Arany János

Arany János 1817-ben Nagyszalontán született, 1882-ben Budapesten halt meg. Arany még
iskolai évei előtt megtanult írni és olvasni, hamuba írt betűk segítségével, így az iskolában
azonnal osztályelsőnek tették és saját bevallása szerint mindig ott is maradt, az első helyen. 19
évesen a zárkózott fiú felcsapott vándorszínésznek, azonban nagy szerepeket nem kapottí így
a színészi karrierjét kudarcnak élte meg. Két hónapnyi színészkedés után hírt kapott: anyja
halott! Hazatért Szalontára hatalmas lelkiismeret furdallással, hogy idős szüleit otthon hagyta,
s anyját már sosem látta viszont, apja pedig időközben megvakult.

Az irodalomba 1846-’47-ben tört be, amikor a Kisfaludy Társaság által meghirdetett

pályázatra megírta a Toldit. Annyira sikeres lett műve, hogy még Petőfi Sándor is felfigyelt
Aranyra. 1847-ben kezdődik barátságuk a híres levélváltásaikkal, mely levelekben számtalan
verset írtak egymásnak. Petőfi lelkesíti Aranyt, felbuzdítja költőtársát, hogy a magyar népért
igenis érdemes küzdeni. Barátságuknak Petőfi halála vet véget, Arany motiváltsága ezennel
alábbhagy, 10 éves szomorkásabb, depressziós ciklusa lett. Elkezdett balladákat írni, számos
híres balladája a nagykőrösi tanítói évei alatt született meg.

A ballada a líra, dráma és epika hármas metszetében található műfaj, a romantika kedvelt
műfaja, de eredendően a népköltészetből érkezett. Greguss Ágost így vélekedik erről a
műfajról: “A ballada tragédia, dalban elbeszélve.” Szerkezete könnyen felismerhető, verses
formában íródik, mégis történetet mesél el. Kihagyásos, szagatott információátadás jellemzi,
azaz nem egyszerű a megértése, jobban bele kell mélyedni a balladaelemzésbe.

Arany balladáit három fő csoportba lehet osztani. A téma szerint megjelölt balladák lehetnek
népies balladák, például ilyen a Tengeri-hántás is. A Zách Klára, vagy éppen a Walesi bárdok
a történelmi témájú balladák közé sorolhatók, romantikus ihletésű balladája például a Tetemre
hívás. Világlátása szerint további három altémát különítünk el. Vanak a harmonikus
világrendű balladái, pl. Rozgonyiné, ahol a pozitív értékek elnyerik jutalmukat, a felbomló és
helyreálló világrendbe a Walesi bárdokat lehet sorolni, hiszen van bűn, de a bűnös elnyeri
méltó bűntetését. S az utolsó altéma a kaotikus világrend, mint például a Tengeri-hántás,
ebben az értemezésben a sors kiszámíthatatlan, s itt jó s rossz is egyaránt bűnhődik. Azért
mert témája káosz, ezért a versformát szigorúbban be kell tartani. Szerkezet szerint vannak
egyszólamú balladák, amiknek idő és térsíkja állandó, azaz nem ugrál helyszínek között,
illetve a múlt és jelen között, a Walesi bárdok például egy egyszólamú ballada. A Szondi két
apródja viszont kétszólamú, azaz vagy az idősíkon vagy a térsíkon van elváltozás, a költő
ugrál helyszínek és/vagy idők között. Az Ágnes asszony körkörös ballada, azaz ahonnan
indult a történet valamilyen szineten oda is tér vissza, illetve átível az egész balladában
egyfajta ismétlődő refrén. Pl. az Ágnes asszonyban minden versszak végén megjelent az a sor,
hogy: Oh! Irgalom atyja, ne hagyj el.

Ez a mondat többféle értelmezést is kaphat, az adott versszaktól függően. De nézzük az Ágnes

asszony egészét, mint ballada. A története arról szól, hogy Ágnes asszony szeretője
meggyilkolta férjét, s erről Ágnes asszony tudott és valamilyen módon segédkezett is. Másnap
kiment a patakhoz kimosni a véres lepedőt, de embertömeg gyűlik köré. Megkérdőjelezik a
véres lepedőt, s hamar egy hajdú (törvényszolga) is felbukkan, s börtönbe dobják. A
börtönben töltött időt Arany hosszúnak és vontatottnak írja le, Ágnes asszony az őrülés
határán ingadozik, csak a fényforrást s annak a csóváját meri nézni, mert az árnyékban már
szörnyeket lát. Ő úgy gondolja, hogy nem őrült meg, de közben azon gondolkodik, hogy
megőrült-e, s tudja, ha nem lenne az a fényforrás, akkor már megőrült volna. Amikor
kinyitják a börtönajtót s bíróság elé viszik, akkor is rájátszik a normális emberi viselkedésre,
rendbe hozza ruháját, lesimítja haját: “Nehogy azt higgyék: megbomlott” A bíróság előtt állva
Ágnes asszony nem is érti a helyzetet, már szenved a lelkiismeret furdallástól, már az őrületbe
kergette. Csak egy dolgot lát maga előtt, s az a félbehagyott munkája a pataknál, a mosatlan
véres lepedő. A bíróság felméri a helyzetet, látják, hogy Ágnes asszony a lehető legnagyobb
bűntetést kapta, s az már számára nem jelentene semmit, ha börtnbe zárnák, a bűntudat így is
fel fogja emészteni. Hazaengedik. Ágnes asszony visszatér a patakhoz. Ezek után minden nap
kijár, s minden nap ott térdel s mossa a lepedőt, amelyen még mindig ott látja a vérfoltokat,
habár a fehér lepedő márcsak szürke, gyűrött rongy. Az egész életét ebbe fecséreli, hogy
megpróbálja lelkiismeretét tisztára mosni, amit a véres lepedő jelképez. Ezért körkörös
ballada az Ágnes asszony, hiszen oda jutott vissza a történet, ahonnan elindult, mind
helyszínileg, mind cselekvést tekintve.

