, eddig b emutatott kísérletben
k. Az olyan kutatók, mint SENKIT vagy
amelyek a téri-vizuális feldolgozáson alapulna
mindez hogyan kapcso-
Kosslyn azonban nem foglalnak állást a tekintetben, hogy
légámmal megpróbáltuk meg-
lódik szubjektív élményeinkhez. Jackie Andrade kol t fogalmaz-
amelyben azt a kjotézis
válaszolni ezt a kérdést egy kísérletsorozatban,
tuk meg, hogy a vizuális képzelet a téri-vizuá lis vázlattömb működését tükrözi, az
izuáli
Kísérleti
akusztikus képzelet pedig a fonológiai huro két (Baddeley és Andrade, 2000).
személyeinknek vizuális és akusztikus képzeteket kellett elképzelniük, és megítélni
a képek élénkségét. Teszteléskor az alapszint feltétel mellett volt egy artikulációs el-
nyomási feltétel, amelyről azt feltételeztük, hogy az akusztikus képzelet élénkségét
hogy a
fogja csökkenteni, illetve egy téri letapogatási feladat, amelyről pedig tudjuk,
téri-vizuális képzeletet gátolja. Újszerű ingerek esetén (hangsorozatok, illetve formák
sorozata) hipotézisünk helyesnek bizonyult, vagyis az akusztikus képzelet valóban
kevésbé volt élénk artikulációs elnyomás mellett, a vizuális képzelet pedig a letapo-
gatási feladat mellett. Amikor azonban a képek ismertek voltak, vagyis a hosszú távú
emlékezetből származtak - például a helyi piac képe vagy a volt brit miniszterelnök,
Margaret Thatcher hangja -, akkor az derült ki, hogy csak nagyon kis mértékben
támaszkodnak a személyek a fonológiai hurok és a téri-vizuális vázlattömb haszná-
latára. Arra a következtetésre jutottunk, hogy egy élénk kép lehetővé teszi szenzoros
részletek előhívását, és amikor egy részlet a rövid távú emlékezetből származik, akkor
a hurok és a vázlattömb határt szabnak ezeknek az információknak, így a képet ke-
vésbé fogjuk élénknek érezni. Amikor viszont a hosszú távú emlékezetből származik
a kép, akkor sokkal kisebb a szerepe a huroknak és a vázlattömbnek. Amikor például
felidézem a helyi piac képét, akkor , látok" egy bizonyos virágárus bódét, előtte a pol-
cokat és rajta a különböző virágokat. Ez a kép szinte biztosan az évek során a virág-
árus bódéval kapcsolatban felhalmozódott élményeim alapján lesz megszerkesztve,
és nem egy konkrét élmény reprezentációja lesz. Eredményeink azt mutatják, hogy
ez a konstrukció nem támaszkodik nagymértékben a téri-vizuális vázlattömbre — de
akkor vajon honnan származik? Erre a kérdésre visszatérünk majd, amikor a munka-
memória negyedik komponensét, az epizodikus puffert tárgyaljuk.
Logie (1995) kidolgozta a téri-vizuális vázlattömb lehetséges struktúráját, amely
bizonyos mértékig hasonló a fonológiai hurok szerkezetéhez, amennyiben tartal-
maz egy passzív vizuális tárat és egy aktív téri ismétlési folyamatot,
a belső újraírót
(3.8. ábra). Elképzelése szerint a rendszer olyan téri-vizuális munkafelületet biztosít
amely lehetővé teszi komplex feladatok végrehajtását, ennek némileg ellentraoidósú
ugyanakkor azt is állítja, hogy ez a rendszer mindig a hosszú távú emlékezetből
kapj
az információkat. EÁ
Scanned with
MUNKAMEMŐRIA
3.8. ábra. Logie elképzelése a többkomponensű munkamemőria-modellről, amelyben a

vizuális tár a fonológiai tár megfelelője, a belső újraírő pedig egy olyan aktiv ismétlési folyamat,
amely a szubvokális beszéd téri-vizuális megfelelője
MNunkarmemória
Fonológiai
- ált
vi tár [
nezne
korábbi ) Belső
( ü
Észlelés ismeretek sie
Meglévő ?] Végrehajtó
ú tudásbázis j€ funkdó
Bekő
Újraíró
hl Vizuális
Forrás: Logie és van der Meulen (2009), Logie (1995) alapján
A KÖZPONTI VÉGREHAJTÓ
Feltételezésünk szerint a munkamemóriát a központi végrehajtó irányítja, amely

inkább tekinthető figyelmi rendszernek, mint emlékezeti tárnak. Működési elvét
jól leírja Norman és Shallice (1986) elképzelése, akik szerint kétféle kontrollfolya-
mat működik, az egyik automatikus és a meglévő szokásokon alapul, a másik pedig
korlátozott figyelmi kapacitású végrehajtó rendszer. Az autóvezetés jó példa a félig
automatikus kontrollra: a vezetés során meglehetősen összetett cselekvéseket kell el-
végeznünk, amelyek ellentmondásos helyzetekhez vezethetnek, például hogy tovább-
haladjunk vagy megálljunk-e egy közlekedési lámpánál vagy egy kikanyarodó autó
miatt. A modell szerint léteznek túltanult viselkedések ezeknek a problémás helyze-
teknek az automatikus megoldására, és mivel ezek bejáratott szokásokon alapulnak,
kevés figyelmet igényelnek. Talán Önnek is volt már olyan némileg nyugtalanító él-
ménye, hogy amikor megérkezett valahová autójával, fogalma sem volt róla, hogyan
is jutott el oda. Talán nem volt magánál az út során? Ez nem valószínű. Inkább az lehet
az ilyen élmények magyarázata, hogy vezetés közben más dolgokon járt az eszünk, a
rutinszerű döntéseket pedig rábíztuk erre az automatikus figyelmi rendszerre,
Amikor azonban az automatikus döntéshozatal nem lehetséges, mondjuk azért,
mert egy újfajta helyzet áll elő - például útépítés miatt le van zárva a környék, aho-
va igyekszünk -, akkor egy második mechanizmus lép működésbe, az ellenőrző
fi-
gyelmi rendszer (SAS - supervisory attentional system). Ez a rendszer segít döntést
Scanned with
96 EMLÉKEZET
hoznunk a versengő lehetőségek közül, illetve képes különböző stratégiákat aktiválni,

amelyekkel alternatív megoldásokat lehet keresni. A központi végrehajtó szempont-
jából a SAS-komponensnek van a legfontosabb szerepe.
Kulcsfogalmak e EESETE EKET

. Epizodikus bputfer FGkáy 4 Hitch munkamemória-modelljének egyik Hz. 0 jéztgezltesű
ee
. többdimenziós kódolást feltételez, és ez lehetővé teszi, hogy a munkamemória alkomponensei ő
. interakcióba lépjenek a hosszú távú emlékezettel. ÜSGZSAK NEE a ;
. Vizuális tár: Logie vizuális munkamemória-modelljének egyik komponense, amely a fonológiai
. hurok megfelelője, és a belső újraíró tartja fenn, ami a fonológiai ismétlésnek felel meg. Í
. Ellenőrző figyelmi rendszer (SAS): Norman és Shallice modelljének egyik komponense, amely ,
. a viselkedés figyelmi irányításáért felelős. Hi
Donald Norman és Tim Shallice eredetileg más szándékkal hozták létre modell-
jüket. Normant azok a tévcselekvések és elvétések érdekelték, amikor figyelmetlen-
ségünknek köszönhetően előre nem látott helyzetekbe hozzuk magunkat. Az ilyen
tévcselekvések lehetnek egészen hétköznapiak, például szombat reggel beülünk az
autóba, és elindulunk bevásárolni, majd azon kapjuk magunkat, hogy automatikusan
a munkahelyünkre hajtottunk. Máskor azonban a figyelmetlenségnek akár végzetes
következményei is lehetnek, például amikor a pilóta figyelemkihagyása repülőgép-
szerencsétlenséget okoz. Mindkét helyzetben a SAS elvárható működése szenved Za-
vart.
Shallice ezzel szemben a frontális sérülést szenvedett neurológiai betegek iránt ér-
deklődött, akiknél a figyelmi kontroll jelentős mértékű zavarát lehetett tapasztalni. Ez
megnyilvánulhat perszeverációban, amikor a beteg újra és újra megismétli ugyanazt
a cselekvést, vagy ismételten ugyanazokat a hibákat követi el. Az R. R. nevű pácienst
például (Baddeley és Wilson, 1988) arra kérték egy foglalkozásterápiás órán, hogy
mérjen le és daraboljon fel egy tekercs szalagot. Újra és újra rossz helyen fogta meg a
szalagot, így mindig túl kis darabkákat vágott le belőle. Amikor felhívták rá a figyel-
mét, kifakadt: , Én is tudom, hogy rosszul csinálom! de mégsem volt képes megvál-
toztatni a helytelen cselekvéssorozatot.
Ugyanez a beteg sok esetben képtelen volt a figyelmét összpontosítani, így minden
környezeti ingerre reagált. Ez ún. felhasználási viselkedést eredményezett nála, vagyis
kontrollálatlanul használta a keze ügyébe kerülő tárgyakat, egyszer például megitta
a kísérletvezető bögréjéből a teát, egy másik alkalommal pedig az orvosi vizsgálat
során meglátott egy injekciós tűt, és gondolkodás nélkül felkapta, hogy beledöfje az
orvosba. A SAS kontrollja nélkül a beteg egész egyszerűen minden ingerre reagál,
ami a környezetéből éri. A feltételezés szerint a frontális lebeny felelős a SAS megfe-
Scanned with
MUNKAMEMÓRIA 97
lelő működéséért, károsodása a viselkedés figyelmi kontrolljának megszűnését ered-

ményezheti, különösen akkor, ha a károsodás kiterjedt, és mindkét oldali frontális
lebenyt érinti.
A frontális lebeny másik funkciója a viselkedés monitorozása, a lépések helyessé-
gének ellenőrzése. Ha ez zavart szenved, akkor olyan bizarr megnyilvánulások jelent-
kezhetnek, mint a konfabuláció. R. R. például egyik reggel ébredés után ezzel támadt
neki a feleségének: ,Te miért mondod mindenkinek, hogy házasok vagyunk?" , De
hiszen házasok vagyunk; mondta a felesége, ,van három gyerekünk is; folytatta, és
elővette az esküvői fényképeket. , Az a fickó úgy néz ki, mint én, de nem én vagyok,
mert én nem vagyok nős; felelte a beteg. Egy órával később azonban már nem em-
lékezett a történtekre, és határozottan állította, hogy semmi ilyesmit nem mondott
(Baddeley és Wilson, 1986).
A központi végrehajtó egyik legfőbb feladata a figyelmi fókusz fenntartása, vagyis
az a képesség, hogy a folyamatban lévő feladatra koncentráljunk. Mi lehet vajon a
munkamemória szerepe egy olyan összetett tevékenység esetében, mint például a
sakkozás? Az egyik módszer, amellyel ezt megvizsgálhatjuk, ha olyan másodlagos
feladatokat adunk a személyeknek, amelyek leterhelik a munkamemória egyes kom-
ponenseit. Holding (1989) kimutatta, hogy a visszafelé számolás megnehezítette a
sakkozók számára, hogy fejben tartsák a játékállásokat, ami a verbális kódolás jelen-
tőségére hívja fel a figyelmet. A visszafelé számolás ugyanakkor végrehajtó működést
is igényel. Robbins, Anderson, Barker, Bradley, Fearnyhough, Henson és munka-
társaik (1996) ezért azt hasonlították össze, hogy mennyire változik a sakkjátékállá-
sokra való emlékezés artikulációs elnyomás, téri letapogatás, illetve egy olyan, nagy
figyelmet igénylő feladat esetén, mint a random számgenerálás, amikor a kísérleti
személyeknek az a feladatuk, hogy egy olyan számsorozatot mondjanak, ami a lehető
legnagyobb mértékben véletlenszerű. Sakknagymesterek és amatőr sakkozók teljesít-
ményét hasonlították össze, és az derült ki, hogy bár a két csoport összteljesítménye
nagymértékben eltér, a jelentkező interferenciák mintázata azonos. Az artikulációs
elnyomásnak semmilyen hatása nem volt a teljesítményre, ami arra utal, hogy a fo-
nológiai huroknak nincs szerepe ebben a feladatban, a téri-vizuális feladat viszont
rontotta a teljesítményt, de nem annyira, mint a random számgenerálási feladat.
Ugyanezt az eredményt kapták akkor is, amikor nem felidézni kellett a játékálláso-
kat, hanem ki kellett választani a következő legjobb lépést, ami azt mutatja, hogy a
téri-vizuális vázlattömb és a központi végrehajtó a sakkállások megtervezésében és
előhívásában is fontos szerepet játszik.
Kulcsfogalom
; Konfabuláció: olyan élmények felidézése, amelyek a valóságban nem történtek meg. " -
le]
Scanned with
98 EMLÉKEZET
nak EREZTE
Egy másik figyelmi képesség, amelyet a központi végrehajtó
, pé 8 amikor
a figyelem megosztásának képessége két vagy több feladat között
autóvezetés közben beszélgetünk az egyik utasunkkal. Az esetek többségé en EzB VI
nt valamilyen váratlan közle-
szonylag biztonságosan végre tudjuk hajtani, ha viszo
a beszélgetést, amit utasa is
kedési helyzet adódik, akkor a vezető esetleg abbahagyja
an, amikor mobil-
érzékel, és megvárja, hogy folytathassák azt. Más a helyzet azonb
kat pró-
telefonon beszélünk valakivel vezetés közben, és esetleg komplex információ
vel. A téri-
bálunk átadni, vagy egy fontos üzleti ügyet próbálunk megbeszélni valaki
vizuális vázlattömbbel foglalkozó részben láttuk, hogy ha téri műveleteket végzünk
b szem-
gondolatban, az interferálhat az autóvezetés feletti kontrollal. Még lényegeseb
pont, hogy egy összetett telefonbeszélgetés zavarhat bennünket abban, hogy helyes
döntéseket hozzunk a vezetéssel kapcsolatban. Brown, Tickner és Simmonds (1969)
kísérleti személyeinek egy repülőtéri kifutópályát kellett végigjárniuk autóval, ahol
útjelző bójákból felállított, különböző szélességű kis ,kapuk" között kellett lavíroz-
niuk. Vezetés közben egy másodlagos verbális feladatot kellett végrehajtaniuk, amely
nem akadályozta a vezetést, ha a kapuk elég szélesek voltak, abban viszont megza-
varta a személyeket, hogy el tudják dönteni, egy adott kapu elég széles-e ahhoz, hogy
megpróbáljanak áthajtani rajta. A vezetés közbeni telefonálás veszélye nem abban
rejlik, hogy megzavarja azt, amit a sofőr keze csinál, hanem abban, hogy megakadá-
lyozza, amit agyának kellene csinálnia (lásd 3.3. box).
Alzheimer-kóros betegekkel végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy ezek a pácien-
sek különösen nehezen tudják megosztani a figyelmüket több feladat között. Baddeley,
Bressi, Della Sala, Logie és Spinnler (1991a) vizsgálata három csoportot hasonlított
össze abból a szempontból, hogy mennyire képesek összehangolni különböző tevé-
kenységeket: Alzheimer-kóros betegeket, illetve egészséges idős és fiatal személyeket.
Egy célpontkövetési és egy számterjedelem-feladatot használtunk, és a kísérlet ele-
jén kiegyenlítettük a három csoport teljesítményét oly módon, hogy minden egyes
résztvevőnek felmértük a számterjedelmét és a célpontkövetési teljesítményét, majd
az idős személyeknél és a betegcsoportnál valamivel rövidebb számsorozatokat és
célpontsebességet használtunk. Ezek után mindhárom csoportnak egyszerre kellett
végeznie a két feladatot. Az egészséges idős és fiatal kísérleti személyeknél egyaránt
csak kismértékű teljesítménycsökkenés mutatkozott ebben a kombinált feltételben,
míg az Alzheimer-kóros betegeknél jelentős volt a csökkenés. A későbbi vizsgálatok
kimutatták, hogy ez nem pusztán a kognitív terhelés növelésének volt a következmé-
nye, hiszen a betegcsoportnál akkor is egyértelműen romlott a teljesítmény a kom-
binált helyzetben, ha mindkét feladat nagyon könnyű volt. Amikor egyszerre csak
egy feladatot kellett végezniük, akkor a betegek is az egészségesekhez hasonlóan tel-
jesítettek, még nehéz feladatok esetében is (Logie, Cocchini, Della Sala és Baddeley,
2004). Ennek a vizsgálatnak az lehet a gyakorlati tanulsága, hogy az Alzheimer-kóros
betegek képesek lehetnek meglehetősen jól elbeszélgetni egy emberrel, de könnyen
Scanned with
MUNKAMEMÓRIA
EEEN SE BETETTE st
£ bzs üg diát TTASEÁBLZR ssslkozüábői

allo ő azza takáse
Az Állami Autópálya-biztonsági Felügyelet természetes körülmények között végzett felmérésé-

ben autóvezetőket és az előttük lévő útszakaszt vették videóra, összesen majdnem 3,5 millió km-
en keresztül, amelynek során 82 baleset fordult elő, és az derült ki, hogy az esetek 8096-ában a
balesetet megelőző 3 másodpercben valami elvonta a sofőr figyelmét (National Highway Safety
Administration, 2006). A figyelemelterelés egyik gyakori forrása a mobiltelefon-használat, amely
négyszeresére növeli a balesetek kockázatát, függetlenül attól, hogy kézben tartja-e a vezető a:
telefont vagy kihangosítja (Redelmeier és Tibshirani, 1997). fa Öt ssági -
Strayer és Johnston (2001) kísérleti helyztben tesztelték ezt a problémát, és azt mutatták ki, hogy
azok a sofőrök, akik telefonáltak vezetés közben, sokkal nagyobb valószínűséggel hajtottak át
egy piros lámpán (, a" grafikon), és szignifikánsan később léptek rá a fékre (,b" grafikon), függetle:
nül attól, hogy a kezükben volt-e a telefon vagy kihangosítón beszéltek. : : :-:
EBNŐ TŐ e : i s 625
(get 38 B iz Egy feladat
kés 7] Kettős feladat 600
6 .0,08 : R
No 7 Ez
5 006
rö
S 550 fal
S 0,05 ő 1
est bt ke Eli sz A
"E 903 8 500 b
S.
áz Sa )
5475 tk
TS
sto; "E
ns 450 Aa ———
Mobiltelefon Rádió
b) ,
elveszthetik a fonalat, amikor többen is részt vesznek a beszélgetésben (Alberoni,

Baddeley, Della Sala, Logie és Spinnler, 1992).
A feltételezés szerint a központi végrehajtóra van szükség olyankor, amikor két
vagy több feládat között kell megosztani a figyelmünket (Baddeley, 1996). Az azon-
ban túlzottan leegyszerűsítő elképzelésnek tűnik, hogy a figyelemváltást mindig
ugyanaz a figyelmi rendszer végzi, hiszen van, amikor szinte automatikusan történik
meg a váltás, és van, amikor egyértelműen nagyobb tudatosságot igényel (Allport,
Styles és Hsieh, 1994; Monsell, 2005).
Scanned with
100 EMLÉKEZET
AZ EPIZODIKUS PUFFER
kérdés az volt,
A háromkomponensű munkamemória-modell esetében a legnagyobb
al
atba rendezett szavak esetébenn akár ti-
hogy hogyan kapcsolódik az LTM-hez. Mond
ból csak
zenöt elemet is meg tudunk jegyezni, míg összefüggéstelen szavak sorozatá
5-6 elemet (Brener, 1940), és nem világos, hogy ezt hogyan tudjuk megmagyarázni
a háromkomponensű modell segítségével. Tizenöt elem jelentősen meghaladja a fo-
nológiai hurok kapacitását, és nem csak olyan mondatokat tudunk jól felidézi, ame-
lyeket vizuális képpé tudunk alakítani. Bizonyos szempontból természetesen nem
meglepő ez az eredmény, hiszen egy mondaton belül a szavak sorrendjét meghatá-
rozzák a nyelvtani szabályok és a mondat jelentése - mindkét tényező az LTM-mel
áll kapcsolatban -, amelyek lehetővé teszik a 2. fejezetben leírt tömbösítési folyamatot
és ezáltal a szóterjedelem növekedését. Mindez ugyanakkor felveti a kérdést, hogy a
munkamemória pontosan hogyan támaszkodik a hosszú távú tudásra, vagyis hogyan
működik együtt a hosszú távú emlékezettel.
Nem csak ez az egy probléma volt azonban a háromkomponensű modellel, ugyan-
is a számterjedelem önmagában is kérdéseket vet fel. Ha abból indulunk ki, hogy álta-
lában legalább hét elemre emlékszünk, és ebből 2-3 származik a fonológiai hurokból,
akkor a többi elemet vajon hol tároljuk? Ha a vizuális STM-ben, akkor az vajon ho-
gyan kapcsolódik a fonológiai STM-hez? Ráadásul, ahogy azt Baddeley és Andrade
2. fejezetben bemutatott vizsgálatában láttuk, az LTM-ből származó képzeleti képek
élénksége (például az ismerős piacról) nem függ jelentős mértékben a téri-vizuális és
a fonológiai alrendszerek működésétől. Akkor vajon hol tároljuk az ilyen komplex
képekkel kapcsolatos információkat, amíg elvégezzük az élénkség megítélését? A kér-
dés megválaszolásához egy negyedik komponens, az epizodikus puffer bevezetését
javasoltam (Baddeley, 2000).
Az epizodikus puffer egy olyan tár, amely nagyjából négytömbnyi információt ké-
pes tárolni többdimenziós kódban. Mivel több dimenziót képes egyszerre átfogni,
össze tudja kötni a munkamemória különböző alrendszereit egymással és az LTM-
ből, valamint az észlelésből származó információkkal. Ezeknek az információforrá-
soknak mindegyike más-más kódot használ, de ebben a többdimenziós tárban kap-
csolódni tudnak egymáshoz.
Azt is felvetettem, hogy az epizodikus pufferből származó információkhoz tuda-
tos előhívással jutunk hozzá, amely hipotézis a munkamemória-modellt összekap-
csolja a tudat szerepének egy befolyásos elméletével. Baars (1997, 2002) úgy. véli,
hogy a tudatnak az a szerepe, hogy begyűjtse a különböző érzékszervi forrásokból
származó információkat, majd pedig tárgyak és jelenetek észleleti képeivé
kapcsol-
ja össze őket. A tudat tehát egyfajta mentális munkafelületként szolgál - más
szóval
egyfajta munkamemóriaként -, amely segíti a komplex kognitív műveletek
elvégzé-
sét. Baars a színház metaforáját használja, ahol a színpad
a tudat, a színpadon zajló
Scanned with
MUNKAMEMÓRIA 101
darabot játszó színészek pedig a különböző, egymással interakcióba lépő

kognitív
folyamatok.
Az epizodikus puffert kezdetben (Baddeley, 2000) aktív rendszernek feltételeztük,
amelyet teljes egészében a központi végrehajtó irányít. Úgy gondoltuk, hogy képes
összekapcsolni korábban független fogalmakat, és új összefüggéseket kialakítani, pél-
dául a jéghoki és az elefánt fogalmának összekapcsolásával el tudjuk képzelni, hogy
elefántok hokiznak. Ezt az új képet azután szabadon használhatjuk a munkamemóri-
ában, hogy megválaszoljunk olyan kérdéseket, mint például, hogy az elefánt milyen
pozícióban játsszon a hokimeccsen. Talán csonttörő védőként lenne a legjobb, vagy
inkább a kapuba állítsuk?
Később már azt fogalmaztuk meg, hogy a végrehajtó folyamatok ahhoz szüksége-
sek, hogy egy mondat szavait jelentésteli egységekké kapcsoljuk össze, illetve hogy
az olyan perceptuális vonásokat, mint a formák és színek a tárgyak észleleti képévé
alakítsuk. Ha ez így van, akkor feltételezhetjük, hogy a végrehajtó rendszer működé-
sét gátló másodlagos feladatok ezt az összekapcsolási folyamatot fogják akadályozni.
Az újabb kísérleti eredmények azt mutatják, hogy valószínűleg nem erről van szó,
ugyanis egy figyelmet igénylő másodlagos feladat rontja a formákkal és színekkel
kapcsolatos rövid távú emlékezeti teljesítményt, azt azonban nem akadályozza, hogy
ezekből az információkból létrehozzuk egy színes tárgy képét (Allen, Baddeley és
Hitch, 2006). A végrehajtó működés megzavarása hasonlóképpen lerontja az össze
nem függő szavakra és mondatokra való azonnali emlékezést, de azt a képességet
nem, hogy ezeket a szavakat mondatokká kapcsoljuk össze (Allen és Baddeley, 2008).
Ha ezeket a kezdeti eredményeket sikerül alátámasztani, az azt jelentené, hogy
módosítanunk kell az epizodikus puffer feltételezett szerepét a tudat színház-analó-
giájában. Aktív összekapcsoló folyamat helyett inkább passzív rendszernek kell tekin-
tenünk, olyan képernyőnek, amelyen a különböző forrásokból származó információk
megjelennek, de az információk aktív összekapcsolása nem a képernyőn zajlik.
Bár az epizodikus puffer koncepciója még csak formálódóban van, máris sok
szempontból hasznosnak bizonyult. Elméleti szinten áthidalja a Baddeley és Hitch
(1974) többkomponensű, tárolást hangsúlyozó modellje és az inkább a figyelmi fo-
lyamatokat hangsúlyozó modellek (pl. Cowan, 1999, 2005) közötti szakadékot. Arra a
kérdésre helyezi a hangsúlyt, hogy miképpen lép interakcióba a munkamemória és az
LTM, és számos kutatást ösztönzött azzal kapcsolatosan, hogy miképpen kapcsoljuk
össze a különböző forrásokból származó információkat. Mindez további kapcsoló-
dási pontokat eredményezett a többkomponensű modell és a vizuális emlékezettel
és figyelemmel foglalkozó kutatások (Luck és Vogel, 1997; Vogel, Woodman és Luck,
2001), valamint a nyelvi megértés klasszikus kérdései között (Daneman és Carpenter,
1980; Kintsch és van Dyck, 1977).
Scanned with
102 EMLÉKEZET
Kulcsfogalom
ész- ;
! ÖsszekapCSOtÁS (Binding): az 8 folyamát amelynek során a perceptuális vonásokat tárgyak
, leleti képévé szervezzük (pl. a piros színt és a négyzet formát egy piros négyzetté), az elkülönült
. eseményeket pedig összefüggő epizódokká. ;
A munkamemória jelenlegi modelljét a 3.9. ábrán láthatjuk. Alapvetően az erede-

ti, háromkomponensű modell továbbfejlesztett verziójáról van szó, két lényegesebb
változtatással. Az egyik a fonológiai és a téri-vizuális alrendszereket az LTM-mel ösz-
szekötő feltételezett kapcsolat, előbbi a nyelvelsajátítást teszi lehetővé, utóbbi pedig
hasonló lehetőségeket biztosít a vizuális és téri információk számára. Ezt kevésbé si-
került eddig feltárni, mint a nyelvi kapcsolatot, de azt feltételezzük, hogy a világról
való vizuális és téri ismeretek elsajátításában játszik szerepet, például olyan informá-
ciók megtanulásában, hogy milyen színű és formájú egy banán, vagy hogy néz ki egy
bizonyos város szerkezete.
A másik lényeges változás, hogy bekerült a modellbe az epizodikus puffer. Az ere-
deti elképzelés (Baddeley, 2000) szerint a pufferhez csak a központi végrehajtón át
vezetett az út, azonban az imént bemutatott kísérleti eredmények (vizuális és verbális
információk tömbökké való összekapcsolása) azt jelzik, hogy az információk közvet-
lenül is bejuthatnak a pufferbe a téri-vizuális és fonológiai alrendszerekből, valamint
az LTM-ből (,d" és ,e" nyilak). Végül pedig, az érzdmek munkamemóriát befolyá-
. 3.9.ábra. Baddeley (2000) többkomponensű munkamemória-modellje. Az eredeti modell .

kiegészült a hosszú távú emlékezethez tartó kapcsolatokkal és egy új komponenssel,az
epizodikus pufferrel,
Központi ;
b végretajtót s [21] Fluid rendszerek
[/] Kikristályosodott
) rendszerek :
Téri-vizuális" d Epizodikus — e Fonológiai

. vázlattömb. : puffer i hurok
Vizuális Epizodikus
szemantika LTM t ? Nyelv
Scanned with
MUNKAMEMÓRIA 103
soló szerepével kapcsolatos legújabb elképzelések is nagy jelentőséget tulajd

onítanak
az epizodikus puffernek (Baddeley, 2007).
8 Bár a többkomponensű modell nagyon sikeres volt fennállásának 30 eszten
de-
jében, ez semmiképpen nem azt jelenti, hogy ez az egyetlen lehetséges modell
je a
munkamemóriának. A területtel kapcsolatos kutatások jó része — különösen Észak-
Amerikában - nagyon eltérő megközelítést alkalmaz, amely sokkal kevésbé támasz-
kodik az STM-mel kapcsolatos vizsgálatokra, illetve a neuropszichológiai betegektől
származó adatokra, ehelyett sokkal inkább az egészséges személyek közti egyéni elté-
réseken alapuló módszereket használja.
A MUNKAMEMÓRIA EGYÉNI KÜLÖNBSÉGEI
Ezt a kutatási irányt Daneman és Carpenter (1980) vizsgálata indította el, akik a
munkamemóriának a nyelvelsajátításban játszott szerepére voltak kíváncsiak. Abból
indultak ki, hogy a munkamemória meghatározó sajátossága az információk egy-
idejű tárolása és feldolgozása, és kidolgoztak egy feladatot, amivel ezt mérni lehet.
Sikerült hatékony és nagyon egyszerű feladatot találniuk erre a célra: a kísérleti sze-
mélyeknek mondatokat kell elolvasniuk, majd fel kell idézniük mindegyik mondat
utolsó szavát. Próbálja ki Ön is:
Az olaj kiömlött, a könyv pedig azon nyomban meggyulladt, és már lángolt is, mint
a száraz rőzse. gel
Szörnyen hideg tél volt, hónapokon át tombolt a vad vihar.
A darab óriási siker volt, és még hosszú évekig játszotta a színház.
Mi volt a három utolsó szó?
A három utolsó szó srőzse", ,vihar" és , színház" volt. Ebben a feladatban a szemé-
lyek terjedelme rendszerint 2-5 mondat hosszú.
Daneman és Carpenter (1980) kimutatták, hogy ezzel a munkamemóriaterjedelem-
feladattal meg lehet becsülni diákok szövegmegértési képességét, és ezt az eredményt
azóta többen is megismételték. Daneman és Merikle (1996) 74 olyan tanulmányt tekin-
tettek át, amelyek nagyon hasonló eredményekkel jártak. 38 vizsgálat foglalkozott ezek
közül a munkamemória-terjedelem és az általános szövegmegértés kapcsolatával, és 0,41
mértékű korrelációt találtak közöttük, 36 tanulmánynál pedig, amelyek a nyelvi feldolgo-
zás speciálisabb mutatóit vizsgálták, átlagosan 0,52 szintű korrelációt talált. A korreláció
mindkét esetben magasabb volt, mint amit a verbális STM-mel találtak (0,28, illetve 0,40).
Scanned with
104 EMLÉKEZET
TS
A munkamemória-terjedelem számos más képesség jó előrejelzőjének 18 bizonyult,

A nagy munkamemória - terjedelmű személyek jobban fogalmaznak írásban (Benton,
Kraft, Glover és Plake, 1984), jobban végre tudnak hajtani bonyolult instrukciókat
(Engle, Carullo és Collins, 1991), és hatékonyabban tudnak jegyzetelni (Kiewra és
Benton, 1988). A munkamemória-terjedelem azonban nemcsak ezekben a nyelvi fel.
adatokban jelezte előre a teljesítményt, hanem például egy ún. logikai kapuk progra-
mozását oktató tanfolyamon nyújtott teljesítményt Is (Kyllonen és Stephens, 1990),
valamintegy negyvenőrús, PASCAL programnyelvet oktató kurzuson elért eredményt
is (Shute, 1991). Kyllonen és Christal (1990) a különböző munkamemória-feladatok-
ban nyújtott teljesítményt hasonlították össze hagyományos intelligenciatesztekből
vett, logikai képességeket mérő feladatokkal, és igen magas korrelációt találtak a két-
féle mutató között. Annyi volt a különbség, hogy az intelligenciatesztekben szereplő
feladatok valamivel nagyobb mértékben támaszkodnak a korábbi tapasztalatokra, a
munkamemória-feladatok pedig inkább a sebességre. Engle, Tuholski, Laughlin és
Conway (1999) hasonlóan magas korrelációt találtak a munkamemória és a folyé-
kony intelligencia között.
A munkamemória-terjedelmet mérő feladatok különböző változatait gyakorlati
problémáknál is alkalmazzák. Fontos részét képezik például annak a tesztcsomag-
nak, amelyet Susan Gathercole és Susan Pickering a többkomponensű munkamemó-
ria-modell alapján állítottak össze abból a célból, hogy kimutassák és előrejelezzék
iskoláskorú gyerekek tanulási problémáit (Gathercole és Pickering, 2000a). Teszt-
csomagjuk külön mutatókkal jelzi a fonológiai hurok és a téri-vizuális vázlattömb
működését egyrészt a verbális, illetve a téri-vizuális rövid távú emlékezeten alapuló
feladatok alapján, másrészt úgynevezett komplex terjedelmi feladatok alapján, ame-
lyek - Daneman és Carpenter kísérletéhez hasonlóan - egyszerre igénylik a vizuális,
illetve verbális információk tárolását és feldolgozását, vagyis a központi végrehajtó
működését.
Az iskolás gyerekek teljesítményének elemzése összhangban áll azzal, amit a több-
komponensű modell alapján várnánk: a munkamemória különböző komponen-
sei felmérhetőek és összefüggésbe hozhatóak az iskolai teljesítménnyel. A speciális
oktatási igényű gyerekek összességében gyengébben teljesítettek a munkamemó-
ria-feladatokban (Gathercole, Pickering, Knight és Stegmann, 2004b). A különböző
alteszteken elért pontszámok is informatívak voltak: a fonológiai STM-feladatokban
és a komplex terjedelmi feladatokban nyújtott gyenge teljesítmény az olvasási és szá-
meolási képességek megkésett fejlődését jelezte előre 7-8 éves korban (Gathercole és
Pickering, 2000b), de a komplex terjedelmi feladatok eredménye egészen 14 éves ko-
rig előre jelezte a teljesítményszintet a matematikai és természettudományos tantár-
gyakban (Gathercole, Lamont és Alloway, 2006),
Milyenek ezek a gyenge munkamemória-teljesítménnyel jellemezhető gyerekek?
Gathercole munkacsoportja beült az órákra, hogy megfigyeljék, miben különböznek
Scanned with
MUNKAMEMŐÓRIA 105
ezek a gyerekek az osztálytársaiktól, Az alacsony munkamemória-pontszámú gyere-

kek tanáraik szerint , álmodozóak) figyelmetlenek, nem zavarják az órát, de nem is
csinálják azt, amit a tanár mond, Gathercole és munkatársai azt figyelték meg, hogy
a tanárok gyakran meglehetősen összetett instrukciókat adnak: Tegyétek vissza az
olvasókönyveteket a fiókba, a ceruzáitokat a tolltartóba, aztán gyertek ide a sarokba,
és üljetek le a szőnyegre. A megfigyelt gyerekek elkezdték végrehajtani az instrukció-
kat, de egy idő után jellegzetes módon elvesztették a fonalat. Maguk a gyerekek is azt
mondták, hogy elfelejtették, mit is kellene csinálniuk, A tanárok ugyanakkor általá-
ban nem figyeltek fel rá, hogy itt egyfajta emlékezeti nehézségről van szó.
Később kiderült, hogy ezeknek a gyerekeknek egy jelentős részét ADHD-vel, va-
gyis figyelemhiányos hiperaktivitás zavarral diagnosztizálták, amely, ahogy a neve
is mutatja, két elkülöníthető problémát jelent, és ezek közül az egyik, a figyelem-
zavar valószínűleg kapcsolatba hozható a munkamemória-deficittel. Gathercole
munkacsoportja jelenleg is tanulmányozza ezt az összefüggést, és kidolgoztak egy
olyan programot is, amely megtanítja a tanárokat egyrészt felismerni, hogy mikor
állhat egy gyerek iskolai problémái hátterében a munkamemória zavara, másrészt
arra, hogyan tudják ezekre a helyzetekre rászabni tanítási módszereiket (Gathercole
és Alloway, 2008).
A MUNKAMEMÓRIA ELMÉLETEI
A komplex terjedelmi feladatok előrejelző hatékonyságának köszönhetően rendkívül
nagy az érdeklődés annak megértése iránt, hogy miért ilyen sikeresek ezek a mód-
szerek. Az egyéni különbségeken alapuló munkamemória-elméletek kidolgozására
"irányuló törekvések általában megpróbálják több különböző komponensre lebontani
a munkamemória-teljesítményt, majd olyan feladatokat kidolgozni, amelyek külön-
külön mérik az egyes komponenseket. Végül megvizsgálják, hogy ezek a specifikus
feladatok mennyire hatékonyan jelzik előre a következtetési és intelligenciatesztekben
mutatott teljesítményt és az iskolai eredményeket. Ennek az elemzési folyamatnak
a része annak vizsgálata, hogy az egyes feladatok hogyan viszonyulnak egymáshoz,
mindebből pedig a mögöttes emlékezeti feldolgozási folyamatok jellemzőire próbál-
nak meg következtetni.
Szerencsére meglehetősen széles körű a megegyezés abban a tekintetben, hogy
a legtöbb ilyen elemzés a figyelmikontroll-rendszer fontosságát hangsúlyozza, ami
megfeleltethető a többkomponensű munkamemória-modell központi végrehajtó fo-
galmának. Ez a rendszer nagyon fontos szerepet játszik ak komplex feladatok megoldá-
sában, míg a többi komponensnek kisebb a hozzájárulása, ezek, úgy tűnik, a verbális
és téri-vizuális információk egyszerű tárolásáért felelősek (Engle et al., 1999; Miyake,
Friedman, Rettinger, Shah és Hegarty, 2001; Gathercole, Pickering, Ambridge és
Scanned with
106 EMLÉKEZET
meg-
Wearing, 2004a). Mindez igencsak hasonló a Baddeley és Hitch modelljében
ajtó KOTDG
fogalmazott struktúrához. A munkamemória legtöbb modellje a végreh
nensre fókuszál, az STM-funkciókat gyakran az LTM nem specifikált GKEVÉLETŐs
jának tekintik, jóllehet elfogadják, hogy az aktív verbális ismételgetés az átmeneti
verbális tárolás mechanizmusa. .
Bár a legtöbb, egyéni különbségek elemzésére alapozott modell összeegyeztethe-
tőnek látszik a többkomponensű modellel, ez nem mindig nyilvánvaló. Ennek egyik
ékes példája Nelson Cowan befolyásos munkamemória-megközelítése, amely nem
is áll szemben annyira a többkomponensű modellel, mint ahogy az első ránézésre
látszik (Baddeley, 2001, 2007; Cowan, 2001, 2005).
Cowan, beágyazott folyamatok" elmélete

Cowan szerint a munkamemória , olyan kognitív folyamat, amely az információt szo-
katlanul hozzáférhető állapotban tartja" (Cowan, 1999: 99). Cowan szerint a munka-
memória az LTM-ben aktivált információk függvénye, amelyet figyelmi folyamatok
kontrollálnak. Az aktiváció átmeneti és a verbális ismételgetés vagy folyamatos figye-
lem nélkül hamar elhalványul (3.10. ábra).
Az aktivált információk multidimenzionálisak, ami nagyfokú hasonlóságot mu-
tat az általam megfogalmazott epizodikus puffer koncepciójával, a különbség abban
rejlik, hogy szerintem az információk lehívásra kerülnek az LTM-ből, és az epizodi-
kus pufferben tárolódnak, míg Cowan elképzelése szerint , az információknak csak
3.10. ábra. Cowan beágyazott folyamatok munkamemória-modellje. A központi végrehajtó

fókuszálja a figyelmet, amely ezután a hosszú távú emlékezetből aktiválódott jegyeken 7
dolgozik. A fókusz megközelítőleg négy tárgyat tud egyidejűleg megtartani.
HEZ TMETETETÜZTOLR MAT E: n f czölov dts 5. Bi Szár antá . ki

hl pázbjak gok; A
Etszt 88 EE Wa s
ú
mé mm 5
ák §
I A [VEZETTE
TETT Annan jsza a. Mt Sgn a d Mal A : !:
; 28 Ses
CAN s
Központs
Öö ? 1.24
14
ki
a. A hosszú távú emlékezetből származó kh ,
végreheítós
á ajtó vj 4
4,5
aktivált szenzoros és kategoriális jegyek
re T- 4 td ezfe e h
KE .
sz Ez SL GNKELZN A
MEDONSÉNN A/ — Figyelmi fókusz ; És ,
. A TSZZRE KÁSÁT ;
két
. — Hosszú távú emlékezet ARA
a4 Sg
ii A
meséi 41.46 1) 2 ÉLEK LES
S: A a
ér ál ástak a s §§ a
k A
A a d
kladaéki dus ká de s tssdé jádalók, hd elek Ess dates sotet Tv se Bel a eláétei áss kele
Forrás: Cowan (1988)
Scanned with
MUNKAMEMÓRIA 107
a hosszú távú emlékezetben tárolt helycímkéi kerülnek átmeneti tárolásra? Ezen a

ponton azonban nem világos, hogyan tudunk különbséget tenni e két nézet között.
Mindennek legfontosabb következményeként Cowan máshová helyezi a hangsúlyt,
elsősorban a munkamemória kapacitására, és hangsúlyozza, hogy ennek felső határa
négy tömb (Cowan, 2005), szemben a Miller (1956) által javasolt hét tömbbel. Mind-
ez Cowannek a figyelmi funkciókkal és a memória gyerekkori fejlődésével kapcsola-
tos érdeklődését tükrözi, szemben az én megközelítésemmel, amelyben lényegesen
nagyobb szerepet kapnak a neuropszichológiai adatok és a perifériás rendszerek vizs-
gálata. Mindazonáltal Cowan nem tagadja a verbális alrendszer fontosságát, hiszen
ő maga is igen fontos kutatásokat végzett a fonológiai STM-mel kapcsolatban (pl.
Cowan, 1992; Cowan et al., 1992), bár elmélete kevésbé foglalkozik ennek az alrend-
szernek a részletes modellezésével.
Engle gátlókontroll-elmélete
A munkamemóriát egyéni különbségeken keresztül vizsgáló kutatócsoportok közül

talán Randy Engle és munkatársai számítanak a legaktívabbnak és leginnovatívabb-
nak. Amíg a munkamemória-terjedelmet használó eljárások többsége elsősorban a
korrelációk megfigyelésére korlátozódik, addig Engle konzisztensen olyan elméleti
kérdésekre fókuszál, amelyek segítenek annak megértésében, hogy milyen kapacitás-
korlátok és folyamatok állnak ezen együttjárások hátterében.
Turner és Engle (1989) például bizonyítékokat szolgáltattak arra nézve, hogy a
komplex terjedelmi feladatok előrejelző értéke nem korlátozódik pusztán a mon-
datfeldolgozást mérő feladatokra. Kialakítottak egy műveleti terjedelmi feladatnak
nevezett eljárást, amelyben a vizsgálati személyeknek szavakat kell megjegyezniük,
de minden egyes megjegyzendő szó után egy egyszerű számtani műveletet is el kell
végezniük, például alma, 7--2-1 -— ?, ház, 5-1--6 — ?, majd végül az összes szót fel kell
idézniük. Ennek a feladatnak a mutatója erősen korrelál a mondatkezdet-terjedelmi
feladattal, és általában jó előrejelzője a kognitív teljesítménynek.
Engle (1996) elképzelése szerint a komplex terjedelmi feladat megoldását na-
gyon megnehezíti az egymás után bemutatott elemek proaktív interferenciája (PI),
vagyis a korábban elsajátított elemek versengése a későbbi elemek előhívásakor.
Ezt olyan vizsgálatokkal bizonyította, ahol első lépésben nagy létszámú vizsgálati
csoporttal vette fel a komplex terjedelmi feladatot, majd tovább vizsgálták azokat,
akik különösen jól vagy különösen rosszul teljesítettek ebben a feladatban. Ezt kö-
vetően nem az összes kísérleti személy teljesítményében megmutatkozó korrelá-
ciókkal foglalkozott, hanem ezt a két, a komplex terjedelmi feladat szempontjából
extrémnek nevezhető csoportot hasonlította össze számos feladatban mutatott tel-
jesítményük alapján.
Scanned with
108 EMLÉKEZET
—y
Az egyik ilyen vizsgálatban a résztvevőknek egymás után három szólistát kellett

felidézniük szabad felidézési módszerrel. Mindegyik lista tíz szót tartalmazott, ame-
lyek mindegyike más-más kategóriába tartozott, de mindhárom listában ugyanaz a
tíz kategória fordult elő, tehát mindegyik listán volt egy állat, egy szín, egy országnév
stb. Ahogyan az várható volt, ugyanazoknak a kategóriáknak a használata egyre rosz-
szabb teljesítményt eredményezett a később listákon. Az elvárásoknak megfelelően ez
az interferenciahatás lényegesen nagyobb volt azoknál a személyeknél, akiknek ala-
csonyabb volt a komplex munkamemória-terjedelmük (Kane és Engle, 2000). Az első
listán nyújtott teljesítmény tekintetében nem volt különbség a két csoport között, ami
arra utal, hogy inkább az interferenciának való ellenállás és nem a tanulási képesség
volt a kritikus faktor.
Engle elképzelése szerint az interferenciának való ellenállásra való képesség nem
korlátozódik az emlékezet területére. Egyik kísérletükben Conway, Cowan és Bunting
(2001) arra kérték kísérleti személyeiket, hogy ismételjék meg az egyik fülükben hal-
lott számsorozatokat, és közben hagyják figyelmen kívül a másik fülükben hallott
információkat. Váratlanul a nem figyelt fülben a kísérleti személy neve hangzott el,
Amikor később kikérdezték a kísérleti személyeket, az derült ki, hogy az alacsony
munkamemória-kapacitású személyek gyakrabban hallották meg a nevüket, jóllehet
az instrukció úgy szólt, hogy ignorálják azt a szöveget. Ennek feltehetően az a magya-
rázata, hogy ők nem voltak képesek kizárni az irreleváns információt, pontosan úgy,
ahogy azt a gátlási elmélet feltételezi (Conway et al., 2001).
Az ehhez hasonló kísérletek arra utalnak, hogy létezik valamiféle eredendő és fon-
tos kapcsolat a komplex terjedelem és az interferenciának való ellenállás képessége
között, bár az is teljesen elképzelhető, hogy mindkettő valamilyen közös faktornak,
például az általános végrehajtó kapacitásnak a függvénye, amiről tudjuk, hogy fontos
szerepet játszik más megismerő folyamatokban. Azonban a gátlás természete még
nagyon is nyitott kérdés. Friedman és Miyake (2004) egyik vizsgálatukban kétféle
gátlásra találtak bizonyítékot, az egyik az a képesség, amely lehetővé teszi, hogy legá-
toljuk az erőteljes választendenciánkat, például hogy elmozdítsuk a szemünket, ami-
kor egy vizuális célpontra kell néznünk; a másik, ettől független gátlómechanizmus
pedig az emlékezetben megnyilvánuló interferencia során használható. Mindkét gát-
lási mutató enyhén korrelált a Daneman és Carpenter által kidolgozott olvasásterje-
delmi mutatóval: a válaszgátlási mutató esetében 0,23, míg az interferenciának való
ellenállásnál 0,33 volt a korrelációs együttható.
Az időalapú forrásmegosztási modell
Míg Engle és munkatársai a megjegyzendő szavak keltette interferencia fontossá-

gára koncentrálnak, alternatív lehetőségként felmerül, hogy a komplex terjedelem
EIRASCe akt
Scanned with
MUNKAMEMÓRIA 109
egyszerűen azt a képességünket tükrözi, hogy ismétlés révén megakadályozhatjuk

az emléknyomok elhalványulását. Ez nem feltétlenül jelent szubvokális ismételgetést,
egyszerűen csak annyit, hogy az elemeket , fejben tartjuk, valószínűleg úgy, hogy
figyelmünket újra és újra az elhalványuló elemekre irányítjuk. Ezt az elképzelést tá-
masztja alá az a megfigyelés, hogy a Peterson-feladatban rövid távú felejtés követ-
kezik be, ha a megjegyzendő három mássalhangzót követően visszafelé kell számol-
nunk, ami igencsak leterheli emlékezetünket, viszont nem jelentkezik felejtés, ha a
késleltetés alatt artikulációs elnyomási feladatot végzünk (Baddeley, Lewis és Vallar,
1984a). Ez arra utal, hogy a kísérleti személyek fejben tudják tartani az elemeket anél-
kül, hogy azokat verbálisan ismételgetnék.
A forrásmegosztási hipotézist a Pierre Barrouillet és Valerie Camos által vezetett
francia kutatócsoport dolgozta ki, akik Turner és Engle (1989) műveleti terjedelmi
feladatát helyettesítették egy igen egyszerű betűolvasási feladattal, ezt a feladatot
azonban meglehetősen gyors ütemben kellett megoldaniuk a kísérleti személyeknek,
Szavakat kellett megjegyezniük, miközben igen gyorsan jelentek meg előttük betűk,
amelyeket a lehető leggyorsabban el kellett olvasniuk. Ez az első pillantásra egyszerű
feladat erősebben korrelált az olvasási és számolási mutatókkal, mint a konvencio-
nális komplex terjedelmi feladatok (Lépin, Barrouillet és Camos, 2005). Barrouillet
és munkatársai (2004) ezt és más hasonló eredményeket azzal magyarázzák, hogy a
komplexebb feladatok hagynak egy kis időt az ismétlésre, míg a szigorúbban kontrol-
lált egyszerű betűmegnevezési feladat minimalizálja az ismétlési lehetőséget.
Egy ehhez kapcsolódó elmélet, a Towse és Hitch (1995; Towse, Hitch és Hutton,
2000) által javasol feladatváltási hipotézis, amely szintén a nyomelhalványulás felté-
telezéséből indul ki, és azt az elképzelést fogalmazza meg, hogy a kísérleti személyek
váltogatják figyelmüket a nyom fenntartása és a másodlagos feladat végrehajtása között.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a komplex terjedelmi feladatok vitán felül jó
előrejelzői egy sor kognitív teljesítménynek, de még korántsem tisztázott, hogy miért.
A kérdés fontossága miatt ez a kutatási terület még sokáig az érdeklődés középpont-
jában marad.
Kulcsfogalmak
; Gátlás: általános szakkifejezés olyan mechanizmusok leírására, amelyek elnyomják más folyama- :
; tok aktivitását. A kifejezést használjákjól körülhatárolható fiziológiai folyamatok és általánosabb
, jelenségek leírásánál is, mint például a proaktív és retroaktív gátlás esetében, ahol az emlékek
. előhívása a korábbi vagy későbbi elemek versengése következtében károsodik,
lá ére gosztás: a korlátozott figyelmi kapacitás használata egyszerre két vagy több párhuza- :
, mos cselekvés fenntartására.
.Í Feladatváltás: olyan folyamat, Kt siztTékrévén a korlátozott fenye kapacitás úgy tud párhu-
, zamos5 fennta rtaninikét vagy több cselekvést, hogy váltogat közöttük.
E Og daepásttüt ká lle As VÉ
Scanned with
110 EMLÉKEZET
Hosszú távú munkamemória
Ericsson és Kintsch (1995) írták le a hosszú távú nunkamemória elméletét. A kife-

jezés az LTM használatára utal az átmeneti emlékezeti megtartást igényelő feladatok-
ban. Mindez magában foglalja a hosszú távú tudás rásegítő hatását a történetek fel-
idézésénél, de az elméletet igen erősen befolyásolta Ericsson érdeklődése a specifikus
emlékezeti képességekkel rendelkező emberek iránt. Az egyik vizsgálatban Chase és
Ericsson (1982) több napon keresztül újra meg újra felvette a számterjedelmi tesztet
egy vizsgálati személlyel, akinek folyamatosan javult a teljesítménye az ismételt tesz-
tek során, végül a 80 elemet is elérte a számterjedelme. Amikor kikérdezték, kiderült,
hogy egy sajátos mnemotechnikai módszert dolgozott ki. Mivel szenvedélyes futó
volt, így a számsorozatokat különböző távokra vonatkozó részidőkként jegyezte meg;
például ez egy igen gyors idő 800 méteren. Egy másik példát egy emlékezőművész
Pincér jelentette, aki speciális rendszert dolgozott ki a vendégek rendeléseinek meg-
jegyzéséhez (Ericsson és Polson, 1988). A gyakorlott fejszámolók által az abakusz
képzeleti képét használó stratégiáról már volt szó korábban, ez szintén jó példája a
hosszú távú munkamemóriának, amely ilyen módon nem tekinthető általános emlé-
kezeti elméletnek, inkább az LTM-használat egy speciális formájának, amelyről a 16.
fejezetben az emlékezeti stratégiákkal kapcsolatban lesz még szó.
A MUNKAMEMÓRIA IDEGTUDOMÁNYI VIZSGÁLATA
Ez a fejezet eddig elsősorban a munkamemóriával kapcsolatos pszichológiai elmé-

letekkel foglalkozott, amelyek kizárólag a viselkedéses módszereket alkalmazó ku-
tatásokra támaszkodnak. Számos kutatást végeztek ugyanakkor a munkamemória
anatómiai és neurofiziológiai hátterének feltárása érdekében is. Kezdetben ez a meg-
közelítés elsősorban neuropszichológiai bizonyítékokra támaszkodott, az utóbbi idő-
ben azonban két további módszer is igen elterjedtté vált: majmok idegrendszerének
egysejt-regisztrációs vizsgálata és agyi képalkotó eljárások alkalmazása egészséges
kísérleti személyek vizsgálatában.
A munkamemória egysejt-regisztrációs megközelítése
Az egysejt-regisztrációs vizsgálat során elektródákat helyeznek be éber majmok

egyedi idegsejtjeibe, így rögzíteni tudják a sejt aktivitását egy sor feladat elvégzése
közben. A módszert Hubel és Weisel (1979) vezették be, akik a vizuális feldolgo-
zással kapcsolatos egysejt-regisztrációs munkájukért Nobel-díjat kaptak. A módszert
Fuster (1954), majd Patrica Goldman-Rakic (1988) alkalmazta az emlékezet vizsgá-
Scanned with
tat
MUNKAMEMÓRIA 111
latára, aki egy sor klasszikus kísérletet folytatott le, például majmokat megtanított
rá, hogy a képernyő közepére fixáljanak, és tartsák is ott a tekintetüket, miközben a
periférián különböző helyeken fel-felvillant egy fénypont. Ha képesek voltak középen
tartani a tekintetüket egészen addig, amíg meg nem jelent egy előhívási jelzés, amikor
is odairányíthatták a tekintetüket, ahol korábban felvillant a fénypont, akkor jutalmat
kaptak. Funahashi, Bruce és Goldman-Rakic (1989) a frontális lebenyben találtak
olyan sejteket, amelyek a késleltetési periódusban voltak aktívak. Ha ez a sejt aktív
maradt egészen addig, amíg az előhívási jel meg nem jelent, akkor a majom a helyes
választ produkálta, ha viszont megszűnt az aktivitása, akkor az állat elfelejtette a ko-
rábbi helyre irányítani a tekintetét. Sokan úgy interpretálták ezt az eredményt, hogy a
frontális lebenynek ez a területe a munkamemória lelőhelye. Azonban később az agy
más területein is találtak ilyen sejteket, ami arra utal, hogy a frontális területek részei
egy általánosabb rendszernek, éppen úgy, ahogy azt a munkamemória többkompo-
nensű modellje is jósolná.
Kulcsfogalom
gú)
i
FHosszú távú TT AZTZÉLEE Eza és Kintsch által leírt elképzelés eríájy ZEETETMETÉÉGÉNS j
hogy miként tud a hosszú távú emlékezet MRS LÉ nulla az összetett kognitív !
,! működés fenntartásának érdekében. ;
Ennek a feladatnak egy humánkísérleti alanyok számára kidolgozott viselkedéses

változatában skizofrén betegek károsodást mutattak (Park és Holzman, 1992). Meg-
lehetősen nagy izgalmat keltett, hogy összefüggést találtak egy igen fontos pszichi-
átriai zavar és egy nagyon specifikus neurofiziológiai mérőeszköz között, azonban,
bár ez az adat valóban munkamemória-deficitet jelez a skizofréniával diagnosztizált
betegeknél, a hatás távolról sem kifejezett, messze nem olyan súlyos, mint például az
epizodikus rendszer károsodása, amelynek viszont elég lényeges gyakorlati következ-
ményei vannak (McKenna, Ornstein és Baddeley, 2002). Mindezektől függetlenül az
egysejt-regisztrációs módszer továbbra is lényeges kapcsolatokat teremthet az emlé-
kezet pszichológiai és neurobiológiai megközelítései között.
A munkamemória vizsgálata agyi képalkotó eljárásokkal
A különböző agyi képalkotó eljárások alkalmazásának gyors elterjedése a munka-

memória vizsgálatában még szorosabb és kiterjedtebb kapcsolódást jelenthet az
emlékezet pszichológiai és neurobiológiai megközelítései között. Az első kutatások
pozitronemissziós tomográfiát (PET) alkalmaztak, amelynek során, mint arra talán
az 1. fejezetből még emlékszik az olvasó, radioaktív anyagot juttatnak a vérkerin-
Scanned with
112 EMLÉKEZET
jllezkeítésésn
gésbe, és ez az agyba eljutva megmutatja, hogy mely agyterületek ls
sál fr Tés
Ennek a módszernek a munkamemória-kutatás terén való alkalmaz:
tatócsoport volt különösen aktív. Londonban Paulesu, Frith és emágrr ( a
agyterü-
fonológiaihurok-hipotézist elemző vizsgálatokat végeztek. Két elkülönü [0
ális lebeny kö-
letet azonosítottak, az egyik a bal féletekében a parietális és a tempor
zött található area, amelyről azt valószínűsítették, hogy a fonológiai tárolásért felelős,
és egy elülső frontális régiót, a Broca-mezőt, amelyet korábban a beszédprodukció
agyterületének tekintettek, de a vizsgálat alapján úgy tűnt, összefüggésbe hozható a
szubvokális ismétlés funkciójával (lásd 3.11. ábra).
3.11.ábra. A fonológiai hurok funkcionális agyi vizsgálata. Egy PET-vizsgálat az A" területet
a fonológiai tárolással, a.B" területet pedig az artikulációs ismétlésért felelős területként
Forrás: Paulesu et al (1993)
Egy másik kutatócsoport John Jonides és Edward Smith vezetésével a Michigani

Egyetemen számos, jól tervezett és elméleti kérdéseket célzó kísérletet végez, ame-
lyekben funkcionális képalkotó eljárásokkal vizsgálják a munkamemória működését
(Smith és Jonides, 1997). A vizuális és verbális munkamemória közvetlen összeha-
sonlítását először Smith, Jonides és Koeppe (1996) végezték el. Kísérletükben a ver-
bális munkamemória -feladat során a kísérleti személyek négy betűt láttak, amelyeket
egy tesztbetű követett, a feladat pedig annak eldöntése volt, hogy a tesztbetű szere-
pelt-e a korábban bemutatott négy betű között. A kontrollhelyzetben a négy betűt
és
a tesztbetűt egyszerre mutatták be, vagyis minden feltétel azonos
volt, kivéve, hogy
itt nem kellett emlékezni. Ha a kontrollhelyzetben mutatott agyi
aktivitásmintázatot
kivonjuk az emlékezeti helyzetben mutatott agyi aktivitás
mintázatából, akkor látha-
tóvá válik, mely területek vérátáramlásának növekedése szükséges
az emlékezési fel-
adatok megoldásához, vagyis azt a pluszterhelést látjuk,
amely az ingerek észlelésén
2 TDL ÁT Ratnanan
ta én a
Scanned with
MUNKAMEMŐRIA 113
és feldolgozásán túl csakis az emlékezéshez kell. Paulesu és munkatársainak eredmé-

. nyeihez hasonlóan ez a kísérlet is két elkülönülő bal féltekei agyi régiót azonosított a
verbális rövid távú feladatban.
A téri-vizuális emlékezeti feladatban három pont jelent meg a képernyőn, ame-
lveket késleltetéssel egy kör követett (3.12. ábra). A kisérleti személyeknek el kellett
dönteniük, hogy a kör pozíciója megegyezik-e valamelyik pont pozíciójával. A verbá-
lis feladathoz hasonlóan a kontrollfeltételben itt is együtt mutatták be a pontokat és a
kört. Ahogy az a 3.13. ábrán látható, az emlékezeti feladat számos terület aktivációját
eredményezte a jobb féltekében (Smith et al., 1996).
A későbbi vizsgálatok (lásd Smith és Jonides [1997] áttekintését) a fent leírt téri
munkamemória és a tárgyakra vagy mintázatokra — mint például egy absztrakt for-
ma - való emlékezés elkülönülését figyelték meg. A téri emlékezet inkább a dorzális
vagy felsőbb agyi régiók aktivitásához jegrzcszllbők mig a tárgyemlékezet elsősor-
ban alsóbb vagy ventrális régiókra koncentrálódott (lásd 3.14. ábra). Ezzel kapcso-
3.12. ábra. A Smith és munkatársai a 996): ke alkalmazott téri ENEK et és téri észlelési
"kisérletek sematikus ábrázolása. 5 ; SE
SESSSEREERÉG
Emlékezeti feltétel
500 ms
3000 ms
200 ms
Észlelési feltétel
1500 ms
0 Oxford University Press. A jogtulajdonos engedélyével
Scanned with
114 EMLÉ KEZET
"ké k
3.13.ábra. A téri vizuális munkamemória-kísérletben kapott négy agyi régiő HELKEESHE

57 Sz gl: áz mg
illusztrációja e LE
4136 mm
Forrás: Smith et al. (1996)
latban fontos megemlíteni, hogy a vizuális feldolgozás terén végzett állatkísérletek

(Mishkin, Ungerleider és Macko, 1983) két elkülönülő vizuális pályarendszert azo-
nosítottak, ezek közül a dorzális foglalkozik a téri információk (hol?) feldolgozásával,
míg a ventrális pálya a forma és tárgy kódolásával (mi?).
Kulcsfogalmak
a]
munkamemória:
;
; aTéri
t ari .
a téri
LN!
pozíciókkal kapcsolatos információk átmeneti megtartásával foglal-
$.r
. kozó rendszer.
r tetéölegagjágta a vizuális jegyek, minta szín vagy a forma, átmeneti megtartásával foglalk
ozó ;
! . rendszer. : ;
Enid age vik A
szd
Scanned with
MUNKAMEMÓRIA 115
3.14.ábra. A vizuális tárgyak (rózsaszín) és a téri pozíciók (kék) rövid távú emlékezeti
vizsgálatával kapcsolatos kombinált ábra. A különbségeket az adja, hogy a tárgyemlékezeti
megtartás elsősorban ventrális aktivációt, míg a pozíciók átmeneti megtartása dorzális
. .
aktivációs pontokat eredményezett.
Szagittális
gr A
JE (798 ú ép e
öt PO ag 148
Y
Ventrális
Koronális Axiális
Dorzális
Forrás: Smith és Jonides (1999)
Az olvasó talán emlékszik még rá, hogy a központi végrehajtó koncepcióját erő-
sen befolyásolták a frontális sérülést szenvedett betegekkel kapcsolatos adatok. Ép-
pen ezért talán nem meglepő, hogy az agyi képalkotó eljárásokkal végzett vizsgála-
tok olyan eredményeket produkáltak, amelyek szerint a végrehajtó funkciók erősen
kapcsolódnak a frontális területek aktivitásához. Az egyik ilyen vizsgálati módszer
az , N-et vissza" feladat, amelyben a kísérleti személyek elemek sorozatát látják a
képernyőn, a feladatuk pedig az, hogy nyomjanak meg egy gombot, valahányszor
ismétlődés történik a látott elemekben. Ennek a feladatnak a legkönnyebb változata
az, amikor az ismétlődés azonnal következik (pl. 1, 7, 9, 6, 6), ilyenkor az emlékezeti
terhelés minimális. Ennél valamivel nehezebb, ha a feladat az eggyel korábban látott
Scanned with
BMLÁKRZNV
116 seem zt seamslmeyeetmtjeetásztezátáetemáttz
elem és az aktuálisan látott el em illesztése (pl. 7,9,6,2,6-

a kísérleti személynek a
ezedik az kárüaeteresn kö-
második 6-osnál kell reagálnia). A feladat egyre neh
t kell fejben nad
ZÖtti távolság növelésével, mivel az információk egyre hosszabb sorá
datákló a MINEL
tani, és gátolni kell a túl régen megjelent információkat, Ennek a flác
és a téri-vizuális emlékezet vizsgá-
nagy előnye, hogy egyaránt használható a verbális
an frontális
latára, Mind a verbális, mind pedig a téri-vizuális , N-et vissza" feladatb
e
agyi aktivitás jelentkezik, és ez az aktivitás szisztematikusan növekszik, ahogy egyr
yobb a
nagyobb számú elemet kell fejben tartani és monitorozni, vagyis minél nag
központi végrehajtó terhelése (Braver, Cohen, Nystrom, Jonides, Smith, és Noll, 1997;
Owen, McMillan, Laird, és Bullmore, 2005).
Bár abban mindenki egyetért, hogy a frontális lebeny jelentős szerepet játszik a
végrehajtó funkciók működtetésében, azzal kapcsolatban már koránt sincs megegye-
zés, hogy az egyes specifikus végrehajtó funkciók melyik frontális régió aktivitásá-
hoz kapcsolódnak, Vannak, akik szerint részletesen feltérképezhetőek a végrehajtó
folyamatokkal kapcsolatos elkülönülő frontális régiók (pl. Shallice, 2002), míg mások
arra hívják fel a figyelmet, hogy a kísérleti bizonyítékok, a legáltalánosabb szintet le-
számítva, messzemenően nem konzisztensek (Duncan és Owen, 2000). Nagyon úgy
tűnik, hogy ennek az ellentmondásnak a feloldásához egyre jobb viselkedéses és agyi
képalkotó módszerek kialakítására lesz szükség. ;
ÖSSZEFOGLALÁS
Bár Atkinson és Shiffrin modellje a munkamemória modelljeként jött létre, még-
is elsősorban a verbális STM-el foglalkozott. Később a modális modellel kapcsolat-
ban problémát jelentett egyrészt az a feltételezés, hogy az információ egyszerű is-
métléssel kerül át az LTM-be, másrészt az, hogy nem tudta megmagyarázni azokat
a neuropszichológiai eseteket, amelyekben az STM súlyos károsodása nem vezetett
általános munkamemória-problémákhoz. :
Baddeley és Hitch egy többkomponensű modellt javasolt, amely tartalmazott egy
központi végrehajtónak nevezett figyelmikontroll-rendszert és két alrendszert. Ezek
egyike a fonológiai hurok, amely a beszédszerű információk megtartásával és mani-
pulációjával foglalkozik, míg a másik, a téri-vizuális vázlattömb a téri-vizuális infor-
mációkkal kapcsolatban tölt be hasonló feladatokat.
A fonológiaihurok-deficittel jellemezhető E. V. esetének tanulmányozása arra hívta
fel a figyelmet, hogy ennek az alrendszernek a feladata valószínűleg a nyelvelsajátí-
tás facilitálása. A hurok működésének megzavarása károsítja az idegen nyelvek ta-
nulásának képességét, Az álszavak megjegyzésének és visszamondásának képessége,
amelyről úgy gondoljuk, hogy a fonológiai hurok működését tükrözi, károsodott a
1,
ERNEK
Scanned with
MUNKAMEMÓRIA 117
specifikus nyelvi problémákkal küzdő gyerekeknél, és Jó előrejelzője az egészséges

gyerekek szókincsfejlődési ütemének.
A téri-vizuális vázlattömb szükséges a képzelet használatához mind a téri-vízuá-
lis információk tárolása, mind a problémamegoldás során. A Logie által bemutatott
modellben a fonológiai hurok mintájára van egy vizuális tár és egy belső újraíró, amí
a téri információk manipulációját végzi.
A központi végrehajtó kontroll működése valószínűleg a Normann és Shallíce ál-
tal leírt módon megy végbe, Ez magában foglalja a sémákon és szokásokon alapuló
félautomatikus kontrollnak; és az ellenőrző figyelmi kontroll (SAS) beavatkozásainak
egyfajta kombinációját, A központi végrehajtót a SAS analógiájára képzelhetjük el,
amely képes fókuszálni és megosztani a figyelmet, és károsodott a frontálislebeny-
sérülésben szenvedő betegeknél,
A közelmúltban egy új komponens - az epizodikus puffer - került bele a mun-
kamemória-modellbe, Ez multidimenzionális kódokat tartalmaz, és lehetővé teszi a
munkamemória számos komponensének, hogy interakcióba lépjen a perceptuális
folyamatokkal és a hosszú távú emlékezettel,
A munkamemória-teljesítményben megfigyelhető egyéni különbségek intenzív
vizsgálata számos módszert eredményezett, amelyek mindegyike az információk tá-
rolását és manipulációját igényeli a vizsgálati személyektől. Ezek a módszerek rend-
kívül sikeresnek bizonyultak egy sor kognitív feladatban mutatkozó teljesítmény elő-
rejelzésében.
A munkamemóriával kapcsolatos elméleti interpretációk meglehetősen konzisz-
. tensek a többkomponensű munkamemória-modellel, de főleg a végrehajtó kompo-
nens megmagyarázására koncentrálnak. A leglényegesebb elméletek Cowan , beágya-
zott folyamatok" modellje, amelynek súlypontját meghatározza a szerző érdeklődése a
figyelmi folyamatok működése iránt, valamint Engle és munkatársainak elképzelése,
. amely szerint a zavaró információkkal kapcsolatos gátló kapacitás a döntő tényező.
Más kutatócsoportok hangsúlyozzák annak szükségességét, hogy a korlátozott figyel-
mi forrásokat tekintsük a leglényegesebb faktornak. Láthatjuk, hogy ezen a területen
élénk eszmecserék zajlanak jelenleg is.
A neurobiológiai eredmények fontos szerepet játszanak a munkamemória kuta-
tásában, Kezdetben ez főleg a neuropszichológiai esetek tanulmányozását jelentette,
kiegészítve a majmokon végzett egysejt-regisztrációs munkamemória-vizsgálatok-
kal, A legutóbbi időben az agyi képalkotó módszerek alkalmazásával fontos kísérle-
teket végeztek amunkamemória-kutatás területén, és az ebből származó eredmények
konzisztensek mind a neuropszichológiai adatokkal, mind pedig a többkomponensű
modellel.
Scanned with
—
EMLÉKEZET
118Ny
TOVÁBBI IRODALOM
; etve. Hove: Psychology Press, Átfogó elem-
Andrada J. (2001 Working memory in ada jnatá áráegáletísésáás s nr srűszágeítűl ús
zés Baddelev és Hitch többkomponensű mun
CNKARULAROA s. ven. gr zóna control of short-term memory. Scientific
aeevabegjtet pé A szvdölb modell jól érthető összefoglalása az átlagos tudományos
öndeklődésű olvasók számára.
Ögjükb, N, (2005) Working memory capacity. Hove: Psychology Press. Cowan nirnk
antemt
ria-modelljének naprakész áttekintése. Lényegi felvetése, hogy a TTÁLÁSnánTentTőe ia kapaci
tá-
sa négy tömb, szemben Miller klasszikus állításával a , mágikus hetes számról"
Engle, R. w, Cantor, J. és Carullo, J. J. (1992) Individual differences in working memory mg
comprehension, A test of four hypotheses. Journal of Experimental Psychology.
Learning,
Memorn and Cognition, 18, 972-992. A cikk számos hipotézist tárgyal a munkamemóriá-
val kapcsolatban, és áttekinti, hogy miként ellenőrizhetőek ezek a hipotézisek.
Fletchen R. C, és Henson, R. N, A. (2001) Frontal lobes and human memor
y. Insights from
functional neuroimaging. Brain, 124, 849-881. Neurológiai és pszichológia
i szempontú
elemzés a frontális lebeny emlékezetben játszott szerepéről,
Logie, R. H. (2003) Spatial and visual working memory. A
mental workspace. Psychology of
Learning and Motivation, 42, 37-78. A munkamemória téri-v
izuális aapektusának áttekin-
tése a terület egyik vezető kutatójától.
Scanned with
5. fejezet
EPIZODIKUS EMLÉKEZET:
SZERVEZÉS ÉS EMLÉKEZÉS
Alan Baddeley
H,, volt Ön tegnap este nyolckor? Mi a legkorábbi emléke az életéből? Mikor látta
utoljára a tengert? Az ilyen jellegű kérdések az emlékezet egy speciális formáját
szólítják meg: azt a képességünket, hogy egy bizonyos időponthoz köthető konkrét
emlékeket hívjunk elő, vagyis epizodikus emlékezetünket. Az 1. fejezetből emlékez-
hetünk rá, hogy a kifejezést Endel Tulving alkotta meg, hogy elkülönítse a specifikus
eseményekre történő emlékezést a világról való általános tudást magában foglaló sze-
mantikus emlékezettől. Az epizodikus emlékezet teszi lehetővé, Tulving szavaival, a
, mentális időutazást; vagyis azt a képességünket, hogy az időben visszamenve újra
átéljünk bizonyos múltbeli élményeket, és ennek segítségével az időben előrefelé
utazva bejósoljunk jövőbeli eseményeket. Például ha emlékszünk rá, hogy tegnap este
találkoztunk egy barátunkkal és megbeszéltük, hogy holnap délután elmegyünk teni-
szezni, akkor , előreutazunk az időben; és a megbeszélteknek megfelelően tervezzük
meg a következő napunkat.
Az epizodikus emlékezet legfontosabb sajátossága, hogy általa képesek vagyunk
konkrét eseményekre visszaemlékezni. Ehhez egyfajta mentális szervezőrendszerre
van szükség, amelynek segítségével el tudjuk különíteni az adott eseményt egyéb ha-
sonló, de más alkalommal történt eseményektől. Ehhez három feltételnek kell tel-
jesülnie. Először is szükség van egy olyan rendszerre, amely lehetővé teszi, hogy az
adott eseményt specifikus módon kódoljuk, ami elkülöníti majd más eseményektől:
Másodszor tartósan tárolnunk kell az eseménnyel kapcsolatos emléket, végül pedig
kell egy olyan keresőmódszer, amellyel elő tudjuk hívni az adott emléket. Ez a fejezet
a felsorolt feltételek közül az elsővel foglalkozik, vagyis azzal a kérdéssel, hogy miként
szervezzük, , katalogizáljuk" az élményeinket ahhoz, hogy később, amikor emlékezni
szeretnénk rájuk, hozzájuk férjünk.
Habár a konkrét eseményekre való emlékezés képessége az epizodikus emlékezet
megkülönböztető sajátossága, ezeknek az eseményeknek a gyakori és ismétlődő elő-
fordulása alapját képezheti a világról való ismereteinket tartalmazó szemantikus em-
lékezetünknek. Bár az epizodikus és szemantikus emlékezet közötti pontos kapcso-
lat még mindig nem eléggé tisztázott (pl. Tulving, 2002; Sguire, 2004), az dmréziás
betegek megfigyeléséből tudjuk, hogy az epizodikus emlékezet károsodása általában
Scanned with
156 EMLÉKEZET
együtt jár az új ismeretek elsajátításának zavarával. Martin Conway és munkatársai

egy pszichológiai kurzus anyagának megtanulását és emlékezeti megőrzését vizsgál-
ták, és azt találták, hogv rövid késleltetés után az információ nagy részét epiződok-
ként hívták elő a hallgatók, pl. emlékeztek az élményre, amikor arról volt szó, hogy a
hippocampus tanulásban betöltött szerepének vizsgálatára Morris kisérletében pat-
Kányoknak kellett nem átlátszó vizben úszniuk. Néhány hónappal később azonban ez
az információ már elvált a tanulási esemény emlékétől, és a szemantikus ismeretek
Közé került át, legalábbis az eredményesebb hallgatóknál (Conway et al., 1992). Eb-
ben az értelemben a jelen fejezet legalább annyira a tanulásról szól, mint az előző.
Az emlékezet pszichológiáját mindig is két, meglehetősen eltérő hagyomány ala-
kította. Az egyik az ebbinghausi irányzat, amely a humánemlékezetet behatárolt
célokra irányuló, pontosan meghatározött laboratóriumi kisérleteken keresztül ta-
nulmányozza. E megközelítés azonban azt a veszélyt rejti magában, hogy túlságosan
leszűkített közdöseket vizsgál, amelyekből azután keveset tudunk meg arról, hogy a
való életben hogy működik az emberi emlékezet.
A másik irányzat ezzel szemben teljes komplexitásában kívánja tanulmányozni az
emlékezet működését, és abból indul ki, hogy egy-egy kutatás szükségszerűen kor-
látozott eredményekkel járhat csak, de remélhetjük, hogy sok, különböző vizsgálat
alapján már érvényes következtetésekre juthatunk. Ezt az életszerűbb megközelítést
a brit tudós, Frederic Bartlett indította útjára, aki filozófusból vált kísérleti pszicho-
lógussá, és akit egyaránt érdekelt az antropológia és a társadalom-lélektan is. Bartlett
(1932) szerint Ebbinghaus az emberi emlékezet leglényegesebb és legérdekesebb as-
pektusait hagyta figyelmen kívül, amikor arra törekedett, hogy minél pontosabban
meghatározza a kísérleti helyzeteket. Bartlett ehelyett kifejezetten azt tanulmányozta,
hogy miként emlékszünk olyan összetett ingeranyagokra, mint amilyenek az idegen
kultúrákból származó rajzok és népmesék. Nem azt vizsgálta, hogy miként jön létre
a tanulás fokozatosan, az ismétlések során, hanem azt figyelte meg, hogy a kísérleti
személyek milyen hibákat ejtenek, és ebből következtetett az információ kódolásának
és tárolásának sajátosságaira. Módszerei sokkal kevésbé voltak formalizáltak, mint
Ebbinghaus eljárásai, gyakran napokig vagy még hosszabb ideig is vizsgálta egy-egy
kísérleti személy felidézési teljesítményét. Egyik klasszikus vizsgálatában (Bartlett,
1932; magyarul: 1985) olyan észak-amerikai indián népmeséket mutatott be hallga-
tóinak a Cambridge-i Egyetemen, mint az itt következő mese:
A szellemek háborúja
Egyik este két fiatalember Egulacból lement a folyóhoz fókára vadászni, s míg ott
voltak, köd szállt le, s a szél elült.
Egyszer csak harci kiáltásokat hallottak, s azt gondolták: , Lehet, hogy ez háborúsko-
dás? Kimenekültek a partra, s elbújtak egy farönk mögött. Ekkor kenuk közeledtek, s
Scanned with
EPIZODIKUS EMLÉKEZET: SZERVE
ZÉS ÉS EMLÉKEZÉS
157
a fiatalemberek hallották az evezőlapátok zaját, s látták, I

kk jő
Jáb s lálták, hogy az egyik kenu odajön
kae volt a kenuban, s ezt mond
hozzájuk.ve Öt férfi ták: , Mit szóltok hozzá? Szeretnénk
úr zá vinni benneteket. Felfelé megyünk
a folyón, hogy háborúzzunk az otta-
niakkal.
Az egyik fiatalember azt mondta: , Nincsenek

nyilaim?
, Nyilak vannak a kenuban? - felelték.
vNem megyek veletek. Megölhetnek. Rokonaim nem tudják, hogy hová

mentem. Te
viszont -— mondta a másikhoz fordulva - elmehetsz velük?
Úgyhogy az egyik fiatalember elment, a másik pedig hazatért. A harcosok pedig foly-
tatták útjukat a folyón felfelé egy Jaluig a Kalama másik partján.
Az ottaniak lejöttek a vízhez, harcolni kezdtek, és sokan meghaltak. Egyszer csak a

fiatalember hallja, hogy az egyik harcos ezt mondja: , Gyorsan, menjünk haza: ezt az
indiánt eltalálták."
Ekkor ezt gondolta: ,Ó, ezek szellemek?
Nem érezte magát rosszul, de azt mondták, hogy meglőtték.
Úgyhogy a kenuk visszamentek Egulacba, s a fiatalember kiment a partra a házához,

s tüzet gyújtott. , Íme, halljátok, elkísértem a szellemeket, s harcolni mentünk. So-
kakat megöltek közülünk, és sokan meghaltak azok közül, akik ránk támadtak. Azt
, mondták, hogy eltaláltak, én pedig nem éreztem magam rosszul?
Elbeszélte az egészet, s aztán elcsendesedett. Amikor a nap felkelt, a földre zuhant.

Valami feketeség jött ki a szájából. Arca eltorzult. Az emberek felugráltak és sírtak.
Halott volt.
(Pléh Csaba fordítása)
Most pedig csukja be a könyvet és próbálja meg felidézni a történetet olyan ponto-
san, amennyire csak tudja! Bartlett (1932) azt figyelte meg, hogy a felidézett történet
mindig rövidebb és tömörebb volt, mint az eredeti, és jobban illeszkedett a felidéző
saját értelmezéséhez, mint az eredeti történethez. !
Bartlett szemléletének központi eleme volt annak hangsúlyozása, hogy a felidé-
zés során a résztvevők erőfeszítést tettek a jelentésadásra, ami élesen szemben állt
Ebbinghaus azon törekvésével, hogy éppenséggel elkerülje a jelentésadást. Bartlett
Scanned with
158 EMLÉKEZET
kísérleti személyei nem egyszerű információbefogadók voltak, hanem aktívan töre-

kedtek a jelentésadásra, próbálták megragadni a bemutatott anyag lényegét. Bartlett
egyik hallgatója, Bronislav Gomulicki (1956) egyenesen azt állapította meg, hogy
azoknak a személyeknek a felidézési naplója, akik megpróbáltak hűen emlékezni
Bartlett egyik történetére, független elemzők szerint megkülönböztethetetlenek vol-
tak azoktól a feljegyzésektől, amelyeket olyan személyek készítettek, akik megpróbál-
ták összefoglalni a rendelkezésükre álló történetet. Í
Bartlett elméletének másik fontos eleme volt a séma fogalmának bevezetése: ez az
információknak egy olyan hosszú távú, strukturált reprezentációját jelenti, amelynek
segítségével az emlékező értelmezi, majd pedig tárolja és előhívja az új információkat.
A sémaelmélet, amelyről a szemantikus emlékezettel foglalkozó 6. fejezetben bőveb-
ben is lesz szó, nagy hatást gyakorolt a későbbi kutatásokra. Bartlett hangsúlyozta,
hogy a társadalmi és kulturális hatások nagymértékben befolyásolják a sémák kiala-
kulását, a sémák pedig a későbbiekben meghatározzák, hogy miként kódoljuk, tárol-
juk és hívjuk elő az információkat. Ez a jelenség igen látványosan megmutatkozott
sA szellemek háborúja" történetben, amelynek számos eleme nem illeszkedik egy
európai olvasó elvárásaihoz, illetve olyan amerikaiak történetelvárásaihoz, akik nem
jártasak az észak-amerikai indián kultúrában. A történet természetfölötti aspektu-
sa például gyakran kimaradt a beszámolókból. Azokat az elemeket pedig, amelyeket
furcsának találtak az olvasók, olyan módon változtatták meg, ami jobban illett az
elképzeléseikhez. Így például a , Valami feketeség jött ki a szájából" mondatból ez lett:
s habzott a szája.
Bartlett (1932) véleménye szerint a résztvevők beszámolóiban megfigyelhető szisz-
tematikus hibák és torzítások a sematikus tudás betolakodása miatt léptek fel. Fel-
merülhetnek persze kritikai szempontok Bartlett kísérleti eljárásával kapcsolatban,
elég, ha csak arra gondolunk, hogy meglehetősen homályos instrukciókat adott a
kísérleti személyeknek, és szinte soha nem végzett statisztikai elemzést a kapott ered-
ményeken! Még nagyobb problémát jelenthet, hogy az általa megfigyelt felidézési
torzításoknak jelentős része valójában nem emlékezeti problémából, hanem tudatos
találgatásból adódott. Ezt bizonyította be Gauld és Stephenson (1967), akiknek az
eredményei szerint a precíz felidézést hangsúlyozó pontos instrukció esetén a Bartlett
homályos instrukciója mellett jelentkező hibáknak majdnem a fele eltűnt.
Annak ellenére, hogy Bartlett kísérleti eljárásai valóban kérdéseket vethetnek fel,
következtetéseit később több, megfelelően ellenőrzött vizsgálat is alátámasztotta.
Sulin és Dooling (1974) megpróbálták ellenőrizni Bartlett azon feltevését, hogy a
szisztematikus, sémák által generált hibák száma emelkedik, ha hosszabb késleltetés
után kell felidézni az anyagot, mert a sematikus információk tovább fennmaradnak
az emlékezetben, mint a szöveg eredeti információi. A kutatók a kísérleti személyek
egy részének egy Gerald Martin nevű emberről szóló történetet mutattak be: , Gerald
Martin igyekezett aláásni a kormányzati rendszert saját politikai ambícióinak meg-
Scanned with
EPIZODIKUS EMLÉKEZET: SZERVEZÉS ÉS EMLÉKEZÉS 159
valósítása érdekében... Kegyetlen, irányíthatatlan diktátorrá vált. Uralkodása végül

országa széthullásához vezetett" (Sulin és Dooling, 1974: 256). Más kísérleti szemé-
lyek ugyanezt a történetet kapták, de Adolf Hitler volt a főszereplője, és ennél a cso-
a
portnál sokkal! nagyobb valószínűséggel gondolták a résztvevők - tévesen -, hogy az

alábbi mondat is szerepelt a történetben: , A zsidókat kifejezetten gyűlölte és üldöz-
te? A kísérleti személyek Hitlerrel kapcsolatos sematikus tudása hosszú késleltetés (1
hét) esetén torzította a ténylegesen olvasott szöveggel kapcsolatos emlékeiket, rövid
késleltetés (5 perc) estén azonban nem.
Az emlékezeti torzítás vizsgálatának a történetfelidézésnél jobban kontrollálható
módja az, amikor a kísérleti személyeknek kétértelmű ingereket és a kétértelműséget
csökkentő megnevezéseket adnak. Ezt a módszert is egy nagyon régi, klasszikus vizs-
gálatban alkalmazták először. Carmichael, Hogan és Walter (1932) kísérleti szemé-
lyeinek az 5.1. ábra középső oszlopában látható vizuális ingereket kellett megjegyez-
niük. Mindegyik ábra elég kétértelmű volt ahhoz, hogy két különböző megnevezés is
illeszkedjen hozzá, pl. , kaptár" vagy , kalap? Amikor a kísérleti személyeknek később
"5.1. ábra. KET MSÁLELSTHITE és munkatársai2 (1932) által használt kétértelmű 2. sk

KÉL teás - FEE I, Tőétsal ZSZ Ae
A k. sz.-ek által 1. szólista Eredeti 2. szólista A k. sz.-ek által

reprodukált ábra kétértelmű ábrák reprodukált ábra
HT assem — Szemüveg 0. Súlyzó mazsesej 4
28 af Homokóra pé Asztal we p§
/ adffozmtsztátt Kettő a Nyolc mamssseejp 98
3 6 afa Hajókormány 8 Nap mee ij:
fá amen Hét 71 Négy seeeeejp 4]
TF E asse Kaptár [1 Kalap me f 8
6 American Psychological Association. A jogtulajdonos engedélyével
had
Scanned with
CamScanner
160 BMLÉKEZBT
emlékezetből le kellett rajzolniuk az ábrát, akkor a rajzaikat nagymértékben befo-

lyásolta, hogy milyen megnevezést kaptak az ábra mellé, Ebben az esetben is csábító
lenne azt gondolnunk, hogy a torzítás már az észlelés és az emlékezeti tárolás során
fellépett, Prentice (1954) egy későbbi vizsgálata azonban nem ezt támasztja alá. Kí-
sérletében a kódolási feltételek megegyeztek a Carmichael és munkatársai eljárásában
alkalmazottakkal, de az előhívás nehézségét minimálisra csökkentették azáltal, hogy
felidézés helyett felismerési feladatot kaptak a kísérleti személyek, A megnevezési ha-
tás ebben az esetben eltűnt, ami arra utal, hogy az eredeti helyzetben a torzítás az
előhívás során lépett fel, nem pedig a kódolás során: a megfelelő információt tárolták
a személyek, de a rajzos felidézés nehézsége miatt a megnevezés hatása túlzottan ér-
vényesült, Az emlékezeti torzítás kérdésére még visszatérünk majd a 14. fejezetben, a
szemtanú-emlékezet kapcsán.
A verbális megnevezés szerepével kapcsolatban meg kell végül említenünk azt is,
hogy bizonyos esetekben a megnevezés nagyon is hasznos lehet. Ezt mutatta ki Bower,
Karlin és Dueck (1973) abban a kísérletükben, amelyben a résztvevőknek az 5.2. áb-
rán láthatóakhoz hasonló jelentés nélküli formákat vagy firkákat kellett felidézniük.
Szabad felidézéssel alig tudták előhívni emlékezetükből ezeket a formákat, amikor
azonban valamilyen elnevezést is adtak a formáknak, az előhívási teljesítmény drá-
maian javult. Bower és munkatársai értelmezése szerint , segíti az emlékezést, ha a
kontextuális kulcsingerek bizonyos sémákat aktiválnak"
5.2. ábra. Néhány példa a Bower és munkatársai (1975) által használt firkák közül, A későbbi
felidézést jelentősen elősegítette, ha a firkákat a címükkel együtt mutatták be a kísérleti
személyeknek, Ön milyen címeket adna az ábráknak? Néhány lehetséges címet felsoroltunk.
a) b)
c) d)
hg]
Lehetséges címek: a) egy hiú háromszög megcsókolja a saját tükörképét; b) labdán egyensúlyozó fóka;
c) közeli kép egy malacról, aki könyvelmeket nézeget a könyvtárban; d) harapni készülő bálna
Scanned with
EPIZODIKUS EMLÉKEZET: SZERVEZÉS ÉS EMLÉKEZÉS
161
——
JELENTÉS ÉS EMLÉKEZÉS A
Bartlett legfőbb kritikája Ebbinghaus munkájával kapcsolatban az hir :esssl vaz
kor a jelentéstől függetlenül próbálta vizsgálni az emlékezést, akkor valójá A ai
szerű ismétlési szokásokat vizsgált, amelyeknek nem sok közük van a min: Mi hi
emlékezeti műköööshez, fdájtban mire Bartlett megfogalmazta eg ebbing Ha
megközelítéssel kapcsolatós észrevételét, Ebbinghaus tanítványai már nem kere len
olyan szigorúan mesterüket abban, hogy a verbális tanulási kísérletek sei "éslazé
figyelmen kívül hagyják a jelentés szerepét a tanulási stratégiákban. 19 sal 1 Keri
tanítványaival végzett el egy kísérletet, amelyben minden Tehetséges keerri zer
magánhangzó-mássalhangzó szekvenciáról meg kellett ítélniük, hogy me aitalház
ke
lószínűséggel utalnak egy vagy több valódi szóra. Például a 5, KASZ szótag u zs
kaszinóra, kaszkadőrre, kaszárnyára, míg a , ZIJ" szótagból sokkal nehezebb értelme
szavakra gondolni. Egyértelműen kiderült, hogy a jelentéstelibbnek értékelt szótag-
okra sokkal könnyebb volt emlékezni (Jung, 1968). i ,
Arról van-e szó vajon, hogy az asszociálódó szavak alapján jegyezték meg 4 8Zes
mélyek a szótagokat? Ha arra gondolunk, hogy Ebbinghaus milyen tempóban idézte
fel a szótagokat, akkor ez nem látszik valószínűnek, de még a később sztenderddé
vált, lassabb, 2 másodperc/szótag sebességnél is nagyon nehéz lenne minden sző
tagra asszociációkat kialakítani és alkalmazni, kivéve talán a leginkább jelentésteli
szótagokat. Valószínűbbnek tűnik, hogy ebben a feladatban valóban olyan , ismétlési
szokások" kialakítása történik, amelyek révén az angol nyelv szerkezetére leginkább
hasonlító szótagok megtanulása a legkönnyebb, ezt a hatást már a közvetlen emléke-
zet esetében is megfigyelhettük. Később be is bizonyosodott, hogy valóban erről van
szó (Underwood és Schulz, 1960; Baddeley, 1964).
A hatvanas évekre az értelmetlen szótagok használata kezdett kikopni a verbá-
lis tanulás kutatástceszköztárából, és inkább olyan szólistákat kezdtek alkalmazni,
amelyeknél a j ésn -fantos szerepe-wolt. A verbális tanulás terén az
uralkodó hagyomány továbbra is az inger-válasz kapcsolatok vizsgálata maradt, és
elsősorban azt vizsgálták, hogy a szavak között előzetesen meglévő kapcsolatok ho-
gyan befolyáso lják eredményességét. Ez a megközelítés abból az elkép-
a listatanulás
zelésből indult ki, hogy az emlékezet egyszerűen a szavak közötti asszociációk vagy
kapcsolatok alapján megmagyarázható. Ha a szavak közötti előzetes kapcsolat erős
(például ,vaj-kenyér"akkor
), Könnyebb lesz a tanulászmi cSele-
ben (például , kastély-torony"), amelynél az asszociatív kapcsolat gyengébb.
A verbális tanulással foglalkozó kutatóke eginkább olyan hagyományos
feladatokat alkalmaztak, mint a szeriális felidézés , amelyben a szólista
elemeit az ere-
deti sorrendben kell felidézni, vagy a páros asszociációs tanulás,
amelyben szópárokat
kell megtanulni (pl. kutya-püspök), és a pár első tagját (kutya)
kapva ingerként, fel
kell idézni a szópár második tagját (püspök). Az ötvenes
években azonban a kuta-
Scanned with
162 EMLÉKEZET
tók egyre inkább kezdték használni a szabad felidézés kevésbé mesterkélt módsze-
rét, amelyben egyszerűen az a feladata a személynek, hogy annyi szót idézzen fel a
listáról, amennyit csak tud, tetszőleges sorrendben. Deese (1959) ezzel a módszerrel
kimutatta, hogy sokkal könnyebb felidézni azokat a szólistákat, amelyeknek a tagjai
erősebb asszociatív kapcsolatban állnak egymással, mint azokat, amelyekben a szavak
között gyenge a kapcsolat. Jenkins és Russell (1952) pedig kimutatták, hogy amikor
egy vegyes listában olyan, egymáshoz szorosan kapcsolódó szavak szerepelnek, mint
például cérna, tű, foltoz, akkor ezeket egy csoportban idézik fel a személyek még ak-
kor is, ha a listában egymástól elkülönülten fordultak elő.
Ebben az időszakban az egyik legmeglepőbb felfedezést a képzelet használatának
jelentőségével kapcsolatban tették. A verbális tanulás kutatói még mindig nem szí-
vesen gondoltak arra, hogy alanyaik egy olyan, kívülről megfigyelhetetlen eszközt
alkalmaznak, mint a képzeletük. Ugyanakkor egyre több kísérleti adat gyűlt össze
arról az erős összefüggésről, hogy minél magasabbra értékelik a személyek egy szó
képzeleti képet kiváltó erejét, annál könnyebben tudnak rá emlékezni. Ezt a felfe-
dezést Allan Paiviónak, a finn ősökkel rendelkező izmos kanadai tudósnak köszön-
hetjük, aki korábban mellesleg Mr. Kanadaként vált ismertté. Paivio azzal próbálta
meggyőzni a verbális tanulás konzervatívabb kutatóit, hogy ő pusztán egy viselkedést
(a szólistára való emlékezést) jósolta be egy másik viselkedés alapján (a résztvevők
értékelése a szavak képkiváltó erejéről). Jótékonyan eltekintett tehát attól a ténytől,
hogy az értékelés introspekción alapult, vagyis a személy azt a szubjektív élményt
ítélte meg, hogy mennyire tud elképzelni egy képet az adott szó alapján.
Javaslom, hogy Ön is próbáljon ki egy szabad felidézési kísérletet. Fogjon papírt
és tollat! Először olvassa el a következő lista (A lista) szavait nyugodt, szavanként 2
másodperces tempóban! Utána csukja be a szemét, és mondja végig az ábécét, hogy
kiiktassa a recenciahatást, majd nyissa ki a szemét, és írjon le annyi szót a listából,
amennyit csak tud, tetszőleges sorrendben!
A lista:
erény, történelem, csend, élet, remény, érték, matematika, nézeteltérés, gondolat
Hány szóra emlékezett? Most próbálja meg ugyanezt a következő listával (B lista).
B lista:
templom, koldus, szőnyeg, kar, kalap, teáskanna, sárkány, ágyú, alma
A második listát minden bizonnyal könnyebbnek találta. Nyilván feltűnt Önnek,

hogy a második lista szavai konkrétabbak és könnyebben elképzelhetőek, mint
az
első lista szavai. Paivio sokat tanulmányozta az elképzelhetőség hatását, és megfigye-
léseit a kettős kódolási hipotézissel magyarázta: a könnyebben elképzelhető, például a
Scanned with
EPIZODIKUS EMLÉKEZET: SZERVEZÉS
ÉS EMLÉKEZÉS 163
né dolgákat jelölő szavak (pl. krokodil) képi megjelenésük és verbális jelentésük

al apján is kódolásra kerülhetnek. Így például létrehozhatjuk egy krokodil képzele-
ti képét és hozzákapcsolhatjuk a lista más, szintén jól elképzelhető szavainak képé-
hez. Ha a , focilabda" szó is szerepelt a listán, akkor például elképzelhetjük, hogy
a
krokodil beleharap egy focilabdába. Az olyan elvont jelentésű szavak esetében, mint
például a s remény" és az , elmélet" sokkal nehezebb ilyen összekapcsolódó képeket
létrehozni. A jól elképzelhető szavak esetében tehát kétféleképpen - vizuálisan és ver-
bálisan - is történhet az előhívás, így ha az egyik módon nem férünk hozzá a szóhoz,
a másik úton keresztül még mindig megvan rá az esélyünk (Paivio, 1969, 1971).
Mielőtt továbbmennénk, nézzünk egy harmadik listát is. Kérem, ugyanolyan mó-
don olvassa végig és idézze fel, mint az A és B listákat!
C lista:
nagy, szürke, elefántok, tűztől, rémülten, ordítva, letapossák, a, védtelen, kis, nyu-
szikat
Ez alkalommal hány szót jegyzett meg? Gyanítom, hogy többet, mint akár az A,
akár a B lista esetében - mégpedig annál az egyszerű oknál fogva, hogy a C lista sza-
vai egy értelmes (bár kissé furcsa) mondattá álltak össze.
Kulcsfogalom
mez zesmyunzzezps
! Kettős kódolási hipotézis: jobban meg tudjuk jegyezni azokat a szavakat, amelyeket könnyű i
8 elképzelni is, ezeket ugyanis kétféleképpen (vizuálisan és verbálisan) is kódoljuk. 2 Í
TANULÁS ÉS BEJÓSOLHATÓSÁG
Mi a legfontosabb különbség a mondatok és az összefüggéstelen szósorozatok kö-

zött? Az egyik nyilvánvaló dolog az, hogy egy mondaton belül a szavak között erős
kapcsolat van, ami egy szólista elemei között nincs meg. A nyelv redundáns abban az
értelemben, hogy egy mondaton belül a szavak nem követhetik egymást bármilyen
sorrendben: a melléknevek például általában megelőzik a főneveket, a kérdő mon-
datok elején pedig rendszerint kérdőszó áll. Maga a kifejtendő téma szükségszerűen
behatárolja az előforduló szavak körét. Mindezek a tényezők hozzájárulnak ahhoz,
hogy egy mondaton belül a szavak bizonyos mértékig bejósolhatóak lesznek a kör-
nyező szavak alapján. Így aztán, ha egy olyan játékot játszanánk, amelyben én egy
mondatnak csak bizonyos részeit mondanám, Önnek pedig mindig ki kellene találnia
a mondatban következő szavakat, ezt valószínűleg meglehetősen jól teljesítené.
Scanned with
EMLÉKEZET
164
te kan átása
Még az értelmes szövegeken belül is meglehetős piájeerá e
szolgal az Ú
jó solhatós"cágág mért
cia; vagy bejó é kében. Ennek S mérésére
mérté de minden öÉs
£ ek egy olyan szövege t muta
red leti dati személyn tnak, amelynek m
eliárás. A kísér Me. 5ű ; ;
szavakat. Ön is
Fasea kitörölték, neki pedig az a feladata, hogy kitalálja a hiányzó
szöveg egy mese-
kipróbálhatja a módszert a következő két szövegrészleten. Az első
könyvből való, a második pedig egy klasszikus regényből.
A ravasz rókakölyök úgy ... , hogy megeszi a kendermagos . .. ebédre. Különböző

cseleket eszelt . , hogy elkapja. Hosszan próbálkozott . . De a tyúkocska nagyon
. volt. Aravaszróka csele sem sikerült. Egyre. lett,ahogy atyúkocskát . . Egy
nap aravasz — azt mondta a mamájának: - — biztosan elkapom a kendermagos
. . Kieszeltem a lehető legjobb . . - Fogottegy zsákotés — vállára dobta. - Ebbe a
. . fogom beletenni a kendermagos . . - mondta a mamájának.
(Részlet Vera Southgate A ravasz róka című meséjéből)
Ez idő tájt elfelejtette . mindazt, amit első ifjúságában " . A kora reggeltől késő
... tartó nehéz és folytonos — munka kiölte belőlea — kíváncsiságot, mely isme-
retek megszerzésére — , kiölte belőle a vágyat " könyvek és a tanulmányok. .
A magasabbrendűség érzése, melyet " az öreg Earnshaw kegyei — belé, immár
eltűnt. Soká . , hogy egy szinten tartsa. Catherine-nel a tanulásban, s — mélysé-
ges, de titkolt fájdalommal — feladni a versenyt. Ám — végképp. Semmi sem tudta
... rábírni, hogy csakegy is tegyen előre, miután . , hogy sorsa ama színvonal
... süllyeszti, melyet egyszer már .
(Részlet Emily Bronté Üvöltő szelek című regényéből. Sőtér István fordítása.)
Az első szövegrészletből hiányzó szavak: döntött, tyúkocskát, ki, ezzel,

okos, egyik,
dühösebb, űzte, rókakölyök, ma, tyúkocskát, módszert, a, zsákb
a, tyúkocskát. A má-
sodik szövegrészletből a következő szavakat hagyták ki:
már, tanult, estig, testi, régi
sarkallta, a, iránt, gyermekkorában, oltottak, küzdött, magát
, csak, tudta, félizdta, jizát
lépést, belátta, alá, elért. A legtöbben úgy érzik,
hogy a gyermekmese szövege kön :
nyebben bejósolható, és több szót be tudnak
helyettesíteni. A Cloze-módszerrel mér,
hető redundancia alapján meglehetősen
jól bejósolható, hogy az adott szöveg
nyire könnyen olvasható és megjegyezhető. meny-
Minél redundánsabb és bejókálkátabb
egy szövegrészlet, annál könnyebb
felidézni (Rubenstein és Aborn,
1958).
Scanned with
165
FELDOLGOZÁSI SZINTEK
Mindeddig a szöveg jelentésének hatásával foglalkoztunk, egyrészt a megjegyzendő
elemek többféle modalitásban való kódolhatóságának szerepével, másrészt egy adott
szöveg bejósolhatóságának hatásával. De vajon miért segíti elő a jelentés a hosszú
távú tanulást?
Az egyik lehetőség az, hogy az STM-ben fonológiai kódolással történik a tárolás,
az LTM-ben viszont szemantikai kódolással. Ez a magyarázat azonban két szempont-
ból sem elégséges. Először is azért, mert egyértelműen létezik hosszú távú tanulás is
fonológiai alapon, ha nem így lenne, nem tudnánk megtanulni egyetlen nyelv sza-
vainak hangzását sem. Ezenkívül az állítás, hogy az LTM-ben szemantikus kódolás
történik, önmagában még nem magyarázza meg, miért is hasznos a szemantikai kó-
dolás.
Craik és Lockhart (1972) a feldolgozási szintek elméletével próbáltak magyarázatot
adni minderre. Elméletük szakít azzal az elképzeléssel, hogy az egyes emlékezeti tárak
eltérő kódolást használnak, ehelyett azt állítják, hogy attól függ, mennyire lesz tartós
egy emlék az LTM-ben, hogy milyen módon dolgozzuk fel azt. A beérkező informá-
ciókat különböző mélységekben dolgozhatjuk fel, például egy leírt szó esetén először
a szó vizuális megjelenését dolgozzuk fel, majd a hangzását, végül pedig a jelentését.
Craik és Tulving (1975) elvégeztek egy kísérletsorozatot, amelyben szavakat mutat-
tak a résztvevőknek, akiknek három különbözőfajta ítéletet kellett hozniuk ezekről.
Az egyik feladatban alacsony szintű vizuális feldolgozást kellett végezniük (Nagybe-
tűvel vagy kisbetűvel írták-e a következő szót? - , ASZTAL"), a másikban fonológiai
feldolgozást (A következő szó rímel-e a , ház" szóra? — , ráz"), a harmadikban pedig
mélyebb szintű szemantikai feldolgozást (Illik-e a következő szó ebbe a mondatba?
,Alóaz — lakik" - , istállóban). Miután elvégezték ezeket a feladatokat, a részt-
vevőknek bemutattak egy szólistát, és meg kellett mondaniuk, hogy mely szavakkal
találkoztak már az előző feladatban. A bemutatott szavak egyik fele új volt, másik
felével viszont már találkoztak a kísérleti személyek a háromféle feldolgozást (betű-
méret, rím, szemantikai döntés) igénylő feladatban. Craik és Tulving eredményei sze-
rint minél mélyebb szintű volt a feldolgozás, annál jobban emlékeztek az adott szóra
a személyek. Az 5.3. ábrán láthatjuk, hogy a hatás egyértelmű volt, és erőteljesebben
jelentkezett azoknál a szavaknál, amelyeknél igen" választ kellett adni,
A mélyebben feldolgozott szavakra vonatkozó jobb felismerési teljesítmény pon-
tosan bejósolható volt a feldolgozási szintek elmélete alapján, de vajon miért emlé-
keztek jobban azokra a szavakra, amelyekkel kapcsolatban , igen" választ kellett md,
mint azokra, amelyeknél , nem-et? Craik és Tulving magyarázata szerint az vigen
válaszok esetében a megjegyzendő szó szorosabban összekapcsolódik a kódolási kér-
déssel, különösen szemantikai kódolás esetén. Ha van értelme a mondatnak, amit
az adott szó kiegészít (pl. , A ló az istállóban lakik"), akkor a mondat megjegyzése
Scanned with
166 EMLÉKEZET
5.3.ábra. A kódolási feladat jellegének hatása a szavak későbbi felismerésére
100 6
re lgen
$ sok HI Nem FYI
ha ss
S fg)
a 60f
haj
bud
! gy
kz Fa j
ni -!
o éz É h
a Et
B 206 ag gő j] ;
e - j t
0 3 § 1 3 1 1
Betűméret Rím Mondat-

kiegészítés
Craik és Tulving (1975) eredményei alapján
(például úgy, hogy elképzelünk egy lovat az istállóban) segít a szó megjegyzésében.
Amikor viszont nemleges választ kell adnunk a kérdésre (pl. Illik-e a ,kalap" szó a
következő mondatba? , Alóaz lakik"), akkor erre nem támaszkodhatunk.
Nem lehetséges-e, hogy a szemantikai döntés egyszerűen azért eredményez jobb
felidézési teljesítményt, mert hosszabb ideig tart, ami a , totálisidő-hipotézissel" vág-
na egybe? A kezdeti kísérletekben biztosan hosszabb ideig tartott a mélyebb szintű
feldolgozás. Egy későbbi kísérletükben azonban Craik és Tulving a két felszínesebb
kódolást igénylő feladatot is lelassították azzal, hogy megnehezítették őket: például
ahelyett, hogy azt kellett volna eldönteni, hogy kisbetűvel vagy nagybetűvel írtak-e
egy szót, meg kellett számolni a magánhangzókat a szóban. A lassabb feldolgozás
azonban nem növelte a felismerési teljesítményt.
Számos további vizsgálat is megerősítette azt az alapelvet, hogy a mélyebb szintű és
részletesebb feldolgozás jobb emlékezeti megőrzéshez vezet. Hyde és Jenkins (1973)
például egy nagyszabású kísérletsorozatban nem kevesebb, mint 22 különböző kó-
dolási feladat hatását vizsgálták, és azt találták, hogy a feldolgozás szintje nagymér-
tékben meghatározza a későbbi emlékezeti teljesítményt. A feldolgozási szint hatása
mind a felidézési, mind pedig a felismerési teljesítményben megmutatkozik,
akár szá-
mítanak rá a kísérleti személyek, hogy lesz később egy emlékezeti
feladat, akár nem,
A hetvenes években számos hasonló kísérletet végeztek, amelyek
rendre alátámasz-
tották Craik és Lockhart elméletét. Ennek ellenére vitat
k . ; ható, ho gy ez az általános sza-
bály, kétli
amely szerint dozgáájga
a mélyebb szintű
; és részletesebb feldolgoz ás az információ jobb
megőrzését eredményezi az emberi emlékezettel kapcsolatos
egyik leghasznosabb ál-
Scanned with
talánosítás lenne. Bár a jelenség markáns, megbízható és, amint a későbbiekben látni
fogjuk, nagyon jól hasznosítható a tanulási teljesítmény növelé
se érdekében, mégsem
kerülhette el a későbbi elméleti és gyakorlati kritikákat.
Kulcsfogalom
A feldolgozás mélysége: Craik és Lockhart elképzelése szerint minél mélyebb szíríterudolgos i
zunk fel egy információt, annál jobban meg tudjuk őrizni emlékezetünkben.
A FELDOLGOZÁSI SZINTEK KORLÁTAI
Az egyik probléma, amellyel már Craik és Tulving (1975) is szemben találta magát,
az volt, hogy miképpen lehet mérni a feldolgozás mélységét. Láthattuk, hogy a feldol-
gozáshoz szükséges idő önmagában nem informatív, hiszen egy lassú, de csak felszí-
nes feldolgozást igénylő feladat (mint például a magánhangzók megszámolása egy
szóban) hosszabb feldolgozási időt eredményez ugyan, de jobb emlékezeti megőr-
zést nem. Lassanként a feldolgozási mélységgel kapcsolatos elképzelés egészét bírálni
kezdték, ahogy egyre több olyan eredmény látott napvilágot, amelyek szerint a külön-
böző ingerjellemzőket akár egyszerre, párhuzamosan is feldolgozhatjuk, és nem csak
abban a szigorú sorrendben (először vizuális, aztán fonológiai és végül szemantikus
feldolgozás), ahogy azt eredetileg feltételezték. Valóban elég valószínűtlennek tűnik,
hogy miközben valaki azt próbálja eldönteni, hogy a , ház" szó rímel-e a , ráz" szó-
ra, ne lenne tudatában a szavak jelentésének, még akkor is, ha sokkal kevésbé figyel
oda erre az aspektusra, mint a szemantikai feldolgozási feladatban. Így tehát, bár a
feldolgozási szintek elméletét Craik és Lockhart cikkének megjelenése után három
évtizedig igen értékes aranyszabálynak tekintették, az további elméleti feltevésekhez
nem vezetett.
A TRANSZFERNEK MEGFELELŐ FELDOLGOZÁS
A másik probléma azokban az esetekben jelentkezik, amikor a mélyebb szintű feldol-

gozás nem vezet jobb emlékezeti teljesítményhez. Nem biztos, hogy egy hallgató azért
nem tudja elég jól felidézni a tanultakat egy vizsgán, mert nem tanult, hanem esetleg
azért, mert nem a megfelelő információkat sajátította el. Ezt a következő gondolat-
kísérlettel demonstrálhatjuk: Tegyük fel, Ön nem tud biciklizni. Szakirodalmat keres
tehát, és talál is egy 200 oldalas könyvet, amit a biciklizés egyik kiváló szakértője írt. A
könyv elmagyarázza az összes szabályt és tudnivalót, amire egy biciklizőnek szüksége
lehet, még a legapróbb mozdulatokat is részletezi. Ön szorgalmas diák, így heteken
Scanned with
168 EMLÉKEZET
át magolja a könyvet. Ha vizsgáznia kellene belőle, 10096-ot teljesítene. Azonban ha

felül a biciklire, mi fog vajon történni? Pillanatokon belül leesik róla, mert nem tudja
megtartani az egyensúlyát. Nem tudja azt, ami igazán fontos ahhoz, hogy biciklizni
tudjon. Nagyon sok mindent tud elméletben, de a készségeit nem fejlesztette.
Ez a gondolatkísérlet azt az alapelvet illusztrálja, amit transzfernek megfelelő feldol-
gozásnak nevezünk. Arról van-szó,-hogy ahhoz, hogy teszteléskor valóban megmu-
tatkozha sson
a tanulás-e redménye, a tesztelés-során-alkalmazott feldolgozási szem-
pontoknak illeszkedniük kell a kódoláskor. használt feldolgozási szempontokhoz.
Ennekaz elvnek a segítségével magyarázhatjuk meg a feldolgozási mélység markáns
jelenségét. Már volt róla szó, hogy meglehetősen gyengén idézzük fel azokat a szava-
kat, amelyekkel kapcsolatban vizuális vagy fonológiai döntést kellett hoznunk, míg
azokra a szavakra, amelyeknek a jelentéséről kellett döntenünk, sokkal jobban em-
lékszünk. Lehetséges azonban, hogy ezt a különbséget részben maga a teszthelyzet
okozza, A résztvevők ugyanis ahhoz lehetnek. h — különösen a felidézési
feladatokban -, hogy az éppen látott szavak jelentésére emlékezzenek, így a teszthely-
zet azt sugallhatja, hogy a jelentés a fontos. Morris, Bransford és Franks (1977) azt
vizsgálták meg, hogy az emlékezeti teljesítményt vajon befolyásolja-e, hogyan kó-
dolják a kísérleti személyek az információkat, vagy hogy a teszthelyzet feldolgozási
követelményei mennyire illeszkednek a kódolási helyzet feldolgozási szempontjaival.
A kísérleti személyeknek egy szólista minden egyes tagjával kapcsolatban vagy egy
fonológiai, vagy egy szemantikai döntést kellett hozniuk.
Kulcsfogalom
is
: Transzfernek megfelelő feldolgozás (transfer-appropriate processing - TAP): ezen elképze- :

, lés szerint akkor lesz a legjobb az emlékezeti megőrzés, ha a kódolás és az előhívás feldolgozási :
; módja megegyezik.
Ahogy az lenni szokott a feldolgozási szintekkel kapcsolatos kísérletekben, itt sem

mondták meg a résztvevőknek, hogy később fel kell majd idézniük a szavakat. En-
nek a véletlen tanulásnak nevezett jelenségnek megvan az az előnye, hogy a kísérleti
személyek nem használnak más tanulási stratégiákat azokon kívül, amiket a kísér-
letvezető tesz lehetővé számukra. A mély szintű feldolgozási feltételben szemantikai
feladat volt (pl. Beleillik-e a következő szó az alábbi mondatba?: ,A nekiment a
villanyoszlopnak"- , robogó"), a felszínes feldolgozási feltételben pedig két szó ríme-
lését kellett megítélni (pl. A következő szó rímel-e a , bíró? szóra? - nÍró.) Ezt köve-
tően kétféle felismerési teszttel mérték az emlékezeti teljesítményt. Az első tesztben a
hagyományos eljárást alkalmazták, vagyis a korábban előfordult szavakat (pl. robogó,
író) ugyanannyi új szóval (pl. hal, ügyvéd) vegyítve mutatták be, a másodikban
pedig
egy szólistát mutattak a kísérleti személyeknek, akiknek azt kellett eldönteniük,
hogy
Scanned with
e
szerepelt-e a korábbi feladatban olyan szó, amelyik rímel az új szólista egyes szavaira
(pl. lobogó, síró).
Morris és munkatársai azt az eredményt kapták, hogy a mél y
szin tűefeld bzás
bolgo
sokkal jobb emlékezeti teljesítményt eredményezett a hagyományos felismerési feladat-
bán, alahogy azt már Craik és Tulving (1975) is kimutatták. A rímfelismerési feladatban
viszont éppen a fordítottja történt: azokat a szavakat ismerték fel jobban a kísérleti sze-
mélyek, amelyeket korábban felszínesebben, a rímelésre fókuszálva kódoltak.
Egy későbbi kísérletben Fisher és Craik (1977) is igazolták ezt az eredményt,
ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a mélyebb szintű feldolgozás hatása általánosság-
ban egyértelműen megjelenik. Abban mindenesetre egyetértenek a kutatók, hogy egy
tanulási módszer hatékonyságát csak abban a kontextusban lehet megítélni, amely-
ben a tanultak tesztelése történik. Ezzel a kérdéssel a 8. fejezetben, a felismerési emlé-
kezet kapcsán részletesebben is foglalkozunk majd.
Kulcsfogalom
; Véletlen (incidentális) tanulás, Olyan fánülási haleet "amikor aa személy nem
n tudjál hogy ké- !
400Db tesztelni iggjáb a tádásot 5 : ; ; Isk es (ESÉS i
MIÉRT HATÉKONYABB A MÉLYEBB SZINTŰ KÓDOLÁS?
Ahogy azt Fisher és Craik (1977) megállapította, a mélyebb szintű kódolás az esetek
többségében, a legkülönbözőbb feltételek mellett is hatékonyabb a későbbi emlékezés
szempontjából. Vajon mi lehet ennek a magyarázata? Craik és Tulving (1975) szerint
arról van szó, hogy a szemantikai kódolás gazdagabb és részletesebb emléknyomokat
eredményez, amelyeket emiatt könnyebb előhívni. Ezt az elképzelést alátámasztotta
az a kísérletük, amelyben a résztvevőknek el kellett dönteniük, hogy bizonyos szavak
beleillenek-e egy adott mondatba. Voltak viszonylag egyszerű mondatok (pl. ,, A kis-
lány leejtette a tollát.") és bonyolultabbak (pl. , A töpörödött öregember átbicegett
a kastély parkján, és beleejtette a tollát a kútba."). Az emlékezeti teljesítményt azzal
mérték, hogy ezután a személyeknek újra bemutatták a kiegészítendő mondatokat, és
fel kellett idézniük azokat a szavakat (a dőlt betűvel jelzettek), amelyekről korábban
döntést kellett hozniuk. Az eredmények egyértelműen azt mutatták, hogy a szemanti-
kailag gazdagabb mondatokba ágyazott szavakra sokkal jobban emlékeztek a kísérleti
személyek. Ez a hatás szabad felidézés esetén is jelentkezett, bár sokkal kisebb mér-
tékben (Craik és Tulving, 1975).
Azt a feltételezést, hogy a részletezettség segíti az emlékezést, már William James

(1890) is megfogalmazta, amikor azt mondta, hogy két ugyanolyan képességű ember
Scanned with
170 EMLÉKEZET
közül ,az, amelyik többet GONDOLKODIK ez élményein, és szisztematikus kapcsola-

tok hálójába szövi azokat, sokkal jobb emlékezettel dicsekedhet... Az emlékezet min-
denfajta megjavítása az asszociációk kidolgozásán múlik" (James, 1890: 662).
Az elképzelés, hogy a mélyebb szintű feldolgozás egyben részletesebb kidolgozott-

ságot is jelent, jól illeszkedik Craik és Lockhart (1972) feltevéséhez a kétféle ismétlési
módról, Az egyik forma a fenntartó ismétlés, amely azt jelenti, hogy az adott elem fel-
dolgozását ugyanazon a szinten folytatjuk, ilyen például az, amikor egy telefonszámot
ismételgetünk. A másik forma az elaboratív ismétlés, amikor a megjegyezni kívánt
információt hozzákapcsoljuk más elemekhez az emlékezetünkben, vagyis új össze-
függéseket hozunk létre az elsajátítandó anyagon belül is és azon kívül is, pontosan
úgy, ahogyan azt James is megfogalmazta. Craik és Lockhart úgy vélik, hogy csak az
elaboratív ismétlés növeli a késleltetett hosszú távú tanulás hatékonyságát.
Glenberg, Smith és Green (1977) egy igen eredeti kísérletben demonstrálták ezt
a jelenséget. A résztvevőknek számokat kellett megjegyezniük egy bizonyos ideig,
a késleltetési idő alatt pedig szavakat kellett hangosan felolvasniuk, amely feladatról
úgy tudták, nincs más célja, mint hogy megakadályozza, hogy ismételgetni tudják a
számokat. A felolvasandó szavak egy része csak egyszer fordult elő, mások többször
is. A számok kikérdezése után a személyek váratlanul azt a feladatot kapták, hogy
idézzenek fel a felolvasott szavak közül annyit, amennyit csak tudnak. Kiderült, hogy
még a kilencszer előforduló szavakat is csak 1,596-kal idézték fel jobban, a felisme-
résre viszont sokkal jobban hatott az ismétlődés, a felismerés valószínűsége ugyanis
6596-ról 7496-ra nőtt. Valószínűnek tűnik, hogy az ismétlődés némileg növeli az is-
merősség érzését, ami ahhoz elég, hogy a felismerési teljesítményt javítsa, de nem hoz
létre olyan markáns hívóingert, amely lehetővé tenné a szavak felidézését.
Akkor tehát a fenntartó ismétlés semmilyen esetben nem javítja a hosszú távú em-
lékezetet? Mechanic (1964) kísérletében a résztvevőknek értelmetlen szótagokat kel-
lett elismételniük, az egyik feltételben csak egyszer, a másik feltételben pedig annyi-
szor, ahányszor a rendelkezésre álló időben tudták. Az egyik kísérleti csoport tudta,
hogy később lesz egy felidézési feladat, a másik csoport viszont úgy tudta, hogy azt
vizsgálják, milyen gyorsan tudják kimondani a szótagokat. A kísérlet eredményeit
az 5.4. ábrán láthatjuk. A szótagok többszöri elismétlése javította a felidézési telje-
sítményt, akár fel voltak készülve a személyek a felidézési feladatra, akár nem, ezzel
szemben annál a csoportnál, ahol csak egyszer kellett a szótagokat elismételni, a vé-
letlen tanulási feltételben nagyon alacsony volt a felidézési teljesítmény. A szándékos
tanulási helyzetben tehát feltehetően növelte a feldolgozás alaposságát, ha tudták a
személyek, hogy később fel kell majd idézniük az adott információt, ha viszont gyor-
san kellett ismételgetni a szótagokat, ez csökkentette a feldolgozás részletességét.
Mi lehet a magyarázata annak, hogy Glenberg és munkatársai (1977) kísérletének
eredménye szerint a többszöri ismétlésnek gyakorlatilag nem volt emlékezetjavító ha-
Scanned with
5.4. ábra. A felidézett értelmetlen szótagok száma a tanulási instrukc

ió (véletlen vagy
szándékos) és az ismétlések számának függvényében. Az adott feltételek mellett a
mechanikus
ismételgetés fokozta a tanulás eredményességét.
a É 75 új
Esett s 1 az
mm
5
S 7F
5.6
c
N
hal
6 or
E
Sv 45
ad
v 36
N 2 a 2ajz
s Szótagok ismétlése
KI) 2[- 9—— 0 Egyszer
5. Tk 9-——— e Többször
0 1 I
Véletlen Szándékos
Instrukció
Forrás: Mechanic (1964)
tása, míg Mechanic azt találta, hogy az ismétlés javította a felidézési teljesítményt? A
legfontosabb szempont az, hogy tulajdonképpen mit is tanultak a kísérleti személyek
a két helyzetben. Mechanic kísérletében ismeretlen szótagokat kellett megtanulniuk,
amelyek nem alkottak természetes egységeket. Ismételgetésük valószínűleg a fonoló-
giai LTM-ben tárolt reprezentációjukat szilárdította meg. Glenberg kísérletében vi-
szont nem kellett új szavakat elsajátítani, hiszen azok már részei voltak a személyek
meglévő szókincsének. Ebben az esetben az jelentette az emlékezeti feladatot, hogy
fel kellett idézniük, pontosan mely szavakat is látták előzőleg — ez pedig, amint azt a
későbbiekben majd látni fogjuk, attól függ, hogy vannak-e a szavak között jelentésteli
kapcsolatok: Az ilyen kapcsolatokat segíti a szemantikai gazdagság, ami az értelmes
szavakra jellemző, de az értelmetlen szótagokra nem.
Kulcsfogalmak
meri eizdezzetal mra
. Fenntartó ismétlés: az ismétlés során az elemeket igyekszünkÉ T egyszerűen

Vkékü
csak, fejben tartani"ésa
blls ps ű ella
; anélkül, hogy mélyebben feldolgozi án azokat. 1 Hg
érje mncsak fejben tartjuk,
hanem mélyebb szinten vagy részle- ,
E aA AA
b Pap
banvan vele, hogy később számot kell adnia !

c
nú
Scanned with
172 EMLÉKEZET
SZERVEZÉS ÉS TANULÁS
Miben segít a szemantikai kódolás?
Az egyik ok, amiért a mélyebb szintű feldolgozás általában segíti a tanulást, az, hogy
ilyenkor szemantikai kódolás történik, ami rendszerint gazdagabb reprezentációt hoz
létre, mint a szó hangzásának vagy írott képének reprezentációja. De vajon ez miért
előnyös? A kérdés megválaszolásához gondoljuk végig, hogy milyen feladatot is kell
végrehajtania a kísérleti személynek egy, a feldolgozási szinteket vizsgáló tipikus kí-
sérletben: el kell olvasnia vagy meg kell hallgatnia egy szólistát, majd fel kell idéznie
minél több elemét. Hagyományos értelemben véve nem kell megtanulnia ezeket a
szavakat, hiszen már szerepelnek a meglévő szókincsében, a feladata az, hogy a be-
mutatott szavakat tegye elérhetővé, és nem másokat.
Az egyik módszer, amivel ezt elősegíthetjük, az, hogy csoportosítjuk a szavakat, és
a csoportokat idézzük fel. Tulving (1962) egyik vizsgálata azt mutatta be, hogy a leg-
több ember ezt a módszert alkalmazza. Kísérleti személyeinek egy szólistát mutatott
be többszöri alkalommal úgy, hogy mindegyik bemutatásnál megváltoztatta a szavak
sorrendjét, majd a személyeknek fel kellett idézniük a lehető legtöbb szót. Bár a sza-
vak sorrendje minden alkalommal más és más volt, azt lehetett megfigyelni, hogy a
tanulás folyamán a személyek csoportokba rendezték, tömbösítették a szavakat, és
ezeket a csoportokat minden egyes bemutatás után ugyanabban a sorrendben idézték
fel. A tanulást az mutatta, hogy egyre több elem került bele egy-egy csoportba, ezt a
folyamatot nevezte Tulving szubjektív szervezésnek.
Kulcsfogalom
. Szubjektív szervezés: atanulás, soránhrálkalmazott stratégia, amelynek segítségével aa: tanuló
; im edkisénl Adda] a AMS EHEIt anyagot, hogy javítsa aa. ENE SS JESGMÉGYEi EESETTÉS e
Vajon milyen tényezők serkentik az efféle tömbösítést? Logikusnak tűnik, hogy a

szervezés szemantikai szempontok mentén történik. Olvassa el háromszor az alábbi
listát, és aztán próbálja meg minél több elemét felidézni!
CÉRNA, GOMBOSTŰ, SZEM, VARRÁS, HEGYES, TŰHEGY, SZÚRÁS, GYŰSZŰ,

SZÉNAKAZAL, TÜSKE, FÁJ, INJEKCIÓ, FECSKENDŐ, SZÖVET, KÖTÉS
Valószínűleg elég sok szót meg tudott jegyezni. Mit gondol, miért?
Ezt a listát azért volt könnyű felidézni, mert a szavak szorosan kapcsolódtak egy-
máshoz. Valójában mindegyik szó ugyanazzal a kulcsszóval (, TŰ") áll asszociatív
kapcsolatban. A 8. fejezetben, az előhívás kapcsán még lesz szó erről a hatásról, ame-
lyet eredetileg James Deese (1959) írt le.
Scanned with
173
Azis segíti a felidézést, ha a szólista elemeit

szemantikus kategóriák alapján lehet
csoportosítani. Tulving és Pearlstone (196
6 ) azt vizsgálták, mi történik, h ; li
tában szemantikus kategóriánként egy, kettő vagy né
b e el
öss zaáto
Ld
kás 4 ,1- .
például a következő listán: gy elem található. Próbálja ki
rózsaszín, zöld, kék, lila, alma, cseresznye, citrom, szilva, oroszlán, zebra, tehén,
nyúl
Hány szót sikerült felidéznie? Most próbálja ezzel a listával:
káposzta, asztal, folyó, ing, puska, négyzet, vasaló, fogorvos, veréb, hegy, kéz, gránit
Nos, most hány szót tudott megjegyezni?

