„A kormányok felelősek népeik

egészségéért, amelyet csak megfelelő

egészségügyi és szociális
intézkedésekkel tudnak elősegíteni.” 1946.
WHO Alkotmánya

Az egészségpolitika az állam vezetésének

az a törekvése, hogy politikai eszközökkel
biztosítsa lakosainak egészségét.
1. Egészségorientált döntéshozás
támogatása
2. Eü-i ellátáshoz való egyenlő hozzáférés
biztosítása mindenki számára
3. Az egészség védelme és fejlesztése
4. Speciális egészségi problémák
megőrzése, feltárása, kezelése
 Eü-i intézményrendszer szervezete és működtetése
 Eü-i szolgáltatások szabályozása és minőségbiztosítása
 Népeü-i rendszer működtetése
 Preventív és kuratív rendszerek finanszírozásának
szabályozása
 Egészségre ható környezeti tényezők ellenőrzése és
szabályozása
 Gyógyszerek és biológiailag aktív anyagok forgalmának
szabályozása
 Eü-ben dolgozók képzése, továbbképzése
 Anyagi-tárgyi eszközök beszerzésének, alkalmazásának
szabályozása
 Nemzetközi kapcsolatokból fakadó kötelezettségek
- Diagnosztikus eszközök sokfélesége, terápiás
lehetőségek sokszínűsége, nagymértékű
specializálódás
- Eü-i ellátás költségeinek exponenciális növekedése

országok nemzeti jövedelmének sokkal lassúbb

növekedési üteme.
- A gyógyítás társadalmi költségei jelentősebben
emelkednek, mint amilyen ütemű a lakosság
egészségi állapotának javulása.
- Nő az állandó kezelésre szoruló krónikus betegek
1. Hozzáférhetőség: térben és időben a beteg
(fogyasztó) egészségi állapotának megfelelő
ellátás fizikai elérhetősége.
2. Esélyegyenlőség: mindenki számára egyenlő
színvonalú és minőségű ellátáshoz való
hozzájutás lehetősége, amelynek egyik
feltétele a hozzáférhetőség.
3. Minőség: nemzetközileg elfogadott
technológiai színvonal.
Valóban minőségi szolgáltatások csak egyes
társadalmi-, vagy betegcsoportok részére
biztosíthatók.
Az eü-i szolgáltatások technikai és technológiai
kínálatai messze meghaladják a gazdasági
lehetőségeket. A szociális elosztást, vagy
újraelosztást preferáló politikai rendszerek a
hozzáférhetőségre,
 a demokratikus elveket előnybe részesítők az
esélyegyenlőségre,
 a piacorientált rendszerek a minőség
biztosítására áldoznak nagyobb hányadot az eü-i
költségvetésből.
Finanszírozási oldalról nézve
 Out of pocket nem hozzáférhető
 Szabad piaci modell (USA) nem
hozzáférhető
 Bismarck modell (Társadalom Biztosítás)
 Beveridge (NHS adó alapú, állampolgári
jogon)
 Szemaskó (szovjet) állítólag hozzáférhető,
méltányos és magas minőségű
2 szereplős modell
Fogyasztó + Szolgáltató
Szüksége van a szolgáltatásra Az igényt kielégíti
A szolgáltatás ellenértékét fedezi

Különleges szolgáltatások: váratlanul jelentkeznek, kielégítésük

sürgős, vagy különösen nagy költségráfordítást igényelnek

Biztosító (3. szereplő) fedezi a költségeket.

