Hogyan válasszunk jó pszichológust?

Fődi Kitti
· ÉLET · 2022 augusztus 5., 21:05 · comments 8

Egyre több ember ismeri fel, hogy pszichológusra van szüksége, azt viszont
kevesen tudják, hogy hogyan érdemes választani.

Nem csak egy rosszul meghozott döntés miatt lehet belefutni úgynevezett „rossz
pszichológusokba”, hanem mert a szakma szerint akkora a kereslet, amit nem
tudnak kiszolgálni, ezért kóklerek jelentek meg a piacon.

Klinikai szakpszichológusnak, tanácsadó szakpszichológusnak és a coachoknak

is megvan a helye ebben a rendszerben, csak tudni kell, kihez érdemes menni.

Biztosan mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, aki már panaszkodott arra,
hogy ebben az országban nem lehet jó pszichológust találni, ha meg mégis, arra
hónapokat, rosszabb esetben egy évet is várni kell. Sokaknak biztosan olyan
ismerőse is van, aki nagy pszichológus-fogyasztó, végigjárt már egy csomó
pszichológust, de egyik sem volt az igazi, és még mindig nem oldódott meg a
problémája. Azokat a sztorikat is jól ismerjük, amik úgy kezdődnek, hogy
„pszichológushoz kéne mennem, de nagyon drága...”

Túl nagy a kereslet, kicsi a kínálat

„Mindenképpen érzékeljük, hogy az utóbbi időben megnőtt a kereslet a

pszichológusokra. Én azt látom, hogy a COVID előtti időszakhoz képest is jelentősen
megemelkedett a kereslet, aminek az oka a járvány miatt kialakult depresszív és
szorongásos állapotok gyakoriságának emelkedésében keresendő, amit az ukrán
háború tovább rontott. Egyébként is köztudott, hogy a magyarok között magasabb a
depressziós, szorongó állapotok előfordulása, de egy tanulmány szerint a Covid
miatt ez még 26 százalékkal nőtt az összlakosság körében” - mondja Dr. Vizin
Gabriella, klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta.

Arra a kérdésre, hogy a megnövekedett keresletet ki tudja-e elégíteni a kínálat, Vizin

Gabriella egyértelműen nemmel válaszol. Szerinte azonban ez világszerte így van
mind az állami, mind a magánellátásban, ugyanis limitált az elérhető
szakemberek száma.

Szerinte a szakemberhiány problémát az oldhatná meg, ha bevezetnének egy

lépcsőzetes ellátási modellt, amit külföldön, például Angliában sikeresen
alkalmaznak.

„Ezt úgy kell elképzelni, hogy lenne egy első szint azoknak, akik elakadtak
valamivel az életben, de alapvetően elegendő nekik egy önsegítő könyv vagy
applikáció, amit szakember javasol. A második szinten lennének azok, akiket
például valamilyen trauma ért vagy gyászfeldolgozásra van szükségük, ez a szint
felel meg nagyjából a tanácsadó szakpszichológus munkájának. A harmadik
szinten pedig azok lennének, akik klinikai szintű mentális betegséggel küzdenek, a
negyediken pedig azok, akiknek mély, feltáró pszichoterápiára van szükségük” -
magyarázza Vizin.

Van, de korlátozott az állami ellátás

Innentől a cikk csak a Kör tagjainak olvasható.