Azok a kísérleti személyek, akik kategóriánként négy-négy elemet tartalmazó lis-
tát kaptak, több szót tudtak megjegyezni, és általában kategóriánként csoportosítva
idézték fel a szavakat, bár előfordult olyan is, hogy egy kategória teljes egészében ki-
maradt. Ennek nem az volt az oka, hogy ezeket az elemeket elfelejtették volna, hiszen
amikor a kísérleti személyek hívóingerként megkapták a kategóriacímkéket, akkor
sok olyan szó is eszükbe jutott, amelyek a kifelejtett kategóriába tartoztak.
Az anyag szervezésének különösen hatékony módja, amikor az 5.5. ábrán látható-
hoz hasonló hierarchikus struktúrát alakítunk ki. Bower, Lesgold és Winzenz (1969)
.5.5.ábra. Az ásványok" fogalmi hierarchiája Bower és munkatársai nyomán (1969). Ebben és

. a formában sokkal magasabb volt a felidézés aránya, mint amikor összevissza mutatták bea
a szavakat.
.kísérleti személyeknek ugyanezeket ké EA TÉS E The s
Szintek
1 Ásványok
2 Fémek Kőzetek
3 Ritka Közönséges Ötvözetek Drágakövek Építőkövek
I j
Platina Alumínium Bronz zafír Mészkő
hi Ezüst Vörösréz Acél Smaragd Gránit
Arany Ólom Sárgaréz Gyémánt Márvány
Vas Rubin Pala
Scanned with
174 EMLÉKEZET
kétféleképpen mutatták be az ábrán látható elemeket kísérleti személyeiknek: vagy

ebben a logikailag rendezett hierarchikus struktúrában, vagy pedig összevissza. Azok
a személyek, akik a hierarchikus struktúrát látták, az elemek 6596-át tudták felidézni,
míg azok, akik összevissza kapták ugyanezeket az elemeket, csak 1996-ot. Természe-
tesen nem mindig van mód a hierarchikusan szervezésre, de Broadbent, Cooper és
Broadbent (1978) vizsgálatából tudjuk, hogy az 5.1. táblázatban láthatóhoz hasonló
mátrixjellegű csoportosítás is jelentősen segítheti a megjegyzést.
5.1. táblázat
Haszonállatok j
7 bárány
7-1. HISZNÓ za e [K
see ij kecke 2 5 [liba
."Házikedvencek ] kutya— : . . " Í törpepapagáj
Ez "7. [/macskaz BÉR Ek az fekanári ssh
él ES hörcsög ESÉSE 53 "papagáj 7"
"- ] tengerimalac
" " ] arapapagáj
Broadbent és munkatársai (1978) nyomán
Az eddigi példákban olyan mesterséges ingeranyagok szerepeltek, amelyeket ki-

fejezetten úgy alakítottak ki, hogy általánosan elfogadott szemantikai kategóriákba
lehessen rendezni őket. A valóságban azonban gyakran olyan anyaggal van dolgunk,
amely nem ilyen jól szervezett. Ilyen esetekben vajon nincs is értelme a szervezés-
nek? Ez biztosan nem igaz, hiszen már Tulving (1962) szubjektív szervezési kísérlete
is azt mutatta, hogy ha az embereknek összefüggéstelen szavak értelmetlen halma-
zát kell megtanulniuk, akkor megkísérelnek olyan kapcsolatokat létrehozni a szavak
között, amelyek segítségével értelmes csoportokba rendezhetik azokat. Valójában a
nyelv szemantikai gazdagsága és a tanulók leleményessége szinte bármilyen szólistán
belül létre tud hozni valamiféle csoportosítást. 8
Bizonyos technikák azonban különösen hatékonyak, ilyen például az, amikor a
szavakból megpróbálunk egy összefüggő történetet létrehozni, Ennek nemcsak az az
előnye, hogy csoportosítja a szavakat, hanem az is, hogy az egyes csoportokat ösz-
szekapcsolja és ezáltal kisebb az esélye annak, hogy bizonyos elemek kimaradnak.
Például az alábbi szólistából:
templom, alma, koldus, szőnyeg, kar, kalap, kéz, teáskanna, sárkány, ágyú
Scanned with
ilyesfajta történetet szőhetünk: , A férfi kilépett a templomból, és adott egy almát a

koldusnak; aki egy darab szőnyegen üldögélt. Nyomorék karjával egy kalapot szoron-
gatott, másik kezét pedig alamizsnáért nyújtotta. Az aprót egy rozoga teáskannába
tette, amire valaha egy sárkányt és ellene ágyúval harcoló katonákat festettek."
Bár ez a módszer nagyon hatékony, meglehetős erőfeszítést igényelhet egy ilyen
történet kitalálása, és különösen olyankor nehéz frappáns szemantikai kapcsolatokat
kialakítani, amikor gyors egymásutánban kapjuk az egymással össze nem függő sza-
vakat (Campoy és Baddeley, 2008). A módszer másik hátránya, hogy a történetbe a
logika kedvéért olyan szavak is belekerülnek, amelyek nem szerepeltek az eredeti lis-
tában (a fenti történetben ilyen például az , alamizsna"), amelyek azután téves felidé-
zést eredményezhetnek. Némileg rugalmasabb az a módszer, amikor a szavak alapján
egy olyan képzeleti képet hozunk létre, amelyben az egyes elemek valamilyen módon
összekapcsolódnak egymással. Ebben az esetben az elemek közötti kapcsolatnak nem
is kell valószerűnek lennie, minden további nélkül elképzelhetünk egy motoron ülő
hattyút, ha éppen ezt a két szót szeretnénk összekapcsolni. A képzeletet használó
mnemotechnikai módszerek ősidők óta fontos szerepet játszottak az emlékezőmű-
vészetben, minderről az emlékezetjavító eljárásokkal foglalkozó 16. fejezetben lesz
bővebben szó.
Tanulási szándék
Vajon olyankor, amikor aktívan és érdeklődően foglalkozunk egy anyaggal, számít-e,

hogy meg akarjuk-e tanulni? Talán meglepő, de a válasz inkább , nem? Az a lényeg,
hogy mit kezdünk az anyaggal, nem az, hogy mi a szándékunk vele. Mandler (1967)
nagyon meggyőzően igazolta ezt egy kísérletben, amelyben egymással nagyon ke-
véssé összefüggő szavakra kellett a résztvevőknek emlékezniük. Minden egyes szó
egy kártyára volt felírva. A kísérleti személyek egyik csoportjának azt mondták, hogy
tanulják meg a szavakat, egy másiknak azt, hogy csoportosítsák a szavakat közös jel-
lemzőik alapján, egy harmadik csoportnak pedig a csoportosítási feladat mellett azt is
mondták, hogy később ki fogják kérdezni tőlük a szavakat. Egy negyedik csoportnak
csak annyi volt a feladata, hogy rendezze a kártyákat oszlopokba. A felidézési fázis-
ban az derült ki, hogy annak a kísérleti csoportnak a tagjai, akik jelentésük alapján
rendszerezték a kártyákat, de nem tudták, hogy később fel kell majd idézniük a sza-
vakat ugyanolyan jó emlékezeti teljesítményt mutattak, mint azok, akik tanulási inst-
rukciót kaptak, illetve azok, akik rendszerezési és tanulási instrukciót kaptak. Mind-
három csoport több szóra emlékezett, mint a negyedik csoport, akik csak oszlopokba
rendezték a kártyákat, és akiknél csak véletlen tanulás történt.
Korábban már volt róla szó, hogy a feldolgozási szint hatása független attól, hogy
a személy tudatában van-e, hogy később fel kell majd idéznie az ingeranyagot, a tel-
Scanned with
176 EMLÉKEZET
jesítmény csak attól függ, hogy milyen jellegű volt a feldolgozás (Hyde és Jenkins,
1973). Mindezek az eredmények egyértelműen kijelölik, hogy hogyan érdemes ta-
nulnunk. Nem az a kívánság számít, hogy nagyon szeretnénk emlékezni a tanultakra,
hanem az, hogy miként dolgozzuk fel az elsajátítandó anyagot. Ha elgondolkodunk
az értelmén, összekapcsoljuk meglévő tudásunkkal és végiggondoljuk a lehetséges
tágabb összefüggéseket is, sokkal jobb esélyünk van a hatékony tanulásra, mint ha
egyszerűen elolvassuk és megpróbáljuk megjegyezni a fő pontokat.
AGYUNK ÉS AZ EMLÉKEZET
A 4. fejezetben szó esett már róla, hogy a tanulásban szerepet játszó idegrendsze-
ri folyamatokkal kapcsolatos kutatások gyakran állatkísérletekkel próbálják megra-
gadni mind a sejtszintű, mind pedig a rendszerszintű jelenségeket. Bár sok folyamat
valószínűleg az emberi tanulásban is hasonlóan működik, kérdéses, hogy mennyire
vonatkoztathatóak ezek a kísérleti eredmények az epizodikus emlékezet működésé-
re, vagyis az egyedi emlékek felidézésének képességére. Sőt, ha Tulving definícióját
szigorúan értelmezzük (, a múlt újraátélésének képessége"), akkor bizonyos fokú tu-
datosságot is fel kell tételeznünk, ami viszont nem valószínű olyan állatok esetében,
mint például az Aplysia nevű óriás tengeri csigafaj, amelyen számtalan vizsgálatot
végeztek a tanulás idegrendszeri alapjainak tanulmányozására. Az 5.1. box azt mu-
tatja be, hogy ha az epizodikus emlékezetet inkább viselkedéses szempontból értel-
mezzük, és arra való képességnek tekintjük, hogy emlékezzünk rá, hogy mi, hol és
mikor történt, akkor ezt a képességet ki tudjuk mutatni akár bizonyos madárfajoknál
is, mint például a törpe mátyásmadár, amelyik összegyűjti és elrejti az élelmet későbbi
fogyasztás céljából.
FASZ LASSÉáÉTE H B
Az attól függ. s definíciójár k, akkor való-

ban nehéz lenne elképzelni, hogy egy állat átélheti ezt az élményt, Ha viszont viselkedéses szem-
pontból nézzük, és arra való képességnek tekintjük, hogy emlékezzünk rá, mi, hol és mikor tör-
"tént, akkor megáljapíthatjuk, hogy a törpe mátyásmadár rendelkezik ezzel a képességgel. Ezek a
. madarak ugyanis elrejtik az élelmet (mit), és később emlékeznek rá, hogy hová rejtették. Clayton
és Dickinson (1999) ötletes kísérlettel bizonyították, hogy arra is emlékeznek ezek a madarak,
hogy mikor rejtették el az élelmet. A kísérletben részt vevő madarak kétféle élelmet rejthettek
el: gilisztákat, amelyek ízletesebbek ugyan, de hamar megromlanak, illetve mogyorót, amit nem
szeretnek annyira, de tovább eláll. Attól függően, hogy az elrejtés után mennyi idővel engedték a
madaraknak, hogy újra hozzáférjenek az élelemhez, mást és mást választottak: rövid
késleltetés
után a gilisztát, hosszabb késleltetés után viszont a mogyorót,
Scanned with
Az epizodikus emlékezet vizsgálatához mégis több támpontot adnak a

neuropszichológiai betegek. Az 1. fejezetben említettük H. M. klasszikus esetét, aki
egy kétoldali temporálislebeny- és hippocampus-műtétet követően vált súlyosan am-
néziássá (Milner, 1966). Az agysérülés következtében epizodikus hosszú távú emlé-
kezeti károsodást szenvedett betegek vizsgálata a hippocampust és a frontális lebenyt
összekötő, Papez-gyűrűnek nevezett rendszer jelentőségére enged következtetni
(Tranel és Damasio, 2002). Az nem kétséges, hogy a hippocampus fontos szerepet
játszik a tanulási és az emlékezeti folyamatokban is, de még nem tudjuk, hogy pon-
tosan hogyan.
A hippocampus-sérülést elszenvedett állatok tanulmányozása azonban kétségeket
vetett fel. A hippocampus az állatok agyának mélyén helyezkedik el, vagyis nehéz úgy
roncsolni, hogy ne sérüljenek meg a környező területek is. A sebészi technikák fejlő-
désével azonban idővel ez is lehetségessé vált, és az derült ki, hogy még a hippocampus
súlyos károsodása esetén is megmarad valamilyen, a felismeréshez hasonló képesség,
feltéve ha bizonyos, a hippocampushoz csatlakozó területek (a rhinális és perirhinális
kéreg) épek maradnak. Aggleton és Brown (1999) a témával kapcsolatban áttekin-
tették ahumán-neuropszichológiai szakirodalmat is, és számos olyan esetet találtak,
amelyben egyébként súlyos amnézia mellett jól megtartott maradt a felismerő emlé-
kezet. Arra következtetnek ebből, hogy bár a hippocampusnak fontos szerepe van,
más környező területeknek ugyanilyen jelentőségük van, különösen a felismerésben,
nézetüket azonban nem mindenki fogadja el (Manns és Sguire, 1999; Sguire, 2004).
Aggleton és Brown álláspontját támasztja alá annak a korábban ismeretlen be-
tegcsoportnak a felfedezése, akiket Farenah Vargha-Khadem és munkatársai írtak
le. Vargha-Khadem, Gadian, Watkins, Connelly, Van Paesschen és Mishkin (1997)
három olyan betegről számoltak be, akik fiatalon váltak amnéziássá, és emlékezet-
zavaruk nagyon atipikus formájú. A legegyértelműbb egy Jon nevű fiatalember ese-
te, aki születésekor került oxigénhiányos állapotba, ami súlyos emlékezeti zavarokat
eredményezett már kora gyermekkorában. Most, huszonévesen, a hagyományos em-
lékezeti tesztek alapján olyan súlyosan amnéziásnak bizonyul, hogy nagyon nehezen
képes az önálló életvezetésre. Az agyi képalkotó vizsgálatok szerint Jon sérülése a
hippocampusra korlátozódik, amelynek a mérete feleakkora, mint egészséges szemé-
lyeknél és szerkezete is kóros. Ennek ellenére Jon átlag feletti intelligenciával és ki-
tűnő szemantikus emlékezettel rendelkezik. Ez ellentmondani látszik annak a széles
körben elfogadott feltételezésnek, hogy a szemantikus emlékezet működéséhez meg-
felelő epizodikus emlékezetre van szükség, ami pedig ép hippocampust igényel. Erről
a kérdésről bővebben lesz még szó az amnéziával foglalkozó 11. fejezetben.
Jon esete tehát ellentmondásos, nem az adatok szempontjából, hiszen azok teljesen
egyértelműek, hanem azok értelmezését tekintve. Léteznek ugyanis olyan súlyosan
amnéziás betegek is, akiknek nem maradt épen a felismerő emlékezete, miközben a
károsodás náluk is a hippocampusra korlátozódik (Manns és Sguire, 1999). Lehetséges
Scanned with
178 EMLÉKEZET
ugyanakkor, hogy ezeknél a betegeknél további károsodások is jelen vannak, amelyeket

nem sikerült kimutatni. Az a magyarázat is elképzelhető, hogy Jon esetében annyira
korán történt a hippocampus sérülése, hogy az agya képes volt ezt alkalmazkodással
kompenzálni, ami ugyanakkor olyan speciális agyfejlődést eredményezhetett, amelyből
nem vonhatunk le általános következtetéseket. Nem kétséges, hogy idővel, ahogy egyre
több beteg esetét megismerjük, mindezekre a kérdésekre választ kapunk majd.
Epizodikus emlékezet és az egészséges agy
Az I. fejezetben volt már róla szó, hogy az agyműködés tanulmányozásának egyik esz-
köze az elektroencefalogram (EEG), amelynek használata során a fejbőrre helyezett
elektródákon keresztül mérjük az agy elektromos aktivitását. A különböző ingerek
hatására mért eseményhez kötött potenciál (EKP) mutatja az adott elektromos aktivi-
tás idői lefutását, amelyről azt feltételezzük, hogy az agykéregben egyszerre tüzelő ne-
uronok működését tükrözi. Az azonos feltételek mellett kapott aktivitásmintázatokat
azután átlagolják, és az ebből kapott görbén látható, időben behatárolható aktivitási
csúcsok és mélypontok alapján egyrészt elkülöníthetőek egymástól a különböző agyi
folyamatok, másrészt összehasonlíthatóak a különböző vizsgálatokból nyert adatok,
mindez pedig lehetővé teszi, hogy következtetéseket fogalmazzunk meg a megfigyelt
folyamatokról (Rugg, 2002). Bár ez az eljárás nem tesz lehetővé nagyon pontos anató-
miai lokalizációt, az idői változásokra igen érzékeny, ezért nagyon alkalmas a gyorsan
zajló agyi történések vizsgálatára.
Az agyi képalkotó eljárásokat gyakran azért bírálják, mert sok esetben való-
ban csupán megerősítik azt, amit a léziós vizsgálatokból már egyébként is tudunk.
Kivételt képez ez alól a HERA-hipotézis (Hemispheric Encoding and Retrieval
Asymmetry - féltekei kódolási és előhívási aszimmetria), amelyet Tulving, Kapur,
Craik, Moscovitch és Houle fogalmaztak meg 1994-ben. Kísérletükben szólistákra
vonatkozó epizodikus tanulás és előhívás során figyelték meg az agyi aktivitást, és azt
találták, hogy a verbális kódolás során a bal félteke frontális lebenyében mutatkozik
erőteljes aktivitás, az epizodikus előhívás során pedig a jobb frontális területeken.
Meglepő volt az eredmény, hiszen a korábbi léziós vizsgálatok nem utaltak ilyen jelle-
gű különbségre. A későbbi kutatások megerősítették, hogy a bal agyfélteke fontos sze-
repet játszik a verbális ingeranyag kódolásában (Butler, Zacks és Henderson, 1999),
eeljávezen nin a elaína ködoláetáik CdhenésColám 1999.-Érdenes

és a mélyebb szintű, szemantikailag részletes kódolás jelentősebb bal frontális aktivi-
vecákarbaszoálisn emeelkezkisz vin éti alátámasztó legtöbb tanulmány verbális

; , retek, amelyekben nem verbális ingeranyagot (pl.
ismeretlen arcokat) alkalmaztak, a jobb prefrontális területek
jelentőségét mutatta a
kódolás során (Wagner, Schacter, Rotte, Koutstaal, Maril, Dale et al., 1998).
Scanned with
Kulcsfogalom
. HERA-hipotézis (Hemispheric Encoding (tl Retrleval Agymmeíry . féltekei kódolási ve
előhívási aszimmetria): Tulving elképzelése szerint az epizodikus emlékek kódolása a bal fron- ;
, tális lebeny aktivitását igényli, míg e:ezen"n emlékek előhívása a1 Jobb: frontális területek aktivitását.
A jobb frontális régiónak a vizuális kódolásban játszott szerepét mutatja Brewer,

Zhao, Desmond, Glover és Gabrieli (1998) azon kísérletének eredménye, amelyben
az eseményhez kötött fÍMRI módszerét alkalmazták: ennek segítségével minden egyes
kiválasztott eseményről külön felvételt lehet készíteni. Ez lehetővé teszi a kutató szá-
mára, hogy minden egyes inger kódolását külön-külön vizsgálja. Elkülöníthetjük
azokat az ingereket, amelyekre emlékezett a kísérleti személy azoktól, amelyeket el-
felejtett, és visszakereshetjük a sikeres tanuláshoz köthető agyi aktivitást. Brewer és
munkatársai 48 fényképet mutattak a kísérleti személyeknek, akiknek el kellett dön-
teniük, hogy a kép szabadtéri vagy belső helyszínt ábrázol-e. Ezután váratlan emléke-
zeti feladat követezett: a korábban látott képeket újakkal keverve mutatták be a részt-
vevőknek, akiknek meg kellett mondaniuk, hogy ismert vagy új képről van-e szó. Ha
ismertnek gondoltak egy képet, akkor azt is meg kellett mondaniuk, hogy , emlékez-
nek-e" rá, hogy látták már korábban ezt a képet, vagy csak valahogy azt , érzik; hogy
látták már ezt a képet. A korábban bemutatott képek 2596-ára , emlékeztek" a kísérleti
személyek, 2796-át ismerősnek érezték, 4890-ára pedig nem emlékeztek. Ezek után
számos olyan agyterületet sikerült beazonosítani, amelyek aktívabbak voltak azoknak
,5. .6. ábra. A hippocampus tterületének aktivitása annak függvényében, hogy az adotti ingerre .
. később emlékezett a személy, ismerősnek érezte vagy nem emlékezett rá. AZ erőtel HT
aktivitás később jobb. emlékezeti teljesítmén nyel járt együtt. SRL átre rentLAb
Ed EÜ b
0 Hg egett £ a
iz ETI Emlékezett az ingerre
EI Ismerősnek érezte
Eseményhez kötött válasz
100
JEEI Nem emlékezett rá
80
oO
a
2 3
Résztvevők sorszáma
Forrás: Brewer et al. (1998)
Scanned with
180 EMLÉKEZET
a képeknek a nézése közben, amelyekre később , emlékeztek" a személyek. Az 5.6.

ábrán láthatjuk, hogy az egyik ilyen terület a hippocampus volt. Azok a képek, ame-
lyeket csupán ismerősnek éreztek a személyek, illetve azok, amelyekre egyáltalán nem
emlékeztek, a kódolási fázis során nem aktiválták ezt az agyterületet.
Nagyon hasonló kísérletet végeztek el Wagner és munkatársai (1998) szavakra való
emlékezéssel kapcsolatban, szintén az eseményhez kötött fMRI-eljárás segítségével.
A kísérleti személyeknek szemantikai döntést kellett hozniuk a bemutatott szavakkal
kapcsolatban (el kellett dönteniük, hogy konkrét vagy elvont dolgot jelöl-e a szó),
miközben a szavak által kiváltott agyi aktivitást rögzítették későbbi elemzés céljából.
Ezt követően a látott szavakat újakkal keverve mutatták be a kísérleti személyeknek,
akiknek meg kellett mondaniuk, hogy találkoztak-e már korábban az adott szóval és
azt is, hogy mennyire biztosak az ítéletükben.
A várakozásoknak megfelelően több különböző agyterület is aktivitást mutatott
a szavak feldolgozásának összetett feladata során, de azonosítani lehetett három kö-
rülírt régiót, amelyek abban játszottak szerepet, amikor egy szóra nagy biztonsággal
emlékeztek a személyek. Ezek a területek, ahogy Brewer és munkatársai kísérletében
is, a bal frontális régió, illetve a bal és jobb oldali hippocampust körülvevő területek
voltak.
Áttekintettük, hogy az emlékezés során mely agyterületek aktivitása növekszik,és
azt is feltételezhetjük, hogy ez a fokozott aktivitás tartós fizikai változásokat is ered-
ményez. Vannak olyan adatok, amelyek szerint mikroszkopikus szinten észlelhető új
kapcsolatok jönnek létre az agyban (DeZeeuw, 2007). Egy londoni taxisofőröket vizs-
gáló eredeti tanulmány pedig magasabb szinten megragadható változásokra szolgált
bizonyítékkal. Mielőtt valaki Londonban taxis engedélyt kapna, el kell sajátítania azt
a hatalmas adatbázist, amelyben minden londoni utca és fontosabb épület szerepel,
és képesnek kell lennie arra, hogy a lehető legrövidebb úton eljusson egyik helyről
a másikra. Évekig tart, mire ezt megtanulja valaki, és feltehetően a taxizással töltött
évek során folyamatosan tovább bővül ez a tudás.
Maguire, Vargha-Khadem és Mishkin (2001) strukturális MRI segítségével térké-
pezték fel nagy tapasztalatú londoni taxisofőrök agyának fizikai sajátosságait. Azt ta-
lálták, hogy a hippocampus hátulsó területe nagyobb náluk, mint a kezdő taxisoknál,
a hippocampus többi területe viszont kisebb, ami arra utal, hogy a városban való
szakszerű eligazodással töltött hosszú évek fizikai változásokat hoztak létre az agyuk-
ban. Egy másik vizsgálatban Maguire és munkatársai (2001) PET segítségével figyel-
ték meg a taxisofőrök agyműködését, miközben egy, a londoni közlekedést szimuláló
feladatot hajtottak végre. A jobb oldali hippocampus aktivitását lehetett megfigyelni,
amikor a feladat során földrajzi tudásukat kellett használniuk, de nem jelentkezett ez
az aktivitás akkor, amikor egyszerűen nyilakat kellett követniük.
Hartley, Maguire, Spiers és Burgess (2003) azt vizsgálták meg, hogy miben kü-
lönbözik az agyi aktivitás olyankor, amikor egy új útvonalon kell végigmenni a
Scanned with
térkép alapján, attól, amikor egy jól ismert útvonalat kell követni, és azt találták,
hogy az új útvonal megtalálása során sokkal aktívabb a hippocampus, az ismert út-
vonal esetén pedig más területek. Természetesen felmerülhet az az ellenvetés, hogy
a londoni taxisofőrök nagyon specifikus csoportot alkotnak, akiknek a munkája
rendkívül nagy stresszel jár a sűrű forgalom, a folytonos dugók és az erős légszeny-
nyezettség miatt. Annak érdekében, hogy ezeknek a tényezőknek a hatását kiszűr-
jék, Maguire, Woollett és Spiers (2006) elvégeztek egy összehasonlító vizsgálatot
olyan londoni buszsofőrök körében, akik ugyanannyi évet töltöttek el a londoni
közlekedésben, mint a taxisofőrök. Ebben a vizsgálatban is azt az eredményt kap-
ták, hogy a taxisofőrök nagyobb szürkeállomány-térfogattal rendelkeznek a hátsó-
középső hippokampális területen, és kisebb a hippocampusuk elülső része, minta
buszsofőröké. Ráadásul minél hosszabb ideje taxizik valaki, annál jelentősebb ez
a különbség. A kognitív feladatokban a taxisofőrök jobban felismerték, hogy me-
lyek a londoni épületek és melyek nem, illetve pontosabb becslést adtak arról, hogy
a város bizonyos pontjai légvonalban milyen távol vannak egymástól. Mindkét
csoport részt vett egy tanulási feladatban is, amelyben először egy összetett ábrát
kellett lemásolniuk, majd bizonyos idő elteltével emlékezetből lerajzolniuk. Ebben
a feladatban a taxisofőrök szignifikánsan rosszabbul teljesítettek, mint a buszveze-
tők, ami arra utal, hogy a taxisofőrök fejében a tapasztalatok alapján Londonról egy
rendkívül részletes és hatékony mentális térkép épül ki, de ennek az az ára, hogy újú
téri-vizuális feladatokban gyengébben fognak teljesíteni.
ÖSSZEFOGLALÁS
Az epizodikus emlékezet azt a képességünket jelenti, hogy fel tudunk idézni konk-
rét múltbeli eseményeket, és ezt egyfajta , mentális időutazásra" tudjuk használni.
Ehhez arra van szükség, hogy képesek legyünk kódolni és előhívni az emlékeket,
ami sokkal könnyebb, ha a felidézendő anyag jelentésteli és bizonyos szervezettséget
mutat. Bartlett szakított az Ebbinghaus-féle, gépies tanulást vizsgáló tradícióval, és
ehelyett olyan összetett ingeranyagok elsajátítását vizsgálta, mint például az idegen
kultúrákból származó népmesékét. Azt hangsúlyozta, hogy a tanulás során mindig
megpróbálunk értelmet keresni a megtanulandó anyagban, ehhez kapcsolódnak a
sémák is, azok a mentális struktúrák, amelyek segítenek a világról való ismereteink
rendszerezésében. .
A hagyományos verbális tanulási helyzetekben eleinte a szavak közötti asszociá-
ciók révén vizsgálták a jelentés szerepét, később pedig a szavak elképzelhetőségének
jelentőségét kutatták. Paivio szerint az a szó, amelyik könnyebben vált ki képzeleti ké-
pet, a kettős kódolásnak köszönhetően lesz jobban megjegyezhető: ezeket a szavakat
vizuálisan és verbálisan is kódoljuk.
Scanned with
182 EMLÉKEZET
TNM
Craik és Lockhart , feldolgozási szintek elmélete" szerint ha mélyebb szinten dol.

gozunk fel egy ingert, akkor jobban fogunk rá emlékezni. Ezt az elképzelést sok kí.
sérleti bizonyíték támasztja alá, és az idők során fontos aranyszabálynak bizonyult,
Kérdéseket vetett fel ugyanakkor a feldolgozás mélységének mérése, illetve a kódolás
és az előhívás jellegének pontosítása, és ezek a problémák a transzfernek megfelelő
feldolgozás elméletéhez vezettek. A mélyebb szintű kódolás általában azért hatéko-.
nyabb, mert gazdagabb és részletesebben kidolgozott reprezentációkat eredményez,
amelyekhez a későbbiekben több útvonalon is hozzá lehet férni.
Az elsajátítandó anyag szervezésének hatékony módszere a hierarchikus struktú-
rába rendezés, a mátrixok kialakítása, illetve az elemek összefüggő történetbe ágyazá.
sa. A tanulási szándék csak akkor segít, ha megfelelő tanulási stratégiák alkalmazását
eredményezi.
A hippocampusnak fontos szerepe van az epizodikus emlékezet működésében ,
bár a hippocampus és a környező anatómiai struktúrák egymáshoz viszonyított

jelentőségét még nem ismerjük pontosan. Az agyi képalkotó eljárások igazolták a
hippocampusnak és a frontális lebenynek a kódolásban játszott szerepét. Az előhívás
során valószínűleg attól függ a bal és jobb oldali frontális lebeny szerepe, hogy az
elsajátított anyag verbális vagy téri-vizuális jellegű-e.
Végezetül arról tekintettünk át néhány bizonyítékot, hogy a tanulás hatására a
felnőtt agyban is létrejönnek fizikai változások. Ezt az eredményt jól illusztrálja a
londoni taxisofőrök példája, akiknél az évekig tartó téri tanulás megváltoztatta a
hippocampus szerkezetét.
TOVÁBBI IRODALOM
Bower, G. H. (1970) Organization factors in memory. Cognitive Psychology, 1, 18-46. A szer-
vezésnek a tanulásban és emlékezetben betöltött szerepét vizsgáló kutatás.
Bransford, J. D., Franks, J. J., Morris, C. D. és Stein, B. S. (1979) Some general constraints on
learning in memory research. In L. S. Cermak és F. I. M. Craik (eds), Levels of processing
in human memory, 331-354. Hillsdale, NJ: Lawrence Erlbaum Associates. A feldolgozási
szintek elméletének kritikája és a transzfernek megfelelő feldolgozás elvének kifejtése. .
Craik, E. I. M. és Lockhart, R. S. (1972) Levels of processing. A framework for memory
research. Journal of Verbal Learning és Verbal Behavior, 11, 671-684. Ebben a klasszikus
cikkben jelent meg először a feldolgozási szintek elmélete.
Freeman.
Neisser, U. (1982) Memory observed: Remembering in natural contexts. New York:
nűek az emléke-
A szöveggyűjtemény azt mutatja be, hogy milyen széles körűek és sokszí
A kötet
zés természetes körülmények között való tanulmányozásából származó ismeretek.
túllépésre ösztö-
Neisser azon törekvését tükrözi, hogy a laboratóriumi kutatásokon való
nözze kutatótársait.
Scanned with
Scanned with
6. fejezet
SZEMANTIKUS EMLÉKEZET
ES TÁROLT ISMERETEK
Michael W. Eysenck
M i Franciaország fővárosa? Hány hónap van egy évben? Ki az Egyesült

Államok
jelenlegi elnöke? Tud-e a patkány repülni? Mi a víz kémiai képlete? Értelmes
magyar szó-e az, hogy , tobulózás"? Mivel foglalkozik egy szeizmológus? New
York
északra vagy délre van Washingtontól? Általában mi minden szokott történni, ami-
kor étterembe megyünk, és milyen sorrendben?
Biztos vagyok benne, hogy elég egyszerűnek találták ezeket a kérdéseket, és gyor-
san meg tudták válaszolni őket. Nem lenne nehéz akár ezt az egész könyvet ilyen kér-
désekkel megtölteni, hiszen mindannyian rengeteg által
olyan ánosiismerettel rendel-
kezünk, amelyekben egészen bizonyosak vagyunk. Emlékezetünknek azt a részlegét,
ahol ezeket az ismereteket tároljuk, szemantikus emlékezetnek nevezzük.
Mindannyian igen.kiterjedt szemantikus emlékezettel rendelkezünk. Ha találomra
megállítanánk valakit az utcán, hogy. felmérjük a szókincsét, biztos, hogy legalább
20 000, de akár 100 000 szónak is meg tudná mondani a jelentését. A megkérdezett
személy talán még valamilyen idegen nyelven is tud. Egészen biztosan sok mindent
tud arról a környékről, ahol lakik, és a világról is. Emberünk remekül elboldogul a
mindennapi életben, hiszen megtanult autót vezetni, tud mobiltelefont használni, tud
bánni a bankkártyákkal. Nagyon sok speciális ismerettel is rendelkezik a munkájával
és a hobbijával kapcsolatban. Ezenkívül rengeteg, nem túl létfontosságú érdekesség-
ről is tud a tévéből és az újságokból - politikával, sporttal, filmekkel, zenével, tévémű-
sorokkal és reklámokkal kapcsolatban. Arsak
Az emberek szemantikus tudásának nagy része nem egyedi, nagy átfedésben -van-
mások szemantikus tudásával (pl. alapvető szókincs, a világgal kapcsolatos alapis-
-
meretek), ugyanakkor nyilvánvalóan nagy egyéni különbségek lehetnek a szeman
n bizonnyal több
tikus-emlékezet-tartalmában. A legtöbb emberhez képest minde
os vagy érdekes témák-
információval rendelkezünk a számunkra különösen font
letekről). Például a profi sakkozók rengeteg,
ról (pl. a mun kánkkal kapcsolatos terütel
lnak hosszú távú emlékezetükben
sakkjátszmákkal kapcsolatos információt táro
Ü érése szerint a sakknagymesterek
(lásd 3. fejezet). Simon és Gilmartin (1973)
felm
. Mi nden egyes állás rengeteg információt
10 000-100 000 állásra képesek emlékezni
Scanned with
186 EMLÉKEZET
tartalmaz a sakkfigurák pozíciójáról a táblán, és ezek az információ

egységek segítik
a játékosokat abban, hogy a játszma aktuális állását gondolatban összevessék koráb bi
állásokkal és más játszmákkal.
SZEMANTIKUS EMLÉKEZET ÉS EPIZODIKUS EMLÉKEZET
Az eddigiekben röviden áttekintettük a szemantikus emlékezet néhány alapvető jel-

lemzőjét. Bár sok hasonlóság van köztük, mégis meg kell különböztetnünk a szeman-
tikus és az epizodikus emlékezetet: előbbi a világról való általános tudásunkat jelenti,
utóbbi pedig egy adott időpontban és helyszínen történt konkrét eseményekre való
emlékezést. Vegyük például azt az esetet, amikor emlékszünk rá, hogy előző nap ta-
lálkoztunk a barátunkkal a kedvenc kávézónkban. Ehhez nyilván az epizodikus em-
lékezetünket vesszük igénybe, hiszen egy konkrét eseményre emlékszünk, ami egy
adott helyen és időben történt. Ugyanakkor szerepet játszik ennek az élménynek a
felidézésében a szemantikus emlékezet is, hiszen biztosan vannak olyan elemek is az
emlékben, amelyek azzal kapcsolatos általános tudásunkból merítkeznek, hogy mi-
ként szokott kinézni egy kávéház vagy hogy milyen íze van a kávénak.
Az epizodikus és szemantikus emlékezethez kapcsolódó szubjektív élmények több
lényeges ponton is különböznek egymástól. Wheeler, Stuss és Tulving (1997: 333) sze-
rint az epizodikus emlékezet legfőbb sajátossága , az az érzés, amelyet minden egész-
séges felnőtt ember jól ismer. Akkor érezzük ezt, amikor visszagondolunk személyes
életünk egy bizonyos pillanatára, és tudatosan felidézünk egy múltbeli eseményt vagy
érzést, ugyanúgy, ahogy akkor átéltük." A fenti példában, amikor előző nap találkoz-
tunk a barátunkkal a kávéházban, talán felidéződik bennünk, hogy mennyire meg-
örültünk, amikor megláttuk az ismerősünket, vagy hogy milyen finom volt a tejeská-
vé, esetleg az, hogy sütött a nap, így kint ültünk le a kedvenc asztalunknál.
Ezzel szemben, ha a szemantikus emlékezetünkből hívunk elő információkat, akkor
nem éljük át a múlt tudatos felidézésének az érzését. A szemantikus emlékezet egyfajta
, Mentális lexikon, a szavak és más verbális szimbólumok jelentésével és összefüggései-
fel kapcsolatos ismereteink rendszerezett gyűj teménye, amely tartalazsszzzninászőkat
a szabályai öritmusokat, amelyeket ezerrszimbóturok, fog és kapcsola-
tok rendezésére használhatunk" (Tulving, 1972: 386). Wheeler és munkatársai megfo-
galmazása szerint ilyenkor inkább , tudatában vagyunk a tudásnak" és nem az epizodi-
kus emlékezetre jellemző , én-tudatosság" állapotában vagyunk.
f Felvetődhet ugyanakkor, hogy ezek a szubjektív élmény szintjén megjelenő kü-
lönbségek TISESAÉRA bizonyítják, hogy a szemantikus és az epizodikus emlékezet való-
ban két különböző rendszer. Meggyőzőbb lesz, ha áttekintjük a legfontosabb kísérleti
eredményeket, amelyek alapján képet kaphatunk a szemantikus és epizodikus emlé-
kezet kapcsolatáról.
Scanned with
SZEMANTIKUS EMLÉKEZET ÉS TÁROLT ISMERETEK
187
Kísérleti eredmények
Tegyük fel, hogy a szemantikus és epizodikus

emlékezet között csak jelentéktelen
eltérések vannak. Ez azt jelentené, hogy mindaz, ami igaz
az egyikre, többé-kevésbé
jellemzi a másikat is. Spiers, Maguire és Burgess (2001) 147
amnéziás esetet áttekintő
tanulmánya nem erősítette meg ezt a feltételezést. Azt találták, hogy az elemzett ese-
tek mindegyikében károsodott az epizodikus emlékezet, de a páciense
k egy részének
alig volt problémája a szemantikus emlékezetével. Az agysérülések tehát
sokkal ín-
kább károsítják az epizodikus, mint a szemantikus emlékezet működésé
t, ami egyér-
telműen arra utal, hogy a két rendszer különbözik egymástól.
Vargha-Khadem, Gadian, Watkins, Connelly, Van Paesschen és Mish
kin (1997,
ugyanerről az adatról a 11. fejezetben is lesz szó) hasonló eredményeket kaptak annak
a két amnéziás páciensnek (Jon és Beth) a vizsgálatában, akik olyan fiatal korban (Jon
születésekor, Beth pedig négyévesen) szenvedtek agyi károsodást, amelyet megelő-
zően nem tudtak még szemantikus emlékeket létrehozni. Mindkettőjüknek nagyon
rosszul működött az epizodikus emlékezete a mindennapi eseményekkel, tévémű-
sorokkal vagy telefonbeszélgetésekkel kapcsolatosan, a szemantikus emlékezetük
viszont meglehetősen ép volt. Normál iskolába jártak, beszédképességük, nyelvi fej-
lődésük, általános műveltségük és tényszerű ismereteik (pl. szókincs) életkoruknak
megfelelőek voltak.
Ez az eredmény az anterográd amnéziára vonatkozik, vagyis arra a helyzetre, ami-
kor valaki nem emlékszik az amnézia kezdete után elsajátított új információkra. Mi
a helyzet vajon a retrográd amnéziával, vagyis a károsodás kezdete előtti informáci-
ók megőrzésének zavarával? Tulving (2002: 13) számolt be K. C. esetéről, akinek a
retrográd amnéziája sokkal inkább érintette epizodikus, mint szemantikus emlékeit:
, Képtelen felidézni bármilyen személyesen átélt élményt..., de a balesetet megelő-
zően szerzett szemantikus tudása megmaradt. Matematikai, történelmi, földrajzi és
más iskolai tárgyakkal kapcsolatos tudása, illetve a világról való általános ismeretei
nagyjából megfelelnek iskolázottsági szintjének." Ez a megfigyelés is azt támasztja alá,
hogy a szemantikus és az epizodikus emlékezet eltérő folyamatok.
Sok más páciensnél is megfigyelték ezt a jelenséget, hogy az epizodikus emlékezetet
jobban érinti a retrográd amnézia, mint a szemantikus emlékezetet, de van, akire éppen
ennek a fordítottja jellemző (lásd Kapur [1999] összefoglalását). Yasuda, Watanabe és
Ono (1997) például egy olyan amnéziás beteg esetét tanulmányozták, aki alig tudott
emlékezni közéleti és kulturális eseményekre, történelmi személyiségekre és az amnézi-
ája kezdete előtti szókincsének bizonyos elemeire, ugyanakkor elég jól fel tudott idézni
személyes epizodikus emlékeket az amnézia kezdetét megelőző időszakból is.
Mi következik tehát ezekből a retrográd amnéziával kapcsolatos vizsgálatokból?
Az, hogy a sérülés mintázata betegenként eltérő, azt sugallja (de még-nem bizonyítja),
hogy az epizodikus és a szemantikus emlékezet különbözik egymástól.
Scanned with
188 EMLÉKEZET
A következőkben áttekintjük a kutatási eredmények egy újabb csoportját, amely

alátámasztja ezt a feltételezést. Azokról az adatokról van szó, amelyeket agyi képal-
kotó eljárásokkal nyernek, miközben egészséges kísérleti személyek különböző emlé-
kezeti feladatokat oldanak meg. Az alapfeltevés az, hogy amennyiben a szemantikus
és epizodikus emlékezet valóban két különböző rendszer, akkor feltehetően más-más
agyterületek lesznek aktívak a tanulás és az előhívás során attól függően, hogy milyen
típusú emlékezeti feladatról van szó. Wheeler és munkatársai (1997) 20 ilyen, tanu-
lással és kódolással foglalkozó tanulmányt tekintettek át, és 18-ban azt találták, hogy
a bal prefrontális területek az epizodikus tanulás során voltak aktívabbak. Az előhívás
során is voltak eltérések: 26 agyi képalkotó eljárást alkalmazó tanulmányból 25-ben
a jobb prefrontális kéreg aktívabb volt epizodikus emlékek előhívása esetén, mint
szemantikus emlékek felidézésekor.
EGYSZERŰ FOGALMAK TÁROLÁSA
Milyen információkat tárol a szemantikus emlékezet? Leginkább különböző fogal-

makat. A következőkben azzal foglalkozunk majd, hogyan is történik ez a tárolás;
Mielőtt azonban tovább olvasna, kérem, töltse ki a 6.1. boxban található tesztet!
Elizabeth Loftus és munkatársai számos olyan kísérletet végeztek, amelyben a ka-
tegórianév és a szó kezdőbetűje volt a hívóinger, ami alapján szavakat kellett gene-
rálniuk a kísérleti személyeknek (Loftus és Suppes, 1972). Eredményeik szerint, ha
először a kategórianevet adták meg, és csak utána a kezdőbetűt (pl. gyümölcs - m),
akkor sokkal gyorsabb válaszokat adtak a kísérleti személyek, mint ha a kezdőbetűt a
kategórianév előtt kapták (pl. m - gyümölcs). Ez azt jelzi, hogy könnyebb előzetesen
aktiválni a , gyümölcs" kategóriáját, és utána keresni ezen belül a kezdőbetű alapján,
mint az összes , m"-mel kezdődő szót aktiválni. Ennek valószínűleg az a magyarázata,
hogy a , gyümölcs" kategóriája meglehetősen egységes, és ezáltal könnyen kezelhető;
míg az ,m"-mel kezdődő szavak túl sokfélék lehetnek, így egy nagyon tág és diffúz
kategóriát alkotnak. Egy hasonló kísérletben a kategória , ismert pszichológus" volt,
emellé adtak egy kezdőbetűt, pl. , Mondjon egy fejlődéslélektannal foglalkozó pszi-
chológust, akinek a neve P-vel kezdődik" (válasz: Piaget), illetve: ,P-vel kezdődő név
- fejlődéslélektannal foglalkozó pszichológus? Az elsőéves hallgatók reakcióidejében
nem volt különbség a kétféle kérdésfeltevés esetén, a több specializált ismerettel ren-
delkező felsőbb évesek viszont gyorsabban tudtak válaszolni, ha a kategóriát adták
meg nekik először. Feltehetően ők már létrehoztak a szemantikus emlékezetükben
egy , fejlődéspszichológus" kategóriát, az elsőéves hallgatók viszont még. az összes,
s Pszichológus" kategóriába tartozó néven végigfuttatták a keresést, mivel még nem
alakítottak ki ezen belül alkategóriákat.
Scanned with
SZEMANTIKUS EMLÉKEZET És TÁROLT ISMERETEK 189
Tá s ze bet STERETÉG E, $6 3 Ze aSkzEkÖS AENYENET CETNENTET —
MŰNNEGENÜNENÜNSENEENÉLEEZÉ TENNEK KE ete e ELET ee Eza Haha

ESA AAKKÉSŐBa NÉKŐ SL FLSLRÉKáte ál
Kérem, válaszoljon a következő kérdésekre, és közben mérje az időt, hogy milyen gyorsan tud
válaszolni!
2 fer dÉsSo " B" kérdéssor:
2.1. gyümölcs, amelynek az első betűje ,m"

állat, amelynekaz első betűje,k"
1. gyümölcs, amelynek az utolsó betűje,i"
2. állat, amelynek az utolsó betűje2"
3. fém, amelynek az első betűje ,v" 3. fém, amelynek az utolsó betűje,m"
4. madár, amelynek az első betűje,b" 4. madár, amelynek az utolsó betűje,m"
5. ország, amelynek az első betűje, F" 5. ország, amelynek az utolsó betűje,a"
6. fiúnév, amelynek az első betűje,L" 6. fiúnév, amelynek az utolsó betűjed"
7. lánynév, amelynek az első betűje ,M" 7. lánynév, amelynek az utolsó betűje ,r"
8. virág, amelynek az első betűje,r" 8. virág, amelynek az utolsó betűje,i"
Teljes idő — ...... 58 Teljes idő —
Feltételezem, hogy sokkal rövidebb idő kellett az rA" kérdéssor megválaszolásához, mint a ,B"
kérdéssorhoz. Mi lehet ennek a magyarázata? Úgy tűnik, a szavak kezdőbetűi sokkal hatéko-
nyabb hívóingerek, mint az utolsó betűk, ha egy-egy alapkategóriából szeretnénk fogalmakat
előhívni. Ebből pedig máris következtethetünk arra, hogy miként tároljuk az egy kategóriához
tartozó fogalmakat, más logikus magyarázatot ugyanis nehéz lenne találni a fenti eredményre.
Hiszen könnyedén lehetne olyan számítógépes programot írni, amelynek segítségével pontosan
ugyanolyan gyorsan lehetne előhívni egy szót az első, mint az utolsó vagy a negyedik, illetve
bármelyik betűje alapján. SET SETEKÁNÉSL ET RÉ
Hogyan szerveződnek a fogalmak a szemantikus emlékezetben?
A legtöbb ember nagyon gyorsan tud válaszolni az egyszerű szemantikus emlékezeti

kérdésekre. Például nagyjából egy másodperc alatt el tudja önteni, hogy a veréb ma-
dár-e, és nagyjából ugyanilyen gyorsan tud mondani egy , m" betűvel kezdődő gyü-
mölcsöt. Ez a hatékonyság ezt jelzi, hogy a szemantikus emlékezet igen jól strukturált.
Hierarchikus hálózati modell
A szemantikus emlékezet első szisztematikus modelljét Allan Collins és Ross Guillian

(1969) írták le. Abból az alapfeltevésből indultak ki, hogy a szemantikus emlékezet
hierarchikus hálózatok rendszere, amint arra a 6.1. ábrán láthatunk egy példát. A fő
fogalmakat (pl. állat, madár, kanári) csomópontok jelzik, amelyekhez est zám
vagy vonások társulnak (pl. szárnya van, sárga). Felmerülhet a kérdés, hogy 2 ntud
repülni" tulajdonság vajon miért a , madár" fogalomhoz társul és nem a ,, nari
fogalomhoz, hiszen a kanárik tudnak repülni. Collins és Ouillian szerint nem lenne
Scanned with
190 EMLÉKEZET
t——ag££ti
helytakarékos megoldás, ha a szemantikus emlékezetben minden egyes madárnévhez

társítanánk a repülési képességet. Ha azokat a tulajdonságokat, amelyek mindegyik
vagy majdnem mindegyik madárra jellemzőek (pl. tud repülni, szárnya van) csak
a ,madár" fogalomhoz vagy csomóponthoz társítjuk, ez megfelel a kognitív gazda-
ságosság elvének. A modellnek az az alapelve, hogy a tulajdonságokat a hierarchia
lehető legmagasabb szintjéhez kell kötni annak érdekében, hogy a lehető legkevesebb
információt kelljen a szemantikus emlékezetben tárolni. Vagyis a szemantikus emlé-
kezeten belüli szervezés a kognitív gazdaságosság elvét követi.
6.1. ábra. Collins és Ouillian (1969) hierarchikus hálózata
Bőre van
Képes a mozgásra
Állat Táplálkozik
Lélegzik
Szárnya van Uszonya van

Tud repülni Hal Tud úszni
Tolla van Kopoltyúja van
Hosszú,
vékony lábai Rózsaszín
Tud énekelni
vannak Ehető
Kanári Struc Cápa
Magas Felfelé úszik
Sárga
Nem tud repülni a folyón,
hogy lerakja
ikráit
Collins és Ouillian (1969) egy olyan feladattal is ellenőrizték elméletüket, amely-

ben a személyeknek egy állítás igaz-hamis voltáról kellett a lehető leggyorsabban
döntést hozniuk. A 6.2. boxban látható kérdőív kitöltésével Ön is benyomást szerez-
het a feladatról. Ezek ugyan nem azok a mondatok, amelyeket Collins és Ouillian
használtak, hanem Alan Baddeley és Neil Ihompson állították össze őket abból a cél-
ból, hogy megvizsgálják, különböző stresszorok hogy hatnak a szemantikus emléke-
zet működésére. Nem meglepő az az eredmény, hogy az alkoholfogyasztás megnöveli
a mondatok valóságtartalmának eldöntéséhez szükséges idő hosszát.
Collins és Ouillian (1969) modellje szerint egy ilyen feladatban nagyon gyorsan el
tudnánk dönteni, hogy igaz-e a mondat: , A kanári sárga; mert a fogalom (kanári) és
a tulajdonság (sárga) együtt tárolódnak a hierarchia azonos szintjén. Ezzel szemben
, A kanári tud repülni" mondat valóságtartalmát lassabban tudnánk megítélni, mert
ebben az esetben a fogalom és a tulajdonság egy szint távolságra vannak egymástól
Scanned with
SZEMANTIKUS EMLÉKEZET ÉS TÁROLT ISMERETEK 191
Sertésszeletet lehet A szék egy bútordarab

boltban vásárolni A papok hordanak ruhát
Jamaica ehető A legyek betegségeket .
Naranccsal lehet fogat terjesztenek ;
fúrni A polgármestereket
Kalifornia az USA egyik választják
állama Ázsiában magas hegyek
London egy hely vannak
. Akrumpli mozgás közben Párizs egy élőlény
: . keres táplálékot A csörgőkígyók mozgás
A fúró egy tudós közben keresnek
. A nagynéni egy rokon táplálékot
A spagetti egy étel A méhek ápolják az
. Tizedest vehetünk boltban elmebetegeket
: A sör egy folyadék A késeket gyárban állítják
A gint hentesek árulják elő
:A sült krumpli egy A pisztrángoknak van
.. alkoholos ital uszonyuk
-A borsó ehető : A mókusok halfélék
A Déli-sarkjót tesz a Az oroszlánok négylábú
. "betegeknek állatok
. A marhasültek emberek - . - . ... A cápáknak kerekeik
s evannak se se ass
a hierarchiában. , A kanárinak bőre van" mondatról még tovább tartana döntenünk,

mert itt már. két szint távolságra van egymástól a fogalom és a tulajdonság. Feltevé-
süknek megfelelően a kísérletben valóban egyre tovább tartott eldönteni az állítások
helyességét, ahogy hierarchikusan egyre távolabb került egymástól a fogalom és a
tulajdonság. . : ".
A modell szerint sok esetben úgy is eredményesen tudjuk használni szemantikus
emlékezetünket, hogy kikövetkeztetjük a helyes választ. Például nagy valószínűséggel
nem szerepel a szemantikus emlékezetünkben az a tény, hogy Leonardo da Vincinek
volt:térde, azt viszont tudjuk, hogy Leonardo da Vinci ember volt, és azt is tudjuk,
hogy minden embernek van térde, ennek alapján pedig nagy biztonsággal állíthatjuk,
hogy Leonardo da Vincinek is volt. Collins és Cuillian (1969) szerint pontosan egy
ilyen következtetési folyamatot használunk a szemantikus emlékezet esetében.
, A modellnek ugyanakkor vannak bizonyos hibái is. , A kanári sárga" mondat ter-
mészetesen nemcsaka fogalom
és a tulajdonság közötti hierarchikus távolság tekinte-
tében különbözik attól a mondattól, hogy: A kanárinak bőre van, hanem az ismerős-
ség szempontjából is. Szinte biztos vagyok benne, hogy Ön sem találkozott soha azzal
Scanned with
192 EMLÉKEZET
a mondattal, hogy , A kanárinak bőre van! Conrad (1972) azt vizsgálta meg, hogy a
hierarchikus távolságnak vagy az ismerősségnek van-e nagyobb szerepe abban, hogy
mennyi ideig tart eldönteni egy mondatról, hogy igaz vagy hamis. Eredményei nem
Collins és Ouillian modelljét támasztották alá: amikor az ismerősségi hatást kiegyen-
lítették, akkor a fogalom és a tulajdonság közti hierarchikus távolságnak csekély ha-
tása volt a döntési időre.
Még egy ellenvetésünk lehet Collins és Ouillian (1969) modelljével szemben. Ha a
következő két mondatot vesszük: , A kanári egy madár, illetve , A pingvin egy ma-
dár; akkor Collins és Ouillian elmélete szerint mindkét állításról ugyanannyi ideig
tartana eldönteni, hogy igaz-e, hiszen mind a , kanári; mind pedig a , pingvin" ese-
tében egy szintet kell felfelé lépni a ,madár" csomópontig. A valóságban azonban
tovább tart eldönteni a pingvinről, hogy madár-e, mint a kanáriról. Mi lehet vajon
ennek a magyarázata? A kategóriák különböző tagjai a legtöbb esetben nagyon eltér-
hetnek abban a tekintetben, hogy mennyire jellegzetes példái annak a kategóriának.
Rosch és Mervis (1975) például azt találták, hogy a narancsot, az almát, a banánt vagy
a barackot sokkal tipikusabb gyümölcsöknek tartják az emberek, mint az olajbogyót,
a paradicsomot, a kókuszdiót vagy a datolyát. Rips, Shoben és Smith (1973) egy kí-
sérletben azt az eredményt kapták, hogy a kategória tipikus példányairól sokkal gyor-
sabban lehet igaz/hamis ítéletet hozni, mint a kevésbé jellegzetes példáiról. Érthető
módon ezt a jelenséget tfipikussági hatásnak nevezik.
Egy kategória jellegzetes mintapéldányai több olyan vonással rendelkeznek, amelyek

a kategóriához tartoznak, mint a kevésbé jellegzetes példányok. Rosch (1973) ezt egy
olyan kísérletben mutatta ki, amelyben a , madár" szót tartalmazó mondatokat mu-
tatott a kísérleti személyeknek, pl.: , A madarak férgeket esznek", , Hallom egy madár
énekét, , Elrepült egy madár a ház felett", , A madár az ág végére telepedett", Ezután
a , madár" szót mindegyik mondatban be kellett helyettesíteni a . vörösbegy", , sas"
nstrucc, illetve , pingvin" szavakkal. A svörösbegy" természetesen mindegyik mon-
datba beleillik, de a , sas"-tól, a , strucc"-on át a ,pingvin" felé haladva egyre kevésbé
illenek bele az adott madarak a szövegbe, Tehát a pingvinek és a struccok kevésbé
tipikus madarak, mint a sas, az pedig kevésbé tipikus, mint a vörösbegy.
Mit tudhatunk meg mindebből a szemantikus emlékezet szerkezetéről? Nagyon

úgy tűnik, hogy Collins és Ouillian (1969) tévedtek, amikor azt feltételezték, hogy
a fogalmak mereven behatárolt kategóriákhoz tartoznak. Sokkal valószínűbb, hogy
a kategóriák lazán determináltak, valahogy úgy, ahogyan arról a filozófus Ludwig
Wittgenstein (1958) is értekezett a , sportág" kategóriája kapcsán, Melyek a sportágak
meghatározó jellemzői? Mi lehet közös a baseballban, a pókerben, a teniszben és a
sakkban? Nagyon nehéz vagy talán egyenesen lehetetlen lenne egyetlen jellemzőt ta-
lálni, amelyben mindezek a sportágak osztoznak. Wittgenstein elgondolása szerint a
Scanned with
vsportág" kategória tagjai (s még sok más kategóriánál is hasonló a helyzet) olyano
k,
mint a családtagok: bizonyos tulajdonságok valamennyire közösek bennük,
Vannak
családtagok, akik között nagyobb a hasonlóság, mások viszont csak egy-két - és
eset-
leg egészen más - tulajdonságukban hasonlítanak rájuk.
McCloskey és Glucksberg (1978) szolgáltatták az egyik legmeggyőzőbb bizonyí-
tékot arról, hogy a szemantikus emlékezetben tárolt fogalmak egy jelentős része elég
homályos, nem pedig pontos és precíz. 30 kísérleti személynek kérdéseket tettek fel,
mint pl. , Az agyvérzés egy betegségfajta?" vagy , A sütőtök egy gyümölcs?" 16-an azt
válaszolták, hogy az agyvérzés betegség, 14-en viszont azt, hogy nem. A sütőtököt
szintén 16 személy gondolta gyümölcsnek, a többiek viszont nem. Még meglepőbb
volt, hogy amikor egy hónappal később újra megkérdezték a kísérleti személyeket,
11-en meggondolták magukat azzal kapcsolatban, hogy az agyvérzés betegség-e, 8-an
pedig a sütőtök gyümölcs mivoltával kapcsolatban.
Kulcsfogalom
ri
) Tipikussági hatás: egy kategória mintapéldányai sorba állíthatóak aszerint, hogy mennyire ér-
tékelik őket tipikusnak az emberek.
A terjedő aktiváció elmélete
Collins és Loftus (1975) a terjedő aktiváció elméletével próbálták meg kiigazítani

Collins és Ouillian (1969) modelljének hiányosságait. Abból indultak ki, hogy a logi-
kusan felépített hierarchikus struktúra elképzelése túl rugalmatlan. Hasznosabb lehet
az a feltételezés, hogy a szemantikus emlékezet a szemantikus kapcsolódás, illetve
szemantikus távolság alapján szerveződik. A szemantikus kapcsolódás mérésének
bevett módszere, hogy megkérik a kísérleti személyeket, osztályozzanak szópárokat
aszerint, hogy a két szó milyen közeli kapcsolatban áll egymással. Egy másik mód-
szer, amikor arra kérik a kísérleti személyeket, hogy egy kategóriához soroljanak fel
annyi elemet, amennyit csak tudnak, és a leggyakrabban előforduló elemeket tekintik
az adott kategóriához legszorosabban kapcsolódó mintapéldányoknak.
A 6.2. ábrán láthatjuk, hogy Collins és Loftus (1975) elmélete szerint hogy nézne
ki a szemantikus emlékezet szerkezetének egy részlete, Lényeges, hogy az ábrán az
elemek közötti kapcsolatok hosszúsága jelzi az elemek szemantikus kapcsolódásának
mértékét. Így például a , vörös" szó szorosabban összefügg a , narancs" szóval, mint a
, naplementével" BÉRBE vzt
A terjedő aktiváció elmélete szerint, amikor valaki meglát vagy meghall egy fogal-
mat, vagy gondol rá, a szemantikus emlékezetben aktiválódik a fogalomhoz tartozó
csomópont. Ez az aktiváció azután átterjed a hozzá kapcsolódó további fogalmakra
Scanned with
194
t oka ék
OzáT
TA É
TAT ESSSS
szem
pé ld a a te rj edő aktivációs
6.2. ábra. Egy
5
NSZ
Ces
D(T
(em
SET
ével
ion. A jogtulajdonos engedély
American Psychological Associat
Forrás: Collins és Loftus (1975) 9
, a
kap cso lat ban álló ele mek nagyobb mértékben aktiválódnak
is, a vele szorosabb ,A vörösbegy egy
szemantikailag távolabb álló elemek pedig kevésbé. Így például a
ban a svö rös beg y" szó erő tel jes en aktiválja a , madár" szót, mivel
madár" mondat
hoz. , A pingvin egy madár" mondatban
két fogalom szemantikailag közel áll egymás
las sab ban és gye ngé bbe n ter jed ne az akt iváció egyik fogalomról a másikra,
viszont
támasztja.
vagyis ez a modell a tipikussági hatást is alá
Scanned with
A terjedő aktiváció elméletéből következő más feltevések ellenőrzésére is végeztek

kísérleteket. Meyer és Schvaneveldt (1976) kísérletében például a résztvevőknek a
lehető leggyorsabban el kellett dönteniük különböző betűsorozatokról, hogy értelmes
szavakat alkotnak-e, A kulcsfeltételben egy adott szót (pl. ,kenyér") közvetlenül meg-
előzött egy szemantikailag kapcsolódó (pl. ,Vaj") vagy nem kapcsolódó szó (pl. , nő-
vér"). A modell szerint csak abban az esetben terjedne át az aktiváció az első szóról
a másodikra, amikor a két szó szemantikailag összefügg egymással, ennek a tovater-
jedő aktivációnak pedig fel kellene gyorsítania a második szóval kapcsolatos lexikai
döntést. Így tehát a ,kenyér" szó azonosítása gyorsabb lenne akkor, amikor a ,vaj"
szó előzi meg, mint akkor, amikor a , nővér" szó. A kísérletben valóban megjelent ez
a serkentő hatás (szemantikus priming) a szemantikailag összefüggő szavak esetében.
McNamara (1992) hasonló megközelítést alkalmazott egy kísérletben, mint Meyer
és Schvaneveldt (1976). Itt például a , vörös" szót vagy egy olyan szó követte, ame-
lyik egy kapcsolatnyi távolságra van tőle (pl. , rózsa"), vagy egy olyan, amelyik sze-
mantikailag két kapcsolatnyi távolságra helyezkedik el (pl. virág"). Az elméletnek
megfelelően nagyobb aktivációs hatást kellene kifejtenie egymásra az egyegységnyi,
mint a kétegységnyi távolságra lévő szavaknak, így a szemantikus priming mértéke is
nagyobb lenne. McNamara (1992) eredményei igazolták ezt az előrejelzést.
Schacter, Reiman, Curran, Yun, Bandy, McDermott és Roediger (1996) egy érde-
kes kísérletben további alátámasztását adták a modellnek. A 12. fejezetben is megem-
lítésre kerülő Deese-Roediger-McDermott-paradigmát alkalmazták (pl. Roediger és
McDermott, 1995), amelynek során a résztvevőknek speciális módon összeállított
szólistákat mutatnak. Kiválasztanak egy alapszót (pl. , orvos"), majd hozzárendelnek
több másik, tartalmilag kapcsolódó szót (pl. , nővér; , betegség? , kórház" , páciens").
A résztvevőknek ezt a szólistát kell megtanulniuk, amely tartalmazza az összes tar-
talmilag kapcsolódó szót, de az alapszót nem, majd egy felismerési teszt következik.
Vajon mi történik, amikor a nem mutatott alapszó (esetünkben , orvos") kerül sor-
ra a felismerési teszten? Az elmélet szerint ennek a szónak erősen aktiválódott állapot-
ban kell lennie, mivel nagyon szorosan kapcsolódik a lista többi szavához. Schacter
és munkatársai összehasonlították a szó téves felismerését kísérő agyiaktivitás-
mintázatot azzal, amikor a személyek helyesen ismerték fel a listán valóban szerep-
lő szavakat. Az agyi aktivitás mintázata és intenzitása nagyon hasonló volt mindkét
esetben, ami azt jelzi, hogy a be nem mutatott alapszó jelentős mértékben aktiváló-
dik, éppen úgy, ahogyan azt az elmélet alapján várnánk. Ezt az eredményt számos
más kísérletben is sikerült kimutatni.
A terjedő aktiváció elmélete hasznosabbnak bizonyult a különböző kísérleti ered-
mények magyarázatában, mint a hierarchikus hálózatok modellje. Ennek a legfőbb
oka az, hogy ez az elmélet sokkal rugalmasabb, amivel ugyanakkor járnak bizonyos
hátrányok is. Az egyik hátránya az, hogy e modell alapján nem lehet túlságosan pon-
tos becsléseket adni egy-egy helyzetre, emiatt meglehetősen nehéz megítélni a modell
általános megbízhatóságát.
Scanned with
196 EMLÉKEZET
A SZEMANTIKUS EMLÉKEZET AGYI SZERVEZŐDÉSE

Láthattuk, hogy a viselkedéses kísérletekből sok mindent megtudhatunk a szeman-
tikus emlékezet szerveződéséről. Mivel ezeket az emlékeket az agyunk tárolja, még
jobban megérthetjük a szemantikus emlékezet működését, ha közvetlenül az agy
működésére fordítjuk a figyelmünket. Az lenne a legkézenfekvőbb feltételezés, hogy
mindaz, amit egy adott dologról vagy fogalomról tudunk, egy helyen tárolódik az
agyunkban. Sok mindent tudok például Luluról, a macskámról: szürke bundája és
kis feje van, nagyon barátságos, megkergeti a madarakat, imád enni, szeret játszani,
hangosan dorombol és így tovább. Logikus lenne azt gondolni, hogy mindezek az
információk egymáshoz nagyon közel tárolódnak az agyamban; mondjuk a , Lulu
csomópontban. Elképzelhető lenne tehát, hogy a szemantikus információk az egész
tárgyak szintjén tárolódnak az agyban. Vannak, akik egyenesen azt feltételezik, hogy
TŰLNÉLET élő dologgal kapcsolatos információ az agyunk egy bizonyos részében talál-
ható, míg az élettelen dolgokkal kapcsolatos információk az agy egy másik részében.
Már most elárulhatom, hogy egyre több kísérleti bizonyíték szól amellett, hogy a
szemantikus emlékek nem ilyen módon tárolódnak az agyban. Egyre népszerűbb az
az elképzelés, hogy
egy adott fogalommal kapcsolatos különbözőlajta információkat
különböző helyeken őrzi az agyunk. Így például a Lulu látványával kapcsolatos infor-
műációk máshol vannak elraktározva, mint a hallási információk (például hangos do-
rombolásáról), és megint máshol az, amit a viselkedéséről tudok (például hogy szeret
játszani). Ezt vonásalapú megközelítésnek is szokás nevezni. A vonásalapú elméletek
általában azt feltételezik, hogy a tárgyak vizuális jellemzői agyúnk egy bizonyos térü-
letén tárolódnak, más jellemzők
pedig más területeken.
"AZ agyi képalkotó eljárások segíthetnek eldönteni, hogy a két fenti megközelí-
tés közül melyik állja meg jobban a helyét. Úgy képzelhetjük ezt el, hogyha minden
Lulura vonatkozó információ az agyamnak ugyanazon a területén tárolódik, akkor
mindig ez a terület lesz a legaktívabb, bármit is kérdeznek tőlem Luluval kapcsolat-
ban. Ha viszont Lulu minden egyes vonása más területen reprezentálódik, akkor attól
függően lesz aktívabb egyik vagy másik agyterületem, hogy mit kérdeznek Luluval
kapcsolatban. Persze ez nemcsak Lulu esetében lenne így, hanem minden más do-
loggal is.
A legtöbb kutatást, amiről szó lesz majd, agysérült betegeknél végezték. Mi is az ér-
telme annak, hogy agysérülteket tanulmányozunk, ha egészséges embereknél akarjuk
jobban megérteni a szemantikus emlékezet működését? Abból az alapfeltevésből in-
dulunk ki, hogy a betegeknél megfigyelhető sérülésmintázat lényeges információkkal
szolgálhat arról, miként is szerveződik agyunkban a fogalmakkal kapcsolatos tudás:
Képzeljünk el, mondjuk, egy olyan beteget, aki kiválóan felismeri az élettelen dolgok
az
képeit (pl. egy asztal vagy egy torta képét), de nagyon kevéssé tudja beazonosítani
arra következtetni egy
élő dolgokat (pl. egy lovat vagy egy pingvint). Csábító lenne
Scanned with
eri vethet hogy az élő dolgokkal kapcsolatos ismereteink agyunkna

k egy másik
jen tn stee el, mint az élettelen dolgokra vonatkozó
tudás. Ez azt jelen-
c, 1ogy ennél a betegnél azért ezzel az eredmé l já srülé :
élő dolgokkal kapcsolato
iz. s ismereteket tároló agyt
GAN G etek
Geekárosodtak.edzette Láss
erül Látni fogjuk
azonban, hogy a valóság sajnos sokkal összetettebb,
mint ahogy azt ennek a leegysze-
rüsített példának az alapján gondolhatnánk!
Eredmények
Sok agysérültnek csak bizonyos szemantikus kategóriák okoznak nehézséget,

ezekben az esetekben kategóriaspecifikus károsodásról beszélünk. Warrington és
Shallice (1984) J. B. R. nevű betegének például nagy nehézséget okozott, hogy élő
dolgok képeit felismerje (6906-ban volt erre képes), míg az élettelen dolgokkal sok-
kal kevésbé volt problémája (9096). Ugyanígy teljesített akkor is, amikor különbö-
ző szavak jelentését kellett elmagyaráznia. Meg tudta mondani, hogy az aktatáska
segy kisméretű táska, amelyben például a diákok hordják a jegyzeteiket, növények-
kel és állatokkal kapcsolatban azonban csak igen szegényes definíciókra volt képes.
A nárciszra például csak annyit mondott, hogy , növény" a struccra pedig, hogy
valami szokatlan"
A kategóriaspecifikus zavarban szenvedő betegeknél az egyik leggyakoribb jelen-
ség, hogy a felismerési feladatokban (amikor képeket mutatnak nekik az adott dolog-
ról) sokkal rosszabbul teljesítenek élő, mint élettelen dolgokkal kapcsolatban. Vajon
mi lehet ennek a magyarázata? A legtöbb ember számára ismerősebbek lehetnek a
tárgyak, mint az élőlények (pl. egzotikus állatok — Cree és McRae, 2003), ez pedig
megnehezítheti az élőlények felismerését. Ez azonban biztosan nem magyaráz meg
mindent. Caramazza és Shelton (1998) gyakoriság és ismerősség szempontjából il-
lesztett élő és élettelen fogalmakat használtak E. W. nevű páciensük vizsgálatakor,
aki így is kevésbé volt képes megnevezni az élő dolgokat, mint az életteleneket, akár
magas ismerősségi fokú szavakról volt szó (ez esetben 5496-ban ismerték fel az élő
és 9494-ban az élettelen dolgokat), akár alacsony ismerősségi fokú szavakról (ekkor
2896, illetve 8196 volt a felismerési arány).
Az élő dolgokra vonatkozó fogalmakkal kapcsolatban sokkal gyakrabban fordul
elő felismerési zavar, mint az élettelen fogalmakkal Kapcsolatbán. Eddig több mint
100 olyan beteget találtak, akiknél élő dolgokra vonatkozó kategóriaspecifikus defi-
citet lehetett megfigyelni, és több mint 25 olyan beteget, akiknél élettelen dolgokra
vonatkozott a felismerési zavar, de élőkre nem (Martin és Caramazza; 2003). sú
A kategóriaspecifikus zavarban szenvedő betegeknek tehát jelentős hányadánál az
élő dolgokkal kapcsolatos a zavar, csupán H0KGezknől voriatkozik KEStISS kelle
Gianotti
ra. Vajon mi lehet a "magyarázata ennek a kétféle károsodási mintázatnak?
Scanned with
198 EMLÉKEZET
tt
(2000) 44 beteg adatait tekintette át, hogy választ kapjon erre a kérdésre. 38 beteg-
nél korlátozódott a felismerési zavar élő dolgokra, és náluk szinte kivétel nélkül
a
temporális lebeny anterior, mediális és inferior területeit érte a károsodás, Ezzel
szemben annál a hat betegnél, akik tárgyakat nem voltak képesek felismerni, olyan
fronto-parietális területeken volt károsodás, amelyek jobban hátranyúlnak az agy-
ban, mint a másik csoportnál érintett területek.
Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a fogalmakkal kapcsolatos különböző tí-
pusú szemantikus információk az agy eltérő területein tárolódnak. Azonban körülte-
kintőnek kell lennünk ezeknek az eredményeknek az értelmezésekor, ugyanis mind-
ez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy az élő dolgokat jelölő fogalmak az agynak egy
bizonyos területén tárolódnak, a tárgyakat jelölő fogalmak pedig más agyterületeken.
Hamarosan látni fogjuk, hogy milyen egyéb, esetleg jobban elfogadható magyaráza-
tok lehetségesek még.
Elméleti lehetőségek
Hogyan értelmezhetjük ezeket a kutatási eredményeket? Az egyik legjelentősebb ér-

telmezés Farah és McClelland (1991) szenzoros-funkcionális elmélete, amely a követ-
kező alapfeltevéseket fogalmazza meg:
1. Az élőlényeket leginkább vizuális vagy más perceptuális sajátosságaik külön-
böztetik meg egymástól (hogy néznek ki). j
2. A tárgyakat leginkább funkcióik szerint különböztetjük meg (mire használjuk).
3. A szemantikus rendszerben háromszor annyi vizuális, mint funkcionális egység
van.
Hogyan sikerült a szerzőknek alátámasztaniuk ezt a három állítást? Megnézték

különböző élő, illetve élettelen dolgok szótári meghatározásait, és azt találták, hogy
a leíró jellemzők között háromszor annyi vizuális, mint funkcionális sajátosság sze-
repel. Az élő dolgokat jelölő fogalmak esetében sokkal nagyobb arányban használtak
vizuális, mint funkcionális jellemzőket (7,7:1 arányban, az életteleneknél pedig 1,4:1
arányban).
Farah és McClelland (1991) egy komputációs modellel ellenőrizték elméletük he-
lyességét. Strukturális károsodást hoztak létre a modellben azáltal, hogy deaktiváltak
bizonyos szemantikus egységeket, és amikor a vizuális egységeket érte károsodás, az
sokkal nagyobb mértékben rontotta az élő, mint az élettelen dolgokkal kapcsolatos
felismerési teljesítményt. Ezzel szemben a funkcionális egységek részleges kikapcso-
lása sokkal kisebb hatású volt, csupán az élettelen dolgokkal kapcsolatos felismerési
teljesítményt rontotta le. Így ez az elmélet elvben meg tudja magyarázni azt a jelen-
séget, hogy az agysérülést szenvedett betegeknél sokkal gyakoribb az élő, mint az
Scanned with
SZEMANTIKUS EMLÉKEZET
ÉS TÁROLT ISMERETEK
199
élettelen dolgok felismerésének zavara. Ugy

anakkor arra is magyarázatot tud adni a
modell, ami
tej kor egy bete gnél éppen ellentétes mintázat
jelentkezik.
SItmlkova; West, Kuperberg és Holcomb (2006) vizsgálata is
a szenzoros-funkci-
onális elméletet támasztotta alá. Kísérleti személyeik állatokat, illetve
szerszámokat
ábrázoló képeket néztek, a vizsgálatvezetők pedig minden kép megtekintése után
nézték az agyi aktivitás mintázatát. Sitnikova és munkatársai elsősorban azokra az
agyi hullámokra voltak kíváncsiak, amelyek 400 ms-mal a képek bemutatása után
jelennek meg, és a jelentés alapos, részletes feldolgozását mutatják. A korábbi ku-
tatások azt jelezték, hogy amikor az ingerek vizuális feldolgozása zajlik, akkor ez a
hullámkomponens a fronto-centrális és az anterior-inferior területeken jelenik meg
legintenzívebben. A tárgyak funkcionális sajátosságainak feldolgozása során vi-
szont hátulsóbb agyterületeken, így az okcipitális, posterior-temporális és posterior-
parietális régiókban mutatkozik nagyobb aktivitás. A szenzoros-funkcionális elmélet
szerint a 400 ms-nál jelentkező hullámkomponensnek az előbbi területeken kell in-
kább megjelennie, ha egy állatról lát képet a személy, és az utóbbi területeken, ha egy
szerszámról. Sitnikova és munkatársai kísérletükben éppen ezt az eredményt kapták.
A szenzoros-funkcionális elmélet azt feltételezi, hogy a szemantikus emlékezet-
ben a fogalmakkal kapcsolatos információk aszerint rendeződnek el, hogy inkább
szenzoros, vizuális vagy pedig funkcionális természetűek-e, és nem aszerint, hogy
élő vagy élettelen dolgokra vonatkoznak. Ebből a feltevésből az következik, hogy a
legtöbb páciensnél, akinek kategóriaspecifikus károsodása van, olyan agyterületeket
ért a sérülés, amelyek elsődlegesen vizuális vagy funkcionális információkat tárolnak
— vagyis a , kategóriaspecifikus" elnevezés tulajdonképpen teljesen félrevezető.
Lee, Graham, Simons, Hodges, Owen és Patterson (2002) vizsgálatában is sikerült
a szenzoros-funkcionális elméletet igazolni. A résztvevőknek élő és élettelen dolgokat
jelölő fogalmakat mutattak be, amelyekhez perceptuális vagy nem perceptuális infor-
mációkat társítottak. A perceptuális információk feldolgozása során (akár élő, akár élet-
telen dolgokról volt szó) a bal posterior-inferior temporális lebenyben mértek nagyobb
aktivitást, a nem perceptuális jellegű információk (pl. funkcionális jellemzők) feldol-
gozása során pedig a temporális lebeny középső régiójában. Amikor az élő és élettelen
dolgokkal kapcsolatos fogalmakat hasonlították össze, akkor azt lehetett látni, hogy a
két fogalomkörnél ugyanazok az agyterületek voltak aktívak. Az agyi aktivitás tehát
annak függvényében változott, hogy perceptuális vagy nem perceptuális természetű in-
formációfeldolgozás zajlott-e, és nem attól függött, hogy az adott fogalom élőlényt vagy
élettelen dolgot jelölt-e. Ezek a kísérleti eredmények összhangban vannak a szenzoros-
funkcionális elmélettel és általánosságban a vonásalapú megközelítésekkel.
Nemrégiben Margues, Canessa, Siri, Catricala és Cappa (2008) is hasonló eredmé-
nyeket kaptak egy agyi képalkotó eljárást használó vizsgálatukban. A résztvevőknél
követték az agyi aktivitás mintázatát, miközben élőlények és élettelen dolgok tulaj-
donságaival (pl. alak, szín, méret, mozgás) kapcsolatos állításokról kellett eldönte-
Scanned with
200 EMLÉKEZET
SEN
niük, hogy igazak-e vagy hamisak. A kapott eredmények egyértelműek, és egybe.

vágnak azzal, amit Lee és munkatársai (2002) mutattak ki: , Az eredmények... arra
mutatnak rá, hogy inkább a tulajdonságok jellege és nem a fogalom tartalma (pl. élő
vagy élettelen) az a fő szervező elv, amelynek segítségével agyunk elrendezi a fogalmi
ismereteket" (Margues et al., 2008: 95).
A szenzoros-funkcionális elmélet egyik korlátja az, hogy az élőlények tulajdonságai-
nak egy jó része (pl. húsevő, sivatagban él) nem tekinthető se szenzoros, se funkcionális
információnak. Cree és McRae (2003) szerint a fogalmi ismeretek sokszínű zavarait
nem érthetjük meg csupán kétféle tulajdonságkategória (szenzoros vagy funkcionális)
alapján. Úgy vélik, ezt a két általános kategóriát további elemekre kellene bontani. Míg
például Farah és McClelland meghatározása szerint egy tárgy funkcionális sajátossága
az ,ahogyan működik, vagy amire használhatjuk; addig Cree és McRae megkülönböz-
teti egy tárgy lényegi viselkedését (ahogyan működik) és annak funkcionális sajátossá-
gát (amire az emberek használják). Ugyanígy a szenzoros tulajdonságokat is feloszthat-
juk vizuális (pl. szín), hallási, tapintási és íz jellemzőkre. Így például a gyümölcsök, a
zöldségek és más élelmiszerek között sok lehet a hasonlóság, hiszen az ízzel kapcsolatos
szenzoros jellemzők mindhárom kategória esetében fontosak.
Cree és McRae (2003) elemzése szerint az agysérülések következtében megjelenő
kategóriaspecifikus károsodások hét különbözőfajta mintázatot mutatnak (6.1. táblá-
zat). Úgy vélik, egyik korábban tárgyalt elmélet sem tudja megmagyarázni mind a hét
típust, az általuk képviselt többszörösvonás-elmélet viszont képes erre. Elgondolásuk
szerint, amikor egy agysérülés következtében a fogalmak egy vagy több jellemzőjéről
tárolt ismeretek károsodnak, akkor mindazok az egyéb szemantikus ismeretek is sé-
rülnek, amelyek szorosan kapcsolódnak ezekhez a jellemzőkhöz.
Cree és McRae (2003) többszörösvonás-elmélete szerint minden tulajdonságtípus
(pl. szín, mozgás) az agy egy bizonyos területén reprezentálódik, és ezt a feltételezést
több kísérleti adat is alátámasztja. Martin és Chao (2001) számos olyan tanulmányt
tekintettek át, amelyekben agyi képalkotó módszereket alkalmaztak, és megállapí-
tották, hogy a színnel, mozgással és formával kapcsolatos kategorikus ismereteket
mind különböző agyterületek dolgozzák fel, és ezek mindegyike közel helyezkedik
el azokhoz a területekhez, amelyek a vizuális észlelés során dolgozzák fel a hasonló
jellegű információkat.
A többszörösvonás-elmélet sok szempontból is nagyon jól használhatónak tű-
nik. Először is azon a felismerésen alapul, hogy a legtöbb fogalom sok különböző
tulajdonsággal, vonással jellemezhető, és ezek a vonások határozzák meg a fogalmi
kategóriák hasonlóságát és különbözőségét. Másodszor, ez a modell elég jól megma-
gyarázza az agysérülteknél megfigyelhető kategóriaspecifikus károsodások legtöbb
típusát. Harmadszor, a modell összhangban van az agyi képalkotó eljárásokkal nyert
adatokkal, amelyek szerint a tárgyak különböző tulajdonságairól való ismereteink
agyunk különböző részein reprezentálódnak (Martin és Chao, 2001).
Scanned with
SZEMANTIKUS EMLÉKEZET ÉS TÁROLT ISMERETE
K 201
Összefoglalóan azt mondhatjuk tehát, hogy bár kézenfekvő lenne a feltételezés,

hogy egy adott fogalommal vagy tárggyal kapcsolatos összes ismeretünk agyunk
nak
egy bizonyos részén tárolódik, valójában nem ez a helyzet. Az tűnik inkább való-
színűnek, hogy az egy adott tárggyal kapcsolatos különböző információk (pl. mire
használjuk, hogy működik, hogy néz ki, milyen az íze) az agy különböző területein
reprezentálódnak. Egyelőre nem tudni hogyan, de képesek vagyunk szinte pillanatok
alatt, automatikusan integrálni a különböző információkat, amikor az adott fogalom-
ra gondolunk.
6.1. táblázat. Cree és McRae (2003) elmélete arról, hogy az agysérült betegeknél miért jelentkezik
olyan sokféle formában a kategóriaspecifikus károsodás
látható mozgás, látható részek, szín —

2. Különböző, élettelen dolgokat tartalmazó funkció, látható mozgás
kategóriák
. 3. Gyümölcsök és zöldségek szín, funkció, íz, illat
4. Gyümölcsök, zöldségek és élőlények szín
5. Gyümölcsök, zöldségek és élettelen dolgok funkció
.6. Ennivalóféleségek (főleg gyümölcsök és zöldségek) — funkció, íz, illat
... és élőlények
7. Hangszerek és élőlények . 5 4 ihana;szín
Forrás: Smith és Kosslyn (2007) O Pearson Education Inc.
ÚJ FOGALMAK ELSAJÁTÍTÁSA
Mind ez idáig azzal a kérdéssel foglalkoztunk, hogy a már meglévő tudásunkat ho-
gyan tároljuk és hogy férünk hozzá, arról azonban még nem esett szó, hogy miként
alakítunk ki új fogalmakat, és hogyan tudjuk azután megfelelően használni ezeket
új helyzetekben. Ez a kérdés mindenféle oktatás lényege, így természetesen nagyon
fontos, de még mindig nem tudunk róla eleget. A pedagógusok természetesen azt
szeretnék, ha mindaz, amit a diákok az iskolában és az egyetemen megtanulnak,
általánosíthatóvá válna, átvihetővé más, későbbi élethelyzetekre. Sajnálatos módon
a legtöbb kutatás azt bizonyítja, hogy az esetek többségében vajmi kevés hasznosul
általánosabb szinten a tanultakból; a transzfer akkor a leghatékonyabb, ha az új
helyzet nagymértékben hasonlít az eredeti tanulási helyzetre. Bassock és Holyoak
(1989) például azt figyelték meg egy kísérletben, hogy hiába tanultak meg a részt
vevő diákok. egy módszert a sebességgel és távolsággal kapcsolatos fizikapéldák
megoldására, nem tudt áka ezta módszert alkalmazni nagyon hasonló elv sze-
MÉNEet e ő
Scanned with
EMLÉKEZET
202
toknál. A diákok úgy vélték,

rint felépülő számtani sorozato kkal kapcsolatos felada
a mód sze r csak fizik ai pro blé mák eset én alk almazható, és nem je SAE
hogy először tanulta meg
Amikor viszont
más feladatokban is használhatnák az elvet.
alkalmazni tudták za a tudást a
számtani sorozatokat megoldani a diákok, akkor
fizikapéldák megoldására is. Ebben az esetben először egy általánosab peter
önböző problémák megoldásá-
sajátítottak el, és tisztában voltak vele, hogy ezt kül
nál is használhatják. ű
vel kapcsolatos tanulmá-
Barnett és Ceci (2002) áttekintették az ismeretek átvitelé
n önbözik az
nyokat. Azt találták, hogy ha az alábbi szempontok bármelyikébe kül
eredeti tanulási helyzet és az új helyzet, akkor kevésbé érvényesül a tanultak álta-
lánosítása, vagy átvitele az új helyzetre: (1) tárgykör, (2) fizikai kontextus (tanulási
környezet), (3) idői kontextus (hosszú késleltetés az eredeti tanulási helyzet és az új
között), (4) funkcionális kontextus (a tanultakat más célra használnánk), (5) szociális
kontextus (az egyik egyéni, a másik pedig társas helyzet), (6) modalitás (pl. az egyik
helyzetben vizuálisan, a másikban auditorosan mutatják be az információt).
Hogyan segíthetjük elő a tudás általánosítását?
Képzeljünk el egy olyan kísérletet, amelyben egy tanulási helyzet résztvevőit vé-
letlenszerűen két csoportba (A és B) osztják. Az A csoportba tartozók gyorsabban
tanulják meg az anyagot, amit kapnak. Ez vajon azt jelenti-e, hogy ők jobban ké-
pesek alkalmazni a megszerzett tudást egy másik helyzetben is, mint a B csoportba
tartozók? Kézenfekvőnek tűnik, hogy igennel válaszoljunk erre a kérdésre, de ez
nem minden esetben lesz helyes válasz. Schmidt és Bjork (1992) kimutatták, hogy
a gyorsan végbemenő tanulás gyakran felszínes, és csak az eredeti tanulási helyzet-
ben használható. Meglehetősen paradox módon a lassabb tanulás alaposabb lehet,
ami azt eredményezheti, hogy a tanultakat jobban tudja alkalmazni a személy más
helyzetekben is.
Schmidt és Bjork (1992) nézetével összhangban álló kísérleti eredményről számolt
be Mannes és Kintsch (1987). Kísérleti személyeiknek egy szövegrészletet kellett kí-
vülről megtanulniuk. A résztvevők egyik fele a szöveg előtt egy olyan vázlatot olvas-
hatott el, ami ugyanazt a struktúrát követte, mint a szöveg, a másik csoport pedig egy
olyan vázlatot, amely máshogy volt felépítve, mint maga a szöveg. A felszínes tanulási
teljesítmény (amit azzal mértek, hogy mennyire emlékeztek a személyek az eredeti
szövegre) jobb volt az első csoportnál, a második csoport tagjai viszont jobban tel-
jesítettek azokban a kreatív problémamegoldást igénylő feladatokban, amelyekhez a
szöveg alapos megértésére volt szükség. A második csoport tagjainak a tanulási
fázis-
ban erőlészítést kellett tenniük annak érdekében, hogy összeegyeztessék a vázlatot és
a szöveget, ezáltal nem emlékeztek olyan precízen a szövegre, de jobban megértették
Scanned with
SZEMANTIKUS EMLÉKEZET ÉS TÁROLT ISMERETEK
203
a tartalmát. A jobb szövegértés azt eredményezte, hogy nagyobb mértékben képesek

voltak a tanultakat általánosítani és a későbbi, kreatív problémamegoldást igénylő
helyzetben alkalmazni, mint az első csoport tagjai.
A fogalomelsajátítás (és a tanulás generalizálása) terén végzett kutatások egyik ígé-
retes vonala az, amit John Bransford és munkatársai képviselnek a Tennessee állam-
beli Vanderbilt Egyetemen. Kutatásaikat részletesen összefoglalja Bransford Human
cognition (1979) című könyve. Szemléletükből ízelítőt kaphatunk a következő példa
nyomán, amely egyik kutatótársa, K. E. Nitsch doktori disszertációjából származik.
Nitsch azzal a kérdéssel foglalkozott elsősorban, hogy miként lehet egy adott
helyzetben megszerzett tudást más helyzetekben is alkalmazni. Egyik kísérletében,
amelyben két új fogalmat (FELPACCOLNI és ÖSSZEMOZGORODNI) kellett meg-
tanulniuk a kísérleti személyeknek, a tanulás során variálta a szemléltető példák sok-
féleségét — a , változatos" feltételben sokféle példát használt, az , állandó" feltételben
pedig keveset (6.3. box).
"1. SPOT VAS S test feltétel

,FELPACCOLNF: feldühíteni valakit azzal, hogy nem elvárhatóan szeszes ,eredetlleg HINLÉLB ;
nők használták ezt a kifejezést. ; E: sé
. Példák: amikor egy férfi nem veszi le a kalapját a templomba lépve, amikor egy nyilvános rendez-
vényen valaki eltakarja mások elől a látványt, amikor valaki lehamuz egy fényesre csiszolt asztalt,
, amikor az éttermi vendégek megjegyzéseket tesznek a pincérek lassúságára.
ú ÖSSZEMOZGORODNI : csoportba verődni egy személy vagy más dolog körül, eredétileő arts
pásztorok éés ha jcsárok használták ezta kifejezést.
. Példák: amikor az eléged len tengerészek lázadással fenyegetik a kapitányt, amikor a közönség
gy amikor valaki tehetetlennek éérzi mag egy támadással szemben,
hjuke ot, amikor három vagy ; több emberi Ösz-

3 billogozz [ árman vagy többen bekerítenek .egy
farkast, Hogy neti is elmenei kort 1g) többen összefognak eegy tolvaj ellen.
Scanned with
204 EMLÉKEZET
e
Mindkét csoport addig gyakorolta a két új szó jelentését, amíg már hibátlanul
tudták azokat használni. Ezt követően teljesen másfajta példákat kaptak, amelyek a
korábbitól eltérő társas helyzetekről szóltak. Az 1. csoportnál a fogalmak helyes hasz-
nálatának aránya az eredeti tanulási helyzetben elért 9196-ról 8499-ra csökkent az új
helyzetben, míg a 2. csoportnál jelentősebb teljesítménycsökkenés mutatkozott, 8995-
ról 6796-ra. Ha tehát azt szeretnénk, hogy a megtanított fogalmak generalizálódjanak,
és új helyzetekben is alkalmazhatóak legyenek, akkor minél több különböző példával
kell szemléltetnünk a fogalmat a tanulás során. Ennek a módszernek azonban ára
van, hiszen Nitsch kísérletében az , állandó" feltételben részt vevő személyek négy
gyakorlás alatt könnyen elsajátították az új fogalmat, míg a , változatos" feltételben
részt vevőknek nagyobb nehézséget okozott a szavak megtanulása, és több gyakorlás-
ra volt hozzá szükségük. ;
Ezek után Nitsch egy olyan gyakorlási módszert próbált találni, amellyel úgy érvé-
nyesíthető a változatos példákon keresztül történő gyakorlás jótékony hatása, hogy köz-
ben nem lassítja le a tanulást a példák sokfélesége. Kialakított egy vegyes" feltételt is,
amelyben a kísérleti személyek először a fogalom eredeti használatának mondott kon-
textusból (pincérnők, illetve marhapásztorok) származó példákon keresztül tanulták
meg az új kifejezéseket, azután pedig más kontextusokból vett példákkal következett
három gyakorlás. Ennek a csoportnak a tanulási teljesítményét azután összehasonlítot-
ta az , állandó feltétel" csoportéval és a , változatos feltétel" csoportéval oly módon, hogy
a megtanult kifejezéseket más társas kontextusban kellett használniuk.
Nitsch a következő eredményeket kapta: először is, amikor az eredeti kontextus-
ban kellett használni a kifejezéseket, akkor mindhárom csoport 9096 körül teljesített.
Másodszor, az , állandó feltétel" csoport tagjai, akik csak egy kontextusból vett pél-
dákon gyakoroltak, nehezebben tudták alkalmazni a kifejezéseket más kontextusok-
ban, mint annak a csoportnak a tagjai, akik többféle példán gyakoroltak (699, illetve
8296). A svegyes feltételben" részt vevő személyek még a , változatos feltételben" részt
vevőknél is jobban teljesítettek (9196), és nem volt szükségük több gyakorlásra, mint
az ,állandó feltételben" részt vevő személyeknek. Az eredményekből egyértelműen
levonhatjuk a következtetést, hogy könnyebb egy új fogalmat elsajátítani, ha sok ha-
sonló példán keresztül történik a tanulás, de ha azt szeretnénk, hogy a megszerzett
tudás általánosíthatóvá váljon, akkor ki kell szélesíteni a tapasztalatszerzés körét a
tanulási folyamat során.
A legtöbb szakma elsajátításának folyamata ezzel a megállapítással összhangban
épül fel. Az orvostanhallgatók először némileg leegyszerűsített módon megtanulják,
hogyan működik az emberi test. Azután arról tanulnak, hogy a különböző beteg-
ségek hogyan befolyásolják a szervezet normális működését. Klinikai gyakorlatuk
során számtalan fajta betegséggel találkoznak a különböző kórházi osztályokon. Egy-
egy kórházi osztályon viszonylag behatárolt a lehetséges betegségek köre, így nem
kell például különösebben sokat foglalkozniuk neurológiai tényezőkkel, amikor egy
Scanned with
belgyógyászati osztályon vannak, vagy a bőrbetegségekkel, amiko

r épp szülészeti
gyakorlatukat töltik. Kezdő orvosként azután a betegségek sokkal
szélesebb spekt-
rumával találkoznak, és sokkal kevesebb szakmai iránymutatást kapnak.
Mire szak-
orvosokká válnak, addigra (remélhetőleg) elég tapasztalatot gyűjt
enek ahhoz, hogy
ne csak a tankönyvi esetpéldákat tudják kezelni, hanem a valóságos
páciensek beteg-
ségeit is. A valódi páciensek a legritkább esetben olyanok, mint a tankönyvi példák.
SÉMÁK
Mindaz, amiről eddig szó volt ebben a fejezetben, azt a benyomást keltheti, hogy a
szemantikus emlékezetben majdnem minden információ egyszerű fogalmak formá-.
jában tárolódik. Valójábana legtöbb ismeret, amit szemantikus emlékezetünk rak- )
tároz, nagyobbinformációegységekből
áll. Kintsch (1980: 612) a következőképpen
közelítette meg ezt a kérdést: , A szemantikus emlékezet egyszerűen nem tudna mű-
ködni, ha egy olyan statikus struktúra lenne, amely független mindenféle kontextus-
tól és specifikus használattól? Kétségtelenül nagyon hasznos, ha tudjuk egy csomó
szó és kifejezés jelentését, azonban ez a tudás önmagában még nem tenné lehetővé,
hogy eredményesen és rugalmasan kapcsolatba lépjünk a külvilággal.
Milyen további ismeretek tárolódnak hát a szemantikus emlékezetben? Erre a kér-
désre az egyik legfontosabb válasz még Sir Frederic.Bartlett-től (1932) származik,
aki a sémák fontos szerepe mellett érvelt: a séma egy összefüggő ismerethalmaz a
világról, bizonyos eseményekről, emberekről vagy
cselekvésekről
(lásd az 5.fejezetet).
Bartlett egyik nagyon lényeges felismerése az volt, hogy már meglévő, sémákba ren-
dezett ismereteink nagymértékben befolyásolják azt is, hogy mire emlékszünk. )
A szemantikus emlékezetben tárolt sémákat szokás forgatókönyveknek (scrirk
vagy kéreteknek (frames) is nevezni. A forgatókönyvek-az eseményekkel és azok kö- .
vetkezményeiyebtkancsolatos ismereteinket tartalmazzák (Schank és Abelson, 1977),
a keretek pedig olyan tudásstruktúrák, amelyek a világ valamely részletét írják le (pl.
épületek), és részben kötött/megszabott strukturális információkat (pl. van padlója és
vannak falai) tartalmaznak, részben pedig ún. üres értékeket" a változtatható infor-
mációk számára (pl. milyen anyagból építették az épületet).
Bower, Black és Turner (1979) részletesen áttekintették, hogy milyenfajta infor-
máció Arra kérték kísérleti
személyeiket, hogy sofoljanak fel húsz cselekvést vagy történést, amelyek egy éttermi
látogatás során történhetne k.:Bár a megkérdezetteknek nagyon különböző éttermi
élményeik voltak, mégis : nagyon sok átfedés volt az étterem-forgatókönyvhöz kapcso-
lyek legalább
lódó eseményekben. A szertafi TEGYE TÉS pa
7390-a
a .
említette a következőket: leülni egy
ot, rendelni, enni, kifizetni a számlát, távozni.a Ezenkívül
asztalhoz, megnézni az éétlapBt
. r, , , Tesi yi
még legalább 4896-uk ilítette az alábbi eseményeket: belépni az étterembe, meg-.
Scanned with
206 EMLÉKEZET
TS
mondani, milyen névre foglaltunk asztalt, italokat rendelni, megvitatni az étlapot,

beszélgetni, salátát vagy levest enni, desszertet rendelni, megenni a desszertet, borra-
valót adni a pincérnek.
Kulcsfogalmak
Forgatókönyv; olyan séma azmaly egy hétköznapt helyzetben (pl. egy éttermi
é látogatást előtör
, duló ek jellegzetes sorrendjé
Keret: olyan séma, amely tárgyakkal és azok jellemzőivel kapcsolatos információkat tartalmaz. j )
e szgeoy
A forgatókönyvekben és keretekben tárolt sematikus tudás három szempontból

is nagyon hasznos. Először is a sémák alapján elvárásokat alakíthatunk ki. Egy ét-
teremben például elvárhatjuk, hogy leültessenek bennünket egy asztalhoz, kapjunk
egy étlapot a pincértől vagy pincérnőtől, ételt és italt rendelhessünk és így tovább.
Ha valamelyik elvárásunk nem teljesül, akkor intézkedni fogunk, például ha nem
kaptunk étlapot, akkor megpróbálj uk elcsípni a pincér vagy pincérnő tekintetét. A sé-
mák kiszá ilágot, hiszenaz elvárásaink általában beigázolódnak.
sémáknak megfelelő elvárásainkhoz nem illeszkedő eseményekre olykor élesen
emlékszünk, éppen azért, mert ezek különleges esetek. Kiválóan emlékeznénk olyan
váratlan eseményekre, mint hogy a pincér a levest egy vendég ölébe borította (Bower
et al., 1979), vagy hogy a tanár előadás közben rágyújtott egy cigarettára (Neuschatz,
Lampinen, Preston, Hawkins és Toglia, 2002).
A másedik-ok, amiért-a-sémák fontos szerepet játszanak az olvasás és szövegértés
során; hogy segítségükkel kitölthetjük az olvasott vagy hallott szövegben a hézagokat,
és íg] jotbat lggettjl miről is van szó. Tulajdonképpen a szövegértés során segíte-
nek következtetészkeTTEvOnmunK— 18
TESZESÉSEST KELL KÖ ÉL ÉKEK G S] ól szemlélteti, mennyire hasz-
nunkra válhatnak a sémák, amikor megpróbálunk értelmezni egy olvasott szöveget
ell olyan nehéz szövegeket értelmez-
Szerencsére az esetek többségében azért nem kell
nininámét aról een KIESETT használtak a mosással kapcsolatban.
Mindebből könnyen azt gondolhatnánk, hogy a sematikus tudás csak olyan szö-
vegek esetében hasznos, amelyek enélkül a sémaháttér nélkül szinte érthetetlenek ,
lennének, de ez nem így van. Valójában-állandó álj ikus tudásun-
kat, ami segít megértenünk szinte mindent, amit látunk és hallunk. Vegyükpéldául
Rumelhart és Ortony (1977) következő példatörténetét:
1. Mary hallotta a fagylaltos kocsit közeledni.