Ezeket az Állam (4. szereplő) szabályozza

4 szereplős modell
4 szereplős modell
1. Fogyasztó vagy beteg: aki az eü-i ellátást,
szolgáltatást igényli.
2. Szolgáltató: eü-i ellátást nyújt, a szolgáltatásért
ellenértéket kap.
3. Finanszírozó: a fogyasztó számára a
szolgáltatónál megvásárolja az eü-i ellátást.
4. Állam vagy helyi önkormányzat: felelős az ellátás
zavartalan és folyamatos működtetéséért; részben
tulajdonosa az ellátást nyújtó intézményeknek.
A szereplők érdekviszonyai
A fogyasztó kevesebb járulékért több és jobb ellátást szeretne
kapni.
A szolgáltató érdekelt a technológiai színvonal növelésében
(minőség), mivel ez magasabb finanszírozást jelent és
csökkenti a hibalehetőséget, nagyobb szakmai sikerélményt
ad.
Társadalombiztosítás-alapú finanszírozás a befolyt kötelező
járulékokat újra elosztja. A deficitmentes gazdálkodásban
érdekelt, csak mérsékelten a prevencióban.
Az állam felelős a lakosság egészségi állapotának javításáért.
A szociális és eü-i kiadásokat igyekszik csökkenteni, az
önrészvállalást és a magántőke bevonását növelni.
Betegségteher mérőszám (burden of disease):
 korai halálozás által elveszített, potenciálisan megélhető
évek száma + betegségben vagy rokkantságban
eltöltött évek száma a tartós egészségkárosodás
arányában
Gazdasági fejlettség – iskolázottsági szint – egészségi
állapot
A társadalombiztosítási rendszerekben a fogyasztó
általában nem az igényeinek, hanem szükségleteinek
megfelelő ellátást kap.
Megelőző szolgáltatás
Népegészségügyi szolgáltatás
Egészségvédelmi irodák
Védőnői rendszer
Iskolaorvosi rendszer
Foglalkozási egészségügy

Gyógyító ellátás
Területileg és szakmailag progresszív felépítésű,
mindenki számára biztosítva az indokolt, orvosilag
legmegfelelőbb ellátást.
 Célcsoportja szerint a szolgáltatás lehet személyes vagy
közösségi.
 A szolgáltatás köz- és magántulajdonban is történhet, de
közintézményekben is működhetnek magánvállalkozások.
 Köztulajdonban Magyarországon központi, vagyis állami
tulajdon, és helyi önkormányzati tulajdon fordul elő. Ezeket
együttesen közintézményeknek nevezzük.
 Mindkettőben olyan munkavállalók dolgoznak, akiket
közpénzekből a közösség tart állásban, vagyis közalkalmazottak.
 Az egészségügyi szolgáltatás olyan tevékenység, amely az
egészségügyi szükségletek kielégítését szolgálja.
 A központi állami tulajdonban lévő intézmények (kórházak,
szanatóriumok, országos intézetek) kezelését az Egészségügyi
Minisztérium látja el.
 Az orvostudományi egyetemek az Oktatási Minisztériumhoz
tartoznak, és oktató, illetve kutató munkájuk mellett betegellátást
is végeznek.
 A helyi önkormányzatok a szakellátást biztosító intézményeket
saját maguk működtethetik, vagy bérbe adhatják
magánvállalkozásnak.
 Alsó szinten található az alapellátás,
 erre épül a szakellátás járóbeteg, illetve fekvőbeteg formája,
 majd végül az országosan vagy regionálisan kiemelt speciális
szakfeladatok következnek.
 Speciális szakfeladatok ellátása általában az orvostudományi
egyetemek klinikáin, vagy az országos intézetekben található.
Városi kórházak: 200-400 ágyszám; alapszakmák + 1-2 egyéb
szakma.
Megyei kórházak: 2000-2500 ágyszám; sok szakterület, speciális
szakambulanciák.
Klinikák: területi betegellátás, speciális ellátás.
 Az egészségi állapottal kapcsolatos szükségletek miatt az
emberek saját kezdeményezésükre (pl. panaszok miatt), vagy
közérdekből (pl. járványügyi intézkedések), vagy felderített
szükségleteik miatt (szűrés nyomán) részesülnek a
szolgáltatásokból.
 A folyamatban lévő, vagy befejezett szolgáltatási eseményt
ellátásnak nevezzük.
 A szolgáltatási esemény összes társadalmi-gazdasági
körülményeit figyelembe véve azonban a két fogalmat más,
összetett értelemben is használjuk
Ellátás: közhatalmi biztosítékokkal fedezett, garantált szolgáltatás,
amelyet az érintettek jogosultak igénybe venni, vagy egyes esetekben
közérdekből kötelesek elviselni.
Szolgáltatás: általában a szolgáltató által felajánlott tevékenység,
amelynek igénybevételéről kizárólag a betegek döntenek, módjukban áll
azt mellőzni, vagy elfogadni.
 1997. évi CLIV. tv. Az egészségügyről a beteg és a
szolgáltató partneri kapcsolatára, nem pedig alá- és
fölérendeltségére épít.
 Egészségügyi szolgáltatás minden olyan tevékenység,
amely
1. megőrzi az emberek egészségét,
2. megelőzi a betegségeket,
3. a már kialakult betegségeket korán felismeri és gyógykezeli,
4. sürgős szükség esetén elhárítja az életveszélyt,
5. krónikus esetben a javítja a beteg állapotát,
6. szülészeti ellátást biztosít (a várandósság és a szülés nem betegség!)
7. humán reprodukciót befolyásoló tevékenységet végez (különböző
megtermékenyítési eljárások, művi meddővé tétel, stb.)
8. feldolgozza a betegektől származó vizsgálati anyagokat,
9. ha más lehetőség nincs, csökkenti a fájdalmat és a szenvedést,
10. klinikai kutatásokat folytat.
11. a betegek szállítását végzi,
12. biztosítja a betegek gyógyszer és gyógyászati segédeszköz ellátását.
 A mai magyar szolgáltatási rendszer orvosi szakmai szintekre,
és a definitív ellátás, illetve a progresszivitás elvére épül.
 Három szolgálat úgynevezett fő ellátási szint működik a magyar
egészségügyben:
 alapellátás,

