DEBRECENI EGYETEM

A segítő nehézségei válsághelyzetben

Segítő Kapcsolatok Beadandó Dolgozat

Szénási Réka

Levelező

2020.
Már gyerekkorom óta foglalkoztat a pszichológia. Mindig is érdekelt, hogy mi motiválja az
ember tetteit, hogyan épül fel a személyiségünk, hogyan ismerhetjük meg önmagunkat,
valamint hogyan segíthetünk másoknak, hogy jobban érezzék magukat a világban.

Azt azonban, hogy pszichológus szeretnék lenni gimnáziumban döntöttem el. A magyar
tanárom ugyanis pszichológus is volt, így minden órát relaxációval kezdtünk. Igyekezett az
óráiban mindig belecsempészni egy kis pszichológiát és megismertetni velünk néhány
stresszoldó technikát. Igyekezett megérteni mindenkit, és még az irodalmat nem kedvelő
diákok is próbáltak jól teljesíteni az óráin. Ezt azzal a módszerrel érte el, hogy megértette,
hogy számukra ez nem olyan fontos, mint a reál tudományok, és ugyanúgy jó szívvel fordult
feléjük. Ez az empátia, a feltétel nélküli elfogadás nagy hatással volt rám és felébresztette
bennem a vágyat, hogy még jobban megismerkedjek és foglalkozzak a pszichológiával. A
gimnázium után azonban nem rögtön ezzel a szakkal kezdtem, néhány pont ugyanis
elválasztott a vágyott céltól. Ez akkor nagyon rosszul érintett és nem is akartam a második
helyen megjelölt szakra menni, végül megszereztem az első diplomám, de továbbra is
hatalmas vágyat éreztem a pszichológia iránt. Ma már örülök annak, hogy nem 18 évesen,
hanem a húszas éveim elején indultam el a pszichológussá válás útján. Úgy gondolom kellett
ez a néhány év, hogy „megérjek” a feladathoz. Azt érzem ez az a terület, ahol a legnagyobb
mértékben megvalósíthatom önmagam, és amivel átlényegülten tudok foglalkozni.

Cigány nemzetiségemből adódóan gyermekkorom óta azt hallottam, hogy engem kevésbé
fogadnak el az emberek és sokkal többek kell tennem, és bizonyítanom azért, hogy elfogadjon
a társadalom. Valószínű a nem-elfogadás érzése miatt alakult ki bennem mások felé sokkal
nagyobb elfogadás és empátia. Sajátos helyzetem miatt nagyon érdekel a kisebbségek
helyzete, hogy mi befolyásolja személyiségüket, milyen lelki megpróbáltatásokkal küzdenek,
főképp gyermekkorban. Azt gondolom, hogy ebben az életkorban már érdemes elkezdeni az
önismeretet és a lelki-immunerősítést, hogy felnőttként megfelelően tudják kezelni az
esetleges mentális viszontagságokat. Úgy gondolom, fontos, hogy megértsük mások
motivációit, hogy egymást formálva tudjunk a világban békésen élni. Véleményem szerint
nagy szükség lenne Magyarországon a kisebbségpszichológia megteremtéséhez is, hiszen a
nemzetiségek pszichológiai felmérésével nagyon kevesen foglalkoznak. Véleményem szerint
a nemzetiségi csoportoknak szüksége van egy olyan tanácsadóra, aki hasonló körülmények
között, azonos kultúrában nevelkedett, nekem nem mondhatnák, hogy én ezt úgysem érhetem.
Szeretnék minden hátrányos helyzetű és/vagy cigány gyereknek segíteni abban, hogy
elhiggyék, hogy ők is elérhetnek bármit az életben, és szeretném a jövőképüket pozitívvá
alakítani.

Riporteri múltamból adódóan jónak tartom a kérdezéstechnikám és az elemzőképességem,

emellett könnyedén megjegyzem a részleteket is. Ezeket mindenképp erősségemnek tartom. A
félelmem azonban az, hogy nem leszek elég hiteles, és nem fogadnak el a páciensek
segítőjükként, a legjobban azonban a gyógyíthatatlan betegekkel való beszélgetéstől tartok.
Egyelőre nem tudom elképzelni, hogy mit is tudnék mondani, hogy tudnám lelkileg
megerősíteni az ezzel küzdőket. Még nem jöttem rá, miért okoz ez bennem feszültséget, de
dolgozom azon, hogy erre választ találjak.

Az a célom, hogy a pszichológia elméleti hátterét megfelelően elsajátítsam, hiszen csak így
lehet a gyakorlati tudást is megfelelően megtanulni. A jövőben pszichológusként
folyamatosan követem majd az újabb tanulmányokat és trendeket, és azon dolgozom, hogy a
lehető legjobb segítő szakember váljon belőlem.