Stratégiai kormányzás és közpolitikai tervezés

Esettanulmány
Egészségügy: állami vagy privát?

Szerző: dr. Tippan Veronika

X8QS6V

1
Stratégiai kormányzás és közpolitikai tervezés

Tartalomjegyzék

A magyar egészségügy és finanszírozásának helyzete napjainkig 3

A privatizáció a közszolgáltatásokban 5
Privatizáció az egészségügyben 8
1. Az egészségügyi privatizáció jellemzői az EU-ban 8

2. Egészségügyi privatizáció Magyarországon 9

Egészségbiztosítók privatizációja 10
Megoldási lehetőségek 11

2
Stratégiai kormányzás és közpolitikai tervezés

A magyar egészségügy és finanszírozásának helyzete napjainkig

Az egészségügynek nevezett rendszerbe tartozik minden tevékenység, amelynek a célja az
egészségi állapot megőrzése, helyreállítása, stabilizálása. Az egészségügy tehát elsősorban a
gyógyításról szól. Miért foglalkozunk akkor az egészségügy kapcsán gazdasági kérdésekkel?
Azért, mert az emberek gyógyítása kapcsán számos olyan probléma felmerül, amelyeknek a
megoldásához a közgazdaságtan a maga eszközeivel hozzá tud járulni. Az egyik
legnyilvánvalóbb probléma a szűkösség. Az egészségügyre sosincs elég pénz, továbbá kevés
a modern berendezés is, nem érhető el minden korszerű gyógyszer és gyakran hiány van jó
szakemberekből is. Szűkös erőforrás az idő is, mind a szolgáltatói, mind az ellátotti oldalon.1
A magyar egészségbiztosítás a II. világháborúig a bismarcki modellt követte. 1891-ben fogad-
ták el az első betegbiztosítási törvényt. A betegbiztosítás fokozatosan terjedt ki az egyes
ágazatokra, de még 1940-ben is csak az aktív keresők 21,5 százaléka volt biztosított. 1951-
ben összevonták az ágazati biztosítókat, és üzemeltetését egy egységesített szakszervezeti
intézményre bízták. Ezt volt a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ (SZTK). A
társadalombiztosítást több lépcsőben kiterjesztették minden dolgozóra és a családtagjaikra.
1972-től az egészségügyi ellátás állami feladat lett, a központi költségvetés finanszírozta. Az
egészségbiztosítás megszűnt. Az egészségügyi ellátás állampolgári joggá vált. 1990-től az
egészségügyi ellátás finanszírozását ismét a társadalombiztosítás részévé tették. 1993-től
önálló Egészségbiztosítási Alapot hoztak létre, amelyet egy önálló szervezet az Országos
Egészségbiztosítási Pénztár kezelt. Kezdetben az Alap társadalombiztosítási önkormányzati
irányítás alatt állt. Az önkormányzatban a szakszervezetek és a munkáltatói érdek-
képviseletek képviseltették magukat. 1999-től az Alap állami irányítás alá került. A jelenlegi
magyar egészségbiztosítás egy kötelező társadalombiztosítási rendszer. A járulék-fizetési
kötelezettség minden aktív keresőre kiterjed. Mind a munkáltató, mind a munkavállaló fizet
járulékot (hozzájárulást) a biztosítási rendszer fenntartásához. A nyugdíjasok, álláskeresők,
szociális ellátásban és családi pótlékban részesülők stb. után központilag történik a
járulékfizetés. A szolidaritás és a méltányosság széles körben érvényesül. Az
egészségbiztosítás az alábbi szolgáltatásokat fedezi: természetbeni egészségügyi ellátás;
gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök megvásárlásához nyújtott támogatás; táppénz,
baleseti táppénz. A magyar kötelező egészségbiztosítást egy államilag szervezett biztosító
nyújtja. A biztosító azonban nemcsak állami intézményeket finanszíroz, hanem
önkormányzati és egyházi fenntartású szolgáltatókat, vállalkozásokat és civil szervezeteket is.
A természetbeni egészségügyi szolgáltatások finanszírozásában szektor-semlegesség
érvényesül.2
Magyarországon a kötelező egészségbiztosítás mellett üzleti biztosítók is működnek az
egészségügy területén. Elsősorban készpénz-ellátást adnak betegség esetére. Néhány biztosító
finanszíroz természetbeni egészségügyi ellátást, amelyet a biztosítóval szerződött
magánszolgáltatóknál lehet igénybe venni. Az üzleti biztosítókon kívül ún. kölcsönös
egészségbiztosító-pénztárak is részt vesznek az egészségügyhöz kapcsolódó tevékenységek
finanszírozásában. E pénztáraknak 6-700 ezer tagja van. Tipikusan az egészség megőrzését
segítő szolgáltatásokat finanszíroznak, illetve ilyen jellegű termékek megvásárlásához
nyújtanak támogatást. Egyes pénztárak betegség esetén a táppénzt kiegészítő készpénz-
1
Pulay Gyula: Bevezetés az egészségügy gazdaságtanába, e-Book, „TÁMOP-4.1.2/A/1-11/1-2011-0015
Egészségügyi Ügyvitelszervező Szakirány: Tartalomfejlesztés és Elektronikus Tananyagfejlesztés a BSc képzés
keretében” készült tanulmány, Semmelweis Egyetem, 7. oldal
2
U.o. 33-34. oldal
3
Stratégiai kormányzás és közpolitikai tervezés

