A KLÁNOK

Asszamita
A keresztesek sok mesés történettel tértek vissza a Szent Földről; ezen történetek közül néhány
fanatikus gyilkosok bandájáról szólt; az európaiak ezeket a csöndes gyilkosokat assaisineknek
nevezték el, ami orvgyilkost jelent. Ekkor a Káiniták már tudtak az Arábia felől közeledő
veszélyről - a diablerista Asszamita klánról. A nyugat vámpírjai jóval a keresztesek előtt
találkoztak az asszamitákkal. Néhányan azt mondják, a Kelet hódítói, mint Nagy Sándor például,
azon Káiniták bábjai voltak, akik féltek az asszamitáktól. A pletykák azt is beszélik, hogy az
asszamiták jó célért küzdenek; törekednek, hogy tökéletesebbek legyenek az ördögi tudományok
terén.
Az Asszamita tanítások szerint a generációt csökkenteni kell, hogy közelebb kerüljenek Káinhoz,
s így a „mennyekhez". Az igaz metódus természetesen a diablre. A gyilkolás csak része volt az
útnak, és szükségből váltak tökéletes gyilkosokká. Emellett elkezdtek orvgyilkos küldetéseket
vállalni más Káinitáktól, vérrel megfizetve. Noha becsületbeli ügy megvédeniük klántársaikat, az
asszamitáknak nincs lelkiismeret furdalásuk, ha egy idegen vámpírt pusztítanak el. Újabban a
Keresztes Hadjáratok új okot szolgáltattak az asszamita tevékenységre. Sokan látták a klánból
szenvedni nyájukat, élő családjaikat a nyugati martalócok kezétől, és szomjúhoznak a bosszúra.
Ahogy az iszlám gyökeret ereszt a Közép-Keleten, és a nyugati atrocitások mind közelednek
hozzájuk, az asszamiták még inkább készen állnak európai vért inni, akár megegyezéssel, akár
anélkül.
Gúnynév: Szaracénok
Megjelenés: Nem ismertek asszamiták máshonnan, mint a keleti kultúrákból - arabok, mórok,
szaracénok. Valamennyi viseli a „szaracénok” jellemző vonásait: Sötétbarna bőr, sasorr, sötét haj
és sötét szemek. A többi káinitától eltérően az asszamiták bőre nem lesz sápadtabb testük halála
után, ehelyett sötétebb lesz az évek során; a nagyon idős asszamiták már majdnem ébenfeketék.
Menedék: Az idősek Alamutban élnek, egy rejtett erődben, valahol a kis-ázsiai hegyekben. Az
újoncok akik Európában „élnek", a leghozzáférhetetlenebb, legtávolibb, legelszigeteltebb
helyeket választják menedékül.
Háttér: A klán tagjai igyekeznek megfigyelni a lehetséges kiválasztottat mielőtt megengedik egy
asszamitának, hogy ivadékot nemzzen. Néha szükséges, hogy sürgősen teremtsenek egy új
vámpírt, de jobb szeretnek időt hagyni a felkészülésre. Optimális esetben hét évig tart az újonc
(fida’i) tanulóideje, de ez szükség szerint változhat is. A tanításban egy dolgot sohasem
hanyagolhat el egy asszamita: belenevelni utódjába a klán iránti hűséget.
Karakteralkotás: Az asszamiták soha nem Ölelnek nőket és nyugatiakat; igyekeznek
matematikusokat, poétákat és tudósokat választani, ugyanúgy, mint harcosokat és tolvajokat. Ha
szükséges, képesek leplezni valódi énjüket. Bármely Tulajdonság lehet elsődleges, de a
Képzettségek általában az elsődlegesek. Hátterük tartalmaz egy Mentort (nemzőjük), és egy
Generációt (gyakran a diablre miatt). Elméletileg minden asszamita a Vér Ösvényét követi.
Klándiszcilpinák: Gyorsaság , Fátyol, Csend
Hátrányok: A klán törvénye szerint minden asszamitának vére 20%-át - adományként -
nemzőjének kell adnia. Mivel az asszamiták generációk óta más vámpírok vérét is szívják,
aurájukban érzékelni lehet ördögi mivoltukat, így minden rituálé és Jelenés, ami az
ördögimádókat leplezi le, felfedi őket, még akkor is ha az asszamita soha nem is kóstolta más
vámpírok vérét.
Szervezet: Az asszamiták hierarchiában „élnek", aminek az élén a Hegyek Öreg Embere áll, a
klán mestere. Az asszamiták hihetetlenül hűségesek egymáshoz, és a klán megdöbbentő
hatékonysággal működik. Aki ehhez nem ragaszkodik, elrontja a fida'i-t, az öregek haragját
vonja magára.
Idézet: Pssz, hallgass, ó ellenségem. Ez nem kevesebb, mint a sors, ami a kezembe adatott, egy
magasabb rendű ellenfél kezétől elhullani nem gyalázat.
Vélemények:
Brujahok: Ha tudósok maradtak volna, és nem fogtak volna fegyvert, akkor barátok lehettünk
volna.
Kappadókiai: Efféle mágiának nem szabadna léteznie; ellenszegülnek Allahnak.
Set követői: Nem félek a kígyóktól, attól sem, ami emberként járkál.
Gangrel: Nincs az állattá válásban semmi művészet, ölj akármilyen jól is.
Lasombra: A keresztesek mögött az ő kezeiket láttam. Tartoznak nekünk a vérükkel.
Malkavita: Adj alamizsnát az őrülteknek, ahogy írva vagyon, de ne feledd, tudatuk meghasadt.
Nosferuatu: Nem úgy mondják, a csúfság az átkozott lélek jegye? Elpusztítani egyet ezekből a
szerencsétlen rémségekből bizonnyal nagy jótét.
Ravnos: Becstelene kutyák, bizonnyal vérük is átokverte.
Toreador: Elértek valami primitív megvilágosodást. De oly határtalan gyengék.
Tremere: Ezek a varázslók hasonlóak hozzánk. Jó szolgák - s veszélyes ellenségek.
Tzimise: Eltorzultak, önzők, gyarlók. A Gangrelek is becsülendőbbek, mint ezek.
Ventrue: Megtalálták Alamutot, és meg fogják ostromolni a Sas Fészkét. Ja, de veszíteni
fognak...
Baali: Nem vagyunk rosszakaróik, és ne higgyétek őket félelmetesnek, de a Sátán fiai soha nem
érhetik el céljukat.

Brujah

A Brujahok az utolsó harcos-tudósok, akik mindig a test és az elme tökéletességéért küzdenek. A

klán öregjei fel tudják még idézni az Aranykort, és vágyakozva beszélnek Karthágóról. Minden
Brujah felsőbb célja, hogy egy jobb helyet teremtsen, egy helyet, ahol minden fajta vámpír
békében és jólétben élhet. Sajnos egy seb sem sajog jobban, mint a szertefoszlott álom. Karthágó
bukása csak növelte gyűlölködésüket, és a többi klán visszautasítása, hogy változtassanak a
status quon keserű ízt hagyott a szájukban. Így hát harcolnak. Harcolnak a Ventruekal Karthágó
lerombolásáért, harcolnak a Lasombrákal a status quo bátorításáért, harcolnak a Tremerékkel
Saulotért - a lista végtelennek tűnik. A Brujahok semmik, ha nem az okok szerelmesei.

Jelenleg a Brujahok megosztottá válnak. Nem tudnak megegyezni egymás közt, hogy a legjobb
elhozni a változást, vagy egyáltalán, milyen célt kéne követniük. Néhányan egy társadalmat
alkotnának, ahol Káiniták és emberek békében léteznének együtt; mások az árnyékban
maradnának, egyenlően egymás, s felsőbbrendűen az emberek felett. Emellett a klántagok
mostanság legalább annyi fegyverest ölelnek, mint amennyire ők maguk filozófusok és
gondolkozók, készülve a közelgő csatákra. A klán, ami a harmóniában hisz, saját változásának
súlya alatt válik ketté.

Noha a klán szervezete a hanyatlás állapotában van, a Brujahok azonnal odagyűlnek mások
oldalára, ha a szükség úgy kívánja. Sok atya több tisztelettel kezeli gyermekét, mint az más
klánokban szokás. A Brujahok hagyományosan gyanakvóak az idegenekkel szemben, de ha
elnyeri valaki kegyüket, a leghűbb (és legönfejűbb) barátokra tesz szert.

Gúnynév: Fanatikusok

Megjelenés: Általában a Brujahok életrevalóak és talpraesettek. Előszeretettel ölelnek

olyanokat, akik testben-lélekben közel állnak a tökélyhez, de a jelenkor igényeik csökkentésére
kényszeríti őket. A Brujahok nagyban hasonlítanak a halandókra, és az újoncok előszeretettel
öltözködnek úgy, mint életükben tették (vagy legalábbis oly hagyományosan, ahogy csak lehet).

Menedék: A Brujahok ott élnek, ahol akarnak, de főleg emberek közelében szeretnek
tartózkodni. Sokuk fenntartja halandó lakhelyüket (már ha volt) és ritka alkalmakkor akár ketten
is megosztoznak egy menedéken.

Háttér: A Brujahok gondolkozókat keresnek és a társadalommal gyakran elégedetleneket. Egy

kézműves lehet műveletlen, de ha értelmesen tudja gondolatait kifejteni, megbecsülik. A
hadviselt jelöltek nem csupán kardforgatásukért, hanem gondolkozásukért, stratégiájukért,
tervezésükért örvendenek megbecsülésnek. A Brujahok értékelik az egyenlőségérzetet és bárkit
választhatnak, aki érdemesnek találtatik, legyen férfi vagy nő, jobbágy vagy nemes.

Karakteralkotás: A Brujahok főleg gondolkozó, vagy fegyverforgató körökből kerülnek ki, de

gyakorlatilag bármely háttérrel rendelkezhetnek. Jelenleg Spanyolország a Brujahok központja,
és sok újonc érkezik onnan. Fő kapocs köztük, hogy egyetlen vágyuk látni a status quot valami
igazán fontossá válni. Gyakran agresszív vagy dinamikus Természetük és Viselkedésük. A fizikai
vagy szellemi képességek általában elsődlegesek, ahogy az Adottságok és Ismeretek. Főleg
Szövetséges, Csatlós és Nyáj háttérrel bírnak. Legtöbbjük a Mennyek vagy az Emberség
Ösvényét követi.

Klándiszcilpinák: Gyorsaság, Őserő, Jelenlét

Gyengeség: Noha következetesen tagadják, a Brujahok messze a legérzékenyebb klán az
Őrjöngésre. Nem sokan büszkék erre a hátrányra, és sokuk ellenségessé válnak mikor kitör rajtuk
az Őrjöngés. Minden Brujahnak kettővel magasabb a célszáma Őrjöngés dobásra, mint ami a
listán szerepel.

Szervezet: A Brujahok leginkább saját ügyeikbe süllyednek, de vész esetén azonnal összehívják
klántársaikat. Alkalmanként egy régió Brujahjai tanácsra gyűlnek össze, megosztva egymással a
híreket és megpróbálva közös álláspontra jutni. Ezek a tanácsok ritkán érnek véget sok elvégzett
üggyel, inkább hűségígéretekkel és kölcsönösségekkel.

Idézet: Bolondok! Nagyobb dolgok léteznek, és elérhetőek! Megválthatjuk a világot ha te is

közénk állsz! Ébredj, mielőtt meghalsz!

Vélemények:

Asszamiták: Közös ellenségeink a Ventruek, de semmi több.

