Kosztolányi Dezső és Szakács Eszter: Boldog, szomorú dal

Kosztolányi Dezső

 1885 Szabadka – 1936 Budapest

 Esztéte költő – a szépet akarja megragadni

Szakács Eszter

 1964 – (jelen)
 Kortárs magyar költő

Elemzés

 Cím: majndem ugyan az, de Sz. Eszter szándékosan idézőjelekbe helyezte, ezzel utalva a
Kosztolányi versre – kettős érzéseket sugall – életszakaszbeli szélsőséges érzelmek
o Ellentétes jelentésű szavak – hiányzik a kötőszó – értelem megváltozik attól függően,
mit teszünk oda
o Kortársvers parafrázisa Kosztolányi versének: egy mű saját szavakkal való elmondása,
értelmezése
 Önmegszólító vers: elégedettség – keserűség/csalódás
o Számvetést végez a tulajdonairól – “mim van és mim nincs, mire vágyom” - számadás
o Életben fordulópont
 Téma:
o K. D. – életközepi krízis pillanatában – van család, gyerek, hírnév, komfortos élet,
meghódította már a világot – most másra vágyik – gyermekkori víziók felélénkülnek
o Sz. E. – elszigetelt, magányos, nem ismert – létminimumon él – valamire vágyik –
bármire
 Tagolása: asszimetrikus – két vers tagolása megegyezik
o Első szakasz (2/3) – számadás a “leltárról” (ami van) – tárgyak + életszerepek
 K. D. – család, gyerekek, siker
 Sz. E. – senkije sincs, nem is sikeres – van lakása, mimimális étel – átvészelni
a kellemetlenségeket
o Második szakasz (1/3) – hiány megfogalmazása – beteg, lázas állapot - kutat
 K. D. – gyermeki elképzelések – múltba visszanyúlni – megnézni, akkor mit
akart – s ez iránt vágyakozni – már nem érheti el
 Sz. E. – kiszakadna ebből a monoton, gyötrelmes életből – nem meri
megtenni az első lépést – fél, hogy elveszne benne – magát keres
 Önmeghatározás (első szakasz alapján)
o K. D. – ismert költő – komfortosan kialakított élet (teljesség) – elégedett kéne legyen
– de most nincs mivel foglalkozn – kell valami újat találni
o Sz. E. – elveszett, sose volt meg az amire vágyott – belekerült az élet körforgásába –
zárójelbe felsorolt tárgyak = régi vágyak, nem mer kimondani hangosan, nem akarja
magát hamis reményekben ringatni – nem tud ezekért semmit tenni
 Vágyak (második szakasz): értékeik a mélyben
o Sz. E. : “mintha egy őrjöngő ásna kutat,/ valami még mozog a mélyben,/befelé keres
kiutat./Követném, akár a giliszta”
o K. D. “De néha megállok az éjjen/Gyötrődve, halálba hanyatlón/Úgy ásom a kincset a
mélyen”
o Mindketten lefele ásnának, a kincseket a föld alatt sejtik
  Sz. E. fél, hogy ott ragadna, belegabalyodna a saját életébe – de így csak
belekerült az élet monoton spirálos körforgásába
 K. D. eddik az egekben élt (“S már nem vagyok otthon az égben”) –
visszatérne az alapokhoz, a gyermeki ideált valósítaná meg – azt, amiért
eddigi élete során küzdött (“A kincs, amiért porig égtem”)
 Kormeghatározás – felnőtt lét
o Sz. E. – túl kell vészelni – nem él teljes életet – nincsenek valódi boldogságforrások
életében – ebben a korban mindenki magányos, mindenki a túlélésért harcol – már
nem tudjuk a szépet szépnek látni – kell egy lakás, étel, munka – ennyi a létezés
minimuma, de ez valójában nem érték
o K. D. – a korban nincsenek ekkora elvárások – bár Kosztolányi jóval az átlag felett
helyezkedik – tudja értékelni a cselekedeteit – tudja, hogy élvezhetné a létet –
Kosztolányinak magával szemben vannak nagy elvárásai

Vers meghatározása (kor, költő stílusa)

 Kosztolányi
o esztéta költő – a Boldog, szomorú dalban is a szépet mutatja (élethelyzet) – s a
szépet keresi – a gyermekkori vágyaink nagyban meghatározzák az életünket és ezek
általában nagyratörő eszmék
o lélektani gondolatai – életközepi krízis – milyen irracionális az, hogy ha már
mindenünk megadatott, mi még mindig tovább keresünk, még többre vágyunk
 Szakács Eszter
o Kortárs – megörökíti, hogy sose lehet az ember elégedett és sose érheti el a céljait,
lehetnek víziói, lehetnek vágyai, de azok mindig háttérbe – avagy zárójelbe –
szorulnak – a kornak túl nagyok az elvárásai, de még ha megvannak az alapok, akkor
se biztos, hogy garantált a boldogság