ellátást is adnak, illetve átvállalják a kötelező egészségbiztosítás által támogatott gyógyszerek

esetében a biztosított által fizetendő térítési díjat.3
Az elmúlt 12 évben az állami egészségügy működése és lakossági megítélése folyamatosan
romlott, a közfinanszírozott ellátástól a magyarok soha korábban nem látott mértékben
fordultak el. A magánszolgáltatókat igénybe vevők körének, illetve a privát egészségügyi
ellátásra elköltött pénz mennyiségének rohamos emelkedése jelzi a magánegészségügy
térnyerését. Az Európai Unióban a magyar emberek fizetnek a legtöbbet saját zsebből az
egészségügyi ellátásra, a V4 országok átlagát pedig jócskán meghaladjuk. A magánszektor
térnyeréséhez jócskán hozzájárult a 2020 márciusában kirobbant koronavírus-járványt követő
időszak, amikor tovább nőttek az egyébként is rendkívül hosszú várólisták, még rosszabbak
lettek a betegellátás körülményei, ezzel együtt sokak számára elérhetetlenné váltak az
egészségügyi közszolgáltatások az alapellátásban és a szakrendelőkben is. Ezeket a
problémákat tetézték a kormány egyes döntései, például az orvosi béremelés egységesítése
vagy az egészségügyi intézmények átlagfinanszírozása, amelyek nem ösztönzik arra az állami
rendszerben dolgozókat, hogy több beteget lássanak el. A privát szolgáltatások
igénybevételéhez a szükségességen túl az is hozzájárult, hogy az elmúlt évek gazdasági
konjunktúrája miatt egyre többeknek volt lehetősége és igénye arra, hogy az állami
egészségügy feudális légköre helyett kellemes környezetben, jó minőségű szolgáltatást kapjon
pénzéért. A magánszektor erősödése a járóbeteg-ellátást érinti elsősorban, a fekvőbeteg-
ellátásban a magánszolgáltatók egyelőre nem tudtak teret nyerni. A gyorsan növekvő
magánegészségügyben megjelentek kormányközeli befektetők is az utóbbi időben, amely
szintén nagy ellenszenvet váltott ki a magyar társadalomban. Egészségügyi mestertervről,
átfogó reformkoncepcióról, a köz-és magánegészségügy viszonyának világos rendezéséről
egyelőre továbbra sem beszélhetünk. Az egészségügy szférájának belügyminiszter alá történő
rendelése arról tanúskodik, hogy a kormány számára továbbra sem prioritás a szektor, a cél
továbbra is az e téren jelentkező politikai kockázatok csökkentése. A tudatosság hiánya
látható a magánegészségügyet igénybe vevő állampolgárok esetében is. Az óriásira nőtt
magánegészségügyi költés mögött nincs szervezett kockázatkezelés. A betegek az állami
egészségügyből mintegy elmenekülve vesznek igénybe privát szolgáltatásokat. Ez pedig
nemcsak az egészségpénztárak felelőssége, hanem a kormányé is, amely még mindig „az
egészség nem üzlet” jelszó mögé bújva ösztönzi az állami rendszertől való eltávolodást. Ha
továbbra is ez a szemlélet – a zsebből történő fizetés – marad a meghatározó, akkor tovább
mélyülhet a szakadék a szegények és a gazdagok ellátása között, és tovább nőhet az
esélyegyenlőtlenség az egészségügyben. Márpedig ez valójában senkinek sem érdeke.4
A közegészségügyben a legtöbb panasz évek óta a hosszú várólistákra érkezik. Ez sok esetben
már az egészséget súlyosan veszélyeztető szintre emelkedett. Mint korábban említettem is, a
koronavírus-járvány tovább súlyosbította a helyzetet, ugyanis az eleve létszámhiányban
dolgozó orvosoknak és ápolóknak a fertőzött betegek ellátását, illetve a védőoltások beadását
kellett soron kívül elvégezniük. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatai
szerint több mint 54 ezer fő várakozik valamilyen műtétre az állami kórházak
valamelyikében. A NEAK főigazgatója szerint sürgősen vissza kell térni a
teljesítményfinanszírozásra, mert a jelenlegi havi átalány immár adatokkal is bizonyíthatóan