 járóbeteg-szakellátás,

 fekvőbeteg-szakellátás,

 mentés (mint önálló szolgálat).

Definitív ellátás: minden beteg azon a szakmai szinten kapjon

befejezett gyógykezelést, ahol maradéktalanul ellátható, és ne
kerüljön feleslegesen „magasabb” szintre.
Progresszív ellátás: az egyén egészségi állapotának összes
jellemzője együttesen határozza meg az ellátási szintet, és
minden beteg jusson el oda, időben, ahol az állapota szerint
indokolt kezelés nyújtható számára.
 alapellátás minden olyan ellátási forma, ahová bármikor
közvetlenül (beutaló nélkül) fordulhat a népesség (a beteg) az
egészségi problémájával.
 „A beteg lakóhelyén, illetve annak közelében biztosítani kell,
hogy választása alapján igénybe vehető, hosszú távú, személyes
kapcsolaton alapuló, nemétől, korától és betegsége
természetétől függetlenül folyamatos egészségügyi ellátásban
részesüljön.” (1997. évi CLIV. tv. 88. § 1. bekezdés)
 az alapellátás a következő területeket fogja össze:
 felnőtt háziorvosi, gyermek-háziorvosi szolgálat,
 fogorvosi alapellátó szolgálat,
 az alapellátási ügyelet,
 védőnői ellátás,
 iskola-egészségügyi ellátás,
 foglalkozás-egészségügyi ellátás
 otthoni házi ápolás
 a helyi önkormányzat kötelessége az ellátás biztosítása, míg a
foglalkozás-egészségügyi ellátás a munkáltatót terheli.
 A közalkalmazott körzeti orvos egy közigazgatásilag
meghatározott területen (ez a körzet) élő lakosság ellátásáért
viselt felelősséget.
 Szabad orvosválasztás: a biztosítottak egy azonosító igazolvány birtokában
(„TB-kártya”) – lakóhelyük körzeti beosztásától teljesen függetlenül –
Magyarországon bármelyik, alapellátást végző orvosnál jelentkezhetnek.
 Szabad működési keretek: a háziorvos eldöntheti, hogy továbbra is
közalkalmazott marad, illetve társas vagy egyéni vállalkozási formában bérli
a köztulajdonban lévő rendelő(ke)t, de újabban (2000-től) a tulajdont is
megszerezheti.
 Működési közfinanszírozás a praxis létszáma alapján: a leadott kártyák
számához igazodó, havonkénti javadalmazással járó „fejkvóta” rendszernek
nevezik, amelyben az egyik leglényegesebb módosító tényezőként az
ellátandók korösszetételét veszik figyelembe.
 Területi ellátási kötelezettség: a közalkalmazott háziorvosra nézve
munkaköri kötelesség, a vállalkozó háziorvos viszont szerződésben köteles
átvállalni annak érdekében, hogy részesülhessen a TB-finanszírozásból.
 Háziorvosi szakvizsga: a megelőző, családra is figyelő szemlélet új
ismeretek, módszerek elsajátítását teszi szükségessé.
1 háziorvos
 1500-2000 lakos ellátása

