A billentyűzet a számítógép szabványos (standard) beviteli eszköze.

Írógép billentyűzetéhez
hasonló kapcsolóhalmaz, amely információkat szállít a felhasználótól a számítógépig.
Ez azt jelenti, hogy ha nem rendelkezünk másként akkor a számítógép a billentyűzetről várja
az adatokat. Jelentőségét mutatja, hogy billentyűzet nélkül a PC nem indul el.

Működése: Egy billentyű lenyomása úgynevezett billentyűkódot állít elő. E kódot a

billentyűzet belső vezérlője alakítja át számmá vagy ASCII kódokká, amely bekerül a gép
memóriájába. A billentyűzet sorai ciklikusan feszültség alá kerülnek, másodpercenként
többször végigpásztázva az összes soron. Amikor lenyomunk egy gombot, a gomb
érintkezésbe hoz egy kapcsolót, ami zárja az áramkört. Az érzékelt jel attól függ, hogy melyik
oszlop és sor keresztezése ez. Ezt a scan-kódnak (pásztázási kód) nevezett értéket dolgozza
fel a billentyűzet processzora, méghozzá úgy, hogy a jelhez rendelt karakter kódját továbbítja
a számítógép többi egységének.

Típusai: Magyarországon és Európában eleinte (főleg alacsony áruk miatt) a mikrokapcsolós

billentyűzetek terjedtek el . A gombok alatt itt rugózó gumimembránok helyezkednek el,
amelyek egyúttal érintkezőként is szolgálnak. Hátrányuk, hogy a gyakran használt billentyűk
idő előtt elfáradnak, azaz megjelennek a kettőzött betűk, a végső stádiumban pedig már alig
vagy egyáltalán nem reagálnak a lenyomásra. Előnyük azonban, hogy a gumiszőnyeg szinte
teljesen elzárja az elektromos részeket a külvilágtól, így a portól és piszoktól is megvédi a
belső részeket.

Az úgynevezett Hall-generátoros technikával viszonylag ritkán találkozhatunk. E megoldás

lényege, hogy valamennyi billentyűhöz egy-egy tekercs tartozik, amelyben vasmag mozdul el
a billentyű lenyomásakor. Itt nincs olyan alkatrész, amely elkophatna vagy elfáradna, ezért az
előzőekhez képest ennek a billentyűzetnek a leghosszabb az élettartama, de a technikai
megoldás miatt mérete igen robosztus, kevésbé tűri a port és a rázkódást, ezenkívül körülbelül
duplája a mikrokapcsolós árának.

A fénynyalábokat megszakító módszerre épülő billentyűzetek - mint a nevük is mutatja -

optikai elven működnek. A gomb lenyomásakor kis henger kerül a fény útjába, és fotocella
érzékeli az egyes karaktereket.

A fém érintkezős, rugós gomb, amely "ugráló" hangot ad. Ezekben 2 fém lapot rugó nyom
szét egymástól, és a megnyomással összenyomjuk a rugót is.