Amikor arról van szó, hogy valakinek pszichológusi segítségre van szüksége, akkor
nagyon kevés embernek jut eszébe, hogy nem csak magánúton, de tb-alapon is
elérhető a segítség. Persze nem véletlen, hogy senkinek nem jut eszébe, mivel
nagyon korlátozott számban és csak bizonyos problémák esetén érhető el az állami
szolgáltatás. Arról, hogy hogy jutottunk el az állami szektor leépüléséig, Horváth
Bence kollégám írt részletes cikket. „Ennek fő oka az, hogy nincs elegendő státusz
az állami ellátásban. Csak arra van kapacitás, hogy a kollégák elsősorban
diagnosztizáljanak pszichológiai tesztek segítségével, de maga a terápia már nem
fér bele” - mondja Vizin.
Dr. Császár-Nagy Noémi, a Magyar Pszichológiai Társaság Klinikai Szakpszichológia
Szekció vezetője azt mondja, hogy azért sincs státusz az állami szektorban, mert
olyan alacsony a pszichológiai kezelések HBCs értéke (a HBCs fekvőbeteg-ellátás
finanszírozási kategóriáinak rendszere, ami a betegségeket és sérüléseket olyan
kategóriákba sorolja, melyek költség szempontjából hasonlóak egymáshoz), hogy
nem tudja egy szakember kitermelni azt a kiadást, amibe az alkalmazása kerül.

Császár-Nagy Noémi hozzáteszi, hogy ezt a jelenlegi pontrendszert a 90-es évek

elején dolgozták ki, tehát lassan 30 éve.

„Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha mondjuk egy tesztdiagnosztikáért 3000 forintot
fizet az OEP a kórháznak, amit 3 óra alatt tud abszolválni egy szakember, akkor
1000 forint bevételt generál a szakpszichológus. Ha napi 8 órában dolgozik, és csak
ezt csinálja, akkor 160 ezer forintos bevételt csinál. Ebből viszont a bére, az adó és a
részarányos kiadások nem jönnek ki. Tehát amíg a pszichológiai tevékenységnek
nincs akkora értéke, mint a takarításnak, addig nem éri meg a kórházaknak
szakpszichológust alkalmazni” - magyarázza.

Úgy látja, hogy szinte minden kórház nagy igényt formálna szakemberre - nem
beszélve a gyerek és újszülött osztályokról szülészetekről, idős gondozásról -, de
egyszerűen nem tudja kigazdálkodni, mert lehetetlen.

Vizin Gabriella szerint jelenleg nagyon kevés olyan hely van, ahol ambuláns állami
ellátás keretein belül foglalkoznak pszichoterápiával. Ezekre tb-alapon is be lehet
kerülni, de nem olyan egyszerűen és nem akármilyen problémával.

Pszichiátriai beutalóra van szükség, és pszichiáter véleménye alapján tudják ellátni

az oda forduló pácienseket. Hétköznapi nehézségek, gyász, krízis kezelésére
elsősorban tanácsadó szakpszichológushoz érdemes fordulni, ez viszont főleg csak
magánellátásban lehetséges.

Kóklerek
Mivel nagy a kereslet és viszonylag szűk az elérhető szakemberek száma, ebből
szinte automatikusan következik, hogy a piacon bőven találkozhatunk kókler
pszichológusokkal, akik nem rendelkeznek megfelelő képesítéssel és nem értenek
eléggé a szakmához.

„Az kétségtelenül a piaci helyzetből következik, hogy több hónapos várólisták

vannak a megfelelően képzett pszichoterapeutáknál, míg azok, akik nem
rendelkeznek megfelelő képesítéssel, sokszor tárt karokkal várják az új pácienseket”
- mondja Dobossy Kató klinikai szakpszichológus.

Dobossy azt mondja, hogy maga is találkozik ezzel a jelenséggel, és előfordul, hogy
hajmeresztő történetekkel hall a páciensek korábbi terápiás élményeiről. De azt is
hozzáteszi, hogy mivel minden terápiás helyzet érzelmileg telített, így ezek a
beszámolók tele lehetnek szubjektív elemekkel, melyek alapján utólag nehéz a
pszichológus munkáját szakmailag megítélni.

Sok tényező vezethet oda, hogy elégedetlen legyen valaki a pszichológusával. Nehéz
utólag, pusztán a páciens beszámolója alapján eldönteni, hogy tényleg
szakmaiatlan volt-e az adott pszichológus.