 OEP-től kártyapénzt kap

 Átlagos háziorvosi rendelési idő 1000 óra/év

(250 munkanap/év)
 8.5 beteget lát el
 1 betegre 7 perc jut
 Magyarországon ~ 6800 háziorvosi praxis
 95% vállalkozási formában.

Otthonápolás
OEP-pel szerződött önálló vállalkozók látnak el a háziorvos
javaslatára. A krónikus fekvőbeteg-ellátást tehermentesíti.
 Feladata a munkát végző személyek
egészségének megóvása a munkahelyi
ártalmaktól, folyamatos ellenőrzések és
alkalmassági vizsgálatok révén, és (esetleg) a
megbetegedett munkavállalók gyógyítása.
 A foglalkozás-egészségügyi (üzemorvosi)
szolgáltatást elsősorban a munkavégzés helyén
vagy annak közelében kell biztosítani.
 Magyarországon ez a szolgálat jelenleg gyógyító
tevékenységet nem végez.
 Preventív szolgálat: gyógyító tevékenységet nem folytat,
feladata a termelési folyamat vizsgálata, a termelési
technológiákban jelentkező egészségkárosító faktorok
kiszűrése, ezek hatásának csökkentése, a jelentkező
hiányok pótlása, folyamatos ellenőrzéssel a dolgozók
egészségi állapotának követése, szükség esetén a gyógyító
szolgálathoz irányítása. A prevenció folyamata a felvételkor
kötelező alkalmassági vizsgálattal kezdődik, de szerves
része a követéses vizsgálat is, amely meghatározott
időközönként illeszkedik a termelési folyamathoz.
 Gyógyító-megelőző üzemi egészségügyi szolgálat: a
munkafolyamattal kapcsolatos összes megelőző és gyógyító
ellátást elvégzi.
 Vegyes szolgálat: a két előző változat különböző arányú
keveréke.
 Az alapellátás szakmai jártasságának és
alkalmasságának szintjét meghaladó
szolgáltatások összessége.

 Egészségpolitikai és szervezési
megfontolások alapján hagyományosan
 járóbeteg (ambuláns) és
 fekvőbeteg szakellátásra különítjük el.
A kórházi ágyszám csökkentés kompenzálására
előtérbe került a járóbeteg-szakellátás differenciált
fejlesztése.
Többszakmás városi / kerületi rendelőintézetek.
Speciális szakambulanciák.

Járóbeteg-szakellátásban
 az orvosi munkaórák száma ~16 millió,

 ellátott esetek száma 180 millió/év,

 1 kezelésre jutó átlagos idő 5.5 perc.

 Szakorvos és/vagy szakápoló által a beteg
gyógyulásáig végzett, illetve krónikus betegség esetén
folyamatos szolgáltatás, amely utóbbi esetben a
gondozási munkamódszert is alkalmazza.
 Szakorvos esetében korlátozódhat szakkonzílium
végzésére is, vagy vizsgálat után a beteg kórházba
utalására.
 Szervezetileg négy formában működik:
 általános szakorvosi rendelőintézet
 szakorvosi gondozóintézet
 kórházi – klinikai szakambulancia (speciális szakellátás)
 Egy jól működő járóbeteg szakellátó hálózat az
alapellátásban főleg a diagnosztikát támogathatja.
 Kiválthat kórházi ellátási ténykedést is (diagnosztika,
terápiás tanácsok, konzultációk)
Szakgondozó hálózat
A járóbeteg-szakellátás speciális területe
 Másodlagos megelőzés (szűrés)