"2. Eszébe jutott a zsebpénze.
3. Beszaladt a házba.
Scanned with
bent ; á zöveg eg sszletét az alábbiakban olvashatja. Képzelje magáta kísérleti szemé-

lyek
EE helyébe,
Astrát és próbálja megérteni a szöveget; ;
Az eljárás elég egyszerű. Először is csoportosítjuk az elemeket. Persze lehet, hogy csak egy kupac lesz,
attól függően, hogy mennyi a tennivaló. Ha máshová kell mennünk elintézni a dolgot, mert nekünk
nincsenek meg hozzá az eszközeink, akkor ez lesz a következő lépés. Ha nem, akkor viszont máris.
elég jól állunk. Fontos, hogy ne vigyük túlzásba a dolgot, Inkább túl kevés, mint túl sok dologgal Dpró-
bálkozzunk egyszerre. Bár rövid távon ez nem tűnik fontosnak, könnyen baj lehet belőle, ha nem így
jegre ök
teszünk (Bransford és Johnson, 1972: 722).
Nos, rájött-e, hogy miről szólt ez a szöveg? Azok a kísérleti személyek, akik nem kaptak címet
a szöveghez, érthetetlennek minősítették, és átlagosan csak 2.8 gondolatot (,gondolategysé-
get) tudtak belőle felidézni. Azok viszont,
szöveg-előtt-a,Ruhák-mosása:
akik a címet olvashat-
. ták, könnyen érthetőnek találták a szöveget, és átlagosan 5,8 gondolategységet tudtak belőle.
felidézni.A releváns sematikus tudás (pl. a szöveg témáját megadó cím) inkább azáltal javítja
. azelőhívási teljesítményt, hogy segít megérteni a szöveget, és nem azáltal, hogy hívóingerk
: szolgál.
Ezt onnan lehet tudni, hogy azok a kisérleti személyek, akik a szöveg meghallgatása
után, .
. de az előhívás előtt kapták meg a címet, átlagosan csak 2,6 gondolategységet tudtak felidézni.
Bizonyára különféle feltevéseket és következtetéseket fogalmazott meg Ön is a tör-

ténet olvasása közben: Mary szeretett volna fagylaltot venni; a fagylalt pénzbe kerül;
Marynek a házban van a zsebpénze; nincs sok ideje, hogy magához vegye a pénzt,
mielőtt a fagylaltos kocsi megérkezik. Ezeknek a feltételezéseknek egyike sem szere-
pel direkt módon a három mondatban, csupán sematikus tudásunknak köszönhető-
en vagyunk képesek kitölteni a történet hézagait. Általában nem vagyunk tudatában
annak, hogy egy szöveg olvasása vagy hallgatása során következtetéseket vonnánk
le, de a kísérleti adatok egyértelműen azt bizonyítják, hogy minduntalan ezt tesszük.
Végül sematikus tudásunk a vizuális jelentek észlelésében is segítségünkre lehet.
Palmer. (1975) kísérletében először egy helyszín (pl. egy konyha) képét mutatta
be kísérleti személyeinek, majd nagyon rövid ideig felvillantotta valamilyen tárgy
képét. A tárgy vagy beleillett a környezetbe (pl. egy vekni kenyér), vagy nem (egy
postaláda). Egy másik feltételben nem mutatták be először a kontextusként szolgáló
helyszín képét. Abban az esetben tudták a kísérleti személyek a legnagyobb való-
színűséggel beazonosítani a felvillantott tárgyat, amikor az beleillett a kontextusba,
vagyis a sematikus tudás mozgósítása segítette a percepciót. A legrosszabb felismerési
teljesítmény pedig abban a feltételben született, amikor a tárgy nem illett a kontextus-
ba, hiszen ebben az esetbeniaz előzetesen aktiválódott séma nem állt kapcsolatban a
később látott tárggyal. o : Pa jeti jáste h
Scanned with
208 EMLÉKEZET
Hibák és torzítások
Láthattuk, hogy sematikus tudásunk milyen sokféle módon lehet hasznunkra. Ki-
számíthatóbbá teszi az életet, segít megérteni az olvasott és hallott szövegeket, segíti
környezetünk vizuális felismerését. Olykor azonban hátrányunk is származhat abból,
ha a sémákra támaszkodunk.
Bartlett (1932) mutatta ezt ki elsőként abban a kísérletében, amelyben cambridge-i
diákjainak észak-amerikai indián népmeséket (pl. A szellemek háborúja) kellett el-
olvasniuk, majd felidézniük. A történet, amely könyvünk 5. fejezetében olvasható
(156-157. oldal), nagyon különösnek tűnhet azok számára, akik kevéssé járatosak
idegen kultúrákban. Bartlett azt figyelte meg, hogy a felidézett történetek minden
esetben rövidebbek és koherensebbek voltak, mint az eredeti népmese, és sokkal in-
kább illeszkedtek a felidéző személy saját világképéhez. Ez különösen igaz volt az
olyan történetek esetében, mint , A szellemek háborúja", amelynek számos eleme
teljesen meglepő volt azok számára, akik nem ismerték az észak-amerikai indián
kultúrát. Ezek a kísérleti személyek rendszerint kihagyták a természetfeletti erőkkel
kapcsolatos elemeket, a rejtélyes részleteket pedig logikusabbra, saját elvárásaiknak
megfelelőbbre változtatták.
Bartlett (1932) úgy vélte, hogy a felidézésekben előforduló szisztematikus hibák
és torzítások azt mutatják, hogy a résztvevőket saját sematikus ismereteik befolyá-
solták a felidézés során. Bartlett kísérletét azonban, ahogyan azt már említettük, sok
módszertani kritika érte, többek között az, hogy meglehetősen homályos instrukci-
ókat adott a kísérleti személyeknek, ráadásul szinte semmilyen statisztikai elemzést
nem végzett el az adatokon! Még nagyobb problémát jelenthet, hogy az általa megfi-
gyelt felidézési torzításoknak egy jelentős része valójában nem emlékezeti problémá-
ból, hanem tudatos találgatásból adódott. Ezt bizonyította be Gauld és Stephenson
(1967), akiknek az eredményei szerint a precíz felidézést hangsúlyozó pontos inst-
rukció esetén a Bartlett homályos instrukciója mellett jelentkező hibáknak majdnem
a fele eltűnt. 3
Mindezeknek a problémáknak az ellenére, Bartlett legfontosabb eredményeit ké-
sőbb több, megfelelően ellenőrzött vizsgálat is alátámasztotta. Gondoljunk például
Sulin és Dooling (1974) kísérletére az 5. fejezetből (158-159. oldal), amelyben a kí-
sérleti személyek Hitlerrel kapcsolatos sémái hosszabb késleltetés (1 hét) után torzí-
tották az olvasottak felidézését, rövid késleltetés (5 perc) után viszont nem befolyásol-
ták. Hasonló eredménnyel járt Brewer és Treyens (1981) kísérlete is, amelyről a 6.5.
boxban olvashatunk.
Sémáink azt is befolyásolják, hogy mire fogunk emlékezni, amikor ellentmondá-
sos kérdésekkel kapcsolatos információkkal találkozunk. Rendszerint jobban em-
lékszünk a saját véleményünket alátámasztó információkra, mint azokra, amelyek
ellentmondanak annak. Ezt a jelenséget konzisztenciatorzításnak nevezzük. Wiley
Scanned with
6.5. box. Sémák a mindennapi életben: Brewer és Treyens (1981)

kísérlete. :
Brewer és Treyens (1981) kimutatták, hogy a min-
dennapi életben a legtöbb dolgot véletlenül és
nem szándékosan jegyezzük meg. Elképzelhető
például, hogy emlékszünk a kedvenc könyveink
borítójának színére vagy mintájára, de nem való-
színű, hogy szándékosan törekedtünk volna en-
nek az információnak a megjegyzésére, Brewer és
Treyens arra voltak kíváncsiak, hogy vajon az ilyen
véletlen tanulásban is megjelennek-e a sémák
torzító hatásai. Úgy döntöttek, hogy természetes
körülmények között és nem mesterségesen lét-
rehozott szövegekkel próbálják vizsgálni alanyaik
emlékezeti működését.
A kutatók arra kérték kísérleti személyeiket, hogy
töltsenek egy nagyon rövid időt (kb. 35 másod-
percet) egy szobában, mielőtt a valódi kísérlet
elkezdődne. A helyiség úgy nézett ki, mint egy 6.3. ábra. A végzős hallgató szobája,
végzős hallgató irodája (6.3. ábra), voltak benne a amelyet Brewer és Treyens (1981)
végzős hallgató sémájához illeszkedő (pl. íróasz- használtak emlékezeti kísérletükben
tal, naptár, radír, ceruzák) és nem illeszkedő tár- — 01981 Elsevier. A fényképet Brewer professzor úrú
gyak (pl. koponya, búgócsiga), illetve bizonyos, a Szíves engedélyével közöljük
séma alapján elvárható tárgyakat (pl. könyvek) pedig szándékosan nem helyeztek el a szobában.
Miután a kísérleti személyek elhagyták a szobát, egy másik helyiségben kikérdezték őket arról,
hogy milyen tárgyakat láttak az első szobában. A kísérleti személyek egy részének először írásban
kellett szabad felidézéssel felsorolniuk minden tárgyat, amire csak emlékeztek, majd egy felis-
merési feladat következett, amelyben a felsorolt tárgyak egy része valóban ott volt a szobában,
"mások viszont nem.
Brewer és Treyens (1981) eredményei szerint a kísérleti személyek több olyan tárgyat idéztek fel,
amelyek illeszkedtek a sémához, mint olyat, amelyek nem illeszkedtek, és ez az arány a helyes és
a téves felidézések esetében is megvolt. Az egyik legérdekesebb eredmény az volt, hogy azok
:a tárgyak, amelyekről nagyon határozottan állították a kísérleti személyek, hogy látták őket a
szobában, pedig valójában nem voltak ott, szinte kizárólag a sémához erősen illeszkedő tárgyak
"voltak (pl. könyvek, iratrendező szekrény), ami egyértelműen mutatja, hogy a sémák milyen em-
lékezeti torzításokat ered ményezhetnek. Szintén fontos eredmény volt, hogy a résztvevők jelen-
tős része sokkal több tárgyat tudott felismerni, mint felidézni. Brewer és Treyens megvizsgálták,
hogy a nagy magabíztossággal felismert tárgyak közül melyek voltak azok, amelyeket fel is tud-
tak idézni a személyek, és azt találták, hogy ezek a sémához erősen illeszkedő tárgyak voltak (pl.
írógép), ami arraa ujat hogy "a sémát egyfajta hívóingerként használták a személyek a felidézési
feladat során.
(2005) szerint, amikor valaki viszonylag keveset tud egy ellentmondásos kérdésről,
akkor ennek a személynek a sematikus tudása leginkább saját álláspontjához fog il-
leszkedni. Egyszerűbb ugyanis a meglévő. ismereteket a sémához illeszkedő infor-
mációkkal kiegészíteni, mint a sémáhonem
z illeszkedőekkel, az eredmény pedig a
Scanned with
210 EMLÉKEZET
konzisztenciatorzítás lesz. Abban az esetben viszont, ha a saját véleményükkel meg-

egyező és ellentétes információkat is adunk olyan személyeknek, akiknek már kiala-
kult sémáik vannak az adott kérdésről, akkor mindkét fajta információra egyformán
fognak emlékezni, ugyanis mindkét véleménnyel kapcsolatban vannak már sémáik,
amelyek segíthetik az emlékezést. Wiley (2005) pontosan ezt az eredményt kapta.
Értékelés
A sémaelméletek meglehetősen sikeresnek bizonyultak. Az egyik legfontosabb ho-

zadékuk az volt, hogy segítettek megértenünk az emlékezeti torzítások néhány okát.
Mindazonáltal vannak bizonyos korlátai is a sémaelméleteknek. Először is meglehe-
tősen körvonalazatlanok. Bár a kísérleti adatok egyértelműen arra utalnak, hogy ren-
delkezünk sémákkal, ezek pontos hatókörét és természetét egyelőre nem ismerjük.
Másodszor, ezek az elméletek vajmi leveset mondanak arról, hogy milyen esetek-
ben használunk fel sémákat következtetéseink megfogalmazásához. Murray és Burke
(2003) kísérletében például jó, közepes és gyenge olvasási képességű személyeknek
prediktív következtetési feladatokat kellett megoldaniuk (pl. az , eltörik" szót kellett
kikövetkeztetniük a következő mondatból: , A dühös férj hozzávágta a falhoz a töré-
keny vázát"). Mindhárom csoport képes volt levonni a következtetéseket, feltehetően
sematikus ismereteik segítségével, azonban csak a jó olvasási képességű csoportnál
zajlott ez gyorsan és automatikusan, ami azt jelzi, hogy vannak, akik könnyebben
hozzáférnek sémáikhoz, mint mások.
Harmadszor, emlékezeti reprezentációink rendszerint gazdagabbak és összetetteb-
bek annál, mint ahogyan ez a sémaelméletek alapján tűnhet. Gondoljunk csak az
éttermi forgatókönyvekre. Lehet, hogy van egy alapforgatókönyvünk az éttermi hely-
zetekről, de azt is tudjuk, hogy a gyorséttermekben nem ülünk le, mielőtt megrendel-
nénkaz ételt, hogy az elegáns éttermekben általában van borpincér is, hogy bizonyos
éttermekben előre kell asztalt foglalnunk, más helyeken viszont ez nem szükséges, és
így tovább. A legtöbb sémaelmélet nem foglalkozik ezekkel az összetett jelenségekkel.
Végül pedig, bár a sémaelmélet valóban meg tud magyarázni sok előhívási hibát,
az elmélet alapján azt gondolhatnánk, hogy sokkal több ilyen hibát követünk el -— a
valóságban elég megbízhatóan különbséget tudunk tenni a sémákból, illetve a szö-
vegből származó információk között.
A fogalmak károsodása és a sémaalapú emlékezet
Korábban már volt róla szó, hogy a szemantikus emlékezetben tárolt infor
mációknak
két alaptípusát különböztetjük meg: az egyedi szavaknak megfelelő elvont
fogalma-
Scanned with
kat, illetve a sémákon és forgatókönyveken alapuló tágabb és rugalmasab

b szerkeze-
ti egységeket, Ha ez a feltevés helyénvaló, akkor kell hogy legyenek olyan agysérült
betegek, akiknél inkább a fogalmi információkhoz való hozzáférés károsodott és a
sémainformációkhoz való hozzáférés kevésbé, és fordítva, létezniük kell olyan bete-
geknek is, akik nehezebben tudják használni a sémákat és forgatókönyveket, de az
egyedi fogalmakkal jól boldogulnak. Látni fogjuk, hogy ennek a feltételezésnek van-
nak kísérleti bizonyítékai.
Vajon mely betegeknek vannak gondjaik az egyedi fogalmakkal? Elsősorban a
szemantikus demenciában szenvedő betegeknek, akiknek súlyos nehézséget jelent a
szavak jelentéséhez és a tárgyak nevéhez való hozzáférés, de hanyatlásuk korai sza-
kaszában még jó végrehajtó működéssel rendelkeznek. A szemantikus demenciában
szenvedő páciensek pontos tünetei azonban egyénenként nagyon eltérőek lehetnek.
Funnell (1996) E. P. nevű, szemantikus demenciában szenvedő betege például elég jól
tudta használni a forgatókönyvi információkat, így amikor a következő orvosi kont-
roll időpontját beszélték meg, akkor kiment a konyhába, behozta a határidőnaplóját
és egy golyóstollat. Ha adtak neki egy tűt és egy gombot, fel tudta varrni a gombot
az ingre. Azonban ha hétköznapi tárgyak nevének a jelentését kellett megmondania
(pl. golyóstoll, tű, olló), akkor erre alig volt képes. Abban a feladatban, amelyben a
céltárgyat két másik tárggyal együtt mutatták meg neki, amelyek közül az egyik funk-
cionális kapcsolatban állt vele (pl. a golyóstollat egy jegyzettömbbel és egy nyomtatott
könyvvel együtt mutatták be), csak véletlenszerűen találgatta, hogy melyik lehet a
funkcionálisan kapcsolódó tárgy.
Hasonló eredményekről számolt be Snowden, Griffiths és Neary (1994) egy másik,
hasonló beteg, K. E. esetében. Ennek a betegnek nagy nehézséget okozott, hogy fel-
ismerje és használni tudja a saját tárgyait, ha azokat a lakás más pontján helyezték el,
mint ahol azokat megszokta. A forgatókönyv-emlékezete viszont működött, hiszen
képes volt hétköznapi feladatokat helyesen megoldani a tárgyak (pl. egy ruhafogas)
segítségével, ha azok a megszokott helyükön voltak.
Nos, mely pácienseknek lesznek inkább a forgatókönyv-emlékezettel gondjaik,
mintsem az egyedi fogalmak jelentésével? A forgatókönyvek általában célirányo-
sak (pl. a forgatókönyv lépései vezethetnek el bennünket ahhoz a célhoz, hogy si-
keresen elfogyasszunk egy ebédet az étteremben), és azt szoktuk feltételezni, hogy a
prefrontális kéregben működő végrehajtó folyamatokat használjuk a célok felállítá-
sához és megvalósításához. A prefrontális sérülést szenvedett betegek egy részénél
valóban azt látjuk, hogy kifejezett nehézségeik vannak a forgatókönyvek használatá-
val. Sirigu, Zalla, Pillon, Grafman, Agid és Dubois (1995) prefrontális sérült betegei
azt a feladatot kapták, hogy. találjanak ki különböző forgatókönyveket, és értékeljék
ís őket aszerint, hogy rutin eseményekről, különleges eseményekről vagy újszerű ese-
ményekről szólnak- e." Ezek a betegek ugyanannyi eseményt tudtak kitalálni, mint a
poszterior területeken sérült betegek és az egészséges kontrollszemélyek, és ugyan-
Scanned with
212 EMLÉKEZET
olyan gyorsan fel is tudták idézni az eseményekhez tartozó lépéseket, mint a másik
két csoport. Ez arra utal, hogy a prefrontális betegek emlékezete ugyanannyi infor-
mációt tárol a különböző eseményekhez rendelhető lépésekről, mint más betegek és
az egészséges kontrollszemélyek emlékezete. Abban viszont nagyon sokat hibáztak a
prefrontális betegek, hogy egy forgatókönyvön belül helyes sorrendbe állítsák az egyes
lépéseket, illetve hogy eldöntsék, mely lépések a legfontosabbak a cél megvalósítása
szempontjából. A forgatókönyvek összeállítása okozott tehát számukra nehézséget,
vagyis az, hogy az elemeket a megfelelő sorrendbe állítsák.
Cosentino, Chute, Libon, Moore és Grossman (2006) fronto-temporális demen-
ciában szenvedő betegeket vizsgáltak, akiknél a prefrontális kéreg is sérült, és figyelmi
zavarokat, valamint csökkent végrehajtó működést mutattak. A betegeknek - csak-
úgy mint egy másik, szemantikus demenciában szenvedő betegcsoportnak és egész-
séges kontrollszemélyeknek - különböző forgatókönyveket mutattak. A forgatóköny-
vek egy része sorrendi hibákat tartalmazott (pl. a szereplő előbb tette bele a halat a
vödörbe, mint hogy bedobta volna a vízbe a horgot), más részük szemantikai vagy
jelentésbeli hibákat (pl. egy horgászásról szóló történetben egy virágot tettek a ho-
rogra). A szemantikus demenciában szenvedő betegek és az egészséges kontrollsze-
mélyek ugyanannyi sorrendi hibát vettek észre, mint szemantikait (6.4. ábra). A rossz
végrehajtó működéssel rendelkező fronto-temporális páciensek viszont majdnem
kétszer annyi sorrendi hibát nem vettek észre, mint amennyi szemantikait. Ezeknek
a betegeknek tehát viszonylag megtartott szemantikai tudásuk van a fogalmakról, de
súlyosan károsodott a forgatókönyv-alapú tudásuk.
Milyen következtetéseket vonhatunk le az agysérülteknél megfigyelt fogalmi, il-
letve sémazavarokból? Ha abból a feltételezésből indulunk ki, hogy a fogalmi és a
sematikus ismeretek az agy különböző területein tárolódnak, akkor azt várhatjuk,
hogy lesznek olyan páciensek, akiknek inkább a fogalmi tudásuk károsodott, mint
a sematikus tudásuk, más páciensekre pedig ennek épp az ellenkezője lesz jellemző.
A rendelkezésünkre álló kísérleti eredmények igazolni látszanak ezt a várakozást, így
egyben az alapját képező feltevést is. Mindazonáltal ez egy igen komplex kutatási
terület, így minden következtetést csak kísérletinek tekinthetünk.
ÖSSZEFOGLALÁS
Meg kell különböztetnünk a szemantikus és az epizodikus emlékezetet, utóbbi a múlt

tudatos felidézését jelenti. Az epizodikus és a szemantikus emlékekkel kapcsolatos
anterográd és retrográd amnézia mértéke gyakran igen eltérő, ami arra utal, hogy
két, nagyon is különböző emlékezeti rendszerről van szó. Az agyi képalkotó eljáráso-
kat használó kísérletekből tudjuk, hogy némileg eltérő agyterületek-aktívak-Tmnind a
tanulás, mind pedig az előhívás során attól függően, hogy a feladat epizodikus vagy
KEkusERE
szemanti
SZERK emlékekkel kapcsolatos-e.
KÉÉSÉRESB
Scanned with
6.4. ábra. Szemantikus demenciában, illetve fronto-temporális demenciában szenvedő

betegek, valamint egészséges kontrollszemélyek által elkövetett szemantikai és sorrendi hibák
14 -
tú Sorrendi hibák KN
EEG Szemantikai hibák ágai
10 karát
éke]
8 sk Faij
kos 8 jel
6 u Hak !
hi
jibs
je tési
4([- SA
f si
fELbI
ri a
2- fé
űj ; 3 , E
Egészséges Szemantikus Fronto-temporális
kontroll demencia demencia
Forrás: Cosentino et al. (2006)
A hierarchikus hálózati modell szerint a szemantikus emlékezet hierarchikus kap-

csolatokba szerveződik. A kognitív gazdaságosság elvének megfelelően a modell azt
feltételezi, hogy a tárgyak tulajdonságaival kapcsolatos információk mindig a hie-
rarchia lehető legmagasabb pontján tárolódnak. Tévesnek bizonyult a modell azon
feltételezése, hogy a fogalmak mereven meghatározott kategóriákba tartoznának.
A terjedő aktiváció elmélete szerint egy adott fogalom aktivációja a hozzá szeman-
tikailag legközelebb álló fogalmakat aktiválja leggyorsabban. A modell magyarázatot
kínál a tipikussági hatás és a szemantikus priming jelenségére, túlzott rugalmassága
viszont nehezen ellenőrizhetővé teszi.
A szemantikus emlékezet szerveződésének megértésére tett kísérletek egy másik
irányvonala a kategóriaspecifikus károsodást mutató agysérültek vizsgálata. Ezeknek
a betegeknek nagyon gyakran sokkal nehezebb felismerniük az élőlényeket, mint
az élettelen dolgokat, de sokan ennél összetettebb károsodási mintázatot mutatnak.
A szenzoros-funkcionális elmélet szerint a tárgyak vizuális jellemzőit más agyterüle-
tek tárolják, mint a funkcionális jellemzőket, és mivel az élőlényeknek általában több
a vizuális sajátosságuk, a tárgyaknak pedig a funkcionális sajátosságuk, ez megma-
gyarázhatja ezeket a tüneti különbségeket. Cree és McRae (2003) továbbfejlesztették
ezt az elképzelést egy összetettebb, többszörösvonás-elméletté, amelyben a szenzoros
Scanned with
214 EMLÉKEZET
és funkcionális tulajdonságokat további alcsoportokra lehet osztani, és Így még több-

féle tulajdonsághoz juthatunk. Ez a megközelítés jobban megmagyarázza az agysé-
rülteknél tapasztalható jelenségeket, mint a szenzoros-funkcionális elmélet,
Amikor új fogalmakat tanulunk, gyakran nehezen tudjuk ezeket a tanulási hely-
zettől eltérő kontextusokban is alkalmazni. Nitsch kimutatta, hogy azzal tudjuk leg-
inkább elősegíteni az újonnan megszerzett tudás generalizálódását, ha már a tanulás
során is több különböző kontextusban találkozunk az új fogalommal.
A sematikus ismeretek nagyon hasznosak, mert lehetővé teszik, hogy megfelelő el-
várásokat fogalmazzunk meg, és következtetésekkel kiegészítsük a rendelkezésünkre
álló információk hézagait. Ugyanakkor a sémák használata emlékezeti torzításokhoz
is vezet, amikor a látott vagy hallott információ ellentmond a meglévő sémának. Az
agysérült betegek vizsgálata megerősítette a szemantikus ismereteknek sémákra és
forgatókönyvekre, valamint egyedi szavaknak megfelelő fogalmakra való felosztását,
ugyanis a betegek egy részének a sémainformációk használatával van nagyobb ne-
hézsége, míg másoknak a fogalmi információkkal.
TOVÁBBI IRODALOM
Brewer, W. E. (2000) Bartlett, functionalism, and modern schema theories. Journal of Mind
and Behavior, 2, 37-44. A szerző jól megvilágítja Bartlett elméleti megközelítése és a mo-
dern sémaelméletek hasonlóságait és különbségeit.
Cree, G.S. és McRae, K. (2003) Analyzing the factors underlyingthe structure and computation
of the meaning of chipmunk, cherry, chisel, cheese and cello and many other such concrete
nouns). Journal of Experimental Psychology: General, 132, 163-201. A szerzők bemutatnak
egy jelentős új elméleti koncepciót, amelynek révén jobban megérthetjük, hogyan tárolód-
nak a fogalmak az agyban.
Hart, J. és Kraut, M. (2007) Neural basis of semantic memory. Cambridge: Cambridge
University Press. A könyv a maga teljességében és igen meggyőzően tárgyalja a szemanti-
kus emlékezet és az agy működése közötti kapcsolatot.
Murphy, G. L. (2002) The big book of concepts. Cambridge, MA: MIT Press. A könyv jól érthe-
tő és átfogó képet nyújt a fogalmakkal kapcsolatos kutatásokról.
Scanned with
7. fejezet
ÖNÉLETRAJZI EMLÉKEZET
Alan Baddeley
vajon ez külön memóriát jelent-e? Igen is meg nem is. Nem, mert szinte biztosan
állíthatjuk, hogy az epizodikus és a szemantikus emlékezeti rendszerek működésétől
függ, ahogyan arról már korábban volt szó. Igen, mert életünkben betöltött szerepe
sok szempontból különbözik az emlékezet más funkcióitól. Önéletrajzi emlékezetünk
segítségével tudunk emlékezni a saját magunkkal kapcsolatos tényekre, mint például
a nevünkre, az iskolai éveinkre és arra, hol lakunk, ugyanakkor ezek az ismeretek a
szemantikus memória személyes aspektusát is képviselik. Amikor arra emlékszünk
vissza, ahogy ma munkába jöttünk, abban szintén az önéletrajzi emlékezetünk játszik
szerepet, ugyanakkor egy epizodikus emléket is felidézünk ilyenkor. Az a tény, hogy
az önéletrajzi emlékezet mindkettőt magában foglalja, egyértelműen azt jelenti, hogy
összetett emlékezeti rendszerrel van dolgunk. Mindaz, amiről ebben a fejezetben szó
lesz, inkább leíró jellegű, mint elméletileg alátámasztott. Ez pusztán annak a számlá-
jára írható, hogy ezt az érdekes témát még csak most kezdjük megérteni.
Először az önéletrajzi emlékezet funkcióiról és azok jelentőségéről lesz szó, majd
azzal a nehéz kérdéssel folytatjuk, miként is lehet vizsgálni ezt a jelenséget. Itt az a
probléma merül fel, hogy a többi eddig tárgyalt kutatástól eltérően a kísérletvezető
nem tudja kontrollálni a tanulási folyamatot, ezért az önéletrajzi emlékek elsajátításá-
nak és elfelejtésének folyamatát is meglehetősen nehéz elemezni.
Kulcsfogalom i
i Önéletrajzi emlékezet: az életünk során előforduló specifikus eseményekre és az önmagunkkal :
: kapcsolatos információkra történő emlékezés. I
Scanned with
216 EMLÉKEZET
MIÉRT VAN SZÜKSÉGÜNK AZ ÖNÉLETRAJZI EMLÉKEZETRE?

Williams, Conway és Cohen (2008) négy önéletrajzi emlékezeti fi unkciót javasolt. Az
k cse-
egyik a dírekífv funkció, például hogy mi történt legutóbb, amikor ki akartu
rélni az autó kerekét. Egy másik a szociális funkció, ugyanis az önéletrajzi emlékek
elmesélése nagyon kellemes társasági tevékenység lehet (Neisser, 1988). Én például
nagyon szeretem hallgatni, amikor a fiaim felelevenítik a régi családi nyaralásokat.
Amikor viszont amnézia vagy demencia következtében sérül az önéletrajzi emlékezet
(Robinson és Swanson, 1990), az nagymértékben meg tudja terhelni a kapcsolatokat,
annyira, hogy egyenesen azt érezhetjük, hogy , Ez nem az az ember, akivel összehá-
zasodtam?" Az önéletrajzi emlékezet fontos szerepet játszik abban, hogy kialakítsuk
és fenntartsuk az önreprezentációnkat, ezért lehet olyan hasznos a reminiszcencia-
terápia (Woods, Spector, Örrel és Davies, 2005), amelyről a 13. fejezetben lesz majd
szó.Á kezelés lényege, hogy a memóriaproblémákkal küzdő idős betegeket arra bíz-
tatják, hogy gyűjtsenek össze a korábbi életükkel kapcsolatos emlékeztetőket, például
fényképeket és személyes emléktárgyakat - olyan dolgokat, amelyek visszahozzák a
fiatalabb éveik emlékeit. Végül az önéletrajzi emlékezet abban is segít, hogy megbír-
. kózzunk a különböző csapásokkal. A depresszió egyik tünete éppen az, hogy a bete-
. gek nehezen tudnak pózitív emlékeket felidézni, viszont a negatív emlékek könnyen
előjönnek. Ezt az előhívási effektust hangulatkongruens emlékezetnek nevezzük.
Bár ezek a funkciók kézenfekvőnek tűnnek, nagyrészt spekulatívak. Hyman és
Faries (1992) egy vizsgálatban úgy próbáltak empirikus bizonyítékot kapni mind-
erről, hogy megkérdezték a vizsgálatban részt vevőket, milyen emlékekről és milyen
szituációkban szoktak gyakran beszélgetni. Kevesen számoltak be arról, hogy az ön-
életrajzi emlékezetet közvetlenül problémamegoldásra használnák, sokkal inkább
emlékek felelevenítésére és tanácsadásra. Egy későbbi kísérletben hívószavak segít-
ségével el tudták különíteni azokat az emlékeket, amelyeket belsőleg, önmagunkkal
kapcsolatos funkciókra használunk és azokat, amelyeket más emberekkel folytatott
interakcióinkban alkalmazunk, azonban az önéletrajzi emlékezet direktív használa-
tára ismét kevés bizonyítékot találtak.
Block, Alea, Habermas és Rubin (2005) összeállították a ,, Mondd EI Saját Emlékei-
. det (MESE - TALE: Thinking About Life Experiences) kérdőívet. Megadtak bizonyos
szituációkat, és az így kapott beszámolókat kategorizálták: direktív, önmagunkkal
kapcsolatos, meglévő társasági kapcsolatokat ápoló vagy új társasági kapcsolatokat
kiépítő emlékek. Tehát, bár valóban kézenfekvő, hogy az önéletrajzi emlékezétnek
különböző funkciói vannak, az továbbra is kétséges, hogy a gyakorlatban szét lehet-e
ezeket választani,
Az eddigi kutatások egyik gyenge pontja a megfelelő vizsgálati módszer. Azt fel-
tételezik például, hogy a résztvevők tisztában vannak az önéletrajzi emlékezet funk-
cióival, illetve hogy elég részletesen fel tudják idézni mind az önéletrajzi emlékeket,
s8j
JO
Scanned with
ÖNÉLETRAJZI EMLÉKEZET 217
mind pedig az előhívó szituációkat ahhoz, hogy kategorizálni tudják azokat. Egy
olyan komplex területen, mint az önéletrajzi emlékezet, egyértelműen szükség van a
vizsgálati módszerek továbbfejlesztésére, A következőkben ezt tárgyaljuk.
Kulcsfogalom
Hangulatkongruens emlékezet: egyoldalúság az emlékek felidézésekor, Negatív Hángulatban J
a negatív emlékek hozzáférhetőbbek, mint a pozitívak, és fordítva, A hangulatfüggő emlékezet-
től eltérően nincs hatással a semleges emlékek előhívására,
VIZSGÁLATI MÓDSZEREK
Az önéletrajzi emlékek vizsgálatának egyik bevett módja a naplóvezetés, amelynek
zik és ezután megpróbálnak emlékezni
az eseményeket,
során a résztvevők feljegy
azokra. Ez hasznos módszer ugyan, de meglehetősen sokat követel a kísérleti ala-
nyoktól. Egy másik eljárás az ún. , emlékezeti szondázás" amikor egy adott szóra (pl.
folyó) asszociálva kell emlékeket felidézni, majd elemzik a kapott válaszokat. A har-
madik módszer abban áll, hogy olyan emlékekre vagyunk kíváncsiak, amelyeket vagy
egy bizonyos időszakkal, vagy egy jelentős eseménnyel (mint például a szeptember
11-i New York elleni támadás) asszociálunk. Végül, mint ahogyan a szemantikus és
epizodikus memória esetében is, sokat tanulhatunk azokból az esetekből, amelyek az
önéletrajzi memória sérülésével járnak, például agykárosodás vagy érzelmi stressz
következtében. Ezeket a módszereket egymás után tárgyaljuk.
Napló
Az önéletrajzi emlékezet tanulmányozásakor az egyik probléma az, hogy először

tudnunk kell, mit tapasztaltak az alanyok. Az egyik megoldás az, hogy megkérjük
a résztvevőket, hogy jegyezzék fel az eseményeket egy naplóba, ami később lehetővé
teszi, hogy objektíven ellenőrizzük az emlékeket. Linton (1975) arra használta ezt
a módszert, hogy a saját önéletrajzi emlékezetét tanulmányozta. Öt éven keresztül
vezetett naplót, naponta két eseményt jegyzett fel. Minden eseményt röviden leírt egy
kártyára. Minden hónapban tesztelte magát. Véletlenszerűen kiválasztott két kártyát
és megpróbálta felidézni, hogy milyen napon és milyen sorrendben történtek az ese-
mények. Mivel véletlenszerűen választotta ki a kártyákat, és mindig visszatette őket,
néha ugyanazt a kártyát húzta elő, és ugyanazt az eseményt tesztelte. A 7.1. ábra azt a
fontos jelenséget mutatja, amit megfigyelt: minél többször tesztelt egy eseményt, an-
nál jobban emlékezett rá. Ez további bizonyítékul szolgált arra, hogy mennyire fontos
Scanned with
218 HM ül KISZA T
jemágeénreménéemánnsyé
eti ET PEP HATÉNY MENET
valószínűsége az eltelt [dő és a

7A ábra, Az önéletrajzi napló egyy bejegyzése elfelejtésének
Saver —ab 2;
T úbi
megelőző tesztek számának függvényében
701
60 ú ki
1. teszt kh
6
$0 [- 2,teszt
LITETTTTI Gal
; 40 ]-
útf 30]
sé
a
72 teszt
204. 4 JA
Mégy
10 / 4.wagy későbbi teszt
o
L 1 1 J
0 05 10 145 20 25 30 35 40 45 50 55 60
A bejegyzés kora (évek)
Forrás: Linton (1975) 0 W. H, Freeman. A Jogtulajdonos engedélyével
az elnyújtott előhívás a hosszú távú memória szempontjából, ahogyan azt a 4. fejezet

tárgyalja (lásd 125. oldal).
Willem Wagenaar (1986) holland pszichológus klasszikus naplókísérletet végzett
el. Hat éven át vezetett naplót, mindennap két eseményt jegyzett fel, és minden ese-
mény mellé négy jellemzőt vagy hívószót írt. Ahogyan a 7.2. ábrán látható, feljegyez-
te, hogy ki volt ott, milyen esemény volt, hol történt és mikor. Értékelte az eseményt
abból a szempontból, hogy mennyire volt kiemelkedő, hogy gyakran megtörtént
vagy szokatlan volt, és azt is feljegyezte, hogy milyen mértékű volt az érzelmi érin-
tettség, hogy kellemes vagy kellemetlen volt-e. Összesen 2400 eseményt jegyzett fel.
Úgy tesztelte a memóriáját, hogy véletlenszerűen kiválasztott egy eseményt, egy, két
Scanned with
7.2. ábra. Feljegyzés Wagenaar naplókísérletéből (1986)
No. . 3329
KI Leonardo
da Vinci me
06108 MI Elmentem megnézni az Utolsó vacsorát" Ji
O6GIOBI 10] HOL Egy milánói templomban
03 MikoR 1983. szeptember 10. szombat

TE ÉT tm TT TT ÉT tt ÉT e e e — —
MENNYIRE KIEMELKEDŐ ÉRZELMI TELÍTETTSÉG KELLEMES VOLT-E

[ ] 17 naponta egyszer 1- semmi [] 1- kiemelkedően kellemetlen
[] 2- hetente egyszer [ ] 2 kevés [ ] 2- nagyon kellemetlen
3-havontaegyszer — ( ] 3- csekély [. ] 3- kellemetlen
[] 47 évente kétszer [ ] 4- elég sok [ ] 4- semleges
[] 5z 3 évente egyszer mú 5- nagyon sok 5- kellemes
[] 6- 15 évente egyszer [7 6-— nagyon kellemes
L ] 77 egyszer az életben [. ] 7- kiemelkedően kellemes
DÖNTŐ RÉSZLET
kéRDÉS — Kik voltak velem?
0 Elsevier. A jogtulajdonos engedélyével
vagy három hívószót adott magának, és véletlenszerűen megadta a ki, mi, hol, mikor
hívószavak sorrendjét.
A 7.3. ábra azt mutatja, hogy a hívóingerek számának függvényében milyen száza-
lékban válaszolta meg Wagenaar helyesen a kérdéseket Azt figyelte meg, hogy a ki,
mi, és hol hívószavak egyaránt jól hívták elő az emlékeket, viszont pusztán a dátum
megadása sokkal kevésbé volt hatékony. Ez talán nem meglepő. Ön emlékszik arra,
hogy hol volt tavaly július 19-én? Nos, én sem.
Wagenaar arról számolt be, hogy meglepően nehéznek és kellemetlennek talál-
ta:a feladatot, mivel azonban elég hívóinger állt a rendelkezésére, végül a legtöbb
Scanned with
220 EMLÉKEZET
7.3.ábra. Azönéletrajzi események felidézése az idő függvényében, egy, kettő vagy három
hívószó esetén
Emlékezeti ítélet
80
Döntő részletek
e
A fellidézés százalékos mérték
3 hívóhenger
o
j
40 88
2 hívóhenger
20-
Hl 1 hívóhenger
0
1 2 3 4 5
Az emlékezeti megtartás ideje (években)
Forrás: Wagenaar (1986) 0 Elsevier. A jogtulajdonos engedélyével
eseményt vissza tudta idézni. Számos esetben a feljegyzett hívószavak ellenére sem
emlékezett semmire. Azonban olyankor, amikor más is jelen volt az eseménynél, ál-
talában sikerült a felidézés, mert az illető pluszinformációt tudott adni. Ez vajon azt
jelentené, hogy soha nem felejtünk el semmit? Egyáltalán nem. Wagenaar olyan ese-
ményeket választott ki, amelyek nagy valószínűség szerint igen emlékezetesek voltak;
a kiválasztás folyamatának része volt az előhívás és valójában az ismétlés is, míg az
a folyamat, hogy döntést hozzon a ki, hol, mi és mikor hívószavakról, relatíve mély
feldolgozási szinten történt (Craik és Lockhart, 1972). A kiválasztásnak és az implicit
ismétlésnek ez a mértéke a naplókísérletek egyik problematikus pontja, mivel olyan
emlékeket eredményeznek, amelyek a szokásosnál sokkal alaposabban kódoltak.
Brewer (1988) megpróbálta elkerülni az egyoldalú kiválasztás problémáját, ezért
vizsgálatában véletlenszerűen adott meg eseményeket. Tíz kísérleti alanya kapott egy
csipogót és egy magnót. A csipogó véletlenszerű időközönként megszólalt, és ilyen-
kor el kellett mondaniuk az alanyoknak, hogy hol vannak és mit csinálnak, valamint
értékelniük kellett, hogy mennyire fontos számukra az adott tevékenység, mennyire
célorientált, és milyen az érzelmi állapotuk. Szgmeményeket 0-46 mipasídőközön
Scanned with
ként tesztelték, és hívóingerként valamelyik korábban megadott értékelési szempon-

tot használták. Összesen 414 eseményt jegyeztek fel, amelyeknek 2696-ára helyesen
emlékeztek a kísérleti személyek, 2896-ára helytelenül, 4696-ákra pedig egyáltalán
nem emlékeztek. Lehetséges, hogy több hívószó esetén többre emlékeztek volna, de
elég valószínűtlennek tűnik, hogy bárhogyan is elő lehetne hívni a sikertelen felidé-
zések mind a 7499-át.
Összegzésképpen, a naplókísérletek abból a szempontból hasznosak, hogy lett va-
lamilyen elképzelésünk az önéletrajzi emlékezet gazdagságáról és a különböző típusú
események és tapasztalatok relatív fontosságáról. Problémát jelent azonban, hogy a
feljegyzett események kiválasztása nem elég tárgyilagos, valamint hogy maga a kódo-
lási folyamat a kiválasztott események jobb megjegyezését eredményezheti. Végül, a
módszer meglehetős kitartást igényel a naplóíróktól, akik emiatt a populációnak csak
egy kicsi és nem elég reprezentatív csoportját képezik.
Az ,emlékezeti szondázás" módszere

A naplóíráson kívül egy másik lehetőség a hívószavas felidézés módszere, amelyet
először Galton (1879) alkalmazott. Később Crovitz és Shiffman (1974) használták
újra abban a kísérletben, amelyben alanyaiknak egy szót adtak, és megkérték őket,
hogy idézzenek fel egy önéletrajzi emléket, amire az adott szóról asszociálnak. Pél-
dául ha a ló.szót kapták, ez előhívhatjaazt az emléket, amikor először lovagoltak.
A módszert úgy is használták, hogy egy adott periódust, például a gyerekkor emlékeit
vagy egy bizonyos típusú eseményt, például egy boldog emléket teszteljenek. An-
nak ellenére, hogy a módszer meglehetősen egyszerű és kevéssé kontrollálható, széles
körben és eredményesen használják. 3
Az ilyen módon megszondázott önéletrajzi emlékek kiemelkedő sajátossága az,
ahogyan megoszlanak a teljes élettartam alatt. Ha egészséges embereket kérünk
meg arra, hogy szabadon idézzenek fel emlékeket az életükből, akár fiatalok, akár
öregek, általában kevés önéletrajzi emléket tudnak előhívni az első öt életévük-
ből. Ezt a jelenséget infantilis amnéziának nevezzük (lásd 12. fejezet, 424. oldal).
Ugyanennyire általános, hogy a közelmúltból sok mindenre emlékszünk. A negy-
ven éven felülieknek azonban jelentősen több emlékük van a 15 és 30éves koruk
közötti időszakból, ez az úgynevezett emlékezeti dudor (Rubin, Wetzler és Nebes,
1986) jelensége. Hasonló mintázatot mutat az a kulturális összehasonlító tanul-
mány (7.4. ábra), amelynek kínai, japán, bangladesi, angol és amerikai résztvevői
voltak (Conway, Wang, Hanyu és Hague, 2005), azonban itt az első emlék átlagos
dátumát illetően vannak bizonyos kulturális különbségek. Amerikai alanyoknál 3,8
év, kínaiaknál viszont 5,4év az élet első emlékére vonatkozó átlagos életkor (Wang,
2006a, 20065). Ez azt a különbséget tükrözheti, ahogyan az anyák a gyerekeikkel
hl tlmea Za
Scanned with
999 EMLÉKEZET
ta
i görbék 5 ország résztvevőinek vizsgála
7.4. ábra. Az egész élettartamra vonatkoz ó előhívás
alapján gy
Me sa a eg det NRTATT Káta Japán
— — Banglades
30 —.—. Egyesült Királyság
b. —— Kína
sor Kát B AP ValllKÉk, Vtllállsáá NNNNA Egyesült Államok
SN j Összes
ST 2o9L ZEN Nyet
sé krt TeLT ka a GNÉRÉLEL TEGE
Xg 156
nd
E [fek
ug 10 —
se 47
Gál
RNNNNNNNNRKRKRRRRRKRNRRNTTNNNTttN
kbetesgék 4 EBÉTa LZZYENNR
kö ka .
, L 1 1 1 1 Lo l j isz vö B
5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
Életkor, amikor a felidézett esemény történt (5 éves ciklusokban)
Forrás: Conway et al. (2005) 6 SAGE Publications. A jogtulajdonos engedélyével
beszélnek. Az amerikai anyák kommunikációja általában.részletezőbb, emocioná-

lisan orientáltabb, és sokkal inkább a múltra fókuszál, mint ahogyan az a kínai
kultúrában megszokott (Leichtman, Wang és Pillemer, 2003). Ez lehet a magyará-
zata annak is, hogy az amerikaiak hosszabban idézik fel az első emlékeiket, azok
részletesebbek, nagyobb az emocionális töltésük, és inkább énközpontúak a kínai
vizsgálati személyekéhez képest, akiknek az emlékei általában rövidebbek, és in-
kább közösségi, mint egyéni hangsúlyt kapnak (Wang, 2001).
Kulcsfogalmak
: infantilis amnézia: az embereknek általában kevés önéletrajzi emlékük van
az ötéves5 koruk i
. előtti időszakból.
: Emlékezeti dudor: a negyven év fölötti személ yek általáb

an kiemelkedően sok személyes emlé- 3
; Ket jidnak felidézni a késő tizenéves éés "huszonéves
időszakukból. ;
KÉNE SNEÉLNSA Ene
Több magyarázat született arra, hogy miért

éppen ilyen az önéletrajzi emlékek
életkori megoszlása. Valószínűleg s zerepet játszik benne
a recenciahatás (lásd 2. feje-
zet) és legalább két másik folyamat iis, amelyek közül
az egyik az infantilis amnéziáért
felelős (az emlékek hiánya az első 1-2 évhúle
a tinédzserkorunkból és a húszas évei Sz
Scanned with
tudjuk felidézni, A gyermekkori amnéziának számos értelmezése született, például

a íreudi elfojtás, a hippocampus késői kifejlődése, illetve az a feltevés, hogy a kis-
gyermeket még nem rendelkeznek teljesen kifejlett koherens szelf-fogalommal,
ami
folyamatosan épül fel az emlékek és tapasztalatok alapján, A gyerekkori amnézia ér-
dekfeszítő térnájával a 12. fejezetben foglalkozunk. HEZAsíKTETEKIRBBÉ KENSZÁRAÉS
Az emlékezeti dudor legtöbb értelmezése arra a tényre összpontosít, hogy ez ál-
talában olyan időszak, amikor sok fontos dolog történik az életünkben. Amikor
Bernstein és Rubin (2004) arra kérték kísérleti alanyaikat, hogy soroljanak fel néhány
fontos eseményt az életükből, azt találták, hogy az első szerelmet általában 16 éves
korban élték át a személyek, az egyetemi emlékek átlagosan 22 éves korból származ-
nak, házasságot általában 27 évesen kötöttek, és gyerekeik 28 évesen születtek. Min-
den esemény az emlékezeti dudor idejére esett, ami azt jelenti, hogy ez egy fontos
periódus az élettörténeti narratívánkban -— abban a koherens történetben, amelyet
életünk során megalkotunk önmagunk számára arról, hogy kik vagyunk, és hogyan
jutottunk idáig. Fontosnak érezzük, könnyebben előhívjuk és mélyebben kódoljuk
azokat az eseményeket, amelyek hatással vannak az élettörténeti narratívára. Továbbá
ezek az események - mint például az egyetem elkezdése, új barátok szerzése és egy új
szerelem kezdete - általában érzelmileg intenzívek. Ez a tényező könnyebben elérhe-
tővé teszi az emlékeket (Dolcos, LaBur és Cabeza, 2005), különösen ha pozitívak, és
a fiatal felnőttkorhoz köthetőek (Bernstein és Rubin, 2002).
Kulcsfogalom
ERTTEZNEZ E ezmzzzzsmni mez ESZ ZENmmSeEETT pn zu
r örténeti narratíva: koherens és összefüggő élettörténet, amely az önéletrajzi emlékezet !

: alapjául szolgál. ; Es : j
Glück és Bluck (2007) továbbfejlesztették az élettörténeti narratíva elméletét. 659

alanytól (50-90 év közöttiek) 3541 életeseményt gyűjtöttek be. Azt kérték tőlük, hogy
érzelmi értékük szerint osztályozzák az emlékeket egy negatívtól pozitívig terjedő
skálán. Azt ismeg kellett jelölniük, hogy mennyire tartják fontosnak az adott emlé-
ket a személyes életükben, és hogy milyen mértékben kontrollálták az adott eseményt.
Megjelent az emlékezeti dudor, de csak olyan pozitív eseményeknél, amelyekről az
alanyok azt gondolták, hogy nagymértékben ők irányították azokat. Ez az eredmény
véleményük szerint azt jelzi, hogy az önéletrajzi memóriának fontos szerepe van ab-
ban, hogy egy pozitív élettörténeti narratívát alkothassunk meg (7.5. ábra).
A korai húszas évekre jellemző emlékezeti dudor érdekes módon másképp jelent-
kezik akkor, ha szagokat használunk hívóingerként. Bár Rubin, Groth és Goldsmith
(1984) tanulmánya egyenértékűnek értékelte a verbális, vizuális és szaglási hívóinge-
reket, Chu és Downes (2002) azt figyelték meg, hogy az illatokhoz kapcsolódó emlé-
kek esetében korábban (6-10 éves kor körül) jelentkezik hasonló csúcs, mint a tipiku-
Scanned with
224 EMLÉKEZET
7.5. ábra. Az akaratlanul felbukkanó emlékek megoszlása a 40 év fölötti alanyoknál. Csak a

pozitív emlékek mutatják az emlékezeti dudort.
216
4——a Pozitív
bd 0----o Semleges
u
ea
AN
ii 12 -
0
2
w 9 -
E
kep]
za 66 mt e
- mT zh Ta Map
He ÉRTVE e seggel e gegen ÉT EE lő tarott ellát HŐ)

et
0 L 1 j 1 Í 1
0 10 20 30 40 50
Életkor az esemény idején
Forrás: Glück és Bluck (2007) € The Psychonomic Society. A jogtulajdonos engedélyével
san verbális hívóingerekkel kiváltott emlékezeti dudor. Willander és Larsson (2006)

is megerősítették ezt a feltételezést egy vizsgálatban, amelyben 93 önkéntes vett részt,
65-80 év közöttiek. Olyan hívóingereket adtak nekik, amelyek nemcsak szavak vol-
tak, hanem képeket és illatokat is idéztek (pl. ibolya, dohány, szappan, whisky). Chu és
Downes vizsgálatához hasonlóan azt az eredményt kapták, hogy az illatok általában
korábbi emlékeket hívtak elő az alanyokban, mint a vizuális és verbális hívóingerek.
lítettebbek? Ezt nem állíthatjuk, ugyanis Larsen és munkatársai kimutatták, hogy a

vizuális ingerek érzelemtelibb emlékeket idéznek fel. Talán az illatokkal kapcsolatos
hívóingereket nehezebb ismételgetni, és ezért kevésbé kötődnek az alakuló élettörté-
neti narratívához?
Természetesen az összes említett vizsgálat eredményessége attól függ, hogy milyen
pontossággal tudják az alanyok időponthoz kötni az eseményeket. Wagenaar napló-
kísérletében láttuk, a leggyengébb hívóinger az volt, amikor pusztán a dátum alap-
ján kellett felidézni egy emléket. Ez komoly gyakorlati problémát jelent a kutatások
számára, amelyek a legtöbbször retrospektívek, és azt igénylik az alanyoktól, hogy
visszaemlékezzenek olyasmikre, mint pél. nikor jártak utoljára orvosnál. Means,
Mingay, Nigam és Zarrow (1998) olyan kel dolgoztak, akik az elmúlt évben
legalább négyszer jártak orvosnál. Arra. ket, hogy elevenítsék fel és írják le
Scanned with
ÖNBLETRAJYI EMLÉKEZET
ne
As
em
. ü Ment ám NEE KÉNE zlkmezézűi aie ette sak ÜPnzé sem, 1)
[.
Az eredmények art mtatták hog ek emelet orvos felegyetnelvel
a]. rat cak A j Naa
követi atták, hogy a személyek kevéssé emlékeztek ezekre az alkal:

makra, tőleg olyankor, ha az orvosnál tett látogatások időben közel
estek egymáshoz
(2599-ban idézték fel ezeket helyesen az elszigetelt látogatások
6096-ához kövei) Ú W
tűnik, általában indirekt módon kötjük dátumhoz az eseményeket:
vagy tár at él
jellegzetességre emlékszünk, mint például az időjárás (ycsupaszok voltak a Mik) vagy
más olyan eseményekhez kötjük az emléket, amit könnyű dátum szerint felidézni
mint például a párizsi nyaralás vagy a Szent Helen-vulkán kitörése (Baddeley, Law
és Nimmo-Smith, 1978; Loftus és Marburger, 1983), Így már jobban elhelyezhetőek
ezek az események az élettörténeti narratívában,
. . AZ ÖNÉLETRAJZI EMLÉKEZET ELMÉLETE

Az önéletrajzi emlékezetet jóval később kezdték szisztematikusan tanulmányozni,
mint az epizodikus emlékezet többi aspektusát, és ennek megfelelően mindaz, amit
eddig leírtak róla, leginkább a természetrajzi megfigyelésekhez és osztályozásokhoz
hasonlít. Ezt nem kritikának szánjuk. A jó természetrajz megalapozott elmélethez
vezethet, ami azután pontos hipotézis megalkotását és ellenőrzését eredményezheti,
Martin Conway (2005) tett kísérletet arra, hogy kialakítsa az önéletrajzi emlékezet
egységes elméletét
Conway definíciója szerint az önéletrajzi emlékezet olyan rendszer, ami az , átélt
szelf"-fel vagyis az ,én"-nel kapcsolatos tudást őrzi, Mindig az emlék tartalma hatá-
Tozza meg, de nem mindig jár együtt élményszerű előhívással, így például emlékez-
hetünk rá, hogy tavaly Párizsban jártunk, de az élményszerű epizodikus részleteket
esetleg csak később hívjuk elő, vagy talán soha. Az élményszerű előhívás akkor tör-
ténik meg, ha önéletrajzi tudásunkban, vagyis személyes szemantikus emlékezetünk-
ben hozzá tudunk férni a kapcsolódó epizodikus emlékekhez, például a párizsi láto-
gatás emléke olyan specifikus élményhez kötődik, mint hogy láttuk az Eiffel-tornyot
esőben.
Az ilyen önéletrajzi emlékek ideiglenesek, és dinamikusan épülnek fel az önélet-
rajzi tudásbázis alapján. Maga a tudásbázis ugyanúgy tartalmaz teljes életszaka-
szokkal kapcsolatos vázlatos reprezentációkat, mint gyorsan a felejtés áldozatává
váló szenzoros-perceptuális epizódokat. Az egész rendszer a tudásbázis és a mű-
. ködő szelfinterakciójától függ. A működő szelíről az feltételezzük, hogy hasonló
szerepet játszik az önéletrajzi emlékezetben, mint a munkamemória a megismerés
folyamatában (Conway és Pleydell-Pearce, 2000). Ezen általános elképzelések alap-
ján Conway dolgozta ki részletesen, hogy miként kapcsolódik a szelf az emlékezet-
tel (7.6. ábra).
Scanned with
EMLÉKEZET
226
(2005) elképzelése szerint MS.

7.6. ábra. Tudásstruktúrák az önéletrajzi emlékezetben, Conway
r
Élettörténet
Témák
Munka téma Kapcsolat téma
ON szá
Életszakaszok Y a barátom
X egyetemen
dolgoztam .
Konceptuális szelf
Mások Mások
Tevékenységek Tevékenységek
Helyek Helyek
Projektek — Projektek
. Célok Célok
Általános
események
. professzor " — / 7 Pszichológia -

Si álá ] kh tanszék
MT asszon
4
k . előadások .
ta.
FA
A
§ pályázat ks
É
h
Előléptetés
Epizodikus emlékek
€ Elsevier. A jogtulajdonos engedélyével
Scanned with
Kulcsfogalom
" Önéletrajzi tudásbázis: tények magürikröltés 8 múltunkból, amelye
k az önéletrajzi memória
. alapjátképezik.7 7
1
A működő. szelf egy sor aktív célésbólénképből áll. Nekem például most az az
aktív célom, hogy elmagyarázzam Conway elméletét, és ezt úgy teszem, hogy a gon-
dolataimat egy diktafonba mondom, miközben egy vidéki úton sétálok és a nap az
arcomra süt. A működő szelf szabályozza a hosszú távú memóriához való hozzá-
férést, miközben maga az LTM is hat rá. Ahhoz, hogy mindezt leírjam, hozzá kell
férnem a Martin Conway nézeteiről szóló tudásomhoz. A működő szelf ugyanakkor
tartalmazza konceptuális önismeretem tényeit is - foglalkozásom, családi hátterem,
szakmai céljaim -, amelyek pedig különböző szociális hatásoknak a mentén alakul-
tak ki (családi hátterem, kortársaim befolyása, iskoláim, legendák és más tényezők
hatása), amelyek együttesen alkotják az önmagamról őrzött bonyolult reprezentációt.
Összegezve azt mondhatjuk, hogy a működő szelf a mi van, mi volt és a mi lehet
kérdésekkel kapcsolatos információk tárolását jelenti. Ahhoz, hogy jól működjön, ko-
herensnek kell lennie, és összefüggésben kell állnia a külső valósággal. Ha ez a kapcso-
lat megszűnik, sokféle probléma jelentkezhet, a legsúlyosabb esetekben konfabulációk
vagy érzékcsálódások léphetnek fel. Conway és Tacchi (1996) például egy olyan beteg-
ről számoltak be, akinek egy autóbaleset során sérült a frontális lebenye, és megnyugta-
tó, de teljesen téves emlékei lettek arról, ahogyan családja támogatta őt.
Kulcsfogalom Ta d. BESE
. Működő szelf: Conway dolgozta ki a fogalmat, ami azt írja le, hogyan halmozzuk fel és használ- j
. jukönéletrajzi tudásunkat. ; 3 ség
HELL lhba tes méreg SZÁÁÉÉSÉSE alék EL zs el le övéi. esagáttd
Az önéletrajzi tudásbázis kiterjedt hierarchikus struktúrával rendelkezik, amely-

ben a teljes élettörténet számos témához kötődik, mint például a munka és a személyes
kapcsolatok. Ezek azután különböző szakaszokra bomlanak: pl. egyetemi évek; az első
munkahely; terveim a jövőre. A szakaszok számos eseményből állnak, amelyekben
emberek, intézmények és tevékenységek szerepelnek: pl. pszichológia tanszék; Smith
professzor; tanszéki előadások; előléptetés. Ezeket a fogalmakat még mindig meglehe-
tősen absztrakt szinten kezeljük, de már bizonyos epizodikus emlékekhez kapcsolód-
hatnak; például eszembe juthat a Smith professzorral folytatott felvételi beszélgetés
vagy a legutóbb hallott tanszéki kutatási beszámoló. Ezek az emlékek már lehet, hogy
alapvetőbb szinten kerültek kódolásra, esetleg részletes szenzoros-perceptuális infor-
folyt,
mációkkal együtt, például emlékezhetek a szobára, ahol a felvételi beszélgetés
Scanned with
228 EMLÉKEZET
at kinti LÓSJÁLÁSTA vavag fszt professzor hangszínére, amikor felajánlotta nekem az
SEAN részletek győznek meg minket arról, hogy amit tapasztalunk, : azszvalób
egy emlék és nem csak egy kitalált esemény (Johnson, Foley, Suengas és Raye, 1988).
Ezek a részletek gyakran vizuális jellegűek, ezért lehetnek az emlékezetünkbe akarat-
lanul betörő élénk vizuális képek olyan meggyőzőek és felkavaróak.
Tulving (1989) nyomán Conway azt feltételezi, hogy az ilyen részletek élmény-
szerű előhívásának és felismerésének folyamata az autonoetikus tudatosságon
alapul, vagyis azon a képességünkön, hogy a gondolatainkra reflektálni tudunk.
Az emlékeinkre való ilyen reflektálás képessége természetesen igen fontos lehet,
amikor azt szeretnénk eldönteni, hogy egy felidézett élmény vajon múltunk egy
pontosan rögzített részlete, vagy csak kitaláció. Az ennyire részletes felidézés elég
lassú folyamat, általában több másodpercig is eltart, míg a szemantikus emlékekhez
szinte azonnal hozzá tudunk férni (Hague és Conway, 2001). Amint azt koráb-
ban láttuk, a frontálislebeny-károsodást szenvedett betegek nehezen férnek hozzá
önéletrajzi emlékeikhez, illetve ha hozzá is férnek, nehezen vagy egyáltalán nem
tudják elemezni azokat.
Conway elmélete jól használható keretbe foglalja mindazt, amit az önéletrajzi em-
lékezetről tudunk, és további elméleti kérdésekhez vezet el bennünket. Például ho-
gyan ellenőrizhetjük, hogy önéletrajzi tudásunk valóban úgy épül fel, ahogy Conway
(2005) leírta? Azok az egyre gyarapodó adatok is magyarázatra várnak még, amelyek
olyan speciális helyzetekből származnak, ahol az önéletrajzi emlékezet nem jelleg-
zetes módon nyilvánul meg: vagy szokatlanul részletes, vagy valamilyen trauma, ill
betegség miatt károsodik. A következőkben ilyen esetekről lesz szó.
.Kulcsfogalom
, Autonoetikus tudatosság: Tulving által javasoit TGÉTN ság jta ötudatostáe ámnely iehetős ;
, véteszi avisszaemlékező
a szmi kegy TEnEKLJON azz epizodikus memória tartalmára.
Villanófény-emlékek
Emlékszik Ön arra, hol volt, amikor először hallott a szeptember 11-i támadásról
a Világkereskedelmi Központ ellen? Az olyan mindennapos eseményekkel szem-
ben, mint például egy rutinlátogatás az orvosnál, bizonyos történések különösen
tiszta és maradandó nyomot hagynak az emlékezetünkben. Brown és Kulik (1977)
arra kérték kísérleti személyeiket, hogy idézzék fel, hogyan és mikor-hállottak elő-
SZÖr Kennedy elnök . meggyilkolásár feglepően élénk és részletes beszámoló-
egy új emlékézeti 1 mű. dés lehetőségére következtettek; és ezt
kat kaptak,c, amiből egy
Scanned with
villanófény-emléknek nevezték el, Véleményük szerint olyán folyamatról van szó,

amikor bizonyos körülmények között egy speciális mechanizmus lép életbe, és ez
minőségileg más emlékezést eredményez, Ezt a folyamatot vPillanatnyi lenyomat"
mechanizmusnak nevezték el, amelynek során erős érzelmek hatására szinte fo-
tografikus reprezentáció jön létre az eseményről ésvárinak fizikai kontextusáról.
"A következő években olyannyira népszerűvé vált ez a kutatási terület, hogy ha
manapság bárhol a világon valamilyen katasztrófa történik, szinte biztosak lehe-
tünk benne, hogy egy kognitív pszichológus már szerkeszti is a kérdőívet, amellyel
mérni fogja az esetleges villanófény-emlékeket, és megpróbál válaszolni a Brown
és Kulik által feltett kérdésekre.
Kétségkívül nagyon élénken fel tudjuk idézni a pillanatot, amikor tudomást sze-
reztünk egy katasztrófáról, Annak valószínűsége, hogy őrzünk-e ilyen villanófény-
emléket, függ attól, hogy mennyire érintett bennünket érzelmileg az esemény. Egy
kutatás szerint a fekete bőrű embereknek nagyobb arányban lettek villanófény-em-
lékeik Martin Luther King és Malcolm X halálát követően, mint a fehér bőrűeknek
(McCloskey, Wible és Cohen, 1988). Ehhez hasonlóan azok a dánok, akik részt vettek
a dán ellenállási mozgalomban, nagyobb eséllyel éltek át villanófény-emlékeket, és
számoltak be Dánia felszabadításának pontos idejéről és az aznapi időjárásról, mint
azok, akik közvetlenül nem vettek részt a megmozdulásokban (Berntsen és Thomsen,
2005).
Kulcsfogalom
i Villanófény-emlék: egy drámai élmény hatására kialakuló részletes és nagyon pontosnak tűnő .
. emlék. I
De vajon tényleg szükséges egy speciális mechanizmust feltételeznünk ezeknek

az emlékeknek a hátterében? Brown és Kulik következtetéseit két szempontból is
megkérdőjelezték. Az első kérdés, hogy vajon a villanófény-emlékek valóban olyan
pontosak-e, mint amilyennek tűnnek, a második pedig az, hogy vajon szükség van-e
speciális mechanizmusra ahhoz, hogy megmagyarázzuk ezt a jelenséget. A Challen-
ger űrkatasztrófáját követően Neisser és Harsch (1992) azt vizsgálták, hogy a tragé-
dia után egy nappal, illetve két és fél évvel hogyan idézik fel a kísérleti alanyok az
élményt, amikor értesültek az eseményről. Eredményeik azt mutatták, hogy az idő
múlásával jelentősen csökkent a felidézés pontossága. Például egy nap után a meg-
kérdezettek 2196-a állította, hogy először a TV-ben hallott az eseményről, míg két és
fél év elteltével már 4596-uk. Egy hasonló vizsgálatban Schmoick, Buffalo és Sguire
(2000) arról számoltak be, hogy egy 32 hónapos időtartam során a megkérdezet-
teknél jelentősen elhalványult annak emléke, hogy hogyan értesültek O. J. Simpson
tárgyalásának eredményéről.
Scanned with
230 EMLÉKEZET
További probléma, hogy nehéz meghatározni egy dlyan alapszintet, amihez képest
(1984) pél-
egy emlék szokatlanul pontosnak és élénknek tekinthető. Rubin és Kozin
dául azt találták, hogy a középiskolai érettségiemléke vagy egy korai érzelmi élmény
is ugyanilyen tiszta és élénk lehet.
Davidson, Cook és Glisky (2006) a szeptember 11-i Világkereskedelmi Központ
elleni támadással kapcsolatos emlékeket hasonlították össze hétköznapi emlékekkel.
mbe
Azt találták, hogy a szepte11-i r.k első és egy évvel későbbi felidézése
emléke
közötti korreláció 0,77 volt, ami nagyon stabil emlékezeti megőrzést jelent, míg a
hétköznapi emlékeknél ugyanez a korreláció csak 0,33 volt. Ezzel szemben Talarico és
Rubin (2003) azt találták, hogy a szeptember 11-ére vonatkozó villanófény-emlékek
és a hétköznapi emlékek esetében ugyanolyan mértékben felejtették el a személyek
a részleteket, bár maguk a személyek úgy vélték, hogy a szeptember 11-i emlékeik
tisztábbak.A két kísérlet között az a lérigégés különbség, hogy míg Talarico és Rubin
alta zen
alanyai saját maguk jegyezték fel a hétköznapi eseményeket, és saját hívóingert társí-
tottak hozzájuk, addig Davidson és munkatársai esetében a kísérletvezető választotta
ki a felidézendő eseményt. A kísérletvezetőnek természetesen sokkal könnyebb egy
különleges eseményhez társítani egy egyértelmű hívóingert, mint megtalálni a meg-
felelő hívóingert egy olyan hétköznapi eseményhez, amely valaki másnak az életében
történt.
Bár az kétséges, hogy a felidézés pontossága valóban annyira lenyűgöző, amennyi-
re Brown és Kulik gondolja, nem vitás, hogy a villanófény-eseményekről élénk ön-
életrajzi emlékeink vannak. Ennek a jelenségnek azonban számos magyarázata lehet.
Először is ezek az események nagyon egyediek, nehezen kevernénk őket össze más
történésekkel, ami a legtöbb hétköznapi eseményre nem igaz. Másodszor, az ilyen
eseményekről általában sokat beszélünk, többször látjuk a TV-ben, tehát tulajdon-
képpen több alkalommal ismételjük azokat. Harmadszor, ezek általában olyan fontos
események, amelyek bizonyos szempontból megváltoztathatják életünket és körül-
ményeinket; végül pedig általában erőteljes érzelmeket váltanak ki belőlünk.
Mivel ezeknek a körülményeknek mindegyike fokozza valamilyen módon az em-
lékezeti teljesítményt, jogosan merül fel a kérdés, hogy szükség van-e külön elméletre
a jelenség megmagyarázásához. Talán nincs. Ha nincs, akkor viszont kérdés, érde-
mes-e kibogoznunk, hogyan járulnak hozzá a jelenség létrejöttéhez ezek a tényezők,
amelyeket önmagukban is nehéz kontrollálni. Nehéz megmondani, mindazonáltal
bizonyára további kutatások várhatóak e területen, ha másért nem, azért, mert külön-
leges és érdekfeszítő jelenségről van szó. Véleményem szerint érdemes lenne először
egymástól függetlenül megérteni e tényezők lehetséges szerepét, és ezt követően ta-
lán megpróbálhatjuk majd összegezni, hogyan hatnak együtt a villanófény-emlékek
létrejöttére. A szociális és érzelmi hatások jelentik az egyik olyan tényezőt, amelyik
befolyásolhatja az önéletrajzi emlékezetet.
Scanned with
Szociális és érzelmi hatások
Ahogy azt az 5. fejezetben láttuk, emlékeinket sokkal inkább megalkotjuk, mintsem

egyszerűen elővesszük őket, mint egy könyvet a könyvtárban. Következésképpen ál-
talában az emlékezést, az önéletrajzi emlékezetet pedig különösen befolyásolják
vá-
gyaink és szükségleteink. Neisser (1981) egy klasszikus tanulmányában illusztrálta
"ezt, amelyben John Dean, a Watergate-ügy egyik vádlottja vallomását vizsgálta. John
Dean vallomása Nixon elnök ellen annyira részletes volt, hogy a sajtó elnevezte , dik-
tafon memóriájú" embernek. A szóban forgó ügyben ténylegesen szerepelt egy mag-
nószalag is, amivel össze lehetett vetni a vádlott visszaemlékezését. Dean memóriá-
járól az derült ki, hogy nagy általánosságban tényleg pontos volt, de következetesen
felnagyította a saját jelentőségét és szerepét.
Talán azért hajlunk rá, hogy emlékeinkben a középpontba helyezzük magunkat,
mert ez segít önbecsülésünk megőrzésében. Sokféle módon védekezhetünk, amikor
úgy érezzük, hogy támadás éri önbecsülésünket. Örömmel fogadjuk a dicséretet, de
.szkeptikusak vagyunk a kritikával szemben (Wyer és Frey, 1983; Kunda, 1990), és gyak-
ran azt feltételezzük, hogy a kritizálónak előítéletei vannak velünk szemben (Crocker és
Major, 1989). Természetesnek vesszük a sikert, de elzárkózunk a felelősség vállalásától,
ha valami nem sikerül (Zuckerman, 1979). Ha pedig ez a stratégia nem válik be, még
mindig megtehetjük, hogy elfelejtjük a kudarcot, és csak a sikerre és dicséretre emlék-
szünk (Crary, 1966). Bár nem tűnik túl egészségesnek az, ahogy az önbecsülésünket
védélmezzük, úgy tűnik, megvan a maga haszna. Ahogyan azt a hangulatkongruens
emlékezet esetében megjegyeztük, depressziós hangulatban egyoldalúan idézzük fel az
emlékeket, csakis negatív emlékeket hívunk elő. Az ezeken való folyamatos töprengés
pedig önrontó kört hozhat létre, ami tovább mélyítheti a depressziót. Talán egyfajta vé-
dekezésképpen a depressziós betegek általában sokkal kevésbé részletgazdag - és ezért
talán kevésbé lehangoló- önéletrajzi emlékeket szoktak felidézni.
Az, hogy a depressziós betegeknek kevésbé részletesek az önéletrajzi emlékeik,
részben talán annak az eredménye, hogy túlzottan lefoglalják őket a negatív gondo-
lataik (Healy és Williams, 1999; Dalgleish, Spinks, Yiend és Kuyken, 2001). Erről
először azok a betegek számoltak be, akik nem sokkal korábban öngyilkossági kísér-
letet követtek el. Amikor arra kérik a depressziós betegeket, hogy egy hívóinger se-
gítségével idézzenek fel egy önéletrajzi emléket, nagyon általános válaszokat szoktak
adni. Tehát mondjuk a mérges hívószóra azt mondják: , Amikor veszekedtem; míg
a kontrollcsoportban ennél specifikusabb válaszokat adnak, pl. , A főnökömre múlt
hétfőn. A depresszió sikeres kezelése esetén ez a tendencia megfordul (Williams,
Watts, MacLeod és Mathews, 1997).
Conway (1990) az alábbi kísérlettel demonstrálta, hogyan próbáljuk megőrizni ön-
értékelésünket. Vizsga előtt álló diákokat arra kért, hogy írják le, milyen jegyre szá-
mítanak, mennyire fontos számukra a jegy, mennyit tanultak rá, milyen jól készültek
.satéttttll
Scanned with
232 EMLÉKEZET
fel és mennyire tartják fontosnak a vizsgát. Két héttel az eredmények kihirdetése után
ugyanezt a kérdéssort tették fel nekik. Azok, akik a vártnál jobb eredményt értek el,
a befektetett munkaidőt ugyanannyinak becsülték, de a vizsgát fontosabbnak értékel-
ték. Akik a vártnál rosszabbul teljesítettek, azt állították, hogy kevesebbet tanultak ésé
kevésbé fontosnak és érvényesnek érezték a vizsgajegyet. őr,ej
Természetesen a vizsgaeredményekkel kapcsolatos érzelmek intenzitása nem

rendkívüli, habár a maga nemében jelentős. Nehéz és etikailag megkérdőjelezhető
olyan kísérletet végezni, amely extrém érzelmeket idéz elő, de néha maga az élet kínál
fel olyan helyzeteket, amelyek ezt lehetővé teszik. Wagenaar és Groeneweg (1990)
számára John Demjanjuk tárgyalásával kapcsolatban adódott ez a lehetőség. John
Demjanjukot az 1980-as évek elején azzal vádolták, hogy a második világháború
idején az egyik koncentrációs tábor brutális őre volt, akit emiatt Rettegett Ivánnak
neveztek. A kutatók az eset kapcsán olyan áldozatokat tudtak kikérdezni, akik 40
évvel korábban már tanúskodtak. A legtöbb tanú azonosítani tudta Demjanjukot
mint Rettegett Ivánt: azoknak, akik az őr áldozatai voltak 7496-a, azoknak a tanúknak
pedig 5896-a, akik nem voltak közvetlen kapcsolatban vele. Az események óta eltelt
időt figyelembe véve ez magas arány. Két másik csoport a tévében látta Demjanjukot.
Mindkét csoport 8096-a azt állította, hogy felismerte őt, ami arra a fontos jelenségre
utal, hogy ha a megvádolt személyeket a média is bemutatja, akkor az téves szemta-
núvallomásokat eredményezhet.
Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a lágerek túlélői által adott spontán infor-
mációk a korábbi beszámolókkal összehasonlítva pontosnak bizonyultak. 13-ból 12-
en rákérdezés nélkül megmondták, hogy a zsidók barakkban vagy sátorban voltak
elszállásolva, míg azok közül, akik nem maguktól említették a témát 25-ből csak 14-
en adtak pontos információt. Meglepő módon gyakran feledésbe merültek olyan, ko-
rábban említett drámai események, mint a verések elszenvedése vagy egy másik rab
meggyilkolása, ugyanakkor az sem bizonyosodott be, hogy az ilyen negatív érzelmi
töltésű emlékeket nehezebb lenne felidézni, mint a semleges információkat.
Visszanyert emlékek
Miért emlékszünk rosszabbul a megrázó eseményekre? Freud (1904) szerint hajla-

mosak vagyunk arra, hogy elfojtsuk a negatív . érzelmekhez kötődő emlékeket - lehet,
hogy itt is erről van szó?
A freudi elmélet egyik fontos eleme az az elképzelés, hogy az ego a szorongás ellen
védi magát az elfojtással, ami tulajdonképpen a fenyegető emlékek aktív visszatartása.
Az elgondolás nem nyert elég alátámasztást ahhoz, hogy a felejtés általános elméleté-
vé váljon, de bizonyos klinikai helyzetekben nagy hatásúnak bizonyult. Az egyik leg-
vitatottabb ilyen helyzet a gyerekbántalmazás kérdése. Számos terapeuta állítja, hogy
ÜÜLGRÉKEOEEE e I
Scanned with
a gyerekbántalmazás által előidézett felnőttkori pszichológiai és érzelmi problémák

közvetlenül a bántalmazás emlékének elnyomásából származnak, és azt is, hogy a
feltételezett trauma feltárása gyógyuláshoz vezet. Ezt a nézetet képviseli Bass és Davis
(1988) The courage to heal (Bátorság a gyógyuláshoz) című könyv
e is, lyben eh-
hez hasonló
ús állítások
"AZASÓ szerepelnek: ha nem is tudunk felidézni egy konkré
EA zám
t esetet...
de mégis azt érezzük, hogy történt valamilyen bántalmazás,
akkor az valószínűleg
tényleg megtörtént" ( Bass és Davis, 1988: 21), vagy , eddig még senki olyannal nem
beszéltünk, aki azt gondolta, hogy bántalmazták, és később kiderült, hogy mégsem...
ha azt gondoljuk, hogy bántalmaztak bennünket, és az életünkben különböző tüne-
teket tapasztalunk, akkor a dolog valóban megtörtént" (22). A , tünetek" lehetnek ala-
csony önértékelés, öngyilkossági vagy öncsonkítási gondolatok, depresszió, szexuális
diszfunkció - olyan jelenségek, amelyek sajnos nem ritkák. Mindennek következmé-
nyeképpen főként az Egyesült Államokban sok olyan eset történt, amikor terapeuták
,felfedtek" megtörtént vagy meg nem történt bántalmazásokat, ami azután kataszt-
rofális hatással volt a családi kapcsolatokra.
Esetenként ezek a , felfedett" emlékek elég furcsának bizonyultak. Abban az idő-
ben, amikor a sátánista rituálék gyakori szóbeszéd tárgyai voltak, gyerekbántalmazás
vádjával letartóztattak egy Paul Ingram nevű embert, aki magas pozíciót töltött be
a helyi seriff hivatalában a washingtoni Olympiában. A többórás kihallgatás során
végül bevallotta, hogy bántalmazta a lányát, és hogy ő is egy sátánista szekta tag-
ja. Richard Ofshe-t, a Berkeleyi University of California szociológiaprofesszorát is
bevonták a nyomozásba. Ofshe a vallomás igazságtartalmát akarta ellenőrizni, ezért
kitalált egy történetet, amely szerint a vádlott két gyerekét, egy fiút és egy lányt, arra
kényszerítette, hogy közösüljenek előtte. Kezdetben az apa nem emlékezett az esetre,
később azonban azt állította, hogy halványan fel tud idézni néhány képet. Miután
azért imádkozott, hogy világosodjon meg előtte a jelenet, egy háromoldalas részletes
beszámolót tudott adni. Eközben a fiát is kihallgatták, aki így számolt be az álmairól:
Fiú: , Kis emberekről álmodtam... a pici emberek jöttek és rám gyalogoltak... az

ágyamon sétáltak..."
Pszichológus: , Amit álmodtál, az igaz.
moz-
Fiú: , Ez egy másik álom. Jött egy vonat, fütyült, én felébredtem, de nem tudtam
dulni... Nem tudtam mozgatni a karjaimat."
Pszichológus: , Valaki visszatartott?"
Fiú: , Igen, és valaki állt fölöttem." pge isa
és nem illúzió.
Pszichológus: , Ezek a dolgok tényleg megtörténtek. Ez valóság
, boszorkányok fogták le; és az
Nem sokkal később a fiú emlékezett arra, hogy nséget téves
(Loftus, 1993). Ezt a jele
apjával együtt részt vettek a bántalmazásban
emlékezet szindrómának nevezik. :
e]
Scanned with
234 EMLÉKEZET
Kulcsfogalom
tél tesétektel hasz-
: Téves emlékezet Ezikdróra Tzokban aaz —EZróserban tóyarekbántál
van gyozéeve arról, hogy az ese-
, náljuk ezt a fogalmat, amikor az emlékeit felidéző alany meg
ú mégy MISÉN gal bagő valójában nem történt mege
Téves emlékezet szindróma
A téves emlékezet szindrómával kapcsolatos elképzelés jelentős mértékben megosztot-

ta a közvéleményt; elsősorban az Egyesült Államokban. Néhány terapeuta elutasítja
a téves emlékezeti szindróma elméletét, mert úgy gondolja, hogy ez egyszerűen a
pedofil szülők védelmét szolgáló kibúvó (Dallam, 2001). Ugyanakkor sok pszicholó-
gus megdöbbenve fogadta, hogy terapeuták képesek életeket tönkretenni befolyásol-
ható páciensek manipulálásával, egy nem kellőképpen bizonyított elméletre alapozva
(lásd Loftus, 1993 részletes összefoglalóját a témáról). Ezek után a téves emlékezeti
szindrómával kapcsolatos kutatások száma megugrott, a kutatók arra keresték a vá-
laszt, hogyan lehet ezt a jelenséget előidézni, illetve elkerülni.
Kétségtelen, hogy bizonyos embereket meg lehet győzni arról, hogy bizonyos dol-
gok megtörténtek, különösen azokat a személyeket, akik a gyerekekhez hasonlóan
nagymértékben befolyásolhatóak. Bruck, Ceci, Francoeur és Barr (1995) gyerekeket
kérdeztek meg egy orvosi vizsgálatról, különböző időpontokban a vizsgálat után.
A lényegi kérdés az volt, hogy az orvos belenézett-e a gyerek fülébe. A valóságban
ez nem történt meg, de amikor azt a sugalmazó kérdést hallották, hogy , Ugye, bele-
nézett a doktor bácsi a füledbe?" a gyerekek jelentős része igenlő választ adott erre,
méghozzá az idő múlásával egyre többen. Egy másik vizsgálatban azt hitették el fel-
nőttekkel, hogy gyerekként elvesztek egy bevásárlóközpontban, vagy hogy lelöktek
egy tál puncsot egy esküvőn (Loftus, 1993; Loftus és Pickrell, 1995). Wade és Garry
(2005) az ezekhez hasonló tanulmányokat áttekintve azt szűrték le, hogy bár a leg-
több embert nem lehet ilyen módon befolyásolni, a kísérleti alanyok átlagosan 3796-a
meggyőzhető, ráadásul meglehetősen részletes és élénk emlékeket produkálnak. Mi-
vel a pszichológiai problémákkal küzdő betegek, mint például a depressziósok vagy
az étkezési zavarban szenvedők nagyon szeretnének meggyógyulni, és mivel sok te-
rapeuta úgy gondolja, hogy a gyógyuláshoz a gyerekkori bántalmazás feltárása vezet,
nem kétséges, hogy tényleg fennáll a téves emlékek előállításának veszélye.
Természetesen azt senki sem tagadja, hogy létezik gyermekkori bántalmazás, és
az is valószínű, hogy ezt az áldozat nem fogja teljesen elfelejteni. Loftus (1994)
szerint a kétséget kizáróan megtörtént bántalmazások esetében az áldozatok 1996-
ánál fordul elő bizonyos mértékű felejtés, míg Brown, Scheflin és Whitfield (1999)
arról számoltak be, hogy az általuk vizsgált 68 esetben szinte mindenkinél volt va-
Scanned with
ÖNÉLETRAJZI EMLÉKEZET
235
lamennyi felejtés. Később még visszatérünk

a stressz és amnézia témájára, most
talán elég annyit megállapítanunk, hogy az emlé
kezet alakítható, különösen ÉN
ha az alany befolyásolható, mint például egy terapeut
a-páciens kapcsolat égetében!
Következésképpen meglehetősen óvatosan kell kezelni
a sVisszanyert emlékekről"
szóló beszámolókat, különösen azért, mert még ha
valóban meg is történt a bántal-
mazás, kg sa nem biztos, hogy a beteget segíti a gyógyulásban, ha tudomásá
ra
jut a dolog.
Poszttraumás stressz zavar
A poszttraumás stressz zavar (PTSD) elnevezést azoknak az állapotoknak a leírásá-

ra használjuk, amelyek olyan, érzelmileg fokozottan megterhelő helyzeteket követő-
en jelennek meg, mint például nemi erőszak, fulladás vagy egy tragikus autóbaleset.
APTSD gyakori tünete a , flashback; amikor a drámai esemény élénk emlékképei
váratlanul előtörnek. Megjelenhetnek rémálmokés egy általános szorongásos ál-
lapotválákulhat ki (Foa, Rothbaum, Riggs és Murdock, 1991). Habár a legtöbbször
valamilyen életveszélyes szituáció átélése után jelentkeznek a flashbackek, ez nem
szükségszerű. Diákkoromban egy darabig kórházi betegszállítóként dolgoztam. Néha
halottakat kellett áttolnunk a hullaházba, amihez nehezen szoktam hozzá, még úgy
is, hogy a test le volt takarva a kórházi zsargonban , tepsinek" nevezett témfedővel.
Egy alkalommal át kellett mennem a bonctermen és hirtelen megpillantottam egy
felnyitott meztel
női holttestet
en . Ez az emlékkép véletlenszerű időközönként a mai
napig előjön, még 50 évvel később is , látom; bár szerencsére egyre halványabban. Az
élmény, amit átéltem, viszonylag enyhe volt, és semmi esetre sem voltam életveszély-
ben. Mennyivel borzalmasabb lehet folyamatosan újraélni egy nemi erőszakot, vagy
azt, hogy tűzben égő testek vesznek körül, vagy éppen azt, hogy fuldoklunk, mert a
hajónk elsüllyedt (Cardena és Spiegel, 1993; Foa és Rothaum, 1998)!
Kulcsfogalom ;
Fipősztralmás stressz (PTSD): olyan lelki zavar, amely egy erősen felzaklató, érzelmileg :
j megterhelő esemény, (például nemi erőszak) hatására jön létre, állandó szorongással és az átélt! j
áratlan felbukkanásával járegyütt.
E IZENETKÁD Ott k
VE BkM ag as
;p esemény élénk emlékképeine
Ét
í
ZS Sea KE ERT ee ASE É :
b. ság ető ÜSÉRseé hee E TÓ jENESES Sá SZETA
Vajon a flashbackek egy sajátos emlékezetfajtát képviselnek? Brewin (2001) szerint

különbség van a verbálisan hozzáférhető emlékek és a szituatíven hozzáférhető emlékek
pedig
között; Előbbiek a normális emlékezeti rendszerhez kapcsolódnak, utóbbiak
flashback formájában.jelentkeznek nagyon élénken, szándékosan azonban nem le-
het ezeket előhívni. Tudjuk ugyanakkor, hogy amnézia esetén is előjöhetnek rész-
Scanned with
236 h
EMLÉ KEZET MENTS
letes emlékek a szituáció más aspektusaival kapcsolatban. EKE e rt vk

egy olyan betegről számoltak be, akinek azt kö vetően lettek flashback MESEL ELV MMERE
amivel Össze-
utasként autóbalesetet szenvedett. Fel tudta idézni a másik autó színét,
ütköztek, az egyik utas kalapjának a virágmintáját, a plüssállatot a hátsó ablakban, de
azért,
ennél többet nem. Tapasztalt hivatásos sofőr volt, és felelősnek érezte magát
mert nem figyelmeztette a vezetőt. Végül bebizonyították neki, hogy utólag túlbecsül-
te a rendelkezésére álló időt, a valóságban semmi esélye nem volt arra, hogy befolyá-
solja a baleset bekövetkezését. Ezt követően kigyógyult a PTSD-ből, sofőri hivatását
azonban nemn folytatta.
A PTSD-ben megfigyelhető emlékezeti zavar hátterében álló mechanizmusokat
még nem pontosan ismerjük. Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy a folyamat
klasszikus kondicionálásra épül, amelyben azok a környezeti ingerek, amelyek ösz-
szefüggnek az átélt szörnyű pillanattal a félelem érzésével társulnak. Ennek eredmé-
nyeképpen véletlen események vagy gondolatok olyan feltételes ingerként működ-
hetnek, amelyek kiváltják az érzelmi választ, és felidézik a társított emléket. A PTSD
bizonyos kezelési módszerei tulajdonképpen ezt a modellt alkalmazzák, amikor a
félelmi válasz kioltására törekszenek. A páciensnek biztonságos körülmények között,
a terapeuta kontrollja alatt el kell képzelnie a traumatikus eseményt, ami a félelmi
válasz fokozatos megszűnését eredményezi (Rothbaum és Davis, 2003). Néha a virtu-
ális valóság technikát is alkalmazzák, például egy PTSD-ben szenvedő pilótának egy
helikopterszimulátorban a , virtuális Vietnam" felett újra át kell élnie azt az ütközetet,
amelynek során traumatizálódott.
Sok esetben ez a kezelés a tünetek csökkenéséhez vezet, azonban ez nem min-
dig történik meg. Továbbá nem mindenkinél fejlődik ki PTSD ugyanolyan mértékű
stressz hatására, néhányan pedig spontán módon kigyógyulnak belőle. A 7.7. ábra azt
mutatja, hogy körülbelül milyen arányban és milyen módon reagálnak az emberek
egy olyan drámai eseményre, mint például egy terrortámadás vagy a házastársuk ha-
lála (Bonanno, 2005). Vajon mi okozza ezeket az egyéni különbségeket?
Az autonóm idegrendszer (ANS) stresszre adott reakciója adhat választ erre a kér-
désre. Veszélyhelyzetben az amygdala jelez az ANS-nek, amely adrenalint és kortizolt
szabadít fel, azokat a stresszhormonokat, amelyek riasztják a szervezetet, hogy tá-
madjon vagy meneküljön. Amikor elmúlik a veszély, az agy általában utasítja a mel-
lékveséket, hogy állítsák le a stresszhormonok termelését, és így fokozatosan visszaáll
a szervezet egyensúlyi állapota. Feltehetően PTSD-s pácienseknél ez a korrekciós fo-
. lyamat zavart szenved, és a stresszválasz elhúzódik. Tudjuk, hogy propranolol hatá-
sára, ami elősegíti a stresszválasz leállításának folyamatát, csökken a PTSD kialaku-
lásának valószínűsége (Pitman, Sanders, Zusman, Healy, Cheema, Lasko et
al., 2002;
Vaiva, Ducrocg, Jezeguel, Averland, Levestal, Brunet és Marmar, 2003). A kezelés
nem azt eredményezi, hogy a páciensek elfelejtik a traumatikus eseményt, hanem
azt,
hogy csökken az emlékek érzelmi hatása. .
ke Úisjeeeblvute SEVN
Scanned with
7.7. ábra. A felépülés különböző mintázatai poszttraumás stressz zavart (PTSD) követőe
n.
Az egyes mintázatok mellett sa tha leht hogy a betegeknek mekkora arányára
jellemző az adott
kórlefolyás. 7 : ; s
S Krónikus 10-3096
si
ÉsTr] vi
a EN n Z ták
ta
s fd
Fi7 be
IN
I v
éeét (ek
Hej) a... ket !
sé vi ; 4: : ra
v v s §
a a koksz aa a
s § 74 Set MA Késleltetett 5-1096
a
És §
[ségi lt
98 ja
S. 2. "zt Felépülés 15-3596
kesz 2. s s
sű h aA
E
[5] kh
sg
hó lát NER
c NN v, ET zat
is Kei szusz ön gé 5
Spontán gyógyulás 35-5590
1 l p.
Esemény 1 év 2 év
Az esemény óta eltelt idő
Forrás: Bonnano (2005)
Az is bizonyítható, hogy a PTSD-s pácienseknek az átlagosnál kisebb a

hippocampusuk. Felvetődik a kérdés, hogy vajon a stressz okozza a hippocampus
méretének csökkenését, vagy a kisebb hippocampus miatt sérülékenyebb a személy.
Állatkísérletekből tudjuk, hogy az elhúzódó stressz felborítja a hippocampus műkö-
dését, és akár az idegsejtek pusztulását is eredményezheti (Sapolsky, 1996; McEwen,
1999). A közelmúltbarr Gilbertson; -Shenton, Ciszewski;-Kasai;-Lasko, Orr-és Pitman
(2002) egy izgalmas kutatás keretében foglalkoztak ezzel a problémával: olyan, PTSD-
ben szenvedő vietnami veteránokat vizsgáltak, akiknek van ikertestvérük, aki viszont
nem vett részt a háborúban. Mind a PTSD-s veteránok, mind pedig a háborút át
nem élő ikertestvéreik kisebb hippocampusszal rendelkeztek, mint azok a veteránok,
akik nem szenvedtek PTSD-ben, illetve az ő háborús emlékekkel nem rendelkező
ikertestvéreik. Úgy. tűnik.tehát, hogy. a kisebb hippocampus teszi sérülékenyebbé a
személyeket, feltehetően-azért, mert méreténél fogva nem képes hatékonyan leállítani
az extrém stresszre.adott erőteljes adrenalinválaszt.
Scanned with
EMLÉKEZET
238 name ell
Akaratlan emlékek
Vajon a PTSD-ben feltörő emlékképek egy sajátos emlékezetfajtát képviselnek? Erős

negatív töltetük és érzelmi intenzitásuk szempontjából bizonyosan nem. tipikusak
ezek az emlékek, de vajon a normális előhívástól eltérő mechanizmus működik ezek-
ben az esetekben? Berntsen és Rubin (2008) kutatása azt mutatja, hogy nem erről van
szó.
118 olyan dán személynél vizsgálták a PTSD kialakulását, akik 2004 decemberé-
ben Thaiföldön vagy Srí Lankán turistaként átélték a cunamit. A vizsgált személyek-
nek körülbelül a fele életveszélyes helyzetnek volt szemtanúja vagy túlélője, és inten-
zív félelmet, tehetetlenséget és rémületet élt át. Közel 4096-uk számolt be visszatérő
emlékképekről, és ez az arány még nagyobb volt azok körében, aki közelebb voltak
a veszélyes hullámokhoz. Ahogy az várható volt, a visszatérő emlékek előfordulá-
sának gyakorisága egybeesett azzal, hogy a személyt milyen mértékű érzelmi hatás
érte. Akiket közvetlenül fenyegetett a hullám, a meneküléssel kapcsolatos visszatérő
""emlékképekről számoltak be, míg azok, akik nem látták közvetlenül a tragédiát, csak
hallottak róla, általában a szeretteiket keresték vagy egy szörnyű végkifejlet lehetősé-
gét látták a visszatérő emlékképekben. Nagy vonalakban elmondhatjuk, hogy a visz-
szatérő emlékképek mintázata hasonló volt ahhoz, amit a PTSD-s esetekben általá-
ban megfigyelhetünk.
Az ilyen akaratlan emlékek általánosan elfogadott klinikai értelmezése Neisser
(1967) újramegjelenési hipotéziséhez kapcsolódik, amely szerint , ugyanaz az emlék-
kép vagy más kognitív egység újra és újra eltűnik, majd megjelenik" Jellegzetes pél-
dája ennek a jelenségnek az, amikor egy autóbalesetet szenvedett személy állandóan
közeledő fényszórókat látott, ugyanúgy, ahogy az autóbalesete előtti pillanatokban
(Ehlers, Hackmann és Michael, 2004). Ne felejtsük el, hogy ez a fajta emlékezés nagy-
mértékben különbözik a normális emlékezeti folyamatokra jellemző rekonstruktív
megközelítéstől.
Kulcsfogalom ELERES
59 Újramegjelenési hipotézis: bizonyos körülmények között (például villanófény-emlékek és i
. ! PTSD esetén) olyan emlékeket hozunk létre, amelyek később pontosan ugyanolyan formában ;
, jelennek meg. sé ; séről É
Berntsen és Rubin (2008) arra hívják fel a figyelmet, hogy csak klinikai beszá-
molókból tudjuk, hogy ezekaz emlékek változatlan formában jelennek meg, ezért
érdemes lenne kísérletileg is megvizsgálni, hogy a PTSD-ben megjelenő betolako-
dó emlékek mennyire hasonlítanak ahhoz a folyamathoz, ami általában jellemző
más betolakodó emlékékre. Véleményük szerint egészséges személyeknél is megje-
Scanned with
legalábbis idősebb alanyoknál.

Berntsen és Rubin (2008) telefonon 1504, 18-96 év közötti dán személyt kérdezet
t
meg arról, hogy milyen gyakran vannak visszatérő emlékeik és visszatérő álmaik.
Ahogyan a 7.8. ábrán látható, az ilyen emlékek gyakoriak, de a kor előrehaladtával
csökkennek. A visszatérő álmok kevésbé gyakoriak, és gyenge korrelációt mutatnak .
a visszatérő emlékekkel. A 7.8. ábra (b) grafikonján láthatjuk, hogy minél öregebbek
vagyunk, annál pozitívabbak.és intenzívebbek a visszatérő emlékeink. A (c) grafi-
kon azt mutatja, hogy a visszatérő emlékek jellemzően a közelmúltból származnak, a
7.8. ábra. Az ismétlődő akaratlan emlékek emlékezeti megőrzése. (a) A visszatérő emlékről
vagy álomról beszámoló kísérleti alanyok százaléka a múlt évben a válaszadó életkorának " 34
függvényében. (b) Az érték, intenzitás és gyakoriság átlagos értékelése az alanyok életkorának
függvényében. (c) A pozitív, semleges és negatív töltetű, ismétlődő akaratlan emlékek ———
emlékezeti megőrzése, az összes résztvevőnél. (d) A pozitív, semleges és negatív töltetű, —
. ismétlődő akaratlan emlékek megoszlása 0-50 között a 40 éves vagy idősebb alanyoknál.
a) 70 9----e Visszatérő emlékek b) gő 4--ei Érzelmi előjel

Ama Visszatérő álmok " 0— 0 Intenzitás
- s 601 §6---- sss 381 e-—e Gyakoriság b
B 3 sot TF gr
Cejj "$
. : 40 [-
o
6 E 30[-
he
5
HM 9"7 20f-
kve]
203020 50 60
1 1
VB
1 Ji
60
1
TagT TT bg
1. 1 L
10 —mg ga
h)
A válaszoló életkora A válaszoló életkora
[9 jú dr--eik — PozÍtÍV d) via 4r---ak Pozitív

[ 0—-o Semleges ja cüülú Semleges
6——e Negatív sg 18 6 —e Negatív
30 a
aa 39 me § 6 15k
15 §NH 127
"N
al az es x .
7 E £ 9
5
L13
5 ÚJP
ul 3 ki 2 ag DX —
Me
LL. 1 Ök l I ! ! l
1. I I ] L. 1 EGRÁa 50
8 10 12 14 16 18 0 10 20
Vga saedó.
szea Eltelt évek Életkor az esemény
U s zásbáttááaás
f msló ig fú
(2008) 0 The Psychonomic
a
Society.
z
A jogtulajdonos
; ; délyévelel
engedélyév
Forrás: Berntsen és Rubin alapján
Scanned with
240 EMLÉKEZET
40 év fölötti válaszadókat megjelenítő (d) grafikonon viszont az látható, hogy a visz-

szatérő emlékek általában a késő gyerekkorból és a tinédzserkorból származnak, te-
hát jellemzően az emlékezeti dudorra utalnak. el
A vizsgálatsorozat utolsó része arra vonatkozott, hogy az ismételt felbukkaná-
sok során mennyire maradnak változatlanok ezek a visszatérő emlékek. Berntsen
és Rubin (2008) naplóvizsgálatot végeztek kilenc személlyel, akiket arra kértek meg,
hogy először a PTSD-kérdőívben nevezzék meg a legtraumatikusabb élményüket,
majd néhány hétig jegyezzék fel, hogy milyen akaratlan emlékeik jöttek elő. Min-
den résztvevő 2-7 alkalommal jegyezte fel, hogy visszatérő emlékei jelentkeztek a
traumatikus eseménnyel kapcsolatban. Kilencből nyolc esetben nem bizonyosodott
be, hogy szabályos időközönként bukkant volna fel az emlék, vagy hogy ugyanazok
az elemei jelentek volna meg. Berntsen és Rubin arra a következtetésre jutott, hogy a
PTSD-ben jelentkező flashback emlékek nem alkotnak speciális emlékezettípust, jel-
lemzőik megegyeznek az egészséges személyeknél is megjelenő visszatérő akaratlan
emlékekkel, és mindkettőre ugyanazok az alapelvek érvényesek, mint az önéletrajzi
emlékezetre általában.
PSZICHOGÉN AMNÉZIA
Fuga
A , fuga" az önéletrajzi emlékezet hirtelen elvesztését jelenti, ami általában együtt jár az-
zal, hogy a beteg elkóborol. A filmkészítők és a regényírók kedvelik az efféle helyzetek-
ről szóló történeteket, feltehetően azért, mert a jelenség meglehetősen drámai, A fuga
általában 1-2 óráig vagy napig tart, és erre az időszakra a felépülés után sem emlékszik
a páciens (Kihlstrom és Schacter, 2000). Schacter, Wang, Tulving és Freedman (1982)
leírták egy fiatalember esetét, aki a nagyapja temetésén hirtelen amnéziássá vált, a leg-
utóbbi események és néhány régebbi boldog emlék kivételével mindent elfelejtett. Ak-
kor tért vissza az emlékezete, amikor egy temetést nézett a TV-ben.
A fugaállapot főbb jellemzői: (1) általában stresszhelyzet előzi meg (például sik-
kasztással vádolnak meg valakit - Kopelman, Green, Guinan, Lewis és Stanhope,
1994), és gyakrabban lép fel háború idején (Sargant és Slater, 1941); (2) jellemző a
depressziós hangulat; (3) gyakran megfigyelhető, hogy a személynek korábban volt
már átmeneti, organikus eredetű amnéziája; és (4) gyakran nehéz kizárni valamilyen
rejtett motívum lehetőségét. Kopelman (1987) beszámolt egy elég extrém esetről: a
betegnél már 10-12 alkalommal fordult elő korábban fugaállapot, depressziós volt,
öngyilkosságot kísérelt meg és amnéziás volt egy olyan autóbalesettel kapcsolatban,
ahol ittasan, jogosítvány és biztosítás nélkül vezetett. A lehetséges rejtett motívumok
általában ennél kevésbé nyilvánvalóak, de mindenképpen számolni kell velük.
Scanned with
Ahogyan az várható, a pszichogén amnézia tünetei meglehetősen változatosak.

