Gyöktörzs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

(Rizóma szócikkből átirányítva)

Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

Gyömbér rizómája

A gyöktörzs (gyökértörzs, rizóma) egyes növények vastag, rendszerint el nem ágazó és belül tömör,
függőlegesen vagy vízszintesen növő, föld alatti módosult szára. Kettős szerepe a tápanyag raktározása és
az ivartalan szaporodás. A növény ezzel vészeli át az évnek a számára kedvezőtlen időszakát. A hideg vagy
szárazság múltán föld fölötti hajtások sarjadnak belőle. Többnyire hajtáseredetű gyökerek, rendes vagy
járulékos rügyek és pikkelyszerű allevelek, valamint a föld feletti hajtások alapi részei nőnek róla.

A függőleges gyöktörzs (például a lucernáé) lefelé gyökérben folytatódik. Ha a vízszintes gyöktörzs

korlátlan növekedésű (mint például a gyöngyvirágé), akkor a tengely a csúcsrügyből fejlődik, a föld feletti
hajtás pedig az oldalrügyekből sarjad. Ha a föld feletti hajtás a csúcsrügyből nő ki, a gyöktörzs pedig az
oldalrügyekből, a vízszintes gyöktörzs korlátos növekedésű marad (mint például a nősziromé). A hosszú
szártagú, vékony, a földben gazdagon elágazó hajtás a tarack (mint például a tarackbúzáé).

Tartalomjegyzék

1 Gyöktörzses növények

2 Források

3 További információk

Szövetes növények

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

(Hajtásos növények szócikkből átirányítva)

Ugrás a navigációhozUgrás a kereséshez

Infobox info icon.svgSzövetes növények

Vadgesztenyefák
Vadgesztenyefák

Rendszertani besorolás

Domén:Eukarióták

Ország: Növények (Plantae)

Alország: Embriós növények (Embriophyta)

Csoport: Szövetes növények (Tracheophyta)

Törzsek

Korpafüvek (Lycopodiophyta)

Harasztok (Pteridophyta)[1]

–-

Páfrányfenyők (Ginkgophyta)

Leplesmagvúak (Gnetophyta)

Cikászok (Cycadophyta)

Toboztermők (Pinophyta)

Zárvatermők (Magnoliophyta)

Hivatkozások

Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szövetes növények témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szövetes növények témájú kategóriát.

A szövetes növények, edényes növények vagy magasabb rendű növények (Tracheophyta vagy
Tracheobionta, illetve Cormophyta vagy Cormobionta) a növények országának (Plantae) egyik csoportja.
Rokonértelmű fogalom még a hajtásos növények is, mert csak a valódi hajtás tartalmaz szöveteket, így a
mohák (Bryophyta) még nem tartoznak a szövetes növények közé. A szövetes növényeknek
egyedfejlődésük során kialakulnak a szöveteik, melyek között munkamegosztás van, ezáltal sokkal
hatékonyabb és gyorsabb anyagcseréjük, növekedésük, fejlődésük, tehát fontos élettani (fiziológiai)
szerepük van.

A szövetes növényeket a legújabb filogenetikus osztályozás 7 törzsre, míg a hagyományos rendszertan 3

törzsre és 17 osztályra osztja.

Tartalomjegyzék

1 Jellemzőik

2 Rendszerezésük

2.1 Filogenetikus rendszerezés

2.2 Hagyományos rendszerezés

3 Források

4 Jegyzetek

Jellemzőik

A szövetes növény egyetlen sejtből, a zigótából (megtermékenyített petesejt) fejlődik tovább (mint
minden soksejtű növény). Az osztódás képességével eleinte minden sejt rendelkezik, később azonban az
embrió bizonyos helyeire korlátozódik, ezek a sejtek azonban életük végéig megőrzik
osztódóképességüket. Ez az ún. „ős-osztódószövet” (merisztéma). Ez a szövet a gyökér- és
hajtáscsúcsokon látja el feladatát. A merisztéma hozza létre az elsődleges osztódószövetet, amely ezután
kialakítja a tovább osztódni képtelen állandósult szöveteket: a bőrszövetrendszert (epidermis, periderma,
rhytodoma), szállítószövet-rendszert (xilém, azaz fatest és floém, azaz háncstest) és az
alapszövetrendszert (kiválasztó, mechanikai, víztartó, asszimiláló, átszellőztető alapszövet). Ha az
állandósult szövetek újra osztódóképessé válnak, másodlagos osztódószövetről beszélünk (például
kambium).

A szövetes növények másik közös sajátossága az edényrendszer kialakulása. Az edénynyalábok

szállítószövetekből épülnek fel, melyek az evolúció folyamán elsőként az ősharasztokban (Psilopsida)
jelennek meg tipikus formában. Már a mohákban (Bryophyta) is találhatunk valamiféle edénynyalábokat,
de ezeket még nem valódi szállítószövet-rendszer építi fel.
Egyszerű edénynyalábról beszélünk, ha az csak fa-, vagy csak háncselemeket tartalmaz. Ez lehet sugaras
(radiális) és lemezes szerkezetű edénynyaláb. Az előbbi esetben a háncs- és fanyalábok sugarasan,
felváltva állnak. A szövetes növények gyökerére jellemző. A lemezes edénynyalábok a korpafüvekre
(Lycopsida) jellemzőek. A szárban lemez alakú fa- és háncsrészek váltakozva állnak.

Az összetett edénynyalábok esetén egy nyaláb háncs- és faelemeket is tartalmaz. Két fajtája a szórt
elrendeződésű (kollateriális) és a körkörös (koncentrikus) edénynyaláb. Ezeknek több altípusa ismeretes.
A szórt elrendeződés (kollaterialitás) esetén a háncs a kerület felé, a fa befelé esik. Nyílt a kollateriális
nyaláb, ha a háncs- és a fanyaláb között van kambium (nyitvatermőknél, kétszikűeknél), ha nincs akkor
zárt (egyszikűeknél). A kettős szórt elrendeződés (bikollaterialitás) mindig nyílt. Ekkor a fatestet a kerület
felől és a bél felől is háncstestek fogják közre.

Az összetett edénynyalábok másik fő típusa a körkörös edényrendszer. Ebben az esetben vagy a henger
alakú háncsrész veszi teljesen körül a farészt (amfikribális edénynyaláb: például egyes páfrányok), vagy
fordítva, a farész a háncsot (amfivazális nyaláb: például az egyszikűek rizómája. Zárt típus, kambium a
koncentrikus edényrendszernél nincs.

Rendszerezésük

4 Kapcsolódó szócikkek