Kappadókiai: Morbidok és becsapottak. Hagyd őket a sírokat túrni.
Set követői: Ahol mi építünk, ők rombolnak. Az ellenségeink.
Gangrel: Keblük a Bestia tüzével ég, de nem próbálnak meg fölékerekedni. Bárcsak civilizáltak
lennének, kiváló szövetségesek lehetnének.
Lasombra: Hitvány semmittevők és bábosok. Az első lépés egy jobb társadalomba Lasombra
hullákon kell hogy vezessen majd át.
Malkaviták: Béke Malkáv gyermekeire, hisz megtört klán. Tanulj tőlük, segítsd felebarátaid,
vagy mi is oly mély káoszba süppedünk, mint ők.
Nosferatu: Átkuk ellenére nekik van a leghegyesebb fülük mindünk közül. Nem küld őket el.
Ravnos: Megvetik az igazságot és menekülnek előle.
Toreador: Értékeljük a művészetet és tökélyt, ahogy ők is. De a megvetésük a harc iránt hitükből,
megátkozza őket, ahogy meg fog minket is, ha rájuk bízzuk magunkat.
Tremere: Sose higgy a hazugságaiknak. Megölték Saulotot a hatalom iránti vágyból, és meg
fognak téged is, ugyanazért.
Tzimise: Vigyázz ha mellettük sétálsz. Két szemed lehunyod, és szem nélkül ébredsz.
Ventrue: Karthágó óta gyűlölnek mindet. Karthágó óta gyűlöljük őket.
Baali: Bármit teszek rá, a Baalik nem akarnak elmenni. Küld őket vissza a vermeikbe, amiket
úgy imádnak.

Kappadókiai
A Káiniták közt évezredek óta a Halál Klánjaként ismertek, s a Kappadókokat még vértestvéreik
is elkerülik halál utáni érdeklődésük miatt. Cappadocius maga is tekintélyes pap volt életében, és
folytatta az élet, a halál, és az utána következő lét kutatását. Az ő gyermekei folytatták kutatását,
és fáradozásaik eredményeképp a Káiniták sokat megtudtak létezésük természetéről. A klán
titkolózó természete miatt sokan félik és tisztelik őket.
A vámpírtársadalomban a Kappadókok gyakran töltik be a hercegi tanácsadó szerepét. Tisztelik
belátásukért és bölcsességükért, és bíznak bennük, mert nem érdekli őket a földi hatalom. Ezért a
Ventrue-k és a Kappadókok egy nem hivatalos szövetséget kötöttek, aminek köszönhetően az
előbbiek nyugodt helyet biztosítottak az utóbbiak kutatásaiknak. Hatalmuk székhelye
Törökországban található, ahol egyaránt hozzáférésük van távoli kutatóhelyekhez, mint a
tudomány központjaihoz. A klán nemrég Ölelt egy nekromantákból álló kis csoportot, hogy
gyarapítsák ismereteiket. Ezek az új vámpírok egy saját diszciplinán dolgoznak mely a
tökéletestől még messze áll. A Kappadókok abban reménykednek, hogy e megosztott tudás segít
áttörni a gátakat, és felfedi az igazságot, melyet évezredek óta kutatnak.
Gúnynév: Sírrablók
Megjelenés: A Kappadókok legtöbb éjszakáik a halál tanulmányozásával töltik el, így nem
igazán meglepő tudós, vagy szerzetesi ruházatuk. Hosszú, fekete, dísztelen csuhák jellemzik az
általános viseletet, de néhányan viselnek még faragott, festett maszkokat, melyek koponyát, vagy
egyéb fájdalomtól eltorzult arcot formáznak.
Menedék: A Halál Klánjának tagjai gyakran választanak sírokat, halottas házakat, vagy
katakombákat katedrálisok, kolostorok alatt, ahol még egy csuhás alak nem túl sok feltűnést kelt.
Körülveszik magukat a halandókra emlékeztető dolgokkal, vagy a halállal foglalkozó művészi
alkotásokkal.
Háttér: A Kappadókok az újoncokat tudósokból, a papságból választják ki. Bár néha egy hóhér,
sírrabló, tolvaj, keresztes lovag is kiválaszttatik a Beavatásra. A tanulás és a telhetetlen
kíváncsiság szeretete a legfontosabb, ha az újonc egyáltalán képes folytatni a klán kutatásait.
Karakteralkotás: A legtöbb Kappadókiai tanult ember, és a filozófiai hajlamúak legtöbbször
Tudós vagy Látnok fajtájúak. A Mentális képességek mindig az elsődlegesek, és a Tudományok
is a vezető pozíciót töltik be a többivel szemben. Bár a képzettségek, amik hozzájárulnak a klán
halálról szerezett tudáshoz, fontosak, nem minden hullarabló puhány. Sokat előnyben részesítik a
Mennyek Útját.
Klándiszciplinák: Jelenés, Szívósság, Haláljáték
Gyengeségek: Nem számít mily sok vért iszik egy Kappadókiai, a bőre mindig ugyanolyan fakó
és hideg marad, mint egy hullának. Emiatt a halotti sápadtság miatt minden egyes Társadalmi
dobás próbája eggyel nagyobb, és sokkal könnyebb vámpírként felismerni őket. Figyelem: Ha
használod az előny - hátrány rendszert, a Kappadókok nem vehetik fel a Véres Humor nevű
előnyt !
Szerveződés: A Kappadókok inkább magányos lelkek, s csak ritkán találkoznak, hogy
kicseréljék tudásuk. Minden télen az összes tag, ha tud, elutazik az elavult kolostorba, hol titkos
szertartásokat rendeznek a téli napforduló idején.
Idézet: A végén mindannyian porrá leszünk, igen még te is testvérem. De tényleg oly bolond
vagy, hogy azt hiszed, hogy az lesz a létezés vége?
Vélemények
Asszamiták: Gyilkosok, kik nem becsülik meg a szent cselekedetet, melyet megtesznek újra és
újra.
Brujah: Azért küzdenek, amiben hisznek, de aligha van igazi lelki mélység a keresztes
hadjárataikban.
Set követői: Megrontani egy másik lelket a legnagyobb bűntett, amit el lehet képzelni. Bár azt
hiszik, hogy a lélek megrontásának mesterei, aligha tudják tetteik következményeit.
Gangrel: A próbálkozásaikban, hogy összeegyeztessék a vadállatot és az ember, a felsőbb
énjüket hagyták ott.
Lasombra: A sötétségről való beszédük közben elfelejtik, hogy fény nélkül nincs árnyék.
Malkavitá: Belenézni a lélek világába, ahogy ők teszik, igaz tudás és önismeret szükségeltetik.
Míg mások bolondoknak tartják őket, mi tudjuk, elborult szemeik mögött bölcsesség lakozik.
Nosferatu: Mindig csak bujkálnak, mindig félnek megmutatni az embereknek, mik is ők. Miféle
vámot szed ez az állandó bujkálás a lelkükön?
Ravnos: Csavargók és koldusok, akik lealázzák a vámpír nevet a gyerekes játékaikkal.
Torreador: A próbálkozásaik, hogy megértsék az örökkévalóságot a művészet által csodálatos
dolog, de míg nem látnak túl az időhöz kötött világon, addig kudarcra vannak ítélve.
Tremere: Újgazdagok, kik a hatalom után kutatnak, amire reményük sincs, hogy megértsék. Egy
kis tudás az okkult tanokban veszélyes dolog lehet, amit kétségtelen ők is meg fognak tanulni
idővel.
Tzimisce: A hús uralma nagyszerű, ha mögé is látnának ......
Ventrue: Birodalmuk az időleges, elúszó halandó erő világa. Nagyszerű szövetségesek, majdnem
elérték teljesen, amibe fektették energiájukat.
Baali: Bolondok. Ha teljesen megértették volna a halál utáni öröklét fogalmát, nem beszélnének
róla oly könnyedén.
Set követői
Csak kevés vámpír akad, aki szívesen áldoz vendégszeretetéből egy Setitának, nem kis okkal. A
Setiták, ahogy hívják magukat a sötétség szolgái, és maga a korrupció megtestesülései. A klán
örökérvényű célja, hogy kitörölje az etikát az emberekből és a Káinitából ugyanúgy, undorító
rabszolgákat teremteve maguknak és sötét mesterüknek.
Legendák Setet, vagy néha Sutekh -et említik, mint a klán alapítóját. Az ősi Egyiptomban, vagy
ahogy beszélik, Set egy nagy harcos és vadász volt. A sivatag éjszakáiban, mint vadállat
vadászott, majd a halandók, mint az éj istenét, imádták. Élvezte az imádást és a Káinita társai
tiszteletét. De végül is kitaszították. A történetek itt zavarossá vállnak; néhányan azt mondják
Osiris száműzte Setet, mások pedig Horusnak tulajdonítják a győzelmet. Mindenesetre Set
megesküdött, hogy helyreállítja uralmát, ám ezúttal sötétségből. Nyomaiban pedig ott jártak a
gyermekei.
Set Kr.u. 33-ban eltűnt, megígérve gyermekeinek valamikori visszatérését. A Setiták ezért azon
dolgoznak, hogy megfelelővé tegyék a világot uruk visszatérésére. Kisebb sikereket el is értek.
Helyeselik a betegségek és a jólét egyensúlyának hiányát, hiszen minél boldogtalanabb valaki,
annál inkább megragad minden alkalmat, hogy jobbá tegye életét.
A Setiták alattomos utakon járnak. Mindig táplálják áldozataik vágyait, míg azok rabjává nem
válnak szenvedélyeiknek, csöndesen oly vágyakat ébresztve nyájukban, amit csak a Setiták
tudnak csillapítani. S jaj azoknak, kik beleesnek a kelepcébe. Set követői ezeket a dolgokat
egyfajta vallási fanatizmus miatt csinálják, így sokszor könyörtelenebbek, mint a Tzimiscék.
Gúnynév: Kígyók
Megjelenés: A legtöbb Setita a Közép-Keleti vagy az Észak-Afrikai térségből származik, bár
néhányukat megtalálni oly helyeken, hol egyáltalán nem is számítanánk rá. A vörös hajat Set
adományaként értékelik. Sokuk menedékükben való tartózkodásuk ideje alatt régi egyiptomi
köntöst viselnek. A szertartásos megjelölés gyakori dolog a fanatikus Setiták közt.
Menedék: A Setiták díszes barlangokat, földalatti helyeket kedvelnek. Sokszor díszítik e helyek
falait hieroglifákkal, amik Set történetét mesélik el. A hiányos ruházkodás, s a füstölők, amik a
romlást jelképezik, hozzáártóznak az egymás közt folyó dicsekvésekhez. Menedékeiket
templomoknak hívják, s gyakran építik olyan vallás, vagy kultusz „szent" helyei alá, melyeket a
háttérből irányítanak.
Háttér: Set követői az újakat gyakran a saját követőik közül választják ki. Ezeknek ősi
egyiptomi vér kell hogy csörögjön ereikben. Ám néha hallani híreket arról, hogy a portyázó
vikingek is felszednek néhány Setitát, majd északra viszik őket. Ott aztán Midgard Kígyójának
szolgálnak, ám ezeket még senki sem tudta mindmáig igazolni.
Karakteralkotás: A nyugat-európai Setiták általában kívülálló fajták. Lehetséges Természet pl .:
Zsarnok, Csavargó vagy Szörny, a viselkedésük meg olyan amilyen épp szükséges számukra.
Általában a Társadalmi képességük elsődleges. A legtöbbjük rendelkezik Követőkkel,
Kapcsolatokkal, Nyájjal, vagy Befolyással. A hűséges Setiták Typhon Ösvényét követik.
Klándiszciplinák: Fátyol, Jelenlét, Set öröksége
Gyengék: A kígyók nagyon érzékenyek a napfényre. Dupla kocka jár nekik a napfény által
okozott sebzésekre.
Szerveződés: A Setiták egyházszerű hierarchiában élnek, melynek élén az Első Pap, Set áll.
Gyakran halandókból egy kis titkos kultuszt szerveznek fekete papokként. Egy kis hátba szúrás,
egy kis ármánykodás mindig akad a klánon belül, de csak míg a külső veszedelem nem fenyeget.
Idézet: „ Ah, ne mondj többet barátom, nem szükségesek a szavak. Éhséged csillapítom,
szomjadat oltom. Kérlek, kövess!!! „
Vélemények:
Asszamita: Ők is ismerik az elgyötörtek haragját. Ők a testvéreink, bárhogy is próbálják tagadni.