Az általános szemantikus tudás és az intelligencia normális esetben jól megőrződik,
és az önéletrajzi memóriaszigetek is megmaradnak. Az újonnan megtanult dolgok,
például szavak, általában súlyosan sérülnek. A direktemlék-előhívás általában nem
szokott sikerülni. Nem hatékony az amytal és a hipnózis alkalmazása"sem az elfelej-
tett emlékek feltárásakor, de ha a beteg szándékosan szimulálja az ámnéziát, akkor
gyógyszerek és hipnózis alkalmazása segíthet, hogy a beteg presztízsveszteség nélkül
sépüljön föl" az amnéziából.
Pszichogén fokális retrográd amnézia
Ahogy azt a 13. fejezetben tárgyaljuk, az anterográd amnéziát okozó agysérülések gyak-
ran retrográd amnéziával, vagyis a trauma előtt szerzett emlékek elvesztésével is járnak.
Azonban vannak olyan súlyosan amnéziás páciensek, mint például H. M. és K. J., akik
jól emlékeznek az amnézia előtti életükre. Az ellenkező mintázat, amikor anterográd
amnézia nélkül lép fel jelentős retrográd amnézia, meglehetősen ritka, habár beszámol-
tak néhány ilyen esetről. Ezek a betegek nem emlékeznek tisztán a múltjukra, de mások
elmondásából megtanulhatják, mi történt velük korábban, és ezután arra már fognak
tudni emlékezni, amit így megtudtak magukról. Ezek az esetek tudományos szempont-
ból igen érdekesek, habár szinte mindig kétséges, hogy vajon nem befolyásolják-e az
ilyen állapotok létrejöttét különböző társas és érzelmi faktorok is.
Della Sala, Freschi és Lucchelli (1996) a következő, meglehetősen drámai ese-
ményről számoltak be. Egy 33 éves férfi leesett a lépcsőn az apósa házában. Először
elvesztette személyes identitásának érzését, és sokáig nem tudta felidézni önéletrajzi
emlékeit. Nem ismerte fel a feleségét, barátait és rokonait, a számítógépes jelszavai-
ra viszont emlékezett. Ezt követően egyre kevesebb érdeklődést mutatott a felesége
iránt, majd csatlakozott egy , nem szokványos szerepjáték klubhoz? ahova nem en-
gedték be a feleségét. Szadomazo pornóanyagokat kezdett gyűjteni, majd homosze-
xuális kapcsolatot létesített, és elvált. Mindezek alapján Della Sala és munkatársai
felvetik a , funkcionális" amnézia lehetőségét az eset értelmezése kapcsán. A legtöbb
eset persze nem ennyire szélsőséges, a tünetegyüttes általában elég összetett és sokszor
nem könnyű megmagyarázni. Fontos, hogy ne tekintsünk egy adott tünetegyüttest
sPszichogénnek" csak azért, mert nem felel meg az előzetes elképzeléseinknek.
Szituációspecifikus amnézia
Az erőszakos bűncselekmények és gyilkosság esetén fellépő amnéziát könnyen gon-

dolhatjuk szimulálásnak, hiszen az elkövetőknek mintegy 3090-a állítja azt, hogy
aze mee lán AT
Scanned with
242 EMLÉKEZET
nem emlékszik a történtekre (Kopelman, 2002b; Pyszora, Barker és Kopelman,

2003). Leginkább szélsőséges érzelmek esetén lép fel amnézia, például hirtelen fel-
indulásból elkövetett bűncselekményeknél, és annál nagyobb a valószínűsége, hogy
kialakul az emlékezetvesztés, minél brutálisabb volt az erőszak (Yuille és Cutshall,
1986). Az alkohol hatása szintén növeliaz amnézia valószínűségét, feltehetően egy-
részt a , filmszakadás" jelenség miatt, ami meggátolja az emléknyomok konszolidá-
cióját, másrészt pedig az emlékezés előhívásfüggő, illetve állapotfüggő természete
miatt. Amit részegen vésünk az emlékezetünkbe, az leginkább a következő berú-
gáskor jut eszünkbe (Goodwin, Powell, Bremer, Hoine és Stern, 1969). Yuille és
Cutshall (1986) szerint a személyek 3396-a csak 3 év alatt nyeri vissza teljesen az
esettel kapcsolatos emlékeit, további 2696-uk pedig ennyi idő után is csak részlege-
sen, ami arra enged következtetni, hogy inkább az előhívásés nem a konszolidáció
problémájáról van szó.
Vajon ezek a személyek valóban amnéziásak vagy csak a szimulálnak? Schacter
(1986) inkább az utóbbira hajlik, szerinte a pszichogén amnézia gyakran tudatos stra-
tégia. Egy sokkal korábbi kutatásban Hopwood és Snell (1933) az angliai broadmoóri
pszichiátriai börtönben vizsgáltak meg 100 esetet, és azt állapították meg; hogy az
előforduló amnéziás esetek 78906-a valódi, 1490-a szimulált, 896-a pedig nem tisztáz-
ható. De vajon hogyan lehet ezt biztosan eldönteni? Nyilvánvalóan nagyon nehezen.
Számos tényező mégis arra utal, hogy az erőszakos cselekmények elkövetését kísé-
rő amnézia valós jelenség lehet, és nem csupán a szimulálás egyik formája. Először is
olyan raboknál is fellép, akik önként jelentették fel magukat, és nem akarták elkerülni
a letartóztatást. Másodszor, az amnézia nem számít enyhítő körülménynek az angol
jogrendszerben és más országokban sem, ezért nem jár gyakorlati előnnyel. Harmad-
szor, hasonló jelenségeket tapasztalhatunk erőszakos bűncselekmények áldozatai és
szemtanúi esetében is, akiknek nem áll érdekükben szimulálni ( Kuehn, 1974). Végül
megfigyelhető bizonyos hasonlóság a beszámolók között: sOolyan szörnyű ... hogy
egyszerűen semmire sem emlékszem" vagy , mintha kialakulna egy kép, aztán ....fáj
a fejem, és az egész összezavarodik" (OConnell, 1960).
Disszociatív identitászavar
Azt a hátborzongató lehetőséget, hogy egy emberben két vagy több személyiség is
lakozhat Robert Louis Stevenson könyve, a Dr Jekyll és Mr Hyde tette közismertté.
Kihlstrom és Schacter (2000) úgy jellemzik ezt a kórképet, mint a , funkcionális
amnézia koronaékszerét; amellyel kapcsolatban több mint 2000 tanulmány szüle-
tett, kétharmaduk a szerzők összefoglalóját megelőző évtizedben. Ezzel szemben
Kopelman (20025), egy londoni neuropszichológus és pszichiáter szerint kifejezetten
Scanned with
ritka ez a kórkép. Az eltérésnek az az oka, hogy - mint a koronaékszerek általában —

ez sem egyformán oszlik meg a világban. Merskey (1992) úgy véli, bizonyos tünetek
, divatosságáról" van szó, amit a pszichológusok, pszichiáterek és a külvilág , megerő-
sítő magatartása" igazol vissza a betegnél.
A pszichiátriai tünetek esetében valóban megfigyelhetőek ilyen , divatok" Jó példa
erre a kesztyűanesztézia nevű, klasszikus hisztériás tünet, amikor a beteg arról számol
be, hogy nem érzi a kezét, egészen a csuklójáig, ami, ismerve a kéz beidegzését, ana-
tómiailag meglehetősen valószínűtlen. A 20. század első éveiben sokan panaszkodtak
ilyen tünetről, manapság viszont nagyon ritka. Hasonló példa a katatónia, az a merev,
mozdulatlan testtartás, amely valaha oly gyakran fordult elő skizofrén betegeknél, de
ma már szinte alig találkozunk vele. 3 63
Van, amikor a beteg különböző személyiségei tudatában vannak egymásnak, és
van, amikor nincsenek. Nissen, Ross, Willingham, MacKenzie és Schacter (1988) egy
olyan nő esetét írták le, akinek a 22 személyiségéből 8 nem tudott egymásról. Az egy-
mást nem ismerő személyiségeknél is ki lehet mutatni közös implicit memóriát, pél-
dául szótő-kiegészítési feladattal: az egyik személyiségnek mutatják be a szavakat, és
egy másiknak kell a szótöveket kiegészítenie (Eich, Macaulay, Loewenstein és Dihle,
1997), egymás emlékeinek explicit felidézésére ugyanakkor nem mindig képesek a
személyiségek.
Egyelőre nem tisztázott, hogy mi váltja ki a disszociatív identitászavart, és hogy
előfordulása miért változik ennyire kultúránként. Kopelman (2002b) szerint lehet-
séges, hogy a páciensek esetleg egy új életformát akarnak ily módon kipróbálni. Ez
esetben azonban felvetődhet bennünk, hogy Nissen és munkatársai (1988) betegének
vajon miért volt szüksége 22 próbálkozásra ahhoz, hogy megtalálja a megfelelőt.
ORGANIKUS EREDETŰ ÖNÉLETRAJZI EMLÉKEZETI ZAVAROK
Míg a pszichogén amnéziának gyakran van organikus összetevője is, addig más
önéletrajzi emlékezeti zavarok egyértelműen egy konkrét agysérülés eredménye-
képpen alakulnak ki (lásd 11. fejezet). Az organikus amnézia abban különbözik a
pszichogéntől, hogy a személyiség elvesztésének érzését ritkán tapasztaljuk a bete-
geknél, az időben és térben való tájékozódás viszont gyakran okoz gondot. Ennek
következtében a beteg folyamatosan kérdez, újra és újra fölteszi ugyanazokat a kérdé-
seket, ami a gondozó számára nagyon fárasztó lehet. Habár az önéletrajzi emlékezet
kutatása még nem tekint vissza hosszú múltra, agyi képalkotó eljárásokkal végzett
vizsgálatokkal már sikerült feltérképezni a rendszer anatómiai alapjait.
Scanned with
244 EMLÉKEZET
AZ ÖNÉLETRAJZI EMLÉKEZET ÉS AZ AGY

Neuropszichológiai tanulmányok
A szemantikus/epizodikus megkülönböztetés
Az organikus retrográd amnézia általában bizonyos események epizodikus emlékei-

nek és olyan szemantikus önéletrajzi ismereteknek az elvesztését eredményezi, mint
például az iskolai tanárok nevei. Bár a retrográd amnézia általában az önéletrajzi
emlékezet mindkét aspektusát érinti, ez nem minden esetben van így. De Renzi és
munkatársai (1987) számoltak be egy olasz nő esetéről, aki szinte semmilyen közéleti
eseményre nem emlékezett, sem a háborúra, amit átélt, sem az olasz miniszterelnök
meggyilkolására. Az abban a korban élt híres emberek fényképeit sem ismerte fel, de
a saját személyes élete eseményeire nagyon jól emlékezett. Az egyetlen társadalmi
esemény, amit fel tudott idézni, Károly herceg és Lady Diana Spencer esküvője volt.
Dianáról azt mondta, hogy. intrikus nőszemély, pont olyan, mint az a nő, akit a sa-
ját fia elvett. Más kutatások ezzel éppen ellentétes mintázatról számolnak be. Dalla
.Barba, Cipolotti és Denes (1990) például egy súlyos epizodikus emlékezeti zavarban
szenvedő Korszakov-szindrómás betegről írnak, aki felismerte a híres embereket és
eseményeket, saját életének személyes eseményeire viszont nem emlékezett.
Konfabuláció
Akkor beszélünk konfabulációról, amikor az önéletrajzi információk hamisak,

de nem szándékosan félrevezetőek. Megkülönböztethetünk spontán és előidézett
konfabulációt, utóbbi olyankor szokott jelentkezni, amikor egy amnéziás beteg így
próbálja meg kitölteni emlékezetének hézagait, hogy elkerülje a zavarba ejtő helyze-
teket. Bizonyos szempontból ez nem különbözik attól a normális viselkedéstől, ami-
kor viszonylag pontosan mesélünk el egy történetet, de beleszövünk néhány olyan
részletet is, amire igazándiból nem is emlékszünk, csak azért, hogy jobb legyen a
sztori. A spontán konfabuláció általában színesebb, kevésbé gyakori, és rendszerint a
frontális
lebeny sérüléséhez köthető.
Egy R. R. nevű beteg kiterjedt kétoldali frontálislebeny-sérülést szenvedett egy au-
tóbaleset következtében (Baddeley és Wilson, 1988). Amikor a balesetről kérdezték,
vidáman előadott egy részletes történetet, miszerint kiszállt az autójából, udvariasan
elbeszélgetett a balesetet okozó teherautó sofőrjével, aztán sokszor elnézést kértek
egymástól, Valójában R. R. a baleset után sokáig eszméletlen volt, és szinte biztosan
nem emlékezett semmire. Abban az állapotban vezetni sem tudott, mégis előadott
egy teljesen valószínűtlen történetet arról, hogyan jutott el kocsival a rehabilitációs
Scanned with
központig, sőt útközben felvett még egy másik beteget, akit , kövér fickónak" neve-
zett. A konfabuláció különböző viselkedéseket is eredményezhet. R. R.-re például
egy alkalommal a kórház melletti országúton találtak rá, kerekes székben tolta egyik
betegtársát, és arra a szennyvíztisztító telepre tartottak, amelyet R. R. tervezett mér-
nökként. R. R. valóban részt vett egy ilyen telep tervezésében, de évekkel azelőtt, és
jó messze a kórháztól.
Konfabuláció általában olyan betegeknél jelentkezik, akik frontálislebeny-sérülés
következtében diszexekutív szindrómában (a végrehajtó rendszer zavara) szenved-
nek, ez pedig kétféle úton is károsíthatja önéletrajzi emlékezetüket. Először is, az
ilyen betegek nehezen generálnak megfelelő hívóingereket. Az előzőekben említett
R. R. nevű beteg például alig volt képes egy adott szemantikus kategóriába tartozó
példákat mondani. Ha az állat kategóriát kapta, azt válaszolta: kutya... .állatok...biztos
több ezer van belőlük! Mondtam a kutyát? Megfelelő hívóinger esetén - például egy
ausztrál állat, ami ugrál - viszont rögtön helyes választ adott.
A másik probléma az emlékezeti keresés eredményének értékelésével kapcsolatos:
az olyan információkat, amiket a legtöbb egészséges, de még a legtöbb agykárosodott
ember is valószínűtlennek tartana, egy diszexekutív szindrómában szenvedő beteg
számára elfogadható és értelmezhető. Egy önéletrajzi emlékezeti vizsgálatban R. R.
a levél hívószóra elmesélte, hogy levelet küldött az egyik nagynénjének, amelyben
bátyjának, Martinnak a haláláról számolt be. Amikor emlékeztették rá, hogy Mar-
tin él és gyakran látogatja is őt, belátta, hogy ez tényleg így van, majd elmagyarázta,
hogy édesanyjának született később egy másik fia is, akit szintén Martinnak hívtak
(Baddeley és Wilson, 1986).
Téveszmék
A téveszme a páciensnek egy nyilvánvalóan téves elképzelése önmagáról vagy a külvi-

lágról. A téveszmék igen részletesek lehetnek, és nagyon stabilan fennmaradhatnak. —
E tekintetben különböznek a konfabulációktól, azok ugyanis ideiglenesek és gyakran
nem koherensek.-A konfabuláció általában a frontális lebeny sérülésének következ-
ménye, téveszme pedig gyakran fordul elő skizofréniában, ahol a szervi eredet sokkal
kevésbé egyértelmű. Nincs arra bizonyíték, hogy a téveszmében szenvedő betegek
végrehajtó működése kevésbé hatékony lenne, mint azoké a pácienseké, akiknek
nincs téveszméjük (Baddeley, Thornton, Chua és McKenna, 1996)
A téveszméknek gyakran vannak fantasztikus elemeik. Az egyik beteg például azt
gondolta, hogy angyalok távolították el a belső szerveit. Amikor megkérdezték, hogy
miből gondolja ezt, miért nem fogadja el, hogy egyszerűen csak betegnek érzi ma-
gát, arra hivatkozott, amit az angyalok mondtak, vagyis akusztikus hallucinációi vol-
tak, ami gyakran előfordul skizofrén betegeknél (Baddeley et al., 1996). A téveszmék
Scanned with
MLÉKEZET
246 ii ne
sokszor nagyon részletesen kidolgozottak, szerepelhetnek bennük földönkívüliek, és

gyakran üldöztetéses tartalmúak, például azt hiszi a beteg, hogy gondolatait kívülről
irányítja a kormány vagy más idegen hatalmak (Frith, 1992). Más téveszmék sokkal
pozitívabbak a beteg számára, például amikor azt hiszi, hogy titkos kapcsolat fűzi őt
a királyi családhoz, vagy amikor Jézus Krisztus reinkarnációjának tartja magát. Az
egyik ilyen páciens egyszer azt panaszolta nekem, hogy a szobatársa szintén Jézusnak
mondta magát, és amikor megkérdeztem, hogy magyarázza ezt, vidáman azt vála-
szolta, hogy a másik fickó nyilvánvalóan téved.
Úgy tűnik, a téveszmék arra szolgálnak, hogy megmagyarázzunk bizonyos szo-
katlan élményeket; például hangokat hallunk, amelyek utasításokat adnak; fenyege-
tő érzésektől szenvedünk vagy különlegesnek érezzük magunkat; vagy úgy érezzük,
hogy a cselekedeteinket mások kontrollálják. Az ilyen élmények ellentmondanak a
normális tapasztalatoknak, és arra késztethetik a betegeket, hogy módosítsák-a világ-
ról kialakult képüket, amelyben azután értelmet nyernek ezek a bizarr élmények. Bár
az üldöztetéses téveszmék igazán félelmetesek lehetnek, más téveszmék ugyanakkor
nagyon kellemesek lehetnek, mint például annak a fiatalembernek az esetében, aki
egyszerre képzelte magát orosz sakknagymesternek és híres rockgitárosnak. Amikor
arról kérdezték, hogy mindez hogyan lehetséges, hiszen nem beszélt oroszul, és gi-
tározni sem tudott, azt válaszolta, hogy a jelenlegi állapotában egyik tulajdonsággal
sem rendelkezik, de amikor a sakkozó állapotában van, akkor beszél oroszul, amikor
pedig zenész, akkor tud gitározni (Baddeley et al., 1996).
Kulcsfogalom
. Téveszme: olyan, skizofrén betegeknél gyakori, téves elképzelés, ami természetes a beteg szá- .
. " mára, a külső szemlélő számára azonban nem hihető. BEORAGÉRE TT 1)
Az önéletrajzi emlékezet anatómiai alapja
Greenberg és Rubin (2003) megfigyelték, hogy azoknak a pácienseknek, akik a fi

zualizációért felelős agyterületen szenvedtek sérülést, gyenge az önéletrajzi emlé-
kezetük, ami arra utalhat - más kutatók szerint is -, hogy a vizuális képzelet fontos
szerepet játszhat az önéletrajzi emlékezetben, Conway, Pleydell-Pearce, Whitecross
és Sharpe (2003) EEG-vel mérték az agykérgi aktivitást, miközben a kísérleti sze-
mélyeknek el kellett olvasniuk egy hívóingert, elő kellett hívniuk egy kapcsolódó
önéletrajzi emléket, meg kellett azt tartaniuk, és aztán be kellett számolniuk az em-
lékről. Azt találták, hogy a folyamat kezdeti szakaszában a balprefrontális kéreg
Scanned with
volt aktív, ami feltehetően az emlék előhívásakor működő végrehajtó folyamatot

tükrözi, majd az aktiváció hátraterjedt az okcipitális éés temporális : lebenyekre, ami
megerősíti a feltételezést, hogy a vizuális képalkotásnak fontos szerepe van. Addis,
Moscovitch, Crawley és McAndrews (2004) nagyon hasonló mintázatot találtak
egy későbbi vizsgálatban.
Egyre több olyan tanulmány is születik az önéletrajzi emlékezettel kapcsolatban,
amelyben agyi képalkotó eljárásokat használnak, bár korántsem annyi, mint az epi-
zodikus memória területén. A közelmúltban megjelent egy áttekintő tanulmány,
amely 24 ilyen vizsgálat eredményeit vetette össze (Svoboda, McKinnon és Levine,
2006), és arra jutott, hogy valóban elkülöníthető egy epizodikus és egy szemantikus
aspektus az önéletrajzi emlékezeten belül, illetve hogy érzelmek esetén a jobb és bal
agyfélteke aktivációjának egyensúlya eltolódik.
Cabeza, Prince, Daselaar, Greenberg, Budde, Dolcos és munkatársaik (2004) arra
kérték egyetemista kísérleti személyeiket, hogy készítsenek fotókat a Duke Egyetem
területének különböző pontjairól. Ezeket a képeket azután összekeverték más diákok
által készített fotókkal és megmutatták a kísérleti személyeknek, miközben esemény-
függő ÍMRI-vizsgálattal követték, hogy mi történik. Mindkét fényképtípus egy kö-
zös epizodikus memóriahálózatot aktivált, ami a mediális-temporális és prefrontális
régiókat foglalta magában. A saját készítésű képek ezenkívül aktiválták a mediális
prefrontális kéreg régióit, ami az énre vonatkozó információfeldolgozással áll kapcso-
latban, valamint az élményszerű felidézéssel (hippocampus), valamint a téri-vizuális
emlékezettel (vizuális és parahippokampális régió) kapcsolatos területeket.
Felvetődhet, hogy egy ismerős helyről saját magunk, illetve valaki más által ké-
szített fotónak vajon mennyiben van egyáltalán jelentősége az önéletrajzi emlékezet
szempontjából. Egy másik vizsgálatban (Greenberg, Rice, Cooper, Cabeza, Rubin és
LaBar, 2005) hagyományosabb módszert alkalmaztak: a kísérleti alanyok először hí-
vószavakat írtak össze 50 saját önéletrajzi emlékükhöz, és mindegyiknél feljegyezték
saját szubjektív válaszukat is. Ezután sorban megkapták a hívószavakat, és meg kellett
nyomniuk egy gombot, ha előhívták a megfelelő emléket, közben a kutatók fMRI-vel
rögzítették az agyi történéseket. Az így kapott eredményeket összehasonlították egy
szemantikus előhívási feladattal, ahol a résztvevőknek különböző kategóriákra kellett
megfelelő példákat mondaniuk (például az állat hívószóra azt, hogy elefánt). Az ön-
életrajzi előhívás során jobban aktiválódott az amygdala, ami az érzelmekkel áll szo-
ros kapcsolatban; a hippocampus, ami az epizodikus memóriához köthető; és a jobb
inferior frontálisisgyrus, ami az önmagunkkal kapcsolatos információfeldolgozással
függ össze. A szemantikus előhívásnál a bal frontális régió elnyújtott aktivációja volt
megfigyelhető (7.9. ábra).
Scanned with
248 EMLÉKEZET
É e aktiv itási minta.

7.9. ábra. Önéletrajzi, illetve szemantikus emlékek előhívásakor észlelt
A fehér és fekete
A számok a nyilakkal jelölt területek aktivitása közötti korrelációt jelentik,
színek az egyes struktúrák különböző területeit jelölik.
Önéletrajzi emlékezet Szemantikus emlékezet
Forrás: Greenberg et al, (2005)
ÖSSZEFOGLALÁS
Az önéletrajzi emlékezet segítségével koherens képet tudunk kialakítani magunkról

és az életünkről. Társas kapcsolatainkban a közös emlékek felidézésére használható.
Régebbi emlékeinkből tanulhatunk is, így a problémamegoldásban is segíthet.
Az önéletrajzi emlékezetet nehéz vizsgálni, mert nincsenek feljegyzéseink abból
az időszakból, amikor az emlékek keletkeztek, így nem tudjuk ellenőrizni, hogy
mennyire pontosak. Az egyik megoldás erre a problémára a naplómódszer, amely
mennyiségileg gazdag anyagot szolgáltat, de a kiválasztott események és a naplót
vezető személyek szempontjából is túlságosan szelektív. Egy másik lehetőség az em-
lékezeti szondázás módszere, amikor vagy hívóingerek segítségével idéztetik fel a
személyekkel önéletrajzi emlékeiket, vagy egy bizonyos életszakaszból kérnek tőlük
emlékeket.
Negyvenéves kor fölött az előhívott emlékek időbeli eloszlása jellegzetes mintá-
zatot mutat: általában a késő tinédzserkor és a korai harmincas évek között csúcs
figyelhető meg, ez az emlékezeti dudor, Ezt a jelenséget általában azzal magyaráz-
zúk, hogy ez a korszak az élettörténeti narratíva - vagyis az arról szóló történet,
Scanned with
Hl .
hiogy kik vagyunk és honnan jöttünk - felépítése szempontjából különösen fontos

időszak.
Az önéletrajzi emlékezetről egyre több elmélet születik, de ezek
leginkább olyan
tiet teat ae amar

metáeenmeáet
egyedij elenségekkel foglalkoznak, mint a villanófény-emlékek, amelyek nagyon pon-
15 APS j unkra jutott, hogy John E. Kennedy elnök

meghalt). A villanófény-emlékhez hasonlóan a poszttraumás stressz zavar (PTSD)
esetében is nagyon specifikus és részletes emlékek jöhetnek létre egy érzelmileg te-
lített élmény hatására. Továbbra is vita tárgya, hogy a villanófény-emlékek, illetve a
PTSD esetében megfigyelhető flashback élmények egy speciális emlékezetfajtát jelen-
tenek-e, vagy ugyanazok a folyamatok működnek itt is, mint a normális önéletrajzi
emlékezés során.
A téves emlékezet szindróma jelensége szintén komoly vitákat kavar. Ezt a fogal-
mat azoknak az eseteknek a kapcsán alkották meg, amikor pszichoterapeuták azt
állítják, hogy a terápia során gyermekkori bántalmazás elfelejtett emlékeit sikerült
felfedniük pácienseiknél. Ezek az emlékek néha egyértelműen hamisak és meglehető-
sen különösek is lehetnek. A jelenség mindenesetre számos kutatást indított el, ame-
lyekben azt vizsgálták, hogyan lehet téves emlékeket létrehozni, akár szándékosan,
akár akaratlanul.
Pszichogén amnéziáról akkor beszélünk, amikor erős negatív érzelmek megaka-
dályozzák, hogy felidézzünk bizonyos önéletrajzi emlékeket. Jellegükben eltérnek et-
től az organikus eredetű önéletrajzi emlékezeti zavarok, amelyek szociális és érzelmi
tényezőkkel együtt konfabulációkat és téveszméket is eredményezhetnek.
Végül rövid áttekintést adtunk arról, hogy az agyi képalkotó módszerek segítségé-
vel miként lehet megérteni az önéletrajzi emlékezet neurológiai és neuroanatómiai
alapjait.
TOVÁBBI IRODALOM
Sharpe, H. (2002) Brain imaging
Conway, M. A., Pleydell-Pearce, C. W., Whitecross, S. és
ing and Motivation, 41, 229-2tb 63. Az
autobiographical mem ory. The Psychology of Learn
lkotó vizsgálatok b izonyos eredményeinek
önéletrajzi emlékezettel kapcsolatos agyi képa
i I
áttekintése.
Íwo and three. Skeptical Enguirer, 30, 246-250.
Gardiner, M. (2006) The memory wars, parts kat tekin-
kkel kapcrdlátos beszántalák körüli vitá
A terápiák során előkerülő abúzusemléke u, I
zi az ezekből származó további vitákat.
ti át, értékeli a bizonyítékokat, és elem SZGKIHIGÉK egek var de
r
ns mem ory : A case stud y.
Neisser, U. (1981) John Dea rá, jár sáték jova
önél etra jzi emlé keze t terü leté ről, amelyben lehetőség kk n
mány az e
az üggy el kapc sola tos fontos eseményekre vonatkozó
ügy szereplőinek
attől
Scanned with
250 EMLÉKEZET
sék azokkal a felvételekkel, amelyeken John Dean S eKK;KKB elnö8k beszélge

élgetése
téseii szerepel
szerepteltek,
;
így Tsa ; je.
ellenőri zni lehetett a vis szaemléke zések pon tosságát. ,
Rubi n, D. C. (1996) Remembering our past: Studies in szét
. ; sége
jszbirő pestis etess a
Cambridge University Press. Az önéletra
jzi emlékezet Kifli vess vérű ; aktí
lása. A kötet szerkesztője, David Rubin az önéletrajzi emlékezet egyik vabb és 1; j
leg g-
eredetibb kutatója.
Williams, H. L., Conway, M. A. és Cohen, G. (2008) Autobi , ;
ographical keeps he G. ké
és Conway M. (eds), Memory in the real worid (3rd es mulat EGG 14ES kő h fe
Press. Az önéletrajzi emlékezettel kapcsolatos kutatások részletes áttekintése, amely tartal-
mazza Conway elméleti megközelítését is.
Scanned with
8. fejezet
ELŐHÍVÁS
Michael C. Anderson
K épzelje el, hogy este 10 óra van, és éppen a bőröndjét csomagolja, mivel másna
p
ertekes abbitánek ki keői Szüksége lenne az útlevelére, de sehol sem találja,
morabb hangulatba kerül,
, Éjfél van. A gépe reggel hatkor indul. A munkahelyére hajt, áttúrja a fiókjait és
végigvizslatja az összes polcot. Az útlevél nincs sehol. Vissza az autóhoz, felemeli a
lábtörlőket, szisztematikusan átvizsgálja a csomagtartót, közben a hirtelen eleredt hi-
deg eső permetezi a hátát. Most már tényleg pánikban van.
Hazaszáguld, végigcsörtet az összes szobán, szeme, mint egy lézerkereső, centi-
ről centire pásztázza végig a terepet. Végiglapozza a könyveket, közben végig abban
reménykedik, hogy az útlevele egyszer csak majd a földre hull. Reggel négy óra van,
és emlékeket próbál előbányászni. , Nézzük csak, mikor volt utoljára nálam? Emlék-
szem, hogy behoztam ebbe a szobába, ahol most is ülök, de itt már mindenhol ke-
restem? Húsz perc koncentrálást követően egyetlen emlékkel se gazdagodott, viszont
száguldó képekkel a fejében továbbra is az a határozott érzése, hogy az útlevél itt van
valahol a közvetlen közelében. Elhatározza, hogy még egyszer, utoljára végignézi a
szobát. j
És akkor egyszer csak az egyik dobozban, amit már többször is átvizsgált, felemel
egy papírlapot a doboz aljáról. És ott van! Egyszerre mindenre emlékszik - arra, hogy
mikor, hogyan és miért. Ő igen, persze, ide tettem, ebbe a dobozba, amikor két hó-
napja kitakarítottam a dolgozószobámat, mert vendégeket vártunk? Reggel öt óra
van. Őrjöngve csomagolja össze a bőröndjét, a repülőtérre száguld és könyörög a
nélkül
légitársaság alkalmazottjának, hogy engedjék fel a gépre. Kialvatlanul és cipő
a lábán.
rohan az útlevél-ellenőrzés után a géphez, két különböző színű zoknival
mondhatok róla,
Ez az eset valójában velem történt meg, és a legkevesebb, amit
jellemzőjét illusztrálja.
hogy emlékezetes volt. A történet az emlékezet egy alapvető
valamilyen okból kifolyó-
Az emlékeinket igen gyakran tökéletesen tároljuk, viszont
hogy az esemény; amikor az útleve-
lag nehezen tudjuk előhívni őket. Egyértelmű,
is élénken élt az mizlsEszt ásó
lemet abba a bizonyos dobozba tettem nagyon fel
követően is makacsul ette
mégis 20 percnyi kitartó emlékezeti keresést
amikor végre megpillantottam az utleve-
bizonyult. Azonban abban a pillanatban,
Scanned with
252 EMLÉKEZET
lemet, teljes élénkségével visszatért az emlék. De vajon korábban miért nem tudtam
előhívni ezt az információt?
Teljesen világos, hogy a jó emlékezet nem csak a megfelelő kódolás kérdése. Az
információkat elő is kell hívni. Mint azt nagyon sok diák tudja, lehetséges igen sok
időt vesztegetni egy anyag megtanulására, majd a vizsgán megélni, hogy egyetlen
morzsája sem jut eszünkbe az elsajátított információknak. Ebben a fejezeten az előhí-
vás folyamataival foglalkozunk és azzal, hogy milyen tényezők befolyásolják a sikeres
előhívást.
A NYELVEMEN VAN"
Annak, hogy emlékezetünk tartalmaz olyan információkat, amelyeket nem tudunk

elérni, talán a legmeggyőzőbb szubjektív bizonyítéka az a helyzet, amikor olyan kér-
dést tesznek fel nekünk, amelyről biztosan érezzük, hogy tudjuk rá a választ, mégis
az adott pillanatban képtelenek vagyunk megmondani. Érezzük, hogy tudjuk, hogy a
, nyelvünk hegyén van?
Jó néhány évvel ezelőtt két harvardi pszichológus, Roger Brown és David McNeil
(1966) elhatározták, hogy utánajárnak, vajon ez az érzés valódi tudáson alapul vagy
csak egy illúzióról van szó. Úgynevezett , nyelvemen van" helyzeteket teremtettek kí-
sérleti személyeik számára olyan módon, hogy viszonylag furcsa szavak definíció-
it olvasták fel nekik, majd kérték, hogy nevezzék meg a körülírt tágyakat. Például
solyan hangszer, amely egy keretre erősített hangolt falapocskákból áll, amelyeket
ütögetni kell? A kísérleti személyeknek jelezniük kellett, ha , nyelvemen van" álla-
potba kerültek (biztosnak kellett lenniük abban, hogy tudják a szót annak ellenére,
hogy nem tudták azt megnevezni). Amikor ez bekövetkezett, meg kellett monda-
niuk, hogy hány szótagból áll a szó és olyan további információkat, mint például mi
a kezdőbetűje. A kísérleti személyek lényegesen pontosabban adták meg ezeket az
információkat annál, amit akkor várnánk, ha csak találgattak volna. További vizs-
gálatok mutatták ki, hogy a kezdőbetű megadása, jelen esetben az x, szinte azonnal
kiváltja a szó felidézését (,,xilofon").
A hatás kiváltására hatékony módszer, ha különböző országok fővárosainak a ne-
vét kell felidézni. Olvassa végig gyorsan a 8.1. boxban látható országok listáját, és ta-
karja le a mellettük lévő fővárosok nevére vonatkozó kezdőbetűket. Hagyja ki azokat,
amelyeket azonnal meg tud nevezni, és azokat is, amelyekkel kapcsolatban úgy érzi,
hogy nem tudja a választ. Csak a fennmaradó fővárosokra koncentráljon! Nos, sike-
rült őket felidéznie? Ha nem, akkor nézze meg a megadott kezdőbetűket, háthia ezek
megfelelő hívóingerek lesznek az emlékezéshez.
Scanned with
ELŐHÍVÁS 253
8.1. box.AA ,nyelvemen vvan" " élmény AA EKET E

Próbálja meg felidézni a felsorolt országok fővárosainak a nevét, először úgy,vhogy jetákarjateaz
országok mellett jobb oldalon megadott kezdőbetűket! Amikor úgy érzi, hogy nem képes több
városnevet előhívni, akkor használja a kezdőbetűket segítségül! Nos, átélte a ,nyelvemen van"
állapotot? Ellenőrizze válaszait a fejezet végén található 8.2. box alapján!
Ország A főváros Ország A főváros

kezdőbetűje kezdőbetűje
1 — Norvégia oO 11 Koreai Sz
: Köztársaság
2 Törökország A 12 — Szíria D
3 — Kenya N 13 Dánia K
4 — Uruguay M 14 — Szudán K
. 5 —" Finnország H 15 — Nicaragua M
. 6 Szaúd-Arábia R 16 — Ecuador o
7 . Ausztrália c 17 — Kolumbia B
8 — Románia B 18 — Afganisztán K
.9 Portugália L 19. Thaiföld B
10... Bulgária Sz 20 Venezuela C
Általánosságban elmondható, hogy annak érzése, hogy tudunk valamit, többnyire

jó előrejelzője annak, hogy megfelelő segítség esetén valóban tudni fogjuk a választ.
Egy, az előzőhöz hasonló, főváros-felidézési kísérletben a kísérleti személyek 5096-
ban felidézték azoknak a fővárosoknak a nevét, amelyekről érezték, hogy tudják,
amennyiben megmondták nekik a szó kezdőbetűjét. Viszont csak 1690-ban idézték
fel ugyanilyen segítséggel azokat a szavakat, amelyekről úgy gondolták, hogy nem
tudják. Ehhez hasonlóan az én esetemben az a határozott érzés, hogy az útlevelem a
dolgozószobámban van, végül is igaznak bizonyult.
Megállapíthatjuk tehát, hogy emlékezetünk lényegesen több információt tárol, mint
amennyit egy adott pillanatban el tudunk érni. De vajon mi határozza meg ezeknek az
információknak az elérhetőségét? Ennek a kérdésnek a tárgyalásához először is tekint-
sük át azokat az alapelveket, amelyek alapján az előhívási folyamatok működnek.
AZ ELŐHÍVÁSI FOLYAMAT: ÁLTALÁNOS MŰKÖDÉSI ELVEK

Ahhoz, hogy leírjuk, hogyan működik az előhívás, hasznos először is bevezetni a
használt terminológiát. Az előhívás során többnyire valamilyen meghatározott emlé-
ket keresünk- egy bizonyos tényt, gondolatot vagy élményt, amelyet gyakran célem-
Scanned with
szül
254 EMLÉKEZET
léknek vagy célemléknyomnak neveznek. Ha például arra kérném Önt, hogy idézze
fel, mit vacsorázott tegnap este, akkor ennek a kérdésnek a megválaszolása érdekében
Ön megpróbálná felidézni ezt az eseményt. Ebben az esetben Önnek a tegnap esti
vacsorával kapcsolatos emléke lesz a célemlék.
Amikor célemlékeket keresünk emlékezetünkben, többnyire van valamilyen elkép-
zelésünk arról, hogy mit is keresünk. Az előző példa esetében Ön tudja, hogy egy olyan
vacsorázási eseményt keres, ami tegnap este történt. Ez a specifikáció olyan, mint ami-
kor valaki egy internetes keresőprogram keresőablakába gépel be bizonyos szavakat.
E nélkül a specifikáció nélkül nincs semmi, amin az emlékezete dolgozhatna, éppen
ezért semmit sem fog eredményezni a keresés, pontosan úgy, mint amikor semmit sem
gépelünk be a keresőablakba, az is csak egy üres képernyőt eredményez. Azokat a tö-
redékeket, amelyek lehetővé teszik az emlékek elérését, előhívási hívóingereknek vagy
egyszerűen csak hívóingereknek nevezzük. Általánosságban elmondható, hogy az elő-
hívás egy vagy több hívóingertől halad a célemlék felé annak érdekében, hogy az adott
célemlék elérhetővé váljon az éppen folyamatban lévő gondolkodás számára.
De vajon hogyan segítenek ezek a hívóingerek a célemlékek elérésében? Feltételez-
zük, hogy az emléknyomok össze vannak egymással kapcsolva, ezeket az összekötte-
téseket hívjuk asszociációknak vagy kapcsolatoknak. Ha azt kérném Öntől, hogy vágja
rá az első szót, ami eszébe jut a következő szavakat hallva: kutya, meleg, felfelé, tehén,
akkor Ön nagy valószínűséggel a kutya szót hallva macskára vagy csontra gondolna,
majd a melegre a hideg, a felfelére a lefelé, a tehénre pedig a tej szavak ugranának be.
Az olyan szavak, mint a kutya és a macska a legtöbb ember emlékezetében nagyon
szorosan kapcsolódnak egymáshoz - asszociálódnak. Az asszociációk eltérő erősségű
emléknyomok közötti strukturális kapcsolatok. Például ha azt kérem Öntől, mondjon
egy gyümölcsöt, Ön valószínűleg nagyon könnyen rávágja, hogy banán, pedig például
a gugva is egy gyümölcs. Az a tény, hogy a gyava nem egykönnyen jut az eszébe a
gyümölcs szót hallva, azt bizonyítja, hogy ennek a szónak gyengébb az asszociációja
a gyümölccsel. Az előhívás tehát asszociatív kapcsolatokon keresztül halad a hívóin-
gerektől a célemlékek felé.
"Az emlékeket számos különböző hívóinger segítségével érhetjük el. Ahelyett hogy
azt kérdezném, , mit evett tegnap vacsorára? azt is kérdezhetném, hogy , mikor evett
utoljára zöldborsót?" Ön erre azt válaszolhatná, , Ó, hát tegnap este pont azt vacsoráz-
tam! Ugyanazt az emléket érné el, mint az előző kérdés esetében, csak más hívóinge-
rek segítségével. Számtalan dolog szolgálhat hívóingerként: a zöldborsófőzelék illata
például emlékeztetheti a tegnap estére, vagy a dal, ami éppen akkor szólt a rádióban,
amikor vacsorázott. Emlékezetünk rendkívül flexibilis, az emlék tartalmának bármi-
lyen aspektusa szolgálhat olyan hívóingerként, amelynek segítségével elérhetjük az
élményt. Az emlékezetnek ezt a tulajdonságát nevezzük tartalomcímkézhetőségnek.
Tulajdonképpen van egy mentális keresőprogramunk, amely bármilyen tartalmon
képes információkat keresni. ; ;
Scanned with
CamScanner
ELŐHÍVÁS 255
Kulcsfogalom
Előhívás: a célemlék VisszanVerésének folyarnata egy vagy több Hiválnósi JEryétrélami végetedti
ményében tudatossá teszi a célemléket.
Az eddig bemutatottak alapján tudunk már az emlékezet struktúráiról beszélni,

ugyanakkor nem sokat mondtunk még a folyamatról. Hogyan haladunk a hívóin-
gerektől a célemlékek felé az asszociációkon keresztül? Jóllehet számos különböző
elmélet létezik, az egyik különösen hasznos elképzelés szerint az előhívás egy terjedő
aktivációnak nevezett folyamat által történik. E szerint az elképzelés szerint minden
"egyes emléknek vari egy belső állapota, amely azt tükrözi, hogy az adott emlék meny-
nyire , ingerelt" vagy aktív; ez az állapot az emlék aktivációs szintje. Az aktiváci-
ónak számos különböző tulajdonsága van. Az. aktivációs. szint változik, és megha-
tározza, hogy egy emléknyom mennyire elérhető, a nagyobb aktivációs szint jobb,
elérhetőséget jelent"Az emléknyom aktivációs szintje megváltozik, ha valami olyas-
mit észlelünk a külvilágban, ami kapcsolatban áll vele (például egy tál zöldborsó lát-
ványa aktiválni fogja a zöldborsó fogalmát és ezen keresztül a tegnapi vacsorának az
emlékét), de akkor is változik, ha az emléknyom a figyelem fókuszába kerül (amikor
azt kérem Öntől, hogy gondoljon a borsóra). Az aktiváció akkor is fennmarad egy
.ideig, ha a figyelem már továbbvándorolt. —— 9
7 emanti
arénát
elütni man PÁÉTBMA P
Mennyiben segít az aktíiváció fogalma azz. előtitvásrál váló gondolkodásban? Az

ató mez venae
ps
lékhez kapcsolódó más emlékekre. A "terjedő aaktiváció olyan, : mint egy ,energiafo-
Íyam amely öss
összeköti az egyes emléknyomokat. Annál több Energia áramlik egyik"
j emlékről za másikra, minél erősebb akét
z emlék Sözőlt a kapcsolat, és az aktiváció egy
am amugy ten mó
li a mttöttkáttTsm ÖSS KEAZTán konostttta

BÉB Mala
fogalmat is, ennek areétuényekébyen pedig előbb a futball szót. Az elgondolás,

hogy az emléknyomok aktivációja tovaterjed a kapcsolatokon keresztül, számos em-
lékezetelméletben játszik központi szerepet, és hasznos elv ahhoz, hogy megértsük, a
hívóingerek hogyan érik el a célemlékeket. Mindezek alapján úgy pontosíthatjuk az
előhívás definícióját, hogy az előhívás egy vagy több hívóingerből tovaterjedő aktivá-
ció egy célemlék felé az őket összekötő kapcsolatokon keresztül.
Kulcsfogalom
I ró Azon are ely ; 1 vas
JAAktivációs szint: az emlél ös BR
, tározza az emléknyom e érhe tősé gét
ak Mlle sealed s META alsz
Scanned with
256 EMLÉKEZET
AZ ELŐHÍVÁS SIKERÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK

Hiába tudtam, hogy az előhívás a hívóingertől a célemlékek felé tartó folyamat, ez
nem sokat segített az útlevelem megtalálásában. Miért működik az előhívás az egyik
esetben, és miért vall kudarcot máskor? Olyan fontos tényezőket fogunk a követke-
zőkben áttekinteni, amelyek alapvető dolgokat demonstrálnak az előhívás természe-
téről (8.1. ábra).
8.1. ábra. Az előhívás sikerét meghatározó faktorok. Ebben a példában tegyük fel, hogy. Ön.
a vizet jelentő spanyol szót próbálja felidézni. (7) A megosztott figyelmi helyzet miatt nem
hatásos a hívóinger (víz), így kevéssé fogja "emlékeztetni a keresett célemlékre (agua). (2) Azok
.a hívóingerek, amelyeket explicit módon a célingerrel együtt tanult meg, hatékonyabbak, mint ;
azok, amelyeket nem együtt tanult meg a célingerrel (pl. eau, ami franciául jelenti ugyanezt
a szót). (3) Amennyiben ; a hívóinger soha nem asszociálódott erősen a célingerhez a kódolás.
során, akkor a hívóinger kevés segítséget fog jelenteni az előhívásnál. (4) További hívóingerek,—.
. például a célinger kezdőbetűje, facilitálhatják ; a felidézést. (5) A gyenge emlékezeti elemeket
nehéz előhívni. (6) A rossz előhívási stratégia megválasztásával (például az összes spanyol
; italnév előhívása) csak az időnket pazarol juk, ráadásul mindez számos elterelő választ fog
; eredményezni. (7) Ha anélkül találkozunk egy -hívóingerrel, hogy szándékunkban állna előhívni
"a célemléket, valószínűleg nem fogunk rá emlékezni. z z
eze áskátéü s e kezbe stat ES ESZE SES KENE ES ELTESEE B
1. A hívóingernek 2. A hívóinger 3. A hívóinger-célemlék 4. A hívóingerek

szentelt figyelem relevanciája kapcsolatának erőssége száma
Előhívás Kódolás Előhívás Kódolás

kr BIZ Eza tú
52 Árranciáud,
zz 4. Eau
E
Célinger
5. A célemlék 6. Előhívási 7. Előhívási

erőssége stratégia üzemmód
Kódolás Előhívás
85 : ? hay
hej]
5 Lt
z
I
ag
mm
az
ur]
Ú
Scanned with
ELŐHÍVÁS 257
A hívóingerekre fordított figyelem
fdzlk téetee l ha a jelen lévő hívóingerekre nem vagy nem eléggé

; el, hogy miközben az útlevelemet keresem, nem veszem észre
a dobozt, amelyikben benne van. Így persze esélye sem volt annak, hogy a doboz
az
emlék hívóingerévé váljon. A valóságban azonban többször is átkutattam a dobozt,
vagyis egyértelműen láttam, azonban az aggodalmaim elterelték róla a figyelmemet.
Számos elmélet feltételezi, hogy az odafigyeléssel nő egy fogalom aktivációja. Ameny-
nyiben így van, a figyelem lanyhulása csökkenti a hívóinger hatékonyságát, és az elő-
hívás kudarcra lesz ítélve.
Az egyik legegyszerűbb módja, hogy elvonjuk az emberek figyelmét a hívóingerek-
től, ha az előhívás közben egy másik feladatot is adunk nekik. Amikor ilyen módon
zavarjuk meg őket, fokozatosan romlik az előhívás, különösen akkor, ha a másodla-
gos feladattal kapcsolatos egyéb információkra is oda kell figyelniük. Myra Fernandes
és Morris Moscovitch (2000, 2003) többször is demonstrálták ezt a jelenséget. Kí-
sérleti személyeiknek szólistákat kellett hangosan felidézniük, ezzel párhuzamosan
pedig az előttük lévő képernyőn feltűnő, a felidézendő anyagtól eltérő információkról
kellett különféle ítéleteket hozniuk (8.2. ábra). Olyan kontrollszemélyekkel össze-
vetve a teljesítményüket, akiknek a felidézéssel párhuzamosan nem volt másodlagos
8.2. ábra. Amennyiben figyelemelterelés mellett próbálunk meg szavakat előhívni, akkor ez
rontani fogja a teljesítményünket, különösképpen az olyan zavaró feladatoknál (pl. szemantikai .
. vagy fonológiai), amelyek hasonlóak a célfeladathoz (jelen esetben szavak felidézéséhez)
80 - A figyelem megosztásának hatása a szavak előhívására
70-
2
s 60£-
hej
N
hel
a 50£
fé sej
S
§
vi
406f
;z7
N
ha 9)
30£f
3
£ 206-
£
10 -
o Í í ESZRE ] E ]
Megosztott figyelem- "" " Teljes figyelem Megosztott figyelem —
szemantikai feladat . : fonológiai feladat
Forrás: Fernades és Moscovitch (2000) . ot
Scanned with
258 EMLÉKEZET
feladatuk, a kísérleti személyek előhívási teljesítménye 30-5094-kal volt rosszabb, kü-

lönösen akkor, ha a másodlagos feladatban is szavak szerepeltek. Ezzel szemben, ha
a másodlagos feladat képekkel volt kapcsolatos, akkor ez lényegesen kevésbé zavarta
az előhívást. A figyelem elterelésének akkor van a legnagyobb hatása, ha a kísérleti
személyeknek emlékezetből kell információkat előhívniuk (felidézés), de akkor is je-
lentős, ha egyszerűen fel kell ismerniük, hogy korábban látták-e az adott elemet vagy
sem,
A figyelem elterelése akkor is leronthatja az előhívási teljesítményt, haa másodlagos
feladat teljesen független az előhívástól, jóllehet a hatás ilyenkor lényegesen kisebb.
Craik, Govoni, Naveh-Benjamin és Anderson (1996) kísérletében például korábban
látott szavak felidézését lerontotta, ha közben egyszerű vizuomotoros feladatot kellett
végezni. A másodlagos feladat zavaró hatása megnő, ha nagyobb erőfeszítést igényel
(Roher és Pashler, 2003). Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy az előhívás alatti fi-
gyelemmegosztás kevésbé zavarja meg a felidézést, mint a kódolás alatti figyelemel-
terelés. Ez az aszimmetria arra utal, hogy az ehhez hasonló körülmények között az
előhívás kevesebb figyelmet igényel, mint a kódolás (Baddeley, Lewis, Eldridge, és
Ihomson, 1984b; Craik et al., 1996). Ez az eredmény jól illeszkedik ahhoz az elképze-
léshez, miszerint ha egyszer a hívóinger megjelenik és figyelmet kapott, akkor az ak-
tiváció automatikus terjedése az emléknyomot a tudatba hozza. Azonban ha pontos
és teljes felidézésre van szükség, akkor a figyelem elengedhetetlen.
A hívóinger relevanciája
A hívóingernek nem sok haszna van, ha nem kapcsolódik a célemlékhez. Ez talán

túlzottan is kézenfekvőnek tűnik ahhoz, hogy foglalkozzunk vele, de túl gyakran vég-
zünk emlékezeti keresést nem megfelelő hívóingerek segítségével. Vegyük például
azt az esetet, amikor a boltból kijőve képtelen voltam felidézni, hol is parkoltam le a
kocsimmal. Jó néhány percnyi meddő próbálkozás után egyszer csak eszembe jutott,
hogy a szomszédom autójával jöttem. Abban a pillanatban, hogy erre rájöttem máris
előugrott a keresett emlék. Korábban egyszerűen rossz kérdést tettem fel emlékeze-
temnek egy rossz hívóinger (az én autóm) segítségével. Ez a típusú hiba igen gyakran
előfordul. Kereste már hiába a kulcsát feltételezve, hogy az a megszokott helyek egyi-
kén van (például a polcon lévő kis kosárkában)? Amennyiben a kulcsot egy szokatlan
helyen rakta le, ezek a hívóingerek nem sokat érnek.
Néha előfordul, hogy azokról a hívóingerekről, amelyek nagyon hatékonynak tűn-
nek, kiderül, hogy távolról sem azok. Tipikus példája ennek az az eset, amikor egy
filmet szerettem volna visszavinni a kölcsönzőbe. Reggel a konyhaasztalnál álldo-
gálva betettem a DVD-t a táskámba. Később aztán, már hazafelé tartva elhaladtam
a kölcsönző mellett, rá is néztem, mégis elfelejtettem visszavinni a filmet. Amikor
Scanned with
ELŐHÍVÁS 259
hazaértem és megpillantottam a konyhaasztalt, máris beugrott, hogy elfelejtettem

visszavinni a filmet. Vajon a kölcsönző látványa miért nem emlékeztetett rá? Pedig
egészen kitűnő hívóingernek kellett lennie! Mindez csak akkor nyer értelmet, ha fi-
gyelembe vesszük, hogy valójában mi is került kódolásra az emlékezetemben. A film
visszavitelére vonatkozó szándékommal kapcsolatos emlékemet a konyhában, pon-
tosabban az asztalnál alakítottam ki. A DVD az asztalon feküdt, így ahhoz kapcso-
lódott. A kölcsönző viszont nem volt jelen az emlékezeti kódolásnál, ezért nem is
kapcsolódhatott össze a filmmel. Így amikor hívóingerként megjelent, nem volt sem-
milyen kapcsolat, amelyen az aktiváció végigterjedhetett volna, hogy eljusson a film
visszaadásának szándékával kapcsolatos emlékemhez.
Az előbbi példa egy jól ismert elképzelésnek, az úgynevezett kódolásspecifikussági
elvnek az illusztrációja. Ez azt mondja ki, hogy egy hívóinger akkor lehet hatékony,
ha je -ódelésnális, és a szükséges emléknyommal együtt kerül kódolásra. Az
a hívóinger, amelyet specifikusan a célingerrel együtt kódoltak, még azoknála hívó:
ingereknél is hatékonyabb lesz, amelyek korábban meglévő asszociációk révén erősen
kapcsolódnak a célingerekhez. Ezt az elvet demonstrálta Tulving és Osler (1968) egyik
kísérlete, amelyben a kísérleti személyeknek olyan célszavakat mutattak, amelyekre
később emlékezniük kellett. Mindegyik célszót egy hívóinger társaságában mutatták
be, ezek olyan szavak voltak, amelyek igen gyengén asszociálódtak a célszavakhoz.
Amikor például a szék szó volt a célinger, akkor a hozzátartozó hívóinger a ragasztó
volt, így a kísérleti személyek a szék-ragasztó szópárt látták. A kódolást követően a
kísérleti személyeket arra kérték, hogy idézzék fel a célszavakat. Ezt vagy segítség nél-
kül kellett megtenniük, vagy a hozzá társított hívóinger segítségével. A hívóingerek
nagymértékben segítették a felidézést, ami jól illusztrálja a hívóingerek hatékonyságát
a felidézésben. Tulving szerint azonban nem minden hívóinger egyformán hatékony.
Az asztal szó például nagyon erősen kapcsolódik a székhez, ebben az esetben mégsem
lesz annyira hatékony hívóinger, mint a ragasztó, egyszerűen azért, mert az asztal szó
nem jelent meg a kódolás során. Tulving és Thomson (1973) további kísérletekben
bizonyították, hogy a kódolásspecifikussági hatás erőteljes jelenség. .
Más módja is vannak, hogy demonstráljuk ezt a hatást. Például ha Önnek azt a
mondatot mutatom meg, hogy , A férfi felhangolta a zongorát, valaki másnak pe-
dig azt, hogy , A férfi felemelte a zongorát; akkor Ön a valami nehéz hívóingerrel
valószínűleg nem sokra fog menni, de a másik személynek könnyedén eszébe fog
jutni róla a zongora (Barclay, Bransford, Franks, McCarrell, és EIESEÜK 1974). Arra
emlékszünk tehát, amit átélünk, és az eredeti élmény egy töredéke jelenti tűnik
a kulcsot
egy
egész élményhez. Jóllehet a filmkölcsönző látványa kiváló hívóingernek
, (AIT azvisszaviteleKEz való emlékezéshez,
adott esetben mégis sokkal kevésbé hatékony,
együtt ez
; mint a konyhaasztal, egyszerűen azért, mivel csupán ez utóbbi kódolódott
Zela szándékkal. 0
kh!
k
Scanned with
260 EMLÉKEZET
Kulcsfogalom TSEKZEZETŐ
jelenn lévő
: Kódolásspecifikussági elv: minél hasonlóbbak az előhíváskor skor jelen léle hívóing
; erek azokhoz, j
: amelyek a kódolásnál voltak jelen, annál hatékonyabb lesz egelőtlvese aa Lea
Hívóinger-célemlék asszociációs erősség
Az előhívás kudarcot vallhat, ha a releváns hívóinger gyenge. Mint azt korábban

bemutattuk, az asszociációk változó erősségűek, és ez az erősség határozza meg a
hívóinger és a célemlék között terjedő aktiváció mértékét. Vagyis ha egy hívóinger-
célemlék asszociáció gyenge, akkor nagy a valószínűsége, hogy az előhívás sikertelen
lesz. Bárki, aki már próbált idegen szavakat tanulni, tudja, milyen nehéz feladat az
idegen nyelv szavait anyanyelvünk szavaihoz társítani. Előfordulhat, hogy képesek
vagyunk elraktározni az idegen nyelv szavait (például később felismerjük, hogy már
találkoztunk velük), mégsem tudjuk megmondani a jelentésüket. Ehhez hasonlóan
gyakran képtelenek vagyunk egy új ismerős arcához társítani a nevét, jóllehet külön-
külön mind a nevet, mind pedig az arcot fel tudjuk ismerni. Így elmondhatjuk, hogy
az előhívás sikeressége nagyrészt azon múlik, hogyan kapcsolódnak a hívóingerek a
célemlékekhez, ami pedig annak függvénye, hogy mennyi időt és figyelmet áldoz-
tunk a kapcsolat kialakítására a kódolás alkalmával.
A hívóingerek száma
Az előhívás gyakran hatékonyabb, ha egyre relevánsabb hívóingereket veszünk sorra.

Vegyük például a korábban említett , nyelvemen van" gyakorlatot. Ha eleinte bárhogy
próbálta is előhívni a keresett szó jelentését, és annak ellenére sem sikerült, hogy
érezte, tudja a helyes választ, akkor a szó kezdőbetűjét megkapva nagy valószínű-
séggel beugrott a keresett szó. Ehhez hasonlóan az irattartó doboz önmagában nem
bizonyult eléggé erős hívóingernek ahhoz, hogy segítsen felidézni, hová tettem az
útlevelemet, de amikor megpillantottam az alján az útlevelet, ez rögtön előhívta a
teljes eseményt. Nagyon fontos, hogy az útlevél önmagában szintén nem segített fel-
idézni a keresett emléket. Tegyük fel, hogy valaki segített volna nekem a keresésben,
és amíg én a konyhában vagyok, ő megtalálja az útlevelemet. Ha felmutatja nekem
az útlevelet, az valószínűleg nem lett volna elég ahhoz, hogy eszembe jusson, hová
is tettem. , Hol találtad meg?" - kérdeztem volna csodálkozva. Vagyis az útlevél és
a
doboz kombinációja volt az, ami kiváltotta az emléket. Könnyen belátható, hogy ha
újabb és újabb hívóingereket vetünk be, az segít az emlékezeti előhívásban. Ha két
Scanned with
ELŐHÍVÁS 261
hívóingerre is odafigyelünk, akkor mindkettő

aktivált állapotba fog kerülni, és mind-
kettőtől elindul az aktiváció a célemlék felé. Mivel
az aktiváció két forrásból érkezik,
a célemlék aktivációja gyorsabban fog nőni, ennek következtében pedig
az előhívás
is könnyebb lesz.
Számos kísérleti adat szól amellett, hogy ha több hívóinger van jelen, ezek nem
additív, hanem szuperadditív vagy talán szorzásos hatást gyakorolnak a felidézé-
si teljesítmény javulására. Az úgynevezett kettős hívóinger helyzetekkel kapcsolatos
kutatások alapján úgy tűnik, két hívóinger alkalmazása lényegesen nagyobb teljesít-
ményjavulást eredményez, mint ha egyszerűen összeadnánk a két hívóinger külön-
külön gyakorolt hatását. Rubin és Wallace (1989) kísérletében például azt vizsgálták,
hogy ha egyszerre alkalmaznak szemantikai és rímalapú hívóingereket is, az hogyan
befolyásolja egy specifikus emlékezeti elem előhívási valószínűségét. Ha azt kérném
Öntől, hogy mondjon egy mesebeli élőlényt, akkor Ön talán az unikornist, esetleg
a jetit vagy valami más, hasonló teremtényt említene. De ha azt kérném, hogy egy
olyan lényt mondjon, amelyiknek a neve rímel a párkány szóra, akkor igen nagy va-
lószínűséggel a sárkányt fogja rávágni. Rubin és Wallace (1989) kimutatták, hogy igen
alacsony annak a valószínűsége, hogy egyetlen hívóinger esetében specifikus választ
produkálnak a kísérleti személyek (kb. 1596 a szemantikai és 1996 a rímelő hívóinger
esetében), azonban a kétféle hívóinger kombinációja kiemelkedő mértékben meg-
növeli ennek a valószínűségét (9796). Ez az egyik oka annak, hogy miért érdemes
elaboratív módon kódolni az információkat, amint azt az 5. fejezetben bemutattuk.
Az elaboratív kódolás nagyon sok hívóingerhez társítja a célemléket, amelyek hasz-
nosak lehetnek az előhívás során.
A célemlék erőssége
Amennyiben egy emléket gyengén kódoltunk, akkor még egy igen hatékony hívóinger
is elégtelennek bizonyulhat az emlék eléréséhez. Az előbb említett megközelítés sze-
rint amennyibén egy célemléknek túlzottan alacsony az aktivációja, úgy egy releváns
hívóinger is nehezen fogja azt aktiválni. A szavak például igen különbözőek lehetnek
előfordulási gyakoriságuk szempontjából, vannak igen gyakran használt szavak, mint
például a kutya, és igen ritkán előfordulók, mint például a sisak. A gyakoribb szava-
kat könnyebb felidézni. Ennek a jelenségnek az egyik lehetséges magyarázata, hogy
a gyakoribb szavak reprezentációja erősebb az ismétlődő előfordulás következtében.
Ehhez hasonlóan az, hogy mennyire jól tud valaki egyszer látott szavakat vagy képe-
ket felidézni, attól függ majd, hogy mennyi idő állt rendelkezésére a kódoláshoz, tehát
a jobb felidézés a sikeresebb kódolást fogja tükrözni.
Scanned with
262 EMLÉKEZET
Előhívási stratégia
Az előhívást befolyásolhatja a választott stratégia. Például egy szólista megtanulása

után úgy is megpróbálhatnám felidézni a szavakat (ha elég naiv lennék), hogy sor-
ra veszem az ábécé betűit, és az egyes betűkhöz társítható szavakat próbálnám meg
sorban előhívni. Amennyiben a kódoláskor valamilyen módon szerveztük az anya-
got, akkor ideális stratégiának bizonyulhat ugyanennek a szervezési elvnek a mentén
haladni az előhívás során, mint ahogy azt a szervezéssel kapcsolatos 5. fejezetben
bemutattuk. Ezenfelül az elemek előhívási sorrendje is stratégiai választás; az elején
kezdjem, vagy inkább fordított sorrendben haladjak? Az útlevél keresésekor számos
előhívási stratégiát kipróbáltam, például megpróbáltam felidézni, hogy mikor volt
nálam utoljára az útlevelem, és gondolatban végigvettem valamennyi közelmúltbeli
utazásomat.
Az előhívási stratégia hatását illusztrálja egy szellemes kísérlet, amelyet Richard
Anderson és James Pritchert (1978) végzett el. Kísérleti személyeik egy történetet
olvastak néhány fiúról, akik megszöktek az iskolából, és elbújtak az egyik fiú laká-
sán. A történetben szerepelt egy felsorolás a lakásban található tárgyakról, a kísérleti
személyeket pedig arra kérték, hogy vagy egy betörő, vagy pedig egy lakásvásárló
szemszögéből olvassák el a szöveget. A későbbi felidézési teszt során mindkét csoport
azonos mennyiségű tárgyat idézett fel, aztazonban hogy milyen tárgyakat idéztek fel,
befolyásolta, hogy a felvett szerep szempontjából melyek bizonyulhattak lényegesnek.
Később egy második felidézési tesztre is sor került, amikor a kísérleti személyeknek
vagy ismét a saját, vagy pedig a másik lehetséges szerep perspektívájából kellett a
felidézést elvégezniük. Nem meglepően azok a kísérleti személyek, akik a második
alkalommal ugyanazt a perspektívát vették föl, ugyanazokat a tárgyakat idézték fel,
mint az első alkalommal. Ennél sokkal érdekesebb volt, hogy azok a személyek, akik
ez alkalommal a másik szerep szempontjából végezték a felidézést (például a betörő
perspektívájából, miután korábban lakásvásárlóként kódolták és idézték fel az infor-
mációt), számos olyan új tárgyat idéztek fel, amelyek relevánsak voltak az adott sze-
rep szempontjából. Az előhívási stratégia egyszerű megváltoztatásával tehát javult az
előhívási teljesítmény. Ez a kísérlet arra hívja fel a figyelmet, hogy a múlt felidézése-
kor gyakran - tudtunkon kívül - felveszünk egy adott nézőpontot. Ez a nézőpont egy
sematikus struktúrát kínál számunkra, amely mintegy irányítja az előhívást, azokra
a
dolgokra szorítkozva az előhívás során, amelyek relevánsak az adott séma szempont-
jából. Az előhívási teljesítmény maximalizálásának érdekében
viszont akár többféle
perspektívát is alkalmazhatunk. Ehhez a gondolathoz a 14. fejezetben
a kognitív in-
terjú tárgyalásakor még visszatérünk.
Scanned with
ELŐHÍVÁS 263
Az előhívási üzemmód
A kétségbeesett útlevélkeresés közben számtalanszor ránéztem arra a dobozra, amely-

ről végül kiderült, hogy az útlevelemet rejtette. Sőt, még át is kutattam, de ez sem
idézte fel bennem, hogy ide tettem volna az útlevelemet. Talán a doboz csak gyengén
asszociálódott az útlevélhez, de van egy másik lehetséges magyarázat is. Elképzel-
hető, hogy amikor a dobozra néztem, egyszerűen nem voltam a megfelelő mentális
állapotban. Igaz, hogy figyelmemet a dobozra fókuszáltam, miközben átkutattam, de
lehetséges, hogy annyira a keresésre koncentráltam, hogy ez megakadályozta az em-
lékezést. Elképzelhető, hogy ha a dobozra pillantván egy eseményre próbáltam volna
visszaemlékezni, akkor a doboz megfelelő hívóingernek bizonyult volna.
Gondoljunk csak arra, hogy azok az ingerek, amelyekkel hétköznapjainkban talál-
kozunk, számtalan szállal kapcsolódnak a múltunkhoz, mégsem árasztanak el min-
ket az emlékek életünk minden egyes ébren töltött pillanatában. Reggel felvesszük a
cipőnket, de nem fogjuk felidézni azt az eseményt, amikor megvásároltuk, jóllehet a
cipő látványa kiváló hívóingere lehetne ennek az emléknek, amelyet fel is tudnánk
idézni, ha akarnánk. Igaz, hogy gyakran jutnak eszünkbe régi események spontán
módon, anélkül hogy akarnánk, a környezetünkben lévő számtalan hívóingert te-
kintve valójában az a meglepő, hogy nem ez történik egyfolytában. Úgy tűnik, hogy
az esetek egy részében megfelelő mentális állapotban vagy úgynevezett előhívási
üzemmódban kell lennünk ahhoz, hogy újraéljük a múltunkat (Tulving, 1983).
Az előhívási üzemmóddal kapcsolatos kutatások szerint ahhoz, hogy az előhívás
hatékony legyen, szükséges egy úgynevezett kognitív beállítódás, amely biztosítja,
hogy az ingereket epizodikus emlékek hívóingereiként dolgozzuk fel. Kitűnően il-
lusztrálta ezt Herron és Wilding (2006) kísérlete, amelyben az agy elektromos akti-
vitását mérték emlékezeti előhívás közben. A kísérleti személyek először szavakat ta-
nultak, amelyek a képernyő jobb vagy bal oldalán tűntek fel. Később újra bemutatták
nekik ezeket a szavakat jó néhány, korábban nem látott új szó társaságában, és kétféle
feladatot kellett elvégezniük mind az új, mind pedig a régi szavakkal. Az epizodikus
emlékezeti feladatban azt kellett eldönteniük, hogy az a szó, amelyik éppen megje-
lent a képernyőn, egy korábban látott szó volt-e. A szemantikus feladatban pedig azt
kellett megítélniük, hogy az a dolog, amelyre az adott szó utal (pl. karvaly), képes-e
saját magától mozogni, ehhez tehát nem kellett döntést hozniuk arról; hogy régi vagy
új szót látnak-e a képernyőn. Lényeges, hogy minden egyes szót négy másodperccel
megelőzött egy jelzés, amelyből tudták a kísérleti személyek, hogy a következő szóval
melyik típusú feladatot kell majd végrehajtaniuk. A kísérleti személyek agyi aktivi-
tását rögzítették ebben a jelzés és a szó közötti négy másodperces ablakban, így meg
lehetett állapítani, hogy van-e olyan megkülönböztető idegrendszeri aktivitási min-
tázat, amely az emlékezeti előhívásra való előkészüléshez köthető. Herron és Wilding
nagyobb pozitív elektromos aktivitást talált a jobb prefrontális kéregben - egy olyan
Scanned with
264 EMLÉKEZET
idegrendszeri területen, amely a figyelmikontroll-folyamatokban involvált - akkor,

amikor a személyek epizodikus előhívásra készültek, mint akkor, amikor a szemanti-
kai feladatra állítódtak be. Ráadásul azt találták, hogy amennyiben a kísérleti szemé-
lyek egymás után több epizodikus feladatban vettek részt, úgy a teljesítményük gyor-
sabb és pontosabb volt, mint ha felváltva csinálták a kétféle feladatot, alátámasztva
ezzel azt az elképzelést, hogy az előhívásra való átállás időigényes. Vagyis az előhívás
hatékonyabb lesz, ha a megfelelő mentális konfiguráció van beállítva, mindezt pedig
a jobb prefrontális kéreg valósítja meg.
, Kulcsfogalom 1
. Előhívási üzemmód: olyan KODHILÍV beállítódás vagy ondolkódás] köret zúg az adott egyent
. azelőhívás megvalósítása felé tereli azáltal, hogy biztosítja azt,
a hogy a SZED azőtért ingereket ;
, emlékezeti hívóingerek nt kezelj e ; ; i úz j
18
Kontextuális hívóingerek
Eddig általánosságban beszéltünk a hívóingerekről, ezen a ponton azonban lénye-

ges külön tárgyalnunk a hívóingerek egyik változatát, a kontextuális hívóingereket.
A kontextus azokra a körülményekre utal, amelyek között egy adott inger kódolása
megtörténik. Valószínűleg Ön is egyetért velem abban, hogy, mondjuk, a gránátalma
szó ismerete különbözök attól az emléktől is, amikor látott egy gránátalmát a sarki
bolt egyik polcán, és attól is, hogy látja ezt a szót itt leírva. A második példa egy adott
alkalomra vagy epizodikus emlékre vonatkozik, amely térben és időben megkülön-
böztethető más emlékektől. A sarki boltban történt esemény téri-idői vagy környezeti
kontextusa ebben a példában magában foglalja azt, hogy, mondjuk, hogy néz ki az
adott bolt keddenként.
Az emlékezeti előhívást gyakorta befolyásolja a kontextus, néha szándékosan,
máskor meg nem. Amikor szándékosan előhívjuk a múltat, fontos, hogy pontosan
meghatározzuk a múltnak azt a részét, amelyet fel szeretnénk idézni. Amikor a szoba-
társunk megkérdezi, hogy levittük-e már a szemetet, akkor nem arra kíváncsi, hogy
fel tudunk-e idézni bárhonnan a múltból egy esetet, amikor ezt megtettük. Ha nem
pontosítjuk az emlékezeti előhívás során, hogy ennek az eseménynek az előző nap
a kontextusa, akkor előfordulhat, hogy valamilyen korábbi eseményt idézünk fel, és
tévesen azt mondjuk, igen, már levittük! Az eredmény egy meglehetősen ideges szo-
batárs lesz. Az előhívás során tehát a felidézni vágyott esemény téri-idői kontextusá-
nak KESZEN egeneták Látó alkalmaznunk kell ahhoz, hogy eredményes legyen
a felidézés. .
Scanned with
ELŐHÍVÁS 265
Kulcsfogalom
. Köntextuális hívóinger: VÍvan hivéinget Snely HONOSAK meghatározza zOkat a: körülményes :
. ket, amelyek a célemlék kódolása során jelen voltak, beleértve (például) az esemény elyet és ;
. idejét.
A kontextus fogalma nem korlátozódik a téri-idői kontextusra, hanem a kódolási

körülmények más aspektusait is magában foglalja. Egy esemény hangulati kontextusa
például arra az érzelmi állapotra vonatkozik, amelyben a visszaemlékező személy az
esemény bekövetkeztekor volt, míg a fiziológiai kontextus a személy farmakológiai/fi-
zikai állapotára vonatkozik (pl. bizonyos drogok vagy alkohol befolyására). Beszélhe-
tünk kognitív kontextusról is, ez azokra a gondolatokra vonatkozik, amelyek a felidéz-
ni kívánt esemény idején foglalkoztatták a személyt. A kontextusfüggő emlékezettel
kapcsolatos részben később át fogjuk tekinteni, hogyan befolyásolják a különböző
kontextusfajták azt, hogy mit tudunk előhívni a múltunkból, még akkor is, ha ennek
nem vagyunk tudatában. A kontextuális hívóingerek az emlékezetkutatásban hasz-
nált különféle előhívási feladatok definiálásában is jelentős szerepet játszanak.
ELŐHÍVÁSI FELADATOK
Az élet nap mint nap rajta hagyja ujjlenyomatát elménk viasztábláján, és ez számtalan
különböző módon befolyásol minket. Néha szándékosan használjuk emlékezetünket,
megpróbáljuk tudatosan újraélni mindazt, ami a múltban történt. Máskor anélkül
befolyásol minket az emlékezetünk, hogy számítanánk rá. A kísérleti pszichológusok
számos különböző módszert alakítottak ki arra, hogy mindkét módon vizsgálhassák
az emlékezetet. Ezek a feladatok a mindennapi élet különböző aspektusait tükrözik,
és az ezekben nyújtott eltérő emlékezeti teljesítményeken keresztül lényeges dolgokra
mutatnak rá az emlékezet struktúrájával és működésével kapcsolatban.
Közvetlen emlékezeti feladatok
Azokat a feladatokat, amelyekben arra kérik a kísérleti személyeket, hogy múltbeli

információkat hívjanak elő, közvetlen vagy explicit emlékezeti feladatoknak nevez-
zük (Schacter, 1987; Richardson-Klavehn és Bjork, 1988). Mivel ezekben a feladatok-
ban arra kérik a személyeket, hogy meghatározott élményeket idézzenek fel, a feladat
megoldásához szükségesek a kontextuális hívóingerek. A közvetlen tesztek eltérnek
egymástól a rendelkezésre álló hívóingerek, az előhívandó információmennyiség és
az alkalmazott előhívási stratégia tekintétében. Az úgynevezett szabad felidézés tá-
Scanned with
266 EMLÉKEZET
maszkodik leginkább a kontextusra, mivel a személyeknek itt az elemek teljes kész-

letét kell felidézniük minden további segítség nélkül, tetszőleges sorrendben, vagyis
szabadon. Ha például Ön megtanul 25 szót, majd tetszőleges sorrendben próbálja
őket felidézni, akkor szabad felidézési helyzetben vesz részt. A szabad felidézés azok-
nak a helyzeteknek a mása, amikor nagy mennyiségű információt kell fejből felidéz-
nünk kötetlen sorrendben. Amikor fel akarjuk idézni, hogy kik voltak ott a tegnapi
házibulin, vagy szeretnénk visszaemlékezni az otthon felejtett bevásárlólista tételeire,
vagy egyszerűen csak válaszolni akarunk a , Mi mindent csináltál ma?" kérdésre, ak-
kor szabad felidézést végzünk. A szabad felidézéshez szükség van valamilyen straté-
giára, amelynek segítségével egy adott sorrendben hívjuk elő a válaszokat. Ennek a
feladatnak a megoldása tehát függ attól, hogyan szerveztük az információt a kódolás
során és hogy milyen stratégiákat választottunk a felidézéskor.
Ezzel szemben a hívóingeres felidézés során számos további hívóinger áll rendelkezé-
sünkre, és igen gyakran meghatározott elemekre fókuszál. Laboratóriumi feladatokban
a hívóinger gyakran egy, a felidézendő szóhoz erősen asszociálódó másik szó vagy a fel-
idézendő szó kezdőbetűje. A hívóingeres felidézés azt a hétköznapi helyzetet jeleníti meg,
amikor egy meghatározott elemet vagy élményt idézünk fel válaszul egy hívóingerre.
Amikor azt próbáljuk felidézni, hogy ki vitt el bennünket kocsival a tegnapi partira vagy
hogy melyik boltban vásároltunk ma délelőtt, hívóingeres felidézést végzünk. A hívóin-
geres felidézéshez is szükség van a kontextusra, de a kontextust specifikus információk
egészítik ki, amelyek fókuszálják a keresést. A hívóingeres felidézés gyakran könnyebb,
mint a szabad felidézés, és nem támaszkodik annyira a felidézési stratégiákra.
Általában a felismerési tesztek a közvetlen emlékezeti feladatok legkönnyebb for-
mái, mert ezek egyszerűen a következő döntést igénylik: találkoztunk-e már az adott
az elemmel az adott helyzetben? Amennyiben arra kérem Önt, hogy jegyezzen meg
25 képet vagy szót, majd bemutatom ezt a 25 elemet összekeverve 25 új, korábban
nem látott elemmel, és arra kérem Önt, hogy mindegyik elemnél jelezze, hogy lát-
ta-e a tanulási szakaszban, akkor Ön egy felismerési tesztben vesz részt. Felismerési
feladatokba lépten-nyomon beleütközünk. A legkritikusabb változata ennek a hely-
zetnek talán az, amit részleteiben a 14. fejezetben fogunk tárgyalni (a szemtanúval-
lomásokkal kapcsolatban), amikor azt kérik egy szemtanútól, hogy jelezze, ha az
azonosításra felsorakoztatott személyek közül valamelyikben felismeri az elkövetőt.
A felismerési feladatot kétféleképpen lehet megoldani, az egyik megoldás jobban, a
másik kevésbé támaszkodik a kontextusra. Minderre részletesen is visszatérünk majd
a felismeréssel foglalkozó részben.
Kulcsfogalom
ladatok:m yan emlékezetet vizsgáló eljárás, amely !
k 1ogy múltbeli eseményeket idézzenekfel; 1;
Scanned with
ELŐHÍVÁS 267
Közvetett emlékezeti feladatok
Egy igen híres szerzői jogi perben, amelyet a Bright Tunes Music indított a Harris
ongs
Music ellen; George Harrisont, a Beatles egykori tagját azzal vádolták, hogy
jelentős
részleteket átvett a Chiffons együttes Hes so fine című számából, és azokat felhasznál-
ta híres dalában, a My sweet lordban. Harrison annak ellenére elvesztette a pert, hogy
kitartott álláspontja mellett, miszerint nem tudatosan plagizált.
Egy másik ismert példa Helen Keller, a siket és vak írónő esete, akit még gyermek-
korában plagizálással vádoltak meg, mert A Fagykirály című, 11 évesen írt meséje
feltűnő hasonlóságot mutatott Margaret Canby A Fagytündérek című művével, amit
Helennek korábban felolvastak. Az előző esethez hasonlóan Helennek sem volt tu-
domása arról, hogy mit csinált, így ez az élmény rendkívüli traumát jelentett számá-
ra. A kriptomnéziának nevezett jelenségnek számos más esete ismert, valamennyire
jellemző, hogy az elkövető úgy érzi, valami új dolgot, például egy művészeti alkotást
hozott létre, pedig valójában felidézett egy hasonló munkát, amellyel korábban talál-
kozott. Ezek szerint emlékeink képesek tudattalanul befolyásolni bennünket?
Valójában rendkívül gyakran befolyásolnak bennünket az élményeink anélkül,
hogy ennek tudatában lennénk. Tegyük fel például, hogy találunk egy anagramma-
feladványt az egyik napilapban. Miközben megpróbáljuk megoldani a gránátalmára
vonatkozó feladványt, azt fogjuk tapasztalni, hogy nagyon könnyen megy a megfej-
tés, ha nem sokkal korábban a gránátalmáról olvastunk valahol. Teljesítményünk a
feladványban (az anagramma megoldása) annak ellenére profitált a korábbi élmény-
ből, hogy nem próbáltuk meg tudatosan felidézni a múltat. Számos példát lehet ta-
lálni ilyenfajta hatásokról. Ezek a példák a közvetett emlékezeti feladatokat illusztrál-
ják, amelyeket az implicit emlékezet mérőeszközeiként használnak (Schacter, 1987;
Richardson-Klavehn és Bjork, 1988).
A közvetett feladatok anélkül mérik a korábbi élmények befolyását, hogy a múlt
felidézésére kérnék az adott személyt. Ezeknek a feladatoknak egyfajta , alattomos"
jellegük van, vagyis megpróbálják elérni, hogy a kísérleti személy számára semmi se
utaljon arra, hogy a kísérlet során bármit is memorizálna vagy, hogy később a tesztnél
információkat hívna elő. Egy tipikus implicit emlékezeti feladatban a kísérleti szemé-
lyek először egy szavakból álló listát kódolnak. Például az a feladatuk, hogy minden
egyes szóval kapcsolatban hozzanak egy egyszerű döntést, mondjuk, hogy az adott
szó élőlényre utal-e — ez olyan feladat, amely nem kelti annak a gyanúját a kísérleti
személyekben, hogy később ellenőrizni fogják az emlékezetüket. Ezt követően a kí-
sérleti személyek olyan feladatban vesznek részt, amelyben a korábban bemutatott
és új, korábban nem látott szavak szerepelnek összekeverve. A tesztelés többnyire
anélkül zajlik, hogy a személyeknek kifejezetten elő kellene hívniuk valamelyik ko-
rábban elsajátított információt. Számos ilyen közvetett feladat létezik, és általában
van egy , fedősztori" arról, hogy a kísérletvezetőt miért is érdekli ennek a feladatnak
Scanned with
EMLÉKEZET
g
ha
a megoldása. Egy lexikális döntési feladatban a kísérleti személynek valós és álszava-
kat (pl tipehanér) mutatnak, és minden egyes elemről a lehető leggyorsabban el kell
döntenie, hogy az egy valós vagy nem létező szó a saját anyanyelvén. Egy perceptuális
ezonosítási feladatban pedig röviden (pl. 30 ezredmásodpercre) felvillantanak egy
szót a kisérleti személyek számára, amelyet egy vizuálismaszk-inger fed el (pl. egy
X-ekből álló sorozat), annak érdekében, hogy a szó nehezebben látható legyen. A fel-
adat egyszerűen a szavak megnevezése, A szótöredék-kiegészítési (g-á-á-a-m-a) és
a szótő-kiegészítési (gr. ) feladatokban a kísérleti személyeknek meg kell
nevezniük az első szót, ami eszükbe jut a szőtöredék vagy a szótő láttán.
Ezekben az imént felsorolt feladatokban (lásd $.1. táblázat) a kísérleti személyek
jobban teljesítenek a korábban látott szavakkal, mint az új szavakkal kapcsolatban,
akkor is, ha nincsenek tudatában ennek az összefüggésnek: gyorsabban azonosítják
a szavakat a lexikális döntési feladatban, jobban felismerik a nehezen látható sza-
vakat, és jobban teljesítenek a szótöredék-kiegészítési feladatban. Hasonló eljárások
léteznek más ingertípusokkal, például képekkel vagy hangokkal kapcsolatban is. Az
ezekben a feladatokban mutatott teljesítmény jellegzetességei különböznek az expli-
cit feladatokban megfigyelhetőektől. A teljesítmény javulása például nagyban függ
attól, hogy mekkora a perceptuális egyezés a kódolás és a tesztelés során. Ameny-
nyiben például a perceptuális modalitás megváltozik a tanulás és a teszt között (a
kódolás során hallják a szavakat a kísérleti személyek, a teszteléskor pedig vizuáli-
san mutatják be számukra), ez jelentősen csökkentheti a kódolás teljesítménynövelő
hatását. Bár jó néhány ezek közül a feladatok közül perceptuális jellemzőkre fóku-
szál (perceptuálisan meghatározott feladatok), vannak olyan közvetett feladatok is,
amelyek a fogalmi feladatokban szerzett korábbi tapasztalatok hatását mérik, ezeket
konceptuális közvetett feladatoknak nevezzük. Ha például kategórianeveket mutatok
Önnek, és arra kérem, hogy nevezzen meg minél több elemet ezekből a kategóriákból
— ezt nevezzük kategóriafluencia-feladatnak -, akkor ennek a fejezetnek az olvasása
után Ön nagyobb valószínűséggel fogja a madár kategóriában megemlíteni a karvalyt
is, mint ha korábban nem olvasta volna ezt a szöveget.
Miben különböznek a közvetett feladatok a közvetlenektől? Nem feltétlenül azok-
nak az alapvető mechanizmusoknak a tekintetében, amelyeket ebben a fejezetben
tárgyaltunk. Például a közvetett emlékezeti tesztekben is szerepelnek olyan hívóinge-
rek, amelyek beindítják az előhívási folyamatokat az emlékmaradványok elérése ér-
dekében, talán a terjedő aktiváció mechanizmusán keresztül. Különböznek azonban
abban, hogy a közvetett emlékezeti feladatok nem igénylik a múlt felidézését, így a
feladatot megoldó személy nem használja szándékosan hívóingerként a kontextust.
Ellenkezőleg, csak a közvetlenül prezentált hívőingerek, kezdőbetűk, szótöredékek,
képrészletek kerülnek tudatosan felhasználásra. A kontextuális hívóingerek hiánya
ellenére a korábbi találkozás egy adott ingerrel javítja a teljesítményt, ezt a jelensé-
get nevezzük ismétlési előfeszítésnek (lásd Ochsner, Chiu és Yp [1998] áttekintését).
Scanned with
ELŐHÍVÁS 269
8.1. táblázat. Jellegzetes közvetlen és közvetett előhívási feladat

ok, amelyeket az explicit és
implicit emlékezet vizsgálatára használnak a laboratóriumi
kísérletekben
4 ai
dat típ SEPELÉB ztepyt
da 1kci.
var ERT r r sal SES táskád.
5 Közvetlen/Explicit :. . Bármilyen sorrendben idézze fela
: Ze etánult elemeketiés ő és ESEK
Hívóingeres felidézés — Közvetlen/Explicit Milyen szót tanult együtt az ugrás
. Kényszerválasztásos Közvetlen/Explicit sMelyik szót tanulta meg: balett vagy tágít

felismerés : ; . szerzetes?" sé. SSZEG
.Igen/Nem felismerés . Közvetlen/Explicit HETE . Tanulta a balett szót?" Kés zt
Lexikális döntés. . 3 Közvetett/Explicit . — ,Abalettegy szó? A szerzetes egy szó?" ő
.Szótöredék-kiegészítés — Közvetett/Explicit " — ,Egészítseki a következő betűket:
SA INSEÉSÉN CSE STER ÉSE ALA jatt a den LÁM TAKE 3
Szótő-kiegészítés — . — Közvetett/Explicit Töltse ki a hiányzó betűket, úgy, hogy
ÉLNÁG KÉSÉT KÉSÉT EZ A as értelt
SZÓT Kapjon:
riébases eke
Konceptuális fluencia ; Közvetett/Explicit .—— ,Nevezzemeg
n annyi táncfajtát,
ME e s e alnenn
csakyit
td ez verses EB
Általánosan elfogadott nézet, hogy az ismétlési előfeszítés során a múlt nem tudatos
módon befolyásol bennünket. Ez a fajta implicit befolyásolás nem jelenti azt, hogy a
közvetett tesztekkel elérhető emléknyomok megegyeznének azokkal, amelyeket egy
epizodikus emlékezeti előhívás során mozgósítunk, már csak azért sem, mert az exp-
licit emlékeket a hippocampusban tárolt kontextuális információk is támogatják. Így
tehát a közvetett emlékezeti feladatok eltérnek a közvetlenektől mind a kontextuális
információk használatában, mind az elért emlékezeti tartalomban, mind pedig az
idegrendszeri háttérmechanizmusok tekintetében.
Kulcsfogalom
tés (priming):övetkeztében,
rekorező az a jelenség; amikor egy inger feldolgozása gyorsabb az inger- J
az implicit emlékezet egyik formája.
Természetesen érdemes azon elgondolkodni, hogy ez a befolyásolás valóban telje-

sen tudattalan-e. Elképzelhető, hogy a kísérleti személyek felismerik, hogy az adott
információval már találkoztak korábban, és szándékosan felidézik a teszt során. Va-
lószínűleg nem mindénkit lehet becsapni. Mégis, amikor biztosra vehetjük, hogy a
személyek semmilyen összefüggést nem fedeztek fel a korábbi helyzet és a teszt kö-
zött, a teljesítményjavulás akkor is megjelenik. Sőt, olyan amnéziás személyek, akik
néhány pillanattal az eseményeket követően már képtelenek bármiféle élményt fel-
Scanned with
270 EMLÉKEZET
idézni a múltjukból, teljesen normális teljesítményt nyújtanak a közvetett emléke-

zeti feladatokban. Az a tény, hogy az amnéziás személyeknél előfordul, hogy explicit
emlékezetük sérült, miközben implicit emlékezetük ép marad, az egyik alapja annak,
hogy a pszichológusok azt gondolják, az emlékezet több különböző rendszerből áll
(Sguire, 1992b; lásd Gabrieli [1998] áttekintését). A közvetett emlékezeti feladatok
azt demonstrálják, hogy élményeink lenyomatai hogyan befolyásolnak minket anél-
kül, hogy ennek tudatában lennénk. Mindez csak növelheti együttérzésünket George
Harrison és Helen Keller iránt.
A VÉLETLENSZERŰ KONTEXTUS FONTOSSÁGA

AZ EPIZODIKUS EMLÉKEZETI ELŐHÍVÁSBAN
Amikor valami múltbeli emléket próbálunk felidézni, arra használjuk a kontextust,
hogy segítségével a kérdéses helyre és időpontra irányítsuk az előhívás fókuszát. De
vajon befolyásolhat-e bennünket a kontextus anélkül is, hogy ennek tudatában len-
nénk? Tegyük fel, hogy átéltünk egy eseményt egy adott környezetben vagy hangu-
latban, és később szeretnénk ezt az élményt felidézni egy másik környezetben vagy
hangulatban. Vajon mennyire fog hasonlítani a felidézett emlék ahhoz, amire akkor
emlékeznénk, ha az esemény kódolása és felidézése ugyanabban a környezetben vagy
hangulatban valósulna meg? Mint az hamarosan kiderül,nagyon is lényeges,hogy
mennyire egyezik az előhíváskor
rendelkezésre álló és a kádoláskor jelen lévő kon-
textus, ezt-a-jjelenséget kontextusfüggő emlékezetnek nevezzük. A kontextusfüggő
emlékezetnek számos fajtája létezik, ilyenek például a környezet-, hangulat- és álla-
potfüggő emlékezés.
Környezeti kontextusfüggő emlékezet
Egyik este otthon, a dolgozószobámban üldögéltem, és eszembe jutott, hogy szívesen

meginnék egy csésze teát. Miután lesétáltam a lépcsőn, azon kaptam magam, hogy
a konyhában állok, és azon gondolkodom, vajon minek is jöttem ide. Tudtam, hogy
valamit akartam, és hogy az a valami a konyhában van, de képtelen voltam vissza-
emlékezni rá, hogy mi az. Úgyhogy visszaballagtam a dolgozószobámba, és ahogy
beléptem, rögtön be is ugrott, hogy egy teát akartam inni. Miért nem tudtam ezt ko-
rábban felidézni, és most miért jutott eszembe? Úgy tűnik, azáltal hogy visszatértem
az eredeti környezetbe, helyreállítottam az eredeti esemény kódolásakor adott téri
kontextust, és ez segítette a felidézést.
Kontextusfüggő emlékezeti hatások gyakran előfordulnak. Jó néhány évvel ezelőtt
Duncan Godden és Alan Baddeley egy gyakorlati kérdéssel, nevezetesen mélytengeri
Scanned with
e ELŐHÍVÁS 271
búvárok kiképzésével kapcsolatban vizsgálták ezt a jelen

séget (Godden és Baddeley,
19 5): Baddeley korábbi kísérleteiben, amelyekben a hidegnek a búvá
rokra gyakorolt
hatásssalt
át vizsgálta, már felmerült, hogy a víz alatti körülmények igen erős kontextuális
hatást jelenthetnek. Mindezt kiegészítette Baddeley egy barátjának,
egy kutató búvár-
csoport vezetőjének véletlenszerű megfigyelése, akinek kollégái különböző halfajok
viselkedését vizsgálták, amint fogságba estek vagy elmenekültek a halászhálók elől.
A búvárok vezetője eleinte megpróbálta kikérdezni a felszínre jött búvárokat a ha-
lak viselkedéséről, de hamar kiderült, hogy szinte mindent elfelejtettek abból, amit
a víz alatt láttak. Így azután a búvárok kénytelenek voltak diktafonnal felszerelkezve
újra lemerülni, és a víz alatt felmondani mindazt, amit láttak a halak viselkedéséből.
Godden és Baddeley mindebből kiindulva terveztek egy kísérletet, amelyben búvá-
rok vagy a szárazföldön, vagy három méterrel a víz alatt tanultak meg egy 40, nem
összefüggő szóból álló listát, amelyet később vagy a vízben, vagy a szárazföldön kel-
lett felidézniük. A 8.3. ábrán látható eredmények egyértelműek azt mutatják, hogy a
búvárok a víz alatt megtanult szavakat a víz alatt, míg a szárazföldön megtanultakat a
szárazföldön tudták a legjobban felidézni. Számos kísérletben kaptak hasonló ered-
ményeket, amikor a fizikai kontextust változtatták meg különböző módokon (például
a tanulási környezet megváltoztatása), illetve különböző ingeranyagok (képek, szavak
és arcok) alkalmazásával.
. 8.3. ábra. Jobban fel tudták idézni a kísérleti személyek azokat a szavakat, amelyekét
ugyanabban a környezetben tanultak meg és hívtak elő (az ábra felső részében látható — 7.
. adatpontok), mint azokat a szavakat, amelyeknéla tanulásés tesztelés különböző környezetben .
. történt (ezek az alacsonyabban elhelyezkedő adatpontok) — ÓL RESSEL EESES
Füle ek LK KR Ááá EL dskttelezáez EÁ él ret tte zel at ab a DE év see sb b Het LAZA
sen tát ESA Satie ssán bei
A környezeti kontextus hatása a felidézésre

50
45
407
Felidézett szavak százaléka
35 ff
30fr-
25
207 Víz alatt Szárazföldön

156 ; tanult szavak tanult szavak
10F
Szárazföldön Víz alatt

Előhívási környezet
Forrás: Godden és Báddeley (1975)
Scanned with
272
ke EMLÉKEZET
Kulcsfogalom I
i Kontextusfüggő emlékezet: az a jelenség, hogy az emlékezeti teljesítmény jobb, ha az előhí- j
. váskor adott téri-idői, fiziológiai és kognitív kontextus mege ködoláskor jelenik
a gyez lévő kon-
5
;
Smith és Vela (2001) áttekintették a kontextusfüggő emlékezeti kisérleteket, és szá-

mos lényeges megállapítást tettek. Az egyik legfontosabb ezek közül, hogy a kontex-
tus csak akkor van hatással az emlékezetre, ha a tanulást végző személy odafigyel va-
lamennyire a környezetére, ha azonban figyelme inkább saját belső világára fókuszál
a tanulás során, úgy eltűnik a kontextusfüggő emlékezeti hatás. A kontextusfüggő
emlékezeti hatás mértéke nő a tanulás és az előhívás között eltelt idő nagyságával. Ez
magyarázhatja azt a jelenséget, hogy gyerekkorunk helyszínére érve, miért árasztanak
el minket olyan emlékek, amelyek éveken át nem jutottak eszünkbe. Végül praktikus
szempontból talán a leglényegesebb megfigyelés, hogy a tanulási kontextus mentá-
lis újraelóállítása csökkenti a kontextusfüggő hatást. Vagyis ha a kódolástól nagyon
eltérő környezetben akarunk információkat előhívni, akkor hasznos lehet az eredeti
környezet elrendezésének, tárgyainak elképzelése.
Állapotfüggő emlékezés
Kontextusfüggő emlékezeti hatások akkor is megjelenhetnek, ha az információt el-

sajátító személy belső állapota változik meg a felidézési helyzetben alkohol vagy más
drog hatására, ezt nevezzük állapotfüggő hatásnak. Goodwin és munkatársai (1969)
klinikai helyzetben számoltak be erről a jelenségről: alkoholbetegeknél gyakran elő-
fordul, hogy a részegen eldugott pénzt vagy alkoholt később józan állapotban nem ta-
lálják, viszont amikor ismét ittas állapotba kerülnek, akkor igen. Goodwin számos kí-
sérleti feladattal vizsgálta ezt a jelenséget, és azt az általános eredményt kapta, hogy a
részeg állapotban elsajátított információt ugyanabban az állapotban lehet a legjobban
felidézni. Számos további droggal, például az altatáshoz használt kéjgázzal, marihuá-
nával (Eich, 1980) vagy kofteinnel kapcsolatban is hasonló hatást írtak le. Eich (1980)
áttekintő tanulmányában bemutatja, hogy az állapotfüggő hatás csak a felidézési fel-
adatok esetében jelentkezik, és eltűnik, ha felismerési tesztet alkalmaznak. Úgy tűnik,
hogy az emlékező személy belső állapota segít elérni a megfelelő emlékeket, amikor
azonban ezek elérése könnyű, mint általában a felismerési feladatokban, akkor nincs
szükség erre a segítségre.
Állapotfüggő emlékezeti hatások megjelenhetnek olyan fiziológiai változások
esetén is, amelyek természetesen úton következnek be, Christopher Miles és Elinor
Hardman (1998) egy érdekes kísérlettel támasztották ezt alá, amelyben azt vizsgálták,
Scanned with
ELŐHÍVÁS 273
hogy az intenzív testmozgás kiváltja-e az állapotfüggő emlékezet jelenségét. Kísérleti

személyeiket arra kérték, hogy hallás után tanuljanak meg bizonyos szavakat, vagy
úgy, hogy közben pihennek, vagy pedig úgy, hogy közben egy szobabiciklit hajtanak
olyan sebességgel, hogy a pulzusuk 120-150-re emelkedett. Később a személyeknek
vagy pihenés, vagy pedig biciklizés közben kellett előhívniuk a szavakat szabad felidé-
zés formájában. Azok a személyek, akik ugyanabban a kardiovaszkuláris állapotban
voltak az előhíváskor, mint a tanulás során - akár pihentek, akár bicikliztek -, mint-
egy 2096-kal több szót tudtak felidézni, mint azok, akiknek megváltozott az állapotuk
a tanulás és a felidézés között. Úgy tűnik tehát, hogy fiziológiai állapotunk bizonyos
aspektusai akaratlanul is belekódolódnak epizodikus élményeinkbe, és a belső álla-
pot újraelőállítása segíti emlékezetünket előhíváskor. Azok a diákok, akik sportolás,
például biciklizés közben memorizálják a tananyagot, csakúgy mint azok a sportolók,
akik a pályán kívül kapnak utasításokat, jobb, ha figyelembe veszik ezt a jelenséget.
Hangulatkongruens és hangulatfüggő emlékezés
Amikor depressziós személyeket arra kérünk, hogy idézzék fel önéletrajzi emlékeiket,
akkor többnyire negatív eseményeket hívnak elő, és minél mélyebb a depresszió, an-
nál gyorsabban kerülnek felszínre a negatív emlékek. Természetesen ez lehetne egy-
szerűen annak is a következménye, hogy a depressziós embereknek kevésbé örömteli
az élete, és nyilván ez is hozzájárul depressziójuk kialakulásához. Ezt a problémát
próbálta meg kikerülni az a vizsgálat, amelyben a részt vevő személyek depressziója
szisztematikusan fluktuált a nap során (Clark és Teasdale, 1982). Ezek a személyek
a nap szomorú szakaszaiban sokkal kevesebb boldog emléket hívtak elő, mint más
napszakokban. Hasonló eredményekre jutottak azok a vizsgálatok, amelyek egész-
- séges személyeknél alkalmazták az úgynevezett Velten-eljárást, amellyel úgy gene-
- rálnak érzelmeket a kísérleti személyeknél, hogy megkérik őket, soroljanak szomorú
vagy vidám állításokat (Velten, 1968). Szomorú állapotban a személyek lassabban
tudtak vidám emlékeket előhívni (Teasdal és Fogarty, 1979).
Kulcsfogalom
a ö Hangulatkongruens emlékezet aaze rarniékézeti előhívásban megjelenő : torzító hatás, amikor j
É , negatív hangulatban a negatív emlékek könnyebben elérhetőek, mint a pozitívak, míg pozitív
: hangulatban pont fordított a helyzet. ,A hangulatfüggő er lákeezttal SZALA mindez nem
n érinti
t(az
az érzelmileg semleges emlékeket. ke
zza dunezs
szé ém dák
Kis
Mindezek a jelenségek az úgynevezett hangulatkongruens emlékezetet illuszt

rál-
ják (Blaney, 1986). Ez a fogalom azokat a helyzeteketíírja le, amikor a felidézett ese-
Scanned with
EMLÉKEZET
274
e] ML
i tón usa meg egy ezi k a fel idé ző személy aktuális battáeslá
mény emlékezet gul atbDALTan és szomorú ! eme 1 38 .
eml é
éke ket fel idé zni jó
jó han
Ö nyebb boldog
kön a Ilapotbann igen nehéz popozitív
a az a é
tén y, hog y dep res szi ós
j ban mag
oltan. Valójá fennmaradásához.
hozzájárulhat a depresszió
érilékeket előidézni, jelentős részben E
valószínűséggel MmEÉEESSEZEES
y nagy
Egy depressziós állapotban lévő személ A depresszió átv ogni V erá-
Itjából, ami tovább rontja a hangulatát.

.r
Ld
.
[d
idézni
Ld .
d ..,
özött hozzás egíti a depres sziós személ a .enek

ye ket ahhoz, hogy hozzáférj
jája
Ata EbÍtö rek éz et
raraneszbb emlékeihez ás illetve hogy ismét értékelni tudják életük pozitívabb
jobban tesszük, ha szélsősé-
ínűleg
aspektusait. Mindezeket figyelembe véve valósz
Amikor dühösek vagyunk
ges hangulatban nem hozunk elhamarkodott döntéseket.
eszünkbe jutni az ille-
valakire, akkor valószínűleg csak kellemetlen emlékek fognak
élményt is fel
tővel kapcsolatban, jóllehet, más hangulatban esetleg számos kellemes
tudnánk idézni.
A hangulatkongruens emlékezet igen érdekes jelenség, ugyanakkor nem tekinthe-
tő a véletlenszerű kontextusfüggő emlékezet példájának, mivel az előhívás valószí-
nűségét az befolyásolja, hogy az előhívott hangulati kontextus és az aktuális hangulat
mennyire illeszkednek. Vagyis nem arról van szó, hogy a kódoláskor jelen lévő han-
gulat hozzákapcsolódott volna egy egyébként hangulatilag semleges információhoz.
Ilyen hangulatfüggő emlékezeti jelenségről akkor beszélhetünk, ha egyértelműen ki
tudjuk mutatni, hogy az előhívás sikere azon múlik, mekkora az egyezés a kódolás
és az előhívás során jellemző hangulat között, nem pedig csak azt, hogy mekkora a
kongruencia az előhíváskor jellemző hangulat és az előhívott információ között. Eric
Eich, Dawn Macaulay és Lee Ryan (1994) a hangulatfüggő emlékezetet demonstrál-
ták abban a kísérletükben, amelyben a résztvevőknek különböző hívószavakra (pl.
hajó, utca) kellett múltbeli eseményeket felidézniük. A kísérleti személyeket vagy
pozitív (P), vagy negatív (N) hangulatba hozták a felidézett emlékek kódolásakor,
majd újra előállították náluk ugyanazt a hangulatot az előhíváskor, ami két nappal
azé történt. Az adott hangulatot úgy alakították ki a kísérleti személyeknél, hogy
ME ség regesz zenét kellett hallgatniuk, és közben vidám vagy szomorú
a kísérleti emaől ölt eeets áET kialakult h tücisiáelő hangulat (amit maga
Til áeaátut eszű yJ ke. megkezdődött a kódolás, illetve két nappal később az elő-
MEg elne Áá azt mutatták, hogy a felidézési teljesítmény jobb volt akkor, ha
a kódolás és a két nappalMa későbbi előhívá
hatás független volt égők (Taez a
as során átélt hangulat megegyezett, és
gg olt attól, hogy maga az emlék pozitív vagy negatív hangulatú volt-e.
Kulcsfogalom
Scanned with
ELŐHÍVÁS 275
Kognitív kontextusfüggő emlékezet
Belső környezetünk magában foglalja azokat a képzeteinket, gondolatainkat és fogal-

mainkat, amelyek éppen figyelmünk fókuszában vannak a kódolás és az előhívás ide-
jén. Nenrtűnik pékdáutalaptatar feltételezésnek; hrogy Picasso kék korszakzidejérra—
kék mint fogalom elég hangsúlyos szerepet játszott a művész gondolataiban. Kérdés,
hogy az az általános kognitív kontextus, amely jellemző ránk bizonyos információk
kódolásakor, vajon befolyásolja-e ezen információk előhívását. A kognitív kontextus
egyik jellemző példája a nyelvi kontextus hatása arra, hogy milyen információt tu-
dunk könnyen előhívni.
Jól demonstrálja ezt Viorica Marian és Ulric Neisser (2000) kísérlete, akik arra
kérték orosz-angol kétnyelvű kísérleti személyeiket, hogy meséljenek történeteket az
életükből meghatározott szavakat használva hívóingerekként. A kísérleti személyeket
előre tájékoztatták róla, hogy a kísérlet egyik része oroszul, a másik fele pedig angolul
fog zajlani. Egy adott szakaszban csak egyféle nyelven beszéltek a kísérleti személyek-
hez, és a hívóingerek is ezen a nyelven hangzottak el. Érdekes módon amikor oroszul
jelentek meg a hívószavak, a kísérleti személyek 6496-ban orosz emlékeket hívtak elő
(olyan élményeket, amelyeket orosz nyelvű kontextusban éltek át), míg amikor ango-
lul folyt a kísérlet, akkor csak 3296-ban hívtak elő orosz emlékeket. Az angol nyelvű
emlékekkel kapcsolatban pedig pont fordított arányok jelentek meg.
Marian és Neisser amellett érvelnek, hogy a nyelvi kontextus ugyanúgy fejti ki ha-
tását, mint bármilyen más véletlenszerű kontextus. Úgy gondolják, hogy a kétnyel-
vűeknél két nyelvi üzemmód létezik, és emlékeik ezeknek megfelelően tárolódnak.
Amikor az egyik nyelvi mód van működésben, mert a személy az egyik nyelven be-
szél, ez a véletlenszerű kontextus hívóingerként szolgál azoknak az emlékeknek a szá-
mára, amelyeket ebben az üzemmódban sajátítottak el. Más vizsgálatok is megismé-
telték ennek a kísérletnek az eredményeit, és kiterjesztették a kérdésfeltevést iskolai
tananyagra, sőt az általános szemantikai tudás területére is. Marian és Fausey (2006)
például kimutatták, hogy kétnyelvűek jobban emlékeznek a tananyagra (pl. kémia
vagy történelem tárgyakból), amikor a tanulás és a teszt ugyanazon a nyelven törté-
nik, mint amikor különbözőeken.
le rátát ekjeketnek a ieztánánnakiköszökestt emlékeink és
általárros tudásunk elérhetetlenek lehetnek pusztán annak következtéhogy
ben, ép-
HEG npTEn agelven beszélik Ha ez valóban így van, az a világ lakosságának igen
jelentős részét érintheti, akik többnyelvűek-A-külföldön tanuló diákoknak például
olyafi nehézségeik lehetnek, amelyekkel az abban az országban született, anyanyel-
vű társaiknak nem kell megküzdeniük, és ez jóval túlmutat a nyelv elsajátításának
nehézségein. Olyan kihívásokkal kell szembenézniük, amelyek jól példázzák azt a
hatást, amelyet a véletlenszerű kontextus gyakorol az elménkben rejtőző élményekre.
Scanned with
276 EMLÉKEZET
Rekonstruktív emlékezet
Mindeddig úgy írtuk le az előhívást, mint egy intakt emlékek felidézését eredménye-
ző folyamatot. Gyakran azonban olyan élményeket kell előhívnunk, amelyek erősen
az elérhetőség határán vannak. Lehet, hogy az élmény bizonyos aspektusait fel tud-
juk idézni, más részleteit azonban úgy kell , kitalálnunk" A rekonstruktív emlékezet
fogalom az előhívásnak erre az aktív, következtetést is magában foglaló aspektusára
utal. Némi ízelítőt kaphatunk a rekonstruktív emlékezet működéséről Alan Baddeley
(2001: 301) néhány évvel ezelőtt lejegyzett beszámolójából.
1978. november 16. csütörtök.

