III - ■■

L
-■>
- jS

vM
■
Vízmii ók... anl ig 1:1 vi í áció TARTALOM
I rész: A magyar vízautó bukása 7
I logyan is működik a vízautó? 8
l'gy új gép lelke I1
Külső borító: Kara György A kezdetek 13
Egely György írásainak nyelvi lektora: Varga Krisztina A siker és a kudarc határai 18
Tipográfia: Mészáros Katalin A kínlódások iskolája 20
Szerkesztés, tördelés: Mészáros Gábor Kilátások, csalódások 29
I lol a kincses sziget? 31
A szén-dioxid-bontó története 33
Akusztikus bontás 37
A téridő görbítése, és az energia kinyerése 39
A tértechnológia kapuja 42
Idögép-energiagép 45
A görbült téridő rövid története 48
Forgó világ 51
Van-e mérési bizonyíték? 53
Forgó töltések, azaz Gödéi visszatér 57
Mi történik egy tű hegyén? 59
Hullámok között 60
Vissza a kezdethez: Hogyan működik a vízautó? 62
II. rész: A hidegfúzió felemelkedése és bukása 65
ISBN 978-963-06-5619-1 Kis gondolkodás, nagy tudomány 68
© dr. Egely György, Budapest, 2008 Nagy gondolat, kis pénz 70
Kiadja: Egely Kft. A szilárdtest börtönében 72
www.cgely.hu Valaki közbeszól 76
III. rész: A tranzisztor bukása és feltámadása 79
Az elektronika rázós útja 82
Élet a nagy tudomány peremén 83
A szerző legutóbb megjelent könyvei: Tiltott találmányok (2000)
Lilicnfeld árnyéka 87
Borotvaélen (2002)
Titokzatos erők? (2004) IV. rész: Vízautók 95
Miért nem készült fénykép Jézusról? 97
Egyszerű vízautók 99
Kik és hogyan vezetik az autóipart? 104

Nyomta és kötötte: V. rész: Halálszakasz 109

Reálszisztéma Dabasi Nyomda Rt. Egy állatorvos tapasztalatai 112
A japán megoldás 113
Felelős vezető: Berki István vezérigazgató
VI. rész: Búcsú a sárgabaracktól 115
Ez a könyv az Anti-Manhattan-terv keretében készült. VII. rész: Az antigravitáció kudarca 121

3
VÍZAL'TÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ TARTALOM

Vili, rész: Antigravitáció 129 XVI. rész: Sarkadi Dezső - Dinamikus gravitáció 253
Grebcnnyikov dilemmája 133 Bevezetés 254
Döglött légy a 854-es szoba ablakában 138 Alapismereték 255
Repülhetnek-e a rovarok? 142 A gravitációs állandó 257
Legyek levegő nélkül? 144 Bodonyi László kísérlete 259
A dinamikus gravitáció alternatív kimutatása 264
IX. rész: Egy bogaras magyar 147 Mérési tapasztalatok 266
X. rész: Az antibiotikumok hányatott sorsa 153 Hogyan magyarázhatjuk a legegyszerűbben a kísérleteink eredmé­
A kezdetek 154 nyeit? 268
A második hullám 157 Gravitációs árnyékolás, antigravitáció 270
Elektrogravitációs kísérletek 273
XI. rész: A C-vitamin lassú térhódítása 161 A gravitáció titka 276
XII. rész: A fénymikoszkóp tragikusan lassú felemelkedése 167 Függelék 279
A gravitáció disszipációs elmélete 279
XIII. rész: Miért nem tudunk többet a világról? 173 A gravitáció általános elmélete 280
A kritériumok 177
Lámpaoltás gondolkodással 180 XVII. rész: Dávid Mihály - Az időjárás hosszútávú
Átlátnak rajtunk 183 előrejelzésének krónikája 283
Látható-e előre a jövő? 184 A globális felmelegedés planetáris oka és rendje 293
A delejezö ember 186 XVIII. rész: Tassi Tamás - Óra paradoxon 299
Saját halott 190 1. példa: A magasság hatása 304
Hagyják-e kutatni a kutatót? 190 2. példa: Atomóra az Egyenlítőn 304
XIV. rész: Megmarad-e az energia? 193 3. példa: Atomóra a Póluson 305
Űrszondák mozgásának anomáliája 199 4. példa: Földkerülés egy poláris műhold síkjában 305
Tornádó 202 5. példa: Földkerülés hosszúsági körön 305
A zsáknélküli porszívó és a „gépzsírmajom” esete 206 6. példa: Repülés nyugatnak 305
A gőztomádó 212 7. példa: GPS műholdak 306
Energiamegmaradás az elektrodinamikában 215 8. példa: A Föld pályasebességének hatása 306
9. példa: Egyenes szakaszokból körpálya 306
XV. rész: A vita kultúrája a tudományban 217
Vita a fémhajlításról 219
Kutatás és tortaszeletelés 220
A fémhajlítás jelentősége 222
Egy hazugság anatómiája 224
Miért bízzunk, kiben bízzunk? 229
Létezik-e az élet energiája? 230
Vita az életenergiáról 231
Elfeledett, lesöpört effektusok 236
Tojások közti információcsere rezgő világ? 237
Elveszett kapcsolatok 240
Vita a rovarok repüléséről 240
Vita az energiamegmaradásról 245
I urópa és energia 246
Vitatható de viláia nem cidemes jelenségek 251

5
 I. RÉSZ
A MAGYAR VÍZAUTÓ BUKÁSA

A < >i </ii>\i</i s r/ i’/Á bontásúin is alkalmas készülék. Rezonáns plazmarez-

vosen alapul
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
Jckkcl János 50-es éveiben járó tapasztalt feltaláló, az 1970-es
években véletlenül egy fontos titokra bukkant: hogyan lehet víz­
gőzt bontani minimális mennyiségű energiával. Már évtizedek óta
fejlesztéssel, kutatással foglalkozott a Villamosipari Kutatóintézet­
ben, amikor véletlenül beletenyerelt ebbe a felfedezésbe. Ezután
több év munkájával elkészítette az első magyar vízautót (egy
Moszkvicsot alakított át). A szerkezet segítségével eljutott Med-
gyesegyházára, hogy büszkélkedjen a rokonságának a benzin nél­
küli autóval. Visszaúton a gépkocsi tönkrement, s többé nem is in­
dult el. De nem műszaki okok miatt. Ez az út legalább bizonyította
azt, hogy a vízzel hajtott autó elve működőképes.
Hogyan is működik a vízautó?
Olyan vízautót természetesen már kitaláltak, ami gőzzel megy,
azaz gőzgéppel, netán az elporlasztott benzinhez adott gőzzel. Ezek
nem sértik a fizika általánosan elfogadott törvényeit, az energia­
megmaradás törvényét. A Jekkcl-féle vízautó viszont azért érdekes,
mert csak egy nagyobb teherautó-akkumulátorral tette meg a Buda-
pcst-Mcdgyesegyháza utat úgy, hogy a teherautó-akkumulátor fe­
szültsége nem csökkent lényegében az út során. Valamilyen módon
tehát a gépe a víz „energiájával” működött, de inkább arra hajlok,
hogy valami másféle energiát használt a víz közvetítésével. Az el­
járás szembeszökően sérti az energiamegmaradást. Egyetlen ólom­
akkumulátorban tárolt energiával csak néhány kilométert tehetett
volna meg. Ha az egész autó, még az anyósülés is akkumulátorok­
kal van megrakva, sől az ölébe is kerül egy darab belőlük, az sem
<S
A MAGYAR VÍZAUTÓ BUKÁSA
lett volna elég az egész útra. Az energia sem a vízből, sem az ak­
kumulátorokból nem származhatott. Akkor honnan? Vagy hazug­
ság az egész?
Legalább két komoly kísérletről tudok, amelyek demonstrálha-
tóan sikeresek voltak. Az egyik a magyar származású Stephen
Horváth vízautója, amelyet Ausztráliában talált ki és mutatott be,
valamint az amerikai Stanley Mayer találmánya. Mindkettő víz­
bontáson alapult, valamilyen rezonáns módszer segítségével szed­
tek szét a folyékony állapotban levő vizet.
Mindkét eljárás bonyolult szabadalmaztatott lépések sorozatán
alapult. Bár a szabadalmi leírások elég részletesnek tűnnek, mégis
a bennük leírt effektus reprodukálhatatlan. Miért? Erről is szól
majd ez. az írás.
A Jekkel-félc vízautó nem elhanyagolható mellékszála egy tény:
Janó bácsi, ahogy én neveztem, meglehetősen bizalmatlan „magá­
nyos farkas”. Amikor a találmányán dolgozott, nem volt munkatár­
sa, egyedül munkálkodott a gépén. Ö a tipikus „garázsfeltaláló”,
aki otthon reszel, fúr-farag, s anélkül talál ki új dolgokat, hogy ala­
posabban ismerné a tudomány eredményeit, törvényeit. Éppenség­
gel ez a szerencséje, ez az erőssége, de egyben a gyengéje is. Erős­
sége azért, mert ha a tudomány mint intézmény, vagy a „tudás tá­
rának őrzője” valahol hibázik, akkor ezek a hibák nem vonatkoz­
nak a garázsfeltalálóra. O szerencséjére (vagy szerencsétlenségére)
nem ismeri ezeket a törvényeket. A gyengéje az ilyen garázsfeltalá­
lónak viszont az, hogy nem ismeri az alázatos tudomány alapszabá­
lyát: mindent dokumentálni kell! Csak a reprodukálható ered­
mény az igazi, használható eredmény.
A magyar vízautó drámája részben a Kádár-korszakhoz is kötő­
dik. Amikor elindult, hogy büszkélkedjen találmányával a med-
nyesegyházi rokonoknak, rendőrök állították le. Akkor még tilos
volt PB-gázzal hajtott autóval közlekedni, hiszen a propángázra je­
lentős állami ártámogatást adtak. Ezért nem engedélyezte az állami
.gépezet a PB-gáznak üzemanyagként való felhasználását. A zser-
nyákok időnként le-lecsaptak a sötétben bujkáló gázautósokra, és
keményen büntették őket. Amikor aztán Janó bácsira az 5-ös úton
\.íratlanul lesújtottak a rend őrei, igencsak zavart képet vághattak.
Bcn/intartály nem volt az autóban (ez már nekik fél győzelemnek
s/amilott), de PB-palack sem, csak a bazi nagy akkumulátor és egy
\ i/íarlalv. Vakargatla a lejét a rend őre. Hogy is van ez a dolog?
9
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
A biztonság kedvéért felírta az adatait. Azzal bocsátotta el, hogy ha
nem kap utólagosan útvonalengedélyt, akkor büntetést kell fizetni,
mert gázüzemű autóval nem szabad furikázni.
Ez már komoly problémát jelentett. A gondot tetézte, hogy út­
közben hazafelé az öreg Moszkvics főtengelye érthető módon el­
tört, hiszen nem a gyors, robbanásszerű hidrogén-oxigén keverék
égésére tervezték az orosz konstruktőrök. így anyagfáradás miatt a
főtengely kimúlt. Hazáig kellett vontatni a vízautót, ez megint csak
komoly pénzbe került.
Az igazi baj akkor következett be, amikor Janó bácsi az akkori
Közlekedési Minisztériumban megpróbált utólagosan útvonalenge­
délyt szerezni a gázüzemű Moszkvics 407-re. A hivatalnok két falat
tepertő lenyelése közben elutasította a kérelmet: a szabály az sza­
bály, gázüzemű autóra nincsen engedély. A propán-bután gázautó­
sokra kirótt büntetést így meg kellett fizetni. Ez aztán otthon végleg
kicsapta a biztosítékot a feleségénél. Egyébként is igen feszült volt
az évekre nyúló fejlesztés és a hidrogénes kísérletek miatt; főleg az
időnként bekövetkezett robbanások idegesítették. Előfordult ugyan­
is, hogy a körfolyosós bérház udvarán lefolytatott kísérletnél felrob­
bant az egyik hidrogéntartály. Janó bácsi elájult, sőt beszakadt a
dobhártyája is. Ráadásul az összes ajtó, ablak betört a gangos ház­
ban. Mindenkinek ki kellett javíttatnia az ablakát, ajtaját, sőt később
a szaporodó feljelentések miatt a házból is menniük kellett. így aztán
Janó bácsi végleg feladta a vízautó kifejlesztésének lehetőségét. A
főbb darabokat szétszedte, de semmit nem fényképezett le, semmit
nem dokumentált. Egy világnak kellett összeomlani (a szocialista
rendszernek), hogy ezután valami újra megmozduljon.
Az ausztráliai Horváth Istvánt, ha jói tudom, egy ablakon dobták
ki - esett ki? Stanley Mayert pedig egy étteremben mérgezték meg -
így fejeződött be az ö vízautójuk története.
A rendszerváltással azonban olyan emberek is pénzhez jutottak,
akik értelmes módon akarták használni lehetőségeiket. Már pár hó­
napja ismertem Janó bácsit, amikor egy ilyen ember keresett meg
engem. Egy aprócska fejlesztőlabor létrehozását tette lehetővé ez a
szponzor azzal a feltétellel, hogy próbáljuk meg feléleszteni Janó
bácsi szerkezetét.
A ’90-es évek elején jártunk ekkor, addigra a magyar ipar és ku­
tatás-fejlesztés felszámolását, tönkretételét az Antall-kormány már
sikeresen elkezdte. Egymás után zárta be kapuit a MOM, az EMC},
10
A MAGYAR VÍZAUTÓ BUKÁSA
a Mechanikus Mérőkészülékek Gyára, a Tungsram néhány gyártó­
sora, a BRG, a csepeli jármű, és még sorolhatnánk. Sorban tűntek
el az ipari kutatóintézetek is, egykori munkatársaik porszívót vagy
életbiztosítást árultak. Ez a veszteség súlyosabb volt, mint amennyi
kár érte a magyar ipart a két világháború alatt.
Mégis, egy icike-picike „szigeten” néhány emberrel elkezdhet­
tük a találmány feltámasztását. A tragédia azonban csak fokoza­
tosan rajzolódott ki előttem: Janó bácsi messze túlbecsülte saját
memóriáját - abban bízott, hogy majd emlékezetből felidézi, ho­
gyan is működött a szerkezet. Valóban sok mindent felelevenített,
ám ezek közel sem bizonyultak elegendőnek. Mai becslésem sze­
rint a szükséges információknak mindössze 1-2%-ára emlékezett.
Vízautójának esete szakmai és emberi oldalról is tipikus. Kicsit
részletesebben fogom ismertetni a technikai megoldását, annak
előnyeit, hátrányait, és az évek alatt összehozott tapasztalatok se­
gítségével pedig megpróbálom körvonalazni, hogyan is működhe­
tett a Jekkel-féle vízautó.
I'GY ÚJ GÉP LELKE
A gép „lelke” egy T alakú üvegcső volt, ahol a vízbontás meg­
történt. Az ö eljárásában - s ez volt az egyik titok - nem folyadék­
ai lapotú, hanem nagynyomású, túlhevített vízgőzt kellett bontani.
Az 1. képen látható üvegcső nyakában egy külön túlhevítő patron
gondoskodott arról, hogy ne telített gőz, hanem túlhevített vízmo­
lekulák gáza kerüljön a bontócsöbe. A 2. ábrán szemrevételezhető,
hogy milyen időbeli lefutású elektromos impulzusokkal bontotta
szét a vízgőzt gázaira. Mintegy 20 kHz-es ismétlődési frekvenciá­
val igen nagy feszültségű, kizárólag egyoldali impulzusokkal, kb.
.’() kV-os potenciálok segítségével végezte a vízbontást. Mivel csak
egyetlenegyszer tudott oszcilloszkópot szerezni, hogy megmérje,
mi is történik a bontás során, ez már kissé bizonytalan információ­
nak tűnt. Azt vette észre, hogy a felfutásnál egy „cápafogra” emlé­
keztető, változó felfutási meredekségü impulzust lát.
Az elektronikát nem ö készítette, egyik kollégája hozta össze a
\ illamosipari kutatóban tenyérnyi dobozkában -, egy üveg pálin­
káért. A tragédia egyik része, hogy János bácsi sosem nézte meg,
mi is volt abban a dobozban, fogalma sem volt arról, hogy milyen
kapcsolást használlak. Úgy gondolta, hogy egy újabb liter pálinká-
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁC1Ó...
1. ábra: Két T alakú vízgözbontó cső. A találkozási pontnál levő vékony
üvegcsőben helyeztük el a hőméről. A felső szár kicsit meghajlik mindkét
esetben azért, hogy az esetleg kiváló vízcseppek távozzanak.
2. ábra: A két bontó elektródra jutó) feszültség időbeli lefutása, egykori
(nem túl megbízható) mérés alapján. Figyelemreméltó, hogy a térerősség
iránya nem fordul meg. és az időbeli lefutási meredekség változik. Való­
színűleg előnyös lehetett ez a recés, cápafogszerü hullámforma, mert sok­
féle hullámhosszú lengést gerjeszthetett.
12
A MAGYAR VÍZAUTÓ BUKÁSA
ért bárki bármikor elkészíti megint az elektronikát. Ebben is téve­
dett. Már azt sem tudta pontosan, hogy légmagos vagy vasmagos
volt-e az a transzformátor, amit alkalmazott. Keresztkérdések soro­
zata után úgy emlékezett, hogy vékony permalloy-lemezekböl állt
a transzformátor vasmagja, amit persze a ’90-es évek elején már
sehol nem gyártottak. Hosszas utánjárás után, Debrecenben egy
fémhulladék-kereskedőnél találtunk néhány kiló ilyen anyagot. A
bontócsőben használt hullámformának és frekvenciának (mint jó­
val később kiderült) igen fontos jelentősége van: valószínű, hogy a
pontos paraméterektől való néhány százalékos eltérés már az effek­
tus megszűnésével járhat.
Azért bíztam abban, hogy Janó bácsi nem csak fantáziái, nem
csak álmait meséli, hanem valóban elkészítette a vízzel hajtott
Moszkvicsot, mert jó pár régi alkatrészt mutatott a garázsában.
(Magát a Moszkvicsot persze már rég kibcrhclte és eladta.) Részle­
tesen leírta a bontócsőn kívüli technikai megoldást is.
\ KEZDETEK
Az egész történet úgy kezdődött, hogy hegesztéshez próbált víz­
bontót készíteni, mivel nem akart drága pénzen acetilént venni. A
durranógáz lángjával igen magas hőmérsékleten vastag acélleme­
zeket is könnyű átvágni. Ezért házi használatra, a munkahelyén
bütykölve kísérletezett vízbontó készülékekkel.
Abban az időben, a szocializmusban teljesen természetes volt,
hogy valaki fusizott magának: ha valami kellett, akkor K.O.-val
(kell otthon) eltüntette. A fizetéskiegészítésnek ez a módja ismert
es gyakori volt nagyon sok gyárban. Mindent loptak, ami az üze­
mekben mozdítható volt. (Mindez persze semmi ahhoz képest, ami
• i rendszerváltás idején történt, amikor egész üzemeket nyúllak le.)
Janó bácsi a villamosenergia-kutató munkatársaként ingyen kap­
ta az áramot, de a benzinért fizetnie kellett. Lehet, hogy ha az egy­
kori AFOR-nál dolgozik (Ásványolaj forgalmi Vállalat), akkor
nem kezd el bütykölni ezen a találmányon. De olcsón akart utazni
is. Amikor észrevette, hogy a vízbontó készülékéhez nagyon kevés
energia kell, akkor azonnal eszébe jutott: a durranógázzal autót is
lehetne hajtani.
Mivel az autónál fontos, hogy a pillanatnyi terhelésnek megfele­
lő gázmennyiség érkezzen a hengerekbe, szellemes módszert talált
I>
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ... A MAGYAR VÍZAUTÓ BUKÁSA

ki a gyors teljesítmény-változtatásra. Az elbontandó víz mennyisé­

gét úgy tudta gyorsan változtatni, hogy egy piciny fűtőtestet úszta­
tott a víz felszínén. A fűtőtestbe csak annyi elektromos energiát
engedett egy szabályozó segítségével, amennyi teljesítményre ép­
pen szüksége volt. Magyarán a gázpedál egy változtatható ellenál­
lást működtetett, ami csak a víz felszínét forralta. így nagyon ru­
galmasan, gyorsan tudta a teljesítményt szabályozni. (A 3. ábrán
látszik ez a módszer.) Meg is mutatta az eredeti fütőcsónakocskát.
Komoly technikai nehézséget jelentett az a tény, hogy maga a dur­
ranógáz rendkívül veszélyes. Ha pusztán csak hidrogén-oxigén ke­
verékként, durranógáz alakjában veszik ki az elbontott vízgőzt, ak­
kor egy parányi szikrától a gázelegy bármikor berobbanhat és föl­
robbantja az autót.
Ezért - rengeteg kínlódással és robbanással - szellemes eljárást
dolgozott ki: szeparálta a hidrogént az oxigéntől. Külön-külön ve­ t. ábra: Ez a víz felszínén úszó fűtőtest adta a telített vízgőzt. Előnye, hogy
lói, azaz gyorsan szabályozható az elpárologtatandó víz mennyisége. A
zette a gázokat a hengerekhez, csak közvetlenül a hengerbe való
nilhevitést egy másik fűtőtest adta, de azonos szabályzókor állította he
bejutás előtt keverte össze újra a hidrogént az oxigénnel, ahol már
mindkettő működését.
nagy bajt nem okozhattak. A 4. ábrán látszik ez a megoldás, ami
már önmagában is egy találmány. Mind a hidrogént, mind az oxi­
gént (egyébként a központi fűtéseknél használt) tágulási tartályok­
ba vezette. Ezek középen membránnal elválasztott edények, ahová
az alsó oldalra egy palackból nitrogéngázt vezetett. A felső részre
hidrogén vagy oxigén érkezett, 2:1 térfogatarányban. Ez nagyon
fontos és trükkös lépés. Ez a módszer jelentette az egész eljárás
biztonságos használatát, ha ez nem működik, csak durranógázzal
lehet dolgozni, ami viszont a bontás során, a nagy feszültség miatt
időnként be is lobbanhat. Úgy már a bontócsöbcn felrobbanhat a
keverék. Nem elég tehát úgymond „ingyenenergiával” szétbontani
a vízmolekulákat, el is kell egymástól választani őket. A szepará­
lás, ha nem is megoldhatatlan gondot, de igazi kihívást jelentett.
Janó bácsi ezt is megfejtette, és a felvázolt módszer ma is úgy
gondolom - alkalmas lehetett erre a feladatra.
O annyira bízott abban, hogy meg tudja ismételni a vízbontóját,
hogy újra nekifogott a szerkezet megépítésének. A szeparátort, va­ Nitrogén
lamint a bontócsövet el is készítette, csak éppen magát a bontási
effektust nem tudta újra előállítani. Ebben az időben János bácsi
I ábra: A bontás során keletkező oxigén és hidrogén nyomását szabály­
az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság épületében, a tetőtérben it belső membrános szerkezet. Feladata, hogy mindkét komponens
dolgozott, de mint föfütő. A szocializmusból ránk maradt (azóta nvomását azonos értéken tartsa. Ezt a membrán másik oldatán lévő nit­
felszámolt) OMFB feladata volt a műszaki haladás segítése, a kuta­ rogéngáz bizít>sit/a.

IS
VÍZAUTÓK... ANT1GRAV1TÁCIÓ... A MAGYAR VÍZAUTÓ BUKÁSA

tás-fejlesztés alkalmazásának elősegítése. Janó bácsi a székházban

minden fejest ismert, de a találmányáról nem beszélt. Az OMFB
egész történetének legnagyobb sikere lehetett volna, ha legalább
ezt az egy találmányt vagy találmánysort fölkarolják és a gyártásig
elviszik. Nem így történt.
Amikor pici laborunkban két technikusból és két mérnökből álló
stábbal elkezdődött a munka, egymás után jelentkeztek a nehézsé­
gek. Először is tucatnyi apró részletet kellett tisztázni. Hogyan is
áll elő a bontó-elektronika, ami a 20-30 kV-os, 20 kHz-es impulzu­
sokat készíti? Hogyan nézzen ki a bontó elektród, és mi módon vé­
gezzük a kísérleteket? Rögtön az elején kiderült, hogy hiába forral­
juk és hevítjük túl a vizet, mert a bontócső fala hideg maradt, min­
dig lecsapódott rá a víz. Az általunk előállított impulzusok csak
szikrákat húztak az elektródok között. A bontó elektródok pedig
Janó bácsi tanácsai alapján eleinte rozsdamentes acélból készült
lyuggatott korongok voltak, később pedig vékony platinadrótokból
álló nagylyukú szitát használtunk. Utólag visszatekintve, ezen az
apróságnak látszó dolgon is bukhatott a projekt.
Azt nem vártam Janó bácsitól, hogy megmagyarázza, miért is
kell olyan kevés elektromos energia a vízgőz bontásához. Remél­
tem, hogy a lényeges műszaki paramétereket legalább 90-95 %-os
pontossággal meg tudja adni. Az első fontos (inkább emberi, mint
szakmai) tapasztalatot kínos kudarc árán tanultam meg. Kérdezni
is tudni kell, mert ha nincs kérdés, válasz sincs. A munka kezde­
tén pedig még azt sem tudtam, hogy mit nem tudok. Később el­
árulta, hogy az ő bontócsöve be volt burkolva. Először felfütötte
magának a bontócsőnek a környékét kb. 120 °C-ra, és így nem
kondenzálódott le a vízgőz a bontócső falán (5. ábra). Mi átlátszó
szilikonolajba helyeztük az egész bontócsövet (hogy lássuk, mi
történik), így elkerültük a fiaskót. Ezután a vízcseppecskék többe
nem zárták rövidre a bontó elektródokat. Ám az effektus csak
nem akart létrejönni, hiába vártuk az első köbmilliméter hidrogén
vagy oxigén megjelenését.
Janó bácsi, aki addig is csak ímmcl-ámmal járt be a laborba, a
harmadik vagy negyedik látogatás után egyszer csak megvonta a
vállát, hogy ő ezt nem így gondolta. Többé nem is láttuk. Részéről
ezzel be volt fejezve a kutatás. Nem érdekelte, hogy mások pénzt .iHia I vízgőz honiét áramlási elrendezése, a feltaláló szerint. Valóban
fektettek ebbe, bíztak benne, dolgoztak érte, hogy valami megvaló­ tilalmas arra, hogy a hontócsöben szétszedett hidrogént és oxigént sze-
suljon élete álmából. Ma sem tudom, milyen rejtett motiváció moz- >ará!ja és azonos nyomáson tartsa.

17
VÍZAUTÓK... ANTIGRAV1TÁCIÓ...
gáttá, miért fordított hátat a munkának. Az irigység miatt? Igaz,
hogy a szponzorunk nála sokkal fiatalabb és jóval tehetősebb volt,
de méltányos feltételekkel szállt be a vízautó felélesztésébe.
Vagy korán észrevette saját kudarcát, és nem mert vele szembe­
nézni? Sosem kaptam erre a kérdésre magyarázatot. Ha néha-néha
találkoztunk évek múltán, mindig nagy ívben kerülte ezt a témát.
így magamra maradtam, nekem kellett volna utólag kitalálni,
hogyan is működhetett az ö szerkezete. Az ma már biztos számom­
ra, hogy Janó bácsinak gőze sem volt arról, hogyan bontotta annak
idején a gőzt.
A találmányok történetében jó néhány olyan eset volt, amikor
nagy szerencsének köszönhetően bukkant valaki hasznos megol­
dásra, körülbelül úgy, mintha lottón telitalálatot érnénk cl. A lottó­
zás történetéből is tudjuk, hogy van. aki megteszi ugyan a szeren­
csés számokat, aztán elveszti a szelvényt. Lehet, hogy utólag meg­
találja (pl. a szemétben), de általában késő a bánat. Janó bácsi az
utóbbi kategóriába tartozott. Semmit nem fényképezett le, semmit
nem dokumentált, viszont nagyon bízott magában, hogy bármikor
meg tudja ismételni az effektust. A liter pálinkáért szerzett elektro­
nikát nem tudta újra elkészíteni, sőt alapelvét, kapcsolását sem is­
merte. Még nagyobb baj, hogy apró, lényegtelen részletnek tűnő
dolgokban sem tudott segíteni. Nem értette, a folyamatban mi a lé­
nyeges és mi a lényegtelen.
Hiába tudta később elmesélni a hidrogén és az oxigén szeparáci­
ójának módszerét, a folyamat lényegét - a többletenergiával járó
vízbontást nem ismerte. Amit neki kellett kitalálnia, megkínlód­
nia, arra nagyjából emlékezett. Amit a szerencse pottyantott az
ölébe, arról fogalma sem volt.
Miután kisétált a laborból, még néhány hónapig kínlódtunk ezzel
a problémával. De a kudarcot hamarosan be kellett ismerni.
A SIKER ÉS A KUDARC HATÁRAI
Egy tudományos projektnél három dolgot kell a munkatervben
meghatározni: mi a cél, mennyi pénz van, és mennyi idő áll ren­
delkezésre. Ebből kettő tartható akkor, ha a megoldás csak részben
ismert. Hiszen olyan egyszerű esetben is, amikor csak egy házat
kell építeni, amihez a cél és a tervek már megvannak, a rendelke­
zésre álló költség is ismert, akkor is gyakran kifuthatunk az időből.
A MAGYAR VÍZAUTÓ BUKÁSA
Ha pedig az elkészülés időtartama, időpontja rögzített, akkor a
szükséges pénz mennyisége a bizonytalan. Ha viszont a cél meg­
van, de a hozzá vezető út ismeretlen, akkor mind a pénz, mind a
szükséges időtartam rögzítése illúzió. Amikor a II. világháború
alatt Szilárd Leó ötlete alapján elkezdtek dolgozni a Manhattan-
terven, akkor csak a cél volt ismeretes: az atombomba létrehozása.
Ezért az előre nem rögzített, de feszes időtartamra, tetszőleges
költségvetéssel az akkori angolszász világ legjobb koponyái dol­
gozhattak a feladaton. Olyan eszeveszett volt a tempó, hogy a ter­
vezőasztalról lekerülő alkatrészek egyenesen a műhelyekbe kerül­
tek. A plutóniumszeparáló üzem az utolsó terv elkészülte után két
nappal (!) már működött. Hasonló körülmények között (bár jóval
szűkösebb anyagi lehetőségekkel) született meg a radar is, vagy
nemsokára az első elektroncsöves, programozható számítógép.
Ma is szükség lenne olcsó, szennyezésmentes, mindenütt végtelen
mennyiségben rendelkezésre álló energiára. De sem a politikusok,
sem a „tudóstársadalom” nem érzi ennek szükségszerűségét, nem
keresik a lehetőséget a „dobozon kívül”. A dobozon belüli lehetősé­
gek ugyanis biztosan nem hoznak eredményt. A szélenergia, vagy az
atomenergia segítséget jelenthet ugyan, de végleges megoldást nem.
A vízautó-terv bukásáért én is felelősnek érzem magam, mert
rossz helyen kerestem a megoldást. Akkor még óvatosabban gon­
dolkodtam. Azt hittem, hogy a fizikában a már meglevő, de kevés­
sé ismert effektusok között kell keresni a megoldást, azaz a több­
letenergia forrását. Akkor még bíztam abban, hogy már nincsenek
alapvetően ismeretlen effektusok. Úgy gondoltam, hogy az elméle­
ti és a kísérleti fizika által is ismert vákuum-energia lehet a vízbon­
tó készülék energiaforrása.
Tévedtem. Nem kicsit, nagyot. A gond az, hogy a vákuum-ener­
giával foglalkozó, főleg elméleti irodalom célszerű csoportosításával
el lehetett érni azt, hogy a külső elektromos térben mozgó vízmole­
kulák láncokká szerveződjenek, és ezeket a láncokat megfelelő rez­
gésekkel a vákuum-energia „szétcincálja”. Mint az elméleti tudo­
mányban oly megszokott, mindenre és mindennek az ellenkezőjére
is lehet bizonyítékot találni. A valóságban azonban csak a kísérlet az
egyetlen döntőbíró már ha a tudományt mint módszert használjuk.
A vákuum-energiára vonatkozó naiv elképzelésem megbukott, mert
a szép gondolatokat nem lehetett a gyakorlatban „aprópénzre” válta­
ni. Hol kell keresni tehát a megoldást? Van-e egyáltalán megoldás?
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
A KÍNLÓDÁSOK ISKOLÁJA
Pólya György „A gondolkodás iskolája” című művében azt
ajánlja, ha nehéz problémával kerülünk szembe, keressünk analó­
giákat, kapaszkodókat, olyan hasonló eseteket, amelyek megoldása
már ismert, és ötleteket is adnak. Ekkor már régóta búvárkodtam a
szabadalmi tárban olyan találmányok után, amelyekkel hasonló
problémát oldottak meg vagy véltek megoldani. Ismertem techni­
kai leírásokat, melyekben folyékony halmazállapotú vizet bontot­
tak szét (a már említett Mayer és Horváth). A Graneau család által
kidolgozott megoldásról is olvastam, de egyik sem segített. (A Be­
vezetés a tértechnológiába c. könyvek I. és II. kötetében vázlatosan
ismertettem ezeket.) Részben azért, mert folyadékállapotban mások
a viszonyok a légnemű, pontosabban a plazma-állapothoz képest.
Másrészt sem Mayer, sem Horváth eredménye nincs részletesen,
tisztességesen leírva. Mint a reprodukálási próbák során kiderült, a
szabadalmi leírás annyira hiányos, olyan sok „lyukat”, ismeretlen
know-how-t tartalmaznak, hogy szakember számára sem adnak
használható leírást. (Ezért nem lett volna szabad megkapniuk a
szabadalmat, a bírálójuk hitvány munkát végzett.)
Találtam azonban részletesebben leírt, plazmarezgést tartalmazó
megoldásokat is pl. a kanadai Paolo Corrca, az orosz Cserneckij és
a bolgár származású Kirill Csukanov plazmarezgéses találmányai­
ban, melyek már némi támpontot nyújtottak. A magyar származású
Papp és az amerikai Gray is gyors plazma tranzienseket használtak
találmányaiknál. Bár a technikai megoldások nem hasonlítottak
egymásra, egy dolog mégis közös volt bennük: mindegyik igen
gyors, több 10 vagy 100 megahertzes plazmarezgést használt. De
ezután jött a gondolkodás vagy inkább a kínlódás iskolája: Mi is
történhet ezekben a rezgésekben? Ezek a rezgések miben térnek el
a tankönyvekben leírt szép szinuszos (harmonikus) rezgésektől?
Mitől lehet itt egyáltalán többletenergia? Majd egy évtizedig tartott
a kínlódás, mire halványan körvonalazódott a megoldás. Ez még
ma sem teljes, de munkahipotézisként már használható.
Az előbb felsorolt találmányokban ugyan nem vízgőzt bombáz­
nak szét, hanem valamilyen más gázt, pl. argont, levegőt, de itt is
tranziens plazmarezgések során. És ezeknél az eljárásoknál is az
volt a lényeg, hogy több energiát nyerünk a folyamat során, mint
amennyit befektetünk.
20
A MAGYAR VÍZAUTÓ BUKÁSA
Az orosz A.V. Cserneckij és kollégái számos folyóiratcikkben
legalább vázlatosan ismertettek egy lehetséges megoldást. Néhány
köbmilliméteres térfogatban ívkisülés segítségével plazmarezgéseket
hoztak létre, és rezgőkört illesztettek a két elektródára. Egy ellenál­
láson disszipálták a többletteljesítményt. így az mérhetővé is vált.
I így mérték a bemenő energiát, hogy egy ismert kapacitású és fe­
szültségű kondenzátort sütöttek rá a két elektródra. Cserneckij a bé­
ke Nobel-díjas Andrej Szaharov professzorral dolgozott együtt (a
szovjet hidrogénbomba atyjával), aki a vákuum-energia megcsapolá­
sát sejtette a többletenergia megjelenése mögött. Cserneckij véletle­
nül bukkant a többletenergiát adó effektusra. Bányákban használt,
gyors árammegszakító csöveket vizsgált, mikor észrevette, hogy az
éppen megszakított ívkisülés igen erősen „visszarúgott”. Búvárkodni
kezdett az irodalomban. Egy rég elfelejtett cikkben megtalálta, hogy
már 1905-ben egy orosz kollégája, V. Mitkevics észlelte ezt a hatást
szénelektródos ívlámpáknál. Konkrétan azt vette észre, hogy bekap­
csoláskor egy pillanatra az ív „visszarúg”, azaz áramgenerátorként
viselkedik, és nem fogyasztóként. Aztán az ügy elhalt.
Az „orosz vonalon” kívül egy másik nyomot is találtam: a portu­
gál származású, Kanadában élő Correa-házaspár több szabadalmat is
kapott ezekben az években a gázkisüléses többletenergia-előállító ef­
fektusukra, pontosabban az így készített berendezésre. (Ezeknek a
fordítása a Bevezetés a tértechnológiába c. könyv II. kötetében, a
függelékben megtalálható.) Correa is úgy talált rá erre az effektusra,
mint Janó bácsi, Cserneckij vagy bárki: azaz véletlenül. Alumínium­
lemezeket akart ívkisülésekkel letisztítani (ionmaratás), hogy a tiszta
felülettel röntgensugárzást állítson elő. Biológiai kísérletekhez lett
volna szüksége olcsó röntgenforrásra. Ezért használt alumínium
> lektródokat a szokásos nagy sűrűségű, de drága wolfram helyett.
Nagy feszültségű kondenzátorokat töltött fel, és azt szabályos idő­
intervallumokban egy alacsony nyomású kisülési csőben rásütötte az
alumínium elektródokra. Eközben hirtelen nagyon erős „visszarúgá-
okat” figyelt meg (ahhoz hasonlót, mint jóval régebben Mitkevics),
amikor is a visszarúgó impulzus az eredeti gerjesztő impulzus elle­
nében dolgozott. Ez az elektródok rövid ideig tartó átpolarizálásával
iáit. Tapasztalata szerint optimalizálás után jóval nagyobb energiát
adott a „visszarúgás”, mint maga a gerjesztő, a befektetett elektro­
mos impulzus. Feleségével együtt évekig tartó kemény munkával
nagyjából tisztázta az eljárás technikáját, optimális paramétereit, de
7
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
Két henger alakú kisülési cső a Correa-féle pulzált, anomáliás ködfényki-
siilés kísérletek korai szakaszából. 64 cm'-es alumínium elektródák látha­
tók mindkét csőnél, 4 cm-es elektródtávolságokkal. Egy 50 Ft-os érme lát­
szik az egyik cső mellett. A leszívócsonkok az asztal lapjára merőlegesek.
Ugyanazok a csövek hosszabb használat után, a katódporladás miatt elfe­
ketedett állapotban. A spirális anódot tartalmazó koaxiális csöveket az
anomáliás ködfénykisülés jelleggörbéjének, viselkedésének megismerésé­
re szántuk. A mellette levő kisebb hengeres csövek használhatatlannak bi­
zonyultak, a tévesen megválasztott feliilet/elektródtávolság miatt. 6-í csö­
vek mellett 50 Ft-os érme látszik.)
V)
A MAGYAR VÍZAUTÓ BUKÁSA
nem a fizikai lényegét. Mindenesetre elegendő mennyiségű informá­
ciót közölt, hogy szabadalmakat kaphasson.
Az ö hosszú szabadalmai tipikus példái annak, hogy „sok be­
szédnek sok az alja”. A szabadalmak célja, hogy iparjogvédelmet
adjon a feltalálónak. A feltalálók viszont mindig igyekeznek, hogy
rejtegessék a lényeges lépéseket. A szabadalom intézményének
eredeti célja az volt, hogy a feltaláló ismertesse a szakemberekkel
az új megoldás lényegét, cserébe viszont használati monopóliumot
kap. Bizonyos ideig, 15-20 évig egy levédett területen csak ö kap­
hatja meg a szabadalomból származó hasznot. Ha viszont fontos
lépéseket kihagy a leírásból, akkor a szabadalom reprodukálhatat­
lan. így nem is alkalmas a szakemberek „kitanítására”, azaz nem
\!ayvfelületű szétszedhető csövek a Correa-féle plazmarezgéses kísérle­
tekhez. Látható hengeres és koaxális, hengeres és sikelektródás cső (ez
utóbbi hűlőbordákkal ellátva), valamint egy hengeres, de hosszanti pór­
im amos elektródokkal ellátott cső. Ezekben nem sikerült előállítani az
< Hcrgialermelő pulzált anomális plazmarezgéseket, mert nem találtuk
mev a megfelelő paramétertartományt több évnyi keresés után sem. Csak
lóval később, sok kudarc árán tisztázódott, hogyan is kell megkeresni,
■ leállítani a keresett plazmarezgéseket.
23
VÍZAUTÓK... AM IGRAVHÁCK)...
A plazmarezgések vizsgálatára szolgáló csövek
24
A MAGYAR VÍZAUTÓ BUKÁSA
lehet belőle tanulni. Ekkor elvileg a szabadalom visszavonatható,
hiszen haszontalan. Márpedig szabadalmat csak az iparban fel­
használható eljárásra vagy készülékre szabad adni. A hivatalnokok
természetesen nem készítik el ezeket a találmányokat. A Szaba­
dalmi Hivatalnak nem feladata ellenőrizni azt, hogy a feltaláló iga­
zat mond-e. Ebből nagyon sok galiba adódik. Magyarországon te­
vékenykedik pl. Gróf Spanyol Zoltán, aki azt állítja, hogy a meg­
adott, de mára már lejárt német szabadalmát a Német Szabadalmi
Hivatal megépítette, és korrektnek, müködésképesnek találta. (Eb­
ből persze egy szó sem igaz, de a nagy haszon reményében hiszé­
keny embereket néha azért sikerül rászednie.)
A bolgár Kiril Csukanov is tranziens plazmarezgésnél vett észre
többletenergiát. Eljárása nem bonyolult: egy vákuumtartályba ereszt
gázt (argont), és rádió frekvenciás tartományban külső energiaforrás­
ból egyúttal ionizálja azt. így mechanikus (hidrodinamikai) rezgésben
levő gázt ionizál, rezonáltat külső tápegységgel. Ö az első, aki „tér­
képet” is ad arra, hogy milyen esetekben (méret, nyomás, frekvencia)
lőhet létre az a rezgő plazma, amely többletenergiát ad. (Első sza­
badalmának a száma: 5.537.009, a másodiké: 6.936.971.) Ennél a
megoldásnál kezdetben alacsony nyomáson (0.1 mbar) indul a folya­
mat, ezt hirtelen 20-40 mbar-ra növeli, s közben 27.12 MHz frekven­
ciával ionizálja, s így rezegted. A többletet hő formájában veszi ki.
Vele leveleztem egy darabig, amíg Bulgáriában kutatóként dol­
gozott. A gömbvillámok hoztak össze minket, ismerte ezt az érdek­
lődési területemet. Úgy vélte, hogy az ö gömb alakú rezonáló, vilá­
gító plazmagömbje nem lehet más, mint gömbvillám, hiszen az is
gyakran rezeg, búg és serceg. Ezen vitatkoztunk egy sort. A kísér­
letekről küldött fényképeket is, de részieteket nem árult el. Az élet
eldöntötte a vitánkat. Ö a kilátástalanság elöl az USA-ba menekült,
ahol csak fizikai munkásként tudott megélni. Koplalt, nyomorgott,
hogy gépét újra megépíthesse. Utoljára 2007-ben váltottunk leve­
lei, amikor új, nehezen megépített szerkezete felrobbant.
Az én (magánszorgalomból végzett) gömbvillámkutatásomnak
pedig az vetett véget, hogy Horváth Tibor, a Műegyetem profesz-
szora, a villámvédelem hazai atyja betiltatta a munkámat. Mivel
pcehemrc évfolyamtársa volt mind az akkori igazgatóm az Atom­
energia Kutató Intézetben (Gyimesi Zoltán), mind a KFKI akkor
főigazgatója (Szabó Ferenc) ezt könnyen el lehetett intézni. Hor-
\;iih úr leparancsolt magához a tanszékére, ahol habzó szájjal,
25
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
A plazmarezgések vizsgálatára épült mérőberendezés két oldalról készült
fényképe. Jó! szemügyre vehetők azok a kondenzátortelepek, melyek kisü­
tésével kerestük a plazmarezgéseket. A Correa-szabadalmak sajnos igen
kevés támpontot adtak az energiatermelő rezgések kísérleti reprodukálá­
sához. Cserneckij és társainak cikkei a kezdeti szakaszhoz használhatóbb­
nak bizonyultak.
26
A MAGYAR VÍZAUTÓ BUKÁSA
üvöltözve tiltott el a további munkától, mondván, ezzel ijesztgetem
az embereket, kétségbe vonom a villámvédelem hatékonyságát.
Amíg ö él, addig csak magánemberként végezhetek ezen a terüle­
ten munkát, úgy pedig folyóiratban nem lehet cikket közölni.
A magyar származású Papp József szintén gyors plazmarezgés
segítségével állított elő nagy teljesítményű plazma lökéshullámo­
kat. Először ágyúként használta az effektust. A kísérletekről ké­
szült videofelvételeket láttam ugyan, de a készülék belsejét nem
mutatták. (További részletek a Tiltott találmányok c. könyvben ta­
lálhatók a 225. oldalon.)
A Peter Graneau professzor által végzett kísérletek víz alatti
tranziens ívkisüléseken alapulnak; egyik előadásán láttam az erről
készült filmet: a víz alatt gyors, robbanásszerű ívkisülések egy
gyorsan mozgó vízcseppccskefelhőt eredményeztek, melyek fél
cm-es furnérlemezt lyukasztottak át. Csak az a baj, hogy ezt a víz-
cseppfelhöt nehéz hasznosítani: évek óta a megfelelő turbinák ki­
dolgozásán fáradozik, nem sok eredménnyel.
Nincs ok kételkedni abban, hogy Correa, Cserneckij, Csukanov,
Papp és Cray többletenergiát állított elő a plazmarezgéses kisülé­
sek során. Correát már régebben ismertem, leveleztünk, és telefo­
non is beszéltünk többször. Torontóban is meglátogattam a szpon­
zorunk segítségével. Correa és felesége családi házuk nagy alagso­
rában egy impresszív házi laboratóriumot rendezett be, és ott mu­
latták be a tranziens gázkisüléses jelenséget. Már amennyire lehe­
tett két nap alatt gyorsan vizsgálatokat végezni, megnéztem a kisü­
léseket, a tároló oszcilloszkóppal felvett mérési eredményeket.
(Azaz feszültségeket, áramokat mértünk, s azok szorzásával telje­
sítmény-számításokat is lehetett végezni.) Az eredmények azt mu­
latták, hogy a „visszarúgások” energiatartalma legalább 10-szer
akkora, mint a készülékbe bepumpált energia.
Megpróbáltunk valamiféle együttműködést kialakítani Correá-
val, de gyakorlatilag elzárkózott ez elől. Arra várt, hogy jöjjön a
Nagy Hal, sok millió dolláros tőkével, és akkor majd kifejleszti a
készülék végső változatát. A gazdag befektető azonban nem jött se
fehér lovon, se fehér Mcrcedesen. A mai napig sem tudta a gyártá­
sig vinni a találmányát, annak ellenére, hogy a jelenség létezik.
Majdnem hasonló helyzet fordult elő a Cserneckij-csoporttal.
( scrncckij jó nevű, tapasztalt orosz plazmafizikus, a plazmarezgé­
sekről írt orosz nyelvű tankönyve ott áll a polcomon, és a Műcgye-
27
VÍZAUTÓK... ANT1GRAVITÁCIÓ. ..
U.S. Patent Jul. 16, 1996 Shcet 1 of 2
Csukanov első, 1996-os
5,537,009
szabadalmában csak vázla­
tosan ismerteti berendezé­
sét. Egy kívülről hűtött hen­
geres tartályba egy szele­
pen keresztül változó nyo­
máson enged gázt. Ennek
értéke kezdetben 1 mbar, s
ez mintegy 10 másodperc
alatt 20-40 mhar-ra növel­
hető. A gázt kb. 27 MHz
frekvencián 2 kW teljesít­
ménnyel ionizáljuk és rezo­
nanciába hozzuk. Ekkor fi­
gyelhető meg a többlettel­
jesítmény, mely hő formá­
jában jelen tkezik.
24 26 ^28
Heated
Water
Utilizotion
Device
A Csukanov által megadott rezonancia-térkép az egyetlen, mely a többlet­
energia-termelő megoldások irodalmában megtalálható. A logaritmikus
skálán az ionok energiája (E erg) és szabad úthosszuk (R cm) látható.
A négy1 görbe által határolt szűk tartományban található az a terület, ahol
a többletenergia-termelés megindul, mert változó nyomás melleit nagy
amplitúdójú plazmarezgések keletkeznek. Az ideális alakú rezonátor­
tartályt viszont nem írja le a feltaláló, s más fontos részletet sem ad meg.
28
A MAGYAR VÍZAUTÓ BUKÁSA
lem könyvtárában is fellelhető. Tevékenységének vége a Szovjetunió
összeomlásának idejére esik: ez részben segítette, részben gátolta öt.
Segítette abban, hogy nagyobb nyilvánosságot kaphatott az energia­
többlettel kapesolatos merész állítása, viszont halála után kollégái­
nak már nem jutott sem pénz, sem elegendő figyelem ahhoz, hogy
munkáját folytassák. Két kollégám, akik meglátogatták egykori
munkatársait Moszkvában, még beszéltek a kísérletek szemtanúival.
Konkrét segítséget is kaptunk: olyan speciális gázkisüléses csöveket
készítettek, amilyeneket Csemeckij használt. Ezek magas fokú tech­
nikai szinten készültek. Magyarországon ma már nincs is olyan cég,
amely ennek legyártására még képes lenne. Ám sem Correa, sem
( scrneckij munkája nem haladta meg azt a küszöböt (azt a reprodu-
kalhatósági és megbízhatósági szintet), ahonnan már nincs visszaté­
rés, ahol már nem lehet csak legyinteni. Sajnos Correa képtelen volt
a közös munkára. Olyan sokra tartotta magát, hogy semmiféle
együttműködési szándékot nem akart elfogadni. Azt gondolom, hogy
egyedül nem tudja végig vinni a találmányát, így ez is cl fog veszni.
Kilátások, csalódások
Csemeckij - szerintem szívesen - nyilvánosságra hozta volna a
részleteket is, ha folyóiratokban lehetőséget kap a későbbiekben.
Halála azonban megakadályozta ebben. Itthon mi kb. 10 éves ve-
rejtékes munkával sikeresen reprodukáltuk Csemeckij rezgéses
alapeffektusát. Sajnos a Correa-jelenség megismétlése mindeddig
csak részlegesen sikeres, és közelebb áll a sikertelenséghez, mint a
teljes sikerhez. Csak az utóbbi időben kezdett derengeni, hogy mi­
ért: Amikor a Correa- vagy a Cserneckij-kísérletekben tranziens
■azkisülést hozunk létre, akkor a katódról szükségszerűen fémgőz
párolog cl az ívkisülés során. Ez lecsapódik mind az üvegcső falá­
ul, mind a jóval hidegebb anódra. Ha ott piciny pöttyöket, tüskéket
hoz létre, akkor megjelennek a rezgések, megjelenik a többletener­
gia. Ám mindez csak szükséges, de nem elégséges kritérium.
\ gáznyomás, az elektródák közti távolság, azok mérete, alakja,
anyaga, a térerősség időbeli lefutása mind olyan paraméter, ami ha
nem megfelelő értékű, a jelenség elmarad. Sajnos mindig, amikor
rezgő plazmát vizsgálunk, igen szűk az a paraméter-tartomány,
amelyben az éppen keresett jelenség megtalálható. A rezgő plazma
viselkedése igencsak egzotikus. Ez a longitudinális, ion-akusztikus
29
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁC1Ó... A MAGYAR VÍZAUTÓ BUKÁSA

rezgések és rezonanciák, a nemlineáris hullámok vad világa. A legtöbb kutatót ez a félelem tartja vissza attól, hogy új, még nem
A plazmatípusok „állatkertje” igen gazdag, elképesztően furcsa divatos témába kezdjen. Hogyan magyarázza el főnökeinek, hogy
„lények” népesítik be. Plazma a gyertya lángja, de Napunk vagy adjanak lehetőséget több éves munkára, drága berendezésekre, tech­
egy fénycső belseje is. Az univerzum látható anyagának 99 %-a nikusokra? Sosem tudjuk előre, hogy „kopár szigetre” vagy „kincses
plazma. Az univerzumban a szilárd anyag a kivétel, nem az ionizált szigetre” bukkanunk, de a bukás valószínűbb, mint a siker.
plazma. A tűzgyújtás, az ősemberek egyik találmánya az első is­
mert plazma-előállítási eljárás.
Nyomásuk, hőmérsékletük, anyaguk, mozgásuk szerint is csoporto­
síthatjuk a plazmajelenségeket. Aki egy életet tölt el az egyik típus ta­
nulmányozásával, az szinte semmit sem tud a másikról. Pusztán fi­
gyelmeztetésül (elrettentésül?) álljon itt egy alacsony nyomású plazma
állapottérkép, ami mutatja, hogy milyen plazma paraméter-tartomá­
nyok átlépésekor változik meg hirtelen a plazma viselkedése de any-
nyira, hogy egyik után a másikra már rá se lehet ismerni (6. ábra).
A János bácsi által használt nagynyomású, többkomponensű,
gyengén ionizált tranziens (és mágneses térben is mozgó) plazma­
típus viselkedése ma is feltáratlan. Azon a képzeletbeli paraméter­
szigeten olyan kutató még nem járt, aki írásos nyomot is hagyott
volna. Persze lehet, hogy már vizsgálgatták, de hasznos leletre nem
nyomás, Hgmm
bukkantam. Pedig az interneten keresgélve az ion, az akusztikus és
a rezonancia szavak együttes előfordulása mintegy 100 000 talála­ 6. ábra: Plazmarezonancia-térkép argongázra, a nyomás és a (szinuszos)
tot ad, s ez is csupán az angol nyelvű munkákból. feszültségamplitúdó) függvényében. Az elektródtávolság 15 cm. anyaga
alumínium. A feltérképezett tartománynak csak szűk részében fordul elő
Nem lehet véletlen, hogy a plazmarezgések körül fel-felbukkan-
rezonancia. Másfajta gázoknál, más alakú csöveknél, eltérő időbeli lefu­
nak olyan találmányok, amelyekben többletenergia jelenik meg. En­
tású térerősségeknél teljesen más lenne a rezonancia-térkép alakja. A re­
nek a fogalomnak puszta említése is bűn ma még, így a szervezett zonanciatartomány lehet szélesebb, de teljesen el is tűnhet. Egyéb para­
tudomány képviselői eleve nagy ívben kerülik. Ezért fordul elő, méterek is befolyásolják még a térkép alakját, pl. az elektróda anyaga,
hogy eddig csak véletlenül akadtak ilyen effektusra, s jórészt felké­ annak felületi minősége, a gáz összetétele sth.
születlen, de szerencsés amatőr kutatók, mint amilyen Janó bácsi.
Az ilyen helyzetek hasonlítanak az afrikai cipöügynökök eseté­
hez, ahogy a közismert vicc leírja. (Az egyik azt táviratozza a cégé­ 11OL A KINCSES SZIGET?
nek, hogy ne küldjenek cipőt, hiszen itt mindenki mezítláb jár. A csaknem ismeretlen találmányok története mutatja: a plazma­
A másik viszont azt, hogy sok cipőt küldjenek, hisz itt mindenki me­ paraméterek végtelen óceánjában még ma is van néhány feltárat­
zítláb jár.) Azaz egy új, feltáratlan területen két élesen eltérő straté­ lan, ismeretlen helyen levő kincses sziget. De még ma sincs meg­
gia adódik. Vagy elkerüljük, mert senki sem foglalkozik vele. így bízható térkép (sőt általános, biztos módszer sem), amivel könnyen
viszont nem lehet konferenciákra járni, ösztöndíjakat kapni, folyó­ felfedezhetnénk ezeket a szigeteket. Csak az sejthető, hogy a rezgő
iratcikkeket írni, mert nem felkapott, ismert a téma. Vagy éppen plazmák paramétertengerében rejlenek valahol azok a picike para­
azért érdemes egy jelenséggel foglalkozni, mert még feltáratlan, sok méterszigetek, amelyek sok kincset, olcsó energiát tartogatnak.
hasznos dolog lehetősége rejlik a munkában. De az is lehet - s ez a A tranziens, rezonáns többletenergiát termelő plazma feltérképe­
gyakoribb -, hogy sok év kemény munkájával semmit sem találunk. zése ma „hivatalosan” döglött ügynek látszik. A rendőrséggel el­
50 ől
VÍZAUTÓK... AKTIG RAVITÁCIÓ...
lentétben a fizikában ma nines olyan osztály, amely a megoldatlan
ügyeket vizsgálná. A „hivatalos” tudomány nem akar tudni ezek­
ről. Egy másik szigetcsoportot tanulmányoznak (milliárdokat köl­
tenek az igen magas hőmérsékletű, stacioner fúziós plazma kutatá­
sára). Vajon lehet-e valami igazság a többletenergia létében, vagy
délibáb az egész? Csak a kísérletek adják meg a választ, azokhoz
pedig technikai háttér is kell.
Jól kell ismerni a különböző vákuumszivattyúk, nyomásmérők,
tömítések világát a nagyfeszültségű, nagyfrekvenciás elektronikán
kívül. Ezért kizártnak tartom, hogy egyetlen, vagy egy-két szak­
ember otthon, esténként, hobbiból dolgozva szerencse híján bármi­
féle sikert érjen cl ebben a világban. Itt csak - legalább közepesen
felszerelt - több főből álló csoport folyamatos, teljes idejű munká­
jából kerekedhet ki bármi. Ám az erőfeszítés megéri.
De mi lehet a többletenergia forrása? Miért érdekesek például a
kátédból kiálló vagy az anódra leváló icike-picike fémtüskék?
Cserneckij például egyáltalán nem említi ezt a feltételt. Vagy nem
vizsgálta az anód felületét, vagy nem tulajdonított neki jelentősé­
get. Correa viszont felfigyelt erre. A nyilvánosságra nem hozott, de
nekünk kéz alatt ideadott belső kutatási jelentésében fényképeket is
közöl mind a katód, mind az anód felületén megjelenő egyenetlen­
ségekről. Azt is észrevette, hogy ezek nélkül cl sem indul a jelen­
ség, ezt ö kezdeti „betörésnek” nevezte. Arról viszont mélyen hall­
gatott, hogyan kell ezt csinálni, milyennek kell lennie a betörés
után a katód és az anód felületének. A szabadalmaiban nagy ívben
elkerüli ezt a kérdést, ez az a know-how, ami az igazi gyakorlati
tudást, a „rcccptkönyvet” képviseli. Akinek nincs birtokában ez a
tapasztalat, az biztosan megbukik, ha megpróbálja megismételni
ezeket a kísérleteket. Szerintem a felület minőségének vizsgálata
lehet az egyik, de nem az egyetlen nyomravezető.
A Jekkel-féle vízautó bukásának - többek között - az volt az
egyik oka, hogy nem ismertem fel ezt a „tüskeproblémát”. Pedig il­
lett volna rájönnöm, hiszen az amerikai Shoulders szabadalmát
akkor már olvastam, viszonylag részletesen írtam is róla a Beveze­
tés a tértechnológiába c. könyv I. kötetében. Sőt Shoulders-t más­
honnan is ismertem, közös ismerősünk is akadt, egy Edwin May
nevű amerikai fizikus. Ed. May akkoriban a Stanford Research
International nevű óriás cég rádiófizikai kutatólaboratóriumát ve­
zette. Itt már évek óta telepátiái kísérleteket végeztek valamelyik
32
A MAGYAR VÍZAUTÓ BUKÁSA
állami hírszerzési ügynökség megbízásából. Szenzációs kísérlete­
ket hajtottak végre: San Franciscóban egy lezárt Faraday-kalitká-
ban ülő ember képes volt nagyjából leírni pl. egy szibériai, föld
alatti katonai laboratórium berendezéseit. Ed ismerte Shoulders-t
személyesen is, briliáns elmének tartotta.
Shoulders találmánya alapvetően nagyon egyszerű: Egy rendkívül
hegyes tűből és egy vele szemben lévő lapos elektródából áll (lásd 7.
ábra). Ha erre a tűre igen gyorsan egy nagyfeszültségű impulzust
adnak, és nagyon alacsony gáznyomás van a tű körül, akkor érdekes
módon elektroncsomók tapadnak össze. Ezek hatalmas energiával
repülnek az anódra. A reakció során keletkezik röntgensugárzás és
hő is. A vékony anód fémfóliákat akár el is párologtathatja a beérke­
ző sok-sok kis „elektroncsomag”. Akkoriban még én is a vákuum
hatására gyanakodtam (konkrétan a Davies-Unruh-effektusra), mint
ahogy maga a feltaláló, Shoulders is. Csakhogy nagyot tévedtem. Az
évek során kiderült, hogy alapvetően rossz modellben gondolkod­
tam. (Nemcsak én, mások is, de ez sovány vigasz.) Ez akkor vált
egyértelművé, amikor találkoztam egy működő berendezéssel,
amely plazmarezgéseket használt. De addig több mint tíz év telt el.
A SZÉN-DIOXID-BONTÓ TÖRTÉNETE
2006 kora tavaszán épp hogy hazajöttem Kambodzsából, és letet­
tem a hátizsákomat, amikor csöngött a telefon. Egy, iparban dolgozó
technikus telefonált, hogy gömbvillámot állított elő, menjek már,
nézzem meg. Elég sokszor kapok ilyen telefont, de mivel közös is­
merősre hivatkozott, beadtam a derekam. Pár nap múlva már ott áll­
tam egy kis műhelyben, Budapest „rozsda-övezetében”, és bámul­
tam a jelenséget. Egy plazmagömb táncolt a bontótérben, nagyon
szépen, stabilan, erős fényt adott, és közben jellegzetes hangon du-
inzsolt. Az intenzív fény miatt azt sejtettem, hogy az ionizáció foka
magas, az erőteljes hang pedig kifejezetten akusztikus rezonanciát
mutatott. Ezért szükségképpen ion-akusztikus rezgéseknek kellett
fellépniük, és ez bizony nagy belső rezgési energiákra utalt. Az illető
(nevezzük ezután csak N.-nek) véletlenül talált rá erre a jelenségre,
ahogy ez már többször is előfordult. Elektromágneses hevítési kísér­
letet végzett, és összecserélt két tányért. Valami teljesen mást rakott
be az. edénybe, mint amit kellett volna, s meglepetten tapasztalta,
hogy az edény fölött egy plazmagömb alakult ki, ami stabilan elkez­
33
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁC1Ó...
dett dorombolni. Ezután még fél évig kísérletezett, javítgatta annak
az anyagnak az összetételét, ami bekerült a nagyfrekvenciás elekt­
romágneses térbe, és változatlanul tartja a folyamatot.
Mikor én láttam, már szinte minden anyagot szét tudott bontani a
plazmája segítségével. Az volt a kérdése, lehet-e ezzel valamit kez­
deni, vagy hagyja a fenébe az egészet. Egy napig gondolkoztam,
összeszedtem gömbvillámos és vízautós emlékeimet, és megpróbál­
tam kitotózni, hogyan is játszódik le az ő jelensége. Ehhez foghatót
eddig még nem láttam. Teljesen új típusú, furcsa jelenségcsoport
volt, hiszen ez nem égési folyamat, és nem is könnyű atmoszférikus
nyomáson ennyire stabilan tartani plazmát különösen ilyen egysze­
rű, olcsó szerkezettel, mint amit láttam. Azt javasoltam neki, hogy
nézze meg, mi történik akkor, ha szén-dioxidot áramoltat át a plaz­
mán, azaz próbálja ki, hogy egy kisebb személyautó által kibocsátott
füstgázokkal mi történik a plazmájában. Azonnal nekilátott a fel­
adatnak, fürt-faragott. Másnap nagy izgalommal hívott fel, hogy egy
Polski Fiat kipufogócsövét bevezette a szerkezetébe, és amint a füst­
gázok áthaladtak a plazmán, eltűnt a szén-monoxid és a szén-dioxid
is, csak oxigén jött ki, az is több, mint amennyi bement. A szerkeze­
te ugyan nagyon-nagyon más, mint a Janó bácsié, annál jóval egy­
szerűbb, de megbízhatóbb is. Sajnos az eljárásról és a berendezésről
nem írhatok, de a tanulságok így is hasznosak.
Persze ez az effektus is erősen nemlineáris, megvolt az a mini­
mális teljesítmény, frekvencia, nyomás, ahol a jelenség még haj­
landó volt működni. Más, ezen szűk paraméter-tartományon kívüli
esetekben eltűnt a jelenség. Veszélycshulladék-megsemmisítöként
már azonnal használható is lett volna a készülék, ha áll a feltaláló
mögött megfelelő anyagi háttér, ipari érdeklődés. Az is feltűnt,
hogy sosem csöpögött a készülékből vízpára, valamint kicsit több
volt a kijövő oxigén mértéke, mint amennyi bement. Ez csak úgy
lehetséges, ha a bemenő, vagy az égés során keletkező vízgőzt is
szétrázza oxigénre és hidrogénre. Úgy tűnt, hogy a bontó kamrájá­
ban rendkívül nagy amplitúdójú nyomáshullámok keletkeztek.
Felmerült bennem a gyanú, hogy akkora is lehet az amplitúdó, így
az ionok sebessége, hogy akár teljesen szétver egyes atommagokat is
- de lágy, netán kemény röntgensugárzást is kibocsáthat. N. marha­
ságnak tartotta ezt az elképzelést, sőt egyik ismerősével meg is mé­
rette: az nem talált semmiféle sugárzást, így megnyugodott. Én vi­
szont elkértem tőle egy kis cserépdarabot, ami a plazmában üveggé
34
A MAGYAR VÍZAUTÓ BUKÁSA
olvadt. Érdekes, szokatlan színű pettyeket, pontocskákat lehetett lát­
ni rajta, amelyek fémes színűek voltak, és mágnesezhetök. N. teljes
szkepticizmusa ellenére rászántam néhány tízezer forintot, és meg­
nézettem az összetételét. Olyan ritka anyagok fordultak elő benne a
plazmakezelés után, amik előtte egész biztosan nem voltak ott, és a
folyamat során sem kerülhettek be. A kiinduló minta elemzése ezt
világosan megmutatta. Ritka földfémek, valamint kalcium jelentek
meg a mintában nagy mennyiségben, amelyek azelőtt nem voltak
ott. Ez a jelenség megint csak arra utalt, hogy rendkívül nagy pilla­
natnyi sebességgel rendelkeznek a plazmában rezgő ionok, olyannyi­
ra, hogy nagyobb energiaszintet érhettek cl, mint a hatalmas méretű,
nagy teljesítményű iongyorsítókban. Míg a szuperteljesítményű ion­
gyorsítók dollármilliókba kerülnek, ez a készülék néhány tízezer fo­
rintból összehozható. Látszott, hogy a készülék például szén-dioxid
és szén-monoxid szétverésére, szétrázására is alkalmas, tehát jelen­
tős fejlesztés után például erőművek, netán jármüvek kipufogógáza­
inak szén-dioxid mentesítésére használható.
Mióta az üvegházhatásról beszélünk, azóta figyelünk az ipar által
kibocsátott szén-dioxidra is, egy ilyen eljárás talán nem lenne érdek­
telen. Ez a gyakorlatilag egyszerű konstrukció nemlineáris plazma­
rezgést hozott létre. Az viszont összes részletével együtt rendkívül
bonyolult folyamat. Mégis éppen ezek a bonyolult nemlineáris fo­
lyamatok képesek az önszervezésre, stabil folyamatok fenntartására,
a természet csodájára - mint pl. az élet. Megbízhatóságával, repro­
dukálhatóságával iparilag is biztosan használható lenne ez a folya­
mat. Nemcsak hulladék és üvegházhatású gázok megsemmisítésére
lenne alkalmas, hanem talán radioaktív anyagok stabilizálására, eset­
leg ritka új anyagok gyártására is. Néhány év múlva ugyanis azok a
ritka földfémek, mint pl. az erbium, ittrium stb. (melyek az elektro­
nikának kis mennyiségben ugyan, de állandóan kellenek) hiánycikké
válnak, teljesen elfogynak. Az áruk már most folyamatosan megy
tel leié, némelyiknek évente szinte megduplázódik, s az aranynál már
ma is sokkal drágábbak. Ebben a szellemes eljárásban pedig egy
longitudinális ion-akusztikus és egy elektromágneses rezonancia
összehangolásával, olcsón megvalósítható folyamat segítségével
megoldhatónak látszik a mesterséges anyaggyártás. N. lelkesen dol­
gozott a szerkezeten, én pedig próbáltam a verejtékkel szerzett ta­
pasztalataimmal és szerény anyagi lehetőségeimmel is segíteni, ami­
ben csak tudtam. () beleadta mindenét, pénzét, lelkét. Egy nap aztán
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
rosszul lett, eleredt az orra vére. Szereztem neki egy használt sugár-
zásméröt, egy öreg Geiger-Müller-csövet. Az egyértelműen mutatta,
hogy a kísérleteknél erős radioaktivitás keletkezett, elsősorban rönt­
gen- és gammasugárzás. N. valószínűleg nagyon erős sugáradagot
kapott, azóta óvatosabban dolgozik.
A készülék egyszerűen leárnyékolható pl. vékony ólomlemezzel,
ez a későbbiekben nem jelentene technikai problémát. E kísérletso­
rozat is mutatta, hogy milyen hatalmas energiaszintek érhetők el a
rezgések során. Az is valószínűsíthető, hogy ha deutériumot vagy
tríciumot juttatnánk a plazmába, akkor igen egyszerű, olcsó kis fúzi­
ós reaktort lehetne készíteni ezzel a módszerrel, ahogyan annak ide­
jén Filo Farnsworth és Tesla is megtette. (Erről a témáról részlete­
sebben a Borotvaélen c. könyvben írtam.) A kísérletek során N. azt
is észrevette, hogy a plazma látható módon forog, holott semmilyen
külső meghajtást nem használt. S előjött még egy bizarr anomália,
ami miatt ez a téma egyáltalán ide, ebbe a részbe került: amikor el­
kezdte hűtéssel mérni a plazmagömbböl kijövő hőenergiát, kb. 15-
20%-os energiatöbbletet tudott biztonsággal számolni. Ekkor a reak­
tor még csak a kamra felét tudta hűtőfolyadékkal beburkolni. Az
oszcillátora, amivel a nagyfrekvenciás elekromágneses sugárzást
előállította, nem lehetett jobb, mint 50%-os hatásfokú, így viszont az
energiamérleg tovább javult. Úgy sejtem, hogy a plazmába jutó
elektromágneses energiának kb. a kétszeresét nyerhetnénk ki, ám ez
még nem jó üzlet. A bemenő elektromágneses energia nagyon drága,
a kijövő hő olcsó. Inkább az elv lenne érdekes, nem a korai ered­
mény. Nem kizárt, hogy ez a nyereséges folyamat tovább javítható.
N. lankadatlanul próbált befektetőket keresni, nem sok sikerrel.
Eljutott pl. egy nagyon magas rangú állami hivatalnokhoz, aki lel­
kesnek mutatkozott. Úgy gondolta, hogy az OMFB jogutódjával,
egy pályázattal finanszíroztatja majd ezt a jelenséget. írtam is a fo­
lyamatról egy néhány oldalas összefoglalót, ezt feljuttatták a KFKI-
ba. Ezután lejött Zoletnik Sándor, a fúziós kutatásokkal foglalkozó
osztályvezető. O meg, amint ránézett a pecsétes munkásruhába öltö­
zött fáradt, borostás feltalálóra, dührohamot kapott. Azt sem enged­
te, hogy bekapcsolja a gépet, azonnal rárontott és letolta, hogy mer ő
pénzt kérni plazmafizikai kutatásra, hiszen nekik sincs elég a forró
fúziós munkára. Kizártnak tartotta, hogy egy „kívülálló” bármiféle
hasznos dolgot is elérhessen ebben a nagy szaktudást és kísérleti hát­
teret igénylő munkában. így szélhámosságnak minősítette azt, amit
36
A MAGYAR VÍZAUTÓ BUKÁSA
N. elmondott, s ilyen hozzáállással értesítette az esetleges pályázati
bírálókat. Látni viszont nem akarta a jelenséget. N. dühös lett, levél­
ben megköszönte a magas rangú hivatalnoknak a segítséget, de to­
vább nem akart velük kapcsolatot tartani. Már csak egy hivatalos út
maradt: egy pályázatíró céget ajánlottak a figyelmembe ismerőseim,
mondván, ők mindig sikeresek. Meg is nézték a működő berende­
zést, rábólintottak, aztán előálltak a feltételekkel: A megnyert pályá­
zati pénz felét oda kell adni a zsebükbe úgy, hogy a „papírmunkát”
mi végezzük cl. Ha ezen túlvagyunk, akkor az így létrejött találmá­
nyok 51%-os joga az övék. Ezen felül már csak azt kérték, hogy a
pályázat megírásáért fizessünk ki x összeget.
Azt mindenki tudja, hogy ez az ország korrupt, de azt nem gon­
doltam, hogy ma már 50 % a sarc. A rendszerváltás idején még
csak 10 % volt a baksis, de időközben megnőtt a hivatalos emberek
étvágya. Úgy látszik, már olyan sok zsebbe kell borítékot juttatni,
hogy kétszer 50% lett a baksis. Akkora pofátlanságnak tartottuk a
kert kétszer 50%-ot, hogy nem lett semmi a dologból. Akik a pá­
lyázatot intézték, nem lettek idegesek, mint mondták, nyolc másik
hasonló projekt vár rájuk, őket nem érdekli különösebben, hogy
eggyel több vagy kevesebb lesz.
A pályázatíró cég fiatal vezetője luxusautót vezetett, és éppen
akkor fejezte be hatalmas budai villájának építését. Gondolom, volt
miből. így ez a találmány, ami akár vízbontó, akár szén-dioxid-
bontó is lehetne, most a tetszhalál állapotában van. A feltaláló
eléggé beteg, egyikünk sem tudja, hogy sikerre lehet-e vinni itt és
most ezt a dolgot. (Ebből tanulva azoknak a fiatal és lelkes kuta­
tóknak, akik még szeretnének valami értelmeset elérni az életben,
csak egyetlenegy szívből jövő jó tanácsom van: Meneküljetek!)
\ MISZTIKUS BONTÁS
Nem szükséges persze, hogy elektromágneses hullámokkal ger-
icsszük a plazmát. Akusztikus ion-rezonanciát (nagy amplitúdójú
hullámokat, amelyekkel ugyan még nem lehet radioaktív sugárzást
és magátalakulást előidézni) könnyebben is el lehet érni. Tulajdon­
keppen „láng orgonát” vagy „tűz trombitát” kell készíteni. Magya-
i.m, ahogy a fúvós hangszereket is mindig rezonancia elérésére ala­
kit |ák ki, ha éghető gázokat rezonáns üregbe zárunk, akkor olyan ál­
lóhullámok alakulhatnak ki, melyek amplitúdója a rezonancia eléré­
37
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
sekor igen magas lehet. Sejthető, hogy ekkor a szén-monoxid és a
szén-dioxid képződése erősen lecsökken, hiszen az ütközések széttö­
rik az atomok közti kötéseket. Ha pl. akármilyen rossz, gyenge fűtő­
anyagot vagy szemetet égetünk is el egy akusztikusán jól hangolt re-
zonáns térben, minimális lesz a CO2-képződés. Az orgonák és a fú­
vós hangszerek szakirodalmából tudom, hogy ezekben az empirikus
módszerekkel kifejlesztett „zcncszerszámokban” nem harmonikus
hullámok keletkeznek, hanem felharmonikusban gazdag nemlineáris
hullámok. (Már akkor is, ha még nem plazma, csak levegő áramlik
bennük.) Ha pedig éghető gázokat pumpálunk ezekbe az eszközök­
be, akkor még „cifrább” jelenségek megjelenésére számíthatunk.
Az akusztikusán rezonáltatható plazma minden amatőr számára
viszonylag egyszerű, olcsó kísérleti lehetőséget kínál, de energia-
mérleget, nyomáshullámokat mérni (legalább a hangfrekvenciás
tartományban), amplitúdó-frekvencia-spektrumot felvenni elen­
gedhetetlen a sikerhez. Akkora szerencsére persze senki ne számít­
son, amit az élet Janó bácsinak adott, hogy azonnal beletenycrcl
egy fontos effektusba. Nyilván a rezonancia amplitúdója tovább
fokozható, erősíthető, ha ráadásul külső tranziens elektromágneses
tereket is használunk. Ez azonban már igencsak veszélyes terület
lehet, mint ahogy ezt N. példáján már bemutattam.
Elvétve ma is dolgoznak amatőrök vízbontó kísérleteken. Egy pél­
da erre a 2008-ban nyilvánosságra hozott új, nagyfrekvenciás vízbontó
eljárás, melyet a B 0402015 lajstromszám alatt publikáltak. Az eljárás
feltalálói azt állítják, hogy 98%-os hatásfokkal bontják a vizet úgy,
hogy többféle rezonancia, piezoelektromos vízpárologtatás, mikrohul­
lámú gerjesztés és nagyfeszültségű gyorsítás segítségét is használják.
A kísérletek „tűzvonalában” eltöltött mintegy két évtized után állítha­
tom: elképzelhető, hogy működik ez az eljárás, de két apró gond azért
van vele. Az egyik az, hogy a leírás alapján egészen biztosan reprodu­
kálhatatlan, hiszen semmilyen paramétert nem adnak meg, ezért ez
bármilyen érdeklődő számára eleve megismétclhctctlcnné teszi. A
másik, ami az anyagot hiteltelenné teszi, az a 98%-os bontási hatás­
fok. A feltaláló telefonon (magánközlésben) nekem azt állította ugyan,
hogy többszörös energianyereséget értek el, de ez az anyagban nem
szerepelt. Pedig ha konkrét adatokat, példákat sorolnak fel, akkor azt
bármilyen szabadalmi hivatal köteles lenyelni, mint ahogy például a
Correa- vagy a Shoulders-szabadalmak esetében történt. Itt azonban,
ahol két mikrohullámú magnetront is használtak a berendezésben,
A MAGYAR VÍZAUTÓ BUKÁSA
tudni lehet, hogy azoknak a hatásfoka 50 %-nál nem jobb. Ezért a
bontási eljárásnak már kb. 200% hatásfokkal kellene rendelkeznie ah­
hoz. hogy kijöjjön a leírt 98%. Az egyetlen megadott ábra is kevés, a
leírás teljesen alkalmatlan a reprodukcióra. Kíváncsi leszek, hogy 4-5
c\ cs küzdelem után megkapja-e ez az eljárás a magyar szabadalmat.
A hosszú kerülő után nézzük meg, hogyan is működhetett ez az
eddigi tapasztalatok alapján a Janó bácsi-féle vízbontó. O persze
soha nem látta működés közben a bontócsövet, hiszen az le volt ta­
karva akkor, ezért se fényt nem látott, se hangot nem hallhatott.
\ TÉRIDŐ GÖRBÍTÉSE, ÉS AZ ENERGIA KINYERÉSE
férjünk vissza most az elvi alapok feltárásához, honnan is lehet­
ne „ingyenenergiát” nyerni. Mi a közös a Shoulders tűje körül lét­
rejövő többletenergia és a plazmarezgésekben megfigyelhető több­
letenergia között? Az iszonyatos mértékű erőtér s a benne kialaku­
ló hatalmas gyorsulás. Egy tű hegyén megjelenő óriási térerősség
ugyanis elképzelhetetlenül nagy gyorsulásokat is okoz. Márpedig
az általános relativitáselméletből tudni véljük, hogy a nagy gyorsu­
lások jelentős téridő-görbülettel járnak. Az általános relativitásel­
mélet ugyan jórészt a gravitációra szűkíti az érvényességi körét, de
néhány kutató, köztük Einstein egykori munkatársa, Archibald
Whceler úgy vélték, hogy bármilyen erőtér meggörbíti a helyi tér­
időt, legyen az gravitációs, mágneses vagy elektromos, azaz elekt-
loinágneses térerő. (Lásd 8. ábra)
A magyarul is kiadott „Téridőfizika” c. könyvükben ezt határo­
zottan állítják a következőképpen (lásd a 2006-os magyar kiadás
’75. oldalán): „...már régóta ismeretes, hogy mind az elektromágne­
ses tér, mind a gyenge gravitációs erőtér - vagy helyesebben ár­
apály-tér-megmagyarázható a görbült téridő megnyilvánulásaiként.
Az árapály-tér, azaz a gravitáció egy pontban (...) csupán a téridő e
pontban lévő görbületének más elnevezése. Az elektromágneses erő­
tér azonban a pont környékén levő görbületváltozással van kapcso­
latban.” Magyarán ők úgy gondolták, hogy a kölcsönhatások „geo-
mclrizálhatók” nemcsak a gravitációs kölcsönhatásra, hanem az
elektromágneses térre is. Ha pedig valahol nagy intenzitású, nagy
elektromos térerősségű mezőt lehet létrehozni, akkor az éppen a
Shoulders-effektus. Milyen értékekről is van szó? Természetesen az
előtereket az általuk okozott gyorsulással lehet csak összehasonlíta­
39
VÍZAUTÓK... ANT1GRAVITÁC1Ó... A MAGYAR VÍZAUTÓ BUKÁSA

ni, összemérni. Ez már okoz egy kis problémát, hiszen erős gravitá­
ciós erőtérbe kerülő elektron messze nem gyorsul annyira, mint pl.
egy gyenge elektromos térben. De milyen alapon hasonlíthatjuk ösz-
sze a gravitációs vagy az elektromos erőteret? Hogy mérhető össze
az alma a körtével? Nézzünk konkrét adatokat.
Ha egy olyan gravitációs fekete lyuk „eseményhorizontján” néz­
zük a gyorsulást, ami kb. 7 Nap tömegű, akkor ott a Föld felszíni
gyorsulásának kb. 400 milliószorosát érezzük. (Ez igen magas ér­
ték. Konkrétan 3,9 x 109 m/sec2 a gyorsulás, ez egy átlagos térerős-
ségü fekete lyuk. A Tejútrendszer közepén valószínűleg vannak
gyobb lesz. Ezt az európai kutatók teljesen ártatlanul „kiszörösö-
désnek” nevezték, az erővonalakra utalva. (E frivol kifejezést a
pi üdébb amerikai kutatók még egy évtizedig nem merték használ­
ni, mert mi történik, ha egy elméleti gravitációs folyóirat gyerek
kezébe kerül, s ott szőrös fekete lyukról szóló cikket lát?)
----- VvVvV------||l'

mi itt a „lapos" kör kerülete átmérő

párhuzamos
egyenesek
görbült téridő —
görbült téridőben a párhuzamos
egyenesek távolsága csökken //a. ábra: Shoulders szabadalmi ábráiból néhány jellemző elrendező
eseményhorizont,
ahol megáll az idő
kör átmérője kör kerülete
nagy tömeg helye

8. ábra: A statikus nagy gravitáló tömeg (fekete lyuk) körül kialakuló gör­
bült téridő sematikus rajza. A tömegtől távolodva a téridő görbülete csök­
ken. A tömegen kívül található az a kritikus távolság az eseményhori­
zont ahonnan a transzverzális elektromágneses hullám már nem térhet
vissza (pl. egy’ tükrön visszaverődve sem), vagy részecske sem léphet ki.
Stacioner mágneses erőtere viszont lehet egy ilyen objektumnak. A külső
megfigyelő azt látja, hogy az eseményhorizonthoz közeledve egyre lassab­ b. ábra: Shoulders kísérletei néhány mikroszkópos felvételen, amelyeken a
ban múlik az idő, sőt magán az eseményhorizonton meg is áll. különös módon egymáshoz tapadó elektronok átlyukasztják az anódot

ennél sokkal nagyobb gyorsulású objektumok is.) Az eseményhori­
zonton belül olyan számottevő a gyorsulás, hogy már a fény sem
lép ki, ezért nevezik fekete lyuknak. Ha a nagy tömegű összeomlott
neutroncsillagnak, fekete lyuknak még elektromos vagy mágneses
mezeje is van, netán forog is, akkor ez a kritikus sugár még na­
Ha egy nem túlzottan hegyes tüske, s tőle 1 cm távolságra 5 kV
potenciálon lévő sík körül számoljuk a térerősséget, a dudor tetején
.i térerősség 1,5 millió V/m. Egy elektron ekkor kb. 3 x 101' m/sec2
■.ebcsséggel gyorsul. Ez nagyságrendekkel több, mint amennyit a
l'ekcle lyuk peremén mérhetnénk. De még akkor is nagy a gyorsu­