Brujah: Erős harcosok, de végül is olyanok, mint a cserépedények, könnyen kettétörheti őket
haragjuk.
Kappadókiai: Az elveszett tudás utáni megszállottságuk veszélyt, ám jó lehetőséget is rejt.
Műveld őket ki, mert nagyszerű írnokok lesznek még Set uralkodása idején.
Gangrel: Etesd meg a kutyát a hússal, amiért könyörög, s meglásd, nyalni fogja a kezed utána.
Így van ez a Gangrellekkel is.
Lasombra: Igen, ők megértik a sötétséget. Minden, amit tudnak, azt Tőle tudják…
Malkavita: Hogyan is ejthetnél kísértésbe egy holdkórost ? A legjobb, ha elkerülöd őket.
Nosferatu: Veszélyesek lehetnének, ha nem lennének ily reményvesztettek. Amúgy kevés célt
követnek.
Ravnos: Gúnyolódjanak, lopjanak, s járjanak csak kevélyen, mintha semmit nem vennének
komolyan. De ők sem tagadhatják meg a szörnyet, mi ott lapul bennük.
Toreador: A lelki szépségről való prédikálásuk közben elfelejtik, mik is valójában.
Tremere: Ah, új játékosok bukkantak fel az évezredek mezején. Hát fogadjuk őket megfelelően és
udvariasan.
Tzimisce: A felsőbbrendűségüknek köszönhetik hatalmuk, de túlságosan belemerülnek
élvezeteikbe. Mily ironikus, hogy máris alánk tartoznak.
Ventrue: A hatalom szeretete és eltompult érzékek. A Ventrueknak szükségleteik vannak, s mi
boldogan elégítjük ki őket.
Baali: Gyerekek.

Gangrel
Az erdei éjszakákban vándorolnak a magányos Gangrelek. Nem úgy, mint többi testvéreik, ők
megvetik a civilizáció pompáit. Sokkal inkább élvezik, ha a magánosság útjait róhatják. A
Gangrel a legtágasabb klán, tagja lehet bárki, de mindannyian kemény legények, legyenek azok
halandók, avagy vámpírok. Ők a vadállatok, kik a legközelebb állnak ahhoz, hogy elvesszenek
természeti énjükben.
Csak néhány lény ismeri úgy a vadont, mint a Gangrelek. Emlékeznek még sok ősi mágikus
rítusra, és szövetséget is kötöttek (vagy legalább tudják hogy kerüljék el őket) oly lényekkel,
amik még mindig azokon a mágikus helyeken élnek. A Gangrelek sokszor kereskednek világi
állatokkal, s a legtöbb Gangrel tud beszélgetni az erdők, s mezők vadjaival. Igaz, a Gangrelek
inkább otthonosabban érzik magukat az állatokkal, mint a halandókkal, amik voltak, vagy mint a
vámpírokkal, amikké lettek.
Az összes vámpír közül a Gangrelek haladnak a legjobban afelé, hogy elviselhető kapcsolatot
alakítsanak ki a farkasfattyakkal. Valószínűleg ebben az is közrejátszik, hogy a Ganrelek maguk
is alakvátók. A legtöbb alakváltó vámpírokról szóló mese a Gangrelekről ered. Ám ennek a
képességnek van egyfajta ára is - sok idősebb Gangrel elveszti emberi alakját, s azzá a vadállattá
válik, ami mindig is akart lenni. Sok Gangrel már elvesztette emberi viselkedését, s mint vadállat
vadászik és lakmározik.
A Gangrelek régen megszokottak voltak, de a pogány kultúrák hanyatlása során, és a
civilizációval (és vámpír árnyképeivel) mind egyre beljebb és beljebb szorultak a pusztákba. Sok
Gangrel rossz néven vette ezt, s sok csata zajlott már le a „civilizált" telepesek ellen. Sokan
vonakodnak elhagyni a vadászterületeket. Még azok a Ganrelek, akik elfogadják a
kereszténységet (ha maguk nem is keresztények) ritkán merészkednek a benépesült területekre,
inkább kis mellékutakon járnak faluról falura, farmról farmra, ahogy kedvük tartja.
Gúnynév: Állatok
Megjelenés: Sok Gangrel barbár öltözetben jelenik meg. Prém, pléd, őzbőr ruhák az uralkodó
jellegűek. Mások, elvegyülve a felföldi piktekkel, csak festéket viselnek - és semmi mást.
Termesztésen a Gangrelek, akiken győzött a Vadállat, nem nagyon ügyelnek az öltözködésre.
Rojtos fülek, szarvak, erős szőrzet, borotvaéles karmok, csillogó macskaszemek, vagy éppen
tollak, pikkelyek (egy kis deformáció ?) ékesítik ezeket a vadállati embereket, s nemritkán erős
pézsmaszag fúj felőlük.
Menedék: Az Állatok soha nem alkotnak állandó menedéket, inkább kifürkészhetetlen rejtélyek
miatt járják a kontinenseket. Alkalmilag egyesek kijelölik vadászterületeik, ám általában ez túl
drága. A Gangrelek csak néha lépnek be egy városba, inkább a mély erdőket, elhagyatott
mocsarakat, lápokat kedvelik. A képességük, hogy a földbe merülve hálnak, gyakran jelenti,
hogy a világ az ő menedékük.
Háttér: Sok Gangrel a barbár, pogány civilizációkból származik: kelták, vikingek, mongolok,
lappok ... Azok a Gangrelek, akiket a civilizációból öleltek, a legtöbbször erdészek, szabad
kisbirtokosok és más ilyen emberek a civilizáció pereméről.
Karakteralkotás: Egy Gangrelnek ritkán van társadalmi Természetük, vagy Viselkedésük. Bár a
kettő különbözhet, mégsem szokott (a Gangrelek, ritkán hazudnak céljaik eléréséhez, ám ritkán
is fedik fel azokat). A Fizikális képességeik szinte mindig elsődleges fontosságúak, mint ahogy a
Képesítések és a Jártasságuk is. A Gangreleknek gyakran vannak Szövetségeseik ( erdei törzsek,
mágikus állatok ... ), de csak nagyon ritkán rendelkeznek Befolyással. A legtöbb „állat" a Bestia
Ösvényét követi, bár néhány igen ősi vérvonal áttért a Paradox Övényére.
Klándiszciplinák: Bestia, Szívósság, Ezerarc
Gyengék: A Gangrelek mélyen hozzáhangolódtak a belső vadállati énjükhöz, ám ennek vannak
kihatásai is. Ha egy „állat" kiéhezett ösztönének áldozatául esik, a Bestia nyomot hagy testén.
Minden alkalommal, mikor egy Gangrel őrjöngeni kezd, egy állati jegyet kap ( egy farkat, szőrős
bundát, szarvakat, ragyogó szemeket, torokhangot stb. ). Minden ötödik jegy után csökken egy
Társadalmi képessége eggyel (a játékos választása szerint). Az ősi Gangrelek gyakran néznek ki
(hallatszanak, szaglanak) vadállatiasan.
Szervezet: A klánnak nincs oly szervezettsége, hogy beszélni lehetne róla. Ősi Gangreleket
tisztelik erejükért, ügyességükért, de vannak történetek ősi Gangrel hősökről, kiket egy csapat
fiatal egyszerűen megölt. A Gangrel pozíció ritkán jön szóba, ami inkább a tetteken alapul, így
néha a keltákhoz hasonló büszkeségi harcra kerül a sor.
Idézet: Derék harcos vagy halandó, bajnokhoz méltó halált adok neked, és elmesélem majd a
hősiességed történetét.
Vélemények:
Asszamita: Derekak, becsületesek, és meg akarják állítani a kereszténységet. Ha nem
vadásznának minket oly gátlástalanul, és nem innák oly lelkesen vérünk, jó társaink lehetnének.
Brujah: Heh ! Ők kutatják a Mennyet, hogy egy csomó embert és magukat egy nagy falú
kriptába zárják ? Ahogy a Brujahokat ismerem, az ő tökéletes városuk egy vértől csöpögő
vágóhíd lenne három éjszakán belül.
Kappadókiai: Többet tanulhatnának a tücsök dalától, mint egy ősi tetem suttogásaitól.
Set követői: Ezek a Jormungandr megfertőzött porontyai akkor a legbecsületesebbek, mikor
halálsikolyuk sikoltják.
Lasombra: Ármánykodó bugrisok... Egy Lasombra féreg be akart temetni földjébe. Minden
felsőbbrendűség, amit állandóan fitogtatnak, ellenére csak kevéssé tűnnek másnak, mint a többi
vámpír.
Malkavita: Ha egy Malkavita beszél, figyelj !
Ha egy Malkavita cselekszik, menj el !
Ha két Malkavita összegyűlik, fuss !
Nosferatu: Egy nagy végzet követi őket. Hagyd ezeket a nyomorultakat a nyomoruknak.
Ravnos: Hitványok, gyávák, pazarlóak, fajtánk legrosszabbjai. Takargatják hitvány bűneiket, és
feltűnő illúziókkal alá is támasztják hazugságaikat. A legvacakabb viccek cinkosai, és feltűnő
illúziókkal akarják leplezni hazugságaikat. Ha találkozol eggyel, ver bele a mancsodat a beleibe,
csakhogy megbizonyosodj, hogy valóságosak.
Toreador: Nagy ajándékai vannak. Lehettek volna tiszteletreméltó bárdjaink, de lelkesítő eposzok
helyett, amik a derekakat dicsérik, gyarló rágalmakat szórnak, és hazugságok rikító hálóit
szövik.
Tremere: A varázslóknak halniuk kell, és idejüket ének meg ne énekelje, de neveiket töröljék, s
felejtsék el a minden jó élőlény sagáiból.
Tzimisce: Tisztelik a földet, ez szép. De nem táplálnak megfelelő tiszteletet a föld élőlényeinek, s
ezért meg kell ölnünk őket. Ám, arra az éjszakára még várni kell, legalábbis míg a Tremerek ki
nem pusztulnak.
Ventrue: Ki vezetést akar felettem, meg kell szereznie.
Baali: Rothadás tudós szájukban, méreg lábnyomaikban.
Lasombra
Elegáns ragadozók, akik őszintén a Káinita lét csúcsának tekintik magukat. Az isteni igazság, s a
felsőbbrendű uralmának szilárd hívői. Nem türelmesek másokkal szemben, főképp azokkal a
Káinitákkal szemben nem, akik (noha önhibájukon kívül) alacsonyabb rendűek náluk.
A Lasombra karakter furcsa keveréke a nemesi kötelezettségnek és az egészséges megvetésnek.
Elevenen kutatják a hatalmat, bármily formában is jelenjen az meg, ez lehet a kolostor
csarnokaitól a palota folyosójáig, bár nem keresik az uralkodással járó pompát és címeket.
Ahelyett, hogy öncélúan parancsolgatnának, inkább magukhoz ragadják a hatalom gyeplőjét,
szilárd hittel bízva benne, hogy azt náluk senki nem tarthatja jobban. A hatalom megjelenése nem
fontos, ami számít az az, hogy az ítélteket az hozza, aki erre született. Így a Lasombrák a király
alkotó szerepét élvezik jobban, mint magát a királyét.
Mindegyik egyetért, hogy ők az ítéletek legfelsőbb urai, s megvetik azt, aki alsóbb rangúnak
tartja a Lasombrákat észben, testiekben, vagy neveltetésben. Ez gyakorlatilag a Káinita
társadalom nagy részét magában foglalja, és míg néhány klán iránt tisztelettel viselnek, senki
sem számít velük egyenrangúnak. Egy Lasombra dolgozzon bár együtt más Káinitákkal, tekintse
bár más klánok tagjait barátainak, de sosem fogja őket egyelőnek tartani magával.
Sajnos vannak Lasombrák, akik túl belemélyedtek a politikai játékokba. Ők a befolyásolás
mesterei, s egész Európát egy nagy sakktáblának tartják, amin ők és ellenségeik játszhatnak. Így
egész királyságok bukhatnak meg, amik játékukat egyáltalán nem zavarják. Ezek a Lasombrák
miatt félik a klánt leginkább, s tulajdonítanak oly nagy jelentőséget nekik.
Gúnynév: Magisterek
Megjelenés: A Lasombrák sötét-bőrűek és éles csontozatúak. Ezek a jegyek hirdetik a legjobban
az olasz, spanyol, mór örökségüket. Sokuk némileg napbarnítottnak látszik, amit a halandó
életükben történő vad déli nap hevének köszönhetnek. Ahogy a nemesi rangjukhoz illik, azok,
akik nem viselik az egyház miseruháit, a legfinomabb selymekből és legjobb anyagokból
öltözködnek.
Menedék: Sok klántag a családjaik birtokain álló udvarházakban vagy vendégházakban rejtőzik.
Mások Itália, vagy Spanyolország erődszerű kolostoraiban keresnek menedéket.
Háttér: A Lasombrák kizárólagosan nemesi vérből valót vesznek be maguk közé, különösen az
itáliai, spanyol, mór területekről valók. A legtöbbjük ért a háborúhoz, s jól el tud lenni az
udvarban is, bár jelentős azok száma is, akik egyházi háttérrel bírnak. Rendkívül ritka, hogy az
egyszerű emberek közül Öleljenek valakit.
Karakteralkotás: Nemesek, papok az általános Magister karakterek-hátterek. Az építész és bíró
Természet az átlagos, s a Mentális képességeg és a Adottságok gyakran elsődlegesek. Kevés
Lasombrát találni Követők és Anyagi Háttér nélkül, és sokuknak van Mentoruk is. A Mennyek
Ösvénye felé hajlanak inkább, bár az etikai kódexük néha egy kicsit más.
Klándiszciplinák: Uralom, Árnyjáték, Őserő
Gyengék: A Lasombra klán tagjai nem láthatóak tükrökben, vagy bármely visszatükröződő
felületen, mint például ablakok, vízfelületek, vagy higany felületen.
Szerveződés: A Lasombra klán felépítése nagyon formális, alapját pedig a Egyház hierarchiája.
Mind egyházi, mind világi címek használatosak a klánon belül, és a tagok Ölelésük után is
megőrzik az esetleges halandó koruk béli címeiket. A Lasombra gyűléseken az igazi
cselekmények inkább a színfalak mögött játszódnak le, mint a vitatermekben, de fontos, hogy
ezek mindig méltósággal történnek.
Idézet: Ez egy nagyon jó döntés volt, megdicsérlek. S ezt magad egyedül érted el?   
Vélemények:
Asszamita: Maga a düh a becsület által pórázra kötve. Az Asszamiták érdemesek a tiszteltre,
éppenséggel még a félelemre is. Tartsd szorosan a pórázt, mert ha egyszer kicsúszik kezedből,
azonnal a torkodnál teremnek.
Brujah: A Brujahok olyanok, mint egy arab hátas törött lábbal, valaha hatalmas, ám most túl
büszke bevallani, hogy már halott.
Kappadókiai: Ezek a zavarodott tudósok egyszer egy nagy titokra fognak bukkanni, s azon az
estén veszélyessé vállnak majd. Az az éjjel valószínűleg az utolsó ítélet harsonái után egy héttel
jön majd el.
Set követői: Semmittevők a sötétben elavult rituáléikkal és az antik pogányságukkal. Egy halott
korhoz tartoznak. Még a Brujahok is jobban elfogadták sorsuk.
Gangrel: Hagyd őket a vadonnak, és a farkasoknak, amiket oly annyira szeretnek. Egy kis
szerencsével az alakváltók kiirtják ezeket a vadállatokat, megspórolva nekünk a fáradságot.
Malkavita: Ha valaki veszett kutyát lát, gyorsan elpusztítja, nehogy nekitámadjon. Ugyanígy
cselekedj ezekkel is.
Nosferatu: A fertőzött vermekből másznak elő, hogy megfertőzzék lázzal és gonoszsággal
imáinkat. Zárd be a sírokat, s a sírokkal együtt őket is.
Ravnos: A csavargók szórakoztatóak, mikor másokon tréfálnak, de ha már valaki közülünk a
tréfa alanya, az már nem vicces. Jobb őket teljesen elkerülni.
Toreador: Minden udvarban kell lennie egy Toreadornak. Természetesen ugyanúgy kell lennie
egy törpének és egy idióta bolondnak is, így eggyel több ezekből semmit se jelent.
Tremere: A varázslók ambiciózusak, s ez aggasztó. Meg kellett volna mutatnunk Tremere-nek és
a hitvány ivadékainak a felkelő nap gyönyörűségét már évekkel ezelőtt.
Tzimisce: Megnyerték a szörny elnevezést fajtánknak. De miért nem elég, úgy uralkodni, hogy
nem tesszük birtokunk sivár pusztasággá?
Ventrue: Aranyos kis hercegecskék, önjelölt nemesek. A Ventrue-k jó utánzatai fenségességnek.
Hagyd nekik a trónt, mi majd uralkodunk az árnyakból.
Baali: A romlottságuk mélysége nem gonosz rituáléikban lakozik, hanem a tényben, hogy démoni
mestereket akarnak maguknak. Melyik normális Káinita akar magának rabszolgaságot?
  
