Sárkányos rend

Luxemburgi Zsigmond uralkodása (1387-1437) idején hozták létre a Lovagrendet.

Tagjait a király és a királyné, Cillei Borbála, valamint alattvalóik alkották. A lovagrend

alapításának célja az uralkodói hatalom támogatása volt, a belső széthúzás megszüntetése
mellett.

A Sárkányos rend jelképe egy önmagát a saját farkával fojtó sárkány, mely az önfeláldozást
volt hivatott jelképezni. A rendben való tagság egy kitüntetéssel ért fel.

Szűkebb-tágabb tanács

Hunyadi Mátyás (1458-1490) és II. Ulászló (1490-1516) uralkodása idején a bárók előkelő
szerepet töltöttek be a Királyi Tanácsban.

A Királyi Tanács tagjait a király által kinevezett tisztségviselők alkották. Schiller Bódog
elmélete alapján beszélhetünk egy szűkebb és tágabb tanácsról, míg Szilágyi Lóránd teljes
mértékben elvetette a tágabb és spontán tanács gondolatát.

A szűkebb tanács a mindennapi ügyeket illetően hozott döntéseket, míg a tágabb tanács
fontosabb ügyek miatt ülésezett, országgyűlés pótlóként is működött.

A tanácsok tagjainak létszáma és összetétele mindig változó volt.

Luxemburgi Zsigmond uralkodásának korszakolása

Luxemburgi Zsigmond uralkodását (1387-1437) 2 részre lehet osztani, 1387-1392, illetve

1397-1437 közötti időszakra.

Az első időszakban birtokpazarlások történtek, a mágnások és bárók befolyása jelentős volt,

állandó hivatalcserélődések voltak megfigyelhetőek. Ebben az időszakban főleg azok az
emberek érvényesültek, akik már Nagy Lajos idejében is hivatalban voltak és kezdetektől
fogva Zsigmondot támogatták.
A második szakaszban az uralkodó és választottjainak uralkodása volt meghatározó, ez az
egyetértés egészen a király haláláig tartott.

Az 1387-92 közötti időszakban súlyos várveszteségek történtek, ennek következtében

átalakult a királyi birtokstruktúra, a királyi birtokok elvesztették jelentőségüket (ez a második
időszakban sem állt igazán helyre). A központi hatalom feloszlóban volt, Zsigmond kénytelen
volt a Vág és az országhatár közti területeket a morvai őrgrófok számára átadni.

1392, a „fordulatok éve”, az ország területi egysége helyreállt a morvai őrgrófok kiszorítása
következtében. A királyi vagyon felcserélődésének elkerülése érdekében új emberekre,
idegenekre (Stibor, Perényi, Sárói, Cillei) helyezte át hatalmát. Ez alapozta meg az alapvető
feszültséget Zsigmond és egykori emberei között. Az uralkodó ekkortól kezdve az
adománypolitikájában az idegeneket részesítette előnyben, ez még inkább fokozta az alapvető
feszültséget.

1396-ban, a nikápolyi események után számos változás következett be. A Lackfi nádor
helyére kinevezett Ilsvai Miklós életét vesztette, Zsigmond leverte a Lackfiakat, visszavette a
nem érdemekért osztott birtokokat, az 1387-es bárói liga tagjainak számát négy családra
csökkentette (Garaiak, Szécsényiek, Bebekek, Kanizsaiak). Új mágnások (pl.: Perényiek,
Csákiak) töltötték be a megüresedett pozíciókat.

Bevezette a telekkatonaságot, mely az első intézményesített katonai teherként volt

értelmezhető, Zsigmond a bárókat már csak hadügyekben tartotta számon.

A bárók az idegenek megnövekedett befolyása (hivatalokban és birtokadományokban

részesültek) miatt fellázadtak, a szerveződésben főpapok is részt vettek. 1401-ben börtönbe
vetették Zsigmondot, ahonnan Garai segítségével szabadult (később ezért megtette nádorrá).

1403-ig fegyveres küzdelmek zajlottak a 2 csoport között, melyek Zsigmond győzelmével

zárultak.

Létrehozott egy teljesen új bárói réteget (és tanácsot), ezzel a bárói réteg heterogénné vált. Az
újonnan létrehozott tanáccsal 1437-ig, egészen haláláig nagy egyetértésben kormányzott.