3
U.o.
4
Nyílt és rejtett privatizáció az egészségügyben – Kinek az érdeke?, A Political Capital és a Friedrich-Ebert-
Stiftung tanulmánya, 2021., 3. oldal In: https://politicalcapital.hu/pc-admin/source/documents/FES_PC-
Jelen_Tanulmany_Maganegeszsegugy_220622.pdf
4
Stratégiai kormányzás és közpolitikai tervezés

nem ösztönzi a szolgáltatókat a betegek ellátására. Ezt mutatja az is, hogy a kórházak közel
negyedével, a szakrendelők ötödével kevesebb beteget láttak el idén, mint a járvány előtt. A
krónikus osztályok pedig korábbi teljesítményüknek csak a 38 százalékát produkálták.
Szerinte mindez nemcsak azt jelenti, hogy ellátatlanok a betegek, hanem azt is, hogy bizonyos
típusú terápiához, diagnosztikához a rászorulók nem jutnak hozzá. A páciensek egy része be
sem jut az ellátórendszerbe, konzervatív terápiák maradnak el, emiatt sokaknál azonnali
műtétre van szükség. Így zárul be a kör: a várólisták csak tovább nőnek.5
Meg kell még említenünk az egészségügyi reformok legtisztábban közgazdasági
jellegűkérdését: ez az amortizáció fedezetének a hiánya. A probléma lényege az, hogy az
egészségügyi intézmények finanszírozási díjtételeibe nem építették be az állóeszközök
értékcsökkenésének megtérítését, azon az alapon, hogy az egészségbiztosítás csak az
egészségügyi ellátás működési költségeit finanszírozza, az állóeszközök pótlása és fejlesztése
az intézményt fenn-tartó önkormányzatok feladata. Ez a megközelítés azonban a szektor-
semleges finanszírozásnak az alapvető akadályává vált, hiszen vállalkozások esetén az
értékcsökkenésnek a gazdasági működés során meg kell térülnie. Az amortizáció fedezetének
hiánya súlyos gond a költségvetési intézményként működő egészségügyi intézmények
számára, mivel a nagy értékűberendezések folyamatos karbantartását és megújítását csak
akkor lehet elvégezni, ha ennek fedezete rendszerszerűen megteremtődik. Az amortizációnak
a beépülése az egészségbiztosítási finanszírozás díjtételeibe éppen ezt a célt szolgálta volna.6
A folyamatosan növekvő egészségügyi kiadások és elégedetlenség miatt a Magyar
Kormányban felvetődött, hogy az állami egészségügyi ellátásban növelni kellene a
magánszféra szerepét. Emellett több kormányközeli személy annak adott hangot, hogy az
egészségügyet és ezzel együtt az egészségbiztosítási rendszert teljes mértékben magánkézbe
kellene adni. A privatizációs tervek híre azonban szakmai szervezetek, valamint a társadalom
egyes rétegei körében felháborodást váltott ki.

A privatizáció a közszolgáltatásokban
A privatizáció szűkebb értelmű jelentéstartalma az, hogy az állami tulajdon magántulajdonba
kerül. Tágabb értelemben azonban a privatizáció fogalmába tartozik az állami vállalatok
piacra lépése, sőt az is, ha nem az állami vállalat, nem a konkrét állami tulajdon, hanem adott
állami funkció, feladat, közszolgáltatás kerül „magánkézbe”, a magánszektor, a
magángazdálkodás keretébe (a „magántulajdon” szerkezetébe). Az állami tulajdon
átadásának, visszaszorulásának számtalan formája alakult ki, továbbá a tulajdonosváltás
tekintetében is többféle átmeneti forma, módszer létezik. A privatizált javak a)
magántulajdonoshoz, valamint b) közösségi, vagy közvetett módon állami tulajdonoshoz is
kerülhetnek. A közösségi tulajdonlás vagy különböző lépcsőfokok beépítése a tulajdonosi
szerkezetbe ugyanis már lehetőséget biztosít a magántulajdonosi, üzleti, piaci viselkedési
formák kibontakozására. A piaci, „magángazdasági” jellemzők mértéke számos körülménytől
függ, így különösen: az új tulajdonos saját pénzügyi, piaci helyzetétől, motivációitól,
szervezetétől, esetleg a mögötte álló közösségtől, a megszerzett tulajdoni hányadtól stb.7

5
U.o. 6. oldal
6
Pulay Gyula, 89. oldal
7
Lapsánszky András: A közszolgáltatások közigazgatás-tudományi alapjai – A piaci közszolgáltatások
szervezése és igazgatása, Dialóg Campus, 2019. 129. oldal In.:
https://nkerepo.uni-nke.hu/xmlui/bitstream/handle/123456789/14670/A_kozszolgaltatasok_kozigazgatas-
tudomanyi_alapjai_2019.pdf?sequence=1
5
Stratégiai kormányzás és közpolitikai tervezés

