Az én karácsonyom

Az én karácsonyom: A család és az összes rokon találkozik ilyenkor és általában halászlé van

rántott hússal. Nincsen családi hagyományunk/szokásunk, szóval össze gyűjtöttem néhány
karácsonyi szokást. A ma is továbbélő szokások szerint a karácsonyi asztal elképzelhetetlen
hal, beigli, valamint dió és a család összetartását szimbolizáló kerek alma nélkül. Sok helyen
vacsora után ma is annyi szeletre vágnak egy almát, ahányan ülnek az asztalnál, mondván:
amilyen kerek az alma, olyan kerek, összetartó legyen a család a következő
esztendőben. December 28. az aprószentek ünnepe, amelyen egykor különös módon
“gondoskodtak” arról, hogy a gyerekek egészségesek maradjanak: megvesszőzték őket. A
legenda szerint minden fiúcsecsemő “aprószent”, akit Heródes király a gyermek Krisztus
keresésekor megöletett. A borszentelésre Szent János napján, december 27-én került sor
régen. Ezen a napon minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott, mivel a
szentelt bornak mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert, állatot gyógyítottak vele, illetve
öntöttek belőle a boroshordókba, hogy ne romoljon el a bor. a karácsonyi menü, akkor a
halászlé, káposzta, bejgli triásza a válasz napjainkban, de a hagyományok szerint nem mindig
volt ám ez így. Ne árulok el nagy titkot, hogy a nagy napon, Betlehemben sem volt terülj,
terülj asztalkám. A hagyományok szerint 24-én böjt és dologtiltó nap, ez azt jelentette, hogy
aznap csak főzni, sütni és takarítani volt szabad, napközben kenyeret és vizet fogyasztottak az
emberek, és az esti vacsora is szerényebb volt, hús nélkül. Ez egészen az éjféli szentmise
végéig tartott.  Ezzel szemben a másnapi karácsonyi vacsora igen bőséges étkezést jelentett.
Mit fogyasztottak ilyenkor? Kenyeret, kalácsot, bőséget adó lencsét, babot és mákos ételeket.
A vacsorát mézes ostyával indították, minden ételnek fontos jelentése volt, a kenyér
fogyasztásától remélték, hogy egész évben jut majd belőle az asztalra. Az ételek száma és
sorrendje is kötött volt. Karácsony napján az Esthajnalcsillag feljövetele után került sor az
ünnepi vacsorára, amely előtt azonban a gazda nem mulasztott el az udvaron a levegőbe lőni,
és ezzel elkergetni a gonosz lelkeket. Eközben a gazdasszony mindent előre kikészített az
asztalra, mert a vacsorát végig felállás nélkül kellett elfogyasztani. Imádkoztak, majd első
fogásként mézbe mártott fokhagymát, dióbelet ettek, ugyancsak gonoszűző céllal.
Karácsonykor a ház körüli állatokat gondosan ellátták, mivel különös hiedelmek kapcsolódtak
hozzájuk. Voltak, akik azt tartották, hogy az állatok karácsonykor beszélni tudnak. Egyes
országokban szokás volt az állatoknak kis karácsonyfát állítani, bár ezt a pogány eredetű
szokást az egyház tiltotta. A következő oldalon folytatom, érdemes lapozni egyet!