Dobossy szerint egy jól működő terápia is teheti frusztráltá a pácienst,

mert például a pszichológus nem azt mondja neki, amit ő hallani akar. Ez
önmagában egyáltalán nem szakmai hiba.

Viszont sok olyan gesztus, amit a páciens jólesőnek érezhet, például az időkeret
túllépése, szakmailag megkérdőjelezhető.

A szakpszichológus szerint sokszor az okoz nehézséget, hogy a páciens konkrét

tanácsokat vár, ám ez egy veszélyes út lehet, mert azok a pszichológusok
okozhatják a legtöbb kárt, akik konkrét tanácsok formájában kínálnak
megoldásokat ahelyett, hogy segítenék az önmegértés folyamatát és a páciens saját
megoldásainak megtalálását. Ilyenkor valójában elakad a munka és lélektani
értelemben nem történik fejlődés. Ennek az is lehet az oka, hogy a pszichológus,
segítő szándékától hajtva, túlságosan meg akar felelni a páciens elvárásainak,
ígéreteket tesz, konkrét megoldásokat kínál, amelyek csalódásokhoz vezethetnek.
Ezt a hibát gyakran éppen a szakember képzetlensége okozza.

Dr. Császár-Nagy Noémi is hatalmas problémának látja a piacon elburjánzó

kóklereket.

„Rettenetesen veszélyes, hogy ellenőrizetlen a pszicho-szakmák világa, és a

fogyasztónak fogalma sincs, mire képzett és mire jogosult egy mester diplomás
csak bölcsész pszichológus, és egy orvosegyetemen szakvizsgázott szakpszichológus.
Az előbbinek nincs joga diagnosztizálni és kezelni sem, az egészségügyben csak az
utóbbi dolgozhat. A bölcsész végzettségűek csak egészséges emberekkel
foglalkozhatnak, de az egészség fennálltát nem tudják megítélni az arra képzetlen
bölcsészek, hiszen diagnosztizálni nincs joguk és nincsenek is erre képezve. Nem is
beszélve a tanárból, vegyészből 2 év tanfolyammal lett mentálhigénikusokról,
szupervízorokról és az egy hétvégén "körmösből" átképződött coachok tömegéről,
nekik szabályozatlan a helyük az ellátásban” - vélekedik Császár-Nagy.

Császár-Nagy azt mondja, hogy „1989 óta könyörög a szakma”, hogy legyen egy
közhiteles névjegyzék, ahova bekerülhetne minden valóban képzett pszichológus, és
az is, hogy mire jogosult. Vizin Gabriella szerint viszont minden szakembernek
megvan a helye a rendszerben, csak a pácienseknek jól kell választaniuk és a
szakembereknek is fel kell ismerniük, ha valami már nem az ő kompetenciájuk.

Hogyan válasszunk jó pszichológust?

Abban Dobossy Kató klinikai szakpszichológus és Vizin Gabriella klinikai

szakpszichológus is egyetértett, hogy a keresésnél az első és legfontosabb szempont
az az, hogy tisztázzuk, milyen képesítése van a pszichológusnak.

Vizin azt mondja, hogy gyászfeldolgozás, trauma, múltbeli történések feldolgozással

diplomás pszichológusokhoz, tanácsadó szakpszichológusokhoz érdemes fordulni,
azonban, ha komolyabb a baj, valamilyen mentális zavar áll a háttérben,
depresszió, szorongás, azzal csak klinikai szakpszichológushoz szabad menni, aki
majd eldönti, hogy szükség van-e pszichiáterre, gyógyszeres kezelésre.

Vizin szerint a coachoknak is megvan a helyük rendszerben, ők viszont kizárólag ez

egészséges emberekkel foglalkozhatnak, akiknek konkrét tanácsokra van
szükségük az életük menedzselésére, például arra, hogy hogyan osszák be az
idejüket. Szerinte egy közgazdász is lehet jó coach, de a coachok esetében a
legfontosabb, hogy felismerjék, meddig terjed a kompetenciájuk. Szerinte egy jó
coach-képzésnek ezt a legfontosabb átadnia, hogy hol van az a határ, amíg még
foglalkozhatnak valakivel és hol van az, amikor már nem.