Malkavita
A vámpírokat nem lehet könnyen megijeszteni. Már egyszer átélték a halált, s halandó
gyengeségeik is rég messze vannak. De a Malkavita klán Káinitái, még a legmerészebb Brujahot,
vagy a legvadabb Tzimiscét is megfélemlítik, mert amerre járnak, az őrület áporodott bűze követi
őket.
A középkori gondolkodás szerint az őrület egyike az egyik legszörnyűbb dolgoknak. A legtöbb
ember Isten átkának (vagy az Ördög jegyének) tartja az őrületet, mint sem betegségnek. A
Malkaviták esetében sok Káinita is így vélekedik.
A régi időkben, vagy olyantájt, ahogy az őrültek mondják, Malkáv Káin egyik kedvelt gyermeke
volt. Káin a bölcsességet kereste a világ sötét sarkaiban, és ivadékai is utánozták ebben. De nem
Saulot, sem Brujah, nem is éppen Cappadoch volt az ki megtalálta, mit Káin kutatott. Malkáv
találta meg nemzőatyja bölcsességét, és Káin megáldotta gyermekét, s annak leszármazottait az
őrültség felszabadító ajándékával.
A Malkavita klán a legzavarosabb a vámpír vérvonal közül. Lágyan becsapott lelkek, s
pszichopaták egyenlő számban találhatók köztük. A gyönyörködtető változatosság jellemző
Malkáv gyermekeire. Ha nem is a közös őrület miatt, de alig mondhatóak klánnak. De a más
klánoknak nincs más választásuk, el kell őket fogadniuk. A Malkavita jóslatok már nemzedékek
óta az udvarok részei, még éppen a Lasombrák és a Ventrue-k is együtt kortyolgatnak a
Malkavitákkal, ha információra van szükségük.
Ezidőtájt a Malkaviták ki- és bevándorolnak a Káinita társadalomból. Az idióta, az udvari
bolond, a látnok, vagy a meghasadt szerepét játsszák, mindig újabb titkokat rejtegetve őrültségük
mögött. Veszélyes, bizarr, gyakran zavaró tréfákat űznek baráttal, ellennel egyaránt.    Teljes
szívvel fogadnak el célokat, vagy részeg pillangóként suhannak el ígéretek és hűségeskük között.
Legvégül nincs vámpír, ki megjósolhatná, hogy fogja egy Malkavita megváltoztatni környezetét.
Gúnynév: Őrültek
Megjelenés: Malkavita bárki lehet bármikor, bárhol. Mert nem csak a toprongyos, lepkéket
kergető falusi lehet idióta. Léteznek őrültek, kiknek valódi énjük csak veszélyes helyzetekben
jön elő.
Menedék: Sok Malkavita szereti a leromlott, vagy részlegesen romos épületeket. Gyakran
díszítik menedékeik, valamilyen furcsasággal, vagy holdkórosságukra emlékeztető tárgyakkal
(egy szobor fogakból kirakva, vagy egy szobában makulátlan tisztaság).
Háttér: Általában olyan embereket Ölelnek, akik közel állnak a halálhoz, akik totálisan
bolondok, vagy túlságosan felvilágosultak korukhoz. Tipikusan olyakat, kiknek csak „jobb" lesz,
ha tagja lesz a klánnak, vagy hasznos és haladó meglátásai vannak.
Karakteralkotás: Malkavita bármilyen fajta lehet, ami létezik. A Természet és a Viselkedés
általában aligha illik össze. A Mentális képességek és az Adottságok gyakran elsődlegesek. A
Háttér inkább az egyéntől függ, mint a klán hagyományaitól. Nyilvánvalóan, egy Malkavita
fanatikusan követhet bármilyen Ösvényt.
Klándiszciplinák: Jelenés, Téboly, Fátyol
Gyengék: Minden Malkavita őrült, legalább egy őrültséggel kezdi a játékot. Ezen az őrültségen
soha nem tud felülkerekedni a karakter, bármennyi Akaraterő pontot is költ el rá. Malkav vére
megelőzi ivadékait, hogy valaha is normálisak legyenek.
Szerveződés: A Malkaviták bírnak a legváltozatosabb szervezettel. Szervezeteik legtöbbje helyi
jellegű, és Malkaviták kis csoportjai, mint a hely kormányok és szervezetek gúnyképei ülnek
össze. Anarchistának tűnnek, de hátborzongató pontossággal tudnak együttműködni, ha kell.
Idézet: Ha ! Rendre számítasz, akár hierarchiára? Igen. Van az is Uram. Igaz csak töredékekben
Uram. De vajon meg tudod-e látni, úgy, hogy nem vájod ki közben a szemed?
Vélemények:
Asszamita: Kard által élni, megbotlani és ráesni a kardra, meghalni a kard által.
Brujah: Nos, elérték a tökéletességet testben és szellemben, ehhez nem fér kétség. Higgadtság és
szelídség múlik el belőlük.
Kappadókiai: Van valahol egy ok barátom, amiért azok a hullák nem beszélnek. És higgy nekem,
nem érdemes megtudni, mit rejtegetnek előlünk.
Set követői: Csak egy dolgot mondhatok: Set őrültebb volt, mint Malkáv. Ezt Atyám csontjaira
esküszöm.
Gangrel: Nézz azokra a bolondokra, kik a farkasfattyak vadászmezőin táncolnak. S utána hívj
minket őrültnek.
Lasombra: Félig bábok, félig bábmesterek, akik jól elszórakoztatják a gyerekeket.
Nosferatu: Szegény ördögök. De jól együtt tudunk működni. Nos, ugye mindnyájan Isten képére
teremtődtünk.
Ravnos: Ah, a kis csacsogó csókák, akik azt hiszik, ha elég hangosan nevetsz, a sötét fellegek
továbbállnak. Ha-ha.
Toreador: Bah. Igazán hálátlan munka védeni egy nagydarab követ, vagy egy festékpacát
évszázadokon át. De tévednek, mikor azt mondják, senki sem érti meg őket, mi igen. Őrültek ők
is.
Tremere: Istenem! Ezek a kiskacsák felélénkítik a Nagy Káinita Hierarchiát, nem? Azt hiszem
minden város főterén kellene egyet tartani, csak hogy találgathassunk.
Tzimisce: Kicsi kis aranyoskáim, hát nem látjátok, hogy irigylik a Nosferatukat mindenben, amit
tesznek. Nos, ha azt hiszik a torzság a megvilágosodáshoz vezet, én mindig is szívesen ajánlottam
fel segítségem. Úgy is túl sok végtagjuk van…
Ventrue: Az üvegtrónus a legjobb, ha a király azt hiszi, hogy kövön ül.
Baali: Hah! Mindenben jelet akarnak látni, még a gonoszságukban is. Ha valóban tudnák, mi
irányítja elméjük, meghasítanák tudatuk. Hmm…