40 41
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
lás, ha egy lomha, egyszeresen ionizált argonatom gyorsulását
vizsgáljuk. Az kb. 4 xlO12 m/sec2, azaz még mindig ezerszerese a
fekete lyuk szélen tapasztalható gravitációs gyorsulásnak.
Láthatjuk, hogy akár „konyhaasztali” körülmények, viszonylag
szolid paraméterek mellett is elérhetünk akkora gyorsulásokat,
amelyek egyébként gravitációnál az univerzum legvadabb tájain
sem mutathatók ki. Ha pedig igaza van az általános relativitáselmé­
letnek, mely szerint a gravitációs térerő és a gyorsulás egymástól
megkülönböztethetetlen (ez az ekvivalencia-elv), akkor szokatlan
dologgal kell szembenéznünk: A téridő görbülete jelentős lehet
nagy térerősségeknél, például egy tü hegyének környékén. (Egy
gyakori példa szerint bezárt liftben álló ember nem tudja, hogy
gravitációs erőtér hat rá, vagy pedig gyorsul.)
Persze azért van itt egy bökkenő. Egy erős elektromos térben mozgó
semleges atom semmit sem érez a térerősségből, és más-más gyorsu­
lást szenved el egy elektron, egy pozitív, egyszeresen vagy többszörö­
sen ionizált ion. Ezek szerint egy pontban attól függne a téridő görbüle­
te, hogy milyen részecske mozog benne? Bizonytalan dolog lenne.
Ezek a kérdések valószínűleg elriasztották a fizikustársadalmat attól,
hogy belegondoljon ebbe a témakörbe, de valami összefüggés mégis­
csak van bármilyen térerősség és a téridő-görbület között. Ahelyett,
hogy kísérletileg megvizsgálnák ezt a fizikusok, nem törődnek vele.
Ezért szorítkoznak mindössze a gravitáció téridö-görbítö hatásának ta­
nulmányozására. Az ezután következő kérdés talán még nehezebb: Ha
a fizika szerint nincs éter (azaz üres a vákuum), akkor a semmi hogyan
görbíthető meg? Ha pedig meggörbül a három tér- plusz idődimenzió,
akkor hol van az a negyedik térdimenzió, amiben mindez megtörténik?
Hol a beágyazó hipertér? (Pl. a gömb mint görbült 2 dimenziós felület
be van „ágyazva” a 3 dimenziós térbe.) Ez a probléma kimaradt a fizi­
kai közgondolkodásból, pedig a meglehetősen elvont, és a gyakorlat
számára ma jelentéktelen általános relativitáselmélet kiteljesztése, to­
vábbgondolása nagyon sokat jelenthetne hétköznapi életünkben.
A TÉRTECHNOLÓGIA KAPUJA
A téridő meggörbítésével, torzításával ugyanis változtatni lehet az
idő úgymond „múlási sebességét”, vagy folyási sebességét. Az a
furcsa helyzet áll elő, hogy minél görbültebb a téridő, a külső „la­
pos” (görbületien) téridőhöz képest annál lassabban múlik az idő.
42
A MAGYAR VÍZAUTÓ BUKÁSA
í gy olyan egyszerű geometriai esetben, amikor egy gömb alakú tö­
meg, óriás csillag görbíti meg a téridőt (netán fekete lyuk), akkor
minél közelebb kerülünk az ún. eseményhorizonthoz - annál lassab­
ban múlik az idő, s amikor megérkezünk, már gyakorlatilag leáll az
idő múlása a távoli szemlélő szerint. Ilyenkor a következő számszerű
cl léréseket tapasztalhatnánk: Ha ennek a bizonyos eseményhorizont
körnek a távolságát egységnyire vesszük, és egy olyan körön tartóz­
kodunk, amelynek kerülete ennek kétszerese, akkor azt látjuk, hogy
míg bent egy nap telt el, kint már 1,4 nap múlt el. Ha kicsit közelebb
megyünk, és a két sugár aránya 1.12, akkor az időmúlás aránya már
.i I-at is eléri. Ha ez az arány 1.01, azaz már csak kb. 1 %-ra va­
gyunk csak az eseményhorizonttól, akkor már 8-szoros az „időmúlá-
si arány”. Ha mindössze 2 ezrelék a két átmérő aránya, akkor már
’2-szeres az időnyúlások közti különbség. Ha pedig az átmérők há­
nyadosánál az egyes után öt nulla van, majd egy újabb egyes jön (te­
hát szinte az eseményhorizonton vagyunk, de még nem pontosan
ott), akkor az idömúlási sebességek aránya 1024-gyel egyenlő. Azaz
az eseményhorizont közvetlen közelében eltöltött egyetlen nap alatt
.i/l látnánk, hogy kint a távoli messzeségben már 1024 nap telt cl.
I ciiycgében egy „időgépet” alkotnánk így. Ez az általános relativi­
táselmélet egy furcsa, de nem vitatott állítása.
Márpedig, ha az idő nem csak úgy múlik, ahogy a hétköznapi éle­
lmikben megszoktuk, hanem a hely, azaz a térerősség függvényében
más-más sebességgel, akkor ennek következménye is van - borul az
energiamegmaradás törvénye. Az energia ugyanis egy időbeli eltolá-
i szimmetria (Noether-tétel). Leegyszerűsítve arról szól ez az elv,
hogy mindaddig, amíg egyenletesen telik az idő, az energiamegma-
indás érvényes. Akkor borul fel az energiamegmaradás, ha olyan
helyek között mozgunk, ahol más-más sebességgel múlik az idő.
Nézzük meg a 9. ábrát, amely egy igen egyszerű „időgépet” mú­
lni Legyen egy dobozunk, amiben körbe-körbe jár egy golyó. Ez át­
lói „varázs” doboz, mert csak az egyik felében múlik gyorsabban az
idő, mint amit mi megszoktunk. Amikor a golyó ide ér be, akkor a
lelkört sokkal gyorsabban teszi meg, hiszen itt nagyobb sebességgel
mozog. Emiatt nagyobb energiával lép ki. Olyan, mintha gyorsított
hímet néznénk. Utána szokásos idömúlási sebességgel végigfutja a
lelkört (azaz a mi megszokott idömúlási tempónkban), de ekkor per­
sze már nagyobb sebessége van. Ezzel a nagyobb se bességgcl újra
belep a varázsdoboz másik felébe, ahol gyorsan múlik az idő, és
43
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
megint hamarabb teszi meg a félkört, hiszen gyorsabban halad az
idő. És ha ez így megy egyre tovább és tovább, mind jobban, egyre
nagyobb sebességgel fog haladni a golyónk, ezért egyre nagyobb
energiája lesz, a végén még felrobban az egész. A kérdés csak az,
hogy technikailag lehet-e ilyen vagy ehhez hasonló „varázsdobozt”
készíteni, ahol az idő az egyik oldalon más sebességgel telik, mint a
másikon. Azt is látjuk, hogy egy „alaphoz” képest gyorsabban kell
múlnia az időnek, hogy energianyereségre tegyünk szert. De ha pec-
hiink van, és a varázsdoboz időgép-felében lassabban halad az idő,
akkor természetesen energiát vesztünk, és nem nyerünk.
9/a. ábra: Egy „ időgép ” egyben energiatermelő (vagy -elnyelő) gép is. Ha
a satírozott részben gyorsabban múlik az idő, mint a másik, a „normális”
részben, akkor a kör alakú vályúban futó golyó minden ciklusban gyorsul,
egyre nagyobb lesz a sebessége, s így az energiája is. A valóságban ilyen
egyszerű módon ez a feladat nem oldható meg, hiszen a „felgyorsított mú­
lást! ” idő csak görbült téridővel oldható meg. (Egely Katalin rajza)
Láttuk az előzőekben, hogy az általános relativitáselmélet szerint
nagy térerősségeknél bizony másként múlik az idő, a kintihez, a „la­
pos”, görbületien (euklideszi) téridőhöz képest - lassabban. A lassu­
lás mértéke a fekete lyuk peremén olyan mértékű, hogy a külső „la­
pos” téridőből figyelő szemlélő azt látja: megáll az idő. Ezen a lassú
helyen levő megfigyelő pedig azt észleli, hogy azon a távoli helyen,
ahol alig van már térerősség, felgyorsul az idő múlási sebessége.
Az előbb láttunk olyan példát - a nagy térerösségü eseményhori­
zonthoz közel, ahol akár ezerszeres is lehet az idömúlási sebességek
különbsége. Akkor pedig ennek gyakorlati haszna is lehet. Éppen
ezért gyakorlatilag is érdekes a nagy térerösségü helyek környékén
történő mozgás tanulmányozása. A kérdések kérdése az, hogy csak a
gravitációs erőtér okozhatja a téridő-görbítést, vagy bármely erőtér?
44
A MAGYAR VÍZAUTÓ BUKÁSA
\z ekvivalencia-elv szerint - s ez megint csak a tankönyvek állás­
pontja - bármely erőtér gyorsulást okozhat, így téridő-görbítést, -tor­
zítást is. A lényeg: befolyásolható-e az idő múlási sebessége? Ha-
l.idhatunk-e így előre vagy hátra az időben? Készíthetö-e időgép?
Lapos téridő, ahol
„normálisan” múlik az
idő. De innen nézve a
tű csúcsánál megáll az
gyűjtő anód idő múlása
a görbült téridőhöz tartozó kerület
sugár (jóval hosszabb, mint lapos
téridő esetén)
A tű csúcsa felől nézve „fent” gyorsan múlik
az idő, ezért nyerünk energiát felfelé haladva.
'* n ábra: A valóságban ez a feladat a Shoulders-féle módon jöhet létre.
I tii hegvén kilépő elektronok az elektromos térerősség miatt meggörbített
1.1 időbe lépnek be. A csúcstól pár rnrn-re viszont már elhanyagolható a tér­
idő görbülete, ott már „normálisan” múlik az idő. A térerő akkorfokozha-
> ha pozitív ionok felhőt képeznek a tű csúcsa körül, de ennek fenntartása
mai cnergiabefektetéssel jár. A tranziens üzemmódnak két előnye is van.
I n\ i< szt így spin mező keletkezik, ami megforgatja a kilépő elektronokat, s
•i tovább erősíti a téridő torzítását. Másrészt a tű csúcsa nem melegszik
ti / /i;v elmarad a termikus emisszió (ami letöri a nagy térerősséget).
IIMMÍliP-ENERGIAGÉP
\z időgép létének gondolata a merészebb tudósoktól már egyál-
i il.m nem idegen. Az idő fogalma, mibenléte a filozófusok és a fi­
it, w,ok régóta kedvenc, talán mindig is kimeríthetetlen témája
l< z Bármennyire is egységesen gondolkodunk a térről és időről,
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ... A MAGYAR VÍZAUTÓ BUKÁSA

azt azért a napi gyakorlatból mindnyájan érezzük, hogy a két do­ .1 in hegyén kialakuló erős elektromos teret, vagy változó elektromos
log, azaz a tér és az idő természete nem ugyanaz. (Csak magyar < •. mágneses tereket, erőtereket használhatnak gépeikhez.
nyelven élvezhető tinik és nyugdíjasok számára a tér és idő egy
másik lehetséges kapesolata: Hajó az idő, lemegyünk a térre.)
Az időnek furcsa módon van egy múlási iránya. Mind az elekt­ TIME MACHINES
rodinamikában, mind a termodinamikában találkozunk olyan je­ Time Travet in
Physics, Metaphysics,
lenségekkel, amelyek csak az egyik irányban szeretnek megtör­ and Science Fiction

ténni, a másik irányban nem. Például egy rádióantennáról kilépő

hullám csak az antennából kifelé és időben a jövő felé halad, ho­
lott a hullámterjedést leíró egyenletek megengednék a fordítottját The River of Time
is, vagyis hogy a jövőből haladjon egy hullám az antenna felé, Igor D. Novikov
azaz a múltba. (Nem kizárt azonban, hogy parajclcnségként az
élővilágban megfigyelhető ez a jelenség.) Ugyancsak a termodi­
namikából tudjuk, hogy ha egymás mellé teszünk egy hideg és
egy meleg tárgyat, akkor az idő múlásával ezeknek a hőmérsékle­
te kiegyenlítődik, beáll egy egyensúlyi érték. Elvileg a fordítottja
is megtörténhetne: egy környezeti hőmérsékleten lévő tárgy egyik
vége szép lassan melegedni, másik vége hülni kezd. Erre ugyan
egy tiltó törvényt felállítottak, de ettől (termodinamika II. törvé­
A World Without Time
The Forgottén Legacy oi
nye) még elvileg ez a dolog megtörténhetne.
Gödé! ond Einstein
Az idő, legalábbis tapasztalataink szerint, mégis csak egy irány­
ba folyik, tehát sajnos mindig öregszünk. Ezért furcsa, hogy az ál­
talános relativitáselmélet logikája szerint erős gravitációs (és te­
gyük hozzá: elektromágneses) terek segítségével tudunk elöre-
hátra mozogni az időben. Ennek, mint már említettük, egyik "mel­
lékterméke” az, hogy szükségszerűen sérül ilyenkor az energia­
megmaradás elve, hiszen az energia egy szimmetria, az idő múlási
sebességének szimmetriája. Ha pedig más-más sebességgel halad /.’< ■>. letek az időutazás lehetőségével foglalkozó könyvek címlapjairól
az idő, akkor más-más mértékben keletkezik vagy vész el energia.
Ha az időutazással foglalkozó (fizikusok által írt) szakirodalmat Az előzőek alapján látszik, hogy értelmesebb lenne az általános
nézzük, akkor persze nem az elektrodinamikái alkalmazásokkal ta­ i< I.iiivitáselmélet mai formáját a „még nem teljesen általános” rela-
lálkozunk, mert azok kizárólag a gravitációt használják mint köl­ iiviiúsclméletnek nevezni, hiszen ha Archibald Wheeler javaslatát
csönhatást. Éppen ezért egy fizikus időgép-receptje úgy kezdődik, komolyan vesszük, akkor az elektrodinamikát és a gravitációt ösz-
hogy „végy egy 20 millió naptömegű gömbhéjat, ülj bele, és tölts el <• kellene tudnunk gyúrni. Az lenne az „igazán általános” relativi-
ott 1 évet. Aztán bontsd szét ezt a gömbhéjat, és látni fogod, hogy i.i .elmélet. Azt is láttuk, hogy statikus, de inhomogén erőterekkel

kint, ezalatt az 1 év alatt akár 50 év is eltelhetett”. így tehát időgépet in.ii lehetne időgépet építeni. Ahhoz, hogy részleteiben is megítél-
lehetne építeni. Mindössze néhány millió naptömegnyi tégla kell hcssiik a vízautó jellegű találmányokat, az energiamegmaradás és
hozzá, és ezt egy gömbbé össze kell építeni, majd szét kell szedni. A meg nem maradás kérdését, a fizika gyökeréig kell leásni. Ha a
mérnöknek sajnos ilyen egzotikus lehetőségei nincsenek. Legfeljebb i< i meszel olyan, hogy csak lapos (euklideszi) téridő létezhet, akkor

46 47
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
nincs „csúszkálás” az idő múlási sebességében, tehát nincs is miről
beszélni. Ám az a gondolat, hogy lehetséges a téridő görbítése, már
régóta ismert az elméleti fizikában.
A GÖRBÜLT TÉRIDŐ RÖVID TÖRTÉNETE
Az elterjedtebb felfogás-elméleti modell szerint a téridő csak
az események „színpada”, passzív hordozója, s ebben jönnek-
mennek a szereplők, azaz a tömeg, a részecskék, az erőterek. Ezt
tanítják az iskolában. A másik lehetőség sokkal különösebbnek
tűnik. A kutatók kisebbsége szerint a téridő nem pusztán az ese­
mények passzív hordozója, hanem aktív résztvevője is. Ezen al­
ternatív szemléletmód szerint semmi más nincs a természetben,
csak üres, de görbült téridő-kontinuum. Az anyag, a töltés, az
elektromágnesesség mind-mind csupán a téridő görbületének
megnyilvánulásai. Ezen gondolatmenet szerint a fizika nem más,
mint geometria. Ez utóbbi, ám kisebbségi gondolatmenet búvópa­
takként bukkan fel, majd tűnik el újra és újra. Először talán 1870.
február 21-én hangzott el William Clifford, angol matematikus
egy cambridge-i előadásán. (Ö volt az első brit matematikus, aki
megértette a német Riemann munkásságát. Riemann a görbült tér
és gravitáció összekapcsolásával már próbálkozott. Kár, hogy
mindketten fiatalon haltak meg tébécében.)
Később egy Ci. Y. Rainich nevű matematikus kísérelte meg újra
1925-ben, hogy pusztán geometriával írja le az erőtereket. Nem kel­
tett nagy figyelmet a munkája. 1957-ben a fiatal Hugh Everett vetet­
te fel ismét, hogy a görbült téridő segítségével egyszerre lehetne le­
írni a gravitációt, a töltést, a tömeget és a többi erőteret is. Ezt a már
Rainich által félig elvégzett munkát még abban az évben egy ifjú
doktorandusz, Charles Misner és témavezetője, a már említett J.A.
Wheeler elég részletesen kidolgozta, sőt közölte is az Annals of
Physics második évfolyamában (525-603. oldal). Lényegében Ricci-
és Einstein-féle kontrahált görbületi tenzorokkal le tudták írni az
összes erőteret és a tömeget is, a töltéseket pedig kvantálás nélkül,
topológiai módszerekkel, ún. féreglyukak segítségével.
Merész, igen merész lépések ezek, de méltóak az elismerésre.
A szerzők nem átallották az indiai Védákból sem idézni (igaz, csak
apró betűs lábjegyzetben), hogy az akasha, azaz a tér hordozza az
elemek egymásba való átalakulását, kölcsönhatását. Ez a geometriai
A MAGYAR VÍZAUTÓ BUKÁSA
gondolati modell a már egyesített elmélet, az általános relativitás ki­
bővítésének egyik lehetséges útja. A 10. ábra mutatja, hogyan néz ki
erősen leegyszerűsítve az erőterek lehetséges geometriai és fizikai
modellje. A 10/a. ábrán a jól ismert, Faraday-től származó erővona­
lakkal jellemzett erőteret látjuk. Alatta, a 10/b. ábrán a Maxwell-féle
éter feszültségtenzorát, majd a 10/c. ábrán a Riemann által kidolgozott
erőtér mint téridő-görbület egyszerűsített képét tekinthetjük meg.
Misner és Wheeler szemléletesen (de matematikáját tekintve igen
nehezen használható tenzorokkal) gyúrta össze a kölcsönhatásokat a
téridő geometriájával. így értelmezni lehetett a gravitációt gravitáció
nélkül, a tömeget tömeg nélkül. Ebben a világban mindent, de min­
dent a folyamatosan változó, hullámzó téridő-görbület ír le, melynek
mértékegysége m'2, a térerősségek mértékegysége m1, míg a töltés
es a tömeg mértékegysége azonos: m. így minden csak a távolság­
gal, a hosszúság egységével, tisztán geometriával írható le.
E megközelítés egyik előnye az, hogy látszik, hogyan lehet fo­
kozatosan torzítani a téridő geometriáját, csökkenteni szimmetriá­
iul. A lapos, euklideszi „háborítatlan” téridőt fokozatosan kezdi
lor/ítani a tömeg - gravitációs görbületet okozva, majd látjuk, ho­
gyan „ül rá” erre az elektromágnesesség. A teljesen eltorzított,
./immetria nélküli Riemann-geometriában viszont már nincsenek
./abályok, megszűnnek az addigi törvények.
Ez a következmény szükségszerű, de ekkor megszűnnek a meg­
maradási törvények is. Ezt le is írja Misner és Wheeler cikkük IV.
összehasonlító táblázatában (az 525. oldalon), de nem látták cl
kommentárral. Pedig ez a gondolatmenet tekinthető a tértechnoló-
ria elvi alapjának, bár a két fizikus akkor biztosan nem erre gon­
dolt. Az, hogy teljes szimmetriahiány esetén már nincsenek meg­
maradási törvények, nem jelenti azt, hogy semmi sem történik. El­
lenkezőleg. Csak épp olyan dolgok, amelyek a leíró, kiszámolós
tudomány módszereivel (legalábbis most még) nem követhetők.
I / a geometriai modell vetélytársa a tankönyvekben megtalálha­
tó, a kölcsönhatásokat egymástól elkülönítve tárgyaló modellek­
nek, igaz, nagyon kevesen ismerik. De ostobaság azt állítani
ahogy a tudomány hazai emberei teszik -, hogy ilyen általános
modell nem is létezik, nem is lehetséges. Az, hogy a természetben
mi a lehetséges, nem ízlés, hanem megfigyelések, kísérleti ered­
mények függvénye már amikor a tudományról mint módszerről,
nem intézményről beszelünk.
49
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
Persze a valódi életben még ez az általánosított görbült téridö-
modell sem teljes, hiszen a Casimir-effektus mutatja, hogy a vá­
kuum, a téridő ráadásul nem is üres, hanem rezgésekkel teli. Kü­
lönböző hátterű emberek eltérő módon gondolkodhatnak a termé­
szetről, más-más felfogásuk lehet. Az intenzív erőtereket pl. re­
zonanciával előállító feltalálók, az ipari kutatók vagy az elméleti
fizikusok nyelvezete, gondolatvilága teljesen más még akkor is,
ha egy anya szülte őket.
o) Erővonalakkal, s azok változó sűrűségével
b) Maxwell-féle feszültségtenzorokkal (néhány pontban csak egy-egy ellip­
szoid alakú térerő-eloszlás látszik)
c) Téridő-görbülettel
10. ábra: A térerősség három lehetséges ábrázolási módja
Számunkra most csak az volt eddig a lényeg, hogy sem elvileg,
sem gyakorlatilag nem lehetetlen erőterekkel befolyásolni a tér­
idő alakját, s így az idő múlási sebességét. Csakhogy a mérnök­
nek, feltalálónak arra a két kérdésre is választ kell adnia, hogy
milyen technikai lépésekkel oldható meg a téridő torzítása, és mi­
lyen paraméterek mellett. A mi, mennyi kérdése kikerülhetetlen.
A tudatlanságunk miatt mind az elrendezés, mind a műszaki pa­
raméterek terén eddig csak a véletlen adott néha-néha választ, a
szerencsés egybeesések teremtettek nagy értékű vagy hasznos
alakú erőtereket...
Ennek segítségével aztán már a különböző időmúlási sebességek ki­
használásával megsérthető az energiamegmaradás és természetesen
vele együtt az impulzus és impulzusnyomaték is. Szándékosan nem
írok most törvényt, mert milyen törvény az, amelyik megsérthető?
50
A MAGYAR VÍZAUTÓ BUKÁSA
l'ORGÓ VILÁG
Ráadásul nem csak egyszerű statikus, inhomogén, gömbszim­
metrikus erőterekkel lehet a téridőt torzítani, görbíteni. Kurt Gödéi,
I iüstéin barátja, a zseniális német matematikus talált egy másik
téridő-torzítási lehetőséget is. O vette észre még a ’40-es években,
hogy forgó, és emiatt gyorsuló rendszereknél is lehet mozogni élő­
ié és hátrafelé az időben. A fizikustársadalmat sokkolta és megráz­
ta annak idején Gödéi 1949-ben levezetett megoldása, különösen
az, hogy többszörösen is visszamehetünk saját múltunkba. A forgó
icndszereknél ugyanis attól függően, hogy milyen szöggyorsulással
mozgunk, akár többszörösen is visszatérhetünk önnön múltunkba,
azaz láthatjuk magunkat egyszerre mondjuk évenkénti bontásban,
így találkozhatunk például 30 éves, 29 éves... stb. önmagunkkal.
I z olyan félelmetesen idegesítő paradoxon, amit már nem nyeltek
le a fizikusok. Gyakorlatilag elfeledték ezt a lehetőséget. Bár Gö­
déi megoldása a múltba és a jövőbe való utazást is lehetővé teszi, a
lizikustársadalmat (és általában az emberi gondolkodást) mégis in­
kább a múltba való utazás elvi lehetősége tölti el rémülettel. Ilyen­
kor mindig fölvetik a nagypapa-paradoxont, hogy ha az ember
visszamehet saját múltjába, megöli a nagypapát, akkor önmaga
■cin születhet meg. Ha pedig nem születhet meg, akkor viszont
nem mehet vissza a múltba, és nem ölheti meg a nagypapát. Az ok-
•..igi elv totálisan fölborul, elképzelhetetlen káosz alakul ki, ha ezt a
gondolatsort logikusan végigvisszük (11. ábra). Úgy látszik, ebben
i tekintetben a fizika is olyan, mint a szocializmus, amelyben csak
i |övő volt biztos, a múlt mindig bizonytalan maradt.
A téma iránt érdeklődőknek szíves figyelmébe ajánlom Palié
Yourgrau professzor könyvét, melynek címe: „A világ idő nél­
kül", és alcíme: „Gödéi és Einstein elfelejtett öröksége”. Ha bcle-
ondolunk, valójában félelmetes az általános relativitáselmélet­
nek a Gödel-féle megoldása, mert látszik, hogy gyorsan forgó
(netán még gyorsuló) rendszereknél az időben való előre-hátra
<. súszkálás” lehetősége egyértelmű. Persze ha kombináljuk a két
módszert: a centrális inhomogén erőtereket (pl. a tű hegyén) va­
lamint a forgó és gyorsuló erőtereket - azaz spirálmozgás mentén
vizsgáljuk a mozgásokat, netán spirál alakú (meglehetősen érde­
kes) erőtereket használunk akkor gyakorlatilag is jelentős mér­
tek ű lehet az idő múlási sebességének megváltoztatása, még szo­
lid erőterek mellett is.
51
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
11/a. ábra: A Gödel-féle forgó téridőben minél messzebb vagyunk a for­
gásponttól, annál ferdébbek azok a fénykúpok, melyek a téridő helyi szer­
kezetét jellemzik. Ha ez a hatás elér egy küszöbértéket, akkor a fénykúpok
többszörösen is önmagukba térnek vissza, így elvileg visszamehetünk a
múltba. Ez a hatás már állandó) szögsebességnél fellép. Változó, gyorsuló
szögsebesség esetén viszont erősebb a hatás.
11/b. ábra:
a Álló korong. A fénysugarak közti szög a korongon álló megfigyelő
számára állandó, bár a sugarak széttartók. A fénysugár mindig a kör
sugarával párhuzamos.
03 = áll Állandó szögsebességű forgás esetén a korongon álló) megfi­
gyelő azt látja, hogy a fénysugarak közti szög kifelé haladva állandó­
an változik, nő. Emiatt számára nemeuklideszi, ezért görbült lesz a he­
lyi téridő. Minél görbiiltebb, annál inkább eldőlt lesz a helyi fénykép
szöge a forgás síkjához képest. A fénysugár és a korong által bezárt
szög is nő kifelé haladva.
P = áll —* Állandó szöggyorsulással forgó) korongon levő megfigyeló)
azt méri, hogy’ a fénysugarak közti szög kifelé haladva gyorsan nő.
Emiatt a szélek felé haladva egyre görbültebbnek tűnik a helyi téridő.
A MAGYAR VÍZAUTÓ BUKÁSA
Amit Wheeler egyik kezével adott, a másikkal vissza is vette. Az
általános relativitáselméletről (K. Thornnal és W. Misnerrel) írt
meghatározó alapmüvükben egy szóval sem említik a Gödel-féle
íörgó-gyorsuló megoldást. Wheeler és Misner eredeti, szokatlan és
valószínűleg hasznos gondolatokkal járult hozzá a téridőről alko­
tott gondolkodásunk általánosításához, de ugyanezt mástól, pl.
Kurt Gödéitől már nem fogadták el. (Sőt Wheeler erősen támadta
az ún. parajelenségek létét is.)
Van-e mérési bizonyíték?
Szerencsére van közvetlen bizonyíték arra, hogy a gravitációs erő­
tér változása (gradiense) valóban eltérő mértékű „idösebességü” he­
lyeket hoz létre. Már a ’60-as években egy érzékeny atommag­
kisugárzás és elnyelési effektus segítségével (Mössbauer-effektus)
kimérték, hogy egy torony tetején gyorsabban múlik az idő, mint az
aljában. Ez az eltérés persze olyan kicsiny mértékű, hogy a gyakor­
latban észrevehetetlen. A kísérletet azóta többen is sikeresen megis­
mételték. (Az effektus egy jóval egyszerűbb magyarázatával majd
lassi Tamás egyik írásában fogunk még találkozni.) Lényegében
erősen leegyszerűsítve a tény az, hogy a gravitációs erőtér példájánál
maradva pl. a pincében lassabban múlik az idő, mint a padláson.
De innentől kezdve zavarossá válik számomra a fizikusok gondo­
latmeneté, nem értem, miért nem léptek tovább. Hiszen ha a gravitá­
ció és a gyorsulás a fizikai folyamatok számára megkülönböztethe­
tetlenek, akkor miért nem haladtak tovább? Eltérő gyorsulást! helye­
ket ugyanis könnyű kialakítani, sőt a földi gravitációnál jóval na­
gyobb gradienseket egyszerű előállítani. Nagy gyorsuláskülönbsége­
ket találunk kis távolságon, pl. egy forgó korongon. A korong köze­
pén levő pontban nincs gyorsulás, de kifelé haladva a jól ismert
.i v"/r összefüggés szerint egész jelentős gyorsulást lehet elérni.
Ezt a kísérletet mi el is végeztük Csőkör Csaba kollégámmal
együtt: egy precesszáló és nutáló pörgettyűt használtunk fel éh­
hé/. Az órák kb. 10 MHz-es kristályoszcillátorok voltak, egymás­
tól kissé clhangolva (12. ábra). Ezeknek a frekvenciáknak a kü­
lönbségét képeztük (lebegés segítségével). Oszcilloszkópon a két
oszcillátor-frekvencia különbsége vagy annak változása jól látha­
tó, |ol mérhető. A lebegés felhasználása méréseknél ismert cljá-
tás. A mérésre használt pörgettyűt kb. 2000 ford/pcrces fordulat­
ba
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
számon használtuk, átmérője kb. 7 cm volt. A kísérlet azt a furcsa
eredményt hozta, hogy a rezgő kristályok közti frckvenciacltérés
akkor jelentkezett, amikor a pörgettyű prccessziós és nutációs
mozgást is végzett. Akkor is ott, ahol a legnagyobb gyorsulások
álltak elő, azaz amikor a nutáció (bólogatás) során a körbejáró
(precesszáló) pörgettyű a felső vagy alsó szélső kitérési helyzetbe
jutott. Amikor csak forgott a pörgettyű, vagy forgott és egyenle­
tesen processzált (vízszintes síkban forgott), akkor nem láttunk
eltérést a két oszcillátor frekvenciája között. Nem tudom, hogy ez
az eredmény a mérési eljárás érzéketlenségére, „megszólalási kü­
szöbére” vezethctö-c vissza, vagy maga az effektus ncmlináris,
azaz kis gyorsulásoknál nem haladja meg a mérési „zaj” értékét.
12. ábra: Két oszcillátorral felszerelt precesszáló és tintáié) pörgettyű. Az
egyik pörgettyű a forgástengelyen vem, a másik a peremen. A két órajel
különbségét mérjük, amelyet nagy gyorsulások esetén tudunk észlelni.
A két hangolható kristályoszcillátor a pörgettyű tengelyére he­
lyezett saját kis akkumulátorról működött, itt képeztük egy kompa-
rátorral a frekvenciák különbségét is. A frekvenciakülönbség jelét
induktív csatolással vittük ki a pörgettyűből, 1:1-cs menetszámnál.
Az „adó” szolenoid kívül forgott a pörgettyű fordulatszámával, a
„vevő” tekercs pedig állt a merev pörgettyütengelyen, s onnan fle­
xibilis dróttal ment a különbségjel (néhányszor 10 Hz) az oszcil­
loszkóp egyik csatornájára. Az oszcillátorok fémtokozásúak voltak,
54
A MAGYAR VÍZAUTÓ BUKÁSA
és ügyeltünk az állandó hőmérsékletre is, valamint külső zavará­
soktól (brumm) is árnyékoltuk az áramkört.
Einstein meglátása, hogy a gravitáció és bármilyen más kölcsön­
hatás által előidézett erőtér egyenértékű, igen fontos, de mint láttuk,
nem léptek túl ezen a ponton. Misner és Wheeler sejtése, hogy nem
csak a gravitációs mező (tömeg) görbíti meg a téridőt, hanem az
elektromágneses tér is, szintén alapvető. Ezért teljesen érthetetlen,
hogy miért nem álltak neki a kísérleti ellenőrzésnek. (Pedig az jóval
olcsóbb lenne, mint a már említett Mössbauer-effektuson alapuló,
igencsak nagy technikai hátteret és tudást igénylő kísérletsorozat.)
Az elektromágneses mezők idötorzító hatásának mérési ötlete
Szamosközy Jánostól származik, és a pörgettyű kapcsán már említett
két kristályoszcillátoron alapul. Ha az egyik oszcillátor frekvenciája
egy picit változtatható egy trimmer kondenzátor segítségével, akkor
néhány ezer Ft-ért megépíthető a „téridő-deformációt” detektáló
szerkezet. Legalábbis annak az idöeltolódási részét mérő készülék,
amelynél csak az egyik oszcillátort kell „belemeríteni” az erőtérbe.
A kísérletet magam is sokszor elvégeztem mind elektromos, mind
mágneses térrel, és az eredmény mindig pozitív. A permalloy (lágy­
vas) tokozású stabilizált kvarc oszcillátor „megfurdetése” elektro­
mos vagy mágneses erőtérben mindig eltolja a két oszcillátor frek­
venciáját. Az eltérés viszont kicsi, a 10 megahertzes (millió Hertz)
oszcillátorok esetén is csak néhányszor 10 Hertz. Ha csak az erőtér­
be helyezett oszcillátor frekvenciáját néznénk, akkor a 10 MHz mel­
lett a 10-20 Hz-nyi eltérés (egy ferritmágnes inhomogén térben) el-
\ eszne a mérés zajában. De így, hogy egy referenciaértékhez képest
nézzük a mérőfejen levő oszcillátor frekvenciáját, a frekvencia­
eltolódás egyértelmű, messze a mérési zajszint felett van.
Sokáig arra gondoltam, hogy a magnetosztrikció miatt a lágyvas
tok megnyúlik vagy összehúzódik, ezért a kvarckristály befogási
\ iszonyai, erői megváltoznak. De a gyártó ezt a hibát kiküszöbölte:
■ i-v Finom, vékony, rugalmas fémszalagon nyugszik a kristály, így
■ i tokozás piciny összehúzódása vagy megnyúlása nem befolyásolja
.1 kvarckristály frekvenciáját.
Az erős elektromos térben (pl. csöves tv-képernyő felületéhez
I özei) végzett kísérlet hasonló mértékű frekvenciaeltolódást mutat.
\/ oszcillátor burkolata Faraday-kalitka, így semmilyen elektro­
mos mező nem hatolhat be a rezgő kvarckristályhoz. A frekvencia
mégis megváltozik a referenciához képest. így a mérési eredmény
55
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
ismeretében vagy valamilyen trükkös mérési hibára lehet gyana­
kodni, vagy ha a tévedés kizárható, akkor a téridő-torzulás követ­
kezményével találkozunk.
Az indirekt bizonyítékok erre a téridő-torzulásra azok a találmá­
nyok, amelyeket eddig említettünk. Ezek pl. elektromos és mágneses
tereket, plazmarezgéseket, forgó mágneses mezőket vagy spirálalakú
öi-vények mechanikai nyomástereit használják energiatermelésre.
Pusztán a téridő torzítása még messze nem elég energiatermelés­
re. A „lapos” téridőhöz képest egyenletesen „behorpasztott”, már
nemeuklideszi téridőben mozogva még nem tudunk energiát vagy
impulzust termelni, de már eltérünk egy-egy helyen és időpillanat­
ban az energia- és impulzusmegmaradástól. Ahhoz, hogy egy-egy
ciklusból, körfolyamatból kivehető nyereséggel szálljunk is ki, en­
nél trükkösebb módszer kell. Más görbületi! téridőt kell létrehozni
a folyamat egyik részében, mint a másikban. Ez már nem a fiziku­
sok, hanem a mérnökök vadászterülete (lenne, lehetett volna).
A téridő-torzulás
mértékét ez a két
kristályoszcillátor­
ból álló készülék
tudja indikálni
56
A MAGYAR VÍZAUTÓ BUKÁSA
Az egyszerű oszcillátoros mérés azt mutatja, hogy a frekvencia - s
így az idösebesség eltolódása - a szokásos szerény térerősségek mel­
lett olyan csekély (néhány milliomodrész), hogy észre sem lehet ven­
ni, ha nem ezzel az érzékeny módszerrel próbálkozunk. Nyilván egy
egyszerű villanymotornál ilyen pontossággal nem is tudjuk kimérni a
mágneses terek torzulása, gradiensváltozása miatt bekövetkezett
energiaváltozásokat. Az egy újabb mérnöki feladat (lett, lehetett vol­
na), hogy ezeket a téridő-torzulásokat milliószorosra felerősítsük.
Elektromos erőtereknél ez könnyebben megy. Plazmarezgéseknél,
különösen rezonanciánál, ha egyszerre vannak nagy tömegű, lomha
pozitív és negatív ionok, melyek terében fürge, könnyebb, kisebb tö­
megű ionok is mozoghatnak, akkor technikailag alkalmas terepen
vagyunk. Már „csak” a megfelelő alakú rezonáns üregeket kell kiala­
kítani, s az „optimális” paraméterek mellett létre kell hozni és meg­
remegtetni a természetéből adódóan eleve nemlineáris plazmát. így
pusztán „nyers erővel” igen nagy térerősségeket, emiatt nagy téridő­
görbületi ingadozásokat lehet létrehozni. Mágneses mezők esetén
ennél nehezebb a helyzet. Itt is tapasztalati úton kell kiizzadni, hogy
milyen mágneses erőtér-elrendezések mellett lehet olyan periodikus
téridő-torzításokat létrehozni, amelyek használhatók. Az eddigi talál­
mányok (Minato, Ecklin, Adams, G. Wesley, stb.) azt mutatják,
hogy több mágneses teret is kell egymással torzítgatni, hogy a kívánt
nagymértékű és sorrendű ciklus létrejöhessen. De nem is ez a mos­
tani gondolatmenet lényege, pusztán az, hogy rámutassak: bűnösen
kihagyott lehetőség a tudományban az erőterek és téridő-torzulások
kapcsolatának feltárása. Sajnos nem ez az egyetlen ilyen bűn...
l'ORGÓ TÖLTÉSEK, AZAZ GÖDEL VISSZATÉR
Most újabb csavar következik a történetben: ugyanis a Correa-fé-
le kísérleteknél megfigyelhető volt, hogy a kátédon és az anódon
látható olvadásnyomok nagyon határozottan a plazmaívkisülések
forgására utaltak. A jelenlegi Maxwell-féle elektrodinamikából
azonban nem következik, hogy a tranziens ívkisüléseknek forognia
kellene. Márpedig az ívkisülésekkel foglalkozó szakirodalomban tá­
laltam erre való utalásokat azzal a kommentárral, hogy a hidegka-
tódos ívkisüléseknél ez gyakran megfigyelhető, de nem magyaráz­
ható. Az ívkisülések egyik csodájának, furcsaságának tartják ezt a
kevéssé ismert effektust, de különösebben nem törődnek vele. Szá­
57
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ... A MAGYAR VÍZAUTÓ BUKÁSA

momra egyébként is döbbenetes, hogy az elektrodinamikából tel­ felettébb hasznos területei lehettek volna a fizikának. így azonban
jesen hiányzik a forgás, mint ahogy ezt már sokszor leírtam. Ugya­ a mérnökök, feltalálók, elméleti háttér nélkül, tapasztalatok útján
nis az álló töltéshez tartozik az elektromos tér, a lineárisan mozgó képesek csak megvalósítani új típusú berendezéseiket.
töltéshez a mágneses tér, de a forgó töltéshez miféle erőtér tartozik?
igaz, forgó töltéssel dolgozni nehéz, mert a szilárd testekbe
zárt, drótokban mozgó töltések igen lassan mozognak, ezért a Ml TÖRTÉNIK EGY TŰ HEGYÉN?
drótokat használó elektrodinamikában a forgásnak ma még Próbáljuk most összerakni a 7. ábra segítségével, hogy mi is
nincs igazán technikai jelentősége. Az egyik kollégámmal mi történik a tűk hegyén, hogyan is tehetünk szert többletenergiára?
csináltuk meg talán először azt a kísérletsorozatot, amelyben Ha elég nagy vákuumban dolgozunk (mint pl. Shoulders), és az
rendkívül vékony drótból mintegy 50 mikron átmérőjű tekercse­ elektronok vannak többségben, akkor a hidegemisszió hatására a
ket készítettünk, és ezekben vizsgáltunk tranziens elektromos csúcsból kilépő elektronok a tranziens során hatalmas térerősség­
jelenségeket. A részletek ismertetése nélkül mondhatom, hogy ből egyre kisebb térerösségü részbe lépnek át, tehát a helyi téridő
nem a szokásos módon viselkedik az a töltés, amelyik az ilyen görbületének mértéke a csúcsból kifelé haladva egyre csökken.
pici tekercsekben nagy szögsebességű forgásra kényszerül. (Na­ Ha még ráadásul tranziens kisülést használunk, akkor forgásba is
gyobb átmérőjű, és ezért kisebb szögsebességű forgásoknál ez Iönnek a töltések. Az elektronnak mint töltéshordozónak a saját
az effektus egyre gyengébb lesz, és körülbelül 1 mm átmérőjű spin tere kölcsönhatásba lép a tranziens idején keletkező spin me­
tekercseknél mérhetően már nem észleltük a forgó töltések zővel, ezért forgásnak indul a töltés. így nem csak a statikus me­
elektrodinamikái hatásait.) (Lásd 13. ábra) zőknél, erőtereknél fellépő téridő-torzulással találkozunk, hanem
A plazmában azonban, ahol szabadon mozognak a töltések (a ;i Gödel-féle megoldás is ráerösít erre a jelenségre. így gyakorla­
dróthoz képest nagyon nagy sebességgel), már megjelenhetnek a tilag ipari méretekben is felhasználható, látható téridő-torzulást,
forgási jelenségek. (Ahogy a „Bevezetés a tértechnológiába” II. kö­ idömúlási sebességkülönbségeket tudunk létrehozni.
tetében leírtam.) A Maxwell-féle elektrodinamika kiterjeszthető úgy,
hogy a forgást is magában foglalja. Ekkor egy újabb mezőt teszünk
az elektromos és a mágneses mező mellé, ez az orosz kutatók által
spin mezőnek nevezett mező. A gyors, tranziens plazmafolyamatok­
nál tehát nem csak elektromos és mágneses mezők alakulnak át
egymásba, hanem már a spin tér hatása is megjelenhet, éppen ezért
például forogni kezdenek gyors tranziensek esetén a töltések.
Talán nem véletlen, hogy az összes többletenergiát termelő, sze­
rencsével megtalált effektus tranziens plazmarezgéseket alkalmaz.
Mind a Correa, a Csemeckij stb. vagy a Jekkel János bácsi által
megtalált effektus tranziens plazmajelenségeket használ.
Az elektrodinamika kiterjesztéséhez és tanulmányozásához a
nanotechnológia parányi méretei már tökéletesek lesznek. De a mai
technika szélső paramétereinél, mikron vastagságú drótjaival is
már jól mérhető lenne ez a jelenség. Sajnos az elméleti fizika rég­ 1 L ábra: EÍgy 20 mn vékonyágú mikrotekercs mikroszkóp alatti fényképe.
óta nem motorja, hanem inkább féke a haladásnak a klasszikus fi­ Utalóban a hajszálnál vastagabb, 50pm (fél tized mm) vastagságú szige­
zika terén. Ezek a dolgok aligha keltik fel az elméleti, netán a kí­ ti lt drótot használtunk a kísérleteknél. Ennél vékonyabb drótokkal a szi-
sérleti fizikus érdeklődését, pedig ezek nem csak izgalmas, hanem vete/és mór nem biztonságos, A tekercs felett egy hajszál látszik.

59
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
Az elektronok két ok miatt is gyorsulnak, de változó, egyre
csökkenő mértekben. Részben a térerő miatt, de ez a térerő na­
gyobb, mint amennyit tökéletes vákuumra számolhatnánk. Az ala­
csony nyomáson még ott mozgó gázatomok ionizálódnak, és egy
pozitív ionfelhőt keltenek a csúcs körül. így a helyi térerősség mér­
téke még a kiszámolt értéknél is nagyobb lehet. Nem véletlen,
hogy Shoulders a szabadalmaiban leírtak szerint azokban az ese­
tekben figyelt meg 70-80-90-szeres energianycrcséget, ahol volt
egy kis gázmaradék a kisülési csőben. Sajnos nem tudta megoldani
azt az alapvető technikai problémát, hogy mit kezdjen a felgyor­
sult, többletenergiára szert tett elektronokkal. Az ö elrendezésében
ezek az elektronok nekiszaladnak egy vékony fémfóliának, és hővé
valamint röntgensugárzássá disszipálják többletenergiájukat. Ez a
gyakorlat szempontjából sajnos értéktelen. Az elmélet számára vi­
szont rendkívül hasznos lett volna, ha fölkapják és alaposan meg­
vizsgálják magát a jelenséget, hiszen közepes felszereltségü egye­
temi laboratóriumok ezrei lettek volna alkalmasak, hogy ezeket a
kísérleteket megismételjék. Diffúziós szivattyú, nyomásmérő és
üvegtechnika nagyon sok helyen elérhető.
Hullámok Közön
Mind a Correa-, mind a Cscrncckij-féle plazmarezgéseknél már
magasabb nyomásokat kell alkalmazni, de itt jobban megoldható
a többletenergia kivétele. Cserneckij esetében az elektródák közti
üregben rezgő plazma mozgása szabályozottá tehető egy külső
rezgőkör segítségével (természetesen csak egy rendkívül szűk pa­
raméter-tartományban). Saját mérési tapasztalataink azt mutatják,
hogy ekkor a bevitt energia akár 10-szerese is kinyerhető a plaz­
mából. A nagyfrekvenciás rezgőkörből továbbvinni az energiát
természetesen nehéz technikai feladat. Correa nem is találkozott
ezzel a gonddal, ö nagyobb méretű elektródfelületek között egy
egyszerű, nemlineáris plazmalengést a cunamihoz hasonló módon
indított cl, és az a hullámdiszperzió miatt amplitúdóját erősen
megnövelte. így egy igen nagy feszültségű, nagy térerejű impul­
zus, ellenlökés keletkezett a két elektródfelület között. Természe­
tesen mind a Cserneckij-, mind a Corrca-féle esetben a jelenség
igen szűk paraméter-tartományban észlelhető. A nyomás vagy
térerősség stb. lefutásának 5-10 %-os megváltoztatása már a jc-
60
A MAGYAR VÍZAUTÓ BUKÁSA
lenség megszűnését idézheti elő. Fontos szerepe van ilyenkor az
ion-akusztikus rezonancia miatt a plazmaüreg alakjának, vagy a
már említett dolgok okán a felületén található egyenetlenségek
méretének, eloszlásának. (Ez a legidegesítöbb, legkevésbé kézben
tartható paraméter.) A nemlineáris plazmarezgések egyébként is
pusztán a nemlinearitásukból adódóan bajosan ismételhető, az
úgynevezett „józan ésszel” nehezen felfogható jelenségeket pro­
dukálnak, amelyeknél a paraméterek pontos beállítása elképesz­
tően fáradságos.
Nézzünk körül most a nemlineáris plazmarezgések körül, mert
itt még jelentősebb térerősségeket lehet előállítani, mint bármilyen
tű hegyén. Ez a tény a plazmafizikában már nem újdonság: a szá­
mítások, becslések szerint 109 V/cm térerősségek is elérhetők egy
hullám belsejében. Ez a plazmaféleségck „állatkertjében” a T-
Rexnck megfelelő „bestia”. Semmilyen más technikai módszerrel
nem lehet előállítani ekkora elektromos térerősséget. így nagyobb
térfogatban még a tű hegyén található térerősségnél is intenzíveb­
bet tudnak előállítani. Ezért duplán előnyös. Egy ilyen hullámban
még egy nehéz ion gyorsulása is sok milliószorosan meghaladhatja
a lcgbrutálisabb fekete lyuk szélén elképzelhető gyorsulásokat. Ez
már régóta arra ösztönözte a részecskegyorsítókat építő fizikuso­
kat, hogy tranziens plazmahullámokban gondolkodjanak a jövő ré­
szecskegyorsítóinak tervezésekor. Ezt a jelenséget „plasma wake-
field acceleration”-nek nevezik (plazma farhullám-gyorsítás). A je­
lenség hasonlít ahhoz, ahogy egy vízisíelő gyorsul a motorcsónak
farhullámain, vagy ahogy egy szörfös mozog a deszkáján egyensú­
lyozva a vízhullám elején, lejtőjén.
Ez az effektus kísérletileg is előállítható, már évtizedek óta dol­
gozik rajta néhány tucat kísérleti plazmafizikus. Persze náluk az a
lő szempont, hogy a gyorsítandó töltésfelhő azonos sebességű és
párhuzamos legyen. Ez nekik nehézzé teszi a feladatot, de nekünk,
vízautóval foglalkozóknak ez nem szempont, hiszen más a célunk:
csökkenő gradienst! inhomogén erőtérben gyorsítunk ionokat, s
azoktól ügyesen kinyerjük többletenergiájukat. Úgy, hogy pl. víz­
molekulákat töretünk szét velük alkotórészeikre, vagy hővé disszi-
páljuk őket, esetleg közvetlenül elektromos potenciálként csapol­
juk meg energiájukat. Persze égéstermékek szén-dioxidját is szét
lehel így törni. Ezt a folyamatot már sokszor láttam, a már említett
magyar feltaláló munkájának eredményeként.
61
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
Vissza a kezdethez: hogyan működik a vízautó?
Rakjuk most össze azokat a folyamatokat, melyek a Jekkel-féle
vízautó leglényegesebb részében, a bontóban zajlottak le, ahol a
többletenergia előállítása megtörténhetett. A 14. ábrán látszik ez a
T alakú üvegcső, amelyben mind az anód, mind a katód kefeszerü,
éles tüskékből álló elektród, vagy ahogy a Janó bácsi annak idején
használta, rendkívül vékony ezüstdrótokból álló gombolyag. O an­
nak idején nem értette ennek a jelentőségét, pusztán ez volt kéznél.
Az ezüstgombolyag egyébként is átjárható volt a gázok számára, a
vízgőz és a hidrogén vagy az oxigén nem tette tönkre, az áramot jól
vezette. A munkahelyén is sok volt belőle, így kézenfekvő volt
számára az alkalmazása. Amikor megpróbáltuk újra megépíteni a
készüléket, nem gondolta, hogy ennek bármi jelentősége lehet, így
lapos, rozsdamentes acélból készült kilyukasztott korongokat hasz­
náltunk. Ez eleve kizárta a csúcsok körüli nagy elektromos térerő
létrejöttét. További gond, hogy már nem emlékezett, milyen teker­
cset is tett a bontócsörc, és ezt milyen áramkörbe kapcsolta. A vál­
tóáram természetesen örvényes elektromos tereket keltene a cső­
ben, és így forgathatná is az ionfelhőt. (Ez a Gödel-féle megoldás
szerint hasznos lehetett.) De azt sem tudta felidézni, hogyan kap­
csolódott ez az elektronika áramköreihez, és szinusos vagy csak
egyoldali feszültséget kapott-e ez a szolcnoid. Láttam, hogy később
állandómágncs-gyűrűket is rátett a bontófejre, ő maga is bizonyta­
lankodott, mi is volt annak idején a készülékében.
Janó bácsi nyilván nem az általános relativitáselmélettel, sőt an­
nak a Gödcl-félc megoldásával a tarsolyában látott neki az otthoni
hegesztőkészülék összefusizásához. Egyszerűen csak szerencséje
volt, nem is akármilyen. Szerencséje volt, mert az összes fontos pa­
raméter „összejött”. Azt már a munkájának köszönhette, hogy ész­
revette a többletenergia-termelő effektust és készüléket fejlesztett
belőle. Szerencsétlenség, ami utána történt, hogy azokban az idők­
ben gázüzemű autót nem engedélyeztek. Az a közszolga, aki két
tepertő bezabálása közben megtagadta az utólagos útvonalenge­
délyt, a rendőr, aki megbüntette a Medgyesegyháza felé vezető
úton, nem tudta, hogy milyen találmányt semmisít meg így. De Já­
nos bácsi is bőven sáros az ügyben, hiszen semmit nem rögzített.
Azt gondolta, hogy bármikor reprodukálni tudja a szerkezetet. Én
pedig azért tartom magamat hibásnak, mert nem ismertem fel azo­
kat az összefüggéseket, amelyek a Shoulders-féle találmány, az ál-
62
A MAGYAR VÍZAUTÓ BUKÁSA
(alános relativitáselmélet, az energiamegmaradás és az ion-akuszti­
kus rezgések között vannak, valamint a rejtett kapcsolatot Csernec­
kij és Correa, de mások találmányaival is.
Ám mindezekkel a tarsolyomban még most is nagyon sok bi­
zonytalanságot látok. A külső szolenoid szerepe különösen zava­
ros, de az is, hogy mennyire érzékeny a bontótér, az ion az akuszti­
kus rezonanciára. A fő kérdés: Egy bizonyos, kb. 20 kHz-es, egy­
oldalú elektromos térerősség, rezgés, mennyire hozható össze a
bontóüreg méretével, mennyire kell az akusztikus rezonanciát ösz-
s/.changolni a bontó elektromos tér lefutásával, az ottani rezgőkör
rezonanciájával. Az valószínűsíthető, hogy az ionok többletenergi­
áját úgy hasznosította ez az eljárás, hogy nekiütköztek a vízgőzmo­
lekuláknak és széttörték azt hidrogénre meg oxigénre. Janó bácsi
az ionok oxigénre és hidrogénre való szétválogatását egy apró
állandómágnessel oldotta meg úgy, hogy a hidrogéncsöre rakta rá,
felhasználva a hidrogén diamágneses tulajdonságát. De itt is volt
egy kis tétovázás, nem volt benne biztos, hogy melyik csőre kell
tenni ezt a kis szeparátormágnest. De a kérdéseknek ez a része per­
sze még könnyen kipróbálható, változtatható.
További ismeretlen paraméter, hogy vajon mennyire kell tömöttnek
lennie ennek a kis ezüstgombolyagnak és milyen vékony szálak kelle­
nek ahhoz, hogy a koronakisülés pontok sora jelenjen meg a gombo­
lyagban. Ha túlságosan sűrű, akkor már szinte homogén falként visel­
kedik a rendszer, nem alakulnak ki nagy helyi térerősségek. Ha meg
túlságosan laza a drótvatta, akkor kevés ilyen hely alakul ki, így
akusztikusán nyitott végű csőnek számít; ha nagyon sűrű, akkor zárt
végű csőnél megfigyelhető reflexiók, csomópontok alakulnak ki. De
az sem biztos, hogy az ilyen laza, bizonytalan csövégeknél jó akuszti­
kus rezonanciát lehet elérni. Elképzelhető, hogy egyszerűen csak a
nemlineáris ionrezgések amplitúdója nő meg a diszperzió miatt, és ez
a nagy térerősség végzi a tulajdonképpeni vízmolekulák szétszaggatá-
sát, bontását. Sok a kérdés, a papír pedig mindent kibír.
Éppen ezért a fenti eszmefuttatásomon kívül még biztosan van­
nak olyan ismeretlen paraméterek, csapdák, amikre eddig még csak
nem is gondoltam. Az egymástól függetlenül létező Shoulders-,
< orrea-, Cserneckij-, Papp-, Cray- és Csukanov-találmányok léte
nagyon erős közvetett bizonyítékot adnak arra, hogy a Janó bácsi
\ izautója valóban működött. Ennél jóval kevesebb a közvetett kí­
sérleti bizonyíték például a fekete lyukak, vagy a sötét anyag léte-
63
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...

zésérc. Ez mégis a tudományos föáramlaton belüli elképzelés, hi­

potézis, amelynek kutatására iszonyatos pénzeket költenek. II. RÉSZ
Az kizárt, hogy valamelyik egyetem vagy kutatóintézet a közel­
jövőben foglalkozzon ezekkel az effektusokkal vagy találmányok­ A HIDEGFÚZIÓ FELEMELKEDÉSE
kal. Újra megismétlem, ha valaki egyedül vágna neki az effektus
megtalálásának, rekonstruálásának biztos technikai háttér nélkül, ÉS BUKÁSA
akkor a kudarc garantált. Ha egy 5-6 fős csoport magasfokú plaz­
mafizikai, elektrotechnikai ismeretekkel közepesen felszerelt vá­
kuumtechnikai laborral kezd neki a kísérletnek, és kb. 2 évre ele­
gendő pénz van a zsebében, akkor már 20-30 %-os lehet az esély a
sikerre. Egy 10-20 fős csoport, jó laborral, 4-5 éves támogatással
akár 80 %-os valószínűséggel meg is ismételheti ezt az effektust.
Természetesen ez még mindig jóval olcsóbb, mint a soha meg
nem valósuló forró fúziós projekt, vagy a több évtizede folyó, haj­
meresztőén költséges, technikailag hihetetlenül nehéz és teljesen
haszontalan gravitációs hullám detektálós kísérletek. Nem gondo­
lom, hogy Magyarországon vagy akárhol a Jekkel-féle vízautó re­
konstruálásán valaha is dolgozni fognak. Inkább „nem mondhatom
el senkinek, elmondom hát mindenkinek” alapon írtam le ezt a
szomorú történetet. Magamat is erősen hibásnak érzem a bukásban.
Nem tanultam eleget, nem tudtam eleget, hogy megmentsük a fele­
désből ezt a megoldást. Az egész történetnek kettős tanulsága van,
amit az egykori műegyetemi padfelirat imigyen tömörített: „Aki
tanul, az hülye. Aki nem, az is marad”.

/■.gr hatalmas kondenzátortelep kisülései láthatók, mely óriáslézereket leit el

energiával. A gigantikus lézerek fókuszált sugarai mikrorobbantásos fúzió­
ra szolgálnának mindeddig sikertelenül. Gigantikus méretek, óriási költ­
ségek, törpe eredmények. Ez ma a forró fúzió...

64
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
A ’90-es évek végén egy mindössze öt fős csoporttal, mintegy
fél év alatt sikerült Magyarországon előállítani a hidegfúzió folya­
matát. Ezzel megnyílt az út pl. a nagyon olcsó háztartási fűtőkészü­
lékek gyártására. Ám (mint ahogy az nálunk lenni szokott), a siker
ellenére a lehetőség elbukott. Ennek a története következik majd.
De előtte nézzük meg, mi is az a magfúzió?
Mióta a Napot látjuk az égen, azóta izgatja a kutatókat, hogy mi
az üzemanyaga ennek az égitestnek. Ha nincs Nap, nincs élet. Ezért
nem pusztán filozófiai okoskodás a kérdés föltevése. Egészen a XIX.
század végéig úgy vélték, hogy a Nap valószínűleg szénből van, ég,
ezért nemsokára ki fog merülni (lásd Madách: Az ember tragédiája).
Darwin evolúciós elméletét is ezen az alapon kérdőjelezték meg a
kor tudósai, teljesen logikusan, hiszen tudvalevő, hogy a szén égésé­
ből származó hő nem elegendő több százmillió éven keresztül.
A radioaktivitás felfedezése, majd a maghasadás, később a mag­
fúzió lehetőségének megértése egészen friss szemléletet hozott a
csillagászatba, de új perspektívából láttuk a galaxisok és az univer­
zum fejlődését is. Paradox módon éppen a II. világháború gyorsí­
totta fel az atommagfizika fejlődését. Az atombombára, majd a
hidrogénbombára a kormányok annyi pénzt költöttek, amennyit ko­
rábbi kutatásokra még sohasem. Amint az atombomba fejlesztése
során megszerzett alapismereteket és technológiát atomreaktorokká
sikerült szelídíteni, azonnal jött a legmagasabb kormánykörökből
az ukáz: a hidrogénes, fúziós folyamatot is meg kell zabolázni,
hogy ne csak bombát, hanem fúziós reaktort is lehessen építeni.
Logikusnak látszott, ha a kutatók néhány év alatt az atombombából
reaktort tudtak készíteni, akkor elegendő lesz ennyi idő arra, hogy
66
A HIDEGFÚZIÓ FELEMELKEDÉSE ÉS BUKÁSA
a magfúzió folyamatának segítségével ne csak óriási bombákat,
hanem fúziós reaktorokat is létrehozzanak.
A fúziós eljárásnak két nagy előnye van a maghasadásos folya­
matokhoz képest. Először is a maghasadáshoz szükséges urán
mennyisége véges. Mai becslések szerint, ha az urán hasadóképcs
izotópjait elkezdenénk intenzíven használni, akkor pusztán elekt­
romos energia igényünket legfeljebb 40-50 évig tudnánk uránból
fedezni. (Más kérdés, hogy szaporító gyorsreaktorokban plutóniu­
mot lehet előállítani, és ezzel még 400-500 évre elegendő energia­
forrásunk lenne.) A hidrogén vagy a ritkább nehézhidrogén viszont
gyakorlatilag kimeríthetetlen energiaforrást jelentene, hiszen a
I old óceánjaiban évmilliókra van elég belőlük.
Másik előny, hogy a radioaktív hulladék tárolása is kedvezőbb a
fúziós folyamatoknál, hiszen kevesebb keletkezik, mint az atom-
maghasadásos reaktorokban. (Ugyanakkor a maghasadásos reakto­
rokban keletkező radioaktív hulladék raktározásának kérdése eltúl­
zott, túlbonyolított. Véleményem szerint ez biztonságosan megold­
ható, veszélytelen eljárás.) A fúziónál két protont, azaz hidrogén­
atommagot egészen közeire kell lökni egymáshoz ahhoz, hogy az
igen erős magerők összerántsák a két pozitív töltésű protont. Való­
jában egyszerűbb, ha két nehézhidrogénnel kísérletezünk, mert a
neutronok mintegy „nukleáris ragasztóként” működnek alacso­
nyabb hőmérsékleten, így kisebb energiaszinteken is létrejöhetnek
fúziós reakciók. A hidrogénbombánál viszonylag könnyű (nehéz­
hidrogénben) megindítani a fúziós folyamatot, ehhez mindössze
egy kisebb atombomba felrobbantása szükséges. Ez a „gyújtós”,
ami a folyamatot megindítja. A szabályozott lassú folyamat során
azonban ez nem járható út, nem robbantgathatunk másodpercen­
ként atombombát, nincs olyan szerkezet, ami ezt kibírná.
Sajnos ahhoz, hogy a fúzió létrejöhessen, és a két proton legyőz­
hesse az elektrosztatikus taszítást, földi körülmények között szokat­
lanul magas sebességre, azaz magas hőmérsékletre van szükség. Kö­
rülbelül százmillió °C az a hőmérséklet, amire a hidrogént vagy
nchézhidrogéngázt felmelegítve, pusztán a hőmozgás miatt olyan
nagy sebességre tesznek szert a nehézhidrogén részecskék, hogy ha
(egyáltalán) találkoznak egymással, akkor a magerők miatt összera­
gadnak, leadják kötési energiájukat, amit hő formájában megkapunk.
Közvetlenül all. világháború után meg is indultak az első kí­
sérletek. Először naivan azt gondolták, hogy egy nagy áramsűrű-
67
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
ségü ívkisülésben is elegendő lesz a nehézhidrogéngáz hőmérsék­
lete ahhoz, hogy beinduljon a magfúziós reakció. De a későbbi
pontosabb számítások és mérések már feltárták a gyászos helyze­
tet: legalább százmillió fokos hőmérsékletre van szükség. Termé­
szetesen semmilyen anyag nem bírja ki ezt a magas hőfokot. A
csillagok belsejében azért zajlik le a magfúzió folyamata, mert ott
az irdatlan gravitációs erőtér tartja kordában az igen magas hő­
mérsékletű „levest”, a plazmát. Az első komoly kudarc után, va­
lószínűleg rövid fejtörés eredményeként született meg az ötlet:
mágneses tér segítségével ejtsék csapdába a felhevített töltött ré­
szecskéket. Ezzel az elegáns módszerrel olyan áthatolhatatlan ke­
rítést kívántak létrehozni, amiből nem tudnak kiszaladni a töltött
részecskék, így igen magas hőmérsékletre föl lehet hevíteni ezt a
gázt. Ez az elképzelés mintegy 60 éve született, az Egyesült Ál­
lamokban és a volt Szovjetunióban egyszerre, más-más alakú
mágneses tereket felhasználva. Végül is a szellemesebb eljárás az
orosz tórusz (fánk) alakú toroidális tér lett, amit ma egyszerű
orosz mozaikszóval tokamaknak nevezünk.
Kis gondolkodás, nagy tudomány
Az atom- és hidrogénbomba joggal nevezhető katonai projektnek,
az atomreaktorok valamint a fúziós reaktorok viszont a békés fel­
használás első nagy kutatási témái. Itt látszik legjobban a „kis tudo­
mány” és „nagy tudomány” közti minőségi különbség, de a minősé­
gi és mennyiségi gondolkodás közötti eltérés is. A forró fúziós pro­
jektbe az utóbbi 50-60 évben kb. 1 milliárd dollárt öltek évente. Az
eredmény vegyes. Igaz, hogy ez a kutatási irány jóval több ered­
ményt hozott a magas kőmérsékletű plazmában lezajló folyamatok
megismerésére, mint amiről azelőtt álmodni mertünk volna. Ez a
nyereség. A veszteség részben az, hogy azóta sem sikerült akár csak
egy percnyi szabályozható magfúziót megvalósítani. Sőt, vélemé­
nyem szerint a gyakorlatban sohasem lesz lehetséges. Ezt nagyon
szomorúan mondom, mert maga az alapgondolat jó. A fúzió segítsé­
gével a már elfogadott, tanított fizika valóban kínálna kiutat az em­
beriségnek az egyre érezhetőbb energiaválságból. Ez a módszer
csakugyan kimeríthetetlen energiaforrást nyújt, valóban szolgálná a
fenntartható fejlődést. Igaz, hogy a tokainak reaktorokat akkor sem
lehetne egy családi ház pincéjében vagy autóban üzemeltetni, ha ne­
68
A HIDEGFÚZIÓ FELEMELKEDÉSE ÉS BUKÁSA
tán sikerülne ezt a technikai problémát megoldani. De akkor is olcsó
villamos áramot adhatna ez a megoldás. De nem fog adni.
Kirívóan látszanak itt a „felülről jövő” gondolkodás korlátái. Már
legalább 30 éve kínlódtak a kutatók ebben a kilátástalan küzde­
lemben, amikor újabb megaötlet született: meg kell próbálni a forró
plazmát egyfajta inerciális, „tehetetlenségi” börtönbe zárni. Az ötle­
tet megint csak a katonai kutatások melléktermékeként szerezték a
kutatók. Ekkora születtek meg azok az óriási teljesítményű lézerek,
amelyeket műholdak, tankok, repülőgépek vagy rakéták távolból tör­
ténő, precíz megsemmisítésére szántak. A fúziós felhasználás tehát a
katonai kutatásnak mintegy „mellékterméke” lenne. Az alapötlet itt
sem butaság - csak nem elég jó, mert van jobb is.
A recept a következő: Vegyünk egy kis golyócskát, amelyben de­
utérium (vagy trícium) van megfelelő sűrűségben összegyúrva (ez
alacsony hőmérsékleten lehetséges). Ha hirtelen minden oldalról na­
gyon nagy teljesítményű lézerrel besugározzuk ezt a kis golyócskát,
akkor a felülete gyorsan, robbanásszerűen elkezd párologni, mint a
rakéta csóvája, s lefújja magáról a külső réteget. Eközben a golyó
külső felülete több millió fokra hévül, és olyan elképesztő nyomást
fejt ki az alatta levő nehézhidrogént tartalmazó rétegre, hogy bein­
dulhat a fúzió. Ez a hatalmas nyomás egyúttal börtönbe is zárja a go­
lyócska külső részeit, azok tehetetlensége miatt. (Innen kapta a nevét
az eljárás.) Igaz, hogy ezt a folyamatot nem lehet tartósan fenntarta­
ni, hiszen a kis golyócskákat adagolni kell. De a mikrorobbantások
sorával egy majdnem folyamatos energiatermelés valósítható meg.
De erre az eljárásra is érvényes a „szar megmaradásának elve”,
ahogy a „labor plebs” nevezi. Ez a profán kifejezés azt jelenti,
hogy mindegy, hogyan küzdünk le egy akadályt, ha azt sikerül
megoldani, akkor a következő buktató még nagyobb, még nehe­
zebb, még alattomosabb lesz. Amikor a tokainak, vagy más hason­
ló mágneses bezárás elvét kiötlötték a kutatók, papíron még mind­
ez egyszerűnek, elegánsnak tűnt. Nem gondoltak arra, hogy a
plazma a magas hőmérsékleten instabil lesz, és a nagy energiájú
neutronok megszöknek a mágneses térerősség börtönéből, ezáltal
hűtik a plazmát. Minél magasabb a hőmérséklet és minél magasabb
a plazma sűrűsége, annál durvábbak az instabilitások, és annál na­
gyobb a neutronok, sőt a töltött részecskék szökésének mértéke.
A plazma-instabilitások, a szökési gondok, a hősugárzás problémá­
ja annyi nyomasztó technikai nehézséget jelent, hogy a mai napig
69
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
sem sikerült akár csak egy percre sem megvalósítani azt, hogy a ki­
jövő hőenergia a bemenő elektromos energia mértékét meghaladja.
A sok kudarc után Európában most indul egy újabb, 7 milliárd
eurós berendezés építése. De itt már csak az szerepel az óvatos ígé­
retek között, hogy „10-15 év múlva majd meglátjuk, mire lesz jó ez
az egész”. Sajnos hiába a trükkös plazmahevítési eljárások, a nagy­
jából stacioner, nagyhömérsékletű tokainak plazma mérnöki szem­
pontból kezelhetetlen.
Az óriási lézeres hevítésü tehetetlenségi bezárás (inertial confine-
ment) legalább ennyire problémás. Elképesztően jól össze kellene
hangolni az összes, 12-16 hevítő lézerágyú bekapcsolását, és rendkí­
vül egyenletesen kellene az üzemanyag-gömböcskét fölhevíteni. Ha
mindez netán sikerülne (bár a gyakorlatban ez nem valószínű), akkor
is megmarad az az „aprócska” mérnöki probléma, hogy a lézerek ha­
tásfoka arcpirítóan alacsony. Hatalmas mennyiségű elektromos ener­
gia kell ahhoz, hogy a lézereket akár impulzusszerüen is üzemeltes­
sék. Az eljárás során keletkező, a lézerekből kilépő fényenergia csak a
töredéke, 1% alatti értéke annak, amit a lézerbe be kell fektetni. A kis
golyócskába (pellct) vezetett energiának is csak egy kis része fordító­
dik a hevítésre, a többi a felületi réteg elpárologtatósára megy. Mire
gondos könyvelőként összeadjuk a „kiadási” és a „bevételi” oszlopo­
kat, igencsak siralmas kép tárul elénk. Bár tudományosan nagyon szép
és érdekes mindkét módszer, a gyakorlat számára ez is egészen bizto­
san haszontalan. Különösen akkor, ha megnézzük az alternatívákat.
Nagy gondolat, kis pénz
Látjuk, hogy a kis, „olcsó” tudomány több gondolkodással jár a
kiindulásnál, de megéri, mert jobb alternatívákat kínál. Különösen
érdekes (vagy inkább tragikus) a kép akkor, ha tudjuk, hogy Tesla,
majd később Filo Farnsworth és követői már a ’60-as évekre megva­
lósították a fenntartható, olcsó, piciny méretű, megbízható fúzió el­
járását. Ám messze szellemesebb módon, nem „izomból gondolkod­
va”. Farnsworth eljárása (és sejthetően Tesláé is) nemlineáris plaz­
mahullámokat használt. Egy gömbszerű térfogatban rezonáns plaz­
mahullámok segítségével annyira fölgyorsították a hidrogén proton­
jait vagy a nehézhidrogén atommagjait, hogy a fúzió létrejöhetett.
Természetesen sem Tesla, sem Farnsworth nem úgy ötlötte ki ezt a
gömb alakú rezonáns kamrát, hogy leült az íróasztalához, és kap-
70
A H1DEGFÚZIÓ FELEMELKEDÉSE ÉS BUKÁSA
csőit, nemlineáris, parciális differenciálegyenleteket kezdett megol­
dani instacioner peremfeltételek mellett. Munkájuk során egy bizo­
nyos paraméterseregnél véletlenül találkoztak ezzel a jelenséggel.
Tesla ráadásul még azzal a hátránnyal is küzdött, hogy amikor rá­
bukkant a többletenergia keletkezésére a furcsa, tükatódos, gázkisülé­
ses izzólámpáinak kifejlesztésekor, nem tudta elképzelni, honnan jö­
het ez a többlet, netán magfúzió hajtja-e a szerkezetét. Az ö idejében
még csak a radioaktivitást ismerték. Büszkélkedett is azzal, hogy bár­
milyen anyagot radioaktívvá tud tenni, és ö is tud gyártani mestersé­
gesen elemeket. Mire Farnsworth, az elektronikus televízió egyik fel­
találója, a töltésoptika zseniális mestere rátalált erre a lehetőségre, az
elméleti háttér már tisztázott volt. Szabadalmában ezt egyértelműen,
világosan és egyszerűen leírja. (A folyamatról részletesebben a Borot­
vaélen c. könyv első fejezetében írok. Ott láthatók a Famsworth-féle
focilabda nagyságú fúziós berendezések fényképei is.)
Tesla és Farnsworth is azt a jelenséget használta föl, amelyet
minden mérnök vagy technikus ismer: a rezonanciát. A rezonancia
segítségével (kis veszteség esetén) szinte tetszőlegesen nagy ampli­
túdójú rezgéseket lehet előállítani. Ilyenkor csak arra kell figyelni,
hogy a rezgési folyamat és az energia betáplálása periodikusan, a
megfelelő fáziskülönbséggel történjen. Ebben az esetben a forró
fúzió legnagyobb technikai problémája, a forró plazma bezárása föl
sem merül feladatként. Itt a hihetetlenül magas nyomás és hőmér­
séklet a tranziens hullám belsejére korlátozódik (ami egy nagyon
vékonyka réteg). A berendezés fala éppen ezért hideg maradhat.
Nincs is szükség a forró plazma bezárására, ezt a szívességet au­
tomatikusan, önszervező módon maga a folyamat biztosítja. Ha a
gömb faláról akár kis amplitúdóval is indítjuk a hullámot, mire a
belsejébe ér, a hullám „vastagsága” állandóan csökken. Viszont
amplitúdója (mivel egyre kisebb és kisebb felületre koncentráló­
dik) ennek megfelelően nő. Mire a külső falfelületről elindított lö­
késhullám a gömb közepére ér, energiája, sebessége óriási lesz.
Mikor itt egymáshoz csattannak a pozitív töltésű ionok, a hullám
energiája már elég nagy ahhoz, hogy az ütközés energiája legyőzze
az elektrosztatikus taszítóerőt. (Ez a cunamihoz hasonló hatás.)
További előny, hogy nem szükséges a gáz teljes és tökéletes io­
nizációja. Sőt az ellenkezője a kívánatos. A hidrogénnek az egyik
nevezetes tulajdonsága, hogy negatív ionokat is létre tud hozni.
Azaz olyan hidrogénatomok is léteznek, amelyekben a két proton
71
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
mellett három elektron is van, azaz negatív töltésű egy-egy mole­
kula. Ennek az az előnye, hogy a csupasz protonok és ezek a nega­
tív ionok olyan „levest” alkotnak, amelyben a taszítóerö jóval ki­
sebb, mintha csak pozitív ionok lennének a plazmában. Ez a ve­
gyes hidrogénplazmában automatikusan létrejövő pozitív és nega­
tív ionokat is tartalmazó „leves” így egy további előnyös tulajdon­
ságot is ad. Ezek együtt nagyon olcsó, szellemes, megbízható, tar­
tósan működtethető folyamatot tesznek lehetővé.
A természet tehát valóban tálcán kínálja a fúziós eljárás meg­
szelídítésének lehetőségét. De nem úgy, ahogy a „nagy tudomány”
egyébként értelmes, szorgalmas és nagy tudású képviselői elképze­
lik, hanem ahogy néhány kivételes gyakorlati szakember, mint pél­
dául Tesla és Farnsworth megvalósította.
Az a sejtésem, hogy a vízautó kapcsán már említett szén-dioxid-
bontási eljárás némi módosítás után szintén alkalmas lenne erre a
fúziós folyamatra. Ez még további egyszerűsítést jelenthetne a for­
ró fúzió felhasználása során; csak a bontótérbe nem szén-dioxidot,
hanem nehézhidrogéngázt kellene bevezetni. így néhány 10 000
Ft-os befektetéssel mindenkinek lehetne az autójában vagy a pincé­
jében egy fúziós energiaforrás. Zoletnik Sándor osztályvezető, aki
meglátogatta N.-t kis műhelykéjében, ezt a lehetőséget szalasztotta
el, hiszen nem is engedte, hogy a feltaláló bekapcsolja a készülé­
két. Véleményem szerint fennhéjázása, rövidlátása, felfuvalkodott
ostobasága páratlan lehetőségtől fosztotta meg a feltalálót, saját
magát, de elsősorban a társadalmat.
A SZILÁRDTEST BÖRTÖNÉBEN
További lehetőség, ha nem híg plazmaként, hanem „elfajult
plazmaként” egy szilárdtest belsejében próbáljuk meg létrehozni a
fúziós folyamatot. Az ötlet szellemes és egyszerű: itassuk fel pl. a
palládium nevű fém rácsaiban a hidrogént vagy nehézhidrogént.
(Ez az anyag mint a szivacs, előszeretettel szívja magába a hidro­
gént.) A fémrácsokba bezárt hidrogénatomok közti taszítóerö meg­
szűnik, hiszen ott kóborolnak a fémben az elektronok is, amik
mintegy „leárnyékolják” a pozitív ionok taszító hatását. így megint
egy elektromosan semleges „levest” kapunk. Ez is egy újabb tech­
nikai lehetőség a fúzióra, arra, hogy az emberiség örökké tartó, ol­
csó, veszélytelen energiaforráshoz jusson. Ha itt a fémrácsban lét­
72
A HIDEGFÚZIÓ FELEMELKEDÉSE ÉS BUKÁSA
lejöhet a hidrogén- vagy a nehézhidrogén-atomok összeolvadása,
akkor a hűtés után legalább „langyos”, 150 °C-os vizet lehet ter­
melni. Hideg éjszakákon fűtésként ez is jól jöhet. Bár néhány száz
lokos hőmérsékleten, akár ammóniás hűtés mellett, hagyományos
turbinákban még elektromos energia termelésére is fölhasználható
lenne ez a folyamat.
Az ötlet tehát, hogy fúziót egyszerű elektrokémiai eljárással, az­
az olcsó, „hideg” eljárással megvalósítanak, szellemes. Gyakorlati
megvalósítása akár 100 évvel ezelőtt is megtörténhetett volna.
Amikor ’89-ben az angol Fleischmann és az amerikai Pons először
hozta létre ezt a folyamatot, néhány napig nagy szenzációt keltett a
tudomány berkein belül. Ám amikor másoknak nem sikerült az el­
járást megismételni, hamar botrány kerekedett, csalásnak tartották,
őket pedig szélhámosoknak. Az ügy majdnem teljesen megbukott.
Ám a felszín alatt néhány száz ember továbbra is dolgozott ezen,
de egyik kudarc követte a másikat. Született azonban egy-egy brili­
áns eredmény, néhány fontos új meglátás, tapasztalat is.
Amikor én a ’90-es évek végén alaposabban utánanéztem ennek az
egésznek, az érzelmi viharok már lecsillapodtak, de néhány jelentős
tapasztalat már összegyűlt. Itt lett volna az ideje a „nagy tudomány”
bekapcsolódásának is, ám talán a botrányos előélet, talán a be­
betonozott érdekek miatt erre nem került sor. (Nem is igen hiszem,
hogy a közeljövőben lenne rá esély.) Mindenesetre ekkor keresett
meg engem egy magyar nagyvállalkozó (aki nálunk a 10 leggaz­
dagabb ember közé tartozik), hogy szívesen finanszírozna egy olyan
kutatási témát, ami olcsó energia előállításával foglalkozik. Így kez­
dődik a magyar történet, és majd látni fogjuk, hogyan végződött.
Első feladatom volt, hogy rutinszerűen alaposan körbejárjam a
témát, elolvassak mindent, ami hasznos technikai információt adhat.
I lamar kiderült, hogy a magyar könyvtárakban alig-alig van cikk, fo­
lyóirat, ami a hidegfúzióval foglalkozik. (Ezért is alaptalan a hazai
kritika, hiszen szidni csak akkor érdemes valamit, ha tudjuk, miről
van szó.) így kimentem a Lousanne-i Műszaki Egyetem könyvtárába
egy hétre, hogy ott összeszedjem a hasznos információkat. Ennyi idő
alatt nagyjából le is másoltam azokat a folyóiratcikkeket, könyveket,
amik a jelenségről szóltak. Közben összegyűjtöttem azokat az embe­
reket, akik ezt a témát sikerre tudnák vinni.
A kulcsember egy olyan kémikus volt, aki egykoron az ELTE
I )r. Szász András vezette rétegfizikai laborjában dolgozott. Elekt­
73
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
rokémiai eljárásokkal, profi módon, igen vékony rétegeket tudott
leválasztani: szinte bármit, szinte bármire. De sikerült rábeszélnem
néhány kiváló szilárdtestfizikust, egykori KFKI-s kollégáimat is,
hogy csatlakozzanak, hiszen a minták elemzése elektronmikro­
szkóp felhasználása nélkül lehetetlen. Társult még hozzánk két,
energetikával foglalkozó volt kutató kollégám is. Soha ilyen gyor­
san, ilyen jó kutatócsoportot nem sikerült még összeállítanom.
Ebben az időben rendezték meg Toyában, Japán északi részén,
Hokkaido szigetén (Sapporótól nem túl messze) egy szállodában a 7.
Nemzetközi Hidegfúziós Konferenciát. Ide ki tudtam menni, hogy a
szakma aktív művelőit meghallgassam, kérdéseimre közvetlenül vá­
laszt kaphassak. A háromnapos konferencia alatt, de különösen a
szünetekben rengeteg hasznos információt gyűjtöttem össze. Az elő­
zetes tapasztalatlanságom egy előnnyel járt: nem kötött semmilyen
előítélet, semmilyen megszokott rutin és az ezekkel járó szisztemati­
kus hiba. Nem tettem mást, mint minden előadásból igyekeztem le­
szűrni a tapasztalatokat, összegyűjteni, összegyúrni a legszelleme­
sebb ötleteket. Ezeknek segítségével viszonylag gyorsan és zökke­
nőmentesen össze tudtunk hozni egy olyan cellát, ami a kísérletek el­
indulása után három hónappal már 200%-os hatásfokkal működött.
Először is egy porózus kerámialapra galvanizáltuk rá a hidrogént
elnyelő palládium réteget, hiszen egy néhány mikron vastagságú
palládium réteg előállítása viszonylag olcsó. A többi kutató vastag
palládium tömbökkel vagy palládium drótokkal dolgozott. Ez
rendkívül drága, ráadásul nehezen tölthető föl hidrogénnel, igen
sokáig kell a nehézhidrogént „pumpálni” ezekbe a nagy és drága
tömbökbe. A másik trükk, amit az öreg John Pattersontól tanultam:
a palládium megdagad, és emiatt repedezik, miközben magába
szívja a hidrogént. A nyitott repedéseken keresztül aztán újra visz-
szaszivároghat a hidrogén az elektrolitba. így sohasem lehet a meg­
felelő koncentrációjú hidrogént összegyűjteni. Ha viszont egy igen
vékony, rugalmas nikkelréteggel lezárjuk a palládium felületét, ak­
kor ügyesen börtönbe tudjuk zárni a nehézhidrogént, és fel tudjuk
dúsítani; nincs más kiútjuk, a nchézhidrogén-ionoknak találkozni­
uk kell egymással, és akkor bekövetkezhet a fúziós reakció.
Patterson kapott egyedül szabadalmakat a hidegfúziós eljárásra
az USA-ban. Legalább ezer szabadalmat utasítottak el azon az ala­
pon, hogy az eljárás nem bizonyított. (Patterson szabadalmait a
„Bevezetés a tértechnológiába” II. kötetének elején ismertettem.)
74
A HIDEGFÚZIÓ FELEMELKEDÉSE ÉS BUKÁSA
A sors fintora, hogy addig voltak jó eredményei, amíg azokat a régi
katalizátor gömböcskéket használta, amiket évtizedekkel korábban
lakott el. Amikor a sok sikeres mérés után új, palládium bevonatú,
gömb alakú vékonyréteg katalizátorokat készített, őt is utolérte a
szokásos végzet. Az új gömbök már nem mutatták a hidegfúziós
reakciót. Valamilyen nehezen megfigyelhető, apró technológiai pa­
láméiért nem talált el újra. Néhány évnyi kínlódás után aztán kese­
rű szájízzel feladta a kilátástalan árnyékbokszolást. (Nem kizárt,
hogy mi is erre a sorsra jutottunk volna.)
A következő fortély, amit Preparata olasz professzortól lestem
cl. hogy nem szabad folyamatos üzemmódot használni, hanem kb.
I perces impulzusokban érdemes a hidrogént a fémrácsba nyomat­
ni. Ugyanis a keletkezett melléktermékeket, pl. a héliumgázt időn­
ként ki kell „söpörni” az aktív, fúzióképes rácshibás helyekről. Ha
ezt nem tesszük meg, akkor a hulladék elfoglalja azokat az értékes
iácshibákat, ahol maga a fúzió létrejöhet. Ezt csak tranziens folya­
matokkal lehet hatékonyan megtenni. A témával foglalkozó kuta-
lók nagy része e látszólagos apróságok jelentőségét nem értette
meg. Ezért történt az, hogy a folyamat elején néha azt tapasztalták,
hogy működik az effektus, majd kisvártatva leáll. Nem tudták,
hogy utána miért nem reprodukálható a jelenség. Nálunk, hála a
lenti három apró technikai műfogásnak, szépen megindult a műve­
let, sőt még nehézvizet sem kellett használnunk. Olyan jó volt az
alapvetően egyszerű elrendezés, hogy könnyűvizet használtunk.
D. Jancsi, aki a vékonyrétegeket készítette, nagyon ügyesen dol­
gozott. Már az első sorozatnál olyan jól „sült cl” a keze, hogy ha­
marosan megbízhatóan, sokszor ismételhetően tudtuk mérni, akár
egy pohárnyi elektrolitban is a durván 200%-os hatásfokot. A leg­
nagyobb trükkünk (amit megint csak Pattersontól tanultam), hogy
nem kell drága nehézvíz, mert a könnyűvíz is megfelel, ha a pallá­
dium-kristályok mérete piciny és sok kristályközi rendezetlen részt
hagyunk. Az egész témában éppen az volt a „banánhéj”, hogy
rendkívül érzékeny volt az effektus a palládium-kristályok méreté­
re meg a szennyező anyagokra. Ezek határozzák meg ugyanis a
rendezetlen kristályközi amorf erőterek alakját.
Fél év alatt sokat tanultam a szilárdtestfizikáról, konkrétan a pal­
ládium furcsa, „nőies”, néha kiszámíthatatlan, szeszélyes viselke­
déséről. A fúziós eljárásokra még részletesebben visszatérünk Papp
Iózsef ta 1 á 1 mány a kapcsa11.
75
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
Valaki közbeszól
Ám az eredmények megjelenése nem csak örömöt szerzett, ha­
nem számomra egy kínos incidenssel is járt. Két tagbaszakadt alak
a Moszkva téren fényes nappal, a 22-es buszon agyba-föbe vert.
Nem említeném a dolgot, ha nem járt volna ez a verés más, hasonló
eseményekkel együtt.
A konkrét incidens egy hideg március eleji napon történt, amikor
esett a hó, ezért sálat is vettem. A két úriember velem együtt szállt tol
a buszra, a sarkamban voltak, de nem tulajdonítottam ennek jelentősé­
get. Aztán mellém álltak, és szotyolahéjat kezdtek köpködni az üldö­
gélő öreg nénikre. Halkan szóltam csak rájuk, hogy hagyják abba a
köpködést, de abban a pillanatban már nekem is estek, ütöttek, rúgtak,
vágtak, ahol csak értek. Nekinyomtak a sofőrfülke ajtajának, egyikük
már próbálta beroppantani a gégémet, amikor ágyékon rúgtam. A
nyakamra tekert sál és ez a rúgás mentette meg a gégémet az össze­
roppanástól. Hiába sikoltoztak a busz utasai, a verekedés meglehető­
sen egyoldalú volt; néha tudtam ütni, de a két profi, nagydarab, bi­
valyerős ember azért többször tudott találatot bevinni. Főleg a torko­
mat próbálták clszorítani, de teljesen szétverték a szemüveget az ar­
comon. A buszsofőr megjelenése véget vetett a verekedésnek, de ra­
gaszkodtam ahhoz, hogy rendőrt hívjanak. Ám a leköpdösött öregasz-
szonyok egyike sem akart tanúskodni. Amint a busz elindult, egyedül
maradtam a két verekedővel meg a rendőrökkel. A rendőrök cinikusak
voltak, röhögcséltck, látszott, hogy egyáltalán nem érdekli őket az
ügy. A körzeti orvossal látleletet vetettem fel, majd másnap megtettem
a feljelentést a rendőrségen.
Körülbelül fél év múlva múltak cl a kék foltok az arcomról, há­
rom hónapig volt kék és lila a fejem. Ennek ellenére a rendőrök azt
állították, hogy nyolc napon belül gyógyuló sebeim voltak, nyilván a
statisztikát ez kevésbé rontotta. Végül azzal ejtették az ügyet, hogy
nem volt szemtanú, így a mai napig sem tudom, hogy ez vajon „egy­
szerű” utcai erőszak, vagy szervezett, fizetett provokáció volt-e.
Az utóbbi lehetőségét csak azért vetem fel, mert nem sokkal ké­
sőbb verték agyon a lakásában Eugene Mallowe-t, aki a témával
foglalkozó piciny folyóirat (Infmitc Energy) főszerkesztője volt.
Mallowc, a hidegfúzió egyik népszerűsítője és kompromisszumo­
kat nem ismerő pártolója valaha a Massachusetts Institute of
Technology (MIT) PR-felelőseként dolgozott. O sokat mesélt arról,
hogyan is működik a „public rclations” avagy a reklám a nagy tu­
76
A H1DEGFÚZIÓ FELEMELKEDÉSE ÉS BUKÁSA
dományban. Úgy tűnt, ez is olyan, mint annak idején a dohányipar.
Ha jól meg vannak fizetve a PR-szakértök, akkor bármit el lehet
adni, legyen az akár olyan káros és veszélyes, mint a dohányzás.
Megfelelő bérszakemberek bármilyen célra (némi készpénzért)
mindig kaphatók, ahogy ezt mostanában például a globális felme­
legedés irodalma kapcsán látjuk. Az olajipar által megfizetett úgy­
nevezett szakemberek nem tesznek mást, csak minden bizonyítékot
igyekeznek kétségbe vonni akkor is, ha ellenérveik a szaktudós
szemében nyilvánvalóan hamisak vagy egyenesen hazugságok.
\ lényeg az, hogy az átlagembert elbizonytalanítsák.
Ugyanígy működik ez a ma már iparággá fejlődött fúziós kuta­
tásban is, ahol az évi egy-másfél milliárd dolláros költségvetés és a
sok ezernyi szakember komoly érdekérvényesítést jelent a tudo­
mány berkein belül. Az a száz-kétszáz szakember, aki hidegfúzió­
val foglalkozik, főleg részmunkaidőben (inkább csak hébe-hóba és
lii alatt), nem tud olyan nyomást gyakorolni a bíráló és pénzosztó
bizottsági tagokra, hogy a téma az obskuritás, a feledés és az előí­
télet árnyékából kiléphessen. A kutatásra szánt pénz nagy részét
ezért újra és újra a már bizonyítottan eredménytelen forró fúziós
kutatás kapja, és fogja kapni az eljövendő évtizedekben is. Mígnem
újabb generációk számára válik világossá, hogy ez is zsákutca.
Amikor Mallowe meghalt (ismeretlen tettes annyira összeverte, hogy
az arcát alig lehetett felismerni), nem gyanakodtam semmire, csak a
bal szerencsére gondoltam. De nem sokkal előtte halt meg egy volt
KI KI-s kollégám, Boday Árpád, aki egyedül dolgozott édesapjától
megörökölt találmányán, egy elektromágneses készüléken. (A működő
szerkezetet a Báthori Gábor által készített Tiltott találmányok c. filmben
lehet látni.) Pár évvel azelőtt halt meg egy Gombás György nevű isme-
lősöm, aki a Boday-féle készülékhez hasonló szerkezetet valósított meg.
< > is titkolózott, mint Árpi, nem mesélte el a részleteket, aztán egyik nap
nem ment már be a munkahelyére. Úgy halt meg otthon, hogy a fülén
keresztül folyt ki a vére, hasonlóan, mint Shakespeare Hamletjében
I I amiét apjának. Tudok még néhány Magyarországon és külföldön tor­
iéul bizarr, rejtélyes eltűnésről és halálesetről, de nem tudom, melyik ír­
haló a tudatosság, és melyik a pech vagy a véletlen számlájára.
Mindenesetre nem sokkal azután, hogy ez az eset megtörtént ve­
lem, a szponzorunk előzetes jelzés nélkül egyszer csak abbahagyta
.1 finanszírozást. Máig sem tudom, miért. A magyar hidegfúzió vo­
nala egyszer s mindenkorra elment.
77
VÍZAU1 ÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...

III. RÉSZ
A TRANZISZTOR BUKÁSA
ÉS FELTÁMADÁSA

1/a. ábra: A hidegfúziós kísérletekhez 1/b. ábra: A hőszigetelő felhelye­ Sept. 13, 1932. J. E. L1LIENFELD 1,877,140
használt kaloriméter belső része. Az zése a kaloriméterre. Igen kis hő­ AMPLIFIER FÓR ELECTRIC CURRENT5
elektródhoz vezető drótok, valamint a vesztesége volt ennek a kalorimé-
Filed Dec. 8, 1928 2 Sheets-Sheet 1
hőmérsékletmérést szolgáló vezetékek ternek.
láthatók a teljes beburkolás előtt.

peposlted Gold
------ ^10
Copper Sul/ide
____ zL____
y- Mágnest
~ T/Z
Copper Suliidé

2/a. ábra: Működésre kész elren­
dezés - látszik a kaloriméter előtt
levő alacsony frekvenciás impul­
zusgenerátor.
folyószint-szabályozó edény. Az elő­
2/b. ábra: A Patterson-féle apró,
nikkelbevonatú, vékony palládium­
réteget tartalmazó berendezés ösz-
szeszerelés alatt. Látható a henge­
res edény, melybe az apró golyócs­
kák kerültek volna, valamint egy túl­
térben még ott van az elektrolitot
keringető szivattyú és az elektromos
impulzusokat adó generátor.
Depotti ed Gold
—P
13
/ Hienfeld utolsó, 1928-ban beadott harmadik tranzisztorának szabadalmi
rajza. Jóval hamarabb elterjedhettek volna a digitális számítógépek, zseb­
rádiók és mobiltelefonok, ha gyártásba kerül ez a találmány. Megvolt a tár­
sadalmi igény és a technológiai háttér is. Vajon miért kellett még harminc
évet várni?