„Az a legfontosabb alapelv, hogy ne árts. Ha viszont valaki ezeket az

alapelveket, diagnosztikai szempontokat nem tanulta meg, akkor az nagyon
veszélyes tud lenni, mert akár emberi életekkel is játszhatnak, mert például
valaki öngyilkos lesz” - mondja Vizin.

Dobossy Kató szerint sokan viszont hiába ismerik fel a kompetenciahatárt, ennek
ellenére is elvállalják a pácienst. Ugyanakkor páciensként azt is nehéz lehet
megélni, ha a pszichológus az első találkozások után a probléma súlyossága miatt
inkább máshoz irányítja. A páciens ezt úgy élheti meg, hogy kidobták, miközben
már elkezdett felépíteni egy bizalmi kapcsolatot a pszichológusa felé. Dobossy
szerint viszont ennek épphogy örülni kell, mert ez azt jelenti, hogy nem vernek át
minket.

Vizin azt mondja, hogy amikor pszichológust keresünk, akkor keressük fel a
honlapját, érdeklődjünk utána, de minimum okleveles pszichológust
válasszunk. Ahhoz pedig, hogy tényleg a problémáknak megfelelő
pszichológust találjunk, arról sem árt érdeklődni, hogy milyen módszereket
alkalmaz.

Dobossy Kató szerint az mindig legyen gyanús, ha egy szakember nem tartozik
semmilyen módszerhez, vagy esetleg azt állítja, hogy „saját módszere van”. Ugyanis
vannak elismert, akkreditált módszerek, amelyek tudományos alapon működnek.
Vizin Gabriella a kognitív viselkedésterápiát említi példaként, amelynek
bizonyítékok vannak a hatékonyságára. Vagy ott van a pszichodinamikus
pszichoterápiás irányzat, mely a pszichoanalízis Magyarországon is nagy
hagyományokkal rendelkező elméletén alapul. Ha ezeknek a módszereknek is
utánanézünk, akkor Vizin szerint nem nagyon lehet mellé lőni.

„Az viszont csalóka tud lenni, ha ismerőseink ajánlásai alapján keresünk

fel egy pszichológust, mert korántsem biztos, hogy ugyanaz a szakember
nekünk is beválik, mivel a pszichoterápiás kapcsolatban is fontos lehet az
összeillés” - mondja Dobossy.

Szerinte érdemes válogatni, elmenni akár több pszichológust is megnézni, és az első

beszélgetésnél nyugodtan meg lehet kérdezni a pszichológust a képesítéséről, hogy
képbe kerüljünk milyen módszerrel dolgozik. Azonban érdemes az első alkalom
során döntést hozni az együttműködésről, hogy ne húzódjon el ez a bizonytalan
időszak, mert egy megkezdett terápiából, amibe már érzelmileg bevonódtunk,
sokkal nehezebb és megterhelőbb kiugrani.

Dobossy szerint nem kell attól megijedni, ha a szakember még fiatal, képzése még
tart. Ők általában szupervízió mellett dolgoznak, ilyenkor egy tapasztaltabb,
képzettebb kolléga szakmailag figyelemmel kíséri, segíti a munkájukat. Ráadásul
egy fiatal szakembert sokszor még a kíváncsiság hajt, és több időt, figyelmet áldoz
egy-egy esetre, míg az idősebbek, akik sok hasonló esettel találkoztak, már rutinból
dolgoznak.

„Tényleg érdemes akár hónapokat várni egy jó pszichológusra, mert a

pszichoterápia hatalmas lehetőség, hogy változtassunk magunkon, dolgozzunk
problémáinkon, de egy rossz élmény hatására akár örökre csalódhatunk és
elfordulhatunk ettől a lehetőségtől” - vélekedik Dobossy.