 Tanácsadás

 Krónikus ellátás (gondozás)

 Rehabilitáció
Tüdőgondozók: tbc + egyéb pulmonológiai betegségek
Bőr- és nemibeteg gondozók: STD felismerése, fertőző források és
terjesztők felkutatása, gondozása, gyógyítás, felvilágosítás +
bőrgyógyászati járóbeteg-ellátás (90%).
Pszichiátriai gondozók, Addiktológiai gondozók: 40 000
alkoholbeteg (800 000-1 000 000), drogambulanciák.
Általános beteggondozás: háziorvosi szolgálat.
 Hotelszolgálati funkcióval kiegészített
szakellátás, amely speciálisan épített és
felszerelt intézményben a legbonyolultabb
diagnosztikai és terápiás tevékenységek
elvégzését is biztosítja.
 Magyarországon a fekvőbeteg
szakellátásban az alábbi három szolgáltatói
intézmény típust különítjük el egymástól:

kórház – szakkórház – ápolási intézet

Kórháznak azt az intézményt tekintjük,
 amely osztályokra tagolva legalább 130
betegággyal, osztályokra nem tagolt hotelrész
esetén legalább 100 betegággyal rendelkezik (ez
utóbbi a mátrixkórház)
 osztály: szakmánként változó betegágyszámú, felelős
vezető főorvos által irányított önálló szervezeti egység
 részleg: az osztály főprofiljához illeszkedő szakterületet
ellátó, meghatározott (legalább nyolc, azonban az
osztályra jutó ágyszám felét el nem érő) ágyszámmal
működő, az adott szakterület szakorvosa által vezetett,
meghatározott feladatot ellátó, az osztálytól szervezetileg
nem elkülönült ellátási egység.
 amelyben legalább orvosi klinikai laboratórium,
radiológia, ultrahang, és aneszteziológia működik.
Szakkórház minden országos intézet, orvostudományi
(egészségtudományi) egyetem által működtetett egyetemi
klinika, illetve
 a gyermekkórház, valamint

 olyan fekvőbeteg ellátó intézmény, melyben egy- vagy többprofilú

szakterületekhez kapcsolódó szolgáltatást nyújtanak (például
elmegyógyintézet, vagy tüdőbetegkórház), és megfelel a
kórházakkal kapcsolatban általában támasztott feltételeknek.

