XXXII.

ÉV • 1942 NOVEMBER

4 •>

♦ A tartalomból
t

11
4 Dr. Wallenstein Zoltán pécsi főrabbi: Chanukai mé­
csek elé... — Dr. Bakonyi László: A recepció meg-
Cf

e szüntetése után — új feladatok előtt. — Mohácsi

Jenő: Valaki meghal... — Komló® Aladár: A zsidó
i
4 és amit tennünk kellene érte. — Dr. Rubinyi
Mózes: Kóbor Tamás. — F. Rab Erzsébet: Szombat
*
este (vers). — Abádi Imre: Palesztinái rózsafa. —
Schnabel László: Mai héber költők. — Dr. Katona
József: A pesti asidóság kul túrgrafikonja. — Szélpál
Árpád: Csak ami jó... (vers). — Lázár József: Olaj­
♦ < fákról álmodom... — Sass Irén: Bródy Sándor fia.
— Üj könyvek. — Tollhegyről. — Krónika és Szemle.
— Hat illuaztráciá.

4
e 4

>

4
rí f 4

Vfll s

♦ 4
♦

4
f

4
<
4 *

♦ 0

«»DRPMTAI’JÖZBEP *
MŰIT ÉS JÖVŐ SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA
BUDAPEST, V., VADASZ-UTCA 11
Felelős szerkesztő és kiadó: 111 Megjelenik 111 Telefonnám : Kiadóhivaali igazgató:
DR. PATAI JÓZSEF Hl minden hó 15-én
minden hó 15-én ||| 111 — 9 VIRÁG GYULA
Előfizetési díj egész évre: 24 pengő,
I

X» ■ rtL U/Al ••
XII., Sasadi-út 177

SÍRKÖVEK Farkasréten, Margittánál

Telefon: 457—159

Visd Jláckné EZÜST

HÖLGYFODRÁSZ ÉS PARÓKAKESZITÓ

Speciális hajmunkák. Tartós hullám.

DÍSZMŰÁRU, evőeszközök gyári árban
H a j í • s t é a uakuer ú*d
X

BUDAPEST SCHLEIFER
> Károly-kőrút 25, létem.
[Királj-utcas&roKj
EZOSTARUGYAR, VII., KAZINCZY-UTCA 10.
TELEFON; 143—528
Xeleíact: 330-693
Karmel IttQ .*ÍK1N Penzió Budapesten
Betegtoló 225—434
és önhajtású kocsik, VI., Andróssy-út 43. Telefon: £25 664
kerékpárok, gyermekkocsik Villamos és autóbusz összeköttetés a város minden részébe
nagy választékban. Elsőrendű családi penzió a város .központjában, tel­
LÖWY IMRE jesen újonnan berendezve. Legnagyobb kényelem,
modernül berendezett, szépfekvésű szobák folyó
SIESTA vízzel. Fürdőszobák. Bőséges és elismerten kitűnő
JÁRMÚRAKTÁRA konyha. Kívánatra diétikus ellátás. Figyelmes ki­
BUDAPEST, VII., DAMJANICH-UTCA 49. szolgálás. Abszolút tisztaság. Olcsó árak, hideg- és
TELEFON: 420—656. melegvíz. Referenciát a budapesti orth. rabbiság
ad. Szobák napokra is igénybe vehetők. Előzetes
Betegtolókocsi kölcsönzés. Kérjen díjtalan prospektust. szobafoglalás. Szíveskedjék nagybecsű látogatásával
bennünket megtisztelni.
X

JT 2
recamier + szén személyes
TELEFON:
340—967
Használt férfi, női ruhát, fehérneműt,
cipőt, szőnyeget, hagyatékot, egész ház­

Szab. bej.
RECAMIER ül.ÉS, FEKVÉS
tartást, zálogtárgyat és mindent veszek.

Nutovits, Vili., Népszínház-u. 26

EPED A, IjÁNCZ KÁRPITOS VIDÉKRE IS MEGYEK
Podmaniczky-otca 19

FOTEEAGY BAR KIÉNkésnélküli borotválópor

MINDENKIT MEGHÓDÍT
Kérjen árajánlatot!
BARBIEN VEGYIPAR, BUDAPEST, VI, KIRÁLY-U. 30.
Telefon: 426—210.

Ami a szelőket ledobtam érdekű

Leány- és fiúruha. ■t
!,ehisas/öxye(^:t
LEGMAGASABB ÁRON
Leány- és fiúkabát LITZMAHH IRMA
s, 4
M ■■■
■■■» Budapest, VI. kér..
TE5Z STERIVBE^Ü
ua
Kiráiy-ntca IS. n DOB-UTCA 2. TELEFON: 224-246
»■>

Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem Könyvtára

DR. WALLENSTEIN ZOLTÁN pécsi főrabbi:
CHANUKAI MÉCSEK ELÉ...
Móauz cur jösuószi: megpróbáltatásaink nehéz napjai*
bán ismét háladalt énekliink az Urnák, üdvösségünk szirtjé-
nek és várának. Meggyujtjuk újra a chanukai színes gyertyá-
kát, az apró olajmécseket, először egyet, aztán, amint gya-
rapodnak az esték, mindig eggyel többet, míg nyolc Ián*
gocska nem lobog, erős, tiszta sugárzással, fényt páráivá
ablakainkból a téli ködbe.
Az ősi tűztiszteletnek nyomait minden népnél híven
őrzik a hagyományos szokások. Nálunk zsidóknál, a láng­
legenda‘szerepét a magasrendű etikai tanítás fáklyája veszi
át és a tűz-mythos világosan parancsoló erkölcsi fogalommá
magasztosul. Ilyen emelkedett szellemű morális értelmezés­
ben, a lélek diadalának az ütemében indítjuk el ünnepi
szertartásainkat gyertyagyújtással. Ünnepi szent előestéin­
ken, szombatjaink búcsúztatásánál, ebben a fölemelő, ma­
gasrendű életszemléletben, az örök hitnek a ritmusával
ragyog fel templomainkban és szobáinkban a fény, melyből
az Ur a csipkebokor előtt leboruló Mózest szólította, és
amely őseink előtt imbolygóit, vezetve őket sivatagi út­
jukon . . .
Á tűz életünk alapjának, emberségünk magasztos ren­
deltetésének emlékeztetője. Fény és meleg költ., nevel és
tart meg minden teremtményt a földön. A magyar nyelv is
egy tőből fakasztja a világ és világosság szavakat. Benső
értelemben is: az elme fénye és a szeretet hője ad érde­
mességet és értéket múló napjainknak.
Chanuka ünnepe tulajdonképpen diadalünnep, de val­
lásunk nem a Makkabeusok hősi, győzelmes csatáit helyezi
emlékezetünk előterébe, hanem a szent-templomi kis mé­
cses gyönyörű legendáját. Az egy napra elegendő olaj
csodák csodájára — nyolc teljes napig világított a szen­
télyben, ledőlt oszlopok, roskadó falak között. Kint dúlt
a háború, dühöngött a nyomorúság, — a kis fény repesett,
hevített változatlanul, várva a napra, hogy újból megteljék
a Templom és a megtért győzteseknek győzelmüknél is na­
gyobb csodát hirdethessen. Mert mindig csoda, ha a kis • gároznia az igazi chanukai tűznek, veszedelemben, életünk
Dávid győzni tud a hatalmas Góliáton, de az igazi méltó
diadal és csoda a kis lángocska tüneménye: hogy az értelem
és jóság nem alszik ki. de nőttön nő a véres harcok alatt és
után is.
Hány pusztító viszályt élt már át az emberi nem a
Makkabeusok előtt és óta? És örök, ki nem múló az átok,
a vész, mely átvonul időnkint kultúránkon, mint elefánt­
csorda a fiatal erdőn, — mert harcuk végén mindig csak a
győzelmet ünneplik a győzők, önmagukat dicsőítik és nem
az Úristen kegyelmét, az égi világosság és szeretet kifogy-,
hatatlanságát . .*
Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem Könyvtára
A Chanuka-tüzecskék egyképpen, egyféle arányban
osztják fényüket és hőjüket, intve tündöklő jelképpel, hogy
értelmünk csak a jóság párosságában lehet kedves az Urnák.
Mit ér az ész villogó rakétázása, technikánk dölyfös tűzi­
játéka, ha megdermedünk a gyűlölet hidegségében? Ragyog
és zsivajlik civilizációnk, mint egy bálünnepély, de ez a bál
csak az Esz fagyos mulatsága és messze a Karneváltól búsul
a Szív, az elfeledt, rongyos Hamupipőke . . .
Elszomorító jelenség ez, de a chanukai lángok vigasz­
talást hirdetnek és égi üzenetként úgy hozzák vissza lel­
jünk nyugalmát, mint Saul szívének a békét Dávid hárfá­
jának zengése.
Arany János mél.yértelmű szava bá to rí tson-bizt ásson
bennünket új reményre, új tüzek élesztésére, új erők merí-
tésére:
Egy hang, mely csilingel az égi madárban,
Hogy lerombolt fészkét rakja késő nyárban.
Mely a pók fonalát százszor megfonatja.
Noha füstbe százszor megy az áldozatja
S mely hatalmas szóval a költőben riad.
Ha későn, vagy csonkán, ha senkinek. — írjad.
Ne essünk kétségbe, ne veszítsük el hitünket, ne adjuk
föl a reményt, gyújtsuk meg újból a chanuka-gyertyákat. Ez
az Isten fénysugaras parancsszava. Mindnyájunknak szól,
kiket úgy őröl a gond, mint a malom a búzaszemeket.
A fájdalom halánték-vizeinek taván se csüggedjünk el,
mert elégeti a sírás azt. aki nem tud hinni, aki nem tud új
erőre kapni.
Hulljon ránk az Isten chanukai szikrazápora! Jöjjön
velünk, aki hisz! Meneteljen együtt, aki lobog! Induljon
utánunk, aki ég! Csapjon föl az égig a mi világosságunk!
Lelkünk tüzével gyújtsuk meg újból a chanuka-gyertyákat!
Tegyük őket az ablakainkba: áradjon messze és erősödjön
a fény! Belőlünk , szívünkből és cselekedeteinkből kell su-
és munkánk romjai alól is. Magunkból kell elindítanunk a
megváltást: talán, ha mi példát adunk az önfeláldozásból,
a minden szenvedések közt is tisztán lobogó hitből és sze-
retetből, talán akkor, mint a szolgalángtól meggyúlnak és
sokasodnak egyre a chanuka-fények: fellobban az értelem
és jóság is a világban, és nő, nő ma jd lélekből-lélekbe
kapva, míg átragyogja és átmelegíti az egész kínlódó em-
beriséget.
Akkor egyetlen Templom lesz a föld, eggyé válnak a
népek is. Isten irgalmának: — az élet csodájának felisme-
résében . . .
161
DR. BAKONYI LÁSZLÓ:
A RECEPCIÓ MEGSZÜNTETÉSE UTÁN
— ÚJ FELADATOK ELŐTT
Az izraelita vallás jogállásának szabályozásáról szóló
1942. évi VIII. törvénycikk új fejezet kezdetét jelenti a
magyar zsidóságnak mint szervezett felekezeti közösségnek
történetében. Ez a törvény berekeszti annak a fejlődésnek
az útját, amelynek egyes jelentős állomásai: az 1868. év de­
cemberében királyi felhatalmazás alapján Pest vármegye
dísztermében egybegyiilt izraelita egyetemes egyházi gyűlés,
az izraelita vallást bevettnek nyilvánító 1895. évi XL1I. tör­
vénycikk, az 1912. évi autonómiai mozgalom, az izraelita
vallásfelekezet felsőházi képviseletét biztosító 1926. évi
XXII. törvénycikk, az 1929. évi országos nagygyűlés és az
1935. évben államfői engedéllyel megtartott Izraelita Orszá­
gos Gyűlés.
Miután a zsidótörvények megszüntették az emancipá­
ciót, az ezévi július hó 19-én kihirdetett 1942. évi VIII. te.
hatályon kívül helyezte a recepciót is és az izraelita vallás­
felekezetet törvényesen elismert vallásnak nyílvánította.
Ennek az elvi kijelentésnek gyakorlati következményeit is
megvalósítja a törvény, amikor kimondja, hogy az izraelita
vallásfelekezetet és annak iskoláit, intézményeit állami vagy
községi segélyben részesíteni nem lehet.
Az anyagi hátrányoktól eltekintve, elsősorban a recep­
ció megszüntetésének tényében kifejezésre jutó erkölcsi
capitis diminutio tölti el fájdalmas érzésekkel a hazájához
és hitéhez hűségesen ragaszkodó magyar zsidóságot. Ez az
első eset a magyar törvényhozás történetében, amikor egy
törvényesen bevett vallásfelekezetet közjogi állásáról leta­
szítottak.
A magyar zsidóság köteles tisztelettel veszi tudomásul
a törvény rendelkezéseit és amikor annak súlyos következ­
ményeivel szembenéz, egyesíti erkölcsi és anyagi erőforrá­
sait, hogy szervezetét, intézményeit átmenthesse és az új
helyzet folytán reáháruló feladatokat elvégezhesse.
A recepció hatályon kívül helyezésével megszűnnek
azok a kapcsolatok, amelyek felekezetűnket az államhoz
eddig fűzték. Az állam leveszi rólunk segítő kezét és mint­
egy érdektelenségét nyilvánítja az izraelita vallásfelekezet
irányában. Felekezetűnk tulajdonképpen eddig sem élvezte
teljes mértékben azokat az előnyöket, amelyek a bevettség-
ből folynak; az állami és községi segélyezés a múltban sem
állott arányban a más egyházaknak juttatott támogatással
és a kongresszus után bekövetkezett szakadás miatt a ma­
gyar zsidóság felekezeti autonómiája sem épülhetett ki.
Viszont az állam még a recepciót megelőző időben is köz­
igazgatási jogsegélyt nyújtott a hitközségi adók behajtásá­
hoz, amit az új törvény megszüntet.
Az állami és községi segélyek megvonása komoly hely­
zetet teremt. Az Országos Irodák elvesztik az állam által
eddig részükre folyósított fenntartási általányt, papjaink el­
esnek a kongruától, kor- és családi pótléktól, az államsegé­
lyes vidéki iskolák tanítói nem kapják kézhez állami illet­
ményeiket és az elértéktelenedett Országos Izraelita Iskola­
alap sem részesül többé állami támogatásban, minek foly­
tán az ebből az alapból alimentált Ferenc József Országos
Rabbiképző Intézet és Országos Izraelita Tanítóképző Inté­
zet fenntartásának egész terhe a felekezetre hárul.
A 'helyzet kétségtelenül súlyos. Az iskola minden idő­
ben fenntartója volt a könyv népének és hogy mit jelent
ma a zsidó iskola a magyar zsidó közösség számára, nem
kell hangsúlyozni. Most, amikor gyermekeink kiszorulnak az
állami és községi iskolákból, amikor a zsidó és nem-zsidó
tanuló ifjúság együttes nevelésének megszüntetése hivatalo­
san vallott és megvalósított cél, a jelenleg működő zsidó is­
kolák fenntartásán felül új zsidó középfokú és szakiskolák
létesítése elengedhetetlenül szükséges.
A rabbi- és tanítóképző intézetek megmentése és a le­
hetőséghez képest való továbbfejlesztése a magyar zsidóság
becsületbeli kötelessége. E két, nagy múltra visszatekintő
162
Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem Könyvtára
tanintézet ma az európai zsidó tudományosság végvára,
amelynek fennmaradásáért a magyar zsidóság a felelős. Meg
kell állapítanunk, hogy ugyanakkor, amikor az állam a
zsidó intézmények és iskolák segélyét megszüntette, meg­
adja a felekezetnek a lehetőséget arra, hogy ezeket anyagi
eszközeiből továbbra is fenntarthassa. A képviselőház köz­
oktatásügyi bizottságának jelentése szerint ezeknek az intéz­
ményeknek a fenntartása bizonyos tekintetben közérdeket
képez és ezért a törvény 3. §-a felhatalmazza a vallás- és
közoktatásügyi minisztert, hogy az izraelita vallásfelekezet­
hez tartozókat a vallásfelekezet céljaira szolgáló országos
járulék fizetésére kötelezhesse.
Az országos járulék elsősorban a felekezet központi
szerveinek és a két országos tanintézetnek fenntartását
fogja szolgálni; de kétségtelen, hogy a támogatásra szoruló
elemi és középfokú iskolák istápolása is fontos feladata lesz
a felekezet vezetőinek. Az egyre növekvő zsidó nyomor
mellett a segítő munka eddigi módszerei nem lesznek tovább
fenntarthatok; az önkéntes adományok helyett a kényszerű
hozzájárulásra kell áttérni és így az országos járuléknak a
zsidó közösségre háruló emberbaráti munka céljait is szol­
gálnia kell.
Az országos járulék olyan lehetőségeket nyújt a ma­
gyar zsidóság sorsának intézéséért felelős vezetők számára,
amiről a napsugaras békeidőkben nem is gondoltunk. A
millennium ragyogó korszakában, a magyar zsidó fellendü­
lés delelésekor létesült a kulturális célokat szolgáló Országos
Izraelita Közalap. Ennek a nagyszerű kezdeményezésnek
azonban véget vetett a világháború. Most a magyar zsidó­
ság az országos járulék révén olyan instrumentumhoz jut,
amely intézményesen megteremti a lehetőséget a kulturális
intézmények fenntartására és fejlesztésére.
Ha az új törvény mérlegét le akarjuk vonni, kétségte­
len, hogy a magyar zsidóságot súlyos csapás érte, amikor
kizáratott a törvényesen bevett egyházak köréből és meg­
fosztották attól a történelmi nimbusztól és dísztől, ami a
bevett vallásokat körülveszi. Az anyagi veszteség is komoly
gondokat okoz. De ne feledjük, hogy önmagunk megbecsü­
lése van olyan fontos, mint az, hogy mások mennyire becsül­
nek bennünket.
Végeredményben az új törvény — ha nem is az eötvösi
értelemben — a felekezet kezébe tette le saját sorsát, és ha
most le is kell mondanunk a jogilag biztosított autonómiá­
ról, most is megvan a lehetőségünk a közösség belső, erköl­
csi, — tehát igazi — autonómiájának kiépítésére, az önkén­
tes munkára és felelősségvállalásra. A mi helyzetünk némi­
leg emlékeztet most arra a helyzetre, amelybe a francia
katolikus egyház a szekularizáció folytán a század elején
került. Akkor — igaz, hogy sokkal kedvezőbb körülmények
között — a hívők áldozatkészsége átmentette a létükben
fenyegetett intézményeket. Az ősi örökségül reánkmaradt
zsidó optimizmussal és testvéri összefogással vállaljuk mi is
azt a munkát, amelyet az új törvény kijelölt számunkra és
amelynek eredménye nem fog elmaradni.
KÓBOR TAMÁS EMLÉKE AZ IMIT-BEN. Az Izraelita
Magyar Irodalmi Társulat október 25-én a Goldmark-terem-
ben Kóbor Tamás-emlékülést tartott. Szemere Samu tartal­
mas elnöki megnyitója Kóbor Tamásnak egy hátrahagyott
filozófiai művét méltatta. Komlós Aladár inélyenszántó ta­
nulmánya Kóbor Tamást, az írót, Szöllősi Zsigmond szelle­
mes előadása Kóbor Tamást, az újságírót jellemezte. A kö­
zönség a Goldmark-termet zsúfolásig megtöltötte és mind
a három kitűnő előadást nagy figyelemmel és érdeklődéssel
kísérte.
■
mohácsi JENŐ: VALAKI MEGHAL...
Ezt a ghetto-legendát Leopold Kompért írta. Nem mított, hogy javára róják ezt a cselekedetet az Úristen jó
tudom, hallotta-e, vagy az ő kitalálása-e. Egyébként angyalai.
azt hiszem, ilyen szépet csak a nép költhet. Keveset — Adok egy évet — mormogta az aggastyán. De az
tudok mesét vagy legendát, mely megrázó mélységé­ aggastyán csalt, nem volt többje, csak egy félesztendeje.
ben megközelíti. Kompért egyszerűbben írta meg, én A bócher elment az imakopogtató háza mellett, kinn
transzponáltam. Nála a rabbi éppen hogy hallja az ide­ állt a lány.
gen jajveszékelést, nálam érzi az idegen élet minden — Hát te nem adsz semmit a rabbinak? — kérdezte a
örömét. Ez az ö átka. Talán javítottam a mese primi­ bócher.
tívségén. De mióta ezt a legendát olvastam, azóta nem — Az életemet, az egész életemet adom — zokogott a
lány.
hagy nyugton. Szebbnek tartom akár a Gólem mesé­
— Beírhatom?
nél is, mélyebbnek, mint azokat a legendákat, ame­
— írjad, írjad!
lyeket a zsidó néphagyomány köréből eddig isme­
A bócher beleírta a lány egész életét.
rünk. Oly szép ez a legenda, hogy sírni lehet rajta!
Még ugyanabban az órában fölkelt ágyáról a rabbi.
Még ugyanabban az órában kiterítve feküdt a lány.
Néma volt az éj, az imakopogtató mélyen aludt, vele
egy szobában szép hajadon lánya. Hirtelen felriadt a lány, ♦
úgy rémlett neki, hogy a kalapács, mellyel apja kora reggel
és késő este imára hívogatta az istenfélő népet, hogy a A rabbi fölvirult, vidám volt, szép volt, bölcsességének
kalapács halk rezgéssel cseng és föl- meg lesiklik, föl meg le. híre járt az egész országban.
— Apám, nem hallod a kalapácsot? — szólt a lányka. Éjszaka a talmudot böngészte. Egyszer mintha hallotta
—- Nem hallok semmit. Ugyan mit zavarsz? Aludj — volna, hogy odakinn az ablak alatt valaki énekel. Dallamos
dünnyögte az apja bosszankodva. leányhang volt. Kinyitotta az ablakot: nem volt ott senki.
A lány ijedt szemmel bámult az éjszakába, ime, most De az ének zengett, melegen, rejtelmesen. Tavaszi ének volt.
tisztán hallotta a halk, félelmes csengést, föl meg le, föl Ekkor a rabbinak megfoghatatlan, különös érzése tá­
meg le a kalapács. madt. Könnyű, szárnyaló volt a lelke, dalolni szeretett volna,
-— Apám nem hallod? Valaki meg fog halni az utcánk­ tavasztól ittas, világi nótát. Mint hogyha az ablak alatt föl-
ban — és hirtelen, mintha súlyos kéz markolt volna a szí­ zendülő ének az ő ajkából röppent volna ki.
vébe: — Isten, aki élsz! A rabbi az! —■ A lány! — cikázott föl benne valami. — Most da­
E pillanatban elnémult a kalapács. Kinn az ablakon lolna és szabad volna, mint a madár.
kopogtatott valaki,- sietős volt halk kiáltása:
— Kelj föl és kopogtasd kalapácsodat és ébreszd a né­
peket imára, hadd mondjanak zsoltárt. A rabbi haldoklik.
Nemsokára felcsendült minden ajtón a jól ösmert há­
rom kalapácsütés. A lány neszeit. Hallotta a félelmetes bon-
gást és apja távolodó lépteit. A rabbi meghal, gondolta, s
könnytelen maradt a szeme. A rabbi meghal, gondolta, én
pedig élek.
A rabbi haldoklott. Gyertyák égtek a szobában, fájt
neki a világosság, de nem szólt, nem nyögött. Néma kínban
rezgett a selymesfekete szakálla, bódultán égett a lázas
szeme; néha nyílt az ajtó, lassan megtelt a kicsi szoba imád­
kozó bócherekkel. Panaszosan hördültek az imák, az abla
kon fekete ujjal kopogtatott a fenyegető éj.
Aztán beszűrődött a hajnal méla szürkesége. A bóche-
rek hangosabban jajveszékeltek. Lemérték a sovány test
hosszát, gyertyabélt hoztak és viaszkot, hosszú gyertyát for­
máztak, olyan hosszú volt, mint a rabbi elkényszeredett
teste. Felöltöztették a gyertyát halotti ingbe, kivitték a te­
metőbe, elföldelték a halottak mellé.
De a rabbi teste merevedni kezdett, a kezére rászállt
a hidegség.
— Hatalmas Isten — jajgattak a bócherek, — mit te­
gyünk, hogy szent rabbink meg ne haljon?
—• Gyüjtsünk számára éveket — szólt az egyik. — Ta­
lán meghallgat a jó Isten.
Háíról házra járt a bócher, papiros volt a kezében,
fölírta rá, hogy ki mit adott a saját életéből, hány hónapot,
vagy évet a haldokló rabbi javára.
—• Adjatok, adjatok! — szólt a bócher — A szent rabbi­
nak nem szabad meghalni.
— Adok egy hetet, — mondotta egy fiatal asszony,
mert eszébe jutott, milyen szépen beszélt a rabbi édesanyja
koporsójánál.
Adok egy hónapot, — szólt a boltos, mert arra szá­ Palesztinái kisfiú (Foto Nachum Gidai)

Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem Könyvtára

 A rabbi a talmud fölé hajolt és sírt.
Nemsokára egy nyári éjszakán, furcsa mámor szállta
meg a rabbit. Az „Énekek énekét" olvasta. Odakint szerel­
mesen dalolt egy fiilemile. Az ablak alatt boldog kacagás
hangzott, majd egy csóknak édes csellóhangja.
A rabbi ismét kinyitotta az ablakot.
Nem volt odakint senki. ••
A rabbi úgy érezte, mint hogyha valaki hosszan, forrón
megcsókolta volna. Melegséget és odaadást érzett magában.
Kitárta a két karját, mint hogyha egy erős nyakat akart
volna körülfogni. Valami nagy boldogság, eddig ismeretlen
vágyakozás, mintha könnyet préselt volna a szeméből.
— A lány! — cikázott föl benne egy emlék. — Moat
boldog volna!
A ra bbi a könyvébe mélvedt, de nem értette meg azt,
amit olvasott.
Egy esztendő múlva, tavaszutón, a rabbi rettenetes fáj­
dalmakra ébredt. Mint hogyha kettéhasította volna valami a
testét, mint hogyha ki akart volna szakadni belőle, ami
hozzá volt nőve, hús az ő húsából, vér az ő véréből. Mély
jajszót búgott az ajka.
Egetrázó volt a kínja, elvesztette az eszméletét.
Amikor fölébredt a kábulatából, vinnyogást hallott,
olyat, mint egy újszülött gyermek kiáltása.
Jaj nekem — sírt a rabbi. — Ettől is megfosztottam!
Ezentúl minden éjszaka hallotta ezt a gyereksírást. Egy
tisztán csendülő női hang pedig gyönyörű bölcsődalokat
énekelt és néha olyan volt ez, mint hogyha az ének a rabbi
ajkairól röppent volna el.
Az idő eljárt, hatszor ismétlődött a tél meg a gyönyörű-
ugyanúgy, mint azon az éjszakán. Gyereksírás töltötte
Telavivi kisfiú (Foto ^iachum Gidai)
164
Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem Könyvtára
be az éjt, dajkanótákat gajdolt egy női hang azután
csend lett sokára.
Ekkoriban a rabbi már hervadozni kezdett,
Örömök éneke csendült az éjszakába, a rabbi a Talmud
fölé hajolt és ezt gondolta:
— Most lett barmicv*a az elsőszülött fia. Ettől is meg-
fosztottam.
Elmúlt több év, egyszer új örömkórus zendült. A rabbi
a Talmud fölé görnyedve mondotta:
— Most viszi a chupa alá első lányát. Jaj nekem, ezt
is elvettem tőle.
Mindig új meg új ének hangzott. A boldogság dalai
elszomorították a rabbi hanyatló életét. A alami nagy fájda­
lom tépdeste lelkét:
— Milyen boldog anya lett volna.
Néha már türelmetlenül várta, hogy meghallja egyszer
a bánat hangját is. Hogy nem lett volna, csupa boldogság a
leány élete, amelyet ott érzett tagjaiban s szívében. Gyer-
meke meghalt talán, ura előtte szállt a sírba: óh, valamit,
ami fájdalom!
<Nem, nem. semmi. Folyton az öröm, a boldogság éneke.
— Milyen boldog lett volna!
Két kezével a mellét verte a rabbi, az őszbe csavaro­
dott szakállát tépdeste, sírt és zokogott.
*
Igen öreg volt már a rabbi. Hogyha a könyveit bújta,
néha fátyol borult a szemére, ilyenkor meg kellett állnia a
tanulásban. Az idegen, elrabolt életnek minden elveszett
öröme, számára fájdalom, meg kín volt.
Meg szeretett volna halni, de nem tudott.
Körülötte kidőltek az emberek. Először élete társai
szálltak a sírba, aztán a bócherek, hűséges tanítványai, utol­
jára az, aki az éveket gyűjtötte. Magánosán élt a rabbi, ágat-
lan, leveleden fatörzs, melyet a szél kidönteni nem tudott.
Már a gyermekek is, kiket annakidején megáldott, már
azok is aggastyánként cipelték életük terhét, aztán ők is
meghaltak.
A rabbi idegen volt az élők közölt, nem értették, nem
értette őket.
Mikor következik el az időm, óh, lány! sóhajto-
zott a rabbi. —- Meddig akarsz még élni?
*
Egyszer éjfélkor jajkiáltás hangzott föl az udvarról,
olyan, mint a haldoklóé.
— Most meghalt! — szólt a rabbi. — Hála legyen né­
ked Úristen!
Reggel a bócherek halva találták a rabbit, ott feküdt
könyvei fölött.
BÉRI KOVÁCS GYŐZŐ: ÜDVÖZLET VÁNDORLÓ
LEGÉNYNEK. (Officina, Budapest, 1942. A fedőlap Lengyel
Lajos terve. A belső rajzok Forr Sándor munkái. 53 o.)
„Költő számára nincs örökség*4: Héri Kovács Győző Vigasz­
taló című verséből idézem ezt a sort, amely ennél az egyéni
utakat járó és saját hangján beszélő költőnél több, mint
szólam, mert hitvallás, munkaterv és költői világnézet sar­
jad ki belől e: ezért nem terheli, nem görnyeszti meg vállát,
..mint ólom, a régi hit44. (Epikureus): ezért kísérletezik,
küzd és viaskodik az anyaggal, a léttel, vágyaival és sóvár­
gásaival, hogy a mű, amely lelkében megfogan, ne az „örök­
séget" és a „régi hitet" mutassa be, de nem is a jelen,
múltból átmentett, átfestett szólamait és közhelyeit, hanem
az örökkévalót, az állandót, a mindig visszatérőt, mint az
öröm és szomorúság, szerelem és csalódás, kívánság és be
min teljesedés. A kötet legszebb költeménye a Vasárnap
című: ezen József Attila világnézetének ihletését érezzük,
anélkül, hogy József Attila költeményeinek formai hatása
alá került volna fíéri Kovács Győző. S mégis: egyetlen ver-
sére sem lehet azt mondani, hogy pártköltészet terméke,
Költő írta ezeket a költeményeket, azok részére, akik sze­
retik és értik a verset. Gervai Sándor
KOMLOS ALADÁR:
A ZSIDÓ IRODALOM ÉS AMIT
TENNÜNK KELLENE ÉRTE
Mikor a zsidóság válsága néhány évvel ezelőtt meg­
kezdődött, vagy helyesebben: pattanásig érett, csakhamar
kísérletek történtek a zsidó irodalmi élet központi meg­
szervezésére. Mindjárt az első nagyobb nehézségek jelent­
kezésekor felmerült a karitatív gondolat, hogy biztosíta­
nunk kell munkahely nélkül maradt íróink kenyerét és
munkalehetőségét.
Ha ma végignézünk a sok fogadkozás, a sok igyekezet,
a sok áldozat, a nagy megértő- és segítőkészség eredményén,
az négy év után majdnem a semmivel egyenlő. Valaha zsidó
igényesség, lelkesedés és tehetség szervezte a legkülönb
magyar könyvkiadóvállalatokat, teremtett olyan folyóirato­
kat, mint a Huszadik Század, vagy a Nyugat, olyan napi­
lapot, mint a Pesti Napló, olyan színházat, mint a Vígszín­
ház, megannyi intézményt, amelyek láttára nem indokolat­
lanul töltött el kulturális hivatottságunk büszke tudata, a
hitközség ma is nagyszerű kórházakat, kitűnő iskolákat tart
fenn, sőt napjainkban is nagyszabású szociális intézménye­
ket létesített, — s mikor ma szőkébb értelemben vett szel­
lemi életünkön nézünk végig, e tartalom-, hit-, lendület­
nélküli összevisszaságon, szégyenkezés és kétségbeesés fog
el s a szemünket dörzsöljük: ez az, amit a magyar zsidóság
négy év alatt alkotni tudott? E legényegyleti zsibvásár létre­
hozója azonos azzal a magas színvonalú zsidósággal, amely
nemrég csak a legjobbal érte be s a magyar művelődést
nem győzte nyugat felé ösztökélni? Tagadhatatlan, hogy
termett néhány érték is az elmúlt évek alatt, de ez a kép
egészén nem változtat. Mennyi erőfeszítést pazaroltak el,
mennyi pénzt dobtak ki, mennyi lelkesedést és jószándékot
ámítottak el a zsidó kultúra támogatása nevében! Mennyi­
ségileg kétségkívül nőtt a zsidósággal foglalkozó művek
száma, de minőségileg egyenetlenebb, mint valaha; semmi­
képp sem alkalmas rá, hogy a zsidó lelket a mai válságban
fenntartsa. A könyvek túlnyomó többsége csak arra jó, hogy
megcsúfolja a zsidó kultúrát s elrettentse tőle a jóízlésű
olvasót, pedig ma minden rossz zsidó könyv bűn a zsidó
kultúra és így a zsidóság ellen.
A mai zsidó irodalmi életet három betegség emészti: a
parazitizmus, a bizantiiiizmus és a dilettantizmus betegsége.
Ami pusztításukat lehetővé teszi, az a komoly, becsületes
kritáka hiánya. Folyóiratainkban sehol egy megmozgató
gondolat, soha egy vita, soha egy lényeges eszmecsere; a
szónak nincs visszhangja, az író a levegőbe ír. Ha zsidó lap­
jainkat olvassuk, azt hihetnők, hogy a mi íróink a legjobbak
a világon. Ügy írunk egymásról, olyan kímélettel, mintha
mindnyájan gyógyíthatatlan betegek lennénk s egy súlyos
diagnózist kellene lepleznünk a halálraítéltségét sejtő, el­
gyengült páciens előtt. Micsoda? Minden zsidó, akinek némi
hatalma van, egy Hillél e lapok szerint, gondviselésküldötte
férfiú, vagy legalább is kormányfőtanácsos.
Kritika helyett csak támadást vagy kommünikét olvas­
hatunk bennük: az utóbbit *— mely a segélyzőakciók párja­
ként munkanélküli erkölcsi jövedelmet nyújt — az író
maga készíti és jobb sorsra méltó szorgalommal helyezi el elő­
adásairól és szerzői estjeiről. S ne gondoljuk, hogy a kritika
ceekély fontosságú műfaj, s a költői alkotások magukban
elegendők egy irodalmi kultúra megteremtésére. A magunk
bőrén és kárára jövünk rá mostanában a kritika életbevágó
Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem Könyvtára
jelenlőségére. A társadalom tájékozódó-szerve ez; az a szerv,
amely megmondja, mi a jó és mi a rossz, kiválasztja az ér-
tékeset az értéktelenek tömegéből és megteremti annak
kultuszát. Ha a mai zsidó szellemi életbe lépünk, tisztát a-
lan és zavaros közegbe jutunk, ahol még a káosz az ur.
S hogyne kerülné a tehetséges író viszolyogva azt a poron­
dot, ahol a résztvevőket nem értékük szerint becsülik meg?
Hiszen aki értéket termel, érthetően és joggal kívánja,
hogy műve becsét megállapítsák és feljegyezzék s nyoma
maradjon annak, amit alkotott; semmire sem áhítozik job-
bán, mint igazságos, komoly megbecsülésre, De másfelől a
közönségnek nem kevésbé szüksége van egy rangsor ki­
alakulására, mert csak így találhatja meg a csillagokat,
amelyekhez lépéseit igazíthatja; csak így alakulhat ki az az
elit, az a szellemi vezetőréteg, amely nélkül egy közössé^<T
szétzüllik és gyeplőit a csőcselék ragadja magához, Ma ne-
künk nincs jóformán egyetlen folyóiratunk, amely rang ot
tudna adni az írónak, azáltal, hogy bebocsátotta hasáb­
jaira, egy folyóirat, amely értékmérő és útmutató lenne,
Ami magyar zsidó szellemi kísérlet ma van, azt az a ve-
szély fenyegeti, hogy komoly kritika híján még a nyoma is
elvész. Meg tudom érteni a tehetséges fiatalokat, ha nem
törik magukat a magyar zsidó irod alomban való részvétel
után. Minek is tennék? Itt megfess sülhetnek, s nincs egy
érdemes tekintet, amely észrevenné őket. Ma, ha Mózes
maga jönne a Szináj hegyéről az Öt-könyvvel kezében,
nem vagyok bizonyos benne, hogy zsidó folyóirataink tu-
domást vennének-e róla. Némely szerkesztő előbb éber
szaglóérzékével kiszimatolná, hogy gazdáinak rokon-
szenves-e az új író, s csak azután döntenék el, foglalkoz-
zanak-e vele. Mondjak példákat? Néhány éve megjelent
Tábor Béla: A zsidóság két útja című könyve, mely a zsidó
vallás bölcseleti értelmezéséből indulva ki, életünk leg-
lényegesebb kérdéseihez szólt hozzá, A könyvvel igen fon-
tos pontokban nem értek egyet, de egy átlagfölötti szel-
lem rendkívüli erőfeszítésének, mély és eredeti megnyilat-
kozásának tartom. Nos, zsidó lapjaink, melyek oly bőven
ontják a magasztalásokal a legsilányabb fércmunkák alkal-
mából, az ismeretlen szerző művét szóra sem méltatták,
Mostanában látott napvilágot Bialik: A talinudista című
nagyszerű költeménye, kitűnő magyar fordításban, szép
metszetekkel, gyönyörű kiállításban;; a könyv külső és belső
értékeinél fogva egyaránt a legszebb magyar-zsidó könyvek
egyike, ünnepi méltatást érdemelne, Mit írt róla a felekr-
zeti sajtó? Hatsoros hírben emlékezett meg róla s a könyv
aránylag még jól járt, hogy ennyit is kapott.
Mi okozza ezeket a bajokat? Csak néhány körülményre
mutatok rá. A felelősséget elsősorban természetesen íróink
nagy részének óvatos, hideg taktikázása viseli. Némelyikük
olykor szenvedélyesen támadja a gazdag zsidók szívtelen­
ségét, akik nem támogatják a bajbajutott írókat. Nem ve­
szik észre, hogy nincs joguk a szemrehányáshoz, hiszen
ők még annyit sem adnak a maguk kincseiből a zsidóság­
nak, mint kapitalista hitsorsosaik? De nem kevésbbé fele­
lősek azok az urak, akiknek a kritika csak arra való, hogy
lekötelezzenek vele barátokat vagy befolyásos embereket.
Legmagasabb céljuk, hogy gutgesinnt, megbízható jófiúk
legyenek és kiérdemeljék kenyerüket. Ami könnyen is
165
megy nekik, mert eszmei törekvéseik, amelyek eset­
leg ellentétbe hozhatnák őket bárkivel, nincsenek .. Hiszen
a zsidó kulturális életben másfelé is szerepet játszanak
emberek, akik szégyenük származásukat, minden zsidó vo­
natkozású szó hallatára úgy feszengenék, mint a felsőlány-
iskolai növendék, ha trágár szót ejtenek ki előtte, s bizal­
mas barátaikat jóindulattal óvják is, hogy ne kompromit­
tálják magukat zsidó ügyekben való túlságos szerepléssel.
De hiba történt mindjárt a célkitűzésnél is. Mikor
nem látták meg, hogy az irodalom nagyobb világnézet­
nevelő lehetőségekkel rendelkezik, sokkal többet tehet a
zsidóság lelki átképzése, vigasztalása, megerősítése terén,
tehát fontosabb, mint a zene, vagy a festészet, — nem lát­
ták meg, s épp az irodalmat mostohagyermekként kezelték.
Az uralkodó felfogás a válságot karitatív eszközökkel
véli megoldani és az irodalmat is legszívesebben átutalná
a Pártfogó Iroda hatáskörébe. Bármily kegyetlenül és nép-
szerűtlenül hangzik, az előttünk lebegő nagy cél, a zsidó­
ság megmentésének gondolata kényszerít a kimondására:
az irodalom-szervező törekvés belefulladt a karitatív jel­
szóba, amely semmi egyebet nem termelt, mint nagyarányú
parazitizmust. Természetesen igyekeznünk kell a munka­
nélküli írókon segíteni. De tudatában kell lennünk, hogy
a zsidó irodalomért az efajta ingyentej-akciókkal nem te­
szünk semmit.
IV.
S a legnagyobb baj az volt, hogy a szerencsétlen kari­
tatív jelszó eltakarta az igazi méltó célt: egy zsidó kultúra
teremtésének célját, melynek a lelkileg megrendült zsidó­
ság megerősítése lenne a hivatása. Pedig most itt lett volna
erre a lélektani pillanat. A közönség szomjasan várta a
zsidó könyvet. Ma van egy közönség, aminő korábban nem
volt, egy közönség, amely előnyben részesíti a zsidó szel­
lemű irodalmi művet. Minden okoskodás nélkül, ösztönö­
sen keresi ezt, mint az éhes ember a táplálékot. Mert a sa­
ját kultúra nem holmi fényűzés, henye dísz; életszükséglete
minden közösségnek. Miért? Mert csak költészete nagy
alakjainak tükrében ismerheti meg önmagát, azt, amit ma­
gában jellemzőnek, lényegesnek érez, amihez hasonlítani
akar és amit szeretni tud. Mi lenne például a magvarság,
ha fiai szemében csak a személyesen ismert szolgabíró
vagy házmester képviselné, nem pedig János vitéz és Toldi.
valamint Rákóczi és Petőfi részben szintén a költészet által
teremtett alakjai? Nem ezek a minden magyar emberben
ott élő közös ideálképek forrasztják, nevelik-e voltakép
nemzetté a magyarság tagjait? Nem ezek a szívdobogtató
képek-e a népek legfőbb kötőanyaga, önmagukba vetett hi­
tüknek forrása, önszeretetüknek igazolása? Nekünk azonban,
ha a zsidóságra gondolunk, Schwarcz jut eszünkbe a kávé­
házból, a főnökünk, kollégáink, ezer gyarló tulajdonság aik-
kal. Hogy szeressük a zsidóságot, ha a művészet nem vet
fényt reá? Bízzuk rá minden egyes zsidóra, hogy maga ta­
lálja meg véletlen körnvezetének hozzá hasonló kis alak­
jaiban a szeretnivalót? De hiszen, ha sikerül is megtalálni
azt. honnan tudja meg, hogy ami jót ezekben tapasztal,
nem véletlen, hanem a zsidó eszméjének egy darabja, hogy
tehát a zsidóságot szereti benne? Ehhez a felismeréshez
nem elég az egyes tapasztalás. A zsidót csak akkor talál­
hatjuk meg az egyes zsidóban, ha képét a költészet már
megteremtette. Akárhogy is, a költészet alkotó segítsége
nélkül egy nép képét megteremteni és szeretni nem lehet.
Ne gondolja senki, hogy a középkor gettójának zsidósága
irodalom nélkül tudott oly náratlanul szilárd közösségi
életerőt tanúsítani. Hát a Biblia., amely vonzó alakjaival,
érdekes történeteivel megszínesítette a zsidó életet, vájjon
nem volt irodalom? A bibliai történeteket a zsidóság a sa­
ját nagyszerű, csodálatos, édes múltja ábrázolásának érezte,
egy múlt ábrázolásának, amellyel ő teljesen egybeforrt,
amelyben teljesen benne élt, amelyet szinte valóságosabb­
nak s jobban a magáénak tartott, mint az átmenetinek ér­
zett, kívülről ráerőszakolt gettóéletet. Igen, irodalom volt
ez is, még hozzá olyan, amelv vallás és néphagyomány is
volt egyben, nagyszerű irodalom, javarészének szerzője
166
Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem Könyvtára
lsteu, íródeákja Mózes, hosszú évszázadok és nemzedékek
hite szentelte meg s avatta a föld legértékesebb alkotásává,
teljesen átjárta a nép minden fiának képzeletét és gondol­
kodását — olyan irodalom tehát, melyhez foghatót ma ak­
kor sem remélhetnénk, ha a világ legzseniálisabb írói szü­
letnének közöttünk és szolgálnák céljainkat. De hiába, a
Biblia egy századja megszűnt a zsidóság könyve lenni, gon­
doskodnunk kell tehát valamiről, ami ina is elviselhetővé,
meleggé, széppé teszi a zsidó életet. Akár tetszik, akár
nem tetszik, tudjuk, a vallás ma nem élő erő fiatalságunk­
ban. A népi öntudat? Megvallom, a népi öntudat zsidó
kultúra nélkül fületlen gombot sem ér, puszta keret tarta­
lom nélkül, 8 egy üres keretet nem lehet szeretni. S érde­
mes-e még egy népért végtelen szenvedéseket vállalnunk,
ha már azt sem érdemli meg, hogy írói ábrázolják az életét?
V.
— „Nekünk Mohács kell!™ — fakadt ki Ady egy is­
mert versében, mert meg volt győződve róla, hogv a ma­
gvarság életakaratát csak a csapások tudják felkorbácsolni.
Nekünk, úgy látszik, ma már Mohács sem elég; gyökerünkig
hatolt a romlás. Künn járunk a pusztaságban, mint három
és félezer év előtt, de ma nincs Mózesünk. Szellemi kor­
mányzóink „jófiúk , holott ma hősökre volna- szükségünk,
s halálfélelmünknél szinte nagyobb a szégvenünk, hogv a
ránk sújtó fejsze egy rothadt és önmagától is széthulló fába
fog belecsapni. Vagv hihetünk-e még feltámadásunkban,
ha, részben sajat hibánkból, azt a szervet sem bírjuk meg­
teremteni. amelyen át az isteni szellem feltámaszthatná
holttetemünket? Hihetiink-e még a zsidó jellemben és élet­
akaratban, ha a mai helyzet csak annvi értéket tudott ki­
csiholni belőlünk, mint amennyit előbbi mérlegünk muta­
tott? Az elmúlt évszázad alatt, úgy látszik, kiöltük magunk­
ból a zsidó fennmaradás akaratát; most bűnhődünk érte,
amikor szükségünk lenne reá. Kiss József valaha az eman­
cipáció mámorában, 1867-ben afct ajánlotta a zsidóságnak:
„Nem mondom, hogy szakíts a drága múlttal, De — a lövő­
vel, melyre sorsod utal.44 A zsidó művelődési élet 1867 óta
valóban e tanács értelmében folvt le, s legfeljebb a múltat
ismertette mes, annyira-amennvire, az új nemzedékekkel,
de sem a jövőhöz nem fűzött hozzá, sem a jelent nem szé­
pítette meg számunkra. Ám a múlt magában nem elég
megtartó erő, legfeljebb abban az esetben, ha annyira át­
járja minden rezzenésünket, ahogy az a gettóban történt.
Ma, mikor a helvzet megváltozott, a jelenünknek kell
szépnek lennie. S ha van nép a világon, amelynek szenve­
dései ellensúlyozásaképpen szüksége van kárpótlásra szép­
ségben, szellemi tartalomban, a zsidó az mindenekelőtt.
Segíthetünk-e a helyzeten? Azt mondhatná valaki,
hogy hiszen a zsidóság sorsa nem Magyarországon dől el,
nem azon múlik, hogy mi megtesszük-e, amit tennünk kell,