Kedden Londonba utaztam, és a peronon egy ismerősnek tűnő arcot pillantottam
meg. El voltam merülve gondolataimban, és mivel az arc tulajdonosa nem mutatta
jelét annak, hogy felismert volna, arra gondoltam, hogy nyilván ugyanezzel a vo-
nattal szokott ő is Cambridge-ből Londonba utazni, és valamelyik utazás alkalmá-
val láttam már őt, így ezzel elintézettnek tekintettem a dolgot. Amikor leszálltam
a vonatról, ismét megpillantottam, mivel ugyanabban a kocsiban utazott, mint én.
Megint nagyon ismerősnek tűnt. Mivel éppen az emlékezet és az előhívás folyamata-
in gondolkoztam, elhatároztam, hogy megpróbálok visszaemlékezni rá, hogy kivel is
van dolgom.
Két asszociáció jutott az eszembe, az egyik a , Sebastian" név, a másik pedig, hogy va-
lami gyerekekkel kapcsolatos dologról van szó. A Sebastian specifikus és jól használ-
ható hívóingernek tűnt, de sajnálatos módon mindössze három dolog jutott eszembe
ezzel kapcsolatban: egy barátom egy másik városból, egyik cambridge-i barátom is-
kolás fia és egy játék mackókkal kapcsolatos asszociáció Evelyn Waugh Utolsó láto-
gatás című regénye révén. Felmerült bennem ezenkívül egy könyvekkel zsúfolt szoba
homályos képe is, de semmi olyan, ami elősegíthette volna a további kutatást.
Kicsit később mindenfajta ok nélkül egyszer csak eszembe jutott az a szó, hogy , gyer-
mekfelügyelet", és erről rögtön eszembe jutott, hogy hiszen mindketten ugyanannak a
kölcsönös gyermekfelügyeletet vállaló csoportnak voltunk a tagjai, és hogy a férfinak
valóban Sebastian a neve, bár a vezetéknevére nem tudtam visszaemlékezni. Világo-
san emlékeztem, hogy melyik utcában laknak (bár az utca nevére nem emlékeztem)
és még a házukat is képes voltam felidézni. Nagyon éles képzeleti képem volt a nap-
pali szobájukról, ami azzal az emlékkel együtt merült fel, hogy tudom, nagy gyűjte-
ménye van gyönyörű kiadású könyvekből, és hogy maga is nyomdász. Még arra is
vissza tudtam emlékezni, hogy a ház egyik helyiségében volt egy nyomdagép. Nem
volt kétségem afelől, hogy helyesen azonosítottam a személyt.
Két nap múlva éppen azon gondolkodtam, hogy ez az eset milyen szépen illusztrálja
az emlékezés bizonyos fajtáját, amikor eszembe jutott, hogy még mindig nem tudom
Sebastian vezetéknevét és az utca nevét, ahol lakik. A nevével kapcsolatban nem volt
Scanned with
ELŐHÍVÁS 277
ötletem, de az utcával kapcsolatban tudtam, hogy vagy az

Oxford, vagy a Windsor
Roadon lakik. A két utca egymásba torkollott, és annyira emlék
eztem, hogy volt egy
kollégám, aki a kettő közül a másik utcában lakott, mint ez a Sebastian.
Ha talál-
gatnom kellett volna, akkor azt mondtam volna, hogy Sebastian az Oxfor
d Roadon
lakik, és ettől függetlenül is úgy sejtettem, hogy a kollégám pedig a Windsor Roado
n.
Így hát az Oxford Road mellett döntöttem, bár itt korántsem érezt
em azt a magabiz-
tosságot, mint a személy azonosításánál. Ennek ellenére abban például biztos volta
m,
hogy nem a Richmond Roadon lakik (mivel tudomásom szerint senkit sem
ismerek,
aki a Richmond Roadon lakna). Ismét megpróbáltam visszaemlékezni Sebastian
ve-
zetéknevére. Sebastian - semmi, azután egyszerre bevillant egy név , Carter".
Úgy
éreztem, hogy jó lehet, bár nem voltam róla száz százalékig meggyőződve. Aztán
egy
újabb asszociáció merült fel ,Penny Carter", a felesége neve. Szinte teljes
en biztos
voltam benne, hogy igazam van, és ez azt is megerősítette, hogy Sebastiannak Carte
r
a vezetékneve. Egy óra múlva már teljesen biztos voltam benne, hogy jól emlékszem.
Előkerestem a gyermekfelügyelő csoport névsorát és végigbogarásztam. Nem volt raj-
ta egyetlen Carter név sem. Most már eltökéltem, hogy a végére járok a dolog
nak,
ezért elővettem a telefonkönyvet, és reméltem, hogy ennyi kínlódás után ki fog derül-
ni, hogy tényleg igazam van. A telefonkönyv szerint lakik egy , Carter" nevű ember
az Oxford Roadon. Ez persze még nem jelenti azt, hogy valóban ő Sebastian Carter,
ezért elhatároztam, hogy felhívom és megkérdezem.
Felhívtam Sebastian Cartert és megkérdeztem tőle, hogy ott volt-e a Liverpool Street
felé induló 14.36-os vonaton, november 14-én, kedden. Ott volt.
Ez az élmény számos lényeges jelenséget illusztrál. Először is léteznek olyan au-

tomatikus keresőfolyamatok, amelyek révén az információk egyszer csak minden
indok nélkül , előugranak". A Sebastian név és a gyermekfelügyelet asszociációk ti-
pikus példái ennek a folyamatnak. Másodszor, amikor az információk nem ugranak
csak úgy elő, akkor fogj : 55 áljuk-ó i Ív a
nyomokat. A Sebastian név számos asszociációt eredményezett, amelyek közül a leg-
több lépésről lépésre elvetésre került. Nem úgy, mint a gyermekfelügyelet és Carterék
otthonának élénk képzeleti képe. Ezek végül további információkat eredményeztek,
például azt a tényt, hogy Sebastian Carter nyomdász és hogy egy nyomdagépet tart
a házában.
Kulcsfogalom
etési mozzanatokat is magában-foglaláó előhí ási
: Rekonstruk
c lévő-hiányokat-az-előzetes tapasztalatok, a logika és "
Scanned with
278 EMLÉKEZET
A rekonstrukciós folyamatot igen gyakran háttérismereteink segítik elő, amelyek

meghatározott következtetéseket tesznek lehetővé. Ezek a következtetések azonban
néha olyankor is arra vezethetnek bennünket, hogy emlékszünk valamire, amikor
valójában nem. Dooling és Christiaansen (1977) egy ezzel kapcsolatos vizsgálatában
a következő szövegrészletet kellett a kísérleti személyeknek elolvasniuk és megtanul-
niuk:
Carol Harris születésétől fogva problémás gyerek volt. Vad, önfejű és rendkívül erő-
szakos. Amikor Carol nyolcéves lett, még mindig teljesen kezelhetetlen volt. Szülei
nagyon aggódtak mentális állapota miatt. Az ő állapotára nem létezett megfelelő
intézmény. Szülei végül is úgy döntöttek, hogy kezükbe veszik a dolgokat, és felvettek
egy magántanárt Carol mellé. 3
Egy héttel később kikérdezték a kísérleti személyeket. Közvetlenül a teszt előtt

a résztvevők felének azt mondták, hogy a Carol Harrisről szóló történet valójában
Hellen Kellerről szólt, a csoport másik felének semmit sem mondtak. Érdekes módon
azok a kísérleti személyek, akiknek azt mondták, hogy a történet Hellen Kellerről
szólt, hajlamosabbak voltak azt állítani, hogy a szövegben szerepelt a , Süket, néma és
vak volt" mondat, mint azok, akiknek nem mondták, hogy a történet Hellen Kellerről
szól. A kikérdezés előtt adott információ aktiválta a Hellen Kellerrel kapcsolatos tu-
dásukat, amelynek hatására egy olyan élményre is emlékeztek, amely a valóságban
nem történt meg. Ez a példa jól szemlélteti a rekonstruktív emlékezeti folyamatot,
;
amikor a ely meglé ső , Á i lékszik. Minél több
idő telik el az eredeti élmény és a kikérdezés között, annál gyakoribbak lesznek az
ilyen hibák, mert az eredeti emlék egyre kevésbé elérhető (Spiro, 1977).
Bár-a-rekonstruktív-tolyamatok
gyakran vezetik tévútra az emlékezeti felidézést,
mégis
hasznosak,
hiszen a legtöbbször elősegítik a megfelelő információ előhívását,
és ésszerű következtetéseket tesznek lehetővé arról, hogy minek kellett történnie.
srlkorazorbanzegyon Tnyeges HÖGGÉLMÉelközlétszzezbléhetójet án átt.
ul a szemtanúvallomások esetében), akkor rekonstruktív tévedéseknek súlyos követ-
kezményei lehetnek. Ha például egy verekedés szemtanúja később tévesen idézi fel,
hogy ki is kezdte a verekedést, mert előítéletei befolyásolják rekonstruktív emlékeze-
tét, az komoly veszélyt jelenthet a megvádolt számára.
FELISMERÉSI EMLÉKEZET
Eddig az előhívás modelljei közül a szabad és a hívóingeres felidézéssel foglalkoz-

tunk. Gyakran azonban nem arra használjuk az emlékezetünket, hogy
informá-
ciókhoz jussunk, hanem arra, hogy eldöntsük, találkoztunk-e
már korábban egy
Scanned with
ELŐHÍVÁS 279
adott ingerrel vagy sem. Ezt tesszük, amikor abban a reményben böngészünk VÉBIB
egy terjedelmes telefonszámlistát, hogy megtaláljuk azt a számot, amelyet hívni
szeretnénk, vagy amikor meglátunk valakit az utcán és próbálunk rájönni, vajon Ís-
merjük-e valahonnan, de olyankor is, amikor szemtanúként egy eljárásban veszünk
részt, ahol a felsorakoztatott személyek közül azonosítanunk kell a bűnelkövetőt.
Ezeket a helyzeteket összefoglalóan felismerési emlékezetnek nevezzük, amely
megérdemel egy külön fejezetet ebben a könyvben, mert az eddigiektől különböző
folyamatokat foglal magában. A felidézéstől eltérően itt a teljes inger megjelenik
előttünk, és azt kell eldöntenünk, hogy láttuk-e már azt korábban egy adott környe-
zetben. Ebből a helyzetből számos sajátosság következik, a felismerési teljesítmény
mérhetőségével, valamint azzal kapcsolatban, hogy miként oldják meg az emberek
az ilyen feladatokat.
A felismerési tesztek először is azt követelik meg a személytől, hogy megkülönböz-
tesse azokat az ingereket, amelyekkel már találkozott az adott kontextus keretei kö-
zött azoktól, amelyekkel még nem találkozott. Mivel a feladat tulajdonképpen a , régi"
elemek elkülönítése az , új" elemektől, csak akkor lesz értelme a tesztnek, ha.egyaránt
tartalmaz régi és új elemeket, és arra készteti a személyt, hogy diszkriminációs ké-
pességét használja. Ezeket a korábban nem tanult elemeket hívják elterelő, zavaró
ingereknek vagy becsapós ingereknek, és a szerepük olyan, mint azoké a személyeké,
akiket az azonosításkor a gyanúsított mellett felsorakoztatnak, ám akiket a rendőrség
ártatlannak feltételez. A laboratóriumi kísérletekben néha az ismert ingerrel együtt
mutatják be az elterelő ingereket, a kísérleti személynek pedig el kell döntenie, hogy
melyik ingert látta korábban, ezt az eljárást nevezik kényszerválasztásos felismerési
feladatnak. Egy másik feladattípusban egymás után, egyenként mutatják be a régi és
az új elemeket, összekeverve, és a kísérleti személynek mindegyiknél egy igen/nem
döntést kell hoznia azzal kapcsolatban, hogy látta-e már az elemet - ezt igen/nem
felismerési feladatnak nevezik.
Hogyan értékeljük a kísérleti személyeknek az elterelő ingerekre adott válaszait?
Nagyobb anyag esetén egy hiba még nem jelenti azt, hogy rossz lenne az emlékezeti
megtartás, hiszen nagyon jó emlékezetű emberek is vétenek felismerési hibákat. De
akkor hogyan értékeljük ezeket a téves azonosításokat? Például 1096-nyi felismerési
hibával már emlékezetkárosodottnak minősül valaki, vagy sem? Ha igen, akkor an-
nak, aki 1096-ban azonosítja tévesen az ingereket, vajon rosszabb az emlékezete, mint
annak, aki csak 5909-ban követ el ilyen hibát? Mi a helyzet azzal, aki 8596-ban helyesen
felismeri a régi elemeket, de - tévesen - az új elemek 1096-át is ismertnek minősíti?
Ennek a személynek vajon rosszabb a teljesítménye, mint azé, aki mindössze 4096-át
ismeri fel a régi elemeknek; viszont csak 5960-ban követ el téves azonosítási hibát az
új elemekkel? pest
Hogy még bonyolultabégtek4 "helyzet, mindezen felül az emberek találgatási
hajlamát is figyelembe
kel ismerési ítéletek kiértékelésekor. Gyakran egy új
Scanned with
280 EMLÉKBZBT
elemre adott téves ,igen? nem jelenti azt, hogy a személy valóban meg van győződve
a szemtanúktól -
arról, hogy korábban már látta ezt az elemet - ebben különbözik
inkább azt jelzi, hogy a személy bizonytalan és muszáj döntenie. Ugyanezen az alapon
egy régi elemre adott igen" válasz is lehet találgatás eredménye, Valójában a rendőr-
ségi azonosítási eljárások során olyan erős szociális nyomás nehezedik a szemtanúkra,
hogy egy részük az azonosítást pusztán találgatás alapján végzi el. Annak érdekében,
hogy átlássuk, hogyan befolyásolja a találgatás a felismerési teljesítményt, képzel
jünk el két személyt, akiknek egy felismerési feladatot adunk. Az SA személynek
azt mondjuk, hogy lesznek régi és új elemek is a listán, de semmilyen büntetés nem
jár azért, ha téved, A ,B" személynek viszont azt mondjuk, hogy a téves ítéletekért
nagyon súlyos büntetést fog kapni, A .B" személy ennek következtében biztos, hogy
sokkal konzervatívabb stratégiát fog követni, és sokkal kevesebb esetben fog sigen-t
mondani a régi elemekre, illetve , nem-et az új elemekre, amikor bizonytalannak érzi
magát egy elemmel kapcsolatban. Vagyis a találgatás olyan fontos szempont, amely-
nek mértéke jelentősen változhat az emberek hozzáállásának függvényében.
Ez a gondolatmenet a felismerési teljesítmény általános problémáját tükrözi, még-
pedig azt, hogy meg kell különböztetnünk az emlékezést a döntéshozataltól. Szükség
van egy olyan eszközre, amelynek segítségével felmérhetjük az emlékezés során nyert
információ mennyiségét, és kiszűrhetjük téves ítéleteket. Ilyen eszköz létrehozásához
tisztában kell lennünk azzal, hogy milyen emlékezeti folyamatok aktívak a felismerés
során. A következő részben ezzel foglalkozunk.
Kulcsfogalom
i Felismerési emlékezet: egy adott személynek az a képessége, amely lehetővé teszi, hogy eb :
, döntse, találkozott-e egy adott ingerrel egy meghatározott kontextusban, :
hos
A szignáldetekciós elmélet mint a felismerési emlékezet modellje

A felismerés egyik alapvető elméleti megközelítése az auditoros észlelés kutatása szá-
mára kifejlesztett szignáldetekciós elméletből indul ki (Green és Swets, 1966). Egy
tipikus auditoros észlelési kísérletben a résztvevőknek egy halk hangot kell meghal-
laniuk, miközben a háttérben fehér zaj szól, az instrukció pedig az, hogy azonnal
nyomjanak le egy meghatározott gombot, ha meghallják a hangot. Mivel a hang hal-
kan szólal meg, a hang erősségétől függően különböző mértékben tudják teljesíteni
a személyek ezt a feladatot, és ennek megfelelően négyféle esemény következhet be.
Amennyiben a hang megjelenik, és a személy helyesen lenyomja a gombot,
akkor
ezt az eseményt találatnak nevezzük, Amikor a hang megjelenik, de a személy nem
nyomja le a gombot, akkor ezt az eseményt kihagyásnak nevezzük, Előfordul,
hogy a
Scanned with
ELŐHÍVÁS 281
hang nem jelenik meg, de a személy mégis lenyomja a gombot, ezt téves riasztásnak
nevezzük. Végül lesz olyan, hogy a hang nem jelenik meg, és a személy nem is nyomja
le a gombot, ez az esemény a helyes elutasítás.
Elihez ői helyzethez nagyon hasonló egy felismerési feladat is, csak itt a kísérleti sze-
mélyeknek a elem Ismerősségét kell eldönteniük. Egy adott elemmel kapcsolatban a
nIC51 döntés meghozatala annak felel meg, amikor az auditoros észlelési helyzetben
el kell döntenem, hogy elég biztos vagyok-e abban, hogy a kérdéses hangot hallot-
Fame A felismerési helyzetben is négyféle esemény következhet be. Amennyiben
valaki helyesen réginek osztályoz egy tanult elemet, akkor ezt találatnak nevezzük,
ha egy régi elemet újnak értékel, azt kihagyásnak, ha egy új elemet réginek,
azt téves
riasztásnak, ha pedig egy új elemet újnak értékel, akkor helyes elutasításnak nevezzük
az adott döntést.
Kulcsfogalom
, Szignáldetekciós elmélet: a felismerési emlékezet egy modellje, amely feltételezi, hogy egy .
. felismerési feladatban megjelenő célemlékek (jelek) és elterelő ingerek (zaj) rendelkeznek egy. !
, olyan attribútummal, amelyet jelerősségnek vagy ismerősségnek nevezünk, és amely fokozato- i
; san nő az ingerrel való találkozás hatására, továbbá hogy a korábban észlelt ingerek átlagosan !
; nagyobb jelerősséggel rendelkeznek, mint az új ingerek.
A felismerési folyamat magában foglalja ;
: egy adott tesztelem jelerősségének megállapítását, valamint annak eldöntését, hogy ez a jel- ;
. erősség meghalad-e egy adott kritériumszintet. Azok az elemek, amelyek meghaladják a kritéri- ;
umszintet, régi elemnek lesznek minősítve. A szignáldetekciós elmélet segítségével a felismerési
TEN TSETEN ENTNTASZATTSTE
e emlékezés során elkülöníthetőek az igazi emlékek a tévesen meghozott ítéletektől. —

ás a 34 nézi
SSE ez Mizés
-
A szignáldetekciós elmélet hasznos módszer. ahhoz, hogy a felismerési teljesít
ményben elkülönítsük az igazi emlékezést a találgatástól. Az elmélet szerint az em-
l a 255.
léknyomoknak erősségi értékük van (lásd a korábbi részt az aktivációs szintrő
oldalon). Ez az érték tükrözi az emlék aktivációs szintjét, amely meghatározza, hogy
ben
egy-esemény mennyire . tűnik ismerősnek. Az emléknyomok különböző mérték
tek
lehetnek ismerősek, ez függ attól, hogy kódolásukkor mekkora figyelmet szentel
nekik, illetve hogy hányszor. ismételté k meg őket. Az elmélet szerint az
új elemek
elemek. Az új elemek
is lehetnek ismerősek, bár rendszerint kevésbé, mint a tanult -
akkor lehetnek ismerősek, ha a személy a kísérleti helyzeten kívül gyakran találko
a tanult elemekhez. A rendőrségi
zott velük, vagy még inkább, ha nagyon hasonlóak ősnek a
felismertetések során például egy ártatlan személy is tűnhet nagyon ismer
kontextusban,
szemtanú számára, ; ha korábban már találkozott vele valamilyen más
E:
.a z iga zi el kö ve tőhöz. at az,
ház
nl ít
té tí je re te k a dö nt és be n? Az egyik lényeges gondol
arva tet zütelí g
őssége m is
normál
nor eloszlást követ, és mind a régi, mind. pedi
va loszlások különbözőek lehetnek az
Scanned with
282 EMLÉKEZET
ismerősség átlagos mértékének tekintetében. Az esetek többségében a régi, tanult

elemek átlagos ismerőssége nagyobb, mint az új elemek. átlagos ismerőssége, an nak
köszönhetően, hogy a tanult elemeket nem sokkal korábban látták a kísérleti sze-
mélyek. Azonban, mint ahogy ezt a 8.4. ábra is mutatja, ez a két eloszlás átfedésben
lehet, mivel néhány tanult elem esetleg gyengén lett kódolva, és így nem túl nagy
emléknyom-aktivációval rendelkezik, míg bizonyos új elemek különösen ismerősnek
tűnhetnek. Néhány kísérleti személy esetében a két eloszlás nagyon közel lehet egy-
máshoz, esetleg csak minimális átlagos különbséggel a régi és új elemek eloszlása kö-
zött. Másoknál viszont nagyon távol eshet egymástól a két eloszlás, lehet, hogy nemis
kerülnek átfedésbe, ha a személyek jól megtanulták a régi elemek listáját. A hosszabb
tanulási idő, az ismétlések számának növelése mind távolabb tolják a tanult elemek
eloszlását az új elemek eloszlásától. Más szavakkal a kísérleti személyek azon képes-
sége, hogy megkülönböztessenek egymástól két elemkészletet, a régi elemek és az új
elemek eloszlási átlaga közötti távolsággal mérhető (lásd 8.4. ábra). Ezt a távolságot a
szignáldetekciós elmélet nyelvezetén d-nek (d vesszőnek) nevezzük.
Nos, hogyan valósul meg egy felismerési döntés? Az elmélet szerint az emberek vá-
egy kritériumszintet az ismerősséghez, amely fölött úgy döntenek, hogy az
lasztanak
adott elem tanult,
ez alatt viszont
az lesz a döntés, hogya látott elem új. A 8.4. ábrán
a jobb alsó kisábra egy ilyen döntési kritériumpont pozícióját illusztrálja az ismerős- .
ségi kontinuumon. Láthatjuk, hogy a döntési pont elhelyezkedésének köszönhetően
néhány régi elem a , régiség" kritérium alá fog esni, így a személy azt a döntést hozza
velük kapcsolatban, hogy ,új" elemek, vagyis kihagyást fog elkövetni. Azok a régi
elemek viszont, amelyek a kritériumszint fölé esnek, találatot fognak eredményezni.
Ehhez hasonlóan lesz néhány olyan új elem, amely a kritériumszint fölé esik, a sze-
mély így , réginek" ítéli őket, tehát téves riasztást követ el. Végül azok az új elemek,
amelyek a kritériumszint alá esnek, helyes elutasítási döntést eredményeznek. Tehát
a négyféle kimenet (találat, kihagyás, téves riasztás és helyes elutasítás) úgy érthető. .
meg, ha az adott ismerősséget a döntési kritériumhoz és az elem státuszához (régi,
új) ,
viszonyítjuk:
Abból az alapelvből indulunk ki, hogy az, hogy az emberek kritériumszintet állí-
tanak be a ,régiség" eldöntésére, segít annak meghatározásában, hogy mi a döntési
torzítás. Ennek megértéséhez nézzük meg, mi történik akkor, ha , lazább? döntési
kritériumot használunk, vagyis a vízszintes tengelyen balra toljuk el a kritériumszint
pozícióját, és így a kevésbé ismerős elemeket is , réginek" osztályozzuk, Ez azt fogja
eredményezni, hogy a tanult elemek többsége találat lesz, és nagyon ritka lesz a ki-
hagyás. Sajnálatos módon ugyanakkor ez megnöveli a tévesen , régiként" azonosított
új elemek arányát is, vagyis megnő a téves riasztási arány. Amikor a kritériumszint
szigorúbb, tehát a tengelyen jobbra tolódik, akkor pont az ellenkezője fog történni:
nem fogunk téves riasztást produkálni, de nagyon sok lesz a kihagyás,
Ez a kétféle
változás jöhet létre annak függvényében, hogy liberális vagy konzervatív találgatási
Scanned with
ELŐHÍVÁS 283
re ábra. (1) sásatsás a teljesítmény, amelyet az elem státusza (jel) és a kísérleti

személy
JÉ; ZT RLE izét tatároz meg. (2) A célemlékek és az elterelő ingerek ismerősségének
; BET BE alálatok világosszürkével; kihagyások sötétszürkével. (3) Helyes elutasítás (világos-
Témésze ) ke téves riasztás (sötétszürkével). (4) A válaszkritérium balra tolása a találatok és a
téves riasztások számának emelkedését eredményezi,
Szignáldetekciós elmélet
1. Felismerési eredmény
2. A célingerek eloszlása:
Aktuális jelstátusz Találatok és kihagyások
céj ] Elterelő KÖ ral A Elterelő

inger ingerek
g A Cél-
E ingerek
N "N
8 8
ba s
Alacsony :
Alacsony Hál Alt AN ., Magas
álasz:, Új" : válasz Régt
zásérium
dák sjerVálaszkrit (Beta)
Ismerősségi erősség
3. Az elterelő ingerek eloszlása: 4. Egy liberálisabb kritérium

Helyes elutasítások és téves riasztások
Magasr d Elterelő Magas [ d A Hterelő

ingerek j ingerek
g A Cél- g A Cél
E ingerek 7 ingerek
Ni a
ks) §
s bg
Alacsony s Alacsony
Alacsony ! Magas Alacsony ! Magas
Válasz: Új" ! Válasz Régi" ui Válasz: Új"! válasz Régi"
af ssel ályát ego tagas zetett] L2- - - - Jt -af--—-——————
———————————————— a NEE ELET ELEN,
s Válaszkritériumok (Beta) : Válaszkritériumok (béta)

Ismerősségi erősség Ismerősségi erősség
stratégiát választunk. Amennyiben a kritériumszint pozíciója a két eloszlás között

van, akkor teljesítnényünket nem fogja torzítani a találgatás. Azt az ismerősségi ér-
téket, amelyet kritériumszintként fogadunk el, bétának (P) nevezzük, ez adja meg a
találgatás mértékét. j
A szignáldetekciós elmélet tehát matematikai eszközöket nyújt ahhoz, hogy meg-
állapítsuk, egy személy mennyire képes diszkriminálni a régi és új elemek között,
és milyen találgatási stratégiákat követ. Ha kiszámoljuk egy személy találati arányát
Scanned with
284 EMLÉKEZET
(azoknak a régi elemeknek az aránya, amelyeket réginek kategorizált) és a téves ri-

asztás arányát (azoknak az új elemeknek az aránya, amelyeket réginek kategor izált),
akkor kiszámolhatóak a d" és a B, így feltárhatjuk ezeket a faktorokat. Ennél is fon-
tosabb azonban, hogy a szignáldetekciós elmélet keretet kínál annak megértéséhez,
hogyan mennek végbe a felismerési folyamatok. Az az elképzelés, hogy az emlékek
nyomerőssége egy kontinuumon helyezkedik el és az ismerősségnek ezt a belső sÉT-
zetét" használjuk élményeikkel kapcsolatos ítéleteinkben, rendkívül jól használható
megközelítésnek bizonyult. , vő j
Bizonyos jelenségek megmagyarázása ugyanakkor még a szignáldetekciós elmélet
számára is nagy kihívást jelent. Szabad felidézési feladatokban például az adott nyelv-
ben gyakrabban előforduló szavakat könnyebb felidézni, mint a ritkább szavakat.
Ez a különbség érthető lehet, ha arra gondolunk, hogy a gyakoribb szavak a sok is-
métlődésnek köszönhetően nagyobb erősséggel raktározódnak el emlékezetünkben,
mint a ritkább szavak, így könnyebb őket kódolni egy adott tanulási helyzetben (Hall,
1954; Sumby, 1963). Amennyiben ennek a jelenségnek a hátterében az emléknyom
erőssége áll, akkor ennek a felismerési feladatban is meg kellene jelennie, vagyis — a
szignáldetekciós elméletnek megfelelően - a gyakoribb szavakat jobban fel kellene
ismernünk, mint a ritkábbakat. A valóságban azonban pont fordított a helyzet: a rit-
kább szavakat jobban felismerjük, mint a gyakoriakat, ezt a jelenséget nevezzük a
felismerés szógyakorisági hatásának (Gorman, 1961; Kinsbourne és George, 1974;
Glanzer és Bowles, 1976). A szógyakorisági hatás tehát arra utal, hogy az emléknyom
erősségén kívül más faktornak is szerepet kell játszania felismerési emlékezet mű-
ködésében. Éppen ezért a legtöbb kutató úgy gondolja, hogy a felismerésben egy; a
felidézéshez nagyon hasonló folyamat is szerepet játszik. Ezt vizsgáljuk meg részlete-
sebben a következő alfejezetben.
A felismerés kettősfolyamat-elmélete
Egyik délután az egyetem médiaközpontjába mentem, mert egy kis technikai

segít-
ségre volt szükségem. A központban egy kedves hölgy üdvözölt, akinek
kezet nyúj-
tottam, és barátságosan üdvözöltem: , Helló, Mike Ander
son vagyok a pszichológia
tanszékről, és egy kis technikai segítségre lenne szükségem.
Ő fagyosan rám nézett,
majd annyit mondott: a gen, tudom, ki vagy. Nagyon ismer
ősnek tűnt, de nem tud-
tam honnan. , Nem emlékszel rám, igaz?" - kérdezte. Be
kellett vallanom, hogy nem.
Ekkor elmondta, hogy néhány évvel korábban egyszer rande
vúztunk - hat teljes órát
töltöttünk el együtt. A randevú egy másik városb
an volt, ahol ő akkoriban lakott, jó
néhány órára attól a helytől, ahol most találkoztunk
. Ahogy ezt elmesélte, rö tőn
eszembe Jutott az egész helyzet, és roppant
zavart mentegetőzésbe kezdtem Ma
jó barátok vagyunk, de ezt sohasem fogja mát
elfelejteni nekem. I
Scanned with
ELŐHÍVÁS 285
Ez a történet azt illusztrálja, ami mindannyiunkkal megtörténik nap mint nap

- ismerünk valakit (vagy tudunk valamit), de nem emlékszünk rá, hogy honnan.
Ahogy az velem is történt a fenti esetben, előfordulhat, hogy egy ingert rendkí-
vül ismerősnek érzünk, mégis úgy véljük, hogy a felismerés nem teljes. Úgy tű-
nik, ítéleteinket egyrészt az ingerek ismerőssége alapján hozzuk meg, ezt nevezzük ,
ismerősségalapú felismerésnek, másrészt úgy, hogy specifikus részleteket hívunk
elő vele kapcsolatban, ezt folyamatot pedig élményszerű előhívásnak hívjuk. A fel-
ismerés kettősfolyamat-elmélete szerint mind a két folyamat hozzájárul a felisme-
réshez (Atkinson és Juola, 1974; Mandler, 1980; Jacoby és Dallas, 1981; Aggleton
és Brown, 1999; Yonelinas, 1999). Az ismerősségi folyamat gyors és automatikus,
amely az emléknyom erejét tükrözi annak részletei nélkül, és jól jellemezhető a
szignáldetekciós elmélet segítségével. Ezzel szemben az élményszerű előhívás lassú,
és lefoglalja a figyelmi kapacitást ahhoz hasonlóan, ahogy a fejezet egy korábbi ré-
szében az előhívást, egészen pontosan a hívóingeres felidézést jellemeztük. Ehhez
szükség van arra is, hogy információkat generáljunk az élmény eredeti átélésekor
jellemző kontextusról.
Számos olyan módszert dolgoztak ki, amellyel el lehet különíteni az ismerősséget
az élményszerű előhívástól. Az egyik ilyen módszert emlékszem/tudom eljárás né-
ven ismeri a szakirodalom (Tulving, 1985), és azt jelenti, hogy a kísérleti személyt
megkérdezik, milyen élményei voltak, amikor meghozta a döntését egy felismerési
feladatban. Pontosabban arra kérik a kísérleti személyeket, hogy jelezzék, miért dön-
töttek úgy, hogy felismernek egy elemet: azért, mert emlékeznek rá (pl. tudatosult
bennük az eredeti esemény néhány részlete), vagy azért, mert tudják, hogy látták (pl.
nagyon ismerősnek tűnik az elem anélkül, hogy bármilyen részletre emlékeznének
az eredeti eseményből). Az , emlékszem" válaszok segítségével mérik az élménysze-
rű előhívást, míg a ,tudom" válaszok segítségével az ismerősségalapú felismerést
(Yonelinas, 2002; lásd még Gardiner, Ramponi és Richardson-Klavehn, 2000). Más
módszerek azt veszik alapul, hogy mennyire meggyőzően képesek a személyek fel-
idézni azoknak a körülményeknek a részleteit, amelyek között találkoztak az adott
elemmel. A folyamatdisszociációs módszerben (Jacoby, 1991) például vizuálisan be-
mutatnak egy szólistát a kísérleti személyeknek, majd egy második lista következik,
de ezt auditorosan prezentálják. A későbbi felismerési helyzetben az egyik csoport-
nak az a feladata, hogy , igent" mondjon minden olyan elemre, amelyet vagy látott,
vagy hallott a bemutatások során (ezt nevezik bennefoglalási helyzetnek). Egy másik
csoportnak viszont csak akkor kell , igent" mondania, ha hallotta az adott szót (ezt
nevezik kizárási helyzetnek). A bennefoglalási helyzetben a vizuálisan bemutatott
elemekkel (első lista) kapcsolatos felismerési találatok magukban foglalják azokat az
elemeket, amelyeket a személyek. ismerősség alapján ismertek fel és azokat is, amelye-
ket élményszerű előhívás: alapján azonosítottak.
a Ahhoz hogy megtudjuk, egy személy
teljesítménye mennyibén köszönhető jálllenyzerűelő előhívásnak, valahogy , ki kell
5 sel dr:
Scanned with
286 EMLÉKEZET
vonnunk" a teljesítményéből az ismerősséget, tehát szükség lesz rá, hogy megbecsül-

jük az ismerősségalapú döntések mennyiségét az élményszerű előhívás mennyisége
nélkül. Ezt a kizárási helyzetben elkövetett hibák alapján tehetjük meg. Amikor arra
kérik a kísérleti személyeket, hogy csak akkor mondjanak ,igent; ha hallották az
adott szót, akkor az ismerősnek ítélt, azonban korábban valójában vizuálisan bemu-
tatott elemek esetében azt kell feltételeznünk, hogy az adott elemet ismerősnek érzi
az illető, de nem tud rá visszaemlékezni, hogy melyik listában találkozott vele, vagyis
hiányzik az élményszerű felidézés. Ennek alapján kiszámolhatjuk az élményszerű elő-
hívás mértékét, ha a kizárási helyzetben elkövetett ilyen típusú hibák számát levonjuk
a bennefoglalási helyzetben az első listával kapcsolatos felismerési teljesítményből.
Ennek a módszernek a segítségével szétválaszthatjuk az ismerősség és az élményszerű
előhívás részesedését a felismerési teljesítményből.
Kulcsfogalmak FENNEREE ESÉSE]

. Ismerősségalapú felismerés: gyors, automatikus felismerési folyamat, amely az emlék nyom-
: erősségének észlelésén alapul. A kettősfolyamat-elmélet hívei úgy gondolják, hogy az ismerős- .
. ségi ítélet független az élményszerű előhívás kontextuális jellemzőitől. : i
i Élményszerű előhívás (rekollekció): a kettősfolyamat-modell szerint ez a folyamat lassabbés ;

; figyelemigényesebb, és magában foglalja az emlék kontextusának előhívásátis. . Me
. A felismerés kettősfolyamat-elmélete: a felismeréssel kapcsolatos elméleteknek az a csoport-
: ja, amely szerint a felismerési döntések két egymástól független előhívási formára épülnek: az "
". élményszerű előhívásra és az ismerősségre. EE]
$ Éz SÉT AA
; Emlékszem/tudom eljárás: a felismerési feladatokban használt eljárás, amelynek az a célja,:
: hogy elkülönítse egymástól az ismerősségen és az élményszerű előhíváson alapuló felismerési
" teljesítményt. A kísérleti személy minden egyes tesztelemnél beszámol róla, hogy azért ismer- :]
1.te-e fel az adott elemet, mert képes volt kontextuális információt előhívni vele kapcsolatban"
: (ezeket a válaszokat kategorizálják ,emlékszem"típusú válaszoknak), vagy az élményszerű előhí-:
: vás hiánya ellenére az adott elem ismerősnek tűnt (ezeket nevezik, tudom" típusú válaszoknak).
( Fólyamatdisszociációs módszer: olyan technika, amelynek segítségével szétválasztható
az
( ZRESÉRSTBAS és 1. az élményszerű előhívás
3
hatása
ZNCÍREEN
egyELÉMadott[RASfelismerési
MG ÁOLKSR Avteljesítménnyel
rtlés FIL d KSE kap-
NER
j csolatban.
EBEÉOÉ E ő en bétl leka alak Erd Ser st aa ket 2 Ah zs ELT gk MS a ela E ETA AHA ER EA SEÉR RT SÁS HŐ ERÉ LOS EE el IP.
66 9
Andrew Yonelinas (Yonelinas, 2002) áttekintette azokat a kutatásokat,

amelyek
ilyen és ehhez hasonló módszerekkel különböztették meg az ismerősséget és az él-
ményszerű előhívást és jó néhány olyan általános eredményt fogalmazott meg, ame-
lyek alátámasztják e két folyamat különbözőségét. Először is az élményszerű előhívás
esélye sokkal inkább függ az elterelő ingerek hatásától. Ez annyit jelent,
hogy ameny-
nyiben egy kísérlet közben megosztják a személy figyelmét, akkor
később sokkal
kevésbé lesz képes élményszerűen előhívni az információkat,
viszont ugyanannyi-
ra ismerősnek fogja találni azokat, mint ha csak ezekre az inform
ációkra figyelhe-
Scanned with
ELŐHÍVÁS 287
tett volna. Ehhez hasonlóan a felismerési feladat közbeni figyelemelterelés is jobban

csökkenti az élményszerű emlékezeti ítéleteket, mint az ismerősségalapúakat. Ezek az
eredmények alátámasztják azt a feltételezést, hogy az élményszerű felidézés kontrol-
lált, figyelemigényes folyamat. Ezzel összhangban van az a megfigyelés, hogy olyan
személyeknél, akikre a figyelmi funkciók csökkent működése jellemző (például idő-
sek vagy olyan agykárosultak, akiknél sérült a prefrontális kéreg), gyakran található
gyengébb élményszerű előhívási teljesítmény. Ugyanakkor az ismerősség érzése ná-
luk is teljesen ép marad a nem sokkal korábban látott információkkal kapcsolatban.
Ezenkívül úgy tűnik, hogy egy adott ingerrel kapcsolatban az ismerősségi információ
sokkal gyorsabban előhívható, mint az élményszerű előhíváshoz szükséges informá-
ciók, ami szintén alátámasztja azt az feltételezést, hogy az ismerősségi ítélet automa-
tikus folyamatok alapján születik meg. Mindezek az eredmények határozottan alá-
támasztják azt az elképzelést, hogy két független előhívási folyamat áll-a-felismerési
teljesítmény hátterében.
FORRÁSMONITOROZÁS
Korábban úgy definiáltuk az előhívást, mint hívóingerekre alapozott nyomreaktivá-

ciót. Gyakran előfordul azonban, hogy a forrását is azonosítanunk kell annak, amit
előhívunk. Korábban már említettünk néhány példát arra, hogy bizonyos esetekben
mennyire fontos lehet felidézni egy esemény kontextusát. Ma vettem be a gyógysze-
reimet vagy tegnap? Ma parkoltam itt a kocsimmal vagy a múlt héten? De ez csak
az egyik fajtája azoknak az eseteknek, amikor fontos az előhívott emlék forrásának
az azonosítása. Ezt a történetet Zsuzsától vagy Maritól hallottam? Ezt az adatot a
statisztikai évkönyvben olvastam vagy a Blikkben? Vajon láttam, hogy ez a személy
végrehajtotta ezt a cselekedetet vagy csak mesélt nekem valaki róla? Forrásmonitoro-
zásnak nevezzük azt a folyamatot, amelynek során megvizsgáljuk az előhívott infor-
máció eredetét és megpróbáljuk eldönteni, hogy egy bizonyos forrásból származik-e
(Johnson, Hashtroudi és Lindsay, 1993).
Sajnos az emberek gyakran nem monitorozzák előhívott emlékeik forrását, így
hibákat követnek el. Ez történik például a hétköznapi társalgás során, amikor alább-
hagy az éberség, és nem tűnik lényegesnek a forrás megállapítása. Például Ön esetleg
úgy emlékszik, hogy Mari mondott Önnek valamit, holott Zsuzsa mondta, és Mari
emiatt bajba kerül. A nagyszülők rosszul emlékezhetnek rá, hogy melyik unoká-
nak mi a hobbija, vagy hogy Önnek mesélték-e el a legújabb viccet, amit hallottak,
vagy valaki másnak. A forrással kapcsolatos ehhez hasonló téves következtetéseket
forrásattribúciós hibáknak nevezzük.
Scanned with
288 EMLÉ KEZET
Kulcsfogalom va e I
i az emlé k kontextuális; erede- "
I SZ
Forrásmonitorozá a folyamat, amelynek soráná megvizsgáljuk l
informá- "
tétannak EGEébefő köny eghátározaló milyen forrásból származott a megjegyzett
Vajon hogyan monitorozzuk emlékeink forrását? A forrás kiértékeléséhez

kontextuális információ előhívása szükséges, ennek segítségével lehet megállapíta-
ni az emlék eredetét. Marcia Johnson és munkatársai szerint mindez a különböző
forrásokból származó információkban rejlő szabályszerűségek kiszűrésével történik.
Amennyiben például azt kell eldöntenünk, hogy egy tényt olvastunk vagy hallot-
tunk, akkor az emléknyom auditoros és vizuális részleteit fogjuk értékelni. Ha sok
auditoros részletet tudunk előhívni, akkor arra a konklúzióra fogunk jutni, hogy
hallottuk, míg ellenkező esetben azt fogjuk gondolni, hogy olvastuk a tényt. Annak
eldöntéséhez, hogy valamit tényleg átéltünk vagy csak elképzeltük, a , valódisággal
kapcsolatos döntésünket az élénk perceptuális részletek jelenléte fogja meghatározni
(szemben azokkal az emlékeinkkel, amelyek valamilyen kognitív műveletre, például
egy képzeleti kép létrehozására vonatkoznak). Természetesen ezen a téren is köve-
tünk el hibákat. Amikor valakit arra kérnek, hogy egy szóval kapcsolatban képzeleti
képeket hozzon létre, akkor később hajlamos lesz azt gondolni, hogy a valóságban is
látta az adott szó által leírt dolgot (Henkel, Franklin és Johnson, 2000). Mindez a fent
leírt stratégiának a mellékhatása, amikor elképzelt képeket perceptuális élményeknek
hiszünk. A forrásmonitorozási képesség sérülése állhat a téveszmék hátterében is,
amikor valaki nem képes elkülöníteni a képzeletet a valóságos eseményektől. A for-
rásmonitorozás kérdésére később visszatérünk még, egyrészt a 10. fejezetben a moti-
vált felejtés kapcsán, másrészt a 14. fejezetben, a szemtanúvallomások tárgyalásánál.
ÖSSZEFOGLALÁS
Hosszú távú emlékezetünk hatalmas mennyiségű info
rmációt képes tárolni, éppen
ezért a hatékony előhívás alapvető fontosságú. Mint
az közismert, az Alőhívás néha
Eles ált kódolást követően is kudarcot vallh
at. Ahhoz hogy megérthessük, hogyan
e. ez, veri kell értenünk, hogyan történik az emlékeze
ti előhívás. Az előhí-
vagy tö b hívóingerből indul ki, amelyekb
ől az asszociatív kapcsolatokon
ió terj olt emléknyomokhoz. Ez a fol
fs sát a hívóinger, ha a célemlék csak gyengén asszociátú lik-va
kán sze
elsajárításME enr ele
nteltünk 5 figyelmet az előhívásnak, ha nem
Be voál
sz
rendelkezű
az
lt ai
ro em rendelkezünk
.degendő hívóingerrel, vagy egyszerűen
Scanned with
ELŐHÍVÁS 289
befolyásolják az előhíváskor jelen lévő kontextus részletei, illetve az,

hogy ezek meny-
nyire illeszkednek a kódoláskor rendelkezésre álló kontextushoz, beleértve ebbe a
környezeti, belső állapotú, hangulati és kognitív kontextust is. Természetesen az elő-
hívás stratégiája is befolyásolja a teljesítményt, különösen amikor nagy mennyiségű
információt kell előhívnunk.
Jóllehet az emberek hajlamosak úgy tekinteni az előhívásra, mint a múlt szándékos
felidézésére, valójában több különböző előhívási forma létezik. A közvetlen emlé-
kezeti tesztek az epizódok megtartásának mértékét mérik, és a téri-idői kontextust
használják hívóingerként. A kontextuális hívóingerek különösen fontosak az olyan
közvetlen emlékezeti feladatokban, mint a szabad felidézés, de lényegesek a hívó-
ingeres felidézésben és a felismerésben is. Ezzel szemben a közvetett tesztek olyan
feladatokkal mérik az emlékezeti megtartást, amelyekben nem tűnik fel a kísérleti
személyeknek, hogy valójában emlékezés történik. Ezekben a feladatokban a kontex-
tus nem kerül szándékos felhasználásra, így a közvetett tesztek alkalmasak az imp-
licit emlékezet mérésére. Az olyan implicit emlékezeti jelenségek, mint az ismétlési
priming, a tapasztalatok nem tudatos befolyásoló hatását bizonyítják, amely hatás
teljesen érintetlen maradhat amnéziában. Az ismétlési priming a hippocampuson kí-
vüli idegrendszeri hálózatokban történt információfeldolgozás utóhatása, amelyet az
ingerrel kapcsolatos korábbi találkozás eredményezett. Az explicit emlékezeti teljesít-
ményben a tároláshoz és a kontextuális előhíváshoz hozzájáruló további idegrendsze-
ri hálózatok (például a hippocampus) szerepe is tükröződik.
A felismerési emlékezetről úgy gondoljuk, hogy két előhívási folyamatot foglal
magában. Felismerhetünk valamit az ismerősség érzése alapján, ez gyors és automa-
tikus. Ezt a folyamatot jól jellemzi a szignáldetekciós modell, amely lehetővé teszi,
hogy elkülönítsük az igazi emlékeket a találgatástól. Ezenkívül felismerhetünk egy
ingert úgy is, hogy felidézzük azt az eseményt, amikor találkoztunk vele, ez a folya-
mat figyelemigényesebb, lassabb, és minőségileg különbözik az ismerősségen alapuló
folyamatoktól.
Az előhívás igen gyakran nemcsak a nyom reaktivációját foglalja magában, hanem
következtetési folyamatokat involváló rekontrukciós folyamatokat is, amelyek háttér-
ismereteinken alapulnak. Gyakran még olyankor is következetéseket végzünk az elő-
hívott információkkal kapcsolatban, amikor szükségtelen a rekonstrukció, ez ugyanis
segít eldönteni, hogyan használjuk fel az információt. Rutinszerűen következtetünk
a felidézett információ forrására is annak érdekében, hogy eldöntsük, az adott infor-
máció megbízható-e, vagy hogy egyáltalán emlékről vagy elképzelt dolgokról van-e
szó. Az ilyen következtetések során megvizsgáljuk az előhívott emlék tulajdonsága-
it, és ezeket összevetjük azokkal az elvárásokkal, hogy egy adott forrásból származó
emléknek milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie. A téves forrástulajdonítási hiba
azt tükrözi, amikor az előhívás nem információkihagyás, hanem információbetoldás
miatt jön létre.
Scanned with
EMLÉKEZET
290
an előhívási hibák, amelyeket én is át-

Számos tényező miatt kialakulhatnak oly
, milyen körülményék között
éltem és a fejezet elején felidéztem. Ha megfigyeljük í-
nk, hogyan működik az előh
szenved kudarcot az előhívás, ez segíthet megértenü on y vaj
ás folyamata. Amikor az előhív: ás kudarcba fullad, felmerül a kérdés, hog
89 ei yontáli agy már felejtés áldozata lett. A következő
rendelkezésre áll-e még az információ,
fejezetben a felejtés témájával foglalkozunk.
TOVÁBBI IRODALOM
Gabrieli, J. D. E. (1998) Cognitive neuroscience of human memory. Annual Review of

Psychology, 49, 87-115.
Roediger, H. L. és Guynn, M. J. (1996) Retrieval processes. In E. L. Bjork és R. A. Bjork (eds)
Memory, vol. 10, 197-236. San Diego: Academic Press.
Yonelinas, A. P. (2002) The nature of recollection and familiarity. A review of 30 years of
research. Journal of Memory and Language, 46, 441-517.
. Ország. A főváros Ország" — —— Afőváros 7

kezdőbetűje : : "kezdőbetűje
.1 — Norvégia Oslo TI Koreai Szöul.
s8 i Köztársaság
. 2 Törökország —— Ankara 5 12 — Szíria . Damaszkusz
"3 — Kenya Nairobi , 3 AZ DANI Koppenhága
.4 — Uruguay Montevideo 14 Szudán — Kartúm
5 — Finnország Helsinki 18. Nicaragua. Managua
6 — Szaúd-Arábia . Rijád 16 — Ecuador Ouito
7 Ausztrália Canberra 17 — Kolumbia Bogotá
8 — Románia Bukarest 18 — Afganisztán . Kabul
. 9 Portugália Lisszabon 19 — Thaiföld i Bangkok j Fia
10 — Bulgária Szófia . 20 Venezuela . . Caracas
Scanned with
CamScanner
9. fejezet
VÉLETLEN FELEJTÉS
Michael C. Anderson
arácsonykor a nővérem így szólt hozzám:

- Emlékszel, amikor felborítottad a karácsonyfát?
- Miről beszélsz? Sose csináltam ilyet! - kérdeztem vissza megrökönyödve.
- Dehogynem, hát nem emlékszel? - lepődött meg őszintén a nővérem. - Meg-
próbáltál elbújni a karácsonyfa mögé, hogy lefényképezd Dottie nénit és Jim bácsit,
amint közelednek a bejárati ajtóhoz, és akkor felborítottad a fát — csatlakozott hozzá
a bátyám is. j
- Fogalmam sincs, miről beszéltek! Biztos összekevertek valakivel! - háborodtam
fel, de még az apám is a pártjukat fogta.
- Igen, igen, én is határozottan emlékszem! Felborítottad a fát, jó nagy rumli lett,
mi pedig ezzel húztunk utána téged.
Még arra is emlékezett, hogy mennyire restelltem a dolgot, pedig mindenki nyug-
tatgatott, hogy nem történt semmi. Nem értették, én hogy felejthettem el az esetet.
Végül kelletlenül, de elfogadtam, hogy a dolog valóban megtörtént. Azonban bár-
mennyire próbáltam is felidézni, egyetlen részlet sem jutott eszembe.
- De hát mikor történt ez? Valamikor kiskoromban?
A nővérem válasza hideg zuhanyként ért.
- Ugyan, dehogy, három vagy négy évvel ezelőtt New Yorkban.
Felhívtam a másik bátyámat is, aki minden részletet megerősített, sőt még az évre
. is emlékezett, amikor az eset történt. Arra én is emlékeztem, hogy abban az évben
New Yorkban karácsonyoztunk, és emlékeztem a történetben szereplő fényképező-
gépre is, amit az anyám ajándékba kapott, de magára az eseményre egész egyszerűen
képtelen voltam visszaemlékezni. Azóta már hónapok teltek el, és nagyon sokszor
megpróbáltam felidézni ezt az emléket, de még mindig nem tudok belőle semmit se
felidézni.
Mielőtt azon kezdene tűnődni a kedves olvasó, hogy vajon e sorok írója amnéziá-
ban szenved-e, gondolja végig, vajon Ön mennyi mindenre emlékszik a saját életéből!
Tegye félre egy kicsit a könyvet, és próbáljon ki egy érdekes kísérletet: vegyen elő egy
papírt és írjon fel rá minden egyes dolgot, amit a tegnapi napon csinált, vagy ami tör-
tént onnantól kezdve, hogy reggel felkelt, addig, amíg este lefeküdt aludni. Ne hagyjon
Scanned with
292 BMLÉKEZET
enkit látott, minden SENESKIRKÉSE és

ki egyetlen részletet sem, jegyezze fel, hogy ki mind
tudja szedni, és sok részletet
d gondolatot! Jó esély van ri t, hogy ezt elég jól össze
minden ;
fel tudná
sorolni, Lehet, hogy egy-két apróságot kifelejtett, de még ezeket is
fel tud
tot egy olyan nap-
idézni, ha emlékeztetné rá valaki. Most végezze el ugyanezt a felada
sok ;
ról, ami egy héttel ezelőtt történt! V ralószínűleg még erről a napró; l is fel ; tud idézni
érezni
mindent, de ez már sokkal nagyobb erőfeszítést igényel, és minden bizonnyal
fogja közben, hogy sok mindent elfelejtett. Végül próbálja meg ugyanígy felidézni a
tegnapi naphoz képest pontosan egy évvel korábbi napot. Próbálja csak meg! Feltéte-
lezem, hogy bármennyire igyekezett is, nem jutott eszébe túl sok minden, talán csak
nagy vonalakban néhány dolog, de azokat is esetleg csak találgatta, hosszas gondolko-
dás után, Sajnos hasonlóképpen van ez életünk legtöbb napjával kapcsolatban, kivéve
persze a különleges eseményeket és a közelmúlt történéseit.
Gondoljon csak bele: ez a pillanat, amelyet éppen átél, és most még a tudatában
van, nagy valószínűséggel ugyanúgy a feledés homályába fog merülni, mint sok más
hasonló pillanat. Szinte hihetetlen, hogy egy olyan élmény, amely aktuálisan teljesen
leköti a figyelmünket, ennyire tökéletesen és véglegesen elveszhet. Vajon ez a sorsa
minden élményünknek? Amikor nyolcvanévesek leszünk, akkor az egész életünknek
csak 196-ára fogunk emlékezni? Vagy esetleg megvan valahol minden élmény, csak
éppen nem tudunk hozzájuk férni?
Az emlékezet valódi jelentősége olyankor válik a legnyilvánvalóbbá és legmegdöb-
bentőbbé, amikor cserbenhagy bennünket. Ebben a fejezetben a felejtés hátterében
álló mechanizmusokkal fogunk foglalkozni. Felmerülhetne a kérdés, hogy miért kell
a felejtésnek külön fejezetet szentelni, miért nem lehet az előhívással foglalkozó feje-
zetben tárgyalni, ahol már volt róla szó, hogy bizonyos esetekben miért is nem sike-
res az előhívás. Hiszen az előhívás kudarca valójában a felejtés egyik formája! Azért
érdemes mégis külön tárgyalnunk a felejtést, mert feltehetőleg különböző felejtési
mechanizmusok állhatnak az előhívási kudarc hátterében. Sőt, a felejtéssel kapcso-
latos ismeretek segíthetnek jobban megérteni az előhívhatóság időbeli változásait is.
Milyen tényezők befolyásolják vajon ezeket a változásokat? És vajon milyen lenne az
életünk, ha soha semmit nem féelejtenénk el?
tor bezák haner mendékatben fentereit JV átt tett)

Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához az emlékezetkutatás
a motivált fe-
ha valaki különböző műdorszékket éri Ik d ékét. elmgzaszt ee e

kitöröljön
TEGTE 9a valamit
átv az öirlékésetékül,
mádtébesi
sa megslá tg te . Való j ms a felejtés
Va öszínűleg el mindkét
vár rvs; formájára
eat tejzásztd
vonat-
Üzlet szi zükség van ahhoz, hogy megértsük a felejtéssel kapcsolatosemberi
élmények teljes skáláját, Ebben a fejezetben a véletlen
felejtésről lesz szó, a következő
fejezetben pedig a motivált felejtésről, TEL ASNSÁZOKNSZB
Scanned with
VÉLETLEN FELEJTÉS 293
Kulcsfogalmak
Véletlen felejtés: amikor nem áll szándékunkban felejteni, mégis megtörténik;
. Motivált felejtés: különböző jelenségeket magában foglaló fogalom, idetartozik a szándékos
, felejtés és a tudattalan motiváció által irányított felejtés is.
KIVÉTELES EMLÉKEZŐKÉPESSÉG
Vajon milyen lenne, ha mindenre emlékeznénk, ami életünk során valaha is történt
velünk? Bár ilyen személyről nem tudunk, léteznek olyanok, akiknek meghökken-
tő emlékezőtehetségük van. A közelmúltban Elizabeth Parker, Larry Cahill és James
McGaugh (2006) számoltak be egy A. J. nevű, 41 éves hölgy esetéről, aki egészen el-
képesztő alapossággal emlékszik a saját múltjára. A. J. teljes részletességgel vissza tud
emlékezni élete minden egyes napjára egészen tinédzserkorától kezdve. Bármilyen
dátumot mondanak neki, akár több évtizeddel ezelőttit is, ő máris felidézi azt a napot,
és olyan élénken éli át újra az akkori eseményeket és érzéseket, mintha csak tegnap
történtek volna. Meg tudja mondani, hogy az adott dátum a hét melyik napjára esett,
hogy mi minden történt az előtte és utána következő napokban, és részletekbe me-
nően be tud számolni az akkori gondolatairól, érzéseiről és a közéleti eseményekről.
Mindezt az elmúlt 30 évben vezetett naplófeljegyzései alapján ellenőrizni is lehet.
A. ]J. szerint ezek az emlékek olyan élénkek és érzelemteliek, mintha csak egy filmet
nézne. A visszaemlékezést automatikusnak érzi, nem irányítja tudatosan, és ezt az is
alátámasztja, hogy az emlékek azonnal, erőlködés nélkül megjelennek.
Azt gondolhatnánk, hogy fantasztikus lehet ilyen memóriával rendelkezni. Ez
azonban nem teljesen igaz. Amikor kellemetlen élmények érik, A. J. azt kívánja, bár-
csak képes lenne ezeket elfelejteni, de ilyenkor is folyamatosan érik olyan ingerek,
amelyek emlékeztetik a kellemetlen élményre, és ez egyrészt teljesen el tudja vonni a
figyelmét, másrészt nagyon felzaklató lehet.
Az emlékezetem uralja az életemet... olyan, mint valami hatodik érzék... teljesen

magától működik... Bárcsak tudnám, miért emlékszem mindenre. Folyton a múltra
gondolok... olyan, mint egy film, ami soha nem ér véget. Mintha egy osztott képer-
nyőt néznék: beszélgetek valakivel, és közben egy másik jelenet pereg a lelki szemeim
előtt. Mondjuk, most itt ülök és Önnel beszélgetek, de közben eszembe jut valami,
ami 1982 decemberében történt. 1982. december 17-e pénteki nap volt, aznap kezd-
tem a ,G" üzletben dolgozni... Ha csak egyszer is átélek valamit, az örökre bevésődik
az emlékezetembe.. , semmit sem tudok elfelejteni... A boldog emlékek tartják össze a
fejemet... de nagyra bécsülöm ezeket az emlékeket, a jókat és a rosszakat is. . . Semmit
Scanned with
EMLÉKEZET
294
f im... Megnyug-
vat 94 ; ha
nem tudok egyszerűen csak elengedni, az emlékek ejtés AA IZÉRE
tató érzés így gondolni erre... Régóta tudor hogy he elég nagy teher.
nagy
mondom, hogy soha nem kívántam volna ezt, de azért elég
Parker és munkatársai (2006) hiperthimesztikus SLNLZTÁE GES ökés.

problémáját, a görög thymesis, , emlékezés" szó alapján.A. J. si h kijar VÉLÍ mes
pen a kontrollálhatatlan emlékezés. Nyilvánvaló, hogy A.J. zt kezőrt s tökéletes
a világot, mint mi mindannyian, és látjuk, milyen súlyos árat sasat. BENNT
memóriádért: emlékszik minden egyes jó élményre, de ELETE 13 vé fe ölvaj
is. Ön vajon szeretné, ha olyan emlékezete lenne, mint A. J.-nek? Ta s a lms
rossz dolog a felejtés? A fejezet későbbi részében lesz még arról szó, hogy mily
hasznos funkciója lehet a felejtésnek.
A FELEJTÉS ALAPELVEI
A. J. esete természetesen egyáltalán nem tipikus, hiszen legtöbben elfelejtjük min-

dennapi életünk eseményeit. De hogyan is érthetjük meg a felejtést? Induljunk ki a
következő alapvető tényből: a legtöbb ember (és más élőlény) esetében a felejtés az
idő előrehaladtával növekszik. Bár ez a tény valószínűleg nem túl meglepő, az em-
lékezés és az idő közötti összefüggés talán nem ilyen magától értetődő. Ön mit tip-
pelne arra a kérdésre, hogy a felejtés vajon állandó ütemben zajlik-e? Ennek a kér-
désnek a megválaszolásához csupán azt kell felmérnünk, hogyan változik a felejtés
valószínűsége egy emlék életkorának növekedésével. Erre a kérdésre is Hermann
Ebbinghaus (1913) értelmetlen szótagokat használó klasszikus kísérlete adja meg
a választ. Ebbinghaus 169 különböző szólistát tanult meg, amelyek mindegyike 13
értelmetlen szótagból állt, majd különböző hosszúságú késleltetés (a legrövidebb
21 perc, a leghosszabb 31 nap volt) után újratanulta a szólistákat. Minden eset-
ben történt bizonyos mértékű felejtés, amelyet azzal mért le, hogy mennyi időt vett
igénybe az adott lista újratanulása. Egyértelmű összefüggést figyelt meg az idő és az
emlékezeti megőrzés között.
A 3. fejezetből emlékezhetünk rá, hogy a tanulás és az emlékezés között nagyjából
lineáris kapcsolat van, a hosszú távú emlékezeti tárat pedig leginkább
úgy képzel-
hetjük el, mint egy fürdőkádat, amelybe egyenletesen folyik a csapból
a víz. De mi a
helyzet a felejtéssel? Vajon úgy működik, mintha kihúznánk
a dugót ebből a kádból,
és az információ egyenletes ütemben veszne el, vagy kevés
bé egyértelmű az összefüg-
gés? Ebbinghaus eredményeit a 9.1, ábrán láthatjuk.
A grafikon kvantitatív kapcso-
latot jelez az emlékezet és az idő között, amelyet
felejtési görbének vagy megtartási
függvénynek nevezünk. Amint látjuk, Ebbingha
us felejtése kezdetben igen gyors volt,
de idővel fokozatosan lelassult — a felejtés üteme összességében inkább
logaritmikus
Scanned with
volt, mint lineáris. Ebbinghaus többi kísérletéhez hasonlóan ez is kiállta az idők pró-
báját, és kiderült, hogy sok különböző tanulási helyzetre alkalmazható.
Kulcsfogalom
: Felejtési görbe/megtartási függvény: az emlékezeti megtartás logaritmikus csökkenése az el-
, telt idő függvényében, elsőként Ebbinghaus írta le. . i
9.1. ábra. Ebbinghaus (1913) ezt a felejtési görbét kapta, amikor felrajzolta egyik felejtési
kísérletének eredményeit. Megállapítása, miszerint a felejtés kezdetben gyorsabb, idővel pedig
lelassul, sok különböző tanulási helyzetben bizonyult igaznak.
Ebbinghaus felejtési görbéje

100
90 szólista:
80 BUP
g2
70 ki
60 NID
N
hel
50 LEV
ú 40 7
s
30 szösőzőbi
20
10
1 ] 1 L 1 L o]!
0 Hi I ii 1 1
5 S S f § e e
a
$
rő a o. a
a a a a je fer] e) —
o mm
[d ez)
NN 0
A megőrzés ideje
Forrás: Ebbinghaus (1913)
hason-
A felejtés ütemével foglalkozó legtöbb tanulmány Ebbinghaus kísérletéhez
lóan olyan, meglehetősen erőltetett ingeranyagokat használt, mint például értelmet-
vajon ez
len szótagok vagy össze nem függő szavak listája. Felvetődik a kérdés, hogy
Vajon mi tör-
mennyire hasonlít ahhoz, amikor személyes emlékeinket felejtjük el.
ténik, ha valóságosabb ingeranyagokat próbálunk felidézni hosszabb idő után? Nem
Ön
könnyű megmondani. Gondoljunk csak vissza arra a kérdésre, hogy mit csinált
helyes?
egy évvel ezelőtt! Ha tudna is válaszolni rá, honnan tudhatnám, hogy a válasza
Igen kevéssé valószínű, hogy rendelkezésre áll valamilyen módon ez az információ.
Az egyik lehetőség az, hogy. olyan eseményekről kérdezzük meg a kísérleti szemé-
Scanned with
296 EMLÉKEZET
lyeinket, amelyek valamilyen szempontból nevezetesek voltak, és így nagy valószí-

nűséggel sok ember figyelmét felkeltették annak idején. Ezt a módszert alkalmazta
Meeter, Murre és Janssen (2005), akik egy négyéves időszak minden SERT es napjáról
összegyűjtötték a napilapok címoldalán és a híradóban szereplő eseményeket. Ezek
alapján több mint 1000 kérdést tudtak megfogalmazni jól körülhatárolt és dátumhoz
köthető eseményekről, és ezek közül mindegyik alanynak negyven véletlenszerűen
kiválasztott kérdést kellett megválaszolnia. A kutatók az interneten toborozták a kí-
sérleti személyeiket, így lehetőségük volt összesen 14 000, különböző életkorú és kü-
lönböző országokból származó alany emlékezetét tesztelni. A válaszadók memóriáját
felidézési és felismerési feladattal is vizsgálták.
Meeter és munkatársai (2005) eredményei azt mutatják, hogy a közéleti esemé-
nyekkel kapcsolatban meglehetősen nagy mértékű a felejtés: egy év alatt 6096-ról
3096-ra esett vissza a felidézett események aránya. A felejtési görbék meredek kez-
deti esést mutattak, majd hosszabb idő elteltével a felejtés üteme lelassult, különösen
a felidézés, ez a lefutás nagyon hasonlított ahhoz, amit Ebbinghaus figyelt meg az
értelmetlen szótagok esetében több mint egy évszázaddal ezelőtt. Eredményeik azt
is mutatták, hogy a felidézési feladatban sokkal rosszabbul teljesítettek a személyek,
évek elteltével csak az események 3196-át tudták helyesen felidézni, miközben 5296-
os teljesítményt értek el, ha csak fel kellett ismerniük a helyes választ több lehetőség
közül. Ezek az eredmények megerősítik a laboratóriumi kísérletek alapján megfogal-
mazott következtetéseket.
Azok a felejtési görbék, amelyekről eddig szó volt, elsősorban olyan egyedi esemé-
nyekre vonatkoznak, amelyeket annak idején viszonylag kevéssé jegyeztek meg a sze-
mélyek. Mi a helyzet azokkal az információkkal, amelyeket szándékosan és alaposan
megtanulunk? Bahrick, Bahrick és Wittlinger (1975) izgalmas kísérletben foglalkoz-
tak ezzel a kérdéssel: 392 amerikai diákot kérdeztek ki a középiskola befejezése után
volt osztálytársaik nevét és arcképét felhasználva. Azt találták, hogy egy arc vagy név
felismerése sok ismeretlen arc és név közül, illetve az arcok és nevek párosítása még
30 év elteltével is nagyon jól ment. Ezzel szemben a nevek felidézése a fotók alapján
sokkal jelentősebb felejtést tükrözött, hasonlóan az újsághírekkel kapcsolatos vizsgá-
latban tapasztaltakhoz.
Harry Bahrick az ohiói Wesleyan Universityn tanít, ahol évente rendeznek talál-
kozót a régi hallgatók számára. Bahrick ötletesen használta fel ezeket az alkalmakat
arra, hogy tesztelje az öregdiákok egyetemi emlékeit: az egyetemi város földrajzi elhe-
lyezkedésétől kezdve az egyetemi évek alatt tanult idegen nyelvek szókincséig. A 9.2.
ábrán láthatjuk, hogy az eltelt idő miképpen befolyásolja az idegen nyelv megőrzését
(ebben az esetben a spanyol nyelvét). A grafikon legérdekesebb vonása az, hogy kö-
rülbelül két év után a felejtés kiegyenlítetté válik, ezt követően már csekély mértékű
további felejtés következik be, még a leghosszabb idő (a vizsgálatban 50 év) után is.
Úgy tűnik, a felejtés csak egy bizonyos pontig zajlik, ezt követően a megmaradt em-
Scanned with
léknyomok , befagynak" A sarkvidék állandóan fagyott talajának, az , örökfagy"-nak

az analógiájára Bahrick (1984) az , öröktár" kifejezést javasolja ennek a stabilan fenn-
maradó nyelvtudásnak a jelölésére. Fontos azt is megjegyeznünk, hogy az emlékezeti
megőrzés végső színvonala az eredeti tanulás függvénye, legalábbis ami az idegen
nyelveket illeti. Úgy tűnik, az alaposan megtanult anyagok esetében a felejtési görbe
egy kezdeti esés után kiegyenlítődik, és utána hosszú időn keresztül nem történik
további érdemi felejtés.
—
9.2. ábra. Az egyetemi évek során megszerzett spanyol nyelvtudás jelentős mértékben elvész
a tanulást követő első 3-4 évben, a következő 30 évben azonban alig történik már további
felejtés (Bahrick, 1984). Azok, akiknek eleve magasabb szintű volt a nyelvtudásuk (felső
grafikon), még 50 évvel később is többre fognak emlékezn i, mint: azok, akik
;
a tanulás során.
Mesés;
5
alacsonyabb szintre jutottak el, KÁ TÁL a a EE Rea
Tét es RLE ia KEL K ZET OSR AA E ehet S SES Hirnsot BÜLLRÉ BAtAOt DRE EÉSÉE
A nyelvtudás megőrzése
40
35
Spanyol nyelvtudás mértéke
30
Magas szintű nyelvtudás
25
20 TS
15 - :
10f Alacsonyabb szintű nyelvtudás
1 ] 1 1 [j
10 20 30 40 50
99
A spanyol nyelvtanfolyam befejezése óta eltelt idő (évek)
Forrás: Bahrick (1984)
A FELEJTÉS TERMÉSZETE
ppen mi számít
A felejtési függvények kapcsán felvetődhet a kérdés, hogy tulajdonké
bb mértékű fe-
, felejtésnek". Meeter és munkatársai, valamint Bahrick sokkal nagyo
mint hogyha
lejtést tapasztaltak, ha felidézéssel mérték ez emlékezeti teljesítményt,
felismeréssel. Ez nagyon jellegzetes eredmény: a felismerés általában sokkal Kösegyebik
merési tesztek
mint. a felidézés. Ebből könnyen adódik a következtetés, hogy a felis
rejtőzik az emlékezetben, mint
gyakran megmutatják, hogy mennyivel több minden
Scanned with
298 EMLÉKEZET
amennyit a felidézési tesztek elő tudnak hívni. Ha ez így van, akkor viszont talán nem
is nevezhetjük igazán felejtésnek azt az információ-előhívási sikertelenséget, amit
a felejtési függvények tükröznek, hiszen sok fel nem idézett emléknyom valójában
ott van a memóriánkban. Talán célszerűbb lenne a , felejtés" kifejezést fenntartani
az emléknyomok végleges elvesztésének jelölésére. Ezt a problémát Endel Tulving a
s hozzáférhetőség/rendelkezésre állás" fogalmak elkülönítésével közelítette meg: egy
emlék rendelkezésünkre állhat a kognitív rendszerünkben (tehát el van tárolva), de
nem biztos, hogy aktuálisan hozzáférhető (tehát a tárolt emlékhez nem biztos, hogy
az adott pillanatban hozzá lehet férni). Vajon felejtésnek tekinthetjük-e, ha nem tu-
dunk hozzáférni egy emlékhez, vagy csak azt, ha nem is áll rendelkezésünkre?
Sajnálatos módon, ha csak azt tekintjük felejtésnek, amikor egy emléknyom örökre
eltűnik, akkor nem fogjuk tudni mérni a felejtést. Elég nehéz ugyanis egyértelmű bi-
zonyítékát találni annak, hogy egy emléknyom véglegesen eltűnt. Honnan tudhatjuk,
hogy valóban nem áll többé rendelkezésünkre? Abból, hogy nem tudjuk felidézni?
Az még nem jelent semmit, ahogy azt az eddigiekből is láthattuk. Talán abból, hogy a
felismerés sem működik? Ez sem elég bizonyíték, ugyanis a felismerés számára nem
hozzáférhető emléknyomokról is kiderülhet, hogy valójában ott vannak az emléke-
zetben, hiszen a megfelelő kontextus visszaállításával hozzáférhetővé válnak. Ha úgy
tűnik, hogy egy emlék örökre elveszett, akkor könnyen lehet, hogy egyszerűen csak
arról van szó, hogy még nem bukkant fel a megfelelő hívóinger. A 8. fejezetben lát-
hattuk, hogy elég volt egy pillantás az útlevelemre a dobozban ahhoz, hogy eszembe
jusson, amikor betettem oda. Meglehetősen nehéz tehát elkülöníteni a hozzáférhető-
ség problémáját a rendelkezésre állás nehézségétől. Amikor egy emlék felidézhetőből
már csak felismerhetővé válik, akkor ez az emléknyom gyengülését tükrözheti. Lehet-
séges, hogy egy emlék végleges eltűnése fokozatos elhalványulást jelent, és nem azt,
hogy az egyik pillanatban még megvan, a következőben pedig már nincs. Mindezek
miatt tehát felejtésnek kell tekintenünk azt is, amikor egy emlék nem hozzáférhető.
Kulcsfogalom
peer Feny
i Hozzáférhetőség/rendelkezésre állás: akkor hozzáférhető egy emlék, ha az érnjékézeti tárból

j könnyedén előhívható egy adott pillanatban, mi g a rendelkezésre állás azt jelenti, hogy egyálta-. a.j
; lánjelen van-e az emléknyom a memóriában.
A FELEJTÉST AKADÁLYOZÓ TÉNYEZŐK

Hárry Bahrick vizsgálatai jól szemléltetik, hogy bár a felejtés a legtö
bb esetben elke-
rülhetetlen, bizonyos típusú emlékek mégis jobban ellenállnak neki.
Milyen tényezők
gátolhatják a felejtést? Az egyik magától értetődő ténye
ző az, hogy ha alaposabban
Scanned with
VÉLETLEN FELEJTÉS
299
megtanulunk valamit, akkor kevésbé vagy legalábbis

lassabban fogjuk elfelejteni.
Léteznek-e vajon olyan stratégiák, amelye kkel megerősíthetünk
egy emléknyomot,
hogy ellenállóbbá tegyük a felejtéssel sz emben? Vajon
milyen emlékein k lesznek
nyolcvanéves korunkban?
Láttuk, hogy a felejtési görbe bizonyos idő után egyenlítődik ki, ami arra
utal, hogy
a különböző életkorú emlékeket nem ugyanolyan mértékben veszélyezteti a felejté
s.
Az emlékek és az idő összefüggését írja le a Jost-szabály is, amelyet egy 19. századi
pszichológusról neveztek el: eszerint ha két emlék egyformán erős egy adott pillanat-
ban, akkor a kettő közül a régebbi lesz tartósabb, ezt fogjuk lassabban elfelejteni. Úgy
tűnik, mintha két ellentétes erő kölcsönhatásától függne, hogy egy emléket meg tu-
dunk-e őrizni hosszabb ideig, az egyik erő a felejtés, a másik pedig egy olyan mecha-
nizmus, amelynek hatására a fennmaradó emlékek idővel egyre inkább megszilárdul-
nak. Általános az a felfogás, hogy a friss emléknyomok meglehetősen sérülékenyek
egészen addig, amíg fokozatosan be nem vésődnek az emlékezetbe. Konszolidációnak
nevezzük azt az időigényes folyamatot, amelynek során egy új emléknyom fokozato-
san összefonódik az emlékezet szövedékével, és kölcsönös kapcsolatok jönnek létre a
különböző komponensek között. A konszolidációnak legalább két különböző típusát
feltételezhetjük: a szinaptikus konszolidációval kapcsolatos kutatások azt mutatják,
hogy az emléknyom megszilárdulása időbe telik, ehhez ugyanis strukturális válto-
zásoknak kell történniük az idegsejtek közötti szinaptikus kapcsolatokban. Ezek a
változások olyan biológiai folyamatokon alapulnak, amelyek órákat vagy akár napo-
kat vesznek igénybe (Dudai, 2004). Addig, amíg ezek a biológiai változások meg nem
történtek, az emléknyom elég sérülékeny. A kutatások egy másik folyamat működé-
sét is valószínűsítik, ez a rendszerszintű konszolidáció, amelynek során kezdetben a
hippocampus végzi az emléknyomok tárolását és előhívását, de a szerepe fokozatosan
csökken, amíg idővel az agykéreg már önmaga is képessé válik az emlékek előhívá-
sára (Sguire, 1992c; Dudai, 2004). A 11. fejezetben tárgyaljuk majd azt a feltételezett
folyamatot, amelyben a hippocampus ismételten újraaktiválja azokat az agyterülete-
ket, amelyek az élmény eredeti átélésében is szerepet játszottak (pl. a hallással, látással
kapcsolatos területeket, vagyis mintegy , újra lejátssza" az emléket) egészen addig,
amíg olyan kapcsolatok nem jönnek létre ezeken a területeken, amelyek képesek az
eredeti emlék újrateremtésére. Az emlék egészen addig sérülékeny marad, amíg füg-
getlenné nem válik a hippocampustól. Nem tudjuk pontosan, hogy a rendszerszintű
konszolidáció mennyi időt vesz igénybe, bizonyos kísérleti adatok alapján úgy tűnik,
hogy az emberi emlékezet esetében ez éveket is jelenthet. Úgy tűnik tehát, hogy mű-
ködik egy olyan folyamat, amelynek révén az idő múlásával egyre erősebbé válnak
az emléknyomok, egyre kevésbé lesznek kitéve a felejtés hatásainak, és ez a folyamat
ismételt előhívással jár együtt.
Érdekes módon egy élmény szándékos felidézése szintén befolyásolhatja, hogy mi-
lyen gyorsan fogjuk elfelejteni az adott emléket. Marigold Linton (1975) igen meg-
Scanned with
300 EMLÉKEZET
győzően demonstrálta ezt a jelenséget kísérletében, amelynek ő maga volt az alanya.

Öt éven keresztül mindennap feljegyzett két eseményt, amelyek azon a napon tör-
téntek, majd előre meghatározott időközönként véletlenszerűen kiválasztott néhány
eseményt a feljegyzettekből, és ellenőrizte, hogy emlékszik-e rájuk. A véletlenszerű
kiválasztásnak köszönhetően bármelyik esemény többször is felbukkanhatott. Ered-
ményei alapján mérni tudta, hogy a korábbi felidézések hogyan befolyásolták, hogy
később mennyire emlékezett az adott emlékre. A 9.3. ábrán láthatjuk a kísérlet ered-
ményeit: azokat az emlékeket, amelyeket egyszer sem választott ki véletlenszerűen és
ígyki sem kérdezte őket, négy év alatt igen jelentős mértékben elfelejtette (6596-ukat).
Már az is jelentősen csökkentette a felejtés mértékét, ha csak egyszer is előkerült egy
adott emlék, azoknak az eseményeknek pedig, amelyeket legalább négyszer felidézett,
csak igen csekély hányada merült feledésbe négy év alatt (1296-uk). Úgy tűnik tehát,
hogy azok a személyes emlékek, amelyeket időről időre felidézünk, ellenállóbbá vál-
nak a felejtéssel szemben, hasonlóan azokhoz az alaposan megtanult információk-
hoz, amelyek Bahrick és munkatársai vizsgálatai szerint az ,öröktárba" kerülnek. Az
előhívás további emlékezetjavító hatásairól a 16. fejezetben lesz szó, amely a memória
fejlesztésével foglalkozik.
Az előhívás ugyan javítja az emlékezeti megőrzést, de egyáltalán nem mindegy,
hogy mit is hívunk elő. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ha felidézünk vala-
mit, ami húsz évvel ezelőtt történt, akkor az egy húszéves emlék. Ez abban az esetben
9.3.ábra. Annak valószínűsége, hogy hosszú távon emlékezni fogunk-e egy eseményre, attól
függ, hogy hány aalkalommal idéztük azt fel. Egy emlék felidézése lassítja a felejtés :ütemét,
ÉT a sel ate matsot sattg Zen A vett ehe emet
A felidézés védő hatása a felejtéssel szemben

90 fö
80 k dööiepes Legalább
4 felidézés
ra 1 vatal zG ETET
£ 70 ev B iss
É sok ai "vu. §felidézés
Ev 40 H- hú Z ax S kő vas
8 30f ) 2 felidézés
$ J0k )
ki 10 [- )
0 44 —k ek kk
1! felidézés
"sáv ánál IRB CHARTA
0 1 2 3 4 § 6
Késleltetés (évek)
Forrás: Linton (1975)
Scanned with
igaz csak, ha a szóban forgó eseményt egyszer sem idéztük fel ebben a húsz eszten-
dőben. Ha azonban ebben az időszakban már máskor is felidéztük az emléket, ak-
kor lehet, hogy most csak arra emlékszünk, amit korábban felidéztünk. Magának az
eseménynek a felidézése is egy emlék, megvan a maga kontextusa és a hozzá tartozó
részletek. Minél gyakrabban idézünk fel egy eseményt, annál több emlékünk lesz a
felidézésről. Ha az előhívott információ minden esetben pontos és tökéletes, akkor ez
a folyamat segíteni fogja a későbbi előhívást. Ha azonban az egyes alkalmakkor csak
részlegesen vagy pontatlanul tudjuk felidézni az élményt, mert az emlékezeti rekonst-
rukció során tévesek a következtetéseink, akkor végül egyáltalán nem arra fogunk
emlékezni, ami a valóságban történt.
Úgy tűnik tehát, hogy a felidézésnek különleges szerepe van abban, hogy egy em-
léknek mely részleteit őrizzük meg az évek során. Minden alkalommal, amikor baráti
vagy családi körben felelevenítjük a múltat, implicit módon döntünk arról is, hogy
mely emlékeinket szilárdítjuk meg még jobban. Azok pedig, akik naplót írnak, és en-
nek érdekében áttekintik és előhívják a nap eseményeit, ezzel nemcsak objektív mó-
don örökítik meg azokat, hanem az emlékek hosszú életét is biztosítják, különösen,
ha időnként elolvassák és felidézik a bejegyzéseiket. Az előhívás tehát egyértelműen
befolyásolja az emlékezeti megőrzést. Később azonban szó lesz majd azokról a kuta-
tásokról is, amelyekből kiderült, hogy az előhívás érdekes módon annak eldöntésé-
ben is hasonlóan fontos szerepet játszik, hogy mit felejtünk el.
A VÉLETLEN FELEJTÉST ELŐSEGÍTŐ TÉNYEZŐK
Jó tudni, hogy a felidézés lassítja a felejtést — de vajon mi is az oka a felejtésnek? Milyen

tényezők járulnak hozzá az emlékek elvesztéséhez? A kísérleti pszichológusok rendsze-
rint véletlen felejtésről beszélnek, amelyben olyan passzív folyamatok játszanak szerepet,
amelyek a külvilágban vagy a személyben történő változások melléktermékei. A felejtést
többek között a nyomelhalványulásnak, a kontextuális változásoknak és az interferenci-
ának tulajdonítják. Ez a passzív megközelítés megfelel annak a mindannyiunk által jól
ismert érzésnek, hogy emlékeink eltűnésének tehetetlen elszenvedői vagyunk, és ez rész-
ben meg is felel a valóságnak: valóban sok mindent véletlenül felejtünk el, akár fontos
dolgokat is. Nézzük most meg, milyen tényezők játszanak ebben szerepet.
Az idő múlása
A felejtési görbe legnyilvánvalóbb vonása az, hogy az emlékezeti teljesítmény az idő

múlásával romlik. Ennek talán egész egyszerűen az az oka, hogy az emléknyomok idő-
vel elhalványulnak. Talá az emlékeink
n is megfakulnak, valahogy úgy, ahogy egy pa-
Scanned with
302 EMLÉKEZET
pírra írt üzenetet is kiszív a nap és elmos az eső, és a szöveg egyre jobban elhalványul,
míg végül teljesen olvashatatlanná nem lesz. Azt az elképzelést, hogy az emlékek idővel
elmosódnak, nyomelhalványulási hipotézisnek nevezik. Számos eitáárákössű hogy
legalábbis részben a nyomelhalványulásnak köszönhető, hogy a verbális és vizuális
munkamemóriából elvesznek bizonyos információk (pl. Broadbent, 1958; Baddeley,
1986; Cowan, 1988; Page és Norris, 1998; Towse, Hitch és Hutton, 2000; Gold, Murray,
Sekuler, Bennett és Sekuler, 2005), bár ezt a megközelítést több kritika is érte (Nairne,
2002). A nyomelhalványulási elképzelés azt is befolyásolja, ahogy a kutatók az ismétlési
primingról és az ismerősségi hatásról vélekednek, egyesek szerint ugyanis ezek a hatá-
sok gyorsan elhalványulnak (pl. Eichenbaum, 1994; McKone, 1998; Yonelinas és Levy,
2002). A különböző nyomelhalványulási elképzelésekben közös vonás, hogy azt felté-
telezik, az idő múlásával az emléknyom aktivációja csökken, még akkor is, ha az elem
továbbra is jelen van az emlékezeti tárban. Például ha:nemrég találkoztunk a .. sisak"
szóval, ez aktiválhatja a szóval kapcsolatos korábbi fogalmainkat. Bár idővel az aktivá-
ció csökken, a fogalmak megmaradnak emlékezetünkben.
Az elhalványulás nemcsak azt jelentheti, hogy csökken az aktiváció, hanem azt
is, hogy meggyengülnek az emléknyom strukturális elemei, és ennek következtében
az egyes elemek közötti kapcsolatok, illetve maguk az elemek is károsodnak. Vajon
valóban ez történik? Ez ahhoz a réges-régi kérdéshez vezet el bennünket, hogy vajon
az emlékek továbbra is megmaradnak-e, és csupán hozzáférhetetlenné válnak-e. Bi-
zonyos szempontból nyilvánvalónak tűnik a válasz: az emlékek természetesen nem
maradnak fenn örökké, muszáj elhalványulniuk. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül,
hogy biológiai lények vagyunk, és az emlékeinket olyan sejtek és szövetek tárolják,
amelyek folyamatos változásnak vannak kitéve, hiszen az idegsejtek pusztulnak, a
köztük lévő kapcsolatok pedig elvesznek vagy módosulnak. Tudjuk például, hogy az
Aplysia (egy tengeri csigafajta) esetében bizonyos idő elteltével gyengülnek azok az
idegsejtek közötti szinaptikus kapcsolatok, amelyek fenntartanak egy tanult viselke-
dést, és ezzel párhuzamosan eltűnik ez a tanult viselkedés is (Bailey és Chen, 1989).
Nem alaptalan a feltételezés, hogy embereknél is hasonló gyengülési folyamat állhat
annak hátterében, hogy idővel elhalványulnak az emlékek. Ha az idegsejtek folya-
matosan pusztulnak és így megszűnnek a köztük lévő kapcsolatok, akkor inkább az
tűnik nagyobb csodának, hogy egyáltalán vannak emlékeink, amelyek hosszú időn
keresztül fennmaradnak.
Bár az elhalványulás elkerülhetetlennek látszik, a kísérleti pszichológusok - jogo-
san - fenntartásokkal kezelik az erre utaló viselkedéses bizonyítékokat. Rendkívül
nehéz a viselkedés szintjén bebizonyítani, hogy létezik nyomelhalványulás, hiszen
ehhez úgy kellene demonstrálni az idő múlásával egyre nagyobb mértékű felejtést,
hogy kizárunk minden egyéb tényezőt, például új emlékek elraktározását vagy az
emlékek ismétlésének, felidézésének lehetőségét. A vizsgált emlék felidézését min-
denképpen ki kellene zárnunk, hiszen, ahogy arról korábban már volt szó, a felidézés
Scanned with
tartósabbá teszi az emlékeket, így nem tudnánk zavartalanul mérni a nyomelhalvá-

nyulás hatását. Később lesz még szó arról is, hogy az új emlékek elraktározását pedig
azért kellene kizárnunk, mert az új emlékek interferenciát okoznak, ami gátolhatja
az előhívást, így megint csak nem tudnánk tisztán a nyomelhalványulás hatását vizs-
gálni. Ahhoz, hogy mindezek a korlátozások megvalósuljanak, kísérleti személyün-
ket gyakorlatilag valamiféle mentális vákuumba kellene helyeznünk, ahol nem juthat
eszébe az adott emlék, de semmilyen más gondolat vagy élmény sem, ami befolyá-
solhatná emlékezetét és megnehezítené, hogy pontosan mérhessük a bekövetkező
felejtést. Sajnálatos módon még így sem lehetnénk biztosak benne, hogy miután az
interferencia lehetőségét kiiktattuk, vajon a mért felejtés oka az, hogy az emléknyom
már nem áll rendelkezésre, vagy egyszerűen csak nem hozzáférhető. A nyomelhalvá-
nyulási hipotézisről tehát gyakorlatilag lehetetlen viselkedéses bizonyítékot szerezni,
még akkor is, ha a jelenség valóban létezik.
Kulcsfogalmak
sss Fe
: Interferencia: az a jelenség, amikor egy emlék előhívását a hozzá kapcsolódó más emlékek aka- :
: éa § zt
: dályozzák.
, Nyomelhalványulás: az emléknyomok fokozatos gyengülése pusztán az idő múlásának követ-

keztében. ve
Az idővel kapcsolatos egyéb tényezők
A fenti okok miatt a kutatók szívesebben hajlanak arra a feltételezésre, hogy az idő
inkább csak együtt jár valamilyen más tényezővel, ami valójában a felejtést okozza.
Két lehetőség merült fel: az egyik, hogy az idő múlásával változik a kontextus, így a
korábbi, más kontextusban átélt emlékek nehezebben lesznek hozzáférhetőek, a má-
sik pedig az, hogy idővel sok, az eredetihez hasonló emlékünk keletkezik, amelyek
interferálhatnak az eredeti emléknyommal. Bár ezek a tényezők nem zárják ki, hogy
létezhet nyomelhalványulás is, más elveken alapuló, alternatív magyarázatokat nyújt-
hatnak a felejtési görbére.
Kontextuális változás
A 8. fejezetben tárgyaltuk, hogy az előhívás a rendelkezésre álló hívóingerek meny-

nyiségétől és minőségétől függ. Irreleváns hívóingerek esetén sikertelen lehet az elő-
hívás. Ez akkor is megtörténhet, ha egy hívóinger, amely korábban megfelelő volt,
időközben megváltozott. Például a családtagjaink külseje változik az idők során, így
Scanned with
EMLÉKEZET
304
B "dó eredeti hívóingerhez. Ugyanígy,

kevésbé fognak illeszkedni az ezik e esdektes jellemzőtől; kisebb lesz a fel-
ha az előhíváskor fennálló kontextus Ji tehát szaz magyarázhatnánk, hogy az idő
idézés valószínűsége. A felejtési görbét e - a kontextus, hiszen változik a külvilág,
múlásával egyre nagyobb mértékben változi ös EGY TEdá lközmkű;
já a fái sát i ], személyekkel és helyzetekkel talalko Új
és mi magun k is. Idővel új ingere kke ; ; iekör ülves zbenn ün
amely a
ondolataink és érzéseink lesznek. A pillanatnyi kontextus,
ban krssele
szk így leginkább ahhoz fog hasonlítani, amelyben rövid idővel koráb
a pillanatnyi ontextus a ko-
és minél több idő telik el, annál kevésbé fog hasonlítani
rábbihoz. Számos emlékezeti modell él a feltételezéssel, hogy a kontextuális változás
szerepet játszik a felejtésben (pl. Mensink és Raaijmakers, 1988). tigt ,
A kontextus változásai részben az infantilis amnézia jelenségét is megmagyará z-
hatják, amelyről a 12. fejezetben lesz majd még szó. Az infantilis anmírézdat azt jelenti,
hogy legtöbbünk nagyon nehezen tud bármit is felidézni élete első éveiből. Az egyik
magyarázat szerint a kisgyermekek élethelyzeteinek kontextusa olyan nagy mérték-
ben különbözik a felnőttekétől, hogy a gyermekkori emlékekhez egyszerűen hozzá
sem tudunk férni. A kisgyermekeknek nyelvi fejletlenségük miatt nem áll rendelke-
zésükre az a fogalmi és nyelvi környezet, ami nekünk, felnőtteknek igen. Abban is
biztosan különbözik a gyermeki észlelés a felnőttétől, hogy egy kisgyerek számára
minden sokkal nagyobbnak tűnik. Az infantilis amnézia tehát részben a környezeti,
részben a kognitív és részben talán az érzelmi kontextus változásaival magyarázható.
Kulcsfogalom
. Kontextuális változás: idővel fokozatosan megváltozik a pillanatnyi kontextus, így a távolabbi
;
i emlékek jobban fognak különbözni a jelenlegiektől, mint azok, amelyek
még csak a közelmúlt-
!, banbantörté!
történtek, így a korább i kontextus nem les már z
olyan hatékony hívóinger a régebbi:gebb emlékek
: számára
. ; nö jel TAT HEAR KEOB MÁZSA ÉSZ KÁ KKELSES Ú- ÁSAS
eke GES SE SÉVRB
ESA ASSE kk özéka a zás S. fszlst 72
Interferencia
Scanned with
VÉLETLEN FELEJTÉS
305
üg ugyanott pakolni azautónkdalvagy hogy mindig ugyanakkor trtank kávés:

emlékezetesek
ú seeaggak
a mindenna; pjaink a sakal
- arra 6 talán aztis eredményezi, hogy kevésbé
még emlékszünk, hogy tegnap este mit
vicsoráztuik; de hogy két hete MÜ arra már valószínűleg nem. Ez a fajta felejtés nem
az idő múlásával van összefüggésben, hiszen képesek vagyunk sokkal hosszabb idő
elteltével is vsszeszen Ekezzn olyan eseményekre, amelyek egyediek, kiugróak.
Min-
den bizonnyal sokkal emlékezetesebb az a vasárnapi ebéd, amit a szomszédainknál
töltöttünk egy évvel ezelőtt, mint egy olyan vasárnapi ebéd, amit otthon költöttünk el,
három hónapja; A többi emléknyom jelenléte az, ami veszélyezteti az előhívást. Mi-
vel az idő előrehaladtával egyre több hasonló emléknyom raktározódik el, a felejtési
görbét pusztán az interferencia alapján is megmagyarázhatnánk. A legkevésbé sem
új gondolat, hogy az interferencia lehet a felejtés egyik legfontosabb oka (Müller és
Pilzecker, 1900), sőt, az évszázad nagy részében az emlékezetkutatás egyik központi
kérdése volt (lásd Postman, 1971; Crowder, 1976; valamint Anderson és Neely [1996]
áttekintését).
Vajon a hasonló emlékek szaporodása hogy nehezíti meg az emlékezést? Ehhez
érdemes áttekintenünk azokat az alapvető jelenségeket, amelyek az interferencia hát-
terében állnak. Már az emlékezetkutatás kezdeti szakaszában felfedezték, hogy van
egy közös vonás azokban a helyzetekben, amelyekben megjelenik az interferencia:
olyankor lép fel interferencia, amikor egy hívóinger, amelyet egy célinger elérésé-
hez használunk (9.4. ábra bal felső része), más célemlékekhez is hozzákapcsolódik.
A klasszikus interferenciahelyzetet a 9.4. ábra jobb felső része illusztrálja, amikor
is ugyanaz a hívóinger több különböző célingerhez asszociálódik. A hívóingertől a
célingerhez való eljutás ilyenkor már nemcsak azon múlik, hogy mennyire erősen
kapcsólódnak egymáshoz, hanem azon is, hogy ugyanaz a hívóinger kapcsolatban
áll-e más célelemekkel. Vajon miért nehezíti meg egy adott célinger előhívását, ha
több emlék is kapcsolódik ugyanahhoz a hívóingerhez? Bár a különböző magyará-
zatok részleteikben eltérnek, abban egyetértenek, hogy amikor egy hívóinger több
célelemhez is kapcsolódik, akkor a célelemek versengenek az eredeti célingerrel azért,
hogy bekerüljenek a tudatba, ezt nevezzük versengési hipotézisnek (Anderson, Bjork
és Bjork, 1994). A hívóinger bizonyos mértékben mindegyik kapcsolatát aktiválja,
amelyek azután , küzdeni" kezdenek egymással. Az eredeti célingeren kívüli összes
többi elemet versengő elemnek nevezzük. Alapvetően minden olyan hatást, amely a
versengő elemek jelenléte miatt akadályozza az emlékezeti előhívást, interferenciá-
nak nevezünk. Annál nagyobb az interferencia, minél több versengő elem van jelen
a célelemen kívül. Ezt az elképzelést az a megfigyelés is alátámasztja, hogy a felidézé-
si teljesítmény annál rosszabb lesz, minél több megjegyzendő elemet társítanak egy
adott hívóingerhez, ezt nevezzük hívóinger-túlterhelődési elvnek (pl. Watkins, 1978).
Lényegében tehát minél több elemhez kapcsolódik egy hívóinger, annál kisebb lesz az
esélye annak, hogy bármelyik elemet is elő tudja hívni. Gal
Scanned with
306
EMLÉKEZET
9.4. ábra. Balra fent: A hívóinTET

ger T egyetlen cél
HET
elemhez JEcsol
hozzákapcsolódik egy versen LRódikE. SZzélJob rKet
a fent: A hívóinger
ásZR JRE
gő elemhez is, ami VÉGENJÉL
Alul: Az interferencia egy összet E hiv. erekkel és sok vonást
ettebb példája, többszörös, közös
tartalmazó, összetett emlékekke MEZ is E
sz
l
Előhívási versengés
. gs;
Hívóinger Hívóinger
fé a § PT
Célemlék
Célelem Versengő elem
Csütörtök
délben
( ) Hondá
Parkolás
Csütörtök
Bevásárlás Én
Előtt
Év
Balra Vezetés
2004
( ) 2004
C részleg Mögött
E részleg
Volkswagen Bogár
ME
e ee ez eazü e ő Mazda Miata
1. sz. parkolási esemény mezes
MLLE
2. sz. parkolási esem

ény
Scanned with
Parkolás közben megjegyeztük a szituáció bizonyos

elemeit, azonban vannak már
más hasonló emlékeink is, amelyekben ugyanez a célinger szerep
el, és hasonlóak
azok az elemek is, hogy autóval érkeztünk, az autónk típus
a (pl. egy 2004-es kék Hon-
da), és esetleg a bevásárlás célja is. Ha a helyzet lényeges
elemeit (pl. saját magunk,
a parkolási helyzet, a kék Honda) használjuk hívóingerként, amikor meg szere
tnénk
találni az autót a parkolóban, akkor ezek elő fogják hívni azokat a
régi emlékeket is,
amelyekben szintén szerepelnek ezek az elemek. A 9.4. ábra alsó részén látha
tjuk,
hogy ha csak egy elemet használunk hívóingerként (pl. , én" , parkolás? , Honda
"),
annak a hatékonysága hogyan viszonyul ahhoz, amikor a helyzetben rendelkezésre
álló többi hívóingert is figyelembe vesszük. Az egyetlen, közös hívóingerért történő
versengés jól szemlélteti, hogy miként interferálnak a hasonló emléknyomok.
Kulcsfogalmak
j Versengési hipotézis: az az elképzelés, hogy a közös hívóingerhez kapcsolódó elemek automa-
3 tikusan akadályozzák egymás előhívását, amikor a hívóinger megjelenik. 3
. Hívóinger-túlterhelődési elv: az előhívási teljesítmény annál jobban csökken, minél több meg- ]
; jegyzendő elem asszociálódik egy hívóingerhez.
Az az elv, hogy az ugyanahhoz a hívóingerhez kapcsolódó elemek versengenek

egymással, meglehetősen általánosnak tekinthető. A versengő elemeknek nem kell
teljes emlékezeti epizódoknak lenniük, akár egy szó jelentésének az előhívása során
is tapasztalhatunk előhívási interferenciát. Ön is meggyőződhet erről, ha kipróbálja a
9.1. táblázatban található feladatot. A táblázatban felsorolt mindegyik szónak van egy
főnévi és egy igei jelentése, amelyek teljesen különböznek egymástól, és mindegyik
esetben a főnévi jelentés a gyakoribb. Próbáljon meg mindegyik szó igei jelentéséhez
találni egy szinonimát, pl. az ,ég" szó igei jelentéséhez azt párosíthatjuk, hogy , lán-
gol? Próbálja meg minél gyorsabban elvégezni a gyakorlatot!
Anyanyelvi beszélők számára zavarba ejtően nehéz lehet ez a feladat, mert mindig
eszükbe jut a szó főnévi jelentése, és erőfeszítést kell tenniük, hogy leküzdjék ezeket
a domináns asszociációkat. Ha Önnel is ez történt a feladat megoldása közben, akkor
azt élte át, hogy a szó főnévi jelentése versengett az igei jelentés előhívásával.
Scanned with
EMLÉKEZET
308 E zstztittÉTÉ E
maaa esdtjjőjű
i ás NT
9.1. táblázat. Interferenciahat
dést e ezét ér]
sziS S]a] RÉ
J z OM
HIV
ZE E aes . Igei szinonima
HE RK
(AMe H Hívóingerel S. T
Tge ElszP
, Igei
e
mot íma
nonima
elszünlnatti
11 tűz
BÉRT
A E ATR AZ
1 ég lángol
1 é
2 nyúl
13 nő;
3 — szív
4 fog 18. lép
15 : vár
5 hall
16. nyír
"6 nyom
7 sír 17 - csap
"18 dob
8 fűz
19. szán
9 sejt
dé 16) 20. áll
Interferenciajelenségek
Számos, teljesen különböző helyzetben is megfigyelhetünk interferenciát. Az új él-

mények tárolása interferálhat a régiek előhívásával, de ugyanígy a régi elemek is
gátolhatják az újakét. A következő részben áttekintjük a legfontosabb interferencia-
jelenségeket és a leglényegesebb kutatási eredményeket. Ne feledjük, hogy bár rész-
leteikben különbözhetnek ezek a helyzetek, a felejtést okozó háttérmechanizmusok
nagyon hasonlóak lehetnek. Az alábiakban ezeket a háttérmechanizmusokat fogjuk
szemügyre venni.
Retroaktív interferencia
8 fejezet elején arra kértem, soroljon fel mindent,

amit tegnap, egy héttel azelőtt
etve "eyanazon a napon egy évvel korábban
csinált. Ha elvégezte ezt a gyakorlatot
akkor valószínűleg szembesült azzal a kell
emetlen ténnyel
valamire az életéből. Mi lehet ennek
az oka? Mint már emlí
interferenciának köszönhető.
Olyankor beszélünk retroa
kor a felejtést az okozza, ktív interferenciáról, ami
-
ben új emléknyomokat is elrakt á
á
yt ezltek ee
Scanned with
minden egyes reggeli buszozás és minden számítógép előtt töltött munkanap révén
egyre távolabb kerülnek a korábbi mcdonaldsbeli látogatások, reggeli buszozások és
munkanapok emlékei, egyre kevésbé tudjuk ezeket megragadni.
Kulcsfogalom TOZSSTULSÉZTEELEETEZITYEEZESESZEZESSZBSTS
!
b Retroaktív interlerentela: az újonnan elsajátított információ gyakran akadályozza a : hasonló ré-
r 5)
; jgebot GINEKEK felidézését-e Az 22 bE 8: ;
A retroaktív interferencia kísérleti vizsgálata során általában olyan egyszerű inger-

anyagokat használnak, amelyek nagyon hasonlítanak a korábban bemutatott klasz-
szikus interferenciahelyzethez. A legtöbbször a 9.5. ábra bal oldalán látható klasz-
szikus kísérleti elrendezést alkalmazzák. A kísérleti csoportnak meg kell tanulnia
egy szópárokból álló első listát (felső doboz), majd egy második listát. Az első lista
szópárjainak (pl. kutya-égbolt) hívószavai gyakran a második listában is előfordul-
nak, de másik válaszszóval párosítva (pl. kutya-kő), így a kísérleti személyeknek ezt
az új szót kell megtanulniuk a régi helyett. A második lista megtanulása után követ-
kezik a tesztfázis: megmutatják mindegyik szópár első tagját, és a személyeknek fel
kell idézniük a szónak az első listán szereplő párját (pl. kutya—-?). A kontrollcsoport-
ban is meg kell tanulniuk a személyeknek egy szópárlistát, de utána a tesztfázisig ők
egy irreleváns másodlagos feladatot kapnak az alatt az idő alatt, amíg a kísérleti cso-
port a második listát tanulja. Ez a kétféle kísérleti helyzet lehetővé teszi, hogy meg-
vizsgáljuk, milyen hatással van az új információ elsajátítása (vagyis a második lista) a
korábban tanultakra való emlékezésre (vagyis az első listára).
Egy ilyen kísérletben rendszerint a következő eredményeket kapjuk: (1) egy olyan
második lista, amely erősen kapcsolódik az elsőhöz, rontja az első lista felidézését a
kontrollcsoporthoz képest, (2) ha sokat ismételjük a második lista elemeit, az tovább
rontja az első listára való emlékezést, minél többet gyakoroljuk, annál jobban. Ez kü-
lönösen akkor igaz, ha a két lista közös hívóingereket (pl. kutya) tartalmaz, ha viszont
a két lista független egymástól, akkor általában csak nagyon kis mértékű retroaktív
interferencia jelentkezik. Nem mindenfajta új élmény rontja tehát le a régebbi dol-
gokra való visszaemlékezést - csak a hasonló élmények. A 9.5. ábra jobb oldalán a
retroaktív interferencia egy tipikus példáját láthatjuk Barnes és Underwood (1959)
nyomán. Figyeljük meg, hogy minél több alkalmuk volt a személyeknek gyakorolni
a második lista. szavait, annál jobban emlékeztek azokra, és annál kevésbé az első
lista szavaira. Tudjuk, hogy a felejtésnek ez a fajta növekedése nem egyszerűen az idő
múlásával van összefüggésben, hiszen a kontrollcsoportban ugyanannyi idő telt el a
szópárok megtanulása és kikérdezése között. Kijelenthetjük tehát, hogy az új dolgok
megtanulása ronthatja a korábban tanultak felidézését.
VÉGZÉSE.
Scanned with
EMLÉK EZET í PANNA
310
maaa
Néretetela féládát, amelyben

HEKEEN ÉTÉ megtanul a Kísérleti szeene rteklet
"után niuk. A kontrollcsopo rtnak nem kell máso dik EE EINDEA
két szópárlistát kell
Jobbra: A végső hívóingeres felidézési teszt eredményei (mindkét listája KEHEKESKE ks
másodiklista gyakorlásának függvényében. A második lista gyakorlásával ennek a Iistának
felidézése romlik. . .
a
SZKOK ES
felidézése javul, miközben az első lista
Faazzzéézarásásén38
Retroaktív interferencia
Emlékezeti teljesítmé ny a 2.eh lista

HELISETTJK
Retroaktívinterferencia-feladat
Kísérleti gyakorlásának függvényében
Kontroll-
a csoport eg csoport c 10
áe[l 1.lista t§- 85 9Fr

88 mi ;
3 A [/utyazégbolt sú 8Fr 2. lista
FÉL ggg INT éj
83
1. 2. Hasonló
$8 ét7
ex
Másodlagos szópárok 99
feladat megtanulása [/ cg a 5 kH
LL
. s
zt E 45
1 új 7 I
det és há "N
3
E
8 10 20
N
ul:
meri) eiHi 0
k.b kt A 2. lista gyakorlási alkalmainak száma
Forrás: Barnes és Underwood (1959)
Vajon a mesterséges laboratóriumi kísérletek tanulságai a személyes emlékekkel

kapcsolatban is érvényesek? Hasznos lenne, ha ki lehetne mutatni, hogy valóságos
emlékeknél is létezik a retroaktív interferencia jelensége. Léteznek ilyen vizsgálatok,
és ezek rendszerint megerősítik a kísérleti eredményeket. Baddeley és Hitch egy vizs-
gálatában például rögbijátékosokat kértek meg, hogy sorolják fel, melyik csapatok
ellen játszottak már az adott idényben (Baddeley és Hitch, 1977). A 9.6. ábrán láthat-
juk, hogy mekkora valószínűséggel tudták felidézni a legutóbbi ellenfél névét, az azt
megelőzőét, és így tovább. Az derült ki, hogy a legtöbb játékos kihagyott néhány mér-
kőzést, sérülés vagy más ok miatt, így volt olyan játékos, akinek a számára az , utolsó
előtti meccs" egy héttel azelőtt volt, és volt, akinek két héttel vagy akár egy hónámál
korábban. Így meg lehetett vizsgálni, hogy a felejtés vajon az eltelt időtől vagy a köz-
ben játszott meccsek számától függ. Az eredmények egyértelműen azt keble d ho
az eltelt idő kevéssé volt fontos, nem úgy, mint a közben lejátszott meccsek várna;
ami arra utal, hogy a felejtés inkább az interferencia és nem a nyomelhalvá lás kö-
vetkezménye volt. Egy konkrét rögbimeccs emléke kevésbé volt hozzáfé h tőp j
tán
amiatt, hogy azóta több más, hasonló meccset is lejátszottak.
BY eajat
Scanned with
9.6. ábra. A grafikon azt mutatja, hogy

rögbijátékosok mennyire emlékeztek rá,
csapatokkal Játszottak a közelmúltban. mely
Jól látható, hogy a közelmúltbeli esemén
interfer álnak a hasonló, régebbi események emlékéve yek
l. 5É si
Felejtés az interferáló események miatt
A helyesen felidézett csapatnevek aránya
2 4 6 8 10 12 14 16
Az időközben lejátszott meccsek száma
Forrás: Baddeley és Hitch (1977)
Proaktív interferencia
Egyik nap felkapaszkodtam a pszichológia tanszék melletti igen meredek utca tetejére,
ahol rémülten konstatáltam, hogy ellopták az autómat. Egy perccel később rájöttem,
hogy nem ma délután parkoltam az utcának ezen a részén, hanem ma reggel. Ma dél-
után valójában a szomszédos, ha lehet, még meredekebb utcán parkoltam le a kocsit.
A proaktív interferencia áldozata lettem, amikor is a régebbi emlékek interferálnak az
újabb emlékek előhívásával. Bizonyára mindannyian átéltük már, mennyire idegesí-
tő tud lenni a proaktív interferencia, például amikor képtelenek vagyunk felidézni
az új számítógépes jelszavunkat, mert folyton a régi jut eszünkbe, és nem hajlandó
háttérbe szorulni vagy törlődni csak azért, mert már lejárt az ideje. Ha pedig még
ennél is pechesebbek vagyunk, akkor előfordulhat, hogy jelenlegi barátnőnket egy
figyelmetlen pillanatunkban az előző barátnőnk nevén szólítjuk. Mindkét esetben az
történik, hogy befurakodik egy régi, jól begyakorolt információ, és megakasztja az új
információ előhívását. ; Ke
Korábban azt hangsúlyoztuk, hogy a retroaktív interferencia milyen nagymérték-
ben befolyásolja a hosszú távú emlékezeti megőrzést, most azonban meg kell emlí-
tenünk, hogya proaktív interferencia pedig a felejtés ütemét határozza meg. Benton
Scanned with
EMLÉKEZET
312
, ; :soet, amikor arra keres-

Underwood (1957) látványosan rész 3 Zrt szőtzgd listáját kellett
més
akikn nagymértékű
személyet, olyan 5, , 5:
lniuk,hogyizzéskísérleti
t eavá álaszt, miért mutatnak felejtést 24 óra E TSSKSR
lehet ennek a ma-
ZSÁNÁNNETdnak úeszébe jutott, hogy talán a proaktív interferencia
j j
mégyedly ati, mert akkoriban minden emberi muulksssi AAA E)
elet
ugya nabb an a néhá ny labo rató rium ban folytattak le, és mindenhol egyete-
kísérletet
misták voltak a kísérleti személyek — ezeknek a kísérleti pszichológia ere tenitásset
hallgatói tehát majdnem biztos, hogy részt vettek már AETR HÉT vezeted]
kapcsolatos kísérletben. Underwood arra gondolt, hogy talán a sé ps kísérleti
ben szereplő értelmetlen szótaglisták interferenciája okozza a felejtést pp AE-MASETÁS
személyeinél. Szerencsére ki lehetett nyomozni, hogy az egyes hallgatók hány SZER
listát tanultak meg más, korábbi kísérletekben, és fel lehetett rajzolni, hogy miként
alakult a felejtés mennyisége 24 óra alatt a korábbi tapasztalatok függvényében. AZ
derült ki, hogy azok a tapasztalatlan hallgatók, akik még nem vettek részt korábban
hasonló kísérletben, 24 óra elteltével a lista 8096-ára emlékeztek, míg azok a hallga-
tók, akik legalább húsz tanulási próbán vettek már részt (különböző listákkal), 24 óra
elteltével a lista kevesebb mint 2096-ára emlékeztek. A proaktív interferencia tehát
igen nagy hatással volt az emlékezeti megőrzésre, jelentős mértékben meghatározta,
hogy a hallgatók milyen gyorsan felejtették el a megtanult anyagot egy hosszabb kés-
leltetés esetén.
A proaktív interferenciát vizsgáló kísérletek gyakran hasonló kísérleti elrendezése-
ket használnak, mint amit korábban a retroaktív interferencia kapcsán ismertettünk.
A proaktív interferencia paradigma (9.7. ábra) abban tér el a retroaktív interferencia
kísérleti helyzetétől, hogy (1) itt a második lista felidézését mérik és nem az első lis-
táét, (2) a kontrollcsoportban a pihenő szakasz (vagy az irreleváns másodlagos fel-
adat) az első lista megtanulását helyettesíti és nem a második listáét. Ez a kísérleti
elrendezés lehetővé teszi, hogy megvizsgáljuk, a korábbi tanulás (első lista) hogyan
nehezíti meg az új információk felidézését (második lista) a kontrollhelyzethez ké-
pest, amelyben nincs korábbi tanulás. A proaktívinterferencia-kísérletek tanulsága
szerint nagyobb valószínűséggel felejtjük el egy lista elemeit, ha korábban tanultunk
egy másik listát is. Akkor a legnagyobb a proaktív interferencia mértéke, amikor a két
listán azonos hívóingerek szerepelnek. Jobban megjelenik a proaktív interferencia, ha
a felidézést mérik, mint ha a felismerést.
Részleges készlet-előhívási károsodás
Ha a közelmúltban egy vagy több versengő elemmel is talál

koztunk, az megnehe-
c : em felidézését. Talán többünknek is v: an olyan élménye,
zítheti a célel
tettü
amikor elfelej-
k valakinek a nevét, és egy jószándékú barátunk felajánlot
ta, segít kitalálni, ám
Scanned with
9.7. ábra. Proaktívinterferencia-feladat, amelyben a résztvevők két szópárlistát EMKE meg.