Ágnes asszony számára a mosás pótcselekvés, egy olyan dolog, amellyel el tudja vonni a
figyelmét a valós gondolataitól. Nem tud beletörődni tettébe, nem is tudja felfogni igazán.
Lelkiismeret furdallás gyötri, mert bűnt követett el. S a bűn magába hordozza a bűntetést, s
bűnünket sose tudjuk magunkról teljes mértékben lemosni, sose tehetjük jóvá, a
következmény végigkísér életünkön át. Ágnes asszony bűne a férje a gyilkosságához való
hozzájárulása, a bíróság bár nem szab ki rá bűntetést, de csak azért, mert mindenki által (nép)
elfogadott tény, hogy Ágnes asszony már bűnhődik.

Van egyfajta körkörösség a bűnbeesésben is, nemcsak maga a ballada viseli a körkörös jelzőt.
Olyan szinten, hogy nem lehet szabadulni a következményektől, hogy egy nagy bűntett után
mindig ugyan oda lyukadunk ki, nem tudjuk magunktól eltávolítani a bűntetést. Az egészben
a körkörsség az a folyamatosság, amivel nem jut az ember soha messzebb. Ágnes asszony is
ezzel próbálkozik, hogy kimossa a lepedőt, újra és újra visszatér, majdhogynem a
végtelenségbe nyúlva.

Amit már az elején is említettem a refrén is ad egyfajta visszatérő elemet még a balladának.
Számos értelmezéssel lehet felruházni, van olyan szituáció, amikor Ágnes asszony
gondolataiba tehetjük, s van olyan, amikor a bírák szájából hangozhat el. De sok esetben az
őrültség, és az attól való félelem, annak az elkerülésére vonatkozik. A börtönben Ágnes
asszony kérhet kegyelmet, hogy a szörnyektől menekülhessen, míg a bírák a harmadik
részben azért fordulhatnak kegyelemhez, hogy őket ne hagyja el a józan ész, ha már Ágnes
asszonyt elhagyta. Sőt még a lírai én is felkiálthat, mintha ő is meg akarna ettől az egésztől
menekülni.
Hiszen minden olvasó számára egyértelmű, itt nem azon van a hangsúly, hogy mi volt a bűn,
hanem, hogy mi a bűntetés, s mi zajlik az ember lelkében. Mindenki már követett el
valamiféle bűnt, vagy érzett már bűntudatot. Minden ember tud azonosulni Ágnes asszonnyal.
Arany jól érzékelteti a lelkiismeret furdallás szakaszait, elsőnek megpróbáljuk elfeledni, majd
csak arra tudunk gondolni, hogy mi lesz a bűntetés, majd megpróbáljuk kikerülni a bűntetést,
de valami monotonitással el kell tereljük a figyelmünket, különben felemészt a bűntudat. S
így elrejtjük tettünket, soha meg nem történtnek tituláljuk, s közben mégsem tudunk tovább
lépni, közben újra és újra visszatérünk hozzá.

Arany János nagyon jól érzékelteti a bűntudatot, teljesen egyértelmű az üzenet, de annál
bonyolultabb megfejteni, hogy mit is akar ezzel üzenni. Arany balladáiban sokszor visszatér a
bűn és bűnhődés eleme, sokat foglalkozik a lelkiállapotok elemzésével is, ez a romantikus kor
fő jellemzője. Tehát alkalmazkodik kora irányzataihoz, ő is kifejezi magát.

Ez a ballada szerintem minden olvasójába mélyen belemar. Hiszen felnyitja sokak szemét és
megmutatja, hogy öntudatlanul is mikre vagyunk képesek. Mindig hárítjuk a problémákat és
eltoljuk magunktól. Az olvasó, bár vérfagyasztó, bele tud helyezkedni Ágnes asszony
személyébe, azonosulni tud. S ahogy én is belehelyezkedtem, rádöbbentem, hogy mennyi
realitás van benne, mennyiszer forgolódtam én is álmatlanul az ágyban, mert a lelkiismeretem
nem hagyott nyugodni, s nem is ilyen súlyos tettet hajtottam végre. De az emberbe bele van
kódolva a bűntudat, így születik, s ha fent tudja tartani, az csak annyit jelent, hogy a normák
szerint tudott élni.