meg már késő is minden próbálkozás. De mi mégsem él­
hetünk nyugodtan, ha nem kísérliink meg mindent beteg
magunk megmentésére. Mit tehetünk? A zsidó kultúra csak
az alkotók és a közösség találkozásából fakadhat, el kell
hát vinnünk a zsidó írókat ahhoz a közösséghez, amely
épp reájuk vár, s a megértő közönséget azokHoz az írók­
hoz, akiknek épp erre van szükségük. Nem várhatunk to­
vább: amire vállalkozunk, már így is a halottfeltámasztás
istenkísértő vakmerőségével határos. De csak úgy érdemes
zsidónak lenni s a zsidóság csak úgy fog megmaradni, ha
e végzetes órákban, mikor a halál már rávetette árnyékát
népünkre, az áhítat imaköpenyébe burkolódzunk 8 hősies,
végső elszántsággal próbáljuk meggyógyítani népünket
közéletünk tisztaságával, egymásközti viszonyunk jóságával
és a zsidó kultúra szépségével.
A cikk megírása után olvastam dr. Munkácsi Ernőnek,
a P. I. H. főtitkárának jelentős nyilatkozatát, amelyben a
zsidó könyvkiadás gondolatát is megpendíti. Tervét Wert-
heimer Adolf, az Imit elnöke, szeretettel tette magáévá.
Bár így megújult reménnyel várhatjuk, hogy révükön egy
régi szándék végre valóra válik, a fenti fejtegetés közre­
adása talán mégsem fölösleges.
DR. RUBINYI MÓZES: KÓBOR TAMÁS
A múlt század nyolcvanas éveinek elején, Pesten, a
Magyar Újság című napilap egyetlen szerkesztőségi szobá­
jában (Rostély-utca, a nyomda mellett) megjelent egy Ber-
marin Adolf nevű, jellegzetes orrú kis diák. Verset hozott,
s a szerkesztő úr, valami Vajda Mihály nevű, tüstént meg is
nézte a kéziratot, ö sem volt sokkal túl húszon. Igen ko­
molyan mondotta ki a határozatot: „Kiadjuk!44 A kis diák
szédülve ment le a keskeny vaslépcsőn. Hát mégis költő lesz
ő is, akármit mond a sógor. így találkoztak akkor hárman:
Kadó Antal, aki Vajda Mihály álnéven szerkesztett akkori­
ban, Kiss József, a sógor, aki elől másfelé vitte a versét az
a kis diák s a történet hőse, aki Kóbor Tamás néven írta
bele magát irodalmunk történetébe. Akkor indult el, és
most, hogy dicsőséges pályájának vége szakadt, (szül. 1867
aug. 28, meghalt 1942 május 26-án) frissen hantolt sírja
mellett kegyelettel, de a neki kijáró igazságérzettel idézzük
nemes írói és emberi alakját.
I.
Pozsonyban született apja küzdelmes életű bádogos­
munkás volt, nélkülözéses szegénységben sínylődő, sokgyer­
mekes családért kellett dolgoznia. Az író pár éves korában
került Pestre s attól fogva itt is élt, itt dolgozott; ez a város
lett otthona, múzsája, szerelmese. A gyermekkori élet fáj­
dalmai és örömei életünk legmélyebb emlékei. Kóbor Ta­
más tolla is akkor ír a legmelegebben, s az élettel legtelje­
sebben, amikor küzdelmes gyermekkorát rajzolja, a Ki a
gettóból című regényében. A felvidék adta Pestnek Kóbor
Tamást, az a felvidék, ahonnan művelt és eszes zsidók száll­
tak le az Alföldre, akiknek iskoláiban a magyar mellett
elevenen élt a német-kultusz, — Kóbor pláne Pozsonyból
jött. Ezek a zsidók minden téren alkotó, ügyes, erélyes em­
berek voltak, soká hunyorítva mondogatták rájuk: „tót
zsidó44. Ez csak kicsit volt gúny, valójában azt jelentette:
„Vigyázat, itt ész, tudás, erély jelentkezik.44 Banktisztviselői
pályán kísérletezett, de kevés sikerrel és kévén ideig. A
sógor, ez a nagy irodalmi felfedező, végre meglátja a sógo­
rában is az isteni szikrát, és hosszú éveken át versenyt ra­
gyogott szellemük a Hét hasábjain. Kóbor Tamás író lett és
hírlapíró, mondjuk így, olyan hírlapíró, aki irodalmivá ma-
gasztosította a hirlapírást és mindkét téren halhatatlan
munkásságot fejtett ki.
Mint szerkesztő, két lapnál volt irányító szellem, A Hét’
nél és Az UjságnáX. Ezt a munkásságot azonban nem sza­
bad úgy felfognunk, hogy Kóbor Tamás ceruzás szerkesztő
volt, aki a téma-adás, kéziratátnézés, beosztás munkáját
végzi a lapnál. Ilyen értelemben sose volt szerkesztő. A
Hétnél Kiss József erős egyénisége mellett senki más főirá­
nyító nem is lehetett. Kóbor Tamásnak, a hírlapírónak klasz-
szikus alkotása A Hét-ben jelent meg, ez a: Bán ff y Dezső
naplója. A bukott és duzzogó államférfi megjegyzései ke­
retté lesznek, az egész közélet szarkasztikus csipkelődéseinek
keretévé. S mindez valami választékos, egyszerű, jó magyar
stílus formáin át. Kóbor a valóságban is értett az ékszerek
örök ragyogásához, az irodalomban is szavak ékszerésze volt.
A Hét-nél órákig elvitatkozott Kiss Józseffel egy-egy for­
dulaton, egy-egy kifejezésen. Valószínű, hogy ő, a későbbi
Ujságbeli Rovás nagymestere, részt vett A Hét áperszü-rova-
tának megalapozásában is, ama rovatban, amelynek munka­
társai között felvonult különféle jegyek alatt az akkor élő
teljes magyar irodalom minden kiváló reprezentánsa. Ej
irodalmi forma volt ez, prózai epigramma, a szellem, a
gúny, az ötlet nyilai röpködtek általa, s ez támadt fel az
Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem Könyvtára
Újság Rovásában, amelyet Kóbor írt harminc évig szelle­
mesen, ügyesen, becsületesen. E rovat, igazán „egy polgár
vallomásai44, a Kozma Andor vasárnapi verses krónikáival
együtt az irodalmi zsurnálizmus legjelentékenyebb emléke.
Lapja maga is, Az Újság, melyet Agai Bélával alapított
meg, hatalmas fejezet a magyar hírlapirodalom történeté­
ben. Kóbor Tamás és Agai Béla Tisza István szellemének
szolgálatában az irodalmi magyar hírlap-stílus megteremtői.
Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Herczeg Ferenc, Kozma An­
dor álltak melléjük, 8 a lap nemcsak tárcájában, de legutolsó
kis hírében is irodalmat sugárzott szét, az egészséges, tiszta,
igaz szellem lelkiségét adta nagyszámú, hű olvasóközönsé­
gének.
II.
Kóbor Tamás szépirodalmi munkássága az urbánus iro­
dalom első értékes jelentkezése nálunk. Voltaképpen ő
fedezte fel Budapestet az irodalom számára. A jellegzetes
1867. év szülötte, a kiegyezés után következő nagy anyagi
és szellemi fellendülés korának széptollú történetírója
lett. Első tárcagyüjteményének címe Aszfalt (1894). Mun­
kái az aszfalt virágai és tárcáiban, regényeiben megjelenik
a Sugárút jóléte és nyomorúsága, az emelet s a pince, a
Kóbor Tamás (1867—1942)
kávéház pincéreivel, feketéző ügynökeivel, kifestett arcú
dalom első értékes jelentkezése nálunk. Voltaképpen ő
közt trónoló kaszírnőjével, aki felé lobogó hajú titán-író
kacsint fel a földszintről. Kóbor Tamás számára az erdő,
a hegy, a völgy, a mezei virág, a humorkás tréfa kevéssé
alkalmazott költői rekvizitumok voltak, ő alig élt vidéken,
az ő múzsája, az ő témaköre Budapest volt. Körülbelül
együtt indult Herczeg Ferenccel, Gárdonyi Gézával, Tóth
Bélával, Kabos Edével, Bródy Sándorral, de ezek között
egy sem ragaszkodott oly görcsösen ehhez a tündéri város­
hoz, mint Kóbor Tamás, még Bródy Sándor sem, kinek
Nyomor c. könyve áll legközelebb Kóbor sötét pest-városi
képeihez. Pest prózában éneklő dalnokainak élén Kóbor
Tamás haladt, ő nem a naiv vidékiesség írója, hanem a ki­
ábrándult urbanitás poétája.
Regényei kissé hűvös, tárgyilagos, de merőben új vo­
násokkal ezt a várost állítják a világ elé. A Budapest
(1901) bizony sötét rajz, alcíme: Koronaherceg-utca. A vá­
rosi élet szomorú erkölcsi vására, cifra nyomorúsága, éj­
szakai lepkéi, őszinte könnyeikkel és festett mosolyukkal.
167
\ ároskép ez, már nem Zola, még nem Salom Asch. A szép
Dermák Éva mindenáron ki akar szabadulni a szegénység
otthonából. Húgából is, Sárikából perdita, fivére, a Kant­
olvasó ifjú öngyilkos lesz, s o marad Dermák Éva, a
Ko ronaherceg-utca megvásárolható• démona. Ezekben az
alakokban a pesti zsidó élet' bajait véljük látni. De hatá­
rozottan ezt láthatjuk a Ki a gettóból, a Hamupipőke
őnagysága, a Hamlet az irodában el nem felejthető lapjain,
V isszafelé konjunkturázó némely zsidó kritikusaink sze-
rétik az asszimiláció korának szemére vetni, hogy e kor
zsidó írói nem törődtek a zsidó élettel, zsidó témakörrel,
Kóbor Tamásnak e három regénye zsidó élet­ és e rköl cs-
rajz (1911, 1911, 1934). Az elsőben ő maga a kis Stadler
Misi, akinek bádogos az apja. Az őre g Stadler, bármily ret-
tenetesen küzd az élettel, hat napon át, a hetediknek elő-
estéjén, péntek este a fonott kaláes mellett boldog áhítat
ömlik szét rajta és kis családján. (Nem volt még író, aki a
zsidó élet mellett a szociális igazságtalanságot ily politika­
mentes tárgyilagossággal tudta volna megfesteni.) Misi test­
vérei, Judit és Móni már kifelé iigyekeznek a gettóból,
A küzdelem: a régihez ragaszkodás és az é let csábító csil-
lógásai között — lényegben ennek trag édiáját írta meg
Kiss József is a Jehová-ban — csak tragédiák komor ösvé-
nyeire vezethet. S ugyanilyen zsidó témájú a Hamupipöke
is, a Stadler-familia Emma nevű sarjának históriája. Emma
és Teréz és Lővinger Ignác hegedűművész is zsidó sorsok
reprezentánsai, a nyomorúságból való feltörekvés, a va-
gyón, a jósors elérése, s éppen ezáltal az elbukás tragédiá-
jának típus-képviselői. Lent nem volt jó, fent csillogás várt
rájuk, és — boldogtalanság. Furcsa emberek: lázadnak a
nyomor ellen, s nem szocialisták, a zsidósághoz való hű­
séget prédikálják, s egyik zsidó politikai iránynak sem
állanak szolgálatában. Valami szépírói tárgyilagosság köde
lebeg e szegény emberek színpada felett. És élete végén,
a Hamlet az irodában érett lapjain is a pesti zsidó élet
kontúrjai látszanak. A budapesti Kerekes és Fia cég öreg
prokuristája, aztán a fiatal Kerekes cégfőnök, a prokurista
két lánya, kik közül az egyik a cégfőnök szeretője, a másik,
az orvosnövendék, az orvosprofesszoré lesz, a Kálmán fia,
aki perditába szeret belé, — bizony e szép nevek mögött
is a régi és új közt vergődő és pusztuló zsidóság tragédiá­
jának fekete drapériája komorlik felénk.
És többi regényeiben is: Aranyhajú Rózsiba, Máriáimé,
A csillagok felé, Idegenek, Pók Ádám hetvenhét élete stb.,
stb. a magyar városi kispolgárság írója. 1 rogrammos iro,
akin sose érzik a programúi. Szépirodalma sokszor publi­
cisztika, mert nála minden az életből sarjad, de a pro­
gramtant csak akkor érezzük, amikor letettük a könyvet,
gondolkozunk felette. Nagy epikus tehetség, hiszen ő a
drámai összeütközésekből is epikuinot alkot (nem is volt
színpadi sikere, bár néhányszor e téren is kísérletet tett).
S éppen ezért nem lehetett igazán népszerű sem. Nem hí-
zelgett soha a profamim vulgusnak. Ennek szenvedéseit
megírta, rámutatott arra, hogy segíteni kell rajta, de soha­
sem igyekezett kedvében járni. Olvasták, szerették, de oly
magasan járó etikumot éreztek benne, ami már néha ké­
nyelmetlen volt. írásaiból felénk villannak a nyomorúság
koldusrongyai közül gyönyörű zsidó nők égő szemei. De e
szemek akkor is bánatosak, amikor ékszer-diádéin csillog
felettük. Pénzhez juttatja őket Kóbor Tamás, de mégse
lett népszerű a nők körében. Megérezték az íróban komoly
tisztességének félelmetesen ótestámentomi szigorát. S ezt
168
Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem Könyvtára
III.
Kóla is elmondhatjuk, amit Herczeg Ferenc írt Kóbor
Tamás sógoráról, Kiss Józsefről: „Vén zsidó volt már fiatal
korában és öregségére is szeretetreméltó gyermek maradt."'
Szinte mosolytalan ez az írás, a Kóboré, egy okos, ember­
séges, tiszta elme művészete; politikája valami szuper-
politika. Lián ff y Dezső és Tisza István publicistája néha
tán fanyarrá kesernyésedő szatírával, de mindig eredetien
és mindig szellemesen látja és bírálja a helyzeteket, és ha
dícsér, nem hízelkedik, és ha bírál, nem gyűlölködik,
1880 körül indult el és még ötven év múlva is töretlen
elmével ugyanígy élt és ugyanígy írt. Sokat látott, sokat
megélt. Látta a millénium ragyogását, és látta a nagy fel­
lendülésben az anyagi és erkölcsi nyomorúság dantei jele­
neteit, járt konflison, gummirádlison, majd autón is; el-
szörnyűlködött az első világháború csapásain, az utána kö-
vetkező zavarok logikátlanságain, s ő csak rótta rovásait,
írásait a kedves bölcs mindent meglátó és mindent meg-
bocsátó paradox-mondataival. Rakosgatta az eléje táruló
élet falelkű sakkfiguráit, s mikor újra nagyot roppant a
történelem szekere, rezignált öregúr lett belőle, árvák
atyja, kis családjának bölcs pátriárkája. Végre is az diadal­
maskodott életén, ami mindig bujkált benne, csak láthatat­
lanul, a mosoly. A ridegnek látszó lelket vidéki városkák
kis, összeszáradt matrónái régen s titkon imádták, s az író
a régi imádatot még elsejei postautalványokkal is éleszt­
gette. A bölcs ember, a nagy író, a lelkes zsidó jó lélek
volt: adott egész életében és munkái által nagy adományozó
maradt haló poraiban is.
F. RAB ERZSÉBET:
SZOMBAT ESTE
Alkonyat halk léptei kÖzelgenek . ..
Puhaszárnyú árnyak körülvesznek
es kis gyermekeim karjai ölelnek,
mikor búcsúztatjuk a szombatot . . .
„tzott von Avróhom, von Jicchok, von Jákov." —
Hullik a monoton és mégis dallamos zene.
Édesanyám arca, hangja van velem,
mint minden szombat este . . .
így megy az élet. Folytatódik minden.
Az Ö életét élem. Én is plántálom imám
s adom tovább a Te szellemed,
virágszirmú, bársony lelkedet.
Köszönöm neked, édesanyám,
az est hangulatát, az imák varázsát!
l\em vehet el tőlem a túlvilág,
mert esti árny, reggeli fény
Rólad beszél . . .
Anyák, ti is, kik sötétben éltek a mában,
keressetek enyhülést a régi imákban!
Mindenkinek van édes-bűvös emléke,
énekfoszlány, mi belopódzik néha szívébe . .
!\e szégyeld a régi dallamot,
mire nagyanyád, anyád tanított . . .
Szobád csendje felidézi majd múltad . . .
Gyermeked vedd magadhoz és imádkozz!
S lelked békés, csöndes fényt sugároz!
 abádi imre: PALESZTINA! RÓZSAFA
Vöadar (március) a bimbózás és niszán (április) első a hulladékokat a kecske mohón falja, a teknőcnek nem
fele a teljes virágzás hónapja Palesztinában. Ezek a hetek hagy belőle semmit. Hatodik kép: az ültevény fái szépen
három esztendő szorgalma és türelme után meghozták adón zöldéinek, nőnek, de még mindig alacsonyabbak, mint adón
Altmann részére azt a szívdobogtató örömet, hogy kert­
Altmann, aki most a ház építésével van elfoglalva, közben
gazdaságának narancs és mandulafáin megjelentek az első
a kecske elszabadult és az olajfacsemete egyik ágát lerágta,
bimbók. Talán még az első gyermek hangja sem nyújt ilyen
lelkethangoló fordulatot és meglepetést. Adón Altmann erősebb láncot kap. Hetedik kép: a ház már telő alatt vau,
egészen közelről vizsgálta meg a bimbókat, hogy tényleg de még nincs bemeszelve; a kert nemes szekfűit és gyö­
jelen vannak-e, valódiak-e, hogy ujjainak gyengéd tapintá­ nyörű, gyermekfejnagyságú krizantémvirágait, a nagy ret­
sával, ajkával és szaglásával érzékelhesse a nagy eseményt, keket, paradicsomokat, törökpaprikákat a kis kecskefogat
bár illatot még nem árasztottak, de a következő hét egyik behúzta a piacra, adón Altmann most tért vissza az üres
ragyogó reggele ezt is meghozta, sőt még ennél is többet kecskefogattal és megolvassa a bevételt. Nyolcadik kép: az
kozott, megkoronázta az ünnepnapot. egész kertgazdaságot magas kaktusz-sörény veszi körül,
Mikor felébredt, szokatlan fénypompával mosolygott amely az egymás mellé ledugdosott kövér kaktuszlevelekből
be a nap az ablakon, mintha külön ünnepi fáklyákkal, csil­ fejlődött; a mandulafák lombosodnak; a rózsafák közül hat
lag-csokrokkal és sugárkévékkel díszítette volna fel láng­ már állandóan virágzik, ami újabb jövedelemforrást jelent;
szekerét. Tekintetét a plafonról a kert felé fordította és a ház külső falai még mindig nincsenek bemeszelve; a tek­
tágranyilott szemmel bámult ki az új ültetvény fáira, amint nőcök a bőséges és rendes táplálkozás óta jóval nagyobbak
első virágfürtös ágaikkal bebólintottak hozzá. Feliér ajkuk lettek és szorgalmasan irtogatják a fák között meg a konyha­
gyönyörű, halk himnuszt énekelt a munka szépségéről és kertben az ártalmas talajférgeket, tetveket, lárvákat és
jutalmáról, csodálatosan szép éneket dalolt, amelyet csak a egyéb kukacokat, ők az ültevény talajrendörei. érdemes
megjutalmazott szíve foghat fel, csak abban rezonálhat iga­ volt őket gondozni, mert fáradhatatlanok; hajnalban már
zán. Könnyekig meghatotta ez a pillanat, amely három esz­ ébren vannak, mohón fogyasztják el a sárgarépából, retek­
tendő szakadatlan munkája után virradt rá, de még inkább ből és salátalevelekből készült vegyes vagdalékot, aztán
azért, mert az édesanyjára gondolt, aki annyit álmodozott sietnek a fák közé csemegézni: munkájuk tudatos és terv­
az eljövendő szebbik életéről a Szentföldön. Ha fázott, ha szerű, sohasem dolgoznak egymás mellett, különösen a
hideg volt a kályhája, ha drágálta a bolti narancsot, mintha mandulafák rovarellenségei ellen harcolnak sikeresen. Jaj
most is hallaná: „ Erecben nem fázik senki, Erecben majd annak a lárvafészeknek, amelyet a mandulafák alatt meg­
olcsóbb narancsot eszünk." Es sohasem látta meg a Szent- szimatolnak! Kilencedik kép: a ház előtt lévő három olajfa
földet és. nem láthatja az ő virágzó narancsfáit. Ehelyett közül a középső termést hozott; adón Altmann most már
a poklok minden szenvedését élte át, szegény, a zsidónegyed
égésekor. A szentírás szerint a szülők vétkeit megbünteti
az Isten a gyermekeken. Ha így van, akkor a mártír szülők
szenvedéseiért, úgy látszik, megjutalmazza a gyermekeket.
Mert ha a poklok kínszenvedése volt az, amit át kellett
élni ártatlan és hithű szüleinek, akkor ő most a Gan Éden
virágos lombjai alatt hever.
A szeme könnyes lett, amint a ház ajtaját fölnyitotta,
hogy kilépjen és elvegyüljön virágzó fái között, amelyek-
nek minden egyes ágát ismerte már. Melyiket ölelje at. me­
lyikhez simuljon az arcával! Amint a pompás fák között
haladt, néhány perc alatt lepergett előtte a kis ültetvény
képe: a birtokbavétel első napjától kezdve napról-napra.
hétről-hérle, évről-évre. Első kép: gödrök, dombok, régi
kőtörmelékek, kavicsok, dudva, szárazkoró, vadvirág, füge­
kaktusz és néhány lomha teknősbéka szanaszéjjel. Második
kép: az összes kövek a telek végében halombarakva, dudva-
szárak a gödrök alján, dombok lehányva a gödrökbe, a
teknőcök a sátor mellett ketrecben, a kaktuszlevelek a telek
szélén gondosan végigültetve. Harmadik kép: a telek három
részre* van osztva, gondosan felásva, műtrágyával összefor-
gatva. Negyedik kép: egy nagy fehér kecske a karóhoz
kötve; a lelek kétharmad része ültetvény; szabályos sorban
mandulacsemeték és kis narancsfák; a telek egyharmad
része konyhákért és rózsafatenyészel, egyelőre vékonv
rózsavesszőkkel tele; adón Altmann a lelek közepén áll és
a vízvezeték csapjára erősített gumicsőből öntözi a cseme­
téket meg a palántákat. Ötödik kép: a mandulafák erősöd­
nek, a konyhakertben gyönyörű a paradicsom, hatalmas-na­
gyok a retkek és gyengék, mint a harmat; a török paprika
olyan kövér, hogy sötétkék hasával lehajlik a földre; adón
Altmann vacsorát főz magának: törökpaprika szeleteket
süt friss olajbogyó levében, a sült'szeletekhez retket tisztít: Telavivi csöppség (Foto Nachum Gidai)