A közszolgáltatások privatizációja a technológia robbanásszerű fejlődésében

és a világgazdasági folyamatokban meghúzódó kényszerítő erők mentén szükségszerűen
bekövetkező szerkezetátalakításnak tekinthető, de a privatizáció megvalósításának időtartama,
módszerei, indítékai, gazdasági, társadalmi, valamint politikai szempontjai tekintetében
az egyes országok, illetve a jelentősebb regionális integrációk körében eltérő és változatos
módszerek alakultak ki. E különféle módszerek azonban a privatizáció és a liberalizáció
általánosan érvényes elemei, intézményes működési elvei mentén rendszerezhetők, és modell-
szerűen csoportosíthatók.8 A közszolgáltatások privatizációjának céljai a közszolgáltatások
egyes területeinek sajátos jellemzői mentén igazodnak a privatizáció általános céljaihoz.
A privatizáció legalapvetőbb céljai9:
a) A vállalat teljesítményének fokozása, a hatékonyság növelése, a fogyasztói igények,
szükségletek megfelelő (akár mennyiségi, akár minőségi) biztosítása érdekében.
b) A vállalat pénzügyi kötöttségeinek, költségvetési függésének csökkentése, ezáltal
gazdasági növekedésének, hatékonyságának erősítése. A gazdasági önállóság növelése
és az állami támogatásokhoz kapcsolódó gazdasági függőség viszonyainak enyhítése. (Például
a pénzpiaci tőke bevonásával összefüggő kötöttségek lebontása.)
c) Az állam, illetve a központi költségvetés pénzügyi helyzetének fokozása, javítása. (Például
a költségvetési bevétel növelése a vállalatok, eszközök, értékpapírok eladása révén.)
d) A közszektor, közszolgáltatási rendszer terjedelmének csökkentése, reformja, így
az adminisztrációs, bürokratikus terhek pénzügyi és egyéb enyhítése.
e) Az adott közszolgáltatás fejlesztésével összefüggő óriási gazdasági kockázat és az óriási,
elsüllyedt befektetési szükségletek privatizálása. (A fejlesztés felelősségének és költségeinek
„privatizálása”.)
f) A piac és a gazdasági verseny erősítése, építése a gazdaságban.
g) A társadalom szélesebb rétegei számára részvények tulajdonjogának biztosítása, ezáltal
a társadalom részvény- és részvényjegyzési kultúrájának erősítése, valamint
a részvénybefektetések arányának növelése.
h) Az adott közszolgáltató vállalat ellátási rendszerében tőkeerős szakmai partnerek bevonása
a szolgáltatás fejlesztése, közérdekű fejlődése érdekében.
i) A belföldi tőkepiac határozott fejlesztése.
A privatizációs folyamatok esetében az egyik legfőbb kérdés, hogy egy tiszta piaci viszonyok
között működő magánvállalkozás valóban hatékonyabban tudja-e ellátni az adott
közszolgáltatást, mint egy állami tulajdonban lévő vagy az állam által közvetlenül megbízott
vállalkozás. Az állami tulajdon fenntartása vagy kiterjesztése több okból is indokolt lehet.
Ilyen lehet például a közérdek érvényesítése, a piaci kudarcok orvoslása, a jövedelmek
újraelosztása vagy különböző politikai érdekek érvényesítése. Ezzel szemben a privatizációs
törekvéseket a piacgazdaságba vetett hit, valamint az a feltételezés motiválhatja, hogy a
magánpiaci szereplők hatékonyabban tudják működtetni a szolgáltatásokat. Magyarországon a
rendszerváltást követően – a politikai-gazdasági változások miatt – kiterjedt privatizációs

8
U.o. 229. oldal
9
U.o. 230. oldal
6
Stratégiai kormányzás és közpolitikai tervezés

folyamat ment végbe. A 2008-ban kezdődő gazdasági válságot követően azonban egyes
ágazatokban felerősödtek az államosítási törekvések. Európában az állami felügyelet mellett
működő privatizált közszolgáltatások modelljének úttörője a hetvenes évektől kezdve Nagy-
Britannia volt. A közüzemi szektorokban tevékenykedő vállalatok szinte mindegyikét
privatizálták. Kiépült ugyanakkor a szabályozó hatóságok rendszere, amelyek a gazdasági
reguláció közérdekű szempontjait, tulajdonképpen „a lényeges minimumokat” szabályozták.
Az úgynevezett angolszász modell Nagy-Britannián kívül az Egyesült Államokban, a Brit
Nemzetközösség fejlett országaiban és Skandináviában terjedt el.10
A privatizáció bizonyos szektorokban indokolt lehet, mert:
- a magánszektor bizonyos esetekben jobb tulajdonos, jobban kiszolgálja a fogyasztói
igényeket, érdekelt a minőség növelésében,
- rosszul specifikált feladatokra is alkalmazhatók
- több termelőt igényel, ezáltal versenyt teremt,
- reagál a fogyasztói igényekre,
- korlátozza az állami bürokráciát,
- egy tiszta piaci viszonyok között működő magánvállalkozás egyes esetekben
hatékonyabban képes ellátni az adott közszolgáltatást, mint egy állami tulajdonban
lévő, vagy egy állam által közvetlenül megbízott vállalkozás,
- privatizáció esetén a magántőke felhasználásra kerül fejlesztésekre, a szűk kapacitások
bővítésére,
- a több-szektorúság, a vállalkozás szabadsága önmagában is érték,
- az egészségügy esetében az egészségbiztosítási rendszer csak a befizetések
növelésével működtethető nyereségesen, megfelelő állami szabályozással pedig
kiküszöbölhetők az esetleges egyenlőtlenségek11.
Számos érv azonban a privatizáció ellen szól, mint például:
- az állami tulajdon fenntartása jobb megoldás lehet például a közérdek érvényesítése, a
piaci kudarcok orvoslása, a jövedelmek újraelosztása vagy politikai érdekek
érvényesítése érdekében
- nincs bizonyíték arra, hogy a privatizáció javítaná a hatékonyságot
- az egészségbiztosítások privatizációjával drágább lehet az egészségügy, az államnak
még többe fog kerülni a rendszer, hiszen az állampolgárok befizetései nem lesznek
elegendőek a költségek finanszírozásához
- az egészségügy közszolgáltatás, így az állam feladata annak ellátása
- a privatizáció mellett szükséges állami szolgáltatás fenntartása is a lakosság teljes
ellátása érdekében (gyermekek, idősek, stb.), éppen ezért párhuzamos rendszer,
rendszerek épülnének ki12.