78
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
A 160-as években mesélte édesapán a kővetkező történetet.
Egyik éjszaka gépkocsival jöttek haza Miskolcról, a 37-cs úton.
Egy árokba csúszott, terebélyes fának csapódott, összetört gépko­
csit vettek észre az út mentén. Kiszálltak és látták, hogy két utasa
még nyöszörög, él. Nem mertek hozzájuk nyúlni, mert az egész
fülkét elborította a vér. Visszamentek a következő faluba, hogy
mentőt hívjanak. Teljes csend, sötétség, sár telefonfülke ott még
nem létezett nem tudták, hová kellene bezörgetni, hogy telefo­
nálhassanak. Aztán jött a következő község, ugyanaz a történet,
csend, sötétség, sár, cgy-két sápadt villanykörte égett a főtéren, né­
hány magányos kutya csaholt. Miskolcig kellett visszamenniük,
ahol az első telefonfülkéből értesítették a mentőket. Mire jó egy
óra múlva kiértek a mentők, már késő volt. Mindkét szerencsétlen
ember elvérzett.
Édesapám másnap elmesélte kollégáinak a történetet, és megem­
lítette, hogy milyen jó lett volna, ha van a zsebében egy telefon.
Harsány kacagás tört ki, akadt, aki könnyesre nevette magát. Édes­
apám csak állt álmélkodva, vajon miért olyan lehetetlen ez? Miért
kell drót a telefonhoz, és miért kell nagynak lennie? Ma már azon
sem csodálkozunk, ha a zsebemből elővett telefonon fölhívom a
föld túlsó oldalán levő ismerősömet, és látjuk is egymást.
Hány ezer ember halt meg csak a magyar utakon azért, mert nem
tudtak időben mentőt hívni? Hány ezer ember halt meg azért, mert
infarktust kapott, és nem lehetett időben kórházba jutni? Hány és
hány milliárd forintos kár érte csak ezt az országot, mert X vagy Y
elvtárs és úr házon kívül volt, így sürgős vállalati vagy magánügye­
ket nem lehetett elintézni? (Persze Rómeó és Júlia története sem ját­
80
A TRANZISZTOR BUKÁSA ÉS FELTÁMADÁSA
szódhatott volna le Veronában, ha SMS-t tudnak küldeni egymás­
nak.) Úgy gondolom, a telefon is nemzetbiztonsági, sőt a szó szoros
értelmében jóléti kérdés is. Ez az, amit a politikusok sem akkor, sem
most nem tudnak megérteni. Nevezetesen azt, hogy a technika szint­
je és az országok teherbíró képessége, jóléte szorosan összefügg
egymással. A nemzetbiztonság kérdését ma is úgy értelmezik, hogy
legyen több vadászrepülőgépünk, erősebb hadseregünk, mint a
szomszédnak. A helyzet már régóta megváltozott. Béke van. Ha­
szontalan a vadászrepülő, költséges a hadsereg, mert azoktól a lehe­
tőségektől szívja el az éltető pénzt, amelyek a nemzet biztonságát
elősegítenék. Ez mindig is így volt. Ami nincs, az nem hiányzik.
Ha az ókori római szenátusnak választania kellett volna egy pa­
pírgyár létesítése vagy egy újabb légió felállítása között, biztosan a
légió ügye kapta volna meg az összes szavazatot. (A régi rómaiak
is láttak papírt. A kínaiak is a darazsaktól tanulták meg a papírké­
szítés módszerét. A darazsak ugyanis a méhsejtjeiket nem viaszból,
hanem papírból készítik, összerágott, összenyálazott, összeragasz­
tott fareszelékböl. Könnyű, tartós, egyszerű elkészíteni.)
Minden adott volt a Római Birodalomban, hogy papírt gyártsa­
nak, sőt nyomdát alapítsanak. Az összes technikai találmányuk
megmenthető lett volna, ha minden nagyvárosban legalább egy
könyvtár van. Amikor aztán Julius Ccasar, majd az arabok felégették
az alexandriai könyvtárat, oly mennyiségű, máshol nem tárolt tudás
veszett el, ami már meggyengítette a birodalmat, lehetetlenné tette a
technika fejlődését. Amikor már minden környező országból elhur­
colták a lakosokat rabszolgának, mikorra fölélték az összes munka­
erő-tartalékot, összedőlt a birodalom: hirtelen, gyorsan, látványosan.
A történészek azóta is rágódnak rajta, hogy miért. Az én verzi­
óm: elsősorban a papír és a nyomtatás kimaradása, így a tudás rep­
rodukálhatatlan sága miatt. Nem értették meg a politikusaik azt
sem, hogy a legolcsóbb rabszolgák a gépek, végtelenül szaporítha­
tok, ingyen dolgoznak, éjjel-nappal.
A politikusok ma sem okosabbak. Nálunk hónaljig turkálnak az
autópálya, a metró és az olajszőkítési pénzekben, de nem értik,
hogy a távközlés vagy az olcsó, tiszta energia nem csak életszínvo­
nalbeli, hanem nemzetbiztonsági kérdés is. A politikus felelőssége,
hogy a legjobb helyre kerüljön az adófizetőktől összeszedett pénz.
A történelemből, de különösen a gazdaságtörténetből ismert,
hogy számos pénzügyi válság rengette meg a „fejlett” világot, kii-
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
lönösen Nyugat-Európát. Nagy csalások, óriási sikkasztások, vagy
egyszerűen csak ostoba tőzsdei spekulációk tették tönkre időnként
a holland, a francia vagy az angol gazdaságot. Azt is ki lehet mu­
tatni, hogy mindig a kisember bukott legnagyobbat ezeken a válsá­
gokon. Ilyenkor mindig egy-egy új találmány megjelenése, az eb­
ből adódó hatalmas haszon húzta ki a bajból ezeket az országokat.
A gőzgép, a textilipari gépek, szénbányászat, a belsőégésű motor, a
hajózás, a kereskedelem vagy az orvostudomány fejlődése nagyon
sok hasznot hozott, amiből a végén már jutott a kisembernek is.
AZ ELEKTRONIKA RÁZÓS ÚTJA
A XX. század sikertörténete az elektronika. A vákuumcsöveken
alapuló és a félvezetős elektronikai eszközök fejlesztése jó darabig
párhuzamosan, fej-fej mellett haladt. Mindezek a tudományos fő­
irányzattól távol, valahol a peremvidéken vegetáltak. A kor akadé­
miai tudósai mélyen lenézték ezeket a területeket. Wolfgang Pauli
(egyébként zseniális) német elméleti fizikus mondta 1931-ben:
„Semmiképpen sem szabad félvezetőkön, azokon a mocskos anya­
gokon dolgozni. Ki tudja, valójában léteznek-e?”
Amikor Pauli ezt a teátrális kérdést feltette, egy német professzor­
társa, Julius Edgár Lilienfeld már 3 szabadalmat is kapott az Egye­
sült Államokban a tranzisztorra. Részben az ö története is, amit most
leírok. Remélem, ez is tanulságos, legalább annyira, mint a vízautó
története. Ma már nem kell méltatni a félvezetők vagy a tranziszto­
rok jelentőségét, hiszen ha valaki ezeket a sorokat olvassa, tisztában
van a téma fontosságával. (Ha pedig nem, akkor úgyis mindegy.)
Lilienfeld a Lipcsei Egyetem Fizikai Intézetében volt professzor
1916-1926 között. A vákuumcsöveket tanulmányozta, főként nagy­
feszültségű röntgencsöveket épített. Fontos szerepet töltött be a vá­
kuumszivattyúk fejlesztésében azzal, hogy folyékony levegőt, majd
folyékony hidrogént használt szivattyúinak hűtésére. Az ultranagy
vákuumtechnológia egyik úttöröjcként tisztelhetjük, majd mikor
zsidó származása miatt lehűlt körülötte a levegő, s mennie kellett,
az Egyesült Államokba emigrált. Magával vitte az általa felfedezett
téremissziós (hidegemissziós) jelenség ismeretét, amit akkor még
Aóna-effektusnak nevezett. Három amerikai szabadalmat is kapott
az ezen alapuló tranzisztorokra, Shockley, Brattain és Bardeen előtt
több mint 20 évvel. 1963-ban halt meg az Egyesült Államokban.
82
A TRANZISZTOR BUKÁSA ÉS FELTÁMADÁSA
Munkája mára már szinte teljesen elfeledett. Hiába épített műkö­
dőképes tranzisztorokat, senki nem volt rá kíváncsi. Igaz, hogy ezek
még nem szilíciumból vagy germániumból készültek, hanem a fej­
letlenebb réz-szulfid félvezetőkön alapultak. Ám utólag több szakér­
tő is megépítette őket, és teljesen működőképesnek bizonyultak. Ér­
demes azon elgondolkozni, mi lett volna, ha a tranzisztor 20 évvel
hamarabb jelenik meg? Ha a náci vezetés nem olyan ostoba, mint
amilyen volt, ha digitális vezérlésű robotrepülőgépeik vannak, vagy
a csatatereken éjjel látó (félvezetős erősítőn alapuló) távcsöveket
használnak, netán félvezetős tábori mobil telefonrendszert építenek
ki a csapatok között, akkor vajon hogyan alakult volna a háború?
Sugárhajtómüvei rendelkező repülőgépeik, radarjaik, rakétáik, ten­
geralattjáróik és más találmányaik segítségével talán legyőzték volna
a szövetségeseket. Ugyanezt persze megtehették volna az ellenfelek
is. Hiszen Lilicnfeldet származása miatt elüldözték a nácik, az Egye­
sült Államokban telepedett le, a tranzisztor-szabadalmakat is ott kap­
ta. Az Egyesült Államok ipara (a General Electric vagy a Westing­
house) természetesen képes lett volna tranzisztorokat gyártani, de új
cégeket is lehetett volna erre a célra alapítani.
Minden technikai és társadalmi feltétel adott volt, hogy a ’40-es
években az Egyesült Államokban már integrált áramkörös rádiók
vagy erősítők kerüljenek piacra. A számítógépek megjelenése, az
ezzel megoldható tervezési, logisztikai, sifírozási (rejtjelezési) le­
hetőségek természetesen hatalmas előnyt jelenthettek volna mind a
civil életben, mind a hadseregben. A társadalmi igény létezett, a
technikai megoldás is elkészült, sőt nyilvánossá is vált a szabadal­
mak segítségével. Mégsem történt semmi. Miért? Csak. Sajnos
ezekre a kérdésekre legkönnyebben csak ilyen „nőies” választ lehet
adni. A férfiasabb válasz: senkit nem érdekelt, mert nem lehetett
megérteni, mire jó a tranzisztor. Nem volt jó a PR (a „public relati-
ons”). Mielőtt Lilienfeld életútját kicsit részletesebben leírnám, rö­
viden rohanjunk át az elektronika mind a félvezetős, mind a vá­
kuumcsöves történetén, ez segíti a történet, a kudarc megértését.
ÉLET A NAGY TUDOMÁNY PEREMÉN
Az anyagok tulajdonságait a mindennapi életben és a laboratóri­
umokban is régóta kutatják. Hosszú ideig még külön-külön vizs­
gálták az anyagok hővezető képességét, mágneses és mechanikus
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
tulajdonságait, mert nem értették a jellemzők közötti kapcsolato­
kat. Csak 1729-ben vették észre Európában, hogy a femek vezetik
az elektromosságot. (Az ókori Mezopotámiában és Egyiptomban
már léteztek „Volta-oszlopok”.) Stephen Cray angol kutató találta
meg egyértelműen a femeknek ezt a tulajdonságát. De ekkor még
csak statikus, dörzselektromos „áramforrások”’ álltak rendelkezé­
sére. Minden megváltozott, amikor Galvani és Volta felfedezte,
hogy elektrokémiai eljárással hogyan lehet folytonosan elektromos
áramot előállítani. Lassan-lassan jöttek is a gyakorlati felfedezések.
A francia Georg Simon Ohm 1826-ban ismerte fel, hogy a fémek
ellenállása függ a keresztmetszetüktől, hosszuktól és hőmérsékle­
tüktől. Ám Faraday volt az első, aki rájött, hogy az ezüst-szulfid
vezetőképessége különös, mert ahogy emelkedik a hőmérséklet,
úgy javul a vezetése, míg a fémeknél ez épp fordítva volt.
Csak 1873-ban találták meg a szelén ama érdekes tulajdonságát,
hogy ha fény esik rá, akkor jobban vezet. A véletlen segített abban
is, hogy 1874-ben a német Ferdinánd Braun a réz és réz-oxid határ­
felületén észrevette az áram egyenirányítási hatását. Ez az egyen­
irányító hatás a gázkisüléseknél akkor már ismert volt, a jelenséget
annak analógiájára képzelték el. Ebben az időben a kutatóknak
még fogalmuk sem volt arról, hogyan is néz ki az anyag szerkeze­
te, hogy atomokból áll, és elektronok hordozzák a töltést a fémek­
ben. Ezekben a furcsa, félig vezető, félig szigetelő anyagokban pe­
dig néha még töltéshiányok, azaz lyukak is vándorolhatnak. 15 év­
nyi heves vita után legalább azt elfogadta a tudományos közvéle­
mény, hogy a „delej”, ami a drótokban terjed: töltés mozgással, pi­
ciny láthatatlan részecskék, az elektronok mozgásával kapcsolatos.
1863-ban vette észre Braun, hogy a töltés-cgyenirányítás sokkal
jobban sikerül, ha a félvezetőt egy kihegyezett fémcsúcs éri el. A
réz-réz-oxid egyenirányítókban viszont inkább egy vékony réteget
használtak, nagy áramot tudtak egyenirányítani, bár jelentős vesz­
teséggel. A Braun-féle „macskabajusz” egyenirányítók, azaz detek­
torok később az amatőr, majd a profi rádiózásban hihetetlenül fon­
tos segédeszközzé váltak, valóban egy új világot nyitottak a tech­
nika terén. (Ezért a munkájáért Braun csak jóval később, Marconi-
val együtt 1909-ben kapott Nobel-díjat.)
A századforduló táján még az olcsó, de haszontalannak tűnő kí­
sérletek közé tartozott a félvezető-kutatás. A „félvezető” elnevezés
is csak 1911-ben terjedt el, egy generációval később. Magát az
84
A TRANZISZTOR BUKÁSA ÉS FELTÁMADÁSA
elektront is elég későn, csak 1897-ben találta meg J. J. Thomson,
azaz akkor tudta kimérni az ún. katódsugarak tömeg-töltés hánya­
dosát a szabad térben. Ezek a korai kísérleti eredmények nem tet­
ték lehetővé a jelenség mélyebb elméleti megismerését. A kvan­
tummechanika alapos elsajátítása nélkül erre akkor semmiféle re­
mény sem kínálkozott. Nem volt meg az az elméleti modell, mely-
lyel a jelenségek értelmezhetők lettek volna. Persze ez is hozzájá­
rult a vontatott fejlődéshez, de igazából ebben az időben a fizika
még „kis tudománynak” számított, többnyire csak lelkes termé­
szetbúvárok végeztek kutatásokat.
A periférián vegetáló félvezető-kutatással nagyjából párhuzamo­
san haladt a nagyvákuumú elektroncsövek fejlesztése. Edison
1884-ben a philadelphiai kiállításon mutatta be azt az elektroncsö­
vet, amely csak az egyik irányban engedte át az áramot. Nem volt
ez még más, mint egy primitív módon átalakított szénszálas izzó. A
felhevített szénszálból kiléptek az elektronok, és egy másik elekt­
ródra átrepültek. De ez csak a szénszál felöl történhetett meg, for­
dítva nem folyt az áram. Edison, bár rutinszerűen szabadalmaztatta
ezt a találmányt is, hasznát, értelmét ö maga sem látta. El is veszett
a feledés homályában. Egy angol kutató, John Ambrose Fleming
lóval később alaposabban kezdte vizsgálni ezt a jelenséget. Mint­
egy emberöltő múlva, 1904-ben szabadalmaztatta is a vákuumdió­
dát. Ennek a vákuumdiódának az volt az előnye, hogy a korai fél­
vezetős diódákhoz képest igen megbízható volt, sőt nagyon nagy
frekvencián is jelentős áramot tudott vezetni.
Két évvel később tudományos-technikai bomba robbant, mert
Lee de Forcst feltalálta a vákuumtriódát, ami már áramerősí­
tésre is alkalmas volt. Az egyenirányítóhoz képest ennek az volt
a hatalmas előnye, hogy így nemcsak közeli erős, nagy teljesít­
ményű rádiójeleket lehetett venni, hanem távoli gyenge jeleket
is, sőt az erősítés segítségével akár hangszórókat is meg lehetett
hajtani. Ez minőségi ugrást jelentett a rádiózásban. Innentől
kezdve egyre-másra jelentek meg a különböző konstrukciójú rá­
diócsövek, erösítöcsövek. s a polgári családoknál elvárt, nélkü­
lözhetetlen eszköz lett a rádió. A társadalom számára a nagy új­
donság az volt, hogy ingyen lehetett zenét hallgatni, bár az üzle­
ti szféra hirdetései tartották el az egyre szaporodó adókat.
(hoszországban és Németországban a politika és a propaganda
látszotta ezt a szerepet.
85
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
Edison és Tesla - bár mindketten észleltek ezeket a lehetősége­
ket - elmentek mellettük. Tesla, a gázkisüléses csövek mestere,
nem foglalkozott a nagyvákuumú csövekkel, a fűtött katódos, ter­
mikus emisszióval. Gömbszerű csöveiben hidegemissziót használt
a rezonáns gázkisüléses készülékeihez (részletesebben lásd a Bo­
rotvaélen c. könyv 1. fejezetében).
Az 1900-as évek elején már úgy nézett ki, hogy a félvezetős
eszközök kora lejárt, mert nem tudják kinőni gyermekbetegségei­
ket. Az 1. világháború idején az izzólámpa-ipar technológiája alap­
ján készült egyenirányító és erösítöcsöveket először milliószámra,
majd százmilliószámra kezdték el gyártani. A galenitkristályt hasz­
náló detektoros egyenirányítók még hosszú ideig csak játékszerek
maradtak az amatőrök kezében. A germánium és a szilícium
egyenirányítók csak egy generációval később láttak napvilágot, és
a szilárdtestekben lezajló folyamatok megértése is egy emberöltő­
nyit váratott magára.
Korai kísérleti erőfeszítések azért akadtak. Például az ameri­
kai Telephon és Tclegraph Társaság alkalmazottja, Greenlaf
Witticr Pickard 1902-1906 között mintegy 30 000 különböző
anyagot vizsgált meg a lepkegyűjtők szorgalmával. Az érdekel­
te, hogy mely anyagok alkalmasak a rádióhullámok detektálásá­
ra, azaz egyenirányítására. Ebből a 30 000 különböző vegyület-
ből mindössze 250 tűnt alkalmasnak. Pickard a Westinghouse
cégtől kapott megolvasztott szilíciumot találta a legjobb anyag­
nak. 1906-ban nyújtotta be szabadalmát a szilíciumkristály de­
tektorra - abban az évben, amikor a Lee de Forest-féle vákuum­
trióda elindult hódító útjára. A svéd Cári Benediks pedig 1915-
ben vette észre a germánium félvezető tulajdonságát, ám ezek a
visszhangtalan felfedezések még igen hosszú ideig semmiféle
gyakorlati alkalmazáshoz nem vezettek.
A ma ismert, szilícium vagy germánium alapú szennyezett fél­
vezetők gyártási technológiájának alapjait csak 1935-ben - Lili-
enfeld tranzisztorának felfedezése után 10 évvel - tette le
R.S.Ohl, a Bell-laboratórium kutatója. Speciális módszert talált ki
arra, hogy egy kvarccsöben hogyan kell megolvasztani és zónásan
tisztítani a szilíciumot. Észrevette a különböző szennyező anyagok
fontos szerepét, és a technológiája segítségével 99.999%-os tisz­
taságú szilíciumot tudott már 1942-ben előállítani. Óriási szeren­
cséjére a szilícium olvadása majd megszilárdulása eltérő módon
86
A TRANZISZTOR BUKÁSA ÉS FELTÁMADÁSA
ment végbe, ugyanis a szennyező anyagok más-más magasságok­
ban fagytak bele a szilícium tömbökbe. így élesen elhatárolódtak
egymástól a különböző típusú szennyezések egy nagyszerű „p-n”
átmenetet adva.
Valójában a megbízhatatlan tűdiódák több évtizedes korszaka
után ez jelentette az első megbízható, nagyfrekvenciás, félvezetős
egyenirányítók megjelenését. Tranzisztort azonban nemcsak ezzel
a kifinomított technológiájú szilíciummal, vagy szennyezett ger­
mánium anyagokkal lehet előállítani, hanem a kissé primitívebb
réz-oxid segítségével is. És ezt az alapelvet Lilienfeld már a 20-as
években észrevette. Következzék végre az ő története.
Lilienfeld árnyéka
Julius Edgár Lilienfeld 1882. április 18-án született Lembergben,
az Osztrák-Magyar Monarchia állampolgáraként. Apja zsidó ügyvéd
volt, abban a városban, ahol a 1 10 000 emberből kb. 30 000 volt zsi­
dó. Értelmiségi szülők gyermekeként, az akkori monarchiára jel­
lemzően toleráns légkörben nevelkedett. A helyi förcál gimnázi­
umba járt, ahol természettudományos érdeklődése okán elsősorban
ilyen tárgyakat tanult. Ezután a Berlini Műszaki Egyetemre iratko­
zott be, és egy évig mérnökhallgató volt. 1900-ban azonban abba­
hagyta, és 1904 teléig a Friedrich Wilhelms Egyetemen, azaz ter­
mészettudományi egyetemen tanult filozófiát, matematikát, kémiát,
fizikát, főleg kísérleti fizikát. Többek közt Planck volt az egyik ta­
nára, ám nem túl fényesen vizsgázott nála, csak elégségesre.
1905 februárjában kapta meg az egyetemi doktori fokozatát:
doktori disszertációja termodinamikával, valószínűség-elmélettel
foglalkozott. Aztán a kísérleti fizika iránti érdeklődése miatt a Lip­
csei Egyetemre került. Itt röntgencsövekkel kezdett el foglalkozni,
amelyek abban az időben még gáztöltésű csövek voltak. Ezek a
csövek az ilyenkor fellépő katódion-bombázás, ion-porlasztás miatt
idővel változtatták tulajdonságaikat, spektrumukat, gyakran kellett
cserélni őket. Szeretett volna egy olyan röntgencsövet kidolgozni,
amelyik stabil, mindig ugyanúgy használható. A lipcsei kutatók
használtak a kontinensen elsőként Tesla-transzformátorokat a
nagyfeszültségű röntgencsövek üzemeltetésében. Lilienfeld ötlete
az volt, hogy egy fűtött kátédból kilépteti az elektronokat, majd
nagy feszültség segítségével nagyvákuumban felgyorsítja őket egy
87
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
nehézfém-anódnak ütköztetve. S ekkor természetesen röntgensuga­
rat bocsátanak ki a becsapódó elektronok.
Számos ilyen megoldást dolgozott ki, ezeket szabadalmaztatta is.
Megvolt benne a mérnöki véna, ö már értette, hogy a fizika az egész
emberiség számára hasznos. A csöveit gyártották is, mert nagy
mennyiségű megbízható röntgencsőre volt szükség a rohamosan ter­
jedő orvosi és ipari alkalmazás miatt. Ö is a kor csúcstechnikájával
élt, hiszen a csöveit kb. 150 kV-os Tesla-trafó hajtotta meg. Sőt az
oszcilloszkóp elődjének tekintett Braun-csövet is használta arra,
hogy megnézze, milyen alakú hullámokat generál a Tesla-trafó.
A korabeli Németországban nagymértékben támogatták a termé­
szettudományok: a fizika, kémia és biológia fejlődését. Ebben az
időben kétségtelenül Németország volt a Föld legfontosabb tudo­
mányos „motorja”, messze megelőzve Angliát, Hollandiát és Fran­
ciaországot. Az Egyesült Államokat azért nem érdemes említeni,
mert ott az I. világháború végéig komoly egyetemi vagy kutatóin­
tézeti hálózat egyszerűen nem létezett.
A röntgencsöveknél aggasztó probléma volt a nagyvákuum el­
érése. A kísérleti fizika, s ennek nyomában az elmélet mindig csak
akkor tudott nagyot lépni, ha a szivattyúzás technológiája fejlődött.
Az egyre csökkenő nyomások új és új jelenségeket hoztak. Mint
ahogy a mikroszkópok nagyításának javulása is ismeretlen vilá­
gokba engedett betekintést, ahogy a nyomást sikerült lecsökkente­
ni, a kutatók mindig egy szokatlan, egzotikus, érdekes jelenségcso­
porttal találkoztak. A nyomás csökkentése a vákuumcsövekben
nem öncélú folyamat volt, rengeteg gyakorlati előnyt hozott. Lili­
enfeld ebben is jelentősét alkotott. Folyékony levegőt, majd hidro­
gént használt a csövekben lévő gázok lehűtésére, így csökkentette a
nyomást. Ö dolgozta ki a vákuumcsövek kályházásának technoló­
giáját is, aminek segítségével a felületre abszorbeált, megtapadt gá­
zokat el lehet távolítani. így további nyomáscsökkenést értek el,
valamint a lezárt csövek élettartamát is jelentősen meg lehetett
hosszabbítani. Mivel jól ismerte a gázcseppfolyósítás technológiá­
ját, aktívan részt vett a Zeppelin léghajó-kísérletekben is. A német
léghajók az I. világháborúban egy darabig (a repülőgépek tömeges
megjelenéséig) félelmetes háborús fegyvernek bizonyultak.
Nyaranta azonban iszonyatos szénanátha, allergia kínozta, ilyen­
kor mindig a búzamezőktől távolra, a magas hegyekbe kellett me­
nekülnie, hogy gondolkozhasson, élhessen, dolgozhasson.
A TRANZISZTOR BUKÁSA ÉS FELTÁMADÁSA
Az I. világháború alatt nem hívták be katonának, sőt a Lipcsei
Egyetemen rendkívüli professzori kinevezést kapott. A folyékony
hidrogén-technológia a gyakorlati alkalmazásokon túl segítette a szi­
lárdtestek elektromos vezetőképességének vizsgálatát. (Ekkor buk­
kantak rá holland kutatók ezzel a hűtési technológiával a szupra­
vezetés jelenségére is, aminek kutatása azóta is folyik.) 1916-ban kü­
lön költségvetéssel nevezték ki rendkívüli professzorrá. De már nem
egy elhunyt professzor megüresedett székét kapta meg, mint az ad­
dig szokás volt, hanem teljesen új kutatási irányokat nyithatott.
A dühöngő háború ellenére laboratóriumot alapíthatott. Az egyre
nagyobb mértékű vákuumban tanulmányozta az elektronok mozgá­
sát. Először csak a fűtött katódos, az ún. termikus emissziót, majd
később a vékony tűkből, hegyekből kilépő ún. hidegemissziót vagy
léremissziót. Ez akkor jön létre, amikor egy szilárdtest, az elektro­
nokat kibocsátó emitter és egy másik elektród, anód között óriási
térerősség lép fel. A tű csúcsa ideális erre a feladatra, nem véletlen,
hogy itt tapasztalták először ezt a jelenséget. Az elektron ilyenkor a
lemből, saját potenciál „börtönéből” ki tud szabadulni. E börtön
„szigorúsága” attól függ, milyen típusú a fémcsúcs, azaz milyen a
kristályszerkezete, milyen az elektronhéja.
Amikor ezeket a kísérleteket végezte, mindez még hihetetlenül
izgalmas, misztikus dolognak számított. Bár tudtak már az elektron
és az atom létéről, az atommag, a proton vagy a neutron mivolta még
teljes homályban volt. Arról sem volt fogalmuk, hogyan néznek ki a
leinek, milyen a szerkezetük, hogyan vezetik az áramot. Lilienfeld
észrevette, hogy minél hegyesebbek a tűk (azaz minél nagyobb a
térerősség), annál több elektron tud kilépni. (Azt persze ö sem gon­
dolta, hogy a csúcs körüli hatalmas térerősség esetleg a helyi téridő
szerkezetét is megbonthatja, meggörbítheti, noha ezekben az évek­
ben alkotta meg Einstein az általános relativitáselméletet. Később az
Egyesült Államokban a két ember levelezett egymással, de sosem
kapcsolták össze a nagy térerősségek esetén fellépő anomáliákat az
altalános relativitáselmélettel. Persze maga Einstein sem bízott
ezekben a szingularifásokban, ő maga elképzelhetetlennek tartotta
például az ún. „fekete lyukak” létezését, ezt csak egy matematikai
problémának, bosszantó szingularitásnak vélte.)
Lilienfeld észrevette, hogy ez a hidegkatódos téremisszió nem
függ a csőben kóborló ionoktól, ez teljesen új jelenség, itt nem a
kalódot bombázó ionok verik ki, dobálják ki az elektronokat, mint
89
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
a gázkisüléseknél, hanem azok a nagy térerősség hatására lépnek
ki. Mindez nem látszik túl izgalmasnak, ám az előző vízautós feje­
zetet ehhez kapcsolva láthatjuk, hogy Lilienfeld (akárcsak Tesla)
közel került egy izgalmas, ám ma sem ismert területhez: hogyan
lehet nagy elektromos vagy mágneses térerősséggel manipulálni,
megváltoztatni a helyi téridő szerkezetet. (Mi, egymás között a tér­
idő manipulálását egyszerűen csak tértechnológiának nevezzük,
aminek az elfogadottsága, de még a megértése is igen távol van.)
A háború nélkülözései alatt Lilienfeld élte az átlagos, vagy az
annál kicsit jobb színvonalon élő hátországi professzorok életét.
Napjait a munka, a kísérletek töltötték ki. Jól ismerte a nála két év­
vel fiatalabb Walter Schottkyt, a szilárdtestfizika egyik nagy úttö­
rőjét. (Érdekes, hogy sem az angol, sem a francia tudományos élet­
rajzi lexikonokban nem említik a nevét.) Lilienfeld jól ismerte te­
hát a téremisszió vagy hidegemisszió jelenségét nagyvákuumban,
és azon rágódott, hogy hogyan lehetne ezt az effektust más körül­
mények között is előállítani. Hasonló jelenség persze előfordult
plazmákban, és a már említett félvezetős diódákban is. Ez vezet­
hette őt később az első tranzisztor megalkotásához.
Világos azonban, hogy Lilienfeld nem elméleti, hanem gyakorlati
kísérletező fizikus volt, de ott sem mindig szerencsés. Nem vette
észre például a téremissziós mikroszkóp lehetőségét sem. Azt egy
kollégája alkotta meg, aki a finom tű hegyének hőmérsékletét majd­
nem az olvadáspontig emelte, így a tű felszíne sima lett. A csúcsból
kilépő elektronokat aztán egy fluoreszkáló lemezkének ütköztette.
És íme: feltárult az atomok világa, világosan kirajzolódott a képen a
csúcsocska atomos kristály szerkezete. Így láthatták meg az emberi­
ség történetében először a csúcsocska anyagszerkezetét.
Lilienfeld gyakran utazott az Egyesült Államokba, hogy az otta­
ni szabadalmait perekben védje. Akkor is (most is) az volt a szo­
kás, hogy kis változtatással, kozmetikázással egy másik országban
újra benyújtják a mások által már felfedezett jelenséget. A General
Electric különös szeretettel nyúlta le Lilienfeld röntgencsöves sza­
badalmait, ő pedig hosszadalmas, költséges perekben védte jogait.
Ám az Egyesült Államokban több okból is nagy lehetőséget látott.
Németországot és egész Európát gazdasági válság rázta meg, de az
amerikai ipar sértetlenül úszta meg az I. világháborút, sőt rengete­
get fejlődött. Gombamódra kezdtek szaporodni az egyetemi tan­
székek és kutatóintézetek, szükség volt a jó szakemberekre. Ezen­
90
A TRANZISZTOR BUKÁSA ÉS FELTÁMADÁSA
kívül Németországban terjedni kezdett az antiszemitizmus, ez is
indok volt arra, hogy otthagyja az országot. Bár ebben az időben
még mindig Németország az elméleti fizika központja, a kísérleti
fizikával már megbarátkoztak az amerikaiak is. Akkor hagyta ott a
Lipcsei Egyetem Fizikai Intézetét, amikor Hcisenberget nevezték
ki az Elméleti Fizikai intézet élére, és Peter Debye-t a kísérleti
részleg vezetőjévé.
Tudjuk, hogy ekkor már elkezdte a diódás, téremissziós vizsgá­
latokat, azaz nem nagy vákuumban, hanem szilárdtesteken belül kí­
sérletileg vizsgálta a téremissziót. A részletekről nem sokat tudunk,
mert nagy-nagy titokban végezte ezeket a kísérleteket. Csak annyit
irt barátainak, hogy örömére szolgál olyan ismert, de elhanyagolt
jelenségek vizsgálata, melyeket viszonylag olcsón elvégezhet. Elő­
ször egyenirányítókkal foglalkozott, amelyek 3 amperes csúcsára­
mot tudtak adni (viszonylag kis feszültségen), de már alkalmasak
voltak pl. 12 V-os akkumulátorok feltöltéséhez.
1926-ban nyújtotta be az első tranzisztor-szabadalmát, amelynek
alapja a Lee de Forest által kidolgozott erősítő trióda. Először a
téremissziós (F.E.) tranzisztort szabadalmaztatta, majd a MOSFET
(Metal-Oxid Semiconductor - Ficld Emission Transistor, tér­
emissziós tranzisztor) következett. A harmadik pedig egy félveze­
tő- és fémrétegből készült tranzisztor, ami a Schottky-hatást hasz­
nálja. A Lilienfeld által kikísérletezett tranzisztorok még nem a ma
használatos szilícium vagy germánium félvezetőket használták, ha­
nem réz-oxidot és réz-szulfidot. Ám az elvek kristálytiszták, és ma
is alkalmazzák őket. Tömeggyártásra alkalmasak lettek volna ezek
a korai tranzisztorok is, sőt messze jobb hatásfokúak és megbízha­
tóbbak lehettek volna, mint a rádiócsöves, nagyvákuumú diódák
vagy erősítő triódák.
Nemcsak a tranzisztor-szabadalmakat adta be 1926-ban, hanem
túl a negyvenen meg is nősült, felesége Beatrice Ginsburg. A há­
zasság gyakorlatilag véget vetett az aktív kutatói életének. Felesé­
gével előbb vidékre költözött, majd egyre súlyosbodó allergiája
miatt a Virgin-szigetekre mentek, ahol haláláig élt. Bár életrajzírói
szerint a Szent Tamás-szigeten még tovább folytatta kísérleteit, a
réz-oxid tranzisztoroknak azonban nem tudott utat tömi.
Vajon mi lett volna a korai tranzisztor sorsa, ha nem nősül meg,
ha nincs szénanáthája, ha valamelyik nagy ipari laboratórium, ne­
tán a Bell-laboratórium munkatársa lesz? Nem tudunk ezekre a
91
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
kérdésekre válaszolni. De a találgatásokba bőven belefér, hogy ha
elterjed ez a korai réz-oxidos tranzisztor, akkor talán jóval hama­
rabb megjelenhetett volna pl. a digitális számítógép, netán a hor­
dozható rádió. A tranzisztor jelentőségének igazi felfedezői, első
tömeges felhasználói nem az amerikaiak, hanem a tönkrevert, szét­
bombázott japán városokban dolgozó éhező villamosmérnökök, a
későbbi Sony-gyár megalapítói.
Úgy gondolom, hogy a félvezető technológia többet tett az embe­
riség életszínvonaláért, életminőségének jobbításáért, mint az összes
politikus. Az emberek legtöbbször azért mennek a barikádokra, azért
sztrájkolnak, hogy életszínvonalukon, életminőségükön javítsanak.
Ám el tudnának képzelni egy olyan tüntetést, ahol a transzparenseken
az áll: „PIN-diódát akarunk!”? „FET-tranzisztort akarunk!” Vagy
akár: „Ide nekünk a nanotechnológiát!”? Pedig ezek ugyanolyan fon­
tosak, mint a szabad szólás vagy a gyülekezés joga. A történelem
egyik szomorú tanulsága, hogy az új eszméket, az új találmányokat
ugyanúgy elnyomják, mint ahogy a politikai eszméket. Csakhogy az
utóbbi jobban észrevehető, írnak is róla, a találmányok, felfedezések
elhallgatása az emberiség alig ismert tragédiája.
A katonai akadémiákon azt is tanítják, hogy egy-egy csatát vagy
háborút kik, hogyan és miért nyertek meg, vagy vesztettek cl. A
műszaki egyetemeken (netán a tudományegyetemeken) sosem
boncolgatják, hogy egy-egy felismerés miért csak akkor született
meg. Az clparentált, elhallgatott effektusokról soha, de soha nem
hallani. Úgy vélem, Lilienfeld tranzisztorának bukása is egyfajta
holokauszt-történet. Különös, hogy a nem túl fényes happy endet
végül nem is az amerikaiak, hanem a japánok hozták meg.
Bár Lilicnfeld az első, de nem az utolsó elfeledett úttörője a tran­
zisztornak. 1930-ban egy amerikai mérnök, H. C. Weber újra felfede­
zi, s szabadalmaztatja a vezérelhető elektronemisszión alapuló tran­
zisztorát, de ez is érdektelenségbe fullad. A német O. Ilcil 1934-ben
Lilienfcldtöl függetlenül feltalálja és szabadalmaztatja a térvezérlésű
tranzisztort. O is bukik. Egy fiatal új-zélandi amatőr rádiós, R. Adams
is állítja, hogy a 30-as években egy tűs tranzisztort készített, melyet
évekig használt. Úgy tűnik, itt is érvényes az „5-ös szabály”. A fontos
dolgokat elég csak 5-6 alkalommal feltalálni, hogy az áttörés megszü­
lessen, a kevésbé fontosak esetében néha 30-40 nekifutás sem elég.
A tudomány nagy kihagyott lehetőségeiről, holokauszt-történe-
tciről azonban ugyanúgy nem hallani, mint ahogy ’45 után az igazi
A TRANZISZTOR BUKÁSA ÉS FELTÁMADÁSA
holokausztról sem lehetett sokat beszélni itt, Kelet-Európábán.
Egyedül Nyugat-Némctországban mertek szembenézni a németek
saját múltjukkal, vállalták ennek fájdalmát, agóniáját, de jutalmul a
megtisztulást, az erkölcsi megújulást kapták. Az NDK-ban mindez
nem történt meg, de ott legalább feltárták a létező szocializmus bű­
neit. Nálunk egyik sem ment végbe.
March 23 , 1926. 1,578,045
J, E. LILIENFELD
autoelectronic device
Filed Jan- 28. 1922
I. ábra: Lilienfeld téremisszión alapuló röntgencsövének szabadalmi áb­
rája. A csúcs körül kialakuló nagy térerősséget csak arra használta, hogy
elektronokat „gyártson”, az energiaviszonyokkal nem foglalkozott. Meg­
előzte Shoulders-t két emberöltőnyi idővel.
Mivel nincs példa a nyilvánvaló politikai bűnök tisztázására,
ezért kizárt, hogy az intézményes tudomány valaha is vállalja a
vétségeit. Még arról sem beszélünk, hogy az Akadémia közönyö­
sen nézte Semmelweis vergődését, majd azt, hogy Bécsben becsal­
ták egy bolondokházába, összerugdosták, agyonverték. A Bolyaink
magányos kínlódásáról nem is tudtak. Neumann Jánost, Wigner
Jenőt, Szilárd Leót, vagy Teher Edét (és sokan másokat) nem tar­
tották elég okosnak ahhoz, hogy taggá válasszák őket. A Bércs-
cseppct s más hasznos „rákászati szereket” viszont toxikusnak mi­
nősítették. Viszont voltak (százával!), vannak (és lesznek) olyan
akadémiai tagok, akik egyetlen publikációval sem járultak hozzá az
93
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...

egyetemes tudás gyarapításához, viszont büntetlenül tiporhattak el

bármilyen újdonságot. A tudományban intézményeiben ma nincs IV. RÉSZ
bátorság szembenézni a múlt és jelen bűneivel. A gond mindig az,
hogy amiről nem tudunk, az nem hiányzik. VÍZAUTÓK
Jan. 28, 1930. j, e. lilienfeld 1,745,175
XE7H0D AND APPARÁTUS FÓR CONTROLLíNű ELECTRIC CURREKT5 (Egy aprócska találmány)
Fiiad Oct. 9, 1920

DEVZCÍ POR CONTftOLLIXO ELECTRIC CURRENT

Fiiad Marcii 23. 1928 3 5h««ts-Sheat 1

Egy forgódugattyús gőzgép fényképe, a brit „Clean Power Technologies''

2. ábra: Lilienfeld két tranzisztor-szabadalmának egy-egy jellemző ábrája.
Mindhárom szabadalom kipróbált, megépített készüléken alapult. Bár
nem igényelt a kor szintjét meghaladó technológiát, és bőven lett volna rá
felhasználási lehetőség, mégsem kellett senkinek.
cég fejlesztette ki. Eredetileg James Watt találta fel, de akkor a tömítések
problémája miatt az ötlet megbukott, ila ma elterjedhetne, az autók üzem­
anyag-fogyasztása csak emiatt 25-30% -kai csökkenhetne. Egy i/yen mo­
tor a belsőégésű motorok hulladékhőjét hasznosíthatná. Hányszor kell
meg úp'a feltalálni? A kép az Engineer című folyóirat 2008. február I l-i
számában jelent meg.

94
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
A ’60-as években mesélte édesapám a következő történetet. Egy
éjszaka autóval jöttek haza Miskolcról a 37-es úton. Egy árokba
csúszott, terebélyes fának csapódott, összetört gépkocsit vettek ész­
re az út mentén. Kiszálltak és látták, hogy két utasa még nyöszö­
rög, él. Nem mertek hozzájuk nyúlni, mert az egész fülkét elborí­
totta a vér. Egy óra múlva már mindkét ember halott volt.
Nem volt szükségszerű a haláluk. Ha lett volna rajtuk biztonsági
öv, az autó ugyan összetörik, de ok élve megússzák. A hárompon­
tos biztonsági öv, ez az „aprócska” találmány csak 1959-ben szüle­
tett. Feltalálója egy svéd mérnök, Nils Ivar Bohlin, aki akkor a
Volvónál dolgozott. Korábban a szintén svéd Saab cégnél volt,
harci repülőgépek katapult ülését tervezte. A J-35 Draken típusú
gép ülésén is volt biztonsági öv, nehogy a pilóta kiessen az ülésből,
ha katapultál a gépből. Ez a katapult ülés adta számára az ötletet,
hogy az autókba is javasolja a biztonsági övét. Szabadalmat is ka­
pott (az Egyesült Államokban pl. a 3.043.625-ös sorszámmal).
Vajon miért csak az ’50-es évek végén jött rá egy repülőgép­
tervező mérnök, hogy autókba is jó lenne a biztonsági öv? Az
1900-as évek elején még kevesebb mint 10 000 autó működött.
(Többségük elektromos vagy gözautó volt.) Az I. világháború elő­
estéjén növekedett számuk egymillióra, majd 1920-ban lépték át a
10 milliós határt. 1960-ban, nagyjából amikor ez a találmány meg­
született, már 100 millió autó futott az utakon. Jó pár össze is tört
közülük, addigra talán már tízezrek haltak meg közlekedési bal­
esetben. Ez az aprócska találmány vajon miért nem jutott senkinek
96
VÍZAUTÓK
sem az eszébe? Azt hiszem, rossz a kérdés. Valószínűleg sok em­
bernek eszébe jutott, de senki sem rohant ötletével a szabadalmi
hivatalba. Az autógyárak döntő többségének pedig nem az utas biz­
tonsága volt fontos, hanem az eladási statisztika.
Ám önmagában egy megadott szabadalom nem elég. Ezer és
ezer találmány eljut ugyan a szabadalmi hivatalig, néhány év után
meg is kapja a hivatalos elismerést, de a felfedezés mégsem terjed
cl. A létező szocializmusban, ahol jelszavak szintjén a legfőbb ér­
ték az ember volt, talán valamikor a '80-as évek közepén tették kö­
telezővé a biztonsági övét. (De New York államban is csak 1984-
ben.) Addig szabad volt meghalni az utakon. Mindenki mondhatja,
hogy a biztonsági öv aprócska ötlet, „nekem is eszembe juthatott
volna”. A találmányok talán fele ilyen. A tégla elkészítése, az íj, a
vaseke, a kerék vagy a tűzgyújtás, mind-mind „aprócska” talál­
mány. Bárkinek eszébe juthattak volna, mégis csak kevesen gon­
doltak rájuk, pedig ezeken is múlhatott az emberi faj fennmaradá­
sa. Nyilván az antigravitáció vagy az antibiotikum tömeggyártásá­
nak kidolgozása nagy találmány, melyeknek kiötlése keveseknek
adatik meg. Részben mert speciális szakismereteket kíván, más­
részt pedig hatalmas meggyőzőerő kell ahhoz, hogy mások is fel­
ismerjék az újdonság jelentőségét, és elinduljanak egy ismeretlen
úton. A biztonsági öv is egy aprócska példa arra, hogy technikai
fejlődésünk mennyire vontatott, esetleges.
Miért nem készült fénykép Jézusról?
Vajon miért nem készült fénykép Jézusról? Minden technikai
feltétel adott volt ahhoz, hogy az egyiptomiak vagy a rómaiak fo­
tográfiákat készíthessenek. Egyiptomban már 3000 évvel ezelőtt
igen jó minőségű, tiszta üveget tudtak előállítani az ottani kvarc­
homokból. Valamennyire az üvegcsiszoláshoz is értettek. A római­
ak már kezdetleges lencséket is készítettek, például optikailag tisz­
ta smaragdból. (Onnan tudjuk, hogy a rövidlátó Nérónak volt ilyen
lencséje.) Az ezüstlemezt és a jódot is ismerték. Camcra obseurát
(lyukkamera) is tudtak volna építeni egy fadoboz, egy üveglcncse
és egy homályos üveglemez segítségével. így dagerrotípiákat már
i.c. 1000-2000-ben is lehetett volna készíteni. Történt valami külö­
nös technikai áttörés 1839 áprilisában, mely által megvalósulhatott
ez a találmány? Nem. Vajon Jacques Maiidé Daguerre kortársai
97
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
szintjét messze fölülmúló zseni lett volna? Nem. Pusztán szokatlan
módon rakott össze néhány aprócska találmányt. Bárki megtehette
volna ugyanezt akár kétezer évvel ezelőtt is. Miért nem történt meg
mégsem? Mert amiről nem tudunk, az nem hiányzik.
A vasekc vagy a gőzgép már akkor is az egész emberi civilizáció
sorsát érintő találmány lehetett volna. A rómaiak ismerték az acél­
készítés egyszerű kovácsolásos módszerét, készítettek is jó kardo­
kat. Ám a vasekével vagy acélekével nem törődtek. Pedig fonto­
sabb lett volna, mint a kardkészítés.
Az alexandriai technikus-filozófusok ismerték a dugattyúkészí­
tést, a szelepek működését, számos elmés vízóránál és vízszivattyú­
nál használták ezeket. Kezdetleges gőzkazánokat is kifejlesztettek,
pl. a Ueron-labdát. Szüntelenül ott voltak a vasekc vagy a gőzgép
létrehozásának küszöbén, de sosem tették meg a döntő lépést. Ennek
meggyökeresedett okai voltak az ókori római társadalomban: lenéz­
ték a fizikai munkát, a kreativitást, az alkotást. A kor férfieszménye
a bátor katona, a kiváló, győzedelmes hadvezér, esetleg a politizáló
földbirtokos nemes, a patrícius. Az ügyes kis kütyüket készítő görög
vagy zsidó természetfilozófus csak alig emelkedett a csőcselék, a
„plebs” társadalmi szintje fölé. El is süllyedt a birodalom.
Ezért bukott meg az ennél sokkal gazdagabb kínai társadalom is.
Pedig ott már nem is a születés, hanem az egyéni képesség számított
de rossz területen. Az kapott magas presztízsű államigazgatási po­
zíciót, aki szép, fennkölt esszéket tudott írni, s nem az, aki értett a
társadalom gazdasági felvirágoztatásához. A kínai császárság is ösz-
szcomlott, és a vergődés közben százmilliók pusztultak el nyomorul­
tul. Az Indiát uraló mogul (muzulmán) uralkodóréteg is kizárólag a
katonai erényeket tekintette férfihoz méltónak. Megtűrték ugyan a
miniatúrafestöket, zenészeket és építészeket, netán ötvösöket, de
csak akkor, ha az udvar pompáját emelték. Másra nem volt szükség
(erről bővebben a Borotvaélen c. könyvben olvashatnak).
A jámbor olvasó azt hihetné, hogy ez a régmúlt, ilyen ostobaság
ma már nincs. Pedig most is ez van, csak a csomagolás jobb. Az
iraki olaj megszerzése, a háború (2008 elejéig) 3000 milliárd dol­
lárba került az USA adófizetőinek, s körülbelül 100 000 iraki életét
követelte. Ugyanakkor az új energiaforrások kutatására ennek csak
ezredrészét, azaz évente 3 milliárd dollárt költenek. Ebből is csak
egy töredék jut a megújuló energiaforrások kutatására, ez 239 mil­
lió dollár. Ez az összeg arra lenne elég, hogy a katonaságot három
VÍZAUTÓK
órán át pénzelje. Az arány azt mutatja, hogy még mindig a régi
Róma bukott sémája szerint cselekszünk.
Magyarország ennél is rosszabb mutatókkal bír, de mi legalább
nem csatatéren harcolunk. Ám egy másik, ugyancsak szégyenletes
háborúban nyakig benne vagyunk: saját környezetünket mi is irt-
|iik. Olajra nekünk is szükségünk van, közvetve mi is ott vagyunk a
küzdőtéren - csak megint a rossz oldalon.
A probléma gyökere az, hogy az irakiaknak még sok olajuk van,
az USA-nak pedig egyre kevesebb. Lehetett volna takarékoskodni
is. Nem fütetlen lakásokkal román módra, hanem az esztelen té­
kozlás elkerülésével. Például a négy kerék-meghajtású városi trak­
torok helyett normális fogyasztású autókkal.
Egyszerű vízautók
Ha nem is újszerű fizikával, tértechnológiával, de a tankönyvi
fizikával is lehet energiatakarékos vízautókat készíteni. Egy apró
találmány például a 6-ütemű benzines motor, ami egy négyütemű
benzinmotor és a gőzgép keveréke. A normál négy ütem után a for-
ió hengerbe túlhevített vizet kell fecskendezni, ahol az elpárolog
(kitágul), munkát végez, így hajtja a tengelyt. Kicsit át kell alakíta­
ni hozzá a vezérlést, és a vizet elő kell melegíteni, túl kell hevíteni.
A normál kipufogási ütem után két ütemen át - tágulás és újabb ki-
pu fogás - gőzgépként működik a motor, külön üzemanyag nélkül.
I ezzel a kiegészítéssel a benzinmotor hatásfoka kicsit még meg is
haladja a Diesel-motorok kb. 40%-os hatásfokát. Csak ez az egy
aprócska találmány is észrevehetően csökkentette volna az olaj
arát. Eddig legalább hatszor olvastam erről az ötletről különböző
feltalálóktól. De az utcán mégsem találkoztam a találmánnyal, csak
a folyóiratok hasábjain.
Még egyszerűbb módon is meg lehetne oldani ezt a kérdést: apró
csöppek formájában is lehet vizet adni az üzemanyagba, akkor is
lejátszódik a folyamat. A kompresszióviszonyt, így a hatásfokot ja­
vítja ez az eljárás, és az égés minősége is javul: kevesebb a káros
anyag kibocsátása. Ám az olajcégek eddig az összes hasonló javas­
latot megbuktatták. A vizet persze elektrolízissel is fel lehet bontani,
s durranógáz formájában a szívótorokhoz lehet juttatni. így is jobb
lesz az égés minősége, sőt a motor hatásfoka is javul 10-15%-kal.
I z az aprócska ötlet sem kellett az autóiparnak.
99
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
Lényeges, hogy a vizet apró cseppek formájában adjuk a levegő­
benzin keverékhez. Ekképpen kis térfogatban kerül a hengerbe, s a
robbanás folyamán elpárologva, majd túlhevülve kitágul, munkát vé­
gez a dugattyú. így gépünk egyszerre dolgozik gőzgépként és belső­
égésű motorként is az égés során. Kisebb a légszennyezés, a táguló
gőz miatt jobb a keveredés, tökéletesebb az égés, jelentősen javulhat
így a motor hatásfoka is. A vízadagolás jótékony hatása régóta ismert,
több ezren feltalálták már, de a mikéntje és hogyanja igen fontos.
Nézzünk például egy olvasói levelet a New Scientist c. folyóirat
2008. márc. 8-i számából. „Úgy 35 éve azt vettem észre a Morris
Minor autómon, hogy a hűtővíz szivárog a hengerfej tömítésén át a
hengerbe. De nagyon jól futott így, érezhetően kevesebb lett a fo­
gyasztása, ráadásul meg is nőtt a teljesítménye. Egy másik kocsimat
ezért átalakítottam úgy, hogy egy vízporlasztót szereltem a karburá­
torba, aminek szabályozni tudtam az adagolását. így csak 4,7 litert
fogyasztott 100 kilométerenként, míg egy hasonló kocsi ritkán eszik
6 liternél kevesebbet. A legjobb hatást akkor értem el, amikor a mo­
torblokk már üzemi hőmérsékleten működött. Ha a cél előtt kb. két
mérfölddel kikapcsoltam a vízporlasztást, az olaj-víz emulzió kelet­
kezésének gondja is megszűnt.” (Rob Mannion, Dorset)
Nyilvánvaló, hogy a kulcskérdés az apró, forró, túlhevített vízcsöp-
pek előállítása és precíz belövése a levegő-üzemanyag keverékbe.
Ezt a feladatot technikailag többféle módon meg lehet oldani, de
egy ilyen találmány a természetben már több millió éve létezik. A
„feltaláló”, a kb. 2 cm-es bombázó bogár (Brachinus Carabidae)
akár 10 cm-re is kilövi apró, kb. két ezredmilliméteres csöppekből
álló, forrásban levő vízsugarát az öt támadó hangyákra vagy más el­
lenségre. Két külön mirigyben tárolja azokat a vegyületeket, melyek
szükség esetén 100°C-os víz-gőz keveréket fejlesztenek. Az anyagok
a bogár potrohában levő kamrában keverednek. A reakció után az 1
atmoszférás nyomást is meghaladják, ami akkora, akár egy kuktafa­
zékban. A bogár ekkor egy szelepen át kiengedi a forró göz-vízcsöp-
pccske keveréket pl. egy hangyára célozva. Ezt 400-500 Hz-es frek­
venciával teszi. így állítja be a nyomást, s ezzel a „lőtávolságot” is.
Erre a „találmányra” a Comell Egyetemen dolgozó Tóm Eimer
rovarkutató hívta fel a figyelmet, s a megoldást több egyetemi kuta­
tólaborban is próbálják lemásolni az üzemanyag-adagolás javítására.
Ilyen munka folyik régóta a Leeds-i Egyetemen, Andy Mclntosh
tanszékvezető csoportjában, de egy svéd cég is besegít a finanszíro­
100
VÍZAUTÓK
zásba. (Mindezt egy autóipari folyóirat, az Automative Engineering
c. lap 2007. decemberi száma adta közre.) Az persze talány, hogy
mikorra sikerül megbízhatóan lemásolni ennek a bogárnak a talál­
mányát, de még fontosabb kérdés, hogy az autóipart érdekli-e majd.
Nézzük a megtakarítás költségeit, mert semmi sincs ingyen. A víz­
adagolással 15-30%-os üzemanyag-csökkenést érhetünk el kb. 100-
200 ezer Ft-os beruházás árán. A fékezésnél elpazarolt energia pne­
umatikus vagy elektromos tárolása már több millió Ft-os költséggel
oldható meg, de ez - főleg városi forgalomban - újabb 10-30%-os
üzemanyag-megtakarítást hoz. A motor veszteséghöjénck hasznosítá­
sa pl. külső égésű motorral újabb 10-30%-kal kisebb költséget ered­
ményezhet, bár autónként ez is több millió Ft-ba kerülne, hiszen két -
bár egyenként kisebb - motor kerülne a kocsiba. A karosszéria köny-
nyítése, a hagyományos acéllemezek lecserélése könnyű, de drága
szénszál erősítésű anyagokat használva megint 10-15%-os fogyasz­
táscsökkenést hozhat, újabb több millió Ft-os befektetés árán.
Lehetett volna Pclticr típusú félvezetős hőelemeket is rakni a
forró kipufogógázokra, melyek a szabadba eresztett hő 20-30%-át
elektromos árammá alakítják. (Többek között magyarok is kidol­
goztak és a gyakorlatban alkalmaztak ilyen eljárást.)
Ezek az aprócska találmányok a mérnökök, a motortervező
konstruktőrök körében régóta ismertek. A motorból eltávozó vesz-
leséghöt például külső égésű módon, a kétszáz éve ismert Stirling-
motorral is lehetne hasznosítani. így többféle hibrid (kombinált)
gép hasznosíthatná az üzemanyagot. Lehetne Otto-Stirling és Die-
scl-Stirling hibrideket is készíteni, amelyekben a 200 éve létező, de
alig használt Stirling-motor hasznosítaná a belsőégésű motorok
hulladékhőjét. így 30-40%-os üzemanyag-megtakarítást lehetne el­
érni. A már említett olcsó hatütemű motor, vagy a vízcsöppeket
használó Otto-motor is kombinálható lenne külső égésű motorral.
Egy kis angol vállalat, a „Clean Power Technologies” a forgódu­
gattyús (Wankcl) motort kombinálja a szintén forgódugattyús gőz­
géppel. A Mazda cég RX8-as motorját alakították át úgy, hogy a
belsőégésű motor kipufogógázai hevítik azt a vizet túlhevített gőzzé,
amelyet a másik, már gőzgépként használt forgódugattyús gépbe ve­
zetnek. Az Engineer c. szaklap 2008. februári számában mutatták be
ezt a megoldást. Ez drágább és bonyolultabb, mint a hatütemű mo­
tor, s nem ad sokkal nagyobb hatékonyságjavulást. De így is a ná­
lunk szokásos 7-8 l/l 00 km-cs fogyasztás lecsökkenthető 3-4 1/100
101
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
km-re. Ha ezt még kombinálnánk például pneumatikus vagy lendke-
rekes energiatároló rendszerekkel, fokozatmentes sebességváltóval,
akkor további hatékonyságjavulást lehetne elérni. Félvezetős (Peltier
típusú) hő —> villamos energia konverterrel az utolsó energiaveszte­
ség is felszámolható lenne. Egy ilyen autón nem lenne hűtő sem, az
ugyanis a tékozlás, a nemtörődömség jele.
A fenti megoldások egyike sem újabb 100 évesnél. (A forgódu­
gattyús gőzgépet James Watt 1774-ben készítette, 1782-ben szaba­
dalmaztatta, de nem terjedt el, mert a tömítésként használt higany
ára magas volt.) Hibridjeik, kombinációik javaslat, találmány szint­
jén évtizedek óta léteznek. Ezekről a 70-es években műegyetemi
órákon már hallottam. Kiváló (mai szemmel világszínvonalú) taná­
raink ezeket az ötleteket mind ismerték mint megvalósításra érde­
mes lehetőségeket. Heller László, Lévai András, Jászai Tamás
vagy Petz Ernő - hogy csak néhány nevet említsek a széles látókö­
rű egykori tanári karból - gyakran említették, hogy egy jó energe­
tikus mérnök sokat tehet az életminőség javításáért.
A fenti megoldások kombinációi a négyszemélyes kocsik fo­
gyasztását körülbelül 2-3 liter/100 km-re vihették volna le, a kisebb,
kétszemélyes „Smart” méretű kocsikét pedig 1 liter/100 km-re.
Ma már egymilliárd gépkocsi fut az utakon s szennyezi a levegőt.
Ennek ellenére a sokféle hibrid és vízadagolós kombinációval, pusz­
tán az 50 éve már megbízhatóan működő, ismert megoldásokkal az
olaj fogyasztás már rég a mai szint ötödére eshetett volna vissza. így
persze az olajár is valahol a 10-15 dollár/hordó körül stagnálna, ki­
váltképp, ha a földgázt is cseppfolyósítanák üzemanyag célra.
Amiért én küzdők, hogy még fejlettebb megoldásokkal, üzem­
anyag felhasználása nélkül „gyártsunk” energiát, nem kevésbé ve­
szélyes javaslat az olajipar számára, mint az 1 liter/ 100 km-es fo­
gyasztás. Az a tény, hogy milyen tragikus mértékű a tékozlás és a
technikai stagnálás az autó- és olajiparban, a műegyetemi órákon
már évtizedekkel ezelőtt elhangzott. De akkor csak 3-4 Ft volt egy
liter benzin, így tudtuk, hogy a kombinált, javított ciklusok még
nem gazdaságosak. Ma már más a helyzet, épp a féktelen pazarlás
és a következményként fellépő légszennyezés és felmelegedés mi­
att. Ezt a nézőpontot ma már egyre többen osztják.
Hadd idézzek néhány mondatot az „Economist” című angol
gazdasági hetilap két szakírójától, akik a ZOOM című, 2007-ben
megjelent könyvük bevezetőjében így írnak:
102
VÍZAUTÓK
„Az olaj a probléma, nem az autó. Ezért kell újra feltalálni az
autót. A jövő tiszta autói lehetnek a változás motorjai...”
„Az olajcégeknek nem érdekük, hogy fő termékük értéke csök­
kenjen, és a detroiti autóipar alig mutatja a távlati gondolkodás
vagy az igazi innováció jeleit.”
„A nagy autógyártók és az olajipar egyszerűen fékezik a fejlődést.
Ezek az uralkodók alig tesznek valamit azért, hogy a bolygót meg­
mentsék, vagy legalább egy kicsit késleltessék a pusztulását. Nem tö­
rődnek azzal, hogy mivel lehetne helyettesíteni az olajat vagy csök­
kenteni a fogyasztást, inkább védik és tejeltetik a mostani helyzetet.”
„Az autóiparban is régóta ismert, hogy el lehetne érni takaréko­
sabb fogyasztást, de inkább olajzabálókat gyártanak. Hiszik vagy
sem. Henry Ford T-modelljc alkohollal és benzinnel is ment, és
kevesebbet fogyasztott, mint a mai amerikai átlagautó.”
„...Ennél is rosszabb, hogy mindkét ipar keményen harcolt a
kormányok ellen (...), és úgy felhígították a javaslatokat, hogy ér­
telmetlenné váltak...”
„A nagy ébredés megkezdődött, és globális verseny indult, hogy
mivel etessük a jövő autóját. Az emberek torkig vannak az autó­
gyártókkal és az olajtitánokkal, tudják, hogy ezek az iparágak any-
nyit lobbiztak a politikusoknál, hogy semmi sem változott...”
„ Új kis cégek alakulnak, hogy hálózati árammal is feltölthető
hibrid autók készülhessenek.”
A nagy autógyárak a Toyota tétova lépéseit kivéve ma sem
mozdulnak. Nem is tudom, milyen jelzőt használjunk a helyzet jel­
lemzésére. Sajnálatos? Tragikus? Vérlázító? Katasztrofális?
Több száz (netán ennél is több), a mai megoldásoknál sokkal
|obb találmány bukott el a belsőégésű motor és a magas hatásfokú
motor-gőzgép hibrid autók terén. Elsősorban ennek köszönhető,
hogy megállíthatatlanul, egyre nagyobb mértékben benne vagyunk
a Föld felmelegítésében, a magas olajárak miatti gazdasági prob­
lémákban, az emiatt újra kezdődő tömeges éhínségben és az élet­
minőség romlásában. A jó hatásfokú motorkombinációk, hibridek
ötlete apró találmány. Nincs olyan gépészmérnök vagy kreatív fel­
találó, aki ne tudná, hogy a mai belsőégésű motorok hatásfoka a
30-as évek óta nem javult, és hogy mi mindent lehetne tenni fej­
lesztésük érdekében.
A motorok hatásfoka gond nélkül megduplázható lenne a gépko­
csi árának drasztikus emelése nélkül. Régóta létező, üvegszál erősí-
103
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
tésü szerkezeti anyagokkal a gépkocsi súlya tovább csökkenthető
lenne, így már létrejöhetne egy 500 cm' lökettérfogatú családi autó.
A ma még fantasztikumnak tűnő 2 liter/100 km-es fogyasztás (sík te­
repen) körülbelül 100 km / h sebesség mellett, aerodinamikus ka­
rosszériával már 20-30 évvel ezelőtt elérhető lett volna. De ennek
kimondása is tabu. Az olajcégek és autógyárak hirdetési pénzéből
élő média természetesen nem meri ezt a kérdést feszegetni.
A tértechnológia világa, ahol üzemanyag nélkül, téridő görbüle­
tek manipulációjával „gyártunk” energiát, valószínűleg távoli
álomnak tűnik. De ma még ugyanilyen merészséget követel e té­
makörben pár aprócska, régóta létező találmány összekapcsolása
is. Ezek elhanyagolása már több mint bűn. Ez hiba. Kifejezetten az
autóipar vezetőinek hibája, személyes felelőssége.
Kik és hogyan vezetik az autóipart?
Érdemes utánanézni annak, kik és hogyan vezetik az autóipart.
Bepillantást enged ebbe a világba például R. A. Johnson könyve, a
„Hat férfi, aki megteremtette a modem autóipart”. Pár mondatot
idézek a borítóról: „Sikerük azért is roppant jelentőségű, mert a
XX. század első felében egyes vállalkozók, tervezők és mérnökök
még képesek voltak valamely iparág sorsát megfordítani. Ugyanez
a század második felében már sokkal félelmetesebbnek bizonyult,
és a kudarc valószínűsége is nagyobb volt. Ebben a helyzetben
csak új típusú zsenik hozhattak lényeges változást.”
Nos, az új típusú zsenik által a motorok hatásfoka nem nőtt, a
fogyasztás pedig egyenesen romlott. A minőségi változás, ami
minden más iparágban végbement, az autóipart messze elkerülte.
Akkor mi itt a siker? Miért nevezzük a katasztrófát sikernek? Miért
jobb egy 3 trillió dolláros háború, mint egy motorhatásfok-javító
kutatási program? A fülszöveg meg is adja a választ.
„A modern autóipar csúcsán kevés hely van. Ezért ők hatan
rendszeresen összeütköztek, és az eredmény néha robbanás volt.
Alkalmazták, kirúgták és megihlették egymást. Időnként kifejezet­
ten könyörtelenül bántak el a másikkal...” De - s ezt már én teszem
hozzá - egyiket sem izgatta, hogy jobb, tisztább motort tetessen a
futószalagon gyártott autóikba. Ezeknek az egomániás autóipari
vezetőknek a társadalmi felelősségérzete a nullával egyenlő, ez a
könyv minden lapjáról sugárzik.
104
Azért tartom ezt a kérdést fontosnak, mert a hatásfok növelése­
kor nem ismeretlen fizikai elvekről van szó, mint például az első
icszben ismertetett plazmarezgésen alapuló készüléknél. Itt az ösz-
szes most említett alapelv, sőt még a technológia is 100-200 éve
ismert. így aztán egy jó képességű höerögépész hallgató diploma­
tervként is jobb motorkombinációt tudna javasolni, mint amilyene­
ket ma bárhol gyártanak.
Talán néhány emberben ezután fel is vetődik a kérdés: Hogyan is
működik a piacgazdaság? Egyáltalán, működik ezen a téren a piac­
gazdaság? Mi is a demokrácia lényege? Beleszólhatok-e ezekbe a
kérdésekbe a pénztárcámmal vagy a szavazatommal? Hogy is vannak
a/ok az összefonódások az olajipar, az autóipar és a politika között?
Nálunk még a kérdés felvetése is tiltott (ez irányú cikkeimet nagy lap
sosem közölte), de például Németországban ez már téma lehet.
A régebbi gazdasági miniszter, Wolfgang Clement az óriás
R.W.E. energetikai cég elnöke lett. Elődje, Werner Müller az R.A.G.
óriás energetikai cég feje lett. Matthias Wissman, a közlekedési mi­
niszter a német autólobbista szervezet (Német Autóipari Egyesülés)
lönöké lett. Gerhard Schröder exkancellár egy német-orosz gázveze­
ték konzorcium felügyelőbizottsági elnöke lett. Az is a történet ré­
zé, hogy az olaj- és autócégek között vannak kereszttulajdonosi
kapcsolatok. A pénz mindenütt ott van, csak a közérdek vész el köz­
ben. A közbeszéd, a napi politikai fecsegés mindig elfedi a lényeget.
Pedig egy jobb belsőégésű motorkombináció elterjedése több pozití-
\ umot jelenthetne az életminőségben, mint egy kicsit jobb párt meg-
valasztása. A sok apró találmány használatának komoly nemzetbiz­
tonsági tétje is van: több eséllyel jöhetne létre egy stabil, fenntartha­
tó, magas életminőségű civilizáció. Tetszik vagy nem tetszik, régóta
technikai társadalomban élünk. Erre nap mint nap gondolni is kelle­
ne. Ezért van a fejlesztőknek, a kutatóknak nagy társadalmi felelős­
ege, ha már autógyári főnökeikből ez hiányzik.
Egy adott társadalom szegénységi bizonyítványa, ha nem él a le­
hetőségekkel. A legfontosabb vitakérdés ez számunkra. Kihasznál­
tuk e a rendelkezésre álló lehetőségeinket? Úgy is föltehetnénk a
•orskérdést: Biztos, hogy a legjobb kutatási, fejlesztési témákra költ­
őik a pénzünket? A fizikát ismerem „belülről”, ott a válasz egyértel­
mű nem. Azok a presztízs-megaprojektek, amelyek itt a kutatásra
/unható pénz nagy részét elviszik (a nagygyorsítók, gravitációs hul­
lám detektorok, forró fúziós megaprojektek) semmit nem adnak a
105
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ... VÍZAUTÓK

hétköznapi embernek, viszont nagyon sok fontos dolgot elvesznek 6

tőle. Ezerszer inkább sok apró, alulról induló, olcsó projekt lenne az,
ami lendíthetne rajtunk. A megaprojektek felülről, a tudomány felső
vezetése által támogatott megalomániás, eredménytelen, esztelen, té­
kozló irányzatok. Jól látszik, melyek a felülről kiinduló kutatási prog­
ramok: ezek mindig terméketlenek. Itt is igaz a mondás, hogy „csak
a gödörásás kezdhető felülről, minden mást alulról kell kezdeni”.

1. ábra: Bruce Crower egy egy-

hengeres hatiitemü Diesel-mo­
tor kísérleti példányával. A már
77 éves gyakorlati szakember
reméli, hogy a 40%-os iizem-
anvag-megtakaritást is elérő
gépe elterjedhet. Kevesebb a
hulladékhő, de még azt a mara­
dékot is lehet hasznosítani. (Po-
pular Science, 2007. júniusi fel­
vétel.)

2. ábra: Forgódugattyús gőzgép

fényképe, mely egy forgódugaty-
tyús benzinmotor hulladékhőjét
hasznosítja. Ez egy belső és kül­ i
ső égésű hibrid motor összekap­
csolását teszi lehetővé. Egy' ilyen
hibrid autón nem lenne külső l ábra: Termoakusztikus motor szabadalmi vázlatrajza. Ez olyan belső-
. gésű motor, amely egy membránt mozgat az égése során, rezonáns mó­
hűtőrács, hiszen éppen a hűtőrá­
cson át távozó hőt hasznosítja.
don összehangolva a plazma- és a membránrezgés frekvenciáját. Így
nincs szükség dugattyúra, s a membrán mozgása közvetlenül elektromos
Elvileg hatütemű motorral is
dolgozhatna együtt hibrid üzem­ energiát generál. Ezt a hibrid motort először Tesla találta ki, ami az USA-
módban. (Az Engineer c. folyó­ han a l ,329559-es sorszámot kapta. Ezt az elvet még a tornádóelvvel is
irat 2008. február 11-i cikke
lehetne kombinálni (lásd a XIX. fejezetet). A szabadalom száma
PC T/US98/00670. A Tesla ötletét továbbfejlesztő garázsfeltalálóknak
nyomán.)
nincs esélyük az autógyáraknál

107
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...

V. RÉSZ
Halálszakasz

4. ábra: Egy másik, kéthengeres termoakusztikus motor akusztikus elren­

dezési elve. Láthatók a rezonáns üregek és az, hogy a robbanások egy
mágnest mozgatnak jobbra-balra, mely egy tekercsben áramot indukál.
Egyetlen mozgó alkatrésze van a gépnek, olcsón kivitelezhető, s állandóan
optimális paramétereken járatható. A veszteséghő itt is többféle módon
hasznosítható még. (PCT/US99/04898)

Imint áthaladunk a vízér fölött, kétféle reakciót tapasztalunk. A pálcák

>sszezáródnak, amint a zónához érünk, majd szétnyílnak, amikor el-
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
A ’60-as években mesélte édesapám a kővetkező történetet.
Egyik éjszaka autóval jöttek haza Miskolcról a 37-es úton. Egy
árokba csúszott, terebélyes fának csapódott, összetört gépkocsit
vettek észre az út mentén. Kiszálltak és látták, hogy két utasa még
nyöszörög, él. Nem mertek hozzájuk nyúlni, mert az egész fülkét
elborította a vér.
Tinédzser koromban mutatta meg ezt a helyet édesapám; utána
még évtizedekig jártam Szerencs és Miskolc között ezen az úton.
Vannak gyönyörű, régi fákkal szegélyezett szakaszai, ilyen helyen
történt az a bizonyos baleset is. A ’70-es években, amikor szapo­
rodni kezdtek a gépkocsik, a régi tragédia helyén egy körülbelül
100 m-es zónában újabb és újabb keresztek és koszorúk jelentek
meg. Ez volt a halálszakasz. Érthetetlennek tűnt, hogy ezen az
egyenes, jól belátható, kanyar nélküli útszakaszon miért halnak
meg olyan sokan. Néha kettős baleset is előfordult ugyanott. Az új­
ságokban csak úgy írnak ezekről, hogy „a gépkocsi ismeretlen ok­
ból áttért az út másik oldalára és ütközött a vele szemben szabályo­
san közlekedő járművel”. Nemcsak ezen az úton, hanem másutt az
országban és a világban is vannak hasonló halálszakaszok.
Az sejthető, hogy ennek oka az út alatt áthúzódó vízerek. Évszá­
zadok, talán évezredek óta ismeretes, hogy a föld alatt megbúvó
vízereket megérzi az ember. Ehhez elég két „L” alakú pálcát a ke­
zünkbe venni, magunk elé tartani és szép lassan sétálgatni. Ahol
egy föld alatti búvópatak csörgedezik, ott a két pálca összchajlik
vagy szétnyílik. Ez a jelenség nem más, mint öntudatlan izomreak­
ció. Nem valami misztikus erő mozgatja a pálcákat, hanem izma­
ink húzódnak össze vagy ernyődnek el ezen szakasz felett. Lazának
110
HALÁLSZAKASZ
kell ilyenkor lenni, természetesen viselkedni, hogy érzékelhessük a
\izeret. Ez az érzékenység nem általános, csak minden harmadik,
negyedik embernél mutatkozik a reakció. Ez az, amit nem éppen
i.iláló módon „földsugárzásnak” neveznek. (Azért rossz ez az elne­
vezés, mert a hatás valószínűleg nem sugárzás.)
I la valaki már hosszabb ideje ül a volánnál, lazán, nyugodtan
vezet, de érzékeny erre a jelenségre, bekövetkezhet a baj. Amint
.ilhalad a vízér fölött, mindkét keze rövid időre önkéntelenül meg­
rándul. Ez elég lehet ahhoz, hogy elrántsa a kormányt, így netán az
.írókba, vagy útszéli fának vezessen, esetleg a szembejövő jármű
leié rántsa a volánt.
Nemcsak itt okoz gondot ez a jelenség. Statisztikailag kimutat­
ható, hogy vannak olyan kórházi ágyak, ahol több beteg hal meg az
adagosnál. Én is láttam ilyet.
Első hátizsákos közel-keleti utamon 1972-ben Damaszkuszban
paratífuszt és fertőző májgyulladást kaptam. Miután hazajöttem,
néhány hét múlva besárgultam, karanténba kerültem. Az egyetemi
kollégium orvosa nem ismerte föl, hogy sárgaságom van, mert sze­
rencsétlenségemre a kollégiumi betegszoba függönyei mind sárgák
voltak, és abban a szobában minden sárgának látszott. Nagyon el­
esett állapotban kerültem kórházba, a legsúlyosabb betegek közé
fektettek a karanténba.
Máig is emlékszem, amikor bevitték a betegszobába, a főnővér
. i/t mondta a beosztott nővérnek: „Ne a sarokba, ő még fiatal!”. Az
ablak mellé, a sarokba azok a betegek kerültek, akiken már nem
nagyon lehetett segíteni. Persze mindnyájan elég rossz bőrben vol­
tunk. A sarokban viszont egymás után üresedett meg az ágy, ott
ryakrabban haltak meg az emberek.
Azóta is csak így, városi legendaként hallottam hasonló történe­
teket. Ha előadásaim után néha kórházi nővérekkel beszélgettem,
elmondták, hogy tényleg vannak olyan ágyak, amelyekben hosz-
szabb ideig tart a gyógyulás, vagy ahol gyakrabban halnak meg a
betegek. Talán megint csak azt a bizonyos föld alatti vízeret lehet a
dolgok mögött sejteni. Természetesen otthon vagy a munkahelyen
is vannak olyan zónák, ahol az ember rosszabbul érzi magát, mint
akár 1-2 méterrel odébb. Tudtam olyan lakásokról, ahol egymás
után haltak meg a lakók. Néha újsághírekbe is bekerülnek olyan
utcák, ahol sorozatosan betegednek meg rákban az emberek, még-
lio/zá egy vonal mentén. Megint „földsugárzást” lehet sejteni a
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
dolgok mögött. Ennél a pontnál már tetten érhető a tudomány mint
intézmény tehetetlensége.
Nem szeretik ezt a jelenséget. Az, hogy ki mit szeret, ízlés dol­
ga. A paradicsomos káposztának még a puszta gondolatára is rosz-
szullét fog el, de eszembe se jutna, hogy betiltassam, ha netán én
lennék a király. Az viszont, hogy egy jelenség megbetegít, netán
megöl embereket, fontos lehet. A tudománynak mint intézménynek
egyik dolga az lenne, hogy alaposan, tisztességesen utánajárjon az
ilyen feltevésnek. A tudomány mint módszer erre tökéletesen al­
kalmas. Akár néhány diplomázó orvostanhallgató, matematikus,
mérnök vagy fizikus is utána tudna nézni statisztikai módszerek
felhasználásával és egyszerű mérőkészülékek segítségével.
Egy Állatorvos tapasztalatai
Dr. Csucska Elek általam nagyon tisztelt, zseniális állatorvos
szerkesztett is egy kis készüléket, ami kimutatta ezeket a veszélyes
zónákat. A kényszer vitte rá. Megyei főállatorvosként húsz éven át
számos téesz és állami gazdaság állományát felügyelte. A gondo­
zók gyakran panaszkodtak, hogy a tehenek egyes „boxokban” (ál­
lásokban) kevesebbet tejelnek, mint a mellettük levőkben. Lexi bá­
csi erre néhány naponként szisztematikusan cseréltette a „rossz he­
lyen” álló teheneket. Amelyek elkerültek onnan, néhány nap alatt
„feljavultak”, újra annyi tejet adtak, mint a többiek. Bár nem min­
den istállóban és nem mindig fordult elő a jelenség, rájött, hogy ez
a „népi babona” talán mégis igaz, mert a nagyobb esőzések után jól
megfigyelhető volt, nagy szárazság idején nem. Ugyanezt a jelen­
séget nagyüzemi tyúkketreceknél, libaólaknál is tapasztalták.
Úgy gondolta, hogy valami mágneses mező okozhatja a problé­
mát. De az iránytű nem mutatott semmit. Aztán több iránytűt is el­
helyezett egy „rossz zóna” közelében. Megint semmi. Sok sikerte­
lenség után mosolygott rá a szerencse, mikor véletlenül két na­
gyobb iránytűt egymás fölé tett. Amint járkálni kezdett velük, a
„rossz hely” környékén vagy szétmentek a tűk, vagy összezáród­
tak. Ez alapján készített egy kezdetleges szerkezetet, ami egyenle­
tes sétálás mellett működött, de álló helyzetben nem mutatott sem­
mit. Amíg dolgozott, sok hasznát vette a kis kütyünek, de sorozat­
gyártás nem lett belőle. Őt pedig elfoglalta a Humet R nevű, ma is
kapható kiváló immunerösítő szer kifejlesztése.
112
HALÁLSZAKASZ
Persze sokan ajánlkoznak, hogy saját képességeikkel, varázspál­
cával ki tudják mutatni a káros zónákat. Csakhogy ezekben a szub­
jektív módszerekben sosem lehetünk igazán bizonyosak. Évtize­
dekkel ezelőtt egyszerű kísérletet végeztem egy egész gimnáziumi
osztály segítségével. Mindegyik tanuló kezébe adtam egy-egy ilyen
I.” alakban meggörbített drótot, és ezzel mentek végig a gimnázi­
um egyik hosszú folyosóján. Egyik diák sem látta a másikat, csak
én figyeltem a folyosó legtávolabbi végén, hogy mozdul el a ke­
zükben a pálca. Minden második, harmadik gyereknek nagyjából
ugyanazon az egy méteren belül moccant meg a pálca. Mint ké­
sőbb kiderült, az áram- és a vízvezeték ott jött be az épületbe. Ilyen
egyszerű „próbapályán ” ki lehetne szűrni a jelenségre különösen
érzékeny embereket.
\ | APÁN MEGOLDÁS
1 logy ebben a hatásban tényleg van valami, azt még egy példával
lehetne igazolni. Japánban, ahol az ágyat (még) nem találták fel,
vagy már lemondtak róla, feltűnően kevesebb a krónikus betegség.
\ japánok „tatamin” alszanak, egy 10 cm vastag, rizsszalmából ké­
szült szőnyegen, ami az egész helyiséget beborítja. Ha a szobájuk
egyik sarkában hajtják nyugalomra a fejüket, akkor az éjszakai mo-
corgás következtében akár a szoba másik végében ébredhetnek fel
reggel. így, ha bele is kerülnének éjjel egy káros zónába (amit néhá­
nyat! kissé tudálékosan geopatogén zónának neveznek), nem sok
időt töltenek felette, továbbgurulnak útban egy másik sarok felé.
Még egy olyan jelenségsor kapcsolódhat ehhez a témához, ame­
lyik áltudományból csak nemrég kapaszkodott fel a megtűrt, fog-
i sikorgatva elfogadott jelenségek közé: ezek a meteorológiai fron­
tok hatásai. Ilyenkor nagy tömegű levegő áramlik (gyakran óriási
.pirál alakban látjuk ezt a műholdas felvételeken). Érdekes, hogy a
frontok orvosi hatásai néha egy nappal (vagy órákkal) azelőtt je­
lentkeznek, mielőtt maga a front elérné az embert. Sem légnyo­
más változással, sem más ismert magyarázattal nem lehet indokolni
i kínzó migrénes fejfájást, vagy a vérerek kitágulását - s rossz
cselben az ezzel járó szív- vagy agyi infarktust. Az orvosmeteoro-
lógia ma már a tűrt kategóriába tartozik, de a mozgó tömeg miatt
keletkező gravomágneses hatás alapos megismerése nélkül örökre
megmaradunk ezen az. alacsony szinten.
113
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...

Kihagyni ennek a jelenségnek a vizsgálatát - több mint bún, hi­

ba. Azt nevezzük bűnnek, ha valaki sikkaszt egy-két millió forin­ VI. RÉSZ
tot, vagy betör egy másik ember házába. Ezzel természetesen kárt
okozunk valakinek. De sokszorosan nagyobb kárt okoz az a „tu­ BÚCSÚ A SÁRGABARACKTÓL
dós”, aki könnyen, olcsón elhárítható, egyszerűen megelőzhető
problémát eltussol, nem létezőnek kiált ki. Sajnos ezt teszi a „hiva­
talos” tudomány. Erre lehetne jó példákat találni Beck Mihály aka­
démikus könyvében (Parajelenségek és paratudományok), ebben
egy vállrándítással elintézi, nem létezőnek titulálja az egész jelen­
ségrendszert.
Az a sejtésem, hogy megint a klasszikus fizika háza táján kell
keresni a megoldást, valahol a gravomágnesesség és az elektrodi­
namika környékén. A gravomágnesesség jelenségére néhányan már
rábukkantak, ez az elektrodinamika gravitációs analógiáján alapul.
Tudjuk, hogy mozgó töltések, az áram körül örvényes mágneses
mező alakul ki. Úgy tűnik, hogy mozgó tömegek körül is létrejön
egy örvényes, más típusú erőtér, amit analógia alapján gravomág-
nesességnek nevezhetnénk. Ez például bolygómozgásoknál is ki­
mutatható, de áramló gáz és víz körül is megfigyelhető. Sarkady
Dezső részletesen ír ez irányú kutatásairól és mérési eredményeiről
a Bevezetés a tértechnológiáha c. könyv 111. kötetében. A tudo­
mány kísérleti módszerei már régóta lehetőséget adnak arra, hogy
ezt a jelenségsort tisztességesen és alaposan kifürkésszük. Ennek
csak egy akadálya van: a tudomány intézménye.

hóiból készült családi házakat sodort el a Missisippin a kora tavaszi áradás.

Manapság a folyók többségén 15-20 évente van olyan magas árhullám, ami
régebben csak 100 évenként fordult elő. Szembe kell néznünk a ténnyel: vál­
tozik a klíma, szélsőségesebb lett.

114
VIZÁI TOK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
Szeretem a sárgabarackot, de már vagy 5 éve nem ettem igazit.
Néha még látok borsos árú, szánalmas kis vackokat a piacon, de sem
az ízük, sem a méretük nem a régi. Nincs jó sárgabarack, mert le­
fagy. Most már mindig, minden évben. Valamit már megint elvesz­
tettünk. A klímaváltozás már régebben megindult, de most felgyor­
sult a folyamat. Engem nem az általános felmelegedés zavar első­
sorban, hanem az időjárási fluktuációk erősödése, szélsőségessége.
Amikor jó 10 éve megírtam a „Tiltott találmányok” című könyv
bevezetőjében, hogy a Rayleigh-Benard-instabilitás erősíteni fogja
az átlagtól való eltérést a hőmérséklet, a csapadék, valamint a szél­
erősség értékénél, nagyon visszafogott voltam. Amit leírtam, nem
volt eléggé közérthető. Az a tény, hogy az emberi tevékenység mi­
att növekszik a Föld - egyébként vékony - légrétegének széndi­
oxid-, metán-, vízpára-, valamint nitrogén-oxid tartalma, veszélye­
sen és drasztikusan befolyásolja az átlagos időjárást.
Önmagában Magyarországon nem lenne tragikus, ha az átlag­
hőmérséklet 1-2 fokkal nőne. Az átlagtól való nagymértékű eltérés,
az időjárás kaotikus változása, a gyakori drasztikus frontátvonulás­
ok viszont megkeseríthetik az életünket. Ilyenkor hirtelen megtel­
nek a kórházak strokc-os, infarktusos betegekkel, sokuk örökre
rokkant marad, már ha életben marad. A közelgő melegfrontra ér­
dekes módon készül a szervezetünk: elkezdi tágítani az ereket. Ha
van az érfalon megtapadt mcszcscdés, ilyenkor előszeretettel válik
le. A levált darabka aztán elindul a véráramban, s kezdődik a vég­
zetes vándorlás. Bárhol akad is el a leszakadt darabka, bajt okoz,
de ha az agyban, szívben, akkor komoly gond van. Különösen a
kettős frontoknál erősek ezek a reakciók.
116
BÚCSÚ A SÁRGABARACKTÓL
Ha netán a Kárpátok hegyeiben télen sok hó esik, majd egy kora ta­
vaszi meleghullám felmelegíti és gyorsan elolvasztja a hósapkát, ár­
hullámok indulnak el - erre az utóbbi évtizedben már két példát is lát­
tunk. Akkor persze sok millió forintért helikopterrel kell homokzsá­
kokat vinni a Tisza és a Duna gátjaira. A meleghullám miatt kipat­
tannak a rügyek, virágzanak a fák, majd utána jön egy erős lehűlés,
hideghullám, és éjszaka el fagynak a rügyek vagy a zsenge termés.
így tűnik el a sárgabarack, gyakran a mandula vagy bármi, ami
korán nyitogatja virágait. Az átlaghőmérséklet növekedése már lát­
szik, hiszen egyre gyakrabban melegebbek és hó nélküliek a telek,
forróbbak a nyarak. A múlt évben, 2007-ben a Kárpát-medence
legforróbb nyarát éltük meg. Két héten át naponta dőltek meg a
melegrekordok. A kórházakban pedig százával haltak meg a bete­
gek (a statisztikák szerint az átlagnál 500-zal többen), mivel kórhá­
zainkban általában nincs légkondicionálás. Nemcsak a szegénység
miatt, hanem mert eddig nem volt rá szükség. De az utcán sem jó
ilyenkor. Mindennap buszon kellett utaznom a laborunkba. A nagy
üvegablakokon át besütő nap miatt néha talán 40-45°C-os hőmér­
séklet is lehetett. Mindenki izzadt, ájuldozott, elviselhetetlen ke­
mencévé vált Budapest és az összes nagyvárosunk. A forróságban
kialakuló ózon, por és szmog csípte a szememet, orromat, de ami
még rosszabb, hogy erősen rákkeltő. Ilyen melegben gondolkozni
sem lehet. Az is elveszi az ember életerejét, ha áttüzesednek a fa­
lak, és éjszaka nem megy a hőmérséklet 29-30°C alá. Ez már való­
di trópusi klíma. Csakhogy ott föl vannak rá készülve. Az ellenke­
zőjére, a hidegre viszont nem.
Amikor csak tehetem, diákkorom óta minden januárban vagy feb­
ruárban elutazom Ázsiába, öreg hátizsákommal. Amikor e sorokat
írom, 2008-ban, éppen visszajöttem Hongkongból és Vietnamból.
Most jártam harmadszor Hongkongban. A sors fintora, hogy mindig
akkor érkeztem, amikor éppen hideg volt. Először a ’90-es évek ele­
ien, szilveszterkor jártam ott, akkor 2 napig 3-4°C-os hideg volt.
Néhány ottani embernek vérzett az orra ettől a szokatlanul alacsony
hőmérséklettől. Ahogy elutaztunk, 3 nap múlva ismét beköszöntött a
jó idő. Másodszor 6 évvel ezelőtt jártam Hongkongban és Dél-Kíná­
ban. Télikabátot kellett vásárolnom, mert két hétig nem láttuk a na­
pot. De 10°C alá legalább nem ment a hőmérséklet.
Az idén viszont már 4 hétig tartott Kínában és Eszak-Vietnam-
ban az elképesztő hidcghullám. Történelmének leghidegebb perió-
117
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
dúsát én is átéltem. Láttam fényképeket hóval betakart káposzta­
földekről. Ám ezek nem Szibériában, hanem a trópusok szélén,
Hongkong környékén készültek. Amikor február 12-én megérkez­
tünk, talán 10°C lehetett, de a hullaház már megtelt. A meghűlések,
tüdőgyulladások miatt olyan sok ember halt meg, hogy a tepsiknek
nem maradt hely. Gúlákba rakták az embereket a hullaház padló­
ján, mint háborúk idején.
A hideg miatt tovább menekültünk dél felé, Vietnamba, ám ott
még rosszabb volt a helyzet. Az újsághírek szerint több mint 30 ezer
vízibivaly fagyott meg a rizsföldeken. Ezek az állatok mindig a sár­
ban hemperegnek, ezt szokták meg. Jó is az a 20-30°C-os vízben. De
amikor már 10°C alá hül a víz a rizsföldeken, tüdőgyulladást kapnak
és elpusztulnak. Fogas kérdés, hogyan pótolják az ezrével elpusztult
bivalyokat, hiszen velük szántanak a rizsföldeken. A tengerben az
apróbb halak megdermedtek, majd megfagytak a 10°C-ra hült víz­
ben. Ezek a kis halak nem szoktak lemenni a mélybe, a 26 °C-os
napfényes, felső rétegeket kedvelik, melyek most igen hosszú időre
lehűltek. A vastag szürke felhőkön nem sütött át a nap, így a tenger
hőkapacitása sem tudta kivédeni a lehűlést.
A több mint 1 hónapig tartó brutális hideghullámban nem nőttek
meg a trópusi gyümölcsök, az ananász öklömnyi és savanyú lett.
Északon jórészt kipusztult az ez évi termés a rizzsel együtt. Csak
amíg ott voltunk, 10 %-kal nőtt a rizs ára, és ez már komoly érvá­
gás a legszegényebb családoknak. Vietnam magas hegyeiben most
először esett hó. Az emberek nemhogy egész életükben nem láttak
ilyet, hanem nagyszüleik sem emlékeztek ilyesmire. Csecsemők
tucatjai haltak meg azért, mert a kis kunyhókban egyszerűen nincs
fűtés, sosem volt rá szükség. Egészen messze délre, Saigonig kel­
lett lemenni, két magas hegyláncon átkelni, hogy a trópusokra jel­
lemző 26-28°C-os délutáni hőmérsékletet megérjük, és a nap is
süssön. Ám amikor visszamentünk, Hanoiban még mindig hideg
volt. Éjszakára annyira áthűlt az a kis szálloda, ahol laktunk, hogy
le kellett szedni az ablakokról a függönyöket is takarónak, mert az
ágytakaró egyszerűen nem volt elég.
íme ezt jelenti a gyakorlatban a Raylegh-Benard-instabilitás. Ez
egyre erősebb és erősebb lesz, a folyamatot már nem lehet megállí­
tani. Tizenvalahány évvel ezelőtt még naivan azt gondoltam, érde­
mes erre felhívni a figyelmet, különösen, ha receptet is kínálunk
környezetszennyezés-mentes, olcsó energiaforrások kutatására.
118
BÚCSÚ A SÁRGABARACKTÓL
Már akkor lehetett tudni, hogy az egyre fogyatkozó olajkínálat és
az egyre növekvő kereslet természetesen fel fogja vinni az olaj
árát. Az ezredforduló környékén még meglepve olvastam az
„Economist” egyik címlapján (amikor még 10 dollár körül mozgott
a hordónkénti olajár), hogy 5 dolláros hordónkénti árra számítot­
tak. Nem értettem, miért. Aztán szép lassan meglódult az olajár. A
„Borotvaélen” című könyvemben 2001-ben már azt írtam, hogy
2005 körül érezhető lesz az áremelkedés. Ez 2004-ben, fél évvel a
jósolt idő előtt beteljesült. Azt is leírtam akkor (és ma is fenntartom
a jóslatomat), hogy valamikor 2009 és 2012 között tetőzni fog az
olajkitermelés. Attól kezdve a felszínre hozott kőolaj mennyisége
szép lassan csökkenni fog. Igaz, a földgázból még jelentős tartalé­
kok vannak, de az árakon ez nem fog meglátszani.
A magas olajárak gazdasági következményeit nem lehet meg­
úszni. Minden középosztálybeli háztartásban (ahol még fizetni tud­
nak az áramért és a fűtésért), egyre fájdalmasabb lesz előteremteni
az energia költségét. Az Egyesült Államokban már most kezdik
érezni ezt a hatást, noha ott az átlagfizetés öt- vagy tízszerese a mi­
énknek, az üzemanyag és az elektromos energia ára pedig még
mindig feleannyi, mint nálunk. Azelőtt a szegényebb emberek is
nyugodtan vettek föl hiteleket, hogy nagyobb lakásba költözzenek.
Aztán az emelkedő energiaárak és az emiatt meglóduló élelmiszer­
árak annyira lecsökkentették a családi költségvetést, hogy egymás
után dőltek be ezek a hitelek. így üresen állnak a nemrég felépített
lakások. Ezt is előre lehetett látni, le is írtam annak idején a „Tiltott
találmányok” előszavában.
Közben megindult az iraki háború, ami alig palástolt módon az
olajért történt. Eddig ennek ára 3 ezer milliárd USA-dollár és kö­
rülbelül 100 000 iraki halott. Egyes elméletek szerint azért, hogy az
iraki olaj ne érkezzen meg a piacra (és így hajtsa fel az árakat), más
elképzelések szerint a nagy amerikai olajcégek szerették volna rá­
tenni a kezüket az olcsó, jó minőségű, nagyrészt feltáratlan iraki
olajmezőkre. Bármi is az igazság, az olaj ára egyre emelkedik. Az
egészben az instabilitás a legijesztőbb. Semmit nem lehet előre ter­
vezni. 2007 őszén a Goldmann Sachs nevű tekintélyes pénzintézet
elemzői 2008 áprilisára 80 dolláros olajárat jósoltak, vagyis azt,
hogy csökkenni fog az olaj ára. Az ellenkezője történt. Nincs való­
di ok arra, hogy az olajár visszaessen akár arra az 50-60 dolláros
úrra, amit meg cl tudna viselni a világgazdaság.
1 19
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...