169
Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem Könyvtára
 ananászdinnyével kísérletezik: a próbapalánták már virág­
zanak s miközben ezt örömmel látja, egy ismerős kolonista
bekiált hozzá az utcáról:
g— Sálom, adón Altmann!
—■ Salom, adón Bogratsov! Ma nisma chadasot? (Mi
újság?)
— Birkát mázál tov! (Gratulálok!)
— El má? (Mihez?)
— Hapardesz boci pökáim! (A narancsos bimbózik!)
Harisonim! (Az első bimbók!)
— Toda! Kvar raiti! (Köszönöm, már láttam!)
— Tápuzim vöeskolit jihjeh löcha bökarov. (Nem­
sokára narancsaid lesznek.)
— Kén, böezrat elohim. (Isten segítségével, igen.)
— Salom, adón!
—■ Salom.
És másnap arra ébredt, hogy a narancsfák ki is nyíltak.
Illatukkal tele van az egész kert és a ház minden zúga. És
amint a fák között a friss illatár édes kábulatában végig­
haladt es a rózsafákhoz ért, újabb meglepetés várt reá: az
egyik rózsafán a legszebb és legnagyobb rózsa szirmai alatt
egy fehér selyemkendő, csokorra kötve, ami a rózsának egy
mosolygó leányfej életszerűségét kölcsönözte. A kendő sar­
kában bíbor selyemhímzéssel egy név: Nechama. Ezt a ken­
dőt Nechama küldte, vagy ő maga kötötte a rózsa alá észre­
vétlenül és azt jelenti, hogy a kérői közül adón Altmannt
választotta. Egyetlen napra talán sok is jutott a szenzáció­
ból, gondolta adón Altmann, majd azon tűnődött, mi a to­
vábbi teendő és mit kell erre a kedves üzenetre felelnie.
Elsősorban egy hatalmas csokorra való rózsát akart szedni,
de aztán jobbat gondolt: a legdúsabb rózsafát kiemelte a
földből, föltette a kis talyigára, eléje fogta az anyakecskét
és behuzatta vele a rózsafát a Nechama udvarára, miköz­
ben két kis gida mekegve futott a virágos talyiga után.
AZ ESZME KOVÁCSAI. M. Hess. Achad Haam, I. Klatz-
kin és M. Buber tanulmányai. Fordította és magyarázatok­
kal ellátta Danzig Hillel. Javne-könyvek 6. kötete. A
Magyar Zsidók Pro Palesztina Szövetségének kiadása.
Az eszme kovácsai című kötet azoknak a gondolkodók­
nak írásait nyújtja, akik a zsidóság jelenkori problémáinak
éles megvilágításával a felszabadulás útját mutatják meg.
Ezek a gondolkodók: Moses Hess, az önegyenjogúsítás hir­
detője; Achad Haam, a szellemi cion-mozgalom harcosa; Mar­
tin Buber, a zsidóság 'belső lényének feltárója és Jákob
Klatzkin, a „formai nacionalizmus44 rendszerezője. M. Hess
már négy évtizeddel Herzl fellépése előtt hirdette a cion-
eszmét Rom und Jerusalem című könyvében. Achad Haam
„Minden érték átértékelése44 című tanulmányában szembe­
száll az úi héber irodalomban mutatkozó nietzschei törek­
vésekkel és a zsidóság szellemi megújhodását követeli. A
szellemi megújhodást hirdeti Martin Buber is A szent út
című írásában. (Ez a tanulmány különben már tavalyelőtt is
megjelent magyarul a Makkabea főiskolás munkaközösség
fordításában.) Buber arra a kérdésre keres feleletet, mit kell
tennie a jelenkorban Izraelnek, hogy eljusson életének igaz
megvalósításához. Vizsgálat alá veszi a három utat, melye­
ket a zsidóság egyes rétegei járnak: a humanitarizmus, na­
cionalizmus és konzervativizmus útját. Ezek elvetése után
szól a „szent útról44, mely Cionon át az emberi közösség
megújhodáshoz visz. Megjelöli a megvalósításra törekvő
zsidó akaratnak immanens törvényét, de világosan látja a
közösséget alakító tettel szembeszegülő akadályokat is.
I. Klatzkin felveti a zsidóság mibenlétének kérdését. A leg­
nagyobb figyelmet érdemlő okfejtéssel vizsgálat alá veszi a
vallás, a szellem és a nacionalizmus kritériumát. A jelen­
kori zsidóság problémáinak bonyodalmait oly módon vilá­
gítja meg, hogy az olvasó alapos tájékozódást szerezhet. —
A szerencsés kézzel kiválogatott szemelvények bevezetéséül
szolgálnak e nagyjelentőségű gondolkodókról szóló életrajzi
vázlatok. Ezek alkalmasak arra, hogy az olvasót elvezessék
e gondolkodók eredeti műveihez. —n
170
Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem Könyvtára
SCHNABEL LÁSZLÓ: MAI HÉBER KÖLTŐK
Schnabel László a Mai Héber Költők című műfordítás­
gyűjtemény essayszínvonalú bevezetésében az antológiákat
egy messziről szemlélt hegylánchoz hasonlítja, melynek
„tagjai egybeolvadnak és csak nagy vonalakban állanak
előttünk, de magát a hegyláncot alkotó hegységeket, nem
fedezheti fel a messzeség miatt szemünk. Ép így az anto­
lógiának keretén belül is csak a nagy vonalat, azaz a szel­
lemet észlelhetjük csupán, míg a közvetlen megismerés út­
jai zárva maradnak előttünk44. Ez a megállapítás Schnabel
László antológiájára nézve is helytálló. A mai ereci zsidó
lelket ismerjük meg e műből. „A nép könnye és derűje,
reménye és vágya, akarása és terve, a mai Palesztina for­
rongó, sokrétű, vajúdó és ellentmondásokkal teli élete áll
előttünk a versekben lírai lecsapódásként.4’
Világirodalmi szempontból egyedülálló jelenség az,
hogy egy honalapítás, egy honfoglalás nem naiv- és mű-
eposzban, hanem lírában nyer művészi formát. Ennek oka
talán a „zsidó ember lírikus természetében” rejlik. E lapo
kon megelevenednek az országépítés összes mozzanatai. A
földmunkának az apoteózisa Úri Cvi Grinberg költeménye:
„Nem aranyat olvasztani jöttütik, a mi csákányunk itt szik­
lát hasogat! Szíveinkből feltörő kékfényü lángok rozsdás
föld páncélját nyaldossák szüntelen ...“ Magunk előtt lát­
juk a vártán álló ifjakat. Saul Csernichovszky halhatatlan
sorai minden olvasó lelkében visszhangzani fognak: „Ezen
az éjszakán megint vártán állunk; kis palántáinkat ébren
őrizzük... A harc igazságunk. Narancsillat szálljon, a
füge meg érjen, szép termésünk nehogy aranyos lábjában
a földig leégjen.^ Megrázó erejű Friedland költeménye. Tiz
barázdát szántó ifjúról szól, akik közül csak egy tér vissza,
mert a többieket leterítette a gyilkosok golyója. A gyűjte­
mény legszebb verse talán Ben Gavriel: Elégia a fák ha­
lálára. Erdőről szól e költemény, melyet emberi szenvedély
hamvasztott el.
A zöld erdőből csak hamu maradt . . .
Egy szörnyű éjjel így pusztult el minden,
amit alkottunk sok, sok év alatt.
Az orvul dobott tőr — az nem talált,
pedig nem félnénk halni száz halált,
De a tűzcsóva a szívünkbe mar
és ajkunkon fagyott a szó, a dal.
S midőn lángnyelvek csaptak fel vadul.
Nehéz könnyeket hullatott az Ur,
fájó könnye dacos szívünkre hullt,
de a sebesült szív meg nem puhult.
A Szentföld újjáéledésének hangulata tükröződik Áb­
rahám Braydes, s Ari Ibn Zahav költeményeiben. S. Salom
költeménye (Dal Galileában) a héroikus hagyományok ke­
letkezésének folyamatát tárja elénk. A szentföldi tájat is
lelkünk vásznára vetítik az új-héber poéták. (Ábrahám
Slonszky, Jákob Steinberg, Avigdor Hameiri). A kötet sze­
relmi költeményei genre-kép-szerűek. A szentföldi táj s az
örök szenvedély harmonikus egységbe olvad Dávid Simono-
vic: Ránk borul a sátor című remekében. Bialik, a szent­
földi vágyódás költője, két költeménnyel szerepel.
Mi az, ami a laikusoknak is rögtön feltűnik e kötet
olvasásakor? A líra három örök témáról szól: a természet­
ről, a szerelemről és az élet végső kérdéseiről. Az új hé­
ber költők csak az első témát, a természet élményeit merí­
tik ki. A szerelmet csak érintik, mintegy tudattalanul hát­
térbe szorítják, s az élet végső kérdéseit szinte elfelejtik.
A fordítás minden sora méltó az eredetihez. E kötetbe
gyönyörűséggel fog elmerülni az az olvasó is, akit Babits,
7 '
Kosztolányi és Tóth Árpád fordításai „kényeztettek44 el.
Schnabel László fordítás-művészete az idők folyamán bi-
zonyára gazdagodni fog. Tömörebb 8 fejlettebb rímelésű
lesz. Babits szavával élve, úgy érzi „belső fülem44, hogy egy-
egy fordítása itt-ott talán tömörebb, zengzetesebb lehetne.
Ne feledjük azonban azt, hogy az új héber költészet egy új
korszak kezdetét jelenti. Vannak már most is maradandó
alkotásai, de lényegében véve ez a költészet egy nagyszerű
ígéret. Ezt mondhatjuk Schnabel művészetére is. — A szép
kötet Gondos Sándor Modern Zsidó Könyvkereskedésének
kiadása. Dr. Rubinyi György
DR. KATONA JÓZSEF:
A PESTI ZSIDÓSÁG KULTURGRAFIKONJA
idén van tíz éve annak, hogy a Pesti Izr. Hitközség mozgalom elindítása körül történtek hibák és mulasztások.
megindította a Magyar Zsidó Szabadegyetem előadássoro- A legnagyobb hiba és mulasztás az volt, hogy a magyar zsidó
zatait és ezzel egy nagyobbszabásu kulturális akciót bocsá­ közvélemény 15 éves késéssel vette csak észre a zsidó ifjú­
tott szárnvra. Ha e tízéves forduló aktualitása alapján, sági probléma létezését és másfél évtizeddel későbben kez­
most kísérletet teszek arra, hogy a PIH kultúrtársadalmi dett. ezzel a problémával foglalkozni, mint maga az élet,
ügyosztályának működésében megrajzoljam a pesti zsidóság mely e téren nagyon megelőzött bennünket.
kulturgrafikonját, nehéz feladatot tűzök magam elé. Az A magyar zsidó ifjúság problémája tulajdonképpen az
olvasó talán úgy érzi, hogy az elmúlt tíz esztendőben, és 1920:XXV. törvénycikkel, a numerus clausus-szal kezdődött.
különösen annak a második felében, hálás talaj volt min­ Ezt a törvényt kifejezetten a keresztény magyar ifjúság kí­
dennemű tömegmegmozgató zsidó kulturális kezdeményezés vánságára alkotta a magyar törvényhozás, mert a magyai
számára s ennek folytán a pesti zsidóság zsidó kulturális keresztény ifjúság észrevéve a masa problémáit, ezen az
grafikonjának meredeken magasbatörő irányt kell mutatnia. úton is igyekezett azokat megoldáshoz segíteni. A magyar
Ha feladatom könnyebbik végét akarnám választani: könnyű zsidó ifjúság erőteljes tömörítésének akkor kellett volna
volna ezt a zavartalanul magasbatörő vonalat is megrajzol­ megindulnia, mikor a numerus clausus-törvénnyel a magyar
nom, de nem lennék őszinte. Célom pedig elsősorban az törvényhozás meghozta Európában a közelmúlt eurónai tör­
őszinteség és a valóságos kép hűséges megrajzolása. A való­ ténelmének első zsidótörvényét és a magyar zsidó ifjúságot
ságban a pesti zsidóság kulturális grafikonja hullámvonalat először és teljesen váratlanul rázta meg saját, külön zsidó
mutat. Vannak nagy magasbalendülések és nagy visszaesé­ sorsának tragikus tudata. Sainos, ezt a pszichológiai pilla­
sek is, annak ellenére, hogy kívánatos lenne, ha éppen jelen natot az akkori zsidó vezetőrétegek elmulasztották és csak
korunkban a zsidó kulturális fejlődés töretlenül magasba- 15 évvel későbben hallották meg a zsidó ifjúság szavát.
lendülő vonalat mutatna, hiszen a magyar zsidóság megma­ 1935—36-ban kezdődött meg a zsidó ifjúság szervezésének
radásának kérdése elsősorban kulturális kérdés. Ha a zsidó nagyszabású és súlyos munkája. A kezdet nehézségei, a ta­
tömegek nem szereznek elegendő mennyiségű olyan zsidó pasztalatok hiánya nem egyezer tévedésbe kitett valameny-
műveltséget, mely feltárja előttük a zsidó nép múltját, meg­ nyiiinket, akik ezzel a problémával közelebbről foglalkoz-
mutatja helyét a világban, a többi nép között s ezzel fel­ tünk, de tévedett, sarát érdekének és törekvéseinek felisme-
fedezi számukra a jövő felé vezető ösvényt, akkor a pesti résében maga az ifjúság is. Ezért kezdődött .az ifjúsági moz-
zsidóság talajtalan, gyökértelen, öntudatnélküli tömeggé galom táncos-, kabarés, vigalmi összejövetelekkel, melyek-
válik s végül teljesen eltűnik a világ színpadáról. bői teljesen hiányzott minden komolyság és zsidó kultu-
Ha a pesti zsidóság kulturális fejlődését tíz év távlatá­ rális érték. Néhány év kitartó munkájával sikerült aztán
ból tekintjük, tehát azt nézzük, hogy mit alkotott a PIH tíz ezeket a hibákat kiköszörülnünk, szétválasztottuk a táncos
év alatt kulturális téren, úgy a fejlődés határozottan impo­
záns. Tíz évvel ezelőtt a PIH egyetlen kulturális intézménye
egy könyvtár volt. Igaz, hogy ugyanakkor volt a PIH-nek
egy olyan törekvése is, melyhez: most, tíz év után, dr. Mun­
kácsy Ernő főtitkár törekvése következtében ismét vissza­
kanyarodik majd: a könyvkiadás. A PIH kulturális ügyosz­
tálya tíz évvel ezelőtt észrevette már, hogy számos, kitűnő
zsidóvallású írónk van, de alig van igazi zsidó írónk. Intéz­
ményesen próbált tehát a zsidóvallású írók segítségével igazi
zsidó irodalmat és zsidó írógárdát teremteni.
Ez az irodalmi vonal — melynek fontosságát csak most
érezzük át teljes valójában — később megszakadt és he­
lyette megteremtették a zsidó műveltség közvetlen, élőszó­
val való terjesztését: a szabadegyetemi előadássorozatot. Az
előadások komoly, tanító programmal indultak. Kötelező
volt a beiratkozás a hallgatók számára, akik látogatójegyet
kaptak. Azonban, hogy célját mégsem érte el tökéletesen és
hogy: nem szívódott bele elég mélyen a művelődnivágyó
zsidó tömegek tudatába, annak oka talán az lehet, hogy
voltak olyan ad hoc jellegű előadások, melyek alkalmi jel­
legüknél és rövidségüknél fogva, éppen csak érintették tár­
gyukat s így nem tudták felkelteni mondanivalójuk iránt a
hallgatóság igazi érdeklődését. Viszont olyan folytatólagos.
több előadásból álló ciklusok, melyek számolva a hallgatók
hiányos zsidó műveltségével és tárgyuk ismeretlen, egyben
nehéz voltával, minden oldalról megvilágították előadásuk
tárgyát és tiszta, világos képet tudtak hallgatóik elé rajzolni,
teljes mértékben el is érték cárjukat, mindig voltak hall­
gatóik. Ilyenformán tehát, bár a Szabadegyetem nem ab­
szolválta teljesen a feladatát, kulturális jelentősége tagad­
hatatlan s a pesti zsidó tömegek kulturális grafikonjának
vonalát kétségtelenül segített a magasságok felé lendíteni.
A szabadegyetemi előadássorozatokkal csaknem egy-
időben kezdődött cl a PIH ifjúsági mozgalma. Az ifjúsági
mozgalom a benne rejlő sok lehetőségénél fogva, jelentő­
ségben túl kellett, hogy haladja mindazt, amit a PIH kul­
túrába téren valaha is alkotott, mert kétségtelen, hogy a
zsidóság számára meghódított ifjúság egyenlő a meghódított
zsidó jövővel. Sajnos, nem tagadhatom, hogy az ifjúsági Jeruzsálemi kisleány (Foto Nachum Gidai)

Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem Könyvtára

 vigalmakat az irodalmi és tudományos előadásoktól s jog­ mei célkitűzés pedig az, hogy ne legyen pesti zisdó, aki
gal mondhatom, hogy e téren igen nagy haladás mutatko­ csak azért zsidó, mert nem cserélt vallást, akinek számára
zott rövid néhány év alatt. Ma már magasnívójú és kifeje­ zsidósága tehát csupán egy negatívum. Azt szeretnénk és
zetten zsidó szellemű irodalmi és tudományos előadásokat működésünkkel oda törekszünk, hogy minden társadalmi
rendeznek az egyes ifjúsági csoportok, a táncos összejöve­ állású, minden vagyoni és műveltségi viszonyú pesti zsidó
telek pedig az utóbbi időben csaknem mindig jótékonysági számára, zsidósága abból a pozitívumból eredjen, hogy
jellegűek voltak és lassan a programúiból eltűntek. Kulturá- tökéletesen ismeri a népet, melyből származik s ezzel önma­
lis téren tehát emelkedőben van a pesti zsidó ifjúság gra- gát és saját helyét, lehetőségeit, misszióját ezen a világon.
{ikonjának iránya, de látható az emelkedés szociális téren is.
Az eredeti ifjúsági programmban benne volt az ifjúság szo-
ciális kérd éseinek megoldási tervezete is. Ezt a tervezetet
később a Pártfogó Iroda vette át. ahol elsősorban az iparos 9ZÉLPÁL ÁRPÁD:
ifjúság szociális irányítása és gondozása folyik. Az ifjúság
egyéb rétegei viszont ma már annyira tisztán látják a hely­
zetüket, hogy önmaguk akarnak önmagákon segíteni. Szo­
CSAK AMI JÓ...
ciális kérdéseik megoldását maguk kívánják a kezükbe Csak ami jó bűnhődik bennem,
venni. A rossznak nincsen Istene,
Az ifjúsági mozgalom tulajdonképpen a 18—35 évesek Az gondtalan éli világát,
tömörítését tűzte ki céljául, de ezeken a korosztályokon Csak a jó lázad ellene.
belül is vannak újabb, igen eredményesen működő csopor- Csak a jónak van határa,
tok. Ilyen például a „Harmincasok Baráti Társasága" és a A rossz mindig határtalan,
„Zsidó Kultúra Barátainak Társasága", mely az érettebb s Benne ismer mégis magára
ennélfogva irányító szerepre alkalmas művelt, zsidó ifjúsá- És küzd ellene hasztalan.
got tömöríti soraiba, de ide kell sorolnom a fiatalabb kor­
osztályok számára alkotott nagyjelentőségű kulturális kere­ Csak ami jó bűnhődik bennem,
teket, mint a „Diákok Tanácsadója” és „Szülők Tanács­ Ö az, ki fél és tévelyeg,
adója” is. Ez a két szerv közelviszi egymáshoz az iskolát és Ö keresi, bár megtalálta.
a családi otthont és a kölcsönhatás alapján mind a diákban, Ami soha el nem veszett.
mint rajta keresztül a családi otthonban is ápolja, fejleszti A rossz nyugodt, nincsen gondja,
s ha kell megalapozza a zsidó szellemet. Azonban szervesen Biztos benne, hogy üdvözöl,
idetartozik egyik legfrissebb intézményünk, a „Továbbképző Csak a jó az, ki sírva mondja:
Sze“mináriumi Előadássorozat" is. Ezeket a komoly, egye­ „Uram, rossz vagyok, könyörülj!"
temi színvonalon álló előadásokat érettségizett iparos-
tanoncaink számára alkottuk kifejezetten azzal a céllal, hogy Csak ami jó, bűnhődik bennem,
az érettségi után, napi munkájukkal párhuzamosan alkalom Mert jónak lenni nem elég,
nyíljék számukra olyan tudományos továbbképzésre, mely És elbukik, mert az életben
hajlamaiknak, vágyuknak, egyéni elképzelésüknek. vagy Nincs élete, mig el nem ég.
speciális tehetségüknek megfelel. Múlt évben 265 érettségi­ Csak a rossz győz, él a mának,
zett fiatalember látogatta ezeket a tudományos, ko­ O az, ki uj s nem változik,
moly, oktató jellegű továbbképző előadásokat, melyeknek Sosincs vége a jó harcának,
kereteit idén még jelentősen ki akarjuk tágítani. Hasonló, S ha nem lesz jobb, elkárhozik.
de alapiskolázottságuknak megfelelő továbbképző előadás­
sorozatokat akarunk rendezni a négy középiskolát végzettek Csak ami jó bűnhődik bennem.
részére is, de mind az érettségizett, mind a más ifjúság ré­ Csak a jó várja a csodát,
szére rendezett továbbképző előadássorozatok keretében a A rossz mindig elég magának,
lehető legnagyobb súlyt kívánjuk fektetni a kifejezetten 0 nem csodálja, csak magát.
zsidó tárgyak minél kimerítőbb oktatására, hogy a hallga­ Örökké él s bárhol vau is,
tók ne csak általános műveltséget, ne csak szaktudást. de a Az égben hiszi a helyét,
számukra amazokkal teljesen egyenlő fontosságú zsidó Az, aki jó, a poklokban is
tudást is megszerezhessék maguknak. Tovább keresi Istenéi.
Ezekkel a továbbképző tanfolyamokkal, azt hiszem,
igen eredményesen vissza fogunk kanyarodni az ifjúsági
mozgalom alapgondolatához: öntudatos, a zsidó sorsközössé-
get mélyen átérző zsidó embereket akarunk nevelni. olyan LÁZÁR JÓZSEF:
tömegeket, amelyek zsidó közösségi érzésüket a zsidó múlt
ismeretében, a sajátos zsidó eszmevilág és filozófia tüzében
edzették acélossá. Ha a zsidó hagyományokat csak érzelmi­
OLAJFÁKRÓL ÁLMODOM...
vallási alapon akarjuk közelvinni a zsidó ifjúság leikéhez,
akkor — a tapasztalatok alapján — nagyon nehezen érünk Akácfák alatt olajfákról álmodom,
el elég csekély eredményt. Azonban az értelmi meggyőzés, szemem hegyen, tengeren átlát.
a zsidó tudás, a zsidó gondolat terjesztése, azt hiszem, teljes Véreim tévelygő csillagát kutatom
mértékben elő fogja segíteni törekvéseinket: öntudat os. és őseim szent lábanyomát.
törekvéseinket:
müveit, a sorsközösséget komoly megfontolás és meggyőző­
Dermesztő napjaim meredek lejtőin
dés alapján vállaló, ifjú zsidó rétegek felnevelését.
álmomból merítek új erőt:
vigan bolyongok az ősi föld mezőin,
Igyekeztem szépítés és retusálna nélkül megrajzolni a mint pásztor elődeim azelőtt.
pesti zsidóság kulturális grafikonját. Tíz év alatt eljutottunk
az egyetlen könyvtár korától egyr olyan korszakig, melyben 7 avasz ünnepén a föld zsengéit viszem
már beszélhetünk zsidó tömegkultúráról, melyben a hitköz­ éneklő zarándokseregben.
ség kulturális ügyosztálya egyre jobban, egyre erőteljesebben Karomban az áldozati bárány pihen
elfoglalja egy irányító kulturális centrum öt megillető he­ — olajjal telt korsó kezemben.
lyét. Ha voltak és vannak is még hézagok, kisebb-nagyobb
zökkenők, késlekedések, egy bizonyos: a Pesti Izr. Hijköz- Jó így a gazdag múlt útjait bejárni,
ség kulturális előljárósága kitartóan és következetesen hinni, hogy hunyt csillag felragyog:
akarja végigjárni azt az utat, mely erejétől és a viszonyok- —• ha foszlik az álom — érces hittel várni,
tói telhetőleg, el fog vezetni az eszmei célkitűzésig. Az esz­ míg nyílnak az égi csillagok.