Ápolási intézet: ápolási igazgató által vezetett önálló intézet (vagy

fekvőbeteg-ellátó intézmény önálló szervezeti egysége), amely
legalább 20 ággyal rendelkezik, és meghatározott ideig,
legfeljebb azonban egy évig nyújt szakápolási szolgáltatást azok
számára, akiknek folyamatos ápolásra van szükségük, de nem
szorulnak rendszeres orvosi ellátásra.
Ellátási szintek a kórházon belül:
 intenzív ellátás: a közvetlen életveszélyben lévő, rendkívül súlyos beteg
kezelését biztosítja. Speciális orvosi, ápolási tevékenység folyik itt, nagyon
magas színvonalú műszerezettséggel. Az általános intenzív terápián belül
külön szervezhető a perinatális intenzív ellátás, a kardiológiai, és a manuális
osztályok betegeit kezelő egység.
 aktív ellátás: állandó és folyamatos, aktív orvosi és ápolási ellátást igénylő
betegeket látnak el az orvosi szakterületenként szervezett osztályok,
részlegek (pl. belgyógyászat, sebészet, szülészet-nőgyógyászat, stb.)
 krónikus ellátás: az ellátottak megbetegedés ismert, de a gyógykezelés
hosszabb időt vesz igénybe, ezért elsősorban orvosi megfigyelésre, de
főként rendszeres és szakszerű ápolásra szorulnak. Az önmaguk ellátására
részben, vagy teljesen képtelen betegek is itt kerülnek ellátásra. Speciális
eset a gyógyíthatatlan betegek kezelése, akik a folyamatos ápolás és orvosi
ellenőrzés mellett elsősorban fájdalomcsillapításban és pszichés
foglalkozásban részesülnek.
 rehabilitációs kezelés: az itt ellátottak megbetegedése szintén ismert,
azonban a gyógykezelés célzottan arra irányul, hogy annak eredményeként
a szervezet egyes részeinek vagy egészének funkciói az orvostudomány
állásának megfelelő szintig helyreálljanak, vagy segédeszközökkel
pótolhatókká váljanak.
 1990-2000: aktív ágyak száma 20%-kal, krónikus
ágyaké 14%-kal .
 Ez ellentétes az európai trenddel – aktív ágyak száma
, krónikus ágyszám .
 Az ágyszám csökkentés célja a kórházi költségek
csökkentése volt.
 Az éves betegforgalom az akut ellátásban 25%-
kal , az átlagos ápolási napok száma 30%-kal 
 több beteget ápoltak rövidebb ideig (6.9 nap).
 A fekvőbeteg-ellátás az eü-i szolgáltatás
legdrágább eleme   egynapos sebészet.
 a mentés a sürgősségi orvosi ellátás része,
amely akkor válik szükségessé, ha a beteg a
feltalálási helyén azonnali ellátást igényel.
 A mentés folyamata egészen a beteg (vagy
sérült) legközelebbi megfelelő egészségügyi
intézményben történő átadásáig tart, a szállítás
közben végzett ellátást is beleértve.
 Magyarországon a mentés állami feladat
 Az OMSZ a sürgősségi esetek ellátásán kívül a
betegszállításban is részt vesz.
 Finanszírozása állami feladat.
 OVSZ
 Vér vagy vérkészítmény kereskedelmi
forgalomba nem kerülhet.
 Szerológiai vizsgálatok kötelezőek.
 Munkamódszerek: a szolgáltatások szakmai szemléletét
határozzák meg
 megelőzés,
 gondozás,
 rehabilitáció.

 A módszerek többféle szolgálathoz kapcsolódhatnak,

külön intézményi keretek között is megjelenhetnek. Így
a gondozás jelen lehet az alapellátásban (általános
gondozás) vagy a szakellátásban (szakgondozás), a
rehabilitációs tevékenység pedig országos intézet
keretei között is működhet.
 Megelőzés (profilaxis vagy prevenció): a betegségek kialakulásának
megakadályozása, a kialakult betegség korai felismeréssel történő
gyógyítása, és az idült betegségekben az egészségi állapot további
súlyosbodásának meggátlása.
 primordiális prevenció: egészséges társadalmi-gazdasági-természeti
környezet biztosítása, egészséges életmód, életkörülmények
lehetősége (választás - ösztönzés jó választásra)
 primer prevenció: a betegség kialakulásának, keletkezésének
megakadályozása,
 szekunder prevenció: a betegségek kialakulásában szerepet játszó
rizikótényezők és káros hatásaik kiküszöbölése, a betegek
(betegségek) premorbid, illetve korai stádiumban történő
felismerése, kimutatása (szűrés!) és kezelése
 tercier prevenció: a már megbetegedettek rendszeres nyomon
követése, kezelése, állapotromlásuk megelőzése, szükség szerint
rehabilitációja (orvosi, foglalkozási, szociális), a betegek lehető
legjobb állapotban és a legtovább történő karbantartása:
Az Egészségügyi törvény alapján érvényes biztosított
jogviszony nélkül is térítésmentesen meg kell adni. I
• kötelező védőoltás,
• járványügyi érdekből végzett szűrővizsgalat, orvosi
vizsgálat,
• járványügyi elkülönítés
• fertőző betegek szállítása
• mentés
• sürgős szükség eseten az elsődleges ellátás
• varandós és gyermekágyas anya gondozása
• halottvizsgálat illetve a halottakkal kapcsolatos orvosi
eljárásokkal összefüggő ellátások
• vérellátás
amennyiben máshonnan nem térül meg, úgy ezt a központi
költségvetés fedezi.