Fábián Anita, terápiás munkatárs

A Luca-nap nyomában

Luca-napi búzaültetés, Luca széke, Luca-napi kotyolás és dologtiltás. A legismertebb

népszokások, amelyek december 13-ához kapcsolódnak. De vajon honnan ered, mi lehet az
alapja ezeknek a népszokásoknak?
Szent Lúcia a keresztények által az 5. század óta tisztelt szűz és vértanú. Siracusa (az
ókori Szicília legjelentősebb központja) városának egyik előkelő családjából származott.
Lúcia elkísérte beteg édesanyját a mintegy negyven mérföldnyire lévő Cataniába, Szent Ágota
sírjához, hogy gyógyulását kérjék. Imái meghallgatásra leltek, édesanyja meggyógyult, az
álmában megjelenő Ágota pedig felajánlotta neki a keresztséget. Lúcia ettől a naptól Jézus
jegyesének vallotta magát, s elhagyta vőlegényét. A férfi nem tudott belenyugodni Lúcia
döntésébe, ezért feljelentette a lányt keresztény hite miatt Pascasius fejedelemnél.
A fejedelem megpróbálta a lányt bálványimádásra kényszeríteni, majd bordélyházban akarta
ártatlanságában megszégyeníteni, de Isten segítségével nem sikerült elvonszolnia a szüzet.
A fejedelem ezután kiadta a parancsot, hogy olajjal és szurokkal öntsék le és égessék el. Ám
hiába volt minden, a tűz nem fogott Lúcián. Végül rabtartói elvágták a torkát, de addig nem
halt meg, míg imádságát be nem fejezte.
Történetén túl a Lúcia név, magyarul Luca jelentése is érdekes. A latin lux szóból
származik, amelynek jelentése fényesség. Ebből következik, hogy fényhozó Szent Lucaként
szoktuk emlegetni a magyar néphagyományban, továbbá hozzá imádkoztak a vakok, a
szembetegségben szenvedők, de a földművesek, kézművesek, párnakészítők és varrónők is,
mivel mind hegyes szerszámokkal dolgozott. Emellett december 13-a az év legsötétebb
időszakára esik. Úgy tartják, hogy a gonosz, alantas szellemek ekkor járnak vissza az élők
közé. Emiatt alakulhatott ki, hogy a keresztény világban tisztelt Szent Lúcia mellett megjelent
egy az ősi hiedelemvilágban élt ártó, rontó nőalak is, mégpedig Luca asszony. E két
nőalakhoz kapcsolódnak a magyar népszokások.
Az egyik legismertebb Luca-napi népszokás a Luca széke, amely Luca boszorkányos
jellegéhez kapcsolódik. Az ötszög alakú lucaszék készítése december 13-án kezdődött el.
Készítéséhez kilencféle fát (kökény, boróka, jávorfa, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser és
rózsafa) kellett használni, s karácsonyig el kellett készülnie. A lucaszék lassan készült,
minden nap csak egy műveletet lehetett rajta elvégezni, innen ered a mondás is, miszerint
„Lassan készül, mint a Luca széke“. A szék készítője magával vitte a széket december 24-én
az éjféli misére, s ekkor a székre ülve vagy rá állva megláthatta, hogy a gyülekezet tagjai
közül kik a boszorkányok. Ezután gyorsan haza kellett szaladnia, s maga mögé mákot szórva
biztosítania, hogy a boszorkányok ne érjenek a nyomába. Az otthon már biztonságot nyújtott,
de a lucaszéket mindenképpen el kellett égetni.
Luca napjához köthető a búzaültetés is. Ezen a napon kis tálkába búzát szórt
a háziasszony, amit karácsony napjáig öntözgetett, s minél magasabbra hajtott ki, annál
bővebb termést jósoltak a következő esztendőre. Belsejébe mécsest vagy gyertyát volt szokás
helyezni. A búza zöld színe az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését,
maga a búza pedig az élő kenyeret, Jézust jelképezte.
A Luca naptól karácsonyig terjedő időszakban időjárással kapcsolatos jóslásokat is
végeztek. Ennek a tizenkét napnak az időjárásából következtettek ugyanis az elkövetkező egy
évre. Úgy vélték, hogy amilyen az első nap időjárása, olyan lesz a következő év első hónapjáé
is, amilyen a második nap, olyan a második hónapé és így tovább. Ezt nevezik Luca
kalendáriumának
 A Luca-napi kotyolás vagy lucázás is elterjedt hagyomány volt, amely a termékenység
biztosításához kötődő szokás volt. A Luca-napi alakoskodók/kotyolók házról házra járva
mondták termékenységvarázsló rigmusaikat. A kotyolásnak nevezett szokás segítette az
eljövendő bő termést és a jószágok megfelelő szaporulatát.
Elterjedt szokás volt még a Luca-napi jóslás. Ezen a napon készítették el a hajadon
lányok azokat a jóslási cédulákat, amelyeken 12 férfinév szerepelt. Minden nap a tűzbe
vetettek egyet, s azt hitték, amely név az utolsó, megmaradt papírdarabon szerepelt, úgy
fogják hívni a vőlegényüket.
Jósló, varázsló eljárások között szerepel a tollaspogácsa, ún. lucapogácsa készítése is.
A jósló eljárás lényege az, hogy akinek sütés közben a pogácsáján a toll megperzselődött,
annak közeli halált jósoltak.
A Luca-nap dologtiltó nap is volt. Mivel az asszonyoknak biztosítani kellett
a következő évre is a sok tojást, ezért be kellett segíteniük tyúkjaiknak, hogy jó kotlósok
legyenek. Ennek eléréséhez az asszonyok december 13-án sokat ültek. Továbbá tilos volt
ilyenkor minden asszonyi tevékenység, így például a fonás és a varrás, mert ezekkel
bevarrták volna a tyúkok fenekét, s nem lett volna tojásuk arra az évre. Tiltott volt továbbá
a mosás, a befőzés és a kenyérsütés is. Akit pedig Luca tilalomszegésen kapott, akár kővé is
válhatott.
Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi hiedelem és szokás kapcsolódna, mint
Luca napjához. Ahogy láthattuk, ez a nap éppúgy alkalmas volt termékenységvarázslásra,
mint házasság-, halál- és időjárásjóslásra, bizonyos női munkák tiltására, valamint
a lucaszék készítésére.

Felhasznált irodalom
Magyar Néprajzi Lexikon
Szép napunk támadt
Magyar Néprajz Vii. kötet Flórián Mária - Paládi-Kovács Attila
Akadémiai Kiadó 2011 Népszokások. Néphit. Népi vallásosság.