172
Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem Könyvtára
SASS IRÉN: BRÓDY SÁNDOR FIA
Nemrégiben meghalt egy nagy magyar író. Ez a nagy
magyar író, amíg itt élt közöttünk, Budapesten, egész fizi­
kai valójával egy nagy zsidó író tizenöt évvel ezelőtt befe­
jezett földi életét hosszabbította meg s mikor tetemére rá­
hullott a késő őszi rög, másodszor és véglegesen eltemették
vele azt a feledhetetlen magyar-zsidó írót, akit Bródy Sán­
dornak hívtak.
Hunyady Sándorról van szó, Bródy Sándor legidősebb
fiáról, a jelenkori magyar irodalom egyik legnagyobb, leg­
nemesebb tehetségű írói egyéniségéről. Ennek a furcsa kor­
szaknak furcsa sorsú, szomorú, magányos emberéről. Ha
úgy tetszik, hőséről. Vagy még inkább, áldozatáról.
Hunyady Sándor életében és halálában egyaránt, hogy
úgy mondjam, faji /Vansezi-útlevéllel járt. Nem volt fajtája.
Mikor meghalt, református halott lett belőle és keresztény
temetőbe temették a főváros által adományozott díszsír­
helvre. Nekrológokat olvastam róla, melyek a Hunyady
--- -- _ -
Margit fiáról szóltak és apa nélküli sorsát hánytorgatták fel.
Általában ez a kitűnő író, az utóbbi két-három évben a jobb­
oldal számára kezdett egyre inkább a „Hunyady Margit fia“
lenni. Szélsőjobboldalon továbbra is a Bródy Sándor fiának
tartották. Liberális keresztény körökben rendben találták
a származását, a zsidók pedig nem vettek tudomást róla.
Miért? Nem tudom. Még halála alkalmából sem olvastam
róla egyetlen sor megemlékezést sem zsidó lapban. Kényes
volt a téma? Nem tudtak mihez kezdeni vele? Nem értem.
Hiszen az letagadhatatlan, hogy Hunyady Sándor maga sose
tagadta meg zsidó származását. S aki ismerte őt, tudja jól,
hogy ezt nem dacból tette. Semmisem állt távolabb tőle a
dacos szembenállásnál. Szelíd, lágy, békés ember volt. S ha
Kibuc „Alonim" egyik műhelye
Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem Könyvtára
nem tagadta meg az ereiben csörgő zsidó vért, nagyszerű
zsidó apjának szinte kísérteties hasonlatossággal másolt
arcát, szemét, mozdulatait, mosolyát s mindazt, ami emögött
volt: zsidó lelkiségét, akkor Hunyady Sándor ezt csak hű­
ségből, csak szeretetből tehette. S ha ő maga nem mondott
le rólunk, miért mondjunk le mi róla, a Bródy Sándor fiá­
ról. a legkitűnőbb magyar írók egyikéről?
Az egyik liberális, délutáni napilapban olvastam azt a
megjegyzést, hogy Hunyady Sándornak apa nélküli sorsa
volt. Nem szállnék vitába ezzel az állítással, ha igaz lenne,
De nem igaz. Bródy Sándor — amennyiben megvolt benne
az, amit polgári értelemben „apai'-nak szokás nevezni, —
legalább olyan mértékben részeltette apai gondoskodásában
ezt a fiát, mint másik négy, zsidónak született fiát. És ép­
pen ennek az apai gondoskodásnak következménye volt az.
hogy Hunyady Sándor több gyermekkori zsidó élményre
tett, szert, mint akárhány zsidónak született és annak tar-
tott írónk. Bródy Sándor, Hunyady Margit korai halála
után, egyik nővérénél helyezte el nevelésre, árván maradi
fiát. »Zsidó miliőben, zsidó családi körben nevelkedett fel
Hunyady Sándor, ragaszkodott zsidó rokonaihoz s élő, ter-
mészetes valóságnak érezte a vérségi kapcsot, mely hozzá-
juk fűzte őt. Annak érezte haláláig. Változhattak az idők, a
kenyérkereset állíthatta őt ide, vagy oda. lágy lénye irtóz­
hatott minden hősi póztól és hangsúlyozott kiállástól, de a
nyilvános vallomást. a becsületes színvallást mégse kényel-
meskedt e el. Es akkor vallott. amikor már nem volt „okos"'
dolog.
A Keren Hajeszod jubileumára
173
 Zsidónak tartotta-e magát Hunyady Sándor? És zsidó­
nak tartotta-e őt keresztény anyja? Erről Hunyady Sándor
így ír-
„Egy nagy, osztályközi verekedésről összekarmolt arccal
mentem haza az iskolából.
Nagyanyám megkérdezte:
••
— Mit csináltál, te haszontalan7
Diadalmasan feleltem:
— Jól megraktuk a zsidókat.
Anyám arca nagyon felhős lett. Nemcsak szomorú, ha­
nem haragos. Ritka dolog, talán tízszer sem láttam az élet­
ben rajta, hogy haragudott volna valamiért. Akkor azonban
kétségtelenül haragudott. Ideges tekintete villanyos csendet
teremtett az asztalnál. Észrevettem, hogy még a nagymama
is meg van szeppenve.
Hosszú csönd után anyám rám emelte tiszta, szürke
szemét:
— Mindenféleképpen utálom a verekedést. A verekedés
nem emberhez méltó dolog. Azonkívül pedig nagyon nevet­
séges dolog, ha éppen te mondod, hogy „megraktuk a zsi­
dókat44, hiszen — te is zsidó vagy.
.. . Ebéd után a szalon legkényelmesebb divánján össze­
bújtunk anyámmal. Nem emlékezhetem már tisztán a be­
szélgetés mondataira. De arra emlékszem, hogy megrázó
erejű magyarázatot tartott nekem a zsidókról. Furcsa dolog.
Az anyám, gencsi Balázsházy Katalin és a szabolcsi szolga­
bíró lánya, kémiailag tiszta fajú magyar volt. Később lát­
tam a családfáját ábrázoló tabellát. Ázsiai, szinte tatárem­
lékű, nagy famíliák nevei fonódnak össze rajta. És mégis,
az, amit beszélt, egyre inkább kiemelte az elátkozott sötét­
ből apám pirosvérü fajtáját. Amennyire egy gyermek esze
az ilyesmit be tudja fogadni, Renan Jézusát láttam glóriá­
ban ragyogni és alatta tömör millióit a leírhatatlan küzde­
lemben vonagló nemzetnek ...
... Milyen jó volt. Amikor a hosszú beszélgetés után
felálltam a díványról, nem éreztem azt a tüzes bélyeget,
melyet a megismerés első pillanata sütött a homlokomra ..
Egyszerű, szelíd, póztalan szavak ezek. Hunyady Sán­
dor csendesen megjegyzi bennük, hogy nem érezte tüzes
bélyegnek származása zsidó jelét a homlokán. S amikor a
negyvenhárom éves Hunyady Sándor ezt a csendes vallomá­
sát leírta, 1935-öt mutatott a naptár s ezrével szaladgáltak
körülötte és körülöttünk olyan, zsidónak született, sőt anya­
könyvelt férfiak és nők, akik csaknem a bőrt is ledörzsölték
homlokukról, csakhogy eltüntethessék róla származásuk tü­
zes bélyegét. . . .
* számára s azzal az aktuális* céllal, hogy bejelentsem igé­
Míg élt, én Hunyady Sándort sose tudtam nem-zsidónak
érezni. Külön úton járt, az igaz, számomra mégis mindig a
Bródy Sándor fia volt. Nemcsak mint ember, mint író is.
írói tehetsége, írásainak, szinte azt mondhatnám, gondola-,
tainak levegője: Bródy-örökség volt. Nem utánozta az apját.
Az apja tovább élt benne. Magyar és zsidó alakjainak ősei
megtalálhatók az apja írásaiban. Ha őt nem-zsidónak éreztem
volna, nem lehetett volna zsidónak ereznem Bródy Sándort
sem. Ahogy ezek ketten, apa és fiú a magyar középosztályt
látni tudták, Hunyady a „Géza és Dusán" szolgabírójában a
magyar középosztály férfiát és Bródy a „Tanítónő""-ben a
magyar középosztály nőjét, az a legtisztább zsidó magyar-
imádás, az asszimilálódni akaró zsidónak az a törekvése,
hogy minden emberi szépet és jót, finomat, úrit és európait
beleálmodjon, beleképzeljen a fajtába, melyhez tartozni és
melyhez hasonlítani akar. Itt Bródy Sándor nagy lépéssel
előtte jár „félvér44 fiának, mert a magyar parasztlányt is
piedesztálra állította a ..DoJá“-ban.
174
Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem Könyvtára
De apai Örökség Hunyady Sándor zsidólátása is. Városi­
zsidó figuráikat, Bródy a novellákban, Hunyady az annyi
botrányt kiváltott „Lovagias ügy“-ben nem díszítik, de nem
is torzítják. A hozzátartozás természetességével rajzolják
meg őket gyermekkori, családi, rokoni élmények alapján. A
„Családi albumban"" aprólékosan megfesti Hunyady zsidó
nagynénje és nagybátyja családi és baráti körét; szivaroz-
gató, saját filozófiája után éldegélő, Royal-kávéház-törzsven-
dég nagybátyját, a zsidó unokahugokat és nővéreket (akikbe
sorjában „halálosan44 beleszeretett), az egész máról-holnapra
élő pesti, zsidó életet, ugyanúgy, ugyanazokkal a színekkel,
ugyanazzal az ecsetkezeléssel, ahogy apja prózai és az ő szín­
padi írásaiban élnek. „Kívülről44 ezeket a figurákat nem le­
het ilyen egyszerűen látni, „idegen44 írói szellem megkom­
ponálta volna őket, komplikáltabbá, sötétebbé, vagy vilá­
gosabbá tette volna saját érzelmei, vagy mondjuk, „világ­
nézete"" szerint. Ilyen fesztelenül és természetesen csak a
zsidó Bródy Sándor tudta látni és nézni a zsidót, no meg
a fia, aki örökölte apja látni tudását.
♦
Mikor Bródy Sándor meghalt, ravatala mellett ott állott
mind az öt fia. A gyászszertartás alatt azonban zsidó rítus
szerint csak a zsidónak született fiúk ruháját vágta be a
temetés szertartási embere. Fájt ez a megkülönböztetés
Hunyady Sándornak. Szerette volna ő is zsidómódra gyá­
szolni az apját. Szerette volna magán viselni a zsidó gyász
külső jelét is, mert — mondja — „túlságosan szeretem anyá­
mat és apámat minden örökségemmel együtt, melyet az ő
születésükből kaptam"".
Nem tehetek róla, nem tudom nem-zsidónak érezni azt
a férfit, aki ezt a mondatot negyvenhárom éves korában, jól
benne a kilencszázharmincas években leírta. Mert tíz-húsz
év óta a zsidóvérség örökségét lehet eltagadni, lehet meg­
tagadni, vagy lehet eltűrni és elviselni, de szeretni! — zsidó
szív és zsidó lélek nélkül, nem lehet.
*
Apa és fiú, Bródy Sándor és Hunyady Sándor kortár­
saim voltak, személyes ismerősök. Nem voltam sem olyan
közel hozzájuk, sem olyan távol tőlük, hogy tisztán ne tud­
tam volna látni őket. Szeretném egyszer ennek a két férfiú­
nak, ennek a két, nagy írónak egymásbaömlő, egymástfoly-
tató életét megírni. De, ha nem kerülne rá a sor, hadd áll­
janak itt ezek a futó gondolatok talán egy későbbi zsidó író
nyünket Hunyady Sándorhoz. A lélek nem hal meg a testtel
és a szellemet nem tudja bezárni a temető kőfala sem;
Hunyady Sándor életében és halálában faji Nansen-útlevéllel
járt, mert a korszak, melyben élt és meghalt, nem tudta
egészen pontosan és hibátlanul meghatározni az illetőségi
helyét. Mi is volt valójában Hunyady Sándor? Zsidó fajú,
protestáns vallású, magyar író.
A MAGYAR IZR. NŐEGYLETEK ORSZÁGOS SZŐ­
VE TSÉGE Vészi Józsefné hetvenötödik születésnapja alkal­
mából Vészi Józsefné nevét viselő regénypályázatot tűzött
ki, melynek második, 500 pengős díját a MINOSz október
21-én megtartott ülése keretében Vészi Józsefné szép be­
széd kíséretében nyújtotta át a szerzőnek. A pályázatra be­
érkezett o íves művek közül „Aranyhomokon beduin44 című
kis regény kitűnő meseszövésével, finom stílusával, az ala­
kok szerencsés beállításával tűnt ki a beérkezett pályamű­
vek közül és a bizottság az egyhangú lektori vélemények
alapján, neki ítélte az 500 pengős díjat. A mű szerzője
Monostori Ada — az ismert írónő.
 LOHR MÁRIA
. ■ x ' < |
vegytisztító es kelmetesto
ÚJ K Ö N Y V E K
OMZSA-ÉVKÖNYV 5703. (1942—1943. Szerkesztették:
dr. Csergő Huzó, dr. Kohn Zoltán, dr. Polgár György. Ki­
adja az Országos Magyar Zsidó Segítő Akció. A címlapot
Gábor Béla tanár tervezte.) Egy ember és egy eszme dicső­
ségét, munkáját és hatását hirdeti ez a könyv: az Omzsa
évkönyve. A magyar zsidóság válságos jelenének írásbafog-
lalása ez a mű, amely Ribáry Géza emlékét örökíti meg.
Hogy ki volt Ribáry Géza, mit cselekedett a rendelkezésére
álló rövid idő alatt a magyar-zsidóság nyomorúságának
csökkentése, elesettségéből való felsegítése érdekében, azt
elmondják, elsóhajtják munkatársai és bajtársai: dr. Kohn
Zoltán, dr. Hevesi Simon, Stern Samu, dr Csergő Hugó, dr.
Deutsch Ernő, Mohácsi Jenő, dr. Polgár György, dr. Boda
Ernő, Kahán-Frankl Samu. Az emlékezés és kegyelet hang­
ján, a temetőben a nyitott sírnál s a temetés után a gyász
komor perceiben vallanak Ribáry Gézáról, sokoldalú tehet­
ségéről, rendkívüli szervező erejéről, művészetszeretetéről
és váratlanul előtört, alkotásokban megnyilvánult zsidó ér­
zéséről. A könyv első része az alkotónak szól; a második
részt a művet méltatja, az Omzsát, amelynek jelentőségét
hivatását, feltétlenül szükségességét, éppen Ribáry Géza
áldozatos munkájának eredményeként, ma már a magyar­
zsidóság minden tagja megérti és méltányolja. A segítés
munkáját dr. Munkács) Ernő, Stern Samu, dr. Bernstein
Béla, óbudai Freudiger Fülöp ismertetik.
„Ami nem róla szól, de neki hódol“ fejezetben a ma­
gyar-zsidó költők, írók és tudósok költeményekkel (Berend
László, Pap Izsák, Szabolcsi Lajos, Várnai Zseni, Bródy
László, Zsigmond Ede, Vihar Béla, Sós Endre, Vasvári Ist­
ván), elbeszélésekkel (Szántó György, Szép Ernő, Molnár
Ákos, Révész Béla, Csermely Gyula), és tanulmányokkal
(dr. Hevesi Simon, Csergő Hugó, Heller Bernát, Zsoldos
Jenő, Turóczi-Trostler József, dr. Reiner Imre, Ballagi
Ernő, dr. Gábor János, dr. Katona József) áldoznak Ribáry
Géza emlékének.
A magyar-zsidó szociális és kultúrmunka szervezeteit
dr. Pásztor József és dr. Kende Ernő ismertetik.
Cikket olvashatunk a magyarországi zsidóság csúcsszer­
vezeteiről, a Segítés munkabizottságáról és az Ortról. A
naptári részben dr. Kiéin Ábrahám Zsinagógái évünkről és
az Avódáről írt. , Tanulóknak, olvasóknak figyelmére számot tarthat a
A szerkesztők értékes munkát végeztek, amikor az
Omzsa-Évkönyvet összeállították, mert ez a mű nemcsak
kér, hanem ad is: zsidó érzést, gondolatot, reményt, bizal­
mat. Gervai Sándor
BEÉRKEZETT KÖNYVEK: Dr. Pfeiffer Izsák: A Fen­
séges Napok. I. Ros-Hasana. II. Jom-Kippur. (Karcag, 1942.)
— Neumann Tibor: A nevetés kérdése az iskolai nevelésben.
(Kolozsvár, 1942.) — Komoly Ottó: Cionista Életszemlélet
(A M. C. Sz. kiadása). — Gruber Sándor: A szörnyű óriás
(versek). — A könyvek ismertetésére visszatérünk.
VALAMENNYI ITT ISMERTETETT
és megemlített könyv kapható
(iondos Sándor
modern zsidó könyvesboltjában.
BUDAPEST, VI., ANDRÁSSY-UT 53. Telefon: 425—828.
Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem Könyvtára
Gyár és központ:
K|*Q|*|lfVili., Baross-utca 85.
I £ 4. " Telefon: 130 237
144—302
AZ IDŐ SZAVA. OLVASMÁNYOK A ZSIDÓ HITFELE­
KEZETI, TÁRSADALMI ÉS TÖRTÉNETI ÉLET KÖRÉ­
BŐL. írta dr. Fényes Mór, Lővy Andor közreműködésével.
— I. Rész, Bpest, 1942. Ara 3 pengő.
„Égesd el, amit eddig imádtál, — imádd, amit eddig
elégettél,44 — evvel az erélyes felszólítással vette föl Remi-
gius püspök, frank hagyomány szerint, Chlodvig királyt az
Egyházba. Hasonló gyökeres szakítást a múlttal hallok ki
Fényes Mórnak, vallásoktató irodalmunk szerény, nagy­
érdemű munkásának abból a szózatából, amely Utolsó órá­