Nosferatu
Káin gyermekeit „az Átkozottak”-nak hívják, s senki másra nem illik ez jobban, mint a
szerencsétlen Nosferatukra. A Nosferatuk egy ősi és szörnyű átok hordozói, mert többé ők már
nem Isten kinézetét birtokolják. A vámpírikus átváltozás megrontja alakjuk, s utálatot kelt az
emberek és az angyalok szemében irántuk. Mind a halandó, mind a vámpír társadalomból
kitaszítva, ezek a szerencsétlen rémek kísértik a katakombákat, pusztákat és a sötét középkor
más eldugott helyeit.
A múlt éjszakáiban a Nosferatuk alig barátkoztak a halandókkal, hanem az emberi társadalom
peremén, mint szörnyek tevékenykedtek. Más vámpírok megrémülvén a Nosferatuk pusztításán,
amit a nyájukon végeztek, a síkságokba száműzték őket. Ez a száműzetés, és az ábrázatuk
nagyon jó bűnbakot csinált belőlük, akikre bármilyen gonosz tettet rá lehetett fogni, legyen az
valós, avagy csak kitalált. Ez a rossz (és sokszor alaptalan) hírnév arra késztette a Nosferatukat,
hogy állandóan mozogjanak, soha ne pihenhessenek, ha nem akarják, hogy kiirtsák őket.
A Nosferatuk gyakran kerülik el a pusztítást információval való üzleteléssel. A lopakodásra való
függőségük, kapcsolatuk a csótányfajzatokkal, s az állandó költözködés birtokról birtokra
elérhetővé teszi az információ áramlását minden testvérük számára. Mindenféle pletykát össze
tudnak gyűjteni, amit a gőgösebb klánok nem. A Nosferatuk megtanulták, hogy még egy Ventrue
herceg is inkább befogja orrát, s szóba elegyed velük, csakhogy megtudjon valamit a Lasombra
riválisáról a szomszéd hercegségben (s a Nosferatuk sem riadnak vissza egy kis zsarolástól ...).
A kereszténység megjelenése óta sok Nosferatu megváltoztatta viselkedését. Átkozottnak vallják
magukat, képesnek a megváltásra Krisztus (vagy bárki) által. Sztoikusan viselik a bűnbánatot itt
a Földön, hogy megkíséreljék elkerülni a Poklot. Mivel a Nosferatuk a társadalom alacsonyabb
rétegeiben kel, hogy rejtőzzenek, sok lehetőséget találnak jó cselekedetek elvégzésére az
árnyékokból. Sokszor gyakorolják a vezeklést, s emberfeletti tűrőképességük és vámpíri
gyógyításuk képessé teszi őket, hogy elviseljék az akár heteken át tartó önostorozást is.
Gúnynév: Leprások
Megjelenés: Minden Nosferatu páratlan, s mindegyik többi egyre gyűlöletesebb, mint az utóbbi.
A torzságaik annyira számtalanok, mint amennyire groteszkek is. Néhányan rothadó hulla
ábrázatúak (orr és fülcimpa nélkül), mások agyaras démonként, felfúvódott hólyagos testű
megfulladt tengerészhez hasonlóként jelennek meg. Sokuk elveszti haját, s helyén szemölcsök,
vagy daganatok nőnek, mint egy békának, vagy tüskés gerincük van, mint egy sündisznónak.
Néhányuk gennyes, vagy szétrobbant gyulladásokkal fedett, vagy zsíros, ráncos, s néha inkább
hasonlítanak egy piacbeli nyúzott sertésre. Járványok, legyek, sáskák gyakran követik őket.
Hogy szégyenükben elbújhassanak (s elkerüljék a boszorkányvadászokat) gyakran burkolják be
magukat vászonzsákkal.
Menedék: A Nosferatuk elhagyatott, átkozott romokban, lápokban, sötét erdőkben, vagy járvány
által fertőzött területen húzzák meg magukat A városokban a katakombákat, lepratelepeket,
börtönöket, gettókat, s a városfalakon kívüli ingatlanokat kedvelik. Egy nagy pöcegödör elég
tágas menedék a napfény elől, és a boszorkányvadászok sem szívesen mennek le ilyen helyekre,
hogy egy halom trágya alól előássanak egy alvó vámpírt.
Háttér: A Nosferatuk áldozataik a társadalom kitaszítottai közül választják ki: idiótákat,
idegeneket, leprásokat, remetéket, bűnözőket, kitaszított papokat. Nosferatuk, kik a Mennyek
Ösvényét követik, gyakran büntetnek úgy, hogy büszke és álszent embereket Ölelnek. A zsidókat
gyakran Ölelik, mert intelligensek és gyakorlatiasak, de kevés a társadalmi védettségük a
vámpírok ellen. Alkalmilag egy Nosferatu egy gyönyörű áldozatot választ, hogy csúffá tegye, de
ez nagyon-nagyon ritka.
Karakteralkotás: A Nosferatuk gyakran koldus, vagy kívülálló fajtájúak. Fizikális képességek
és az Adottságok általában elsődlegesek, bár egy Nosferatunak mind gyorsnak, mind eszesnek
kell lennie, hogy túlélhessen. Nincs nagyon semmilyen Szövetségesük, Kapcsolatuk,
Szolgálójuk, vagy bármely más Hátterük, ami a halandó világhoz köti őket - bár ha egy halandó,
ha összebarátkozik egy leprással, egy életre szóló (s a gyerekeiére, azok gyerekeiére... ) barátot
szerez. A Mennyek Ösvénye a legáltalánosabb a Nosferatuk közt, amit néha szorosan a Bestia
Ösvényével egyetemben követnek. Sokuk megveti az Emberiesség Ösvényét, mert nem tartják
magukat érdemesnek az emberiességre, vagy az emberiességet hozzájuk méltónak. Csak néhány
Nosferatu követi az Ördög Ösvényét, de akik így cselekednek eljátsszák az igazi szörnyeteg
szerepét.
Klándiszciplinák: Bestia, Fátyol, Őserő
Gyengék: Minden Nosferatu szörnyen eltorzult. A Megjelenésük mindig nulla, s nem lehet soha
megnövelni. Minden társadalmi dobás, ami a Megjelenéssel kapcsolatos automatikusan
elhibázódik.
Szerveződés: A Nosferatu társadalom nem formális, de szélesen szervezett. Természetesen ők a
belföldileg legjobban szervezett klán, évezredes rútság, gyalázat, magányosság megosztása
egymással erős köteléket kovácsolt a Nosferatuk között. Az ősöket tisztelik, de mindenki számít
arra, hogy az újakkal is igazságosan bánnak majd. Tisztelettel gondoskodnak egymásról, s
önzetlenül cserélik egymás közt az információkat. Ez teszi a klán mindig jól informálttá, egy
Nosferatu mindig értesülni tud a fejleményekről, történjenek azok akár Hiberniában, vagy
Kievben.
Idézet: Oh, hercegem. Korbácsoltass meg, Üss karót szívembe és tegyél ki a napfényre !
Nyisszantsd le a fejem ! Csak ne küld vissza a Lasombra Izabell bárónő birtokára .... Micsoda ?
Ő, az ellenséged ? Nos, igen megszöktem már egyszer a bevehetetlen erődítményéből, egy titkos
alagúton át, természetesen. Milyen titkos alagúton át, kérded ? Nos, uram talán a magán
lakosztályodban folytathatnánk a társalgást ....
Vélemények:
Asszamita: Vad, vérszomjas, hitetlen, de jobban ragaszkodnak szabályaikhoz, mint néha a
magukat kereszténynek nevező emberek.
Brujah: Az egyenlőségre törekvő társaik közül, néhányan egyenlőnek tekintik magukat velünk.
De ugyanúgy a pokolban fognak égni, mint mindannyiunk.
Kappadókiai: Olyan titkok után kutatnak, mik jobb ha feledésbe merülnek. Egy este túl sok
koporsót fognak kinyitni, s mindannyian tudjuk mi fog előmászni belőle, hogy köszöntse őket…
Set követői: Ezek a fattyúk máshogy sziszegnének, ha ugyanúgy be kéne burkolni köpenyükbe
magukat romlottságuk miatt, mint nekünk.
Gangrel: Adj ezeknek a nomádoknak tiszteletet, és ne állj az útjukba. Ha pedig a harc
elkerülhetetlen, üss elsőnek és lágyan.
Lasombra: Szeretnünk kell azokat, akik nem képesek láttatni magukat. Ám még így is hasznosak
lehetnek, használd ki a paranoiájuk, s áruld el a titkokat, amikért annyira könyörögnek. A jó -
vagy a helyesen választott rossz - szó biztosíthatja a biztonságodat évtizedekre.
Malkavita: Jobban szeretem őket, mint a többieket. Oh, ne értsd félre, démon által üldözött
nyomorultak, de nem tesznek ki minket szeszélyeiknek.
Ravnos: Isten haragjának arcába nevetnek. Biztos vagyok benne, hogy Sátánnak sok aranyos kis
trükköcskéje van, amivel várja őket a Pokolban.
Toreador: Bolondok ! Egy örökkévalóságot kaptak, csakhogy elpazarolják olyan dolgok
megőrzésére, mint a szépség, ami állandóan változik.
Tremere: Ne bocsáss meg , s ne kegyelmezz nekik soha. Emlékezz barátunkra, Saulotra és a
gyermekeire, mert ők egyedül bántak velünk részvéttel. Ne szállj szembe a bitorlókkal, mert
erőssek, de kísértsd árnyaik, és suttogd fülükbe bűnüket az örökkévalóságon át.
Tzimisce: Nem tanultak semmit példánkból, hogy lealacsonyították Isten munkáját ily szintre. A
menny kalapácsa biztos le fog sújtani ezekre az ördögökre.
Ventrue: Igényelik hűségünk, ám cserébe nem védenek meg minket. Udvaraikba segítségkérő
sikolyokkal érkezünk, s csak a sötétet és a hidegséget kapjuk. Egy este a végzet felemelkedik
ezekre a hamis nemesekre, és mi a biztonságos sötétségben fogunk rajtuk nevetni, ahová
száműztek ők.
Baali: A gonoszok leggonoszabbjai, jókedvűen mulatoznak az átkozottságukban. Segítsünk nekik
a Pokol felé vezető utat megtalálni, hogy folytathassák táncukat az örök lángok közt.