Kíváncsi vagyok, milyen magyarázatok születnek majd 2012

környékén (ha még magasabb lesz az olajár), mikor a gazdaság VII. RÉSZ
stagnálása eléri a nyugat-európai középosztályt is. Igaz, akkor még
a globális felmelegedés következtében egyre jobban olvadó grön­ Az ANTIGRAVITÁCIÓ KUDARCA
landi, jeges-tengeri, netán antarktiszi jégsapkák nem fognak annyi­
ra felmelegedni, hogy London vagy New York utcáin térdig vízben (egy álmodozó angol)
kelljen gázolni. Ez még 30-40 év, de a folyamat már elindult. Mire
föleszmél az emberiség és az általam is kínálgatott - új technoló­
giák teret kapnak, az szükségszerűen 10-20, sőt talán 30 év. Újabb
évtizedek telnek el, mire elterjednek. Addigra már annyi szén­
dioxid, vízpára, valamint metán lesz a levegőben (utóbbi a felme­
legedő tajgából), hogy a lavinát már semmilyen módszerrel nem
lehet megfékezni. Bármi történjék is a tértechnológiai gépek terén,
az már túl kevés lesz, túl későn.
Mind a kormányoknak, mind az óriás olajcégeknek (a kettő gya­
korlatilag ugyanaz) az az érdeke, hogy semmi ne változzon. A
kormányok mindig csak a következő választási ciklusig gondol­
koznak. Nem érdekli őket, hogy az energiapolitika hosszú távra ér­
vényes, s generációk sorsát határozza meg. Az, hogy Magyaror­
szágon a rendszerváltás óta nincs politikai akarat az energiaszektor
rendbetételére sem, csak a kisebbik baj. A nagyobb, hogy a világ­
ban sincs. Ennek persze meg kell fizetni az árát.
Természetesen azokat éri utol a büntetés leghamarabb, akik a
legkevésbé tehetnek róla, és a leginkább védtelenek: a harmadik vi­
lág reggeltől estig robotoló kisemberei, és a szűkölködő közép­
európai középosztály. Ők az első vesztesei a klímaváltozásnak és
az olajár emelkedésének. Mivel az ö érdekérvényesítésük a nullá­
val egyenlő, továbbra is szalagcímekben fogjuk olvasni, hogy
„gyermekeink jövőjét éljük fel”, „rohamosan csökkennek a Föld
erőforrásai” vagy „rablógazdálkodás folyik a Földön”. Al-Gore és
más hasonló (egyébként nagyon tisztességes szándékú) emberek
továbbra is megtartják az előadásokat a kellemetlen igazságokról.
De még egy darabig minden megy tovább, ahogy eddig. Úgy já­
I: egyetlen fénykép, am it a nagyszabású és s ikeres orosz antigravitációs kí­
runk, mint a béka, ami nem veszi észre, ha körülötte lassan melegí­
sérletről szerezni tudtam. Egy’ nagy csarnokban van a berendezés, a rugós
tik a vizet, aztán egyszer csak megdöglik. talpak, amin a súlyerőt mérik, még kivehetők a képen. A forgó állandómág­
neses hengerek már alig láthatók. Leginkább ez a kísérletsorozat szolgál­
hatná a technikai haladást, mert ez az eljárás többletenergiát is termel.
Most állítólag amerikai szponzorok támogatják ezt a munkát, de a kutatás a
legnagyobb titokban folyik...

120
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
Ha a szabadalmi tárban keresnénk, antigravitáeiós találmánnyal,
meglepő módon, csak elvétve találkoznánk. Ha azt a keveset tíz perc
alatt átnézzük, látjuk, hogy az is teljesen komolytalan, amit találunk.
Ez a feladat nem érdekli a feltalálókat, mert reménytelennek tartják.
Míg többletenergiát vagy többletimpulzust adó készülékek azért fel­
felbukkannak a benyújtott (s csak ritkán elfogadott) szabadalmak­
ban, az antigravitáeiós témák sivatagos képet mutatnak.
A gravitáció mibenléte ugyanúgy, mint az időé, régóta valódi rej­
télyt jelent. Nem nagyon tudunk mit kezdeni vele, hiszen az terjedt el
a köztudatban, hogy nem tudjuk befolyásolni. Ma az egyértelmű ál­
láspont az, hogy mesterséges gravitációt nem lehet létesíteni, azaz a
gravitáció manipulálhatatlan. Nem véletlen, hogy például a repülőgé­
pek vagy a rakéták csak az ismert fizikai irányelveken alapulnak.
Gyakorlatilag az impulzusmegmaradás törvényét használjuk arra,
hogy a levegőben repülhessünk, vagy a világűrben mozoghassunk.
Nem kell hosszan ecsetelni azt, hogy milyen iszonyatosan rossz ha­
tásfokú egy rakéta. Tudjuk, hogy nagy távolságra eredeti tömegének
csak néhány ezrelékét képes célba juttatni. Aligha van a technikában
ilyen pazarló módszer, mint ahogy ma a gravitációt le tudjuk győzni.
Ám Angliában az 1940-es évek végén, az ’50-es évek elején akadt
egy fiatal technikus, John Scarl, aki új eljárást talált ki a gravitáció
leküzdésére. Állítása, néhány fénykép, valamint szemtanúk szerint
valóban megalkotott egy állandómágnesekből álló szerkezetet, ami
úgy nézett ki, mint egy nagy gördülőcsapágy. Ezzel a szerkezettel ál­
lítólag olyan antigravitáeiós készüléket épített, amely nemcsak hogy
önállóan repült, de egy kritikus fordulatszám elérése után már külső
energia betáplálására sem volt szüksége. Önmagában az az állítás.
122
AZ ANTIGRAVITÁCIÓ KUDARCA
hogy önjáró, öngerjesztő többletenergiát adó készüléket készít vala­
ki, már ok a felhördülésre - de ha még antigravitációt is létrehoz, az
a tudomány, mint intézmény véleménye szerint biztosan sarlatánság.
Hosszú ideig magam sem tudtam, hogy mit kezdjek ezzel a Scarl-
íéle hatással, gyakran változtatom a véleményemet ebben az ügyben.
Az információhalmaz, ami Scarltöl származik, hiányos, megbízhatat­
lan, és mindennek ellentmond, amit ma a tankönyvfizika ismer. Van
hiteles bizonyíték arra, hogy nem egy újabb álmodozó feltaláló pró­
bálja vágyait a valóságra kivetíteni. Orosz kutatók - Searltöl függet­
lenül - megismételték a kísérleteket, és ezek sikeresnek bizonyultak.
Ezt is mindössze három információval lehet alátámasztani: van egy
megadott orosz szabadalom, egy meglehetősen rövid, lakonikus, ki­
hagyásokkal teli cikk (bár elfogadott folyóiratban), és találtam egyet­
len. rossz felbontású fényképet, ami mutatja a laboratóriumukat, a kí­
sérleti berendezést. Ez eddig legfeljebb 50 %-os megbízhatóságot ad.
I )c ez is ízlés dolga, más embernél ennyi bizonyíték 5 %-ot érne.
Maga Searl ugyan több könyvet is írt a jelenségről, de azok, fi­
noman szólva, szörnyűek. Magáról az effektusról nem ír semmit,
csak egy teljesen használhatatlan magyarázatot ad, ami azt a cse­
kély hitelét is aláássa, amit a kísérletekről készült fényképek eset­
leg jelenthettek volna.
A történet is eléggé bizarr, ahogy rátalált erre a jelenségre. Azt
állította, kisgyerekkorától kezdve évente legalább kétszer megál­
modta, hogy néz ki ez a berendezés, hogyan kell méretezni. Önma­
gában ez nem lenne baj, hiszen nagyon sok feltaláló mondta azt,
hogy álmában jött rá, milyen szerkezetet kellene építeni. (Van, aki
ezt álomnak nevezi, van. aki isteni sugallatnak (mint pl. Orffyreus),
mások intuíciónak tartják.)
Annyit tudunk Searlröl, hogy tizennégy éves kora óta az elektro­
mos iparban dolgozott, pontosabban állandómágnesek előállításán
munkálkodott. A negyvenes évek technológiáját tanulta meg, a ko­
rai. egyszerű ferritmágnesek készítését. Készüléke egy nagy átmérő­
jű, furcsán felmágnesezett mágnesgyűrűböl áll, ami körül hosszú,
ugyancsak állandómágnesből álló hengerek futnak. Az elrendezés
alakja egy gördülöcsapágyra emlékeztet. Az antigravitáció titka az -
és itt kizárólag csak az orosz szabadalomra hivatkozhatok - , hogyan
alakítjuk ki mind az álló, mind a forgó mágneseknél a mágneses me­
zőt. Ez lenne a legfontosabb újdonság, és természetesen itt a legna­
gyobb a homály, itt a legkevesebb a megbízható információ.
123
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
Míg egy bárki által megvalósítható, egyszerű kísérlet nem bizonyít­
ja legalább minimálisan az effektus létét, addig igen nagy bizonytalan­
ságban maradunk. Csak azok meijcnek nekikezdeni a kísérletezésnek
e téren, akik ismerik az állandómágneses körök működését, mérését,
és fel vannak készülve a biztos kudarcra. Mind a feltaláló, mind a kí­
sérletet megismétlő orosz kutatók állítják, hogy kb. akkor jelenik meg
az antigravitációs hatás, amikor a készülék önjáróvá vált. Magyarán,
először örökmozgót kell készíteni ahhoz, hogy repülhessünk.
Állandómágneseket tartalmazó szerkezeteket az iparban ezer­
számra találunk, de ott nincs többletenergiára utaló nyom. Igaz,
nem véletlenül. Ma még igény sincs arra, hogy precíz energiamér­
leget állítsunk fel mágneses (vagy bármilyen más) szerkezeteink­
nél, akár 1,5, 10 fokos, akár teljes fordulatonként. A gravitációs
anomáliák utáni szimatolás pedig csupán a gravitációs hullámok
keresésére szorítkozik, de ez is mindezidáig sikertelen.
Az a maréknyi feltaláló, fúró-faragó (nagy ritkán mérő) ember,
aki többletenergiát adó, állandómágnescs gépeken dolgozik, nem
vizsgál gravitációs anomáliákat. Annyit lehet tudni, hogy a többlet­
energiát mutató gépek közös vonása az, hogy térben és időben
aszimmetrikusan torzított mágneses erőterekhez köthetők. Ilyen tipi­
kus, de egyszerű készülék Garry Wesley mágneses önjáró szerkezete
(részletesebb leírása a „Borotvaélen”-ben és a „Bevezetés a tértech­
nológiába” III. kötetének 148-149. oldalán található meg), de ide so­
rolható a nemrég elhunyt új-zélandi R. Adams egyszerű motorja is.
Az aszimmetrikusan torzított mágneses mezőkön alapuló gépek tipi­
kus mintája a japán Minato szabadalmaztatott motor-generátora.
Az ő készülékeinek működését magam is láttam egy szingapúri
bemutatón, és a motorjairól készült mérési jegyzőkönyvet is, mely
szerint azok kb. 200-250%-os hatásfokkal dolgoztak. (Minato szo­
katlan gépe azért sem terjedhet cl, mert a feltaláló nem normális.
Nem abban az értelemben, mint ahogy általában a feltalálók, gon­
dolkodók eltérnek az átlagos emberektől, hanem amiatt, mert Minato
teljesen képtelen az együttműködésre. A hozzá üzleti tárgyalásra ér­
kező Tokiói Villamos Művek cg} képviselőjét pl. felpofozta.)
Alapvetően mindig azt találjuk az ilyen állandómágneses, vagy
állandómágnes plusz elektromágnes kombinációja mögött, hogy az
egyik mágneses mező mozgása torzítja a másikat (mint ahogy ez a
„Bevezetés a tértechnológiába” 111. kötetében több gép leírásánál is
olvasható). A Searl-féle megoldás azonban ennél többet is jelent: a
124
AZ ANTIGRAVITÁCIÓ KUDARCA
készüléket egy - nem is alacsony - küszöb-fordulatszámra fel kell
pörgetni, és onnantól kezdve, de csakis onnantól kezdve jelenik
meg részben a többletenergia, részben az antigravitációs hatás.
Ma a gravitációval kapcsolatosan kétféle, egymást kizáró véle­
mény tartja magát. Az általános relativitáselmélet szerint gravitáci­
ós kölcsönhatás nem létezik, az pusztán a tömeg téridö-görbítö, azt
torzító hatásának következménye. Ezen elképzelés szerint tehát a
gravitáció nem önálló kölcsönhatás. A gravitáció és az elektrodi­
namika (plusz gyenge és erős kölcsönhatás) már egyesítve van,
ezért nincs miért próbálkozni a gravitáció és elektrodinamika ösz-
szegyórásával, egyesítésével. A kvantummechanika pártolói szerint
a gravitáció egy külön kölcsönhatás, amely kicsit hasonlít az elekt­
rosztatikára, csak míg az elektrosztatikában beszélhetünk pozitív és
negatív töltésről, a gravitációnál csak egyféle töltés létezik. (Lehet,
hogy az antianyagnak persze antigravitációs kölcsönhatása van, az­
az az antianyag és az általunk ismert, megszokott anyag taszítja
egymást.) Szerintem mindkét elképzelés jó, de egyik sem teljes.
Gond, hogy az utóbbi megközelítés sem járja végig a teljes utat.
Azaz, ha pl. tömeg folyik, áramlik egy csőben, azt várnánk, hogy a
mozgó tömeg körül megjelenjen az ón. gravomágneses tér ugyan­
úgy, mint ahogy a mozgó elektromos töltések körül megjelenik a
mágneses tér. Léteznek is olyan találmányok, melyekkel ezt a
gyenge hatást kimutatták. Az előbb idézett Bevezetés a tértechno­
lógiába c. könyv III. kötetében röviden ismertettem H. Wallace fel­
találó gépét, mely gyorsan forgó tömegek, pörgettyűk segítségével
éppen ilyen gyenge gravomágneses teret állított elő. De ez még
mindig nem antigravitáció. Olivér Heaviside alkotta meg - a Max-
well-egyenletek mintájára - a gravitáció dinamikai egyenleteit, ám
ő még nem tudott olyan kísérleti bizonyítékokat mutatni, mely
alapján a gravomágnesesség vagy gravomágneses hullámok jelen­
létét bizonyítani tudták volna. Sarkadi Dezső kísérletei, mérései
mutatják, hogy egyszerűen, elegánsan ki lehet mutatni a gravitáció­
val kapcsolatos dinamikus hatásokat.
Gyanítom, hogy létezik egy híd az elektrodinamika cs a gravitá­
ció között, és a híd (vagy ha jobban tetszik gázló) a két part között
i spin mezővel kapcsolatos. Azt sejtem, hogy mind forgó tömegek,
mind forgó elektromos és mágneses terek létrehozhatnak spin me­
zői, és ez az a mező, amelyik már időben változó gravitációs teret
hozhat létre. Ennek az egyenleteivel itt most nem terhelem az olva­
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ... AZ ANTIGRAVITÁCIÓ KUDARCA

sót, mert inkább történeteket írok most, mint értekezést. (Ha valaha dukált örvényáram mindent tönkretesz. Valószínűbb, hogy ferrit-
lesz még erőm a „Tiltott találmányok” újraírására, akkor ezt az an­ szerű, porkohászati úton készült ritkaföldfém mágnest használtak,
golul már részletesen megírt, kidolgozott fejezetet ott ismertetni amely nem elektromos vezető.
fogom.) Searl munkájának megmaradt bizonyítékai olyan ellent­ Mindez így nagyon homályos, mert kevés ember dolgozik a té­
mondásosak, annyira hiányosak, hogy messze többet árt az ügynek, mán, s maga az antigravitációs effektus is feltáratlan maradt. Emi­
mint amennyit használ, ezért inkább kihagyom. att ismételhető kísérlet sincs, ez reménytelen üggyé teszi az anti-
Az orosz kutatók eredményei azonban a szokásos titokzatosság gravitáció kutatását. Bár nem kizárt, hogy egy szép napon újság­
ellenére is figyelemre méltók. A „Pisma v Zurnal tehniccskoj fizi­ írók (netán kutatók) szeme láttára felröppen a Searl-effektuson ala­
ki” c. folyóiratban egy rövid, mindössze két és fél oldalas cikkben puló antigravitációs szerkezet, de nem bízom benne.
ismertette két kutató, Godin és Rostyin a kísérleti eredményeiket.
Ahhoz, hogy a kísérleti berendezést alaposan megismerjük, és mé­
réseik módszere, eredménye érthető legyen, legc'íjb két és fél
könyvet kellett volna írniuk. Mindazonáltal a mérési eredmények
megdöbbentőek. Mivel ez a folyóirat nem vicclap, és nem is szok­
tak „áprilisi tréfákat” megereszteni, mint néhány kisebb féltudo­
mányos folyóirat, ezért vélhető, hogy amit ebben a cikkben lekö­
zölnek, amögött valóságos mérési eredmények állnak.
Röviden és összefoglalva: A mérésekből az látszik, hogy amint
ez a gördülőcsapágyra emlékeztető szerkezet eléri a kb. 500 1. ábra: Az orosz szabadalmi rajz részlete. Jól látszik az állandómágneses gyűrű
és aforgó hengerek. A mágnesek erőterei nincsenek részletesen ismertetve.
ford/perces fordulatszámot, akkor két érdekes dolog is történik.
Egyrészt a szerkezet egyre kevesebb energiát vesz fel, majd a kb.
500-as fordulatszámnál lekapcsolható a külső hajtás, azaz önjáróvá
válik a szerkezet, sőt a továbbiakban még mechanikus energia ter­ 1. 1
melésére is alkalmas. (Mintegy 7 kW-nvi teljesítményt értek el a
maximális fordulatszámon, s kb. 15 percig tudták tartani ezt a for­
dulatszámot a közölt leírás szerint.) Ezzel párhuzamosan antigravi­
tációs jelenséget lehetett megfigyelni.
Azt is leírták, hogy ha megfordítják a forgási irányt, akkor lefelé
nyomó erő keletkezik. Lehet azon gondolkodni persze, hogy ez
most tolócrö-gcncrátor, és vajon 90 fokkal elforgatva milyen kísér­
leti eredményt kapnánk? Az orosz készüléket látva gondolhatjuk,
hogy kísérletileg ez nem lenne egyszerű feladat. A cikk szerint kb.
egy méter átmérőjű az állandómágnes-gyürü, és több mint 20,
egyenként 12 kilós mágneshenger forog körülötte. Ennek az elké­
szítése önmagában komoly kihívás, csúcstechnológiai feladat - na­
gyon kevés helyen, nagyon kevés ember képes ilyen műszaki telje­
a. ábra: Saját fejlesztésű, antigravitációs hatás kimutatására szolgáló
sítményt megvalósítani. Nem tudni, hogy pontosan milyen összeté­ készülék. Négy, saját tengelye körül is forgó henger meg)' körbe s fordul
telű a mágnes anyaga. Nem hiszem, hogy a szokásos bór-nikkcl < 7 az állandómágnesek előtt. Mindegyik forgó hengerben két-két állandó­
stb. fémötvözetet használták volna, hiszen a vezető fémben az in­ mágnes található)

126 127
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...

VIII. RÉSZ
Antigravitáció
(Egy bogaras orosz)

2/b. ábra: Az összeszerelt szerkezet a mérlegen, felette a fordulatszám-

mérö. A kiegyenlítés hiánya miau a fordulatszám 300 ford/perc értéket
ért csak el.

Ahogy a technika történetét ismerem, nagyobb az esély a bukás­

ra, mint az áttörésre. Az antigravitáció mágnesekkel történő meg­
valósítására akkor lenne esély, ha először legalább néhány tucat
amatőr kutató-feltaláló, majd néhány nyitottabb (van ilyen?) egye­
temi kutatóműhely venné kezébe a felderítés fáradságos munkáját.
Már a kiinduláshoz is kell egy ötlet, ami egyszerűen valósítja meg
az antigravitáeiós effektust. Elképzelésem szerint ez egy kifordí­
tott, jócskán leegyszerűsített Searl-elrendezés. Itt mindössze 4 kül­
ső önálló mágnes van, és 4 állandómágnes forog. A kézirat lezárá­
sakor még csak az első súlyméréseken vagyunk túl, s csak ezrelé­
kekben mérhető a kezdő értéktől való eltérés. Ez még túl kevés ah­
hoz, hogy biztosra vegyük az ismételhető effektus létét. Egy három
és fél kilogrammos készüléken 5 grammnyi felfelé vagy lefelé ható
változást tudtunk mérni, a forgásirány függvényében. Ferritmágne-
seket használtunk mind az álló, mind a forgó mágneseknél, hogy
örvény áramú veszteségek ne lépjenek fel. I legbizarrabb kép, amit valaha láttam: az orosz Grebennyikov házi ké-
' ítesíí antigravitáeiós gépe. A csúcstechnológiával készült alkatrészeket
a rovarvilágból szerezte. A figyelmes rovarkutatót munkája során számos
meglepetés érte.
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
1990. március 17-ről 18-ra virradó éjszaka Novoszibirszk város
fölött többen ufót véltek látni. Ám valószínűleg csalt a szemük,
mert nem repülő csészealjat, hanem egy antigravitációs masinát
láttak működés közben, melyet Viktor Sztycpanovics Grebennyi-
kov rovarkutató készített. Mindezt Grebennyikov „Az én világom”
című, azaz a természetről, a bogarak, rovarok világáról írt könyvé­
ből merítettem. De vegyük sorjában a történteket.
Grebennyikov, az élővilág szerelmese azon ritka, kreatív embe­
rek közé tartozott, akik úgymond a „dobozon kívül” is tudtak gon­
dolkodni. A drága menedzseriskolák tanárai előszeretettel használ­
ják ezt a kifejezést akkor, ha nem szokványos, hanem innovatív
gondolatokat akarnak elindítani. Különösen az üzleti életben na­
gyon erősek a megszokott reflexek, itt mindenkinek megvan egy
maga által felépített „gondolkozási doboza”. Kevesen lépnek ki a
megszokott keretekből. A méregdrága iskolák főleg azt tanítják,
hogyan lehet a kemény üzleti versenyben a többiek elé kerülni, mi­
ként lehet új ötlettel a versenytársakat megelőzni. Grebennyikov
ugyan nem üzleti iskolákban tanult, de gondolkodásában nem volt
mentális doboz, ami beszűkítette volna. (Kár, hogy orosz nyelven
kiadott kis könyvecskéjét még nem fordították le más nyelvre.)
Története dióhéjban a következő: Azt vette észre, hogy a rova­
rok által kivájt kis üregek, járatok valamilyen furcsa biológiai ha­
tással vannak a környezetükre. Amikor a szibériai tajgában a rövid
nyarakon kint töltötte az éjszakát a terepen, néha hangyabolyok,
vagy földbe ásott méhtelepek fölött aludt. Észrevette ilyenkor,
hogy testében néha meleget, máskor hideget érez, nyugtalan, nem
tud aludni, míg egy méterrel odébb már semmilyen gondja nem
130
ANTIGRAVITÁCIÓ
volt. Lassan, fokozatosan tudatosodott ez benne. Kollégáival is el­
lenőriztette, hogy például a méhek, vagy darazsak által készített
hatszögletű sejtek befolyásolják a többi élőlényt. Egyes baktériu­
mok, kis gombák növekedése felgyorsul, vagy lelassul. A földbe
megtelepedett méhkolóniákba sose hatolnak be a növények gyöke­
rei, azokat mindig tisztes távolságban megkerülik. Sőt azt is meg­
figyelte, hogy kisebb mértékű fizikai változások is mérhetők; azt
állította, hogy például az órák is késnek, esetleg sietnek ilyen apró,
szabályos üregrendszerek környékén.
Nálunk is van néhány amatőr kutató, aki apró piramisocskák se­
gítségével például mozgásszervi betegséget gyógyít, vagy víztisztí­
tó szerkezetet készít. Úgy tűnik, hogy a dolog működik. Nem pusz­
tán szubjektív érzésekről van szó. Emberek százainak a tapasztala­
ta összegezhető úgy, hogy pl. akut mozgásszervi problémák javul­
tak az ágy alá helyezett mikropiramis-szerkezetek segítségével. Ta­
lán más országokban is rábukkantak már a Grebennyikov-féle
üreghatásra.
Számunkra a legérdekesebb az, hogy rovarok kitinszámyából
készített állítólag antigravitációs szerkezetet, amellyel nagy távol­
ságokra tudott repülni. 1988 nyarán elektronmikroszkóppal né­
zegette a rovarok kitinpáncélját és bolyhos bajszaikat, valamint a
lepkék szárnyának pikkelyeit, azok finom szerkezetét. Érdeklődni
kezdett a testesebb rovarok egyik legnagyobb „alkatrészének”, a
kemény fedőszárnyak szokatlan, periodikus mintázatú mikrostruk-
túrája iránt. Látta, hogy ez egy rendkívül szépen megalkotott, sza­
bályos mintasorozat, mintha valaki automata présen állította volna
elő. Különleges rajzolatokat és bonyolult geometriai elrendezése­
ket, hihetetlenül összetett háromdimenziós szerkezeteket figyelhe­
tett meg. A többi rovar alapos ismerete alapján tudta, hogy ez nem
díszítés, és nem is szolgál már ismert, hasznos célt, például nem
szilárdabb ettől a rovar páncélja. Azon gondolkozott, vajon miért
szükséges ez a struktúra a fedöszárnyak alsó felületére, hiszen ezt a
többi rovar vagy ellenség nem látja, így riasztásra sem használható.
Korábbi tapasztalatai nyomán sejtette, hogy ezek a periodikus
struktúrák valamiféle hullámforrásként szolgálnak, talán ez is mu­
tatja az „üreges szerkezetek” effektusát.
A szibériai rovarvilágnak csak egyetlen tagján találta meg ezt a
nagyon markáns rajzolatot. De 1988 nyarán ebből a rovarból ren­
geteg repkedett. Esténként fénycsapdával sokat befogott közülük,
131
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁC1Ó...
1/a. ábra: A Grebennyikov által felfedezett üregsugárzás ábrázolása a ro­
varok üregjáratai körül. Mellette egy mesterséges üregköteg látszik, me­
lvet összekötött szalmaszálakkal hoztunk létre.
I /b. ábra: Az üregsugárzás hatására elfordul egy szalmaszál, melyet pók­
fonálra függesztettünk. A mellette levő képen egy méhsejtekböl átló keret­
sor látszik, amely fejfájás gyógyítására alkalmas.
132
ANTIGRAVITÁCIÓ
de sem azt megelőzően, sem később nem találkozott ilyen tömeges
rajzással. Amikor először tett a mikroszkóp tárgyasztalára egy
szárnyból kipreparált aprócska kitinlapocskát, hogy újra megnézze
a különös, csillagszerű üreges szerkezeteket erős nagyításban, csak
gyönyörködött a természet „ötvösremekében”. Aztán, teljesen intu­
itív módon, a csipeszével egy másik kitinlapocskát helyezett az el­
sőre. S ekkor érte a meglepetés: a második kitinlapocska kitépte
magát a csipesz fogói közül, és lebegni kezdett az alul lévő felett.
Néhány másodperc múlva fordult egyet az óramutató járásának
irányában, kissé leereszkedett a levegőben, majd újra körbefordult,
ellentétes irányban, és leesett az asztalra.
Miután újra kipróbálta az effektust, izgalom lett úrrá rajta. Haj­
száldróttal összekötött egy csomóba néhány kitinlapocskát. Ez sem
ment könnyen, csak akkor, amikor a lapocskákat függőleges síkban
tartotta. így többrétegű „blokkokat” hozott létre. Aztán ezt a mikrosz­
kóp tárgyasztalára tette, föléje helyezett különböző apró tárgyakat,
amelyeket rá akart ejteni a kitinpáncél-blokkra. Még olyan, viszony­
lag nagy tárgyat sem tudott rápottyantani, mint egy rajzszög. Azt vet­
te észre, hogy ezeket egy erő előbb felfelé, majd oldalra lökte. Ezt kö­
vetően a rajzszöget egy madzaggal rögzítette a kitinblokk felett, erre
újabb bizarr dolgok történtek. Amellett, hogy lebegett, néha teljesen
eltűnt, láthatatlanná vált a rajzszög vagy más aprócska tárgy. Ezután
az éjszaka után két évig dolgozott egy olyan szerkezeten, amivel re­
pülni tudott bogárszámyakból épített kitinblokkok segítségével.
Nem volt ez más, csak egy primitív platform, amire ráállt. Egy
rollerszerű kormánnyal tudta irányítani, mozgatni. Egy bowden se­
gítségével mozgatta a blokkokat ugyanúgy, mint a robogóknál, de
itt az egyik kitinblokk sorral felfelé tudott emelkedni, a másikkal
pedig előre vagy hátra. Nadrágszíjjal kötözte magát a kormányosz­
lophoz, így meg tudta magát tartani a gépén. Nyaranta viszonylag
nagy távolságokat tudott berepülni, főleg éjszaka használta a ké­
szülékét. Télen nem is akart, de nem is tudott repülni (itt a leírása
meglehetősen hézagos).
Grebennyikov dilemmája
Természetesen sokkal könnyebb egy kézlegyintéssel elintézni a
leírtakat, mondván, megint egy részeges orosz, vagy egy újabb lö­
kött feltaláló fantáziáit olvassuk. Ám Grebennyikov teljes könyvé-
133
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ... ANTIGRAVITÁCIÓ

nek átolvasása egészen más képet sugall. Ha nem a rovarokat emlí­

tené, mint nanotechnológiai „gyárosokat”, vagy nanotechnológiai
felfedezések, találmányok „kifejlesztőit”, akkor én sem venném
komolyan a történetet. Annak idején az interneten is lehetett látni
pár perces videókat, amelyekben Grebcnnyikov elemelkedik a
földtől kis rollerszerü platformjával, és néhány métert megtesz.
Könyvében közöl fotókat erről és a szerkezetéről is, aminek a bel­
sejét már nem mutatja. Nem akarta annak az egyféle rovarnak a
nemzetségét és a faját megnevezni, amelynek szárnyából az anti­
gravitációs gépet készítette. Azt gondolta, nincs arra garancia,
hogy a biológiához alig konyító, becstelen, kapzsi emberek, min­
denféle ügyeskedők nem lepik-c cl a kis erdőket, szakadékokat, li­
geteket, hogy összefogdossák akár az utolsó példányokat is ebből a
természeti csodából. Véleménye szerint „ezek az emberek képesek
2/a. ábra: A repülő platform összeszerelt állapotban. Felül láthatók azok
mindent legázolni, letarolnák erdős ligeteink százait, felszántanák
az elforgatható fogantyúk, melyek bowden segítségével a talpazatban lévé)
értük száz védett területünket is.” bogárszárnyakat mozgatják. A repüli) platform összeszerelés elölt.
Azzal tisztában volt, hogy nem lehet könnyen megszerezni ezt a
titkot, hiszen olyan sokfajta rovar van. Ha minden egyes rovar
morfológiájára csak egy órát szentelnénk, akkor a hárommillió ro­
varfaj ellenőrzése csak ezer év alatt történne meg. Grebennyikov,
ha úgy tetszik, szélsőségesen bogárpárti, úgymond fajvédő vagy ál­
latvédő volt. Hosszú munkával, kitartó agitációval a környéken ti­
zenegy, körbekerített rovarvédelmi területet hozott létre. Ott nem
engedték a vegyszerezést, a szántást, a közlekedést, a talaj művelést
- ezek a néhány hektáros, a végtelen szibériai tajgában pusztán te­
nyérnyinek számító területek rovarparadicsomok, -rezervátumok
maradhattak. Túlságosan sok pusztulást látott már azelőtt. így leg­
alább azt sikerült elérnie, hogy családja és barátainak munkájával,
az innen-onnan összeszedett kerítések segítségével védeni tudták
ezeket a kis területeket. Itt újra megjelentek olyan rovarfajok is,
melyek már eltűntek a szántókról, amiket már kihaltnak hittek.
Grebennyikov - érthető módon - elfogult volt a rovarok javára, a
természet kicsiny csodáinak tartotta őket. (Mélységesen megértem,
és ugyanezt vallom én is.)
Aprólékosan leírta furcsa repülését. Azt állította, hogy a kis fá­
ból készült platformja, dobozkája környékén (ha nem is ezzel a
szóval élt) megváltozott a téridő szerkezete. A kezétől már néhány
centiméterre kezdődött az az „oszlop”, ami úgymond utat vágott ' b. ábra: A platform kormánya és alsó) része összeszerelés után, kinagyít­
neki a térben. Amikor ö száguldozott „repülő szőnyegével”, akkor va. két részben

1 X/ 135
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ... ANTIGRAVITÁCIÓ

nem fújta meg a szél. A külső szemlélő csak egy tompán fénylő
gömböt látott. Többször említette, hogy a zsebébe tett tárgyak néha
eltűntek, és az órája is vagy sietett, vagy késett, de ha befejezte a
repülést, akkor újra pontosan működött.
Mindenki azt gondol, amit akar. Én mégsem tartom kizártnak,
hogy igazat írt. A 2001-ben bekövetkezett halála sajnos megakadá­
lyozta abban, hogy részletesebben is kifejtse tapasztalatait. Kollé­
gája, jó barátja volt N. Cserednyicsenko, aki megbízható, szavahi­
hető embernek írta le Grebennyikovot. (Cserednyicsenko egyéb­
ként fő munkatársként dolgozott az Orosz Tudományos Akadémia
Szibériai Tagozatának Orvostudományi Kutató Intézetében.) Gre­
bennyikov három könyvben és mintegy harminc cikkben ismertette
az üreghatással kapcsolatos tapasztalatait, eredményeit; ezek csak
oroszul jelentek meg. (Az eredeti forrás, elég nehezen, de az érdek­
lődők számára valószínűleg beszerezhető lenne.) 3/a. ábra: Grebennyikov rááll a repülő platformra. (Bal oldali kép.)
Vajon elképzelhetö-e, hogy a természetben a furcsa nanotechno- A bowden segítségével elmozdítja a platform aljában levő szárnyakat
lógiai evolúció során egyes fajok téridőt torzító effektusokra buk­ egymás felett, és így elkezdi az emelkedést. (Jobb oldali kép.)
kantak? Ismeretes, hogy különböző szimmetrikus objektumok,
gömb, henger, kocka stb. mind vezető, mind szigetelő üregek ese­
tén mikroméretekben Casimir-hatást, azaz erőhatást mutatnak,
mely a vákuum helyi sűrűségének torzítása miatt jön létre.
A Casimir-üregek esetében a számításokat (melyek analitikus
módon rendkívül bonyolultak) eddig csak szabályos, szimmetrikus
üregekre végezték el. Nem tudjuk, milyen lenne ez az erő pl. egy
félgömb vagy zárt kúp esetén, netán bonyolultabb alakoknál. Len­
ne-e kompenzálatlan eredő erő? Nem tudjuk, milyenek azok a csil­
lagszerű periodikus üregsorok, amikről Grebennyikov beszélt. Ha
pontosan ismernénk is alakjukat, méretüket, anyagukat, akkor sem
tudnánk számítógépes szimulációval pontosan kiszámolni a bonyo­
jru HX'X'i.vKlH
lult üregrezonátorokban a vákuum - és a téridő - helyi torzulását.
Értelme se lenne különösebben, hiszen nem tudnánk az eredmé­ AU$9 *** WWW

nyeket kísérleti úton ellenőrizni.

Ilyen miniatűr, különleges üregeket legfeljebb akkor tudna majd
ui’vi >■!***<-*,
az emberiség előállítani, ha 30-40 év múlva a nanotcchnológia már nAí>4irwk-

rutin gyártási módszer lenne. A rovarok szárnya körüli hidrodina­

mika is a jelenkor tudományának végső határait feszegeti. A perio­
dikus, aszimmetrikus nanoüregsor vákuumtér-torzító effektusainak i’L
számítása, kísérleti ellenőrzése messze meghaladja mai lehetősége­ Vb. abra: Ilyennek tátja a repülést egy külső szemlélő: a platform körül
inket még akkor is, ha sok pénzt áldoznánk erre. Az biztos, hogy a megváltozik a tér szerkezete, ezért esak egy ,, buborék ” látszik.

136 137
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
ANTIGRAVITÁCIÓ
Casimir-üregekben lejátszódó folyamatok a vákuum energiájának
és impulzusának megcsapolására, torzítására alkalmas lehetnek.
Szerény elődként talán a már említett lappiramisok és spirál alakú
piramis-sorozatok szolgálhatnak talán, de ismertek az apró, lapos
buborékok összeroppanása során keletkező nagy energiájú vegyi-
és fényhullámokat kibocsátó folyamatok is. A Nobel-díjas fizikus,
Julián Schwingcr a vákuumenergia megcsapolásával magyarázta
ezeket a történéseket. Erről részletesebben írtam a „Kitörés a jövő­
be” c. könyvben.

Döglött légy a 854-es szoba ablakában

Saját tapasztalataim miatt is bízom abban, hogy Grebennyikov
nem egy hazudozó Háry János, hanem „csak” a szokásosnál is me­ 4/a. ábra: Pásztázó elektronmikroszkóppal készült kép egy lepkeszárnyról
részebb kutató. Első emlékeim a legyekkel kapcsolatosan még az ! 50-szeres, 500-szoros és 5000-szeres nagyításban
általános iskolából erednek. Két órát utáltam nagyon: a tornaórát,
mert sokat estünk, sőt az ugráshoz is íibasorba kellett állni, vala­
mint az énekórát, mert ott a részeges Puskás tanár úr gyakran vert
minket. (Hosszú ideig azt hittem, hogy ez a Kodály-módszer.) Az
énekórákon, hogy a félelmet ellensúlyozzuk, gyakran fogtunk le­
gyeket, és kiszedtük lábukat, szárnyukat. Láttuk, hogy akkor is na­
gyokat ugranak. Nem értettük, hogy hogyan tudják ezt megtenni
lábak nélkül. Szabó Laci vezetésével rendszeresen versenyeket
rendeztünk, ki fog erősebb legyet. Általában apró babszemet kötöt­
tünk cérnával az egyik lábukra. Közülük néhányan meg is tudták
ezt emelni. Amelyik elég erős volt, az fel is repült a babszemmel,
és kiszállt az ablakon át. Ám egyszer az egyik ilyen „bajnok” légy
nekirepült a babszemmel Puskás tanár úr szemüvegének, mire a ra-
biátus tanár agyba-főbe verte Szabó Lacit, és betiltotta a reptetést.
1968-ban kollégista lettem a Műegyetemen (ma Kármán Tódor
Kollégiumnak nevezik azt az épületet). A Tornász Európa-
bajnokság tiszteletére építették, így mi szinte vadonatúj épületként
kaptuk meg. Hőszigetelő (thermoplan) ablakai voltak, a két üveg­
lapot egy vastag alumíniumkeretbe ültették, és közöttük - ha jól
tudom - nem levegő, hanem nitrogén volt. Szobatársammal, Bárrá
Karcsival ezerszer kinéztünk a 854-es szoba ablakán, és nem lát­
tunk semmi különöset. Mindaddig, amíg az első tavaszi szünetről
vissza nem értünk, mert akkor a két ablaktábla között egy jól meg­
termett döglött legyet találtunk.
4/b. abra: Lepke száll ovából kivett pikkely, annak belső üreges szerkezete
138
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ... ANTIGRAVITÁCIÓ

El sem tudtuk képzelni, hogyan kerülhetett oda, mert a vastag N'UMERICAL STl'DY OF INSECT FLIGHT 127
alumíniumkeret gyakorlatilag körülzárta az üveglapokat, így
dobozként működött. Mi semmit sem tudtunk oda betenni, vagy
kivenni. A szomszédainknak is mutattuk a legyet. Nagyot néz­
tek, mindenki hüledezett. Volt, aki azzal zárta le az ügyet, hogy:
„hülyék vagytok”. Racionális magyarázatot senki sem tudott
adni.
Már elfelejtettem volna ezt a dolgot, amikor egyik nyáron
szüleim erkélyén egy kiégett izzót kellett kicserélnem, gömb
alakú tejüveg bura alatt. Mindig utáltam ezt a műveletet, mert
létrára kellett állni, ami bizonytalanul imbolygott. Le kellett
csavarni először a szorosan illeszkedő burát, azzal lemászni a
létráról, aztán felmászni, kitekerni, majd kicserélni az izzót,
megint lemászni, és újra felmenni, visszatekerni a burát. Majd’ FIG. 2. Layout of the cell-centered control voiumes al n and n + I steps.
minden évben megismételtem ezt a műveletet. Azon a nyáron,
1969-ben azonban egy nagydarab döglött legyet találtam némi Time-Accurate Solutiort to the Navier-Stokes Equations
por kíséretében a burában. Most sem tudtam elképzelni, hogy Goveming equations. The goveming equations are the three-dimensional, incomprcs-
került oda a légy, hiszen ott nem nevelkedhetett, részben azért, sible, unsteady Navier-Stokes equations written in strong conservation form fór mass and
mert táplálék nincs, részben azért, mert gyakran használták a momentum. The artificial compressibility method developed by Chorin [28] is used by
adding a pseudo-time derivative of pressure to the continuity equation. This relaxes the
szüleim ezt az erkélylámpát, és ilyenkor biztos, hogy több mint
elliptic natúré of the equations and results in a hyperbolic-parabolic System.
száz fokra is felmelegedett a burában a levegő. A foglalat és a Fór an arbitrary deformable control volume V(t). i.e., a cell as illustrated in Fig. 2, the
tejüveg bura között legfeljebb egy-két tizedmilliméteres rés le­ nondimensionalized goveming equations are
hetett. A foglalaton sem volt olyan hasadék, ahol a légy bebúj­
hatott volna. Esténként ugyan gyakran láttam a lámpa körül (1)
döngicsélö bogarakat, de azok nem tudták volna átfúrni a burát.
A mai napig nincs „hivatalos” magyarázat a jelenségre. Mi több, where
amikor évtizedek múlva előadásaimon néha megemlítettem ezt az
esetet, a hallgatók között jó néhányan akadtak olyanok, akik hason­
ló tapasztalatokról számoltak be. A furcsaságok azonban nem értek
itt véget.
Mint höcrögépész hallgató, áramlástechnikai órákon gyakran
végeztünk felhajtóerő-számításokat, mind gőz- és gázturbinákra,
mind vízturbinákra. Számunkra természetes dolog volt (akkor még
komplex számokkal, leképezésekkel), hogy felhajtóerőt számolunk
turbinalapátok vagy lapátsorok körül. Gyakran elgondolkoztam ábra: Egyetlen oldal a rovarrepülés számítógépes és kísérleti szimulá-
akkor, vajon ki tudnánk-e számolni a madarak szárnya körüli cir­ tóját megkísérlő dolgozatbed. A legyek és a darazsak repülésének számí­
kulációt, a felhajtóerőt és a súrlódási erőt. Abban biztos voltam, tásos vizsgálata ma is komoly kihívás. A számítások nem mindig adnak
annyi felhajtó erőt, mint amennyi a rovar testsúlya.
hogy a kedvenc legyeimnél nem. A matematikai fegyvertárunk ak­
kor még ezt nem tette lehetővé.
140 Iái
 ANTIGRAVITÁCIÓ
V1ZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...

Repülhetnek-e a rovarok?
Nagy meglepetés volt számomra, amikor évtizedekkel később
olyan dolgozatokkal találkoztam, amelyek már nagyon bonyolult,
kifinomult, pontos számítógépprogram segítségével szimulálták a
rovarok szárnyai körül kialakuló áramlási viszonyokat. Az álló,
merev szárnyak és propellerek körüli felhajtóerőt már az 1920-as,
’3()-as években a mérések és közelítő számítások segítségével vi­
szonylag pontosan ki tudták számolni. Ebben a német vitorlázó­
gép-tervező és -kivitelező iskola járt az élen. Az első világháborús
vereség után ugyanis megtiltották nekik a motoros repülést, ezért a
németek nívós vitorlázórepülő iskolát alapítottak. Kármán Tódor
ebben az élvonalbeli iskolában tanult, Prandtl jobbkezeként. Ok ve­
tették fel (talán brahiból, talán agyi erőfitogtatásként) először, hogy
ki lehetne számolni a madarak és rovarok szárnya körül kialakuló
felhajtóerőt is.
Míg a madarak esetében elég jól egyeztek a tapasztalatokkal a 6. ábra: £gy zsákmányolt bábbal repülő darázs fényképe. A báb tömege
közelítő számítások, de a rovaroknál, különösen a dongónál prob­ eléri vagy meghaladja a darázs tömegét, tovább súlyosbítva a súly/felhaj-
tóerő problémáját. Hasonló felvételek készültek darázsról akkor is, ami­
lémák adódtak. A megfigyelésekből, azaz hogy milyen frekvenciá­
kor zsákmányolt, megbénított méhekkel repül.
val rezegtették a szárnyukat, ki lehetett számolni egyfajta átlagse­
bességet, a szárny felületéből pedig a felhajtóerőt. Egyértelműen
Ezt a kutatási irányvonalat az utóbbi időben a katonai és polgári
kisebb felhajtóerő adódott, mint például a poszméh (dongó) súlya.
hírszerzés is pénzeli, hiszen miniatűr kémrepülőgépeket lehet épí­
Ekkor indult útjára az a városi legenda, hogy a dongó vagy a da­
teni ily módon (amelyek a már megépített, hihetetlenül piciny mik­
rázs (esetleg a házi légy) nem is repülhetne. Igaz, ezek a számítá­
rofonokat és kamerákat cipelni tudják). De a rovarok méretvilágá­
sok akkor még kezdetlegesek voltak, ám azóta sokat fejlődött a
nál már áthághatatlanok a technikai akadályok. Pedig ha egy ilyen
számítástechnika, és az áramlástcchnika is. Az új, elképesztően
rovarrepülést szimuláló repülőgép rá tudna repülni egy ablakra,
pontos hidrodinamikai szoftverek segítségével egy térben és idő­
akkor meg tudná nézni, hogy mi van odabent. Sőt, be is tudna re­
ben is mozgó szárny körül is lehet a folyamatokat szimulálni. Így
pülni a szobába, hallgatózna, vagy képeket közvetítene arról, mi is
elérhető közelségbe került a természet apró találmányainak vizsgá­
történik odabent. Nemcsak kikapós feleségeket lehetne így nyomon
lata. A hasonlóság-elmélet segítségével a kísérleti megközelítés is
követni, hanem fontos ipari vagy katonai hírszerzési célokat lehet­
lehetővé vált. Általában ezt az elméletet akkor használjuk, amikor
ne csendesen, titokban megvalósítani.
egy nagy tárgynak, pl. repülőnek vagy hajónak lekicsinyített mását
Ezek az erőfeszítések azonban mindig azért buknak meg, mert
tanulmányozzuk szél- vagy vízcsatornában, hiszen ezeket köny-
nem tudnak ilyen készülékeket építeni. Nincs ma még olyan nagy
nyebb, olcsóbb megépíteni és lemérni. De fordítva is működik a
.urűségű energiaforrás és olyan teljesítményű mikromotor, ami
lehetőség: egy pirinyó muslica vagy légy szárnyának viselkedését
legalább halványan hasonlítana ahhoz, amit a rovarvilág ezernyi
is tudjuk kísérletileg vizsgálni. Levegő helyett pl. viszkózus, sűrű
la ja már birtokol. A rovarok szárnyát 5-10 elképesztő hatékonysá­
folyadékban lassított mozgás segítségével, nagy modellméretekkel.
rii és szellemes szerkezetű izom-motor mozgatja, s hihetetlenül ru­
Ilyenkor méröszondákat és optikai megfigyelőrendszereket is lehet
galmas, kis veszteségű, verhetetlenül jó energiatároló anyagokra
használni. így mozzanataiban is tudjuk tanulmányozni a rovarszár­
tapadnak ezek az izmok. Igazi mérnöki csoda egy-egy rovarfaj mi­
nyak körüli áramlási viszonyokat.
143
142
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ... ANTIGRAVITÁCIÓ

niatűr repülöszerkezete, minden mérnöknek leesik az álla, amikor ha elájultak ezen az alacsony nyomáson, ha gyors volt a leszívás se­
megismeri - ha egyáltalán megismeri - ezeket. De az anyag szer­ bessége, de kollégáim azt is megtanulták, hogy a legyek milyen idő­
kezetének problémáján túl a számítások egyértelműen azt mutatják beli légnyomáscsökkenést tolerálnak még. Amint az oxigén atmosz­
- számtalan kísérlettel alátámasztva hogy a tapasztalt felhajtóerő féra nyomása és ez a leszívási sebesség a helyére került, még egy rá-
az ismert, tanított fizika segítségével nem indokolható. zokészüléket is kifejlesztettek, melynek segítségével az üvegedény
A szitakötőknél, a pillangóknál még minden rendben van. A alján kényelmesen pihenő legyeket föl-fölriasztották.
szimulációk nagyon pontosan egyeznek a megfigyelésekkel. A le­
gyek, darazsak, poszméhek, dongók világa azonban meglepetések­
kel teli. Az a szűk kutatói közösség, amely ezekkel a bonyolult hid­
rodinamikai problémákkal szembesül, megosztott. Nem tudják el­
dönteni, hogy miért omlik össze a szimuláció a legyeknél, amikor a
szitakötőknél tökéletes. Hol a baj? A hidrodinamika egyenleteivel
van a gond, netán a matematikai módszerek nem jók? (Hiperboli­
kus típusú instacioner parciális differenciálegyenlet-rendszereket
kell a feladathoz megoldani. Ilyeneket én is számoltam éveken át,
atomreaktor-balesetek szimulációjára.) Azt kellene feltételezni,
hogy új hatás jelenik meg, amiről nem tud a tankönyvi fizika. Sze­
rintem az a valószínűbb, hogy a szimulációs programok jók, és a
hidrodinamikában összegyűlt eddigi óriási tapasztalati anyag kor­
rekt. Az élővilág, konkrétan a rovarok viszont tartogatnak még
meglepetéseket.

Legyek levegő nélkül?

Ezt először egy spanyol építészből lett kutató, Rius-Camps bizo­
nyította szellemes mérésekkel. Főleg legyeket fogdosott össze
azért, hogy megvizsgálja, mi az a legkisebb nyomás, amelyen még
tudnak vízszintesen repülni. Egy üvegedényből a levegőt vízsugár-
szivattyú segítségével kiszívta. (Ez volt a „reptér”.) Azt tapasztalta,
hogy még 5 torr nyomásnál is repült néhány légy.
Ezen a megfigyelésen én is elcsodálkoztam, de úgy éreztem, ér­
demes ezt megismételni itthon, Magyarországon is. Egy vízsugár-
szivattyút építtettem, nyomásmérővel és próbakamrával együtt. Né­
hány egri barátom vállalkozott arra, hogy nyaranta csapdába ejtse­
nek különböző legyeket, és levideózzák a repülésüket. Az első
eredmények csalódást okoztak. 5 torr nyomáson mindig megdöglöt-
tek a legyek. Ezért innovatív eljárással pusztán 50 torrig szívták le a
levegőt, majd további könnyítésként tiszta oxigént nyomtak a lépte­
tésre használt üvegedénybe. A következő probléma az lett, hogy né­
144
abra: £gv lószúnyog fényképe, amelyen jól láthatók a biliérek a szár­
inak mögött. Ezek a dobverő alakú szárnyesökevények fontosak a repii-
Ddiez, nélkülük a rovar alig vagy egyáltalán nem tud repülni. A biliér a
vyeknel is megtalálható, és azok nem nélkülözhetik a repülésben,
'úephen Dalion felvétele a Miracle offlight című könyvből.)
Ezután már működött az effektus, gyakran lcfilmczték, hogy a
i "vek az 50-100 torros nyomáson is tudnak repülni. Ezen az ala-
>>ny nyomáson a szárnyasokon ébredő felhajtóerő az eredeti érték
i izedére csökkent. Már az I atmoszférán történő repülés is problé­
más, de ennek a tizede már egyszerűen égbekiáltó.
Ivekig tartott ez a kísérletsorozat, nagyon sok videoanyag ké-
uli. Nem mindegyik légylípus szerette ezt a vegzálást. de a zöld
145
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...

döglegyek és egy apró termetű piaci légy viszonylag jól viselte. Újra
hangsúlyozom, hogy ilyen alacsony nyomásnál, ami kb. a légköri IX. RÉSZ
nyomás tizede, már semmiféle hidrodinamikai számítás nem mutat
elegendő felhajtóerőt. Ám ezen kívül például azt is megfigyelték,
hogy a darazsak a zsákmányukkal repülnek, ami saját testsúlyukkal
Egy bogaras magyar
egyenlő. Ezt a jelenséget sem lehet számításokkal igazolni. Amikor
a legyek a madarak, vagy más veszély elől menekülnek, olyan kis
ívben repülnek, hogy a földi gyorsulás többszörösét kell elviselniük.
Ennek magyarázatára sem alkalmas a hidrodinamikai modell.
Arra gyanakszom, hogy a mechanika alapjaival van gond. A ro­
varok szárnyai és szárnycsökcvényei, a „billérek” igen nagy gyor­
sulásokkal szokatlan, nem szimmetrikus pályákon mozognak. A
nagy gyorsulások, szimmetriavesztett pályák, gyorsan forgó erők
miatt akár a helyi téridő szerkezete is torzul. Ilyenkor már nem ér­
vényes sem az energia-, sem az impulzusmegmaradás törvénye. Itt
egészen új játékszabályok érvényesek. Ezeket lehetne is, kellene is
tanulmányozni. A tudomány mint módszer alkalmas erre. A tudo­
mány mint intézmény - az eddigi tapasztalatok szerint - nem. Azt
gondolom, hogy a tisztességes, nyitott tudománynak szembe kelle­
ne nézni a tényekkel. Grebennyikov írása is erre biztat minket.

s>. arvashogár repülés közben. Sem a szarvasbogár, sem a dongó, de a lóte-

/// '.<’/?/ repülhetne a hidrodinamikai számítások alapján. Mindegyik bogár-
/.// alkalmaz valamilyen okos találmányt, hogy' a felhajtóerőt megnövelje.
I baj csak az, hogy nem értjük ezek működését, vagy nem is figyelünk a tér­
im ■szel találmánvaira.
 v
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
Grebennyikov munkássága, repülöszerkezete néhány honfitársunk
figyelmét is fölkeltette. Közülük K. Papp László amatőr kutató jutott
a legmesszebbre. Sokfele rovarszámyat gyűjtött össze, legtöbbjüket
fénymikroszkóppal és elektronmikroszkóppal is megvizsgálta. Az
első (természetesen még további ellenőrzést igénylő) kísérlete egy­
szerű volt: vett két-két Jobbos” és két-két „balos” szarvasbogár-
szárnyat, melyek nagyjából azonos méretűek voltak. Felülről, egy
csipeszből apró papírgalacsinokat próbált ráejteni a szárnyakra. Állí­
tása szerint a picike papírgalacsinok nem lefelé estek, hanem mindig
oldalra pottyantak, ugyanúgy, ahogy Grebennyikov megfigyelte.
Ugyanez nem működött a cserebogár esetében, de kis mértékben
látható volt többféle cincérnél. Egyetlen bogárszámynál alig vagy
egyáltalán nem jelentkezett a hatás, de ha két azonos (jobbos vagy ba­
los) szárnyat raktak egymás fölé, már észre lehetett venni. Három,
azonos méretű szárnynál általában már egész jól látszott a jelenség,
ezután viszont már nem lett erősebb. Fontos, hogy a szárny „friss” le­
gyen, mert a száradás folyamán zsugorodik, a hatás így eltűnik. (Le­
het, hogy Grebennyikov talált valamilyen konzerválási módszert?)
Szarvasbogarakat én is gyakran látok meleg júliusi, augusztusi éj­
szakákon az erdőben, ahol biciklizni szoktam. Néha ütközöm is ve­
lük. Feltűnt, hogy igen bizarr módon repülnek. A hímek szinte telje­
sen természetellenes, függőleges helyzetben haladnak, merev kitin­
szárnyukat kiterjesztve. Méretükhöz képest picike hártyaszámyukat
rezgetve lassan, nagy zúgással haladnak előre. Szerintem még senki
sem számolt utána a hártyaszárnyak frekvenciájából, mozgásából ki­
indulva, hogy van-e elegendő felhajtóerő ahhoz, hogy a kapitális, 5-
6 cm-es nagyságú hímek repüljenek. Nem tudom, mi lenne a vég­
148
EGY BOGARAS MAGYAR
eredmény, de nem lennék meglepve, ha kiderülne: a hidrodinamikai
felhajtóerő önmagában nem elég ahhoz, hogy ezt a nagy testet fönn­
tartsa. Trópusi erdőkben ennél is nagyobb rovarok repkednek. De
míg a méret növekedésével súlyuk köbösen nő, a szárny felülete
csak négyzetesen. Jó lenne felderíteni e hatalmas méretű rovarok re­
pülési tulajdonságait. Nem szégyen az, ha kiderül, hogy a természet
egy cél érdekében egyszerre többfajta hatást is használ.
A szarvasbogár, a kisebb-nagyobb skarabeuszok vagy a cincérek
kitinpáncélzata izgalmas, de legfőképpen hasznos vadászterülete le­
hetett volna (lesz majd?) a tudománynak. K. Papp Laci mindenesetre
nagy szorgalommal, kitartással, hatalmas mennyiségű bogár kitin­
páncélzatát gyűjtötte össze. Egy részüket fénymikroszkóppal, sőt
elektronmikroszkóppal is meg tudta nézni. A természet zavarba ejtő,
elképzelhetetlen gazdagságával lehet itt találkozni. Abból kell kiin­
dulni, hogy ha van valamiféle tolóeröképzö (vagy antigravitációs)
hatás, az a már elpusztult szarvasbogaraknál is megtalálható. Ez a
fajta kutatás nemcsak képzelőerőt, hanem nagy kézügyességet, szak­
értelmet is igényel a mikroszkópos metszetek elkészítése miatt. Ten­
gernyi pénz, sok küzdelem és idő is kell hozzá. A pásztázó elekt­
ronmikroszkóp (Grebennyikov egyik kedvenc munkaeszköze) és az
optikai mikroszkóp más-más módon láttatja ugyanazt a tárgyat.
Az első nehézség annak eldöntése, hogy mi a fontos itt, és miért
fontos. Mit is keresünk? Mert zegzugok, üregek, furcsa fonnák töm­
kelegé fogadja a fürkésző szemet. (Mint amikor kíváncsiskodó gye­
rekek bejutnak például egy gyárba. Sok mindent látnak, de nem tud­
ják, hogy mi miért van.) Ez a terület mindig is a senki földje volt. A
rovarok osztályozásával, taxonomctriájával foglalkozó kutatók csak
a közös jegyeket keresik, hogy besorolják rokonaikhoz a rovarokat.
Mások esetleg a DNS-láncot, a genetikát vizsgálják, egy harmadik
csoport pedig a rovarok életmódját, szokásait tanulmányozza. Ma a
biológusok leíró jelleggel pusztán föltárják, milyen izmok mozgatják
.i bogarakat, hogyan szaporodnak és hogyan viselkednek.
A rovarok trükkös fizikájának megismerése már nem tartozik a
rovarkutató biológusok feladatkörébe. A kísérleti fizikus pedig rit­
kán ereszkedik le odáig, hogy ilyen „alantas” dolgokkal foglalkoz­
zon, hiszen előkelőbb disszertációkat lehet írni részecskeütközé-
sekröl. Egy mérnöknek érdekes lenne a rovar repülését vagy szer­
kezeti anyagait megismerni, csakhogy az annyira bonyolult, hogy a
feladathoz, képest primitív vagy közepesen fejlett kutatóeszközcink
149
VÍZAUTÓK... ANT1GRAVITÁCIÓ... EGY BOGARAS MAGYAR

nem igazán teszik lehetővé azt, hogy megérthessük a természet

több millió éve fejlődő „találmányainak” működését. K. Papp Laci
is sok mindent megvizsgált: nézte a nagyobb és kisebb szőröket, a
bogarak duplafedelü kitinpáncéljaiban rejlő sok-sok apró dudorral
bíró üregeket, valamint az ismeretlen célú, finom, belső csőháló­
zatok sorát. Próbált rovarkutatókkal is kapcsolatot találni, de hama­
rosan kiderült, nem azonos nyelven beszélnek.
A fő kérdésre, hogy vajon mi hozza létre azt a bizonyos passzív
tolóeröt, amit ezek a rovarok használnak, nem tudott egyértelmű
választ adni.
Ám az általa készíttetett pásztázó elektronmikroszkópos felvéte­
leken van valami, ami esetleg útbaigazítást adhat. Kiderült ugyanis,
hogy apró, világos körök vagy félkörök és sötét üregek is láthatók
ezeken a felvételeken. A pásztázó elektronmikroszkóp ugyanis a
pásztázó elektronsugár által kidobott további elektronokat gyűjti
össze, ezek a másodlagos elektronok alkotják a képet. Ha egy hely
világos, akkor annak rosszabb a vezetőképessége. Onnan kevesebb
másodlagos elektron dobható ki a becsapódó, pásztázó elektronsu­
gár segítségével. A bogarak kitinpáncélja elvileg jó szigetelő­
anyagnak számít, mégis vannak benne sötét részek, melyek jobban
vezetnek. Nem szükséges, hogy az a bizonyos vezctöanyag valami­
lyen fém vagy fémötvözet legyen. Szerves anyagok is lehetnek
elektromosan vezetők, sőt akár ferromágnescsck is, erre már van
példa a szilárdtestfizikában, ez nem egetverő újdonság.
Az a tény, hogy a repképes rovarok kitinszárnyában találhatók
ilyen vezetőkepes szigetek, fontos dologra utalhat: Ott talán mű­
ködhet a Hendrik Casimir által megtalált üreghatás. A szimmetri­
kus alakzatokra jól kiszámolható és már mérésekkel is igazolható,
hogy ezekben a vezetőkből készült mikron alatti méretű üregekben
a vákuumfluktuáció hatásai fölerősödnek. Apró vízbuborékoknál I. ábra: K. Papp László pásztázó elektronmikroszkóppal készített felvételei
például jól kimutatható (szonokémia), hogy valamilyen „külső erő” egr rovarszárnyról. Jól látszanak a vezető és a szigetelő részek, melyeket a
hatására a buborékok nagy energiával roppannak össze; bennük rö­ feliilet sötét és világos részei mutatnak.
vid ideig a hőmérséklet akár több tízezer fok is lehet. Jó néhány kí­
sérleti bizonyíték egyértelműen igazolja, hogy apró, vezető falú A rovarvilág nanotechnológiai „laborjaiban” viszont ilyen üre­
üregek segítségével a vákuum energiája megcsapolható, olyan gek létrejöhettek. A pásztázó elektronmikroszkópos felvételekkel
erők jelennek meg, amelyek a vákuumfluktuáció jelenléte nélkül ugyan K. Papp Laci nem tudta egyértelműen feltárni az alakjukat.
teljesen értelmezhetetlenek lennének. Ám a kísérleti és számítási A munka elején még százfelé figyelt, és jóval hamarabb elfogyott a
nehézségek miatt aszimmetrikus üregekkel, például kúpokkal, fél­ pásztázó elektronmikroszkóp (egyébként nagyon drága) gépideje,
gömbökkel eddig nem foglalkoztak. mint ahogy ezt a kérdést tisztázhatta volna. Elvileg azonban aszim-

150 151
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...

metrikus, vezető falú üregek körül fölléphetnek olyan erőhatások,

amelyek egyirányú, kompenzálásán erőt adnak. X. RÉSZ
Ezek kimutatására valójában csak a pásztázó elektronmikro­
szkóp alkalmas, két okból is. Egyrészt azért, mert ennek nagyítása AZ ANTIBIOTIKUMOK
megfelelő ahhoz, hogy ezeket a piciny, néhány száz nanométer mé­
retű üregeket láthatóvá tegye, másrészt az elektromos vezetőképes­ HÁNYATOTT SORSA
ség is csak itt mutatkozik meg: ahol a szigetelők tengerében veze­
tőt vagy félvezetőt találunk, ott a kép világosabb. Az optikai mik­
roszkóp ezek közül egyik feladatra sem alkalmas.
K. Papp Laci munkájában még sok az elvarratlan szál, de tudo­
másom szerint ö az első e sártekén, aki Grebennyikov munkájának
utánanézett, és ha nem is teljes, de félkész eredményekkel szolgált.
Az ő kutatása valószínűsítheti, hogy Grebennyikov tényleg olyan
rovarfajt talált, amelynek kitinpáncélja rendkívül erős Casimir-
üreghatást mutatott. Ennek eredményeként akár nagy erők és így
erőterek keletkezhettek, melyek eltorzíthatták a helyi téridőt. Az a
megfigyelés, amit Grebennyikov leír, hogy az órái megbolondul­
tak, és néha tárgyak tűntek el, jelentek meg, nem biztos, hogy egy
habókos kutató lázálmai. Sokkal inkább téridő-anomáliákra utal,
melyek a kitinpáncél apró, még a fény mikroszkóp számára is látha­
tatlan üregeiben keletkezhettek.

2. ábra: £gy repülő szarvasbogár fényképe. A kifejlett hímek különösen
nagy testnek, s főleg függőleges helyzetben repülnek. Szárnyfelületük testük­
höz képest kicsiny, és alacsony frekvenciával rezeg, amint az a mély hang­
ból is kitűnik.
Ismeri valaki ezt a két embert? Az ausztrál Florey és a német Chain több
embert mentett meg az antibiotikumok gyártásának kidolgozásával, mint
ahányat a politikusok megöllek. Ha létezik még az a fogalom, hogy az em­
beriség jótevői, akkor ez rájuk illik. Hálából nevük szinte a teljes feledés
homálvóiba veszett...

152
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
A Time magazin a XX. század legfontosabb emberének Albert
Einsteint választotta, mondván, ő változtatta meg leginkább az em­
beriség szemléletét, gondolkodását, sorsát. Igaz, hogy fontos dol­
gokat mondott, ám egyetlen egy olyan ipari termék sem készül ma,
ami az ö eredményein alapulna. Az ilyen rangsorok persze mindig
nagyon szubjektivek. Az én listámon a XX. század legkiemelke­
dőbb embere Howard de Florcy. Ezer ember közül talán egy akad,
aki ismeri a nevét. Ö dolgozta ki az első antibiotikum, a penicillin
tömeggyártásának módszerét, ö küzdött meg érte. Elterjedése óta
ez a gyógyszer legalább egymilliárd ember életét mentette meg.
Köztük az enyémet is, már csak ezért is részrehajló vagyok. Florey
és munkatársai több embert mentettek meg, mint ahányat a kor vé­
reskezű diktátorai megöltek. A nevével mégsem találkozunk a tör­
ténelemkönyvekben.
A technika és a tudomány története tele van mítoszokkal, homá­
lyos ügyekkel, sötét titkokkal, de bűnökkel is. Azok a variációk,
amelyek eljutnak a köztudatba - már ha egyáltalán figyelünk rájuk -,
általában meg sem közelítik az igazságot. Ezt bizonyítja a penicil­
lin története is.
A KEZDETEK
Közismert, hogy csak tüdöbajban a XIX. és XX. században több
százmillió, de talán egymilliárd ember is meghalt. A tüdőgyulladás
és más bakteriális eredetű betegség is igen sok embert elvittek, fő­
leg olyan gyerekeket, akik mostoha körülmények között éltek, és
nem volt elég ellenálló képességük. Apró vágások, karcolások sora
154
AZ ANTIBIOTIKUMOK HÁNYATOTT SORSA
is oly mértékű fertőzésekhez vezetett, ami szintén emberek tízezre­
it pusztította cl évente.
A penicillin, illetve általában az antibiotikumok, megjelenésük­
kor igazi csodagyógyszernek számítottak, és alapvető változást
hoztak az emberi faj történetében. Ha az emberiség létszámát az
idő függvényében szemléljük, látjuk, hogy a népességszaporulat a
'40-es években lódult meg - részben a tisztálkodásnak, részben az
antibiotikumok elterjedésének köszönhetően.
A legtöbb embert nem a háborúk, hanem a betegségek ölték
meg. Akármilyen ostobák is voltak az uralkodók és hadvezéreik,
nem tudtak akkora kárt okozni az emberiségnek, mint amekkorát a
betegségek. Az I. világháborúban talán tízmillió katona és egymil­
lió civil halt meg a harcokban, ám az 1818-19-ben elterjedt influ­
enza (spanyolnátha) mintegy negyvenmillió embert pusztított el
egy év leforgása alatt. (Igaz, a vírusok ellen ma sincs komoly el­
lenszer.) A bakteriális fertőzések és a malária ellenszerének megta­
lálása, elterjedése jelentette talán a legnagyobb fordulatot a történe­
lemben, persze azzal együtt, hogy újra föltalálták a szappant, és
felismerték a tisztaság egészségvédő hatását is.
A köztudatban a következő történet él: Egy Fleming nevű angol
bakteriológus 1928. szeptember 3-án észrevette, hogy egy Pctri-
csészében a véletlenül odakerült penicillingomba megölte a kör­
nyéken levő streptococcus baktériumokat. Innen aztán nyílegyenes
út vezetett az antibiotikumok kidolgozásához.
Ennek a történetnek, sajnos, a fele sem igaz. Ma már kristály­
tisztán látni, hogy milyen tévelygéseken át vezet a kutatók útja, s
milyen tömeges halálhoz vezethet a közönyük. Fleming előtt már
legalább hatan felfedezték a penicillin hatását (legalábbis ennyiről
lehet írásos nyomot találni). Azt is tudni kell, hogy Fleming sem­
mit nem tett azért, hogy a penicillinből gyógyszer legyen. Pusztán
az utóbbi tény több millió ember idő előtti halálát jelentette. De
nézzük sorjában az eseményeket.
Már az Ószövetség egyik verssorában benne van, hogy „tisztíts
meg izsóppal, és tiszta leszek”. Ez az első közvetett hivatkozás a
penicillinre, hiszen a rothadó izsópon - ami önmagában is gyógy­
növény - szinte mindig megjelenik a penicillingomba. (Rothadó
"viimölcsfélékcn is megjelennek antibiotikus hatású gombák.)
Mielőtt Fleming publikálta volna felfedezését, két francia kutató,
Papacostas és (iáié a „Les Associations Microbiennes” című köny­
155
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
vükben részletesen ismertették a gombák baktériumölő hatásáról
szóló tudományos hivatkozásokat. Ezekből kiderül, hogy Fleming
előtt már többen megvizsgálták kísérleti edényekben a baktérium­
ölő hatást, sőt néhányan állatkísérleteket is végeztek, méghozzá si­
keresen. A sors fintora, hogy jóval Fleming megszületése előtt,
1871-ben Sir John Bourdon Sanderson (aki ugyanabban a kórház­
ban dolgozott, ahol később Fleming) egy hosszú dolgozatot írt a
„mikrozimek”, azaz a gombák fejlődéséről. Sanderson részletesen
kifejtette ebben az értekezésében, hogy a penicillingombák sora a
mikrobák, azaz a baktériumok növekedését meggátolta.
Ez a tanulmány a kor híres bakteriológusát, Joseph Listert arra
késztette, hogy maga is megvizsgálja ezt a kérdést. A penicillium
glaucum gombatörzset választotta ki a kísérlethez, mint olyan élő­
lényt, mely az emberi szövetekben fertőzést okozó baktériumok
növekedését legjobban gátolja. Eredményei világosan igazolták
Sanderson megfigyelését.
Tíz évvel később drámai lehetőség nyílt arra, hogy ezt a gyakor­
latban bizonyítsa. Egy fiatal ápolónő utcai balesetben olyan sebe­
ket szerzett, amelyek semmiféle akkori antiszeptikus szer hatására
nem gyógyultak. Ekkor elővette a régi megfigyelését, létrehozott
egy penicillintenyészetet, amely csodálatos módon hamar meggyó­
gyította a nővért. A dolog aztán ennyiben is maradt, nem tudni, mi­
ért. Az eljárás láthatóan sikeres volt, de úgy látszik, sem a kor ku­
tatóit, sem politikusait nem érdekelte ez a lehetőség.
1874-ben William Roberts olvasott fel egy dolgozatot a Brit Tu­
dományos Akadémia előtt. Ö is megemlítette, hogy Sanderson
eredményei fontosak. A penicillingombával kezelt baktériumtenyé­
szetek nem nőnek tovább. Két évvel később, John Tyndall (ma is
ismert ír kutató) számolt be a Royal Society-nck a penicillingombá­
val kapcsolatos fontos, sikeres kutatásairól. Őt ma fizikusként tartják
számon (Faraday utóda lett), sőt ő alkotta meg a „fizika” kifejezést,
és jósolta meg talán először az üvegházhatást is, 1861-ben.
Tyndall átfogó kutatásokat végzett a koszos londoni levegő
egészségügyi hatásaival kapcsolatban. Lezárt, külső szennyezéstől
mentes dobozokban vizsgálta a baktériumok és erjedések hatását
különböző anyagokban. Ő is felfedezte, hogy a szabadon hagyott
anyagokban hamar megjelenik a penicillingomba, és megöli a bak­
tériumokat. Úgyszólván köztudott volt, hogy a penicillingomba
mindenhová eljut, és szinte tálcán kínálja baktériumölő hatását.
156
AZ ANTIBIOTIKUMOK HÁNYATOTT SORSA
Persze nemcsak Angliában vették észre a penicillingombák hatá­
sait, hanem 1877-ben az ismert francia kutató, Pasteur és kollégája,
Francois Joubert is. Észrevették, hogy a veszettség bacilusa nem
növekszik, ha penicillingomba-telep kerül mellé. Ahogy Pasteur ír­
ta: „az élet gátolja az életet”. Érdekes módon azonban Pasteur el­
ment e megfigyelés mellett, pedig az ő tudása, szervezőképessége,
neve talán lehetővé tette volna, hogy az antibiotikumokat iparilag
is előállítsák. Tulajdonképpen semmi olyan speciális technológiai
követelmény nem kellett volna ehhez, amit már Pasteur idejében ne
tudtak volna teljesíteni. Egyszerűen az a lényeges gondolat hiány­
zott még az orvosok és kutatók gondolatvilágából, hogy élő anyag­
gal lehet valamit tenni a baktériumok ellen.
A MÁSODIK HULLÁM
Mintegy 25 évvel az első hullám elcsitulta után, 1897-ben egy
lyoni fiatal, Emst Duchesne (1874-1912) doktori dolgozatában a
mikroorganizmusokkal és antagonizmusaival foglalkozott. A fran­
cia orvostanhallgató konkrétan a gombatelepek és a mikrobák közti
antagonizmust vizsgálta. Konklúziója ekképpen hangzott: „Remél­
hető, hogy ha a gombák és a mikrobák közti rivalizálást részlete­
sebben tanulmányozzuk, akkor valószínűleg terápiás célokra hasz­
nálható közvetlen módszereket kaphatunk”.
Ám ebben az esetben sem folytatódott a kutatás - sem pénz, sem
érdeklődés, sem elegendő mélységű tudás nem állt a felfedezés
mögött. Pedig Duchesne már állatkísérleteket is végzett. Tengeri­
malacokat oltott be halálos adag fertőző baktériummal, majd ké­
sőbb penicillinkivonatot fecskendezett a megfertőzött állatokba.
Látta a haláltusájukat, majd az oltás eredményeképpen látványos,
csodálatos gyógyulásukat. Újra itt egy elszalasztott lehetőség, ami
annál is tragikusabb, mert maga Duchesne négy év múlva tuberku­
lózisban halt meg. Ha jobban odafigyel az általa látott csodára, ak­
kor talán saját magát is meg tudja gyógyítani. Aztán újra mélysé­
ges csönd lett, minden a feledés homályába merült.
Mintegy 30 év múlott cl különösebb változás nélkül, amikor
1928-ban Fleming újra, véletlenül rátalált a penicillinbaktérium há­
lására. De ahogy már Tyndall is megjegyezte, ez a gomba gyakran
előfordul. Akár több száz kutató is találkozhatott vele. De rá sem
hederítettek. I’lcininp, több kollegájának is megmutatta a gombatc-
157
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
lep által elpusztított baktériumokat, de mindenki csak a vállát vono-
gatta. Ö nem is végzett állatkísérleteket, nem próbálta a penicillint
nagyobb tömegben előállítani, pusztán leírta a megfigyelését egy
tudományos periodikában, és ezzel részéről be is fejeződött az ügy.
Hogy hány tucat, vagy hány száz tudós olvasta a kis folyóiratban
megjelent cikket, nem lehet tudni. Csak az biztos, hogy senki sem
követte ezt a kutatási irányt, és az ügy újra megfeneklett. Az embe­
rek közben tömegesen haltak meg például tbc-bcn, ahogy azt meg­
annyi könyv, színdarab, és opera cselekményében láthatjuk. Ne
gondoljuk azt, hogy Eleming vagy munkatársai, kortársai buták
vagy rosszindulatúak lettek volna, vagy valakik elnyomták volna
ezt a kutatást. Nem, éppen az ellenkezője igaz. Csak az látszik,
hogy milyen könnyű elhallgatott, elfeledett felfedezéssel előállni,
és milyen nehéz végigverekedni egy sokszor elveszett ügyet.
1938-ban egy oxfordi kutatócsoport melyet Howard Florey és
Ernst Chain vezetett - elhatározta, hogy megnézik, mi módon lehet­
ne a baktériumok ellen védekezni, hiszen mindenki ismerte a pusztí­
tásukat. Több cikkre is rábukkantak a témában, többek között Ele­
ming régi munkájára. Észrevették a lehetőséget, amely mellett oly
sok kutató ment cl rezzenéstelen arccal. Chain volt kettejük közül a
vérbeli biológus, azonnal szerzett egy penicillingomba-mintát, és kí­
sérletezésbe kezdett. Nagyon hamar kiderült a gomba bámulatra
méltó hatása. De ez még kevés lett volna. Ekkor kezdett el Florey - a
nagy szervező - mozogni, agitálni. Több helyről kirúgták, de nem
adta föl. Lobbizott és beadványokat írt, ahol kidobták az ajtón, ott
bement az ablakon. Az ilyen ember ritka a kutatók között.
Hosszú küzdelem után, nagy nehezen a Rockefeller alapítvány­
tól szerzett annyi pénzt, hogy elkezdhesse a gombák által termelt
baktériumölő szer kísérleti előállítását, legalább olyan mennyiség­
ben, hogy élő állatokon is ki tudják próbálni. 1940-ben már 100 mg
penicillinje volt, így két egeret be tudtak oltani. Szerencsére nem
bizonyult mérgezőnek az anyag.
A penicillin 1940. május 25-én került - a történelem során elő­
ször - kontrollált kísérlet alá. Ezekben a napokban már látszott,
hogy hatalmas jelentősége lehet a szemek, mert a dunkirk-i kiürí­
tésnél katonák ezrei haltak meg a lőtt sebek okozta fertőzések mi­
att. A kutatók munkáját beárnyékolta a német harctéri győzelmek
sora. Várható volt a német partraszállás, s tudták, hogy akkor me­
nekülniük kell. Erre az esetre fehér köpenyeiket átitatták penicil­
AZ ANTIBIOTIKUMOK HÁNYATOTT SORSA
lingomba-tcnyészettel, hogy ha elpusztul a laboratóriumuk, a mun­
kát máshol folytathassák. A streptococcus baktériumokkal végzett,
kontrollált laboratóriumi kísérletek minden kétséget kizáróan iga­
zolták, hogy igazi csodaszer van a kezükben - bár ők ezt már tud­
ták. Csak a nagyvilág nem.
1941 elejére a lelüzcmi gyártás már annyira előrehaladt, hogy
most először, emberen is kipróbálhattak néhány mg-nyi penicillint.
Történetesen egy rendőrön, akit megkarcolt az arcán egy rózsatö­
vis, és a seb mind jobban elfertőződött. Már két hónapja küzdött az
egyre terjedő szepszissel. a tüdejére és a vállára is ráment, a szemét
pedig ki kellett operálni. Mikor az oxfordi csoport foglalkozni kez­
dett vele, legfeljebb csak két napja volt hátra. A kis mennyiségű
penicillin azonnal drámai javulást hozott. Sajnos azonban a ható­
anyag mennyisége csekélynek bizonyult, pedig még a vizeletéből
is próbálták visszanyerni - de túl keveset és túl későn kapott ebből
a csodaanyagból. így a látványos javulás után, a penicillin fogytá­
val újra visszaesett és meghalt.
Egy évvel később az USA-ban megindult a tömeggyártás. A II.
világháborúban a szövetségesek győzelmének egyik oka talán az le­
hetett, hogy a sebesült katonák hamar meg tudtak gyógyulni, mind a
lőtt sebek fertőzéséből, mind a hátországban szerzett szifiliszből.
S milyen is az élet? Amint kiderült a penicillin csodatévő hatása,
és az, hogy Fleming egyszer cikket írt erről, ö azonnal magának
követelte a felfedezés dicsőségét. Állandóan az újságírók rendelke­
zésére állt, újabb és újabb történeteket talált ki a dologról. Florey
és Chain viszont a munkába temetkezett, mert a tömegtermelés so­
rán még számos problémát meg kellett oldaniuk. Ok mindig visz-
szautasították a sajtó érdeklődését, ezért a közvélemény a mai na­
pig Flcminget tartja a penicillin fölfedezőjének. Pedig ha rajta mú­
lik, még ma sem kezdődik cl a gyártás. Ezért gondolom azt, hogy a
század hőse Florey, aki feltámasztotta az antibiotikumok elsikkadt
ügyét, és aki végigharcolta a gyakorlati megvalósítást is.
Ez a történet jól illusztrálja azt, hogyan is működik a tudomány
mint módszer, és hogyan nem működik a tudomány mint intéz­
mény. Milyen véletlenszerű az, hogy egy-egy fölfedezés elindul-e
diadalútján, vagy pedig csak egy kis példányszámú folyóirat alig
olvasott cikkecskéje lesz belőle. Ki tudja, hány hasonló nagyság­
rendű felfedezés temettek el az elmúlt évtizedek, évszázadok alatt?
(1 livatalos vélemény szerint: ez elképzelhetetlen.)
159
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...

Nem minden találmány, felfedezés mögött áll olyan kitartó, ko­

nok ember, mint Florey. Megfizetett érte. A szünet nélküli gürcölés XI. RÉSZ
miatt tönkrement a házassága, s a megfeszített munka során végleg
összeveszett társával, Chainnel (aki a nácik elöl elmenekült). A C-VITAMIN LASSÚ
Eredményeikért egy pennyt sem kertek, s nem is kaptak. Az ameri­
kai cégektől, amelyek elkezdték gyártani a penicillint, csak egy ki- TÉRHÓDÍTÁSA
lónyi végterméket kértek, további kísérletekre. Nem kapták meg.