ban riasztó címmel az Izr. Tanügyi Értesítőben (1942 LXVII,
35, 36,) hangzott el. Szózata joggal keltett figyelmet, föl­
tűnést, tegyük hozzá, élénk ellentmondást.
Fényes, miután^ fél évszázadon át tanította s taníttatta
a Szentírást, a Zsidók történetét (írói pályájának legérettebb,
az IMIT pályadíjával kitüntetett műve is a Szentírás köny­
veiről szól), most, meglepő fordulattal, ennek a tanításnak
hatását kicsinyli, szinte tagadja. Mi kerüljön helyükbe vagy
legalább melléjük? Fényes feleli: „csakis a talmudi iroda­
lom44, amelyen az aggádát érti. Továbbá napjainknak vallás­
társadalmi föladatai és szervezetei: „a hitközségek szerve­
zete, a zsidó felekezeti irányzatok, a» rítusok, az Orsz. Iroda,
az OMZSA, Pártfogó Iroda stb.44 Az olvasmányok formája
dolgában Fényes azt vallja, hogy Vallásiakban a fölfogások
ellentéte oly feszültséget okoz, melynek levezetésére „csak
párbeszédes olvasmányok nyújtanak kellő módot.44
Ezeknek a lelkesen, szinte szenvedélyesen vitatott meggon­
dolásoknak szolgálatában készült Fényes legújabb kiadványa:
Az Idő Szava. A magatámasztotta formakövetelménynek
szigorúan megfelel az első olvasmány: A lélek helyreállí­
tása. Itt a Tanár Ür, a Tanítvány és ennek atyja eleven vitá­
ban gondolatot, váltanak a természetben való gyönyörködés­
ről, istentiszteletről, imáról, orgonáról, templomi rendről,
az ima héber nyelvéről. Némikép a párbeszéd formáját ölti
még az V. fejezet: Életet! Életet! Kiindul híres aggádából.
Rabbi Alexander, palesztinai amóra az utcákon végig har­
sogja: Ki kíván életet? A rohamosan hozzátódulóknak a
rabbi előadja a zsoltár (XXXIV, 13, 14) tanítását: aki életet
kíván, boldog napokat, — őrizze meg nyelvét a rossztól,
ajkát csalárd beszédtől . .. Eddig az aggáda (Abóda Zara,
19b.) Fényes már most a rabbi köré összecsődülőket cso­
portosítja: sorra előretörnek gazdagok, szegények, piros­
pozsgás ifjak, vánszorgó vének, jámborok és modern gon­
dolkodók. Ekként az aggádából Midrás-Fényes lesz.
II. és III. fej., melyben sorra kerül: Sulchán Aruch, evvel
kapcsolatban az 1868. kongresszus, a kongresszusi, orthodox
és statusquo szervezet, Orsz. Iroda, községkerületek, Chevra.
Pártfogó Iroda, OMZSA. Csakhogy itt kényesebben kell tar­
tózkodni oly hatalmas intézmények, vezetők magasztalásá-
tól, amelyek, akik jutalmaznak vagy sújtanak.
Számos részlet ad okot megjegyzésre. — P. 3. „Rousseau
a természetgyönyörök fölfedezője44. A természetben való
gyönyörködés nem várhatott Rousseau-ra (1. Humboldt, Kos­
mos, Löw, Flóra dér Juden IV, 9—21, 23, 184). — P. 20.
Ézsau utódja „A nyers erő emberei valamennyien. Nem tá­
madt közülök szellem embere, bölcs, avagy próféta.44 Erre
többszörösen rácáfol Bibliánk. Edom épp bölcseségéről hí­
res (Jer. XLIX, 7, Ob. 8, talán I. Kir. V, 11.) Edomból való
Jób, erkölcsnek, istenfélelemnek eszménye. — P. 38. „Sze-
retetet éreztetnünk kell ellenségünk iránt is44 — Ellensé­
günknek igazsággal, méltányossággal s ha bajba jut, segít­
séggel tartozunk. — P. 61. Hogy Józsua, Bírák, Sámuel,
Királyok könyveit próféták írták, inkább aggádikus, mint­
sem tudományos fölfogás. — P. 62. A szaddukeusokat igaz-
 A kitűnő HOFFMAN-féle orth. ^52X5 vendéglőben
változatos, finom menü mérsékelt árban. Lakodalmakat vállal
elsőrendű kivitelben. Erdélyiek és felvidékiek találkozóhelye.
BUDAPEST, VI., KÉVAV-UTUA 4-B. TELEFON: 123-043
ságtalanul azonosítja a hellenistákkal. — P. 62. A Vespa-
sianus—Titus elleni harc nem tíz, hanem négy évig (66—70)
folyt. — P. 63. Bethar nem 132-ben, hanem 135-ben esett
el; védőik nem „tették le a fegyvert*1. — P. 64. A karaiták
elszakadása nem a VII., hanem a Vili, században követke­
zett be. — P. 6.). Dohm. Mendelssohn barátja, nem „lelkész**,
hanem Kriegsrat. — P. 77. szól „a magyarok oldalán har­
coló zsidó hitű törzsek”-ről,— csak egy kazár törzs vett részt
a magyar honszerzésben, az. is alig volt zsidó. Zsidóvár,
Zsidótábor, Zsidópatak s más oly helynév nem tanúskodik
Árpád-kori zsidóságról, rendszerint a szláv Zid ( = fal, kő,
kerítés) szóból magyarázandó.— P. 78. „Szombathelyen volt
az első vérvád hazánkban**, íráshiba Nagyszombaton helyett.
■ P. 92. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minisz-
te r őt (Kármán Mórt) bízta meg Oltó királyfi magyar neve-
1 ésere szolgáló tanterv készítésével. Evvel szemben állanak
a következő adatok: Apponyi 1906—1910-ben volt ninisz-
tér, Kármán 1915-ben halt meg, Ottó királyfi 1912-ben szii-
letett.
Fényes elméleti fejtegetései, elgondolásai eleve kétséget
ébresztettek bennem helyességük iránt. Ezeket a kétségeket
Az Idő S zava nem oszlatta el. 01 vasókönyve úgy lép föl,
mint 1. Rész. Óhajtandó, hogy folytatásában a történelmi
fejtegetések szigorúbb gonddal szerkesztessenek, s hogy
kellő méltatásra találjon a szentföldi munka, amely iránt
a tanult ifjúságban is, az olvasók tág körében is ébred a
figyelem s hogy az aggáda, melyet Fényes szinte egyedül
alkalmas irodalmi anyagnak becsül, eredetű zamatos mi-
x e Itáhau szólaljon m ‘g. HELLER BERNÁT
BRENNER SÁNDOR: A SELIGM ANN-CSALÁD. Re-
gé/iy. Hja Elirenburg Lasik Roit^chwanz44 című regényében
a szorgalmas és kissé* mulatságos homeli szabócska szemé -
lyéhen a zsidó kisiparos jellegzetes alakját rajzolta meg
olyan művészi és meggyőző erővel, hogy korunk világiroda I-
mában igen előkelő helyet kapott, A zsidó származású
írókra különösen érezhető hatása volt e műnek, Igen sokan,
nem is éppen a gyengébb tehetségűek közül, ha a zsidó
munkás életét akarták megírni, szándékosan vagy szándék
nélkül, lasik roitschwanz-i észjárással gondolkoztatták hó­
süket, az ő taglejtését követték embereiknek a mozdulatai,
Erre gondoltam Brenner Sándor regényének olvasása köz­
ben, amely jobb értelemben vett, irodalmi színvonalon álló
. szórakoztató olvasmány. Brenner Sándor tudja azt, hogy az
élet kaland, tele veszélvekkel és csapdákkal, Seligmann
Adolf életéhez hasonló a többi zsidó sapkakészítőmunkásé
is, egymást vonszoló, szürke hétköznapokkal. amelyek
azonban annyi szerencsétlenséget, bajt rejtegetnek, hogy
elviselőikben már-már drámai hősöket is láthatunk. A Se-
ligmann-család regényében a magyar-zsidó kisember életére
ismerünk rá. S hogy ráismerünk, ez éppen írójának érdeme.
f
Gervai Sándor
SÍRKÖVEK
Felelős szerkesztő és kiadó: DR. PATAI JÓZSEF
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., \ adász-u. 11.
Hungária Hírlapnyomda R. T. Budapest. Felelős: Bánó Lehel igazgató.
Engedélyezve: 20700 1938. XII. M . E. sz. alatt.
Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem Könyvtára
TOLLHEGYRŐL
MÓRICZ ZSIGMOND ÉS A ZSIDÓSÁG.
A magyar irodalmi élet mély gyászában, Móricz Zsig­
mond siratásában a magyar zsidóság is osztozik. A magyar
zsidóság a magyar irodalom szerelmese, — mint olvasó és
alkotó habitus egyaránt, — se magvar irodalomnak volt a
föl di térről elköltözött Móricz Zsigmond egyik legjelentő­
sebb faktora.
Érdekes volt Móricz Zsigmond és a zsidóság viszonya.
Ó a magyar zsidóban kultúrmunkást látott és helyes elkép­
zelései voltak a magyar-zsidó írók kulturális, magatartásáról
is. Móricz Zsigmond a véleményét a zsidóságról egy zsidó
újság ünnepi számában adott interjúban többek közt a kö­
vetkezőkben foglalta össze: „Régebben a zsidó batyuval je­
lent meg, — ma a zsidó az européer, a kultúrember, a leg­
magasabb nívó képviselője. S ezt kizárólag a kultúrmunká-
nak köszönheti. Minden « kultúra! Köszönet és hála a zsi­
dóságnak, amely gyakorlatba vitte át ezt az elvet és a ma­
gyarság, valamint az emberiség hasznára valósította meg."
Móricz Zsigmond nézeteit később sem tagadta meg. Nem
a gyáva megalkuvások, a haszonelvi számvetések, hanem az
igazság melletti rendületlen kiállás embere volt.
Ugyancsak érdekes Móricz Zsigmond tanácsa a zsidó
írókhoz. A /Vyixgat-ban jelent meg régebben egy cikke A
zsidó lélek a magyar irodalomban címmel. Móricz Zsigmond
egészséges irodalmi érzékkel megérezte, hogy a zsidó írók­
nak nem szabad mimikrit felvenniök. A zsidó írók — mon­
dotta — legyenek őszintén zsidók, vallási-népi értelemben,
és'ez nem lehet ellentétben sem a magyarsággal, sem a hu­
manizmussal. (Ő is, — mint Kosztolányi Dezső, aki egyebek
közt Jehuda Halévi híres Cíon-versét fordította magyarra,
— érdeklődéssel tekintett a inegújhodó Szentföld felé, ahol
a zsidó lélek évezredes álmok és remények után ismét za­
vartalanul él . . .) Móricz Zsigmond e cikkében ezeket írta:
„A múlt század végén a zsidó írók keresztény mázt adtak
alakjaiknak, — míg végre Kiss József eljutott Reb Mayer
Litvák alakjához, amelyben ősapját tisztán és nemesen zsi­
dónak érezte és énekelte . . . Most úgy látszik egy hosszú
irodalmi korszaknak vége van. Az irodalom lelki tisztaságá­
nak új fázisához ért el a zsidó író. (Itt Móricz egy akkori­
ban megjelent modern magyar zsidó regényre céloz.) El kell
következni annak, hogy az a hatalmas szellemiség, amit a
zsidóság képvisel, őszintén és zavartalanul fejthesse ki lelki
tartalmát" .. .
E szavak igazságát most érezzük éppen, 1942-ben, ami­
kor fontos lenne, hogy a zsidó kultúra gátlásmentesen fej­
lődjön ki, a szentföldi építés reneszánsz-motívumaival
együtt, a magyarság és* emberiség kultúrájával párhuzamo­
san . . . Járy Péter
PFEIFER ÉS HESZKY SXX
Budapest, VII., Károly királykát 3/c
Dob u. sarok Tel. 226-082
RENDKÍVÜLI OLCSÓ ÁRAKI
Kiadóhivatali igazgató: VIRÁG GYULA
BOROS JÓZSEF
SÍREMLÉKEK « ngyrnktára kizárólag: Budapest, VII.
DOB-UTCA 2
Modern fedőinpo. (Károly-körútl sarokház)
virágvázás síremlékek Telefon: 227-096
DR. SZEMERE SAMU NYUGALOMBA VONULT.
Dr. Szemere Samu tanügyi főtanácsos, az Országos Izraelita
Tanítóképző Intézet tudós igazgatója harmincötévi tanári,
illetőleg igazgatói működés után saját kérelmére nyugdíjba
ment. Dr. Szemere Samu 1927-ben, Bánóczi József halála
után került a Tanítóképző élére és az Intézetet magas, kor­
szerű színvonalra emelte. Az Intézet menzájának megalapí­
tásával nagy érdemeket szerzett a növendékek étkeztetése
körül. Nagy gondot fordított az Intézet kántortanfolyamának
fejlesztésére. Pedagógiai művei, melyeket Pestalozzi-rŐl és
Dewey-ről írt, méltó feltűnést keltettek. Nemrég jelent
meg Filozófiai tanulmányok című hatalmas kötete, melyet
annak idején a Múlt és Jövő is méltatott. Filozófiai mun­
kássága és pedagógiai működésének elismerése volt, midőn
évekkel ezelőtt a Kormányzó Ur Őfőméltósága dr. Szemere
Samut tanügyi főtanácsossá nevezte ki.
Házi tanítást vállalnak állásnélküli tanítók és tanárok.
Díjmentesen közvetít az Orsz. Izr. Tanítóegyesület titkár­
sága, udapest, VII., Wesselényi-u. 44. Telefon: 421-975.
gyönyörű bolyhos angorafonalak
jutányosán és kész bolerók.
Rendelések felvétetnek. Angora-
fonást gyorsan és eredményesen
tanítok.
BAüER SÁRA, VL, SZONDY-UTCA 94/a.III. 8.
HALÁLOZÁSOK
Váratlan nagy csapás érte Nemes iLipót tanárt, az Izrae­
lita Pártfogó Iroda tanoncosztályának vezetőjét. Felesége,
szül. Engel Karla váratlanul elhunyt. A köztiszteletben álló
úriasszonyt, aki tevékeny résztvett a VIII. kerületi tanonc-
vacsorázó vezetésében, ahol még a halála előtti napon is
maga osztotta szét a vacsorát a tanoncok között, csütörtö­
kön. Múlt hó 22-én temették el a rákoskeresztúri temetőben
nagy részvét mellett.
Az encsi hitközség közönsége, a kiterjedt család és ro­
konság október 20-án óriási résztvét mellett kísérte utolsó
útjára özv. Krausz Izraelné fakereskedőt, az özv. Krausz
Izraelné és Fiai cég hetvennégy éves, közbecsülésben állott
senior főnökét. A megboldogult Nagyasszony, aki az ősi
zsidó anya inkarnációja volt, áldásos, munkás életét vallásá­
nak és családjának szentelte. Mélységes hittel és szeretettel
támogatta a rászorultakat, szárította a szegények könnyeit
és gyógyította az elesettek sebeit. Kiváló érdemeit Czitron
Ezekiel encsi főrabbi méltatta, a jóbarátok nevében dr.
Engel Lajos abaujszántói ügyvéd és Weinberger Ármin, a
család nevében pedig fia, KrauszTLajos búcsúztatta meg-
rázóan.
Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem Könyvtára
OLCSÓ
ÁRAK
Pressburger Miksa galántai hitközségi elnök neje szü­
letett Friedmann Júlia hosszas szenvedés után ez év július
27-én elhúnyt. Férjén és gyermekein kívül gyászolja öccse,
dr. Friedmann Jónás, a pesti izr. hitközségi könyvtár fő­
könyvtárosa.
Herzog Lajos, az óbudai Freudiger-gyár negyedszázadon
át volt főpénztárosa és főkönyvelője, nyolcvankét éves korá­
ban váratlanul elhúnyt. Herzog Lajos a régi, vallásosságáról
és jótékonyságáról híres tabi-lovasberényi Herzog-család
nesztora volt, maga is mélyen vallásos és jótékony lélek.
Feleségével, Rakonitz Zsófiával, a híres r. Reuben Rakonitz
unokájával, ötvennégy éven át élt eszményi, igaz, zsidó éle­
tet. Egyik megalapítója volt az orthodox Chevrának, de a
Pesti Chevra Kadisa életében is részt vesz és több mint tíz
éven át elöljárója a jótékonysági ügyeknek. Halálát özvegye
és hat gyermeke siratja. Temetésén Welcz Izrael főrabbi
mondott megható búcsúztatót. Herskovits, Eppler, dr. Lie-
bermann rabbik, óbudai Freudiger Fülöp, az orth. hitközség
elnöke, óbudai Freudiger Dénes, óbudai Freudiger Samu,
óbudai Freudiger Károly, Wertheimer Adolf, az IMIT el­
nöke, a zsidó közélet sok nagyja és nagyszámú rokonság kí­
sérte el a megboldogultat utolsó útjára.
Weisz Jenő, a beregszászi orth. hitközség közszeretet­
ben álló pénzbeszedő-egyházfia negyvenhét éves korában
váratlanul elhúnyt. Az elhúnyt a régi váci gáonnak volt
kitűnő tanítványa és fiait is jesiván taníttatta. Temetésén,
melyen a város egész zsidósága résztvett, Hirsch Salamon
főrabbi és mások tartottak beszédet s végül legidősebb fia,
a dunaszerdahelyi jesiva növendéke mondott megrendítő
búcsúztatót.
Oríli. izr. fiú- és
leányinternátusok Váron
Polgári és elemi iskolával kapcsolatos. Prospektust
küld fiúk részére: Hersch izr. fiúinternátus, leányok
részére: Hirschfeld Henrik leányinternátusa, Vác.
Telefon: 240.
lakástakarító- és féregirtó vállalat
BUDAPEST, V.,
CSÁKY-U. 7. II. em.
TELEFON: 124—455
Lelkiismeretes munka Príma referenciák
 — ————

