Karácsony régen

Régebben a legnagyobb örömöt az jelentette, hogy a család együtt volt,

összegyűlt mindenki az esti vacsorára. Az esti ünnepet a nagytakarítás előzte
meg, az adventi hétvégéken lelki gyakorlatokkal, böjttel hangolódtak az
eseményre.
Krisztus születése valóban örömünnepet jelentett régen, az est fénypontja az
éjféli mise volt. A lányok, asszonyok szaloncukrot készítettek és csomagoltak
selyempapírba. A fadíszítés is közös tevékenyégnek számított, és a megterített
asztal is különleges volt, ugyanis nem gyakran terítették meg a hétköznapok
során, alá szalma került, a betlehemi jászolra emlékeztetve.
A vacsora után pedig jöhetett az ajándékok kibontása, melyekben nem drága
mobiltelefonok voltak, hanem ólomkatona, mogyoró, dió, gyümölcs, vagy saját
kézzel készített játék. A karácsonyfa alatt az egész család, kicsik és nagyok
egyaránt karácsonyi dalokat énekeltek és nagyon meghitt, békés hangulat
uralkodott. A Luca szék ácsolása a legismertebb hagyomány, melyet azóta már
sokan el is felejtettek. A széket Luca napján kezdték el ácsolni, December 13.-
án, és karácsony estéjén készültek el vele, erre felállva az éjféli misén
megláthatták a boszorkányokat.