Ravnos
Csavargóként és tolvajokként, a Ravnosok szélben keringő pelyvaként vándorolnak Európán
keresztül-kasul. Minden országban található néhány belőlük, de hogy éppen hol, az éjszakáról
éjszakára változik hóbortjaik szerint, sokuk vándor üstfoldozók és kalandorok céltalan
bandájával utazgat. Ritkaság, hogy egynél vagy kettőnél többen legyenek egy időben, egy
helyen, lévén a magányos Káiniták csoportjába tartoznak, s kedvelik, ha a közönség figyelmének
egyedüli középpontjai. Minden Ravnos nomád életmódot folytat, bár inkább szükségből, mint
kedvből. Sehol, a civilizált Káintiták területein nem látják őket szívesen, és ha csak egy is
megpróbálna letelepedni, kifüstölnék, amint felfedezik. Tolvaj és trükkmester hírük megelőzi
őket, menjenek akárhova is, és még azok a klántagok is, akiknek eredetileg nem fűlött a foguk a
lopáshoz, hamar belekényszerülnek a körülmények és várakozások miatt.
Az ok, ami miatt a Ravnosokat törvénykerülő, fondorlatos alakoknak tartják, hogy sokuk
valóban kiváló benne. Reynald a Róka, minden titokzatos ravaszságával együtt is bundája s fogai
nélkül találná magát, ha leállnak beszélgetni egy Ravnossal, és a legtöbb Káinita és ember még
annyit sem tud, mint ő. A Ravnosok furfangjaiknak élnek, s ezeket minden szembejövőn próbára
teszik és élesítik. Észjátékok, cseles lopások, mesemondás pénzért, „szent ereklyék” árusítása és
tucatnyi más fajtája szenvedélyeik kiélésének a bolondokon mind a Ravnosok ütőkártyája.
Minden Ravnos nagy csodálattal figyeli azokat, akik nem a fajtájából valóak, mégis az ő
világukban próbálnak megélni - majd kirabolja betolakodót.
Semmi sincs, amit a Ravnosok oly nagyra értékelnek, mint a szabadság. A bölcs Káiniták nem is
próbálják meg visszatartani a Ravnosokat a kiválasztott helytől, csupán siettetni őket, ha már
odaértek, hogy továbbálljanak. Amint a hír elterjed a Ravnosok között, hogy egy helyről
kitiltották őket, tucatnyian jelennek meg, hogy próbára tegyék a tilalmat, amíg azt fel nem
oldják. Majd bosszút állnak, betörnek, ha kell erővel az ismét megnyitott városba, és kipakolják,
ha törik, ha szakad, visznek bármit, ami kedvüket tölti. Az egyetlen remény, hogy a Ravnos
megszállást katonai győzelemmé lehet tenni, az az, ha a Ravnosok valaha is elhagyják a várost.
Az egyetlen dolog, amit a Ravnosok többre tartanak egy jó trükknél (s a Ravnost, aki egy
különösen ügyes lopást véghezvisz, nagyra tartanak a klánon belül) az a becsületük, noha a
Ravnos-becsület más, mint a legtöbb Káinita számára a becsület. Egy Ravnos sosem szegi meg a
szavát - ha beleköpött a tenyerébe, s úgy fogott kezet. Másképp az eskü, legyen bármily komoly
is, fabatkát sem ér, s bátran megszeghető. Egy Ravnos a világ végére is elmenne, hogy
megtorolja a „jó hírén” esett sértést, bár minden Ravnosnak más számít sértésnek. Végül egy
Ravnos sosem lopna meg vagy csapna be egy másik Ravnost, vagy olyan valakit, aki barátnak
vagy „testvérnek” számít. A világ többi része, végtére is, szabad préda.
Gúnynév: Sarlatánok
Megjelenés: A Ravnosok előszeretettel csavarják magukat vidám színű leplekbe és anyagokba,
toprongyos külsejüket büszkén megmutatva. Néhányan, akik messze vándoroltak otthonuktól, a
Távol-Kelet jegyeit viselik. Legtöbbjük kívülálló, korcs fajtájú halandónak tűnik.
Menedék: Nagyon kevés Ravnosnak van bármily fajta állandó Menedéke. Sokuknak van kocsija
erre a célra, de jelentős részük éjről éjre sátrat bont.
Háttér: Szabadságszeretet és a megátalkodott cselekre való hajlam az összes, ami szükséges a
Ravnos klánba való bekerüléshez. Néhány halandó vérvonal (melyet egy nap majd cigánynak
hívnak) kifejezetten kedvelt, de a kitaszítottak és menekültek bármely nemzetiségből megtalálták
már útjukat a klánhoz.
Karakteralkotás: A legtöbb Ravnos vándorbádogos, tolvaj, vándormunkás volt, de egy útonálló
vagy zenész is logikus választás lehet. Az Bolond a legáltalánosabb Természet a Ravnosok
között, s a Társadalmi képességek az elsődlegesek. A legtöbbjük az Adományokra összpontosít,
és Kapcsolatok Háttérrel rendelkezik. Főként a Paradox Ösvényét követik.
Klándiszciplinák: Bestia, Fantazma, Szívósság
Gyengeség: Minden Ravnos bír valamiféle szenvedéllyel egy bizonyos fajta fortélyosságra, mint
a csalás, hazudozás, lopás vagy szerencsejáték. Ezt a különlegességet karakteralkotáskor kell
kiválasztani, és a kedvében kell járni, amikor csak lehetséges. Minden alkalommal, mikor
felmerül a kísértés, 6-os célszám ellen kell Akaraterő dobást tenni, hogy ellenálljanak annak.
Szervezet: A Ravnos klán szervezete leginkább egy ősi arab közmondással jellemezhető: „Én a
bátyám ellen, én s a bátyám az nagybátyám ellen, én s a nagybátyám az idegenek ellen.”
Idézet: Hívj csavargónak, s mosolygok majd. Hívj tolvajnak, s nevetek majd. Hívj hazugnak, s
megetetem majd veled a májadat.
Vélemények:
Asszamiták: A játszmájuknak vége, s ahelyett, hogy újat kezdtek volna, inkább mindenkit
legyilkolnak. Elbűvölő alakok, úgy ám.
Brujah: A múltban élő veszedelem másik példái. Megtapasztalták már valaha is a jelent, vagy
csak szellemek ők, testtel?
Kappadókiai: Porosak és szárazak a tudósok, s könnyen elbolondíthatóak. De a legjobb, ahogy
dühöngnek, mikor rájönnek, becsaptuk őket…
Set követői: Ősi misztériumaikat benntarthatják Egyiptomban, köszönjük, s minden más
átokverte adományukat is. Bolonddá tehetsz egy Kígyót, de a veszélye, hogy megharap.
Gangrel: Néhányuk rokonunk, s szomorú látni, mivé lettek. Segítsd őket, ha teheted, de senki meg
ne tudja. Elvesztett lehetőségeik jeleként állunk előttük, s ezért gyűlölnek minket.
Lasombra: Oly nemesek, hogy a fogam csikorog tőlük, olyan áporodottan bűzlenek, ahogy
sétálnak. Karjuk hosszú, de markuk gyenge, és sok olyat birtokolnak, amit fel kell szabadítani.
Malkaviták: Nocsak, egy jobb előadás, mint a miénk! Bámuld meg a bolondokat és
csodabogarakat, majd a műsor után számold meg a végtagjaid, megvannak-e még.
Nosferatu: Oly szomorúnak tűnnek, mintha odalennének, hogy karót döfj beléjük, csak hogy
kirángasd őket elkeseredésükből. S mikor megpróbálod, megköszönik? Ugyaaaaaan….
Toreador: Hasznos vezetők, hogy megmutassák, mit éri meg ellopni, hol éri meg eladni, és ez a
jó bennük.
Tremere: Ördögi varázslók fertelmes varázslatokkal, he? Kevesen tanulták már meg, hogy
tartsák a kezüket erszényükön, míg ujjukkal fenyegetnek.
Tzimise: Nagy a híre annak a Ravnosnak, aki kifog egy Tzimisén és túléli. Sokan megtették már
az első felét; kevesen tanulták még meg a második titkait.
Venture: Még a Lasombráknál is unalmasabbak, ha ez egyáltalán lehetséges. Oly könnyű, szinte
nem is öröm bevonni őket kis tréfáinkba. Egy csecsemő is kevésbé hiszékeny - de nem ily finom.
Baali: Egy kis trükk helyesen alkalmazva, és máris évekig követ bármely Baali, meggyőződve,
hogy kedvenc démonurát hoztad el a földre. Szegény idióták…
Toreador
A kezdetektől fogva a Toreadorok a szépség minden formájának rajongói voltak. A szépség
nagyon sokat jelent számukra, vámpírlétüket teljesen annak szentelik, elmerülve az esztétikában.
Magukat a tökéletesség megőrzőinek és őreinek, az inspiráció lángjának hordozójának tekintik.
Minden klán közül a Toreadorok értékelik legtöbbre az emberi faj teljesítményét. A Toreadorok
egész történetük során együttműködtek halandó művészekkel és alkotókkal. Sok öregjük felidézi
az Aranykor ragyogását - de emellett emlékszik a Római Birodalom korára, mikor dekadenciába
és mértéktelenségbe süllyedtek. Sok Művész Róma hálójába esett, s most mértékletességre
törekednek, megőrizve a legjobbat a kedvenceik közül.
Jelenleg a nyugat-európai Toreadorok szorosan együttműködnek az Egyházzal és az általa
inspirált művészetekkel. A katedrálisok építését nagy örömmel felügyelik, s sokuk a vallásos
áhítattal rokon érzéseket él át, mikor egy kiemelkedően gyönyörű mesterművet alkot. Különösen
azokat a műveket kedvelik, melyek inspirálják a szemlélőiket.
Sajnos megtartották vonzalmukat a kellemes lét, a luxus iránt is, egy Toreador könnyen megadja
magát a kellemes csábításnak. Vonzalmuk a különféle bűnök iránt (már amelyek még meg tudják
melengetni egy élőhalott lelkét) legendás. Vágyuk, hogy igazságot és értelmet találjanak a
szépségben, sok óvatlan Toreadort döntött már valamilyen formában romlásba. Ráadásul
érdektelenségük a Káinita politika és ügyek iránt nem tette őket kedvelté a többi klán körében,
akik egyszerűen reménytelennek és haszontalannak tartják a Toreadorokat. A Művészek tudják
ezt, de keveset adnak ezekre a véleményekre. Minden bizonyítékuk megvan ami víziójuk
követéséhez kell.
Gúnynév: Művészek
Megjelenés: A Toreadorok általában a leggyönyörűbbet Ölelik, hogy megőrizzék az
örökkévalóságnak. Gyakoriak Spanyolországban, Itáliában és Franciaországban, s gyakran
ezekről a területekről választanak újoncokat. Ritkán ápolatlanok, igénytelenek, még azok sem,
akik komor monostori körülmények közt élnek.
Menedék: Jellemzően a nagyvárosok legjobb negyedeiben, vagy monostorok és hasonlók
közelében élnek: bárhol, ahol műtárgyak és finom alkotások készülnek. Kevesen élik a remeték
életét.
Háttér: A Toreadorok csak olyat választanak, aki sokat adhat a klánnak. Sok klántag volt
művész, zenész vagy kiváló adottságokkal megáldott tanár. Ők azok, akik leggyakrabban
Ölelnek halandókat benyomás alapján.
Karakteralkotás: Sok Toreador vallásos vagy közönségszórakoztató koncepcióval bír.
Természetük általánosan szenvedélyes és felfokozott, míg Viselkedésük bármilyen lehet. A
Szociális tulajdonságok általában elsődlegesek, ahogy a Képzettségek is. Hátterük főként Anyagi
Hátteret, Nyájat és Csatlósokat tartalmaz. A Toreadorok előszeretettel követik az Emberség
Ösvényét.
Klándiszciplinák: Jelenés, Gyorsaság, Jelenlét
Gyengeség: A Toreadorok érzékenysége a szépségre egyben legnagyobb hátrányuk is. Egy tárgy
vagy személy szépsége úgy lenyűgözheti őket, hogy a gyönyörtől órákig állnak mozdulatlan.
Csak egy sikeres Akaraterő dobás töri meg azonnal a hatást; másként a Toreador percekig, vagy
akár órákig álldogál. Így akár napfény is érheti őket, s a Toreadorok esnek leggyakrabban
szerelembe halandókkal.
Szervezet: A Toreadorok nem hivatalos kommunikációt tartanak fenn egymással, alkalmanként
pedig összegyűlnek, hogy híreket cseréljenek. Ritkán egyesülnek, mint klán, hogy elérjenek egy
közös célt, inkább egyénileg küzdenek.
Idézet: Az öröklét előttünk terül el, míg a halandóknak csupán szempillantásnyi idejük van.
Hogy lehetünk oly önzőek, hogy időnket harcra és ármányra fecséreljük? A megváltás a lábunk
előtt hever a kreatív zseni titkaiban - nincs más dolgod, csak megtalálni.
Vélemények:
Asszamita: Egy sokat ígérő felvilágosult kultúra védelmezői. A világ tragédiája, hogy oly
olthatatlan gyűlölettel viseltetnek más klánok iránt.
Brujah: Tombolásukban pontosan azt pusztítják el, mit megőrzésre érdemesnek találnának. Bár
tudnák, hogy használják erejüket…
Kappadókiai: A múlt sokat ígér, de a lélek halála figyelmen kívül hagyni a jelent.
Set követői: Ezek a gyíkszörnyek mérgezett ajándékokat ajánlanak, mézes-mázos ígéretekkel.
Légy résen ezekkel a ravasz kígyókkal.
Gangrel: Sok csoda rejtezik a vadonban, de az Állatok túl sokat áldoztak, hogy lássák őket.
Lasombra: Hogy lehetnek ily műveltek s ily érdektelenek egyszerre? Tükörképeikkel együtt lelkük
is elveszett már.
Malkavita: Csodálkozom a terven, mely ily sok bölcsességet adott nekik, de megbomlasztotta
elméjüket. Könnyezem értük, mert ez az egyetlen, amit tehetek.
Nosferatu: Ajh! Ezek az izék az egyetlenek, amik hibáznak a vámpírlétben. Sokat láthatnak, de
nem bírom elviselni történeteiket. Ez túl nagy kérés nekem.
Ravnos: Ezek a hazug rablók úgy lopnak, hogy nincsenek tisztában szerzeményeik értékével.
Semmi sem fogja kielégíteni étvágyukat, s az éhező Ravnosok addig járják majd táncukat, míg fel
nem falják s el nem emésztik magukat dühükben.
Tremere: A halhatatlanságot rossz célokért keresték, s most minden Káinita torkig van velük.
Gyász Saulotért és rokonságáért, bizonnyal ők voltak a legfelvilágosultabbak klánjaink között.
Tzimise: Semmi nincs abban, amit a Tzimisek vagy választottjaik tesznek, ami megérdemelné a
túlélést a következő századba. Szerencsére, ők és a Bitorlók ki fogják irtani egymást, s barmaik
felszabadulnak majd, megtapasztalva, mit is jelent élni.
Ventrue: A királyi vért nem a nemesség teszi, s ez az, amit a Ventrueknak meg kell érteniük.
Bocsáss meg, ha nem figyelek rájuk, míg meg nem teszik.
Baali: Bizonnyal utálják magukat, mi másért követné bárki ösvényüket? Vigyázz velük, mert
társakat keresnek átkozott létükhöz.
Tremere
A klán tagjait „bitorlóknak” nevezik, s nem kis okkal. Valaha halandó mágusok társasága voltak,
de vezetőjük, Tremere megszállottan kutatta a halhatatlanságot, hogy mind több ideje legyen
tökéletesíteni művét az örökkévalóságnak. Erőfeszítéseik meghozták gyümölcsüket; noha egy
Tzimisek Öreg és két tanoncuk halála útján, de a társaság vámpírrá lett. Tremre nem volt
megelégedve ezzel, s lépéseket tett, hogy valódi klánná váljanak. Csapdába csalták Saulotot, a
Salubri klán rejtélyes alapítóját és torporba taszították; Tremere maga itta ki az Özönvízelőtti
vérét.
Természetesen az új klán rögtön támadás célpontja lett. A Tzimisek bosszút szomjaztak, mert a
Tremerék megölték klánuk tagjait s az Ördögök ősi földjeinek egy részére is rátették kezüket. A
Gangrelek ocsmányságnak tartják a Tremereket, főleg mert a Bitorlók Gangreleket ejtettek
foglyul hibás kísérleteikhez. Ott vannak még azok a Káiniták, akik barátságban voltak a
Salubrikkal, s most azon vannak, hogy megvédjék a klán megmaradt tagjait a Tremerektől.
Jelenleg a Tremerek bizonytalan létezésben élnek. Halandó mágiájuk szinte teljesen
megsemmisült az Öleléstől, a megtört maradványokat a Thaumaturgia egyedi diszcilplinájába
sűrítették. Már sikeresen teremtettek egy szolgáló vámpírfajt, a Gargoyleokat, akik az
egyetlenek, akik megvédik őket a Tzimisek és a Gangrelek karmai közül. A felháborodás Saulot
diablerizációja miatt továbbra is irtja őket. A klán nagy szükségében van szövetségeseknek; míg
egyesek bebizonyították, hogy értékes társak, a klánt magát megvetik s nem bíznak benne.
Gúnynév: Bitorlók
Megjelenés: A klán szinte teljesen férfiakból áll, de egyre több nőt kezdenek befogadni.
Előszeretettel viselnek sötét színeket és hagyományosan hosszú köntösöket csuklyákkal és teljes
köpenyekkel. Európa minden sarkából, bármely nemzetiségből származhatnak.
Menedék: A Tremerek számtalan „kápolnát” tartanak fent keresztül-kasul Európa nagyvárosain,
pontos helyüket csak azon Tremerek tudják, akik ott élnek. Azok, akik a kápolnákon kívül élnek,
számos helyet tartanak fenn, mint rókalyukakat, s hogy lerázzák a lehetséges üldözőket.
Háttér: A Tremerék általában az okkultizmus iránt érdeklődő diákokat, a világ titkait
fürkészőket, bölcseket és tudósokat keresnek. A jelenlegi ostromállapot arra kényszeríti őket,
hogy a túlélésért Öleljenek. Ebben a választásban a leggyakoribb fajták a kardforgatók,
taktikában képzett tisztek és diplomaták, hogy segítsenek megtenni az első puhatolódzásaikat
más klánok felé.
Karakteralkotás: A legtöbb Tremere okkult koncepcióval érkezik, s Szellemi tulajdonságokkal
valamint Ismeretekkel rendelkezik. A ritka fegyverforgató újoncok egyaránt rendelkezhetnek
Szellemi vagy Fizikai tulajdonságokkal. Természetük és Viselkedésük gyakran tükröz hatalmat,
konzervatív világfelfogást és hűséget. A Tremere Háttér általában tartalmaz Anyagi Hátteret és
Mentort. A Tremerék, gyermekek lévén a klánhagyományokban, gyakran az Emberség Ösvényét
követik, bár egyes ördögi okkultisták az Ördög Ösvényét választották.
Klándiszciplinák: Jelenés, Uralom, Thaumaturgia
Gyengeség: Minden Tremere újoncnak legalább kétszer kell innia a klán hét öregjének véréből
Ölelése után. Ez azt jelenti, hogy legalább két lépést tettek, hogy a klánhoz kössék magukat.
Emellett a zöldfülű Tremereket nagyon óvatosan megfigyelik feljebbvalóik, s körültekintőnek
kell lenniük, nehogy, akár akaratlanul is, elárulják a klánt.
Szervezet: A Tremerek alaposan szervezettek és nagyon hierarchikusak, a régi Hermész
Rendjének eszméit követve. A fiatalabb tagok kérdés nélkül kell szolgálják az idősebbeket.
Idézet: Utunk tiszta, s nem kevesebb, mint a magunk és társaink fölötti uralom felé nyúlik. De
egyedül nem érhetjük el a végét. Klánként, és csak klánként, győzedelmeskedhetünk.
Vélemények:
Asszamita: Még a legbölcsebb varázsló is elbukik késsel a hátában; sose adj esélyt ezeknek a
barbároknak.
Brujah: Filozófusok és tomboló harcosok annyi bölcsesség nélkül, hogy lássák, új napjuk már az
örök éjszakába merült.
Kappadókiai: Velük van a legtöbb közös bennünk; talán sokat tanulhatnánk egymástól.
Set követői: Valóban, szövetségesekre van szükségünk, de mély aggodalmaim vannak az ilyen
fajta segítséggel kapcsolatban.
Gangrel: Barbár vadak, akik semmit sem érnek, még gyors halált sem.
Lasombra: Erősek és fegyelmezettek. Támogatásuk életbevágó lenne, de oly megbízhatatlan,
mint az árnyak, miknek parancsolnak.
Malkaviták: Ezek a teremtmények kétségtelenül meg vannak szállva. Motyogásuknak nincs ránk
nézve következménye.
Nosferatu: Undorító! És belegondolva, hogy eddig túlélték. Nem tudom eltűrni, hogy a
társaságomban legyenek.
Ravnos: Tolvajok és csavargók. A halál nem változtat ezen.
Toreador: Fuj! Nincs gerincük, hogy társaikkal együtt álljanak ki velünk, s ez az egyetlen
merészség, amit látok bennük.
Tzimise: Ne kérdezz, ne gondolkozz - öld meg őket kegyelem vagy késlekedés nélkül.
Ventrue: Próbálkozásaik a mártírság felé nevetségesek. Csak akkor tiszteld őket, ha
megérdemlik.
Baali: Add meg az Ördögnek, ami megilleti állhatatosságáért ilyen gyűlöletben. Talán jelek,
hogy mi vár ránk.