Raktáron levő síremlékek mélyen leszállított áron

■ A ■* • , II- FÖ-UTCA 79 (PALFFY-TÉR MELLETT)
LOWY J. UTÓDA Budán telefon: ss-ts-si
X

Takarékos családok
Elegáns
olcsón és jól vásárolhatnak
CSECSEMŐ­
KELENGYÉK
ELEIN ANTAL
divatházában Bpest, VII., Király-u. 49
Selymek, szövetek, vászonáruk.
SZÉKELY JENŐ Kelengyék, kötöttáruk és női konfekció

Petőfi Sándor-utca 9.
Parókát készít la hullámeaitott hajból

Tartót
linlláni
Hajszálak végleges kiirtása villannyal Manikűr
Szépségápolás, Szemé lesirtás. Quorz.
Pallók Sarolta kozmetikai intézete, Hajfesték
Xndrássy-út 32. I.
“Cégem specialitásai (házikezelésre) i Olcsó arak!
<Mirade> szőrtelenítőszer HEISZ
vagy <Miracle> szőkítő-
9HF kenőcs. JENÓNÉ
<Miracle> krém, szappan, aői fodrára éa
pouder, rouge, a kozme­ parókakéraítő
tika vívmánya.
Kérjen
'V )
prospektust.) Tanítványklképzéi. ‘|H gr
I
VI., Vasvári
Pál-u. 4.

••
Patai Lésséf :
Uvegtetéeserép HARC A ZSIDÓ KULTÚRÁÉRT
és Eternit kapható minden zsidó könyvesboltban.
Ára díszes vászonkötésben 6.— pengő.
szabványméretu
drótbetétes üveg

IFJ. WEISS GYULA ANGIN, VÁSZON

Lepedő, damaszt, paplanlepedő, köpper, ing-
Budapest V., Vadász-utca 29. puplinok, damaszt-étkészletek, abroszok, törül­
közők, konyharuhák stb.
PRÍMA, NEM MŰROSTOS
rendkívül olcsón
IVE ISI. Paulag Ede-utca 58.
udvarban. Liszt Ferenc-tér mellett.

•805.48. fnririi Urlapayemda Rt. Badtpesc

Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem Könyvtára