160
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
Amint az első, törékeny európai hajók átszeltek az óceánokat,
azonnal látszott, hogy óriási pénzeket lehet keresni. A Batáviából
érkező holland füszerrakományok tízszer értékesebbek voltak, mint
maga a hajó nem véletlen, hogy a tengerparti országokban szinte
mindenütt kereskedési és hajóépítési láz tört ki. A spanyol kincs­
tárba Dél-Amerikából ömlött az arany, annyi, hogy Sir Erancis
Drake, az angol állami kalóz 1580-ban, amikor végigrabolta a spa­
nyol kincses flottát, a vállalkozás támogatóinak 47-szercs hasznot
tudott fizetni. Jóval később, 1740-ben George Anson - hasonló
módon - 32 nyikorgó szekeret tömött tele spanyoloktól megszer­
zett ezüsttel.
Az előbbi néhány eset azonban inkább csak kivétel volt, mint
szabály. A tengerészekre nem csak a hajófeneket átfúró trópusi
férgek, kalózok és a rossz navigáció miatti hajótörések leselkedtek,
hanem szörnyű betegségek is. Ezek a kórságok jóval többet öltek
meg közülük, mint a háborúk. A legtöbbjük a mocskos, zsúfolt ha­
jón szükségszerűen terjedő vérhasnak, sárgaláznak, maláriának
esett áldozatául. Jól ismert például az, hogy Hosier admirális karib-
tengeri expedíciójában (1726-ban) mintegy 4000 katona halt meg a
4750 fős seregből. Bár az előbbi betegségeken kívül még a himlő
és a tífusz is pusztított, mégis a legfélelmetesebb betegség a skor-
but nevű kór volt.
Ha a hajóút több mint hat hétig tartott, és a matrózok már mind
megették az otthonról hozott gyümölcsöket és zöldségeket, friss hús
nem maradt a fedélzeten - akkor a sózott hús és a rohadt kétszersült
monoton diétája hamar meghozta a gyászos eredményt. Egymás után
hullottak ki a fogak, a régi sebek kinyíltak, az ízületek megdagadtak
162
A C-VITAMIN LASSÚ TÉRHÓDÍTÁSA
és alig mozogtak, a lélegzés elviselhetetlen fájdalommal járt. Az
emberekből hihetetlen bűz áradt a haláluk előtti napokban: elevenen
rohadtak szét. Számos Indiába vagy Kínába tartó hajó azért futott
partra vagy zátonyra, mert a legénység annyira elgyengült, hogy már
senki nem bírta kezelni a vitorlázat köteleit.
Sir Richard Hopkins, ismert állami angol kalóz, a spanyol armada
ellen küzdő egyik admirális írta, hogy 20 év alatt mintegy 10 000
embere halt meg ebben a betegségben. Néhány spanyol kapitány
(például Vasco Da Gama), de Hopkins is tudta, hogy a citrusfélék,
azaz a citrom és a narancs jól gyógyítja ezt a bajt, amennyiben
hozzájutnak. Csakhogy az Európából induló hajók számára ezek -
különösen télen beszerezhetetlenek voltak, általában csak későn,
a végcélnál kaphattak friss zöldség- vagy gyümölcsellátást. A na­
gyobb gond azonban az volt, hogy a többségnek fogalma sem volt
arról, hogy mi okozza a skorbutot, és arról sem, hogy mindez meg­
előzhető.
A skorbut nem Isten átka. Ezt a betegséget a kínai hajósok is is­
merték, csak ők sokkal hamarabb megtalálták az ellenszert. Zhcng
He (régebbi írásmód szerint Cseng Ho) admirális hatalmas hajó­
flottáján - az 1400-as évek elején (!) - már minden hajón frissen
csíráztatott, vitaminokban gazdag szója- és borsócsírát ehettek a
matrózok. Ezen kívül kötelező volt a mosdás is, valamint ismerték
a toalettpapírt és a cserélhető, mosható alsóneműt is, amit Európá­
ban, a magyarok kivételével még nem hordtak. Mindez azonban fe­
ledés homályába merült, amikor a kínai császár az írástudó manda­
rinok nyomására betiltotta a hajózást, s a hatalmas munkával, áldo­
zatokkal felfedezett kontinensek térképeit is megsemmisítették.
A vitaminokat nálunk csak a XX. század elején fedezték fel.
Addig a mi kontinensünkön nem maradt más, mint sötétben tapo­
gatózni, mindenféle dolgot kipróbálni - vagy csak imádkozni.
Minden ország flottaparancsnokságának tucatnyi ötlete volt arra,
hogy mi okozza és hogyan győzhető le a skorbut. Néhányan úgy
gondolták, hogy a hideg és nedves levegő, vagy a fedél köz rothadó
deszkáiból felszabaduló bűzös gázok okozzák ezt a betegséget,
esetleg a kosz, netán a mozgás hiánya. Olyan nézetek is akadtak,
hogy a matrózok lustasága miatt tört ki ez a félelmetes kór. Elter­
jedt az a szokás, hogy ecetes vízzel mosatták fel a hajók felszínét,
és puskapor-füsttel árasztották el a fedélzetet, hogy a dohos fa­
deszkák orrfacsaró gőzeit valami ellensúlyozza.
163
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
Elindult az első, óvatos tapogatózás is, hogy az okokat tudomá­
nyosan föltárják. Egy skót hadi felcser, James Lind kezdte vizsgál­
ni a skorbut okait. Kiválasztott 12 beteg tengerészt és hat párra osz­
totta őket. Két héten keresztül mindegyik párnak más-más, akkori­
ban már ismert gyógymódot írt elő. Ketten például almabort kap­
tak, másik kettő ecetet, következő kettő kénsavat, de volt, aki ten­
gervizet. Egy párosnak viszont narancsot és citromot adott. Míg a
kezelt, megfigyelt tengerészek nagy része meghalt, azok, akik cit­
romot kaptak, látványosan meggyógyultak.
1753-ban le is írta felfedezését, ám az admiralitás nem igazán fi­
gyelt fel a lehetőségre. Igaz, maga Lind sem értette, hogy mi is tör­
tént. Úgy gondolta, hogy a citrusfélék csak a betegek koszos bőré­
nek eldugult pórusait tisztítják ki. Azzal a logikus ellenérvvel élt,
hogy néha hónapokig nem kapnak a tengerészek skorbutot, pedig
csak száraz, sós húst esznek. A portsmouth-i tengerészeti kórház
orvosaként 25 év alatt több ezer beteget kezelt. Ám élete végéig
nem tudta megfejteni, hogy mi lehet az oka eme pokoli betegség­
nek, a citromlét csak enyhe gyógymódként javasolta.
A skorbut okát meg kellett találni hiszen matrózok nélkül nem
lehetett hajózni, hajózás nélkül nem lehetett kereskedni, anélkül pe­
dig nem lehetett meggazdagodni... Ne feledjük, Európa ekkor még
igencsak a harmadik világhoz tartozott. Az élet kegyetlen, nyomorú­
ságos és rövid volt. A Föld első világa iparilag fejlett és magas élet­
színvonalú birodalmai - a szupergazdag buddhista Kína és a tehetős
muzulmán mogul India volt. Ők adták a Föld ipari, mezőgazdasági
termelésének nagy részét. Európa parasztjai csak vegetáltak a kí­
naiakhoz képest. Valamit tehát tenni kellett, hogy mi is felemelked­
hessünk. Csodára volt szükségünk vagy egészséges matrózokra.
A kapitányoknak nem sok támpontja volt a skorbut kivédésére.
Ennek a kornak az orvostudománya mai mércénkkel mérve -
maga volt a kuruzslás. Ostobaságok sorát tanították az orvosi egye­
temen - ugyanakkor a vidéki füvesasszonyok között már voltak ha­
tékony, sikeres gyógyítók. Mindenki azt tette, amit egyáltalán tu­
dott, ha éppenséggel akart tenni valamit. Ez különböztette meg a
történelemben megőrzött, nagy felfedezőket, hajóskapitányokat a
névtelenségben maradt parancsnokoktól, akiknek keze alatt pusz­
tultak az emberek. Kevesen értették meg a kapitányok közül, hogy
a siker, a gazdagodás titka az egészséges legénység. Az egészséges
legénység titka viszont a megfelelő táplálkozás és tisztaság.
164
A (>VITÁM IN LASSÚ TÉRHÓDÍTÁSA
James Cook kapitány az angol haditengerészet, a botanika és a
térképészet, a „világfeltárás” egyik (ha nem a legnagyobb) úttörője.
Páratlan sikereit nemcsak emberi és tengerészeti, hanem jórészt
háziorvosi tudásának is köszönhette. Ezt kevesen tudják róla, pedig
talán ez volt sikereinek legfontosabb feltétele. Amikor 1758-ban a
Pcmbroke nevű vitorláson először vágott át az Atlanti-óceánon, 26
embere halt meg az út alatt. A kanadai partok mentén - franciákra
vadászás közben - hajónaplójába azt írta, hogy a skorbut állandó­
an, nagy számban szedi áldozatait. Nem tudjuk, hogy James Lind
úttörő munkáját olvasta-e, valószínűleg ekkor még nem.
Később, mikor önálló parancsnokként a távoli Csendes-óceánra
küldték, már tudatában volt annak, hogy a tisztaság és a minőségi
étkeztetés a legfontosabb gyógyír a legénység betegségére. Szemé­
lyesen nézte meg a matrózok kezét. Aki büdös volt, vagy mocskos
volt a tenyere, attól megvonta az egész napi rumadagját. Ez volt a
legdurvább büntetés nála, ez bántotta legjobban a matrózokat.
A tengerészek által a kikötőkben összeszedett és megszeretett ku­
tyákat. macskákat és majmokat bcdobáltatta a tengerbe, mert ezek
az állatok mindenhová odapiszkítottak.
Bárhol is állt meg a hajója, mindig gyüjtctett gyümölcsöket,
gyökereket, bogyókat azért, hogy friss zöldséghez jusson a legény­
ség. Útközben pedig a tengerészekkel állandóan horgásztatott
megették a pingvint, a rozmárt, sőt a csendes-óccáni-szigeteki ku­
tyát (nagy, ronda, denevérszerü repülő állat). Akármit, csak ne az
otthonról hozott sós, száraz, büdösödö húst kelljen enni. Az ét­
rendben ott szerepelt a hazai savanyú káposzta is. Igaz, a trópusi
éghajlatnak köszönhetően, a hajó gyomrában addigra már nem sa­
vanyú volt, hanem keserű és büdös is, úgyhogy csak fenyegetések
árán tudta lenyeletni a matrózokkal. De etetett velük répalekvárt,
sőt az új csodaszert, a szódavizet is kipróbálta.
Egy darabig igencsak proponálta az erjesztett malátát, míg ki
nem derült, hogy ez csak hashajtásra alkalmas. Üvegekben hozatott
citrom- és narancslét is, ám mivel azokat csak forralás után öntöt­
ték a palackokba (hogy ne romoljon meg), ezért a C'-vitamin nagy
része forraláskor, illetve a hosszú úton lebomlott. De ezt csak mi
tudjuk, ö akkor még nem tudhatta. Ennek ellenére ő volt az első és
egyetlen kapitány, akinek hosszú útjai során egyetlen matróz sem
hall meg skorbutban. Ezért az úttörő teljesítményért 1776-ban a
I udományos Akadémia éremmel tüntette ki, tekintettel clévülhe-
165
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...

tetlen érdemeire. Cook hajósok ezreinek életét mentette meg. Ö vi­

lágított rá először arra, hogy milyen fontos az étkezés minősége. XII. RÉSZ
Az 1780-as évektől kezdve, Cook tapasztalataiból merítve, egy
Gilbert Blain nevű skót orvos kitartóan bombázta az admiralitást, A FÉNYMIKROSZKÓP TRAGIKUSAN
hogy friss, forralatlan citromlét adjanak megelőzésként a tengeré­
szeknek. így aztán lassan-lassan eltűntek a hulló fogú, fekélyes, LASSÚ FELEMELKEDÉSE
rothadó testű matrózok a világ hajóiról, és a második történelmi
globalizációs hullám egyre távolibb földrészeket ért cl.
A vitaminok szerepét, különösen a C-vitamin mibenlétét azon­
ban csak évszázadok múlva ismerték föl. Ebben úttörő szerepet ját­
szott a magyar Szent-Györgyi Albert, de az ö harca már egy másik
században zajlott. Ám ezzel még nem ért véget a történet. Ma sem
tudjuk, hogy mennyi C-vitamint is kellene szednünk naponta, hogy
a többiről ne is beszéljünk. A kétszeres Nobel-díjas Linus
Paulingot éppen azért közösítette ki az orvostársadalom, mert jóval
több C-vitamin szedését javasolta, mint amennyi a „hivatalosan”
megállapított adag. Vannak még kérdőjelek, s nem tudjuk, lesz-e
valamikor biztos tudás a kezünkben. Lenne dolga a tudománynak
mint módszernek, és mint intézménynek is...

166
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
Ha valaha rangsorolnánk, hogy kinek a nevéhez fűződik a leg­
több alapvető felfedezés a mikrobiológiában, valószínűleg a hol­
land Leeuwenhock lenne a legelső helyen. Ha már akkor adtak
volna Nobel-díjakat, akkor legalább öt, de talán tíz orvosi, fizioló­
giai díjat is kaphatott volna. Hosszú élete során házilagos készítésű
mikroszkópjainak segítségével oly sok mindent feltárt a parányok
világában, hogy a kor kis számú gondolkodó tudósának szemléletét
alapvetően megváltoztatta.
A nehezen kimondható nevű Leeuwenhoek (jelentése: oroszlá­
nos sarok) tipikus példája az intelligens, de képzetlen, amatőr tu­
dósnak. Ritkán lehet pusztán egyetlen ember nevéhez alapvető vál­
tozások sorát kapcsolni. Ám ez az egykori holland posztókereske-
dö ilyen különleges ember.
Seregnyi felfedezése részben az elképesztő szerencsének, részben
kitartó, szorgalmas munkájának köszönhető. Egyszerű, egyetlen na­
gyítólencsés mikroszkópjában piciny, különleges lencse lapult. Át­
mérője csak pár milliméter, mégis a legjobb példányok legalább
500-szoros nagyítást értek cl. Ha arra gondolunk, hogy a mai opti­
kai mikroszkópok bonyolult lencserendszereik ellenére csak 4-5
ezerszeresre nagyítanak, akkor Leeuwenhock teljesítménye elké­
pesztő. Ezredmilliméteres apró tárgyakat, lényeket meg tudott kü­
lönböztetni, így juthatott cl fürkésző szeme egészen a mikrovilágba.
A mai napig rejtély, hogyan tudott ilyen tökéletes lencséket készí­
teni meglehetősen egyszerű, mondhatni primitív szerszámaival. Szor­
galmas munkája nyomán bőségesen maradtak fönn rajzok, melyek azt
mutatják mintegy háromszáz év távlatából, hogy ismert még valami­
lyen titkot, amivel fokozta a nagyítást. Ez már nem maradt az utókor­
168
A FÉNYMIKROSZKÓP TRAGIKUSAN LASSÚ FELEMELKEDÉSE
ra, a mesterrel együtt szállt sírba. Ha valami rosszat tudunk róla mon­
dani ennyi évszázad múltán, az csak annyi, hogy féltékenyen vigyázta
lencsecsiszolási módszerét, és így megtartotta magának a technikát.
A kor, amelyben Leeuwenhoek élt (1632 1723), kontinensünk há­
borúkkal teli periódusa. Lassacskán emelkedik ki az évezredes sze­
génységből, butaságból Európa protestáns része. Talán csak Anglia és
Hollandia az a két ország, ahol a természettudományoknak vala­
melyest már van létjogosultságuk, szabad fürkészni a természet, az
élet dolgait. Aki mikroszkóppal játszadozik, és a vízcseppekben
nyüzsgő parányok, egysejtűek tülekedését, születését és halálát tanul­
mányozza, az szükségszerűen az élet keletkezésével is találkozik.
Márpedig ez a kérdés ebben az időben a legszigorúbb vallási felügye­
let alá tartozik. Mennyi ideig lehetett volna életben maradni Euró­
pában akkor, ha valaki azt állítja, hogy nem minden élőlényt Isten te­
remt ott a helyszínen? Itáliában talán fél évig is eltartott volna, míg az
inkvizíció lecsap, Spanyolországban mindössze egy-két hét múlva
máglyán találta volna magát az, aki ezekkel a kérdésekkel foglalkozik.
Hollandiában és Angliában azonban a jelszó: élni és élni hagyni.
Igaz, a társadalom annyira azért nem volt toleráns, hogy valakinek
ezt a hobbiját még fizesse is. Leeuwenhoek is tisztes posztókeres­
kedőként kezdte, majd a város polgármesterének egyik beosztottja
lelt. Hosszú időn keresztül ő felügyelte a városi kereskedők hossz-
es súlymértékeit, nehogy a fogyasztókat megkárosítsák. Később,
idősebb korára aztán a városháza portása lett minden idők leghí­
resebb portása. Az üvegcsiszolás, az apró, miniatűr lencsék készí­
ti sének talán ma is utánozhatatlan mestere. Ez a forradalmi kutató­
eszköz megjelenhetett volna bárhol, ahol az üveget és annak csi-
./olását ismerték: sok helyen, sokszor.
.ló minőségű, zárványmentes, tiszta, átlátszó üveget már az egyip-
iHiniak is tudtak készíteni, és elemi üvegcsiszolási módszereket is is­
mertek. Mégis csak több ezer év múlva kezdték el a hollandok (s elsö-
"iban hősünk) tökélyre fejleszteni az üvegcsiszolás tudományát. így
a/lán az égre meredő távcsövek és a parányok világában kutakodó
mikroszkópok segítségével olyan tartományokba is bepillanthattunk,
• iliová az emberi szem önmagában, tökéletlensége miatt nem képes.
\z 1600-as évek végén a velencei tükrök vagy a holland szem­
in egek a csúcstechnológiát képviselték. Bár a tükrök csak az úri
./iilonok dámáit érdekelték (akik jól fizető vevők voltak), a szem­
in cgcsiszolás, majd később a tengerészeti távcsövek készítése
169
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
igencsak hasznos találmánynak bizonyult. A hollandok művészetté
fejlesztették a csiszolás technikáját. A lencsecsiszolás a tudással, a
szorgalommal, a gondolkodással elérhető haladás, s az ebből eredő
jólét első történelmi példája.
Leeuwenhoeknak, mint közepesen sikeres posztókereskedőnek a
szakmájához tartozott, hogy primitív nagyítójával alaposan meg­
vizsgálja a vásznakat és a posztókat, hiszen értéküket, tartósságu­
kat ennek alapján határozta meg. Egy angliai útja során találkozott
először a kínai selyemről készített nagyított rajzzal, és valószínűleg
ez indította el a fantáziáját, hogyan lehetne a posztók szálait még
alaposabban szemügyre venni. Ezen az úton haladva mind tökéle­
tesebb lencséket készített, amiket talán ma sem tudnánk utánozni.
Már abban a korban is ismertek voltak a mikroszkópok, de álta­
lában dupla lencsével készültek, ezért kétfajta súlyos technikai hi­
bával is küszködtek. Egyrészt a nagyításuk teljesen más volt a len­
cse szélén, mint a közepén, így teljesen torz képet adtak, másrészt a
kép mindig színhibás is volt, a szivárvány összes színe megjelent,
ami tovább rontotta a képet. így kis méreteknél már csak zavaros
foltokat láthatott a kíváncsiskodó.
Leeuwenhock piciny, tenyérben hordozható egylencsés mikro­
szkópja azonban egyszerűsége és tökéletessége miatt döbbenetesen
tiszta képet adott, ezért mindennél pontosabban le tudta rajzolni,
hogyan is néz ki a mikrokozmosz döbbenetes, addig nem látott vi­
lága. így tudott képet készíteni például a méhek fullánkjáról, a bol­
hák szeméről, de ö fedezte föl, hogy még e vérszívóknak is vannak
élősködői. (Swift, a Gulliver írója ez alapján írt meg egy ismert ver­
sikét.) Lecuwenhoek tárta föl többek között izmaink formáját, szer­
kezetét, az idegsejtek összekapcsolódásának, szerkezetének furcsa
részleteit, ő írta le először a sperma, vagy a vörösvértest alakját is,
de mindenekelőtt az egysejtűek és a baktériumok nyüzsgő világát,
így az élet területén kontinensnyi új tartományokat tárt fel.
Az 1700-as évek még mindig a dühöngő pestisjárványok kora, és
az emberek semmit sem tudnak a betegség okairól és terjedéséről. A
legtöbb országban még boncolási tilalom van érvényben, ám a tole­
ráns Hollandia ez alól szerencsés kivétel. Az orvoslás még jórészt a
borbélyok kezében van, akiknek legfőbb tudománya a hashajtás és
az érvágás. Aki a kezükbe kerül, örülhet, ha élve megússza a kalan­
dot. Leeuwenhoek úttörő munkássága nélkül az orvoslás - lényegé­
ben véve - örökre tömeggyilkosság maradhatott volna.
170
A FÉNYMIKROSZKÓP TRAGIKUSAN LASSÚ FELEMELKEDÉSE
Az ö alapvető felfedezése az, hogy icipici, aprócska lények vál­
tozatos sokasága népesíthet be akár egyetlen vízcseppet is, melyek
ugyanúgy, mint az emberek, állandóan mozognak, táplálkoznak és
harcolnak egymással. Ez volt az ő döbbenetes, teljes szemléletet
átalakító nagy felismerése. A mikrovilág oly határtalan gazdagsá­
gát tárta elénk, amit nemhogy akkor nem értettek, de még a követ­
kező 200 év sem volt elegendő ahhoz, hogy mindezt föltárjuk, ész­
szel felfogjuk.
Még évszázadokig szedte áldozatait a pestis, a kolera és más ra­
gályok, még ilyen hosszú ideig nem ismerték fel, hogy ezek a ki­
csiny lények, egysejtűek és baktériumok milyen sok betegség ter­
jedéséért felelősek. A gondolkodási kultúra fejletlensége, a közöny
és az előítéletek miatt a ragályos betegségek megfékezése tragiku­
san sokáig húzódott el.
Maga Leeuwenhoek egy éppen hogy írni tudó, angolul nem be­
szélő, a tudomány ébredező világában járatlan amatőr. Mindössze
egyetlen kép maradt fönt róla. Szokásos, vállig érő, göndör haj, az
orra alatt kis kackiás bajusz. Szinte ugyanolyan, mint ezernyi más,
korabeli portréról ránk néző férfi képe. Ám nyugdíjas portásként és
posztókereskedőként borotvaéles pengéjével nap mint nap készítet­
te a metszeteket és fürkészte a liliputi világot.
Óriási szerencsénkre lencsekészítö technikája a kor néhány hol­
land tudósát is elismerésre késztette. így találkozott egy Regnier de
(iraaf nevű anatómussal, aki az akkor nemrég megalakult Angol
I udományos Akadémia (Királyi Társaság) levelező tagja is volt.
De Graaf segítségével, az ő pártfogásával küldhette el felfedezése­
inek tömegét rajzos levelekben. De Graaf 1673-ban ajánlotta a tisz­
telt tudományos társaság figyelmébe a szorgos lencsekészítöt és
.imatőr kutatót éppen idejében. Néhány hónap múlva ugyanis egy
pestisjárványban meghalt.
A portás Leeuwenhoek talált városkájában olyan embert, aki an­
golra fordította le felfedezéseinek leírását. Sőt olyan jó szemű, te­
hetséges rajzolót is lelt, aki hű képét rajzolta le annak, amit a pi-
> my lencsében látott. Ha nincs a toleráns holland légkör, ha nem
egy jómódú kereskedő nemzet szülötte, akkor természetesen soha
nem születhetnek meg, nem terjedhetnek el találmányai. Delft vá­
msa ahol élete vége felé aztán életjáradékot is megszavaztak az
öreg portásnak jólétét részben kereskedőinek, részben porcelán
maiiiilaktúráinak köszönhette. Ekkor kezdik ugyanis az olcsó és
171
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...

szorgalmas munkaerővel lekopírozni a kínai porcelánokat. Az ak­

kor igen drága és divatos, jó minőségű távol-keleti porcelánokat, XIII. RÉSZ
tányérokat és vázákat szemrebbenés nélkül lemásolják, és olcsó
változatban terjesztik Európa-szerte a kevésbé tehetős, de gyarapo­ Miért nem tudunk
dó létszámú polgárosodó fogyasztók körében.
Persze a furcsa, apró kis élőlények vad világát eleinte szkepszissel TÖBBET A VILÁGRÓL?
fogadták az Angol Akadémia tagjai. Azt kérték, hogy Dclft városának
(A TUDOMÁNYOS KÉRDEZŐSKÖDÉS HATÁRAI)
megbízható, tisztes polgárai is tanúsítsák írásban, közjegyző előtt,
hogy azok a leírások, amelyeket a kutatásairól küld, valódiak. Több
ismert kereskedő, tekintélyes városi polgár ezért tanúsítványt írt, hogy
mindaz igaz, ami az apró mikroszkóplencsékben látszik. (Mennyire
megváltozott azóta a tudomány mint intézmény világa! Ma, ha valaki
fényképet vagy videofelvételt küld be például ufókról, netán kanálhaj-
lításról, még ha ezer tanút is hoz, akkor sem hisznek neki.)
Leeuwenhoek évtizedeken át szorgalmasan vizsgálgatta a vilá­
got, s küldte a rajzokat az Angol Királyi Társaságnak. Lerajzolta a
szakái Iából kitépett szőrszál fölnagyított képét, a szomszéd fogá­
nak lepedőkéből kitenyésztett baktériumok sorát. Egy hasmenés
után saját székletét is megvizsgálta, és lerajzolta az abban nyüzsgő
bacilusok sokféleségét. Ez idő tájt vásárokon, a mutatványosok bó­
déja között föl-föltűnt a nagyítósoknak a sátra is, ahol rosszabb
minőségű, de nagyobb lencsék alatt bolhákat, tetveket és más érde­
kes lényeket láthatott a nagyérdemű és fizetőképes közönség.
Utólag visszatekintve azonban korainak bizonyult Leeuwenhoek
munkássága. Mivel a lencsekészítés titkát a sírba vitte, közleményei
idővel feledésbe merültek. Mintegy 200 évnek kellett eltelnie, hogy
a lassú technikai fejlődés - az 1860-as évektől - ugyanolyan minő­
ségű mikroszkópokat produkáljon. De még akkor is csak csigalassú­
sággal változik az orvosok szemlélete. Már kezdik elhinni, hogy a
parányi baktériumok világa igenis hatással lehet életünkre, betegsé­
geink kialakulására. Addig viszont még több száz millióan pusztul­
nak el járványos betegségekben azért, mert a kor tudósai nem figyel­
tek oda kellőképpen a nyugdíjas portás szorgalmas munkájára.
1 jó holdtölte idején, nem messze Egertől, egy nyári éjszakán. A hegy mö-
Borzalmas árat kellett fizetni az akkori társadalom kutatóinak fe­ "<>tt a kerek telihold látszik. Ketten látták a lebegő objektumot, mobiltelefon
lelőtlenségéért. És semmit sem tanult az emberiség ebből a lecké­ ’>'< gitségével néhány fénykép is készült róla. Kérdés, hogy elfogadjuk-e bízó­
ből. Igaz, nemcsak a holland mester jár így. Bach alkotásainak kö­ in izékként a fényképpel is alátámasztott verziót. Ugyanazt a beszámolót az
rülbelül harmadát dobják ekkor a szemétbe, Vivaldi műveit is jó ■ évik ember elfogadja, a másik mereven elutasítja. Ez a nyitottságtól, a to­
időre elfelejtik, és Orffyreus örökmozgója is ekkor merül a feledés li randától, az érdeklődéstől függ.
homályába.

172
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
Hogy azonnal válaszoljak is a kérdésre: főleg a tiltások miatt,
részben pedig egyes jelenségek ritkasága miatt. A két probléma
azonban gyakran együtt fordul elő. Ezt szeretném néhány példá­
val is bemutatni. Még valamikor a '90-es években Ilargitay Kár­
oly egyik könyvében furcsa esetet írt le. Egy bajai matematika
szakos tanárnő éjjel, furcsa késztetést érezve kiment a házuk ud­
varára, ahová egy repülő csészealj ereszkedett le. Két emberszerü
lény szállt ki, és elhívták az ö Naprendszerükbe, a bolygójukra.
Kisvártatva ott teremtek, sétáltak egy darabig. Látta, hogy az ég­
bolton más csillagképek vannak, sőt azt is, hogy nappal két nagy,
fénylő égitest, Nap mozgott az égen. Egyszer csak lehajolt és föl­
vett az ottani talajról egy kavicsot. Másnap reggel már otthon éb­
redt a saját ágyában. Ám a követ még akkor is ott szorongatta a
markában.
Szokványos ufós történet. Érdekelt, megvan-e még az a bizo­
nyos kődarab. Némi utánjárással sikerült megszereznem. Egykori,
anyagszerkezeti kutatással foglalkozó KFKl-s kollégám alaposan
megvizsgálta. Nagy meglepetésére olyan ásvány, tektit volt a tekin­
télyes kavicsdarab, ami földi körülmények között nem keletkezik,
csak különleges esetben. Amikor egy meteorit becsapódik, és a
nagy nyomáslökés hatására minden megolvad a környéken, akkor
keletkeznek a földön apró, körömnyi tektitdarabkák. Ez viszont
egy nagyobbacska (5 cm-cs) példány volt. Ekkora méretüt legjobb
tudomásunk szerint nem lehet beszerezni sehol. (A tektit egyébként
is nagyon ritka ásvány.) Eddig tart a történet. A csöndes, visszahú­
zódó tanárnőről azóta sem hallottam, csak legszűkebb baráti, roko­
ni körében merte elmondani ezt az epizódot.
174
MIÉRT NEM TUDUNK TÖBBET A VILÁGRÓL?
Mindenki azt gondol ez után, amit akar. Vajon igaz-e a bajai
matektanárnö esete? Mindenki maga dönti el. Jó pár évvel később
Egerben, egy holdvilágos este két repülőgép-tervező látott egy
fényes, nagyméretű tárgyat hosszan lebegni a fák koronája felett.
Mobiltelefonjukkal 5 fényképet készítettek. A mobiltelefon képeit
nem lehet manipulálni, szerkeszteni. A szemtanúkkal én is be­
szélgettem, átlagos hétköznapi emberek, nem keresték, sőt kerül­
ték a nagy nyilvánosságot. 1973-ban egy Nagyenyed (Erdély)
melletti homokbányában 10 m mély homokrétegben bukkantak
egy 205x125 mm-es, 2,3 kg súlyú megmunkált alumíniumtömbre.
Olyan állatok csontjai vannak ebben a rétegben, melyek még a
jégkorszakban, 10 000 évvel ezelőtt éltek. A megmunkált tárgy
(ma múzeumban kiállított darab) talán egy leszálló egység talpa
lehetett. Biztos, hogy nem természeti képződmény, mert duralu-
mínium (89% alumínium, 6% réz és kb. 3 % szilícium tartalma
volt az ötvözetnek) nem található a természetben. Az oxidréteg
igen vastag a tömbön, ilyen réteg csak több száz, esetleg több
ezer év alatt képződhet.
Hány szemtanú megfigyelése lenne elég, hogy elfogadjuk, intel­
ligens lények látogatnak meg minket? Száz? Ezer? Tízezer? (Kb.
ennyi gyűlt össze az utóbbi 50 év során.) Hány fénykép és filmfel-
vétel kellene ahhoz, hogy elfogadjuk az ufójelenség létét? Egy?
fiz? Ezer? Mert kb. ezer fénykép és film gyűlt össze. Hány hami­
sítvány teheti tönkre ezek hitelét? Egy? Tíz? Akármennyi hamisít­
vány sem?
Egyetlen megbízható megfigyelés elég lenne egy szkeptikus
meggyőzéséhez? Vagy ahhoz egymillió sem elég? Ezekre a kér­
désekre egészen más választ ad a tudomány mint módszer (ott
egy is elég) és a tudomány mint intézmény (ott tízezer megfigye­
lés sem elég).
Létezik-e hát Földön kívüli intelligens élet? Egyre többször fog
cl az érzés, hogy igen, de csak ott. Mert ha itt is lenne igazi intelli­
gens élet, már mi is járhatnánk vendégségbe más bolygókra.
Az esetek - érthetően - megismételhetetlenek. Itt látszanak a tu­
domány határai, nevezetesen az, hogy inkább belső indíttatásunk,
toleranciánk dönti el, mi az, amit még elfogadunk, és mi az, amit
már elutasítunk.
A megismételhetetlen vagy a ritka események mindig is a tudo­
mányos kérdezősködés szintjén maradnak, akkor pedig ízlés dolga,
175
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
hogy ki mit fogad cl, valójában nincsenek egyértelmű szabályok.
(Ezért nehéz pl. a történész dolga.)
Ha a ritka eseményektől eltekintünk, egy másik akadály is fel­
merül: ez a tabuk, tiltások világa. Nézzünk erre egy példát. Te­
gyünk fel egy szokatlan kérdést: Mikor a legvonzóbbak, legszexi­
sebbek a nők?
Ezt vizsgálta egy amerikai antropológus is. A feltevése az volt,
hogy a peteérés alatt. Az állatvilágban ennek látható jelei vannak,
de a nőknél ilyenek nincsenek - feltételezések szerint azért, hogy a
férfi ezt ne tudja, így emiatt ne léphessen vissza. Ekképpen na­
gyobb eséllyel történhet meg az utódok megfoganása. Ez a hipoté­
zis. Az említett kutató megfigyelte, mikor mennyi borravalót ke­
resnek a go-go táncoslányok, amikor lemennek a vendégek közé és
(finoman szólva) az ölükbe ülnek. A dolga lényegében az volt,
hogy korrelációt készítsen a bugyiba dugdosott borravaló és a pe­
teérési ciklus között, matematikai módszerekkel. Úgy találta, hogy
statisztikusan jelentősen több pénzt rejtettek a férfiak a lányok bu­
gyijába peteérés környékén, mint egyébként, és az átlagosnál keve­
sebbet a menstruációs ciklus idején, pedig erről nem tudhattak a
tisztelt „fogyasztók”.
A humánetológia tisztes, fontos tudományág. A felvetett kérdés,
hogy érzik-e titkon a férfiak, mikor izgatóbb (és fogamzóképes)
egy nő minden külső jel nélkül, szintén érdekes, talán fontos is.
Mégis mi lenne, ha egy magyar ctológus hasonló tárgyban nyújtaná
be doktori disszertációját? Pl. statisztikai elemzés alá venné ugyan­
ezt a kérdést az autóutak mentén álldogáló lányok esetében, és
húzná a strigulákat, amikor egy-egy lány eltűnik a bokorban egy
fuvarra? Úgy rúgnák ki, hogy a lába se érné a földet. Egy ilyen té­
ma nálunk tabu. Nem írásban, de kimondatlanul. Ilyen tiltott terüle­
tekkel van telis-tele a tudomány mint intézmény, ezért tudunk ilyen
keveset a világról, a természetről.
Nem fogok most teljes tiltólistát adni, inkább csak a hétköznapi
életben gyakran megtapasztalható fizikai anomáliák, szokatlan
esetek kapcsán hozok egy gyors tabulcltárt. azaz a kérdezősködés
határait mutatnám meg. Papíron persze régóta nincsenek tabuk.
Már régóta szabad embert boncolni, vagy az eget, földet kémlel­
ni. Kérdezni elvileg mindig lehet, ha az a tudomány módszereivel
történik, és a határain belül marad... Csak az a kérdés, hol vannak
azok a határok...
176
MIÉRT NEM TUDUNK TÖBBET A VILÁGRÓL?
A KRITÉRIUMOK
A természettudományokban, elsősorban a fizikában eléggé éles,
jól elhatárolható kritériumok vannak arra, hogy mi is számít meg­
bízhatónak, azaz tudományosnak. Az Amerikai Fizikai Társaság
két pontban foglalta össze a fizika mint tudomány fő kívánalmait:
• „Az elméleteket és a kísérleti eredményeket közre kell adni, hogy'
mások is megismételhessék. Ez az adatok, eljárások és a kísér­
letben felhasznált anyagok teljes feltáráséin, átadcisán alapul.
• Amikor újabb, átfogóbb, vagy megbízhatóbb kísérleti eredmé­
nyek keletkeznek, akkor az addig elfogadott konklúziókat mó­
dosítani kell, vagy el kell vetni.
Ezekhez az elvekhez való ragaszkodás adja a tudomány megbíz­
hatóságát és önkorrekcióját”( 1).
Én is úgy gondolom, hogy a fenti két kritérium az, ami az ismé­
telhető effektusoknál tudományosnak számít. Persze a bajai tanár­
nő esete ezen kritériumok alapján megfoghatatlan, hiszen nem vi­
szik cl naponta idegen bolygóra. Ám ettől a történet még igaz le­
het, csak nem tudjuk tovább finomítani az ellenőrzést.
Gyakran látom, hogy az ismételhetöség kritériumába azok ka­
paszkodnak. akik így szeretnék eltörölni a ritkább jelenségeket. A
természettudomány eszközei azonban nemcsak a gyakori, ismétel­
hető jelenségekre korlátozhatók. Igaz (elsősorban a fizikában), sze­
retünk egyszerűsíteni, redukálni pl. az anyagot molekulákra, azt
atomokra, majd további kisebb részecskékre. Ez a módszer az izo­
lált rendszerek vizsgálatán alapul, amelyeknél kizárhatjuk a külvi­
lágot. De a valódi fizikai és biológiai rendszerek nincsenek elszige­
telve. Az izolált rendszerekre korlátozott vizsgálat nem tud mit
kezdeni az önszerveződés, az organizmusok, a belső struktúrák vi­
lágával, melyek nem olvashatók ki az egyszerűbb rendszerek vi­
selkedéséből. Az élet, a tudat, a szabad akarat jó példa erre. Mit
kezd a redukcionista szemlélet olyan fogalmakkal, mint az érzel­
mek, a társadalom vagy a zene?
Ezek ne léteznének csak azért, mert nem tudjuk őket ismételhető
módon leírni? A tudomány eszközei nem annyira szegényesek,
hogy a minket körülvevő világ döntő részét kirekesszük csak azért,
mert redukcionista módon nem tudjuk értelmezni, magyarázni.
177
VÍZAUTÓK... ANTIGRAV1TÁCIÓ...
Sir Cári Popper tudományfilozófus véleménye szerint a tudomány
(mint intézmény) dolga nem az új elméletek bizonyítása, hanem a
cáfolata. „A tudományos kreativitásnak az a feladata, hogy kijelölje,
mit is figyeljünk meg, milyen adatot gyüjtsünk be. A megfelelő
kérdés feltétele a tudományos gondolkodás alapja, de a fenti két
pont erre nem tér ki. Természetesen ha esernyőkről gyűjtünk adato­
kat egy életen át, az nem szükségszerűen tudományos munka. A
kreatív gondolkodásmód fontos a fizikában és általában a tudo­
mányban mint módszerben. Minden kérdésben többféle kiinduló­
pontból érdemes elindulni, ezek között lehetnek spekulációk, megér­
zések, álmok, még hallucinációk is, amelyek általában nem szere­
pelnek a tudomány definíció között. Természetesen a rossz elképze­
léseket mérésekkel lehet kiszűrni, de a kreatív rész mindig szükséges
egy sikeres kutatási irány elindításához, véghezviteléhez.
A történelem azt mutatja, hogy a kutatók ritkán vetik cl a régi
teóriákat egy új bizonyíték hatására. Inkább egy jobb, átfogóbb el­
mélet az, ami idővel elterjed, mielőtt a régi elképzeléseket kidob­
ják. Az ismételhetőség és a nyílt publikáció, a módszerek közrea­
dása persze fontos ahhoz, hogy valami kipróbálhatóvá és aztán el­
fogadhatóvá váljon” (2/a, b, c).
Az ismétclhctöségi feltétel alapján egyebek közt már a lélekván­
dorlás tényét is cl kellett volna fogadni. Szándékosan hozom fel ezt
a példát, mert eléggé vitatott, és mutatja, hogy egy-egy kérdéskör
sokszor inkább érzelmi alapokon dől el, mint objektív kritériumo­
kon. A hipnózis segítségével embereket százával (netán ezrével)
vittek már vissza nemcsak gyerekkorukba, hanem születésük előtti
periódusokba. Ezen merész próbálkozások alanyai között volt (ma­
gam is láttam ilyen eseteket videón), aki kihalt nyelveken kezdett
beszélni. Számos olyan emberről is tudok, akik konkrét adatokkal
szolgáltak arról, hol éltek előző életükben. Ezt ellenőrizték is, és
pontosnak találták az információkat.
/X dokumentumfilm-sorozat, amit láttam, olyan ausztrál háziasz-
szonyokkal végzett rcinkarnációs hipnózis kísérletekről szólt, akik
még soha nem hagyták el a kontinensüket. Mégis arról számoltak
be, hogy Európa különböző országaiban, városaiban néhány évti­
zeddel vagy évszázaddal ezelőtt hol laktak, mit láttak, mi volt a
nevük. Nagy részüket ellenőrizni is lehetett, és az adatok megfelel­
tek a valóságnak. Ezek után tényként fogadható-e cl a reinkarnáció
léte az Amerikai Fizikai Társaság kritériumai alapján? A hipnózis
178
MIÉRT NEM TUDUNK TÖBBET A VILÁGRÓL?
módszere közismert, ismételhető, gyakran azonos eredményekhez
vezet. Tehát létezik a reinkarnáció, létezik az elpusztíthatatlan lé­
lek? Én azt gondolom, hogy igen, mások persze ugyanezen kritéri­
umok alapján úgy vélik, hogy nem.
Néhány évtizedes kutatói tapasztalatom egyértelműen azt mutat­
ja, hogy elsősorban nem a szabatos kritériumok alapján történik
meg egy-egy jelenség elfogadása vagy elutasítása, hanem az illető
lelki beállítottsága a mérvadó.
Szubjektív módon négy csoportot különböztetek meg:
• A forradalmár, a feltaláló
• A konzervatív, a hídépítő
• A közömbös vagy óvatos
• A reakciós, a romboló
falán nem is kell a csoportosítást részletesen magyarázni, a sza­
vak magukért beszélnek. Forradalmár az a kutató vagy feltaláló,
aki minőségileg újat alkot. Ilyen volt pl. Faraday, Newton, Leibniz,
de Orffyreus, Tesla vagy Moray is. Az, hogy valaki kutatóként for­
radalmár, még nem sokat mond arról, hogy emberként milyen.
Newtonról pl. azt is tudjuk, hogy misztikus, okkult gondolkodó
volt, zavaros alkimista tanokat vallott. Ráadásul összeférhetetlen,
kiállhatatlan, aki több csillagász kortársának életét tette pokollá.
Sőt hiú, sértődékeny is volt a végtelenségig, és mellesleg homo­
szexuális. Orffyreus, a mechanikus örökmozgó feltalálója pedig
kapzsi és szemforgató. Nem véletlenül veszett a feledés homályába
egyébként nagyszerű - találmánya.
Konzervatív az a kutató magamat is ide sorolom , aki meg­
próbálja megmenteni, megőrizni, konzerválni a régebben elért fon­
tos eredményeket. De ide venném például Vedres Andrást, a Ma­
gyar Feltalálók Szövetségének elnökét is, aki évtizedek óta azon
fáradozik, hogy megóvja, megőrizze a magyar feltalálók gyakran
pusztulásra ítélt munkáját. Úgy vélem, az ilyen típusú tevékenység
legalább annyira fontos, mint a forradalmároké.
Messze a legnépesebb tábor a közönyös, óvatos vagy kívülálló
kutatók népes serege. Ez bizonyos szempontból érthető, hiszen
minden kutató nem vehet részt az összes munkában vagy szakmai
vitában. A közönyösség, kívülállás csak akkor okoz gondot, ha
közben durván megsértik a kutatás módszerének elemi etikai nor­
máit. Erre elég sok példa adódik.
179
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
Reakciósnak nevezzük azokat, akik igyekeznek megsemmisíteni
a forradalmi kutatók, gondolkodók eredményeit, akik azt tekintik
életcéljuknak, hogy úgymond „megóvják” a tudomány tisztaságát.
Valójában ezzel csak az eredménytelenségüket, irigységüket, aljas­
ságukat palástolják.
W. B. Bevcridgc kutatásról szóló könyvében (The Art of Scienti-
fic Investigation, melyet 60 éve írt), világosan ismerteti az emberi
oldal szerepét. A „nyájszellem” miatt nyilvánvaló, hogy egy vitatott
témában biztonságosabb a többséggel tartani. Abból nem lesz baj, ha
hallgatnak. így legtöbben a közömbös vagy óvatos kutatók csapatá­
ba tartoznak. A küzdelem mindig a forradalmár és a reakciós tábor
közt zajlik. Ha a forradalmár megbukik, a konzervatív, a hídépítő
veszi át a szerepét, aki az új ismereteket megpróbálja a régiek közé
beépíteni. Vagy a régi ismeretek mellé, azokat kiterjesztve, vagy a
korábbi gondolatok helyére, ha azok egyértelműen tévesek.
Az élővilágban egy új dolog megjelenésekor vagy menekül,
vagy támad egy teremtmény. A menekülők a csordaszellemet kö­
vetik, a támadók a „területüket” védik. Hadd hozzak néhány sze­
mélyes példát a vitatott parajelenségek teréről, mert itt látszik talán
legjobban, milyen nehéz kategóriákban, „dobozokban” gondolkod­
ni, s milyen ellentmondások adódnak a tudomány mint módszer,
mint intézmény vagy mint összegyűjtött tudás és tapasztalat között.
Lámpaoltás gondolkodással
1. példa: A ’70-es években fiatal kutatóként a KFKI-ban mindig
késő estig dolgoztam a reaktorbalesetek számításain, szimulációin.
Az R40-es számítógép tetű lassú volt (mai mércénk szerint). Mindig
várni kellett a soromra, hogy az operátor (ilyen is volt!) ráengedje az
egyenleteimet a gépre, s aztán nyomtassák is az eredményeket. Szin­
te mindig hibáztam, napokat töltöttem a hibakereséssel, mire elindult
egy-egy szimuláció. Sokszor mentem az albérletembe este, gyalog
az erdőn át, kihalt utakon. Ilyenkor makacs, kilátástalannak tűnő
egyenletek megoldásán vagy programozási bajaimon gondolkodtam.
Az út mentén már világítottak a ritkásan elszórt higanygőzlámpák.
Autók akkor még alig jártak arrafelé. Gépiesen bandukoltam az al­
bérletem felé, a Törökbálinti útra. Késő este már mindig éreztem egy
tompa fájást a tarkóm körül. Ahogy fejben próbáltam követni, néha
szeretett, néha utált parciális, hiperbolikus típusú diffcrcnciálcgyen-
MIÉRT NEM TUDUNK TÖBBET A VILÁGRÓL?
let-rendszereimet, egyre többször vettem észre, hogy elsötétül körü­
löttem a világ. Nem a vérnyomásommal volt baj, hanem sorra alud­
tak ki a higanygőzlámpák.
Az első 10-20 alkalommal még alig vettem tudomást erről. A
következő 10-20 esetnél azt gondoltam, hogy ez pech, pont akkor
mennek tönkre a lámpák, amikor a közelükbe érek. Csakhogy nem
mentek tönkre, mert másnap újra világítottak. Aztán kísérletezni
kezdtem. Figyeltem, kialszanak-e az újabb lámpák, ha alájuk érek.
Ha akarattal próbáltam eloltani a lámpákat, ha nem éreztem a tom­
pa fejfájást, soha nem történt semmi. Kizárólag akkor aludtak el -
és csakis a higanygőzlámpák , amikor gondjaimba merülve pö­
rögtek lelki szemeim előtt az egyenletek, mikor konvergencia- és
stabilitási problémákon járt az eszem, mert néha elszaladt (diver­
genssé vált) a megoldás.
Jó 100-200 „kisaggyal” történő lámpaoltáson voltam már túl,
mikor - legalábbis saját magam előtt - felderengett az összefüggés:
Az agyműködésemmel felpörgetett, erősen a belső világomra fóku­
szált tudatállapotomban szinte mindig elfújom a nagynyomású
gázkisüléses lámpákat. Akkor még szinte semmit sem tudtam a
plazmák viselt dolgairól, hiszen nem volt rá szükségem. De azt fel­
fogtam, hogy az ismert életfolyamatok, az azokkal járó igen gyen­
ge elektromos és mágneses terek nem lehetnek a probléma, azaz a
lámpakioltás okozói. De akkor mi ez? Inkább kuriózum volt a je­
lenség számomra, mintsem égető gond, hiszen volt elég más ba­
lom. Esténként és hétvégeken még várt otthon a második műszak.
Használati utasításokat fordítottam angolról magyarra, hogy kifi­
zethessem az albérletet, a katonaadót, a bútorrészletet.
Aztán egyszer, munkahelyi ebéd közben megemlítettem ezt a
dolgot egy fizikus barátomnak (ö nem gyalog, hanem busszal járt
haza). Kinevetett. Ám egy fél év múlva ösztöndíjat kapott Belgi­
umba. s ott ő is gyalog közlekedett, problémáin gondolkodva.
Egyik este eltévedt, térképei vett elő, hogy megnézze, hol jár. Kon­
centrált, és a higanygőzlámpa elaludt. Odébbment, és a következő­
nél is ez történt. Egyből megértette, miről is beszéltem.
Azóta több tucat hasonló beszámolót olvastam. Részemről tehát
.i dolog kőkemény igazság. De mint tudjuk, igazat mondani köny-
nyű, csak elhitetni nehéz.
Ilyenkor azonnal felvetődnek az igazán fontos kérdések. Kinek
íz „asztala” ez a jelenség'.’ Kinek a hitbizományára veszélyes? Kit
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
érdekel egyáltalán? Ha erre a három reális kérdésre nem kapunk jó
választ, akkor eleve halott a dolog. Az intenzív gondolkodással tör­
ténő plazmakioltás jelensége ugyan kire tartozna?
A plazmafizikusokra semmiképp, hiszen ez a túlfeszített emberi
agyműködés következménye. Agykutatókra megint nem tartozik,
hiszen ők biológusok vagy orvosok, netán neuronhálózatokkal fog­
lalkozó matematikusok. Egyiküket sem illeti. Viszont a jelenség
puszta említése is veszélyes mindegyikükre, de az agykutatókra
különösen. Ha ugyanis ez igaz, akkor az összes eddigi, a kémiára,
biokémiára, neuronhálózatok kapcsolatára épülő agymodelijük fa­
tális tévedés. Mit tehetnek? Menekülnek vagy támadnak. Ha netán
ezeket az eseteket valaki szeretné közölni a folyóirataikban, nem
közölnék. Még valószínűbb: támadnák, s jönne az áltudomány és a
sarlatánság veszélyeiről szóló, jól ismert szöveg. Pontosan és ide­
jekorán felismerik, hogy egy ilyen esetet leíró, elfogadott lapban
közölt információ az egész agykutató szakmát tönkretehetné, mert
rávilágít a mai kiindulási modell durva hibáira.
Hiába létezik a jelenség előidézésére megbízható módszer, hiába
van ismételhető eredmény, az agykutatók számára ez veszélyes, a
plazmafízikusok számára pedig érdektelen. A tudomány mint mód­
szer ugyan alkalmas lenne az eset vizsgálatára, de a tudomány mint
intézmény egy ilyen jelenséget nem fogad be. Ez már nem megy át a
kapuörökön. így a tudomány (mint elfogadott, a falak mögé beenge­
dett ismeretek halmaza) nem tartalmazza ezeket a megfigyeléseket.
Annak idején nem tudtam belevágni e „senki földjén” leledző tör­
ténés vizsgálatába. Ma is reménytelennek érzem, hiszen távoli szak­
területek tudósait vagy ismeretanyagát kellene összehozni, sőt telje­
sen új típusú erőtereket is kellene vizsgálni. Amatőr, kívülálló kuta­
tóként pedig nem is érdemes ilyen munkába fogni, mert aki a „senki
földjén” mozog, arra minden oldalról lőnek, így biztos a bukás.
Mintegy 20 év múlva bukkantam rá arra a nyomra, ami mutatja,
miért nem értjük ezt a jelenséget: Félix Ehrenhaft mesterséges
mágneses monopólus keltési majd mágnesáram kísérleteire, melyet
V. F. Mihajlov a ’70-es években sikeresen megismételt. Eredmé­
nyeikre senki sem volt kiváncsi. így a fizikusok és az agykutatók -
s a biológia általában - szegényebbek lettek egy potenciálisan fon­
tos információhalmazzal és egy kutatási eszközzel. Szerintem nem
kisebb a veszteség, mint amikor Leeuwenhoek holland mester sírba
vitte a mikroszkópkészítés titkát.
182
_______ ________________ MIÉRT NEM TUDUNK TÖBBET A VILÁGRÓL?
Átlátnak rajtunk
2. példa: A ’80-as évek elején, a létező szocializmusban már
csak Magyarországon és az NDK-ban volt tilos a természetgyógy­
ászat, s annak vizsgálata. Egy New York-i könyvtárban talált fo­
lyóiratban olvastam arról, hogy Varsóban konferenciát tartanak eb­
ben a témában. Jelentkeztem, s kiutaztam. Mint ahogy lenni szo­
kott egy konferencián, hatalmas mennyiségű meddőt kellett „átros­
tálni”, hogy értékes dolgokra bukkanjak. Egy fiatal lengyel orvost
ismertem meg, aki - ma úgy mondják - auralátó volt. Nekünk, kül­
földieknek külön gyakorlati bemutatót tartott. Hárman ültünk vele
szemben. Az egyik oldalamon ülő görög orvosnőnek elmondta, mi­
lyen nőgyógyászati problémája van. A másik oldalamon ülő angol
újságírónak pontosan leírta, melyik nyakcsigolyája van erősen el-
meszesedve, nekem pedig jelezte, hogy a májam egy része még
mindig nem jól működik.
Valóban, mintegy 10 évvel azelőtt diákkoromban, az első nagy
közel-keleti utamon, Damaszkuszban fertőző májgyulladást kap­
tam, mert naivan, felelőtlenül az utcán árult gyümölcsléből ittam.
De nem egyedül, a fél város ugyanabból a pohárból ivott. Már az­
nap este jött a magas láz, hasmenés, levertség - paratífusz. Nagy
nehezen értem csak haza, és 3 hét lappangás után rám tört a máj-
gyulladás. Hónapokig voltam kórházban, 20 kg-ot fogytam. Öten
voltunk egy kórteremben, karanténban, azonos állapotban. Ketten
éltük túl, hárman a szemem előtt haltak meg. Aztán felépültem, tel­
jesen gyógyultnak minősítettek, de az egyetemen az utolsó évet új­
ra kellett kezdenem a több hónapos hiányzás miatt. Az ultrahangos
diagnosztika mutatott még egy kis máj el változást az epém környé­
kén - ma is megvan -, de ez külsőleg nem látszik. Mi volt a fent
említett tapasztalatban a meglepő? Az, hogy a lengyel orvos szabá­
lyosan „látta” a szerveket működés közben. Ez pedig nem történhe­
tett a ma ismert fizika alapján, hiszen ruhában ültünk. így olyan tí­
pusú sugarak (?) érzékelése történt, amit ma nem ismerünk, ezért
létezésük hivatalosan tiltott.
A nyolcvanas évek közepén egy november 7-i napon bementem
dolgozni a KFKI-ba. Az ünnep miatt kevesen voltak benn, sokat
lehetett haladni. Sötét éjszaka robogtam az erdőn át kerékpáron ha­
zafelé, amikor a kerekek egy kis vízmosás árkába csúsztak, s ha­
talmasat buktam. Bevertem a fejem, percekig nem tudtam magam­
tól. I la/a\áns/orogíam ugyan, de attól kezdve hónapokig hasogató
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
fejfájás kínzott, nem tudtam dolgozni, hiszen se olvasni, se írni
nem bírtam, és a beszéd is egyre nehezebbé vált. Rendszeresen jár­
tam orvosokhoz, ötlete mindenkinek volt, ki nyugtatót adott, ki
élénkítöt, de a krónikus fejfájás nem javult. Már fél éve voltam be­
teg. Úgy nézett ki, leszázalékolnak, mint tartósan munkaképtelent.
Ekkor látogatott Magyarországra egy orosz gyógyító az öreg
Szafjonov. Ö arról is nevezetes volt, hogy egy ember fényképe
alapján meg tudta mondani, az illető él-e még, s ha nem, hol van,
hogyan halt meg. (Tárgyak fényképe nyomán is sok mindenről tu­
dott beszámolni.)
Amikor felkerestem, már nem volt vesztenivalóm. Szafjonov két­
szer elhúzta a kezét a testem előtt, s kész volt mind a diagnózissal,
mind a kezelési javaslattal: „Fiatalember, ön nehéz szüléssel jött a
világra, s az agyában van egy érszűkület. Egy esés miatt ez az ér to­
vább szűkült, rossz az agy vérellátása. Tegyen a cipőjébe, a sarka alá
egy puha szivacsot, járjon puha talpú cipőben.” Mivel veszélytelen
volt a tanácsa, kipróbáltam. Két hét múlva újra munkaképes lettem.
Nekem ezek voltak a tapasztalataim ezzel a két „auralátóval”.
Mit mond erre a tudomány intézménye? Tagadják, pedig a jelen­
ség régóta ismert, sőt nagyritkán (mint ahogy ez a lengyel doktor)
orvosok is képesek erre. Könnyen ellenőrizhető, jól kutatható,
megfelelően dokumentálható lenne. Mégis csak egyfajta városi le­
gendaként marad meg a „vesébe látás”, pedig az orvosok könnyen
a jelenség mélyére tudnának nézni. Senki nem mert eddig azzal
szembesülni, hogy valamilyen szokatlan, ismeretlen módon is ké­
pes belelátni egyik ember a másik belsejébe. Sok biztosnak vélt fo­
gódzót kellene feladni ahhoz, hogy erre a ma nagyon bizarrnak tű­
nő dologra „fecséreljük” az időt. Ezen a területen is több az óvatos
és a reakciós, mint a forradalmár.
LÁTHATÓ-E ELŐRE A JÖVŐ?
3. példa: Az a saját tapasztalatom, hogy néha, egy villanásra igen.
A ’80-as évek elején egy alkalommal hőátadási számítást kellett vé­
geznem. Kíváncsi voltam, hogy ha egy balesetben elolvad a reaktor,
megolvasztja-e maga alatt az aljzatbetont. Fusiban pedig ki akartam
számolni, hogy gömbvillám át tud-c olvasztani tégla- és bctonfala-
kat. mint ahogy azt a gyakorlatban az esetgyűjtések alkalmával több
ízben is megfigyeltem. Kellett ehhez néhány adat: a beton és a tégla
184
MIÉRT NEM TUDUNK TÖBBÉ I A VILÁGRÓL?
hővezetési tényezője, a különböző hamuk hősugárzási és visszave­
rődési tényezői. Nem tudtam befejezni a számolást, éhes lettem, el­
mentem ebédelni. Akkor még ettem húst, ezért ebéd után elbóbiskol­
tam. Sületlenséget álmodtam. Kinyílt egy nagy faajtó, s kijött rajta P.
János, egykori évfolyamtársam. Az arcán és az orrán nagy vörös ke­
lések virítottak. (Mindig volt neki ilyen, de hetente máshol.)
Akkor már vagy 6-8 éve nem láttam, igaz, azelőtt sem voltunk
közeli kapcsolatban. Felriadtam, folytattam a számolást. A kézi­
könyveimben nem találtam a keresett hötechnikai adatokat. Átmen­
tem a KFKI könyvtárába. Bár az állománya igen jó, adatokra ott
sem akadtam. Sebbel-lobbal összeszedtem a holmimat, irány a
Műegyetem könyvtára. Tudtam, hogy milyen kézikönyvsorozatot
keresek, régebben már láttam a szabadpolcon, otthonosan mozgok
a könyvtárban. Több mint egy óra alatt értem oda. Nyúlok a kézi­
könyvért, nincs ott. Fura módon az egyik tanszék kikölcsönözte.
Nagyon bosszús lettem. Utolsó menedékként maradt az OMIKK a
Nemzeti Múzeum mellett, 15 perces út volt villamossal. Amikor be
akartam lépni a könyvtárba, nyílik a nagy bejárati ajtó, jön ki P.
János. Ahogy megálmodtam, az orrán és arcán nagy, undorító, vö­
rös kelésekkel. Földbe gyökerezett a lábam.
T udom, hogy ilyen megfigyeléssel nem lehet mit kezdeni. Ez a lé­
tező, de nem az ismételhető kategória. Olyan, mint a bajai matekta­
nárnő kezében a tektit. Hasonló történeteket másoktól is hallottam,
inkább nőktől, főleg kismamáktól (ők a más típusú kommunikációk­
ra érzékenyebbek, mint az átlag). Néha kutató kollégáim is meséltek
családi körben megtörtént hasonló eseteket. Ezeket senki sem pró­
bálta (vagy merte) összegyűjteni, leírni, senki sem adta hozzá a ne­
vét. Senki nem merte kockáztatni a reputációját, hiszen ezek az ese­
mények szigorúan szemben állnak az oksági elvvel, s még egy fél
tucat más konkrét fizikai (termo- és elektrodinamikái) törvénnyel.
Ötvenegynéhány év alatt csak két ilyen esetem volt, de ez az el­
ső mélyen megmaradt bennem. A második történet is hasonló az
előzőhöz. Budakeszin laktunk egy lakótelepi lakásban, az erkély
előtt nagy füves rét terült cl. Egyik hajnalban, félálomban az a kép
ugrott be, hogy leszáll a mezőre egy nagy, zöld katonai helikopter.
(Az egész jelenet csak egyetlen rövid felvillanó kép volt, nem
hosszú folyamat.) Másnap este nagy dübörgéssel valóban leeresz­
kedett a rétre egy katonai szállítóhelikopter, mert meghibásodott.
(A vadasparkba vitt egy kilátótornyot.)
185
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ... MIÉRT NEM TUDUNK TÖBBET A VILÁGRÓL?

Kétféle hipotézist lehet ezekre a jelenségekre felállítani. Lehet, lesétált a szokványos csapdába: azt hitte, eljárásáért majd pénz és
hogy túlvilági szellemektől kapjuk az információt. Ezt a lehetősé­ hírnév várja. Egész életében várta az elismerést, persze hiába. Egy­
get se cáfolni, se megerősíteni nem lehet a tudományos kérdezős- szerre volt szorgalmas, invenciózus kutató, másrészt makacs titko­
ködés módszerével. A másik variáció sem sokkal egyszerűbb: Fel­ lózó, naiv pancser.
tételezni, hogy az élővilág elektrodinamikájában mind az avan­
zsált. mind a retrográd potenciálok használhatók, azaz időben előre
és hátra is mozoghatunk. De miért nem tudunk ilyen gépet alkotni?
Pl. olyan zsebrádiót, amely nemcsak a (közel)múltban kisugárzott
hullámokat veszi, hanem a jövőből indulókat is. Ezek nehéz, sőt
kínos kérdések. A mai intézmények egyszerűbb megoldásra kény­
szerítenek: ne is figyeljünk oda. Legfeljebb buták maradunk.
A tudomány módszerei persze alkalmasak ilyen típusú (prekog-
níciós) jelenségek kutatására, legalább a megfigyelés szintjén. A
kaliforniai Stanford Research International Intézetben valamint a
Princetoni Egyetemen néhány évig folyt is ilyen irányú sikeres ku­
tatómunka. Aztán a tudomány mint intézmény csöndes, de kitartó
aknamunkája szép lassan felőrölte ezeket a kezdeményezéseket.
Mára már teljesen kivesztek ezek a kutatási irányok. A csordaszel­
lem és a reakció győzött. A tudomány mint intézmény megint erő­
sebbnek bizonyult a módszernél, az intellektuális érdeklődésnél.
Nemcsak az embereknél, hanem a rovarvilágban is találni né­
hány fura, alig ismert példát az „előre érzésre”. Egyes hangyafajok
pl. úgy építik újra a hangyaboly bejáratát, hogy az uralkodó szél­
iránnyal ellentétes legyen, azaz ne fújjon be a szél. Ezt néhány hó­
nappal. fél évvel az erős szelek megjelenése előtt teszik. Persze ez
lehet véletlen is, de amit én P. Jánossal megéltem, az aligha.

A DELEJEZŐ EMBER
4. példa: Egy fizikai jelenség megismerésében sokat segít, ha
ismételhető a jelenség. A cseh Róbert Pavlita olyan hatásra buk­
kant, ami az ismételhetöség és parajclenségek határán mozgott. Ef­
fektusának lényege: sokféle anyagnak, vegyületnek meg tudta vál­
toztatni mágneses tulajdonságait. Sajnos ez a változás csak néhány
percig, kedvező esetben néhány óráig tartott, de mérhető volt. így a
természettudomány szokásos vadászterületét (az ismételhető jelen­
ségek területét) már elérte az általa megtalált effektus. Mielőtt
örülni kezdenénk, előre kell bocsátani: Pavlita senkivel sem osztot­ 2 a. ábra: Pavlita generátorai. Némelyiken kamrák vannak, melyekben az
ta meg tudását, tapasztalatát, még saját lányával, .Ernával sem. Be­ lovagok megváltoztatják mágneses tulajdonságaikat.

186 187
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
Alapkészüléke egy lágyvasból készült hasáb, oldalán csavarok­
kal, szépen, szimmetrikusan elrendezett sárgaréz félgömbökkel,
furatokkal és kamrákkal. Ha a készüléket feltöltötte (aktiválta),
akkor a kamrákba helyezett fapálcikák jól mérhetően megváltoz­
tatták mágneses tulajdonságukat. Egy erős mágnes ezután órákig
vonzotta vagy néha taszította is a pálcikákat. Diamágneses és pa-
ramágneses anyagok mágneses tulajdonságait is jól mérhetően át­
alakította. A készülékét, az eljárást többször is vizsgáltuk vibráci­
ós magnetométer segítségével a KFKI-ban (egyik kollégámmal,
saját szabadidőnkben és költségünkön).
Sokszor utaztam Pavlitához, észak-csehországi lakásában
többször is láttam a kísérleteit, K. István ügyvéd barátom több
órás videofelvételt is készített (mert neki már akkor volt VHS
videokamerája). Pavlita félig varázsló, félig kutató volt. Sosem
tárta fel egészen az eljárását, ezért nem tekinthetjük teljes mér­
tékben tudománynak az effektus bizonyítását - de létezett, sok­
szor láttam. Számomra az élettelen anyagokkal végzett kísérle­
teken túl az volt a legérdekesebb, amikor eleven dolgokat helye­
zett az aktivált kamrákba. Ott a leszelt levéldarabkák nem szá­
radtak cl jó darabig. Ha egy levágott fejű rovart a kamrába he­
lyezett, az még órákig mozgatta a lábait. A hasonló anyagú és
méretű, de aktiválatlan kamrákban már néhány perc alatt mere­
vek lettek a bogarak, és egy-két óra alatt elszáradt a levágott nö­
vénydarab. Pavlita mindenféle zagyva elméleteket gyártott a ha­
tásról, ezek havonta változtak.
Nem ez volt a baj, hanem az, hogy a szokásos csapdába csúszott.
A szilárdtestfizika és az élettan határán mozgó felfedezését talál­
mánynak vélte. Szabadalmakat, s így nagy pénzeket akart. Sok
mindent titkolt azért, hogy ő kapja a szabadalmakat, és ne más.
Olyan sikeresen titkolózott, hogy eredményeit a sírba vitte. Keserű,
csalódott emberként halt meg. Arról meggyőződtem, hogy nem
csal, mert a KFKI-ban a méréseket az általam felállított szabályok
alapján végeztük. Az aktiváló készülékeket én készíttettem cl (az ö
tervei szerint). Az aktiválást eg\ .ramikus ismerősöm (1 lőgyc Ka­
talin) végezte a szemem láttára Pavlita instrukcióinak megfelelően.
A vizsgált mintákat mi adtuk, ö azokhoz az aktiválás előtt nem ér­
hetett. A minták relatív permeabilitását (ér) megmértük aktiválás
előtt és után. Ugyan nem volt mindig sikeres (ha fáradt volt, nem
ment a dolog), de sokszor ért el szignifikáns eredményt.
MIÉRT NEM TUDUNK TÖBBET A VILÁGRÓL?
THE SCHERE OF MAGNETIC MOMENT MEASUREMENT:
ELECTRIC CURRENT IS INDUCED IN THE COILS
8Y THE OSCILLATING MAGNETIXED SAMPLE
MEA8URXNG / SAMPLE ELECTROMAGNET
COIL SYSTEM
I, Sahamat-io arrangsmant of th<t
aeaaurattutnt itt the oibrating
Fígr. 2. Hágna ti zation aurvs of a uood
aample be főre (aurVtf a) and
sanpla taagne tornatér. aftar [ourvs b} oot-ivation.
The aurveo ara taken u'kíla
using adheeive tape to faszer,
the sateple.
2/b. ábra: Egy mérési eredmény a sok közül: Egy fapálcika mágnesezett-
ségének értéke az idő függvényében erősen csökken.
A mérésekről V. Gáborral írtunk egy angol nyelvű összefoglaló
kutatási jelentést, 100 példányban jelent meg (3). Ezt először Kroó
Norbert, majd Keszthelyi Lajos akadémikus tiltotta be. De jól em­
lékszem Lovas István akadémikus céklavörös fejére is, amikor
üvöltött velem és verte az asztalt: „Megtiltom, hogy a KFKI mérő­
eszközeit használjátok!” Ez volt a válasz, amikor Keszthelyi aka­
démikus tiltásának feloldását kértem.
Az élet egyébként is megoldotta a kérdést. Akkor már nem albér­
letben laktam, megnősültem, sőt megszületett az első kislányom. A
feleségem gyesen volt. Többé nem tudtam meghívni a Pavlita csalá­
dot, anyagilag nem bírtam. Ez az effektus is emberi hibák miatt bu­
kott. Pavlita titkolózása, az akadémikusok tiltása, az effektus újsze­
rűsége, a pénz előteremtése annyi nehézséget adott egyszerre, hogy
lel kellett adnom a kilátástalan küzdelmet. Megint a reakció győzött.
A '80-as évek végére már az összes „nem hivatalos” munkámat
betiltották. Evekig gyűjtöttem a gömb villám-megfigyeléseket, ki­
mentem távoli falvakba is, ha rombolásnyom maradt. Ezekből ki le­
hetett számolni a leadott energia mértékét, s azt, hogy a jelenség nem
egy egyszerű plazmagömb, ami valami miatt stabil. Az átfúrt falak, a
kirobbant és megolvadt drótok, a kilyukadt ablaküvegek, az eltűnt és
.i semmiből megjelenő tárgyak világa új, szokatlan fizikát mutatott.
( Ma már ritkábbak a zivatarok, így gömbvillám is alig akad).
189
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁC1Ó...
Ezt az adatgyűjtést cs elemzést - amit megint csak saját költsé­
gemen és szabadidőmben végeztem - Horváth Tibor, a Műegye­
tem tanára tiltatta be a KFKI akkori főigazgatója, Szabó Ferenc
segítségével. Horváth úr ordítva esett nekem azt kiabálva, hogy
nincs gömbvillám, és tönkreteszem a hazai villámvédelem hírét.
Szabó Ferenc pedig kérdés nélkül betiltotta az adatgyűjtést és a
publikálást is.
Saját halott
Szabó Ferencet később az Akadémia saját halottjának tekintette.
Igaz, hogy önállóan még egy cikket sem írt életében, mindig főnök
volt valahol. Egy dolog azért érdekelte: melyik titkárnőnek van a
legnagyobb melle, azt próbálta simogatni - kerülték is a társaságát.
A „saját” halott akkor még nagyon is élt. Viszont kimúlt a KFKI-
ban (vagy sosem létezett?) a kutatás, a gondolkodás, a lel fedezés
szabadsága.
Ilyen történetek nemcsak velem estek meg. De a többiek még a
„kerítésen belül” vannak, s nem szívesen beszélnek róla. Olyan ez
mindenki számára, mint a csoportos erőszak, amikor valakin vé­
gigmegy egy brutális banda.
Én sem szívesen írok róla, szégyen és fájdalom, amit érzek írás
közben. De én legalább megírhatom, mert engem már semmilyen
állami intézményből nem tudnak kiebrudalni. Az ötödik gyomorfe­
kélyem után önként hagytam cl a KFKl-t, miután minden saját
kezdeményezésű kutatómunkámat megtiltották, s egy olyan felada­
tot lőcsöltek rám a reaktorbaleseti kutatások kapcsán, ami értelmet­
len tudományoskodás. (Milyen valószínűséggel hibásodnak meg a
szelepek és a szivattyúk?)
Magánemberként még végigküzdöttem a vitalitásmérő megalko­
tását és gyártását, amiért vagy tíz találmányi díjat is kaptam -
mindegyiket külföldön.
Hagyják-e kutatni a kutatót?
Azóta is látom ezt az egyenlőtlen, kilátástalan küzdelmet má­
soknál is. Nálunk az akadémikusok 007-es ügynököt játszhatnak;
van engedélyük a gyilkosságra. Nem tőrrel vagy pisztollyal. Azzal
nem is lehet tömegeket hatékonyan elpusztítani. Aljassággal, butí­
190
MIÉRT NEM TUDUNK TÖBBET A VILÁGRÓL?
tással annál inkább. Senki sem tud a körmükre nézni. A közember
nem tudja, mi zajlik a színfalak mögött. Azt is csak sejtjük, hogy a
politikában milyen piszkos dolgok vannak a háttérben. A magyar
tudomány intézményeiben viszont minden zárt ajtók mögött törté­
nik. Az ottani disznóságok miatt sehová nem lehet fordulni, büntet­
lenül meg lehet szegni a legelemibb normákat is. A tiltásokkal
szemben nem lehet opponálni, ezekben az ügyekben nincs vita, fel­
lebbezés eddig sosem volt, ezért már nem is lesz. Ahhoz már hig­
gadt vitakultúra, az elemi tudományos tisztesség ismerete kellene.
A hatalom kellemes melegében viszont erre sohasem volt szükség.
A parajelenségek terén ma minden „hivatalos” akadémiai kuta­
tóhelyen megszűnt a munka. A reakció itt olyan erősen kiépítette
az állásait, hogy még a fizikai Nobel-díjas Brian Joscphson sem
tudja cikkeit közöltetni, vagy állami forrásokból kutatási pénzt sze­
rezni. Más területeken, bár ritkán, nagynevű, biztos hátterű kutatók
kirándulnak ismeretlen területekre. A lista feltűnően rövid. Ilyen
volt Enrico Permi, R. Feynman, Lev Landau vagy Pjotr Kapica.
(Hazai példát csak egyet tudok említeni: Lukács Bélának vannak
jól megírt, érdekes könyvei, cikkei.) Az itthoni áporodott, reakciós
légkör miatt mások nem mertek „kirándulgatni”. Mégis a Nobel-
díjas amerikai részecskefizikus, Louis Alvarez (1911-1988) talán
az egyetlen, akinek „interdiszciplináris” érdeklődése közismert.
(Foglalkoztatta, vannak-c a gízai piramisokban további ismeretlen
kamrák, hogy vajon egy vagy két merénylő lött-e J.F. Kennedyre, s
az, hogy miért haltak ki a dínók.)
A Kefrén-piramist úgy „röntgenezte” meg, hogy a kozmikus su­
gárzás során képződő müonokat használta sugárforrásként. (Nem
talált újabb, rejtett kamrát.) A Kennedy-gyilkosságról készült ama­
tőr filmen az látszik, hogy a lövés(ek) után Kennedy feje előrebu­
kik, majd utána hátra hanyatlik. Ezért sokan két egymás utáni lö­
vésre, s így két merénylőre gyanakodtak. Alvarez megmutatta egy
kísérletben, hogy a lövés után a fej hátrabukása a fejet átütő golyó
által kiváltott sugár következménye. Ám ez a sugár az agyvelő da­
rabjaiból és az elnök véréből állt, ez lökte hátra a fejét. Ez a vizsgá­
lat az „egy halálos lövés” teóriáját erősítette.
A dínók kipusztulását pedig a mára már eléggé elfogadott mete­
orit-becsapódás elméletével magyarázta meg úgy, hogy komoly te-
icpmunkával szemléltette: abban a rétegben, amelyben az utolsó
dinoszaurusz-lclclck vannak, feltűnően nagy (az egyébként ritka)
191
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...

irídium koncentrációja. Ezt csak egy hívatlan „vendég”, egy óriás

meteorit hozhatta magával. Ebben a vékony üledékrétegben feltű­ XIV. RÉSZ
nően sok az elszenesedett szerves maradék is, s ez is nagyméretű
égésekre utal. Később a mexikói Yucatan-félszigetcn megtalálták a Megmarad-e az energia?
becsapódás valószínűsíthető kráterét is.
Alvarez példája két dologra világít rá. Először is arra, hogy a fi­
zika nem egy dögletesen unalmas tantárgy, hanem érdekes, nagyon
hasznos terület. Másodszor - és ez a fontosabb -, hogy a tudomány
kutatási módszere sokkal több helyen, több területen használható
annál, mint ahogy művelői teszik. Nagy kár, hogy nyitott, széles lá­
tókörű kutatóból mindig kevés akad.
Ahhoz, hogy a tudomány mint módszer jól működhessen, nem
csak pénzre, hanem vitakultúrára is szükség lenne. Arra, hogy a
különböző nézetek civilizált módon ütközhessenek. Léteznek viták.
Sajnos már csak ott. ahol a téma nem más, mint lerágott csont, ahol
érdemben már semmi megvitatásra való nincs.

Javasolt irodalom:
[I ] What is Science? Am. J. ofPhys., 1999. vol. 67. (No8), p. 659.
[2/a] What is Science? Am. J. ofPhys., 2000. vol. 68. (No9), p. 787.
[2/b] G. Ellis: Physics and the Reál World. Physics Today, 2005. júl., p.
49-54.
[2/c] D. Hestenes: Modeling Games in the Newtonian World. Amer. J. of
Phys., 1992. vol. 60. (No8), p. 732.
[3] G. Egcly, G. Vértesy: Expcrimcntal Investigation of Biologically
induced Magnetic Anomalies. KFKI kutatási jelentés, 1987-18/E

A.gv tornádó ismerős képe. Bár örvénylő felhők gyakran kialakulnak viha­
rokban. mégis igen ritka jelenség a tornádó. Európában Hollandiában a
leggyakoribb, Ázsiában pedig Bangladesben. A mai napig nem sikerült szá­
mításokkal szimulálni sem a kialakuláséit, sem a fennmaradását.

192
VIZÁITOK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
A baj mindig akkor jön, amikor egy új eredmény drasztikusan eltér
az addig megszokottól. Ezt jól mutatja kedvenc témám, az
energiamegmaradás kérdése, de általában a megmaradási törvények
problémája. Ez a témakör azért fontos, mert a környezetvédelem, az
életminőség, a hosszú távon fenntartható fejlődés ügye jórészt ezen
múlik. Az a tékozlás, ami most körülöttünk zajlik, nem folytatható
tovább. Nemcsak azért, mert 2012 után elérjük a kitermelési csúcsot,
és azután hamarosan elfogy a kőolaj, majd a földgáz, hanem mert ad­
dig is elpusztul sok minden, ami pénzen nem vehető. Az, hogy nincs
többé sárgabarack, hogy nyáron csípi a szmog a szemem és fullado­
zom, az már az életminőség romlása. És ez még csak a kezdet.
Az energia árától és a környezet minőségétől is függ sok ember
kiegyensúlyozott öregkora, a fiatalok kedvező munkalehetősége.
Másoknak az évi nyaralás, vagy a fűtött lakás a tét, esetleg az,
hogy marad-e pénzük a lakásrezsi kifizetése után színházra, mozi­
ra, könyvre, új ruhára. Csupa hétköznapi dolog. Ha van olcsó és
szennyezésmentes energia, akkor számos jelenlegi és jövőbeli tár­
sadalmi probléma megoldható. Jelenleg az araboktól, oroszoktól,
vagy ki tudja, honnan kell vásárolnunk a gázt és az olajat. Ok pedig
annyit kérnek érte, amennyit nem szégyellnek. És amint látjuk,
nem szégyellősek. Ahogyan most a dolgok haladnak, gyorsan elju­
tunk a fütetlen kórházakhoz, didergő iskolásokhoz.
Ha volna kibúvó az energiamegmaradás alól, akkor gyártani lehetne
energiát. Eddig mindig valamilyen forrásból nyertük - szén, fa, olaj,
szélenergia, urán stb. -, majd átalakítottuk. Fizetünk az energiahordo­
zóért, de az átalakításért és a szállításért is. Ha megtaláljuk a kiutat, te­
hát az energia gyártásának módszerét - mint pl. a „vízautónál” és más
194
MEGMARAD-E AZ ENERGIA?
készülékeknél akkor nemcsak a mi generációnk számára nyílik lehe­
tőség a harmonikus életre, hanem az utánunk jövő nemzedéknek is.
Most az ő jövőjüket éljük fel. Ez csak azért természetes, mert elődeink
is ezt tették velünk. De ez nem megy így örökké.
Ezért az energia- és impulzusmegmaradás témája messze túlnő a
klasszikus fizika keretein. Túlzás nélkül állítható, hogy ez régóta
égető társadalmi kérdés is egyben. Az energiamegmaradás sérthetet­
lenségére márpedig nincs bizonyíték. Vagyis sem a mechanikában,
sem az elektrodinamikában nincs arra kísérleti bizonyíték, hogy az
energia mindig megmarad. Elképesztő mennyiségű hazugsággal, el­
hallgatással, mellébeszéléssel lehet találkozni ennek kapcsán a fizi­
katankönyvekben. Az. energia, az impulzus és impulzusnyomaték
megmaradását olyan természetes, magától értetődő dologként emlí­
tik, mintha arra akár mákszemnyi közvetlen bizonyíték is létezne.
Nincs, mert technikailag eddig nem volt arra mód, hogy az ener­
giamegmaradást egy tetszőleges, de valós folyamatban kísérletileg
is megmérjük, bizonyítani tudjuk. Képzeljük el például, hogy egy
pingponglabdát pattogtatunk a padlón. Ki tudja ellenőrizni, hogy a
labda pattogása során megmarad-e az energia? Ehhez meg kellene
mérni a pingponglabda pillanatnyi sebességét, magasságát, az ép­
pen eldisszipált hő és a kibocsátott hanghullámok energiatartalmát.
Ez kísérletileg teljes nonszensz, ilyen mérést senki sem tud végre­
hajtani. Az a tény, hogy a pingponglabda nem ugrál önmagától
egyre feljebb, még nem jelenti azt, hogy megmarad az energia.
Ugyanis az energiamérlegben hiány is keletkezhet. Mérési módsze­
reink még ma sem tökéletesek ahhoz, hogy kimutassák: a pattogó
pingponglabda energiamérlegében nem kclctkezett-e hiány.
A fizika nem vallás, állításait ismételhető kísérleti eredményekkel
kell igazolni. Az egyetemi oktatás során százával mutatják be a kí­
sérleteket a hallgatóknak. A generációkon át gyarapodó kísérletgyűj­
temények segítségével a hallgatók maguk is megtapasztalhatják, sa­
ját szemükkel láthatják a jelenségeket. Az energiamegmaradással
foglalkozó kísérletek száma és minősége sajnos kritikán aluli.
Az energia a feltevések szerint bármely időpillanatban megmarad,
azaz egy folyamatban a különböző energiatípusok összege mindig ál­
landó. Ilyen típusú, az energiamérleget folyamatosan mérő és összeg­
ző kísérletet nem találtam a mintegy 10 év ilyen irányú keresés során.
Végignéztem az osztrák M. J. Higatsberger gyűjteményét (Phy-
sics in 700 experiments, 1981), a részletes, alapos Physics Demon-
195
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ... MEGMARAD-E AZ ENERGIA?

stration Experiments című nagy munkát (1970), és a Demonstration

Handbook tor Physics-t (1972), de eredménytelenül. Yaakov Kraft-
makher új, 2007-es könyvében (Experiments and Demonstrations in
Physics) sincs ilyen kísérlet. Kedvenc folyóiratom, az American Jo­
urnal of Physics hasábjain sem leltem ilyen igényű és el is végzett
kísérletet, sem a mechanikában, sem az elektrodinamikában. Odáig
mentek csak el, hogy például videóra felvették egy kettős inga moz­
gását, és a tömegpontjainak mozgását ábrázolták az idő függvényé­
ben. De ez édeskevés, nem bizonyíték az energiamegmaradás általá­
nosságára, ebből nem is lehet pillanatnyi energiamérleget készíteni.
Hiába próbáljuk a mérőkészülékek irodalmát olvasni, például J.
Moore, C. Davis és M. A. Coplan könyvét (Building Scientific
Apparátus) - attól sem leszünk okosabbak. Nem véletlenül...
Egy bonyolult, veszteségmentes, ám kaotikus mozgást végző, 3-
4 tömegpontból álló rendszer mozgásának megmérése már megha­
ladja a mai kísérleti fizika lehetőségeit. Ugyanis minden tömegre,
minden pontban ismerni kellene a pillanatnyi sebességet, ahhoz
1/a. ábra: Mechanikus mérőkészülékek sora a 3. generációból
persze a tömegpont pillanatnyi pozícióját is. Durva közelítésként
még elfogadható, hogy ezredmásodpercenként meghatározzuk egy
tömegpont mozgását, és ebből szögsebességek, elfordulások méré­
sével megállapítjuk a sebességet, majd a sebesség négyzetét fel­
használva a potenciális és mozgási energiák mérlegét készíthetjük
el. Ehhez a feladathoz több adatgyűjtő csatornán hatalmas mennyi­
ségű információt kell begyűjteni és feldolgozni. Csak mostanra ér­
tünk el arra a műszaki-technikai szintre, hogy viszonylag egyszerű
esetekben ez már megvalósítható.
Csőkör Csaba kollégámmal és Varsányi Péterrel együtt mintegy
6 éves munkával dolgoztuk ki azt az eljárást, amely mindezt lehe­
tővé teszi. Azelőtt ez a kérdés legfeljebb elméleti módon vetődhe­
tett fel, így az energiamegmaradás kísérleti ellenőrzése pusztán
álom maradt. A kísérleti bizonyítékok hiányának ellenére száz­
szor láttam már leírva az energiamegmaradás tételét. Ám soha egy 1/b. ábra: 5. generációs mechanikus mérőkészülékek. Kisebbek és pontosab­
halvány utalást nem találtam arra, hogy vajon ki és hogyan mérte bak, mint az előzőek.
meg, milyen esetekre, és milyen mérési hibával. Sem a módszer,
sem a mérési eredmények nem jelentek meg sehol, mert nem is je­ Xt. energia, az impulzus és impulzusnyomaték megmaradásának
lenhettek meg. Hiszen a tudomány (a kísérleti fizika) mint módszer törvénye tehát nem törvény, hanem hipotézis, ami általában na­
még nem érte el technikailag azt a szintet, hogy ezt a kérdést meg­ gyon jó, hasznos és sokszor segítette a technika fejlődését. De a
válaszolhassuk. Kísérleti bizonyítékok hiányában pedig az állítás szokatlan találmányok története egyértelműen azt mutatja, hogy
általánosítása hamis - azaz áltudomány. néhányan megtalálták a kiskaput, amikor spirálmozgást és/vagy

196 197
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
nagy térerősségeket alkalmaztak. A gond még akutabb akkor, ha
például örvénylő folyadékokra szeretnénk kimondani az energia­
megmaradás tételét. Itt már teljesen reménytelen meghatározni
minden egyes tömegpont pozícióját, megnézni annak nyomását és
a sebességét, s így összenergia-mérlcget készíteni. Sosem fogjuk
megtudni, hogy egy áramló folyadékban - akár cseppenként vagy
örvényként - mi a pillanatnyi energia és impulzus értéke. Sem
most, sem később nem leszünk képesek minden pontnak (vagy leg­
alább piciny tömegelemnek), akár ezredmásodpercenként megmér­
ni a helyzetét és ebből csupáncsak a sebességét meghatározni. Csak
jóindulattal feltételezhetjük tehát az energiamegmaradás létét.
De a tapasztalatok szerint a mechanikában, bizonyos spirális (vál­
tozó görbületü, forgó erővel létrehozott) mozgásoknál már nem ér­
vényes az energiamegmaradás hipotézise. A rovarok repülésénél, a
pisztráng úszásánál, a Schauberger-típusú turbinákban ezzel a prob­
lémával találkozunk. Valószínűsíthető az is, hogy az univerzum
mozgásában is megjelennek ezek az anomáliák. Jól ismert, hogy az
univerzum galaxisainak nagy része - a spirálgalaxisok - másképpen
mozognak, máshogy tágulnak, mint ahogy ez a newtoni fizikából
következne. Az univerzum egyre gyorsabban és gyorsabban tágul,
mint ahogy ezt a tanított fizika alapján kiszámoljuk. Azért kellett be­
vezetni néhány évtizede a sötét anyag és sötét energia hipotézisét,
mert a megfigyelések és a számítások nem fedték egymást.
Ám érdekes módon a gömbhalmazok esetében nincs szükség a
sötét energia és a sötét anyag elméletére, ott a megfigyelés és a
newtoni számítások egybeesnek. Ezt Aaron Romanowski, a Not-
tinghami Egyetem kutatója valamint holland, olasz és ausztrál
munkatársai vették észre, amikor egy 4,2 m átmérőjű Hcrschcl-te-
leszkóppal vizsgálták a csillagok mozgását mind gömb-, mind spi­
rálgalaxisoknál. A szokásos Doppler-eltolódást mérték, de a gala­
xisok külső, már alig detektálható peremére koncentráltak. A gömb
és ellipszis alakú galaxisoknál minden a tankönyvi fizika szerint
alakul, egyre kisebbek a sebességek, ahogy kifelé haladunk. De ez
nem igaz a spirálgalaxisokra (s ezek vannak többségben). A távoli,
külső karokon sem csökken a sebesség, mintha valami külső ener­
gia hajtaná ezeket (1).
A csillagászok nagy része - hogy helyrehozza az impulzusnyo­
maték és az energiamérleg hiányát - bevezette a „sötét energia” hi­
potézisét, és azóta is lázasan keresik ennek mibenlétét és forrását.
198
MEGMARAD-E AZ ENERGIA?
A szakemberek mintegy egy százaléka viszont azon a véleményen
van, hogy a newtoni fizikát kellene módosítani, de csak icipicit.
Ennek az elképzelésnek is számos verziója kering, ám mindegyik­
kel baj van. Ezek a kutatók azt szeretnék elérni valamiképpen,
hogy ne sérüljenek a szent megmaradási törvények. Amíg ezzel
próbálkoznak, törpe kisebbségként maradhatnak meg a tudomány
peremén. Azt nem merik kimondani, de talán gondolni sem, hogy a
hatás-ellenhatás vagy az F=m-a összefüggés azért sérül, mert nem
igaz az energiamegmaradás. íme így (is) működik a tudomány mint
módszer: azonos kiinduló adatokból sokféle, egymással is szem­
benálló konklúziót lehet levonni.
Űrszondák mozgásának anomáliája
Lépjünk tovább a kisebb méretek birodalmába, saját naprendsze­
rünkbe. Itt is megtaláljuk ezt az anomáliát, ha hasonló, igen erősen
változó görbületü pályákon mozgó égitestre vadászunk. Ilyen moz­
gástípus a természetben már nincs, de létezhet a mesterséges égites­
tek, az űrszondák között. Ez a „vadászmező” az előző mellett azért
kiváló, mert a világűrben igen kevés anyag van, ezért kicsi a súrlódás.
A mesterséges égitestek rádiójeleket adnak (akár évekig), így helyze­
tük, mozgásuk dinamikája a Doppler-effektus segítségével igen pon­
tosan mérhető. Az egész vizsgálatsorozat egy félig jó ötletből indult.
Az 1970-es években John D. Andcrsonnak, a ,1. P. L. (Jet
Propulson Laboratory) kutatójának támadt az a vad ötlete, hogy a
régebben kilőtt és már a Naprendszer peremén haladó Pioneer űr­
szonda pályáját elemezze. Azt remélte, hogy ott még mozog egy
felfedezetlen kisbolygó, az pedig vonzásával eltéríti esetleg az űr­
szondát. A pályaeltérés kiszámolása pedig segít rátalálni az isme­
retlen kisbolygóra. Jó ötlet, máskor, másoknak már bevált. (Az elv
alacsony frekvenciájú gravitációs hullámok detektálására is alkal­
mas lett volna.)
S lön: találtak is eltérést a számított értékektől, de a földi gravi­
táció értékének csak milliárdod részét. Ennyire pontos a módszer —
hiszen nincs súrlódás. De volt egy kis bökkenő: az erő iránya más­
hová mutatott, a Föld és a Nap irányába, a Naprendszer közepe fe­
lé. Az eredeti hipotézis megdőlt, de egy pici eredmény maradt. Mi
lehetett az eltérés oka? Szivárog az üzemanyag? Nem pontos az
adatrögzítés? Tucatnyi ismert oka is lehet egy ilyen apró hibának.
199
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
2/a. ábra: Pioneer űrszondák pályája a naprendszeren bellii. Jól látszik a
spirál alakú pályájuk.
■*— Periapsis+ 1 hr
2/b. ábra: Föld körül elhaladó űrszondák pályája. Csak akkor jelentkezik az
eltérés a tanítottfizikától, ha nem kör vagy’ ellipszis alakú a pálya.
Kétely esetén még több adatot kell gyűjteni, hiszen egy mérés nem
mérés. A Pioneer-10 és -1 1 teljes repülési idejének begyűjtött adatait
végig kellett nézniük, hogy kiderülhessen, vajon máskor is előálltak-e
furcsa eltérések. Slava Turyshev kapcsolódott be, hogy összeszedje a
hiányzó adatokat. A Pioneer-10-nck 11,5 évnyi repülési adatát találta
200
MEGMARAD-E AZ ENERGIA?
meg a 30 évnyi adatból, de a 11-es szondának már csak kb. 4 évnyit.
Az adatok szerint a szondák kb. 400 000 km-rcl odébb vannak a kelle­
ténél. Ez a távolság sok, ha gyalog kell megtenni, de a Naprendszer
peremén egy űrszonda esetében nem mellbevágó. A legtöbb kutató is
csak legyintene erre a kis eltérésre, de ok tovább szimatoltak adatok
után. Mintegy 400 mágnesszalagot egy lépcső alatt találtak meg, a
több évtizedes por és nedvesség miatt erősen leromlott állapotban.
Ezeken régi, már nem használatos kódban tárolták a repülési adatokat.
Először át kellett másolni és tömöríteni ezeket, amíg nem késő. De
Turyshev hajlékony lemezeken is lelt adatokat még régebbről, mert
egy Larry Kellog nevű mérnök önszorgalomból tárolta őket, remél­
vén, hogy egyszer majd jók lesznek oktatási célra.
Ám a vezetőség épp akkor határozta el, hogy kidobják az öreg
lemezeket, mert kellett a hely. (Nemcsak az amatőr feltalálók kö­
vetik cl az adatmegsemmisítés hibáját, a „vérprofik” is.) Meg is ér­
kezett a szemétszállító konténer, hogy az első adagtól megszaba­
duljanak. Turyshev könyörgőre fogta. Felajánlotta, hogy a hétvé­
gén teherautót bérel, és hazaviszi az összesét. (Remélte, hogy nem
dobja ki a felsége, ha hazaállít két tonna, 60 szekrénnyi poros flop-
pyval.) Végül kompromisszum született: a lemezek maradhatnak,
amíg fel nem dolgozzák őket. Egy Tóth Viktor nevű kanadai ma­
gyar végezte el a munkát. Igen, a tudomány így is működhet. Nem
mechanikusan, hiszen sok múlik az emberi tényezőn, a sejtésen, a
lelkesedésen, a kitartáson - és a szerencsén.
Az adatok elemzése azt mutatta, hogy van egy olyan eltérés a
megfigyelt mozgás és a számított értékek között, ami ismert okokra
nem vezethető vissza. Az első összefoglaló cikk 2004-ben jelent
meg a kísérleti precíziós égi mechanikáról. Elképesztően pontosak
az adatok: 10'8 cm/sec“-es nagyságrendben tudtak gyorsulást mér­
ni, s mindezt olyan távolságokban, ahová már több mint 10 óráig
utaznak a rádiójelek. Ehhez persze hihetetlen technikai háttér szük­
séges, ami kevés kutató számára érhető el. A Pioneer-10, -11, a
Voyagcr-1, a Galileo és az Ulysscs űrszondák mozgásának precíz
mérése mind azt mutatta, hogy a Naprendszer külső széle felé tartó,
lórészt spirálpályán haladó űrszondákra megmagyarázhatatlan erő
hat, mely a Nap felé mutat.
Érdemes áttekinteni az 50 oldalas tanulmányukat (2/a). A legap-
lólékosabb módon vizsgáltak meg minden elképzelhető hibalehető­
séget, mielőtt leírták a feltételezést: ismeretlen erő lépett fel.
201
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ... MEGMARAD-E AZ ENERGIA?