Privatizáció az egészségügyben
10
Nyikos Györgyi-Soós Gábor Gergely: A közszolgáltatás-szervezés, a közfeladat-ellátás stratégiai szervezési
ismeretei, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, 2018., Vezető-és Továbbképzési Központ, 44-45. oldal In:
http://real.mtak.hu/89943/1/Kozszervezes2018.pdf
11
Pulay Gyula 6. oldal
12
U.o. 7. oldal
7
 Stratégiai kormányzás és közpolitikai tervezés

A privatizáció az egészségügy két területén is végbemehet. Az első a finanszírozás

privatizálása, amelynek során a magánforrások szerepe megnő a finanszírozásban. Ez a
következőképpen történhet:
- a közvetlen fogyasztói finanszírozás (magán-ellátás díja, térítési díjak) bővülése által;
- a magánbiztosítók, kölcsönös egészségpénztárak térnyerése révén;
- magánbefektetők jelennek meg a kötelező egészségbiztosításban.
A másik lehetséges terület az egészségügyi szolgáltatások privatizációja, mely lehet
tulajdonosi, működtetési vagy funkcionális privatizáció.13
1. Az egészségügyi privatizáció jellemzői az EU-ban
Az egészségügyi közszolgáltatásban a magánszolgáltatók súlya nő az EU-ban, 1980-ban az
összes kórházi ágy 15 %-a, 2006-ban 21 %-a volt magánkórházi ágy. A magánszektor
térnyerése jellemzőbb a biztosítási rendszert alkalmazó országokban (a kórházi ágyak 45 %-a
magán), kiegészítő jellegű az állami egészségügyi rendszerekben (a kórházi ágyak kevesebb,
mint 10 %-a magán), kivéve Dél-Európát, ahol 20 százalék feletti az arány. Az új
tagországokban a privatizáció elsősorban az alapellátásban jellemző, kisebb arányú a
járóbeteg-ellátásban, 10 százalék alatti a fekvőbeteg ellátásban. Az EU-ban a
magánszolgáltatók a legnagyobb arányt az alapellátásban képviselik. A magánszolgáltatók
jelentős része nonprofit intézmény. A közkórházak jelentős része is társasági formában
működik (kft., közhasznú kft.). Jellemző a köz- és a magánfinanszírozás együttes jelenléte. A
magánfinanszírozás módozati a következők:
- magán (önkéntes) egészségbiztosítás,
- betegek által közvetlenül fizetett összegek.
Ez utóbbi megvalósulhat hivatalos önrész, vagy nem hivatalos pénzösszegek által. A magán
egészségbiztosítás csak Franciaországban és Hollandiában számottevő. Csak
Görögországban, Olaszországban és Portugáliában származik az összes egészségügyi kiadás
legalább 30 százaléka magánfinanszírozásból, elsősorban a szolgáltatás igénybevételekor
fizetett összegekből A magánbiztosítás leginkább kiegészítő biztosításként jelenik meg:
azokat a szolgáltatásokat fedezi, amelyeket a kötelező biztosítás nem, vagy csak részben
finanszíroz. Közvetlen kifizetésekre leginkább a fogorvosi ellátásban és a gyógyszerek
vásárlásakor kerül sor. Az önrész fizetésre számos megoldás létezik, aránya általában kicsi, de
növekvő. Ugyanakkor az is igaz, hogy a költségmegosztás a hatékonyság növelésének és a ki-
adások visszaszorításának nem túl hatásos eszköze. Az európai országok általános
tapasztalata, hogy szinte lehetetlen a közfinanszírozásba bevont szolgáltatások szűkítése. Az
ingyenes és mindenki számára hozzáférhető egészségügy burkolt adagoláshoz, vagy nyílt
sorban álláshoz vezet. A magánpraxis megengedése áttételesen erősíti a sorban állást a
közfinanszírozásban. A magánszektor szerepe a közfinanszírozott egészségügyi ellátások
nyújtásában országonként történelmileg igen különböző mértékű, különösen a kórházi
ellátásban. Például a skandináv országokban, az Egyesült Királyságban szinte csak
közkórházak vannak. Ezzel szemben Dél-Európában 20-30 százalék a magánkórházak aránya.
Ezek kb. fele „for-profit”. Hollandiában a kórházak többsége magán nonprofit intézmény. Az
alapellátás és a járóbeteg szakellátás orvosai hagyományosan magánszerződés (pl.
szabadfoglalkozású orvos) keretében végzik a tevékenységüket, de gyakran közintézmény
keretei között. A magánszektor előretörése figyelhető meg az alapellátásban, az otthoni
13
U.o. 58. oldal
8
 Stratégiai kormányzás és közpolitikai tervezés