A kontrollcsoport az első szópárlistát nem kapja meg.
Jobboldalt: 24 óra elteltével elvégzett, hívószavas felidézési teszttel nyert adatok meta-analízise.
Az elemzett helyzeteket különböző számú korábbi lista előzte meg. A második listára való
emlékezés annál rosszabb volt, minél több listával találkoztak korábban a kísérleti személyek.
Proaktív interferencia
Proaktívinterferencia-feladat
Kontroll- Kísérleti Emlékezeti teljesítmény a korábbi tanulás függvényében
CSOBOK (s m. csoport 9 905
8 de áz] 11 § tú § sott
2
-g S a ki kutya-égbolt $E7oF
38 7E £ E 60k
2.lista 3 2. dznesúlbeÓ es
; ; 5 K- 49 H
ret ísé rleti csopop rt
Kísérleti
ás
ázl
ed
Am] Szópárok]
kutya-kős ][ megtanulása [/
kutya-kő ] 3-4
pazkó 1]g88 30
306
a frjál SSE gt
vi
ia 8 10
ei
m
SE ; 5 z esga
2 lista cöús) ay heg.
kes : - 0 0 LELEELELEEELEEELELELELLI]
5 fő TE A)
E0 [ VESEÉ Korábbi listák száma

HEú SZÉLÉRE E
Forrás: Underwood (1957)
- hacsak ki nem találta elsőre barátunk a nevet - úgy éreztük, hogy a kapott ötletek
csak rontottak a dolgon. Előfordul, hogy képtelenek vagyunk rájönni a névre, csak jó-
val később, amikor már nem zavar a sok felmerült, de nem megfelelő ötlet, az agyunk
egyszer csak kidobja a keresett nevet. Ha már átéltünk ilyesmit, akkor első kézből
megtapasztalhattuk a részleges készlet-előhívási károsodás jelenségét.
o ER
:aza "jelenség; jamikottó egyvelemkészlet (pl. szavak egy
TEKÉEBB vagy a kik n ékozott filmek képzeletbeli listája) egy részének bemuta-
. tása akadályozza a Ké
1
ól
A részleges készlet-előhívási károsodás azt jelenti, hogy a célelem előhívása amiatt

szenved zavart, hogy ugyanabból"a kategóriából több hívóinger is rendelkezésünkre
áll (Mueller és Brown, 1977). A: jelenséget először Slamecka (1968) figyelte meg, aki
kísérleti személyeinek különböző kategóriákba (pl. fák, madarak) tartozó szavakból
álló listákat adott, majd a tanulási fázist követő teszteléskor vagy úgy kérdezte ki a
listákat, hogy mindegyik kategóriából mondott néhány elemet a személyeknek, hogy
Scanned with
314 EMLÉKEZET
semmilyen
ezekkel a hívóingerekkel segítse a többi elem felidézését, vagy nem adott
hívóingert. Azt vizsgálta, hogy mennyire tudják felidézni a személyek a lista Mara-
dék elemeit (amelyeket nem kaptak meg hívóingerként) a kontrollcsoport által hívó-
ingerek nélkül felidézett elemekhez képest. Slamecka azt várta, hogy a hívóingerek
segíteni fogják a felidézést, de legnagyobb meglepetésére azt tapasztalta, hogy keve-
sebb elemet tudtak felidézni azok a személyek, akik kaptak hívóingereket, mint azok,
akik nem. Ezt a jelenséget részleges készlet-előhívási károsodásnak nevezte el, mivel
a készlet (ebben az esetben a kategória) egy bizonyos részének hívóingerként való
felhasználása rontotta a készlet maradék elemeinek felidézését. Ez a jelenség lehet az
oka például annak, hogy hiába véssük az emlékezetünkbe, hogy egy bizonyos CD-t
meg szeretnénk venni, amikor legközelebb a CD-boltban járunk, ez a bevésett teendő
egyszeriben kiesik a fejünkből, ahogy elkezdjük a CD-ket böngészni. 1
Az a megfigyelés, hogy a megoldási javaslatok valójában ronthatják az emlékezést,
egyszerre meglepő és ironikus. Azonban, ha belegondolunk, valójában logikus, ha
az interferencia jelenségéből indulunk ki. Egy elemkészletet valószínűleg valamilyen
közös hívóinger köt össze (pl. gyümölcsök vagy madarak), amelyhez több különböző
elem is kapcsolódik. Ha bizonyos elemek bemutatása erősíti ezek asszociatív kapcso-
latát a hívóingerrel, akkor ezek a megerősödött elemek talán erőteljesebb versengést
produkálnak a többi elem felidézésekor, ami akadályozhatja azok felidézését. Az el-
képzelés, hogy a hívóingerek jelenléte növeli a versengést, összhangban áll azzal a
megfigyeléssel, hogy ha egy készlet több elemét is hívóingerként használjuk, akkor
a készlet maradék elemeinek felidézése romlik (lásd Nickerson [1984] áttekintését).
Ha az emberek ösztönös segítőkészsége, hogy ötleteket adjanak egy célelem meg-
találásához, valójában megnehezíti az emlékezést, akkor vajon mi történik, ha ösz-
szeül egy egész csoportnyi ember, és közösen próbálják meg felidézni mindazt, amit
átéltek vagy megtanultak? Vajon az egyik ember által felidézett emlékek segítenék
a többieket, hogy jobban emlékezzenek, vagy részleges készlet-előhívási károsodást
okoznának? A közelmúltban elvégzett kísérletek azt mutatják, hogy amikor az em-
berek csoportosan próbálják meg felidézni azt, amit egyénileg tanultak meg, akkor
kevesebb dologra fognak emlékezni, mint hogyha külön-külön és az egyéni eredmé-
nyeket összegezzük egy közös pontszámba, Ezt a jelenséget együttműködési gátlás-
nak nevezzük, és azok a mechanizmusok állhatnak a hátterében, amelyek a részleges
készlet-előhívási károsodást is előidézik (Weldon és Bellinger, 1997). Ha végighall-
gatjuk a sokféle elemet, amelyet csoportunk tagjai felsorolnak, akkor az ezek által
okozott interferencia gátolhatja saját felidézési folyamatunkat. A részleges készlet-
előhívási károsodással kapcsolatos kutatások segíthetnek jobban megértenünk, hogy
a csoporthatás hogyan befolyásolja az új ötletek és emlékek felbukkanását.
Scanned with
Előhívás kiváltotta felejtés
Az emberi emlékezet egyik különös sajátossága, hogy maga az emlékezés felejtést

okozhat. Nem arról van szó, hogy az emlékezés a felidézett elem emlékét károsítja, ha-
nem a felidézett elemhez kapcsolódó más emlékek vagy tények előhívását. Anderson
és munkatársai (1994) ezt a jelenséget előhívás kiváltotta felejtésnek nevezték el.
Kulcsfogalmak
, Együttműködési gátlás: az a jelenség; mikó egyVicsopOTt tagjai közöset kevésébb emléket
. tudnak felidézni, mint hogyha minden csoporttag egyénileg végzi a felidézést és az egyéni telje- j:
b sítményeket összegezzük. . zös : j
;. Előhívás kiváltotta felejtés (Retrievalinducéd forcettnai RIF): bizonyos célélémek előhívása
"aMosséb távúú emlékezetből rontja aa elnlemhez HELIEZTCZÓS egyéb elemek későbbi felidézését. !
Az előhívás kiváltotta felejtés jelenségét általában az előhívás-gyakorlási paradig-

mával vizsgálják (Anderson et al., 1994), amelynek sémáját a 9.8. ábrán láthatjuk.
Az eljárás során először egyszerű verbális kategóriákat (pl. gyümölcsök, fák, italok)
tanulnak meg a kísérleti személyek, amelyeket később fel kell majd idézniük. Ezt
követően bizonyos kategóriák bizonyos elemeit ismételten fel kell idézniük. Például
9.8. ábra. Ebben a példában. a kísérleti személyek a narancs előhívását gyakorolják, de: a
j banán előhívását vagy az,ital" kategória egyetlen elemének (alapszint) előhívását sem. A
kikérdezéskor :az derül ki, JSEJA az alapszinthez képest a etés javítja a gyakorolt éés rontja ús
EGE Ig AS AS BENE A
felejtés jelentkezik. ai ig
3 : Et
Előhívás kiváltotta felejtés
Gyümölcs
Narancs Banán Bor Gin
Forrás: Anderson (2003)
Scanned with
316 EMLÉKEZET
————a , a narancs elem felidézéséhez.

egy ilyen hívóingert kapnak: gyümölcs-n
A gyakorlás után a személyeknek fel kell idézniük az összes elemet mindegyik kate-
góriából, amire csak emlékeznek. Nem meglepő, hogy azokat az elemeket, amelyeket
korábban előhívással gyakoroltak, meglehetősen jól fel tudják idézni a személyek.
Érdekesebb kérdés, hogy vajon mennyire tudják felidézni ezeknek a kategóriáknak a
maradék, nem gyakorolt elemeit (pl. gyümölcs-banán) azokhoz az elemekhez képest,
amelyeket szintén nem gyakoroltak, de amelyeknek a kategóriájából más elemet sem
gyakoroltak előhívással (pl. italok-whisky). A 9.8. ábrán láthatjuk, hogy az előhívás
gyakorlása javítja a gyakorolt elemek (pl. gyümölcs-narancs) felidézését, de rontja a
nem gyakorolt, de kapcsolódó elemekét (pl. gyümölcs-banán). Úgy tűnik tehát, hogy
maga a felidézés előidézhet felejtést.
Ha az előhívás felejtést okozhat, akkor a diákok számára egyáltalán nem mindegy,
hogyan is tanuljanak egy vizsgára. Képzeljük el annak a diáknak a helyzetét, akinek
csak korlátozott idő áll rendelkezésére ahhoz, hogy felkészüljön egy vizsgára. Na-
gyon jól be kell osztania, és el kell döntenie, hogy az ismétlés során mit ugorjon át.
Az előhívás kiváltotta felejtéssel kapcsolatos kutatási eredmények azt mutatják, hogy
az anyag egy részének szelektív átismétlése rontani fogja az anyag többi részének
felidézését, különösen a szorosan kapcsolódó részletekét. Neil Macrae és Malcolm
MacLeod (1999) egy kísérletében a részt vevő diákoknak olyan adatokat kellett meg-
tanulniuk, mint amilyeneket egy valóságos iskolai helyzetben is tanulnának. Két ki-
talált szigetről (Tok és Bilu) tanultak meg tíz-tíz földrajzi adatot (pl. Tok hivatalos
nyelve a francia, Bilu egyetlen exportterméke a réz). Ezután előhívás-gyakorlási feladat
következett: az egyik szigettel kapcsolatos tíz adat közül ötnek az előhívását gyakorol-
ták. A végső felidézési teszt során a két sziget nevét kapták hívóingerként, és fel kellett
idézniük minden adatot, amit megtanultak róluk. Macrae és MacLeod eredményei
szerint a gyakorlás segítette a gyakorolt információk későbbi felidézését (7096) a nem
gyakorolt szigettel kapcsolatos adatokhoz képest (3896), de ez azon az áron történt,
hogy a kapcsolódó, de nem gyakorolt adatokra sokkal rosszabbul emlékeztek (2395).
Hasonló hatásokat mutattak ki összetett szöveges információkkal is, amikor a tesz-
telés során rövid válaszokat kellett adni vagy esszét kellett írni, de feleletválasztásos
teszt esetén nem (Carroll, Campbell-Ratcliffe, Murnane és Perfect, 2007). Óvatosnak
kell tehát lennünk, hogy mit ugrunk át a tanulás során, mert amit kihagyunk, arra
sokkal kevésbé fogunk emlékezni.
Kulcsfogalom
; Előhívás-gyakorlási paradigma: az előhívás kiváltotta felejtés vizsgálatára kidolgozott kísérleti
I eljárás, ;
Scanned with
A mindennapi életben is gyakran történik szelektív előhívás. Az egyik olyan hely-

zet, amikor ez súlyos problémákat okozhat, az, amikor rendőrök, nyomozók és ügy-
védek egy bűncselekmény szemtanúját hallgatják ki. A kihallgatók kérdéseinek meg-
válaszolása értelemszerűen előhívást igényel. John Shaw pszichológus, aki korábban
védőügyvédként dolgozott Los Angelesben, néhány eset kapcsán azt a feltételezést
fogalmazta meg, hogy maga a kihallgatás ronthatja a ki nem kérdezett informáci-
ók felidézését. A feltevés ellenőrzésére Shaw, Bjork és Handal (1995) lefolytattak egy
kísérletet, amelyben arra kérték a résztvevőket, képzeljék el, hogy egy partin vettek
részt, és távozáskor észreveszik, hogy nincs meg a tárcájuk. Ezután képeket mutat-
tak nekik egy diák szobájáról, amelyen minden részletet meg kellett figyelniük, hogy
később segíthessék a rendőrséget a nyomozásban. A képeken sok mindennapi tárgy
mellett kétféle kategóriába tartozó kritikus elemek is szerepeltek: egyetemi pólók és
tankönyvek. Ezt követően a kikérdezési szakaszban kérdéseket tettek fel a résztvevők-
nek a tárgyak egy részével kapcsolatban (pl. pólók), és Snaw megfigyeléseivel össz-
hangban azt találták, hogy ha bizonyos ellopott tárgyakkal kapcsolatban kérdeznek ki
valakit, akkor ez negatívan fogja befolyásolni, hogy milyen egyéb, azonos kategóriába
tartozó, tehát kapcsolódó tárgyakra emlékszik. Érdemes lenne tehát figyelembe venni
az előhívás kiváltotta felejtés szempontjait a szemtanúk kihallgatásakor.
Ha az előhívás valóban rontja az emlékezeti teljesítményt, akkor önmagában az, ha
elmesélünk valakinek egy élményt, megváltoztathatja azt, hogy mire fogunk belőle
emlékezni. Conroy és Salmon (2006) kisgyerekeknél vizsgálták meg ezt a kérdést,
akik részt vettek egy , Látogatás a kalóznál" elnevezésű iskolai szerepjátékban. A játék
során a gyerekek változatos tevékenységekben vettek részt különböző helyzetekben,
például a , Kalózzá válás" jelenetben fel kellett húzniuk egy vitorlát, dobolniuk kellett,
kalózruhákba kellett bújniuk, üdvözölniük kellett a többi kalózt és be kellett írniuk
a nevüket a kalózok könyvébe. , A kulcs megtalálása" jelenetben pedig meg kellett
etetniük egy madarat, bele kellett nézniük egy távcsőbe, kormányozniuk kellett egy
kalózhajót és meg kellett tanulniuk egy kalóztáncot. A játékot követő három nap so0-
rán a gyerekek megbeszélték az élményeiket egy másik kísérletvezetővel, aki a játék
bizonyos részeiről tett fel nekik kérdéseket. Például: , Mesélj az állatról, akit meg kel-
lett etetnetek!? Az utolsó napon történt kikérdezéskor ezek a gyerekek rosszabbul
emlékeztek a játék azon részeire, amelyeket nem beszéltek meg a kísérletvezetővel,
mint azok a gyerekek, akik egyáltalán nem beszélgettek az élményeikről a kísérlet-
vezetővel. Conroy. és. Salmon ebből arra következtettek, hogy a gyerekek emlékeit
a velük történt eseményekről nagymértékben befolyásolja az, hogy a szüleik és más
családtagjaik milyen élményeket idéznek fel velük, mégpedig úgy, hogy a nem emle-
getett élmények idővel feledésbe merülnek.
Ha az élmények megosztása egy másik emberrel azt eredményezheti, hogy a nem
említett elemek feledésbe merülnek, akkor a felejtés bizonyos értelemben , ragályos-
nak" tekinthető. A barátunk, aki egy élménynek bizonyos részeit elfelejtette, ezeket
Scanned with
318 EMLÉKEZET
—r.
nem is fogja szóba hozni, amikor elmeséli nekünk az élményt. Vajon az egyik ember
szelektív emlékezete a másiknál is azt eredményezi, hogy elfelejti a fel nem idézett
részleteket? Alexandru Cuc, Jonathan Koppel és William Hirst (2007) ezt a kérdést
vizsgálták meg egy nemrégiben megjelent tanulmányukban, amelyben az előhívás
kiváltotta felejtés társas formájával foglalkoztak. Egyik kísérletükben megismételték
Anderson és munkatársai (1994) korábban említett vizsgálatát egy kis változtatással;
az ő kísérletükben egymás mellett ült két résztvevő, akik ugyanazokat a szópárokat
tanulták. Az előhívás-gyakorlási fázisban azonban csak az egyik résztvevőnek kellett
a gyakorlási feladatot végeznie, a másik csendben ült és hallgatta, neki figyelnie kel-
lett, hogy mennyire pontosak a társa válaszai. Ezt követően mindketten részt vettek
egy végső kikérdezési szakaszban. A várakozásoknak megfelelően az a személy, aki
aktívan részt vett az előhívás gyakorlási feladatban, előhívás kiváltotta felejtést muta-
tott. Meglepőbb volt az az eredmény, hogy ugyanez a hatás megjelent a passzív meg-
figyelőnél is. Cuc és munkatársai ugyanezt mutatták ki akkor is, amikor történeteket
használtak ingeranyagként, és még akkor is, amikor a résztvevőknek megengedték,
hogy megbeszéljék egymással a történetet. Azok az elemek, amelyeket az egyik részt-
vevő kihagyott a történetből, nagyobb valószínűséggel merültek feledésbe a másik
résztvevőnél is. Úgy tűnik tehát, hogy amikor társaságban elevenítjük fel a múltat, ak-
kor önkéntelenül is a mesélővel összhangban idézzük fel az eseményeket, így nálunk
is meg fog jelenni az előhívás kiváltotta gátlás azokkal az eseményekkel kapcsolatban,
amelyeket a mesélő nem hoz szóba. Ez lehet a magyarázata annak a jelenségnek is,
hogy a társadalom kollektív emlékezete bizonyos eseményekkel kapcsolatban egyre
egységesebbé válik az idők során, és akár politikai manipulációk eszköze is lehet ez
a mechanizmus, amikor a politikusok bizonyos eseményekről tudatosan hallgatnak,
más eseményeket pedig a média segítségével gyakran emlegetnek. Ahogy Cuc és
munkatársai megjegyzik: , Hallgatni nem mindig arany?
A felidézés tehát erőteljesen formálja az emlékezetet, pozitív és negatív értelemben
is. Korábban említettük már Marigold Linton megfigyeléseit arról, hogy a felidézés
jelentős mértékben elősegíti egy emlék tartósságát, az újabb eredmények azonban azt
jelzik, hogy ha a felidézés nem teljes körű, akkor többet veszthetünk vele a fel nem
idézett elemek elfelejtése miatt. Ahhoz, hogy megértsük ennek az elvnek a jelentősé-
gét, gondoljuk végig, hogy milyen nagy hatással lehet mindennapi kognitív műkö-
désünkre. Minden kognitív művelet, amely felhasználja az emlékezetben tárolt in-
formációkat (és nemigen van olyan kognitív művelet, amelyre ez ne lenne jellemző),
előhívást igényel. Ha pedig az előhívás felejtést eredményezhet, akkor már meglévő
ismereteink puszta felidézése felejtést okozhat, függetlenül az új információk kódo-
lásától. Az előhívásnak a felejtésben játszott szerepe új megvilágításba helyezte azt
a kérdést, hogy az interferencia hogyan is vezet felejtéshez (9.9. ábra). A következő
részben erről lesz szó. :
Scanned with
9.9. ábra. Balra: A gyakorolt elemek blokkolhatjáka célelem előhívását a végső teszt során, .
vagyis előhívás kiváltotta felejtést okozhatnak. Az is lehetséges, hogy kitanulás történik, vagyis
. a hívóinger és a célelem közötti kapcsolat felejtésre kerül az előhívási gyakorlás során. A gátlás
pedig magának a célelemnek az aktivációját csökkentheti. Jobbra: Csak a gátlási elv alapján
tudjuk helyesen bejósolni, hogy a felejtés :a : független hívóingerekre iis generalizálódik VAA
SALA El S lá fene
Az előívás kiváltotta felejtés Független hívóingeres felidézés

lehetséges magyarázata
Gyümölcs Gyümölcs Majom
Blokkolás? ; Er et ; ; Kitanulás?
Rk 3
Gátlás?
Narancs Banán Narancs Banán
Az interferencia mechanizmusai
Láthattuk, hogy az interferencia számos különböző formában megjelenhet és ront-

hatja az emlékezeti megőrzést. Az eddig bemutatott jelenségekből azt láthattuk, hogy
mikor lép fel felejtés, de arra nem kaptunk magyarázatot, hogy hogyan is történik
mindez, vagyis még nem ismerjük a felejtés mechanizmusait. Miért rontja vajon a fel-
idézést bizonyos hívóingerek bemutatása? Miért lép fel az előhívás kiváltotta felejtés?
Új információk elsajátítása vajon miért rontja a korábban tanultakra való emlékezést?
Először az interferencia klasszikus magyarázatait fogjuk áttekinteni, és azt, vajon ho-
gyan érthetünk meg ezek alapján olyan jelenségeket, mint a részleges készletelőhívás,
vagy az előhívás kiváltotta felejtés. Ezt követően pedig egy újabb elméletet fogunk
tárgyalni, amely az előhívással kapcsolatos gátló folyamatoknak tulajdonít nagyobb
szerepet a felejtésben.
Asszociatív blokkolás
Egyszer azt próbáltam meg felidézni, hogy mi is a britek által használt kifejezés a , ka-
rácsonyfadísz" szóra, és folyton az jutott eszembe, hogy sgömbdísz" (ezt a kifejezést
Belgiumban használják) a , fenyődísz" szó helyett. Egy idő után kénytelen voltam fel-
adni, mert nyilvánvaló volt, hogy a sgömbdísz" szó blokkolja a , fenyődísz" kifejezést.
Scanned with
BMLÉKBZET
320
r kife-
csak beugrott a keresett
koz ni, és akk or egy sze
Elkezdtem valami mással foglal nsé gek me gm agyarázhatják az interferencia
el ve me n van jel e
jezés. Talán az ilyen , ny
retroaktív interferencia ese
tében például lehet, hogy azért felejtjük az
működését, A
első lista szavait, mert az a hívóingen, amely eredetil eg ezekhez §i szavakhoz KOP een:s
E Teás ús Aa elő. A részleges készlete lőhívás során bizonyo
dott, most a második lista szavait hívja elő. ; 8 erek een
ezen eleme GAGZKEN 7 íg Pcso-
elemek hívóingerként való használata megerősítheti
áljuk felidézni a
latát a kategóriával, így ezek be fognak tolakodni, amikor megpró
a hívóinger egy erősebb
kategória többi elemét. Mindkét esetben az történik, hogy
jutni,
versengő elemet fog előhívni, így újra és újra ugyanaz a válasz fog eszünkbe
ezt a
amiről pontosan tudjuk, hogy nem megfelelő. Az interferenciajelenségeknek
zta meg,
magyarázatát elsőként McGeoch (1942) válaszversengési elmélete fogalma
1994).
újabb változatát pedig asszociatív blokkolásnak nevezzük (Anderson et al,.,
A blokkolási hipotézis középpontjában az a feltételezés áll, hogy közös hívóinger
esetén az emlékek versengenek a tudatba való bejutásért. Az interferencia annál na-
gyobb, minél erősebben kapcsolódik a versengő elem a hívóingerhez, ezt Anderson
és munkatársai (1994) kapcsolaterősség-függő versengésnek nevezik. De vajon hogyan
rontja a felidézést egy erősebb versengő elem? Nézzük az előhívás kiváltotta felejtés-
nek azt a példáját, amikor a banán szót kell felidéznünk, miután gyakoroltuk a gyü-
mölcs-narancs szópárt. A blokkolási elképzelés szerint a végső teszt során a banán szó
előhívásához használt hívóinger (gyümölcs) automatikusan az erősebben kapcsolódó,
gyakorolt elemet, vagyis a narancsot fogja előhívni. Miután ilyen módon akaratlanul
előhívtuk, a narancs elem még jobban meg fog erősödni, hiszen ismét gyakorlásra
került, így a következő alkalommal még nagyobb lesz a valószínűsége, hogy ez fog
előjönni a gyümölcs hívóingerre. És ez így folytatódik tovább, hiszen minden egyes
véletlenszerű felidézéssel tovább erősödik a rossz válasz, míg végül az ember feladja.
A blokkolási elmélet szerint tehát azért felejtjük el a gyakorolt kategóriák nem gya-
korolt elemeit, mert az előhívás során a hívóingernek a gyakorolt elemekhez fűződő
kapcsolata lesz az erőteljesebb. A blokkolás a hívóinger-túlterhelődési elvet is meg
tudja magyarázni: minél több emlék kapcsolódik egy hívóingerhez, annál nagyobb
lesz rá az esély, hogy véletlenül egy rossz választ idézünk fel, ami beindítja a blokko-
lási folyamatot. Ez azt jelenti, hogy azért nem emlékszünk rá, hogy mit vacsoráztunk
négy hónappal ezelőtt, mert az előhívás során folyton más, kevésbé régen történt va-
csorák jutnak az eszünkbe egészen addig, míg végül felhagyunk a próbálkozással.
Asszociatív kitanulás
Képzelje el, hogy "egy

egy ismerőse felelevenít Önnek e gy beszélgetést,
: amely évekkel ko-
rábban, egy partin zajlott le Önök között. Ön talán egészen részletese
n emlékszik erre
a partira, arra, hogy ott volt ez a barátja, a másokkal folyta
tott beszélgetéseire, sőt
Scanned with
akár néhány, a partin történt vicces eseményre is, de arra egyáltalán nem, hogy erről
a témáról beszélgetett volna a barátjával. Bár a barátja szilárdan kitart amellett, hogy
ez megtörtént, és arra Ön is emlékszik, hogy beszélgetett valakivel erről a témáról —
de hogy éppen ezzel a barátjával, azt képtelen felidézni. Olyan érzése van, mintha az
emlék fragmentálódott volna, és nem lenne benne biztos, hogy az egyes részletek ho-
gyan állnak össze. Ez a fragmentáció az esemény elemei közötti kapcsolatok sérülését
mutatja, ami annak lehet a következménye, hogy az emlékezete sok más eseményt
is eltárolt a későbbiek során. Talán velem is ez történhetett, amikor képtelen voltam
felidézni a karácsonyfa felborítását.
A retroaktív interferencia kitanulási elméletével (Melton és Irwin, 1940) kapcsola-
tos kutatások segíthetnek megérteni ezeket a jelenségeket. Az elmélet szerint az inger
és az emléknyom közötti asszociatív kapcsolat minden alkalommal gyengül, amikor
nem megfelelően hívjuk elő az emléknyomot, vagyis a hívóinger és a célinger közötti
kapcsolat negatív megerősítésre kerül. Ha például az e-mail fiókunkhoz tartozó új
jelszót próbáljuk felidézni, akkor a kitanulási elmélet szerint minden alkalommal,
amikor a régi jelszó jut eszünkbe, és rájövünk, hogy hibáztunk, akkor gyengülni fog a
ajelszó" hívóinger és a régi jelszó közötti kapcsolat, és ezáltal csökkenni fog az esélye,
hogy a jövőben ez jusson újra eszünkbe. Ha a régi jelszót elég sokszor negatívan erő-
sítjük meg, akkor egy idő után olyan gyenge lehet a két elem közötti kapcsolat, hogy
az már nem fogja aktiválni a régi emléknyomot, vagyis az inger elválik a választól. Ez
az elképzelés megmagyarázhatja az előhívás kiváltotta felejtést, ha azt feltételezzük,
hogy az előhívás gyakorlása során a betolakodó versengő elemek negatív megerősí-
tésre kerülnek. Ugyanígy megmagyarázhatjuk a retroaktív interferenciát is. Míg tehát
a blokkolási elmélet a túlzottan erős versengő elemeknek tulajdonítja a felejtést, a ki-
tanulási elmélet azt hangsúlyozza, hogy a célelemhez tartozó asszociatív kapcsolatok
túl gyengék. j j ;
A kitanulási és a blokkolási elméletek nem összeegyeztethetetlenek. Sőt, a retroaktív
interferencia klasszikus kétfaktoros modellje (Melton és Irwin, 1940) szerint mindkét
mechanizmusra szükség van. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a kitanulást nehéz
bizonyítani, ugyanabból az okból kifolyólag, amiért azt is nehéz bizonyítani, hogy az
emlékek végleg elveszhetnek (ahogy arról a fejezet korábbi részében volt már szó).
Bár a blokkolási elmélet megmagyarázza, hogy miért növekszik a felejtés mértéke a
versengő elemek erősödésével, látni fogjuk, hogy kétséges, hogy önmagában egy ver-
sengő elem megerősítése felejtést okozhatna. Mindezek hatására felmerült egy újabb
megközelítés, amely az interferenciából adódó felejtést gátló folyamatokkal magya-
rázza.
Scanned with
322 EMLÉKEZET
Kulcsfogalmak See ememényteérártam SEMZTET ZTE Nm ezáyzőzénűző
. Asszociatív blokkolás: egy

e volan feltételezett folyarniat örglynek Ségteégéveleimeggiéhet ma- ;
: gyarázni az előhívás során jelentkező interferenciajelenségeket. Eszerint azért nem éri el a hívó- j
i inger a célelemet, mert újra és újra az erősebb vakignebe válaszok váltódnak ki, mg a személy ;
: végül feladja az előhívási próbálkozásokat.
. Kitanulás: az a feltételezés, hogy az ingert ésé azz enjéknyomot SSSZEKÖLŐ asszociatív kapcsolat
; minden egyes alkalommal gyengül, amikor . az : emléket ttévesen, egy másik emléket keresve. vér si 3
: letlenül idézzük fel. HÉ JEI VEL É : i
Zőaszszhsaz étert tén Eszt pésöéisőlCSZÉdE BAL ül Eszes TÁ he j
Gátlás mint a felejtés oka
Az eddigiek alapján felvetődik egy lényeges szempont: néha maladaptív, ha egy em-
léknyom hozzáférhető. A célelem elérését akadályozhatják a könnyen hozzáférhető
versengő elemek, így szükségünk lehet rá, hogy ezt valamilyen módon kontrolláljuk.
Az egyik lehetőség erre a kitanulás, a másik pedig a betolakodó emléknyom gátlása.
Képzeljük el például, hogy általában karórát hordunk, de egy nap tönkremegy a szíja,
így nem tudjuk felvenni. Ha aznap megkérdezi tőlünk valaki, hogy mennyi az idő,
valószínűleg reflexszerűen a csuklónkra nézünk még akkor is, ha tudjuk, hogy nincs
rajtunk óra. Ez valószínűleg többször is meg fog ismétlődni, mielőtt megszokjuk,
hogy a faliórára nézzünk. Ez az addig hasznos és túltanult válasz aktuálisan tehát nem
megfelelő, így le kell állítani, hogy egy másik, alkalmasabb válasz tudjon érvényesül-
ni. Az embereknek és más élőlényeknek is megvan az a képességük, hogy leállítsák
a válaszreakcióikat, vagy úgy, hogy egy alternatív reakció lép életbe, vagy úgy, hogy
minden válasz leáll. A válasz leállítása egy gátlási mechanizmuson keresztül történik,
amely csökkenti a nem kívánt válasz aktivációját és hatását, hasonló módon ahhoz,
ahogy egy gátlás alá került neuron is kevésbé tud hatni más neuronokra.
Hasonló mechanizmusokra van szükség akkor is, amikor belső folyamatok, pl.
emlékezeti előhívás során szeretnénk leállítani az interferáló válaszokat. A proaktív
interferenciával foglalkozó részben volt róla szó, hogy amikor valaki elkéri a telefon-
számunkat, akkor sokszor automatikusan a régi számunk jut eszünkbe akkor is, ha
pontosan tudjuk, hogy a számunk megváltozott. Ahhoz, hogy fel tudjuk idézni az új
számot, le kell állítanunk a régi szám előhívását, ezt pedig gátlás segítségével érhetjük
el. Ha a régi szám gátlás alá kerül, akkor egyre nehezebb lesz felidézni, bár nem tűnik
el teljesen az emlékezetünkből. Az előhívás kiváltotta felejtés egyik példájában a ba-
nán szó aktiválódhat és betolakodhat a gyümölcs-na szópár előhívásakor. Ah-
hoz, hogy a narancs szót eredményesebben elő tudjuk hívni, gátolnunk kell a banán
szót, és ez a tartós gátlás meg fogja nehezíteni ennek az elemnek a későbbi előhívását.
A banán szót - csakúgy mint azt, hogy újra és újra a csuklónkra nézünk - annak
Scanned with
örelekébekt kell gátolnunk, hogy jobban elérjük az aktuális céljainkat. Szerepelnek-e

tehát gátló folyamatok az előhívásban?
Az előhívás kiváltotta felejtés az egyik olyan kutatási
terület, amely a gátlásnak az
előhívás során játszott szerepét vizsgálja (Levy és Anderson, 2002). A gátlási
elmélet
alapján be tudunk jósolni több előhívás kiváltotta felejtési
jelenséget is, amelyet a
blokkolási vagy a kitanulási elméletek nem. A gátlási elmélet szerint
a gyümölcs-na-
rancs szópárral végzett előhívási gyakorlás azért rontja a banán szó
felidézését, mert
a banán egy versengő elem (mint a csuklónkra való ránézés),
amelyet aktivációcsök-
kentő mechanizmusok gátolnak. Ha valóban a banán kerül gátlás
alá, akkor azt fel-
tételezhetjük, hogy ezt a szót általában is nehezebb lesz előhívni, akár a
gyümölcs
szót használjuk hívóingerként, akár egy másik, ettől független asszociá
tumot (pl.
majom-b —— ).A gátlási elmélet alapján azt várhatnánk, hogy az előhívás kivál-
totta felejtési hatás új hívóingerekre is generalizálódjon, vagyis hívóinger-független
legyen. Ezzel szemben a blokkolási és a kitanulási elmélet is a gyümölcs és a banán,
illetve a narancs szavak közti kapcsolatokban fellépő problémáknak tulajdonítják a
felejtést. Ezen elméletek szerint tehát az előhívás kiváltotta felejtés hívóingerfüggő
hatás, vagyis ha egy másik hívóingert használunk (pl. majom), az kikerüli mind a
gyümölcs és narancs közötti erősebb kapcsolatot, mind pedig a gyümölcs és banán
közötti gyengébb kapcsolatot, így nem lesz rosszabb a banán szó előhívása. A hívóin-
ger-független felejtést több alkalommal is sikerült kimutatni (Anderson és Spellman,
1995, lásd Anderson, 2003 összefoglalóját), ami arra enged következtetni, hogy a gát-
lás valóban szerepet játszik az előhívás kiváltotta felejtésben.
A gátlási hipotézis szerint az előhívás során az interferencia legyőzésére fellépő igény
az, ami kiváltja a gátlást. Ha ez így van, akkor a gyakorolt elemek aktív előhívására van
szükség ahhoz, hogy elfelejtsük a versengő elemeket, így az, ha az előhívás-gyakorlási
próbákat (pl. gyümölcs-na ) egyszerűen helyettesítjük azzal, hogy a személyek-
nek lehetőséget adunk a gyümölcs-narancs szópár többszöri újratanulására, akkor nem
jelentkezik a versengő elemekkel (pl. banán) kapcsolatos későbbi felejtés. Ennek az lesz
az oka, hogy ha egyszerűen újra bemutatjuk a személyeknek a gyümölcs-narancs szó-
párt, akkor nem kell erőfeszítést tenniük a narancs előhívására, így arra sincs szüksé-
gük, hogy leküzdjék a banán szó miatti interferenciát. Ez az előhívás-specifikusság az
előhívás kiváltotta felejtés stabil jellemzője (lásd Anderson, 2003). Így tehát, bár mind
az előhívás gyakorlása, mind az újratanulás hasonló mértékben javítják a gyakorolt ele-
mekre való emlékezést, csak az előhívás gyakorlása rontja a nem gyakorolt, versengő
elemek felidézését. Úgy tűnik, az az erőfeszítés, hogy belekotorjunk az emlékezetünkbe
és előássunk onnan valamit, lényeges szerepet játszik a felejtés előidézésében, ez pedig
összhangban áll azzal a feltevéssel, hogy a gátlásnak szerepe van ebben a folyamatban.
Mindez pedig ellentmond a blokkolási elméletnek, amely szerint a gyakorolt kötsz
megerősödése mindenképp gyengíti a versengő elemek felidézését, függetlenül attól,
hogy az erősödés előhívás vagy újratanulás eredménye.
Fi
Scanned with
KEZET
-
Ha a gátló folyamatok le tudják győzni a versengő elemekből származó interfe
renciát, akkor az előhívás kiváltotta felejtés mértéke attól kell hogy fsejön hogy
mekkora volt az interferencia az előhívás gyakorlása során. Ha seket zta kap-
sem.
csolódó egyéb elemek nem okoznak interferenciát, akkor nincs szükség gátlásra
Anderson és munkatársai (1994) ezt úgy demonstrálták egy kísér letben, hogy ési
álták a versengő elemeket aszerint, hogy kategóriájuk nagyon gy akori (pl. 8y tágmtőleős
banán) vagy kevéssé gyakori elemei (pl. gyümölcs-guava) voltak-e. Intuíciónk azt
sugallná, hogy egy olyan gyakori elem, mint a banán, jobban ellenáll a felejtésnek,
mint egy ritka elem, amely valószínűleg sokkal sérülékenyebb. A karórával kapcso-
latos példánk alapján viszont azt gyaníthatnánk, hogy ennek éppen az ellenkezője
igaz. Éppen amiatt van szükségünk a válaszgátlásra, mert olyankor is reflexszerűen
a csuklónkra nézünk, amikor nincs rajtunk az óránk. A nagyon gyakori kategória-
mintapéldányok (mint a gyümölcs-banán) lesznek a gátlás elsődleges célpontjai, hi-
szen ezek nagyon könnyen az eszünkbe jutnak, a ritka példákat nem kell gátolnunk.
Anderson és munkatársai ezt mutatták ki fenti kísérletükben és interferenciafüggő-
ségnek nevezték el a jelenséget, amelynek az a lényege, hogy az előhívás kiváltotta
felejtést egy versengő elemből származó interferencia hozza létre
Az előhívás kiváltotta felejtés egyik fontos jellemzője, ami szintén ellentmond a
blokkolási elméletnek az, hogy a felejtés mértéke független attól, hogy mennyire erő-
södnek meg a gyakorolt kapcsolatok az ismételt előhívások révén. Az előhívás-spe-
cifikussággal kapcsolatos kutatások azt mutatják, hogy az ismételt újratanulással is
nagymértékben megerősíthetjük a gyakorolt elemeket anélkül, hogy ez gyengítené
a nem gyakorolt, versengő elemek felidézését. Ha a gyakorolt elemek megerősítése
elég lenne a felejtéshez, akkor ilyen feltételek mellett is meg kellene jelennie a felej-
tési hatásnak. Valójában egy versengő elem megerősítése egyáltalán nem szükséges
ahhoz, hogy megjelenjen az előhívás kiváltotta felejtés. Benjamin Storm, Elizabeth
Bjork, Robert Bjork és John Nestojko (2006) a közelmúltban ötletes kísérlettel keres-
ték a választ arra a kérdésre, hogy vajon önmagában az előhívási kísérlet-e az, amely
előidézi az előhívás kiváltotta felejtést. Az előhívás-gyakorlási paradigmát használták,
de a kísérleti személyek egy részének olyan hívóingereket adtak, amelyekre lehetetlen
volt helyes választ adni. Például a gyümölcs-zri hívóingert kellett kiegészíteni-
ük az előhívási gyakorlás során, holott nincs olyan gyümölcs, amely zri-vel kezdődne.
Meglepő módon, bár ezeket a példákat nem tudták kiegészíteni a kísérleti személyek,
ugyanolyan mértékű előhívás kiváltotta felejtési hatást mutattak ezeknek a kategóri-
áknak a nem gyakorolt elemei esetében, mint azoknál a kategóriáknál, ahol az elő-
hívás-gyakorlási feladatot végre lehetett hajtani. Úgy tűnik tehát, hogyaz előhívás
kiváltotta felejtés annak az erőfeszítésnek a hatására jön létre, amit az interferencia
legyőzése érdekében teszünk, és nem a gyakorolt elemek megerősödésének hatására.
Ezt nevezzük az előhívás kiváltotta felejtés erősségfüggetlenségének.
Scanned with
Összefoglalva, a hívóinger-függetlenség, az előhívás-specifikusság, az interferen-

ciafüggőség és az erősségfüggetlenség olyan sajátosságok, amelyek alátámasztják a
gátlás szerepét a felejtésben (9.2. táblázat). Mindez azt mutatja, hogy a felejtéssel
kapcsolatos élményeink egy része abból az igyekezetünkből ered, hogy kontrollál-
juk az interferenciát. Mivel az emlékezetünkből felbukkanó, pillanatnyilag lényegte-
len információk (amikor önkéntelenül a , mentális karóránkra? pillantunk) folyton
eltéríthetnek bennünket, szükségünk van arra, hogy a gátlás segítségével újra arra
fókuszáljunk, amit elő szeretnénk hívni az emlékezetünkből. Egyfelől ironikusnak
tűnhet, hogy éppen az előhívás érdekében alkalmazott folyamatok járulnak hozzá a
felejtéshez is. Másrészt viszont, ahogy Robert Bjork rámutatott, ez a fajta felejtés na-
gyon is adaptív lehet, hiszen segít csökkentenünk a már nem releváns információkból
származó interferenciát (Bjork, 1989). Ha az információ valójában nem vész el az
emlékezetünkből, és később feleleveníthető (pl. az inger újbóli bemutatásával), akkor
a felejtés valójában egy nagyon hasznos jelenség.
9.2. táblázat. Az előhívás kiváltotta felejtés sajátosságai
Hívóinger-függetlenség A gátlás okozta felejtés jellemző módon új hívóingerekre is

generalizálódik a független hívóingeres felidézési tesztben (pl. a
majom-b ——— esetében, ahol a banán szót eredetileg a gyümölcs
hívóingerrel együtt tanulta meg a személy).
Előhívás-specifikusság -" Aktív előhívási erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy a
S kapcsolódó információk esetében fellépjen a felejtés. Például
ha elő kell hívni a narancs szót a gyümölcs-na hívóinger
alapján, ez előhívás kiváltotta felejtést fog eredményezni a
nem gyakorolt, versengő elemek esetében (pl. banán), a szópár
(gyümölcs-narancs) egyszerű újratanulása viszont nem váltja ki a
Sán: : hatást.
5 Erősségfüggetlenség : Az előhívás kiváltotta felejtési hatás nagysága szempontjából
7 USJEVSS szem... nem lényeges, hogy mennyire erősödnek meg a versengő elemek: :
"EZ TEÉSÁR 3 . az előhívási gyakorlás során. Így ha azáltal erősítünk meg egy ;
elemet, hogy egyszerűen újra bemutatjuk a szópárt (pl. gyümölcs-
narancs), az nem idézi elő az előhívás kiváltotta felejtést, ha viszont
. " erőfeszítést kell tenni az előhívás érdekében, akkor még olyankor
s jelentkezik a hatás a nem gyakorolt, versengő elemeknél,
hi tetle akat gyakorolnak a kísérleti személyek (pl.
Öles-zri ze :
"Interferenciafüggőség : ersengő elemekből származó interferenciára az . .
, hogy megjelenjen az előhívás-kiváltotta 7
gy gyakoriságú versengő elemek (pl.
melyek erősebben versengenek, nagyobb 7:
nek gátlás alá, mint
a ritka elemek (pl.
Scanned with
EMLÉKEZET e—l
326
JT ÉS FU NK CI ON ÁL IS SZ EMLÉLETE
A VÉLETLEN FE LE
. §
mit ) see;
e" ulmán "0
.
felejtés passziv abb pgésátt velő

úg d
a [d új Ld
.
i psz ich oló gus ok kor ább an a

A kísérlet megfelelő hivomng
1 ális változás, a nem
s, Azt feltételezték,
asználata
hasi al vájetésájáni ere
oly: S erterencia
az MÁ 97 mint a j blokkolá
i leséeket JR IZEBEL BE Bt
kek se öm vk ra v ke.
hogy az emberek a felejtés passzív elszenvedői, az emlé
például a MEN sat s. mir om
nek el, amelyek csak megtörténnek velünk, mint
változásai vagy az új emléknyomok bekerülése a memóriánkba. et ezek a ténye-
pontokat
zők is hozzájárulnak a felejtéshez, a gátlással kapcsolatos kutatások új szem
vetettek fel. A gátló kontroll elmélete szerint a felejtés nagy része abból ered, hogy
a versengő elemek miatt kontrollálnunk kell az előhívási folyamatot. Nem a versen-
gő emléknyomok puszta jelenléte idézi elő a felejtést, hanem az a folyamat, amellyel
az interferencia ellen küzdünk - a versengő elemek gátlása. Ebből a nézőpontból a
versengő elemek hozzáférhetőségének csökkentése adaptív folyamat, hiszen egyrészt
segíti a célelem előhívását, másrészt megkönnyíti ugyanezeknek a célelem későbbi
előhívását is, amivel a jövőbeli versengést is csökkenti. Láthatjuk tehát, hogy a gát-
ló folyamatok nagyon is adaptívak lehetnek. Ez a funkcionális szemlélet a felejtést
pozitív eredménynek tekinti, és arra hívja fel a figyelmet, hogy a megfelelően műkö-
dő emlékezetnek ugyanolyan jól kell tudnia felejteni, mint emlékezni (Bjork, 1988;
Anderson és Spellman, 1995; Anderson, 2003; Bjork, Bjork és MacLeod, 2006). Ko-
rántsem vagyunk tehát rajtunk kívülálló erők áldozatai a felejtés során, hanem sok
esetben hatékony kognitív kontrollunk teszi lehetővé a felejtést.
ÖSSZEFOGLALÁS
Akár akarjuk, akár nem, életünk legtöbb eseményét bizony elfelejtjük. Milyen me-
chanizmusok állnak a felejtés hátterében? A kérdés megválaszolásához először job-
ban meg kell ismernünk a felejtés sajátosságait, ki kell jelölnünk a kérdés határait, és
definiálnunk kell, mi tartozik a felejtés körébe. Alapvető ténynek tekinthetjük, hogy
a felejtés az idő múlásával egyre fokozódik. A felejtési görbével kapcsolatos kutatások
kimutatták, hogy a felejtés üteme eleinte gyorsabb, majd fokozatosan lelassul,
logarit-
mikus lefutást követve. Sokféle ingeranyaggal kapcsolatban kimutatták
ezt a mintá-
zatot, habár a felejtés üteme változhat attól függően, hogy miként
mérik, illetve hogy
mennyire alaposan tanulták meg a személyek az anyagot,
A felidézés nehezebb, tünt
a felismerés, utóbbi esetében olyan információkról is kiderü ank
8 kiderülhet, hogy
rájuk, amelyek a felidézés során nem kerültek elő. Sokk szljáeeáeeág
al kisebb mértékű a felejtés, ha
alaposan megtanult információkról vagy iól i Eszi ji (ás
gy jól ismert élményekről van szó. különö
akkor, ha a tanultakat többször is felidéztük. 8 szó, különösen
Scanned with
A kísérleti pszichológusok megkülönböztetik egy elem hozzáférhetőségét és ren-

delkezésre állását. A rendelkezésre állás megszűnése azt jelenti, hogy az emléknyom
törlődik az emlékezetből. Mind a hozzáférhetőség, mind pedig a rendelkezésre ál-
lás zavarait felejtésnek tekintjük. Nehéz megállapítani, hogy egy emléknyom vajon
véglegesen elveszett-e, gyakran ugyanis az derül ki, hogy csupán nem a megfelelő
hívóingerrel próbáljuk megtalálni. Bár természetesen létezhet végleges felejtés, sőt
az emlékezeti rendszerünk biológiai megalapozottsága is ezt valószínűsíti, pusztán
viselkedéses adatok alapján nem tudjuk ezt egy esetben sem teljes bizonyossággal
kijelenteni.
Több elméleti megközelítés is próbál magyarázatot adni arra az alapvető tényre,
hogy az idő múlásával egyre fokozódik a felejtés. A legegyszerűbb megközelítés sze-
rint az emlékek idővel egyre gyengülnek. Bár az emléknyomok elhalványulása va-
lószínűleg biológiai szempontból is reális lehet, és van is erre néhány bizonyíték ál-
latkísérletekből, viselkedéses szinten nehéz ezt bizonyítani, hiszen ehhez ki kellene
zárni a felejtés egyéb ismert tényezőinek hatását, és egyértelműen ki kellene mutatni,
hogy egy adott emléknyom véglegesen elveszett. Egy másik megközelítés szerint nem
maga az idő okozza a felejtést, hanem valami olyan tényező, ami összefügg az idő
múlásával, mint például a kontextuális változás vagy az interferencia. Mindkét fenti
megközelítés illeszkedik a felejtési görbe sajátosságaihoz, miközben azt is megmagya-
rázza, miként maradhatnak fenn bizonyos emlékek szinte hihetetlenül sokáig, ami
nehezen lenne értelmezhető, ha a nyomelhalványulást tekintenénk a felejtés elsődle-
ges okának.
A" felejtési elméletek egyik központi gondolata az, hogy a hasonló emlékek
interferálnak egymással az előhívás során. Alapvetően akkor jön létre interferencia,
ha egy hívóinger több különböző emléknyommal is kapcsolatba kerül. Amikor ta-
lálkozunk a hívóingerrel, akkor a célelemen kívül a többi kapcsolódó elem is akti-
válódik, és versengeni kezdenek a célelemmel azért, hogy bejussanak a tudatunkba.
Minél több versengő elem kapcsolódik egy hívóingerhez, annál kisebb lesz az esélye
bármelyik elem felidézésének, ezt nevezzük hívóinger-túlterhelődési elvnek.
Az interferenciának számos megjelenési formája létezik. A korábban kódolt em-
léknyomok például ronthatják a közelmúltban tanult dolgok felidézését, ezt nevezzük
proaktív interferenciának. Ennek az ellentéte is igaz: az új információk is gátolhatják
a régiek előhívását, ez a retroaktív interferencia. Az interferencia mindkét formá-
ja hozzájárul valószínűleg ahhoz, hogy az idő előrehaladtával fokozódik a felejtés,
hiszen az idő múlásával egyre több hasonló emléknyom kerül be a memóriánkba.
A részleges készletelőhívás során a megtanult anyag egy részének hívóingerként való
bemutatása rontja az anyag többi részének emlékezeti megőrzését, ami azt mutatja,
hogy ha az emléknyomok elraktározása után bizonyos elemekkel újra találkozunk, az
megnehezíti, hogy a többi elemhez hozzáférjünk. A kutatások kimutatták, hogy az
Scanned with
EMLÉKEZET
328
ront hatj a a kap cso lód ó ele mek feli dézé sét, ezt a jelenséget előhívás kiváltotta
előhívás
felejtésnek nevezzük. kko-
ében álló mechanizmusokat is. A blo
Régóta kutatják az interferencia hátter az EE el ae
át, hogy
lási elméletek azzal magyarázzák az interferenci
elemeket prób ; ju ket pe ami
folyamatosan betolakodnak, amikor a gyengébb anu-:
a felidézési erőfeszítésein et.
előbb-utóbb azt eredményezi, hogy feladjuk tát,
yom és az inger kapcsola
lási elméletek szerint az interferencia károsítja az emlékn
elemet medre gáep ee
ugyanis a válaszok nem megfelelő felidézése nyomán az
ben, ab pól adó ik,
meg. A gátlási elméletek úgy vélik, hogy a felejtés, legalábbis rész
eügést. Az elő-
hogy elnyomjuk az interferáló emléknyomokat, és így gátoljuk a vets
y az adatok
hívás kiváltotta felejtési paradigmát alkalmazó kutatásokból kiderült, hog
kifejezetten a gátlási megközelítést támasztják alá. Ezek a kutatások arra is felhívják a
á-
figyelmünket, hogy a felejtés, legalábbis részben, az előhívási folyamat kontrollálás
nak adaptív következménye. A felejtés tehát olykor nagyon is hasznos lehet — gondol-
junk csak A. J. esetére, aki tökéletes memóriáját igen nagy tehernek élte meg. Ennek
a témának a körüljárását tovább folytatjuk a motivált felejtéssel foglalkozó 10. feje-
zetben.
TOVÁBBI IRODALOM
Anderson, M. C. és Neely, J. H. (1996) Interference and inhibition in memory retrieval. In

E. L. Bjork és R. A. Bjork (eds), Memory. Handbook of perception and cognition (2nd ed.),
237-313. San Diego: Academic Press. : j
Levy, B. J. és Anderson, M. C. (2002) Inibitory processes and the control of memory retrieval.
Irends in Cognitive Sciences, 6, 299-305. j
Smith, S. M. és Vela, E. (2001) Environmental context-dependent memory. :A review
and
meta-analysis. Psychonomic Bulletin and Review, 8(2), 203-220.
Scanned with
11. fejezet
AMNÉZIA
Alan Baddeley
M indannyiunkkal előfordul időnként, hogy elfelejtünk dolgokat, amivel aztán

igen kényelmetlen helyzetekbe is hozhatjuk magunkat. Egyszer elvállaltam,
hogy részt veszek egy betelefonálós élő rádióműsorban, a glasgow-i Jimmy Mack
Show-ban. Mivel akkortájt Cambridge-ben éltem, úgy állapodtunk meg, hogy én a
helyi rádióstúdióból fogok csatlakozni az adáshoz. Az adás reggelén még átfutottam
az aznapi újságot, mielőtt hozzáfogtam volna, hogy a határidőnaplómban megnéz-
zem a teendőimet, és munkába induljak, amikor a tévé- és rádióműsorra pillantva
rádöbbentem, hogy nekem éppen a stúdióban kellene ülnöm és az emlékezet cso-
dáiról magyaráznom a hallgatóknak. Biciklire pattantam és még éppen az adás vége
előtt beestem a stúdióba, ahol aztán motyogtam valamit a szörnyű cambridge-i forga-
lomról, és a műsorvezető kérésére elláthattam néhány jó tanáccsal a rádióhallgatókat
arról, hogyan javítsák a memóriájukat. . .
Bizonyára mindenkinek vannak hasonló kínos emlékei, de vajon milyen lehet az,
amikor valakinek valódi emlékezeti zavara van — nem feltétlenül olyan mindent átható
amnézia, amilyenben az 1. fejezetben említett Clive Wearing szenvedett, hanem olyan
hétköznapibb emlékezeti problémák, amélyek számtalan kórkép (pl. stroke, Alzheimer-
kór, koponyasérülés) velejárói? Az emlékezet sérülésével járó problémákról kitűnő be-
számolót írt Malcolm Meltzer klinikai pszichológus, aki egy szívroham miatti oxigén-
hiányos állapot következtében szenvedett emlékezetzavarban (Meltzer, 1983).
Amikor Meltzer hat hét kóma után magához tért, tisztában volt vele hogy ő kicso-
da, a családját is felismerte, csak éppen azt gondolta magáról, hogy 33 éves, holott
ekkor 44 esztendős volt. Otthonába hazatérve képtelen volt emlékezni rá, mit hol
tartanak a házban, és a tisztán amnéziás betegektől eltérően olyasmi is problémát
okozott neki, mint például hogyan kell felhúzni egy ébresztőórát, mikor kell befizetni
a csekkeket, hova érdemes menni nyaralni és hogyan lehet oda eljutni. Munkamemó-
riájával is gondjai voltak: :
Képtelen voltam a gondolkodásom összerendezésére... nem tudtam fejben tartani a

tényeket, így aztán összerendezni sem tudtam őket... nagyon nehéz összehasonlítani
a dolgokat különböző szempontok szerint, amikor az ember képtelen emlékezni a
szempontokra (Meltzer, 1983: 4).
Scanned with
EMLÉKEZET
370 ———
hogy végignézzen egy filmet, mert nem emlé.

Nehézséget okozott számára az is,
pedig nem tudta megjegyezni, mely
kezett a cselekményre, a sportközveti téseknél
eset a téri tájékozódás és még amikor ig.
csapatok játszanak és ki vezet. Nehezére
esély, hogy eltéved.
ved. A más emberekkel való
merős környéken sétált, akkor is volt rá
volt amnéziája:
kapcsolattartás képességére is kritikus hatással
Igazi kínszenvedés tudott lenni egy-egy beszélgetés. Hiába volt jó ismerősöm az,
akivel éppen beszélgettem, sokszor képtelen voltam emlékezni a nevére, arra, hogy
Attól
házas-e, vagy éppen arra, hogy milyen viszonyban is voltunk mi egymással.
rettegtem, nehogy érdeklődjek valakinek a felesége hogyléte felől, és aztán kiderüljön,
hogy két évvel korábban én is ott voltam a temetésén. Ha nem volt alkalmam rögtön
kimondani azt, ami éppen eszembe jutott, gyakran egyszerűen elfelejtettem, és ak-
kor a beszélgetés más irányba terelődött. Ha egy témáról nem sok mondandóm volt,
akkor nem jutott eszembe semmi más, amit az újságban olvastam vagy a tévében
láttam volna. Még a zaftos kis pletykákat sem tudtam megjegyezni. Így aztán, hogy
legyen mit mondanom, általában magamról és az ,állapotomról" beszéltem. Megle-
hetősen unalmas beszélgetőpartner voltam (Meltzer, 1983).
Végül, hihetetlen kitartással Meltzer rendbejött annyira, hogy újra tudjon dolgoz-
ni, és hogy írjon egy könyvet, amelynek segítségével a gondozók és terapeuták jobban
megérthetik az emlékezetzavarokkal együtt járó problémákat.
AZ AMNÉZIA TANULMÁNYOZÁSA
A kognitív pszichológia legtöbb területétől eltérően az amnézia kutatása gyakor-

lati és szakmai szempontból is igen nagy mértékben támaszkodik a klinikusok
munkájára, akik a páciensekkel kapcsolatban állnak. A klinikusok által képviselt
szemlélet központonként eltérő lehet, és a különböző hátterű kutatók is más-más
szempontokat tarthatnak lényegesnek. A 2. fejezetben láthattuk például, hogy a
Montreali Neurológiai Intézetben, ahol Brenda Milner (1966) tanulmányozta a
hosszú távú epizodikus emlékezeti sérülés klasszikus esetét képviselő H. M.-et, azt
várták a neuropszichológustól, hogy azonosítsa a különböző agyterületek funk-
cióit annak érdekében, hogy segítsék az idegsebész munkáját és minimalizálják a
nemkívánatos mellékhatásokat. Milner megközelítése így elsősorban az anatómiai
lokalizációt hangsúlyozta, és kevésbé foglalkozott a kognitív pszichológiai elmé-
letek fejlődésével.
A terület másik fontos úttörője, Elizabeth Warrington a londoni Neurológiai Be-
tegségek Országos Intézetében (National Hospital for Nervous Diseases) dolgozik.
Scanned with
AMNÉZIA 371
Mivel az Egyesült Királyságban ez az első számú neurológiai központ, sok olyan be-
teggel találkozik, akik a tünetek szokatlan összetételét mutatják, így diagnosztizálá-
suk nem könnyű feladat. Elizabeth azt vizsgálta, hogyan lehetne az agyi működés-
zavar természetét és helyét összekapcsolni a betegek által mutatott kognitív deficit
mélyrehatóbb funkcionális értelmezésével, és ebben a munkában gyakran működött
együtt vezető kognitív pszichológusokkal.
Hasonló együttműködés folyt az amnéziakutatás harmadik jelentős központjában
is, a Bostoni Állami Veteránkórházban (Boston Veterans Administration Hospital),
ahol Nelson Butters klinikai neuropszichológus dolgozott együtt a kognitív pszicho-
lógus Laird Cermakkal. A kórház egyik legsúlyosabb problémáját az alkoholizmus-
ban szenvedő betegek kezelése jelentette, akik a betegségük következtében igen gyak-
ran fellépő Korszakov-szindrómájuk miatt e kutatócsoport amnéziás pácienseinek
legfőbb utánpótlását jelentették. Korszakov-szindrómában alkohol hatására megvál-
tozik a tiamin nevű vitamin lebontása, és ez bizonyos agyterületek károsodását ered-
ményezi, például az epizodikus emlékezetben fontos szerepet játszó hippocampus és
diencephalon területén.
A különböző gyakorlati kérdések, amelyek megoldásával e kutatócsoportok szem-
besülnek, nyilvánvaló tudományos eltéréseket eredményezhetnek, akár elméleti el-
lentmondásokhoz is vezethetnek. Valójában mindhárom megközelítés szükséges,
csak éppen különböző célokat szolgálnak. A kognitív pszichológus nézőpontjából
azok a legfontosabb kutatások, amelyekben a megfigyelt károsodás elméletileg lé-
nyeges és egyértelmű, függetlenül attól, hogy a károsodás műtét, stroke vagy alko-
holizmus következménye. Az idegsebész szempontjából a funkció és az anatómiai
elhelyezkedés közötti összefüggésnek van döntő jelentősége, számára a páciens agy-
sérülésének anatómiai lokalizációja sokkal fontosabb, mint az, hogy az adott károso-
dás segítségével hogyan érthetjük meg jobban a kognitív folyamatok normális műkö-
dését. Végül pedig, ha valaki egy adott betegséget kíván jobban megismerni, például a
Korszakov-szindrómát, az Alzheimer-kórt vagy a skizofréniát, akkor számára az lesz
a fontos, hogy ebben a betegségben szenvedő pácienseket vizsgáljon, miközben e pá-
cienseknél esetről esetre változó lehet mind az anatómiai, mind a kognitív károsodás
természete, egyértelműsége és kiterjedtsége. Természetesen ki lehet választani olyan
betegeket, akiknél viszonylag tiszta és egyértelmű a kognitív károsodás, de a tünetek
komplexitása mindenképpen a betegségek lényeges sajátossága, amit ezért inkább ta-
nulmányozni kell és nem megpróbálni kizárni. Ezek a további bonyolító tényezők
ugyanakkor ellentmondásos eredményekhez vezethetnek, például amikor egy adott
kórkép tanulmányozása alapján fogalmaznak meg markáns elméleti következtetése-
ket, ahogy azt a következőkben is látni fogjuk.
Scanned with
EMLÉKEZET
372 el
TERMINOLÓGIA
Az egyik alapvető szempont az anterográd és a retrográd amnézia menkülönköztés

tése. Az anterográd amnézia olyan információk kódolásának, tárolásának és előhí-
vásának zavarára utal, amelyeket a jövőben szeretnénk használni, ezt jelzi az s antero?
előtag. Ezzel szemben a retrográd amnéziáról akkor beszélünk, amikor a múltban, jel-
lemzően a betegség kezdetét megelőzően történt eseményekhez való hozzáférés vész
el. A 2. fejezetben említett súlyos amnéziás beteg, H. M. esete az anterográd amnézia
tipikus példája, hiszen nála súlyosan károsodott az új dolgok megtanulásának képes-
sége, ugyanakkor a műtétje előtt keletkezett emlékeit viszonylag jól elő tudta hívni
továbbra is. Ezzel szemben egy Boswell nevű, másik súlyosan amnéziás betegnél azt
lehetett megfigyelni, hogy nemcsak új epizodikus emlékeket nem tudott elsajátítani,
hanem múltbeli tényszerű ismeretek előhívására sem volt képes (Damasio, Eslinger,
Damasio, Van Hoesen, Cornell, 1985), ő tehát egyszerre szenvedett anterográd és
retrográd amnéziában. Talán emlékszünk még rá, hogy az 1. fejezetben említett Clive
Wearing hasonlóan súlyos anterográd amnéziás tüneteket mutatott, ugyanakkor a
múltbeli emlékeihez való hiányos hozzáférése retrográd amnéziára is utalt.
Az amnézia további megjelenési formái közé tartozik a poszttraumatikus amné-
zia (PTA), ami gyakran fellép súlyos agyrázkódással járó fejsérüléseket követően.
A PTA-ban szenvedő páciensek számára nehézséget okoz, hogy új emlékeket alakít-
sanak ki, ez az állapot azonban bizonyos idő elteltével javul (Levin és Hanten, 2002).
Végül pedig az átmeneti globális amnézia (TGA) esetében egy egyébként egészséges
személynek váratlanul nagy nehézséget jelent, hogy új emlékeket alakítson ki és hív-
jon elő, szerencsére azonban ez az állapot jellemzően gyorsan elmúlik. A TGA oka
egyelőre ismeretlen, sőt azt sem tudjuk pontosan, hogy egyáltalán egy vagy több ok-
ról beszélhetünk (Goldenberg, 2002).
Kulcsfogalmak
Anterográd ami ézi a jövőben használható információk kódolásának, tárolásának vagy előhí-
ESÉSS tf 3
eményekhez való hozzáférés zavara

ns számára nehézséget jelent új emlékek létrehozása.
ilés után lép fel,és az idő előrehaladtával jellemzően"
zipásze a a láKÉS
"gp
Vé S
áeyeteg in eza EEETTS

ITGAI: egy egyébkiként egészséges személynek váratlanul nagy ne-
ez e
: FELE oSÉTs amnézi
LASNS hogy új emléa keke t alakí tson és hívjo n elő. Oka egyel őre ismer etlen, és jellem-
enie tés elél malna áredal zoldet
áásaze zá Sáslsz aj beg Gt 5 1 ? a 8
ER ÖÉDOKE ESNE KKA e ek GET ANNO 8 8 a
HGöveze SÉőmelt ali LÉK úd
Scanned with
AMNÉZIA 373
ANTEROGRÁD AMNÉZIA
Az amnesztikus szindróma
Egy klasszikus amnesztikus szindrómás páciensnek megtartott az intellektusa és a

nyelvi képességei, ugyanakkor súlyos károsodást mutat az epizodikus tanulás terén,
akár vizuális, akár verbális ingerekkel teszteljük, akár előhívás, akár pedig felismerés
módszerével. Miközben az emlékezés elakadását szinte bármilyen jelenség okozhatja,
ami interferál a normál agyműködéssel, az amnesztikus szindrómára jellemző súlyos,
tiszta amnéziát kevesebb számú lehetséges okkal magyarázhatjuk. Ezek közé tarto-
zik a temporális lebeny és a hippocampus kétoldali sérülése, az alkoholos eredetű
Korszakov-szindróma, a hosszabb oxigénhiányos állapot és a vírusos encephalitis. E
tényezők bármelyike nagy eséllyel okozhat az amnéziás tüneteken kívül más kognitív
deficitet is, de eredményezheti mindegyik azt is, hogy csak az epizodikus emlékezet-
ben jelentkezik súlyos zavar.
Elizabeth Warrington és jómagam egy olyan betegcsoportot vizsgáltunk, amely-
nek tagjai különböző kóroki háttérrel rendelkeztek, de mindegyikükre jellemző
volt a megtartott intellektus és a nagymértékben károsodott epizodikus emlékezet
(Baddeley és Warrington, 1970). Mindannyian súlyosan amnéziásak voltak, a verbális
és vizuális anyagok elsajátítására való képességük jelentős mértékben leromlott, akár
felidézés, akár felismerés módszerével vizsgáltuk őket. A számterjedelemtesztben
ugyanakkor jól teljesítettek, és normális recenciahatást mutattak abban a feladatban
is, ahol 10, egymástól független szót kellett szabad felidézéssel előhívniuk, bár itt a
. korábban bemutatott szavakkal kapcsolatos teljesítményük szemmel láthatóan gyen-
gébb volt a kontrollcsoporthoz képest (11.1. ábra).
Pácienseink ugyancsak normális teljesítményt értek el a Brown-Peterson-féle rö-
vid távú felejtési feladatban, és nem csupán a felejtési sebesség szempontjából, hanem
a tekintetben is, hogy a felejtés mely ponton egyenlítődött ki, jóval az alapszint felett.
Ez az eredmény ellentmondott a Cermak, Butters és Moreines (1974) által Boston-
ban vizsgált Korszakov-szindrómás amnéziásoknál kapott eredménynek, akik rosz-
szul teljesítettek a Peterson-feladatban. A bostoni betegeknél az a normálisan fellépő
hatás sem jelentkezett, amit , kiszabadulás a proaktív interferenciából" jelenségnek
nevezünk (lásd 2. fejezet, 49-50. oldal), amikor a Peterson-feladatban megváltozik a
megtanulandó szavak szemantikai kategóriája, pl. állatok helyett virágok következ-
nek (Cermak és Moreines, 1976). Az általunk vizsgált betegeknél viszont az egészsé-
gesekre jellemző mintázat jelentkezett, vagyis az új kategória első próbájánál rendkí-
vüli mértékben megnő a teljesítmény. Cermak és Butters azzal magyarázták, hogy a
bostoni vizsgálati csoportnál nem jelentkezett a kiszabadulási hatás, hogy ezeknél a
betegeknél hiányzott a megfelelő mélységű szemantikai kódolás, vagyis ők a Craik és
Lockhart által kidolgozott feldolgozási szintek elméletéhez (lásd 5. fejezet, 165. oldal)
4£
Scanned with
374 EMLÉKEZET Esetek,
Számos módszertani
5 5) is rámutat.
különbségre
k
i cedően értelmezték az amnéziát.
én magyarázhatják az eredmeé.
sző
tak saját vizsgálatuk és a mienk között, ame lyek szint
nyeink közötti eltéréseket. É lt
VA kérdés végül akkor oldódott meg, amikor Cermak (1976) egy központi ideg.
rendszeri fertőzés következtében súlyosan amnéziás beteggel (S. S.) kezdett fog-
lalkozni, aki a londoni amnéziás betegcsoporthoz hasonló tüneteket mutatott,
A további alapos elemzések rámutattak, hogy a bostoni Korszakov-szindrómás
betegek esetében kevésbé lehet tiszta emlékezeti zavarról beszélni, mint ahogy azt
eleinte gondolták. A Korszakov-szindróma esetében gyakran - bár nem mindig
- előfordul, hogy a pácienseknél romlik a végrehajtó funkció, ami a frontális le-
beny károsodására utaló tünet. A Peterson-paradigmában úgy kell fenntartani e
emléknyomot, hogy közben egy olyan megerőltető közbeiktatott feladatot is el kell
végezni, mint a visszafelé számolás. Ez a feladat nemcsak a rövid távú emlékezetet
veszi igénybe, hanem a munkamemóriát is, így a frontális lebeny károsodásának
érzékeny mutatója lehet.
11.1. ábra. Azonnali szabad felidézés amnéziásés kontrollszemélyeknél. Az amnéziások. s se

normális recenciahatást mutatnak, a korábbi elemek felidézésében viszont csökkenta- 7
teljesítményük. . HETE zi E e Élek LÉ SÉS Cs e SES éa get k
100 -
90
80
A helyes válaszok aránya (9)
70£-
60[-
50[-
40
30
I
20(-
10(-
Amnéziás csoport
0 L 1 l I L
0 1 2.3 4 5 6 7 g8 9 10
Elemszám
Forrás: Baddeley és Warrington (1970) 60 Elsevier, A jogtulajdonos engedél

yével
Scanned with
AMNÉZIA 375
Kulcsfogalom
Alkoholos Korszakov-szindróma: a páciens nehezen tud új Információkat elsajátítani, bizonyos
, múltbeli eseményeket ugyanakkor fel tud Idézni, Az emlékezeti hiányosságokat hajlamos kítalált
dolgokkal kitölteni, Leggyakoribb oka az alkoholizmus, különösen amikor ez B,-vitamin-elégte-
lenséggel jár. ; 38 ;
Mit képesek megtanulni az amnéziás betegek?
Régóta ismert, hogy a tisztán amnéziás betegek is meg tudnak tanulni bizonyos dol-
gokat annak ellenére, hogy az új epizodikus információk elsajátításával problémájuk
van. A svájci neuropszichiáter, Claparéde klasszikus anekdotája (1911) egy olyan in-
formális kísérletről szól, amelyet a kórházban, egy vizit során végzett el. Az volt a
szokása, hogy mindennap körbejárt a betegeinél és kezet fogott velük. Egy nap egy
gombostút rejtett el a tenyerébe, amikor kezet fogott az egyik amnéziás nőbetegével.
Másnap a beteg nem akart kezet fogni a doktor úrral, de ő maga sem tudta megmon-
dani, miért. Ez az eset a klasszikus kondicionálást példázza, amikor a kézfogáshoz a
fájdalom élménye társul. A később kontrolláltabb körülmények között végzett kí-
sérletek bebizonyították, hogy az amnéziás betegeknél ugyanúgy működik a klasz-
szikus kondicionálás, mint egészséges személyeknél. Az egyik vizsgálatban (lásd 4.
fejezet, 138. oldal) egy fény felvillanását követően levegőt fújtak a vizsgálati személy
szemébe, ami automatikus pislogási választ váltott ki (Warrington és Weiskrantz,
1978; Gabrieli, McGlinchey-Berroth, Carrillo, Gluck, Cermak és Disterhoft, 1995). A
fényinger és a levegőfújás többszöri társítása után önmagában a fényfelvillanás is ki-
váltotta a pislogási választ, ami az elkerülő viselkedés kondicionálásának kiváló pél-
dája. Ugyanakkor, ha ezeknek a személyeknek megmutatták a kísérleti berendezést és
megkérdezték tőlük, hogy miként működött, nem tudtak rá visszaemlékezni.
Előfeszítés (priming)
A 4. fejezetben már említettük Warrington és Weiskrantz (1968) kutatási eredményét,

amelyben az általuk vizsgált amnéziás betegek jelentősen leromlott felidézési és fel-
ismerési teljesítményt mutattak szólistákra és képekre vonatkozóan, amikor azonban
az adott szavakat vágy hiányos képeket kellett azonosítaniuk, akkor ugyanolyan jól
teljesítettek, mint az egészséges kontrollszemélyek. Hasonló eredményt kapott Graf,
Sguire és Mandler (1984) is, amikor két feladatban hasonlították össze amnéziás és
egészséges kontrollszemélyek teljesítményét. Az egyik egy szótő-kiegészítéses impli-
cit feladat volt, amelyben szavakat mutatnak be a kísérleti személyeknek (pl. ACÉL),
Scanned with
376 EMLÉKEZET
NNa"
és később ezek kezdőbetűit felhasználva (pl. AC .. ) arra kérik őket, hogy ntaláljanak
ki" egy szót, amelyik így kezdődik. A másik feladatban (hívóingeres felidézés) szintén
szótöveket mutatnak a kísérleti személyeknek, itt viszont azt kérik tőlük, hogy , em.
lékezzenek rá; milyen szavakat láttak korábban. Az explicit ,emlékezési" instrukció
esetén egyértelmű különbség mutatkozott a két csoport teljesítménye között, az imp.
licit szótő-kiegészítési feladatban viszont nem.
Készségek
Corkin (1968) megfigyelte, hogy H. M. az egészségesekhez hasonlóan teljesített ab-

ban a feladatban, ahol egy tükörben megfigyelt csillag mozgását kell követni — ez egy
olyan feladat, amely kezdetben frusztrálóan nehéz tud lenni, de elég gyorsan meg
lehet tanulni. Brooks és Baddeley (1976) amnéziás betegek teljesítményét vizsgálták
egy forgó nyomkövetési feladatban, amelyben egy pálcát folyamatosan rajta kell tar-
tani egy mozgó célponton. A betegcsoportnál és a kontrollszemélyeknél is hasonló
javulást lehetett megfigyelni a gyakorlás nyomán. A 11.2. ábrán láthatjuk, hogy az
amnéziás betegek az egészséges kontrollokhoz hasonló sebességgel képesek elsajátí-
tani az olyan új perceptuális készségeket is, mint például a tükörírással leírt szavak
kiolvasása (Cohen és Sguire, 1980).
Összetett rendszerek ellenőrzése
Az implicit tanulás egy másik területe az olyan bonyolult készségek elsajátítása, mint
például mesterséges nyelvtani szabályok megtanulása, vagy egy cukorgyártó üzem
irányítását szimuláló komplex rendszer működtetése (lásd 4. fejezet, 144. oldal). Ki-
derült, hogy az amnéziás betegek az ilyenfajta készségeket is képések meglehetősen
jól elsajátítani (lásd Sguire, Knowlton és Musen, 1993 összefoglalóját).
Hedonikus adaptáció
Johnson, Kim és Risse (1985) azt a jelenséget vizsgálták, amikor egy idegenszerű in-
gert, pl. egy koreai dallamot, első hallásra gyakran kellemetlennek érzékelünk, ké-
sőbb azonban, ha többször találkozunk az ingerrel, egyre pozitívabban értékeljük
(lásd 136-137. oldal). Ezt a hatást amnéziás betegeknél is ki tudták mutatni, jóllehet
ők állították, hogy még soha életükben nem hallottak ilyen dallamot.
Scanned with
AMNÉZIA 377
11.2.ábra. Tükörol
mégartotisága : jön 7 ;
Ez vasás készségének elsajátítása háromnapi gyakorlás során és a készség
zt árom hóna ppal később. § A Korszakov - szind rómás
amnéziás
szi betegek
ugya nolyetná
kánlrosz an jóll elvektudták saját
] ítani ésé meg tudták5k őrizn
őriznii ezt a készségefodez
t, zra Hé egés
mint az teszezség
n es
80 E
Lam
ml
mű
c
o ha
Ta
pi
Fz
o
83 406
S
s
"o he
ha)
o
mm
Xgsi 20t
9— e Korszakov-szindrómás csoport (N-— 4)
9— 0 Kontrollcsoport (N- 6)
OLLLId LII agItLEELELIE ZAL EIT

//
Tanulási próbák megtartottsága
Forrás: Cohen és Sguire (1980)
AZ AMNÉZIA ELMÉLETEI
Bár az amnéziával kapcsolatos jelenségek leírásában meglehetős egyetértés van a ku-
tatók között, abban már sokkal kevésbé, hogy miként is lehet értelmezni ezeket a
jelenségeket. Az egyik feltételezés szerint az amnéziás betegeknél hiányzik az emlék-
nyomok megszilárdításának képessége ( Milner, 1968; Sguire és Alvarez, 1995; Cahill,
Haier és Alkire, 1996). Ez egy alapvetően fiziológiai magyarázat, bár természetesen
a pszichológiai működésben mutatott teljesítményekre is következtethetünk belő-
le. Számos ilyen, a kognitív működésekre vonatkozó elmélet született, amelyeket az
alábbiakban ismertetünk.
Scanned with
378 EMLÉKE ZET
A feldolgozási szintek modellje
E fejezetben korábban már említettük Cermak és munkatársai megfigyelését, misze-

rint a Korszakov-szindrómás páciensek nem tudták használni a szemantikai kódolást
a proaktív interferenciából való kiszabadulás paradigmáját alkalmazó kísérleti hely-
zetben, és ezt a kutatók azzal magyarázták, hogy ezeknél a betegeknél az emléknyo-
mok mély kódolására való képtelenség állhat az emlékezeti zavar hátterében. Cermak
és Moreines (1976) ezt a hipotézist vizsgálták meg egy, a feldolgozási szintekkel kap-
csolatos kísérletben, és azt találták, hogy a betegek a nagyobb feldolgozási mélység
esetén sem teljesítettek jobban. Egy további vizsgálat ugyanakkor azt jelezte, hogy
ez padlóhatásnak tekinthető, a betegek ugyanis annyira kevéssé voltak képesek a ta-
nulásra mindegyik kísérleti feltételben, hogy nem lehetett különbségeket kimutatni.
Amikor könnyítettek a feladaton, a betegek is a megszokott, feldolgozási szintekre
jellemző hatást mutatták (Cermak és Reale, 1978).
A kérdést tovább vizsgálta Meudell, Mayes és Neary (1980) egy olyan kísérlet-
ben, ahol karikatúrákat használtak ingeranyagként. A felszínes kódolási helyzetben
a vizsgálati személyeknek két nagyon hasonló kép között kellett felfedezniük az apró
különbségeket. A második kísérleti feltételben meg kellett jegyezniük a jeleneteket,
hogy később fel tudják majd idézni azokat, a legmélyebb szintű kódolás esetén pe-
dig részletesen le kellett írniuk a jeleneteket, és meg kellett ítélniük, hogy mennyire
humorosak. Az alkoholos Korszakov-szindrómában szenvedő betegek összességében
gyengébben teljesítettek, de amint azt a 11.3 ábrán láthatjuk, megőrizték a humor-
érzéküket, és ugyanannyira érvényesült náluk a mélyebb feldolgozás hatása, mint az
egészséges kontrollszemélyeknél.
Gyorsabb felejtés?
A konszolidációs elméletnek legalább két változata létezik. Az egyik szerint nem is

épülnek ki hosszú távú emléknyomok, a másik elmélet szerint viszont kiépülnek, de
gyorsan elhalványulnak. Utóbbi feltételezés alapján azt várhatnánk, hogy amnéziás
betegek gyorsabban fognak felejteni, illetve — az elmélet egyik megközelítése sze-
rint - a hippocampus-sérülést elszenvedett amnéziás alcsoport gyorsabban fog fe-
lejteni, mint azok, akiknél a temporális lebeny más területeit érte károsodás (Sguire,
1981). Valójában, ha a kezdeti tanulási teljesítményt kiegyenlítjük, nem mutathatunk
ki gyorsabb felejtést egyik amnéziás alcsoportnál sem (Huppert és Piercy, 1978a;
Kopelman, 1985). Ugyanakkor, talán némileg meglepően, azt figyelhetjük meg, hogy
bármilyen jellegű károsodás vagy betegség, amely károsítja a normál agyműködést,
gyengébb tanulási teljesítményt eredményezhet, de nagyon kevés esetben okoz gyor-
sabb felejtést az egyszer már megtanult anyagnál.
Scanned with
AMNÉZIA 379
11.3. ábra. A kódolási instrukció hatása a humoros és semleges karikatúrák későbbi

felismerésére amnéziás betegeknél és egészséges személyeknél
100 [-
8— — —e Kontrollszemélyek/humoros sú
90——0 Kontrollszemélyek/semleges 7
E3------ u Amnéziás személyek/humoros et ji
90T nm Amnéziás személyek/semleges szét
80 [-
70-
60 [-
50 1 1 1
A különbségek felfedezése Megjegyzés Képleírás
Forrás: Meudell et al. (1980)
Előhívás
Warrington és Weiskrantz (1970) eredetileg az előhívás kontextusában magyarázták

meglepő eredményeiket, és azt állították, hogy a tesztelési fázisban igen hatékony hí-
vóingernek bizonyuló szótöredékek azáltal javították a teljesítményt, hogy kiiktatták
az esetlegesen interferáló válaszokat. Később azonban elvetették ezt a magyaráza-
tot, mivel más, ennek alapján megjósolt hatások nem jelentkeztek (Warrington és
Weiskrantz, 1978).
Kontextuális feldolgozás
Az epizodikus emlékezet egyik legfontosabb jellemzője, hogy lehetővé teszi az egyedi

specifikus emlékek előhívását. Az egyik befolyásos elmélet szerint ez azáltal lehet-
séges, hogy az egyedi epizódok hozzákapcsolódnak az élmény specifikus téri-idői
jellemzőihez. Ez lehetővé teszi az élmény azonosítását és az adott emlék előhívását
olyanok helyett, amelyek máskor és máshol történtek. Így tehát, ha valaki elveszíti
azt a képességét, hogy az élményeket összekapcsolja azok téri-idői kontextusával, az
Scanned with
380 EMLÉKEZET
aazli
Egy patkánykísér.
nagyon nehezen fogja tudni később felidézni ezeket az emlékeket.
letben Winocur és Mills (1970) azt figyelték meg, hogy a hippocampus-sérült állatok
különösen rosszul tudták használni a környezeti jelzéseket téri tanulási feladatban,
és ennek alapján Winocur (1978) azt a feltevést fogalmazta meg, hogy az amnéziás
személyeknek is hasonló nehézséget jelenthet az emlékek hozzákapcsolása a kontex.
tushoz.
Huppert és Piercy (1978a, 1978b) egy igen eredeti kísérlete is a kontextuális em.
lékezet zavarát támasztotta alá. Kísérletükben azt a jelenséget használták fel, hogy az
emberek képesek nagyon jól felismerni olyan képeket, amelyeket korábban mutattak
nekik, és kimutatták, hogy az amnéziás betegek és a kontrollszemélyek teljesítménye
csaknem kiegyenlítődik, ha a betegnek több időt hagynak a képek megjegyzésére.
A kísérletben két egymást követő napon napi egy vagy két alkalommal mutatták meg
a képeket a kísérleti személyeknek. A második napi bemutatás után a kísérleti sze-
mélyeknek egy képsorozatot mutattak, és meg kellett mondaniuk mindegyik képpel
kapcsolatban, hogy látták-e korábban. Amikor egy képet felismertek, akkor azt is
meg kellett mondaniuk, hogy melyik napon találkoztak vele.
A leglényegesebb eredményt az első napon kétszer bemutatott képek esetében ta-
lálták: az amnéziás betegek nagyobb valószínűséggel mondták ezekre az első napon
kétszer bemutatott képekre, hogy a második napon látták őket — valószínűleg azért,
mert ismerősebbnek érezték ezeket. A kontrollszemélyek éppen ellentétes mintázatot
mutattak, vagyis jobban eltalálták, hogy egy képet az első napon láttak, amennyiben
kétszer mutatták be a képet. A két bemutatás két alkalmat teremtett rá, hogy az adott
képet az adott nap kontextusához kapcsolják hozzá. Az epizodikus memória által lét-
rehozott kontextuális kapcsolat hiányában az amnéziás betegeknek az ismerősség ál-
talános érzésére kellett támaszkodniuk. Ez pedig nem tette lehetővé számukra, hogy
különbséget tegyenek a két bemutatás, illetve a friss élmény okozta ismerősség között.
Schacter, Harbluk és McLachlan (1984) hasonló eredményt kaptak abban a kísér-
letben, amelyben a Kérdezz-Felelek! társasjáték kérdéseire adott válaszokat elemez-
ték (pl. , Hány testvére van Zámbó Jimmynek?"), vagyis az amnéziás betegek rosszul
emlékeztek arra, hogy mikor találkoztak egy információval: minél ismerősebb volt
egy válasz, annál inkább azt hitték, hogy csak nemrég találkoztak vele. Forrásamné-
ziának nevezzük az amnéziás betegeknek ezt a jellegzetes problémáját, hogy nehezen
tudják felidézni egy adott emlék forrását.
Amnézia: modális modell
Az összes addigi adat és eredmény integrálására tettem kísérletet, amikor felvázol-

tam az amnézia modális modelljét, az amnesztikus szindróma egy olyan egyszerű
magyarázatát, amelynek alapján a legtöbb vagy akár minden korábbi kísérleti ered-
Scanned with
AMNÉZIA 381
mény értelmezhető (Baddeley, 1998). Ez a modell a konszolidációs elméletnek egy

szándékosan általános változatát fogadja el, amely szerint az epizodikus emlékezet
esetében úgy történik a tanulás, hogy az elemek asszociatív kapcsolatba kerülnek
a kontextusukkal, egyfajta , mnemonikus ragasztó" révén. Szándékosan választot-
tam ezt a nyilvánvalóan nem szakszerű kifejezést , hogy jelezzem, nem egy precíz
neurobiológiai adat alapján feltételezem ezt, hanem egész egyszerűen szükség van
valamiféle neurobiológiai magyarázatra. Ez nem zárja ki a kontextuális hipotézist,
hiszen az epizodikus emlékezet lényege éppen az lehet, hogy képes az élményeket
,hozzáragasztani" a specifikus kontextushoz, és ezáltal olyan kontextuális hívóinge-
reket hoz létre, amelyek lehetővé teszik az egyedi emlékek előhívását.
Az amnéziának ez a leegyszerűsített modellje azt feltételezi, hogy a felidézés és a
felismerés ugyanazokat a tárolási folyamatokat mozgósítják, jóllehet eltérő korlátokat
állítanak a későbbi előhívás számára.
Azt állítja továbbá ez a modell, hogy a szemantikus emlékezet voltaképpen sok kü-
lönböző epizód maradványa. Bár a felejtés miatt idővel csökkenhet az egyedi emlékek
előhívásának képessége, feltételezhetjük, hogy azok az elemek, amelyek a különböző
epizódok során ismételten előfordultak, egy másik mechanizmus segítségével előhív-
hatóak lesznek. Bár úgy tűnt, hogy a modális modell elfogadható magyarázatot tud
adni a klasszikus amnesztikus szindrómára, nem volt világos, hogy milyen módon
lehetne az elméletet tesztelni, én magam pedig fel is hagytam az amnézia tanulmá-
nyozásával.
Néhány évvel később felkértek, hogy tartsak előadást az amnéziáról egy szimpó-
ziumon, amelyet Elizabeth Warrington nyugdíjba vonulása tiszteletére rendeztek.
Mivel korábban dolgoztunk együtt, természetesen elfogadtam a felkérést. Addig még
nem írtam le sehol az amnéziáról kidolgozott, spekulatív modális modellemet, és
úgy gondoltam, ez kitűnő alkalom lenne, hogy hozzáértő közönségtől kapjak visz-
szajelzéseket elméletemmel kapcsolatban. Annak ellenére, hogy az odaút során kissé
szórakozottan a vonaton felejtettem előadásom diáit, elég jól el tudtam mondani az
elképzelésemet. Nem sokkal a szimpózium után Faraneh Vargha-Khadem meghívott
a londoni Gyermekegészségügyi Intézetbe (Institute of Child Health), hogy vizsgál-
jam meg az egyik kis páciensüket, Jont, és ez a találkozás meggyőzött arról, hogy az
amnéziáról alkotott modális modellem vagy teljesen téves, vagy legalábbis túlzottan
leegyszerűsített.
Fejlődési amnézia
Jon koraszülött volt, ezért élete legkorábbi szakaszát inkubátorban kellett töltenie.
Légzési problémái miatt egy ideig oxigénhiányos állapotba került, ami nagyfokú
hippocampus-károsodást okozott nála. Némileg szokatlan módon ez volt minden
Scanned with
EMLÉKEZET
jaj? súlyos mértékű

igen volt, hiszen
károsodás, amit elszenvedett, ugyanakkor ez ;
aizzd ocampusa a normál méretnek nem e gészen felét érte csak el, és a szerkezete is
hipp
i j
eltérő volt a normálistól.
hogy fiuknak memó.
Jon nagyjából ötéves volt, amikor szülei gyanakodni kezdtek,
kere hogy olyan
riaproblémái vannak, ami később be is bizonyosodott. Annak
intel.
súlyos amnéziája volt, ami nem tette lehetővé az önellátást, Jon át agon felüli
ligenciával és szemantikus emlékezettel rendelkezett. Bár felidéző emlékezete nyil-
vánvalóan károsodott, felismerési képessége az átlagövezetben van. A 11.4 ábrán Jon
és két illesztett kontrollszemély eredményeit láthatjuk az Ajtók és Emberek Teszten
(Baddeley, Vargha-Khadem és Mishkin, 2001c). Ezt a vizsgálómódszert azzal a céllal
dolgoztuk ki, hogy egymástól függetlenül lehessen mérni a vizuális és a verbális fel-
idézést és felismerést: mindegyik komponenst külön-külön is felméri a teszt és össze-
sítve is, így összesített vizuális és összesített verbális pontszámot is kapunk, valamint
kombinált felidézési, illetve felismerési pontszámot. Több más felismerési tesztben
is hasonlóan megtartott teljesítményt találtunk, ami megerősítette Vargha-Khadem,
Gadian és Mishkin (2001) Jonnal és más, hasonló problémájú páciensekkel kapcso-
latos korábbi megfigyeléseit, jóllehet későbbi tanulmányok arra utaltak, hogy Jon fel-
ismerési teljesítménye azért eltér az átlagostól (Gardiner, Brandt, Vargha-Khadem,
Baddeley és Mishkin, 2006).
11.4. ábra. Jon, a fejlődési amnéziás páciens és két kontrollszemély teljesítménye az Ajtók
és Emberek Teszt vizuális és verbális felidézési feladatában.
Jon teljesítménye a felidézési
feladatban csökkent, de a felismerési feladatban nem.
20 -
E? Vizuális
EZ] Verbális
Íz Felidézés ez Felismerés
VA
—
Sztenderd pontszámok
veg
Populáció
o
átlag
un
T
Jon Andrew Max Jon

Andrew Max
Forrás; Baddeley et al. (2001) 0 2001
MIT Press. A jogtulajdonos engedély
ével
Scanned with
AMNÉZIA 383
Jon esete több ponton is rámutat az amnézia modális modelljének problémáira.

Először is, ha az epizodikus emlékezet sérül, hogyan tud fejlődni a szemantikus em-
lékezet? Másodszor, bár a modális modell nem fejti ki egyértelműen az emlékezet és
az intelligencia közötti kapcsolatot, egyfajta korábbi tanulási tapasztalatokon alapuló,
kikristályosodott intelligenciát feltételezhetünk, amely sérülés esetén például a szó-
kincs csökkenésében érhető tetten. Azonban nem ez a helyzet. A későbbi kísérletek
rávilágítottak, hogy bár Jon igen sok mindent tud a világról, a kontrollszemélyekhez
képest sokkal hosszabb ideig tart neki, hogy új ismereteket sajátítson el (Gardiner,
Brandt, Vargha-Khadem, Baddeley és Mishkin, 2008). Harmadszor, ha a felidézés
és a felismerés alapvetően ugyanazokat a tárolási folyamatokat veszik igénybe, akkor
hogyan lehetséges az, amit Jon esetében is láthatunk, hogy a felismerési képessége
ilyen jól megőrzött, ilyen rossz felidézési teljesítmény mellett?
Erre a kérdésre az a korábban említett fogalmi megkülönböztetés adhat választ,
amely szerint el kell különítenünk egymástól az emlékezést és a tudást: eszerint az em-
lékezés egy tanulási epizód felidézésének képessége, vagy Tulving kifejezésével élve, a
múltbeli időutazás és az élmények újraátélésének képessége, a tudás pedig az, amikor
tudjuk, hogy egy dologgal már találkoztunk, anélkül hogy erről a találkozásról emlé-
künk lenne (lásd I. fejezet, 32. oldal).
Megpróbáltuk felmérni Jon , emlékezési" képességét, de nagyon nehezen tudtuk
őt megtanítani arra, hogy különbséget tegyen , emlékezés" és , tudás" között. Ami-
kor végre kijelentette, hogy már érti a különbséget, továbbléptünk. Jon ugyanannyi-
szor használta az , emlékszem" és a , tudom" kategóriákat, mint a kontrollszemélyek.
Amikor azonban a kontrollszemélyek , emlékszem" döntést hoztak, akkor fel tudták
idézni az ehhez tartozó emléket is, például: , A kutya szóról nagymamám tacskója
jutott eszembe" Jon esetében ez nem így működött. Elmondása szerint megpróbálta
elképzelni a szavakat tartalmazó kis kártyákat, és ha ez a képzeleti kép elég tiszta és
éles volt, akkor úgy ítélte meg, hogy , emlékszik. Vagyis sokkal inkább az intenzitás
és nem az emlékezés élménye alapján hozta meg a döntését.
További adatokhoz jutottunk abból a kiváltott potenciál kísérletből is, amelyben
azt vizsgálták, hogy milyen elektrofiziológiai válaszokat ad Jon agya, amikor megpró-
bál felismerni korábban látott szavakat, illetve emlékszem/tudom döntést hozni velük
kapcsolatban. Ez a kísérlet azon a korábbi felfedezésen alapult, hogy az , emlékszem"
döntéseket másmilyen aktivációs mintázat kíséri, mint a , tudom" döntéseket. Jonnál
nem lehetett az , emlékszem" mintázatot kimutatni (Düzel, Vargha-Khadem, Heinze
és Mishkin, 2001). Végül Maguire, Vargha-Khadem és Mishkin (2001) kutatócso-
portjának sikerült néhány olyan emléket azonosítania Jon életében, amelyeknél úgy
tűnt, kiváltható az a bizonyos epizodikus élmény, amely egy esemény újbóli átélése-
kor jelentkezik. Amikor ezeknek az emlékeknek a hatását vizsgálták agyi képalkotó
módszerekkel, akkor sikerült kimutatni a szokásos , emlékszem" mintázatot az agyi
aktivitásban, ami azt mutatja, hogy Jon képes ugyan emlékeket felidézni, de nagy
Scanned with
EMLÉKEZET
k az
ség et jele nt szá már a azo kna k az eml éknyomoknak az elraktározása, amelye
ne. héz
ilyen rare mezt ilye a tanulásra a szónak abban az értelmében,
h vega örénserásei össég el ményéhez, de nagymértékben károsodott a felide.
JEG KégESÉTE Az a tény, hogy mindennek ellenére ltek geeatn ránt emlékezettel
és átlag feletti intelligenciával rendelkezik, igazi kihívást jelent a hippocampus szere.
péről alkotott korábbi elinéleti feltevéseink SZEGTE; AAA idövel
Kétségtelen, hogy Jon egyáltalán nem tipikus amnéziás SisBi [.aszáses munkas
az agyi károsodás a
társai olyan amnéziás betegek adatairól számoltak be, akiknél
hippocampus területére korlátozódik, és a megszokott módon viselkednek, Vagyis
egyáltalán nem képesek felismerésre (Reed és Sguire, 1997; Manns és Sguire, 1999).
Mi lehet a különbség magyarázata? Az egyik lehetőség, hogy Jon nagyon kis korában
szerezte hippocampus-sérülését, a legtöbb amnéziás beteg pedig felnőttkorában válik
azzá. Figyelembe véve a fejlődő agy nagyobb plaszticitását, lehetséges, hogy Jonnál
az épen maradt agyterületek a fejlődés során képessé váltak arra, hogy helyettesítsék
a károsodott hippocampust. Ha így van, akkor feltételezhetjük, hogy annak valószí-
nűsége, hogy a Jonnál megfigyelthez hasonló mintázatot találunk, összefügg azzal,
hogy milyen életkorban kezdődött a páciens amnéziája. Ezt nem könnyű vizsgálni,
hiszen, bár egyre több Jonhoz hasonló esettel találkozunk, ritkán ennyire körülha-
tárolt a neurológiai károsodás, vagy ennyire specifikus a kognitív deficit. Jelenleg
Vargha-Khadem és kutatócsoportja vizsgálják ezt a kérdést, de az eredmények még
nem egyértelműek.
Egy másik magyarázat lehet, hogy Jon teljesítményének mintázata azt tükrö-
zi, hogy a károsodott agyterületnek milyen specifikus szerepe lehet — az ő eseté-
ben a károsodás a hippocampus területére korlátozódik, a környező területek (így
a perirhinális és az entorhinális kéreg) viszont teljesen épek maradtak. Kétségtelen,
hogy a hippocampus szerepéről korábban megfogalmazott feltételezések részben ha-
sonló károsodások megfigyeléséből származtak. Léziós állatkísérletekben tapasztal-
ták, hogy igen nehéz a hippocampust úgy eltávolítani, hogy a környező területeket
ne sértsék meg, agysérült betegeknél pedig nagyon ritkán fordul elő, hogy egy ki-
terjedt károsodás kizárólag a hippocampust érinti. A Sguire és munkatársai (Reed
és Sguire, 1997; Manns és Sguire, 1999) által vizsgált betegeknél feltételezhető, hogy
a hippocampuson kívül más területeket is ért valamiféle károsodás, ami azonban a
jelenleg rendelkezésünkre álló eszközökkel nem kimutatható.
Még Jon memóriájának vizsgálatát megelőzően Aggleton és Brown (1999) azt a
feltevést fogalmazták meg, hogy míg a hippocampus az epizodikus emlékezet mű-
ködésében játszik fontos szerepet, az ismerősségen alapuló felismerési ítéletekben a
perir hinális területnek lehet szerepe, ami Jonnál épen maradt. Számos esetet idéznek
a známéget ts amelyekben egyértelműen károsodott előhívási képesség mellett
a felismerési teljesítmény megtartott maradt, és ugyanezt a mintázatot figye
lték meg
Scanned with
AMNÉZIA 385
mm
Mayes, Holdstock, Isaac, Hunkin és Roberts (2002) is egy olyan betegnél, akinek fel-
nőttkorában kezdődött az amnéziája, és megőrzött felismerési képessége feltehetően
összefüggött azzal, hogy kizárólag hippocampusát érte károsodás.
Vajon Jon esete valóban kihívást jelent az amnézia modális modellje számára,
ahogyan azt a bevezetőben megfogalmaztam? Vagy inkább arra hívja fel a figyelmet,
hogy félrevezető lehet, ha túl általános következtetéseket vonunk le egyes fejlődési
esetekből. Minden bizonnyal, ahogy szaporodnak majd a vizsgált esetek és finomod-
nak az anatómiai sérülések meghatározására használt módszereink, ez a kérdés is
el fog dőlni, ahogyan az is, hogy milyen szerepe van az epizodikus emlékezetnek a
szemantikus rendszer alakulásában.
RETROGRÁD AMNÉZIA
Míg az anterográd amnézia azt jelenti, hogy a személy képtelen új emlékeket elraktá-
rozni, a retrográd amnézia esetében a régi emlékek előhívásának képessége károsodik.
A két tünet gyakran együtt jár, de nem magas ez a korreláció (Shimamura és Sguire,
1991; Greene és Hodges, 1996; Kapur, 1999). Két páciensnek például, akiket Baddeley
és Wilson (1986) vizsgáltak, súlyos, tiszta formájú amnéziájuk volt, magas, jól meg-
tartott intelligenciaszint mellett, egyiküknek azonban kitűnő retrográd emlékezete
volt, részletesen tudott például mesélni a háborús élményeiről, míg másikuknak csak
igen homályos emlékei voltak a múltjáról. Tudta, hogy szolgált a haditengerészetnél
és járt egyetemre, de nem emlékezett, milyen sorrendben, és tudta azt is, hogy egy-
szer eltört a karja, de nem emlékezett, hogy történt.
Néhány esetben éppen ennek a fordítottját figyelték meg (Kapur, 1999). ráta
kor sok esetben azt sem zárhatjuk ki, hogy a páciens érzelmi okokból tudatosan vagy
tudattalanul nem akar emlékezni a traumatikus eseményt megelőző időszakra (ezt a
7. fejezetben még bővebben tárgyaljuk).
A retrográd amnézia vizsgálata
Az retrográd amnézia súlyosságának felmérése olyan probléma elé állítja a kutatót,

amivel az anterográd amnézia esetében nem szembesül, mégpedig hogy a vizsgáló
nem tudja kontrollálni az előhívandó anyag megtanulását, hiszen a tanulás akár évek-
kel korábban is történhetett. Elsőként Sanders és Warrington (1971) próbálkoztak
azzal, hogy felmérjék a retrográd amnézia súlyosságát azon a módon, hogy vizsgálati
személyeiknek olyan ismert emberek fényképeit mutatták, akik csak egy rövid ideig
voltak híresek, különböző időszakokban, és azt találták, hogy az amnéziás betegek ál-
talában rosszabbul teljesítettek ebben a feladatban, mint a kontrollszemélyek. Az ún.
Scanned with
LÉKEZET
386 EM gel
él, vagyis az alám a s éété

Ribot-törvény is megjelent ezeknél a betegekn
emlékekre jobban vissza tudtak emlékezni, mint az újabb ÜLNÉNK fölgéátmtásái
nan elsajátítottak (Ribot,
pítja meg, hogy a régebbi emlékek tartósabbak, mint az újon
MERŐ számos hasonló mérőeszközt dolgoztak ki különböző ingeranyagokat

használva, például újsághíreket, klasszikus lóversenyek gyozkéselt SAGY KEREM olyan
ak (pl. Sguire, Haist
tévésorozatokat, amelyeket csak egy évadon keresztül sugározt
Először is: az,
és Shimamura, 1989). Ez az eljárás két gyakorlati problémába ütközik.
hogy egy újsághír vagy egy lóverseny győztese mennyire ismert, személyről személy-
en , öregsze-
re igencsak változó lehet, másodszor pedig az ilyen skálák szükségszerű
nek" az idő előrehaladtával, hiszen a közelmúltbeli események idővel egyre régebbi-
ekké válnak, így folyamatosan frissítésre és újraértékelésre kerülnek.
A páciens korábbi életeseményekre való visszaemlékezési képességének tesztelé-
sére egy másik módszer lehet, amikor önéletrajzi emlékek felidézését kérjük, ezeket
ugyanis szükség esetén ellenőrizni lehet a hozzátartozók segítségével (lásd 7. fejezet).
Már Galton (1879) kidolgozott egy olyan kulcsszavas eljárást, amelyben különböző
hívószavakat adnak a vizsgálati személynek (pl. hegy), majd megkérik, hogy idézzen
fel egy személyes emléket, amelyben szerepel ez a hívóinger, és időben is helyezze el
ezt az emléket. Ön is kipróbálhatja, mondjuk a folyó szó segítségével. Mit tapasztalt?
Nekem erről a szóról az jutott eszembe, amikor egy csónakban ülve a folyó partja
felé eveztem, és a csónak egyre jobban sodródni kezdett. Érdekes módon arra nem
emlékszem, hogy végül beleestem-e a vízbe. Nagyjából tizenhat éves lehettem.
Ezt a módszert fejlesztette tovább Crovitz és Shiffman (1974), illetve ezt használta
a retrográd amnézia vizsgálatára Zola-Morgan, Cohen és Sguire (1983) is. Sajnos
az eljárás meglehetősen bonyolult, mivel az egészséges kísérleti személyek rengeteg
anyagot hoznak, amit azután át kell írni és elemezni kell, a kutatók szempontjából
elsődlegesen érdekes améziás betegek viszont lényegesen kevesebb emléket tudnak
mozgósítani.
Ezeknek a módszertani nehézségeknek a megoldására tett kísérletet Kopelman,
Wilson és Baddeley (1990), amikor kidolgozták az Önéletrajzi Emlékezeti Interjút
( Autobiographical Memory Interview, AMI), amelyben arra kérik a vizsgálati szemé-
lyeket, hogy meghatározott életkorokból idézzenek fel specifikus emlékeket. Ezek kö-
zül némelyek régi emlékek, például az első iskolájuk neve, némelyek kevésbé régiek,
mint például az első munkahelyük, mások pedig közelmúltbeliek, például hogy hol
töltötte a vizsgálati személy a legutóbbi karácsonyt. Alapvetően tényszerű informá-
ciókra kérdez rá az interjú, amely így a személyes szemantikus emlékezet tesztjének
tekinthető. Ezenkívül minden életszakaszból fel kell idéznie egy egyedi személyes él-
ményt is, például gyerekkorból ilyen lehet egy iskolai sportverseny megnyerése. Ezek
az epizodikus emlékek azután az előhívott információ mennyisége és egyedi
sége
szempontjából kerülnek értékelésre.
Scanned with
AMNÉZIA 387
A módszer validálása egészséges személyeken és különböző típus

ú pácienseken is
megtörtént, és megfelelően érzékenynek és megbízhatónak bizon
yult. Még az álta-
lános tapasztalat szerint konfabulációra hajlamos Korszako
v-szindrómás betegek is
vagy pontos felidézést mutattak (amit a rokonok megerősítettek), vagy
azt válaszol-
ták adott kérdésekre, hogy nem emlékeznek (Kopelman et al., 1990). Az önéletrajz
i
emlékezet és működésének zavarai iránt fokozódó tudományos érdeklődés mutat-
kozik, és ezek a kutatások mind szélesebb körben használják ezt a módszert és az
ehhez hasonló eljárásokat (lásd 7. fejezet). A retrográd amnézia rendszerint zava-
rokat okoz az önéletrajzi emlékezetnek mind a személyes, mind pedig a szemanti-
kus szintjén. Ugyanakkor olyan esetekkel is találkozunk, amelyekben nem egységes
a károsodás, így előfordul, amikor a személyes emlékek maradnak épen (De Renzi,
Liotti és Nichelli, 1987), más esetekben ennek éppen a fordítottja történik (Hodges
és McCarthy, 1993). Ezt a kérdést és az önéletrajzi emlékezet elméleteit a 7. fejezet
tárgyalja bővebben.
Kulcsfogalom
RUN"
A retrográd amnézia idői grádiensei
A retrográd amnézia betegcsoportonként változó megjelenési formát mutathat. Az

alkoholos Korszakov-szindrómában szenvedőknél a közelmúltra vonatkozó emléke-
zeti teljesítmény meredek hanyatlást mutat azokhoz az alkoholistákhoz képest, akik-
nek nincsenek memóriaproblémáik (Zola-Morgan et al., 1983). Különösen érdekes
P. Z. esete, aki egy kiváló kísérleti pszichológus volt, és nem sokkal azelőtt fejezte be
emlékiratait, hogy a Korszakov-szindróma elhatalmasodott volna rajta. Ennek kö-
szönhetően meg lehetett állapítani, hogy melyek voltak azok az események és tények,
amelyekre egyértelműen emlékezett amnéziája kezdete előtt. A 11.5. ábrán láthatjuk,
hogy milyen elképesztő mértékben elfelejtette azokat a személyeket, akiket pedig na-
gyon is jól ismert, hiszen amnéziájának kezdete előtt nem sokkal megírt önéletrajzá-
ban részletesen mesélt róluk.
Kopelman (1989) két amnéziás csoport (Korszakov-szindrómás és Alzheimer-
kóros betegek) emlékezeti hanyatlását hasonlította össze életkorban illesztett kont-
rollszemélyek emlékezeti teljesítményével. A 11.6. ábrán láthatjuk, hogy a Korszakov-
szindrómás csoportnál az idő előrehaladtával egyre meredekebb a hanyatlás az ismert
újsághírekre való emlékezés terén. Nem világos, hogy ennek pontosan mi a magyará-
zata, Feltételezhetnénk, hogy a Korszakov-szindrómás betegek az ivással töltött egyre
Scanned with
388 EMLÉKEZET
2c
ent adatok kal
11.5.ábra. P.Z retrográd amnéziájának grádiense az önéletrajzában megjel
kapcsolatban. Minél korábbi volt egy adat, annál jobban emlékezett rá. SZESZES Este SZ ESKStttESE
e zezt..— JE Ez ME ez———— ápisztás ásalKana ák iss Blsstszséájs
Md ÁE ÉL tee ekZL L Va aal EÁ netet ze Lt ese ax
vi
A helyes válaszok aránya (96)

565096
—
10 -
1916- 1930- 1940- 1950- 1960- 1970-

1930 1940 1950 1960 1970 1980
Évek
Forrás: Butters és Cerrnak (1986) 6 Cambridge University Press. A jogtulajdonos engedélyével
mény, azok időbel
100 (-
90 —
£ Bok
..
S 70 [-
e éok Kontrollszemélyek
bd
a 50 Fh—
E met iiaz
v -- Ps
bt$ 40tk
pari
ÖSS eS
3 30k 7 aA Nu Korszakov-szindrómás
Sz É LN
20b o Alzheimer-kóros XM
NN
NN
csoport
(N- 6)
£ csoport —- Ek TTÉS
10 nt
(N-8) s
a lri 7e
0 1 1 L 1 1 L 1 L ]
1935- 1945- 1955- 1965- 1975-

1944 1954 1964 1974 1984
Kopelman (1989) adatai alapján
Scanned with
AMNÉZIA 389
hosszabb időszakokban egyre kevesebb olyan eseményt éltek át, amire érdemes lenne
emlékezniük. Azonban a fokozatosan kialakuló Alzheimer-kór is esetében is hason-
ló hatással számolhatnánk. Valószínűbbnek látszik, hogy ez az eltérés a két kórkép
neurobiológiai hátterének különbözőségét tükrözi.
A retrográd amnézia magyarázatai
Korábban a retrográd amnéziával kapcsolatban kevesebb vizsgálat és elméleti tanul-

mány született, mint az anterográd amnéziára vonatkozóan. A közelmúltban azon-
ban változás indult meg e téren, számos olyan elméleti modell került kidolgozásra,
amelyek számítógépes szimulációkkal is igazolni próbálják az általuk bejósolt ered-
ményeket. Három ilyen modell - Alvarez és Sguire (1994), McClelland, McNaughton
és O Reilly (1995), valamint Murre (1996) elmélete - noha részleteikben eltérően, de
mind azt feltételezik, hogy a hippocampus és környező területei kulcsszerepet ját-
szanak az emléknyomok konszolidálásában. Attól a sejtszinten és még alacsonyabb
szinteken feltételezett konszolidációs folyamattól eltérően, amit a 4. fejezetben tár-
gyaltunk (lásd 146. oldal), ezek az elméletek a rendszerszintű konszolidációra vonat-
koznak, vagyis arra a folyamatra, amelynek során az információk úgy tárolódnak el
agyunkban, hogy: annak egyik anatómiailag meghatározott területéről átkerülnek a
másikra. Ez a kétfajta konszolidáció természetesen nem egymást kölcsönösen kizáró
folyamatok, bár a sejtszintű konszolidáció zavara feltételezhetően megzavarja a ké-
sőbbi rendszerszintű konszolidációt is.
Ez a három modell részleteiben eltér ugyan egymástól, de mindegyik azt feltétele-
zi, hogy a hippocampusnak és az azt körülvevő agyterületeknek közvetítő szerepük
van az új információk viszonylag gyors észlelésében és tárolásában egészen addig,
amíg ezek az információk fokozatosan el nem jutnak más agykérgi területekre is.
Míg a hippocampusban történő tárolás viszonylag gyorsan létrejön, de átmeneti, az
agykérgen belüli kapcsolatok kiépülése valószínűleg hosszabb időt vesz igénybe, ezek
ugyanakkor tartósabbak is. Az agykéregben tovább folytatódik a konszolidációs fo-
lyamat, miután a hippocampusból már elvesztek az emléknyómok, mindez pedig azt
eredményezi, hogy az agyban már évek óta jelen lévő emléknyomok különösen erő-
teljessé válnak, és ez lehet a Ribot-törvény magyarázata, vagyis azé a j elenségé, hogy
a korábbi emléknyomok tartósabbnak bizonyulnak.
Nadel és Moscovitch (1997, 1998) , többszörös emléknyom-hipotézise" (Multiple
TIrace Hypothesis) egy másik megközelítésen alapul. Elméletük szerint a hippocam-
pusnak a kódoláson kívül az előhívásban is fontos szerepe van. Az előbbi elmélet egy
változatát ők is elfogadják, amelyet , sztenderd modellnek" neveznek, ugyanakkor
azt feltételezik, hogy a hosszú távú konszolidáció során az emléknyomok inkább a
hippocampus-rendszeren belül kerülnek rögzítésre, és nem az agykéregben. Ennek
Scanned with
300 EMLÉKEZET
ME
eredményeképpen a hippocampusban többszörös lenyomata keletkezik a korábbi

élménveknek. A retrográd amnézia idői grádiense annak lenne a következménye,
hogv s hippocampust ért részleges károsodás miatt az elérhető emléknyomok egy
része elvész. A régebbi emléknyomok azért tudnak jobban fennmaradni, mert mir
több másolat készült belőlük. A hippocampus teljes pusztulása így totális retrográd
amnéziát eredményezne. Ez idáig nem dőlt el, hogy vajon ez a modell vagy valame-
Ivik hagyományosabb megközelítés magyarázza-e meg jobban a retrográd amnéziát
(Sara, 2007).
Kulcsfogalom
: Rendszerszintű "konszolidáció: az emlékezetért felelős agyterületeken történő fokozatos
informádióátrendeződés. Ebben a folyamatban az információk azáltal szilárdulnak meg, hogy az
, egyik anatőmiailag körülhatárolt agyterületről átkerülnek egy másikra.
Az elmúlt évek során megnövekedett az érdeklődés az emléknyomok konszolidáci-

ójáért felelős általános folyamatok iránt. Wilson és McNaughton (1994) egy patkány-
kísérletben, amelyben teljesen új környezethez szoktatták hozzá az állatokat, azono-
sítani és monitorozni tudtak olyan egyedi ,helysejteket, amelyek a hippocampuson
belül akkor aktiválódnak, amikor az állat az ismert környezet bizonyos részeihez kö-
zeledik. Megfigyelték, hogy a lassú hullámú, vagyis legmélyebb alvási fázisban ezek a
helysejtek újraaktiválódnak, mintha valamiféle transzfer vagy konszolidáció történne
ilyenkor. Egy még újabb állatkísérletben pedig azt figyelték meg, hogy madaraknál a
nappali éneklést kísérő agyi aktivitás alvás alatt újra megjelenik (Dave és Margoliash,
2000).
Humánkísérletek tanulságai szerint az alvásmegvonás megzavarhatja a konszoli-
dáció folyamatát. Stickgold, LaTanya és Hobson (2000) először azt mutatták ki, hogy
egy vizuális diszkriminációs feladatban a legjobb teljesítmény a gyakorlási fázis után
több nappal mutatkozott, annak ellenére, hogy a gyakorlás és a mérés között már
nem volt több ismétlés. Ez a teljesítményfokozódás azonban nem jelentkezett azoknál
a kísérleti személyeknél, akik közvetlenül a tanulás utáni éjszakán alvásmegvonásban
részesültek. Az alvásnak a szótanulásban játszott szerepével kapcsolatban Gaskell és
Dumay (2003) kísérletsorozata szolgáltatott bizonyítékot. Kidolgoztak egy eljárást,
amellyel nyomon követhető, hogy egy új szó teljes mértékben regisztrálásra került-e
a mentális szókészletben, mégpedig annak megfigyelésén keresztül, hogy az új szó
milyen mértékben képes interferálni a meglévő szavak feldolgozásával. A vizsgálati
személyeknek olyan, valóságos szavakhoz hasonlító elemeket kellett megtanulniuk,
mint például ,katedrómus?" Felidézéssel ellenőrizték, hogy az adott elem bekerült-e
az epizodikus emlékezetbe, majd azt nézték, hogy milyen mértékben lassítja le egy
nagyon hasonló, létező szó (pl. , katedrális") feldolgozását. Közvetlenül a tanulás után
Scanned with
AMNÉZIA 391
tökéletes lesz a felidézés, de ekkor még az új szó nem interferál a régivel. Egy éjsza-
kányi alvás után tesztelve azonban egyértelmű interferencia mutatkozik, és ez a hatás
hónapokig fennmarad. Úgy tűnik tehát, hogy szükség van ahhoz alvásra, hogy egy új
szó elraktározódjon a személy szókészletében.
Az eddig tárgyalt feladatok mind implicit természetűek voltak. Gais, Albouy,
Boly, Dang-Vu, Darsaud, Deseilles és munkatársaik (2007) ugyanakkor hasonló
mintázatot találtak abban a vizsgálatukban, amelyben a résztvevőknek 90 főnév-
párt mutattak be (pl. nyúl-szék), és az volt a feladatuk, hogy hozzanak létre egy
képzeleti képet a két szóból. Harminc perccel később fel kellett idézniük annyi szó-
párt, amennyit csak tudtak, a következő 24 órában pedig ébren tartották őket. 48
órával ezután, két teljes éjszakai alvást követően, ismét mérték a felidézési teljesít-
ményt. Egy másik kísérleti csoport ugyanebben az eljárásban vett részt azzal a kü-
lönbséggel, hogy ők az első felidézést közvetlenül követő éjszakán alhattak, másnap
éjjel viszont nem. A 48 órával későbbi felidézés közben végzett fMRI-vizsgálat más
aktivitást mutatott a két csoportnál: azoknál a kísérleti személyeknél, akik a tanulás
után közvetlenül alhattak, nagyobb aktivitás látszott a hippocampusban, és aktív
kapcsolatok nyomait lehetett látni a hippocampus és a mediális prefrontális kéreg
között, ami arra utal, hogy ezekre a területekre van legnagyobb hatással az alvás
során történő konszolidáció.
Az olyan emlékezeti zavarok vizsgálata, amelyek egyértelműen körülhatárolt agy-
területek kárósodáshoz köthetőek, rendkívül hasznosak az emlékezetről alkotott el-
méleteink és az agy működéséről való tudásunk szempontjából. Azok az esetek pedig
gyakorlati szempontból bírnak rendkívüli jelentőséggel, amelyekben a súlyos emlé-
kezeti zavar egy jelentős, de nem szükségszerű tünet, és a zavarnak nem egyértelmű
a kapcsolata az anatómiai lokalizációval. Természetesen a beteg szempontjából az
emlékezetzavar ugyanolyan súlyos csapást jelent, bármi is áll a hátterében. Éppen
ezért van nagy jelentősége annak, hogy tanulmányozzuk az emlékezeti teljesítményt
ezekben a kórképekben, és olyan módszerek kidolgozására törekedjünk, amelyekkel
segíthetünk a betegeknek emlékezeti problémáik kezelésében. A következő részben
az egyik ilyen gyakori kórképet, a traumás agysérülést fogjuk tárgyalni, egy másik
jelentős kórképről, az öregedéssel összefüggésbe hozható Alzheimer-kórról pedig a
13. fejezetben lesz szó.
Kulcsfogalom
; Traumás agysérülés (t. ry, Z agyat kés vagy egy behatoló "
; fejsérülés következtébei jos agyműködés. Súlyossága az,enyhe"fokozattól(a
; mentális státusz vagya delig tartó megváltozása) a ,súlyosig" terjedhet (a ;
, sérülést követően hos
ÖRS VESE Vagy amnézia] Festa gtbe d
Scanned with
EMLÉKEZET
392
TRAUMÁS AGYSÉRÜLÉS
pé
olyankor lép fel, amikor a fejet nagy erejű utés éri,
fáj . eg seg f 4 i, áldául
8 Pi
í srülés (TBI)
hirtelt
amikor ökré 5 ak vagy sebess
en gyorsulásn ;
iss égcsökkenésn alt kitéve,
ek van
ör tá
esésko r, vagy n
meg-
mint például egy autóbalesetben. Az agy ilyenkor erőteljes mozgásba lendül, és
az idegrostok csavaro-
sérülhet a koponya csontos részeinek kidudorodásaitól vagy
dásai, szakadásai miatt. edes ,
Néhány évvel ezelőtt egy tengerparti üdülőhely egyik mellékútján ültem a dugó-
ban a többi autóssal együtt, amikor hirtelen egy kék alak ívelt át a levegőn a szemlélők
legnagyobb rémületére és döbbenetére. Egy; a mellékútra beforduló autó gázolt el egy
motorost, aki feltehetően súlyos fejsérülést szenvedett ennek következtében. Ilyen
balesetek elsősorban fiatal férfiakkal történnek, és Nagy-Britanniában a sérülteknek
több mint 9596-a túléli az ütközést, különböző mértékű károsodásokkal. Az ilyen sé-
rülések egyik legjellemzőbb tünete a koncentrálási nehézség és az emlékezeti zavar.
Nos, milyen emlékezeti zavarokra számíthat szerencsétlenül járt motorosunk?
Először is, ha fejsérülése súlyos, várható, hogy akár hetekig tartó kómába kerül.
A legsúlyosabb esetekben a beteg ún. tartós vegetatív állapotba kerülhet, amelyben a
test fizikailag tovább működik, de a mentális működés megszűnik. Ez azután felveti
a szörnyű etikai dilemmát, hogy mennyi ideig kell az életet mesterségesen fenntar-
tanunk ilyen körülmények között. Szerencsére a legtöbb esetben fokozatos javulás
tapasztalható, gyakran annyira fokozatos, hogy a kezelőszemélyzetnek el is kerülheti
a figyelmét. Shiel, Wilson, McLellan és Watson (2000) ennek a javulásnak az optimá-
lis követésére dolgozták ki a Wessex Fejsérülés Mátrix Skálát (Wessex Head Injury
Matrix Scale, WHIM), amely képes megragadni az agy traűma utáni fokozatos fel-
épülését kísérő apró viselkedésbeli változásokat.
Eszméletük visszanyerése után a sérültek rendszerint poszttraumás amnéziát
(PTA) tapasztalnak, amely figyelemzavarral és a tanulási képesség nagyfokú romlá-
sával jár. Ilyenkor is nagyon lényeges, hogy pontosan tudjuk követni a fokozatos ja-
vulást, ennek mérésére számos eszköz áll rendelkezésünkre (Levin és Hanten, 2002).
Egy vizsgálatban High, Levin és Gary (1990) 84 olyan páciens állapotváltozását kö-
vették a PTA szakaszában, akiknek a sérülése elég súlyos volt ahhoz, hogy kómát
eredményezzen. A betegek először jellemzően a saját személyükre vonatkozó tájéko-
zódásukat nyerték vissza, újra tudták tehát, hogy kik is ők, ezután a téri orientáció-
jukat, vagyis annak tudását, hogy hol vannak, végül pedig az idői tájékozódásukat.
Jellemző volt, hogy az időben korábbra tájolták be magukat, különösen a súlyosabb
esetekben, ahol akár 5 évet is tévedhettek. Ahogy javult a betegek állapota, a tévedés
mértéke csökkent, ami a retrográd amnézia zsugorodását mutatja.
Nagy különbségek lehetnek abban, hogy mennyi ideig tart a PTA, és ennek alap-
ján nagyjából, ámbár nem teljes bizonyossággal következtethetünk a javulás várható
mértékére is (Levin, O"Donnell és Grossman, 1979). A PTA-ból felépülve nagy a va-
Scanned with
AMNÉZIA 393
lószínűsége annak, hogy a páciensnek lesz bizonyos mértékű retrográd amnéziája. Ez

eleinte kiterjedtebb lehet, az idő előrehaládtával azonban csökkenhet a mértéke, mint
ahogy az alábbi, híres esetben is történt.
1933 augusztusában egy 22 esztendős kertész leesett a motorbiciklijéről. Zúzódást

szenvedett a bal frontális agyterületen, és enyhén vérzett a bal füle, de a röntgenfel-
vételen nem látszott törés. A baleset után egy héttel már értelmesen beszélgetéseket
tudott folytatni és az ápolószemélyzet úgy ítélte meg, hogy teljesen visszatért tudatá-
hoz. Amikor viszont megkérdezték tőle a dátumot, azt mondta, hogy 1922 februárja
van, ő maga pedig iskolás fiú. Egyáltalán nem emlékezett rá, hogy öt évig Ausztráli-
ában, azután pedig két évig Angliában dolgozott egy golfpályán. Két héttel a sérülés
után már emlékezett az Ausztráliában töltött 5 évre és arra, hogy utána visszatért
Angliába, az utóbbi két év azonban teljesen kiesett az emlékezetéből. A baleset után
három héttel visszatért abba a faluba, ahol két évig dolgozott. Minden idegennek tűnt
számára, és egyáltalán nem emlékezett rá, hogy valaha járt már itt. Többször elté-
vedt. Még mindig idegennek érezve magát, visszaállt a munkába, amit megfelelően
el tudott látni, de a nap végén nehezére esett visszaemlékeznie rá, hogy mi mindent
csinált aznap. Körülbelül 10 héttel a baleset után fokozatosan kezdtek visszatérni
emlékezetébe az elmúlt két év eseményei, és végül már mindenre emlékezett, egészen
a balesetet közvetlenül megelőző néhány percig bezárólag (Russell, 1959: 69-70).
A retrográd amnézia kiterjedésének zsugorodása változó mértékű lehet és rend-

szerint kevésbé látványos, mint az ausztrál kertész esetében. Az agysérülést okozó
traumát közvetlenül megelőző időszakra vonatkozó súlyos és tartós amnézia viszont
nagyon jellemző. Vajon ennek az a magyarázata, hogy már nem is kerül rögzítésre
az esemény, vagy megszilárdulni nem tud az emléknyom? Erre a kérdésre világíthat
rá Yarnell és Lynch (1970) tanulmánya, amelyben olyan amerikaifutball-játékosokat
vizsgáltak, akiket kiütöttek egy nagyobb ütközésnél. Amikor levezették őket a pályá-
ról, a vizsgálatvezető megkérdezte tőlük, hogy mi volt a neve az akciónak, ami az üt-
közéshez vezetett (pl. Pop 22). Rendszerint akkor rögtön még emlékezett rá a játékos,
de amikor később megkérdezték, már nem. Bár más magyarázatok is lehetségesek,
ez a megfigyelés az emléknyomok korai neurális konszolidációjának hiányára utal.
Az utóbbi években egyre nagyobb az érdeklődés az olyan, erős testi ütközésekkel
együtt járó sportok hosszú távú hatásaival kapcsolatban, mint az amerikai futball vagy
a rögbi. Gina Geffent, az ausztráliai Adelaide-ben élő neuropszichológust felkérték,
hogy vizsgáljon meg egy fejsérülést szenvedett ausztrál futballjátékost. A Baddeley,
Emslie és Nimmo-Smith (1992) által a szemantikus feldolgozási sebesség vizsgálatára
kidolgozott eljárásban tesztelte a játékos teljesítményét csapattársaihoz képest. Eb-
ben az eljárásban a páciensnek olyan rövid mondatokat kell elolvasnia, amelyek vagy
nyilvánvalóan igazak, vagy nyilvánvalóan hamisak. A nyilvánvalóan igaz mondatok
Scanned with
KEZET
394 EM LÉ MENTI
t sea
olyanok lehetnek, mint pl. , Az apácák vallásosak" vagy db cipé ves ölés
A nyilvánvalóan hamis állításokat az igaz állítások ÖSSZEKEVETÉSGVE lösz , PL
, A cipők vallásosak" vagy , Az apácákat párban árulják . Lapozzon a 6. fejezet 6.2.
boxához, hogy Ön is kipróbálja ezt a módszert!
Geffen azt az eredményt kapta, hogy nem csupán páciense, de az ugyanezt a dur-
va sportot űző csapattársai is az átlagnál rosszabb teljesítményt mutattak a szgk
tikai feldolgozás sebességének ezen az érzékeny tesztjén (Hinton-Bayre, Geffen és
McFarland, 1997). Más kutatók is hasonló eredményekre jutottak egyéb, testi ütkö-
zéssel járó sportágak esetében, és a rendszeres tesztelés mára az amerikai futball szer-
ves részévé vált. Ez a fajta maradványtünet természetesen sokkal kevésbé súlyos, mint
a PTA-ban megfigyelhető tünetek és az amerikaifutball-játékosok láthatóan néhány
nap alatt rendbe jönnek (McCrea, Guskiewicz, Marshall, Barr és Randolph, 2003).
Mi történik, amikor a betegek feltisztulnak a PTA átmeneti állapotából? Sajnos
epizodikus emlékezetük általában továbbra is zavarokat mutat. Oddy, Coughlan,
Tyerman és Jenkins (1985) közepes és súlyos fejsérülést szenvedett pácienseket és
hozzátartozóikat, illetve gondozóikat kérdezték ki hét évvel a sérülés után. A pácien-
sek 5390-a számolt be memóriaproblémákról, azonban ez az arány 7996-ra emelkedett,
amikor a gondozók saját beszámolóit vették az emlékezeti hanyatlás mutatójának. Ez
az eredmény három kérdést vet fel: Miért tér el egymástól a kétféle beszámoló? Me-
lyik lehet a pontosabb a kettő közül? És vajon hogy viszonyul mindez a megkérdezet-
tek objektív emlékezeti tesztekben mutatott teljesítményéhez?
Sunderland, Harris és Baddeley (1983) megkísérelték megválaszolni mindhárom
kérdést. Enyhe és közepesen súlyos fejsérülést szenvedett pácienseket vizsgáltunk,
némelyiküket néhány hónappal, másokat néhány évvel a sérülés után. Olyan teszte-
ket használtunk a teljesítmény objektív felmérésére, amelyek a TBI érzékeny mérő-
eszközei, mint például a páros asszociációs tanulás, a szó- és arcfelismerési teszt, a
korábban már említett szemantikus feldolgozási teszt, valamint egy rövid szövegbe-
kezdés azonnali és késleltetett felidézésével kapcsolatos feladat. Ezenkívül a pácien-
seket és gondozóikat is megkértük arra, hogy töltsenek ki egy kérdőívet saját memó-
riaproblémáikról, és vezessenek rendszeresen naplót, amelyben feljegyzik emlékezeti
kihagyásaikat, felejtéseiket.
Várakozásainknak megfelelően mind a közelmúltban, mind pedig a régebben fej-
sérülést szenvedett csoport teljesítménye alatta maradt a kontrollcsoporténak a kü-
lönböző emlékezeti és figyelmi tesztekben. Ez a hatás egyforma mértékben jelent meg
mindkét csoportnál, függetlenül attól, hogy a közelmúltban vagy régebben érte-e
őket a fejsérülés, ami azt jelzi, hogy az emlékezeti zavar sajnos tartósnak
bizonyult.
A szubjektív beszámolókban szintén különbség volt a betegek és a kontrollszemélyek
között. Számunkra a legérdekesebb kérdés azonban az objektív emlékezeti teljesít-
mény és a szubjektív memóriapanaszok közötti összefüggés volt. Ez az összefüggés a
szövegfelidézésen kívül mindegyik tesztmutató esetében gyenge volt, de a páciensek
Scanned with
AMNÉZIA 395
önbeszámolóival különösen alacsonyan korreláltak

az objektív mutatók, ezen belül
pedig alacsonyabb volt a korreláció a kérdőív, mint a napl
óban rögzített megfigyelé-
sek esetében. Ezt az eredményt úgy értelmeztük, hogy a kérdőív
kitöltése önmagában
emlékezeti feladatot jelentett, így a páciensek egész egyszerűen nem emlékeztek rá,
hogy feledékenyek volnának. Amnéziás betegeknél gyakran tapasztalhatjuk, hogy ők
maguk nincsenek tudatában emlékezeti problémájuknak, holott környezetük szám
á-
ra ez teljesen nyilvánvaló. Én magam is vizsgáltam egyszer egy olyan, súlyosan am-
néziás hölgyet, aki a vizsgálat során újra és újra meglepődött rajta, hogy nem tudja
felidézni a kért dolgokat, sőt többször meg is jegyezte közben, hogy , Pedig büszke
vagyok a memóriámra" A betegségbelátás ilyen mértékű hiánya nagyon megnehezít-
heti a rehabilitációt, de szerencsére nem jellemző minden amnéziás páciensre.
Az, hogy ennyire nincs összefüggés az objektív teszteredmények többsége és az
emlékezeti kihagyásokkal kapcsolatos beszámolók között, aggodalomra adhat okot,
hiszen az ilyen teszteknek fontos szerepük van a páciensek állapotának felmérésében,
a tanácsadásban és a rehabilitációban. A probléma megoldásában azonban már nagy
előrelépést tett az oxfordi Rivermead Rehabilitációs Központban dolgozó klinikai
neuropszichológus, Barbara Wilson.
Wilson korábban tanulási zavarban szenvedőket kezelt viselkedésterápiás módsze-
rekkel, vagyis az operáns kondicionáláson alapuló tanulás B. E. Skinner által lefektetett
elveit alkalmazta. Ez egy rendkívül gyakorlatias megközelítés, amelyben pontosan mo-
nitorozzák a pácienst, és szisztematikusan jutalmazzák a kívánatos viselkedést. Wilson
elhatározta, hogy kidolgoz egy eszközt annak tesztelésére, hogy a páciensek mennyire
képesek különböző gyakorlati emlékezeti feladatokat végrehajtani, és erre a célra olyan
feladatokat választott ki, amelyek a saját és a gondozók megfigyelései szerint a leggyak-
rabban okoznak emlékezeti problémát a betegeknek a mindennapi életben. A munka
eredményeképpen megszületett a Rivermead Viselkedéses Memória Teszt (Rivermead
Behavioural Memory Test, RBMT - magyar változat: RVMI; Wilson, Cockburn és
Baddeley, 1998), amelynek feladatait a 11.1. táblázatban láthatjuk.
Az RVMT validálását nagy létszámú betegpopuláción végeztük el, akik a legkü-
lönbözőbb okok miatt szenvedtek el agysérülést. A teszteredményeket korreláltattuk
azokkal a feljegyzésekkel, amelyeket a terapeuták készítettek pácienseik emlékeze-
ti kihagyásairól a kezelés egész ideje alatt (Wilson, Cockburn, Baddeley és Hiorns,
1989b). A korrelációk magasak voltak, és a teszt várakozásainknak megfelelően al-
kalmasabbnak bizonyult a mindennapi emlékezeti problémák felmérésére, mint a
hagyományos emlékezeti vizsgálómódszerek.
Egy mindennapi emlékezeti zavarokat előre jelezni kívánó teszt érvényességének
döntő próbája természetesen az, hogy mennyire jár együtt a tesztben mutatott tel-
jesítmény a mindennapokban mutatott valóságos teljesítménnyel. Wilson (1991)
ki tudta mutatni ezt az együttjárást 43, súlyos emlékezeti zavarokat mutató beteg
utánkövetéses vizsgálatával, akiknek a teljesítményét 5-10 évvel korábban már fel-
sát
Scanned with
396 EMLÉKEZET
11.1. táblázat. A Rivermead Viselkedéses Memória Teszt (RVMT) komponensei. Az egyes

elemek úgy kerültek kiválasztásra, hogy olyan mindennapi helyzetekben mérjék az emlékezeti
rzáövégéálllását zláeáüjjjainagycdáktátátáatett lt problémát JERENNLENE a betegek számára.
És EékEzniéegyTEETEZKESBsalt kénes vezetéknév

merult
Emlékezni egy újonnan tanult névreze— kereszimév

fa [d
Emlékezni egy használati tárgyra

91
Emlékezni egy megbeszélt időpontra

. Képfelismerés
Újsághír — azonnali és késleltetett történetfelidézés
7. Arcfeli a
8. Emlékezni egy újonnan tanult útvonalra — azonnali felidézés
9. Emlékezni egy újonnan tanult útvonalra — Szzisat felidézés 3
10. Üzenet átadása. S : i :
11. Orientádő
mérte. Az emlékezeti zavarral való megküzdés mutatójának azt tekintette, hogy a

beteg milyen mértékben képes az önálló életvitelre. Az eredményeket a 11.7. ábra
mutatja, azzal az előrejelzéssel együtt, amely egy hagyományos klinikai mérőeszköz,
a Wechsler Memóriaskála (WM5S) eredményén alapul. Láthatjuk, hogy az RVMT ki-
tűnően előre jelezte az állapot alakulását, két olyan kivétellel, amelyek nem voltak
kifejezetten amnéziás esetek (az egyik személynek fonológiai STM-deficitje volt, a
másiknak pedig anterográd amnézia nélküli, tiszta retrográd amnéziája). A WMS
előrejelzése sokkal kevésbé volt pontos. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ez egy
kevésbé jó teszt lenne, nagyon is érzékenyen kimutatja az emlékezeti működés zava-
rait, de nem a mindennapi memóriaproblémák előrejelzésére dolgozták ki. Mindkét
fajta eszközre szükség van, sőt, olyan további, elméletileg megalapozott eljárásokra is,
amelyek ezeknél is pontosabban képesek elemezni a megfigyelt emlékezeti problémá-
kat, és a páciens erősségeinek és gyengeségeinek feltérképezésével lehetőség szerint a
későbbi kezelést is elő tudják segíteni.
Scanned with
AMNÉZIA 397
11.7. ábra. (a) A Rivermead Viselkedéses Memória Tesztben (RVMT) nyújtott teljesítmény
és az önálló életvitelre való képesség. Emlékezetzavarban szenvedő páciensek utánkövet
éses .
vizsgálata. (b) A Wechsler Memóriaskálán nyújtott teljesítmény —, önálló"és,nem önálló"
csoportok szerint bontva. : ; : ;
a) b)
247 24 Úső 51006 5100 [-e
gp 22 fanun 22 E
S 20ha 20 231004 100 [-
É 8-eTT F S lő
8 8 f an 18 z 994S 90
z6 16[/am
[am
16 k-8 ;
a 14 iz 14 p3 szi 80 Haun 80 [-
B 2jaa
Ha
I2fjá
10fe.
Él
ú 70ha
;
7078
NN 8- 8 [-e 4 .
pm. ük: Z 60 60 tg
E ab
S vi se c 3
2 50ha 50 H ;
SZ 2k- 2tee
b z
Önálló Nem önálló Önálló Nem önálló