Azóta újabb 5 űrszonda adatait nézték át, olyanokét, melyek csak vízszintes szélforgatagoknak illene létrejönniük. És nem illene
nem használtak segédrakétákat, mikor elhaladtak a Föld mellett, felgyorsulnia 450 km/h szélsebességre sem. A jelenség stabilitása
így kapták meg a gyorsítást, a parittyahatást. Az anomália ilyenkor is igen komoly gond. Ilyen hatalmas szélsebesség mellett már ak­
is megjelent, s mindig akkor volt a legerősebb, amikor a szondának kora a súrlódás, hogy ha valamilyen csoda folytán elő is áll, azon­
a legnagyobb szöggyorsulása volt, tehát mindig erősen változó nal meg kellene szűnnie. De az a kellemetlen igazság, hogy létezik
görbületü spirálpályán jelentkezett. Az apró eltérés megmaradt a a tornádó, s mivel látványos, az utóbbi időben még turistacsoport­
gondos, szőröző ellenőrzések után is. Figyelembe vették az összes ok is üldözik, annyira stabil.
környező égitest hatását, a napszél nyomását, és az általános relati­
vitáselméletből adódó térgörbületi hatásokat, a Föld és a szonda
mágneses kölcsönhatását, elektrosztatikus töltését, a Föld elfordu­
lásának hatását a rádióvételre stb.
Az anomália, az eltérés a newtoni Fizikától nem véletlenszerűen
más és más, hanem mindegyik űrhajóra azonos tapasztalati képletet
ad. Hangsúlyozni kell, hogy a számolt értéktől való eltérés igen ki­
csi. Míg az űrszondák sebessége kb. 7 km/scc, a sebesség rendelle­
nes eltérése maximum 13,5 mm/sec, azaz milliomod rész csupán.
A mérési hiba ± 0,01 mm/sec mértékétől viszont jól megkülönböz­
tethető. A kutatók nem írnak le semmilyen feltételezést az eltérés
eredetére vonatkozóan, csak az effektus létét rögzítik.
Az energia (és impulzusnyomaték) megmaradásának sérülése
csak egy a számos hipotézis közül (2/b). De ha csak milliomod
részben sérül az energiamegmaradás, már akkor is oda kell figyel­
ni. A munka több mint 20 éve indult, s ki tudja meddig tart még,
mire végső bizonyosság lesz. Mindenesetre az ő munkájukat nem
tiltották be feletteseik, pedig ez a kutatás igazi, alulról induló kez­
deményezés volt.
De menjünk tovább, még kisebb méretekhez. Jellegzetes spirál­
mozgása van a tornádónak is. Nálunk ritka vendég, 2-3 évente lát­
nak egyet-egyet, de az USA nagy síkságain tavasszal elég gyakori.

Tornádó
A forgó széltölcsér gyermekkorom gyakori nyári látványa. Rck-
kenö hőségben, amikor a szél se rebbent a Tisza-parti kopár lege­
lőkön, néha a semmiből tűnt elő nagy port kavarva, aztán amilyen
hirtelen jött, úgy el is tűnt.
A tornádó ennek nagyobb testvére. Elolvastam fél tucat könyvet,
több tucat folyóiratcikket a furcsaságairól. A téma kutatói szerint
két alapvető probléma van: Nem tudni, hogyan keletkezik, mert

202 203
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ... MEGMARAD-E AZ ENERGIA?

A számítások, modellezések bizonyítják, hogy ez a spirálörvé­ villám megfigyelésénél mindkettőt csináltam, és a tornádó legalább
nyes jelenség öngerjesztő, saját magát látja el energiával, így stabi­ olyan nehéz ügy.
lizálja létezését. A kialakulás feltételei jóval gyakrabban adottak, Már kb. 20 éve próbálják háromdimenziós, időben változó fo­
mint ahány tornádó létrejön. Eszerint igen szűk az a geometriai lyamatokkal leírni a legegyszerűbb forgótölcsért. Nem megy. Az
gyorsulási paramétertartomány, amelyben az öngerjesztés elindul. elméleti kutatók azt remélik, hogy ha kevesebb lesz a modellben az
Ugyanazzal az öngerjesztési problémakörrel találkozunk itt, mint egyszerűsítés, majd jobb lesz. De nem jobb lett, hanem rosszabb.
amivel az energiatermelő gázkisüléseknél. Ahogy a lavina keletke­ Mert egyre több részadat születik a való világ tornádóiról, s egyre
zéséhez egyszerre több feltétel szükséges, ugyanúgy az önfenntartó jobban látszik az eltérés. Szerintem megint a spirálmozgás ördöge,
tornádó kialakulásához és stabilizálódásához is. A ma tanított fizi­ a spirálmozgás dinamikája járatja velük a bolondját. Egy kanadai
ka nem tud magyarázatot adni sem a stabilitásra, sem a jelenség ál­ mérnök, Louis Michaud felismerte a tornádó energiatermelő képes­
tal leadott nagy (akár 1000 MW körüli) energiára. ségét (a rombolások elemzése alapján néha akár 1000 MW mecha­
A részletes hidrodinamikai számítások azt mutatják, hogy na­ nikai teljesítményt is lead). Ezért rögzített, mesterséges tornádót
gyon eltér a megfigyelt valóság és egy-cgy eset számításos szimu­ próbál készíteni léghűtéses hőerőművekből kibocsátott hulladékhő
lációja. Kétségtelen, hogy a nyomás- és sebességadatokat becslés­ felhasználásával. A modellkísérleteket nemsokára kezdi...
sel kell megállapítani, de még az adatok „rugalmas” kezelése sem
változtat azon, hogy jelentős a differencia az elméleti számítások
és a gyakorlati megfigyelések között.
Ismerem ezt a gondot. Több mint egy évtizedig számoltam atom­
reaktor-robbanások, -balesetek folyamatát. Nem a teljes történést,
csak egy egyszerű részét: mi történik akkor, amikor hirtelen leesik a
nyomás, s egy repedésen keresztül a forrásban levő hűtővíz és gőz
elegye kiáramlik egy lyukon vagy törött csővégen. Rémálom volt. A
víz-gőz keverék kisebb-nagyobb buborékokból állt, s ezek mindig
más sebességgel száguldottak a folyadékhoz képest. A mérések
(igen nehéz volt egyáltalán mérni a folyamatot) sehogy sem egyez­
tek a számításokkal. Nem lehetett tudni, mi okozza az eltérést, való­
jában mcgsaccoltunk minden paramétert. Az volt a szokás, ha már
200%-nál is nagyobb lett a különbség a mérés és számítás között,
akkor azt írtuk, hogy „még javítani kell a számítási modellen”. Ma is
megoldatlan a probléma. Az az általános vélekedés, hogy olyan bal­
eset nem is lesz, ahol teljesen eltörik egy nagy vezeték. „Briliáns”
megoldás. (Igaz, száz más módon is bekövetkezhet baleset.)
Ugyanezt élem át, amikor olvasom Alán Shapiro, Paul Mar-
kowski, a Lcwellcn testvérek, vagy Burgess cikkeit, K. L. Pryor
stb. tanulmányait a tornádóról. A valóságot valamennyire le kell
egyszerűsíteni a kezelhetőség kedvéért, hogy a folyadékok mecha­
nikájában megismert egyenleteket használni lehessen. A tornádó­
vadászok egyik része elméleteket gyárt, és számítógépes szimulá­ t.ouis Michaud tornádógépének vázlatos képe. Erőmüvek veszteséghőjével
ciókat végez, a másik része terepen üldözi a jelenséget. Én a gömb­ < ikarja működtetni.

204 205
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ... MEGMARAD-E AZ ENERGIA?

Nem tudom, lesz-e majd valakinek bátorsága, hogy kimondja: va­ olyan messze (és nem is lett olyan gazdag), mint James Dyson.
lami alapvető baj van. Vagy lesz-e valakinek mersze ahhoz, hogy ki­ Eredetileg apróságokat, kerti szerszámokat tökéletesített, s gyártott
lépjen a saját „dobozából”, felnézzen az égre, s elővegye a spirálgala­ kicsiben. Első nagy dobása egy olyan talicska, amelyiknek a kere­
xisok problémáját vagy a parittyahatáson átesett űrszondák gondját. ke gömb alakú. Fordulékony, és nem süllyed könnyen a sárba. Ez­
Valószínűleg szintén ehhez az örvényes önfenntartó jelenséghez zel alapozta meg kis cégét. Fejébe vette, hogy porzsák nélküli por­
tartoznak a Jupiter óriás ciklonjai, melyeket több mint 200 éve fe­ szívót gyárt, hiszen a porzsák sokat lefojt a motor teljesítményéből.
deztek fel a csillagászok. Az első, mindeddig a legnagyobb örvényt
300 évnél régebben. 1665-ben találta meg G. Cassini csillagász. O
nevezte cl Nagy Forgó Vörös Foltnak. Ez a több tízezer kilométer
átmérőjű, vörös színű légörvény valószínűleg már több ezer éve
forgott, amikor Cassini az első jobb felbontású távcsővel rábuk­
kant. Természetesen a hatalmas méretek miatti nagy sebességek
igen nagy súrlódási veszteséggel járnak. Évtizedek óta folyik a ta­
lálgatás, hogy miért nem gyengül ez a jelenség, miért nem áll le.
A mai, megbízhatóbb távcsövekkel azóta számos kisebb örvényt
találtak a Jupiter 4000 km vastagságú, főleg hidrogénből és héli­
umból álló légkörében. A szél sebessége az örvények szélén eléri a
földi tornádók 350 km/h áramlási sebességét. Kicsit mélyebben
már igen magas a gáz nyomása (10 atm feletti értékek vannak, és a
légkör hőmérséklete 400°C feletti). Nem a trópusi ciklonok me­
chanizmusa érvényes a távoli bolygókon, hiszen a napsugár több
óra múlva ér csak oda, a sugárzás intenzitása már igen alacsony.
A Nap ezen a helyen már szinte csak pontszerű, energiafluxusa a
földi mértékhez képest elhanyagolható. Mégis stabilan forognak
ezek az óriási örvények, ki tudja, hány ezer éve...
Talán nem véletlen, hogy a Jupiter kétszer annyi energiát sugá­
roz ki, mint amennyit a Napból kap. Ennek egy része a forgó sze­
lektől származhat, melyek akadálytalanul tombolhatnak a bolygó
4000 km vastag, sűrű légkörében. A kutatók töprengenek, honnan
is jön a többletenergia...
De amíg a kutatók töprengenek, egy feltaláló fúmi-faragni kezdett.

A ZSÁKNÉLKÜLI PORSZÍVÓ ÉS A „GÉPZSÍRMAJOM” ESETE

Hogyan kerül az energiamegmaradási kísérletek témájába egy
porszívó? Úgy, hogy a tornádó elvén működik, és gyanúsan jó,
mert szokatlan tulajdonságai vannak. Porleválasztásra régóta hasz­
nálják a ciklon elvét, de azonkívül, hogy néhány mérnök észrevette
előnyös tulajdonságait, kevesen törődnek vele. Senki sem mcnl 4ái. ábra: Tornádó porszívó áramlási képe. Dyson könyvének címlapja.

206 207
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
Egy garázsba költözött, s négy éven át vágott, ragasztott, kala­
pált, reszelt és mért. Ezalatt 5126 rossz és majdnem jó prototípust
épített és mért meg. Az 5127. lett az igazi. Miért kellett mérni és
fúrni-faragni? Mert a számítások egyszerűen használhatatlannak
bizonyultak. Ezt egyértelműen le is írja önéletrajzi könyvében,
melynek alcíme is árulkodó: „Hajszálnyi eséllyel”.
4/a. ábra: Singh úr szabadalmából egy ábra. Jól látszanak a spirál alakú
terelök.
4/b. ábra: Egy „megbütykölt" hengerfej. A rovátkák megforgatják a beszí­
vott levegőt.
208
MEGMARAD-E AZ ENERGIA?
4/c. ábra: Singh úr munkában
A ’90-es évek végére már egymilliárd angol font értékű tornádó
porszívót adtak el a világon (és még mindig van szűz piac). Méré­
sei szerint a kúpszerű gyorsító kamrájában a forgó levegő sebessé­
ge 944 mérföld óránként, azaz kb. 420 m/sec. Ez már a hangsebes­
ségnél és a tornádó légáramlati sebességénél is nagyobb. Ez persze
igen gyors forgás mellett történik, nem is csoda, hogy a legapróbb
porszemek is kiválnak a légáramlatból. A folyamat nem önfenntar­
tó, mivel a magas sebességen igen nagy a súrlódás és így nagy a
befektetett teljesítményigény. Érdekes módon a működése mégis
kevesebb energiát kíván, mint a „normál” légzsákos porszívóé. Az
1983-ban megkapott (4.373.228 számú) amerikai szabadalmában
persze csak szőrmentén ír az áramlástechnikai részletekről, pedig
az a lényeg. De egy porszívó-szabadalom nem nyújthatja a kísérleti
fizikai folyóiratokban elvárt részletességet. Az óvatosság is nagy
úr. jobb nem beszélni a furcsaságokról.
Nem ő vette észre egyedül a tornádóhatás érdemeit. Egy indiai
feltaláló, Somender Singh szintén munkára fogta a tomádóhatást.
Mysore kis városka Indiában. (Én is jártam ott hátizsákos diák­
ként, a 70-es evek végén. Ámultam a helyi maharadzsa csodálatos
209
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
palotáján, ami szebb volt, mint a Téli Palota Péterváron, és dísze­
sebb, mint a Topkapi Szeráj Isztambulban, Henry Ford detroiti kas­
télyáról nem is beszélve. Éjszakánként kijárási tilalom volt érvény­
ben, a hinduk és muszlimok akkor is lövöldöztek egymásra.)
Ebben a kisvárosban dolgozik a szikh származású Somcnder
Singh, aki úgy módosította a 200 éves belsőégésű motort, hogy a
hengerfejben merőben másfajta áramlási, égési folyamat játszódik
le, mint a ma százmilliószámra gyártott motorokban. A Singh által
átbütykölt hengerfejekben az áramlás a tornádóhoz vagy Dyson
porszívójához, netán a spirálgalaxisok mozgásához hasonlatos.
Singh a helyi műszaki főiskolát hagyta ott, hogy motorkerékpár­
versenyző legyen. Majd motoros kaszkadőr lett, a sebesség, a dü­
börgő lóerők vonzották. Egyszer rosszul ugrott, összetörte magát, s
nem maradt számára más, mint a többi benzinőrült motorját javíta­
ni. Százával szedte szét a motorokat, „felspécizte” őket, hogy job­
ban ugorjának, jobban bőgjenek, mint ahogy azt ezrek és ezrek te­
szik ma is, holnap is a Föld egyik sarkától a másikig.
Már a 400. javított kiadásnál tartott, amikor derengeni kezdett ne­
ki, hogy a benzin-levegő keverék égésének minősége a jó keveredés­
től is függ. Ezután ezzel foglalkozott. Fokozatosan, lépésről lépésre
alakította át a hengerfejei, több ponton is, de a nyerő megoldást a
forgó tornádó-, ciklonszerü áramlás elérése jelentette a beszívás és
égés során. Ehhez vissza kellett térnie az akkorra már elavultnak tű­
nő oldalszelepes konstrukcióhoz. Továbbá spirál elrendezésű terelő­
csatornákat kellett utólag belevagdosni a lapos, lencseszerüen elvé­
konyodó égéstérbe. Ezek a spirális örvényeket képező csatornák te­
szik hasznossá a találmányát, s ez az újdonság a többi motorhoz ké­
pest. 2001-ben több országban is szabadalmat kapott a találmányára
(az amerikai szabadalom száma: 6.237.579). Persze csak az elv ke­
rült leírásra, hiszen minden motornál más-más szögben, más-más
mélységben kell kialakítani az örvényesítő, keverékforgató áramlási
csatornákat. De a cél mindig az, hogy a keverék már tomádószerűen
forogjon, mielőtt a gyújtógyertya berobbantja.
Ha minden összejön, a fogyasztás 10-20%-kal csökken, s az
alapgáz levehető annyira, hogy füllel hallhatóan jönnek egymás
után a halk gyújtások a hengerekben. A motor hidegebben fut, a
kipufogócsö kézzel megfogható, de maga az égés melegebb, mert a
gyertya elektródjai elszíncződnek. Bár ezernyi motorkonstrukció
készült már a világ kisebb-nagyobb gyáraiban, még senki sem lát­
210
MEGMARAD-E AZ ENERGIA?
ta, hogyan is ég az üzemanyag-keverék. Még ha a hengerfej üveg­
ből is lenne, az égés, a gyújtás, a plazmahullám elindulása, a lö­
késhullámok rezgései, visszaverődései rejtve maradnának, nem­
csak az emberi szem, de még a gyors filmkamerák előtt is.
így aztán úgy gyártjuk milliószámra az életünket sok szempont­
ból befolyásoló motort, hogy az ilyen „részleteket” nem ismerjük,
hiszen láthatatlanok, sőt a tudomány mai kísérleti módszerei szá­
mára is kifejezetten mcgközelíthetetlenek. Igazi hidrodinamikai
rémálom lenne egy örvényes, tranziens, többkomponensű keverék
(levegö-benzingöz-égéstermékek) égésének alapos vizsgálata mind
elméletben, mind gyakorlatban. A teljes megértés pedig a plazma-
üzemanyagégés bonyolultsága miatt a legmagasabb szintű elmélet
és kísérlet lehetőségeit is meghaladná.
Ha a „szép lassú” spirálgalaxis, a kitünően filmezhető tornádó, a
jól mérhető űrszondák kapcsán sem boldogulnak a kutatók az ör­
vényes mozgással, akkor a tranziens, gyors spirálmozgásos égés
esetében ez reménytelen. De reszelni, próbálkozni, kísérletezni le­
het -, sőt érdemes is. Dyson az 5000. modelljén túl sikeres örvény­
porszívót készített hatalmas munkával, saját gyárat alapított Angli­
ában (bár ma már maláj női kezek gyártják a gépeket).
A Mysorc városában lakó Singh-nck viszont nincs sok esélye,
hogy motor- vagy autógyárat alapítson csak azért, hogy a módosított
oldalszelcpcs hengerfejbe néhány rézsútos áramlási csatornát bele­
rakjanak. így nem maradt a számára más, mint kérelmeket küldeni a
szabadalmi hivatalokba, majd az ajánlkozások - a politikusok, gyá­
rosok és a tudósok között lefutott reménytelen körök. A politikuso­
kat és autógyári elnököket persze „ajtónállók” tömör sorfala védi.
De hát hogyan is látnának bele a hengerfejek plazmarezgéseibe, cik­
lonszerű mozgásának világába? Ki értené meg közülük, hogy egy
közhasznú, fontos és már kipróbált, működő megoldás érkezett Indi­
ából? Ez esélytelen. Néhány kutató azért válaszolt, kérdéseket tettek
fel: Futott-e már 500 000 mérföldet a módosított motor? Milyenek a
kipufogógáz-analízis mérési értékei európai benzinre?
Nagy nehezen Singh szerzett 3000$ kölcsönt, hogy elvégeztesse
motorja fékpados vizsgálatát az Indiai Autókutató Intézetben,
Poona városában. Két hétig várakoztatták, addig tűkön ült egy kis
hotelben. Végre megtörtént a vizsgálat, és egy hét múlva megkapta
az eredményt. A mérések során a fordulatszám az átlagosnak
mondható 2000 2800-as érték között mozgott. A fogyasztása álta-
211
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ... MEGMARAD-E AZ ENERGIA?

Iában 10, néha viszont 42%-kal kevesebb volt, mint az ugyanolyan ciklusban mozoghasson tornádóként, forgó vízgőz-kondenzátort
nyomatékot leadó, de módosítatlan oldalszelepes motornak. Sőt a fejlesztett ki (W02007/127289), és a hőcserélői is igen rafináltak
motor hőmérséklete is alacsonyabb volt 16°C-kal. A kipufogógáz­ (W02007/130428). Minden egyes részletet a tornádó elv köré kellett
ok viszont kicsit rosszabbak voltak, az égő keverék a robbanás­ szabnia, de megérte: kicsi, könnyű, jó hatásfokú, sokoldalú, a termé­
rezgés során magasabb hőmérsékletű lehetett. szetet alig szennyező motor jött létre. Alkalmas lenne autók hajtásá­
Nem tudni, elterjed-c ez a találmány vagy egy nagy cég által ra is, mind elektromos hibrid, mind közvetlen dugattyús hajtásra.
módosított (lenyúlt) verziója. Talán akkor veszik elő a fiókból, ha
majd számít a CO2-kibocsátás, és már sokan nem tudják megfizet­
ni az üzemanyag árát.
Addig Singh úr abból él, hogy ha egy indiai betér hozzá, kis
műhelyében kéziszerszámokkal átalakítja a régi motor hengerfejét.
A szomszédok persze álmodozónak tartják, a szomszéd gyerekek
meg „gépzsíros majomnak” csúfolják. Kis cégének falán ez a jel­
mondat olvasható: „Arra specializálódtunk, amit kevesen értenek”.
Nem minden hátsó szándék nélkül írtam le a történetét. Talán lesz
nálunk is valaki, aki Singh úr ötletét felkapja, megvalósítja, netán
továbbfejleszti. Én már most jelentkezem mint érdeklődő...

A GŐZTORNÁDÓ
A tornádó elvét a legtökéletesebben Hány Schoell floridai hajó­
tervező, feltaláló értette meg. Sorozatgyártásra érett termékcsaládot
fejlesztett ki, de szinte minden részegységet újra kellett terveznie.
Találmányának lényege - ahogyan a korábbiaknak is a spirál ala­
kú áramlás kialakítása.
Schoell bármely tüzelőanyagot elégetve gőzt melegít, s a táguló
gőz áramlik egy mini tornádóban. Az így felgyorsult (és menet
közben többletenergiára is szert tevő) gáz-gőz közeg csillaghajtásra Schoell gőztornádéfs gépének fényképe, m iniéin a fedelet eltávolította
emlékeztető dugattyúk sorát hajtja meg (lásd W02008/01 1036-os
szabadalmát), vagy mini gőzturbinát hajt (W02008/027364). Ta­ Működő, valóban a társadalom érdekeit szolgáló piacgazdaság­
lálmányai alapvetően külső égésű motornak számítanak, ez a gőz­ ban ez a találmánycsalád kiszorítaná a hagyományos belsőégésű
gép legradikálisabb újrafeltalálása James Watt óta. motorokat. Cége, a „Cyclon Power Technologies Inc.” fényes jövő
Ami találmányait egyedülállóvá és kimagaslóvá teszi, az az elé nézhetne egy jól működő ipari társadalomban. A leírás több
üzemanyag-hasznosítás magas hatásfoka: ez nála eléri a 46%-ot is. mint száz oldalát elolvasva megerősödött bennem a gyanú, hogy a
Ez azért rendkívüli, mert gépei - a turbinás és dugattyús változatok lényegről beszél a legkevesebbet, arról, hogyan is kell kialakítani a
is - átlagos mosófazék méretűek. A turbinák ebben a méretben ál­ minitornádó hidrodinamikáját, pedig ez a legfontosabb.
talában igen alacsony hatásfokúak, de a „csillagmotor” gőzgépek Erről a találmányról is nyugodtan elmondható, hogy csak a felta­
se tudnák a 10-15%-os hatásfokot meghaladni. Igaz, minden apró láló (és remélhetőleg még szűk köre) képes a szerkezet reproduká­
lehetőséget megragadott a hatásfok növelésére. Hogy a gőz zárt lására méretezésére, optimalizálására. Schoell idős, gyakorlott

212
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
feltaláló, igazi fúró-faragó, gondolkodó ember. De még így is 8
évnyi munkába és 2 millió dollárba került, mire a modelleket kifej­
lesztette (ezek az interneten is láthatók). Szerencsére a kollegák
méltányolták tehetségét és tudását, 2006-ban ö kapta az Autóipari
Mérnökök Díját, ami jelentős szakmai elismerés.
Schoell göztornádójának egyik szabadalmi ábrája
Egyedül erről a találmányról tudom elképzelni, hogy van esélye
az elterjedésre. Azt nem tudom, hogy feltünik-c majd valakinek,
hogy a hőmérsékletek és a felhasznált energia mellett gyanúsan
magas a folyamat hatásfoka...
A spirálmozgásról már írtam a „Tiltott találmányok”-ban a piszt­
rángok úszása, a Schauberger-találmányok kapcsán, azt nem ismét­
lem meg. Találtam más felfedezést is, ami a folyadékáramlások te­
rületén mutatja a spirálmozgás, az örvényes mozgás előnyeit. De
rendszerezett, pontos mérési eredményeket nem publikáltak.
Talán merészségnek tűnik, hogy összekötöm a spirálgalaxisokat,
az űrszondák gyorsulási anomáliáit, a tornádókat, Dyson ciklon
porszívóját vagy Singh úr spirális áramlásra felspécizett hengerfej­
ét, sőt az energiamegmaradást és a téridő torzítását, manipulálását
214
MEGMARAD-E AZ ENERGIA?
is. A centrálisán és radiálisán is gyorsuló mozgás (erőterek, mezők
forgása, torzulása) lehet, hogy csak számomra gyanús. De úgy tű­
nik, oda kell figyelni: itt van valami igen hasznos és érdekes jelen­
ségsor, mely feltárásra vár.
Az elektrodinamikában is ugyanaz a probléma, mint a mechani­
kában. Rendkívül veszélyes mítosz, hogy a változó elektromos és
mágneses terekre is igaz lenne az energiamegmaradás. Eddig egy­
szerűen nem létezett az a kísérleti technika, ami ezt igazolni vagy
cáfolni tudta volna.
Energiamegmaradás az eitktrodinamikában
Egy magyar mérnök, Gál Ferenc dolgozott ki a már említett kö­
zös ismerősünk, Varsányi Péter mérésadatgyüjtőjének segítségével
egy technikát. Ezzel ki lehet mérni az energiamegmaradás érvé­
nyességét villanymotorok és generátorok esetében - akár foknyi
felbontással - változó elektromos és mágneses tereknél. így a tör­
ténelemben először elektromechanikus gépeknél is lehet mérni az
energiamegmaradás létét vagy nemlétét. Ez is nagy pontosságú
mérésadatgyűjtési valamint újszerű mérési módszer, gondolkodási
kultúra és igény eredménye.
Eddig a villamos forgó gépek energiamérlegének mérése úgy
történt, hogy stacioner módon mérték a motorba áramló vagy a ge­
nerátorból kijövő elektromos energia mennyiségét, valamint a
höveszteségeket és a mechanikai nyomatékokat. Hosszabb időtar­
tamokra, 1-2 perces periódusokra így már fel lehetett állítani az
energiamérleget. De ez nem jelentette azt, hogy akár néhány fokos
elfordulásokra is ki tudták volna mérni, hogy van-e eltérés az
energiamegmaradástól. Ilyen igény a „hivatalos tudományban”
még csak föl sem merült. De ha netán föl is merült volna, már a
mérésadatgyűjtés nehézségei sem tették lehetővé, hogy kísérleti bi­
zonyítékot találjunk változó elektromos és mágneses terek összener-
giájának megmaradására. Ebben is hinni kellett.
Pedig még a legegyszerűbb eset kimérése is bizonytalan: ha pél­
dául egy szolenoid körül kialakuló, időben változó mágneses mező
összenergiáját próbáljuk megmérni. Még ha azzal az egyszerűsítés­
sel is élünk, hogy közelítésként köbcentiméterenként egyetlen pont
mágneses térerősségét mérjük meg, akkor is legalább több ezer
Hali-cellát kellene felhasználni arra, hogy egy időben változó áram
215
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...

mágneses teret megmérjük, majd a térerősségek és veszteségek

megmérésével az energiamérleget elkészíthessük. Ám a Hali-cellák XV. RÉSZ
tápárama is befolyásolná a mérés pontosságát. Ezért ilyen típusú
méréseket még soha senki nem végzett, nem is végezhetett. A VITA KULTÚRÁJA A
Az, hogy a fizikakönyvekben nyilvánvaló tényként szerepel az
energia, az impulzus és impulzusnyomaték megmaradásának úgy­ TUDOMÁNYBAN
mond törvénye, tragikus szellemi igénytelenségről tesz tanúbi­
zonyságot. Ez az az eset, amikor a fizikusok összekeverik a hipoté­
zist a mérési eredménnyel. (Élénken emlékszem, amikor az ELTE-
n fizikushallgatók meghívtak egy vitára. 20 percet kaptam arra,
hogy összefoglaljam a fizika „fehér foltjait”, a bűnösen kihagyott
lehetőségeket. Amikor megkérdeztem a résztvevőket, hogy ki mer­
ne az életére fogadni, hogy mindig megmarad az energia, csak né­
hány oktató emelte fel a kezét. Az egyik tanerő olyan érvet hozott
fel. amitől majdnem gutaütést kaptam: „Ha felkapcsoljuk a lámpát,
akkor világít.” Igen tisztelt adófizető! Ezt a minőséget szolgáltatja
ma az ELTE-n a felsőoktatási rendszer.)
A történelem során néhányan szerencsére már beletenyereitek
olyan ritka esetekbe, amikor megtapasztalható, mérhető volt az el­
térés az energiamegmaradástól. Ilyenkor természetesen nem az
Amerikai Fizikai Társaság által felállított kritériumok alapján dön­
tötték el, hogy hisznek-e az energiamegmaradás törvényének sérü­
lésében, hanem az általam már említett szubjektív kritériumok
alapján. Aki forradalmárként gondolkodott, ki tudott lépni a „do­
bozból”. Aki közönyös volt, nem figyelt oda. Aki pedig reakciós,
az igyekszik még az emlékét is kitörölni az ilyen tapasztalatoknak.

Javasolt irodalom:
[ 1 ] A. Romanowsky és társai. Science, 2003. vol. 301.1696. old.
[2/a] J. D. Andcrson és társai. Physical Review D., 2002. vol. 65., 082004
[2/b] J. D. Andcrson és társai. Physical Rév. Letters, 2008. vol. 100.,
091102
[3] Popular Science, 2007. november, 30-31. old.
[4] James Dyson: Against the Odds Tcxerc. 2001. London.
[5] Mr Singh’s Scarch fór the Holy Grail. Popular Science, 2004. szep­
tember, 86. old.

216
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
Két fizikus áll a kivégzőosztag előtt. A parancsnok megkérdezi,
mi az utolsó kívánságuk. Az egyik azt mondja: „Szeretném meg­
osztani önnel a magashömérsékletű szupravezetéssel kapcsolatos
elméletemet.” Mire a kollégája: „Inkább most, azonnal lőjenek!”
Ezt a kis tréfát emlékezetem szerint a Physics World című folyó­
iratban olvastam annak illusztrálására, hogy egyes területeken
mennyire eredményesek a viták.
Ha a tudományt mint kutatási módszert is használjuk, lesznek
eredményei, bár nem mindig az, amit szeretnénk. A véleménykü­
lönbségek, az eltérő megközelítések, a jól-rosszul bújtatott egyéni
érdekek miatt szükségszerűen viták keletkeznek. Ezek nélkül so­
sem lehet megúszni egy-egy új terület feltárását, de ezt az árat min­
dig érdemes megfizetni. A vita hozzátartozik a normális kutatás fo­
lyamatához. Módszertana, stílusa önmagában már sokat elárul a fe­
lek hozzáállásáról, szakértelméről. A pusztán tekintélyelvű, a mé­
rési eredményeket lesöprő, azaz a reakciós gondolkozásnak nálunk
is nagy hagyományai vannak. A magyar tudományos életben eltöl­
tött jó néhány évtized alatt ritkán találkoztam higgadt, értelmes, ki­
zárólag a mérési eredményekre szorítkozó vitával. Sokkal inkább
pozíción, tekintélyen, hatalmon alapuló vitákat láttam és éltem át,
ha nagyon ritkán egyáltalán sor került rájuk.
A hazai reakció néhai oszlopos alakja Szentágothai János. Az ő
egész élete mutatja, milyen is a tudományosság mezében tetszelgő
áltudomány. Ö az, aki úgy tagadta például a telepátia létét, az aku­
punktúra vagy a homeopátia használhatóságát, hogy nem töltötte el
ezek kutatásával azt az 5-10 évet, amely szükséges ahhoz, hogy
egy-egy témát mélységében megismerjünk. O az, aki politikai hí-
218
A VITA KULTÚRÁJA A TUDOMÁNYBAN
zelkedéssel nyert hatalmát arra használta, hogy (biciklista módján)
fölfelé nyaljon, lefelé taposson. Ö az, aki gerinctelenül dörgölőzött
Révai Józsefhez, Rákosi jobbkezéhez”, Kádár Jánosnak mindig
hajbókolt, majd egy fordulattal Antall Józsefnek is. Az angol köz­
nyelv az efféle embereket finoman „barnaorrúnak” nevezi. Ma­
gyarországon a talpnyaló, vagy még durvább jelzővel illetik az
ilyen embertípust. Szentágothai János az utóbbi, a gusztustalanabb
fajtához tartozott. Soha nem merült fel benne az a szellemi igény,
hogy normális módon, érvekkel kellene vitázni.
Ez azért tragikus, mert tovább erősítette a tudományban mint in­
tézményben mindig meglévő zsigeri reakciókat: hogy vita, könny,
küszködés, mérések és megfigyelések nélkül, hatalmi alapon intéz­
zük el a nézeteltéréseket, véleménykülönbségeket.
Szentágothai János például azt állította, hogy ha a kísérletei alanyok
homlokához, tenyeréhez fémtárgyak tapadnak, annak oka nem más,
mint az izzadság vagy a kosz. Csakhogy én magam több olyan esetet
láttam, amikor 10 dkg-os, fél kilós (sőt Harasztosi László bemutatóin
10-20 kg-os) vas súlyok tapadtak egy-egy ember mellkasára. Hogy le­
het ez izzadás, felületi tapadás hatása? A vonzás csak pár percig tart,
utána a tárgy leesik. Gyakran csak addig marad meg a testen, amíg a
biocnergiával rendelkező ember hozzáér. Amint az érintés megszűnik,
a tárgy lepottyan. Ezeket a jelenségeket nem szabad (de lehet) legyin­
téssel elintézni. Többször láttam, sőt videóra is fölvettük egy Horosz
János nevű gyógyító hasonló kísérleteit. Ha műanyag fóliát tettem a
homlokára vagy a tenyerére, néhány kisebb tárgy még így is hozzára­
gadt. A jelenséget az a furcsa körülmény kísérte, hogy a profi Sony
videokamerák frissen feltöltött akkumulátorai pár perc alatt lemerül­
tek. Sőt nemcsak lemerültek, hanem utána feltölthetetlenné váltak.
Szentágothai János és igencsak széles szellemi köre, a józan hig­
gadtságot mellőzve mindig becsmérlő, pocskondiázó módon be­
szélt a fémhajlításról is. Nekem körülbelül 5 évnyi munkába, után­
járásba telt, mire a sok sikertelen kísérlet ellenére meggyőződtem a
jelenség létezéséről.
VlTAAFÉMHAJLÍTÁSRÓL
Történetesen Úri Geller mutatta meg nekem először ezt a jelen­
séget angliai vidéki házában. Egy közönséges ezüstkanál nyakát
simogatta meg, minek hatására az görbülni kezdett. Ezután beug-
219
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
rótt úszni a kerti medencéjébe. Én a medence szélén ültem és be­
szélgettem vele. Közben szép lassan, fokozatosan görbült tovább a
zsebemben a kanál, körülbelül 4-5 percig. Pontosan úgy zajlott le
ez a folyamat, mint ahogyan több száz más ember is megtapasztal­
ta. így a kísérlet ismételhető, a módszer is ismert, vagyis kielégíti
az Amerikai Fizikai Társaság tudományossági kritériumait. Persze
egy másodpercig sem gondolom, hogy ezzel megoldottuk a kér­
dést, hiszen igen kevés ember képes erre.
Magyar tinédzserek is (amíg ez a jelenség rövid ideig a média
homlokterében volt) föl-fölbukkantak ezzel a képességgel. Egy
kecskeméti fiú (H. Balázs) egyszer az orrom előtt görbített meg
egy nagyobbacska vasszöget. Otthon, teljes nyugalomban, rendőr­
tiszt édesapja felügyelete alatt ennél jóval látványosabb dolgokat is
produkált. Aztán jött a pubertás kor, és szerelmes lett. Többé nem
volt képes erre a jelenségre, és el is vesztette érdeklődését.
A legmarkánsabb effektusokat egy Rony Marcus nevű fiatalember
produkálta Izraelben. Videokamerával vettük fel a rendkívül látvá­
nyos, robosztus fémhaj lításokat. A fémtárgyak lágy simogatásra nem
görbültek, hanem hossztengelyük mentén szép lassan elcsavarodtak
180-360 fokban. Kézzel, de még csípőfogóval sem lehetett megcsa­
varni azokat a fémdarabokat. Néhány rézötvözetből készült pénzér­
mét is meghajlított. A KFKI-ban egykori kollégáim rozsdamentes
acéltárgyakat készítettek, amiket föl is políroztak. Ezek a Paksi
Atomerőmű tartályának anyagából készültek. Rony ezeket is meg­
görbítette, és csak később, a mikroszkópos feldolgozásnál derült ki,
hogy ujjúnak bőrredői belesüllyedtck a felpuhult mintába. Itthon az
„akadémiai körök” mindig csak leszólással, az áltudomány címkéjé­
vel illetik ezt a jelenséget. Már ez az apróság is mutatja, hogy a tu­
domány intézménye nálunk nem működőképes. Miért?
Kutatás és tortaszeletelés
Ma is vannak még olyan szitokszavak, melyeket nem kell bizonyí­
tani, maga a szó kimondása elég, .m is olyan régen elég volt valaki­
re ráfogni, hogy eretnek, boszorkány, netán zsidó vagy kulák, és már
vitték is. Az ilyen „vitastílus’1 miatt maradt le az elképesztően gazdag
spanyol birodalom, így állt meg a haladásban Itália, a Galilei-per után.
Ez az clvakultság rombolta le Németországot, amikor a zsidó
vallású és származású értelmiséget megfosztotta a munkájától.
220
A VITA KULTÚRÁJA A TUDOMÁNYBAN
majd az életétől. Talán Göbbelstöl származik a mondás: „Azt én
mondom meg, ki a zsidó.” Szentágothai vagy Beck akadémikus
jelszava pedig: „Azt én mondom meg, mi az áltudomány.”
A történelemből tudjuk, hogy az elszabadult zsigeri gyűlölet
mindig is tragédiákat, pusztulást hozott. Fejlődés kizárólag ott van,
ahol a munka, a szorgalom, a tolerancia, a higgadt gondolkodás
magától értetődő napi gyakorlat. A tudomány mint módszer csak
az utóbbi közegben működőképes. Ez az a légkör, amit a tudomány
mint intézmény csak néha és néhol tudott biztosítani, de minden te­
rületen egyszerre soha, sehol.
Toleráns, nyitott, értelmes viták nélkül nincs tudományos fej­
lődés. Akkor pedig az emberi haladásának befellegzett. Már nin­
csenek új, olcsón kiaknázható alapanyagforrások, a bőség idejé­
nek immár vége. Két út maradt. Vagy megint harcolunk egymás­
sal a nyersanyagokért, vagy egészen új módon teremtjük elő őket.
Ezt csak a tudomány mint módszer használata teheti lehetővé, de
az biztosan.
A politikusok mindenütt csak a meglevő tortát tudják szeletelni, s
azon jól el tudnak civakodni, mint azt már ismerjük. A torta mére­
tét növelni csak a feltalálók, a kutatók tudják. Ez a mondat a
könyv legfőbb üzenete. Ezért életbevágó, hogy a kreativitásnak sza­
bad utat adjunk. A nanotcchnológia kivételével új eredményt már
csak a tiltásokkal lezárt területeken lehet elérni. Senkinek ne legye­
nek kételyei: ha ez nem történik meg, elképesztő mértékű civilizáci­
ós bukás következik, melynek előjelei már most jól látszanak.
A kreatív kutatók, feltalálók mindig is csak maroknyi csapatának
minden kő alá be kell kukkantania, hogy kiutat találjunk a szükség­
szerűen közeledő gazdasági, környezeti válságból. Ez pedig tole­
rancia, tiszta vitakultúra nélkül kizárt. A kutatás során ritkán lehet
előre látni, hogy egy-egy effektus mire lesz jó. Ki hitte volna, hogy
az 1800-as évek végén, a fizika peremvidékén akadozva folytatott
félvezető-vizsgálatok valamikor majd hasznot hoznak? Ki gondolta
volna, hogy néhány penészgomba környékén pusztuló baktériumok
vizsgálata haszonnal jár? A politikusok? A katonák? Az akadémi­
ák? Egyik se mutatott szikrányi érdeklődést sem. Mindez sokáig
csak néhány megszállott kutató magánügye volt.
A fémhajlítás, a telepátia, a spirálgalaxisok, a tornádó anomáliái
vagy a bogarak kitinpáncéljának morfológiai vizsgálata ugyan­
olyan apró ostobaságnak tűnik a legtöbb „tudós” ember szemében,
221
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
mint ahogyan például (az egyébként szuperintelligens) Wolfgang
Pauli feleslegesnek tartotta a félvezetők tanulmányozását.
A tudomány intézménye azért vét nemcsak az egész emberiség,
hanem a velünk utazó teljes élővilág ellen, mert brutális módon le­
zárja a haladás útját. Visszaél azzal, hogy a hétköznapi ember
nem lát be a színfalak mögé, hiszen siet a munkahelyére, tülek­
szik a dugóban vagy a boltban, mérgelődik a napi politika ostoba­
ságain. A hétköznapi ember teljes mértékben kiszolgáltatott, s erről
talán nem is tud. Csak azt látja, hogy mennek fel az árak. Nem tud­
ja, hogy mindez jórészt azért történik, mert a technika a legalapve­
tőbb területeken rekedt meg.
Ez nagyrészt a hasznos, eredményeket is hozó fizika ötven évvel
ezelőtti leállása miatt történt. Nemcsak nálunk, de mindenütt ezen a
bolygón. Ennek egyik fő oka a gyenge vitakultúra. Az újkor elején az
inkvizíció elől még Hollandiába vagy Angliába, a nácik elöl Svájcba
vagy az Újvilágba lehetett menekülni. Ma sehol nincs menedék.
A FÉMHAJLÍTÁS JELENTŐSÉGE
A témában eddig a leglátványosabb, tudományosan felügyelt és
jól dokumentált vizsgálatsorozatot a pechiney-i művekben végez­
ték. Ez Franciaország és a világ egyik legnagyobb fémipari kutató­
intézete, ahol főleg alumíniumötvözetek vizsgálatával foglalkoz­
nak. Ott egy Girard nevű gyógyszerész jórészt érintéssel, néha
azonban lezárt üvegcsőben, közvetlen érintés nélkül görbített meg
alumíniumötvözeteket vagy alumínium-titán ötvözeteket. (Ezekről
a kísérletekről írtam a Titokzatos erők? c. könyvben.)
Azok a francia kutatók, akik látták a Girard által produkált je­
lenségeket (s publikálták is eredményeiket), féltek, és abba kellett
hagyniuk a munkájukat. Olyan erős nyomás nehezedett rájuk,
hogy a későbbi levelezés során kérték, többet ne kérdezgessem
őket, mert az állásuk veszélyben forog. Ennek ellenére még kap­
tam tőlük kutatói szolidaritásként egy videokazettát, amelyen a
laboratóriumi kísérleteket mutatták be. A filmen jól látszott a
nagymértékű alakváltozás az ujjnyi vastag alumínium-titán ötvö­
zeteken, de néha acélrudakon is.
Maga a fémgörbítés, fémhajlítás sokkal jobban vizsgálható, ha
nyúlásmérő bélyegeket helyezünk apróbb tárgyakra. Ilyenkor nem
kell hozzáérnünk, és igen kis hatások is jól dokumentálhatók mérés­
222
A VITA KULTÚRÁJA A TUDOMÁNYBAN
adatgyűjtő rendszerek segítségével. John Hastcd a londoni Birkbcck
College egykori szilárdtestfizika professzora számos ilyen kísérletet
végzett, és dokumentálta őket (1). Mérései egyszerűek, a módszert
és az eredményt egy könyvben adta közre. Az eredmény minden
kétséget kizáróan pozitív, azaz létezik ez a jelenség. A módszere ki­
elégíti a legszigorúbb tudományos kritériumokat is. Persze ez nem
jelentette azt, hogy futótűzként terjed a jelenség vizsgálata. Sőt
Hastedet sietősen nyugdíjazták. (Hasted és mások mérési módszereit
és eredményeit részletesen leírtam a Titokzatos erők? c. könyvben.)
A „sok lúd disznót győz”, azaz hogy a hatalom szava erősebb a té­
nyéknél, nagyon gyakran érvényesül a természettudományokban,
azok hitelét megcsonkítva, erodálva. Én kétszer látogattam meg
Hastedet az egyetemen. (A szobájával szemben volt Dávid Bohm, az
ismert fizikus dolgozószobája, ö többször is látta a fémhajlítást.) Ah­
hoz, hogy elemi tájékozottságot szerezzünk egy témában, fontos, hogy
a publikációk elolvasásán kívül a téma kutatóit is megismerjük, kikér­
dezzük. A vízforgatási kísérleteim kapcsán találkoztam és beszélget­
tem Brian Josephsonnal is (Nobel-díjas fizikus). Ot is azért utálta ki a
reakciós tudományos közösség, mert nyíltan leírta pozitív tapasztalata­
it a „parajclenségekröl”. (Hasonló sorsra jutott egy másik Nobel-díjas
fizikus, Julius Schwinger is, a hidegfúziót pártoló nézetei miatt.)
Szentágothai János reakciós nézetei tehát nem egyedülállóak, a tudo­
mányos intézményrendszerek vezetésében általánosnak mondhatók.
Ez az emberiség alig ismert tragédiája. Több mint bűn - hiba.
A tudományos intézményektől joggal várja cl az adófizető, hogy
részrehajlás nélkül, higgadtan (sőt az igazságra kiéhezve), a vizsgá­
lat módszereit alkalmazva döntsön. Amikor a tudományt mint
módszert használhatták, akkor egyértelműen pozitív eredményeket
kaptak a telepátia, a prekogníció, a fémhajlítás vagy a tárgymozga­
tás ügyében. Ahol a tekintély, a hatalom döntött, ahol a tények nem
ütközhettek, ott el is bukott a parajelenségek ügye.
De ha a mérések, megfigyelések eredményei nem számítanak, az
nem a tudomány módszere, akármi is van a bejáratra kiírva. Az már
csak a tudomány intézménye. S hiába van valakinek Dr. a nevében
elöl és hátul is, ha nem a méréseken és a megfigyeléseken alapul a
véleménye, ha nem töltötte el a kötelező tanoncéveket a vitatott terü­
leten, akkor nem ért hozzá. Az egyik szűk tudományterületen meg­
szerzett tudás nem jelent semmit egy másik területen, tehát pusztán
az, hogy valaki például vegyész, akadémikus, tapasztalat szempont­
223
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVI'I’ÁCIÓ... A VITA KULTÚRÁJA A TUDOMÁNYBAN

jából értéktelen, ha a paraj el enségekröl vagy az energiamegmaradás­ niumipari kutatóintézet) munkatársainak részletes eredményei. Ezeket
ról kell véleményt alkotnia. A konkrét mérésekkel alá nem támasz­ két folyóiratcikkben is közölték (Memoires et Études Scientifiques
tott hivatalos vélemény pedig még csak nem is látszattudomány, ha­ Revue Metallurgie, 1979 februárjában, majd 1984 februárjában).
nem áltudomány - hiszen nem a valóságon alapul.
THE METAL-BENDERS 1/a. ábra: Hasted professzor könyvének
címlapja. A könyvben részletesen is­
Egy hazugság anatómiája JOHN HASTED merteti a mérések módszertanát, s
Ez az, amit a legtöbb akadémia szállít nekünk. Mindig is meglepett eredmények tucatját mutatja meg.
az a könnyedség, ahogy a reakciós tábor képviselői hazudnak. Beck
Mihály akadémikus írja pl. a Parajelenségek és paratudományok című
könyvének 47. oldalán: „Egyre-másra bukkantak fel a fémhajlító fe-
noménck, annak ellenére, hogy James Randi már korán egyértelműen
bizonyította, hogy a fémhajlítás egyszerű bűvésztrükk.” Ez színtiszta
hazugság. Randi csak azt bizonyította, hogy trükkel is lehet fémtár­
gyakat görbíteni, például elrejtett fogók, maró kémiai szerek és speciá­
lis, előre preparált minták segítségével. De ezt eddig is tudtuk.
A műegyetemi mérnök-fizikus szak által rendezett első szkepti­
kus napon Molnár Gergely bűvész számos parajelenség-trükköt
mutatott be. Megkérdeztem tőle: Ha ö tojást tojik a színpadon, ak­
kor minden tyúk csaló?
Úri Geller 2008-as tévéműsora kapcsán (A kiválasztott) rövid Preface vii
cikket közölt a Műegyetem lapja, a Műhely (2008.04.21.). A beszél­ lntroduction 1
getés során Úri Geller elmondta, hogyan alakult ki ez a képessége,
United States
miket tud mutatni stb. Az interjú készítője, Gregó Kinga megkérdez­ “Investigating the paranormal.” An editoriul from Natúré. 31
te - nagyon helyesen - Orosz László docenst is, aki a magukat '‘Information transmission under conditions of sensory
szkeptikusoknak nevező ellcnoldalt képviseli. Idézek néhány, a lé­ shielding.” Harold E. Puthoff, Ph.D.. and Russell Targ,
Stanford Research Institute, Menlo Park, Califomia. 35
nyeget tükröző mondatot Orosz docens úr nyilatkozatából: ‘The record: eight days with Úri Geller.” Harold E.
„... egy mérnökhallgatónak...világosan kell látnia, hogy itt nem Puthoff, Ph.D., and Russell Targ, Stanford Research Insti-
lehet szó másról, mint bűvészmutatványokról. Ezen kár is vitat­ tute, Menlo Park, Califomia. 53
"Experiments with Úri Geller.” Harold E. Puthoff. Ph.D..
kozni, a kérdések ennél mélyebben, világnézeti szinten rejtőznek. 1/b. ábra: Rész­ ■ind Russell Targ, Stanford Research Institute, Menlo Park,
...A parafenomének által hangoztatott jelenségekről azonban kide­ let Charles Califomia. 61
rül, hogy nincsenek. Ha megkérjük őket, hogy ellenőrzött laborkö­ Panati köny­ “Úri Geller’s influence on the metál alloy nitinol.” Eldon
Byrd, Naval Surface Weapons Center, White Oak Labora-
rülmények között produkálják például a kanálhajlítást, egytől egyig vének tartalom­ tortj, Silver Spring, Maryland.
csődöt mondanak. ...A tudományban nem hinni kell, bízni kell jegyzékéből. “Fracture surface physics indicating teleneural interac-
benne - látva a vívmányait... ” A könyvben az tion.” Wiíhur Franklin, Ph.D., Department of Physics,
Úri Gellerrel Kent State University, Kent, Ohio. 75
A gyakorlatban így rajzolódik ki szerintem a hazugság anatómiája. “Metál fracture physics using scanning eleetron micros-
végzett labora­
Először is igen sok, szigorúan ellenőrzött laboratóriumi kísérlet történt tóriumi mérések
copy and the theory of teleneural interactions.” Wilhur
Franklin, Ph.D., Department of Physics, Kent State Univer­
ez ügyben, mely anyag a könyvtárakban hozzáférhető. Különösen ér­ jegyzőkönyvei sity, Kent, Ohio. 83
tékesek C. Crussard és J. Bouvaist (az említett pechincy-i alumí­ találhatók. “Uri’s Magié.” Thelma Moss. Ph.D., The Neuropsychiatric

224 225

VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
Igen alapos, kimerítő munka Hasted 1981-es könyve is (The
Metál Benders. Routledge & Kegan Paul, London), de sok más
anyagot is találtam könyvtárakban, melyek laboratóriumban vég­
zett mérések és megfigyelések eredményei. A kísérleti fizikus
Hasted egész életében atom- és molekulafizikai kutatással foglal­
kozott. Több könyvet és több mint száz cikket írt az atomfizika kü­
lönböző területeiről. Rá nem lehetett mondani, hogy nincs meg a
kellő háttere, így a nyugdíjazása után eredményeit agyonhallgatták.
Pedig ö teremtette meg a fémhajlítás kísérleti hátterét az objektív,
minden tudományos igényt kielégítő, apró deformációkra is érzé­
keny nyúlásmérő bélyeges módszerével. Megtalálta a kísérleti fizi­
kának azt a megbízható mérési módszerét, amellyel érintés nélkül
is ki lehet mutatni a fémtárgyak alakjának torzulását.
Észrevette, hogy a fémtárgyaknak nemcsak a szilárdsága válto­
zik meg, hanem mágneses és elektromos tulajdonságai is. Feltérké­
pezte, hogyan árnyékolható a jelenség. Nemcsak fémtárgyakon,
hanem szigetelőkön, sőt plazmában is megfigyelte az anomáliákat.
(A fém is egyfajta elfajult plazma.) Ugyanazokat a jelenségeket írta
le megfigyeléseiben, amelyeket évekkel később elméleti folyóirat­
okban azzal kapcsolatban találtam meg, hogy mi történne, ha mág­
neses monopólusok árama (mágnesáram) haladna át fémrácsokon.
Ugyanazokat a kötési energiában bekövetkező ideiglenes energia­
csökkenéseket írták le az elméleti fizikusok, amit Hasted és más,
fémhajlítással foglalkozó kutatók megfigyeltek, beleértve a szokat­
lan mágneses és elektromos anomáliákat is.
Mai nyelven úgy fogalmazhatnánk, hogy topológiai jellegű tér­
töltések jelentek meg s mozogtak, ezeknek pedig forgási jellegze­
tességük - kiralitásuk van. Ez a forgási jellegzetesség jól látszott,
amikor Rony Marcus kezében nem hajlottak, hanem szép szabá­
lyosan csavarodtak a fémtárgyak.
Hasted alapos munkája teremtette meg a természetben, az élővi­
lágban megjelenő mágnesáram kísérleti vizsgálatának alapjait. Kis
költséggel, bármely anyagszerkezeti fémfizikai laborban ma is
megismételhetök lennének. így jóval többet tudnánk meg az élet­
ről, a tértöltések természetéről és arról, hogyan lehet a gyakorlat­
ban mágnesáramot létrehozni. Alapvetően eltérő szemléletmódok,
gondolkodási modellek ütköznek itt két területen is.
Először is az iskolában belénk vernek egy olyan fizikai világké­
pet, ami a XIX. század szegényes technikai lehetőségei alapján jött
226
A VITA KULTÚRÁJA A TUDOMÁNYBAN
létre. Ez a szemlélet azóta sem változott. Akkor még az égvilágon
semmit sem tudtak, nemhogy az élő, de az élettelen anyag felépíté­
séről sem. Az azóta eltelt 100 év alatt viszont az biztosan kiderült,
hogy az élő anyag mindig alapvetően csavart, hosszú szénhidrogén
(fehérje- és szénhidrát-) láncokból áll. Ha az életfolyamatok során
mozognak a töltések, akkor kénytelenek közben igen nagy szögse­
bességgel forogni is. Ez a nagy szögsebességű forgás viszont so­
sem található meg a mai, főleg rézdrótból készült gépeinkben, kí­
sérleti eszközeinkben. Ezért azok a furcsa effektusok, amelyek
megjelennek az élőlényekben (hosszú, csavart fehérjcláncok men­
tén történő töltésmozgásoknál), nem fordulnak elő még az egy-két
mm átmérőjű tekercseknél sem.
Az élet nanotechnológiai lehetőségei jóval több jelenség előfordu­
lására adnak lehetőséget, mint amit a XIX. századi kísérleti fizika el
tudott érni. Ma már pl. látszik, hogy a szén nanocsövekbcn vagy az
egyetlen szénrétegböl álló kétdimenziós rácsokban is teljesen más­
ként mozognak a töltések, mint a megszokott, ismert háromdimenzi­
ósokban. Talán húsz év múlva eléggé árnyalt lesz a gondolkodásmó­
dunk ahhoz, hogy ezt a fontos különbségtételt megtegyük, következ­
ményeit felfogjuk, sőt eredményeit a gyakorlatban is felhasználjuk.
De mi lesz addig? Lesz-e, aki felismeri az új lehetőségeket, a ter­
mészet újra és újra megtapasztalható gazdagságát? Lesz-e, aki megint
felfedezi, hogy épp ilyen mikroméretekben (még nem nano!) vizs­
gálódott Félix Ehrenhaft, aki gyorsan forgó vascsöppecskéken meg­
tapadt elektromos töltéseket vizsgált? Elöássa-e majd valaki ismét
azokat a cikkeket, melyekben Ehrenhaft spirális klorofillszemcsék el­
képesztő forgó mozgását írta le? Egymás mellé teszik-e azokat a ta­
nulmányokat, melyek a mágnesáram feltételezett, elvi úton vizsgált
tulajdonságai ill. Ehrenhaft és Mihajlov a fémhajlítás kísérleti ered­
ményei közti feltűnő hasonlóságát mutatják? Szerintem nem. Sokkal
könnyebb az eddig megszokott módon tagadni, tagadni, tagadni.
A munka, a gondolkodás mindig is maccrás dolog volt, akár
évekig tartó zsákutcákkal teli, s büntetés is jár érte. A tagadásért,
hazudozásért pedig sosem jár szankció, csak jutalom. Következés­
képp: könnyebb tagadni például a fémhajlítás jelenségét, mint utá­
nanézni a könyvtárban, netán hosszú kísérletezésbe fogni. Ez a ti­
pikus gondolkodásmód...
Orosz László docens mondhatta volna azt, hogy nem érdekli a
téma, s nem hiszi, hogy van ilyen jelenség. (Ilyen alapon persze a
227
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
Déli-sark létében sem kellene hinni, hiszen egyikünk sem látta.) Ak­
kor ez egyéni vélemény, ami ízlés dolga, s joga van a tévedéshez. De
a docens és Beck akadémikus úr nem téved, hanem valótlanságot ál­
lít. Szerintem nem tévedésből, hanem szándékosan - magyarán ha­
zudnak. Nagyon sokan produkálták ellenőrzött körülmények között
a fémhaj lítást, s köztük igen sok a tizenéves. Igaz, labilis a jelenség,
elég egy aprósággal megzavarni a koncentrációt, s oda a hatás. De
ettől még a jelenség létezik, gyakran ismételhető, jóval gyakrabban,
mint pl. a részecskefizikában néhány ütközés, bomlás.
2/a. ábra: Mikroszkóp alatt készült felvétel egy szigetelt mikrotekercsről,
mely a „spin mező”, azaz a forgó elektromos töltések hatásának tanulmá­
nyozására szolgál. Mellette egy emberi hajszál látszik. A tekercs belsejében
egy hosszú, vékony, szintén szigetelt vezeték látszik. Kb. 3-4 nap alatt lehet
egy ilyen szolenoidot elkészíteni.
2/b. ábra: Dupla spirál képe. Nem tudtuk felhasználni a kísérlethez, mert
nem lehetett jól szigetelni. Egy ilyen tekercsben a töltések egyszerre már két
tengely körül is forognak nagy szögsebességgel, így’ újabb típusú erőteret is
előállíthatunk. Valószínű, hogy a fémhajlításhoz ilyen bonyolult módon elő­
állított erőterek szükségesek.
228
A VITA KULTÚRÁJA A TUDOMÁNYBAN
Pusztán Úri Geller fémhajlítási képességét nyolc ország tizen­
hét laborjában vizsgálták. A mérési, megfigyelési jegyzőkönyve­
ket Charles Panati 1976-ban publikált könyvében (2) gyűjtötte
össze. Nemcsak kutatók, de bűvészek is meggyőződtek a jelenség
létezéséről. Mindennél fontosabb, hogy Ilastcd professzor nyú-
lásmérö bélyegeivel a jóval gyengébb képességű alanyoknál is
tanulmányozható ez a hatás.
Miért bízzunk, kiben bízzunk?
Ugyan miért bízzunk Orosz docens, Beck akadémikus (és sokan
mások) által szállított tudományban, ha ilyen lazán, ilyen hanyag
eleganciával hazudnak? Miért is baj ez? Az adófizetőktől ők azért
(is) kapják a fizetésüket, hogy igazat mondjanak, csakis az igazat.
A fémhajlítás - és sok egyéb jelenség - nem világnézeti kérdés,
hanem rutin mérési, megfigyelési folyamat. Aki ezt nem érti, az
nem ismeri a kutatás alapvető módszereit - következésképp nincs
helye sem az akadémián, sem a katedrán.
Ezek az emberek tönkreteszik a tudomány mint módszer hitelét,
eredményességét, ezzel jelentős erkölcsi és anyagi kárt okoznak.
Az átlagember ugyanis nem hülye. A hétköznapi életben meg­
megtapasztalja ezeket a jelenségeket, s ezek után meglesz a szilárd
véleménye a „hivatalos” tudományról.
A hivatalos tudomány tiltásai a felelősek a kuruzslók és szélhá­
mosok nagy számáért, hiszen ha a szokatlan jelenségek pártatlan,
higgadt vizsgálatára nem kerülhet sor - akkor az így keletkező üres
térbe nyomulnak be a dilettánsok. Egy kutató tévedhet, sok példát
láttunk már rá, tévedni emberi dolog. De az megengedhetetlen,
hogy könyvtárazás, megfigyelés, kísérletezés nélkül hazudozzanak,
pusztán hatalmi pozíciójukkal visszaélve.
Ha csak egyetlen igazi telepátia vagy fémhajlítási effektus elő­
fordul (és bőven van ilyen), akkor az összes sikertelen eset lényeg­
telen, nem teszi meg nem történtté az effektust. (Az első fémhajlí­
tási megfigyelés 1662-ből származik, bizonyos George Walton
portsmouth-i házában fordult elő.)
Egy két és félszeres Nobel-díjas kémikusnak, aki ráadásul az
MTA etikai bizottságának volt évekig az elnöke, ezt tudnia kellene.
(A két és fél Nobel-díjat nem Stockholmban adták, hanem a ma­
gyar adófizetőktől vette fel. S ha már nem szégyellte felvenni a
229
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
pénzünket, akkor legalább a tudomány mint kutatási módszer ele­
meit kellene alkalmaznia is.)
Bcck akadémikus és társai azért rúghatják fel a tudomány leg­
elemibb módszereit is, mert tudják, a hajuk szála sem görbül,
akármekkora baklövést is követnek el.
Ha egy sebész benne hagyja a törlőkendőt a beteg hasában, van
esély rá, hogy megvizsgálják az esetet. Ha egy bakter elalszik, nem
engedi le a sorompót, s emiatt baleset lesz, felelősségre vonják. Ha
egy bíró úgy zárat börtönbe valakit, hogy bele se néz a periratokba,
akkor (esetleg) újra napirendre tűzik az ügyet.
Ha egy akadémikus indoklás nélkül betilt egy kutatási irányt, ki-
rúgat kutatókat azért, mert más a véleményük, semmi sem történik
- hiszen sehová nem lehet fordulni.
Azt fel se tudom mérni, értékelni, hogy mekkora veszteséget okoz
a biológiában vagy a biofizikában az, hogy például a parajelenségck-
kel nem foglalkoznak. De hosszabb távon mindig felmérhetetlen ká­
rokat okoz, ha egy-egy terület fejlődését hatalmi szóval állítják le. Hi­
szen nem tudjuk, hová, milyen eredményekhez vezethet, ha elindul
egy-egy jelenség föltárása. A fémhajlítás, s általában a bioenergetika
- pongyolán a kézrátevés, sőt a távgyógyítás, távdiagnosztika - olcsó,
az emberi szervezet természetes folyamatait felhasználó gyógyítási
módszerek kidolgozását eredményezhette volna. Európa egyre öreg­
szik, egyre drágább a nyugati orvoslás (a keletivel szemben). Ez üze­
net a kívülállóknak, a kisembernek, akikért elvileg a tudomány in­
tézményei léteznek. Ez pedig tömören, velősen: „Köpök rád!”
Az akadémikusok úgy vélik, hogy a hétköznapi ember teljesen os­
toba, és ezt a viselkedést nem veszi észre. Ez nem így van. Nem fog
tiltakozni, ha csökkentik a kutatásra fordítható pénzt, mert jól tudja, et­
től az ő élete nem fog javulni. Ugyan nem minden akadémikus olyan,
mint Beck Mihály, de öt senki sem állította le. így a hétköznapi ember
egy kalap alá veszi a tudománnyal foglalkozó egész társaságot.
Létezik-e az élet energlája?
A vitaiitásmérö kapcsán magam is kirándulást tettem a fizika és
a biológia ismeretlen határterületeire. Akkor is, ma is azt gondo­
lom, hogy azért érdemes a biológia határterületein kutatni, mert a
legjobb műszaki technikai megoldásokat a természettől lehet elles­
ni. Nemcsak azért, mert sokféle jó szerkezeti anyagot lehet találni,
230
A VITA KULTÚRÁJA A TUDOMÁNYBAN
de hasznos irányítástechnikai, áramlástechnikai és más konstrukci­
ós, kifinomult, kipróbált ötletet vehetünk át a természettől. Feltéve,
ha egyáltalán felnövünk tudásban addig, hogy megértsük összetéte­
lüket, működésűket (pl. a szalmaszál vagy a bambusz cellulóz
anyaga azonos tömegre számítva vetekszik a gyengébb acélokkal,
vagy hogy a pókháló anyagához hasonló, olyan alacsony hőmér­
sékleten, vizes oldatokból összerakható anyagok vannak, amelyek
akár még az autógyártásban vagy szerszámgépiparban is szóba jö­
hetnének. A nanotechnológia majdani elterjedése nyújthat némi
reményt arra, hogy tanulunk majd az élővilágtól).
A kommunikációt tekintve (például a telepátia kutatása) már
nem vagyok ilyen bizakodó. Igaz, hogy az embereknél főleg szél­
sőséges érzelmi állapotban, szerelem vagy bánat esetén mutatkoz­
nak markánsan ezek a jelenségek, ezért laboratóriumban nem ismé-
telhctők könnyen, noha kivételes tehetségek azért akadnak. A mo­
biltelefon elterjedése óta pedig jóval könnyebben ellenőrizhetjük,
hogy ismerősünk gondolt-e ránk.
Ezrével hallottam olyan esetekről, melyek nem tekinthetők egy­
szerű véletlennek. A parajclenségek üldözése egyértelműen vissza­
vág: nélkülük, azaz a mögöttük levő fizikai folyamatok feltárása
nélkül reménytelennek tartom nemcsak az agykutatást, de az alap­
vető életfolyamatok teljes megértését is. Pusztán a molekuláris bio­
lógia ehhez nem elég, ennél sokkal gazdagabb az életfolyamatok
tárháza. Hadd mutassam be az „életenergia” mérésének kapcsán,
konkrétan mire is gondolok.
Vita az életenergiáról
Az volt az alapvető elképzelésem, hogy egy olyan parajclenséget
kellene találni, ami technikailag egyszerűen kimutatható, jól ismé­
telhető, de nem magyarázható a jelenlegi ismereteinkkel. Évtizedes
kísérletező kínlódás következett, mire ki tudtam fejleszteni a vitali-
tásmérö készüléket mai, viszonylag érzékeny formájában. Az eredeti
ötlet két forrásból számlázott. Jórészt az „asztaltáncoltatás” gazdag,
régi leírásainak elemzéséből. Ezt eleinte elképesztő ostobaságnak
tartottam, de matematikus feleségem s szintén matematikus barátnő­
je állították, hogy a szegedi JATE leánykollégiumában többször is
részt vettek asztaltáncoltatásban, ahol különböző próbákkal győződ­
tek meg arról, hogy a jelenség csalás nélkül jött létre. Ezért a ’SO-as
231
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
évek elején New York-i és londoni könyvtárakban dolgozva két év
alatt mindent összeszedtem erről a témáról, amit csak tudtam.
A másik forrás egy piciny, Angliában kiadott szamizdat folyóirat­
ban megjelent cikk volt. Egy cseh szerző írt arról, hogy egy házibulin,
némi pezsgőzés után az egyik résztvevő hogyan szórakoztatta a többi­
eket. Egy lapos, széles pezsgőspohár mellé tartotta az egyik kezét, a
pezsgő pedig örvénylésbe kezdett a pohárban, jól lehetett látni a forgó
buborékokat. A parti résztvevői közül nem tudta mindenki előidézni
ezt a jelenséget, de (talán a második pohár pezsgő után) a társaságból
még egy ember képes volt látványosan megforgatni a pezsgőt.
Az asztaltáncoltatási megfigyelések elemzésének elvi modellje
alkalmazható volt a folyadékforgatásos kísérletre is, és mivel jóval
egyszerűbbnek, és számomra „testhezállóbbnak” tűnt, kísérletezni
kezdtem. Először csak magam. Lapos Petri-csészéket használtam
erre a célra. A víz felületére először paprikát szórtam, majd később
alumíniumlemczkéket helyeztem rá. Ezek egész jól forogtak. De
arra is kíváncsi voltam, mi történik a folyadék belsejében, milyen
ott a folyadék áramlása. Ehhez vékony csíkokban meg kellett fes­
teni a vizet. Ezt a módszert már ismertem a hidraulikus határréteg­
vizsgálatok irodalmából. Technikailag ugyan eléggé macerás, de
nem nagyon drága módszer.
Amerikai fizikus ismerőseimtől szereztem rendkívül vékony, fi­
nom platinadrótokat. Ezeket kereszt alakban kifeszítettem az átfúrt
oldalú Petri-csészékbe. Olyan indikátor folyadékot készíttettem
KFKI-s vegyész kollégáimmal, ami elektromos impulzus hatására
megsavasodott, és a savas közeg az eredetileg sárgás folyadékot
sötétbarna színűre festette. így a Petri-csésze átmérője mentén is,
de 5 mm-es magassági lépcsőkben is vékony festékszálak képződ­
tek. Ha valaki meg tudta forgatni ezt a folyadékot, az örvények
szépen kirajzolódtak. Számos 16 mm-es színes és fekete-fehér fel­
vételt készítettem (videokamera akkor még nem létezett). Mintegy
2000, főleg középiskolás diákkal végeztem ilyen típusú kísérlete­
ket. A kezük és a Petri-csésze üvegdoboz alatt volt, nehogy külső
légáramlat vagy saját légzésük zavarja a folyadék mozgását.
Az áramlástechnika, az energetika az alapképzettségem, mivel
höerögépészként végeztem a Műegyetemen. Aramlástcchnikával
foglalkoztunk ott is, és mint kutató az atomerőművekben lezajló
áramlási folyamatokat vizsgáltam. Ez a mintegy 10-15 éves hőtani,
áramlástechnikai kutatói háttér szilárd „hátországot” adott nekem
232
A VITA KULTÚRÁJA A TUDOMÁNYBAN
ahhoz, hogy áramlási, energetikai, hőtani kérdésekhez hozzá mer­
jek nyúlni. Számomra természetes és hétköznapi dolog volt termi­
kus és hidraulikus határrétegekkel számolni. Akkoriban is érdekelt
már az energetikával kapcsolatos mindenféle határterületi jelenség.
Úgy gondoltam, hogy a természet ismeretlen effektusait a mai
ismeretek határain, vagy még azon is túl kell keresni. (A Nagykör­
úton sétálva nem lehet új kontinenseket találni.) Ezenkívül akkor is
úgy gondoltam, ahogy ma is, hogy a vitás kérdéseket mérések,
megfigyelések és kontrolikísérletek alapján kell eldönteni. Az élet­
energia létezésének kérdése pedig épp ilyen vitatott határterület.
Vajon ismeretlen eredetű energia forgatja a vizet, vagy csak a kéz
melege gerjeszt szélmozgást?
Ennek ellenőrzésére sokféle kézmodcllt is építettem. Részben
emberkéz méretű üreges alumínium dobozokat, amelyeket külön­
böző hőmérsékletű vízzel lehetett feltölteni, és ezekkel végeztem a
mérési hibák szimulációs megfigyeléseit. (Hiszen külső zavaró té­
nyezők, s valamilyen mértékű bizonytalanság nélkül nem is lehet
mérni.) De elkészítettem az emberkéz gumikesztyüs modelljét is.
Belül fémhálóval merevvé tettem a gumikesztyűket, és abba is le­
hetett tenni különböző hőmérsékletű meleg vizet. Az emberi kéz
kipárolgását úgy tudtam modellezni, hogy a szerkezeteket vászon­
nal takartam le, amit eltérő mértékben nedvesítettem. így jól lehe­
tett utánozni az emberi kéz hőtani tulajdonságait. (Erről később
AGA gyártmányú hökamerás felvételekkel győződtünk meg.)
E kísérleteknek az volt az egyértelmű eredménye, hogy az emberi
kéz hője csak néhány százalékos „zajszinten” szól bele a forgatás je­
lenségébe. A megfigyelt nagyon erős mozgások viszont ennek a
„mozgási zajnak” akár a 100-szorosát is elérték. A mérésben megfi­
gyelt effektus tehát jóval nagyobb, mint a mérés során szükségszerűen
fellépő pontatlanság, környezeti zavar. Azt gondoltam, hogy a tisztes­
ségesen, nagy számú középiskoláson és egyetemistán elvégzett mérés
kiértékelése, kiindulópontja lehet egy normális, kulturált vitának.
A megfigyeléseket összegeztem, és egy kutatási jelentésben
angol nyelven le is írtam. Fényképekkel, eredményekkel illuszt­
rálva jól látszott az új hatás. Elvégeztem az áramlástani, hőtani
határréteg-számításokat is. Minden érdeklődő elolvashatta, ér­
demben hozzászólhatott. Ekkor jött át az egyesült államokbeli
Slandford Research International nevű kutatóintézetből két fizi­
kus, hogy felkeresse az akkori atomenergia kutatóintézeti igazga­
233
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ... A VITA KULTÚRÁJA A TUDOMÁNYBAN

tómat, Gyimesi Zoltánt. Kérték öt, engedélyezze, hogy legalább

saját költségemen, a szabadidőmben foglalkozhassak ezzel a
munkával, az intézet eszközeit felhasználva. Egy darabig szabad
kezet kaptam. Majd Keszthelyi Lajos atommagfizikus akadémi­
kus betiltatta ezeket a kísérleteket, mondván: „Ilyen nincs, mert
nem lehet.” (Efféle kijelentést csak a Mindenható, a Mindentudó
tehet - esetleg egy akadémikus.) Aztán pontosított, már ember­
ként nyilatkozott.) Ekkor azt mondta: „Akkor sem hiszem, ha lá­
tom.” Ezzel a „vita” lezárult.
3. ábra: A vitalitásmérő készülék. A korong forgásának mértéke jellemzi
Ez az a viselkedés, amit reakciósnak nevezek. Ezek az emberek
az adott személy pillanatnyi állapotát. Mellette az elektronika nélküli vita­
azok, akik meglevő, már megszületett eredményeket is sikeresen litásjelző látható. Magyarországon naponta hetven ember hal meg hirte­
meg tudnak semmisíteni. Sajnos ez a Szentágothai-iskola. Keszthe­ len szívmegállásban, ami gyaníthatóan kapcsolódik a vitalitás károsan
lyi Lajos nem engedélyezte, hogy KFKI kutatási jelentésként újra ki­ alacsony szin tjéhez.
nyomtathassam az eredményeket, cikkeket írhassak, úgy, hogy eze­
ken a KFKI neve szerepelhessen. Soha nem próbálta ki az effektust, Az interneten magam is láttam olyan sületlenségeket, amikor
a hőtanhoz, az áramlástechnikához pedig egyáltalán nem értett (3). 500 W-os vagy 1 kW-os felhevített vasaló által gerjesztett höáram-
Sok-sok évvel később, amikor már régen elhagytam az intézmé­ lás segítségével forgattak meg egy kereket. Ez a dilettáns megköze­
nyes kutatói társadalmat, Vágó István (az „áltudományokat” kivont
lítés a valós folyamatok teljes mértékű negligálása. Semmi köze az
karddal üldöző médiasztár) egy vitaműsorra hívott meg az ATV-be.
1 kW-os teljesítményű hőforrásnak az emberi tenyér höteljesítmé-
A téma az élctcnergia vagy bioenergia mibenléte, azaz, hogy létezik-e.
nyéhez. Számos mérést végeztem úgy, hogy a résztvevők kesztyűt
Az egyik vitapartnerem az ellenem minden lehetséges fórumon fel­
húztak a kezükre, de még akkor is forgott a kerék. Néhány esetben
lépő Hartlein Károly volt, a Műegyetem egyik tanszéki mérnöke. Ki­
vastag bundakcsztyü sem akadályozta meg a forgás kialakulását.
jelentette, hogy az általam használt vitalitásmérőben a forgó rész -
De vitapartnereim nem vették fel a kesztyűt.
ami műanyagból készül - mágnesezhető, és ezért forog a kerék. Ja­
Ennek a forgásnak leglátványosabb megnyilvánulását egyéb­
vasoltam neki, hogy tanuljon meg mérni, hiszen a forgó rész relatív
ként egy olyan dokumentumfilmen láttam, amelyet a híres egyko­
mágneses permcabilitása 1, azaz gyakorlatilag nem mágnesezhető,
ri leningrádi parafenomén, Nyina Kulagina mutatott be. O egy
de ha az lenne, akkor se foroghatna ettől a kerék.
karóraszerűen csuklóra szerelhető iránytűt mozgatott meg, anél­
Amikor pedig fölvetettem, hogy sem termikus, sem hidraulikus
kül hogy hozzáért volna. Először a tű kezdett el forogni, majd az
határrétegek nem érnek el a vitalitásmérő kerekéig, azaz a forgás
nem a hőhatás következménye, és elkezdtem hőátadásról, Nusselt- egész tok, szíjastul. Ezt a ritka dokumentumfilmet sajnos már
számokról beszélni (ami a hőátadás hasonlósági egyenleteinek csak azután láttam, hogy készülékem az asztaltáncoltatás és pezs­
alapvető fogalma), Vassy Zoltán fizikus azzal „söpörte le” az érve­ gőforgatás ötletéből kiindulva tömeggyártásba került. Nagy meg­
imet, hogy ilyen ostobasággal ne jöjjek elő. Igen, amikor a tudo­ elégedéssel töltött el a látvány. Galileinek tulajdonítják azt a
mányos igényességgel elvégzett mérés zavarba ejtő eredményeket mondást, hogy „ami mérhető, mérd meg, ami nem, tedd mérhető­
hoz, akkor a „tudomány” felkent emberei nem szeretik hallani eze­ vé.” Ez a mottója is lehetne a tudománynak mint módszernek.
ket az érveket. Ez az, amit szaftos áltudománynak nevezek. Elké­ Azóta több mint 10 000 vitalitásmérő forog, mozog már a világ­
pesztő, hogy az ellenfeleim mennyire felkészületlenek, dilettánsak ban. Egyszer majd csak észreveszik a kutatók, hogy az ember - és
voltak a vitában, mennyire nem érdekelte őket, hogy fölkészülés­ általában az élőlények - olyan erőtereket generálnak, amik ma
képpen akár egyetlen tisztességes mérést is elvégezzenek. még nincsenek benne a fizikakönyvekben.