ápolásban, a nagy beruházás-igényű egészségügyi területeken (korszerű diagnosztika) és a

kisegítő szolgáltatások (mosoda, étkeztetés) területén. Terjed a PPP (public-private-
partnership), azaz a köz-és a magánszektor együttműködése. Egy másik több országban is
jellemző tendencia, hogy a köztulajdonban lévő intézmények és korszerűbb szervezeti formát
vesznek fel, abban a reményben, hogy ez javítja hatékonyságukat. Igen fontos a magán
egészségügyi szolgáltatás térnyerésével egyidejűleg az állam szabályozó szerepének a
megerősítése.14
2. Egészségügyi privatizáció Magyarországon
A magyar egészségügyben mindhárom típusú privatizációra (tulajdonosi, működtetési,
funkcionális) sor került. A tulajdonosi privatizáció szűkebb körben volt jellemző, példaként
gyógyszertárak, egyházi kórházak, néhány háziorvosi és fogorvosi rendelő említhető. Ezzel
szemben széles körben zajlott a működtetési privatizáció. Ez jellemezte a házi orvosi ellátás,
fogorvosi alapellátás és egyes szakrendelések magánosítását. Funkcionális privatizáció
valósult meg a foglalkozás-egészségügy, a betegszállítás, a művese-kezelés, a nagy értékű
diagnosztika területén. Az egészségügyi privatizáció egyik sajátossága az egészségügyi
dolgozók meghatározó szerepe a privatizáció egyes területein (gyógyszertárak, háziorvosi
ellátás). E mögött az a tudatos törekvés húzódik meg, hogy az egészségügy ezen területein
egzisztenciavállalkozások15 működjenek. A gyógyszertárak esetében a gyógyszertár
működtetésének személyi joga (a működtető csak gyógyszerész végzettségű lehet, a többségi
tulajdonos is gyógyszerész, illetve gyógyszerészek egy csoportja) segítette elő az
egzisztenciavállalkozások térnyerését. A házi orvosok (házi gyermekorvosok, alapellátási
fogorvosok) esetében a praxisjog biztosítja az egzisztenciavállalkozást. (A háziorvosi körzet
működtetése vált a működtető orvos vagyoni értékű jogává.) Ugyanakkor az egészségügy
más területein virágzott a spontán privatizáció. Az egészségbiztosító közvetlenül kötött
magánszervezetekkel szerződést, kórházak egyes részlegei kerültek privatizálásra, olykor a
tulajdonos önkormányzat döntése nélkül. A privatizáció rendkívül eltérő mértékben érintette
az egészségügy egyes területeit. Kormányzati kezdeményezésen alapuló privatizáció zajlott
le16
- a gyógyszer-kiskereskedelemben (patikák),
- a háziorvosi, házi gyermekorvosi ellátásban,
- a betegszállításban.
A piaci szereplők kezdeményezésére a kötelező egészségbiztosítás által finanszírozott
magánvállalkozások dominánssá váltak a művese kezelésben, teret nyertek a képalkotó
diagnosztika (CT17 MRI18) és a laboratóriumok (vér-és genetikai, magzati diagnosztikai
vizsgálatok) területén. Magyarországon korszerű és megfelelő mélységű magzati genetikai
szűrés csak magánintézményekben elérhető. Gyors, szakszerű fogászati kezelés, fogászati
implantátumok szinte már csak magánellátóknál elérhetők, a fogszabályozás lehetősége

14
U.o. 60-61. oldal
15
Az egzisztenciavállalkozás olyan speciális szakmai vállalkozás, amelyet magánszemély, illetve
magánszemélyek egy csoportja azért hoz létre, hogy szaktudása, pénze befektetésével saját megélhetéséről
tartósan, lehetőleg aktív életkora végéig gondoskodni tudjon, és a befektetett tőkét, annak hozamát csak azt
követően, illetve a fenti célnak alárendelten veszi ki a vállalkozásból.
16
Pulay Gyula, 61-63. oldal
17
CT = computed tomography, számítógépes tomográfia a radiológiai diagnosztika egyik ága. A tomográfia
szó a szeletelésre utal. A tomográfiás felvételeken a vizsgálat tárgya képzeletbeli szeletekre bontva látható.
18
MRI = (Nuclear) Magnetic Resonance Imaging, mágneses magrezonancia képalkotás.
9
Stratégiai kormányzás és közpolitikai tervezés