(Rendes munkaidőben — (Nem dolgozik, és nem (Rendes munkaidőben (Nem dolgozik, és nem
dolgozik, vagy nappali tagozatos dolgozik, vagy nappali tagozatos
nappali tagozatos diák, és nem él nappali tagozatos diák, ésnem él
diák, vagy egyedül él) önállóan) diák, vagy egyedül él) önállóan)
Forrás: Wilson (1991) o Psychology Press
ÖSSZEFOGLALÁS
Az amnézia kutatását a sürgető klinikai kérdések hajtják előre, az emlékezet egészsé-

ges működéséről alkotott elméletek pedig egyrészt elősegítik ezt a kutatást, másrészt
maguk az elméletek is gazdagodnak általa. Jó példája ez elmélet és gyakorlat gyü-
mölcsöző együttműködésének. Ezt tapasztalhatjuk a klasszikus amnesztikus szindró-
ma esetében is, ahol az epizodikus emlékezet jelentős mértékű károsodása mellett a
páciens más kognitív funkciói épek maradhatnak, és ebből fontos következtetéseket
vonhatunk le a hosszú távú emlékezet természetével kapcsolatban.
Amnesztikus szindrómában rendszerint a temporális lebenyt, a frontális lebenyt
és a hippocampust összekötő hálózat sérül. Ennek számtalan kóroka lehet, például
alkoholos Korszakov-szindróma, kétoldali agysérülés, oxigénhiányos állapot vagy
központi idegrendszeri fertőzés. Bár az amnézia tiszta formájú is lehet, a legtöbbször
más kognitív zavarok is fellépnek.
Különbséget kell tennünk anterográd és retrográd amnézia között, előbbi az új
ismeretek elsajátításának zavarát jelenti, utóbbi pedig az amnéziás epizódot megelőző
Scanned with
LÉKEZET
398 e.
időszakkal kapcsolatos emlékekhez való hozzáférés képtelenségét. Tiszta anterográd

amnéziában az új emlékek elsajátítása szenved súlyos károsodást minel a felidézés,
mind pedig a felismerés szintjén, vizuális és verbális információk esetén egyaránt.
Ammnesztikus szindrómában a munkamemória és a szemantikus emlékezet általában
ép marad, bár a szemantikus emlékezet gyarapítása rendszerint problémát okoz. Az
implicit emlékezet szintén megtartott, amint azt a primingot, procedurális tanulást
vagy klasszikus kondicionálást alkalmazó kísérletek bizonyítják. A felejtés üteme ál-
talában nem tér el a normálistól.
Az amnézia korai elméleteit, mint például a feldolgozási szinteken vagy a proaktív
interferencián alapuló modelleket mára kiszorították a kontextuális tanuláson ala-
puló elméletek különböző változatai, amelyek a konszolidáció zavaraiból indulnak
ki. A legtöbb modell jelentős szerepet tulajdonít a hippocampusnak és a környező
agyterületeknek is. Jelenleg még nem dőlt el a kérdés, hogy a hippocampusra szükség
van-e a felismeréshez, a tekintetben viszont általános az egyetértés, hogy az , emléke-
zés" szubjektív érzésében mindenképpen szerepet játszik, ezt az érzést pedig gyakran
az epizodikus emlékezet alapvető jellemzőjének tekintik.
Retrográd amnéziáról akkor beszélünk, amikor a személy nem tud hozzáférni
korábbi emlékeihez. Ezt többféle módszerrel vizsgálhatjuk, például kérdőívekkel,
amelyekben a személyeknek fel kell idézniük vagy fel kell ismerniük különböző idő-
szakokban történt közismert eseményeket, önéletrajzi emlékek előhívásával, ami-
hez Galton egyszavas módszerét vagy strukturált önéletrajzi emlékezeti kérdőíveket
használhatunk.
Ezekkel a módszerekkel az emlékezeti zavar jellegzetes mintázata mutatható ki: a
régebbi emlékek jobban megőrzöttek, mint az újak, ez a Ribot-törvény. A retrográd
amnézia magyarázatára kidolgozott elméletek valamilyen formában mind foglalkoz-
nak a konszolidáció jelenségével, vagyis azzal a folyamattal, amelynek során az in-
formáció a hippocampusból eljut az agykéregbe. A közelmúltban végzett kutatások
rámutattak, hogy ebben az információátvitelben fontos szerepe lehet az alvásnak.
A mindennapi gyakorlatban az emlékezeti problémák egy jelentős része traumás
agysérülés (TBI) következtében lép fel, amikor az agyat ért ütés, illetve hirtelen gyor-
sulás vagy lassulás (pl. egy autóbaleset során) az agyszövet károsodását okozza. Súlyos
TBI esetén a beteg kómába eshet, amit poszttraumás amnézia (PTA) követ, ebben a
zavart állapotban a tanulási képesség nagymértékben lecsökken. A PTA rendszerint
fokozato
s san feltisztul, de egy enyhe, ugyanakkor tartós emlékezeti zavar megmarad-
at.
Az amnéziás betegek rehabilitációjához megfelelő állapotfelmérő eszköz
ökre van
szükség. A mindennapi emlékezeti működést vizsgáló módszerek sokat
segíthetnek
a problémák pontosításában és a betegek kezelésében. Azok a
tesztek, amelyek ér-
i en kimuta
zékeny : tják általánosságban az emlékezeti zavarokat, kevésbé alkalmasak
a mindennapi memóriaproblémák előrejelzésére. Ma
már rendelkezésünkre állnak
Scanned with
AMNÉZIA 399
olyan módszerek a hétköznapi emlékezeti működés felmérésére, amelyek sikeresen

előre tudják jelezni a későbbi nehézségeket is, és ez a rehabilitáció szempontjából
fontos lehet, Értékes kiegészítői lehetnek azoknak a meglévő módszereknek, amelyek
elsősorban azt vizsgálják, hogy pontosan milyen kognitív képességek károsodtak az
adott betegnél.
TOVÁBBI IRODALOM
Baddeley, A. D., Kopelman, M. D. és Wilson, B. A. (eds) (2002) The handbook of memory

disorders (2nd ed.). Chichester, UK: Wiley. Az emlékezetzavarokkal kapcsolatos kísérleti
adatok hasznos tárháza. Külön fejezetek tárgyalják az egyes emlékezetzavar-típusokat és a
páciensek segítésével kapcsolatos tanácsokat.
Baxendale, S. (2004) Memories arent made of this: Amnesia at the movies. British Medical
Journal, 329, 1480-1483. Szórakoztató elemzés arról, hogy a filmeken hogy mutatják be az
amnéziát, valamint arról, hogy ennek milyen hatása van az emlékezettel és az emlékezeti
zavarokkal kapcsolatos közvélekedésre.
Parkin, A. J. (ed.) (1997) Case studies in the neuropsychology ofmemory. Hove, UK: Psychology
Press, Egyéni esettanulmányok, amelyeken keresztül jobban átérezhetjük, hogy az emléke-
zetzavarok különböző fajtái hogyan változtatják meg a betegek életét.
Parkin, A. J. és Leng, N. R. C. (1993) Neuropsychology of the amnesic syndrome. Hove, UK:
Psychology Press. Bár bizonyos tekintetben már kissé elavult a mű, de jól követhető átte-
kintést nyújt az amnesztikus szindrómáról.
Wearing, D. (2005) Forever today. New York: Doubleday. Deborah Wearing beszámolója férje,
Clive könyörtelen amnéziájáról, amely érzékelteti azt a szörnyű életminőség-romlást, amit
egy súlyos emlékezetzavar okozhat.
Scanned with
at
12. fejezet
GYERMEKKORI EMLÉKEZET
Michael W. Eysenck
CG ondoljon vissza gyermekkora legkorábbi szakaszára! Mi az első dolog, amire

vissza tud emlékezni? Hány éves volt ekkor? Mi egyébre emlékszik ebből az
életkorból? Talán csak egyetlen, elszigetelt élmény fog eszébe jutni.
Ne aggódjon, ha nehezen tud felidézni egészen korai emlékeket! A legtöbb ember
szinte semmire nem emlékszik a két-három éves kora előtti időből. Rubin (2000) szá-
mos olyan tanulmány adatait összegezte, amelyekben felnőtteknek kellett önéletrajzi
emlékeket felidézniük, vagyis olyan egyedi eseményeket, amelyek a múltban történ-
tek velük. Ezek közül az emlékek közül a 11 éves kor előttieknek csak 196-a történt a
személy 3 éves kora előtt. Az önéletrajzi emlékezettel foglalkozó szisztematikus vizs-
gálatok többsége azt tanúsítja, hogy ötéves korunkat megelőző életünkről igen kevés
emlékünk van. Ezt a jelenséget infantilis amnéziának (vagy gyermekkori amnéziá-
nak) nevezik, és a 7. fejezetben is foglalkozunk vele.
Bár az infantilis amnézia jelensége már igen régóta ismert, még manapság is igen
nehéz tanulmányozni. Az egyik nehézséget az jelenti, hogy nem igazán tudjuk fel-
mérni a felnőttek által felidézett kora gyerekkori emlékek pontosságát, hiszen több
évtized is eltelt azóta, hogy ezek az események történtek. Az egyik lehetőség, hogy
olyan emlékeket vizsgálunk, amelyek pontos dátumát ellenőrizni lehet, és valódi-
ságukat egy harmadik fél is igazolni tudja. Ilyen esemény lehet például egy kisebb
testvér születése, amelyet többen is vizsgáltak már. Az egyik ilyen tanulmányban
(Sheingold és Tenney, 1982) főiskolásokat, illetve 4, 6, 8 és 12 éves gyerekeket kértek
meg arra, hogy idézzék fel, amikor három- és tizenegy éves koruk között kistestvérük
született. Ehhez hasonló kérdéseket tettek fel nekik: , Ki vigyázott rád, amíg a mamád
a kórházban volt?" , Kapott a baba ajándékokat? ; ,Te kaptál ajándékokat? Ugyan-
szeket a kérdéseket feltették az édesanyáknak is. A vizsgálati személyek meglepően
Jontosan emlékeztek, függetlenül attól, hogy mennyi idő telt el az esemény óta, ha a
estvér születésekor legalább három évesek voltak (12.1. ábra). Azok azonban, akik
váromévesnél fiatalabbak voltak kistestvérük születésekor, gyakorlatilag semmire
sem emlékeztek, ami az infantilis amnézia meggyőző bizonyítéka.
A másik kérdés, amivel a kutató szemben találja magát az, hogy vajon a felnőt-
ek valóban emlékeznek az általuk felidézett kora gyerekkori emlékekre, vagy inkább
9.
azer VŐ
Scanned with
EMLÉKEZET
402
Forrás: Sheingold és Tenney (1982)
másoktól tudják, hogy azok az események megtörténtek (pl. szüleiktől). Crawley és

Eacott (2006) vizsgálatában, amelyben felnőtteket kértek meg arra, hogy idézzenek
fel korai emlékeket, az derült ki, hogy azok az emlékek, amelyeket a vizsgálati szemé-
lyek valóságosnak éreztek, több szempontból is különböztek a másodlagos tudáson
alapuló emlékektől. Így például abban, hogy a valódi emlékek képszerűbbek voltak,
Í és nem annyira verbálisak, érzelemtelítettebbek és teljesebbek, mint a másodlagos
; 1 tudáson alapuló emlékek. A felnőttek által valódinak érzett gyerekkori emlékek tehát
ú nagy valószínűséggel azok is.
Az infantilis amnézia lényege, hogy az emberek felnőttként nem tudnak vissza-
emlékezni korai éveikre. Ha szeretnénk megérteni ezt a jelenséget, akkor először az
önéletrajzi emlékezet kora gyerekkori fejlődését kell áttekintenünk, Azt fogjuk tehát
j megvizsgálni, hogy mire emlékeznek a csecsemők és az idősebb gyerekek néhány
; nap, hét vagy hónap elteltével. Ez azért lényeges, mert ha kiderül, hogy a kisgyerekek
nem is képesek önéletrajzi emlékeket létrehozni, akkor igazán semmi meglepő
nincs
abban, hogy felnőttkorukban sem emlékszenek vissza ezekre.
Mielőtt a kisbabák önéletrajzi emlékezetével foglalkoznánk, előbb tekintsük
át,
hogy az emlékezet más formái hogy működnek csecsemő- és kisgyermekkorban. Ez-
met já gázra képet kaphatunk arról, hogy mire tudnak emlékezni a csecse-
nem, Ce azt ís megérthetjük, hogy milyen esetleges problémáik vannak
önéletrajzi emlékek létrehozásában és előhívá sában,
Tásalfal
! EYES ZSE ;
Scanned with
CamScanner
köötttmmeszzezez
KNNNNKSEE
ai
ŐKORBAN
EMLÉKEZET CSECSEM
ö rni a kisbabák emlékezeti képességét. A legnagyobb
Nem is olyan köseye eg ssagst i nagyon kezdetleges salt jéneső nyelvhasz-
nehézségét a még ád [ell d jó
instrukciókat a babákn
ak arról, ho
arról, véd
nálat jelenti. A kutatók nem adhatnak szóbeli (az idő-
mérőeljárások
mit tanuljanak meg. Így a csecsemőkre kidolgozott emlékezeti n) rendszerint
sebb gyerekekkel, illetve felnőttekkel végzett vizsgálatokkal ellentétbe
verbálisan nem
bizonyos motoros válaszokat várnak el a babáktól, tekintve hogy ők
l mérjük is az
tudnak beszámolni a tanultakról. De még ha ilyen motoros válaszokka
emlékezeti teljesítményt, figyelembe kell vennünk, hogy a 12 hónaposnál fiatalabb
csecsemők mozgáskészlete behatárolt, így az alkalmazható emlékezeti teszteknek is
megvannak a korlátaik. Végül a tény, hogy kisbabák esetében kénytelenek vagyunk
nonverbális emlékezeti válaszokra hagyatkozni, igencsak megnehezíti (sőt talán le-
hetetlenné teszi), hogy megállapítsuk, mennyire vannak tudatában a babák annak,
hogy mire emlékeznek. Látni fogjuk majd, hogy a kutatói kreativitás mindezeket a
problémákat leküzdötte.
Korábban már volt róla szó (az 1. fejezetben), hogy fontos elméleti különbség van
az explicit vagy deklaratív emlékezet és az implicit vagy nem deklaratív emlékezet kö-
zött. Előbbi esetében feltételezünk inkább tudatos visszaemlékezést, utóbbi esetében
viszont nem. Csecsemőknél azonban nem tudjuk megállapítani, hogy mikor törté-
nik tudatos visszaemlékezés. Akkor hogyan tudjuk eldönteni, hogy egy adott feladat
során deklaratív vagy implicit emlékezeti folyamatok zajlanak-e le a csecsemőnél?
Richmond és Nelson (2007) két kritériumot javasol:
1. Amnéziaszűrő: az amnéziás felnőttekkel végzett kutatásokból tudjuk (lásd 11.

fejezet), hogy náluk súlyosan károsodott a deklaratív vagy explicit memória,
ugyanakkor implicit vagy procedurális memóriájuk jellemzően megtartott. Így
az amnéziás személyek teljesítménye egy adott feladatban megmutatja nekünk,
hogy az a feladat elsősorban milyenfajta memóriaműködést igényel.
2. Paraméterszűrő: az egészséges személyekkel végzett kutatások során kimutat-

ták, hogy a deklaratív emlékezeti feladatokban nyújtott teljesítményt sokkal na-
gyobb mértékben befolyásolja a tanulásra fordított idő vagy a késleltetési idő
megváltozása, illetve a kontextus megváltozása a tanulási és a tesztfázis között,
mint az implicit emlékezeti feladatok esetében.
Rovee-Collier, Hayne és Colombo (2001) igen alaposan áttekintik a deklaratív

(vagy explicit) és az implicit emlékezet fejlődésének kérdéseit.
A továbbiakban elsősorban a deklaratív emlékezet fejlődésével fogunk foglalkozni.
A fejezet későbbi részében szó lesz majd az implicit emlékezetről és arról is, hogy mi-
ii
Scanned with
404 EMLÉKEZET
ért fejlődik ki korábban az implicit emlékezet a maga teljességében, mint a deklaratív

emlékezet. MNK i
A deklaratív memóriával kapcsolatos felfogásban az utóbbi időben jelentős vál.
tozás történt. Bauer (2004: 347) megfogalmazása szerint: , Hagyományosan az volt
az elképzelés, hogy a csecsemőknél és az egészen kis gyerekeknél nem működik az
explicit emlékezet" A közelmúltban azonban több kutatás is kimutatta, hogy már jó-
val korábbi életkorban egyértelmű jelei látszanak a deklaratív vagy explicit emlékezet
működésének, mint ahogy azt korábban lehetségesnek tartottuk.
SHELL ESSZÉHEL ÉLE TEV ZETT

TEGYE ESZE
Le k ezt EAT
sészitésezék átaatsZ
red ző s YATES
S SHORT SÉJKENE
.12.1.box. Xx. A forgójátékmozgatás-megerősítési
paradigma
.(Rovee-Collier, 1989). ész ém SENTHTÉSB
FEEaz SETÉT LNS
ÉS
Rovee-Collier (1989) abból indult ki, hogy a csecsemők tanulási képességének vizsgálatakor
fontos, hogy olyan ingereket használjunk, amelyek érdeklik és motiválják őket, máskülönben
könnyen alábecsülhetjük tanulási és emlékezési képességeiket. A kutatónő erre a célra egy for-
gójátékot használt, amelyet a csecsemő kiságya fölé erősített, és egy zsinórral hozzákötött a
baba lábához is (12.2. ábra). Amikor a baba rúgott egyet, a játék megmozdult. A fiatal csecse-
mők nagyon élvezik ezt a helyzetet, mert gyorsan megtanulják, hogy rúgjanak, amikor meglát-
ják a forgójátékot.
Rovee-Collier egy olyan feladatot dol-
gozott ki, amely három fázisból áll.
Az alapszakaszban a zsinórt a baba
lábához és a kiságy oldalához erősí-
" tik, de a játékhoz nem kötik hozzá. A
második, tanulási szakaszban a baba
lábára kötött zsinór másik végét a
játékhoz erősítik. Ebben a fázisban a
csecsemő megtanulja, hogy a rúgása
. (válasz) mozgatni kezdi a forgójátékot
. (jutalom vagy megerősítés). Végül a
. tesztfázisban ismét csak a kiságy szé-
. léhez rögzítik a baba lábára kötött zsi- É :
. nórt, de a játékhoz nem. Azjelzi, hogy 12.2.ábra. Rovee-Collier oksági kontingencia
. tanulás történt, ha a tesztfázisban a kísérletében az alapszakaszban a baba nem tudja
. baba többször rúg, mint az alapsza- . a rugdosásával mozgatni a forgójátékot (bal oldali
. kaszban. A csecsemő emlékezetének kép), a gyakorlási szakaszban viszont igen, amikor
KSzátak Szár: pi s elÁ, a bokájára erősített zsineg hozzá van kötve a
SZT eltelt idő hosszát, s forgójátékhoz (jobb oldali kép)
. A 123. ábrán láthatjuk, hogy a tanulás Forrás: Rovee-Collier, Sullivan, Enright, Lucas és Fagen (1980) 0 1980
AAAS. A jogtulajdonos engedélyével
" és a teszt között eltelt idő hosszát 1 és
. 14 nap között változtatva milyen eredményeket kapott a kutatónő. Már a két és három hóna-
. Pos csecsemők is az emlékezeti megtartás egyértelmű jelét mutatták. A két hónapos babák
; esetében azonban 2 nap után már visszaesetta rúgásgyakoriság az alapszákasz
szintjére, míg!
. a három hónaposaknál még egy hét elteltével is megbízhatóan fenn maradt a tánulás hatása.
Eater stl ása e Á es Mos Az Ete ésés kes i ték a
A EZÉR Eáéstákzás atát ok sk gael
Scanned with
GYERMEKKORI EMLÉKEZET 405
Rovee-Collier (1989) azt is kipróbálta, 113

hogy mi történik, ha egy emlékez- 1.2
tetőt is alkalmaz. Bizonyos idővela 4 11 j
tesztfázis előtt egy olyan forgójáté- § az hónapos
kot mutattak a csecsemőknek, amit § !9
a kísérletvezető mozgatott. Ennek az . 8 09
emlékeztetőnek a hatására az emlé- S 08
kezeti teljesítmény visszaállt az ere- 9 97
deti szintre, még akkoris, hakéthét E 5" [/
telt el a tanulási és a tesztfázis között. § 96
Még ennél is megdöbbentőbb volt, £ 0.5 SZÉ
hogy az emlékeztető alkalmazása "E 046 2. hónapos Zé
egy teljes hónap elteltével is szignifi- 03k A ÉRE egétet;
kánsan növelte
a rúgások számát. 1 1 1
KZT G SAT tú Úái LAS fi
A kutatónő által megfigyelt tanulás set 27314 5 67 89 10391 121314
ugyanakkor igen specifikusnak bi- i Késleltetési idő (nap)
zonyult. Azok a babák például, akik
egy sárga kockákból álló forgójáté- 12.3.ábra. Már két hónapos csecsemőkis
kon tanultak, nem reagáltak a fém s emlékeznek" rá, hogy a forgójáték megmozdul, ha
pillangókból álló. forgókra. Azoknál - rúgnak egyet. Három hónapos csecsemőknél még
a csecsemőknél viszont, akik több, HE seg UVSSSez a hatás GAKEE DSA 1989)
különbözőféle játékon "gyakoroltak, €
generalizáció lépett fel, vagyis rúgással féküálták BAlGVÉS új forgójáték megjelenésére.
Mindezek az . eredmények : azt sugallják, hogy a "kisbabák! bizonyos mértékig képesek voltak el-
ősítési kísérlet a deklaratív emlékezet.

ezzel a kísérleti helyzettel kapcsola-
os olyan tényezőtől függ, mint a baba -
tényezőkről pedig tudjuk, hogy a dek-
int a: implicit emlékezetben. ;
eg 4 8-5
Ezt a kísérleti helyzetet forgójátékmozgatás-megerősítési feladatnak nevezzük. Az

alapja az óperáns kondicionálás, hiszen a baba akkor kap jutalmat/megerősítést, ami-
kor a megfelelő választ adja.
A feladat egyik korlátja, hogy csak 7 hónapos korig lehet alkalmazni. Hartshorn és
Rovee-Collier (1997) kidolgoztak egy hasonló feladatot idősebb csecsemők számára
is. Ebben a kísérleti helyzetben a babának egy kart kell lenyomnia, amelynek hatására
egy kisvonat elindul egy sínpályán. A babáknál a deklaratív emlékezet működését lát-
hatjuk abból; hogy akkor is nyomkodják a kart, amikor ettől nem indul el a kisvonat.
A fenti kísérleti helyzetek kidolgozása óta sok más feladat segítségével is vizsgál-
ták a csecsemők emlékezeti működését (lásd Hayne [2004] összefoglalóját). Az egyik
legérdekesebb az ún. késleltetett utánzási feladat (lásd Bauer, 2004 összefoglalóját),
amelyben a kísérletvezető különböző tárgyakat használ egy-egy akció kivitelezéséhez
Scanned with
406 EMLÉKEZET
—.
(pl. egy kalapáccsal ütöget egy fémtálat), amelyet aztán a csecsemő bizonyos idő eltel.
tével utánozni próbál. Mielőtt rátérnénk az ezzel kapcsolatos eredményekre, érdemes
felidéznünk, hogy Jean Piaget, a híres svájci fejlődéslélektan kutató (1896-1980) mé
úgy gondolta, hogy a kisgyerekek csak a második életévük vége felé válnak képessé a
késleltetett utánzásra.
Andrew Meltzoff volt az első kutató, aki a késleltetett utánzási helyzetet használta
a csecsemők emlékezetének tanulmányozására. Meltzoff (1985) egy olyan súlyzóhoz
hasonló eszközt használt, amelynek a két végén lévő fakockákat egy műanyag rúd
kötötte össze. 14 hónapos csecsemőket vizsgált, három különböző kísérleti helyzet-
ben: (1) az egyik csoport látta, amint a kísérletvezető szétszedi a játékot (utánzásos
feltétel), (2) a másik csoport azt látta, hogy a kísérletvezető körben forgatja a játékot
(kontrollfeltétel), (3) a harmadik csoportban lévő babáknak odaadták a játékot (alap-
feltétel). 24 óra múlva mindegyik kísérleti csoport megkapta a játékot. Az utánzásos
csoportban a babák 4590-a azonnal elkezdte szétszedni a játékot, amit a másik két
csoportban csak a csecsemők 7,590-a tett meg. Az első csoportnál tehát egyértelműen
megjelent a késleltetett utánzás. A 24 hónapos csecsemőknél még magasabb volt ez
az arány, 7096-uknál jelentkezett a késleltetett utánzás. Későbbi vizsgálatok (Collie és
Hayne, 1999) már hat hónapos csecsemőknél is kimutattak késleltetett utánzást. Ezek
a babák átlagosan ötből egy megfigyelt műveletre emlékeztek 24 óra elteltével.
Az idősebb csecsemők rendkívül jól teljesítenek a késleltetett utánzási feladatok-
ban. Egy kísérletben például a 16 hónapos csecsemők 6096-a helyes sorrendben is-
mételte meg a műveleteket 12 hónappal azután, hogy egy eseménysort megfigyeltek
(Bauer, Wenner, Dropik és Wewerka, 2000).
A késleltetett utánzás kivitelezéséhez deklaratív vagy explicit emlékezetre van
szükség. Ezt részben felnőtt amnéziás személyekkel végzett kísérletekből tudjuk,
akiknél a deklaratív emlékezet súlyosan károsodott. Ha a késleltetett utánzás végre-
hajtásához valóban a deklaratív emlékezet működésére van szükség, akkor ezeknél a
betegeknél rossz teljesítményt várhatunk - és a kísérletek pontosan ezt bizonyították
(McDonough, Mandler, McKee és Sguire, 1995). Bauer, Wenner és Kroupina (2002)
késleltetett utánzást tudtak kimutatni még nem beszélő csecsemőknél, akik hóna-
kkal később, amikor már tudtak beszélni, több eseményt is felidéztek a késleltetett
si feladattal kapcsolatban. Ez arra mutat rá, hogy a feladattal kapcsolatos em-
cik nyelvileg is hozzáférhető formában tárolódtak el, márpedig azt feltételezzük,
csak a deklaratív emlékek elérhetőek a nyelv számára.
yik az a legkorábbi életkor, amikor a csecsemőknél már emlékezeti működést
ztalhatunk? Meglepő (ugyanakkor némileg ellentmondásos) adatok szerint gya-
orlatilag már a születés pillanatától. DeCasper és Fifer (1980) kísérleti eljárásában
csecsémők egy cumi erőteljesen szívásával be tudtak indítani egy magnőfelvételt,
amelyen vagy a saját édesanyjuk hangját hallották, vagy egy másik anyukáét. Hé
a háromnaposnál fiatalabb újszülöttek is egyértelműen a saját édesanyjuk hangját
Scanned with
CamScanner
Kt
407
preferálták, amit szopási viselkedésükből lehetett látni. Ouerleu, Lefebvre, Renard,

Titran, Morillion és Crepin (1984) hasonló eredményeket kaptak mindössze kétórás
újszülötteknél!
Az emlékezeti fejlődés alapelvei
Hayne (2004) szerint a kísérleti adatok a csecsemőkori emlékezeti fejlődés négy alap-
vető jellemzőjére világítanak rá. Az első, hogy az idősebb csecsemők gyorsabban kó-
dolják és tárolják el az információt, mint a fiatalabbak. Jó példa erre a késleltet
ett
utánzási feladatban a tanuláshoz szükséges idő mennyisége 24 órás késleltetés esetén.
Az adatok szerint a 6 hónapos csecsemőknek kétszer olyan hosszú ideig kell bemu-
tatni a cselekvést ahhoz, hogy később utánozzák, mint a 12, illetve 18 hónaposaknak
(lásd Hayne [2004] összefoglalóját).
A másik jellegzetesség, hogy az idősebb csecsemők hosszabb ideig képesek meg-
őrizni emlékezetükben az információkat, mint a fiatalabbak. Ezt például a korábban
említett forgójáték-mozgatási feladatból, illetve a hozzá kapcsolódó kisvonatfeladatból
tudjuk. Ezekben a vizsgálatokban a deklaratív emlékezeti megőrzés 6 hónapos babák-
nál csak két hétig tartott, 18 hónaposaknál viszont már 12 hétig (lásd Hayne, 2004).
A harmadik megfigyelés, hogy az idősebb babáknál többféle hívóinger is ki tudja
váltani az emlékezést. Hayne, Boniface és Barr (2000) késleltetett utánzásos kisérleté-
ben például ő, 12 és 18 hónapos babáknál is megjelent az utánzás, ha ugyanazt a tár-
gyat használták hívóingerként a tesztfázisban, amit a bemutatáskor, de ha megváltoz-
tatták a tárgyat, akkor a 6 és 12 hónapos babáknál már nem jelentkezett az utánzás,
a 18 hónaposaknál viszont igen. Vagyis az idősebb csecsemők rugalmasabban tudják
használni az emlékezetüket, mint a fiatalabbak.
A negyedik szempont az, hogy az elfelejtett emlékeket vissza tudják idézni egy emlé-
keztető segítségével. Rovee-Collier, Sullivan, Enright, Lucas és Fagen (1980) 3 hónapos
babákkal gyakoroltatták a forgójáték-mozgatási feladatot, majd 14 nap múlva megmér-
ték deklaratív emlékezeti teljesítményüket. A babák egy részének a tesztelés előtt 24
órával emlékeztetőül három percig megmutatták, ahogy a kísérletvezető mozgatja a
játékot. Azok a babák, akik nem kaptak ilyen emlékeztetőt, jelentős mértékű felejtést
mutattak a tesztfázisban, azok viszont, akik kaptak emlékeztetőt, ugyanolyan jó teljesít-
ményt nyújtottak, mint az a csoport, akit csupán 1 nappal a gyakorlás után teszteltek.
Kognitív idegtudomány
emők dekla-
Láthattuk, hogy az első két életévben milyen gyorsan fejlődik a csecs
tényező szerepét felté-
ratív emlékezete. Mi lehet ennek az oka? Számos különböző
Scanned with
EMLÉKEZET
408
HENK.
telezhetjük. A csecsemők kognitív fejlődése sok más területen is jelentős ebben az

időszakban (pl. figyelmi teljesítmény növekedése, nyelvelsajátítás, gyarapodó ismere-
tek), amelyek bizonyosan hozzájárulnak a deklaratív memória életkorral együtt járó
fejlődéséhez. A kognitív idegtudósok szerint a másik fontos faktor az agy érése. Ezzel
kapcsolatban az egyik sokat kutatott terület a deklaratív és az implicit memória fejlő-
[NN dése közti különbség csecsemőkorban. Vannak ugyanis olyan kutatások, amelyek azt
bizonyítják, hogy egyszerű kondicionáláson alapuló implicit emlékezet már újszülöt-
teknél is létezik (DeCasper és Fifer, 1980).
1! Az eredeti kognitív idegtudományi elképzelést Schacter és Moscovitch (1984) fo-
j galmazták meg, eszerint az implicit memóriát az agynak egy korán kialakuló emléke-
I zeti rendszere irányítja, amely akár már születéskor jelen lehet. Ezzel szemben a dek-
laratív vagy explicit memória egy később kifejlődő emlékezeti rendszer eredménye,
amely 8-10 hónapos korra érik meg.
Mely agyterületek érintettek az implicit és melyek a deklaratív emlékezeti folya-
matokban? Abban viszonylag nagy egyetértés van a kutatók között, hogy az impli-
cit tanulásban és emlékezetben a striatum, a kisagy és az agytörzs is érintettek (lásd
Richmond és Nelson [2007] áttekintését). Ezek az agyterületek már nagyon korán
éretté válnak, ami megmagyarázza, hogy miként tapasztalhatjuk az implicit emléke-
zet működését akár már nem sokkal születés után.
A deklaratív emlékezeti folyamatokban részt vevő területek a mediális temporális
lebenyben helyezkednek el, beleértve a hippocampust és a parahippocampalis
cortexet (Richmond és Nelson, 2007). Ezeknek az agyi struktúráknak a nagy része
már a születés előtt kialakul, azonban a hippocampusban lévő gyrus dentatusban az
idegsejtek mennyisége születéskor még csak 7096-a a felnőttkorra jellemzőnek. Ez a
struktúra tovább fejlődik, körülbelül az első életév végéig, míg a hippocampus más
területei csak 2 és 8 éves kor között érnek meg teljesen (Richmond és Nelson, 2007).
Az a tény, hogy a hippocampus területének ezek a régiói ilyen későn érnek, megma-
gyarázza a megfigyelést, hogy a deklaratív emlékezet folyamatosan fejlődik a korai
életévekben.
Egyéb agyterületek is részt vesznek a deklaratív emlékezet működésében. Tudjuk,
j hogy a késleltetés utáni emlékek szoros kapcsolatban állnak a prefrontális kéreggel
(lásd Bauer [2004] áttekintését). 8 hónapos korban drámaian megnő a prefrontális
kéreg szinapszisainak sűrűsége, és ez a növekedés a csecsemő 15-24 hónapos koráig
eltart (Bauer, 2004).
Feltehetőleg az agyban lezajlódó egyéb változások is hatással vannak a deklaratív
emlékezet fejlődésére. Az első életév során intenzíven zajlik a központi idegrendszer-
ben az axonok mielinizációja, ami fokozza az elektromos ingerületátvitel hatékonysá-
gát. A mielinizáció rendkívül fontos fejlődési lépés, hiszen hozzásegíti a csecsemőket
ahhoz, hogy gyorsabban és hatékonyabban tudják feldolgozni az információkat, zúg
pedig minden bizonnyal javítja az ezen információkra való jobb emlékezést. Webb,
mm LT
Scanned with
A 409
Long és Nelson (2005) 4-12 hónapos csecsemőknél mérték az agyi információfeldol-

gozás sebességét, amikor a babáknak az édesanyjukat, illetve egy idegent és a kedvenc
játékukat, illetve egy új játékot mutattak. Az idősebb csecsemőknél gyorsabb volt a
vizuális feldolgozás.
Melyek az erősséggei és a korlátai a Richmond és Nelson (2007) által javasolt kogni-
tív idegtudományi megközelítésnek? A szerzők szerint (Richmond és Nelson, 2007:
367): ,Ha meg tudjuk határozni az agyban és az emlékezetben történő változások
közötti összefüggéseket, akkor végre elmozdulhatunk a korai fejlődés egyszerű leírá-
sának szintjéről a fejlődést irányító mechanizmusok megértésének szintjére." Ennek a
megközelítésnek másik előnye, hogy hozzásegít bennünket a deklaratív és az implicit
emlékezet csecsemőkori működése közötti különbségeknek legalább részleges meg-
értéséhez.
A kognitív idegtudományi szemlélet leglényegesebb korlátja az, hogy az agyi struk-
túrák érésének üteme és az emlékezeti teljesítmény növekedésének üteme közötti
korrelációkra és összefüggésekre helyezi a hangsúlyt, azonban túlságosan spekulatív
az a következtetés, hogy az éréssel összefüggő agyi változások oki kapcsolatban állnak
az emlékezeti teljesítményben mérhető változásokkal.
A GYERMEKKORI EMLÉKEZET FEJLŐDÉSE
Láthattuk, hogy a kisgyermekek deklaratív emlékezete jelentős fejlődésen megy ke-

resztül az első 2-3 életév során. Számos bizonyíték van arra, hogy a deklaratív emlé-
kezet fejlődése a kisgyermekkor után is tovább folytatódik, legalább a serdülőkorig
(Siegler, 1998). Ebben a részben először áttekintjük a deklaratív emlékezet látványos
gyermekkori fejlődésének lehetséges magyarázatait, majd pedig azokat a tényezőket,
amelyek az életkor előrehaladtával az emlékézet hibás működéséhez járulnak hozzá.
Végül pedig a deklaratív és az implicit emlékezet fejlődésében mutatkozó különbsé-
gekkel foglalkozunk. ssal
A deklaratív emlékezet fejlődése
Vajon mitől javul a deklaratív emlékezeti teljesítmény a gyerekeknél a fejlődés során?

Siegler (1998) négy lehetséges választ ad erre a kérdésre. Az első az, hogy a rövid távú
emlékezet vagy munkamemória kapacitása növekedhet az évek során. A második,
hogy a gyerekek egyre több emlékezeti stratégiát sajátítanak el (pl. a megtanulandó
információ ismételgetése), és megtanulják egyre hatékonyabban használni ezeket a
stratégiákat. A harmadik, hogy az idősebb gyerekeknek sokkal nagyobb az általános
tudásuk, ami megkönnyíti számukra új ismeretek megtanulását és az ezekre való em-
Scanned with
7 Mstatéátj
410 EMLÉKEZET
mmm
lékezést. A negyedik pedig az, hogy rendelkezünk ún. metaemlékezettel, vagyis a sa.
ját emlékezetünk létezéséről és működéséről kapcsolatos tudással. A metaemlékezet
is agyermekkor folyamán alakul ki, és logikusnak látszik az a feltételezés, hogy a jó
metaemlékezettel rendelkező gyerekek hatékonyabban tudják használni emlékezeti
rendszereiket, mint azok, akik nem rendelkeznek metaemlékezettel.
Ne feledjük, hogy ez a négy tényező nem független egymástól. Az emlékezeti rend-
szer minden aspektusa összefügg valamilyen módon egymással. Ezért a gyermeki
emlékezet működését több különböző aspektusból fogjuk áttekinteni, és erre a kér-
désre még visszatérünk a fejezet összefoglaló részében.
Alapkapacitás
A 3. fejezetben láthattuk, hogy a Baddeley (pl. 1986) által bemutatott munkamemó-

ria-rendszer három komponensből áll. Ezek a központi végrehajtó (ami a figyelmi
rendszerhez hasonlít), a fonológiai hurok (amit a verbális ismétléshez használunk)
és a téri-vizuális vázlattömb, amely a vizuális és téri információkat tárolja. Számos
kísérleti adat bizonyítja, hogy a munkamemória-rendszer meghatározó szerepet ját-
szik a legkülönbözőbb feladatok végrehajtásában és feldolgozásában (lásd 2. fejezet).
Nemrégiben Baddeley (2001) leírt egy negyedik komponenst is (az epizodikus puf-
fert), amely összeveti és egy rövid ideig tárolja a fonológiai hurokból, a téri-vizuális
vázlattömbből és a hosszú távú memóriából származó információkat. Tekintettel a
munkamemória-rendszer jelentőségére, fontos lenne tudnunk, vajon annak kompo-
nensei változnak-e a fejlődés során. Az epizodikus pufferrel egyelőre nem fogunk
foglalkozni, mert egyelőre még kevés információ áll rendelkezésünkre annak fejlő-
désével kapcsolatban.
A három eredeti komponens fejlődésére vonatkozóan a legátfogóbb vizsgálatot
Gathercole, Pickering, Ambridge és Wearing (2004a) végezték, akik 4-15 éves gye-
rekekkel végeztettek el különböző, munkamemóriát igénylő emlékezeti feladatokat.
Mindegyik komponenst több különböző teszttel is vizsgálták, például:
- Fonológiai hurok: számterjedelmi teszttel, amelyben random számsorozatokat

kell hallás után megjegyezni és helyes sorrendben felidézni.
- Központi végrehajtó: a számterjedelmi teszt fordított változatával, amelyben a
hallott számsorokat visszafelé sorrendben kell felidézni.
- Téri-vizuális vázlattömb: vizuális mintázat feladattal, amelyben egy négyzetrá-
cson belüli üres, illetve kitöltött négyzetekből összeálló mintázatot kell később
felidéznie a kísérleti személynek.
Bzegzizzzza
Scanned with
E
a ——,
Nézzük, mit találtak Gathercole és munkatársai (2004a). Először is mindhárom

munkamemória-alrendszerben minden életévvel progresszíven javult a teljesítmény
(12.4. ábra). Valószínűnek tűnik, hogy az emlékezeti teljesítménynek a gyermekkor
során tapasztalható folyamatos fejlődése jelentős részben e három komponens kapa-
citásnövekedésének köszönhető. Másodszor a munkamemória struktúrája minden
életkorban nagyjából egyformának bizonyult, ami azt jelenti, hogy már a hatéves
gyerekeknél is működik a fonológiai hurok, a téri-vizuális vázlattömb, valamint a
központi végrehajtó is.
—
12.4. ábra. Fejlődési változások a verbális tárolás (fonológiai hurok), a teljes emlékezeti
terjedelem (központi végrehajtó) és a téri-vizuális emlékezet (téri-vizuális vázlattömb)
működésében 4 és 15 éves kor között, átlagos z-értékben kifejezve
2067 05
Csak verbális tárolás 20 Komplex emlékezeti terjedelem
L6-I n 15 F
5 1,0 s 10
§NO 05"" $Mvt05
ba) va
a 0 m 0
23 Ja
2-05 0—— o mi
Számterjedelteszt
z 0— o Számterjedelmi teszt visszafelé
-
-1,0 m---rem Szófelidézés -10 Hő -----m Számolásfelidézés

L §— — e Álszófelidézés §— — e Hallott szöveg felidézése
-1,5 -1,5
206 Téri-vizuális emlékezet

15
s 106
§Hi 05r
jei 0 f 9 1011131415
a
tsai A 0——o Téri pozíció felidézése

-1,0F w----m Vizuális mintázatok felidézése
€— — e Útvesztőfeladat
-15 F
Forrás: Gathercole et al. (2004a) 0 American Psychological Association. A jogtulajdonos engedélyével
Kulcsfogalom
kezeti működése- j
. Metaemlékezet: sa! Hszt ;
. ink szabályozási zt 22 e klnllrtttl mé
kertes e
Scanned with
412 EMLÉKEZET
Általános ismeretek
Az egyik legnyilvánvalóbb különbség a különböző életkorú gyerekek között az, hogy

az idősebb gyerekeknek nagyobb általános tudásuk van a világról. Ennek nagy jelen-
tősége lehet az emlékezet fejlődésének megértése szempontjából, hiszen az emléke-
zeti teljesítmény általában jobb, amikor a személy az újonnan megtanulandó ismere-
teket hozzá tudja kötni már meglévő tudásához (lásd 5, fejezet).
Ha a személynek már rendelkezésére álló tudás mennyisége meghatározó szerepet
játszik az emlékezeti teljesítményben, akkor egy tájékozott gyerek bizonyos dolgok-
ra akár jobban is emlékezhet, mint egy nem túl tájékozott felnőtt. Chi (1978) ezt a
feltételezést vizsgálta számterjedelmi teszttel és sakkállások felidéztetésével jól sak-
kozó 10 éves gyerekekkel, illetve sakkozni nem tudó felnőttekkel. A felnőttek jobban
teljesítettek a számterjedelmi feladatban, de a gyerekek több mint 5096-kal jobban
teljesítettek a sakkállások felidézését követelő feladatban (12.5. ábra).
Schneider, Gruber, Gruber, Gold és Opwis (1993) egyformán jól sakkozó felnőt-
teket és gyerekeket hasonlítottak össze. Mindkét csoport ugyanolyan jól emlékezett
a sakkjátszmaállásokra, szignifikánsan jobban, mint a nem sakkozó felnőttek és gye-
rekek. Ez az eredmény azt mutatja, hogy a sakkjátszma állásokra való emlékezési ké-
pesség inkább a jártasság és nem az életkor függvénye.
12.5. ábra. Sakkjátszmaállások, illetve számok azonnali felidézése jól sakkozó gyerekeknél
(átlagéletkor 10 év 6 hónap) és sakkozni alig tudó felnőtteknél.
106
ks)
1
F
e
Felidézett elemek átlagos mennyiség
ki Számok
7
t
je]
1
"d
1
6 ha
Sakkállások
L , ;
Gyerekek Felnőttek
Chi (1978) alapján
Scanned with
W MS
413
ös
gzzzlétáséáéeett
Emlékezeti stratégiák
Amikor a felnőttek próbálnak megjegyezni egy információt, számos emlékezeti stra-

tégiát hívnak segítségül (pl. verbális ismétlés, mnemotechnikai módszerek). Nem
meglepő, hogy az idősebb gyerekek nagyobb valószínűséggel használnak különféle
emlékezési stratégiákat, mint a kisebbek. Ezt a kérdést leggyakrabban egy kategóriá-
ba tartozó szavak listájának felidézésével vizsgálták, ezért mi is ezt az eljárást fogjuk
a következőkben áttekinteni, Ennél a feladatnál a vizsgálati személynek szavakat mu-
tatnak, amelyek mindegyike valamilyen kategóriába tartozik (pl. négylábú állatok,
bútorok stb.). A szavakat random sorrendben mutatják a kísérleti személyeknek, ez-
után pedig szabad felidézés következik (fel kell idézniük minél több szót a listáról,
tetszőleges sorrendben).
A legtöbb felnőtt csoportosítási stratégiával próbálja megjegyezni a szavakat, va-
gyis kategóriánként ismételgetik a szavakat. A szabad felidézés során is látványosan
megjelenik a kategóriákba rendezés elve. Ez hatékony módszernek tűnik, ugyanis
azok a felnőttek, akik kategóriákba rendezve gyakorolják és idézik fel a szavakat, több
szóra emlékeznek, mint azok, akik kevésbé szisztematikusan járnak el (Weist, 1972).
Vajon hogyan tanulják meg a gyerekek a különböző kategóriákba tartozó szava-
kat, amikor azokat random sorrendben látják? Schneider, Knopf és Stefanek (2002)
8-17 éves gyerekeknél egy longitudinális vizsgálatban tanulmányozták ezt a kér-
dést. A gyerekeknek négy ábrát mutattak, amelyek mindegyike 6 lehetséges kate-
góriába tartozott (pl. állatok; ételek), és úgy osztályozták a képeket, ahogy akarták.
Ezután következett az a fázis amikor annyi ábrát kellett felidézniük, amennyit csak
tudtak. A szabad felidézés az életkor előrehaladtával egyre eredményesebb volt, a
17 éveseknél már 5096-kal eredményesebb, mint a 8 éveseknél. Az idősebb gyere-
kekre nagyobb mértékben volt jellemző, hogy kategóriákba rendezik a szavakat a
tanulás során (12.6. ábra). Ezen túlmenően azt is láthatjuk a 12.6. ábrán, hogy az
idősebb gyerekek a felidézés során is egyre inkább kategóriánként haladtak (ezt
csoportosításnak hívjuk). fü k
Metaemlékezet
Ahogy nőnek a gyerekek, egyre több jelét mutatják a metaémlékezetnek, vagyis sa-
ját emlékezetük létezéséről és működéséről való tudásuknak (lásd Schneider [1999]
összefoglalóját). Yussen és Levy (1975) azt találták, hogy az óvodások emlékezeti ter-
en gondolták, a
jedelme 5 elemmel kevesebb volt, mint ahogy azt a gyerekek előzetes
kilencévesek viszont már csak egy elemmel becsülték túl emlékezeti terjedelmüket.
ményét tesztelték
DeMarie és Ferron (2003) 5-Il éves gyerekek emlékezeti teljesít
idősebb gyere-
több, különbözőféle feladatban. Egyértelműen kimutatták, hogy az
k A
Scanned with
414 EMLÉKEZET
12.6. ábra. (a) Szabad felidézés, valamint (b) tanulás alatti kategorizálás, illetve csoportosító
felidézés eredménye az ismétlési arány függvényében, 8, 10, 1 2és 17 éves korban
a) b)
24 1007 [II Kategóriákba rendezés a tanulás során
09t- Hi Csoportosítás a felidézés során
MM
207 08 jr ra
3 tét t s ; J
z Erá
tali feni i
3] Mi 0
£12- w
:A 8 4 b.1
4 J ! ;figi)
o ht i vl § Aj [ , ! ; 1
Béves — 10éves 12éves 17éves 8 éves 10 vm 12éves — 17éves
1 Forrás: Schneider et al. (2002) 6 American Psychological Association. A jogtulajdonos engedélyével
keknél (8-11 évesek) már működik a metaemlékezet, a fiatalabbaknál (5-8 évesek)

viszont ennek nagyon kevés a jele,
Vajon a metaemlékezet bejósolja-e az általános emlékezeti teljesítményt? Schneider
és Pressley (1998) 60 tanulmány metaanalízisét végezték el, és azt találták, hogy a
metaemlékezet megléte és az emlékezeti teljesítmény korrelációja --0,41 volt. Ez azt
jelenti, hogy a jó metaemlékezettel rendelkező gyerekek esetében némileg nagyobb
az esély arra, hogy magasabb emlékezeti teljesítményt találjunk, mint azoknál, akik-
nek a metaemlékezete kevésbé kialakult. De vajon miért nem szorosabb ez az össze-
függés? Talán a gyerekek nem igazán motiváltak arra, hogy használják az általuk is
ismert, hatékony emlékezési stratégiákat, mert például úgy gondolják, hogy semmi
szükség ilyen stratégiákra, amikor egy szólista rövid.
Összefoglalás
Számos oka van annak, hogy az idősebb gyerekék általában jobban tudnak emlékez-
ni, mint a fiatalabbak. A munkamemória-rendszer fő komponenseinek kapacitása
folyamatosan növekszik a gyermekkor éveiben, a gyerekek ismeretei gyarapodnak,
egyre hatékonyabban használják az emlékezési stratégiákat, és egyre inkább tudatára
ébrednek saját emlékezeti rendszerük működésének is (metaemlékezet). Amint azt
ennek a résznek a bevezetőjében említettük, mindezek a faktorok kölcsönösen hat-
nak egymásra.
Scanned with
me GYERMEKKORI EMLÉKEZET
u5
sss aszgzettő
, éldával szemléltethetjük ezt. Az első példát azok a kísérleti adatok jelen-
kiltátkapacitása fo-vá
amelyek szerinta fonológiai hurok számterjedelmi teszttel mérhető
1. rül!
; yakez nő a gyermekkor során (Gathercole et al., 2004a). A számterjedelem n0
asával csoportosítj uk a számokat (Ryan,
velésének egyik lehetséges módja, hogy hárm
tos: a metaemlékezet és az emlé-
1969). A második példa a metaemlékezettel kapcsola
a gyerekek, akik
kezeti teljesítmény összefüggésének egyik magyarázata az, hogy azok
sztanak az
jól ismerik saját emlékezeti rendszerük működését, nagyobb eséllyel vála
adott helyzetben hatékonyabb tanulási stratégiát, mint azok, akiknek kevésbé fejlett a
adtával
metaemlékezetük. A harmadik szempont, hogy a gyerekek életkoruk előrehal
egyre nagyobb mértékben használnak különböző információszervezési stratégiákat
(pl. kategóriákba csoportosítva gyakorolják a szavakat). Ennek az lehet az egyik oka,
hogy növekvő általános tájékozottságuk egyre inkább megkönnyíti számukra, hogy
értelmes kapcsolatokat alakítsanak ki a szavak között.
Szó szerinti és vázlatos emlékezet
Vajon mindenféle memóriafeladatban javul a deklaratív emlékezeti teljesítmény a

gyermekkor során? A válasz egyértelműen nem, és nagyon tanulságos áttekintenünk,
hogy melyek azok a körülmények, amelyek inkább fokozzák a deklaratív emlékezet
hibalehetőségeit a fejlődés során. Ezen a területen a legfontosabb kutatások Brainerd
és Reyna (2004) elméletén alapulnak, amely azt feltételezi, hogy kétféle emléknyom
létezik. Az egyik típus az ún. szó szerinti emléknyom, amely tökéletes pontossággal
és részletességgel tartalmazza a megjegyzendő anyag összes jellemzőjét (pl. azt is,
hogy milyen betűtípussal írták le az adott szót). A másik az ún. vázlatos emléknyom,
amely nagy mennyiségű szemantikus információt tartalmaz az elsajátítandó anyaggal
kapcsolatban (pl. a , Franciaország" szóhoz olyan információk társulhatnak, hogy itt
sok bort és sajtot készítenek). A tételes emléknyomok tehát a tanulást végző személy
aktuális élményét hordozzák, míg a vázlatos emléknyomok a személynek az elsajátí-
tott anyaggal kapcsolatos tágabb tudását.
Kísérleti eredmények
Mind a tételes, mind pedig a vázlatos emlékezet jelentős fejlődésen megy

keresztül a
gyermekkor során. Brainerd és Reyna (2004) értelmetlen szavak megta
nításával vizs-
gálták a tételes emlékezetet (pl. cexib, zuteg), amelyet felismerési
feladat követett. A-11
éves gyerekek tételes emlékezete sokkal jobbnak bizonyult, mint
az 5 éveseké. A váz-
latos emlékezet is fejlődik a gyermeki évek során, ahogy a gyerekek
egyre inkább
képessé válnak megragadni a lényeget egy megtanulandó anyagból (lásd
Brainerd és
si:
Scanned with
EMLÉKEZET Tt
416
Ö já ünk például egy szólista-tanulási feladatot, ahol

za a [isz
mee I kzelezárátt ene lmégyt tll BEEN bútorok) 4-4 elemét tartalmaz
e. units pedig szabad felidézés követi (minél több szót kell eszét bármilyen
n leír ni). A feln őtte k jel lem zőe n kat egórtánkánt pr d. ő eli mas a lista
jörréndbé si s, 1985),
a 10-1 1 éves nél fiat alab b gye rekek viszont nem (Bjorklun E
elemeit, tes
rá, hogy melyek ae a jee
Mostanra már biztos Ön is nagyon kíváncsi
kor előrehaladtával. Brainerd és
amelyek rontják az emlékezeti teljesítményt az élet
ben történik meg:
Reyna (2004) szerint ez az alábbi esetek
ekek több vázlatos emléknyomot
- Amikor a tanulási feladat során az idősebb gyer
Os i 7
hoznak létre, mint a fiatalabbak.
- Amikor az emlékezeti tesztelés során tételes felidézésre vagy felismerésre van
I sztllégi i :
szükség.
- A vázlatos emlékek nagyobb aránya növeli a téves felidézés és felismerés esélyét
az el-
olyan információk esetében, amelyek jelentésükben nagyon hasonlítanak
sajátított információkra.
Az ezt vizsgáló legfontosabb kísérleti helyzet a Deese-Roediger-McDermott-

paradigma (pl. Roediger és McDermott, 1995; lásd 6.fejezet, 195. oldal), amelyben
speciálisan összeállított szólistákat kell megtanulniuk a kísérleti személyeknek. Egy
köznapi szóhoz (pl. orvos) jelentésében nagyon erősen kapcsolódó 15 másik szóból
áll a lista (pl. , nővér; , betegség; , kórház" , páciens"), amelyet a kísérleti személyek-
nek bemutatnak (de az eredeti szót — , orvos" - nem), majd szabad felidézési vagy
felismerési feladat következik. A lényeges eredmény az, hogy a személyek milyen
mértékben hajlamosak az eredeti szó (; orvos") téves felidézésére vagy felismerésére.
A 12.7. ábrán láthatjuk több ilyen kísérlet eredményének összefoglalását. Láthatjuk,
hogy mind a téves felidézés, mind pedig a téves felismerés aránya emelkedik az élet-
korral. Mivel az életkor előrehaladtával fokozódik a szemantikus feldolgozás, az idő-
sebb gyerekek a fiatalabbaknál nagyobb mértékben hajlamosak arra, hogy az eredeti
szóra (,orvos") gondoljanak, amikor a hasonló szavakkal találkoznak.
Brainerd és Mojardin (1998) további bizonyítékot is találtak arra, hogy az idősebb
gyerekek növekvő hajlama vázlatos emlékek létrehozására emlékezeti tévedésekhez
vezethet. 6, 8 és 11 éves gyerekek három mondatból
,A kávé forróbb: , m int
(pl.vésgáe
álló meg
ondatból álló sorozatokat hallgattak
a tea"; , A tea forróbb, mint a kakaó"; , A kakaó forróbb,
mint a leves ), majd egy felismerési feladat következett, amelyben azt kellett eldönte-
niük, hogy az ekkor látott mondatok pontosan megegyeznek-e a bemutatáskor látott
mint ta tea"). E Jő ö atottakkal (pl. , A kakaó

széletkbb,
langyosa mesünör zlárágájen a kritikus mondatoknak a tévés felismerési aránya
Scanned with
z —
———u—Ü—öööő ered
12.7. ábra. A téves felidézés és téves felismerés arányának növekedése SAR n,a
Deese-Roediger-McDermott-paradigmával mérve
14r
18 TT Tévesfelidézés
08k HE Téves felismerés
úg ha
E
2 06t
a
E h
u
Ét 04
hal
e ak
0,2[-
ha j d
o E 1 b 1 earl i ca 5 L
5 éves 7 éves 11 éves Felnőtt
Életkor
Forrás: Brainerd és Reyna (2004) 6 2004 Elsevier. A jogtulajdonos engedélyével
12.8. ábra. A téves SY zárás arán a tartalmilag azonos mondatok esetében, 6, 88 és ak éves
korban je 200638
SE É Vérző át tte ; izőiie. pt bő d Él
bzs z e all vege BELE ésagrlk;
oun
Téves emlékezés v alószínűsége
Ta
e
[
u
1]
e
Fe B
".—.
a
o
6 éves 8 éves 11 éves

Életkor
Brainerd és Mojardin (1998) adatai alapján
t ig
Összegezve tehát lényeges megkülönböztetnünk egymástól a tételes és a vázlatos
emléknyomokat. Az, hogy az a idősebb gyerekek több vázlatos emléknyomot hoznak
alában véve hasznos dolog, abban az esetben viszont hát-
tesztelés tételes előhívást vagy felidézést igényel.
AKT
Scanned with
418 EMLÉ KEZET
Deklaratív és implicit emlékezet
A fejezet korábbi részében láthattuk, hogy a deklaratív emlékezet gyorsan fejlődik

a csecsemőkor során. Kevésbé egyértelmű, hogy ez vajon az implicit emlékezetre .
igaz-e. A gyermekkor későbbi részében egyértelműen eltér a kétféle emlékezet fejlő-
dése. A deklaratív emlékezet lényegesen hatékonyabbá válik, az implicit emlékezetet
viszont alig befolyásolja az életkor. Murphy, McKone és Slee (2003) áttekintették a
gyerekek implicit emlékezetével kapcsolatos kísérleti eredményeket, és azt találták,
hogy 18 vizsgálatból 15-ben az életkor nem befolyásolta szignifikánsan az implicit
emlékezeti teljesítményt.
Russo, Nichelli, Gibertoni és Cornia (1995) tanulmányában jól látható az életkor
eltérő hatása az implicit, illetve a deklaratív emlékezetre. Ebben a kísérletben a gye-
rekeknek olyan tárgyak elnagyolt képét kellett felismerniük, amelyek közül néhá-
nyat korábban eredeti formájukban is láttak. Az implicit emlékezet mutatója az volt,
amennyivel jobb teljesítményt nyújtottak a gyerekek a korábban már látott tárgyakkal
kapcsolatban a korábban nem látottakhoz képest. A 12.9. ábrán láthatjuk, hogy nagy-
jából hasonló implicit emlékezeti teljesítményt nyújtottak a 4 és a 6 éves gyerekek és
a fiatal felnőttek is (nem voltak szignifikáns különbségek). Ezzel szemben a képekkel
kapcsolatos explicit emlékezeti teljesítmény a felnőtt csoportban volt a legmagasabb
és a 4 éves csoportban a legalacsonyabb.
Mielőtt rátérnénk arra, hogy mi lehet a magyarázata annak a különbségnek, amely
a deklaratív és az implicit memória korfüggőségében mutatkozik, meg kell jegyez-
nünk, hogy elvétve találtak összefüggést az implicit memória fejlődése és az életkor
között. Ilyen példa Vaidya, Huger, Howard és Howard (2007) kísérlete, amelyben fia-
tal felnőtteknek, illetve 6-13 éves gyerekeknek mutattak be egy célingert és 1 elterelő
ingert tartalmazó vizuális elrendezéseket. Az volt a feladatuk, hogy minél gyorsabban
határozzák meg a célinger irányát (jobbra vagy balra néz). A vizuális elrendezések
némelyike ismétlődött, mások nem. Azt mérték, hogy a kísérleti személyek tudják-e
hasznosítani az ismétlésekből származó tudást, vagyis gyorsabb ítéletet hoznak-e az
ismétlődő minták esetében, mint a nem ismétlődőeknél.
Vaidya és munkatársai (2007) eredményei szerint a fiatal felnőttek
szignifikánsan
gyorsabban reagáltak az ismétlődő mintázatokra, mint az
újakra, ami azt mutatja,
hogy hasznosítani tudták a korábbi bemutatásokból származó
információkat. Ezzel
szemben a gyerekeknél nem volt különbség a reakcióidőben
az ismétlődő és az új
mintázatok esetében, Sem l,
a felnőttekné sem a gyerekeknél nem volt explicit vagy
deklaratív emlékezés az ismétlődő mintázatokra
vonatkozóan. Vaidya és munkatársai
értelmezése szerint eredményeik azt jelentik, hogy
a fiatal felnőtteknél mutatkozott
impl
icit emlékezeti működés, a gyerekeknél
viszont nem. Nem teljesen világos, hog
ebben a feladatban miért jelentkezett y
ennyivel markánsabban az életkor hat
ása, mint
Scanned with
CamScanner
— ELKKNElENEHEEtüKEKKKNNNNNKKKKRK JÉ
419
12.9. ábra. (a) A gyakorlás általi előfeszítés hatása (implicit emlékezet), illetve ki E öegt
felidézés mennyisége (explicit emlékezet) 4 és 6 éves korban, illetve fiatal felnőtteknél
a)
1006
90 [-
8 80 [-
a
§ 70(-
ú 60£
Bi
4 506
10
a 406
a
É 30 -
8 20[-
10 [- ÉL
ol Hl ő. jég
4 éves 6 éves Fiatal felnőtt
b) Életkor
106
mm 9 7
E
§ er
5.
[)
júzk
fejnm 6r
kj
$ 56
Hi
d 4fj
ke)
EL nő3 [e
Budd:
a
isi
va
1 en
0 ése ÉS,
4 éves 6 éves Fiatal felnőtt
Életkor
Russo et al. (1995) adatai alapján
Scanned with
EMLÉKEZET
420
ik,
katársai fazt feltételez
tban. Vaidya és MU
. [d n
TE hez olyan összetett kus asszo-tis

kezéti teljesítményÁLT
a legtöbb más implicit em ENE
integrálják a vizuális mintázat egés ből
im licit emlé mk
hogy ebben a feladatban az Ír ku
van "7" § "ködésre a gyerekek még kevésbé ké-
ciációs folyamatokra
ációkat, és erre 4 j
származó inform mény
tö bb es et ben az implicit emlékezeti teljesíty az
pesek. nosságban azt m ondhatjuk, hog
Mi lehet az oka annak, hogy a MM Általá 5 5 j i
az életkorral a gyereke
magában, mint a deklaratív me
ik
ala pve tőb b fol yam ato kat fogl al
im egjlésez
ke és srszztéset
a gyermek kognitív képességeinek
mória, ezért kevésbé függ
is mon dha tná nk, hog y a dek lar atí v emlékezet gyest IEZ-VSEPÉRÉGSZBS
étől Azt itás, általános slágats
kamemória-kapac
retstzáló tényezők (pl. alapvető mun é játszanak szerepet az Imp icit
emlé-
met aem lék eze t) kev ésb
emlékezési stratégiák,
kezeti folyamatokban.
ZIA
ÖNÉLETRAJZI EMLÉKEZET ÉS INFANTILIS AMNÉ
a csecse-
Láthattuk, hogy már az élet legelső hónapjaiban is történik tanulás, és hogy
mők viszonylag hosszú ideig képesek emlékeket megőrizni. AZ e téren végzett kuta-
tások azonban gyakorlatilag semmivel nem visznek bennünket közelebb az infantilis
amnézia megértéséhez. Ebben azok a kutatások lesznek segítségünkre, amelyekben
azt vizsgálták, hogy a csecsemők mennyire képesek emlékezni saját életük esemé-
nyeire. Hiszen lehetséges, hogy a kisbabák elég jól tudnak emlékezni cselekvésso-
dm esni emlékezetük viszont nagyon fejletlen. Látni fogjuk, hogy nem
yzet - valójában a csecsemők meglehetősen jól emlékeznek a velük történt
eseményekre. Ez azt jelenti, ; hogy az infantilis amnéziá ának nem az az elsődleges ok
hogy a babák nem tudnak önéletrajzi emlékeket tárolni. gé
lna gi djük, hogy valójában
vigazi önéletrajzi emlékeik vannak-e. En-
Scanned with
421
FE
Kt
két hónappal korábbi jén jén vana

az esti monológokat. 21 hónapos korában már
a lerobbant. Monológjai a alá ..
legetett, például azt az esetet, amikor a család autój os ez 1
dtak kiugró vagy font
eléggé strukturálatlanok voltak, és nem kapcsoló
n teljesen hétköznapi do
hez, mint pl. a karácsony vagy a kisöccse születése. Általába
hogy min veszekedtek a
gokról beszélt, mint hogy érte mentek a bébiszitterhez, vagy
erekek a játszótéren.
de voltak 6 hó-
Emily emlékeinek egy jelentős része az előző napról származott,
s korában
nappal korábbi eseményekkel kapcsolatos emlékei is. Körülbelül 24 hónapo
, Nem
elkezdett explicit szabályokat és általános megfigyeléseket megfogalmazni (pl.
.., , Amy
szabad pizsamában lemenni a földszintre; , Amikor Emily megy a nagyihoz.
lezéseket (, Lehet, hogy a dok-
néha ilyet csinál. .."), illetve a jövővel kapcsolatos feltéte
s
tor bácsi leveszi a pizsamámat..?). 36 hónapos korában Emily felhagyott a lefekvé
y meggyőző bi-
előtti monológokkal, így a kutatás a végéhez ért. Ez az esettanulmán
eseményekre
zonyítékokkal szolgál arról, hogy a kétéves gyerekek képesek egyedi
emlékezni.
Természetesen egyetlen esettanulmány alapján, amely ráadásul egy feltehetően ko-
raérett gyerekről szól, csak óvatos általánosításokat fogalmazhatunk meg. Ugyanak-
kor Fivush, Gray és Fromhoff (1987) igen hasonló eredményeket kaptak 10, átlagosan
33 hónapos kisgyermek megfigyelésekor. Előzetesen kikérdezték a gyerekek szüleit,
és ennek alapján meghatároztak néhány olyan jelentős eseményt, amelyet mindegyik
gyerek átélt egy vagy két alkalommal (pl. kirándulás Disneylandbe, repülőút, állat-
kerti látogatás). Ezek után a gyerekeket kérdezték ki közelmúltbeli eseményekről
(amelyek az interjú előtti 3 hónapban történtek) és régebbi eseményekről (amelyek
több mint 3 hónappal korábban történtek). A gyerekek a közelmúltbeli események
5990-ára, a régebbi eseményeknek pedig 5296-ára emlékeztek. Átlagosan 12 infor-
mációegységet tudtak mondani mindegyik eseményről, és sokkal jobban emlékez-
tek tevékenységekre és tárgyakra, mint emberekre vagy helyekre. Ez a vizsgálat azt
támasztja alá, hogy a kétévesek már létrehoznak önéletrajzi emlékeket, amelyekre
hónapokig tudnak emlékezni.
Peterson (2002) áttekintette a gyermekkori önéletrajzi emlékezettel kapcsolatos
kutatásokat. Először azokat a tanulmányokat nézte végig, amelyekben az önéletrajzi
eseményeket megtörténtük után 12 hónapon belül kellett felidézni. Az eredmények
alátámasztják Fivush és munkatársai (1987) megfigyelését, miszerint a kétéveseknek,
még ha korlátozott mértékben is, de már vannak önéletrajzi emlékeik a hónapokkal
korábban történt eseményekkel kapcsolatban. ;
Másodjára azokat a kutatásokat tekintette át, amelyekben az esemény és a felidézés
között 1-2 év telt el. Az, hogy mennyit sikerült a gyereknek felidéznie, nagyrészt attól
függött, hogy mennyi idős volt a szóban forgó esemény idején. Peterson és Rideout
(1998) olyan kisgyerekeket vizsgáltak, akiket egy baleset miatt kórházba kellett vinni.
A gyerekeknek a balesettel és a kórházi kezeléssel kapcsolatos emlékeit vizsgálták az
Scanned with
422 EMLÉKEZ ET
események után 6 hónappal, 1 évvel, 1,5 évvel, illetve 2 évvel. Azok a gyerekek, akik
a baleset idején csak egyévesek voltak, sokkal kevésbé és nagyobb tévedésekkel emlé-
keztek az eseményekre, mint azok, akik kétévesek voltak. Fele azoknak, akik az adott
esemény idején 12-18 hónaposak voltak, semmire nem emlékeztek az egészből 18
hónappal később. Attól függött elsősorban, hogy mennyire emlékezett a gyermek a
balesetre és a kórházi kezelésre, hogy az esemény idején tudott-e már beszélni, így el
tudta-e mesélni az élményt akkor.
Peterson (2002) végül azokat a tanulmányokat tekintette át, amelyek több mint 4
évvel az esemény után vizsgálták a gyerekek emlékeit. Megint csak annak volt döntő
jelentősége, hogy mennyi idős volt a gyermek az esemény idején. Ouas, Goodman,
Bidrose, Pipe, Craw és Ablin (1999) például gyerekeknek egy olyan urológiai beavat-
kozással kapcsolatos hosszú távú emlékeit vizsgálták (cysto-urethrográfia, VCUG,
amelynek során a húgycsövön keresztül egy vékony endoszkópot vezetnek a húgyhó-
lyagba, majd kontrasztanyaggal vizsgálják a vizelet áthaladását), amely kellemetlen és
fájdalmas érzéseket okoz a nemi szervekben. Azok közül a gyerekek közül, akik két-
évesek voltak a vizsgálat idején, senki sem emlékezett az eseményre később, akik pe-
dig háromévesen estek át a vizsgálaton, azoknak a fele emlékezett rá évekkel később.
Ezzel szemben a vizsgálat idején 4 éves gyerekeknek a 7096-a emlékezett a beavatko-
zásra, a vizsgálatkor 5 és ő évesek közül pedig majdnem mindenki. Aki emlékezett a
beavatkozásra, az ugyanolyan részletesen és pontosan fel tudta idézni évekkel később
is, mint az esemény után nem sokkal.
Simcock és Hayne (2003) felhívják rá a figyelmet, hogy a kisgyermekkori emlékek
felmérését rendszerint szóbeli beszámolókra alapozzuk - márpedig, ha a gyerek ke-
vés eseményről számol be, nem tudhatjuk, hogy ez azért van-e, mert nem emlékszik a
vele történtekre, vagy azért, mert nem tudja elég jól kifejezni magát. A kisgyermekek
korlátozott nyelvi képességeit figyelembe véve joggal feltételezhetjük, hogy a pusztán
szóbeli beszámolókon alapuló vizsgálatok alábecsülik azt, hogy mennyi mindenre
emlékeznek ezek a csöppségek.
Simcock és Hayne (2003) ezt a problémát vizsgálták 24-48 hónapos gyermekeknél
egy ,mágikus kicsinyítőgéppel" való játék során. Nagyméretű tárgyakat (pl. egy 28
cm-es macit vagy egy 17 cm átmérőjű labdát) tettek be a szerkezetbe, ahonnan aztán
azoknak sokkal kisebb változatai jöttek ki (pl. egy 10 cm-es maci vagy egy 5 cm átmé-
rőjű labda), mintha csak , mágikusan?" összementek volna.
24 órával később a gyerekek három emlékezeti feladatot kaptak a , Mágikus ki-
csinyítőgéppel" kapcsolatos élményeikre vonatkozóan. Először szóbeli beszámolót
kértek tőlük. Ezután egy nonverbális képfelismerési feladat következett, amelyben
ki kellett választaniuk azoknak a tárgyaknak a képét, amelyeket beraktak a szerke-
zá A harmadik egy viselkedéses feladat volt, amelynek során a gyerekeknek
meg
ellett mutatniuk, hogyan működik a bűvös szerkezet. Az eredmények megdöbben-
tőek voltak, a szóbeli beszámolóval mérhető emlékezeti teljesítmény ugyanis
messze
Scanned with
423
GYERMEKKORI EMLÉKEZET MET azt
d 12.10. ábra). Valójá j ban csak a legal ább

elmaradt a másik két feladattal mérttől (lás 4
; beszámolóval agas e stáer gyi
33 hónapos gyerekek tudtak egyáltal án érdemi szóbeli
már 27 hónapos kor
közben a képfelismerési és a viselkedéses feladatban
jól teljesítettek.
azt mutatják,
Hogyan értelmezhetjük ezeket az eredményeket? Mindenképpen
hogy a kisebb gyerekek sokkal több információ val rendelkeznek saját élményeikről,
Két oka lehet anna
fd k,
mint amennyire szóbeli beszámolóikból következtethetnénk.
vi
lismerési és A vi-
hogy a vizsgálatban szereplő gyerekek jobban teljesítettek a képfe
ti
selkedéses feladatban, mint a szóbeli beszámolóban. Az egyik minden bizonnya
hogy a két előbbi feladat sokkal kevésbé támaszkodik a nyelvi készségekre, a rem
viszont az lehet, hogy a képfelismerési és a viselkedéses feladatban sokkal több hívó-
ingerként szolgáló információt kaptak, mint a szóbeli kikérdezéskor, ami minden-
képpen megkönnyítette ezeknek a feladatoknak a teljesítését.
12.10. ábra. (a) A szóbeli beszámolóban felidézett elemek átlagos mennyisége, (b) a felismert .
képek átlagos mennyisége (maximum-8), (c) a célirányos cselekvési egységek átlagos
mennyisége (maximum-5) 24-48 hónapos gyerekeknél 5 :
a) Szóbeli beszámoló b) Képfelismerés c) Viselkedéses feladat

12r Felnőttek 8 5
3
£10
$7 3
g ga4
a 26
sé sz
a Hi hr)
16 et a
bi kj v 2
a34 s?
92 Véletlen §Z Alapszint
á
Ka] 2
0 4: gt Tt
-
$1 0 kesek kk EJ
41
ha
3! 0 1 TB TR " 1.) [NR ! 1.4
24 27 30 33 36 39 42 45 48 24 27 30 33 36 39 42 45 48 24 27 30 33 36 39 42 45 48
Életkor (hónapok) Életkor (hónapok) Életkor (hónapok)
Forrás; Simcock és Hayne (2003) 0 American Psychological Association. A jogtulajdonos eng edélyével
Következtetések
Meggyőző bizonyítékok szólnak amellett, hogy már az 1-2 éves

gyerekek is képesek a
személyes emlékek felidézésére (igaz, sokszor csak töredékes
formában) hónapokkal
az esemény után. A 3 évesnél fiatalabb gyerekek azonban sokkal
kevésbé tudják szó-
ban elmondani még a jelentős élményeiket is (pl. egy
balesetet) évekkel az esemény
után.
án Úgy tűnik,
; a leglényegesebb s zempont, amely elkülöníti egym
ástól az önélet-
rajzi emlékeik ről jól és kevésbé jól beszámolni tudó kisgyerekeke
t az, hogy mennyire
Scanned with
EMLÉKEZET Ty
424
örténtekor. Azok a tanulmányok,

i ik az esemény megtör sz Al; bjélatrá:
glhis b met § éles gvetékek szóbeli beszámolói alapján szn8 az neat kek
ME etüket,
emlékez a hibába eshetnek, hogy alábecsülik a
könayen ba EK
GYEREK
emlékezeti teljesítményét.
Infantilis amnézia
Az infantilis amnézia leghíresebb (vagy inkább leghírhedtebb) ese ousat Mán

ól származik (1979, lásd 10. fejezet). Az ő feltételezése szerin az ds mn 2
gi gb eredményeképpen lép fel, amelynek során a fenyegető száremánári se ss egz
fe-
(pl. a szülő iránti szexuális vágy) a tudattalanba száműzetnek. Freu 6. mé a
nyegető emlékek a folyamat során ártalmatlanabb emlékekké változn ; at (eze et ne;
vezi fedőemlékeknek). Igen hatásos feltételezés, de gyakorlatilag semmi nem támasztja
alá. Az elmélet legnyilvánvalóbb problémája, hogy nem tudja megmagyarázni, vajon
miért nem emlékszünk serdülő- és felnőttkorunkban pozitív vagy semleges élményekre
sem legkorábbi éveinkből, amikor pedig ezeket nem kellett elfojtanunk.
Az elmúlt években két jelentős elmélet született az infantilis amnéziáról és az
önéletrajzi emlékezet fejlődéséről. Az egyik megközelítés a kognitív szelf fejlődésé-
nek szerepét hangsúlyozza (pl. Howe és Courage, 1997). A másik elméleti keret, a
szociokulturális irányzat (pl. Fivush és Nelson, 2004) abból indul ki, hogy a társas és
kulturális tényezőknek alapvető jelentőségük van az önéletrajzi emlékezet fejlődésé-
ben. A következőkben ezt a két megközelítést fogjuk áttekinteni
Kognitív szelf
Howe és Courage (1997) feltételezése szeri

önéletrajzi emlékeket létrehozni,
annak az érzésnek is,
. hogyaz éntudat a más
úgy tekinthetjük, hogy

fiatalabb babák közül
ánál fel lehetett ezt fedezni,
té
k egyik jele a vizuális önfelisme
rés. Lewis és Ramsay
(2004)
s€N ; , engem")NY,és a mint
Ann? ú.
ha-
, hogy ellenőrizzék azt a feltevésü-
Scanned with
42 5
GYERMEKKORI EMLÉKEZET MT et
em
tra ahhoz, hogy

ket, miszerint a gyerekeknek szükségük van bizonyos mértékű éntuda
játékból másvalakinek tettessék magukat. Mindegyik életkori csoportban azt találták,
hogy azoknak a gyerekeknek a többsége, akik használják a személyes névmást és él-
is. A vizuális önfelismerés
vezik a mintha-játékot, képesek a vizuális önfelismerésre
tehát az éntudat fejlődésének egyik érvényes mércéjének tekinthető.
Howe és Courage elméletének központi tétele a következő:
A második életév vége felé kialakuló kognitív szelf (amelynek megjelenését a vizuális
önfelismerés képessége mutatja) új szemléleti keretet biztosít az emlékek szervezésé-
hez. Ez az új kognitív képesség [...] lehetővé teszi az önéletrajzi emlékezet kiépülését,
és egyben az infantilis amnézia korszakának lezárulását jelenti (Howe és Courage,
1997: 499).
Egybevágnak ezzel az elmélettel azok a megfigyelések is, amelyek szerint a kognitív

szelf nem sokkal azelőtt alakul ki, hogy nagyjából 2 éves kortól kezdődően elkezd
megjelenni az önéletrajzi emlékezet (Fivush et al., 1987; Peterson, 2002). Ugyan-
akkor semmi nem utal arra, hogy az előbbi tényező oki szerepet játszana az utóbbi
megjelenésében. Erősebb bizonyítékokat találtak Howe, Courage és Edison (2003)
egy vizsgálatukban, ahol azt az eredményt kapták, hogy az önfelismerésre már képes
15-23 hónapos csecsemők jobban emlékeztek személyes eseményekre, mint azok az
ugyanolyan korú és nyelvi képességekkel rendelkező babák, akik még nem voltak
képesek az önfelismerésre. Egy másik csoportban, akiknek 15 és 23 hónapos koruk
között követték nyomon a fejlődését, azt figyelték meg, hogy egyetlen csecsemő sem
emlékezett jól személyes élményekre, mielőtt képes lett volna az önfelismerésre.
Az a jelenség is magyarázatra szorul még, hogy bár a gyerekek 2 és 3 éves koruk
között kialakítanak olyan önéletrajzi emlékeket, amelyekre hónapokig is emlékeznek,
felnőttkorukra szinte mindent elfelejtenek ezekből. Howe és Courage (1997) szerint
azokra az önéletrajzi emlékekre emlékszünk legtovább, amelyeket sokat ismételge-
tünk, a kisgyerekek pedig egész egyszerűen nem foglalkoznak meglévő tudásuk is-
mételgetésével.
Szociokulturális elmélet
A szociokulturális fejlődéselmélet (pl. Fivush és Nelson, 2004) egy másik lehetsé-

ges magyarázatot kínál az infantilis amnéziára. Az elmélet szerint a nyelv és a kul-
túra egyaránt fontos szerepet játszanak az önéletrajzi emlékezet korai fejlődésében.
A nyelv részben azért olyan fontos, mert annak segítségével meséljük el másoknak
az emlékein A: preverbá
ket. lis élményeket később nagyon nehéz a nyelv segítségével
kifejezni. a5A8 11. Sz SAEPUSSSÉBÓ
Scanned with
EMLÉKEZET ölbe
426 e zzárezateteé e LETÉT
sinemi
oz sználják a nyelvet egy adott esemény
Az is nagyon fontos, hogy a mezt KEGY nt Nelson (1989) anyák és gye-
közben, illetve később, amikor feli kg zben egy múzeumban nézelődtek. A beszélge-
rekeik beszélgetését figyelte eg nterakciós? és ugyakorlati" beszélgetésekre.
téseket két csoportba osztották: ,5Za eri szabadon folytak, és ezek során az anyák a
Az első csoportba tartozó HESZÉBE e T azik korábbi élményeivel. A agyakorlat?
múzeumban látottakat összékaasa B a cet kérdeztek az anyukák a gyerekeiktől:
beszélgetések során ezzel szemben ilyesm ted ez a szobor miből van? . Amikor egy
múzerimlátogatással
,Mit gondolsz, ez mire lehet jós ; agzerin kek emlékezetétra
héttel később tesztelték az anya ket folytatók átlagosanpgetölsgzar
a , szabad interakciós beszélgetése e agyi adtuk
30-ból 13
kapcsolatban,
beszélgetéseket folyt
kérdésre tudtak válaszolni, az inkább , gyakorlati
AKKKá tm. ky
EE v A üeÍan (2004) úgy vélik, hogy a különböző szülők E
is s sert
nak abban, hogy milyen részletességgel beszélgetnek gyerekeikkel a
Feltéte ezésü
akik nagyon részletesen megbeszélik az eseményeket, mások kevésbé.
szerint azoknak a gyerekeknek, akiknek a szülei aprólékosabban mesélnek a múltról,
több és teljesebb gyerekkori emlékük lesz. Ezen a téren lényeges kulturális különb-
ségeket is megfigyelhetünk, ugyanis a nyugati kultúrákban az anyák általában rész-
letesebben beszélnek a múltról a gyerekekkel, mint a keleti kultúrákban (Leichtman,
Wang és Pillemer, 1999).
A legtöbb kísérleti eredmény összhangban van a szociokulturális fejlődéselmé-
lettel. Ahogy az várható, az anyák emlékezési stílusa fontos tényező. Az apróléko-
sabban emlékező anyák gyerekeinél gyakrabban előfordult, hogy már egészen korai
életkorban képesek voltak múltbeli emlékekről beszélni, mint azoknak az anyáknak
a gyerekeinél, akik ritkán meséltek a múltról (Harley és Reese, 1999). Ennek talán az
a legegyszerűbb magyarázata, hogy a részletezően mesélő anyák gyerekeinek
több
alkalmuk adódik az emlékek ismételgetésére,
Az is kiderült, hogy egy esemény későbbi felidézése szempontjá
ból fontos, hogy
a gyerek milyen nyelvi készségekkel rendelkezett az
esemény bekövetkezésekor.
Simcock és Hayne (2002) 2 és 3 éves gyerekeket
kértek meg, hogy meséljék el egy
bonyolult játékkal kapcsolatos emlékeiket
a játékot követő különböző időpontokban
a legutolsó ilyen időpont 12 hónappal
később volt. A erekek kizárólag ol 1
kat használtakaz emlékek elmesélésekor, amelyeket; máai ki eASE A MEUSZET
151; Ismertek. Ez igen meggyőző eredmén 7
4 örté
Klekl eget
száz új szót sajátítottak el, y: tekintve, hogy a gyerekek időközben több
Kultúrközi vizs
Scanned with
ME ei
e
lönbségeket magyarázhatjuk az anyák emlékezési stílusának kulturális különbségei-

vel is, de az is lehetséges, hogy az amerikai gyerekek szívesebben beszélnek személyes
élményeikről, mint a keleti kultúrákból származó gyerekek.
Az eredmények értelmezése
Három szempontot fontos hangsúlyoznunk. Először is a fentiekben tárgyalt két elmé-

letet nem kell egymást kölcsönösen kizáróaknak tekintenünk. Például feltételezhetjük,
hogy az önéletrajzi emlékezet megjelenése a csecsemőknél a szelf kialakulásától függ,
későbbi fejlődését pedig nagymértékben befolyásolják társas és kulturális tényezők,
valamint a gyermek nyelvi fejlődése. Másodszor, meglehetősen sok kísérleti bizonyí-
ték van arra nézve, hogy a két elmélet által feltételezett faktorok mindegyike szerepet
játszik az önéletrajzi emlékezet fejlődésében. Harmadszor, bár a kísérleti eredmények
meggyőzőek, jórészt csak korrelációt mutatnak például az anya emlékezési stílusa és
a gyermek önéletrajzi teljesítménye között, azt azonban nem tudjuk, hogy az emlé-
kezeti teljesítményt valóban az anya emlékezési stílusa okozta-e, mindazonáltal ez
logikus feltételezés lenne.
GYERMEKEK MINT SZEMTANÚK
A fejezet eddigi részében azokkal az alapkutatásokkal foglalkoztunk, amelyek azt vizs-

gálták, hogyan zajlik a gyerekek emlékezeti képességének szisztematikus fejlődése a
korai életévek során. A gyermeki emlékezet fejlődésének kutatása azonban gyakorlati
szempontból is nagyon lényeges lehet. Peres ügyekben egyre gyakrabban kérnek tanú-
vallomást gyerekektől is, akár mint a bűncselekmények áldozataitól, akár mint szemta-
núktól (a 14. fejezetben tárgyaljuk részletesen a felnőtt szemtanúvallomások problémá-
ját). Angliában és Walesben ennek az az egyik oka, hogy a Belügyminisztérium és az
Egészségügyi Minisztérium 1992-es közös állásfoglalása szerint büntetőjogi és család-
jogi ügyekben felhasználhatóak a gyerekekkel készített interjúk videofelvételei.
Két fő kérdést kell áttekintenünk ezzel kapcsolatban. Az első a gyerekeknek a felté-
telezett bűncselekményekkel kapcsolatos emlékeinek pontossága és megbízhatósága,
a második pedig annak kérdése, hogy mit tehetünk e beszámolók pontosságának ja-
vítása érdekében. Az első kérdést a fejezetnek ebben a részében tekintjük át, a máso-
dik kérdést pedig a következőben.
Korábban már láttuk, hogy a kicsi gyerekek is képesek meglehetősen jól emlékezni
egyedi eseményekre, különösen, ha megfelelő hívóingereket kapnak. Fivush, Hudson
és Nelson (1984) ötéves gyerekek emlékeit vizsgálták egy, a New York-i Zsidó Mú-
Zeumban tett látogatásról. A múzeumlátogatás során elmagyarázták a gyerekeknek a
Scanned with
428 EMLÉKEZET
megeeee eÉT
ki egy homok.
régészeti módszereket, és ki is próbálhatták, hogy s leleteket" ássanak
kal töltött ládából. Amikor később az eseménnyel kapcsolatos emlékeiket vizsgálták,
meglehetősen nagyfokú felejtést tapasztaltak a kutatók. Amikor azonban hat évvel
később ismét kikérdezték őket, megfelelő hívóingerek esetén az eredeti információk
8796-át fel tudták idézni a gyerekek.
A fizikai és szexuális gyermekbántalmazási esetek sokasodásával egyre inkább elő.
térbe került a kérdés, hogy vajon mennyire pontosan tudnak eseményekre emlékezni
a gyerekek. Az ilyen esetekben a bizonyítékot jellemzően egy vagy több gyerek vallo.
mása jelenti. 1983-ban például nagyrészt 29 óvodás gyerek vallomása alapján ítéltek
el egy 36 éves óvónőt gyilkosság és tizenkét rendbeli gyermekbántalmazás vádjával,
Mivel a gyerekeket gyakran arra kérik, hogy olyan traumatikus élményekről szá.
moljanak be, mint a fizikai és/vagy szexuális bántalmazás, tudnunk kell, hogy vajon
az ilyen traunmatikus élményekre jobban vagy rosszabbul fognak-e emlékezni, mint
semleges vagy kellemes élményekre. Freud elfojtáselmélete alapján (lásd bővebben a
10. fejezetben) azt feltételezhetnénk, hogy a gyerekek elfojtják a traumatikus esemé-
nyekkel kapcsolatos emlékeiket, így azután ezeket nehezebben fogják tudni előhívni,
mint a nem traumatikus élményeket. A legtöbb emlékezetkutatási eredmény ugyan-
akkor azt mutatja, hogy a jelentőségteljes és egyedi eseményekre általában jobban
emlékszünk, mint a nem jelentős és nem túl egyedi eseményekre. Mivel a traumatikus
események nagyrészt egyediek és jelentőségteljesek, ebből az következne, hogy ezek-
re jobban fogunk emlékezni, mint a nem traumatikus élményekre.
Mennyire pontosan idézik fel a gyerekek az eseményeket?
Cordón, Pipe, Sayfan, Melinder és Goodman (2004) áttekintették azokat a kutatásokat,

amelyek azt vizsgálták, hogy a gyerekek mennyire emlékeznek a korai életéveikben tör-
. tént traumatikus és nem traumatikus eseményekre. Arra a következtetésre jutottak, hogy
a két eseményfajtával kapcsolatos emlékek között több a hasonlóság, mint a különbség:
A traumatikus és a nem traumatikus eseményekre vonatkozó emlékek között sok

a hasonlóság. Azok a tényezők, amelyek befolyásolják a nem traumatikus esemé-
nyekre való emlékezést - például az életkor, a felidézésig eltelt idő, az esemény jel-
lege -, ugyanolyan fontos szerepet játszanak a kora gyerekkori traumák felidézésé-
ben is. Úgy tűnik, az emlék későbbi tudatos felidézése szempontjából a döntő faktor
az, hogy a traumatikus esemény idején hány éves volt a személy (Cordón et al.,
2004: 122).
Az egyik fő gond a gyerekektől származó szemtanúvallomásokkal az, hogy

a gye-
rekek erősen befolyásolhatóak, így jelentős tévedések lehetnek az eseményekkel kap-
Scanned with
429
GYERMEKKORI EMLÉKEZET Me eni
gyerekkorban
latos emlékeikben. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy kör Bruck
Ivásolhatóság, mint a későbbi években (lásd és Ceci,
si értékű
nagyobb pnértekÖ sa BETRAÁSETAS RSA lálták, hogy a 3-4 évesekre fokozott
1999 összefoglalóját). Bruck és Ceci (1997) azt tala ták, 8 sátetzeszőlb
éhez hasonló slat 7
szuggesztibilitás jellemző, ami 10-12 éves korra a felnőttek
ken. Kísérletükben egy történetet olvastak fel a gyerekeknek egy Lauren HEVA ad
első napjáról az iskolában. Lauren rántottát eszik reggelire, aztán megfájdul a fe.
de erről megfeledkezik, amikor megengedik neki, hogy egy másik gyerek játékáva
játsszon. Később megtévesztő információkat adtak a gyerekeknek olyan kérdések fel-
tételével, mint például: , Emlékszel a történetre Laurenről, akinek megfájdult a feje,
mert túl gyorsan ette meg a müzlijét? És aztán jobban lett, amikor a barátnője játéká-
val játszott?" Ezt nevezzük irányított kérdésnek, mivel sugallja a helyes választ. ;
A gyerekeket egyenként kikérdezték a történetről, majd két nap elteltével megis-
mételték a kikérdezést, és megkérték a gyerekeket, hogy képpárok közül válassza-
nak. Az egyik képpár Laurent ábrázolta, amint rántottát, illetve müzlit eszik, a másik
képpár pedig a hasfájós, illetve a fejfájós Laurentt ábrázolta. Abban az esetben, ha a
gyerekek nem kaptak félrevezető információt (pl. irányított kérdést), az életkor csak
kismértékben befolyásolta az emlékezeti teljesítményt (12.11. ábra), amikor azonban
megtévesztő információ szerepelt a kikérdezés folyamán, a kisebb gyerekek sokkal
pontatlanabbul emlékeztek a történetre, mint az idősebbek.
12.11. ábra. A grafikonyazt mutatja, hogy a megtévesztő információk hogyan befolyásolják

különböző életkorú gyerekek emlékezeti teljesítményét. Semleges kikérdezés esetén
nagyjából egyformán jó azelőhívási teljesítmény a különböző életkori csoportokban, irányított
. kérdésekkel azonban a kisebb gyerekeket sokkal inkább félre lehet vezetni. t
100 —
g
S 806 HE Nincs megtévesztő
5 információ
ra
§ 6ot WIKI. Megtévesztő

k.) információ
mo
-
40tk
2 p"]
fiasz
£
20
3-4 5-6 7-9 10-12.