234 235
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
Elfeledett, lesöpört effektusok
Ez a jelenség inspirált arra, hogy a későbbiek során jóval mélyeb­
ben kezdjek foglalkozni az erőterek tulajdonságaival, és megértsem,
hogy az elektrodinamikában a szimmetriák és az erőterek között mi­
lyen mély oksági kapcsolat van. A vitalitásmérövel megfigyelt for­
gás vezetett arra, hogy a forgó töltésekkel, a spin mezővel kezdjek el
foglalkozni és kísérletezni. így bukkantam rá Félix Ehrenhaft és V.
F. Mihajlov mágneses monopólusokat, mágnesáramokat előállító kí­
sérleteire. A szimmetriák segítségével találtam rá seregnyi „hiányzó”
effektusra. Lassan, évek alatt ástam elő a sírból jó néhány (de nem
az összes) hatást. Érdemes átfutni egy rövid listát ezekről:
Elfeledett effektus: Felfedező:
Longitudinális elektromos hullám Nikola Tesla, 1890-es évek
Fény tárgyakat forgató hatása Miskin, 1900-as évek eleje
Mágneses monopólusok mester­ Félix Ehrenhaft, 1920-as
séges keltése
évektől
Gravomágneses hatás Maurice F.C. Allais, 1959.
Hipertér léte Zöllncr, 1870-es évek
Energiamegmaradás sérülése Számos esetben
Antigravitációs effektus J. Searl, 1940-es évek vége
Lehangoló ez a hosszú, de nem teljes lista, ami a klasszikus fizi­
ka kellő mélységben fel nem tárt effektusait mutatja. Mindegyiket
vagy az érdeklődés hiánya, vagy a zsigeri gyűlölettől áthatott, tisz­
tességtelen viták után törölték a létezők sorából. Sokáig naivan hit­
tem, hogy a tudomány intézményéből még nem hunyt ki az érdek­
lődés, és a gyakorlatban is létezik az önkorrekciós mechanizmus. A
pályán töltött évtizedek aztán az ellenkezőjéről győztek meg. Tar­
tok tőle, hogy nemcsak a klasszikus fizikában vannak feltáratlan
tömegsírok, hanem például az orvostudományban is. Minden elve­
szett küzdelem folytatását persze nem lehet vállalni, de kettőt meg­
kíséreltem. Egyik a parajelenségek közül az életenergia vagy a „vi­
talitás” kérdése, a másik az energiamegmaradás problémaköre, te­
kintve, hogy az energetika a kutatói hátterem.
Az életenergia utáni nyomozások révén jutottam cl a forgó tölté­
sek által keltett spin mező vizsgálatához. A spin mező fogalmának
236
A VITA KULTÚRÁJA A TUDOMÁNYBAN
megismerése nagyban segített később a forgó plazmánál megfi­
gyelt jelenségek átlátásában, de a spirálmozgás, a gravitáció és az
antigravitáció megértésében is sok segítséget nyújtott. Bátran állít­
hatom, ha az életből, a biológiából nem kapok sok-sok ötletet, ak­
kor sosem tudtam volna megérteni pl. a plazmaforgások kapcsán
fellépő rendellenességeket vagy újdonságokat.
Tojások közti információcsere - rezgő világ?
Érdekes volt a magam és mások tapasztalatai által is szembesülni
a telepátia jelenségével. Több tucat saját élményben volt részem
(másokhoz hasonlóan), ezért számomra a telepátia léte régóta nem
kérdés. Az azonban érdekelt, hogyan lehetne leegyszerűsítve tanul­
mányozni ezt a jelenséget. Nagyon nehéz ugyanis két embert mindig
ugyanabba az állapotba juttatni, és ha ez nem sikerül, akkor a kudarc
biztos. Találtam egy igen egyszerű eljárást, amit egy amatőr dán ku­
tató dolgozott ki: ö tyúktojások közt bukkant rá erre a jelenségre.
A tyúktojás egy jól megtermett sejt, ezért kísérletileg jól kezelhe­
tő. A dán kutatónak (a nevére sajnos már nem emlékszem) szellemes
ötlete támadt: A tojás csúcsait nagyon finoman lereszelte, és vezető
pasztával EKG-készíilék elektródjait tapasztotta a két végére. Észre­
vette, hogy a jó, még élő tyúktojás kb. 1 percenként igen erős elekt­
romos impulzust ad, de ezen is túllépett. Két tojást használt a kísérlet
során. Ha az egyiket forró vízbe dobva megölte, akkor a másik, az
érintetlen, hosszú időre abbahagyta a működését, „elájult”.
K. László villamosmérnök és pszichológus barátommal (akivel
egy albérletben laktunk) kipróbáltuk a jelenséget a SOTE II. számú
idegklinikáján, csak úgy svarcban. Tyúktojást az egykori Dimitrov
téren vettem a nagycsarnokban. Gondos munkával leszedtük a hé­
ját és EEG-készülékre raktuk. Bár jó pár tojást kipróbáltunk, csak
kb. minden negyedik-ötödik mutatta határozottan az elektromos
impulzusos jelenséget. Ez már önmagában is érdekes volt, de iga­
zán akkor döbbentünk meg, amikor a forró vízbe dobott tojás le­
gendája igaznak bizonyult. A szép szabályos jeleket adó tojásunk
8-10 órára beszüntette elektromos tevékenységét.
Amikor néhány nap múlva újból megismételtük a kísérletet,
ugyanez a jelenség fordult elő. Ma is emlékszem, amikor K. Laci
egyik adjunktus kollégája késő este váratlanul megérkezett a labor­
ba, rajtakapott minket a kísérletezésen. Először azt mondta, kizárt,
237
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
hogy a tojás szabályos jeleket adjon. Majd az EEG-készüléken
meglátva a szabályosan ismétlődő jeleket, vonogatni kezdte a vál­
lát. Ám amikor előtte is megismételtük a „tojásgyilkolás” és az
„elájulás” effektusát, igazi döbbenetét láttam az arcán. Utána már
nem vitatkozott velünk, de valamilyen szent borzadály fogta el.
Nem mert, vagy nem is akart a dolog mélyére ásni.
Sajnos mi sem finomíthattuk tovább ezt a kísérletsorozatot, mert
igen sok papírt fogyasztott a nagy sebességű, 8 csatornás EEG-
készülék. A már akkor is fejlett elektronika segítségével elkészíttet­
tem egy egyszerűsített verzióját. Egy villamosmérnök ismerősömtől
egy kb. 1 GÍ2 bemeneti ellenállású feszültségmérő chipct kaptam.
Ezüst elektródok, valamint vezető paszta segítségével otthon jó né­
hány tojáson kísérleteztem. Nagyjából azonos sikerrel tudtam meg­
ismételni, mint a klinikán. Ezt a kis könnyű, egyszerű, hordozható
szerkezetet évekkel később kivittük a Fülöp-szigetekre is, amikor ot­
tani gyógyítókat teszteltünk. Kínos meglepetés volt számomra, hogy
az ottani tojások sokkal ritkábban mutatták a jelenséget. A trópusi
melegben hamarabb mcgzápulnak, elpusztulnak.
Ma is azt gondolom, hogy ebből az egyszerű jelenségből kiin­
dulva közelebb juthatnánk a telepátia biológiájának és fizikájának
megértéséhez. Nem kell és nem is érdemes mindig drága megapro­
jektekben gondolkozni; néha szellemi felfrissülésként, intellektuá­
lis kuriózumként is ki lehetne próbálni ilyen kutatási irányokat.
Amikor kutatók panaszkodnak, hogy Magyarországon a szegény­
ség miatt nem lehet Nobel-díjat kapni, akkor gyakran eszembe jut
ez a kísérlet is, ami olcsó, pusztán csak másféle gondolkodásmódot
igényel. (így gondolkozott annak idején Grebenynyikov is, amikor
észrevette a szalmaszálaknál vagy a rovaroknál az üreghatást ill. az
antigravitációs hatást.)
A tojások közötti kommunikáció elgondolkodtatott. Az nyilván­
való volt számomra, hogy elektromágneses és nem kémiai jelátvitel
történik, mert az „elájulás” jelensége azonnal bekövetkezett, amint a
forró vízbe dobtuk az egyik tojást. A tojásban nagyfrekvenciás, nagy
erősségű áramok nem folynak, ezért az ismert transzverzális elekt­
romágneses hullám keltése és befogása kizárható volt. Arra gyana­
kodtam, hogy egy másfajta elektromágneses hullám felelős ezért a
jelenségért. Ma is úgy vélem, hogy esetleg longitudinális, de inkább
torziós elektromágneses hullámok keletkeznek az élőlényekben.
Ezeknek más tulajdonságaik vannak, mint az általunk ismert transz­
238
A VITA KULTÚRÁJA A TUDOMÁNYBAN
verzális hullámoknak. A longitudinális hullámokkal először Tesla ta­
lálmányaiban találkoztam; ő egyértelműen, kristálytisztán leírja, ho­
gyan kell ezeket kelteni. (A Borotvaélen című könyvem I. fejezeté­
ben vázlatosan ismertetem ezen szabadalmait, eljárásait.)
A longitudinális elektromágneses hullámok egy másik, a gyakor­
latban talán rendkívül fontos alkalmazását találta meg a ’20-as, ’30-as
években egy Raymond Rife nevű kutató, aki vírusokat tudott elpusztí­
tani más-más frekvenciájú longitudinális elektromágneses hullámok­
kal. O hidrogén töltésű gázkisüléses csövekkel állította elő ezeket a
hullámokat. Erre a célra ez az egyik, de nem az egyetlen lehetséges
technológia. Egy másik, legalább ilyen fontos találmánya segítette eb­
ben a „vírusrezonátori” munkában: Egy olyan (átvilágítás), optikai,
transzmissziós mikroszkóp, ami olyan szokatlanul erős nagyítást
adott, hogy így az életben levő működő vírusokat is látni lehetett. Ek­
képpen ha egy-egy vírust kitenyésztett, akkor addig változtatta a gáz­
kisüléses csőnek a frekvenciáját, amíg egyszer csak elkezdtek pusz­
tulni a vírusok. A módszer a közegészségügyben is használható. Autó­
ra szerelhető, hordozható készülékkel Rife végigment egy falun, és az
influenzajárvány így megszüntethetőnek bizonyult.
De elkövette azt a hibát, hogy rákot is gyógyított ezzel az eljárással.
Ma már az orvostudományban is elfogadott az a nézet, hogy számos
daganatos betegséget vírusok idéznek elő, s ha ezeket elpusztítják, a
burjánzás is megszűnik. Rife orvosi sikerei fölkeltették kollégái gya­
nakvását és irigységét, részben ez lett vesztének az oka. Másrészt az
akkor megjelent elekronmikroszkópnak is konkurenciája lett, sőt ve­
szélyes konkurenciája. Az elektonmikroszkópban a nagy vákuum mi­
att elpusztulnak az élőlények, és ezért élctjelenségek közben, „in vivő”
nem lehet tanulmányozni a folyamatokat. A Rifc-féle nagy nagyítású
transzmissziós fénymikroszkópban viszont a vírusokat életfolyamata­
ik közben lehetett látni, és ez igen komoly előnyt jelentett.
Találtam még a Journal of Franklin Institute című folyóiratban
egy cikket, amelyben Rife mikroszkópjának előnyeit ismertetik.
Mára ez a nagyon fontos eljárás elveszett. Pedig ezt a találmányt is
érdemes lenne újra föltámasztani, hiszen egy-egy influenzajárvány
jelentős károkat és szövődményeket okoz. Egyszerűsített verziója
mostanában kezd „fii alatt” újra terjedni. Nincs ugyan transzmisz-
sziós mikroszkóp, de a vírustenyészeteket meg lehet vizsgálni be­
sugárzás előtt és után a szokásos fénymikroszkópokkal is. A tech­
nikailag nehezebb, longitudinális plazmarezgéses hullámgerjesztés
239

VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
helyett egyszerű kontakt eljárást alkalmaznak. A páciens a kezébe
fog két elektródot, és arra adják rá a különböző frekvenciájú, felfu­
tási meredekségü impulzusokat. Az eljárás olcsó, egyszerű, fájda­
lommentes, és alig van mellékhatása.
Ha a fizikában elterjedhetett volna Tesla módszere, a longitudinális,
majd később talán a torziós elektromágneses hullámok nagyon sok
gyakorlati hasznot hajthattak volna nemcsak a technikában, hanem az
orvostudományban is. A vitakultúra hiánya, az egyéni haszonlesés és
a mindenütt jelen levő üzleti érdekek elmosták ezt az eljárást. A Rife-
féle rezonáns vírusirtó eljárás és készülék, valamint az átvilágításon
alapuló mikroszkópjának elpusztítása érezhető károkat okoz. Nem­
csak az AIDS és a madárintluenza miatt, hanem mert egy átlagos ta­
vaszi influenzajárványban is jól jönne. Ezt legalább tudjuk.
Elveszett kapcsolatok
Azt meg sem tudjuk becsülni, hogy a fenti rövid listában felso­
rolt effektusok milyen sok találmányt eredményezhettek volna.
Minden felfedezés legalább 3-4 fizikai elvet alkalmaz. Ha ez a pa­
letta újabb 3-4 effektussal bővült volna, talán több száz, az egész
emberiségnek fontos találmány is létrejöhetett volna. Amiről nem
tudunk, az nem hiányzik. így nem is tudhatjuk pontosan, mitől
fosztottak meg minket azok a „tudományos tekintélyek”, akik ha­
talmi helyzetüket kihasználva törölték el ezeket az eljárásokat.
Vita a rovarok repüléséről
Hadd térjek vissza utoljára a biológia, pontosabban a rovarok és a
fizika közötti kapcsolatra. A fizika és a biológia elkülönítése mester­
séges, hiszen az élővilágban, a természetben ilyen határvonal nem lé­
tezik. Mielőtt annak idején megismételtük a spanyol Rius Camps pro­
fesszor vákuumban elvégzett légyröptetési kísérleteit, előtanulmányo­
kat végeztem. Jó pár szakkönyvet elolvastam a rovarok repüléséről,
többek között Wemer Nachtigall könyvét (Insects in tlight) és Stcphen
Dalton könyvét (The miraele of flight). Az első szakmailag, áramlás-
technikailag nagyon alapos tanulmány a rovarok repüléséről, a másik
pedig csodálatos képeket közöl. Az első könyvben láttam fotókat da­
razsakról, amik saját testsúlyuknak megfelelő rovart cipelnek repülés
közben. Ugyanakkor olvastam áramlástechnikai folyóiratokban cik­
240
A VITA KULTÚRÁJA A TUDOMÁNYBAN
keket, melyeknek szerzői megpróbálták szimulációval, számítással el­
lenőrizni, vajon keletkezik-e elegendő felhajtóerő. Az eredmény min­
dig negatív volt. Ezután végeztük el a bogárreptetési kísérleteket kb.
100-200 tori’ nyomáson, tiszta oxigénben.
Az eredményeket az Ufómagazinban írtam le, két okból. Egy­
részt mert a lap olvasói nyitottak az érdekességekre, a tudomány
határterületein található dolgokra, másrészt a szerkesztőség politi­
kája azonos a Tcller-doktrínával. Teller Edének volt az a mondása,
hogy inkább közöljenek két marhaságot a folyóiratokban, mintsem
egy szokatlan, de jó dolgot elhallgassanak. Az Ufómagazin szer­
kesztősége ennek megfelelően közli a cikkeket. így persze elég sok
sületlenség is van benne, viszont figyelemre méltó, fontos anyago­
kat is leadnak. Olyanokat, melyek sem az Elet és Tudományban,
sem más magyar vagy külföldi folyóiratban nem kapnának teret.
(Mellesleg az ufókérdés véleményem szerint az emberiség szá­
mára talán a második leglényegesebb ügy. A legfontosabb kérdés
pedig szerintem az, hogy létczik-c a halál után a testünktől lesza­
kadó tudat, más néven lélek. A feltevés hivatalos vizsgálója, a lé­
lektan (pszichológia) szerint nincs lélek. Az Élet és Tudomány ha­
sábjain véletlenül sem szerepelhetne ilyen megfigyelés, pedig ilye­
nek csak Magyarországon százával fordultak már elő.)
Az Ufómagazin természetesen nem szaklap. Éppen ezért az ol­
vasókat kár lett volna terhelni azokkal a latin nyelvű altörzs osztá­
lyok vagy alosztály megnevezésekkel, amiket általában a tudomá­
nyos folyóiratokban használnak. Sőt azokat a tenzor-egyenletcket
sem másoltam be a lap hasábjaira, amelyeket a szimulációval fog­
lalkozó cikkekben találtam. Az olvasók nem lettek volna boldo­
gabbak, ha a fejlett szárnyú rovarok rendcsoportjába (holometabo-
lák) vagy a recésszárnyú formájúak öreg rendje (neuropteorida)
közé besorolom azokat a rovarokat, legyeket, amelyeket a kísérle­
teinkhez használtunk.
A videofelvételeken azt láttuk, hogy a levegő kiszivattyúzása
után is szabályosan tudnak repülni a rovarok, de csak ritkán. Persze
kifogásként fel lehet hozni, ha csak elvétve repülnek, nem mindig
és nem mindegyik, akkor a jelenség nem létezik. Ellenvetésként
megemlíteném, hogy ha a ritka jelenségek (ide tartozik pl. a telepá­
tia vagy a fémhajlítás is) kizárhatók a tudományos vizsgálatból,
akkor a kísérleti részecskefizika is áltudomány, hiszen ott még en­
nél is ritkább ütközéseket vizsgálnak.
241
VIZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
A VITA KULTÚRÁJA A TUDOMÁNYBAN

Az is foglalkoztatott a rovarrepülés kapcsán, amit a rovarokkal cák), az igazi legyek (belőlük is vagy néhány ezer faj), a virágle­
foglalkozó kutatók már régóta ismernek. Ha a legyek billérjeit le­ gyek, a dongólegyek, a bagócsok, a fürkészlcgyek, a tetülegyek, a
vágják (ezek 1-2 milliméteres kis szarucsökevények), többé nem denevércsimbék és társai között.
tudnak repülni, hiába marad meg a szárnyuk és a lábuk. Ezek az
apró biliérek igen nagy frekvenciával mozognak, bonyolult pályát
írnak le, szerepük ma sem tisztázott. Sokáig úgy vélték, hogy ezek
a rovarok repülési stabilizátorai. Jól hangzik, de nem igaz, ahhoz
túl kicsik. Dávid Attenborough könyvében (A gerinctelenek élete,
Kossuth, 2006.) az áll, hogy hátsó szárnycsökevényük érzékszer­
vekké alakult (104. oldal).
Ma is az a sejtésem, hogy a szárnyak és a biliérek bonyolult spi­
rálmozgása során az energia- és impulzusmegmaradás sérül. Igen
valószínűnek tartom, hogy olyan gyorsulások léphetnek föl a biliér
mozgatásakor, amelyek - s itt jön a feltevés szemtelensége és me­
részsége - akár a helyi téridőt is torzíthatják, görbíthetik. Ez magya­
rázatot adhat a hiányzó felhajtó- és tolóeröre. Sőt arra az általam is
megtapasztalt bizarr tényre, hogy a legyek néha „átdobják”, telepor­
tálják magukat zárt dobozba (amit kollégista koromban láttam két
hermetikusan lezárt üvegablak között). A magyarázat elég bonyolult,
a hipotézis szokatlan, de ennél egyszerűbbet nem találtam.
Az Elet és Tudomány szerkesztője, Barabás Zoltán úgy kommen­
tálta az Ufómagazinban megjelent cikkemet, hogy ilyet állítani po­
fátlanság (2003. 34. szám, 1058. oldal). A rend kedvéért hadd idéz­
zek 3 bekezdést: „A merész állításairól ismert gömbvillám-, bio-, és
vákuumenergia-kutató ecsetelte, hogy a légy sem úgy repül, miként
a naiv biológusok eddig hitték, tudniillik a szárnyával. Valami titok­
zatos fizikai erő tartja a magasban, melyet elcsökevényesedett má­
sodik pár szárnya, az úgynevezett biliér (lásd 7. osztályos tananyag)
közvetít. Ezért nincs is szükség a levegő felhajtóerejére, sőt a légy
első pár szárnyára is csak azért, hogy kormányozni tudjon.”
„Nagyvonalúan feledkezzünk meg arról, hogy szakértőnk ön­
kényesen átírja a fizika törvényeit, ezen bosszankodjanak a fizi­
kusok, maradjunk az állítás biológiai képtelenségénél. Abból is
csak a legkézenfekvőbbnél: milyen légyről van szó? A kétszár­
nyúak (Diptera) rendjének légyalakúak (Brachyccra) alrendjét
vizsgálgatva, sok tízezer különböző légyfajra gondolhatunk. De
igencsak vigyáznunk kell, nehogy eltévedjünk a böglyök, a rabló­
legyek, a pöszörlegyek, a púposlcgyck, a zengőlegyek, a sajt le­
4.ábra: Rovarreptetö szerkezet két képe. Látszik az üvegedény és a részleges
gyek, a trágyalegyek, a méhtetülegyek, a harmatlegyek (musli- vákuumot okozó vízsugáirszivattyú. (A berendezést Varga Zoltán készítette.)
242 243
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
Na már most az a kérdés, hogy az evolúciónak melyik pontján
jelent meg e csodálatos újítás, új utat nyitva a rovarok repülésében.
Minden kétszárnyú így repül? Vagy csak a légy alakúak? Vannak-e
átmeneti alakok, vagy az evolúció sem hat rá?”
„E. Gy. legyek, ha meg tudom mondani. De legyen inkább légy
E. Gy. A szemtelenség - mit szemtelenség, pofátlanság - már
megvan hozzá.”
Nos, én nem kommentálom különösebben Barabás Zoltán szer­
kesztő rovarszakértö mondatait, mert a gondolkodási kultúránk
alapvetően más. Én fizikában, hidrodinamikában, annak lehetősé­
geiben gondolkodom, ö pedig azt fitogtatja, hogy mennyire ismeri
a különböző rovarok besorolását. De van még egy különbség köz­
tünk. Mi elvégeztük a kísérletet. O meg sem próbálta.
A vicc kedvéért egyik ügyvéd barátom beadott egy helyreigazí-
tási kérelmet a bírósághoz, mondván, mégiscsak el kellene dönteni,
hol és mi a pofátlanság ez ügyben. A tisztelt bíróság azt válaszolta,
hogy szakmai kérdéseket nem áll módjában eldönteni. Persze nem
arra kértük a bíróságot, hogy ők végezzék el a kísérletet, és ez alap­
ján döntsenek, hanem azt, hogy állapítsák meg, mi a személyiség
pocskondiázásának elviselhető határa. Azt a tényt, hogy a bíróság
elutasította a keresetet, a Népszabadság külön hírben hozta le. Ez­
zel nagyon meg voltak elégedve az Élet és Tudomány szerkesztői.
Gondolom, nem ez volt az első és utolsó hasonló eset. Ilyen törté­
netek kapcsán sikerül ezt a valaha színvonalas lapot kis szennyla­
pocskává zülleszteni.
A tudományról és áltudományról sokat vitatkoznak, de amint már
említettem, jóval szélesebb és bizonytalanabb a két terület közti át­
menet, mint ahogy c kérdés számos hazai szaktekintélye, de legfő­
képpen Bcck Mihály akadémikus állítja. Első könyve, a „Tudomány
- áltudomány” ami még az Akadémiai Kiadó nívódíját is elnyerte,
jobbára hazudozásokkal teli vagdalkozás. Újabb könyve, mely
„Parajelenségek és paratudományok” címmel nemrég jelent meg,
már visszafogottabb, bár lényegében azonos indíttatású és mondani-
valójú. Néha persze zavarba ejt a könyve, mert csak ritkán tartalmaz
egyértelmű állításokat, sokszor mellébeszél. Érezni lehet, hogy bizo­
nyos dolgokról már nem meri azt állítani, hogy nem létező: áltudo­
mány. Az általa tárgyalt jelenségekhez, mint parajelenségek, földsu­
gárzás stb. nem kívánok újabb megjegyzéseket tenni, pusztán az
„örökmozgók” kapcsán lenne egy-két apróbb hozzáfüzésem.
244
A VITA KULTÚRÁJA A TUDOMÁNYBAN
Vita kl energiamegmaradásról
Ahogy ezt a kérdést a reakciós tudósok kezelik, az energiameg­
maradás nem más, mint kísérleti bizonyítékok nélkül kimondott
dogma, éppen ezért áltudomány. Az energiamegmaradás kérdését a
szimmetriák ismerete, értelmezése, lényege nélkül megvitatni ér­
telmetlen, hiszen pont ez az alapja. Különös, de a szimmetriák és
megmaradások kapcsán a veszélyes tévhitekről csak egyetlen ala­
pos tanulmány létezik. Ezt Pcter Havas (az USA-ban nemrég el­
hunyt) elméleti fizikus írta. (Az Acta Phys. Austriaticában jelent
meg a cikke 1973-ban.) Csak a szimmetriákról, a téridő-szerkezet­
ről, időgépekről, kísérletekről, azok mérési pontosságáról érdemes
vitatkozni. Ha nem erről van szó a vitában, az dilettáns áltudo­
mány. Sajnos pont ez az, amit Beck Mihály akadémikus szállít.
A szimmetriák ismerete és az energiamegmaradás kísérleti, mé­
rési vizsgálata nélkül képzeli el nálunk a „hivatalos tudomány” a
téma lezárását. Ok nem kérnek a mérőszerkezetek, mérési adat­
gyűjtő-berendezések tervezéséből, kivitelezéséből, az ezekkel járó,
évekig tartó kínlódásból, mert mindez fáradságos, sok kudarccal
jár, rizikós, sőt költséges is.
Van egy sokkal jobb, egyszerűbb ötletük: csukjuk Egclyt börtönbe.
Ezt javasolta például Sólyom Jenő fizikus, akadémikus, a Metró újság
(az ország legnagyobb példányszámú napilapja) hasábjain. Mondván,
ha a holokauszt tagadásáért börtön jár, akkor járjon börtön az
energiamegmaradás tagadásáért is. Amikor néhányan írtunk neki egy
levelet, hogy tiszteljen meg minket azzal, hogy mérési bizonyítékot is
nyújt az energiamegmaradás kísérleti vonatkozásaiban, elhárította sze­
rény kérésünket. A nagy tekintélyhez, Hartlein Károly műegyetemi
tanszéki mérnökhöz irányított, 'falán nem is véletlenül.
Hartlein Károly főfoglalkozásban tanszéki mérnök a Műegyetem
mérnök-fizikus karán, mellékfoglalkozásként figyeli a sorsomat, és
ahol csak lehet, betiltatja előadásaimat. Csak csöndben jegyzem
meg, hogy ezzel nagy szívességet tesz nekem, mert ha lehet, min­
dig lemondom a felkéréseket. Ugyanis rendkívül alacsony hatásfo­
kú módszernek tartom ahhoz, hogy a témakört alaposan körbejár­
juk. Hartlein Károly, mint az Eötvös Loránd Fizikai Társulat főtit­
kárhelyettese, azonban szent, magasztos feladatának érzi, hogy en­
gem, ahol csak lehet, betiltasson. Nem áll egyedül ezzel a küldetés­
tudattal. A Fizinfo vagy az Index hasábjain talán több tucat fizikus
levelez arról, hogyan lehelne engem bíróság elé állítani vagy le-

VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
csukatni. Egyébként ez nem oldaná meg a valós problémákat. Ha a
rossz hírek hozóját elhallgattatják, attól a bajok még megmaradnak.
Őszintén szólva, nem bosszankodom, hanem irigykedem. Azért,
mert ennyi idejük van ilyesmivel törődni. Csak csodálkozom, hogy
miért nem foglalkoznak inkább a fizikával. Az igaz, hogy a fizikus­
hallgatók végzés után jórészt az üzleti pályán, bankoknál, biztosí­
tóknál helyezkednek el. Ők időben észreveszik, hogy sem lehetősé­
gük nincs értelmes kutatómunkát végezni, sem akkora fizetést nem
kapnak, hogy abból megéljenek. De ez a két dolog egymást erősíti.
Mióta a fizika (a ’60-as évek óta) nem nagyon szállít eredményeket,
azóta - érthető módon - társadalmi megbecsültsége is csökken.
Hadd pontosítsák: A szilárdtestfizika, ami szorosan kötődik a kísér­
letekhez, a természet vizsgálatához, joggal érdemli meg a társadalom
megbecsülését, elismerését, hiszen igen sok hasznot hajtott, és még
nagy jövő áll előtte. A többi terület azonban évtizedek óta stagnál,
halott vagy egyenesen reakciós - erről szól ez a könyv.
így csak azt tudom tanácsolni a fiatal, érdeklődő fizikushallga­
tóknak, hogy ha éppen nem szilárdtestfizikával akarnak foglalkoz­
ni, akkor minél hamarabb hagyják ott a pályát, menjenek el mér­
nöknek vagy operaénekesnek. Az egyik hasznos, a másik szép.
Európa és energia
Azt látom, hogy szükség lenne arra, amit maroknyian kutatunk.
Az Európai Parlament és az Európa Tanács 2008. január 28-i hatá­
rozata szerint: „2007 fordulópontot jelentett az Európai Unió
éghajlatváltozási és energiapolitikája számára. A közvélemény ha­
tározottan afelé az álláspont felé mozdult el, hogy feltétlenül szük­
séges foglalkozni az éghajlatváltozással. Európának alkalmazkod­
nia kell az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését
megkövetelő új realitásokhoz, és fejlesztenie kell megújuló, fenn­
tartható energiaforrásait... E problémakört az Európai Unió prog­
ramjának középpontjába kell helyezni: az Unió számára ez a kér­
dés legyen a vezérfonal, mely központi szerepet tölt be a növeke­
dést és a foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégiában... Az olaj és
a földgáz árának közelmúltbeli emelkedése világossá tette, hogy
évről-évre fokozódik az energiaforrásokért folyó verseny, és hogy
jövedelmező befektetések tehetők az energiahatékonyság, valamint
a megújuló energiaforrások terén...
246
A VITA KULTÚRÁJA A TUDOMÁNYBAN
...Az Uniós vezetők képesek voltak elkötelezni magukat az eu­
rópai gazdaság hatalmas politikai, társadalmi és gazdasági erőfeszí­
tést igénylő átalakítása mellett. Ugyanakkor a változás lehetőséget
nyújt az európai gazdaság modernizálására, olyan jövő felé irányít­
va, ahol a technológia és a társadalom alkalmazkodik az új igé­
nyekhez, ahol az innováció új lehetőségeket teremt a növekedés
serkentésére és a foglalkoztatás növelésére...
...Európa megmutathatja, hogy a szükséges változások össz­
hangban lehetnek azzal a folyamattal, amely a XXI. században is
működni tudó, versenyképes és virágzó gazdaság biztosítását tűzi
ki célul. Az alacsony szén-dioxid kibocsátású gazdaságot célul tű­
ző változás folyamata során szükség van a szociális partnerek meg­
felelő szerepvállalására is, különösen ágazati szinten...
...Ám sürgető erejű érvek támasztják alá, hogy Európának most
kell cselekednie. Minél hamarabb lép Európa, annál nagyobb lehető­
sége lesz arra, hogy lépéselőnye révén a rendelkezésre álló szaktudást
és technológiát az innováció és a növekedés szolgálatába állítsa...”
Az olvasóra bízom a mérlegelést...
Persze lenne mit tenni a fizika házatáján. Ha valakit nagyon ér­
dekel az áltudomány vagy látszattudomány témája, akkor is sok
lenne a teendő. Elég besétálni egy nagy könyvtárba, kézbe venni
például a Physical Review folyóirat köteteit, és máris látjuk, hogy a
cikkek többsége, ha nem is az áltudomány, de a látszattudomány
terméke. Különösen azon cikkek, elméleti eszmefuttatások száma
vészesen nagy, amelyek például a szuperhúrmodellek kapcsán mil­
lió és millió ellenőrizetlen és kísérletileg ellenőrizhetetlen agyme­
nést tartalmaznak. A valóságtól, a természettől való teljes elrugasz­
kodás példáit látjuk: amikor már a természettel való kapcsolat leg­
halványabb igénye, óhaja is kiveszett a fizikusokból.
A látszattudomány azért veszélyes a társadalom számára, mert a
tudományra szánható - egyébként nem túl sok - pénzből vesz el. De
még sokkal ártalmasabb a társadalomra az, amit az akadémiai intéz­
ményrendszer okoz az indokolatlan, felelőtlen tiltáskultúrájával. Ha
egy kézrátevös gyógyító éppen nem tud gyógyítani, vagy csak egy pi­
ti szélhámos, akkor az pech a páciensnek, de az egész társadalomra
nézve nem veszélyes. Az viszont az egész társadalom túlélését veszé­
lyezteti, ha egy dogma miatt nem kerülhetnek a piacra például a
szennyezésmentes, olcsó energiát adó készülékek - legyenek azok
buborék-összeomláson alapuló, a vákuumenergiát megcsapoló „víz­
247
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
darálók”, vagy plazmarezgésen, netán torzított mágneses mezőkön
alapuló gépek. Az intézményes tudomány, amely ebben a tekintetben
már a szervezett bűnözés módszereit használja, rendkívül kártékony a
társadalomra, mert a kisember, a közember kívülállóként nem tudja
megítélni a tudományos vitákban, hogy kinek van igaza. Hajlamos
azt hinni, hogy akinek több csillag van a vállapján, azaz magasabb
rendű tudományos fokozata van, annak automatikusan igaza is van.
Ezzel szemben én azt állítom, hogy csak a jól megtervezett és
kivitelezett mérések osztanak igazságot és nem az akadémiai foko­
zatok. Éppen ezért az energiamegmaradás kérdése az elméletben a
szimmetriák, a gyakorlatban a kísérletek mezejére tartozik. Bármi­
féle dogma (ám főleg ezzel találkozunk) a társadalomra, az embe­
rekre, az élővilágra - minden túlzás nélkül - halálos veszedelmet
jelent. Itt a tiltás nem pusztán személyes ízlés vagy kutatók közti
civakodás kérdése, hanem emberiségellenes bűntett lehet. A sors
szeszélye folytán az egyik ELTE-n dolgozó tanszékvezető fizikus
is ahhoz a fogorvoshoz jár, akihez én. Amíg a fájdalomcsillapító
hatására várt, a fogorvosunk megkérdezte tőle, hogy szerinte lehet-
e a fizikai (rezgő) vákuum energiáját hasznosítani. Hamar jött a vá­
lasz: „Valószínűleg igen, de ha Egely mondja, akkor nem.”
Éppen ezért nem mindegy, hogyan zajlanak, vagy egyáltalán
zajlanak-e viták ezen a téren, vagy csak ex-katedra kijelentések -
ahogy ezt a fenti példa mutatja. A fizikustársadalom is meghason-
lott ebben a tekintetben. Több száz olyan könyvet idézhetnék mind
a mechanikában, mind az elektrodinamikában, melyek egyszerűen
csak tényként állítják az energia, az impulzus és impulzusnyoma­
ték megmaradását. Föl sem vetődik bennük a gondolat, hogy a kí­
sérletek oldaláról némi igazolás jól jönne. Riasztó ez a szellemi
igénytelenség. Néhány jobb könyv azért megemlíti, hogy a meg­
maradások csak akkor érvényesek, ha a téridő euklideszi. Termé­
szetesen senki sem ébred fel éjszaka átizzadt pizsamában azzal a
kérdéssel, hogy vajon euklideszi-e a téridő, és hogyan lehetne ezt
kísérletileg ellenőrizni. Mert görbült téridőre nem lehet automati­
kusan kimondani a megmaradási tételek érvényességét, akkor
azonnal előtérbe kerül a szimmetriák kérdése.
Hadd idézzek Lawrence N. Krauss könyvéből „Félelem a fiziká­
tól” (Fear of Physics) pár mondatot, mert ez a könyv már igénye­
sebb: „Egy keményfejű feltaláló azt mondhatja nekem: Honnan tud­
jam, hogy az energia megmarad? Mi teszi ezt a törvényt olyan kíi-
248
A VITA KULTÚRÁJ A A TUDOMÁNYBAN
lönlegessé, hogy nem lehet megsérteni? Minden létező kísérlet iga­
zolhatja ezt az ötletet, de talán mégis csak van valami mód, hogy ki­
kerüljük. Einsteinről is azt gondolták, hogy hülyeségeket beszél!”
(Csendesen jegyzem meg, hogy az energiamegmaradás általános
igazolására kísérleti bizonyíték sok éves könyvári kutatómunkám
alatt sem bukkant fel. Nagyon kevés mérést találtam, ahol egyálta­
lán az energiamegmaradás az adott mérésen belül kimutatható lett
volna. Ezek is csak viszonylag egyszerű ingamérések voltak a
klasszikus mechanikában.)
„Van értelme ennek a felvetésnek. Semmit sem szabad pusztán
hitből elfogadni. Bár a diákoknak sok könyv állítja, hogy az ener­
gia megmarad (néha még nagy betűvel is írják). Azt is állítják,
hogy ez egy általános természeti törvény, minden energiaformára
igaz. Bár ez a természetnek egy igen hasznos tulajdonsága, a fontos
kérdés mégiscsak az, hogy miért? Emmy Noether adta meg a vá­
laszt, és csalódással tölt el, hogy számos fizikakönyv egyáltalán
nem megy cl idáig. Ha nem magyarázzuk meg, hogy ilyen csodála­
tos mennyiség létezik, akkor ez azt az érzést erősíti, hogy a fizika
valamiféle misztikus szabályokon alapul, amelyeket valahol maga­
san lefektetnek, amelyeket be kell magolni, és csak a beavatottak
ismerik. Tehát miért is marad meg az energia? Noether elmélete
megmondja, hogy ez a természetnek egy szimmetriájához kapcso­
lódik. És emlékeztetem Önöket, hogy a természet szimmetriája azt
mondja, ha valamilyen transzformációt elvégzőnk, akkor még
mindig ugyanaz marad az eredmény. Az energiamegmaradás való­
jában ahhoz a szimmetriához kapcsolódik, ami a fizikát lehetővé
teszi. Azt gondoljuk, hogy a természet törvényei ugyanazok lesz­
nek holnap is, ahogy ma kinéznek. Ha nem így lenne, akkor a hét
minden napján másféle fizikakönyvünk lenne.”
Kár, hogy maga Krauss sem érti pontosan, hogy mit is jelent ez a
szimmetria, az időbeli eltolódás szimmetriája. Pusztán azt az egysze­
rű, de mégis furcsa tényt kell megérteni, hogy ha erőterek hatására
az „idő múlási” sebessége megváltozik, akkor persze megváltoznak
a folyamatok is. Gyorsabban, netán lassabban zajlanak le, de a fo­
lyamatokat leíró egyenletek alakjai, tagjai nem változnak meg. Saj­
nos így jár az a fizikus, aki nem jár a találmányi hivatalok szabadal­
mi táraiba. Ott - és ma még csak ott - lehet néha találkozni olyan je­
lenségek leírásával, amelyek valamilyen módon vagy igen nagy in­
tenzitású erőteret állítanak elő, vagy ezeket az erőtereket szokatlan
249
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
módon torzítják. Ebben az esetben a Misner- és a Wheeler-féle felté­
telezés kísérleti igazolását is megtalálhatjuk, azaz azt, hogy többféle
erőtér is képes módosítani a helyi téridöszerkezetet. Itt jönnek be a
szimmetriák, a Whccler-tétcl többféle alkalmazása. Igen, a szimmet­
riákban és a téridő torzításában való gondolkodás az, ami a fizikusok
vagy mérnökök dolga lenne, s amire a társadalomnak nagyon-
nagyon gondosan oda kellene figyelnie.
Tudom, hogy ez jámbor óhaj, hiszen kikből is áll a társadalom?
Az operaénekesek figyeljenek a szimmetriákra? Netán a bányá­
szok? Az biztos, hogy a politikusoktól nem remélhetjük, hogy ért­
senek a természettudományhoz, netán a szimmetriákhoz vagy a
plazmarezgésekhez kapcsolódó kérdéseket tegyenek fel. A kérdé­
sek feltevése a kutatói társadalom szent kötelessége lenne. De
ahogy az élet megmutatta, az akadémiák mint a tudomány intéz­
ményeinek letéteményesei, még a kérdés felvetését sem értik. Ma­
rad tehát ez a téma ott, ahol eddig is volt: néhány reakciós „tudós”
és néhány feltaláló közti civakodás formájában. És semmi más.
A lehetőség, hogy ebből kilépjünk, sokszor megvolt, de eddig
mindig elbukott az ügy. Erre a vonatra soha nem szállt fel a kér­
déshez értő kutatótársadalom. A következményeket már jól ismer­
jük, erről szól a Búcsú a sárgabaracktól című fejezet. A szélsősége­
sen reakciós gondolkodás közvetlenül is felelős, mivel nálunk
egyetlen jó ötlet sem haladt végig az innovációs láncon, nincs ma­
gyar csúcstechnológiai világmárka, ahol magas a hozzáadott érték.
Az utolsó cég, a Tungsram (Egyesült Izzó), ami innováció segítsé­
gével lett világmárka, az 1920-1940-es években virágzott.
Ma ez az ország csak összeszerelésre alkalmas, az olcsó, fegyel­
mezett bérmunkások országa. Csakhogy ebben sem mi vagyunk a
legjobbak, veszélyes erre alapozni, mert fenntarthatatlan. Még rosz-
szabb a helyzet, ha azt a kérdést tesszük fel: Kinek az érdekében? A
válasz az, hogy az Akadémia reakciós viselkedése csak az olajipar és
a gyógyszeripar érdekeit szolgálja a hétköznapi ember és az élhető
környezet ellenében. Emiatt nem méltó az adóforintjainkra.
Vitatható, de vitára nem érdemes jelenségek
Az eddigi sok szomorú példa és a vitakultúra hiánya ellenére azt
gondolom, hogy mindennél nagyobb szükség van a kísérletekkel
megalapozott természettudománynak a higgadt, lehetőleg objektív
250
A VITA KULTÚRÁJA A TUDOMÁNYBAN
vitákra. így eldönthetök olyan kérdések, amelyek ma az előítéletek
miatt fel sem bukkanhatnak. Itt van például az „idöviharok” problé­
mája. Az angol Jcnny Randles írt könyvet ilyen címmel (magyarra is
lefordították). A megfigyelések lényege: egy-egy ember beszámol
arról, hogy valami „elkapta”, és más helyen, más időben tért magá­
hoz. Ez a jelenség valamilyen örvényszerű dolog, és minden előzetes
jel nélkül tűnik fel. Az örvényben furcsa csend uralkodik, enyhe fej­
fájást, borzongást lehet érezni, majd az illető eredeti helyétől néhány
száz méterre találja magát, néhány perc vagy néhány óra időkiesés­
sel. A távolság és az idő akár 1000 km és egy hét is lehet. A ma taní­
tott fizika szerint mindez képzelgés, ostobaság.
Ha viszont valamilyen természeti folyamat, például tornádó vagy
tájfun valamilyen módon magával sodorja a téridőt, sőt az örvény-
szerűen be is tud gyorsulni, akkor a jelenség nem kizárt. Az általános
relativitás egyik jóslata például, hogy a Föld forgása - netán a fekete
lyukak forgása - magával viszi, sodorja a téridőt, mintha az csak egy
viszkózus közeg lenne. Tehát ha az általános relativitáselmélet nem
tévelygés, nem áltudomány, akkor ez a jelenség elvileg előfordulhat.
Mint mindig, az ördög most is a részletekben rejtőzik. Válaszolni
kell arra a fontos kérdésre, hogy mi mennyi. Kérdés, hogy egy tor­
nádó, vagy egy nagyobb hurrikán meg tudja-e úgy „csavarni” a tér­
időt, hogy az esetleg kialakuló lavinaszerű öngerjesztő folyamat az­
tán ilyen látványos téridő-anomáliát, téridő-csúszást okozzon?
Annak idején, amikor a gömbvillám-megfigyeléseket gyűjtöttem,
kaptam is a több száz gömbvillám esetleírás között két ilyen típusú
észrevételt. Akkor a szemétbe dobtam azt a két levelet, hiszen nem
hallottam előtte ilyen jelenségről. Úgy véltem, ugratni akarnak, vagy
egyszerűen tévednek. Ma már nem így gondolom. Régebbi anomá­
lia-gyűjteményekben találtam különös leírásokat. Például az együtt
vacsorázó család szeme láttára tűnt el az asztalfőröl a férj úgy, hogy
először a feje, majd a törzse, aztán a lábai is lassan átlátszóvá, majd
köddé váltak, eltűntek. Soha többé nem látták. A jelenség ritkasága
miatt biztos, hogy a tudomány kapuőrzői, azaz a folyóirat-szerkesz­
tők nem engedik át ezeket a megfigyeléseket. Ha pedig nem engedik
át az elsőt, akkor nem kerülhet be a második, harmadik stb. Ha tucat­
jával jelenhetnének meg elfogadott folyóiratokban ilyen történések,
akkor a 25. vagy 26. megfigyelés már gond nélkül bejuthatna, így
bekerülhetnének az emberiség „tudástárába”. Ám a tudomány mint
intézmény mai szerkezetében erre nincs remény.
251
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...

Vannak viszont olyan esetek, amire ez az engedékenyebb, kibő­

vített gondolkodás is határozott NEM-et mond. XVI. RÉSZ
Számomra ilyen például Padre Pellcgrino Ernetti, a Vatikán
szolgálatában álló pap és feltaláló állítólagos idölátó gépe. Ezzel a Sarkaim Dezső:
szerkezettel állítólag látni lehetett a múltat, különböző helyeken és
időkben megtörtént eseményeket. Azért tartom kizártnak, hogy
működhetett a szerkezet, mert az időben való előre-hátra történő
Dinamikus gravitáció
mozgáshoz - erre elég példát láttunk már nagyon sok energia
kell. Márpedig ez a gépccske állítólag egy hordozható szerkezet
volt, ami alig igényelt energiát. Éppen ezért ennek létét, működő­
képességét (én legalábbis) teljesen kizártnak tartom, s a történetet
csak írói fantáziának. Ez az én határom. Nekem is megvannak a
magam korlátái.

Javasolt olvasmányok:
[1] John Hasted: The Metál Benders. Routledge & Kcgan Paul, London,
1981.
[2] The Geller Papers. Szerk.: C. Panati. Houghton Mifflin, Boston, 1976.
[3] G. Egely: Experimental Investigation of Biologically Induced Energy
Transport Anomalics. KFKI kutatási jelentés, 1986-94/K.

.4 felső kép ci gravitációs inga középső részét mutatja. Hosszú alumínium

létrából készüli, amely a födémen átnyúlik a padlástérbe és precíziós ek-
c -scipágyc ikon leng.
. Íz alsó kép az inga alsó részét mutatja. A vödörben víz van, az ebben
mozgó lap a csillapítást szolgálja. Alid jól látható az egyik ólom súly a
létra szárai közt, elölte görgőkön mozog a másik. Ennek dinamikus gravi­
tációs (gravomágneses) mezőjét érzékeli az inga.

252

VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
Bevezetés
A hétköznapi embert általában nem különösen érdekli a gravitáció
jelensége. Megszoktuk, hogy testünknek súlya van, az elengedett tár­
gyak lefelé esnek és sokszor fárasztó gyalog felmenni a sokadik eme­
letre lift nélküli lépcsöházakban. Másképpen jelentkezik a gravitáció
a tudós embereknél, elsősorban a fizikusoknál. A fizikusok számára
sokszor meglepő az emberek többségének tájékozatlansága a gravitá­
ciót illetően. Például sok ember számára a gravitáció a föld közép­
pontja felé („lefelé”) ható nehézségi erőt jelenti, de ha kicsit jobban
rákérdezünk, valószínűleg eszükbe jut az iskolai tanulmányokból,
hogy a gravitáció minden test között működik minden irányban, igaz
nagyon gyengén, hiszen két tárgy közötti gravitációt a kezünkkel nem
tudjuk érzékelni. Két erős mágnes közötti vonzóerő viszont olyan
nagy lehet, hogy akár a kezünk megsérülését is okozhatja.
A gravitáció univerzalitását Newton ismerte fel tudományos ala­
possággal még az 1600-as évek közepén, a bolygómozgások Kep-
ler-féle törvényeire támaszkodva. A newtoni gravitáció ismeretében
a Naprendszer bolygóinak, a bolygók holdjainak mozgása rendkí­
vül nagy pontossággal kiszámítható. Ezért tudják jó előre megjó­
solni a csillagászok például a napfogyatkozás percre pontos idejét
és földrajzi helyeit is.
A newtoni gravitáció mind a mai napig egy sikeres fizikai elmélet,
korunkban a leglátványosabb gyakorlati alkalmazása az űrkutatásban
valósul meg. Ugyanakkor a szakmabeliek részére a gravitáció teli
van nyitott kérdésekkel, meg nem oldott problémákkal. Ezek közül a
legégetőbbek: a gravitációs hullámok, vagy a gravitációs taszítás lé­
254
DINAMIKUS GRAVITÁCIÓ
tezésének kérdése, a gravitáció árnyékolhatósága, és ami ezekkel
összefügg: az „antigravitáció" létezése. Csillagászati, kozmológiai
jelentőségűek például a „sötét anyag" problémája, az univerzum
gyorsuló tágulásának ismeretlen oka, vagy a „fekete lyukak" létezé­
sének, tulajdonságainak tisztázása. Ezen utóbbi kérdések szorosan
kapcsolódnak a gravitációhoz. Felmerül a kérdés, hogy valóban is­
merjük-e a gravitációt, illetve mi lehet a gravitáció részletesebb
megismerésének gyakorlati jelentősége. Persze nagyon sok ember
elsőre nem feltétlenül a gyakorlati hasznosíthatósággal foglakozik,
pusztán a kíváncsiság, a megértés, a megismerés céljából veszi a fá­
radságot a gravitáció pontosabb megismerésére. A jelen munka leg­
fontosabb célja fő vonalaiban megmutatni a jelenkori gravitációs is­
mereteket népszerűsítő formában.
Alapismeretek
Minden jel arra mutat, hogy a XXL századi fizikában a gravitá­
ció kutatása centrális szerepet fog játszani, nagy áttörésekre szá­
míthatunk a fizika ezen területén. A newtoni gravitációs elmélet ha­
talmas sikerei ellenére ma már egyre inkább kezdetlegesnek és el­
avultnak tűnik. A klasszikus gravitációs elmélet háromszáz éves
megcsontosodásához, konzerválódásához több tényező is hozzájá­
rult. Ezek közül a legfontosabbak: Newton mindmáig ható tudo­
mányos tekintélye, a tudomány túlzott konzervativizmusa.
Korunk gravitációs tudományát túlnyomó részben az elméleti
spekulációk és hosszúra nyúló, költséges kísérletek jellemzik, a
konkrét eredmény viszont túl kevés és túl bizonytalan. Ennek oka,
hogy a gravitációs kölcsönhatás az összes fizikai kölcsönhatások
közül a leggyengébb. A tudomány történetben a gravitáció különle­
ges helyet foglal el, hiszen a gravitáció newtoni elmélete az első
igazán egzakt fizikai elmélet, amely még a XVII. században szüle­
tetett. A gravitáció modern elmélete Albert Einstein nevéhez fűző­
dik, aki az 1900-as évek elején alkotta meg az általcmos relativi­
táselméletét, és amelyben a gravitáció egy speciális geometria, a
Riemann-geometria alakjában jelenik meg. Noha már hosszú év­
századok teltek el az első gravitációs elmélet megszületése óta, a
gravitáció mind a mai napig számos kérdést vet fel. Ma az egyik
legkínosabb probléma, hogy a gravitáció sehogyan sem illeszthető
be korunk legfontosabb elméletébe, a kvantummechanikába.
255
 VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
A gravitáció hétköznapi jelenség, a testeknek súlya van. ha leej­
tünk egy tárgyat, az függőlegesen gyorsulva mozog a földre (tud­
juk. hogy a Föld tömegközéppontjának irányába). A Föld hatalmas
tömege minden tárgyat magához vonz, sőt azt is tudjuk Einstein
óta, hogy még magát a fénysugarat is. Az már sokak számára nem
tudott, hogy a bennünket körülvevő tárgyak is vonzzák egymást.
Ha két pohár vizet egy nagyon sima asztal lapra helyezünk, akár
meg is olajozhatjuk az asztal felületét, a két pohár nem fog egymás
felé csúszni. Az ok a gravitáció gyengesége, hiszen a gravitáció
csak nagyon nagy tömegek esetén tud látványosan megnyilvánulni.
Egy hatalmas hegy, vagy a földben rejtőző hatalmas szikla gravitá­
ciós hatása speciális műszerrel, a graviméterrel már kimutatható.
A graviméterck ősei Eötvös Z>o/y//?<7 (1848-1919) torziós ingái vol­
tak, melyek képesek voltak többek között a földalatti ásványkin­
csek, különösen hasznosan az olajlelőhelyek felkutatására.
A gravitáció newtoni törvényének a mai napig érvényes mate­
matikai alakja:
amely az egyszerű hétköznapi feladatokon túl az űrhajózásban és a
csillagászatban is sikerrel alkalmazható. Az F a gravitáció vonzó­
erő, G az univerzális gravitációs állandó, m és M a kölcsönható
tömegek és r a két tömeg közötti távolság.
Newton gravitációs törvényének nagy jelentőségét kiemeli az a
tény, hogy a fenti képleten kívül a gravitációról más, említésre méltó
dolgokat nem szokás az iskolákban tanítani. Csak néhány főiskola,
illetve egyetem meri felvállalni Einstein gravitációs elméletének
vázlatosabb, tudományegyetemeken a részletesebb ismertetését.
Fontos azonban, hogy a legtöbb iskolai tankönyv ismerteti Kepler
(1571-1630) híres három törvényét a bolygók mozgására, amelyek
alapján Newton matematikai úton vezette le a gravitációs törvényt.
Einstein geometriai magyarázatot adott a gravitációra, és nem
mellékes dolog, hogy felhasználta az eredeti, newtoni gravitációs
törvényt, mint a fénysebességnél jóval kisebb sebességű testek
gravitációjának helyes képletét. Einstein gravitációs elmélete, az
általános relativitáselmélet azonban elvi megközelítésében lénye­
gesen különbözik a newtoni gravitációs felfogástól. Einstein elmé­
letében a testek erőmenetesen mozognak a gravitációs térben, a
256
DINAMIKUS GRAVITÁCIÓ
gravitációs tér által meghatározott „geodetikus” pályákon. A nem-
euklideszi geometriában, melynek egyik előfutára Bolyai János
(1802-1860) volt, a legrövidebb pályákat (ívhosszakat) nevezik
geodetikus pályáknak. A gravitációs teret a négydimenziós „gör­
bült téridő” határozza meg. Ennek egy szemléletes, de egyáltalán
nem pontos modellje a „gumilepedő” modell. Az 1. ábra közepén
egy erősen gravitáló, „nagy középponti tömeg” helyezkedik el,
mely „súlyánál” fogva erős bemélyedést okoz a kifeszített gumile­
pedőn. A kisméretű „bolygó tömeg” a gravitációs gödör szélén ke­
ring, és a centrifugális erő nem engedi a bolygó begurulását a mé­
lyedés aljára. Ez a Naprendszer modellje Einstein elméletében, de
tudnunk kell, hogy minden ilyen hasonlat sántít, hiszen az elmélet
négydimenziós, a bolygó mozgása a „téridőben” valósul meg.
1. ábra: A gravitáció „gumilepedő' modellje
A GRAVITÁCIÓS ÁLLANDÓ
Newton gravitációs képletében szerepel a G univerzális gravitáci­
ós állandó, ennek pontatlan ismerete mind a mai napig sok fejtörést
okoz a fizikusoknak. Newton idejében még csak különböző becslé­
sek voltak a G értékére, ugyanis a gravitációs állandó csak kísérleti­
leg határozható meg. Kezdetben egy egyszerűnek tűnő mérési lehe­
tőség adódott, a fonálinga lengési idejét mérték a föld felszínén, il­
letve egy mély bányában. Ugyanazon inga lengési ideje kissé meg­
növekszik a bánya mélyén, hiszen az ingára nemcsak a Föld közép­
pontjában egyesülő gravitációs erő hat, hanem a bánya felszíni föld­
rétege is, az utóbbi gyengíti a gravitációt. Megbecsülték a bánya fel­
színi rétegének tömegét és Newton törvényét alkalmazva, a lengési
idő növekedéséből ki lehetett számítani a G értékét. El lehet képzel­
ni, hogy ez a meghatározási módszer mennyire pontatlan volt.
257
 DINAMIKUS GRAVITÁCIÓ
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...

gatömegekkel együtt egy üvegburában szokás elhelyezni, melyből ki­

A G meghatározásának problémáját az 1700-as évek végén, New­
szivattyúzzák a levegőt. Ezzel az esetleges légáramlatokat, illetve a
ton Pr/wcz/rá-jának 1687. évi megjelenése után mintegy száz évvel
légellenállásból eredő csillapítást egyszerűen kiküszöbölik.
később, Henry Cavendish (1731-1810) oldotta meg, egy elegáns kísér­
leti módszerrel. Cavendish dolgozata 1798-ban jelent meg Angliában,
a büszke célt kiemelő címmel: Kísérletek a Föld tömegének meghatá­
rozására. A gravitációs méréseket Cavendish torziós ingával végezte.
A torziós inga lelke egy kb. 0.2 - 0.5 méter hosszú, nagyon vékony
(szokásosan 0.1 mm-nél kisebb átmérőjű) acél- vagy más fémötvözet
huzal (újabban speciális műanyag huzalt is alkalmaznak), mely a 2.
ábra szerint függőlegesen van felfüggesztve. A huzal alsó végéhez
súlyzószerűen vannak felrögzítve a tipikusan 10- 100 grammos inga­
tömegek. Az ingatömegeket tartó merev keresztrúd elhanyagolható
tömegű, hosszúsága szokásosan néhány cm körüli. Az ingatömegek­
hez egy tartószerkezet segítségével az Mforrástömegek beforgathatók
az ingatömegekhez, amelyek a gravitációs vonzás hatására a forrástö­ 2. ábra: A torziós (Cavendish) inga működési elve (m:= ingatömegek;
megek irányába fordulnak cl. Jz M forrástömegek szokásosan leg­
M: -forrástömegek.)
alább ezerszer nagyobbak az „m ” ingatömegeknél. Ez a nagy tömeg­
eltérés nyílván a gravitációs erő gyengesége miatt alakult ki, ugyanis a
torziós inga piciny elfordulása arányos az M forrástömeggel. A gravi­
tációs erő laboratóriumi méretű tömegek esetén elképzelhetetlen mér­
tékben kicsiny, ezért a gravitációs erő „vízszintes irányú” létezésének
kimutatása is nagyon nagy siker volt Cavendish korában. A G kellően
pontos meghatározása a gravitációs kölcsönhatás gyengesége miatt a
mai napig is az egyik legnehezebb kísérleti feladat.
A torziós inga elfordulása nagyon kicsiny, ezért a torziós szálra,
vagy a keresztrúdra parányi tükröt erősítenek, amelyet egy párhu­
zamos nyalábú fényforrással, újabban vékony lézersugárral világí­
tanak meg. A visszaverődött fénysugarat kivetítve a fénysugár fel­
nagyítja a torziós inga kis elfordulását, amelyet egy fényérzékeny
detektor méri. A detektor az elfordulási jelet elektronikus jelként 3.ábra: Az eredeti Cavendish inga fénykepe
továbbítja számítógépes feldolgozásra. Érdekes megjegyezni, hogy
Cavendish idejében a fényforrásként közönséges faggyúgyertyát
használtak, az elfordulást puszta szemmel mérték. Cavendish ere­ Bodonyi László kísérlete
Az 1900-as évek végén egy miskolci nyugdíjas építész, Bodonyi
deti torziós ingáját láthatjuk a 3. ábrán.
Eászló számos kísérletet végzett saját építésű gravitációs ingájával
A Cavendish mérés modernebb változatait mind a mai napig hasz­
a gravitáció alternatív kimutatása céljából. Különböző megfontolá­
nálják a gravitációs állandó meghatározására. A gravitációs mintatö­
sok alapján arra a következtetésre jutott, hogy azonos nagyságú
megek anyaga régebben nagytisztaságú ólom volt, manapság hasz­
tömegek között a gravitációnak le kell csökkennie, elméletileg nul­
nálnak más, nagy tömegsürüségü anyagokat is, így például wolfra-
lára. A (’avcndish-fclc torziós inga alkalmatlannak bizonyult az
mot, aranyat, uránt. A mai precíziós méréseknél a torziós ingát az in­
259
258
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
azonos nagyságú tömegek közötti gravitáció kimutatására. A Ca-
vendish kísérletben ugyanis az ingán lévő tömegekhez általában
legalább ezerszer, inkább tízezerszer nagyobb külső „forrástöme­
geket” szokás közelíteni. A számítások azt mutatják, hogy egyenlő
nagyságú tömegek gravitációjának kimutatásához a torziós szálra
kilogramm nagyságrendű tömegeket kellene felfüggeszteni, amely
a torziós szál vastagságának növelését igényli. Ezzel viszont a mé­
rés nagy érzékenysége megszűnik.
Bodonyi végül talált egy alkalmas mérési módszert az azonos
nagyságú (nagyságrendű) tömegek gravitációjának kimutatására, il­
letve pontos mérésére. Az eszköz lelke a „fizikai inga”, amellyel a
kísérleti fizikai tankönyvek részletesen foglalkoznak. A közönséges
matematikai inga például egy fonálon felfüggesztett kisméretű
ólomgolyó. Már Galilei is megfigyelte, hogy ha a függesztő fonál
hossza elég nagy és az inga kis amplitúdóval leng, a lengés viszony­
lag sokáig fennáll és az oda-vissza lengés ideje (lengési idő) nagy
pontossággal állandó. A fizikai inga lényegében a fonálinga csök­
kentett méretű változata. Ha egy rudat a súlypontja felett kicsiny tá­
volságban függesztünk fel egy forgástengelyre, a rúd lengési ideje
jelentősen megnövelhető. A régi mechanikus faliórákban is ezt az el­
vet használták, amivel sikerült a falióra méretét csökkenteni.
A megvalósított fizikai inga két, m-cl jelölt, 4 kg-os olomtömegből
áll, melyeket egy könnyű, de erős alumíniumkeret tartja egymás felett
1.5 méter magasságban. A keret középmagasságában két vízszintes
ék biztosítja az inga felfüggesztését, amely az inga forgástengelye (az
ábrán R-rel jelölve). Az inga C súlypontja a forgástengely alatt van,
ezt az ingán lévő kis segédtömegek fel-le csúsztatásával lehet biztosí­
tani. A segédtömegek finom állításával az inga lengésideje 60-70 má­
sodpercre^) is megnövelhető. Ekkor szokatlan jelenséget figyelhe­
tünk meg, az inga néhány milliméteres szabálytalan lengést végez,
gyakorlatilag „örökmozgóként” viselkedik. Az így beállított inga a
legkisebb külső zavarokra, talaj rezgésre, levegöáramlásra, emberi test
mozgására (gravitáció) érzékennyé válik. Az ingát a légáramlás és
elektromágneses hatások elkerülésére egy megfelelő méretű és vas­
tagságú lágyvaslemezzel (S) árnyékolni kell. Az ingát és az árnyékoló
lemezt elektromosan földelni kell. Az M forrástömeget távvezérléssel
közelítjük az inga alsó tömegéhez, miáltal az inga kaotikus lengési
amplitúdója jól mérhetően megnő. Ha az M tömeg mozgatását meg­
szüntetjük, néhány perc után az inga lecsillapodik a kezdeti amplitú­
260
DINAMIKUS GRAVITÁCIÓ
dóra. A gyakorlatban a mérés előkészítése és végrehajtása hossza­
dalmas folyamat, nagy gyakorlati készség szükséges a sikeres, kvanti­
tatív mérések végrehajtására. Az inga mozgását Bodonyi távolból,
egy távcső segítségével vizuálisan olvasta le egy finom skáláról, mely
előtt az ingára erősített vékony acéltü képezte a „mutatót”. A később
megismételt méréseinkben már elektronikus, számítógépes mozgás­
detektort alkalmaztunk. A számítógép valós időben, kinagyítva mu­
tatta az inga mozgását, a mért adatokat folyamatosan letárolta.
Bodonyi gravitációs ingájának működési elvét mutatja a 4. ábra:
4.ábra: Bodonyi gravitációs ingájának működési vázlata
Az elvégzett különböző fizikai ingás mérések meglepő eredmé­
nyekkel szolgáltak. Először is van egy lényeges különbség a Caven-
dish ingás mérés és a fizikai ingás gravitációs mérések között. A C'a-
vendish inga lényegesen érzékenyebb, de erős csillapítású. Ez azt je­
lenti, hogy a Cavendish inga nyugalmi állapota viszonylag gyorsan
beáll, tehát az „örökmozgó” jelenség elhanyagolhatóan csekély. Ha
egy forrástömeget közelítünk a Cavendish ingához, lassan elfordul,
és ha otthagyjuk a forrástömeget, az inga elvileg nem tér vissza a ki­
indulási helyzetébe. Ezt a jelenséget nevezzük a továbbiakban sztati­
kus gravitációnak, ezt a típusú gravitációt érezzük a föld felszínén,
illetve ez a gravitáció tartja a Holdat, mesterséges holdakat a földkö­
rüli pályán, a bolygókat a Nap körüli pályákon. A Cavendish inga a
gravitációs erő kimutatására alkalmas eszköz.
A Bodonyi-félc gravitációs ingával a sztatikus gravitációt nem
lehet kimutatni, mivel az érzékenysége lényegesen kisebb a Caven-
261
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
dish inga érzékenységénél. Viszont a Bodonyi inga nagy előnye a
Cavendish ingával szemben, hogy relatíve kicsi a csillapítása.
A Bodonyi inga a gravitációs energiacserét méri. A gravitációs
energiacserével kapcsolatos jelenségeket a továbbiakban dinamikus
gravitációnak nevezzük. A gravitációs energiacsere mérések szá­
mos új, eddig ismeretlen gravitációs jelenség felfedezésére vezet­
tek. Ma már nyugodtan kijelenthetjük, hogy az új kísérletek a gra­
vitáció egy sokkal gazdagabb, színesebb arcának megismerésére
vezettek. Az alábbiakban felsoroljuk a dinamikus gravitációval
kapcsolatos fontosabb jelenségeket, illetve megállapításokat:
■ A dinamikus gravitáció csak mozgó tömegek között lép fel, ki­
zárólag nem-konzervatív rendszerekben.
■ A gravitációs energiacsere vonzó és taszító) erőhatás formájá­
ban egyaránt jelentkezik.
■ Egyenlő tömegek között gravitációs energiacsere nem jön létre.
■ A dinamikus gravitáció matematikai leírásához egy új csatolási
állandó bevezetésére van szükség, amely nagyságrendekkel
nagyobb a sztatikus gravitáció G értékénél.
A felsorolt állítások sok éves kísérleti és elméleti kutatások záró
eredményei, ezek pontos részletezésére itt nincs lehetőség, de szakfo­
lyóiratokban részben már történtek elfogadott publikációk. Mindazon­
által szükséges a felsorolt állításokhoz rövid kiegészítéseket tenni:
A mérési tapasztalatok szerint a gravitációs energiacsere csak
abban az esetben lép fel, ha a kölcsönható tömegek mozgásban
vannak és az egyik tömeg képes energia-disszipálásra. Ez a fizikai
inga esetében a súrlódási energiaveszteséget jelenti. Ekkor a me­
chanikai energia nem marad meg, ez a feltétel fizikai szakszóval
kifejezve: a rendszer nem-konzervatív.
Sztatikus gravitáció esetében például a szabadon eső test teljes
mechanikai energiája megmarad (a levegő súrlódás elhanyagolható
mértékű). Ekkor bár a test mozog, dinamikus gravitáció nem lép fel.
Ha keressük az analógiát a mozgó töltések mágneses hatásával, a
dinamikus gravitáció jelenségét gravitomágneses hatásnak nevez­
hetnénk. Ha egy állandó mágnes közelében egy nyugvó töltés van, a
mágnes és a töltés között nincs erőhatás. Ha a töltés mozog, akkor
viszont fellép egy erőhatás a töltés és a mágnes között, ezt nevezik
Lorentz erőnek. A jelenséget csak úgy tudjuk értelmezni, hogy moz­
262
DIN AMIKUS GRAVITÁCIÓ
gó töltés körül mágneses tér jön létre. Ez a jelenség kapcsolja össze
az elektromos és mágneses jelenségeket, és ebben az értelemben be­
szélünk elektromágnességről. A mozgó töltés mágneses tere arányo­
san növekszik a töltés sebességével, és nem feltételez disszipációt.
Dinamikus gravitációnál viszont nem érvényesül a sebességgel ará­
nyosan növekvő erő, és csak disszipáció esetén jut érvényre. A di­
namikus gravitáció arányos a disszipációs teljesítménnyel, mely Fv-
vel (erő szorozva sebességgel) egyenlő. Az Fv szorzat azonban nem
lehet tetszőlegesen nagy. Dinamikus gravitációs mérés csak nagyon
kis disszipációjú (minimális súrlódású) fizikai ingával lehetséges,
amelynél mind az F gravitációs erő, mind az inga v sebessége (a
nagy lengési idő miatt) nagyon kicsiny. Összefoglalva, a dinamikus
gravitáció jelensége nem analógja a mozgó töltések mágneses hatá­
sának. A gravitomágnesség eredeti fogalma és elméleti létezése Ein­
stein általános relativitáselméletéből következik, amely egy nagyon
gyenge hatás, és ráadásul kísérleti úton eddig nem sikerült meggyő­
ző módon kimutatni. (Kapcsolódó téma: a „Gravity Probe B” kísér­
letek, a részletek az interneten bőséggel találhatók.)
Bodonyi László a gravitációs méréseinél rendszeresen észlelte a
taszító hatásokat is, de ezeket mérési hibának (külső zavarnak) te­
kintette. A feljavított méréstechnikájú fizikai ingáknál egyértelmű­
en kimutattuk a taszító hatást. A vonzó és taszító hatás felváltva,
egyenlő mértékben, periodikusan jelentkezik, ha a fizikai inga ger­
jesztése periodikus. Konkrétan: taszító hatás jelentkezik, ha a for­
rástömeget közelítjük az ingatömeghez, majd a forrástömeg távolí­
tása esetén jelentkezik a vonzó hatás.
Bodonyi a fizikai inga segítségével kimutatta, hogy a dinamikus
gravitációs hatás azonos nagyságú forrástömeg és ingatömeg ese­
tén drasztikusan lecsökken. Az általunk elvégzett elméleti vizsgála­
tok szerint két, minden paraméterében azonos tömeg között sem
sztatikus, sem dinamikus gravitációs erő nem léphet fel. Erre a
Függelék részben még visszatérünk.
A mérési adatok feldolgozásából kiderült, hogy a dinamikus
gravitációs hatás durva közelítésben mintegy tízezerszer erősebb a
sztatikusnál. Ez a mai fizikában egy eddig ismeretlen, új fizikai je­
lenségre utal. Ezért a dinamikus gravitációs állandóra bevezettük a
B jelölést, mely tehát a G sztatikus gravitációs állandónál négy
nagyságrenddel nagyobb. (B az időközben elhunyt Bodonyi László
nevére emlékeztet.) Az eddigi kutatások alapján ma már kijclent-
263
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
hetjük, hogy a gravitációnak két megvalósulási formája létezik: a
sztatikus (gyenge) gravitáció és a dinamikus (erős) gravitáció. Az
univerzum egészét semmiképpen sem tekinthetjük konzervatív
rendszernek, tehát fejlődése során a gravitáció mindkét típusa ha­
tott és hat ma is. Az univerzum „sötét anyag” hiányára magyaráza­
tot adhat például a fentiek alapján az erős gravitáció általános je­
lensége. A sötét anyag hiánya csak látszólagos probléma, feltétele­
zése szükségtelenné válik az általánosított gravitáció elméletében.
Az alábbi kép Bodonyi Lászlóról készült:
Bodonyi László (1919-2001)
A DINAMIKUS GRAVITÁCIÓ ALTERNATÍV KIMUTATÁSA
A viszonylag nagytömegű és nagyméretű fizikai ingák megvaló­
sítása és mérési beállításuk sok munkával és sok idővel jár, és
eléggé költséges megoldások. Felmerült a kérdés, hogy egyszerűbb
módon is mérhetővé tehetö-e a dinamikus gravitáció. Tekintettel
arra, hogy a dinamikus gravitáció nagyságrendekkel erősebb a
sztatikusnál, elképzelhető, hogy a dinamikus gravitáció egyszerű
fonálingával (matematikai ingával) is kimutatható. A szakiroda­
lomban nem található olyan leírás, hogy valaki képes lett volna
gravitációt mérni fonálingával. A vizsgálataink azt mutatták, hogy
ennek akadálya a fonálinga rezoncmcictgörbéjének túlságosan nagy
szélessége. Köznapi nyelvre lefordítva, ez. azt jelenti, hogy a fonál
inga minden környezeti zajt felvesz, ezáltal viszonylag jelentős
amplitúdójú, állandó mozgási végez. A zavaró alaplengcs viszont
264
DIN AMIKUS GRAVITÁCIÓ
teljesen elnyomja a dinamikus gravitációs hatást, a sztatikusról
nem is beszélve. A feladat volt a fonálinga rezonancia-görbéjének
kiélesítése. Ebben a korábbi rádiótechnikai ismeretek adtak segít­
séget, ugyanis az ott alkalmazott rezgőkörök rczonanciaszélességét
több rezgőkör laza csatolásával érték cl. A megoldás legalább két
fonálinga (kettős csatolt inga) alkalmazását jelenti.
A matematikai inga (fonálinga) mozgó tömegének közönséges für­
dőszoba csempét választottunk, függőleges felfüggesztéssel. A gravi­
tációs mérőberendezés kísérleti példányának elvi működési rajza az 5.
ábrán látható. A berendezés egy talpainál gumiszigetelt, nehéz vaske-
retcs asztalon helyezkedik el, mely a vibrációs zajok csökkentésére
szolgál. A lágyvas burkolatú dobozban helyezkedik el a kettős inga,
melynek ni] és m2 tömegei négyzetes kerámialapok (csempék), egyen­
lő nagyságúak és egyenlő tömegüek. A kerámialapok mérete 120x120
mm, a vastagságuk kb. 5 mm, a tömegük 150-150 g. A kerámia lapok
felfüggesztése 2-2 vékony, hozzávetőlegesen 3 méter hosszú horgász­
zsinórokkal történik, a lapok el csavarodásának megakadályozása cél­
jából. A kerámialapok egymással pontosan fedésben állnak, távolsá­
guk 4-5 mm. Az egymás melletti kerámia lapok számát elvileg bővít­
hetjük három-négyre, vagy többre is, de a berendezés első kísérleti
példányához sikeresnek bizonyult a kettős rezonátor.
A vaslemezből készült mérödoboz belsejében normál légnyomá­
sú levegő van, mely az inga szükséges csillapítását biztosítja. A ke­
rámialapok közötti résben a levegőnek további fontos funkciója
van: gyenge mechanikai csatolást hoz létre a két inga között. A két
szimmetrikus inga finom csatolása révén egy éles rezonancia-gör-
béjű mechanikai rezonátort képez. Az ingák mozgását két optikai
mozgásdetektor méri (Di és D2), melyek felbontása 2 pm körül
van. A mozgásdetektorok jelei adatrögzítő számítógépre kerülnek.
5. ábra: I 'tinamikus w<i\ itéu ié> mérése kettős ingival. olclalné’zetben
265
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
A laboratóriumnak vibrációs zaj nélküli területen kell lennie, pél­
dául, nem lehet forgalmas út mellett, vagy nagyteljesítményű munka­
gépek, villanymotorok közelében. A gravitációs mérések szélmentes
időszakban végezhetők, ugyanis bármennyire légszigetelt a laborató­
rium, a külső, nagytérfogatú mozgó levegő erősen zavaró dinamikus
gravitációs hatást fejt ki az ingára. A mérőeszköz tehát erősen „front­
érzékeny”, képes 50-100 km-es távolságból is viharokat jelezni.
Optimális zaj környezetben a két csatolt inga alapállapotú lengési
amplitúdója 20 mikron alatt marad. Az 5. ábrán feltüntetett külső Ms
tömeget (forrástömeget) a dinamikus gravitáció mérésekor vízszintes
irányban szinuszosan mozgatjuk egy parányi villanymotor segítségé­
vel. Az R kölcsönhatási távolság tipikusan 30 cm-es tartományba
esik. Ha a gerjesztési frekvencia megegyezik a kettős inga sajátfrek­
venciájával, létrejön a rezonancia-gerjesztés. Ekkor a kettősinga len­
gési amplitúdója lassan megnövekszik és a két inga között stabil lebe­
gési folyamat (lassú periodikus energiacsere) alakul ki. A rövidség
kedvéért a továbbiakban az új gravitációs mérőeszközt GMCP-vcl rö­
vidítjük (Gravity Measure with CoupledPendulums).
Mérési tapasztalatok
■ Áramló levegő gravitációs hatása. A GMCP előtt 30 cm-es
távolságban a kerámialapokkal párhuzamosan 2 méter hosz-
szú, félcolos alumínium csőbe tüdővel levegőt fújtam. Min­
den egyes fújást követő 2-3 másodperc után erőteljes fázis­
változást mértünk.
■ Áramló víz gravitációs hatása. Az említett félcolos alumínium
csövön keresztül közönséges csapvizet engedtünk át hálózati nyo­
máson. Ismét néhány másodperces késleltetéssel erőteljes fázisvál­
tozást mutatott a GMCP berendezés, mely lassan lecsillapodott. A
víz elzárása után ugyancsak hasonló jelenséget figyeltünk meg.
■ Forgó tömeg hatása. Kereskedelemben kapható kétoldalas kö­
szörűgépet használtunk erre a célra. A köszörűgép 230V/175
W-os segédfázisú motorral hajtott, azaz nincs kommutátora,
ami elektromos zavart okozna. A köszörűgép teljes tömege
hozzávetőlegesen 4 kg. A köszörűgép és a GMCP távolsága
2,5 méter volt. A köszörűgép bekapcsolás után a teljes fordula
tát kb. 5 másodperc alatt veszi lel. A köszörűgép gyorsulása a
középső időharmadban a legnagyobb, ekkor erőteljes lázismo
266
DINAMIKUS GRAVITÁCIÓ
dulációt mutatott a GMCP. A teljes fordulatszám elérése után,
egyenletes fordulatszámnál a GMCP lassan visszatért az alap­
állapoti mozgásához. A köszörűgép kikapcsolásakor hasonló
jelenség volt megfigyelhető. Fontos irányfuggést tapasztaltunk,
a gravitációs hatás akkor volt a legerősebb, amikor a köszörű­
gép tengelye a GMCP irányába mutatott, és a leggyengébb ak­
kor, amikor erre merőlegesen állt.
Nagy meglepetésre, a GMCP elektromágneses zavarokra, fényre
is érzékenységet mutat, annak ellenére, hogy a külső lágyvas bur­
kolata teljesen zárt:
■ A laboratórium egy ablak nélküli garázs. A belső világítást le­
kapcsolva és a GMCP alapállapoti lengését megvárva, egysze­
rű zseblámpával kb. 2 méter távolságból rávillantottam a
GMCP árnyékoló dobozára. Két-három másodperc múlva a
monitoron jelentkezett a fázismoduláció. Lényeges, hogy kis
gravitációs perturbációk esetén az átadott energia olyan kis­
mértékű, mely nem tudja megváltoztatni a GMCP ingáinak
energiáját, de a lengési fázisokat képes modulálni.
■ Ugyancsak a sötétített garázsban a GMCP közelében ülve
gyufaszálat gyújtottam, késleltetve megjelent a monitoron a
fázismoduláció.
■ Mobil telefonon hívtak, amikor a GMCP-től szokásosan 2 mé­
terre ültem a monitor előtt. A telefonhívás hatására szintén kb.
2-3 másodperc késleltetéssel erős modulációs hatást mutatott a
monitor. Ugyanez a jelenség mutatkozik mobiltelefonos hívás­
kezdeményezéskor is.
■ A GMCP-től 3 méterre egy 1500 W-os hösugárzót kapcsoltam
be. A hösugárzó zárt felépítésű, ventillátor és irányító tükör
nélküli. Amint a hösugárzó külső burkolata melegedni kezdett,
a GMCP alapállapoti amplitúdója növekedni kezdett és jelent­
kezett a fázismoduláció is. Ugyanez a jelenség, lassú lefolyás­
sal tapasztalható a hösugárzó kikapcsolásakor.
■ 100 W-os, terhelés nélküli transzformátor rövid idejű bekap­
csolása a GMCP-től fél méter távolságban. A fázismoduláció
késleltetve jelentkezik.
■ 1 kW-os inverter (24VDC/240VAC) üzemeltetése a GMCP-től
2 méter távolságra, terhelés nélkül. A GMCP ingái növekvő,
majd állandósult külső zavart mutatnak.
267
VIZÁITOK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
Magyarázatot igényel, hogy a kísérleteket általában miért kikapcsolt
világításnál célszerű végezni. Az ok igen egyszerű, a GMCP érzékeny
a hálózati feszültség ingadozásból származó lámpafény ingadozásra,
ami a mérést képes zavarni. A megbízható méréseket igazán éjszaka
lehel elvégezni, ugyanis a felhőkkel modulált napsugárzás épületen be­
lüli dinamikus gravitációs hatása erősen zavaró a méréseknél.
A GMCP kísérleteknek kiemelkedő jelentősége lehet a gravitáció
és az elektromágneses kölcsönhatás kapcsolatának megismerésében.
Mivel a kísérleti tapasztaltak nem tekinthetők szokványos gravitációs
jelenségeknek, a továbbiakban ezeket nevezhetjük röviden elektro-
gravitációs jelenségeknek. A nemzetközi szakirodalomban a GMCP
mérési módszerrel, vagy hasonló elven működő gravitációs mé­
rőeszközzel még nem találkoztam. Amennyiben a GMCP pofiszinten
elkészített változatai is igazolják a dinamikus gravitációs kísér­
leteinket , annak óriási elméleti jelentőségén kívül egyben egyszerű,
olcsó, kényelmesen és gyorsan kezelhető gravitációs mérőeszközhöz
intünk. A GMCP egyszerűsége és olcsósága miatt demonstrációs
eszköz lehet a középiskolákban, de akár az elemi iskolákban is.
Kísérleteink kapcsán sokan gondolhatnak arra, hogy sikerült
g/í/vz/őc/íA hullámokat produkálni és detektálni, amit a világ nagy
kutatóintézeteinek eddig még nem sikerült. Tehát a kísérleteink
biztosan hibásak. Most rögtön le kell szögezni, hogy nem gravitá­
ciós hullámokkal kísérletezünk, pontosabban nem az általános rela­
tivitáselméletében (GRT) definiált gravitációs hullámokkal. A
GRT szerint a gyorsuló tömegek, így például Kepler pályákon ke­
ringő tömegek (bolygók, holdak, kettős csillagok, stb.) gravitációs
hullámok formájában folyamatosan energiát sugároznak ki. Ez a
sugárzási teljesítmény általában nagyon kicsiny, például a Föld
gravitációs sugárzási teljesítménye 100 W nagyságrendű. A GRT-
ben definiált gravitációs hullámokat a zárt, konzervatív gravitációs
rendszerek bocsátják ki. Viszont a kísérleteinkben tapasztalt erős
gravitációs zavarokat minden esetben külső energiaforrásokkal
idézzük elő, emiatt zárt gravitációs rendszerről nem beszélhetünk.
Hogyan magyarázhatjuk a legegyszerűbben a kísérleteink
EREDMÉNYEIT?
A pontos jelenségkört ma még nem ismerhettük, de hogy iik i In­
tő fizikai kölcsönhatásról van szó, ez a szemünkkel látható a szá
268
DINAMIKUS GRAVITÁCIÓ
mítógép monitorán. Ami biztos, hogy a mérőeszközeink (ingák)
nyugalmi állapotát, alaplengését megzavarja valami külső, nem­
kontakt fizikai hatás (tömegek mozgatása, forgatása, lámpák vil-
logtatása, hősugárzó ki-be kapcsolása, rövid idejű levegő, vagy víz
áramoltatása, mobiltelefon hívás, transzformátorra ki-be kapcsolá­
sa, működő inverter, stb.) Mérőeszközeink gyakorlatilag minden
esetben a gravitációs, illetve elektromágneses zavarforrások válto­
zásaira reagálnak. Ilyenkor térben és időben változó energiasűrü-
ség-eloszlás keletkezik, az energiasűrüség-zavar tovább terjed a
térben (az „éterben”) és eljut a gravitációs detektorhoz. A mérő­
eszközeink valóban a gravitációra vannak kiélezve, hiszen elekt­
romosan, mágnesesen árnyékoltak. A feltételezett dinamikus gravi­
tációs, vagy elektrogravitációs zavar terjedési sebességéről az egy­
szerű kísérleteink nem adhatnak információt, az viszont minden
esetben tapasztalható, hogy a mérhető zavar néhány másodperc el­
telte után jelentkezik a monitoron. A késleltetési jelenség egysze­
rűen értelmezhető, a detektortömegek lassan induló modulált moz
gásának ki kell emelkednie a háttérzajból, amihez némi idő, né­
hány másodperc szükséges. A késleltetési jelenség egyben igazol ja,
hogy a digitális mérőrendszerünk nem direkt villamos zavart érzé­
kel, mivel az ilyen zavar azonnal látható lenne a monitoron.
A kísérleti tapasztalatok lényegét azzal lehet összefoglalni, hogy
a nagy lengésidejű fizikai inga és a GMCP rezonátor gravitái ios
tranziensek mérésére alkalmas eszközök. Megállapítható továbbá,
hogy a gravitációs tranziensek rövid idejűek, de meglepően erősen
hatnak. Az impulzus-szerű gravitációs zavar után idővel beáll egy
új tömegeloszlás és ezzel egy új térbeli energia-eloszlás, amelyet
már a sztatikus gravitáció jellemzi. A Cavendish ingák 20-40 pei
ces lengésidejükkel aluláteresztö szűrőként viselkednek, a gyors
gravitációs tranziensekre nem reagálnak, de képesek a sztatikus
gravitációt kimérni. Az itt ismertetett új gravitációs mérőeszközök
viszont éppen a gravitációs tranzienseket érzékelik az egy pcie
alatti lengésidejükkel.
Az elektromágnesség gyakorlati alkalmazási területein a gyors
energiaváltozási folyamatok jellemzőek, tehát amennyiben az
elektromágnesség összekapcsolódik a gravitációs jelenségekkel
(elcktrogravitáció), akkor ezeket elsősorban az új, gyors működésű
gravitációs (/elektorokkal cé\s/.vii\ tanulmányozni A kísci léteink
tehát az clcklrogiavilaeio létezései valószínűsítik
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
Gravitációs árnyékolás, antigravitáció
Ebben a témakörben sok a félreértés, tévhit és bizonytalanság. Már
a régi tudományos-fantasztikus irodalomban is gyakran megtaláljuk
az antigravitációt, pontosabban a gravitációs taszítást. Az „UFO”-k
hajtóművéről ma is sokan feltételezik, hogy azok valószínűleg anti-
gravitációs elven működnek és ennek a vélekedésnek a fizikai tartal­
ma nem kizárt tudományos szempontból (mármint a gravitációs taszí­
tás). Az antigravitáció tudományos gondolata kezdettől fogva abból
indult ki, hogy az elektrosztatika Coulomb törvénye képletben telje­
sen analóg a gravitációs törvénnyel. Mivel az elektrosztatikában mind
a vonzás, mind a taszítás előfordul, feltételezték, hogy a newtoni gra­
vitációs törvénynek is létezhet taszító változata. A következő, logikai­
lag elhibázott feltételezés az volt, hogy az antianyag gravitációsan ta­
szítja a közönséges anyagot. Az antianyag fogalma Dirac relativiszti-
kus kvantumelméletében jelent meg. Kísérletileg először a pozitron
kimutatásával sikerült igazolni az antianyag létezését. A Dirac elmélet
folytatásaként bizonyítást nyert az ún. CPT tétel. A részletek ismerte­
tése nélkül a CPT tétel többek között azt állítja, hogy az antianyag fi­
zikai viselkedése teljesen azonos a közönséges anyagéval, tehát az
antianyag ugyanúgy vonzóan gravitál antianyaggal és közönséges
anyaggal is. Sajnos, a nagy erőfeszítések ellenére egyelőre a meg­
győző kísérleti bizonyítékok hiányoznak.
Az antigravitációhoz kapcsolható fogalom a gravitációs árnyéko­
lás, gyengítés és gravitációs szigetelés. A sztatikus elektromos teret
Faraday kalitkával, a sztatikus mágneses teret ferromágneses anyagú
burkolatokkal tudjuk árnyékolni, vagy gyengíteni. Megmutatható a
klasszikus elektrodinamikában, hogy az elektromos és mágneses tér
árnyékolásához energiát kell befektetnünk, tehát ha létezik a gravitá­
ciós tér árnyékolása, vagy gyengítése, ehhez is energiát kell befek­
tetnünk. Ha ez nem így lenne, egyszerű módon termelhetnénk ener­
giát a „semmiből”: Egy nagy tömegű test alatt szigetelnénk, vagy
árnyékolnánk a nehézségi erőteret, a tömeget könnyedén felemel­
nénk tetszőleges magasságba, majd megszüntetnénk a test alatt a
gravitációs árnyékolást. Ebben a pillanatban a test súlya megnöve­
kedne és helyzeti energiájánál fogva nagyobb munkavégzésre lenne
képes, mint amennyit a felemelésekor befektettünk.
Természetesen, mint ahogy van elektromos és mágneses árnyé­
kolás, a fizika ismert törvényei elvileg nem zárják ki a gravitációs
erőtér árnyékolását, gyengítését sem. I la például a rakéták fellőve
270
DINAMIKUS GRAVITÁCIÓ
se előtt a rakéta alatt akár csak tíz százalékkal lehetne csökkenteni
a nehézségi gyorsulást, tekintélyes mennyiségű üzemanyagot le­
hetne megtakarítani. Érthetően sokkal gazdaságosabb lenne a föl­
dön energiát befektetni a gravitációs tér gyengítésére annál, mint­
hogy a rakéta magával vigye a nagy tömegű üzemanyagát.
Korábban a gravitáció vonatkozásában végeztek olyan kísérleteket,
melyeknél különböző anyagokból készített hengerekkel vették körül
a Cavendish ingát abból a célból, hogy mennyiben változik meg a
forrástömegek gravitációs hatása. A hengeres geometriájú anyagok
tömege nem befolyásolhatja az inga kitérését a hengeres szimmetria
miatt. A megbízható mérések azt mutatták, hogy a gravitációs állandó
nagyságát a szigetelő anyagok nem befolyásolják. Innen ered az a
megcsontosodott vélekedés, hogy a gravitáció nem szigetelhető, nem
árnyékolható. Időközben (a huszadik század második felében) szület­
tek olyan fizikai elméletek, melyek szerint gravitációs árnyékolásnak,
pontosabban gravitációs abszorpciónak léteznie kell, mely feltehető­
en nagyon gyenge. Ennek igazolására a ’60-as évektől kezdve szá­
mos laboratóriumi és nem-laboratóriumi kísérletet is elvégeztek. Mi­
vel a gravitációs abszorpció vélhetően igen kis effektus, a laboratóri­
umi kimutatása nagyságrendekkel nehezebb feladat, mint a gravitáci­
ós állandó kimérése, mely utóbbi sem könnyű. A nem-laboratóriumi
mérések közül kiemelendőek a napfogyatkozások idején elvégezhető
graviméteres mérések. Napfogyatkozás esetén a Hold nemcsak a Nap
fényét takarja el, de árnyékolhatja a Nap gravitációs terét is. Ezeket a
méréseket nagy gondossággal végezték el, ennek ellenére csak egy
felső határt sikerült megállapítani a gravitációs abszorpció mértékére.
A mért effektus a laboratóriumi mérésekhez hasonlóan nagyon kicsi­
nek, gyakorlatilag elhanyagolhatónak adódott. Az abszorpciós méré­
sek nehézségeinek ismertetése egy külön tanulmány tárgya lehetne. A
kapcsolódó kísérleteket az amerikai G.T. Gillies professzor részlete­
sen összefoglalja az egyik dolgozatában.
A gravitációs árnyékolás lehetőségének kísérleti vizsgálata még a hu­
szadik század elejére nyúlik vissza. A témának fontos magyar vonatko­
zása van, hiszen Eötvös Lorándot nagyon érdekelte a gravitáció ámyé-
kolhatósága, és különleges gravitációs kísérleteket végzett ennek vizs­
gálatára. Gondos mérései alapján arra a következtetésre jutott, hogy labo
ratóriumi tömegméretekkel a gravitációs árnyékolás nem mulatható ki
Az olasz kísérleti fizikus, Q. Majorami (1X71 1057) munkássá
gának tekintélyes részét a gravitációs áinyckokisi kísérteiéinek
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
szentelte. Laboratóriumi kísérleteit nagy pontossággal és megbíz­
hatóan végezte, számos kísérleti módszert eszelt ki. A legismertebb
módszere a higannyal végzett gravitációs kísérlet volt, amelynél
100 kg higanyt használt a gravitációs árnyékolás céljára. A mérés
lényege, hogy a mintatömeg súlyának változását mérte, miután a
mintatömeg köré, légmentes vékony fallal elválasztva higanyt ön­
tött. A mérések alig mutattak ki súlyváltozást, pedig a mérés érzé­
kenysége rendkívül nagynak bizonyult. Majorana biztosra akart
menni és további mérési módszereket is kipróbált, a higanyon kívül
több száz kilogramm ólomtömeget használt a gravitációs árnyéko­
lás, pontosabban a gravitációs abszorpció kimutatására. Az évekig
tartó kísérletek azt a végeredményt hozták, hogy ha létezik egyálta­
lán gravitációs árnyékolás, tehát az anyagnak (tömegnek) gravitá­
ciós abszorpciója, akkor az nagyon kicsiny lehet (a mérhetőség ha­
tárán). Az elmúlt évtizedekben is végeztek abszorpciós méréseket a
legmodernebb technikák felhasználásával, és az anyag gravitációs
abszorpciós állandójára egyre kisebb értékeket kaptak.
A gravitációs árnyékoláskérdésnek elméleti szempontok miatt
nagy jelentősége van. Egyrészt gravitációs abszorpció létezése ese­
tén Newton gravitációs törvényét kiterjedt testek esetén módosítani
kellene. A nagyobb problémát Einstein ekvivalencia elvének serw-
lése jelentené. Einstein ekvivalencia elvét egy gondolatkísérlettel, a
gyorsuló lift-kísérletével szemléltette, amely szerint egy liftben lé­
vő emberek semmiféle kísérlettel nem tudják eldönteni, hogy
nyugvó gravitációs térben vannak, vagy egy gyorsuló liftben. Ha a
gravitáció a liftben valamilyen anyaggal gyengíthető lenne, akkor
egyből tudnák, hogy nyugvó gravitációs térben vannak.
A gravitációs árnyékolással kapcsolatban, 1992-ben szenzációs kí­
sérletről számolt be E. Podkletnov és R. Nieminen. A kísérletükben
gyorsan forgó, kb. 150 mm átmérőjű, magas hőmérsékletű (T « 70
Kelvin-fok) szupravezető kerámia tárcsát vízszintes síkban forgattak
nagy fordulatszámmal, 100 kHz-es elektromágneses térben. A szerzők
szerint a forgó tárcsa fölött a földi gravitációs tér kb. 1-2 százalékos
csökkenését tapasztalták (sajnos utólag ellentmondó adatok jelentek
meg a csökkenés mértékéről). Az elmúlt évek alatt a Podkletnov ki.sói
letet több helyen megismételték, elméletileg is vizsgáltak, de eddig,
nem sikerült véglegesen és megnyugtatóan igazolni az árnyékol.isi cl
fektust. A NASA például négy éven keresztül próbálkozott a kiscilcl
megismétlésével, de a végeredmény hasonló lelt, mint a ///</< r /u i<>
2T2
DINAMIKUS GRAVITÁCIÓ
esetében, azaz nincs egyértelmű pozitív eredmény. A témához kapcso­
lódó tudományos állásfoglalások többsége azt sugallja, hogy bár a
Podkletnov-kísérlet publikált eredménye valószínűleg tévedés volt,
mindazonáltal az elméleti fizikusok fontosnak tartják a szupravezető
anyagoknak a lokális gravitációs térre való hatásvizsgálatát.
Tudomásunk van arról is, hogy jó néhány éve amatőr kísérlete­
zők és profi fizikusok USA-ban és Japánban végeztek súlycsök-
kentési kísérleteket ultra-nagy fordulatszámú pörgettyűkkel. A pör­
gettyűk súlycsökkenését mikrogramm felbontású mérlegekkel el­
lenőrizték és a súlycsökkenést állítólag sikerült kimutatni.
Gravitációs taszításról a nemzetközi tudományos szakirodalom­
ban gyakorlatilag semmi konkrétum nem található kísérleti szinten.
Egyes elméleti modellek szerint igen magas hőmérsékleten (példá­
ul az univerzum keletkezésekor) a gravitációs állandó előjele meg­
fordulhatott, ez a taszító gravitációnak felel meg. A csillagászati
megfigyelések szerint a még látható, nagyon távoli galaxisok és
szuper-galaxisok gyorsulva tágulnak (távolodnak), ami utalhat a
közöttük érvényesülő gravitációs taszításra.
Fontos megjegyzés: a gravitációs árnyékolás fogalmát célszerű
pontosítani, ugyanis a gravitációs árnyékolási jelenség magyarázható a
gravitációt közvetítő gravitonok abszorpciójával, de magyarázható
egy kismértékű, ismeretlen eredetű gravitációs taszítás fellépésével is.
A kísérleteink egyértelműen kimutatták, hogy a dinamikus gra­
vitáció esetén a vonzás és taszítás azonos erősségben jelentkezik,
de jellemzően csak időlegesen. A taszító gravitációnak gyakorlati
jelentősége valójában csak a sztatikus gravitációnál lenne.
A sztatikus árnyékolás, gyengítés tekintetében azonban ma már lé­
teznek megfigyelések, illetve sikeres kísérletek. Itt utalnunk kell Egcly
György információira a jelen könyvben. Az alábbiakban fontos kísér­
leti eredményeket mutatunk be, melyek alátámasztják a sztatikus gra­
vitáció gyengíthetőségét, általában a gravitáció „manipulálhatóságát”.
Elektrogravitácjós kísérletek
A saját fejlesztésű GMCP detektorral sikerült az elektromágne­
ses hullámok, ezen belül a fény és a hőmérsékleti sugárzás gravitá­
ciós hatásait kimutatni. Nem meglepő, hogy a világ számos helyen
sikerült az elektromosság és a gravitáció kapcsolatai kísérletileg
bizonyítani Az első említésié méltó cleklrogiavitációs kísérletek
275
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ... DINAMIKUS GRAVITÁCIÓ

az 1950-es evekben kezdődtek az USA-ban, Thomas Townsend

Brown vezetésével, aki már az 1920-as években elkezdte az ilyen
irányú kutatásait. A kísérleteit az amerikai légierő is figyelemmel
kísérte, de nem tartotta gyakorlati alkalmazásra megfelelőnek, az
1960-as évek közepén a kutatások be is fejeződtek. A legfontosabb
elért eredményt Biefeld-Brown effektus néven ismeri a szakiroda­
lom. A kísérlet lényege, hogy egy harang alakú, valószínűleg alu­
míniumból készített könnyű „repülő csészealj” formát függeszte­
nek fel egy szigetelő zsinórral. A harang alsó részéhez szigeteken
rögzítenek egy másik fémlemezt, ez a negatív elektróda. A harang­
test a pozitív elektróda, melyet 50-100 kV-os egyenfeszültségre
kapcsolnak. A harang átmérője megközelíti a fél métert. Az eszköz
lényegében egy nagyméretű, de relatíve kis kapacitású kondenzá­
tor. A nagyfeszültségű feltöltésscl az eszköz felemelkedik.
A nagyfeszültséggel modulált gravitációs jelenséget sokan vizs­ 6. ábra: A nagyfeszültségre töltött pillekönnyű kondenzátor lebeg
gálták, a leglátványosabb eredményeket a francia J. L. Nándin érte
el, aki az elmúlt években rendszeresen publikál különleges fizikai FIGYELMEZTETÉS: a kísérlet megismétléséhez gyakorlott
kísérleteket az interneten. Naudin könnyű fémkeretre szigeteken alu­ villamos szakember közreműködése feltétlenül szükséges, mivel
fólia felületeket ragaszt és 20-50 kV-os feszültségre tölti fel ezeket a a 20 kV-os DC nagyfeszültség halálos áramütést okozhat!
„repülő kondenzátorokat”. A Naudin-féle „lifter” kísérletek egyér­
telműen igazolják az eszközök felemelkedését a levegőbe (6. ábra): Ha elektromos nagyfeszültséggel lehetett a gravitációt befolyá­
Jelenleg nincs információnk, hogy ezekről a különleges elektrogra- solni, vajon igaz lehet ez elektromos árammal is. Ezen a téren kü­
vitációs kísérletekről Naudin tudományos lapokban publikált-c egyál­ lönleges kísérleti eredményeket ért el a brazil Fran De Aquino pro­
talán. A „hivatalos” tudomány sem tud az ilyen kísérletekhez hozzá­ fesszor. A kísérlet vázlatát a 7. ábrán láthatjuk:
szólni, mivel jelenleg nem létezik a világon általánosan elfogadott
elektrogravitációs elmélet. A „szkeptikusok” a jelenséget ionszél ha­
tásnak, korona-kisülésnek tulajdonítják, ennek viszont ellentmond az
a tény, hogy a Biefeld-Brown kísérletet légritkított vákuumkamrában
is sikeresen elvégezték. A repülő kondenzátoros kísérletek nyilvánva­
lóan a Biefeld-Brown találmány újraélesztésének felel meg.
Naudin egyszerű „antigravitációs” kísérletét ma már közel 200
helyen sikeresen megismételték, ezek egy részét fényképekkel ta­
núsítva Naudin publikálta a honlapján. Ma már fiatal gyerekek is
hobbiként kísérleteznek az elektromos „lifterekkel”. Az ionszélnek
az is ellentmond, hogy a világszerte megismételt kísérletet külön­
böző formájú alufólia kondenzátorokkal végezték, az ionszél irá­
nyát pedig nyílván a kiálló csúcsok iránya határozza meg (ez az
ismert csúcshatás). A jelenség viszont nem függ a geometriától,
azaz a csúcsok irányától sem. 7. ábra: Súlycsökkentés nagyáramú tekercsekkel