államilag finanszírozottan pedig 18 év felett kizárt. Sor került a hiányszakmák

„privatizációjára” is. Ez azt jelenti, hogy egyes orvosi szakmákban a közalkalmazotti
foglalkoztatás anyagi és egyéb kötöttségei alól úgy lehetett kitörni, ha az orvos (orvosok egy
csoportja) vállalkozó lett. Erre a hiányszakmák kínáltak elsősorban lehetőséget. Jellemző még
a magántevékenység megerősödése az egészségügyet kiszolgáló kereskedelmi-szolgáltatói
tevékenység területén is.
A magyarországi egészségügyi privatizáció tanulságai a következőkben foglalhatók össze:
- a hozzáférést nem tette egyenlőtlenebbé, sőt inkább javította, mivel számos
hiányterületen új kapacitásokat hozott létre.
- átgondolt privatizáció esetén általában javult az intézmények működésének
hatékonysága. Spontán privatizáció esetén azonban gyakran a legjövedelmezőbb
tevékenységek kerültek magánkézbe, ami negatívan hatott a közintézményekre.
- többnyire romlott a dolgozók megelégedettsége, mivel elveszítették a közalkalmazotti
státuszukkal járó viszonylagos foglalkoztatási biztonságot.
- a magánszektor gyorsan növelte a részarányát az egészségügyi finanszírozáson belül.
- az állami szabályozás egyes területeken nem tudta megfelelően szabályozni a
magánszektor működését.
- a privatizáció negatív hatásai is hozzájárultak ahhoz, hogy jelenleg a magyar
egészségügy egyes területein a visszaállamosítás van napirenden; ugyanakkor az
tovább erősödött az egészségügyi egzisztenciavállalkozásokra alapuló privatizáció
(például a patikákban 2017-re az ott dolgozó patikusoknak kell többségi tulajdonosnak
lenniük)19.

Egészségbiztosítók privatizációja
A közfinanszírozott egészségügy működésének problémái, a munkaerőhiány, a
motiválatlanság, a teljesítményelv hiánya, az ellátással való elégedetlenség és a várólisták
egyre növekvő hossza erősen hozzájárult a magánegészségügy térnyeréséhez. Az elmúlt
években ugyanis sokan elfordultak az állami ellátástól, és rohamosan nőtt a
magánszolgáltatókat igénybe vevők köre, valamint a privát egészségügyi ellátásra elköltött
pénz mennyisége. Sokak esetében ez nem fogyasztói döntés, hanem kényszer. Azok a
társadalmi csoportok is megjelentek a magánklinikák váróiban, akik ezt anyagilag nehezen
engedhetik meg maguknak, de mivel az állami intézményekben nem jutottak ellátáshoz, más
választásuk nem maradt. Az egészségükre ugyanis akkor is hajlandóak költeni az emberek, ha
ehhez egyébként nincs elég jövedelmük. Nemcsak arról van szó tehát, hogy a páciensek jobb
vagy kiegészítő egészségügyi szolgáltatásokat vásárolnak a magánszektorban, hanem arról is,
hogy olyan ellátásért kell fizetniük, ami a befizetett járulékaikért járnának nekik az állami
intézményekben is. Ebből pedig az is következik, hogy a magánegészségügy részben állami
feladatot kénytelen átvenni. A fokozódó igény ellenére ugyanakkor a magyarok csak 12
százalékának van magán-egészségbiztosítása. Ehhez legjellemzőbben, 50 százalékban
továbbra is a munkáltatók által kötött szerződéseken keresztül jutnak hozzá az emberek. A
magasabb jövedelműek és képzettségűek, valamint a nagyvárosban élők mellett különösen a
fiatalabb korosztály nyitott a magánegészségügyi szolgáltatásokra. A leggyakrabban
megkeresett magánszolgáltatások továbbra is a fogorvos, a nőgyógyász és a bőrgyógyász, de

19
Pulay Gyula, 62-63. oldal
10
Stratégiai kormányzás és közpolitikai tervezés

egyre többen fordulnak belgyógyászhoz, gyermekorvoshoz is a magánklinikákon, illetve

növekszik a laborvizsgálatok, valamint az egynapos sebészet népszerűsége is20.
Egy részről megjegyezhető, hogy a magánbiztosítók bevezetése és széles körben való
elterjedése reális lehet az elkövetkezendő időszakban. Ez hozzájárulna a szolgáltatások
hatékonyságához, illetve enyhítené az egészségügyi rendszer finanszírozási nehézségeit. A
magán szektor jóval könnyebben alkalmazkodik a piac változásaihoz, amely által a
biztosítottak nagyobb biztonságban érezhetik magukat, bízva abban, hogy az általuk befizetett
összegért mindig minden körülmények között a legmagasabb színvonalú ellátást kapják, s
krízis helyzetekben sem csökken ellátottságuk minősége. Megfelelő kompenzációs
rendszerrel biztosítható lenne az egyenlőtlenségek kiküszöbölése. A magyar piacon jelenleg is
számos egészségpénztár működik, térnyerésük elmaradásának egyetlen okaként a nem
megfelelő marketinget említik. Európában is nő a magánszolgáltatók súlya az
egészségügyben. Így indokolt lenne Magyarországon is a magánfinanszírozás és a piaci alapú
ellátás növelése. A privatizáció már említett előnyei szintén hozzájárulnának az egészségügyi
közszolgáltatások javulásához. Másrészről a magánbiztosítók megjelenése az alapellátás
finanszírozásában csak részben jelentene megoldást, így a teljes privatizáció nem javasolt.
Egy fajta költségmegosztás azonban lehetséges lenne, hiszen így enyhíthetőek lennének az
egészségügy finanszírozási nehézségei.21