Tzimise

Réges rég óta tartják a Tzimisek rettegésben Európát az Elbán túl. A Duna és az Odera mentén, a
mocsarakon keresztül, a Kárpátok között kóborolnak az Ördögök, mindegyikük óvva Menedékét
és kegyetlen bosszút töltve a betolakodókon. Birtokaik minden irányból való ezeréves
védelmezése rettentő gyanakvóvá tette a Tzimiseket, s kegyetlenségük hírhed a többi Vámpír
között. (Az utazók regélnek cynocephalikról, vrykolakról és más szörnyekről, melyeken még
felfedezhetőek a feldühített Tzimisek által    eltorzított szerencsétlen emberek jegyei.)

Minden klán közül a Tzimisek a legkevésbbé emberiek. A Tzimisek tudós, brilliáns elmék, de
kutatásaik (és Ezertest diszciplinájuk) arra a nyilvánvaló következtetésre vezették őket, hogy a
Vámpírok magasabb rendűek az embereknél, és a Tzimisek az összes többi Vámpírnál. A
"legjobb" (Tzimise mérték szerint) embereket fel kell emelni; a maradék az eleség. Sok más
Vámpírral ellentétben a Tzimisek nem tekintik magukat átkozottaknak. Ha Isten megátkozta
őket, akkor, ahogy mondják, itt az ideje új és jobb istenek után nézni...

A Róma bukását közvetlenül követő években a klán sok kelet-európai törzsfőből vazallust vagy
rabszolgát csináltak, így teremtve "ghoulcsaládokat" nemes vérvonallal és beltenyésztett
természetfeletti erőkkel, s ezután a Kelet lakói Tzimise mestereik igáiban nyögtek. Századokig a
Tzimisek uralom Keleten megkérdőjelezhetetlen volt, és a klán vitathatatlan Európa legerősebb
klánja lett.

A jelenkor azonban problémákkal állítja szembe az Ördögöket. A boszorkányos Tremerékkel

folytatott előcsatározások (akik lopott Tzimise vér által lettek halhatatlanok) gyorsan teljes-
frontos háborúvá váltak. Eleinte a Tzimisek nyers ereje és rettenetes taktikája előnyhöz juttatta
őket, de a Bitorlók fejlettebb szervezete és mágikus ereje megfordította a háború menetét.
Mindemellett az Ördögök aggodalma balzsam a rivális klánok sebeire. A halandó inváziók leple
alatt más Vámpírok versengeni kezdtek a Tzimisek hanyatló birtokaiért. A rettegő voivodok
egyre növekvő mértékben küldik ifjaikat, hogy harcoljanak és meghaljanak nevükben, és a
Véreskü által kötött ivadékok kötelességtudóan mennek, noha első alkalommal kezdtek morogni
szolgaságuk miatt...

Gúnynév: Ördögök

Megjelenés: Kevés Tzimise tűnik átlagosnak; legtöbbjük vagy angyalian gyönyörű, vagy
groteszkül különös. Sok Tzimise, főleg akik képzettek az Ezertestben, éjszakánként változtatják
alakjukat. Néhány elégedettlen Tzimise, akiket felbőszített alattvalóik "árulása", korábbi
nyájukat borzalmas szörnyekké torzítják. A legtöbb Tzimise nemesi eleganciával öltözik, noha
néhány előszeretettel visel szakadozott rongyokat, vagy éppen semmit sem.

Menedék: A Tzimise voivodok ősi kastélyokat tartanak, ahol hanyatló fényben élnek
ivadékaikkal. Jaj annak, aki hívatlanul lép be egy Tzimise hűbérbirtokára. A ritka látogatókat
(emberek, vámpírok, vagy bármi más), akiket meghívnak egy Tzimise birtokára, hercegként
kezelik - de igen igen udvariasnak kell látszaniak, ha valaha visszatérnek. A Tzimisek kedvelik
Menedékeiket, de nem sokat törődnek a fenntartással (sok Tzimise erősség a klasszikus romos
erdélyi kastélyok mintapéldánya).

Háttér: A Tzimiseket leggyakrabban a klán "házikedvenc" nemesi családjaiból választják ki, és

nem kevesen ghoulként szolgálnak az Ölelés előtt. Alkalmanként egy különösen brilliáns vagy
tanult kívülállót is bevesznek a klánba, és a voivodok gyakran választanak bárkit, aki megnyeri
kedvüket (mint "mennyasszony"). Főleg a Baltikumban sokan imádnak a pogány szláv isteneket
- vagy épp őket imádják istenként.