274 275
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
A 7. ábra szerint két független, három menetes, nagyon vastag
réz drótból álló tekercs egy digitális mérlegen helyezkedik cl. A
tekercsek egy vastagabb műanyag csőben vannak befűzve, a cső­
ben meglévő, illetve a tekercsek közötti légrések nagy mágneses
permeabilitású vasporral vannak „kitömve” (p=25000). A mű­
anyag cső átlós mérete 640 mm. Az ábra bal felső sarkában van egy
nagy áramú tápegység, egy 220/35 voltos, 60 Hz-es transzformá­
tor, mely 300 amperes váltóáramot biztosít a tekercseknek. A két
tekercs valószínűleg sorba van kötve, de erről nem találunk pontos
információt Naudin honlapjáról, aki megismételte Aquino kísérle­
tét. Aquino professzor valószínűleg azért használt két, teljesen
szimmetrikus tekercset (zöld és piros színjelzéssel), hogy azokat
„ellenirányba” kapcsolva ellenőrizni tudja a gravitációs hatás meg­
szűnését. Aquino professzor mérése szerint a 35 kg-os tekercsrend­
szer súlya 300 amper hatására 11 kg súlyra csökkent. Ezt a megle­
pő súlycsökkenést viszont Naudin professzor a megismételt kísér­
letében nem tapasztalta. Aquino professzor rendszeresen publikálja
eredményeit az interneten és az antigravitációs hatás számítására
egy elméleti képletet is megad.
A GRAVITÁCIÓ TITKA
Az eddigieket alaposan elolvasva, az Olvasó meggyőződhet ar­
ról, hogy a gravitációról sokkal többet tudunk, mint ami a „hivata­
los” iskolai tankönyvekből megismerhető. De továbbra is számos
kérdés marad megválaszolatlan, az Olvasóban továbbra is megma­
radnak bizonytalansági érzések. A fizikusok számára is például a
mai napig megfejthetetlen maradt, hogy tulajdonképpen hogyan is
„működik” a gravitáció. Persze ha belegondolunk, ugyanez a kér­
dés nyitott az elektromágnesség tekintetében is, például, hogyan
vonzza a vasat a mágnes (Faraday mezőelmélete tetszetős, de nem
magyarázza a fizikai működést). Mivel a villamosságot ma már az
emberiség biztosan kezében tartja (rádió, televízió, számítógép,
stb.), az elektromágnesség megszokott, elfogadott dologgá váll. A
gravitációi viszont nem tudjuk manipulálni, hétköznapi gyakorlat­
ban hasznosítani, ezért mind a mai napig misztikus homály veszi
kőiül A tudományosan gondolkodó embert viszont először igazán
nem a működési mechanizmus érdekli, hanem hogy egy-egy jelen
ség hogyan Írható le minél pontosabban A fizikus matematikai
.*.76
DINAMIKUS GRAVITÁCIÓ
képletekkel modellez, ezt tette Newton is nagy sikerrel. Newton
elméletével nagyok sok mindent előre ki tudunk számítani, tervez­
ni tudjuk az űrhajók pályáját, keringési magasságát, szondát tudunk
küldeni a Marsra, vagy a távolabbi bolygókra, stb. Valójában sem
Newton, sem Einstein nem értette a gravitáció működését, és ma
sem tudja megmagyarázni senki.
Van azonban a gravitációnak egy nagyon fontos feltétele,
amelyről eddig nem beszéltünk, és bár a fizikusok ismerik ezt a fel­
tételt, de ritkán említik, a tankönyvek sem fektetnek erre különö­
sebb hangsúlyt. A dinamikus gravitációval kapcsolatosan fontos
feltételként említettük a disszipációt, köznyelven szólva a hőfejlő­
déssel járó súrlódást. A visszatérő űrhajó rendkívüli mértékben
felmelegszik a légkörben érve, sajnos ennek űrhajós áldozatai is
voltak (a Columbia űrsikló 2003 február elsejei visszatérésekor a
légkörben elégett, hét űrhajós áldozata volt). Szerencsére a légköri
súrlódás véd meg bennünket a nagyszámú, „égből lehulló” metco-
ritoktól, mivel túlnyomó részük a légkörben elég, elpárolog. A vi­
lágűrben „repkedő” tárgyak tehát csak akkor kerülhetnek a Föld
fogságába, ha tetemes energiát disszipálnak. Fizikus nyelven fo­
galmazva, a gravitációs kötés feltétele a gravitációs kötési energia
disszipálása. A jelenség teljesen analóg az atomok, atommagok kö­
téséhez. Egyszerű példa, a szén elégetésekor jelentős hőenergia
szabadul fel, ennek során a szénatomok az oxigén atomokkal egye­
sülnek, kötött állapotba kerülnek. A hidrogénbomba estén hatalmas
energia szabadul fel, amikor a hidrogén izotópjai a hélium atom­
magjává egyesülnek, ezzel nagyon erősen kötött állapotba kerül­
nek. Tudjuk, hogy a Napban lényegében ez a folyamat játszódik le.
A gravitációs kölcsönhatás feltétele tehát a gravitációsan kötött ál­
lapot létrejötte, de ez minden esetben energia disszipációval, hő­
energia felszabadulássaljár.
Mindezek ismeretében az antigravitáció problémája azonnal meg­
oldható: a gravitációs kötéssel járó energia hiányt vissza kell pótolni.
Ha a testeknek megnöveljük az energiáját, akkor fokozatosan gyen­
gíthetjük, illetve meg is szüntethetjük a gravitációs kötést. Hétközna­
pi példa a mesterséges égitestek felbocsátása: egy űrhajót foldköriili
pályára tudjuk állítani, ha felgyorsítjuk 8 km/s sebessége, ami földi
viszonylatban bizony tetemes nagyságú sebesség. A/ űrhajó felgyor­
sításával annak kinetikus energiáját növeljük meg, és ezzel kompén
z.ilm (ud|iik az nih.i|o giaxilaciós cneigiahianyal Most végezzünk cl
277
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
egy egyszerű gondolatkísérletet. A felbocsátott űrhajót zárjuk két
„láthatatlan” fal közé, és a két falat közelítsük egyre jobban az űrha­
jóhoz. A láthatatlan falak legyenek tökéletesen rugalmasak, ekkor az
űrhajó 8 km/s-os sebességgel pattog a két fal között (tegyük fel, hogy
az űrhajón nincsenek emberek, és az űrhajó nem roncsolódik, tökéle­
tesen rugalmas gumilabdaként viselkedik). A földi megfigyelő azt
látná a megfigyelőhöz képest nyugalomban álló falak cselén, hogy az
űrhajó ugyan imbolyogva, de lebeg az égbolton.
Hasonló módon értelmezhető az előző fejezetben említett pör­
gettyű kísérletben mért parányi súlycsökkenés. A külső energiával
felpörgetett pörgettyűnek megnő a kinetikus energiája, amely kis­
mértékben kompenzálja a pörgettyű gravitációs energiahiányát.
Végezetül a fentiek alapján könnyen magyarázhatjuk az előző
fejezetben leírt két elektrogravitációs jelenséget is. Mindkét eset­
ben külső energia átadásával pótoljuk a gravitációs energiahiányt.
Annál látványosabb az eredmény, minél nagyobb energiát tudunk
„betárolni” az antigravitációs szerkezetekbe. Az alufóliás „repülő
kondenzátorok” a külső energiát a nagyfeszültségű tápegységből
nyerik, a tárolható antigravitációs kompenzációs energia:
1 7
E = -CU~
2
ahol C a repülő kondenzátor kapacitása, U a felkapcsolt feszültség.
Az antigravitációs hatás a feszültség növelésével négyzetesen nő.
A feszültség felső határát valóban a nagyfeszültségű „koronakisü­
lés” fellépése jelenti, amit célszerű elkerülni (a kísérleti helyiség­
ben legyen nagyon alacsony a páratartalom). A nagyáramú te­
kercsben tárolható antigravitációs kompenzációs energia:
E = —Z./2
2 m = m0(l-/);
ahol L a tekercs önindukciója, és / a tekercsen átfolyó áram. A lát­
ványos antigravitációs hatást a képlet szerint az önindukció és az
áramerősség növelésével tudjuk elérni. Az önindukció növelését
szolgálja a speciális tekercskialakítás a nagy mágneses permcabili-
tású vasporos féltöltéssel. A tekercsben alkalmazott nagyon vastag
rézvezeték biztosítja a nagy áramerősséget, hiszen a tárolt energia
az áramerősség négyzetével arányos.
278
DINAMIKUS GRAVITÁCIÓ
Függelék
A jelen munka lezárása céljából az elemi matematikában, és
esetleg még az elemi fizikában is valamelyest járatos Olvasóknak
összefoglaljuk az eddigi fejtegetéseink matematikai hátterét, re­
mélhetőleg könnyen érthető módon.
A GRAVITÁCIÓ DISSZIPÁCIÓS ELMÉLETE
A klasszikus mechanikából következik, hogy két, R távolságban
lévő, m és Afnagyságú tömeg gravitációs potenciális energiája:
R
A negatív potenciális energia a két tömeg gravitációs kötését feje­
zi ki. Megmutatjuk, hogy a gravitációs kötés a kölcsönható tömegek
energia disszipációjával jöhet létre. Az energia disszipáció során
ugyanis a tömegek kismértékben csökkenek Einstein képlete szerint:
-Am = -AE / c2
ahol AE a disszipált energia és c a fénysebesség vákuumban. Le­
gyenek az m0 és Mo kezdeti kölcsönhatási állapotukban. A végálla­
potban m és Mjelöli a tömegeket, melyek kicsivel kisebbek a kez­
deti állapothoz képest a disszipációs folyamat végén. A gravitációs
kötési energia a tömegszorzatok különbségével arányos:
Ec = /3(mM — m0MG)< 0
Itt a fi faktor egy kísérletileg meghatározott arányossági tényező,
amely magába foglalja a c2 szorzótényezöt is. A továbbiak szempont­
jából a végállapoti tömegeket célszerű a következő alakban felírni:
M = Mo (1 -/)
ahol y kicsiny pozitív szám. Ekkor a kötési energiára a következőt
kapjuk:
E =-/?m,)A/j2z-/?) = -2//HA/„ <0.
ahol a y2 kicsiny volta miatt elhanyagolható. A potenciális energia
feni megadott, közismert alakjával összehasonlítva az utóbbi ered­
ményt, a következőkéi kapjuk:
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
2/Z? = —; w = m0; M = Mn •
Ezzel igazolást nyert, hogy a gravitációs potenciális energia is­
mert képlete disszipációs tömegcsökkenésre vezethető vissza. A
gondolatmenetünkből az is következik, hogy minden tömegnek lé­
tezik egy „névleges” értéke (esetünkben m() és Mo), amelynél a gra­
vitációs kölcsönhatásnak minimális értéke van. A Bodonyi-féle fi­
zikai ingás kísérletekben tapasztalt, illetve csillagászati megfigye­
lések szerinti gravitációs taszítás abban az esetben lép fel, ha a
kölcsönható tömegek nagysága meghaladja azok névleges értékét.
Ekkor a levezetésünkben a piciny y faktor negatív értékű, a gravi­
tációs kötési energia (Ec) pozitívnak adódik.
Az „antigravitáció” a disszipációs folyamat fordítottja, a disszi-
pált energia által okozott tömegcsökkenéseket külső energiaközlés­
sel kell visszaállítani. Ezt a külső eredetű energiát nevezzük gravi­
tációs kompenzációs energiának.
A GRAVITÁCIÓ ÁLTALÁNOS ELMÉLETE
A kísérleti részben élesen megkülönböztettük a hagyományosan
ismert sztatikus gravitációt az újonnan felfedezett dinamikus gravitá­
ciótól. Az alábbi megfontolások alapján meggyőződhetünk arról,
hogy a kétfajta jelenség hátterében valójában egy és ugyanazon gra­
vitációs kölcsönhatás áll. Ezt nevezzük a gravitáció általános elméle­
tének. Amint láttuk, a gravitációs jelenségeknél meghatározó az ener­
gia disszipáció, illetve a kompenzációs energia. Az is világos, hogy a
disszipáció (súrlódás) mértékét a kísérleti körülmények határozzák
meg. A Naprendszerben a bolygók, holdak súrlódás nélküli mozgást
végeznek, ezért ezek képletesen szólva gyakorlatilag „örökmozgók”.
Ekkor a newtoni gravitációs elmélet, a G-vel jellemzett sztatikus
(gyenge) gravitáció maradéktalanul teljesül. A másik véglet a Caven-
dish-féle torziós ingás kísérletek, amikor a disszipáció mértéke relatí­
ve tetemes, és a mérések a sztatikus (gyenge) gravitáció 6' értékére
vezetnek. A fizikai, illetve matematikai ingás kísérletek a gravitációs
csatolási állandóra a 6' értékének durván tízezerszeresét adják, ennek
tényében vezettük be a dinamikus (erős) gravitáció fogalmái
Eredményünk tudományos fogadtatása, citlicto mórion, túlnyomó
részt negatív volt, de például a Galilcun !• Icctrodvnamics amciikai
280
DIN AMIKUS GRAVITÁCIÓ
folyóirat nagy „harcok” árán, 2006 tavaszán leközölte. Azt is be kell
vallani, a jelenség számunkra is sokáig nagy fejtörést okozott. Pedig
a megoldás végül „pofonegyszerünek” adódott. Ugyanis a dinami­
kus gravitációs kísérletek fontos jellemzője, hogy a disszipáció mér­
téke sem túl kicsinek, sem túl nagynak nem számít. A jelenség lé­
nyegét egy egyszerű, hétköznapi példa fejezi ki. Egy közönséges
„szárazelem” akkor adja le a maximális villamos teljesítményét, ha a
külső terhelési ellenállás megegyezik az elem belső ellenállásával.
Ekkor jelentkezik a külső terhelési ellenálláson a maximális termi­
kus disszipáció. A két véglet, amikor a külső terhelési ellenállás na­
gyon nagy, illetve nagyon kicsiny. Mindkét esetben a külső terhelési
ellenállások disszipációja minimális, gyakorlatilag elhanyagolható.
A gravitációs analógia azonnal látható. A gyenge gravitáció azokban
az esetekben tapasztalható, amikor a gravitáció „terhelés nélküli”
(disszipáció-mentes), illetve a Cavendish inga esetén, amikor a gra­
vitációs „terhelés” maximális. A gravitációs kísérletekben mindig
egy energia-átadási folyamatot figyelünk meg. Villamos analógiával
élve, a gravitációs energiatranszport akkor éri el a maximális értéket,
amikor a gravitációs generátor belső impedanciája megegyezik a
gravitációs terhelés impedanciájával.
Végezetül összefoglaljuk a sokéves kutatási eredményeinket egy
általánosított gravitációs képlettel:
F -m)
r2
ahol a B általánosított gravitációs állandó GD szorzat alakban írható
fel. A D dimenziómentes disszipációs faktort a mindenkori fizikai
feltételek (kísérleti körülmények) határozzák meg. A D minimális ér­
téke defínitív egységnyi, maximális értéke megközelíti tízezres ha­
tárt. A valóságban a D kísérleti értéke a két szélsöérték között van a
mérési elrendezés disszipációjától függően. A képletben figyelembe
vettük a Bodonyi kísérletek eredményeit is, miszerint a gravitációs
taszítás a vonzással azonos mértékben is előfordul (plusz-mínusz
előjel), valamint az azonos nagyságú (azonos geometriájú, azonos
tömegeloszlású) tömegek közölt a gravitációs erő dras/likusan le­
csökken. A gravitációs energia megmaradásából ez. a mérési ered
meny elméletileg is igazolható. A korábban ismcrlctcll „gumilcpc
dö modell alapján ez a lonlos cicdmcny szemleletesen cilclmczlie
lő, hiszen kel egyenlő nagyságú tömeg (golyo), ha kellő lavol .agb.in
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...

van egymástól, egyenlő mértékben nyomja le a gumilepedőt, így a

golyók nem gurulhatnak össze. A gumilepedő modell azonban sem­ XVII. RÉSZ
miképpen sem tekinthető tételünk egzakt bizonyítékának.
A disszipáeiós faktor felismerésével érthetővé válik, hogy mind Dávid Mihály: Az időjárás
a mai napig a gravitációs állandó a legpontatlanabb fizikai állandó
a többi fontos fizikai állandóval összehasonlítva. A gravitációs köl­
csönhatás mértékét a disszipáeiós tömeghiány határozza meg, a
HOSSZÚTÁVÚ ELŐREJELZÉSÉNEK
Naprendszerben kialakult gravitációs tömeghiányt az itt lokálisan
mérhető G határozza meg. Semmi biztosítékunk arra nézve, hogy a KRÓNIKÁJA
világegyetem minden sarkában ugyanezen G érvényes. A világ-
egyetem hiányzó sötét anyagának kérdése tehát a gravitációs állan­
dó univerzalitását is megkérdőjelezi.
Elméletünkből az is következik, hogy a gravitáció nem árnyé­
kolható, semmiféle szigetelőanyaggal nem gyengíthető, ezt idáig
minden ilyen kísérlet pontosan igazolta. A gravitációs kölcsönhatás
gyengítése, vagy erősítése kizárólag csak a kölcsönható testek tö­
megének (energiájának) megváltoztatásával érhető el.
Időközben a szakmai kritika felvetette, hogy a kettős csillagok
nagy része két egyenlő, vagy közel egyenlő tömegű csillagból áll,
tehát a képletünk bizonyára hibás. A szimmetrikus kettős csillagok
létezése azonban nem mond ellent állításunknak, ugyanis feltehető,
hogy az ilyen kettős csillagok egyetlen csillag energetikailag ked­
vező, egyenlő résztömegü kettészakadásával keletkeztek. (Nagy tö­
megű csillagok fejlődése során a perdület megmaradása miatt idő­
vel nagyon erős centrifugális erők léphetnek fel). A szimmetrikus
kettős csillagot valójában a korábbi disszipáció során kialakult gra­
vitációs kötési energia tartja össze. Állításunk kizárólag azon ese­
tekre vonatkoznak, amikor a két egyenlő tömeg még a disszipáeiós
folyamat előtt kerül kölcsönhatási helyzetbe.

282
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
Felfedezések, felismerések meglehetősen változatos körülmények
között születnek. Egyes esetekben célszerűen megtervezett kutatás
vezet eredményre. Más esetekben a gyakorlati tapasztalat valósággal
kitermeli a kedvező megvalósulás változatát, ami felér egy felisme­
réssel. Nem ritka azonban az olyan felismerés sem, amit a véletlen
szül. A véletleneknek számtalan változata fordulhat elő. Az én
hosszútávú előrejelző eljárásomat is a véletlen segítette megszületni.
Lányom 1972-ben volt hatodikos. A tananyagban éppen a Nap, a
Hold és a Föld kölcsönös helyzeteivel ismerkedtek. A tanítónéni a
tengerek dagályairól is mesélt. A gyerek kíváncsi volt és megkérdez­
te tőlem: a Hold a levegőt is mozgatja? Fiatal mérnökként tanulmá­
nyaim alapján azonnal válaszoltam: természetesen mozgatja. Aznap
este nem tudtam elaludni és megindult a lavina. Agyam dolgozni
kezdett. Az nem kétséges, hogy a Hold - szélesebb értelemben a tö­
megvonzás - mozgatja a levegőt. A Nap-Hold-Föld együttes mozgá­
sa azonban rendszert alkot. Ebből következően a levegő mozgásának
is rendszeresnek kell lennie. Ezek szerint az időjárást is meg lehet
érteni és meg lehet tervezni. Úgy gondoltam, hogy ezt biztosan
tudják a meteorológusok is. De akkor miért nem sikeresek az előre­
jelzések? Az 1970-es év áprilisában ugyanis a meteorológusok erős
aszályt jósoltak és - mint tudjuk ebben az évben volt az addig is­
mert legnagyobb árvíz. Ennek úti kell nézni!
Elkezdődött a kutatás. Nézzük meg mit írnak a könyvek. Nem
volt könnyű felkutatni. A népszerűsítő irodalom a könyviárakban,
és az antikváriumokban volt. Ezeket olvasva megdöbbenteni. Sok
helyen említettek a témát. Mindenütt kiemelten mondták cl, hogy a
Hold az időjárást nem csinálja, nem is alakítja. Na lássuk akkoi a
2<SÍ
AZ IDŐJÁRÁS HOSSZÚTÁVÚ ELŐREJELZÉSÉNEK KRÓNIKÁJA
szakirodalmat, mint mond az? A lexikonokban az áll, hogy van
ugyan egy nagyon minimális légdagály, de az az időjárás alakítá­
sába beleszólni nem tud. Csillagászati könyvek külön élvezettel je­
lentik ki, hogy sem a Hold, sem a bolygók nem csinálnak időjárást.
A népszerűsítő és tudományos könyvekben egyformán súlyos jel­
zőkkel illetik azokat akik például a Holdnak időjárást alakító sze­
repet tulajdonítanak. Ezek után kezdődött el a tényleges kutatás.
Hogy is kezdjünk hozzá? Akkor még inkább csak kíváncsi voltam,
nem lehetett látni, hogy harminchat év munka következik. A csil­
lagászathoz én sem értettem többet, mint a lányom. Hol is keres­
sünk csillagászati ismereteket? rtz Elet és Tudomány című folyóirat
kalendáriumában megtaláltam a holdnegyedek idő adatait. Próbál­
tam értelmezni és meteorológiai adatokkal együtt szemlélni, de
nem jutottam semmire. Az irodalomból kiderült, hogy mások is
többnyire eddig jutottak és itt reményt vesztve feladták. De én ma­
kacs voltam. Gondolkodtam, hol lehet a megoldás. Láttam, hogy
ha eredményt akarok elérni, akkor részletesen meg kell értenem a
Nap-Föld-Hold rendszer szerkezetét, mozgásrendjét.
Bátor is voltam. Hozzá kezdtem tanulni egyedül. Nem csillagá­
szati szakkönyvekből, hanem addigi alapismereteim, és józan
eszem alapján. Ez a tanulás felért egy felfedezés sorozattal. Nem
gyötrelmcs, hanem élvezetes volt. Új világ tárult fel. Ezek után
elő lehetett venni a mérnöki gondolkodást. A feladat egy gömb­
héjon, a Földön, lévő láthatatlan, megfoghatatlan légtömeg moz­
gásának megértése volt. Később tudtam meg, hogy a tudomány
ismerni vélte ezt a rendszert és globális légcirkulációnak nevezte
el. Az is később derült ki, hogy az ismerni vélt cirkulációs model­
lek alapján száz év alatt sem sikerült numerikus hosszú távú elő­
rejelzést készíteni. Még jó, hogy ezek csak később derültek ki.
Korábban ez talán elvette volna a bátorságomat a kutatástól.
Közben a csillagászati szakkönyvek is előkerültek. A többi szük­
séges feltétel szerencsére adva volt. Munkahely váltás miatt volt
egy kevés időm. Adva volt a matematika, mechanika, ábrázoló
geometria felsőfokú ismerete, átlagon felüli térlátás, valamint
némi mechanikai érzék. Amellett, hogy vízépítő mérnök voltam,
rajzoltam és festettem is felsőfokul megközelítően. I assan jövö-
gellek a részlet felismerések. Egyre löbbsz.öi meiíill lel a kérdés,
hogy a meteorológusok ezekéi miéi! nem ellik A szükséges is
méretek talán nincsenek benne a tananyagukban ’ Kidemli, hogy
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
a meteorológusok alap tanagyagéban, főként a fizikában minden
szükséges ismeret megtalálható. Akkor hát miért nem értik?
Lássuk a meteorológia szakanyagát. Mit mondanak az időjárást
alakító tényezőkről? Itt megtalálhatóak a meteorológia tudományá­
nak története alatt kialakított elvek. Ezek reálisaknak látszanak. Mi
lehet az a körülmény amely miatt nem értik a globális légcirkuláció
lényegét. A titok kiderült. Az időjárást alakító tényezők között a
planetáris térben, az égitestektől származó tömegvonzás nem sze­
repel. Ez hát az eredménytelenség oka. Ez a felismerés megerősí­
tette a hitemet: jó úton járok. Másfél év telt el intenzív kutatással.
Eszközök nem álltak rendelkezésemre, de nem is hiányoztak. Még
földgömböm sem volt. Tiszta elvi munkával sikerig megközelíte­
nem a lényeg megértését. Ekkor már szükségem lett volna a föld­
gömbre. Mit tesz a szegény ember? Egy hengervetületű térképet
hajtottam körbe, ezen kontrolláltam elgondolásomat. Működni lát­
szott, de lássuk a gyakorlatot.
Készítettem egy előrejelzést, még csak egy hétre. Szép napos idő
volt, de egy hétig tartó ködnek kellett következni. És megtörtént a
csoda: a köd menetrendszerűen megérkezett. Csak kevés embernek
jut az a szerencse, hogy egy nagy felismerés beigazolódását átélje.
Leírni nehéz azt a mámoros lebegést, amely egy-két napig kiemeli
az embert a hétköznapi világból. Majd néhány nap után jött a hét­
köznapi realitás. A félelem. Hogyan kell, vagy lehet ilyen felisme­
rést nyilvánosságra hozni? Hogy kell megvédeni az ügyeskedők­
től? A szerzői jogvédelmet nem ismertem, de ismertem a szaba­
dalmi eljárást. Úgy gondoltam, az talán jó lesz. Ha kapok szaba­
dalmat, annak örülhetek, ha nem, akkor is van egy igazolásom az
elsőbbségről. Benyújtottam a szabadalmi kérelmet.
Az eljárás két évet vett igénybe. A Szabadalmi Hivatal szakértő­
ket kért a véleményezéshez. Azok általában elítélő véleményt írtak.
Egyik szakértő a megoldást ötletesnek nevezte, de megjegyezte,
hogy nem megalapozott. A szabadalmat végülis kiadták. Szép
nyomtatvány volt, néhány napig örülni is lehetett neki. De nem so­
káig. Beindult az ellenállók csapata. Néhány meteorológus kifejtet­
te saját ellenvéleményét, néha bizony nem is szalonképesen. A Me­
teorológiai Szolgálat akkori elnöke a televízió egyik riport műsora
bán mondta el, hogy a ciklonok érkezése teljesen kiszámít hatat lan,
és ha már megérkezett akkor is úgy örvénylik, mint feketekávé tel
színén a tejszín, ezt be is mutatta. A Szolgálat belső, l.cgköi (inni
286
AZ IDŐJÁRÁS HOSSZÚTÁVÚ ELŐREJELZÉSÉNEK KRÓNIKÁJA
folyóiratába íratott egy cikket egyik munkatársával. Az írás telje­
sen meghamisította a szabadalom tartalmát, a teljes értetlenséget
igazolta. Válaszcikkre nem volt lehetőség. Napilapokba is íratott
néhány cikket a laikus közönség tárgyilagos “tájékoztatása” céljá­
ból. De ez nem volt elég. A Szabadalmi Hivataltól kérte a szabada­
lom visszavonását. (Ennek az embernek a meteorológia tárgyköré­
be cső újdonságok támogatása munkaköri kötelessége lett volna.)
Az eljárás el is kezdődött. Kiderült, hogy a szabadalmat a bizton­
ság kedvéért minden lehetséges módon megtámadták, vagyis az
volt a szándék, hogy feltétlenül megsemmisítsék.
Személyesen felkerestem a Találmányi Hivatal Elnökét, aki egy­
értelműen közölte, hogy ez a szabadalom meg fog szűnni. Az egyik
meteorológus felesége az akkori kormánypárt személyzeti osztá­
lyán dolgozott. Ezen kapcsolaton keresztül utasították az Elnököt a
visszavonásra. Kiderült, hogy ez tökéletes koncepciós ügy. Pert is
lehetne mondani, ugyanis az eljárás nyilvános tárgyalással végző­
dött. A Találmányi Hivatalt a téma felelős előadója - egy hölgy -
képviselte. Az egész tárgyalás alatt reszketve sírt. Egyedül ö tudta
átlátni, hogy valójában mi is történt, tisztességes volt. Rögtön a tár­
gyalás befejezésekor megszólított két úr. Azt mondták: „Uram
csinálja meg velünk újból. Meglátja, megkapjuk a szabadalmat.”
Ezt nem akartam meghallani, nem is válaszoltam. A szabadalmat
visszavonták.
Azt lehetett volna hinni, hogy belátom tehetetlenségemet és to­
vább nem foglalkozom meteorológiával. Nem így történt. Elkészí­
tettem az első valóban hosszú távú előrejelzést, egy évre. A sajté)
híradásai alapján sokan érdeklődtek és kérték. Ekkor derült ki,
hogy más dolog megalkotni egy helyes elméletet, és más dolog azt
a gyakorlatba átültetni. Ehhez egy nagyobb apparátus kellett vol­
na. Hasonló munkán máshol munkacsapat dolgozik. Én egyedül al­
kottam, rajzoltam, gépeltem és terjesztettem az előrejelzést. Termé­
szetesen mindezt a szabad időmben, délután, éjszaka, ünnepeken és
a szabadság alatt is. Lett tehát hosszútávú időjárás előrejelzés, va­
lami olyan, ami korábban nem volt.
Az új helyzethez való viszonyukat az emberek kifejezték. Másként
reagáltak a családtagok, a munkatársak, a szomszédok. Kifejezte
véleményét a sajtó, és a tudomány is. Minden ember és szervezet a
maga sajátos helyzetének megfelelően A családdal előre megbe­
széltük. hogy most nyilvános s.crcp/és köveiké, ik Nyugalommal
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
kell viselni, nem szabad túlzásokba esni. Szomszédaink főleg a saj­
tóból értesültek a fejleményekről. Munkahelyi kollegáim véleménye
erősen megoszlott. Az ügy felszínre hozta a szimpátia viszonyokat,
az esetleges irigységet, de még a tekintélyféltést is. A helyi besúgó is
működni kezdett. A sajtó kezdetben a szenzációt kereste, később
megjelentek a megrendelt támadó írások például a Szabad népben,
de még a Ludas Matyiben is. A tudomány véleménye a Természet
Világa című lapban volt olvasható.
Ezeket az írásokat a tudomány érintett területén dolgozó sikerte­
len kutató, vagy az áltudományok üldözésében buzgólkodó ügyle-
tes föokos írta. Az emberek agyában olyan mélyen elültették azt a
gondolatot, hogy az időjárás kiszámíthatatlan, hogy ha valaki még­
is hosszútávú kiszámíthatósággal áll elő, az valósággal bűnnek
számít. Különösen akkor, ha az ügyben a Hold is szóba kerül. Az
ilyen írásokra válaszolni nem volt lehetőségem, pedig talán ez lett
volna a helyesebb, ha mint feltaláló elmondom előbb a vélemé­
nyemet, azt követhette volna a támadás. Úgy látszik az volt a cél,
hogy a feltaláló meg se szólalhasson.
Nehezen érthető, hogy miért fészkelte be magát a tudományba
az az elgondolás, hogy a naprendszer égitestjei tömegvonzásának a
földi élet és a tömegek mozgására nincs jelentős hatása. Igaz, New­
ton kijelentette, hogy a tömegvonzás a levegőre nem hat. Ö azt lát­
ta, hogy a felhők nem esnek le, az alma pedig állítólag leesett. Úgy
gondolhatta, hogy a levegőre nem a tömegvonzás, hanem gáztör­
vények érvényesek. Ö akkor még megtehette, de azóta eltelt né­
hány száz év. Azóta Torricelli bemutatta, hogy a levegő súlya ép­
pen a tömegvonzásból származik. Newton tévedése a tengerek vi­
zével és a Föld szilárd részeivel foglalkozó tanításokra is átterjedt.
A tudomány ismeri a tengerek és a szilárd tömegek dagályát, de
képtelen értelmezni az égitestek hatását a tömegek horizontális
mozgása esetében. Ha pedig valaki mégis értelmezi, akkor megsér­
tődik. Érdekes, hogy azt el tudja képzelni, hogy a tömegvonzás
nem mozgatja a levegőt, de hogy mozgatja, azt nem.
Napjainkban a földtudományok látszólag gyorsan rejlődnek. Na­
pontajelennek meg újabb és újabb közlemények látványos eredmé­
nyekről. Ezek azonban elfedik a lényeget. A tudomány nem ismeri
sem a levegő, sem az óceánok, sem a szilárd földkéreg mozgásának
rendjét. Vagyis a lényeg tekintetében tehetetlenül áll. Kutatásaim
eredményeként kialakítottam egy olyan rendszert, amelyben ál lehel
288
AZ IDŐJÁRÁS HOSSZÚTÁVÚ ELŐREJELZÉSÉNEK KRÓNIKÁJA
tekinteni a tömegvonzó hatásokat és azok eredményeit, mindhárom
halmazállapot esetében. Meglepetés volt, hogy a Szent Helén vul­
kán kitörése nem tűnt véletlennek. Ettől kezdődően feljegyeztem
minden nagyobb vulkánkitörést és földrengést. Kiderült, hogy a tö­
megvonzás által meghatározott mozgásrend a szilárd tömegekre is
érvényes. Óceánok mozgásának közvetlen vizsgálatára nem volt le­
hetőség. Az azonban tény, hogy a tengerek és a levegő áramlásait
egységes erőrendszer mozgatja. Ezek felismerését követően figyel­
mem kiterjedt mind a három halmazállapot mozgására.
Az időjárás előrejelzésének híre országosan elterjedt, sőt az or­
szág határain túlra is eljutott. Kezdtek meteorológusnak nevezni.
A sajtó hangneme megváltozott. A megyei napilapok és más újsá­
gok is kezdték kérni és közölni az előrejelzéseimet. Ez a folyamat
néhány évig tartott. Az előrejelzés pontossága és használhatósága
évröl-évre 1-2%-ot javult. Ennek ellenére furcsa folyamat kezdő­
dött: a megyei napilapok barátságtalan hangulatú, félrevezető írá­
sokat kezdtek megjelentetni. Néhány újság nem kérte az előrejel­
zést. Azt lehetett érezni, hogy irányított folyamat zajlik. Egy ilyen
irányítás hatása csak átmeneti szokott lenni, lassan el is múlt.
A Meteorológiai Szolgálattal csendes egymás mellettiség volt a
kapcsolatunk jellemzője. A kezdetektől minden elnöknél szemé­
lyesen bemutatkoztam, és felajánlottam az együttműködést. A vá­
lasz csendes elutasítás volt. A találkozásoknak valami haszna még­
is csak lett. Az elnök egyik helyettese egyetemi jegyzeteket is írt,
és egy ilyen jegyzetbe a forrás említése nélkül, az időjárást alakító
tényezők között megjegyezte, hogy: újabban a Hold hatását is fi­
gyelembe kell venni. Mintha esetleg csak jól tájékozott lett volna.
A tudomány megközelítése sem ment könnyen. Ilyen esetben az
a kérdés, hogy ki keressen kit? Az egyéni kutatók sok esetben ké­
sőn ismerik fel, hogy a tudomány szervezetei nem egyéni kutatókra
vannak szabva. Pedig, ha akarjuk, ha nem, egyéni kutatók vannak.
Vannak emberek, akik kutatói adottságokkal születnek, de sorsuk
úgy alakult, hogy nem kerültek a tudomány szervezetei közelébe.
Ezek a születési adottságok nem különlegesek. Az ilyen emberek
átlagon felül kíváncsiak, és meg vannak győződve arról, hogy ők a
legokosabbak, mindenkinél mindent jobban tudnak. De a többi
szükséges képesség és a ludas a legtöbb cselben nincs meg náluk
l'z olyan ember, aki mindig tudálékoskodik, és sok kis kellőméi
Icnsegel okoz, ami a kisebbik ba| A nagyobbik baj akkui van. ha
’H'J
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
az ilyen ember nagyobb tudományos célú tevékenységbe kezd, és
vélt vagy valós eredményeit el szeretné ismertetni. Mit tud tenni?
Zaklatni kezdi a tudományt ott, ahol éri.
A tudomány intézményei pedig az egyéni kutatókat nem kedve­
lik. Kialakult két doktrína. Az egyik szerint: már minden fel van
fedezve, igazi nagy újdonságokra alig lehet bukkanni. Különösen
egyéni kutató nem juthat nagy eredményre. Nincsen hozzá kellő
apparátusa, anyagi ereje. Ez a doktrína okosságnak látszó ostoba­
ság. A másik doktrína szerint: az egyéni kutató erőszakos, anyagi­
as, és amikor esetleg előadhatná nézeteit, akkor nem mond semmit.
Ez a doktrína sem szellemi csúcsteljesítmény. A megállapítás
ugyanis igaz, de ez nem kívánt nagyobb teljesítményt, mint amire
egy nyolcadikos diák is képes. A magasabb teljesítmény annak
megállapítása volna, hogy miért van ez így. Tegyünk egy kísérletet
a megfejtésre. Az egyéni kutatók között nagyjából olyan arányban
van erőszakos ember, mint a nagy tömegben. A tudomány nagyjai
azonban - akik a doktrínát megalkották - csak az erőszakos egyéni
kutatókkal találkoznak, a szelídebbek ugyanis el sem jutnak hozzá­
juk. Mi a helyzet az anyagiassággal? Az egyéni kutató a témáját
nem kapja, vagy szerzi, hanem valamilyen gyakorlati igényt elégí­
tene ki vele. Ezért az anyagi összefüggések már a munka megkez­
dése előtt megfogalmazódnak. Ezeken túl az egyéni kutató esetleg
rengeteg időt áldoz a munkára, és anyagi ráfordításai is vannak.
Azt is gondolhatja az egyéni kutató, hogy munkájából valakinek
haszna lesz. Akkor miért éppen neki ne legyen? Természetesen a
tudomány szervezetében dolgozva könnyű lemondani a közvetlen
anyagi igényről, hiszen egy tudós státuszával kapcsolatban automa­
tikusan megkapja azokat a juttatásokat, melyek öt törvényesen
megilleti. Ha ez nem is sok, mégis könnyebb eltekinteni a további
anyagiaktól. Az egyéni kutató mire oda jut, hogy vélt vagy valós
eredményeit előadhatná, rádöbben, hogy megalázták, a tudomá­
nyos szervezetek anyagi elismerést akkor sem adhatnának, ha azt
egyébként indokoltnak tartanák. Munkája eredményétől megszaba­
dulhat, de cserébe semmit nem kaphat. Emiatt úgy dönt az egyéni
kutató, hogy akkor nem beszél. A tudomány intézményei nem ke­
resik az egyéni kutatókat, és nem kívánják látni azok teljesítmé­
nyét. Azok ugyanis zavarnák a komoly tudományos munkát.
Engem sem keresett a tudomány. A hosszútávú időjárás előre­
jelzés már harminc éve működött. A sajtó hetenként adott róla va
290
AZ IDŐJÁRÁS HOSSZÚTÁVÚ ELŐREJELZÉSÉNEK KRÓNIKÁJA
lamilyen hírt. Különböző forrásokból beszerezve mintegy két­
százezer ember használta. Magánemberként a tudomány katonái
is annak alapján tervezték mindennapjaikat. Vagyis működött a
világraszóló csoda. A tudomány tudta, de úgy tett, mintha nem
történt volna semmi. Közben világ mértékekben folyik a lázas ku­
tatás a hosszútávú időjárás előrejelzés megvalósítása érdekében.
Kerül amibe kerül, a pénz nem számít, és az sem számít, hogy a
feladat meg van oldva.
A Szent Helén vulkán emlékezetes kitörését követően minden
jelentősebb kitörést és földrengést feljegyeztem. Megállapítható
volt, hogy a geofizikai események előrejelzésére kialakított eljárás
a földrengések és vulkánkitörések esetében is működik. Ekkor vált
világossá, hogy a Föld működésének rendje tárult fel. A Föld mű­
ködtetője a tömegvonzás. Ez a felismerés nagy izgalmat okozott.
Most már nem lehetett arra várni, hogy majd a tudomány érdek­
lődni kezd, én kezdtem kapcsolatot keresni a tudománnyal. Az
érintkezés kölcsönös formája két év alatt alakult ki. A Tudományos
Akadémia Meteorológiai Tudományos Bizottsága megtárgyalta Az
időjárás változásának oka és rendje című tanulmányomat. A tu­
dományos ülésre nem hívtak meg. Kaptam egy értesítést azzal a
javaslattal, hogy munkám véleményeztetése érdekében forduljak
külföldi szakértőkhöz. Közben elkészült egy átfogóbb tanulmány
A Föld működtetője a tömegvonzás címmel. Ezt az Akadémia Gco-
nómiai Tudományos Bizottsága előtt kétórás előadás keretében
bemutattam. A Bizottság tagjai korábbi ismereteik alapján úgy tud­
ták, hogy a Naprendszer égitestjeinek tömegvonzása a földi töme­
gek horizontális mozgásában nem bír jelentőséggel. Most ennek az
ellenkezőjét hallották. A Bizottság néhány tagja ott hallott először
arról, hogy egész évre szóló időjárás előrejelzést készítek. Tekin­
tettel arra, hogy korábbi ismereteik alapján ez lehetetlen, és ha va­
laki mégis készít ilyet az szélhámosság, felháborodtak. Az előadás
rámutatott arra, hogy a planetáris térben ható tömegvonzás hatásai­
nak reális értelmezése a földtudományok jelenlegi problémáinak
nagy részét megoldhatja. Állításaimat idő híján ott nem tudtam
részletesen kifejteni, de ennek lehetőségét felajánlottam.
Az előadással közel egy időben Brazíliából előrejelzés érkezett
Indonéziába mely szerint 2007. december 2.3-ikán hatalmas földren­
gés lesz Indonéziában, amelyet tsunami is követ. Belenéztem saját
rendszerembe, és megállapítottam, hogy 23 ikán lehet geofizikai
291
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
esemény, de annak valószínű helye Afganisztán, vagy Pakisztán. In­
donéziában földrengés veszély december 16, 17. 18 napokon lesz.
Erről értesítettem az Indonéz követséget. Indonéziában 23-ikán nem,
de 15-ikén és 18-ikán volt nagyobb földrengés. Pakisztánban 23-ika
közelében nagy esőzések, és földcsuszamlások voltak.
A folyamatos kutatómunka melléktermékeként néhány tanul­
mányt is írtam. Ezek célkutatások, és alkalmi kisebb felismerések
eredményeit rögzítik.
Néhány cím:
Az évi csapadékösszeg változásának oka és rendje. (1985)
A SZAHEL övezet csapadékeloszlása. (1986)
A lemeztektonika motorja (1990)
A dagály hatás napfolt szabályzó szerepe. (1991)
A globális felmelegedés planetáris oka és rendje. (1996)
A negyedidőszaki eljegesedések planetáris okai. (1998)
Mi a déli oszcilláció? (2000)
A meteorológiai változások oka és rendje. (2000)
A pólusimbolygás oka. (2001)
A föld működtetője a tömegvonzás. (2006)
Napjainkra a kutatnivaló, az adminisztráció, a közszereplés min­
den időmet kitölti. Hetvenévesen ez már nem könnyű. A gyerek ár­
tatlan kérdéséből harminchat év munka és egy életmű lett. Erről
összefoglaló TV film is készült. Az előrejelzést minden magyarlak­
ta területen használják. Megkérdezhetnénk, hogy mi hiányzik még
a történetből. Talán az, hogy a tudomány ráébredjen arra, hogy
nem mindennapi esettel találkozott és az emberiség érdekében te­
gye meg, amit ilyen esetben meg kell tenni.
Az itt ott szomorú, keserű események között az élet kialakította
a maga humorát. A nagy felismerés utáni napokban, az első egyhe­
tes előrejelzés idején megérkezett az első elismerés. Feleségem
megkérdezte: akkor most lesz eső, vagy nem. Mosott ruhát akart
kiteríteni.
Néhány évvel később a Meteorológiai Szolgálatnál jártam, adato­
kat kerestem. Találkoztam azzal a hölggyel aki a Légkör című újság­
ba írta a barátságtalan cikket. A hölgy cinikusan megjegyezte: Dávid
Úr ön mára havat ígért, menni akarok sízni. Az adatgyűjtést másnap
is folytattam, így ismét találkoztunk. Közben az éjszaka folyamán tíz
centis hó esett. A hölgy megkapta a választ: lehet menni sízni.
292
A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS PLANETÁRIS OKA ÉS RENDJE
Amikor a földrengések menetrendje kezdett ismert lenni, el­
mondtam munkatársaimnak, hogy egy-két napon belül hazánkban
földrengés lehet. Egy munkatársam, akiben az öntudat több volt az
átlagosnál, megjegyezte: Mihály ne képzeld magad Istennek. Ép­
pen indultak Nyíregyházáról Vásárosnaményba. Az út ötven percig
tartott. Mire odaértek Vásárosnamény lakossága az utcán remegett.
Földrengés volt, néhány kémény ledőlt, sok cserép lehullott.
A legmulatságosabb azonban az, hogy a Meteorológiai Szolgálat­
nak az a volt vezetője, aki annakidején a szabadalom visszavonását
kérte és kierőltette, a tudomány átlagon felüli fejlesztéséért Eötvös
láncot kapott...
Tisztelt Olvasó!
Dávid Mihály 2009-re vonatkozó időjárás előrejelzése megvásárol­
ható lesz az újságárusoknál, vagy' megrendelhető az alábbi címen:
Dávid Mihály, Ószőlő u. 172.
4400 Nyíregyháza
II.
A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS
PLANETÁRIS OKA ÉS RENDJE
A Föld klímája állandóan változik. Ennek okozója lehet: fizikai,
geofizikai, földrajzi, csillagászati a Nap tevékenységével kapcsola­
tos és egyéb tényező, mint például az emberi tevékenység. A mos­
tani globális felmelegedés okaként, a tudomány az emberi tevé­
kenységet, pontosabban a széndioxid növekedését jelöli meg.
A szén-dioxid növekedése ugyanis időben egybeesik a globális
felmelegedéssel. Globális hőmérséklet változási azonban csillagászati
tényező is okozhat. A Jupiter és Szaturnusz, bolygó például külön
külön is jelentős tömegvonzást okoznak. Együttes halasuk azonban a
tömegvonzást erősebbé, irányát, élteimet meg változatosabbá teszi
A Jupiter és Szalui unsz bolygók mozgása során jellemzőek azok
a helyzetek amikul együtt állnak vagy szemben allnak Az eluexe
zésnek külön szabályiendjc van Mi itt akkoi beszélünk cg.yutf.il
,’.9$
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ... A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS PLANETÁR1S OKA ÉS RENDJE

lásról, amikor a két bolygó heliocentrikus koordinátája hosszúsága Együttállás idején néhány évig mindkét bolygó talppontja azonos
egyforma, és akkor beszélünk szembenállásról amikor a koordiná­ földrajzi szélesség közelében halad. A napfelületi talppontok eseté­
ták 180 fokkal eltérőek. ben is „a nap jellemzőinek figyelembevételével” hasonló a helyzet.
A két bolygó fontosabb adatai:
Megnevezés Jupiter Szaturnusz
Tömeg/föld = 1 316.9 94.8
Naptávolság CSE 5.204 9.58
Keringési idő év 11.862 29.458
A keringési adatokból következően két egymást követő együttál­
lás között: 19.858627 év időköz van.
Az egyik együttállás: 1981.04.16-án volt.
A két bolygó „a többi bolygóhoz hasonlóan” ellipszis pályán
változó sebességgel kering. Az együttállások és szembenállások fo­
lyamatos természetes sora ezért nem teljesen egyenletes. Ebben a
feldolgozásban ettől eltekintünk.
Az együttállások heliocentrikus helyei 0.6741294 kerülettel
vándorolnak direkt irányba. Minden harmadik együttállás a kezelő­
helyhez közel, attól 0.0223882 kerülettel direkt irányba van. Köz­
ben 3 x 19.858527 = 59.575581 év telik cl. Az együttállások helyei
tehát egymástól mintegy egy harmad heliocentrikus kerületre van­
nak, és lassan vándorolnak direkt irányba.
Az együttállások elvi rendszerét az 1. sz. ábra szemlélteti.
A „0” koordinátánál akkor lesz ismét együttállás, amikor az „1”
jelű pont addig lépeget 59.575581 évenként 0.0223882. kerületré­
szenként. A befutandó út 0.3258706 kerület. Ezt az „1” pont
0.3258706/0.0223882 = 14.555462 részben lépi meg.
Az ehhez szükséges idő:
19.858527 + 14.5 x 59.575581 = 887.00863 év
A Jupiter és Szaturnusz együttállásainak heliocentrikus mozgá­ Egymást követő három együttállás heliocentrikus koordinátája és
sában tehát ekkora periódus alakul ki. a talppont földfelületi szélessége rendszert alkot melynek változatai:
Az együttállások heliocentrikus koordinátáinak a föld forgásten­ ■ egy talppont az egyenlítő, egy a Ráktérítő, egy a Baktérítő
gelyének ferdesége ad jelentőséget. Amikor a koordináta „0” vagy közelében van
„180” foknál van a közös talppont a földfelületen az egyenlítőn, ■ két talppont az északi féltekén, egy talppont a délin van
„90” fok esetén a Ráktérítön +23.5 fok szélességen, „270” fok ese­ ■ két talppont a déli féltekén, egy az északin van
tén a Baktérítön -23.5 fok szélességen van. A talppontok helioccnt Ezt úgy szemlélhetjük folyamatosan, ha a talppontok sorát olyan
rikus koordinátái tehát 0-360 fok közölt, földfclülcti szélességei a kéttengelyű koordináta rendszerben ábrázoljuk, melynek abszcisszá­
két térítő közötti zónában illetve annak közelében lehelnek. Egyiitl ján az éveket ordinátáján a közös talppontok dcklinációil jelöljük.

294 295
 VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
Az áttekintést a 2. sz. ábra segíti.
Az ábrán jól elkülönülnek azok a szakaszok, ahol a talppont-
párok az egyenlítő felett, illetve az egyenlítő alatt sorakoznak.
A harmadik pont eközben az ellentétes féltekén található.
' Ú SZATURNUSZ
ÜOTOS ULPPONIM ' ~7\
2. ábra: Az együttállások talppontjainak cleklinációja, és az átlagos globá­
lis hőmérséklet változása 1000 és 2000 között.
Az ábrán az 1000-2000 közötti évek globális hőmérsékletének a
sok évi átlagtól való eltérése is látható.
A talppontok menetét 1880-2020 között a 3. sz. ábra szemlélteti, az
átlagos globális hőmérséklet változással együtt. A hőmérséklet adat­
sora véletlen szerű hullámzást mutat. Rendezővonalak segítségével
azonban felismerhető, hogy az adatsort valamilyen szabályozottan
fellépő hatás sorozata determinálja. Az égitestek évenkénti talppont­
jainak deklinációi szinusz jellegű hullámokban sorakozik. A Szatur­
nusz kettő hulláma a Jupiter öt hullámával hasonló hosszú, attól idő­
ben 0.394 évvel rövidebb. Az utolsó 200 évben a Jupiter hullámának
kulminációja 59 évenként 0.394 évvel közeledett a Szatumuszéhoz.
A Föld átlaghőmérséklete a felső kulminációk közelsége idején
nőtt, az alsó kulminációk közelsége idején csökkent. A 2002-2003
évnél felső kulmináció volt, a hőmérséklet addig emelkedett. A hő
296
A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉS PLANETÁRIS OKA ÉS RENDJE
mérséklet változás mértékét tehát a Jupiter és Szaturnusz talppontja
hullámának menete determinálta. A felmelegedés most leállt.
A két hullám kulminációja most 1.6 év távol van.
A teljes egybeesés 4x59 év múlva 2240 körül várható.
Addig 59 évenként 2060, 2120, 2180, 2240 évek közelében
lesznek ismét nagyobb felmelegedések, de ezek sem érnek el ka­
tasztrofális mértéket.
Azt követően a felső kulminációk távolodnak. A globális átlag­
hőmérséklet csökken majd lassan haladunk egy kis jégkorszak felé
melynek közepe a 3000 év közelében lesz.
3. ábra: Az átlagos globális hőmérséklet változása, 1880-2005. Forrás:GISS
Globális felmelegedés tehát van. A felmelegedésnek van időrendje
hosszú periódusa 1774 év illetve ennek fele 887 év. Közepes perió­
dusa 59-60 év. Napjainkban ennek részei: 20 év lehűlés, 10 év stag­
nálás, majd 30 év felmelegedés. A periódusokat a Jupiter és Szatur­
nusz mozgásrendje és a Föld csillagászati jellemzői határozzák meg.
A globális átlaghőmérséklet változásának időrendje tehát is­
mert. A hőmérséklet változásának mechanizmusát azonban még
nagy erőkkel tovább kell kutatni. Jelentősége lehel például a két
297
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...

bolygó hatására a Napban törtcnö változásoknak. A széndioxid

egy része esetleg a Föld belsejéből eredhet, ami a két bolygó da­ XVIII. RÉSZ
gályhatására szabadul ki. Hőmérséklet emelkedést okozhat a da-
gályerök hatására keletkező nyomás vagy súrlódás. Célszerű Tassi Tamás: Óra paradoxon
megvizsgálni, hogy a tömegvonzás közvetlenül okozhatja-c a tö­
megek melegedését. A teljes vizsgálatba a többi bolygó, de főleg
az Uránusz hatását is figyelembe kell venni.
A felismerések elfogadása alapvetően átrendezheti a globális
ielmelegedés csökkentése érdekében eddig tervezett intézkedése­
ket. Teljesen szét kell választani azokat a tevékenységeket amelyek
elsősorban a környezetvédelem szempontjából fontosak vagy a
felmelegedés következményei csökkentését hivatottak szolgálni
azoktól amelyek a felmelegedést kívánják megakadályozni. Ezzel
az emberiséget mérhetetlen nagyságú felesleges erőfeszítésektől és
kiadásoktól kímélhetjük meg.
A tanulmány tartalmát, racionalitását és realitását lehet elfogad­
ni, vitatni és átmenetileg elvetni tagadni. A valóságot maga a Jupi­
ter és a Szaturnusz földfelületi talppontjai deklinációjának menete
fogja igazolni. Az igazolás már el is kezdődött.

Nyíregyháza, 2008. március 31.

Dávid Mihály
okleveles mérnök

fizikus és egy csillagász Hafele és Keating Washingtonban felült egy

utasszállító) gépre, hogy körülrepülje a Földel. Négv[*j atoméiról vittek ma­
gukkal. Mintegy 2 napot repüllek keleti irányban, és visszaérve az órák állag
nanoszckimdmnot késtek .1 második I bid kerülés nyugati irányban tör­
tént, amely viszont I 273 ns <»/</ sicté’sl eredményezett
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ... ÓRA PARADOXON

ez úgy mondható, hogy ezen hipotézisek szerint a sebesség hatására a

tárgyak zsugorodnak, az órák lassabban járnak. Einstein még diákként
találkozott e feltevésekkel, elfogadta azokat, és manapság már téve­
sen - neki tulajdonítják az alapötletet. A feltevés kísérleti ellenőrzése
csak jóval később, az atomóra megszületése után vált lehetővé.

Az óra paradoxon avagy a H-K (Hafcle és Keating) kísérletre

1971-ben került sor. Egy fizikus és egy csillagász - Hafele és Kea­
ting - Washingtonban felült egy utasszállító gépre, hogy körülrepül­
je a Földet. Négy[*J atomórát vittek magukkal. Mintegy 2 napot re­
pültek keleti irányban, és visszaérve az órák átlag 59 nanoszekundu-
mot késtek. A második Föld-kerülés nyugati irányban történt, amely
Bő évszázada született meg az a hipotézis, mely szerint a sebesség viszont +273 ns óra-sietést eredményezett.
hatására az órák késnek. Később a fizikusok atomóra kísérlettel pró­ Tekintsük a fenti két eredményt a magasság és a sebesség, illet­
bálták ellenőrizni e szokatlan — bátran mondhatjuk, hogy paradox - ve a helyzeti és a mozgási energia együttes hatásának. E fel tétele­
állítást, melyet azután az eredmények részben igazoltak, részben cá­ zés igen kézenfekvő, és látni fogjuk, hogy végül a számítás is meg­
foltak. A jelenséget leíró) számítások helyessége és pontossága mind­ győzően alátámasztja.
máig kétséges és vitatott. Bár a többség a relativitáselméletre alapoz, A repülés velejárója a magasság növekedése, melynek következtében
e dolgozatban megmutatjuk, hogy ez a kiinduló) alap itt sem elméleti­ a cézium atomóra ritmusa gyorsul. A számítás menete a következő:
leg, sem gyakorlatilag nem használható. Helyette a klasszikus me­
A helyzeti energia változása:
chanika egyenletei szolgáltatják a korrekt, és ugyanakkor szemléletes
AEp,„ =mMG(/R,-l/R,) (D
megoldást. A jelenség hátterének feltárásához szükség volt két továb­
bi felismerésre is. A levezetett új formula részben eltérő, részben A tömeg növekedése az E=mc2 összefüggést használva:
komplexebb, mint a régi. Kimunkálásra került néhány további atom­ Am = AEpot/c2 (2)
órás kísérlet is, melyektől jól körülhatárolt, és egyúttal pontosabb
Az óra sietése - így logikus, és a kísérlet ezt igazolja vissza - a tö­
eredményeket várhatunk. Ezeknél az új formula jóslatai jelentősen el­
megnövekedéssel és a magasban tartózkodás időtartamával ará­
térnek a korábbitól, megkönnyítve ezzel a választást a kétféle elmélet nyos. A próbatömeg egységnyi, m=l :
és a kétféle formula között. Ugyanakkor ezek a kísérletek tisztázzák a
At = Am/m*T = [MG(l/Rl -l/R3)/c2]*T (3)1**1
vonatkozó) geometriai viszonyokat, valamint oszlatják a témakörre
tapadt tévhiteket. Az új elmélet talaján állva és onnan körbepillantva ahol M a Föld tömege, G a gravitációs állandó. R, a repülőgép távolsága
számos merőben újszerű fizikai entitással találjuk szembe magunkat, a Föld középpontiátál, /? ? a repülőtér távolsóiga a Föld középpontjától.
melyekből néhányra ebben a dolgozatban is kitérünk.
A sebesség az atomóra lassulását okozza. Ha nem lenne más befolyáso­
Régen, még a XIX. században vált közérdeklődés tárgyává egy opti­ ló tényező, akkor az óma késését az atábbi egyszerű lépések mentén szá­
kai kísérlet, mert ennek eredménye szöges ellentétben állt az elvárások­ míthatnánk ki:
kal illetve a kor fizikai világképével. Az un. M-M kísérletből arra kö­ mozgási energia: aek,„ = mv2/2 (4)
vetkeztettek, hogy a fény mind az álló, mind a mozgó tárgyak melleit
egyazon c sebességgel halad el. A fizikusok e torz, lehetetlennek tűnő tömeg növekedése. Am Al',.„„/c2 (5)
jelenséget apránként kénytelen-kelletlen elfogadták és azt kompén
é>ra késése A l Ani / in * 1 (v’/2c’)*T (t>)
zálandó torzítani kezdték a teret és az időt. Konkrétabb fogalmazással

300
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
Bonyolítja a helyzetet, hogy a Földforog, ezért felszínének és lég­
körének számottevő kerületi sebessége van. Nagysága a Föld for­
gástengelyétől mért távolsággal arányos. Nevezhetjük rejtőző se­
bességnek is, miveljelenlétét igen nehéz felismerni ill. tudatosítani.
A rejtőző sebesség számítása:
v2 = R|xQ = R1QcosÖi (7)
ahol R i a Föld középpontjából a repülőgépre mutató vektor, Í2 a
Föld szögsebesség vektora, &t szögérték, a repülés szélességi köre.
Azonban a kísérletben nem csak a repülőgépnek volt rejtőző sebes­
sége, hanem a földön maradt referencia órának is:
v3 = R3Qcos03 (8)
ahol R3 a referencia óra távolsága a Föld középpontjától, Q a
Föld szögsebessége, 03 szögérték a referencia óra szélességi köre.
Ezen Vj sebességfelbukkanása után kényszerűen megváltozik a Wa­
shingtonban hagyott óráról alkotott prekoncepciónk. Ez az óra nem
állt, nem alapállapotban volt, hanem tekintélyes - cca. 370 m/s - se­
bességgel száguldott keleti irányba. E rejtőző sebesség nyilván le­
csökkentette a cézium atomok által kisugárzott alapjelfrekvenciáját.
Megtévesztő lehet, hogy az óra számlapja ennek ellenére a pontos
időt (a csillagászati időt) mutatta. Ezt a kedvező állapotot még jó­
val korábban érték el, mégpedig a közbülső elektronika (digitális
frekvenciaosztó) kézi beszabályozásával.
Az utazó órák szinkronizálása ugyanott (egyazon földrajzi pon­
ton), tehát egyazon rejtőző sebesség befolyása alatt történt. A mó­
dosult kezdő állapot hatása maradandó volt, mert a hozzáadott se­
besség nem lineáris, hanem négyzetes változást okoz.
Nem csak a repülés befolyásolja az órát. Egy másik szélességi kö­
rön - például egv másik repülőtéren - más a rejtőző sebesség
nagysága, és ettől is megváltozik az óra ritmusa. A számításnak te­
hát a kísérlet teljes időtartamára (Ttotl,t) ki kell terjednie.
A fenti meggondolások alapján a 3 féle sebesség hatása az utazó
órára a következő:
At = -[((v] + v2)2 - v32)/2c2]* At =
= -[((v, +Rj xQ)2 -(R3 xQ)2)/2c2]*At (9)
Ugyanez a képlet skalár változatban:
At = —[((vj sin X + R^cosÖ] )2 + (v, cosA,)2
-(R3Qcos03)2)/2c2]*At (10)
302
ÓRAPARADOXON
ahol v/ a repülőgép sebessége, A a repülés irányszöge (Észak 0°,
Kelet 90° stb.), A r azon időintervallum, melyben a paramétereket
változatlanoknak tekintjük. Rh 22, 0h R3, 03 paraméterek értelme­
zését a (7) és (8) képleteknél adtuk meg.
A tárgyi kísérletben az atomórák a magasság és a sebesség együt­
tes hatását jelezték ki, ezért a (10) képletet ki kell egészítenünk a
gravitációs (3) képlettel, majd summázzuk kell a Atidőintervallu­
mokat a teljes (Tlnlal) kísérleti időtartamra. Az atomóra sietése/ké-
sése tehát:
At = X[(2MG(1/ Rt - l/R3)-((vj sinJe + R^cosö,)2
+ (v, cosX.)2 -(R3Qcos03)2))/2c2]* At (11)
E formula alkalmas lenne arra, hogy elegendő adat birtokában
Atértékét korrekt módon kiszámítsuk. Azonban a kutatók nem pub­
likálták a begyűjtött 125 ill. 108 időintervallum részadatait. Cik-
kükbennl121 csupán néhány átlagértéket adtak meg. Ezek: az aktív
repülési idő (Tnight), teljes kísérleti idő (Tlotai), és az átlagos magas­
ság. Hozzáférhető információ még a nyugati irányú utazás közbülső
repülőterei, melynek alapján megbecsülhető az út hossza. Erre tá­
maszkodva újabb becslés révén nyertük a keleti irányú repülés út­
hosszát. (Lásd 1. Táblázat.) Rendelkezésre állnak még Hafele szá­
mításának részeredményei: a gravitációból és a sebességből általa
számított idöcsúszások. (Lásd 2. Táblázat.) Mindezek együtt is csak
egy hiányos, heterogén, korrekt számításra alkalmatlan adathalmazt
alkotnak. A számítás rekonstruálása végül is sikerrel járt a (11)
formula segítségével. E számítás során természetesen Hafele rész­
eredményeit kapjuk vissza. (Lásd 3. Táblázat.) A számítási folyamat
során nyert 0t értékek azonban lehetőséget adtak a kétféle számítás
összevetésére azonos input adatok mellett. Az eltérés 8% volt.
Hafele eredeti képlete11J:
r — To =
[gh/cf — (2KQvcos0cosX + v2)/2c2] dr (12)
Első pillantásra látszik, hogy ez a képlet kevesebb tagot tartal­
maz, így eleve nem érheti el a korrekt (11) formula pontosságát.
(Lásd 3. Táblázat.) Hafele képlete tehát elviekben is és a gyakor­
latban is hibás. Érdemes sorra venni a hibákat (h) a kísérlet helyes
értelmezése érdekében:
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
Az integrálás használata itt nem jogos, hiszen nem végtelenül ki­
csiny, hanem nagyméretű szakaszokat kell összegezni^)). A repülés
irányszöge (X) a szokásostól eltérő, amennyiben az északi irányt a
270° jelöli(h2). A képlet első, gravitációs tagja nem elég általános,
nagyobb h értékeknél (pl. műholdak esetében) pontatlan^). A képlet
2. tagját helyesebb lett volna értelemszerűen írni, ebben a sorrend­
ben: 2Rílcos0 * vcosX (h4). Mindezek csupán kicsiny zavaró ténye­
zők, most nem okozhattak számszerű eltérést a végeredményben.
A képletből azonban hiányzik a (9)-ben szereplő vp és v32 tag. Ezek
a repülőgép névleges sebességét és a referencia óra rejtőző sebességét
jelentik. Általában ezek különböző értékek, ezért kivonással nem vál­
nak 0-vá, tehát eliminálásuk nem jogos^s). Ugyanakkor a képletben a
3. tag v , míg ez helyesen a (V)SÍnZ)“ lenne, azaz a névleges sebesség
Észak-Dél irányú komponensének négyzetese,). Hafele a repüléssel
töltött Tfiight időtartammal számolt a két óraegyeztetés között eltelt tel­
jes Ttota| időtartam helyett. Ezáltal elveszett az eltérő magasságú és
szélességi körű repülőtereken töltött idő hatása(h7). A Szerzők hangsú­
lyozottan az SR és GR elméletek alapján kívánták a paradoxont meg­
oldani. A (12) képlet a bizonyíték rá, hogy ez minden erőfeszítésük el­
lenére sem sikerült(h8). Az elvi hibák mellett a formula a gyakorlati
számolás során is túllépte az elfogadható hibahatárt^.
A H-K kísérlet számos elméleti problémát hozott felszínre. Ezek
tisztázása, pontosítása és a perspektíva szélesítése érdekében 3
tényleges kísérletet javaslok elvégezni. Ezek az eredeti kísérletnél
pontosabb eredményt ígérnek kisebb költség mellett. Továbbá
megfelelnek annak az alapvető elvárásnak, mely szerint egy adott
kísérlet során csak egyetlen paramétert szabad változtatni.
EXP. 1: A MAGASSÁG HATÁSA
Vigyünk fel egy atomórát egy 4 km magas hegy csúcsára, míg a re­
ferencia-órát tegyük a hegy lábához. A felső óra 10 nap alatt 377 ns-l
fog sietni, mind a (11), mind a (12) képlet jóslata szerint.
Exp. 2: Atomóra az egyenlítőn
Vegyünk egy Washingtonban beszabályozott órát és helyezzük le
az Egyenlítőre. A 10 napos időintervallum kezdetét és végét rádió­
impulzusok jelezzék. A (11) formula szerint az óra -383 ns késési
fog mutatni, ami az ottani nagyobb (464 m/s) rejtőző sebesség kő
vetkezménye. Hafele (12) képlete ezzel szemben 0 változást mond.
304
ÓRA PARADOXON
Exp. 3: Atomóra a Póluson
Vegyünk egy Washingtonban beszabályozott órát és helyezzük
le az Északi Pólusra (vagy egy ehhez közeli szárazföldre). A 10
napos időintervallum kezdetét és végét rádió-impulzusok jelezzék.
A (11) formula szerint az óra +651 ns sietést fog mutatni, ami az
ottani kisebb (valójában 0) rejtőző sebesség következménye lesz.
Hafele (12) képlete ezzel szemben 0 változást mond.
A következőkben három gondolatkísérlet kerül ismertetésre, me­
lyek célja leginkább a problémakör geometriájának részletesebb
megismerése. E kísérleteket egyrészt nehéz lenne elvégezni, más­
részt nem szolgáltatnak többlet-információt.
Exp. 4: Földkerülés egy poláris műhold síkjában
A poláris műhold olyan síkban kering, amely a Föld pólusain
fekszik és térbeli irányát nem változtatja. Úgy vehetjük, hogy a
Föld ezen síkhoz képest forog. A repülőgép e síkban, közel tenger­
szint magasságban kerüli meg a földgolyót egy utasszállító gép át­
lagos, 230 m/s -os sebességével. (A hegyektől, magasföldektöl el­
tekintünk.) Mindkét egyenlet a repülő óra -51 ns késését jósolja -
egy póluson hagyott referencia-órához képest. Egy Földdel együtt-
mozgó külső pontról - pl. a Holdról - nézve a gép pályája egyszerű
kör (vetületben ellipszis). Ugyanakkor az Egyenlítőn álló megfi­
gyelő olyan repülőgépet lát, amely 518 m/s szuperszonikus sebes­
séggel száguld Ny-ÉNy irányában (Á=296 fok).
Exp. 5: Földkerülés hosszúsági körön
A Déli pólustól az Északi pólusig repülünk, majd a túloldalon
vissza. Ez egyszerű körpályának tűnik egy földi megfigyelő számá­
ra. A Holdról nézve ugyanezt egy Földre csavarodott kígyóvonal­
nak látnánk, és ez utóbbi a valóság. Például amikor a repülőgép az
Egyenlítő fölött jár, akkor északi irányú sebessége ugyan 230 m/s,
de közben keleti irányú (rejtőző) sebessége 464 m/s. E helyzettel
összhangban a (1 1) képlet nagy értékű órakésést jósol, -310 ns-t.
A Hafele képlet ez esetben is csak -51 ns-ot mond.
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
a fedélzeten elhelyezett atomóra ritmusa nőni fog, ahogyan ezt a
H-K kísérlet is mutatta. Amikor a gép eléri az alatta elterülő föld­
felszíni rejtőző sebességét (370 m/s), akkor jár az óra a lehető leg­
gyorsabban. (Ha tovább gyorsulnánk, akkor az óra ismét lassulna.
Lásd a (11) képletet.) Egy nap alatt megkerülve a Földet az óra sie­
tése +65 ns lesz mindkét képlet szerint.
A hátra lévő három kísérletet már korábban lefolytatták, bár esetenként
egész más céllal. Elegendő tehát az eredményeket utólag kielemezni.
306
ÓRA PARADOXON
EXP. 7: GPS MŰHOLDAK
E holdak pályája úgy van kiszámítva, hogy naponta kétszer kerülik
meg a Földet 20400 km magasságban. Pályájuk 55 fokos szöget zár be
az Egyenlítő síkjával. A bennük lévő atomórát még fellövés előtt ala­
csonyabb ritmusra állítják, mert odafont az óra napi 39 mikroszekundu-
mot siet. A (11) formula erre 38,6 ps-t jósol. Hafele képlete 182 ps-t, de
a képlet sebességi része is jelentős. 15%-nyi hibát eredményez.
Exp. 8: A Föld pályasebességének hatása
A Föld igen tekintélyes, cca. 30 000 m/s sebességgel kering a Nap
körül. Ehhez éjjel hozzáadódik Washington kerületi sebessége, nappal
kivonódik, így azt várnánk, hogy az atomórák ritmusa a napszakok
szerint változik. Ennek értéke a (1 I) formula alapján számolva 6819 ns
lenne. Más hosszúsági körön üzemelő atomóráknál az időcsúszás más
fázisban jelentkezne. Efféle ingadozást azonban nem észleltek, ami azt
jelenti, hogy a Föld pályasebessége nem jut el a felszíni tárgyakig.
Exp. 9: Egyenes szakaszokból körpálya
Gyakran lehet találkozni azzal a vélekedéssel, hogy az óra paradoxon
kísérlet a földkerülés - lényegileg körmozgás, melyre másmilyen fizi­
kai törvények vonatkoznak. A vitát elkerülendő a pályát alakítsuk át
kvázi-egycncssé. Gondolatban rakjuk össze 10 km hosszú egyenes sza­
kaszokból. Egy-egy szakasz 0,1° -bán hajlik cl az előzőtől és közepe 2
méterrel tér el a körívtől. Megállapíthatjuk, hogy a különbség a kétféle
pálya között az óra szempontjából gyakorlatilag nulla. Ugyanerre a kö­
vetkeztetésre jutunk az ismert mechanikai törvény alapján, mely szerint
a mozgási energia kizárólag az aktuális sebesség nagyságától függ, és
nem függ a pálya alakjától vagy a mozgás irányától.
Vegyük észre, hogy az eddigi gondolatmenet és levezetés nem relatív,
hanem abszolút sebességeket használ. Ez ellentétes Hafele és sok más je­
les személy1'1 vélekedésével. Azonban nyilvánvaló, hogy e problémakör­
ben nem lehet a sebességskálát önkényesen ide-oda tologatni. Ezért a
Föld kerületi sebessége, valamint a repülőgép V|+v2 un. valódi sebessége
és a referenciaóra sebessége nem relatív, hanem abszolút sebesség.
Az óra paradoxon körül összegyűlt jelenségek mögé egy meglehe­
tősen egyszerű kozmológiai hátteret lehet felépíteni. Eszerint a Földet
egy fizikai mező lógja korül, amely együtt mozog vele, de nem forog
együtt vele. A kép első l.itasia lakni bizan. de létezik1'1 rá kézenfekvő
és szemléletes magyaiazal I mezőhöz viszonyítva állnak egy hely
n\~i
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...
ben a pólusok, és az ehhez viszonyított sebesség képezi a tárgyak (pl.
az atomórák) tényleges sebességét. Ha egy pillanatra átváltunk a rea­
litásról az absztrakcióra (a fizikáról a geometriára), akkor úgy mond­
hatjuk, hogy ez az együttmozgó mező jelenti az abszolút koordináta­
rendszert. Ez vélhetően lokális rendszer, és a többi égitestet más- és
más lokális mezők ölelik körül és követik mozgásukban.
A Michelson - Gale kísérlet 1921-ben optikai módszerrel mutatta ki
a Föld forgását. A használt műszer a Sagnac-féle forgótárcsás inter-
ferométer földhöz rögzített, óriás méretű változata volt, ahol a fény­
sugarakat egy fold alatti tárna vágataiban vezették körbe. Ily módon
egy nagy alapterületű tárcsa alakult ki, melynek nagy mérete ellen­
súlyozta a Föld rendkívül kicsiny (1 fordulat/nap) forgási sebességét.
A kísérlet alapclvét illetve előzményét a Sagnac-fcle kísérlet
(1911) szolgáltatta. Ennél egy forgó tárcsa peremére rögzített tük­
rök terelik körbe a fénysugarakat. Mialatt a megosztott fénysugár
két ága ellentctt irányban körbefut a peremen, addig a félúton lévő
egyesítő lemezke is arrébb mozdul néhány tized mikrométert. Ezál­
tal megváltozik a fényutak hossza, ami megváltozott interferencia­
képet eredményez. Ebből visszaszámolható a tárcsa forgási sebes­
sége, ami jó egyezést mutat a mechanikai úton mért értékkel. Ha­
sonlójó egyezés mutatkozott az M-G kísérlet esetében is.
Az M-G kísérlet alátámasztja, továbbá kiegészíti a H-K kísérlet kö­
vetkeztetéseit. Egyrészt megerősíti az együttmozgó fizikai mezőben
forgó Föld teóriáját. Másrészt rámutat egy további meglepő tulajdonsá­
gára, hogy lenyúl a bánya mélyére, és odalent is ez határozza meg a
fény sebességét, nem pedig a Föld forgó anyaga. Még inkább triviális e
következtetés a Föld felszínén elvégzett Sagnac kísérletekre. Ezeknél is
a mező határozza meg a fénysugarak sebességét, nem pedig az alattuk
forgó tárcsa. Érdemes még itt említést tenni azokról a logikátlan és fe­
lelőtlen próbálkozásokról, ahol a H-K kísérletre adott bonyolult és
nyilvánvalóan hibás választ adó teóriákat próbálnak feljavítani a
Sagnac effektus beemelésével. Az egyik folyamat az egyesítő lemezke
elmozdulása fényút és a kerületi sebesség függvényében, ahol a kijel­
zésre magát a tesztelt fényt használják lel. Ezzel szemben a másik ef­
fektus a cézium atomok frekvenciájának változása sebesség hatására.
Az együttmozgó mező modelljét alátámasztja Michelson és Moor-
ley interferométeres kísérlet (I 887) negatív eredménye is. A fénysugár
sebessége az együttmozgó mezőhöz viszonyítva állandó, nem pedig
308
ÓRA PARADOXON
az un. állócsillagok rendszeréhez képest. Ennek következtében nem
jelenhetett meg a laboratóriumi asztalra lehelyezett műszerben a Föld
keringési sebessége. Jelen volt ugyan a kerületi sebesség, de két nagy­
ságrenddel kisebb lévén a műszer ezt nem tudta kijelezni.
Az M-M kísérlet paradoxonnak tűnő eredményét - számos más fizi­
kushoz hasonlóan - Einstein is tévesen értelmezte. A nyilvánvaló el­
lentmondás feloldása érdekében féltette, hogy a fény minden egyes
mozgó tárgyhoz és mérőműszerhez hozzáigazítja saját mozgását, és
mindig c sebességgel halad el mellettük - annak ellenére, hogy azok
egyazon időben különféle irányban különböző sebességgel mozognak.
Feltette továbbá, hogy a c határsebesség. Ez szükségessé tette a sebes­
ségek viszonylagossá tételét és konzekvens torzítását, hogy a legna­
gyobb is c alá kerüljön. Az elmélet legfontosabb pillére azonban az un.
megfigyelő, akit igen ügyesen megválasztott helyre kell ültetni ahhoz,
hogy a feltételrendszer teljesüljön. Gyakorta így is borul. Gondoljunk
például olyan esetre, amikor szembetalálkozik két fénysugár, vagy két
közel fénysebességű részecske a részecskegyorsítóban. Súlyosbítja a
helyzetet, hogy a rendszer harmonizálása érdekében Einstein eltorzított
számos további fizikai alapfogalmat (tömeg, energia, távolság, idő stb.)
is a relatív sebesség függvényében. Nyilvánvaló azonban, hogy ezt a
sokszorosan visszacsatolt, fix pontokat nélkülöző rendszert képtelenség
harmonizálni önnön magával és a való világgal. Ráadásul hibás a kiin­
duló feltételezés is. így azután a bőség zavarával küszködik az, aki a
hibákat és belső ellentmondásokat próbálja sorra venni1'1.
Megállapíthatjuk, hogy a H-K kísérlet - bár némi bizonytalanságot
még hordoz magában - igen eredményes volt. Igazolta, hogy a sebes­
ség hatására az atomóra valóban késik. Rámutatott a földfelszín rejtő­
ző sebességének jelenlétére és fontosságára a valódi sebesség megha­
tározásakor. Ennek köszönhetően kerülhet vissza a fizikába az abszo­
lút sebesség, és kerülhet a perifériára ellentettje, az érdemtelenül fa­
vorizált relatív sebesség. Végül ennek hátteréből bukkant fel egy új
entitás, az együttmozgó fizikai mező, mely várhatóan rendkívül jelen­
tős hatással lesz a holnap fizikai és kozmológiai világképére.
Megjegyzések, irodalomjegyzék, táblázatok:
|*| A konkrét kísérletekben annyi atomórát kell használni, hogy a mérési át­
lag a megkívánt hibahaláron belül legyen. Az egyszerűbb fogalmazás ér­
dekében azonban a továbbiakban az "egy óra" kifejezést fogom használni.
|** | A jobb összehasonlíthatóság érdekében igyekeztünk megtartani llalc
le icioléscil és formulájának stílusai
VÍZAUTÓK... ANTIGRAVITÁCIÓ...

[1] Science 1972 177, 166-168 J.C. Hafele and R.E. Kcating: Atomié
Clocks: Predicted Relativistic Time Gains
Előkészületben:
[2] Science 1972 177, 168-170 J.C. Hafele and R.E. Keating: Atomié
Clocks: Observed Relativistic Time Gains
[3] NATÚRÉ VOL. 238 p.244 AUGUST 4 1972 NEWS AND V1EWS A kővetkező könyv várható tartalma:
Lcadcr W.B.: Atomié Clocks Corning and Going
[4] Dr. Korom Gyula: És mégis van éter! [Ars Memorandi 1996] I. A magyar nehézvízautó felemelkedése és bukása
[5] Tassi Tamás: Einstein fellegvára [Nagy és Társa Nyomda és Kiadó A történet a magyar származású, az USAban dolgozó Papp
Kft, 2004] József munkáját ismerteti, aki megoldotta a szabályozott fú­
zió nehéz feladatát. Belső égésű motorokat működtetett így.
Table 1 Data of H-K experiment Mintegy húsz éven át, 1968-tól 1989-ig több tucat szakem­
Eastward Westward ber látta működés közben a szerkezetet. Három szabadalom­
Time flight: 41.2 hours 48.6 hours
ban írta le - részlegesen - az eljárását. A könyv közérthetően
Time totál: 65.4 hours 80.3 hours
írja le az alkalmazott alapelvet és a technikai megvalósítást
1 Ieight: 8900 m 9400 m
Rccordcd data: I2s ** 108 **
is. Papp találmányának húsz éves kálváriája és utóélete is te­
Time gain: -59 ± 10 +273 ±21 rítékre kerül...
Lcngth of rout: 34000000 * 36000000 *
Westward jurney: II. Apokalipszis 2012?
Washington D.C. Dullcs - Los Angeles - Honolulu - Guam a Második részben azokat az előrejelzéseket vizsgáljuk meg,
Okinawa - Hong Kong - Bangkok - Bombay - Tel Aviv - Athens - melyek szerint 2012-re többrétű környezeti, gazdasági, s
Romé - Shannon - Boston Dullcs - (Washington D.C.) emiatt politikai káosz várható a Föld számos országában, így
Washington D.C. datitudc: 37.5° * nálunk is. Tehetünk-e még most valamit - ha már megállíta­
Rcmarks: * estimated, ** unpublishcd ni nem is tudjuk, de legalább csökkenteni lehet a közelgő
bajt. A Borotvaélen című könyvben előre leírt olajár emel­
Table 2 Hafele's predicted [ns]
kedési előrejelzést nem sokan vették komolyan, de bekövet­
Eastward Westward
kezett. A lavina elindult...
Gravitational: + 144+14 + 179+18
Kinematic: -184+18 + 96+10
Net cffect: -40 ±23
III. Az elektrontornádó
+275 ±21
A harmadik rész a szerző és egy kis csoport által végzett la­
boratóriumi kísérlet sorozat eredményeit ismerteti. Eredeti­
Table 3 Prcdictions of formula (1 1) & (12)
Using formula (11):
leg az angol (i. Spence találmányát próbáltuk megvalósítani.
Sikerült többlet energiát előállítani, de a munka befejezetlen
Eastward Westward
Time gain grav: + 144 + 180 maradt. A/ elv, az eredmények és a kutatás rögös története
Latitude of rout: 37.2° 31.0° kerül ismertetésre
Time gain kin: -184 +96
SUM Tgra+Tkin -40 +276 IV. Oláh Attila leírja eddigi tapasztalatait a Tesla által felfede­
Using formula (12): zett cgydrólos és drót nélküli energiaátviteliéi kapcsolatban
Time gain grav: + 144 + 180
Time gain kin: -183 + 118
Summa: -39 +297

310
 Továbbra is kaphatók az Egely Kft.
gondozásában megjelent korábbi könyvek:
Tiltott találmányok (Az elveszett vagy betiltott találmányok 300
évét mutatja be, főleg a szennyezésmentes, többletenergiát
termelő készülékek sorsán át.)

Borotvaélen (A Tiltott találmányok folytatása. Részletesebben

foglalkozik Tesla munkásságával és a mágnesmotorokkal, a
kínai birodalom agóniájával - összefüggésben az ottani talál­
mányok elnyomásával)

Titokzatos erők? (Bemutatja a parajclenségck széles skáláját. Azt

mutatja meg, hogy a mai fizikából kihagyott törvények miatt
mi mindent nem értünk a biológiában, s emiatt parajelcnsé-
gcknek nevezve tiltjuk kutatásukat.)

Bevezetés a tértechnológiába 3. kötet (A hajtóanyag nélküli ener­

giatermelés, antigravitáció, térugrás témaköröket tárgyalja
mélyebben, tíz szakember munkája.)

A könyvek részletes ismertetése olvasható a

www.egcly.hu hónapon.
Információ: egely@egely.hu;
tel../fax: 06(23)450-787, 2092 Budakeszi, Pf. 38.

A környezetbarát energetikai kutatást segíti a

Zöld Technológia Közhasznú Alapítvány,
2040 Budaörs, Szivárvány u. 5, adószáma: 18696846-1-13.

Az Alapítvány fogadni tudja az adó 1%-át, vagy támogatást a

Biatorbágy és Vidéke Takarékszövetkezetnél vezetett
64500041-10417672 számú számláján.
 vitalitásjelző

Pittsburgh aranyérem

London ezüstérem

Genf bronzérem

Brüsszel bronzérem
■

vitalitásmérö WWW
 Egéig György

VÍZAUTÚK...ANTIGRAVITÁUÚ
A 7O-es években egy Moszkvics 4B7-es haladt Medgyes-
egyház felé, amikor rendőrök állították le. Felnyitották
a csomagtartót: csempészárura és PB gázzal hajtott
autóra vadásztak. Először jó fogásnak látszott, mert az
autóban nem volt benzin tartály - ám PB gázpalack sem.
Fsak egy kis víztartály, meg egy teherautó akkumulátor.
Akkor mi hajtotta?
Az első részben ennek az autónak a felépítéséről,
működési elvéről olvashatunk, megismerhetjük elkészülé­
sének és bukásának történetét. Több hasonló találmány
elve, és sorsa is azonos: itt még lenne keresnivaló . . .
Ugyanez mondható az itt ismertetett antigravitációs
készülékek, effektusok elveiről, sorsáról.
Ez a könyv a Tiltott találmányok és a Borotvaélen
folytatása, de jóval több konkrétumot tartalmaz, melyek
az elmúlt !□ év során gyűltek össze . . .

A kötet három rüvidebb írással zárul:

Dávid Mihály mérnök harminc éve jött rá, hogyan lehet
évekre előre kiszámolni a várható időjárást. Megbízható
előrejelzéseit azóta tízezrek használják. Oe olvashatunk
arról is, hogy számításai szerint mikor lesz vége a globá­
lis éghajlatváltozásnak.
Sarkadi Dezső fizikus írása a dinamikus gravitációs
hatásokról szól, melyeket kísérleti eredményekkel tá­
maszt alá.

Tassi Tamás mérnök cikke pedig egyszerű és szelle­

mes magyarázatot kínál a relativitáselmélet értelmezéséhez.

ISBN 978-963-06-5619-1

2940 Ft 9 789630 656191