Megoldási lehetőségek
A jelenlegi egészségügyi ellátási szisztéma nem megfelelő a fentebb említett rengeteg
probléma miatt. A járóbeteg szakellátás az ország legtöbb ellátási intézményében akadozik,
amelynek egyik legnagyobb oka a szakorvos és szakápoló hiány, az egészségügyi
ellátórendszer munkaerő deficite. A privatizáció mellett az egyik lehetséges megoldás a
szolgáltatási koncesszió, illetve a PPP finanszírozás.
Egy állami vagy önkormányzati feladat kiszervezése megvalósítható koncessziós szerződéssel
is. Itt az állami vagy önkormányzati szerv nem megvásárol egy szolgáltatást a klasszikus
értelemben, hanem a szolgáltatás nyújtásának jogát engedi át egy vállalkozás számára. A
koncesszió általánosan a következőképpen határozható meg: koncesszió keretében az állam,
illetőleg az önkormányzat vagy az önkormányzati társulás a törvényben tételesen
meghatározott tevékenység (úgynevezett koncesszióköteles tevékenység) gyakorlásának jogát
visszterhes szerződésben, időlegesen engedi át, úgy, hogy a jogosultnak részleges piaci
monopóliumot biztosít. A közszolgáltatás biztosítása általában szolgáltatási koncesszió
keretében történik. A Kbt. a következőképpen határozza meg a szolgáltatási koncesszió
fogalmát: a szolgáltatási koncesszió a törvény szerinti ajánlatkérő által, írásban megkötött
visszterhes szerződés, amelynek keretében az ajánlatkérő megrendeli a szolgáltatás nyújtását,
az ajánlatkérő ellenszolgáltatása pedig a szolgáltatás hasznosítási jogának meghatározott időre
való átengedése vagy e jog átengedése pénzbeli ellenszolgáltatással együtt, ami együtt jár
azzal, hogy a szolgáltatás hasznosításához kapcsolódó működési kockázatokat a koncessziós
jogosult viseli. A szolgáltatás díját koncesszió esetén általában a fogyasztók fizetik a
szolgáltatónak, viszont ez kiegészülhet az államtól kapott pénzbeli juttatással is. Fontos
kiemelni, hogy ha a működési kockázatot nem a koncesszióban részesülő vállalkozás viseli,

20
Nyílt és rejtett privatizáció az egészségügyben – Kinek az érdeke?, A Political Capital és a Friedrich-Ebert-
Stiftung tanulmánya, 2021., 7. oldal In: https://politicalcapital.hu/pc-admin/source/documents/FES_PC-
Jelen_Tanulmany_Maganegeszsegugy_220622.pdf
21
Soós Gábor, 7. oldal
11
Stratégiai kormányzás és közpolitikai tervezés

akkor nem beszélhetünk koncesszióról. A Kormány jelenlegi állás szerint változtatna a

háziorvosi praxisjogon, melyet a gyógyszertárak mintájára valódi koncessziós joggá
alakítanának, és az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet adná majd
ki a jogosultságokat.22 
Hagyományosan a közszféra feladatának számító, az infrastruktúra teljes körére kiterjedő
beruházások magántőkéből való megvalósításának az angolszász know-how-ra épülő
finanszírozási módszere, amelynek alkalmazásával lehetővé válik egyes állami beruházások
költségeinek magántőke vagy banki hitel általi finanszírozása. Ezen finanszírozási mód
esetében azonban hosszú távon (20-30 év alatt) általában jelentős állami források
felhasználására van szükség. A költségek tehát nem jelennek meg azonnal a költségvetésben,
viszont korlátozzák a következő időszak kormányainak mozgásterét, fejlesztési lehetőségeit.
A leggyakrabban alkalmazott meghatározás alapján a PPP (a köz- és magánszféra
partnersége) az állam és a magánszféra olyan együttműködését jelenti, amikor a felek a
közszolgáltatás biztosításának felelősségét és kockázatát együtt viselik. PPP esetében a
magántársaság felelősséggel tartozik az infrastruktúra megtervezéséért, kiépítéséért,
működtetéséért, valamint (legalább részben) a projekt finanszírozásáért is, így az állam
(és/vagy a szolgáltatások tényleges igénybevevője) szolgáltatási díjat fizet. A közszférabeli
szerződő fél feladata a projekt megtervezése, a szolgáltatás minőségének meghatározása, az
árazási politika kialakítása és az ellenőrzési (monitoring) feladatok ellátása lesz, vagyis a
szolgáltatás közvetlen menedzselése helyett a szerződés menedzselésére koncentrál. A
magánszférával való sikeres együttműködéshez szükséges, hogy a felek tisztában legyenek a
PPP mögött meghúzódó alapvető elvekkel és célokkal. A PPP-konstrukció keretében az
állam, mint megrendelő az „outputokat”, vagyis a kimeneti követelményeket határozza meg,
azaz, hogy milyen szolgáltatást, milyen minőségben és mennyi ideig kíván igénybe venni. Az
„inputokkal”, vagyis a szolgáltatás létrejöttéhez szükséges jelentős méretű beruházásokkal
viszont csak másodsorban foglalkozik. A közcél a folyamat során a magánszféra
közreműködésével valósul meg.23

22
Nyikos Györgyi-Soós Gábor Gergely, 2018. 38-39. oldal
23
U.o. 42. oldal
12