Karakteralkotás: A legtöbb Tzimise kelet-európai eredetű és főként nemes vagy tudós

jellegűek. A Tremere hordákkal folytatott háború miatt mind több és több Tzimiset harci
tudásáért (vagy puszta kegyetlenségéért) választanak ki. A Szellemi Tulajdonságok gyakran
elsődlegesek. Sok Tzimise rendelkezik Csatlósokkal szörnyszerű, Ezertesttel megformált
ghoulok alakjában. A Nyáj és a Befolyás ugyancsak gyakori Hátterek. A Tzimisek változatos
Ösvényeket követnek, noha a Fenevad Ösvénye a leggyakoribb, és egy kisebbség nyíltan követi
az Emberség Ösvényét. Néhány Tzimise, főleg a pogányok, külön Ösvényeket követnek, az
Ördög, a Fenevad és a Vér Ösvényét vegyítve.

Klándiszciplinák: Bestia, Jelenés, Ezertest

Gyengeség: A Tzimisek nagyon erősen kötődnek a földhöz, amit életükben ismertek. Mikor egy
Tzimise alszik, legalább két maréknyi földdel kell körülvennie magát valamely számára fontos
helyről (szülőföldje, ősi birtokának talaja, rögök a sírjáról, stb). Ezt elmulasztva a Tzimise
kockatartaléka minden 24 órában, amíg minden cselekedetéhez csak egy kockát használhat; ez a
büntetés csak nyolc órányi, a különleges föld közti alvással mulasztható el.

Szervezet: A Tzimisek nagyon hierarchikus, de nagyon szűklátókörű lények. A klán kisebb

alegységekre oszlik, élükön egy nagy földbirtokos úrral (voivode) és ivadékaival, akinek gyakran
Véresküt kell kötniük urukkal. Az ivadékoktól elvárják, hogy mindenben szolgálják Atyjukat. A
voivodok közti kapcsolatot bonyolult protokol és az állandó civakodás irányítja; az ezen öregek
közti torzsalkodás az fő oka, hogy a klán nem tudott fellépni a Tremerék ellen. Újabban, ahogy
egyre több és több voivode bukik el, a Tzimise ivadékok számüzetésbe kényszerülnek nyugatra.

Idézet: Jó estét, utazó! Kérlek üdvözöld voivodomat, Vladimir Rustovitch grófot, kinek
uradalmát épp egy mérföldje a gázlónál érted el. Szerencséd van - bőséges szállásunk és
csömörlésig tartó válogatott szórakozásaink rád várnak kastélyunkban.

Vélemények:

Asszamiták: Kevés dolgunk van ezekkel a paynimekkel. Megosztják a Ventruekat és

Lasombrákat Kis-Ázsiában, s ez kedvemre van.
Brujah: Ezer bocsánat - egy város, hol harmóniában létezhetek a halandókkal? Ez lenne a földi
paradicsom? Ez lenne a Brujah álom? Hmmm - úgy véltem egy vérivó éjjeli ragadozó vagyok, de
nyilván tévedtem.
Kappadókiai: Érdekesek és felvilágosultak, de a halandóság titkait keresik, míg mi azt kutatjuk,
hogy legyünk a halhatatlanság mesterei.
Set követői: Ők férgek, mi sárkányok vagyunk. Legjobb ha besietnek lukaikba, míg mi
elhaladunk felettük.
Gangrel: Megértésük a Fenevad iránt második mögöttünk; emellett hasznos vadászkutyák az
átokverte Tremerek ellen.
Lasombra: Oly sok erőfeszítés és oly sok éjszaka elpazarolva végtelen sakkjátszmákkal egyik
pondrót a másik ellen állítva. A politika egyszerű: mond meg az alattvalóidnak, mit tegyenek,
huzasd karóba azokat, akik hűtlenek, és törődj az igazán fontos ügyekkel.
Malkaviták: Holdkórosságuk, noha elveszi eszüket, inspiráló lehet. Készíts serleget egy
Malkavita koponyájából, és idd a vértét abból. A megmaradó humor az agyukból átjárja vérüket,
mélységesen jóserejű látomásokat adva.
Nosferatu: Sztoikusok, még ha durvák is, és megértik a rettegés erejét. Csodáld őket messziről,
és tégy példát bárkiből, aki beszennyezi meri birtokainkat, ocsmány jelenlétükön át.
Ravnos: Tolvaj szemét. Minden garasért, amit ellopnak tőlünk, ezerszer megfizetnek
sikolyaikkal.
Toreador: Émelyítő, édeskés, háziasított vámpírkák. Azt kívánják, hogy csodáljuk műveiket, de ó,
hogy viszolyognak a mieinktől. Tartsd őket háziállatnak, míg verseik nem untatnak; aztán lökd
őket a vozhd gödörbe.
Tremere: Megnyúzott belsőségeikből fogjuk kiinni lopott ajándékukat, feltűzzük őket a Kárpátok
csúcsaira, amit bemocskoltak, megetetjük a Duna vodyanoiját epebajos humorukkal, és
maradékot majd a hullazabáló madaraknak hagyjuk meg. S akkor majd igazán elkezdjük őket
megtanítani arra, mi is a fájdalom.
Ventrue: Teuton viperák, akik kedélyesen mosolyognak, míg bokánkba marnak.Tépd ki álnok
képmutató nyelvüket és törd ki méregfogaikat.
Baali: Hiábavaló próbálkozás. Miért kéne megidézni azt, ami már megjelent a földön? Persze,
ha mindenáron rémségesek és groteszkek akarnak lenni, segíthetünk nekik.

Ventrue

Csatamezőről csatamezőre, trónteremről trónteremre lépdelve, a Venruek a Káinita sakktábla

lovagjai és királyai. Övék a hódítások, a háborúk és a Keresztes Háborúk; udvarházakból és
tróntermekből irányítanak. Sokuk életében is hódító volt, és még halálukban is tartják
szokásukat, míg mások kereskedőként vagy bankárként értek el sikereket. Mindegyikük
diadalmas volt, akárhogy is, és jutalomként lettek a Ventrue klán tagjai. Sikertelenek nincsenek a
Ventruek között, csupán sikeresek, no meg a szeretetteljes emlékkel megőrzött holtak.

A hagyomány nagyon fontos a Ventruek számára, és nagy hangsúlyt fektetnek az etikettre és a

korra. Minél régebb óta Káinita egy Ventrue, annál nagyobb tiszteletet kap az ifjabbaktól.
Azonban sok idősebb Ventrue élvezettel fogad "tanoncokat" az ifjak közül egy-két évtizedre,
hogy továbbadják bölcsességüket és a háttérből élvezhessék pártfogoltjuk sikereit.

A halandó státusz nem sokat számít a Ventruek között, és azok a címek s földek, melyeket a
halál előttről hozott valaki magával, nem bírnak akkora súllyal, mint akár egyetlen város
megszerzése a halál után. Sok nagyszerű siker, mellyel a klán bír, egyéni tettek vagy
karizmatikus vezetők csapatépítésének eredményei; ha valamely ügy felkelti az egész klán
érdeklődését, az jóvátehetetlenül az elsőbbségért és pénzért vívott versengés mocsarába süllyed.

Bárhogy is, ha egy Ventrue tesz valamit, azt gyorsan, hatásosan és döntő mód teszi. Egy Ventrue
ambíciókkal borzalmas ellenfél, hisz addig nem nyugszik, míg el nem éri, amit akar, és jaj annak,
aki megzavarja. A Ventruek nem vetik meg a más klánokkal való szövetkezést sem, hisz saját
fajtájuk az, ami a legtöbb bajt okozza nekik.

Gúnynév: Patríciusok

Megjelenés: Kifogástalanul öltözve, a Ventruek előnyben részesítik az életükben megszokott

ruházkodást. A több száz éves Ventruek minden alkalmat megragadnak, hogy halandó életük
napjait idéző ruhákba bújjanak. Találkozni egy Ventrueval történelmi jelmezbált idéz.

Menedék: Kastélyok és erődítmények, főleg azok, melyeket halandó utódaik tartanak kezükben,
azok a helyek, ahol a Ventruek elütik napjaikat. Távol a cilizációtól sosem fordulnak elő.
Háttér: A Ventruek leggyakrabban a nemesség köreiből kerülnek ki. Azok közül, akik nem
bizonyultak sikeres hadvezéreknek, noha akad egy számottevő kisebbség pénzváltókból és
kereskedőkből, s nem is oly kevés Templomos Lovag csatlakozott a klánhoz. A
leghagyományőrzőbb klántagok megpróbálják a klán eszmehűnek megtartani, s csak saját
utódaikat Ölelik.

Karakteralkotás: A Ventruek főképp nemesi vagy katonai jellegűek. A Szellemi Tulajdonságok

és az Ismeretek az elsődlegesek leggyakrabban. A legtöbbVentrue Befolyással és Anyagi
Háttérrel rendelkezik; igen kevés szegény közülük.

Klándiszciplinák: Uralom, Szívósság, Jelenlét

Gyengeség: Minden Ventruenak van egy különleges korlátja táplálkozási szokásai terén. Csak
egy bizonyos fajta préda vitae-ját ihatják (papok, nem keresztények, szüzek, angolok, stb), amit a
karakteralkotáskor kell kiválasztani. A Ventruek sosem táplálkoznak olyan módon, ami
ellenkezik válogatós ízlésükkel, még ha éheznek, sebesültek vagy közel járnak az Örjöngéshez,
akkor sem.

Szervezet: Létezik egy Ventrue királyi udvar, mindig változó királlyal és királynővel. Noha az
illemet mindenki éles szemekkel figyeli a klán gyűlései alatt, sokkal nagyobb figyelmet
szentelnek a státuszhalmozásnak és befolyásszerzésnek a klánon belül, mint amennyit annak,
hogy véghezvigyenek bármit, még ha az klán felvilágosult önérdekét szolgálja is. Ha egy jó ötlet
felvetődik egy Ventrue gyűlésen, majdnem bizonyos, hogy vagy fél tucat másik Ventrue, akik
elutasítják, hogy bármi sikeres legyen, amihez ők nem adták nevüket, megakasztja majd.

Idézet: Kívánságaid számíthatnak tán földeden Báró uram. Ma éjjel az enyémen állsz, és itt
szavam törvény.

Vélemények:

Asszamita: Fele ilyen félelmetesek sem lennének a csatamezőn, ha nem az árnyakból és

enyészetből csapnának le.
Brujah: Tán volt aki azt hitte, elfeledték Karthágót ezer év után, de úgy tűnik, nem így van.
Csodálnivaló tehetségük van haragot táplálni, és semmi több.
Kappadókiai: Néhány dolog, amit kutatnak, hasznos lehet; a többi haszontalan. Őszintén,
legtöbbjük egyszerűen unalmas.
Set követői: A következő Keresztes Hadjáratot a Nílus vizei mellé fog indulni, hogy ezeket a
viperákat kifüstöljük a Föld színéről. Ne törődj a Szaracénokkal - ezek az igazi hitetlenek.
Gangrel: A legjobb fajta vadak, talán egy éjszaka majd megszelidítjük őket, és vadászathoz
használjuk. Mint az ebeket, persze, vagy a sólymokat.
Lasombra: Legtöbbjük annyira nemes csupán, mint a kés a lapockák közt. Az árulás és ármány
oly elbűvölő párosítást alkot.
Malkaviták: Az őrült szájából igazság s leleplezés szól. Emlékezz Ezékielre és Amosra, s figyelj
jól a Malkavitákra.
Nosferatu: Elég meglepő, hogy mily sokan viselik a démonok álarcát, saját vallási mániájuk
prédájává válva. A józanok, másfelől, meglepően tehetségesek.
Ravnos: Mindannak ellentétei, amiért mi kiállunk, a Ravnosokat ki kéne tiltani a kontinensről, s
elküldeni őket tréfáikat egymáson gyakorolni a világ másik végére.
Toreador: Értékeld véleményüket művészetek és építészet terén, de semmi másban.
Tremere: Csodálnivaló ambíciójuk és leleményességük, hogy magukra vegyék Káin átkát.
Csakhogy, kevés más akad amit csodálhatnánk bennük.
Tzimise: Nyilvánvalóan, a nemesség a Kelet földjein valami gyökeresen mást jelent, mint nálunk
Nyugaton. Kezeld őket úgy, ahogy egy lassan égő tűzzel tennéd: tisztelettel és távolságtartóan.
Baali: Miért bizonytalankodna bárki, mikor szembekerül a lehetőséggel, hogy kiirtsa ezen
megalázkodó démonimádók egyikét?