A gyerekek életkora (évek)
Forrás: Ceci, Baker és Bronfenbrenner (1988)
Scanned with
EMLÉKEZET
430
gye-
eredményei azt mutatják, hogy a kisebb
fenbre nner (1988) ha megtévesztik őket,
Ceci, Baker és Bron
emlékezeti torzításokra,
az egy
a :gyerekek, ; amikor
rekek sokkal inkább hajlamosak ennyire befolyásolhatóak §
mint az idősebbek. De vaj
on m
kér dez ik ki őke t, min t egy bántalmazásos
olyan érzelm ileg megter
helő eseményről ezt a
lt ak ? Th om pson, Clarke-Stewart és Lepore (1997)
núi vo
eset, amelyne k szemta
gy er ek ek ne k ké t es em én yt kellett végignézniük. Az
e 6 éves
kérdést vizsgál ták. 5, illetv te r ne vű
t
p edellus megtisztogatot néhány babá
t
so rá n egy Ch es
ártalmatlan esemény uz ív es em én y pedig az volt, hogy Chester
sz o bá ba n. Az ab
és más játékot egy játszó talmazta is. Ezután a gyerekek egy
ik cso-
a ba bá kk al , vol t, am e lyik et bán
durván bánt ki, aki azt sugallta, hogy a pedellus
sk od ó in te rj úk és zí tő kér dez te
portját egy váda sugallta,
otta a bab áka t, a más ik cso por tot pedig egy felmentő kikérdező, aki azt
bánt
csoportnak semleges kérdéseket
hogy Chester ártalmatlanul viselkedett. A harmadik
A gyerekeknek ezután két alkalom-
tettek fel, nem sugalltak semmilyen álláspontot.
a pedellus, egyszer közvetlenül a
mal el kellett mesélniük a szüleiknek, mit csinált
kikérdezés után, majd pedig két héttel később.
etőősen pontos volt akkor,
glehet ami
A gyerekSGek szemtanúvallomása általában megleh
semleges kérdéseket tettek fel nekik. Amikor azonban az interjúkészítő kes 7
zodtak. Tehát
ete ataás felmentőek voltak, akkor a gyerekek beszámolói is ehhez iga
akiknek vádask : odó kérdéseket tettek fel, ; azok úgy emlék. tek, hogy a pedellus bá KÉR
Lt b
őll számoltak 02 405
kat,
a babáISEKÉ SRBK akiknek pedig felmen
tő kérdé seket, zks azokznr
arró ya pédiek
i 4 TA j és. hog
eyé
almatlanul viselked
lus ártekü
zék teik KEZÉN ra E áragket a me jé kérdéseket tettek fel a
ész 5 ;
Azt gondolhatnánk, nincs abban kedrai me ] pő, h SA sá t ág art sbe
befo l sszá tül s ogy Tho mpson és munkatársai
(1997) vizsgálatábana kisgyerekeket
kérdések. Azonban a gyerekek zezkketésen szu szibil ve JÖ álelésáááákt
amikor nem erőteljes a félrevezetés. Bruck és8 Csi (199 p —s S gan SÉTZSÍ GnÁS
KOSZ alkalátamát két valóban 3 2x. 7) óvodásokat kérdeztek ki öt
4 egy közközelm
megtörtént eseményről B(pl. CBY belii
últbel
elmúlt
tetésről) és ké yrő l (pl
bün-
lopá ől) és két meg nem történt esemén ő ; SZE NRM LAN voltak egy élelmiszerbolti
ik alk alo mma l simé
opásnak). Már a harmad
mindkét valótlan esemény valóban -"n az Összes gyerek úgy gonksná dolta, h ZH
ZOTERNNÁNÉNE A
Ö
mé n
megtörtént, és a legt810öbbe5De
ak znfEÉE ami kor kés őbb e még akkor is ragaszkod-
n
eméáso
véloly
nHé tettezfela bef z,éseket. A valós é 8y olyan új személy kérdezte ki őket, aki
nyülókhökérd
ményekről adott beszá er
nagyon hasonlóak voltak abb 7 j s és valótlan ese
anannyi : eszámoló-
an a tekintetben, hogy ugy
részletet tartalmaztak (pl
naztk (pl. az elhangzott párbeszédekről) EG áaK HNK Sá
Az eredmények értelmez
ése
Scanned with
e
fontos faktor játszhat szerepet ebben. Az egyik faktor a megfelelési igyekezet. A kis-
gyerekek könnyen engednek a társas nyomásnak, még akkor is, ha saját emlékeztük
pontos, és ez különösen érvényesül olyankor, ha egy náluk sokkal idősebb felnőtt kér-.
dezi ki őket. A másik faktor a kognitív éretlenség. Azért hiszik el a kisgyerekek saját
téves visszaemlékezéseiket, mert információfeldolgozási, figyelmi és nyelvi készsége-
ik még korlátozottak. Ezt több olyan kísérlet eredménye is bizonyítja (lásd pl. Bruck
és Melnyk [2004] áttekintését), amelyekben a gyerekek még azután is kitartottak a
téves emlékeik mellett, hogy figyelmeztették őket, lehet, hogy a kikérdező téved.
Mit tehetünk?
Gyakorlati szempontból rendkívül fontos lenne elérni, hogy a gyerekek szemtanúval-

lomásai a lehető legpontosabbak legyenek. A legkézenfekvőbb módszer erre a meg-
felelési igyekezetből adódó problémák csökkentése, amit azzal biztosíthatunk, ha a
kikérdezők kerülik az irányított kérdések alkalmazását. Ez mindenképpen kívánatos
lenne. Azonban az interjúkészítő befolyása számos egyéb úton is érvényesülhet, nem
csak irányított kérdéseken keresztül. Például ha jutalmazza a kívánatos válaszokat,
illetve bírálja, megkérdőjelezi a nemkívánatos válaszokat, vagy többször megismétel
bizonyos kérdéseket az interjú során stb.
Garven, Wood és Malpass (2000) azt vizsgálták, hogyan közvetítik a befolyásoló ha-
tást az interjúkészítőnek a gyerek válaszaira adott reakciói. A kísérletben óvodásoknak
kellett felidézniük azt az esetet, amikor egy Paco nevű ember ellátogatott a csoportjuk-
ba. A gyerekeknek félrevezető kérdéseket tettek fel lehetséges eseményekről (pl. , Eltör-
te Paco valamelyik játékot?"), illetve valószínűtlen eseményekről (pl. , Elvitt benneteket
Paco a tanyájára?"). Az egyik csoportot mindig megdicsérték, amikor igennel válaszol-
tak ezekre a félrevezető kérdésekre, és megdorgálták őket, amikor nemmel válaszoltak,
a másik csoport pedig nem kapott semmilyen visszajelzést a kikérdezőtől. A dicséret-
ben és dorgálásban részesülő csoport a lehetséges hamis események 3596-át és a való-
színűtlen hamis események 5296-át igaznak vélte, míg a kontrollcsoport a lehetséges
hamis eseményeknek csak 1396-át, a valószínűtlen hamis eseményeknek pedig csupán
599-át fogadta el. Ezek az eredmények nem csupán az eredeti kikérdezéskor jelentkező
társas nyomás hatását mutatják, ugyanis a befolyásolt gyerekek akkor is ragaszkodtak
téves emlékeikhez, amikor később több különböző, semlegesen viselkedő interjúkészí-
tő tette fel nekik ezeket a félrevezető kérdéseket, dicséret vagy dorgálás nélkül. Mindez
arra figyelmeztet bennünket, hogy ha pontos információkat szeretnénk kapni a gyerek
szemtanúktól, akkor biztosítanunk kell, hogy semmilyen befolyásoló hatásnak nem
tesszük ki őket a kikérdezés során.
I A legtöbb gyerek heti több órát tölt tévénézéssel, ami felveti annak lehetőségét
is, hogy szemtanúvallomásaik azért megbízhatatlanok, mert keverednek bennük a
Scanned with
EMLÉKEZET
432
; ;
tleg látnak olyan erotikus ikus Jejelenete-
n látott
valóságos és a tel evízióba
ek fe ő § érin
lzaklatjá kröl kettb szűk
"valóságos a jeleneteknek bizonyos
es eményekről kérdezik ki őket.
ame ly
ket a tévében,
a válaszaikba, amiko képességüknek
É köszönhetően,
szönhe
elemeit beleszövik rá: sm on it or oz ó yek
Vagyis a kisgyerekek, bizonytalan ho gy eg y es em én nyel milyen körülmén
ák kellő biztons ággal el
döntőieni,
nem tudj
l-
között genere kívánta ellenőrizni Thierry és Spence (2002), amikor azt vizsgá
esztése milyen hatással jásér 3 mi 4 SZPSGY O
úr na zá k HATVA N ito roz ó képesség fejlban r néz ték
ták, hogy a rű szgiékszeéke A vizsgálat részt vevő gyerekek előszö meg
péke k me ess téjeeféteételől -, amint a kísérletvezető (Tudós Ur) különb öző tu-
- élőb en, i etve vi j tt
tato be. Ezt köv ető en a gye rek ek egy báb elő adá st néztek
dományos kís e e, ille tve vid eof ee az8sÉ
gvét
Ivét
elrő
elrő
l.
B
Az mindkét előadá; sban
egyik báb (Billy) éges
meg, szintén élő ben két előadást. A forrásmo-
eszes fás dig , megnézte" m ind
ki ui Em dl
szerepelt, egy másik báb (Terry) pe ja kapták:
gyerekek a következő instrukciót
nitorozást fejlesztő csoportban részt vevő csinált, és mi volt
a valóságban
Terry sosem emlékszik rá, hogy mi volt az, amit Billy ek,
a amit csak a tévében. Billy nagyon mérges emiatt. Mutassuk meg Billynek, hogy
az,
ne n,
ked és Terrynek a valóságba
te viszont pontosan emlékszel, hogy mit játszott el
ce, 2002: 431). Végül a
és mi volt az, amit csak a tévében láttatok." (Ihierry és Spen
gyerekeket kikérdezték a vizsgálat elején bemutatott kísérleti demonstrációkról, ame-
lyeket Tudós Úr hajtott végre. Azok a gyerekek, akik nem vettek részt a forrásmonito-
rozás-fejlesztésben, átlagosan ötször annyiszor hibáztak, amikor el kellett dönteniük,
hogy melyik kísérletet hajtotta végre élőben Tudós Úr és melyiket a képernyőn, mint
azok, akik részt vettek a készségfejlesztésben (26, illetve 5 hiba).
Az eseményekre való emlékezést az is elősegítheti, ha a személyt visszahelyezzük
abba a szituációba, ahol az eredeti esemény játszódott. Én például gyerekkoromban
Dél-London egyik külvárosában éltem, nem messze a Crystal Palace Futball Klubtól.
Azóta is gyakran megyek végig ezeken a régről ismerős utcákon, és ez a hívóin ger sok
gyerekkori emléket felidéz bennem. Mindez Tulving (pl. 1979) kódolásspecifikussági
hipotézise alapján értelmezhető (lásd a 8. fejezetet), amely szeri
elvaktá lési, ; ; ő
y szerint a legtöbb esetben7.
fogás láta; s. e yekkel kapcsolatos kontextuális információkat is, és akkor
mációknáló s) megfelelnek az emléknyomban eltárolt infor-

Priestley, Roberts és Pipe regélt
lítása mennyire van jóték és ák ja vizsgálták, hogy az eredeti kontextus visszaál-
tek részt a nLátogatás a kalózná!" ineveástÉs emlékezetére. 5-7 éves gyerekek vet-
cv Játékban, amelynek során ők is igazi ka-
a gyerekeket, az emlékeztető ra
Scanned with
433
Feet
információt
feltétel egyformán hatásos volt: a , kontextuális" csoport átlagosan 19,5
ációt, és
idézett fel, az ,emlékeztető" feltételben részt vevő csoport pedig 20,2 inform
ort, akiket
mindkét csoport mintegy 4096-kal jobban teljesített, mint a kontrollcsop
nem emlékeztettek, illetve nem helyeztek vissza az eredeti környezetbe.
Amikor a kisgyerekek szemtanúi egy eseménynek, akkor az információknak leg-
alább egy részét nonverbális formában raktározzák el. Ennek az az eredménye, hogy
egy gyerek kikérdezésekor nem biztos, hogy felszínre kerül a birtokában lévő összes
lényeges információ. Gross és Hayne (1999) felvetették, hogy ezen segiteni lehetne
azzal, hogy megkérjük a gyerekeket, rajzolják le, amire a látottakból emlékeznek, még
mielőtt elkezdenénk kikérdezni őket. A rajzolás után kapott szóbeli beszámolókat
össze lehetne hasonlítani azoknak a gyerekeknek a szóbeli beszámolóival, akiktől
csak ilyen módon kértek információt.
Gross és Hayne (1999) vizsgálatában 5 és 6 éves gyerekek látogattak el a Cadbury
csokoládégyárba. Egy lilaöltönyös, cilinderes, sétapálcás hölgy vezette körbe őket, aki
, Csokis Charlie"-ként mutatkozott be. Az eseményről 1 nappal, 6 hónappal és 1 évvel
később is kikérdezték a gyerekeket. A két rövidebb késleltetési idő esetében hason-
lóképpen azt kapták, hogy azok a gyerekek, akik először lerajzolták az emlékeiket,
mintegy 3096-kal több információt idéztek fel a szóbeli beszámolóikban, mint azok a
gyerekek, akik nem rajzoltak. Egy év elteltével még nagyobb volt a különbség: azok a
gyerekek, akik rajzoltak is, majdnem kétszer annyi dolgot idéztek fel a csokigyárbeli
látogatásról, mint a kontrollcsoportba tartozó gyerekek. Az emlékezeti teljesítmény
növekedése nem járt együtt a hibák számának növekedésével, ami azt mutatja, hogy
a rajzos beszámolók beiktatása nagyon hatékonyan fokozza az események felidézésé-
nek pontosságát és teljességét.
Vajon miért tudta a rajzolás ilyen hatékonyan növelni az információk mennyisé-
gét a későbbi verbális beszámolókban? Ebben több tényező is szerepet játszhat, de
a legfontosabb valószínűleg az, hogy a rajzolás során a gyerekek megteremtik saját
idioszinkretikus hívóingereiket, amelyek segítségével azután részletesebb verbális be-
számolókra képesek.
Összességében elmondhatjuk tehát, hogy többféle módon is elősegíthetjük, hogy a
gyerekektől nyert szemtanúvallomások pontosabbak legyenek. Nagyon fontos, hogy
a kikérdezéskor semmilyen módon ne befolyásoljuk a gyerekeket, például irányított
kérdésekkel. Fejleszthetjük a gyerekek forrásmonitorozó képességét, hogy egy lénye-
ges esemény felidézése ne keveredjen más hasonló események emlékével. Két további
hasznos lehetőség annak az eredeti kontextusnak az előállítása, amelyben a felidé-
zendő esemény megtörtént, valamint az a módszer, hogy a szóbeli kikérdezés előtt
lehetőséget adunka gyereknek!az esemény lerajzolására.
"s zá TREE TTL] izsle ti :
a bsgtis modfágyaniol 1;
" UGLT fggdzzyes
Scanned with
EMLÉKEZET iz
434
ÖSSZEFOGLALÁS
. smlékezeti fejlődés megértéséhez különbséget kell tennünk a dek-
A gyermekkori emlékezeti EAST tt. A deklaratív emlékezeti feladatok átmennek
és
laratív és az implicit eglékezőt TT rat end ve erüléközeti teljesítményei
az amnéziaszűrőn (felnőtt amnéztéő kát b a késleltetési idő és a kontextuális vál-
a paraméterszűrőn (a FejSKÉNSSE re mint a forgójátékmozgatás-megerősítési
tozások befolyásolják). Az olyan ela . ; a deklarátív emlékezet működését igény-
paradigma és Elrsáeőe kene rejestsmégyferaláót figyelhetünk meg ezekben a
ik, é ő életév során jele ja fel
vildbetáae 8; implicit sit viszont nem fejlődik Má érze ően
a korai években. A deklaratív emlékezet gyerekkori fejlődése v. SESERKÉÉSÉS mé ös
kapcsolódó agyterületek érésével függ össze (pl. Syris dentatus a e ssáetát s id
gióban). Az implicit emlékezet működésével összefüggésbe hozható agyi struktúrák
abban, ho gy
ezzel szemben már születéskor érettebbek. Számos tényező játszik közre
atódik.
az explicit emlékezet fejlődése a csecsemőkor után a gyermekkorban is folyt
Először is a munkamemória-rendszer összes komponensének (a központi végrehajtó,
a fonológiai hurok és a téri-vizuális vázlattömb) kapacitása növekszik a gyermek-
kor során. Másodszor, az idősebb gyerekek szélesebb ismeretanyaggal rendelkeznek.
Harmadszor, az életkor előrehaladtával egyre több emlékezeti stratégia birtokában
vannak a gyerekek. Negyedszer, minél idősebb egy gyerek, annál inkább használja a
metaemlékezetét, vagyis a saját memóriájának működéséről való tudását. Mindezek a
tényezők kölcsönösen hatnak egymásra. Az idősebb gyerekek adott esetben rosszabb
deklaratív emlékezeti teljesítményt mutathatnak, mint a fiatalabbak, mivel az életkor
7 edatátéret téka növekszik a vázlatos emlékek aránya, ez pedig téves felidézéshez és
elismerésnez vezet.
Az implicit emlékezet gyerekkorban nem mutat életkori különbségeket. Ez az em-
lékezeti rendszer egyszerűbb folyamatokat tartalmaz, mint a deklaratív memór
ia, és
működését sokkal kevésbé befolyásolja a munkamemória, a relevá
ns ismeretek, az
emlékezeti stratégiák vagy a metaemlékezet.
Az vinfaj ntilis amnézia" kifejezés azt jelenti,
ti hogy a felnőtte
Ő k nem tudnak vissza-
emlékezni a 3-4 éves koruk előtti élm
rázata az lehet SI magya-
Ennek a jelenségnek az emlé egyik HENR
tüdnak önéletraizi ve
het a szelf-érzésük, ami
ni,; hogy kialakul a másod KGN Éeegeaaekseyéte
nagymértékben függ a nyelvhaszná
ezt azok a kutatási eredmények tám
asztják alá, hogy a múltról nag
y
b korai emlékük van, mint azokna
k a
Scanned with
435
GYERMEKKORI EMLÉKEZET MO ezaz
e során semmilyen vi
elhinni a saját téves emlékeit. A gyerek szemtanúk kikérdezés
eti, ha megteremt
folyásoló hatás nem megengedhető. A gyerekek emlékezetét segíth
szóbeli kikérdezést
jük az eredeti esemény kontextusát, illetve megengedjük, hogy a
megelőzően lerajzolják mindazt, amire emlékeznek.
TOVÁBBI IRODALOM
Bauer, P. J. (2006) Remembering the times of our lives. Memory in infancy and beyond. Hove,
UK: Psychology Press. Ez a könyv átfogó és naprakész összefoglalást ad az emlékezet korai
fejlődésével kapcsolatos ismereteinkről.
Bruck, M. és Melnyk, L. (2004). Individual differences in childrens suggestibility: A review
elemzi a
and synthesis. Applied Cognitive Psychology, 18, 947-996. A cikk részletesen
szuggesztibilitás változását a különböző életkorokban, illetve ennek hatását a gyerekek em-
lékezetére.
Hayne, H. (2004) Infant memory development: Implications for childhood amnesia.
Developmental Review, 24, 33-73. Harlene Hayne részletesen tárgyalja a gyermekkori em-
lékezet fejlődésével kapcsolatos kutatásokat és e kutatások jelentőségét az infantilis amné-
zia megértése szempontjából.
Reese, E. (2002) A model of the origins of autobiographical memory. In J. W. Fagen és
H. Hayne (eds), Progress in infancy research, Vol. 2. Mahwah, NI: Lawrence Erlbaum
Associates. Elaine Reese áttekinti az önéletrajzi emlékezet fejlődésével kapcsolatos bonyo-
lult összefüggéseket, és bemutatja saját elméletét.
Richmond, J. és Nelson, C. A. (2007) Accounting for change in declarative memory: A cognitive
neuroscience perspective. Developmental Review, 27, 349-373. Jenny Richmond és Charles
Nelson cikke hiteles és naprakész áttekintést nyújt a gyermekkori emlékezet fejlődésének
kognitív idegélettani megközelítéséről.
Rovee-Collier, C., Hayne, H. és Colombo, M. (2001) The development of implicit and explicit
memory. Amsterdam: John Benjamins. Egy jelentős könyv, amely nagymértékben hozzájá-
rul annak megértéséhez, hogy miként fejlődnek gyermekkorban a nagy emlékezeti rend-
szerek.
Scanned with
13. fejezet
EMLÉKEZET És ÖREGE
DÉS
Alan Baddeley
M öregen Áan hajlamosak vagyunk panasz

kodni az emlékezetünkre, de ahogy
resszünk, egyre
többet panaszkodunk. A 13.1. boxban Patr
ick Stewart (akit
leginkább a Star Trek sorozatból ismerhetünk) vallomását olvashatjuk szereptanulási
nehézségeiről, amelyeket akkor tapasztalt, amikor a Macbe
thben és a Vízkeresztben
visszatért a színpadra.
szövegtanulást
40 Ad) fue ai
most
S. 5d
Meglehetősen nehéz összehasonlítani egyik ember memóriáját a másikéval, ahhoz

pedig, hogy saját, évekkel ezelőtti emlékezeti képességeinket a jelenlegiekkel össze
tudjuk vetni, már önmagában megfelelő emlékezetre van szükség. Bizonyos kísérleti
-
adatok arra utalnak, hogy amint öregszünk, kevésbé is vesszük észre saját emlékeze
ti kihagyásainkat (Sunderland, Watts, Baddeley és Harris, 1986), illetve hogy idős-
mint va-
korban az émlékezeti panaszok inkább a depresszió tünetének tekinthetőek,
lódi emlékezeti hanyatlásnak (Rabbitt és Abson, 1990). Mindenképpen meggyőzőbb
bizonyítékra van szükségünk a fokozódó emlékezeti hanyatlással kapcsolatos saját
lom
szübjektív érzésünknél, már csak azért is, mert a memóriazavar a nyugati társada
elöregedésének egyik legsúlyosab ] oblémájának, az Alzheimer-kórnak az egyik
legkorábbi és legjellemzőbb tünete re számíthat tehát az, aki egészséges időskort
elős 2 RL
Scanned with
438 EMLÉKEZET
HNK
ér meg, vajon honnan tudhatja, hogy emlékezeti problémái az időskor és nem a kez.
dődő Alzheimer-kór tünetei?
Az öregedés tanulmányozása egyben a változások a vizsgálatát is jelenti, ez a szem.
lélet pedig eltér a könyvben ez idáig bemutatott kutatásoktól, hiszen azok rendszerint
egy viszonylag állandó rendszert tételeztek fel, amely a tanulás és a felejtés mentén
természetesen változhat. Az öregedés vizsgálatának két legfontosabb módszere a
hosszmetszeti (longitudinális), illetve a keresztmetszeti vizsgálat. Egy longitudinális
vizsgálatban ugyanazt a - lehetőleg gondosan válogatott, a lakosság egészét reprezen-
táló - csoportot vizsgálják újra meg újra, például ötévenként, lehetőleg több évtize-
den keresztül (Rönnlund, Nyberg, Báckman és Nilsson, 2006). Ennek a módszernek
az az előnye, hogy minden személynél mérhetjük az életkor hatását a teljesítményre,
és kiszűrhetjük például azokat, akiknél Alzheimer-kór alakult ki, és összehasonlíthat-
juk az ő premorbid teljesítményüket azokéval, akiknél nem alakult ki a betegség. Ezek
a vizsgálatok igen sok pénzt és időt emésztenek fel, de rendkívül hasznos információ-
kat szolgáltatnak számos betegség kialakulásáról, illetve azok genetikai, fiziológiai és
kognitív hátterérről.
A longitudinális vizsgálatoknak ugyanakkor két jelentős korlátja is van. Az egyik
az, hogy egyes résztvevők biztosan lemorzsolódnak az évek során, vagy azért, mert
elköltöznek, vagy mert nem lesz elég kitartásuk az ismétlődő vizsgálatokhoz. Ráadá-
sul a lemorzsolódó résztvevők esetleg valamilyen módon atipikus csoporttagok, így a
minta megmaradó része egyre kevésbé lesz reprezentatív. Vannak ugyan statisztikai
módszerek, amelyekkel korrigálni lehet a kieső személyek hatását, de ez mindenkép-
pen bonyolult és ellentmondásos probléma. A másik nehézség általában a kognitív
képességek, ezen belül pedig az emlékezet mérésével kapcsolatos. Bár az ismétlődő
vizsgálatok között eltelik legalább öt év, nem zárhatjuk ki, hogy ezalatt tanulás törté-
nik, hiszen a résztvevők nem csupán a tesztekben szereplő konkrét ingereket tanul-
ják meg, hanem általánosabb gyakorlási hatások is felléphetnek, amelyek akár ki is
egyenlíthetik a korral járó emlékezeti csökkenést.
Ezeket a problémákat kiküszöbölhetjük a keresztmetszeti vizsgálattal, amelyben
különböző életkorú csoportok teljesítményét hasonlítjuk össze egymással, egyetlen
alkalommal. Ennek a módszernek viszont az a hátránya, hogy az egyes személyek
teljesítményét nem tudjuk összehasonlítani korábbi vagy jövőbeli teljesítményük-
kel, ha viszont megismételjük később a vizsgálatot, akkor nem tudjuk azt mente-
síteni az első teszt gyakorlási hatásától. Ennek a módszernek egy további hátránya
az úgynevezett kohorszhatás: a keresztmetszeti vizsgálat módszere azt feltételezi,
hogy a huszonévesek és a nyolcvanévesek csak az életkorukban különböznek, mi-
közben a két kohorsz (csoport) közötti iskolázottsági, társadalmi, egészségügyi és
táplálkozási különbségek nagymértékben befolyásolhatják az eredményeket. Sok
nyugat-európai országban például 1940 óta folyamatosan emelkedik az átlagos tel-
Jjesítmény a Raven Progresszív Mátrix intelligenciateszten (Flynn, 1987),
és a világ
Scanned with
EMLÉKEZET ÉS ÖREGEDÉS
439
több országában ugyanígy folyamatosan 01 javu

t a lakosság
l
a €
4 tla 7, b 4 ,
és növekszik a várható énksl t 998 MEIRT PEHSÁSÁB; KÁRFGÉS

Azzal küszöbölhetjük ki ezeket a problémákat,
ha olyan módon kombináljuk a
longitudinális és a keresztmetszeti vizsgálatokat, hogy
minden egyes tesztfázisban
felveszünk egy új vizsgálati csoportot, A kezdetben
vizsgált csoportok összehason-
lítása egymással az évek során adja a kohorszhatás mérté
két, amikor pedig a megfe-
lelő, longitudinális életkori csoporttal hasonlítjuk össze őket, az
a tanulási hatásokat
mutatja Ezt a módszert alkalmazták az Észak-Svédországban végzett Betul
a Kutatás-
ban, amely egy arrafelé jellegzetes nyírfafajtáról kapta a nevét
(Nilsson, Adolfsson,
Bückman, de Frias, Molander és Nyberg, 2004). A kutatás elsősorban az
emlékezet-
tel foglalkozik, és kezdenek bizonyos érdekes eredmények körvonalazód
ni, az egyik
ilyen például, hogy mind a gyakorlási hatás (13.1. ábra), mind pedig a koho
rszhatás
(13.2. ábra) nagyon jelentős (Rönnlund et al., 2005).
Kulcsfogalmak
; Longitudinális vizsgálat: az érés vagy az öregedés hatásának vizsgálata ugyanazoknak a részt-
! vevőknek bizonyos évenként történő Ismételt vizsgálatával.
Í
I Kohorszhatás: a különböző időszakokban született személyek rendszerint annak köszönhető- ;!
; en ls különböznek egymástól, hogy más-más történelmi körülmények között, eltérő táplálkozási
; szokások mellett nőttek fel, eltérő iskolázottsággal rendelkeznek, és még számos társadalmi kü-
lönbség lehet köztük...
Keresztmetszeti vizsgálat: az érés vagy az öregedés hatásának vizsgálata különböző életkori i
: csoportok egyszeri összehasonlításával, 3 !
Korrelációs vizsgálatok segítségével azonosíthatunk néhány okot, amiért a későb-

bi születésű csoportok jobb teljesítményt értek el, Rönnlund és munkatársai (2005)
eredményei azt sugallják, hogy a táplálkozásnak jelentős szerepe lehet, ami részben az
átlagos testmagasság fokozatos növekedésében is megnyilvánul. A tanulással töltött b
éveleszármmának is nagy hatása van az emlékezeti teljesítményre, az aktuális életkortól.
függetlenül. Ugyanígy szerepet játszik az enilékezeti teljesítményben a gyermekek
száma a mrj eredeti családjában, amely valószínűleg azáltal hat, hogy befolyá-
solja, mennyi idő és figyelem jut egy-egy gyerekre (13.3. ábra). Mivel a két minta
hogy
különböző életkorú személyekből áll, lehetőség nyílik annak tanulmányozására,
erat
ezek a tényezők hogyan befolyásolják az öregedés folyamatát a sales ki
teszi a éges ai e.
kon belül. Végül pedig a nagy elemszám lassan lehetővé
ee c; bi adásnak,
ket is, amelyek segítségével nem csupán az egyes betegségek
tényezők kü v. ÖZ ések.
azonosíthatjuk, hanem azt is, hogy vajon a genetikai
Adolísson, Ba ;
befolyásolják-e az emlékezet különböző aspektusait (Nilsson,
Cruts, Nyberg, Small és van Broeckhoven, 2006).
Scanned with
EMLÉKEZET
440
hányatl; Éezát .korkközött Jongítuínáli

j
"4341 emlékezeti
és teljesítményvizsgálattal
keresztmetszeti (szaggatott vorial) m
mé 5]
"13.1.stategett
vizsgál
ASE Am Tas eszes teeelatáttli aztat az eze
tal) ÉS Keresztes le etsszteős
Életkor (év)
50 55 60 65 70.75 80.85
35 40 45
0 v
Epizodikus emlékezet
aa
u
T
[0]
ND
T
[/
[60]
heg
1]
[j
Forrás: Rönnlund et al. (2005)
mtánssziiz JálZSkók
Fés téri-vizuális emlékezeti felad; ok
10
9-——-—e Epizodikus I
08 b 9— —6 Szemantikus " Lehet A
4— a Téri-vizuális -
0,6
T
z-érték
ta
04
ET.
keszszzsztf es a Í 1 ] fi I ] f
ís
1 ! ! fi
1909 1919 1919 1924 1929 1934 1939 1944 1949 1 954 1959 1964 1969
Születési kohorsz
Forrás: Rönnlund és Nilsson
(2008) 6 Elsevier, A jogtul
ajdonos engedélyével
Scanned with
ma
kis
Hi
k,
testvérei
T 13.3. ábra. 1909 és 1969 között született svéd személyek testmagasságánz
átlagos testmagzsság és
, számának és iskolázottságának alakulása, életkori illesztésben.st Azmutat
aziskolázottság növekedést, míg a családok mérete csökkené a később született
kai! 90-———-e Testmagasság

4— —6e Testvérek száma
107 AA iskolázottság (évek)
9. .
05 li "a --e7"
x
p-
§ o
N
esszé
—0,5 59- a
mg mmeg
-T,0 h-s hg
74
-15
1 d 1 ! 1 1 1 ! ! [] / u! ű
1909 1919 1919 1924 1929 1934 1939 1944 1949 1954 1959 1964 1969
Születési kohorsz
! ForrászRönniund és Nilsson (2008) o Elsevier. A jogtulajdonos engedélyével
A Betula Kutatás a legtöbb hasonló vizsgálattal összhangban elsősorban arra kon-

centrál, hogy az adott életszakasz hogyan befolyásolja az öregedést. Egy, az egész élet-
tartamra kiterjedő longitudinális vizsgálatnak természetesen egy életen át kellene tar-
tania. Bár vannak olyan vizsgálatok, amelyek már a terhesség idején elkezdődnek, és
rendszeres időnként ismétlődnek, ezek nagyrészt nem a kognitív képességeket mérik,
és természetesen még nem követték végig a személyek teljes élettartamát. Ezért is keltett
olyan nagy izgalmat, amikor Ian Dearvy, intelligenciakutatással foglalkozó edinburgh-i
pszichológus felfedezte, hogy 1932-ben Skóciában minden, akkor 11 éves gyerekkel
elvégeztek egy jól validált intelligenciavizsgálatot (N — 89.498) és ezek az eredmények
jelenleg is hozzáférhetőek (Deary, Whiteman, Starr, Whalley és Fox, 2004). A lakossági
nyilvántartásokon és újsághirdetéseken keresztül 550 személyt sikerült megtalálniuk
Edinburgh környékén, akik 1921-ben születtek és 11 évvel később részt vettek a vizs-
gálatban. Ezeket az önkénteseket újra megvizsgálták ugyanazzal az intelligenciateszttel,
illetve sok más pszichológiai és fizikai adatot is rögzítettek náluk.
Tekintve, hogy az először 1932-ben vizsgált személyek az újratesztelés idején 80
évesek voltak, eddigre az eredeti minta sok tagja már meghalt. Deary és munkatársai
Scanned with
442 EMLÉKEZET
HENNRm—
(2004) kimutatták, hogy mind a férfiaknál, mind a nőknél az eredeti intelligencia.

eredmények alapján a legalsó negyedbe tartozó személyeknek volt a legalacsonyabb
az élettartamuk, a másik három negyedbe tartozók között csak kis különbségek vol-
tak. Ebben az általános mintázattól némileg eltér a férfiak sorsának alakulása az 1940.
es és 1950-es években, ami minden bizonnyal a második világháborúban szerzett,
sokszor súlyos sérülések és műtétek következményeinek köszönhető.
A mentális képességekről elmondható, hogy nagyon magas korreláció volt a 11
éves és a 80 éves kori eredmények között (r-0,66), bár a 80 éves kori teljesítmény a
várakozásoknak megfelelően alacsonyabb volt. Annak érdekében, hogy megtalálják
a sikeres öregedéshez hozzájáruló tényezőket, a 11 éves kori IO-t összevetették több
különböző kognitív és fizikai erőnléti adattal, például a kézszorítás erősségével, a lég-
zésfunkcióval és a 6 méter megtételéhez szükséges idő hosszával (Deary, Whalley,
Batty és Starr, 2006). A 80 éves kori fizikai erőnlétet jól bejósolta a 11 éves kori IO,
illetve befolyásolta a nem, a társadalmi osztály és az APOE gén, amelyről Nilsson és
munkatársai (2006) kimutatták, hogy a Betula Kutatásban szereplő idős személyek
epizodikus és szemantikus emlékezeti teljesítményével is összefüggött.
Az ilyen széles körű longitudinális vizsgálatok egyre növekvő jelentősége ellenére
a területen a legtöbb kutatást mind ez idáig a keresztmetszeti vizsgálatok jelentették.
Ezekben jellemzően fiatal és idős személyek csoportjait hasonlítják össze, amelye-
ket iskolázottság és szocioökonómiai státusz szempontjából illesztenek egymáshoz.
Elsőként ezeket a tanulmányokat fogjuk áttekinteni, majd az emlékezet különböző
komponenseit fogjuk tárgyalni, azután az agy struktúrájának és működésének az öre-
gedéssel való kapcsolatát tekintjük át, végül pedig az Alzheimer-kórról lesz szó.
MUNKAMEMÓRIA ÉS ÖREGEDÉS.
Rövid távú emlékezet É
Bár mind a verbális, mind pedig a vizuális memória terjedelme csökken a korral, ez a
csökkenés egyáltalán nem olyan drasztikus, a számterjedelem például 6,6 elemről 58
elemre esik vissza a felnőttkor folyamán (Parkinson, Inman és Dannenbaum, 1985),
a Corsi-kocka feladattal mért téri emlékezeti terjedelem pedig 5,1 elemről 4,7 elemre
(Spinnler, Della Sala, Banderaiés Baddeley, 1988). Craik (1986) eredményei szerint
időseknél az össze nem függő szavakkal kapcsolatos emlékezeti terjedelem is csökken
kismértékben, és ez a különbsé
hogy
; a szavakat ábé; ell felidézniük (pl. azt hallják, hogy , toll, kutya,
állatkert, kalap CS el felidézniük: , állatkert, kalap, kutya, toll"). A két feladat
között a. külö Ogy ra második
Scanned with
EMLÉKEZET ÉS ÖREGEDÉS 443
m—
érzékeny
Meglehetős egyetértés van azzal kapcsolatban, hogy a munkamemória
a kor hatására, bár az nem teljesen egyértelmű, hogy mely komponensei a legsérü-
sorozatát
lékenyebbek (13.2. box). Bár a mondatterjedelem - amelyben mondatok
kell feldolgozni, majd felidézni az utolsó szavukat -, úgy tűnik, változik a korral, az
eredmények mintázta kevésbé markáns, mint gondolnánk. Verhaeghen, Marcoen és
Goossens (1993) áttekintettek számos olyan tanulmányt, amely az életkornak a mun-
kamemória-terjedelemre gyakorolt hatását vizsgálta, és azt állapították meg, hogy
bár jelentkezik csökkenés, ez kismértékű. May, Hasher és Kane (1999) úgy vélik, hogy
ez a csökkenés nagyrészt a korábbi sorozatokból származó interferencia eredménye,
vagyis inkább az irreleváns információ gátlásának zavarára utal és nem arra, hogy
magát a tárolást és feldolgozást nem tudják egyszerre végezni az idősek (May et al.,
1999). Ez egybevág Hasher és Zacks (1988; Hasher, Zacks és May, 1999) elképzelé-
sével, akik szerint az öregedés legfőbb kognitív hatása az, hogy az idősebb személyek
kevésbé tudják gátolni az irreleváns ingerek betolakodását.
vm NASA B EOK FEZÉRSESH ÉLŐ a SEEK ásta Zlésa
az mennyi? Rubin és
. Azt szokták mondani, ,annyi idős vagy, amennyinek érzed magad" De vajon az emberek.
. Bemtsen (2006) vizsgálatából az derül ki, hogy a negyvenes éveik közepétől kezdve
. elkezdik a koruknál fiatalabbnak érezni magukat, a valós koruknál átlagosan 2096-kal. Vajon mi
"lehet ennek az oka? Valamilyen emlékezeti jelenség, vagy inkább az, hogy szeretjük rózsaszín .
. szemüvegen átlátni a világot2 sss sa E ZSSZSi
Báckman és Molander (1986) egy kísérletben érdekes példáját mutatták be annak,

hogy az életkor előrehaladtával romlik az irreleváns információk gátlására való képes-
-
ség. Minigolfjátékosok különböző csoportjait hasonlították össze, gyakorló helyzet
hogy
ben mért teljesítményszintek szerint illesztve a csoportokat. Azt figyelték meg,
ett a
ehhez képest versenyhelyzetben az 50 évesekből álló csoport rosszabbul teljesít
mus-
fiatalabb versenyzőknél. A gyakorló helyzetben a játékosokra helyezett szívrit
le-
mérő készülék azt jelezte, hogy mindkét, fiatalabb korosztályból álló csoportnál
lassult a szívritmus, amikor elvégeztek egy ütést, ami az erőteljesebb figyelemkon-
Amikor
centráció jele, az idősebb csoportnál viszont ezt nem lehetett megfigyelni.
idősebbek
később megkérték a játékosokat, hogy meséljék el az egyes ütéseket, az
ki tudták zárni
több irreleváns információt idéztek fel, mint a fiatalok, akik jobban
az elterelő ingereket, és csak az ütésre koncentráltak. Báckman és Molander ugyan-
voltak a vizsgált
akkor felhívják rá a figyelmet, hogy igen nagy egyéni különbségek
személyek között.
k in-
Úgy tűnik, a korral sok olyan képesség terén következik be hanyatlás, amelye
nem kívánnak,
tenzív koncentrációt igényelnek, még akkor is, ha fizikai erőfeszítést
ával lehet a leg-
mint például a sakk, amelyben a stratégia fokozatos megváltoztatás
Scanned with
KENT
EMLÉKEZET
HI
kat figy
ókat
:kozozó ; , akik
ig elt meg
i a korhoz. Charness (1985) olyan sa
jobban alkalm
tko rba n kül ed
önb d
özt ek, üss
de sz akö rte lem ben nem. Azt találta, hogy a fiatal játékosok
éle ebbek
át, mielőtt megtesznek egy lépést, az idős
a lehetőségek szélesebb körét tekintik
bet, de azokat alapos abban átgon dolják. Ez azt jelezheti, 3 hogy a korral egyre
l származó információkat,
zsé lesz figyelemmel követni a sokféle forrásbó
Sok kísérleti adat szól amellett, hogy az életkor rontja azt a képességet, hogy meg-
osszuk a figyelmünket két információforrás között. Nem kétséges, hogy a kettős fel-
adatokban a kor sokkal jobban befolyásolja a teljesítményt, mint a két feladatban kü-
lön-külön (lásd Riby és munkatársai [2004] összefoglalóját). Ezeknek a kísérleteknek
az eredményei azonban esetleg csak a megnövekedett összterhelés hatását tükrözik,
és nem biztos, hogy a két párhuzamos feladat koordinálásának specifikus zavarát,
Ha egy idős személynek a két feladat külön-külön is nehézséget okoz, akkor semmi
meglepő nincs abban, ha még nehezebben tudja a két feladatot egyszerre végezni,
Ahhoz, hogy be tudjuk bizonyítani, maga a feladatok összehangolása okoz nehéz-
séget, olyan helyzetet kellene találnunk, amikor a két feladatban külön-külön egyfor-
mán teljesítenek a fiatalok és az idősek, akár azon az áron, hogy az idősek számára
könnyítünk a feladaton. Az Alzheimer-kórral kapcsolatos részben szó lesz majd egy
vizsgálatsorozatról, amelyben a számterjedelmet és egy téri-vizuális követési felada-
tot kombináltak. Amikor az egyedi feladatokon kiegyenlítették a teljesítményt idősek
és fiatalok között, akkor nem volt életkorral járó teljesítménycsökkenés a kombinált
feladatban sem, bár a demenciának egyértelmű volt a hatása (Spinnler et al., 1988;
Baddeley et al., 20013). Általánosságban mindenesetre feltételezhetjük, hogy a mun-
kamemória az életkorral progresszíven romlik, különösen akkor, amikor olyan fel-
adatokban mérjük, amelyekben szerepe van a feldolgozási sebességnek vagy az epizo-
dikus hosszú távú emlékezetnek. Minderről a következőkben lesz szó.
ÖREGEDÉS ÉS HOSSZÚ TÁVÚ EMLÉKEZET

Nem kétséges, hogy az epizodikus emlékezeti működést igénylő feladatokban felnőött-

eeigeji az életkor előrehaladtával egyenletesen romlik a teljesítmény. Bár sok vizs-
mesterséges ingeranyagok
gent venae ET én vagy at használtak (pl. össze nem függő
78 ret megtanulása geometriai ábrák megjegyzése) , a megfigyelt jelenségek
j fi san nem csak ilyen ingerek esetében jellemzőek. A 11. fejezetben bemuta-
Hi MET Hátat
lsz ga(emberek illetveesetében
arca, Teszt (382. oldal), amely elég mindennapos képeket
ajtók képe), szintén azt tapasztalhatjuk, hogy a vizu-
s ésverbális anyagok felidézése és felismerése is romlik az életkor növekedésével.
Hasonló teljesítménycsökkenést tapasztalhatunk a Rivermead Viselkedéses
Memória
Scanned with
445
Tesztben is (lásd 11. fejezet, 395. oldal), amelyet mindennapi emlékezeti helyzetek
MIGTESETE dolgoztak ki (Wilson, Cockburn, Baddeley és Hiorns, 1989b), Salthouse
( 1991) pedig több mint negyven mindennapi élethelyzetet gyűjtött össze - színészek
szövegtanulása, bridzsleosztások felidézése, beszélgetésekre való emlékezés stb. -
amelyek mindegyikében hanyatlik az emlékezeti teljesítmény az öregedés
során. 371
Hogyan romlik az epizodikus emlékezet az életkor előrehaladtával?
A hanyatlás
mértéke függ az emlékezeti feladat jellegétől és az emlékezeti megőrzé
s mérésének
módszerétől. Fergus Craik és munkatársai az időskori epizodikus emlékeze
ti teljesít-
mény három fő faktorát határozták meg. Az első magának az epizodikus emlékez
etnek
az általános romlása, és erre hat a másik két tényező: a személy feldolgozó kapacitása,
valamint az előhívás során rendelkezésre álló segítő környezeti ingerek (Craik,
2005).
A legtöbb tanulási kísérletben csak egy bizonyos ideig mutatják be az ingereket,
és mivel időskorban általában lelassul az információfeldolgozás, az idősebb kísér-
leti személyeknek több időre lehet szükségük ahhoz, hogy megfelelően észleljék és
feldolgozzák az ingereket. Így pedig valószínűleg kevesebb idejük marad arra, hogy
komplex tanulási stratégiákat alakítsanak ki és alkalmazzanak. Craik és munkatár-
sai ezt oly módon demonstrálták, hogy kísérletükben a fiatal kísérleti személyeknek
egy másodlagos feladatot is adtak, amely csökkentette a rendelkezésre álló figyelmi
kapacitást, és így ki tudták mutatni, hogy ilyen körülmények között a fiatal és az idős
kísérleti személyek telj esítménye hasonló lesz (Craik és Byrd, 1982).
Azonban az, hogy mind az életkor, mind pedig egy másik figyelmet igénylő fel-
adat is csökkenti a tanulási teljesítményt, nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindkét
tényező ugyanazokra az emlékezeti folyámatokra hat. Lehetséges például, hogy idős-
korban a teljesítménycsökkenés oka egy alapvető, idegélettani szintű működési hi-
ányosság, például azemléknyomok gyengébb konszolidációja, a fiataloknál viszont
figyelemelterelés esetén az okozza a problémát, hogy kevesebb idő jut a tanulásra a
versengő feladat miatt. Ezt a kérdést kívánta tisztázni Naveh-Benjamin (2000) egy
kísérletsorozatban, amelyben fiatal és idős személyeknek szemantikailag kapcsolódó
vagy nem kapcsolódó szópárokat mutatott (pl. kutya-csont, illetve macska-könyv).
A felismerési teljesítmény mérésekor a két csoport között lényeges különbséget ka-
pott a nem kapcsolódó szópárok esetén, de az asszociatív kapcsolatban álló szópárok
esetén nem. !
Az eredményeket eleinte az idős személyek figyelmi kapacitásának korlátozottsá-
gával magyarázták (Naveh-Benjamin, 2000), így ennek a hipotézisnek a tesztelésére
újabb kísérletet végeztek el. Ebben a fiatal kísérleti személyek kaptak egy figyelmet
igénylő másodlagos feladatot is, és azt feltételezték, hogy ilyen feltételek mellett a fia-
talok teljesítménye hasonlítani fog az idősekére. Ez a feltételezés azonban nem igazo-
Guez és
lódott (Naveh-Benjamin, Guez és Marom, 2003a, Naveh-Benjamin, Hussain,
Bar-On, 20035). A másodlagos feladat egyforma mértékben rontotta az összefüggő és
fiatalok
össze nem függő szópárokkal kapcsolatos teljesítményt, ami arra utal, hogy a
Scanned with
446 EMLÉKE(EZET
oTTTTTTTAA
és idősek közötti teljesítménykülönbség nem figyelmi tényezőknek köszönhető, ha.

nem az alapvető tanulási kapacitás sajátosságainak. Naveh-Benjamin ezt a jelenséget
asszociatív deficit hipotézisnek nevezte el.
Kulcsfogalmak : 28
! Segítő környezeti ingerek: olyan kikérdezési helyzet, amely segíti az előhívást. .
! Asszociatív deficit hipotézis: az a i eti iron ron tarké-

! pességnek a hanyatlásából ered, hogy új asszociatív kapcsolatokat hozzunk létre az elemek kö-
[ zött.
4
út én
a.
; TES ET
Az asszociatív deficit hipotézist egy sor további kísérletben tesztelték, különbö-

ző ingeranyagokon, például szavakkal és képekkel (Naveh-Benjamin et al., 2003a,
2003b), és minden esetben ugyanazt az eredményt kapták: viszonylag megtartott volt
az a képesség, hogy felismerjék, mely elemeket látták együtt, de nagymértékben csök-
kent az a képesség, hogy egymással össze nem függő szavakat összekapcsoljanak. Azt,
hogy ez a nehézség valóban nem figyelmi deficitnek tulajdonítható, különösen meg-
győzően mutatták ki abban a kísérletben (Naveh-Benjamin et al., 2004b), amelyben
arcokat és neveket párosítottak egymással. A résztvevőknek 40 arc-név párt mutat-
tak, mindegyiket 3 másodpercig, és az volt a feladatuk, hogy megjegyezzék őket. A kí-
sérleti személyeket három csoportba osztották: volt egy idősekből álló csoport és két
fiatal csoport, utóbbiak közül az egyiknek egy figyelmet lekötő másodlagos feladatot
is adtak (különböző hangokat kellett megkülönböztetniük egymástól, és a lehető leg-
gyorsabban kellett válaszolniuk). Az emlékezeti teljesítményt kétféleképpen mérték:
az első egy felismerési feladat volt, amelyben meg kellett mondani, hogy mely arcokat
és neveket látták már és melyeket nem. A 13.4. ábra első két oszlopából láthatjuk,
hogy az életkor szinte egyáltalán nem befolyásolta a felismerési teljesítményt, de a
másodlagos feladat igen. A második emlékezeti feladatban azt kellett eldönteni, hogy
melyik név melyik archoz tartozott. Az adatokból láthatjuk, hogy ebben a feladatban
az életkornak jelentős hatása volt a teljesítményre, sokkal nagyobb, mint a másodla-
gos feladatnak. Ez az eredmény, hogy az életkor nem befolyásolta a felismerési telje-
sítményt, a nevek és arcok összekapcsolását viszont igen, egyértelműen asszociatív
deficitre utal, amely nem tulajdonítható a figyelem korlátozott kapacitásának.
Naveh-Benjamin kísérleteinek egyik figyelemre méltó eredménye, hogy az idő-
seknél megjelenő asszociatív deficit sokkal kisebb mértékű, ha az elempárok tagjai
valamilyen kapcsolatban állnak égymással, mint ha önkényesen kerülnek össze, ami
azt jelzi, hogy bizonyos feltételek mellett az öregedésnek az epizodikus emlékezetre
gyakorolt hatása minimalizálható. Ez történik például az önindította cselekvéshatás
esetében. A kísérleti személynek egy tárgyakat tartalmazó listát kell megjegyeznie,
amelyben mindegyik tárgyhoz valamilyen cselekvési instrukció társul, például , tör-
Scanned with
13.4. ábra. Az életkor és a megosztott figyelem hatása arcok, illetve nevek felismerésére,
valamint az arc-név kapcsolatok felismerésére
10 fé
EZI Fiatal csoport: teljes figyelem

Épt r1- KEI Idős csoport
ú j KH Fiatal csoport: megosztott figyelem
2
EÉ ost Iin
sak
KT 4
bei Hő
isz 0,7 £- h aj
a téka
E vi
"4 54
06 Ha
4 szél 4
0,5 sz 1 Séd ! s
Arcfelismerés Névfelismerés Arc-név kapcsolat
Teszt felismerése
Forrás: Naveh-Benjamin et al. (20045) 6 American Psychological Associatio n.os engedélyével

A jogtulajdon
je el a gyufát; , rázza meg a tollat; és ezeket vagy csak végighallgatja, vagy meg is
kell tennie. Amikor végre is kell hajtania a cselekvéseket, akkor lényegesen jobb lesz
később a szabad felidézési teljesítmény, mint ha csak meghallgatja a személy a cse-
lekvési instrukciókat, és ez nagymértékben csökkenti az életkor hatását (Báckman és
Nilsson, 1984; Englekamp, 1998). Ez a kísérleti módszer azt az előnyt demonstrálja,
hogy gazdagabb kódolás esetén (auditoros, vizuális, manuális, valamint a személyhez
köthető kapcsolat — ő végezte el a cselekvést) kisebb mértékben kell csak egy-egy
kódra támaszkodni. és1 60
Végül a Craik által felvetett harmadik faktor az lenne, hogy előhíváskor mennyi
olyan környezeti tényező áll rendelkezésre, amelyek segíthetik az előhívást. Általá-
nosságban megállapíthatjuk, hogy az életkor hatása leginkább a szabad felidézésben
érvényesül, ahol nincsenek külső hívóingerek. Hívótngerek esetérrcsökkerrez a hatás;
a
és legkev ésbé felismerési helyzetben jelentkezik (Craik, Byrd és Swanson, 1987).
Bár gyakran tapasztalhatjuk, hogy a felismerő emlékezet viszonylag megőrzött idős-
korban is, sok kísérletben, ahol ezt az eredményt kapták (például Naveh-Benjamin
feladatnak
és munkatársai [2000] korábban bemutatott vizsgálataiban), a felidézési
a páros asz-
valójában asszociatív komponensei is voltak, akár nyilvánvalóan, mint
Scanned with
EMLÉKEZET
448
; ad felidézésben, amely feltehetően
:ációs tanulásba n, a
szociációs tanulásban, akár k á r burkolt an, mint a szabad ;
atív egységek létrehozásától
és előhívá sától függ. Az Ajtók és Emberek Teszt
5
azza perét hogy a gondosan párosított felidéz ési ; és felisme
;
rési : pontszá-
sites [4 téve cltes s egnyilvánul az életkor hatása. Mindazonáltal a felismerési
mokban egy 5 mint a felidézési feladatok, és ezekben rendszerint
adatok általában könnyebbek, É ;
teljesítménye ÖZÖ
között.
fake különüség mutatkozik a fiatalok és az idősek
"Emlékszem" és tudom"
Az életkornak a felismerési emlékezetre gyakorolt hatásai közül az egyik érdekes je-

lenség az, hogy az idősek sokkal könnyebben meg tudják mondani, hogy találkoz- -
take áz adott elemmel, mint a kontextust, amelyben az elem előfordult (Park és
Puglisi, 1985; Chalfonte és Johnson, 1996). A §. fejezetből emlékezhetünk rá, hogy
a felismerés két különböző folyamatra épülhet: amikor a személy , emlékszik; akkor
fel tudja idézni az eredeti tanulási eseményt és a kontextust is (például emlékszik rá,
hogy a .kutya" szó a gyerekkori háziállatára emlékeztette), amikor pedig , tudja; hogy
találkozott már az elemmel, az inkább az ismerősség érzését jelenti és nem konkrét
visszaemlékezést. Parkin és Walter (1992) egy 36 szóból álló listát mutatott fiatal, kö-
zépkorú és idős kísérleti személyeknek, mindegyik szó egy kártyára volt nyomtatva,
Ezután felismerési teszt következett, amelyben a korábban bemutatott 36 szót vegye-
sen mutatták be 36 új szóval, és a személyeknek fel kellett ismerniük azokat, amelyek
már szerepeltek. A felismert szavakat osztályozniuk kellett aszerint, hogy az , emlék-
szem" vagy a , tudom" kategóriába tartoznak. A helyesen felismert és a , tudom" kate-
góriába sorolt szavak esetében nem volt különbség a fiatal és az idős csoport között.
Az , emlékszem" kategóriába sorolt szavak között viszont a helyes felismerés aránya a
fiataloknál volt a legmagasabb és az időseknél a legalacsonyabb.
Ezt az eredményt Rajaram (1993) is ki tudta mutatni, és azt is bebizonyította, hogy
az eredmény nem csupán a két életkori csoport konfidenciaszintbeli (mennyire bizto-
sak a válaszaik helyességében) különbségének köszönhető. Hay és Jacoby (1999) a 8.
fejezetben bemutatott folyamatdisszociációs módszert alkalmazták fiatal és idős szemé-
lyekből álló kísérleti csoportoknál, és azt találták, hogy az idős csoportban rosszabb volt
a teljesítmény az élményszerű előhívási, de nem az ismerősségi komponensben. Light;
Prull, LaVoie és Healy (2000) áttekintették a kérdés szakirodalmát, és arra a következte-
tésre jutottak, hogy az élményszerű előhívás folyamata egyértelműen hanyatlik a korral:
res fánk getjél; előhívás feltehetően attól függ, hogy a személy mennyire képes
övé eiöááa át eki zn vagy a tanulási helyzet közötti asszociatív kapcsolatot,
fsnesőlatáről ká A angtan áll az öregedés és az epizodikus hosszú távú emlékezet
KE mávueni ásszaciatív deficit hipotézissel (Naveh-Benjamin et al., 2003b).
yen egyértelműen eldönthető, hogy az ismerősségi hatásra valóban egy-
Scanned with
449
általán nem hat-e az életkor,
Az e redmények általában attó
ismerősség mértékének kiszámítása sor l fügoő
án milyen (kezés lélek sát 1. as vé
a két mechanizmust függetlennek tekintik-e egy
mástól. VÜlNKStá
Nos tehát, a megő;rzött-e időskorban a feli
smererési
ési képe
ké sség? A válvá
hogy pontosan milyen feladattal ttól fü
mérjük. Ha a felismerési Jönéédhez
eredeti helyzet élményszerű előhívására, akkor egyértelműen nem. zülsés ee z
je . Pl tazjellá , Ha azonban elé
hozzá egy általános Ismerósségi érzés, akkor elég jó . an
felismerési teljesítmén 8 k-.
sek az idősek is, HESS
Prospektív emlékezet
Az emlékezetkihagyások egyik legbosszantóbb fajtája az, amikor eltervezünk vagy elha-

tározunk valamit és aztán elfelejtjük megtenni, akár valami apróságról van
szó, mondjuk,
elfelejtünk kenyeret venni hazafelé, akár valami lényegesebbről, mondjuk, megfeledke-
zünk egy fontos tárgyalásról. Ahogy öregszünk, egyre többet panaszkodunk effajta fele-
dékenységre, de vajon valóban kevésbé megbízhatóan működik az emlékezetünk?
A 15. fejezetben látni fogjuk, hogy ezt a legkönnyebben olyan szigorú laboratóriumi
körülmények között vizsgálhatjuk, mint például Einstein és McDaniel (1990) kísérleté-
ben, amelyben a résztvevők folyamatosan végeznek egy bizonyos feladatot, és vagy egy
adott időpontban kell végrehajtaniuk a prospektív emlékezeti feladatot, vagy pedig egy
adott hívóinger megjelenésekor. Az első ilyen kísérletben (Einstein és McDaniel, 1990)
még csak csekély életkori hatást találtak, egy későbbi vizsgálatban (Einstein, McDaniel,
Richardson, Guynn és Cunfer, 1995a, 1995b) viszont már kimutatták, hogy az idői
alapú prospektív emlékezeti feladatokban jelentős az életkorral együtt járó romlás, az
eseményalapú feladatokban viszont nem. Ezt azzal magyarázzák, hogy az idői alapú
prospektív emlékezeti feladatok nagyobb mértékben igényelnek önindította cselekvést.
Későbbi vizsgálatok ugyanakkor azt mutatták, hogy az idős személyek mindkét fajtájú
prospektív emlékezeti feladatban rosszabbul teljesítenek. e at i
Egy széles körű vizsgálatban 100 személy szerepelt (35-80 év közöttiek), 10 életlen
ri csoportból. A feladat mindössze annyi volt, hogy a kísérleti személyeknek emlékez-
niük kellett rá, hogy aláírjanak egy papírt a vizsgálat végén. Míg a 35-45 évesek 61 46-
a emlékezett a feladatra, a 70-80 éveseknek csak 2596-a (Mántylá s Nilsson, 1997).
Smith is (1991),
Hasonló prospektív emlékezeti hanyatlásról számolt be CEKBETÁT és
Maylor (1996) pedig azt találta, hogy mind az idői alapú, mind pedig az kest
alapú prospektív emlékezet hanyatlik időskorban. Égyes vizsgálatok nagyo mlésztaő
erejét A e
tékű hanyatlást mutattak ki az idői alapú feladatok esetében (Park,
Morrel és Mayhorn, 1997), mások viszont ennek éppen az ele széji kv
1999), ami azt jelzi, hogy az idői alapú/eseményalapú osztály
Luwel és Brunfau t,
ebben a kontextusban.
nem biztos, hogy jól használható
8
Scanned with
EMLÉKEZET szasz
450
ezet" olyan helyzeteket jelent, amelye.

Ne feledjük, hogy a ,prospektív emlék sem: Egy
étle nül tud unk meg fel elt etn i egy ik emlékezeti ta
ket nem felt van s g: egyrészt
prospektív emlékezet i feladat kivitelezéséhez kétféle kódolásra
meg kell jegyeznünk magát a cselekvést, amit végre akarunk HANKS el azt,
;
hogy mikor i
vagy milyen ívói r ese tén akarjuk
hívóinge j ) erötazt megtenni
ényeket ékte meg.
. it,Ha sikerül
felelően megjegyeznünk a cselekvést és az előhívási körü mény h yi pedig
fenn kell tartanunk ezt az információt a késleltetés ideje alatt, sa a 458 e elő időben
végre kell hajtanunk az eltervezett cselekvést. Bizonyos kísérleti str között
lehetséges folyamatosan fenntartani az információt, miközben egy 1851 : feladatot
végzünk párhuzamosan, amennyiben elegendő munkamemória-kapacitás áll rendel.
kezésünkre. A való életben azonban kicsi az esélye annak, hogy ilyen folyamatosan
képesek legyünk fenntartani az információt, hiszen sok esetben napokig tart a késlel-
tetés a szándék megszületésétől a megvalósulásáig. Természetesen ilyenkor is lehet.
séges, hogy a személy ismételgeti az információt, de valószínűleg ez inkább abban a
formában történik, hogy időnként előhívja a hosszú távú emlékezetéből. Craiknek
az emlékezeti feladatokkal kapcsolatos hozzávetőleges szabálya szerint a hívóinger
jelenléte egy eseményalapú prospektív emlékezeti helyzetben nagy valószínűséggel
javítja a felidézési teljesítményt időseknél, de a kísérleti adatok azt mutatják, hogy
még ez sem garantálja a feladat sikeres végrehajtását.
Mind ez idáig olyan kísérleti eredményekről volt szó, amelyekben az idősek szinte
mindig rosszabbul teljesítettek a prospektív emlékezeti feladatokban. Némileg megle-
pő módon valósághűbb helyzetekben ez nem mindig így van. Azokban a prospektív
emlékezeti feladatokban például, amelyek a hétköznapi élet szempontjából sokkal re-
levánsabbak (pl. a személynek fel kell adnia egy levelet a postán, vagy fel kell hívnia
valakit telefonon egy bizonyos időpontban), az idős személyek gyakran még jobban
is teljesítenek, mint a fiatalok. Rendell és Thomson (1999) vizsgálatában húszas, hat-
vanas és nyolcvanas éveikben járó felnőttek vettek részt, és az derült ki, hogy amikor
a feladatokat a személyek valóságos hétköznapi élethelyzeteibe illesztették be, akkor
az idősek jobban teljesítettek, mint a fiatalok, míg ha ugyanezeket a feladatokat la-
boratóriumi körülmények között kellett végrehajtaniuk, akkor éppen fordított volt
a helyzet. Rendell és Craik (2000) egy másik vizsgálatban is megkapták ezt az ered-
ményt, amelyben egy , Virtuális hét" elnevezésű, a mindennapi életet megjelenítő tár-
sasjátékot játszottak a kísérleti személyek. A valóságos hétköznapi helyzetekben itt is
az idősek teljesítettek jobban, a virtuálisakban viszont a fiatalok.
A hétköznapi és a kísérleti helyzetekben mutatkozó teljesítménykülönbséget az-
zal szokták magyarázni, hogy az idős személyek tisztában vannak
emlékezetük
korlátaival, és ezért sokféle stratégiával segítenek magukon, például
noteszbe vagy
cetlikre írják a tennivalóikat, míg a fiatalok hajlamosak inkább csak az emlékeze-
tükre támaszkodni, ami természetesen az ő esetükben sem csalhatatlan.
Rendell és
Craik azonban egyértelműen megkérték kísérleti személyeiket, hogy ne használjanak
Scanned with
— 451
ilyen külső segítőeszközöket, így ők azzal magyarázzák eredményei

ket, hogy az idős
személyek általában rendszeresebb és szervezettebb életet élnek,
amnély megkönnyíti
az átgondolt tervek kidolgozását. Az is lehetséges, hogy maga
az emlékezeti kísérlet-
ben való részvétel sokkal jelentősebb esemény volt az idős,
mint a fiatal személyek
életében. Tudjuk, hogy a mindennapi életben a motiváció erőteljesen befol
yásolja
a prospektív emlékezetet. Valószínűleg többen felejtenek el a fogorvosho
z elmenni,
mint egy partira, és ha valaki arra hivatkozna az esküvője napján, hogy
azért nem
jelent meg a templomban, mert kiment a fejéből, azt minden bizonnyal kevesen tar-
tanák elfogadható magyarázatnak. Tulajdonképpen éppen ezért olyan kellemetlen,
amikor elfelejtünk egy találkozót, mert ez azt sugallhatja a másiknak, hogy nem is
volt olyan fontos nekünk - akár a találkozó, akár ő maga.
Szemantikus emlékezet
Míg azepizodikus emlékezet folyamatosan hanyatlik, ahogy egyre idősebbek le.

szünk, szemantikus
a emlékezet nem romlik, legalábbis ha a szókinccsel mérjük,
amely még növekszik is valamennyirea kor előrehaladtával, így általában valamivel
nagyobb terjedelmű időseknél, mint fiataloknál (Giambra, Arenberg, Zonderman és
Kawas, 1995). Ugyanígy a történelmi tényekkel kapcsolatos tudás is nő az életkorral
(Perlmuter, Scharft, Karsh és Monty, 1980), bár a hozzáférés sebessége lassul (Burke,
MacKay, Worthley és Wade, 1991).
A szókincs mutatóit általában , állandó" tesztértéknek tekintik, mivel nem nagyon
befolyásolja sem az agysérülés, sem akor, sem a különböző betegségek, a sebességet
pedig változó tényezőnek, mivel ez nagyon érzékeny ezekre a hatásokra. A SCOLP
teszt (Speed and Capacity of Language Processing - Baddeley, Emslie és Nimmo-
Smith, 1992) mindkét értéket méri. A szókincset egy olyan feladattal tesztelik, amely-
ben szópárok szerepelnek, ezek egyik tagja mindig egy értelmes szó, a másik pedig
egy nem létező szó, és meg kell mondani, hogy melyik az igazi szó. A szópárok az
egészen egyszerű szavaktól (pl. nyúl-parli) a meglehetősen homályosakig terjednek
(pl. lapidárium-haliátus). Az ebben a feladatban nyújtott teljesítmény igen szoros
korrelációt mutat a szókincs más tesztekkel mérhető értékével, és rendkívül nagy
mértékben ellenáll a kor vagy akár az Alzheimer-kór hatásának (Baddeley, 2001).
A SCOLP másik komponense egy, Collins és Cuillian (1969) eredeti szemantikus
emlékezeti vizsgálataira épülő feladat. Talán még emlékszünk rá, hogy ők arra kérték
kísérleti személyeiket, hogy amilyen gyorsan csak tudják, döntsék el bizonyos egy-
szerű állításokról, hogy igazak-e vagy sem. Az állítások vagy nyilvánvalóan igazak,
vagy nyilvánvalóan hamisak voltak. Például: ,a kígyók hason csúsznak; illetve ,a
marhasültek hason csúsznak"? Ebben a feladatban a hibázás egységesen kis számban
fordul elő, ami azt jelzi, hogy a probléma nem az ismeretek hiányából fakad, hanem
Scanned with
452 EMLÉKEZET
NNNNEREKEEEtEnE
az ismeretekhez való hozzáférés sebességétől-függ. Ez a feladat nagyon-érzékeny sok

tényezőre, köztük az életkorra (Baddeley et al., 1992).
Bár a Szókincs rendszerint megtartott, más, kevésbé nyilvánvaló okok miatt a
nyelvhamégis sználat
beszűkülhet a korral. Ezt egy igen eredeti kísérletben mutatta
ki Kemper (1990), aki az amerikai Közép-Nyugatra érkező telepesek 70 éven keresz-
. tül vezetett naplóit tanulmányozta át. Mivel a feljegyzéseket ugyanazok a személyek
készítették igen hosszú időn át, a naplók a nyelv longitudinális vizsgálatának egy ter.
mészetes forrását nyújtják.
A naplókban az évek során fokozódó kétértelműség figyelhető meg a határozatlan
névmások (például , ő") használatának köszönhetően. Például: , A szörnyű idő elle-
nére a múlt héten meglátogattak bennünket unokatestvéreim, Robert és John. Ő a
régi időkről mesélt rengeteg történetet..." Ahogy a naplóírók egyre idősebbé váltak,
egyre inkább kerülték az ilyenfajta kétértelműséget azzal, hogy igyekeztek kevesebb
névmást használni. A később írt naplókban olyan balra elágazó mondatok is ritkáb-
ban fordultak elő, mint például , Hogy tető legyen a feje fölött, ez minden ember
alapvető joga. Ezek ugyanis sokkal jobban megterhelik a munkamemóriát, mint a
jobbra elágazó megfelelőjük: , Minden ember alapvető joga, hogy tető legyen a feje
fölött? A későbbi naplók szigorúbb szerkezete ellenére független pontozók jobban
megírtaknak és érdekesebbnek értékelték ezeket (Kemper, Kynette és Norman, 1992).
Implicit tanulás és emlékezet
Tekintve, hogy az implicit tanulás és emlékezet számos különböző folyamatot foglal

magában, talán nem meglepő, hogy a kor hatása sem érvényesül egységesen. Light és
munkatársai (2000) a téma kiterjedt irodalmának áttekintése során arra a megállapí-
tásra jutottak, hogy mindent összevetve egyértelmű, de enyhe életkori hatás jelentkezik
azokban a primingfeladatokban, amelyekben valamilyen választ kell produkálni (pl. a
szótő-kiegészítésben, ahol egy szólista bemutatása után a szavak első néhány betűjét
mutatják be a személyeknek, akiknek ki kell azt egészíteniük egy értelmes szóra). Ehhez
képest kisebb vagy semmilyen életkori hatás nem jelentkezik az olyan azonosítási fel-
adatokban, mint például amikor el kell dönteni egy elemről, hogy értelmes szó-e, vagy
a lehető leggyorsabban fel kell ismerni, hogy egy töredékes kép mit ábrázol,
Bizonyos helyzetekben az implicit emlékezeti jelenségek hangsúlyosabban mu-
tatkoznak meg idősek esetében. Az egyik ilyen helyzet a téves hírességi hatás, ami-
kor a kísérleti személyeknek először ismeretlen neveket mutatnak, majd
egy másik
névlistát, amelyen meg kell jelölniük a híres emberek nevét. A kevéssel
azelőtt látott
ismeretlen neveket a személyek hajlamosak tévesen úgy ítélni
meg, hogy híres em-
berekhez tartoznak, és ez a hatás erőteljeseű bben jelentkezik idős
sze mélyek esetében
(Dywan és Jacoby, 1990). Ez azonban valószínűleg nem annyira
az implicit hatások
Scanned with
EMLÉKEZET És ÖREGEDÉS
zngajes ás őregedé van szó, az

köszönhetően az időseket kön j
nyebb Fntbös d
Faulkner, 1989; Schacter, Kouts cgi
az lehet az eredménye,
dtkát átatáláánú az hove lassab ban tanulj-zák meg az olyan időre végzendő
fel.
7. lő pontkö vetés, amiko r egy I pálcát kell
KÉt ke €gyegy mozoó
mozgó ponthoz
érintve tartani (Wright és Payne, 1985). Bá
há; j - Bar a mozgási teljesítmény valóban gyengébb
lehet idősek knél,
igsíegegzá tás nem egyért elmű kzáői j gyenge
gye ű, hogy a tanulás üteme is lassabb-e. Egy mozgás-
sor elsajá
gyest tításá
énefts zztt nak i
tátüteme isz va 8y egy inger- á edik egyéásáni
válasz kapcsolat megtanulása például nem
sz ggő ülönbségeket (Wishart és Lee, 1997). Ugyanígy, abban a feladatban,
amely -. a személyeknek saját ritmusukban kell sorozatban négy különböző
inger-
re reagálniuk, a fiatalok és az idősek hasonló tanulási ütemet mutatnak (Howard és
Howard, 1989). Willingham és Winter (1995) pedig azt találták, hogy azok az idő-
sebb személyek, akik soha nem használtak korábban számítógépes egeret, ugyan-
olyan gyorsan végighaladtak vele egy számítógépes útvesztő játékban, mint a fiatalok.
Akkor tehát a jó pap valóban képes holtáig tanulni? Nos, attól függ, hogy mit akar
megtanulni. A primingfeladatokban úgy tűnik, hogy amennyiben a válasz egyszerű,
és a teljesítményt csak a javuló sebességgel mérjük, az idősek kiváló tanulási teljesít-
ményre képesek, míg azok a feladatok, amelyekben új és nem nyilvánvaló kapcsola-
tokat kell elsajátítani, már gondot okozhatnak az időseknek. Wilson, Cockburn és
Baddeley (1989a) éppen egy ilyen feladatot dolgoztak ki: a vizsgált betegeknek meg
kellett tanulniuk, hogy egy kis kézi komputerbe bevigyék az aznapi dátumot és a pon-
tos időt. A tanulás sebessége szoros összefüggést mutatott az epizodikus emlékezeti
zavarokkal. Bár viszonylag kevés lépést kellett elsajátítani, azok a betegek, akiknek
ezt megta-
akár csak enyhe emlékezeti zavaruk is volt, csak nagyon nehezen tudták
nulni. A gyors technikai fejlődésnek köszönhetően folyamatosan arra kényszerülünk,
hogy elsajátítsunk ilyen alapvető és folyton változó készségeket.
Ha nem használod, elveszíted?
ek jelentősége a korral nő, aminek er

Nem kétséges, hogy az egyéni különbség
tényezőbizonyosan az általános-egészségi :
különböző oka lehet. Az eggyik fontos Ld
sdbeli
tmódi eki ől is függ38.
különbségekt
ami genet
ikai Ld
ot hanyatlásának mértéke,
g e
Ld Lé
sok mozgás és a megör

£
ég, a meg fel elő táp lál koz ás, a

úg; fiz áros egészs
Scanned with
AEOSNBB
EMLÉKEZET
454
[TT TTvSttáteétmmátálásás jő
iké j z életko
járórrromal
lást,
zött szellemi aktivitás biz
Ugyanakkor abban a svéd vizsgálatban, amelyben Christensen, Henderson, Griffiths
és Levings (1997) egyetemi tanárokat és munkásembereket hasonlítottak össze,
nem találtak különbséget az emlékezeti hanyatlás mértékében. Shimamura, Berry,
Mangels, Rustings és Jurica ( 1995) harmincas, ötvenes és hatvanas éveikben járó
egyetemi oktatókat hasonlítottak össze, és azt találták, hogy az idősebbeknél egyértel-
mű hanyatlás mutatkozott a reakcióidő és a páros asszociációs tanulás tekintetében,
a szövegfelidézésben azonban nem, ami arra utal, hogy az értelmes anyag lehetővé
teszi, hogy a személy aktív tanulással kompenzálja az epizodikus emlékezeti hanyat.
lást. Az is nyilvánvaló, hogy a célzott memóriatréningek is segítenek. Kliegl, Smith
és Baltes (1989) egy képzeleti mnemotechnikai eljárást tanítottak meg idős önkéntes
személyeknek, amelynek hatására jobb lett az emlékezeti teljesítményük, mint azoké
a fiataloké, akik nem vettek részt ilyen tréningen. Azoknál a fiataloknál viszont, akik
szintén megtanulták a módszert, sokkal nagyobb mértékű volt a teljesítményjavulás,
mint az időseknél (Baltes és Kliegl, 1992).
Ha a gyakorlás valóban javítja az emlékezetet, akkor felmerül a kérdés, hogy va-
jon nem lenne-e szüksége mindenkinek valamilyen memóriatréningre, ahogy idősö-
dik. Több kutatás is megvizsgálta ezt a kérdést, közülük a legkiterjedtebb Ball, Berch,
Helmers, Jobe, Leveck, Marsiske és munkatársai (2002) vizsgálata volt, akik 2832 idős
személyt négy csoportra osztottak, majd a csoportok mindegyike részt vett egy 5-6 he-
tes tréningprogramban. Az első csoport különböző emlékezeti stratégiákat tanult meg,
illetve sokat kellett gyakorolniuk szavak és bevásárlólisták memorizálását. A második
csoport különböző verbális logikai feladatokat gyakorolt. A harmadik csoport vizuális ].
keresési és megosztott figyelmi feladatokban gyakorolta az egyre gyorsabb feladatmeg-
oldást. A negyedik csoport volt a kontroll, ők semmilyen tréningen nem vettek részt.
A program letelte után mindegyik csoport teljesítményét mérték a tréningben sze-
replő mindhárom feladattípusban, illetve megpróbálták azt is lemérni, hogy a tréning
hogyan hatott a személyek mindennapi működésére. Mindhárom csoportnál javult a
teljesítmény abban a feladattípusban, amit gyakoroltak (bár más anyagokkal tesztel-
ték őket), azonban a nem gyakorolt készségekben nem volt változás, ami azt mutatja,
hogy a tréningnek csak specifikus hatása volt. Sajnos arra sem mutatott semmi jel,
hogy bármelyik feladattípusban tapasztalt javulás kedvezően hatott volna a minden-
napi működésre, pedig a szerzők azt feltételezték, hogy a tréningnek protektív hatása
lehet az életkorral együtt járó hanyatlás lelassítása szempontjából. Ennek és a ha-
sonló kutatásoknak az eredményei azt jelzik, hogy meg lehet tanítani az időseknek
hasznos emlékezeti stratégiákat, amelyeket azután képesek is lesznek új anyagokra
alkalmazni. Elméletileg ez hasznos lehet a mindennapi életben is, amikor olyan
új
információkat kell elsajátítaniuk, mint például egy PIN kód vagy egy
új ismerős neve.
P illanatnyilag azonban még nem sikerült meggyőzően bizonyítani, hogy mindez a
mindennapi kognitív funkcionálásra is kedvező
hatással lenne.
Scanned with
1 atmtmáttátáteeen
455
Akkor tehát mennyire állja meg a helyét a , ha nem haszn

álod, elveszíted" mondás?
Állatkísérletekből tudjuk, hogy mindenképpen van alapja. Ezek
ben a vizsgálatokban
ugyanis mód van a változók megfelelő kontrollálására. Azok
a patkányok, amelyeket
ingergazdag környezetben nevelnek, öregkorukban kevés
bé mutatnak hanyatlást a
tanulásban, mint azok a társaik, amelyeket kényelmes, de kevésbé izgalmas
környe-
zetben neveltek (Greenough, Black és Wallace, 1987). Embereknél is van
adat arról,
hogy az aktivitás együtt jár a mentális kapacitás megő
rzésével (Rönnlund és Nilsson,
2008), azonban az ok-okozati viszony irányát itt sokkal nehezebb megál
lapítani. Va-
jon az aktívabb élet eredményez jobb emlékezeti teljesítményt, vagy éppen az emlé-
kezeti hanyatlás miatt válnak az idősek passzívabbá? Mindent összevetve én maga
m
a ,ha nem használod, elveszíted" elmélet híve vagyok: még ha nem is véd meg ben-
nünket a kognitív hanyatlástól, ha használjuk a memóriánkat, akkor jó esélyünk van
rá, hogy kevésbé fogunk unatkozni öregkorunkban.
AZ ÖREGEDÉS ELMÉLETEI
Az elmúlt években számos kísérlet történt arra, hogy egy-egy tényezővel magyaráz-
zák meg az öregedésnek a kognitív működésre gyakorolt hatását. Valószínűleg a leg-
ismertebb ezek közül Salthouse (1996) elmélete, amely szerint az öregedés minden
kognitív hatása egyetlen tényezőnek, a feldolgozási sebesség időskori csökkenésének
köszönhető. Ezt a következtetést korrelációs vizsgálatok sokasága alapján állapította
meg, amelyek valóban azt mutatják, hogy az időskori általános teljesítményt legjob-
ban az emlékezeti feldolgozás sebessége alapján lehet bejósolni, és nem annyira a
feldolgozás pontossága alapján. Ugyanakkor azt is megállapíthatjuk, hogy az emlé-
kezeti hanyatlás bizonyos esetekben függetlennek tűnik az öregedéssel járó általános
kognitív hanyatlástól (Salthouse és Becker, 1998). Mindazonáltal, amint azt Salthouse
kimutatta (1992, 1996), az életkornak a kognitív működésre gyakorolt hatása nagy-
részt megmagyarázható egy általános sebességi faktor alapján.
Ezzel a magyarázattal az a probléma, hogy nincs értelme a feladat jellegétől füg-
getlenül beszélni a sebességről. Ha sok különböző feladatban mérjük a sebességet
és ezt összegezzük, akkor valójában a teljesítmény több eltérő aspektusát vesszük fi-
gyelembe, és nem csupán egyet. Erre reagálva Salthouse kiválasztott egy feladatot, a
Wechsler Felnőtt Intelligenciateszt (WAIS, magyar változat: MAWI) Rejtjelezés pró-
báját. Ez a feladat valóban jól bejósolja az életkor hatását a teljesítményre, de azért
nem nevezhetjük tisztán sebességtesztnek, ugyanis a jó teljesítmény függ a stratégia-
készítéstől, a munkamemória használatától és az észlelés sebességétől is. Mivel ez a
próba magasan korrelál mind a verbális, mind pedig a performációs intelligenciával,
Parkin és Java (2000) szerint inkább egy munkamemóriát mérő feladatnak kell te-
kintenünk, mint egyszerűen az észlelési sebesség mutatójának. Annak a feladatnak
Scanned with
456 EMLÉKEZET
te ll
a végrehajtási sebessége, amelyben meghatározott számokat kell áthúzni, az észlelési

sebesség egyértelmű mutatójának tűnhet, erről viszont az derült ki vizsgálatukban,
hogy nem jósolja be jól az életkori hanyatlást.
A korrelációs vizsgálatokkal az a másik probléma, hogy nagyon sokféle fizikai és
intellektuális képesség hanyatlik a korral, így nehéz lenne egyet kiemelni, és ennek ty.
lajdonítani oki szerepet az összes többihez képest. Salthouse és hozzá hasonlóan mások
is azt a legerősebb, legnagyobb korrelációt mutató faktort keresték, amelyik leginkább
felelős lehet az eredményekben mutatkozó statisztikai különbségekért, Ez azonban
nemcsak az adott mutató természetétől és egyértelműségétől függ, ahogy azt már emlj.
tettük, hanem attól is, hogy egyáltalán milyen mutatókat vesznek számításba,
Bár gyakran a sebesség mutatói adják a legerősebb korrelációt az életkorral, ez
nem minden esetben van Így. Egy berlini kutató, Paul Baltes és munkatársai kíter.
jedt vizsgálatsorozatot végeztek el, amelyben sokkal inkább a perceptuálís tényezők.
re koncentráltak, és kezdetben azt találták, hogy az életkori hanyatlás legjobb elő.
rejelzői a hallási és látási küszöbök, amelyek inkább az észlelési pontosságtól, mint
a sebességtől függenek (Baltes és Lindenberger, 1997). Azt feltételezhetnénk, hogy
ezt olyan tényezők határozzák meg, mint az agyi ingerületátvitel sebessége. Baltes és
munkatársai azonban azt találták, hogy a kognitív képességeknek az életkorral együtt
járó hanyatlásának még jobb előrejelzője a kézszorítási, kézfogási erősség (angolul;
,grip"), ami így új értelmet ad a , felfog" kifejezésnek is (angolul: , to lose ones grip"
- valaki elveszíti a jelentőségét, értelmét). Lindenberger és Pötter (1998) ugyanakkor
emlékeztetnek rá, hogy a korreláció nem feltétlenül jelent oksági kapcsolatot
Talán itt az ideje, hogy felhagyjunk azzal az igyekezettel, hogy megragadjunk
egyetlen tényezőt az összes korral járó kognitív hanyatlás hátterében, és visszatérjünk
a Ford autókkal (vagy, hogy egy angol példát említsünk, a Woolworth biciklipum-
pákkal) kapcsolatos régi alapelvhez: egy optimálisan megtervezett terméknek min-
den egyes alkatrésze ugyanolyan minőségű, hiszen így az összes alkatrész élettartama
nagyjából ugyanannyi lesz. Nem éri meg arra költeni, hogy bizonyos alkatrészek sok-
kal jobb minőségűek legyenek a többinél, és túléljék azokat. Lehet, hogy az evolúció
is ezen a takarékos elven alapul?
A korrelációs megközelítés természetesen nem az egyetlen lehetséges módszer,
amellyel elméleteket építhetünk fel a kognitív öregedésről. Craik és munkatársai kísér-
leti megközelítése például a csökkent feldolgozási kapacitás jelentőségét hangsúlyozza
a tanulásban és az emlékezetben, ugyanis több vizsgálatukban is azt találták, hogy a
fiatal kísérleti személyek az idősekhez hasonlóan teljesítenek, ha egy odafigyelést igény-
lő másodlagos feladat leköti a feldolgozási kapacitásuk egy részét (pl. Craik és Byrd,
1982; Craik és Jennings, 1992). Nem kétséges, hogy a figyelmi kapacitás fontos tényező,
azonban Naveh-Benjamin és munkatársai korábban említett vizsgálataiból tudjuk (pl.
Naveh-Benjamin et al., 2003a, 2003b, 2004a, 2004b), hogy ha a fiatal kísérleti szemé-
lyeknél korlátozzuk a figyelmi kapacitást, ez korántsem mindig eredményez ugyan-
Scanned with
EMLÉKEZ
ÉT ÉS ÖREGEDÉS
ESSÉL ese 457
slösznűfogyezlemegetiáta kás zi ugyan a gátlási képességet, de nem

A közelmúltban széles körben elterjedt aj;
cljélé Ek öl eggged
lsene finűslőlosltronűásávat ka . a nézet, hogy az öreged és hatásait a fron-
azok a kísérleti eredmények adják, am
tásának mértéke és azon feladatokban
leti adatokat és megállapították, hogy nem elég meggyőzőek azok a bizonyítékok,

amelyek a frontális lebeny atrófiája és a korfüggő kognitív hanyatlás közötti oki kap-
csolat mellett szólnak, ez a hipotézis pusztán a frontális lebeny neuroanatómiájának
és neuropszichológiájának leegyszerűsítő értelmezésén alapul. Mindez nem zárja ki,
hogy a frontális lebeny valóban lényeges szerepet játszik az öregedés folyamatában,
de arra mindenképpen felhívja a figyelmet, hogy ha valamilyen specifikus szere-
pet is akarunk a frontális lebenynek tulajdonítani, akkor annak neuroanatómiai és
neuropszichológiai szempontból is megalapozottabbnak kell lennie.
AZ IDŐSÖDŐ AGY
Ahogy idősebbek leszünk, agyunk mérete zsugorodik. Ez elsősorban az agykam-
rák méretének növekedéséből látszik, ezek azok a csatornák az agyban, amelyeket
cerebrospinális folyadék (agyi-gerincvelői folyadék) tölt ki. Bár az agykamrák mére-
te alapján jól megállapítható az agy mérete, a funkcionálás nem, hiszen a funkcioná-
lás színvonala elsősorban attól függ, hogy mely agyterületek zsugorodnak. Mint már
a
korábban volt róla szó, rendszerint a frontális lebeny mérete csökken időskorban,
Scanned with
45B RMLÉKBART
—
temporális és az okelpitális lebeny lassabban gsugorodik, Az emlékezet szempontjából

döntő fontosságú hippocampus nyolcvanéves korra neuronjainak 20-3094-kát elveszi.
1 (Sgülre, 1987), eleinte lassabb tempóban, később gyorsabban, a felgyorsulás felte-
hetően magának a hanyatlásnak a következménye (bővebben lásd Raz, 2000), Az agy
elektrofizlológiai aktivitása, amelyet az eseményhez kötött potenciállal (EKP) mérhe.
tünk, folyamatos lassulást mutat az életkor előrehaladtával (Pelosi és Blumhardt, 1999),
a 2300 komponens lateneiája átlagosan 2 ms-mal növekszik évente, demenciában pe-
dig még hangsúlyosabb a lassulás üteme (Neshige, Barrett és Shibasaki, 1988),
Az agyi képalkotó eljárások szintén azt mutatják, hogy az életkor hatással van az
agy működésére, Cabeza, Prince, Daselaar, Greenberg, Budde, Dolcos és munkatár-
saik (2004) a munkamemóriát és a vizuális figyelmet vizsgálták, és azt találták, hogy
az idősebb személyeknél gyakran mindkét agyfélteke aktivitást mutat olyan felada.
toknál, amelyek a fiataloknál csak az egyik féltekét aktiválják, Hasonló megfigyelést
tett Maguire és Erith (2003) önéletrajzi emlékezeti helyzetekben: míg fiataloknál
elsősorban a bal oldali hippocampus volt aktív, addig az időseknél mindkét oldali
hippocampus, Reuter-Lorenz (2002) és mások is annak tulajdonítják a kiterjedtebb
aktivációt, hogy az idősebbek agya megpróbálja kompenzálni egy-egy komponens
túlterheltségét azzal, hogy más agyterületeket is bevon a feladatmegoldásba.
Mindazonáltal nem mindenesetben igaz, hogyidőseknélnagyobbaktivációt találunk,
különösen olyan feladatok esetében nem, amelyeknél hasznos lehetne viszonylag ösz-
szetettebb stratégiákat alkalmazni. lidaka, Sadato, Yamada, Murata, Omori és Yonekura
(2001) vizsgálatában a résztvevőknek összefüggő és össze nem függő képpárokat kellett
megjegyezniük, Mind a fiatal, mind pedig az idősebb kísérleti személyeknél nagyobb
bal frontális aktivitás kísérte az össze nem függő képek tanulását, de csak a fiatalok-
nál jelentkezett emellett még occipito-temporális aktivitás is. Ez feltehetően a vizuá-
lis képzelet aktív használatára utal, és ugyanennek a területnek az aktivitását figyelte
meg Maguire, Valentine, Wilding és Kapur is (2003) a ,helyek módszerének; ennek
a klasszikus képzeleti mnmemotechnikai eszköznek az alkalmazása közben is. Ennek a
módszernek a használata nagy figyelmet igényel, és miközben a fiataloknál mindig azt
találjuk, hogy alkalmazása javítja az emlékezeti teljesítményt, Nyberg, Sandblom, Jo-
nes, Neely, Petersson, Ingvar és Bückman (2003) vizsgálatában ez az időseknek csak
5096-ával volt így. Úgy tűnik tehát, hogy az idősebb személyek megpróbálják a kognitív
hanyatlást különböző stratégiákkal kompenzálni, ami kiterjedtebb agyi aktivitásban fog
megnyilvánulni, Erre azonban nincs lehetőség, ha már maga az alapfeladat is összetett,
ilyenkor inkább valamilyen egyszerűbb stratégiára támaszkodnak az idősek.
Az agyi képalkotó eljárásokat használó vizsgálatoknak ez idáig azt a hozadé-
kát láttuk, hogy segítenek meghatározni a különböző kognitív folyamatokhoz
kapcsolódó anatómiai lokalizációkat, Izgalmas új lehetőségeket kínál az a mód-
szer, amellyel a kognitív folyamatok idegrendszeri alapjaiban nagy szerepet játszó
neurotranszmitterek eloszlását és működését képes leképezni, Az egyik ilyen ta-
nulmány az öregedésnek a dopaminnal való kapcsolatát vizsgálta, A postmortem
Scanned with
459
vizsgálatokból tudjuk, hógy:a dopaminszínt. évti ,

agyban az életkor előrefraldtával is já évtizedenként 5-1094-kal csökken az
észt j eredményt megerősítették azok a PET-
árajelőlésével Sikelel -— j ezekcak amunreceptorok
merik sűrűségét a ligandumok
olyan anyagok, amelyek Í
radioaktív
yek szelektíven a csak; -
von
ű
i dopaminreceptorok
fajta hoz kötődnek az agyban (Antonini leend
h. i
? , Meier, Oertel,
Boesiger és Anliker, 1993).
a Tudjuk, hogy a dopamin szerepet játszik számos kognitív funkcióban, és a
opaminszint csökkenése figyelhető meg több kognitív deficit
tel járó betegségb
péléldául a Parkinson-
? kórban n (B (örown és; Marsden, 1990) vagy a Hunti
Én ngton-kórb
KN anége.
(Báckman, Almkvist, Andersson, Nordberg, Winblad, Reineck és Langstrom,
1997).
Az egészséges fiatal személyekkel végzett farmakológiai vizsgálatok
szintén megerő-
sítik a dopamin fontosságát. A bromokriptinről, amelyről tudjuk, hogy serkenti a
dopaminműködést, kiderült, hogy javítja a téri munkamemóriát (Luciana és Collins,
1997), a dopaminműködést gátló haloperidolról pedig az, hogy éppen ezzel ellentétes
a hatása (Luciana és Collins, 1997; Ramaekers et al., 1999).
Báckman és munkatársai (2000) PET-tel mérték a dopaminkötődést a legkü-
lönbözőbb korú önkéntes személyeknél. Olyan erős korrelációt találtak az agy
dopaminszintje és az epizodikus emlékezet között, amely a variancia 3896-át megma-
gyarázta a szófelismerés esetében, és 4896-át az arcfelismerésnél (13.5. ábra). Amikor a
dopaminszint hatását statisztikai módszerekkel eltávolították, az életkornak csak mi-
.13.5. ábra. Az életkor és a dopaminszint összefüggése két agyterüle

si
nucleus
a ten,
s SÉs
a putamenben
és usban
audat
385
LO
um A nucleus caudatusban
ig A
n n A putamenben
EZÁT a
Fi
k- 3,2 est
M-T) 4 éz
sa n
na il
v
z
30[-
§ 5
28 FT Hi WE
E
rz -0,87kk
a. ij n le
a 26- "
ri 48
24t
r— —0,75
ü 4
22 r-
L es:
1
1
1
2 0
50 60 70
i 30 30 40
Életkor (évek)
€ 2005 Elsevier. A jogtulajdonos engedélyével

Forrás: Erixon-Lindroth et al. (2005)
Scanned with
EMLÉKEZET
40
az emlé szeti
keze ti telie
telje sítmé
sítmé nyre.
nyre. Ezt az ered mény t 3 később másoknak!
á s hatás1
intáli a volt
Farde, Wahlin, Sovaj go, Halldin
n ült megisme stelni, például Erixon-Lindroth,
siker
isvege
irányzat ebben a kezdeti szakaszában
és Backman (2005) vizsgálatában. Ez a kutatási
segíthet megértenünk,
nagyon ígéretesnek tűnik, nemcsak olyan szempontból, hogy
m arra is megoldásokat kí-
hogvan és miért hanyatlik az emlékezet időskorban, hane
állapotokat.
nálhat, hogy gyógyszeres úton hogyan lehetne javítani ezeket az időskori
ALZHEIMER-KÓR
Először 1907-ben írta le dr. Alois Alzheimer az időskornak ezt a pusztító betegségét,
amelvet később rúla neveztek el. A kór tünetei változatosak, de mindig jellemző az epi-
zodikus emlékezet súlyos zavara. Az Alzheimer-kór az időskori demencia vezető oka,
az esetek több mint 5096-ában ez a betegség áll a demencia hátterében. A 65 év feletti
likosság 1096-ánál előfordul, és az életkor növekedésével ez az arány is növekszik. A
13.3. box felsorolja a demencia 10 jellegzetes tünetét, amelyeket az American Academy
of Neurology határozott meg. A tünetek sokfélesége miatt kezdeti fázisában nehéz lehet
felismerni az Alzheimer-kórt, a diagnózishoz az emlékezetzavaron kívül szükséges még
legalább két terület — a nyelv, a viselkedéskontroll, a percepció vagy a végrehajtó műkö-
dés — zavara. A betegség progresszív, a végső diagnózis pedig a boncolás után állítha-
tó fel az agyszövetek vizsgálatával, amely az Alzheimer-kór két lényegi jellegzetességét
mutathatja ki: az amiloidplakkokat és a neurofibrilláris kötegeket.
Hibás fehérjeképződés során béta-amiloid peptidek jönnek létre, amelyek
neurotoxikus hatásúak, és olyan amiloidaggregátumok kialakulásához vezetnek, ame-
Iyekből plakkok képződnek. Az idegsejteket felépítő és tápláló mikrotubulusokból
neurofibrilláris kötegek jönnek létre a neuronokon belül, majd abnormális fehérjék
képződnek, amelyek a mikrotubulusok átalakulását, összeomlását és végül az ideg-
sejtek pusztulását eredményezik (StGeorge-Hyslop, 2000). A plakkok és a kötegek
jelen vannak az egészséges idősödő agyban is, de sokkal kisebb mennyiségben, mint
Alzheimer-kór esetén.
A betegség jellemzően több fázison keresztül zajlik le (Braak és Braak, 1991), elő-
ször a mediális temporális lebenyt és a hippocampust érinti, ami a kezdeti memória-
zavarokat okozza, majd átterjed a temporális és parietális lebenyre és más agyterüle-
tekre is. A betegség progressziója egyáltalán nem egységes, és bár felvetődött, hogy az
alzheimeres betegeket két csoportra lehet osztani — az egyik csoportra elsődlegesen a
hosszú tévű epizodikus emlékezet zavara jellemző, a másikra pedig a munkamemória
végrehajtó komponensének zavara (Becker, 1988) -, a páciensek alapos kivizsgálása
és tanálotányuzása azt mutatja, hogy valójában a neuropszichológiai károsodások
sokkal többféle és változatosabb mintázata létezik (Baddeley, Della Sala és Spinnler,
19915). 180 beteg és több mint 1000 egészséges idős személy részletes kivizsgálása azt
Scanned with
461
mutatta, hogy bár sokféle egyéb kognitív zavar is társulhat hozzá, az Alzheimer-kór
alapvetően egyetlen meghatározó tünettel jellemezhető, ez pedi 4
kezet zavara (Salthouse és Becker, 1998). pecsgaz epizodikus emlő -
- 1. jrddkov
A égzést érintő emlékezett problárák.Hi
2. Megszokott feladatok elvégzésének nehéz ége
3. Nyelvi nehézségek. szakik
4. A téri-idői orientáció zavarai (előfordúl, ho lté
5. Az ítélőképesség csökkenése HAIR
"6, Azabsztrakt gondolkodás zavara
7. Nem emlékszik, hová tett bizonya rgya a 31
8. Hangulat- vagy viselkedésváltozás tás
9. Személyiségváltozás ;
10 A kezdeményezőkészség kivésztee
A szakértők azt javasolják, hogy ha valakinél a fentiitünetek ktközül többeti is5 tapasztalunk akkor.
forduljunk orvoshoz alapos kivizsgálás céljából. ÜEANLZA MA KALZÁY KAN ÁGÉOV EYes LANE
Az egyes páciensek esetében a betegség a kezdeti feledékenységtől és emlékezeti

kihagyásoktól rendszerint az egyre súlyosabb és sokasodó kognitív tünetek felé ha-
lad előre. Jól szemlélteti ezt a folyamatot az oxfordi filozófus és író, Iris Murdoch
esete, amelyet Garrard, Malony, Hodges és Patterson (2005) írtak le. Tanulmányuk-
ban összevetették Murdoch egyik korai regényének (Repülés a varázslótól) a tartal-
mát és szerkezetét egy munkássága középső szakaszában született művel (A tenger, a
tenger), illetve legutolsó regényével (Jackson dilemmája). Azt figyelték meg, hogy az
utolsó regényben sokkal rövidebb mondatokat és gyakoribb szavakat használt, ami
arra utal, hogy megpróbált alkalmazkodni fokozódó nyelvi korlátaihoz. A betegség
előrehaladtával egyre súlyosabb nyelvi nehézségekkel küzdött, például szótalálási ne-
hézséggel, amelyet sok mellébeszéléssel igyekezett elfedni. Nagyon nehezen tudott
szavakat definiálni, például a buszra azt mondta, hogy valami, ami visz" Helyesírása
is leromlott, és egyre kevésbé volt képes megnevezni, hogy egy kép mit ábrázol, vagy
szavakat felsorolni egy adott kategóriából, például állatneveket.
A demenciában tapasztalható kognitív hanyatlás igen aggasztó lehet, de a környe-
zet számára még nyomasztóbb lehet a beteg szociális és érzelmi hanyatlása, amelynek
következtében a házastársak gyakran azt érzik, hogy ,ez már nem az az ember, akihez
hozzámentem?" Iris Murdoch szerencsés módon nagyon szeretetre méltó természetű
maradt, de sajnos ez egyáltalán nem jellemző minden esetben (Bayley, 1998). E feje-
zet keretein belül azonban az Alzheimer-kór emlékezetre gyakorolt hatásaival fogunk
foglalkozni,
Scanned with
EMLÉKEZET
462 zi Hál
a az epi-
betegnél az Alzheimer-kórt, addigr
Rendszerint mire diagnosztizálják egy akár felidézéssel, akár
zodikus emlékezetben már súlyos zavaro k figyelhetőek meg;
a kár ;verbális, akár vizuális inger;anyagot,
felismeréssel mérjük (13.6. ábra), illetve
r al., 1988; Greene,
akár hétköznapi emlékezeti helyzeteket használunk (Spinnle et
lóan sza-
Baddeley és Hodges, 1996). A klasszikus amnesztikus szindrómához hason
szereplő eleme-
bad felidézésben a recenciahatás elég jól megtartott, de a lista elején
a betegség
ket nagyon kevéssé tudják felidézni. Bizonyos adatok azt mutatják, hogy
súlyosbodásával a recenciahatás is lecsökken (Miller, 1971).
13.6. ábra. Egészséges kontroliszemélyek, valamintaz Alzheimer-kór két stádiumában. 5.

. lévő betegek teljesítménye az Ajtók és Emberek Tesztben. A betegeknél progresszív
. teljesítnényromlás figyelhető meg mind az összpontszámban, mind a négy altesztben. CZ
48 FE Egészséges idősek
HEG Kezdődő Alzheimer-kór
10 "8 Enyhe Alzheimer-kór
ESTöSTTt
00
I
Átlagos pontszám
(e!
-.
ÜK
ÖsszPppontszám Feliidézé
dézés Felii smerésá
anna Felidézés Felismerés
ezet aa
zrr
Vizuális Verbális
Forrás: Greene et al. (1996)
galom
ÜTÉSTONE ZER ggezet ét 19
[
[/
z
13 s
amely szerint a memória vizs-
bel
pi ethelyzetekre,
Scanned with
em mm TETT
Felejtés
Annak ellenére, hogy az Alzheimer-kórban szenvedő betegek nehezen sajátítanak

el új információkat, úgy tűnik, hogy ha már egyszer megtanultak valamit, azt sem-
mivel sem felejtik el gyorsabban, mint az egészséges idős személyek (Christensen,
Kopelman és Stanhope, 1998). Kopelman (1985) egy képfelismerési feladattal vizs-
gálta ezt, amit az emberek többsége jól tud teljesíteni. Vizsgálatában a képek bemuta-
tási idejét úgy változtatta, hogy kiegyenlítse az egészséges, az Alzheimer-kóros és az
idős személyek 5 perc késleltetés utáni teljesítményét. 24 órával később újra tesztelte
a három csoportot, és még akkor is egyforma teljesítményt talált mindannyiuknál.
Ahogy Iris Murdoch esetében is megemlítettük, a betegség elhatalmasodásával a
szemantikus emlékezet egyre inkább hanyatlik. Hodges és munkatársai kidolgoztak
egy olyan szemantikus emlékezeti tesztbattériát, amely sok különböző típusú feladat-
ból áll, így a megfigyelhető deficitek esetében ki lehet zárni, hogy azok pusztán a
perceptuális vagy nyelvi nehézségek következményei volnának. A szemantikus deficit
egyértelmű jelei azok a helyzetek, amikor a személynek nehézséget jelent, hogy meg-
nevezze tárgyak vagy állatok képeit, amikor a hallott elnevezés alapján nem tudja ki-
választani a megfelelő képet, amikor nem tudja jellemezni a hallott vagy látott dolgot,
vagy amikor nem tud válaszolni olyan egyszerű kérdésekre, mint például hogy az ele-
fántnak hegyes vagy lelógó füle van-e. Hodges és munkatársai egy vizsgálatsorozat-
ban azt figyelték meg, hogy az Alzheimer-betegeknél a temporális lebeny atrófiájával
összhangban folyamatosan csökken a szemantikus emlékezet teljesítménye (Hodges,
Patterson és Tyler, 1994; Hodges és Patterson, 1995). A szemantikus emlékezet ha-
nyatlása még gyorsabb ütemben zajlik a szemantikus demencia esetében. Ebben a
kórképben az epizodikus emlékezet viszonylag megtartott marad, az atrófia pedig
elsősorban a bal temporális lebenyt érinti, és nem annyira központi elhelyezkedésű,
mint az Alzheimer-kór esetében (Snowden, Neary és Mann, 1996).
Implicit emlékezet
Mivel az implicit tanulás és emlékezet több különböző rendszer működését tükrö-

zi, talán nem meglepő, hogy az Alzheimer-kór esetében is összetett lehet a károso-
dás mintázata. Heindel, Salmon, Shults, Walicke és Butters (1989) célpontkövetési
feladattal vizsgáltak Alzheimer-betegeket. Ebben a feladatban azt kell megtanulni,
hogy egy pálcát rajta tartsanak egy mozgó célponton. A betegek kezdetben rosszab-
bul teljesítettek, de ugyanolyan gyorsan javult a teljesítményük, mint az idős kont-
rollszemélyeknél. Hasonlóképpen Moscovitch (1982) azt találta, hogy az Alzheimer-
betegek majdnem ugyanolyan gyorsan meg tudták tanulni kiolvasni a tükörírással írt
szavakat, mint az egészségesek.
Scanned with
EMLÉKEZET
464
: : gejft (1997) normális

s Gabrieli "lis priming
priminghatást ú találtak ab-
Fleischman, Vaidya, Lange és a lyben gyorsan; kellett más
dönteni arról, hogy egy
dön tés i fel ada tba n, ame
ban a lexikális ább an már látott szavak esetében
szó t alk ot- e vag y sem . A kor
betűsorozat értelmes
n tud tak vál asz ol am egé t ÉS és e erezet ésén
ugyanannyival gyorsabba tik us szi ndr ómá tól e tép öemez tat tte egé-
személyek is. A kla ssz iku s amn esz
ak egy szót; pl. bélyeg és később a
szítési feladatban (amikor a személyeknek mutatn
működött megfelelően az imp-
bé- tövet kell kiegészíteniük egy értelmes szóvá) nem
licit emlékezet Alzheimer-betegeknél. kise tletegni j
kük priminghatást
Beauregard, Chertkow, Gold és Bergman (2001) egyforma inénté
t szükség a feladatban; de mé-
kaptak szótő-kiegészítésnél, ha felszínes kódolásra vol
ttek. Összességé-
lyebb feldolgozás esetén az Alzheimer-betegek rosszabbul teljesíte
l is
ben tehát azt mondhatjuk, hogy az Alzheimer-kórban szenvedő betegekné normál
an
priminghatást tapasztalhatunk viszonylag automatikus feladatok esetében, az oly
bonyolultabb feladatoknál viszont csökkent priminghatást, mint például amikor a
,
felidézést asszociatívan kapcsolódó hívószavak feszítik elő (Salmon, Shimamura
Butters és Smith, 1988; Salmon és Heindel, 1992).
Munkamemória Alzheimer-kórban
Úgy tűnik, a munkamemória zavara kevésbé hangsúlyos, mint az epizodikus em-

lékezeti deficit. Enyhe, de egyértelmű károsodás mutatkozik a számterjedelemben
és a téri-vizuális emlékezetet mérő Corsi-kocka feladatban (Spinnler et al., 1988). A
betegek képesek kis mennyiségű információt rövid ideig emlékezetben tartani, ha
a késleltetés nincs kitöltve más feladattal, ha azonban artikulációs elnyomás zajlik
a késleltetés alatt, akkor az Alzheimer-betegek gyorsan felejtenek. Ezzel szemben
az egészséges idős személyeknél csak akkor romlik az emlékezeti teljesítmény, ha a
közbeiktatott feladat intellektuálisan megterhelő, mint például a visszafelé számolás
hármasával (Morris, 1986; Morris és Baddeley, 1988). Ez azt mutatja, hogy egyszerű
ismételgetéssel fenn tudják tartani az információt, de összetettebb ismétlési formákra
nem képesek.
Az Alzheimer-betegek végrehajtó kapacitásának mérésére Baddeley, Logie, Bressi,
Della Sala és Spinnler (1986) kidolgoztak egy feladatsorozatot, amelyben az auditoros
számfelidézést egy versengő nonverbális feladattal egyszerre kellett végezni. Az egyik
TSA
E TESTE KET Eee
vizsgálatban a számterhelést úgy igazították ki, hogy az Alzheimer-betegek, az egész-
leti személyeknek egy pálca vé ét. kellett af TIED tösáémek e teszt El.
i
id nehézségi
adat fokozatait
kék elvatsé a Tk
MESÉL je . irt
ő jólmo: zgási
ont By e 80 fénybe pm 2 fél
se ssségének különbségei jelentették.
gezve kiegyenlítették a csoportok teljesítmé-
Scanned with
nyét, a résztvevőknek egyszerre kellett végrehajtaniuk az emlékezeti terjedelmi és

a
célpontkövetési feladatot. Ebben a kombinált feltételben a fiatal és az egészséges idős
személyeknél egyformán kismértékben csökkent a teljesítmény, míg az Alzheimer-
betegeknél jelentős mértékben. Későbbi vizsgálatok kimutatták, hogy ez a teljesít-
ményromlás egyre hangsúlyosabbá vált, ahogy a betegség súlyosbodott (Baddeley et
al., 2001a). A kettős feladathelyzetben nem egyszerűen amiatt teljesítettek rosszabbul
a betegek, mert nehezebb volt a feladat, hiszen az egyes feladatokban a fiatal, az egész-
séges idős és az Alzheimer-kóros csoport egyformán teljesített, ha kiegyenlítették a
feladat nehézségét, viszont az Alzheimer-kóros csoportnak nagymértékben romlott a
teljesítménye, amikor a két nagyon könnyű feladatot kombinálták (Logie, Cocchini,
Della Sala és Baddeley, 2004).
A figyelmi kontroll más aspektusait nem tanulmányozták ilyen alaposan, de a ren-
delkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a figyelmi képességeknek legalább egy része
megőrzött lehet. A kitartó figyelem vagy éberség (vigilancia) képessége például, úgy
tűnik, nem romlik le különösebben (lásd Perry és Hodges [1999] áttekintését).
Kulcsfogalmak
TO Ten tiz etmm eggye ETL EMT ÉT TEK VVTZETT
ETT ts £ ezsé )
: Szemantikus demencia: progresszív demencia, amelyre a szemantikus emlékezet fokozatos le- ;

épülése jellemző: rzsslhs TNZ áa e adT á tá kb Rai Hi
; Artikulációs elnyomás: a verbális gyakorlást megakadályozó módszer, amelyne orán a sze-

: mélynek folyamatosan
hangosan ismételgetnie kell egy szót. c s ösi i
Beale tétel ee Sz ek án aAZ szk Ve ÜZ ék KÖZL tea ésa si
Kezelés
A kezelési lehetőségeket részletesen áttekintő tanulmányukban Doody, Stevens, Beck,

Duúbinsky, Kaye és Gwyther (2001) elemzik az Alzheimer-kór tüneteinek enyhítésé-
re alkalmazott gyógyszeres és viselkedéses terápiákat is. A tanulmány megszületésé-
nek idején három hatóanyagról sikerült megállapítani, hogy bizonyos fokig lassítani
képesek a betegség progresszióját, ezek a donepezil, a rivastigmin és a galantamin.
Ezek a szerek a kolineszteráz gátlásán keresztül hatnak, ez az anyag bontja le az
acetilkolin nevű neurotranszmittert. Mivel az Alzheimer-kóros betegeknél túl ala-
csony az acetilkolin szintje, a gyógyszerek abban segítenek, hogy ez a szint ne csök-
kenjen tovább. A gyógyszeriparban rendkívüli érdeklődés övezi a kérdést, hiszen az
Alzheimer-kór olyan betegség, amely hatalmas terheket ró a társadalomra, anyagi és
emberi téren egyaránt. A költségek pedig folyamatosan növekednek, ahogy változik a
társadalom életkori szerkezete: évszázadokig az volt a megszokott, hogy sokkal több
fiatal élt a társadalomban, mint idős. Napjainkban azonban az emberek egyre tovább
élnek, így a társadalom elöregszik. Nem kétséges, hogy a gyógyszeres kezelések terén
Scanned with
EMLÉKEZET
466 KENE zzz
ésÜ re áll y csak

zí zítmények
:Ilóó késkés
re nd el ke zé sü nk
de a pillanatnyilag
további fejlődés várható, j ez. Ld ítani nem.
dő betegek és gondozó-
lassítani képesek a betegség progressziójaát, megáll
kat is. SzenvéC"
srdeklődés övezi az Alzheimer-kórban A betegség korai ate
stay stádiumában
Nagy érdeklő
ik számára kidolgozott viselkedési HAB rocedurális és implicit emléke-
megtaníthatunk a betegeknek olyat, 2 MB ata hiba nélkülikor tanulást
államotukomát
vagy a
támaszkodó készségeket (pél ál a
zeti képességekre allapo ér
is használhatnak, amikor
halványulónyom-eljárást), amelyeket később
ma arra, Ba. PET vet
súlyosabb (Clare, Wilson és Carter, 2000). Megtaníthatjuk
slemik je. ;
nak egyszerű emlékezeti segédeszközöket, például üzenőtáb at vagy
hogy ne kelljen folyton ugyanazokat a kérdéseket feltenniük környezet el; veszket8
SzTESERJÉS
egy súlyosan amnéziás beteg gondozásának ez az egyik legmegterhelőbb je
Hasonló elven alapul az a megközelítés, hogy érdemes a beteg környezetében végre-
írta le anmiák a betegnek
hajtani néhány egyszerű, de hasznos változást. Moffat (1989)
és képtelen volt meg-
az esetét, aki folyton elrakta valahova a szemüvegét és a pipáját,
során meg-
találni. Frusztrációját nagymértékben csökkentette, amikor egy tréning
tanulta, hogy ezeket a tárgyakat mindig egy feltűnő, narancssárga (és remélhetőleg
tűzálló) táskába tegye. Így sem emlékezett rá, hogy hova tette őket, mégis könnyen
megtalálta mindkettőt.
Számos olyan programot dolgoztak ki, amely a betegeknek és a gondozóknak is
megtanít bizonyos technikákat és készségeket, amelyek segíthetnek megküzdeni a
betegség súlyosbodásával. Spector, Davies, Woods és Orrell (2000) egy olyan prog-
ramról számolnak be, amely a gyakorolt területeken javította a teljesítményt, és bizo-
nyos mértékig csökkentette a depressziót, bár - ahogy az a korábban említett, egész-
séges idősek számára kidolgozott memóriatréningek esetében is történt -— a javulás
nem generalizálódott a mindennapi élethelyzetekre.
Szó esett már róla, hogy az Alzheimer-kórral járó kognitív hanyatlás a betegségnek
nem feltétlenül a legmegterhelőbb része. Egyre több olyan törekvést láthatunk, ame-
lyek abban próbálnak segíteni a betegeknek és gondózóiknak, hogy megküzdjenek a
betegség szociális és emocionális terheivel. Az emlékezeti hanyatlás egyik legfelka-
varóbb következménye az, hogy nehéz lehet a személyes identitás megőrzése. Ez kü-
lönösen azoknál a betegeknél válhat súlyossá, akiknek be kell költözniük egy
ápolási
otthonba; így el kell szakadniuk megszokott környezetüktől, új és idegen
emberek
veszik őket körül. Számos módszert kidolgoztak ennek a problémának
a kezelésére,
bes pa a realitásorientációs tréning (ROT), amely segít a páci
enseknek a téri-
Idől tájékozódásban, ami nem feltétlenül örömteli élmény, tekintve, hogy a realitás
sztó lehet ezeknek a be tegeknek az esetében.
zi Egy foglalkoztató
ESÉS el annak az idős úrnak az esetét
, akit egy hatáles lktörtébus
p n működő kórházba utaltak be, A
férfi súlyosan amnéziás volt, és ú
dolta, hogy egy elegáns tengerparti
megtanította arra, , ho hogy megnézze a szállodában van, A lelkes ter apeutaGátürelmesen
dátumot a naptárban, kimondja
ést
a kórház nevé-
Scanned with
vel együtt, amit a beteg meg is tett, majd kacsintott egyet és azt mondta: , De tudom,
hogy valójában egy elegáns tengerparti szállodában vagyok!"
A ROT egyik hasznos változata a reminiszcencia-terápia, amely abban segít a
betegeknek, hogy a múlt felidézésével fenntartsák a személyes identitás élményét
(Woods és McKiernan, 2005). A terápia során össze lehet állítani a személyes élettör-
ténet könyvét, amelybe fényképeket és egyéb emlékeket is beragasztanak. Ennek nem
csupán az az előnye, hogy emlékezteti a beteget életének korábbi szakaszaira, hanem
egy csoportos helyzetben lehetőséget ad arra is, hogy a betegek kapcsolatba lépjenek
és megosszák egymással emlékeiket. Anyagot szolgáltat a terapeutával folytatott be-
szélgetésekhez is, amelyek így sokkal természetesebb módon tudnak lezajlani. Bár
ezek a pszichológiai módszerek sokat segíthetnek a betegeknek, a valódi reményt a
megfelelő gyógyszeres kezelés megtalálása jelentheti.
. Kulcsfogalmak
. Realitásorientációs tréning (ROT): ez a módszer azz előrehaladottabb demenciában szenvedő
F" betegeknek segít a téri-idői orientáció megtartásában. ; ; i
"k Reminiszcencia-terápia: fényképeket és egyéb emléktárgyakat használó, demens betegek szá-
. mára kidolgozott ! módszer, amely segíthet megküzdeni : a fokozódó emlékezeti Hanyatlássat
ÖSSZEFOGLALÁS
Az öregedés tanulmányozása a változások vizsgálatát jelenti, és alapvetően kétféle

módszerrel végezhető: longitudinális vagy keresztmetszeti vizsgálatokkal. A longi-
tudinális vizsgálatokban ugyanazokat a személyeket tanulmányozzák hosszabb időn
keresztül, így lehetővé válik az egyének öregedési folyamatának nyomon követése.
A módszer hátránya, hogy szükségszerűen időigényes, és nem zárhatóak ki a tanulási
hatások az ismételt vizsgálatok során, illetve nagy a lemorzsolódás esélye. A kereszt-
metszeti vizsgálatok gyorsabban elvégezhetőek, hátrányuk viszont, hogy nem tud-
juk az egyéneket különböző életkorokban vizsgálni, további hátrány a kohorszhatás.
A legmegfelelőbb a kétféle módszer kombinációja, ez azonban hosszadalmas és költ-
séges.
Az öregedés és az emlékezet kapcsolatáról elsősorban keresztmetszeti vizsgálatok
alapján állnak rendelkezésünkre adatok, amelyek a következőket mutatják:
- A rövid távú emlékezet viszonylag megtartott, a munkamemória kevésbé. Az
epizodikus emlékezet egyértelműen hanyatlik, nagyobb mértékű a teljesítmény-
romlás, amikor egy másik, feldolgozást igénylő feladatot kell párhuzamosan
végezni, de javulhat is a teljesítmény segítő környezeti ingerek hatására. Az asz-
4
Scanned with
EMLÉKEZET
468
v. , ben tudun
s 5É
során egyre gets
szociatív deficit hipotézis szerint az öregedés
új asszociatív kapcsolatokat kialakítani, am! tulajdonképpen kj kelle ay 5].
tekinthető, jobban megőrzött a , tudom; mint az , emlékszem él-
formájának
énye. : rés ezáőli
ts jsszesekük emlékezeti teljesítmény romlik, ha laboratóriumi helyzetekben
vizsgáljuk, amindennapi életben viszont jobban megtartott, valószínűlegnmak
köszönhetően, hogy az idősek nagyobb mértékben támaszkodnak különböző
stratégiákra és környezeti mankókra. A szemantikus emlékezet tartalma az élet-
kor növekedésével folyamatosan gyarapszik, amit például a nagyobb szókincs is
mutat, a tudáshoz való hozzáférés sebessége és pontossága viszont csökken.
- Az implicit emlékezet elég jól megtartott marad, de működése nagymértékben
függ attól, hogy milyen feladattal mérjük. A motoros készségek tekintetében a
teljesítmény gyengébb, de ugyanolyan ütemben javul a gyakorlás hatására, mint
fiataloknál. j
- Számos elmélet született, amelyek az időskori kognitív hanyatlást egyetlen té-
nyezővel próbálták magyarázni. Az egyik elterjedt nézet szerint a lelassult fel-
dolgozási képesség okozza a kognitív funkciók romlását, mások szerint a foko-
zódó szenzoros vagy figyelmi zavarok. Ezek az elképzelések mind korrelációs
összefüggéseken alapulnak, amelyeknek komoly hátránya, hogy mivel az idő-
seknél sok különböző tényező hanyatlik egyszerre, nehéz megbízható következ-
tetéseket levonni ezekből az adatokból.
- Az életkor előrehaladtával az agy mérete csökken, különösen a frontális lebeny
területe. Mindazonáltal az a törekvés, hogy az öregedés hatásait a frontális le-
beny deficitjével magyarázzuk, nem bizonyult eredményesnek. Az agyi képalko-
tó eljárások szerint az idősebb személyeknél kiterjedtebb agyi aktivitás tapasz-
talható, ami feltehetően a kognitív hanyatlás kompenzálására tett erőfeszítésnek
köszönhető.
- Az Alzheimer-kór az elöregedő társadalmak egyik legfontosabb és légsúlyo-
sabb problémája. A betegség során amiloidplakkok és neurofibrilláris kötegek
képződnek az agyban. A kórkép vezető tünete az epizodikus
emlékezet zavara,
amelyhez más kognitív problémák is társulhatnak, például
a munkamemória és
a szemantikus feldolgozás zavara. A jelenleg létező gyógyszeres
kezelések csak
lelassítani képesek a betegség folyamatát, megállítani
nem. Hasznosak lehetnek
a különböző pszichológiai kezelések is,
például a hiba nélküli tanulás módsze-
re, amellyel új információkat tudnak elsajátítani, vagy
a reminiszcencia-terápia,
amelynek segítségével jobban megőrizhetik
önéletrajzi emlékezetüket.
Scanned with
TOVÁBBI IRODALOM
American Journal of Geriatric Psychiatry: Special Issue on , Successful aging" (2006), vol.14,
issue 1. Ez a különszám arra a dinamikusan fejlődő kutatási területre fókuszál, amely az-
zal foglalkozik, hogy hogyan lehet legjobban alkalmazkodni az öregedés elkerülhetetlen
folyamatához.
Báckman, L., Nyberg, L., Lindenberger, U,, Li, S-C. és Farde, L. (2006) The correlative triad
among aging, dopamine, cognition: Current status and future prospects. Neuroscience and
Biobehavioral Reviews, 30, 791-807. Az öregedés neurobiológiájával kapcsolatos izgalmas
kutatási eredmények áttekintése. Kiemeli a dopamin szerepét az öregedésnek a kognitív
működésre gyakorolt hatásaiban.
Perfect, T. J. és Maylor, E. A. (2000) Rejecting the dull hypothesis: The relationship between
method and theory in cognitive aging research. In T. J. Perfect és E. A. Maylor (eds), Models
of cognitive aging, 1-18. Oxford: Oxford University Press. Azoknak a törekvéseknek az át-
tekintése és kritikai elemzése, amelyek a kognitív öregedésre valamilyen általános magya-
rázatot próbálnak adni,
Rabbitt, PF. (2005) Cognitive gerontology and cognitive change in old age. Special issue of
Ouarterly Journal of Experimental Psychology, Section A. Hove, UK: Psychology Press. Az
öregedés kognitív pszichológiájának áttekintése egy olyan kutatótól, aki számos kísérleti és
longitudinális vizsgálatot is végzett.
Salthouse, T. A. (1996) The processing-speed theory of adult age differences in cognition.
Psychological Review, 103, 403-428. A kognitív öregedés egységes elméletei közül az egyik
legbefolyásosabb, amely a feldolgozási sebességgel magyarázza a változásokat.
4
Scanned with

Emlékezet (1) - Ocred

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Emlékezet (1) - Ocred

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

1.

memória olyasvalami, amire panaszkodni szoktunk. Vajon miért? Szinte büsz-

MIÉRT VAN SZÜKSÉGÜNK EMLÉKEZETRE?

Clive rendkívül tehetséges zenész, a középk ori

jó esélyük van a túlélésre, ugyanakkor gyakran igen jelentős agykárosodást szenved-

EGY EMLÉKEZET VAGY TÖBB?

ELMÉLETEK, TÉRKÉPEK ÉS MODELLEK

Az 1950-es években sokan úgy

jobban átlátni az ismereteinket. Az elmélet jel-

: aza szemlélet, amelely szerint minden tudományos magyarázatnak egy alácso-

me néhány év leforgása alatt az á

dáshoz. A kísérleti eredményeket az inger-válasz kapcsolatok mentén értelmezték, és

címmel, amit később, amikor a , ver-

sérelte a percepciókutatás eredmé-

Nagy-Britanniában az emlékezetkutatásnak egy harmadik irányzata is. kialakult

mint a harckocsik célzási Pontosságának javítása. Sajnos azoi : közi

a korsz . Donald Broadbent 1958-ban

: az anyag rögzítésének, kódolásának módja meghatá-

HÁNYFÉLE EMLÉKEZET VAN?

vodális je, amely az emberi emlékezet működéséről ekkoriban alkotott sok

feldolgozási megközelítése: az információ

és keit ege emlékezeti rendszerekről beszélünk, amelyek további összetevőkre

; k 1.2. ábra ). Át lagosan

versa zén ss etesKellett által eset y mély LETŐ

eszed ábáálgszlkeálámetnkelett ző, de nem mondjuk meg előre a kísér-

angjelzés, akkor csö k

iáttaláltak, amelyek közül csak az egyik függött a fényenergia

1.3.ábra. A felidézett betűk becsülti mennyisége a felidézés késleltetésének függvényében ——

a 12 Előtte és utána sötét mező

8 Azonnali emlékezeti terjedelem."

Ezeknek a kísérleti adatoknak az értelmezése kapcsán Helsser § lásnak-a-leírására:

távú emlékezeti feladatokban megfigyelhető teljesítmények hagyományosabb magya-

s 08F Közbeiktatott berregő hang

RÖVID TÁVÚ EMLÉKEZET ÉS MUNKAMEMÓRIA

HOSSZÚ TÁVÚ EMLÉKEZET

emlékszünk (például hogy a tavalyi nyaralásunk alatt véletlenül összefutottunk egy

megerősíti az a tény is, hogy a legtöbb amnéziás betegnek nehézséget jelent új én

Az amnéziás betegeknek tehát nem csupán nagymértékben károsodott az epizo-

j A laboratórium falain kívül természetesen sokkal

speciális ösgpörtak emlékezeti működésére vonatkozik, mint a "gyerekek, :az idősek

Mind Ebbinghaus, mind pedig Bartlett megközelítése az emlékezet tanulmányozásá-

Az emlékezet vizsgálata agyi képalkotó eljárások segítsége vel

Az utóbbi években hihetetlen népszerűségre tettek szert az agyi képalkotó eljárá-

irányokba rendeződnek. Biztonságosabb módszer, mint

Az agyműködés még pontosabb idői elemzését teszi lehetővé a magneto-

Bár szerétünk panaszkodni a memóriánkra, összességében mégis elmondhatjuk róla,

RÖVID TÁVÚ EMLÉKEZET ÉS MUNKAMEMÓRIA:

bonyolult emlékezeti terjedelmi feladatok

A következő két fejezetben bemutatott megközel

delmet, és mi lel net

kiejthető, szótagszerű alegységekké vagy tömbeni :

tömbök száma határozza meg. Az első betűsorozat tizenkét összefüggéstelen betűből

Peterson és Peterson (1959)

nak a korábban látott mássalhangzóhármasoknak a proaktív interferenciája okoz-

$40k 17 el/pPOl , 1, ! / "e

Forrás: Loess (1968) 0 Elsevier. A jogtulajdonos engedélyével

Forrás: Postman és Phillips (1965) 0 Psychology Press

Miközben mindezek a tényezők befolyásolják

hogy az rez tás lejátszott egyéb mér

ese téb en, a rec enc i

Az első elem (P,) bemutatása óta

DEGrzsa és Vege rős ay

A VERBÁLIS RÖVID TÁVÚ EMLÉ