Ady Endre: Léda versek (avagy Léda asszony zsoltárai)

Ady Endre

 1877-Érmindszent – 1919-Bp (Terézváros)

 Huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője – magyar politikai újságírás kiemelkedő
alakja
 Költészete: hazafias – forradalmár – szerelmi – szülőfüldjéhez kötődő

Léda asszony zsoltárai – tartalmi felépítése

 Erős testi vágy, túlfűttt erotika: “Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér, /Ajkad csupa vér”
 A szerelem hajsza, küzdelem: “Átkozlak, téplek, marlak szilajon”
 Kielégítetlen vágy: “Csak tudnék én mást úgy kívánni,/ Mint, téged. […]”
 Nő értéke abból származik, hogy a férfi az ő szerelmében a saját nagyságát látja
 Együttlét = pusztulás – fájdalom
 Lírai én legalább annyira kapaszkodik ebbe a kapcsolatba, mint amennyire meg szeretne válni

Nyelvi felépítése

 Szófajhalmozás: “nincs jajunk, könnyünk, szavunk”

 Expresszív kifejezések, túlzások: “Rózsás remegő ujjak,/ Most a szívembe vájnak”
 Erőteljes képek, metaforák: “Fehér nyakad most nagyon is fehér,/ Vas ujjaim közt fesse kékre
vér”
 Ellentétek: “Rózsás, gyilkos ujjak”
 Ismétléses szavak: “Átkozlak, téplek, marlak szilajon/ Átkozz, tépj, marj és sikolts, akarom”

Héja-nász az avaron

 Cím: szavak együttes jelenléte kifejező – külön megvizsgálva:

o héja – félelmetes ragadozómadár
o nász – romantikus, ünnepélyes esemény
o avar – őszi tájat idéz = múlandóság
 Első sor: Útra kelünk. Megyünk az Őszbe.
o Első soron belül lezáródik az első mondat – lírai én + szerelme feltehetőleg együtt
hagynak valamit maguk mögött (T/1)
o Cím + első sor = vándormadár motívum
o Nagybetűs Ősz – nem egy átmeneti telelőhely = halál, elmúlás
 Első versszak: érzelemdús, expresszív
o Fájdalmas, keserves az elmúlás
o Erőtlenek a madarak is: “lankadt szárnyú”
o Alátámasztja a feltételezésünket, hogy a két madár tényleg a végzetük felé halad
 Alapmetafora: héja-pár = szerelmespár – pusztító szerelemben élnek – most jött el a pillanat,
hogy lezárják
o Látják, hogy vannak már más párok – akik felhőtlen szerelemben élnek (“Új rablói
vannak a Nyárnak”)
o Ők már nem lehetnek ilyenek, ez csak vágyott állapot
o Nyár = élet metaforájaként jelenik meg (felhőtlen élet)
 Évszakok: életszakaszokat jelölnek
o Nyár – boldogság, új kapcsolatok = élet
 o Ősz – szomorúság, rövidülő napok, elmúlás = halál
 Igék: kelünk, megyünk, szállunk, megállunk, beletépünk, lehullunk, csattognak, dúlnak
o A legtöbb ige aktív, cselekvést fejez ki
o Az igéknek van egy íve – felkelnek, elindulnak, felgyorsulnak, a vers végezetével
lehullnak (a régi szerelmespárhoz tartozó igék)
o Ha csak az igéket látnánk – életútat asszociál – második versszak igéi idézhetnék a
még vad szerelmet (a régi párnál)
o Amíg haladnak – nem annyira fájdalmas
o Megállás után – ketten vannak – egymásra vannak utalva – elkerülhetetlen, hogy
megbántsák a másikat – a közelségükkel pusztítják el egymást
 Hanghatások: vijjogva, sírva, csattognak
o Hangos röpt (annak ellenére, hogy a héják alapvetően ragadozómadarak, ergó
halkak) – kellemetlen, riasztó hatás
o Viharos, üvöltő szelet asszociál – olyat, ami mindent megtép és megdönget = ilyen a
szerelmük is
 Ellentét az első és második versszak között:
o Első versszak – szerelem elmúlása, szikra elmúlása utáni állapot
o Második versszak – új, érzelemdús szerelem, de ez teljesen más párokhoz van kötve
o Ilyen volt anno a régi szerelmespár is, ilyen vad és vágyakozó
o Kettő versszak együttesen arra utal, hogy minden ilyesnfajta érzés, szerelem elmúlik,
és olyanná válik, mint az első versszak által bemutatott kapcsolat
 3.-4. versszak
o 3. – még idéz valami szépet, még kimondja, hogy szerelmesek
o 4. – lezárul – értékvesztés, mert fájdalmat okoznak a másiknak, csak így tudnak
elválni – egymást ölik meg
o Számomra rémisztő, hogy valaki addig kapaszkodik egy ilyensfajta kapcsolatba, míg
mindkét fél elveszti önmagát
 Szerelem: múlandó, és sok esetben fájdalmas
o Erotikus, érzelmekkel fűtve kezdődik
o A másik megbámtásával zárul
o Ebben a szerelemben a pár elválaszthatatlan, de ez a közelség öli meg őket